XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM2012. április– július

450 FT

INTERJÚK

DELOV JÁVORBARILE PASQUALETARCSAI ÁDÁMSZENDÔFI PÉTER

MAPEX MERIDIAN MAPLEREMO POWERSTROKE PROTAM-FELFÜGGESZTÉSEK

Delov Jávor

III. Dob Mánia Tábor2012. július 10–15., Vác

T A R T A L O M J E G Y Z É K « 3« 2 0 1 2 » 0 1

«Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, KorompayZsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Turán Tamás Levente, Kassai László, MarczellKatalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Címlap fotó: Wlcsek András • Grafika: GrafirkaStúdió • e-mail: dobosmagazin@t-online.hu • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783• Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.Szombathely • ISSN 1586-1007

IMPRESSZUM»

4

16

20

22

32

42

40

Delov Jávor interjú 4

Ötlettár 9

A vibrafon (2. rész) 12

III. Dobmánia Tábor 15

Barile Pasquale interjú 16

Alapütések (2. rész) 18

Mapex Meridian Maple 20

Tarcsai Ádám interjú 22

Jávori Vilmos jazzdob

tehetségkutató 2012. 28

Magasiskola 29

Remo Powerstroke Pro 31

Szendôfi Péter interjú 32

Tam-felfüggesztések 34

Groove-ok dobseprûvel 36

Kreatív oldalak 38

Méltó helyen mutatkozott be

a Dobmúzeum 40

Lejegyzések 40

Hírek 42

Véletlen utazások turbó üzemmódban

» I N T E R J Ú4 D O B O S M A G A Z I N

Lapunk jelen számának fô interjújaegy olyan dobossal készült, aki azutóbbi pár év alatt elvitathatatlanérdemeket szerzett jazz-, pop- ésrock produkciók tagjaként, tartósanbejátszva magát a magyar „groove-dobosok élmezônyébe. Teszi min-dezt egyedi módon, tele energiávalés kreativitással Delov Jávor, aTurbo zenekar motorja, a RandomTrip bulik házigazdája, az Agean cin-tányérok endorsere.

– Mik voltak a kezdeti lépések kar-riered hajnalán, talán gyerekkorod-ban, amik miatt megszeretted a do-bolást? Milyen indíttatásból kezdtélel ezen a hangszeren játszani, ésmelyek voltak tanulmányaid állomá-sai, iskoláid?

– Hogy pontosan miért szerettemmeg magát a dobot, azt igazábólnem is tudom. Azt hiszem, mostaná-ban kezdem megszeretni. Na jó, ko-molyabbra fordítva a szót, azért nemkönnyû erre egybôl egy évszámmal,vagy egy legendás dobos hatásávalválaszolni, mert nálam a dobolás ta-nulása és a hangszer iránti érdeklô-dés, elkötelezettségem, szeretetemegyáltalán nem egyszerre alakult ki.Engem igazából egyszer csak beírat-tak egy zenei általánosba, ahol dob-tanulási lehetôség nem volt, úgy-hogy anyukám kiderítette, hogy azakkori Mártírok útjai Ádám Jenô Ze-neiskolában folyik klasszikus ütô-

hangszer oktatás, és elvitt felvételiz-ni. Ennek nyilván volt elôzménye,mégpedig az, hogy gyerekkorombantábortûzi énekelgetéseknél vettékészre, hogy folyamatosan csapkodokmindenféle botokkal összevissza. Ek-kor egy ismerôs mondta: lehet, hogyérdemes lenne majd ezt a dobolásdolgot erôltetni. Így hát anyukám –aki gondolom látta, hogy ez a csör-gés-zörgés évekkel késôbb is teríté-ken volt nálam – egy nap felvetette,hogy mit szólnék, ha elkezdenék do-bolni tanulni, hiszen milyen jó lesz eznekem másodállásnak (?!). Én erre 7évesen egy céltudatos „Ööööööö ...igen ...” választ adtam, így hát el-mentünk a zeneiskolába, ahol nem isnagyon akartak felvenni, mondták,hogy majd ha esetleg lesz hely, akkorigen. Valószínûleg egyrészt nem vol-tam elég meggyôzô a felvételin,másrészt meg mikor már mégis be-kerültem, annyira mégsem kötött leez a dolog, sokkal inkább a dallam-hangszerek érdekeltek, pl: xilofon,vibrafon, marimba. Egyszerûen azért,mert sokkal könnyebben ment enneka megtanulása, mint bármi másé,mivel közben már tanultam zongo-rázni. Hosszú idônek kellett eltelnie,mire a dobszerkó egyáltalán bekerültaz életembe mint opció. Hatodikoslehetettem, mikor kezdtem nyitottáválni az akkori könnyûzenei dolgokra,és aztán rájöttem, hogy végül is vanegy dobszerkó a zenesuliban, de so-ha nem használjuk, és mi lenne, hanekiállnék rajta zörögni? Ez egy teljespálfordulás volt a nagy csellengésután, hiszen ezt megelôzôen nemsokkal még rendesen iskolakerülésigfajult a helyzet, mivel az egyik osz-tálytársam kapott egy kétkazettásmagnót Lengyelországból egy halomhamis ‘Takt’ kazettával, így ahelyett,hogy dobórára jártam volna Tündenénihez a zenesuliba, helyetteRoxette és Guns ‘N’ Roses kazikatmásoltunk titokban a srácnál. Perszepár hét után kiderült a sztori, és … atöbbit az olvasók fantáziájára bízom,viszont ezzel párhuzamosan azt az elnem hanyagolható tényt is el kellett

fogadnom, hogy a hangom elkezdettmutálni, így azon tervem, hogy majdegyszer énekelni fogok egy bandaélén, kezdtett a ködbe veszni. Így háta szitu adott volt: hangom nulla, egyzenekarban játszani viszont nagyonfelemelô lenne, és a zenesuliban ottaz a Tama dobszerkó totál parlagon,úgyhogy hamarosan már hetente két(!) alkalommal is lejártam gyakorolni. Bár egy-két dolgot megmutattak ak-kori tanáraim, de lényegében egykottából, magamtól kezdtem forszí-rozni ezt az egész témát, és a kezde-ti függetlenítésekben ez az akármi-lyen külföldi kotta segített.A gimis idôszakom elején találtammeg elsô igazi „dobszerkós” tanáro-mat, Madai Zsoltot, akit az AfterCrying zenekarból ismerhet mindenki.Rohamléptekben egyre jobban bele-másztam a dobolásba, fantasztikusóráink voltak, imádtam az egészet,alig vártam már, hogy a következôalkalom eljöjjön, egyszerûen csakúgy dôlt belém az infó! Zsolt azon túl,hogy az egyik legnagyszerûbb peda-gógus itthon, nemcsak a témakörbenvaló jártasságával vett le a lábamról,de az egyik legfontosabb ismérve az,hogy még nálam is nagyobb Queenrajongó. Persze én szentül megvol-tam gyôzôdve, hogy nálam nagyobbrajongó a Földön nincs, ehhez képesta srác az elsô órán nyilvánvalóvá tet-te, hogy sehol sem vagyok, hiszen ômár Brian Mayjel is találkozott. Na,ettôl a manus a szememben teljesena félisten kategóriába került, és sohanem felejtem el, ahogy sétáltunk egyóra után az utcán, én – mint mindig,és azóta is – a Live at Wembley al-bum hatása alatt voltam teljesen, mi-kor azt találtam kérdezni Zsolttól,hogy meg lehet-e tanulni úgy dobol-ni, mint ahogy Roger Taylor dobol?Zsoltnak ez egy teljesen egyszerûkérdés volt, így hát laza ‘perszével’ elis intézte a dolgot, de nekem magavolt a biztosíték a jövôt illetôen. Az atény, hogy igazándiból sosem voltamjó matematikából, abból is látszik,hogy én ezt az egészet úgy fordítot-tam le magamban, hogy ha én is

I N T E R J Ú « 5« 2 0 1 2 » 0 1

megtanulok olyan szinten dobolni,mint a Queen dobosa, akkor nekemis összejön a Wembley! A dolog igaziérdekessége, hogy a mai napig né-hány dalt leszámítva alig van fogal-mam arról, hogy mit is dobol RogerTaylor a számokban, mivel sohasema dobot figyeltem meg benne, ha-nem a komplett zenét hallgattam.Cserébe viszont nem is jött összemég a Wembley! Viszont arra épp jóvolt, hogy motiváljon, és akár napi4–5 órát is gyakoroljak suli után. Történt ugyanis, hogy addigra lettegy saját dobszerkóm! Egy szenzá-ciós narancssárga, csillámporos,használt Amati szerkóm, ami valaminagyon vicces kis szerkezet volt, delényeg, hogy szüleim kifizették a ke-mény 8000Ft-ot érte, és elhoztuk, ésvittük fel a lakásba az ötödikre. Sohanem felejtem el, hogy alig bírtamelaludni örömömben. Persze hamarkiderült, hogy bár az évszázadbizniszét bonyolítottuk le, de a hang-szernek semmi keresnivalója és he-lye nem volt a lakásban. Így szinte alegjobb pillanatban jött kapóra az agimnáziumi osztálykoncert, amiremindenkinek valamiféle darabbalkellett készülnie, és valahogy párankitaláltuk, hogy hagyjuk már aklasszikus darabokat, és játsszuk elinkább Dave Brubecktôl a Take Five-ot! Ez volt az elsô komolyabb találko-zásom a jazz zenével, de teljesen ra-bul ejtett. Valami elképesztô energiá-kat fektettünk abba, hogy ezt a szá-mot jól adjuk elô, és hát ehhez alegelsô lépés az volt, amikor a Város-majori Gimnázium gazdaságis Marikanéniét megfûztük, hogy két hétre en-gedélyezze a dobszerkó ott tárolását,csak hogy próbálni tudjunk. Ô akkorigent mondott rá, de még ô magasem sejtette, hogy a 2 hét közel 8-10évig fog tartani. Délelôtt és kora dél-után órákon voltunk, de utána dél-után, akár rendesen estig, végig bentvoltam a gimiben és gyakoroltam. És mivel Madai Zsoltnak a fent emlí-tett izgalmas órái nemcsak a dobo-lásról szóltak, hanem – ahogy ô neve-zi – a zenei ’fertôzésrôl’ is, így széplassan kezdtem ráeszmélni, hogy arockzenén kívül is van élet. Ô volt azelsô, aki megismertetett Billy Comb-hammel, Dave Weckllel, Vinnie-vel,Cliff Almonddal, és a többiekkel.

A jazz-rock zene tökéletes bemelegí-tés és rávezetés volt a jazzre, vagyinkább az improvizatív, swinges mu-zsikákra, amelyek elvezettek úgy ál-talában a fekete zenékhez, és egyidô után az Earth, Wind & Fire és aKool & the Gang volt a terítéken. Aztán végül egészen odáig fajult ez adob iránti ‘fellángolás’ dolog, hogyfelmerült bennem az, hogy milyen jólenne felvételizni a jazztanszakra!Zsolt mondta, hogy érdemes lenne akottákból jól ismert Nesztor Ivánhozeljutni, aki az ô akkori tanára is voltegyben. Elmentem Nesztor Ivánhoz,egy ideig párhuzamosan jártam a kéttanárhoz, aztán végül már csak azIvánhoz jártam, és készültem a felvé-telire.Nesztor Iván volt a kulcs az életem-ben, aki kinyitotta az ajtót bennem,és mögötte ott volt a szabadság, arögtönzés öröme. Hosszú évekbe tel-lett neki, mire valamiféle változást értel nálam, és azt vettük észre, hogyakár tud mondanivalóm is lenni, pl.egy négyezésben. Hihetetlen nagyhálával tartozom neki, hogy nem ha-gyott annyiban, és hogy a jazz zenelényegével megajándékozott!Közben mentek a próbálkozások,hogy bejussak a Zeneakadémiára,ami annyira elhúzódott idôben, hogyközben még egy másik fôiskolán is letudtam diplomázni, annyira nemakartak felvenni eleinte.– De végül felvettek, nem?– Igen, “persze” végül összejött.A fôsulin továbbra is jártam NesztorIvánhoz, Zsoldos Béla is a tanáromlett, meg volt még egy harmadikdobtanárom, akinek a nevét – mint aHarry Potter mesében a sötét nagy-úrnak a nevét – „Nem mondjuk ki!”.Persze, hozzá kell azt tenni, hogy na-gyon hálás vagyok összességében azegész jazztanszaknak, mert hihetet-len nagy tudású tanárok, mostohakörülmények között, nagyon magasszínvonalú képzést vittek véghez. A suliban megismerkedtem BerdiszTomival, aki egy lehetetlen szituációmiatt újra el kellett, hogy végezze asulit, hogy végre kapjon is érte diplo-mát, és ô volt olyan nyitott és jó fej,hogy minden kérdésemre választadott, pl. a bigband dobolás terén. Ésô tényleg mindent megmutatott,amit csak lehetett a témakörben, én-

nekem meg tényleg nem ment mégígy sem…! Viszont cserébe annyiraösszebarátkoztunk, hogy egy idôután abszolút ôt tekintettem nem-csak a fôiskolán a legfôbb dobszerkósmentoromnak, hanem úgy általábanis az életben Madai Zsolt és NesztorIván mellett. Ô az az ember, aki amai napig iránymutató nekem, s hatehetem, elmegyek hozzá, és próbá-lom fejleszteni magamat. Nagy hálá-val tartozom neki is!– És akkor még a fôiskolás évek alattjött az az Anglia?– Igen, ez a Salford-dolog egy Eras-mus-ösztöndíj keretein belül jöttössze, amely egy évig tartott, és iszo-nyatosan meghatározó volt. Túl azon,hogy országot, kulturális szokásokat,és nyelvet vált az ember, nekem azakkor maga volt a Kánaán! A könnyû-zene hazájában voltam egy pop-egyetemen, amelynek Peter Gabriela tiszteletbeli igazgatója. Számtalanilyen suli van kint egyébként, Paul

McCartney is csinált Liverpoolbanilyen popegyetemet. Ez nemcsak ar-ról szól, hogy Rolling Stones, megAerosmith-nótákat hallgatnak az em-berek, hanem komoly klasszikus ok-

» I N T E R J Ú6 D O B O S M A G A Z I N

tatás is folyik, párhuzamosan egyfaj-ta jazzes felhangú képzéssel. Ez attólfügg, hogy ki mit vesz fel, több szak-irány létezik. Döbbenetesen sokat ta-nultam kint akár Bartók Béláról, akára jazz big band-hangszerelésrôl. Egyfantasztikus tanárom volt kint, akitDave Hassellnek hívnak, ô egy na-gyon nagy megfejtô, egy mágus. La-tin zenékben sok mindenkinek isme-rôsen csenghet a neve. Nem voltolyan kérdés, amire ne tudott volnaválaszolni, vagy irányt mutatni. Na-gyon jó volt látni azt, hogy mennyiretisztelettel fordult a legkülönfélébbmuzsikák felé, tökmindegy, hogy a’20-as évek Dixieland zenéjérôl, aswingkorszakról, be bopról, soulról,funkról vagy akár a régi r’n’b zenék-rôl beszélünk.Az órákhoz egy embertelen iskolaiinfrastruktúra kapcsolódott, példáulegy olyan könyvtárral, hogy azt min-denkinek csak kívánni tudom. Tízolyan próbaterem is rendelkezésreállt, amelyekben pont megfelelô, jóminôségû dobfelszerelések, billen-tyûk, erôsítôk voltak. Többfajta meg-világítás volt a termen belül, azért,hogy ha valaki a normál lámpafény-nél nem tud feloldódni, akkor ez se-gítsen neki az ellazulásban. Az iskolacélja többek között az volt, hogy min-denki, minden körülmények közöttfel tudjon szabadulni, illetve hogymindenkit tökéletesen segítsen ab-ban, hogy tudjon fejlôdni.Végig olyan környezetben gyakorol-hattam, fejlôdhettem, zenélhettem,aminek a vége az lett, hogy egy egé-szen más minôségben kezdtem el él-vezni a zenélést. Élveztem addig is,de nem tudtam, hogy ennyire lehet.Ott egyszerûen olyan ajtók tárultak kielôttem, amit itthon nem tapasztal-tam meg. Egy lelki élményrôl beszé-lünk, egy olyan felszabadultságról,aminek következtében úgy érzed,hogy éppen a világ legjobb zeneka-rában játszol. És az is lehet, hogyösszevissza játszotok, de az a megle-pô, hogy páratlan élmények sülnek kiabból, hogy adott esetben még csaknem is annyira képzett zenészek szí-vüket-lelküket belerakják. NekemAnglia mutatott rá arra, hogy tök-mindegy, hogy mit csinálsz – ha aztigazán ôszintén és igazán nagy szív-vel, spiritusszal, energiával nyomod,

akkor az tényleg át fog jönni, az a kö-zönségére fog találni. Ha igazán nagyszívvel tudsz valamit csinálni, akkorazok a dolgok, amikrôl azt hitted,hogy problémák, vagy kihívások –mondjuk technikai dolgok – egyszercsak eltörpülnek, mert nem az lesz aközponti kérdés, hogy hogyan csi-náld, meg, hanem hogy miként. Eznem azt jelenti, hogy a munkát megkell spórolni, ez a két dolog elválaszt-hatatlan egymástól! Nálam addig in-kább munka volt, csináltam, mintegy iparos, beültem, és játszottam,és vagy jó lett, vagy nem… És közbennem errôl szól a dolog! Azért csiná-lom, hogy jól érezzem magam.Lehet, hogy kettôt ütök egy szám-ban, de azért megyek oda, mert azt akettôt be akarom ütni, mert az egytök jó érzés! Tehát az, amiért csináljaaz ember, az felejtôdik el sokszor…A lényeg az, hogy érezzük jól magun-kat, és ha mégsem, akkor valaminváltoztassunk. Változtassunk az atti-tûdünkön, változtassunk a zenén,amit játszunk, változtassunk a part-nereinken, akikkel együtt zenélünk.– Bár a jazz tanszéken végeztél,mégis hagyományos jazz körökbennem nagyon mozogtál, inkább agroove-ok világába vetetted bele ma-gad. Hogyan határoznád meg a zené-ket, amik rád jellemzôek, és miértpont ezek a mûfajok a kedvenceid?– Azért azt nem mondanám, hogy ahagyományos jazzes köröket, stan-dardes zenekarokat nagyon kihagy-tam volna. Bár ma már effajtaswinges zenét nagyon ritkán ját-szom, azért volt idô, amikor ez volt a

legmeghatározóbb zene az életem-ben. Történt ugyanis, hogy a volt ál-talános iskolámban, pont mikor márelkezdtem gimibe járni, beindítottakegy mini jazz-tanszéket, ahol FodorAndrás irányításával jazz-zongoráz-ni lehetett, valamint zenekari gya-korlaton lehetett részt venni. Ezutóbbi annyira érdekelt, hogy egyidô után heti rendszerességgel vet-tem részt a foglalkozásokon, és azegyszerûbb szambáktól az egysze-rûbb pop-jazz dalokig sok mindentmegpróbáltunk összerakni. Tulaj-donképp ez a fejezet kaphatná a“Bevezetés jazz világába” címet.Az évek alatt aztán nagyon sokfélezenekarban megfordultam, volt ittminden a madagaszkári popot, azesküvôi repertoárt és a Candy Dulferszámait játszó zenekaron át.Az egyik legmeghatározóbb tényesetemben, talán mert pont Ikrek va-gyok, hogy nagyon sok minden érde-kel, és csak egy dolog biztosan nemtud lekötni. A másik az, hogy vala-hogy mindig úgy sodort az élet, hogyújabb és újabb zenei szituációkbanpróbálhattam ki magamat. Teljesenmás kötött le, mikor még a Fugatonevû húszfôs félig szimfonikus-könnyûzenei zenekarban játszottam,és teljesen más, mikor Nikola Parovbizalmat szavazott nekem(köszönetérte!), és a zenekarában a magyar,román, és bolgár népzenéket kever-tük ír motívumokkal, valamint rockzenével!Pár évvel ezelôtt számtalan emberteljesen ledöbbent, hogy az akkoriaktuális fôzenekarom – a Barabás

I N T E R J Ú « 7« 2 0 1 2 » 0 1

Lôrinc Eklectric nu-jazz együttes –mellett beléptem a rockzenét játszóTurbóba. Késôbb meg a rockerek le-pôdtek meg, hogy én egy jazzes ze-nét játszó bandában is vagyok. Eztigazából az emberek nem nagyontudták hova tenni, de mára már tel-jesen elfogadott. Szóval teljesen egyértelmû a fentemlítettek alapján, hogy egy hatal-mas kört írtam le, míg a rock zenétôleljutottam a rock zenéig. Nyilván ze-nei mindenevô vagyok, ez teljesenvilágos lehet mindenki számára, azpedig hogy mi miért a kedvencem,mindig ugyanaarra az egy dologravezethetô vissza: mindegyik stílusúzenétôl más-más dolgot kapok.Az egyiktôl az intellektuálisabb vilá-got, a másiktól a mezei ôserôt, a har-madiktól a parádét, ami körülveszi ésszorosan összefügg a muzsikával, stb.– Több jó nevû csapat húzóemberevagy, vagy épp szülôatyja egy-egyprodukciónak. Mesélj ezekrôl, kivált-képp a Random Trip és a Turbo zene-karok érdekelnének. Mik ezeknek azenei koncepciója és mi az, amitezekben a bandákban kifejezésretudsz juttatni, illetve zeneileg meg-találsz?– A Random Trip egy olyan klub,amelynek a lényege, hogy a színpa-don találjuk ki a zenét. Hihetetlenül

