studia vincentiana 2015/2

~ 1 ~

STUDIA VINCENTIANA

2/2015.

© Szent Vince Kollégium és Szakkollégium

~ 2 ~

STUDIA VINCENTIANA

TÖRTÉNELMI-ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT

2/2015.

Szerkesztette

GULYÁS MARTIN

Lektorálta

BANK BARBARA, SOÓS VIKTOR ATTILA

Kiadásért felel

DR. LIPINSKI MICHAL, CM

© Szent Vince Kollégium és Szakkollégium

Cím, elérhetőség:

2081 Piliscsaba, Templom tér 14.

e-mail: [email protected]

Telefon/fax: +36-25-375-083, mellék: 2401.

honlap: www.sztvince.hu (a folyóirat korábbi számai ingyenesen hozzáférhetőek)

Nyomdai előállítás:

Monobit Nyomda Kft.

1033 Budapest, Reményi Ede utca 3.

ISSN: 2064-6569

Piliscsaba, 2015

mailto:[email protected]

http://www.sztvince.hu/

~ 3 ~

A folyóirat megjelenését támogatta:

~ 5 ~

Előszó

A Szent Vince Szakkollégium 2015. évi második számát tartja kezében az

Olvasó. A szakkollégium lehetőségeihez mérten konferenciákkal, kiadványokkal

fennállása óta igyekszik lehetőséget adni a fiatal tudósgenerációknak arra, hogy

az érdeklődők számára közzétehessék kutatási eredményeiket. Mindezt bizonyítja

a tavaly megjelent két folyóiratszám és az első világháború centenáriumára meg-

jelent tanulmánykötet is. Az írások jelentős része a PPKE-BTK jelenlegi, vagy

végzett hallgatóitól származik, de az elmúlt évekhez hasonlóan a vidéki egyete-

mek hallgatóitól – Pécstől Kolozsvárig – is befogadtunk színvonalas tanulmányo-

kat. Ki kell emelni, hogy a XXXII. OTDK-n dobogós helyezéseket elérő hallga-

tók is örömmel mondtak igent publikációs felkérésünkre, s pályamunkáik kivo-

natolt részét közlésre bocsátották. Ezúttal négy tematikai egységre (tanulmányok,

műhely, forrásközlés, recenzió) bontva publikálunk a bölcsészet- és humántudo-

mányok számos területéről írásokat. A kötet sokszínűségét mutatja, hogy a XIX.

századi szépprózától a társadalom egyes tagjainak tudatát meghatározó emléke-

zetformákon keresztül egészen az 1945 utáni történelem egyes pontjaiig terjed a

témák skálája. E tanulmánykötet érdeme – amellett, hogy lehetőségeihez mérten

igyekszik az egész történeti Magyarországra kiterjeszteni a szerzők és a témák

körét – az, hogy a közölt írások közül szinte valamennyi önálló forráskutatáson

alapul, s a szerzők az adott tudományterület szabályainak magas szintű ismereté-

ről tettek írásaikkal tanúbizonyságot.

A szakkollégiumi rendezvények és e kötet megjelenését anyagilag finan-

szírozó Nemzeti Tehetség Programon túl köszönet illeti a kötet két lektorát, Bank

Barbarát és Soós Viktor Attilát azért, hogy szakmailag ellenőrizték és hasznos

tanácsokkal látták el az itt megjelentetett tanulmányokat és azok szerzőit.

~ 7 ~

Tartalomjegyzék

TANULMÁNYOK

Csányi Levente: „Mint aki a síneken hal” – A vasúti sínen realizálódó halál Ady

Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költe-

ményében ............................................................................................................... 9

Mórocz Gábor: Az önismeret örvényei. Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy

Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai ................................................. 19

Sárhegyi Tamás: A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű

mint emlékezeti hely ............................................................................................ 55

Szép Szilárd: A balassagyarmati csehszlovákellenes harc emlékezete ............... 73

Fodor István: Az „ISIS” felemelkedése. A takfīrizmus erejének multidiszciplináris

vizsgálata ............................................................................................................. 89

MŰHELY

Török Ádám: „Vérszagra gyűl az éji vad.” Adalékok a II. világháborút követő

német partizánmozgalom, a Werwolf történetéhez ........................................... 117

Hollósi Dániel: A Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezése a má-

sodik világháború árnyékában .......................................................................... 141

Patyi Szilárd: „A mi néphatalmunk” – A titói rendszer kiépülése és propaganda-

tevékenysége Szabadkán (1945 február-november) .......................................... 167

Bús Péter János: „Semmilyen szempontból nem kívánatos itt maradásuk.” Rövid

áttekintés és kutatási helyzetkép a pilisi svábok kitelepítésének történetéről ... 189

Cseh Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei .... 205

Máté Zsolt: Kádár János és Nyikita Sz. Hruscsov az ENSZ Közgyűlésének XV.

ülésszakán 1960-ban a világsajtó tükrében ...................................................... 227

Olosz Levente: Barát vagy ellenség? Palesztina és Izrael megjelenítése a román

sajtóban 1945 és 1963 között ............................................................................ 251

~ 8 ~

FORRÁSKÖZLÉS

Szokolay Domokos: Mentesítés és igazolás „két tragikus kor árnyékában”. Mes-

ter Miklós és Heltai Jenő levelei, 1944–1948. .................................................. 271

Péczka László: Jegyzőkönyv a Dózsa Népi Kör 1956. október 24-i üléséről ... 283

RECENZIÓ

Gulyás Martin: Perbe sűrített történelem – Máthé Áron: A zuglói nyilasok pere.

Századvég, 2014. ............................................................................................... 295

SZERZŐINK ......................................................................................................... 305

„Mint aki a síneken hal” – A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosz-

tolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében

~ 9 ~

sányi Levente

„Mint aki a síneken hal” – A vasúti sínen realizálódó halál Ady

Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé

esett című költeményében

a megkérdezzük irodalomkedvelő ismerőseinket, hogy kik a kedvenc líri-

kusaik a klasszikus modern magyar irodalom költői közül, jó eséllyel sze-

repel válaszként a felsorolt névsorban Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső, eset-

legesen mindkettő. Ez utóbbi lehetőség azért is érdekes, mert a költészet szem-

pontjából alapvetően két különböző szemléletű emberről van szó.

Ady a magyar líra beszédmódjának megújítója, aki a verseiben megszó-

laló lírai ént erőteljesen felnagyítja és más-más szerepekbe helyezve, megsokszo-

rozza azt. A lázadó, a messiás, a táltos szerepébe bújva akar érvényt szerezni a

verseiben megjelenített képeknek. Hisz a saját szimbólumaiban és azt akarja,

hogy a befogadói is higgyenek bennük!1 Bizonyos képeket „megreformál” pályája

előrehaladásával, mint például a messiási szerepkört, amely a romantikából szár-

mazó kedvelt motívum. Kenyeres Zoltán az Ady Endréről készült monográfiájá-

ban Vatai Lászlóra hivatkozva2 találóan fogalmazza meg ennek a motívumnak az

átalakulását, amikor a költő istenes költészetéről ír: „Döbbenetes erővel szólította

meg Istent, de Krisztus csak a legendák hőse maradt verseiben. Vatai ezzel kap-

csolatban azt írta, hogy Ady Krisztus helyett maga akart megváltó lenni.”3

1 Horváth János: Ady szimbolizmusa. In: Bitskey István–Görömbei András (szerk.): Tanulmányok

II., Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen 1997. 322. 2 Vatai László: Az Isten szörnyetege. Occidental Press. Washington, 1963. 227.; vö.: Kenyeres

Zoltán: Ady Endre. Korona Kiadó. Budapest, 1998. 3 Kenyeres: Ady Endre, 39.

C

H

Csányi Levente

~ 10 ~

Kosztolányi Dezső lírájában a nagy költői képekkel szemben inkább a ze-

neiség a meghatározó szövegteremtő elv. Az általa életre keltett lírai én Ady hang-

jaival szemben nem szerepeket játszik. Kosztolányi esetében egy teljesen más sa-

játosságra lehet figyelmes az olvasó. Első ránézésre ugyan könnyen azt lehet

hinni, hogy itt is „szerepjátékról” van szó. Nevezetesen a gyerek szerepében rea-

lizálódó beszédmódról. Azonban tévedés szerepről beszélni. Kosztolányi nem

pszichologizálva közelít a gyermek-témához.4 Nem a gyermekkorral járó problé-

mákat tárgyalja, és nem is a saját gyermekkori emlékeit éli újra. Ezáltal konkrét

gyermekképet sem tár az olvasója elé.5 Nála a gyermek nem egy létállapot vagy

fejlődési stádium, hanem egy megoldás, egy új világnézet. Ennek következmé-

nyeként nem egy gyerekszerepet hoz létre, hanem annak az imágóját.6

A köteteik összeállításának szempontjából is merőben különbözik a két

költő. Míg Ady baudelaire-i mintára ciklusokra osztja a köteteit, kijelölve minden

egységnek a maga témáját, addig Kosztolányi egyetlen nagy ciklusba rendezi köl-

teményeit. Adynál minden versnek saját kijelölt helye van. Jó például szolgál erre

az Új versek című kötetének kezdete, ahol a Góg és Magóg fia… a ciklusok előtt

kurziválva helyezkedik el. Ezzel mintegy kijelöli a kötet helyét mind Ady élet-

művében, mind pedig a magyar irodalomban.

Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című verseskönyve merőben

másképpen épül fel. A legalapvetőbb különbség, hogy ez a kötet a maga idejében

nem volt lezárt, hiszen 1910 és 1923 között folyamatosan bővült. Ebben az idő-

intervallumban a verseskönyv csaknem a duplájára nőtt (az első kiadás 32 verset

tartalmazott, míg az utolsó kiadás 63 költeményt foglalt magába).7 Fontos azon-

ban kiemelni, hogy a később felvételt nyert versek nem feltétlenül keletkeztek

később. Volt olyan vers, amelyik megvolt már az első kiadás idején is, de csak

4 Margyócsy István: A szegény kisgyermek panaszai. In: Mész Lászlóné (szerk.): A rejtőző Kosz-

tolányi. Budapest, 1987. 50. 5 Uo. 50. 6 Margyócsy: A szegény kisgyermek panaszai, 53. 7 Uő. 49.



~ 11 ~

későbbi kiadásokba került bele a kötetbe. Lényeges megállapítás továbbá az is,

hogy a kompozíció darabjai nem egymáshoz, hanem a kötet egészéhez kapcso-

lódnak.8 Ebből kifolyólag a már meglévő versek sorrendjén Kosztolányi nem vál-

toztatott, mindig azok közé válogatta be az új darabokat.

Az eddig taglalt különbségek mellett azonban megfigyelhetőek némi ha-

sonlóságok is a két poéta munkásságában. Szegedy-Maszák Mihály tesz említést

arról, hogy mindkettejük költészetében gyakran fordul elő az ismétlés. Kosztolá-

nyi ezen a téren inkább a szójátékaiban rejtette el az ismétlődést („Ó halál. (…)

Övé a bál,/ Ő a halál”).9 Ezzel is költészetének zenei töltetét hangsúlyozta, illetve

ennek a többletnek a segítségével emelte ki mondanivalóját. Ady lírai énje inkább

szó szerinti ismétléssel hangsúlyozza versének tartalmát („Röpülj, hajóm,”).

Dolgozatomban egy hasonló helyzetet elemzek. Egy olyan cselekmény-

sort, amelyet mind a két költő megjelenített pályájának egy fontos kötetében. Ady

Endre Halál a síneken, és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című ver-

sének alaphelyzete nagyon hasonló, azonban a két megszólaló lírai én reakciója

és gesztusa, látásmódja némiképp eltér egymástól. Jelen munka célja, hogy ezek-

nek az eltérő hangnemek egymáshoz való viszonyát feltérképezze.

Ady Endre Halál a síneken című költeménye az 1907-ben megjelent Vér

és arany kötetében található. A vers két darab, egyenként háromstrófás részre

osztható. Az első versszak felvázolja a költemény alaphelyzetét. Egy belefáradt,

életunt ember, aki a síneken várja sorsának beteljesülését. Az első két sor szó-

használata erősíti ezt az erősen hitehagyott, melankolikus hangulatot („Fáradt ka-

rokkal és kesergőn /Hideg síneket szoritok…”). [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Majd a

strófa folytatásában a lírai én megemlíti Bábelt („S várom alkonyban a halált /

Bábel alatt, rőt, őszi erdőn”). E név említése két fajta asszociációra enged követ-

keztetni. A Bibliában szereplő Bábel tornyáról szóló történetben Isten büntetése

8 Uő. 52. 9 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső. Kalligram. Pozsony, 2010. 43.

Csányi Levente

~ 12 ~

a nyelvek összezavarása. Az egyik lehetséges asszociáció, hogy Ady arra az ér-

tetlenségre utal, amely költészetét fogadta az Új versek megjelenésekor. Azon túl,

hogy a Lédához írt versei miatt erkölcstelennek bélyegezték, bírálói leginkább azt

nehezményezték, hogy nem értették verseit. Kritikusai és követői is csupán „meg-

értés-mozzanatokat” ragadtak ki és ezek alapján foglaltak állást vele kapcsolat-

ban. Ezért Ady költészetének vitát kiváltó kérdései tehát elsősorban nyelvi termé-

szetűek voltak, nem pedig a stílusirányzatra vonatkoztak.10 Ady lírai énje azt a

jelenséget, hogy költészetének új nyelvezete miatt nem értik meg, párhuzamba

állítja a bábeli nyelvzavar következtében létrejövő kétségbeesettséggel. Ez már

önmagában egy szimbólum. Azonban Bábel említésének lehet még egy lehetsé-

ges asszociációja. A bábeli káosz párhuzamba állítható azzal az érzelmi válsággal,

amelynek következtében a lírai én a hideg sínek magához ölelését választja.

A második versszakban kimondásra kerül az első strófában, a „szoritok”

szó révén megelőlegezett ölelés motívum, amely végig átjárja a verset. Ki is hang-

súlyozza ezt a mozzanatot az ismétlés eszközével: („Nem ölelek többé, elég volt.

/ Nem ölelt vissza, eldobott / Az Élet: én szerelmesem / S dért sírt reám mindig az

égbolt”). Ebben a strófában megnevezésre kerül a kétségbeesettség oka. Az Élet

ebben a versszakban metaforaként jelenik meg, mint a lírai én szerelmese. Ezt a

többletjelentést jelzi az is, hogy nagy kezdőbetűvel írja az élet szót, mint egy tu-

lajdonnevet. (Ady előszeretettel alkalmazta ezt a módszert a jelentésváltozásból

fakadó hangsúlyos pozíció kifejezésére).

A költő a harmadik strófában folytatja ennek a metaforikus képnek a hasz-

nálatát, de ekkor már meg is szólítja egy fáradt felkiáltásban. Azonban ezzel a

megszólítással az előző versszakban leírtakhoz képest ellentétes minőségbe he-

lyezi, degradálja az életet, mert míg a második versszakban a szerelmének titu-

lálja, itt utcalányként bélyegzi meg („Élet, Élet: utcák leánya, / Elfonnyadt árván

10 Kenyeres: Ady Endre, 20.



~ 13 ~

a karom”). Ezzel az utcalány-metaforával utal a színrelépése előtt a szerelmi lí-

rában feltűnő perdita-kultuszra. Az új irányzat első magyar képviselői, ez által e

szerelmi tematika megelőlegezői: Vajda János és Reviczky Gyula.

Az egység második fele teljessé teszi és határozottan lezárja a melankóliát

(„Vége. / Síneket ölelek / S jön a halálgép muzsikálva”). Az első versszak után itt

kerül elő először a fáradt kar („Elfonnyadt árván a karom.”), valamint itt ölel újra

konkrét tárgyat (síneket) az elbeszélő. Ezzel keretezi a versszak az első három-

strófás rész végét. Ennek következtében a kitüntetett helyen, a strófa közepén fel-

hangzó „Vége” nemcsak a lírai én életét hivatott lezárni, hanem a költemény első

felét is.

A lírai én lelkiállapota pontosan feltérképezhető az első rész szerkezetének

vizsgálatakor. Az első versszak megadja a beszélő megfáradt alaphelyzetét, a má-

sodikban nosztalgikus fájdalommal visszatekint az életére (egy divatosabb kifeje-

zést használva, lepereg a szeme előtt az élete). Míg a harmadik strófában eljut a

rezignált elhatározására, miszerint vonat elé feküdve véget vet életének.

Mindazonáltal a harmadik szakasz utolsó sora nem teljesen illeszkedik a

lezárásba („S jön a halálgép muzsikálva”). Olyannyira nem, hogy a költő fordít a

hangulaton. A muzsikálva közeledő halálgép eléggé paradox módon hat. A halál-

lal, pontosabban „halálgéppel” kapcsolatban, a vers eddigi folyását tekintve, sem-

miképp sem illik a szövegkörnyezetbe a muzsikálás vidám hangulata. Azonban

ez a határozói igenév nem a vers eddigi történéseit mutatja be, hanem a költemény

folytatását vetíti előre.

A negyedik strófa, amely megnyitja a vers második részét, az első két so-

rában fokozza a halál közeledését, nyelvi eszközökkel („Már szállnak rám a tüzes

pernyék. / Dübörög Bábel szekere…”). [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Párhuzamosan

szerkeszti meg a két részt azzal, hogy ismét ebben a versszakban említi meg a

Bábel nevet. Itt egybevonja a közeledő vonattal, („Bábel szekere”) amelynek kö-

vetkeztében a kétségbeesettség „testet ölt”, jelezve költészetének bizonytalan jö-

vőjét. El tudja-e pusztítani Bábel szekere a költészetét is? Ekkor következik be a

Csányi Levente

~ 14 ~

költemény fordulata. A lírai én, mint egy porából éledő főnix, habár bizonytala-

nul, de újra, talán utoljára erőre kap („S ifjultan reszket a karom, / Már ölelnék,

újra ölelnék”). Ismét előkerül az ölelés motívuma, és most is annak tárgya nélkül,

mint a legelső felbukkanásakor („Nem ölelek többé, elég volt.” vö.: „Már ölelnék,

újra ölelnék”). Azonban a nyelvezet jelzi, hogy elkésett ez a vágy („Már ölel-

nék”). A következő versszakban újra megszólítja az Életet a lírai én, akárcsak az

első rész utolsó strófájában, azonban itt már kétségbeesetten teszi mindezt. Az

utána következő sorok igazolják kétségeit és azt is, hogy miért kelti azt az érzést

az előző strófa, hogy már elkésett a meggondolása. („Élet, Élet. S jön rám-zúdul-

tan / Magtalan álmok bús raja, / Jönnek a nagy vágy-keselyűk, / Jön, jön fekete

szárnyú multam”). Az utolsó sor végleg letöri a második részben feléledt lelkese-

dést. Ebben a részben megjelenik a jövő („Magtalan álmok bús raja,”), a jelen

(„Jönnek a nagy vágy-keselyűk,”), és a múlt („Jön, jön fekete szárnyú multam”).

A „fekete szárnyú mult” megfolytja a hirtelen főnixként ébredt, de egyébként

„magtalan” jövő gondolatát.

Végül az utolsó strófában lezárásként visszaköszön az ölelés mozdulata,

de ezúttal a beszélő már meg is jelöli az ölelés tárgyát („Megölellek még egyszer,

Élet,”). A versszak utolsó sora feloldja az első rész zárlatában tapasztalt parado-

xont („S jön a halálgép muzsikálva.” vö. „Küllőibe a szent keréknek”) [Kiemelés

tőlem: Cs. L.]. Ez a „szent” jelző módosítja a fentebb említett „Bábel szekere”

kifejezést. Ennek a jelzőnek a hozadékaként a vonat már nem az életet összezúzó

monstrum, hanem a szenvedéseknek véget vető, esetleg egy új dimenzióba átve-

zető eszköz szerepében tűnik fel. Ennek köszönhetően a zárlat pozitívabb hang-

vételű, annak ellenére, hogy a lírai én utolsó fellángolása szinte pillanatok alatt

erejét veszti.

Míg az első részben az életét összegző megkeseredett, elfáradt lírai én be-

szél, addig a másodikban egy utolsó fellángolás után megnyugodott, sorsába be-

letörődött beszélő szólal meg. Ezt a legjobban az Élethez való viszonya tükrözi.



~ 15 ~

Az első részben haragszik az életre, míg a másodikban nosztalgikus béküléssel

öleli meg újra, immáron utoljára.

Horváth János értelmezése szerint ebben a versben benne vannak Ady

szimbolizmusának legfőbb jellemzői. Az egyik az élet folytonossága, amelyhez

társul az ahhoz való ragaszkodás is. Ha aktív létezőként nem élhet tovább, akkor

új erőre kapva lép át a passzív létezésbe, a halál utáni létbe.11 A másik fő erőssége

az időtlenség, amit úgy ér el, hogy egyetlen percbe sűrít múltat és jövőt.12

Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című verse a nyitánya A sze-

gény kisgyermek panaszai című kötetnek. A költemény egy háromstrófás keretes

szerkezetű vers. A keretet a címadó első mondata adja meg. A mű folyamán ez a

mondat más és más aspektusból válik fontossá. Az elején azért, mert megadja az

alapszituációt, míg a zárlatban határozottan tesz pontot a mű végére. A strófák

közötti megjelenések pedig azért fontosak, mert refrénként funkcionálva össze-

tartják és nyomatékosítják a témát, valamint nem hagyják, hogy a művet építő

érzelmi fokozás egyhangúvá váljon. Továbbá a párhuzamos szerkesztés révén ez

a mondat ugyanúgy keretezi be a második versszakot, mint ahogyan az egész köl-

teményt. A mű három strófájából, amelyből az első és a második négy sorból, míg

az utolsó hét sorból épül fel. Ez sejteti, hogy a csúcspont az utolsó strófa folya-

mán, annak is a legvégén következik be.

A nyitó mondat után következő versszak általánosítva, külső nézőpontból

írja le a címben meghatározott állapotot. Azt a halál előtti pillanatot ragadja meg,

amikor az ember szeme előtt úgymond „lepereg az élete” („cikázva lobban sok-

sok ferde kép, / és lát, ahogy nem látott soha még:”). A második szakasz ezzel

szemben már belső nézőpontból láttatja az eseményeket, megjelenik a szubjektív

hang, amely búcsúzik az élettől („a végtelen, a távol életet / búcsúztatom, mert

messze mese lett,”). Ebben a strófában válik hangsúlyosabbá a címadó mondat

hasonlat jellege. A harmadik versszak a hangnem vizsgálatának szempontjából

11 Horváth: Ady szimbolizmusa, 333. 12 Uő.

Csányi Levente

~ 16 ~

értelmezhető az előző két egység összefoglalásának. A strófa a párhuzamos szer-

kesztés eszközével élve ismét egy leírást ad („vad panoráma, rémes élvezet – /

sínek között és kerek között,”). Majd az idő múlandóságát és a távolból dörgő halál

képét ábrázolja („a bús idő robog fejem fölött, / és a halál mennydörög,”). A vers

egészen eddig a pontig azt a benyomást kelti, mintha időrendben visszafelé ha-

ladna, és ekkor a harmadik szakasz végén egy percre meg is áll az idő, egyfajta

érzelmi fordulópontot jelezve („egy percre megfogom, ami örök, / lepkéket, ál-

mot, rémeset, édeset:”). Itt, ebben a pontban érkezik meg az a nosztalgikus han-

gulat, amely egy pillant erejéig még egy kis jóleső érzést kölcsönöz a lírai énnek

a búcsúzás pillanatában. Eddig a pillanatig a vers mind zeneileg, mind érzelmileg

fokozódik, és a vers csúcspontja azt jelzi, hogy a lírai én már beletörődött a hely-

zetébe. Az idő visszafelé haladásának motívumát erősítve, a gyermek toposz is a

csúcspontban kerül elő azokban a dolgokban, amelyeket a beszélő a közvetlen

halála előtt még egyszer utoljára emlékeibe idéz.

Az idő múlása Ady költeményében is megjelenik, de sokkal részleteseb-

ben, mint Kosztolányinál. A Halál a síneken lírai énje érzékelteti az múlt–jelen–

jövő jelenlétét, míg az utóbbi vers beszélője a jövőt nem említi. Ebből kifolyólag

a sínek közé esett beszélő nem is tesz említést a halál utáni lét kérdéséről, míg

Ady költeményében megjelölésre kerül az élet folytatása egy új dimenzióban.

Alapvető különbség a két beszélő lelki állapota is, mert míg Adynál a lírai

én egy feldúlt, életunt, csalódott, erős szubjektív érzelmeket kifejező figura, addig

Kosztolányi beszélője sokkal inkább háttérbe húzódó és objektív szemléletű alak.

A Halál a síneken főszereplője a vers folyamán megnyugszik és ennek a békének

köszönhetően nosztalgikus hangvétellel vesz búcsút az élettől egy boldogabb lé-

tezés reményében. Ezzel szemben, a Mint aki sínek közé esett lírai énje kiegyen-

súlyozott hangnemben szólal meg, de visszatekintve kicsit elszomorodni látszik

különösen akkor, amikor a vers tetőpontján elér a gyermekkori emlékekhez.

Összegezve megállapítható – a két főszereplő lelkiállapotát figyelembe

véve – egy ellentétesen lejátszódó folyamat. Míg Adynál egy elégedetlen lírai én



~ 17 ~

megnyugvása és jövő felé fordulása jelenik meg, addig Kosztolányinál egy alap-

vetően higgadt én elkomorodása figyelhető meg. Erre ráerősít a cím is, amely

mintha a Kosztolányi-féle lírai én halálát nem akaratlagos tettnek, nem öngyil-

kosságnak állítja be. Ez a sejtetés a cím hasonlat jellegéből fakad (Mint aki sínek

közé esett) [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Jobban megvizsgálva Adynál sem feltétlenül

tűnik fel öngyilkosságként a beszélő halála, de abban az esetben nem a cím, ha-

nem a kontextus kelti ezt a benyomást a vers fordulópontján („S ifjultan reszket

a karom: / Már ölelnék, újra ölelnék”). Pontosabban fogalmazva, Adynál a be-

szélő meggondolja magát a fellángolás miatt, de már túl későn.

E két vers szemléletes példája annak, hogy a két költő mennyire más ér-

zelmi aspektusból közelít a síneken fekvő ember utolsó gondolatainak kifejezésé-

hez. Habár a két alapszituáció csupán nüánsznyi árnyalataiban tér el egymástól,

azonban a kész versek meglehetősen más nézetet közvetítve fejezik ki Ady Endre

és Kosztolányi Dezső tehetségét.

Csányi Levente

~ 18 ~

Summary

In my essay I tried to compare the poem of Endre Ady (Halál a síneken)

and Dezső Kosztolányi (Mint aki sínek közé esett…). The base of this comparison

was the common situation. Both poem introduce someone who is waiting for the

death at the rail. We could see the difference between the two person because the

poem shows us their thoughts. It’s really interisting to notice which pictures and

memories are the most importants during the reminiscences. The analysis of the

poems is also interesting because of the different styles of the two poets.

Az önismeret örvényei. Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének

közös mozzanatai

~ 19 ~

órocz Gábor

Az önismeret örvényei.13 Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy

Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai

Bevezetés

szmetörténeti érdeklődésű elemzőként úgy gondolom: a bölcseleti

ihletettségű hazai esszéirodalom több, mint az afilozofikusnak mondott ma-

gyar kultúra egyszerű zárványa. E gazdag – és számos vonatkozásban kevéssé

feltárt – hagyomány véleményem szerint számos kutatásra és megbecsülésre

méltó művet foglal magában. Ezen a terrénumon belül is különösen fontosnak,

újraolvasásra érdemesnek tartom Péterfy Jenőnek az utóbbi évtizedekben vi-

szonylag kevés figyelemre méltatott, Báró Kemény Zsigmond mint regényíró

című 1881-es esszéjét. Elsősorban azért, mert Péterfy ebben a szövegében amel-

lett, hogy megragadó erejű portrét készít mesteréről, Kemény Zsigmondról, egy-

szersmind egy általánosabb érvényű problémát is tárgyal. Nagyfokú tudatosság-

gal azt vizsgálja: hogyan próbál az autonómiára törekvő, diszharmonikus indivi-

duum kifejezetten esztétikai megoldást találni egzisztenciális természetű dilem-

máira.

Ez a kérdéskör az adott korszakban, illetve a hazai közegben szokatlanul

modernnek számított. Megkockáztatom: alighanem Péterfy esszéje az első olyan

nem fikciós, értekező jellegű magyar prózai alkotás, amelyben együtt

tematizálódik a diszharmonikus individualitás és az esztétikai önmegváltás prob-

lematikája.

13 A szerző a tanulmány megírása idején a Magyar Művészeti Akadémia kutatói ösztöndíjasa volt.

M

E

Mórocz Gábor

~ 20 ~

Ám a szóban forgó textus nem értelmezhető önmagában: egy harminc év-

vel korábban megjelent mű folytatásának, újraírásának tekinthető. Kemény Zsig-

mond 1851-es, zavarba ejtően sokszínű és kevert műfajú – tanulmányként (poli-

tika- és jogtörténeti értekezésként), politikai vitairatként („újkonzervatív” ideoló-

giai alapvetésként) és irodalmi alkotásként (művészi igényű jellemrajzként) is in-

terpretálható – Széchenyi-nagyesszéje a Péterfy-szöveg legfontosabb pretextusa.

Maga Péterfy teszi egyébként nyilvánvalóvá – méghozzá nem is egy, ha-

nem két szöveghelyen –, hogy a Széchenyi-jellemrajz meghatározó alapját képezi

Kemény-interpretációjának. „Kemény Széchenyiről írt tanulmánya kezdetén azon

kérdést veti föl: mily viszonyban áll nála az ész és a szív, az «érzés és az elme»?

Jellemzése helyes voltát e kérdés megoldásától teszi függővé. Hasonlóképp kell

eljárnunk Keménynél.”14 Majd a következőket írja: „A zsarnokok közé tartozott,

csakhogy mindig saját belsejét vérzé meg; mint Széchenyiről mondja: esze által

zsarnokoskodott szívén.”15 (Kiemelések az eredetiben.)

Péterfy tehát maga is reflektál arra, hogy az általa újonnan megalkotott

magyarázat egy már meglévő értelmezés nem-polemikus újraértelmezése, újra-

felhasználása is egyben. Ez a korábbi értelmezés mindenekelőtt önértelmezés-

ként, az immár értelmezetté váló egykori értelmező rejtett önvallomásaként rele-

váns az újraértelmezés megalkotója számára. Konkrétabban: Péterfy, amikor Ke-

mény intellektuális személyiségét és regényírását értelmezi, Kemény Zsigmond

„önleleplező” Széchenyi-interpretációját gondolja tovább. Keményről megalko-

tott esszéportréja a konfesszió-szerű Széchenyi-jellemrajz parafrázisaként is fel-

fogható. Az ő Kemény Zsigmondja Kemény kongeniális Széchenyijének alter

ego-ja.

14 Péterfy Jenő: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró. In: Péterfy Jenő válogatott művei. Buda-

pest, 1983. 552. 15 Uo. 553.


közös mozzanatai

~ 21 ~

A következő oldalakon azt vizsgálom behatóbban, melyek a két szöveg

legfontosabb közös mozzanatai, pontosabban: Kemény tanulmányának lényegi

összetevői közül melyek rekontextualizálódtak Péterfy esszéjében.

Kemény szenvedélyelmélete az Érintések című műben

Kemény Zsigmond – 1851-es Széchenyi-tanulmányában – az általa kivá-

lasztott rendkívüli individuum bemutatása során kiemelt figyelmet szentelt az au-

tonóm személyiséget jellemző diszharmónia kérdéskörének. A magyar eszmetör-

ténet kontextusában eredetinek nevezhető gondolatkísérletét azonban nem lehet

megérteni egy korábbi, 1845-ös írása nélkül, amely individuum felfogásának és

szenvedélyelméletének is alapját képezi.

Az Érintések című politikai vitairatról van szó, amelyet Kemény még Ko-

lozsváron jelentetett meg a korábban általa is szerkesztett Erdélyi Híradó című

lapban. Ebben a kiemelkedő színvonalú publicisztikai alkotásában a fiatal gon-

dolkodó az aktuális közéleti események értelmezése kapcsán általánosabb antro-

pológiai, pszichológiai és etikai kérdéseket is felvet. Érinti az individualitás prob-

lémáját is, amelyről az imént felsorolt diszciplínák eredményeit kamatoztatva,

bölcseleti igénnyel ad vázlatos áttekintést. Eszmefuttatásából kiderül, hogy nála

az individuum nem homogén, nem oszthatatlan, nem egyszerű létező, hanem

ugyanolyan összetett entitás, mint a társadalom. Némi túlzással: maga is egyfajta

„miniatűr kollektívumnak”, mikrorendszernek tekinthető (ha egyáltalán összeáll

rendszerré). Másfelől pedig a közösség, a társadalom, illetve az állam is „szub-

jektumszerű” lesz, amennyiben a személyiség túldimenzionált, szubsztancia rang-

jára emelt erői – mindenekelőtt a szenvedélyek, illetve az ész – határozzák meg a

működését.

Kemény az Érintésekben az individuálpszichológia felől közelít a közös-

ség, a politika szférájához. Először az egyéni pszichikumot alkotó mikrostruktú-

Mórocz Gábor

~ 22 ~

rák összefüggéseit vizsgálja, majd az ilyen módon interpretált – vagyis „osztott-

ságában” megragadott – individualitás mintájára értelmezi a kollektívum világát,

pontosabban az adott kor társadalmát alkotó erők között létrejövő interakciókat.

Kemény mind individuálpszichológiai, mind politikaelméleti vizsgálódá-

sai során kitüntetett érdeklődést tanúsít a szenvedélyek problémája iránt. „A

szenvedélyekrőli bölcselet sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyire mél-

tatja anyagi érdekekbe szerelmes századunk”16 – hangsúlyozza. Szubjektivista vi-

lágnézeti alapállása tehát vállaltan antimaterialista, ám ugyanakkor nem kapcso-

lódik össze az idealizmus különböző szélsőségeivel sem. Még véletlenül sem ke-

rül a pánracionalizmus bűvkörébe: a szubjektum nála nem azonosítható az elmé-

vel. Úgy véli: az individuális létezés lényegi mozzanatát képező szenvedélyek

elfogultságoktól mentes vizsgálata nélkül nem lehetséges reális ember- és világ-

ismeret. Mint gondolkodó, a szenvedélyek valóságformáló szerepének igazolását

kiemelt feladatának tartja, de ez nem azt jelenti, hogy az irracionalizmus hívévé

válna. Az affektusok gáttalan érvényesülését egy pillanatig sem tartja pozitívum-

nak. Ehelyett az egymásnak feszülő vágyak, szenvedélyek közötti összhang ki-

alakítását tartja célravezetőnek mind a személyiség „mikrorendszerében”, mind a

társadalom magasabb létszintjén.

Az Érintésekben szereplő individuálpszichológiai fejtegetések középpont-

jában ennek megfelelően az affektusok összerendezésének problémája, konkré-

tabban az „uralkodó szenvedély”17 és a „mellékvágyak”18 fogalmi oppozíciója

áll. A kérdéskör mélyebb megértéséhez mindenképpen idéznem, majd kommen-

tálnom kell a Kemény-esszé egyik legszellemesebb, szentenciaszerű fordulatát:

„… magános ember azáltal fejt ki jellemet, hogy egy uralkodó szenvedélyt táplál

kebelében, mint Vesta-tüzet, egy irányt követ, egy fő célért fékezi vagy áldozza fel

mellékvágyait …”19

16 Kemény Zsigmond: Érintések. In: Uő.: Korkívánatok, Budapest, 1983. 369. 17 Uo. 371., 372. 18 Uo. 372. 19 Uo. 371–372.


közös mozzanatai

~ 23 ~

Az idézetben hangsúlyos helyen szerepel a „jellem” fogalma, amelynek

ötfajta jelentéséről tud a 19. századi hazai nyelvhasználat alaposabb megismeré-

séhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtó Czuczor-Fogarasi-féle A magyar nyelv

szótára. A tanulmányban most az öt variáns közül azt az egyet emelem ki, ami

véleményem szerint a legjobban illeszkedik a Kemény-szövegrész kontextusá-

hoz: „Kifejlett erkölcsi és szellemi sajátságok, melyek valamely személyt állan-

dóan megkülönböztetnek, s egyéni önállást tulajdonítanak neki.”20 Maga Kemény

egyébként – a „szenvedélyekrőli bölcselet” képviselőjeként – konkrétabb, szű-

kebb definíciót is ad a reformkori neologizmusként számon tartott21 „jellem” szó-

ról: „…. az, mit mi a köz-és társas életben jellemnek nevezünk, nem egyéb, mint

a szenvedélyeknek bizonyos és állandó aránya.”22 (Kiemelés az eredetiben.) Majd

a szubjektumok felett álló „jellem” eszményét aktuálisan hordozó individuum fo-

galmát is meghatározza, meglehetősen körmönfont és irodalmias-retorikus mó-

don: „Jellemes ember az, ki bír uralkodó szenvedéllyel, mely lényét átöleli, remé-

nyeit színezi, tetteit mozgatja, mely őt a cél és eredmény kedvéért hideg vagy hő

modorúvá, eszélyessé vagy áradozó kedélyűvé, zárttá vagy közlékennyé tudja ala-

kítani; mely nem nyomja ugyan el és nem irtja ki a többi szenvedélyeket, de azo-

kat féken és függésben tartja, hogy legyenek alattvalói, segédei vagy legföljebb

tanácsnokai, de nem vetélytársak.”23 (Kiemelés az eredetiben.)

A jellem tehát a különböző mikrostruktúrákból álló individuum tartós egy-

ségét jelenti. Eredendően nem statikus, hanem dinamikus jellegű: nem valamilyen

kész lényegiség, hanem egy hosszabb közvetítési folyamat eredményaspektusa.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem spontán módon jön létre, hanem az egyén-

nek magának kell létrehoznia fáradságos munka során. Az első idézetben szereplő

20 Czuczor Gergely–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. III. kötet. Pest, 1865. 253. 21 A „jellem” szót Pulszky Ferenc szerint a fiatal Szemere Bertalan használta először. ─ Lásd:

Pulszky Ferenc: Életem és korom. I. Budapest, 1958. 196. 22 Kemény: Érintések, 370. 23 Uo. 371.

Mórocz Gábor

~ 24 ~

„kifejt” ige használata is arra utal, hogy a jellemet a személyiségnek kell kibon-

takoztatnia – ne felejtsük el, hogy a 19. században a „kifejteni” szó még azt is

jelentette, hogy „kifejleszteni”.

És most érkeztünk el a gondolatmenet legfontosabb pontjához. Kemény

egyfelől azt sugallja, hogy az általa „magános embernek” nevezett egyén nem

tekinthető valódi, másoktól minőségileg különböző individuumnak addig, amíg

nem alakított ki saját jellemet (olyat, amely – Kucserka Zsófia joggal hangsú-

lyozza – kikristályosított formájában már nem egyszerűen a személyiség egyedi

voltát biztosítja, hanem „korlátozza és rögzíti is az egyén dinamikus változásának

lehetőségét”24). Másfelől Kemény azt is egyértelműen kinyilvánítja, hogy a „jel-

lem” realizálása csak abban az esetben lehetséges, ha az egyén „egy uralkodó

szenvedélyt táplál kebelében”.25 Vagyis ha kiválaszt és érvényesülni enged egy

olyan személyiségerőt, amely képes a pszichikumot alkotó széttartó mikrostruk-

túrákat egységbe rendezni.

Figyelemreméltó, hogy az Érintések szerzője nem az észnek, hanem egy

– konkrétan meghatározatlan – szenvedélynek kínál fel ilyen kiváltságos pozíciót

a személyiség mikrorendszerében. Nem az ész, hanem az „uralkodó szenvedély”

lesz közvetlenül a jellemképzés, közvetve pedig az (igazi) individualitás nélkü-

lözhetetlen alapfeltétele. Nem az előbbinek kell biztosítania a szenvedélyek sze-

mélyiségen belüli „állandó arányát” (ami a jellem legmeghatározóbb mozzanata

Kemény szerint), hanem az utóbbinak. Immár az „én” autonómiájának sem az ész

a legfőbb őre. Az „uralkodó szenvedély” átveszi a ráció hagyományos szerepét,

és nem enged teret sem a külső benyomások kényszerítő hatalmának, sem a szub-

jektumon belüli kisszerű hajlamok zsarnokságának. Teleologikus struktúrát alakít

ki a személyiség világában. Egyetlen, általa képviselt cél szolgálatába állítja,

24 Kucserka Zsófia: Könyvbe vésett jellemek. A 19. századi magyar regényszereplők karakterének

történeti megközelítései. (Doktori értekezés, Pécs, 2013). 20. Online elérhető: www. irodalom-

doktori.btk.pte.hu/files/tiny_mce/phD_véglegesKZS.pdf (Letöltés időpontja: 2015. január 4.) 25 Kemény: Érintések, 372.


közös mozzanatai

~ 25 ~

vagyis „mellékvággyá” fokozza le a szubracionális szféra alternatív, kevésbé pro-

duktív erőit. Korlátozza, felhasználja, akár fel is áldozza őket, ha

magasabbrendűnek mondott érdeke úgy kívánja.

Sajnálatos, hogy az Érintések szerzője nem képes a „mellékvágyak” alá-

rendeltségének mértékét ellentmondásoktól mentesen meghatározni. A „jellemes

emberről” adott definíciójában az szerepel, hogy az uralkodó szenvedély nem

nyomja el a többi szenvedélyt, majd ugyanitt arról értesülünk, hogy az előbbi fé-

ken, illetve függésben tartja az utóbbiakat. Önkéntelenül adódik a kérdés: a füg-

gésben tartás nem elnyomás? (Szerencsésebb lett volna úgy fogalmazni, hogy az

uralkodó szenvedély nem nyomja el végletesen a többi szenvedélyt.)

Még kínosabb következetlenségre találunk, ha összevetjük egymással a

„jellemes ember az …”, illetve a „magános ember azáltal fejt ki jellemet …” kez-

detű szövegrészeket (az elsőt A, a másodikat B betűvel jelölöm). Az imént elem-

zett A mondatban egészen pontosan az szerepel, hogy az uralkodó szenvedély

„nem nyomja el” és „nem irtja ki” a többi szenvedélyt. De ez aligha egyeztethető

össze a B mondatban megfogalmazottakkal, miszerint a jellemmel rendelkező

„magános ember” az uralkodó szenvedély által képviselt cél érdekében megfékezi

vagy feláldozza mellékvágyait. Vajon az esetleges feláldozáshoz való megengedő

viszonyulás fenntartható akkor, ha kizárjuk az elnyomás, illetve a kiirtás lehető-

ségét? (Az persze igaz, hogy az A mondatban az uralkodó szenvedély az, amelyik

„nem nyom el” és „nem irt ki”, míg a B mondatban a „magános emberről” állítjuk

azt, hogy szükség esetén vállalja a „feláldozás” ódiumát is, de ez csak formális

különbség: valójában az uralkodó szenvedély és a jellemet kibontakoztató egyén

aligha tekinthető két különböző cselekvőnek, amennyiben az individuum létezé-

sének egységét éppen ez a szenvedély biztosítja.)

Ám úgy tűnhet: a legmeghökkentőbb ellentmondás nem is e politikai vi-

tairat textusán belül, hanem az 1845-ös Érintések és az 1851-es Széchenyi-jellem-

rajz szövege – illetve a bennük megfogalmazódó szenvedélyelmélet – között mu-

tatható ki. Most csak arra utalnék, hogy a Széchenyi-nagyesszében közvetlenül

Mórocz Gábor

~ 26 ~

nem jelenik meg az „uralkodó szenvedély” és a „mellékvágyak” kettőssége; he-

lyébe az „ész” és a „szív” dichotómiája kerül (ez utóbbi sablon mint folyamatosan

ismétlődő, visszatérő motívum egyben a lazán szerkesztett, heterogén elemekből

álló szöveg fő egységadó mozzanataként is funkcionál). A műből származó alábbi

idézetek arról tanúskodnak, hogy Kemény a „szenvedélyekrőli bölcselet” egészen

új fejezetét nyitja meg 1851-ben.

(1.) A minden kétséget kizáróan „jellemes embernek” nevezhető, érett

Széchenyi a szerző szerint „az ész uralkodása alatt álló férfiú”26 volt, aki politi-

kusként rá jellemző módon „a szenvedélyességgel előtolt elvkérdések nagy ösz-

szegétől hidegen és néha részvétlenül fordult el”.27 (2.) És aki nemcsak általában

a világhoz, illetve embertársaihoz viszonyult racionálisan, olykor egészen érze-

lemmentesen, hanem saját partikuláris vágyaihoz is: „tanulmányává s majdnem

rögeszméjévé vált esze által zsarnokoskodni szívén.”28 (3.) Ez a végletekig vitt

észelvű önfegyelmező tevékenység már a mazochizmusra emlékezteti a különle-

ges asszociációs készséggel és metaforaalkotó tehetséggel rendelkező Keményt:

„Eszéből cilíciumot vont szíve körül, s vad kéjjel nézte rajta a vércseppeket.”29 –

írja hőséről.

Aki kizárólag ezekre a szövegösszefüggésből kiragadott idézetekre össz-

pontosít, könnyen azt hiheti, hogy nemcsak a Kemény által használt terminológia

változott meg a néhány évvel korábbihoz képest, hanem a gondolkodó antropoló-

giai szemlélete is radikálisan átalakult a már megismert, nem irracionalista irányú,

de szenvedélyközpontú szubjektivizmust Kemény egy kifejezetten merev, karte-

ziánus jellegű racionalizmussal cserélte fel. És a látszat szerint természetesen a

kanti etika szigorú intellektualizmusa sem áll távol a Széchenyi-jellemrajz szer-

zőjétől. Elég csak arra utalni, hogy a szív felett zsarnokoskodó ész formulája kí-

sértetiesen emlékeztet a hajlamokat letörő erkölcsi törvény konstrukciójára. Ez

26 Kemény Zsigmond: Gróf Széchenyi István. In: Uő: Sorsok és vonzások. Budapest, 1970. 226. 27 Uo. 228. 28 Uo. 127. 29 Ua.


közös mozzanatai

~ 27 ~

utóbbi A gyakorlati ész kritikájában az individuum autonómiájával és a raciona-

litással szorosan összefonódó fogalomként jelenik meg. Hatásmechanizmusát a

következőképpen jellemzi Kant: „… önmagától utat talál az elmébe, hogy aka-

ratlanul is megbecsüljék […], a hajlamok pedig mind elnémulnak előtte.”30 „Az

e törvény szerint végbemenő, a hajlamból fakadó összes meghatározó alapot ki-

záró objektíve gyakorlati cselekedetet hívjuk kötelességnek. (…) A törvénynek

való alávetettséggel, tehát egy paranccsal összefüggvén (…) az érzés ennyiben

sokkal inkább örömtelenséget, mintsem örömöt foglal magában a cselekedetet il-

letően. De mert ezt a kényszert pusztán saját eszünk gyakorolja törvényadásával,

ezért az érzés másrészről felemelő is.”31 (Kiemelések az eredetiben.)

Mindennek fényében kétségessé válhat az a korábbi állításom, miszerint a

Kemény 1845-ös írásban megjelenő, nem kimondottan racionalista individuum-

és szenvedélyértelmezés az 1851-es műben is tovább él, vagyis hogy az Érintések

a Széchenyi-esszé eszmei alapjának (is) nevezhető.

A következő oldalakon arra teszek kísérletet, hogy ezt a látványosnak ne-

vezhető, ám jórészt látszólagos ellentmondást mérsékeljem, illetve feloldjam.

A „szív” és az „ész” viszonya Kemény Széchenyi-tanulmányában

Kemény Zsigmond Széchenyi-nagyesszéjét nehéz lenne úgy elemezni,

hogy nem veszünk tudomást megszületésének konkrét történelmi körülményeiről.

Tudjuk, Kemény nem sokkal az 1848–49-es szabadságharc bukása után írta mű-

vét, s ebben az időszakban a tudatosan deromantizáló politikai-történelmi realiz-

mus képviseletében lépett fel, mint közíró.32 Magyarország tragédiájáért elsősor-

30 Kant, Immanuel: A gyakorlati ész kritikája (Ford. Papp Zoltán), Budapest, 2004. 106. 31 Uo. 99. 32 Lásd Forradalom után című, 1850-ben kiadott röpiratát, különösen annak „parainézisz” jellegű

záró részét. – Kemény Zsigmond: Változatok a történelemre. Budapest, 1982. 366–373.

Mórocz Gábor

~ 28 ~

ban az érzelmi politizálást, a közéleti illúziókergetést tette felelőssé, vagyis – mes-

terénél jóval higgadtabban – azt az irányvonalat vitte tovább, amit a Kossuth ellen

támadó Széchenyi neve fémjelez az 1840-es években.

Ezzel összefüggésben akár jogos is lehetne az az elvárás, hogy a forra-

dalmi hevület elcsitulása, illetve a kiábrándító világosi bukás után a józan, racio-

nális gondolkodást preferáló Kemény majd úgy ábrázolja Széchenyit, mint a hi-

deg ész emberét – szemben az irracionalitás szavára hallgató Kossuthtal, a „szív-

emberrel”. Ám Kemény hűséges korábbi önmagához; 1845-ben kifejtett gondo-

latai nem enyésznek el nyomtalanul. Bár az „uralkodó szenvedély” fogalmát itt

nem használja, kiemeli, hogy az érett Széchenyi ellentmondásokban bővelkedő

személyiségének a magyar nemzet ügye iránti lázas elkötelezettség, a minden

egyéb érdeket felülíró „fajszeretet” biztosított egységet. Vagyis nem az elvont ra-

cionalitás, hanem egy szupraracionálisnak is bátran nevezhető, nemes szenvedély.

Ebben az esetben viszont az eszével szenvedélyei felett zsarnokoskodó

Széchenyiről szóló, karteziánus vagy inkább kantiánus ihletettségű (?) koncepció

némileg zavarossá válik. Hacsak nem arról van szó, hogy Kemény Széchenyije

az összes vágyát, indulatát, stb. igyekezett háttérbe szorítani, egyet leszámítva: s

ez a „fajszeretet” magasabbrendű – mert az „én” szűk körű szempontrendszere

fölé emelkedő – szenvedélye volt. Ennek szolgálatába állította a felelősségteljes

politikus számára nélkülözhetetlen racionalitást, amelyet tehát (minimális mér-

tékben) „uralkodó szenvedélye” alá, ám (jóval) saját partikuláris vágyai, hajlamai

fölé helyezett.

Így kialakítható egy „értékhierarchia” is: a szupraracionalitás-racionalitás-

szubracionalitás vagy a hit-értelem-vágy fogalmi hármassága talán már komo-

lyabb segítséget adhat egy koherens értelmezés kialakításához. Jól látható az is,

hogy Kemény az általa felállított aktuális rangsorban mindig kedvezőtlen pozíciót

juttat a „mellékvágyaknak”. Legyen szó akár az 1845-ös, akár az 1851-es műről:

mind az „uralkodó szenvedéllyel”, mind az ésszel szemben alulmaradnak az emó-

ciók. De ez az etikai jellegű összehasonlításon alapuló negatív minősítés nem azt


közös mozzanatai

~ 29 ~

jelenti, hogy az író egy pillanatra is tagadná a partikuláris vágyak, indulatok meg-

kerülhetetlen jelentőségét. Kemény a gróf belső harcainak empatikus bemutatása

során számos tanújelét adja annak, hogy nagyon is tudatában van a „mellékvá-

gyak” végzetszerű hatalmának.

A következő szövegrészletek éppen azt érzékeltetik, hogy a szubracionális

szféra széttartó erőinek megfegyelmezése komoly kihívást jelentett Kemény Szé-

chenyije számára: „erős eszét sokáig gyakorolta az indulatokoni uralkodásban”;

„tanulmány által szerette beoltani, mi vérében a sztoicizmusból hiányzott”; „a

szívet, mint a vadszelídítő azon állatokat, melyektől fél, a legkevesebb tápszerrel

tartotta”.33

Széchenyi tehát rendkívül nehezen, sok időt felemésztő gyakorlás után tu-

dott csak uralkodni szenvedélyei fölött; természetétől kezdetben idegen volt a

sztoikus attitűd: az önkorlátozást, a „lelki közönyt” hosszú tanulási folyamat so-

rán sajátította el; félt saját nagy erejű vágyaitól, s ezért – csak azért is – elhanya-

golta őket.

Kemény itt tehát a látszat és a valóság, a felszín és a mélység, illetve a

„külső” és a „belső” közötti meg nem felelést állítja elemzései középpontjába.

„Pszichológusként” a gyanakvás attitűdjét képviseli: analízise során viszonyla-

gossá teszi az alanyiság külsődleges képét, azt a konstruált értelemegységet, ame-

lyet az individuum önnön létezésének esszenciájaként mutat fel – nem feltétlenül

azért, hogy kinyilvánítsa valódi énjét, inkább csak hogy elfedje – mások és talán

önmaga előtt is – személyiségének mélyebb rétegeit. Konkrétabban: Kemény bi-

zalmatlanul szemléli a következetesen érvényesített racionalitás attitűdjét, illetve

a hidegség diszpozícióját; a vegytiszta szenvedélymentességet, mint a szubjekti-

vitás eredendő lényegétől, illetve az emberi természettől idegen mozzanatot lep-

lezi le. Az ember számára inkább szenvedélyek által meghatározott, mint gondol-

kodó lény.

33 Kemény: Gróf Széchenyi István, 217.

Mórocz Gábor

~ 30 ~

Már az Érintések című művében is kiemeli, hogy a hajlamokon felülemel-

kedő „hidegség” mint látszólagos rendezettség mögött nem ritkán tetten érhető a

szenvedélyek kuszasága. „Tudatik – írja –, hogy néhány faja a szenvedélyeknek

minél fagyosabb külszínbe öltözik, annál mélyebb fekvésű és emésztőbb erélyű.”34

Azután néhány sorral lejjebb így folytatja: „… kevés világismerettel bírhat az, ki

a külszín által elcsábíttatván, a különc bölcseknél, a cselszövő politikusnál vagy

a számítgató országférfiúnál a szerepet valóságosnak és a hideg külsőt örökké

szenvedélyhiánynak tekinti.”35

A Széchenyi-nagyesszé bevezetésében pedig a grófot az olyan, „makacs

és a szenvedélyesség mellett is hidegnek látszó egyének” közé sorolja, „kik meg-

tanultak érzéseiken zsarnokoskodni, de nem tudják érzéseiket legyilkolni”.36 Majd

egy későbbi szöveghelyen ez a megfogalmazás szerepel: „[Széchenyi] … azon

számító jellemek közé tartozék, kik erős szenvedélyeik dacára tudnak hidegek

lenni”, mégis előfordul olykor, hogy „az ész szigorú diszciplínája alól szívök ki-

csúszik”.37

Kemény következetesen diszharmonikus individuumként mutatja be hő-

sét, akinek a személyiségét két, egymással merőben ellentétes belső erő – az „ész”

és a „szív” – változó intenzitású küzdelme határozza meg. „Jellemes emberré”

válását viszont egy szupraracionális „uralkodó szenvedély” alapozza meg, amely

szoros szövetségben áll a racionalitással. E két utóbbi személyiségerő egysége

azután olyan termékenynek bizonyul, hogy nemcsak a pszichikum, hanem a szub-

jektumon kívüli világ átformálására is hivatottá válik – miközben a személyiség-

ben magától értetődő módon tovább munkálkodnak más, a jellemet gyengítő al-

ternatív vágyak, szenvedélyek is. Ám a tökéletességre törekvő „ész” ahelyett,

hogy kiegyezne velük, tartósan a perifériára szorítja őket. Ezek után törvénysze-

rűen bekövetkezik az ellenhatás is: az elfojtott szubracionális elem nem tűnik el,

34 Kemény: Érintések, 369. 35 Uo. 370. 36 Kemény: Gróf Széchenyi István, 131. 37 Uo. 217.


közös mozzanatai

~ 31 ~

hanem felhalmozódik a mélyben, és egy adott pillanatban koncentrált formában,

elemi erővel a felszínre tör.

Kemény két olyan, 1825 (1830) utáni, de még 1848 előtti esetről – „ano-

máliáról” – számol be, amikor a refomer „meleg, szenvedélyes és zsarnokság alatt

tartott szíve” szétszakította „a hideg ész fékét”.38 Az elsőnek nincs különösebb

jelentősége a személyiség szempontjából: csak a naivnak általában nem nevez-

hető gróf átmeneti politikai óvatlanságára vall, hogy az 1839/40-es országgyűlés

végén, amikor sor kerül a különböző ellenérdekű politikai csoportok közötti ti-

szavirág életű kiegyezésre, másokkal együtt ő is hinni akar a konszenzus fenntart-

hatóságában.39 Kemény mégis úgy véli: ez az előzmények és következmények

nélküli epizód arról tanúskodik, hogy Széchenyi a látszat ellenére nemcsak az

„ész”, hanem a „szív” embere is.

Fontosabbnak kell ítélnünk a másik, négy évvel későbbi országgyűlési

esetet. Azt, amelynek során Széchenyi a „nemzetidegen” arisztokrácia ellen irá-

nyuló szónoklatokat – némileg irracionális módon – a saját személye elleni táma-

dásként értelmezi. Majd válaszképpen megtart egy szenvedélyes önigazolásként

is értelmezhető beszédet, ami után hirtelen elájul.40 Ez a nyilvánosság előtt történő

eszméletvesztés villámfényként mutatja meg Széchenyi kevesek által ismert rend-

kívüli érzékenységét és sebezhetőségét.41

Kemény szerint a gróf 1840-es, túlzott jóhiszeműségről tanúskodó politi-

kai megnyilvánulása, illetve az 1844-es ominózus ájulási jelenet egyként arra utal,

hogy (1.) Széchenyi eredendően nem volt „észember”, ám (2.) az évek során tu-

datosan racionális lénnyé nevelte át magát. Ez az „önképzés” számos eredményt

hozott, de nem volt maradéktalanul sikeres. (3.) A racionalitásra való görcsös tö-

38 Kemény: Gróf Széchenyi István, 268. 39 Uo. 265–269. 40 Uo. 217–226. 41 A gróf eszméletvesztésének különböző értelmezési lehetőségeiről lásd Lackó Mihály

pszichohistóriai tárgyú tanulmányát: Széchenyi elájul. In: Lackó Mihály: Széchenyi elájul.

Pszichotörténeti tanulmányok. Budapest, 2001. 29–42.

Mórocz Gábor

~ 32 ~

rekvés (amely egy szupraracionális szenvedélynek az egzaltáció szintjén való ér-

vényesítésével párosult) minden nagyszerűsége mellett elhibázott kísérletnek bi-

zonyult. A partikuláris érzelmek, affektusok – végső soron a „természet” – sem-

mibe vétele hosszabb távon megbosszulta magát.42 A kibontakoztatott „jellem-

mel” összeegyeztethetetlennek tűnő, ám a valódi személyiség alapját képező ér-

zékenység elfojtása tragédiához: Széchenyi 1848-as összeomlásához vezetett.

Az impresszionabilitás fogalma Kemény Zsigmondnál

A korábbi fejezetekben már utalás történt arra, hogy Kemény nehezen át-

tekinthető Széchenyi-jellemrajzában lényegében két kérdésre igyekszik választ

adni. Az első: mi lehet a rendező elve az érett Széchenyi személyiségének, gon-

dolkodásának, illetve politikai pályafutásának? (Válasz: a „fajszeretet”, mint

„uralkodó szenvedély”, amely azután a racionalitással is összekapcsolódik.) A

második: mi okozta az éveken, évtizedeken keresztül dinamikus, tettre kész re-

formernek tűnő gróf összeomlását? (Válasz: az emocionális szféra természetelle-

nes elfojtása a ráció által, vagy fogalmazhatunk úgy is: az ész és a szív erőinek

permanens harca, amely végül a legszélsőségesebb értelemben vett irracionalitás,

az őrület győzelmével végződött.)

Ugyanakkor kevésbé látványosan egy harmadik kérdés is megfogalmazó-

dik az esszében, amely már arra utal, hogy Keményt nem csupán a gróf egyéni

sorsa foglalkoztatja. A Széchenyi-jellemrajz szerzője ugyanis nem egyszerűen

mintát állít a közösség elé, nemcsak arról tudósít, milyen is volt az igazi „jellemes

ember” a reformkorban (egy olyan korszakban, amelyet Világos után egyébként

42 Ide kívánkozik a Péterfy Kemény-értelmezésével együtt Kemény Zsigmond világképét is in-

terpretáló Karsayné Dudás Magdolna kiváló észrevétele: „Annak a felismerésnek a kimondása,

hogy az emberi természet és az ész törvényei nincsenek mindig összhangban, a felvilágosodás [és

szűkebb értelemben a karteziánus-kantiánus antropológia ─ M. G.] észelvűségének bírálataként

is értelmezhető.” Karsayné Dudás Mária: Offenzív polémia vagy szigorú számvetés. A (magyar)

regény esztétikai kérdésköre Péterfy Jenő esszéiben. In: Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemé-

nyek. Kolozsvár, 2003. 1–2. szám. 35.


közös mozzanatai

~ 33 ~

is kezdett megszépíteni a „sivár jelennel” szembesülő kortárs befogadók emléke-

zete). Az író a pozitív minta mellett az ellenpólus, a negatív példa jelzésszerű

bemutatásával sem marad adós. Azt is felvázolja: milyen embertípus érvényesü-

lése vezetett el a reformkor (és 1848) vívmányainak megsemmisüléséhez, az or-

szág 1849-es katasztrófájához.

A probléma megértéséhez nem árt hosszabban is idéznünk azt a szöveg-

részt, amelynek az első gondolati egységét már ismerjük az előző fejezetből:

„[Széchenyi] … azon számító jellemek közé tartozék, kik erős szenvedélyeik da-

cára tudnak hidegek lenni, de oly ritka percekben, midőn az ész szigorú

diszciplinája alól szívök kicsúszik, sokkal inkább vannak a nagy rázkódásoknak

kitéve, mint az impresszionábilis, gerjedező és túlérzékeny szónokok, kiknek

egészségét többnyire ok nélkül félti a lélek titkaiba kevéssé avatott nagyközön-

ség.”43

A fenti idézet azt mutatja, hogy a jellemrajz szerzője a gróf példáján ke-

resztül egy általa pozitívan megítélt individuumtípusról is beszél, majd azt rögtön

szembeállítja egy másik, számára kevésbé rokonszenves típussal. Az utóbbi cso-

porthoz tartozókat Kemény impresszionábilis alkatú egyéneknek nevezi. És be

kell látnunk: a mű róluk is szól, nem csupán Széchenyiről.

De felmerül a kérdés: mit is jelent a mai magyar nyelvhasználó számára

meglehetősen idegenszerűnek tűnő „impresszionábilis”, „impresszionabilitás” fo-

galma? A szónak legalább három, egymáshoz szorosan kapcsolható szótári jelen-

tése van, úgymint: érzékenység, fogékonyság, befolyásolhatóság. Nézzük, külön-

külön mit is jelentenek ezek a variánsok.

1. Az érzékenység fogalma maga is többféle kontextushoz köthető; rend-

kívüli összetettsége miatt „diffúznak” is nevezhető – ezt a téma legismertebb ha-

zai szakértője, Debreczeni Attila is hangsúlyozza,44 amikor kísérletet tesz arra,

hogy angolszász szakirodalom alapján felvázolja a szó használatának filológiai és

43 Kemény: Gróf Széchenyi István, 217. 44 Debreczeni Attila: „Érzékenység” és „érzékeny irodalom”. In: Irodalomtörténet. 1999/1. szám.

16.

Mórocz Gábor

~ 34 ~

eszmetörténeti hátterét. Itt a fogalom három aspektusát kell mindenképpen ki-

emelni. (I.) Alacsonyabb szinten, vagyis fiziológiai vonatkozásban jelentheti az

egyéni lét fenntartását közvetlenül nem befolyásoló, kevéssé számottevő külső

ingerekre való fokozott, esetleg túlzott reagálást, pontosabban: az erre való aktív

hajlamot, az ilyen típusú válaszadási mód habitualizálódását. (II.) Magasabb szin-

ten, a tágabb értelemben vett kultúra, illetve a moralitás területén ugyanez a beál-

lítódás már kifejezetten pozitív összefüggésben jelenik meg: nem egyszerű szen-

zibilitásként, hanem annak szublimált változataként; jól funkcionáló érzelmi in-

telligenciaként. Az így felfogott, arisztokratikus jellegű érzékenységnek olyan kü-

lönleges összetevői lehetnek, mint a tisztaság, a kifinomultság, az együttérzés

vagy a nagylelkűség.45 (III.) Az érzékenység emellett összekapcsolható a művész

attitűddel is, a nyers realitástól magát távol tartó és a saját fantáziavilágában élő

ember excentrikusnak mondott beállítódásával. A félreértések elkerülése végett

hangsúlyozni kell: ez utóbbi nem okvetlenül párosul produktivitással. A művész

alkatú ember nem feltétlenül valódi művész.

2. A fogékonyság nem más, mint a külső hatásokra való fokozott érzé-

kenység, amely pozitív jelentéstartalmú, amennyiben az önmagát kibontakoztató

személyiség nyitottságára, fejlődőképességére vall. Magától értetődő, hogy az

emberi élet szakaszai közül leginkább a gyermek-és ifjúkorra vonatkoztatható,

amelyre a zártabb létmódú idősebb felnőttek nem véletlenül szoktak nosztalgiával

tekinteni.

3. Ugyanakkor a fogékonyság könnyen összefüggésbe hozható a már in-

kább negatív értelmű befolyásolhatósággal is. A befolyásolható ember döntései,

cselekvése során nem képes megfelelő távolságot tartani az őt érő különböző

külső hatásoktól, és ez a negatív mozzanat személyiségének instabilitását, lelki

integritásának részleges vagy teljes hiányát jelzi.

Kemény – egyébként Széchenyi 1841-es Kossuth-kritikájára hivatkozva –

meglehetősen egyedi értelemben alkalmazza az impresszionabilitás fogalmát.

45 Uo. 19.


közös mozzanatai

~ 35 ~

Fontos támpontot nyújt az értelmezőnek azzal, hogy a terminust maga is próbálja

meghatározni: „magában még: sem erős képzelet, sem nemes szív; hanem a

külbenyomásoknak az imagináción és a szíven átszűrése avégett, hogy a gondo-

latokra és cselekedetekre gerjedelmek és csalképek által adassanak elhatározó

lendületek.”46 (Kiemelés az eredetiben.) Ez a definíciós kísérlet nyilvánvalóvá te-

szi, hogy Kemény nem a nagylelkűséget vagy az átlagon felüli képzelőerőt és nem

is a fogékonyságot tekinti az impresszionabilitás lényegi összetevőinek. Talán

még azt sem lehet mondani, hogy az emóciók által vezérelt emberek beállítódá-

sáról van szó. Kemény ennél jóval szűkebb értelemben használja a fogalmat. Az

impresszionabilitás nála az olyan egyének jellemzője, akik könnyen engednek a

külső benyomásoknak. Filozofikusabban szólva (a Spinoza47 és Kant48 által elő-

szeretettel használt kifejezést alkalmazva): ők azok, akiket elsősorban a benyo-

másaik afficiálnak. Ezek a benyomások efemer jellegűek, amennyiben az időbe-

liség legkevésbé stabil, legnehezebben megfogható mozzanatához, a pillanathoz

köthetőek.

A pillanat fogalmának itt pejoratív mellékzöngéje van: leszűkített, vagyis

súlytalan, pontszerű, eltűnő karakterű jelenként értelmezhető. A pillanat léte teljes

mértékben az idődimenziók egységesítése ellenében hat: a benne manifesztálódó

egyedi időélmény megszabadítaná magát a múlt terhétől és nem vetül ki a jövőre.

Ebből következően még véletlenül sem alapozhat meg semmilyen tudatos terve-

zést; az általa meghatározott gondolkodásnak biztosan nincs köze a célracionali-

táshoz, a rögtönzés fogalmával viszont annál könnyebben összefüggésbe hozható.

Az összképet tovább bonyolítja, hogy az impresszionábilis emberek nem

egyszerűen a pillanathoz köthető benyomások, hanem a szubracionalitás mozga-

tottjai is, amennyiben impresszióikat az imagináción, illetve a szíven szűrik át.

46 Kemény: Gróf Széchenyi István, 288. 47 Benedictus de Spinoza: Etika (Fordította: Szemere Samu, Boros Gábor). Budapest, 2001. 163.

179–180. 48 Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája (Fordította: Kis János). Budapest, 2004. 75.

Mórocz Gábor

~ 36 ~

Személyiségerőik közül tehát nem az értelmet, hanem a képzeletet és az emóciót

érvényesítik megismerésük során.

Az ilyen típusú megismerést egy kantiánus értelmezési keretben súlyosan

tévesnek kell minősíteni. Gondoljunk arra, hogy Kantnál az adekvát megismerés

az egymástól élesen elválasztott, tökéletes önállósággal rendelkező érzékiség és

értelem összjátékából áll elő.49 Másképpen fogalmazva: az érzéki információkat

felfogni tudás (receptivitás), illetve az érzetadatokat racionálisan feldolgozni ké-

pes spontaneitás (aktivitás, autonómia) zavartalan együttműködése nélkül nem le-

hetséges komolyan vehető megismerés. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Kant

és a kantiánusok érdeklődésének homlokterében nem a létrejövő ismeret külsőd-

leges, materiális oldala, de nem is a sokféle, kívülről érkező érzetet „befogadó”

puszta receptivitás áll. Ami itt kiemelt figyelmet kap, az nem más, mint a

megismerőképesség a priori szerkezete, amely elrendezi, megformálja a jelenség-

világból származó kaotikus anyagot. Módszertani szempontból ennek megfele-

lően az a probléma kerül terítékre, hogy az elme képzetalkotó struktúrája hogyan

teremt harmóniát az eredendően összhang nélküli érzetek között.

Nyilvánvaló, hogy az impresszionábilis ember megismerése a Kant által

preferált modelltől eltérően alakul: az „érzékiség” itt nem az értelemmel, hanem

a képzelőerővel (illetve a szívvel) munkálkodik együtt. A receptivitással szembe-

állítható autonómiát tehát mindenekelőtt a képzelőerőnek kellene képviselnie (a

passzívabb karakterű „szív” szerepe feltételezhetően jóval kisebb ebben a vonat-

kozásban, mint a viszonylag aktív és produktív képzelőerőé). A létrejövő ismeret

anyaga a benyomás, az azt elrendező forma pedig elvileg a képzelőerő. A benyo-

mások, a receptivitás és az imagináció találkozása nyomán azonban téves megis-

merés születik. A képzelőerő által kialakított egység ugyanis csak illuzórikus le-

het: a pillanathoz köthető impressziók hatalmát csupán az értelem tudná megfé-

kezni, a szubracionális szféra erői erre nem képesek. Az impressziók befolyása

49 Ua.


közös mozzanatai

~ 37 ~

tehát továbbra is érvényesül, és az imagináció, ahelyett, hogy valóban megfor-

málná a készen kapott benyomásokat, inkább csak látványos módosítást hajt

végre rajtuk. Nem ritkán úgy, hogy megnöveli, megsokszorozza intenzitásukat.

Végső soron az impresszionábilis ember olyan, álomszerű világot teremt

a maga számára, amely sem a külvilág, sem a belső valóság rendjének nem felel

meg. Az előbbinek azért nem, mert a hosszabb időtartamhoz köthető, megbízha-

tónak mondható tapasztalat helyett itt a pillanathoz kapcsolódó, igen csekély in-

formációs értékkel rendelkező benyomás képezi a megismerés alapját. Az utób-

binak pedig azért nem, mert az értelem (vagy az uralkodó szenvedély) által nem

korlátozott képzelőerő nem rendelkezik az önismeret képességével, így óhatatla-

nul meghamisítja a szubjektivitás mélyebb igazságát. Mi több: nem tudja (felte-

hetően nem is akarja) megvédeni az autentikus belsőt a külső hatásoktól; azokat

csak kiszínezi, illetve felfokozza, de nem uralkodik felettük. Ebből pedig az kö-

vetkezik, hogy az impresszionábilis ember nemcsak az adequatio intellectus et

rei értelmében vett megismerésre, de a radikális szubjektivitás következetes érvé-

nyesítésére sem képes.

Kifejezetten veszedelmes lehet, ha a benyomások és a képzelőerő nem túl

szerencsés összjátéka a megismerés szférájából áttevődik a cselekvés világába is.

A tettek mozgatórugója ebben az esetben nem a megfontoltság, a tudatos tervezés

lesz, hanem az enthuziazmus, az olykor kérészéletűnek bizonyuló rajongás, il-

letve az improvizáció. Az igazi veszélyt természetesen az jelenti, ha ez az attitűd

már nem csupán az egyén szűk mikrokörnyezetében, hanem a tágabb értelemben

vett közösségi, közéleti cselekvés világában is érvényesül, vagyis ha a benyomá-

sai által afficiált ember a politika terrénumába téved. Ebben az esetben Kemény

intencióinak megfelelően már érzéspolitikusnak kell nevezni az impresszionábilis

személyt, aki általában a radikalizmus képviselőjeként nyilvánul meg a közélet

színterén. Kemény narratívájában az ilyen embernek lényegében nincs is más vá-

lasztása, mint hogy letérjen a mérsékelt politizálás útjáról. S hogy miért nincs?

Gondoljunk arra, hogy a pszichologizálásra hajló író-gondolkodó mindenekelőtt

Mórocz Gábor

~ 38 ~

a konkrét személyiség meghatározó tulajdonságai alapján értelmezi modelljei po-

litikai orientációját. Ezzel összefüggésben a téves közéleti eszméket sem önma-

gukban vizsgálja, hanem az emberi pszichikum gyarlóságaiból vezeti le.50 Már-

pedig ha elfogadjuk ezt az interpretációs keretet, akkor a saját életében a valóság

törvényeit figyelmen kívül hagyó, álmodozó impresszionábilis egyén kevéssé

szerencsés alkatánál fogva nem is lehet reálpolitikus, csak a történeti-politikai kö-

rülményekkel nem számoló, s így eleve bukásra ítélt radikalizmus híve. Nyilván-

valóan Kossuth személyisége és közéleti pályafutása jelenti az 1849-es tragédia

szuggesztiója alatt álló Kemény számára a legfőbb mintát, amikor az érzéspoliti-

kus karakterét és az általa követett politikai irányvonalat elemzi.

A legfőbb probléma az, hogy itt már egy egész közösség sorsát befolyá-

solja negatívan az inadekvát megismerés, illetve a belőle fakadó cselekvés. Ám a

politizáló impresszionábilis ember nincs tudatában annak, hogy mit követel tőle

a felelősségteljes közéleti szerepvállalás: ahelyett, hogy igyekezne elfojtani saját

„érzékenységét”, a nyilvánosság színterén is érvényesíti az impresszionabilitással

együttjáró délibábos szemléletet. Ám amikor demagóg szónokként, publicistaként

a reális gondolkodásra képtelen, felhevült tömeg érzületét igyekszik kiszolgálni,

illetve amikor cselekvő státusférfiúként kísérletet tesz arra, hogy tévképzeteit át-

ültesse a valóságba, jellemző módon nem a saját életét teszi tönkre, hanem azét a

közösségét, amelynek a képviseletében fellépett. Ő maga – annak ellenére, hogy

számos kudarc éri – gyakori érzelmi kitörései után mindig visszanyeri belső

egyensúlyát; időről időre látványosan kétségbeesik, de sohasem omlik össze; bu-

kásai után viszonylag gyorsan regenerálódik. Vagyis joggal nevezhető fátumta-

lan, tragikumtalan lénynek. Ez utóbbi minősítés természetesen nem dicséret a

pántragikus látásmódjáról ismert Kemény részéről.

50 Lásd még Varga Zoltán elemzését (amely annak ellenére, hogy vulgármarxista indíttatású, sok-

szor történetietlen és Keménnyel szemben kifejezetten ellenséges, azért számos értékes megálla-

pítást is tartalmaz). Varga Zoltán: A Széchenyi-ábrázolás fő irányai a magyar történetírásban

(1851–1918). Budapest, 1963. 20.


közös mozzanatai

~ 39 ~

Mielőtt lezárnám a Széchenyi-jellemrajzról szóló elemzést, hangsúlyoz-

nom kell, hogy a fejezet elején idézett szövegrész jelentőségét hatástörténeti

szempontból nem lehet eléggé eltúlozni. És nem csupán az érzéspolitikusra jel-

lemző impresszionabilitás szellemes kritikája miatt, hanem mert a magyar iroda-

lom-és eszmetörténetben itt jelenik meg először a diszharmonikus individuum és

az „impresszionábilis” alkatú egyén nyílt szembeállítása. Az előbbi mély gondol-

kodású, magányos, vívódó, önmagát fegyelmező, illúziótlan önismeretre törekvő

szubjektum. Közéleti emberként a kötelességeszmény rendíthetetlen képviselője,

miközben saját sorsát nem képes megóvni a lét démoni erőitől, s emberfeletti küz-

delmei során valamilyen személyes katasztrófa – nem ritkán az őrület – martalé-

kává válik. Az utóbbi felszínesebb szellemű, befolyásolható, a külvilág, illetve a

tömeg szuggesztiójának könnyen engedő, mi több: szentimentális lény, aki folya-

matosan illúziókat (ábrándokat) kerget, azután csalódik, ám egészségét, lelki har-

móniáját vereségei, bukásai után is megőrzi. Tegyük hozzá: ezt a szerencsés tu-

lajdonságát jelentős részben annak köszönheti, hogy mint extrovertált személyi-

ség „az érzések gyakori kitörése által”51 biztosítékot szerez a maga számára „egy

nagy érzés (pontosabban: „egy iszonyú bel-krízis”52) széttörő súlya ellen”53 –

szemben az introvertáltabb, érzelmeit, így fájdalmát is sokáig magába fojtó disz-

harmonikus individuummal, aki egy tragikus pillanatban egyetlen erős kitörés ál-

tal lesz „a megsemmisülésre ítélve”.54

Figyelemreméltó, hogy a két „individuumtípus” ellentéte néhány évtized-

del a Széchenyi-tanulmány megszületése után helyet kap a legrangosabb Ke-

mény-tanítványok, Péterfy Jenő és Asbóth János több esszéisztikus munkájában

is. A XX. században pedig a Keményre szellemi elődjeként hivatkozó Németh

László értekező prózájában lesz ismét jelentős szerepe ennek az oppozíciónak.55

51 Kemény: Gróf Széchenyi István, 129. 52 Uo. 130. 53 Uo. 129. 54 Uo. 131. 55 Lásd Imre László elemzését: Imre László: „Bevált jóslatok” és nemzetkarakterológiai értékvi-

szonyítások Kemény Zsigmond politikai jellemrajzaiban. In: Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): A

Mórocz Gábor

~ 40 ~

A kétfajta impresszionabilitás és az önismeret problémája Péterfy Jenőnél

Mint már említés történt arról, hogy Péterfy Kemény-esszéje Kemény

Széchenyi-jellemrajzának újraírásaként is értelmezhető. Ennek egyik legfőbb bi-

zonyítéka az, hogy a fiatal esztéta átveszi a Széchenyi-nagyesszében kiemelkedő

szerephez jutó impresszionabilitás fogalmát mesterétől – igaz, nem változatlan

formában.

Egyfelől – a fogalom direkt használatát mellőzve – teljesen Kemény szel-

lemiségének megfelelően ír az elsődleges értelemben vett impresszionábilis ka-

rakterű egyénekről, akiket „lantos lelkűeknek”, „érzésáradattól elkapottaknak”56

nevez. „Mily érzékenyek ezek, s mily szívósak, a perc benyomásaitól függőek, de

mily kitartók s aránylag ─ egészségesek…”57 –jellemzi őket, nem minden irónia

nélkül.

Másfelől Péterfy mégis jelentősen megváltoztatja mestere koncepcióját,

amennyiben az általam diszharmonikusnak nevezett individuumtípus aktuális

képviselőjét, Keményt is impresszionábilis személyiségként tartja számon. Mo-

dellje bemutatása során kifejezetten provokatív módon alkalmazza a szóban forgó

terminust, hiszen éppen azt a személyt minősíti impresszionábilisnak, aki Széche-

nyi-nagyesszéjében valóságos vádiratot írt az impresszionabilitás ellen. Az imént

felvázolt összefüggés mélyebb megértése érdekében érdemes idézni is az esszéíró

szövegének ide vonatkozó részét: „… Kemény Zsigmond heves vágyú, tűz kép-

zelmű, mert költő; rendkívül impresszionábilis természet.”58 Ez már önmagában

is elég merész kijelentés az öngyötrő józanságra törekvő Keményről, ám Péterfy

képes fokozni is a provokációt, amikor hozzáteszi: „Olyan érzékeny idege a ma-

gyar irodalom egyik alakjának sincs, mint neki.”59 (Kiemelés az eredetiben.)

sors kísértései. Tanulmányok Kemény Zsigmond munkásságáról születésének 200. évfordulójára.

Budapest, 2014. 100. 56 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 557. 57 Ua. 58 Uo. 554. 59 Ua.


közös mozzanatai

~ 41 ~

Péterfy a fenti idézet tanúsága szerint tehát nemcsak azt állítja, hogy Ke-

mény impresszionábilis, hanem azt is, hogy érzékenyebb, mint bármelyik hazai

írótársa. Ám a gondolatmenet következő fordulata alaposan rácáfol a naiv olvasó

természetes elvárásaira: Kemény nem fog átváltozni intranzigens „irodalmi Kos-

suthtá” vagy valamilyen Gessner által inspirált szentimentális széplélekké, hanem

(továbbra is) Széchenyi író-alakmásaként jelenik meg előttünk. A szöveg ugyanis

így folytatódik: „… e ponton ered önkínzása is. Ő érzékenységét elnyomta, ma-

gába fojtotta; harcolt ellene, mert szégyellte kitöréseit.”60 (Kiemelés az eredeti-

ben.)

Vagyis az író-gondolkodóra jellemző impresszionabilitás minőségileg

más, mint az „érzésáradattól elkapottaké”: paradox módon olyan – mélyebb és

kifejezetten önreflexív –érzékenységet jelent, amely hosszabb távon önmaga ra-

dikális korlátozására törekszik. Míg a hagyományos értelemben vett

impresszionábilis egyén passzív módon átadja magát a benyomások és a képze-

lőerő összjátékaként interpretált érzékenységnek, addig a „másképpen

impresszionábilis” Kemény – az általa interpretált Széchenyi mintájára – arra tö-

rekszik, hogy transzcendálja gyengeségként értelmezett, mások és maga előtt szé-

gyellt érzékenységét. Mindez annak fényében tekinthető igazán különlegesnek,

hogy Kemény – Széchenyivel ellentétben – alapvetően művész, és alkatilag

„költő” marad akkor is, amikor éppen politikusként, politikai gondolkodóként

vagy közíróként tevékenykedik.

Az eddig elmondottak után nem okozhat meglepetést, hogy az érzékeny-

ség transzcendálása mint énformáló technika egy az egyben a Kemény Zsigmond

által három évtizeddel korábban megadott értelmezési keretben jelenik meg az

esszé lapjain. Gondoljunk csak a következő szövegrészekre: [Kemény] „A zsar-

nokok közé tartozott, csakhogy mindig saját belsejét vérzé meg; mint Széchenyi-

ről mondja: esze által zsarnokoskodott szívén. Erős szenvedély küzdött benne éles,

60 Ua.

Mórocz Gábor

~ 42 ~

messzelátó ésszel.”61 „Esze a fátum szerepét játszotta érzelmei fölött; az egyén

vágyainak hallgatást parancsolt, s a sivár elszánás egy nemével koporsóba szorítá

szívét, midőn az még erősen dobogott.”62 „… ítélő tehetsége féken tartá képzelő

tehetségét.”63 (Kiemelések az eredetiben.) Vagyis az „ész” és a „szív”, az értelem

és az érzelem, a racionális karakterű ítélőerő és az irracionalitást preferáló képze-

lőerő, valamint a „hideg” elme és a „meleg” kedély aszimmetrikus viszonya áll

Péterfy elemzéseinek középpontjában (is). Az esszéíró az imént felsorolt konku-

rens mikrostruktúrák közötti „belső harcok”64 színtereként értelmezi Kemény

egyensúlytalan személyiségét, és azt is egyértelművé teszi, hogy a szubracionális

szféra talán legértékesebb összetevője, az örömérzetért felelős „kedély” lesz e

küzdelmek elsődleges vesztese.65

Tegyük hozzá, Péterfy tisztában van azzal, hogy a partikuláris vágyak „ko-

porsóba szorításának” erőszakos és természetellenes kísérlete legalább két vonat-

kozásban súlyos, vészterhes következményekkel jár nemcsak a „kedélyéletre”,

hanem a teljes személyiségre nézve is. Egyfelől elszigeteli a világtól, illetve a

másik embertől az individuumot, amennyiben lehetetlenné teszi a szubjektum mé-

lyéből fakadó érzések expanzióját, kommunikálhatóságát. („Pedig az érzés csak

úgy boldogít, ha kívülünk is hű visszhangra lel, ha nem szívünkbe gubbaszkodik,

hanem párját keresve, más lelkébe is átszáll”66 – figyelmeztet Péterfy az emóciók

párbeszédén alapuló hiteles interszubjektivitás jelentőségére, amelyet ez az asz-

ketikus életgyakorlat figyelmen kívül hagy.) Másfelől azzal, hogy a „kedélyt” sor-

vadásra ítéli, megszünteti az egyéni örömszerzés lehetőségét, aminek a következ-

ménye nem lehet más, mint a folyamatos önmarcangolásban tetten érhető tartós

boldogtalanság.

61 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 553. 62 Uo. 555–556. 63 Uo. 556. 64 Uo. 556. 65 Uo. 554. 66 Uo. 554.


közös mozzanatai

~ 43 ~

Nem vitatható tehát, hogy az esszéíró a hátrányos mozzanatait is látja a

Kemény létét meghatározó „mazochisztikus” törekvésnek, de 1881-es esszéjében

mintha mégis inkább az önmegtagadás előnyös oldalát emelné ki. Azt hangsú-

lyozza, hogy az észnek a szív feletti zsarnokoskodása minden negatívuma ellenére

eljuttatja a diszharmonikus individuumot egy magas szintű tudásformához, a ke-

vesek által elsajátítható önismerethez. Nem riad vissza a kissé olcsó hatású pá-

tosztól sem, amikor megfogalmazza hőse életének pozitív tanulságát: „… e belső

harcokba merülve, mint búvár a tengerből, ő is drágagyöngyöt hozott fölszínre:

az önismeretet.”67 (Kiemelés az eredetiben.)

Péterfy magától értetődőnek tartja, hogy a valódi, mély önismeret senki,

még a „kiválasztottak” számára sem lehet adottság; csak komoly próbatételek tel-

jesítése után szerezhető meg. Ugyanakkor odáig már nem jut el, hogy explicit

módon elkülönítse egymástól az önmegismerés és az önismeret fogalmát. A mo-

dern pszichológia szerint az önmegismerés e különleges tudás megszerzésének

folyamata, az önismeret pedig a processzus során létrejövő eredmény.68 Ered-

mény, de nem abszolút, inkább csak relatív értelemben, amennyiben sohasem le-

het teljesen lezárt, végérvényes, amíg az egyén öntudatos énként egzisztál.

Péterfynél tehát nincs jelen ez a fogalmi elválasztottság, ő még nem alkal-

mazza az önmegismerés fogalmát. Pontosabban: „az önismeret válsága” kifeje-

zés, amely a szöveg egy hangsúlyos pontján – igaz, csak egyetlenegyszer – sze-

repel,69 akár az önmegismerés folyamatát is jelentheti. Van azonban egy alapvető

különbség a két terminus között: „az önismeret válsága” az önmegismeréssel el-

lentétben nem semleges, hanem – elsődlegesen – negatív jelentéstartalmú kifeje-

zésnek tekinthető. Rávilágít arra, hogy az önismeret csak fájdalmakkal, megráz-

kódtatásokkal együtt járó küzdelem során érhető el.

67 Uo. 556. 68 Lásd: Pataki Ferenc: Az önismeret pszichológiájáról. Magyar Pszichológiai Szemle. 2013/2.

szám. 303. 69 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 557.

Mórocz Gábor

~ 44 ~

Péterfy „az önismeret válsága” mellett „az önismeret pokoljárása” szó-

szerkezetet is használja – de már nem a Kemény-esszében, hanem a vele közel

egy időben publikált, szintén 1881-es Báró Eötvös József mint regényíró című

munkájában.70 „Az önismeret pokoljárása” („die Höllenfahrt der

Selbsterkenntnis”), ez a Dante Isteni színjátékának alapgondolatát felidéző,71 köz-

vetlenül Kant Az erkölcsök metafizikája című értekezéséből,72 közvetve pedig

Hamann egy kevéssé ismert filozofikus pamfletjéből73 kölcsönzött irodalmias, pa-

tetikus kifejezés terminus technicusként ugyan pontatlannak tűnik, ám mint tró-

pus igen érzékletesnek nevezhető. Ráirányítja a figyelmet arra, hogy az önmegis-

merés folyamata egy hosszú, szenvedésekkel teli utazás a lélek szédítő mélysége-

ibe. És ezt az utat szükségszerűen végig kell járnia annak, aki el akar jutni az

adekvát önismerethez.

Az önismeret válságának, illetve pokoljárásának az „én” és a „világ” vi-

szonylatában sajátos dialektikája van. Előfeltétele az, hogy a szubjektum elhagyja

70 A karthauzi című Eötvös-regény elemzésének bevezetőjében, az idealizmust pesszimizmusra

cserélő érzékeny ifjak jellemzése kapcsán írja Péterfy: „… a pesszimizmus köpenyébe burkoló-

dzunk a gyermeki Caesar-palást helyett; Hamlettel kelünk, nyugszunk, és örökös a napfogyatko-

zás. Most kezdjük meg ─ Kant egy szép kifejezése szerint ─ az önismeret pokoljárását, melyből

minden igaz megismerés kiindul.” Péterfy Jenő: Báró Eötvös József mint regényíró. In: Péterfy

Jenő válogatott művei. 515. Péterfy tehát azt gondolta, hogy „az önismeret pokoljárása” Kant saját

nyelvi leleménye. 71 Nem véletlen, hogy Péterfy 1887-es Dante-tanulmányában is szerepel a szószerkezet, igaz, pon-

tatlanul: itt nem „az önismeret pokoljárását”, hanem „az önismeret poklát” említi a szerző: „Mo-

rálját [ti. Dantéét] pedig azon szavakkal lehetne kifejezni, melyeket egy különben szárazabb be-

szédű filozófus használ: csak az önismeret poklán keresztül juthat az ember boldogságra.” Péterfy

Jenő: Dante. In: Péterfy Jenő válogatott művei. 323. Mint látható, Péterfy ebben a művében azt

sem mondja ki egyértelműen, hogy a königsbergi bölcselőtől vette át a kifejezést (bár az ominózus

„szárazabb beszédű filozófus” aligha lehet más, mint Kant; Hamann biztosan nem, hiszen ő éppen

színes, sőt rikító stílusáról volt ismert). 72 Említésre méltó, hogy a Kant-mű magyar fordításában nem „az önismeret pokoljárása”, hanem

„az önmegismerés pokolbeli utazása” kifejezés szerepel: „… (csak az önmegismerés pokolbeli

utazása egyengeti az utat a megistenüléshez).” Kant, Immanuel: Az erkölcsök metafizikája. In:

Uő: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. A gyakorlati ész kritikája. Az erkölcsök metafizi-

kája (Ford. Berényi Gábor). Budapest, 1991. 557. Kant egyébként Hamanntól vette át a fenti szö-

vegrészletet, méghozzá szó szerint, ám nem hivatkozik forrására. 73 A fordításban itt sem „az önismeret pokoljárása”, hanem „az önmegismerés pokoljárása” kife-

jezés szerepel: „… semmi más nem nyit utat nekünk az istenné váláshoz, mint az önmegismerés

pokoljárása.” Hamann, Johann Georg: Abälardus Virbius: Chimer ötletek a „Levelek a legújabb

irodalomról” tizedik részéről. Hamann, Johann Georg: Válogatott filozófiai írásai (Fordította:

Rathmann János). Pécs, 2003. 138.


közös mozzanatai

~ 45 ~

a világot; hogy egy időre visszavonuljon saját szűk körébe. A pokoljárást, mint

belső utazást tehát egy radikális exodusnak kell megelőznie, ami a külvilágba irá-

nyuló régi típusú expanzió teljes feladását jelenti. Ám később éppen az indivi-

duum elszigetelődését „megkövetelő” pokoljárás készíti elő az önismeretre szert

tevő szubjektum visszatérését a világba. Ami azt jelenti, hogy nemcsak az önis-

meret, hanem a személyiség átformálódását követő új expanzió sem valósulhat

meg e pokoljárás nélkül. A válság a vele megbirkózni akaró ént először az önma-

gával való szembenézésre, azután viszont már a külvilághoz való viszonyának

újragondolására készteti. Mindez nem belemagyarázás: Péterfy külön kiemeli,

hogy mestere az önkínzás során kifejlesztett önismeretet hosszabb távon világis-

meretté szélesítette ki. Ahogy ő fogalmaz: „Kemény (…) az önismeret válságán

keresztül hatolt világismeretre.”74 Adekvát világismeret – és annak meghatározó

részeként: józan, reális nemzetszemlélet75 – eszerint nem képzelhető el aszketikus

önformáláson alapuló önismeret nélkül.

