a pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a...

Majorossy judit

A Pozsonyi városi elit és Az UdvAr (Az UdvAri nemesség) kAPcsolAtánAk megközelítési módjAi

a késő középkorban és a kora újkorban

A polgári és az udvari/nemesi kultúra városi térben való találkozása,1 e két társadalmi csoport együttélésének, együtt „létezésének” és érdekellentéteinek számos aspektusa, az uralkodói (udvari) látogatások jellemzői és hatásai, a vár-jobbágyok és királyi familiárisok szerepe a korai városfejlődésben, a nemesi jelenlét a késő középkori – másutt a kora újkori – városban (a városi nemesek, a nemesi rangú patríciusok, vagy a városban létező nemesi udvarok kérdése), a földbirtokos vidéki nemesség és a közeli városi társadalom összetett kapcsolat-rendszere (házassági, üzleti és egyéb jellegű kapcsolatok), valamint a nemes-ség fokozatos bekapcsolódása a regionális és távolsági kereskedelembe és/vagy pénzügyi tranzakciókba,2 illetve a különböző elvek mentén definiált reziden-ciavárosok jellemzőinek3 a királyi városok esetében megfigyelhető jellegzetes-ségei mind-mind olyan témakörök, amelyeket a város és nemesség összetett kapcsolatrendszerén belül vizsgálni lehet.

E tanulmányban az udvar – illetve a nemesség – és a város kapcsolatát, ami nyilvánvalóan a választott város, pozsony esetében is különösen tág és szerteágazó téma, a városi köz- és önigazgatás, valamint a belső térszerkezet és térhasználat alakulása (vagy átalakulása) felől közelíteném meg. Ebből a nézőpontból végiggondolva azon kérdésköröket, forráscsoportokat és elemzési lehetőségeket, amelyeket tárgyalhatnék, még így is egy tanulmány alapvető-en szűkreszabott kereteit feszegetném. Ennek ellenére megkísérlek egy téma-palettát felvázolni, bemutatva mindazon megközelítési módokat, a városi élet azon aspektusait, amelyeken keresztül a városi polgárság és az udvar, illetve a nemesség kapcsolata vizsgálható, és amelyek révén a város adott időszakok-ban jellemző vagy kevéssé jellemző királyi rezidencia jellegére fény vetülhet. rezidencia jellegről beszélhetünk csupán, hiszen a korai Esztergommal, ké-sőbb Óbudával, Visegráddal, majd budával ellentétben a középkor folyamán pozsony szigorú értelemben véve nem önálló királyi várral bíró uralkodói köz-

1 HirscHbiegel–Zeilinger 2009. 481–503. p.2 JoHanek 1998. 16–17. p.3 Ld. erre szende katalin tanulmányát jelen kötetben; illetve buda kapcsán: kubinyi

1994/1999.; kubinyi 2001.

urbs. magyar várostörténeti évkönyv vii. 2012. 171–199. p.

172 Udvar – Város – Főváros

pont, csupán szabad királyi város, az itteni ispáni vár alkalmanként (hosszabb-rövidebb) királyi jelenlétek színhelye, ami 1541-ig nem változik. Ugyanakkor földrajzi helyzeténél és a királyság városai közötti rangsorban betöltött sze-repénél fogva, bizonyos időszakokban e királyi jelenlétek nyomán rezidencia jellege felerősödik.

Ebből a szempontból elsődlegesen zsigmond király uralkodásának 1420-as és 1430-as évei a legkiemelkedőbbek. ahogyan papp szilárd egyik tanulmá-nyában megfogalmazta, a zsigmond király lánya, Erzsébet és Habsburg V. al-bert osztrák herceg között pozsonyban 1421. szeptember 28-án megkötött frigy „a város számára is jelképes tartalommal bírhatott, [hiszen a] helyszínválasztás aligha volt ugyanis független attól, hogy a település zsigmond szándéka szerint nagyjából ekkortól kezdte buda helyett a főváros szerepét betölteni [...]”.4 Az uralkodó e szándékáról tanúskodik, hogy uralma végén – bár állandóan moz-gásban volt – budán már alig fordult meg, ellenben egyre gyakrabban találjuk Pozsonyban,5 és ezzel össszefüggésben az itteni várbeli (királyi) építkezések, valamint a város számára 1430 márciusában engedélyezett királyi pénzverde6 felállítása is ezt támasztják alá. az utóbbi megléte (létrehozása) növeli pozsony rezidencia jellegét, ráadásul az engedélyt tartalmazó oklevélbeli kikötés elle-nére – miszerint a király és a város fele-fele arányban osztoznak a bevételen (ahogyan a felállításával kapcsolatban felmerülő költségeken is) – úgy tűnik, hogy a pénzverés teljes itteni hasznát, további különleges adókkal egyetemben, zsigmond (avagy a városvezetés) az említett építkezésekre fordította,7 vagyis a polgári közösség valószínűleg kevéssé profitált a pénzverde jövedelméből.

Ugyanakkor a város erősödő rezidencia jellege erőteljesen kihatott az itteni írásbeliség szakosodására,8 elsősorban – bár nem kizárólag – a városi pénz-ügyek (írásbeli) adminisztrációjára. Hiszen mind az építkezések (nem csupán a várbeli királyi rezidencia kiépítése, hanem a szent Márton-templomban ekkor zajló uralkodói kápolna kialakítása), mind a pénzverde közös adminisztráció-ja számos lehetőséget teremtett a pozsonyi városvezetés számára, hogy a ki-rályi kancellária szervezettségét megismerje. Így aztán nyilván nem véletlen a kamarási tisztség és ezzel egyidejűleg a kamarai számadáskönyvek ekkori

4 PaPP 2006. 239–240. p.; ugyanezt fogalmazza meg sZende 2006. 209. p.5 Főleg az 1429-es, 1430-as, 1434-es és 1435-ös években: engel–c. tótH 2005. passim.6 lederer 1932. 225–227. p.; gyöngyössy 2012. 45. p., és az engedély szövegére: 180–

182. p.7 SzűcS 1958. 329–330. p.8 maJorossy–sZende 2012. 324–325. p.

Majorossy judit: A pozsonyi városi elit és az udvar… 173

rendszeres megjelenése sem.9 Ezekben a számadáskönyvekben a későbbiek-ben lépten-nyomon jelen vannak a város által megvendégelt udvari és nemesi személyek (is), így ezek jövőbeli szisztematikus elemzése jól körvonalazhatja pozsony és az udvar/nemesség kapcsolatának kérdéskörét.10 Az udvari admi-nisztráció 1430-as évekbeli hatása a városi önigazgatás szervezettségére szá-mos további tematikus városi könyv megjelenésében is kimutatható.11

az írásbeliség fenti változása ugyanezen időszakban a város egész belső közigazgatási rendszerére kihatással volt, és ez – persze számos egyéb tényező mellett – bizonyos alapvető átalakulásokhoz vezetett. Itt most csak egy ténye-zőre, a polgármester szerepkörének módosulására utalnék röviden. a 14. szá-zad közepén létrejött pozsonyban a polgármesteri pozíció,12 melynek betöltője (a szomszédos sopronnal ellentétben) a városbíró melletti tizenkét esküdtből álló tanács egyik tagja lett.13 az elemzett forrásokból úgy tűnik, hogy a kezdeti időszakban gyakorlatilag ő lehetett a városbíró mellett a „pénzügyekért felelős belső tanácsos ember”,14 nem sokkal több. azáltal azonban, hogy az uralkodó-

9 Első töredékes darabjait már az 1410-es évekből ismerjük, ám szinte évente majd az 1430-as évek második felétől állnak a rendelkezésünkre. az első fennmaradt (töredékes) városi szá-madáskönyv (és nem csupán részleges számadási feljegyzés), amely számos adatot tartalmaz zsigmond várépítkezésére (lásd PaPP 2006. 239–245. p.) 1434-es, ezt követően pedig 1439-től kezdve szinte folyamatosak a kötetek. kováts 1900.; kováts 1902. 433–466. p.

10 ahogyan ezt egy későbbi időszak vonatkozásában, Habsburg Mária királyné 1526/1527-es pozsonyi tartózkodása kapcsán szende katalin tette egyik írásában. sZende 2007. 131–132. p.

11 a városból ismert tematikus könyvek – a városi jogkönyv lefektetése valamikor 1426 körül, a bírósági Achtbuch 1435-től, a végrendeleti könyv 1427-től, az úgynevezett Gabbuch 1438-től, valamint az 1439-es telekkönyvek elkészítése – mind zsigmond uralkodásának idejé-hez, illetve közvetlenül a halála utáni évekhez köthető. a városkönyvek leírására: goda–maJorossy 2008. 87–99. p.