élvezem, itt meg lehet azt tenni,hogy büntetlenül belemászol 1,5–2órára egy másik ember zenei világá-ba, ahogy ô is belemászik a tiedbe,és ott együtt csámborogtok. Elôfor-dulhat, hogy – legrosszabb esetben –nem juttok zöldágra olyan sokszor,csak ritkán, de a legjobb eset az, ami-kor szinte mindig ugyanazt gondoljá-tok, ugyanoda játsszátok be azokat ahangokat, ugyanúgy váltotok, azért,mert egy hullámhosszra sikerül ke-rülni valakivel. Ez egy nagy társasjá-ték, itt meg lehet csípni mások ener-giáját, mások tehetsége alá tudomhelyezni magamat. Fel tudok töltôd-ni, és én is tudok adni másoknakenergiákat, és ezek az önfeledt pilla-natok olyan témákhoz vezetnek,amiket lehet, hogy például addig so-ha nem játszottam. Abban semmi iz-galmas nincs, hogy összejönnek em-berek, és azt mondják: csináljunkpaprikás csirkét! „Jó, oké én hozom acsirkét” stb … Nem! Valaki valamithoz – nem tudjuk, hogy mit. Hogy az-tán idôközben csinálunk egy kis le-csót, meg lesz egy kis somlói, leszmég mellé egy kis gôzölgô meggyesrétes, vagy egy jó kuglóf, az már egymásik dolog. És aztán a közönségmeg kiválasztja, hogy „nekem a ket-tes, a négyes, a hatos és a kilencesszám tetszett, mert én szeretem adrum ’n basst, szeretem a jungle-t,szeretem a trip-hopot – milyen jó voltez a buli!” Aztán a közönség másikfele meg lehet, hogy úgy megy haza,hogy neki pont más számok tetszet-tek, mert az soul, funk, reggae meghip-hop volt, tehát innentôl kezdvemindenki elégedetten tud adott eset-ben hazamenni. Legrosszabb esetbenmeg azt mondja valaki: bocs, nemvagyok elég nyitott erre, hogy végig-várjam, hogy ebbôl legyen valami,hogy meghallgassam azt az elôadót,aki egy általam nem kedvelt zene-karban zenél. Ez az egész arról szól,hogy nem csak a mi egymás irántinyitottságunkat forszírozzuk, hanema közönség nyitottságát is.Az improvizáció miatt az egészet egyjazzes felhang lengi át, mégis a pop-zenei struktúrákat követve próbáljukmeg a közös zenélést formába önte-ni, mert én azt szeretem, ha verze-refrén alapra épülnek a számok. Énazért is vagyok elöl a színpad bal ol-

dalán, mert félkörben úgy tudunkfelállni, hogy így pont mindenkire rá-látok, és mint egy kis karmester, po-fátlan módon bele tudok dumálni ab-ba, hogy mi történjen a színpadon.Nagyon szeretem azt, amikor averze-refrén úgy alakul ki, hogy azharmóniában is kifejezôdik, és így se-gítünk az énekesnek. A hallgatóság-nak is az az izgalmas, ha nem ragadbe az egész egy álló dologba, hanemszínes és változatos, és persze ettôlelôfordulhat, hogy kicsit hepehupásaz elôadás. És természetesen az iselôfordulhat, hogy vannak zeneizsákutcák, vagy olyan helyzetek,amikbôl fejvesztve kell kitolatni. Dehát ez a dolog hozzátartozik az ilyentípusú jammeléshez. Egy ilyen bulinazt a próbatermi keresgélést tárjukaz emberek elé, amit a zenészeknem szoktak megosztani a közönség-gel. A puszta végeredmény helyettaz utat is bemutatjuk, ahogy odáigjutottunk.Általában úgy állítom össze az aktuá-lis csapatot, hogy ketten vagyunk fi-xek Dj Q-Cee-vel, és ehhez jönnek azenészek, az énekesek és a rapperek,persze mindezt úgy, hogy mindig le-gyen valami csavar a felállásban. Te-hát lehet, hogy négyen már játszot-tak együtt kétszer-háromszor, de vanegy, aki még nem volt benne a do-logban. Ezt mindig próbálom szemelôtt tartani, mert így izgalmas. Ésnem is biztos, hogy legeslegjobb fo-cistákból lesz a legjobb a focicsapat,mert itt nem ez a lényeg.És igen, ott van a Turbo, a fôzeneka-rom. Maga az ôserô számomra, egyszáguldó gôzmozdony, amire kon-certrôl koncertre fel lehet szállni, ésszemérmetlenül keresztül lehet haj-tani füleken, agyakon, intellektüelgondolatokon. A klasszikus rock élet-érzés van itt keverve egy adagpszichedelikus elszállással, finomság-gal, lágysággal. Ezen utóbbiak kibon-takozására teszünk kísérletet azutóbbi idôben, hiszen készülünk azakusztikus anyagunk elkészítésére. A Turbóról azért lenne nehéz sokatbeszélni, hogy mi, miért és hogyantörténik, mert pofonegyszerû azegész egy bizonyos szempontból. Le-megyünk a próbaterembe, és addigzörgünk, amíg fel nem kiáltunk, hogyez most mindannyiunknak nagyon

» I N T E R J Ú8 D O B O S M A G A Z I N

tetszik. Célunk, hogy idén is ott le-gyünk a hazai, illetve akár külföldifesztiválokon is, és nagyon színvona-las mûsort adjunk. Egyébként elkép-zelhetô, hogy a Turbo egy improviza-tívabb irányba fog elmozdulni, ami,bár eddig is jellemzô volt ránk, talána jövôben még hangsúlyosabb szere-pet fog kapni. Ebbôl is látszik az,hogy minden mindenre hatással van,lásd Random Trip.– Jellemzô rád, hogy egy minimáldobcuccot használsz, tomok nélkülszinte csak a lényegre, a groove-raösszpontosítva játszol, mégis színe-sen, ötletesen. Hogy alakítottad, fej-lesztetted ezt a koncepciót és mi azaz eszközpark, ami segít ebben? – Ez még a Barabás Lôrinccel eltöltöttévekre nyúlik vissza, mikor sok inst-rumentális improvizatív bulit csinál-tunk. Egyszer egy ezeket megelôzôbulira talán valamilyen kihangosításiokból nem vittem tomokat, és egybôlnyilvánvalóvá vált, hogy mennyirehálás kreativitás és koncentráltságszempontjából. A koncepció megma-radt azóta is, fôleg amiatt is, hogy aTurbóban valami elképesztô sokathasználom a tomokat. Az alapvetéseennek az egésznek az, hogy a dob –bár furcsa ezt mondani, ismervejónéhány szenzációs dobost, akikszólóhangszerként használják a dob-felszerelést – egy kísérô hangszer, ésa groove-nál nincs is fontosabb. Talána szünet. Nagyon nehéz megállni,hogy ne játsszon az ember … De ta-lán ez a legnagyobb fegyverarzenál,és egyben a legolcsóbb is, amivelmindenki bír, és segítheti a játékunk:hogy a kevesebbnél is van kevesebb.Nyilván a hangkép színesítéséhez jóljöhet egy hosszúkás csörgô, amit ve-rôként is használhatunk, egy shaker,

vagy egy pergôre tett cintányéreffekt gyanánt, de a tuti az úgyis azlesz, ha a pergôbôl legalább 8-10 kü-lönbözô hangot ki tudunk csalni, megbátran használjuk a szüneteket.– A tavalyi év végén lettél az Ageancintányérok endorsere. Miért válasz-tottad pont ezt a márkát, mi az, amititt megtaláltál, és milyen tányérjaidvannak?– Körbenéztem a piacon, hogy az ak-kori márkás, színvonalas cintányérjai-mat, amelyek valamilyen oknál fog-va rendszeresen eltörtek hogyan tud-nám pótolni. Sok olcsó szériás tányértvégignéztem. Találtam olyat, amelyremek árban volt, de akármilyen tá-nyérjukat vizsgáltam, mindig bennevolt egy kínaias hangzás, ami a Chinatányéroknál értelemszerûen jól jön,de mondjuk egy lábcinnél vagy egybeütônél abszolút nem. Aztán talál-tam teljesen professzionális tányéro-kat is a nem világmárkák között, deezekrôl mindig kiderült, hogy annyiranem is olcsóak, és csak egy kicsiveltöbbet kéne ráfizetnem, hogy már amárkásat is meg tudjam venni. És ekkor találtam egy márkát, ez voltaz Aegan, amely abszolút kielégítet-te az igényeimet. Volt Istambulosemberek gyártják, egy friss, feltörek-vô cég, akiknél – ellentmondásosnaktûnhet, de – a rutin és a tapasztalatadott a török tányérkészítés tradíció-ja miatt a cég fiatal kora ellenére, ígysoundban pont megütik a világszerteismert márkák profi szintjét, de min-dezt körülbelül a menô márkák árá-nak a feléért! A választék hatalmas,alig tudtam eldönteni, hogy végül mimellett tegyem le a voksomat, annyikülönbözô jó tányérjuk van. Ami az-tán segített a jelenlegi szettem kiala-kításában, azok a következô szem-pontok voltak: legyenek egyszerrehangosak, de közben nagyon érzéke-nyek is a beütôim, lehetôleg minélnagyobb méretû crashek legyenek, akísôrôtányérom egyszerre tudjonhelytállni, ha a verô fejével játszomrajta, vagy ha oldalról csépelem, mi-kor elgurul a gyógyszerem, a lábcin-em meg félig nyitott állapotban szó-laljon meg és legyen ereje, de ha pl.discót játszom, akkor ne legyen erô-szakos idegesítô hangja, mint ahogyegy balladában sem, és persze le-gyen egy kedves kis effekt splashem,

meg egy “csendes gyilkos” óriás kí-naim. Pusztán csak ‘ennyi’ kívánság-gal érkeztem meg az Agean raktárba,ahol hihetetlen türelemmel végig-várták a csapkodásaimat, és végül akövetkezôkre jutottam: a beütôknélaz Extreme szériától mindig odáigvoltam, úgyhogy egy 18-as tányérmellé szerváltam egy 20-as ’testvér’ride-ot, második beütônek meglepômódon ugyancsak egy 18-as, de JazzDark Crasht választottam, amit per-sze, hogy a rockos zúzásoknál ki nemhagyhatok, mint ahogy a 20-asCustom Brilliant Chinát sem. Ennek aszériának a matt verziójából válasz-tottam egy 14-es Medium HiHat-et,valamint egy pici 10-es Rock Splashtis. Már egy fél éve játszom ezeken atányérokon mindenféle zenei szituá-cióban, és eddig csak pozitív vissza-jelzést kaptam függetlenül attól,hogy a Turbban, egy pop bulin, a Fá-bián Juli & Zoohacker projektben,vagy a gyerekzenekarban haszná-

lom. Amin biztos változtatni fogok azaz, hogy szeretnék egy 22-es ride-ot,ahogy régen is volt a szettemben, ésegy óriási crasht is még jó szívvel lát-nék a bulikon (a legnagyobb crashméretük 22-es!), meg még az effekttányérok közül jópofa lenne egy. Bárha esetleg ez nem jönne össze a kö-zeljövôben, nagyon nem éreznémkényelmetlenül magam, mert min-dig is azt vallottam, hogy ha CindyBlackmannek jó volt összesen 3 tá-nyéron játszani Lenny Kravitz mö-gött, akkor valószínûleg a legtöbbszituban én is tökéletesen elleszekugyanennyivel. És pl. a RandomTripen el is vagyok.

D.M. Fotó: Wlcsek András

Ö T L E T T Á R « 9« 2 0 1 2 » 0 1

Jó ideje olvasgatom a Dobos Maga-zin hasábjain rendszeresen megje-lenô interjúkat, melyekben hazánkismert – vagy kevésbé ismert, deaz egyáltalán nem könnyû itthoni„könnyûzenei” életben úgy-ahogyboldoguló – dobosai szólalnak meg.Az interjúk kapcsán néhány gondo-lat fogalmazódott meg bennem,melyeket ezúton megosztanék arovat olvasóival.

Az írásokat olvasgatva egy idô utánfeltûnt, hogy a megszólalók java ré-sze – miután mesél a kezdetekrôl, ésrészletezi sokszor meglehetôsenszerteágazó zenekari tevékenységét– azzal folytatja, hogy természete-sen tanít is. Egy ilyen interjúrészlet-re szinte szó szerint is emlékszem.Ebben az interjúalany, miután elme-séli, hogy – a sanyarú hazai viszo-nyokat ismerve teljesen érthetô mó-don – párhuzamosan kb. nyolc zene-karban játszik, így folytatja: perszetanítok is… Nos, az igazat megvall-va, ez az, amit én nem éreznék ilyenmagától értetôdôen természetes-nek. Feldereng ugyanis bennem akérdés, hogy annak, akinek nyolcformáció programját kell a fejébentartania, egyik próbáról esik be amásikra, rohan klubról klubra, éjjeljátszik, hajnalban pakol, vajon mikorvan ideje akár csak összeállítani egyátgondolt, koncepciózus tananyagot,mikor tud hétrôl hétre lelkiismerete-sen felkészülni a tanítványok óráira.(Hacsak nem feltételezzük, hogyvan, akinek egy nap nem 24, hanem36 vagy 48 órából áll.) Azt az esetle-ges helyzetet ugyanis én félve ne-vezném teljes értékû tanításnak,amikor valaki sebtében elôkap egykottát, amit ô már valamilyen oknálfogva átjátszott, és azt az összefüg-gések, a felhasználhatóság ismerte-tése nélkül bemagoltatja a „tanít-vánnyal”. Az átgondolatlanságról,koncepciótlanságról eszembe jut azaz eset, ami ráadásul nem is egy„magántanár” munkáját minôsíti,hanem érdekes adalék egy ismert,könnyûzenét oktató intézményünk-

ben folyó munkához. Egy ide beisko-lázott volt tanítványom mesélteugyanis, hogy a dobtanszakon az el-sô évfolyam elsô félévét egy jó ne-vû amerikai szerzô, amúgy kiváló, alineáris kíséretjátékkal foglalkozó is-kolájának a bemagolásával kezdték.Pedig – feltételezem – elsô éveseklévén, ennél szélesebb körben elter-jedt, gyakrabban használt technikákés az azokat alkalmazó stílusok te-rén is lett volna még mit tanulniuk.Mondtam is az illetônek, hogy ezekszerint biztosan fordított sorrendbenfogtok haladni, és az utolsó évfo-lyam végére eljuttok akár az egy-három, kettô-négyes rock-kíséretek-hez is. A kiinduló gondolatsorra visszatérvetehát le kéne már számolni azzal atévhittel, hogy ha valaki koncertezôzenészként valamilyen szintenmegállja a helyét, az automatikusantanárként is tud funkcionálni, a ket-tô ugyanis nem ugyanaz a mûfaj.Vannak persze nem kevesen, akikmindkét területen száz százalékosattudnak nyújtani, de ez egyáltalánnem magától értetôdô. Külföldi pél-dákkal élve, tudomásom szerint BillyCobham is elhatározta egy idôben,hogy tanítani fog, aztán rájött, hogyezt nem neki találták ki, feltehetôennem volt hozzá türelme, pedig való-színûleg nem kezdôkkel foglalko-

A – remélem, nem – hiányzó lépcsôfokzott. Ugyanakkor a szakmában jól is-mertek azok a neves amerikai dob-tanárok, akik koncertezô zenészkéntsohasem voltak híresek, mégis vi-lágsztár dobosok sora került ki a ke-zeik közül. Egy másik, a fentihez ha-sonló, sokakban élô tévhit az is,hogy ha sikerül tanítványnak sze-gôdnöm egy ismert, sikeres zenész-hez, akkor elôbb- utóbb valószínûlegén is ugyanolyan ismert és sikeresleszek. Erre sajnos még akkor sincsgarancia, ha a fogadott mentor vé-letlenül még kiváló tanár is. Egyálta-lán nem biztos ugyanis, hogy a ta-nítvány ugyanolyan jól van elereszt-ve tehetség vagy szorgalom tekinte-tében, mint sikeres mestere, más-részt a fenti két tényezôn kívül a si-kerhez, a hôn áhított „befutáshoz”kell még valami, ami kevéssé befo-lyásolható, egy igen-igen nagy adagszerencse. Az ehhez hasonló tévhiteket lovagol-ják meg sokszor a hangszergyártókis, a számomra meglehetôsen primi-tívnek tûnô, de jól mûködô marke-tingfogással, az ún. signature model-lek piacra dobásával. Ezekkel a ter-mékekkel ugyanis azt próbálják amegcélzott, többnyire fiatal, kellô-képpen naiv vásárlórétegnek sugall-ni, hogy amennyiben mondjuk, ve-szel egy Joey Jordison signature per-gôt, akkor feltehetôen hamarosan te

Zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsôfokig a legkorszerûbb módszerekkel,

nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel.

A stúdió vezetôje Kassai László, az Ötlettár rovat szerzôje.

Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetôségek.

Telefon: 30/495-7470

» Ö T L E T T Á R10 D O B O S M A G A Z I N

is olyan híres és sikeres dobos leszel,mint a modell névadója. Ha pedig gi-táros vagy, és megveszed a GaryMoore által használt gitármárkát éseffekteket, akkor másnaptól te is úgyfogsz gitározni, ahogy a néhai GaryMoore gitározott. Nos, ki tudja miért,az esetek kilencvenkilenc százaléká-ban ez valahogy nem jön be. Az interjúkra visszatérve, a megszó-lalók olykor részletezik is tananyagelképzeléseiket, ilyenkor gyakranrepkednek olyan jól hangzó „tudo-mányos” kifejezések, mint koordiná-ciós gyakorlatok, ritmikai gyakorla-tok, kottaolvasás, és szinte mindigés mindenhol a nevezetes személy-re szabottság. (Ezek a kifejezésekgyakran visszaköszönnek aztán a kü-lönbözô dobiskolák nyomtatott vagyinternetes hirdetéseiben is.) Nemtehetek róla, de a sokat emlegetettszemélyre szabottság számomramindig valami burkolt mézesmadza-got jelent, valami olyasmit, hogy hanálam tanulsz, csak azt kell megta-nulnod, amit az aktuális zenei ízlé-sednek megfelelôen érdekesnek ta-lálsz, amihez kedved van, és aminem szimpatikus, azt kihagyjuk. Mailiberális világunkban tulajdonkép-pen lehetne személyre szabott azoktatás már az elsô általánosban is,az ABC tanulásakor. Ez körülbelül ígynézne ki: az A betût megtanuljuk, aB nem tetszik, azt átugorjuk, a C jö-het, a D-t hanyagoljuk stb., de ebbôlnem tudom, hogyan lenne írás, ol-vasás. Egy internetes reklámban ol-vastam: „gyere hozzám tanulni, hanincs kedved, nem kell kotta” – ez isa személyre szabottság egy formájalehet. Az ilyesfajta személyre sza-bottság helyett én jobban hiszek ab-ban a módszerben, amellyel az idôkfolyamán nem egy és nem két, hoz-zám pl. elvakult metálosként érke-zett tanítványomnál sikerült elér-nem, hogy ma a kétnagydobos óra

utáni következô alkalommal ugyan-olyan örömmel és érdeklôdéssel do-bolják a szvinget vagy a latint, mertsikerült szívüket és fülüket rányit-nom a zene varázslatos sokszínûsé-gére. Ez persze nagyobb munka,mint az elsôre nem tetszô anyagré-szeket kihagyni, átugrani. A személyre szabottságnak egy for-mája valóban létezik, az ugyanisigaz, hogy nincs két egyformán ter-helhetô tanítvány. Ugyanazt azanyagrészt valaki lehet, hogy fél óraalatt megemészti, míg egy másiknakne adj Isten, esetleg másfél órára isszüksége van ehhez. (Ilyenkor kell atürelem.) Ezért nem lehet órákra le-bontott tanmenetet készíteni, pedigvalahol láttam már ilyet is. Szintén afenti oknál fogva, szerintem olyan,hogy csoportos hangszeroktatás,nem létezik, ha csoportos gitár- vagydoboktatásról hallok (szerintem lát-tam már ilyen reklámot is), mindigfelmerül bennem a gyanú, hogy va-laki gyorsan akar sok pénzt keresni.Az ún. kurzusok persze kivételek, deezek nem azonosak a hétrôl hétretörténô módszeres oktatással. Kicsit még visszatérve az interjúkbanés dobiskola-hirdetésekben feltûnô„tudományos” kifejezésekre, remé-lem, hogy a koordinációs gyakorla-tok különbözô stílusú kíséretek ésgroove-ok gyakoroltatását jelentik,nem pedig öncélú, sehova nem ve-zetô függetlenítésekkel való kínló-dást. (Volt már szerencsém kezem-ben tartani olyan külföldi iskolát,melynek gyakorlatai inkább az utób-bi kategóriába lettek volna sorolha-tóak.) Ha a ritmikai gyakorlatok akülönbözô ritmusképletek és azokkombinációinak a megtanulását je-lentik, amelyhez a kottaolvasásonkeresztül vezet az út, akkor ezzel isminden rendben van. Ha azonbanmindez kimerül pergôdobra írt egy-szólamú olvasási gyakorlatok vég

nélküli gyakoroltatásában, akkor márnem ilyen jó a helyzet. Ugyanis egypop, rock vagy jazz mûfajban tevé-kenykedô dobosnak pályafutása so-rán egyvalamit szinte biztos, hogynem kell csinálnia (sem színpadon,sem stúdióban): egyszólamú olvasásigyakorlatra emlékeztetô pergô-dobkottákat blattolni. A kottaolvasásezekben a mûfajokban a leadsheetek olvasását kéne, hogy jelent-se, remélem ez is egy, sehol semhiányzó lépcsôfok. Nem esett még szó a mellékelt kotta-példákról. A témához kapcsolódóanezekkel néhány egyszerû példán ke-resztül a ritmikai gyakorlatok és azéletszerû dobolás közti különbségetszeretném illusztrálni. Az 1. kottapél-da felfogható egy szokványos, tizen-hatodos és tizenhatod triolás képlete-ket felvonultató ritmikai vagy olvasásigyakorlatnak. A 2. kottapélda viszontarra mutat be néhány ötletet, hogyugyanezek a taktusok elosztásokban,kéz-lábkombinációkban hányfélekép-pen jeleníthetôk meg a dobfelszerelé-sen. Természetesen az 1. példa min-den taktusára ki lehetne még találniegy sor további variációt is, melyeketaztán fillekként vagy szólórészletkéntépíthetünk be játékunkba. Bízom ben-ne, hogy az olvasási gyakorlatok ilyenjellegû továbbgondolása szintén nemhiányzó lépcsôfok egyetlen oktatómû-helyben sem.Remélem, hogy sikerült néhány ér-dekes, néha kissé talán rendhagyógondolatot papírra vetnem, melyekpersze csak az én véleményemettükrözik. A kottamelléklet gyakorlá-sához jó szórakozást kívánok. (Szo-kásomhoz híven a kézrendeketnemzetközi jelöléssel tüntettem fel– hátha valami külhoni dobos kezé-be kerül az újság. A II-es kottapélda3b. sorában az A jobboldali, a Bbaloldali beütôcint jelöl.)