Legalábbis a gazdag érzelemviláguk elfojtására törekvő diszharmonikus

individuumok esetében biztosan nem. Vannak azonban olyan egyének is, akik –

Kemény Széchenyijével és Péterfy Kemény Zsigmondjával ellentétben – eleve az

„ész”, a „hideg fő” emberei: számukra nem jelent önmegtagadást a reális ön-és

világismeret következetes érvényesítése. Péterfy ilyen individuumnak tartja a

francia naturalista regényírás legismertebb képviselőjét, Zolát, akinek az

1870/71-es francia-német háborúról szóló Összeomlás című regényéről 1892-ben

recenziót ír a Budapesti Szemlébe. A naturalizmus poétikáját egyébként nem ked-

velő kritikus ebben a cikkében elismerő hangon szól a francia író munkájáról,

különösen a műben megnyilvánuló magas szintű objektivitásigényről. Igaz, külön

74 Péterfy: Kemény Zsigmond mint regényíró, 557. 75 A nemzeti közösség kontextusában értelmezett önismeretről lásd Karsayné Dudás Magdolna:

Offenzív polémia vagy szigorú számvetés, 32.

Mórocz Gábor

~ 46 ~

kiemeli azt is, hogy az Összeomlás szerzőjének „e tárgyilagosság nem nagy fá-

radtságába kerül. Nem az elfojtott érzelem tárgyilagossága [ez], hanem egy rideg

természeté”.76

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Péterfy – implicit módon – saját, tizen-

egy évvel korábban megjelentetett írására, konkrétabban: a Kemény-esszében

megjelenő elfojtás-fogalomra utal vissza a fent idézett szöveghelyen. De ha nem

is tudatos ez a képzettársítás a szerző részéről, az kétségtelen, hogy Kemény és

Zola személyisége, gondolkodása éles ellentétben áll egymással Péterfy művei-

ben. Kemény „tárgyilagossága” nem adottság: csak az emocionális szféra vissza-

szorítása árán teremthető meg. Zolának viszont az adekvát megismerés realizálása

érdekében nem kell elfojtania érzelmeit; ő eleve „egy rideg természet”.

Az is figyelemreméltó, hogy mindkét író egy-egy közösségi tragédiát ér-

telmez „tárgyilagosan”, a „realista” nézőpontjából: Kemény (Forradalom után

című munkájában) 1848–49-et, Zola pedig (az Összeomlásban) 1870–71-et. De a

nemzeti ködképekkel való leszámolás Kemény számára nem volt könnyű feladat:

önmaga ellen is küzdenie kellett, hogy túllépjen illúzióin; Zola viszont eleve tá-

volságot tartott mindenfajta nemzeti romantikától, így számára nem okozhatott

különösebb nehézséget a mítoszrombolás. Amikor tárgyilagos képet adott a fran-

ciák kataklizmájáról, „saját tehetsége törvényeit”77 alkalmazta a világra. Péterfy

itt nyilván arra gondol, hogy Zola látásmódja ab ovo tárgyilagos. Kemény objek-

tív beállítódása ezzel szemben nem spontán, hanem konstruált: egy fájdalmas fo-

lyamat, „pokoljárás” eredményeként érvényesül nemcsak az „én” szűk körében,

hanem az egzisztenciális téttel bíró politikum világában is.

76 Péterfy Jenő: Émile Zola. Débacle. Charpentier. 1892. Budapesti Szemle, 1892. 479. 77 Uo. 479.


közös mozzanatai

~ 47 ~

Az esztétikai önmegváltás problémája Péterfy Jenőnél

Mint ahogy már korábban is szóba került, az önismeret megszerzésének

komoly ára van Péterfy értelmezése szerint. A racionalitás előretörésével párhu-

zamosan az egyéni érzések nem érvényesülhetnek, a „kedély” diszfunkcionálissá

válik,78 és ez a negatív mozzanat roncsoló hatással lehet a teljes személyiségre

nézve is. Pozitívum viszont, hogy az ész expanziója, illetve az önismeret nem

jelenti a teljes emocionális szféra végletes elnyomását: a szubracionális szféra egy

másik összetevője, a képzelőerő – ha közvetett módon is – megőrizheti a maga

integritását. Ez utóbbi nemcsak veszít, hanem új lehetőséghez is jut az előző feje-

zetben vázolt önformálás során: bár a következetesen végigvitt önmegismerés

eredményeként nem érvényesítheti jogait az „élet” szférájában, ám kibontakoz-

tathatja magát egy alternatív valóságban, az esztétikum világában. Így a szemé-

lyiség egyfelől beszűkül, másfelől viszont akár gazdagabbá, tartalmasabbá is vál-

hat az imagináció tevékenységének köszönhetően.

Péterfy ennek megfelelően megkettőzi modellje személyiségét. Kemény

két világ polgára lesz: a politikával szorosan összefonódó életé és az attól elkülö-

nülő esztétikumé. Az első a racionalitás által átvilágított szférának tekinthető, a

másik (elvileg) jelentős részben kívül esik a szigorú ésszerűség illetékességi kö-

rén. Kemény írás közben egy másik világba vetíti ki – korábban perifériára szorí-

tott – érzelmeit; fiktív alakoknak ajándékozza önnön vágyait, hajlamait – ami le-

hetővé teszi számára azt, hogy előbb az alkotási folyamat során (mint teremtő

művész), majd e processzus lezárultával (mint saját művének befogadója) szim-

bolikusan újra elsajátítsa, belsővé tegye az emocionális szféra erőit. Így képessé

válik arra, hogy kompenzálja az önismeret megszerzése során elszenvedett vesz-

78 Lásd még Baránszky-Jób László: A magyar széppróza története szemelvényekben. Budapest,

1937. 209.

Mórocz Gábor

~ 48 ~

teségeit. Költőibb módon fogalmazva: az elfojtott érzelmeknek az esztétikum rej-

tekútján történő kitörése Keménynél egyben „az illúzióktól búcsúzó ember újjá-

születését” is jelenti.79

A művészethez való odafordulás itt tehát nem értelmezhető másként, csa-

kis egzisztenciális alapon (ezt még akkor is hangsúlyozni kell, ha tudjuk: maga

Péterfy nem használja az „egzisztencia” fogalmát). A diszharmonikus individuum

legfőbb törekvése immár az lesz, hogy ismét egységes egésszé tegye a túlfeszített

racionalitás által megcsonkított „saját létet” – éppen a művészet segítségével.

Konkrétabban: Péterfy Kemény Zsigmondja abban bízik, hogy a prózaírás ismét-

lődő aktusa esztétikai önmegváltásként funkcionál, amely megszünteti vagy leg-

alábbis számottevően mérsékli az általa nagyfokú tudatossággal végrehajtott lelki

öncsonkítás negatív következményeit. Ám nem pusztán erről van szó. Az esztéti-

kai önmegváltás nemcsak az öncsonkítás kompenzációja, hanem az eleve csonka

élet „hibaigazítása” is. A „szerzett” mögött ugyanis ott rejtőzik egy „eredendő”

fogyatékosság is, amelyről 1881-es esszéjében Péterfy nem árul el részleteket.

Megfelelő támpontok híján az intuitív befogadó aligha tehet mást, mint hogy a

szövegösszefüggés alapján a boldogságra való képesség hiányával azonosítja ezt

az alapvető hátrányt.

Az esztétikai önmegváltás eszméjét realizáló egyén egyik fő célja magától

értetődően az lesz, hogy a partikuláris örömöket, vágyakat romba döntő raciona-

litást – persze csak átmenetileg, ám nem egyszeri alkalommal, hanem ismétlődő

módon, időről időre – maga mögött hagyja. A művészet világára mint menedékre

tekintő individuum a túlságosan korlátozó önismeret elsajátítása után egyfajta,

nemesebb értelemben vett önélvezet80 elérésére vágyik. Láthattuk, hogy Péterfy

Kemény Zsigmondja az élet, illetve a politika világában elzárkózik az önélvezet

79 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 560. 80 Az önismeret-önélvezet fogalmi oppozícióról lásd Bazsányi Sándor: Reprezentáció(s hit) és

retorika(i kétely) a kritikában. A stílus antropológiája Péterfy Jenő Jókai Mór című esszéjében.

In: Alföld. 1998/1. szám. 72.


közös mozzanatai

~ 49 ~

minden fajtájától; következetesen harcol eudaimonisztikus hajlamai ellen (ha vol-

tak, vannak ilyenek). Nem azt az utat követi tehát, amelyet az átlagos „érzelmi

ember”, akinek a világképéről a következőket írja Péterfy – igaz, nem Keményről,

hanem Eötvösről szóló, szintén 1881-ben publikált esszéjében: „… bármily tág

legyen a gondolat köre, a szempont, melyben az érzelmi ember a világot tekinti,

mégis nagyon korlátolt. A boldogság, boldogtalanság, a mulandóság, az öröm, a

bánat – íme, az érzelem gondolati kategóriái. A világ semmi tárgyának nem ma-

rad meg előtte önállósága, nyugodt plasztikája; a vallás, tudomány, művészet, az

állam, a társadalom, a természet áldozatul esik eudémonizmusának; addig lágyul-

nak az érzelemben, míg a föntebbi kategóriák valamelyikébe be nem illenek.”81

Kemény tehát nem fogadta el ezt a mintát, most mégis olyan világba menekül,

amelyben a megszokottnál szubtilisebb önélvezet fontos értéket jelent. Ám Pé-

terfy Kemény-esszéje egy pontján arra is utal – rendkívül tömören, mégis jelen-

tőségteljesen, hogy a prózaírásra vállalkozó Kemény Zsigmondnál csak relatív

értelemben vett önélvezetről érdemes beszélni: „Keményben a tanulmányos em-

ber, a boncolgató elme az előretörő költőt éppúgy irányozza, mint korlátozza is.

És a költő korlátozható.”82 Vagyis az emocionális szféra felett szigorú felügyele-

tet gyakorló racionalitás Keménynél még az esztétikum területén is jelen van. Az

érzékenységnek, az érzelmeknek, illetve az eudaimonisztikus sugallatoknak való

önátadás még ebben a virtuális világban sem valósulhat meg maradéktalanul. És

ennek a sajátosságnak nemcsak esztétikai szempontból van relevanciája, hanem

egzisztenciális vonatkozásban is. Neologizmussal élve akár úgy is fogalmazhat-

nánk: a racionalitás által korlátozott művészet kérdése, minthogy az alkotó sze-

mélyiségével, létmódjával szoros összefüggésben jelenik meg, törvényszerűen

egzisztenciál-esztétikai problémaként artikulálódik.

Péterfy e probléma bemutatása során sajátos szemléltető módszert választ:

új kontextusba helyezi egy kevéssé ismert Kemény-szöveg, az E. T. A. Hoffmann

81 Péterfy: Báró Eötvös József mint regényíró, 518. 82 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 584.

Mórocz Gábor

~ 50 ~

hatását tükröző Alhikmet, a vén törpe című fantasztikus kisregény egyik részletét.

Ennek az újraértelmezésnek három aspektusát kell mindenképpen kiemelni.

(1.) Az eredeti műben a bölcsességet megtestesítő allegorikus mesealak,

Alhikmet egy különleges fény kibocsátására képes gyűrűt ad át Bánházy Arthur-

nak, a fiatal nemesúrnak, méghozzá a következő szavak kíséretében: „E varázs-

gyűrű igen könnyűvé teszi önnek (…) az ideál megtalálását, továbbá keblében a

szenvedélyes szerelemre erős hajlamot fejt ki.”83 Kemény szövegében tehát a

mindennapiság világát gyökeresen felforgató romantikus szerelem fogalmával

kapcsolódik össze a gyűrű motívuma. Péterfy textusában viszont már nincs jelen

a szerelmi tematika. Ahogy az alábbi hasonlat egyértelműen mutatja, nála a mű-

vészet – szűkebb értelemben a poézis – szimbólumává válik a szóban forgó má-

gikus tárgy: „a költészet is olyan, mint Alhikmet gyűrűje …”.84 Igaz, a művészet

éppúgy átformálja a hétköznapiság struktúráit, mint a szerelem, ráadásul mind-

kettő „érzéki” természetű is – Péterfy parafrázisa tehát nem is olyan önkényes,

mint első pillantásra gondolnánk.

(2.) A gyűrű története azonban nem nevezhető egyszerű tündérmesének.

Kemény kisregényében a vén törpe azt sem hagyja említés nélkül, hogy az Art-

hurnak átadott talizmán nem képvisel tartós értéket: tulajdonosa csak addig hord-

hatja, amíg az illúziók világában él; „a kiábrándulás első pillanatában” a varázs-

gyűrű nemcsak rendkívüli fényét veszíti el, hanem szét is pattan, „s többé össze

nem forrasztható.”85 Péterfy ezen a ponton nem változtat Kemény koncepcióján:

„(a gyűrű) egyedül annak ujján fénylik, kinek vére az illúziók hatása alatt pe-

zseg”86 – írja.

83 Kemény Zsigmond: Alhikmet, a vén törpe. In: Kemény Zsigmond: Kisregények és elbeszélések

(Sajtó alá rendezte: Bényei Péter). Debrecen, 1997. 127. 84 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 585. 85 Kemény: Alhikmet, a vén törpe, 127. 86 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 585.


közös mozzanatai

~ 51 ~

(3.) A Kemény-műben a démoni természetű Alhikmet, amikor odaadja a

főhősnek a varázsgyűrűt, azt is kifejti, hogy nagylelkűnek tűnő gesztusának ko-

moly ára van: „Díjul csupán azon napokat kérem az ön életéből, melyek a kiáb-

rándulás kezdetétől fogva az utolsó illusió szétoszlásaig [sic!] nyulnak.”87 A vén

törpe saját bevallása szerint ezeket a napokat majd bátyjának, a tapasztalás szel-

lemének fogja ajándékozni. Annak a Tedzsribetnek, „ki a másoktól elvett időből

foltozgatja napjait tovább. Ő mindent a világtól kölcsönöz. Nincs semmi sajátja.

[…] Ő egynek kárt tesz, hogy száznak használjon, s hogy számomra az elorzott

élményekből adatokat gyűjtsön finom eszmék gyártására…”88 Az utóbbi mondat-

ban szereplő fordulatot is átveszi Péterfy, de nem változatlan formában. Az esz-

széírónál „az elorzott élmények” helyére „az elhaló illúziók” jelzős szerkezet ke-

rül: „Mikor az elhaló illúziókból a törpe filozófus segélyével már finom eszméket

kezdünk gyártani, s annyira keressük Tedzsribet, a tapasztalás szelleme társasá-

gát, mint Kemény: redők támadnak a homlokon, melyek a múzsa csókjára is csak

nehezen simulnak.”89

Péterfy itt egyfelől azt emeli ki, hogy az önismeretre szert tevő, majd az

esztétikai önmegváltás kísérletére vállalkozó Kemény Zsigmond művészete nem

élő, hanem elhaló illúziókból, nem aktivitásra késztető hitből, hanem rezignációt

kiváltó tapasztalásból táplálkozik (ez utóbbi természetesen összefonódik az illú-

ziókat szertefoszlató racionalitással is). Holott az autentikus esztétikai beállítódás,

illetve a valódi művészi produktivitás – amelyet a gyűrű fénye szimbolizál – szo-

rosan összefügg az eleven illúziók meglétével. Másfelől az esszéíró közvetettebb

módon arra is utal, hogy az igazi művésznek – illúziói anyagából – egy alternatív

életvilágot kell létrehoznia, amely amellett, hogy artisztikus, mesterkéletlen is

kell, hogy legyen, ennek megfelelően világosan elkülöníthető és elkülönítendő a

87 Kemény: Alhikmet, a vén törpe, 127–128. (Az idézet szövegrész látványosan tanúsítja, hogy a

kisregény legutóbbi, Bényei Péter nevéhez fűződő kiadása megőrizte Kemény eredeti helyesírá-

sát.) 88 Uo. 128. 89 Péterfy: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró, 585.

Mórocz Gábor

~ 52 ~

„finom eszmék” művi terrénumától. Az absztrakciók felé elmozduló Kemény túl-

ságosan racionális, önreflexív, szkeptikus, illetve illúziótlan ahhoz, hogy érdemi

esélye lehetne harmonikus művészi teljesítmény létrehozására. Intellektusa túlfej-

lettnek nevezhető, ám ez a sajátosság csak a gondolkodó számára jelent pozitívu-

mot. Az író hiába rendelkezik rendkívüli elemző készséggel, ha közben jelentős

részben nélkülözni kénytelen a spontaneitás lendületét. Ezen a ponton elegendő

csak arra utalni, hogy az igazi művészet előfeltételét jelentő alkotói energia főként

a közvetlenség terrénumában rejlik. Így a spontaneitás, illetve a jó értelemben vett

naivitás fogyatékos volta miatt az alkotófolyamat elakadhat, illetve a művészi for-

mával folytatott permanens és roppant kínos küszködéssé torzulhat. És ez a de-

fektus kedvezőtlen körülmények között a művész személyiségére is negatív hatást

gyakorolhat.

Itt tehát nem kizárólag poétikai keretek között értelmezhető hiányosságról

van szó. A művészi produkció problematikus volta az esztétikai önmegváltás kí-

sérletének ellentmondásosságára is rávilágít. Kérdéses, hogy sikeresnek tekint-

hető-e a művészet világához való odafordulás, ha ezen az odaforduláson belül egy

„elfordulás” is bekövetkezett. Konkrétabban: kétséges, hogy az érzékenységét az

önismeret pokoljárása során elfojtó Kemény valóban felszabadulásként éli-e meg

a „szív” paradigmáját rehabilitáló esztétikai létezési módot, ha szembesül azzal,

hogy még ezen a területen sem tudja kivonni magát az illúzióromboló racionalitás

gyámkodása alól. Nyilván demoralizálóan hat rá, hogy feltámadó

impresszionabilitását ismételten korlátok közé kell szorítania – méghozzá egy

olyan közegben, amelyben az érzékenység végre értékként tételeződik. Mélyen

kiábrándító lehet számára az a felismerés, hogy a szív és az ész feloldhatatlan

dichotómiája már nemcsak a konkrét személyiség terrénumában, hanem eggyel

magasabb szinten, az esztétikum világában is érvényre jut. És szorongással tölt-

heti el annak tudata, hogy ez a továbbélő antagonizmus bármikor elerőtlenítheti

művészi produktivitását, formátlanná teheti készülő műveit, mi több: egész alko-

tói tevékenységét ellehetetlenítheti.


közös mozzanatai

~ 53 ~

Kemény tehát hiába alkot, nem tudja hatálytalanítani azokat a problémá-

kat, amelyek elől az írásba menekült; a művészet alternatív valóságában sem ké-

pes felszámolni azt a diszharmóniát, amely létét eredendően jellemzi. Vágyik a

szubtilis önélvezetre, ám az a maga vegytiszta formájában elérhetetlen marad a

számára. Az ön-és világismeret fanatizmusa határozza meg gondolkodását, amely

a művészet vonatkozásában jóval rigorózusabb, mint a kanti tanítás. A

königsbergi bölcselő ugyanis, bár etikájában nem engedi érvényesülni az örömel-

vet, esztétikájában – a játék és a művészet fogalmának összekapcsolásával90 –

teret enged az eudaimonizmus egy kifinomult változatának. Keményt viszont túl-

zott komolysága megakadályozza abban, hogy a német filozófushoz hasonlóan

egyszerűen a megismerőerők –a képzelőerő és az értelem – szabad játékaként ér-

telmezze az esztétikumot. Ő nemcsak a tudománynak vagy a bölcseletnek, hanem

a művészetnek is megismerési (önmegismerési) funkciót tulajdonít. E szerepkör-

nek ráadásul morális tartalma is van, amely nem vallásos optimizmuson, hanem

dezillúziós, sőt: pántragikus világnézeti tendenciákon alapul. Márpedig egy ilyen

konstrukcióval nem egyeztethető össze a könnyedség, a technikai ügyesség kul-

tusza, ahogyan a tökélyre fejlesztett formalizmus sem. Így Kemény számára a

Kantnál szalonképesnek számító arabeszkesztétika aligha lehet több, mint tetsze-

tősnek nevezhető intellektuális léhaság.

Ezek után talán nem szentségtörés azt állítani, hogy Péterfy Kemény Zsig-

mondja radikális „játékrontóként” nyilvánul meg az irodalom színterén. Olyan

egyedi szellem ő, aki még a poézis világában is csak elemző (önelemző) módon

tud viszonyulni kínzó életproblémáihoz.

90 Lásd: Kant, Immanuel: Az ítélőerő kritikája (Ford. Papp Zoltán). Budapest, 2003. 127–128.

Mórocz Gábor

~ 54 ~

Summary

Zsigmond Kemény was the first Hungarian thinker who dealt with the

problem of the disharmonious individual in his psychological and political essay

– character – about István Széchenyi in 1851. Kemény emphasized that the deep

minded Széchenyi tyrannized his own „heart” with the help of his reason.

Although he was originally not the man of the reason, he brought up himself to

be a rational being. This self-education seemed to be fruitful for a long time but

finally it proved to be unsuccessful. The suppression of emotions resulted in

tragedy: Széchenyi broke down in 1848.

Kemény contrasted Széchenyi, the disharmonious individual with Kos-

suth, the impressionable person. Impressionable people are superficial and

sentimental, they cherish illusions and often disappoint, but they are able to

protect their soul harmony after their failures.

Jenő Péterfy’s essay about Zsigmond Kemény (1881) belongs to closely

Kemény’s Széchenyi-study. Péterfy uses the word „impressionability”, too, but

he applies this notion not only to the superficial attitude of sentimental people but

also to that deeper sensibility which tries to eliminate itself. Accordingly Péterfy

describes Kemény as an impressionable person who paradoxically suppresses his

emotions as a thinker and public figure. But Péterfy emphasizes that Kemény – in

contrast with Széchenyi – exists not only in the world of the politics but also in

the sphere of the aesthetic, too. So he doesn’t need to give up illusions of the

„heart”, as a novelist he may rehabilitate those values that the politician or the

analyst is obliged to neglect.

The most important new feature of Péterfy’s Kemény-essay is the

appearance of the conception of the aesthetical self-salvation in close connection

with the problem of the disharmonious individual. That is to say in this context

the aesthetic means asylum for the resigned individual.

A Szabadság téri szovjet hősi emlélkmű mint emlékezeti hely

~ 55 ~

árhegyi Tamás

A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű mint emlékezeti hely

[…] nehogy az írnokok tévedései a csiszolatlan elmékbe bevésődjenek, mivel nehéz kigyomlálni

azt, ami az emlékezet barázdáiba mélyen gyökeret vert.”1

Bevezetés

olgozatom témája a budapesti Szabadság téri szovjet hősi emlékmű és em-

lékezete, ami magában foglalja a szimbolikus jelentéstartamát, továbbá

emlékezeti helyként az emlékmű elemzését és értelmezését.

1945 és a „dicsőséges” szovjet „felszabadítás” után, nemcsak Európa tér-

képe és politikai palettája ment át változáson, hanem általánosan a közterek arcu-

lata is idomult a Szovjetunió elképzeléseihez. A Vörös Hadsereg nyomában

„gombaként” bukkantak elő a szovjet hősi emlékművek, amelyek a felszabadító

harcok során elesett szovjet katonáknak voltak hivatottak ápolni az emlékét, egy-

ben legitimációs szerepet is betöltöttek, hiszen a Vörös Hadsereg kivonulása az

említett területekről majdnem fél évszázadon át váratott magára. Egy ilyen elem-

zés kapcsán nem csupán az emlékmű és felállításának ügye érdekes, hanem fontos

megvizsgálni a kollektív emlékezetben betöltött szerepét is. A Szabadság tér és

az ott felállított szobrok történetpolitikai jelentősége már a 20. század elején is

egyértelmű volt. Hiszen földrajzi elhelyezkedését tekintve igen közel helyezkedik

el a Parlamenthez.

A Szabadság tér annak a börtönnek a helyén jött létre, ahol gróf Batthyány

Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét kivégezték, továbbá itt

található Kossuth Lajos első köztéri ábrázolása is, nem beszélve a két világháború

1 Cassiodorus: Institutiones div. litt. Praefatio. Fordította: Kulin Veronika.

S

D

Sárhegyi Tamás

~ 56 ~

között felállított szobrokról, amelyek a Horthy-kor emlékezetpolitikájának talán

legjellegzetesebb példái. Ebből a túlzsúfolt és több jelentésréteggel bíró szimbo-

likus térből emelkedik ki a szovjet hősi emlékmű, amely egyben szovjet hadisír

is volt. Az emlékmű nem csak az elhelyezkedése, szimbolikája és mögöttes jelen-

téstartama miatt érdekes, hanem mert 1989-ig számos állami ünnep és megemlé-

kezés színtere volt, és ezeken az eseményeken a párt meghatározó politikusai is

részt vettek, nem is beszélve a gyárakból, iskolákból kivezényelt tömegekről. Itt

több rétegben rakódnak egymásra az emlékezeti helyek, csakhogy nem egymást

elfedve, mint a régészeti rétegek, hanem mint – egy metaforával élve – tektonikus

lemezek, folyamatosan mozgásban vannak és különböző elvek szerint érintkez-

nek és súrlódnak egymással, ami megmutatkozik a felszínen. Maga a Szabadság

tér is értelmezhető lenne egy sajátosan összetett nemzeti emlékezeti helyként, de

a legmeghatározóbb és legmarkánsabb itt a tanulmány tárgya, a szovjet hősi em-

lékmű. A tanulmány célja bemutatni az emlékművet, hogyan jelenik meg a kol-

lektív emlékezetben és megvizsgálni, mint emlékezeti helyet. Ehhez rendelke-

zésre állnak különböző típusú források, úgymint: sajtótermékek, fényképek, ké-

peslapok és egy filmhíradó felvétele.

A kollektív emlékezet egy társadalomban determinált jelenség, tehát az

emlékezet közösségi meglétét és tulajdonságait jelöli. Egy ember egyéni emléke-

zete csoportokon belüli kommunikáción és interakción keresztül valósulhat meg.2

A történelem és emlékezet intézményesülése révén beszélhetünk kulturális emlé-

kezetről, amelyen keresztül a múlt különböző szimbolikus alakzatokat vesz föl.

Az emlékezet kihelyezett objektumai és tárgyai egyfajta külső adathordozóként

funkcionálnak, és megőrzik a társadalom részére a felhalmozott tudást, hogy az

később felhasználva és átformálva továbbra is fennmaradjon. A közösségi emlé-

2 Halbwachs, Maurice: On Collective Memory. (Szerkesztette és fordította: Coser, Lewis A.) Chi-

cago, 1992. In: Felkai Gábor–Némedi Dénes–Somlai Péter (Szerk.): A kollektív emlékezet = Szo-

ciológiai irányzatok a XX. századelejéig. Budapest, 2000. 410.


~ 57 ~

kezet ezeken a közös nevezőkön alapszik, a kihelyezett és közösen felismert szim-

bólumok, azok a kódok, amelyeket visszafejtve a múlt realizálódik az egyénben

és ezek a kódok közösségi jelekké és jelrendszerekké válnak. Ez a kód lehet egy

műalkotás, használati tárgy, évforduló, ünnep, kép, ikon, szimbólum vagy esetleg

táj. Anyagi síkon létrejövő kapcsolatokon alapul az emlékezés és az emlékeztető

tárgy között. „Az emlékezet nem metafora, de metonímia.”3 A kollektív emlékezet

paradigmájából fejlődött ki Pierre Nora koncepciója a lieu du mémoire, az emlé-

kezeti hely, amely egyre inkább kerül előtérbe a nemzet fogalmának és fontossá-

gának változásával és háttérbe szorulásával.4 Az emlékezeti hely fogalmának a

lényege az,5 hogy az emlékezet eltűnt és nincsen többé már igazi közege (milieux

de memoires), csak és kizárólag helyei (lieux de memoires). Tehát a társadalom

már nem képes a múltat felidézni, csakis különböző emlékezeti helyek létrehozá-

sával és mediációjának segítségével. Emlékezeti hely nem csak a térben létezhet,

bármi lehet, aminek a jelen emlékezete szempontjából jelentősége van, és ahol ki

tud kristályosodni egy adott közösségnek az emlékezete és múltja. Így lehetnek

mitikus hősök, történelmi személyek, tárgyak, események, szövegek vagy emlék-

művek stb.6 Ebben az értelmezési keretben kívánom elemezni a Szabadság-teret

és főleg a szovjet hősi emlékművet, mint lieu du memoire, tehát emlékezeti hely.

3 vö. Assmann, Jan: Communicative and Cultural Memory. In: Erll, Astrid–Nünning, Asgar

(Eds.): Cultural Memory Studies–An International and Interdisciplinary Handbook. Berlin-New

York, 2008. 111–112.; Assmann, Jan: Communicative and Cultural Memory. In: Pál S. Varga–

Katschthaler, Karl–Morse, Donald E.–Miklós Takács: The theoretical foundations of Hungarian

‘lieux de memoire’ studies, 2013. 36–42. 4 vö. Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között – a helyek problematikája. In: Emlékezet és

történelem között. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2010. 15–18.; Gyáni Gábor: A kollektív em-

lékezet és történetírás: kapcsolatuk ellentmondásossága. In: Uő: Az elveszíthető múlt: A tapasz-

talat mint emlékezet és történelem. Budapest, 2010. 71–73.; Gyáni Gábor: A magyar „emlékezet

helyei” és a traumatikus múlt. Studia Litteraria, LI. évfolyam (2012) 1–2. szám. 41–50.; Hartog,

Francois: A történetiség rendjei. Budapest, 2006. 142–146. 5 Pierre Nora fő műve: Nora, Pierre: Les lieux de mémoire, tome 1: La République. Paris, 1984. 6 Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas, XIV. évfolyam.

(1999) 3. szám. 142–157.

Sárhegyi Tamás

~ 58 ~

A szabadság szimbolikus tere

A Szabadság tér területe 1849. október 6. után vált a nemzettel szembeni

igazságtalanság, elnyomás és önkény jelképévé. Azóta a magyar múlt, közelmúlt

és jelen folyamatosan változó mementója, a magyar nemzeti emlékezet és

„tudathasadás tere”.7 Ekkor végezték ki itt – sok más szabadságharcossal együtt

– gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét az Újépületben. Az

épület lebontásáig az osztrák elnyomás szimbóluma maradt, 1894-ben Wekerle

Sándor ruházta rá a feladatot a Fővárosi Közmunkák Tanácsára. Batthyány sorsára

és az épületre később az örökmécses emlékeztetett, aminek jelentése és

szimbolikus töltöttsége a kommunista diktatúra időszakában is megmutatkozott.8

A tér azóta mozgásban van és változik, hogy a börtönt lebontották. Nemcsak a

fizikai, materiális és látható térben változik, hanem ezzel együtt párhuzamosan az

idő múlásával a szimbolikus tér is átesett egyfajta metamorfózison. Azonban a

kettő nem mindig arányosan módosul, hiszen a látképet egy ember nagyságú,

vagy annál kisebb szobor esetleges felbukkanása vagy eltűnése nem befolyásolja

jelentősen, de ezekben az aktusokban mindig társadalmi vagy politikai csoportok

érdekeinek és eszmerendszerének manifesztációja vagy eltűnése érhető tetten. A

tér épületeinek, szobrainak és emlékműveinek elemzésén keresztül betekintést

nyerhetünk a magyar nemzet történetébe, sorsfordító események mozaikjai

terülnek szét a szimbolikus térben és mint egy kirakós játék, együtt mutatják meg

a valóságot. De mi is a valóság? A trianoni traumatizáció következtében

elszaporodó, identitást nyújtó és historizáló szobrok és emlékművek üzenete,

mondanivalója árulja el az igazságot? Az egységet szimbolizálni akaró szakrális

helyek, mint például a Hazatérés Temploma? Az országot „felszabadító”

szovjetek által emelt és néhol máig a helyén álló emlékművek nyilatkoztatják ki

7 Elbe István: Szabadság tér az időben: esszé. Polisz, 17. évf. (2005) 11. szám. 15–18. 8 Prohászka László: Szoborhistóriák. Budapest, 2004. 81–82.; Siklóssy László: Hogyan épült Bu-

dapest? (1870–1930), Budapest, 1931. 266.; Elbe: Szabadság tér az időben: esszé, 15.


~ 59 ~

az abszolút igazságot? Egyértelmű, hogy külön-külön való értelmezése ezeknek

az alkotásoknak nem vezetne el teljes mértékben célunkhoz. A szimbolikus tér

ezekből tevődik össze és válik egységgé, de emellett folyamatos változáson megy

át, hiszen az emlékezet is folyamatosan alakul és formálódik. A Szabadság téren

megjelenő épületeken, szobrokon és emlékműveken kívül egyéb olyan

„adathordozókkal” is találkozunk, amelyek segítséget nyújtanak a tér és maga a

szovjet hősi emlékmű elemzésében. Hiszen nemcsak az épített környezet az, ami

meghatároz, hanem azok a képi források és szövegterek is, amelyek

összefüggésbe hozhatók a térrel, ezeknek az összessége alkotja a szimbolikus

teret.

A tér épületeit tekintve meg kell említeni az Osztrák-Magyar Monarchia

Bankjának épületét, amely később Magyar Nemzeti Bank lett és a Tőzsdepalotát,

amely később a Magyar Televíziónak adott otthont.9 1901-ben épült a későbbi

Munkaügyi Minisztérium, aminek a homlokzatára került díszítés is fontos, hiszen

ide került Kossuth Lajos első köztéri ábrázolása. Mivel nem számított szobornak,

így nem volt szükséges a hatóságoknak az engedélye.10 Vas István, elismert író

egy művében megemlíti az aradi vértanúkról elnevezett környező utcákat, de

véleménye szerint a tér a pénzvilághoz kapcsolódik inkább és funkciója még az

első világháború előtt kevésbé hozható összefüggésbe a nemzet sorsának

reprezentációjával, hiszen ekkor még csak az utcaelnevezések és az örökmécses

utalt a tér emlékezetben betöltött szerepére.11

Az első világháborút követően a Szabadság tér új arculatot kapott.

Nemcsak a magyar nemzet szabadságát jelképezte, hanem fokozatosan az ország

elveszített területei és a szétszakított nemzet felett érzett fájdalom és az akkor

tarthatatlannak tartott helyzet el nem fogadását is. Így vált a bele nem nyugvás

központi emlékterévé.12 A Horthy-kor propagandája igyekezett a revizionista

9 Ungváry Krisztián–Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában: titkos helyszínek, szim-

bolikus terek és emlékhelyek a fővárosban. Budapest, 2013. 21–26. 10 Prohászka: Szoborhistóriák, 82. 11 Vas István: Elvesztett otthonok. Budapest, 1957. 107–108. 12 Elbe: Szabadság tér az időben: esszé. 16.

Sárhegyi Tamás

~ 60 ~

törekvéseknek megfelelő szobrokat és emlékműveket állítani, amelyek éltették az

elcsatolt területek emlékezetét és az összetartozás tudatát. Így kerültek a térre

1921-ben az irredenta szobrok. A műkőből készült kompozíció négy részre

tagolódik, amelyek az elszakított országrészeket ábrázolják. Az Észak című

Kisfaludi Stróbl Zsigmond nevéhez köthető, aki politikai rendszerektől

függetlenül felkapott emlékműszobrász volt és készséggel állt az éppen aktuális

rezsim rendelkezésére. A mű a haldokló Hungáriát ábrázolja, akit kivont kardú

kuruc katona védelmez. A két főalakhoz közeledő fiúcska pedig az anyaországtól

elválasztott szlovák nemzetet szimbolizálta. Pásztor János alkotta meg a Kelet

című részt, amelyen Csaba királyfi volt látható, amint láncaitól éppen

megszabadítja a rabságban senyvedő Erdélyt. A Nyugat kompozíciót Sidló Ferenc

formázta meg a Hadúr képében, akinek lábainál egy fiú öleli a Szent Koronát és

a nyugati vármegyéket ábrázoló címerpajzsot. Az előző háromtól visszafogottabb

Szentgyörgyi István kompozíciója, amely a déli országrészt szimbolizálja. 1928-

ban emeltek egy új emlékművet, a Kismarty-Lechner Jenő által tervezett Ereklyés

Országzászlót az irredenta szobrok közvetlen közelébe. Mészkőből készült a

talapzata, amelynek fedőlapja észak felé mutatott és a homlokzatán a magyar

címer volt látható. A zászlórúd lábánál kitárt szárnyú bronz turul díszítette,

mellette pedig egy sisakos gyermekakt, buzogánnyal a kezében. Az Országzászló

meghatározó eleme pedig a csúcsdísze volt, ami egy esküre emelt kéz volt, melyet

Horthy Miklós kormányzó kezéről formázta Füredi Richárd. 13

1932. október 6-án az aradi vértanúk kivégzésének emléknapján Lord

Rothermere angol lord adományaként került a térre a Magyar Fájdalom szobra.

Ebben az emlékezeti kavalkádban emelték fel a szovjet hősi emlékművet az

ország áhított szabadságának terén.

13 Prohászka: Szoborhistóriák, 84.


~ 61 ~

A szovjet hősi emlékmű

Hivatalosan 1945. április 4-én az utolsó német katonai egységeket is

kiverték az országból, a Vörös Hadseregnek köszönhetően.14 Így ez a nap vált

később hivatalosan Magyarország felszabadításának napjává és ünnepelték az

egyik legjelentősebb állami ünnepként egészen 1989-ig.15 Az évente rendezett fő

állami ünnepségek és koszorúzások rendszerint a Szabadság téren zajlottak.

Ennek az első lépcsője volt a szovjet hősi emlékművek emeltetése szerte a

szovjetek által megszállt területeken, amelyek totemként, vagy jelzőoszlopként

magasodtak az ég felé, tetejükön ötágú csillaggal szerte Közép-Európában,

jelezve: itt a Szovjetunió harcolta ki a békét és a szabadságot, és szovjet hősök

estek el ezért a földért. Budapesten február második felétől gőzerővel kezdtek

neki neves szobrászaink, hogy három kijelölt budapesti térre a szovjet katonai

parancsnokságnak eleget téve elkészítsék az obeliszkeket.16 Egy február 22-én

kelt polgármesteri határozat rendelkezett emlékmű felállításáról a Szabadság

téren,17 a további felszabadítási emlékművekről pedig törvényben is

rendelkeztek.18 Ezzel párhuzamosan megkezdődött (több hónapos, éves folyamat)

azoknak a szobroknak és emlékműveknek az elbontása, amelyekkel az új politikai

ideológia nem kívánt azonosulni. Ilyenek voltak az Irredenta szobrok, az Ereklyés

Országzászló és a Bandholtz-szobor. Nem az Ereklyés Országzászló helyére,

hanem tőle nem messze emelték a szovjet hősi emlékművet, felhasználva az

14 A felszabadítás és megszállás kérdéskörével kapcsolatban: Ungváry Krisztián: Magyarország

szovjetizálásának kérdései. In: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi

magyar történelemről. Budapest, 2002. 279–308.; Rainer M. János: A magyarországi fordulatok

és a szovjet politika, 1944–48. In: Standeisky Éva (szerk.): A fordulat évei. Politika,

képzőművészet, építészet 1947–1949. Budapest, 1998. 17–44.; Völgyesi Zoltán: Az 1945 utáni

átmenet történelmi mítosza. Mediárium, 5. évf. (2011) 3. szám. 60–71. 15 1945-től rendelet szabályozza az ünnepet, majd 1950-től törvénybe is foglalják, azonban itt

érdemes Révai József 1947-es Szabad Népben megjelent cikkét megemlíteni, amikor is felveti,

hogy április 4-nek fontosabbnak kellene lennie, mint március 15-nek. Erről lásd Szabad Nép,

1947. április 6. 1. 16 Pótó János: Az emlékeztetés helyei: emlékművek és politika. Budapest, 2003. 112. 17 Pótó: Az emlékeztetés helyei, 112. 18 1945. IX. törvénycikk. Online elérhető: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8216

(Letöltés időpontja: 2015. május 30.)

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8216

Sárhegyi Tamás

~ 62 ~

Országzászló alapanyagát. Ez az újrahasznosító eljárás nem volt egyedülálló

ebben az időszakban,19 de a gyakorlati szempontokon túlmutat ennek az aktusnak

a szimbolikus értelmezése. Az ország egységét szimbolizáló Ereklyés

Országzászlót alkotó kövek most már a Szovjetunió hőseinek tisztelgő emlékmű

részeként funkcionáltak, ahogyan Magyarország sem szuverén állam a következő

évtizedekben.

Az emlékmű különlegessége más szovjet hősi emlékművekkel ellentétben

az, hogy majdnem eredeti állapotában fennmaradt a rendszerváltás után is. A

tervezője a Szabadság téren és a Gellért téren felállított obeliszkeknek Antal

Károly volt. Az emlékművek megépítését ugyan polgármesteri határozatok

rendelték el, szükséges volt a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság vezetése

alatt álló SZEB engedélyezése. Egyértelmű, hogy ezeknek az elkészítését nem

csak a szovjetek engedélyezték, hanem ők is rendelték meg, amelyeket később a

Polgármesteri Hivatallal fizettettek ki. Tehát a Szovjet Főparancsnokság

meghatározta, hogy milyen emlékművet, hogyan és hova szeretne állíttatni, majd

ezt az igényt továbbította a Polgármesteri Hivatalnak. Ez egy abszolút formális

körnek számított, tekintve, hogy a főváros beleegyezése nélkül is volt arra példa,

hogy megkezdték a munkálatokat, amellett, hogy a költségek természetesen a

Hivatalt terhelték.20

Egy szobor vagy tér azáltal válik emlékezeti hellyé, hogy az a (meg)em-

lékezés fizikai színterévé is válik. Nem csak a hétköznapok forgatagába olvadnak

be és az állandósság szoktatja hozzá a látványhoz a közösséget és vésődik be az

üzenet, hanem az ünnepek szakralizálják a teret és az állandóságból kiemelve egy

meghatározott eseményhez kötött szervezett események (ünnepek, ünnepségek,

felvonulások, koszorúzások, díszszemlék, tüntetések) azok az aktusok, amelyek

19 Lásd az Andrássy-szobrot, az Ereklyés Országzászlót. Pótó: Az emlékeztetés helyei, 66, 55–56.;

Szücs György: Ars memoriae, ars oblivendi. Emlékművek térben és időben In: Mikó Árpád–Sinkó

Katalin (szerk.): Történelem - Kép: Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyaror-

szágon. Budapest, 2000. 689–690. 20 Pótó: Az emlékeztetés helyei, 112–116.


~ 63 ~

egy emlékművet emlékezeti hellyé formálhatnak. De az ünnep tényén túl érdemes

megvizsgálni, hogy kik vettek részt ezen az ünnepségen? Kik mondtak beszédet,

és mit mondtak beszédükben? Hiszen a szimbolikus tér időtlen és összekapcso-

lódó egységei közt ezek az aktusok is alakító és formáló erővel bírnak. Árnyalnak,

konkretizálnak és megerősítenek. A szovjet hősi emlékművek az ország felszaba-

dítását voltak hivatottak jelképezni és a Vörös Hadsereg tevékenységének állítot-

tak emléket, ezzel elismerve, hogy az ország megszállás alatt volt, tehát fel kellett

szabadítani és köszönetet kellett mondani a felszabadítóknak (ezzel az elnevezés-

sel elfedve azt a tényt, hogy a Vörös Hadsereg tevékenysége is megszálló tevé-

kenység volt). Április 4. volt az a nap, amelyre datálták az utolsó német csapatok

kiűzését az országból,21 és ezt a napot a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

törvényerejű rendeletében 1950-ben nemzeti ünnepnappá nyilvánította.22 Már

1945-től folyamatosak az ünnepségek, koszorúzások és díszszemlék azokon a he-

lyeken, ahol felszabadítási emlékművek álltak. Ilyen legelőször a Gellért téri, Vi-

gadó téri és a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű is.23

Mind a három emlékművet 1945. május 1-jén avatták fel. A központi ün-

nepség a Szabadság téren zajlott,24 ennek pedig több oka is volt. 1) Ennek a térnek

voltak olyan adottságai, amelyek lehetővé tették egy nagyobb létszámú civil tö-

meggel és katonai díszszemlével, illetve koszorúzással egybekötött ünnepség

megszervezését. 2) Itt volt a székhelye az orosz V. kerületi parancsnokságnak a

Szabadság tér 3. szám alatt.25 3) Az USA Nagykövetség itt léte folyamatos konf-

liktusgóc volt, ami meghatározó volt a tér későbbi sorsában is. A központi ünnep-

ségen Malinovszkij marsall mondott ünnepi beszédet, őt követte Dálnoki Miklós

Béla miniszterelnök, Gyöngyösi János külügyminiszter, Faragho Gábor közellá-

21 Gosztonyi Péter: Budapest lángokban, 1944–1945. Debrecen, 1998. 169. 22 Erre az 1949. évi XX. törvény 20. § 5. pontja értelmében volt lehetősége. 23 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) XXVI–A–14. MTI kőnyomatos hírek:

Kül- és belpolitikai kiadás, 1945. május 1. kedd. 24 MNL OL XXVI–A–14. 25 Budapest Főváros Levéltára (BFL) 1409. j. 1.

Sárhegyi Tamás

~ 64 ~

tási miniszter, Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, Ries István a Buda-

pesti Nemzeti Bizottság képviselője, Tildy Zoltán köztársasági elnök, dr. Csorba

János polgármester.26

Április 4-én minden évben a hivatalos nemzeti ünnepé nyilvánítás előtt is

jelentős ünnepségeket szerveztek. Az első évfordulón több helyen is: a Szabad-

ság, Vigadó és Gellért téren, a Ludovika-kertben és a Városligetben. Tildy Zoltán

köztársasági elnök beszédében azt mondta, hogy: „A Szovjetuniónak köszönhet-

jük, hogy népünk elindulhatott a szabadság útján”. Talán ez a megállapítás ké-

sőbb szerénynek is tűnhetett Rajk Lászlóhoz képest, aki beszédében az egy évvel

azelőtt lezajlott ostromot és a Vörös Hadsereg tevékenységét, továbbá az emlék-

műveket a következő szavakkal illette: „Ezek az emlékművek szerte Európában

nemcsak a szovjet nép hősi küzdelmét és csodálatos győzelmét örökítik, hanem

hirdetik a sztalini, békét is, a nemzetek egymás iránti megértését, a dolgozó népek

szabad, független együttműködését”.27 Szvidirov altábornagy pedig abbéli jókí-

vánságát fejezte ki, hogy: „Növekedjék hatalmassá a magyar demokrácia”.28

Rajk beszédének további részeiben pedig kijelentette: Április 4-ike új történelmi

fejlődés kezdetét is jelenti nemzetünk életében. […] Emlékeztessen bennünket e

nap arra is, hogy népünknek soha sem szabad megalkudnia, kíméletlen eréllyel

kell vívnia harcát a múlt felszámolásáért”.29 Rajk László ebben a pár mondatban

fogalmazta meg a Magyar Kommunista Párt később hivatalos bevett történetpo-

litikáját, a múlthoz való viszonyát és hozzáállását, amit tökéletesen reprezentáltak

az égbe magasodó obeliszkek és azok tetején a „ragyogó”, „fényes” „messze vi-

lágító” aranycsillagok szerte Budapesten és az országban. Itt találkozik egy idő-

ben a tárgy (az emlékmű) és a szöveg (Rajk beszéde). Ő maga mondja ki, hogy

26 MNL OL XXVI–A–14. 27 Szabad Nép. 1946. április 6. 1. 28 Uo. 29 Uo.


~ 65 ~

„kíméletlen eréllyel kell vívnia harcát a múlt felszámolásáért”.30 Az első évfor-

duló április 4-i ünnep- és megemlékezés sorozatát megörökítette egy korabeli hír-

adófelvétel is, amelyben az elhangzottak tökéletes párhuzamban vannak a Szabad

Nép vonatkozó cikkeivel.31 A következő évben 1947. április 4-én Révai József a

párt első számú ideológusa mondott beszédet, amelyben érdekes párhuzamot

vont. „Húsvét van: a feltámadás ünnepe. És a magyar felszabadulás ünnepe”.32

Talán ezt a mondatot olvasva nem hat túlzásnak a szakralizálás kifejezés, ha a

Szabadság téri szovjet hősi emlékműről beszélünk. Ahogyan minden politikai

ideológia, vagy vallás felhasználja és beépíti múltjának meghatározó elemeit, úgy

a pártideológia is kénytelen volt olykor élni ilyen párhuzamokkal, mint az ország

szovjet felszabadítása és Jézus Krisztus feltámadása.33

A felirat kérdése

Rajk László fentebb idézett beszéde a történelemről és múltról kapcsolatba

hozható az emlékmű feliratával, annak fordításával és lehetséges értelmezésével.

A hősi emlékművel kapcsolatban átfogó kutatással Pótó János rendelkezik,34 bár

kutatásai során figyelme csupán az emlékmű egyik legszembetűnőbb pontjára

nem terjedt ki: a feliratára. Munkájában írja: „Az emlékműre – minden szovjet

hősi emlékműre – Sztálin szavait vésték: Örök dicsőség a hazánk szabadságáért

és függetlenségéért vívott harcokban elesett hősöknek.” A felirat szövegét a

szerző a Szabadság folyóirat 1946. február 12-i számából idézi.35 Ha az emlékmű

30 Uo. 31 MAFIRT Krónika, 1946. április. Online elérhető:

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6128 (Letöltés időpontja: 2015. május 31.) 32 Szabad Nép. 1947. április 6. 1. 33 Az ünnepekkel kapcsolatban: Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában: Magyaror-

szág és a szovjetrendszer (1945–1990). Budapest, 2014. 160–165.; Kovács Teréz:

Paraszttalanítás Magyarországon. In: Bögre Zsuzsanna–Keszei András–Ö. Kovács József

(szerk.): Az identitások korlátai: Traumák, tabusítások, tapasztalattörténetek a II. világháború

kezdetétől. Budapest, 2012. 140–141. 34 Pótó: Az emlékeztetés helyei, 112–117. 35 Uo. 290.

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6128

Sárhegyi Tamás

~ 66 ~

jelenlegi állapotát nézzük, akkor pedig a feliratról ezt tudhatjuk meg: „elől és há-

tul „1945”, „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek” és ugyanaz oroszul cirill

betűkkel”.36

Ha azonban megvizsgáljuk a fellelhető képi forrásokat, akkor egészen

mással találhatjuk szembe magunkat. Először is a szerző egy, a Magyar Nemzeti

Múzeum Fotótárából származó képet illesztett munkájába, mint illusztráció, ami

kiváló felvétel az emlékmű feliratáról. Továbbá kivehető még az 1956-os rongá-

lásokról készített képeken is a gázpisztollyal leszedett felirat szövege:37

„Вечная слава героям павшим в боях за свободу и независимость

советского союза!”

Latin betűs átírással pedig:

„Vechnaja slava gerojam pavshim v bojah za svobodu i nezavisimost'

sovetskogo sojuza!”

A magyar fordítás pedig, ami nem egyezik meg a Pótó János könyvében

feltüntetettel:

„Örök hála a hősöknek, akik abban a csatában estek el, melyet a Szovjet-

unió szabadságáért és függetlenségéért vívtak.”

Felmerül a kérdés, hogy vajon a Szabadság című folyóiratban megjelenő

téves fordítás a nyelvtudás hiányára utal, vagy pedig egy tudatos félrefordítás,

amely illeszkedik a Párt emlékezetpolitikájába? Véleményem szerint inkább az

utóbbi, hiszen ez a szembetűnő és erőteljes eufemizmus arra irányult, hogy elte-

relje arról a tényről a figyelmet, hogy a Szovjetunió megszálló csapatai nem vol-

tak, és nem is akarták magukat dicsőséges felszabadító képében feltüntetni (lásd:

Magyarország Bevételéért Emlékérem), ez inkább a magyar kommunisták legiti-

mációs törekvéseinek volt egy kulcsmomentuma. Azonban ironikus a sors, hiszen

1952-ben pont az emlékművel szembeni épületben létesítették az orosz tanárok

36 https://www.kozterkep.hu/~/2733/. (Letöltés időpontja: 2015. május 31.) 37 Szabadság tér, szovjet hősi emlékmű, jelképek eltávolítása. Fortepan-fotó (39789 - Nagy Gyula).

Online elérhető: http://www.fortepan.hu/_photo/display/39789.jpg/ (Letöltés időpontja: 2015. ja-

nuár 06.)

https://www.kozterkep.hu/~/2733/

http://www.fortepan.hu/_photo/display/39789.jpg/


~ 67 ~

képzésére a Lenin Intézetet.38 Tehát a felirat szem előtt volt és könnyedén le is

volt fordítható, jelentése pedig egyértelműen provokatív és nem a felszabadító

jelentéstartamot helyezi előtérbe. Fontosnak tartom ezt kihangsúlyozni, ugyanis a

felirata egyértelműen befolyásolhatja egy szobor vagy emlékmű jelentőségét, és

emlékezeti helyként való megítélését. A felirat újraértelmezésével és felhasználá-

sával úgy gondolom, hogy maga az emlékmű jelentése is módosul. Jobban bele

tud simulni a diktatúra emlékezetpolitikai koncepciójába és árnyaltabbá teszi a tér

átalakulását és szimbolikus jelentését. Másrészről még inkább indokolja azt a

szimbolikus aktust, hogy a Sztálin-szobor mellett a szovjet hősi emlékműre is ki-

vetült tettekben a közgondolkodás haragja és ez a megrongálásában öltött testet,

amelyről korabeli fotók is tanúskodnak.39

A szovjet hősi emlékmű 1956 után

Az 1956-os forradalmat követően, miután a Sztálin-szobor eltűnt helyéről,

új helyet kellett kijelölni az év legjelentősebb ünnepeire. Igaz ugyan, hogy a Sza-

badság téri szovjet hősi emlékművet is megrongálták, mégis a következő években

rendszerint itt tartották meg az április 4-i díszszemlével és koszorúzásokkal egy-

bekötött megemlékezéseket, amelyeken az MSZMP vezető politikusai és olykor

igen jelentős, a Szovjetuniót képviselő vezetők is részt vettek. A politikai rítuso-

kat és a szobordöntés fogalmát vizsgálva is megállapítható, hogy maga a rongálás

még nem jelentett akkora szimbolikus töltetet és nem volt olyan jelentéstartama,

hogy a megrongált tárgyat később úgymond „hanyagolni” kelljen az ünnepi kel-

lékek eszköztárából. Ahogyan 1945-ben, úgy tizenegy évvel később is a szovjet

csapatok felszabadították a magyar népet, csak most nem az elnyomó „fasiszta

38 Ungváry–Tabajdi: Budapest a diktatúrák árnyékában, 23. 39 A rongálással kapcsolatban, mint enyhébb politikai rítus lásd: Sinkó Katalin: A politika rítusai:

emlékműállítás, szobordöntés. In: György Péter–Turai Hedvig (szerk.): A művészet katonái: Sztá-

linizmus és kultúra. Budapest, 1992. 67–68.

Sárhegyi Tamás

~ 68 ~

hordát” űzték ki, hanem a magyar társadalmat szabadították meg az ellenforrada-

lom borzalmaitól. Így maradhattak meg a szovjet hősi emlékművek Budapesten

és szerte az országban. Hiszen továbbra is a magyar nép (tehát a rendszert fenn-

tartó párt) tartozott hálával a szovjet hősöknek. Az obeliszk tetejéről az újonnan

kitűzött zászlót könnyedén ki lehetett cserélni a levert csillagra és a kőről lefeszí-

tett felirat helye is épp eléggé látszódik ahhoz, hogy az előző szöveget, azaz Sztá-

lin szavait könnyedén visszahelyezzék az emlékműre. 1956 után az emlékmű egy-

értelműen a szovjet elnyomás és az áhított nemzeti függetlenség problematikus

viszonyát is érintette.

A forradalmat követő első Felszabadulás napja nyilvánvalóan egy fontos

lépés volt a párt megingott hatalmi legitimációjának megerősítésében. A koszo-

rúzási ünnepséget a Szabadság téren tartották a helyreállított emlékmű előtt. „A

budapesti Szabadság téri emlékmű körül, amelyet az ellenforradalmi csoportok

okozta rombolásokból az évforduló tiszteletére helyreállítottak, több ezer fővárosi

dolgozó gyűlt össze a zászlókkal övezett téren”.40 Az április 4-i ünnepségek rendre

itt zajlottak és a koreográfia is évről-évre a megszokott ritmusban zajlott, talán

csak egy-két pártfunkcionárius tűnhetett el időközben a politikai palettáról, így a

hivatalos ünnepségekről is. Rendszerint Kádár János volt jelen, az MSZMP Intéző

Bizottságának tagjai, miniszterek és egyéb kommunista országok kulturális kül-

döttségei. A koszorúzás után elhangzott az Internacionálé, majd a díszőrség me-

netével zárultak az események. 1958-ban is a helyszínek és az ünnepség menete

a megszokott volt, azzal a nagy különbséggel, hogy a koszorúzási ünnepségen, a

párton és az odarendelt dolgozók tömegein kívül részt vett az SZKP KB első tit-

kára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Nyikita Szergejevics Hruscsov

is. Valószínűleg az ő jelenlétének tudható be, hogy április 3-án tartották előreho-

zottan a megemlékezést, később más, „praktikus” szempontok is érvényesülhet-

tek. Kapóra jött, hogy már az ünnepnapon megjelenő napilap különleges kiadása

40 Népszabadság. 1957. április 6. 1.


~ 69 ~

is beszámolhatott a lezajlott rendkívüli koszorúzásról.41 Az akkori politikai kör-

nyezet és a magyar-szovjet kapcsolatok minőségéről ad egyfajta látleletet, hogy

két évvel 1956 után, korántsem a megszokott módon a Szovjetunió első embere

látogat el a Felszabadulás napján hazánkba. Azonban ez a hely vizsgálatának és

emlékezeti aspektusának szempontjából sem elhanyagolható tény. Ezzel a tér és

a hely eddigi beágyazott jelentésrétege még inkább konkretizálódik és árnyal-

tabbá válik. A forradalmi események után a hatalomnak egyre égetőbb szüksége

volt arra, hogy a szovjetek folyamatos jelenlétét és a már-már rendszeresnek ne-

vezhető „segítségét” (1945, 1956) megköszönjék és a nép szemében elfogadha-

tóvá tegyék. Ennek az elfogadásnak és a hálának vált a színterévé a Szabadság tér

és a szovjet hősi emlékmű egészen a rendszerváltásig. A téren minden évben ko-

szorúzási ünnepség zajlott, egy megszokott és jól bevált rendszer szerint. Azon-

ban jól látszik a rendszer emlékezetpolitikájának, legitimációs célkitűzéseinek

módosulása, hogy a fő ünnepségeket hol és kikkel rendezték meg. Hruscsov 1964-

ben is Budapestre látogatott, azonban nem a Szabadság téri koszorúzási ünnepsé-

gen vett részt, hanem a magyar hősi emlékműnél megrendezetten.42 Tehát az

előző látogatásától eltérően az ünnep nem csak a szovjetek „felszabadító tevé-

kenységét” emelte ki és hangsúlyozta, hanem sokkal inkább magát a „felszabadu-

lás” tényét. Ez a célokban megmutatkozó módosítás azt is jelenti, hogy az eddigi

törekvések sikeresek voltak a Párt részéről. Érdekes módon a Szabadság tér a dik-

tatúra időszakában is kedvelt ábrázolási témája a képeslapoknak, de itt általában

előtérben már nem a tér áll, hanem maga az emlékmű, esetlegesen olyan beállí-

tásban, hogy látszódjon a Parlament épületének kupolája.43

41 Népszabadság. 1958. április 4. 6. 42 Népszabadság. 1964. április 4. 2. 43 Erre jó példa a szerencsi Zempléni Múzeumból származó képeslap-fotó beállítása.

Online elérhető: http://postcards.arcanum.hu/hu/view/front/113435/?zoom=1&lat=-

1676&lon=1039&layers=B,

illetve http://postcards.arcanum.hu/hu/view/front/113437/?zoom=2&lat=-

1058&lon=1655&layers=B (Letöltés időpontja: 2015. május 31.)

http://postcards.arcanum.hu/hu/view/front/113435/?zoom=1&lat=-1676&lon=1039&layers=B




Sárhegyi Tamás

~ 70 ~

Az emlékmű ügye a rendszerváltás után

Az emlékmű a 2000-es évek elején került újra a figyelem középpontjába,

amikor is ideiglenesen lebontották, hogy ne akadályozza az alatta épülő mélyga-

rázs munkálatait. Ez egy láncreakciót indított el, ugyanis az emlékmű azért volt

hivatalosan védelem alatt, mert az oda temetett szovjet katonák miatt katonai sír-

nak minősült, így eltávolítása kegyeleti szempontokkal ütközött volna. Azonban

az exhumált maradványok nem kerültek vissza eredeti helyükre, hanem a Rákos-

keresztúri köztemetőben helyezték el azokat. Így megkérdőjeleződött a szovjet

hősi emlékmű szerepe és visszaállításának szükségessége. A visszaállítás után

tüntetések és rongálások sorozata kezdődött és húzódott el egészen 2000-től

2006-ig. Emellett évente felmerül az emlékmű eltávolításának ügye, sőt folyama-

tosan történnek kisebb rongálások is.44 Felmerül a kérdés, hogy a szovjet hősi

emlékmű mit képviselt a rendszerváltás előtt és után? Mint emlékezeti hely rend-

kívül sokoldalú, túlzsúfolt és mozgalmas, tekintve az elhelyezkedését és a tér me-

tamorfózisát. Hiszen miután nem funkcionált hadisírként, már csak egy „egy-

szerű” emlékmű maradt funkció nélkül, de mivel az eltávolítása nem történt meg45

és a több évente felélénkülő tüntetési és rongálási hullám felhívja az emlékműre

a figyelmet, egy folyamatosan alakuló, komplex jelentéstartammal felruházva azt.

Egyes csoportoknak jelentheti a múlttal való szembehelyezkedést, a szovjet rend-

szer megtagadását és az emlékek eltörlésének igényét. Ugyanakkor a rendszervál-

tás politikai fordulatával a hely jelentése is tehetett egy fordulatot, hiszen a szovjet

„felszabadító hősök” tevékenységének kérdése tabutémának számított 1989 előtt,

44 Süle Tamara: A kitüntetett tér: Jogi, politikai és szimbolikus küzdelmek a budapesti Szabadság

téri szovjet emlékmű körül. In: Új forrás, 43. évf. (2011) 6. szám. 31–34., Zétényi Zsolt: A Sza-

badság téri szovjet hősi emlékmű ügye 2006-ban: Jogi és politológiai szakvélemény. Budapest,

2006. 21–36. Online elérhető: http://www.nemzetijogvedo.hu/sajtotaj/

Szabadsag_teri_tanulmany.doc/ (Letöltés időpontja: 2014. május 31.) 45 Más szovjet hősi emlékművek sorsával kapcsolatban lásd: Boros Géza: Emlék/Mű, Budapest,

2001. 61–66.


~ 71 ~

a hősök áldozatos „felszabadító” tevékenységét ma már tényeket ismerve értékel-

hetjük másként is, ahogyan ez az újraértelmezés el is indult a rendszerváltozás

után, kiterjedve az egész rendszerre és a diktatúra negyven évére.

Összegzés

A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű 1945 májusától, tehát felavatásától

kezdve igen jelentős szerepet töltött be a Párt hatalmi legitimációjában. Ezt mu-

tatja a tér közösségi használata az évről-évre megrendezett ünnepségeken és ko-

szorúzásokon. Ahogyan a felirat elemzéséből is világosan látszik, az emlékmű és

szerepe szorosan kapcsolódik a felszabadulás és megszállás kérdésköréhez, a

szovjet-magyar kapcsolatok természetéhez és a kommunista párt ebből eredő em-

lékezetpolitikájához. A tér 1956 után talán még fontosabbá válik, hiszen tizenegy

év után a kommunista rezsim megingott pozícióit csak a szovjet tankok tudták

biztosítani, így válhatott a tér és az emlékmű méginkább a hála és köszönet he-

lyévé. Az emlékezetben betöltött szerepét tekintve éles cezúra a rendszerváltás,

miután az emlékmű fennállása és funkciója erőteljesen megkérdőjeleződik, de ha-

disír mivolta miatt nem volt eltávolítható más emlékművekkel és szobrokkal

egyetemben. Miután ez a funkciója megszűnt sem távolították el a Szabadság tér-

ről és ezáltal jelentős társadalmi feszültségeket gerjesztett a 2000-es évektől a mai

napig. A szovjet hősi emlékmű közel sem az emlékeztetés egy színtere, sokkal

inkább a felejtetésé. Ugyanúgy, ahogyan a Szabadság tér sem a nemzet függet-

lenségét és önállóságát szimbolizálja – hiába az eufemisztikus elnevezés – inkább

ironikusan reprezentálja a magyar nemzet traumatizált és elfojtott emlékezetét.

Ennek a szimbolikus térnek az egyik fő attribútuma a szovjet hősi emlékmű,

amely győzelmi totemoszlopként magasodik a főváros szívében. Ezzel nem csak

a magyar traumatikus múltat szimbolizálja, hanem összetettségével, értékelésé-

nek sokféleségével és fennállásával egy mintapéldánya is a magyar emlékezeti

helyeknek.

Sárhegyi Tamás

~ 72 ~

Summary

The subject of my essay is the soviet heroic monument and memory of

Szabadság square which includes the monitoring of the symbolic square and the

analysis of the monument and the square through theoretical frame of memory

study. The aim of the essay is to introduce the issue of the soviet heroic monument

and liberation feast in the collective memory and to introduce the analysis of the

soviet heroic monument as a ‘site of memory ’ (Lieu du memoire). During my

research, I was looking for the answer whether or not the monument can be

interpreted as a piece of mosaic of a conscious to-be-forgotten policy correlate

with the right translation and interpretation of the original Russian inscription.

Furthermore, if this existed once, how it shows up in the analysed sources and

through these at the collective memory level. What kind of steps and tools did this

generated metamorphosis have? As a result of my research I can answer these-

based on sources- questions and I might be able to tone the view of the monument

and the Szabadság square.

A balassagyarmati csehszlovákellenes harc emlékezete – Mire is emlékezünk?

~ 73 ~

zép Szilárd

A balassagyarmati csehszlovákellenes harc emlékezete – Mire is em-

lékezünk?

mikor a már de facto nem létező Osztrák-Magyar Monarchia 1918. nov-

ember 3-án Padovában megkötötte az első világháborús vereséget tulaj-

donképpen elismerő fegyverszünetet, akkor senki sem gondolt arra, hogy Ma-

gyarországnak még 1920. januárjában sem lesznek végleges határai, amelyek pe-

dig 1920. június 4-én születtek, azok majdnem minden racionalitáson túlmentek.

Ehhez az állapothoz nagyban hozzájárult Linder Béla, aki alig pár napig

volt honvédelmi miniszter, de ez idő alatt sokat tett nevének és tetteinek negatív

megítéléséért. Kijelentette, hogy „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát

nem akarok látni!”136Ellenben voltak olyanok, akik nem így gondolkodtak, s

fegyvert ragadtak, ha a haza védelmére volt szükség.

1919. januárjában Balassagyarmat lakói szálltak szembe az inváziós cseh-

szlovák haderővel szemben. A várost azonban ez a feladat nem érte felkészület-

lenül. 1918. októberében itt is megalakult a Nemzeti Tanács, amely többek között

felállította a nemzetőrséget. Ezen felül a városi fosztogatások mellett, a Felvidék-

ről ideérkező menekültáradattal is törődni kellett.137 Ahogyan Gere arról a továb-

biakban beszámolt, hogy már ekkor rémhírek keringtek a városban az esetleges

csehszlovák támadásról, amelyeket a Nemzeti Tanács december 8-i falragaszai

cáfolni igyekeztek: „Városunk lakosságának nyugalmát ok nélkül veszélyeztetik a

hírek, hogy a csehszlovák csapatok városunk megszállására közelednek. Ezek a

136Siklós András: Magyarország 1918–1919 - Események, képek, dokumentumok. Budapest, 1978.

123. 137 Gere József: A Szárnyaskerék katonái. Hogyan lett Balassagyarmat a legbátrabb város? Bu-

dapest, 2002. 34–35.

S

A

Szép Szilárd

~ 74 ~

hírek teljesen alaptalanok.”138Ez a kísérlet nem járt sikerrel, a pletykák erősebb-

nek bizonyultak a város lakossága körében. S alig másfél hónappal később a tá-

madásis megérkezett.

Ezt megelőzően azonban felbukkant a város és környéke életében egy fi-

atal, a világháborút is megjárt tiszt, bizonyos Vizy Zsigmond, akinek a harcok

során fontos szerepe volt. Vizy folyamatosan toborzott a környéken, de hiába, így

állami segítségért folyamadott, ám a Rákóczy Istvánnal folytatott vitája odáig fa-

jult, hogy nem kapták meg a kért segítséget.

Közben Vix (Gere a Vyx írásmódot alkalmazza, de én maradok a köznapi hasz-

nálatnál139) 1918. december 24-én átadta a magyar miniszterelnöknek a 626/S el-

nevezésű jegyzékét.140

Ilyen körülmények mellett a lakosság és a maréknyi haderő szállt szembe

az intervenciós csapatokkal. A várost azonban később érte támadás, mint ahogyan

az ellenséges haderő átlépte az Ipoly folyót. Rákóczy kormánybiztos 1919. január

9-én kelt hirdetményében megerősíti, hogy „a csehek Visk felől átjöttek az Ipoly

folyón, tehát Ipolyságon141 túl lépték a demarkációs vonalat.”142 Január 15-én az

ipolysági vasútállomás és Drégelypalánk is elesett, míg Balassagyarmatra egy

negyvenöt, egyes kutatások szerint ötven, megint mások szerint nyolcvanfős143

különítmény vonult be, s a legfontosabb közigazgatási és infrastrukturális egysé-

geket elfoglalták. A megszállók azt a metódust alkalmazták ekkor, amit bármely

más felvidéki város elfoglalása esetén, és amelyet éppen a szintén aznap megszállt

Litke, Nógrádszakál, Őrhalom, Rapp és Szécsény települések esetében is használ-

tak. A hadi esemény azonban egyértelműen megsértette azt a rendet, melyet a

138 Gere: A Szárnyaskerék katonái, 37. 139 Gere: A Szárnyaskerék katonái, 38. 140 Az un. „karácsonyi Vix-jegyzék” lényege, hogy a Felvidéket kiürítendő övezetté nyilvánította,

nagyjából a mai szlovák-magyar államhatárral megegyező vonalig. 141 Ma Šahy. 142 Hausel Sándor–Tóth Tamás–Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. Balassagyarmat története

írásban és képekben. Balassagyarmat, 2002. 219. 143 Kanyó Tibor: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere. In: Honis-

mereti Híradó, 20. évf. (1998) 1–2. sz. 95.


~ 75 ~

demarkációs vonalakkal a Vix jegyzék meghatározott, annak ellenére, hogy kül-

döttség már előző este várta a megszállókat, hogy megkíméljék a polgári lakos-

ságot.144A város elöljáróságának tájékoztatása nyomán a magyar kormány pa-

nasszal élt a francia tisztnél a támadás miatt, aki ígéretet tett a helyzet felszámo-

lására. A jelenlévő magyar csapatok, távozni kényszerültek a városból és a nem-

zetőrséget lefegyverezték. A megszállók azonban nem tudtak minden fegyvert

begyűjteni. A helybéliek nagyszámú fegyverhez jutottak annak köszönhetően,

hogy itt is voltak katonaszökevények és a frontról ide érkezők is, akik fegyverei-

ket már nem akarták a vesztes háború ereklyéjeként megőrizni. Fontos megje-

gyeznünk azt, hogy a támadás nem érhette váratlanul sem a várost, sem a kor-

mányt, mert dr. Bazovszky Lajos zsupán már 1918 decemberében tájékoztatta a

Nemzeti Tanácsot arról, hogy Csehszlovákia meg fogja szállni a várost és kör-

nyékét.145

Bazovszky január 25-én ismét megérkezett Balassagyarmatra, de ezúttal

azzal a céllal, hogy átvegye Nógrád megye közigazgatási vezetését.146A csehszlo-

vák politikai és katonai lépések kiváltották a csalódott köztisztviselő és vasutasok

szervezkedését, majd két nappal később a vármegyeházán tartott közgyűlés során

Pongrácz György, Nógrád vármegye főjegyzője kezet szorított Such István moz-

donyvezetővel, amellyel felülírták a konzervatívok és a szociáldemokraták kö-

zötti ellentéteket.. Január 28-án a Magyarnándorba visszahúzódni kényszerült

Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf táborába megérkezett a vasutas küldöttség. Vizy

számára ez a felkérés valószínűleg a revans lehetősége is volt, hiszen Drégelypa-

lánk cseh megszállásakor nem csak azt kellett eltűrnie magyar tiszt létére, hogy

akadályozzák a belépését, mondván „Nógrád megyei katonaságnak Hont várme-

gye területén ellenállási joga nincs”, hanem azt is, hogy az ottani elöljárók kül-

döttsége várja a csehek bevonulását Szondy egykori hősiességének helyére. Visz-

szatérve a küldöttséghez,a küldetés sikerrel járt, hiszen január 29-én hajnalban

144 Kanyó: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere, 95. 145 Gere: A Szárnyaskerék katonái, 39. 146 Ekkoriban a vármegye székhelye Balassagyarmat volt.

Szép Szilárd

~ 76 ~

Vizy és Bajatz megindította támadását Balassagyarmat ellen a vasutasok támoga-

tásával.

Mivel a tanulmány témája nem maga a hadi események tárgyalása, ezért a

lényegre szorítkozva, Bajatz támadása (mely az a három részre oszlott támadók

egyik szárnya volt) következtében ismét magyar ellenőrzés alá került az Ipoly

kishídja, a vasútállomás, és ráadásként meghalt Augustin Lauka147, a megszálló

sereg főhadnagya. A város azonban nem szabadult fel ilyen könnyen. A

magyarnándori seregek is súlyos veszteségeket szenvedtek, s egy időre vissza is

vonultak Szügy, majd támaszpontjuk, Magyarnándor felé. Ennek az volt az oka,

hogy Bajatz a laktanyába küldött egy cseh vasutast azért, hogy a cseheket meg-

adásra szólítsa fel. Azok ki is tették a fehér zászlót, de az óvatlanul futó magyar

katonákat ekkor sortűz tizedelte meg a lovagiasság minden szabályát megszegve.

Estére azonban ismét magyar fennhatóság alá került Balassagyarmat, miután

Lauka halála visszavonulásra késztette a csehszlovák haderőt.148 A sikerhez nagy-

ban hozzájárult Huszár Aladár másodfőjegyző és városparancsnok, aki részt vett

a városi polgárság megszervezésében. A lakosság egy része a temető környékén

járőrözött, s tűz alá vett egy Losonc149 felől érkező cseh vonatot, míg a másik

részük tulajdonképpen átverte a csehszlovák haderőt, mely ekkor még a laktanyá-

ban volt. Azzal, hogy a környező épületekből tüzeltek, elhitették a csehszlová-

kokkal, hogy a már visszavonult magyar hadsereg még a városban van. Délután

két órára megérkezett Böhm Vilmos honvédelmi miniszter parancsára Kattauer

Rudolf vezetésével, az iglói géppuskás tanfolyam egysége. Beavatkozásuk ered-

ményeként 78 hadifoglyot ejtettek. Erre a hírre Drégelypalánkról a Pálmay Ernő

vezette egység is támadásba lendült.150 Pálmay azért indult innen (a történelem

147 Magyar történelmi munkákban sokszor a Lauka Gusztáv formát alkalmazzák. 148 Tarján M Tamás: A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat. In: Rubicon. Online elér-

hető: http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1919_januar_29_a_legbatrabb_va-

ros_kiuzi_a_cseh_megszallokat/. (Letöltés időpontja: 2013. november 29. ) 149 Ma Lučenec, mely Balassagyarmat testvérvárosa. 150 Hausel–Tóth–Tyekvicska: Civitas Fortissima, 224.

http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1919_januar_29_a_legbatrabb_varos_kiuzi_a_cseh_megszallokat/

http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1919_januar_29_a_legbatrabb_varos_kiuzi_a_cseh_megszallokat/


~ 77 ~

furcsa kiszámíthatatlansága!), mert csapatait vissza kellett vonnia Léváról151

Párkánynána152a cseh megszállás miatt. A város így szabadult fel.

Miért volt fontos Balassagyarmat?

Amikor az első világháború véget ért, akkor tulajdonképpen még nem lé-

tezett olyan államalakulat, hogy Csehszlovákia, de még a „Cseh-Tót Köztársa-

ság153” sem. Tulajdonképpen ide vezethetjük vissza a problémát. „A szlovák

nyelvterület középső és keleti részein és a rutén nyelvterületen nem voltak nyugat–

keleti vasútvonalak, illetőleg, ami volt az délebbre, magyar nyelvterületen feküdt.

(…) Szlovákia 1919 előtt sem mint állam, sem mint tartomány, vagy valamilyen

közigazgatási egység nem létezett. Tehát minden előzmény nélkül teljesen új ál-

lamhatárt kellett kreálni. Ehhez ismét csak a meglévő vasúthálózatot vették mint-

egy ’öntőformának’. (…) ezek nélkül sem a Losonctól északkeletre eső vonalak,

sem a Kassától keletre eső terület, valamint Kárpátalja vasútvonalai szlovák

nyelvterületen nem függöttek volna össze a csehszlovák törzshálózattal.”154Az ál-

lamalapításra vonatkozó tényt erősíti meg egy francia külügyminisztériumi tanul-

mány ebből az időből, miszerint „Szlovákia nem egyéb, mint egy mítosz (!):

Észak-Magyarország szlovák törzsei sosem alkottak államot: típusuk sem egysé-

ges, faluról falura változnak. (…) Az igazán szlováklakta területet a Garam vona-

láig korlátozhatjuk, az ettől keletre fekvő területeken ugyanis mindig csak kisebb-

ségek éltek. Liptó, Zólyom, Trencsén hegyes vidéki a valóban szlovák földek. (…)

Az általunk meghúzott etnográfiai vonal sehol sem érinti a Dunát, (…) Pozsonyt

sem, amelynek üzemeiben dolgoznak ugyan szlovák munkások és amelynek piaca

odavonzza a környék szlovák parasztjait, de ahol 42 németre és 40 magyarra,

151 Ma Levice. 152 Ma Nána. 153 Reiter László: Hirdesse e márvány… Balassagyarmat emléktábláinak története. Balassagyar-

mat, 1998. 33. 154 Kanyó Tibor: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere, 90.

Szép Szilárd

~ 78 ~

mindössze 14 szlovák jut. Pozsony nem szlovák főváros.”155 A város másik stra-

tégiai fontossága, hogy előretolt éknek számíthat az Ipoly folyó „magyar” olda-

lán. Ráadásul nem Balassagyarmat volt igazán kiemelkedő, hanem a meghódí-

tandó, sokszor emlegetett Vác-Miskolc vonal, illetve a térkép alapján az a terület,

„melyen a helységnevek az Aszód-hatvani vasútvonalig tótul voltak feltüntetve és

még Gyöngyösnek is tót neve volt”.156Ha Csehszlovákia a fent említett vonalat

megszerzi, akkor Magyarországon még válságosabb lett volna a helyzet, ugyanis

ez, az egyetlen jelentősebb megmaradt szénlelőhely, Salgótarján is elveszett volna

(ahol egyébként az iglói géppuskások verték le a bolsevik vezetők által kirobban-

tott felkelést), ami a lakosság ellátását is nehezítette volna. Egyes kalandorok ek-

kor a Palóc Köztársaság kikiáltásának lehetőségét mérlegelték.157

Emlékezés a korai években

A Szabó Lőrinc által később Tündérvárosnak nevezett Balassagyarmat,

mely gyermekkora kedves helyszíne volt, ekkor az általa írt Tücsökzene 73. ré-

szének (Tutajon) első sorára hasonlított: „Új áradás, most túl az Ipolyon. – /Kifo-

gott ajtó volt a tutajom,/ ág az evezőm. A hepehupás/ legelőn, mint átlátszó, óriás/

fénytó, állt a víz.” Csak akkoriban a városban a víz nem átlátszó volt, hanem vö-

rös, vérvörös, hiszen magyar, cseh és szlovák ifjak, idősek, katonák, civilek vére

áztatta Balassagyarmat köveit. A felszabadulás ünnepe mellett özvegyek, árvák,

szülők siratták szeretteiket.

Az 1922. november 29-én leleplezett 1919. január 29-i emléktábla, mely

akkor és most is a Városháza Madách utca felőli oldalán van, felsorolja az utókor

155 Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918–1920. Budapest, 1983. 57–58. 156 Dr. K.: A balassagyarmati cseh kiverés. in: Ladányi Miksa (szerk): Nógrád és Hont vármegye.

Budapest, 1934. 157 Hausel–Tóth–Tyekvicska: Civitas Fortissima, 220–221.


~ 79 ~

számára az itt meghalt tíz magyar áldozat nevét.158 A négy katonáét, Nagy Józse-

fét (szakaszvezető), Dancsok Ferencét (tizedes), Virág Lajosét (őrvezető), Czakó

Balázsét (katona); a városi lakosokét, Vancsó József, Havaj József, Hrubecz Már-

ton, Weisz Sándor polgárokét; illetve a két vasutasét, Petrovics Józsefét159 és Ró-

zsa Andrásét. Az avatáson többek között Horthy Miklós kormányzó is részt vett,

aki így adta meg Huszár Aladárnak a felavatási engedélyt a helyszínen felállított

díszsátorból: „Akiről e tábla szólni fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szeret-

ték a hazájukat, és hősök voltak, mert hazaszeretetükkel életüket is feláldoz-

ták.”160

Egy kicsit előre ugorva, a tábla későbbi sorsáról ejtenék néhány szót.

1942-ig minden évfordulóról megemlékeztek a helyiek, majd a világháború miatt

ezt elhanyagolták. 1945-ben a tábla lekerült a helyéről, s Kanyó Tibor írásából

kiderül, hogy Kamarás József szerint 1948-ban Szkladán Ágoston kommunista

főispán megfordíttatta.1611990-ben a Gyarmati Napló írja meg, hogy a tábla nem

az eredeti (valójában csak meg volt fordítva). 1991. novemberében megfordítot-

ták, s a korábban elveszett turult is pótolták 1994. január 14-én.162

A vasutasokról az emlékezet akkor elevenen élt a városban, mivel 1931.

június 7-én leleplezték a balassagyarmati MÁV állomáson az 1919. január 29-i

vasutas emléktáblát, mely 1944. december 9-én elpusztult. Az avatáson megjelent

József Ferenc főherceg és dr. Láng Lajos MÁV üzletigazgató is.163

Érdemes arról is megemlékeznünk, hogy hogyan reagált a helyi sajtó a

harcokra és a sikerre.

Huszár Aladár cikke már február másodikán megjelent a Nógrádi Hírlap-

ban. Az ilyenkor fennkölt mondatok Huszár megemlékezéséből sem maradhattak

ki. Az illusztráció kedvéért idéznék néhány gondolatot a teljesség igénye nélkül.

158 Reiter: Hirdesse e márvány, 33. 159 Uo. 34. Itt megjegyzi, hogy Petrovics nevét elírták, mivel az emlékművön András szerepel a

József helyett. 160 Reiter: Hirdesse e márvány, 33. 161 Kanyó: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere, 83. 162 Reiter: Hirdesse e márvány, 34. 163 Uo. 51.

Szép Szilárd

~ 80 ~

„A letiport, az agyonrugdosott és agyonsanyargatott magyar nemzet végre életjelt

ad, (…) a hiénák, akik hullaszagra gyülekeztek, megborzadva veszik észre, hogy

élő testbe vájták fogukat. (…) Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának,

hogy itt a társadalom minden rétege összeforrott a hazaszeretetben. (…) a magyar

vasutas nemcsak dolgozni, de meg is tud halni a hazáért, örök dicsőség legyen

ezért nékik.”164 Emellett tisztelettel emlékezett meg az elhunyt Laukáról, aki vé-

leménye szerint bár ellenség volt, de emberséges.

Szintén ebben a lapban jelent meg két héttel később a hősökről szóló meg-

emlékezés, melyet február 10-én rendeztek. A cikk szerzője idézi Rákóczy István

beszédét, aki kiemelte, hogy „letettük a fegyvert, mert mi békét akartunk terem-

teni, (…) A magyar ember nyugodt méltóságával vártuk a békét, (…)”,„a közszel-

lem növelte hazaszeretet olvasztott egybe mindannyiunkat akkor, amikor a válsá-

gos órákban a cselekedet és köteles gondolkodás terén mindannyian együtt vol-

tunk”.165Ebből a beszédből kitűnik, hogy az események a mindenkori belpolitika

felett álltak, áthidaltak minden társadalmi törésvonalat.

Az az év május 8-án megjelent Nógrádi Vörös Újság írása már nem szű-

kölködik a proletár jelző használatával. „Balassagyarmat akkori felszabadítása s

azután az egész város hónapokig tartó szabad élete tisztán a proletárság ér-

deme.”166

1920. január 18-án a balassagyarmati nagyközség képviselőtestülete hatá-

rozatot hozott, melyben a következő kitételt tették. „Elrendeli a képviselőtestület,

és az utódoknak is meghagyja, hogy minden év január hó 29-én hazafias ünnep

rendeztessék, ennek teljesítését a mindenkori városi vezetősége bízza.”167

164 Barthó Zsuzsanna–Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés”

korának forrásai és irodalma. Balassagyarmat, 2000. 187. 165 Uo. 196. 166 Uo. 290. 167 Uo. 293.


~ 81 ~

A Nógrádi Hírlap 1929. február 3-án megjelent cikkével szeretnék meg-

emlékezni arról, hogyan is telt a jubileumi 10.év. A január 29-i nagy hideg elle-

nére délután öt órakor a városi lakosság nagy számban megjelent a megemléke-

zésen. A cikk tudósítása szerint a házakra kitették a nemzeti színű lobogót, majd

délelőtt istentiszteletet tartottak a város összes templomában. Délután a hősök

emlékét jelző táblát és a városházát kivilágították. Az ünnepi beszédet Sulacsik

Zoltán168 mondta, aki megemlékezett az itteni események viszonylagos elfeledett-

ségéről, de a harc részleteiről nem beszélt, mert mint mondta „alig egy fél esz-

tendő óta tudok január 29-éről”, s elszomorodva emlékezett meg szülővárosa,

Komárom ebbéli szerencsétlenségéről. A beszéd után a Balassagyarmati Dalegy-

let elénekelte a Nem! Nem! Soha! című dalt, majd Szentpétery Béla elszavalta az

általa írott Bosszúra születtünk című verset, s végül a Dalegylet elénekelte a Hi-

szekegyet.169

Arra most a megadott keretek miatt a tanulmány nem tér ki, hogy milyen

volt 1930-ban Rákóczy István és 1931-ben az iglói géppuskások megítélése, mi-

vel erről is lehet olvasni Barthó és Tyekvicska sokszor idézett művében.

A kommunista kor emlékezete

Arról már beszéltünk, hogy az 1919. január 29-én felavatott emléktáblá-

nak milyen hányattatott sorsa volt, de mi történt más dolgokkal. Mivel sem az

MDP-nek, sem az MSZMP-nek a politikusai nem állhattak sem az internaciona-

lizmus, sem a lokálpatriotizmus pártjára egyértelműen, ezért inkább hagyták a

dolgokat a saját medrükben folyni. Tehát hagyták az esemény lassú elfelejtődését.

Azért, hogy ne keveredjenek konfliktusba egyik féllel szemben se, azt állították,

hogy az ún. „második cseh kiverés” volt a történelemben a fontosabb. Erről fen-

tebb már esett szó, amikor a csehszlovák hadsereg kóvári támadását említettük

168 Sulacsik 1933-ban írta meg az egyik első, az eseményről szóló munkát A balassagyarmati

csehkiverés története címmel. 169 Uo. 305–307.

Szép Szilárd

~ 82 ~

más összefüggésben. Valószínűleg azért tartották ezt fontosabbnak, mert erre nem

„tette rá a kezét” a Horthy-rendszer városi lakossága, s nem lehetett a januári ese-

ményekhez fogható nagyságú nacionalizmust társítani az eseményeknek, hiszen

itt volt „áruló” is, mégpedig a helyi Róth révén. Egész májusban zajlottak a harcok

a Balassagyarmat-Szécsény-Nógrádszakal-Fülek vonalon, amelyet végül a

Stromfeld Aurél vezette Vörös Hadsereg északi hadjárata fejezett be.

Emellett kiemelték azt is, hogy a „cseh megszállás imperialista terület-

foglalás volt és semmiképpen nem helyeselhető, de éppen úgy el kell ítélnünk azt

a magatartást, ahogy a cseh megszállásból egyes polgári politikusok tőkét igye-

keztek kovácsolni az ellenforradalmi rendszerben”.170 Ennek ellent mond, hogy a

fentebb már idézett újságcikkek szerint a KMP volt az, amely igyekezett a „pro-

letariátus teljes győzelmének” beállítani az eseményeket. A Civitas Fortissima

rangot, bár a város több személyes kapcsolaton át is megpróbálta elérni, de ebben

sem a balassagyarmati országgyűlési képviselőből belügyminiszterré lett

Scitovszky Béla, sem a szintén helybéli Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár

nem tudott segíteni.171

E sok negatív tény után nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy az

1919. január 29. elnevezésű 120x80 cm-es műkő emléktáblát, mely ma a Palóc

Múzeum raktárában sínylődik 1969. március 20-án avatták fel a MÁV forgalmi

irodájának külső, déli részén. 1994-ig itt hirdette, hogy„a balassagyarmati vas-

utasok hazafias lelkesedéssel/ hősi elszántsággal harcoltak/ a magyar köztársa-

ság védelmében/ a cseh ellenforradalmi csapatokkal szemben”.172 1994-ben a

szöveg maradt, de márványtáblán, mivel ekkor lecserélték azt ünnepélyesen, több

magas rangú magyar és szlovák politikai és tudományos képviselő, a Rózsa család

leszármazottjai és sokan mások jelenlétében.173

170 Kanyó: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere, 84. 171 Uo. 83. 172 Reiter: Hirdesse e márvány, 99. 173 Uo. 129.


~ 83 ~

Az 1978-ban megalakult Honismereti Kör próbálkozott meg akkoriban

először azzal, hogy növelje a lakosság tudását ebben a témában. 1985. januárjában

a balassagyarmati tanács egyik befolyásos vezetőjét, Fábián Jánosnét felkereste

Rózsa András lánya, Margit, aki Fábiánné emlékezete szerint „szégyen-gyalá-

zat”-nak titulálta azt, hogy a város nem törődik hőseivel. Az 1985-ös évfordulón

délután kettőkor kíváncsi szemek tanúskodása mellett megkoszorúzták a táblát, s

1990-ig így emlékeztek.174

A rendszerváltást követően

1990-től kezdve nem csak a Honismereti Kör, hanem a frissen megalakult

Civitas Fortissima kör is kitart az esemény emlékezetének ápolása mellett.

A települési önkormányzat 7/1998.(III. 11.) számú rendeletében határo-

zott a következőkről. Január 29-e városi ünnepnap, a közintézményeket kötelező

a Magyar Köztársaság és a város zászlajával díszíteni. A közoktatási intézmé-

nyekben tanítás nélkül kell munkanapot tartani (általában ekkor a diákság a városi

megemlékezéseken vesz részt) s a helyi tantervbe fel kell venni az események

ismertetését (általában történelem érettségi szóbeli tételeknél előkerül). Meghív-

ják mind a Cseh, mind a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövetét. A helyi

szokásjognak megfelelően a város a „CIVITAS FORTISSIMA” nevet hasz-

nálja.175

A településen 2011. január 28-án Matúz Gábor filmrendező javaslatára

megnyílt a Civitas Fortissima Múzeum a Madách Imre Filmszínházban. Az el-

képzelések alapján a végleges épület Huszár Aladár egykori villájában kerül ki-

alakításra.176 A Huszár-villában 2015. január 29-én rendezkedett be a Múzeum.

174 Kanyó: Az 1919. január 29-i balassagyarmati események nemzetközi háttere, 84. 175 7/1998-as rendelet. Online elérhető:http://www.balassagyarmat.hu/hun/rendeletek.html. (Le-

töltés időpontja: 2013. november 29.) 176 Civitas Fortissima Múzeum nyílik, 2011. január 27. Online elér-

hető:http://www.nport.hu/nograd/kultura/civitas-fortissima-muzeum-nyilik-356730. (Letöltés

időpontja: 2013. november 29.)

http://www.balassagyarmat.hu/hun/rendeletek.html

http://www.nport.hu/nograd/kultura/civitas-fortissima-muzeum-nyilik-356730

Szép Szilárd

~ 84 ~

Matúz az alábbiakkal indokolta a múzeum létrehozását. „Szép lassan megérlelő-

dött bennem a gondolat, vajon miért ne lehetne létrehozni egyet, ráadásul egy

olyan múzeumot, amely esetleg nem csupán a korabeli gyarmati harcokat mutatja

be, hanem felhívja a figyelmet más, ugyancsak abban a korszakban zajló hon-

mentő kísérletekre, még akkor is, ha azok kevésbé voltak sikeresek, mint a balas-

sagyarmatiak kezdeményezése.”177Szintén Matúz nevéhez fűződik A legbátrabb

város című város leforgatása.

Az idők folyamán több, az eseménnyel és a résztvevőivel foglalkozó hon-

lap is létrejött. A média megjelenés azonban nem zárul le ennyivel.

