CSÁNYI MARIETTA – RACZKY PÁL – TÁRNOKI JUDIT

Elôzetes jelentés a rézkori bodrogkeresztúri kultúraRákóczifalva-Bagi-földön feltárt temetôjérôl

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevet viselô nagysza-bású vízügyi beruházás részét képezte Rákóczifalva déli, Rákócziújfalu és a jobb parti Tiszavárkony közé ékelôdô határszélén, a Bivaly-tó térségében1 az ártér megnövelését célzó töltésáthelyezés. Az építendô töltés nyomvonalában és a leendô hullámtérre esô anyagnyerôhelyeken 2005–2007 között folytak a megelôzô régészeti feltárások, melyeket a szolnoki Damjanich János Múzeum és az ELTE Régészet-tudományi Intézete végzett. A tervbe vett földmunka a Tisza elsô partvonulatait érintette, így nem meglepô, hogy a feltárt lelôhelyek összterülete meghaladta a 35 hektárt.

A munkák 2005 ôszén kezdôdtek a felszínek gépi humu-szolásával, majd 2007 ôszén fejezôdtek be a kézi feltárással. A szolnoki múzeum által vezetett ásatások három különbözô nagyságú régészeti lelôhelyen a megelôzô terepbejárások so-rán kapott sorszámok szerint az 1. (Bagi-föld) a 3. (Rokkant-föld I.) és a 4. (Rokkant-föld II.) számú lelôhelyeken folytak.

Az új töltést az ártér felôl kísérô 100–120 m széles sáv feltárása a kivitelezési munkálatok módosulása miatt menet közben vált szükségessé. Ezt a sávot megkülönböztetéskép-pen 1/C lelôhelynek neveztük, melynek a Ny-i és K-i végében kerültek elô objektumok, a köztük fekvô 45.000 m² nagysá-gú felszín üresnek bizonyult.

1 E határrész neve valójában Felsô-Varsány-puszta, a vízügyi beruházás tervdokumentációjában azonban Bivaly-tó szerepel. Mivel az ásatás a beruházáshoz kapcsolódik, mi is ezt a nevet vettük át, bár nem egyezik meg az igazi földrajzi névvel.

Mondanivalónk szempontjából most az 1/C lelôhely part-szél felé esô Ny-i harmada az érdekes, ahol pontos geodéziai felmérés szerint 25.341 m² nagyságú terület lett feltárva, s ennek az elôre nem várt feladatnak köszönhettük az itt be-mutatásra kerülô java rézkori temetôt. A lelôhely felszíne eredetileg a Bivaly-tó ártéri öblözetét szegélyezô partvonulat egyik legmagasabb pontja, K felé kissé ellaposodik. E föld-rajzi adottságoknak köszönhetôen a Ny-i partszegélyi részen sûrû telepjelenségek mutatkoztak (nyolc régészeti korszak-

ból), az ellaposodó, de még árvízmentes területen pedig ritkultak a régészeti jelenségek és szinte csodával határos módon látott napvilágot, senkitôl-semmitôl sem bolygatva, zavarva a rézkori bodrogkeresztúri kultúra temetôje. A sírok által érintett terület kb. 1.600 m2, körülötte széles leletmen-tes sáv biztosított minket arról, hogy a teljes temetô feltárás-ra került. Ezt a történeti értékelés szempontjából fontos tényt

1. kép Rákóczifalva helye Magyarország térképén

Figure 1. The location of Rákóczifalva in the map of Hungary

2. kép A lelôhely topográfi ai térképe

Figure 2. The topographic map of the site

3. kép Temetôtérkép

Figure 3. The plan of the cemetery

az az eredmény teszi teljessé, hogy a temetô közelében, az említett Ny-i partszegélyen a temetôhöz tartozó teljes telepü-lést is feltártuk. A telepen és temetôben elôkerült leletanyag restaurálása még folyik, ezért teljes értékelés helyett elôze-tes jelentésként a temetôtérkép tanulságait, a temetkezési rítusban, a mellékletek elhelyezésében mutatkozó szabályo-kat elemezzük, végül pedig kilenc sír csontanyagából vég-zett radiokarbon vizsgálatok eredményét értékeljük. A Rákó-czifalván feltárt 79 síros temetô a sírok elhelyezkedésében megmutatkozó rendszert, a temetkezési rítust, a mellékletek fajtáját tekintve jól beleillik az eddig ismert egykorú temetôk (Jászladány, Fényeslitke, Magyarhomorog, Tiszavalk stb.) sorába.2

A temetkezés rendje (3. kép)

A temetôtérkép meglehetôsen szabályos sorokat alkotó síregyüttesek rendszerét mutatja. A temetô kiterjedése Ny–K-i irányú, a sírok és sírgödrök DK–ÉNy-i tájolásúak, míg a sírsorok vonulata ÉK–DNy-i irányú. Mindebben hihetetlenül szabályos, szinte négyzethálós elrendezésre törekvô szán-dékot sejthetünk. A sorokon belül a sírok egymástól való tá-volsága a temetô sûrûjében ritkán haladja meg a 3 métert, a széle felé ritkulnak és kevésbé rendezettek a temetkezések, elô-elôfordulnak „sorból kilógó” halottak.

A sírsorokból a temetôn belül két csoport rajzolódik ki. A lényegesen nagyobb, 64 sírból álló csoport a temetô Ny-i részében helyezkedik el, többé-kevésbé négyszögletes töm-böt alkot, ami magából a soros rendszerbôl következik. Ha-sonló alakzatot rajzol ki a kisebb, 11 sírból álló csoport. A két csoportot négy sír köti össze oly módon, hogy a nagyobb csoport K-i szélén lévô sírok, az említett négy sír és a kisebb csoport Ny-i szélén lévô sírok egyetlen sírsorba rendezôdnek, „mértanilag” is kifejezve ezzel a temetô folyamatosságát.

A sírokban fekvô halottak

A szakirodalomból ismert adatok alapján tudjuk, hogy a bodrogkeresztúri kultúra temetôiben nemcsak a sírok el-helyezkedésében, hanem a halottak fektetésében is szigo-rú szabályosság nyilvánul meg.3 Általános szabály, hogy a férfi ak jobb, a nôk bal oldalukon fekszenek. A nemeket eszerint határoztuk meg az ásatáson, s ezen a képen az az-óta elvégzett antropológiai vizsgálatok sem változtatnak lé-nyegbevágóan. A fektetésbôl következtetett nem csupán két esetben nem egyezett meg az antropológus vizsgálati ered-ményeivel.4 Az antropológiai vizsgálat kimutatott két olyan bizonyosan nôi vázat, melyek „férfi oldalon” feküdtek, sôt, ezek a sírok férfi akra jellemzô mellékleteket is tartalmaztak. Úgy gondoljuk, hogy ezek a nôk a közösségben betöltött sze-

2 PATAY Pál 1974. 36–41.3 PATAY Pál 1974. 37–38.4 Zoffmann Zsuzsanna végezte a csontok vizsgálatát. Itt köszönjük meg,

hogy adatait rendelkezésünkre bocsátotta. Antropológiai vizsgálatai-nak értékelését a teljes temetô a publikációjában teszi közzé.

I. táblázat Nemek szerint csoportosított sírok

Table I. Burials grouped by gender

Férfi sírok Nôi sírok

Objektum-szám

StratszámNem

(fektetés alapján)

Objektum-szám

StratszámNem

(fektetés alapján)

138 150 ffi 137 149 nô

139 151 ffi 142 154 nô

140 152 ffi 143 155 nô

141 153 ffi 150 162 nô

144 156 ffi 151 163 nô

145 157 ffi 152 164 nô

146 158 ffi 153 165 nô

147 159 ffi 154 166 nô

148 160 ffi 171 183 nô

168 180 ffi 205 217 nô

170 182 ffi 206 218 nô

201 213, 328 ffi 207 219, 321 nô

203 215 ffi 209 221, 334 nô

204 216 ffi 214 226 nô

210 222 ffi 219 231 nô

212 224 ffi 220 232 nô

215 227 ffi 224 236 nô

216 228, 332 ffi 225 342 nô

217 229, 330 ffi 226 238, 335 nô

222 234 ffi 229 241, 329 nô

223 235 ffi 230 242, 333 nô

225 237 ffi 231 243, 326 nô

227 239 ffi 236 248 nô

233 245 ffi 238 250 nô

234 246 ffi 242 254 nô

237 249 ffi 281 293 nô

239 251 ffi 306 341 nô

240 252 ffi 307 343 nô

241 263 ffi 308 344 nô

244 256 ffi 310 346 nô

275 287 ffi 313 349 nô

302 318 ffi 316 352 nô

303 337, 338 ffi 232 244hiányos

nô?

305 340 ffi 312 348hiányos

nô?

309 345 ffi

314 350 ffi

311 347 hiányos ffi ?

repük miatt „érdemelhették ki” a férfi aknak kijáró temetést.A 79 sír nem 79 eltemetett halottat jelent, mert 1 szimbo-

likus temetkezés és 3 csontváz nélküli sír és 3 kettôs temet-kezés került elô, így az eltemetett egyének száma 78.