Kassai László

1. kottapélda

Ö T L E T T Á R « 11« 2 0 1 2 » 0 1

2. kottapélda

» T A N U L M Á N Y12 D O B O S M A G A Z I N

A vibrafonAz elsô részben a vibrafon és álta-lában a dallamjátszó ütôhangsze-rek hangszerelôdeirôl, ôseirôlesett szó. Ebben a részben meg-tudhatjuk a vibrafon elkészítésé-nek elôzményeit, korai jellemzôit,valamint végigkövetjük a hang-szer fejlôdését napjainkig.

A kezdetek – LeedyAz 1900-as évek elején a LeedyDrum Company készített egy külön-leges hangszert, a fém marimbát,vagy marimbafont.1 A hangszeren fa-lapok helyett vékony, lapos acél han-gok voltak. A marimbafonon a hang-lapsorok befelé dönthetôek, a rezo-nátorok így a talajjal párhuzamosanfekszenek. Ilyenkor az ütôfelület alapok szélére korlátozódik, amin in-

kább vonóval játszottak, mintsem ve-rôvel. A hangok szélei homorú, kon-káv kiépítésûek voltak, így könnyebbvolt a vonót húzni, jobban, nagyobbfelületen feküdt a lapon a vonószôr.A fém marimba/marimbafon hang-terjedelme két, két és fél vagy há-rom oktávnyi volt. Herman Winter-hoff, a Leedy Drum Company dolgo-zója alkotta meg az elsô, vibrafonhozhasonlító hangszert 1916-ban, ami-kor a fém marimbával kísérletezett:vox humana2 vagy tremoló hangzást,effektust kívánt elérni.Winterhoff elsô kísérletében egy mo-tort szerelt a fém marimbára, amile–föl mozgatta a rezonátorcsöveket,így közelítve–távolítva azokat a la-poktól. A második kísérleti modell-ben a rezonátorok oldalra mozogtak.Ezeken a hangszereken nem volt

tompítópedál, ami fenntartotta vagylefogta volna a lapokat. A vibrá-tó/tremoló hangzást ezek a koraipróbálkozások ugyanúgy érték el,mint a mai modern fejlesztésû hang-szerek (természetesen már más esz-közzel): a hangmagasságban nemvolt változás, mint más hangszerek-nél, vagy énekhangnál, hanem a re-zonátorok és a hanglapok közöttilégoszlop „zavarásával” kapták a voxhumanát. Ez a vibrafon teljesenegyedülálló tulajdonsága a mai na-pig. Nincs még egy dallamjátszó ütô-hangszer, amely ilyen effektust hozlétre a játékos beavatkozása nélkül.1921-ben a hangszert még tovább fi-nomította. A motor a keret alatt ma-radt továbbra is, de közelebb került alapokhoz. Elektromos motor hajtotta,két ékszíjjal kapcsolódva a csövek-hez: egy-egy tengelyt építettek a re-zonátorcsövek fölé, minden csô fö-lött egy koronggal. Ezek a körleme-zek (pulzátorok, lapátok) forogtak arezonátorcsövek mozgása helyett.1922-ben George H. Way eladásimenedzser és tanácsadó alkotta avibraphone (vibrafon) nevet az újhangszernek. 1924-tôl 1929-ig körül-belül 25 példányban készült, három-oktávos volt (F-F), acél lapokkal.A motornak egy egyszerû ki-be kap-csolója volt, és egy kar, amivel a se-bességet lehetett változtatni, így le-hetôvé téve az elôadónak, hogy avibrátót a darab karakteréhez igazít-sa. Nagyon népszerû hangszerrévált, melynek egyik oka az elsô, ke-reskedelmi forgalomba került vibra-fonos felvétel sikere 1924-bôl. LouisFrank Chiha („Signor Friscoe”) vaude-ville3 mûvész készítette ezt a felvé-telt, melyen az Aloha Oe és a GypsyLove Song-ban használ Leedy vibra-phone-t. Az Aloha Oe nagy népszerû-ségének hatására rohamosan nôtt avibrafonrendelések száma.4

Késôbb a pedált, a tompító szerke-zetet William D. „Billy” Gladstone ta-lálta fel 1927-ben. Ez elôször csakmint kiegészítô jelent meg, amit amegfelelô helyre utólag is lehetettrögzíteni.5

Egy másik út – DeaganA Deagan cég képviselte a másik fej-lôdési vonalat. 1918 és 1924 közöttalkották meg a song bells nevûhangszert, melynek hangzásábankombinálták a Deagan zenekari ha-rangjátékot, a fém marimbát, és acselesztát. Tulajdonképpen egy ha-rangjáték volt ez, nagyobb hangter-jedelemmel, egy oktávval mélyeb-ben, és rezonátorcsövekkel. Két ésfél ill. háromoktávos modelleket ké-szítettek. A lapok felfüggesztése sze-gecses volt, és csak a külsô oldala-kon (a modern harangjátékoknál mais így van). 1921 és 1927 között acég létrehozta az orgonához csatol-ható vibra harpot, ami új effektusa,hangszíne lehetett az orgonáknak.A lapokat kalapács ütötte, és alattukegy tengelyen forgó körlap volt,amiket 110 voltos motor hajtott: ezadta a vibráló hangot. Vibrátó nélkülis lehetett játszani, ilyenkor egy mo-torba épített mechanizmus függôle-gesen állította meg a körlapokat,hogy a rezonátorok teljes hatékony-sággal mûködjenek. A vibra harp orgonatartozékon a fémmarimbákon használt acél lapok he-

2. részA hangszer megalkotása

fém marimba»

az elsô kapható leedy vibraphone»

deagan vibra harp orgona tartozék»

T A N U L M Á N Y « 13« 2 0 1 2 » 0 1

lyett fényesített, temperált alumí-nium lapok voltak, amik könnyeb-bek az acélnál, és hangjuk lágyabb,gazdagabb volt. Ezek sokkal jobbhangzást biztosítottak a hangszer-nek. Acél lapokkal is kapható volt,de a hangminôség ekkor rosszabbvolt, és kevesebb pénzért tudtákeladni. A tompítórendszer nélkülöz-hetetlen volt a tiszta, érthetô, pon-tosan kivehetô hangokhoz, de ez avibra harp árában nem volt benne, acég külön árusította. (Ezzel közel egyidôben az angol Pre-mier Drum Company is kifejlesztettegy két és fél oktávos (G-C) hang-szert, amit harpaphone-nak nevez-tek el. A hangszeren véglegesenrögzített acél lapok voltak.)

A közös tudásA Leedy vibrafonok népszerûségemiatt 1927-ben Henry Schluter, aDeagan cég egyik mérnöke a Leedyfejlesztéséhez nagyon hasonlóhangszert alkotott. Nem csupán le-másolta a Leedy hangszerét, hanemfelhasználta minden tudását aDeagan más dallamjátszó ütôhang-szereirôl, így a song bellsrôl is, és azorgonáról, hogy megépítse a vibra-harpot. Ezt nem szabad összekever-ni az elôbb említett vibra harp orgo-natartozékkal. Ettôl kezdve a vibra-harp szó nem egy tartozékot, hanemegy önálló hangszert jelentett. Az új hangszer, a 145-ös modelltemperált és bevonat nélküli alumí-nium lapokat kapott. Jelentôs fino-mításokat végeztek rajta a korábbiLeedy hangszerhez képest: elsôsor-ban a lapok hangolásában és mére-teiben finomítottak, így kiküszöböl-ve az eddig jellemzô disszonáns har-móniákat, felhangokat. (A Leedy cég1929-ben a piaci verseny hatásáralecserélte lapjait alumíniumra).A hanglapok a marimbához hason-lóan egy huzalra voltak felfûzve, ígyelôsegítve a legnagyobb lehetségesrezgést. Az ilyen felfüggesztési módsorán a lapokat mindkét végüknélkifúrták. A huzal áthaladt mindenhanglapon, amit egy kis „pillér” tar-tott minden lap között. Így a sort ahuzal szinte a levegôben tartotta.A tompító pedál Schluter új találmá-nya volt, szerves része a hangszer-nek. A pedál mozgatható volt jobbra

és balra is, megkönnyítve az elôadómozgását. Ha a játékos a mélyebbregiszterekben játszott, egyszerûenelfordíthatta a pedált maga felé, ésfordítva (a legtöbb vibrafonon ma isígy van). A pedál lenyomásával a la-pok szabadon zenghettek. Amikor

felengedik a pedált, akkor a tompítósín filcrétege hozzányomódik ahanglapok aljához, így elfojtva ahangot. A tompító sín a hangszer kö-zepén van, így mindkét sort egy-szerre tompítja. Két tengely halad akét sor alatt végig a hangszeren,pulzátorokkal. Ezek vékony, kerekfém körlapok voltak, minden egyesrezonátorcsô fölött. (Több hangsze-ren láthatóak plusz rezonátorok,vagy elöl íves, a magas hangoknál ishosszú csövek – ezek csak dekoratívértékûek, a hangot közvetlenül nembefolyásolják). A motor, ami a kis la-pátokat forgatja, a lapok alatt, ahangszer jobb oldalán helyezkedikel. Motorral egy változtatható sebes-ségû vibrátó hangzás, míg motornélkül egy egyenes hang érhetô el.A hangszer e tulajdonságai a mainapig nem változtak, csak finomod-tak, és igazodtak az új igényekhez.Schluter konstrukciója sokkal nép-szerûbb lett, mint a Leedy hangsze-re, szinte sablonjává válva mindenmai vibrafonnak. Természetesen

megjelenésében teljesen különbö-zött a maitól, mégis úgy gondolom,a Henry Schluter által megalkototthangszer a közvetlen elôdje a ma is-mert és használt vibrafonoknak.

Ha egy üzlet beindul…A Deagan hangszerét 1928-bankezdték árusítani, vibraharp néven.Ahogy egyre népszerûbb lett, többcég átvette a felépítést, így a Leedyis: felhagytak régi konstrukciójukkal,de továbbra is vibraphone névenforgalmazták hangszerüket. Ez anévkeveredés a mai napig tart, ha-bár a vibraharp ma már régiesnekszámít, a vibraphone kifejezés sok-kal elterjedtebb. A vibrafont „vi-bes”-nak is becézik, sokan így oldot-ták meg a névproblémát, mert eztmindkét névre használni tudták.A vibrafon létrehozása abból a célbóltörtént, hogy új színt adjanak a hatal-mas ütôhangszeres arzenálhoz, me-lyet könnyûzenei együttesek alkal-maztak zenés-táncos show-mûsorok-ban, vaudeville-ekben. Ez a zenei kö-zeg alkalmas volt az újító ötletek, újütôhangszerek befogadására és alkal-mazására. A vibrafon az 1920-asévektôl a tánczenekarok szerves ré-sze. Ezt hamar elnyomta a vibrafon1930-as évekbeli, jazzhangszerkéntvaló alkalmazása. Több jazzmuzsikus,aki elkezdte használni a vibrafont, ké-

sôbb fôhangszerévé választotta: RedNorvo, Lionel Hampton, Milt Jackson.Az elsô jazz hangfelvételt vibrafonnalLionel Hampton játszotta fel 1931-ben, Memories of You címmel, a LouisArmstrong Sebastian New Cotton ClubOrchestrával. Az 1950-es és ’60-asévekben Terry Gibbs és Gary Burtontovább növelték a hangszer népsze-rûségét. Még ma is elsôsorban jazz-hangszerként gondolunk rá.

„king george” modell (egyetlen pél-dányban készült lionel hampton részére)

deagan „concert” 145-ös modell»

tengely, lapátok, rezonátorok»

»

» T A N U L M Á N Y14 D O B O S M A G A Z I N

Mit hoz a jövô?Ma már több hangszergyártó cég iskészít vibrafont, valamint több ütô-hangszeres vállalkozás is létesült ki-fejezetten vibrafonok gyártására.A holland VanderPlas Baileo cég akezdetekben vibrafonok felújítására,hangterjedelmének bôvítésére vál-lalkozott, majd késôbb piacra dobtasaját modelljeit is. Ezek a hangsze-rek mind megjelenésükben, mind atechnikai részletekben nagyon mo-dernek és újító szellemûek.Úgy gondolom, a számos gyártó kö-zül ez a cég vállalja fel azokat az újí-tó gondolatokat, terveket, melyekelôre lendíthetik a hangszert a fejlô-désben. Persze ez a fejlôdés kétélû,egyrészt a hagyománytiszteletbôlegy bizonyos márkát használók nemfeltétlenül értenek egyet a vibrafonátalakulásával, másrészt ez a fejlô-dés a kortárs kultúra egyértelmû ve-lejárója.

ÖsszegzésA vibrafon a mai napig különleges ésfejlôdô szerepet tölt be az ütôhang-szerek között. A zenei és elôadói el-várások növekedésével a hangszert

folyamatosan fejlesztik, igazítva azegyre nagyobb igényekhez.Ha szeretnénk egy új vibrafont ma-gunknak, még mindig van lehetôséga válogatásra – a régi design ésfelépítés mellett választhatunk azújító, modern hangszerek közül is,melyeket már akár személyre sza-bottan, a kívánságaink alapján ké-szítenek el nekünk.

Mucsi Gergôvanderplas baileo carbon vibe»

1 Harold Howland, “The Vibraphone: A Summary of HistoricalObservations with a Catalog of Selected Solo and Small-EnsembleLiterature”, Percussionist, Vol. 14, No. 3 Nyár, 1977

2 Latin szó, jelentése emberi hang. Kellemes, vibráló effektus, melyaz orgonáknál régóta használt jellegzetes hangszín.

3 A vaudeville a voix de ville kifejezésbôl ered, ami azt jelenti a „vá-ros hangja”. 1880 és 1930 között népszerû teátrális szórakoztatómûfaj volt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. „Azamerikai show-business elôfutára”.

4 Harold Howland, 19775 Jacqueline Meyer, „Early History and Development of the Vibes”,

Percussionist Vol. 13. No. 2 Tél, 1976

A képek forrásai: 1.,2. kép: www.pas.org; 3.,5. kép: www.vibeswork-shop.com; 4.,6. kép: www.richsamuels.com; 7. kép: www.vanderplas-baileo.com. Ajánlott linkek: www.pas.org; www.vibesworkshop.com;www.garyburton.com; www.malletjazz.com.

F E L H Í V Á S « 15« 2 0 1 2 » 0 1

III. Dob Mánia TáborÚjra szólnak a dobok, de ebben azévben Vácott. Harmadízben ren-dezzük meg a dobosoknak szólószakmai tábort, amelyre határoninnen és túlról is várjuk a doboso-kat, ütôhangszereseket.(A tábornevének megváltozása a kezdemé-nyezés önállósulását jelzi.) Az el-múlt években a tábor után a tábor-lakók tesztlapot töltöttek ki, annakalapján és abból tanulva szervez-tük, szervezzük a táborokat. Töb-ben kérték, hogy legyenek az estikoncerten szólisták, meg egyweblap, ami naprakész a tábor éle-tével kapcsolatban. KorompayZsoltnak köszönhetôen már elérhe-tô a www.dobmaniatabor.hu olda-lunk, ahonnan a jelentkezési lapotis le tudjátok tölteni. Az alap csa-pathoz ebben az évben meghívottkurzusadók is érkeznek. A Djabezenekar dobosa, Banai Szilárd, akinemrégiben a Paiste cintányéroknemzetközi endorsere lett, egyexkluzív workshoppal kényezteti ela 2012 DMT csapatot.

Koncertek a DM táborban:A kollégiummal szemben találhatóegy pizzéria, és abban egy 100 fôskoncertterem. Zenekari gyakorlatona srácok-lányok az esti vendégmû-vész dalait tanulják meg, és közön-ség elôtt itt majd koncert formájábanadják elô. Ebben az évben valóra vál-

hat sokatok álma, mert olyan mûvé-szekkel koncertezhettek együtt, akika magyar zenei élet igencsak meg-határozó zenészei. Többek között ittlesz Póka Egon, a legenda, aki pél-dául a Hobo Blues Band basszusgitá-rosaként ismert, és több mint 200daluk zeneszerzôje, vagy LukácsPeta, a Bikini együttes gitárosa ésBorlai Gergô társa a EuropeanMantra produkcióban. Szendi Gábor csatlakozott a csapat-hoz, így a 2012. évtôl ütôhangszere-seket is várunk a táborba. A percus-sion órákon nem csak a latin ritmu-sokról lesz szó, hanem fontos szere-pet fog játszani a mai zene és a dob-perka összjáték bemutatása, fejlesz-tése. Gustavito, a magyar dobkészí-tés nagymestere most minden olyankérdésre válaszol, amivel évek ótabombázzuk, bombázzátok. Elôadásaa hangszerek átalakításáról, gyártá-sáról (vágás, festés, restaurálás, teto-vált dobok, a fa rétegelése) fog szól-ni, és mindarról, amirôl kifaggatjuk.

2012. 07. 10 – 2012. 07. 15 Vác,III. Dob Mánia Tábor:A helyszín: Vác, Boronkay kollégium (2 éve volt felújítva, 3-4 ágyas szépszobák, 15 tanterem, ebédlô).

Tanári kar:– Martonosi György dobtanár + fa-

kultáció: kamarazene

– Nesztor Iván dobtanár + fakultá-ció: ritmus lejegyzés, zenetörténet

– Korompay Zsolt dobtanár + fakul-táció: dupla lábgép

– Bordás József zenekari gyakorlattanár + fakultáció: dobseprûzés

– Goóz László stúdiótechnika – Schwartz Gábor táborvezetô, kur-

zusadó + fakultáció: Basler technika– Kasza Zsolt zenekari gyakor-

lat/zongora– Máthé László zenekari gyakorlat/

basszusgitár

Meghívott tanárok:– Szendi Gábor ütôhangszer tanár +

„A percussion dobolás” workshop– Banai Szilárd workshopKurzusadók: – Kármán Sándor „A lábgép történe-

te és fejlôdése”– Perger Guszti GUSTAVITO „Hang-

szerkészítés, festés, vágás, átala-kítás”

– Zsoldos Béla „Az ütôs dallamhang-szerek világa”

Az esti koncertek vendégmûvészei: – Gerendás Péter – pop, latin– Póka Egon – rock– Lucio Dominguez (Kuba) – tradi-

cionális latin– Lukács Peta – rock, jazz, jazz-rock – Bûdi Szilárd – blues, funky

Nyerj egy táborozást a III. Dob MániaTáborba! Töltsd fel a videódat ésküldd el a címünkre! Részletek awww.dobmaniatabor/dobversenyoldalon!

