DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS

DR. TORNYOS GÁBOR

KAPOSVÁRI EGYETEM

ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

2007

KAPOSVÁRI EGYETEM

ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

Élettani és Állathigiéniai Tanszék

Doktori iskola vezetıje:

Dr. Horn Péter

MTA rendes tagja

Témavezetı:

Dr. Kovács Melinda

MTA doktora

A FUMONIZIN B 1 OKOZTA ELVÁLTOZÁSOK

VIZSGÁLATA A DÓZIS ÉS AZ EXPOZÍCIÓS ID İ

FÜGGVÉNYÉBEN SERTÉSBEN

Készítette:

DR. TORNYOS GÁBOR

KAPOSVÁR

2007

TARTALOMJEGYZÉK

Rövidítések jegyzéke

1. BEVEZETÉS

1.1. Elızmények

1.2. Célkitőzések

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1. A mikotoxinokról általában

2.2. A mikotoxinok hatása a szervezetre

2. 2. 1. A mikotoxinok karcinogén hatása

2.2.2. A mikotoxinok teratogén hatása

2.2.3. A mikotoxinok immunszupresszív hatása

2.2.4. A mikotoxinok okozta emésztési zavarok

2.2.5. A mikotoxinok hatása az idegrendszerre

2.2.6. A mikotoxinok ösztrogén mimetikus hatása

2.2.7.A mikotoxinok dermatotoxikus hatása

2.2.8. A mikotoxinok egyéb hatásai

2.3. A fumonizinek

2.3.1. A fumonizinek termelıdése és elıfordulása

2.3.2. A fumonizin B1 hatása a sertésre

2.3.3. A fumonizin hatása az immunrendszerre

2.4. Takarmányok immunválaszt befolyásoló hatásának

mérésére alkalmas módszerek

2.4.1. A humorális immunválasz vizsgálata

2.4.2. A celluláris immunválasz vizsgálata

3. ANYAG ÉS MÓDSZER

3.1. Kísérleti állatok

1

2

2

4

5

5

7

9

10

11

15

16

17

18

19

20

20

22

32

35

35

37

39

39

3.2. Kísérleti tápok

3.2.1. A fumonizin B1 elıállítása

3.3 Toxin etetési kísérletek

3.4. Komputer tomográfiás (CT) vizsgálatok

3.5. Az immunológiai vizsgálatok

3.5.1. A vírus neutralizációs próba

3.5.2. Lymphocyta stimulációs teszt (LST)

3.6. Kórbonctani vizsgálatok

3.7. Statisztikai értékelés

4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

4. 1. A fumonizin etetés hatása a sertések egészségi állapotára

4. 1. 1. Kis koncentrációban történı etetési kísérletek

(I-III. kísérlet)

4. 1. 2. Nagy dózisban történı etetési kísérlet (IV. kísérlet)

4.2. A fumonizin B1 okozta tüdı elváltozások komputer

tomográfiás kimutatása

4.2.1. A 28 napig tartó 10, 20, 40 mg/takarmány kg koncentrá-

ciójú fumonizin B1 expozíció hatása (I. kísérlet)

4.2.2. Az 56 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncentrá-

ciójú fumonizin B1 expozíció hatása (II. kísérlet)

4.2.3. A 140 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncentrá-

ciójú fumonizin B1 expozíció hatása (III. kísérlet)

4.2.4. A 10 napig tartó 100 mg/nap/állat dózisú fumonizin B1

expozíció hatása (IV. kísérlet)

4.3. A fumonizin hatása sertések immunválaszára

4.3.1. A lymphocyta stimulációs tesztek eredményei

39

40

41

42

43

44

44

46

47

48

48

48

49

50

50

56

63

65

68

68

4.3.1.1. A 140 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncent-

rációjú fumonizin B1 expozíció hatása(III. kísérlet)

4.3.1.2. A 10 napig tartó 100 mg/egyed dózisú fumonizin B1

expozíció hatása (IV. kísérlet)

4.3.2. A humorális immunválasz vizsgálatának eredményei

5. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

5.1. Komputer tomográfiás vizsgálatok

5.2. Immunológiai vizsgálatok

6. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

7.1. ÖSSZEFOGLALÁS

7.1.1. A komputer tomográfiás vizsgálatok

7.1.2. Immunológiai vizsgálatok

7.2. SUMMARY

7.2.1. Computer tomography examinations

7.2.2. Immunological experiments

8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

9. IRODALOM JEGYZÉK

10. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉB İL MEGJELENT

PUBLIKÁCIÓK

10.1. Közlemények idegen nyelvő referált folyóiratban

10.2. Közlemények magyar referált folyóiratban

10.3. Elıadások magyar nyelven

11. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI

PUBLIKÁCIÓK

11.1. Szakkönyvek, könyvrészletek

11.2. Idegen nyelvő közlemények

11. 3. Magyar nyelvő közlemények

68

77

82

88

88

89

92

93

93

95

97

98

99

102

103

116

116

116

117

118

118

118

119

12. SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

121

1

Rövidítések jegyzéke

ALP alkalikus foszfatáz

AOAC Association of Analitical Communities

AST aszparaginsav-transzamináz

ConA concanavalinA

CT komputer tomográf

DAS diacetoxyscirpenol

DON deoxynivalenol

ELISA enzyme-linked immuno-sorbent assay

FB1 fumonizin B1

GGT γ-glutamil-transzferáz

IgA immunglobulin A

IgG immunglobulin G

IgM immunglobulin M

LPS lipopolysaccharid

LST lymphocyta stimulációs teszt

OD optikai denzitás

PHA-P phytohaemagglutinin-P

1 TCID50 az a vírus hígítási fok, amellyel a tenyészeteket fertızve a

tenyészetek 50%-ában jelentkezik a vírus hatása.

2

1. BEVEZETÉS

1.1. Elızmények

A takarmányokon elıforduló mikroszkópikus gombák sokrétő

kártétele jól ismert. Elsıdleges anyagcseréjük során a takarmányok

tápanyagait használják el, míg másodlagos anyagcseréjük során

mikotoxinokat termelhetnek. A mikotoxinok kémiai szerkezete nagyon

változatos, ebbıl kifolyólag a szervezetre gyakorolt hatásuk is eltérı. A

Fusarium moniliforme és a vele rokon fajok által termelt fumonizineket

1988-ban fedezték fel. A fumonizinek közé több egymáshoz hasonló kémiai

szerkezető vegyület tartozik, amelyek közül a fumonizin B1-nek van a

legnagyobb humán- és állategészségügyi jelentısége.

A fumonizinek világszerte elıfordulnak a kukoricán. Hazánkban a

kukoricatermesztés jelentıs, és a kukorica a takarmányozásban meghatározó

jelentıségő. Ezért a hazai kutatók már a felfedezést követıen vizsgálták a

hazai kukorica szennyezettségét. Fazekas és munkatársainak (28, 29) a

vizsgálatai alapján kiderült, hogy a hazai kukorica tételek mintegy harmada

évente változó mértékben volt szennyezett. De a szemmel is jól láthatóan

penészes tételekbıl - amelyek nagy része szennyezett volt - nem egy esetben

a toxikus dózisnál sokkal nagyobb fumonizin B1 tartalmat sikerült kimutatni.

Takarmányozási szempontból különös figyelmet érdemel a kukorica ocsú és

a betárolás elıtt különválogatott, láthatóan penészes kukorica.

A fumonizin szervezetre gyakorolt hatása fajonként eltér. A sertésre

jellemzı kórképet magyar állatorvosok, Domán és Petrás már 1952-ben

leírták a sertés sajátos vagy hízlalási tüdıvizenyıje néven, a pontos kórokot

azonban nem sikerült tisztázniuk (23, 74). 1990-ben Harrisonnak és

munkatársainak sikerült tisztázni, hogy a fumonizin okozza ezt a

tüdıvizenyıt (44). Hazánkban Fazekas és mtsai. 1997-ben igazolták a kórkép

3

és a fumonizin közötti összefüggést (31). Lovakban a fumonizin agylágyulást

okoz (57). A kórkép hazai elıfordulásáról Fazekas és Bajnóczy számolt be. A

kísérleti állatok közül patkányban a fumonizin májrákot okoz, emberben a

nyelıcsı rákkal hozták összefüggésbe (59). Az emberi megbetegedések ott

gyakoribbak, ahol a kukorica fontos szerepet tölt be a humán táplálkozásban.

A kukoricafogyasztás az új táplálkozási irányzatok térhódításával várhatóan

nıni fog, így a fumonizinek okozta kártétel megelızése miatt oda kell

figyelni a humán fogyasztásra kerülı tételek toxintartalmára. A lisztérzékeny

betegek fokozott kockázatnak vannak kitéve, mivel a táplálkozásuk

gyakorlatilag kukoricán alapul.

Lényeges szempont az állati takarmányokon keresztül az állati

termékek közvetítésével a táplálékláncba kerülı toxinok és metabolitjaik

felismerése is, és e források kiküszöbölése. A mikotoxinok egészségkárosító

hatásának következtében az állati eredető élelmiszerek elıállítása során

megnı a gyógyszer felhasználás. Ez a gazdaságos termék elıállítást

kedvezıtlenül befolyásolja. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy

ilyenkor a gyógyszerek és metabolitjaik táplálékláncba kerülésének a

veszélye is nagyobb.

Sok mikotoxin bizonyítottan immunszupresszív hatású (54, 80), a

takarmánnyal a szervezetbe kerülve hajlamosítanak a másodlagos fertızı

betegségekre. Ennek következtében nı a antibiotikum felhasználás, és

csökken a gyógykezelések hatékonysága. A fokozott antibiotikum

felhasználás miatt nı az antibiotikumok táplálékláncba kerülésének a

kockázata is.

A mikotoxinok széleskörő elterjedtsége, valamint a szervezetre

gyakorolt változatos károsító hatások indokolják azok lehetıség szerinti

kiküszöbölését mind az élelmiszerekbıl, mind a takarmányokból. Sajnos

azonban ez nem mindig lehetséges. Ezért fontos a mikotoxinok hatásának a

megismerése, és az általuk okozott károk mérséklése.

4

1.2. Célkitőzések

1. A különbözı dózisú és különbözı idıtartamú fumonizin bevitel

során a kórjelzı értékő elváltozások vizsgálata modern képalkotó

eljárásokkal sertésben. A faji sajátosságoknak megfelelıen a tüdı komputer

tomográf (CT) vizsgálata, valamint a kísérlet végén a CT felvételek és a

tüdık kórbonctani képének összehasonlítása.

2. A fumonizin immunrendszerre gyakorolt hatásának vizsgálata

hosszú ideig kis dózisban és rövid ideig nagy dózisban történı toxinetetés

mellett: a celluláris immunválasz vizsgálata lymphocyta stimulációs próbával

specifikus és nem-specifikus mitogénnel; a humorális immunválasz

vizsgálata az antigén bevitelt követı ellenanyag képzıdés mérésével.

5

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1. A mikotoxinokról általában

A mikotoxinok penészgombák másodlagos anyagcseretermékei. A

szaporodást befejezı, öregedı sejtek, amelyek a növekedés és pusztulás

egyensúlyához közeledı mikroba populációban kerülnek túlsúlyra, szekunder

anyagcserére térnek át. A szekunder anyagcsere termékek egy része a sejten

belül marad, más részüket a mikroorganizmusok kiválasztják és így kerülnek

a takarmányokba. A mikotoxinok rendszerint kis molekulatömegő, kémiai

szerkezetüket tekintve elég heterogén vegyületek (80). A mikotoxinoknak

antigén hatásuk nincs, ezért velük szemben sem vakcinákkal, sem szérum

terápiával nem alakítható ki védettség (53). A környezeti hatásokkal szemben

igen ellenállóak (80). A magas hımérsékletre nem érzékenyek, a 100-200 oC-

on szárított gabona toxint még tartalmazhat. A gyomornedv sósav

tartalmának ellenállnak, így mérgezı tulajdonságuk a szervezetben

megmarad (53). Jelenleg már több mint 1000 mikotoxin ismert, de ezek

közül kiemelt humán- és állategészségügyi jelentısége 15-20 mikotoxinnak

van (54, 80).

A mikotoxin-termelı penészgombákat elıfordulásuk és nedvesség

igényük alapján két csoportra különíthetjük, szántóföldi és raktári penészekre

(53, 80). A szántóföldi penészek nedvesség igénye magasabb (80).

A legfontosabb szántóföldi penészfajok:

- Fusarium fajok

- Alternaria fajok

- Stachybotris fajok

A legfontosabb raktári penész fajok:

- Aspergillus fajok

- Penicillium fajok

6

Önmagában a penészszennyezettség még nem jelent sem

takarmányozási, sem állategészségügyi szempontból különösebb veszélyt. A

takarmányok táplálóértékének a csökkenése és az állati szervezetre káros

metabolitok képzıdése ugyanis csak akkor következik be, ha a

penészgombák magában a takarmányban el is szaporodnak (53). A gombák

elszaporodásához megfelelı hımérsékletre, nedvességre, tápanyagokra és

oxigénre van szükség (53, 80). Ezek közül az alacsony nedvességtartalom az

a tényezı, amely a penészgombák szaporodását gátolhatja. A takarmányok a

gombák számára jó táplálóanyag-forrásul szolgálnak. A penészgombák a

takarmányokon elszaporodva felhasználják a bennük lévı táplálóanyagokat,

ezáltal csökken a takarmány szénhidrát és fehérje tartalma. Az esszenciális

aminosavakat nagyobb mennyiségben használják fel, ezért a fehérjék

biológiai értéke is csökken. Így a penészes takarmány jelentıs gazdasági kárt

okozhat akkor is, ha a gomba nem termel toxin (53, 80). A gomba

szaporodásának optimális feltételei általában nem azonosak a toxintermelés

optimális feltételeivel (80). A toxintermelés több tényezıtıl függ. Ilyen a

gomba-törzsek toxintermelı képessége. Az egyes fajok eltérı ökológiai

környezetben eltérı toxinokat termelhetnek vagy a toxintermelést fel is

függeszthetik. Különbözı nemzetségbe tartozó fajok is képesek azonos toxint

termelni (53). A környezeti tényezık közül elsısorban a hımérséklet

befolyásolja a toxinképzıdés ütemét (53, 80).

A legfontosabb szántóföldi penészgombák által termelt mikotoxinok:

- fumonizinek

- satratoxinok

- trichotecének

- zearalenon

A legfontosabb raktári penészek által termelt mikotoxinok:

- aflatoxin

- citrinin

7

- ochratoxin A

- patulin

- rubratoxin B

A mikotoxinok többnyire a takarmánnyal kerülnek az állati

szervezetbe, de ismert a trichotecénvázas mikotoxinok kontakt

dermatotoxikus hatása és újabb adatok szerint számolni kell a mikotoxinok

belégzés útján kifejtett károsító hatásaival is. A szájon át felvett toxin az

emésztési folyamatokkal szemben is meglehetısen ellenálló. Egészséges

állatban a toxin jelentısebb része áthalad az emésztıcsatornán, és a bélsárral

kiürül. A toxin kisebb része azonban felszívódik, elsısorban a vékonybélbıl.

A felszívódott toxin a portális keringéssel a májba kerül. A májból a

mikotoxinok egy része változatlan formában az epével visszakerül a

vékonybélbe, más részük ugyancsak változatlan formában a vérrel

szétáramlik a szervezetben, ahol egy részük a testszövetekben, elsısorban az

izomzatban, a májban és a vesében hosszabb-rövidebb ideig felhalmozódik,

további részük pedig a tejjel, a tojással, a vizelettel, esetleg a seminalis

váladékkal elhagyja a szervezetet. Az egészséges szervezet a mikotoxinok

egy részét át is alakítja. A detoxikáció során többnyire a szervezetre nézve

már ártalmatlan metabolitok keletkeznek. Az oxidációval, redukcióval és más

kémiai folyamatokkal történı metabolizálás azonban a kiindulási

molekulánál toxikusabb, biológiailag aktívabb vegyületek keletkezését is

eredményezheti (80).

2.2. A mikotoxinok hatása a szervezetre

A mikotoxinok állati szervezetre gyakorolt hatása elsısorban a

mikotoxin molekulaszerkezetétıl függ. A mikotoxinok hatását lényegesen

befolyásolja az érintett állat illetve állomány egyedi illetve állomány szintő

érzékenysége (egészségi állapota, vitamin- és hatóanyag ellátottsága, tartási

8

és gondozási stresszorok, stb.), a takarmány mikotoxin koncentrációja, a

hatás idıtartama és több mikotoxin együttes jelenléte esetén az esetlegesen

fellépı szinergista hatás (80). Általában az egészen fiatal vagy a túl idıs

állatok érzékenysége sokkal nagyobb. A vemhes egyedek ugyancsak

fokozottabban érzékenyek, mint az azonos fajú, felnıtt, de nem vemhes

állatok. A gombatoxinok általános hatása az állat fajától, korától (általában

érzékenységétıl) és a felvett, felszívódott toxin mennyiségétıl függıen

heveny, félheveny vagy idült lefolyású kórképben nyilvánulhat meg. A

mikotoxikózis kialakulását és lefolyásának súlyosságát az is befolyásolja,

hogy az állat szervezetét éri-e egyidejőleg valamilyen egyéb ártalom (53). A

felsoroltak együttes hatásának eredményétıl függ, hogy adott esetben a

mikotoxinok csak termeléscsökkenést vagy a toxinra jellemzı klinikai

tünetekkel és kórtani elváltozásokkal jellemezhetı megbetegedés kialakulását

eredményezik. Olyan esetekben, amikor az érintett állatállomány ellenálló

képessége jó, a mikotoxinok takarmánybeli koncentrációja kicsi és a behatás

idıtartama is rövid, elıfordulhat, hogy a mikotoxin vagy a több együttesen

elıforduló mikotoxin annak ellenére sem okoz termelés csökkenést vagy

egyéb érzékelhetı hatást, hogy jelenlétük a takarmányban megfelelı

analitikai eljárással kimutatható (80). A mikotoxinok legfontosabb

szervezetre gyakorolt hatásai:

- rákkeltı (karcinogén) hatás

- fejlıdési rendellenességet okozó (teratogén) hatás

- ellenálló képesség csökkentı (immunszupresszív) hatás

- emésztési zavarok, ételmérgezések

- idegrendszeri ártalmak

- ösztrogén mimetikus hatás

- dermatotoxikus hatás (53, 54, 80)

9

2. 2. 1. A mikotoxinok karcinogén hatása

Az aflatoxin rákkeltı hatását nyolc állatfajon – köztük majmon is –

igazolták. Patkányban és pisztrángban 0,1-1,0 µg/kg aflatoxin B1

takarmánykoncentrációval 10 %-os májrák elıfordulást lehetett kiváltani.

Afrika egyes országaiban (így például Kenyában és Mozambikban), valamint

Délkelet-Ázsiában pozitív korrelációt találtak a földimogyoróval naponta

fogyasztott aflatoxin B1 mennyisége (3,5-222,4 ng/ttkg/nap) és a primer

májrák elıfordulási gyakorisága között (1,2-13 eset évente 100000 lakosra)

(53, 80).

A zearalenon az ösztrogénre reagáló szövetekben sejtszaporodást,

illetve karcinogenezist indíthat meg. Ezt bizonyítja, hogy nıbetegekben

endometrium hyperplasia és adenocarcinoma esetén jelentıs arányban és

nagy koncentrációban mutattak ki zearalenont, míg az egészséges

kontrolloktól származó vizsgálati anyag zearalenont nem tartalmazott.

Kísérleti adatok arra is utalnak, hogy ha a terhesség idején az anyai

szervezetet jelentısebb ösztrogén hatás éri, a leány utódokban fokozódik az

emlırák kialakulásának a veszélye. Néhány fitoösztrogén esetében ezt az

összefüggést bizonyították is, de a zearalenonnal összefüggésben ilyen

hatásról még nem számoltak be (80).

Az ochratoxin is lehet rákkeltı (54). Jugoszláviában és Bulgáriában

kimutatták, hogy a húgyúti daganatok elıfordulása szoros korrelációt mutat

az ochratoxin által okozott balkáni endémiás nephropathia okozta

elhalálozások számával (80).

A patulin bır alá fecskendezve patkányokban fibrosarcomát okoz (54,

80). A penicillinsav esetében is megfigyelhetı, hogy bır alá fecskendezve

helyi sarcoma kifejlıdését indukálja (80).

Hosszantartó kísérletekben 1 mg/takarmány kg citrinin patkányban

vesedaganat kialakulásához vezetett (80).

10

2.2.2. A mikotoxinok teratogén hatása

Az ochratoxin hatására vemhes egerekben megnövekedett a

praenatalis mortalitás, csökkent az újszülött egerek súlya és nagy számban

fordultak elı fejlıdési rendellenességek. Hasonló eredményt adtak a

patkányokkal végzett vizsgálatok is. A T-2 toxin együttes jelenléte fokozza

az ochratoxin teratogén hatását (80).

A zearalenon genotoxikus és mutagén hatását az elmúlt évtizedben

bizonyították, de a hatás-mechanizmus ma még nem ismert minden

részletében. Bacillus subtilis-szel végzett rekombinációs kísérletekben, illetve

egér májsejtekkel végzett vizsgálatokkal bizonyították a zearalenon DNS-

károsító hatását. A genomjaikban lambda-bakteriofágot hordozó lysogen

baktériumokban a zearalenon már 1,5 mmól koncentrációban is

genotoxikusnak bizonyult. A takarmány zearalenon tartalma miatt sertésben

megnı a halva ellések aránya, csökken a fialási alomszám, gyakori az almok

szórtsága, a kocák gyakran 2-3 nappal idı elıtt fialnak és a malacok között

megszaporodik a lábszétcsúszás (splay-leg) kórkép. Tekintettel arra, hogy a

zearalenon a placentán átjut, újszülött, még nem szopott malacokban is igen

gyakran tapasztalható a csecsbimbók és a péra duzzanata, ödémás

beszőrıdése, majd néhány nap múlva a csecsbimbók részleges, pörkös

elhalása (újszülött malacok ösztrogén szindrómája) (54, 80).

A tojás trichotecén toxin tartalma a már megtermékenyült petesejt

barázdálódását is megakadályozhatja, és ilyenkor a tojás terméketlennek

tőnik. Erre a takarmány viszonylag jelentıs szennyezıdése esetén lehet

számítani. Kisebb mértékő szennyezettség esetén az embriófejlıdésnek

indulhat, de még az elsı lámpázás elıtt elpusztul (véres tojás). Más esetben a

toxin az embrió életképességét csökkenti. Az ilyen csirkék vagy nem tudják

áttörni a tojáshéjat és befulladnak, vagy rövidesen a kikelést követıen

pusztulnak el (80).

11

A patulin teratogén hatását is bizonyították már (53, 80). A citrininnek

baktériumokban van genotoxikus hatása, de eukaryota sejtekben végzett

kísérletek negatív eredménnyel zárultak a mutagén hatást illetıleg (80).

2.2.3. A mikotoxinok immunszupresszív hatása

A trichotecén toxinok különbözı koncentrációban, rövidebb-hosszabb

behatást követıen károsítják az immunrendszert, egyrészt az elsıdleges és

másodlagos immunszervek sejtes elemeinek riboszómáira gyakorolt

közvetlen károsító hatás, másrészt a fehérjeszintézist gátló és mellékvese

kéreg mőködését fokozó közvetett hatások révén. Mindezek következtében

csökken a makrofág aktivitás, csökken a T- és B-sejt függı antigénekre adott

humorális immunválasz, csökken a lymphocyták specifikus és nem

specifikus mitogénekre adott blasztos transzformációja, károsodik a késıi

típusú hiperszenzitív reakció (80). Mások szerint a trichotecének csökkentik a

különbözı fajok makrofágjainak és neutrophil granulocytáinak a kemotaxisát

és fagocitózisát (11, 17, 18, 38, 67, 107). Rövid idıtartamú kísérletekben a

bırre ecsetelt, illetve a belélegzett T-2 toxin csökkentette a keringı, illetve a

tüdıbıl származó lymphocyták mitogénekkel indukált blastogenesisét

sertésben. A T-2 toxin már 0,2 mg/takarmány kg koncentrációban is

szignifikánsan csökkentette a lymphocyták specifikus, illetve nem-specifikus

mitogének által provokált blasztos transzformációját kacsákban (80).

Tojótyúkokkal etetve 0,2 mg/takarmány kg T-2 toxin tartalmú takarmány

kedvezıtlenül hat a celluláris immunválasz egyes paramétereire (54). A T-2

toxin már 0,5 mg/takarmány kg koncentrációban egyhetes kezelést követıen

is csökkenti a vérpályában keringı fehérvérsejtek számát, a T-lymphocyták

arányát, az ellenanyagképzést, valamint a sejtközvetített immunitás számos

paraméterét sertésben (78). A T-2 toxikózisban érintett állatok elsıdleges és

másodlagos immunszerveinek szövettani vizsgálatával lymphocyta kiürülés

12

állapítható meg (80). A T-2 toxin hatására elhullott tyúkokban lymphocyta

kiürülést tapasztaltak a bursa Fabriciiben, a thymusban és a Peyer-

plakkokban, ezenkívül caryorrhexissel illetve pycnosissal kísért lymphocyta

elhalást lehetett megállapítani. Az említett szervek megkisebbednek.

Súlyosabb esetekben a csontvelıben az erythroid és a myeloid sejtek

fejlıdési alakjai is hasonlóan károsodnak (2). A T-2 tetraol-t csirke

makrofágokon vizsgálva citotoxikusnak találták (54).