Az egyes sírokban tapasztalt rítus

A temetô sírgödreinek döntô többsége lekerekített sarkú, gyakran inkább négyzetes vagy zömök téglalap formájú, mint-sem keskeny, hosszúkás. A halottak végtagjait a legtöbb eset-ben erôsen behajlították a temetés során, a kezeket általában az arc elé – esetleg a fej alá –, a lábakat pedig térdben behaj-lítva felhúzták a medence irányába. Ennek következtében a kizárólag oldalára fektetett halottak teste lazán fér el a tágasra ásott gödörben. A sírgödrök mélysége változó, de nem függ sem a halott nemétôl, sem korától, sem a mellékletek bôsé-gétôl. A DK–ÉNy tájolású sírokban a koponya következetesen a gödrök délkeleti felében van, ettôl egyetlen eltérés sincs.

Még a jelképes sír esetében is látható ez az igyekezet, ugyan-is a mellékleteket úgy helyezték az egyébként üres sírgödörbe, mintha azok egy DK–ÉNy tájolású test mellett lennének.

Több sír esetében is tapasztaltuk, hogy a sírgödör betöl-

tésének legfelsô rétegébe nagy mennyiségû, össze nem illô edénytöredéket terítettek el, szórtak szét. Ezen sírok többsé-ge egyébként kiemelkedôen gazdag volt.

A temetôben egyetlen egymásra temetést sem tapasztal-tunk, ami azt is jelentheti, hogy a generációkon át használt te-metô sírjai a felszínen is meg voltak jelölve, bár ennek nyomát sehol sem észleltük. A sírjelölésre utalhat az a tény is, hogy a gödrök egymástól szinte teljesen azonos távolságra feküdtek.

Egy esetben tapasztaltuk, hogy a váz a síron belül egy valószínûleg fából készült ágyon feküdt, mivel a vázat kb. 10–15 cm-rel a sírgödör és a melléklet edények szintje fölött ta-láltuk meg. Valószínûleg ennek a halotti ágynak a lábazatához tartozott az a négy nagyobb cölöphely, mely a sír sarkaiban rajzolódott ki. Ezen az a nyilvánvaló eseten túl több esetben is úgy érzékeltük, hogy a váz néhány centivel a sírgödör alja fe-lett volt, mely szintén halotti ágy nyoma lehet. Halotti lepelnek, esetleg koporsónak egyébként sehol sem tapasztaltuk nyomát.

A sírok nemek szerinti megoszlásában a legfi gyelemremél-tóbb a férfi és nôi sírok közel azonos aránya. (I. táblázat) Ez a jelenség a társadalom felépítésére nézve fontos adat lehet és talán annak monogám jellegére utal, de jelenthet egészen más, általunk ismeretlen konvenciókat, melyek a temetkezé-si szokásokat motiválják. Lehetséges, hogy nem a közösség valóságos összetétele vagy a halandóság korabeli képe tük-rözôdik a temetôben. Ezt a feltételezést legnyilvánvalóbban a gyermeksírok elenyészô volta, szinte teljes hiánya támasztja alá. (II. táblázat, 4.kép)

Az antropológiai vizsgálatok elôtt a kisméretû gödörben fekvô, kisméretû csontvázakat határoztuk meg gyermeknek; eszerint 4 kisgyermek fekszik a temetôben, mely kevesebb mint a halottak 5%-a. Ez az arány feltûnôen csekély az ôs-kori temetôk többségében általános 30–60%-hoz képest.5 A gyermekeket tehát máshová temették, mely megerôsíti azt a késôbb kifejtendô feltételezést, miszerint a temetôben csak a közösség kiválasztott tagjai nyugszanak, s köztük a gyermekeknek nincs helye. Ezen a képen az sem változtat, hogy az antropológiai vizsgálat több, az ásatáson általunk felnôttként meghatározott csontvázról állapította meg, hogy

5 A jánoshidai késô bronzkori halomsíros temetôben volt ilyen magas gyermeksírok aránya.

Összes eltemetett halott száma: 78

Férfi sírokKisgyerek sírok

Női sírokMeghatározatlan sírok

34

37

43

Csontváz nélküli – jelképes sírok Gyermek és meghatározhatatlan helyzetû hiányos csontvázak

Objektum-szám Stratszám Jelenség Objektum-szám Stratszám Halott neme (fektetés alapján)

218 230 bolygatott csont nélkül 202 214 gyermek (2 fi ú?)

228 240 bolygatott csont nélkül 235 247 hiányos gyermek?

278 290, 336 bolygatott csont nélkül 275 287 ffi váz felett gyermek koponyacs.

289 303 bolygatott csont nélkül 245 257 ismeretlen

304 339 ismeretlen

315 351 ismeretlen

II. táblázat Nemek szerint nem csoportosítható sírok; Table II. Burials not identifi able by gender

4. kép Nemek szerinti megoszlás és a gyermekek aránya a temetôben

Figure 4. Distribution by gender and the proportion of child burials in the

cemetery

nagyobbacska (8–14 éves) gyermek.6 Ezek, a korabeli fo-galmak szerint talán már a felnôtt kor küszöbén álló fi atalok csontjaikban, életkorukban lehettek ugyan gyermekek, de környezetük a közösség egyenrangú tagjainak tarthatta ôket.

A továbbiakban a sírokba tett mellékleteket vizsgáljuk ne-mek és sírfajták szerinti megoszlásban.

A temetônek szinte minden sírja tartalmazott több-keve-sebb mellékletet, csupán egyetlen, jobb oldalra fektetett férfi sírban nem volt semmilyen melléklet.

Kerámia

A leggyakoribb melléklet az edény, mely az említett mel-léklet nélküli sír kivételével mindegyikben volt. (Restaurálás elôtti felmérésünk szerint összesen 242 darab edény és tö-redék volt a temetôben.) Az edénymellékletek száma már nagyobb szórást mutat, egy darab és hét darab között vál-tozik. Csupán egyetlen edény hat sírban volt, hét darab csak kettôben, hat edénymelléklet viszont már négyben is. Érde-kes módon egy-egy nôi és férfi sírban volt 7 edény, valamint két-két nôi és férfi sírban volt 6 edény. (III. táblázat)

Átlagot számítva valamivel több edényt tettek a bal oldalra fektetett (nôi) sírokba (átlag 3,5 edényt) és némileg keveseb-bet (átlag 2,78 edényt) a jobb oldalon fekvô (férfi ) sírokba. Itt kisebb különbség mutatkozik, mint az összes ismert temetô adataiból kiszámolt átlag, mely szerint a nôi sírokba 4,2, a férfi sírokba 2,9 db edényt tesznek.7 Kétségtelen azonban, hogy a nôi sírok melléklet fajtái sokkal kisebb változatossá-got mutatnak, így a valamivel kevesebb edénnyel ellátott férfi sírok összhatásukban mégis gazdagabbnak mutatkoztak.

Az edényeket szinte minden esetben a használatnak meg-felelô módon, álló helyzetben tették a sírba. (Igaz, megta-lálásukkor sok edény megdôlt helyzetben volt, de ez a sír betemetésekor, a rádobott föld hatására következett be, ere-detileg ezek is az aljukon álltak.) Az egészen nagyméretû, magas csôtalpas tálakat-edényeket oldalukra fektették, ami-nek praktikus oka is lehet, ugyanis ezek a hatalmas edények állítva szinte kilógnának a sírból. Néhány lapos tál esetében tapasztaltuk, hogy az edényt a sírgödör falához, az élére ál-lították. Ritkán tesznek több edényt egymásba, a mellékletek inkább szoros, de egymás mellé állított csoportokat alkot-nak. Hasonlóan ritka, hogy szájjal lefelé fordítják az edé-nyeket, ezt is inkább lapos tálakkal teszik meg. A roncsolt sírokat leszámítva, melyekben a mezôgazdasági mûvelés következtében csak edénytörmelékeket találtunk, következe-tesen ép edényeket földelnek el.

A kerámiamellékletek további rendszerességet is mutat-nak. Az edényeket a sírokban nem ötletszerûen helyezik el, hanem gondos csoportokban: vagy szorosan egymáshoz illesztve azokat, vagy a sír fala mellett sort alkotva belôlük.

6 Zoffmann Zsuzsa rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint további 7 csontváz bizonyult gyermeknek.

7 PATAY Pál 1974. 37.

A jelképes és a bizonytalan fektetésû sírokat leszámítva az edények leggyakrabban a halott fejéhez kerülnek (129 darab edény). Szinte darabra azonos edényt tesznek a törzs mellé (47 darab) vagy a lábakhoz (44 darab). Ezen belül a test elé és mögé, a fej elé és mögé, sôt a fej fölé is, a lábak mindkét oldalára, de a lábak és a sírfal közé is állítják azokat. E széles változatosságból talán az arc elé helyezett edények száma emelkedik ki egy kevéssé.

Többször is tapasztaltuk, hogy a kerámiamelléklet valósá-gos készletet alkotott: különféle méretû és formájú, de azo-nos díszítésû edények kerülnek a halott mellé.

Az edények típusának megoszlását még nem tudjuk pon-tosan, mivel jelenleg is tart restaurálásuk, csak a helyszí-nen készült sírleírásokra hagyatkozhatunk. Ez azonban nem lehet minden részletében pontos, ugyanis az összeroppant edények formájának megállapítása a helyszínen sokszor le-hetetlen volt. Jelenleg úgy látjuk, hogy temetônkben nincs jellegzetesen nôi vagy férfi sírokba tett edénytípus, de ez a fi nom elemzés még várat magára.