A politika azonban a médiában történő megjelenést befolyása alá tudta

vonni, legalábbis, ha a zenei oldalt nézzük. A Kárpátia nemzeti rockegyüttes

2009-ben komponálta a Civitas Fortissima nevet viselő dalt. Azért írok itt a poli-

tika befolyásáról, mert erre az időszakra tehető a Jobbik megerősödése és az ilyen

„nacionalista jellegű” kérdések nagyobb nyilvános megjelenése.178

Emellett a városban rendszeressé váltak az ünnepi megemlékezések, teret

neveztek el a Civitas Fortissimáról, szobrot is állítottak az események emlékeze-

tére és utcát neveztek el Vizy Zsigmondról is.

Összegzés

Mint minden történelmi képződmény esetében, legyen az egy személy,

esemény, paktum, folyamat a történelem és a politika mindig megtalálja arra a

módot, hogy ha kell, akkor pálfordulásokkal, de magáévá tegye az eseményeket.

A kollektív emlékezet ki- és átalakításának a legjobb eszköze mindenkor a művé-

177Gyarapodik a Civitas Fortissima Múzeum, 2011. november 10. Online elér-

hető:http://www.nport.hu/nograd/kozelet/gyarapodik-a-civitas-muzeum-411182. (Letöltés idő-

pontja: 2013. november 29.) 178 A dalszöveg megtalálható online: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/50445/karpatia-

/civitas-fortissima-zeneszoveg.html. (Letöltés időpontja: 2013. november 29.).

http://www.nport.hu/nograd/kozelet/gyarapodik-a-civitas-muzeum-411182

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/50445/karpatia-/civitas-fortissima-zeneszoveg.html

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/50445/karpatia-/civitas-fortissima-zeneszoveg.html


~ 85 ~

szet volt, legyen az zene, szobrászat, festészet vagy bármi más. Minden kormány-

zat, testület a maga szemléletét kívánja továbbadni mindazoknak, akik akkor nem

éltek, s elmondások alapján tudhatnak a dolgokról. Történelemkönyvek, tanulmá-

nyok, fotók és filmek mind-mind a szerző, és a mögötte állók megrendelését szol-

gálják.

Mintahogyan az Olvasó láthatja, ennek, a XX. századi egri ostromnak is

nevezhető eseménynek már kisebb olvasóteremnyi irodalma van, de talán emlé-

kezetpolitikailag nem vetették még tüzetesebb vizsgálatok alá. Munkám valószí-

nűleg a helyi kutatók számára adna kivetni találót, hogy miért nem erre és erre a

forrásra támaszkodtam, de azt gondolom, hogy nem lehet standard irodalmat fel-

állítani egyetlen ilyen jellegű dolgozat számára sem, hiszen fontos az, hogy a

szerző hogyan tudja (és akarja) a forrásokat osztályozni.

S a végére egy elgondolkodtató tényt szeretnék közölni. 2005-ben, Urbán

Árpád, későbbi posztumusz díszpolgár (2005-ben, vadászbalesetben hunyt el),

akkori szocialista képviselő javaslatára179elfogadták a 2005. évi XXXIX. Tör-

vényt, mely a „Civitas Fortissima” – Balassagyarmat, a legbátrabb városról címet

viseli.

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az

1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása

előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja:

1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát

örök emlékezetül törvénybe iktatja.

2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város”

(„Civitas Fortissima”) címet adományozza.

3. § Balassagyarmat város címere a „Civitas Fortissima” jelszóval egészül

ki.

179 MTI: Eltemették Urbán Árpádot, 2005. december 3. Online elérhető: http://in-

dex.hu/belfold/hirek/245693/. (Letöltés időpontja: 2013. november 29.)

http://index.hu/belfold/hirek/245693/

http://index.hu/belfold/hirek/245693/

Szép Szilárd

~ 86 ~

4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.”180

Mi lehetett a célja az MSZP vezetésének? Visszatérni a KMP általi me-

derbe? Gesztust gyakorolni az MSZMP által megsértettekkel szemben? Bo-

csánatkérés ez a 2004-es népszavazás után? Ezek a kérdések egy másik elem-

zés témájául szolgálhatnak majd.

180 Net.Jogtar.hu: 2005. évi XXXIX. Törvény, 2005. június 4. Online elérhető:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500039.TV. (Letöltés időpontja: 2013. nov-

ember 29.)

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500039.TV


~ 87 ~

Summary

As with all historical formations, whether it be a person, event, Pact, the

process of history and politics will always find a way out, if need be contradic-

tions, but embrace the events. The transformation of collective memory in and out

at all times been the best means of art, be it music, sculpture, painting or anything

else. All you want to pass all those government bodies in its approach, who did

not make it, they may know things based on anecdotal. Balassagyarmat was one

of the new border town between Hungary and Czechslovakia after the WWI. In

January of 1919 Balassagyarmat was occupied by the Czechslovak army, because

the town is one of the main station of the Northern Hungary’s railway. Citizens

of Balassagyarmat with the remainders of Hungarian army revolted and libertated

Balassagyarmat and the surrounding villages.

This text is about the battle of Balassagyarmat in 1919 against

Czechslovak army. This text has three main parts. In these three part I compare

the battle’s memory in Balassagyarmat to various periods. In the first I write about

the Horthy era’s memory. This era is very important beacaus the witness of battle

wrote about this event. The civic officials, Huszár and Rákóczy, wrote about the

Hungarian nation, whilst the communists wrote about proletarians.

The second era is the communist Hungary. The main problem was the

internationalist attitude of MDP and MSZMP. Under the Rákosi era and before

1968 there wasn’t official memory of the bottle. After 1968, the Kádár regime

made an official program about this event. The main reason was the Hungarian

invasion in Czechslovakia. After it, the civil organizations wanted to make public

commemoration.

After the end of communism the town’s situation changed. In 1998, the

town’s self-government manifested the event’s importance in public education

and the unofficial town’s name CIVITAS FORTISSIMA (The Bravest City). The

Szép Szilárd

~ 88 ~

Hungarian Parliament acceted it in 2005. In this part I write about the Civitas

Fortissima Museum.

Az „ISIS” felemelkedése. A takfīrizmus erejének multidiszciplináris vizsgálata

~ 89 ~

odor István

Az „ISIS” felemelkedése: A takfīrizmus erejének multidiszciplináris

vizsgálata

Prológus

drámai hatást kiváltó, erőszakkal övezett „ISIS” megjelenése Irak, majd

Szíria földjén sokkolta a világot, jelentős méretű nemzetközi figyelmet

nem is feltétlenül a „kalifátus” kihirdetése vont magával, hanem az augusztusban

nyilvánosságra kerülő jazidik ellen (is) alkalmazott terrorjuk.1 Számos helyen a

1 Iraq: Daesh (ISIS) killed 500 Yazidis, buried some alive including women and children. Syrian

Free Press, Online elérhető: https://syrianfreepress.wordpress.com/2014/08/11/iraq-daesh-isis-

killed-500-yazidis-buried-some-alive-including-women-and-children. (Letöltés időpontja: 2014.

október 24.) Az „ISIS” előretörése elől menekülő jazidik, a Szindzsár-hegy ormai között próbálták

meghúzni magukat, viszont a helyszín, melytől a biztonságot várták, sokuk halálát is eredmé-

nyezte, az alapvető élelem- és vízellátás hiányában, amelyet az USA-légifolyosó által próbált biz-

tosítani, minimális eredménnyel. Vö. Hundreds of Yazidi minority women taken captive by ISIS

in Iraq. RT, 2014. augusztus 08. Online elérhető: http://rt.com/news/179104-captive-yazidi-

women-iraq/. (Letöltés időpontja: 2014. október 24.) A Szindzsár-hegységben rekedt jazidik ellen

indított támadásról lásd: http://xn--keletfnyei-g7a.hu/joomla30/index.php/videok/szindzsar-he-

gyi-jazidik. (Letöltés időpontja: 2014. október 24.) A jazidik Irak északi részein, Szíria és Török-

ország délkeleti felén, továbbá a Kaukázus területén szétszórtan élnek. Társadalomtörténeti kon-

textusban való vizsgálatukról, hogy hogyan integrálódtak a brit mandátum fennhatósága alatti Irak

rendszerébe, remek leírást ad: Fuccaro, Nelida: The Other Kurds: Yazidis in Colonial Iraq

(Library of Modern Middle East Studies, 14). I. B. Tauris, London, 1999. Eredetmítoszaik ősi

perzsa gyökerekig nyúlnak vissza, ezért konstatálható az, hogy egyes kutatók a „jazidi” elnevezést

az óperzsa, „yazata” szóból vezetik le, ami megközelítőlegesen annyit jelent, hogy „isteni lény”

(divine being), ugyanakkor viszonylag elfogadott a konszenzus arról, hogy etimológiailag Yazid

b. Moʿāwiya nevéből kell levezetni a jazidi elnevezést. Az egyik legszakrálisabb forrásuk a Kitāb

al-jilwah, azaz a „Kinyilatkoztatás könyve”, amelyet az egyik legnagyobb tisztelettel övezett jazidi

szenthez, Šeiḫ 'Adî nevéhez kötik. Részleteiben: Joseph, Isya: Devil Worship. The Sacred Books

and Tradition of the Yezidiz. NuVision Publications, LLC, 2007. 26–43. Színes (szinkretista)

hitviláguk okán, megítélésük igencsak viszontagságos, egyes interpretációk, az „Ördög imádói-

ként” definiálják őket. Erről lásd: Bittner, Maximilian: Die Heiligen Bücher der Jeziden oder

Teufelsanbeter (Kurdisch und Arabisch), Denkschriften der kaiserlichen Akademie der

Wissenschaften in Wien. Vienna, 1913. A jazidik hitéről kiváló vallástörténeti elemzést ad:

Asatrian, Garnik S.–Arakelova: The Religion of the Peacock Angel: The Yezidis and Their Spirit

World. Routledge. New York, 2014.

F

A

https://syrianfreepress.wordpress.com/2014/08/11/iraq-daesh-isis-killed-500-yazidis-buried-some-alive-including-women-and-children

https://syrianfreepress.wordpress.com/2014/08/11/iraq-daesh-isis-killed-500-yazidis-buried-some-alive-including-women-and-children

http://rt.com/news/179104-captive-yazidi-women-iraq/

http://rt.com/news/179104-captive-yazidi-women-iraq/

http://keletfényei.hu/joomla30/index.php/videok/szindzsar-hegyi-jazidik

http://keletfényei.hu/joomla30/index.php/videok/szindzsar-hegyi-jazidik

Fodor István

~ 90 ~

médiában, a hihetetlenséggel övezett megnyilvánulás lett az általános megközelí-

tés, amelyet tovább erősített az a következmény, hogy milyen nagy vonzerővel

bír ez az erőszakos szervezet a fiatalság szimpátiájában.2 Dolgozatom fókuszában

alapvető fontossággal bír, s gyakorlatilag annak a gerincét is adja, hogy az iszlám

teológiai és vallástudományi szakirodalmának és forrásainak tükrében hűen be-

mutassam és érzékeltessem azt, hogy ennek a szervezetnek semmilyen köze sincs

az iszlám valójához. Annak egy szélsőségesen félreértelmezett módozatára hivat-

koznak, de ez a hivatkozás nem más, mint az iszlám megcsúfolása, egy hit nevé-

ben való mészárszék „kreálása”, amelyben mindenki ellenség, aki az ideológiával

nem azonosul. Állásfoglalásom szerint az „ISIS” öndefiniálását nem lehet az isz-

lámmal azonosítani. Ennek nyilvánvaló példázata a ǧihād (dzsihád) értelmezése,

hiszen egy teljes mértékkel radikális torzítás és gyakorlat, amit a dzsihád nevében

tesznek. Mindenképp fontos, hogy tisztázzam a dzsihád valós tartalmát, a gyakor-

lati megjelenésének alternatíváit, még hogyha a „kisebb dzsihádról” is légyen szó,

ahol is, bizonyos korlátozások és feltételek mellett engedélyezett a fegyverfogás.

Az iszlám szakszövegekben igen nagy az irodalma a dzsihád-értelmezéseknek a

vallási attitűd vonzásában, ahogy a háborús jognak és sarokpontjainak is. Ezért

szisztematikusan tartózkodom attól, hogy a pusztán erőszakra épülő szervezet le-

írására a „dzsihádista/dzsihád mozgalom” avagy „iszlám állam” titulusokat alkal-

mazzam. A média előszeretettel és tévesen teszi ezt, ezáltal sztereotip toposzokat

2 Avidan Milevsky pszichológus vizsgálatának keretén belül megállapította, hogy semmi újdonság

nincs abban, hogy a fiatalok viszonylag széles körben nyitottak, vagy azzá lehet őket tenni a szél-

sőséges eszmék iránt. Hogyha fellapozzuk történelmünk lapjait, akkor többször is tapasztalhatjuk,

hogy fiatalemberek is részt vállaltak különféle ideológiák küzdelmében, ezt az 1212-es „gyermek

keresztes háborútól” kezdve (ahol szintúgy a hitre való hivatkozás alapján történt a toborzás!),

avagy a Hitler nevéhez kötődő Hitlerjugend esetében is. A kamaszok formálódó identitása igen-

csak befolyásolható, a szellemi idealizmus fokozott méretű, a reális döntéshozás képessége még

fejletlen, amit csak erősít az „egyedivé” válás igénye, amely számos esetben indukálhat tragikus

következményeket. Ennek lehetünk tanúi Szíriába és Irakba utazó fiatalok esetében is. Milevsky,

Avidan: Why Are Teens Joining ISIS? The World Post, 2014. szeptember 08. Online elérhető:

http://www.huffingtonpost.com/avidan-milevsky/why-are-teens-joining-isi_b_5773668.html.

(Letöltés időpontja: 2014. október 25.)

http://www.huffingtonpost.com/avidan-milevsky/why-are-teens-joining-isi_b_5773668.html


~ 91 ~

gyárt, és teljesen helytelen „értelmezést” alakít ki.3 Célom, hogy lehetőségeim

fényében ezeket egyaránt felvonultassam, és ezáltal egyértelművé tegyem, hogy

az „ISIS” gyakorlatilag az iszlám hitének imposztora, az iszlám törvényeinek és

szokásának nyílt megszegője.4 Ezzel párhuzamosan prezentálni kívánnám a

3 Elemeiben téves ama nyugati megközelítés, hogy a szükséges tudományos ismeretek nélkül,

különféle „címzéseket” ragasszanak az iszlámmal kapcsolatosan bárkire vagy bármire. Az isme-

retek hiányában, dezinformációk, téves értelmezések és súlyos torzítások generálód(hat)nak, ame-

lyet csak súlyosbít, hogy a médián keresztül általánossá válnak ezek a torzítások. Ugyanezt a hely-

telen megközelítést konstatálhattuk az „arab tavasz” eseményeinek relációjában is, lásd: Fodor

István: Az iszlám politikaelmélete az arab tavasz tükrében. In: Gulyás Martin (szerk.): Studia

Vincentiana, Szent Vince Szakkollégium Válogatott Tanulmányok. Piliscsaba, 1/2014. 31–32. A

felszínes megközelítéseket már csak azért is kifejezetten fontos szelektálni és gyakorlatilag figyel-

men kívül hagyni, mivel ezáltal lehet levonni azt az érdemi konklúziót, hogy ténylegesen az-e az,

aki önmagát (légyen az személy, vagy szervezet) az iszlám nevében definiálva, és annak zászlaja

alatt hajt végre különféle erőszakos – terrorcselekedeteket, mint a jelen dolgozatunk fókuszában

álló „ISIS” is. A neves jogtudós és teológus, Muḥammad Ṭāhir al-Qādrī szavaival élve: „Az

extremista interpretációk deviánsak, az iszlám igaz tanításaitól, amelyek a békét és a türelmet

hangsúlyozzák.” A témában készült interjú online elérhetősége: Terrorism has no place in Islam.

http://www.fatwaonterrorism.com/terrorism-has-no-place-in-islam/. (Letöltés időpontja: 2014.

október 25.) A nevezett tudósnak a közelmúltban megjelent egy könyve arról, hogy az iszlámban

nincs helye a terrornak: Fatwa on Terrorism and Suicide Bombings. Minhaj-ul-Quran Internatio-

nal (UK). London, 2010. A jogtudós széleskörű teológiai ismereteinek a formába öntése ez a

könyv, amelyben számtalan elsődleges forrásra hivatkozva részletezi a terrorizmus, öngyilkosság,

erőszakos dzsihád, és az emberrablás tilalmát és számtalan félreértelmezést, különféle politikai

érdekek érvényesítése érdekében. 4 Korán-használatom során az Okváth Csaba által szerkesztett: „A Kegyes Korán értelmi és tar-

talmi fordítása magyar nyelvre” c. változatot alkalmazom, mely „A Fahd Király nevét viselő, a

Kegyes Korán nyomtatására alapított, Komplexum” gondozásában lett kiadva. 4:76: „Azok, akik

hisznek Allah útján harcolnak. És azok, akik hitetlenkednek Aṭ-Tāġūt útján harcolnak. Harcoljatok

a sátán támogatói ellen!” Egy vers azok közül, melyek az alantas szándékú torzítások áldozatai

szoktak lenni. A ṭāġūt az Ördög egyik szinonimája, amely a „határok áthágását” (cross the limit)

is jelenti, mint mikor a folyó kilép a medréből, s özönvíz, áradat jön létre. S mint ahogy a folyó,

az ember is átlépi határait, kereteit, amikor saját materiális érdekei szerint cselekedik, azért hogy

még több javat birtokoljon, mint amennyi tisztességes keretek között járna neki. Az iszlám ezt

határozza meg úgy, mint „ṭāġūt útján való harcot”, amely teljesen ellentétes az „Isten útján való

küzdelemmel”, hiszen az utóbbi egy olyan rendért folyó küzdelem, melyben nem az egyén, hanem

Isten akaratáért folyik a küzdelem. A ṭāġūt az egész emberi életet végigkíséri, folyamatosan jelen

van, melyet az embernek fel kell ismernie, és küzdenie kell ellene, hogy Isten útján tudjon ma-

radni. Ezért az iszlámban számos kötöttség és meghatározás van azzal kapcsolatban is, hogy mikor

lehet dzsihádot hirdetni, és hogy ki az, aki ezen joggal fel van ruházva. Számos körülménynek

teljesülnie kell a deklarációt megelőzően, ráadásul az azt kihirdető személynek is igen mély és

átfogó ismeretekkel kell rendelkeznie az iszlám hadi/vallásjog ismereteit illetően. Azok a szepa-

ratista, radikális csoportosulások, akik saját, önkényes és alantas érdekeik feljogosítása érdekében,

viszont a szükséges körülményeik és ismeretek (jus ad bellum) hiányában hirdetnek dzsihádot,

nem lehet hivatalosnak tekinteni, mivel nincsen jogosultságuk hozzá (így az „ISIS” avagy az Al-

Kaida esetében is). Ráadásul a dzsihád alkalmazása, mely elsődlegesen defenzív tartalmú, akár

közösségi, akár egyéni terminológia szerint is, számtalan korlátozást és határt állít fel azzal kap-

csolatban, hogy mily tettek a megengedettek a dzsihád viselése során! Bassiouni, M. Cherif:

http://www.fatwaonterrorism.com/terrorism-has-no-place-in-islam/

Fodor István

~ 92 ~

muszlim világ szellemi vezetőinek határozott és nyílt jelleggel való teljes elutasító

megnyilvánulását a szervezet identitásával és erőszakos cselekedeteivel kapcso-

latban. Dolgozatomban mindvégig idézőjelben fogom használni a szervezettel

kapcsolatos elnevezéseket, légyen az akár az „ISIS/IS/ISIL/ISI/Daʿesh”5 megkö-

zelítésben, ezáltal is reprezentálva azt, hogy az ilyen elnevezések a valós iszlám

állam/kalifátus dimenziójában teljes mértékkel hiteltelenek, elfogadhatatlanok és

nem is lehet realitásként értelmezni őket.

Munkám másik fő szegmensét képezi, hogy az „ISIS” létrejöttének, kiala-

kulásának az előzményeit, a lokális és nagyhatalmi politika, valamint ideológia-

történeti analizálását is górcső alá vegyem. A folyamat körülményeinek ismerete

elengedhetetlen fontossággal bír, mivel csak azok meglétével tudjuk megérteni,

hogy ez a radikális szervezet hogyan tudott ilyen gyorsasággal és elsöprő lendü-

lettel előrelépni a történelem színpadára, annak igen véres darabjaként. A dolgo-

Evolving Approaches to Jihad: From Self-defence to Revolutionary and Regime-Change Political

Violence. 8 Chicago J Int'l L, 2007. 5 A Daʿesh (arabul: Dāʻish) megnevezés Európában, és en bloc a nyugati világban nem igazán

ismert és alkalmazott a szervezett leírására, de ahogy a francia arabisták is már rámutattak, a

Közel-Keleten általánosan használt az „ISIS” szinonimájaként: Proust, Raphaël: L'Etat islamique

ou Daesh, le nom des djihadistes n'est pas neutre. L'Opinion, 2014. szeptember15. Online elér-

hető: http://www.lopinion.fr/15-septembre-2014/l-etat-islamique-daesh-nom-djihadistes-n-est-

pas-neutre-16324. (Letöltés időpontja: 2014. október 25.) A mozaikszó jelentése: ad-Dawlah al-

Islāmīyah fīl-ʻIraq wa ash-Shām, azaz „levantai és iraki iszlám állam”, aminek a jelenlegi használt

módozata az „IS”, azaz „Iszlám Állam”. Egyébiránt a francia politika retorikájában komoly (és

jogos) vitát gerjesztett az, hogy melyik elnevezés a megfelelő. Ezzel kapcsolatban megemlítendő

a francia diplomáciát vezető, Laurent Fabius érvelése, aki megfogalmazta, hogy szemantikailag

megközelítve a Daʿesh (franciául: Daech) mozaikszót kell alkalmazni, és nem az „Iszlám Álla-

mot” („État islamique”), ezáltal elkerülve azt, hogy az iszlámmal/muszlimokkal való azonosítást,

keverést generáljunk. Idézem: „Le groupe terroriste dont il s'agit n'est pas un État… De la même

façon, je recommande de ne pas utiliser l'expression „État islamique”, car cela occasionne une

confusion entre l'islam, l'islamisme, et les musulmans. Il s'agit de ce que les Arabes appellent

„Daech”, et que j'appellerai pour ma part „les égorgeurs de Daech”!»” A francia recepcióról,

illetve a szervezetet leíró megfelelő névhasználati disputáról: Licourt, Julien: L' embarras des

Occidentaux pour nommer l'État islamique. Le Figaro, 2014. augusztus 12.

Online elérhető: http://www.lefigaro.fr/international/2014/09/12/01003-

20140912ARTFIG00286-l-embarras-des-occidentaux-pour-nommer-l-etat-islamique.php. (Le-

töltés időpontja: 2014. október 25.); Shandab, Māzin: Dā‘ish, dirāsah akādīmīyah waṣfīyah

taḥlīlīyah ḥawla māhīyat Dā‘ish, nash’atuh, irhābuh, ahdāfuh, istrātījīyatuh. (Tudományos érte-

kezés és leírás a Daʿesh eredetéről, terrorizmusáról, céljairól és stratégiájáról.) Bayrūt, al-Dār al-

‘Arabīyah lil-‘Ulūm–Nāshirūn, 2014.

http://www.lopinion.fr/15-septembre-2014/l-etat-islamique-daesh-nom-djihadistes-n-est-pas-neutre-16324

http://www.lopinion.fr/15-septembre-2014/l-etat-islamique-daesh-nom-djihadistes-n-est-pas-neutre-16324

http://www.lefigaro.fr/international/2014/09/12/01003-20140912ARTFIG00286-l-embarras-des-occidentaux-pour-nommer-l-etat-islamique.php

http://www.lefigaro.fr/international/2014/09/12/01003-20140912ARTFIG00286-l-embarras-des-occidentaux-pour-nommer-l-etat-islamique.php


~ 93 ~

zat terjedelmi keretei között szükségesnek tartom, hogy az „ISIS” helyét és sze-

repét vallási és politikai dimenziókban is felvonultassam, külön érzékeltetve a

nyugat politikájára és mozgásterére gyakorolt hatását, Szaúd-Arábia igencsak sa-

játságos viszonyulását, valamint ideológiai töréspontját a terrorszervezettel kap-

csolatos állásfoglalását illetően.

Az Egyesült Államok helye és szerepe a nemzetközi terrorizmus kialakulásában

és arculatában

Az USA XX. és most már a XXI. századi külpolitikai érdekeinek érvénye-

sítése okán számos alkalommal nyúlt az „erő politikájához”, amelyet felülről,

szisztematikus jelleggel koordináltak és koordinálnak napjainkban is. Az USA

külpolitikai eszköztárát, elsősorban az adott szembenálló fél izolációjának, azaz

elszigetelési stratégiájának alkalmazása határozza meg, amelyet szükség esetén

folyamatosan fenn kell tartani a nagyhatalmi „sakkjátszma” színterén, ahogy

Brzezinski fogalmaz.6 A közel-keleti világ, a „Tigris és Eufrátesz földje” sem ké-

pez kivételt ez alól, a 2003-as Irak ellen indított amerikai offenzívától kezdve a

6 Brzezinski, Zbigniew: The Grand Chessboard: American Primacy And Its Geostrategic

Imperatives. Basic Books. London, 1998. A markánsan neo-konzervatív mentalitású Paul

Wolfowitz (Secretary of Defense for Policy) nevéhez kötődik az a doktrína, amelyben az USA

„ellentmondást” nem tűrő hegemón politikai szerepének fenntartását jegyezte le. A Wolfowitz-

doktrínát nem tervezték közreadni – nyilvánosságra kerülése nagy port kavart –, de 1992-ben a

New York Times hasábjain kiszivárgott: Tyler, Patrick E.: U.S. Strategy Plan Calls for Insuring

No Rivals Develop: A One-Superpower World. The New York Times, 1992. március 8. Online

elérhető: http://work.colum.edu/~amiller/wolfowitz1992.htm. (Letöltés időpontja: 2014. október

28.) A dokumentumban ellentmondást nem tűrően le van fektetve, hogy az USA-nak meg kell

előznie mindenféle konkurencia kialakulását, legyen az akár gazdasági, politikai, katonai stb., és

ennek a regulatív, prevencionális politikának megengedett eszköze a fegyverek erejével való ga-

rantálás. Az amerikai külpolitikáról, kiváló és átfogó analizálást ad a magyar Külügyi Intézet ed-

digi igazgatója, Magyarics Tamás szeptemberben megjelent könyvében: Az Egyesült Államok kül-

politikájának története. Antall József Tudásközpont. Budapest, 2014. Az ún. globális „Pax

Americana” jelenségről pedig: Dorrien, Gary: Imperial Designs: Neoconservatism and the New

Pax Americana. Routledge, 2004. Az új globális (amerikai) világrend fenntartásáról pedig:

Gellman, Barton: Keeping the U.S. First; Pentagon Would Preclude a Rival Superpower. The

Washington Post, 1992. március 11. Online elérhető: http://www.yale.edu/strattech/92dpg.html.

(Letöltés időpontja: 2014. október 27.) Ennek a politikának a részeként körvonalazható az Irak,

Líbia és Szíria elleni fellépés is, mivel ezen országok anyaföldjén olyan nyersanyaglelőhelyek

vannak, melyek a „globális hatalmi” státusz fenntartásához elengedhetetlenek. A már hivatkozott

http://en.wikipedia.org/wiki/Under_Secretary_of_Defense_for_Policy

http://work.colum.edu/~amiller/wolfowitz1992.htm

http://www.yale.edu/strattech/92dpg.html

Fodor István

~ 94 ~

folyamatos vérontás kimondhatatlan borzalmai öltöttek testet.7 Általánosságban

elmondható, hogy a geopolitikai stratégiának van egy alapvetően (bevett, de nem

dokumentált) három lépcsőfokos rendszere, amelyben a legtöbb alkalommal az

ún. „helyettesek háborúja” zajlik ténylegesen, a kvázi „megrendelő” nagyhatalom

pedig a háttérből koordinálja az események folyamatát. Az első lépésben a befo-

lyási célterületen belül, meghatározott csoportot/személyt kell pártfogolás alá

venni, hogy az adott megbízó nagyhatalom érdekei szerint a gyakorlatban tény-

kedjen, azaz harcoljon. Amint a háttérhatalom érdeke megvalósult, az eszközként

funkcionáló bábut félre kell állítani. Ezáltal, a harmadik szintnél a média által

irányítottan lehet kezelni az adott személyt/csoportot, így a hazai/nemzetközi köz-

véleményt ellene lehet fordítani, amellyel megteremtődik az a legitimációs alap,

hogy a korábban eszközként irányítottat fel lehessen számolni.8 Ez az a politika,

(Pentagoni) dokumentumban így fogalmazódott meg: „whose resources would, under

consolidated control, be sufficient to general global power” 7 A térségen belüli szektariánus törésvonalak közötti szembenállás jelentős erejű feléledését is

eredményezte a 2003-ban megindult Irak elleni nyugati támadás. Chomsky, Noam: Owl of Mi-

nerva’s View: ISIS and Our Times. Truth-Out, 2014. 09. 15. Online elérhető: http://www.truth-

out.org/opinion/item/26000#14152867857491&action=collapse_widget&id=6415549. (Letöltés

időpontja: 2014. október 27.) A széles körben ismert és hivatkozott filozófus, politológus és nyel-

vész Chomsky több színtéren is kifejtette ezt az álláspontját, az erről készített interjút lásd:

Polychroniou, C.J.: Chomsky: U.S. Spawned a Fundamentalist Frankenstein. Muslim Village,

2014. október 11. Online elérhető: http://muslimvillage.com/2014/10/11/58383/chomsky-u-s-

spawned-a-fundamentalist-frankenstein/. (Letöltés időpontja: 2014. november 22.) Az „ISIS” szü-

letésével kapcsolatos érvelésében részletezi, hogy „az az elhibázott washingtoni politika áll a hát-

terében, hogy vaskalapácsszerűen próbált csapkodni a társadalmilag megosztott, és gyenge Ira-

kon, amelynek természetes velejárója volt a szervezet kinövekedése.” Majd úgy folytatja, hogy az

„ISIS”: „egy azok a borzasztó következmények közül, melyet az USA-UK agresszív beavatkozása

lángra lobbantott, ugyanis most ezek a szektariánus lángok szaggatják szét Irakot, és terjeszkedik

szét az egész régión, mint szörnyű következmény.” 8 Vö.: N. Rózsa Erzsébet–Sógor Dániel interjú a Globál című műsor 2014. augusztus 21.-ei adá-

sában. Online elérhető: http://mno.hu/global/meg-az-al-kaidara-es-a-talibokra-is-ralicitaltak-

1243533. (Letöltés időpontja: 2014. október 22.) A brit hírszerző, biztonságpolitikai és terrorel-

hárítás-ügyi szakértő, Charles Shoebridge ekként summázta az „ISIS” megítélésének ambivalens,

és nem feltétlenül egyértelmű kérdéskörét az USA (és Angliát is beleértve) érdekeinek tükrében:

„For the US and UK, to find an answer as to a way out of the mess that is now the Islamic State

one must first ask whether for their foreign policy it’s actually a mess at all. Certainly ISIS

remains a potent and useful tool for key US and UK allies such as Saudi Arabia, and perhaps also

Israel, which seek the destabilisation of enemies Syria and Iraq, as well as a means for applying

pressure on more friendly states such as Lebanon and Jordan. It’s understandable therefore that

many question the seriousness of US and UK resolve to destroy ISIS, particularly given that for

years their horrific crimes against civilians, particularly minorities, in Syria were expediently

http://www.truth-out.org/opinion/item/26000#14152867857491&action=collapse_widget&id=6415549

http://www.truth-out.org/opinion/item/26000#14152867857491&action=collapse_widget&id=6415549

http://muslimvillage.com/2014/10/11/58383/chomsky-u-s-spawned-a-fundamentalist-frankenstein/

http://muslimvillage.com/2014/10/11/58383/chomsky-u-s-spawned-a-fundamentalist-frankenstein/

http://mno.hu/global/meg-az-al-kaidara-es-a-talibokra-is-ralicitaltak-1243533

http://mno.hu/global/meg-az-al-kaidara-es-a-talibokra-is-ralicitaltak-1243533


~ 95 ~

amely elsősorban eredményezte annak a jelenségnek a kikristályosodását, ame-

lyet ma nemzetközi terrorizmusként ismerünk. Napjainkban pedig az „ISIS” en-

nek a zászlóvivője, mivel befolyása és ereje által áttevődött a hangsúly az Al-

Kaida (al-Qāʿidah) meghatározó szerepéről az „ISIS”-re.9 Chomsky igencsak ha-

tározott és félreérthetetlen jelleggel kritizálja ezt a nagyhatalmi politikai struktú-

rát, miszerint „nyilvánvalóvá10 vált, hogy Washington világbajnok a terror gene-

rálásában” és gyakorlatilag egy szégyenteljes amerikai terrorizmusról beszél.11

Graham Fuller pedig konkretizálva kifejtette, hogy az „USA az egyik kulcsténye-

zője az ISIS létrejöttének, még akkor is, hogyha nem számolt vele. Mivel azok a

largely unmentioned by the West’s governments or media.” Hivatkozza: Anderson, Tim: More

analysis on the farce that is the War on ISIS. In Gaza, 2014.10.11. Online elérhető:

http://ingaza.wordpress.com/2014/10/11/more-analysis-on-the-farce-that-is-the-war-on-isis/.

(Letöltés időpontja: 2014. november 14.) 9 Ezért figyelhető meg az is, hogy az Al-Kaida áttette a központi székhelyét Indiába, és onnan

próbálja meg koordinálni az események folyamát. India több szempontból is veszélyeztetett or-

szág, mivel ún. „puha társadalommal” rendelkezik, és számos társadalmi-ideológiai deficittel

küzd. Így a szélsőséges entitások (mint az Al-Kaida is) teret tudnak nyerni, és az ország lakossá-

gából is tudnak toborozni. Nalapat, Madhaw: Al Qaeda finds base in India, Modi is on its radar.

The Sunday Guardian, 2014. március 29. Online elérhető: http://www.sunday-

guardian.com/news/al-qaeda-finds-base-in-india-modi-is-on-its-radar. (Letöltés időpontja: 2014.

november 21.) 10 Számos példán (Angola, Nicaragua és Kuba) keresztül prezentálja azt a markáns kritikával fű-

tött érvelését arról, hogy mennyire elhibázott az a külpolitika, amelyet az Egyesült Államok foly-

tat: Chomsky, Noam: The Leading Terrorist State. Throut-Out, 2014.10.03. Online elérhető:

http://truth-out.org/opinion/item/27201-the-leading-terrorist-

state#14152776554231&action=collapse_widget&id=5114296. (Letöltés időpontja: 2014. nov-

ember 04.) Hasonlókról számolt be a volt CIA-elemző Paul Pillar is, amikor úgy nyilatkozott,

hogy „az USA által végrehajtott bombázások Szíria földjén, súlyos következményekkel fognak

járni”, amely nyilvánvalóan utalás a szélsőséges elemek felértékelődésére és térnyerésére, mint

az „ISIS”, avagy az „Al-Nuszra Front”. Ezt a tényt konstatálja Chomsky is, sőt kiszélesítve meg-

állapítja, hogy Afganisztántól kiindulva egyértelmű konzekvencia a terrorizmus magvának kihaj-

tása (amely magot az elhibázott nyugati érdekeken alapuló politika vetette el), majd annak nem-

zetközivé válása. 11 Az amerikai finanszírozású terror(izmus) egyik nyilvánvaló példázataként említi az el salvadori

polgárháborúban kivégzett jezsuita papok (és házvezetőik) merénylőinek esetét, akik amerikai tá-

mogatással hajtották végre a gyilkosságokat. Chomsky, Noam: The Worlds Greatest Terrorist

Campaign. In These Times, 2014.11.03. Online elér-

hető:http://inthesetimes.com/article/17311/noam_chomsky_the_worlds_greatest_terrorist_camp

aign. (Letöltés időpontja: 2014. november 05.)

http://ingaza.wordpress.com/2014/10/11/more-analysis-on-the-farce-that-is-the-war-on-isis/

http://www.sunday-guardian.com/news/al-qaeda-finds-base-in-india-modi-is-on-its-radar

http://www.sunday-guardian.com/news/al-qaeda-finds-base-in-india-modi-is-on-its-radar

http://truth-out.org/opinion/item/27201-the-leading-terrorist-state%2314152776554231&action=collapse_widget&id=5114296

http://truth-out.org/opinion/item/27201-the-leading-terrorist-state%2314152776554231&action=collapse_widget&id=5114296

http://inthesetimes.com/article/17311/noam_chomsky_the_worlds_greatest_terrorist_campaign

http://inthesetimes.com/article/17311/noam_chomsky_the_worlds_greatest_terrorist_campaign

Fodor István

~ 96 ~

destruktív intervenciók, amelyeket az USA a Közel-Keleten alkalmazott, például

az iraki háború, alapjaiban járult hozzá az „ISIS” születéséhez.”12

A rendszerváltást követően pedig a globális kihívó már nem egy szemben-

álló nagyhatalomban, hanem egy civilizációs konglomerátumban öltött testet,

amelynek keretén belül az elsődleges ellenségkép szítása az iszlámot tűzte zász-

lajára. Ezt a folyamatot látva jegyezte meg Huntington, hogy az elkövetkezendő

idők hatalmi konfrontálódásai fókuszában a civilizációs diverzitások lesznek.13

12 Interjú Graham Fullerrel a Radikal elnevezésű török lapban: Başaran, Ezgi: IªİD'in ana

yaratıcısı ABD'dir. („Az USA politikájának hozzájárulása az IS létrejöttéhez.”) Radikal, 2014.

szeptember 1.

Online erléhető: http://www.radikal.com.tr/radikal.aspx?atype=haberyazdir&articleid=1210125.

(Letöltés időpontja: 2014. november 28.) 13 Huntington, Samuel: The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order. Simon &

Schuster, 1996. Ugyanakkor azt is ildomos megjegyezni, hogy Huntington eme műve, igen meg-

határozó jellegű kriticizmussal fűtött visszhangot váltott ki a tudományos világban. Amartya Sen

amellett érvelt, hogy egyszerűen helytelen az a hipotézis, hogy a Nyugatnak kvázi „kötelezett-

sége” a nem-nyugati kultúrákkal szembeni konfrontálódása. Továbbá arra is felhívja a figyelmet,

hogy egységes nyugati kultúráról, avagy civilizációról sem beszélhetünk, mint ahogy egyik nagy

kultúra sem egységes. Pontosan ezért nem is merülhet fel az, hogy egy egységes nyugati „kötele-

zettségvállalásról” beszéljünk a nem-nyugati kultúrákkal szembeni konfliktusokban. Sen,

Amartya: Democracy as a Universal Value. In: Journal of Democracy 10 (3) 1999. 3–17. Paul

Berman pedig gyakorlati példázattal állt elő, mikor azt az érvelését támasztotta alá, hogy a civili-

zációs törésvonalak léte mint olyan, amely csak és kizárólagosan a konfrontálódást tudja táplálni,

nem jogos megközelítése, mivel abban az esetben lehetetlen lenne a nagy múltra visszatekintő

USA és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatrendszer folyamatos léte is. Berman amellett teszi le a

voksát, amelyet teljes körűen elfogadok én is, hogy a konfrontálódási faktorok elsősorban ideoló-

giai, világnézeti meggyőződéseken alapulnak (amelynek nyilván lehet eszköze például a vallás is,

hiszen az Al-Kaida, vagy az „ISIS”-t is ekként kell megközelíteni) és nem a kulturális diverzitások

eleve elrendeltsége. Berman, Paul: Terror and Liberalism. WW Norton&Company, 2003. A pa-

lesztin felmenőkkel rendelkező Edward Said elutasítja azt az káros hatású felfogást, hogy a kul-

túrák összecsapásáról kell értekezni, ezt részletezi a Tudatlanság összecsapása című írásában.

Rávilágít arra is, hogy a kultúrák között jelentős összefüggések, kötődések, illetve interakciók

vannak, amelyekről Huntington egyszerűen megfeledkezik. Said, Edward: The Clash of

Ignorance. The Nation (NY) Vol. 273, (2001) No. 12. A „civilizációk összecsapását” mint termi-

nológiát fejletlen jellegűnek véli Mohammad Sadeq, amelyet már meg kellene haladni. A The

Clash of Civilizations and the Remaking of World Order munkához írt recenziójában azt is meg-

világítja, hogy ez a „megfogalmazás/felfogás” azért is kerülendő, mert kontraproduktív. Hiszen a

civilizációk közötti kibékíthetetlenséget övező mitizált felfogás is az egyik olyan eszköz, amelyet

retorikailag előszeretettel használt Usāmah bin Lādin is, mint legitimációs eszközt. (Napjainkban

pedig az „ISIS” is.) Sadeq reflektál arra is, hogy Huntington nevezett munkájának elemi proble-

matikája az, ahogy az iszlámhoz nyúl. Ez vitathatatlan, mivel az iszlámot és a terrorizmust egy-

máshoz közel állítja, érződik rajta, hogy az iszlám teológiai doktrínáit és tanításait nem ismeri, és

ezek hiányában próbálja az iszlámmal kapcsolatos entitásokat értelmezni, tévesen. Huntingtonnak

az iszlámmal kapcsolatos megközelítését kezdetlegesnek és helytelennek minősíti, amely már in-

tenzíven provokatív (intensely provocative) jelentőségű. A recenziót részleteiben lásd: Book

http://www.radikal.com.tr/yazarlar/ezgi_basaran/isidin_ana_yaraticisi_abddir-1210125

http://www.radikal.com.tr/yazarlar/ezgi_basaran/isidin_ana_yaraticisi_abddir-1210125

http://www.radikal.com.tr/radikal.aspx?atype=haberyazdir&articleid=1210125


~ 97 ~

Az eszköz mit sem változott, a publikum széles körében való fenyegetettség ér-

zésének elplántálása és szisztematikus jellegű felszínen tartása, amely az USA

külpolitikájának kulcsfaktora volt, legmarkánsabban a Bush-adminisztráció alatt.

Az amerikai retorika szerint az iszlámban megjelenő „ellenségkép” pedig újfent

életre hívta azt a legitim jogot, hogy a fenyegetettség elhárítása érdekében kato-

nailag is fel kell lépni.14

Az „ISIS” gyökerei a „Kalifátus” deklarálásáig

Nyilván felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak a számos névváltozta-

tásnak, amelyen az „ISIS” átesett. Ennek a megközelítésnek a vizsgálata sem szo-

kott górcső alá kerülni, pedig nagyon jelentős, mivel ezeknél az átalakulásoknál

is konstatálhatjuk azt, hogy ez a terrorszervezet szisztematikusan építette fel a

struktúráját. A kezdeti állapotában Al-Kaida gyökerekből táplálkozó szélsőséges

„szunnita” csoportosulás, amely az Irakban állomásozó külföldi (megszálló) erők

ellen lépett fel (2003 – iraki offenzíva) számos más szélsőséges csoportosulással

karöltve. Ezt követően a harcok során megerősödött szerveződés már teljes jogú

Al-Kaida-ággá nőtte ki magát, és a fegyverek szavát a (szélsőségesen megközelí-

tett) vallás hangja kezdte motiválni, ekkorra már „Iraki Iszlám Állam” („ISI”)

formációban.15 2013 második negyedévének elején, mikorra a szíriai polgárhá-

Review by Mohammad Sadeq: The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order.

March 2002.

Online erléhető: http://www.mohammadsadiq.com/News_Pages/Book%20review_10-11-09.htm

(Letöltés időpontja: 2014. november 07.) 14 Chomsky szavaival kommentálva: „for any atrocities that they wanted to carry out” lásd itt:

Chomsky, Noam: Clash of Civilizations? Online elérhető: http://www.india-

seminar.com/2002/509/509%20noam%20chomsky.htm. (Letöltés időpontja: 2014. november

03.) 15 2006. október 13.: „Dawlat al-ʻIraq al-Islāmīyah” azaz, „Iraki Iszlám Állam” létrejötte. A szél-

sőséges szervezet több kisebb-nagyobb jogelőddel rendelkezik, mint amennyit feltüntettem, de

azok részletes taglalását a dolgozatom szempontjából nem tekintem jelentősnek, ezért nem térek

ki rájuk. Policy Report: The Crisis in Iraq. An Analysis of the Islamic State of Iraq and Levant

(ISIL) with U.S. Policy Recommendations in Iraq. UMAA-Advocacy, 2014. 06.; Ugyan 2008 kö-

rül megfigyelhető volt egy átmeneti törés a csoportosulás keretein belül, ugyanis az erőszakos

http://www.mohammadsadiq.com/News_Pages/Book%20review_10-11-09.htm

http://www.india-seminar.com/2002/509/509%20noam%20chomsky.htm

http://www.india-seminar.com/2002/509/509%20noam%20chomsky.htm

Fodor István

~ 98 ~

ború szerves részévé vált az „ISI”, nevét kiszélesítette az érdekövezetének kiter-

jedésével párhuzamosan, „ad-Dawlah al-Islāmīyah fīl-ʻIraq wa ash-Shām”

(„ISIL/ISIS”) terminust alkalmazva. A nemzetközi határok átrajzolásával teret

nyertek a térségben az Irakon belül fokozódó szektariánus konfrontálódások,

amely által újra realitássá vált, hogy a térség akut deficit tényezővé alakul.. Az

iraki és szír állapotok folyamatosan eszkalálódnak, amelyet csak erősít, hogy az

„ISIS” a „kalifátus kihirdetését” követően egységes szervezetként működik, és

eredményesen tudnak teret nyerni mind az iraki hadsereggel, mind a lokális szír

és iraki ellenséges militáns és radikális csoportosulásokkal szemben.16

Az „ISI” („Iraki Iszlám Állam”) térnyeréséhez nagyban hozzájárult, hogy

az amerikai egységek kivonását követően hatalmi vákuum keletkezett Irakban.17

Amit roppant mód felerősített a két cikluson keresztül hatalmon lévő Nūrī al-

Mālikī súlyosan elhibázott belpolitikája, amelyben mind a politikai, mind a gaz-

dasági hatalom elosztásában csak és kizárólagosan a síitákat részesítette előny-

ben. Ezy politikának velejárója volt, hogy a többségi szunnita lakosságot sziszte-

matikusan kiszorította a közhatalomból (egyébiránt a kurdokat is), és az életkö-

rülményeik pedig ellehetetlenültek. Ebből fakadóan a síita dominanciájú kor-

mányzattal szemben a szunnita lakosság körében széleskörű és általános frusztrá-

térhódítási kísérletükkel szemben erőteljesen felléptek az iraki szunnita törzsek (Awakening

Movement), de visszaszorítások csak átmeneti volt. A szunnita klánokat tömörítő szerveződés szá-

mos taggal rendelkezik, mint például: Abnāʼ al-ʻIrāq („Irak Fiai”), Inqādh al-Anbār („Anbari

Megváltás”), Ḥarakat al-Ṣaḥwah al-Sunnīyah (Szunnita Ébredés Mozgalma) stb. 16 Lewis, The Wall Street Journal, 2014. június12. 17 A CIA volt főigazgatója, majd amerikai védelmi miniszter Leon Panetta memoárjában három

stratégiai hibát sorakoztatott fel, amit az USA elkövetett Irakkal kapcsolatban. Ezek közül kifeje-

zetten fontos az amerikai erők kivonása háttérerők biztosítása nélkül. Ugyanis a külső erők kivo-

nását követően generálódott hatalmi vákuumba tudtak behatolni a szélsőséges elemek. Panetta,

Leon–Newton, Jim: Worthy Fights: A Memoir of Leadership in War and Peace. Penguin Press

HC, 2014.


~ 99 ~

ció lett úrrá, amelyben alapvetően megragadt egy újabb iraki destabilizációs fak-

tor.18 A volt iraki vezető stratégiai hibát hibára halmozott, alapvető államstabili-

zációs eszközöket hagyott figyelmen kívül (amelyek 2003 óta súlyos formát öl-

töttek), mint például a folyamatos vízellátást, avagy az elektromosságot. Ez már

önmagában is társadalmi elidegenedést generált, ráadásul tovább fokozódott az-

által, hogy al-Mālikī nyílt diszkriminációban részesítette a szunnitákat és a kur-

dokat egyaránt.19 Irakon belül ezeknek a tényezőknek az összefüggései által válik

18 Zack Beauchamp helyesen rámutatott arra, hogy a jelenlegi síita-szunnita konfrontálódás nem

egy folyamatos, múltból táplálkozó szembenállás maradványa, hanem az utóbbi évek Irakkal kap-

csolatos stratégiai fiaskóinak eredménye, amelynek belső faktora Nūrī al-Mālikī, külső kompo-

nense pedig az amerikai hadjárat. Beauchamp, Zack: The real roots of Iraq’s Sunni-Shia conflict.

Vox, 2014. június 20. Online elérhető: http://www.vox.com/2014/6/20/5827046/who-are-sunnis-

who-are-shias. (Letöltés időpontja: 2014. november 20.) Az iraki szunnita klánok negatív viszo-

nyulása a volt miniszterelnökkel kapcsolatban igen sokatmondó, a így Dulaim-klán (az egyik leg-

befolyásosabb, és legnagyobb klán az iraki Anbár [al-’Anbār] kormányzóságában) vezetőjének

nyilatkozata is, aki amellett érvelt, hogy al-Mālikī alapjaiban hibás az „ISIS” létéért: Ali, Omar:

Anbar Tribal Leader: Maliki is ’More Dangerous’ Than ISIS. Rûdaw, 2014. június 07. Online

elérhető: http://rudaw.net/english/interview/06072014. (Letöltés időpontja: 2014. november 21.) 19 Boghani, Priyanka: In Their Own Words: Sunnis on Their Treatment in Maliki’s Iraq. Frontline,

2014. október 28. Online elérhető: http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/iraq-war-on-ter-

ror/rise-of-isis/in-their-own-words-sunnis-on-their-treatment-in-malikis-iraq/. (Letöltés idő-

pontja: 2014. november 16.) A 2003-as amerikai offenzívát követően a megbuktatott iraki vezető,

Ṣaddām Ḥusayn félreállítását követően az amerikai adminisztráció szakított a korábbi tradicioná-

lis szunnita berendezkedéssel, amelyre Irak épült, és a síita közösségek támogatása mellett döntött,

ahogy Bush hírhedtté vált mondata jelezte: „la bonne personne pour l’Irak” azaz „Ő (al-Mālikī)

lesz a legjobb személy Iraknak”. Al-Mālikī pedig kihasználta a lehetőségét, de gyakorlatilag mind

az államvezetés, mind a vallási diverzitásokkal kapcsolatban csak fiaskókkal ötvözve. Dumont,

Julia: Irak: Nouri Al-Maliki, fin de règne d'un Premier ministre autoritaire. Géopolis, 2014.08.12.

Online elérhető: http://geopolis.francetvinfo.fr/nouri-al-maliki-fin-de-regne-dun-premier-

ministre-autoritaire-40663. (Letöltés időpontja: 2014. november 20.) Al-Mālikī megítélését te-

kintve igencsak sokatmondó Iyād ʿAllāwī – a 2004-2005 közötti ideiglenes iraki miniszterelnök

– interjúja, amit a Telegraph publikált, miszerint, „még rosszabb” („even worse”) mint Ṣaddām

Ḥusayn volt. McElroy, Damien: Iraq's Nouri al-Maliki 'copies Saddam Hussein'. Telegraph, 2007.

szeptember 28. Online elérhető: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/1564500/Iraqs-

Nouri-al-Maliki-copies-Saddam-Hussein.html. (Letöltés időpontja: 2014. november 20.) Vö.:

Stansfield, Gareth: The Islamic State, the Kurdistan Regio and the future of Iraq: assessing UK

policy options. In: International Affairs, Volume 90, Issue 6, 2014. 1329–1350. 2013 végétől alap-

vetően kontraproduktív hatást váltott ki és fokozatosan generált az iraki központi hatalom, hogy

az önállósodás útján haladó kurdokat korlátozni tudja. Ugyanis az a gazdasági megszorítás, amely-

lyel szükségállapotot akart volna elérni al-Mālikī, teljesen visszájára sült el, mivel a kurdok az

irányításuk alatt lévő területeken található olajat még fokozottabban próbálták exportálni, hogy

függetleníteni tudják magukat Bagdadtól. Ezzel párhuzamosan készenlétbe helyezték, majd a szél-

sőségesek ellen sikerrel alkalmazták a kurd pêşmerge harcosokat. Viszont létükért mindennap

harcot kell vívniuk az „ISIS” erővel szemben, a megrekedt kurd frontokon történő küzdelmeket

Stansfield „halál közelinek” (near death) definiálja. Az iraki Kurdisztánért folyó küzdelemről

lásd: Lefébure, Anaïs: Kurdistan: le PKK, grand gagnant de la lutte contre l’État islamique. Jol

http://www.vox.com/2014/6/20/5827046/who-are-sunnis-who-are-shias

http://www.vox.com/2014/6/20/5827046/who-are-sunnis-who-are-shias

http://rudaw.net/english/interview/06072014

http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/iraq-war-on-terror/rise-of-isis/in-their-own-words-sunnis-on-their-treatment-in-malikis-iraq/

http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/iraq-war-on-terror/rise-of-isis/in-their-own-words-sunnis-on-their-treatment-in-malikis-iraq/

http://geopolis.francetvinfo.fr/nouri-al-maliki-fin-de-regne-dun-premier-ministre-autoritaire-40663

http://geopolis.francetvinfo.fr/nouri-al-maliki-fin-de-regne-dun-premier-ministre-autoritaire-40663

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/1564500/Iraqs-Nouri-al-Maliki-copies-Saddam-Hussein.html

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/1564500/Iraqs-Nouri-al-Maliki-copies-Saddam-Hussein.html

Fodor István

~ 100 ~

megérhetővé, hogy amikor a szélsőségesek (a későbbi „ISIS”) megjelentek, akkor

a szunnita lakosság egy bizonyos része nem azért csatlakozott, mert szélsőséges

lett volna, hanem mert ebben az „új hullámban vélte felfedezni azt az árt, amely

elmossa” az őt évek óta erőszakosan elnyomó al-Mālikī uralmát.

Amennyiben gyakorlati értelemben véve a külső (vagy annak tekinthető)

tényezőket kívánjuk megvilágítani az „ISIS” térnyerése szempontjából, elsősor-

ban a Szaúd-Arábia nevével fémjelzett gazdag öböl-menti szunnita hatalmassá-

gokat kell megnevezni.20 Akik fegyverrel és anyagi támogatások hadával fegyve-

rezték fel és erősítették meg az „ISIS” kapacitásait. Az amerikai alelnök, Joe

Biden beismerte, hogy a térségben található „legfontosabb szövetségeseink” gya-

korlatilag köldökzsinórként szolgálva táplálták a szélsőséges szunnita fegyvere-

seket: „The Saudis, the Emiratis (…) were so determined to take down [Syrian

President Bashar] Assad and have a proxy Sunni-Shia war, [that] they poured

hundreds of millions of dollars and thousands of tons of weapons into anyone who

would fight against Assad.”21 Ahogy Szaúd-Arábia is teret engedett a szunnita

szélsőségeseknek, akként Törökország is, mivel a síita vezetésű22 szír rezsim

megbuktatása napirendszerű jelentőséggel bír abban a pillanatban, hogy elvész a

„síita-félhold” egyik meghatározó pillére Szíria tükrében, úgy gyengül exponen-

ciálisan a síita világ, és a térségbeli elsődleges nagyhatalom, Irán is. Biden hason-

Press, 2014.09.17. Online elérhető: http://www.jolpress.com/kurdistan-pkk-grand-gagnant-lutte-

contre-etat-islamique-irak-article-827971.html. (Letöltés időpontja: 2014. november 21.) 20 Polychroniou, Muslim Village, 2014. október 11. „Szaúd-Arábia a kőolajból származó hatal-

mas bevételeit használja fel, hogy terjessze a wahabita-szalafita doktrínákat az iskolákban, a me-

csetekben, továbbá, az elsődleges forrás a radikális iszlamista csoportok finanszírozásának, az

öböl-menti (amerikai szövetséges) államokkal karöltve.” Majd hozzáteszi: „Természetesen, a re-

zsimek félnek az ISIS-től, viszont úgy néz ki, hogy az anyagi támogatást nem tartják vissza azok a

gazdag donorok, akik Szaúd-Arábiában, és az Emirátusokban székelnek, amelynek alapvetően

ideológiai gyökérzete van, hiszen, mint ahogy említettem is, a szaúdi radikális iszlamista felfogás

sem szűnt meg.” 21 Gutman, Roy: Biden continues to apologize; first Turkey, now UAE. McClatchy DC, 2014.

október 06. Online elérhető: http://www.mcclatchydc.com/2014/10/06/242222_biden-continues-

to-apologize-first.html?rh=1 (Letöltés időpontja: 2014. október 29.) 22 Fodor István: Az iszlám politikaelmélete az „arab tavasz” tükrében. In: Gulyás Martin (szerk.):

Studia Vincentiana. Szent Vince Szakkollégium Válogatott Tanulmányok. 1/2014. Piliscsaba. 38.

http://www.jolpress.com/kurdistan-pkk-grand-gagnant-lutte-contre-etat-islamique-irak-article-827971.html

http://www.jolpress.com/kurdistan-pkk-grand-gagnant-lutte-contre-etat-islamique-irak-article-827971.html

http://www.mcclatchydc.com/2014/10/06/242222_biden-continues-to-apologize-first.html?rh=1

http://www.mcclatchydc.com/2014/10/06/242222_biden-continues-to-apologize-first.html?rh=1


~ 101 ~

lóképpen az öböl-menti szunnita szövetségesekkel kapcsolatban Erdoğan politi-

kájának vészes következményeit is prezentálta a (török-szír) határkérdés ügyé-

ben: „We let too many people through. So we’re trying to seal the border.”23

A szír polgárháborúban az „ISIS” meghatározó hatalommá válásáig, az

USA/„Nyugat” alapvető stratégiai célja volt az Baššār Ḥāfiẓ al-ʾAsad rezsim

megbuktatása, és az ellene mérsékeltként interpretált felkelő erők támogatása. A

„szír-kérdés” megoldásának eszközeként a légi bombázások szolgáltak volna,

mint ahogy jelenleg konstatálhatjuk Irak esetében is. Alapjaiban véve téves az a

feltételezés és állásfoglalás, hogy a „mérsékelt-demokratikus” szellemiségű fel-

kelőket kell támogatni a szír polgárháborúban, mivel a helyszínen, a szír fronto-

kon egyszerűen nem beszélhetünk ilyen tényezőkről, mivel a felkelők legjava

szélsőséges, ahogy az „ISIS” szír területeken való megerősödése is alátámasztja

ezt a tényt.24

23 2014. október 2.-án a Harvard Kennedy School adott otthont annak a nagy volumenű beszédnek,

amelynek keretein belül Biden beismerte, hogy a térségbeli amerikai szövetségesek, baráti álla-

mok támogatják az „ISIS”-t. A török határkérdés ügyében is értekezett. Lásd: Biden: Our Allies

in the ME Funded and Nurtured ISIS. Harvard Kennedy School, 2014. október 2. Online elérhető:

https://www.youtube.com/watch?v=7xQ2HxD3nUM. (Letöltés időpontja: 2014. október 28.)

Vö.: A katari támogatásokról való beszámoló: Blair, David–Spencer, Richard: How Qatar is

funding the rise of Islamist extremists. The Telegraph, 2014. szeptember 20. Online elérhető:

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/qatar/11110931/How-Qatar-is-funding-

the-rise-of-Islamist-extremists.html?fb. (Letöltés időpontja: 2014. november 20.) 24 Erre utal az amerikai biztonságpolitikai szakértő Pillar is, mikor a mérsékelt jelzőt idézőjelben

használja („moderate”). Pillar, Paul R.: Obama’s Much-Conflicted Syrian Policy.

Consortiumnews, 2014. október 14. Online elérhető:

http://consortiumnews.com/2014/10/14/obamas-much-conflicted-syrian-policy/. (Letöltés idő-

pontja: 2014. október 29.) A mérsékeltként definiált felkelő erők katonai támogatásáról szóló hi-

vatalos programtervezetet lásd itt: Eisenstadt, Michael–White, Jeffrey: An Enhanced Train-and-

Equip Program for the Moderate Syrian Opposition: A Key Element of U.S. Policy for Syria and

Iraq. Policy Analysis. The Washington Institute, 2014. július 08. Online elérhető:

http://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/view/an-enhanced-train-and-equip-program-

for-the-moderate-syrian-opposition. (Letöltés időpontja: 2014. szeptember 22.)

https://www.youtube.com/watch?v=7xQ2HxD3nUM

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/qatar/11110931/How-Qatar-is-funding-the-rise-of-Islamist-extremists.html?fb

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/qatar/11110931/How-Qatar-is-funding-the-rise-of-Islamist-extremists.html?fb

http://consortiumnews.com/2014/10/14/obamas-much-conflicted-syrian-policy/

http://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/view/an-enhanced-train-and-equip-program-for-the-moderate-syrian-opposition

http://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/view/an-enhanced-train-and-equip-program-for-the-moderate-syrian-opposition

Fodor István

~ 102 ~

A Kalifátus25 valójáról az iszlám tükrében

Az egyik legismertebb megvilágítása az iszlám állam prezentálásának, a

baszrai születésű jogtudós és diplomata, egyben a politikatudomány szakértője és

szociológus, al-Māwardī (972-1058) tollából született. Életének fő művében, az

Al- aḥkām as-sulṭānīya26 (Az iszlám kormányzás törvényei) lapjain részletekbe

menően megvilágítja, hogy milyen feltételek mellett lehet kalifát választani, mit

jelent maga a cím, és az iszlám politikaelméletének, a kalifátusban való testet öl-

tésének elengedhetetlen körülményeit is analizálja. Munkájában kitér arra is,

hogy milyen vallási törvényekkel van kapcsolatban a kalifa hatásköre és jogai,

amelyeknek minden körülmények között teljesülniük kell. Tartalmát, stílusát te-

kintve elsősorban egy teoretikus államelméleti munkáról van szó, a kalifátus in-

tézményét fókuszban állítva, de azt is figyelembe kell venni, hogy korának egyik

legkiválóbb alkotása, amelyet példázatként hivatkoztak, a kalifa szerepét, jogát és

kötelezettségeit, illetve előnyös tulajdonságainak a részletezése tekintetében.

Egészen a 8. századig vissza lehet vezetni azokat a politikai tartalmú érte-

kezéseket, amelyek az iszlám szellemében történő megfelelő kormányzási formu-

lákat lerögzítették, illetve tanács jelleggel járultak hozzá. Kiemelkedő példázat a

perzsa származású, igencsak jelentős munkásságot maga mögött tudó, Ibn al-

Muqaffaʿ27 vonatkozó írásai, miszerint az állam felé engedelmességgel tartozik

25 A kalifátusi intézmény rendszeréről és struktúrájáról, annak meghatározó és kiemelkedő szere-

péről a középkori iszlám világban számos tudományos közlés született A. von Kremer:

Culturgeschichte des Orients unter des Chalifen című művének 1875-ös kiadásától kezdve napja-

inkig bezáróan. A politikaelméleti megközelítésnek kiváló ismertetését lásd H. A. R. Gibb,

Constitutional Organization c. tanulmányában, amely megjelent: Law in the Middle-East. Wa-

shington, D.C., 1955. 3–27.; al-Māwardī tollából a Theory of the Khilāfah, amely megtalálható:

Islamic Culture, XI, 1937., 291–302.; Tyan, Émile: Institutions du droit public musulman. Vol. I.

Le Califat, Vol. II. Sultanat et Califat. Paris, 1954, 1957. 26 Māwardī, ʻAlī Ibn-Muḥammad: Al- aḥkām as-sulṭānīya wa-ʼl-walāyāt ad-dīnīya. Dār al-Kutub

al-ʻIlmīya, 1990. Gyakorlatilag az első olyan tudományos értekezés volt ez a munka, amely az

iszlámon belüli politikatudománnyal és az azzal kapcsolatban lévő állami adminisztráció kérdés-

körét részletekbe menően analizálja. Hatása, jelentősége évszázadokon keresztül kontinuitásban

maradt, és gyakorlatilag máig sem nagyon vesztett a relevanciájából. Rosenthal, E. I. J.: Political

Thought in Medieval Islam. Cambridge University Press, 2009. 21–84. 27 Teljes nevén: Abū Muhammad ʿAbd Allāh Rūzbih ibn Dādūya (720 körül–756/57), nemcsak a

vallási pilléreken nyugvó politika és államvezetés rejtelmeit ismerte behatóan, hanem a klasszikus

http://www.google.hu/search?hl=hu&tbo=p&tbm=bks&q=inauthor:%22%CA%BBAl%C4%AB+Ibn-Mu%E1%B8%A5ammad+al-+M%C4%81ward%C4%AB%22&source=gbs_metadata_r&cad=2


~ 103 ~

mindenki, abban az esetben, ha a hatalom, a Korán és a Sunnah utasításai szerint

cselekedik. Gyakorlatilag tükröt állított annak, hogy hogyan kell „helyesen” ural-

kodni, az uralkodó általi, felelősségteljes Ḥudūd-alkalmazás (betartandó határok

az uralkodásban, egyfajta mértékletesség, illetve, a súlyos bűnesetek szankcioná-

lása) és a šarīʿah által megszabott irányelvek makulátlan formában való betartása.

Viszont – folytatja Ibn al-Muqaffaʿ –, ha az uralkodó „letér a helyes útról” és tiltja

vagy akadályozza, amit Allah engedélyezett, vagy pedig azt engedélyezi, amit

Allah megtiltott, onnantól kezdve manifesztálódik (az iszlám teológiájának értel-

mében) a fasād elkerülendő, a rend felbomlásához vezető, korrupt állapota.28 Abū

Hurayra a következőket hagyományozta Mohamedtől: „Kerüljétek el a hét pusz-

tulásba vívőt! Mondták: Melyek azok? Ó, Allah Küldötte! Mondta: A társítás Al-

lah-hal szemben, a varázslat, az olyan lélek megölése, amelyet Allah megtiltott,

kivéve, ha jogos igaz ügyért történik, az uzsora habzsolása, az árvák javainak

perzsa és arab irodalomban is jártas volt. Az ún. „királytükör” (angol: mirrors for princes, német:

Fürstenspiegel) műfaj első, kiemelkedő képviselői között volt. Az iszlámra térést követően kez-

dett el nagy mennyiségben írni az ideális uralkodó eszményképéről és attribútumairól. Az egyik

legismertebb fordítása (amely munka a „jó és bölcs uralkodó” nevelését irányozza elő), melyet

fársziról ültetett át arabra (az eredeti szanszkrit: Pañcatantra), a Kalīla wa Dimna. Brown, W.

Norman: A Comparative Translation of the Arabic Kalīla Wa-Dimna, Chapter VI. In.: Journal of

the American Oriental Society. American Oriental Society, 1922., 215–250.; Wood, Ramsay:

Kalila and Dimna: Fables of Friendship and Betrayal. London, 2008. Államelméleti teoretikájá-

ban az etikusság, a morál és a jog jelentőségét szorgalmazta a kalifa főbb prioritásaiként. A kalifa

és udvarának etikus voltáról szól az Al-Adab al-Kabīr, hasonló tartalmú az Al-Adab al-ṣaghīr

írása is. Zakī, Ahmad (ed.): Ibn al-Muqaffaʿ: Al-Adab al-ṣaghīr. Princeton University Arabic

collection. Alexandria, 1911. Ibn al-Muqaffaʿ életéről, politikai szerepéről és útmutatásáról a „jó

kalifátus” megteremtése érdekében lásd még: Sourdel, Dominique: La biographie d’Ibn al-

Muqaffa‘ d’après les sources anciennes. Arabica 1, 1954, 307–323. 28 A Korán terminológiájában értelmezendő, olyan korrupciót/zavargást ír le, és a morál hanyat-

lását, amely a rend széttöredezettségét eredményezi, és azáltal korrupció lesz úrrá a földön, ami

egy olyan (legtöbb esetben, de nem csak kizárólagosan) uralkodó (kalifa) tetteiből eszkalálódik,

aki letér Isten útjáról, parancsolatairól. Megjelenését tekintve lehet részleges, mikor Isten törvé-

nyeinek java része be van tartva, bizonyos kötelezettséget viszont megszeg az egyén, és életének

valamelyik aspektusában nem teljesíti. Általános pedig abban az esetben, hogy az egész társada-

lom/közösség letér Isten útjáról, az esetben a társadalmi átalakulás destruktív irányt vesz és kor-

rupttá válik. Zahid, Ishaq: Glossary of Islamic Terms. Fasad cínszó. Online elérhető:

http://www.islam101.com/selections/glossaryEF.html. (Letöltés időpontja: 2014. november 15.)

Tartalmát tekintve legtöbbször az apokaliptikus katasztrófát létrehozó, fitna (megpróbáltatás,

teszt) jelenségével párosul. Fitzpatrick, Coeli–Walker, Adam Hani: Muhammad in History,

Thought and Culture [2 volumes]: An Encyclopedia of the Prophet of God. California, 2014. 59–

62., 210.

http://www.jstor.org/action/showPublisher?publisherCode=aos

http://www.worldcat.org/search?q=au%3AAh%CC%A3mad+Zaki%CC%84%2C&qt=hot_author

http://www.worldcat.org/search?qt=hotseries&q=se%3A%22Princeton+University+Arabic+collection%22

http://www.worldcat.org/search?qt=hotseries&q=se%3A%22Princeton+University+Arabic+collection%22

http://www.islam101.com/selections/glossaryEF.html

Fodor István

~ 104 ~

habzsolása, elfordulás a harc napján, és az erényes, tisztes, hívő asszonyok meg-

vádolása.”29

A kortárs koncepciók értelmezésében is, az iszlám kalifa és kalifátussal

kapcsolatban a teljes közösség választja meg az uralkodót a hatalomra, amely az

iszlám instrukciói és előírásai szerint történik, így az, megfelelő módon tudja az

iszlám tradícióit alkalmazni az eredeti kalifátusi teóriák értelmében. Ezen elmé-

letek által, az iszlám állam szuverenitással rendelkezik, amely magába foglalja a

šarīʿah alkalmazását, a szükséges jogi és teológiai útmutatások gyakorlatának

tükrében, és ezáltal a kalifa a muszlim közösség élén áll, mint szuverén vezető, és

a közösséget pedig, mint nemzetet irányítja.

Az „ISIS” kérdés: az iszlám tudományos világ általi egyöntetű elutasítás

Kétségkívül a legfontosabb (de nem egyedüli) nemzetközi kooperáció, az

„ISIS” gyarló és hipokratizmussal vegyített brutalitásának az elutasítására a világ

minden részéről több mint 120 muszlim vallástudós egybehangzó véleményét tar-

talmazó „Nyílt levél”, amelyet Abū Bakr al-Baġdādī-nak, és az őt követőeknek

írtak, szeptember 24-én.30 Ebben a levélben, az iszlám teológiai utasításainak és

előírásainak autentikus, valódi arcát és tartalmát analizálják 24 pontban, és azok-

29 Ṣaḥīḥ al-Buḥārī, N. 2615. Ehhez kapcsolódóan, Korán 4:31: „Ha elkerülitek azon nagy bűnöket,

amelyek eltiltattatok, Mi eltöröljük rólatok a rossz cselekedeteiteket. És kegyes bemenetet biztosí-

tunk nektek (a Paradicsomba).” A hivatkozott Korán vers arra utal, amikor az (negatív értelemben

vett, materiális) emberi törekvés, a ’vágy’ áthágja az Isten által szabott immanens határokat, ak-

kor fasād (korrupció) jön létre. Említésre méltó, hogy az ún. „arab tavasz” erupciója a teológia-

ilag is megközelítendő fasād és fitna állapotára vezethető vissza. 30 Sajnálatos tény, hogy a nemzetközi híradásokban, zsurnalisztikai jelentésekben gyakorlatilag

nem, vagy csak periférikus jelleggel jelentek meg az ezzel a roppant mód szignifikáns eseménnyel

kapcsolatos beszámolók. Ez annak tükrében is problematikus, hogy az „ISIS” és a „dzsihádizmus”

tartalmú híradások általánossá váltak, ugyanakkor az iszlám valóját, annak teológiai manifesztá-

lódását és a terrort elutasító muszlim kútfők akkurátus állásfoglalása gyakorlatilag teljesen figyel-

men kívül lett hagyva (és van is). Jelenleg, arab, angol, német, spanyol, bosnyák, holland, illetve

már magyar nyelven is elérhető a teljes szakszöveg fordítása: Open Letter to Al-Baghdadi. Online

elérhető: http://lettertobaghdadi.com/index.php. (Letöltés időpontja: 2014. november 25.)

http://lettertobaghdadi.com/index.php


~ 105 ~

kal kapcsolatban, pontról-pontra mutatnak rá az „ISIS” hiteltelenségére, és kép-

mutató, erőszakos sui generis lényére. Több szempont mentén analizálva is kife-

jezetten fontos, hogy a levél léte és tartalma minél szélesebb körben ismert legyen,

és ezáltal az a konklúzió is, hogy a muszlim világ elutasítása és elzárkózása a

szervezet tetteitől általános érvényű. A tudósok nyílt jelleggel érvelnek amellett

is, hogy a terror eszközét alkalmazó szervezet megnevezése ne társuljon az isz-

lámmal, sem az annak értelmezésében vett állammal – így a kalifátussal, és a

dzsiháddal – sem, ennek egyaránt van morális, emocionális, teológiai, vallástudo-

mányi, jogi és államelméleti dimenziója is.31 Ezeknek a módfelett fontos tények-

nek a figyelembevétele primer jellegű, és pontosan ezért foglaltam már a beveze-

tőmben is állást amellett, hogy a tanulmányban végig idézőjelben fogom hasz-

nálni a szervezet önelnevezésével kapcsolatos alternatívákat, mivel azoknak

semmi realitásalapja nincs. Ezért – ahogy már kifejeztem – sértő és helytelen

meghatározások. A kifejezetten fontos levél 24 pontos rezüméje:32

„1. Az Iszlámban tilos fatwát (vallási döntvényt) kiadni az összes szükséges val-

lási tanulmányi tudás megléte nélkül. Még ezután is a fatwáknak meg kell felelnie

a követelményeknek, amelyek az Iszlám vallásjog alapjául szolgáló elsődleges

írásos szövegekben (Korán, Szunna) leírtakkal megegyeznek. Tilos továbbá idézni

a Korán egy versének egy részét vagy töredékét és ez alapján szabályt (törvényt)

hozni anélkül, hogy megvizsgálnának minden az adott dologra vonatkozó tanítást

a Koránban és a Hadíszokban. Más szóval, a fatwák kiadásához nagyon szigorú

31 Az „Iszlám Állam” megnevezés elutasítását szorgalmazza, többek között, az Amerikai-Iszlám

Kapcsolatok Tanácsának (Council of American-Islamic Relations) vezetője, Nihad Awad is, aki

több munkatársával együtt, Washingtonban prezentálta a levél angol fordítását. Awad is megerő-

sítette azt a lehangoló tényt, hogy a levélről mennyire kevesen tudnak, és a fogadtatás passzívitását

is megjegyezte. Markoe, Lauren: Muslim Scholars Release Open Letter To Islamic State

Meticulously Blasting Its Ideology. The Huffngton Post, 2014. szeptember 24. Online elérhető:

http://www.huffingtonpost.com/2014/09/24/muslim-scholars-islamic-state_n_5878038.html.

(Letöltés időpontja: 2014. november 24.) 32 Az összefoglalást, az MME (Magyarországi Muszlimok Egyháza) általi, megfelelő és hivatalos

fordításának felhasználásával teszem közé, amely megtalálható: Online elérhető:

http://lettertobaghdadi.com/index.php. (Letöltés időpontja: 2014. november 25.)

http://www.huffingtonpost.com/2014/09/24/muslim-scholars-islamic-state_n_5878038.html

http://lettertobaghdadi.com/index.php

Fodor István

~ 106 ~

szubjektív és objektív előfeltételek vannak, és senki sem 'válogathat ki' Korán ver-

seket vallásjogi vitákhoz anélkül, hogy a teljes Koránt és Hadíszt figyelembe

venné.

2. Teljes mértékben tilos a fatwa kiadása az Iszlámban, az arab nyelv tökéletes

elsajátításának megléte nélkül.

3. Tilos leegyszerűsíteni a Shariah kérdéseit és figyelmen kívül hagyni a többi

Iszlám vallástudományi ágat.

4. Az iszlámban megengedett a vallástudósoknak (akik bizonyítottan vallásjogi

tanulmányokkal rendelkeznek), hogy eltérő véleményük legyen különböző kérdé-

sekben, kivéve azokat, amelyek a vallás alaptételei és minden muszlimnak muszáj

tudnia.

5. Az Iszlámban tilos figyelmen kívül hagyni a mai idők realitását, amikor egy

vallásjogi szabályozást hoznak meg.

6. Az Iszlámban tilos ártatlan emberek meggyilkolása.

7. Az Iszlámban tilos megölni követeket, nagyköveteket és diplomatákat, és ezért

tilos meggyilkolni az újságírókat és a segélyszervezetek alkalmazottait is.

8. A Dzsihád jelentése védekező háború az Iszlámban; nem megengedett a helyes

ügy megléte, a megfelelő cél és a megfelelő magatartási szabályok betartása nél-

kül.

9. Az Iszlámban tilos muszlim embereket nem-muszlimnak deklarálni, kivéve, ha

az a személy nyíltan kinyilvánítja a hitetlenségét.

10. Az Iszlámban tilos a keresztényeknek vagy a 'Könyv Népeinek' ártani vagy

őket bántalmazni.

11. A Jezidi népet a Könyv Népének kell tekinteni.

12. A rabszolgaság újbóli bevezetése szigorúan tilos az Iszlámban. Globális

egyetértés mellett eltörölték a múltban.

13. Tilos az embereket erőszakkal az Iszlámra téríteni.

14. Az Iszlámban tilos megtagadni és/vagy visszatartani a nők jogait.

15. Az Iszlámban tilos megtagadni és/vagy visszatartani a gyerekek jogait.


~ 107 ~

16. Tilos a vallásjogon alapuló büntetések (Hudud) meghozása, a megfelelő jogi

eljárás betartása nélkül, amely biztosítja az igazságosság és könyörület meglétét.

17. Az Iszlámban tilos az emberek megkínzása.

18. Az Iszlámban tilos a holtestek megcsonkítása.

19. Az Iszlámban tilos a gonosz cselekedeteket Istennek tulajdonítani.

20. Az Iszlámban tilos a Próféták és Társaik sírjainak és szentélyeinek az elpusz-

títása.

21. Tilos bármilyen típusú fegyveres lázadás, kivéve abban az esetben, ha az ural-

kodó (elnök) nyíltan hitetlenséget mutat, és nem engedi az embereket imádkozni.

22. Az Iszlámban tilos a Kalifátus kikiáltása az összes Muszlim egyetértése nélkül.

23. A nemzethez való hűség megengedett az Iszlámban.

24. A Próféta (szalla Allahu alejhi wasszalam) halála óta, az Iszlám senkit sem

kötelez a bárhová való emigrálásra.”

Teljes mértékben nyilvánvaló, hogy a felsorolt 24 ponttal elemeiben

szembe helyezkedik az „ISIS”, sőt alapjaiban tiporja el a valós tanításokat, ezért

semmilyen viszonyrendszerben, megközelítésben nem lehet az iszlámmal azo-

nosnak definiálni. A terrorból táplálkozó szervezet leírását a „Nem Iszlám-Ál-

lam” (The Un-Islamic State) determinálásával lehet autentikusan érzékeltetni.33 A

negatív és értelmetlen társítások elkerülése érdekében a brit muszlim közösség

több prominens személye kérelmezte, a brit miniszterelnököt, David Cameront,

hogy tartózkodjon az „iszlám állam” jelzővel definiálni a szélsőségeseket, mivel

azok tetteinek a tudatában ez az elnevezés az iszlám meggyalázása. A brit imāmok

(vallási vezetők) által írt felhívásban részletezve van, hogy „minden alkalmat

megfogunk ragadni, annak érdekében, hogy kifejezzük és hangsúlyozzuk, hogy

’nem a mi nevünkben és nem a mi hitünkben’ hajtják végre tetteiket.”34 A

33 Iftikhar, Arsalan: Let’s Call ISIS „The Un-Islamic State” The Islamic Montly, 2014. augusztus

20. Online elérhető: http://www.theislamicmonthly.com/lets-call-isis-the-un-islamic-state/. (Le-

töltés időpontja: 2014. november 25.) 34 Az On Islam honlap által közreadva: ‘Un-Islamic State’ is Slur to Islam, UK Muslims. On Islam,

2014. szeptember 14. Online elérhető: http://www.onislam.net/english/news/europe/477435-un-

islamic-state-is-slur-to-islam-uk-muslims.html. (Letöltés időpontja: 2014. november 22.)

http://www.theislamicmonthly.com/lets-call-isis-the-un-islamic-state/

http://www.onislam.net/english/news/europe/477435-un-islamic-state-is-slur-to-islam-uk-muslims.html

http://www.onislam.net/english/news/europe/477435-un-islamic-state-is-slur-to-islam-uk-muslims.html

Fodor István

~ 108 ~

Cameronnak címzett levélben hasonlóképpen részletezve van az is, hogy a

„dzsihadista” jelző is mennyire káros, és egyben káros meghatározás, mivel el-

utasítja az iszlám dzsihád koncepció realitását.

Ugyanis helytelen toposzként tekinthető a dzsihád, mint ’szent háború’

fordítás és értelmezés, amely évszázadok óta permanensen él a köztudatban, hely-

telenül.35 A dzsihád fordítása küzdelmet (struggle) vagy törekedést (striving) je-

lent és nem háborút, avagy harcot, sőt az iszlám terminológiájában még

konnotáció szintjén sem lehet azonosságot keresni a dzsihádnak, mint háború fo-

galmainak. Az a küzdelem, amely Isten útján (In the way of God) kell hogy ha-

ladjon, és nem az egyéni érdekek dominanciája szerint, az egyik leginkább félre-

magyarázott fordítás azok által is, akik az Isten útján való küzdelmet az erőszak

alkalmazásának legitimálására alkalmazzák, mint hivatkozási formulát. (lásd:

„ISIS”, az Al-Kaida, a tálibok, avagy a Boko Haram stb.) A dzsihád esszenciája

a materiális (ön)érdekeken való felülemelkedés elérése, amelyet nem fertőz az

egyéni vágyak destruktív hatalomszerzési céltételezése. Maudūdī igen találóan

úgy fogalmazta meg, hogy „nem az a cél, hogy Caesar-t megbuktatva, és új Cae-

sar legyen létrehozva.”36 A dzsihád valója is erre reflektál, amelyben az Isten út-

ján való küzdelem sosem lehet egyéni vágyak által motivált és determinált.37 Vi-

szont, ha mégis előtérbe kerülnek a vágyak által meghatározott célok, az esetben

az Istentől való eltávolodás, és azzal kapcsolatban, az emberi zsarnokság fokoza-

tos térnyerése jön létre illetve eszkalálódik. Ezáltal pedig generálódhat a terror

alkalmazását adekvátnak tekintő ideológiák térnyerése, amelyek ellen tulajdon-

képpen a dzsihád is határozott jelleggel lép fel.38

35 A muszlim politikafilozófus és tudós, Maudūdī azt is megvilágítja, hogy a dzsihádnak a dest-

ruktívan erősödő félreinterpretálása már odavezetett, hogy a terminológia a „vallás megszállott

követésévé” transzformálódott, amely percepció hiteltelen és inadekvát. Maudūdī, Abū al-Aʻlā:

Jihād in Islām. Beirut, 2006. 1–28. 36 Uo: 8. 37 Uo: 8. 38 ul-Qādrī, Muḥammad Ṭāhir: Islamic Concept of Jihad. A Conceptual Clarification on concept

of Jihad. Nov., 2001. Online elérhető: https://www.abc.se/home/m9783/ir/d/icj_e.pdf. (Letöltés

időpontja: 2014. december 1.)

https://www.abc.se/home/m9783/ir/d/icj_e.pdf


~ 109 ~

Az iszlám dzsihád-terminológia kétféle megközelítést különít el, a

’(leg)nagy(obb) küzdelmet’ és a ’kis küzdelmet’.39 Az előbbi, az ember lelkének

materiális, vágyak által hajtott erejével szembeni permanens küzdelmet írja le,

míg az utóbbiban engedélyezett a fegyverfogás, de csak és kizárólag defenzív ér-

telemben és számos megkötéssel karöltve,40 ha fenyegetés generálódna az ember

élete, vagyona/tulajdona, becsületének fenntartásában. Továbbá a védekezést

szolgáló dzsihád deklarálását nem teheti meg egy egyén, hanem az adott, regnáló

iszlám kormányzatnak van egyedüli jogosultsága erre, amelyet az iszlám közös-

ség, az ummah választott meg, konzultáció által. Az esetben, ha nem érvényesül-

nek a dzsihád deklarálását megelőző és vonatkozó vallástudományi illetve jogi

formulák, akkor – a már részletezett – fitna jön létre, amely szétesést és romlást

generál. Ugyanakkor számos szélsőséges csoportosulás, ahogy az „ISIS” is, a

dzsihádra hivatkoznak az ideológiájuk pilléreként, amely ezáltal nem hogy csak

egy súlyos torzításnak a köztudatban való elplántálását váltja ki, hanem a nyugati

percepcióban kikristályosodó negatív viszonyulást is táplálják, amely végső soron

az iszlámot érintő pejoratív és destruktív kép kialakulásának erősödéséhez vezet.

Ezek a körülmények pedig az alapvető okai annak, hogy a globális értelemben

vett muszlim közösség az olyan szélsőséges entitásokat, mint az „ISIS” is, mere-

ven elutasítja.41

39 Cook, David: Understanding Jihad. University of California Press. London, 2005. 32–49.;

Zolondek, Leon: Book XX of Al-Ghazālī's Iḥyā' 'Ulūm al-Dīn. E. J. Brill. Leiden, 1963. Al-Ghazālī

munkái közül kiemelkedik az Iḥyā' 'Ulūm al-Dīn (A vallástudomány ébredése) című műve, amely-

nek a záró fejezetei (3-4.) részleteiben foglalkozik a lélek belső küzdelmeinek relevanciájával,

amely küzdelemben az embernek felül kell kerekednie a saját alantasságán (al-jihād al-akbar),

hogy azáltal elnyerhesse azokat az erényeket, amelyek a lelki tisztaságot táplálják. Al-Ghazālī

leírásában és okfejtésében az emberi ’szív halála’ akkor következik be, amikor a materiális vágyak

felülkerekednek az énben. 40 Többek között ide tartóznak az emberi jogok tiszteletben tartása, az ártatlanok, nők, gyermekek,

idősek és betegek megölésének szigorú és áthághatatlan tilalma. 41 Érdemes megemlíteni az MPV (Muslims for Progressive Values) szervezetet. A kezdeményezés

egy progresszív irányt magáénak való mozgalomként indult 9/11-et követően, mára pedig már

nemzetközi lefedettségben is jelen van. Fő célkitűzéseik között szerepel a szabadság mindenkori,

egyetemes joga, a nemi egyenjogúság, a szólás és vallásszabadság az iszlám jog keretein belül.

Ráadásul nemrégiben az ENSZ-en belüli konzultatív státuszt is elnyerte a szervezet. Ez a gyakor-

latban azt jelenti, hogy az általuk közölt autentikus muszlim hang hivatalos formában is meghall-

gatásra talált, amely egyben azt is magában hordozza, hogy a szervezetük az ENSZ különféle

http://mpvusa.org/

Fodor István

~ 110 ~

Az igen neves nyelvész és lexikográfus, Al-Rāghib al-Aṣfahānī a dzsihád-

dal kapcsolatos tipológiájában három változatot határozott meg: 1., A nyilvánvaló

ellenséggel szembeni küzdelem.42 2., Iblīs-el (az Ördöggel) szembeni küzdelem.

3., Az ego, a vágy (nafs) kísértéseivel szembeni küzdelem.43 Az Isten útján való

küzdelem folyamatos, az ember egész életét végigkíséri, amelyre a Korán így utal:

„Tegyetek erőfeszítéseket Allah-ért, az Őt megillető erőfeszítéssel!” (22:78)

Ugyanakkor, ez az erőfeszítés (dzsihád) mértékletességet és toleranciát követel

meg a gyakorlójától. Abū Hurayra hagyományozta Mohamed prófétától, hogy:

„A vallás bizony könnyebbség. Akárki is túlzott súlyokat rak magára a vallásban,

azok azt le fogják gyűrni. Ne legyetek túlzásokba esők, a középutat kövessétek,

törekedjetek a tökéletességre, és fogadjátok annak örömhírét (hogy jutalomban

részesültök)! Az istenszolgálatból és az imából merítsetek erőt…”44 A nagy dzsi-

hád – amely belső küzdelemként (inner jihād) is ismert –, a destruktivitást okozó

nemzetközi intézményeiben képviseltetheti magát. Ezáltal szorgalmazva azt a határozat javaslatot

is, miszerint „mindenféle kulturális, avagy vallási meggyőződés nélkül, egyöntetűen fenn kell tar-

tani az egyéni emberi jogokat”, amely alapvető prioritásként szolgál az ENSZ 2015. évi Fejlesztési

Célok programtervezetében is. (2015 Millennial Development Goals): Zonneveld, Ani: Fighting

for the Soul of Islam. Huffington Post, 2014. október 29. Online elérhető:

http://www.huffingtonpost.com/ani-zonneveld/fighting-for-the-soul-of-islam_b_6056024.html.

(Letöltés időpontja: 2014. december 4.) Zonneveld érvelésében kifejti, hogy az „ISIS” és az Al-

Kaida tettei szennyezetté változtatták az iszlámról alkotott képet, és ezáltal korrumpálták az iszlám

lényegét, így felismerhetetlenné transzformálódott (a vallás) attól az eredettől, amelyet a maga

valójában jelent az iszlám. Majd felteszi az egyik legjelentősebb horderejű kérdést, amely a ma-

terializálódott emberhez szól: Hová lett az az igazi tűz, amely fényként világítja be a lelket?

Utalva a Korán szavaira: „Ó ti emberek! Férfiból és nőből teremtettünk benneteket. Népekké és

törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Allahnál a legnemesebb közületek az,

aki a legistenfélőbb köztetetek.” (49:13) 42 A nyilvánvaló ellenségek közé tartozik a hitetlenekkel szembeni küzdelem is a Korán termino-

lógiájában, a gyakorlati fegyverviselést, amely a kisebb dzsihád részét képzi, a qitāl jelöli. Erről

szól a 2:190-es vers: „Harcoljatok hát Allah Útján azok ellen, akik veletek harcba szálltak! Ám ne

lépjétek át a megszabott határokat! Bizony Allah nem szereti a határokat áthágóakat.” Ennél a

pontnál rögvest hozzá kell tenni, hogy a Koránban gyakorlatilag ez az első vers, amely Mohamed-

nek kinyilatkoztatott a dzsiháddal kapcsolatban, s melyet a későbbi dzsiháddal kapcsolatos reve-

lációk felül fognak írni, és jóval kiszélesítik az értelmezését. Továbbá azzal is tisztában kell lenni,

hogy a hivatkozott reveláció egy meghatározott történelmi eseményre reflektált, mikor Mohamed-

nek és társainak el kellett hagynia Mekkát a hiǧra keretén belül. Az utasítás, miszerint „ne lépjétek

át a megszabott határokat!” az iszlám jogtudományban a fiqh keretén belül, akkurátus jelleggel

lett rögzítve. 43 al-Rāghib al-Aṣfhānī, Abū al-Qāsim: Mufradāt Alfāẓ al-Qur’ān al-Karīm (’A Szent Korán szó-

szedete’). 4th edn. Beirut, al-Dār al-Shāmīyah, 2009. 44 Ṣaḥīḥ al-Buḥārī, N. 39.

http://www.huffingtonpost.com/ani-zonneveld/fighting-for-the-soul-of-islam_b_6056024.html


~ 111 ~

vágyakkal szembeni küzdelem az ember lelkének materiális kísértéseivel szem-

ben.45 Ezek a vágyak – azaz a nafsban lakozóak – igen széleskörű spektrumon

mozognak, az ember életének minden szegmensében megtalálhatóak, magába

foglalja a megkísértést, a hatalom iránti vágyat, az erkölcstelen testi vágyakat egy-

aránt. A nafs elleni küzdelemben a lelki megújhodás érdekében, az Isteni akarat

makulátlan szolgálatával lehet fellépni, amelyet nem szennyezhet semmilyen ma-

teriális érdek, ezt a lelki küzdelmet exponálja meg a Korán: „A lélekre és megfor-

málójára. Majd Ő sugallta neki bűnét és istenfélelmét. Bizony boldogulni fog az,

ki megtisztítja (saját magát azáltal, hogy végrehajt mindent, amit a Magasztos

Allah parancsolt). Bizony csalódni fog az, aki tévútra viszi (saját magát).” (91:7-

10) A nafs46 által fűtött tévút elkerülését és a lélek dzsihádjának állandó jelentő-

ségét érintve így szól a Korán: „Ám az, aki félt attól, hogy majdan az Ura előtt

kell állnia, és visszatartotta magát (és a lelkét) a vágyaktól, annak a Paradicsom

lesz a lakhelye.” (79:40-41)

45 A középkori iszlám egyik legnagyobb hatású teológusa, és polihisztor tudósa, Al-Ghazālī

(1058–1111) így fogalmazta meg ’belső küzdelem’ szignifikáns voltát: „A vágyak azok, melyek

szolgává teszik a királyt, és a türelem az, amely királlyá teszi a szolgát.” A vágy, mint az emberi

nem materiális lénye, amely a lelket, így az embert a romlásba viheti. 46 A Korán interpretálásában a nafsnak három szintjét, fokozatát definiálhatjuk: A lélekben lakozó

materiális-destruktív sugallatok (al-nafs al-ʾammārah): „Én nem mentegetem magam. Az emberi

lélek bizony folyamatosan rosszra buzdít, kivéve azoknál, akiken az én Uram könyörült.” (12:53)

Amennyiben, az ember tudatosítja önmagában, hogy a lelkében lakozó ’rossz’ jelen van (al-nafs

al-luwwāmah), „Igen! Esküszöm a (önmagát) vádoló lélekre!” (75:2) az ellen fel tud lépni, ez a

második szintnél realizálódik. A lélek destruktív materializálódásával szembeni küzdelem, a lé-

lekkel vívott küzdelem, azaz a nagy dzsihád (al-jihād al-akbar). Kifejezetten szignifikáns az, hogy

realizálódjon a vágyakkal szembeni küzdelem negligálhatatlan volta, mivel „Allah semmit sem

változtat meg egy népben, míg az maga nem változtat (saját maga sorsán.)” (13:11). A következő

szintnél a legfőbb elérendő cél, a ’lélek békéje’ valósul meg (al-nafs al-muṭmaʾinnah), amely egy-

ben a ’szív békéjét’ (ṭumaʾnīnah) is indukálja, így nyervén jogot az Isteni útkeresés legfőbb spiri-

tuális manifesztálódása: „Ó, te megnyugodott lélek! Térj vissza Uradhoz elégedetten, és veled is

megelégedve! Lépj be az Én szolgáim közé! És lépj be az Én Paradicsomomba!” (89:27-30)

Fodor István

~ 112 ~

Konklúzió

A szélsőséges entitások térnyerésével párhuzamosan már a XX. századtól

kezdve kurrens muszlim tudósok határozottan érvelnek amellett, hogy a szélsősé-

gesedés útját kikövező szellemi leépülést és immoralitást mihamarabb fel kell

számolni, amely által az iszlám kulturális és eszmei moralitását kell újfent pie-

desztálra emelni, a terror erejével szemben.47 Azt a szellemiséget, amely a klasz-

szikus iszlám toleranciáját és nyitottságát jellemezte a tudás relevanciájának zász-

laja alatt, amely élesen szembehelyezkedik a tudatlanság romboló voltával.48 Az

ideologizált, szélsőséges erőszaknak, a gondolkodó individuumot kioltó és eltörlő

természeti állapota, amelyet Hobbes a „bellum omnium contra omnes” (mindenki

harca mindenki ellen) hadiállapotaként definiált, eklatáns manifesztálódása az

„ISIS” anyagias és önös érdekeinek tettei. Hasonlóképpen a kalifátussal kapcso-

latosan is, amely mindenféle realitást nélkülöz, és a szükséges előfeltételekről pe-

dig nem vesz tudomást, egy Saint-Just-i utópikus imagináció, amelyet nem lehet

47 Lumbard, Joseph E. B.: The Decline of Knowledge and the rise of Ideology in the Modern

Islamic World. In: Lumbard, Joseph E. B.: Islam, Fundamentalism, and the Betrayal of Tradition:

Essays by Western Muslim Scholars. Canada, World Wisdom, 2004. 39–79. A nőkkel szembeni

erőszak, a jazidi kisebbséghez tartozókat, mint szexuális rabszolgákká minősítésük a terroristák

által, egyaránt elemeiben mond ellent az iszlám tanításainak. Amelyek igen jelentős jogsértések,

ahogy erre az egyiptomi nagy mufti személyes tanácsadója, Ibrahim Negm is felhívta a figyelmet:

Dar al- Iftaa issued a new report on QSIS’s infringements against woman under the cover of

Islam. Dar al-Ifta.