12 a tisztség az 1340-es évek végétől igazolható: király 1894. 67. p. bár az eddigi archontológiai kutatások nyomán az 1380-as évekből ismerjük az első név szerinti polgár-mestert: Philipus magistercivium (1383. aug. 31.) – FeJér CD X/8., 125. p. a későbbiekben: Iohannes de Zegemberg magister civium (1390. máj. 1.) – MnL, Df. 239093. az 1390-es évek végéről pedig: Peter Günther, dy czeit purgermeyster zu Prespurch – aMb, no. 608. (1397. márc. 7.); no. 622. (1398. ápr. 8.). a 15. század elejétől kezdve ugyanakkor már szinte minden évből név szerint ismertek: maJorossy mss. A korábbi kutatás forrás nélkül említ 1347-ben egy Peter Marzalfyt (rakovsZky 1872, 47. p.; tőle veszi át ortvay 1892–1903. III. 387. p.), illetve egy bizonyos Henrik im Kromhofot 1375-ben (ortvay 1892–1903. III. 387. p.).

13 goda–maJorossy 2008. 75–77. p.14 a városi pénzkezelés a 15. század elejéig a bírót illetve a polgármestert illette meg. Ezek

rendes számadást vezettek, azt külön ládában őrizték és az év végén beszámoltak a külső tanácsosoknak (den vier und czwainczigern). Ilyen korai példák maradtak fenn az 1364–1374 közötti illetve az 1410–1419 közötti időszakból. FeJérPataky 1885. 39., 41., 74–75. p. Ta-


hoz (a királyi udvari adminisztrációhoz) köthető fenti változás következtében (udvari mintára) megszületett az új városi kamarási pozíció és átvette a polgár-mester korábbi alapfeladatát, vagyis a pénzekkel való gyakorlati – hétköznapi – foglalkozást, a polgármesteri tisztség „feljebb” léphetett, jelentősebbé válhatott, mint pusztán egy kiemeltebb tanácsosi szerepkör: a pénzügyigazgatás további irányítása mellett diplomáciai feladatok végzésével is nőtt a pozíció fontossága. a kamarási számadásokban döntően a mindenkori polgármesterek (nagy ritkán a városbíróval együtt) szerepeltek a kiadások megbízóiként, és a város nagyobb pecsétjének őrzési feladata is az ő presztízsüket növelte.15 ráadásul mivel a pozsonyi kamarás az 1440-es évektől biztosan nem belső tanácsos, a pénzügyi (belső) kontroll továbbra is erősen kötődött a polgármester személyéhez.

a városi tisztségviselők kérdéskörénél maradva még két tisztségre térek ki röviden, mégpedig a városi zsidóbíró és az új, polgári városkapitány személyé-re. az első tisztség kapcsán már kubinyi andrás megfogalmazta, hogy szemé-lyét „vagy az országos zsidóbíró nevezte ki, vagy a városi tanács választotta őket. Valószínűleg mindkét eset előfordult.”16 Ha a Pozsonyban (eddig) azo-nosított zsidóbírókat megnézzük, akkor úgy tűnik, hogy a zsigmondi időszak-ban a tisztségre elég nagy valószínűséggel az uralkodó javasolt embert. például az 1390-es és az 1400-as években azt látjuk, hogy zsigmond egyik familiá-risa, az itáliai származású kereskedő pozsonyi polgár, Jacobus Bonaventura de Salto (ismertebb nevén jakob ventur) volt a zsidók keresztény bírája, aki ezen időszakban egyébként rendszerint belső tanácsos, de a tisztet feltehetően zsigmondnak köszönhette.17 a zsigmond halálát követő években hasonlókép-pen udvarhoz közeli nagykereskedő polgárokat találunk a poszton (például az említett Ventur fiát, kaspart, illetve az elkövetkező korszak legbefolyásosabb polgárát, Ludweig königsfeldert), őket azonban már tagjai sorából valószínű-leg a belső tanács választotta.18 az 1440-es évek közepéről ismert peter kraus-t már biztosan.19

lán a polgármester korai szerepköre is indokolhatja, hogy ebben az időszakban a városbíróval ellentétben név szerint igen ritkán bukkan fel (ld. a 12. sz. jegyzetet).

15 király 1894. 79–80. p. Tudjuk, hogy 1439-ben két városi pecsét volt: aMb, Kammerrechnungen 2. (1439): nach des purgermeister gescheft von den zwen stat insigln daz er gegrabn hat. a pecsétekről pl. novák 1987.

16 kubinyi 1995. 12. p.17 aMb, no. 615. (1397. júl. 7.): Jacobus de Salto judex judeorum.18 pl. 1437/1438-ban Ludweig Konigsfelder cive jurato ac judice judeorum civitatis Posoniensis:

aMb, no. 1518. (1437. máj. 25.); illetve 1438/1439-ben Kaspar des Ventur unser judenrichter zu Presburg: aMb, no. 1567. (1438. máj. 2.).

19 Peter Kraus die zeit judenrichter: aMb, 2.a.1. (Protocollum Actionale) fol. 279r (1444. febr. 14.); aMb, 3.d.1. (Raittbuch) fol. 71r (1444. jan. 1. előtt); aMb, no. 1922. (1444. jan. 24.).


Ugyanakkor az eleinte a várkapitánnyal (hauptman) „szembeni”, majd a vár és város kiélezett szembenállását követő időszakban a továbbiakban is a belső tanács soraiból megválasztott polgári városkapitányi poszt (stat hauptman) meg-létére akkor bukkan fel az első adat,20 amikor a zsigmond uralkodását követő zavaros időszakban a belső igazgatás önszerveződése erősödik, illetve amikor az özvegy Erzsébet királyné – az I. Ulászló-párti pozsonyi ispán rozgonyiak ellenében – a városban tartózkodik (1440. június–1442. szeptember).21 A vá-rosban kialakult helyzet (frontvonal) tehát egy új városi tisztséget hívott élet-re. Emellett a puskaporos levegőjű 1440-es és 1450-es években számos egyéb belső igazgatási változásra került sor, többek között a városvezető polgárok hatalomgyakorlásában is egyfajta hatalomkoncentráció tapasztalható.22

20 az első (bár úgy tűnik, ekkor még talán egyidejűleg két személy által betöltött) városi kapi-tányi tisztségre vonatkozó adat: aMb, Kammerrechnungen 2. 138. p. (1439. nov. 17): herr Mathes Meindel und herr Michel Wolff haubleut (akik egyébként az adott bejegyzés tanúsága szerint például a városárokban (zwinger) zajló munkálatokat is felügyelték). az ezt követő évben a város katonáit a számadáskönyv tanúsága szerint Ludweig königsfelder felügyeli (aMb, Kammerrechnungen 3. (1440/1441) 686., 694., 697., 698. p.), akit a következő tiszt-ségviselési évben (1441/1442) már tisztségmegnevezéssel együtt is adatolhatunk: aMb, no. 1794. (1441. nov. 4.): Kunigsfelder die tzeit hauptman der stat zu Prespurg. a későbbiekben a belső tanácsosok közül mindig választottak egy városi kapitányt is (bár személyét a száma-dáskönyvek nem mindig nevezik meg, de a tisztségre utalnak). az adatokra: maJorossy mss.

21 PálosFalvi 2009. 12–16. p.22 a zsigmond-kor korrupt városbírája, Ulrich rauchenwarter tevékenysége nyomán – az 1390-

es évektől szinte kizárólag ő viselte a bírói tisztséget – 1411 körül kirobbant botrányt köve-tően (skorka 2009. 38–43. p.) elvileg átalakult a városvezetés mechanizmusa. Ugyanakkor szűcs jenő korábbi nézetével szemben, aki szerint ezt követően a hatalomkoncentráció már nem jellemző (SzűcS 1955. 295–304. p.), úgy tűnik, hogy egy közvetlenül a botrányt követő rövid időszaktól eltekintve ezt a felvetést árnyalni szükséges. a városbírói (vagy a polgár-mesteri) posztot korábban folyamatosan akár tíz éven át is kezében tartó „városi kiskirályok” alakja valóban eltűnik. Ám a pozsonyi városvezetés az 1440-es és az 1460-as évek között ismét a koncentráció irányába tendál. a legfelső (bírói és polgármesteri, illetve hozzátéve a városkapitányi) hatalom ugyanis ebben az időszakban gyakorlatilag három ember – stefan List, (az ifjabb) stefan ranes és Ludwig königsfelder – kezében volt (maJorossy mss). a „triumvirátus” halálát követően (List 1457 körül, königsfelder 1468 körül, míg ranes 1473 körül halt meg), alapvetően az 1470-es évektől némi lazulás figyelhető meg, így relatíve több ember került a felsővezetésbe – bár ebben az esetben is főként inkább a polgármesteri, nem pedig a bírói székbe, mely utóbbit ebben az időszakban andre Holtzer és peter kreutz birtokolta néhány kivétellel szinte felváltva. a felső városvezetésre vonatkozó 1400–1540 közötti, az archontológiai kéziratból készített városbírói és polgármesteri lista hamarosan megjelenik a juraj Šedivý által szerkesztett pozsony várostörténeti monográfia második kö-tetében (Dejiny Bratislavy 2. Stredoveké obdobie (13. st.–1526): Posonium – stredoveké mest na Dunaji).