De már most tudjuk, hogy az edények közül a legáltaláno-sabb forma az ún. „tejesköcsög”, mely 48 sírban is elôfor-dult. Csupán egyetlen sírt találtunk, melyben két tejesköcsög is volt, a többi esetben ebbôl a típusból mindössze egy darab volt a sírban. Visszatérô rítuselem, hogy a tejesköcsögöt a halott fejéhez teszik (42 esetben), ebbôl is leggyakrabban (27 esetben) közvetlenül az arc elé állították. Öt esetben a test elé vagy mögé helyezik a tejesköcsögöt és mindössze két esetben volt ez az edénytípus a lábnál – de ebbôl is az egyik az a sír, melyben két tejesköcsög is található, a másik a szokásos helyen, az arc elôtt volt.

Ki kell emelnünk, hogy abban a hat sírban, melyben pusz-tán egy edény volt, ez az edény minden esetben tejesköcsög.

Bár kisebb és nagyobb edények szinte bárhol lehetnek a sírban, elôzetes összesítésünkbôl úgy tûnik, hogy a lábhoz leginkább a nagyobb méretû fazekakat tették.

Kôeszközök

A kôtárgyak nem kizárólagosan a férfi sírok mellékletei, de kétségtelen, hogy mindössze 3 bal oldalon fekvô sírban volt kôpenge, de a jobb oldalra fektetett (férfi ) sírok között is volt négy, melyben nem volt semmilyen kôeszköz. De ezekkel a kivételekkel együtt is megállapíthatjuk, hogy a kôeszköz, a pattintott kôpenge férfi sírmelléklet. Ami azonban ennél sok-kal egyértelmûbb, hogy pattintott nyílhegy kizárólag a férfi sírokból került elô, 8 esetben is. (IV. táblázat)

A kôeszközök sírba helyezésének jellegzetes módja, hogy azt a halott fejére – leginkább homlokára, halánté-kára – helyezték rá. Ezek a fejre tett eszközök túlnyomóan nagyméretû, sôt óriási kôpengék, valóságos kôkések. A 34

Obj. szám Strat. szám Nem AranyRéz-

eszköz fegyver

Réz-ékszer

Kô (csont)-gyöngy

Kô-kés

Nyíl-hegy

Pattin-tott

egyéb

Csi-szolt kô

Edé-nyek(db)

Tejes-köcsög

ZOOL

137 149 nô 4

142 154 nô 2

143 155 nô 5 2×

150 162 nô 3

151 163 nô 4

152 164 nô kavics 4

153 165 nô 4 2×

154 166 nô 3

171 183 nô 2

205 217 nô1 pár

lemez-csüngô

3 3×

206 218 nô 2

207 219, 321 nô1 pár

lemez-csüngô

6

209 221, 334 nô spirál 6 2×

214 226 nô kavics =

219 231 nô 5 + T

220 232 nô 5

224 236 nô 3

225 342 nô

226 238, 335 nô1 pár

lemez-csüngô

kar-perec2 db

5

229 241, 329 nô 3

230 242, 333 nô 2

231 243, 326 nô1 pár

lemez-csüngô

4

236 248 nô 4

238 250 nô 3

242 254 nô 3

281 293 nô 7

306 341 nô 1 2×

307 343 nô 3

308 344 nô 3

310 346 nô 5

313 349 nô 2

316 352 nô 2

232 244hiányos

nô?1 + T

312 348hiányos

nô?2 (T)

III. táblázat Nôi sírok mellékletei

Table III. Grave goods from women’s burials

*T: edénytöredék

Obj.szám

Stratszám

Nem AranyRéz-

eszköz fegyver

Réz-ék-szer

Kô (csont)-gyöngy

Kô-kés

Nyíl-hegy

Pat-tintott egyéb

Csiszolt kô

Edények(db)

Tejes-kö-

csögZOOL

138 150 ffi 3

139 151 ffi 3

140 152 ffi tû, tôr 3 + T*

141 153 ffi tû, tôr 2

144 156 ffi 1

145 157 ffi tôr + cs. eszk.***

2 db 3

146 158 ffi 2

147 159 ffi tû 3

148 160 ffi ár 2

168 180 ffi amorf

rézdarab1

170 182 ffi 3

201213, 328

ffi botvéglemez-borítás

csákány 2 db 3 db 1 dbokker-

rög6 2×

203 215 ffi 2 db 2

204 216 ffi ár 2 db 2

210 222 ffi ár 2 db 1

212 224 ffi 22× + kagyló

is

215 227 ffi

tû (ár?) + 2 db csont-lemez

3 db 2 db 2

216228, 332

ffi 3

217229, 330

ffi 2

222 234 ffi 2 dbkova-szilán-kok**

4

223 235 ffi 2

225 237 ffi karperec 4 + T*

227 239 ffi 2 db 5 3×

233 245 ffi 3

234 246 ffi 2 db 2

237 249 ffi 2

239 251 ffi 7 db 2teljes

kutya + egyéb

240 252 ffi

több szilánk kupac-

ban

kôék 6 2×

241 263 ffi 2

244 256 ffi agancs-eszköz

3

275 287 ffi isme-retlen

töredék

gyerek-kar–perec

7

csiga + 5× zool

+ gyermekkoponyacsont

302 318 ffi 3

303337, 338

ffi 2 db 4 5×

305 340 ffi 2 db 2

309 345 ffi 2

314 350 ffi 4 db 2 2×

311 347 ffi ?

*T: edénytöredék **a sír betöltésében ***csonteszközIV. táblázat Férfi sírok mellékletei

Table IV. Grave goods from men’s burials

darab kômellékletet is tartalmazó, biztosan jobb oldalra fek-tetett sír közül 27 esetben, a három kômellékletes, biztosan nôi sírból pedig egy esetben volt kôkés a homlokon, illetve a fej közvetlen közelében. (Ugyanis az eredetileg valószínûleg homlokra, halántékra helyezett pengét gyakran a koponyáról lebillent helyzetben találtuk meg, vagy a fejtetônél, vagy a tarkónál, vagy félig-meddig a koponya alá beszorulva.)

Különösen érdekes, hogy a két, jobb oldalra fektetett, de az antropológiai vizsgálat alapján bizonyosan nôi sírban is volt homlokra helyezett kôkés – de nyílhegy ezekben sem volt! Ha csupán egy pengét tesznek a sírba, az bizonyosan a koponyára kerül rá, a további kôeszközök helyzete azon-ban már változatos. Tehetik a test mellé, a lábakhoz, a kar alá vagy fölé, a medencére, a derékra, a lábakra, vagy akár távolabb is a testtôl. Néha egyenesen a halott kezébe adják a nagyobb kôkéseket.

Leggyakrabban kisebb-nagyobb pattintott pengéket tesz-nek a halott mellé, de nem ritka, hogy csak apró szilánkokat vagy eredetileg is törött eszközt. Egy esetben maroknyi pat-tinték került elô egy kisebb kupacban, szinte sugallva, hogy azokat egy bôrtarsolyban helyezték a sírba.

Temetônk egyetlen lándzsahegy töredékeként meghatá-rozható pattintott eszköze a gazdag jelképes sírból került elô, a sír közepe tájáról. Ennek a lándzsahegynek anyaga kirí a kômellékletek közül, selymes fényû, sárgásfehér kovából készült, míg a többi pattintott eszköz sötétszürke, majdnem fekete kovából. A hatalmas kôkések minden esetben kovából készültek, de a kisebb pengék között nem ritka az obszidián sem, míg a nyílcsúcsok anyaga obszidián.

Csiszolt kôeszközbôl mindössze kettô került elô a te-metôbôl, mindkettô férfi sírból, egy kôbalta és egy kôék. Érdekességképp a nôi sírok közül kettôben is volt megmun-kálatlan kavics.

Fémmellékletek

Temetônk bôvelkedik fémtárgyakban, aranyban és rézben egyaránt.

Négy nôi sírban is volt kisméretû, átlyukasztott lemezes aranycsüngô-pár (7. kép 2-5.), mely a pontos megfi gyelés szerint minden esetben a koponya két oldalán, a halántékon volt (az egyik sírban a csüngôk mindkét darabja a koponya alá csúszott be, de a többi sírban a halántékon való viselést igen részletesen tudtuk dokumentálni). Az is kiderült, hogy a csüngôknek a domborított felét viselték kifelé (ami nem volt meglepetés, mivel szemmel láthatóan ez a tárgyaknak a szebben kidolgozott, polírozott „színe”), de hogy milyen ru-hadarabra varrták fel azokat, azt sajnos nem sikerült megvi-lágítani. Egyik csüngônk elôlapján mintha sötét szervesanyag elszínezôdést tapasztaltunk volna, ami esetleg bôrnyom le-hetett, de ez az anyagmaradvány oly minimális, hogy nem reménykedhetünk ennél pontosabb eredményben. Az egyik csüngô úgy feküdt a halántékon, hogy domborított elôlapja a csont felé volt befordulva – ez az eset talán azt jelzi, hogy

ezeket a csüngôket szabadon függve viselhették, mert csak így képzelhetô el, hogy a tárgy a temetés során átfordul.

További aranytárgy egy gazdag férfi sírból származik, ez is kisméretû, kúp alakúra hajlított lemez. A koponya mögött, a fejtôl kissé távolabb feküdt, és arra következtettünk, hogy ta-lán egy fából készült tárgy (pálca?) végét díszíthette. (7. kép 1.)