Online elérhető: http://eng.dar-alifta.org/foreign/ViewArticle.aspx?ID=628&CategoryID=1 (Le-

töltés időpontja: 2014. december 27.) 48 Simon Róbert: Orientalista Kelet-Közép-Európában. Válogatott tanulmányok. Savaria Univer-

sity Press. Szombathely, 1996. 326. Az iszlám erkölcsi útmutatásai, parancsolatai expressis verbis

módon világítják meg a „jó követésének parancsolatát, a rossz elutasításának” elengedhetetlen

fontosságát: „A hívők és a hívő nők egymás testvérbarátai. Megparancsolják a helyénvalót és

megtiltják a rosszat.” (9:71) A Korán exegézise mellett, az iszlám tradíció vénájának is szerves

áramlatát képezi a vallás erkölcsi-kódexének részletezése. Az egyik Mohamedtől származó mon-

dás szerint: „Akárki is hibát vél felfedezni (a vallásgyakorlásban), és lehetősége van kijavítani azt

a kezeivel, akkor tegye meg; Ha nem tudja, akkor a nyelvével (beszéd által); Ha azzal sem tudja,

akkor a szívével tegye jobbá, ez a hit alapvetősége.” Idézi és számos más releváns példázattal

kiszélesíti a ’rossz’ elutasítását és a ’jó’ (tisztességes) követésének kötelességét: Cook, Michael:

Forbidding wrong in Islam. Themes in Islamic History (Book 3). Cambridge University Press.

Cambridge, 2003. 4–7., 27–42., 65–95.

http://eng.dar-alifta.org/foreign/ViewArticle.aspx?ID=628&CategoryID=1


~ 113 ~

realitásként definiálni. Az „ISIS” terrorjának széleskörű manifesztálódása a rab-

szolgaság bevezetésétől49 kezdve a szisztematikus irtó hadjárataikon át, az ideo-

lógiai homogenizálás folyamán politikai dimenzióban megközelítendő, értelme-

zendő, és a vallás csak mint eszköz jelenik meg a kezükben, amelyet a politikai-

hatalmi érdekeik érvényesítése érdekében használnak fel.50 Az egész dolgozat

tükrében kikristályosítható, hogy az „ISIS” és az iszlám nem azonos, nem lehet

felszínesen és sematikusan megközelítve egyenlőségjellel interpretálni azt az ext-

rémizmust, amely a vallást eszközként használja, de nem abból táplálkozik. En-

nek értelmében a szervezet nevét jelölő definiálásban, a Dar Al-Ifta által is han-

goztatott QSIS, azaz az „Al-Kaida szeparatistái Irakban és Szíriában” (Al-Qaeda

Separatists in Iraq and Syria) a legalkalmasabb alternatíva, amely által érzékel-

tetve van a szervezet valós eredete, ideológiai gyökere, és egyben az is, hogy az

iszlámtól teljes mértékben elkülönülnek.

49 Azam, Eric: Esclaves sexuelles: Daech fournit le mode d'emploi. LE, 2014. december 12. Online

elérhető: http://www.fait-religieux.com/le-ciel-peut-attendre-par-eric-azan/2014/12/12/esclaves-

sexuelles-daech-fournit-le-mode-d-emploi. (Letöltés időpontja: 2014. december 27.); Az „ISIS”

által működtetett rabszolgapiacon, a gyermekkorú leányok a legdrágábbak, ezen rendszer beveze-

tése is, a szervezet anyagi bevételeinek szélesedését szolgálja: Le Figaro: Le trafic de femmes, une

source de revenus pour Daech. 2014. november 6. Online elérhető:

http://www.lefigaro.fr/international/2014/11/06/01003-20141106ARTFIG00119-le-trafic-de-

femmes-une-source-de-revenus-pour-daech.php. (Letöltés időpontja: 2014. december 27.) 50 Frisch, Hillel–Inbar, Efraim: Radical Islam and International Security. London, Routledge Tay-

lor & Francis Group, 2008.; A radikális ideológiákra épülő terrorista csoportosulásokkal szembeni

küzdelem egyik legújabb kiadványa, az egyiptomi Dar Al-Ifta gondozásában megjelent értekezés,

amelyben részleteiben körül van járva az iszlám valós tanítása, és az, hogy a szélsőségeseket sem-

milyen módon sem lehet azonosítani az iszlámmal: Allam, Shawki: The Ideological Battlefield.

Egypt's Dar al- Iftaa Combats Radicalization. Dar Al-Ifta, 2014.; Eklatáns példázat a szélsősége-

sek ideologizált mentalitásával kapcsolatban, a német tényfeltáró zsurnaliszta, Juergen

Todenhoefer által készített jelentés, aki Szíria és Irakban tartózkodva analizálta a terroristákat:

„Elszántak, megszállottságig hisznek a nézetükben, territóriumukat kiakarják szélesíteni, ameny-

nyire csak lehetséges, s az expanziójuk során, mindenkit, akik nézeteikkel oppozícióba helyez-

kednek, kivégzik.” Sokatmondó, mikor a síita muszlimokra kérdezett Todenhoefer, és az éppen

válaszoló militáns így nyilatkozott: „150 million, 200 million or 500 million, it does not matter to

us,” és hozzátette „We will kill them all.” Majd megerősítették, hogy a rabszolgaság, avagy a

kivégzések is, teljes mértékben szükségszerűek, és jogszerűek, mivel (ideologizált) hitük szerint

szükséges eljárás. Pleitgen, Frederik: Author's journey inside ISIS: They're 'more dangerous than

people realize'. CNN, 2014. december 25. Online elérhető:

http://edition.cnn.com/2014/12/22/world/meast/inside-isis-juergen-todenhoefer/in-

dex.html?hpt=hp_c1. (Letöltés időpontja: 2014. december 25.)

http://www.fait-religieux.com/le-ciel-peut-attendre-par-eric-azan/2014/12/12/esclaves-sexuelles-daech-fournit-le-mode-d-emploi

http://www.fait-religieux.com/le-ciel-peut-attendre-par-eric-azan/2014/12/12/esclaves-sexuelles-daech-fournit-le-mode-d-emploi

http://www.lefigaro.fr/international/2014/11/06/01003-20141106ARTFIG00119-le-trafic-de-femmes-une-source-de-revenus-pour-daech.php

http://www.lefigaro.fr/international/2014/11/06/01003-20141106ARTFIG00119-le-trafic-de-femmes-une-source-de-revenus-pour-daech.php

http://edition.cnn.com/2014/12/22/world/meast/inside-isis-juergen-todenhoefer/index.html?hpt=hp_c1

http://edition.cnn.com/2014/12/22/world/meast/inside-isis-juergen-todenhoefer/index.html?hpt=hp_c1

Fodor István

~ 114 ~

Különösképpen releváns feladatként jelenik meg az iszlámkutatók aszta-

lán, hogy felhívják a figyelmet arra, és egyaránt tudatosítsák széles körben, hogy

egy pár tízezres létszámmal rendelkező, radikális extrémizmussal átértelmezett

iszlámot magukénak vallóak nem a valós iszlámképet prezentálják, és nem lehet

általánosítani a több mint 1,6 milliárd51 békés és együttműködésre törekvő musz-

lim hívő mentalitásával és hitével. Ezért határozottan meg kell állapítani, hogy az

olyan erőszakos ideológiákon strukturálódó szervezet, mint például az „ISIS”,

semmilyen köze sincs az iszlámhoz.52 Az a merev és ellentmondást nem tűrő fa-

natikus ideológiája, amely az „egy vallás” pillérén nyugszik (a szélsőségesek

megközelítésében), nem az iszlám vallása, hanem az erőszak vallása. Az „ISIS”

51 Pew Research 2012-es felmérésének tükrében: Desilver, Drew: World’s Muslim population

more widespread than you might think. Pew Research Center, 2013. június 07. Online elérhető:

http://www.pewresearch.org/fact-tank/2013/06/07/worlds-muslim-population-more-widespread-

than-you-might-

think/?utm_content=buffer3c6ff&utm_medium=social&utm_source=twitter.com&utm_campaig

n=buffer#utm_content=buffercbe81. (Letöltés időpontja: 2014. november 26.) 52 Ezen a megközelítésben szükséges, hogy az Al-Kaida, avagy a tálibok mozgalma is meg legyen

világítva. Az utóbbiak által 2014. december 16-án végrehajtott Peshawar-i mészárlás, a XXI. szá-

zadi Pakisztán történetének egyik legsötétebb lapjaként vonult be a történelembe, mivel a nevezett

városban történt merénylet áldozatainak legnagyobb része fiatal gyermek volt, akik egy sziszte-

matikus offenzívának kerültek a célkeresztjébe. Az indiai származású gyermekjogi aktivista,

Kailash Satyarthi szavai: „Az egyik legsötétebb nap, az emberiség történetében.” Upright, Ed–

Fiaz, Faizan: Taliban Gunmen Kill 132 Children in Attack on Pakistani Army School. Vice News,

2014. december 16. Online elérhető: https://news.vice.com/article/taliban-gunmen-kill-84-

children-in-attack-on-pakistani-army-school?utm_source=vicenewsfb. (Letöltés időpontja: 2014.

december 16.); Agence France-Presse: Pakistan: les talibans disent avoir voulu «faire vivre leur

souffrance» à l'armée. Le Huffington Post, 2014. december 16. Online elérhető:

http://quebec.huffingtonpost.ca/2014/12/16/attaque-ecole-pakistan-taliban-souffrance-

armee_n_6332900.html. (Letöltés időpontja: 2014. december 16.) Ahogy az „ISIS” devianciája

és politikai érdekeinek keresztmetszetében elhelyezkedő erőszakos ideológiája strukturálódik, ha-

sonlóképpen kell a tálibok szélsőséges tetteit is megvilágítani és markánsan meghatározni, hogy

az iszlám értékeitől, hitvallásától messze eltérnek, ezért azonosságot keresni megint csak értel-

metlen megközelítés. Hasonlóképpen nyilatkozott Rostoványi Zsolt is az „ISIS” és az iszlám meg

nem kérdőjelezhető különállásáról: „Erre nagyon röviden, és határozottan lehet válaszolni, se-

mennyire („ISIS” és az iszlám kapcsolatára értve). Tehát jól lehet, a szervezet nevében ott szerepel

az iszlám szó, annak, amit az ’Iszlám Állam’ valójában képvisel, és valójában elkövet, vajmi cse-

kély köze van az iszlámhoz. Tehát egy olyan, alapvetően politikai jellegű tevékenységet folytató

szervezetről van szó, amely saját céljainak érdekében felhasználja az iszlámot, annak egy saját-

ságos interpretációját, aminek viszont, az igazi, eredeti iszlámhoz, az égadta egy világon semmi

köze sincsen.” Rostoványi Zsolt: Az arab tavasz jelene. (Összefoglaló riport). Előadás, a Dialógus

Platform szervezésében, 2014. október 30. Online elérhető:

https://www.youtube.com/watch?v=w3utnBTyrno. (Letöltés időpontja: 2014. december 20.)

http://www.pewresearch.org/fact-tank/2013/06/07/worlds-muslim-population-more-widespread-than-you-might-think/?utm_content=buffer3c6ff&utm_medium=social&utm_source=twitter.com&utm_campaign=buffer#utm_content=buffercbe81




https://news.vice.com/article/taliban-gunmen-kill-84-children-in-attack-on-pakistani-army-school?utm_source=vicenewsfb

https://news.vice.com/article/taliban-gunmen-kill-84-children-in-attack-on-pakistani-army-school?utm_source=vicenewsfb

http://quebec.huffingtonpost.ca/2014/12/16/attaque-ecole-pakistan-taliban-souffrance-armee_n_6332900.html

http://quebec.huffingtonpost.ca/2014/12/16/attaque-ecole-pakistan-taliban-souffrance-armee_n_6332900.html

https://www.youtube.com/watch?v=w3utnBTyrno


~ 115 ~

teljes mértékben ellentmond a Korán alapvető utasításainak, amelyek a vallási

türelmet és flexibilitást irányozzák elő: „Nektek megvan a magatok vallása és ne-

kem is megvan a saját vallásom.” (109:6) Majd hozzáteszi, hogy „Az Igazság az

Uratoktól származik! Aki akar az higgyen! Ám, aki akar az legyen hitetlen”

(18:29). Ez a vers – amely egyben igen mélyreható erkölcsi utasítás is –, azt is

magába foglalja, hogy az ember életének elbírálója, tetteinek függvényében Isten,

kit jóként, kit rosszként ítél meg, de ennek a feladatkörnek nem lehet az ember a

kivitelezője. Ennek értelmében tilos hitehagyottként definiálni másokat, és szank-

ciókat alkalmazni velük szemben, mivel „Nincs kényszer a vallásban!” (2:256)

Fodor István

~ 116 ~

Summary

The „ISIS” (Daʿesh) is not only a terrorist group. It is a political and mili-

tary organization that holds a radical interpretation of Islam as a political

philosophy and seeks to impose that worldview by force on Muslims and non-

Muslims alike. All decisions are based on a hardline interpretation of šarīʿah

(Islamic law), which is brutally enforced in the areas controlled by the „ISIS”.

Their doctrine allows them to proclaim as takfīr (heretics) Muslims who deviate

from their strictly defined interpretation of Islam. It has shown no compunction

about immediately killing anyone who disagrees with it, who is of the wrong

religious sect or who is perceived to be an opponent. „ISIS” is horrifying, not only

because of what they advocate but which historic scholars words are being

manipulated so easily to fit their narrative. Muslim scholars and communities

have made it clear that the religion of Islam has nothing to do with the criminal

acts and horrific atrocities committed by this group, therefore „ISIS” is not just

un-Islamic, it is anti-Islamic. Islam prohibits the extremism exhibited by „ISIS”.

„Vérszagra gyűl az éji vad.” – Adalékok a második világháborút követő német partizánmozga-

lom, a Werwolf történetéhez

~ 117 ~

örök Ádám

„Vérszagra gyűl az éji vad.” – Adalékok a II. világháborút követő

német partizánmozgalom a Werwolf történetéhez1

z 1939–45 közötti világégés partizánmozgalmai kapcsán általában a néme-

tekkel szembeni ellenállás nagy képviselőire, a szovjet, a jugoszláv és a

francia ellenállásra gondolunk. Hála az újabb kutatásoknak egyre nagyobb figyel-

met érdemelnek ki a korábbi szakirodalomban főként ideológiai szempontok mi-

att mellőzött ellenálló mozgalmak is. A szovjeturalom alól felszabaduló kelet-

európai államok megkezdték saját múltjuk átértékelését, s így a köztudatba beke-

rültek azon partizánmozgalmak is, amelyek a korábbi hivatalos dogmákkal szem-

ben nem(csak) a német, hanem a szovjet hódítókkal is szembefordultak – gondol-

junk csak a lengyel Armija Krajowára2, az ukrán Ukrainska Povstanska

Armijára3, vagy a Baltikumban szerveződött Erdei Testvérekre.4 A világháború

1 Tanulmányomat egykori mestereimnek: Nagy Jánosné Haluska Annának és p. Tömördi Viktor-

nak ajánlom. 2 Armija Krajowa: magyarul Honi Hadsereg. Lengyel földalatti szervezet, mely Lengyelország

függetlenségéért küzdött. 1944. augusztus 1-én tagjai kirobbantották a varsói felkelést, melynek

célja a szovjet csapatok közelsége miatt Varsó önerőből való felszabadítása volt. A szovjet csapa-

tok bár csak néhány kilométerre voltak a lengyel fővárostól Sztálin parancsára semmilyen segít-

séget nem nyújtottak a lengyel felkelőknek, sőt a nyugati szövetséges utánpótlást szállító repülő-

gépekre is tüzet nyitottak. A felkelés elbukott, a Honi Hadsereg megmaradt tagjai ellenálló tevé-

kenységüket folytatták, a háború utáni időkben a szovjet megszállókkal szemben is. 3 UPA: Ukrainszka Povsztanszka Armija, Ukrán Felkelő Hadsereg. Parancsnoka Roman Suhevics.

A mozgalom az I. világháború idejéből ered, a független Ukrajna megteremtésének vágyából.

Mivel a világháború utolsó éveiben a terület erősen szovjetizálódott Nyugat-Ukrajnában Szemen

Petljura vezetésével nacionalista szervezkedés vette kezdetét, amely felvette a harcot a szovjet-

orosz, a cári, a lengyel és a román hódítókkal szemben. 1922-ben a Szovjetunió bekebelezte Uk-

rajnát. A II. világháború folyamán a partizánmozgalmak ismét aktivizálódtak és fegyvert ragadtak

a német és szovjet betolakodókkal szemben a független Ukrajna megteremtéséért. 4 Erdei Testvériség: A második világháború alatt és azt követően a balti államok függetlenségéért

küzdő partizánok elnevezése. Ezek a csoportok kemény véres küzdelmet folytattak a szovjet had-

sereg és az NKVD ellen, bizonyos csoportok az egyenlőtlen küzdelmet az 1950-es évek közepéig

folytatták.

T

A

Török Ádám

~ 118 ~

partizánmozgalmai között azonban létezett egy máig kevéssé ismert formáció, a

német Werwolf, azaz a Vérfarkas mozgalom. A „mellőzöttség” oka lehet egyrészt,

hogy a nemzetiszocialista Harmadik Birodalomban a szervezési munkálatok vi-

szonylag későn indultak meg, illetve, a háború végi zűrzavaros helyzetben nem

igazán világos, hogy mely akciók tulajdoníthatóak egyértelműen a német partizá-

noknak; tetejébe mind a nyugati, mind a szovjet hírszerzőszervek igyekeztek el-

szigetelve kezelni az egyes akciókat, hogy elejét vegyék a mozgalom kiszélese-

désének. Tanulmányomban a mozgalom történeti előképeivel, az egyes ismert

irányzataival, az alkalmazott harcmodorral, valamint a Werwolf által kiváltott re-

torziókkal kívánok foglalkozni.

Az 1942–43-as esztendő világosan megmutatta a német hadvezetőség szá-

mára, hogy a tengelyhatalmak képtelenek több fronton feltartóztatni az előretörő

nyugati és szovjet hadseregeket. Az ellenségtől való „rugalmas elszakadás”, az

ún. frontrövidítés, amely a hathatósabb védelemhez szükséges jobb stratégiai te-

rep biztosítása, végeredményben mégis csak visszavonulás, területi veszteség. A

szövetségesek így mind Nyugaton, mind Keleten egyre közelebb jutottak a német

„Vaterlandhoz”. E rohamos területveszteség újabb harceljárás alkalmazására ins-

pirálta a német vezérkart. A védelem megerősítéséhez időre és a fegyelem meg-

szilárdítására volt szükség. Bár a német reguláris katonateoretikusok nem hittek

egy partizánmozgalom átütő sikerében sem, a nácik által megszállt Európa parti-

zánmozgalmainak eredményei bebizonyították, hogy egy jól szervezett mozga-

lom képes nagyobb területek felett az uralmat megtartani, és az ellenséges erők

nagy részét lekötni.

Történeti előképek és a különleges hadviselé

A saját gerillamozgalom megteremtéséhez szükséges ideológiai és törté-

neti alapokat a nemzetiszocialista német államvezetés a német történeti hagyo-

mányban találta meg. Az egyik ilyen beépíthető motívum a német területeken



~ 119 ~

megalakuló korai parasztmozgalmak (Bundschuh-k) által alkalmazott úgyneve-

zett Vehme-igazságszolgáltatás volt, amelyet az ellenséggel együttműködőkkel

szemben lehetett alkalmazni.5 A német propagandagépezet felelevenítette a német

történelem nagyjait, akiket a megszállókkal szembeni ellenállás előképeiként

kezdtek tisztelni, mint például a napóleoni háborúk idején, a porosz területeken

megalakuló Erényszövetség (Tugendbund), valamint a Ferdinand von Schill6 és

Andreas Hofer vezette szabadcsapatok (Freikorps) tevékenysége. A porosz törté-

nelemből igen kedvelt volt a Lützow-féle7 szabadcsapat, ahonnan a rendszer

egyébként megörökölte az SS fekete egyenruháját és halálfejes jelvényét is. A

múlt nagyjai mellett a német irodalom klasszikusaira, így Heinrich von Kleist,8

Karl May,9 valamint Hermann Löns10 műveire is előszeretettel hivatkoztak.11

Bár a kívánt harcmodor első látásra idegennek tűnt a reguláris hadvezetés

számára, tulajdonképpen mégsem volt az. Az I. világháború utáni zűrzavaros

5 A Vehme lényege: a nép érdekeit eláruló egyént egy csoport titkos rituálé keretében halálra ítéli,

majd ezt követően végeznek vele. A Vehme-t az I. világháború után feltámasztották a német sza-

badcsapatok, s többek között Vehme gyilkosság áldozata lett Mathias Erzberger és Walter

Rathenau is. Lsd.: Biddiscombe, Perry: Az utolsó nácik. Az SS Vérfarkasainak európai partizán-

háborúja 1944–1947. Szentendre, 2006. 14–16. 6 Schill, Ferdinand Baptista von (Wilmsdorf bei Dresden, 1776. január 6.–Stralsund, 1809. május

31.) a napóleoni háborúk porosz szabadsághőse. 1809-ben Poroszország felszabadítására felkelést

robbantott ki a megszálló francia csapatok ellen. Egységét a francia csapatok támogatottság híján

elszigetelték, így Stralsund városába vonult, ahol a városért folytatott küzdelemben vesztette éle-

tét. 7 Lützow, Ludwig Adolf Wilhelm Freiherr von (Berlin, 1782. május 18.–Berlin, 1834. december

6.) porosz katonatiszt a róla elnevezett Freikorps (szabadcsapat) parancsnoka. 1795-ben lépett a

hadsereg kötelékébe, majd Schill szabadcsapatában önkéntes, a stralsundi csatából sikerült elme-

nekülnie. 1811-től kezdte meg szervezni fekete egyenruhát viselő szabadcsapatát, amellyel állan-

dóan nyugtalanította a megszálló francia seregeket. 8 Kleist, Heinrch von (Frankfurt an der Oder, 1777. október 18.–Berlin, 1811. november 21.) po-

rosz drámaíró, lírikus publicista. Részt vett a franciákkal szembeni ellenállásban. Egyik fő műve

a Hermanssclacht (Hermann csatája), amely a Kr.u. 9-ben lezajlott teutoburgi csatának állít emlé-

ket. A drámát a nemzetiszocialisták az idegen megszálló hatalommal szembeni ellenállás propa-

gálására használták fel. 9 May, Karl (Ernssthal, 1842. február 25.–Radebeul, 1912. március 30.) német író, a vadnyugat

avatott szakértője, a híres indiánregények írója. 10 Löns, Hermann (Kulm/Chlemno/, 1886. augusztus 29.–Loivre, 1914. szeptember 26.) német

népi író, vadász, természetjáró. Az I. világháborúban bevonulása után nem sokkal később a nyu-

gati harctéren vesztette életét. Fő műve a Werwolf, amely a harmincéves háború alatti észak-német

ellenállásnak állít emléket. 11 Biddiscombe: Az utolsó nácik.

Török Ádám

~ 120 ~

helyzet kedvezett a különböző német irreguláris alakulatok fejlődésének. A fron-

ton edződött katonák, akik a vereségbe nem akartak belenyugodni, s akik haza-

térve nehezen illeszkedtek vissza a polgári életbe, különböző militáns szerveze-

tekbe, szabadcsapatokba tömörültek, s mindennapossá váltak a kommunistákkal

való utcai összecsapások.

A nácik hatalomra jutása után, s az új háborúra való készülődés során a

német hadvezetés kezdetben csak titokban , nagy figyelmet szentelt a különle-

ges harceljárások kidolgozásának. A vezérkar az I. világháborús tapasztalatokra

alapozva előnyösnek tartotta egy az ellenség hátában biztosan mozgó mélységi és

romboló tevékenységet ellátó különleges alakulat létrehozását. Az ügy érdekében

hatalmas érdemei voltak a német katonai hírszerzés, az Abwehr főnökének, Wil-

helm Canarisnak.12 Canaris az Abwehr berkein belül népi németekből és külföl-

diekből13 állította fel a 800. különleges műszaki zászlóaljat, amely 1939. decem-

ber 15-étől vette fel állomáshelyéről a Brandenburg nevet.14 A brandenburgiak

12 Canaris, Wilhelm Franz Walther (Aplerbeck, 1887. január 01.–Flossenburg, 1945. április 09.)

német tengernagy, a német titkosszolgálat főnöke. 1905-ben csatlakozott a haditengerészethez, az

I. világháborúban tengeralattjáró parancsnok volt, de több ízben hajtott végre hírszerzési felada-

tokat. A weimari köztársaság idején a titkos fegyverkezési programhoz hírszerzési adatokkal járult

hozzá.1935. január 1-jétől az Abwehr főnöke lett. E funkciójában állandóan rivalizált az SS hír-

szerző szolgálatával, amit kezdetben egykori beosztottja Reinhard Heydrich, majd Ernst

Kaltenbrunner vezetett. Vezetése alatt az Abwehr világszínvonalú hírszerző szolgálattá vált. A

nemzetiszocializmus visszásságait felismerve mind jobban szembefordult Hitlerrel. Segítette a

német ellenállás angolszászokkal való kapcsolatfelvételét, és fedezte a Hitler ellenes tiszti csopor-

tosulásokat. 1944. február 19-én Hitler leváltotta az Abwehr éléről, ezután jelentéktelen hírszer-

zési feladatokat kellett ellátnia. A Hitler-ellenes merényletbe belekeveredett, letartóztatták, a

flossenburgi koncentrációs táborba hurcolták, a háború végén kivégezték. 13 Soraik között helyet kaptak: IRA-tagok, holland szélsőségesek, búr fundamentalisták, orosz

nacionalisták, perzsák, arabok, indiaiak, sőt még zsidó cionisták is. Lsd: Kessler, Leo: Kommando.

A Brandenburg-zászlóaljtól a Jagdkommandóig. Német irreguláris csapatok tevékenysége a II.

világháborúban. Debrecen, é. n. 20. 14 A brandenburger alakulat előképe az afrikai hadszíntéren küzdő Schutztruppe volt. Az alakulat

taktikáját Theodor von Hippel százados vitte tökélyre. Hippelre felfigyelve Canaris az Abwehr

Sektion II.-nél alkalmazta Hippelt és önkénteseit. 1939. október 25-én felállították a Lehr und Bau

Kompanie zur besonderen Verwendung 800. (Különleges rendeltetésű 800. építő és kiképző szá-

zad) nevű egységet, amely decemberben vette fel hivatalosan a Battalion Brandenburger nevet. A

brandenburgiak kommandói szinte valamennyi fronton megfordultak a háború során. Canaris

Abwehr éléről történt leváltása után az alakulat diverzánsait Otto Skorzeny 502. SS vadászzász-

lóaljába osztották be, míg az alakulat többi részét gépesítve és hadosztályszintre feltöltve stratégiai



~ 121 ~

végigharcolták a II. világháborút, s akcióikkal kivívták ellenfeleik megbecsülését

is. Feladatkörükbe tartozott szabotázsakciók, politikai merényletek, hírszerzés,

diverzió, valamint az ellenség hátában fegyveres felkelés előkészítése. A Harma-

dik Birodalom belső struktúrájában állandó volt az egyes csoportosulások közötti

rivalizálás, a szervezetek és vezetőik sem bíztak egymásban. Így az évek során

különböző hírszerzésre is specializálódó csoportok jelentek meg az Abwehrrel

párhuzamosan. Ilyen szervezet többek között: a Gestapo,15 az SD16 és az RSHA,17

amelyek a hírszerzés mellett más profillal is rendelkeztek. Azonban e szervezetek

vezetői18 alig várták, hogy Canaris valami hibát kövessen el, s kegyvesztetté vál-

jon.

Mivel a brandenburgerek az Abwehren keresztül a Wehrmacht köteléké-

hez tartoztak, a hadsereg és az SS ellentéte miatt az SS folyamatosan törekedett

arra, hogy saját kommandós egységekkel rendelkezzen. 1942 elején jött létre az

SS különleges alakulata, amely Oranienburgban majd Friedenthalban kezdte meg

tartalékként bevetették a keleti fronton. A háború végén egy páncélos ezreddel kipótolva létrehoz-

ták a Brandenburg Páncélgránátos hadosztályt, amelynek tagjai Schleswig-Holstein mellett tették

le a fegyvert a brit csapatok előtt. 15 GESTAPO: Geheime Staaspolizei – Titkos Államrendőrség, a Harmadik Birodalom titkosrend-

őrsége. 1933. április 23-án Hermann Göring porosz belügyminiszter a porosz titkosrendőrség ha-

táskörét birodalmi szintre növelte. A szervezet vezetését 1935-ben Himmler vette át, aki a vezető

pozíciókba zömében SS tiszteket nevezett ki. 1936-ban a Gestapo-ba olvasztották a Kripo-t

(Kriminalpolizei – bűnügyi rendőrség), így jött létre a SiPo (Sicherheitspolizei – Titkosrendőrség).

A SiPo-t 1939-ben egyesítették az SD-vel (Sicherheitsdienst – Biztonsági szolgálat) így jött létre

az RSHA (Reichssicherhauptamt) amelynek újra függetlenné váló egyik osztálya lett a GES-

TAPO. 16 SD: Sicherheitsdienst – Biztonsági Szolgálat. Kezdetben az SS belső, később az NSDAP és a

Harmadik Birodalom titkosszolgálata. 17 RSHA: Reichssicherhauptamt – Birodalmi Biztonsági Főhivatal. A Harmadik Birodalom biz-

tonsági szerveit (Gestapo, KriPo, SiPo, SD, stb.) összefogó és kontroláló ernyőszervezet. 18 Az RSHA vezetői: Reinchard Tristan Eugen Heydrich, majd annak 1942. július 4-ei halála után

Ernst Kaltenbrunner; az SD prominense majd Canaris bukása után egyben az Abwehr vezetője:

Walter Schellenberg, és a Gestapot irányító Heinrich Müller.

Török Ádám

~ 122 ~

működését.19 1943. április 20-án Walter Schellenberg20 megtalálta a friedenthali

szervezet élére a megfelelő vezetőt az osztrák származású Otto Skorzeny21 sze-

mélyében. Skorzeny rátermettségére elég csupán néhány tettét említeni: az olasz

fasiszta diktátor, Mussolini kiszabadítása, Horthy Miklós kormányzó fiának el-

rablása, az ardenneki offenzíva diverziós előmunkálatai. Tevékenységével rászol-

gált az „Európa legveszélyesebb embere” címre.

A háború menetét azonban még e bravúros kommandós akciók sem tudták

megfordítani, csupán meghosszabbítani. Viszont az előretörő ellenség miatt a né-

met hadvezetés számolt az ország (egyes) területeinek huzamosabb megszállásá-

19 1942 elején a holland származású van Wessen Hauptsturmführer vezetése alatt száz Waffen SS

önkéntessel alakult meg az SS Sonder Lehrgang zur besonderen Verwendung Oranienburg

(Oranienburgi Különleges Tanfolyam). 1943. áprilisában az egységet átvezényelték Friedenthalba

(SS Sonder Lehrgang z.b.V. Friedenthal), ahol a kerethez háromszáz holland, flamand és magyar

származású Waffen SS önkéntes csatlakozott. A friedenthali szervezetet rövidesen feloszlatták és

Skorzeny vezetésével létrehozták az 502. SS Jäger Battaliont (Vadász zászlóaljat). Az Ardenneki

offenzíva idején e keret más egységekkel kiegészülve adta 150. páncélos dandárt. 20 Schellenberg, Walther (Saarbrücken, 1910. január 16.–Torino, 1952. március 31.) 1929-től a

bonni egyetemen jogot és orvosi tanulmányokat folytatott. 1933-ban lépett be az NSDAP-ba, majd

az SS-be. Kezdetben Himmler, majd Reinhard Heydrich munkatársa az SD-ben. Több titkos akció

szervezésében részt vett. Majd az ellenálló mozgalmak és a szovjet ügynökök felderítésével fog-

lalkozott. Canaris bukása után átvette az Abwehr irányítását is. A háború végén Himmler megbí-

zásából különtárgyalásokba kezdett a szövetségesekkel, ennek eredménytelensége után nyugati

fogságba került. Nürnbergben tanúként hallgatták ki, majd 1949-ben 6 év börtönre ítélték, egész-

ségi állapota miatt 1951-ben szabadult előbb Svájcban majd Olaszországban telepedett le. 1952-

ben rákban elhunyt. 21 Otto Škorženy (Bécs, 1908. június 12.–Madrid, 1976. július 06.) a Waffen SS tisztje, kommandó

parancsnok, „Európa legveszélyesebb embere”. Osztrák polgári család sarja, mérnöknek tanult.

1932-ben belépett az NSDAP osztrák szárnyába, 1940-ben jelentkezett a Luftwafféhoz, ahová

életkora miatt nem léphetett be, így került a Liebstandarte SS Adolf Hitler kötelékébe. Részt vett

a nyugati és a keleti front küzdelmeiben. 1943. áprilisától a Friedenthal egység szervezője és ki-

képzője lett. Több kommandós vállalkozásban részt vett. 1943. szeptember 12-én kiszabadította

Benito Mussolinit Gran Sasso-i házi őrizetéből, 1944. májusában pedig kis híján elfogta Josip

Broz Titót. 1944. október 15-én részt vett ifj. Horthy Miklós elrablásában, majd a Vár elfoglalá-

sában. 1944 decemberében egységével az Ardenneki offenzíva előtt sikerült hatalmas káoszt

okozni az amerikai csapatok soraiban. A háború utolsó időszakában a Werwolf szervezet egyik

szakértője. 1945. május 15-én az amerikaiaknak adta meg magát, akik háborús bűnökkel vádolva

bíróság elé akarták állítani. Börtönből 1948-ban megszökött, Argentínába vándorolt, ahol Juan

Perón testőrségének megszervezésében vett részt, valamint az ODESSA hadművelet fontos tagja

volt. Gerincében több daganatot találtak, megműtötték, ennek ellenére állapotában nem állt be

javulás. Életútjához jó adalékokkal szolgál: Whiting, Charles: Skorzeny. Európa legveszélyesebb

embere. Debrecen, é.n.



~ 123 ~

val. Schellenberg szerint ez volt az egyik oka, hogy 1944. szeptember 9-én létre-

hozták a Volkssturmot,22 valamint szabad utat engedtek a német partizánmozga-

lom kialakulásának.23 A partizánmozgalom a Vérfarkas (Werwolf) nevet kapta

Hermann Löns munkája nyomán.

A kezdetek

„(…) aki nem ide való, aki országszerte kóborol,

aki rabol, lop, embert nyúz és gyujtogat (sic) az

haramiaszámba megy. Úgy kell vele bánni, amint

megérdemli. Gyalázatért gyalázatot, ütlegért üt-

leget, vérért vért (…)” (Hermann Löns)

Az Unternehmen Werwolf nem tekinthető egységes mozgalomnak. Az

egyes (fél)autonóm csoportok különböző időben, különböző intenzitással és szá-

lakon kezdték meg a szervezkedést. A központinak minősíthető organizációt je-

lentős háttérmunka előzte meg. Jürgen Stroop24 magas rangú Werwolf-koordiná-

tor szerint a nácik történészekből, pszichológusokból, szociológusokból, nyomo-

zókból és kémelhárítókból álló kutatócsoportokat hoztak létre és hosszasan tanul-

mányozták az európai náci-ellenes ellenállási mozgalmakat, különösen a lengyel

22 Volkssturm: a háború utolsó hónapjaiban zömében civil „önkéntesből” álló milíciák gyűjtőneve.

A Volkssturm tagjai általában civil ruhában harcoltak, megkülönböztető jelzésként pusztán egy

karszalagot viseltek. Általában erődítési munkálatoknál vették őket igénybe, de előfordult, hogy

tankelhárítókként is bevetették őket. 23 Deutsch, André (szerk.): Walter Schellenberg emlékiratai. Budapest, 1997. 319. A világháború

után a vérfarkas mozgalom egyik volt vezetője Jürgen Stroop szerint az ötlet már 1943-ban fel-

merült. Lsd: Moczarski, Kazimierz: Beszélgetések a hóhérral. Európa. Budapest, 1981. 388. 24 Stroop, (Jürgen) Josef: (Detmold, 1895. szeptember 25.–Varsó, 1952. március 26.) SS

Gruppenführer, a Waffen SS és a rendőrség főhadnagya. Önkéntesként részt vett az I. világhábo-

rúban. 1932-től az NSDAP és az SS tagja. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1943 áprilisától varsói

rendőrparancsnok. Kulcspozíciót játszott a varsói gettófelkelés leverésében, majd Görögország-

ban volt SS és rendőrségi vezető. A háború végén a rajnai területek rendőrparancsnoka és ilyen

minőségben a Werwolf mozgalom egyik legeredményesebb szervezője. 1947-ben Dachauban ha-

lálra ítélte egy szövetséges bíróság, az ítéletet nem hajtották végre, kiadták Lengyelországnak.

1952-ben lengyel bíróság halálra ítélte, majd kivégezték.

Török Ádám

~ 124 ~

és a francia földalatti mozgalmat.25 A központi vezetés pedig utasította a partizán-

vadász specialistákat, köztük Erich von dem Bach-Zelewskit,26 hogy a partizán-

elhárításban szerzett tapasztalataikat írásban tegyék közkinccsé.27

Az SS birodalmi vezetője, Heinrich Himmler28 a szervezést a helyi náci

biztonsági illetékesek, a 20 magasabb SS- és rendőrfőnök (Höhere SS- und

Polizeiführer29) hatáskörébe utalta. Ezzel decentralizálta a mozgalmat, amely azt

célozta, hogy az esetleges lebukás más sejtet nem fenyeget közvetlenül. Az el-

gondolások szerint a területi illetékes parancsnokságok, a Gauleiterek, a

Kreisleiterek, a Hitlerjugend és más fegyveres szervezetek vezetői úgynevezett

Beaufträgtereket, azaz gerillaharcászati megbízottakat jelölnek ki, akik a szerve-

zési munkálatokat elvégzik.30

25 Moczarski: Beszélgetések a hóhérral, 392–393. 26 Bach-Zelewski, Erich von dem (Lauenburg, 1899. március 01.–München 1972. március 08.)

hivatásos katonatiszt, SS. Obergruppenführer, „partizánvadász specialista”. Részt vett az I. világ-

háborúban, majd tagja lett a szabadcsapatoknak és a Reichswehrnek. 1930-ben belépett az

NSDAP-ba majd egy évvel később az SS-be. 1941-től részt vett a keleti front partizánellenes tisz-

togató akcióiban. 1944-ben Himmler őt bízza meg a varsói felkelés leverésével. A varsói kegyet-

lenkedéseknek véget vetett miután kivégeztette az SS RONA parancsnokát Bronislav Kaminskit.

Bach-Zelewskinek sikerült a lengyel felkelést elfojtania, a fegyverletételkor ígéretet tett, hogy a

Honi Hadsereg tagjait hadifoglyoknak tekinti. 1944 októberében Budapestre vezényelték, egysé-

gét alternatívaként kívánta a német hadvezetés alkalmazni, amennyiben a magyar kiugrási kísérlet

során, a Várhegyen kemény ellenállásba ütköztek volna. 1945. augusztus 1-én esett amerikai fog-

ságba, a nürnbergi perben kihallgatták, de nem vádolták háborús bűnökkel. 1950-ben szabadult,

majd egy évvel később a nácitalanítás során tíz évre ítélték. Büntetése letöltése előtt szabadult, de

1958-ban ismét letartóztatták, többször vád alá helyezték, míg végül 1962-ben hat kommunista

meggyilkolásának vádpontja alapján életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 27 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 68. 28 Himmler, Heinrich Luitpold (München, 1900. október 07.–Lüneburg, 1945. május 23.) mező-

gazdász, politikus, a Harmadik Birodalom SS Reichsführere. Részt vett az I. világháborúban, majd

szabadcsapatosként küzdött. 1923-ban belépett a náci pártba, majd részt vett a Sörpuccsban. 1929-

től az SS birodalmi vezetőjévé nevezte ki Hitler. A „hosszú kések éjszakájának” egyik szervezője

volt. 1936–43 között a Belügyminisztérium államtitkáraként a rendőrség vezetője, 1944-től a né-

metországi fegyveres csapatok főparancsnoka. Utolsó intézkedései során leállíttatta a zsidók meg-

semmisítését, és tárgyalásokat igyekezett kezdeményezni a nyugati szövetségesekkel, felajánlva

az SS-t a bolsevizmus elleni küzdelemre. A keleti arcvonalon propagálta a Werwolf működését.

1945. április 29-én Hitler minden tisztsége alól felmentette. Álruhában Lübeckből az Alpesi

Erődbe igyekezett, az amerikai csapatok elfogták, a fogságban öngyilkos lett. 29 Höhere SS- und Polizeiführer: a megszállt területeken közvetlenül Himmlernek alárendelt biz-

tonsági vezető. 30 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 23.



~ 125 ~

A szervezés országos főkoordinátorává Hans Adolf Prützmannt31 nevez-

ték ki, aki fontos megbízásához illően új, eddig nem létező katonai rangot kapott,

mint Oberstgruppenführer.32 A kinevezett új vezető hamar munkához látott, meg-

szervezte törzsét és főhadiszállását a „Krista” nevű vonaton. Birodalom-szerte

különleges iskolák létesültek, és megkezdődött a kiképzők, valamint a legénység

toborzása.

Werwolf-ágak

A szervezés maga azonban nemcsak a Dienstelle Prützmann kizárólagos

feladata volt, így lehetséges, hogy a háborús vereség küszöbén, a decentralizált

állapot jegyében az egyes rivalizáló szervezetek és vezetők is megkezdték saját

kezdeményezéseiket a Werwolf mozgalom kisajátítására.

Többek között ilyen szervezkedés indult meg a Hitlerjugend berkein belül,

amelynek szálai 1943-ra vezettek vissza. A szervezet militáns jellege, valamint a

generációs szakadék, a mellőzöttség, illetve az érzet, hogy az ifjúságot ágyútölte-

léknek, avagy erődítési munkálatok során használják fel, indította a szervezetet a

korai mozgolódásra. Céljaik elérésében természetes szövetségesre találtak az

Abwehrben, amely vállalta a fiatalok kiképzését. Az Abwehr specialistái szerint

a kiképzett fiatalok képesek könnyen, feltűnés nélkül átcsúszni a frontvonalon és

31 Prützmann, Hans Adolf (Tolkemit, 1901. augusztus 31.–Lüneburg, 1945. május 21.) a Waffen

SS és a rendőrség Obergruppenführere. A Werwolf mozgalom megbízott koordinátora. Fiatal ko-

rában belépett a Freikorps tagjai közé, majd 1929-től az SA tagja, ám a következő évben átlépett

az SS kötelékébe. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1941. június-november között Litvánia rend-

őrfőnöke, majd a Litvániában működő SD parancsnoka. 1944 szeptemberében Himmler kinevezte

a Generalinspecteur für Sezialabwehr élére, s ilyen minőségben fő szervezője, koordinátora és

összeghangolója volt a Werwolf mozgalomhoz csatlakozó egyes csoportoknak. A háború végén

Délre igyekezett az Alpesi erőd térségébe, a szövetségesek foglyul ejtették, a felelősségre vonás

elől menekülve öngyilkos lett. 32 Prützmann félhivatalos titulusa Stroop szerint: Generalinspekteur für den passiven Widerstand

avagy Generalinspekteur für Spezialabwehr (Passzív Ellenállás Főfelügyelője, vagy a Különleges

Elhárítás Főfelügyelője). Lsd: Moczarski: Beszélgetések a hóhérral, 395.; Biddiscombe szerint

Prützmann címe: „az SS birodalmi vezetője melletti különleges Abwehr felügyelője”. Lsd:

Biddiscombe: Az utolsó nácik, 24.

Török Ádám

~ 126 ~

ott hírszerző tevékenységet folytatni. A válogatás során előny volt, ha a fiatal je-

lölt a szövetségesek által már megszállt területről származik.

Ezt a már meglévő struktúrát kívánta felhasználni Arthur Axmann,33 a

Harmadik Birodalom ifjúsági vezetője. A Hitlerjugend önkénteseit az úgyneve-

zett „Nussknacker”- (Diótörő) program keretében képezték ki. 1945. január 18-

án a programot és a kiképzőiskolákat beolvasztották a Dienstelle Prützmannhoz,

azonban az csak formális laza kapcsolatban állt a felettes szervével.34

Vérfarkasüvöltés az éterben

„(…) vegyük fel tehát az ordas nevet s vala-

hol galádságot kell megtorolnunk, hagyjuk

ott a jelünket, három fejszevágást, egyiket

jobbról-balra, a másikat balról-jobbra, a

harmadikat pedig keresztbe. Ne tudjon róla

senki más, csak mi ordasok (…)” (Hermann

Löns)

1945. április 1-én új német rádióadó indult: a Radio Werwolf.35 A felelős

a náci propagandaminiszter Joseph Goebbels36 volt. A rádió tematikája a szélső-

33 Axmann, Arthur (Hagen, 1913. február 18.–Berlin, 1996. október 24.) birodalmi ifjúsági vezető.

Közgazdaságtant és jogot tanult, majd 1931-ben belépett a Nemzetiszocialista Német Munkás-

pártba. 1933-tól ifjúság szociális kérdéseinek referense. 1939-ben bevonult katonának, ám egy

évvel később altisztként leszerelt. 1940-ben a Harmadik Birodalom ifjúsági vezetőjévé nevezték

ki. 1941-ben ismét a frontra került, de sebesülés miatt elbocsátották a hadsereg kötelékéből. 1945

februárjában a Volkssturm Hitlerjugend páncélelhárító alakulatának parancsnoka, májusban el-

menekült Berlinből. Amerikai fogságba esett, ahonnan 1949-ben szabadult. Kereskedőként he-

lyezkedett el. 1958-ban NSDAP-beli szerepvállalása miatt pénzbüntetésre ítélték. 1976-tól a Cre-

ditreform tudósítójaként tevékenykedett. 34 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 31–35. 35 Leo Kessler ellentétben Perry Biddiscombe-al a Radio Werwolfot nem tekintette a Vérfarkas

mozgalom szerves részének. Kessler a mozgalmat csak, mint Himmler törekvéseként vizsgálja.

Lsd.: Kessler: Kommando, 228. 36 Goebbels, Joseph (Reydt, 1897. október 29.–Berlin, 1945. május 1.) a Harmadik Birodalom

propagandaminisztere. 1917-ben érettségizett, rögtön jelentkezett a frontra, ám a sorozáson alkal-

matlannak minősítették. Germanisztikát, történelmet és filozófiát hallgatott, 1922-ben doktorált.

1923-tól banktisztviselőként és publicistaként helyezkedett el. 1925-től tagja az NSDAP-nak, az



~ 127 ~

séges csoportok harcra, illetve Vehme-gyilkosságokra való buzdítása, a „defetis-

ták” és az ellenséggel kollaborálók megfélemlítése. Bár a mozgalom propagálása

Prützmann feladata lett volna, őt inkább a szervezési munkálatok kötötték le. A

mozgalom publicitáshoz való jutása megosztotta a közvéleményt. A Vérfarkas-

szervezők ugyanis inkább a mozgalom titokban tartására törekedtek. A publikus-

ság a Wehrmacht-vezetőket is felháborította, szerintük a gerillaharc létjogosult-

ságának propagálása aláássa azt a hitet az emberekben, hogy a német hadsereg

képes megvédeni a szülőföldjüket. Ugyanakkor roppant érdekes az a tény, hogy

a meginduló új rádió szemben a hivatalos propagandával a valódi tényállást kö-

zölte, tehát kimondta, hogy a nyugati megszállt területeken az emberek kollabo-

rálnak, a helyi pártvezetők gyáván elmenekülnek, míg a keletiek ellenállnak a

szovjet előretörésnek, illetve a hadi helyzetet is „szépítés” nélkül tálalta a hallga-

tóságnak. A Vérfarkasok adója minden idegen katonát törvényen kívülinek nyil-

vánított és kijelentette, hogy minden német cselekedeteiért egyedül kell, hogy vál-

lalja a felelősséget. E két momentummal szabadította el a partizánháborút. Az adó

rövid életet élt, a Berlin felé közeledő szovjet csapatok április 23-án rohanták le.37

A Martin Bormann-féle szervezkedés

Az alapötlet Köln Gauleiterétől, Frangenbergtől származik. Véleménye

szerint a bukáshoz közel a már ismert taktikát kell alkalmazni: vissza kell térni az

1933 előtti tapasztalatokhoz, szabadcsapatokat kell létrehozni, amelyek beszivá-

Észak-Rajna-vidék Gau ügyvezetője, majd egy évvel később Berlin-Brandenburg Gauleitere.

1928-tól Nagy-Berlin Gauleitere, Reichstag képviselő, 1930-tól birodalmi propagandavezető.

1933-ban birodalmi népművelés és propagandaminiszter lett, illetve több nemzetiszocialista újság

és folyóirat szerkesztője maradt. 1942-től Nagy-Berlin védelmi biztosa, 1943-tól a polgári légi

háborús védelmi rendszabályok birodalmi felügyelője, 1944. júliusától a totális háborús bevetés

teljhatalmú megbízottja, majd szeptembertől a berlini Volkssturm parancsnoka lett. Végrendele-

tében Hitler kinevezte kancellárnak, a sikertelen kapitulációs tárgyalások miatt családjával öngyil-

kos lett. 37 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 36–41.

Török Ádám

~ 128 ~

roghatnak majd a feltehetően újjáalakuló Kommunista Pártba, majd ott kell akna-

munkát folytatni egészen a hatalom újbóli megszerzéséig. Pártvonalon Martin

Bormann38 1945. januárjában fordult a Vérfarkas akció felé. Ő utasította a

Gauleitereket a lakosság evakuálására, valamint arra, hogy a menekültekből ön-

kéntes gerillákat toborozzanak. Április 1-én parancsot adott a területi pártfunkci-

onáriusoknak, hogy kötelesek székhelyükön maradni, és a végsőkig helytállni.

Bormannra feltehetően nagy hatást gyakorolt munkatársa, Hans Doetzler

Volkssturm-vezető is, aki szerint minden egyletet, társulatot, csoportot – legyen

az civil vagy katonai – számba kell venni, és fel kell használni a szovjetek ellen.

Az elv megnyerte Bormannt, aki Doetzlert Prützmann mellé protezsálta. A két

férfi igen nehezen jött ki egymással, ráadásul a területi pártvezetők lassúsága gá-

tolta a hathatós ellenállás kialakulását.39

A háború után több ellenállócsoport bízott Bormann szervezői készségé-

ben és a sejtek vezetői hitték (vagy remélték) azt, hogy felsőbb kapcsolatuk egy a

Martin Bormann vezette nagyobb hálózat.

Robert Ley és az Adolf Hitler Freikorps

Szintén pártvonalon indult meg a Német Munkafront (DAF)40 vezetőjé-

nek, Robert Leynek41 a kezdeményezése, aki már 1942 óta törekedett az ellenállás

38 Bormann, Martin (Halberstadt, 1900. június 17.–Berlin ? 1945. május 2. ?) az első világháború

végén tüzérként szolgált, majd visszavonult gazdálkodni, illetve csatlakozott a Roßbach- különít-

ményhez. 1923-ban részt vett az utcai összecsapásokban, ezért egy évre elítélték. 1925-ben belé-

pett a Frontbannba, majd 1927-től az NSDAP tagja. Thüringia Gau vezetésének munkatársa,

1928-tól SA vezérkarának tagja, majd 1930-ban az NSDAP segélypénztárának vezetője lett. 1933-

tól a Reichstag tagja, valamint a Führer helyettesének hivatalában személyzeti vezetőként dolgo-

zott, majd összekötő Hitler és Hess között. 1937-től tagja az SS-nek Gruppenführeri rangban.

1938-tól tagja Hitler személyes törzsének, 1941. május 12-től a pártkancellária vezetőjeként dol-

gozott. 1943. április 12.-ben a Führer személyes titkárává nevezte ki. 1945. május 1-én a Kancel-

lária épületéből megkísérelte a kitörést, az akció során eltűnt. 39 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 41–47. 40 DAF: Deutsche Arbeitsfront – Német Munkafront. 1933. május 10-én hozták létre a szakszer-

vezetek és munkásjóléti intézmények nemzetiszocialista alternatívájaként. Vezetője Robert Ley

volt. 41 Ley, Robert (Niederbreidenbach, 1890. február 15.–Nürnberg, 1945. október 25.) a Német Mun-

kafront (DAF) birodalmi vezetője. 1914-ben bevonult a gyalogsághoz, majd 1917-ben áthelyezték



~ 129 ~

megszervezésére, de személyes fellépését Bormann és Goebbels sikerrel tudta ig-

norálni. A végnapokban kialakuló káoszt kihasználva 1945. március 28-án sze-

mélyesen Hitlertől kapott engedélyt, hogy saját paramilitáris egységet létesítsen.

Így kezdhette meg az Adolf Hitler Freikorps működését. Csapatának elsődleges

célját az ellenséges páncélos ékeken való rajtaütést, szabotázsfeladatokat, és a

vérfarkasokkal való együttműködést jelölte meg. Ley számított arra, hogy Goeb-

bels és Bormann gátolni fogja. A propagandát kézben tartó Goebbels április 10-

éig nem engedélyezte, hogy a Ley-szervezet nyilvánossághoz jusson, míg

Bormann pártvonalon megtiltotta párttagok és a bürokraták jelentkezését az Adolf

Hitler Freikorpsba. Ley így tulajdonképpen csak a DAF-ra és a Politische

Staffeln42 egységekre támaszkodhatott, ám így is kb. 3000 főt tudott kiállítani.43

Az RSHA küzdelme a Werwolf feletti hegemóniáért

A Werwolf irányításáért való küzdelembe a biztonsági szervek is bekap-

csolódtak. Ernst Kaltenbrunner,44 az RSHA vezetője saját hatáskörébe óhajtotta

vonni a mozgalmat. Ez irányú törekvését azonban két alárendeltje, Otto

a légierőhöz. Repülőgépét lelőtték, így francia fogságba került, ahonnan 1920-ban térhetett haza.

1920-ban filozófiából doktorált, majd a Bayer Művek alkalmazottjaként helyezkedett el. 1925-től

tagja az NSDAP-nek, a Dél-Rajna vidék Gauleitere lett. 1928–31 között a Westdeutscher

Beobachter kiadója, majd Köln-Aachen Gau szervezési felelőse. 1930-tól a Reichstag tagja lett,

1932–34 között a NSDAP szervezési vezetőjének ügyvezető helyettese, 1933-tól a Német Mun-

kafront (DAF) birodalmi vezetője lett. 1937-től újabb felelős állami szervezési feladatokat látott

el, majd 1945-től a Freikorps Adolf Hitler parancsnoka. 1945. április 20-án elhagyta Berlint, má-

jus 15-én esett fogságba. A nürnbergi perben bíróság elé állították, cellájában öngyilkos lett. 42 A szervezetet Ley 1943-ban hozta létre, hogy a területi pártvezetők számára ellensúlyt képezzen

a Gestapóval és az SD -vel szemben. 43 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 47–50. 44 Kaltenbrunner, Ernst (Ried, 1903. október 4.–Nürnberg, 1946. október 16. ) az SS tábornoka,

az RSHA vezetője. Jogot végzett, 1926-ban doktorált, majd Linzben ügyvédi praxist folytatott.

1931-től illegális tagja az osztrák NSDAP-nek, az ausztriai SS egyik kiemelkedő szervezője volt.

1934-ben illegális tevékenysége és összeesküvés vádja miatt letartóztatták fél év börtönre ítélték.

Az Anschluss után Himmler megbízta a Duna SS főkörzet parancsnoki teendőinek ellátásával,

majd 1940 márciusáig a bekebelezett Ausztria közbiztonsági államtitkára, egyben Höhere SS und

Polizeiführer. 1943. január 30-tól a Schutzpolizei és a Sicherheitesdienst vezetője, majd a Biro-

dalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) főnöke. 1944 februárjától a Wehrmacht főparancsnokság kül-

földi és elhárító hivatalának parancsnoka, a Waffen SS tábornoka lett. 1945. május 12-én esett

fogságba, a nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték.

Török Ádám

~ 130 ~

Ohlendorf,45 valamint Heinrich Müller46 is gátolta, akik szkeptikusak voltak a

partizánakciókkal szemben. Ezért Kaltenbrunner megkerülve a hivatali appará-

tusban saját alárendeltjeit, felállította a kerületi és biztonsági rendőr komisszári

hivatalokat, így közvetlenül adhatott parancsot a területi illetékeseknek. Később

vonakodva ugyan, de Müller is megkezdte a földalatti mozgalom szervezését. Egy

területen több, különböző nevű csoport jött létre, amelyek az ellenséges vonalak

háta mögött szabotázs és hírszerzési feladatokat láttak el. Ugyanakkor az önkén-

tesek létszámát nem növelte, hogy a még meg nem szállt területek rendőrei vá-

laszthattak a helyben maradás, illetve a Waffen SS-be való belépés között, a több-

ség a túlélés reményében inkább az utóbbi mellett döntött.

A diverzióra jelentkezők 1945. áprilisában parancsot kaptak a kollaborá-

lók meggyilkolására és a szabotázsakciók megindítására. Ugyanakkor, mivel hi-

ányt szenvedtek rádió-adóvevőkből, így a parancstovábbítást futárszolgálattal

voltak kénytelenek megoldani, ami növelte a lebukási kockázatot. Elszántságukra

jellemző, hogy a volt rendőrök, gestapósok nem remélhettek irgalmat, szerveze-

teik a végsőkig kitartottak mind Keleten, mind Nyugaton.47

45 Ohlendorf, Otto (Hannover, 1907. február 04.–Nürnberg, 1951. június 07.) az első világháborút

követően alig tizennyolc évesen belépett az NSDAP-ba. Orvosi tanulmányokat folytatott, majd

1936-ban belépett az SD állományába. 1939-től az RSHA III. Amt-jának vezetője lett, majd az

Einzatsgruppen D koordinátora. Háborús bűncselekmények miatt Nürnbergben perbe fogták és

kivégezték. 46 Müller, Heinrich (München, 1900. április 28.–Berlin? 1945. május?) Gestapo vezető. Az első

világháborúban altisztként szolgált, majd 1919-ben a bajor rendőrség politikai osztályának tagja

lett. 1933-tól felügyelő. 1934-ben belépett az SS-be, ahol az SD-hez irányították. 1937-től bűn-

ügyi tanácsosként RSHA ellenséges elemek elleni főosztályának vezetője lett. Az NSDAP-be csak

1939-ben lépett be. Kinevezték a GESTAPO élére, 1941-től SS Gruppenführer és rendőr altábor-

nagy. Berlin ostroma során nyoma veszett. 47 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 51–55.



~ 131 ~

Wilhelm Keitel48 csoportja – a „regularizált irregulárisok”

A hadsereg az átfogó partizánmozgalom kialakításával szemben elég

szkeptikus volt. Az idősebb katonai szakértők úgy gondolták, hogy Közép-Európa

földrajzi adottságait tekintve alkalmatlan a gerilla-hadmozdulatokhoz, illetve a

harcmodor idegen a német karaktertől, ráadásul az akciók kiváltotta súlyos meg-

torlás a tömegbázis elvesztését eredményezheti. A Werwolf mozgalom azonban

a Waffen SS és a Volksgrenadier fiatal tisztjei körében vonzónak bizonyult. Itt

nem hallgatható el, hogy a keleti atrocitások miatt többségüknek volt oka féle-

lemre, ha a szovjetek kezébe kerülnének. A hadseregben a Vérfarkas mozgalom

alternatívájaként hozták létre az úgynevezett Streifkorpsokat, (razziakülönítmé-

nyeket), amelyeket a II. számú Hadiiskolában49 képezték ki a Kárpátokban lévő

Türkenburgban. Az itt végzettektől azt várták, hogy egységeikhez visszatérve ott

kezdjék meg a speciális tanfolyam felállítását. 1945. februárjában a hadsereg ve-

zetése elrendelte, hogy a Streifkorpsok és SS-kommandók hangolják össze tevé-

kenységüket a Vérfarkasokkal.50

A Göring-féle Werwolf

A Lufftwaffe a partizánmozgalom készséges támogatójává vált. A Biro-

dalom légtere feletti kontroll visszaszerzéséért a légierő különböző programokat

48 Keitel, Wilhelm (Helmscherode, 1882. szeptember 22.–Nürnberg, 1946. október 16.) hivatásos

katonatiszt, vezértábornagy. 1901-ben avatták hadnaggyá, az első világháborúban tüzér százados,

majd vezérkari tiszt a tengerészhadtestnél. Átlépett a Reichswehrbe, 1923-ban őrnagy lett, majd

vezérkari szolgálatot látott el. 1929-től a Védelmi minisztérium beosztottja alezredesi rangban,

ezt követően a szervezési osztály vezetője. 1931-től ezredes, majd 1934-től a VI. katonai kiegé-

szítési kerület brémai gyalogsági parancsnoka vezérőrnagyi rangban. 1935-ben a Hadügyi Hivatal

főnöke lett, 1937-től tüzérségi tábornok, 1938-tól a vezérezredesként a Wehrmacht főparancsno-

kává nevezték ki. 1940-től vezértábornagy. 1945. május 8-án Keitel látta el kézjegyével a feltétel

nélküli kapitulációt. A nürnbergi perben háborús bűncselekményekért elítélték, kivégezték. 49 Az iskola 4 szekcióval rendelkezett: „A” harckocsik és ejtőernyősök elleni fellépés, „B” parti-

zánvadász kiképzés, „C” járőr és hírszerzési kiképzés,„D” gyalogsági kiképzés. 50 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 56–59.

Török Ádám

~ 132 ~

dolgozott ki, amelyeket összefoglalóan Totaleinsätze (öngyilkos missziók) fedő-

név alatt hoztak nyilvánosságra. Ezek között szerepelt V-1 rakétákra pilóták ki-

képzése, és a „döngölő repülőszázadok” felállítása, amelynek tagjai elavult gépe-

iket nekivezették volna az ellenségnek.51

A gerillaharcászat stratégái a légierőnek más szerepet szántak: ejtőernyős-

ként és gyorsan mozgó légi szállítású partizánként kívánták őket bevetni. Így ala-

kították meg a pilótákból és a földi kiszolgáló személyzetből álló „Halálfej”, va-

lamint a „Kaptár” századot, és a Luftwaffe ejtőernyőseiből álló Szabotázs Harci

Csoportot.52

A blöff. Az Alpesi erőd

Az Alpesi vagy Nemzeti erőd egyesek szerint a nácik egy jól sikerült dez-

információja, amellyel sikerült félrevezetni a szövetséges haderőt.53 A terv vég-

rehajtására feltehetően az idő szűke miatt nem került sor. A terv szerint Hitler a

hozzá hű fanatikus SS- és Werwolf-csapatokkal Svájc, Ausztria, Olaszország és

a bajor területeken lévő Alpokban húzódó erődítményrendszerbe húzódott volna

vissza, ahol hathatós ellenállást fejthettek volna ki. Ezért Eisenhower tábornok

seregeivel, Churchill tanácsai ellenére délnek tartott, s ez okozhatta azt, hogy a

szovjetek előbb érték el Berlint.54 Az erőd terveinek létét támasztja alá, hogy a

bukás után a Werwolf-vezetők mind dél felé tartottak.

51 1945. április 7-én történt is ilyen öngyilkos akció, de a látványos siker helyett csúfos kudarcot

értek el, ráadásul az öngyilkos akció többek szerint is hajmeresztő ötlet volt, hiszen a légierő em-

beranyaga felhasználható, átképezhető más harcászati formákra. 52 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 60–63. 53 Az alpesi erőddel kapcsolatban lsd: Piekalkiewicz, Janusz: Kémek, ügynökök, katonák. Titkos

kommandók a II. világháborúban. Szeged, é. n. 508–523. 54 Lsd: Whiting Charles: Werwolf. A német ellenállási mozgalom története a szövetségesek által

megszállt területen 1944-45 Debrecen, é. n. 168–169, 175–192. Valamint: Eisenhower, Dwight

D.: Keresztes háború Európában. Budapest, 1983. 382–386. valamint Lsd: Kerrigen, Michael: II.

Világháború. Tervek, melyek sohasem váltak valóra. Kisújszállás 2012. 174–177.; Fritz, G. Step-

hen: Endkampf. Soldiers, Civilians, and the Death of the Third Reich. University Press of Kentu-

cky, 1–31.



~ 133 ~

Alkalmazott harcmodor

„A farkas báránybőrben is megőrzi vi-

selkedése sajátosságait.”(Szergej

Vasziljevics Lukjanyenko)

A mozgalom által alkalmazott stratégia a tipikus gerillaharcászat volt. Míg

Himmler szerint a Werwolf elnevezést Lönstől kölcsönözték,55 az elnevezés so-

kak szerint arra utal, hogy a mozgalom tagjai általában éjszaka közlekedtek, s a

megtévesztés végett civil ruhát hordtak.56

Az egységek felépítése Stroop szerint a négyes számrendszeren alapult.

Az alapegység a négyfős járőr (egy parancsnok és három alárendelt) volt. Tíz

járőr alkotott egy szektort, hat-nyolc szektor alkotott egy Abschnittet (szakaszt)57

A harcmodort az országszerte felállított iskolákban szakképzett oktatók

(SS-kommandósok és brandenburgerek) segítségével sajátíthatták el a jelöltek. A

tanfolyam időtartama 2-3 hét, amely testedzésből és a modern, – valamint az el-

lenfél által használt – fegyverekkel való ismerkedésből állt. A Vérfarkasok kézi-

könyvét 1945-ben egy Erhardt nevű Sturmbannführer alkotta meg, amely a

Werwolf: Winke für Jagdeinheiten (Werwolf: Tippek a rohamegységeknek) cí-

men jelent meg,58 s amely mindenre kiterjedő instrukciókat tartalmazott a leendő

vérfarkasok hatékony működéséhez.

A harcmodor egyik legfontosabb része az úgynevezett „hideg szabotázs”

elsajátítása volt. Ez a tulajdonképpeni eszköz nélküli harcászat, amely során a

partizántól elvárják a találékonyságot, amiből nem is voltak híján a jelentkezők.59

55 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 24. 56 Ez a momentum elég sok problémát generált. Hiszen ha civil ruhában érték őket tetten, akkor,

mint kémekkel bánhattak velük, s ez egyet jelentett a statáriális eljárással. Viszont ha legalább egy

katonai ruhadarab, jelzés vagy kitűntetés volt náluk, akkor velük a genfi konvenciók szerint kellett

(elviekben) bánni. 57 Moczarski: Beszélgetések a hóhérral, 398. 58 Az angol fordítás: Fagnon, C. Michael (translated): SS Werwolf. Combat Instruction Manual.

H.n., É.n. 59 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 71–72.

Török Ádám

~ 134 ~

Ilyen eljárás a teljesség igénye nélkül: kommunikáció zavarása, telefonzsinórok

rongálása, trafóolaj lecsapolása, járművek tankjaiba víz juttatása vagy homok szó-

rása, közlekedési csomópontokban a táblák elforgatása, zongorahúr kifeszítése az

út felett, fák kidöntése, sínek meglazítása, váltók átállítása vagy blokkolása, gu-

miabroncsok kihasítása, szögek kiszórása stb.60

Az eszköztelen szabotázs mellett a professzionális eszközökkel való har-

cászatot is elsajátíttatták az önkéntesekkel. Skorzeny kommandósaitól, az SS-től

valamint hadizsákmányból jelentős mennyiségű robbanóanyagot, gyújtószerke-

zeteket és időzítőket halmoztak fel. A fantázia itt sem ismert határt: robbanószén

juttatása a mozdonyok kazánjaiba, hidak és vasúti viaduktok felrobbantása, ipari

szabotázs, botló aknák, nyomásérzékelővel állátott bombák, álcázott pokolgépek,

stb. használata.61

A kiképzésben fontos szerep jutott a hangtalan gyilkolásnak. Ennek egyik

kedvelt eszköze a mérgek alkalmazása volt. A partizánok kidolgozták az étel-ital

megmérgezésének stratégiáját, amelyet a szovjet lakosságtól tanultak el. Bár a

módszer inkább keleten ért el nagy hatást, tudniillik a szeszkészlet megfertőzése

nagy veszélyt jelentett – a tilalmak ellenére – szeszt rekviráló és habzsoló szovjet

alakulatokra, bár mérgezésre nyugaton is volt precedens.62 A mérget sokszor saját

használatra is állítottak elő. Ciánkapszulákkal63 a Werwolf tagjait is bőven ellát-

ták, hogy fogságba eséskor alkalmazzák, mint „menekülő útvonal”.64

A szabotázs- és diverzánsakciók mellett a szervezet fő profilja hírszerzés

és a félelemkeltés, valamint a további szervezkedés volt. Hírszerzés szempontjá-

ból elengedhetetlen volt, hogy az alakulat ismerje a területét. Ezért a Werwolfok

az iskolából kikerülve megválaszthatták (jobb esetben) működési területüket. A

60 Uo. 71–81. Vö. Fagnon: SS Werwolf. Combat Instruction Manual, 29–35. 61 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 1–94. 62 A szeszmérgezés egyik legalapvetőbb módja a mérgező metanol alkalmazása. Bár sokszor na-

gyon nehéz elkülöníteni a szándékosságot, és a balesetet. 63 Stroop arra hivatkozva, hogy ez aláássa a morált ki sem osztotta vérfarkasainak a készletet.

Lsd.: Moczarski i.m. 399. 64 Biddiscombe: Az utolsó nácik, 94–100.



~ 135 ~

feladott területeken a visszavonuló Wehrmacht és Waffen SS csapatok különböző

rejtekhelyeket alakítottak ki a beszivárgó Werwolfok részére, ahol jelentős meny-

nyiségű hadianyagot is felhalmoztak. Innen aztán könnyen lecsaphattak az ellen-

ségre.65

A hírszerzést és az elvegyülést könnyítette a civil ruha, illetve, hogy a cso-

portokban nők és fiatalkorúak is szolgálatot teljesítettek. A nők többnyire, mint

felderítők, a Hitlerjugend-tagok, mint rádiósok és/ vagy felderítők tevékenyked-

tek, bár mindannyian rendelkeztek a harcoláshoz és a gyilkoláshoz szükséges kép-

zettséggel. A Werwolfok csapatában általános volt a társakkal szembeni bizal-

matlanság, melyre a kiképzéskor oktatták őket. Nem kötötte őket össze bajtársias

szellem,66 csupán az eszme, s így ha egyikük sebesülése súlyos volt, társainak

hátra kellett hagynia vagy végezni kellett vele. Hasonló módon végezni kellett a

feladatot gyávaságból végre nem hajtó társakkal.

Az ellenállók parancsot kaptak arra, hogy Vehme-jellegű gyilkosságokat

hajtsanak végre. Végezni kellett az ellenséggel kollaboráló németekkel, terrorak-

ciókkal meg kellett félemlíteniük a defetizmusra hajló civileket. Az egyik közis-

mert Vehme-gyilkosság a „Karnevál-hadművelet” volt. Franz Oppenhoff,67 Aa-

chen amerikaiak által kinevezett polgármesterét Heinrich Himmler parancsára,

Karl Gutenberg vérfarkasai likvidálták. Az ügyet azonban csak 1949-ben tárgyal-

ták. 68

65 Bár sokszor előfordult az is, hogy a rejtekhelyen a sietség miatt semmilyen felszerelést nem

hagytak az elvonuló reguláris erők. 66 A bajtársias szellem hiánya többször vezetett oda, hogy a csapatok bevetés előtt egyszerűen

feloszlottak. 67 Oppenhoff, Franz (Aachen 1902. augusztus 18.–Aachen, 1945. március 25.) jogot tanult. Jo-

gászként a náci éra alatt segítséget nyújtott az üldözött klerikusoknak és zsidó származásúaknak.

Miután a Gestapo érdeklődött utána, 1944-ben elmenekült Aachenből. Aachen eleste után a helyi

demokratikus körök közbenjárására az amerikai parancsnokság Oppenhoffot nevezte ki Aachen

polgármesterének, egyben ő volt az első kinevezett németszármazású városi elöljáró. Ezért Himm-

ler törvényen kívülinek minősítette, és parancsot adott a likvidálására. 1945. március 25-én saját

otthonában agyonlőtték. 68 Lsd: Whiting: Werwolf. Vö. Biddiscombe: Az utolsó nácik, 143–154.

A tárgyalás során a még életben lévő vérfarkas tagok egyszerű szabadságvesztéssel megúszták a

gyilkosságot.

Török Ádám

~ 136 ~

A szövetségesek által bevezetett retorziók

Természetesen a Németországot megszálló szövetséges erők keményen

reagáltak minden velük ellenséges fellépésre. Bár nincsenek adataim, amelyekkel

statisztikailag igazolhatnám, ám feltevésem szerint a keleti hadszíntéren sokkal

brutálisabban léptek fel mind a Werwolfok, mind a szovjet belügyi szervek.69 Ezt

támasztja alá az is, hogy Hitler halála után Karl Dönitz70 1945. május 6-án csak

nyugaton szüntette be a Vérfarkas mozgalmat, keleten nem.71

A szovjeteket német területen elsősorban bosszú vezette. A szovjetekre

jellemző volt, hogy gondolkodás nélkül kivégeztek bárkit, akik partizángyanús-

nak tartottak. Mindennapos volt a nők, asszonyok, lányok megerőszakolása. Halál

várt a fegyverrejtegetőkre, a feljelentési kötelezettségüket elmulasztókra, a

Volkssturm- és SS-tagokra.72 Előszeretettel alkalmazták a kollektív büntetés el-

vét, s így gyakran ártatlanokat is kivégeztek. Mivel az NKVD a front mögötti

területen nemcsak elhárító csoportokat, hanem elhárító hadosztályokat tartott

fenn, az ellenálló mozgalmakat hamar felgöngyölítették. Ezen kívül állandóan fi-

gyelemmel kísérték a német ifjúságot, bármilyen gyanúra kegyetlenül lecsaptak.

69 A szovjet zónába kerülő területekről igen gyér forrásaink vannak. Az elkeseredett küzdelemre

jó példa a keleten bevetett túlélő Fred Borth története. Lsd: Biddiscombe: Az utolsó nácik, 193–

207. 70 Dönitz, Karl (Grünau, 1891. szeptember 16.–Aumühle, 1980. december 24.) tengernagy, a

Kriegsmarine főparancsnoka. 1910-ben jelentkezett tengerészkadétnak. 1913-ban hadnagy. A

flottánál végigharcolta az első világháborút, 1916-ban tengeralattjárós, 1918-ban U-boot parancs-

nok. 1918 ősze-1919 nyara között angol hadifogságban volt. Hazatérése után torpedóhajó parancs-

nok, 1924-ben vezérkari tanulmányokat folytatott, majd 1927-ig a Birodalom Védelmi Miniszté-

rium tengerészeti ügyosztályán referatúravezetőjeként szolgált. 1930–34 között az északi-tengeri

flottillánál vezérkari szolgálatot teljesített, majd 1935–36 között a Weddingen tengeralattjáró

flotta kapitánya lett. 1939-től a tengeralattjáró fegyvernem parancsnoka, ellentengernagy, 1942-

től tengernagy, majd 1943-tól főtengernagyként a Kriegsmarine főparancsnoka lett. 1945. április

30-án Hitler teljhatalommal ruházta fel. A Führer öngyilkossága után felvette a kapcsolatot a szö-

vetségesekkel, majd kihirdette a Birodalom feltétel nélküli kapitulációját. 1945. május 23-án brit

fogságba került 1946-ban a nürnbergi perben a Kriegsmarine korlátlan tengeralattjáró hadviselése

miatt háborús bűnösként tíz évre ítélték, 1956-ban szabadult, majd visszavonultan élt. 71 Dönitz fellépését megelőzte Albert Speer Rádiószózata. Lsd: Whiting: Werwolf, 184–187. va-

lamint Biddiscombe: Az utolsó nácik, 65. Dönizt bejelentését lsd: Uo. 72 A fekete egyenruhát viselő német harckocsizókat is olykor SS-nek nézték.



~ 137 ~

Így az oroszok hamar elérték céljukat, vagyis senki sem mert a Werwolfokhoz

csatlakozni, vagy az ellenállást segíteni.73

Dönitz feloszlató parancsának köszönhetően a Nyugati retorziók enyhéb-

beknek mondhatóak összehasonlítva a keletiekkel. Bár az egyes városokban ma-

radó orvlövészeket és fegyverrejtegetőket a nyugatiak is kivégezték statáriális el-

járás keretében. Azonban a nyugatiak kénytelenek voltak adni a sajtó és a nyugati

közvélemény megnyilvánulásaira is. Nagy port kavart például két serdülő fiú, He-

inz Petry és Josef Schörner 1945. július 1-i kivégzése. Münchenben az első film-

híradók egyike során levetítették hat fiatal Werwolf-tag kivégzését, s ez sokkolta

a német közvéleményt. A nyugatiak többnyire retorzióként alkalmazták a kijárási

tilalmat, a szabadság jogok átmeneti korlátozását, a kollektív anyagi büntetést, a

razziákat, a házkutatásokat, a kényszermunkát és a túszszedést. Azonban saját il-

letve a német közvélemény hatására 1946-ban lazítani kezdtek a bevezetett intéz-

kedéseken, az amerikai körök ugyanis úgy vélték jobb, ha bizonyos megtorló in-

tézkedéseket inkább a német hatóságokra bíznak.74

A mozgalom utóélete

A Werwolf nem volt hosszú életű ellenállási mozgalom. Egyes csoportok

Hitler halálhírére feloszlottak, mások engedelmeskedtek Dönitz feloszlató rende-

letének. Egyesek azonban annyira fanatikusan hittek a győzelem vagy halál elvé-

ben, hogy az amerikai CIC-, az angol FS-, vagy a szovjet NKVD-szervekkel való

összecsapások során vesztették életüket.

A túlélők többsége igyekezett elfelejteni fiatalkori balgaságát, míg mások

aktívan részt vállaltak a különböző neonáci és a Vérfarkas mozgalmat felújítani

kívánó mozgalmakban, vagy várták a Kelet és Nyugat összecsapását és szerepet

73 Lsd: Biddiscombe: Az utolsó nácik, 267–270. 74 Uo. 270.

Török Ádám

~ 138 ~

vállaltak a nyugati hírszerző szervek munkájában, illetve csatlakoztak a NATO

titkos szovjetellenes programjához, a Gladio-hoz.75

A mozgalom hatásfoka területenként és csoportonként változó volt. Bár nem

tekinthető átfogónak, hiszen az egyes sejteket, szervezeteket, csoportokat soha-

sem sikerült egységes irányítás alá vonni. Mindenesetre nyomot hagytak a törté-

nelemben. Akcióikkal nem sikerült elérni céljukat a „Végső győzelmet”, sőt több

esetben inkább kárára voltak a polgári lakosságnak, mint hasznára. Tevékenysé-

gükkel félelmet kelttettek, elidegenítették a társadalmat, s jelentősen növelték az

anyagi károkat az amúgy is sokat szenvedett, gazdasági csőben lévő Németor-

szágban.

75 Cottrell, Richard: Gladio, NATO’s dagger at the Heart of Europe: The Pentagon-Nazi-Mafia

terror axis. Progressive Press, 2011.; Ganser, Daniele: NATO’s secret armies: Operation Gladio

and terrorism in Wetern Europe. Contemporary Security Studies. Aware Journalism, 2005.



~ 139 ~

Summary

In addition to the known partisan movements (the Soviet and the Yugoslav

partisan movement, the French movement and the Polish Armija Krajowa),

thanks to new research, increasingly more attention should be paid to those

resistance movements, which were mostly ignored by ideological consideration

in the literature of history. This study aims to present a little-known movement

the German Werwolf. I would like to present the historical antecedents, the

organizing branches, the warfare and the triggered reprisal of the Werwolf.

The National Socialist regime borrowed the necessary ideological

background from the German (national-már ha lényeges a nemzeti-szó) history.

The historical antecedents were the irregular troops of Andreas Hoffer, Ferdinad

Schill and Ludwig Adolph Wilhelm Freiherr von Lützow.

The Operation Werwolf was not considered a unified organisation. When the

background work strated, the nazis have been established research groups of

historians, psychologists, sociologists, investigators and counter intelligence

specialists, who studied the anti-Nazi resistance movements. Himmler referred

the organization to the jurisdiction of the local Nazi security (the Higher SS and

police chief, Gauleiter-s, Kreisleiter-s, Hitlerjugend chiefs) They issued to a

trustee (who called Beaufträgter-s), who was in charge of organizing. Chief

coordinator of the organization was Hans Adolf Prützmann. The movement also

organized a number of other threads. In The Organisation of Werwolf there were

competing organizations and individuals. Beetween the intiatives were the

werwolfs of Arthur Axmann. His group recruited from the stock of Hitlerjugend,

and in 1945. 01.18. fusioned with Prützmann.

The Radio Werwolf was the organisation of Joseph Goebbels. The first

broadcast was in 1945.04.01. The Radio Werewolf declarated: all enemy troops

Török Ádám

~ 140 ~

are outlaws, and everyone is responsible for his own actions. The soviets captured

it in1945.04.20.

Robert Ley, Martin Bormann, Ernst Kaltenbrunner, Wilhelm Keitel and the

Luftwaffe had their own separated organisations.

The warfare of the werwolfs was a typical partisan warfare with the so-

called Hot and Cold-Sabotage.

The movement was short-lived (only some months), every group was disbanded

after Hitlers death. Some groups disbanded in the West after the following

regulation.of Karl Dönitz 1945.05.06. Some groups crumbled in battles with the

NKVD / Field Security / Counter Intelligence Corps Most of the survivors settled

in the new system. Some undertook in the neo-Werwolf, and neo-nazi movements

or joined the NATO Operation of Gladio.

A Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezése a II. világháború árnyékában

~ 141 ~

ollósi Dániel József

A Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezése a II. világ-

háború árnyékában

Bevezetés

magyarországi kommunista párt a Tanácsköztársaság bukását lényegében

sohasem heverte ki. Az 1919-es pártfunkcionáriusok többsége vagy kül-

földre távozott, vagy a Horthy-rendszer államvédelmi szerveinek karjaiban vé-

gezte. A kommunisták nagymértékben megsínylették a Kommunisták Magyaror-

szági Pártját (KMP) érintő letartóztatásokat és egyéb nehézségeket. Ez utóbbiak

közül az egyik legnagyobb kihívást a két világháború közötti korszakban megala-

kuló kommunista frakciós csoportok jelentették, melyek párttagokat és potenciá-

lis szimpatizánsokat hódítottak el a kommunista párttól. Azonban a KMP legna-

gyobb problémája a Tanácsköztársaság emlékezetéből adódott, amely miatt a tár-

sadalomban – kiváltképpen vidéken – nem mutatkozott fogékonyság a kommu-

nista ideológia iránt. Ebből következik, hogy az illegális kommunista párt rend-

kívül gyenge volt az egész korszak alatt: még legjobb éveiben is csak pár száz főt

számlált. Ezért Moszkvából több sikertelenül végződő küldetést indítottak a párt

újjászervezésére. Azonban az 1940–1941-ben indított kísérlet mégis sikerrel ját,

s rövid időszakra a párt propaganda sikereket ért el a népfrontpolitika alapjain,

amely jelentős szerepet játszott a magyar németellenes összefogás megalakulásá-

ban. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a II. világháború árnyékában történő

újjászervezés legfontosabb momentumait, és az ehhez vezető út lényeges pontjait.

H

A

Hollósi Dániel

~ 142 ~

A népfront-koncepció és a KMP

Az 1930-as évek magyarországi kommunista pártjának megértése végett

érdemes kitérnünk röviden a népfront-koncepció kialakítására, és annak a KMP-

ra gyakorolt hatásának rövid vizsgálatára is. A Kommunista Internacionálé1 (Ko-

mintern) 1935. július 25. és augusztus 20. között tartott VII. világkongresszusa

mérföldkőnek számít a kommunizmus történelmében, ugyanis hosszú időre meg-

határozta a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) és szatellit kommunista párt-

jainak politikáját. A harmincas évek közepére nyilvánvalóvá vált a Komintern

teoretikusai számára, hogy a nagy gazdasági világválság sem fogja kirobbantani

az előre megjósolt proletárforradalmat,2 és ez által a kommunista pártok hata-

lomra kerülését a nyugati világban. Sztálin és Georgi Dimitrov3 az eddigi „nyílt-

sisakos”, a proletárdiktatúrát zászlóra tűző taktikáról – színleg – lemondva egy

1 Kommunista Internacionálé (Komintern): 1919 márciusában hozta létre az SZKP. A másképpen

III. Internacionálé néven emlegetett szervezet alapításának okai egészen Lenin és követőinek a

szociáldemokrata pártokat tömörítő II. (Szocialista) Internacionáléval történő szakításáig vezet-

hető vissza. A szervezet célja a világ kommunista pártjainak Moszkvából történő irányításának

összehangolása volt. Hatalmas szerepet játszott a két világháború közötti szovjet külpolitikában

és hírszerző tevékenységben. Tevékenységét hivatalosan 1940-ben beszüntette, majd 1943 máju-

sában feloszlatta önmagát. Valójában a Komintern nem hivatalosan tovább működött, kapcsolat-

rendszerét továbbra is fenntartotta. 1947-ben – teljesen más külpolitikai helyzetben és okokból –

létrejött utódszervezete, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform). 2 Proletárforradalom: A kommunisták értelmezése szerint a proletárforradalom jellegében alapve-

tően különbözik a többi forradalomtól; megdönti a régi uralkodó osztály hatalmát, létrehozza a

proletárdiktatúrát, megszünteti a magántulajdon „uralmát” és a „kizsákmányolás valamennyi for-

máját”, az osztály nélküli társadalomba való átmentet kezdetét jelenti. Vezetője és fő mozgató

ereje a munkásosztály, akit segítenek a vele szövetkező dolgozó osztályok és egyéb kizsákmányolt

tömegek. 3 Georgi Dimitrov Mihajlov (1882–1949) bolgár kommunista politikus, a Komintern egyik fő te-

oretikusa. 1919-től a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vá-

dolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. 1934. február 27-én repü-

lőgéppel szállították Königsbergbe, onnan Moszkvába. 1935-től a Kommunista Internacionálé el-

nöke 1943-ig, a Komintern megszüntetéséig, és ilyen minőségében végrehajtotta Sztálin minden

utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egy-

ségfrontot. A háború után Bulgária első számú vezetője, 1946-tól miniszterelnök. Tisztázatlan

körülmények között halt meg Moszkva közelében. Baráth Magdolna, Feitl István (szerk.): Lehall-

gatott kihallgatások. Napvilág Kiadó–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Buda-

pest, 2013. 77–78.

http://hu.wikipedia.org/wiki/1882



http://hu.wikipedia.org/wiki/Bolg%C3%A1r_Kommunista_P%C3%A1rt


http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Reichstag_felgy%C3%BAjt%C3%A1sa

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lipcsei_per&action=edit&redlink=1


http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6nigsberg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkva

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kommunista_Internacion%C3%A1l%C3%A9

http://hu.wikipedia.org/wiki/Joszif_Visszarionovics_Szt%C3%A1lin



~ 143 ~

merőben új stratégiát dolgozott ki a kommunizmus számára, amelynek megalko-

tásához kapóra jött a nemzetiszocializmus megjelenése és Hitler hatalomra kerü-

lése Németországban, illetve mintaként állt előttük az 1934–1935-ös francia nép-

front. Dimitrov a népfrontpolitika meghirdetésével megkísérelt politikai tőkét ko-

vácsolni a kommunizmus számára a náci Németország által keltett félelmekből és

érzelmekből. Az új koncepció megnevezett célja egy – a kommunista párt irányí-

tása alatt álló – „antifasiszta” pártok közötti szövetség létrehozása volt, melynek

feladata a nemzetiszocializmus terjedésének meggátolása és visszaszorítása.

Azonban lényegében a kommunista pártok hatalomra kerülésének egy új „recept-

jét” jelentette, ugyanis a népfront elsődleges célja a párt „demokratikus” úton való

hatalomra juttatása volt. Ez Sztálin és Dimitrov részéről egy rendkívül sikeres

taktikai húzásnak bizonyult; a nemzetiszocializmus fogja adni évtizedekig a Ko-

mintern, majd a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája4 (Kominform)

propagandájának legfontosabb célpontját. Az életre hívott antifasizmus, a kom-

munizmus újfajta önmeghatározásává és létjogosultsági alapjává vált, aminek ha-

tását napjainkig érezhetjük a politikai közbeszédben. A Komintern VII. világ-

kongresszusán felvázolt népfront-politikának először a spanyol polgárháború

(1936-1939) volt a kísérleti laboratóriuma, ahol természetesen a szovjetek hatha-

tós támogatásával, a kicsiny Spanyol Kommunista Párt – ellehetetlenítve politikai

ellenfeleit és kriptokommunistákkal5 elárasztva a rivális pártokat – a köztársasági

4 Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform): A Komintern 1943-as felosz-

tását követően 1947 szeptemberében jött létre több kommunista párt és munkáspárt részvételével,

hivatalosan abból a célból, hogy biztosítsa a részt vevő pártok kölcsönös tájékoztatását, kapcsola-

tainak és tevékenységeinek összehangolását. Tagjai voltak: Bulgária Kommunista Pártja, Cseh-

szlovákia Kommunista Pártja, Francia Kommunista Párt, Magyar Dolgozók Pártja, Olasz Kom-

munista Párt, Lengyel Egyesült Munkáspárt, Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommu-

nista Pártja és 1948 júniusáig a Jugoszláv Kommunista Párt. A Moszkvából irányított szervezet

valódi célja azonban az volt, hogy elhárítsa a megszállt kelet-európai kommunista pártokkal szem-

ben hangoztatott szovjet kézi irányítás vádját. Ebből az okból kifolyóan központja a Szovjetunión

kívül esett: először Belgrádban (1947–1948) volt, majd a Jugoszláv Kommunista Párt kizárása

miatt Bukarestbe (1948–1956) került át. A Kominform, mint a sztálini külpolitika terméke, alig

élte túl Sztálint. 1956 áprilisában a résztvevő kommunista pártok központi bizottságainak határo-

zata értelmében feloszlatta önmagát. 5 Kriptokommunista: Azon kommunistát illették e névvel, aki a kommunista párt megbízásából

beépült egy másik pártba, ahol – elrejtve kommunista nézeteit – tevékenységével belső bomlasztó

és a kommunista pártot támogató tevékenységet folytatott.