az udvar és az udvari politika hol erőteljesebb, hol kevésbé közvetlen jelen-léte az élet más területein is éreztette hatását a városban. Ha például az elit pol-gárság testvérületének, a Bürgerbruderschaftnak, vagyis a krisztus teste társu-lat történetének az alakulására gondolunk, abban szintén lecsapódott az udvar/nemesség és a városi polgárok összetett kapcsolatrendszere.23 A konfraternitás korai történetében például nyomon követhető, hogy az alapvetően egyházi (ka-nonoki) alapítású testületből zsigmond polgár-kereskedő familiárisai, Hans poll és a már említett kaspar Ventur – vagyis az uralkodó révén a városba került (korábban) bécsi és firenzei polgárok – által hogyan lett „polgáriasított” illetve „elitesített” világi vallásos társulat az 1420-as évekre. Másrészt a 15. századi taglisták alapján az is jól érzékelhető, hogy miként ugrik meg a nemes-ség aránya a tagok között a Mátyás-korban,24 alapvetően a király, illetve nagy-számú udvari nemessége pozsonyi tartózkodásával összefüggésben. 1482-ben (június 6.) maga Mátyás,25 míg néhány évvel később a források szerint a királyi udvar hatszáz tagja volt jelen a testvérület által szervezett úrnapi körmeneten pozsonyban.26 úgy tűnik, Mátyás egyébként is kiemelkedő jelentőséget tulaj-donított e vallási eseménynek, hiszen a bécsi (1485-ös) bevonulást követő na-pon az úrnapi körmeneten való résztvétele a bécsiek számára nyilván felért egy politikai demonstrációval, és ahogyan arról bonfini beszámol 1489-ben budán szintén politikai propaganda céljaihoz használta fel az ünnepet.27 Pozsonyban a krisztus teste társulatnak e legreprezentatívabb megnyilvánulása során ugyan-akkor a város (vártól való) tudatos különállását érzékelteti az, hogy a procesz-szió a város entitását járja körül, anélkül, hogy bármilyen módon belefoglalná a várat. Tulajdonképpen az egyetlen kapcsolódási pont a szent Márton-templom, a körmenet kiindulópontja, azáltal, hogy a két „világ” közötti határvonalon áll.28 Ezzel szemben a budai „fővárosban” a királyi bevonulásokhoz hasonlóan a Miasszonyunk-templomtól induló felvonulás – legalábbis Mátyás uralmától

23 Ezt alapvetően korábbi tanulmányokban megtettem: maJorossy 2005.; maJorossy 2009.

24 a taglisták elemzését tartalmazó táblázatra: maJorossy 2005. 261. p. ahogyan ott látható, az 1476-ból és 1485-ből fennmaradt taglistákon kiemelkedően megnőtt a nemesi tagok szá-ma.

25 HorvátH 2011. 115. p.26 1486. máj. 25. aMb, Kammerrechnungen 46. 181. p.: Item in festo Corporis Christi 86

sein dez königliche hofvolks gerausig auf vjc hie gewesen [...]. maJorossy 2005. 271. p. Ugyanakkor már az előző évben is a közelben volt az „udvar”, hiszen 1485-ben az úrnapi körmenet a bécsi bevonulást követő napra (jún. 2.) esett. HorvátH 2011. 120. p.; Perger 1990. 68–69. p.; sZende 2008. 382. p.

27 bonFini [1995]. 705–706. p.; goda 2011b. 71. p.28 a pozsonyi úrnapi körmenet útvonal-rekonstrukciójára: maJorossy 2009. 86–90. p.


kezdve – a királyi udvar előterét is bejárta.29 bár nyilvánvalóan a topográfia szintén szerepet játszhatott abban, hogy a várat (a nemesek világát) – budával ellentétben – az úrnapi körmenet pozsonyban még akkor sem érintette, ami-kor az uralkodói udvar is jelen volt a városban, ennek háttere talán abban is keresendő, hogy a valószínűleg valamikor a 15. század közepén formát öltő körmeneti útvonal a város saját identitását volt hivatott demonstrálni, és egy, az ünnepi felvonulás alkalmával ritkán jelenlévő udvart nem kellett feltétlenül figyelembe venni. Így a város önállóbban alakíthatta ki a helyi városi politikai elitre inkább koncentráló gyakorlatát, amelyet aztán az uralkodó jelenlétekor változtatás nélkül követett.

a városi topográfia, illetve a térhasználat alakulása/változásai – egy olyan szabad királyi városban, mint pozsony, amely földrajzi helyzeténél fogva min-dig stratégiai szerepet játszott az uralkodók szemében – számos ponton reflek-tálnak az udvar (vagyis a vár) és a város viszonyrendszerére. Ezek közül sok mindent lehetne kiemelni. kezdhetném például azzal, hogy miként nézett ki a kézművesek topográfiája az 1390-es évek körül, amikor az írott városi for-rások alapján ezzel kapcsolatban először tudunk néhány foglalkozás kapcsán apróbb elemeket rekonstruálni, és amikor a városvezetést még az udvarhoz job-ban kötődő comes címet viselő, familiáris városbírói tisztségviselés jellemezte, amelynek képviselői számos vár körüli külvárosi (vödrici) terület tulajdonosai voltak. Ezek aztán később a városhoz kerültek és bizonyos foglalkozások „sű-rűsödési pontjaivá” váltak (lásd például a zsigmondi intenzív építkezések ide-jén a vödrici ácstelepet). az említett időszakban nyomaiban még fellelhetőek a várat (is) kiszolgáló kézműves-telepeknek a későbbiekben már a város más pontjain sűrűsödő elemei.30 Ugyanakkor egy korábbi (1370-es), felülről jövő uralkodói döntés a hússzékek és a kenyérszékek elmozdításáról hosszútávon egy adott társadalmi csoport, a mészárosok (és velük összefüggésben a pékek) városbeli topográfiájára is kihatott.31 Hasonló – bár nem ugyanilyen közvetlen módon – hatottak a zsigmond által szorgalmazott, vagy éppen csupán a jelenlé-tével kiváltott „infrastrukturális beruházások” a városban: a belváros körüli vá-rosfal kiépítése, az ispáni vár (királyi rezidenciává történő) átalakítása, a szent Márton-templombeli királyi kápolna-építkezés, vagy a Fő tér átalakítása, ezen

29 az 1501-es budai körmenetre: Petényi 1994. 44–50. p.; goda 2011b. 73–74. p. a kiindu-lóponttól eltekintve budán az útvonal hasonló lehetett a királyi bevonulásokéhoz. Mátyás bevonulásaira: kubinyi 2001/2009. 233. p.

30 a korai pozsonyi bíródinasztiák kapcsán: surányi 1964.; a nemzetségi uralom időszakára: goda 2011a.; az említett korai topográfia bizonyos elemeire (mészárosok, pékek, cipészek): maJorossy 2011b.

31 a mészárosok pozsonyi topográfiájának összehasonlító elemzésére: maJorossy 2011a.


belül is a városháza 1420-as bővítése és átalakítása.32 Végül említhetnénk azt a tényezőt is, hogy a város konkrét tere minként alakult/módosult a vár jelenléte és a kereskedelmi utak kettősségének függvényében, illetve hogyan alakult a városvezető elit tagjainak városi térben meghatározható helye.33

E szerteágazó kérdések közül nyilvánvalóan lehetetlen és ehelyütt nem is szükséges mindenre kitérni (ezek nagy részét a jegyzetekben jelzett, különálló tanulmányokban vizsgáltam), így itt a zsigmondi átmeneti „rezidencia-város” jelleggel kapcsolatban, csupán érintőlegesen két példát említenék. az egyik a városi fürdők és a nyilvánosház kérdése. az 1379-ből fennmaradt külvárosi adójegyzék alapján az adott korszak előtt négy fürdő ismert a külvárosokban, ezeket gyakorlatilag a kereskedelmi utak tengelyében találjuk: az ispotályfürdő, a felső fürdő, az alsó fürdő és vödrici fürdő, amelyet később királyi fürdőnek neveznek a források, és amelyekről a források alapján ismert, hogy bizonyos időszakban a várispán, máskor a királyi familiáris kereskedő, a korábban már említett Ventur család birtokolta, és amely a zsigmondi korszakot követően meg is szűnt. Egy 1422-es jegyzékből tudjuk, hogy a nyilvánosház (frauenhaus) eleinte az alsó fürdő mellett volt. a huszita támadások és zsigmond erőteljes hatására az 1430-as évekre elkészül a teljes belvárosi városfal és ugyanezen időszakban, ahogyan fentebb utaltunk rá, a városháza-bővítéssel a Fő tér egy-re reprezentatívabbá vált, ahol időről időre a városban tartózkodó uralkodó is megfordulhatott. Ennek a térhasználat szempontjából az lett a következménye, hogy bár az alsó fürdő a kapu mellett a korábbi helyén maradt, közvetlen szom-szédságából, a Fő tér meglehetős közelségéből a nyilvánosházat elmozdítják és az kikerül a távolabbi, külvárosi széplak utcába (Schöndorfergasse).34 va-lójában városi döntésekről és változásokról van szó (mind a városháza, mind a nyilvánosház esetében), ám ezek meglehetősen kötődnek ahhoz a tényhez, hogy zsigmond személyében is erőteljesen jelen van a – tervei szerinti későbbi – „szék”-városában.