Várunk minden kedves dobost a tá-borba legyen az fiú, lány, kicsi, nagy,fiatal vagy nem annyira fiatal. LégyTe is része a DMT csapatának!

A hatnapos tábor részvételi díja38.000 Ft., amely magába foglalja aszállást, a napi háromszori étkezéstés a programokat.

Jelentkezni lehet:www.dobmaniatabor.huBordás József +36/30-9756-843Dob Mánia Tábor mûvészeti vezetôdobmaniatabor@gmail.com

» I N T E R J Ú16 D O B O S M A G A Z I N

– Déliesen csengô neved van. – Olaszországban születtem, anyu-kám magyar, apukám olasz. Édes-anyám a második világháború idejénment ki Németországba, ott ismerke-dett meg apámmal, s ô, mint jóképûolasz, elcsábította a szép magyarlányt, és aztán hazavitte magávalOlaszországba. Teltek az évek, ésanyám úgy döntött, hogy hazajövünk.Gyakorlatilag az olasz gyökerek innenerednek.– Olaszul is beszélsz?– Már jobban beszélek magyarul, mintolaszul, de azért nem lehet eladni.Amikor elmegyek Olaszországba, tel-jesen úgy érzem, mintha otthon len-nék, pedig már jó néhány éve itt élekMagyarországon. Ennek ellenére ma-gyarnak is érzem magam, mert a mainapig is, amikor kimegyek külföldre,mindig honvágyam van. Régen, ami-kor kint zenéltem Nyugaton, már azelsô hónapokban hívtak a nyugati ban-dák, de nem akartam kint maradni,nem akartam disszidálni. Igaz, mikorhazajöttem, a második percben márbosszankodtam, hogy a Trabant ide-nyomja a füstöt az orrom alá, de en-nek ellenére mindig volt egy vágyódá-som Magyarországra. Apám hívott,hogy menjek vissza Olaszországba, deazt az életet már nem tudtam volnamegszokni. Most már tudom, engemIsten hozott ebbe az országba, hiszem,hogy nekem itt van a feladatom, amitel kell végeznem. – Mikor kerültél elôször dobközelbe?– Dél-Olaszországban, egy kis falubanszülettem. Anyám elmondása szerint,ahogy elindultam, rögtön a piactérenjátszó zenekarhoz mentem. A sze-mem le nem vettem a dobosról.Amióta az eszemet tudom, mindig do-bos akartam lenni. Tíz évesen már ze-nekarokban játszottam, 18 évesen in-dult az elsô, úgymond profi zeneka-rom a József Attila lakótelepen. Innenkerültem a Beatricébe, Nagy Feróval

mai napig jó barátok vagyunk. Aztán aKorong nevû együttessel játszottam,közben elôadtuk a Jézus Krisztus Szu-persztárt is magyar nyelven, ami nagyhatással volt az életemre. Majd követ-kezett a Syconor zenekar, ebbôl lett aHelló együttes. Velük mentem 1975-ben Skandináviába, kint voltunk egé-szen az R-GO kezdetéig, 1982-ig.– És az R-GO hogy talált meg?– A Menyussal (V’ MOTO ROCK) ját-szottam együtt egy zenekarban.A Menyus meg a Szikora Robi is együttzenéltek, azt hiszem a FERMben. Tu-dod abban az idôben, ha valaki megje-lent a zenei porondon, terjedtek róla ahírek. A Robinak tetszett, ahogy én do-bolok. Teltek-múltak az évek, és mi ze-nészek, amikor jöttünk haza Nyugat-ról, a Bizományi Áruház elôtt futottunkössze, mert mindig hoztunk valamicuccot eladni. Ott sokszor találkoztama Robival, és mondta, hogy majd ala-kít egy zenekart, ahol szeretné, ha éndobolnék. Megint eltelt egy kis idô,hazajöttem ‘81–82 körül Skandináviá-ból, épp akkor alakította a zenekarát.Fölhívott, hogy volna-e kedvem hozzá.Elôször az egész nem tetszett, mertrock & rollt akart játszani. Mondtam,hogy a Hungária már nyomja a rock &rollt. Én déli vagyok, te is dobos vagy,én is, mindketten szeretjük a ritmust,játsszunk latint! Mutatott dalokat, ésakkor azokra megpróbáltuk ráhúzniezeket a latin stílusjegyeket. És na-gyon jó volt! A latin ritmusok dobolásaa mai napig számomra egy örömzene. – Mi volt az R-GO fergeteges sikeré-nek a titka?– Az R-GO-ban rengeteg munka volt,ha most összeállna a csapat, mindenkitudná a maga részét. Abban az idôbennem voltak zenei csatornák és tévé-mûsorok, talán csak a Pulzus meg a Ze-nebutik, ahol jelen lehetett lenni. Arratörekedtünk, hogy minél több helyreeljussunk. Volt olyan év, mikor 120koncertet adtunk, szinte folyamatosan

A zene megszállottjaBarile Pasquale leginkább az R-GO együttes dobosaként ismert, de mamár csak a Hit Gyülekezetben dobol. Az interjúból kiderül, hogy számáramit jelent a ZENE, így csupa nagybetûvel, s életfelfogásáról a mai zeneivilágról is beszél az alábbi interjúban.

turnéztunk. Az ilyen turnék elôtt félévet gyakoroltunk, minden nap 8 órát,szinte majdnem együtt laktunk. Buda-kalászon volt a klubunk, ott tudtunk fo-lyamatosan gyakorolni reggeltôl estig.Nekünk senki nem mondta meg akkor,hogy mit kell csinálni. A színpadképet,a koreográfiákat, a fényeket saját ma-gunknak kellett kitalálni. Szerintem az R-GO azért is volt sike-res, mert szerettük egymást, ez na-gyon fontos attitûd, hatalmas humor,jókedv volt a csapatban. Én is optimis-ta, vidám típus vagyok, és az örömremindenkinek szüksége van, olyan,mint egy falat kenyér. Ha viszontmegvan az öröm, a lazaság, akkor jól

tudsz dolgozni, alkotni… Ez volt azegyik része az R-GO sikerének, és ezle is jött a színpadról.– De egyszer csak vége lett.– Elindult az R-GO-ban egy bomlás az-zal, hogy elment a gitáros fiú… akkorutána elment a basszusgitáros, érez-tem, hogy az az egység, ami volt, mármegbomlott. Ezt a közönség is érezte,aztán szépen lassan elmúlt az egész.A Robi még próbált egy R-GO Proletárnevû formációt csinálni, de az márnem én voltam. Végül én is elmentem,de kapcsolatunk a mai napig is a köl-csönös szereteten és megbecsülésenalapuló jó kapcsolatnak mondható.– Hol zenéltél utána?– Kimentem egy nemzetközi zene-karba, ott játszottam úgy két-két ésfél évet.– Milyen volt ez a zenekar?– Sztárzenekar volt a maga nemében,sok színvonalas rendezvényen játszot-tunk. Nagyon sokat utaztam Budapestés Skandinávia között. Ez sokáig így

ment. Majd egyszer, mikor hazajöt-tem, találkoztam egy barátommal, akibeszélt Jézusról. Nagyon a szívemhezszólt, amit mondott. Úgy döntöttem,hogy nekem is Jézusra van szüksé-gem. 1990. december 22-én elvitt aHit Gyülekezetébe, ahol rögtön meg-tértem. Megváltozott az életem, azértékrendem, és azóta zenei tudáso-mat ott kamatoztatom. Lehet, ez úgytûnik, hogy kivonultam a közéletbôl,de a munkám most másról szól. Nembújtam el a kereszténység mögé, ha-nem ott érzem jól magam. Ugyanúgygyakorlok naponta több órát, mint ré-gen, folyamatosan nyitott vagyok a józenei dolgokra. Hogy naprakész lehes-

sek, a legújabb, legmodernebb anya-gokat Amerikából szerzem be. – Hogy jött a hirtelen váltás az R-GOután?– Az egész úgynevezett sztárvilágmár akkor is, 30 évvel ezelôtt hamis-nak tûnt nekem. Az R-GO elôtt sohanem hívtak meg sznob partikra, pedigakkor is én voltam a Paci, csak akkorsenkit nem érdekeltem. Aztán amikoraz R-GO-val népszerûek lettünk, akkoride-oda hívtak, de azt éreztem, hogyez nem nekem szól, hanem a meg-szerzett hírnévnek. Mindent vissza-utasítottam.– A sztárságról mi a véleményed? – Szerintem ma az igazi sztárokatnem mutatják. Rájuk nem kíváncsisenki. Akiket mutatnak, és akiket min-dig látunk, ôk celebek, de nem sztá-rok. Legfeljebb olvasztárok… Az igazisztárok alkotók, tudásalapú értékeketteremtôk, akik egy életen át folyama-tosan innovatívak, és ez nemcsak azene területére, hanem minden szak-

mára érvényes. Ez elképzelhetetlenfolyamatos lemondás, tanulás nélkül.A közmondás is azt mondja, hogy a jópap holtig tanul. Én azt mondom,hogy a jó dobos is holtig tanul és gya-korol. Egyik kedvenc dobosom, SteveGadd, amikor megkérdezte tôle egyújságíró, hogy „Mr. Gadd, hogy megymostanában a dobolás?”, azt felelte:„Most már nem vagyok olyan jó, mertnem gyakorlok annyit, mint amennyitkellene.” Ezt ô belátta. Ennek ellenéreott van nála a nagy „ajándék”– Már csak a gyülekezetben játszol?– Igen. Próbálom a tapasztalataimat,tudásomat átadni a fiatal generációnakAz istentisztelet egyik nagyon fontos

része a zenei szolgálat. Mikor megtér-tem, engem is a zene fogott meg elô-ször. A biblia azt mondja, hogy Isten azutolsó idôben nemcsak az Igén, hanema zenén keresztül is meg akarja érinte-ni az embereket. Nagy örömmel tölt el,ha ehhez én is hozzá tudok járulni.– Tanítottál valaha?– Próbáltam, de nem ment. Nem va-gyok egy tanártípus, meg még nekemis sokat kell tanulnom. A tanítás különszakma. Hagyom azoknak, akiknek er-re van elhivatottságuk. Minden tiszte-letem és elismerésem az övék.– Szoktál járni dobos rendezvényekre?– Egyszer-kétszer voltam, de az akrumpli borogatás több órán keresztülidegesített. Csak dobszólókat órákonkeresztül hallgatni szörnyû! Ezzel val-latni is lehetne. – Ki a jó dobos?– Én három részre osztom a doboso-kat. Van a szakmunkás dobos, aki ren-geteget gyakorol, minden technikabedobva, puska kéz, láb kigyakorolt,

unalmas nem saját figurák. Van a ze-nész dobos, aki kiszolgálja a zenét, ésvan, aki csak azért kezd el dobolni,mert sztár akar lenni, hogy másoknakimponáljon, villogjon. Én zenész do-bosnak tartom magam. A zenét job-ban szeretem, mint magát a dobot.A dob nagyon fontos az életemben,de a zenében tudom elképzelni. Sze-rintem az a jó dobos, aki ha kell, a ké-pessége alatt is tud színvonalasan ját-szani. Ez nem összekeverendô a rosszdobolással! Nagyon szeretem az ame-rikai gospel dobosokat. Játékukbansok a spontaneitás, természetesen,ösztönösen dobolnak, örömmel, fel-szabadultan. Lehet látni, hogy szeretikegymást. Senki nem akarja a másikatlealázni. Ez nekem bejön, csípem.– Mit üzensz a jövô dobosainak?– Ami a legfontosabb: Isten ajándéka,talentuma legyen meg a doboláshoz.Ezt mi nem tudjuk befolyásolni, meg-venni, kiérdemelni, Ez egy ajándék. Eztvagy kapjuk, vagy nem. Ami viszont ami részünk: a jó kapcsolatok kiépítése,egymás tisztelete, szeretete, elfoga-dása. Ahhoz, hogy valaki eredménytelérjen, nagyon sok kitartó munka,évek, évtizedek folyamatos gyakorlásaszükséges, és TÜRELEM!!! Azt felejtseel minden fiatal, hogy egy-két év utánfog úgy dobolni, mint Chris Colemanvagy Eric Moore! Dehogy fog! Már gye-rekkorban kell elkezdeni. Ahhoz, hogyegy eredményes, sikeres dobos le-gyen, nagyon sok munka, nagyon soklemondás, kitartás, lelkesedés, zeneialázat szükséges. A zene szeretetemellett nagyon kell szeretni magát ahangszert is. Nekem mindig ott van adobverô a kocsiban, elég, ha megfo-gom. Otthon is, a szerkó mellett min-den szobában vannak gumilapjaim ésdobverôk; ne legyen akadály, ha vala-mi eszembe jut.Továbbá üzenem a fiataloknak, hogya dob nem egy sport, nem egy ver-senyszám, amit a stadionban rendez-nek meg, hogy kinek a leggyorsabb akeze, ki soroz a legtöbbet egy lábbalstb. Mindenki arra törekedjen, hogy azaz egyéniség, ami benne van – amicsak az övé –, az jöjjön elô! Ettôl leszegyedi, hihetô és autentikus. Mindenember egyéniségként születik meg,és a legtöbb mint másolat hal meg.(Kierkegaard) Ne így legyen!

Hollósi László

I N T E R J Ú « 17« 2 0 1 2 » 0 1

» A L A P Ü T É S E K18 D O B O S M A G A Z I N

Aki az elôzô számban tárgyalt alap-ütéssel foglalkozott, az gyorsabbtempóban is biztos kézzel játsszaaz alapütésünket. Tehát ahogyígértem, folytatjuk a kézrend átül-tetését a gyakorlatba.

Elsô lépésként osszuk el a dobokon ahangsúlyokat! Az egyszerûség ked-véért elôször használjunk csak kéttomot. A jobb kézre esô hangsúlyokkerüljenek az oldalsó vagy állótomra, a bal kézre esô hangsúlyokpedig a legkisebb vagy felsô tomra.(Természetesen balkezes vezeté-sûeknek fordítva.)Az elôzô Dobos Magazinban megje-lent írásom 6-os számú gyakorlatátdolgozza fel az elsô gyakorlatunk (1.kottapélda). A következô gyakorla-tunknál is ugyan ez a metódus, deitt a hangsúlyokat nem a dobokra,hanem a cintányérokra ütjük lábdobalátámasztással (2. kottapélda).Az eddig megismert figurákból sokrövid szóló is elôállítható különbözôhosszúságban. A következô négypéldával csak ötleteket szeretnékadni az egy ütem hosszúságúfillekhez (3., 4., 5., 6. kottapéldák).Színesíthetjük a fillünket más figu-rákkal is összekapcsolva (7., 8. kot-tapéldák). Az egy ütem hosszúságúfilleket érdemes négy ütemes zenei

szerkezetre gyakorolni, ami nem je-lent mást, mint három ütemen ke-resztül a kíséretet játsszuk, a negye-dik ütemben pedig a fillünket.Örvendetes, hogy ez az alapütéselég jól (bár picit korlátozottan)használható funky stílusú zenékbenkíséretként is. Most vegyük alapul azegy nyolcad plusz két tizenhatod rit-mikát! Elôször játsszuk el a kézren-dünket pergô-lábcintányér viszony-latban úgy, hogy a bal kéz játszik apergôdobon, és minden második és negyedik negyednél hangsúlyoz.A jobb kéz szólama pedig a zárt láb-cintányéron szólaljon meg (9.kot-tapélda)! Ehhez az alaphoz, illetve ajobb kézzel játszott lábcin hangok-hoz adjuk hozzá egyenként a lábdobhangokat az ütem elsô és harmadiknegyedén (10., 11. kottapéldák),majd az ütem második és negyediknegyedén (12. kottapélda). A követ-kezô két gyakorlatnál minden ne-gyeden elhelyezünk egy lábdob-hangot (13., 14. kottapéldák). A kéz-rendünk „felépítésénél” fogva azütem elsô és harmadik negyedénkét lábdobhangot is bejátszhatunk(15. kottapélda).Végül megtehetjük, hogy az összeslábcin hanghoz játszunk lábdobot(16. kottapélda) Nos, a 10–16.-ig pél-dák csak gyakorlatok, vagy tekinthet-

jük elôgyakorlatoknak a kíséretek-hez, mert ostinato jellegüknél fogvanem túl zenebarát megoldás lennevelük kísérni. Ha viszont egymássalvariáljuk ôket pl. fél ütemenként, ak-kor szép kerek groove-okat kapunk(17., 18. kottapéldák). Aki nem elég-szik meg ennyivel, az beteheti a má-sik figuránkat is az ütem valamelynegyedére (19. kottapélda).Sôt a hangsúlyok eltolásával is lehetmanipulálni a kíséretünket (20. kot-tapélda).Így már valóban izgalmas kíséretekszülethetnek, ha nem elégszünkmeg a számozott kottapéldák bema-golásával, hanem újabb és újabb va-riációkat állítunk elô belôlük. Ne fe-lejtsük el a hangszínvariációs lehetô-ségeket sem, mint például a jobbkéz szólamát a kísérô tányér kupolá-ján játszani! Azon túl, hogy hangzás-beli változásnak leszünk fültanúi,még ötleteket is adhat újabb variá-ciók kipróbálására. A kottapéldák vi-deón is megtekinthetôk a DobosMagazin honlapján. A következô al-kalommal ennek az alapütésnek alatin zenei mûfajokban való alkal-mazásával fogjuk folytatni.Mindenkinek kreatív hozzáállást éseredményes gyakorlást kívánok.

Mátyus Attila

Three stroke ruff – 2

3 stroke ruff a dobszerelésen

A L A P Ü T É S E K « 19« 2 0 1 2 » 0 1

» H A N G S Z E R20 D O B O S M A G A Z I N

Mapex Meridian Maple

A testekA Fusionease fantázianevû összeállí-tás (kódnevén MP5245) a 22x18” láb-dobon, 10x8”, 12x9” fúratlan felsôta-mokon, a 14x14” állótamon és a14x5,5” fapergôn kívül tartalmaz mégegy ötdarabos hardware-szettet is,mellyel máris a „Rakd össze, és

játssz!” elnevezésû népi játék elindí-tására csábítja az óvatlan dobost.A hétrétegû testek vastagsága sze-rencsére eltérô, a lábdob 7,2 mm,míg a pergô és a tamok 5,8 mm vas-tagságban készülnek. A válogatott ju-har alapanyag egyrészt nagyszerûhangtani tulajdonságokat (errôl ké-sôbb), illetve a színezés alapjául szol-gáló homogén felületet biztosít. Mertitt rögtön meg kell állnunk: nyugod-tan kijelenthetjük, hogy a Mapex do-bok lakkozása világviszonylatban isvezetô helyet foglal el. A tesztdob„Candy Apple Burst” színben pompá-

zik, mely a szavak nyelvére fordítva atestek két végén sötétebb, míg közé-pen világosabb bordó, az erezetet lát-ni engedô pácolást/lakkozást jelent.Olyan minôségben, amit igazán csakegy szó jellemez megfelelôen: eta-lon. Ehhez mérhetjük a többit… A fel-fekvô élek a második/harmadik ré-tegnél kezdôdnek, borotvaélesek, éshibátlan kidolgozásúak, a testek belsôfelülete abszolút simára csiszolt, kör-alakjuk tökéletes. Középkategóriás cuccok esetébenmindig kérdéses (ez egyébként a fel-sô kategóriában sem ritka), hogy agyár által csomagolt bôrök mennyirelesznek használhatóak. Mindig, kivévemost! A Remo UT típusú ütôfelületekegyszerûen prímák: a nagydobPowerstroke 3 Clear/Coated Whitekombinációval büszkélkedhet, a fehérfrontbôrön ízléses méretû a gyártó fe-kete logója. A tamok tekintetébenPinstripe (!) ütô-, és Ambassador Clearrezóbôröket kapunk, míg a pergôreCoated Ambassador/Clear Snare Sidefóliákat szereltek a szorgos kínai ke-zek. Minket pedig megkíméltek azazonnali bôrcsere ideg- és pénztárca-sanyargató rituáléjától.