Hollósi Dániel

~ 144 ~

Spanyolország népfrontjának egyik legjelentősebb pártjává vált. Az itt kipróbált

politikai koncepció gyakorlati része lesz később, 1945 után a Közép- és Kelet-

Európában kibontakozó kommunista „szalámitaktika”6 modellje.

A Komintern VII. világkongresszusán a Kommunisták Magyarországi

Pártja kicsiny delegációval képviseltette magát: összesen öt szavazati és egy ta-

nácskozási joggal rendelkező tag vett részt a tanácskozáson. A magyar delegáció

tagja volt Kun Béla, Huszti Ferenc,7 Honti Lajos8 és Nöhrer Árpád,9 Polyák János

és Lakatos Éva. Sztálinnak a KMP küldöttségével szembeni bizalmatlansága már

a kongresszus elején megnyilvánult. A Komintern vezetősége a Huszti Ferenc ve-

zette delegációval a kongresszus elején közölte, hogy Kun Bélát nem jelölik a

kongresszus elnökségébe. Ez egyedülálló eset volt, mert a Komintern valamennyi

vezető funkcionáriusa helyet foglalt az elnökségben, ráadásul Kun jelölését a ma-

gyar küldöttség előzetesen külön kérte is. Hiába kért magyarázatot a magyar de-

legáció az illetékes szervektől, érdemi válasz sehonnan sem érkezett. Kun Béla

még magától Sztálintól is kért kihallgatást az ügyben, azonban Sztálin nem fo-

6 Szalámitaktika: a Magyar Kommunista Pártnak a hatalom megszerzésére irányuló más pártokkal

szembeni magatartásának, politikai tevékenységének a köznyelvi elnevezése. A kifejezés Rákosi

Mátyástól származik. 7 Huszti Ferenc (1893–1938): jogász, kommunista politikus, illegális neve Grosz. Az első világ-

háború idején 1914-ben hadifogságba esett. 1919-ben tért vissza Magyarországra és a KMP tagja

lett, a Tanácsköztársaság alatt a zalaszentgróti járási pártvezetés tagja. 1923 január végén Szovjet-

Oroszországba ment, ahol rövidesen az SZKP Központi Bizottságának és a Kominternnek a mun-

katársa lett. 1931-ben a KMP Központi Bizottságának egyik tagjává választották. 1937-ben a Kun

Béla-frakció egyik tagjaként letartóztatták a Szovjetunióban, ahol egy ismeretlen börtönben életét

vesztette. A lábjegyzetekben közreadott magyar személyek annotált életrajzi jegyzetei a Politika-

történeti Intézet Könyvtárának Életrajzi Dokumentációja alapján készültek 8 Honti Lajos (1900–1944) szobafestő, kommunista politikus. 1932-től a KMP tagja, az Egyesült

Szakszervezeti Ellenzék egyik vezetője. 1935-ben a KMP egyik küldötte a Komintern VII. kong-

resszusán. Szerepe volt a Magyar Történelmi Emlékbizottság akcióinak szervezésében. Magyar-

országon kommunista tevékenység miatt 1942 óta kezdték körözni. 1944-ben elfogják, majd 5

évre ítélik. 1944 novemberében Dachauba szállították, ahol életét vesztette. 9 Nöhrer Árpád (1902–1970) péksegéd, kommunista politikus, az Élelmiszeripari Munkások Or-

szágos Szövetségének (ÉMOSZ) budapesti kerületi titkára. 1931-ben csatlakozott az illegális

kommunista párthoz, 1936-ban két évre ítélték, 1942-ben ismét letartóztatták és büntetőszázaddal

a szovjet frontra küldték. 1944-ben szovjet hadifogságba esett. 1947-ben visszatért Magyaror-

szágra, 1948-tól az ÉDOSZ főtitkárhelyettese, 1949-től 1951-ig főtitkára, 1963-tól haláláig a szak-

szervezet elnöke volt.


~ 145 ~

gadta. A hideg fogadtatásra a magyar kommunista küldöttség sértődöttséget kife-

jezve reagált: Kun Béla a kongresszus ülései alatt szinte jelen sem volt, a magyar

küldöttség pedig – a többi párttal ellentétben – egyáltalán nem mutatott érdeklő-

dést a kongresszusi munka iránt, és a népfronttal felmerülő kérdésekben sem fog-

lalt állást. Kun Béla és elvtársai legszembetűnőbben Manuilszkij10 kongresszusi

fogadtatása alkalmával nyilvánították ki sértettségüket: míg a küldöttségek fel-

állva tapsoltak, addig a magyar küldöttség ülve maradt.11

De mi lehetett Sztálin és a Komintern bizalmatlanságának oka Kun Bélá-

val és a KMP küldöttségével szemben? Kun Béla a kongresszuson elmondott be-

szédében helyeselte Dimitrov népfront-koncepcióját, de az ülések során tanúsított

magatartása arra enged következtetni, hogy mindezt csupán a Komintern iránti

fegyelemből tette. Kun ugyanis a kongresszust megelőző előkészítés időszakában

– amikor lényegében már megszületett a legfelsőbb kommunista körökben a nép-

front-koncepció – a francia népfront kapcsán kialakult új kommunista irányvona-

lat több alkalommal bírálta: aggályosnak tartotta a szociáldemokráciával való

együttműködést a kommunista célok megvalósítása szempontjából.12 Kun Bélá-

hoz hasonlóan a KMP vezetőinek többsége is erős ellenszenvvel viseltetett az új

irányvonallal szemben. „A változás – írja Schöpflin Gyula – hosszú időn át tartó

zavarokat idézett elő az illegalitáshoz szokott párttagság jórészében; sokan még

1945-ig sem tudták megemészteni az „új vonalat”; ez is jellemzi a párt megcson-

tosodott szektaszerűségét.”13 A bizalomvesztés nem magyarázható pusztán a

10 Dimitrij Zaharovics Manuilszkij (1883–1959): szovjet kommunista politikus, a Komintern

egyik fő teoretikusa. 1922-tól a Komintern munkatársa, 1924-ben a Komintern Végrehajtó Bizott-

sága elnökségének tagja, 1928-1943 között az SZKP-ben és a Vörös Hadseregnél is betöltött funk-

ciókat. 1944 és 1953 között a Népbiztosok Tanácsa, illetve a Minisztertanács elnökhelyettese és

az Ukrán SZSZK külügyi népbiztosa, valamint külügyminisztere. Baráth-Feitl: Lehallgatott ki-

hallgatások, 146. 11 Borsányi György: Kun Béla–Politikai életrajz. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1979. 365–366. 12 Uo. 361–364. 13 Schöpflin Gyula: Marokszedés – Esszék, tanulmányok és még sok minden más. Argentum Ki-

adó. Budapest, 2000. 40.

Hollósi Dániel

~ 146 ~

KMP vezetői részéről megmutatkozó „szektarianizmussal”.14 Magyarországon a

KMP prominensei, és itt elsősorban Kun Béla személye túlságosan is tehertétel-

nek számított a Tanácsköztársaság emléke és a „szociálfasizmus”15 évtizedes po-

litikája miatt. Sztálin úgy ítélte meg, hogy a KMP régi vezetőgarnitúrája egysze-

rűen alkalmatlan és hiteltelen lenne a népfrontpolitika megindításához. Ezért csak

idő kérdése volt, hogy mikor szabadul meg tőlük. A helyzetet tovább bonyolította,

hogy a kongresszuson történtek miatt a KMP Központi Bizottságának (KB) ott-

hon maradt tagjai és a hazatérő delegáltak között is konfliktus alakult ki a „biza-

lomvesztés” miatt. Nem mellékesen itt meg kell jegyezni, hogy helytelen volna,

ha azt képet sugalmaznánk, hogy a KMP egésze negatívan fogadta a Dimitrov-i

fordulatot. A kommunisták egy fiatalabb, vidéki – döntően paraszti származású –

csoportjára erős hatást gyakorolt a népfrontpolitika, pontosabban annak néhány

eleme: a nemzeti kérdés és a parasztság problémáinak új megközelítése. Közülük

14 Szektarianizmus: A kommunista frazeológiában „baloldali elhajlást” jelent; szűk csoportosu-

lásra irányuló, „a tömegeket lebecsülő”, szubjektív törekvés; képviselői a marxizmust dogmatiku-

san, a Komintern VII. világkongresszusán meghirdetett moszkvai irányvonaltól eltérően értelme-

zik; és ezért a hivatalos direktívától eltérő célokat fogalmaznak meg. 15 Szociálfasizmus: A kifejezés elsősorban a Komintern VII. világkongresszusa előtt volt haszná-

latos. 1928-ban a Komintern VI. kongresszusán kidolgozott politikai koncepció eredményeként

született, amely szerint a szociáldemokrácia a fasizmus ideológiai társa, és hozzá hasonlóan „rom-

boló” tevékenységet, kizsákmányolást folytat.


~ 147 ~

Donáth Ferenc,16 és a Márciusi Fronttal17 kapcsolatba kerülő debreceni kommu-

nisták: Kállai Gyula,18 Losonczy Géza19 és Fehér Lajos20 nevét kell kiemelni.21

Mindenesetre a KMP vezetői – hogy lojalitásukat bizonyítsák – hozzálát-

tak a népfrontpolitika adaptálásához Magyarországon. Azonban hamar megbizo-

nyosodhattak afelől, hogy a Komintern-kongresszuson kifejezésre jutott bizal-

matlanság nem szűnt meg, hanem tovább erősödött. 1935. decemberében és 1936.

16 Donáth Ferenc (1913–1986): kommunista politikus. A harmincas évek legelejétől tagja a KMP-

nek. Az illegális kommunista pártot képviselte a Márciusi Frontban, tagja a Debreceni Diétának

1936-ban. Megalapításától kezdve munkatársa a Szabad Szónak. A kommunista párt rajta keresz-

tül tartotta a vidéki kapcsolatait. 1943-ban az átnevezett KMP-nek, a Békepárt Központi Bizott-

ságának tagja. 1945 után a politika tevékeny szereplője lett. 1951-ben a Kádár-per vádlottjaként

koncepciós perben elítélték, majd rehabilitálták. 1956-ban a Nagy Imre-csoport egyik vezető

alakja lett, ami miatt a forradalom és szabadságharc bukása után kizárták a pártból és börtönbün-

tetésre ítélték. Az 1980-as években részt vett a demokratikus ellenzék kibontakozásában. 1985-

ben a Monori Találkozó egyik fő szervezője. 17 Március Front: Szellemi és politikai reformmozgalom volt Magyarországon az 1930-as évek

végén. A kezdeményezés 1937-ben a népi írók, reformpárti egyetemisták és értelmiségiek össze-

fogásából született. A mozgalom nagyszabású politikai reformokat követelt, többek között a nagy-

birtok rendszer megszüntetését, a Duna-völgyi népek összefogását. A meglehetősen heterogén

mozgalom – elsősorban – a különböző belső nézeteltérések, politikai célok miatt végül 1939-re

szétesett. 18 Kállai Gyula (1910–1996): kommunista politikus. Az 1930-as évek elején kerül kapcsolatba a

kommunista párttal. 1936-ban a Debreceni Diéta tagja. 1939–1944 között a Népszava szerkesztő-

ségében dolgozott. A Márciusi Front és a Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik szervezője. A

német megszállás után a Magyar Front Intéző Bizottságában a kommunista párt képviselője. 1945-

ben miniszterelnökségi, majd 1947-ig tájékoztatásügyi államtitkár. 1946–1948-ban az MKP KV

Kulturális Osztályát, 1948–1949-ben a Köztársasági Elnöki Hivatalt vezette. 1949-1951 között

külügyminiszter. 1951-ben a Kádár-per egyik vádlottjaként koncepciós perben elítélték, 1954-ben

rehabilitálták. 1957-től művelődésügyi, majd államminiszter, 1960–1965 között a Minisztertanács

elnökhelyettese, ezt követően 1967-ig elnöke. 19 Losonczy Géza (1917–1957) újságíró, kommunista politikus. 1935 és 1936 között Debrecenben

a Márciusi Front egyetemi csoportjának vezetője, 1939-től a KMP tagja. 1940-től a Népszava,

1945-től a Szabad Nép munkatársa. 1949-ben népművelésügyi államtitkár. 1951-ben a Kádár-per

mellékvádlottjaként koncepciós perben elítélték, 1954-ben rehabilitálták. 1956-ban a Magyar

Nemzet főszerkesztője. 1956-ban a Nagy Imre-csoport tagja, Nagy Imre kormányának állammi-

nisztere. 1957 áprilisában letartóztatták, és tisztázatlan körülmények között életét vesztette a bör-

tönben. 20 Fehér Lajos (1917–1981): újságíró, tanár, kommunista politikus. Részt vett Debrecenben – ifjú

egyetemistaként – a Márciusi Front szervezésében, ekkor került kapcsolatba a kommunista párttal.

1942-ben a Szabad Szó belső munkatársa lett. 1944-ben egyik fő szervezője a budapesti fegyveres

ellenállásnak. 1945-től kezdve különböző pozíciókban dolgozott a pártapparátusban. 1956 után az

MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes. A Kádár-korszak egyik megha-

tározó agrárpolitikusává vált. 21 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) 867. f. 2d-139. Donáth Ferenc visszaemléke-

zése, 20–33. Lásd továbbá: Kállai Gyula: Életem törvénye. I. Magvető Könyvkiadó. Budapest,

1980. 19–71.

Hollósi Dániel

~ 148 ~

januárjában a KMP és a Komintern vezetői között folytatott megbeszéléseken a

magyarországi párt vezetőit kritizálták, amiért az új irányvonal megvalósítása ér-

dekében nem tettek semmit.22 A Komintern vezetői a kritikákban ismételten visz-

szautaltak Kun Béla viselkedéséhez a kongresszuson és a népfrontpolitikához

való viszonyulásához. Mindezek után a KMP újabb intézkedéseket hozott a nép-

frontpolitika szellemében: kiadták a párthoz és a Kommunista Ifjúmunkások Ma-

gyarországi Szövetsége (KIMSZ) tagjaihoz címzett „Elvtársi levelet”,23 feloszlat-

ták a szakszervezeteken belüli kommunista agitáció központjának számító Egye-

sült Szakszervezeti Ellenzéket. Ráadásul Kun Béla, akinek az egészségi állapota

időközben erősen megromlott és néhány hónapra kénytelen volt megszakítania

munkáját gyógykezelés miatt, most már kétségbeesetten törekedett arra, hogy bi-

zonyítsa lojalitását a Kominternhez: ebből a célból született a munkásegységfront

jegyében írt „Közös harcra a parancsuralom ellen” című munkája.24 Az írásnak

visszhangja a magyar szociáldemokrata vezetők részéről nem lett, és Kun múltját

tekintve – nem is lehetett.

Azonban egy nem várt esemény ismét súlyosbította a KMP helyzetét Ma-

gyarországon és a Szovjetunióban egyaránt. 1936. január 15-én, amíg a KMP kül-

döttei tárgyaltak a Komintern vezetőivel, a rendőrség lecsapott a KMP magyaror-

szági vezérkarára, ezzel súlyos károkat okozva a pártnak. Letartóztatták a KMP

22 PIL 878. f. 2. á. 114. ő. e. Jegyzőkönyv a KMP KB 1935. december 31. üléséről, 1–2. 23 PIL 878. f. 2. á. 115. ő. e. Az „Elvtársi Levél”, 16–39. 24 Borsányi: Kun Béla–Politikai életrajz, 371–374.


~ 149 ~

több funkcionáriusát: Kiss Zsigmondot,25 a KB tagját, dr. Weil Emilt,26 a pártap-

parátus vezetőjét, és a pártvezetés tizenhárom további kulcsemberét.27 A magyar-

országi pártot lefejező letartóztatások Sztálint csak megerősítették korábbi néze-

tében, hogy a KMP vezetői alkalmatlanok a párt irányítására. Ráadásul a tény,

hogy a rendőrség eljutott egészen egy KB-tag letartóztatásáig, csak növelte annak

gyanúját, hogy informátorokkal átszőtt a KMP pártapparátusa. A következmé-

nyek nem maradtak el: a Komintern Végrehajtó Bizottsága (VB) május 7-én és 8-

án megtárgyalta a KMP helyzetét. A KMP vezetését felelőssé tették a letartózta-

tási hullámért, a kialakult konspirációs28 válságért, a párt szervezeti széteséséért,

a Komintern irányvonalával szembenálló „szektarianizmusért” és a helytelen

munkamódszerekért. A VB a következő határozatokat hozta: 1. a KMP Központi

Bizottságát fel kell oszlatni. 2. a párt irányítására ideiglenes titkárságot neveznek

ki Szántó Zoltán29 vezetésével; 3. a KB azon tagjait, akik párt- és Komintern-

ellenes viselkedést mutattak, a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság elé kell állítani.

Az Ellenőrző Bizottság leváltotta posztjaiból a KMP Központi Bizottságának tag-

25 Kiss Zsigmond (1899–1944): kommunista politikus. A Tanácsköztársaság idején a nemzetközi

vörös ezred egyik zászlóaljának parancsnoka, 1920-1929 között Magyarországon kívül végezett

mozgalmi munkát. 1929-ben visszatért az országba és a KMP illegális nyomdáját vezette, majd

1931-ben letartóztatták 9 hónapra. 1933-tól 1936-ig ismét külföldön végezett mozgalmi munkát,

majd megint hazatér 1935-ben, és a KMP KB tagja lett. 1936-ban letartóztatták és 15 évi fogház-

büntetésre ítélték. 1944-ben Dachauba hurcolták, ahol életét vesztette. 26 Weil Emil (1897–1954): orvos, kommunista politikus. 1928-tól tagja az illegális KMP-nek, a

pártnyomda munkájának és a sajtó terjesztésének irányítója. 1936-ban letartóztatták és 10 évi bör-

tönbüntetésre ítélték. 1945 után különböző funkciókat töltött be az államvezetésben. 27 Szabó Ágnes (szerk.) Negyedszázados harc – A munkásmozgalom történetének kronológiája

1919-1945. Akadémia kiadó. Budapest, 1975. 333. 28 A konspiráció a KMP frazeológiájában nem összeköttetést jelentett. A konspiráció azoknak az

óvintézkedéseknek, elveknek, módszereknek az összességét jelentette, amelyek az illegális kom-

munista párt szervezeteit, tagjait védte a leleplezés, a letartóztatás ellen. Konspirációs problémák

akkor keletkeztek, ha valamely szervezet egyik, vagy több tagját letartóztatták és nem lehetett

tudni, hogy kik kerültek, vagy kerülhettek még veszélybe, vagyis a konspirációs óvintézkedések

rendszerén rés keletkezett. 29 Szántó Zoltán (1893–1977): magántisztviselő, a húszas évek elejétől a KMP tagja, 1927-ben

letartóztatták, 8 és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1936–1938 között a KMP Prágában működő

ideiglenes Központi Bizottságának vezetője. A második világháború alatt a Kominternben vége-

zett munkát. 1956-ban államminiszter a Nagy Imre-kormányban. A szovjet csapatok bevonulása

után családjával a jugoszláv nagykövetségre menekült. 1956-os szereplése miatt nem vették be az

MSZMP-be.

Hollósi Dániel

~ 150 ~

jait és különböző mértékű pártbüntetést szabott ki rájuk. Nem sokkal később „el-

nyelte őket” a moszkvai koncepciós perek örvénye: Huszti Ferencet, Komor Im-

rét30 és Sebes Pált letartóztatták és elítélték. Sztálin nem felejtette el Kun Bélát

sem – az előbbiek ügyétől elkülönítetten – 1937 nyarán az NKVD31 letartóztatta,

majd tisztázatlan körülmények között életét vesztette. 32

A KMP helyzete 1936 után

A Komintern VB 1936. május 8-i határozata lényegében tabula rasa-t je-

lentett a KMP számára: a Központi Bizottság feloszlatásával megszűnt a centra-

lizált vezetés Magyarországon. A Komintern a magyarországi párt irányításának

megszervezésével Szántó Zoltánt bízta meg, aki egyáltalán nem számított homo

novusnak: a leváltott Kun Béla és társainak generációjához tartozó régi káder volt.

Megbízatását minden bizonnyal annak köszönhette, hogy a nyolc esztendős bör-

tönbüntetését letöltve csak nem rég került Moszkvába: így – szerencséjére – nem

kellett állást foglalnia az elmúlt évek irányvonalával, elsősorban a

„szociálfasizmus” tételével kapcsolatban.

1936. júniusában a Komintern Titkársága Szántóval közösen kidolgozta

és határozatban elfogadta a KMP politikai irányvonalának fő téziseit, amit a ma-

gyarországi kommunista párt megalakuló ideiglenes vezetősége is nyomban ma-

gáévá tett. A határozat kimondta: 1. A KMP eddigi szektás vezetősége miatt a

30 Komor Imre (1902–1966) újságíró, kommunista politikus. 1918-ban a KMP egyik alapító tagja,

a Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, majd a szerb megszállás alatt lévő Pécsett élt

1921-ig, ahol a Pécs-Baranyai Ifjúmunkás Szövetség titkára és lapjának szerkesztője volt. Ezt kö-

vetően az országon kívül végezett mozgalmi munkát. 1922-ben Magyarországra küldték, KIMSZ

KB-tag és az Ifjú Proletár szerkesztője lesz. 1922. szeptemberében letartóztatták, de egy fogoly-

csere-egyezmény keretében kiadták Moszkvának. Itt a Kominternnél dolgozott, a KMP ún. Kül-

földi Bizottságának tagja lett, és szerkesztőként dolgozott különböző újságoknál. A sztálini tisz-

togatások idején kizárták a pártból és börtönbe zárták. 1948-ban visszatért Magyarországra, előbb

a Népszava szerkesztője, majd a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese lett. 31 Az NKVD, a Belügyi Népbiztosság orosz rövidítése, amely a Szovjetunió legfőbb állambizton-

sági szervezetének elnevezése volt 1934 és 1946 között. 32 Borsányi: Kun Béla–Politikai életrajz, 376–386.


~ 151 ~

népfrontpolitika irányelve nem érvényesült, ezért a párt legfontosabb feladatai

közé tartozik, hogy – a szektarianizmustól megszabadulva – mielőbb érvényesítse

az új politikai irányvonalat, és hozzálásson a letartóztatások miatt súlyos hely-

zetbe került pártorganizáció újjászervezéséhez. 2. „E feladatok teljesítése érdeké-

ben a KMP-nek elsősorban meg kell változtatnia a szakszervezetekhez és a Ma-

gyarországi Szociáldemokrata Párthoz fűződő eddigi viszonyát. a) Amennyiben

még léteznek a korábbi szektás szakszervezeti ellenzék maradványai, ezeket likvi-

dálni kell, hogy az összes kommunistát és a szakszervezeti ellenzék volt tagjait

bevihessük a reformista szakszervezetekbe. Ezeken a szakszervezeteken belül nem

az a kötelességük, hogy ellenzéki szervezetet hívjanak életre, hanem az, hogy a

gyakorlati szakszervezeti munka terén a legjobb szakszervezeti vezetőkké fejlőd-

jenek, és mint ilyenek beváljanak; erélyes tömegtoborzással és a bizalmi rendszer

kiépítésével megszilárdítsák a szakszervezeteket; meghiúsítsák a reakciós veze-

tőknek azokat a kísérleteit, hogy akadályozzák a forradalmi munkások belépését

a szakszervezetekbe; harcoljanak a legszélesebb szakszervezeti demokráciáért,

hogy ily módon minden szakszervezeti szövetséget a munkások érdekeinek a mun-

káltatókkal szemben való aktív védelmére mozgósítsanak. b) Bizonyos változásra

van szüksége a KMP-nek a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz való viszo-

nyában is, mivel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt az egyetlen legális

munkáspárt, amelyben a magyarországi munkásosztály túlnyomó többsége saját

pártját látja, és mivel a szabad szakszervezetek kollektíven tagjai a Magyaror-

szági Szociáldemokrata Pártnak, e szakszervezetek révén a KMP tagjainak egy

része már ma egyidejűleg tagja az MSZDP-nek is. Ezenkívül a Magyarországi

Szociáldemokrata Párthoz való viszony megváltoztatását indokolja a jelenlegi

magyarországi helyzet is, amikor a fennálló rezsim az ország további fasizálódá-

sára törekszik. (…) Ilyen helyzetben megvan a lehetőség arra, hogy helyes politi-

kával és a szociáldemokrata pártban, valamint annak szakszervezeteiben végzett

megfelelő munkával, a szociáldemokrata munkásokkal közösen megtisztítsuk a

Hollósi Dániel

~ 152 ~

pártot a reakciós elemektől, és igazi proletárpárttá változtassuk. A KMP és a Ma-

gyarországi Szociáldemokrata Párt viszonyát szükségszerűen úgy kell megváltoz-

tatni, hogy a kommunisták ne csak – mint eddig – kivételesen, hanem rendszeresen

lépjenek be a szociáldemokrata pártba, s ott ne a párt kettészakítására törekedje-

nek, hanem arra, hogy ebben a pártban szervezetileg is gyökeret verjenek és –

elsősorban a szociáldemokrata párthoz csatlakozott szakszervezetekre támasz-

kodva – harcoljanak a helyes proletárdiktatúra érvényesítéséért, miáltal ez a párt

az igazi proletár osztályharc pártjává válhat. A KMP tehát ne olyan értelemben

változtassa meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz való viszonyát, hogy

bármilyen engedményt tesz a szociáldemokratizmusnak, mint ideológiának és a

burzsoáziával való osztály-együttműködés gyakorlatának; ellenkezőleg, a KMP-

nek a Magyarországi Szociáldemokrata Párt soraiban állandóan harcolnia kell,

s szívós, türelmes, fáradhatatlan felvilágosító munkát kell végeznie minden aktu-

ális kérdéssel kapcsolatban, hogy következetes, egységes osztályharcra mozgó-

sítsa a szociáldemokrata munkásokat a fasiszták és más reakciósok ellen, vala-

mint a kapitalista osztályuralom ellen.”33 3. A kommunistáknak az SZDP minden

szervezetében törekedniük kell arra, hogy a párttagok követeljék, hogy a „mun-

kásosztály érdekeinek megfelelő politikát” folytasson a párt. Emellett a következő

feladatokra kell összpontosítaniuk: a „parancsuralom” elleni küzdelemre: az or-

szág „fasizálódásának” megakadályozására és a demokratikus szabadságjogok

következetes védelmére; a béke megőrzésére: meg kell magyarázni a tömegek-

nek, hogy a kormány revíziós politikája háborúhoz vezet, és ezzel veszélyezteti a

magyar nemzet függetlenségét; az áremelkedés és a bérek csökkentése elleni kö-

vetkezetes fellépésre; földosztásért, hogy a nagybirtokokat felszámolják, és a föl-

deket a szegényparasztság között szétosszák. 4. A KMP szervezeti felépítését tel-

jes mértékben hozzá kell igazítani az új politikai irányvonal végrehajtásához: en-

33 Pintér István (szerk.): Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből

(1935–1945). Kossuth könyvkiadó. Budapest, 1964. 61–63.


~ 153 ~

nek megfelelően a pártszervezeteknek „rugalmasnak és sokoldalúaknak” kell len-

niük. 5. Az ideiglenes vezetőség feladata, hogy felszámolja a párttagságban jelen-

levő szektarianizmust, és megakadályozza az új irányvonal „opportunista” eltor-

zítását. 6. A KMP új vezetőségének törekednie kell arra, hogy a párt korábbi kons-

pirációs tevékenységének hiányosságát feltárja a tagság előtt, és intézkedéseket

foganatosítson a konspirációs módszerek megváltoztatására.34

1936. júliusától a KMP Ideiglenes Központi Bizottsága Prágába költözött,

az elkövetkező két évben innen végezte a párt irányítását.35 A pártszervezetek te-

vékenységét – a konspirációs válság leküzdésére, illetve, hogy „rugalmasak és

sokoldalúak” legyenek – felfüggesztette, és ezzel más irányítási, szervezési ala-

pokra helyezte a párt működését. Ugyanis Szántó és prágai vezetőtársai elképze-

lésük szerint hosszabb ideig legális keretek között tervezték irányítani a magyar-

országi kommunistákat, mégpedig elsősorban a munkásszervezetekben működő

egyes kommunisták közötti – sőt, esetenként közvetlenül Szántó Zoltánnal tör-

ténő – érintkezéssel.36 „Az Internacionálé teremtette új körülmények között – írja

Donáth Ferenc az új irányítási módszerről – nagyon megnőtt a lehetőség az önálló

tevékenységre. Ennek pozitívumát két szempontból is kiemelkedőnek tartom. Egy-

részt a mozgalom sikere szempontjából ez kétségtelenül előnyös volt, és bizo-

nyosra veszem, hogy a régebbi, kifejezetten utasításos rendszer szellemében folyó

pártirányítás kevésbé lehetett volna eredményes. Másrészt pozitív hatással volt a

káderek fejlődésére. Ebben a légkörben könnyebben nőttek fel olyan pártmunká-

sok, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a gyakran változó politikai szituációkat meg-

ítéljék és döntsenek; olyan körülmények között kellet végezniök munkájukat, ame-

lyekben nem számíthattak külső segítségre, tevékenységüket időről időre maguk-

nak kellett felülvizsgálniok.”37

34 Pintér: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből, 61–64. 35 Pintér István: KMP az 1936–1944-es években. In: Legyőzhetetlen erő – A magyar kommunista

mozgalom szervezeti fejlődésének 50 éve. Kossuth könyvkiadó. Budapest, 1974. 108. 36 PIL 867. f. 2d-139. Donáth Ferenc visszaemlékezése, 22–23. 37 Uo. 24.

Hollósi Dániel

~ 154 ~

Ezt követően a kommunisták csoportosan beléptek a szakszervezetekbe és

a szociáldemokrata pártba. Prágában megalapították a Dolgozók Lapját, amely-

nek nyomtatását és terjesztését is innen bonyolították le. Emellett tovább műkö-

dött a párt szellemi munkájának zászlóshajója is, a Gondolat című folyóirat. Az

1930-as évek második felének napjai inkább a túlélés és az erőgyűjtés, mint az

aktivitás jegyében teltek a KMP számára. Igaz, akadt olyan kül- és belpolitikai

esemény, ami komolyabb visszhangra talált és mozgásba hozta a kommunisták

sorait: ez a spanyol polgárháború és a Márciusi Front volt. A spanyol polgárhá-

borúban szép számmal vettek részt – köztük Rajk László, a Tömpe-fivérek38 és a

Sebes-testvérek39 – a Nemzetközi Brigádokba, ahol elsősorban a Rákosi-zászló-

aljba lettek beosztva. A népi mozgalom által kezdeményezett Márciusi Front,

amely a harmincas évek Magyarországának az egyik legjelentősebb – társadalmi

támogatást is maga mögött tudó – szellemi megmozdulása volt, a magyarországi

kommunista pártra is hatást gyakorolt. A KMP elsősorban a szimpatizánsokat tö-

mörítő Budapesti Egyetemi Kör révén képviseltette magát. Az egyetemista fiata-

lok egyik vezetője, Donáth Ferenc – Szántó Zoltánnal való összeköttetése révén

– közvetlenül az Ideiglenes Központi Bizottságtól kapta az instrukciókat.40 Az

illegális munka némi fellendülését eredményezte 1938 után a Felvidék magyar

38 Tömpe András és Tömpe István. Tömpe András (1913–1971): kommunista politikus. 1931-től

a KMP tagja. 1937 és 1939 között Spanyolországban harcolt, majd Franciaországban internálták.

Illegális hazatérése után letartóztatták, de bizonyíték hiányában felmentették. 1943-ban behívták

katonának, 1944 májusában a keleti frontra vezényelték, ahol sikerült átszöknie a szovjetekhez.

1944-ben a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport politikai biztosa. 1945 után a rendőrség ezre-

dese, majd vezérőrnagya. 1947–1949 között külügyi területen dolgozott, majd visszakerült a bel-

ügyminisztérium állományába. Tömpe István (1909–1988): kárpitos, kommunista politikus.

1928-tól a KMP tagja. Az 1930-as években nagyrészt Franciaországban tevékenykedett, majd

1937–1939 között a spanyol polgárháborúban harcolt. 1939-ben internálták Franciaországban.

1941-ben visszatért Magyarországra és bekapcsolódott a KMP munkájába. 1942-ben letartóztat-

ták, de jelentősebb szervezkedést nem tudtak rábizonyítani, ezért internálták. 1945–1956 között

különböző állami és pártfeladatokat látott el. 1958-ban a belügyminiszter első helyettese. Kulcs-

szerepe volt az 1956-ot követő megtorlásokban. 1958–1962 között földművelésügyi miniszter-

helyettes, 1962–1977 között a Magyar Televízió elnöke. 1956–1988-ig az MSZMP KB tagja. 39 Sebes István, Sebes Pál, Sebes György, Sebes Sándor és Sebes Imre. Az illegális kommunisták

között „híres mozgalmi család”, mindannyian a pártban dolgoztak: KIMSZ- és KMP-funkcioná-

riusok voltak. 40 PIL 867. f. 2d-139. Donáth Ferenc visszaemlékezése, 22–24.


~ 155 ~

lakta területeinek visszacsatolása. Ezzel, mivel Csehszlovákiában a kommunista

párt legális volt, érintetlen – bár az illegális munka terén tapasztalatlan – kommu-

nista csoportok kerültek a KMP fennhatósága alá. Azonban a KMP új keretekben

történő újjászervezését nem koronázta siker: az 1936 nyarán foganatosított intéz-

kedések még hosszú évekig éreztették hatásukat, és a központnak számos cso-

porttal nem sikerült helyreállítania az 1936-os letartóztatások során megszakadt

kapcsolatát. Ráadásul a meglévő kapcsolatok fenntartása is egyre nehezebbé vált,

ugyanis 1938-ban – tekintettel a Csehszlovákiára egyre súlyosabban nehezedő

német fenyegetés következtében – az Ideiglenes Központi Bizottság is befejezte

a munkáját Prágában; Szántó Zoltán Moszkvába ment, ahonnan később nem is

tért vissza. Ezt követően, 1939 tavaszán az Ideiglenes Központi Bizottság, jelen-

tősen megcsonkulva, Párizsból próbálta ellátni feladatát: áprilisban – szembe-

sülve a Párizsból történő irányítás nehézségeivel – utasítást adtak Rózsa Ferenc-

nek41 az ún. Politika Irányítószerv létrehozására, hogy a szakszervezetekben és az

SZDP-ben működő kommunisták közvetlen irányítását megkönnyítsék. Később,

1940 februárjában a Komintern utasítására a párizsi központ is beszüntette műkö-

dését. Időközben újabb csapások érték a pártot: az 1939-ben visszacsatolt felvi-

déki területeken megindult nyílt nyomozás során a KMP súlyos vérveszteséget

szenvedett el.42

A Komintern 1940. januárjában ismét határozatot hozott a KMP-vel kap-

csolatban: „Jelenleg a központi feladat: a belföldi pártvezetés megteremtése, az

illegális csoportok kiépítése, egyszóval: olyan kommunista párt kiépítése, amely

szilárd, szigorúan konspirált, a tömegekkel szoros kapcsolatban levő, a tömegek

41 Rózsa Ferenc (1906–1942): építészmérnök, kommunista politikus, illegális neve: Szög. 1924-

1931 között Németországban tisztviselő, majd munkás, ezalatt elvégezte a műszaki egyetemet.

Németországban került kapcsolatba a kommunista párttal. 1932 után visszatért Magyarországra

és bekapcsolódott a KMP munkájába. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének

(MÉMOSZ), majd a KMP Budapesti Területi Bizottságának tagja. 1938-ban megbízást kapott a

budapesti pártszervezetek összekapcsolására. 1940-ben a KMP KB tagja, majd 1941 nyarától a

KMP Titkárságának is tagja. 1942 elején az illegális Szabad Nép szerkesztője. 1942 június elsején

letartóztatták, majd a kihallgatása során szenvedett bántalmazásokba belehalt. 42 Pintér: KMP az 1936–1944-es években, 117–123.

Hollósi Dániel

~ 156 ~

harcait vezető, a bolsevik elvekhez hű és fegyelemre nevelt szervezetekből áll.”43

A határozat szakítást jelent a Szántó-féle szervezési elvekkel, és bizonyos szem-

pontból visszatérést az 1936 előtti centralizált szervezeti felépítéshez. A Komin-

tern még ugyanebben a hónapban Magyarországra küldte Schönherz Zoltánt,44

hogy a Politika Irányítószerv vezetőjével, Rózsa Ferenccel felvegye a kapcsolatot,

és a határozat értelmében szervezze újra a KMP Központi Bizottságát. A küldetés

azonban kudarcba fulladt, mert 1940 tavaszán újabb letartóztatási hullám kezdő-

dött a párt ellen, amelynek következtében Schönherz elhagyta az országot és

Moszkvába menekült.45

A Központi Bizottság újraalakítása

Az 1940 tavaszán történt lebukáshullám ismételten arról győzte meg a Ko-

mintern vezetőit, hogy számos állambiztonsági informátor lehet a KMP szerveze-

teiben: ezért a centralizált pártvezetés és az új szervezeti keretek megteremtése

kivitelezhetetlen a megbízhatatlan hazai pártfunkcionáriusok bevonásával. Ebből

a – vélt vagy valós – felismerésből született meg az elhatározás, hogy a KMP

43 Uo. 123–124. 44 Schönherz Zoltán (1905–1942): elektromérnök, kommunista politikus, illegális neve: Dittman

Ottó. Egyetemista korában kapcsolódott be Csehszlovákia Kommunista Pártjába (CSKP). 1934-

től a Szlovákiai Ifjúmunkás Szövetség magyar csoportjának titkára. 1938-ban a Magyarországhoz

visszatért Kassán maradt és szervezte az illegálissá váló felvidéki kommunista mozgalmat. Az

1940-es évek elejére Kulich Gyulával karöltve országos szintű szervező munkát végzett. 1940-

ben a Komintern Magyarországra küldte, hogy szervezze újjá a KMP-t. 1942 júliusi letartóztatá-

sáig a KMP egyik kulcsembere; a KMP Titkárságának és Központi Bizottságának tagja. 1942

októberében halálra ítélték és kivégezték. 45 Pintér: KMP az 1936–1944-es években, 125.


~ 157 ~

újjászervezését kizárólag az egykori CSKP-funkcionárius felvidéki magyar kom-

munisták vezetésével kísérlik meg. A küldetésre Skolnik József,46 Szekeres Sán-

dor47 és Schönherz Zoltán kapott megbízást.48 A párttörténeti szakirodalom az

előbbi Komintern-elhatározást – hogy kizárólag felvidéki magyar párttagok irá-

nyításával történhet az újjászervezés – nem hangsúlyozza ki eléggé, pedig Skolnik

József és a hazai kommunisták későbbi sorsának egyik kulcsmomentuma. A kül-

detés moszkvai előkészítésének történetét elsősorban Skolnik József feljegyzése-

iből lehet részletesen megismerni, amit ezért érdemes behatóbban áttekinteni.

1966-ban Skolnik a következőképpen emlékezett vissza az eseményre: „a

csehszlovákiai megszállás után, 1939 márciusában a Szovjetunióba mentem a K.

B. utasítására. Pár hónapig Moszkva mellett nyaralóban voltunk többen csehszlo-

vák emigránsok, egészségünk rendbehozatala után az év júniusában a Sztáling-

rádi (Volgográd) Traktorgyárban dolgoztam 1940 júniusáig, amikor felhívtak

Moszkvába, a Kominternbe. A Kommunista Internacionáléban Gottwald49 elv-

társnál kellett jelentkeznem, aki elmondta, hogy engem javasoltak a KMP ma-

46 Skolnik József (1906–1993): felvidéki kommunista politikus, illegális nevei: Pista és Salgó.

1924-ben lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába (CSKP), 1936-tól vezető pártfunkcioná-

rius volt, majd Csehszlovákia felbomlását követően a Szovjetunióba távozott. 1940-ben a Komin-

terntől megbízást kapott a KMP újjászervezésére Szekeres Sándorral és Schönherz Zoltánnal

egyetemben. A KMP 1940-ben megalakított Központi Bizottságának és Titkárságának tagja lett.

1942. decemberében a rendőrség elfogta és 15 évi börtönbüntetésre ítélte. 1945 után Rákosi Má-

tyás parancsára többször letartóztatták „pártellenes tevékenysége” miatt. A Kádár-rendszerben az

MSZMP székesfehérvári politikai bizottságának tagja lett. 47 Szekeres Sándor (eredeti neve: Salamon Dávid) (1906–1953): szabósegéd, kommunista politi-

kus, illegális neve: Tóth. 1930-tól tagja a CSKP-nak. 1938-ban a betiltott felvidéki kommunista

párt egyik szervezője. 1939-től kapcsolatba került Schönherz Zoltánnal, majd 1940-ben a KMP

KB és Titkárság tagja. Konspirációs hibák miatt 1942-ben a párt megszakította vele a kapcsolatot,

majd 1943-ban a rendőrség letartóztatta. 1944 januárjában a bíróság halálra ítélte, melyet több

ellenzéki politikus tiltakozása miatt életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 1945-től az

MKP apparátusában dolgozott, később a Magyar Honvédséghez került és katonatiszt lett. 1950-

ben letartóztatták, majd 1953-ban a börtönben szívroham következtében elhunyt. 48 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 66–67. 49 Klement Gottwald (1896–1953) csehszlovák kommunista politikus, a Komintern egyik teoreti-

kusa. Megalakulásától tagja a CSKP-nak, 1929-től a párt központi titkára. 1929–1943 között a

Komintern Végrehajtó Bizottságának, 1935-től Elnökségének tagja és egyik titkára. 1939-től Pá-

rizsban, illetve Moszkvában élt. 1945-ös Csehszlovákiába történő visszatérését követően az első

kormány elnökhelyettese, a Nemzeti Front elnöke. 1948-tól haláláig Csehszlovákia elnöke. Ba-

ráth-Feitl: Lehallgatott kihallgatások, 18.

Hollósi Dániel

~ 158 ~

gyarországi pártmunkára. Elmondotta Gottwald elvtárs, a vállalkozás veszélyes-

ségét, és, ha elvállalom a Csehszlovák KP-ból átkerülök a KMP-be. Természete-

sen minden gondolkodási idő nélkül azonnal vállaltam az illegális pártmunkát

Magyarországon. Utána Gottwald elvtárs átküldött a KMP szekcióba ahol Gerő

elvtárs fogadott. Gerő tudomásul vette vállalkozásom és értesített Schönherz és

Szekeres elvtársak ott-tartózkodásáról és arról, hogy együtt jövünk Budapestre.

Beszélgetés közben elmesélte, hogy ő a KMP képviselője a Kommunista Interna-

cionáléban és ő foglalkozik a KMP ügyeivel, de emellett Manuilszkij elvtárs tit-

kára. Utána találkoztam Schönherz és Szekeres elvtársakkal, majd mindhárman

körülbelül 3-4 esetben részt vettünk a KMP magyar bizottság ülésén, emlékezetem

szerint hármunkon kívül még öt elvtárs vett részt, az ülést mindenesetben Gerő

Ernő vezette. Gerő Ernőn kívül részt vett Révai József és Szántó Zoltán elvtársak.

Ezekre az elvtársak feltétlenül, tehát vitán felül emlékszem, ők minden ülésen részt

vettek. Homályos emlékezetem szerint a bizottság ülésén részt vettek Szántó50

(Zoltán fivére) és Farkas Mihály. Mind a három-négy ülésen a határozati javas-

latot tárgyaltuk. Emlékezetem szerint első, vagy második tanácskozás után, meg

lett szövegezve a határozati javaslat és a szövegezésen némi változást eszközöltek

a megvitatás után, majd a Komintern nagy VB ülése elé került. A Komintern VB

ülésein szintén részt vettünk, Schönherz elvtárs az ülésen előadásban ismertette a

magyarországi helyzetet, mivel áprilisban jött át a Szovjetunióba és így aránylag

friss tapasztalatai voltak. A Magyar Bizottság által kidolgozott határozati javaslat

és Schönherz elvtárs előadása képezte az alapanyagot és alapirányvonalat a vég-

leges határozatnak, amelyet 1940. szeptember 5-én hozott meg a Komintern VB

ülése. Az utóbbi időben én már a határozat pontos szövegére nem emlékeztem, de

50 Szántó Béla (1881–1954): kommunista politikus. A KMP alapító tagja. A Tanácsköztársaság

alatt hadügyi népbiztos. A Tanácsköztársaság bukása után Moszkvába utazott, ahol a Szakszerve-

zeti Internacionálé és a Komintern munkájában vett részt. 1945 után visszatért Magyarországra és

különböző funkciókban végzett pártmunkát.


~ 159 ~

a napokban „Dokumentumok… 1935-1945” című könyvben olvastam.51 A Ko-

mintern VB ülésén más országbeli elvtársak is hozzászóltak az előterjesztett

anyaghoz, magyar elvtársak közül határozottan emlékszem hozzászóltak Gerő,

Varga Jenő és Farkas Mihály elvtársak. Gottwald elvtárs többször is hozzászólt.

A Magyarországon lévő párt helyzete[t] hiányosan ismerve (az előterjesztett

anyag alapján) többen szóltak oly értelemben, hogy eredmény lesz az is, ha a

pártszervezeteket és szervezeteket sikerül létrehozni. A tárgyaláson nem igen

hangzott el vélemény arról, hogy akciós jellegű pártot is lehet megszervezni. Ami

nyilvánvalóan a helyzet rossz értékeléséből adódott. Már a magyar tanácskozá-

son és a Komintern tanácskozáson is világosan meghatározták, sőt a Komintern

VB ülés elnöke is az összefoglalásban úgy határozta meg, hogy a volt Csehszlovák

párthoz tartozó (felvidéki) elvtársakból hozzuk létre a KB és a párt szervezeteiben

is a vezetőfunkciókat. Ez a határozat megjelent [a] Dokumentumok, 1935-1945…

című könyvben, nem ilyen határozottan van megszövegezve.52 (…) Ez a fogalma-

zás kissé óvatosabb attól, amit szóbeli utasításként kaptunk meg, de a lényege

benne van. Ez a helytelen és téves megállapítás a helyzet rossz ismeréséből tör-

tént. (…) Itt kívánom megjegyezni, hogy a tanácskozáson és az indulás előtti el-

igazításon az lett mondva nekünk, nem lesz egyikőnk sem vezető titkár, mindhár-

man egyenjogú kollektív titkárságot képezünk. Schönherz elvtárs későbbi megér-

kezésekor sem mondott mást. Tehát mi nem tudtunk arról, amit Gerő elvtárs mon-

dott, hogy az ő javaslatára Schönherz elvtársat vezető titkárnak fogadta el Dimit-

rov és Gottwald elvtárs. Ha erről tudunk, nem kellett volna 1941 nyarán tárgyalni

51 A határozatot lásd.: Pintér: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történeté-

ből, 233–242. 52 „A centralizált budapesti pártszervezet megteremtésének alapvető feltétele az igazi magyaror-

szági kommunista párt kiépítésének. A budapesti pártszervezet felépítésénél nem szabad a meglévő

pártkapcsolatokból kiindulni, hanem új támaszpontokat kell teremteni (kipróbált felső-magyaror-

szági, kárpát-ukrajnai és erdélyi párttagok kiküldése a budapesti üzemekbe, az ifjúsági aktivisták

felhasználása pártépítésben, a legjobb elemek egyéni kiválasztása, a „régi” kommunisták sorai-

ból és a konspirációs lehetőségek szerinti felhasználásuk).” Uo. 242–243.

Hollósi Dániel

~ 160 ~

a KB-nak a vezető titkár beállítását, és akkor engem választottak az elvtársak erre

a funkcióra.”53

A Komintern VB 1940. szeptember 5-i ülése után pár nappal később indult

útnak Skolnik József és Szekeres Sándor, s a hónap közepén érkezett meg Ma-

gyarországra. A Komintern utasítása értelmében először a Politikai Irányítószerv

vezetőjével, Rózsa Ferenccel kellett megteremteniük az összeköttetést, hogy nap-

rakész tájékoztatást kapjanak az állapotokról. Erre a Múzeum Kávéházban került

sor egy szeptember végi szombatestén, miután az elindulás előtt Moszkvában el-

igazítást kaptak Rózsa Ferenc személyleírására és arra vonatkozóan, hogy milyen

időpontban, helyen és jelszó elmondásával lehet felvenni vele a kapcsolatot. Ez-

után októberben – miután Rózsa Ferenc megszabadult a munkaszolgálat kötele-

zettsége alól – rendszeressé váltak a találkozók Skolnik József, Szekeres Sándor

és Rózsa Ferenc, majd később Gács László között.54

A Moszkvából érkezettek a novemberig elhúzódó tárgyalások során, meg-

ismerkedve a magyarországi állapotokkal arra a meggyőződésre jutottak, hogy a

– Komintern szigorú utasítása ellenére – a KMP újjászervezése nem lehetséges a

honi kommunista vezetők bevonása nélkül. Rózsa és Gács meggyőzték a Moszk-

vából érkezetteket, hogy az elmúlt években az egységfront- és népfrontpolitika

irányvonalát a hazai erőviszonyok, konspirációs lehetőségek, és az 1936-os hatá-

rozat figyelembevételével követték. A párt beépült a szociáldemokraták közé, a

szakszervezetekbe, a napilapok szerkesztőségeibe. A meglévő csoportok átszer-

vezése és újak létrehozása csak az illegális tapasztalattal rendelkező, a körülmé-

nyeket ismerő hazai vezetőkkel volt lehetséges. A budapestieknek fenntartásaik

voltak azzal, hogy a párt szervezeti átalakítása a felvidéki párttagok felülrepre-

zentálásával történjék, ugyanis a tavaszi lebukások következtében többségük

dekonspirálódott. A Budapestre érkezők közül pedig – tévedésből azt gondolva,

53 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 261–263. A forrásszövegekben a megértést

zavaró nyelvtani hiányosságok pótlására szögletes zárójelbe téve kiegészítéseket tettem. 54 A jelszó: „kérdés: Hol van a Gellérthegy? Válasz: Újpesten.”


~ 161 ~

hogy rátaláltak a budapesti KMP-ra – sokan frakciós csoportok „áldozatául” es-

tek.55 Rózsa külön kiemelte, hogy ha a budapesti viszonyok alapos ismerete nél-

kül vágnak bele a szervezési munkálatokba: a párt könnyen a rendőrség martalé-

kává válhat. Skolnik és Szekeres hamar megbizonyosodott arról is, hogy – a

moszkvai hírek ellenére – a Rózsa-csoportot nem érintették az 1940 tavaszán tör-

tént letartóztatások, így konspirációs okokból sem volt indokolt Rózsa Ferenc és

társainak kihagyása a szervezési munkából. Az év végén Budapestre érkező

Schönherz Zoltán is hasonló következtetésre jutott a körülmények megismerése

után.56

1940 decemberének közepén, a Szovjetunióból érkezett három funkcioná-

riusból újjáalakult KMP Titkársága úgy döntött, hogy a párt újjászervezésében

eltér a Komintern-határozattól, és ehhez levélben kéri Moszkva beleegyezését.

Skolnik József, Szekeres Sándor és Schönherz Zoltán döntésüket a következőkép-

pen foglalták össze a levélben: „1) A pártépítésre hozott határozatot megváltoz-

tatjuk. Rózsa Ferenc elvtársat és társait bevonjuk a pártvezetésbe, nélkülük fel-

építeni a pártvezetést [problémát jelentene], a lebukás veszélye nagyobb mérvű

lenne. 2) [A] Csehszlovákiából származó elvtársak [bevonása] különböző csopor-

tok (ahova már tartoznak) terheit és veszélyét hoznák magukkal. 3) Magyarorszá-

gon magukat kommunistának valló különböző csoportok vannak. Politikájuk szek-

táns, sőt egyesek a rendőrséggel állnak kapcsolatban. A helyi viszonyok ismere-

tének hiánya miatt elkerülhetetlen a rajtuk lévő veszély és teher felszedése. 4) Ró-

zsa elvtársék kitűnően bevannak épülve a szociáldemokrata párt kerületi és kör-

zeti vezetőszerveibe. A Népszava szerkesztőségében, a szakszervezeti csoportok

vezetőségeiben és más fontos szervekben is vannak jól működő kommunista elv-

társak. 5) Rózsa elvtársék kitűnően ismerik a hazai viszonyokat. Az adott körül-

ményekben nagyon értékes káderek, nélkülük talán nem is tudnánk korszerű leni-

nista antifasiszta mozgalmat kiépíteni, különösen ha figyelembe vesszük a magyar

55 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 69–76. 56 Uo. 76–85.

Hollósi Dániel

~ 162 ~

rendőrség európai viszonylatban is kiemelkedő szervezeti kiépülését.”57 A levelet

1941 januárjában küldték el, de a választ – mivel az csak sokára érkezhetett volna

meg – meg sem várva, hozzáláttak a párt saját elképzelésük szerinti újjászervezé-

séhez.58 Még ugyanezen az ülésen elhatározták, hogy Rózsa Ferenc és Gács

László59 bevonásával létrehozzák a Központi Bizottságot, ami meg is történt az

elkövetkező napokban.

Ezt követően egymás után jöttek létre a pártszervek. 1941 elején megala-

kult a KMP Budapesti Területi Bizottsága, amely tagjai között ott találjuk Kádár

Jánost is. Ezt követte a főváros kerületeiben a szociáldemokrata párt, a szakszer-

vezetek, és az egyéb munkásszervezetek berkeiben három-hét tagból álló kom-

munista sejtek megszervezése, a korábbi támaszpontkapcsolatokból kiépülve.

Idővel 1941 folyamán az újpesti és pesterzsébeti szociáldemokrata és szakszerve-

zeti kommunista sejtek irányítására két új területi bizottság szerveződött. A Cseh-

szlovákiától visszacsatolt területek kommunista csoportjainak még sokáig nem

sikerült kihevernie az 1940-es letartóztatási hullámot. Az összefogásukra létreho-

zott Felvidéki Területi Bizottságnak csupán 1942. tavaszára sikerült a felvidékiek

újjászervezése.60 Az 1940. augusztus 30-án visszatért Észak-Erdély kommunista

szervezeteit összefogó Erdélyi Területi Bizottsággal 1941 februárjában sikerült

felvennie a kapcsolatot Schönherz Zoltánnak.61 Azonban ez hamarosan megszűnt

az 1941 nyarán kezdődő erdélyi monstre nyomozás következményeként, amely

során majdhogynem teljesen felszámolódtak az erdélyi kommunista szervek, és

lassú újrarendeződés után csak 1942 folyamán állt helyre a kapcsolat.62 Ezek az

57 Uo. 85. 58 Uo. 85–86. 59 Gács (Grünwald) László (1903–1968): szövőmunkás, kommunista politikus. 1928-tól a KMP,

1931-től a KMP Titkárságának tagja. Többször letartóztatták, 1944-ben 10 évre ítélték. 1945-1948

között a Szabad Nép, a Friss Újság, a Népszava újságírója, 1948-1949-ben a SZOT főtitkárhelyet-

tese. 1951-ben a Kádár-per vádlottjaként koncepciós perben 15 évre ítélték. 1954-ben rehabilitál-

ták. 60 Pintér: KMP az 1936–1944-es években, 133. 61 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 91. 62 Pintér: KMP az 1936–1944-es években, 129–130.


~ 163 ~

intézkedések, a párt újjászervezése véget vetett az egymástól elszigetelt területe-

ken dolgozó kommunisták laza kapcsolatok útján történő irányításának, vagyis az

1936 óta tartó Szántó-féle vezetési módszernek.

A Komintern VB 1940. szeptember 5-i határozatában foglalt szervezési

irányelveitől való eltérés azonban nem maradt megtorlatlanul. A kommunista

mozgalomban mindennél többet jelentett a párthűség, ami a mindenkori utasítá-

sok pontos, szó nélküli végrehajtását jelentette. Ez esetben Skolnik József és társai

súlyos vétséget követtek el, annak ellenére, hogy a Komintern utasításai a reális

helyzettel köszönő viszonyban sem voltak. Többek között ezért lesz Skolnik az

egyik első áldozata az 1945 elején megkezdődő kommunisták közötti belső leszá-

molási ügyeknek. Farkas Vladimir memoárjában megemlíti, hogy „amikor Rákosi

Mátyás megérkezett Budapestre, az első „igénye” az volt, hogy öt embert, köztük

Demény Pált és Skolnik Józsefet Péter Gábor dobassa a Dunába.”63 Nem sokkal

Budapest ostromának befejeződése után Skolnik József átkelt a Dunán a pesti ol-

dalra, hogy – hosszú idő után újra – felvegye a kapcsolatot egykori megbízójával,

Gerő Ernővel. „Azonban – emlékszik vissza Skolnik – nem akart fogadni, legna-

gyobb meglepetésemre nem tárgyalt velem. Ezután nem sokkal, amikor éppen egy

előadást tartottam, Péter Gábor személyesen jött értem, és Gerő rendeletére bör-

tönbe vitt. Ahogy ő mondta, nem tudja miért, de ezt az utasítást kapta, és az írásos

parancsot is megmutatta, amelyen Gerő aláírása volt. Ekkor három hónapig vol-

tam börtönben, majd egy hónap múlva újból letartóztattak, és ismét három hóna-

pig tartottak fogva. Második letartóztatásom után közben egyszer sem hallgattak

ki. Röviddel másodszori szabadulásom után kizártak a Pártból, „rendőrségen vi-

selt dolgaiért” így szólt az indok.”64

A letartóztatáshoz szükséges bizonyítékok egy részét – mint oly sok egy-

kori illegális kommunista esetében – Kovács István65 híresztelései szolgáltatták,

63 Farkas Vladimir: Nincs mentség – Az ÁVH ezredese voltam. Interart Stúdió. Budapest, 1990.

104–105. 64 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 216. 65 Kovács István (Rosner Jenő) (1911–2012): kommunista politikus, az 1920-as évek végén a

KIMSZ KB titkára, 1934-ben letartóztatták és súlyos börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után,

Hollósi Dániel

~ 164 ~

amely szerint Skolnik József a Horthy-rendszer államvédelmének informátora

volt.66 Az argumentumok másik részét pedig az egykori magyar királyi detektívek

és csendőrnyomozók önvallomásai jelentették, miszerint Skolnik mindenféle erő-

szak alkalmazása nélkül együttműködött a csendőrnyomozókkal, részletes infor-

mációkat kiszolgáltatva. Fontos megemlíteni, hogy ezek a feljegyzések nem sza-

bad akaratból íródtak, hanem fizikai kényszer hatására, és a korai politikai kon-

cepciógyártás szerves részét képezték. Éppen ezért erős kritikával kell kezelni

ezeket a bizonyítékokat: nem tudni, hogy mennyiben fedik a valóságot, és meny-

nyiben születtek Péter Gábor sugalmazására.

Skolnik József szabadulása után, mint mozgalomból kitaszított, jó néhány

évig fizikai munkásként dolgozott a Magyar Optikai Műveknél, amit követően

szerény szakszervezeti állást kapott. 1950. szeptemberében a korábbi indoklással

ismét letartóztatták és többször kihallgatták, valószínűleg a készülő Kádár-per mi-

att az illegalitásban viselt dolgairól. 1953-as szabadulása után – hosszú eljárást

követően – 1958. januárjában rehabilitálták és állították vissza párttagságát.67

Skolnikhoz hasonlóan leszámoltak – többek között valószínűleg hasonló okok

miatt – az 1941-es Központi Bizottság másik életben maradt két tagjával is, Sze-

keres Sándorral és Gács Lászlóval, akit – ugyancsak Kovács István intrikáinak

köszönhetően – 1951-ben a Kádár-per egyik vádlottjaként letartóztattak és elítél-

tek. Könnyen lehet, hogy Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc is hasonló sorsra jut,

ha nem hal meg.

1942-ben a KMP KB tagja, azonban 1943-ban ismét letartóztatták. 1944 őszén megszökött, részt

vett a fegyveres ellenállás szervezésében. 1945 után 1956-ig vezető pártfunkcionárius, PB tag,

KV titkár, 1956-ban a budapesti pártbizottság első titkára. A forradalom alatt, október végén –

más kompromittálódott politikai vezetőkkel együtt – Moszkvába távozott, ahonnan 1958-ban tért

vissza. 1962-ben „a személyi kultusz időszakában kifejtett tevékenységéért”, az MSZMP KB ki-

zárta soraiból. 1966-ban helyreállították párttagságát. 1974-ben vonult nyugdíjba a Könnyűipari

Szervezési Intézet igazgatói székéből. 1989-ben az MSZMP tagja maradt. 66 PIL 867. f. s-21. Skolnik József visszaemlékezései, 216. 67 Uo. 290–292.





~ 165 ~

Summary

The fall of the Hungarian Soviet Republic – in interwar Hungary – had left

its mark on the fate of Hungary’s illegal communist party. As result of the short-

lived proletarian dictatorship there was no receptivity for communist ideology in

the Hungarian society. The outlawed party had faced repeated arrests by the Hun-

garian state security forces. Mainly for these reasons – in the period of investiga-

tion – the membership of the Party of Communists in Hungary was very few. To

improve this situation there were some attempts to reorganize the Hungarian com-

munist party. From these the most important attempt was performed by Zoltán

Schönherz, József Skolnik and Sándor Szekeres, after they had arrived to Hungary

from Moscow at the end of 1940. Following this somewhat successful reorgani-

zation – based on Popular Front ideas –, the communist party of Hungary achieved

some sort of successes in 1941 and 1942 at the time of the organization of Hun-

garian Historical Remembrance Committee. The study aims to present the bumpy

road that led to the reorganization of the Party of Communists in Hungary in 1940

and 1941. Because of this I will cover the following topics: the party and the

Comintern’s Seventh World Congress, the situation of Hungary’s communist

party in 1936, and the detailed presentation of the reorganization of the party.

Hollósi Dániel

~ 166 ~

„A mi néphatalmunk” – A titói rendszer kiépülése és propagandatevékenysége Szabadkán

(1945. február-november)

~ 167 ~

atyi Szilárd

„A mi néphatalmunk” – A titói rendszer kiépülése és propagandate-

vékenysége Szabadkán (1945. február-november)

anulmányombana titói rendszer testületeinek – korabeli szóhasználattal

néphatalom – létrejöttét és kifejtett propagandáját mutatom be Szabadkán.

A titói rendszert megtestesítő népfelszabadító bizottságok létrejötte 1944 nyarán

kezdődött el és ősszel már a hatalmat is megszerezték a város felett, de ez a fo-

lyamat a katonai közigazgatás bevezetésével megszakadt. Hatáskörüket csak a

katonai közigazgatás megszűnésével nyerték vissza a hadseregtől; ekkor fejeződ-

hetett be a népfelszabadító bizottságok rendszerének kiépülése. Szintén ekkora

tehetjük a sajtópropaganda kezdetét is. Ezért tanulmányom időkeretének kezdő-

pontjául 1945 februárját jelölöm ki. Végpontként pedig 1945. novemberét hatá-

roztam meg, hiszen ekkor rendezték meg a titói hatalom számára különösen fon-

tos alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat. Ennek során Szabadka lakossága

megválasztotta képviselőit a törvényhozásba és a rendszer kiépítésénekfeladata

áttevődött a parlamentbe. E dátumot a propaganda tekintetében is korszakhatár-

nak tekintem. Szabadkán ekkor rendeztek utoljára nagygyűlést a rendszer kiépü-

lésének időszakában. Tanulmányom témáját a Szabadkai Történelmi Levéltárban

végzet kutatásaim eredményei alapján mutatom be, ahol négy fondot néztem át.

Átvizsgáltam a szabadkai körzeti és városi népfelszabadító bizottság iratait (70-

es és 68-as fond), ahol főleg a bizottsági ülések jegyzőkönyveit és különféle uta-

sításokat találtam. Valamint átnéztem a Népfront és a Jugoszláv Kommunista Párt

szabadkai körzeti bizottságainak (221-es és 222-es fond) iratait is, ahol a válasz-

tásokra vonatkozóan találtam dokumentumokat. A korabeli sajtó közül elsősorban

a Magyar Szót forgattam nagy haszonnal.

P

T

Patyi Szilárd

~ 168 ~

A titói rendszer kiépülése Szabadkán

Az ún. titói rendszer1 a második világháborús partizánmozgalomból nőtte

ki magát.2 Ugyanis 1941 és 1945 között nemcsak antifasiszta felszabadító háború

zajlott a megszállt Jugoszláviában, hanem egyben polgárháborús jelleget öltő tár-

sadalmi forradalom is, mely során egy új, szovjet típusú politikai hatalom jött

létre.3 A harcok közepette kezdték kiépíteni a politikai struktúrát is, amely a nép-

felszabadító bizottságok hálózatában öltött testet. 1942 végétől jött létre ez a há-

lózat, ahogy a partizánok egyre nagyobb területeket foglaltak el. A népfelszaba-

dító bizottságok egyszerre voltak a helyi közigazgatás szervei, a Népfront testü-

letei, a megszállt területeken pedig az ellenállás sejtjei is.4 A rendszer sztálinista

alapokon való kiépítésére 1944 őszén kerülhetett sor. Ekkor űzték ki végleg a

megszálló csapatokat Szerbiából, és 1944. október 20-án maga a főváros, Belgrád

is felszabadult. A rendszer kiépítésének időszakát, amely 1946. január 31-ig tar-

tott, korai titóizmusnak nevezi a szakirodalom.5 Vajdaságban a rendszer kiépíté-

sének folyamata másképp alakult, mint az ország többi részében, itt ugyanis miu-

tán a partizánok átvették az ellenőrzést a térség fölött, október 17-én Tito elren-

delte a katonai közigazgatás bevezetését a Bácska, Bánát és Baranya területére

Ivan Rukovina vezérőrnagy vezetésével. A katonai közigazgatás bevezetésével

kívánták a terület hovatartozásának vitathatatlanságát hangsúlyozni, és így akar-

ták kézben tartani a hatalmi ágak mindegyikét. A néphatalmi szervek így szigorú

1 A titói rendszer, vagyis a titóizmus legegyszerűbben úgy határozható meg, mint az a rendszer,

amelyet Josip Broz Tito neve fémjelez. A rendszer ugyanis folyamatos ideológiai átalakuláson

ment át, többször változott a föderalizmushoz és a centralizmushoz való viszonya, valamint a kül-

politikai kapcsolatai is sokszor átalakultak. A rendszer egyetlen biztos pontja az volt, hogy minden

változást a kül-, a bel- és gazdaságpolitikában, valamint a párt és az állam viszonyában csak Tito

kezdeményezésével vagy tudtával lehetett végrehajtani. Dr. Mészáros Zoltán: A titóizmus szaka-

szolásának kísérlete. In: Bácsország, XV. évf. (2010) 2. szám. 2. 2 Uo. 2–3. 3 Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam története. Aula Kiadó. Budapest,

1999. 110–111. 4 Uo. 99–100. 5 Mészáros Zoltán: A korai titoizmus propagandája. Életjel. Szabadka, 2008. 27.



~ 169 ~

katonai felügyelet mellett jöttek létre a kisebbségek részvétele nélkül.6 A katonai

közigazgatás bevezetése lehetőséget adott a nem szláv lakossággal szembeni

bosszúra és a politikai ellenfelekkel való leszámolásra is. 1944. november 18-ától

kezdődően 140 ezer németet zártak gyűjtőtáborokba, majd november 21-én va-

gyonukat is elkobozták, végül pedig elűzték őket az országból.7 Elmondható,

hogy az egész kelet-közép és délkelet-európai térség német kisebbségének az el-

űzés és a kitelepítés lett a sorsa. Ugyanis a győztes nagyhatalmak a németség ki-

telepítésével kívántak etnikailag homogén nemzetállamokat létrehozni, valamint

a náci megszállás brutalitására is így adtak választ. A térség országait pedig a

német vagyon megszerzése és újraelosztása motiválta.8 November 20-án elkez-

dődött a magyarok internálása is, de már az impériumváltás alatt tömeges kivég-

zésekre került sor. Ennek mértékét ma még nem tudjuk, a becslések 5 ezer és 40

ezer fő között mozognak.9 A katonai közigazgatást Tito 1945. január 27-én szün-

tette meg és a katonaság február 15-én átadta a hatalmat a népfelszabadító bizott-

ságoknak. A lépés hátterében az húzódott meg, hogy a katonai közigazgatás

egyrésztleszámolt a német kérdéssel, valamint további megléte akadályozta volna

az új hatalmi struktúra kiépülését, ígyfelszámolták.10

Az észak-bácskai Szabadkán a rendszer kiépülése viszonylag későn, rö-

viddel a hatalomátvétel előttkezdődött meg. Először a város kerületeiben jöttek

létre a titói rendszert megtestesítő népfelszabadító bizottságok, majd 1944. június

elejénazért, hogy a kerületi bizottságokat összefogják és legyen felettük egy irá-

nyító testület, a Livnički utca egyik lakóházában megalakították Szabadka város

6 A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Nap-

világ Kiadó. Budapest, 2004. 319–322. Jugoszláviában a Vajdaságon kívül csak Koszovóban ve-

zettek be katonai közigazgatást. Itt, miután a jugoszláv partizánhadsereg 1944. októbere és nov-

embere folyamán ellenőrzése alá vonta a területet, felkelés tört ki. Erre válaszul 1945. február 8-

án bevezették a katonai közigazgatást és márciusra leverték a felkelést. Réti György: Albánia

sorsfordulói. Aula Kiadó. Budapest, 2000. 319–320. 7 Dimitrije Boarov: Vajdaság politikai története. Forum Könyvkiadó. Újvidék, 2012. 174. 8 Gonda Gábor: Nemzetállamok és kisebbségek. Az egységes nemzetállamok megteremtésére tett

kísérletek és a német kisebbségi csoportok Európában a 20. század első felében. Múltunk, 2010/4.

szám. 85–93. 9 A. Sajti: Impériumváltások, revízió, kisebbség, 322–327. 10 Uo. 335.

Patyi Szilárd

~ 170 ~

népfelszabadító bizottságát Mladen Kutuzov elnökletével. Ennek a testületnek

volt a feladata beszerezni a fegyvereket és a robbanóanyagokat az ellenálláshoz.11

Október 9-én a helyi partizánok Kis-Bajmoknál találkoztak az előrenyomuló Vö-

rös Hadsereg csapataival. Rövid tűzharc utánoktóber 10-én átvették a város irá-

nyítását.12

A hatalomátvétel után a városi népfelszabadító bizottság első legális ülését

már október 11-én megtartották a városháza dísztermében. A bizottság harminc

képviselője a Vörös Hadsereg képviselőjének jelenlétében megválasztotta az új

polgármestert, egy tavankúti földbirtokos, Lajčo Jaramazović13 személyében. A

hatalomátvétel utáni első két hétben döntést hoztak a vállalatok magyar feliratai-

nak eltávolításáról ésjavaslat született, hogy államnyelven megkezdődjön az álta-

lános és középiskolai oktatás. Megkezdődött a feljelentések és az adatok gyűjtése

a háborús bűnösök ügyében. A lakosság meggyőzése érdekében elkezdték a kom-

munista nézetek terjesztését is, ami ekkor még kommunista szellemiségű lapok

kiadásában merült ki. A sajtóbizottság október 14-én felhívta a többi bizottságot,

hogy rendeleteit juttassák el hozzájuk, hogy kellő anyaguk legyen egy tájékozta-

tató lap megjelentetéséhez Slobodna Bačka (Szabad Bácska) néven.14 A lapot ok-

tóber 16-án adták ki, de csak egy száma jelent meg. Az újságot október 19-én a

Radiovijesti (Rádióhírek) váltotta fel, amely a szabadkai népfelszabadító bizott-

ság propagandaosztályának lapjaként jelent meg. A Slobodna Vojvodina novem-

ber 19-ei megjelenéséig ezek voltak az egyedüli lapok a Bácskában.15

11 Ante Vojnić-Purčar: Oslobođenje Subotice. Hrvatske Riječi, Subotica, 1945. 13–16. 12 Uo. 67–72. 13 Lajčo Jaramazović 1905-ben született Tavankúton vagyonos családban. (Istorjski Arhiv

Subotica F: 222. II. 5. 41. ) A kommunista mozgalomba Grko Lulić szervezte be. Birtokán a kom-

munista párt tagjait bújtatta. (Ante Vojnić-Purčar: Oslobođenje Subotice. 20, 66-67.) Az 1945.

júliusi választásokig volt Szabadka polgármestere. 1945 augusztusától tagja volt az AVNOJ-nak.

1945 szeptemberében kinevezték Szerbia kormányának tárca nélküli miniszterévé. (Kinevezték a

szerbiai kormány két új tagját. Szabad Vajdaság 1945. szeptember 6. 1.) 14Istorjski Arhiv Subotica (a továbbiakban: IAS) F. 068. 1.Zapisnici sednica narodnog odbora

grada Subotice 1944–1950. 5–11. 15 Kolozsi Tibor: Szabadkai sajtó (1919–1945). Forum Könyvkiadó. Újvidék, 1979. 266–267.



~ 171 ~

A szabadkai népfelszabadító bizottság október 24-ei ülésén Božidar

Maslarić16 tábornok ismertette Tito parancsát a katonai közigazgatás bevezetésé-

ről Bácska, Bánát és Baranya területén. Az ülésen felszólaló képviselők üdvözöl-

ték a katonai közigazgatást és leszögezték, hogy „a népfelszabadító bizottság tag-

jai, mint eddig is, segíteni fogják a katonai közigazgatást”, valamint azt, hogy „a

népfelszabadító bizottság továbbra is működni fog csak szoros együttműködésben

a katonai hatóságokkal”.17 Valójában a katonai közigazgatás bevezetésével a

népfelszabadító bizottság elvesztette vezető szerepét és a rendszer kiépítésének

folyamata is megszakadt. Ezt támasztja alá az is, hogy a hatalomátvételtől október

24-éig tartó két hétben a népfelszabadító bizottság ötször ülésezett, a katonai köz-

igazgatás bevezetésétől az év végéig mindössze egyszer.18 A bírói és a végrehajtói

hatalom a hadsereg kezébe került, míg a polgári hatalmat képviselő népfelszaba-

dító bizottságnak csak tanácsadói szerep jutott és feladatuk a katonai hatóságok

parancsainak végrehajtására korlátozódott. Szabadka ezzel a Bácskai és Baranyai

Katonai Körzet területén működő öt térségparancsnokság (Újvidék, Zombor,

Óbecse és a Baranyai Katonai Térségparancsnokság Dárda székhellyel) egyike

lett.19 A szabadkai katonai városparancsnokság vezetője Miloš Tadijen ezredes

volt, a politikai biztos pedig BlaškoStražarković.20 A katonai közigazgatás a helyi

fegyveres alakulatokat népőrségként reguláris katonai alakulatokká szervezte. A

16 Božidar Maslarić (1895–1963) a horvátországi Daljban született. A szerb hadseregben harcolt

az első világháborúban. Eszéken csatlakozik a kommunista párthoz, ezért kitiltják a városból.

Maslarić a Szovjetunióba emigrál. 1936-ban a spanyol polgárháborúban harcol, ahol meg is sebe-

sül. 1941-től a Szovjetunióban szervez rádióadásokat és a délszlávok támogatását. 1944-ben tér

vissza Jugoszláviába és részt vesz a Vajdaság igazgatásában. 1948 és 1951 között szövetségi köz-

lekedési miniszter. Jelentős publicisztikai munkássága, magyar nyelvről is fordított. Mészáros: A

korai titoizmus propagandája. 281. 17 IAS F. 068. 1 Zapisnici 12. 18 Uo. 19 Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945. Odabrenispisi

Komande grada Senta 1944–1945. Csongrád Megyei Levéltár–Zentai Történelmi levéltár, Sze-

ged-Zenta, 2011. 7–9. 20 Kiss Vilmos: „Felszabadulástól-felszabadulásig”. Szabadka története 1941–1944. Bácsország,

2004/VII-IX. szám. 20.

Patyi Szilárd

~ 172 ~

népőrség felelt a közrend fenntartásáért, a középületek őrzéséért, de a letartózta-

tások, a munkaszolgálatok és internálótáborok őrzése is a feladataik közé tarto-

zott. A háborús bűnösök utáni nyomozást az OZNA egy 25 tagú csoportja vette

át. A nyomozók egyike sem volt szabadkai illetőségű, így a helyi körülményeket

nem ismerték.21 Az OZNA fellépésére ürügyül szolgálhatott az, hogy a megszál-

lás idején elkövetett bűnöket feltáró és megállapító bizottság az október 24-ei ülé-

sen elismerte, hogy feljelentéseket alig kaptak, szám szerint mindössze 20-at. En-

nek okát abban látták, hogy „sokan már magával a bizottság felállításával is elé-

gedetlenek.”22 A háborús bűnösök felkutatása jó ürügyet szolgált a kommunista

hatalomnak, hogy leszámoljon az ideológiai és politikai ellenfelekkel, ahogyan

arra is, hogy biztosítsa a térség délszláv jellegét.23 A letartóztatott embereket Sza-

badkán a „Sárga Házban”24 tartották fogva, ahol megkínozták és vallatták őket,

majd innen a Zentai úti temető déli sarkához vitték, ahol kivégezték őket.25 Az

egyéni atrocitások mellett a katonai közigazgatás kollektíven is fellépett a nemzeti

kisebbségekkel szemben. November 17-én a Szabadkai Térségparancsnokság

Bácskai és Baranyai Katonai Körzet munkaszolgálatért és internálótáborért fele-

lős ügyosztályától azt a parancsot kapta, hogy kezdjék meg az internálást. A To-

polyán és Szeghegyen felállított táborokba gyűjtötték a 16 és 60 év közötti néme-

teket, valamint azokat a magyarokat, akik valamilyen magyar szervezet tagjai vol-

21 Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva. Délvidéki Magyar fátum 1944–45. I. Bácska. Hatodik Síp

Alapítvány. Budapest, 1995. 35. 22 IAS F. 068. 1 Zapisnici 12. 23 Molnár: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945, 15. 24A Sárga Ház a mai Strossmayer és Makszim Gorkij utcák kereszteződésénél lévő középület. A

dualizmus korában a Magyar Takarékpénztár épülete volt. 1941-től előbb a magyar, majd a jugo-

szláv rendőrség használta. Ide szállították a letartóztatott kommunistákat, majd a háború végén a

kommunista rendszer gyűjtötte és kínozta itt a vélt és valós ellenséget. Ma a szabadkai Tanárképző

Főiskola működik benne. Silák Mária: Emlékeim. Szép és szomorú Szabadkám. Keskenyúton Dél-

vidéki Tragédiánk 1944–45. Budapest, 2012. 35. 25 Matuska Márton: A megtorlás napjai. Montázs Könyvkiadó. Budapest, é.n. 83–92.



~ 173 ~

tak, a háborús bűnökkel gyanúsított személyeket és azokat, akiket a magyar ható-

ságok telepítettek a Bácskába.26 A katonai közigazgatás szabadkai áldozatainak

pontos számát máig nem tudjuk.27

1944. december elején a Vörös Hadsereg alakulatainak nagy része el-

hagyta a jugoszláv területeket. A frontvonal távolodásával a katonai közigazgatás

1945. januárjára megszilárdította a közrendet, leszámolt a háborús bűnösnek mi-

nősített személyekkel és megszervezte a lakosság alapvető ellátását is. Ezzel

szükségtelenné vált a katonai közigazgatás további fenntartása.28 A Bácskai és

Baranyai Katonai Körzet február 5-én kelt utasításában ismertette a katonai állo-

másokkal Tito parancsát, amely alapján „megszünteti Bánát, Bácska és Baranya

katonai közigazgatását, azzal hogy figyelmébe ajánlja minden parancsnok, ve-

zető, hivatalnok és szolgáló valamint futár figyelmébe, hogy feladataikat február

15-éig lássák el”.29 A katonai közigazgatás után polgári hatalmat, vagy –korabeli

szóhasználattal–„néphatalmat” megtestesítő szervek újból elkezdték a munkát, il-

letve újjak is alakultak, hogy átvegyék a hadseregtől a feladatokat. Ezek közé tar-

tozott február 11-én a szabadkai városháza nagytermében a községek és járások

75 képviselője által felállított szabadkai körzeti népfelszabadító bizottság. Az ülé-

sen megválasztották a bizottság elnökét, Slavko Ruski szabadkai lakos személyé-

ben.30 A katonai közigazgatás megszűnése előtt egy nappal Vajdaság katonai kör-

zetének parancsnoksága személycseréket hajtott végre. Šid, Sremska Mitrovica,

Zemun, Újvidék, Óbecse, Zombor, Darda és Szabadka katonai körzetek minden

alkalmazottját felmentette a szolgálat alól. A parancsban egy lista is szerepel az

26 Molnár: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944-1945, 15. 27 Cseres Tibor 7000 kivégzettről ír, ami valószínűleg túlzó. (Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában,

Magvető Könyvkiadó, Budapest. 1991. 246.) Mészáros Sándor 2000 körülire teszi az áldozatok

számát (Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva, 40-43.). Aleksandar Kasaš 402 kivégzett nevét kö-

zölte könyvében (Dr. Aleksandar Kasaš: Mađari u Vojvodini 1941-1946. Filozofski fakultet, Novi

Sad, 1996. 172–174.). A legújabb, 2014. szeptemberi áldozati névsor 978 nevet tartalmaz, lásd.

Dr. Bogner István (szerk.): Memento 70. Szabadka gyásznapjai 1944-2014. Keskenyúton Délvi-

déki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány. Budapest-Szabadka, 2014. 79–93. 28 Molnár: A zentai Városparancsnokság válogatott iratai 1944–1945, 20–21. 29 IAS F: 68. II-106/1945. Az irat megtalálható még Molnár Tibor: A zentai Városparancsnokság

válogatott iratai 1944–1945, 245. 30 IAS F: 70 Zapisnici okružnog odboraSubotice 1945–1946. 1.

Patyi Szilárd

~ 174 ~

újonnan kinevezett térség és városparancsnokokról. Az irat tanúsága szerint a ka-

tonai közigazgatás alatt parancsnoki megbízatását teljesítő Tadijen ezredest levál-

tották.31 A katonai közigazgatás megszűntével a karhatalom is a polgári szervek

kezébe került. A népőrséget feloszlatták, tagjaiból pedig megszervezték a nép-

rendőrséget.32 A karhatalom megszervezésével lezártnak tekinthető a titói rend-

szer legfőbb szerveinek létrejötte Szabadkán.

Az 1945. júliusi népbizottsági választások

Az újonnan felállított helyi hatalmi szervek első és legfontosabb feladata

az lett, hogy a kommunista ideológiát közvetítsék a lakosság felé és minél több

embert megnyerjenek az új hatalom számára. Ugyanis a Jugoszláv Kommunista

Párt (Továbbiakban: JKP) viszonylag csekély népszerűségnek örvendett Szabad-

kán. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a JKP szabadkai helyi szervezetének

1940. évi tavaszi megalakulása után mindössze 220 tagja és szimpatizánsa volt.

Ez a 100.000 fős város 0,2%-át jelentette.33 Az alacsony támogatottságazonban

nem csak Szabadkára, hanem az egész Vajdaságra is jellemző volt, hiszen a párt-

nak 350 tagja volt a tartományban.34 A szabadkai népfelszabadító bizottságoknak

és a Népfrontnak a választási kampányidőszak kínált megfelelő alkalmat arra,

hogy növelje a párt támogatottságát és nagy tömegrendezvényeken népszerűsít-

sék a titói rendszert. 1945 folyamán két választást is tartottak. Egy helyhatóságit

júliusban és egy országosat novemberben. A júliusi választások voltak az első

választások, amelyen a Népfront megméretette magát. Ezek a választások valójá-

ban alternatíva nélküli választások voltak, csak a Népfront listájára lehetett sza-

vazni. A levéltári forrásokból megállapítható, hogy a választások előkészítését

31 IAS F: 68. II-189/1945. 32 IAS F: 70. 86/1945. 33 Kiss Vilmos: „Felszabadulástól-felszabadulásig”, 13–14. 34 Dr. DaniloKecič: A Szabadka és Szabadka környéki forradalmi munkásmozgalom 1938-tól

1941-ig. Híd 1972/2. szám. 216.



~ 175 ~

Szabadkán a helyi hatalmi szervek, a Népfront, valamint a JKP helyi szervezetei

készítették elő. A helyi hatalmi szervek feladata a választási névjegyzékek elké-

szítése volt, míg a Népfrontnak és a JKP-nak a választók mozgósítása volt a leg-

főbb célja. A választói névjegyzékeket a városi népfelszabadító bizottság már feb-

ruár 16-án, a katonai közigazgatás megszűnése után elkezdte összeállítani a kör-

zeti népbizottság utasítására és május 20-án lettek készen. A kész névjegyzékeket

a szabadkai Városházán kiállították és a lakosság megtekinthette azokat.35

A választói névjegyzékek összeállítása után a hatóságok kampányba fog-

tak a választók mozgósítására. A sajtóban a választási kampány kezdetét június

4-én a vajdasági választói rendelet ismertetése jelezte. A rendeletből megtudhat-

juk, kik is rendelkeztek választójoggal. E szerint választhatott és megválasztható

volt valamennyi népfelszabadító bizottságba„minden 18. életévét betöltött sze-

mély (akár férfi akár nő), aki a Demokrata Föderatív Jugoszlávia állampol-

gára”.36 A Jugoszláv Hadsereg harcosainak korra és állampolgárságra való tekin-

tet nélkül volt választójoguk. Nem szavazhattak a gyámság alatt lévők, azok, akik

gazdaságilag, politikailag, kulturálisan együttműködtek a megszállókkal, azok,

akik ideiglenesen tartózkodtak a Vajdaság területén, akik önként szolgáltak a

megszálló csendőrségnél, rendőrségnél vagy más segédalakulatoknál, mindazok,

akik 1945. január 15-e után is a megszállók fegyveres szolgálatában maradtak.

Sőt, a megszállókkal együttműködők családtagjait is kizárták a választójogból.

Azok, akik együttműködtek a megszállókkal, csak akkor kaphattak választójogot,

ha megállapítható volt, hogy amíg a megszállók szolgálatában álltak, segítették a

népfelszabadító mozgalmat.37

35 IAS F: II-149/1945. 36 Ez jelentős demokratikus előrelépés volt, ugyanis a királyi Jugoszláviában a nőknek, katona-

tiszteknek és a sorkatonai szolgálatukat teljesítőknek nem volt szavazati joguk. Molnár Tibor: A

titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén. In: A. Sajti Enikő–Juhász József–Molnár Tibor: A

Titoi rendszer megszilárdulása a Tisza mentén (1945–1955)/ Konszolidacija Titovog rezsima na

Potiszju (1945-1955). Csongrád Megyei Levéltár–Vajdasági Magyar Művelődési Intézet–Zentai

Történelmi Levéltár. Zenta–Szeged, 2013. 34. 37 Megjelent a vajdasági választójogi rendelet. Szabad Vajdaság. 1945. június 4. 3.

Patyi Szilárd

~ 176 ~

A Népfront szabadkai kampányáról a körzeti Népfront egy keltezés nél-

küli jelentéséből kaphatunk átfogó képet, amely a június 14-24. közti időszakban

kifejtett kampánytevékenységet foglalja össze. A június 17-én kezdődő kampány

során a kerületben nem kevesebb, mint 93 lakossági fórumot tartottak,amelyen a

pártiratok szerint összesen 17050-en vettek részt, ebből a szabadkai járásban 31

lakossági fórumot tartottak 95 szónokkal és hétezer résztvevővel.38 A legnagyobb

rendezvény a kampánynyitó nagygyűlés volt június 17-én, amelyet a város főterén

tartottak meg és a Szabad Vajdaság tudósítása szerint ötezer ember vett részt.39 A

választásokat július 8-án tartották meg. Jugoszláviában ezek voltak a háború utáni

első helyhatósági választások.40 A hivatalos adatok szerint a Vajdaságban a

884 638 választó közül 735 049-en szavaztak, ami 83,02%-os részvételt jelen-

tett.41 A szabadkai körzetben a 147 620 választóból 121 410-en szavaztak. Ez

82,24%-os részvételt jelentett. Szabadka városában az 59 174 szavazóból 48 817-

en szavaztak és ez 82,52%-ot jelentett.42 A Vajdaságban a részvételi arány csak a

zombori körzetben volt rosszabb a szabadkainál, ahol 81,40%-os volt, míg pél-

dául az újvidéki és péterváradi körzetben 85% fölött volt a részvételi arány.43 A

választások után felállt a 80 taggal rendelkező új városi népbizottság (ettől kezdve

a bizottságok neve már nem népfelszabadító). Mindannyian a Népfront listájáról

kerültek be. A képviselők közül a többség (43 fő) horvát volt, huszonnyolcan ma-

gyarok, míg a szerbek száma kilenc volt.44 Az újonnan választott testület elnöké-

38 IAS F: 222. II.4. 39 „Az első demokratikus választásokon először vesznek részt asszonyaink és az ifjúságunk”. Sza-

bad Vajdaság. 1945. június 18. 2. 40 Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1944-1954. Kronológia. Vajdasági Magyar Művelődési

Intézet, Zenta. 2011. 62. 41 A választások végső eredménye. Szabad Vajdaság. 1945. július 19. 2. 42 Választások eredményei a szuboticai és pancsevói kerületben. Szabad Vajdaság. 1945. július

17. 3. 43 A vajdasági helyi és városi népbizottságok választásának eredménye. Szabad Vajdaság. 1945.

július 16. 3. 44 A Vajdasági választások az egység és a testvériség szellemében zajlott le. Szabad Vajdaság.

1945. július 12. 3.



~ 177 ~

nek, vagyis a város polgármesterének a bizottság tagjai Ivan Milankovićot válasz-

tották.45 A szabadkai körzeti népbizottság elnökének Lajčo Jaramazovićot válasz-

tották meg.46

A választások után a Jugoszláv Kommunista Párt körzeti bizottsága jelen-

tést készített a választásokról. A Szabadkai Történelmi Levéltárban ennek a je-

lentésnek csak az első oldala maradt fenn, de a dokumentum így is értékes ada-

tokkal szolgál, többek között azzal, hogy a párt nem volt megelégedve a választási

eredményekkel. A jelentés ugyanis megállapítja, hogya kerület lakosságának

döntő többsége magyar nemzetiségű, de „egyes pártvezetők nem tudják felfogni,

hogy kell és lehet a pártban magyar többség”.47 A jelentés a párttagságot is kriti-

kával illette, mert „jó végrehajtók, de gyenge vezetők” és így „sok párttag nem

tud megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyek a párt előtt állnak.”48 Ennek az

az oka a jelentés szerint, hogy a pártszervezet fiatal, a legtöbb pártag 1945-ben

csatlakozott a mozgalomhoz. A jelentés a helyi hatalmi szervezeteit sem kímélte

és kemény kritikával illette a népfelszabadító bizottságokat is. A népfelszabadító

bizottságok „nemzeti és szociális összetétele nem volt megfelelő és ez mellett a

szakértői káderek is hiányoznak.”49 Az OZNA-ról megállapítja, hogy „letartóz-

tatnak, akit nem kéne és elengedik azt, akit el kéne ítélni.”50 Az utolsó mondat a

katonai bíróságokra vonatkozik, amelyben kijelenti, hogy „a mai napig nem hozta

nyilvánosságra az első napokban kivégzettek névsorát.”51 A jelentés azzal foly-

tatta, hogy kiknél, okozott ez felháborodást, de nem tudni kikről van szó, mert a

dokumentum többi része hiányzik.52

45 Megválasztották a Vajdasági járási népbizottságokat. Szabad Vajdaság. 1945. július 19. 2. 46 Megválasztották a szuboticai kerületi népbizottságot. Szabad Vajdaság. 1945. július 28. 3. 47 IAS F: 221 B. III. 1. 48 Uo. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo. 52 Uo.

Patyi Szilárd

~ 178 ~

Az 1945. novemberi alkotmányozó nemzetgyűlési választások

1945. november 11-én újból urnák elé kellett járulnia Szabadka lakossá-

gának. Ez azonban nem helyhatósági, hanem országos szintű választás volt. Itt is,

ahogy júliusban, egy pártra lehetett csak szavazni. A Tito vezette kommunisták

ugyanis 1944 őszétől, amikor is megszerezték a hatalmat, igyekeztek ellehetetle-

níteni más pártok munkáját. Számos kisebb párt csatlakozott a Népfronthoz, ezek

elvesztették önállóságukat és a JKP elvárásai szerint kellett eljárniuk, az ellenzéki

pártokkal szemben pedig adminisztratív eszközökkel léptek fel.53 A JKP politikai

hatalmát kihasználva tanfolyamokat szervezett a lakosság ideológiai átnevelésére

és az új hatalmi elit kinevelésére. A rendszer a terror eszközét is felhasználta.

Mindenki áruló vagy kollaboráns volt, aki a rendszer ellenségének számított. Tito

szabadjára engedte a megtorlásokat és a bosszút.54 A hatalomátvételkor a kom-

munisták átvették a sajtó feletti teljes kontrollt is, ami ekkoriban a legfontosabb

tájékoztatóeszköz volt. 1944 végére az ország legjelentősebb sajtóorgánuma, a

Borba (Harc) kommunista lappá vált. Szerbia legrégibb lapját, a Politikát, amely

a háború előtt polgári és nacionalista irányelvet követett, a Népfront szócsövévé

tették meg. A Szabad Vajdaság című napilap a jugoszláviai magyarság felé köz-

vetítette a titói propagandát.55 Az 1945. augusztus 11-én közzétett választói név-

jegyzékekről szóló törvény is súlyos csapás volt az ellenzéki pártokra. Igaz, hogy

a választójogot, mint ahogy a vajdasági választójogi rendelet, megadta minden

18. életévét betöltött nőnek és férfinak, azonban kiszélesítette azoknak a körét,

akik elveszítették. A szavazati jogát elvesztette:

Mindenki, aki miniszterként részt vett az 1929. január 6-a és 1939. február

5-e közötti kormányok56 munkájában.