Rézcsákányból két darab került a sírokba, az egyik a gaz-dag mellékletekkel ellátott jelképes sírunkban volt. A másik darab a koponya arca elôtt feküdt, szinte a halott keze ügyé-be téve, de a jelképes sírnak is azon a pontján volt a csákány, ahol csontváz esetében a koponyának kellett volna elhelyez-kednie. (5. kép 1-2.)

Nôi és férfi sírban egyaránt volt karperec. A nôi sírban vékony rézhuzalból, többmenetesre tekercselt karperec-pár volt a halott mindkét csuklóján (6. kép 2-3.), míg a férfi sírban egy, de annál vaskosabb karperec volt a halott jobb csuk-lóján (6. kép 1.). Hasonlóan vaskos, de egészen kisméretû (gyermek méretû?) magányos rézkarperec volt annak a kü-lönös sírnak a betöltésében, melyben egy jobb oldalán fekvô váz szintjétôl jóval magasabban gyermekkoponya darabjait is megtaláltuk. Ugyan további gyermek (csecsemô?) váz-csontokat nem találtunk, de valószínûleg a karperec ennek, a mezôgazdasági mûvelés által megbolygatott gyermekváz-nak lehetett a melléklete.

Kizárólag férfi sírok melléklete a réztôr, melybôl három darabot is találtunk, érdekes módon mindet abban az észak-keleti sírcsoportban, mely látványosan elkülönül a temetô központi részétôl. Ezek a tôrök kivétel nélkül a felkar csontja alatt, a csonttal párhuzamosan feküdtek, talán egy karra szí-jazott tokban. (6. kép 4-6.)

Hasonlóan csak jobb oldalra fektetett sírokból származnak azok a 4-6 cm hosszú, vaskos tûként vagy vékony árként meghatározható réztárgyak, melybôl 7 darabot is találtunk. A nyolcadik példány a gazdag, csákányos jelképes sírban volt. Ezeknek a tûknek/áraknak a helyzete változatos, a fejnél, a kéznél, a karnál, a bordákon, a lábfejek közelében egyaránt elôfordultak. Egy esetben ez a tárgy függôlegesen állt, bele-szúrva a sírgödör aljába. Egy másik sírban, az arc elé helye-zett tû mellett két csiszolt csontlemezt is kibontottunk, mely lehetséges, hogy a tû nyelét borította vagy alkotta.

További fémtárgyunk egy felismerhetetlen kis rézdarabka egy jobb oldalon fekvô sírban, egy apró rézspirál és egy réz gyöngyszem egy-egy bal oldalon fekvô sírban.

Egyéb sírmellékletek

Meglepôen kevés – mindössze három darab – csontesz-közt találtunk a temetôben, kettôt férfi sírban, egyet a csáká-nyos jelképes sírban.

Kizárólag nôi sírokban találtunk gyöngymellékletet, öt eset-ben. Az apró, korong alakú, átfúrt csont vagy kô gyöngyszemek szorosra felfûzött, egysoros övet alkottak a halott derekán. Az egyik gyöngyöves nôi váznak mindkét bokája körül is tapasz-

taltunk hasonló gyöngysort. Az egyik felismerhetetlenségig roncsolt sírban a csontszilánkok mellett nagyméretû, hordó alakú gyöngyszemeket is találtunk, de sajnos sem a váz fek-tetését, így a gyöngyök helyzetét sem lehetett megállapítani.

Férfi és nôi (sôt, a jelképes síroknak is) általános mellék-lete az állatcsont, összesen 34 sírban találtuk meg. Egy-egy állatcsont, kisebb vagy egészen nagy, anatómiai rendben lévô állatdarabok egyaránt voltak a sírokban. Teljes állatváz-ból egy kerül elô, mely egy kutyacsontváz volt egy férfi sír-ban. A többi állatcsonttal ellentétben nehezen képzelhetô el, hogy ez a kutya élelemmelléklet lett volna. Bár archaeozoo-lógia meghatározás még nem készült a csontokról, bontás közben úgy láttuk, hogy az általunk is felismerhetô csontok többsége kiskérôdzôtôl származik. Az sem ritka, hogy egy sírban több helyen, többféle állatcsont is elôkerült. Zoológiai maradványok a sírokban bárhol lehettek, de talán valamivel gyakoribb, hogy azt a váz lábához helyezték. Ritka, de nem példa nélküli, hogy az állatcsont valamelyik edénymelléklet-bôl került elô.

Egyetlen sírban – a gazdag, aranymellékletes, csákányos férfi sírban – az arc elôtt okkerrögöt is megfi gyeltünk.

Jelképes és csontváz nélküli sírok

Objektum-szám

Stratszám Jelenség AranyRéz-

eszköz fegyver

Réz-ékszer

Kô (csont)-gyöngy

KôkésNyíl-hegy

Pattin-tott

egyéb

Csi-szolt kô

Edé-nyek(db)

Tejes-köcsög

ZOOL

218 230jelképescs.n.*

Csákányés ár

8 db 3 2×

228 240bolygatott

cs.n.2

278 290, 336bolygatott

cs.n.2 db 3

289 303bolygatott

cs.n.4 (T)

Gyermek és meghatározhatatlan helyzetû hiányos csontvázak

Objektum-szám

Stratszám

Halott neme

(fektetés alapján)

AranyRéz-

eszköz fegyver

Réz-ékszer

Kô (csont)-gyöngy

KôkésNyíl-hegy

Pattin-tott

egyéb

Csi-szolt kô

Edé-nyek(db)

Tejes-köcsög

ZOOL

202 214gyermek(2 fi ú)

3 2×

235 247 gyermek gyöngy 2

245 257 ismeretlen 2

304 339 ismeretlen 1

315 351 ismeretlentengeri kagylógyöngy

V. táblázat Nemek szerint nem meghatározható sírok mellékletei

Table V. Grave goods from burials not identifi able by gender

*csont nélkül

Szimbolikus temetkezés

A lelôhelyen négy olyan sír is napvilágot látott, melyben nem találtunk emberi csontokat. Szimbolikus temetkezésre következtethetnénk e jelenségbôl, de a négy közül három sír bolygatottnak látszott, s ez a tény sokkal inkább profán ma-gyarázatot ad a csontok hiányára. A negyedik, csontváz nél-küli sír (218.obj. számú) azonban a temetô legkülönlegesebb temetkezése. Hogy kellôképpen megvilágítsuk e sír nem szokványos voltát, kanyarodjunk vissza a temetôtérképrôl leolvasható helyzetére.

A temetô fent említett két csoportja közül a nagyobb cso-port közepe táján két párhuzamos sírsor egymással ellenté-tes irányban alig észrevehetôen ívelôdve kis térséget vesz körül, melynek közepén a térképen piros színnel körberajzolt sír fekszik. Ez a középen fekvô sír nem más, mint a fent emlí-tett csontváz nélküli temetkezésünk, melynek bizonyára nem véletlenül járt ki e megkülönböztetett tisztelet. Szimbolikus voltához nem férhet kétség, csontváz nélkül is a temetô leg-gazdagabb sírja, s erre utal centrális helyzete is. (3. kép)

A sírban az alábbi mellékletek voltak: rézcsákány és réz-ár (korábban utaltunk rá, hogy ezek az eszközök kizárólag

5. kép Rézcsákányok (M= 2:3)

Figure 5. Copper axes from the cemetery

6. kép Réz karperecek és tôrök (M= 1:2)

Figure 6. Copper bracelets and daggers

7. kép Arany pálcavég és arany lemezcsüngôk (M= 1:1)

Figure 7. 1. The golden tip of a small stick 2. Lamellar pendants from the cemetery

férfi sírokban fordulnak elô),8 kôkés, kô nyílhegy (szintén kizárólagos férfi attribútum), 8 db pattintott eszköz, vala-mint edények és állatcsont, mint általános sírmellékletek. A jelképes sír tehát férfi temetkezés szimbóluma, mégpedig jellegzetes, elôkelô férfi nak szánt mellékletekkel ellátva. (V. táblázat) Jelképes sír lehet egy távolban meghalt személy-nek állított „síremlék”,9 vagy akár a természetfeletti hímnemû személy iránti hódolat kifejezôje. Szóban forgó jelképes sí-runk egyszersmind a bodrogkeresztúri kultúrára jellemzô, a szakirodalomban már korábban megfogalmazott férfi uralmi társadalmi berendezkedés szép példája.10

Rövid elemzés a fémmellékletekrôl

A fémmellékletek száma, minôsége, fajtái teszik a temetôt igazán gazdaggá. Jelen közleményünkben három réztípust emelünk ki, a csákányt, a tôrt és a karperecet, valamint két arany tárgytípust, a kúpos pálcikavéget és a páros arany-csüngôket.

Rézcsákányok

Korábban már említettük, hogy rézeszközök és rézfegyve-rek csak férfi sírokban fordulnak elô.

A két sírban talált rézcsákány két különbözô típust képvisel. A jelképes sír csákánya ellentett élû forma, jellegzetes

jászladányi típusú, olyannyira, hogy szinte pontos mása a jászladányi temetôben elôkerült csákánynak, mintha egy formában készültek volna.11 Elôfordulása e sírban az egyik legfontosabb argumentum arra nézve, hogy a temetkezés férfi únak, valóságos vagy csak a korabeliek képzeletében élô személynek állított emlék. (5. kép 2.a-b.)

A másik csákány az egyetlen, aranyat is tartalmazó gaz-dag férfi sírban került elô. Pontos mása a szakirodalomból nem ismert, legközelebbi párhuzamai talán a PATAY Pál által Şiria típusba sorolt csákányok között találhatók.12

(5. kép 1.a-b.)