A vasak

A bevezetôben említett Pro M szériaanno minden gond nélkül állítottafel a mai napig érvényes standardo-kat a dobfelszerelések hardvereinekviszonylatában. Általában úgy illik,hogy az utódok felülmúlják az ôsö-ket, lássuk tehát, mit kínál a

Meridian! A jól bevált 2,3 mm-esacélkávák a tamokon és a pergôn iskiválóan szolgálnak, míg a felsôta-mok fúratlanságának megôrzéséértfelelôs I.T.S. (Isolated Tom MountSystem) tamtartók újratervezésévela régi, kissé „nagydarab” tartóele-meket váltották le. Ezek (bár valójá-ban egyéni ízlés kérdése az ilyesmi)szebbek, kisebb tömegûek, ésugyanolyan kiválóan teljesítikfeladatukat. Ami bármely (illetveminden) szett esetében meghatáro-zó, és karaktert befolyásoló tényezô,az a csavarházak formája. Nos, azegyébként híresen kicsire szabottMapex babák újragondolt verzióimég filigránabb hatást keltenek,egyetlen csavarral rögzülnek a tes-tekhez, ezzel is növelve a szabad re-zonanciaáramlást. Persze (mint azösszes többi, testre szerelt elemet),a babákat is gumialátétek választjákel a fafelületektôl. Az elôdök egyikvitatott pontja volt a lábdobokraszerelt „kvázi fúratlan” tamtartóalap. Mert bár valóban nem nyúltfémcsô a test belsejébe, ám sokakszámára pozicionálási gondokat oko-zott a limitált magasságú (illetvealacsonyságú) dupla tamtartó ké-nyelmes beállítása (ezt sokan ne-hezményeztük egykor). Végre rájöt-tek a Mapex mérnökei, hogy egylábdob hangja nem lesz se több, sekevesebb attól, hogy közvetlenül atestre fúrt tamtartót visel, viszonttömeges hálaimák várhatóak a fel-használók részérôl, mert most márúgy állítjuk a tamjainkat, ahogyakarjuk. Annál inkább, mert a duplagolyós/L-karos megoldású T-tartóelem közepében kialakítottakegy normál 22,2 mm-es foglalatot,ahová splash, vagy egyéb kisméretûcintányér, illetôleg bármilyen máshangkeltô eszköz tartókarja elhe-lyezhetô. A lábdob kitámasztó lábaiigazán masszívak, csakúgy, mint azállótam rugóbetétes talajfogó ré-szei, és máris elérkeztünk az egyikleglényegesebb újításhoz! Korábbana puszta fémbôl készült kávafogókarmok (amelyeket évek hosszú so-

Valójában most minden visszafogottság nélkül verhetném a mellemet,miszerint a Mapex mérnökei igenis olvassák a Dobos Magazint, megpersze a többi külhoni, ütôhangszerekkel foglalkozó kiadványt. Történtugyanis, hogy a Meridian Maple esetében az összes, a nagysikerû elôd(Pro M) széria kapcsán általunk gyengeségként (néhol hiányosság-ként) megemlített alkotóelemet kijavították, illetve pótolták! Ennekfényében nem véletlen, hogy rögtön a megjelenés évében (2009) el-nyerte a frankfurti MusikMesse MIPA-díját a „Legjobb akusztikus dob”kategóriában, ami gyakorlatilag a hangszerek Grammy-díjának tekint-hetô. Persze az ilyesmihez nem elég, hogy néhány idegesítôen bekép-zelt szakíró tanácsai alapján módosítanak bizonyos alkatrészek kialakí-tásán, úgyhogy bizakodva raktam össze a rettentôen meggyôzô külle-mû tesztmotyót, kíváncsian várva, hogy a szemem után a fülem is elé-gedett lesz-e az összhatással.

H A N G S Z E R « 21« 2 0 1 2 » 0 1

rán át a szett színvonalához méltat-lan alkatrészként jellemeztünk) sza-naszéjjel karcolták a gyönyörûenlakkozott fakávákat, mivel nem voltelég tapadásuk a lazább hangolásmegtartására. Egy huszáros tervezé-si fordulattal gumibetétes, nagysze-rû tapadási együtthatóval rendelke-zô karmok kerültek a Meridian dobo-zába: ezek biztosan nem tesznekkárt semmilyen fakávában.A szetthez mellékelt állványgarnitú-ra tagjait a duplalábas 700-as soro-zatból verbuválták, az egyenes ésgémes állvány háromrészes, a cintá-nyérok dôlésszöge fokozatmentesenállítható, az összes csôtoldást me-móriabilincsekkel látták el. A frissenbevezetett „Multi Sustain” cintá-nyérfilcek érdekessége, hogy egyikoldaluk gumi, míg másik felük filc,így mindenki kedvére választhat akülönféle megoldások közül.A pergôállvány racsnis szögállításakellôen finom, masszivitásban nemszenved hiányt. A lábcinállványpompás darab, a rugóerôsség tágkeretek között szabályozható, a lá-bak körbeforgathatóak a pedálrészkörül, erôteljes taposómunka eseténsem mozdul a helyérôl. A lábgépegyszerû, jól beállítható, könnyedjárású, szimplaláncos és telitalpasmegoldású, semmi extra, viszontkellôen fürge. Háromrészes ütôfeje(mûanyag, fa, filc) jól bevált, régiMapex találmány.

A hangok

Lábdobunk (mely azzal a fehérrezóbôrrel felettébb impozáns meg-jelenésû), a gyári bôrgarnitúrával isköveti a juhardobokhoz méltó ha-gyományokat. Épp csak ráncmenteshangolásban (amikor az ütô-, illetvea rezóbôr közepébe tenyerelve, adobkulcs óvatos fordítása után el-tûnnek a sugárirányú hullámok abôr szélén) nyújtja a leginkább ag-resszív hatást, a kôkemény indulóhang mellett betyáros mélyekkel,és nem túl hosszú lecsengéssel tu-datja, ki az úr a színpadon. Fesze-sebbre hangolva megjelennek amagasabb frekvenciák (sokan pontezt, a középtartománnyal is kacér-kodó soundot kedvelik), és ilyenkormár elkel némi tompítás, csak az„éneklô” felhangok csökkentése

céljából. Egyéb nejlonok (pl.Powerstroke Pro) bevetésével fo-kozhatjuk az élvezeteket, az egyénimegoldások (lyukasztott frontbôr,mindenféle tompítások, stb.) segít-ségével teljesen saját ízlésünk sze-rint alakíthatjuk a hangzást.A tamok láttán picit meglepôdtem,hiszen a vékony testû juhar dobokáltalában egyrétegû bôrökkel adjáktudásuk legjavát, ehhez képest agyár Pinstripe fóliákkal felszerelvekínálja a Meridiant. Elôítéletek idevagy oda, nincs ezekkel a bôrökkelsemmi baj! Ultraszúrós attack, ésegészséges lecsengés keletkezik tô-lük, a fúratlan felsôk nagyszerû har-móniában szólalnak meg egymásmellett, az igazi méregzsák azonbana 14” állótamból bújik elô. Méretétmeghazudtolóan mély alaphangottud ôkelme, bizonyos hangolási tar-tományokban nyugodtan versenyrekelhet nagyobb (mondjuk 16x16”méretû) testvéreivel is. Hozzá kelltenni, hogy az extrém mély hango-lást a Meridian Maple tamok nemtolerálják maradéktalanul, mert eb-ben az esetben inkább erôtlenpuffogásban merül ki a hangél-mény, viszont közepes bôrfeszes-ségtôl indulva pompásan szélesspektrum mentén képesek megszó-lalni. Kipróbáltam ôket egyrétegû,clear és coated bôrökkel is, az énrockzenéhez szokott hallójárataimigenis jó néven vették a gyáriPinstripe-ok révén nyerhetô, erôtôlduzzadó, mégis telt tamhangokat.A pergô (melyen az elôd széria sérü-lékeny sodronyváltóját végre lecse-rélték egy megbízhatóbbnak tûnô,egyszerû mûködtetésû darabra) ki-csit visszafogottnak tûnik a szetttöbbi eleméhez mérten. A 14x5,5”méret amolyan „univerzális” kisdobképét vetíti elôre, de amellett, hogynagyon érzékeny (jó a sodrony, nemszükséges a cseréje!), kristályosmegszólalást és brutális hangerôtképvisel, a lecsengés terén – az énfülemnek legalábbis – kevésbé tûnikerôsnek. Ezt a fajta száraz hangotsokan fogják szeretni, leginkábbazért, mert nem kell tompított bô-rökkel, meg egyéb boszorkányospraktikákkal visszafogni a túlzottancsengô-bongó pergôdobunkat. A 2,3mm-es kávák egyébként jól tûrik a

kávás megütéseket, és a 10 han-golócsavar a korrekt hangolás mel-lett a bôr feszességének megtartá-sában is élenjáró szerepet tölt be.

Összegzés

Most az a rész jönne, amikor a fen-tiek tükrében – amúgy illendôségbôl– megemlítenék pár apróságot, anegatívumok listáján. Viszont nagybajban vagyok, mert nem igazán lé-tezik ilyen lista… Javítottak a szettösszképén, a kifogásolt alkatrésze-ket immár nem érheti kritika, eset-leg annyit róhatunk fel ennek a mo-tyónak, hogy a felsô kategória bizo-nyos résztvevôivel nem kelhet ver-senyre (mert néhánnyal szembenbiztosan felveheti a kesztyût), de ezis faramuci összehasonlítás lenne,mert a Merdidian Maple esetébenmégiscsak egy középkategóriáshangszerrôl beszélünk. Amely sokkalprofibb, mint azt bárki elvárhatnátôle, fôleg ha a komplett szett árátnézzük, mert az a 290.000.- forintkörüli költség messze nem a cájg va-lós értékét mutatja.

A Tam Tam Dobcentrum hivatalosforgalmazóként készséggel áll ren-delkezésünkre a Mapex família tag-jaival történô ismerkedés során, le-gyünk bátrak, és vessünk egy pillan-tást erre a gyöngyszemre a boltban.Vigyünk a biztonság kedvéért némihideg élelmet magunkkal, mert va-lószínûleg a vártnál hosszabbra fognyúlni az a pillantás…

Indi

» I N T E R J Ú22 D O B O S M A G A Z I N

Ifjonc dobos exkluzív hitvallásaTarcsai Ádám nemcsak a Sopron kör-nyékbeli rock-rajongók számára is-mert figura. Fiatal kora ellenére, a te-hetségének köszönhetôen olyan ta-pasztalt rock-egyéniségek is felfi-gyeltek rá, mint Schmiedl Tamás, aMoby Dick és a Bloody Roots atyja.Természetesen egy zenész számáramindig a saját útja a legfontosabb.Errôl és zenész hitvallásáról, a zeneszeretetérôl, és a dobokhoz, dobolás-hoz fûzôdô viszonyáról vall az alábbibeszélgetésben.

– Mikor és hol születtél?– 1989-ben születtem Kapuváron.– Volt-e a családban zenész, mennyireszerették a szüleid a zenét?– Nem, senki sem zenélt. Édesapámnaknagy vágya volt, hogy megtanuljon gitá-rozni, de sajnos, ahol éltek, nem volt er-re semmilyen lehetôség. A zenét viszontszerették/szeretik. Engem anno egy Ga-lambos Imre nevû nagyon jó barátom fer-tôzött meg a rockzenével. Attól kezdvenem volt megállás. Hozzátenném, hogyaz öcsémet is ugyanúgy magával ragad-ta a zene, ô gitározik. – Mi volt az elsô lemez, amit megvettél?– Az Iron Maiden „Brave New World”címû albuma.– Kik voltak és ma kik a kedvenc zene-karaid?– Eleinte több magyar zenekar isa kedvenceim közé tartozott, például aSing Sing, a Moby Dick, viszont legelsônagy külföldi kedvencem az IronMaiden volt. Nagyon tetszett az egyedizenekari imidzsük, amit a mai napig ismegingathatatlanul tartanak. Emellettnagyon sok hasonló stílusú külföldi ze-nekart hallgattam.. Nagy kedvenceimaz AC/DC, a Metallica, a Black Sabbath.Ezek a zenekarok a leginkább megha-tározó, stílusteremtô alap-együttesek.Aztán a maidenes, ôs-heavy metálosstílus után valami oknál fogva teljesenátálltam a keményebb zenekarok hall-gatására. Számomra az egyik legna-gyobb a Slipknot, akik szintén egyediimidzsükkel írtak történelmet a modernmetál életében. Mai napig is hallgatomzenéjüket. Sok Slipknot fanatikus utáljaa Corey Taylor (Slipknot énekes) és Ja-

mes Root (Slipknot gitáros) alapítottaStone Sour nevû amerikai rockzenekart,mivel nyilván valamilyen szinten mind-kettejük teljes koncentrációját elvonja aSlipknottól. Ennek ellenére nekem na-gyon bejön a banda. Régóta szeretem aLinkin Parkot is. Remekül ötvözik a ze-néjükben a különbözô stílusokat. A LastResort címû slágerükrôl ismert PapaRoach is azok közé tartozik, akiket ma-napság nagyon sokat hallgatok. Hihe-tetlen erejû rock & roll feelinget adnakát a srácok a zenéjükkel. Kedvenceimmég a Three Days Grace, a legendásNirvana dobos által alapított FooFighters és a Nickelback. – Mikor döntöttél úgy, hogy dobosleszel?– A rockzene nagy hatást gyakoroltrám! Nem sokkal e mûfaj megismeréseután nagyon megfogott a dob minthangszer. 2001-ben kezdtem eleintemagamtól dobolgatni. Különbözô kon-cert-videókról néztem el a dobos moz-dulatokat, „trükköket”. Szereztem egypár dobverôt, aminek hihetetlenül örül-tem, majd környékbeli dobosoktól pró-báltam alapvetô technikai dolgokatmegtudni. Nagy vonalakban összeszed-tem annyi tudást, hogy elkezdhessekhaverokkal zenélgetni. Voltak is próbál-kozások kisebb-nagyobb sikerrel. Aztánszükség lett egy dobszerkóra. Egy kör-nyékbeli ismerôsöm megadta HofferPeti elérhetôségét, aki hangszerüzletet

is vezet. Nagy izgalommal kerestemfel, hisz nagy Moby Dick rajongó vol-tam. Óriási dolog volt ez számomra. Be-hívott a boltjába, hogy megbeszéljük adobrendelést. Szüleim látták, hogy vanértelme a beruházásnak, és megvettékaz elsô dobszerkómat. – Miért éppen Hoffer Péter iskolájátválasztottad?– A dobvásárlás után folyamatosantartottam Petivel a kapcsolatot. Jár-tam hozzá a boltba, és mivel az okta-tás is ott folyt, ezért bele-bele pillan-tottam az órákba. Nagyon éheztem atudásra… Ezért beiratkoztam a Hofferdobiskolába. – Játszol-e más hangszeren is? – A dob mellett még gitározom is.Folyamatosan magam gyûjtöm összegitározáshoz szükséges tudást, infor-mációkat. Közben írogatom a sajátdalaimat is. – Mit adott neked Hoffer Péter iskolá-ja? Kik tanítottak ott? Hány évig jártáloda? Mennyire hasznosítható a gya-korlatban, amit ott tanultál? – A Hoffer dobiskola nagyon korszerû,és modern oktatásban részesített en-gem és minden tanítványát. Peti ésSzolcsányi Szabolcs tanítottak, remektanáraim voltak. Másfél-két évig jártamrendszeresen, rengeteg dolgot megta-nítottak az alaptechnikáktól kezdve akülönbözô stílusokig. Fontos még –amivel nem, vagy csak nagyon ritkán

I N T E R J Ú « 23« 2 0 1 2 » 0 1

lehet találkozni, hogy a dobiskola kon-certlehetôséget és stúdiógyakorlat- le-hetôséget biztosít tanítványainak. Ré-gebben a soproni Ritmusfesztiválok al-kalmával mutathatták meg tudásukat atanulók, tavaly novemberben viszontmár önerôbôl hozta létre Hoffer Pétera Roland Connect Live 2011 nevû ren-dezvényt, ahol sztárvendégek mutattakbe hangszereket, valamint a Hofferdobiskola diákjai és zenész barátai tar-tottak a tavaly elhunyt Gary Moore em-lékére egy tribute koncertet. A látoga-tók kipróbálhatták a Roland elektromosdobokat, és egyéb termékeket. Nagyonnagy sikere volt a rendezvénynek,megmozgatott minden soproni és kör-nyéki zenészt, zeneszeretôt. – Mikor kaptad/vetted az elsô sajátdobfelszerelésedet? Milyen márkavolt? – Elsô dobfelszerelésemet 2003-bankaptam, pár hónappal korábban, mie-lôtt elkezdtem tanulmányaimat aHoffer dobiskolában. Egy Basix Classicmárkájú szerkó, ami a mai napig meg-van, és használom is. Jól bôrözve gyö-nyörûen megszólal. Koncertekre renge-teg alkalommal viszem, és akár stúdió-ban is megállja a helyét. – Milyen dobokat/cineket/bôröket/verôket használtál az idôk folyamán,és miért épp azokat?– Az elsô dobom, a Basix Classic nekemnagyon bevált, ezért vettem még egyugyanolyan készletet. Mai napig mind-kettô megvan, emellett van egyGretsch Blackhawk felszerelésem.Legelsô cintányér készletem, amit azelsô dobcucchoz kaptam MEINLHeadliner volt. Ehhez tartozott 14” HH,16” Crash, 20” Crash/Ride, ami gyakor-lásra, és az elsô pár kisebb koncertre tö-kéletes volt. Utána cseréltem MEINLMCS készletre, ami 14” HH, 16” 18”Crash, 20” Ride, 16” Chinából állt. Eztkésôbb kiegészítettem egy 10” Amunsplashsel. Jó ideig így használtam a ci-neket, majd 2008 környékén váltottamZildjianra, és ez a jelenlegi szettem is.14” Avedis New Beat HH, 2 db 18” ZXTCrash, 21” Avedis Rock Ride, 18”Oriental China. Bôrbôl REMÓt használok.A jól bevált szett: Coated ControlledSound pergô, Pinstripe a tamokra, alábdobra pedig Powerstroke 3, ezen kí-vül Artbeat Rock szériás American hick-ory dobverôket használok. – Kik a dobos példaképeid és miért?

– Nagy példakép Tommy Lee, a MötleyCrüe egyik alapítója. Sok figurát néztemel anno tôle, legfôképp a feelingesgroove-os dobolása fogott meg. MikePortnoyban az tetszik, ahogy kihasznál-ja az irgalmatlan nagy szerkóját. Rend-kívül technikás dobos. Jeff Porcaro do-bolásában (egykori Toto-dobos) a shuf-fle játéka tetszett meg!– Hogyan és mennyit gyakorolsz?– Ma már a mindennapjaimba épült adobolás, tehát mondhatjuk, hogy min-den nap gyakorlok. – Mi a fontosabb a dobolásban: a tech-nikai tudás vagy a gyorsaság? Esetlegmindkettô?– Nagyon fontos a technikai tudás, hiszerre épül minden. Az, hogy ki mennyi-re gyorsítja fel ezeket, már egy másikkérdés. Ez mindenkinek az egyéni zeneibeállítottságától és elszántságától isfügghet. Úgy gondolom, ha megvan a

technika, akkor nem feltétlen fontos azextrém gyorsaság. – Erôbôl vagy technikásan dobolsz?– A két dolog semmiképp nem zárja kiegymást. Az adott stílus dönti el, hogymit kell jobban elôtérbe helyezni: atechnikás játékot, vagy jobban bele kellvinni az erôt.– Ha másokat helyettesítesz, hangról-hangra másolod le az adott dobost,vagy a saját stílusodat is beleteszed?– Nem szoktam ütésrôl ütésre lemásol-ni, mindenképp beleviszem a saját stí-lust. Amire viszont nagyon odafigyelek,hogy ezáltal az adott dal kicsit se veszít-sen a jellegébôl. – Mi a rád legjellemzôbb stílus? Van-evalami specialitásod?

– Én nagyon sok stílus fanatikusa va-gyok a (pop)-rock zenén belül. A rámlegjellemzôbb a lightosabb, amerikaimodern rock, ami szintén elég tág fo-galom, viszont ennél jobban nem istudnám leszûkíteni. Nagyon kedvelema latin zenéket is, amit tökéletesen le-het ötvözni a rockkal. – Tanítasz-e? – Igen. Sokáig magánórákat adtam,ugyanazzal a módszerrel, ahogy azt aHoffer dobiskolában megtanultam. Elégsok tanítványom volt. A magánoktatásalatt szereztem is némi tapasztalatot.Például azt, hogy hogy is kell megsze-rettetni egy kisgyerekkel a zenét, éshogy kell terelni az érdeklôdését, hogymegtalálja majd a saját egyéni stílusát,feelingjét. Megtanultam alkalmazkodniahhoz, hogy minden egyes diák más ésmás stílussal bír, és mindenkit egytôlegyig máshogy kell kezelni. Úgy gondo-

lom, ezek a dolgok nagyon fontosak atechnikai gyakorlatok és a sok más ta-nanyag mellett. Egy idô után éreztem,hogy kellene egy csapat, akikkel együtttudok dolgozni. Némi gondolkodás utánfelvetettem Hoffer Petinek, hogy szeret-nék az ô intézménye felé mozdulni. Je-lenleg a Hoffer dobiskolában kisegítô ta-nárként helyettesítek a dobórákon, és aHH Stúdióban készítek dobfelvételeket. – Mit szeretsz jobban: gyakorolni, pró-bálni, koncertezni vagy lemezeket fel-venni?– Mindegyiknek megvan a maga szép-sége, mindegyiket szeretem. A gyakor-lás, a próbák, a felkészülés a stúdióra ésa koncertre, valamint maga a felvétel,és a színpadi élet ugyanúgy lázba hoz.