53 Juhász: Volt egyszer egy Jugoszlávia, 116. 54 A. Sajti Enikő: Tito. 270-272. In: Polónyi Péter–A. Sajti Enikő: Mao-Tito. Pannonica Kiadó,

2000. 55 Mészáros: A korai titoizmus propagandája, 57–60. 56 1929. január 6-a és 1939. február 5-e között – a királyi diktatúra időszaka Jugoszláviában. A

horvát-szerb ellentétek miatt kitört politikai válságra válaszul Sándor király 1929. január 6-án



~ 179 ~

Aki tagja volt a megszállók és segítőik katonai alakulatainak, a

„Kulturbund” és az olasz fasiszta szervezeteknek.

Mindazok, akik részt vettek az usztasa és csetnik mozgalomban, a Nedić-

és Ljotić-féle szervezetekben, a fehér és kék gárda tagjai és mindenki, aki

hasonló „Quisling-szervezetben” tevékenykedett, családjával együtt el-

vesztette szavazati jogát.

Nem szavazhattak továbbá mindazok, akik „gazdasági eszközökkel” segí-

tették a megszállókat, valamint akiket„nemzeti becsületük”, politikai,

vagy polgári jogaik elvesztésére ítéltek.57

A törvény mindegy 200 ezer választópolgárt fosztott meg választójogától. A kö-

rülményekre való tekintettel az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy bojkottálják

a választásokat.58

Az ellenzéki pártok bojkottja ellenére 1945. augusztusától nagy kampány-

propaganda kezdődött el. Erre az időszakra a nagy választógyűlések jellemzőek,

melyekkel a korabeli sajtó is kiemelten foglalkozott. A hatalom nagy tömegeket

mozgatott meg. Csak Szerbiában 1,3 millió embert tett ki a megmozgatott embe-

rek száma.59 A választási kampány szabadkai vonatkozásai a Magyar Szó segít-

ségével jól rekonstruálhatók. Az első nagy tömegrendezvényre október 11-én ke-

rült sor a város hatalomátvételének első éves évfordulóján, vagyis az évforduló

kampánycélokra lett felhasználva. A főtéren a Magyar Szó tudósítása szerint

mintegy nyolcezer ember vett részt. Az ünnepségen többek között részt vettek a

szovjet hadsereg küldöttei, Kosta Nađ altábornagy60 és Lajčo Jaramazović, aki

diktatúrát vezetett be, amely az 1939. február 4-én megtartott választásokon bukott meg. Juhász:

Volt egyszer egy Jugoszlávia, 56–65. 57 Službeni List. Demokratske Federativne Jugoszlavije. Registarza 1945 godine od 1 jula do 31

decembra 1945. Stampa Državne Stamparije–Beograd. 541. 58 Juhász: Volt egyszer egy Jugoszlávia, 117. 59 Mészáros: A korai titoizmus propagandája, 204–205. 60 Kosta Nađ (1911–1986): A Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg tábornoka és Jugoszlávia nép-

hőse volt. Péterváradon született 1911-ben. Felmenői magyarok voltak. Harcolt a spanyol polgár-

háborúban a köztársaságiak oldalán. 1941-ben visszatért Jugoszláviába és boszniai harcokban irá-

nyította Jajce, Bihać és Tuzla felszabadítását. A harmadik hadsereg főparancsnoka volt. A háború

Patyi Szilárd

~ 180 ~

ekkor már Szerbia kormányának tárcanélküli minisztere volt.61 Magyar nyelven

Szalai József szabadkai képviselőjelöltszólalt fel és „a választások előkészületei-

ről beszélt az ország építő munkáról és arról a testvéri szellemről, amely a Nép-

front működésében megnyilvánul”.62 Október 21-én Szabadka kerületeiben és a

környező falvakban a Népfront helyi szervezeteinél tartottak választási konferen-

ciákat, mai szóhasználattal lakossági fórumokat.63 A választások előtti utolsó

nagygyűlést november 4-én tartották a városban. A Magyar Szó tudósítása szerint

„a főteret sok ezer főnyi tömeg lepte el és e sorokban magyar, horvát, szerb nép-

társak sorakoztak egymás mellett transzparensek, zászlók, virágdíszek, arcképek

alatt.” A nagygyűlés vendége volt Pavle Gregorić, a szövetségi kormány Horvát-

országért felelős minisztere. A magyarság nevében Táborosi Mihály képviselője-

lölt szólalt fel és azt hangsúlyozta, hogy a magyarság soraiban sokan vannak, akik

lojálisak és támogatják a Népfront programját, de ez „nem elegendő, mert a ma-

gyarság nem uszályhordozója a Népfrontnak, hanem lényeges alkotórésze és lé-

nyeges alkotóeleme egyben a néphatóságoknak és az egész népfelszabadító moz-

galomnak, ezért többet kell adnunk, mint lojalitást: élharcosoknak kell len-

nünk.”64 Végül Lajčo Jaramazović a Vajdaság népeinek egységét és testvériségét

hangsúlyozta, amely szerinte a felszólalásokban és a tömeggyűlésen is megnyil-

vánult.65

A választásokat november 11-én tartották meg. Az alkotmányozó nemzet-

gyűlésről szóló törvény szerint a megválasztott testület hozza meg az ország új

alkotmányát. A nemzetgyűlés két házból állt, a szövetségi- és a népi parlament-

után a hadsereg káderügyeivel foglalkozott és a JKP aktív tagja is volt. Mészáros Zoltán: A korai

titoizmus propagandája, 281–282. 61 A Szabad Vajdaság szeptember 6-ai száma tudósít arról, hogy a szabadkai Lajčo Jaramazovićot

kinevezték tárca nélküli miniszterré. Kinevezték a szerbiai kormány két új tagját. Szabad Vajda-

ság. 1945. szeptember 6. 1. 62 Szubotica felszabadulásának évfordulóját ünnepli. Magyar Szó. 1945. október 12. 2. 63 Tömeges választói népgyűlések a szuboticai kerületben. Magyar Szó. 1945. október 23. 3. 64 Többet kell adnunk, mint lojalitást: élharcosoknak kell lennünk a Népfrontban és az újjáépítés-

ben. Magyar Szó. 1945. november 5. 2. 65 Uo.



~ 181 ~

ből. A szövetségi parlamentbe minden 40 000 lakos küldött egy képviselőt az or-

szág egész területéről. A népi parlamentbe Jugoszlávia minden föderális egysége

25 képviselőt küldött függetlenül az egység nagyságától vagy a lakosság számá-

tól, míg a Vajdaság 15, Koszovó és Metohia 10 képviselőt küldhetett.66 A válasz-

tás gumigolyók segítségével történt, melyre a nagyfokú írástudatlanság miatt volt

szükség.67 A golyók azért készültek gumiból, hogy ne legyen halható a koppaná-

suk, amikor bedobják a választók az urnába. A választásokat az ellenzéki pártok

bojkottálták, amit a fennálló rendszer úgy magyarázott, hogy az ellenzék túlságo-

san gyenge. A választásokon azonban biztosítottak egyfajta látszatalternatívát. Ez

volt az ún. névtelen urna. Ebbe azok adhatták le szavazatukat, akik nem kívánták

a Népfrontot támogatni, de a kampány során igyekeztek a lakosságot elrettenteni,

hogy a névtelen urnába adják szavazatukat. Nagy elrettentő ereje volt annak, hogy

a rendszer árulásnak fogta fel a névtelen urnába leadott szavazatot, mondván oda

azok adják voksukat, akik „a régi kizsákmányoló, népellenes, fosztogató rend-

szert kívánják visszaállítani”.68 Országosan a választásokon a 8383455 válasz-

tásra jogosult személyből 7432469-en szavaztak, ami 88,66%-os részvételt jelen-

tett. A Népfront listájára 6725047 szavaztak, azaz 90,48% míg a névtelen urnába

707422-en, vagyis 9,52%. A legnagyobb arányban, 97%-ban Montenegróban sza-

vaztak a Népfront listájára. A névtelen urnába legtöbben, 19,35% a Vajdaságban

adták le szavazatukat és Szlovénia sem maradt le sokkal a maga 17,77%-ával.69

A szabadkai eredményekről a körzeti Népfront iratai között egy keltezés nélküli

részletes táblázatot találtam, amely megegyezik a Magyar Szó által november 13-

án közölt hivatalos eredményekkel. A táblázat szerintakerületben a 184038 vá-

lasztóból 151132-en szavaztak, ez 90,40%-os részvételt jelentett. Ebből 108695-

66 Službeni List. 597. 67 Jugoszlávia ekkor még elmaradott agrárországnak számított. A II. világháború előestéjén az

ország népességének négyötöde élt falun, és mindegy 40%-a volt írástudatlan. Juhász József: Volt

egyszer egy Jugoszlávia, 44. 68 Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén, 42–43. 69 Tito listája a hivatalos jelentés alapján. Magyar Szó. 1945. november 25. 1.

Patyi Szilárd

~ 182 ~

en (65%) szavaztak a Népfrontra, a névtelen urnába 42437-en (25%). A népi par-

lament tartományi listájára 96233-an (63%) míg a névtelen urnába 54702-en

(31%).70 Szabadka város részletes választási eredménye a körzeti Népfront táblá-

zata alapján a következőképpen alakult (a mandátumot nyert képviselőket kiemel-

tem):

• Szabadka I. számú választókerülete: 25158 szavazóból 21117-en

szavaztak (93,13%). Ebből a Népfrontra 16853-an (74,32%), a

névtelen urnába 4264 (18,72%). A népi parlament tartományi lis-

tájára 16042-en (70,75%), a névtelen urnába 5032-en (22,18%). A

szövetségi parlament jelöltjeire: Grko Lulić 10894, Grko Prčić

5959.

• Szabadka II. számú választókerülete: 27537 szavazóból 23701-en

szavaztak (92,19%). Ebből a Népfrontra 18526-an (71,76%) a név-

telen urnába 5175 (20,04%). A népi parlament tartományi listájára

16079-en (62,28%) a névtelen urnába 7625-en (29,53%). A szö-

vetségi parlament jelöltjeire: Szalai József 8623, Jakša Damjanov

4529, Aleksandar Magarašević 5374.

• Szabadka III. számú választókerülete: 23441 szavazóból 18626-en

szavaztak (85,87%). Ebből a Népfrontra 14244-an (65,66%) a név-

telen urnába 4382 (20,20%). A népi parlament tartományi listájára

12134-en (55,94%) a névtelen urnába 6335-en (29,20%). A szö-

vetségi parlament jelöltjeire: Lajčo Jaramazović 7078, Mitar

Miatov 4075, Veco Dulić pedig 3091-et.71

70 A szabadkai körzet választási eredményeivel, mivel ott a magyar lakosság abszolút többségben

volt, a magyar kormány is kiemelten foglalkozott. A. Sajt Enikő könyvében magyar levéltári for-

rások alapján megállapította, hogy a magyar kormányhoz eljutó hírek szerint 20-40% között moz-

gott a névtelen urnába leadott szavazatok száma, de voltak hírek 80%-os arányról is. A 80%-os

értesülés túlzó, de ha a Népfront táblázatának körzeti adatait megvizsgáljuk, különösen a válasz-

tókerületekre lebontott adatokat, a kormány 20%-os becslése helytálló. A. Sajti: Impériumváltá-

sok, revízió, kisebbség, 364. 71 IAS F: 222. II. 5. 40. – A választási eredmények megtalálhatóak még: Részletes vajdasági ered-

mények. Magyar Szó. 1945. november 13. 1. A választási eredményekről készített kimutatásokat

lásd a tanulmány végén szereplő mellékletek között.



~ 183 ~

A népi parlamentbe a Népfront listájáról egy szabadkai képviselő nyert

mandátumot, Ivan Milanković a városi népbizottság elnöke. Erről november 20-

ai keltezéssel küldött értesítést a Vajdasági Választási Bizottság a városi népbi-

zottságnak.72 Az általam átnézett levéltári dokumentumok között nem találtam a

szabadkai választásokról szóló értékelést. Ez alátámasztja Dr. Aleksandar Kasaš

azon megállapítását, miszerint nem hozzáférhetőek a választási jelentések, külö-

nösen a magyar többségű településekkel kapcsolatban. Ezek nélkül viszont nem

tudjuk megállapítani a szavazatok nemzetiségi összetételét. Egyelőre csak

Bácsföldvár részletes helyi jelentése hozzáférhető. Kasaš könyvéből azonban azt

tudni lehet, hogy a vajdasági pártvezetés nem volt megelégedve a választási ered-

ményekkel. Főleg a magyar kisebbség magatartásával voltak elégedetlenek,

ugyanis a magyarlakta körzetekben volt igen magas a névtelen urnákba leadott

szavazatok száma. A JKP-ban felerősödött a magyarok iránti bizalmatlanság, de

a pártnak a nemzetek egyenjogúságáról szóló politikája végül nem változott.73

A november 11-én megválasztott 344 szövetségi és 170 népparlamenti

képviselő részvételével november 29-én Belgrádban a szövetségi parlament és

népparlament megtartotta együttes alakuló ülését. Az ülésen közfelkiáltással el-

fogadták azt a határozatot, amely kimondta: „Demokrata Föderatív Jugoszláviát

Népköztársasággá kiáltják ki és neve: Föderatív Jugoszláv Népköztársaság”. A

dokumentumot 46 képviselő hitelesítette aláírásával, köztük volt Ivan

Milanković, szabadkai képviselő is.74 Ugyanaznap Szabadkán, ahogy az egész or-

szágban, nagygyűléseket szerveztek a köztársaság kikiáltásának alkalmából. A

Magyar Szó tudósítása szerint a Szabadság térre „egy csoport katona Tito ősziró-

zsákkal feldíszített képét és egy nagy vörös csillagot hozott magával”.75

72 IAS II-3963/1945. 73 Dr. Aleksandar Kasaš: Mađari u Vojvodini 1941–1946, 196. 74 Éljen a Föderatív Jugoszláv Népköztársaság. Magyar Szó. 1945. november 30. 1. 75 Vajdaság népei lelkesedéssel köszöntik a népköztársaságot. Magyar Szó. 1945. december 1. 2.

Patyi Szilárd

~ 184 ~

Összegzés

Szabadkán a titói rendszert megtestesítő népfelszabadító bizottságok

1944. nyarán jöttek létre. Az 1944. október 10-ei hatalomátvétel után ezek a tes-

tületek váltak az államot képviselő legitim szervekké. Lapkiadások formájában a

propagandatevékenység is elkezdődött. A folyamat azonban a katonai közigazga-

tás bevezetésével megszakadt, a népfelszabadító bizottságok csak a katonai köz-

igazgatást kiszolgáló kisegítő testületekké váltak. Hatalmukat csak a katonai köz-

igazgatás felszámolásakor, 1945. február 15-én nyerték vissza és a rendszer ki-

épülése is ekkor záródhatott le a körzeti népfelszabadító bizottság és a karhatalmi

feladatok átvételével. A katonai közigazgatás megszűnte után a lakosság meggyő-

zése és a kommunista ideológia terjesztése vált a legfontosabb feladattá a népfel-

szabadító bizottságok és a JKP számára. Erre a legjobb alkalmat a választások

nyújtották, amelyeken nagy tömegrendezvényeket szerveztek. A kifejtett propa-

ganda azonban nem biztosította a párt által elvárt eredményeket. A JKP és a Nép-

front irataiból kitűnik, hogy mind a júliusi, mind a novemberi választások ered-

ményeivel nem voltak megelégedve. Főleg a novemberi választások eredménye-

inél (ahol volt egyfajta viszonylagos alternatíva a névtelen urnák képében) látjuk

Szabadkán, hogy nagy volt a rendszert elutasítók száma.



~ 185 ~

Mellékletek

Országos választási eredmények

Népfront (90,48%) Névtelen urna (9,52%)

Vajdasági eredmények

Népfront (80,65%) Névtelen urna (19,35%)

Patyi Szilárd

~ 186 ~

Szabadkán a Néfrontra leadott szavazatok

Népfront (65%) Névtelen urna (25%)

Szabadkán a parlament tartományi listájáraleadott szavazatok

Népfront (63%) Névtelen urna (31%)



~ 187 ~

Szabadka választási eredményei

Választó-

kerület

Szava-

zók

száma

Szavaz-

tak

Nép-

frontra

szavaz-

tak

Névtelen

urnába

A népi

parla-

ment

tarto-

mányi

listájára

Névtelen

urnába

A szövet-

ségi parla-

ment jelölt-

jei

I. számú

választó-

kerület

25158 21117

(93,13)

16 853

(74,32)

4264

(18,72)

16 042

(70,75)

5 032

(22,18%)

Grko Lulić

10 894

Grko Prčić

5 959

II. számú

választó-

kerület

27 537 23 701

(92,19%)

18 526

(71,76%)

5 175

(20,04%)

16 079

(62,28%)

7 625

(29,53%)

Szalai Jó-

zsef 8623

Jakša

Damjanov

4 529

Aleksandar

Magarašević

5 374

III.

számú

választó-

kerület

23 441 18 626

(85,87%)

14 244

(65,66%)

4 382

(20,20%)

12 134

(55,94%)

6 335

(29,20%)

Lajčo

Jaramazovi

ć 7 078

Mitar

Miatov

4 075

Veco Dulić

3 091

Patyi Szilárd

~ 188 ~

Summary

This study presents the structure of Tito’s regime and propaganda

activities in Szabadka from the elimination of the military administraton to the

elections on 11. November 1945. The topics are presented on the basis of archival

sources and contemporary press.

Tito’s regime in local levels represented the national libaration committees

– in contemporary terminology: „the power of our people”. The organization of

people libaration committees in Szabadka started at summer of 1944. When the

partisans took the control of the city in 10 October, these committees became the

representer of the state in the city. The communittees started the propaganda

activitiy right after then when they take the control above the city, but it was only

present in communist newspaper. The structure of Tito’s regime interrupted the

introduction of the military administration. The only process completed february

1945 when the military administration was abolished.

After the abolition of the military administration, the most important task

for the leaders of the city and the local organization of the communist party

became the convincing the populaton and propagandizing the communist

ideology. For this gave good opportunities the elections. In 1945 were two

election organized. The first one was held on july and it was local election. The

second one was held in november and it was nation-wide. The People Front

organized big meetings in Szabadka during the campaign period. But the

communist party was not satisfied with the election results. On both election (in

connection with elections in July, based on the JKP report, in connection with the

November elections referring to the election results) many people dismissed the

communist party in Szabadka.

„Semmilyen szempontból nem kívánatos itt maradásuk”. Rövid áttekintés és kutatási helyzetkép

a pilisi svábok kitelepítésének történetéről

~ 189 ~

ús Péter János

„Semmilyen szempontból nem kívánatos itt maradásuk”1

Rövid áttekintés és kutatási helyzetkép a pilisi svábok kitelepítésé-

nek történetéről

Bevezetés

magyar kormány 1945. december 29-én kiadott 12.330/1945. M. E. számú

rendeletének2 megfelelően Németországba való áttelepítésre kötelezték

azokat a magyar állampolgárokat, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával né-

met nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat, vagy azokat,

akik a Volksbundnak, a Wehrmachtnak, az SS-nek vagy más, a korszakban „fa-

sisztának” nevezett szervezetnek vagy fegyveres német alakulatnak a tagjai vol-

tak. Ennek következtében a kitelepítések megkezdődtek országszerte, elsőként

Budaörsről 1946. január 19-én. 1946 és 1948 között 200 és 250 ezer fő közötti

magyarországi németnek kellett elhagynia otthonát.3

A 18. században a Habsburg-kormányzat elhatározta, hogy a németországi

túlnépesedés miatt migrációra kényszerülő német katolikus földműveseket telepít

be azért, mert a török háborúk következtében demográfiailag súlyos vesztesége-

ket szenvedő Magyarországon leginkább parasztságra volt szükség, s mert a biro-

dalom támaszát bennük látta.4 A 18. század 30-as éveiig a Zichyek végezték a

1 Az idézet a csobánkai Brunner Konrád és neje mentesítési kérelméről származik. Pest Megyei

Levéltár (PML). VO. V. 1166. 4. doboz, 528/1946. 2 Idézi Czibulka Zoltán–Heinz Ervin–Lakatos Miklós (edd.): A magyarországi németek kitelepí-

tése és az 1941. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya,

Központi Statisztikai Hivatal Levéltár. Budapest, 2004. 209–210. 3 Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950. Budapest, 1988. 12. 4 Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon.[h. n.] 1984. 163.

B

A

Bús Péter János

~ 190 ~

betelepítést Óbuda, Visegrád, Budakeszi, Szigetszentmárton, Dunabogdány, Bé-

kásmegyer településekre.5 A 20. századra, közel háromszáz esztendeje a Magyar-

országon élő svábság megőrizte anyanyelvét, nemzetiségi különállását, és hagyo-

mányait, ugyanakkor szerves részévé vált választott hazájának. A magyarországi

németek, hasonlóan az Osztrák–Magyar Monarchia más nemzetségeihez, a 19.

században ébredtek öntudatra. A magyarországi németek akkori vezetőjének, szó-

szólójának a bácskai német családban született Bleyer Jakab (1874–1933) iroda-

lomtörténész, politikus számított. Bleyer 1919. augusztus 5. és 1920. december

16. között a nemzeti kisebbségek minisztere volt.6 Célja a magyarországi németek

számára a nemzeti-kulturális autonómia megteremtése volt, ezért is hozta létre a

Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn című hetilapot. Bleyer a magyar-

országi németek kettős identitásáért küzdött, azért, hogy fennmaradhassanak né-

met nemzetiségként, ugyanakkor magyarként is élhessenek. Maga Bleyer német-

nek és magyarnak is tartotta magát, ugyanakkor utolsó országgyűlési beszédében,

1933-ban felemelte szavát a trianoni békeszerződés utáni kormányok egyre erő-

södő beolvasztó politikája ellen.7 Bleyer szerint a magyarországi németek mindig

lojálisnak számítottak a magyar állammal szemben, a birodalom többi népéhez

hasonlóan a Szent Korona egyenjogú alattvalói voltak. Beszédét heves tiltakozás

követte. Valójában a magyarországi németek Hungarus-tudata jelen volt német-

ségük, kulturális- és nyelvi hagyományaik megtartása mellett, ugyanakkor, mi-

ként erre Bleyer is felhívta a figyelmet, asszimilálódtak, elsősorban a Trianon

utáni nemzetiségi politika következtében, szemben a korábbi évtizedek megenge-

dőbb politikájával, mely az 1868-as nemzetiségi törvényben is megmutatkozott.

Ez a törvény anyanyelvi oktatást engedélyeztek a nemzetiségek számára azokon

a településeken, ahol erre igény mutatkozott. A magyarországi németek helyzete

akkor indult változásnak, és megítélésüket a későbbiek folyamán az 1945 utáni

5 Ács: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. 177. 6 Fata Márta: Bleyer Jakab. A politikus, aki a magyarországi németek kettős identitásáért küzdött.

Deutsche in Ungarn, Ungarn in Deutschland. [é. n.] www.dzm-museum.de; 3. 7 Fata: Bleyer Jakab. A politikus, aki a magyarországi németek kettős identitásáért küzdött. 4.



~ 191 ~

kormányzat számára negatívan befolyásolta, amikor 1938-ban a korábban illegá-

lis Volksbund der Deutschen in Ungarn szervezetének működését a kormány en-

gedélyezte. A magát népcsoportvezetőnek nevező Basch Ferenc (1901–1946) ve-

zette mozgalom Németországból kapta az anyagi támogatást. Basch az 1945 utáni

kormányzat elképzelése szerint náci ideológiát képviselt, azonban a 2013-ban

megkezdett kutatásaim8 során megfigyelhető volt számomra az a kép, s erre nem-

csak a PML9 és a KEML10 iratanyagának vizsgálata, hanem az oral history mód-

szertanával készített, a kitelepítés folyamatát átélt személyek11 közlései is követ-

keztetni engednek arra, hogy habár voltak a Volksbund12 szervezetében olyan ta-

gok, akik meg voltak győződve a mozgalom náci ideológiával áthatott jellegével,

és ezzel szimpatizáltak is, azonban a többség ezzel nem volt tisztában, hanem

csupán egy hagyományőrző körként, egyfajta kulturális egyesületként tekintett rá.

8 Ld. a szerző „Ide-oda vándorolunk, sehol sincsen hazánk már”A magyarországi németek kite-

lepítésének emlékezete a Pilis térségének falvaiban című előadását. Tér, identitás, felekezetek és

művelődés a Kárpát-medencében és Közép-Európában. Rezümékötet. (szerk. SZULY Rita) Páz-

mány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar, Piliscsaba, 2013. A

2013. november 28-án a PPKE TDI Újkori Eszmetörténeti Műhelyének szervezésében lezajlott

konferencia anyagából készült kötet megjelenés alatt áll. Illetve ld. a szerző „A kivételezettek lis-

táján nem szerepel” Kitelepítés a Pilis térségének sváb falvaiból (1946) című dolgozatát, XXXII.

Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának rezümékötetében,

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2015. áp-

rilis 8-10. 9 Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára, Esztergom: V-233./3. doboz,

„Sváb” kitelepítettek vagyonleltárai 1949 1-239. sz.; p1-462. „Sváb” mentesítő kérvények 1946,

1-847+sz. n; V-233./4. doboz Leányvár község Német kitelepítéssel kapcsolatos vegyes névjegy-

zékek, iratok 1944–1949 p1-57. Menekültek, áttelepültek 1938–1948. 10 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Budapest: PML VO. V. 1166./4. doboz Cso-

bánka község iratai 1911–1950 b) Elöljárósági iratok (1945–1946); A) Sorszámos iratok

(1945/1276, 1426; 1946/1-900.; PML V. 1109. 1. doboz, Db/2. Solymár nagyközség elöljárósá-

gának iratai 1945–1946; PML IV. 408.-b Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai,

1876–1950 (–1954), Közigazgatási iratok, 1876–1950. 2. Segédkönyvek 1945–1949. 85. 1946.

évi Községi mutató; 77. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispáni tárgymutató, 1946. 11 A Komárom-Esztergom megyei Leányváron kilenc, a pest megyei Csobánkán két, a pest megyei

Solymáron hat fővel beszélgettem. 12 A Volksbundról bővebben ld. Tilkovszky Lóránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoport-

politika és Magyarország 1938-1945. Budapest, 1978. valamint Spannenberger, Norbert: A ma-

gyarországi Volksbund Berlin és Budapest között, 1938-1944. Budapest, 2005.

Bús Péter János

~ 192 ~

A kitelepítések megszervezésének hiányosságai, részrehajló mentesítések

A mai Pest megyében található (akkoriban: Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme-

gyei) Csobánka községben, ahol a kitelepítés 1946. március 15-én és 19-én zajlott

le,13 a csobánkai elöljáróság a volksbundistának minősített svábokat összeköltöz-

tette, és elkobozta vagyonukat 1945. augusztus 11-én14. Az összeköltöztetésre

azért került sor, hogy a községben így megürült lakásokat az 1945 őszén Jászla-

dányból érkezett magyar telepeseknek juttathassák.15 Csobánka 1722 fős lakossá-

gához képest a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésre álló adatai alapján a

volksbundisták száma 317 fő volt.16 Azonban a csobánkai községi elöljáróságon

Rakssányi Elemér csobánkai főjegyző, Horváth Levente szentendrei járási fő-

jegyző, Bajtek András községi bíró, és a csobánkai Nemzeti Bizottság tagjai, va-

lamint Gál Mihály, a Népgondozó Hivatal járási körzetvezetője aláírásával ké-

szült lista csak 51 főt tartalmazott, tehát valószínűsíthető az, hogy hasonlóan a ma

Komárom-Esztergom megyei (1946-ban Esztergom vármegyében található) Le-

ányvár településhez, ahol a kitelepítés 1946. március 24-én ment végbe,17 feltéte-

lezhetően Csobánkáról is menekülhettek egykori volksbundisták még 1944 folya-

mán. A leányvári községi elöljárósági iratanyagban található, a leányvári

volksbundisták neveit tartalmazó, 320 névből álló lista18 is tanúsítja, hogy Leány-

vár esetében ez megtörtént, mert a „családjukkal Németországba költöztek” be-

13 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, 539/1946 és PML VO. V. 1166. 4. doboz, 641/1946. 14 Uo. ad343/1945/7. 15 Uo. ad343/1945/13. 16 A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. 292. 17 Balogh Béni: „Svábkérdés”: Kitelepítés Leányvárról. A német lakosság kitelepítésének kezde-

teiről Komárom-Esztergom vármegyében. Limes. Komárom-Esztergom Megyei Tudományos

Szemle 5 (1992) 1. sz. 57. és Fatuska János: A németek sorsa Komárom-Esztergom megyében

(1945–1950). In: A. Pál Gabriella–Fatuska János (edd.): Isten véled hazánk - Ade unser Vaterland.

Konferencia a Komárom-Esztergom megyei németek kitelepítésének 60. évfordulójára. Tatabá-

nya, 2010. 41. 18 MNL KEML V-233. 4. doboz, Leányvár község Német kitelepítéssel kapcsolatos vegyes név-

jegyzékek, iratok 1944-1949. p27-37.



~ 193 ~

jegyzéssel valaki ellátta a felsoroltak többségét. A leányvári lista készítője isme-

retlen, de az szembetűnő, hogy aki a listát vezette, azt táblázatszerűen, folyama-

tosan aktualizálta, feljegyezve a felsoroltak házát, földterületét, ingóságait. Cso-

bánkán az „Ellátatlanok listája” címet viselő, kézzel írt irat19 tartalmaz a helyi

volksbundistákra vonatkozó bejegyzéseket, a nevek mellett ’V’ betű olvasható,

ezzel jelölhették, ha elképzelésük szerint az illető személy a Volksbund tagja volt.

Ezenkívül még „vagyonos”, „földje van” megjegyzéseket írtak a nevek mellé. Az

1945. december 27-29. és 1946. január 2-3 között ülésezett községi Közellátási

Bizottság által készített Jegyzőkönyv20 alapján 588 személyt törölt az ellátatlanok

listájáról. A bizottság elnöke a szociáldemokrata párttag Bartha Róbert, tagjai a

szociáldemokrata Megályev József, Sosics Miklós, Matos Imre, valamint a kom-

munista Szabó István és Godra György voltak. A Jegyzőkönyvet Bajtek András

községi bíró és Rakssányi Elemér csobánkai főjegyző aláírása zárta. A fentiek

alapján megállapítható, hogy mind a leányvári, mind a csobánkai elöljáróság ré-

széről meghatározó volt az a gyakorlat, hogy a volksbundistákat, vagy a

volksbundistának feltételezett személyeket a nemzetre veszélyes személyekként

írták le, és ennek megfelelően jártak el, követve a kormányzat és egyes nemzet-

gyűlési képviselők, például a nemzeti parasztpárti titkár, Kovács Imre (1913–

1980) azon elképzelését, miszerint a svábok „minden tettükkel azt bizonyították,

hogy együtt éreznek a hitleri Németországgal”.21 A községi elöljáróságok

ugyanis, annak érdekében, hogy a magyar telepeseknek földet, házat juttathassa-

nak, olyan, az 1941-es népszámlálás alkalmával magát magyar anyanyelvűnek

vagy magyar nemzetiségűnek valló személyeket is felvettek a kitelepítési listára,

akik a 12.330/1945. M. E. számú rendelet értelmében mentesítésre lettek volna

jogosultak a Németországba való áttelepítés alól. Valószínűsíthető, hogy

volksbundistának, fasisztának minősítették a mozgalmat elkerülő svábokat is.

19 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, ad35/1946. 20 Uo. 35/1946. 21 Zinner Tibor: A magyarországi németek kitelepítése. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Buda-

pest, 2004. 32.

Bús Péter János

~ 194 ~

Ilyen lehetett a csobánkai Mauterer Ferenc is, aki állítása szerint az SS-sorozáson

kényszerből jelent meg, és a bevonulást megtagadta, valamint mentesítési kérel-

mében22 hangsúlyozta, hogy szüleivel nem esik egyenlő elbírálás alá. Mentesíté-

sét a bizottság nem javasolta. A községi mentesítő bizottságok számára a vagyoni

helyzet, a 3–6 kataszteri holdnál nagyobb földterületek birtoklása meghatározóbb

volt a mentesítések elbírálása során, mint az, hogy a rendelet által meghatározott

szempontokat érvényesítsék. Sokak mentesítését nem engedélyezték, azért, ment

a mentesítő bizottság, vagy községekben működő Nemzeti Bizottság vagyonos-

nak tartotta őket. Ennek megfelelően, habár feltehetően lehettek olyan

volksbundisták a községekben, akik a náci ideológiát meggyőződéssel vallották,

olyanokat is Németországba való áttelepítésre köteleztek, akik mentesítési kérel-

mükben bizonyították, hogy nem pusztán magyar anyanyelvet és magyar nemze-

tiséget vallottak, de adott esetben valamely, a korszakban demokratikusnak neve-

zett párt cselekvő tagjai, vagy szakszervezeti tagok voltak. A 12.330/1945. M. E.

számú rendelet erre vonatkozóan része így szólt:

„(2) Az 1. § rendelkezését nem kell alkalmazni arra, aki cselekvő tagja

volt valamely demokratikus pártnak, vagy legalább 1940 óta tagja volt a Szak-

szervezeti tanács kötelékébe tartozó valamely szakszervezetnek”

(4) A (2) […] bekezdésben szabályozott mentesség kiterjed a feleségre (özvegyre),

a kiskorú gyermekekre (kiskorú árvákra), valamint a velük - már a jelen rendelet

hatálybalépését megelőzően is – közös háztartásban élő felmenőkre (szülők, nagy-

szülők) is.”23

22 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, 493/1946. 23 Idézi Fehér: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950. 202-203.



~ 195 ~

A leányvári Grosz Jánost, aki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt he-

lyi szervezetének elnökeként tevékenykedett,24 egész családjával, kocsmatulajdo-

nos testvérével, Grosz Jakabbal és annak családjával együtt kitelepítették,25 vala-

mint hasonló történt a szintén leányvári, kereskedő, bolttulajdonos Frank Péter,

aki mentesítési kérelmében26 leírta, hogy 1924-ben a Szociáldemokrata Párt

könyvelője volt. Mentesítést ő és családja sem kapott, habár magyar anyanyelvű-

nek és magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Csobánkán Brandhuber György

földműves szintén szociáldemokrata volt, ezt a mentesítési kérelméhez27 csatolt,

a Szociáldemokrata Párt Központi Titkársága által kiállított igazolás bizonyította,

mely szerint a 70.010./1946. B. M. számú rendelet 6. § -ának 2. bekezdése értel-

mében az áttelepülési kötelezettség alóli mentesség megilleti, mint a párt cselekvő

tagját. Brandhuber mentesítését elutasította a községi Nemzeti Bizottság. A Nem-

zeti Bizottság elnöke a községben ugyanaz a Bajtek József volt, aki a Szociálde-

mokrata Párt helyi szervezetét is vezette. A mai pest megyei Solymár28 község-

ben, ahol a kitelepítés 1946. április hónapjában ment végbe,29 a község a

70.010/1946. B. M. számú, 1946. január 18-án kiadott rendeletnek megfelelően30

a kitelepítés megkezdése előtt zára alá került, és ez alól 1946. május 10-én oldatott

fel. Taller Mihály solymári lakos a községi elöljáróságon 1946. november 25-én

előadta,31 hogy lányát, Puck Mártonné született Taller Máriát kitelepítették Né-

metországba annak ellenére, hogy mindig magyarnak vallotta és tartotta magát,

24 MNL KEML V-233./3. doboz, „Sváb” mentesítő kérvények 1946, 1-847+sz. n. 1. sz. 25 MNL KEML V-233./4. doboz, Leányvár község Német kitelepítéssel kapcsolatos vegyes név-

jegyzékek, iratok 1944-1949. p38. 26 MNL KEML V-233./3. doboz, „Sváb” mentesítő kérvények 1946, 1-847+sz. n. 165. sz. 27 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, 494/1946 28 A pest megyei Solymár községnek az MNL PML őrizetébe bekerült elöljárósági iratanyaga

rendkívül hiányos. Bár a kitelepítés 1946. áprilisában történt meg, az iratanyagban csak 1946.

novemberétől találhatók meg dokumentumok. A levéltárba már ebben a hiányos formában érke-

zett be az iratanyag, feltételezhető, hogy még Solymáron kár érte az irattárat, aminek következté-

ben megsemmisültek a korábbi iratok, de az sem zárható ki, hogy az iratok tartalma miatt valaki

azokat még a levéltárba bekerülés előtt szándékosan megsemmisítette, vagy onnan kiemelte, és az

iratok valahol lappanganak. 29 MNL PML V. 1109. 1. doboz, Db/2 Solymár elöljárósági iratok, 2509/1946. 30A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás. 211-216. 31 MNL PML V. 1109. 1. doboz, Db/2 Solymár elöljárósági iratok, 2544/1946.

Bús Péter János

~ 196 ~

valamint politikai pártnak sem volt tagja. Taller az elöljáróságtól intézkedést kért

lánya visszahozatala érdekében. Csomay (keresztnevét az irat nem közli –B. P.),

Solymár község vezető jegyzője a Magyar Központi Statisztikai Hivataltól kért

állásfoglalást az ügy tisztázása érdekében, arról, hogy Puck Mártonné (*1913) és

gyermekei, Erzsébet (*1934) és Márton (*1939) az 1941-es népszámlálás alkal-

mával milyen anyanyelvet és nemzetiséget vallottak. Solymosi István kérelme,32

mely édesanyjára, özvegy Renácser Lajosnéra (sz. Schokátz Erzsébet) vonatko-

zott, ugyanazzal a szöveggel és fogalmazásmóddal s íródott, mint Taller Mihályé.

A pilisszentiváni lakos Sas Józsefné született Gábeli Anna viszont, mivel apját,

Gábeli Mátyást (*1889, Solymár) német nemzetiségére és német anyanyelvére

hivatkozva kitelepítették, pedig valójában magyar nemzetiséget vallott 1941-ben,

azt kérte az elöljáróságtól 1946. december 3-án,33 hogy vizsgálják ki, hogy ki írta

be a német nemzetiséget. Csomay vezető jegyző ismét a Statisztikai Hivatalhoz

fordult az adatokért. Bár a solymári kitelepítést megelőző mentesítési kérelmek

egyelőre nem állnak rendelkezésre, feltételezhető, hogy a leányvári és csobánkai

mentesítésekhez hasonlóan Solymáron is történtek visszásságok. Annak érdeké-

ben, hogy a községbe érkezett mezőkövesdi telepeseket34 elhelyezhessék, való-

színűleg alkalmazták azt a módszert, hogy a kitelepítés alól mentesítésre jogosult

személyeket is áttelepítésre köteleztek. Eltérő Mireisz János esete, aki 1942 óta

díjnok volt a solymári községházán, 1946. áprilisának végén Németországba te-

lepítették ki. A Csomay vezető jegyző és Földvári János községi bíró-helyettes,

valamint a Nemzeti Bizottság helyi elnökének olvashatatlan aláírásával ellátott

iratban35 a készítők „gerinces magyar fiatalembernek”36 nevezik Mireiszet, aki-

nek véleményük szerint, visszatérése, mivel feltétlen magyar érzelmű, kívánatos,

mert „ilyen állampolgárokra hazánknak szüksége van.”37 Mireisz János a

32 Uo. ad2544/1946. 33 Uo. 2609/1946. 34 Uo. 2739/1946. 35 Uo. 2714/1946. 36 Ld. uo. 37 Ld. uo.



~ 197 ~

1030/1945. M. E. számú rendelet 15. § /b pontja, valamint a község 606/1946.

számú határozata alapján állásában visszatartandónak minősült.

A „megbízható” tisztviselők

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, a Magyar Kommunista Párt

tagja, Házi Árpád38 (1908–1970)39 annak érdekében, hogy vármegyéje magyar-

országi németek lakta, és ezért kitelepítés végrehajtása alá kerülő településeire az

önkormányzati hatóságok szerinte megfelelő tisztségviselőkkel álljanak készen

dr. Benczur József, belügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsos, a magyaror-

szági német lakosság kitelepítésének végrehajtására és ellenőrzésére kinevezett

miniszteri biztos40 rendelkezésére, utasítást41 küldött az önkormányzatoknak. Eb-

ben leírta, hogy a magyarországi németek zár alá vett vagyonát a svábok számára

elidegeníteni tilos, vagyonleltár elkészítését pedig a miniszteri biztos által alakí-

tott 5 tagú bizottságok fogják elvégezni. A kitelepítés idejére az önkormányzatok

elveszítették autonómiájukat, mert 9560/1945. M. E. számú rendelet 2. és 3. be-

kezdése értelmében működésüket felfüggesztették. Csobánkán Horváth Levente

szentendrei járási főjegyző, mert a német lakosság kitelepítésének tartamára az

elöljárói tisztségeket újból be kellett tölteni, Bajtek András korábbi községi bírót

felmentette, és helyére Gaál Mihályt nevezte ki 1946. február 1-jén.42 Páty község

önkormányzatának felfüggesztése azonban akadozott. Dr. Pongrácz Aladár, Pest-

Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja több ízben sürgette a rendelkezés betartatá-

38 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 3453/1948. Házi

Árpád alispán keresztnevét csak ebből az iratból lehet megtudni, a többin csak Házi s. k. szerepel,

olykor pedig az alispán helyett Károlyi (akinek keresztnevét az iratok nem közlik –B. P.) várme-

gyei főjegyző szignálta a dokumentumokat. 39Vida István (főszerk.): Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja, Budapest 1994. 171.

www.ogyk.hu 40 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 11717/1946.

Benczur pontos rangját ez az irat közli. 41 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 1782/1946. 42 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, 282/1946.

Bús Péter János

~ 198 ~

sát Páty községre vonatkozóan is. A község Nemzeti Bizottsága azonban úgy ér-

velt, hogy a településen még az 1%-ot sem éri el a sváb lakosok aránya, ezért az

önkormányzat felfüggesztése nem szükséges. A szociáldemokrata Bikk András,

a község Nemzeti Bizottságának elnöke, valamint a tagok, Molnár Jenő, a Nem-

zeti Parasztpárt tagja, a kommunista Polgár Benjamin, valamint a kisgazda Czi-

gány Gábor aláírásával zárul az irat.43 A vármegye Buda környéki járásának fő-

jegyzője, Kákonyi István az alispánnak írt jelentésében,44 a kitelepítésre kerülő

községi tisztviselők áthelyezése tárgyában kifejtette, hogy áthelyezésre, felmen-

tésre nem javasol tisztviselőt. Általánosan megállapítható, és ezt a fenti eset is

megerősíti, hogy a térségben a kitelepítés végrehajtását nemcsak visszásságok, de

esetenként érthetetlen anomáliák is jellemezték. Ilyen volt Tököl nagyközség is,

ahol a községi vezető jegyző, dr. Volly László azért fordult az alispánhoz 1946.

január 28-án,45 mert nem álltak rendelkezésére a község német lakosságára vo-

natkozó adatok, ugyanis az irattár a háború alatt teljes egészében megsemmisült.

Volly nem tudta, hogy ki tudna ilyen adatokat szolgáltatni.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nagykátai járásának az iraton kibetűzhe-

tetlen nevű főjegyzője 1946. január 25-ére keltezett, az alispánnak írt jelentésében

arról tájékoztatott,46 hogy a járás „tiszta magyar származású, német lakosság

nincs, kitelepítésre szükség nincs”.47 A nagykátai járásban szerinte „a kitelepí-

tésre vonatkozó hangulat közömbös”48 azonban „más területekről a német lakos-

ság kitelepítését várják”.49 A főjegyző hozzátette, hogy járásában „mindazok, kik

a földosztás során földhöz nem jutottak, áttelepülésre, különösen német lakta vi-

dékekre nagy számban jelentkeztek.”50 A csobánkai Grüll Ferencné született

Brunner Margit a nagykátai internálótáborban raboskodott. Rakssányi Elemér

43 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 30945/1946. 44 Uo. 1782/1946; 128/1946. kig. 45 Uo. 5230/1946. 46 Uo. 1782/1946; 208/1946. kig. 47 Ld. uo. 48 Uo. 49 Uo. 50 Uo.



~ 199 ~

községi főjegyző a nagykátai rendőrkaptányságnak írt levelében51 azt kérte Biró

Sándor rendőrnyomozó hadnagytól 1946. március 11-én, hogy „mivel községem-

ben az áttelepítés pár nap múlva befejeződik, kérem, szíveskedjék nevezettet Cso-

bánka községbe útnak indítani, hogy családjával együtt települhessen át”.52 Cso-

bánka ekkor már rendőri zár alatt volt.

Rekvirálások

A kitelepítésre kötelezett svábság vagyonának nagy részét a kitelepítéskor

elveszítette. A kitelepítés során csak meghatározott mennyiséget, személyenként

100 kg-ot vihettek magukkal a Németország nyugati szövetségesek által meg-

szállt zónáiba induló, marhavagonokból álló kitelepítési vonatszerelvényre, mely-

ből az élelmiszer összesen 29 kg-ot tehetett ki, a többi ágynemű, ruhanemű, kony-

hai eszközök voltak, amennyi a 100 kg-os limitbe belefért. Házuk, földjük, ese-

tenként egyéb ingatlanuk kártalanítás nélkül a kitelepítésük pillanatában a magyar

államra szállt. Horváth Levente, a szentendrei járás főjegyzője az alispánnak írt

felterjesztése szerint53 a községek termelési bizottságainak javaslata alapján a ki-

települő svábok lovait a telepeseknek adták ki Budakalász, Csobánka, Pomáz és

Piliscsaba községekben 1946. május 14-én. A kitelepítést végrehajtó Népgondozó

Hivatal Termelésszervezési Osztályának főosztályvezető-helyettese, Mersich An-

dor is leírta, hogy a telepeseknek juttatják az áttelepítésre kötelezett német lakos-

ság állatállományát. Kiemelte,54 hogy szükséges az állatállomány egyenletes el-

osztása, hogy Budapest ellátása biztosítva legyen. Egy, a kitelepítéssel kapcsola-

tos kiemelkedő visszaélésre mutat rá a PML iratanyaga.55 Szentendre főjegyzője,

51 MNL PML VO. V. 1166. 4. doboz, 561/1946. 52 Ld. uo. 53 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 12303/1946. 54 Ua. 55 Uo. 12620/1946.

Bús Péter János

~ 200 ~

Horváth Levente 1946. március 12-én arról informálta Házi alispánt, hogy a Nép-

gondozó Hivatal járási körzetvezetője, Gál Mihály 1946. február hónapjában a

járás több, kitelepítés előtt álló sváb községében élelmiszer és egyéb ingóságok

rekvirálását végezte el, a miniszteri biztos rendeletére, és az akkor Budakalászon

működő bizottság élelmezésére hivatkozva. Gál Mihály Horváth értesülései alap-

ján, március1-jével elbocsájtatott a Népgondozó Hivatalból, helyettese, Kovács

Árpád pedig rendőri őrizetbe került. Horváth a felterjesztésében foglaltakat Du-

nabogdány, Visegrád, Csobánka jegyzőinek jelentéseivel támasztotta alá. Erős

László, Dunabogdány vezető jegyzője 1946. február 16-ára keltezett jelentésében

beszámolt arról, hogy Gál Mihály 1946. február 12-én végezte a rekvirálást a te-

lepülésen, Kárpáti Zoltán, a Népgondozó Hivatal kirendeltségvezető-helyettese,

valami dr. Némethy Gyula helyettes miniszteri biztos nyílt rendeletére hivat-

kozva. Visegrádról Tóth Iván jegyző 1946. március 6-án arról számolt be, hogy

Gál nyolc rendőr kíséretében február 14-én zsírt, sertéshúst, burgonyát rekvirált a

községben. Mindezeket igazolta Rakssányi Elemér, Csobánka főjegyzője is 1946.

február 16-án, miszerint Gál Mihály 1946. február 12-én jelent meg a községben,

és élelmiszereket szállított el Budakalászra, a II. számú áttelepítési csoportba ki-

rendelt karhatalom és tisztviselők ellátásának biztosítására. Gál Mihály 1639 kg

burgonyát, 79 kg zsírt, 380 kg búzát, 348 kg babot, 246 kg árpár vitt el Csobán-

káéról, amivel Rakssányi szerint a községet nagyon megterhelte, mivel Csobánka

„a minimális élelmiszerekkel sincs ellátva”.56 Házi Árpád alispánt a Horváth Le-

vente járási főjegyző által leírtakban Iványi Jenő, a Népgondozó Hivatal hivatal-

vezetője erősítette meg 1946. május 7-én, tájékoztatván, hogy „Kovács Árpád és

Gál Mihály körzetvezetőket a Hivatal még februárban az általa kiderített tényál-

lás alapján állásukból elbocsátotta.”57

56 Ld. uo. 57 Ld. uo.



~ 201 ~

A „visszaszivárgások”

A Pilis térsége sváb falvainak kitelepítésének vizsgálatában, a kitelepítés

folyamatát elszenvedő svábság életére nézve fontos információkat hordoz magá-

ban az, hogy voltak olyan személyek, akik a kitelepítések lezárulta után, rövidebb-

hosszabb németországi tartózkodás után visszatértek otthonaikba.58 Dr. Borbély

György, Esztergom vármegye helyettes főjegyzője levelében59 emlékeztette Le-

ányvár község elöljáróságát, hogy a „visszaszivárgó” svábokat külföldi állampol-

gárként kell kezelni. Ezt a 7970/1946. M. E. számú rendelet írta elő:

„7.970/1946. M. E. számú rendelet a Németországba áttelepítettek magyar állam-

polgárságának elvesztése tárgyában (Kihirdetett 1946. július 16-án. M. K. 158.

szám)

(1) Mindazok a magyar állampolgárok, akik a Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak

a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítése tárgyában

1945. évi november hó 20. napján kelt határozata alapján Németországba áttele-

pítetnek, Magyarország területének az áttelepítés végrehajtásával kapcsolatban

történt elhagyása napján magyar állampolgárságukat elvesztik.”60

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja a belügyminiszternek jelentést tett,

hogy törvényhatósága területén a sváb kitelepítések után milyen „visszaszivárgá-

sok” történtek. Eszerint61 a Buda környéki járásban Pesthidegkútra 10 fő, Torbágy

községbe 2 fő, Budajenőre 1 fő, Solymárra és Zsámbékra 8 fő tért vissza, a

zsámbékiak közül többen a főkapitányság államvédelmi osztályán vannak őrizet-

ben, egy korábbi zsámbéki lakos pedig tudomása szerint ismeretlen helyen tartóz-

58 A témáról bővebben ld. Tóth Ágnes: Hazatértek. A németországi kitelepítésből visszatért ma-

gyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete. Budapest, 2008. 59 MNL KEML V-233./4. doboz, Leányvár község Német kitelepítéssel kapcsolatos vegyes név-

jegyzékek, iratok 1944-1949. p25. 60 Idézi Fehér: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950. 207. 61 MNL PML IV. 408.-b, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai, 3453/1948.

Bús Péter János

~ 202 ~

kodik. A központi járásból Soroksár településre 4 fő tért vissza, a szentendrei já-

rásban Békásmegyerre 3 fő, Piliscsabára pedig 4 fő költözött vissza. Dr. Kákonyi

István Buda környéki járási főjegyző az alispánnak azt jelentette 1948. január 19-

én,62 hogy a solymári lakos Hellerbrandt Mihály aki, orosz hadifogságból jött

haza, igazolta, hogy hogy vele egy háztartásában József fia (*1942) és Terézia

lánya (*1944) is itt él, akiket anyjukkal 1946 áprilisában Németországba kitele-

pítettek.

Összegzés

A Pilis térségében a magyarországi németek kitelepítésére irányuló kuta-

tásaim során megfigyelhető az, hogy a kitelepítések lebonyolítása egyáltalán nem

volt zökkenőmentes, úgy a kitelepítés megszervezése során, mind a mentesítések-

kor tapasztalhatók voltak visszásságok, amik nem pusztán az áttelepítésre kötele-

zett sváb lakosságot, hanem a községekben maradó svábokat, de a községekbe

betelepített új lakókat, a telepeseket is negatívan érintették, helyzetüket hátrányo-

san befolyásolták. Mind a többségében kommunista, szociáldemokrata, kisgazda,

parasztpárti képviselőkből álló elöljáróságok, mind az állami tisztviselők részéről

az egyéni érdekek, a bizonyos személyeket helyzetbe hozó, míg másokat olykor

tudatosan ellehetetlenítő magatartása volt jellemző. A kitelepítés elrendelő

12.330/1945. M. E. számú, valamint annak gyakorlati végrehajtását szabályozó

70.010/1946. B. M. számú rendeletekben foglaltakat nem minden esetben tartot-

ták be, a vagyoni helyzet, azaz földterület vagy üzlethelyiség tulajdonlása a bi-

zottságok számára a kitelepítés alóli mentesítést gátló tényezőként jelent meg,

azért, mert a földterületeket és a házakat a magyar telepeseknek kívántak juttatni,

mellyel feszültségeket szítottak a sváb lakosság és a telepesek között. Kirívó eset

Gál Mihály járási körzetvezető eljárása, valamint figyelemre méltó az a mód és

hangnem, ahogyan a különböző járási, vármegyei, állami tisztviselők a svábról

62 Uo. 5003/1946.



~ 203 ~

levelezéseikben beszélnek, mert megfogalmazásaik arra engednek következtetni,

hogy olykor svábság egészét mintegy, társadalomra veszélyes elemként definiál-

ták. A kutatás jelenlegi fázisában nem lehet egzakt számokat megállapítani arról,

hogy az egyes községekből hány főt telepítettek ki, mert a kitelepítést megelőzően

is hagyták el svábok a községeket, valamint pontosításra szorul, és további vizs-

gálódás tárgyát képezi, hogy pontosan hogyan és milyen körülmények között

ment végbe az egyes községekben a Németországba kitelepítettek esetenkénti ott-

honaikba való visszatérése.

Bús Péter János

~ 204 ~

Summary

According to the decree of the Hungarian government No. 12.330/1945.

M. E., between 200 000 and 250 000 Hungarian Germans were transplanted to

Germany. I wrote my essay about the history of relocation in the villages of the

Pilis Mountains used up the files of the archives PML VO. V. 1166. (1945–1946),

PML V. 1109.; PML IV. 408.-b. and KEML V-233. (1945–1946). I was searching

for the answer, that how it was to keep the paragraphs of the decrees. In the vil-

lages written letters for the higher authorities and the monitoring of the relieving

petitions pointed out that the delegation disregarded what were in the decrees be-

cause of their personal sympathy or their revulsion for the people who had to leave

their houses. It happened sometimes that for the people who had been a little bit

wealthier than the others, it was not possible to relieve from the relocation list,

none the less they were possibly a member of some democratic parties or they

said at the census in 1941 Hungarian nationality and mother tongue. The Nazi

movement called Volksbund operated in some of the villages, but the members of

this organizations, in some instances did not know about the fact that they were

part of a political movement and they thought it was an organization which was

established to keep tradition.

A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei

~ 205 ~

seh Dániel


Intenció

olgozatomban1 arra teszek kísérletet, hogy a rendelkezésre álló jegyző-

könyvek, egykorú sajtótermékek feldolgozásával, visszaemlékezések se-

gítségével bemutassam a mezőgazdaság kollektivizálásának jászberényi útját és

megvalósítását, továbbá, hogy feltárjam a belső irányítási mechanizmusok által

és azokon belül létrejövő konfliktusmezők természetét, társadalom- és mentali-

tástörténeti előzményeit. Dolgozatom első részében komparatív elemzésnek ve-

tem alá a téeszesítés két hullámának agitációs stílusát és módszereit, a második

részében pedig a források által feltárható „történeti drámát” kívánom bemutatni,

nem kilépve a mikrotörténeti kontextusból és értelmezési keretből.

A témának meglehetősen szűkös a helytörténeti szakirodalma. A Kádár-

rendszer alatt ezen időszakot említésszerűen tárgyalják olyan művek, amelyek

vagy a város átfogó, 1945 utáni történetét dolgozzák fel, vagy termelőszövetke-

zeti elnökök visszaemlékezéseiből szerkesztődtek.2 1989 után egyetlen önálló mű

jelent meg, ami a legsikeresebben működő jászberényi termelőszövetkezet, a

Kossuth Tsz történetét ismerteti szigorúan gazdasági szempontok alapján.3 A

1 A tanulmányt – amely a szerző A jászberényi téesz-szervezés belső irányítási mechanizmusai és

konfliktusmezői (1956–1961) c. TDK-dolgozatának és az azzal azonos című és tartalmú, a DE

BTK Juvenilia c. 2015. évi antológiájában megjelenő tanulmányának rövidített, átdolgozott vál-

tozata – Dr. Szilágyi Zsolt, a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének ad-

junktusa lektorálta. 2 Erdész Sándor: Jászberény város története 1945–1956 [szakdolgozat]. 1956. Jász Múzeum Ada-

tára; Nagy József–Tóth János: Jászberény város története a felszabadulástól napjainkig. Jászbe-

rény, 1970; Ács Irén–Győri Tibor–Petrák Katalin (szerk.): Közös úton: a mezőgazdasági terme-

lőszövetkezeti mozgalom kialakulásának és fejlődésének Szolnok megyei története. Szolnok, 1980. 3 Besenyi Vendel: 50 éves a Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet. Jászberény, 1988.

C

D

Cseh Dániel

~ 206 ~

jászberényi helytörténetek ezt az időszakot és ezen időszak eredeti forrásait ez

idáig meg sem kísérelték feldolgozni, és a jászberényi termelőszövetkezetek ki-

alakulásáról sem született átfogó történeti munka a rendszerváltozást követően.

Kutatómunkám során 1200 oldalnyi levéltári anyagot dolgoztam fel, ami-

nek közel fele releváns információkkal bír a történeti dráma megkonstruálásához

is. Ezeket a forrásokat korábban nem dolgozták fel, és hasonló szempontokat sem

érvényesítettek a helyi szakmunkákban.

Értelmezési keretek

A mezőgazdaság kollektivizálása nem kizárólag gazdaságtörténeti téma,

sőt a történeti emlékezet és az értelmiségi közbeszéd inkább annak politikai- és

társadalomtörténeti vonatkozásait hangsúlyozza.4 Egy lehetséges makrotörténeti

olvasat az önállóan és szervesen fejlődő, alakuló magyar agráriumba való gazda-

sági-kulturális intervenció,5 amely a megszálló szovjet hadsereg teremtette lehe-

tőség nyomán kibontakozott kommunista hatalomátvételt és ország-átszervezést

jelenti. Ennek mikrotörténeti adaptálási lehetősége a jászberényi társadalom új

helyzetre adott reakcióinak, alkalmazkodási és túlélési stratégiáinak a vizsgálata.6

A társadalomtörténeti interpretáció közelíthet a paraszti szenvedéstörténet topo-

sza, a tulajdon- és jogfosztásnak az egyetemes problematikája felől, amely a kol-

lektivizálást – az elkövetett erőszakcselekmények és a parasztság mint társadalmi

réteg hetvenes évekre való eltűnése miatt – mint történelmi traumát, társadalmi

kataklizmát mutatja be.7

4 Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása. A vidéki Magyarország politikai társa-

dalomtörténete 1945–1965. Budapest, 2012. 17. 5 Csite András–Kovách Imre: Vidéki történet. In: Kovách Imre (szerk.): Hatalom és társadalmi

változás. A posztszocializmus vége. Szociológiai tanulmányok. Budapest, 2002. 221–223. 6 Vö. Varga Zsuzsanna: Az agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában.

Budapest, 2013. 82–83. 7 Kaposi Zoltán: A 20. század gazdaságtörténete. Budapest–Pécs, 2004. 177.; Ö. Kovács: A pa-

raszti társadalom felszámolása. A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete, 62., 66.


~ 207 ~

A szellemtörténeti hagyományon nyugvó értelmezési kísérlet

mikrohistorikus elemzésre alig alkalmazható, hiszen e szerint egy adott korszakot

átható „lelkület” befolyásolja és indukálja annak történéseit – ahogy Szekfű

Gyula fogalmaz „Bethlen Gábor […] egyszerűen azt valósította meg [a merkan-

tilizmust], ami akkor egész Európában a levegőben volt” –,8 vagyis csekély rele-

vanciával bír a partikuláris megvalósulás elemzése, sokkal érdekesebb a nagy

egészet alakító „szellem” vizsgálata.

A fenti jelentésadási kísérletek mellett (szándékosan nem a „szemben”

vagy a „helyett” kifejezéseket használom, mert megítélésem szerint az egyes dis-

kurzusok legitim egymásmellettiségben vannak jelen) új kutatási eredményeket

adó lehet a társadalmi struktúra mint anyagiasult forma felőli megközelítés is.

Hajnal István szerint a történelem folyását nem az egyéni érdekek (adott esetben

osztályérdekek) mint erők alakítják, de nem is valami korszakot belengő „szel-

lem” vagy „lelkület”. Ezeket az ember antropológiai velejárójának, tehát emberi

konstansnak tartja, amelyek éppen permanens jelenlévőségükből kifolyólag sem-

milyen magyarázattal nem szolgálnak a történelmi változások okára nézve. A tör-

ténelmi változások mibenlétének megértéséhez egy változót kell keresni, amely

mintegy keretet szabva az állandónak, meghatározza annak irányát és erőkifejtési

lehetőségeit. Hajnal ezt a változót a társadalomszervezetben találja meg, amely

szerinte az interperszonális viszonyrendszerek anyagiasult formája. Rámutat,

hogy a társadalmi struktúrának belső törvényszerűségei szabják meg a benne élők

erőinek és szellemiségének hatást kifejtő lehetőségeit, egyúttal függetlenek is

azoktól. A társadalom szerveződése jelentősen meghatározza az egyes személyek

vagy kollektívák lehetséges mozgásterét, ezért gondolja úgy Hajnal, hogy az au-

tonóm működési mechanizmusok determinatívak és egyben determinisztikusak

is.9

8 Szekfű Gyula: Az erdélyi fejedelemség. In: Hóman Bálint–Szekfű Gyula: Magyar történet. 4.

kötet. Budapest, 1939. 65. 9 Lakatos László: Az élet és a formák. Hajnal István történelemszociológiája. Budapest, 1996. 83–

137.

Cseh Dániel

~ 208 ~

Hajnal történelemszociológiájának beemelése a lehetséges értelmezési ke-

retek közé számos újabb kérdést vet fel. Hogyan magyarázható a társadalom belső

szerkezetéből kiindulva a gazdasági recessziót hozó és piaci alapon fenntarthatat-

lan téeszesítés? A válasz talán a kérdés pontosításában rejlik. Nem feltétlen a té-

esz-szervezés, mint gazdaságpolitikai cél eredete a releváns elemzési szempont,

hanem annak megvalósulása és a közben végbemenő társadalmi interakciók

mikroszinten jelentkező különbözősége.

Ha a történelmet drámaként konstruáljuk meg, akkor be kell látnunk, hogy

nincs eredeti téma, csak egyedi realizáció. Az ilyetén interpretációhoz pedig fel

kell térképezni a történet szereplőit és a köztük lévő viszonyok jellegét. A lokális

konfliktusok feltárásához módszertani iránytű lehet Kövér György A tiszaeszlári

dráma című műve, amely a jogilag megállapodottnak látszó struktúráknak a fel-

szín alatti konfliktusok nyomán való formálódását és újjáalakulását tételezte fel

és mutatta be. A konkrét szituációban személyek és családok olykor évszázadokra

nyúló konfliktusairól, perlekedéseiről kapunk tudósítást, amelyekre egy jogilag

és gazdaságilag konzerválódott társadalom teremti meg a lehetőséget.10 Eltérő

volt a helyzet az 1945 utáni Jászberényben, ahol éppen megváltoztak a korábbi

tulajdon- és hatalmi viszonyok, tehát a személy- és családközi ellentétekben je-

lentkező konfliktusok átadták a helyüket azoknak a szembenállásoknak, amelye-

ket a kialakuló új gazdasági-politikai helyzet eredményezett.

A jászberényi termelőszövetkezetek kialakulása

A redemptus város – Jászberény a 20. század első felében

Jászberény a Jász Kerület központjaként, hagyományosan jómódú közép-

birtokosok városa volt. A 18. század közepén a nagykiterjedésű határ 770 család

10 Kövér György: A tiszaeszlári dráma – Társadalomtörténeti látószögek. Budapest, 2011. 169–

249.


~ 209 ~

kezében volt, amelynek nagy része középparasztok tulajdonában állt.11 A 20. szá-

zadra azonban jelentős birtokaprózódás ment végbe, ami nagymértékben csök-

kentette a nagybirtokosok, és megnövelte a kisbirtokosok számát.

A jászberényi birtokrendszer alakulása a 20. század első harmadában:12

1900-ban 1930-ban 1935-ben

Birtokos (fő) 1 955 2 723 3 288

Átlagos földterület (kh/fő) 24,6 17,6 5,6

100 kh-nál nagyobb birtokok

(db)

49 21 7

1930-ban a város lakosságának mindössze 65%-a lakott a belterületen,

míg 35%-uk a környező tanyákon élt.13 A dominánsan mezőgazdasági településen

igen alacsony volt az ún. „nincstelenek” aránya, akik önálló gazdálkodást nem

folytattak, hanem természet-, vagy pénzbeli bevételeiket mások birtokain végzett

munkával keresték. Alacsony arányuk oka, hogy a mezőgazdasági társadalom

tengelyét adó kis- és középparasztságnak nem volt sem pénze, sem igénye arra,

hogy állandó cselédeket, napszámosokat tartson. Az időszakos munkák alkalmá-

val fordult csak elő, hogy a summások munkaerejét is igénybe vegyék.

A város foglalkozásszerkezete 1930-ban:14

Foglalkozás Arány (%)

Mezőgazdasági termelő 61,8

Iparos 16,9

Közalkalmazott, nyugdíjas 9,8

Kereskedő 4,7

Cseléd, napszámos 3,5

11 Fodor Ferenc: Berény. In: Uő: A jászság életrajza. Budapest, 1942. 426–469, 458. 12 Saját készítésű táblázat Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. (A továbbiakban: MSK

Ús.) 86. (1934) és 99. kötet (1936) alapján, valamint lásd Fodor Ferenc: Berény, 459. 13 Fodor: Berény, 459. 14 Saját készítésű táblázat MSK Ús. 86. kötet alapján.

Cseh Dániel

~ 210 ~

Az 1945. március 15-én elfogadott földreformrendelet végrehajtása Jász-

berényben komoly problémát vetett fel, hiszen a földosztás Jászberény viszonya-

ira – nagybirtok és számottevő agrárproletárság híján – alig volt érvényes. 1947

elejére a 900 igénylő között átlagban 6 kat. hold szántót és 1-2 kat. hold szőlőt

osztottak ki.15

A téeszesítés első hulláma

1948-ban két csoportosulás, egymástól függetlenül 1. típusú termelőszö-

vetkezeti csoport létrehozását tervezte, viszont téeszként alakultak meg, mert csak

az ilyen, „magasabb szintű szövetkezésnek” biztosított az állam kedvezményeket,

felszereléseket.16 Az egyik csoport helyi törpebirtokosokból és kubikosokból állt,

akik 35 kat. holdon, jószágállomány nélkül kezdték közös gazdálkodásukat 1948

októberében Tóth D. János17 vezetésével. A másik – egy hónappal később alakult

– csoport zömét Szovjetunióból hazatért hadifoglyok adták, akik 32 kat. holddal

és két lóval kívántak gazdálkodni Molnár Sándor vezetésével.18 Az FMSZ keretén

belül működő két bérlőszövetkezetként induló csoport 1949. január 1-jén egye-

sült, s rövidesen – a Gerő Ernő név elhagyása után – a Kossuth Mezőgazdasági

Termelőszövetkezet nevet vette fel.19 1949. március 19-én 11 kat. hold szőlővel,

1 lóval és 12 taggal létrejött a Petőfi Tsz. Ezután sorra alakultak az állami gazda-

ságok,20 majd 1950. március 15-én elkezdte működését a Március 15. Tsz. 40 kat.

hold földterületen, 1 lóval és 16 taggal.21 1950 végén a téeszek 236 taggal, 994

kat. holdon gazdálkodtak, a város földterületének 2,5%-án, ami messze elmaradt

az országos 14%-os arányhoz képest. Míg 1951-re az egyéni gazdák terhei újból

15 Jászkürt, 2. évf. (1947) 19. sz. 4. 16 Besenyi: 50 éves a Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet, 6. 17 Tóth D. János egy földosztásból kimaradt kubikos ember volt, akit egy budapesti agitátor kere-

sett fel, és tájékoztatott a szövetkezési lehetőségekről. Uo: 5. 18 Erdész: Jászberény város története 1945–1956. 19 Besenyi Vendel: Személyes interjú. Készítette: Cseh Dániel. Jászberény, 2012. február–március. 20 Szolnok Megyei Néplap, 2. évf. (1950) 21. sz. 3. 21 Nagy–Tóth: Jászberény város története a felszabadulástól napjainkig, 115.


~ 211 ~

növekedtek, a velük szemben foganatosított rendszabályok egyre szigorodtak, ad-

dig a téeszeknek adott állami kedvezmények növekedtek, így a szövetkezetek

lassú gyarapodásnak indultak – a legeredményesebben gazdálkodó Kossuth Tsz

pedig viszonylagos népszerűségre tett szert. Az 1952-es év megnövekedett be-

adási kötelezettségei megtörték a téeszek fejlődését, ugyanakkor az egyéni gaz-

dákat a létbizonytalanságba taszították.22 Sokan ekkor hagyták el törpe- vagy kis-

birtokaikat, s helyezkedtek el a városban kialakuló, egyre nagyobb munkaerő igé-

nyű gyáriparban. 1953-ra az aszály és az irracionális beszolgáltatások miatt a té-

eszek és a törpebirtokosok állatállománya katasztrofális állapotba került.23 Külö-

nösebb agitáció nélkül (gazdasági kényszerűségből és politikai előrelátásból) ala-

kultak meg a város téeszcséi: a Harcos, a Talpra Magyar, a Rákóczi és a Dózsa

átlagosan 5-8 kat. holdas kisbirtokosokból.24

Az 1953-as új kormányprogram következtében egyes téeszekből tömeges

kilépések történtek (a Talpra Magyar Tsz 50%-os tagvesztesége miatt egyesült a

Petőfivel),25 más téeszek azonban épp az új iránynak köszönhetően álltak növe-

kedési pályára. 1954-ben a megmaradt termelőszövetkezetek gazdasága megszi-

lárdult, ám az 1955-ös politikai fordulat megakasztotta a fejlődést.

Az 1956-os forradalom során három téesz (Dózsa, Harcos, Béke) felbom-

lott, a maradék háromból egyedül a Kossuth Tsz tudott jó eredménnyel zárni, s

időben megtartani a zárszámadó közgyűlést. Összesen 24 taggal és 62 kat. hold

földdel lettek kevesebbek a megmaradt téeszek, s négy termelőszövetkezeti cso-

port (Aranykalász, Haladás, Rákóczi, Dózsa)26 is folytatta a közös gazdálkodást.27

22 Kunos István: Jó eredményt hozott a feltárt szalma etetése a jászberényi „Petőfi” tsz-ben. Szol-

nok Megyei Néplap, 5. évf. (1953) 5. sz. 3. 23 Varga Illés: Földművesszövetkezeteink feladatai az újesztendőben. Szolnok Megyei Néplap, 5.

évf. (1953) 5. sz. 3. 24 Nagy– Tóth: Jászberény város története a felszabadulástól napjainkig, 136. 25 MNL JNSZML XXIII-502-a Jb VT VB 1953. 10. 09. és 1953. 12. 11. (A tanulmányban szereplő

összes levéltári hivatkozás az imént megjelölt levéltár anyagára mutat.) 26 A föloszlott Dózsa Tsz még 1956 decemberében összeállt, mint téeszcsé. 27 MNL JNSZML XXIII-502-a Jb VT VB 1957. 08. 26.

Cseh Dániel

~ 212 ~

A téeszesítés második hulláma

A helyi MSZMP Végrehajtó Bizottsága (a továbbiakban VB) 1957-ben

nem fejtett ki komolyabb és szervezettebb munkát a mezőgazdaság kollektivizá-

lása érdekében. Érezhető volt munkájukban az a félelem és bizonytalanság, ame-

lyet a nem várt ötvenhatos események mellett a központ vívódása is okozott. Egy-

értelmű utasítás híján pedig nem mertek erélyesebben fellépni, ezért inkább olyan

pótcselekvésekbe menekültek, mint a pártszervezetek erősítése, biztatása, a jelen-

téskészítési-dömping, vagy épp az állami ünnepek megszervezése.

Jászberényben 1958 elején már négy termelőszövetkezet (Kossuth, Már-

cius 15., Petőfi,28 Béke), három termelőszövetkezeti csoport29 (Haladás, Rákóczi,

Dózsa) és négy szakcsoport (három szőlőtermelési és egy birkatenyésztési) mű-

ködött.

1959. január 13-án, egy nappal az új direktíva kihirdetése előtt tartotta

rendkívüli ülését30 a VB, melyen mintegy tablót adva, jelen voltak a bizottsági

tagok mellett megyei és országos pártfunkcionáriusok, Jászberény politikai és

gazdasági vezetői, valamint a tömegszervezetek és az oktatás képviselői. Az ülést

egy négynapos vizsgálat előzte meg, melynek keretében a Jász-Nagykun-Szolnok

megyei MSZMP Végrehajtó Bizottságának vizsgálóbiztosai mérték fel a város-

ban a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének” állapotát, illetve a megyei és

központi határozatok végrehajtásának eredményeit. Az agitáció új módszertana is

deklarált formában a bizottság tagjai elé került Váczi Sándor, a Megyei MSZMP

VB, illetve Roska István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja tolmácsolá-

sában.

28 A Petőfi Tsz – 1 családfőre eső viszonylag nagy földterülete ellenére – nem középbirtokosokból

állt, hanem olyan agrárproletárokból, akik az állami tartalékföldeken dolgoztak, amelyek az ő be-

lépésükkel a téesz földalapjává váltak. 29 Az Aranykalász Tszcs-ből 14 taggal „Lendület” néven mezőgazdasági társulás alakult. 30 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959. 01. 13., 1–36.


~ 213 ~

Két hónap alatt tizenhat új termelőszövetkezet jött létre, a téeszcsék átala-

kultak téeszekké. Az így létrejövő 24 termelőszövetkezet összterülete 17 195 kat.

hold (44%) volt, taglétszáma 3374 fő, ami 1926 családot jelentett.31 Az állatállo-

mány meglepően kis mértéke32 abból is adódott, hogy sokan a rokonok közti szét-

íratással próbálták megmenteni a családi gazdaságuk utolsó lehetséges tartópillé-

reit.

A földrendezés előkészítése 1959. április 14-én indult meg, aminek alap-

vető irányelvei közé tartozott, hogy az „egyénileg dolgozó parasztok nem kaphat-

nak jobb földet, mint a termelőszövetkezetek”.33 A munka során figyelembe vették

a későbbi téeszösszevonások szükségességét is, és így alakították ki az egyes na-

gyobb, összefüggő táblákat. A szakemberhiány orvoslása céljából is sürgették a

termelőszövetkezetek összevonását.

Végül öt téeszt alakítottak a huszonnégyből: Lenin, Kossuth, Március 15.,

Rákóczi, Vörös Csillag Tsz.34 Később, 1973-ban egyesült a Rákóczi és a Kossuth

Tsz, 1976-ban csatlakozott hozzá a Március 15. Tsz is,35 valamint a jászberényi

Vörös Csillag, a jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés és a pusztamonostori Búzaka-

lász Tsz-ekből pedig létrejött a Zagyvamenti Tsz. A termelőszövetkezetek – rend-

szeres állami tőkeinjekció mellett – lassú fejlődésnek indultak: előtérbe került a

nagygazdaságok közös vállalati jellege, aminek következtében a hatalom teret en-

gedett az egyéni tapasztalatokra épülő üzemszervezési és munkadíjazási formák-

nak is.36

31 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1958. 03. 20., 179. Jelentés a jászberényi városi

Párt Végrehajtó Bizottságának a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. 2. sz. melléklet. 32 Uo., 180. Jelentés a jászberényi városi Párt Végrehajtó Bizottságának a termelőszövetkezeti

mozgalom helyzetéről. 3. sz. melléklet. 33 Beszteri Mihály hozzászólása. Uo, 1959. 04. 24., 158. 34 Ld. 12. sz. melléklet. MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959, 98., MNL JNSZML

XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1960, 17. és MNL JNSZML XXIII-501-a Jb VT VB 1962. 03. 16. 35 Besenyi: 50 éves a Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet, 29–37. 36 Erdei Ferenc: Egy szocialista intézményünk tanulságos fejlődése. Kritika 6. évf. (1968) 2. sz.

3–14.

Cseh Dániel

~ 214 ~

Az agitáció stílusa és eszközei

A téeszesítés második, befejező hullámának részletes menetrendje és cse-

lekvési terve volt. Ennek egyik legfontosabb eleme az egy időben és minél széle-

sebb körben történő szabályos „lerohanás” volt. Úgy gondolkoztak, hogy ha a

parasztokat egyszerre agitálják a téesz felé, akkor kevesebb lehetőségük lesz egy-

más lebeszélésére, ellenirányú befolyásolására. Az agitátoroknak összehasonlító

adatokkal és gyorsan alkalmazható érvekkel kellett rendelkezniük a szövetkezeti

munka előnyeiről és külföldi eredményeiről. Ezt a munkát az ezután megalakí-

tandó Fejlesztési Bizottságnak kellett összefogni, melynek tagjai lettek a város

politikai és gazdasági vezetői.37

A meggyőzésben a hangsúly a politikai manipuláción (propaganda), az

egzisztenciális (álláshelyek biztosítása/megszüntetése) és pszichikai zsaroláson

és a gazdasági ellehetetlenítésen (értékdeficites tagosítás és földcsere, megemelt

adók a téeszcsék esetében) volt. Egyszerre hangsúlyozták az önkéntességet és a

„szívós politikai munkát”:38 „az önkéntesség abban van, hogy a paraszt írja alá

a belépési nyilatkozatot […] 10-szer is ki kell menni, de agitátornak, és nem rend-

őrnek, politikai eszközökkel kell meggyőzni”.39 Ezzel végre ki lett mondva az,

amit mindannyian éreztek a helyi pártvezetésben: a tervszerű és rendszeres fizikai

erőszakot nem támogatta tovább a kormányzat.

A szervezési munka február 5-én kezdődött, amikor 15 fős brigád érkezett

a megyei pártbizottságtól a városi vezetés segítségére. A jászberényi párszervezet

240 főt biztosított a szervezési munkára, akikhez csatlakoztak az Ipari Csoport

népnevelői (500 fő), a téeszek és egyes üzemek aktivistái, valamint pedagógusok

és diákok (több harmadikos, negyedikes gimnazista). Az 1300-1400 fős „élcsa-

37 Váczi elvtárs hozzászólása. MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959. 01. 13., 12–13.. 38 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB FOB 1959. 02. 20., 19. 39 Uo: 11.


~ 215 ~

patot” 74 csoportra osztották egy-egy vezetővel, akiknek munkáját a Városi Ter-

melőszövetkezeti Fejlesztési Bizottság fogta össze. Új úton címmel ideiglenesen

megjelenő újságot is kiadtak. Az agitáció fedezetét a Városi Tanács Mezőgazda-

sági Osztálya biztosította.40

A népnevelők napi tíz órában dolgoztak, sokszor hangosbemondóval fel-

szerelt kocsikkal járva a tanyavilágot. A VB a város közterein lévő hirdetőtáblá-

kon tetette közzé a Beszteri Mihály41 tanácselnök-helyettes által összeállított új

kuláklistát és a rajta szereplők elleni feljelentéseket, eljárásokat, röplapokkal és

transzparensekkel pedig folyamatosan hirdették a belépők számát. A börtönrácsot

illusztráló plakátok és a kuláklisták kifüggesztését utólag túlzónak találta a me-

gyei pártbizottság is, amely szerint „az ilyen politikai bravúrokat félre kell

tenni”.42

Fontos szerepe volt a megfélemlítésnek is a kampány során. Nap mint nap

több tíz parasztot idéztek be a Tanácsházára „elbeszélgetés” céljából,43 amelynek

rendszerességét idővel csökkentették. A rendőrkapitányságot is igyekeztek be-

vonni a szervezésbe, elsősorban a kulákokra való nyomásgyakorlással, de voltak

abszurd kérések is, mint a lovas járat biztosítása az egyes területekre. Ezek már

sok rendőr számára sem voltak elfogadhatók, akik szerint „a fejlesztés társadalmi

feladat, nem pedig rendőrségi.”44 Bizonyos szintű tudathasadásban is szenvedett

a VB, hiszen nehezen tudták megvalósítani a „szívós politikai munkát” az „ön-

kéntességet” hangsúlyozó politikai nyilatkozatok mellett.

40 Uo. 1959. 02. 19., 91. 41 Beszteri Mihály sorozatos parasztellenes intézkedéseinek köszönhetően az 1956-os forradalom

idején néhányan nem a tanácselnököt, hanem őt akarták megverni, hiszen őt tartották a szocialista

terror helyi fővégrehajtójának. Az iránta való ellenszenvet növelte paraszti származása is, hiszen

emiatt „árulónak” tekintették. Balla Sándorné: Személyes interjú. Készítette: Cseh Dániel. Jászbe-

rény, 2012. február 25. Az 1959-es agitáció idején is – Bányai és Csuka elvtársakkal együtt – ő

„foglalkozott” a kulákokkal. 42 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB FOB 1959. 02. 23., 26. 43 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959. 02. 19., 87. 44 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB FOB 1959. 02. 20., 16.

Cseh Dániel

~ 216 ~

Az agitációs kommunikáció alapvetően megváltozott az 1956–1958-as

évekéhez képest. Most már nem azzal a kérdéssel mentek oda, hogy „meggon-

dolta-e már a belépést”,45 hanem azzal, „hogy most már itt az ideje, és a terme-

lőszövetkezetbe[n] a helye”.46 Ügyeltek arra is, hogy egyértelmű helyzet elé állít-

sák az embert: támogatója vagy ellenzője a rendszernek. Ha a támogatója, akkor

semmi akadálya, hogy belépjen a téeszbe. Ha nem akart első lenni, szereztek

mellé másik 8-10 embert, akivel együtt aláírhatta az alapítási nyilatkozatot.47

Nagy szerepe volt a meggyőzésben a kisgyűlések tartásának, amiről szabályosan

nem engedték haza a résztvevőket, amíg meg nem alakítottak egy téeszt.48

Konfliktusmezők

A mezőgazdaság „szocialista átszervezése” során több aktuálisan pragma-

tikus és szociokulturális beidegződésre visszavezethető konfliktusmező is kiala-

kult. Két alapvető konfliktusmezőt lehet elkülöníteni: a Pártközpontnak való meg-

felelési szándékból a tervutasítást maradéktalanul végrehajta(t)ni kívánó politikai

elit és a reális felelősséggel rendelkező, emiatt racionalitásra törekvő gazdasági

vezetők közötti konfliktust, az évszázados társadalmi és lokális beidegződések

nyomán felszínre törő ellenérzések szülte meg nem értést és ellenségeskedést.

Mindkét mező konkrét szituációkban realizálódó partíciókra osztható, amelyek

egyenkénti szemlélése és vizsgálata is termékeny lehet az elemző munka szem-

pontjából, de ez az a két alapszembenállás, amely meghatározta az ellentétek di-

namikáját. Egy harmadik, nehezen körvonalazható konfliktusmező is kialakult,

45 Csuka elvtárs hozzászólása. Uo: 91. 46 Bacsa elvtárs hozzászólása. Uo: 94. 47 Csuka elvtárs hozzászólása. Uo: 91. 48 „arra kell venni az irányt, hogy a parasztok ott helyben írják alá a belépési nyilatkozatot”

(Bacsa Ferenc) Uo: 93.


~ 217 ~

amely magából az irracionális és életszerűtlen szocialista gazdasági modell, vala-

mint az empirikusan igazolt és működőképes kapitalista reflexek által determinált

összeférhetetlenségéből adódott.

Az alább említett példák közül kevés a tisztán egyik vagy másik konflik-

tusmezőbe tartozó. Legtöbb esetben ezek a szembenállási területek együttesen

vannak jelen.

A Gépállomás és a műtrágya-felhasználás körüli „anomáliák”

A mezőgazdasági munkák elvégzéséhez elengedhetetlen gépeket a jász-

berényi székhelyű, de a Járási Pártbizottsághoz tartozó Gépállomástól szerezték

be mind a téeszek és a földműves-szövetkezetek, mind az egyéni gazdák. Ezt a

sajátos, „közös lónak túros a háta” helyzetet az bonyolította, hogy nemcsak a jász-

berényi VB nem adhatott utasítást a Gépállomásnak, hanem a téeszek egy része

sem kívánta igénybe venni a szolgáltatásait. Más részük pedig egyenesen elége-

detlen volt a munkavégzés minőségével.

Az a kép rajzolódik ki a vonatkozó források alapján, hogy sem a téeszek

nem alkalmaztak szívesen a Gépállomástól bérelt gépeket, sem pedig a Gépállo-

más alkalmazottjai nem szerettek a téeszeknek dolgozni (jövedelmezőségi konf-

liktusmező), a politikai vezetés viszont a Pártközpont felé irányuló konformiz-

musa miatt végre kívánta hajtatni a tervutasítást (elvi konfliktusmező). A külön-

véleményét leginkább artikulálni merő Kossuth Tsz azért nem akarta a gépeket

igénybe venni, mert volt állati igaereje és az állatokkal dolgozók munkaegysége

nagyobb volt, mint a növényápolási munkát végzőké;49 ezzel gyakorlatilag csak

kiáramlott a tőke a téeszből, de az állatot ugyanúgy etetni kellett, vagy levágni,

ráadásul csökkent egyes téesztagok jövedelme is. A másik probléma a gépekkel

történő munkavégzés minőségével volt: az összes jegyzőkönyvezett megjegyzés

arról számol be, hogy a Gépállomás alkalmazottjai igénytelen munkát végeztek,

49 Uo. 1958. 03. 20., 94.

Cseh Dániel

~ 218 ~

késtek, több esetben fusiztak stb. Előfordult, hogy egy „traktoros […] a tsz. föld-

jét nem találta meg, és két napig az egyéni dolgozó paraszt részére szántott”.50 A

Gépállomás pedig azért nem szeretett a téeszeknek dolgozni, mert nem fizettek

mindig és időben, szemben az egyéni parasztokkal, akik igen. Az egyéni gazdák,

akiket nem hogy nem patronált a rendszer (mint a téeszeket), hanem egyenesen

fel akart számolni, rendszeresen és pontosan fizettek a Gépállomásnak (a trakto-

rosoknak valószínűleg borravalót, kis ételt, italt is adtak).

A Kossuth Tsz. – és annak elnöke, Deme János – azzal fokozta az ellene

irányuló politikai ellenszenvet, hogy nem akart jelentős műtrágyát sem kiszórni,

hiszen magas állatállománya miatt rendelkezett szerves trágyával, így ez is fölös-

leges tőkekiáramlás lett volna. Még 1959 tavaszán is a legnagyobb vita a Kossuth

Tsz műtrágya-felhasználása körül bontakozott ki. Függetlenül attól, hogy a föld-

terület 22%-át megtrágyázták szerves trágyával (az egészet négy év alatt kellett

elvégezni), a bizottság ragaszkodott a műtrágya felhasználáshoz is. Kijelentették:

„nem szabad megengedni, hogy mindent a maguk fejük szerint végezzenek”,51

függetlenül attól, hogy Jászberény legjobban működő (pontosabban: egyetlen jól

működő) téeszéről volt szó.

A műtrágya felhasználása az állatállománnyal való összehasonlításban:52

Nagyállatok (db) Felhasznált műtrágya

(kg/1 kh)

Kossuth Tsz 193 10

Március 15.

Tsz

74 100

Petőfi Tsz 19 113

Béke Tsz n.a. 240

50 Tóth elvtárs hozzászólása. Uo. 1958. 11. 27., 265. 51 Csuka elvtárs hozzászólása. MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959, 73. 52 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1958, 160–161.


~ 219 ~

A két konfliktusterület metszetévé pedig az vált, hogy a tervutasításban

előírt kiszórandó műtrágya-mennyiséget a kormányrendelet formájában kötele-

zően megkötendő szerződés alapján a Gépállomásnak kellett végeznie. Így a Kos-

suth Tsz legtermékenyebb gazdasági fundamentumát, a magas állatállományt –

és az ez által eredményezett magasabb munkaegységet – egyszerre fenyegette a

szerves trágyát felváltó műtrágya, valamint az állati igaerőt helyettesítő gépi

munka, ami papíron ugyan olcsóbbnak tűnt, viszont a minőség és a tagok moti-

váltsága terén veszteséget termelt. Mindez közvetve a tagok személyes egziszten-

ciájára és csoport-interakciójukra is hatással volt.

Személyi ellentétek a Párton belül

A téeszesítés cseppet sem botlásoktól mentes művelete felszínre hozott

olyan beidegződött reflexeket és ellentéteket, amelyek kontraproduktív kísérői

voltak az egyébként is irracionális és gazdaságromboló folyamatnak.

A konfliktusok egyik dimenziója a politikai és a gazdasági vezetés közötti

ellentét volt. Még pontosabban az, hogy a helyi pártvezetés folyamatosan vegzálta

a szocialista gazdaság szereplőit, agitálta őket a terv minél pontosabb betartására,

a kollektivizálás vége felé pedig már zsaroló pozícióból tette mindezt. Markáns

változás figyelhető meg a VB politizálásában a direktíva kiadása után. A bizottság

egyre élesebben kritizálta az általuk készített tervektől és a központi határozatok-

ban foglaltaktól eltérő téeszeket, mely új stílushoz hozzájárult Csuka Lajos me-

zőtúri párttag személye is.

A másik dimenzió a politikai vezetésen belül kialakuló introvertált és ext-

rovertált erővonalak. A belső polarizációban nagy szerepe volt Csuka Lajosnak,

akit a megyei MSZMP VB helyezett a jászberényi pártbizottságba. Csuka szemé-

lyét a korábbi VB-tagok szükséges rossznak tartották a közös cél, a szocializmus

építése érdekében. Provokatív, kioktató stílusa a bizottság tagjainak sem nyerte el

Cseh Dániel

~ 220 ~

a tetszését, ezért a sokszori kunsági példa felemlegetése után Bacsa Ferenc – 1958

novemberétől VB-elnök – finoman megjegyezte, hogy „Csuka et.-nak tartani kell

a kapcsolatot Bányai et.-sal, mert Bányai et. jobban ismeri a területet”.53 Jól mu-

tatja a Végrehajtó Bizottság tagjai közötti feszültség eszkalálódását, hogy mikor

elvették a mezőgazdasági jelentés készítésének jogát Tóth Sándortól, és odaadták

azt Csuka Lajosnak, előbbi nem készítette el a számára kijelölt új jelentést arra

hivatkozva, hogy korábbi témája testhez állóbb volt. Erre a VB-tagok többsége,

Csukával az élen, Tóth elmarasztalását javasolta, s egyedül Száraz László későbbi

VB-elnök állt ki Tóth elvtárs mellett. Csukának feltett szándéka volt Varga Lajos,

a Mezőgazdasági Osztály vezetőjének a leváltása, aki szerinte „nem alkalmas –

különösen ilyen nagy munkában – a feladatok ellátására”.54 A kunsági példa fo-

lyamatos emlegetése olyan „ősi reflexeket” hívott elő, amelyek létéről a kommu-

nista politikusok nem is akartak tudomást venni: a lokálpatriotizmusét. Ennek a

megnyilvánulásaként is értelmezhető Tóth Sándor, a VB mezőgazdasági felelő-

sének azon sérelme, hogy a Néplap csak a kunsági (karcagi) téeszekről közölt

méltató, népszerűsítő cikkeket, pedig a Kossuth Tsz ugyanúgy megérdemelné

ezt.55 A vita során egyre eszkalálódott a kunsági kérdés, ami a központ által pre-

ferált, agyondicsért karakter kialakításában manifesztálódott, amelynek ellenpó-

lusaként több VB-tagból is előjött az egyébként általuk tagadott jász öntudat, mi-

szerint „mi nem akarjuk azt, […] hogy autószámra hoz[z]ák az elvtársakat más

területről”,56 illetve hogy nincs szükségük kunsági tanácsadókra. Ehhez képest

két kunsági „szakértőt” is a VB tagságába protezsált a Megye és továbbiak kül-

dését tervezte.57 A kifelé irányuló ellentétek részben ebből, részben a központi

utasításnak megfelelni nem tudó önfelmentésből eredtek: többször megjegyezték,

53 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959. 02. 19., 87. 54 Uo: 86. 55 Uo. 1959. 01. 13., 19. 56 Uo: 25. 57 Uo: 33.


~ 221 ~

hogy a Megyének figyelembe kellene vennie Jászberény társadalmi (mentalitás-

beli) adottságait.