T-2 toxint fogyasztó fiatal sertések vérsavójában a kortizol

koncentrációja jelentıs mértékben nı, a kortizol immunszupresszív hatása

miatt ezek az állatok nem adnak megfelelı immunválaszt még jó antigén

hatású vakcinákra sem (53).

A trichotecének hatására meggyengült immunmőködés csökkenti a

gazdasági haszonállatok védekezı képességét egyes baktériumok okozta

betegségekkel szemben. Különbözı tanulmányok azt mutatják, hogy a T-2

toxikózis csökkenti az ellenálló képességet a fertızésekkel szemben és a

tumor sejtek elleni védekezı folyamatokat gátolja (19, 20, 92). Az érintett

sertésállományokban sertés dysenteria, baromfiállományokban Mycoplasma

gallisepticum okozta légzıszervi betegség léphet fel, illetve jelentısen

csökken a szervezet védekezésének a hatékonysága (80). A kilogrammonként

0,5 mg T-2 toxint tartalmazó takarmány etetése szignifikánsan rontotta a

növendék sertések Clostridium perfingens C vakcinára adott humorális

immunválaszát (77). Magyarországon gyakran találkoztak enyhébb-

súlyosabb lefolyású heveny vakbél-coccidiosissal olyan esetekben is, amikor

a csibetáp megfelelı koncentrációban tartalmazott coccidiostaticumot.

Ezekben az esetekben egyik kezelés sem volt eredményes. Az elvégzett

takarmányvizsgálatokkal csaknem következetesen T-2 toxint lehetett

kimutatni. Az összefüggést Eimeria tenellával végzett mesterséges

fertızéssel és különbözı mennyiségő toxint tartalmazó takarmány etetésével

is igazolni lehetett (53).

13

A DON vagy vomitoxin csökkenti a szérum IgM és IgG szintjét és a

vérlemezkék számát. Növeli az albumin szintet és az albumin/globulin

arányt, valamint csökkenti az α-2 globulin frakciót (100). Az IgG és IgM

szintézisre gyakorolt hatásával ellentétben a DON fogyasztás a szérum IgA

szintjének erıteljes emelkedését okozza. Az IgA termelıdés fokozódásának

eredményeként fokozódik az immunkomplex képzıdésének a veszélye és

egyes fajokban a glomerulonephritis kialakulásának az esélye (80). Az IgA

termelés szabályozásának rendellenessége és az IgA nephropathia a DON

bevitel után még négy hónapig fennáll, de ezen hatások súlyossága nem

növekedik az idı elırehaladtával (24). Mind az IgA termelı sejtek

polyclonalis aktiválódását, mind az IgA autoellenanyagok termelését leírták a

toxin hatására (83). Azon tény, hogy a Peyer-plakkok lymphocytái, és kisebb

mértékben a lép eredető lymphocyták is, amelyeket DON-nal etetett

egerekbıl izoláltak szignifikánsan több IgA-t termeltek, mint a kontroll

izolátumok azt sejtetik, hogy az IgA termelı sejteknek létezik egy korai érési

fázisa a Peyer-plakkok szintjén (73). DON hatására a kísérleti malacok

megbetegedtek dysenteriában és az alkalmazott kezelés hatástalan maradt

(80).

Az ochratoxin nagy adagban a lymphoid sejtek elhalását okozza a

nyirokcsomókban, a lépben és a thymusban (53). Az ochratoxin A in vitro

gátolja a patkány peritonealis makrofágok kemotaxisát (52). A 4 ppm

ochratoxinnal etetett csirkékben csökken a neutrophil granulocyták motilitása

és fagocitózisa (14). Amikor egér hasüregbe 10-20 mg/kg ochratoxint

juttattak, az növelte a makrofágok tumorsejt ölı képességét, és myelotoxicus

volt a csontvelı bipotens ıssejtjeire (9). Az ochratoxin A a szervezetet

érzékenyebbé teszi a coccidiosis iránt (53).

A patulin in vitro gátolta a makrofágok funkcióit, az alveoláris

makrofágok citotoxicitását valamint a phagosoma-lysosoma fúziót és

csökkentette a fagocitáló képességüket, (10, 27, 93). Szájon át adva 10 mg/kg

14

adagban 4 napig ugyanakkor csökkentette egerekben a Candida albicans-szal

történı fertızés okozta elhullást és a vérben neutrophiliát okozott (26).

Az aflatoxin B1 in vitro gátolta a patkány peritonealis makrofágok

általi fagocitózist, a baktériumok elölését intracellulárisan, és a spontán

oxigéngyök termelést (21). Hasonló in vitro fagocitózis gátlást írtak le csirke

és pulyka makrofágok esetén is (63, 64). Az aflatoxin B1 felvétel in vivo

csökkenti a patkány és csirke makrofágok számát és funkcióját (39, 60, 82).

Aflatoxikózisos csirkékben a T-sejt közvetített késıi hiperszenzitívitás, az

átültetett szövetre adott válasz, a leukocyta migráció és a

lymphoblastogenesis is gátolt (39, 49). A vakbél-coccidiosis okozta

mortalitás nagyjából kétszeresére nıtt azokban a csoportokban, amelyek a

fertızés mellett aflatoxint is kaptak (53). Az aflatoxin B1 gátolja a

szarvasmarha monocyták mitogén stimulálta proliferációját, és az IL-1

termelését is (105). Tengeri malacban az aflatoxin B1 csökkentette a sejtes

immunválaszt, amit a Nocardia asteroides-re adott késıi típusú

hiperszenzibilitással és mitogénre adott proliferációval mértek (75). Aflatoxin

B1-gyel etetett egerekben a hemocianinra adott késıi típusú hiperszenzitivitás

dózisfüggı csökkenését tapasztalták (84). Az ultrastrukturális vizsgálatok

alapján az aflatoxin B1 egér lymphocytákban szelektív mitokondrium

károsodást okoz, és nem hat az egyéb sejtorganellumokra és a lymphocyták

külsı strukturáira (81).

A satratoxinok hatására a keringı fehérvérsejtek száma csökken.

Baromfiban a lymphoid és myeloid vérsejtképzı szervekben, illetve

szövetekben lymphocyta szám megfogyatkozást, illetve 40-80%-os

sejtelhalást lehetett észlelni. Hosszabb behatásra csökkent a szervezet

ellenálló képessége (80).

15

2.2.4. A mikotoxinok okozta emésztési zavarok

A T-2 toxin sertésben már 0,5 mg/takarmány kg koncentrációban

csökkentheti az étvágyat, a takarmány-visszautasítás mértéke azonban függ

az egyedi érzékenységtıl, és úgy tőnik, hogy a tartási körülményektıl is (80,

54). Ha a takarmány T-2 toxin tartalma 1 mg/takarmány kg-nál nagyobb,

akkor a hízó sertések súlygyarapodása már szignifikánsan csökken a kontroll

csoporthoz képest (78). A T-2 toxin brojler csirkékben is takarmány-

visszautasítást vált ki már 0,2 mg/takarmány kg koncentrációban is. A

takarmány-visszautasítás a kísérleti etetés elsı hetében a legkifejezettebb, ezt

követıen egyfajta hozzászokás alakul ki (80). Ezzel szemben a gyakorlatban

elıforduló szennyezettségi értékek mellett a T-2 toxin tojótyúkokban nem

vált ki takarmány visszautasítást (54, 80).

A DON is kiváltja a sertések takarmány-visszautasítását, amelynek

következtében a sertések súlygyarapodása csökken. Nagyobb

koncentrációban emetikus (hánytató) hatással is rendelkezik, erre utal a toxin

vomitoxin elnevezése, ami szintén használatos (54, 80). A DON csak igen

magas, a gyakorlati körülmények között aligha elıforduló koncentrációban

csökkentette a brojler csirkék takarmányfogyasztását. A tojótyúkok is jól

tolerálják a DON-t (80).

A nivalenol dózisával arányos mértékben rontja a

takarmányfogyasztást sertésben. Tyúkokban 12 mg/takarmány kg

koncentrációban etetve az egyedek 33%-ában zúzógyomor eróziót okozott.

Az ochratoxin A dózistól függıen csökkenti a takarmányfelvételt,

különösen pulykában (54, 80).

A patulin elsısorban az emésztıszerveket károsítja, fekélyt és

vérzéseket okozhat (80).

16

2.2.5. A mikotoxinok hatása az idegrendszerre

A T-2 toxin 0,5 mg/takarmány kg koncentrációban Hybro brojler

csirkékben perivascularis ödémát okozott az agyvelıben (80). Sertésben 0,6

mg/testsúly kilogramm T-2 toxin hatására a nagyagyi és kisagyi véráramlás

jelentısen csökkent, 2,4 mg/ttkg-nál már az agytörzsi véráramlás csökkenése

is megfigyelhetı volt. Patkányokban közvetlenül az agyba történı alkalmazás

során görcsök léptek fel, az agyszövetben elhalt, bevérzett területeket találtak

(54).

A DON megemeli az agyvelı szerotonin koncentrációját, ez

étvágycsökkenést, bágyadtságot, aluszékonyságot esetenként hányást

okozhat. A DON befolyásolja az agyi biogén amin metabolizmust, de a

mikotoxin központi idegrendszeri hatásában fajonként bizonyos eltérések

esetleg lehetnek (54).

Újszülött patkányokat életük elsı tíz napján 100 illetve 1000 µg

zearalenonnal kezelve a kezelés hatására lényeges változások léptek fel az

agy nemi hormon termelésében a posztpubertás idejére (54).

Születésük elıtt ochratoxin A hatásának kitett egerek 25%-kal kisebb

mérető aggyal születtek. Az agykéreg vastagságának a csökkenését az

idegfejlıdés során ochratoxin kezelés következtében fellépı sejtpusztulás

okozta. Kimutatták, hogy a toxin 0,1-1 µmól koncentrációban 70%-os

mőködés-csökkenést okoz az idegrostokon. Tíz napig tartó 50 nmol-os

toxinkezelés mind az érett, mind a fejlıdı sejttenyészetekben teljes

citotoxicitást okozott (54).

A fuzarinsav 100 mg/ttkg dózisban megnöveli az agyszövetben a

szerotonin, a dopamin és a tirozin szintet, míg a noradenalin mennyisége

csökken (54).

17

Az ochratoxin, a DAS és a trichotecén toxinok szignifikánsan gátolják

a szerotonin és az acetil-kolin receptorok mőködését, és ezáltal

feltételezhetıen a jeltovábbítást is (54).

2.2.6. A mikotoxinok ösztrogén mimetikus hatása

A zearalenon kis koncentrációban (0,05-0,15 mg/takarmány kg) a

petefészkek normális mőködését nem zavarja sertésben. Ezzel szemben a

petevezetı, a méh és a hüvely nyálkahártyájában az ösztrogén hatásnak

megfelelı állapotot találtak. Tehát a petefészek és a méh mőködése között

funkcionális aszinkronia alakul ki, ami az ovuláció során levált és

megtermékenyült petesejtek implantációját akadályozza és a vemhesülés a

fogamzás megtörténte ellenére elmarad. A toxinnak nagyobb koncentrációja

és huzamosabb hatása esetén a petefészek jelentısen károsodik. A petesejtek

nagy része elhal, a másodlagos és a harmadlagos tüszıkbıl folliculus-theca-

cysták alakulnak ki. A cystákban lévı folyadék 4-5-ször több ösztrogént

tartalmaz, mint az ovuláció elıtt álló egészséges tüszık. A folliculus-theca-

cysták és a takarmányt szennyezı ösztrogén hatású zearalenon miatt az

endometriumban hyperplasia alakul ki. A hyperplasia következtében a méh

megnagyobbodik, ürege kitágul, az endometrium ödémás, a propriában

vérzéseket lehet látni, a méh nyálkahártyájának fedıhámsejtjei és mirigyei

megnagyobbodnak. A méh üregében nem-gyulladásos, nyálkás váladék

halmozódhat fel. A nyakcsatornában a hengerhámsejtek helyét fokozatosan

többrétegő laphám foglalja el (metaplasia). A jelentıs ösztrogén hatás

következtében az ivarzás kifejezett, nimfománia azonban nem alakul ki.

Kocákon és kocasüldıkön gyakran tapasztalható péra duzzanat és a péra

kipirulása. Ivarérett kocasüldıkön perzisztáló sárgatest és következményesen

álvemhesség alakulhat ki. Romlik a kocák és a kocasüldık vemhesülési

aránya és megnı a visszaivarzó egyedek száma. A visszaivarzásra rendszerint

18

még a ciklusban sor kerül, de a ciklusok hossza szabálytalan. A zearalenon a

kanok spermiogenezisét is károsítja. A zearalenon miatt az érintett

állományokban gyakori a hüvely- és végbélelıesés. A végbélelıesés az

érintett állományok ártányaiban is elıfordul (54, 80).

A zearalenon kevésbé hat a lúd, a kacsa, a pulyka és a gyöngyös

nıivarú egyedeire, de a felsorolt fajok hímivarú egyedeiben a

spermiogenezist kifejezetten károsítja. Hosszantartó behatás eredményeként a

herék sorvadnak és ennek következtében méretük, és súlyuk csökken (54,

80).

2.2.7.A mikotoxinok dermatotoxikus hatása

A T-2 toxin kifejezett dermatotoxikus hatással rendelkezik, azaz

mindazokon a bırfelületeken és nyálkahártyákon, amelyekkel a toxin

érintkezik, elhalásos bırgyulladás alakul ki (54, 80). Sertésben azonban

klinikai tüneteket csak olyan koncentrációban okoz (>4 mg/takarmány kg, 9-

14 nap után), amely gyakorlati körülmények között nem fordul elı (78). A

takarmány kisebb arányú T-2 toxin szennyezettsége esetén a dermatotoxikus

hatás csak szövettani vizsgálattal állapítható meg. Nagyobb koncentráció

esetén pecsenyecsirkéken is megállapítható a T-2 toxin dermatotoxikus

hatása. Pörkös felrakódások találhatók a száj, a nyelv, a szájpadlás és a garat

nyálkahártyáján. A barbari kacsa (Carina moschata) különösen érzékeny a T-

2 toxin és a DAS dermatotoxikus hatása iránt, ez teszi alkalmassá a

trichotecének kimutatására biológiai tesztekben (54, 80). Pekingi kacsában

már 0,2 mg/takarmány kg T-2 toxin szennyezettség is napokon belül kiváltja

a dermatotoxikus hatást, de ezt követıen már nem lesznek látható tünetek.

Tartós tüneteket csak 3 mg/takarmány kg-nál nagyobb szennyezettség okoz

(79).

A scirpenol toxinoknak is van dermatotoxikus hatása (54, 80).

19

A satratoxinok sertésben a túrókarimán és más szırrel gyéren fedett

területeken (csecstájék, praeputium környéke és fültı), a nyelven és a

garatban okoz elváltozásokat. A bır kezdetben berepedezik, elhal, és ennek

következtében hámlik, vagy pörkös-pikkelyes elváltozást mutat. A malacok

szopáskor a toxint a csecstájék bırébe dörzsölik, aminek az eredményeként a

csecs környéke körkörösen mutatja a dermatotoxikus hatást. A toxinhatást

erıs nyálzás és orrfolyás kísérheti, ami a takarmány- és porrészecskékkel

keveredve vaskosabb pörköret képezhet és ezek elsısorban malacokban az

orrnyílásokat el is zárhatják. Lóban a nyelven, az orrnyílások és az ajkak

tájékán találhatók az elváltozások. Juhokban és szarvasmarhákban véres

orrfolyás a jellemzı tünet (53, 80). Brojlercsirkékben az áll-lebenyeken, a

fejen, a nyakon és a talppárnákon a bır kipirult, savóval beivódott és

felületesen elhalt. A fekélyek felületét pörkszerő izzadmány borította (2).

2.2.8. A mikotoxinok egyéb hatásai

A testtömeg gyarapodásra szinte minden mikotoxin kedvezıtlenül hat,

így az aflatoxin, a T-2 toxin, a DON, a nivalenol, a scirpenol toxinok, az

ochratoxin, a patulin és a citrinin is (53, 54, 80).

A T-2 toxin sertésben blokkolja a petefészek mőködést, a

petefészekben az elsıdleges és a már meglévı harmadlagos tüszık

degenerációját lehet megfigyelni. A petefészek hormontermelésének az

elmaradása kihat a méhre is, ami ezáltal a normálisnál kisebb teriméjő, és az

endometrium mirigyállománya sorvadt. Az ivarszerveken tehát a ciklikus

ovulációk leállására utaló állapot figyelhetı meg, ami megnyilvánul az

ivarzás elmaradásában is. A T-2 toxin madarakban már kis koncentrációban

is a tojástermelés jelentıs csökkenését idézi elı, és a keltethetıség is romlik.

Tyúkokban a tojások összetétele is megváltozik, csökken a tojások fehérje-,

vitamin-, kalcium-, mangán-, réz-, vas- és lizozim tartalma. A tojáshéj

20

elvékonyodik és rajta színezıdési zavarok mutatkoznak. A toxinhatás

következtében a csirkék nehezen tollasodnak, esetenként tollhullás is

elıfordul. A tojóknál is megfigyelték, hogy a tollazat kopottabbá, töredezetté

válik, és néha vedleni kezdenek (54, 80). Kórbonctanilag petefészek sorvadás

és tüszı atresia jellemzi a kórképet, amihez a tojócsı involúciója, és gyakran

a máj és lép amyloidosisa is társul (2).

Scirpenol toxinok is okoznak tollasodási zavart (80).

Már kis mennyiségő DON is rontja a tenyésztojások biológiai

minıségét, és ezáltal a keltethetıséget (80).

Az aflatoxin kifejezetten hepatotoxikus. A máj szövettani vizsgálata

dystrophiát, a májsejtek vacuolás elfajulását és elhalását, a sejtmagok

szétesését, zsugorodását és vérzéseket mutat. Elırehaladottabb esetekben a

fibrosis fokozódása miatt a máj normál szerkezete elmosódik (80).

Az ochratoxin A kifejezetten nephrotoxicus. Ezáltal a madarakat

hajlamosítja uricosis kialakulására (80).

A citrinin szintén nephrotoxicus, az ochratoxin A-val szinergista

hatású lehet (80).

2.3. A fumonizinek

2.3.1. A fumonizinek termelıdése és elıfordulása

A mikotoxinok legnagyobb gazdasági kárt okozó csoportja

hazánkban a fusariotoxinok. A kémiai szerkezet alapján a következı fı

csoportokba sorolhatók: rezorcilsav-lakton származékok (zearalenon és rokon

vegyületei, más néven F-2 toxin), trichothecének (T-2 toxin, DAS, DON stb.)

és a néhány éve felfedezett fumonizinek (fumonizin B1, B2, B3 stb.) (80).

A fumonizinek közül állat- és humán-egészségügyi szempontból a

fumonizin B1 (FBl) a legjelentısebb. A FBl a lovaknál agylágyulást (30, 57,

21

88), a sertéseknél elsısorban tüdıvizenyıt okoz (44). Patkányban májrákot

idéz elı (36, 37). A fumonizinek humán-egészségügyi jelentısége is nagy,

mivel lehetséges karcinogének (47), a nyelıcsırák kialakulásával hozzák

ıket összefüggésbe (58, 99).

A fumonizineket a Fusarium nemzetség Liseola-szekciójába tartozó

gombafajok termelik, leggyakrabban a Fusarium moniliforme (Gibberella

fujikuroi) és a Fusarium proliferatum, ritkábban a velük rokonságban lévı

egyéb Fusarium-fajok. Hasonlóan a többi szántóföldi gombához, a

Fusarium-fajok is rendszerint a vetésterületen, a betakarítás elıtt fertızik a

növényeket és törnek be a magvakba, így erısen befolyásolják az alapanyag

kiindulási mikrobiológiai minıségét. A fumonizinek 20-25 C°-on, 30-32 %

nedvesség tartalomnál termelıdnek a legnagyobb mennyiségben (55, 66). A

fumonizinek nagy gyakorisággal és jelentıs koncentrációban vannak jelen a

szemes terményekben, leggyakrabban a kukoricában. Természetes

elıfordulásukat elıször az USA-ban, lovak agylágyulását okozó

kukoricamintában (68), a fumonizin-B1 elıfordulását pedig egy évvel késıbb

Dél-Afrikában, Tanskei tartományból származó kukoricában (96) mutatták

ki. A fumonizinek kimutatására és mennyiségi meghatározására irányuló

módszerek fejlıdésével egyre több országban vizsgálták a kukorica

fumonizin szennyezettségét. A felmérések alapján megállapítható, hogy a

fumonizinek a világ összes kukorica termelı országában szennyezik a

kukoricát, és elıidézhetnek fumonizin toxikózist. A nagy fumonizin tartalmú

kukoricaocsú tételek a legveszélyesebbek (44, 44, 59, 65, 69, 87, 88).

Magyarországon a Debreceni Állategészségügyi Intézet kutatói,

Fazekas és munkatársai kezdték el, az AOAC szervezete által hivatalossá

nyilvánított módszer (97) alkalmazásával a kukoricaminták FB1 tartalmának

felmérı vizsgálatát. Az 1993-96 közötti idıszakban végzett felmérés szerint a

penészes minták 70%-ában fordult elı FB1. A szennyezettség mértéke évrıl

évre növekedett. A vizsgált idıszakon belül 1995-ben mérték a legmagasabb

22

értéket (75,1 mg/kg). Az FB1-szennyezettség a raktározás és a kukorica-

betakarításának idıszakában győjtött mintákban egyaránt magas volt, ami

arra utal, hogy az FB1 jelentıs mértékben a kukorica vegetációs periódusában

termelıdik (28, 29, 33, 34). A külsıleg egészséges kukoricaminták vizsgálata

nagy jelentıségő egy adott terület fumonizin szennyezettségének megítélése

szempontjából. Az ország középsı és keleti részébıl származó minták

fumonizin szennyezettségét 1993-95-ben évenként elemezték és az

eredmények lényegesen különböztek egymástól (28, 29, 33). Ugyanezt

tapasztalták az USA-ban, Dél-Afrikában, és Európában is (62). A természetes

fumonizin képzıdés pontos oka még nem ismert, de feltételezhetı, hogy az

adott év idıjárása jelentıs hatással van erre a folyamatra (33).

Az USA-ban Iowa, Wisconsin és Indiana államokban mérték a

legmagasabb koncentráció értékeket. Egy 1989-ben termesztett kukorica

mintában például 37,9 mg/kg FB1 volt a szennyezettség, a kukorica ocsúban

pedig 239 mg/kg (62). Az USA más államaiban lényegesen kisebb volt az

FB1 pozitív minták aránya és az FBl mennyisége is, maximálisan: 5 mg/kg

(91).

2.3.2. A fumonizin B1 hatása a sertésre

Hazánkban régóta tudtak a szakemberek egy akkor még ismeretlen

kóroktanú sertésbetegségrıl, melyet az állatorvosi irodalom a sertések

hizlalási vagy sajátos tüdıvizenyıje néven említett. A Magyar Állatorvosok

Lapjában, az ötvenes években több közlemény is foglalkozott ezzel a

betegséggel. Domán Imre a szarvasi körzetben figyelt meg tömeges

megbetegedést, melynek járványtanát, az észlelt kórbonctani elváltozásokat

részletesen ismertette. A betegség október-november hónapban Szarvas

belterületén, majd decemberben a környezı tanyavilágban jelentkezett. A

23

szerzı körzetében minden egyes hízó megbetegedett. Az állatok étvágya

csökkent és szeszélyes volt. Éhesek voltak, de az evést néhány falat után

abbahagyták. Nem keltették beteg állat benyomását, mozgásuk élénk,

közérzetük jó volt. Majd néhány nap múlva lélegzésük nehezedett, olykor

fájdalmasan és görcsösen köhögtek, kutyamód ültek. Az elhullás többnyire a

betegség 14-17. napja között történt. A boncolás során enyhébb és súlyosabb

tüdıvizenyıt találtak. A tüdı egész terjedelmében vörös, kékesvörös színő

volt, tapintata a rendesnél kevésbé lágyan rugalmas, bemetszéskor a

rendesnél kevésbé vagy alig sercegett. A szerzı, bár fertızı betegséget

sejtett, már említette az új kukorica és a tüdıvizenyı közötti összefüggés

lehetıségét (23).

Petrás Gyula ceglédi járási állatorvos szintén fertızı betegséget vélt a

megbetegedések hátterében, amelyet a „Sertések fertızı tüdıvizenyıje” címő

közleményében ismertetett 1952-ben. A Cegléd környéki esetek ismertetése

mellett az is kiderül, hogy a szerzı már 1941-ben, 43-ban és 48-ban is

találkozott a sertések tüdıvizenyıjével. Petrás szintén kitért a betegség és a

kukorica etetése közötti összefüggésre, jóllehet ezt el is vetette azzal, hogy a

kukorica etetése gyakorlatilag változatlan, míg a tüdıvizenyı csak bizonyos

években jelentkezik. A bántalom kóroktanát a sertéspestis allergiás

formájában és egy specifikus epitheliotrop vírusban vélte felfedezni (74).

A tüdıvizenyıség országos jelentıségére utal, hogy az Állatorvos-

tudományi Egyetem Járványtani Intézetében, Manninger professzor

irányításával végeztek fertızési kísérleteket, amelyek negatív eredménnyel

végzıdtek (50). A betegség kóroktanának tisztázása céljából Kékesi végzett

vizsgálatokat. Klinikai és pathologiai megfigyeléseit közel ötszáz

tüdıvizenyıben megbetegedett sertésen végezte. A betegség lényegét a

takarmányozás okozta "myocardosis"-ban látta, és a véralbumin szint

csökkenését is megfigyelte. Véleménye szerint a "myocardosis" a

24

szívmőködés zavara miatt a kisvérkörben pangást, következményeként pedig

tüdıvizenyıt idéz elı (51).