32 a városfalakra: ortvay 1892–1903. II/1.; király 1894. 50–51. p. a várra: PaPP 2006.; a templombeli kápolnára: Žáry 2003.; a városházára: maJorossy 2012b.

33 a városvezető elit térbeliségére korábban: maJorossy 2009.34 az elmozdítás pontos ideje nem adatolható, de az 1439-es telekkönyv – aMb, 4.l.2.

(Grundbuch) fol. 40r „das haws der stat dorinn dy schon frawn sein” – már az említett külvárosi utcában működő intézményként regisztrálja, így a városházán zajló „fejlesztések nyomán” feltételezzük, hogy valamikor az 1420-as évek végén, 1430-as évek elején történt. maJorossy 2012a. 350. p. korábbi helyén (ami eleinte ein öde hofstat) az 1450-es évektől kezdve az évi vásár kivételével (amikor a főtéren állnak a konyhabódék) nyilvános konyha működik: „[...] er und all sein nachchomen sollen davon [...] chuchen offenberlich bey der stat halten [...].” aMb, 4.l.3. (Satzbuch), fol. 168v.


Másik példaként a vargák 15. századi társadalom-topográfiáján belüli vál-tozásokra utalnék. Ha nagyjából húsz éves időmetszetekben vizsgáljuk azon városi ingatlanokat, amelyek rekonstruálhatóan az ehhez a foglalkozáshoz köthető polgárok tulajdonában voltak (illetve amelyek után adót fizettek), ak-kor megfigyelhetjük, hogy a várhoz közeli telkekről egyre inkább a belváros „belseje” felé mozdulnak el. Vagyis amíg a század elején még feltehetően a nagyobbszámú várbeli megrendeléseket is kiszolgálva inkább a Vödric-kapu közelében koncentrálódtak, addig a következő század elejére már más a hely-zet, és inkább a városi elit által lakott belvárosi terek jelenthetik a fókuszpontot. Esetükben tehát tetten érhető, hogy a kézművescsoportok átalakuló topográfi-ája a korábbi ispáni központ (legyen ott az uralkodó vagy „csupán” a pozsonyi ispán) felé való orientálódástól a városi politikai és gazdasági (kereskedő) elit felé való orientálódás irányába mozdul el.35

A fentieken túl, amennyiben a városi elit és a nemesség/az udvar kapcso-latainak megközelítési módjairól beszélünk, elsődlegesen a városvezetők archontológiai és a kapcsolathálóik feltárására irányuló kutatások tanulsága-iról lehetne még szót ejteni,36 illetve arról, hogy kifejezetten a városi forrá-sok tükrében hogyan, mikor és mennyire érzékelhető a nemesség 15. századi jelenléte a városban.37 Ez utóbbi kapcsán először három, szinte az egész 15. századot adatoló városi könyv elemzéséből kirajzolódó képre térnék ki. az első ilyen az 1427-ben indított és 1529-ig tartó pozsonyi első végrendeleti könyv, a Protocollum Testamentorum, a másik kettő pedig az 1439-es állapotokat rögzí-tő telekkönyv, a Grundbuch, illetve a 15. század során folyamatosan (nagyjából az 1510-es évekig) használt, vagyis a változásokat is megörökítő második te-lekkönyv, az úgynevezett Satzbuch.38

35 a rekonstrukció módjára és részleteire: maJorossy 2011b. 102–121. p. (a vargákra vonat-kozó térkép: 127. p. 5. sz. ábra).

36 ami ehelyütt leginkább annyiban lehetne érdekes, hogy az archontológiai kutatások alapján megrajzolt városvezetők (a különféle fontosabb városi tisztségeket betöltő személyek) köre és az udvarhoz kötődő kapcsolataik hogyan reflektálódnak a városi elit topográfiájában. Ám ez külön tanulmányt érdemelne.

37 Fentebb már utaltam rá, hogy a fennmaradt városi kamarai számadáskönyvek jövőbeni rész-letes elemzésével (az 1440-es évektől) a városban vendégül látott nemesek körére vetülhetne az eddiginél talán jóval erőteljesebb fény.

38 a végrendeleti könyvre: Prot. Test., I–II. a telekkönyvekre: aMb, 4.l.2. (Grundbuch); 4.l.3. (Satzbuch).


1. táblázatnemesek előfordulása a pozsonyi Protocollum Testamentorumban

(ca.1420–1529)

végr. száma év

végrendelkező polgár

(vagy nemesi végrendelet)

a végrendeletben említett nemes illetve

uralkodómegjegyzés

40 1436 niklas gutgesell

luxemburgi zsigmond király

a király miatti kiadásai és tarto-zásai más polgá-

roknak

luxemburgi zsigmond király

az uralkodó tarto-zásai a végrendel-

kező polgárnak

Guti ország Mihály két (70 aranyfo-rint értékű) hajó

zsigmond haszná-latára

73 1439 Heinrich paier rozgonyi istván és György

80 aranyforintnyi tartozás

I. albert király kama-rása

4,5 dénárfont érté-kű tartozás

362 1480 sigmund Pantzir

Czoborszentmihályi czobor imre

20 aranyforint ér-tékű tartozás

369 1480 körül

jeronime Wanusch

bazini és szentgyörgyi simon gróf

21,5 aranyforint-nyi tartozás

400 1483 albrecht gailsam

alsólindvai bánffy miklós

a végrendelkező költségére és há-zában vendégül

látott nemesek mi-atti tartozások

kanizsai miklós és jános

tartozások


végr. száma év





kanizsai lászló felesége tartozások

407 1484 körül

Hans karner Czoborszentmihályi czobor imre


446 1486 Hans rorbek [Corvin Mátyás király] tartozások a tatai királyi palotaépít-

kezésen végett munkáért

460 1488 nemesi végrendelet

(trencsén megyei) zavada knyez tamás királyi gyalogoskapi-

tány

saját végrendelete

486 1490 Paul Windberger

jaroslav von swietlau (morva nemes, Vlčnov

és světlov ura)

többféle tartozás

kobersdorfi Weisspriach andrás

soproni ispán


herr ossizkÿ (feltehe-tően a morva nemesi osinský család tagja,

Žitné és Heřmanic ura)


her jaroslaw Czirnohorskÿ (boskowitz és Černohora ura)


pósa balázs, nagyabonyi nemes

(rozgonyi familiárisa)



szántói starch Mátyás saját végrendelete


végr. száma év





533 1495 georg schönberger

achacius és kaspar von Liechtenstein


613 1502 Hans biberger a tomaj nembeli Losonczi László és fiai

46 aranyforintnyi tartozás


keresztes Tilahy/Tilaji jános, bakócz Tamás

tizedszedője



pósa balázs nagyabonyi nemes (lásd korábban)

özvegye


Ákosházi sárkány Ambrus


keresztes Tilahy/Tilaji jános érseki tizedszedő

rokonként örököl

802 1521 Friedrich Voyt (Erdős)kereki aczél istván királyi kamarás, királyi tanácsos, pozso-

nyi várnagy

végrendeleti tanú, kedvezményezett

(Erdős)kereki aczél Ferenc királyi titkár

kedvezményezett

Tolnai/berzenczei bor-nemissza jános királyi nevelő, kincstartó, po-

zsonyi ispán

végrendeleti vég-rehajtó, kedvez-

ményezett

824 1524 bernard Horwath fele-sége, barbara

pósa balázs nagyabonyi nemes

lánya



Wolfgang radendorfer podmanitzi udvar-házat említ saját végrendeletében


a végrendeleti könyvből kigyűjtöttem mindazon bejegyzéseket,39 amelyek a nemesség valamely tagjára és/vagy az udvari kapcsolatokra vonatkoztak (lásd az 1. táblázatot). az egyes esetek külön-külön is érdekesek, miszerint milyen kontextusban látjuk ezeket a kapcsolatokat (az uralkodónak tett szolgálat, áru/pénztartozás, nemesi vendéglátás költségei), ám ami összességében tanulsá-gos, hogy két időszakban bukkannak fel ilyen bejegyzések a Protocollumban ránkmaradt viszonylag nagyszámú (közel 850) végrendeletben. (az eredmény mellesleg alapvetően az eddig már más megközelítésből nagyjából megismert képet támasztja alá.) az egyik a zsigmond-kor; a másik, jóval intenzívebb az 1480-as évek vége és az ezt követő időszak, amikor már a városi könyvbe be-jegyzett kisnemesi végrendeletekkel is találkozhatunk. Mindez nyilván nem je-lenti, hogy a köztes időszakban ne lett volna intenzív kapcsolat a városi keres-kedők és az udvar illetve az annak környezetében tartózkodó nemesek között, csupán azt jelzi, hogy a gazdasági kapcsolatok ekkor jártak olyan következmé-nyekkel – leginkább a kintlévőségek, illetve tartozások révén –, hogy ennek nyomait már a polgári végrendeletekben is gyakrabban láthatjuk.