Réztôrök

A temetôben talált három réztôrre a PATAY Pál által le-írt stílusjegyek a jellemzôek. Hasonlóságuk dacára azonban felfedezhetô köztük kevés különbség. A 141. objektumszá-mú sírban talált tôr pontos párhuzama a pusztaistvánházi te-metôbôl ismert. Hosszúkás, deltoid alakú formája Hillebrand Jenô szerint kôeszköz-elôzményekre vezethetô vissza.13

(6. kép. 5.) A 140. objektumszámú sírban talált tôr az elôzônél hosszú-

kásabb, kevésbé érzékelhetô a deltoid alak, a nyélnyújtvány is hosszabb, enyhén ívelt szélû. (6. kép 4.) A harmadik, a

8 PATAY Pál 1974. 6–7., 9–11.,9 KUTZIÁN Ida 1963. 362–363.; PATAY Pál 1974. 41.10 PATAY Pál 1974. 46.11 PATAY Pál 1984., T. 39. 407.12 PATAY Pál 1984., T. 25, 284–296.13 HILLEBRAND Jenô 1929. 32.; PATAY Pál 1974. 7.

145. sírban elôkerült tôr nyélnyújtványa erôteljesen ívelt, kis hegyben végzôdik. (6. kép 6.) Közös jellemzôjük, hogy mind-egyik korrodálódott felszínén kitûnôen látszik a famarkolat nyoma, mely a vártnál nagyobb területet foglal el a pengébôl.

Réz karperecek

Réz karperec mind férfi , mind nôi sírban elôfordulhat. Az eddig ismert darabok szinte kivétel nélkül lapos rézdrótból készültek,14 többségükben tekercseltek, mint a 226. objek-tumszámú nô karján talált karperecek. (6. kép 2-3.)

A 225. objektumszámú férfi sírban elôkerült masszív, sú-lyos tömör réz karperec eddig példa nélküli. (6. kép 1.) PATAY Pál a férfi ak által viselt réz karperecet hatalmi szimbólumnak véli, s ezt a feltételezést szóban forgó karperecünk tekinté-lyes mérete, súlya kétséget kizáróan alátámasztja.15

Arany pálcavég

Különös tárgy a pálcavég borításának meghatározott kis kúpos aranylemez. (7. kép 1.a-b.) Kivételes gazdagságú sír-ban került elô, kivételes személy tulajdona lehetett: a rézcsá-kány mellett ez a jogarszerû, aranyvégû pálca mutatja a kö-zösségben betöltött fontos szerepét. Így, ebben a formában egyedülálló, de jelentéstartalmi párhuzamai azok az arany pálcikák, melyek a Kárpát-medence több rézkori temetôjébôl kerültek elô.16

Arany lemezcsüngôk

Rákóczifalván 4 nôi sírban került elô 1-1 pár. Elhelyezkedé-sükbôl arra következtethetünk, hogy fejdíszek voltak. Három nagyjából azonos méretû és egy nagyobb változat. (7. kép 2-5.) Ezek egytôl-egyig a széles karikájú típusba tartoznak, mely a kultúra korábbi idôszakára jellemzô. PATAY Pál ki-tér arra is, hogy e tárgytípusnak az alakja módosult az idôk folyamán; a fi atalabb fázisban a keskeny karikájú változat terjedt el.17

Az aranycsüngôk azonban nem csupán ékszerek lehettek. „Az aranytárgyaknak a nyersanyag hordozta presztízs-érté-

kükön túl jól körülhatárolható, formai sajátosságokban meg-

nyilvánuló szimbolikus jelentéstartalmuk is volt. Az általáno-

san elfogadott nézet szerint a középen lyukas aranylemezek,

melyeken gyakran két kis domborított dudor található, a nôi

testet, a nôi nemi lényeget jelenítik meg.”18

A temetô elôzetes történeti értékelése

A Rákóczifalva-Bagi föld lelôhelyen feltárt temetô 79 sírja sok tekintetben különleges jelentôségû a bodrogkeresztúri kultúra összefüggésében. Elsôdlegesen talán a fémekben

14 PATAY Pál 1974. 18.15 PATAY Pál 1974. 18.16 RACZKY Pál 2000. 25–27. 7–9. kép17 PATAY Pál 2008. 38.18 RACZKY Pál 2000. 28.

Objektumszám Strat. szám Minta száma 14C adat Kalibrált kor (1σ 68,2 %)

137 149 VERA-4198 5285±30 4234–4143 BC

140 152 VERA-4199 5290±35 4236–4143 BC

144 156 VERA-4758 5285±40 4237–4145 BC

201 328 VERA-4759 5415±35 4296–4236 BC

203 215 VERA-4200 5380±30 4309–4181 BC

204 216 VERA-4201 5450±35 4294–4243 BC

225 237 VERA-4202 5365±35 4307–4172 BC

244 256 VERA-4762 5400±45 4306–4229 BC

281 293 VERA-4763 5315±40 4247–4160 BC

VI. táblázat A rákóczifalvi rézkori temetô radiokarbon mintáinak adatai

Table VI. Radiocarbon dates from the Copper Age cemetery of Rákóczifalva

8.kép A temetô 9 kalibrált radiokarbon adatának szekvenciája

Figure 8. The sequence of nine calibrated radiocarbon dates from the

Copper Age cemetery of Rákóczifalva

való gazdagságot emelhetjük ki a sírmellékletek kapcsán. A másik momentum az, hogy a temetô teljes egészében fel-tárt, tehát a benne talált sírok együttese vizsgálati értelem-ben „egésznek” tartható. Valójában a 79 sírból 78 csontváz, illetve azok részletei láttak napvilágot. Ez a számadat a 3 db kettôs sír és a 1 db csontváz nélküli, úgynevezett szimboli-kus temetkezés, valamint 3 bizonytalan kontextusú sír követ-keztében alakult így. Önmagában a fi zikai antropológiai ered-mények, azaz a sírok megoszlása, a 34 nôi, a 37 férfi , a 4 gyermek, valamint az 1 meghatározhatatlan vázmaradvány, már elsô megítélésre is fontos következtetést enged meg. A rákóczifalvai temetôben a gyermeksírok ilyen alacsony aránya, azaz az 5%-os relatív mennyisége nem a valóságos ôskori körülményeknek megfelelô gyermek mortalitás lépté-két reprezentálja. Ez a paleodemográfi ai adatok alapján 30–60% közötti érték lehetett az ôskor e tárgyalt idôszakában.19 Mindez önmagában is azt jelenti, hogy a temetôben csupán az egykori népesség bizonyos szempontok szerint szelektált része került elhantolásra, tehát a sírok együttese nem egy teljes közösség hiteles leképezését nyújtja. Hasonló követ-keztetésre jutott Tiszapolgár-Basatanya rézkori temetôjével kapcsolatban számos kutató is.20 Mindez azt sejteti, hogy az Alföld középsô rézkorából ismert közel 87 temetô21 is a kultúra népességének szigorú szabályok szerint kiválasztott és sajátosan reprezentált személyeit képviseli.

A jelen elôzetes történeti értékelésének keretei között te-hát általánosságban azt mondhatjuk, hogy a Rákóczifalván

19 ACSÁDI, György – NEMESKÉRI, János 1970. 57–60., 237–238.; HASSAN, Fekri A. 1981. 113–121.; Összefoglalóan: ANDERS,Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér 2007., 90.

20 SKOMAL, Susan N. 1983. 219.; NEMESKÉRI, János – SZATHMÁ-RY, László 1987. 89; MEISENHEIMER, Marita 1989. 58., 75.;CHAPMAN, John 2000. 102–103.

21 PATAY Pál 2008. 21.

megtalált temetôben a közösségi értékrend szerint bizonyos szempontból „megkülönböztetett” személyek maradványai nyugodtak. Ennek megfelelôen a temetô relatív fémgazdag-sága talán éppen egy „elit” réteg szimbolikus megjeleníté-sének sajátos tárgyi kifejezésrendszerével magyarázható. A bodrogkeresztúri kultúra temetôiben megfogható népessé-gével kapcsolatban tett korábbi antropológiai megállapítá-sok, melyek szerint: „the Bodrogkeresztúr population has no

characteristic anthropological picture except, perhaps, for

its rather great affi nity in all directions... There is no cohesion

within the culture…”,22 talán hasonló jellegû történeti ma-gyarázat keretei között értelmezhetôk. Így az ismert bodrog-keresztúri temetôkben reprezentált népesség együttesében nem annyira a rokoni kapcsolatok meghatározottsága, mint inkább egy azt felülíró szociális szabályozórendszer uralma nyilvánul meg. Lényegében ez azt jelentheti, hogy az angol terminológia szerinti „achieved” (megszerzett-elnyert) stá-tusz rendszere mellett az „ascribed” (beszámított-öröklött) státusz szabálya válik uralkodóvá, s ez a szociális komple-xitás bizonyos kezdeti, lépcsôzetessé váló szintjét képvise-li.23 Ehhez hasonlóan, a Várnában feltárt rézkori temetôvel kapcsolatban már korábban világossá vált egy igen komplex szociális rendszerhez tartozó, több közösségbôl származó vezetô réteg itteni megjelenése, illetve ezek szelektív rep-rezentációja.24 Az innen származó újabb AMS adatok 4600 – 4400 cal BC közötti idôben egyértelmûen bizonyítják Dél-kelet-Európa e területein a hierarchikus fônöki (chiefdom)

22 NEMESKÉRI, János – SZATHMÁRY, László 1987. 96.23 SKOMAL, Susan N. 1983. 174–175., 184–185., 219–224.24 RENFREW, Colin 1978.; LICHARDUS, Jan 1991.; CHAPMAN, John

1991. 152–154.