1989-ben az USA-beli Georgia Államban ütötte fel a fejét sertéseknél

a betegség. Boncoláskor az állatoknál pulmonalis ödémát és mellkasi

vizenyıt találtak, a mellkas sárga folyadékkal telítıdött. Megvizsgálták a

takarmányt, s a kukorica szőrıvizsgálata során F. moniliforme-t mutattak ki,

ami annak a gyanúját vetette fel, hogy a tüdıvizenyı kialakulásában

mikotoxikózis játszik szerepet. Négy sertés vena cava cranialis-ába FB1-et és

FB2-t injektáltak. A legnagyobb dózisban (0,4 mg/ttkg, 4 napon keresztül,

összesen 11,3 mg) részesült állat az ötödik napon kimúlt, miközben a

természetes körülmények között elhullott sertésekéhez hasonló elváltozások

voltak nála megfigyelhetık (41). A betegség egy másik, járványszerő

fellépését sertéseknél 1988- és 1989-ben az USA-ban dokumentálták. Ez

alkalommal magzati mortalitás és idısebb állatoknál légzési rendellenességek

voltak a jellemzı tünetek. Az esetet "titokzatos sertés kór"-ként emlegették.

Az USA-beli Georgiában történt eset ismeretében mind Illinoisban mind

Iowaban takarmánymintát vettek, azt FB1 tartalomra vizsgálták, és pozitív

eredményt kaptak. A FB1 tartalom 20-330 mg/kg értékek között szóródott (1,

70). A porcine pulmonal edema-nak (PPE) nevezett szindrómát

összefüggésbe hozták az equine leukoencephalomalacia (ELEM)

kialakulásával és hamarosan az is elfogadottá vált, hogy a két betegségnek

közös okozója van, ami nem más, mint a FB1 (85, 86).

A Magyarországon elıforduló hizlalási tüdıvizenyı a klinikai tünetek

és a kórtani elváltozások alapján nagyon hasonló az USA-ban leírt fumonizin

mikotoxikózishoz, ezért hazai kutatók az itthon elıforduló betegség

hátterében is FB1 toxikózist gyanítottak (50). Az utóbbi években megindult

kutatások ezt igazolták is. Fazekas és munkatársai (31)etetési kísérletet

végeztek a kérdés bizonyítására. Kísérletükhöz az általuk kukoricán

elszaporított 7300 mg/kg fumonizin-B1 tartalmú gombatenyészetet

25

használtak. Két kb. 10-13 kg súlyú malac takarmányához keverték a

toxintartalmú gombatenyészetet úgy, hogy annak FBl koncentrációja 330

mg/kg legyen. A malacok kezdetben bágyadtak voltak, a takarmányt

válogatták, a kontrollhoz képest lassabban fogyasztották. Naponta kb. 0,5 kg

takarmányt fogyasztottak el, így a napi FB1 felvétel 14,5-16 mg/ttkg dózisnak

felelt meg. Az 5. napra mindkét kísérleti állatban súlyos légzıszervi tünetek

alakultak ki, majd pár óra alatt elhullottak. A részletes kórbonctani és

kórszövettani vizsgálatok során a mellkasban mellvízkórt, a tüdıben súlyos

fokú vizenyıt, májelfajulást és kezdıdı sárgaságot állapítottak meg. A

klinikai tünetek, a kórbonctani, kórszövettani elváltozások megegyeztek az

USA-ban észlelt természetes és kísérletes FB1 mikotoxikózissal, valamint a

Magyarországon már régóta elıforduló un. sertések sajátos vagy hízlalási

tüdıvizenyıjével. A kísérleti etetés bebizonyította, hogy a hazánkban is

elıforduló hízlalási tüdıvizenyıt a fuminizin-B1 mikotoxin idézi elı. Ezt a

kórképet tehát a világon elsıként egy magyar állatorvos, Dr. Petrás Gyula írta

le (31, 32, 33).

Nagy dózisú etetési kísérletek

A FB1 tüdıvizenyıt kiváltó hatásának bebizonyosodása után

megindultak a kutatások a sertés fumonizin B1 toxikózis kialakulásának,

klinikumának és kórtani elváltozásainak tanulmányozására. Ezekben a

kísérletekben általában FB1-el természetes úton szennyezett takarmányokat

etettek a természetben ritkán elıforduló magas (100-300 mg/takarmány kg)

FB1 tartalommal. Azok a kísérleti állatok, amelyeknél a napi FB1 bevitel

elérte vagy meghaladta a 15 mg/ttkg-ot, súlyos tüdıvizenyıben 3-4 nap alatt

elhullottak. Az ettıl kisebb dózist fogyasztó állatok, amelyek az elsı napokat

túlélték, a súlyos tüdıvizenyı mellett szubakut hepatotoxikózis jeleit is

mutatták, majd jelentıs mértékben visszautasították a takarmányt,

26

lesoványodtak, máj dystrophia és sárgaság jelentkezett náluk (12, 13, 15, 16,

44, 46, 70, 86, 88).

Egy kísérletben 30 db 6-13 kg-os ártány malaccal végezték az etetési

kísérletet, amikor a toxinos takarmány nem csak FB1-et, hanem FB2

mikotoxint is tartalmazott. A kezelt csoportok takarmányai 175, 101, 39, 23,

5, 1 mg/takarmány kg FB1+FB2-t tartalmaztak. A 175 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoportba tartozó állatoknál súlyos

légzési rendellenességek léptek fel (nehezített légzés, szörtyögı hangot adtak,

és kutyamód ültek) majd a 4-6. napon az állatokat leölték. A szövettani

elváltozások súlyos tüdıödémára utaltak. A takarmányfogyasztás a testsúly

3,6 % -ára csökkent, míg a kontroll csoportban 5,6 % volt. Szövettanilag

májkárosodás volt kimutatható az összes 175 és 101 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó állatban. A 39 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport öt állatából háromban és a 23

mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport öt állatából

egyben volt elváltozás. A májkárosodásra utalt a máj szerkezetének

rendezetlensége, a májsejtek magjának károsodása és a citoplazma

hypereozinophiliája (16).

Választott malacokat etettek FB1-et tartalmazó gombatenyészettel,

úgy hogy a napi toxinbevitel 20 mg/ttkg volt. Az állatokat (csoportonként 4)

a fumonizin tartalmú takarmány etetésének kezdetétıl számított 0., 1., 2., 3.,

4., 5. napon ölték le, vagy akkor, amikor a tüdıvizenyı kifejlıdött, ami

általában a negyedik napra történt meg. A májparaméterek - beleértve a

szérum enzimeket - az epesavak, a bilirubin progresszív emelkedése és a

hisztológiai változások a második napon kezdıdtek. A korai szövettani

változások a tüdıben (2. nap) perivascularis ödémából álltak, amelyet

interlobularis és peribronchialis ödéma követett. A szfinganin, a szfingozin,

ill. kettıjük arányának emelkedése már az elsı napon megkezdıdött a

szövetekben, akár érintettek voltak morfológiailag (tüdı, máj), akár nem

27

(vese, hasnyálmirigy). A FB1 a szfingoid bázisok korai emelkedését

eredményezi, és korai májkárosodást okoz, amelyet alveoláris endothelialis

károsodás követ, ami kritikus jelenség lehet a sertések tüdıvizenyıjének

patogenezisében (41).

Egy kísérletben hat 10-11 kg-os malacot etettek 100 mg/takarmány kg

fumonizin B1 tartalmú takarmánnyal 10 napig, majd 190 mg/takarmány kg

FB1 tartalmú takarmánnyal folytatták az etetést 83 napig. Három állat a

kísérlet végéig életben maradt, a másik hármat a súlyos májkárosodás

következtében kialakuló gyomor és bélvérzés miatt a 27-80. nap között le

kellett vágni. A túlélı állatoknál máj nodularis hyperplasia alakult ki.

Boncoláskor egy malacnál a distalis nyelıcsı nyálkahártyáján hyperplasticus

plakkokat észleltek. Mind a hat állatnál súlyos nyelıcsı-elváltozásokat

(hyperkeratosis, parakeratosis, basalsejtes hyperplasia) tapasztaltak és

mindegyiküknél látható volt a gyomorfekély szövettani jele. A három

korábban levágott malacnál fekélyt és vérzést találtak a gyomor nyelıcsı

felıli részén. Azért tekinthetı kivételnek ez a kísérlet, mert a máj és nyelıcsı

elváltozásokon kívül más szervi elváltozást nem találtak (12).

Intravénásan a szervezetbe juttatott FB1-gyel végzett kísérletek

Az etetési kísérletek mellett az intravénásan szervezetbe jutatott FB1

toxin hatását is vizsgálták. Ezekben a kísérletekben kémiailag tiszta toxinnal

kezelték az állatokat. A vizsgálatokból kiderült, hogy a tisztított FB1 kisebb

koncentrációban is elıidézi az elhulláshoz vezetı tüdıvizenyıt, mint a

természetesen képzıdött, vagy tenyészett kultúrák etetésével bevitt FB1. A

természetes úton kontaminálódott toxint fogyasztó állatoknál a pulmonalis

ödéma mellett nagyobb valószínőséggel alakult ki májkárosodás, máj

dystrophia (44, 46).

28

Az egyik kísérletben két 7-8 kg tömegő malacot intravénásan kezeltek

tisztított FB1-el. Az egyik állatot 4 napon keresztül 0,4 mg/ttkg dózisú FB1

injekcióval kezelték, az összes FB1 bevitel 11,3 mg volt. Az állatnál a

harmadik napon súlyos nehezített légzés jelentkezett, majd másnap

elpusztult. Kórboncolásnál súlyos tüdıvizenyı volt látható. A másik állatot 7

napon keresztül napi 0,147 mg/ttkg tisztított FB1-el kezelték, szintén

intravénásan. Ennél a dózisnál viszont klinikai tüneteket a malac nem

mutatott, a tüdıvizenyı nem alakult ki. A szerzık más szervi károsodásról

nem számoltak be (44).

A másik kísérletet 3 db 10 kg körüli nıivarú malaccal végezték. Egyik

malacnak 7,9 mg/ttkg tisztított FB1-et adtak intravénásan 9 napon keresztül

(az összes bevitel: 72 mg FB1 volt), a másik állatnak 4,6 mg/ttkg toxint

jutattak a szervezetébe (összes bevitel: 67 mg FB1). A kontroll malac

sóoldatot kapott. A kezelt állatok klinikai tüneteket mutattak: nehezített

légzést, erıs szörtyögı hangokat lehetett a légzésnél hallani. Az állatok

hematológiai paraméterei a fiziológiás határértékeken belül maradtak. A

májenzimek enyhe emelkedést mutattak. Egyéb biokémiai paraméterekben

nem tapasztaltak változást. Az állatok kórboncolásakor enyhe interstitialis

tüdıödéma, hasnyálmirigy és májkárosodás volt látható (46).

Krónikus etetési kísérletek

A nagy dózisú FB1 kísérletek jól megvilágították az FB1 akut

toxikózis klinikumát, a kórtani elváltozásokat és a toxin biokémiai hatását. A

természetben azonban a vizsgált dózisoknál általában sokkal kisebb

mennyiségben tartalmaz a kukorica FB1 mikotoxint, viszont ez a mennyiség

esetleg hosszú idın keresztül, folyamatosan kerül fogyasztásra.

A krónikus expozíció hatásának tanulmányozása céljából 12

választási malacot 70 ill. 140 mg/takarmány kg FB1 tartalmú takarmánnyal

29

ad libitum etettek 291 napon keresztül. A kísérlethez autoklávozott F.

moniliforme tenyészetet használtak. Az állatoktól a kísérlet 0., 11., 31., 92.,

és a 291. napján vérmintát vettek, melyet májfunkcióra (enzimek,

koleszterin) vizsgáltak. A 70 mg/takarmány kg koncentrációban FB1-et

fogyasztó állatok a kísérlet egész tartama alatt egészségesek maradtak,

klinikai elváltozásokat nem mutattak. Takarmányfogyasztásuk nem tért el a

kontroll állatokétól. A 140 mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint

fogyasztó állatoknál intermittálóan csökkent a takarmányfelvétel, de klinikai

tüneteket azok sem mutattak. A 30. napra mindkét csoportban megemelkedett

az AST, ALP, GGT és a koleszterin szintje. A megemelkedett májenzim

szintek hepatotoxikus hatásra utaltak. A 92. napra csökkentek ezek az

értékek, majd a kísérlet végére a normál tartományon belülre süllyedtek,

kivéve a koleszterin szintet, amely mindvégig magas maradt. A vizsgálat

folyamán tehát a koleszterin szint kivételével szignifikáns változásokat nem

találtak. A koleszterin volt az egyetlen olyan szérum-paraméter, ami

dózisarányosan megemelkedett és végig tartotta ezt a szintet (43).

A boncoláskor a máj mindkét csoportban tömör, halvány színő volt, a

szövettani vizsgálatnál súlyos perilobularis fibrosis volt megfigyelhetı. A

májfibrosis alapján a májkárosodás folytatódott, annak ellenére, hogy a 92.

nap után a májenzim értékek csökkentek és a 291. napra a normál

tartományon belülre kerültek. E vizsgálat klinikai kémiai értékeire alapozva

azt állapították meg a kutatók, hogy a krónikus orális FB1 expozíció

kiváltotta lassú és progresszív májkárosodásnak a májenzim szint változások

nem megbízható indikátorai, tehát a máj kórszövettani vizsgálata

nyilvánvalóan sokkal megbízhatóbban jelzi a krónikus FB1 toxin expozíciót,

mint a vizsgált klinikai kémiai paraméterek (43).

Hasonló mennyiségekkel végzett korábbi kísérletekben az állatok

néhány nap alatt elhullottak (46, 61). Ebben a kísérletben azonban a sertések

más genetikai állományúak voltak, mint a korábbi vizsgálatokban szereplı

30

állatok. Ez arra enged következtetni, hogy a genetikai háttér szerepet játszhat

a FB1-re adott válaszban (43).

Ártány és kocamalacokkal 0,1, 1 és 10 mg/takarmány kg

koncentrációban tisztított FB1 tartalmú takarmányt etetve nyolc héten

keresztül a vérszérum AST szintje a második héten a 10 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó nıivarú állatoknál megemelkedett. Az

ártányokban a szérum koleszterinszintje emelkedett az 1 és 10 mg/takarmány

kg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoportban a második hét végére,

majd a kísérlet végére mindkét ivarban. A hasnyálmirigy és mellékvesék

tömege a toxint fogyasztott ártányokban a kontrollhoz képest nagyobb lett. A

máj, a tüdı és a vese szfinganin/szfingozin aránya a 10 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoportokban ivartól függetlenül

megnövekedett (89).

A FB1 hatása a sertés termelési paramétereire

A FB1-nek a sertés termelési paramétereire vonatkozó kísérleteket

választott ártány és kocamalacokkal végeztek. A takarmányhoz kevert,

tisztított FB1 hatását vizsgálták. 6-12 kg élıtömegő malacokkal 0,1, 1, és 10

mg/takarmány kg tisztított FB1 tartalmú takarmányt etettek nyolc héten

keresztül. A kasztrált hím és a nıivarú állatok nem egyformán reagáltak a

toxinhatásra. Míg az ártány malacoknak a 4.-6. héten mért testtömeg

gyarapodása a toxin emelkedı koncentrációjával (0,1 és 10 mg/takarmány kg

között) lineárisan csökkent, addig a nıivarú állatokban nem volt kimutatható

különbség. A testtömeg gyarapodás az elsı 4 hétben mindkét nemben

jelentısen ingadozott, majd a második 4 hetes periódusban kiegyenlítettebbé

vált. A takarmányértékesítésben és a takarmányfogyasztásban nem volt

szignifikáns különbség, az ártányok 10 mg/takarmány kg FB1 dózis mellett

31

átlagosan10%-kal ettek kevesebbet, mint a kontroll társaik, az egyedek

közötti szórás azonban igen nagy volt (89).

Ugyanezek a kutatók kísérletet végeztek, hogy megvizsgálják vajon

van-e a FB1-nek hatása a hízók a húsminıségére. Választott malacokat 0,00;

0,11; 0,33; 1,00 mg/takarmány kg FB1-et tartalmazó takarmánnyal etették,

amíg elérték a vágási súlyt (109 kg). A termelési paraméterekben

(takarmányfogyasztás, testtömeg gyarapodás, takarmányértékesítés) nem

tapasztaltak szignifikáns különbséget egyik kezelt csoportban sem a

kontrollhoz viszonyítva. A életkorral összefüggı takarmány felvétel

növekedésében változást figyeltek meg a 3. és 10. hét között az 1

mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport és a kontroll

csoport között, de nagy volt az értékek szórása. Ugyanezekben az állatokban

a húsminıség nagy változatosságot mutatott, különösen a bélszín és a sonka

zsírtartalmában. A becsült sovány húshozam a dózis növelésével csökkent. A

koleszterin szint emelkedését tapasztalták az 1 mg/takarmány kg-os

állatoknál a kísérlet végén. Egyéb szignifikáns változást nem figyeltek meg.

A kísérlet eredményeibıl a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy már

az 1 mg/takarmány kg dózisnak is van káros hatása a hús minıségére, ami a

termelınek anyagi veszteséget okozhat (90).

A FB1 hatása a sertés hematológiai paramétereire

A fumonizin B1 hematológiai hatását számos sertés-kísérletben

vizsgálták, de semmilyen elváltozást nem tudtak kimutatni sem a kontroll

állatokhoz képest, sem a kezelt csoportok között a dózis függvényében (12,

13, 43, 46, 89, 90). Ez volt tapasztalható a laboratórium állatokon végzett

kísérletek esetében is, hematotoxicitás sehol sem fordult elı (4, 5, 7). Az

eddigi vizsgálatok alapján úgy tőnik, hogy a fumonizinek, és köztük a FB1

toxin a nem hematoxikus mikotoxinok csoportjába tartozik (72).

32

2.3.3. A fumonizin hatása az immunrendszerre

A fumonizineknek a sertés immunrendszerére gyakorolt hatását

ellentmondásosan ítélik meg az irodalomban. 33 mg/takarmány kg

fumonizint tartalmazó takarmánnyal 21 napon keresztül etetett sertésekben

Aujeszky-betegség elleni vakcinázás után hét nappal a kezelt állatok

lymphocyta száma csökkent a kontrollokéhoz viszonyítva, a 14. napon

viszont már nem volt köztük különbség (71). Mások 8 héten keresztül 0; 0,1;

1; 10 mg/takarmány kg fumonizin B1 tartalmú takarmánnyal etetett

malacokban dózis-függı lymphocyta-szám csökkenést észleltek (89). Egyes

kutatók ezzel szemben 2 mg/takarmány kg koncentrációban öt héten

keresztül adagolva a fumonizint nem tapasztaltak eltérést a lymphocyták

számában és az egyes lymphocyta szubpopulációk aránya sem tért el

szignifikánsan (40). Fumonizin tartalmú takarmányt fogyasztó sertésekbıl a

tüdı ödéma kialakulása elıtt izolált alveoláris makrofágoknak csökkent a

Salmonella typhimuriumot fagocitáló képessége (42).

Patkányban a fumonizin B1 7,5 mg/ttkg dózisban négy napon át a

hasüregbe adva csökkentette a thymus tömegét és thymus nekrózist okozott

(25). Az FB1-gyel kezelt patkányok csontvelı sejtjei közül a myeloid sejtek

vakuolizációja a legkifejezettebb, majd a lymphoid sejtek következnek, és az

erythrocyták elváltozásai voltak a legenyhébbek. A myeloid sejt

szubtípusokon belül a vakuolák alakulnak ki a blasztos állapottól a

metamyelocytáig (4, 5, 7). Sprague-Dawley patkányokban 14 napos 0, 5, 15

és 25 mg/ttkg dózisú FB1 adása nyelıcsı szondán keresztül nem volt hatással

a szervek tömegére, a hematológiai paraméterekre, a kalcium mobilizációra,

a killersejt aktivitásra és a fagocitózisra. De a lépben a fertızést követı 24.

órában a Listeria monocytogenes szám szignifikáns, dózisfüggı emelkedését

tapasztalták, ami csökkent immunmőködésre utalt (101).

33

Nıstény egerekben a csontvelı sejtjeinek a vakuola képzıdése

szignifikánsan növekedett az FB1 dózissal. Ez minden sejttípusnál

szignifikáns, de legkifejezettebben a myeloid sejtek esetében nıtt a

dózisfüggı vakuolizáció. Csak az 1 mg/ttkg FB1-es csoportban nem voltak

vakuolák a csontvelı sejtjeiben, ezek az adatok nem különböznek

szignifikánsan a kontroll csoporttól. Hím egerekben a csontvelı sejtek

vakuolizációja hasonlóan alakult, mint a nıstényekben, de a toxin hatása

sokkal változatosabb, és kevésbé kifejezett volt, statisztikailag szignifikáns

különbség nem mutatkozott. Hím egerekben a csontvelı myeloid, erythroid

és más sejtjeinek a száma nem tért el szignifikánsan a fumonizin kezelés

hatására. Nıstény egerekben a csontvelı erythrocyták száma szignifikánsan

emelkedett a növekvı fumonizin dózissal. Az egyéb csontvelı sejtek száma

nem változott nıstényekben sem (6). Más kísérletekben egereknek bır alá

adva a fumonizint szignifikáns különbséget csak a nıivarban tapasztaltak,

csökkent a lép és a thymus relatív tömege (48).

Fehér Leghorn csirkékben a fumonizin csökkentette a lép, a thymus és

a máj tömegét, és a makrofágok fagocitotikus aktivitását. Ugyanakkor a

Fabricius-féle tömlı tömege és az NK sejtek aktivitása változatlan volt (76).

A fumonizin hatása a celluláris immunválaszra

17 napon át 100 mg/takarmány kg koncentrációjú FB1 tartalmú

takarmánnyal etetett kocákban nem tapasztaltak különbséget a kezelt és a

kontroll állatok lymphocyta blasztogenezisében (3). Ezzel szemben

malacokban a fumonizin csökkentette a lymphocyták phytohaemagglutininre

adott blasztos transzformációját, ami kifejezettebb volt, ha a takarmány a

fumonizin mellett DON-t is tartalmazott (45).

34

Sprague-Dawley patkányokban 14 napos 0, 5, 15 és 25 mg/ttkg dózisú

FB1 adása nyelıcsı szondán keresztül nincs hatással a mitogén indukált LST-

re (101).

Egereknek bır alá adva a fumonizint szignifikáns különbséget csak a

nıivarban tapasztaltak, csökkent a PHA-ra adott T-lymphocyta és az LPS-re

adott B-lymphocyta proliferáció (48).

Pulyka pipékben a fumonizin és az aflatoxin tartalmú takarmány

csökkentette a juh vörösvértestekre adott primer immunválaszt, de a PHA-ra

adott válasz változatlan maradt (106).

Brojler csirkékben 200 mg/takarmány kilogramm koncentrációban

etetett fumonizin szignifikánsan csökkentette a mitogén indukálta sejt

proliferációt (56).

A fumonizin hatása a humorális immunválaszra

Választott malacokkal végzett kísérletben 8 mg/takarmány kg

koncentrációban 28 napon keresztül etetve a fumonizin nem gyakorolt hatást

a szérum IgG, IgA és IgM koncentrációjára (109).

Patkányban a fumonizin B1 7,5 mg/ttkg dózisban négy napon át a

hasüregbe adva növelte az IgM szintjét (25). Hím patkányokban

intraperitonealisan injektált 7,5 és 10 mg/ttkg FB1 megemelte az IgM szintet,

de az IgG esetében a növekedés nem volt következetes (4). Más kísérletekben

hím patkányokra a nyelıcsı szondán adott FB1 nem gyakorolt hatást (5), de

nıstényekben az IgM és az IgG emelkedése szignifikáns volt, bár a

páronkénti összehasonlítás nem volt szignifikáns (7). Sprague-Dawley

patkányokban 14 napos 0, 5, 15 és 25 mg/ttkg dózisú FB1 nyelıcsı szondán

keresztül történı adása mellett az IgG1 immunglobulin mennyiségének a

dózisfüggı növekedése gyengén szignifikáns volt (101).

35

Egerekben a szérum immunglobulinok növekedése hím egerekre

korlátozódott, és elsısorban a magas dózisú csoportokra, úgy tőnik, hogy az

FB1 hatása a keringı immunglobulinokra mérsékelt, és nem valószínő, hogy

kifejezett változást eredményez a humorális immunválaszban (6).

Fehér Leghorn csirkékben a fumonizin csökkentette az

immunglobulinok összmennyiségét és az IgG mennyiségét (76). Brojler

csirkékben 200 mg/takarmány kg koncentrációban etetett fumonizin

szignifikánsan csökkentette a baromfipestis vakcinázást követıen mért

ellenanyag titert (56).

2.4. Takarmányok immunválaszt befolyásoló hatásának mérésére

alkalmas módszerek

2.4.1. A humorális immunválasz vizsgálata

A humorális immunválasz praecursor sejtjei a B-lymphocyták,

amelyek az antigén inger hatására plazmasejtekké differenciálódnak. Ezek a

sejtek ellenanyagokat termelnek, amelyek a véráramba, illetve a

szövetnedvekbe kerülve szolgálják a humorális védettséget. Az általuk

termelt immunglobulinok az antigén ingert követı 5-7. napon jelennek meg a

vérpályában. Az ismételt antigén ingert követıen az ellenanyagok rövidebb

idı (1-3 nap) alatt jelennek meg a véráramban. Koncentrációjuk magasabb,

és ebben az IgG jóval nagyobb mennyiségben van jelen az IgM-hez

viszonyítva (102).