Mentalitástörténeti olvasat

A mentalitástörténeti vizsgálódásnak két kézenfekvő értelmezési kerete

lehetséges: egyrészt a jászberényi (jász) öntudat mint lokális mentalitás, másrészt

a paraszti, mint társadalmi mentalitás elemzése. Esetünkben ez a kettő terméke-

nyen összefésülhető, hiszen a jász paraszt egy sajátos történelmi-jogi-társadalmi

képződmény, ennek megfelelően a jászberényi parasztság nem vizsgálható a jász

mentalitás elemzése nélkül, s – zömében agrártársadalom lévén – a jász öntudat

sem értelmezhető a paraszti gazdasági és társadalmi helyzetből fakadó életstraté-

giák vizsgálata nélkül.

Dobosi Imre – 1958 novemberéig VB-elnök – egyik 1958-ban elmondott

bizottsági ülési beszédéből kiderül, hogyan viszonyult a bizottság a gazdaság sze-

replőihez, valamint hogy ők hogyan viszonyultak a szocialista eszmékhez. Dobosi

szerint „az igazgatótanácsot [a földműves-szövetkezetét] kell meggyőzni”, ami-

nek érdekében egy igazgatótanácsi ülés összehívását irányozta elő, melyen „meg

kell szabni az igazgatóság tagoknak a […] feladatot”. Másik árulkodó mondat,

hogy „Jászberény városban az üzérkedés, az egyéni spekuláció igen nagy lábra

kelt”.58 Ha Dobosi meglátását „helyesnek” fogadjuk el, akkor úgy áll a dolog,

hogy az effektív pártvezetés kivételével a rendszer funkcionáriusai szemet huny-

tak afölött, hogy az egyes szervezetek tagjai megpróbáltak a rendszer keretein

belül élhető gazdálkodást folytatni és kihasználni minden olyan lehetőséget,

amellyel kompenzálni tudták a kollektivizálás során elszenvedett veszteségeiket.

Ez a „cinkos összekacsintás” megmagyarázza azt is, miért érezte magát tehetet-

lennek a Végrehajtó Bizottság: a jelek szerint nem volt számottevő társadalmi

58 MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1958. 08. 07., 62. (A bekezdésben szereplő összes

idézet erről az oldalról való.)

Cseh Dániel

~ 222 ~

bázisa az erőteljes agitációnak és kollektivizálásnak (ezt mutatja, hogy az ilyen

politikai eligazító kurzusokon 16-20 fő jelent meg).

A jászberényi társadalom inaktivitásának három okát látom:

1. Jászberényben nem volt számottevő cselédség és egyéb nincstelen tömeg

(4% alatti), és nem volt jelentős nagybirtok sem (az egyházi, és részben a zsidó

birtokokat leszámítva, mely utóbbiakat már a háború előtt elkobozták), így nem

öltött alakot a szociális ellenszenv miliője.

2. A redemptio következtében a társadalom széles rétege számára biztosított

volt a kis-középbirtok, amely ugyan magas jövedelmezőséget nem, de kiszámít-

ható megélhetést biztosított, és a tőkehiányából fakadó gépesítés elmaradása mi-

atti emberi munkaerőigénye felszívta a város szűk munka- vagy birtoknélküli ré-

tegét. Egy korlátozottan innovatív, de önfenntartó gazdasági cirkuláció (szimbió-

zis) alakult ki.

3. Az önmegváltás katartikus élménye egy olyan elő és organikus társadalmi

szövetrendszert alakított ki, a szociális élhetőség pedig erősített meg, amelyet

még a természetellenes és életszerűtlen kommunista ideológia és döntési mecha-

nizmus sem tudott szétszakítani, főként azért nem, mert nem kínált jobbat – a

harmincezer fős városban legfeljebb egy-két ezer főnek.

Összegzés

Kutatásom során két célt tűztem ki magam elé: a jászberényi téesz-szer-

vezés forrásalapú és leíró szemléletű bemutatását, valamint az így ismertté vált

folyamat mikrotársadalmi kontextusainak a feltárását. A forrásokat folyamatosan

újraolvastam az újabb elemzési szempontok beemelésével, valamint a lehetséges

olvasatok és problémák felszínre kerülésével. A historiográfiai apparátus által fel-

kínált értelmezési lehetőségek adaptálási kísérleteinél arra próbáltam ügyelni,


~ 223 ~

hogy a jászberényi történetre mint egyedire is érvényes látószögeket alkalmaz-

zam. Jelen összegzésben a dolgozat relevánsnak tartott tudományos eredményeit

és a további kutatás lehetséges horizontjait ismertetem.

Jászberény helyzete a térség történelmi adottságai miatt (volt) sajátos. A

Jászkunságban a középkor során nem alakult ki feudális függési viszonyrendszer:

mindenkinek lehetett és Jászberényben sokaknak volt is saját földtulajdona, és

senkinek sem volt előjoga vagy alávetettségi kötelezettsége a másik emberrel

szemben.59 És még a jász települések között is egyedülállónak számított, hogy a

társadalom különböző vagyoni rétegei között nem volt számottevő ellentét.60 Ez

annak lehetett a következménye, hogy nem voltak óriási vagyoni különbségek,

viszonylag széles volt (a társadalom többségét adta) azok rétege, akik hasonló

jövedelemmel és módon éltek, a városban kulturális egységet teremtett a jász

identitás, a kiváltságosság tudata, és összetartó erőként működött a kereszténység.

1945 után a kommunisták elkezdték végrehajtani a központ és az ideológia

által diktált intézkedéseket annak ellenére, hogy a társadalom folyamatosan jelzé-

seket küldött feléjük arról, mit gondol a készülő új rendszerről. Mivel a társadalmi

struktúra nem a gazdag-szegény, a birtokos-földnélküli típusú szembenállások

szerint szerveződött, így a kommunista hatalomátvétel, amely sok esetben társa-

dalmi „őrségváltást” is jelentett, nem járt az interperszonális kapcsolatok jelentős

átstrukturálódásával, illetve a konfliktusok nem kizárólag a régi és az új kedvez-

ményezett rétegek között alakultak ki. Szép számmal találunk a városi Tanácsban,

valamint a téeszek vezetésében hajdani birtokos parasztokat és klerikusokat egy-

aránt (pl. Cs. Molnár Vendel, Muhari Antal, Nagy István, Kasza János, Szűcs

Imre, Rozsáli Menyhért, Deme János). Egyedül az MSZMP VB, mint tényleges

59 Az 1279-ben alakult Jászkun Kerület kezdettől fogva adómentességet élvezett – melyet 1514-

ben elvettek tőle, de 1655-ben visszakapta – és közvetlenül a király alá tartozott, főispánjuk és

bírájuk pedig maga a nádor volt. Ezért nem is alakulhatott ki a területen nemesség, szabad parasz-

tok gazdálkodtak, akik 1745-ben önerőből visszavásárolták (redemptio) saját – I. Lipót által 1702-

ben a Német Lovagrendnek eladott – földjüket. Ezen redemptus családok leszármazottjai különö-

sen ragaszkodtak földjeikhez, és ez Jászberényben – a középbirtokok rendszere miatt – igen sok

embert jelentett. 60 Turupulyi László: Életinterjú. Készítette: Cseh Dániel. Jászberény, 2014. október–november.

Cseh Dániel

~ 224 ~

döntéshozó szerv esetében nem fedezhetünk fel társadalmi kontinuitást részben

azért, mert e testületben volt legnagyobb arányú a kommunizmus előtt nem jász-

berényi lakosok aránya (pl. Bányai János, Csuka Lajos).

Ennek megfelelően a fő konfliktusmező a jászberényi társadalmi beágya-

zottsággal nem vagy kevésbé rendelkező, egzisztenciáját egyedül a Pártnak kö-

szönő és annak ezért megfelelni vágyó politikai vezetőréteg, illetve a gyakorlati

felelősséggel járó pozíciókat betöltő, pragmatikus szempontokat is érvényesíteni

kívánó gazdasági vezetők között alakult ki. Ez a konfliktus alapvetően nem osz-

tályjellegű vagy ideológiai természetű (hiszen a gazdasági vezetők nagy része is

párttag volt), hanem az aktuális feladatok megoldási kísérleteinek és az új rend-

szerben való érvényesülési stratégiáknak a különbözőségéből fakadó. A gazda-

sági vezetés mellett szólhat az az érvelés, hogy a Párt VB tagjai között nem volt

egyetlen egy gazdasági szakember sem Csuka Lajos 1959 eleji megérkezéséig.61

A VB frusztráltságát a központi elégedetlenségtől való félelem mellett az

is fokozta, hogy tehetetlennek érezte magát a politikai akarat érvényesítésében,

hiszen – a pártbizottságot kivéve – még a kommunista ihletettségű szervezetekben

is a megrendszabályozni kívánt személyekkel „cinkosan összekacsintók” foglal-

tak helyet az ő valóságértelmezésükben. A polemikus helyzet eszkalálódásához

az új KB-határozat következményeként életbelépő erőteljesebb agitációs szerve-

zőmunka vezetett, amikor a Megyei Párt VB számon kérte a helyi vezetőkön ad-

digi eredménytelen munkájukat, s gyakorlatilag a „nyakukra ültetett” egy inten-

dánst Csuka Lajos személyében. A bűnbakkeresés tipikus esete alakult ki a jelen-

téskészítők egymásra mutogatásában, mely új helyzet végül a legfelsőbb pártve-

zetés tagjai között húzódó ellentéteket is a felszínre hozta. E konfliktusok végül

azért nem fajultak el, mert a kollektivizálás második hulláma a vártnál gyorsabban

és sikeresebben ért véget, aminek következtében – jelentős egzisztenciális károk

és mentális sérülések mellett – konszolidálódni látszott a helyzet.

61 Váczi elvtárs hozzászólása. MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB 1959. 01. 13., 4.


~ 225 ~

Mindezen belső konfliktusok egy olyan társadalmi mezőben történtek,

ahol semmilyen igény nem artikulálódott a kommunizmusra, amely alapbeállító-

dás megmutatkozott a kvantifikálható adatok (párttagság, választási eredmények)

és a személyközi interakciókban egyaránt.

A fent megfogalmazott tudományos eredmények azonban újabb kérdése-

ket vetnek fel és távlatokat nyitnak meg. A további kutatások tárgyát képezheti a

tanácsülési jegyzőkönyvek dialóguselemző feldolgozása, ahol akár konkrét sze-

mélyekre koncentrálva mutatható be a Pártba beállt egykori birtokos parasztok és

klerikusok érvényesülési stratégiája egy sok tekintetben „hintapolitikát” igénylő

szituációban. A Kossuth Tsz esetében rendelkezésre állnak a téesz társadalmi

(nemi, életkori, korábbi egzisztenciabeli) összetételére vonatkozó adatok és az azt

vizsgáló belső használatra készült tanulmányok, jelentések. Ezek feldolgozása in-

tézmény- és mikrokollektíva-történeti elemzés szempontból is releváns eredmé-

nyekkel szolgálhat. A korábbi mentalitástörténeti fejtegetések árnyalására és ki-

egészítésére adhat lehetőséget a kommunizmus vagy szűkebben a téeszesítés tör-

téneti – kollektív – emlékezetének a vizsgálata, amelyben interdiszciplináris ku-

tatási módszerek is bevonhatók (emlékezetkutatás, recepcióesztétika- és történet).

Cseh Dániel

~ 226 ~

Summary

In my thesis I would like to attempt to demonstrate the socialist

reorganization of the agriculture in Jászberény. I also would like to highlight the

conflict fields coming about by the internal control mechanism as well as the

social structure in their background as a mentality historical antecedents.

My research is based on archival sources (reports of council-, MSZMP VB

- and Council Committee session), coeval presses and memories.Since the topic

is local historical, I analyse the concerning public historical literature from

historiographival point of view.

My aims are both the descriptive approach demonstration of the collective

farms based on sources as well as exploration the micro-society context of this

known process and with the explaration of the latter to create the historical drama.

Accordingly my thesis consists of two main parts.In the first part of my

thesis I write comparitive analysis about agitation methods and results of

collectivisation of agriculture happening in two waves.In the second part I analyse

teh confrontation and conflicts of interest during the collectivisation in 1958-

1959.

After expounding the sciential results of the thesis I draw up the possible

horizont of further research.

Kádár János és Nyikita Hruscsov az ENSZ Közgyűlésének XV. ülésszakán 1960-ban a világ-

sajtó tükrében

~ 227 ~

áté Zsolt

Kádár János és Nyikita Sz. Hruscsov az ENSZ Közgyűlésének XV.

ülésszakán 1960-ban a világsajtó tükrében

anulmányomban Kádár János és Nyikita Szergejevics Hruscsov 1960-as

ENSZ Közgyűlésen tett látogatásáról készült korabeli nemzetközi sajtó-

visszhangot vizsgálom. Ehhez a kutatáshoz statisztikai vizsgálatot végeztem há-

rom sajtótermékben, azoknak a témához kapcsolódó cikkein keresztül. Így kerül

górcső alá az Amerikai Egyesült Államok egyik legolvasottabb sajtóterméke, a

The New York Times, illetve a szovjet és magyar pártlapok, a Pravda és a Nép-

szabadság. A dolgozat a sajtótörténeten túl információtörténeti kutatók számára

is érdekes lehet, mivel a magyar állambiztonság belső elhárításának ügynöki han-

gulatjelentéseiben vizsgáltam, hogy milyen információk jutottak el a magyar la-

kossághoz.

A dolgozat elején röviden ismertetem a két pártfőtitkár részvételének leg-

főbb elemeit. Ezt követően sajtótermékenként bemutatom a cikkek, képek, kari-

katúrák számának alakulásából megfigyelhető tendenciákat és okokat. Külön ki-

térek az egyes lapokban megjelent karikatúrák vizsgálatára. Végül a Népszabad-

ság anyagainak bemutatását követően a magyar állambiztonság ügynökeinek han-

gulatjelentéseiből vizsgálom az esemény megítélését a megfigyelt személyek vé-

leményén keresztül.

Hruscsov részvétele az ENSZ Közgyűlésén egy ismert, a hazai egyetemes

történeti felsőoktatási tankönyvekben is taglalt esemény.1 A szovjet pártfőtitkár

1 Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. 1945–1989. Budapest-Pécs, 2005. 198–201.; Horváth Jenő–

Paragi Beáta– Csicsmann László: Nemzetközi kapcsolatok története. 1941–1991. Budapest, 2013.

162.

M

T

Máté Zsolt

~ 228 ~

látogatása a Hruscsov-biográfiákban2 és kronológiákban is megtalálható.3 A

Foreign Relations of the United States című forráskiadvány-sorozat egyik köteté-

ben önálló fejezetet szenteltek a szerkesztők az esemény amerikai iratanyagának.4

Ezen művekben az esemény sajtóvisszhangjáról nem lehetett olvasni , de ki-

emelkedik Peter Carlson tudományos ismeretterjesztő könyve, amelyhez forrás-

ként több korabeli cikket is felhasznált.5

Kádár János és Hruscsov az ENSZ Közgyűlésén 1960-ban

Az ENSZ Közgyűlésére való felkészülést meghatározta az amerikai-szov-

jet viszonyból „Camp David szelleme”, vagyis az a kelet-nyugati közeledés,

amely az U2-kémrepülőgép lelövésével eltűnt.6 Ekkor zajlott a dekolonizáció is,

amely miatt az 1960. év Afrika éve volt, mivel jelentős számú afrikai ország lett

az ENSZ tagja abban az évben.7 1960 nyarán a magyar vezetés számára is nyil-

vánossá vált a szovjet-kínai szakítás.8 Az előkészületek 1960 nyarán gyorsultak

2 Taubman, William: Khrushchev. The man and his era. London, 2004. 472–479.; Fursenko,

Aleksandr–Naftali, Timothy: Khrushchev’s cold war. The inside story of an American adversary.

New York, 2006. 292–323.; Medvegyev, Roy: Hruscsov. Politikai életrajz. Budapest, 1989. 197-

201. ; Khrushchev, Sergei: Nikita Khrushchev and the Creation of a Superpower. University Park,

2000. 407–416. ; Urbán Károly: A sors kegyeltje. Hruscsov. Rubicon, 5. évf. (1994) 7. szám. 28. 3 Krausz Tamás–Szilágyi Ákos (Szerk.): Oroszország és a Szovjetunió XX. századi képes történeti

kronológiája (1900-1991). Budapest, 1992. 204. ; Kiss András: Kronológia. In: Békés Csaba–

Kecskés D. Gusztáv (szerk.): A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956-1963. Tanul-

mányok, dokumentumok és kronológia. Budapest, 2006. 158–159.; Chamberlin, Waldo–Hovet,

Thomas Jr.–Hovet, Erica: A chronology and fact book of the United Nations. 1941–1969. Dobbs

Ferry, 1970. 45-47. 4 Glennon, John P. (ed.): Foreign Relations of the United States, 1958–1960. United Nations and

General International Matters, Volume II. Washington D.C., 1991. 5 Carlson, Peter: K blows top. New York, 2009. 6 Fischer: A kétpólusú világ. 192–195.; Horváth–Paragi–Csicsmann: Nemzetközi kapcsolatok tör-

ténete. 160-161.; Hazai sajtóvisszhangjáról lásd. Ezer Ágost: Az U2 lelövése a Népszabadság cik-

keinek tükrében. Online elérhető: http://publikon.hu/htmls/ tanulmanyok.html?

ID=51&essayID=84 (Letöltés ideje: 2015. július 04.) 7 Fischer: A kétpólusú világ. 86–88. ; Búr Gábor: A Szubszaharai Afrika története. Budapest, 2011.

84–113.; Búr Gábor: Afrika története a 19–20. században. In: Uő. (szerk.): Afrika-történeti tanul-

mányok. Budapest, 2011. 51–62. 8 Békés Csaba: Magyar-szovjet csúcstalálkozók, 1957–1965. In: Litván György (szerk.): Évkönyv

VI. 1998. Budapest, 1998. 3. dokumentum.


sajtó tükrében

~ 229 ~

fel, mikor is összeállították a magyar és a szovjet delegációt, azonban Hruscsov

kérésére Sík Endre helyett Kádár János vezette a hazánkat képviselő csoportot.9

A magyar célok közül a legfontosabb a magyar kérdés levétele volt az ENSZ

Közgyűlés napirendjéről, amely miatt a magyar-amerikai kapcsolatok rendezé-

sére irányuló törekvések is aktívabbá váltak.10 A szocialista országok delegációi

a Baltika nevű tengerjáró hajón utaztak 1960. szeptember 9. és szeptember 19.

között Kalinyingrádból New Yorkba. Az utazás módjának kiválasztására több el-

mélet is született. Hruscsov a fia személyes vágyának beteljesítését mondta,11 de

meg szokták a kutatók említeni a TU–114-es repülőgép szerelését is12, viszont a

későbbiek és egyéb utalások miatt reálisabb az az elképzelés, amely szerint a kö-

zös fellépés megszervezése miatt utaztak a pártfőtitkárok több napig a hajón.13

Hruscsov a legtöbb szocialista ország vezetőjével együtt az ENSZ Köz-

gyűlésének első hetében tartott beszédet. A szocialista országok vezetőinek be-

szédeit összehasonlítva megállapítható, hogy mindannyian beszéltek a dekoloni-

zációról, a leszerelésről és a kongói krízis rendezéséről. Továbbá több országnál

előkerült a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának kérdése, az ENSZ átalakítá-

sának témája, a német remilitarizálás és a szovjet támogatásnak köszönhető gaz-

dasági fejlődésük.14 Hruscsov felszólalásait vizsgálva megfigyelhető, hogy beszé-

dei hétről-hétre tematikusabbá váltak, vagyis csökkent az egyes felszólalásokban

érintett témák száma és nyilatkozatai fokozatosan Amerika-ellenesebbé váltak.15

9 MNL OL M-KS 228. f. 5. cs. 196. ő. e. (1960.08.16) 58R/66 10 Baráth Magdolna (Szerk.): Szovjet diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-kor-

szakban. Budapest, 2012. 25., s a kötetből vonatkozó dokumentumok: 78., 84., 89.; Borhi László:

Iratok a magyar-amerikai kapcsolatok történetéhez 1957-1967. Budapest, 2002. 58. dokumen-

tum; Borhi László: Magyar-amerikai kapcsolatok 1945–1989. Források. Budapest, 2009. 88-89.

Továbbá 32. és 33. dokumentumok. 11 Szergej Hruscsov személyes közlése, illetve Khrushchev: Nikita Khrushchev and the Creation

of a Superpower. 409.; Taubman: Khrushchev. 472. 12 Carlson: K blows top. 266. ; Fursenko-Naftali: Khrushchev’s cold war. 315. 13 Foreign Relations of the United States, 1958–1960. II. 159. dokumentum.; Khrushchev, Sergei

(szerk.): Memoirs of Nikite Khrushchev. Statesman. 1953–1964. University Park, 2007. 260–264. 14 A beszédek megtalálhatók az alább kiadványban: Fodor János (szerk.): A szocialista tábor

hangja az ENSZ-ben. Budapest, 1960. 15 Ezen nyilatkozatok szintén megtalálhatók az előbb idézett műben.

Máté Zsolt

~ 230 ~

Kádár János tartott egy beszédet a Közgyűlésen, amelyben egyedül szólalt fel a

szocialista vezetők közül a magyar kérdésnek a Közgyűlés napirendjéről való le-

vétele ügyében.16

Hruscsov és Kádár más országok vezetőivel az ENSZ épületén kívül is

több alkalommal találkozott. Hruscsov és Fidel Castro találkozó, amely a szovjet

pártfőtitkár New Yorkba érkezését követő napon valósult meg, több történész sze-

rint ez a találkozó az 1962-es kubai rakétaválság gyökere.17 Hruscsov még a ké-

sőbbi el nem kötelezettek mozgalmának vezetőivel is, Gamal-Abdel Nasszerrel,18

Josip Broz Titoval19 és Jawaharlal Nehruval20 is találkozott. A nyugati vezetők

közül Harold Macmillennel21 találkozott, s tárgyaltak többek között a második

berlini válság rendezéséről.22 Több harmadik világbeli ország képviselője kérte

az ENSZ Közgyűlésén, hogy a két szuperhatalom vezetője találkozzon személye-

sen is, azonban ezt a nyilvános vitán leszavazták.23 Kádár János önálló találkozót

nem kezdeményezett, de részt vett a szovjet konzulátuson tartott fogadásokon.24

Az amerikaiak Hruscsov és Kádár szabad közlekedését korlátozó intézke-

déseket tettek. Ez azt jelentette, hogy Manhattan szigetén belül közlekedhettek

csak szabadon, a sziget körüli huszonöt mérföldre belül engedéllyel léphettek be,

azon túl pedig nem is mehettek.25 A biztonsági intézkedésekre szükség is volt,

16 Kádár János és Hruscsov beszédét egy további kiadvány is tartalmazza: A békéért és a népek

szabadságáért. N. Sz. Hruscsov és Kádár János beszéde az ENSZ XV. Közgyűlésén. Budapest,

1960. 17 Fursenko–Naftali: Khrushchev’s cold war.; Beschloss, Michael R.: The crisis years. Kennedy

and Khrushchev, 1960–1963. New York, 1991. 18 Egyiptomi elnök 1956–970 között. 19 A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke 1953-1980 között, s az el nem kötele-

zettek mozgalmának első főtitkára. 20 India első miniszterelnöke 1947-1964 között. 21 Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1957–1963 között. 22 Foreign Relations of the United States, 1958-60. II. 202. dokumentum. 23 Foreign Relations of the United States, 1958-60. II. 196. dokumentum.; Key Assembly Vote On

Neutralist Motion. In: The New York Times. 1960. 10. 06. 12.; Official records of the general

assembly. Fifteenth session. Annexes. 20 september - 20 december, 1960 and 7 march - 21 april,

1961. Agenda item 9: General debate. New York, 1960-61. 1-2. 24 Salisbury, Harrison E.: Khrushchev is host to 7 neutrals at luncheon. In: The New York Times.

1960. 10. 01. 3. 25 Foreign Relations of the United States, 1958-60. II. 165. és 173. dokumentumok.


sajtó tükrében

~ 231 ~

mivel folyamatos tüntetések zajlottak a szocialista vezetők ellen a konzulátusok-

nál és az ENSZ épületénél.26 Erre az amerikaiakon túl a magyar vezetés is számí-

tott.27

Az esemény sajtóvisszhangja

Az esemény sajtóvisszhangját több aspektusból vizsgálom. Mindhárom lap-

nál egységes módszert alkalmazok. Heti bontásban, illetve a megérkezés előtti és

alatti időszakra bontva elemzem a cikkek számát, valamint azt, hogy hány napon

szerepelt a címlapon Hruscsov és Kádár. Kitérek továbbá arra, hogy mikor és

mennyi kép jelent meg a szovjet és magyar pártfőtitkárokról és a látogatásukhoz

köthető eseményekről – utazás a Baltikán, tüntetések stb.. Végül, mivel az összes

sajtótermékben megjelentetett karikatúrákat az látogatásról áttekintem, illetve

ezen rajzok témáit, és üzenetét. A vizsgálat során az 1960. szeptember 1. és 1960.

október 16. között megjelent cikkeket használtam fel, mivel Hruscsov és Kádár

hazaérkezését követően a korábbiakhoz képest már csak a szovjet pártfőtitkár be-

számolója és a Baltika hazaérkezése volt az úthoz kapcsolódó esemény. Ezáltal a

bejelentést követő híreknél is kevesebb számú cikk jelent meg október végéig.

A karikatúra, Fábó Edit doktori disszertációjában használt definíció sze-

rint „elsődlegesen képzőművészeti ábrázolásmód (majd műfaj), amely a társa-

dalmi jelenségek, folyamatok, s a bennük érvényesülő személyiségjegyek, viselke-

dések belső ellentmondásait eltúlozva, felnagyítva mutatja be.”28 A Hruscsov

26 Pár amerikai cikk, amely a tüntetésekről beszámol: Porter, Russer: Police security plans go

smoothly for the first day of Khrushchev’s visit here. In: The New York Times. 1960. 09. 20. 15.

; Bid to Khrushchev brings bomb threat. In: The New York Times. 1960. 09. 17. 11. ; 5 fight occur

near U.N. as demonstrators clash with police and each other. In: The New York Times. 1960. 09.

21. 17. ; Porter, Russel: Security is tightened as two plots to assassinate Khrushchev are reported.

In: The New York Times. 1960. 09. 22. 12. 27 MNL XIX-J-1-k 1945-1964 USA. 26. doboz. XII-113 Jelentések az USA-ban élő magyarságról.

1953-57. 28 Fábó Edit: A magyar dualizmus kori karikatúrák és paródiák. A nőkkel kapcsolatos társadalmi

sztereotípiák változása az élclapok tükrében. Budapest, 2007. Online elérhető: http://dok-

tori.btk.elte.hu/hist/fabo/diss.pdf. 8. (Letöltés ideje: 2015. május 4.)

http://doktori.btk.elte.hu/hist/fabo/diss.pdf

http://doktori.btk.elte.hu/hist/fabo/diss.pdf

Máté Zsolt

~ 232 ~

részvételéről megjelent karikatúrák kapcsán azonban megfigyelhető, hogy nem

csak társadalmi jelenségekre reagálnak ezek az alkotások, hanem politikai esemé-

nyekre és folyamatokra is. Olyan karikatúra nem jelent meg, amelyen Kádár János

egyedül szerepelt volna, mivel amelyeken szerepelt, kizárólag mint az egyik szo-

cialista vezetőt ábrázolták.

The New York Times

Hruscsov részvétele

A napjainkig egyik leghíresebb amerikai napilap összesen 235 cikket

szentelt Hruscsov látogatásának, nem számítva a heti összefoglalók néha több ol-

dalas írásait. Az amerikai lap esetében főleg tudósítóik anyagai tették ki az írások

javát. Több mint 20 újságíró neve szerepel a témát érintő cikkek szerzői között.

A cikkek száma fokozatosan nőtt Hruscsov megérkezéséig, azt követően

viszont közel megduplázódott. Ez a szám a hazautazás előtti héttől kezdve

csökkent. Ezzel szemben a képek száma a megérkezésig hetente változik, azt

követően két hétig csökken, majd a hazautazáskor ismét megnőtt. Amíg Hruscsov

010203040506070

A The New York Times cikkei és képei Hruscsov látogatásáról heti bontásban

Cikkek száma

Képek száma


sajtó tükrében

~ 233 ~

New Yorkban tartózkodott, mindvégig szerepelt egy vele kapcsolatos vagy a

Közgyűlésen hozzáköthető eseményről cikk. Megérkezése előtti egy napot

leszámítva mindig az első lapon szerepelt hozzá kapcsolódó írás. Hazaérkezése

után azonban lekerült a címlapról.

Az írások műfaja között számban riportok, beszámolók vannak. Bár interjút

nem készítettek vele, de közöltek rövidebb beszélgetéseket, amiket újságírók

készítettek a szállásának erkélyére kiálló, váró Hruscsovval.29 A szovját

pártfőtitkár legelső beszédét30 és későbbi felszólalásait is megjelentette a lap.31

Olvasói leveleket is nagy számban publikáltak a témával kapcsolatban, de ezek

elsősorban Hruscsov-ellenes írások voltak.32

Többször is megjelent mind a cikkekben, mind a karikatúrákon az esemény

hatása Nixon és Kennedy elnökválasztási kampányára. A kampányról készült és

legtöbbet idézett monográfia szerzője szerint nem volt hatása Hruscsov

jelenlétének a republikánus-demokrata küzdelemre.33 Bár külön beszédet egyik

jelölt sem intézett Hruscsov jelenlétével kapcsolatban, de tettek nyilatkozatokat

például arról, hogy nem kívánnak találkozni vele.34 Nixonhoz eljutott több is

Hruscsov nyilatkozatai közül, de a tájékoztatáson túl nem akarták belevonni az

eseményekbe a republikánus elnökjelöltet.35

29 Salisbury, Harrison E.: Khrushchev Offers Views From a Park Ave. Balcony. In: The New York

Times. 1960. 09. 22. 1. 11. 30 Text of Premier Khrushchev's speech before United Nations General Assembly. In: The New

York Times. 1960. 09. 24. 6-9. 31 Például: Excerpts from disarmament discussion in U.N. General Assembly. In: The New York

Times. 1960.10.12. 16. ; Text of premier Khrushchev’s reply to neutrals. In: The New York Times.

1960.10.04. 21. ; Text of address by Khrushchev and reply by Hammarskjold before assembly. In:

The New York Times. 1960. 10. 04. 19. 32 Az írások bősége miatt csak kettőt hoznék fel példának: Dealing with the russians. In: The New

York Times. 1960. 09. 04. e8. ; Silence for Khrushchev urged. In: The New York Times. 1960.

09. 07. 40. 33 Pietrusza, David: 1960. LBJ vs. JFK vs. Nixon. New York, 2008. 367–368. 34 Nixon Plans No Meeting. In: The New York Times. 1960. 09. 03. 3. ; Egan, Leo: Kennedy

Agrees With President On Khrushchev. In: The New York Times. 1960. 10. 05. 1.35. 35 Nixon Presidental Library & Museum. Yorba Linda, California, Amerikai Egyesült Államok.

Vice Presidential Papers. Country Files (PPS 320). 15. doboz. Russia Khrushchev, Nikita Sergi,

1894–1971. mappa

Máté Zsolt

~ 234 ~

A The New York Times vasárnap megjelent lapszámában jelentetett meg

karikatúrákat. Az amerikai lap adta közre a vizsgált lapok közül a legtöbb

gúnyrajzot. A karikatúrák több csoportra oszthatók. Az első csoport rajz az sport

témájú, amelynek oka, hogy ekkor zajlott a római nyári olimpia. A második

csoport karikatúra a harmadik világhoz köthető, a harmadik Hruscsov new yorki

tartózkodásához, a negyedik az ENSZ-ben kifejtett tevékenységéhez, végül pedig

az ötödik az elnökválasztási kampányra gyakorolt hatására reflektál. Ötven darab

karikatúra jelent meg Hruscsovról a lapban. A világ több újágjából vett át az

amerikai napilap karikatúrákat, de maga is rendelt többet. Hruscsov

ábrázolásaiban kopaszsága és testalkata mindenhol megegyezik. A legtöbb rajzon

vidáman vagy mérgesen jelenítik meg. Öltözéke változatos, mindig az adott

témához legközelebb álló, így ábrázolták például öltönyben, afrikai törzsi ruhában

és tréningruhában is.

Nyolc sport témájú karikatúra született Hruscsovról, amiből kettő a

„kalapácsvetés” közben ábrázolja. Hat képen nyugati politikusokkal versenyez

olyan sportágakban mint a futás, a baseball, a boksz vagy a vívás. Tizenegy

gúnyrajz kapcsolható a semleges országokhoz, azonban kettő sportot ábrázoló

ábrán is jelen van attribútumként a fogalom. Utóbbi témájú karikatúrák közül egy

kapcsolódik csak Kubához, négy Kongóhoz (melyből kettőn szerepel az ENSZ

Békefenntartók jelenléte), három csak afrikai országokként hivatkozik rájuk és

három mint semleges országok. Tíz karikatúra foglalkozik New Yorkba

érkezésével, ott tartózkodásával vagy távozásával. Ezekből kettő a mozgásának

korlátozásával kapcsolatos, kettő a hazautazásához köthető, három még

szeptemberben megjelent karikatúra pedig az érkezését ábrázolja. Tizenöt

karikatúra tért ki az ENSZ-ben végzett tevékenységére, azonban átvitt jelentést is

nézve más kategóriájú rajzot is ide lehet sorolni (tizenhat darab olyan van,

amelyen szerepel az ENSZ épülete, az ülésterem, vagy kapcsolódik beszédeihez,

ott véghez vitt cselekedeteihez). Ezek közül csak kettő köthető az

asztalcsapkodáshoz, hat a beszédei közben ábrázolja. Az utolsó karikatúratípusba,


sajtó tükrében

~ 235 ~

amely Hruscsov amerikai elnökválasztási kampányra gyakorolt hatására reflektál,

hat gúnyrajz sorolható. Ezekhez a kategóriákhoz kapcsolódóan Hruscsov viselete,

karaktere is sokszínű volt, mert nemcsak sportolóként, de tűzoltóként, egy afrikai

törzsi vadászként, de még toronydaruként is ábrázolták. A megjelenített

viselkedése és tevékenysége alapján elkülöníthetjük versenyzőként avagy

harcolóként, amely főleg a sportkarikatúrákra igaz, valamilyen folyamatot

megzavaróként, ami leginkább az elnökválasztási kampányhoz kapcsolódó

rajzokra igaz, illetve a dekolonizáció kapcsán sokszor háttérben tevékenykedő

alakként jelenik meg. Személyiségjegyei közül több karikatúra reflektál a hirtelen

megváltozó viselkedésére, ambíciózusságára és magabiztonságára. Belső

ellentmondásai közül a kettős kommunikációját is több helyen ábrázolták.

Kádár részvétele

A magyar pártfőtitkárról Hruscsovhoz képest kevesebb cikk került a lap

hasábjaira. Azokkal a cikkekkel együtt, ahol legalább egy bekezdésnyi terjede-

lemben foglalkoztak a magyar delegációval, összesen tizenkettő darab jelent meg

az amerikai lap hasábjain. Ezek közül hat darab foglalkozott kizárólag Kádárral.

Utóbbi cikkek között találhatunk interjút,36 az ENSZ-ben való felszólalásának

összefoglalóját37 és városnézéséről is beszámoltak.38 Kádárról összesen négy da-

rab kép jelent meg az amerikai lapban, de karikatúrát nem közöltek róla. Összesen

két napon szerepelt a címlapon, de csak amiatt, mert kitértek az ő részvételére is

a Baltika indulásakor.

36 Brewer, Sam Pope: Kadar Sees U.S. Losing U.N. Sway. Says, In Interview, Recent Assembly

Votes Show Drop in American Influence. In: The New York Times. 1960. 10. 12. 20. 37 Soviet Arms plan praised by Kadar. In: The New York Times. 1960. 10. 04. 22. 38 Kadar tours New York. City calm broken by Sirens and shouts at Hungarian. In: The New York

Times. 1960. 10. 3. 15.

Máté Zsolt

~ 236 ~

Pravda


A szovjet állampárt Központi Bizottságának lapja összesen

száznegyvenkettő cikket és harminckilenc képet jelentetett meg a témával

kapcsolatban. Hruscsov tevékenysége hazautazásáig, mindvégig a címlapon

szerepelt. Ezek között legnagyobb számban a szovjet hírügynökség anyagai

voltak, de megjelentették Hruscsov beszédét teljes hosszúságban,39 vele készült

riportokat, beszámolókat is. Több alkalommal közölték szovjet emberek üdvözlő

táviratait.40

39 СВОБОДУ И НЕЗАВИСИМОСТЬ ВСЕМ КОЛОНИАЛЬНЫМ НАРОДАМ РЕШИТЬ

ПРОБЛЕМУ ВСЕОБЩЕГО РАЗОРУЖЕНИЯ! . In: Pravda. 1960. 09. 24. 1–4. 40 Пожелания советского народна. In: PRAVDA, 1960. 09. 20. 2. ; Советские люди говорят:

горячо одобряем! In: PRAVDA. 1960. 09. 27. 3.

0

0,5

1

1,5

2

2,5

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.

Szept. 12-Szept. 18.

Szept. 19.-Szept. 25.

Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

A The New York Times cikkei és képei Kádár János útjáról heti bontásban

Cikkek száma Képek száma címlap


sajtó tükrében

~ 237 ~

Az idő előrehaladtával nőtt a hetente publikált cikkek száma Hruscsov

megérkezéséig. New Yorkban az első héten jelent meg a legtöbb cikk, majd két

hétig csökkent a megjelent írások száma. A vizsgált időszakban a legtöbb írás

Hruscsov hazaérkezésének hetében jelent meg, ami annak tudható be, hogy ekkor

többször is felszólalt az ENSZ Közgyűlésén és ezeket írott formában eljuttatták a

lakossághoz a sajtón keresztül. Az első kép csak az 1960. szeptember 10-i

számban jelent meg, amit még öt követett Hruscsov New Yorkba érkezéséig. New

Yorkból három hétig nyolc-nyolc kép jelent meg. A Moszkvába érkezéssel együtt

a publikált fotók száma is csökkent. Képek más szocialista országok vezetőiről is

megjelentek.

A Pravdában is lehoztak gúnyrajzokat. A tizenöt rajz egyikén sincs olyan

alak, amellyel egy adott személyre asszociálhatnánk, az alakok egy országot vagy

blokkot szimbolizálnak. A karikatúrák kétharmada a nyugati világot vagy az

Egyesült Államokat negatívan, legtöbbször támadóan ábrázolja. A békés egymás

mellett élést hirdető szocialista világgal szemben a nyugat aggresszívnek hat a

rajzokon. A képek harmadán pedig a szocialista erőket ábrázoló figura állítja meg

a szembenálló karaktert. A szocialista karakter fiatalabb és erősebb is az őt

pozitívan feltüntető karikatúrákon, de akad rajz, amin kicsinek hat az Egyesült

Államokkal szemben. Egy karikatúrát a Népszabadságtól vettek át, azon

0

10

20

30

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

A Pravda Hruscsov részvételéhez kapcsolódó cikkei és képei heti bontásban

Cikkek száma Képek száma

Máté Zsolt

~ 238 ~

megfigyelhető egy Hruscsovhoz hasonlító alak.41 Megjelentek rajzos ábrázolások

is, amelyek egy-egy eseményt idealisztikusan ábrázoltak, hasonló „műfajú” és

hangvételű alkotás a többi vizsgált lapban nem volt megtalálható.42


A magyar pártfőtitkárról a Pravdában jelent meg a legkevesebb írás, összesen hét

cikk, három kép, amelyekből kettő volt csak a címlapon. A mellékelt diagramról

leolvasható, hogy a bejelentés és az elutazást követő két hétben nem jelent meg

egy darab cikk sem. A legtöbb írás és kép a beszédét követően jelent meg. Kari-

katúra nem jelent meg Kádárról a szovjet lapban.

Népszabadság


A Népszabadság a korszakban az állampárt hivatalos lapja és az ország leg-

olvasottabb napilapja volt.43 Az eseményről közölt cikkekre érvényesek voltak a

41 Pravda, 1960. 09. 18. 3. 42 Erre példa a Baltika megérkezése: Pravda, 1960. 09. 21. 2. 43 Takács Róbert: Politikai újságírás a Kádár-korban. Budapest, 2012. 59-60.

0

1

2

3

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

A Pravda cikkei és képei Kádár János részvételéről heti bontásban



sajtó tükrében

~ 239 ~

korabeli magyar sajtóra jellemző jegyek: nyugatellenes írásmód, tiltott volt a

szovjet külpolitika megsértése, elsősorban hírügynökségi anyagok adják a cikkek

alapját.44 A lap küldött New Yorkba egy tudósítót a magyar delegációval együtt.

Összesen nyolcvannégy cikk jelent meg a Hruscsov ENSZ-részvételével

kapcsolatban a vizsgált időszakban. Huszonhat TASZSZ és tizenöt MTI-anyagot

publikáltak. Öt alkalommal hozták le a moszkvai tudósítójuk anyagát és hét cikk

jelent meg amerikai tudósító neve alatt. A többi témával foglalkozó írásnál nem

tüntettek fel forrást.

A részvétel bejelentésétől kezdve legalább öt a témával kapcsolatos írás

jelent meg a lap hasábjain hetente. Az írások száma közel megháromszorozódott,

amikor a Baltika elindult az Egyesült Államok felé. Hruscsov New Yorkban

tartózkodásának első két hete alatt jött ki a legtöbb írás, azt követően közel felére

esett a számuk. Ugyanezen csúcsponton a hetente hatszor megjelenő újság

minden lapszámában szerepelt a címlapon is hírként. A legtöbb kép is ekkor jelent

meg az eseményről. Egy-egy lapszám kivételével a harmadik és az utolsó héten

is mindig szerepelt írás az eseményekről az első oldalon.

44 Takács: Politikai újságírás a Kádár-korban, 180., 184–185.

0

5

10

15

20

25

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

A Népszabadság Hruscsov részvételéhez kapcsolódó cikkei és képei heti bontásban

Cikkek száma Képek száma

Máté Zsolt

~ 240 ~

A magyar napilap öt darab karikatúrát jelentett meg, ami Hruscsov ENSZ-

jelenlétéhez köthető. Ezek közül csak kettőn szerepel maga a szovjet pártfőtitkár.

Ezek a karikatúrák elsősorban az amerikai elnökhöz és külügyminiszter

tevékenységéhez kapcsolódnak. A legtöbb visszatérő eleme az amerikai

külpolitika ábrázolásának a csalás és a háttérben történő cselekvés. Utóbbi

attribútum néhány amerikai karikatúrán is jelen van, de a szovjetekre alkalmazva.


A magyar pártfőtitkár látogatásáról a vizsgált időszakban a Népszabad-

ságban huszonhét cikk és hét kép jelent meg. A cikkek között megtalálható be-

szédének teljes közlése,45 a helyi és a moszkvai tudósítók jelentései és többek

között a harmadik világ vezetőivel való találkozóról készült beszámoló is.46 A

Pravdához hasonlóan a hazai munkásságtól származó, támogatásukat és érdeklő-

désüket kifejező olvasói levelek publikálása a magyar pártlapban is többször meg-

történt. Mert bár az amerikai lap is megjelentett olvasói leveleket, de a magyar

pártlap négy cikket is közölt magyar dolgozók, diákok leveleiből, amelyekből

kettő a címlapon volt megtalálható.47 A magyar lapban csak a megérkezésről

szóló cikk egyetlen bekezdése foglalkozik a tüntetőkkel.48 Minden más esetben,

amikor az amerikai magyarokról esik szó, csak pozitív fogadtatásról értesült a

magyar olvasóközönség.49

45 Népünk gyűlöli a háborút, az imperializmust s békében akar élni minden más néppel. Kádár

János elvtárs beszéde az ENSZ 15. Közgyűlésén. In: Népszabadság. 1960. 10. 5. 1-3. 46 Amerikai magyarok szívélyesen köszöntötték Kádár elvtársat. A magyar küldöttség Novotny

elvtárs fogadásán és Nehru vacsoráján. In: Népszabadság. 1960. 9. 28. 1. 47 Utóbbi kettő: "Vezessen sikerre az Önök harca a békéért, a leszerelésért". Magyar dolgozók

üdvözletei, jókívánságai a baráti ENSZ-delegációkhoz. In: Népszabadság. 1960. 09. 21. 1.; Nagy

figyelemmel kísérik a magyar dolgozók az ENSZ-közgyűlés híreit. Újabb üdvözlő táviratok a ma-

gyar küldöttséghez New Yorkba. In: Népszabadság. 1960. 09. 22. 1. 48 Kádár János és a szocialista országok ENSZ-küldöttségeinek vezetői New Yorkban. In: Népsza-

badság. 1960. 9. 20. 1. 49 Például ennek a cikknek a címéből is: Amerikai magyarok szívélyesen köszöntötték Kádár elv-

társat. A magyar küldöttség Novotny elvtárs fogadásán és Nehru vacsoráján. In: Népszabadság.

1960.09.28. 1.


sajtó tükrében

~ 241 ~

A bejelentéstől kezdve foglalkozott a lap hetente egy cikkben Kádár útjával, de a

megérkezésétől kezdve nőtt meg a vele kapcsolatos írások száma. A második New

Yorkban töltött hetet követően azonban csökkenni kezdett a híradások mennyi-

sége. Az utolsó vizsgált héten adták közre Kádár budapesti nyilvános beszámoló-

ját is. Ugyanezen a héten szerepelt a legtöbb alkalommal címlapon a magyar párt-

főtitkár, több esetben fényképpel együtt.

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt. 9. Okt. 10-Okt.16.

A Népszabadság cikkei és képei Kádár János részvételéről az ENSZ Közgyűlésén heti bontásban


Máté Zsolt

~ 242 ~

A három lap reakciójának összehasonlítása

Hruscsov az ENSZ Közgyűlésén

A két szuperhatalom vizsgált lapjainak címlapján majd végig megtalálható

volt legalább egy cikk erejéig Hruscsov tevékenysége. Már a megérkezése előtt

is többször foglalkoztak az eseménnyel a lapok. A Baltikára szállva pedig egyre

több hír jelent meg a címlapon. Az érdeklődés minimálisan alábbhagyott az idő

folyamán, ami nem csak az utolsó héten jelentkező kevesebb címlapi jelenlét,

hanem az osztott címlapok alkalmazása is jelzett. A Népszabadság esetében a

háttérbeszorulás már a harmadik New Yorkban töltött héttel megkezdődött, de a

hazautazás visszajuttatta a szovjet pártfőtitkárt a címlapokra.50

50 A magyar pártlap a hét hat napján jelent csak meg, szemben a vizsgált amerikai és szovjet

lapokkal, amelyek a hét mindennapján új lapszámmal jelentkeztek.

012345678

Hruscsov a vizsgált lapok címlapjain heti bontásban

The New York Times

Pravda

Népszabadság


sajtó tükrében

~ 243 ~

Az eseménnyel foglalkozó cikkek száma mindhárom lap esetében nőtt

október elejéig. A legnagyobb mértékű növekedés a Pravdánál figyelhető meg,

ahol a megjelent cikkek között nyolcszoros különbség látható – az első héten

négy, a negyedik héten harminckettő írás látott napvilágot. Az írások száma

októbertől apadni kezdett, de a szuperhatalmak vizsgált lapjai a hazaérkezés

időszakában növelték a megjelentett írásos anyagok számát. Összeségében a The

New York Times jelentette meg a legtöbb cikket, huszonhat százalékkal többet,

mint a Pravda és több mint kétszer annyit, mint a Népszabadság.

0

10

20

30

40

50

60

70

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

Hruscsov látogatásával kapcsolatos cikkek számának alakulása a heti bontásban

The New York Times Pravda Népszabadság

0

2

4

6

8

10

12

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

Hruscsovról megjelent képek számának alakulása heti bontásban (karikatúrák nélkül)


Máté Zsolt

~ 244 ~

A képek mennyiségével kapcsolatban nem lehet a címlapon töltött napok

számához vagy a cikkek számához hasonló tendenciát megfigyelni. A két

kommunista lap az első héten nem is közölt fényképet, a Pravda csak 1960.

szeptember 10-én és a Népszabadság csak három nappal később publikált fotót.

Mindhárom lap esetében legalább háromszor több fényképet publikáltak az

újságok Hruscsov megérkezésének hetében. Ezt követően minden napilap

kevesebb fényképet jelentetett meg, de mikor Hruscsov hazautazott, a publikált

fotók száma megugrott a Pravdát leszámítva. Legtöbb képet a Pravda olvasói

láthattak, a legkevesebb pedig a Népszabadságban jelent meg.

Kádár az ENSZ Közgyűlésén

Kádár János legtöbbször a Népszabadság címlapjain szerepelt, a két

szuperhatalom lapjaiban mindössze 2-2 alkalommal. A kizárólag Kádárról szóló

cikkeket vizsgálva a The New York Times nem is írt volna Kádárról a címlapon.

A Baltika elindulásakor írt róla a címlapon és egy fényképen szerepelt szocialista

vezetők között a második New Yorkban töltött hét alatt.

0

1

2

3

4

5

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt.2.

Okt. 3- Okt. 9. Okt. 10-Okt.16.

Kádár a vizsgált lapok címlapjain



sajtó tükrében

~ 245 ~

Kádárról a legtöbb cikket a Népszabadság publikálta, közel kétszer annyit,

mint az amerikai és a szovjet lap. A cikkek mennyiségének tendenciája a magyar

és a szovjet lapok esetén hasonlít a leginkább, a The New York Times esetében

viszont az utolsó héten nem csökkent a megjelentett cikkek száma.

A képekben szintén a legtöbbet a magyar pártlap jelentette meg Kádárról. A

vizsgált amerikai újság indulásakor közölt több képet, később csak a

Manhattanben töltött idő második felében. A Pravda viszont kizárólag az utóbbi

időszakban publikált képeket, kevesebbet, mint a The New York Times. A

0

5

10

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

Kádár látogatásáról megjelent cikkek heti bontásban


0

1

2

3

4

Szept. 1.-Szept. 4.

Szept. 5-Szept. 11.



Szept 26.-Okt. 2.

Okt. 3- Okt.9.

Okt. 10-Okt.16.

A Kádárról megjelent képek a vizsgált lapokban heti bontásban (karikatúrák nélkül)


Máté Zsolt

~ 246 ~

hazautazáskor bekövetkező csökkenő tendencia a cikkekhez hasonlóan itt is

megtalálható a Népszabadságban publikált képeknél.

Magyar ügynökök hangulatjelentései

Ötven ún. hangulatjelentés nyomán kiegészítem és árnyalom Kádár és

Hruscsov utazásának magyarországi visszhangját. Ezen jelentések azért készül-

tek, hogy az államhatalom felmérje a lakosság véleményét bizonyos kérdésekről,

megtudja az embereket leginkább foglalkoztató problémákat. A jelentések 1960

szeptembere és novembere között készültek az ország különböző pontjain. A

megfigyelt személyek foglalkozásukat tekintve igen különfélék voltak. Megtalál-

hatók közöttük papok, bányászok, pedagógusok és újságírók is. A magyar ügynö-

kök még a Szabad Európa Rádióból51 és az Osztrák Néppártból is jelentettek.52 A

belső elhárítás ügynökeinek több alkalommal feladatuknak adták, hogy a megfi-

gyelteknek az ENSZ Közgyűléséről alkotott véleményéről is beszámoljanak.53

A Közgyűlésen tárgyalt témák közül a berepülések és a német újrafegyver-

kezés szerepel a jelentésekben, de a legnagyobb számban Kínáról, a kongói krí-

zisről és a leszerelésről beszéltek az emberek. Az ausztriai pártból jelentőktől tud-

juk, hogy ott az ENSZ esetleges Bécsbe költöztetésének meghiúsítása alakított ki

negatív véleményt Hruscsovról.54

Az iratokból kiderül, hogy az emberekhez több olyan információ is eljutott,

amelyet a Népszabadság nem közölt. Ezeket néhány esetben az ügynökök a kül-

földi rádióadások hallgatásához kötötték.55 Tudták az emberek, hogy tüntetések

51 ÁBTL 3.2.3. Mt-2/6. 52 ÁBTL 3.2.3. Mt-772/1. 53 Például: ÁBTL 3.1.2. M-35482. 43.; ÁBTL 3.1.2. M-36308. 130.; ÁBTL 3.1.2. M-36308. 138.;

ÁBTL 3.1.2. M-36308. 147. 54 ÁBTL 3.2.3. Mt-772/1. 55 ÁBTL 3.1.5. O-14959/642. 74.; ÁBTL 3.1.2. M-20892. 211; ÁBTL 3.1.2. M-27385. 112.;

ÁBTL 3.1.2. M-14035. 296.; ÁBTL 3.1.2. M-14036. 262.


sajtó tükrében

~ 247 ~

voltak Kádár ellen.56 A jelentésekben nem olvashatunk a Népszabadságban meg-

jelent, Kádárt üdvözlő amerikai magyarokról írt cikkekben taglalt információkról.

Még Hruscsov nagy visszhangot kiváltó viselkedéséről is értesültek, amelyről

csak árnyaltan tájékoztatott a magyar lap.57 Hruscsov cipőjével/szandáljával kap-

csolatban elterjedt az asztalverés híre,58 de a lábbelivel történő fenyegetés59 és

dobálás60 is olvasható a jelentésekben. Egy emberhez a The New York Timesban

megjelent merényletkísérlet terve is eljutott, amit kifogásolt is, hogy nem jelent

meg a magyar lapokban.61 Több személyt nem érdekeltek az események, mert

szerintük nincs beleszólásuk a világpolitika alakításába.62 Hruscsovról és Kádár-

ról megjelent cikkek száma között több mint háromszoros volt a különbség, ami

kisebb aránnyal, de a jelentésekben is megfigyelhető. Kádárra gyengekezű politi-

kusként tekintettek Hruscsovhoz képest,63 de elismerték többen, hogy „nehéz

helyzetbe került” New Yorkban.64 A sajtóból ezek nem olvashatók ki, így Kádár

társadalmi megítélése eltért a kialakítani kívánt képtől. Egy a Szovjetunióból ha-

zaköltözött személy pedig „érdektelen és kétarcú” jelzővel illette a magyar újsá-

gok cikkeit a Közgyűlésről az orosz írásokhoz képest.65 Még viccek is készültek

az eseményekről.66

Összegezve tehát elmondható, hogy Kádár és Hruscsov részvételéről az

ENSZ Közgyűlésén történt eseményekről részletesen beszámolt a világsajtó.

Hruscsov a vizsgált sajtótermékek mindegyikében nagyobb figyelmet kapott,

mint Kádár János, még a Népszabadság esetében is. Ez a megállapítás a magyar

56 ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 236.; ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 191; ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 195;

ÁBTL 3.1.2. M-14035. 296. 57 ÁBTL 3.1.2. M-14036. 262.; ÁBTL 3.1.2. M-20892. 217.; ÁBTL 3.1.2. M16865. 44.; ÁBTL

3.1.2. M-16551. 50. 58 ÁBTL 3.1.2. M-14036. 262.; ÁBTL 3.1.2. M16865. 44.; ÁBTL 3.1.2. M-16551. 50. 59 ÁBTL 3.1.2. – M-18661. 187. 60 ÁBTL 3.1.2. M-22532/1. 281. 61 ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 199. 62 ÁBTL 3.1.2. M-20892. 210.; ÁBTL 3.1.2. M-31432. 125. 63 ÁBTL 3.1.2. M-20892. 217.; ÁBTL 3.1.2. M-20892. 211.; 64 ÁBTL 3.1.2. M-14035. 296.; ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 195.; ÁBTL 3.1.2. M-27843/2. 294. 65 ÁBTL 3.1.2. M-18667/7. 228. 66 ÁBTL 3.1.2. M-20892. 217.

Máté Zsolt

~ 248 ~

belső elhárítás hangulatjelentéseire is igaz. Kádár önállósága azonban csak a ma-

gyar kérdés rendezésére korlátozódott, minden más esetben Hruscsovhoz alkal-

mazkodott a gyakorlatban. Ezt mutatja a beszédek nagyfokú hasonlósága, a talál-

kozókon való részvétel és a szavazásokon való együttműködés.

A sajtó eltérő működését is megfigyelhettük az ENSZ Közgyűléséről meg-

jelentetett tudósítások kapcsán: az amerikai lap a lehető legtöbb információt meg-

osztotta olvasóival és hosszasan foglalkozott az eseménnyel, miközben az elnök-

választási kampány is a végéhez közeledett. A szovjet lapra és a magyar lapra is

jellemző a rendszeres tájékoztatás, azonban több történést eltitkoltak, mint a tün-

tetések, a látogatás megítélése, szavazások eredményei. Az olvasói levelek között

is megfigyelhető a támogató és elutasító szembenállás a szuperhatalmak között.

A karikatúrák stílusa és tartalma szintén konfrontációt mutat, mivel a semleges

eseteket leszámítva sem az együttműködés, sem a békés szándék nem figyelhető

meg rajtuk. Az érdeklődés fokozatosan csökkent az esemény iránt, így több vizs-

gált tényező mennyisége is zsugorodást mutat, de egyrészről Hruscsov viselke-

dése és a látogatás lezárása újra beszédtémává tette a látogatást. A téma további

kutatási lehetőségeket rejthet, olyan módon, hogy kvantitatív sajtóvizsgálat he-

lyett kvalitatív elemzést folytatva új információkat tudhatunk meg, például a

Hruscsovról és Kádárról kialakított képről az egyes sajtótermékekben.


sajtó tükrében

~ 249 ~

Summary

In my study I introduce the participation of the Hungarian and Soviet com-

munist chairmen at the United Nation’s General Assembly in 1960 in the point of

view of the international press. Before the analysis I introduce briefly the history

of the participation of Kádár and Khrushchev. I used The New York Times, the

Pravda and the Poeple’s Freedom (Népszabadság). I applied statistical quantita-

tive analysis on the number of articles, pictures, cartoons connected to the topic.

I also discuss the number of days what the two chairmen spent on the first pages

of these newspapers.

The results shows, the event was important in the international press. Hun-

dreds of articles were published in the newspapers and they delegated reporters to

New York as well. Most of the newspapers published articles every day since the

announcement of Khrushchev’s participation, but after the arrival of the socialist

chairmen to New York the event was on the cover page almost every day. The

newspapers published not just reports, but the text of their speeches, interviews

as well. The compare of the cartoons of the topic reveals the confrontation be-

tween the superpower’s artist’s and the different style of the painting. For example

on the Pravda’s cartoons none of the figures are Khrushchev or Eisenhower. Com-

paring the American and the Hungarian cartoons shows that, the Hungarian car-

toonists used the same negative representation towards Eisenhower, like the

Americans in case of Khrushchev. I also compared the Hungarian press with the

reports of the Hungarian secret police. This revealed the popularity of the Radio

Free Europe, because the Hungarian people knew that kind of information, what

the most popular newspaper did not even mentioned, like the protests against the

chairmen or the Khrushchev’s shoe banging.

Máté Zsolt

~ 250 ~

Barát vagy ellenség? Palesztina/Izrael megjelenítése a román sajtóban 1945 és 1953 között

~ 251 ~

losz Levente

Barát vagy ellenség? Palesztina/Izrael megjelenítése a román sajtó-

ban 1945 és 1953 között

második világháború után létrejött hidegháborús rendszerben Palesztina

szerepe felértékelődött, így mind a Szovjetunió, mind pedig az Amerikai

Egyesült Államok a terület felett saját befolyásának kiterjesztésére törekedett.

Ebbe a viszonyrendszerbe helyezhetők be a román-izraeli kapcsolatok, amely hi-

vatalosan Izrael állam megalakulását (1948) követően jött létre. Romániának Pa-

lesztina felé gyakorolt politikáját főként a Szovjetunió közel-keleti politikája és a

kivándorlás határozták meg.

Mivel a Szovjetunió és így Románia 1945 és 1953 között több lépésben is

megváltoztatta a cionista mozgalommal és Izraellel szembeni politikáját, ezért a

román sajtókiadványok is a külpolitikai érdekek mentén voltak kénytelenek ábrá-

zolni a változásokat. Dolgozatomban ennek a pálfordulásnak a minőségi jellem-

zőit vizsgálom, és amellett érvelek, hogy a palesztinai, illetve izraeli események

ábrázolására nem a barát-ellenség kettőségében került sor, hanem ellenkezőleg: a

román sajtó az imperializmus–gyarmat fogalomrendszerét használta, és így iga-

zította az izraeli realitásokat a román, illetve szovjet külpolitikai érdekekhez.

A Szovjetunió második világháború utáni közel-keleti politikájáról az

egyik legjobb összefoglalót a Yaacov Ro'i Soviet decision making in practice1

című könyve nyújtja. A román-izraeli diplomáciai kapcsolatok ábrázolására több

könyv tett kísérletet, egyesek több, mások kevesebb sikerrel. Mindenekelőtt a

máig megjelent legpontosabb és talán legátfogóbb ilyen típusú mű a Cristina

1 Yaacov Ro'i: Soviet decision making in practice. The USSR and Israel 1947–1954. Transaction

Inc, New Jersey, 1980.

O

A

Olosz Levente

~ 252 ~

Păiuşan-Nuică által írt Relaţiile româno-israeliene 1948–1978.2 A romániai zsi-

dóság bemutatása kapcsán a könyv ‒ ahogy ezt más ilyen típusú művek is teszik

‒ erősen támaszkodik a Robert Levy által írt Ana Pauker életrajzra3 és Liviu

Rotman romániai zsidóságról írt művére.4 Itt meg kell jegyeznünk azt a forráskö-

tetet is, amelyet az izraeli- román diplomáciai kapcsolatokról adtak ki.5 Azonban

az említett munka nem igazán releváns e dolgozat szempontjából. A legújabb ku-

tatások eredményeként született meg a Radu Ioanid könyve6 a romániai zsidók

kiárusításáról.

Második szempontként a világháború utáni román sajtónyilvánosságot

vettem alapul és ennek mentén kívánom elemezni annak a Palesztina/Izrael képé-

nek megjelenítését. A legfontosabb munka ebben a témakörben a Tibori Szabó

Zoltán által írt könyv.7 Tibori az erdélyi sajtóban vizsgálta a zsidó identitástuda-

tot. Könyvében kitér a magyar nyelvű zsidó lap, az Egységnek a palesztinai ese-

ményekhez való viszonyulására. Azonban a mű nem tartalmaz széleskörű elem-

zést erről a kérdésről. Romániában a második világháború után kialakult államilag

irányított cenzúra és propagandaintézmények történetét Győrfi Gábor könyve

dolgozta fel.8 Papp Z. Attila könyve9 a romániai magyar sajtónyilvánosságba

2 Paiuşan Nuică Cristina: Relaţiile româno-israeliene 1948–1978 [Román izraeli kapcsolatok

1948–1978 között]. Editura Universitară, Bucureşti, 2008. 3 Robert Levy: Gloria şi decăderea Anei Pauker [Ana Pauker tündöklése és bukása]. Editura

Polirom. Iaşi, 2002. 4 Liviu Rotman: Evreii din Romania in perioada comunista 1944–1965 [A romániai zsidók törté-

nete a kommunizmus alatt 1944–1965]. Polirom, 2004. 5 Dumitru Preda: România - Israel. 50 de ani relații diplomatice 1948-1969. vol. I. [Románia-

Izrael 50 éves diplomáciai kapcsolat 1948–1969]. Editura Sylvi, București, 2000. 6 Ioanid Radu: The ransom of the jews: The story of the extraordinary secret bargain betwen

Romania and Israel. Editor: Ivan R. Dee. Chicago, 2005. 7 Tibori Szabó Zoltán: Árnyékos oldal. A zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után.

Koinónia, Kolozsvár, 2007. 8 Győrffy Gábor: Cenzúra és propaganda a kommunista Romániában. A romániai magyar nyil-

vánosság korlátozása a kommunista diktatúra időszakában. Komp-press. Kolozsvár, 2009. 9 Papp Z. Attila: Keretizmus. A romániai magyar sajtónyilvánosság a kilencvenes években. Soros

Oktatási Központ. Csíkszereda, 2005.


~ 253 ~

nyújt betekintést. Az általunk tárgyalt korszak magyar sajtónyilvánosságáról még

Vincze Gábor írt tanulmánykötetében.10

A szakirodalom világosan kimutatja, hogy Románia külpolitikája és így

hivatalos sajtóorgánumai Palesztina kérdésében maradéktalanul követték

Moszkva külpolitikáját, felhasználva a korszakban alkalmazott propagandaeszkö-

zöket. Így a sajtóban megjelenő cikkek az éppen aktuális moszkvai (és így buka-

resti) álláspontot mutatták be Románia lakosságának. Ezen az alapfeltevésen el-

indulva a kutatás kérdése az volt, hogy milyen minőségben és pontosan milyen

módon változott meg Palesztina/Izrael ábrázolása Romániában 1945 és 1953 kö-

zött? Az alapfeltételezésem az volt, hogy míg a támogatás időszakában a román

sajtó pozitívan állította be a palesztinai zsidó közösséget és később Izraelt, addig

a szembefordulás időszakában az ország negatív megvilágításba helyeződött. A

kutatás nem igazolta ezt a hipotézist. Emellett több részletkérdés is felmerül a

kérdésről, mint például: milyen mértékben törekedtek az újságírók a valóság áb-

rázolására, és milyen mértékben találunk torzításokat, elhallgatásokat vagy félre-

informálást a közölt cikkekben? Létezett különbség az ábrázolásban annak függ-

vényében, hogy milyen etnikumhoz (román, magyar, zsidó) tartoztak a különböző

lapok? Végül pedig a címben szereplő kérdés, miszerint hogyan változtatta meg

a romániai sajtó az ellenségképet, vagy beszélhetünk-e egyáltalán ellenségképről?

A feltett kérdések megválaszolását és hipotézisem bizonyítását a romániai

sajtó szisztematikus elemzésével végeztem el. Az elemzés során három Románi-

ában megjelenő heti, illetve napilapot vizsgáltam meg. A kiválasztott három újság

a következő: Világosság kolozsvári magyar napilap, a Magyar Népi Szövetség

hivatalos lapja; Egység, az erdélyi zsidóság antifasiszta hetilapja; valamint

Scânteia [Szikra] a Román Kommunista Párt napilapja. A hírlapok kiválasztásá-

nál elsősorban azt tartottam elsődlegesnek, hogy ezek 1944 és 1953 között meg-

szakítás nélkül jelentek meg. Ennek megfelelően került be a Scânteia, amely az

10 Vincze Gábor: „Gúzsba kötve…” Gondolatok az 1945 utáni évek magyar nyelvű sajtónyilvá-

nosságáról. In: Vincze Gábor: Illúziók és csalódások: Fejezetek a romániai magyarság második

világháború utáni történetéből. Státus könyvkiadó, Csíkszereda 2009.

Olosz Levente

~ 254 ~

egyik első sajtóforrás volt a háború után. Romániában a zsidó közösségeket érin-

tették legjobban a palesztinai események. Erdélyben a zsidóság erőteljes magyar

identitástudattal rendelkezett, kisebbségként éltek a kisebbségben, Gál Ernő sza-

vaival „kettős kisebbségi sorsot”11 vállaltak. Ennek függvényében fontosnak tar-

tottam elvégezni a magyar ajkú zsidóság sajtójának vizsgálatát is. A Világosságot

a romániai magyar sajtó reprezentációjaként a magyarság viszonyulását vizsgál-

tam a zsidósághoz és a palesztinai eseményekhez.

A sajtóelemzés során különböző módszertani szempontok alapján vizsgá-

lom meg a fent említett lapokban mindazokat a cikkeket és karikatúrákat, amelyek

valamilyen formában kapcsolódnak Palesztinához vagy a jisuvhoz.12 A sajtóelem-

zést módszertanilag mennyiségi, minőségi, dinamikai és ezek kombinációjából

származó szempontrendszer szerint végzem, így alkotva összetett képet az újsá-

gokban megjelenő Palesztina/Izrael képről. A különböző újságok közötti hason-

lóságokat és különbségeket szinkron (több lap összehasonlítása egy időpontban)

és diakróm (időbeli változást vizsgáló) komparatív módszerrel végeztem el.

A dolgozatban igyekeztem a témában felelhető cikkek többségének elem-

zésére. A vizsgálat a történelmi események és romániai médiakorlátozások vona-

lát követi. Ebben a kontextusban vizsgálom meg a témáról készült sajtólefedett-

séget. A sajtóelemzés módszertanának megfelelően különböző kritériumokat vet-

tem figyelembe. A cikkek alapján megvizsgáltam, hogy a sajtó kiket tartott áldo-

zatnak, illetve felelősnek a konfliktusos helyzetekben. Nyomon követem a cik-

kekben felelhető antiszemitizmus, avagy arabellenesség mértékét (ha léteztek

egyáltalán). A propaganda technikáinak elemzése kapcsán a meggyőzés eszközeit

(ügyes megszövegezés, címkézés, képek, faktoridok, a piramis-elv13 használatát,

11 Gáll Ernő: Kettős Kisebbségben. Korunk, 1991/8. szám. 258. 12 A Palesztinában élő zsidó közösség megnevezése. 13 A hírszerkesztésben hierarchikusan épülnek egymásra az információk, nem feltétlenül időrendi

sorrendben. Az első mondatok, bekezdések nagyobb hatást gyakorolnak az olvasóra.


~ 255 ~

vagy s lead/kopf14 felhasználását) vizsgáltam.15

Az átláthatóság kedvéért az elemzést három részre osztom, amelyeket a

Szovjetunió, illetve Románia a palesztin kérdésben gyakorolt külpolitikája hatá-

rozott meg. A vázolt szakaszok a következők: 1946-tól 1947 közepéig a Szovjet-

unió a semlegesség álláspontján, 1947 közepétől 1948 végéig, amikor a Szovjet-

unió támogatta a zsidó államot és 1949 elejétől egészen 1953-ig, amikor Izrael és

Szovjetunió eltávolodására és végleges szakítására került sor.

A Szovjetunió a semlegesség álláspontján – Az angliai imperializmus, mint min-

den baj forrása

Az 1945-ös évre nem találunk sem a romániai magyar, sem a bukaresti

sajtóban utalást Palesztinára. 1946 januárjától folyamatosan bukkannak elő a pa-

lesztinai eseményeket tárgyaló cikkek. Ezek kis összefoglalások és konkrét ese-

ményekre vonatkoznak. A Scânteia az év első felében több olyan támadásról szá-

molt be, amelyeket brit katonák, vagy katonai támaszpontok ellen követtek el. A

cikkek nem nyújtanak információt a támadók kilétéről, csak terroristáknak neve-

zik őket.16 Nagy valószínűséggel zsidó paramilitáris szervezetek hajtották végre

ezeket a támadásokat. 1946 tavaszán a Palesztinával foglalkozó tudósítások az ott

lezajlott sztrájk menetét ecsetelik. A Scânteiaból hétről hétre nyomon követhetjük

a zsidó és az arab munkások közös sztrájkját, amely a postai hivatalokat, a

kommunikációs intézményeket és a vasutat érintette.17 Az újságokban ezzel

párhuzamosan megjelenik Nagy-Britannia közel-keleti politikájának kritikája is.

Miután Abdullah, Transzjordánia emírje aláírta azt a szerződést, amely Transz-

jordánia függetlenségét volt hivatott biztosítani, a sajtóban megkérdőjelezték az

14 Más betűtípussal kiemelt rövid bevezetés, vagy a szövegben található kiemelések. 15 Csernyiné Tóth Éva: Sajtóelemzés. Nemzeti szakképzési és felnőtti képzési intézet. Online el-

érhető:http://109.74.55.19/tananyag/tananyagok/kommunikacio,%20media/4_1555_tartalom-

elem_006_munkaanyag_100531.pdf. (Letöltés időpontja: 2013. április 25.) 16 Grave turburări în Egipt, Palestina și India [Súlyos gondok Egyiptomban, Palesztinában és

Indiában]. Scânteia, III. évf. 458. sz., 1946. február 22. 4. 17 Mare grevă în Palestina [Óriási sztrájk Palesztinában]. Scânteia, 1946. április 12. 4.

http://109.74.55.19/tananyag/tananyagok/kommunikacio,%20media/4_1555_tartalomelem_006_munkaanyag_100531.pdf.%20(Letöltés%20időpontja:%202013

http://109.74.55.19/tananyag/tananyagok/kommunikacio,%20media/4_1555_tartalomelem_006_munkaanyag_100531.pdf.%20(Letöltés%20időpontja:%202013

Olosz Levente

~ 256 ~

aktus őszinteségét. A Világosság szerkesztője szerint az angoloknak az a célja,

hogy létrehozzanak egy nagy arab államszövetséget, amely angol fennhatóság

alatt marad majd fent.18

1946. májusában jelent meg Kolozsváron az Egység című hetilap, amely

teljesen új megközelítésbe helyezte a palesztinai eseményeket. Az újság megala-

kulásától kezdődően részletesen és nagy terjedelemben foglalkozott a palesztinai

események elemzésével. Részletesen beszámolt Palesztina nemzetközi megítélé-

séről, a felek közötti összecsapásokról, a bevándorlás kérdéséről, valamint a pa-

lesztinai angol közigazgatás ténykedéseiről. 1949-ig jellemző az újságra, hogy

szinte valamennyi számában található hosszabb vagy közepes terjedelmű cikk Pa-

lesztina/Izrael sorsának alakulásáról. Ebben a szakaszban a cikkek témái a beván-

dorlásról, az angol csapatok palesztinai tevékenységéről, a zsidó katonai szerve-

zetekről, a Szovjetunió hozzáállásáról és legfőképpen Palesztináról szóló nemzet-

közi döntésekről szólnak.

Az Egység Nagy-Britannia külpolitikáját teszi felelőssé Palesztina függet-

lenségének megtagadásáért. Az újság szerkesztője szerint „Angliának fontosabb

a palesztinai támaszpont zavartalan kiépítése, mint a zsidók háborús szolgálatai-

nak honorálása. Anglia tehát a zsidó érdekekért nem hajlandó vitába bocsátkozni

az arabokkal.”19 Az angol-amerikai bizottság által hozott jelentésre több hónap

késéssel reagált a romániai sajtó. Míg a Scânteia kettő, addig az Egység három

hónapot késett álláspontja kifejtésével, miközben a szovjet sajtó már a határozat

nyilvánosságra hozatala után rögtön kinyilvánította véleményét.20 A szovjet saj-

tóhoz hasonlóan az Egység cikke is bírálta a bizottság jelentését és újbóli viszály-

keltést véltek felfedezni a háttérben. A cikk szerint „az angol imperialisták felis-

18 A nagy arab államszövetség igazi céljaival foglalkozott a moszkvai rádió. Világosság, 1946.

április 5. 1. 19 Ha fellebben a fátyol a palesztinai kérdésről… Egység, 1946. június 27. 7. 20 Yaacov Ro'i: Soviet decision making in practice, 24.


~ 257 ~

merték azt a veszélyt, amelyet az arabok és a zsidók megegyezése jelentene szá-

mukra, ezért a felosztási tervet eszelték ki. Ennek célja feltüzelni a két nép nemzeti

érzését és így megosztani őket.”21

Amikor Nagy-Britannia kormánya 1947. márciusában bejelentette, hogy

az ENSZ elé viszi Palesztina ügyét, a sajtó nem konstatálta pozitív fordulatként a

lépést, ellenkezőleg, London hátsó szándékait vélte felfedezni a bejelentésben. A

cikkek meggyőződéssel állították, hogy London először is időt akart nyerni a lé-

péssel, mivel a Közgyűlés csak szeptemberben ült össze. A további fejtegetés sze-

rint Nagy-Britannia csak azért fordult az ENSZ-hez, mivel máshol már nem ka-

pott segítséget, és ott a barátsági kapcsolataira támaszkodva számára előnyös dön-

tést tud kieszközölni.22 A palesztinai kérdés ENSZ Közgyűlés előtti tárgyalásáról

a sajtó a szovjet delegáció következetes fellépését emelte ki. Gromiko szovjet de-

legátus beszédét részletesen ismertették az Egység hasábjain, főleg annak köszön-

hetően, hogy a delegátus egy független zsidó-arab állam létesítése mellett foglalt

állást.23 A Közgyűlésről megjelent cikkek teljes mértékben a Szovjetunió állás-

pontját tükrözik Palesztina kérdésében, a cikkek szerzői pedig nem mulasztották

el megemlíteni, hogy a szovjet javaslat az egyetlen helyes és lehetséges döntés,

amivel Palesztina függetlenné válhat.

A román lapok több nagy terjedelmű cikkben részletesen ábrázolták az

angol katonaság palesztin lakosság ellen végrehajtott atrocitásait. 1946 nyarán az

angol hadsereg szigorú intézkedéseket foganatosított főleg zsidók lakta városok-

ban. Ennek köszönhetően összetűzésekre került sor „angol csapatok és a zsidó

ellenállási mozgalmak tagjai között.”24 Egy másik cikk arról írt, hogy a Paleszti-

nában elkezdődött letartóztatási hullámban több ezer embert vettek őrizetbe a ha-

21 Palesztinát több részre akarják osztani az újabb angol javaslatok. Egység, 1946. augusztus 1. 7. 22 Palesztina problémáját az Egyesült Nemzetek Szövetsége elé vinni? Egység, 1947. március 14.

7. 23 Az ONU rendkívüli közgyűlésén független zsidó-arab állam létesítése mellett foglalt állást

Gromiko szovjet delegátus. Egység 1947. május 23. 1. 24 Súlyos a helyzet Palesztinában. Egység, 1946. július 4. 7.

Olosz Levente

~ 258 ~

tóságok, köztük a Zsidó Ügynökség vezetőségét is. A világ zsidó közössége fel-

háborodva vette tudomásul az angol hatóságok tettét.25 Ezek a tudósítások hite-

lesnek tekinthetők, mivel a palesztinai angol közigazgatás mindent megtett a

zsidó paramilitáris csapatok likvidálása érdekében. Azonban a cikkek több eset-

ben csak az angol csapatok erőszakos és drasztikus módszereit mutatták be. Ilyen

túlzásokat érzékelhetünk, mikor arról szerezhetünk tudomást, hogy a letartózta-

tottakat ‒ köztük sok fiatalt ‒ internálótáborokba gyűjtötték össze, ahol az életkö-

rülmények embertelenek voltak. A katonák a gyerekekkel, idősekkel és más hát-

rányos helyzetűekkel brutálisan bántak.26

A román média a brit mandátumkormány népszerűtlenségét több helyen

bemutatta. 1946-tól kezdődően a Scânteia beszámolt azokról a támadásokról,

amelyeket a zsidó paramilitáris alakulatok – Hagana,27 Stern és az Irgun28 – kö-

vettek el brit katonák ellen. Az újság minden támadásról részletesen beszámolt,

amelyek között megtalálhatóak az emberrablások,29 a fegyveres támadások,30 és

robbantások31 is.

Az Egységben megjelent tudósítások a román nyelvű lapnál árnyaltabban

és sokkal részletesebben mutatják be a három szervezetet. Míg az Irgunt és a

Stern-csoportot „szélsőséges csoportoknak” titulálja, addig a Haganat egy olyan

szervezetként mutatja be, amely legfontosabb bástyáját képezi az „angol imperi-

alizmus” elleni harcnak. A szerkesztő szavaival élve: „A Hagana nem az angol

nép, hanem az angol reakció imperialisták ellen küzd… A Hagana nem is annyira,

25 Palesztinában letartoztatott zsidók azonnali szabadlábra helyezését követeli az angol Kommu-

nista Párt. Egység, 1946. július 11. 7. 26 Hogyan csinál rendet az angol katonaság Palesztinában. Egység, 1946. július 18. 3. 27 A Zsidó Ügynökség keretébe tartozó önvédelmi alakulat. 28 Stern és az Irgun csoportok a revizionista párthoz köthető paramilitáris szervezetek, amelyek

elvetve az egyezkedés politikáját katonai eszközökkel kívánták kivívni a zsidó állam függetlensé-

gét. 29 Al ofițer superior britanic răpit la Tel-Aviv. [Egy brit tisztet elraboltak Tel-Avivban] Scânteia,

1946. június 21. 4. 30 Tabără militară britanică atacată în Palestinia [Brit katonai tábort ért támadás Palesztinában]

Scânteia, 1946. március 9. 4. 31 Agravarea situației din Palestina [Súlyosbodik a helyzet Palesztinában]. Scânteia, 1946. nov-

ember 7. 4.


~ 259 ~

az angol katonákra inkább az angol katonai célpontokat támad.”32 A cikkekből

kitűnik a szervezetről alkotott elismerő vélemény. Tetteit jogosnak próbálja be-

mutatni. A Hagana megítélése nem változott meg az Egységben. A szervezet meg-

alakulását külön cikkben mutatja be az újság. Itt a Hagana, mint teljesen legitim

szervezet jelenik meg az olvasó előtt. Legfőképpen azért, mert az angol csapatok-

kal együtt harcolt a második világháború után és a háború után csak önvédelmi

szervezetként funkcionált.33

A cikkek összességében úgy állítják be az angol csapatok és a zsidó szer-

vezetek közötti harcot, mint Dávid és Góliát harcát. Elismerik, hogy a zsidó

paramilitáris alakulatok néha erkölcstelen cselekedeteket hajtanak végre és a ter-

ror módszereit is felhasználják, de összességében jogosnak vélik cselekedeteiket.

Míg az angol katonák véres és kegyetlen hadjáratot folytatnak minden zsidó ellen

‒ mivel minden zsidót terroristának néznek‒, addig a zsidó szervezetek csak füg-

getlenségükért küzdenek. Az angol csapatok és zsidó ellenállók közti különbsé-

gek kiemelését ábrázolja a következő idézet: „A terroristák által elkövetett sza-

botázs-cselekmények és gyilkosságok, jóval enyhébbek azoknál a megtorlásoknál,

melyeket ezernyi személlyel szemben alkalmaznak, azokkal szemben, akiket terro-

rizmussal gyanúsítanak.”34

A Szovjetunió a zsidó állam megalakítását támogatja

A Szovjetunió a felosztás támogatásáról szóló döntését október első nap-

jaiban hozta meg, de ezt nem sietett nyilvánosságra hozni. Október 13-án az egyik

szovjet diplomata egy bizottsági ülésen elmondott beszédében kritizálta az ENSZ

kisebbségi javaslatát. Beszédében kifejtette, hogy a felosztást tartja a legjobb

megoldásnak, mivel a két nép között olyan kibékíthetetlen ellentét jött létre, ami

32 Palesztina harca az angol elnyomás ellen. Egység, 1946. július 11. 2. 33 Széljegyzetek a palesztinai eseményekhez. Hogyan született meg a Hagana. Egység, 1946. jú-

lius 18. 7. 34 30 éves brit uralom Palesztinában. Egység, 1947. április 11. 7.

Olosz Levente

~ 260 ~

meghiúsítja az egy‒állami tervezetet. A delegátus kifejtette, hogy a zsidóknak jo-

guk van egy saját állam létrehozásához. Az Amerikai Egyesült Államok ekkor

már szintén a felosztási terv mellett foglalt állást és kisebb technikai kérdésektől

eltekintve ugyanazon álláspontra helyezkedett, mint a Szovjetunió.

A szovjet közel-keleti politika új szakaszában a sajtóbeszámolók Palesz-

tina ENSZ előtti kérdésével foglalkoztak leginkább, valamint a háború eseménye-

ivel. Az ENSZ-ben lejátszódó történéseket az angol-amerikai érdekek és a Szov-

jetunió állásfoglalása mentén mutatta be. Emellett a média a palesztinai arabok

ténykedésére is nagy figyelmet fordított, valamint többször kiemelte Nagy-Bri-

tannia és az Amerikai Egyesült Államok között Palesztina kapcsán kialakult el-

lentéteket.

1946-tól 1948-ig a román sajtóban az USA megítélését a kettősség jelle-

mezte. Fokozatosan egyre negatívabb fényben állították be, mint Anglia mellett a

másik „leggonoszabb imperialista hatalmat.” Másfelől pedig a sajtó az USA és

Nagy-Britannia közötti Palesztina kapcsán létrejött ellentétet jelenítette meg. Va-

lóban létezett ellentét a két ország között a bevándorlás és a zsidó állam felállítá-

sának kérdésében. A két ország közötti ellentét 1947 februárjában érte el csúcs-

pontját, mikor diplomáciai bonyodalmak keletkeztek Palesztina kapcsán.35 A ro-

mániai sajtó ‒ szovjet mintára ‒ nem mulasztotta el ezeket az ellentéteket bemu-

tatni, sőt felnagyításukra törekedett. Már 1946 júliusában felvetette a két ország

közötti ellentétet és a cikkekbe beleszőtte a nagyhatalmi érdekeket is. E szerint az

USA és Nagy-Britannia között Palesztina geostratégiai és szénhidrogén-tartalé-

kainak jelentősége miatt áll fent ellentét.36

A román média váltakozva beszélt az angol-amerikai együttműködésről

és versengésről. Az Egység márciusban arról számolt be, hogy feszültség alakult

35 1947. február 25-én Bevin brit külügyminiszter a House of Commons-ban tartott vitán támadást

intézett az USA palesztinai politikája ellen. 26-án a Fehér ház közleményben kritizálta Bevint.

Lásd: Ro'i: i.m. 51. 36 Nemzetközi helyzetkép. Egység, 1946. Október 25. 10.


~ 261 ~

ki Anglia és Amerika között Palesztina kérdésben,37 később azonban már állítja,

hogy Anglia megpróbálja Amerikát is bevonni a palesztinai kérdés rendezésébe,

hogy közösen megakadályozzák egy „demokratikus megoldás” megszületését.38

1947-től a román sajtóban az amerikai és a brit imperializmus kéz a kéz-

ben jár, és együtt tesznek meg mindent a Palesztinában élő népek elnyomása ér-

dekében, együtt szabotálják a zsidó, valamint az arab állam létrejöttét. Annak el-

lenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok a felosztási határozatot támogatta,

sőt diplomáciai eszközöket használt fel más államok meggyőzésére, a román sajtó

ezen aktusát teljesen negatívan értékelte. Több helyen megemlítik, hogy az or-

szágban választások várhatók, és az amerikai politikusok mindent megtesznek a

nem elhanyagolható zsidó szavazatok megszerzéséért.39 A cikkek szerint csak en-

nek volt betudható az amerikai megnyilvánulás. 1948 márciusában az Egység fö-

lényesen konstatálta gyanúja beigazolódását, miután Amerika a felosztás ellen

foglalt állást és más lehetőségek megvizsgálását javasolta. „Akik tágabb össze-

függésben figyelték az eseményeket azoknak nem okozott meglepetést, hogy vala-

mikor az AEÁ meg fogja torpedózni a felosztási tervet.”40 Izrael állam elismerése

és az arab-izraeli háború kapcsán is hasonló kijelentéseket tesz az újság. Izrael

állam USA általi elismeréséről elmondja, hogy „eme állásfoglalás mögött nem

meggondolt irányelvek, hanem a kalandorpolitikának kulisszái között fellelhető

imperialista érdekek, olcsó trükk kísérletek s a zsidó választók szimpátiájának el-

nyerését célzó demagóg szempontok húzódtak meg.”41 Az arab államok és Izrael

között kitört harcok során a romániai sajtó újbóli kritikákkal illette az Amerikai

Egyesült Államokat. Ahogy az Egységben megjelent egyik cikk címe is mutatja:

37 Feszültség Anglia és Amerika között a Palesztinai kérdésben. Egység, 1947. március 7. 1. 38 30 éves brit uralom Palesztinában. Egység, 1947. április 11. 7. 39 Az albizottsági megegyezés után: Az UNO közgyűlés határozatát várják Palesztina kérdésében.

Egység, 1947. november 21. 9. 40 Az egész haladó világ felháborodására Amerika nyílt szószegéssel Palesztina felosztása ellen

foglalt állást. Egység, 1948. március 26. 9. 41 Éber lesz-e Izrael. Egység, 1948. május 21. 1.

Olosz Levente

~ 262 ~

„Az arab támadók elítélése helyett az angol-amerikai imperializmus hátrányos

fegyverszüneti feltételeket kényszerít Izraelre.”42

1945 és 1953 között a román sajtóban az arabok megítélése ment át a leg-

nagyobb változáson. Az arabok és zsidók közötti ellentét nem önmagában

tematizálódik, hanem London ellentéteket szító politikáján át mutatták be ezeket.

Az arab-izraeli háború kitöréséig a román sajtó erőteljesen kihangsúlyozta az

arab-zsidó barátságot, minden olyan eseménynek hangot adott, amely a két nép

közötti kapcsolattartást szolgálta. Megjegyzendő, hogy a legtöbb ilyen eseményt

az arab és zsidó „progresszív erők”, vagyis a kommunista mozgalmak produkál-

ták. Palesztina berendezkedéséről a Scânteia fogalmazta meg legpontosabban a

román média álláspontját. Ezek szerint „A palesztinai problémára csak a Palesz-

tinában élő két nép az arab és a zsidó képes megoldást találni.”43

A két nép közötti ellentétet és az arabok zsidók ellen elkövetett merényle-

teit az év végére már nehezen tudta eltitkolni az újság. Azonban elzárkózott attól

a lehetőségtől, hogy a két nép közötti ellentétet nyíltan bemutassa. Először ,,arab

bandák” (sic) támadásainak44 vagy „arab reakciós körök”45 ténykedéseinek titu-

lálta a zsidók elleni uszításokat és támadásokat. Később kiderült, hogy ezek a bi-

zonyos bandák és arab körök külső arab országokhoz és az Arab Ligához tartoz-

nak, vagyis az „amerikai és brit imperializmus” zsoldjában állnak.46 Továbbiak-

ban az újság azt ecsetelte, hogy milyen érdeke származik az angolszász hatalmak-

nak az arab-zsidó ellentét felszításából: „Az arab reakciós körök határozataiból

és ténykedéseiből - ismervén ezek szoros kapcsolatait az imperialista politika in-

tézőivel - kétségtelenül arra kell következtetni, hogy az angol gyarmatpolitika ez-

úttal is híven követi a ’divide et impera’ elvét és az összes reakciós arab körök

42 Amerika ismét hátba támadta a Palesztinai zsidóságot a Biztonsági Tanács ülésén. Egység, 1948.

június 4. 7. 43 Popoarele din Palestina trebuie să-și hotărască singura soartă [Palesztina népei maguk kell dönt-

senek sorsukról]. Scânteia, 1946. Július 20. 4. 44 Palesztinai levél Európából. Egység, 1946. november 22. 7. 45 Hírek a zsidó világból. Egység, 1947. június 27. 5. 46 Heti összefoglaló. Jelentés Palesztináról. Egység, 1946. december 13. 9.


~ 263 ~

mozgósításával igyekszik elgáncsolni a békés kiegyezés útját.”47 Eközben arról is

tudomást szerezhetünk, hogy a brit hatóságok mindent megtettek, hogy elrejtsék

a palesztinai zsidók és arabok közti együttműködés nyomait.48 Ezen feltevéseket

a cikkek látványos példákkal is alátámasztják.49

Izrael állam megalakulásának küszöbén Palesztinában a zsidó-arab ellen-

tét tetőfokára hágott és a környező arab államok a megszületőben levő állam ellen

hangolták össze hadseregüket. E válságos pillanatokban a román sajtó nem vál-

toztatott az események bemutatásának módján, az egyre fokozódó háborús han-

gulatot az „imperialisták ügyködéseként” mutatták be. Az Egység így ír a törté-

nésekről: „A vérontások mögött az Arab Liga ügynökei állnak, amelyek a brit

gyarmati hatóságok legmesszemenőbb támogatását élvezik.”50 A Hagana és az

arab csapatok összetűzéséből még mindig az angol helyőrség ténykedéseit emelte

ki az újság. „A Hagana gyakran találja szembe magát az arabok mellett kiálló

angol katonákkal. A zsidó áldozatok jelentős része „eltévedt angol golyóknak tu-

lajdonítandóak.”51 állítja az egyik írás.

Az arab csapatok fegyverkezése kapcsán az Egység egy új holokauszt

rémképét vetíti az olvasó elé. Meggyőződéssel terjeszti azt a hírt, miszerint Nagy-

Britannia a volt fasiszta rendszer katonáival bővíti ki az arab csapatokat. A való-

ságtól elrugaszkodott vádak szerint, „a Palesztinában garázdálkodó arab terro-

rista csapatokat hitlerista tisztek vezetik”52 vagy „nyilasokat toboroznak az arab

légióba az angol amerikai menekült-táborokból.”53 A Scânteia az ehhez hasonló

47 Hírek a zsidó világból. Egység, 1947. június 27. 5. 48 Az UNO bizottság Palesztinában mindent láthatnak, csak a zsidó-arab együttműködés jeleit

nem. Egység, 1947. július 25. 7. 49 Így tudhatjuk meg, hogy az egyik faluban a britek egy vízforrást zártak el az araboktól. Ezáltal

keltettek feszültséget az addig harmonikusan együtt élő zsidó és arab nép körében. 50 A nyugati összeesküvés. Egység, 1947. december 19. 11. 51 A politikai orientáció kérdésében. Mose Sne szembefordult a Jewish Agency többségével. Egy-

ség, 1948. január 2. 7. 52 Anglia a fasiszta légiót tartja készenlétben Palesztina körül. És egyre nyíltabban támogatja az

arab terroristákat. Egység, 1948. február 20. 7. 53 Miért nem akarják megszüntetni a nyugati „lágereket”? Egység, 1948. március 5. 7.