az 1480-as, 1490-es évektől a polgári végrendeleti könyvben felbukkanó nemesi végrendeletek pedig már többek között a kisnemesi–polgári házasságok sűrűsödését is mutatják, illetve azt, hogy míg a 14. század végén a városban jellemzően udvari familiáris címmel bíró kereskedő-polgárokkal találkozunk, addig a 16. század elejére más formákat ölt a kapcsolat és az üzletelő urak (aho-gyan sárkány Ambrus pozsonyi ispán kapcsán kubinyi András fogalmazott) képviselői jelennek meg.40

érdemes mindezt összevetni azzal, amit az említett Grundbuch–Satzbuch elemzése során tapasztalhatunk. Egy másik táblázatban (lásd a 2. táblázatot) a belvárosban található nemesi illetve királyi tulajdonban lévő telkeket foglaltam össze (néhány ponton az eddigi kutatásaim során előkerült okleveles kiegészí-téssel). Mivel a Grundbuch közvetlenül a zsigmond utáni (1439-es) állapotot rögzíti, így leginkább azt figyelhetjük meg benne, hogy a fentebb hangoztatott intenzívebb királyi jelenlét a városi telektulajdonlásban is visszaköszön. Hiszen annak ellenére, hogy zsigmond, uralkodása idején számos belváros körüli (fő-leg vödric-negyedbeli) királyi tulajdonú telket/földet adott városi (és polgári) kézbe,41 még mindig több – szám szerint négy – királyi ház (domus regis) létét igazolja az említett telekkönyv (lásd az 1. térképen karikával jelzett parcellá-kat). Ugyanakkor nem számítva a királyi familiáris polgárokat, illetve az egy-

39 a végrendeletekre: Prot. Test., I–II. passim.40 kubinyi 1994. Ld. még hasonló esetekre: sZakály 1981.; sZende 2002.41 a terület korábbi tulajdonlásával kapcsolatban: király 1894. 34–36. p. a Ventur családnak

tett zsigmondi adományra: maJorossy 2005. 259. p.


házi (érseki, káptalani, javadalmas) telkeket, az 1439-ben rögzített belvárosi telkek között nem találunk egyetlen nemesi tulajdonban lévőt sem.

2. táblázatA pozsonyi Grundbuch és Satzbuch királyi illetve nemesi tulajdonra

vonatkozó bejegyzései42

bejegy-zés ideje városnegyed1 telek-

szám2 a bejegyzés szövege

1439 Wedritz 1 item domus regis / domus domini regis1439 Wedritz 2 item balneum regis / balneum domini

regis1439 in der stat des

andern tails110 item domus regis

1439 in der stat des andern tails

111 item ain öd nycklas Lachütleins dy im der kayser geben hat


155 item domus domini regis


183 item domus domini regis


187 possa ballasch und juliana uxor

1490 körül

in der stat des andern tails

184 zobor Emerich und Margareth uxor

1490 után

in der stat bey wedritzer tor des ersten tails

2 jacob radendorfer (von Podmanitz)

1490 után

in der stat des andern tails

123 blasius poscha / juliana uxor

1493 in der stat des ersten tails

9 Walasch poscha und juliana uxor nach geschefft königliche maiestat


10 Walasch poscha und juliana uxor nach geschefft königliche maiestat

42 a táblázatba foglalt adatok legnagyobb része telekkönyvi tulajdonbejegyzést takar. a dőlt betűvel jelzett soroknál más forrás adata olvasható, amelyre külön jegyzetben hivatkozunk.


bejegy-zés ideje városnegyed1 telek-

szám2 a bejegyzés szövege

1500 után

in der stat des ersten tails

6 [Ortvay említése]3

1500 után

in der stat des ersten tails

7 [Ortvay említése]4


9 johannes Tilay und barbara uxor


10 barbara filia Walasch poscha und johannes Tilay maritus

[1504] in der stat des ersten tails

44 Margaretha weilent hern Wilhalms von Wltzendorfs wittib5


168 Margaretha relicta [Burchart Scharrach/Wilhalm Wultzendorfer]6


123 Geörg Ylhesch von Illieshaz


137 jorg Illyes von Illyeshaza


9 steffanus Atzeli de keregky und Elisabeth uxor


44 Veit Wultzendorffer (sun des Wilhalm Wultzendorfer)7


92 Friedrich Voyt polgármester eladja Kereki Aczél Istvánnak8

1 Ld. maJorossy 2011b. 122. p. (1. sz. ábra), ahol a táblázatban megjelenő vödrici külvárosi negyed = X.; a belvárosi első negyed = XI.; a belvárosi második negyed = XII. számon lát-ható.

2 a szerző saját rekonstrukciója alapján számozott telkek. Erre vonatkozóan a rekonstruált adóbejárási és telekkönyv-lefektetési útvonalat ld. maJorossy 2011b. 124. p. (2. sz. ábra).

3 ortvay Tivadar említi forráshivatkozás nélkül, de ezidáig nem tudtuk az említését forrással alátámasztani. ortvay 1892–1903. Elképzelhető azonban, hogy ortvay említése a táblázat-ban 9-es (illetve 10-es) számmal jelölt telekre vonatkozik.

4 Vö. 44. jegyz.5 aMb, no. 4268. Ld. erre még (a felső fürdő kapcsán) maJorossy 2012a.6 aMb, 4.l.3. (Satzbuch), fol. 168r. (1506); aMb, 4288. fol. 40r (1503). Ld. még maJorossy

2012a. 356. p.7 aMb, 4.l.3. (Satzbuch), fol.137r. Ld. még maJorossy 2012a. 356. p.8 aMb, no. 4668. Ld. még maJorossy 2008. 474. p.


a második könyvbe (Satzbuch), bár ezt szintén 1439-ben kezdték meg, el-sősorban a vásárlásokat – a telektulajdonos-váltásokat – jegyezték be, aminek következtében a 15. század második felében és a 16. század elején (az 1510-es évekig) regisztrált tulajdonbeli változásokat és a telkeket terhelő tartozásokat követhetjük nyomon. Feltehetően nem rögzítettek mindig minden tulajdonos-váltást, mivel a bejegyzést fizetés ellenében kérni kellett, amit nem minden-ki tett meg (egyes esetekben okleveles forrásokkal kiegészítve pontosítható a tulajdonosok sora). Ám azt is feltételezhetjük, hogy a nemesi háztulajdonok nagy valószínűséggel szerepelnek benne, hiszen bár a nemes személye adó-mentességet élvezett, városi háztulajdona után neki is adót kellett fizetnie,43 így a városnak különösen érdekében állt az ilyen jellegű tulajdonlás feljegyzése. a fenti végrendeleti könyvhöz hasonlóan itt is azt látjuk, hogy egyes telkek majd csak az 1480-as évek végén, az 1490-es évek után kerülnek nemesi kézbe – bár számuk továbbra is viszonylag alacsony maradt (lásd erre a 2. táblázatot és az 1. térképet, amelyen a négyzet jelzi a nemesi tulajdonokat).44 A nemesek által birtokolt telkekre vonatkozóan mellékelt térkép kapcsán megjegyzendő még, hogy az ezen (karikával) megjelenített, 1430-as évekbeli három belvá-rosi domus regisből ekkoriban már csak egyetlen egy van uralkodói kézen (a 110. sz. telek, amelyet a térképen a Venturgasse és a Langegasse sarkán két karika jelöl).45 a szent Lőrinc-kapu melletti (155. sz.) telek, nem tudni pon-

43 sZende 2004. 42. p.; Werbőczy [2005]. 388–401. p. 44 az itt részletezett adatok a 2. sz. táblázattal összetartoznak. pósa balázs 1484 körüli telkére

(187. sz.): aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 172v; innen aztán 1490-ben továbbköltözött (123. sz. telek): fol. 157r; majd 1493-ban királyi rendelkezés nyomán még két szomszédos telek került a birtokába (9., 10. sz.): fol. 128r. Egyik lánya, barbara, Tilay jános nemesember felesége lett és megörökölte az utóbbi két ingatlant, míg zsófia nevű másik lánya Hans Forster pozsonyi polgárhoz ment nőül, akit rokoni szálak fűztek a budai Forsterekhez (kubinyi 1966/2009. 532. p.). ő kapta a második telket. radendorfer jánosra: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 126r; Czobor Imrére: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 172r. az utóbbira még: aMb, no. 4378. (1509. ápr. 16.); neumann 2006. 138. p. Wilhalm Wultzendorferre, aki burchard scharrach elit polgár özvegyét vette el: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 137r, fol. 168r; Illésházi Illés György pozsonyi várnagyra és vice-comesre: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 157r, fol. 160r; kereki aczél István királyi kamarásra, tanácsosra és pozsonyi várnagyra: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 128r, illetve a polgármester Friedrich Voyt által neki eladott telekre: aMb, no. 4558. (1520).