A szerológiai módszerekkel leggyakrabban a vérsavóból, a tejbıl,

ritkábban biológiai folyadékokból (pl. liquorból, hüvelynyálkából,

spermából) ismert kórokozókkal vagy azok antigénjeivel szembeni

ellenanyagok mutathatók ki, és ennek alapján a szervezetnek a kérdéses

36

kórokozóval való fertızöttsége megállapítható. A szerológiai próbák a

következık:

- agglutinációs próbák

- precipitációs próbák

- komplement kötési próbák

- vírusneutralizációs próbák

- jelzéses módszerek (102).

Juhokban a humorális immunrendszer vizsgálatára a humán 0

vércsoportú vörösvérsejtet és az ovalbumint alkalmazták (94). Sertésben

szintén az ovalbumin, valamint a juh vörösvérsejt használata terjedt el (95).

A vírusok okozta betegségek jelentıs részénél az ellenanyagok

vérsavóbeli jelenlétét vírusneutralizációs próbával határozhatjuk meg

szövetkultúrákban vagy kísérleti állatokban (102). Aujeszky-betegség

esetében a vérsavóban megjelenı ellenanyagok kimutatására a

vírusneutralizációs próbát és a különféle ELISA-kat vehetjük igénybe. A

vírusneutralizáló ellenanyagok titere az átvészelt sertések vérében viszonylag

alacsony (1:2-1:32), és ezért a fertızöttség jelének kell tekinteni, ha egy nem

vakcinázott sertés vérsavója akárcsak hígítatlan állapotban is a

vírusneutralizációs próbában pozitív eredményt ad. Az ellenanyag tartalmú

vérsavóknak a vírusneutralizációs próbában mutatott semlegesítı hatása

tengerimalac komplement hozzáadásával fokozható (104). A

vírusneutralizációs próba során ismert vírus szuszpenziót az ellenanyag-

tartalmú vérsavóval megfelelı arányban elegyítünk, majd a vérsavó

vírussemlegesítı hatását szövettenyészetben, fiasított tyúktojásban vagy

kísérleti állatokban ellenırizzük. Az Aujeszky-betegség vírusa fogékony

fajok sejtjeibıl készült egyrétegő szövettenyészeten az alphaherpesvírusokra

jellemzı cytopathogén hatást (sejtmagzárvány, sejtlekerekedés, syncytium

képzıdés) alakítja ki. Sertésszövet fertızésekor az avirulens vírusok

sejtlekerekedést, a virulens vírustörzsek syncytiumot hoznak létre (102).

37

A humorális immunválasz vizsgálatához az antigén bevitelt követıen

a 7. és a 10. napon (103), illetve a 7., a 14., a 21. és a 28. napon (94) történt

vérvétel. Az antigén booster dózisát az elsı antigén bevitelt követı 29. napon

adták (94).

2.4.2. A celluláris immunválasz vizsgálata

A celluláris immunválaszban az effektor funkciók a T-killer

lymphocytákhoz és a makrofágokhoz kötıdnek. Az effektor fázisban a

targetsejt (célsejt) litikus folyamatok áldozatává válik. A cytolysis három

fázisban zajlik le:

- a targetsejt szoros érintkezésbe kerül a T-killer

lymphocytával, ez a folyamat percek alatt megy végbe;

- a „killer fázisban” a targetsejt a killer által kibocsátott

cytolyticus faktorok és aktív gyökök hatására irreverzíbilis károsodást

szenved;

- a lízis fázisa: a sejt néhány óra alatt destruálódik, és kilyukad. Ebben

a lymphocyta már nem vesz részt, mert leválik a targetsejtrıl.

A celluláris immunválasz döntı szerepet játszik az átültetett szövetek,

valamint a daganatsejtek elpusztításában, a saját módosult szöveti antigének

eliminálásában, továbbá egyes fertızı betegségekkel (pl. gümıkór) szembeni

rezisztenciában (102).

A celluláris próbák élı lymphoid sejtekkel in vitro végzett vizsgáló

eljárások, amelyek alkalmasak a szervezet immunstátuszának

meghatározására. A próbában a vizsgálandó szervezet perifériás

fehérvérsejtjeit használjuk, amelyeket vérmintából nyerünk. A fehérvérsejtek

szeparálására célszerő Ficoll-paque-ot alkalmazni, ami lehetıséget nyújt a

sejtek gradiens centrifugálással történı kinyerésére (102). A szeparáláshoz

sertésben Histopaque 1077-es oldat használható (8, 94). A szeparált

38

fehérvérsejteket a túlélésük érdekében arra alkalmas tápfolyadékban (pl.

Parker-100 vagy Hanks-féle oldatban) szuszpendáljuk, amely 10% foetalis

borjúsavót tartalmaz (102). A fehérvérsejtek RPMI 1640-es tápfolyadékban

is túlélnek (8, 103). A fehérvérsejt számot általában 106/ml sőrőségőre

állítjuk. Az élı és az elhalt sejtek arányát tripánkék festéssel ellenırizzük (94,

102). A különbözı reakciók során a sejteket 3-5% CO2 jelenlétében

inkubáljuk 37 Co-on (8, 94, 102, 103).

A celluláris próbák a következık:

- immunrozetta-képzés

- lymphocyta stimulációs próba (LST)

- makrofág migráció-gátlás

- citotoxikus reakció (102).

A lymphocyta stimulációs próba

A T- és B-lymphocyták blasztosan transzformálódhatnak specifikus

úton, olyan antigénekkel való stimuláció következtében, amelyekkel szemben

korábban már szenzibilizálódtak. A blasztos transzformáció 48-72 órát vesz

igénybe. A blasztogenezis arányából, amelyet a 3HTdR (triciál-timidin)

inkorporációja alapján autoradiografiás úton vagy folyadékszcincillációs

módszerrel határozunk meg, következtetni lehet a vizsgált szervezetnek az

alkalmazott antigénnel szembeni reakciókészségére. A lymphocyta

stimuláció nem specifikus úton, mitogénekkel (PHA, ConA) is kiváltható, és

a kapott stimulációs indexek a T- és a B-sejtek reakcióképességét jelzik (8,

94, 102).

39

3. ANYAG ÉS MÓDSZER

3.1. Kísérleti állatok

A kísérleti állatok azonos genotípusú, Ka-Hyb (Norvég lapály x

Magyar nagyfehér) és közel azonos (8,5-10 kg) testtömegő választott ártány

malacok voltak. Ötnapos akklimatizációs idıtartam után az állatokat

csoportokba osztottuk, majd egyedileg helyeztük el ketrecekben. Az egyes

csoportok között egy-egy helyet üresen hagytunk, hogy megakadályozzuk a

takarmány kereszt kontaminálódását.

A kísérleti táppal való etetés megkezdése elıtt újból megmértük az

állatok testtömegét, s ellenıriztük egészségi állapotukat.

A kísérleti állatokat a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar

Takarmányozási Tanszék kísérleti állatházában egyedileg, battérián

helyeztük el. A 20 hetes kísérletben nyolc hét után, a kísérlet második

szakaszában (hízlalás) átkerültek a Takarmányozási Tanszék kísérleti

állatházának hizlaló kutricáiba, ahol szintén egyedileg helyeztük el ıket. A

kísérlet egész idıtartama alatt figyeltük a viselkedésüket, ellenıriztük

klinikai állapotukat. Figyelmünk elsısorban arra irányult, hogy nem

bágyadtabbak-e a kezelt állatok a kontrollnál, ugyanolyan gyorsasággal

fogyasztják-e el a takarmányt, mint a kontroll csoport állatai, válogatnak-e,

mennyi folyadékot fogyasztanak, milyen a légzésük, nem öklendeznek-e,

nem láthatók-e a nyálkahártyákon vagy a túrókarimán a cianózis jelei, vagy

nincs-e más szokatlan tünetük.

3.2. Kísérleti tápok

Az állatokat koruknak megfelelı alaptakarmánnyal etettük (az elsı

nyolc hétben 187 g/kg nyersfehérje, 12,8 MJ/kg ME, 13,1 g/kg lizin, a

40

hizlalási fázisban (8-20. hét) pedig 137 g/kg nyersfehérje, 12,9 MJ/kg ME,

9,4 g/kg lizin), melybe Fusarium moniliforme gombatenyészetet kevertünk

oly módon, hogy a napi fumonizin B1 bevitel az adott kísérletre

meghatározott legyen (kezelt csoportok), a kontrollcsoport pedig FB1 mentes

takarmányt fogyasztott. A kezelt és a kontroll állatok takarmánya egyéb

mikotoxinokat (pl. zearalenont, T-2 toxint, DON-t, DAS-t, aflatoxint stb.)

kimutatható mennyiségben nem tartalmazott Fazekas (1996) módszere

alapján vizsgálva. Naponta kétszer etettünk, az el nem fogyasztott takarmányt

visszamértük. Ivóvíz egész idı alatt ad libitum állt az állatok rendelkezésére.

3.2.1. A fumonizin B1 elıállítása

A fumonizin B1-et a Debreceni Állategészségügyi Intézetben Fazekas

és munkatársai állították elı az általuk kifejlesztett módszerrel: Fumonizin

B1-gyel nagy koncentrációban szennyezett kukoricamintából izolálták a

(14/A jelő) Fusarium moniliforme törzset, amelyet (Czapek agaron, 24 ºC-

on) elszaporítottak. Ezzel oltották be a megfelelı eljárással elıkezelt

kukoricát, amelyet azután sötétben, 24 ºC-on 3 hétig inkubáltak. A felbontás

után a gombával fertızött kukoricát sötétben, szobahımérsékleten pár napig

szárították, majd megdarálták. Ezzel a módszerrel igen nagy koncentrációjú

tiszta fumonizin B1 toxint tartalmazó gombatenyészetet állítottak elı,

amelynek pontosan megmérték a toxin tartalmát (57). A kísérleti

takarmányok toxin tartalmát ezzel a készítménnyel állítottuk be.

41

3.3 Toxin etetési kísérletek

A kísérletek során alkalmazott fumonizin koncentrációkat, a

kísérletek idıtartamát és a kísérletekben kialakított csoportok egyedszámát az

1. táblázatban foglaltam össze.

1. táblázat: A kísérletek menete

Kísérlet

száma

Idıtartama Alkalmazott fumonizin B1

koncentráció (mg/takarmány kg)

Csoportonkénti

egyedszám

0 5

10 5

20 5

I. 4 hét

40 5

0 5

1 5

5 5

II. 8 hét

10 5

0 6

1 6

5 6

III. 20 hét

10 6

0 6 IV. 10 nap

100mg/állat/nap 14

42

3.4. Komputer tomográfiás (CT) vizsgálatok

A kísérletek során a fumonizin okozta elváltozások kórfejlıdésének

nyomon követése céljából minden kísérletben háromszor végeztünk CT

vizsgálatokat. A vizsgálatok idıpontját a 2. táblázatban foglaltam össze.

2. táblázat: A CT vizsgálatok ideje a különbözı kísérletekben

Kísérlet száma A CT vizsgálatok ideje

I. A kísérlet kezdetén, 2. és 4. héten

II. A kísérlet kezdetén, 4. és 8. héten

III. A kísérlet kezdetén, 8. és 20. héten

IV. A kísérlet kezdetén, 5. és 10. napon

A vizsgálatok a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai Intézetében

történtek. A vizsgálatok elıtt hat órával az állatok elıl a takarmányt elvettük,

az ivóvíz továbbra is ad libitum állt a rendelkezésükre. A vizsgálat elıtt az

állatoknak 10 mg/ttkg ketamint (Calypsovet, Richter Gedeon Rt.) és 1

mg/ttkg xilazint (Xylavet, Phylaxia-Sanofi) adtunk bódítás céljából

intramuszkulárisan. Majd a fülvénába kanült helyeztünk, és a vizsgálathoz

szükséges relaxáció eléréséig 50 mg/ml guaifenezint (Myolaxin, Chassot), 10

mg/ml ketamint (Calypsovet, Richter Gedeon Rt.) és 1 mg/ml xilazint

(Xylavet, Phylaxia-Sanofi) tartalmazó oldatot fecskendeztünk be

intravénásan.

A CT vizsgálatok Somatom plus S 40 típusú (Siemens Erlangen,

Germany) készülékkel történtek. A vizsgált terület a tüdı csúcslebenyének

cranialis szélétıl a rekeszi lebeny caudalis széléig terjedt. A vizsgálatok 140

kV csıfeszültség mellett, 171 mAs-on, 5 mm-es szeletvastagsággal történtek.

Az adott egyed összes felvételét áttekintettem, és amint az várható volt a

43

legjellemzıbb elváltozásokat a szívcsúcs síkjában készült felvételek adták.

Minden kísérletben kiválasztottam az egészséges, elváltozást nem mutató, és

a legkifejezettebb elváltozást mutató felvételt. Ezekhez viszonyítva soroltam

az állatokat a következı négy kategóriába: - egészséges

- enyhe fokú elváltozás

- közepes fokú elváltozás

- súlyos fokú elváltozás

A kísérletek során a tünetek súlyosságának a változását is nyomon követtem.

3.5. Az immunológiai vizsgálatok

A fumonizin immunrendszerre gyakorolt hatását mind a hosszantartó

kis dózisú toxin bevitel mellett, mind a rövid ideig tartó magas dózisú bevitel

mellett is megvizsgáltuk (III. és IV. kísérlet). A vizsgálatok menetét a 3.

táblázatban foglaltam össze.

3. táblázat: Az immunológiai vizsgálatok menete

III. kísérlet IV. kísérlet

Elsı vérvétel 90. napon 0. napon

A toxin etetés

kezdete

1. napon 1. napon

Elsı vakcinázás 90. napon 0. napon

Második vérvétel 97. napon 6. napon

Második vakcinázás 104. napon -

Harmadik vérvétel 111. napon -

Negyedik vérvétel 125. napon -

44

A vérvétel az elülsı üres vénából (vena cava cranialis) történt. A

lymphocyta stimulációs teszthez a vért heparinos (Sigma-Aldrich) csövekbe

vettük. Az alvadásban gátolt vérmintákat a vérvételt követıen 4 Co-on

Budapestre szállítottam az Állatorvostudományi Egyetem Mikrobiológiai és

Járványtani Tanszékére, ahol az immunológiai vizsgálatok megtörténtek.

A sertések vakcinázására inaktivált Aujeszky-vírust tartalmazó

Aujespig-K vakcinát (Phylaxia-Sanofi, Budapest) használtunk 2ml/egyed

dózisban intramuscularisan.

3.5.1. A vírus neutralizációs próba

A humorális immunválasz mérésére a vírus neutralizációs próbát

alkalmaztuk. A próbához az Aujeszky-betegség vírusának (suid herpesvirus

1, SHV-1) élı, virulens törzsét használtuk. A próba során elıször a kísérleti

állatokból származó vérsavókból kettes alapú hígítási sort készítettünk.

Ezután minden hígított savóhoz 100 TCID50 koncentrációjú vírus

szuszpenziót adtunk. A vírus és a hígított savók keverékét egy órán át 37 Co-

on történı inkubálás után PK-15 sejttenyészetekre vittük le, és naponta

vizsgáltuk jelentkezik-e a vírus hatása a sejttenyészeten. A titert az a

legnagyobb hígítás adta, amelynél a tenyészetek 50%-ban jelentkezett a vírus

jelenlétére utaló elváltozás. A kapott titer értékek kettesalapú logaritmusával

számoltam az adatfeldolgozás során.

3.5.2. Lymphocyta stimulációs teszt (LST)

Az alvadásban gátolt vérbıl a fehérvérsejteket sőrőségük alapján

elkülönítettük. Erre egy kétrétegő Histopaque kombináció bizonyult a

legjobbnak (az alsó réteg 1,119 g/ml, a felsı pedig 1,077 g/ml sőrőségő volt).

Centrifugáláskor a fehérvérsejtek a két réteg közé kerültek. A sejtek

45

életképességét toluidin-kék festéssel ellenıriztük és az elhalt sejtek száma

egy esetben sem haladta meg a 10%-ot. A lymphocytákat 37Co

hımérsékleten 10% foetalis borjú savót tartalmazó RPMI-1640-es

tápfolyadékban és 5% szén-dioxidot tartalmazó légkörben tartottuk fenn. A

vizsgálathoz a sejtszámot 5x106/ml-re állítottuk be. Ebbıl a

sejtszuszpenzióból 100 µl-t tettünk egy 96 lyukú szövettenyésztı lemez

lyukaiba, majd hozzáadtuk a mitogéneket.

A mitogének hatására a lymphocyták megnagyobbodnak és

intenzíven osztódni kezdenek, ezt nevezzük blasztos transzformációnak. A

nem-specifikus blasztos transzformáció kiváltására mitogénként

phytohaemagglutinin-P lektint (PHA-P, Sigma-Aldrich) használtunk 12,5

µg/ml koncentrációban, 72 órás inkubációs idıvel, 37Co hımérsékleten, 5%

CO2 tartalmú légkörben 100% páratartalom mellett. Azokban az esetekben,

amikor a vérbıl megfelelı mennyiségő lymphocytát sikerült elkülöníteni

concanavalinA-t (ConA, Sigma-Aldrich) 12,5 µg/ml koncentrációban és

lipopolysaccharidot, ami E. coli O26:B6-ból származott (Sigma- Aldrich L

2654) is alkalmaztunk 20 µg/ml koncentrációban. A specifikus blasztos

transzformáció kiváltására az Aujeszky-betegség vírusának inaktivált

szuszpenzióját használtuk 107 TCID50/ml koncentrációban.

A blasztos transzformáció mérésére kolorimetriás eljárást

alkalmaztunk, ami a sejttenyészethez adott metiltiazol-tetrazolium (Sigma-

Aldrich) eredetileg sárga színő oldatának redukció hatására bekövetkezı

színelváltozásán alapszik és lila szín megjelenésével jár együtt. A redukció a

blasztosodó lymphocytákban nagy mennyiségben jelenlevı és igen aktív

mitokondriális dehidrogenáz enzim mőködésének az eredménye, és a

blasztos sejtben nagy, bordó színő sejtzárványok képzıdését eredményezi

(107). Mivel a színreakció a blasztos transzformáció mértékével arányos -

vagyis minél intenzívebb a sejtosztódás, annál sötétebb lilára változik az

oldat - az egyes sejtszuszpenziók közötti optikai denzitás eltérést Labsystems

46

Multiskan EX (Finnország) fotométerrel, 570 nm hullámhosszon mértük.

(Ebben az esetben a sejttenyészet adott hullámhosszon történı

fényelnyelését, az úgynevezett OD (optical density) értéket kapjuk meg.)

A blasztos transzformációt a kontroll tenyészethez viszonyítjuk, a

mitogénnel indukált és a kontroll tenyészet OD értékének a hányadosa a

stimulációs index (108). Az immunrendszer válaszkészsége és a stimulációs

index közötti összefüggést a 4. táblázatban foglaltam össze.

4. táblázat: Az immunrendszer válaszkészsége és a stimulációs index közötti

összefüggés

Immunrendszer válaszkészsége Stimulációs index

kifejezett immundeficiencia <1

immundeficiencia 1-1,2

elfogadható 1,2-2

jó 2<

Specifikus mitogén esetén csak akkor kapunk jó stimulációs index értéket, ha

a szervezet már találkozott az adott antigénnel. Ellenkezı esetben a

stimulációs index értéke egy körüli lesz.

3.6. Kórbonctani vizsgálatok

A kísérlet végén az állatokat bódítás (Vetranquil 1% inj., Phylaxia-

Sanofi) után elvéreztettük, majd a kórbonctani vizsgálat után lemértük az

egyes szervek (szív, máj, tüdı, vesék, agyvelı, hasnyálmirigy, lép) nedves

tömegét. Ezt követıen mintákat vettünk belılük kórszövettani vizsgálatra. A

tüdıt 42 Co-os 8%-os neutrális formalinban, míg az egyéb szerveket

szobahımérséklető 8%-os neutrális formalinban rögzítettük. A szövettani

47

feldolgozást az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani Tanszékén

végezték.

3.7. Statisztikai értékelés

A statisztikai értékelést SPSS 9.0 programmal végeztem.

A celluláris immunválasz vizsgálata során a statisztikai értékeléshez a

Dunnet-próbát használtam. A kapott eredményeket csak a vizsgálati

idıpontokon belül hasonlítottam össze. A negyedik kísérletben, a rövid ideig

tartó nagy dózisban történı fumonizin etetés mellett kapott adatok

összehasonlítására T-próbát alkalmaztam.

A humorális immunválasz vizsgálata során azonos vizsgálati

idıpontban az egyes csoportokat Dunnet-teszttel hasonlítottam össze,

csoporton belül az eltérı idıpontokat pedig páros T-próbával.

48

4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

4. 1. A fumonizin etetés hatása a sertések egészségi állapotára

4. 1. 1. Kis koncentrációban történı etetési kísérletek (I-III. kísérlet)

Az általunk etetett FB1 dózisok (1-40 mg/takarmány kg) nem okoztak

klinikai tüneteket (pulzusszám, légzésszám, testhımérséklet normális volt),

sem a rövidtávú, sem a 8, illetve 20 hetes kísérletben. Az állatok

viselkedésében a kísérlet alatt nem tapasztaltunk a toxintartalmú takarmány

fogyasztásának tulajdonítható változást. A kísérleti és a kontroll csoportok

állatainak fejlıdése között nem lehetett megfigyelni a természetes

variabilitásnál jelentısebb eltérést. A toxint tartalmazó takarmányt a malacok

-még a 40 mg/takarmány kg koncentráció esetén is- a kontroll csoport

állataihoz hasonlóan, jó étvággyal fogyasztották.

A kísérletek alatt bekövetkezı elhullások a toxinhatásra nem voltak

visszavezethetık. Az I. kísérletben a kontroll csoportban egy állat CT

vizsgálat alkalmával altatás közben, a 10 mg/takarmány kg koncentrációjú

csoportból pedig egy a vérvétel közben elhullott. A II. kísérletben a kontroll

csoportból 1 állat altatás közben; az 1 mg/takarmány kg és a 10

mg/takarmány kg koncentrációjú csoportokból pedig 1-1 állat vérvétel

közben még a kísérleti periódus elején (az elsı, illetve a második héten)

elhullott. A III. kísérletben a kontroll csoportból 1 állat a 16. héten nyelıcsı

elzáródás miatt; az 5 mg/takarmány kg koncentrációjú csoportból 2 állat a 8.

héten altatás közben elhullott.

49

4. 1. 2. Nagy dózisban történı etetési kísérlet (IV. kísérlet)

A negyedik kísérletben nagy dózisú fumonizin etetése mellett

vizsgáltuk a sertés szervezetére gyakorolt hatást. Naponta 100 mg toxint

fogyaszthattak az állatok, ez megfelel 7,2-9,1 mg/ttkg dózisnak. Amennyiben

a sertések a takarmányt nem fogyasztották el visszaméréssel ellenıriztük a

fogyasztott toxin mennyiséget, így pontosan ismert az egyedi fumonizin

bevitel. A nagy dózisban fumonizint tartalmazó takarmányt a kísérleti állatok

egy része nem fogyasztotta el teljes mértékben.

A kísérlet során már az elsı CT vizsgálat elıtt elhullott három egyed.

Egy a negyedik napon 365,8 mg toxin fogyasztását követıen, kettı pedig az

ötödik napon 393,5 illetve 465,8 mg fumonizin felvétele után. A kísérlet

nyolcadik napján még két állat elhullott, a toxinfogyasztásuk 384,5 és 432,8

milligramm volt. Az állatok ödémára utaló klinikai tüneteket csak közvetlen

az elhullás elıtt mutattak. Kórbonctani vizsgálattal az ödéma jelei minden

esetben jelen voltak.

50

4.2. A fumonizin B1 okozta tüdı elváltozások komputer tomográfiás

kimutatása

4.2.1. A 28 napig tartó 10, 20, 40 mg/takarmány kg koncentrációjú

fumonizin B1 expozíció hatása (I. kísérlet)

Az egészséges egyedekben a tüdı CT képe egynemő, sötét szürke, a

tüdıben illetve a mellkasban jól látszódnak a nagyobb erek és a szívcsúcs is

jól felismerhetı. A tüdı területén a nagyobb hörgık rajzolata néhol

faágszerően feltőnik. A képek jobb oldala megegyezik az állatok jobb

oldalával. Egészséges állatról készült felvételt mutat be az 1. kép.

1.kép: Egészséges sertésrıl készült CT kép a szívcsúcs magasságában

Enyhe fokú tüdı ödéma esetén (2. kép) a tüdı már nem egynemő,

amint az a képen is látható, a distalis területeken már a tüdı denzitása

fokozódik, világosabb szürke képet mutat. Jelen esetben ez a jobb oldalon

kifejezettebb. Enyhe fokú elváltozásnak azokat az eseteket vettem, amikor az

elváltozást mutató területek csak a szívcsúcstól laterálisan helyezkednek.

hörgı

bal rekeszi lebeny

aorta

hátulsó üres véna

szívcsúcs

51

2. kép: Enyhe fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a szívcsúcs

magasságában

3. kép: Közepes fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a

szívcsúcs magasságában

A közepes fokú tüdı ödémát mutató sertésben (3. kép) az elváltozást

mutató területek nagyobbak, a szívcsúcstól dorsalisan is kiterjednek. A tüdı

52

egész területe azonban még nem érintett, a gerincoszlop alatti területek az ép

tüdıre jellemzı képet mutatnak.