Olosz Levente

~ 264 ~

állításokat bizonyítékokkal is alátámasztja. Egyik cikke szerint a Hagana négy

volt SS-tisztet ejtett foglyul.54

Az Egység jellemzően két csoportba sorolja az arabságot, mivel e nélkül

nem képes megmagyarázni az arab támadások által fellépő dichotómiát. Egyfelől

létezett a kegyetlen, angolszász hatalmak és az Arab Liga által uszított arab cso-

port, másfelől pedig a helyi palesztin zsidókkal együttműködő arab lakosság. A

támadó arabok először, mint „arab bandák”, majd mint arab „terroristák” jelennek

meg. A háború kitörése után a kettőség megbomlik, mivel már csak az „arab”

terminust alkalmazzák minden olyan ember vagy embercsoport megjelölésére,

amely nem zsidó. A háborúról szóló tudósításokban és elemzésekben feltűnő mo-

tívum, hogy a rosszul felszerelt, kis létszámú Hagana hősies harcot vív az angol-

szász hatalmak teljes támogatását élvező, jól felszerelt és kiképzett arab hadsereg

ellen. Annak ellenére, hogy minden összehasonlítás szerint az arabok vannak

előnyben, mégis folyamatosan csak a Hagana győzelmeiről olvashatunk.

A háború folyamán a román sajtó Nagy-Britanniát és az USA-t tette fele-

lőssé a vérontásért. A tudósítások ekkor azonban már erősen az izraeli félnek ked-

veztek. Az arabokat teljesen összemosta az „angol és amerikai imperialistákkal.”

Nagy-Britannia és az Egyesült Államok minden tettét a sajtó – még akkor is, ha

azok nem voltak ellenségesek –, negatív fényben tüntette fel. Ezek szerint e két

nyugati ország mindenáron Izrael megsemmisítésére törekedett. A háború végé-

nek közeledtével a román sajtó több cikkben azt adta a lakosság tudtára, hogy

Nagy-Britannia közvetlenül be akar avatkozni a háborúba és meg fogja támadni

Izraelt.55

A háború azonban nemcsak az izraeli hadsereg és a támadó arab országok

közötti harcokról szólt. Palesztina területén ‒ amelynek nagy részét még mindig

arabok lakták ‒, erőteljes pusztítás ment végbe. A háború által okozott károk, az

54 Foști ofițeri hitleriști instruiesc pe teroriștii arabi din Palestina [Hitler tisztjei képzik ki az arab

terroristákat Palesztinában]. Scânteia, 1948. április 29. 2. 55 Anglia Izrael megtámadására készül. Világosság, 1949. január 6. 3.


~ 265 ~

izraeli hadsereg által elkövetett atrocitások, a palesztinai arab lakosság vesztesé-

gei és a több mint félmillió arab menekült teljesen hiányzik a román sajtó tudósí-

tásaiból.

Izrael és Szovjetunió az eltávolodás útján

1948 végére a háború gyakorlatilag véget ért. Izrael ténylegesen is el-

kezdte az államépítés folyamatát. A Szovjetunió és Izrael kapcsolatában azonban

drámai változás következett be. A Szovjetunióban történt anticionista fellépés

egyértelművé tette, hogy a moszkvai vezetés teljesen más módon kezeli a szovjet

zsidóság problémáját, mint ahogyan azt Izraellel szembeni politikája megköve-

telné. A szovjet anticionista kampány az év végére Romániában is megjelent. A

szovjet modellt adaptálva 1948. novemberében a Román Munkáspárt egy olyan

határozatot tett közé, amely elítélte a cionizmust, a nyugati országok javára tör-

ténő kémkedésnek állítva be tevékenységüket.56 A cionizmus elleni kampány las-

san Izrael-ellenes kampánnyá alakult, illetve a kettőt ötvözve bocsátották a pro-

paganda szolgálatába.

A palesztinai zsidó közösség, majd később Izrael állam vezetőinek maga-

tartását, kezdetektől az Amerika Egyesült Államok felé mutatott szimpátia jelle-

mezte. A második világháború után a szovjet diplomáciai tudatában volt a jisuv-

vezetők nyugati orientációjával és a Szovjetunió felé mutatott közömbösséggel.57

A román sajtó is többször kifejezte nemtetszését vagy aggályait a jisuv vezetők-

nek a nyugatbarát kijelentései miatt. 1946 decemberében a bázeli cionista világ-

kongresszusról írt tudósításban az Egység cikke elítélően beszél Háim Weizmann-

ról58 és csoportjáról, akik a cikk szerint „Anglia Palesztina politikáját részesítik

56 A Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának határozata a nemzeti kérdés-

ben. Egység, 1948. december 17. 1-2. 57 Yaacov Ro'i: Soviet decision making in practice, 44–45. 58 Cionista vezető, később izraeli politikus.

Olosz Levente

~ 266 ~

előnybe.”59 1947-ben már nyíltan támadta a cionista vezetők palesztinai politiká-

ját. Az Egység a nyugat európai táborok kapcsán megjegyezte, hogy „főleg a ci-

onista vezetők ellenzik [a más országokba történő emigrálást] és megtorlást he-

lyeznek kilátásba az ellen, aki máshova akar emigrálni. A lágerek fenntartásával

akarnak nyomást gyakorolni a nagyhatalmakra.”60 Weizmann mellett Ben-Guri-

ont, a Zsidó Ügynökség másik prominens vezetőjét is bírálat alá helyezte a lap. A

kritika szerint, „Ben Gurion Cionista Közgyűlésen megtartott beszéde azt jelen-

tette, hogy a cionista vezetőség hivatalos politikáját az imperialisták érdekeinek

szolgálatába állítja. Ben-Gurion beszédében nem a felszabadulás jelentőségét

emelte ki, hanem azt hangsúlyozta, hogy a zsidóságnak minden figyelmét az arab

offenzíva felé kell fordítani és e támadás ellen kell küzdeni.”61

Izrael megalakulása után Rózsa György, az Egység főszerkesztője világí-

tott rá Izrael és a nyugat viszonyára. Cikkében, melynek címe „Éber lesz-e Iz-

rael?” Rózsa arra figyelmeztetett, hogy az angol-amerikai olajérdekeltségek miatt

a két ország meg szeretné kaparintani az új államot. Felhívást intézet Palesztina

népeihez és az egész romániai zsidósághoz: „Palesztina népeinek, s így a zsidó

államnak, Izraelnek nem lehet fontosabb feladata, mint a külső és belső haladó

erők által kivívott függetlenségének tényleges biztosítása, hogy ezáltal megaka-

dályozható legyen Izraelnek az angolszász imperialista hálóban való megreke-

dése…”62

Az Egység 1949 januárjában közölt első két számában kirohanásokat in-

tézet az izraeli kormány és Ben-Gurion ellen. A Rózsa György által feltett kér-

désre egyértelmű feleletet találunk, mivel a cikk az izraeli kormányt úgy jellemzi,

mint amely az „izraeli nagyburzsoázia befolyása alatt áll… [Az izraeli kormány]

Amerika felé kacsingató politikájával hagyja, hogy az ország az imperialista játék

59 Előtérben Palesztina felosztása. Egység, 1946. december 25. 7. 60 A nyugati szögesdrótok mögött Két év óta százezrek várják, hogy ,,rövidesen” Palesztinába

jutnak. Egység, 1947. augusztus 1. 7. 61 Haladó Palesztina. Egység, 1948. január 2. 4. 62 Éber lesz-e Izrael? Egység, 1948. május 21. 1.


~ 267 ~

egyik eszközévé váljon. Sőt nem kétséges, hogy vannak olyan reakciós körök is,

amelyek segédkezett nyújtanak ehhez a játékhoz.”63 Ben Guriont, mint az „impe-

rialisták kiszolgálóját”64 jeleníti meg.

1949 után az Izraelről közölt cikkek nagy része az Amerikai Egyesült Ál-

lamok Izraellel szembeni imperialista törekevéseiről szólnak. Izraelt az USA tá-

maszpontjának nevezi.65 A román sajtó az izraeli parlamenti választások után a

hatalomra jutott Mapaj pártot teszi felelősé Izrael minden problémájáért. Az új

kormányt, mint az angolszász hatalmak kiszolgálóját jeleníti meg. Drámai „rész-

leteket közöl” azokból az intézkedésekből, amelyeket az új kormány hozott Izra-

elben. E szerint „a Mapaj vezetősége a burzsoázia politikáját valósítja meg.”66

Ugyanebben a cikkben találkozunk azzal az állítással, miszerint Izraelben osz-

tályharc dúl. A kijelentésnek megfelelően a cikkek tucatjai mutatják be a mun-

kásosztály „harcát” az izraeli „burzsoázia” ellen. A munkások és a bevándorlók

sztrájkokkal tiltakoznak az intézkedések ellen. Az újság megállapítja, hogy ennek

köszönhetően „fokozódott a dolgozó tömegek ébersége és ellenállása”.67

Ebben a periódusban látványosan kevesebb cikk született Izraelről, még a

zsidó sajtóban is. Az Izraelben élő arabok szinte teljesen eltűntek az újságok ha-

sábjairól. A kevés cikk, amely megjelent, az Izraeli Kommunista Párt vezetőinek

írásaiból idéznek, vagy ezek nyilatkozatait teszik közzé. Az államszocialista pro-

pagandának megfelelően teljesen egyoldalú képet alkot Izraelről.

Következtetések

A román sajtóban Palesztináról, illetve Izraelről közölt cikkek szorosan

kötődtek a világpolitikai folyamatokhoz és a romániai propagandához. A cikkek

63 Az egyiptomi haderők súlyos veresége után ismét fegyverszünetet rendeltek el a negavi arcvo-

nalon. Egység, 1948. január 7. 8. 64 Ben Gurion bizonyos elveiről. Egység, 1948. január 21. 9. 65 Imperialista támaszpont lesze-e Izrael? Egység, 1948. május 6. 9. 66 Az izraeli kormány jobbra orientálódik Új Út, 1948. május 6. 9. 67 A zsidó állam megalakulásának első évfordulója. Új Út, 1949. május 20. 1.

Olosz Levente

~ 268 ~

a Szovjetunió és Románia Palesztina irányába alkalmazott politikáját tükrözték.

Ha késéssel is, de e két ország álláspontján át mutatták be a Palesztinában folyó

eseményeket. Azon szakasz folyamán, mikor a Szovjetunió a semlegesség politi-

káját követte, a romániai sajtó arra koncentrált, hogy bemutassa a zsidó és arab

nép szenvedéseit, amelyet a brit mandátumrendszer okozott. Miután 1947. októ-

berében a szovjet vezetők a zsidó állam megalakítása mellett kötelezték el magu-

kat, a sajtó is követte a változást és hosszas cikkekben ecsetelte a zsidók jogát egy

önálló állam megalakításához.

Az arab lakosság folyamatosan kiszorult a sajtóhírekből. Az arab országok

és Izrael között lezajlott háborúban a román sajtó teljes mértékben Izraelt támo-

gatta, kiemelve katonái hősies harcát és győzelmei sorozatát. A hősies kis ország

ádáz küzdelmének képét prezentálta a romániai olvasók előtt, elkendőzve a há-

ború borzalmait és Izrael megítélését negatívan befolyásoló történteket. A sajtó

végül Izrael ellen fordult, nem is inkább maga az ország, hanem vezetői nyugati

orientálódását ítélte el. Végső soron elmondható, hogy a román sajtó a marxi alap-

tézis, az osztályharc elmélete szerint jelenítette meg a palesztinai helyzetet. Pa-

lesztina, mint az imperializmus-gyarmat, Izrael mint a burzsoázia-munkásság ket-

tőségében jelent meg. Az arab országok által indított támadás szintén ebbe a sé-

mába helyezkedik el, mint a nyugati imperializmus eszközét mutatták be. Tarto-

zódnak az arab lakosság vagy az arab nép elítélésétől. Így tesznek Izrael állam

esetében is, ahol az ország vezetőit ítélik el. Az ország vezetőit szembeállítják a

„dolgozó tömegekkel”, vagyis lakossággal, előbbiek a kapitalista gazdaságpoliti-

kával zsákmányolják ki az utóbbiakat. Nem mondható el, hogy a zsidók, Izrael

állam, vagy az arabok irányába a román sajtó drasztikusan megváltoztatta volna

az ábrázolás módját ‒ barátból nem vált ellenség ‒, minden esetben a nyugati

államok által képviselt imperializmus volt a fő ellenség.

Az újságok közötti különbségről, mint a pártlapok és zsidó lapok közti

különbségről beszélhetünk. Míg előbbi röviden, tömören mutatta be az esemé-


~ 269 ~

nyeket, addig utóbbi nagy terjedelemben, magyarázatokkal tűzdelve fejtette ki ál-

láspontját. 1949. februárja után a Scânteia-ból részlegesen, a Világosságból telje-

sen eltűnnek a Palesztinával kapcsolatos hírek. Az Egység az erdélyi zsidóság

lapjaként, túlnyomóan a régió, az ország és a világ zsidóságának kérdéskörével

foglalkozott. Ennek köszönhetően a Palesztinával és Izraellel kapcsolatos cikkek

is sokkal nagyobb számban jelentek meg az újság hasábjain. Így elemzésem során

is leginkább ezt az újságot használtam.

A román sajtó Palesztina kérdésében sok hamis ténnyel látta el a közvéle-

ményt. Főleg az arab-zsidó konfrontációt próbálta eltitkolni. Azon kevés cikkben,

amelyben konkrét eseteket mutattak be, a történteket igyekeztek az imperialisták

mesterkedéseként ábrázolni. A zsidók arabok ellen elkövetett merényletei szinte

teljesen hiányoznak a tudósításokból. A Palesztináról szóló tudósításokat a romá-

niai sajtó csak a román propaganda és cenzúragépezet gyámja alatt volt képes

megvalósítani. Ennek következtében a Palesztináról, illetve Izraelről közölt képet

a Román Munkáspárt által megszabott kereteken belül ábrázolták.

Olosz Levente

~ 270 ~

Summary

After the Second World War question of Palestine become essential for

both USA and the Soviet Union. The Soviet Union tried to gain more and more

influence over the territory; therefore it mobilized its satellite states for this pur-

pose. Romania played an active role in Soviet's foreign relations toward Palestine,

later in Israel. Romania had a large number of Jewish populations in this period,

so it showed them Palestine/Israel image according the Soviet interests. In my

paper I have examined the way the Romanian mass media presented Palestine/Is-

rael between 1945 and 1953. According to my hypothesis the Romanian foreign

relations and its media strictly followed the Soviet model on the Palestine issue.

The image of the people (Jews and Arabs) of Palestine changed according the

interest and the actual foreign policy. Because of this I wanted to find an answer

on my question: Who was the enemy according the Romanian media in Palestine.

Mentesítés és igazolás „két tragikus kor árnyékában” Mester Miklós és Heltai Jenő levelei,

1944–1948

~ 271 ~

zokolay Domokos

Mentesítés és igazolás „két tragikus kor árnyékában”

Mester Miklós és Heltai Jenő levelei, 1944–1948

ester Miklós 1944. március 19. után kifejtett tevékenysége ugyan már is-

mert a magyar történetírás számára1, mégis érdemes személyét és ember-

mentő munkásságának egy részletét felidézni. Utóbbiról maga is részletesen meg-

emlékezett 1971-ben írt visszaemlékezésében, mely csak a rendszerváltozás után

került kiadásra.2

Mester 1906-ban látta meg a napvilágot Rugonfalván, szülei székely föld-

művesek voltak. Gimnáziumi tanulmányait a székelykeresztúri Unitárius Gimná-

ziumban végezte, majd Budapesten járt egyetemre. A bölcsészeti kart választotta

és a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben kelet-európai történelemből

szerzett doktorátust.3 Történészi munkássága az autonóm Erdély 1860-as évekbeli

időszakát dolgozta fel.4

Közéleti tevékenysége a ’30-as évek második felében bontakozott ki, ami-

kor 1939-ben a kormánypárt jelöltjeként a ráckevei választókerület képviselőjévé

választották. Ugyanakkor számos egyesületi és társadalmi szerepvállalásban is

1 Itt meg kell említenünk Bokor Péter: Egy naiv ember bársonyszékben c. portréfilmjét. Illetve

lásd még: Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Budapest, 1982; Somlai Katalin: Nacionalista-

ként korszakokon át – Mester Miklós (1906-1989). In: Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok: a

feltárás. Budapest, 2012. 105–165; Szekér Nóra: A Magyar Testvéri Közösség története (PhD ér-

tekezés). Online elérhető:

http://phd.btk.ppke.hu/tortenelemtudomany/szeker_nora/disszertacio.pdf (Letöltés időpontja:

2015. május 30.) 2 Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában. Budapest, 2012. 3 Uo. 7. 4 Ehhez kapcsolódó legfontosabb munkája: Mester Miklós: Az autonóm Erdély 1860–63. Buda-

pest, 1937.

S

M

http://phd.btk.ppke.hu/tortenelemtudomany/szeker_nora/disszertacio.pdf

Szokolay Domokos

~ 272 ~

részt vett, illetve tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek5, azon belül is a „kép-

viselők sátrához” tartozott. A Külföldiek Otthona igazgatója, a Nemzeti Munka-

központ6 ügyvezető alelnöke és a Népies Irodalmi Társaság7 intézőbizottságának

tagja volt. Közreműködött a Turul Szövetség Bolyai Kollégiumának (1942-től

Györffy István Kollégium)8 létrehozásában, az intézmény anyagi feltételeinek

előteremtésében is. Az ifjúság egyik jelentős ellenzéki csoportosulását magába

foglaló kollégium 1944. március 19. után veszélybe került, legtöbb tagjuk illega-

litásba vonult. Támogatóik befolyásának köszönhetően, a miniszteri biztossá ki-

nevezett Mester Miklós hatáskörébe került a Györffy-kollégium, s megmentette a

felszámolástól. A nemzeti ellenállásban résztvevő kollégistákat anyagilag támo-

gatta, befolyásával pedig igyekezett fedezni és védeni őket.9

Mester Miklós pályafutása a kormánypártból az „Imrédy-párt” (Magyar

Megújulás Pártja) soraiba vezetett. A német megszállás után a református egyház

5 A Magyar Testvéri Közösség a két világháború között működő titkos társaság volt, mely a ’30-

as évek második felétől jelentős szerepet vállalt a németellenes törekvésekben. Célkitűzésük a

magyar érdekek mindenek feletti képviselete és a magyarság újra felemelése volt. Jelentős szere-

pet vállaltak a németellenes törekvésekben és a nemzeti ellenállásban. A közösség vezető tagjait

1946–1947-ben a kommunista vezetésű politikai rendőrség letartóztatta és az ún. „Magyar Közös-

ség per” vagy „Összeesküvési per” keretében elítélte. A persorozatban több száz személyt likvi-

dáltak a közéletből, főként a Kisgazdapárt vezetői ellen kihegyezve a koncepciós vádakat. Törté-

netéről lásd: Szekér Nóra: A Magyar Testvéri Közösség története (PhD értekezés). 6 A kormánypárt „munkástagozata”, mely a Gömbös Gyula irányításával végbevitt pártszervezési

átalakítások idején jött létre. Célja a munkásság tömegeinek összefogása, érdekeinek képviselete

volt. 7 A Népies Irodalmi Társaság az 1919-es román megszállás idején alakított Bocskay Szövetség

által jött létre. Székhelye Budapesten, a Vilmos császár u. 55. alatt volt található – mely egyébként

később Mester Miklós lakcímeként volt nyilvántartva. A Társaság erdélyi fiatalok számára tartott

fenn kollégiumot 1920 és 1944 között. 8 A Turul Szövetség Bolyai Kollégiumát 1939–1940 telén Györffy István néprajzprofesszor tanít-

ványi köre hozta létre, hogy lakhatást, nyelvi és szakmai képzést, illetve közösségalkotó lehető-

séget biztosítson a paraszti sorból származó egyetemi hallgatók részére. Céljuk az volt, hogy olyan

fiatal értelmiséget neveljenek fel, amely nem szakad el vidéki gyökereiktől, hanem képes fel-

emelni a parasztságot mind anyagi, mind politikai és művelődési értelemben. Az 1942-ben

Györffy István Kollégium néven a Turultól is függetlenné vált kollégium fiataljai széleskörű kap-

csolatokkal rendelkeztek, melybe a Horthy-korszak vezető politikusai, az ellenzéki pártok vezetői,

a népi írók, egyházi személyek és az illegális kommunista párt is beletartozott. Részt vettek az

1944. március 19. után kibontakozó nemzeti ellenállásban, annak egyik aktív szervezőerejeként.

1945 után az ifjúsági politika aktív szereplői maradtak, létrehozták a Népi Kollégiumok Országos

Szövetségét (NÉKOSZ), tagjaik közül pedig sokan a Nemzeti Parasztpárt vagy a Magyar Kom-

munista Párt soraiba léptek be, szerteágazó életpályákat befutva. 9 Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában, 390–391.


1944–1948

~ 273 ~

vezetőinek támogatásával vállalta el a Vallás- és Közoktatási Minisztérium állam-

titkári tisztségét a Sztójay-kormányban.10 Tevékenysége során Ambrózy Gyulá-

val11, a kormányzói kabinet vezetőjével is bizalmas kapcsolatot tartott fenn, s kö-

rülbelül 400 zsidó származású személy – főként művészek, tudósok – kormányzói

mentesítését eszközölte ki, így azok elkerülték a deportálást.12 Ezt az embermentő

tevékenységét 1944. október 15-éig folytatta, majd a nyilas hatalomátvétel után a

pilisi hegyekben bujkált, dorogi bányászok segítségével. 1945 után az Ideiglenes

Nemzeti Kormány határozata alapján háborús bűnössé nyilvánították, de levették

a listáról. Ennek ellenére a szovjet biztonsági szervek és a magyar politikai rend-

őrség többször letartóztatta, 1951–1953 között pedig családjával együtt Felsőva-

dászra telepítették ki. Nyugdíjas koráig mint fizikai munkás és alacsony beosztású

irodai alkalmazott dolgozott.13

A Mester Miklós segítségével mentesítettek közé tartozott Heltai Jenő is,

akinek érdekeit fia, János14 igyekezett az államtitkárnál képviselni. Mester Helta-

ival való levelezésének érdekessége, hogy az idős író nagy erkölcsi kiállásról ta-

núságot téve többször visszautasította a kérelem aláírását. Végül Mester és Heltai

fia úgy ítélték meg, hogy az erkölcsi és elvi igazság ellenére mégis el kell érni a

mentesítést, ezért a kérvényező dokumentumot János írta alá.15 Később pedig

mindez viszonzásra is talált, immár egy másik tragikus korban: „Heltai Jenő a

10 Mester Miklós: A zsidókérdés Magyarországon, 1944. Új Látóhatár, 36. évf. (1985) 3. sz. 370. 11 sédeni Ambrózy Gyula (Nyíregyháza, 1884 – Budapest, 1954) jogi és államtudományi doktor.

1906-tól az igazságszolgáltatás területén dolgozott. 1914-től az Igazságügyminisztérium fogalma-

zója, majd miniszteri titkára lett. A közjogi és nemzetközi törvényelőkészítő osztály tagjaként

részt vett IV. Károly koronázásának, majd az első világháborút lezáró békeszerződés jogi vonat-

kozásainak előkészítésében. 1920-tól állt a Kormányzói Kabinetiroda szolgálatában, 1938-ban ál-

lamtitkárrá és a kabinetiroda főnök-helyettesévé nevezték ki, 1943-tól pedig az iroda vezetője lett.

Horthy Miklós bizalmasa volt, részt vett a kiugrási kísérlet előkészítésében. A sikertelenség után

a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. 12 Mester Miklós: A zsidókérdés Magyarországon, 1944. 380–387. 13 Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában. 7. 14 Heltai János katolikus édesanyától született 1919 előtt, így a korabeli jogszabályok alapján nem

számított zsidónak. Idős édesapja iránti aggodalomból vállalta, hogy tudta nélkül Mester Miklós-

hoz folyamodik a mentesítő kérvényért. Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában.

83-84. 15 Mester Miklós: Arcképek két tragikus kor árnyékában. 83.

Szokolay Domokos

~ 274 ~

mentesítést fia és akkori felesége bíztatására igénybe vette. Ő feleségével együtt

eljött hozzám és segítségemet boldogan megköszönte. Heltai Jenő 1945 után már

idős, beteges ember volt. Politikai igazolásomra 1948-ban személyesen nem tu-

dott eljönni mint tanú, de írásbeli nyilatkozatát elküldte. Kiállt mellettem.”16

Bár Mester Miklós 2012-ben kiadott visszaemlékezésének függelékében

közöl egy 1944. július 23-án kelt levelet Heltaitól,17 azonban nem ez volt az egyet-

len ilyen jellegű levele az írónak. Tartalmilag azonos egy 1944. július 25-én kelt

példánnyal, melynek létezését eddig nem említették. Szintén fellelhetőek az

1947–1948 folyamán, immár Mester igazolási ügyében, és az általa vezetett in-

ternátussal kapcsolatban írt levelek.

16 Uo. 84. 17 Uo. 686.


1944–1948

~ 275 ~

1.

Heltai Jenő levele Mester Miklósnak, 1944. július 25.18

Budapest, 1944. július 25.

Méltóságos Államtitkár úr,

nagyon tisztelt Barátom,

fiam, dr. Heltai János néhány nappal ezelőtt közölte velem, hogy a Kultusz-Mi-

nisztériumhoz kérvényt adott be, amelyben úgynevezett érdemeimre való hivat-

kozással a zsidórendeletek alól való fölmentésemet kérelmezte. Közölte velem

azt is, milyen rendkívüli jóindulattal – ha szabad azt mondanom: barátsággal –

fogadták ezt a kérelmét. Erről időközben Palló Imre19 kedves jóbarátom is értesí-

tett. Engedd meg, hogy ezt a kitüntető jóindulatot megköszönjem és abban biza-

kodva, hogy levelem bizalmas hangján nem ütközöl meg, úgy írjak Neked, ahogy

megértő jóbaráthoz szabad. Erre talán hetvenhárom esztendőm is feljogosít. Fi-

amnak erről a lépéséről, amelyet hozzám való szeretete és miattam és családom

miatt való aggódása sugallt neki, nem tudtam. Nem avatott be tervébe, mert na-

gyon jól tudta, hogy noha barátaim is bíztattak rá, én magam a magam számára

sohasem kérnék semmit. Ezért vállalkozott rá tudtom, megkérdezésem nélkül.

Amikor hitelesen megtudta, hogy a kérvényt nekem magamnak kell beadnom,

kénytelen volt a helyzetet előttem őszintén feltárni. Megkért arra, tegyem meg

ezt, én azonban kérését nem teljesítettem.

Nem teljesíthettem. Ha egy kicsit ismernél, tudnád, hogy ez számomra el-

képzelhetetlen. Soha életemben nem kértem magamnak előnyt vagy kedvezést,

18 A leveleket változtatások és javítások nélkül, a korabeli helyesírási szabályok szerint, helyen-

ként az esetleges hibákkal együtt közlöm. 19 Palló Imre (Mátisfalva, 1891–Budapest, 1978) székely származású, Kossuth-díjas operaénekes.

Tanulmányait Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Budapesten folytatta, 1911-1916 között a Ze-

neakadémia hallgatója volt, az Operaház igazgatói tisztségét 1957-1959 között töltötte be. Szekér

Nóra kutatásai szerint tagja volt annak az asztaltársaságnak, amely a ’20-as évek elején Erdélyből

Magyarországra áttelepült értelmiségiekből állt és a Magyar Testvéri Közösség magját alkotta.

Szekér: A Magyar Közösség története, 4.

Szokolay Domokos

~ 276 ~

mindig álltam azt, amit a sors rám mért. Sok jót kaptam attól az országtól, ahol

születtem és amelynek nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is. Egész múlta-

mat meghazudtolnám, ha most, egy hosszú élet alkonyán a helyzetemen való kí-

vánatos könnyítés kedvéért, egy sok százezer embertársamat egyformán sújtó íté-

let elkerülése végett a kérelmezéshez folyamodnék. Akkor sem teszem meg, ha

azok, akik szeretnek és féltenek, talán szenvednek is emiatt. Érdemekre hivat-

kozni, kivételezést, jobb sorsot kérni nem tudok.

A kérvényt ennélfogva nem adom be. Azonban, érzem, hogy Neked és

csak Neked, aki olyan jóakarattal érdeklődtél helyzetem iránt, meg kell magya-

ráznom, miért nem adom be. Azok után, hogy fiamat olyan szívesen fogadtad és

ügyemmel olyan kitüntetően foglalkoztál, mentegetőznöm illik amiatt, hogy nem

élek a helyzetemet esetleg megjavító, bíztató lehetőséggel. Hiszem, megérted el-

határozásomat, egy öreg írónak megrögzött meggyőződéseihez való ragaszkodá-

sát és nem nézed alaptalan elbizakodottságnak. Kérlek, fogadd el ezt a levelet

annak, aminek íródott: bizalmas magánlevélnek, magyarázatnak egy meg nem írt

kérvény margóján.

Még egyszer köszönöm mindazt, amit értem tettél és kérlek, őrizd meg

jóindulatú barátságodat számomra a jövőben is. Igaz tisztelettel és őszinte baráti

érzéssel hálás híved

Heltai Jenő

(forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára – V.3823/847)


1944–1948

~ 277 ~

Mester Miklós levelei Heltai Jenőnek – 1947-1948

1.

Népies Irodalmi Társaság Internátusa

Budapest

VI. Bajcsy Zsilinszky út 55.

Dr. Mester Miklós igazgató.

Kedves Jenő bácsi!

Bizonyára emlékszel még rám a nehéz és szégyenletes időkből. Ne vedd

rossz néven, hogy most hosszabb idő után fordulok Hozzád kérésemmel. Tudom,

hogy számtalan ember és egyesület vesz igénybe. Épen ezért én külön terhelni

nem szeretnélek. Amikor Bereczky Alberttel20 együtt kérünk, hogy a Népies Iro-

dalmi Társaság és a Bocskay Szövetség tagságát légy szíves elvállalni, elsősorban

és kizárólag erkölcsi támogatásodra gondoltunk. A Népies Irodalmi Társaság és

a Bocskay Szövetség közösen fenntartott diákotthonának vagyok én az igazga-

tója. Célunk az, hogy a két egyesületet „Diákotthon Fenntartó Társaság” címen

egybeolvasszuk és az egyesület működését kizárólag a diákotthon fenntartására

korlátozzuk. Két és félévi szívós munkával lassan sikerült az intézet anyagi alap-

jait megteremtenünk. Most az intézmény jogi helyzetét kell rendeznünk. Ehhez

kell, kedves Jenő bácsi, a Te erkölcsi támogatásod. Évente egyszer, legfönnebb

20 Bereczky Albert (Budapest, 1893–Budapest, 1966) református püspök, a nemzeti ellenállási

mozgalom jelentős alakja, politikus. Teológiai tanulmányait Budapesten, Pápán és Bázelben foly-

tatta, majd vidéken és 1930-tól Budapesten lelkészi feladatokat látott el. Tildy Zoltánnal szoros

kapcsolatot ápolt, a Sylvester Könyvkiadó társalapítója és az 1944. március 19. után kibontakozó

nemzeti ellenállási mozgalom résztvevője volt. 1945-ben a Kisgazdapárt soraiba lépett és az Ide-

iglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. Képviselői mandátumát az 1945-ös és 1947-es válasz-

tásokon egyaránt megszerezte, a Kisgazdapárt vezető személyiségei közé tartozott. 1948-tól a

Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségét töltötte be más egyházi tisztségek mel-

lett, melyekről 1958-ban lemondott. Tagja volt az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront

elnökségének. Tildy Zoltán és Szakasits Árpád mellett az ő nyilatkozata alapján igazolták

Ambrózy Gyulát, a Kormányzói Kabinetiroda vezetőjét 1947-ben – bár az igazolást később meg-

vonták tőle. Szekér: A Magyar Közösség története, 120.

Szokolay Domokos

~ 278 ~

kétszer lesz közgyűlésünk és arra meghívót fogunk küldeni és ha lesz időd, légy

szíves minket megjelenéseddel rövid időre megtisztelni.

Szívességedet megköszönve, maradtam

őszinte tisztelettel:

Budapest, 1947. december 22. [Mester Miklós – saját kezű

aláírás]

2.



Ne vedd rossz néven, hogy ismét Hozzád fordulok. Nagyon sok igazolás,

sőt néhány könyvben nyilvános rehabilitáció is történt személyemmel kapcsolat-

ban. Ennek ellenére azonban egy sablonos igazoláson is át kell esnem, ami köte-

lező minden állásban levő egyénre nézve. Ez az igazolásom most lesz 21-én d.u.

½ 4 órakor a Központi Járásbíróságon. Az igazoló Bizottság elnöke kijelentette,

hogyha Tőled néhány soros írást hozok és Bajor Gizi, valamint Rusznyák István

professzor a tárgyaláson rövid tanúvallomásra megjelennek, minden további nél-

kül igazol engem. Kedves Jenő bácsi, Germán Tiborral beszéltem és biztosra ve-

hető, hogy felesége Bajor Gizi el fog jönni a tárgyalásra, Rusznyák István pedig

személyesen ígérte meg, hogy nagyon szívesen eljön.21 Részedre, hogy megköny-

21 Mester Miklós embermentő tevékenysége során kapcsolatban állt a korszak híres színésznőjé-

vel, Bajor Gizivel is, akinek közreműködésével számos zsidó származású művészt, orvost és tu-

dóst sikerült a deportálások alól mentesíteni. Közéjük tartozott Germán Tibor és Rusznyák István

is.


1944–1948

~ 279 ~

nyítsem a dolgot, készítettem egy nyilatkozatot. Ha jónak látod, légy szíves alá-

írni. Ha nem felel meg, arra kérlek, saját belátásod szerint, légy szíves írni néhány

sort. Nagyon köszönöm szívességed és maradtam

őszinte mély tisztelettel:

[Mester Miklós – sa-

ját kezű aláírás]

Budapest, 1948. február 11.

3.


VI. Bajcsy Zsilinszky út 55.


Szíves tudomásodra hozom, hogy igazolásom sikerült. Hálásan köszönöm

az értékes erkölcsi támogatást. Bereczky Alberttel találkoztam a napokban és em-

lítettem neki, hogy Titeket meg foglak látogatni. Bereczky közölte velem, hogy ő

is eljönne rövid látogatásra. Nem tudom, megfelel-e, ha a jövő hét valamelyik

napján a déli órákban /12-1 között/: elsétálunk Hozzátok?

Őszinte tisztelettel üdvözöllek és a Nagyságos Asszonynak kézcsókomat

küldöm.

Budapest, 1948. április 2.

[Mester Miklós – sa-


Szokolay Domokos

~ 280 ~

4.



Elnézést kérek, hogy kéréssel fordulok ismét Hozzád, de őszinte meggyő-

ződésem, hogy nehéz helyzetemben megértésre találok. Voltál szíves többekkel

együtt a Népies Irodalmi Társaság /:elnöke Bereczky Albert ref. püspök:/ tagságát

elvállalni. A Társaság egyetemi és főiskolai otthonát vezetem, amint már infor-

máltalak is Téged erről. Most értesültem, hogy a vallás- és közokt. minisztérium

új költségvetésében kollégiumunk szerződésen alapuló személyi és dologi állam-

segélyét teljesen törölte. Még néhány nap rendelkezésre áll, hogy ezen a bajon

segíteni lehessen. Nagyon megkérlek, kedves Jenő bácsi, légy szíves telefonálni

Szávai Nándor22 kultuszminisztériumi államtitkárnak, hogy az iskolai év végéig

biztosítsa részünkre szerződésen alapuló állami segélyünket. Most tél idején ránk

alkalmazottakra és az intézet diákjaira nézve is katasztrófális lenne az államse-

gélynek ilyen váratlan megvonása. A magam részéről mindenben eleget tettem a

mai kultúrpolitika követelményének, diákjaimmal együtt dolgoztam vidéki álla-

mosított iskola újjáépítésében, részt vettem hídépítési munkában, második éve di-

ákjaimmal együtt rendszeresen tanulok oroszul. A diákok túlnyomó többsége

tagja a Kommunista Pártnak és velem meg vannak elégedve.

Kedves Jenő bácsi, ismételten elnézést kérek és előre is köszönöm

júindulatú segítséged.

Őszinte tisztelettel igaz híved:

Budapest, 1948. december 8. [Mester Miklós – saját kezű aláírás]

22 Szávai Nándor (Budapest, 1906–Budapest, 1979) tanár, esszéista, 1948-ban Kossuth-díjjal tün-

tették ki. Az Eötvös Collegium tagjaként, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán

szerzett középiskolai tanári oklevelet 1930-ban, majd doktori fokozatot is. 1930-tól tanári pályára

lépett, 1945-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott különböző beosztásokban,

1948-tól államtitkár. Az 1950-es évektől újra tanárként dolgozott 1973-as nyugdíjazásáig. 1967-

től a Magyar Pedagógiai Társaság gimnáziumi szakosztályának elnöke, 1975-től pedig a Társaság

tiszteletbeli elnöke volt.


1944–1948

~ 281 ~

5.


Megtisztelő válaszodat hálásan köszönöm és arra kérlek, légy szíves e so-

rok átadójától megüzenni, hogy mikor kereshetnélek föl rövid időre. A telefon és

a levelezés nem alkalmas arra, hogy egy kicsit részletesebben megbeszéljük a

dolgot. Tudom, hogy az ügy elintézése nem könnyű, de nem is lehetetlen és hi-

szem, hogy információimmal meg tudom könnyíteni Részedre a segítés módját.

A viszontlátásig őszinte tisztelettel:

Budapest, 1948. december 10. [Mester Miklós – sa-


6.


Megbeszélésünk értelmében itt küldöm a kis cédulát, amit leszel szíves a

kultuszminisztériumba magaddal vinni. Nagyon kérlek, ne vedd rossz néven,

hogy ügyünkkel terhellek, de igen nehéz helyzetben vagyunk és tapasztalt jóin-

dulatodra igen nagy szükségünk van.

Őszinte tisztelőd:

Budapest, 1948. december 11.

[Mester Miklós – saját kezű aláírás]

(forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára – V.3823/509/1-6.)

Szokolay Domokos

~ 282 ~

Summary

Miklós Mester the politician and historian belongs to those historical

figures who could act in a dangerous and tragic era of the 20th century. He came

from a Transylvanian Szekler family but in the 1930s he was trying to find his

way as a young intellectual in Hungary. Finally Mester started his political career

as an elected member of the Hungarian Parliament. Initially he was a

representative of the governing party but later he joined Béla Imrédy’s right wing

party. Although he was led by social and nationalist emotions Mester was a

moderate reformer and he never followed the right wing extremists. He was a

member of the secret community called the Hungarian Brotherhood wich aimed

the acting for general and historical Hungarian interests. At the instignation of the

leaders of the Reformed Church in Hungary he became an under-secretary in the

Sztójay government after 19th of March 1944. Under the auspices of the Ministry

of Education and Religion he attained exemption from the deportation to a lot of

Hungarian Jews including artists, scientists and intellectuals. The correspondence

between Miklós Mester and Jenő Heltai started in the summer of 1944 when the

friends of the old Heltai wanted to exempt him from the deportation. Other letters

of their correspondence were written after 1945 in the era of the evolving

communist dictatorship. That time Heltai tried to help Mester who became a

ridden and a relocated person under the era of Communism.

Jegyzőkönyv a Dózsa Népi Kör 1956. október 24-i üléséről

~ 283 ~

éczka László


014 őszén a Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány pályázatot hir-

detett az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója tiszteletére,

melyen a pályamunkámmal országos III. helyezést értem el.1

A pályázat célja az Alapítvány részéről az egyetemi hallgatók érdeklődé-

sének felkeltése a téma iránt, ébren tartani és elmélyíteni az 1956-os nemzeti for-

radalom és szabadságharc története és szellemisége iránti érdeklődést. A kiírás

szerint a pályázat témája egy egyetem, főiskola akkori ifjúsági szervezetének (hi-

vatalos-, vagy betiltott-, titokban működő szervezet, mint DISZ, KALOT stb.)

üléséről készített valós, dokumentált, vagy képzelt „jegyzőkönyve”.

A jegyzőkönyv elkészítésekor több forrásból dolgoztam. Egyrészt lexiká-

lis tudásanyagot felhasználva vizsgáltam meg az 1956-os forradalom eseményeit,

másrészt primer forrásokat felhasználva tekintettem be egyes ifjúsági szervezetek

tevékenységébe. Elsősorban a Petőfi Kör vitáira támaszkodtam. A jegyzőkönyv-

ben szereplő személyek fiktív alakok, ugyancsak az 1956. október 24-én ülésező

Népi Kör tevékenysége. Fontosnak tartottam a szereplőkben eltérő politikai véle-

ménykülönbségeket megszólaltatni és a végén hangsúlyozni a forradalom iránti

lelkesedést. A szereplők említést tesznek az október 23-i eseményekről is, felol-

vasva például az emblematikus tizenhat pontot is. Eltérő álláspontok feszülnek

egymásnak, eltérő véleményekkel, de a „fokozódó forradalmi lázban” egységes

álláspontra helyezkednek a szereplők. Ajánlom ezt a pályamunkát olvasásra

mindazoknak, akik érdeklődnek nemzeti ünnepünk eseményei iránt nem szakiro-

dalmi, hanem irodalmi, jelen esetben „fiktív” olvasatban.

1 http://1956muzeum.hu/palyazatok.html, 2015. június 10.

P

2

Péczka László

~ 284 ~


A Dózsa Népi Kör ankétja

Elnök: Molnár Gábor

Vitavezetők: Zsigmond Tibor, Módos Fülöp, Dr. Kántor Béla

1956. október 24. 13:00

Molnár Gábor: Örömmel üdvözlöm a Dózsa Népi Kör megjelent tagjait

és kedves vendégeinket. Örömmel köszönthetjük Zsigmond Tibort, a Magyar

Párttörténeti Intézet munkatársát és Dr. Kántor Béla professzor urat köreinkben,

akik előző üléseinken is tudományos észrevételeikkel gazdagították gondolatain-

kat. (Fütyülés.)

Rendkívüli ülés ez a Népi Kör történetében a tegnapi események tükrében,

1954-es megalakulásunk óta ilyenre még nem került sor. A tegnapi események

értelmezése miatt hívtuk össze ezt a gyűlést a Dózsa Népi Kör Központi Vezető-

ségével, valamint, hogy mit tegyünk a fokozódó indulatokkal, amiket a városban

tapasztalunk. Úgy gondolom, fel kell lépnünk a reakciós elemek ellen, ezért kez-

deményeztem én is ennek az ülésnek az összehívását. (Bekiabálás: Reakciós a

tudod ki!)

Most pedig áttérhetünk a vitára. Úgy gondolom, hogy újból az eddig meg-

szokott és bevált módszert folytatnánk, és nem tartanánk bevezetést, hanem mind-

járt arra kérnénk közönségünket, hogy szóljanak hozzá az eseményekhez, vesse-

nek fel kérdéseket, mondják el a véleményüket, és a vitavezetők erre reagálni fog-

nak. A vitavezetők véleménye nyilvánvalóan újabb viták alapjául fog szolgálni,

és ezek elől a viták elől nem is kívánunk elzárkózni, mint ezt a múltban sem tettük.

(Fütyülés, mozgolódás.)

Ezennel megnyitom a vitát.


~ 285 ~

Zsigmond Tibor: Kedves Elvtársak! (Bekiabálások: Fúj!) Ha a mai ma-

gyar marxista gondolkodás kérdéseiről beszélünk, véleményem szerint minde-

nekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy országunk történelme válaszút elé érkezett!

Vagy következetesen végig tudjuk vinni az 1953 óta megindult és a Szovjetunió

Kommunista Pártja XX. kongresszusa által megerősített és ösztönzést nyert küz-

delmet a gyökeres fordulatért a lenini értelemben vett mélyen tudományos és ezért

valóban pártos állásfoglalásban, mint ahogy ez a harc a Szovjetunióban most ki-

bontakozik, vagy pedig azzal áltatjuk magunkat, hogy kisebb igazításokkal, a XX.

kongresszus szellemében készült hibajavításokkal is beérhetjük, és akkor beiga-

zolódhatnak azok a néha kárörvendő jóslatok, hogy a marxista gondolkodás

csődbe fog jutni. (Bekiabálás: Miről beszél? Már csődbe jutott!)

Elmondanám még, hogy az 1953 után megindult tisztázódási folyamat,

mint mindannyian tudjuk, rövidesen megtorpant. Ennek oka véleményem szerint

jórészt az a zűrzavar volt, amely nálunk akkoriban az ideológiai fronton uralko-

dott. Mint a Magyar Párttörténeti Intézet Munkatársa (Fütyülés) és mint a mar-

xista történettudomány képviselője (Bekiabálások: Fúj!), figyelemmel kísértem,

hogy a tanácskozásokon sok szó esett a személyi kultuszról, dogmatizmusról, a

belőlük származó hibákból. Meglátásom, hogy a személyi kultusz és dogmatiz-

mus vezettek sok ízben történeti események szubjektivista, voluntarista felfogás-

hoz. (Bekiabálás: Ez az ember hülyeségeket beszél!)

Dr. Kántor Béla: Azt gondolom, hogy a sajátos reformizmust áthatotta

az újjászületés pátosza, a hit a szocialista társadalmi rendszer jobbításában és a

marxizmus reneszánszában, meggyőződésem, hogy fel lehet és fel kell számolni

a sztálinizmust (Bekiabálás: Igaz! Folytassa!), és vissza lehet térni a marxizmus

igaz ügyéhez (Fütyülés.), hogy a XX. kongresszus nemcsak lehetővé tette, hanem

meg is követelte a változások következes végrehajtását.

Miben is állt Nagy Imre programja? Ésszerűbb gazdaságpolitika, az élet-

színvonal és a fogyasztás növelése, az erőltetett iparosítás visszafogása, az embe-

ribb és hatékonyabb agrárpolitika, a jogrend helyreállítása, kritika engedélyezése

Péczka László

~ 286 ~

a kultúrában, a nemzeti hagyományok fejlesztése, a külföldre tekintés lehetősége,

és oktatási reform programjának gondolata. (Bekiabálás: Úgy van! Ezt akarjuk!)

Molnár Gábor: Egyetértek a gondolatokkal, egy határozott marxista, re-

former álláspontból kell szemlélnünk az eseményeket, de ami tegnap történt az

mégis revizionizmus! (Bekiablálás: Halgass! Kommunista!)

Módos Fülöp: Gábor! Te nem látod tisztán a tegnapi eseményeket, itt vál-

tozások lesznek! Ez nem revizionizmus, nem reakció, hanem a fiatalság hangja, a

nép hangja! Nincs szükség itt semmiféle napirendre, az igazságról beszéljünk, a

tegnapi események valóságáról! (Óriási taps.) Változások kezdődnek, Nagy Im-

rében kell bíznunk! (Taps. Éljenzés.) Itt ül mellettem Szekeres Renáta, Pálos An-

tal, Hevesi Ilona és Bés József, akik az egyetemista fiatalsággal voltak és vonultak

az elmúlt két napon, majd ők elmondják mi is történt igazából! (Óriási taps. Be-

kiabálás: Halljuk!)

Molnár Gábor: Mint a Dózsa Népi Kör Központi vezetőségének Főtit-

kára csendet kérek és a napirend következetes betartását! (Fütyülés. Bekiabálá-

sok: Maradj te csendben! Az igazságot akarjuk hallani nem téged! Kommunista!

Fúj!)

Módos Fülöp: Halljuk hát az egyetemistákat! (Bekiabálás: Halljuk!)

Szekeres Renáta: Köszönöm a szót! (Taps.) Szegedi Egyetem diákjai ok-

tóber 20-i gyűlésükön pontokba foglalták demokratikus követeléseiket. Hatásukra

és a poznańi munkásfelkelés hírére a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói, csa-

kúgy mint én, tegnapelőtt október 22-én nagygyűlést rendeztünk az egyetem au-

lájában.

Itt elhatároztuk, hogy másnap délután 3 órára a lengyel néppel szimpati-

záló tüntetést hirdetünk a budapesti egyetemistáknak és főiskolásoknak. A de-

monstráció helyszínéül a lengyel–magyar barátságot jelképező Bem József szob-

rát jelöltük meg. A diákgyűlés elfogadta a 16 pontos követeléseinket is, amelyek

független, demokratikus Magyarországot követeltek. A felhívás első pontja a

szovjet csapatok kivonását szorgalmazta. Este a diákok képviselői, a barátaim,

http://hu.wikipedia.org/wiki/Okt%C3%B3ber_20.


http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pozna%C5%84i_munk%C3%A1sfelkel%C3%A9s&action=edit&redlink=1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapesti_M%C5%B1szaki_Egyetem


http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Demonstr%C3%A1ci%C3%B3&action=edit&redlink=1

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Demonstr%C3%A1ci%C3%B3&action=edit&redlink=1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bem_J%C3%B3zsef

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_1956-os_forradalom_16_pontja

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjet


~ 287 ~

megpróbálták beolvastatni a rokonszenvtüntetés hírét és a 16 pontot a Magyar

Rádióban, az utóbbit azonban a rádió vezetői megtagadták. Akarjátok hallani eze-

ket a követeléseket? (Bekiabálások: Akarjuk! Halljuk!) Józsi, olvasd fel nekik!

(Taps.)

Bés József: Jelenlévő ifjúság! Én is részt vettem az eseményekben, most

felolvasom a fiatalság 16 pontját! (Taps.) (Olvasd!)

A 16 pont a következő volt:

1. Vonják ki a szovjet csapatokat!

2. Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben

3. Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget), hívják össze a pártkong-

resszust!

4. Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák

le!

5. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelős-

ségre Rákosit!

6. Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést,

sztrájkjogot!

7. Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsola-

tokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!

8. Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adott-

ságok és a nép létérdekei alapján!

9. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket, a jóvátétel tény-

leges adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról!

10. Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérkövetelése-

ket, állapítsák meg a munkás létminimumot!

11. Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalko-

zók kapjanak egyenrangú támogatást!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_R%C3%A1di%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_R%C3%A1di%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjetuni%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre_(politikus)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%A1linizmus

http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1kosi_M%C3%A1ty%C3%A1s

http://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas_Mih%C3%A1ly_(politikus)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1via

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Beszolg%C3%A1ltat%C3%A1s&action=edit&redlink=1

Péczka László

~ 288 ~

12. Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bo-

csássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák haza a SZU-ba (Szov-

jetunió) hurcolt foglyokat!

13. Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot!

Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!

14. Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!

15. Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak

megfelelő egyenruhát! Március 15. legyen nemzeti ünnep, október 6.

nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!

16. Szolidaritást a lengyel néppel!

Zsigmond Tibor: Ezek radikális követelések! Ezeket nem lehet teljesí-

teni! (Hallgasson!)

Molnár Gábor: Értem a fiatalság felvetését, de ezek a követelések, nem

magyarázata a tegnapi eseményeknek! Arról beszéljünk! (Beszéljünk!)

Tegnap túlzottan radikális lépések történtek, ez reakciós megmozdulás

gyanújára ad okot, nem fogják hagyni, hogy ennek folytatása legyen, ezt kellene

meggondolni! (Fütyülés.) (Hallgass komcsi!) Kikérem magamnak a sértegetése-

ket! Ugyan olyan magyar ember vagyok, mint ti, én alapítottam két társammal a

Népi Kört, melyet több mint két éve vezetek! (Csakhogy változnak az idők!) (Fü-

tyülés.)

Dr. Kántor Béla: Nagy indulatok szabadultak el kedves fiatalok! Kérem

a nyugodt társalgás keretei között vitassuk meg az események folyását, ne sérte-

gessék Molnár Urat! (Fütyülés.) (Beszéljünk a tegnapi napról, 23-ról!) (Bekiabá-

lás: Halljuk!)

Bés József: Ahogy elhangzott, én és Renáta részt vettünk az eseménye-

ken, de Pálos Antal és Hevesi Ilona végig ott voltak a tegnapi eseményeken! ŐK

majd beszámolnak róla, hogy mit láttak! (Halljuk!) (Taps.)

Hevesi Ilona: Október 23-án reggel az általunk meghirdetett lengyelbarát

rokonszenvtüntetést bejelentette a rádió, valamint a Szabad Nép is vezércikkében.

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1g_(int%C3%A9zm%C3%A9ny)

http://hu.wikipedia.org/wiki/El%C3%ADt%C3%A9lt

http://hu.wikipedia.org/wiki/Joszif_Visszarionovics_Szt%C3%A1lin


http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_c%C3%ADmere

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelorsz%C3%A1g

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabad_N%C3%A9p


~ 289 ~

A 16 pont követelései mellett a lap a Magyar Írószövetség közleményét is mellé-

kelte, amely üdvözölte a lengyelországi változásokat. Az összes budapesti felső-

oktatási intézménybe széthordtuk a 16 pontot tartalmazó kiáltványt. Számos ifjú-

sági szervezet csatlakozott a kiáltványhoz és a délutáni tüntetéshez. A délelőtt

folyamán a Petőfi Kör is csatlakozott a felhíváshoz, amelynek tagja vagyok, sőt a

tüntetés vezetését is vállalta. A kör vezetői tárgyaltak az MDP vezetőivel, hogy a

párt nevében Kádár János beszéljen a tüntetőkhöz, Kádárék azonban elutasították

a javaslatot. (Fütyülés.)

Pálos Antal: Úgy volt, hogy betiltják a tüntetést, de nem adnak tűzparan-

csot. Délben a Kossuth Rádió megszakította tervezett adását és beolvasta a Bel-

ügyminisztérium közleményét a tüntetés betiltásáról, legalábbis erre emlékszem.

Bés József: Ekkor a DISZ is úgy döntött, hogy részt vesz a tüntetésen, és

felszólította valamennyi tagját az akció támogatására. Olyan, hát körülbelül fél

három lehetett, amikor Kossuth Rádió megszakította a műsorát, és beolvasta a

Belügyminisztérium újabb, a tüntetést engedélyező határozatát. Mondtuk is egy-

másnak, hogy nem furcsa ez? Biztos félnek tőlünk! (Nevetés.) (Taps.) (Bekiabá-

lás: Féljenek is!)

Szekeres Renáta: Józsi Jól emlékszik, én is erre emlékszem az esemé-

nyekből. Ezután vettem részt a műegyetemisták menetén! (Taps.) (Bekiabálás:

Mesélj!) A műegyetemisták menete délután fél háromkor a Budapesti Műszaki

Egyetem épületétől indult el. A Szabadság hídon átvonulva első állomásunk a

belvárosi Petőfi-szobor volt, ahol egyesültek a pesti oldal egyetemeiről és főisko-

láiról érkezőkkel. Úgy három óra tájban a Petőfi szobornál megkezdődött a békés

demonstráció.

Bés József: Igen az körülbelül háromkor volt. Ott volt Sinkovits Imre!

(Taps.)

Szekeres Renáta: Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, egy diák fel-

olvasta a 16 pontot, majd a tömeggel megindultunk az előre meghirdetett Kossuth

Lajos utca–Bajcsy-Zsilinszky út–Nagykörút–Margit híd útvonalon.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_%C3%8Dr%C3%B3sz%C3%B6vets%C3%A9g

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_K%C3%B6r

http://hu.wikipedia.org/wiki/MDP

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1d%C3%A1r_J%C3%A1nos

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bel%C3%BCgyminiszt%C3%A9rium

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bel%C3%BCgyminiszt%C3%A9rium

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_R%C3%A1di%C3%B3



http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabads%C3%A1g_h%C3%ADd

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pet%C5%91fi-szobor&action=edit&redlink=1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sinkovits_Imre

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_dal

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos_utca_(Budapest)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos_utca_(Budapest)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajcsy-Zsilinszky_%C3%BAt_(Budapest)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyk%C3%B6r%C3%BAt_(Budapest)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Margit_h%C3%ADd

Péczka László

~ 290 ~

Hevesi Ilona: Úgy van! De ekkor a műszakból érkező munkások is csat-

lakoztak hozzánk és hatalmas tömeg alakult ki! (Bekiabálás: Változást!) Ekkor

jelszavakat kezdtünk el skandálni. (Bekiabálás: Éljen a haza!)

Bés József: A tüntetés végállomásaként meghirdetett Bem-szobornál Ve-

res Péter (Taps.) ha jól emlékszem felolvasta az írók kiáltványát , amely többek

között a következő követeléseket tartalmazta: Nagy Imre legyen ismét a minisz-

terelnök, a Szovjetuniótól független nemzeti politika, nagyobb demokrácia a köz-

életben, az erőszakos mezőgazdasági kollektivizáció leállítása, szabad parlamenti

választások, a gyárak munkástanácsok általi irányítása. Ezután Zbigniew Herbert

lengyel író is köszöntőt mondott, majd Sinkovits Imre elszavalta a Szózatot. Ez-

után megkoszorúztuk a szobrot. A tüntetők létszáma óriási volt, legalábbis én an-

nak láttam.

Módos Fülöp: Elképesztő!

Bés József: Ez még semmi! Az emberek kivágták a zászlókból a szovjet

mintájú címert, a tömeghez csatlakozó egyenruhás katonák pedig letépték sapká-

jukról a vörös csillagot.

Molnár Gábor: Ez már ellenforradalom! (Bekiabálások: Kommunista,

takarodj!)

Módos Fülöp: Döbbenetes!

Pálos Antal: A tüntetés a beszédek elhangzása után nem oszlott fel, ha-

nem egyesek javaslatára a menet elindult a Parlament felé meghallgatni Nagy Im-

rét. Néztem az órám, úgy fél 7 lehetett, amikor egyszer csak kikapcsolták a tér

világítását, a tömeg azonban ott maradt. Sokáig meggyújtott újságok világítottak

csak, a tömeg pedig Nagy Imrét követelte.(Skandálás: Éljen! Éljen!)

Hevesi Ilona: Így történt, de idővel visszakapcsolták a világítást. Végül

este Nagy Imre megjelent a Parlament erkélyén, reformokat ígért, azonban haza-

térésre szólította fel az embereket. (Mozgolódás.) (Miért? Velünk van! Változtas-

sunk!)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Veres_P%C3%A9ter

http://hu.wikipedia.org/wiki/Veres_P%C3%A9ter

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szovjetuni%C3%B3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Parlament

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=V%C3%A1laszt%C3%A1s&action=edit&redlink=1

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zbigniew_Herbert

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sinkovits_Imre

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3zat

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_csillag

http://hu.wikipedia.org/wiki/Parlament




~ 291 ~

Pálos Antal: Ez még semmi barátaim! Egy jó barátom, akivel együtt járok

az egyetemre az alábbit mondta nekem ma reggel:

Este hat óra körül a Dózsa György úti Sztálin-szobornál nagy tömeg gyűlt össze,

és a tüntetők a Himnusz éneklése mellett fél tíz körül végül ledöntötték a Sztálin

szobrot. (Óriási taps.) (Forradalom! Ez forradalom! Éljen a magyar szabadság!)

Molnár Gábor: Ezt nem kellene, jól gondoljátok meg mit tesztek! Min-

denki menjen haza! Ne folytassuk, az ülést berekesztem!

Módos Fülöp: Csakhogy én, mint a Dózsa Népi Kör Vezetőségének tagja

ezúton kezdeményezem a Népi Kör tisztújítását! (Óriási taps.) (Igen ezt akarjuk!)

Molnár Gábor: Felháborító, ami itt zajlik! Az események megbeszélé-

sére gyűltünk össze, nem pedig reakciós, ellenforradalmi harcot hirdetni! (Bekia-

bálások: Kommunista, menj el! Nem tudsz te semmit! Ez forradalom!) (Fütyülés.)

Zsigmond Tibor: Ezt nem hallgatom tovább, távozom! (Bekiabálás: Tá-

vozz is!)

Molnár Gábor: Ha így állunk, akkor felajánlom lemondásomat (Bekia-

bálás: Nem kell azt ajánlani!) (Fütyülés.) Jöjjön Tibor itt nincs helyünk! (Molnár

Gábor és Zsigmond Tibor távozik az ülésről.)

Dr. Kántor Béla: Megdöbbenéssel hallgatom magukat! Ne felejtsék el,

szerves reformokkal lehet megújítani a szocializmust nem harccal! (Bekiabálás:

De ez forradalom professzor úr!) Ezek után javaslom támogassák Módos Fülöp

kinevezését a Dózsa Népi Kör vezetésére! (Taps.) (Az emberek egyhangúlag, kéz-

felemeléssel jelzik, hogy támogatják Módos Fülöpöt.)

Módos Fülöp: Köszönöm professzor úr! Tudom nem ért egyet egyes né-

zeteinkkel, de az események megkívánják határozott fellépésünket. Ezért javas-

lom a Dózsa Népi Kör átnevezését Dózsa Forradalmi Körré, támogatva ezzel is a

budapesti fiatalság követelését! (Óriási taps.) (Bekiabálás: Éljen a haza! Ruszkik

haza!) (A jelenlévők egyhangúlag, kézfelemeléssel támogatják a Dózsa Népi Kör

névváltozását Dózsa Forradalmi Körre.) Egy valamit tisztáznunk kell barátaim,

http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3zsa_Gy%C3%B6rgy_%C3%BAt

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%A1lin-szobor

http://hu.wikipedia.org/wiki/Himnusz

Péczka László

~ 292 ~

magyarok! Mit hallottatok a mai napon, mi történt az utcákon? (Bekiabálás: Hall-

juk! Aki tudja az ne hallgasson!)

Pálos Antal: Én tudom! (Taps.) Nyolc óra után a rádióban hallottam, hogy

az MDP Központi Vezetősége megerősítette Gerő Ernőt első titkári megbízásában

(Helytartó! Komcsi!) Nagy Imre (Éljen!) helyettese Hegedűs András lett.

Bés József: De ez semmi! Azt hallottátok, hogy reggel a rádióban azt ol-

vasták be, hogy statáriumot vezetnek be? (Hangzavar.)

Módos Fülöp: Döbbenetes! Most mit tegyünk?

Dr. Kántor Béla: Ez még semmi Fülöp! Ezt próbáltam tudatni veletek. A

rádió azt is tudatta, hogy a szovjet alakulatok a magyar kormány kérésére közre-

működnek a rend helyreállításában! A kormány felhívásában felszólít az „ellen-

forradalmi bandák” leverésére. (Mocskos komcsik! Ruszkik haza! Harcoljunk!

Ez forradalom!)

Botos Gábor: Most jött a hír! Nagy Imre rádióbeszédet mondott! (Éljen!)

Az 1953. júniusi kormányprogram megvalósítását ígérte benne.

Dr. Kántor Béla: Akkor talán nincs veszve az ügy! Vigyázzatok maga-

tokra, ne tegyetek olyan lépéseket, amelyek háborúhoz vezetnek! (De ez forrada-

lom!)

Módos Fülöp: Olyan mértékben felgyorsultak az események, hogy most

kell döntenünk! Lépnünk kell! (Óriási taps.) Nem csupán rólunk van szó, hanem

az országunkról, a magyar hazánkról! (Éljen!)

Mi nem kérünk idegen megszállókból! Mi nem kérünk a ruszkikból és elnyomók-

ból! (Éljenzés.) Mi demokratikus országot akarunk, mi a jövőre gondolunk, a ha-

zánk és majdani gyerekeink jövőjére! Vegyük fel a harcot ha erről van szó! (Él-

jenzés.)

Pálos Antal: Úgy hallottam ellenállás készülődik a Corvin közben! Mi

lenne ha csatlakoznánk? (Úgy van! Csatlakozzunk! Éljen a forradalom! Éljen a

szabadságharc! Ruszkik haza!)


~ 293 ~

Módos Fülöp: Támogatom a kezdeményezést! Ki tart velünk? (Mindenki

felteszi a kezét.) (Nyomás! Harcoljunk!) Akkor hát vonuljunk az utcán és csatla-

kozzunk az eseményekhez! Találkozzunk három óra múlva a Corvin köznél! Az

ülést berekesztem! (Óriási taps.) (Gyerünk, ruszkik haza!)

Bés József: Ruszkik haza!

Pálos Antal: Harcolunk!

Dr. Kántor Béla: Veletek tartok! (Taps.)

Szekeres Renáta: Akkor három óra múlva!

(Skandálás: Holnapra megforgatjuk az egész világot!)

Péczka László

~ 294 ~

Summary

In the autumn of 2014 the Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány

(Public Benefit Foundation Museum of 1956) invited entries for an application

honouring the 58th anniversary of the Revolution of 1956, where I won the 3rd

place.1

The Foundation’s aim with the competition was to raise awareness and

spread knowledge about the history and spirit of the revolution of 1956.

According to the invitation the topic of the application had to include a real or

imagined „report” of a youth organisation that was organised in a university (both

legal, or illegal organisations working secretly, such as the DISZ, KALOT, etc.)

When writing the report I used several sources. One the one hand, I used lexical

data to investigate the events of the revolution of 1956, on the other hand I used

primary sources to get an image of the activity of different youth organisations.

Mostly I worked with the debates of Petőfi Kör (Petőfi Fellowship). The persons

appearing in the report are imagined and so are the happenings of the conference

on the 24th of October 1956.

An important point for me was to make the persons have different political

views, but at the end I highlighted their enthusiasm towards the revolution. The

people mention the happenings of the 23rd of October, they read aloud the

emblematic ’16 points’. Different attitudes and viewpoints are confronted, but as

the spirit of the revolution preparation rises higher, the participants agree on a

common attitude.

I recommend this article for everybody who is interested in the literary

intepretation of the revolution.

Perbe sűrített történelem – Máthé Áron: A zuglói nyilasok pere 1967. Értelmezési lehetőségek.

~ 295 ~

ulyás Martin

Perbe sűrített történelem – Máthé Áron: A zuglói nyilasok pere

1967. Értelmezési lehetőségek. Századvég, 2014.

z 1945 utáni magyar történelemmel foglalkozó történészek előszeretettel

fordulnak a kutatás számára elérhető egyik legbővebb forráscsoporthoz, a

jogi eszközökkel végrehajtott, politikai tárgyú büntetőeljárásokhoz. Ennek két fő

oka talán az, hogy egyrészt ezeken keresztül modellezhetők legérzékletesebben a

kommunista diktatúra egyes hatalomtechnikai fogásai, másrészt az iratokból ki-

rajzolódó egyéni vagy kollektív életpályák a maguk történeti dimenziói mellett

erkölcsi tanulságokkal is szolgálhatnak a jelenkor számára. Végigtekintve az el-

múlt három évtizedben született munkákon, azok főként két időszak pereire kon-

centrálnak: az ötvenes években lefolytatott eljárásokra, illetve az 1956-os esemé-

nyeket követő megtorlási hullám során elítéltekre. A feldolgozások minősége is

változatos: születtek komoly, a belügyi szervektől származó forrásokat kritikusan

kezelő, a hatalom birtokosainak motivációit feltárni kívánó elemzések, de ezzel

szemben vannak olyan felületes írások is, melyek lényegében az iratokból kira-

gadott idézetek halmazából állnak össze. A hatvanas évektől folyó bíráskodás

esetleges politikai motívumainak vizsgálata már kevésbé áll a történészek kutatási

horizontjában, így önmagában az is felkelti az érdeklődést, hogy az alább ismer-

tetett könyv egy, a ’60-as évek végén lezajló politikai per feldolgozására vállal-

kozott.

Máthé Áron könyve, melynek alapjául a 2012-ban megvédett doktori ér-

tekezése szolgált, számos ponton megtöri az eddigi kereteket. Már a kötet elején

világossá válik, hogy a szerző elsődleges célja nem a száraz iratismertetés, az in-

formációk és adatok rendszertelen és végeláthatatlan sorjáztatása, hanem – aho-

gyan azt a mű alcíme is jelzi – az értelmezés, a per koncepciójának, szűkebb-

G

A

Gulyás Martin

~ 296 ~

tágabb jogi és politikai környezetének megismertetése, megértése. Ennek bemu-

tatása pedig stiláris szempontból kifejezetten élvezetesre sikeredett, a kötet főbb

szerkezeti egységeinek arányaiban is érzékelhető a következtetéseket, értékelése-

ket tartalmazó blokkok előnyben részesítése. Emellett persze a klasszikus leíró

részek sem maradnak el, ezek teszik ki a kötetnek hozzávetőlegesen a felét.

Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy miért is volt szükség erre

a perre, s miért éppen 1967-ben,1 a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja meg-

lehetősen – ugyanakkor érhetően – nagyon messziről közelít. Ez is indokolja,

hogy a könyv nem feltétlenül hagyományos, megszokott rend szerint szerveződik,

de a kötet elolvasása után teljesen érthetővé válik ez az eljárás. A tényfeltáró, az

iratanyagot direkt módon elemző fejezetek a kötet középső nagy tömbjét alkotják,

melyet nem természetesen követ, hanem meg is előz olyan fejezet, amelyben már

konkludáló megállapítások foglalnak helyet – ezeket általában a kötet végére

várja az olvasó. A történész könyvének zárásaként a felhasznált irodalom, a le-

véltári források, a vizsgálati szakasz során készített fotók és a nyilas pártszolgá-

latosok névsora szerepel, utóbbi olyan, sokszor személyes információkkal is ki-

egészítve, melyek a periratok tanúvallomásaiból származnak.

A szerző bevezetésként széles szakirodalmi kitekintéssel ismerteti az an-

tifasizmus fogalmát és az 1956-os forradalommal összefüggésben lezajló megtor-

lások mögötti politikai koncepciót – utóbbit kissé szűkszavúbban és kisebb ke-

resztmetszetben, áttételeken keresztül magyarázza. Ebben az „eszmei keretben”

helyezhető ugyanis el maga az eljárás. Ehhez szervesen kapcsolódik két tényező,

mely kiemeli és különösen érdekessé, kuriózummá teszi a könyvet más perfeldol-

gozásokhoz képest. Egyrészt a per nemzetközi hátterének bemutatása és azoknak

1 A XXI. század című műsor önálló adást is szentelt a tárgyalásról készült filmfelvételek bemuta-

tásának. Online elérhető: http://rtl.hu/most/36717_xxi_szazad_a_zugloi_nyilasok_pere_-_borzal-

mas_kegyetlen_es_g. (2015. március 25.)

http://rtl.hu/most/36717_xxi_szazad_a_zugloi_nyilasok_pere_-_borzalmas_kegyetlen_es_g.%20(2015

http://rtl.hu/most/36717_xxi_szazad_a_zugloi_nyilasok_pere_-_borzalmas_kegyetlen_es_g.%20(2015


~ 297 ~

a jelentésrétegeknek a megmutatása, kvázi „leleplezése”, amelyek a történeti köz-

tudatban a perrel kapcsolatban egészen máig élnek és hatnak – s amelyek valójá-

ban a kommunista mítoszteremtés és történetpolitika termékei voltak.

Több tényező szerencsés egymáshoz illeszkedésére volt szükség ahhoz,

hogy az eljárás – éppen 1967-ben – lefolytatható legyen. Máig nem feltárt össze-

függés, hogy az 1956-os szerepekkel összefüggésben lefolytatott perek dinami-

káját, a pertípusok sorrendiségét milyen politikai terv szerint időzítette, szervezte

a politikai hatalom. Az azonban bizonyos, hogy a ’60-as évek második felében az

’56-hoz kapcsolódó megtorlás nagy hulláma lecsengett, a politikai peres eljárások

fókuszából az „’56-os ellenség-toposzok” kikerültek. (Nem is került elő a perben

a vádlottak közül néhányak ismert ’56-os szerepvállalása…) A „nyilas”, mint

konstans kommunista ellenségkép viszont minden időben elővehetővé vált, hi-

szen méltán lettek népszerűtlenek a társadalom széles köreiben, ráadásul szemé-

lyükben kiválóan felmutathatóak voltak a „valódi fasiszták” is. A megtorlás egyik

mellékszálaként, a politikai nyomozó apparátus már 1957-től, de különösen 1959-

től az ország nagy részére kiterjesztve elkezdett adatokat gyűjteni és feltérképezni

az egykori nyilas mozgalom személyi állományát, szervezetét, illetve a nyilas

emigrációt is.2 Az ezzel kapcsolatban már 1945 óta szaporodó információhalmaz

pedig egy adott helyzetben már peresítést eredményezhetett.

A zuglói nyilasok perének „katalizátora” épp egy diplomáciatörténeti ese-

ménysor volt, mely sajátosan kapcsolódott a második világháborús bűnök fele-

lősségre vonásának elévüléséhez és ahhoz, hogy a Keleti Blokk Izraelt is elítélő

antifasiszta kampányhadjárata az NSZK-t a náci Harmadik Birodalom örökségé-

nek vállalásával vádolta.3 Az ehhez történő magyar csatlakozás legitimációs funk-

cióval bírt – dacára annak, hogy gazdaságilag ebben az időben már éppen magyar

2 Lénárt András–Paksa Rudolf: „Kisnyilasok” a BM aktáiban. In: Ungváry Krisztián (szerk.):

Búvópatakok. A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989. Jaffa–1956-os Intézet, Budapest,

2013. 326–330. 3 Erről bővebben lsd. Fulbrook, Mary: A német nemzeti identitás a holokauszt után. Helikon, 2001.

Különösen: 77–150.

Gulyás Martin

~ 298 ~

nyitás figyelhető meg az NSZK irányába. Ugyanis egy, a látványos szóbeli gesz-

tusokon túlmutató per, mely a második világégés alatt nyilvánvalóan el nem évülő

emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető nyilasokkal szemben zajlott le, a

nyugati külvilág baloldali értelmisége felé4 a kádári hatalom antifasiszta legitimá-

cióját hitelesíthette, míg a belső közvélemény felé, a magyarországi kommunista

rendszer történeti legitimációjának alátámasztását jelenthette – a könyv szerzője

ebben véli megtalálni a per legfőbb nemzetközi kontextusát, az időzítés értelmét.

Könyvében egy helyütt így fogalmaz: „a zuglói per „antifasiszta” kirakatper

volt, valódi bűnözőkkel, akiknek a bűneit mesterségesen nagyították fel és színez-

ték ki, elhallgatva közben néhány, a kommunisták számára kínos jelenség létezé-

sét. A felderítésre nem a független igazságszolgáltatás működése során került sor,

hanem a kommunista párt és a szovjet blokk aktuális hatalmi igényeinek megfele-

lően. Azért 1967-ben folytatták le, mert mind a Kádár-rendszer belső logikája,

mint pedig a nemzetközi helyzet alakulása ekkor vetette fel egy nagyszabású

nyilasper lehetőségét.”5

A korszakban lezajlott politikai perek kutatásának több alapvető forrástani

problémája is van – ennek egyik vetülete alapvetően a forrásértékkel áll szoros

összefüggésben. Tekintettel arra, hogy a politikai diktatúra időszakában létrejött

szövegek olvasatuktól és a történész választott nézőpontjától függően több jelen-

tésréteggel is bírnak, felmerül a kérdés, hogy mi a hiteles a vádképző szervek által

létrehozott szövegekben, mennyi azok valóságtartalma – különösen akkor, ha a

vizsgált eseményekkel hiteles, kurrens források nem elérhetőek és nincsen egyéb

kontrollcsoport sem? Valóban a vád tárgyává tett események tényfeltáró analízise

az eljárás célja, vagy valami más?6 A szerző ezekre a problémákra is reflektál

kötetében, s a kényelmes út helyett minden bizonnyal a nehezebbet választotta

4 Todorov, Tzvetan: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század. Napvilág, 2005.

179–202. 5 Máthé Áron: A zuglói nyilasok pere. Értelmezési lehetőségek. Századvég, 2014. 237–238. 6 A vonatkozó történeti irodalomban ez a problematika a koncepciós/konstrukciós per fogalom-

párban jelenik meg, melyre egyébként a szerző is felflektál abból a szempontból, hogy az általa

feldolgozott eset az utóbbi kategóriába sorolható.


~ 299 ~

sokéves munkája során. Egyrészt leszögezi, hogy az általa vizsgált források alap-

ján úgy látja, hogy a XIV. kerületi nyilas pártszervezet valós történeti rekonstruk-

ciója, működésének feltárása kevésbé lehetséges, ugyanakkor a tanúvallomások

egymással való összevetése után szilárdnak, stabilnak látszó részekből bizonyos

jelenségek és motívumok feltárhatóak.7 Így főként a nyilasok által elkövetett gyil-

kosságra, kínzásokra, védleveles személyekkel szembeni atrocitásokra, a pártház

felhasználására fókuszál, valamint igyekszik bemutatni a nyilasoknak az ellenál-

lási mozgalommal való kapcsolatait és a pártszervezet vezetőinek sorsát Budapest

szovjet ostroma alatt. Ezeknek az eseményeknek a leírását tartalmazó fejezetek

olvasásakor kissé olyan érzésünk támadhat, mintha egy nyilvánvaló túlzásoktól

sem mentes krimi világába csöppentünk volna.

A vizsgálatot inkább a történeti megismerés szándéka inspirálta, mintsem

a közönséges bűnesetek iránti érdeklődés. Az esetleírásoknál következetesen há-

rom jelentésréteg elkülönítését tartja különösen fontosnak a szerző: az egyik ol-

dalon annak a lehetséges történetnek a leírását, hogy a per iratanyaga alapján mi

történhetett 1944–45-ben, a másik oldalon a nyomozó szervek által vázolt kép

mögötti politikai motiváció feltárását. S végül azt, hogy a per utólagos recepciója

milyen emlékezetet és interpretációt kívánt nyújtani a perbe fogott személyek tet-

teiről – s főképp arról, hogy a propaganda milyen tágabb történeti miliőbe illesz-

tette bele mindezen eseteket. Ez utóbbi közvetítésére szolgált, (Különösen jól

megfogható a „kreált és lehetséges múlt” ellentéte a „Mexikói úti események”

című fejezetben.) egy a pert bemutató és kontextusba helyező propagandakönyv

is.

Magának a XIV. kerületi nyilas pártszervezet működésének a feltárásán

túl a pernek sok szempontból önmagán jóval túlmutató jelentősége van. Mint azt

Máthé Áron kidomborítani igyekszik, a perrel a politikai hatalom világos múlt-

és társadalomképet rajzolt fel. (A büntetőtanács pedig a perben hozott ítéletével

mintegy hitelesítette is ezt.) A kötetnek azok a fejezetei a leginkább vitaindítóak

7 Máthé: A zuglói nyilasok pere, 100.

Gulyás Martin

~ 300 ~

és karakteresek, melyek ennek értelmezését, a szerző általi kifejtését tartalmaz-

zák. A per irataiban és a sajtókommentárokban gyakran éltek azzal az eszközzel,

hogy a Horthy-korszakot, annak vezető rétegeit a nyilas mozgalommal és rém-

uralmuk időszakával összemosták, tudatosan és sokszor erőltetetten összekap-

csolták, kvázi csereszabatossá tették – így alakult ki a pártos történetírás által egy-

ségesen „25 év fasizmusnak” (1920–45) leírt két világháború közötti időszak

képe, s ehhez társult a kollektív bűnösség jegyében a magyar társadalom megbé-

lyegzése is.8 Ez több dolog elfedésére, eltorzítására is alkalmas volt. Sajátos kon-

textusba helyezte ugyanis az elvi-ideológiai hasonlóság, vagy karrierlehetőségek

miatt a kommunista rendszer alkotórészeivé lett egykori nyilasok múltbéli szere-

pét – akiket így egykoron „megtévesztett, elcsábított” személyeknek lehetett utó-

lag beállítani, elhárítva ezzel a nyilas és kommunista mozgalom célközönségének

és társadalmi bázisának szoros átfedéseit, részleges azonosságát.9 (Ezt a szerző

számos helyen „kommunista paradoxonnak, eretnekségnek” nevezi.) Ezt a már

8 Ennek historiográfiai hagyományáról lsd. Romsics Ignác: A Horthy-rendszer jellegéről. Histo-

riográfiai áttekintés. In: Uő: Múltról a mának. Tanulmányok és esszék a magyar történelemről.

Osiris, 2004. 339–357. 9 Tanulságos ebből a szempontból az 1939-es nemzetgyűlési választásokra pillantani: leginkább a

Horthy-rendszer baloldali ellenzékére szavazó társadalmi csoportok alsó rétegei mutatkoztak fo-

gékonynak a nyilas propagandára és szavaztak rájuk (munkásság, kistisztviselői kar, kereskedők

és iparosok, és a földkérdés megoldásának ígérete miatt a kisparasztok egy része). Erről lsd. Bódy

Zsombor: Magyarország társadalomtörténete a két világháború között. Egyetemi jegyzet. Buda-

pest, 2013. 68. Saját kutatásaim során is – mely a Szegedi Népbíróságon 1945 után lefolytatott

nyilas-ügyek aktáinak vizsgálatára szorítkozott – azt tapasztaltam, hogy például Csongrád várme-

gye névadó településén a városi nyilasok szinte mindegyike több évtizedes szociáldemokrata vagy

illegális kommunista mozgalmi múltra, vagy aktív párttevékenységre tekintett vissza. Nyilasként

elkövetett tetteikkel szemben mentségül éppen azt hozták fel bíráik előtt, hogy ők egykoron a

munkáspártokat támogatták, viszont a nyilas formációk baloldali jelszavai, a parasztok és munká-

sok számára egyenlőséget és gazdasági jólétet ígérő politikai szólamok szimpatikusak voltak szá-

mukra és őket találták alkalmasnak érdekeik hiteles képviseletére – ezt persze a népügyészek

„munkásárulásként” tematizálták. Az egyik vádlott vallomása kiválóan érzékelteti azt, hogy a nyi-

las és szocialista pártok között mennyire evidens volt az átjárás: „nekem azt mondták, hogy ez a

párt a munkásérdekeket védő szocialista párt. (…) akkor is beléptem volna ebbe a pártba, ha az

kommunista párt lett volna, mert nekem azt mondották, hogy ez szocialista párt és a munkások

érdekeit képviselő párt, én pedig az ilyen érdekekért küzdöttem és küzdök ma is.” Magyar Nemzeti

Levéltár Csongrád Megyei Levéltára (MNL CsML) XXV. 8. NB 176/1945. (Oláh Imre aktája)


~ 301 ~

számos példa alapján bizonyított történeti hipotézist erősíti meg azoknak a bio-

gráfiai adatoknak az összegyűjtése, melyeket a „Zuglói nyilasok társadalmi hát-

tere” című fejezetben foglalt össze.

Máthé Áron könyve alapvetően egy per értelmezésére vállalkozott, ami

mindig nehéz és kockázatos vállalkozás – különösen egy jelenkortörténeti témá-

ban –, de minden kétséget kizáróan ezt a célt teljesítette is, hiszen egy több szem-

pontból körülbástyázott, forrásokkal alátámasztott, meggyőző narratívát állított

elő az egykori történésekkel kapcsolatban. Így nem lenne fair számon kérni olyas-

mit a könyvön, melynek kifejtését szerzője nem tartotta feladatának. Közhely-

szerű megjegyzés, de igaz: teljesen feltárt téma nincsen, hiszen mindig előkerül-

hetnek olyan forráscsoportok, mellyel akár ez a téma is bővíthető és továbbgon-

dolható lehet. A könyv egyébként igényes kivitelezéséhez így egy technikai és

egy tartalmi jellegű megjegyzés tartozik csupán: a nyilas vádlottak társadalmi tab-

lóját tanácsosabb és „látványosabb” lett volna valamilyen kvantitatív módszer be-

vonásával feldolgozni, mert ezzel a módszertan jellegéből következően más ösz-

szefüggések levonására10 is alkalmassá válhatott volna az adatsor – gondolni lehet

itt például arra, hogy az életkor és a politikai rendszerhez való viszony egy egyéni

életstratégia megértésénél általában összefügg egymással. Tovább emelte volna a

könyv értékét, ha a perben eljáró szereplőkről (pl. vádképző szervek) több infor-

mációt kap az olvasó.

A szerző könyvében természetesen nem azt állítja, hogy a perben elítélt

nyilasok a „kommunista önkény ártatlan áldozatai” lettek volna. Ezek a nyilas

személyek a polgári büntetőjog szerint is minden bizonnyal a legsúlyosabb bün-

tetésre számíthattak volna az elkövetett tömeggyilkosságok miatt. E kötet azon-

ban tekinthető egy izgalmas okfejtésnek, hangos elmélkedésnek is annak kapcsán,

hogy a kommunista diktatúra hatalmi struktúrái milyen közvetítő csatornákon, s

10 Más összefüggésben ugyan, de ehhez ad módszertani támpontokat Paksa Rudolf: Prozopográfia

vagyis „kollektív biográfiai elemzés”. (A Horthy-kori magyar nemzetiszocialista elit vizsgálata)

című tanulmánya. In: Ballabás Dániel (szerk.): Módszertani tanulmányok. Konferenciák, műhely-

beszélgetések VIII. Az EKF Történettudományi Doktori Iskolájának kiadványai. Líceum Kiadó.

Eger, 2013. 7–21.

Gulyás Martin

~ 302 ~

milyen csoportok perbe fogásával kívánták közvetíteni saját valóságértelmezésü-

ket a társadalom felé, s hogyan kreálták meg ennek a múltnak az emlékezetét.

~ 303 ~

Szerzőink

Csányi Levente

2012–2015 között a PPKE-BTK magyar-francia szakos hallgatójaként szerzett

alapszakos diplomát. A 2015-ben megrendezett XXXII. OTDK-n bemutatta Lá-

togatás Sinistrába. Válaszkísérletek Bodor Ádám Sinistra körzet című regényét

szervező szövegalkotási kérdésekre című pályaművét.

Mórocz Gábor

2012 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Isko-

lájának doktorandusza, bölcsész-tanár. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet-

tudományi Karán végzett 2005-ben történelem, 2006-ban filozófia szakon. 2010-

ben fejezte be magyar nyelv és irodalom szakos tanulmányait a Pázmány Péter

Katolikus Egyetemen. Kutatási területei: a magyar esszé és esszéisztikus szép-

próza története a XIX. század második felében és a XX. század elején (különös

tekintettel Péterfy Jenő, Asbóth János, Justh Zsigmond és Gozsdu Elek munkás-

ságára). Írásai többek között a Tiszatájban, a Valóságban, az Irodalomismeretben,

a Kommentárban, a Kortársban, a Magyar Naplóban és az Irodalmi Magazinban

jelentek meg.

Sárhegyi Tamás

2014-ben diplomázott a PPKE–BTK történelem szakán, 2014 őszétől ugyanitt

történelemtanár-magyartanár MA-képzésen vesz részt. Érdeklődési területe a 20.

századi magyar történelem társadalom- és politikatörténete és a 20. századi ma-

gyar regényirodalom.

~ 304 ~

Szép Szilárd

2015. júniusában szerezte meg kitüntetéses diplomáját a PPKE BTK politológia

BA-szakán. Szakdolgozati témája A második Vatikáni Zsinat egyházpolitikai tö-

résvonalai. Az egyetem alatt egyrészt megnyerte a Kossuth Könyvkiadó országos

versenyét, illetve előadást tartott Lakitelken Rendszerváltás vagy rendszerváltoz-

tatás? címmel. Érdeklődési körök: Európa története a XX. században; egzotikus

államok berendezkedése; Magyarország kiemelkedő politikai személyei, pártjai;

magyar közpolitika; napjaink monarchiái; egykor és ma uralkodó dinasztiák.

Fodor István

BA-diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg történelem és val-

lástudomány szakokon. Jelenleg az SZTE történelemtanár és az SZTE-JGYPK

ember- és társadalom műveltségterületi képzési területein MA-hallgató. 2014 ele-

jétől kezdve az újjászervezett Szegedi Történészhallgatók Egyesületének

(SZETE) vezetőségi tagja, egyben szakmai előadója is. 2014. decemberében első

helyezést ért el az SZTE Vallástudományi Tanszékén indított helyi TDK fordu-

lón, majd 2015. áprilisában megnyerte a XXXII. Országos Tudományos Diákköri

Konferencia (OTDK) társadalomtudományi szekcióján belül a nemzetközi tanul-

mányok IV. tagozatát a pályamunkájával. Vallás- és társadalomtörténészként a fő

kutatási területe az iszlám köré épül; amely egyaránt érinti az iszlám kulturális-

teológiai megjelenéseit, az iszlám politikaelméletét, a Korán exegézist, továbbá a

gender témákat és az arab nyelvet, annak dialektusait is.

Török Ádám

Történelem alap- és mesterszakos tanulmányait a PPKE-BTK-n végzete. 2014 óta

a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatalának tudományos kutatója. Érdeklődési

területe az irreguláris katonai mozgalmak illetve a II. világháborút követő közép-

kelet-európai nemzeti ellenállási mozgalmak története.

~ 305 ~

Hollósi Dániel

A PPKE-BTK történelem szakán végezte alapszakos tanulmányait 2007–2011

között, 2014-ben szerezte meg MA-diplomáját. Kutatási területe a magyarországi

illegális kommunista párt, az MKP és az MDP története.

Patyi Szilárd

2011 óta a Szegedi Tudományegyetem hallgatója. Itt szerezte BA-diplomáját tör-

ténelem és filozófia szakon. Jelenleg tanulmányait folytatja történelem- és filozó-

fiatanári mesterszakon. Fő érdeklődési területe a XX. század, ezen belül is főleg

a délvidéki magyarság története, a magyar-jugoszláv kapcsolatok, valamint a titói

rendszer létrejötte és kiépülése. Ezen kívül előszeretettel foglalkozik Szabadka

helytörténetével is. Témavezetője Dr. Vukman Péter (SZTE-BTK, Újkori Egye-

temes Történeti és Mediterrán Tanulmányok Tanszék), tudományos munkatárs.

Bús Péter János

A PPKE-BTK történelem MA-képzésének végzős hallgatója, egyetemi tanulmá-

nyait 2009-ben kezdte. 2013-ban kezdett foglalkozni a magyarországi németek

kitelepítésének történetével, kutatásai során a levéltári források mellett az oral

history módszertanával készült interjúkat is felhasznál. A továbbiakban is ezt a

témát folytatná a doktori képzés keretében, a témát kibővítve és kiterjesztve a Pilis

térségének egészére.

Cseh Dániel

A Debreceni Egyetemen szerzett történelem-magyar szakos tanári diplomát 2015-

ben. Kutatási területei közé tartozik Jászberény dualizmus kori, valamint 1945

utáni politika-, gazdaság- és társadalomtörténete. A korábbi kutatások bázisára

építve írta meg TDK-dolgozatát, amely 2015-ben a Társadalomtörténeti Tagozat-

ban I. helyezést ért el. Legújabb kutatási eredményeit helytörténeti kiadványok-

ban, megyei levéltári évkönyvekben publikálja, illetve több konferencián is adott

~ 306 ~

elő (pl. az MTA Vidéktörténeti témacsoportja által szervezett „Fiatalok régi té-

mákról” c. konferencián). Rövid- és középtávú céljai között szerepel Jászberény

újkori-, legújabbkori történetének forrásalapú feldolgozása, interdiszciplináris

igényű (történelem-szociológia-kultúrantropológia) újraolvasása és posztmodern

szemléletű interpretálása.

Máté Zsolt

A PTE Történelem-Informatika tanári mesterszakos hallgatója. A PTE-BTK Ke-

rényi Károly Szakkollégiumának tagja. Kutatási területe az amerikai-szovjet kap-

csolatok története, különös tekintettek a Hruscsov-korszakban. 2013-ban a XXXI.

OTDK Humántudományi Szekció XX. századi Egyetemes Történelem tagozatá-

ban és a 2015-ös XXXII. OTDK ugyanezen szekciójának 1945 utáni egyetemes

történeti tagozatában I. helyezést ért el. Több alkalommal folytatott, többek között

Campus Hungary ösztöndíjjal amerikai levéltári kutatásokat. Témavezetője: Prof.

Dr. habil. Fischer Ferenc, intézetigazgató egyetemi tanár.

Olosz Levente

1989. szeptember 25-én született Csíkszeredában (Romániában). Középiskolai ta-

nulmányait a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskolában végezte. 2013-

ban szerzett mester fokozatú diplomát a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegye-

tem Történelem és Filozófia Karán, Jelenkor Történelme és Nemzetközi kapcso-

latok szakirányon. Jelenleg a Közép Európai Egyetem egy éves mesterszakos

programjában vessz részt. Kutatási területe: az észak-erdélyi zsidóság története a

második világháború után, illetve a közel-keleti nemzetközi kapcsolatok törté-

nete.

~ 307 ~

Szokolay Domokos

Történész, tudományos kutató (Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala).

2007–2013 között a PPKE-BTK történelem szakos hallgatója volt. A NEB gaz-

dasági, igazságügyi és 1944–1945-ös munkacsoportjának tagja. Főbb kutatási te-

rülete a magyar történelem 1939–1950 közötti időszaka, a két világháború közötti

Magyarország ellenzéki és ellenállási mozgalmai, az 1944–1945-től kiépülő kom-

munista diktatúra működésének és hatalomtechnikájának vizsgálata.

Péczka László

A PPKE-BTK politológia, illetve a PPKE-JÁK jogász szakos hallgatója. Érdek-

lődési területe a katolikus egyház társadalmi tanítása és a magyar keresztényszo-

cialista gondolkodás története a századforduló utáni Magyarországon.

Gulyás Martin

2009–2012 között az SZTE-BTK történelem szakos hallgatójaként történelem

alapszakos bölcsész diplomát szerzett. A PPKE-BTK történelem mesterszakot

végzett hallgatója, jelenleg ugyanitt a Történettudományi Doktori Iskola dokto-

randusza. 2014 óta a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala tudományos ku-

tatója. Érdeklődési területe a XX. századi magyar történelem eszme- és politika-

története, különös tekintettel az 1945 utáni időszakra. Kutatásai tárgyát képezi az

1945 utáni Csongrád megyei elitváltás vizsgálata a népbírósági iratok tükrében,

illetve a munkástársadalom és a politikai hatalom viszonyának, kapcsolatának

vizsgálata az 1956-os munkástanácsok példáján keresztül.

~ 308 ~

studia vincentiana 2015/2

Documents