45 a királyi házakat mindkét 1439-ban megkezdett telekkönyvben megtaláljuk. a vödrici házra és fürdőre: aMb, 4.l.2. (Grundbuch) fol. 81r; aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 115r. a belvárosban pedig 1.) a 110. és 111. sz. telek, ekkor még valószínűleg nem osztva: aMb, 4.l.2. (Grundbuch) fol. 112r; aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 153r; 2.) a 155. sz. telek: aMb, 4.l.2. (Grundbuch) 121r; aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 164r; 3.) a 183. sz. telek: aMb, 4.l.2. (Grundbuch) fol. 126r; aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 171v.


tosan mikortól, de 1452-ben már biztosan a szent Lőrinc plébánia kúriája,46 a krisztus Teste kápolna közelében lévő (183. sz.) telken pedig 1452-ben tulaj-donosként Hans Veyertag aranyműves adózik, majd a század végén az itteni ház a máriavölgyi pálosok városi rezidenciája lett (domus munichhoff, 1503; domus monachorum vallis, 1532).47 Így egyértelmű, hogy abban az időszakban, amikor a nemesi tulajdonú házak megjelennek a telekkönyvben, már csak a ventur utcai (Venturgasse) sarokház a forrásokban – lásd például Mátyás, II. Ulászló, vagy éppen II. Lajos és Mária királyné pozsonyi tartózkodása kapcsán – felbukkanó pozsonyi királyi ház (Königshaus). a térképen ugyanakkor az is jól látszik, hogy néhány beköltöző nemes ennek a háznak a közelében háztulaj-donos. a két főbb korai kereskedelmi út (a Dunával párhuzamosan futó későbbi Langegasse és az ebből északi irányba leágazó későbbi Venturgasse) csomó-pontjában kialakult kisebb (piac)tér egyébként a középkori belvárosnak a Fő tér melletti másik olyan része, ahol a pozsonyi városvezetőket lakóként gyakran megtaláljuk.48 nem mellesleg számos fontosabb újkori főúri palota (például pálffy, zichy, Eszterházy) szintén a város ezen pontjára koncentrálódott.

46 1452 után már mint curia domini plebani jelenik meg a forrásokban (és egészen 1532-ig így hivatkoznak rá, annak ellenére, hogy a plébániát az 1529-es évben a török elleni védekezés jegyében deszakralizálták és a város erődítésére használták). az első ilyen említése: aMb, 3.d.2. fol. 25r (domus Sancti Laurencii).

47 Hans Veyertag-ra: aMb, 3.d.2. fol. 26r. a pálos rezidenciára: aMb, no. 4288. fol. 40v (1503/1504); aMb, no. 5361–5362. (1532/1533). a telekkönyvbe ezeket a változásokat nem jegyezték be: aMb, 4.l.3. (Satzbuch) fol. 171v.

48 a városvezető elit által lakott térre vonatkozó térképre: maJorossy 2009. 89. p.


az 1439-es telekköny alapján azono-sított királyi házak (két karika = az 1450 utáni egyetlen belvárosi királyi ház)

1490–1510 között időszak: a telekköny-vi bejegyzések alapján azonosított nemesi tulajdonban lévő telkek (? bizonytalan)

1. térkép. Pozsony rekonstruált 15. századi térképe a királyi és nemesi tulajdonban lévő telkek jelölésével

a (bel)városi polgárság és az udvar kapcsolata nyilvánvaló akkor tekinthető a legintenzívebbnek, amikor az uralkodó itteni tartózkodása idején nem az is-páni várban, hanem a városban tartózkodott: vagy a királyi házban,49 vagy aho-gyan erre például Mária királyné esetében (1526. szeptember–1527. augusztus)

49 Ennek nyomai a városi számadáskönyvekben leginkább úgy csapódtak le, hogy a város szá-mos javítást, karbantartási munkát végzett a királyi házon, illetve a királyi konyhára minden-félét szállított, szakácsot fizetett. Mind Mátyás, mind II. Lajos idejéből számos példát találha-tunk erre: pl. aMb, Kammerrechnungen 44. (1482), 63. (1508/1509), 69. (1515/1516), stb.


sor került, egy „polgári” házban.50 az utóbbiról tudjuk, hogy bornemissza já-nos pozsonyi ispán – máskülönben a mohácsi csatavesztést követően menekülő királyné kíséretének tagja – a „tisztázatlan jogi helyzet” miatt vonakodott meg-engedni, hogy a királyi özvegy a várat, illetve a városi királyi házat használja, ugyanakkor az eddigi kutatás egyik tisztázatlan kérdése, hogy a királynő vajon melyik főtéri házban szállhatott meg. a telektulajdonosokra vonatkozó kutatás és a fenti térkép (illetve táblázat) fényében azonban felvethető az az elképzelés, miszerint az eddigi vélekedéssel ellentétben esetleg nem egy polgári, hanem az ebben az időben nemesi kézen lévő – városházával szemben fekvő – ház szolgált Mária lakóhelyéül, amelyet nem sokkal korábban az előző pozsonyi ispán, királyi titkár, kereki aczél István vásárolt meg az egyébként meglehető-sen intenzív udvari kapcsolatokat ápoló Friedrich Voyt polgármestertől, annak 1520-ban bekövetkező halála előtt.51 Ebből a példából is látszik, hogy a város-vezetésre és az annak kapcsolataira vonatkozó kutatás még számos adalékkal szolgálhat majd az udvar és a város viszonyának különböző aspektusaira.

érdekes ennek a kapcsolatrendszernek a városon belüli topográfiáját (a szomszédsági viszonyokat) közelebbről megvizsgálni és a fenti térképpel rövi-den összevetni.52 a 15. századi királyi házak szomszédságában találunk néhány kiemelt városvezetőt, leginkább az 1420-as és 1430-as évekből, akik közül töb-ben az 1440 utáni időszak meghatározó személyiségei lettek. Mindehhez még a vár alatti vödrici negyed említhető, ami a század középi nézőpontból már külvá-rosnak minősült. a zsigmond-korban például a befolyásos udvari kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező niklas Gutgesell belső tanácsosnak a belvárosban egyáltalán nem ismert ingatlana. Ezzel szemben három házáról is tudunk az itteni, vár alatti negyedben, valahol a vödrici királyi ház közelében, valószínű-leg ezek egyikében lakhatott. Ebben a korszakban nem ő volt az egyetlen belső tanácsos erről a környékről, ám ez a jelenség az 1430-as éveket követően már nem tekinthető tipikusnak.53 a zsigmond uralmát követő időszakra megválto-

50 ortvay 1914. 208–289. p.; újabban: sZende 2007.51 ortvay Tivadar azt írta, hogy a város egy főtéri polgári házat alakított át oly módon, hogy

az Mária és kísérete számára megfelelő legyen. az általa használt számadáskönyvek még közvetett utalást sem tesznek arra, hogy melyik telekről lehet szó, valahol a városházával szemben. ortvay 1914. 208–209. p. az 1. sz. térképen jelzett (92. sz.) telket 1520-ban a korábbi királyi kancellár (1504, 1508, 1510) és pozsonyi ispán (1519, 1522, 1525) vásárolta meg, aki királyi titkárként egyébként Mária számára is végzett titkári feladatokat. a vásárlás-ra: maJorossy 2008. 482. p. Mária királyné és aczél István kapcsolatára: kubinyi 2005. 14. p.

52 Ehelyütt a részletesebb – a városvezető elit egyes generációinak telektulajdonlására vonatko-zó – térkép(ek)et nem mellékelném, csupán az elemzésük néhány tanulságát összegzem.

53 Lásd erre részletesebben: maJorossy 2011b.


zik a kép, és főleg ettől kezdve válik dokumentálhatóan jellemzővé a Fő tér (bár mint tudjuk, a teret körülvevő telkek közül több a korábbi, 14. századi „comes-városbíró” családok kezében volt), és az egyetlen megmaradt belvárosi domus regis környéke, mint a felsővezetés tagjai által gyakran birtokolt terület.54 a 15. század végi, 16. század eleji meghatározó városvezetők már dominánsabban inkább a városháza, mint a királyi ház környékén laktak (ahogyan láttuk, az utóbbi közelében átadták helyüket a városi ingatlant szerző néhány nemesnek). Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyéni biográ-fiák és „foglalkozások” (kereskedő, mészáros-kereskedő, tímár-kereskedő) is meghatározzák a városvezetők térbeli megjelenését.