9. kép A 9 radiokarbon adat csoportos kalibrációja és a kapott valós

idôhatárok

Figure 9. The group calibration of nine calibrated radiocarbon dates and

real time intervals from the Copper Age cemetery of Rákóczifalva

10. kép A temetô 9 radiokarbon adata alapján számolt használati ideje

Figure 10. The use period of the Copper Age cemetery of Rákóczifalva

estimated on the basis of nine calibrated radiocarbon dates

rendszer szélesebb hálózatának meglétét.25

Természetesen a rákóczifalvi temetô sírjainál, illetve sír-mellékleteinek összefüggéseiben is világosan felismerhetô a kor/nem – age/gender szerinti meghatározottság, amelyet sok újabb statisztikai elemzés bizonyított egyértelmûen a javarézkori temetôk, de fôként Tiszapolgár-Basatanya kon-textusában.26

A bodrogkeresztúri kultúra Rákóczifalván napvilágra került temetôjének 9 sírjának csontmintájából készült radiokarbon mérés, amelyet a Vienna Environmental Research Accele-rator (VERA) laboratórium végzett el.27 (VI. táblázat) Az így nyert dátumok sorozata láthatóan harmonikus, ellentmon-dásmentes rendszert képez. (8. kép)

Mindemellett a radiokarbon mérésre kiválasztott minták a temetô egészét igyekeztek területileg reprezentatív módon lefedni. Ennek megfelelôen a 9 adat összesítése alapján kal-kulált eredmény igen valószínû képet ad a teljes temetô kro-nológiai helyzetérôl is. A mérések szerint a sírok együttese 4334–4075 cal BC idôhatárok közöttire datálható. (9. kép)

Ugyanezeket a kiindulási adatokat használva, a temetô használata 56–199 évnyi idôintervallumra becsülhetô, s en-nek középértéke 127 évnek adódik. (10. kép) A radiokarbon adatokkal datált sírokat a temetôtérképre vetítve ugyanakkor világos történeti kép rajzolódik ki a temetô sírjainak belsô

25 HIGHAM, Tom et al. 2007. 652–653.26 BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida 1963. 395–403.; PATAY Pál 1974.

36–38.; SKOMAL, Susan N. 1983. 174–200.; MEISENHEIMER,Marita 1989. 81–82.; SOFAER DEREVENSKI, Joanna 1997. 877–887.; CHAPMAN, John 2000. 119–124.

27 Az adatok kalibrálását, azaz a valós dátumok számítását az OxCal v4.0.5. programmal és az IntCal.04 kalibrációs görbét használva Sik-lósi Zsuzsanna készítette el. E munkában a továbbiakban mindenkor a kalibrált dátumok 1σ – 68,2% valószínûségû értékeit használom.

kronológiáját illetôen. A radiokarbon sorozat szerint a temetô 201., 203., 204., 225., és 244. objektumszámú, Ny-i tömböt alkotó sírjai konzekvensen korábbinak tûnnek a K-i tömböt alkotó 137., 140., 144. és 281. objektumszámú síroknál (8. kép), tehát a temetô sírjai nyugatról kelet felé haladó belsô temetési sorrendet valószínûsítenek.

Amennyiben a két sírcsoporthoz tartozó 5 illetve 4 ra-diokarbon adatot, külön-külön csoportban kalibráljuk, akkor a két temetôrészre 4333–4237 cal BC (11. kép), valamint 4228–4046 cal BC (12. kép) idôintervallumokat kapjuk. Ezek a dátumok is világosan illusztrálják a két temetôrész idôbeli egymásutániságát.

A Rákóczfalva-Bagi föld lelôhelyen feltárt bodrogkeresztúri temetô körvonalazott abszolút idôhatárai (4334–4075 cal BC) igen meglepôek a korábbi kronológiai adatok és a pilla-natnyi relatív idôrendi elképzelések tükrében. A Tisza-vidéki rézkor történeti kronológiájában 1955 óta a Tiszapolgár–Bod-rogkeresztúr–Baden kulturális egységeinek idôben egymást követô fejlôdési modellje volt az általánosan elfogadott keret, fôként a basatanyai rézkori temetô alapján,28 s ezt többek között hasonló értelmû stratigráfi ai megfi gyelés támasztotta alá Székely-Zöldtelek településén is.29 A radiokarbon adatok alapján a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúra életére

28 KUTZIÁN, Ida 1955., 78–81.; BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida 1963. 535–541.; 1972., 183–197.; KALICZ, Nándor 1982., 121–126.

29 KALICZ Nándor 1958. 3–6.

11. kép A temetô Ny-i sírcsoportjának 5 radiokarbon adat alapján szá-

molt abszolút idôhatárai

Figure 11. The absolute time intervals of the Copper Age cemetery of

Rákóczifalva estimated on the basis of fi ve calibrated radiocarbon dates

in the western group of burials

12. kép A temetô K-i sírcsoportjának 4 radiokarbon adat alapján számolt

abszolút idôhatárai

Figure 12. The absolute time intervals of the Copper Age cemetery of

Rákóczifalva estimated on the basis of four calibrated radiocarbon dates

in the eastern group of burials

közelítôleg a 4500–4000 cal BC, valamint a 4000–3600 cal BC abszolút idôhatárok váltak iránymutatóvá E. Neustupný 1968-as korai és alapvetôen helyes rendszere nyomán.30 Rá-kóczifalva bodrogkeresztúri temetôje tehát a kapott dátumok alapján azt az eredményt mutatja, hogy annak sírjainak kora a tiszapolgári kultúra életével részben párhuzamos. A tisza-polgár-basatanyai sírok helyzete alapján már Bognár-Kutzián Ida is felvetette annak elméleti lehetôségét, hogy a két anyagi kultúrát hordozó népesség sírjai egykorúak. Legújabban PA-TAY Pál tekintette át ezt a problémakört, de kevésé tartotta valószínûnek a Tiszapolgár-Basatanya I és Tiszapolgár-Ba-satanya II periódusokat képviselô síregyüttesek egykorúsá-gát.31 Mégis a jelen adatok ismeretében reális lehetôségnek tarthatjuk a két régészeti kultúra térben és idôben történô érintkezését, illetve párhuzamos fejlôdését. Különösen így van ez, ha fi gyelembe vesszük a tiszapolgári kultúra élet-tartamára kalkulált 4500–4000 cal BC adatokat megerôsítô legújabb amerikai-magyar vizsgálatokat.32 Az egyéb bodrog-keresztúri temetôkben megfi gyelt korai, illetve úgynevezett átmeneti sírok sajátos leletegyüttesei (pl.: Tiszavalk-Tetes, Magyarhomorog-Kónyadomb, Magyartés, stb.)33 tehát nem a tiszapolgári és bodrogkeresztúri kulturális egységek idôbeli egymásutániságát, hanem éppen térbeli érintkezését és idô-ben párhuzamos voltát támasztják alá. Mindez összesség-ében a Tisza-vidéki rézkor történeti képének újragondolását veti fel, s a korábbi unilineáris fejlôdési modellel szemben, az egymás mellett fejlôdô, egymással érintkezô, de különbözô fejlôdési irányt képviselô kulturális egységek több változós összefüggéseit körvonalazza.

Függelék – A bemutatott tárgyak leírása34

5. kép 1.a-b.Rézcsákány, 201. objektum S-328Karcsú, egyenes testû csákány, éle függôleges állású. Másik vége domború, kerek kalapácsfejben végzôdik. Teste a nyél-lyuknál szögletesen kiszélesedik.Kitûnô állapotban, felszínét nemesrozsda borítja.H: 16,3 cm; él SZ: 3,3 cm; lyuk Átm.: 2,1 cm

5. kép 2.a-b.Rézcsákány, 218. objektum S-230

30 NEUSTUPNÝ, Evžen 1968. Table 5; SHERRATT, Andrew 1986. Fig. 13. 3A; BANKOFF, H. Arthur – WINTER Frederick A. 1990, Table 2; FORENBAHER, Staso 1993. 237–246.; RACZKY, Pál 1995. Fig. 1; JOHNSON, Mats 1999., Fig. 1; KALICZ, Nándor 2002., 386–388.; PARKINSON, William A. 2006., Fig. 4,4; YERKES, Richard W. et al. in press 22

31 PATAY Pál 2008. 39–44.32 YERKES, Richard W. et al. in press33 PATAY PÁL 2008. 38–39.34 Használt rövidítések: H: hossz, SZ: szélesség, Átm.: átmérô,

V: vastagság, M: magasság

Vaskos, masszív, enyhén ívelt testû ellentett élû csákány. A nyéllyuk alsó széle peremezett.Rendkívül jó állapotban, felszínét fénylô nemesrozsda borítja.H: 20,3 cm; él SZ: 4,1 ill. 6 cm; lyuk Átm.: 2,6 cm

6. kép 1.Réz karperec, 225. objektum S-237Rendkívül masszív, súlyos ékszer, egyenesen levágott, eny-hén elkeskenyedô végei egymásra fekszenek. Ovális formá-jú, a tárgy átmetszete körszelet alakú. A váz jobb csuklóján volt.Átm.: 9 × 7,8 cm; SZ: 2,7 cm, V: 1,2 cm