A 4. képen a legsúlyosabb elváltozást mutató sertésrıl készült CT

felvétel látható. Ennél az állatnál már az egész tüdıterület érintett, de a

ventralis területeken kifejezettebb az ödéma. Ez a fenti képen fıleg a jobb

oldalon látható, itt szinte egynemően szürke, és a tüdı szerkezete is

elmosódott. A hörgık faágszerő rajzolata is részben eltőnik ezen a területen.

4. kép: Súlyos fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a szívcsúcs

magasságában

A kísérlet során kapott eredményeket az 5. táblázatban foglalom

össze. A kontroll és a 10, illetve 20 mg/takarmány kg koncentrációban

fumonizint fogyasztó csoportokban csak négy állatról készült CT felvétel, és

ezeknek sincs minden vizsgálati idıpontban adata. Ezért ezen csoportok

mellett négy illetve három adat szerepel. A legnagyobb koncentrációban

fumonizint fogyasztó csoport mind az öt egyedérıl minden vizsgálati

idıpontban van adatunk.

A kontroll csoport egyedei minden vizsgálati idıpontban negatív

leletet adtak, ezzel szemben a kísérleti csoportban csak a toxin fogyasztást

53

megelızı idıpontban készült felvételek lettek negatívak.

5. táblázat: Az elsı kísérlet eredményei

Csoport Tünet 0. nap 14. nap 28. nap

Negatív 4 3 4

Enyhe - - -

Közepes - - -

Kontroll

Súlyos - - -

Negatív 4 - -

Enyhe - 2 2

Közepes - 1 1

10mg/takkg.

Súlyos - - -

Negatív 4 - -

Enyhe - 3 2

Közepes - 1 1

20mg/takkg.

Súlyos - - -

Negatív 5 - -

Enyhe - 3 1

Közepes - 1 2

40mg/takkg.

Súlyos - 1 2

A toxin felvétel megkezdése után két héttel készült felvételeken már

minden állatnál a tüdı ödéma jelei mutatkoznak. Mindhárom csoportban az

enyhe tünetek dominálnak, de van közepes fokú tüdı ödémát mutató egyed

is, sıt a 40 mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó

csoportban már súlyos fokú tüdı ödéma is elıfordul. Ebben a csoportban

54

mind a második mind a harmadik vizsgálati idıpontban is jellemzı a kapott

eredmények nagyfokú eltérése, az enyhe fokútól egészen a súlyos fokúig

minden tünet megtalálható. Ez utalhat arra, hogy a toxin iránti érzékenység

egyedileg eltér, mivel a toxin felvétel azonos volt. A harmadik vizsgálati

idıpontban, a kísérlet 28. napján kapott leletek alapján úgy tőnik, hogy a 10

és a 20 mg/takarmány kilogramm koncentrációban fumonizint fogyasztó

csoportokban a tünetek nem változnak, vagy csak alig súlyosbodnak, ezzel

szemben a 40 mg/takarmány kilogramm koncentrációban fumonizint

fogyasztó csoportokban a tünetek további súlyosbodása figyelhetı meg.

Ezért elemeztem a tünetek változását a vizsgálati idıpontok között.

6. táblázat: A tünetek változása a vizsgálati idıpontok között az elsı kísérletben

Csoport Tünetek változása 0. és a 14. nap

között

14. és a 28. nap

között

Enyhül - -

Nem változik 3 3

Kontroll

Súlyosbodik - -

Enyhül - 1

Nem változik - 1

10 mg/takkg.

Súlyosbodik 3 1

Enyhül - -

Nem változik - 3

20 mg/takkg.

Súlyosbodik 3 -

Enyhül - -

Nem változik - 2

40 mg/takkg.

Súlyosbodik 5 3

55

A kontroll és a 10 illetve 20 mg/takarmány kg koncentrációban

fumonizint fogyasztó csoportokban csak három sertésnek volt mind a három

vizsgálati idıpontban CT képe, ezért ezen csoportok mellett csak három adat

szerepel. A toxint fogyasztó csoportok esetében amint az a 9. táblázat

adataiból várható volt, az elsı és a második vizsgálati idıpont között minden

esetben a tünetek súlyosbodása következett be.

Ezzel szemben a második és a harmadik vizsgálati idıpont között a

három toxin fogyasztó csoport reakciói eltérnek egymástól. A legkisebb

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport esetében mind a tünetek

súlyosbodása, mind a tünetek enyhülése, valamint a változatlan súlyosságú

tünet elıfordulása is megfigyelhetı. A 20 mg/takarmány kg koncentrációban

fumonizint fogyasztó csoportban az utolsó két vizsgálat esetében a leletek

minden egyednél megegyeztek. A legnagyobb koncentrációban fumonizint

fogyasztó csoportban pedig a változatlan tünetek mellett a tünetek

súlyosbodása figyelhetı meg az esetek 60 százalékában.

Megvizsgáltam a tünetek változását annak a függvényében is, hogy a

második idıpontban milyen fokú elváltozást találtam, függetlenül az

alkalmazott toxin koncentrációtól. Ezen összehasonlítás eredményeit

mutatom be a 7. táblázatban.

Az enyhe elváltozást mutató egyedek esetében a tünetek vagy nem

változtak, vagy súlyosbodtak. A közepes fokú tüneteket mutató csoport

három egyede teljesen eltérıen reagált. A legkisebb koncentrációban toxint

fogyasztó sertés esetében a tünetek enyhültek, a 20 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoportban nem változtak, míg a

legnagyobb koncentrációban toxint fogyasztó csoportban a tünetek

súlyosbodása volt megfigyelhetı. Ez látszólag koncentráció függı változás,

de ezt a kis esetszám miatt nem lehet igazolni.

56

7. táblázat: A tünetek változása a 14. és a 28. nap között a 14. napon kapott

eredményhez viszonyítva

14. nap eredménye

(n)

Tünetek változása a 14. és

a 28. nap között

Esetszám

Enyhül -

Nem változik 4

Enyhe (8)

Súlyosbodik 3

Enyhül 1

Nem változik 1

Közepes (3)

Súlyosbodik 1

Enyhül

Nem változik 1

Súlyos (1)

Súlyosbodik -

A második vizsgálati idıpontban súlyos elváltozást mutató egyetlen

állatnál a tünetek a harmadik idıpontra sem változtak. Összefoglalva az

enyhe tüneteket mutató csoportban a tünetek súlyosbodtak, ezzel szemben a

másik két csoportban a tünetek összességében nem változtak.

4.2.2. Az 56 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncentrációjú

fumonizin B1 expozíció hatása (II. kísérlet)

A második, nyolc hétig tartó kísérletben annak ellenére, hogy a

takarmányban lévı fumonizin koncentrációja kisebb volt, kifejezettebb

tüneteket kaptunk a CT vizsgálat során. Az egészséges egyedre jellemzı

képet itt már nem mutatom be, mivel ez megfelel az elsı kísérlet

megtárgyalásakor bemutatottnak.

57

Az enyhe fokú elváltozást mutató egyedeknél (5. kép) az

elváltozásokat a szívcsúcstól lateralisan láthatjuk, ez a tüdıterület az itt lévı

folyadék miatt világosabb, mint az ödémában nem érintett dorsalis

tüdıterületek. A bemutatott képen jól látható a bal rekeszi lebenyben és a

járulékos lebenyben a hátulsó üres véna alatti területen a tüdı ödéma.

5. kép: Enyhe fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a szívcsúcs

magasságában

Közepes fokú tüdı ödéma esetén (6. kép) már szinte az egész

tüdıterület érintett, de természetesen nem egyforma mértékben. A tünetek a

bal rekeszi lebenyben és a járulékos lebenyben a legkifejezettebbek, ami az

állat törzsének a baloldalra fordulásából adódik.

58

6. kép: Közepes fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a

szívcsúcs magasságában

Súlyos fokú esetekben megfigyelhetı az egész tüdıterületre kiterjedı

ödéma (7. kép).

7. kép: Súlyos fokú tüdı ödémát mutató sertésrıl készült CT kép a szívcsúcs

magasságában

59

Az ödéma a ventralis részeken olyan kifejezett, hogy az érintett

területek teljesen egynemő világos szürkék az itt lévı folyadéktól. Ezeken a

területeken a tüdı szerkezete alig, vagy egyáltalán fel sem ismerhetı,

ellentétben a dorsalis tüdıterületekkel, ahol a hörgık rajzolata még jól

feltőnik.

A második kísérlet eredményeit a 8. táblázatban foglaltam össze. A

kontroll csoport négy egyede közül egynek a kísérlet kezdetén nem volt

vizsgálati eredménye. Az 1 mg/takarmány kilogramm koncentrációban

fumonizint fogyasztó csoportban a táblázat alapján látszólag négy egyed van,

de ebben a csoportban valójában öt egyed volt, amelyek közül egynek az elsı

vizsgálati idıpontban nem volt CT képe, egy egyednek pedig a második és a

harmadik vizsgálati idıpontban sem. A két nagyobb koncentrációban toxint

fogyasztó csoport mind az öt illetve négy egyedének minden vizsgálati

idıpontban van lelete.

A kontroll csoport a várakozásnak megfelelıen minden vizsgálati

idıpontban negatív eredményt adott. A legkisebb koncentrációban toxint

fogyasztó csoportban a második vizsgálati idıpontban, a kísérlet kezdete után

négy héttel a malacok többsége enyhe tüneteket mutatott, de feltőnik, hogy

egy sertés ebben az idıpontban már súlyos tüneteket mutatott. A kísérlet

végére minden egyed közepes súlyosságú tüdı ödémás tünetekre jellemzı

leletet adott. Az 5 mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó

csoport egyedei a negyedik hétre nagyrészt közepes elváltozást mutattak, de

enyhe és súlyos elváltozás is kialakult. Figyelemre méltó, hogy a kísérlet

végére ebben a csoportban is minden egyed közepes fokú elváltozásokat

mutatott. A legnagyobb dózisban toxint fogyasztó csoport egyedeinek fele

enyhe, míg a másik fele súlyos tüdı ödémás tüneteket mutatott a kísérlet

negyedik hetében. A kapott eltérı súlyosságú tünetek az eltérı egyedi

érzékenységre utalhatnak. A harmadik vizsgálati idıpontban itt is a közepes

60

tüneteket mutató egyedek vannak a legnagyobb számban, de eltérıen a másik

két toxint fogyasztó csoporttól itt van egy sertés, ami enyhe tüneteket

mutatott. Ez az állat már az elızı vizsgálati idıpontban is csak enyhe

tüneteket produkált.

8. táblázat: A második kísérlet eredményei

Csoport Tünet 0. nap 28. nap 56. nap

Negatív 3 4 4

Enyhe - - -

Közepes - - -

Kontroll

Súlyos - - -

Negatív 4 - -

Enyhe - 2 -

Közepes - 1 4

1mg/takkg.

Súlyos - 1 -

Negatív 5 - -

Enyhe - 1 -

Közepes - 3 5

5mg/takkg.

Súlyos - 1 -

Negatív 4 - -

Enyhe - 2 1

Közepes - - 3

10mg/takkg.

Súlyos - 2 -

61

A 9. táblázatban foglalom össze a tünetek változását a vizsgálatok

között. A kontroll csoport esetében mivel minden vizsgálati eredmény

negatív lett a tünetek nem változtak. A fumonizint fogyasztó csoportokban az

elsı és a második vizsgálat között a tünetek a toxin hatására minden esetben

súlyosbodtak.

9. táblázat: A tünetek változása a vizsgálati idıpontok között a második

kísérletben

Csoport Tünetek változása 0. és a 28. nap között 28. és az 56. nap

között

Enyhül - -

Nem változik 3 4

Kontroll

Súlyosbodik - -

Enyhül - 1

Nem változik - 1

1 mg/takkg.

Súlyosbodik 3 2

Enyhül - 1

Nem változik - 3

5 mg/takkg.

Súlyosbodik 5 1

Enyhül - 2

Nem változik - 1

10 mg/takkg.

Súlyosbodik 4 1

A második és a harmadik vizsgálat között a tünetek változása

szempontjából a három csoport egymástól eltérı reakciót adott. Amíg a kis

dózisban fumonizint fogyasztó csoportban a tünetek súlyosbodása volt a

62

leggyakoribb addig a közepes dózisban toxint fogyasztó csoportban a tünetek

a legtöbb esetben nem változtak. Ezzel szemben a 10 mg/takarmány kg

koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport esetében a tünetek enyhülése a

jellemzı. Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy minden csoportban mind a

három lehetıség elıfordul, tehát a tünetek enyhülése, változatlan formában

maradása, illetve a súlyosbodása is elıfordul. Ez a heterogén reakció veti fel

a kérdést, hogy a második és a harmadik vizsgálati idıpont között a tünetek

változása mennyire függ a második idıpontban kapott eredményektıl. Ezért

ezt is megvizsgáltam.

A második vizsgálati idıpontban kapott lelet függvényében a második

és a harmadik vizsgálat között kapott tünetváltozást mutatom be a 10.

táblázatban.

10. táblázat: A tünetek változása a 28. és az 56. nap között a 28. napon

kapott eredményhez viszonyítva

28. nap eredménye (n) Tünetek változása a

28. és az 56. nap között

Esetszám

Enyhül -

Nem változik 1

Enyhe (5)

Súlyosbodik 4

Enyhül -

Nem változik 4

Közepes (4)

Súlyosbodik -

Enyhül 4

Nem változik -

Súlyos (4)

Súlyosbodik -

63

A második vizsgálati idıpontban enyhe tüneteket mutató egyedek

tünetei egyetlen sertés kivételével súlyosbodtak. A közepes fokú tüdı ödémát

mutató egyedek tünetei a harmadik vizsgálati idıpontra nem változtak, míg a

negyedik hétre már súlyos fokú tüneteket mutató sertések esetében a tünetek

minden esetben enyhültek a nyolcadik hétre. Ebbıl látszik, hogy a második

és a harmadik vizsgálati idıpont között a tünetek változása nem annyira a

toxin dózistól függ, hanem a második vizsgálati idıpontra kialakult tünetek

súlyosságától.

4.2.3. A 140 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncentrációjú

fumonizin B1 expozíció hatása (III. kísérlet)

A harmadik kísérlet kiértékelésekor a második kísérletben kapott

képeket vettem alapul, mivel az etetett toxin koncentrációk megegyeztek a

két kísérletben. A kontroll csoport egy egyedének a kísérlet végén nem volt

CT felvétele, valamint az 5 mg/takkg koncentrációban FB1-et fogyasztó

csoportban egy sertésnek csak a kísérlet kezdetén volt képe, egynek pedig a

harmadik vizsgálati idıpontban nem volt képe.

A második vizsgálati idıpontban a kísérlet nyolcadik hetében készültek a

felvételek, hasonlóan, mint a második kísérlet harmadik vizsgálati

idıpontjában, és az etetett toxin koncentrációk is megegyeztek. Ezért ez a két

vizsgálati eredmény egymás megismétlésének tekinthetı. Összehasonlítva a

két kísérletben kapott eredményeket kitőnik, hogy súlyos fokú elváltozást a

nyolcadik héten már egyik kísérletben sem tapasztaltunk, és a közepes fokú

elváltozások fordulnak elı a legnagyobb arányban. A harmadik kísérletben az

enyhe fokú elváltozások aránya magasabb volt, mint a második kísérletben,

ennek ellenére a két kísérlet eredménye nagyon hasonlít egymásra.

64

11. táblázat: A harmadik kísérlet eredményei

Csoport Tünet 0. nap 56. nap 140. nap

Negatív 6 6 5

Enyhe - - -

Közepes - - -

Kontroll

Súlyos - - -

Negatív 6 - 6

Enyhe - 3 -

Közepes - 3 -

1mg/takkg.

Súlyos - -

Negatív 6 - 4

Enyhe - 1 -

Közepes - 4 -

5mg/takkg.

Súlyos - - -

Negatív 6 - 6

Enyhe - 2 -

Közepes - 4 -

10mg/takkg.

Súlyos - - -

A táblázat adataiból kitőnik az is, hogy a kísérlet végén, a huszadik

héten már nincs tüdıödéma egyetlen esetben sem. Hosszú ideig tartó

fumonizin etetést követıen Casteel és mtsai. sem tapasztaltak már

tüdıvizenyıt. Ebben a kísérletben hat 10-11 kg-os malacot etettek 100

mg/takkg fumonizin B1 tartalmú takarmánnyal 10 napig, majd 190 mg/takkg

FB1 tartalmú takarmánnyal folytatták az etetést 83 napig (12).

65

A képeket megvizsgálva látszik, hogy az ödéma helyett fibrosis

(8.kép) alakult ki a hosszantartó toxinetetés hatására.

8. kép: Az egészséges (a) és a fibrosisos (b) sertés tüdı CT képe

A tüdı CT képén a tejüvegszerő homály mellett vonalas árnyékok

jelennek meg, a peribronchialis terek kiszélesednek, denzitásuk fokozódik. A

tüdı fibrosis kialakulását a kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok is

megerısítették. Fibrosisra lehetett számítani a humán tapasztalatok alapján is,

mivel ott megfigyelték, hogy huzamosabb idı után a tüdı interstitiumának

folyadékot tartalmazó beszőrıdése fibrosisba mehet át (35).

4.2.4. A 10 napig tartó 100 mg/nap/állat dózisú fumonizin B1 expozíció

hatása (IV. kísérlet)

Az ötödik napon hat állat került CT vizsgálatra, ezen egyedek 365,8-

424,1 mg fumonizint fogyasztottak a vizsgálatig. A vizsgálatra kerülı

állatokon tüdı ödéma klinikai tüneteit nem tapasztaltuk, de az altatás során az

állatok fele elhullott a megváltozott testhelyzet következtében. Két sertés

azonos mennyiségő toxint, 365,8 mg-ot vett fel, ezen állatok CT képét

mutatom be a 9. képen.

66

9. kép: Azonos mennyiségő toxint fogyasztott sertések CT képe az ötödik

napon

Amint az a képen jól látszik a két sertés képe jelentısen eltér

egymástól. A bal oldali képen is jól láthatók az ödéma jelei, fıleg a ventrális

területeken. A jobb oldali képen már az ödéma tünetei kifejezettek, sıt egy

markáns hálózatos rajzolat is feltőnik, ami interstitialis tüdı ödémára utal. A

mellüreg alján egynemő, a szívvel azonos denzitású terület látható, ami a

szívet is körülfogja és ezáltal a szív árnyéka elmosódottá válik. Ez a terület a

denzitása alapján folyadékkal van kitöltve, ezt a kórbonctani vizsgálatok is

alátámasztották. A boncolás során minden egyedben jelentıs mennyiségő

(350-400 ml) savót találtunk a mellüregben. Ez a nagy mennyiségő folyadék

volt a valószínő oka az altatás során bekövetkezı elhullásoknak.

A legsúlyosabb elváltozást mutató sertésrıl készült CT kép látható a

tízedik képen. Ezen a képen szinte az egész tüdı terület egynemő szürke, a

kisebb interstitialis sövények megvastagodása már nem látszik, a nagyobbak

viszont jelentısen megvastagodtak, ezért egy durva hálózatos rajzolat látszik

a képen. Feltőnı a mellüreg alsó harmadának egynemő denzitása is, ami a

folyadék felhalmozódás jele.

67

10. kép: A legsúlyosabb elváltozást mutató egyed CT képe

A második CT vizsgálatot a kísérlet tízedik napján az elhullások miatt

már csak két állaton tudtuk elvégezni, amelyek 726.1 illetve 748,9

milligramm fumonizint fogyasztottak a vizsgálat idıpontjáig (11. kép). Ez a

két állat nagyon hasonló elváltozást mutat. Az ödéma jelei a ventrális részen

látszanak, ezenkívül finom hálózatos rajzolat található mind a két képen.

11. kép: A kísérlet tízedik napján még élı két állat CT képe

68

4.3. A fumonizin hatása sertések immunválaszára

A fumonizinnek az immunrendszerre gyakorolt hatását a harmadik és

negyedik kísérletben vizsgáltuk. A harmadik kísérletben az alacsony dózisú,

hosszan tartó (1-10 mg/takarmány kg 20 héten keresztül) fumonizin bevitel

hatását vizsgáltuk, a negyedik kísérletben pedig a rövid ideig nagy dózisban

(100 mg/állat/nap 10 napig) fumonizint fogyasztó sertéseket. Az

immunválasz készség vizsgálata lymphocyta stimulációs teszttel történt,

továbbá a vakcinázást követen mért ellenanyag titer alapján.

4.3.1. A lymphocyta stimulációs tesztek eredményei

4.3.1.1. A 140 napig tartó 1, 5, 10 mg/takarmány kg koncentrációjú

fumonizin B1 expozíció hatása(III. kísérlet)

A kísérlet eredményeit a könnyebb áttekinthetıség végett box-plot

ábrákon mutatom be. Az ábrákon a legalsó és a legfelsı vízszintes vonal - a

program által kiugrónak vett értékek kivételével - a mért legkisebb és

legnagyobb értékeket jelöli. A téglalap alakú terület alsó és felsı széle közötti

távolság az interkvartilis, amelybe a vizsgált változó adatainak pontosan az

50%-a esik. A téglalapon belüli vastag fekete vonal a mediánt jelöli. A

kísérlet 90. napján levett vérbıl szeparált lymphocyták PHA-P-re adott

stimulációs indexeit mutatja az 1. ábra.

69

1. ábra: A 90. napon PHA-P mitogénre kapott eredmények

Amint az ábrán látszik mind a négy csoport esetén közel azonos 1,0

körüli értékeket mértünk, ami azt mutatja, hogy az összes egyed

válaszkészsége immundeficienciára utal. A legjobb válaszkészséget a

legkisebb dózisban (1mg/takkg) toxint fogyasztó csoportban mértünk, de a

különbség nem szignifikáns.

A következı vizsgálati idıpontban, a 97. napon (2. ábra) is gyenge

immunreakcióra utaló eredményeket kaptunk, a stimulációs indexek itt is 1,0

körül vannak. A legmagasabb értéket, 1,2-t itt is a legkisebb dózisban toxint

fogyasztó csoportban találjuk. Ezt az értéket a program kiugró értéknek vette.

Ennek az oka az, hogy ebben a csoportban a kapott öt eredménybıl három

szinte azonos, ezért vette a program a csoport legkisebb értékét is kiugró

értéknek. Ezek az értékek azonban nem térnek el a szórás kétszeresével, így

szakmailag ezek nem kezelendık kiugró értéknek. Ugyanez mondható el a

kontroll csoportban található, a program által kiugrónak vett értékrıl is.

4343N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,1,0

70

2. ábra: A 97. napon PHA-P mitogénre kapott eredmények

A 3. vizsgálati idıpontban (3. ábra) a kontroll csoport eredményei

más tartományba esnek, mint a fumonizint fogyasztó csoportok eredményei.

3. ábra: A 111. napon PHA-P mitogénre kapott eredmények

3355N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,10,0

9

7

1

5334N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,10,0

71

Az elsı két vizsgálati idıpontokhoz képest a kontroll csoport egyedei

magasabb értékeket mutatnak, ezzel szemben a toxint fogyasztó csoportok

értékei maradtak az elızı idıpontokban tapasztalt 1,0 körüli értéken.

A vizsgálat végén (4. ábra) szintén a kontroll csoport eredményei

különböznek a toxint fogyasztó csoportok eredményeitıl, a kontroll

csoportban magasabb értékeket találhatunk, mint a másik három csoportban.

Ebben a csoportban találunk egy kiugró értéket is, ez 1,39. Ez az érték az

összes ebben az idıpontban mért értéknél nagyobb, de nem esik kívül a

szórás kétszeresén.

4. ábra: A 125. napon PHA-P mitogénre kapott eredmények

5435N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,1,0

3

72

A vizsgálat során kapott csoport átlagokat és azok szórását a 12.

táblázatban foglaltam össze.

12. táblázat: A nem specifikus LST-próba eredményeinek összefoglaló

táblázata (átlag ± SD)

kontroll

csoport

1

mg/takarmány

kg

5

mg/takarmány

kg

10

mg/takarmány

kg

90. nap 1,03 ± 0,01 1,09 ± 0,07 0,93 ± 0,12 0,99 ± 0,07

97. nap 0,94 ± 0,07 1,03 ± 0,11 1,04 ± 0,07 1,05 ± 0,16

111. nap 1,26 ± 0,10a 1,07 ± 0,07b 1,02 ± 0,08b 1,02 ± 0,07b

125. nap 1,21 ± 0,11a 1,06 ± 0,03b 1,02 ± 0,05b 1,05 ± 0,06b

( a,b szignifikáns különbség soron belül P<0,05)

A táblázat alapján az elsı két vizsgálati idıpontban a csoportok között

nem volt szignifikáns különbség, a kísérlet harmadik és negyedik

idıpontjában azonban már a kontroll csoport eredményei szignifikánsan

magasabbak, mint a toxin fogyasztó csoportok eredményei. Kísérleteim

eredményei nem erısítették meg egyértelmően Harvey és mtsai. (45)

eredményeit, amelyek szerint a malacokban a fumonizin csökkenteti a

lymphocyták PHA-ra adott blasztos transzformációját, mivel csak két

idıpontban tapasztaltam szignifikáns eltérést, a kísérlet két idıpontjában

viszont nem volt szignifikáns eltérés a kísérleti és a kontroll csoport között.

73

Az elsı vérvételkor kapott specifikus lymphocyta stimulációs tesztek

eredményeit az 5. ábrán mutatom be.

5. ábra: A specifikus lymphocyta stimulációs tesztek eredményei a 90.

napon

A 90. napon az állatok még nem voltak vakcinázva, és ez az

eredményeken is meglátszik. Amint az várható volt a stimulációs indexek 1,0

körüli értékeket adtak minden csoportban. A legkisebb dózisban toxint

fogyasztó csoportnál az adatok terjedelme valamivel nagyobb, mint a másik

három csoportban. A közel azonos adatok miatt a kontroll és a 10

mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó sertések

csoportjában egy-egy kiugró értéket jelölt meg a program. Ezek az adatok

azonban nem térnek el a szórás kétszeresével a többi adattól, ebbıl kifolyólag

nem tekinthetık kiugró értéknek.