összegzésképpen mindenképpen meg kell említeni, hogy az összes fentebb érintett témakör számos részletének tárgyalására egy rövid tanulmány termé-szetesen nem nyújt lehetőséget. amennyiben azonban a város igazgatástörté-netének alakulását, az intézmények létrejöttét és számos, itt nem részletezett sajátosságát és átalakulását, illetve a városvezetés jellemzőit együttesen tekint-jük, akkor számos megközelítésből arra a következtetésre juthatunk, hogy az 1440-es és az 1460-as évek közötti időszak minden téren több szempontból is átmeneti korszakot jelent a középkori pozsony életében. a zsigmondi átmeneti rezidenciális tendenciákat követően az ebben az időszakban jellemző megle-hetősen erős és jelentősen koncentrált városvezetés uralma alatt megszilárdult jelenségek és gyakorlatok (legyenek azok a külső és belső tanács ekkorra ál-landósulni látszó működése, a város belső adminisztrációjának legkülönbözőbb elemei, vagy éppen a város vallási életének jelenségei, mint például a röviden tárgyalt krisztus Teste testvérület vagy az úrnapi körmenet útvonala, amelyen keresztül a város mint entitás demonstrálódik, vagy legyen az a belvároson belül prominensnek számító telkek kérdése) mátyás korára nagyjából állandó-sultak, és a főbb magyar kormányzati szervek székhelyévé válásuk előtt már nem igazán mentek keresztül gyökeres változáson. nyilvánvaló azonban, hogy az udvar és a városi polgárok kapcsolatának apró részleteit az is meghatározza, hogy egy távoli viszonyrendszerről (akár csak a városon kívüli várbeli), vagy egy városbeli tartósabb jelenlétről (lásd például Mária királyné esetében) van szó, ami másfajta kötelezettségeket jelent a polgárságra nézve. amennyiben a rezidencia-kérdéskör felől közelítve próbáljuk összegezni pozsony vizsgált korszakát, akkor a fentiekhez még hozzátehetjük, hogy az 1420-as és 1430-as években az udvarhoz, az uralkodóhoz való erőteljesebb (akár a tervei és pénz-ügyi nyomása miatt kényszerűnek is tekinthető) orientáció a városon belül szá-

54 a források (telekkönyv és adójegyzékek) alapján elsősorban háztulajdonlást és csak ritkán lakóhelyet lehet rekonstruálni, hiszen csupán ritka kivétellel tárják fel például a végrendele-tek, hogy a tulajdonban lévő házak közül, melyiket használták saját céljaikra.


mos ponton befolyásolta a fent érintett jelenségek (át)alakulását. Ugyanakkor miután ezek közül bizonyos – főként a városi önigazgatásban bekövetkezett – változások a zsigmondi időszak után létrejött belpolitikai – és a város helye és helyzete által determinált – keretek között kristályosodtak ki, ezek (át)alaku-lásában az erősebb rezidencia-jelleg megszűnése utáni helyzet legalább annyira szerepet játszott. Végül felmerül a kérdés, hogy az 1541-es év mely kérdések esetében hoz jelentősebb mértékű változást, hiszen a Habsburg időszakban – a megnövekedett kormányzati szerep ellenére – az udvar a korábbihoz hasonlóan nincs jelen a városban, ugyanakkor a fentiekhez képest egyre gyarapodó számú nemesi kézben lévő ingatlan a jellemző,55 ami az elit-topográfiában (és részben nyilván a városvezetésben is) szükségképpen változásokat idéz elő. Ezekre leg-inkább e két korszak részletes összehasonlító elemzésével lehetne rámutatni.

Levéltárak rövidítése

aMb pozsonyi Városi Levéltár (archív mesta bratislavy), Pozsony

mnl Magyar nemzeti Levéltár, budapest

Hivatkozott irodalom

bonFini [1995.] bonFini, antonio: A magyar történelem tizedei. Ford. kulcsár péter. budapest, 1995. balassi kiadó.

engel–c. tótH 2005. engel Pál – c. tótH norbert: Királyok és ki-rálynék itineráriumai/Itineraria regum et reginarum (1382–1438). budapest, 2005. MTa TTI. (segédle-tek a középkori magyar történelem tanulmányozá-sához/subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 1.)

FeJér CD Fejér, Georg: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. buda, 1829–1844.

55 Ennek problematikájára általában a királyi városokban, főként kassa példáján, lásd H. né-metH 2002.


FeJérPataky 1885. FeJérPataky lásZló: Magyarországi városok régi számadási könyvei. budapest, 1885. MTa.

goda 2011a. goda károly: A soproni városvezető réteg a 15–16. században. A polgármesteri és városbírói tiszt-ség összehasonlító igazgatás- és társadalomtörténe-te. PhD-disszertáció ELTE BTK. budapest, 2011.

goda 2011b. goda károly: buda Festiva: Urban society and processional Culture in a Medieval Capital City. Czech and Slovak Journal of Humanities: Historica, 2 (2011) 58–79. p.

goda–maJorossy 2008.

goda károly – maJorossy Judit: städtische selbstverwaltung und schriftproduktion im spätmittelalterichen königreich Ungarn. Eine Quellenkunde für ödenburg und pressburg. Pro Civitate Austriae. Information zur Stadtgeschichts-forschung in Österreich nF, 13 (2008) 62–100. p.

gyöngyössy 2012. gyöngyössy márton: Magyar Pénztörténet, 1000–1540. budapest, 2012. Martin opitz kiadó.

HirscHbiegel–Zeilinger 2009.

HirscHbiegel, Jan – Zeilinger, gabriel: Urban space Divided? The Encounter of Civic and Courtly spheres in late-Medieval Towns. In: Urban Space in the Middle Ages and the Early Modern Age. Ed. classen, albrecHt. berlin–new York, 2009. Walter de Gruyter. (Fundamentals of Medieval and Early Modern Culture 4.) 481–503. p.

H. németH 2002. H. németH istván: polgár vagy nemes? a városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső-ma-gyarországi városszövetség tevékenységének tükré-ben. Korall Társadalomtörténeti Folyóirat, 2 (2002) 9. sz. 79–106. p.


HorvátH 2011. HorvátH ricHárd: Itineraria regis Matthiae Cor-vini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). budapest, 2011. MTa TTI. (História könyv-tár: kronológiák, adattárak 12./subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2.)

JoHanek 1998. JoHanek, Peter: adel und stadt im Mittelalter. In: Adel und Stadt. Vorträge auf dem Kolloquium der Vereinigten Westfälischen Adelsarchive e.V. vom 28.-29. Oktober 1993 in Münster. Hg. teske, gunnar – reimann, norbert. Münster, 1998. LWL archivamt für Westfalen. (Vereinigte Westfälische adelsarchive E.V., Veröffentlichungen 10.) 9–35. p.

király 1894. király János: Pozsony város joga a középkorban. budapest, 1894. MTa.

kováts 1900. kováts Ferenc: Városi adózás a középkorban. Pozsony szabad királyi város levéltárának anyaga alapján. pozsony, 1900. angermayer károly könyv-nyomtató Intézete.

kováts 1902. kováts Ferenc: pozsony városának háztartása a XV. században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 9 (1902) 433–466. p.

kubinyi 1966/2009. kubinyi andrás: budai és pesti polgárok családi összeköttetései a jagelló-korban. In: kubinyi and-rás: Tanulmányok Budapest középkori történetéről. I–II. budapest, 2009. budapest Főváros Levéltára. (Várostörténeti Tanulmányok.) II. 513–570. p. Ere-detileg in: Levéltári Közlemények, 37 (1966) 227–288. p.

kubinyi 1994. kubinyi andrás: Egy üzletelő és diplomata vár-úr Mohács előtt: Ákosházi sárkány ambrus. In: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára: ta-nulmányok. szerk.: Pamer nóra. budapest, 1994. oMvH. 263–291. p.


kubinyi 1994/1999. kubinyi andrás: Főváros, rezidencia és az egyházi intézmények. In: Magyar Egyháztörténeti Évkönyv, 1 (1994) 57–70. p. újraközölt változata: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Ma-gyarországon. budapest, 1999. METEM. (METEM könyvek 22.) 301–311. p.

kubinyi 1995. kubinyi andrás: a magyarországi zsidóság törté-nete a középkorban. Soproni Szemle, 49 (1995) 1. sz. 2–27. p.

kubinyi 2001. kubinyi andrás: királyi székhely a késő közép-kori Magyarországon. In: A magyar államiság ezer éve. szerk.: GerGely Jenő – IzSák laJoS. buda-pest, 2001. ELTE Eötvös kiadó. 113–119. p.