6. kép 3-4.Réz karperecpár, 226. objektum, S-335Lapos huzalból tekercselt, 6 menetes karperecek. A huzal egyik vége levágott, másik vége spirálkorongban végzôdik. A két példány eredetileg teljesen egyforma volt, de különbözô módon deformálódtak. Mindkét karperec erôsen korrodált, gyenge megtartású.3. számú: a jobb csuklón volt, Átm.: 5,4 cm, SZ: 2,5 cm, huzal SZ: 0,3-0,4 cm4. számú: a bal csuklón volt, oválisra összenyomódott, Átm.: 5,9 × 5,1 cm, SZ: 2,5 cm, huzal V: 0,3-0,5 cm

6. kép 4.Réztôr, 140. objektum S-152Lapos tôr, markolatnyúlványa és pengéje egyaránt háromszögletû. A penge és a markolat elválását kis bemé-lyedések, a két rész eltérô felülete valamint kopásnyom jelzi. Jó megtartású, bár éle töredezett.H: 14,2 cm ebbôl markolat H: 3,9 cm; SZ: 1,8 cm, V: 0,15 cm

6. kép 5.Réztôr, 141. objektum S-153Kisméretû, lapos tôr, markolatnyúlványa és pengéje egya-ránt háromszögletû. A penge és a markolat elválását eltérô felülete és kopásnyom jelzi. Jó állapotban, éle töredezett.H: 11,5 cm, ebbôl markolat H: 2,7 cm; SZ: 2,1 cm; V: 0,1 cm

6. kép 6.Réztôr, 145. objektum S-157Vékony, lapos tôr, pengéje háromszögletû, markolatnyúlvá-nya enyhén ívelt, csúcsban végzôdik. A penge és a markolat elválását eltérô felülete és kopásnyom jelzi. Jó állapotban, éle töredezett, hegye letörött, markolata rozsdásabb.H: 14,1 cm, ebbôl a markolat H: 3,8 cm; SZ: 2,1 cm; V: 0,2 cm.

7. kép 1.a-b.Arany pálcavég, 201. objektum S-328Vékony aranylemezbôl kialakított, kúppalást alakú tárgy. Széle egyenetlenül, szabálytalanul visszahajlítva.Átm.: 1,7 cm, M: 0,8 cm

7. kép 2.Arany csüngôpár, 205. objektum S-217Nagyságra rendkívül hasonló ékszerek, de az egyik kicsivel vastagabb aranylemezbôl készült. Mindkettô füle lekerekítet-ten ötszögletû, rajta 4 apró átlyukasztással, teste kerek, kis, kerek áttöréssel. A testen, az áttörés két oldalán 1-1 hátulról kinyomott domború dísz.A tárgyak hátoldalán kivehetô a dudoros díszítés poncolójá-nak nyoma, a felfüggesztésre szolgáló lyukak széle sorjás. Az egyik példány a domború dísznél behasadt.H: 2,2 cm, SZ: 1,3 cm

7. kép 3.Arany csüngôpár, 231. objektum S-326Nagyon hasonló, de nem teljesen azonos méretû pár. Vékony

aranylemezbôl, a fül ívelt, pajzs alakú, rajta 4 lyukkal, teste kerek, áttörés nélküli. A fül és a test találkozásában két há-tulról kinyomott domború dísszel.A csüngôk hátoldalán a lyukasztási sorját lecsiszolták.H: 2,3 és 2,4 cm, SZ: 1,5 és 1,5 cm.

7. kép 4.Arany csüngôpár, 207. objektum S-321Tökéletesen egyforma két darab. Vékony aranylemezbôl, füle ötszögletû, 4 átlyukasztással, teste kerek, kis, kerek áttö-réssel. A fül és a test találkozásában két hátulról kinyomott domború dísszel. A csüngôk hátoldalán a lyukasztási sorját lecsiszolták. A koponya alatti példány teste eltörött, ugyanezen, a csüngô elôlapján vöröses-barna elszínezôdés mutatkozott (szerves anyag-maradvány?)H: 2,5 cm, SZ: 1,6 cm

7. kép 5.Arany csüngôpár, 226. objektum S-335Teljesen egyforma két darab. Vékony aranylemezbôl, füle ötszögletû, 4 átlyukasztással, teste kerek, kis, kerek áttö-réssel. A fül és a test találkozásában két hátulról kinyomott domború dísszel. A csüngôk hátoldalán a négy kis lyuk széle jobban, a na-gyobb áttörés széle kevésbé sorjás. Ezen a páron látszik a legjobban, hogy a tárgy elôlapját felpolírozták, míg a hátol-dala nincs fényezve.H: 2,9 cm; SZ: 2 cm

ACSÁDI, György – NEMESKÉRI, János1970. History of Human Life Span and Mortality. Budapest.

ANDERS, Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér2007. Late Neolithic burial rites at the site of Polgár-Csôszhalom-dûlô. In: KOZŁOWSKI, Janusz K. — RACZKY, Pál (eds.) The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków. 83–96.

BANKOFF, H. Arthur – WINTER, Frederick A.1990. The Later Aeneolithic in Southeastern Europe.AJA 94, 175–191.

BOGNÁR-KUTZIÁN, Ida 1963. The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. ArchHung 42, Budapest. 1972. The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Car-pathian Basin. ArchHung 48, Budapest.

CHAPMAN, John1991. The Creation of Social Arenas int he Neolithic and Copper Age of S. E. Europe: The Case of Varna.In: GARWOOD, P. – JENNINGS, P. – SKEATES, R. – TOMS, J. (eds): Sacred and Profane. Oxford. 152–171. 2000. Fragmentation in Archaeology. People, Places and Broken Objects in the Prehistory of South-eastern Europe. London.

FORENBAHER, Staso 1993. Radiocarbon dates and absolute chronology of the central European Early Bronze Age. Antiquity 67. 235–256.

HASSAN, Fekri A.1981. Demographic Archaeology. New York–London.

HIGHAM et al: HIGHAM, Tom – CHAPMAN, John –SLAVCHEV, Vladimir–GAYDARSKA, Bisserka – HONCH, Noah – YORDANOV, Yordan – DIMITROVA, Branimira 2007. New perspectives on the Varna cemetery (Bulgaria) – AMS dates and social implications. Antiquity 81. 640–654.

HILLEBRAND, Jenô1929. Das frühkupferzeitliche Gräberfeld vonPusztaistvánháza. Archaeologia Hungarica 4.

JOHNSON, Mats1999. Chronology of Greece and South-east Europe in the Final Neolithic and Early Bronze Age. PPS 65. 319–336.

KALICZ Nándor1958. Rézkori sztratigráfi a Székely község határában. — Copper age stratigraphy in the outskirts of the villageSzékely. ArchÉrt 85. 3–6.

1982. Die terminologischen und chronologischen Probleme der Kupfer- und Bronzezeit in Ungarn. In: ASPES, Alessand-ra – FASANI, Leone (eds): Atti del X Simposio Internazionale sulla fi ne del Neolitico e gli inizi dell’etá del Bronzo in Euro-pa. Verona. 117–137.

2002. Über die Absolutchronologie der Kupferzeit Ungarns und die Doppelspiralkopfnadeln von Südosteuropa bis zum nahen Osten. Antaeus 25. 377–404.

KUTZIÁN, Ida1955. Die Ausgrabungen in Tiszapolgár-Basatanya. In: Conférence Archéologique de l’Académie Hongroise des Sciences. Budapest. 69–87.

LICHARDUS, Jan1991. Das Gräberfeld von Varna und das Totenritual desKodžadermen-Gumelniţa-Karanovo VI-Verbandes.In: LICHARDUS, Jan (Hrg): Die Kupferzeit als historische Epoche. Symposium Saarbrücken und Otzenhausen 6. – 13.11.1988. Bonn. 167–194.

MEISENHEIMER, Marita1989. Das Totenritual, geprägt durch Jenseitsvorstellungen und Gesellschaftsrealität. Theorie des Totenrituals eines kupferzeitlichen Friedhofs zu Tiszapolgár-Basatanya(Ungarn). BAR-IS 475, Oxford.

NEMESKÉRI, János – SZATHMÁRY, László1987. An Anthropological Evaluation of the Indo-European problem: The Anthropological and Demographic Transition of the Danube Basin. In: SKOMAL, Susan N.–POLOMÉ, Edgar C. (eds): Proto-Indo-European: The Archaeology of a Linguistic problem. Studies in Honour of Marija Gimbutas. Institute for the Study of Man. Washington D. C. 88–121.

NEUSTUPNÝ, Evžen1968. Absolute Chronology of the Neolithic and Aeneolithic periods in Central and South-eastern Europe. SlovArch 16. 19–60.

PARKINSON, William A.2006. The Social Organization of Early Copper Age Tribes on the Great Hungarian Plain. BAR International Series 1573. Oxford.

PATAY Pál 1974. Die hochkupferzeitliche Bodrogkeresztúr-Kultur. BRGK 55. 1–71. 1984. Kupferzeitliche Meißel, Beile und Äxte in Ungarn. Prähistorische Bronzefunde. Abteilung IX. Band 15.Hrsg.: MÜLLER-KARPE, Hermann. München. 1984.

Irodalom

2008. A bodrogkeresztúri kultúra belsô idôrendjérôl. — Über die innere Chronologie der Bodrogkeresztúr-Kultur. ArchÉrt 133. 21–48.