» I N T E R J Ú24 D O B O S M A G A Z I N

Nyilván a stúdióban és a koncertekensokkal nagyobb az adrenalinszintem.– Mikor és kikkel alapítottad az elsôzenekarodat? Milyen zenét játszot-tatok?– Legelsô zenekaromat a testvérem-mel és a barátaimmal alapítottam.A zenekar neve Sleeping Lights volt,készült egy EP, és velük már viszonylagsok koncertet adtunk. Lightos heavymetalt játszottunk nôi énekkel néhol ki-csit keményebb zenei elemekkel.Majdnem a Sleeping Lights alakulásá-val egy idôben kerültem be egy Divenevû bandába, akikkel saját dalok mel-lett sok Pink Floyd feldolgozást is ját-szottunk. Ebben a zenekarban zenélvetudtam belemélyedni a Pink Floydegyedi, érdekes világába. Mondhatjuk,hogy ez a két banda volt együtt az elsôzenekarom.– Milyen zenekarokban játszottálmég? Milyen sikereket értetek el? Hánylemezt készítettetek?– A Sleeping Lights és a Dive után fel-keresett egy Hayseed nevû zalaeger-szegi extrém metál banda (amit anagy metálrajongók korábbról Monas-tery néven ismerhetnek), hogy dobostkeresnek, és többfelôl is ajánlottak en-gem. Küldtek anyagot, nagyon bejött azenéjük. El is kezdtünk együtt dolgozni.Egy lemez készült Glow címmel, ami-nek nagy külföldi, fôleg közép- és dél-amerikai sikerei voltak. Ebben nagyszerepe volt annak, hogy az énekesvenezuelai származású, és kb. 7 éve élBécsben. Több dal is jelent meg nagy-nevû amerikai magazinok mellékletei-ként. Sajnos több magán-, és távolsági

probléma felgyülemlése feloszláshozvezetett… 2009-ben Schmiedl Tamás,a Moby Dick frontembere felkeresett,hogy egy project lemezt szeretne kiad-ni több neves zenész közremûködésé-vel, idôközben viszont koncertfelkéré-seket kaptak, és állandó zenészekrevolt szüksége. Szerzôdtetett a dobosposztjára. A Bloody Rootsszal nagyonsokat koncerteztünk neves zenészektársaságában, akik a Bloody Roots le-mezen közremûködtek: Farkas Zoltán(Ektomorf), Vörös Attila (Leander és egyvilághírû amerikai zenekar, a Never-more), Körmönczi Péter (Cadeveres),Ficzek András (Dalriada), Füleki Sándor,Kemencei Balázs (Wall Of Sleep), Sill At-tila (Eye Beyong Sight), Kálai János,Szuna Péter (K3), Szinjártó Zsolt (Akela,Omen) és még sokan mások...– Milyen zenekarokban játszottál mintkisegítô zenész? Melyik volt a legérde-kesebb ilyen munkád és miért?– A Bloody Roots elôtt-közben a tesómalapított egy rock bandát Last Memorynéven, ott is voltam egy jó ideig, amígnem talált az elképzeléseinek megfele-lô dobost. Most pár lekötött koncertremegint bevállaltam náluk a vendégsze-replést, többek közt az idei márciusi né-metországi nagykoncertjüket is. Aztána Bloody Rootsból való kiválásom utánegy évre Smici felkérése elvállaltam a2011-es év végi turnét, és a 2012-es ja-nuári romániai miniturnét. Hoffer Péter Hobo És Bandája és RuzsaMagdi zenekarában való munkája miattfelkérést kaptam a Moby Dick zenekar-tól, hogy lennék-e Peti helyettesítôje abandában… Így lettem 2010 nyarától a

Moby Dick hivatalos helyettesítô dobo-sa, ami nagy megtiszteltetés. – Hogyan telnek a napjaid? Dolgozol-ea zenélés mellett, vagy ez a fô tevé-kenységed?– Jelenleg a zenével telnek a hétköz-napjaim. Ez a fô tevékenységem.– Miért hagytad el a Bloody Roots ze-nekart? Most kikkel zenész? Mutasd bea jelenlegi zenekarodat és beszélj ne-künk a 2012-es terveidrôl, kérlek!– 2011 januárjában a Bloody Rootsbólvaló kiválásom oka, hogy az én szívem-hez legközelebb álló stílus a modernamerikai, kaliforniai rock. Úgy gondo-lom, hogy mindenkinek a saját stílusáta saját zenekara tükrözi a legmegfele-lôbben. Szerettem volna egy olyan sa-ját bandát, ami imidzsileg és zeneileg isengem tükröz teljes mértékben. Ezérttörekedtem arra, hogy olyan zenésze-ket találjak, akik valamilyen szintenegy irányba gondolkodnak velem. Per-sze szeretem a metalt is és több mászenei stílusnak is nagy fanatikusa va-gyok, és természetesen nyitott vagyokmás stílushoz tartozó munkákra. Már2011 januárjában megvoltak az elkép-zeléseim az új zenekarhoz. Nem kellettmessze mennem zenészeket keresni,készen állt a lista a fejemben: TschürtzLászló gitáros barátommal már régótabeszélgettük, hogy kellene valamitegyütt megvalósítani. Akit legelôszörfelkerestem, az az énekesi posztraGergácz Roland volt, akivel régebbenmég együtt zenélgettem. Összeültünk,elmondtam az elképzeléseimet, s egy-bôl elvállalta, éppen nem volt semmiprojektje. Ezt követôen felkerestemHorváth Tamást, aki az elsô komolyabbbandám (Sleeping Lights) basszusgitá-rosa volt. Ô is nagy örömmel mondottigent a felkérésre. Utána szóltam Laci-nak, hogy már csak egy gitáros hiány-zik, és meg is van a felállás. Elvállalta,hisz már a régóta át-és átbeszélt közöselképzeléseinket is bele tudtuk tenni adologba. Ahogy összeállt a hivatalosfelállás, onnantól közös összefogássalelkezdtünk dolgozni. A zenekar aSuicide Rockers nevet kapta. Közel egyhónappal a próbatermi munka utánstúdióba vonultunk, és rögzítettük elsôdalunkat, a Show Another World-öt,ami, úgy érzem, még most is az eddigilegsikeresebb dalunk többféle szem-pontból. Erre a dalra készült egy homevideo, amin keresztül mindenki bete-

I N T E R J Ú « 25« 2 0 1 2 » 0 1

kintést nyerhet a kulisszák mögé.Ugyanis azt gondolom, hogy az ilyen vi-deókkal lehet a legközvetlenebb kap-csolatba kerülni a közönséggel. Úgy ér-zem, ezáltal már az elsô dal után érez-hetô volt a sok pozitív visszajelzés a kö-zönség felôl, és a szakmai körökbôl is.Kezdtük érezni, hogy indulgat a dolog.Két-három hónap után már több inter-netes magazin is felkeresett minket.Ennek hihetetlenül örültünk, hisz sokzenekar nem gyôzi kierôszakolni eze-ket a lehetôségeket, minket pedig au-tomatikusan felkerestek... Koncertsemmiképp nem volt tervben a 2011-es évre, de úgy hozta a sors, hogy kap-tunk egy meghívást Budapestre. Ennekköszönhetôen már 2011 nyarán bemu-tatkozhattunk a magyar fôvárosban.Innentôl kezdve pedig automatikusanjöttek a koncertmeghívások. Itt újraképbe került a venezuelai kapcsolat.Felkeresett a volt zenekaromon (Hay-seed) keresztül megismert caracasimenedzser, Yudith Machado, hogy hal-lott az új bandámról, és szívesen elkez-dené a Suicide Rockers közép- és dél-amerikai promócióját. Ezáltal bekerül-tünk három neves amerikai rockmaga-zinba, és egyéb CD mellékletekre. Ohio-állambeli, clevelandi születésû szöveg-írónk, Joe Gal révén (akit ugyanúgy azenekar tagjának tartunk) sikerült kijut-tatnunk Észak-Amerikába, Ohio állam-ba is a promóciós anyagot. Alakulóbanvannak egyéb európai kapcsolatok, dekonkrétabbat errôl most még nemmondanék. Továbbá a két legnagyobbmagyar rockmagazinba is bekerültünk,és a szintén legnagyobb hazai kereske-delmi rádióhoz is. Egy interjú kereteinbelül bekerült a Show Another Worldcímû dalunk a rotációba, és az ötödikkiadott dalun, a Rock My Gun Kiss Orsi(Kisó) mûsorában debütált a Class FMmûsorában. Folyamatosan egyre többlehetôséget kapunk, és ami a leglénye-gesebb: egyre nagyobb a hazai és akülföldi rajongótáborunk (amit pontosstatisztikák mutatnak).

– Milyen lehetôségei vannak napjaink-ban egy fiatal zenekarnak?– Manapság elég sok minden kell ah-hoz, hogy egy fiatal zenekar életképes-sé váljon, és fennmaradjon. Elôször iskitartás, igyekezet, magas szintû zene-karon belüli egyetértés, (barátság). Éspersze a kellô zenei tudás sem egyutolsó szempont, ugye!Ha ezek a dolgok adottak, akkor azesély megvan arra, hogy akár egy friss,fiatal banda is szembe tudjon szállni az-zal a nagyon sok zavaró tényezôvel,ami napjainkban elôfordul. Gondolokpéldául a túlkínálatra… Nagyon nehézmár az interneten is eljuttatni az embe-rekhez a zenét, hisz hiába az orbitálisannagy információ-áramlás, ha a túlkíná-lat miatt nem tudnak különbséget ten-ni az emberek az értékes dolgok és aszemét között. Azt még hozzátenném,hogy elég nagy kreativitásra is szükségvan ahhoz, hogy az feltûnô legyen,amit csinálsz.– Hogyan vélekedsz az elektromos do-bokról? – Személy szerint nagyon jó véle-ménnyel vagyok róluk. Ami szerintemviszi a pálmát, és a legkorszerûbbelektromos dobok közé tartozik, a Ro-land V-Drum. Folyamatosan állnak elô

új dolgokkal, arról nem is beszélve,hogy a zene minden területén tökéle-tesen kiszolgálja a dobost. Stúdió, kon-cert, próba, és nagyon kényelmes azoktatás szempontjából is, mivel példáula hangerejét tetszôlegesen lehet állíta-ni, így lehetôvé válik a tanár-diák köztikommunikáció akár dobolás közben is.A Roland elektromos dobok ütésérzé-kenysége is tökéletes! Teljesen életsze-rû hangminták találhatók benne, vi-szont stúdiózásnál csak a leadott midi-jeleket használom fel, és utána egy tet-szôleges plug-in szoftverrel folytathatóa munka.– Mennyire változtatta meg az élete-det a zene, a dobolás?– Teljesen! Gyökerestôl megváltoztat-ta az életemet. Sok nagy zenész szá-jából hallottam, ami szerintem is nagyigazság, hogy aki megtanul hangsze-ren játszani, az teljesen új szemszög-bôl, másként fogja érzékelni a körü-lötte lévô világot.– Mit adott, és vett-e el valamit az éle-tedbôl a zene?– Mondhatom, hogy az egész jelenlegiéletemet a zene adta, hisz minden napcsak a zenével foglalkozom jóformán. Azene egy külön életforma. Ezen kívülrengeteg élményt és örömet adott. – Mi az, amit még szeretnél elmon-dani?– A jelenlegi és volt zenekaraim, közre-mûködéseim hanganyagait, referenciái-mat, koncert-archívumomat, és friss hí-reket megtaláljátok a hivatalos honlapo-mon a www.tadammusic.uw.hu-n. Vala-mint egy Suicide Rockers dal – Rock MyGun” dobkottáját is megtaláljátok itt, aDobos Magazin 2012. áprilisi számában.Találtok itt egy letöltési linket, ahonnandobsáv nélkül metronómmal is letölthe-titek a számot, és a kotta alapján elsajá-títhatjátok. Ezen a linken találni fogtok ha-marosan több dalunkról ugyanilyenSuicide Rockers gyakorló pack összeállí-tást. Jó gyakorlást!

Rozsonits Tamás

Dobok: GRETSCH BLACKHAWK 22”x18” Nagydob; 14”x5.5” pergôdob; 12”x19”, 16”x16” tamokBASIC CLASSIC 22”x16” nagydob; 14”5.5” pergôdob; 12”x10”, 16”x16” tamok

Cintányérok: 1. 14” Zildijan Avedis New Beat HH2. 21” Zildijan Avedis Rock Ride3. 18” Zildijan ZXT Rock Ride4. 18” Zildijan ZXT Thin Crash5. 18” Zildijan Oriental China

Lábgép: 6. Pearl P-100TW

» K O T T A26 D O B O S M A G A Z I N

„rock my gun”

K O T T A « 27« 2 0 1 2 » 0 1

A dal dobbal, dobminuszosan (az elején 8 takk beszámolással), ésegyéb segédlettel letölthetô a www.tadammusic.uw.hu-n a Workshop menü pont alatt. pontos forrás:http://tadammusic.uw.hu/kot-ta/kottasr.html

» B E S Z Á M O L Ó28 D O B O S M A G A Z I N

Már tíz kerek éve annak, hogy a Do-bos Magazin beszámolt a MaloschikRóbert által a Magyar Rádióban ren-dezett Kovács Gyula Jazzdob Tehet-ségkutató Versenyrôl. Akkor a zsüridíszvendége Jack de Johnette volt, saz ô szeme-füle elôtt zajló nemes

versengésben a fiatal titánok közülPecek Lakatos András lett a befutó,orrhosszal megelôzve Pusztai Csabát.Most pedig, íme, 2012. február26-án a Budapest Jazz Clubban le iszajlott az újabb tehetségkutató ver-seny döntôje!

E nevében új, de szellemében régi,remek versenyt ismét Maloschik Ró-bert (a Jazzma.hu internetes újság fô-szerkesztôje) fáradhatatlan szervezô-munkájának, rábeszélô képességé-nek, lelkes jazz-szeretetének, kitartószaladgálásának, végtelen tapintatá-nak köszönhettük. A verseny JávoriVilmos nevét kapta, aki immár ötéve, éppen 2007. február végénhunyt el 62 évesen. Szellemi és em-beri örökségérôl a zsûriben helyetfoglaló fia, Jávori Dávid, és a pálya-társa, Kôszegi Imre mondtak a döntôelôtt meleg szavakat. Kôszegi Imre anagy idôk nagy tanújaként a múlt is-meretének fontosságát hangsúlyoz-ta, és azt mondta: örül, hogy vannakilyen versenyek. Jávori Dávid arrólbeszélt, hogy az édesapja milyen

fontosnak tartotta a fiatalok támoga-tását, s hogy növendékeiért minden-re kész volt. A zsûri tagjai között az Aldi Meola turnézenekarával a világotjáró Kaszás Pétert üdvözölhettük a fôszervezô Maloschik Róbert mellett(az ötödik zsûritag, Bóna László, a BJCvezetôje betegség miatt nem tudotta döntôn jelen lenni).A verseny három fordulós volt. Az el-sô menetben 27 demofelvétel érke-zett a pályázóktól, s ezek közül a zsû-ri rostálása után tizenegy jutott azelôdöntôbe, mely 2012. január 29-énzajlott le. Itt a versenyzôknek háromszámot kellett játszaniuk (szóló, bal-lada és ’up tempo’), és a három, sza-badon választott darabból legalábbegyet magyar dobos szerzôtôl kellettválasztaniuk. Mind az elôdöntôben,mind a döntôben két kiváló muzsikus

játszott velük: Cseke Gábor zongorán,Egri János pedig nagybôgôn ésbasszusgitáron.Öten kerültek a verseny döntôjébe:Benkó Ákos, Csízi László, Hodek Dávid,Laskay Péter és Nyírô Áron. Csak érde-kességképpen: a versenynek nevetadó Jávori Vilmos keze nyomát kettenis magukon viselik, mert jártak hozzátanulni: Hodek Dávid és Nyírô Áron.A döntôs produkciók minden esetbenegy kötelezô és egy szabadon válasz-tott szám elôadásából álltak, a kötele-zô darab Jay Livingston – Ray Evans:

Never Let Me Go címû dala volt. Nemvéletlenül: ez volt Jávori Vilmos ked-venc balladája, egy igen halk és lassúseprûszóval induló nóta, amit nemkönnyû szépen és jól játszani. Ezt töb-bek szerint Csízi Lászlónak sikerült alegszebben megoldania a versenyzôkközül. A szabadon választott témáksokfélék voltak: Hodek Dávid MilesDavistôl a So What?-ot, Laskay PéterMichael Breckertôl a Nothing Perso-nal-t játszotta. Nyírô Áron Chich Core-ától a Humpty Dumpty-t választotta,Csízi László pedig Herbie Hancocktól aOne Finger Snap-et. Benkó Ákos sza-badon választott darabként egyCharles Mingus témát játszott el JacoPastorius feldolgozásában, a DryCleaner from Des Moines-t. Sokakmeglepetésére ebben dalra is fakadt,amivel zajos sikert aratott. Az este kü-lönben sem szûkölködött azokban abizonyos „tényleg pillanatok”-ban(lásd Sting: Széttört zene, 10. fejezetvége), amikor világosan érezhetô,hogy a dolgok nagyon rendben van-nak, a helyükön, és ez jó. Köszönet ér-te a versenyzôknek és az ôket kísérôkét zseniális vérprofinak, akiket nemlehet eléggé dicsérni: Cseke Gábornakés Egri Jánosnak!Ha volt, akit az este folyamán nagyonnem irigyeltem, az a négytagú zsûrivolt: már a harmadik felhangzó pro-dukció után aggódva lestem az arcu-kat, mert annyira szép, színvonalas és

Jávori Vilmos Jazzdob Tehetségkutató 2012

benkó ákos»

csízi lászló»

nyírô áron»

B E S Z Á M O L Ó « 29« 2 0 1 2 » 0 1

megnyerô dolgokat láthattunk-hall-hattunk a színpadon, hogy zsûri le-gyen a talpán, aki itt igazságot tudtenni. Az elsôként fellépô Hodek Dá-vid könnyed bája, vagy Laskay Péterérzékeny fegyelmezettsége ér-e töb-bet? Nyírô Áron sokszínû fúziós szipor-kái vagy Benkó Ákos bitang jó énekkelkísért vér-swingje? Vagy a figyelmesCsízi László oldott huncutsága? Ki ajobb? És ki legyen a legjobb?A végeredmény híven tükrözte a ver-gôdô zsûri kínjait, mert az elsô háromhelyezettet mindössze fél-fél pontokválasztották el egymástól. Így lett vé-gül az ötödik hely és a közönségdíjLaskay Péteré, a negyedik hely a ver-senyzôk közül a legfiatalabb, ámmáris igen széles körben jól ismertHodek Dávidé, akinek jelen tudásátlátva még csak sejteni sem lehet,hogy mostani versenytársai életkorátelérve a dobolás mely magasságaibanfog járni. Harmadik lett a szakma sok-

féle színét-ízét megmutató NyírôÁron, de a dobosok doyenje, KôszegiImre vele kapcsolatban azt mondta,hogy ô volt a legjobb dobos ezen azestén, és ônála elsô helyezést kapott.A második helyezést Csízi László kap-ta, akinek az egyik legszebb dobszólótköszönhettük aznap este. Az elsô he-lyezést pedig nem más, mint BenkóÁkos vihette haza, egy olyan muzsi-kus (borzasztóantisztelem, de nemirigylem érte),akinek minden jelszerint az életemúlik a zenén. Hanem dobolna, ak-kor fa lenne vagyfolyóvíz: öntörvé-nyû, erôs és ki-szolgáltatott. A zsûri értékelôszavait a díjakesôje követte: 25

szponzor járult hozzá, hogy a BJC és aJazzma.hu internetes újság szervezé-sében megtartott, 2 millió forintosösszdíjazású tornáról egy versenyzôse csak a saját cintányérszettjét cipel-ve menjen haza. Új cintányérszettelugyan nem, de például egy gyakorlóRoland elektromos dobszerelésselgazdagodott az elsô helyezett, és atöbbieknek is bôven jutott a pénzju-talmakból, fellépési ajánlatokból, fel-használható stúdióidôbôl, vásárlásiutalványokból, könyvekbôl, CD-kbôl,DVD-kbôl és ajándék Dobos Magazi-nokból – hogy ki ne felejtsem a do-bostortákat, amiket minden verseny-zô kapott. Az estet rövid jam zárta, amibeneleinte mind az öt srác ütött valamit adobon, majd mikor a lehetôségek el-fogytak, váltották egymást a szerelés-nél – illetve a mikrofonnál, mert ekkorderült ki, hogy éneklésre nemcsakBenkó Ákos kapható, hanem LaskayPéter is. Szemlátomást nemcsak a kö-zönség, de ôk is mind jól szórakoztak.