A kísérlet 97. napján az állatok már túl voltak az elsı vakcinázáson,

az ekkor kapott eredményeket mutatja a 6. ábra. A második vizsgálati

idıpontban az eredmények már jobbak, bár itt sem sokkal magasabbak 1,0-

nél. A stimulációs index értékek terjedelme is nagyobb, ezért ebben a

vizsgálati idıpontban kiugró értéket nem találunk. A különbözı csoportok

5365N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

in d

ex

1,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1

0,0

20

3

74

stimulációs index értékei közel azonosak, és nem túl jó válaszkészségre

utalnak, alig nagyobbak 1,0-nél.

6. ábra: A 97. napon specifikus mitogénre kapott eredmények

A 111. napon (7. ábra) az eredmények az elızı két vizsgálathoz képest

javultak.

7. ábra: A 111. napon specifikus mitogénre kapott eredmények

6464N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1,0

6444N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,6

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,10,0

75

Amint az az ábrán látható a legkisebb dózisban fumonizint fogyasztó

csoport eredményei a legalacsonyabbak, és a kontroll csoport eredményei a

legmagasabbak, de a csoportok között lényeges eltérés nem tapasztalható.

Ebben az idıpontban sem találunk kiugró értéket, ami az egyes csoportokhoz

tartozó terjedelem növekedésének köszönhetı.

Az utolsó vizsgálati idıpontban (8. ábra) az egyes csoportok értékei

tovább javultak, és ebben az idıpontban is közel azonos értékeket adott mind

a négy csoport. Az ábrán feltőnik a legmagasabb dózisban toxint fogyasztó

csoport széles terjedelme. Ebben valószínőleg szerepet játszik az is, hogy

ebben a csoportban volt a legtöbb adatom.

8. ábra: A 125. napon specifikus mitogénre kapott eredmények

A stimulációs index értékek növekedését az egyes vizsgálati

idıpontok között jól szemlélteti a kilencedik összefoglaló ábra. Jól látható,

hogy a stimulációs index értékek minden csoportban növekednek a kísérlet

során.

6454N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

1,6

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,10,0

76

9. ábra: A specifikus mitogénre kapott eredmények a négy vizsgálati

idıpontban

A specifikus lymphocyta stimulációs tesztek csoport átlagait és a szórásokat a

13. táblázatban foglalom össze.

13. táblázat: A specifikus LST-próba eredményeinek összefoglaló táblázata

(átlag ± SD), a csoportok között nem volt szignifikáns különbség

kontroll

csoport

1

mg/takarmány

kg

5

mg/takarmány

kg

10

mg/takarmány

kg

90. nap 0,98 ± 0,03 0,99 ± 0,08 0,97 ± 0,04 1,01 ± 0,06

97. nap 1,07 ± 0,12 1,06 ± 0,05 1,07 ± 0,07 1,08 ± 0,10

111. nap 1,29 ± 0,10 1,11 ± 0,10 1,22 ± 0,8 1,19 ± 0,11

125. nap 1,30 ± 0,10 1,17 ± 0,09 1,21 ± 0,07 1,25 ± 0,16

6454 6444 6464 5365N =

Dózis (mg/takarmány kg)

10,005,001,00,00

Stim

ulác

iós

inde

x

1,6

1,5

1,4

1,3

1,2

1,1

1,0

,9

,8

,7

,6

,5

,4

,3

,2

,1,0

1. idõpont

2. idõpont

3. idõpont

4. idõpont

20

3

77

Ez alapján kísérleteim eredményei összhangban vannak Gumprecht és

mtsai. (40) eredményeivel, ahol a sertéseknek 2 mg/kg dózisban öt héten

keresztül adagolva a fumonizint Aujeszky-betegség elleni vakcinázás után

nem tapasztaltak eltérést a lymphocyták sem a phytohaemagglutininre adott

nem specifikus, sem az Aujeszky-vírusra specifikus blasztos

transzformációjában (40).

4.3.1.2. A 10 napig tartó 100 mg/egyed dózisú fumonizin B1 expozíció

hatása (IV. kísérlet)

A negyedik kísérletben nem-specifikus mitogénekre kapott

eredményeket a 10. ábrán mutatom be, ahol jól látszik az egyes mitogénekre

adott válaszban lévı különbségek.

10. ábra: A nagydózisú etetési kísérletben nem specifikus mitogénekre

kapott stimulációs index értékek (Az ábrán a mitogén neve melletti számmal jelöltem

az eltérı vizsgálati idıpontokat. Az egyes szám a toxin etetés megkezdése elıtti állapotot

mutatja, kettes pedig a fumonizin etetés ötödik napján kapott eredményeket mutatja.)

87 137 64 56 107 137N =

Dózis (mg/egyed/nap)

100,00,00

Stim

ulác

iós

inde

x

2,0

1,8

1,6

1,4

1,2

1,0

,8

,6

,4

,2

,0

PHA1

PHA2

LPS1

LPS2

CON1

CON2

5

7

78

Az ábrán jól látható, hogy a legkifejezettebb reakciót a PHA-P-re

kaptuk. A stimulációs index értékek ebben a kísérletben lényegesen

magasabbak, mint az elızı kísérletben voltak. A legrosszabb eredmények

ConA mitogén esetében tapasztalhatók. Ezek az értékek alig térnek el az

egytıl, ami rossz válaszkészségre utal ezen mitogénnel szemben. Az LPS-re

kapott válaszkészség kifejezettebb, mint a ConA esetében, de még nem érik

el a PHA-P-re kapott értékeket.

A 11. ábrán látható a kísérlet két vizsgálati idıpontjában, a 0. és a 6.

napon PHA-P-re kapott eredmények box-plot ábrája.

11. ábra: A PHA-P-re kapott eredmények a 0. és az 6. napon

Amint az az ábrán látszik a két csoport eredményei közel azonosak, és

a kísérlet alatt nem változnak. Az egyetlen megfigyelhetı változás, hogy a

második vizsgálati idıpontban az eredmények terjedelme kisebb.

Az LPS-re is közel azonos eredményeket adott a két csoport (12.

ábra), ezen stimulációs index értékek azonban már jóval alacsonyabbak, mint

a PHA-P-re kapott értékek. Az itt kapott értékek gyenge válaszkészségre

utalnak. Amint az az ábrán látható a kontroll csoport esetében mindkét

107 137N =

Dózis

100 mg/napkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

2,01,91,81,71,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1

0,0

0. nap

6. nap

79

vizsgálati idıpontban van egy-egy kiugró érték, de ezek sem térnek el a

szórás kétszeresével, ezért nem zártam ki ıket.

12. ábra: Az LPS-re kapott eredmények a 0. és az 6. napon

A nagy dózisú fumonizin etetés mellett ConA-ra adott stimulációs

index értékeket a 13. ábrán mutatom be.

13. ábra: A ConA-ra kapott eredmények a 0. és az 6. napon

64 56N =

Dózis

100 m g/napkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

2,01,91,81,71,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1

0,0

0. nap

6. nap

5

7

87 137N =

Dózis

100 m g/napkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x

2,01,91,81,71,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1,0

0.nap

6. nap

80

Erre a mitogénre alig mutattak reakciót a lymphocyták, a stimulációs

index értékek alig nagyobbak 1,0-nél. A két csoport ellentétes változást

mutatott, a kontroll csoport eredményei magasabbak a második vizsgálati

idıpontban. Ezzel ellentétben a toxint fogyasztó csoport eredményei

valamelyest rosszabbak a második vizsgálati idıpontban, de azonos

tartományon belül mozognak az eredmények.

A csoport átlagokat, a szórást és a T-próba eredményét a 14.

táblázatban foglaltam össze.

14. táblázat: A nem specifikus LST-próba eredményeinek összefoglaló

táblázata (átlag ± SD)

Mitogén Vizsgálat ideje Kontroll csoport Toxint fogyasztó csoport

0. nap 1,64 ± 0,21 1,60 ± 0,14 PHA-P

6. nap 1,66 ± 0,16 1,61 ± 0,12

0. nap 1,22 ± 0,07 1,20 ± 0,07 LPS

6. nap 1,21 ± 0,06 1,19 ± 0,05

0. nap 1,02 ± 0,05 1,05 ± 0,06 ConA

6. nap 1,06 ± 0,03a 1,00 ± 0,03b

( a,b szignifikáns különbség soron belül P<0,05)

A táblázat adatai alapján szignifikáns különbség csak egy esetben van

a kontroll és a kísérleti csoport között, ConA mitogén esetében

szignifikánsan magasabb eredményt adott a kontroll csoport. A PHA-P és a

LPS mitogének esetén a kontroll csoport eredményei mindig valamivel

magasabbak, de a különbségek nem szignifikánsak.

Specifikus mitogénként ebben a kísérletben is inaktivált Aujeszky-

vírust használtunk. Ebben a rövid idıtartamú kísérletben az elsı vérvétel a

81

vakcinázás elıtt történt, hasonlóan a harmadik kísérlethez. A második

vizsgálat és a vakcinázás között pedig csak hat nap telt el. A kapott

eredményeket a 14. ábrán mutatom be.

14. ábra: A specifikus mitogénre kapott eredmények a 0. és az 6. napon

Amint az várható volt a vakcinázást megelızı vizsgálat során a

stimulációs index értékek 1,0 közelében vannak. A harmadik kísérlethez

képest magasabb értékeket kaptunk. A második vizsgálati idıpontra sem

változtak az értékek, ez nem is várható, hiszen a vakcina beadását követı

hatodik napon történt a vizsgálat. A toxint fogyasztó csoportban a második

vizsgálati idıpontban a program három kiugró értéket is jelöl. Ennek a

hátterében az áll, hogy a tíz érték közül hét szinte teljesen azonos. A

kiugrónak jelölt értékek azonban a többi értéktıl nem térnek el

nagymértékben.

107 137N =

Dózis

100 m g/napkontroll

Stim

ulác

iós

inde

x2,01,91,81,71,61,51,41,31,21,11,0

,9,8,7,6,5,4,3,2,1,0

0.nap

6. nap

1520

17

82

A csoportok átlagát és a csoportokhoz tartozó szórás értékeket mutatja

a 15. táblázat.

15. táblázat: A specifikus LST-próba eredményeinek összefoglaló táblázata

(átlag ± SD), a csoportok között nem volt szignifikáns különbség

Csoport 0. nap 6. nap

Kontroll 1,06 ± 0,05 1,10 ± 0,10

100 mg/nap 1,04 ± 0,06 1,08 ± 0,08

4.3.2. A humorális immunválasz vizsgálatának eredményei

A humorális immunrendszer vizsgálata során a vakcinázásokat követı

ellenanyag titer változásokat vizsgáltuk a vérben, a 140 napig tartó 1, 5, 10

mg/takarmány kg koncentrációjú fumonizin B1 expozíció esetében.

Az elsı vérvételkor a malacok még nem voltak vakcinázva, ezért nem

várható magas titer érték ebben az idıpontban. A kapott eredményeket a 15.

ábra mutatja. Amint az ábrán látható a kísérlet kezdetén a csoportok között

nincs különbség a titer értékek tekintetében. Ahogy az várható volt ezek az

értékek alacsonyak. A kontroll csoportban mutat a program két kiugró

értéket, amelyek azonban a többi csoport tartományába esnek. Ez a két érték

azért lett kiugró érték, mert a csoport másik három értéke teljesen azonos.

83

15. ábra: A 90. napon kapott humorális immunválasz eredmények

Amint arra számítani lehetett, a vakcinázás hatására az ellenanyag

szintek a vérben megemelkednek, ez az elmozdulás a vakcinázástól számított

hetedik napon már látható (16. ábra).

16. ábra: A 97. napon kapott humorális immunválasz eredmények

6465N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

log2

tite

r

11,0

10,0

9,0

8,0

7,0

6,0

5,0

4,0

3,0

2,0

1,0

0,0

2

1

6465N =

Dózis (mg/takarmány kg)

10,005,001,00,00

log2

tite

r

11,0

10,0

9,0

8,0

7,0

6,0

5,0

4,0

3,0

2,0

1,0

0,0

6

1

5

84

A legkisebb dózisban fumonizint fogyasztó csoport a kivétel, ahol

csak az egyetlen a program által kiugrónak is talált érték esetében találunk

növekedést. A csoport más értékei vagy nem változnak, vagy csökkennek. A

kontroll csoportnál talált két kiugró érték oka ugyan az, mint az elızı

vizsgálati idıpontban volt.

A harmadik vizsgálati idıpontban (17. ábra) a vérvétel a második

vakcinázást követıen hét nappal történt. Ilyenkor az antigén ingert követıen

az ellenanyagok rövidebb idı alatt, a második vakcinázást követı 1-3 nap

alatt jelennek meg a véráramban, és az immunglobulin szint megemelkedik

(91). A várakozásoknak megfelelıen minden csoportban emelkedett az

ellenanyagszint. Az adatok terjedelme is jelentıs mértékben megnıtt ebben a

vizsgálati idıpontban. Ez a széles terjedelem az állatok eltérı egyedi

immunválasz készségére vezethetı vissza.

7. ábra: A 111. napon kapott humorális immunválasz eredmények

Feltőnı a legkisebb dózisban toxint fogyasztó csoport adatainak az

eltérése a másik három csoporttól. Ez az eredmény hasonló az elsı

vakcinázást követı eredményekre, mivel ott is ez a csoport volt az, ahol az

6435N =

Dózis

10 mg/takkg5 mg/takkg1 mg/takkgkontroll

log2

tite

r

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

0

3

85

eredmények rosszabbak voltak. A két egybevágó adatsorból feltételezhetı,

hogy ezen csoport egyedeinek lassabb az immunreakciója. De figyelembe

kell azt is venni, hogy a csoport hat egyede közül csak háromnak van

eredménye ebben a vizsgálati idıpontban.

Az utolsó vizsgálati idıpontban (18. ábra) már minden csoportban

magas ellenanyag szintet találunk a vérben. A legkisebb dózisban fumonizint

fogyasztó csoport eredményei sem térnek el a többi csoportétól ebben az

idıpontban. Ez is igazolja, hogy az eddig kapott rosszabb eredmények nem a

csoport rosszabb válaszkészsége miatt voltak, hanem a csoport egyedeinek a

válaszkészsége lassabb. Az ábráról úgy tőnik, mintha a toxin adag

növelésével az immunválasz hatékonyabb lenne.

18. ábra: A 125. napon kapott humorális immunválasz eredmények

6455N =

Dózis (mg/takarmány kg)

10,005,001,00,00

log2

tite

r

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

0

86

A kisdózisú etetési kísérlet csoportjainak átlagát, szórását és

statisztikai értékelését a 16. táblázatban foglalom össze.

16. táblázat: A humorális immunválasz eredményeinek összefoglaló

táblázata (átlag ± SD).

Kontroll 1

mg/takarmány

kg

5

mg/takarmány

kg

10

mg/takarmány

kg

90. nap 2,04 ± 0,36 A 2,00 ± 0,49A 2,20 ± 0,49A 2,17 ± 0,64A

97. nap 2,88 ± 1,00A 1,83 ± 0,57A 3,05 ± 1,11A 3,30 ± 1,03A

111.

nap

7,04 ± 0,65a,B 4,00 ±

1,00b,A,B

8,50 ± 2,38aB 8,27 ± 1,31aB

125.

nap

6,20 ± 0,84C 6,72 ± 1,38B 8,00 ± 2,16B 8,17 ± 1,17B

( a,b szignifikáns különbség soron belül P<0,05)

( A,B szignifikáns különbség oszlopon belül P<0,05)

Azonos vizsgálati idıpontban a csoportokon belül csak egyetlen

esetben volt szignifikáns különbség. Ez a harmadik vizsgálati idıpontban az

1 mg/takkg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport eredményei

szignifikánsan alacsonyabbak mint a többi csoporté. A harmadik és negyedik

vizsgálati idıpontban minden csoportban szignifikánsan magasabb értékeket

kaptunk, mint az elsı két vizsgálati idıpontban. Irodalmi adatok alapján 8

mg/takkg koncentrációban Mycoplasma agalactiae antigént használva a

fumonizinnek a miénktıl eltérıen szignifikáns humorális immunválasz

csökkentı hatása van (109). A hivatkozott szerzık azonban csak ezt az egy

koncentrációt vizsgálták és csak két idıpontban. Az elsı vakcinázást

követıen ık sem találtak különbséget a toxint fogyasztó és nem fogyasztó

87

csoport között, hasonlóan a mi vizsgálatainkhoz. Szignifikáns különbség csak

a második idıpontban, a második vakcinázást követı hatodik napon volt.

Ebben az esetben viszont lehetséges, hogy a mi kísérleteinkhez hasonlóan a

fumonizint fogyasztó sertések csak lassabb reakciót adtak. Az enyémmel

megegyezı eredményt kaptak abban a kísérletben, amelyben sertésekkel 2

mg/kg dózisban öt héten keresztül etették a fumonizint. A 7. és a 21. napon

Aujeszky-betegség elleni vakcinázás után a 21. és a 35. napon mérve nem tért

el szignifikánsan a vírus ellen termelıdött ellenanyag titere (40).

88

5. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

5.1. Komputer tomográfiás vizsgálatok

A vizsgálataim alapján a CT alkalmas a fumonizin okozta tüdı

elváltozások nyomon követésére a sertésben. Elsısorban a tüdı ödéma

tünetei azok, amelyek jól láthatók, a fibrosis már az irodalmi adatoknak

megfelelıen nem ad olyan kifejezett képet. A tünetek súlyosságát az egyedi

érzékenység jelentıs mértékben befolyásolja. Ezért azonos toxin bevitel

mellett azonos vizsgálati idıpontban több esetben az enyhe fokútól a súlyos

fokúig terjedtek az elváltozások. Egyedileg vizsgálva a sertéseket az is

feltőnik, hogy a kialakuló tünetek nem elsısorban a felvett toxin

mennyiségétıl függnek, hanem az adott állat egyedi érzékenységének

megfelelı lefolyás játszik nagy szerepet.

A gyakorlatban elıforduló alacsony dózist hosszú ideig etetve a tüdı

ödéma tünetei eltőnnek, és átmegy fibrosisba a kórfolyamat. Ez felhívja a

figyelmet arra, hogy a vágó állatok esetén a vágóhídi húsvizsgálat során talált

fibrosis hátterében a fumonizin is lehet. A toxin táplálék láncba kerülésének

megakadályozása céljából az ilyen elváltozást mutató egyedeket ki kell zárni

a fogyasztásból.

A nagy dózisú etetési kísérletben kialakuló markáns tünetek a CT

vizsgálattal is kitőnıen láthatóak. Ebben a kísérletben tapasztaltam, hogy a

kifejezett tüdı ödéma és mellvízkór ellenére az állatok nem mutattak klinikai

tüneteket, de az altatással járó testhelyzet változás már súlyos légzési

nehézséget okozott, ami gyakran vezetett az állat elhullásához.

89

5.2. Immunológiai vizsgálatok

A hosszan tartó alacsony dózisú fumonizin etetés esetén a celluláris

immunválaszt vizsgálva a nem-specifikus mitogénre adott immunválasz

esetén a kísérlet két utolsó idıpontjában a kontroll csoport eredményei

szignifikánsan jobbak voltak, mint a toxint fogyasztó csoportoké. A

specifikus mitogénnel végzett vizsgálatok ezt az eltérést azonban nem

erısítették meg, ott egyetlen esetben sem kaptam szignifikáns különbséget. A

kérdés további tisztázását segítené, ha nagyobb létszámmal meg lenne

ismételve a kísérlet. Az eredmények alapján a toxin fogyasztó csoportok

között egyetlen esetben sem volt szignifikáns különbség, tehát az

immunválasz a kísérleteim alapján nem dózis függı. A specifikus mitogén

esetében az is látszik, hogy a vakcinázás hatékony volt, mert a specifikus

mitogénre adott válaszreakció egyre jobb lett.

Ugyanebben a kísérletben a humorális immunválaszt vizsgálva, az

inaktivált Aujeszky-vírussal történı vakcinázás utáni ellenanyag szint

méréssel, a kontroll és a kísérleti csoportok között csak egyetlen esetben a

második vakcinázást követı hetedik napon tapasztaltam szignifikáns eltérést.

De ebben az esetben is csak az 1 mg/takarmány kilogramm dózisban

fumonizint fogyasztó csoport eredményei tértek el szignifikánsan az összes

csoportétól. Tehát ebben az idıpontban nem találtam szignifikáns eltérést a

kontroll és az 5, valamint a 10 mg/takarmány kilogramm dózisban

fumonizint fogyasztó csoport eredményei között. Az adatok alapján itt is

kizárható a dózis függıség. Sıt a második vakcinázást követı 21. napon a

csoportok között már nem volt szignifikáns különbség, ráadásul a

kontrollcsoport átlaga volt a legrosszabb, és a dózis növekedésével az átlagok

is javultak. Meglepı, hogy az elsı vakcinázást követı hetedik napon végzett

ellenanyag szint mérés eredményei alapján egyetlen csoportban sem

tapasztaltam szignifikáns növekedést. Az átlagokat vizsgálva látható az is,

90

hogy egyetlen csoport kivételével javultak. Jelen esetben is a legkisebb

koncentrációban toxint fogyasztó csoport az, ahol az átlagok csökkenése

tapasztalható, ebbıl is látszik, hogy nem a csoport reakció készsége változott

meg, hanem a csoport egyedeinek az antigén ingerre adott immunválasza

lassabb. Az egyedi hatások kiküszöbölése érdekében ezt a kísérletet is

célszerő lenne nagyobb egyedszámmal megismételni. A második vakcinázást

követıen mért ellenanyag szintek már minden csoportban szignifikánsan

magasabbak voltak, mint az elsı két vizsgálati idıpontban, tehát az ismert

booster hatás érvényesült. Az eredményekbıl az is látszik, hogy a

vakcinázást követı hetedik napra még nem minden esetben kapunk kellı

immunválaszt, ezért a jövıben hasonló kísérleteknél hosszabb idı eltelte után

kellene az ellenanyag szintet mérni.

A rövid ideig tartó magas dózisú fumonizin etetés esetén a celluláris

immunválaszt vizsgálva a nem specifikus mitogénként három mitogént, a

PHA-P-t, a ConA-t, és a LPS-t is össze tudtam hasonlítani. Közülük a PHA-

P-re volt a legkifejezettebb reakció, tehát az ezt megelızı kísérletben a

mitogén választás jó volt. Ezzel beigazolódott, hogy a kapott gyenge

eredmények hátterében nem a rossz mitogén választás van. A jövıben is a

PHA-P-t javaslom, mint elsıként választandó mitogént. A kontroll csoport és

a fumonizint 100 mg/egyed koncentrációban fogyasztó csoport eredményei

között csak egyetlen esetben és csak a Con-A-ra adott blasztos

transzformációban volt szignifikáns különbség. Ez alapján kijelenthetı, hogy

ez a kísérlet sem igazolta, azt hogy a fumonizin hatást gyakorol a celluláris

immunválaszra. Specifikus mitogén alkalmazása mellett - hasonlóan a hosszú

ideig tartó kis dózisú etetési kísérlethez – itt sem találtam szignifikáns

különbséget a csoportok között.

91

Ebben a kísérletben a humorális immunválasz vizsgálatát nem tudtam

elvégezni, mivel az alkalmazott magas dózis miatt bekövetkezı gyors

elhullások ezt nem tették lehetıvé.

Az immunológiai kísérletek eredményeit összefoglalva kijelenthetı, a

meglévı néhány szignifikáns különbség ellenére, hogy a fumonizin nem hat

kedvezıtlenül a sertés immunválaszára. Ezt bizonyítja, hogy a vizsgálatok

döntı részében nem volt szignifikáns különbség a toxin fogyasztó és a

kontroll csoportok között. A tapasztalt néhány szignifikáns eredmény sem

következetesen függ a dózistól, tehát a dózis függı immunválasz károsító

hatás is kizárható. A kapott szignifikáns különbségek hátterében – ismerve az

immunválasz nagyfokú egyedi eltéréseit – a kis egyedszám áll. Így a jövıben

az immunológiai vizsgálatokat mindenképpen nagyobb egyedszám mellett

kell elvégezni a pontosabb eredmények végett. A lymphocyta stimulációs

tesztek gyenge eredményei utalhatnak immunszupresszióra, de jelen esetben

ez kizárható, a kísérleti körülmények miatt. A gyenge eredmények hátterében

az állhat, hogy a lymphocyta izolálás késve történt, mivel ez a mővelet a

minták Budapestre történı szállítását követıen történt. A jövıben a

lymphocyta izolálást mindenképpen célszerő lenne helyben elvégezni. Mivel

a vizsgálatok kísérleti körülmények között zajlottak javasolható a kísérletek

megismétlése üzemi körülmények között is, ahol a nagyobb élıcsíra terhelés

mellett lehetne vizsgálni a fumonizin immunrendszerre gyakorolt hatását.

92

6. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

1. A komputer tomográf alkalmas a fumonizin okozta tüdı elváltozások

nyomon követésére sertésben.

2. A kialakuló tüdı elváltozások mértékét az egyedi érzékenység

nagymértékben befolyásolja.

3. Alacsony dózisban (1-5 mg/takkg) hosszú ideig etetve a fumonizin

tüdı fibrosist alakít ki.