RACZKY, Pál 1995. New data on the absolute chronology of the Copper Age in the Carpathian Basin. In: KOVÁCS, Tibor.(Hrsg.): Neuere Daten zur Siedlungsgeschichte und Chro-nologie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. Internationale kupferzeitliche Konferenz, Veszprém 1994. IPH 7, Budapest. 51–60.

2000. Rézkori aranyak. A fémmûvesség kezdetei a Kárpát-medencében. In: A Magyar Nemzeti Múzeum ôskori arany-kincsei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.Fôszerk.: KOVÁCS Tibor. Budapest. 2000.

RENFREW, Colin1978. Varna and the social context of early metallurgy. Antiquity 52. 199–203.

SHERRATT, Andrew 1986. The Pottery of Phases IV and V: The Early Bronze Age. In: RENFREW, Colin – GIMBUTAS, Marija – S. ELSTER, Ernestine (eds): Excavations at Sitagroi. A Prehistoric Vil-lage in Northeast Greece. Vol. 1. Monumenta Archaeologica 13. Los Angeles. 429–476.

SKOMAL, Susan N. 1983. Wealth Distribution as a Measure of Prehistoric Change: Chalcolithic to Copper Age Cultures in Hungary. PhD értekezés, kézirat. Los Angeles.

SOFAER DEREVENSKI, Joanna1997. Age and gender at the site of Tiszapolgár-Basatanya, Hungary. Antiquity 71. 875–889.

YERKES, Richard W. – GYUCHA, Attila – PARKINSON,William In press. A multi-scalar approach to modelling the end of the Neolithic on the Great Hungarian Plain using calibrated radiocarbon dates. Radiocarbon.

The replacement of a dam was carried out in the outskirts of Rákóczifalva, a village in central Hungary, within the framework of the Vásárhelyi Project, in order to increase the fl oodplain area along the Tisza river in the vicinity of the so-called Bivaly lake. During 2005–2007, archaeological excavations took place within the designated new fl oodplain area where earth extraction pits would be opened along the future dam. Preventive archaeological work was carried out in cooperation between the Damjanich János Museum (Szolnok) and the Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University (Budapest). The planned earthworks followed the primary banks of the Tisza river, the excavated area totaled 35 hectares. (Figure 1, 2.)

An undisturbed Copper Age cemetery, attributed to the Bodrogkeresztúr culture, came to light during the course of this operation. The area covered by the graves was approximately 1,600 m2. A surrounding broad zone contained no archaeological fi nds, thereby indicating that the entire cemetery was excavated. This fact, important from the viewpoint of historical evaluation, is complemented by the excavation of an entire settlement on the west bank of the river that once belonged to the cemetery.

Since the restoration of ceramic fi nds from both the settlement and the cemetery is still underway, this preliminary report will be limited to the evaluation of the cemetery’s plan, drawing conclusions on the basis of burial rite and the spatial distribution of grave goods available for study. The cemetery of 79 graves excavated at Rákóczifalva is comparable to coeval cemeteries in the area. Similarities include the systematic spatial patterning of graves, the burial rite, as well as the repertoire of grave goods. One of the 79 graves may be considered symbolic, while three contained no skeletons. In addition, three double burials were discovered. Therefore the number of skeletons recovered is 78.

The spatial patterning of burials

The cemetery’s plan shows a system of burial groups that have been arranged into relatively regular rows. The main extension of the cemetery is west to east. Graves are largely oriented south-east to north-west, while the row of burials follows a north-east to south-west trend. This patterning is indicative of an incredibly regular, almost grid-like spatial arrangement. The rows outline two groups within the cemetery. A signifi cantly larger cluster of 64 graves is located in the western section of the cemetery, forming a more-or-less square-shaped block, resulting from the aforementioned geometrical pattern. A smaller group of

only 11 graves shows a similar layout. The two groups are linked by four burials in a way that they form a single row with graves on the eastern edge of the larger cluster and the westernmost graves of the smaller cluster. (Figure 3.)

A preliminary historical evaluation of the cemetery

In many aspects, the 79 graves excavated at Rákóczifalva−Bagi föld are of special signifi cance in reconstructing the history of the Bodrogkeresztúr culture. Firstly, the richness of metal fi nds among grave goods is worth mentioning. The other important point is that the 79 graves and 78 skeletons recovered may be considered a complete unit in terms of analysis. Even the bare results of physical anthropological analysis (34 women, 37 men and 4 children were identifi ed, while one of the individuals could neither be sexed nor aged) offer conclusions to be drawn. (Figure 4.) The low proportion, i. e. 5% relative frequency of child burials at the Rákóczifalva cemetery does not represent the infant mortality ratio typical of prehistoric cemeteries. Paleodemographic data from the same period tend to indicate a 30–60% contribution by children during this period of Hungarian Prehistory. This in itself indicates that only selected members of the ancient community were buried in the cemetery, that is, the set of burials does not show the valid mortality profi le of an entire prehistoric community. Similar conclusions were drawn by several scholars in relation to the Copper Age cemetery at Tiszapolgár−Basatanya. This may be taken as yet another indication of the possibility that all 87 cemeteries known from the Middle Copper Age of the Great Hungarian Plain represent only a segment of the population selected on the basis of narrowly defi ned criteria.

Within the framework of this preliminary historical evaluation it may be said that, in general, the Rákóczifalva cemetery contained the remains of individuals who had been “distinguished members” of the community from at least a certain point of view. Accordingly, the relatively rich assemblage of metal grave goods could be interpreted as the material means of the symbolic expression of a certain elite. It is also likely that the population represented in Bodrogkeresztúr cemeteries known to date was defi ned by a dominant social hierarchy that overwrote boundaries of simple kinship. In essence, in addition to the system of “achieved status”, the concept of “ascribed status” became dominant. This development represents an incipient form of social complexity, the emergence of a step-like hierarchy. Naturally, the determining role of age and gender may be recognized in the burials and grave goods in the Rákóczifalva

MARIETTA CSÁNYI – PÁL RACZKY – JUDIT TÁRNOKI

Preliminary report on the cemetery of the Bodrogkeresztúr culture excavated at Rákóczifalva–Bagi-föld

cemetery excavated at Rákóczifalva–Bagi föld look rather surprising against the backdrop of both previous chronological data and our current ideas of relative chronology. Since 1955, a sequential developmental model of the Tiszapolgár–Bodrogkeresztúr–Baden cultural units has formed a generally accepted interpretive framework. On the basis of radiocarbon data, the lives of the Tiszapolgár and Bodrogkeresztúr cultures were estimated at 4500–4000 cal BC and 4000–3600 cal BC respectively. In other words, on the basis of the radiocarbon dates presented here, the Bodrogkeresztúr culture cemetery excavated at Rákóczifalva seems to be partially parallel with the Tiszapolgár culture. In light of these dates it seems possible that the two cultures were in contact both in a chronological and geographical sense, that is, their respective developments were parallel. The 4500–4000 cal BC time interval obtained for the Tiszapolgár culture is of particular interest in light of the consonant dates obtained by an ongoing US-Hungarian project. Early assemblages of grave goods observed in other Bodrogkeresztúr culture cemeteries as well as peculiar grave goods from so-called transitional burials (e. g. at the cemeteries of Tiszapolgár–Basatanya, Tiszavalk–Tetes, Magyarhomorog–Kónyadomb, Magyartés, etc.) support the hypothesis of spatial contact as well as contemporaneity, rather than sequential relation between the Tiszapolgár and Bodrogkeresztúr cultural units. These parallels raise the necessity of reconsidering the historical interpretation of the Copper Age in the Tisza region. Instead of the previously accepted unilinear model, a development of adjacent cultural units, representing different forms of evolution should be outlined on a multivariate basis.

(Translated by László Bartosiewicz)

cemetery as well. This fi ts the clear patterns established by recent analyses within the context of high Copper Age cemeteries, especially at Tiszapolgár–Basatanya.

Radiocarbon measurements of nine graves, representing the Bodrogkeresztúr culture in the cemetery excavated at Rákóczifalva, were carried out in the laboratory of the Vienna Environmental Research Accelerator (VERA; Table VI.). The series of dates thus obtained form an evidently harmonic, unambiguous system (Figure 8.). Moreover, radiocarbon samples were selected in order to evenly represent the cemetery’s spatial distribution. Therefore, the summary of nine dates would probably also outline the chronological position of the cemetery. According to these measurements, the selected group of nine graves may be dated to 4334–4075 cal BC (Figure 9.). Using the same data it may be concluded that the cemetery was in use for 56 to 199 years. The mean value of this interval is 127 years (Figure 10.). Meanwhile, plotting the nine dated graves over the cemetery’s plan, a clear historical picture may be outlined concerning the internal chronology of burial in the cemetery. Graves 21, 23, 24, 41 and 59, that belong to the western group, seem to be consistently earlier than Graves 1, 4, 8 and 63 dated from the eastern group (Figure 8.). This makes it very likely that burials spread from west toward east. When the four and fi ve graves representing each spatial group are pooled and calibrated separately, the resulting time intervals are 4333–4237 cal BC (west, Figure 11.) and 4228–4046 cal BC (east, Figure 12.) respectively. These dates clearly illustrate a diachronic spatial trend in cemetery use.

The absolute chronological boundaries (4334–4075 cal BC) thus established for the Bodrogkeresztúr culture