Marczell KatalinFotó: Csécsi Attila

Magasiskola

hodek dávid» laskay péter»

Az 5/4 ütemezés közismert 3+2 súlyozású formájaPaul Desmond Take Five címû szerzeményén keresz-tül vált világszerte kedveltté (különösen Joe Morellozseniális dobszólóján keresztül). Hallgassátok meg aDave Brubeck quartet felvételén! Az itt közölt kom-pozícióban szeretnék emléket állítani Joe Morellónak,illetve tiszteletemet kifejezni a 2011-ben elhunytmesternek, a nagyszerû újítónak és kiváló pedagó-gusnak. Köszönjük, Joe!

Nesztor Iván

» M A G A S I S K O L A30 D O B O S M A G A Z I N

D O B B Ô R « 31« 2 0 1 2 » 0 1

Az optimista emberek szerint ezminden világok legjobbika, apesszimisták viszont pont ettôl fél-nek. Mindez csak annak kapcsánjutott eszembe, hogy 25 évvelezelôtt, az NDK és csehszlovákgyártmányú dobbôrök hôsi korsza-kában nem nagyon álmodoztunkarról, miszerint egyszer majd egykomplett menyasszonyi stafírung(paplan, dunna, kis-, és nagypár-na) nélkül fogjuk megszólaltatnilábdobjainkat. Na, nem mintharendelkeztünk volna akkoriban eh-hez megfelelô hangú dobokkal…De ez egy másik történet, jelenle-gi fôhôsünk ugyanis a Remo legú-jabb csodafegyvere a „Vesszenek alábdobba hajtogatott pokrócok!”jelszava alatt vívott háború csata-mezején.

Adott a nagy probléma: míg a tamok,méretükbôl (és céljukból) adódóan vi-szonylag könnyedén hangolhatóakmegfelelô tartományokban minden-féle külsô ráhatás (értsd: szigetelôsza-lag, papírzsebkendô, tompítókarika,stb.) nélkül, addig a lábdobok komolyfejtörés elé állítják a legtöbb dobost.Ugyanis abból a nagy fahengerbôl úgykellene a lehetô legmélyebb hangotkihozni, hogy közben ne vegyük el atest természetes zengését, ugyanak-kor vissza kell tartanunk azt a bizonyosjárulékos kongás-bongást…Fentiek megoldására az összesdobbôrgyártó cég munkatársai ke-resték (illetve valószínû, hogy folya-matosan keresik manapság is) a töké-letesnek ígérkezô megoldást, és a ten-gerentúlon most valami olyasmi ke-rült ki a mérnökök keze közül, ami fi-noman szólva is figyelemre méltó.Az évtizedek óta világsikernek ör-vendô Powerstroke 3 nagydobbôrökamolyan etalonként szerepeltek ahangszernyûvôk szótárában, és mostelérkezett a Powerstroke Pro ideje.Az alapanyag, vastagságát is beleért-ve, megegyezik a nagy elôd fóliájával,viszont itt már nem szerepel belsôtompítógyûrû, van ellenben egy kör-ben futó, fixen ragasztott keskeny szi-

vacs-csík. Az ütôoldali felület feléfordítva, elsô pillantásra jobban hason-lít ez a bôr egy sub-woofer hangszó-róra, mint dobbôrre, hiszen ez amegoldás, a körben felragasztottplasztik-gyûrûben (mely a ragasztónkívül még 30 helyen mûanyag-pont-hegesztéssel is a bôr felületéhez rög-zül) folyamatosan az ütôfelület szélé-

hez szorít egy külsô szivacsbetétet, ígycsillapítván a nem kívánt rezonanciá-kat. A Remo ezt a kialakítást „szubszo-nikus” hatásúnak szánta, mellyelmaximális hangerô, minimálisra redu-kált magas frekvenciák, valamint fel-fokozott mély-, és mélyközép hang-tartományok realizálhatóak.A Powersroke Pro coated verziójaalapvetôen úgy szól, mint amikor jólgyomorszájon rúgják az embert. Va-lódi tömör, velôs, erôteljes mély,emellett szépen kontrollált - stúdióbana hangmérnökök álma lehet. Végreúgy készíthetnek felvételt, hogy a láb-dob valós, saját hangját rögzíthetik!Mint a coated bôrök általában, ez semnyújt egetverô teljesítményt hangerôterén, de valójában nem hallottam kü-

lönösebben drasztikus csökkenéstsem, a többi Powerstroke családtag-hoz képest.A clear testvér már egészen mástészta. A szonikus élmény részben ha-sonló, viszont mintha egy ajtót nyitot-tunk volna ki a coatedhez képest: bô-dületes hangerô mellett sokkal nyer-sebb, vadabb a megszólalás, mégisszépen artikulált minden ütés. Mélyek-bôl itt sincs hiány, a clear abszolút aszínpadok harsány világába való,nagyszerû kombinációban kínál szá-munkra harapós durvaságot és „ren-dezett” frekvenciagörbéket. Nagyelôny ez azoknál, akik kis klubokban,mikrofonozás nélkül használják láb-dobjaikat.Mindkét típus a kordában tartott erôtképviseli, (létezik még egy ebonyverzió is, de ehhez a fekete szépség-hez egyelôre nem volt szerencsém),és – ismerve a gyártó által kínált mi-nôséget - a tartósságuk felôl sem táp-

lálok kételyeket. A jelenleg 18-20-22-24” méretben kapható bôrök aktuá-lis árairól a TamTam Dobcentrumban(illetve a www.tamtam.hu oldalon) tá-jékozódhatunk, ahol készséggel állnakminden dobos kolléga rendelkezésé-re a Remo termékeivel kapcsolat-ban. Azt pedig, hogy milyen is a világ,amelyben élünk, majd évtizedek múl-va fogom eldönteni, de már most at-tól rettegek, hogy egyszer – járókeret-tel totyogó vénemberként – szörnyenfogom magam érezni, amikor valakivalami újabb ötlettel egy mégcsudálatosabb nagydobbôrt dob majdpiacra, amit nekem már nem leszerôm kipróbálni. Szerencsére addig isitt van a Powerstroke Pro…

Indi

Remo Powerstroke Pro

a súly megváltoztatása ellenére a készí-tôk meg tudják tartani az adott cintá-nyérok hangkaraktereit szériákon belül.Ez hatalmas dolog szerintem. A másikegyedülálló dolog, hogy a Bosphorusnálnincs minôségbeli különbség a típusokközött. Van 12-13 különféle széria, demindegyiket másfajta zenéhez ajánl-ják, és mindig annak a zenének azegyik világhírû mûvészével közösenfejlesztenek ki, és készítenek el egy-egy szériát. Ilyen például: HammerSeries – Jeff Hamilton fejlesztés, VersaSeries – Ignacio Berroa fejlesztés, Mas-ter Vintage Series – Ali Jackson fejlesz-tés, Oracle Series – Ralph Peterson fej-lesztés. Árban sincs számottevô különb-ség a különbözô szériák azonos méretûdarabjai között. Viszont a cég legkülön-félébb karakterû hangszerekkel rendel-kezik, tehát szinte minden zenei irány-zat képviselôje meg tudja találni a sajátízlésének megfelelô szériát.E.: Kiknek ajánlanád?Sz. P.: Mint mondtam, a legkülönbö-zôbb karakterek vannak jelen. Tehát aheavy metal dobosoktól kezdve /Gold,vagy Rockett széria ajánlott/ az akusz-tikus, szinte kamarazenei jazzt játszódobosokig /Master Vintage, Oracle,Turk, Antique széria ajánlott/ minden-kinek bátran merem ajánlani.E.: Mennyire vagy elégedett a jelenle-gi dob soundoddal? Van olyan szerin-ted, hogy tökéletes sound, vagy idôrôlidôre szeretsz váltani?

» I N T E R J Ú32 D O B O S M A G A Z I N

Folyamatosan bôvülô termékpalet-tánk legújabb darabjai a kézzel ké-szült Bosphorus cintányérok. Egy év-vel ezelôtt vállaltuk fel a török cég hi-vatalos magyar képviseletét. Hogymiért, reméljük, kiderül az alábbi in-terjúból, amit Szendôfi Péterrel, hiva-talos Bosphorus endorserrel és kiválódobossal készítettünk.

Ethnosound: Mióta használsz Bospho-rus tányérokat, és hogy találtál rá errea márkára?Szendôfi Péter: Még évekkel ezelôttkijártunk Londonba koncertezni pár al-kalommal a Loop Doctors, és a Romhá-nyi Trió zenekarokkal. Többször talál-koztam egy ottani dobos sráccal, akitôlkaptam kölcsön cineket a kinti koncer-tekre. Neki voltak Bosphorus cintányér-jai. Korábban már láttam ezt a nevetJeff Hamiltonnál, és néztem a videó-kon, hogy mi az a fura felirat a cintá-nyérokon. Soha nem hallottam addigerrôl a márkáról, de baromira tetszett ahangja. Aztán rákerestem, és láttam,hogy az utóbbi években rengeteg nagynevû dobos használja ezt a márkát.E.: Hogy lettél endorser?Sz. P.: Egyszer csak, 2010 szeptembe-rében kaptam egy e-mailt a Bosphoruscég egyik vezetôjétôl, Erhan Komur-cutól, aki Csehországban él. Azt írta,

hallott rólam, és kérdezte, hogy érde-kelnének-e engem a Bosphorus cintá-nyérok. Aztán találkoztunk pár hétmúlva Budapesten, és hozott rengetegcintányért. Azt mondta, válasszak kimagamnak egy szettet, és ha tetszik,lehetek nemzetközi Bosphorus endors-er. Azóta ezeket használom. Felkerül-tem a weboldalukra, katalógusokba, éspár nap múlva megyek Isztambulba.Meghívtak egy gyárlátogatásra, illetveszemélyesen beszélni a jövôbeli ter-vekrôl, külföldi bemutatókról.E.: Mi tetszett meg benne, miért dön-töttél mellette? Mik a Bosphorus tá-nyérok jó tulajdonságai?Sz. P.: Ami elsôsorban megtetszett, azaz volt, hogy meglehetôsen egyénihangzásuk van. Valószínûleg ez azért islehet, mert kézzel készített hangszerek,tehát mindegyik darab sajátos karakter-rel bír – azon belül, hogy hasonló jelle-gûek a szériákon belüli darabok. Mivelsokféle zenét játszom, mindig is olyanhangszermárkákat kedveltem – a do-bokban is – ahol a legkülönfélébb jelle-gû hangszereket tudják elkészíteni,amilyenre épp az adott zenében szük-ség van. Ezért játszom például Pearl do-bokon hosszú évek óta. Ezeket a cintá-nyérokat grammra gyártják, tehát min-den széria minden darabjából lehet kér-ni nagyon vékony, puha darabokat, il-letve kemény, súlyosabb darabokat is.Ez az egyik dolog, ami egyedülállóvá te-szi a Bosphorus cintányérokat. És persze

Szendôfi Péter a Bosphorus cintányérokról

I N T E R J Ú « 33« 2 0 1 2 » 0 1

Sz. P.: A dob soundommal mindig elé-gedett vagyok, már ami a dobombanlévô lehetôségeket illeti. Ha olykormégis bajaim vannak a sounddal, ak-kor úgy érzem, magamban kell változ-tatnom valamin. A dobcuccom, amitkoncertekre viszek, egy 2003 óta meg-lévô Pearl Masterworks. Sokféle mére-tû és típusú pergôkkel, többféle láb-dobbal használom, a zenei stílustólfüggôen. Gyakorlatilag zseniális hang-szer, nem lehet rá panaszom, és ahangmérnökök is rendszeresen padlótfognak tôle. De tökéletes sound szerin-tem nincs, és nem a dobok miatt, ha-nem mert így kell, hogy legyen, ígytermészetes. Miattunk. Az örökös ke-resgélés, újítás szerintem mindenkineklételeme. Én is tök más hangzást halloka kezeimbôl a mostani felvételeken,mint például a 6-8 évvel ezelôttieken.Természetesen nem árt néha dobokatis váltani, mert egy új hangszer mindignagyon inspiráló. Nekem is volt márrengetegféle Pearl az elmúlt 12 évben.És persze más márkákat is kipróbáltammár. Az öreg Tama dobom példáulmég mindig megvan, amit 1989-benkaptam. Tudod, a világmárkák csúcs-modelljei között szinte már csak ízlés-beli különbség van. Mind hibátlan mi-nôségûek. Nekem nem áll szándékom-ban a Pearl márkát lecserélni, mertmaximálisan elégedett vagyok a hang-szereik adottságaival.E.: Köszönjük az interjút!A tányérok kipróbálhatók az üzletünk-ben, gyertek tesztelni!

Ethnosound

» H A N G - H A T Á S34 D O B O S M A G A Z I N

Nem nagyon jut eszembe olyan dobal-katrész, ami annyi változáson, innová-ción ment volna keresztül az évek so-rán, mint a tamok rögzítésére, felfüg-gesztésére használt rendszerek. Ré-gebben inkább a célszerûség dominálta fejlesztésekben, mára azonban ko-moly hangsúlyt kapott az akusztikáragyakorolt hatás, az esztétikum, és per-sze a stabilitás is. Minden gyár a magafejlesztésére esküszik, és a marketingsorán ki is hangsúlyozza az általa al-kalmazott megoldás elônyeit. Nemkönnyû ebben a sokféleségben eliga-zodni, ezért megpróbáltam összegyûj-teni és kicsit rendszerezni a rendelke-zésre álló információkat.

Történet

Kezdetben a 30-as 40-es években a fel-szereléseken nem voltak tamok, anagydobon különbözô ütôs elemek vol-tak (pl. békasor) illetve a cintányért is anagydobra rögzítették. A zenei változá-sok, a jazz, a swing és a big bandekmegjelenése a tánczenei dobfelszerelésmegváltozását is eredményezte, anagydobra (általában) egy tam és egycintányér került. Az 50-es-60-as évek-ben már elterjedtek voltak az egy felsô-tamos és egy oldaltamos dobcuccok.Késôbb a rock, funk és pop zenekari fel-szereléseken a karámok megjelenésé-vel a tamok darabszámának határa acsillagos ég lett.

A felfüggesztési rendszerecsoportosítása

1. A fúrt tamos változat

Kezdetben ez a megoldás volt a legin-kább elterjedt (1. kép). A tamra fúrt, atamtartó szár átmérôjével egyezô lyu-kon keresztül a szár a tamba betolható,a lyuk elôtt lévô bilinccsel rögzíthetô.

Ma elsôsorban a kezdô kategóriában al-kalmazott megoldás, de 15-20 éve aprofi hangszerek sokaságát is ezzel arendszerrel szerelték (Pearl, Yamaha,Sonor, stb.). Ha valaki minden gyakorlásután egy fél marék forgácsot seperössze a cucc alól, érdemes ilyen felfüg-gesztéssel szerelt cuccokban gondol-kodni. Azonban ez a rögzítési mód nemengedi, hogy a tam szabadon mozog-jon, rezonáljon, felvegye az ütés ener-giáját és azt mozgással csillapítsa le, mi-közben a hangot tartja.

2. A felfúrt rögzítés

Nem tudok jobb nevet ennek, ez a vál-tozat már a korábbinál nagyobb szabadmozgást enged a tamoknak, és egyesgyárak (pl. Tama, Premier) már szinte akezdetektôl (1940-es évektôl) alkal-mazzák (2. kép). A tamra általában 2csavar segítségével egy foglalatot rögzí-tenek, a tamtartó szára (kampója) ebbecsúszik bele, a tamon nincs olyan mér-tékû fúrás, mint az elsô válozatban. Avehemens játékot ez a rendszer is tûri,és a tamtestek rezonálására kisebb acsökkentô hatása. A Yamaha a mai na-pig még a profi hangszereken is ezt amegoldást (2. kép) alkalmazza (kivévePhoenix), azzal az érdekességgel, hogya testekre a két csavarral erôsített fel-függesztés (YESS) a test különleges, ún.„nodal point” részére van erôsítve. Ez arendszer a Noble & Cooley dobgyár sza-badalma, amelynek során kimérték azt,

hogy különbözô mélységû dobtestekesetében hol van az a sáv, ahol egyesetleges felfüggesztés elhelyezése atest rezgési mutatóit a legkevésbé za-varja. A megoldást a Yamaha átvette ésrégóta alkalmazza sikerrel. Azonbanezek a rendszerek a nagyobb méretû(14-esnél nagyobb) tamokon szerintem

nem alkalmazhatóak a felfüggesztésre,ill. a környezô dobtest felületére túlnagy igénybevétel jut. Hallottam olyanesetet is, hogy a dobtest lakkozása aYESS felfüggesztés körül berepedezettaz igénybevételtôl.

3. Kávás rögzítések

A legismertebb példája ennek a PearlISS rendszere (hasonló volt a Tamaegyik Rockstar szériájánál is egy ideig,amíg nem jelent meg az öntött káva). Atamokat a felsô kávára rögzített felfüg-gesztés tartja (3. kép), ennek bilincsébefut be a tamtartó szár. A fatesthez sem-milyen, a tam rögzítésében szerepetjátszó alkatrész nincs rögzítve. Az ISSelônye, hogy két csavar lazításával na-gyon gyorsan és egyszerûen leszerelhe-tô a káváról, és megfelelôen szabadmozgást enged a tamoknak. Durvábbjáték esetén viszont a tamok elhango-lódhatnak, és elôfordulhat az is, hogy a

káva deformálódik, de alapvetôen jómegoldás. A káva magasságának ésszélességének standardnak kell lennie,pár tized mm eltérés esetén már nemalkalmazható ez a rendszer.

4. RIMS és társai

A Gauger Percussion Inc. 1979-ben fej-lesztette ki és alkalmazta elôször a RIMSfelfüggesztéseket (4. kép), amelyek lé-nyege, hogy a tam körvonalához igazo-dó fémkeret tartja a hangszert, általá-ban négy hangolócsavarnál fogva. A ke-reten a csavarok elhelyezkedésénekmegfelelôen négy, rugalmas gumibe-téttel ellátott furat van, amelyeken atam hangoló csavarjai futnak keresztül,illetve a tamtartó szár típusának megfe-lelô bilincs is a keretre van erôsítve. Ez amegoldás szabad mozgást és rezonan-ciát enged a dobtestnek a maximális le-csengés (sustain) biztosításával. Hátrá-nya, hogy amennyiben a lábdobon lévôtamtartón kapnak helyet a tamok, afúrt tamos felfüggesztés (stagg)»

felfúrt rögzítés (premier genista)»

pearl iss felfüggesztés»

Tam-felfüggesztések

H A N G - H A T Á S « 35« 2 0 1 2 » 0 1

fémkeret helyigénye miatt nem helyez-hetôek közel egymáshoz (ha valakinekerre van igénye). A hangolócsavaroknáltörténô rögzítést más gyárak is szívesenalkalmazzák. A Pearl Opti-Mount felfüg-gesztését (5. kép) akár a RIMS rendszertovábbgondolásának is tekinthetnénk,annak néhány hátrányának kiküszöbö-lésével. Ennél a megoldásnál a tam alsókávájának hangolócsavarjai is résztvesznek a felfüggesztésben, így a rend-szer stabilabb, valamint a tamok pozi-cionálása kényelmesebb, mert akáregészen közel (pár mm) állíthatóakegymáshoz.

5. Egyéb lehetôségek

Ismertek olyan megoldások is, amikor afelfüggesztés a tamra rögzített babávalvan valamilyen kapcsolatban. A DW do-bok esetében például a tam körméreté-hez igazodó keret, természetesen gu-mibélésû nagyméretû lyukakkal azezekbe illeszkedô kör alakú babáknálfogva tartja a tamokat (6. kép).A Mapex gyár függesztett tamjai a ba-bák alá szerelt fémszerkezeten keresz-tül csatlakoznak a tamtartó karokhoz (7.kép). Láthatjuk tehát, hogy a lehetôsé-gek tárháza bôséges, és ki tudja, mit ta-lálnak még ki a folyamatosan fejlesztômérnökök és technikusok a tervezôszo-bák rejtett, számítógépekkel zsúfoltbugyraiban?