kubinyi 2001/2009. kubinyi andrás: buda, Magyarország középkori fővárosa. In: kubinyi andrás: Tanulmányok Bu-dapest középkori történetéről. I–II. budapest, 2009. budapest Főváros Levéltára. I. 229–240. p. Eredeti-leg in: Tanulmányok Budapest Múltjából, 29 (2001) 11–22. p.

kubinyi 2005. kubinyi andrás: Habsburg mária királyné udvar-tartása és a politika. 1521–1526. In: Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521–1531. szerk.: rétHelyi orsolya – F. romHányi beat-rIx – Spekner enIkő – VéGh andráS. budapest, 2005. budapesti Történeti Múzeum. 13–23. p.

lederer 1932. lederer emma: A középkori pénzüzletek történe-te Magyarországon (1000–1458). budapest, 1932. MTa.

maJorossy 2005. maJorossy Judit: A krisztus teste konfraternitás helye a középkori pozsonyi polgárok életében. In: Bártfától Pozsonyig. Városok a 13–17. században. szerk.: cSukoVItS enIkő – lenGyel tünde. budapest, 2005. MTa TTI. (Társadalom- és műve-lődéstörténeti tanulmányok 35.) 253–291. p.


maJorossy 2008. maJorossy Judit: Egy tekintélyes pozsonyi pol-gár: Friedrich Voyt († ca. 1521). In: Redite ad cor: Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. szerk.: krásZ lilla – oborni teréZ. budapest, 2008. ELTE Eötvös kiadó. 447–463. p.

maJorossy 2009. maJorossy Judit: a polgári térhasználat elemei a késő-középkori pozsonyban. Urbs. Magyar Város-történeti Évkönyv, IV. (2009) 73–97. p.

maJorossy 2011a. maJorossy Judit: community and individuality in Medieval Urban space. The social Topography of butchers Through the Case of pressburg in Comparison. Czech and Slovak Journal of Humanities: Historica, 2 (2011) 6–32. p.

maJorossy 2011b. maJorossy Judit: a foglalkozás topográfiája. a társadalmi tértől a személyes térig: a társadalmi mobilitás térbeli elemei a 15. századi pozsonyban. Korall Társadalomtörténeti Folyóirat, 12 (2011) 45. sz. 102–135. p.

maJorossy 2012a. maJorossy Judit: a test és a lélek fürdője. a kö-zépkori pozsonyi fürdőkről. In: „Köztes-Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tisz-teletére. szerk.: bagi dániel – Fedeles tamás – kiss gergely. pécs, 2012. kronosz. 343–356. p.

maJorossy 2012b. maJorossy Judit: From the judge’s House to the Town’s House. Town Halls in Medieval Hun-gary. In: Rathäuser als multifunktionale Räume der Repräsentation, der Parteiungen und des Geheimnisses. Hrsg. Pils, susanne – scHeutZ, martin – sonnlecHner, cHristoPH – sPevak, steFan. Wien–Innsbruck–bozen, 2012. studienVerlag. (Forschungen und beiträge zur Wi-ener stadtgeschichte 55.) 155–208. p.

maJorossy mss. maJorossy Judit: Adalékok a középkori Pozsony világi és egyházi archontologiájához. Kézirat.


maJorossy–sZende 2012.

maJorossy Judit – sZende katalin: Libri civitatum. Városkönyvek a középkori Magyar ki-rályság közigazgatásában. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. szerk.: mikó gábor – PéterFi bence – vadas andrás. budapest, 2012. ELTE Eötvös kiadó. 319–330. p.

neumann 2006. neumann tibor: A Korlátköviek. (Egy előkelő család története és politikai szereplése a XV–XVI. században. phD-disszertáció pázmány péter katoli-kus Egyetem. piliscsaba, 2006.

novák 1987. novák, JoZeF: najstaršia pečat’ bratislavy. In: Najstaršie dejiny Bratislavy. Referáty zo sympózia 28.–30. Októbra 1986. Ed. HorvátH, vladimír. bratislava, 1987. archív hlavného mesta ssr. 221–228. p.

ortvay 1892–1903. ortvay tivadar: Pozsony város története. I. köt.: a kezdetektől az Árpád-ház kihalásáig (1892); II/1. köt.: a város középkori topográfiája (1895); II/2. köt.: a város középkori jogszervezete (1898); II/3. köt.: a város középkori háztartása (1900); II/4. köt.: A városlakosság családi, anyagi, értelmi és vallás-erkölcsi élete (1903); III. köt.: Mellékletek pozsony 1300–1526. évi történetéhez (1894). pressburg, 1892–1903. stamphel károly.

ortvay 1914. ortvay tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje. 1505–1558. budapest, 1914. Magyar Történel-mi Társulat – athenaeum. (Magyar Történeti élet-rajzok)

PaPP 2006. PaPP sZilárd: zsigmond új rezidenciája Pozsony-ban. In: Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387–1437. szerk.: takács imre. Mainz, 2006. philipp von zabern. 239–245. p.


PálosFalvi 2009. PálosFalvi tamás: A Hunyadiak kora 1437–1490. budapest, 2009. kossuth kiadó. (Magyarország tör-ténete 7.)

Perger 1990. Perger, ricHard: Die ungarische Herrschaft über Wien 1485–1490 und ihre Vorgeschichte. Wiener Geschichtsblätter, 45 (1990) 53–87. p.

Petényi 1994. Petényi sándor: Games and Toys in Medieval and Early Modern Hungary. krems, 1994. Medieum aevum Quotidianum. (Medium aevum Quotidianum, sonderband 3/stamra 1.)

Prot. test. Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410(1427)–1529. Teil 1: 1410–1487; Teil 2: 1487–1529. Hrsg. maJorossy Judit – sZen-de katalin. Wien, 2010–2013. böhlau Verlag. (österreichische akademie der Wissenschaften, philosophisch-Historische klasse, kommission für rechtsgeschichte österreichs, Fontes rerum austriacarum, Dritte abteilung: Fontes Iuris. band 21/1–2.)

rakovsZky 1872. rakovsZky, stePHan von: Das Pressburger Rathhaus und der Stadtrath, dessen Geschichte, Entwicklung und Verhältnisse im Mittelalter. pressburg, 1872. C. F. Wigand.

skorka 2009. skorka renáta: A kalandor krónikás: Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról. phD-disszertáció ELTE bTk. budapest, 2009.

surányi 1964. surányi bálint: pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században. Levéltári Közlemények, 35 (1964) 2. sz. 173–186. p.

sZakály 1981. sZakály Ferenc: Határmezsgyén. Huszti bari-lovics Miklós életútja, 1492–1537. Folia Historica: A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve, 9 (1981) 7–25. p.


sZende 2002. sZende katalin: Egy győri úr sopronban: alföldy bálint királyi harmincados. Fons. Forráskutatás és Történeti Segédtudományok, 9 (2002) 29–59. p.

sZende 2004. sZende katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsony-ban és Eperjesen. budapest, 2004. MTa TTI. (Tár-sadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32.)

sZende 2006. sZende katalin: between Hatred and affection: Towns and sigismund in Hungary and the Empi-re. In: Sigismundus von Luxemburg: Ein Kaiser in Europa. Tagungsband des internationalen historischen und kunsthistorischen Kongress in Lu-xemburg, 8.–10. Juni 2005. Hg. Pauly, micHel – reinert, François. Mainz, 2006. philipp von zabern. 199–210. p.

sZende 2007. sZende katalin: Maria von Ungarn und die städte Westungarns. In: Maria von Ungarn (1505–1558). Eine Renaissancefürstin. Hrsg. FucHs, martina – rétHelyi orsolya. Münster, 2007. aschendorff Verlag. (Geschichte in der Epoche karls V. 8.) 113–132. p.

sZende 2008. sZende katalin: „s nyögte Mátyás bús hadát...” Hunyadi Mátyás és bécs, 1457–1490. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490. Kiállítási katalógus. szerk.: Farbaky péter – Spekner enIkő – Szende ka-talin – végH andrás. budapest, 2008. budapesti Történeti Múzeum. 381–384. p.

SzűcS 1955. SzűcS Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. budapest, 1955. Művelt nép.

SzűcS 1958. SzűcS Jenő: a középkori építészet munkaszerve-zetének kérdéséhez. Budapest Régiségei, 58 (1958) 313–363. p.


Werbőczy [2005]. Werbőczy IStVán: The Customary Law of the Renowned Kingdom of Hungary in Three Parts (The “Tripartitum”) 1517. Eds. bak m. János – banyó Péter – rady, martyn. Idyllwild, Ca–budapest, 2005. Charles schlacks – CEU Department of Medieval studies. (DrMH 5.)

Žáry 2003. Žáry, JuraJ: Dóm sv. Martina v bratislave: ar-chitektúra a sochárska výzdoba. In: Gotika. Dejiny slovenského výtvarného umenia. Ed. Dusan buran. bratislava, 2003. slovenská národná Galéria. 223–236. p.

a pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a...

Documents