4. A fumonizin sem kis dózisban hosszú ideig etetve, sem nagy dózisban

rövid ideig etetve sertésben nem változtatja meg jelentısen a

specifikus és nem specifikus mitogénekre adott, valamint a humorális

immunválaszát.

93

7.1. ÖSSZEFOGLALÁS

A mikroszkopikus gombák másodlagos anyagcsere termékeiként

ismert mikotoxinok közé számos kémiailag eltérı szerkezető vegyület

tartozik. Az eltérı kémiai szerkezetbıl adódóan a szervezetre gyakorolt

hatásuk is sokrétő. (Több mikotoxinról ismert, hogy az immunrendszer

mőködését károsan befolyásolják, de vannak közöttük ösztrogén szerő

hatással rendelkezık, vese károsító hatásúak, májkárosítók is.) A

fumonizinek a mikotoxinok egy újabban felfedezett csoportja, amelyrıl

ismert, hogy fajonként eltérı kórképet idéznek elı. Sertésben tüdı vizenyı

alakul ki a toxin hatására, lóban encephalomalacia, patkányban májrák,

emberben pedig a nyelıcsı rákkal hozták összefüggésbe.

Kutató munkám során a következı célkitőzéseim voltak: a különbözı

dózisú és különbözı idıtartamú fumonizin bevitel során a kórjelzı értékő

elváltozások nyomon követése modern képalkotó eljárásokkal sertésben. A

faji sajátosságoknak megfelelıen a tüdı komputer tomográf (CT)

vizsgálatára fókuszálva, valamint a kísérlet végén készült felvételek és a

kísérlet végén elvéreztetett állatokból származó tüdı kórbonctani és

kórszövettani képének összehasonlítása.

Munkám során vizsgáltam a hosszú ideig kis dózisban és a rövid ideig

nagy dózisban adott toxinnak az immunrendszerre gyakorolt hatását is, mivel

a fumonizin sertés immunrendszerére gyakorolt hatásáról keveset tudunk.

Más fajok, elsısorban a laborállatok esetében az immunrendszerre gyakorolt

hatás jobban ismert, de az adatok itt is sokszor ellentmondásosak.

7.1.1. A komputer tomográfiás vizsgálatok

A CT vizsgálatok Somatom plus S 40 típusú (Siemens Erlangen,

Germany) készülékkel történtek. A vizsgálat kiterjedt az egész tüdıre. A

94

legjellemzıbb elváltozásokat a szívcsúcs síkjában készült felvételeken

tapasztaltam. Minden kísérletben kiválasztottam az egészséges, elváltozást

nem mutató, és a legkifejezettebb elváltozást mutató felvételt. Ezekhez

viszonyítva soroltam az állatokat a következı négy kategóriába:

- egészséges

- enyhe fokú elváltozást mutató

- közepes fokú elváltozást mutató

- súlyos fokú elváltozást mutató

Vizsgálataim alapján a CT alkalmas a fumonizin okozta tüdı

elváltozások nyomon követésére a sertésben. Azonos toxin bevitel mellett

azonos vizsgálati idıpontban több esetben az enyhétıl a súlyos fokúig

terjedtek az elváltozások. A tünetek változását vizsgálva megállapítható,

hogy a toxin felvételt követıen a kialakuló tüneteknek jellegzetes

kórfejlıdése volt, amit nem elsısorban a felvett toxin mennyisége

befolyásolt, hanem az adott állat egyedi érzékenysége.

A gyakorlatban elıforduló alacsony fumonizin dózist hosszú ideig

etetve a tüdı ödéma tünetei eltőnnek, és átmegy fibrosisba a kórfolyamat. A

fibrosis azonban már (az irodalmi adatoknak megfelelıen) nem ad olyan

kifejezett CT képet, mint az ödéma. A kialakuló fibrosis felhívja a figyelmet

arra, hogy a vágó állatok esetén a vágóhídi húsvizsgálat során talált fibrosis

hátterében a fumonizin is lehet. A toxin táplálékláncba kerülésének

megakadályozása céljából az ilyen elváltozást mutató egyedeket ki kell zárni

a fogyasztásból.

A nagy dózisú etetési kísérletben kialakuló markáns tünetek a CT

vizsgálattal is kitőnıen láthatóak. Ebben a kísérletben azt tapasztaltam, hogy

a kifejezett tüdı ödéma és mellvízkór ellenére az állatok nem mutattak

klinikai tüneteket, de az altatással járó testhelyzet változás már súlyos légzési

nehézséget okozott, ami gyakran vezetett az állat elhullásához.

95

7.1.2. Immunológiai vizsgálatok

Mind nagy dózisban (100mg/állat) rövid ideig (10 nap) tartó etetésnél,

mind kis dózisban (1, 5, 10 mg/takarmány kg) hosszú ideig (20 hét) történı

etetésnél elvégeztük a celluláris és a humorális immunválasz vizsgálatát.

A celluláris immunválasz vizsgálatára a lymphocyta stimulációs

tesztet (LST) alkalmaztam specifikus és nem-specifikus mitogénnel egyaránt.

A nem-specifikus blasztos transzformáció kiváltására mitogénként elsısorban

phytohaemagglutinin-P-t (PHA-P) használtuk de a concanavalinA-t (ConA)

és a lipopolysaccharidot (LPS) is. A három mitogén közül a PHA-P-re volt a

legkifejezettebb reakció, ezért a jövıben a PHA-P-t javaslom, mint elsıként

választandó mitogént. A specifikus blasztos transzformáció kiváltására az

Aujeszky-betegség vírusának inaktivált szuszpenzióját használtuk.

A hosszan tartó alacsony dózisú fumonizin etetés esetén a celluláris

immunválaszt vizsgálva a nem specifikus mitogénre adott immunválasz

esetén a kísérlet elsı két vizsgálati idıpontjában a csoportok között nem volt

szignifikáns különbség, ezzel szemben a két utolsó vizsgálati idıpontban a

kontroll csoport eredményei szignifikánsan jobbak voltak, mint a toxint

fogyasztó csoportoké. A toxint fogyasztó csoportok között egyetlen esetben

sem volt szignifikáns különbség, tehát az immunválaszban a kísérleteim

alapján nem tapasztaltam dózis függı változást. A rövid ideig tartó magas

dózisú fumonizin etetés esetén a celluláris immunválaszt vizsgálva nem-

specifikus mitogénként három mitogént, a PHA-P-t, a ConA-t, és az LPS-t is

össze tudtam hasonlítani. A kontroll csoport és a fumonizint 100 mg/egyed

dózisban fogyasztó csoport eredményei között csak egyetlen esetben és csak

a ConA-ra adott blasztos transzformációban volt szignifikáns különbség. A

kísérletek során elıforduló néhány szignifikáns különbség elıfordulásának a

hátterében a kis egyedszám állhat, ezért célszerő lenne a kísérleteket nagyobb

egyedszám mellett megismételni.

96

Az Aujeszky-vírussal, mint specifikus mitogénnel végzett vizsgálatok

során egyetlen esetben sem kaptam szignifikáns különbséget, és a vakcinázás

hatékony volt, mert a specifikus mitogénre adott válaszreakció egyre jobb

lett.

A humorális immunválasz vizsgálatát inaktivált Aujeszky-vírussal

(Aujespig-K vakcina) történı vakcinázás utáni ellenanyag szint méréssel

(vírus neutralizációs próba) végeztük. A kontroll és a kísérleti csoportok

között csak egyetlen esetben, a második vakcinázást követı hetedik napon

tapasztaltam szignifikáns eltérést. Ebben az esetben is csak az 1

mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport eredményei

tértek el szignifikánsan az összes csoportétól. Tehát ebben az idıpontban

nem találtam szignifikáns eltérést a kontroll és az 5, valamint a 10

mg/takarmány kg koncentrációban fumonizint fogyasztó csoport eredményei

között. Az adatok alapján itt is kizárható a dózis függıség. Sıt a második

vakcinázást követı 21. napon a csoportok között már nem volt szignifikáns

különbség. Meglepı, hogy az elsı vakcinázást követı hetedik napon végzett

ellenanyag szint mérés eredményei alapján egyetlen csoportban sem

tapasztaltam szignifikáns növekedést. Az átlagokat vizsgálva látható az is,

hogy egyetlen csoport kivételével nıttek. Jelen esetben is a legkisebb

koncentrációban toxint fogyasztó csoport az, ahol az átlagok csökkenése

tapasztalható, ebbıl is látszik, hogy nem a csoport reakció készsége változott

meg, hanem a csoport egyedeinek az antigén ingerre adott immunválasza

lassabb. Az egyedi hatások kiküszöbölése érdekében ezt a kísérletet is

célszerő lenne nagyobb egyedszámmal megismételni. A második vakcinázást

követıen mért ellenanyag szintek már minden csoportban szignifikánsan

magasabbak voltak, mint az elsı két vizsgálati idıpontban, tehát az ismert

booster hatás érvényesült. Az eredményekbıl az is látszik, hogy a

vakcinázást követı hetedik napra még nem minden esetben kapunk kellı

97

immunválaszt, ezért a jövıben hasonló kísérleteknél hosszabb idı eltelte után

kellene az ellenanyag szintet mérni.

Az immunológiai kísérletek eredményeit összefoglalva kijelenthetı, a

meglévı néhány szignifikáns különbség ellenére, hogy a fumonizin sertésben

in vivo nem tekinthetı immunotoxikusnak

7.2. SUMMARY

Compounds of different chemical structure belong to the mycotoxins known

as the secondary metabolites of microscopically fungi. Due to the different

chemical structure their effects on the organism are various. Several

mycotoxins are known to be immunsuppressive others to have oestrogen-like

effects. Some mycotoxins cause damage in the lever or kidney. The

fumonisins are a recently discovered group of mycotoxins. They are known

to cause pulmonary oedema in pigs, encephalomalatia in horses, liver cancer

in rats. In humans it’s connected with oesophageal cancer.

The aims of the present work were the followings:

1. To detect time and dose dependent effect of fumonisin B1 (FB1)

using non invasive digital imaging technique, the computer

tomography (CT).

2. To examine the effects of toxin on the immune system by

measuring cellular and humoral immune response using specific

and non specific mitogens, and detecting the antibody titer after

vaccination.

Four experiments were performed, the length of exposure, the amounts of

dosed fumonisin were the following:

98

No.of the

experiment

Length of

exposure

The amount of FB1

(mg/kg feed)

I. 4 weeks 0 (control), 10, 20 and 40

II. 8 weeks 0 (control), 1, 5 and 10

III. 20 weeks 0 (control), 1, 5 and 10

IV. 10 days 0 (control), 100mg/animal/day

7.2.1. Computer tomography examinations

The pigs were subjected to computer tomography examination (CT) three

times in all the experiments. The examinations were performed in

anaesthesia, using Somatom plus S 40 type CT equipment (Siemens

Erlangen, Germany). The lung was examined from the cranial end of the

apical lobe to the caudal end of the diaphragmatic lobe. According to the

severity of the damage four categories were set up: healthy, mildly damaged,

medium damaged, seriously damaged. Changes in the severity and symptoms

were also followed.

On the basis of the results we concluded that the CT was suitable to detect

the lung damages caused by FB1 in pigs. In healthy pigs the lung was

homogeneously dark grey, the bigger blood vessels and the apex of heart

could be seen well. In the first 8 weeks pulmonary oedema with dose

dependent severity was found. In the case of mild staged oedema the lung

was homogenous: the distal parts of the lung were darker. In case of medium

staged pulmonary oedema the damaged areas were already larger, spreading

above the apex of heart. In case of the most serious damages the whole lung

was affected, the most characteristic oedema was found near to the distal

parts.

99

When feeding the toxin at a low dose pulmonary oedema was not found at

the end of the 20th week, because it turned to fibrosis by that time. The image

showed lined shadows appearing next to the opacity. The peribronchial areas

got widened and their density became more intensive. The fact of the fibrosis

was supported by the pathological and histopathological examinations.

High differences were found between individuals concerning sensitivity to

the same dose of toxin. So severity of the disease was different within the

groups as well, whereas toxin intake and time of the exposure was very

similar or the same.

When animals are fed a diet which contains the toxin in a low concentration

for a long period – which often occurs in practice - pulmonary fibrosis is

going to be developed, which is already an irreversible pathological

alteration. This should be taken into consideration when pulmonary fibrosis

is detected at the slaughterhouses to keep the toxin out from the food chain.

These results draw the attention also to the human health aspect of low FB1

exposure.

7.2.2. Immunological experiments

The effect of low and high doses of FB1 on the immune response were

examined both in case of short and long time exposure in experiment III. and

IV. In order to determine immune response animals were vaccinated against

Aujeszky disease. Humoral immune response, e.g. specific antibody titer was

measured by virus neutralisation test. Specific and non specific in vitro

cellular immune response was measured by the lymphocyte stimulation test

(LST). To induce the non-specific blastogenesis phytohaemagglutinin-P

(PHA-P), concanavalin A (ConA) and lipopolysaccharid (LPS) were used as

mitogens. The specific blastogenesis was induced by the inactivated

suspension of the Aujeszky virus (SHV-1). The LST test and the antibody

100

titre determination were carried out at the Faculty of Veterinary Science,

Department of Microbiology and Infectious Diseases.

In experiment III. responses to PHA-P showed that majority of the animals

had been in stage of slight immunodeficiency in the third month of the trial.

It had probably resulted from climatic factors (sultry summer weather) or

from blood sampling as a stressor. At the third and fourth blood sampling

however there were significant differences between the control and the

experimental groups. The immune response didn’t depend on the amount of

toxin because there were no significant difference among the treated groups.

Cellular responses to specific antigen (inactivated Aujeszky virus, SHV-1)

indicated better activity. It shows that vaccination was successful but no

significant differences were between the groups.

After the first vaccination, no antibodies in detectable level occurred in the

blood. In certain animals after seven days, at second blood taking event, low

level of antibodies was detected, indicating that immunoreactions started.

Antibody titer increased significantly after the 2nd vaccination in all groups,

except in case of 1 ppm toxin exposure, where the increase was not

significant, because of the significantly lower response compared to the other

three groups. It relates to the fact that the members of this group had slower

immune response.

In experiment IV. responses to PHA-P were the most explicit. None of the

mitogens except Con A showed significant difference between the groups.

The relatively small values of specific antigens (SHV-1) showed that the

animals were not able to accommodate within this short time. Other blood

taking events and second vaccination were not carried out because the

animals showed acute pulmonary oedema and died.

Summarising the results of the present immunological experiments it could

be concluded that FB1 did not have significant negative effect on the immune

responses in pigs. This was supported by the fact that in many parameters no

101

significant differences between the control and the experimental groups were

detected, no dose depended effect could be observed. Our experiment provide

useful results mainly for the practice, indicating that long term exposure to

FB1 in low concentration (1-10 ppm), occurring frequently in Hungary, does

not denote significant hazard concerning immune response of weaned pigs.

However, animals were kept in proper nutritional and hygienic conditions.

Other environmental immunomodulatory effects may have synergic or

additional effects or may modulate the effect of FB1.

102

8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönettel és hálával tartozom témavezetımnek Dr. Kovács

Melinda professzor asszonynak, hogy önzetlen segítségére, szakmai

útmutatásaira mindig számíthattam.

Köszönöm Dr. Horn Péter akadémikusnak, a Doktori Iskola és az

akadémiai kutatócsoport vezetıjének hogy támogatta és lehetıvé tette doktori

munkámat.

Köszönetem szeretném kifejezni Dr. Babinszky László egyetemi

tanárnak, hogy kísérleteinket a Takarmányozási Tanszék Kísérleti

Állatházában kiváló feltételek mellett végezhettük.

Köszönöm Dr. Repa Imre igazgató úrnak, Dr. Romvári Róbert

úrnak és a Diagnosztikai Intézet munkatársainak a CT vizsgálatok során

nyújtott áldozatos segítségét.

Köszönöm az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és

Mikrobiológiai Tanszék dolgozóinak az immunológiai vizsgálatok

megtervezésében és kivitelezésében nyújtott sokrétő segítségét.

Köszönöm a Takarmányozástani Tanszék munkatársainak a

kísérletek magas szintő, pontos kivitelezésében nyújtott kiváló munkájukat.

Köszönöm az Élettani és Állathigiéniai Tanszék valamennyi

munkatársának, hogy kutatómunkámhoz mindenkor szakmai, és baráti

segítséget nyújtottak.

Hálával tartozom családomnak az áldozatukért és türelmükért, amely

lehetıvé tette számomra a tanulmányaimat és a kutatómunka végzését.

103

9. IRODALOM JEGYZÉK

1. Bane, D.P., Neumann, E.J., Hall, W.F. Harlin, K.S., Slife, L.N.:

Relationship between fumonisin contamination of feed and mystery

swine diease. Mycopathologia, 1992. 117. 121-124.

2. Bata Á., Glávits R., Ványi A., Sályi G.:A baromfi legfontosabb

mycotoxikosisai. Összefoglaló klinikopatológiai ismertetés. Magyar

Állatorvosok Lapja, 1996. 51. 395-408.

3. Becker, B.A., Pace, L., Rottinghaus, G.E.., Shelby, R., Misfeldt, M., Ross,

M.S.: Effects of feeding fumonisin B1 in lactating sows and their

suckling pigs. Am. J. Vet. Res., 1995. 56. 1253-1258.

4. Bondy, G., Suzuki, C., Barker, M., Armstorng, C., Fernie, S., Hierlihy, L.,

Rowsell, P., Mueller, R.: Toxicity of fumonisin B1 administered

intraperitoneally to male Sprague-Dawley rats. Fd. Chem. Toxicol.,

1995. 33. 653-665.

5. Bondy, G., Barker, M., Mueller, R., Fernie, S., Miller, J.D., Armstrong, C.,

Hierlihy, S.L., Rowsell, P., Suzuki, C.: Fumonisin B1 toxicity in male

Sprague-Dawley rats. Fumonisins in Food, 1996. 251-264. Plenum

Press, New York.

6. Bondy G. S., Suzuki C. A. M., Fernie S. M., Armstrong C. L., Hierlihy S.

L., Savard M. E., Barker M. G.: Toxicity of Fumonisin B1 to B6C3F1

Mice: a 14-day Gavage Study, Food and Chemical Toxicology, 1997.

35. 981-989.

7. Bondy, G.S., Suzuki, C.A.M., Mueller, R.W., Frenie, M.S., Armstrong,

C.L., Hierlihy, L.S.: Gavage administration of the fungal toxin

fumonisin B1 to female Sprague-Dawley rats. Journal of Toxicology

and Environmental Health, 1998. 53. 135-151.

104

8. Bonette E. D., Kornegay E. T., Lindemann M. D. , Hammerberg C.:

Humoral and cell-mediated immune response and performance of

weaned pigs fed four supplemental vitamin E levels and housed at

two nursery temperatures, J. Anim. Sci.. 1990. 68. 1337-1345

9. Boorman G. A., Hongh H. L., Dieter M. P., Hates H.T., Pohland A. E.,

Stack M., Luster M. I.: Myelotoxicity and macrophage alteration.

Tocicol. Appl. Pharmacol. , 1984. 72. 304-312.

10. Bourdiol D., Escoula L., Salvaire R.: Effect of patulin on microbicidal

activity of mouse peritoneal macrophages, Food Chem. Toxicol.,

1990. 28. 29-33.

11. Buening G. M., Mann D. D., Hook B., Osweiler G. D.: The effect of T-2

toxin on the immune bovine system: Cellular factors. Vet. Immunol.

Immunopathol., 1982. 3. 411-417.

12. Casteel, S.W., Turk, J.R., Cowart, R.P., Rotthinghaus, G.E.: Chronic

toxicity o fumonisin in weanling pigs. J. Vet. Diagn. Invest., 1993. 5.

413-417.

13. Casteel, S.W., Turk, J.R., Rotthinghaus, G.E.: Chronic effects of dietary

fumonisin on the heart and pulmonary vasclature of swine. Fund.

Appl. Toxicol., 1994. 23. 518-524.

14. Chang C. F., Hamilton P. B.: Impaired phagocytosis in heterophils from

chickens during ochratoxicosis. Toxicol. Appl. Pharmrcol., 1979. 48.

459-466.

15. Colvin, B.M. and Harrison, L.R.: Fumonisin-induced pulmonary edema

and hydrothorax in swine. Mycopathologia, 1992. 117, 79-82.

16. Colvin, B.M., Coleey, A.J., Beaver, R.W.: Fumonisin toxicosis in swine:

Clinical and pathologic findings. J. Vet. Diagn. Invest., 1993. 5. 232-

241.

105

17. Corrier D. E., Ziprin R.L.: Immunotoxic effect of T-2 toxin on cell-

mediated immunity to listeriosis in mice: comparison with

cyclophosphamide. Am. J. Vet. Res., 1986. 47. 1956-1960.

18. Corrier D. E., Holt P. S., Mollenhauser H. H.: Regulation of murine

macrophage phagocytosis of sheep erythrocytes by T-2 toxin. Am. J.

Vet. Res., 1987. 48. 1304-1307.

19. Corrier D. E., Norman J. O.: Effects of T-2 mikotoxin on tumor

susceptibility in mice. Am. J. Vet. Res., 1988. 49. 2147-2150.

20. Corrier D. E.: Mikotoxicosis: mechanisms of immunosuppression. Vet.

Immunol. Immunopathol., 1991. 30. 73-87.

21. Cusumano V., Costa G. B., Seminara S.: Effect of aflatoxins on rat

peritoneal macrophages. Appl. Environ. Mictobiol., 1990. 56. 3482-

3484.

22. Denizot, F., Lang, R.: Rapid colorimetric assay of cell growth and

survival. Modifications to the tetrazolium dye procedure giving

improved sensitivity and reliability. J. Immumol. Methods, 1986. 89.

271-277.

23. Domán I.: Tömeges megbetegedések hízó sertések között. Magy. Áo.

Lapja, 1952. 7. 202-208.

24. Dong W., Pestka J. J.: Persistent dysregulation of IgA production and IgA

nephropathy in the B6C3F1 mouse following with-drawal of dietary

vomitoxin deoxynivalenol. Fund. Appl. Toxicology, 1993. 20. 38-

47.

25. Eriksen G. S, Alexander, J.: Fusarium toxins in cereals – risk assessment.

Tema Nord 1998:502, Nordic Council of Ministers, Copenhagen,

ISBN 92-893-0149-X, 3-115.

106

26. Escuola L., Bourdiol D., Linas M. D., Recco P., Seguela J. P.: Enhancing

resistance and modulation of humoral immune response to

experimental Candida albicans infection by patulin. Mycopathologia,

1988. 103. 153-156.

27. Escoula L., Thomsen M., Bourdiol D., Pipy B., Peuriere S., Roubinet F.:

Patulin immunotoxicology: effect on phagocyte activation and the

cellular and humoral immune system of mice and rabbits, Int. J.

Immunopharmacol., 1988. 10. 983-989.

28. Fazekas B. és T-né Hajdú Edit: A fumonizin-Bl mikotoxin elıfordulása

hazai termesztéső kukoricában. Magy. Áo. Lapja, 1995 50. 515-518.

29. Fazekas B., Kis, M., Tóth Hajdú, E.: Data on the contamination of maize

with fumonisin-B1 and other fusariotoxins in Hungary. Acta Vet.

Hung., 1996. 44. 25-37.

30. Fazekas B, és Bajmócy E.: A lovak fumonizin-B1 okozta

agylágyulásának elıfordulása Magyarországon. Magy. Áo. Lapja,

1996. 51., 484-487.

31. Fazekas B., Bajmócy E., Glávits R., Fenyvesi A.: Sertések fumonizin

okozta kísérletes mikotoxikózisa. Magy. Áo. Lapja, 1997. 119. 10-14.

32. Fazekas B., Bajmócy E., Glávits R., Fenyvesi A.: Fumonizin-

mikotoxikózisok Magyarországon: lovak agylágyulása, sertések

hizlalási tüdıvizenyıje. Magy. Áo. Lapja, 1997. 119. 137-139.

33. Fazekas Béla: A kukorica fumonizin-B1 és fuzariotoxin szennyezettsége,

fumonizin-mikotoxikózisok. PhD értekezés, 1998. Keszthely

34. Fazekas B.: Fumonizin toxinok hazai elıfordulása, állat- és humán-

egészségügyi vonatkozásai. Akadémiai mőhely, Közgyőlési

elıadások, 1998. 163-166.

35. Fráter Lóránd: Radiológia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2004,

137. Oldal

107

36. Gelderblom, W.C.A., Semple, E., Marasas, W.F.O., Farber, E.: The

cancer initiating potential of fumonisin B mycotoxins.

Carcinogeinesis, 1992. 13. 433-437.

37. Gelderblom, W.C.A., Cawood, M. E., Snyman, S.D., Vleggaar, R.,

Marasas, W.F.O., Structure-activity relationship in short-term

carcinogenesis and cytotoxicity assays. Food

38. Gerberick G. F., Sorenson W. G.: The effects of T2-toxins on alveolar

macrophage function in vitro. Environ. Res., 1984. 33. 246-260.

39. Ghosh R. C., Chauhan H. V. S., Jah G. J.: Suppression of cell-mediated

immunity by purified aflatoxin B1 in broiler chicks. Vet. Immunol.

Immunopathol., 1991. 28. 165-172.

40. Gumprecht, L. A., Peavey, C., Zuckermann, F. A., Rottinghaus G. E.,

Haschek W. M., Wollenberg G. K.: Effects of fumonisin on specific

and non specific immunity in pigs after pseudorabies vaccination.

Vet. Pathol., 1997. 34. 519.