Összefoglalás

Egy szépen „éneklô” tam inspirálja a ze-nészt. Változatos módon és erôvel ütö-geti a dobokat, hogy a „kedves” örömet

adó hangzást minél többször és többváltozatban hallhassa. Ez a lehetôség azenét élôvé, kifejezôvé teszi, a dobhangnem zörejjé, hanem zenei – a hangzásteljességét emelô - hanggá válik. Ahhoz,hogy egy-egy tam vagy a dobhangzásilyen szerepet tudjon játszani a zenében,nagy szükség volt a felfüggesztési rend-szerek folyamatos fejlesztésére, újra-gondolására. Ma már igen sok lehetôségáll rendelkezésre, ki-ki a játszott zeneistílushoz vagy inkább a füléhez keres

hangokat. Arról sokat lehetne vitázni,hogy mi minden befolyásolja a dob-hangzást, azzal azonban talán mindenkiegyetért, hogy a tamhangok lecsengé-sének hosszára a felfüggesztés jelentô-sen hatással van. Mikor felszerelést vá-lasztunk magunknak, sok szempontotkell mérlegelni, az viszont biztos, hogyha a dobtesttôl izolált tamfelfüggesztésirendszerrel szerelt a készlet, az csak ahangzás elônyére szolgál.

Turán Tamás Levente

rims felfüggesztés (gretsch)»

opti-mount felfüggesztés (pearl masters)»

a dw dobok tamfelfüggesztése»

mapex dobok tamfelfüggesztése»

» G R O O V E - O K D O B S E P R Û V E L36 D O B O S M A G A Z I N

Az 20. század végén a zenekarok egy-re jobban törekedtek megszólalásukfelfrissítésére, változatosságára: dalai-kat akusztikus hangzásra áthangsze-relve elterjedt az unplugged koncert.A dalok szerkezete, lüktetése, groove-ja nem változott, csak elektromos he-lyett akusztikus gitár, a basszusgitárhelyett nagybôgô, illetve elektro-akusztikus basszusgitár szólalt meg aszínpadon. Sok esetben a szintetizáto-rokat felváltotta a zongora, és a dobosis átgondolta eddigi dinamikai íveit, il-letve eszköztárát. A következôkbenszeretném példákkal bemutatni, ho-gyan tudunk a különbözô zenei stílu-sokban dobseprûvel muzsikálni úgy,hogy a dal jellege, intenzitása ne vál-tozzon meg.A Ritmusdepo megújuló oldalán alejegyzett groove-okat, dalokat, éskapcsolódó magyarázatokat, dobo-lásokat videókon mutatom be.www.ritmusdepo.hu

1) A nyolcados kíséret Az alap groove-om marad, azzal a kü-lönbséggel, hogy a jobb kezemet alábcinrôl lehozom a kisdobra (pergô-re), és a jobb oldalon a kávához közeljátszom a nyolcadokat úgy, hogy adobseprû nem a teljes felületével, ha-nem csak az 1/3-ával érintkezik adobbôrrel.A bal kezemmel – függetlenül attól,hogy párhuzamos vagy klasszikus ve-rôtartásban játszom, – a dobbôr bal ol-dalán, de a felület közepén ütöm mega hangszert úgy, hogy a dobseprû leg-nagyobb felülettel érintkezzen a bôr-rel. A lábcin taposása (a zenekar csör-gôje) a bal kézben lévô 2/4-etmegerôsíti. Refrénnél, illetve improvi-zációs részeknél a lábcin felütésre, te-hát a nyolcad második hangjára tapos-

hat. Az A kottapéldában szereplônégyütemes groove-val gyakoroljátoka nyolcados játékmódot. Amennyibenfelszabadultan, lazán tudod már játsza-ni a groove-ot, filleket is tegyél bele! Gyakorlat: Eric Clapton – Change theWorldhttp://www.youtube.com/watch?v=x11NA63gLDMA Ritmusdepo videón a groove-ot, afilleket illetve a dalt is eljátszom.

2) A tizenhatodos kíséretEbben az esetben több lehetôségünkvan a tizenhatodok kijátszására. 1/ Talán a legegyszerûbb a váltott ke-zes játék, ahol a tizenhatodokat apergôdob két szélénél játszom (3 óra,9 óra) hasonló módon, mint a jobbke-zes nyolcadokat. Ebben az esetben akettô és a négy jobb kézre esik, amita pergôdob közepén ütök meg a dob-seprô teljes felületével. Itt jegyezném meg, hogy ha dinami-kailag szeretném megerôsítenia 2/4-et, akkor a dobseprô száránaka tövét is (tehát ahonnan kijönnek aszálak) belenyomom a dobbôrbe. A lábcintaposás lehet negyedes,felütéses vagy nyolcados is, ezt a dalhatározza meg.A B kottapéldában szereplô groove-val gyakoroljátok a váltott kezes já-tékmódot! 2/ Ugyanezt a groove-ot most csakjobbkezes tizenhatodos kísérettel ját-szom, pontosan úgy, mint a nyolcadosgyakorlatnál. Igaz, hogy a kottaugyanúgy néz ki, de a lüktetése, érze-te megváltozik. C kottapélda.3/ Játszhatom valamelyik tizenhato-dos lineáris kézrenddel is a dalt. A JBJJ-BJBB és a JBBJ-BJJB kézrendekkel szin-tén a dobbôr két szélén játszom, és a

Az unplugged jegyében bal kézre esô 2/4-et hozom be a kis-dob közepére.D-E kottapélda.Ha már rongyosra gyakoroltuk agroove-jainkat, muzsikáljunk egy kicsit!Gyakorlat: Barry White – Just theWay You Arehttp://www.youtube.com/watch?v=XF8ZRjfGACA&feature=related

3) A shuffle blues dobseprûvel A jobb kézben a jellegzetes „sánta”shuffle ritmust játszom a pergôdobjobb szélén, és bal kézzel játszom a2/4-et. A lábcint a pergôvel együttjátszom.

Egy másik formában pedig a swing kí-séret alá játszom a nagydob groove-ot. A bal kézzel köröket írok le, jobbkézzel játszom a swinget. F kottapélda.Gyakorlat: Blues Brothers – SweetHome Chicago http://www.youtube.com/watch?v=Tlou_2lMLAc

Külön magyarázatot nem fûzökhozzá, mert az elv megegyezik azelôzôekben említett groove-játé-kokkal. A Ritmusdepo videókon vi-szont eljátszom és magyarázom adalokat és a stílusokat.Funk: Wild Cherry – Play That FunkyMusic http://www.youtube.com/watch?v=fRr2kf84V2M

Drum&BassNew Orleans grooveR&BVégezetül arra biztatlak, kedves olva-só, hogy gondold át a zenében betöl-tött eddigi szerepedet, és a dobseprûhasználatával színesítsd játékmódo-dat! Használj nagyobb dinamikákat,kreativitásodat engedd szabadjára!A zenekari próbán kísérletezgessetekújabb hangzásokkal, formabontó ze-nei érdekességekkel!Ha kérdésetek van, írjatok vagy hívja-tok! A Facebookon is megtaláltok.

Bordás József

bordasjozsef@gmail.com www.dobmaniatabor.hu

Az 1920-as években vált divattá a dobseprû használata, a New Orleans jazzfejôdésével. Feltételezések szerint az elsô dobseprûzés egy légycsapóval tör-tént. Elbeszélések szerint a combra tettek egy újságpapírt, és azon a légy-csapót ritmusra húzogatták, így kísérték a steptáncosokat – informálódtamMohay András barátomtól, aki a seprûzés nagymestere. Az 1930-as évekbenaz akkor még tánczenének számító jazz-zenei mûfajban, a swingben lett vi-lágsiker a dobseprû. A témakörrôl Nesztor Iván tanár úr már egy korábbiszámban publikált, így a swingjátékot most mellôzöm.

G R O O V E - O K D O B S E P R Û V E L « 37« 2 0 1 2 » 0 1

Ez alkalommal olyan kíséretekkel fo-gunk foglalkozni, amelyekben a han-gokat úgy csoportosítjuk ötösével,hogy a hangcsoportok elsô hangjain alábdob és a pergôdob felváltva szólalmeg. Az így elôállított ritmusok egy ti-zenhatodokra épülô ritmus után el-játszva azt a hatást keltik a hallgató-ban, mintha a ritmus lelassulna, demivel a tizenhatodok változatlan se-bességgel szólalnak meg, vala-mennyire a tempóérzet azért válto-zatlan is marad.

Természetesen nem minden zeneihelyzetben tudjuk alkalmazni az ígyelôállított ritmusokat, pl. a „rádióbarát”pop-rock zenébe egyáltalán nem ille-nek, de progresszív rock, jazzrock-fú-ziós és „matekmetál” zenei mûfajok-ban eredményesen alkalmazhatjuk akövetkezô ritmusokat! Az elsô példaváltottkezes tizenhatodokra épül. A rit-mus elsô részének elsô tizenhatodán alábdob, a második rész második tizen-hatodán a pergô, a harmadik rész har-madik tizenhatodán ismét a lábdob,végül a negyedik rész negyedik tizen-hatodán ismét a pergôdob szólal meg.Elôször gyakoroljuk, tanuljuk meg a rit-must, majd játsszuk el úgy is, hogy há-rom ütem váltottkezes tizenhatodokatalkalmazó ritmus után ezt a példát a kí-séret variációjaként alkalmazzuk!A második példa az elsônek két ütemhosszúságú változata. A lábdobon és apergôdobon megszólaltatott hangok ittis egymástól öt tizenhatod távolságratalálhatók. Ugyanúgy járjunk el ezzel aritmussal is, mint az elôzôvel: elôszörgyakoroljuk, tanuljuk meg, majdjátsszuk el a ritmust úgy is, hogy kettô,vagy hat ütem váltottkezes tizenhato-dokat alkalmazó ritmus után ezt a két-ütemes példát a kíséret variációjakéntalkalmazzuk!A harmadik példa szintén váltottkezestizenhatodokra épül, de a bal kezünkkela lábcintányér helyett a pergôdobot üt-jük. Figyeljünk oda arra, hogy melyikhangokat kell hangosan és melyeketkell halkan megszólaltatnunk! A negye-dik példa az elôzô kétütemes változata.Ugyanúgy gyakoroljuk és alkalmazzuk

ezeket a ritmusokat is, mint az elôzôkettôt! Az ötödik példa az öt hangból ál-ló JBJBB kézrendre épül. A kézrendet há-romszor játsszuk el úgy, hogy a jobb ke-zünkkel a lábcintányéron és a pergô-dobon hangsúlyos ütéseket szólaltatunkmeg, a bal kezünkkel a pergôdobothangsúlytalanul ütjük, az ütem utolsóhangján pedig a lábdobon játszunk.A hatodik példa az elôzô kétütemes vál-tozata. A JBJBB kézrendet hatszor szólal-tatjuk meg az elôzôekben leírtak szerint,a fennmaradó két tizenhatodot pedigváltott kézzel játsszuk. Ugyanúgy gyako-roljuk és alkalmazzuk ezeket a ritmuso-kat is, mint az elôzô kettôt! A hetedikpélda az öt hangból álló JBJJB kézrendreépül. A kézrendet háromszor játsszuk elúgy, hogy a jobb kezünkkel a lábcintá-nyéron és a pergôdobon hangsúlyosütéseket szólaltatunk meg, a bal ke-zünkkel a pergôdobot hangsúlytalanulütjük, az ütem utolsó hangján pedig alábdobon játszunk. A nyolcadik példa azelôzô kétütemes változata. A JBJJB kéz-rendet hatszor szólaltatjuk meg az elô-zôekben leírtak szerint, a fennmaradókét tizenhatodot pedig váltott kézzeljátsszuk. Ugyanúgy gyakoroljuk és alkal-mazzuk ezeket a ritmusokat is, mint azelôzô kettôt! A kilencedik példa az öt-csapásos pergetés kézrendjének egyikváltozatára (JBBJJ-BJJBB) épül. A jobb ke-zünkkel a lábcintányért, a ballal a pergô-dobot ütjük, a tizedik példa pedig a ki-lencedik kétütemes változata. Ugyan-úgy gyakoroljuk és alkalmazzuk ezeket

a ritmusokat is, mint az elôzô kettôt!A tizenegyedik példa az öt hangból állóJBJBL lineáris kéz-láb kombinációra épül.A kéz-láb kombinációt háromszorjátsszuk el úgy, hogy a jobb kezünkkel alábcintányéron és a pergôdobon hang-súlyos ütéseket szólaltatunk meg, a balkezünkkel a pergôdobot hangsúlytala-nul ütjük, az ütem utolsó hangján pedigismét egy hangsúlytalan ütést szólalta-tunk meg a bal kezünkkel. A tizenkette-dik példa az elôzô kétütemes változata.A JBJBL kéz-láb kombinációt hatszor szó-laltatjuk meg az elôzôekben leírtak sze-rint, a fennmaradó két tizenhatodot pe-dig váltott kézzel játsszuk. Ugyanúgygyakoroljuk és alkalmazzuk ezeket a rit-musokat is, mint az elôzô kettôt! A ti-zenharmadik példa a lábdobütésekkelbôvített paradiddle-kézrendre épül(JBJJL-BJBBL). A jobb kezünkkel a lábcin-tányért, a ballal a pergôdobot ütjük, a ti-zennegyedik példa pedig a kilencedikkétütemes változata. Ugyanúgy gyako-roljuk és alkalmazzuk ezeket a ritmuso-kat is, mint az elôzô kettôt! Érdekes ha-tást érhetünk el akkor, ha a fenti ritmu-sokat ötnegyedes metrumban alkal-mazzuk. A tizenhatodok miatt a ritmushangjait leginkább négyesével csopor-tosítanánk, de a lábdobon és a pergô-dobon játszott hangok viszont azt az ér-zetet kelthetik bennünk, mintha négy-negyedben kvintolákat játszanánk (15-21. példa)! Érdekes példák a „ritmikaitöbbértelmûségre”! Következô alkalom-mal az „öt a háromban” témakörrel fo-gunk foglalkozni, az ötösével csoportosí-tott hangokat triolákra épülô fillekbenfogjuk alkalmazni, addig is jó dobolást,sok sikert kívánok!

Korompay Zsolt

» K R E A T Í V O L D A L A K38 D O B O S M A G A Z I N

Öt a négyben 2. rész

K R E A T Í V O L D A L A K « 39« 2 0 1 2 » 0 1

» K I Á L L Í T Á S40 D O B O S M A G A Z I N

Méltó helyen mutatkozott be a DobmúzeumMárcius 10-én a budapesti MÜPAzászlóterében megnyílt A JAZZDOB120 ÉVE címû kiállítás, melyet Dr.Bendzsel Miklós, A Szellemi TulajdonNemzeti Hivatalának elnöke nyitottmeg. A megnyitón a vendégeket Föl-di László, Cegléd város polgármeste-re köszöntötte, és a tHUNder Duo(Dörnyei Gábor és Horváth Kornél)szórakoztatta rafinált ritmusokkal.

Hatalmas molinókról az idén húszévesDobmúzeum fotói és története kö-szöntötte az érdeklôdôket, majd ajazzdobtörténet egyes állomásait lát-hattuk a múzeum kincseivel, tízkomplett dobfelszereléssel bemutat-va. Mindegyik dobszerelés egy-egyhíres dobos eredeti hangszere voltvagy azzal megegyezô típus, kezdve a20. század elejétôl a mai modellekig.Látható itt a Chick Webb által a 20-asévekben használt dobszerelés hason-mása, a Ringo Starr által a Beatlesbenhasznált Ludwig dobszerelés hason-mása, de Peter Erskine DW dobja is, amagyar Mogyorossy hangszerkészítôcég egy remekbe készült régi szerelé-

se, valamint az a dob, amit a Stúdió11-ben évtizedekig használt Dán And-rás, majd odaajándékozta a Dobmú-zeumnak.Akik jártunk már Cegléden a Dobmú-zeumban, tudjuk, hogy milyen kiválóés varázslatos hely, de ezt a mostanikiállítást látva rá kellett döbbennünk,hogy a dobszereléseket a múzeum-ban LÁTNI már nemigen lehet az ottfelhalmozott hangszerek mennyisége

miatt. A MÜPA-beli kiállításon viszontelegánsan, igazán méltó módon van-nak ezek a rendkívül szép és érdekeshangszerek bemutatva. (Csak zárójel-ben jegyzem meg: Kármán Sándor, aDobmúzeum szeretve tisztelt és meg-szállott tulajdonosa valószínûleg akkorsem jött volna zavarba, ha azt afeladatot kapja, hogy az egész MÜPÁ-trakja teli dobokkal…)

Marczell Katalin

LejegyzésekKorompay Zsolt eddig megjelent kottái:

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN,Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy

a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.

Az elôzô számban Harvey Masontôl mutat-tunk be alapokat (groove) a funky illetvea jazz-rock hôskorából, az 1970-es évek ele-jérôl. Maradnék még a mesternél, aki nagyszerencsénkre tavaly novemberben aFourplay együttessel játszott Budapes-ten. Talán azért aktuális, hogy egy jazz-kí-séretet is közöljünk tôle: Gerry Mulliganbaritonszaxofonos 1977-ben megjelentBest of G.M. címû lemezérôl a Bernie’s Tunecímû standard témájának és az improvizá-ció egy részletének kíséretét. Saját beval-lása szerint ezen a lemezen játszott elôszörigazi jazzt John Scofield gitáros. A felvéte-len még Bob James hallható zongorán, RonCarter bôgôn, Chet Baker trombitán és ter-mészetesen Gerry Mulligan baritonszaxo-fonon. A téma együtt ritmizált, közben imp-rovizatívan kitöltô játékkal színesített kísé-retmódját választotta ez esetben HarveyMason. A téma AABA szerkezetû, 32 üte-mes, úgynevezett dalforma.

Nesztor Iván

K I Á L L Í T Á S « 41« 2 0 1 2 » 0 1

» H Í R E K42 D O B O S M A G A Z I N

A világklasszis Kossuth-díjas ütô-hangszeres Horváth Kornél és avilág legjobb tíz fiatal dobosa kö-zé sorolt Dörnyei Gábor alkottatHUNder Duo DVD-je 2011. decem-ber 14-tôl szerepel Amerika leg-nagyobb ütôhangszeres kiadójá-nak digitális kínálatában.

Az ötéves, globális, exkluzív szerzô-déssel a mûvészek kiadványa felke-rült a New York-i központú HudsonMusic kiadó 100-as toplistájára. Ez-zel Horváth Kornél és Dörnyei Gábora nemzetközi ütôsélet legnagyobb-jaival, olyan legendás zenészekkelkerültek egy virtuális polcra, mintSting dobosa Vinnie Colaiuta, Hora-cio El Negro Hernandez, a Santanaütôse, vagy Chad Smith, a Red HotChili Peppers dobosa.Horváth és Dörnyei hat éve játszanakközösen, idén áprilisban jelent megpárosuk elsô – a Hunnia Records általkiadott – koncertfilm-felvétele, amelyEurópából is rendhagyó módon, Ma-gyarországról pedig abszolút elsô-ként került be az amerikai kiadó kí-nálatába.Az amerikai terjesztéssel kapcsolat-ban Rob Wallis, a Hudson Music tár-

salapítója és társelnöke elmondta:„Nagy hatással volt ránk Kornél ésGábor meglepetésszerû, egyedi éskreatív játéka. Az amerikai fülekszámára szokatlan európai perspek-tíva és nemzetközi zenei repertoárolyan profizmussal társul, ami bár-melyik New York-i vagy LosAngeles-i stúdióban megállja a he-lyét. Kornél érzékenysége, kurió-zumnak számító technikája, Gáborélvezetes ritmus- és lenyûgözô szó-lójátéka együtt igazán különleges

és inspiráló.” A tHUNder Duo DVD-jemár kivívta az európai szaksajtó elis-merését. „Komplex, egzotikus, mes-teri, izgalmas. Mindenkinek látniakell, hatalmába kerít a mûvészetük.”– ajánlja a páros kiadványát ötcsilla-gos kritikájában a RHYTHM Magazine– az Egyesült Királyság legnagyobbpéldányszámban eladott dobos ma-gazinja. A Drummer Magazine kettô-jük dallamos és interaktív játékátemeli ki.

R. I.

Magyar inspiráció Amerikának

A Dobok könyve a hangszer történetének utolsó száz évét dolgozzafel. A modern dobszerelés meghatározó szerepet játszott a jazz és arockzene fejlôdésében, és a Dobok könyve e történet bemutatásá-ra vállalkozik.

Sorra veszi és értelmezi a zene és a dobosok világában bekövetke-zett összes olyan változást, amely újításokra sarkallta a dobkészí-tôket.Színes fotóanyag segítségével megismerteti az olvasót azokkal a sze-relésekkel, amelyeken Charlie Watts, John Bonham, Keith Moon ésmás sztárok játszottak, a névjegyzékben pedig külön-külön is foglal-kozik az összes nagy dobgyártóval és számos kis céggel.A Dobok könyve alapos, és információban gazdag krónikája annaka folyamatnak, melynek során kialakult a ma ismert dobszerelés,így nem hiányozhat egyetlen dob-ôrült és zenerajongó könyves-polcáról sem.

Megjelent a Dobok Könyve