41. Gumprecht, L.A., Beasley, V.R., Weigel, R.M., Parker, H.M.,

Tumbleson, M.E., Bacon, C.W., Meredith, F.I., Haschek, W.M.:

Development of fumonisin-induced hepatotoxicity and pulmonary

edema in orally dosed swine: Morphological and biochemical

alterations. Toxicol. Pathol., 1998. 26. 777-788.

42. Gumprecht, L. A., Wollenberg G. K., Kuhlenschmidt M. S., Constable P.

D., Parker H. M., Tumbleson M. E., Simutis C. A., Haschek W. M.:

The micotoxin fumonisin B1 alters sphingolipid biosynthesis and

inhibits bacterial phagocytosis. Toxicol. Sci., 1999. 48. 317.

43. Guzman, R.E, Casteel, S.W., Rottinghaus, G.E., Turk, J.R.: Chronic

consumption of fumonisins derived from Fusarium moniliforme

culture material: Clinical and pathologic effects in swine. J. Vet.

Diagn. Invest., 1997. 9. 216-218.

108

44. Harrison, L. R., Colvin, B.M., Greene, J.T., Newman, L.E., Cole, J.R.:

Pulmonary edema and hydrothorax in swine produced by fumonisin

B1, a toxic metabolite of Fusarium moniliforme. J. Vet. Diagn. Invest.,

1990. 2. 217-221.

45. Harvey, R. B., Edrington T. S., Kubena L. F., Elissalde M. H., Casper H.

H., Rottinghaus G. E., Turk G.R.: Effects of dietary fumonisin B1-

containing culture material deoxynivalenol-contaminated wheat, or

their combinatopn on growing barrows. Am. J. Vet. Res., 1996. 57.

1790-1794.

46. Haschek, W.M., Motelin, G., Ness, D.K., Harlin, K.S., Hall, W.F.,

Vesonder, R., Peterson, R., Beasley, V.R.: Characterisation of

fumonisin toxicity in orally and intravenouly dosed swine.

Mycopathologia 1992. 117. 83-96.

47. IARC Monographs on the Evaluation of Carcinogenic Risks of

Chemicals to Humans. Vol. 56. Some Naturally Occurring

Substances: Food Items and Constituents. Toxins derived from

Fusarium moniliforme: fumonisins B1 and B2 and fusarin C (Group

2B). Heterocyclic Aromatic Amines and Mycotoxins, 445.

International Agency for Research on Cancer, Lyon. 1993.

48. Johnson, V. J., Sharma, R. P.: Gender-dependent immunosupression

following subacute exposure to fumonisin B1, International

Immunipharmacology, 2001. 1. 2023-2034.

49. Kadian S.K., Monga D. P., Goel M. C.: Effect of aflatoxin B1 on the

delayed type hypersensitivity and phagocytic activity of

reticuloendothelial system in chickens. Mycopathologia, 1988. 104.

33-36.

50. Kakuk T.: A sertések sajátos hizlalási tüdıvizenyıjének kóroktana

napjaink mikotoxinkutatásának tükrében. Egy régi kórkép új

értelmezése? Magy. Áo. Lapja 1995. 50. 405-406.

109

51. Kékesi B.: Klinkiai és patológiai megfigyelések ún. tüdıvizenyıs

sertésekben. Magy. Áo.Lapja, 1961. 16. 47-52.

52. Klinkert W., Lorkowsky G., Creppy E. E., Dirheimer G., Rosenthaler R.:

Inhibition of macrophage migration by ochratoxin A and citrinin, and

prevention by phenylalanine of the ochratoxin-A-induced inhibition.

Tox. Eur. Res., 1981. 3. 185-189.

53. Kovács Ferenc: Állathigiénia, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest,1990

54. Kovács Ferenc: Penészgombák-mikotoxinok a táplálékláncban, Magyar

Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya, Budapest, 2001

55. Le Bars, J., Le Bars, P., Dupuy, J., Boudra, H., Cassini, R.: Biotic and

abiotic factors in fumonisin-B1 production and stability. J. AOAC Int.,

1994. 77. 517-521.

56. Li I. C., Ledoux D. R., Bermudez A. J., Fritsche K. L., Rottinghaus G. E.:

Effects of fumonisin B1 on selected immun response in broiler chicks

Poultry Science 1999 Sep., 78(9), 1275-82

57. Marasas, W.F.O., Kellerman, T.S., Gelderblom, W.C.A., Coetzer,

J.A.W., Thiel, P.G., vander Lugt, J.J.: Leukoencephalomalacia in a

horse induced by fumonisin B1 isolated from Fusarium moniliforme.

Ondersterpoort J. Vet. Res., 1988. 55. 197-203.

58. Marasas, W.F.O., Thiel, P.G., Gelderblom, W.C.A., Shephard, G.S.,

Sydenham, G.S., Rheeder, J.P.: Fumonisins produced by Fusarium

moniliforme in maize: foodborne carcinogens of pan African

importance. Afr. Newslett. Occup. Health Saf. Suppl., 1993. 2. 11-18.

59. Marasas, W.F.O.: Fumonisins: their implications for human and animal

health. Nat. Toxins, 1995. 3. 193-198.

60. Michael G. Y., Thaxton P., Hamilton P. B.: Impairement of the

reticuloendothlial system of chickens during aflatoxicosis. Poult. Sci.,

1973. 52. 1206-1207.

110

61. Motelin, G.K., Haschek, W.M., Ness, D.K., Hall, W.F., Harlin, K.S.,

Schaeffer, D.J., Beasley, V.R.: Temporal and dose response features

in swine fed corn screenings contaminated with fumonisin

mycotoxins. Mycophatology, 1994. 126. 27-40.

62. Murphy, P. A., Rice, L.G., Ross, P.F.: Fumonisin B1, B2, and B3 content

of Iowa, Wisconsin and Illinois corn and corn screenings. J. Agric.

Food Chem., 1993. 41. 263-266.

63. Neldon-Ortiz D. L., Qureshi M. A.: Direct and microsomal activated

aflatoxin B1 exposure and its effects on turkey peritoneal

macroptages in vitro. Toxocol. Appl. Pharmacol., 1991. 109. 432-442.

64. Neldon-Ortiz D. L., Qureshi M. A.: The effects of direct and microsomal

activated aflatoxin B1 on chicken peritoneal macrophages in vitro.

Vet. Immunol. Immunopathol., 1992. 31. 61-76.

65. Nelson, P.E., Desjardins, A.E., Plattner, R.D.: Fumonisins, mycotoxins

produced by Fusarium species: biology, chemistry and significance.

Ann. Rev. Cytopathol., 1993. 31. 233.

66. Nelson, P.E., Juba, J.H., Ross, P.F., Rice, L.G.: Fumonisin production by

Fusarium species on solid substrates. J. AOAC Int., 1994. 77. 522-

524.

67. Niyo K. A., Richard J. L., Niyo Y., Tiffany L.H.: Effects of T-2

micotoxin ingestion on phagocytosis of Aspergillus fumigatus conidia

by rabbit alveolar macrophages and the hematologic, serum

biochemical and pathologic changes in rabbits. Am. J. Vet. Res.,

1988. 49. 1766-1773.

68. Norred, W.P., Plattner, R.D., Voss, K.A. (1989). Natural occurence of

fumonisins in corn associated with eqine leukoencephalomalatia

(ELEM). Toxicologist, 1989. 9. 258.

111

69. Norred, W.P., Voss, K.A.: Toxicity and role of fumonisins in animal

diseases and human esophageal cancer. J. Food Prot., 1994. 57. 522-

527.

70. Osweiler, G.D., Ross, P.F., Wilson, T.M., Nelson, P.E., Witte, S.T.,

Carson, T.L., Rice, L.G., Nelson, H.A.: Characterization of epizooic

of pulmonary edema in swine associated with fumonisin in corn

screenings. J. Vet. Diagn. Invest., 1992. 4. 53-59.

71. Osweiler, G.D., Schwatz, Roth, A.J.: Effect of fumonisin-contaminated

corn on growth and immune function in swine. J. Anim. Sci., 1993.71.

63.

72. Parent-Massin, D. and Parchment, R.E.: Haematotoxicity of mycotoxins.

Revue Méd. Vét., 1998. 149. 591-598.

73. Pestka J. J., Dong W., Warner R. L., Rasooly L., Bondy G. S.: Effect of

dietary administration of the trichotecene vomitoxin (deoxynivalenol)

on IgA and IgG secretion by Peyer’s patches and splenic

lymphocytes. Food Chem. Toxicol., 1990. 28. 693-698.

74. Petrás Gy.: Sertések fertızı tüdıvizenyıje. Magyar. Áo. Lapja, 1952. 7.

374-378.

75 Pier A. C., Belden E. L., Ellis J. A., Nelson E.W., Maki L. R.: Effects of

cyclopiazonic acid and aflatoxin singly and combination on selected

clinical, pathological and immunological responses of guinea pigs.

Mycopathologia, 1989. 105. 135-142.

76. Qureshi, M. A., Garlich, J. D., Hagler, W.M. Jr., Weinstock D.: Fusarium

proliferatum culture material alters several production and immune

performance patameters in White Leghorn chickens.

Immunopharmacol. Immunotoxicol., 1995. 17. 791-804.

77. Rafai Pál, Tuboly Sándor: Effect of T-2 toxin on adrenocortical function

and immune response in growing pigs, Zbl. Vet. Med. B., 1982. 29.

558-566.

112

78. Rafai P., Bata Á., Ványi A., Papp Z., Brydl E., Jakab L., Tuboly S., Túry

E.: Effects of various levels of T-2 toxin on the clinical status,

performance and metabolism of growing pigs, The Veterinary Record,

1995. 136. 485-489.

79. Rafai P., Pettersson H., Bata Á., Papp Z., Glávits R., Tuboly S., Ványi A.,

Soós P.: Effect of dietary T-2 fusariotoxin concentrations on the

health and production of White Pekin Duck Broilers. Poultry Science,

2000. 79. 1548-1556.

80 Rafai Pál: Állathigiénia, Agroinform Kiadó, 2003

81. Rainbow L., Maxwell S. M., Hendrickse R. G.: Ultrastructural changes in

murine lymphocytes induced by aflatoxin. Mycopathologia, 1994.

125. 33-39.

82. Raisuddin Singh K. P., Zaidi S. I. A., Saxena A. K., Ray P. K.: Effect of

aflatoxin of lymphoid cells of weaning rat. J. Appl. Toxicol. 1990. 10.

245-250.

83. Rasooly L., Abouzied M. M., Brooks K. H., Pestka J. J.: Polyspecific and

autoreactive IgA secreted by hybridomas derived frin Peyer’s patches

of vomitoxin-fed mice: characterization and possibile pathogenic role

in IgA nephropathy. Food Chem. Toxicol., 1994. 32. 337-348.

84. Reddy R. V., Sharma R. P.: Effects of aflatoxin B1 on murine lymphcytic

functions. Toxicology, 1989. 54. 31-44.

85. Ross, P., Nelson, P.E., Richard, J.L., Osweiler, G.D., Rice, L.G., Plattner,

R.D., Wilson, T.M.: Production of fumonisin by Fusarium

moniliforme and Fusarium proliferatum isolates associated with

equine leukoencephalomalacia and a pulmonary edema syndrome in

swine. Appl. Environ. Microbiol., 1990. 56. 3225-3226.

113

86. Ross, P., Rice, L.G., Plattner, R.D., Osweiler, G.D., Wilson, T.M.,

Owens, D.L., Nelson, P.E., Richard, J.L.: Concentrations of

fumonisin B1 in feeds associated with animal health problems.

Mycopathologia, 1991. 114. 129-135.

87. Ross, P.F. Rice, L.G., Reagor, J.C., Osweiler, G.D., Wilson, T.M.,

Nelson, H.A., Owens, D.L., Plattner, R.D., Harlin, K.A., Richard,

J.L., Colvin, B.M., Banton, M.I.: Fumonisin B1 concentrations in

feeds from 45 confirmed cases. J. Vet. Diagn. Invest., 1991. 3. 238.

88. Ross, P., Rice, L.G., Osweiler, G.D., Nelson, P.E., Richard, J.L., Wilson,

T.M.: A review and update of animal toxicoses associated with

fumonisin contaminated teeds and production of fumonisins by

Fusarium isolates. Mycopathologia, 1992. 117. 109-114.

89. Rotter, B.A., Thomson, B.K., Prelusky, D.B., Trenholm, H.L., Stewart,

B., Miller, J.D., Savard, M.E.: Response of growing swine to dietary

exposure to pure fumonisin B1 during an eight-week period: growth

and clinical parameters. Natural Toxins, 1996. 4. 42-50.

90. Rotter, B.A., Prelusky, D.B., Fortin, A., Miller, J.D., Savard, M.E.:

Impact of pure fumonisin B1 on various metabolic parameters and

carcass quality of growing-finishing swine –preliminary findings.

Can. J. Anim. Sci., 1997. 77. 465-470.

91. Rottinghaus, B.E., Coatney, C.E., Minor, H.C.: A rapid sensitive thin

layer chromatography procedure for the detection of fumonisin B1 and

B2. J. Vet. Diagn. Invest., 1992. 4. 326-329.

92. Shoental R., Joffe A. Z., Yagen B.: Cardiovascular lesions and tumors

found in rats given T-2 toxin, a trichotecene metabolite of fusarium.

Cancer Res. 1979. 39. 2179-2189.

93. Sorenson W. G., Gerberik G. F., Lewis D. M., Castranova V.: Toxicity of

mycotoxins for the rat pulmonary macrophages in vitro. Environ.

Health Perspect., 1986. 66. 45-53.

114

94. Stankiewicz M., Cabaj W., Jonas W.E., Moore L. G., Chie W. NG.:

Oxfendazole treatment of non-parasitized lambs and its effect on the

immune system, Veterinary Research Communications, 1994. 14. 7-

18.

95. Stites, D. P.: Clinical laboratory methods for detection of cellular immune

function. In: Stites, D. P., Terr, A. I. (eds) Basic and Clinical

Immunology. Appleton & Lange, New York, 1987. pp. 295-297.

96. Sydenham, E.W., Gelderblom, W.C.A., Thiel, P.G., Marasas, W.F.O.:

Evidence for the natural occurrence of fumonisin B1, a mycotoxin

produced by Fusarium moniliforme in corn. J. Agric. Food Chem.,

1990. 38. 285-290.

97. Sydenham, E.W., Shephard, G.S., Thiel, P.G., Stockenstrom, S., Snijman,

P.W., Van-Schalkwyk, D.J.: Liquid chromatographic determination

of fumonisins B1, B2 and B3 in corn: AOAC-IUPAC Collaborative

study. J. AOAC Int., 1996. 79. 688-696.

98. Taranu I., Marin D. E., Bouhet S., Pascale F., Bailly J. D., Miller J. D.,

Pinton P., Oswald I. P.: Mycotoxin fumonisin B1 alters the cytokine

profile and decreases the vaccinal antibody titer in pigs. Toxicology

Sci., 2005 Apr., 84(2) 301-307.

99. Thiel, P.G., Marasas, W.F.O., Sydenham, E.W., Shephard, G.S.,

Gelderblom, W.C.A.: The implications of naturally occurring levels

of fumonisins in corn for human and animal health. Mycopathology,

1992. 117. 3-9.

100. Tryphonas H., O’Grady L., Arnold D. L., Mcguire P. F., Karpinski K.,

Vesonder R. F.: Effect of deoxynivalenol (vomitoxin) on the humoral

immunity of mice. Toxicol. Lett. 1984. 23. 17-24.

115

101. Tryphonas, H., Bondy, G., Miller, J. D., Lacroix, F., Mcguire, P., Fernie

S., Miller D. and Hayward S.: Effects of fumonisins B1 on the

immune system of Sprague-Dawley rats following a 14-day oral

(gavage) exposure. Fundamental and Applied Toxicology, 1998, 39,

53-59.

102. Tuboly Sándor: Állatorvosi járványtan I. , Mezıgazda Kiadó, 1998

103. van Heugten E., Spears J.W., Coffey M. T.: The effect of dietary protein

on performance and immune response in weanling pigs subjected to

an inflammatory challange J. Anim. Sci. 1994. 72. 2661-2669.

104.Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János: A háziállatok fertızı

betegségei, Állatorvosi járványtan II., Mezıgazda Kiadó, 1999

105. Walsh C. J., Bodine A. B., Scott T. R.: Co- mitogenic assay for

assessing the effects of aflatoxin B1 on interleukin-1 production in

bovine macrophages. Drug. Dev. Res., 1991. 24. 157-166.

106. Weibking, Ledoux D. R., Bermudez A. J., Rottinghaus G. E.: Individual

and combined effects of feeding Fusarium moniliforme culture

material, containing known levels of fumonisin B1, and aflatoxin B1

in the young turkey poult. Poult. Sci., 1994. 73. 1517-1525.

107. Yaron R., Sherman Y., More R., Ginsburg I., Borinski R., Yagen B.: T-

2 toxin effect on bacterial infection and leukocyte functions. Toxicol.

Appl. Pharmacol., 1984. 75. 60-68.

116

10. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉB İL MEGJELENT

PUBLIKÁCIÓK

10.1. Közlemények idegen nyelvő referált folyóiratban

M. Zomborszky-Kovács, F. Vetési, F. Kovács, Á. Bata, Á. Tóth, G. Tornyos:

Examination of the harmful effect to foetuses of fumonisin B1 in

pregnant sows. Teratogenesis, Carcinogenesis and Mutagenesis, 2000.

20. 293-299.

Á. Tóth, M. Zomborszky-Kovács, G. Tornyos, N. Szalai, K. Kübler: Effect of

low doses of the mycotoxin fumonisin B1 on the body mass gain, feed

intake and feed conversion rate of pigs. Agriculture, 2000. 6. 149-148.

M. Zomborszky-Kovács, F. Kovács, P. Horn, F. Vetési, I. Repa, G. Tornyos,

Á. Tóth: Investigations into time and dose-dependent effect of

fumonisin B1 in order to determine tolerable limit values in pigs.

Livestock Product. Science 2002. 76.251-256

G. Tornyos, M. Zomborszky-Kovács, M. Rusvai, P. Horn, F. Kovács: Effect

of fumonisin B1 on immune response of weaned pigs. Acta Agraria

Kaposvariensis, 2002. 6. 293.

G. Tornyos, M. Kovács, M. Rusvai, J. Fodor, P. Horn F. Kovács: Effect of

dietary fumonisin B1 on certain immune parameters of weaned pigs.

Acta Veterinaria Hungarica, 2003. 51. 2. 171-179.

10.2. Közlemények magyar referált folyóiratban

Tóth Á., Zomborszkyné K. M., Tornyos G., Szalai N., Kübler K.: Kis

mennyiségő fumonizin-B1 mikotoxin kiegészítés hatása a sertések

testsúlygyarapodására, takarmányfel-vételére és –értékesítésére

Állattenyésztés és takarmányozás, 2001. 50. 3. 265-273.

117

10.3. Elıadások magyar nyelven

Zomborszkyné K. M., Vetési F., Tóth Á., Tornyos G.: A Fusarium

moniliforme által termelt toxin hatásának vizsgálata vemhes kocákban és

újszülött malacokban. IV. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, 1998.

március 19.

118

11. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI PUBLIKÁCIÓK

11.1. Szakkönyvek, könyvrészletek

P. Horn, G. Bajzik, E. Berényi, S. Bíró, P. Bogner, Zs. Petrási, I. Repa, R.,

Romvári, L. Sugár, I. Takács, G. Tornyos: Cross-sectional CT and

MR anatomy atlas of Red Deer. Diagnostics Centre, Pannon

Agricultural University Kaposvár, 1998.

A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival. Tankönyv, Szerk.:

Husvéth F. Mezıgazda Kiadó, Budapest, 2000. 609-614.

11.2. Idegen nyelvő közlemények

Melinda Zomborszky-Kovács, S. Tuboly, H. Bíró, L. Bárdos, P. Soós, Á.

Tóth and G. Tornyos: The effect of β-carotene and nucleotide base

supplementation on haematological, biochemical and certain

immunological parameters in weaned pigs. Journal of Animal and

Feed Sciences, 7, 1998, 245-251.

A Tóth, G. Tornyos, M. Zomborszky-Kovács, F. Vetési: Examination of

perinatal toxicosis caused by the Fumonisin B1 mycotoxin in

newborn piglets. 6th International Symposium "Animal Science

Days" on Quality adjustment of animal production and products to the

European Union Standards. Portoroz, Slovenia, 1998. 16-18

September. 387-390.

R. Romvári, L. Sugár, G. Tornyos, G. Bajzik, P. Horn, I. Takács, Zs. Petrási,

J. Nagy, I. Repa: Non-invasive body composition measurment in red

deer by MRI, Advances in Deer Biology, Proceedings of the 4th

International Deer Biology Congress, Kaposvár, 1998. 30. June-4.

July, 98-100.

119

I. Repa, E. Berényi, R. Romvári, L. Sugár, G. Bajzik, P. Horn, I. Takács, Zs.

Petrási, G. Tornyos, J. Nagy,: Non-invasive cross-sectional dynamic

CT and MRI study of red deer, Advances in Deer Biology,

Proceedings of the 4th International Deer Biology Congress,

Kaposvár, 1998. 30. June-4. July, 341-342

D. Mezıszentgyörgyi, Gy. Toldi, G. Tornyos: Examination of connection

between sheep slaughtered bodies´ S/EUROP qualification and

several cutting parameters. PhD hallgatók II. Nemzetközi

Konferenciája. Miskolc, 1999. aug.8-14.

M. Zomborszky-Kovács, S. Tuboly, P. Soós, G. Tornyos, E. Wolf-Táskai:

Investigations on the effects of dietary nucleotides in weaned piglets.

EAAP, Zurich, Switzerland, 1999. 22-26. August.

M. Zomborszky-Kovács, F. Vetési, Á. Bata, Á. Tóth, G. Tornyos:

Pathological changes in the periparturient period induced by

fumonisin B1 fed to pregnant saws. EAAP, Zurich, Switzerland,

1999. 22-26. August.

M. Zomborszky-Kovács, Zs. Szendrı, T. Gyarmati, A. Miseta, T. Donkó, G.

Tornyos: Effect of double suckling and early weaning on certain

physiological parameters. Meeting of the COST Action 848,

WG4: Nutriton, Oct 24-25, 2002, Varese, Italy

11. 3. Magyar nyelvő közlemények

Tóth Á., Tornyos G.: A fumonizin B1 tolerálható határértékének keresése

választott malacokban. V. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely,

1999. márc. 11.

120

Zomborszkyné Kovács M., Gyarmati T., Szendrı Zs., Miseta A., Bencsné

K.Z., Donkó T., Tornyos G.: A kétszer szoptatás hatása a kisnyúlak

néhány emésztésélettani paraméterének alakulására. 14.

Nyúltenyésztési Tudományos Nap, Kaposvár, 2002. 71-76.

Kovács M., Gyarmati T., Szendrı Zs., Bencsné K.Z., Donkó T., Tornyos G.,

Lukács H., Bóta B.:A kétszer szoptatás és a korai elválasztás hatása a

házinyúl vakbélflórájának fejlıdésére. Magyar Állatorvosok Lapja,

2002/12. 124. 742-748.

Kovács M., Szendrı Zs., Bóta B., Donkó T., Tornyos G., Csutorás I., Orova

Z., Fodor J.: A tejtáplálás és az elválasztás hatása házinyúl

növekedésére, néhány emésztés-élettani paraméterére. I. A tejtáplálás

és az elválasztás hatása a növekedésére. Magyar Állatorvosok Lapja

2003. 125. 600-607.

Kovács M., Szendrı Zs., Bóta B., Donkó T., Bencsné K.Z., Pintér K.,

Tornyos G., Csutorás I., Orova Z., Fodor J.: A tejtáplálás és az

elválasztás hatása házinyúl növekedésére, néhány emésztés-élettani

paraméterére. II. A tejtáplálás és az elválasztás hatása néhány

emésztés-élettani paraméterre. Magyar Állatorvosok Lapja 2003. 125.

661- 667.

121

12. SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

1972. május 14-én születtem Zalaegerszegen, az általános iskolai

tanulmányaimat szülıvárosomban végeztem. Középiskolai tanulmányaimat

Kaposváron a Móricz Zsigmond Mezıgazdasági Szakközépiskolában

végeztem, ahol 1990-ben érettségiztem, majd 1991-ben inszeminátori

oklevelet, valamint állattenyésztı és állategészségügyi technikus minısítést

szereztem.

Egyetemi tanulmányaimat Budapesten az Állatorvostudományi

Egyetemen folytattam, ahol 1996-ban állatorvos-doktori oklevelet szereztem

cum laude minısítéssel.

Az egyetem elvégzése óta a Kaposvári Egyetemen (illetve

jogelıdjén), az Élettani és Állathigiéniai Tanszéken dolgozom. Részt vettem

az Állatélettan tantárgy oktatásában. Jelenleg az Állategészségtan, az

Állathigiénia és a Szaporodásbiológia tantárgyak oktatásában veszek részt.

Több mint tíz szakdolgozat elkészítésében segédkeztem konzulensként.

1999-tıl 2002-ig az „Állattenyésztési tudományok” Ph.D.

programhoz kapcsolódva Ph.D. tanulmányaimat végeztem a Kaposvári

Egyetem Állattudományi Karán.

1995-ben német nyelvbıl középfokú „B” típusú , majd 1996-ban

középfokú „A” típusú nyelvvizsgát tettem. Angol nyelvbıl 2005-ben

szereztem nemzetközi középfokú „C” típusú nyelvvizsgát.

1998 óta tagja vagyok a Magyar Állatorvosi Kamara Somogy Megyei

Szervezetének.

2007-tıl ebben a szervezetben a Szakmai és Továbbképzési Bizottság

elnöke vagyok.