culler_aposztrophe

5/11/2018 Culler_Aposztrophe - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/culleraposztrophe 1/10

Forrás: Helikon, 2000/3.Helikon, 2000/3.Helikon, 2000/3.

JONATHAN CULI,ER

Aposztrophé

Aposrrophes are rorb,r."T:Jl".Hfiir.T;

Quintilianus a szónoklatró bcszé lveú gyhatározza neg az aPosztfoPhé ' mint

,,szavaink más irányba foldí tását' amikor a szónok a bí rótó valamely nás szc-mé lyhczfordul"; é sannak ellené re, hogy felhí vjaa figyelmet arla, ,,hogy jobbanmegfelel a dolog termé szetónek, ha elsó sorban azokhoz irrté zzük szavainkat, akiket magrrnknak me8nyemi töeksziink", elismeri, hogy időnké nt ,,a gondolatotfcltú nóst keltően szüksé gcs kifejezni '.. már pedig ez sokkal é lénkebbé shatáso-sabb lehet, ha egy más szemé lyhcz fordulva fejezi ki a szónok'"1 Az aposztrophévé delmé ben dé zett hatások telmé szetesen nem különböztetik meg más tIóPu-soktó, amelyek szinté rr ú gyrnond a ,,nagyobb lratást é sszenvedé lyessóget" kere'sik. Viszont az aposztrophé abban más, hogy nem a sZó jelenté sé nváltoztat, ha-nem magán a kommunikációs {olyamaton vagy szitLláclőn' Ha ezt aZ APosztrophécímű esszé t egy olyan kommunikációs folyamatba helyezzik, amdly egy ,;zetzőihangot'' é sa The Ptlrsuí t o/ s'i811s olvasót köi össze, aZ aposztrophé aZ üZenete ltéÍésételzi: oh, titokzatos aposztrophé , taníts meg minket működé sed é rteni!

Mutasd nekiink változatos tehetsé geid!Effé le aposztrophé k bonyolí thagák vagy megzavarhatják a kommunikí ciósfolyamatot, ké rdé sessé é ve,hogy ki a megszó]í tott, ám mindenekelőtt zavaltkelthetnck: zavaÍ ba hozhatnak engem é sönöket. Sőt, mé gegy megszóí tás azaposztrophé ró szóó elóadás során _ amelynek cí me pedig felké szí thette vo]na ahallgatókat né hány alkalmi megszóí tásra _ kuncogást válthat ki a hallgatóság_ban. Ez a kiscbb zavat, amit az aposztrophé produkál, mintegy annak a nagyobbé ssokkal é rdekesebb zavamak a jeleké nt is föfogható, amely arra ösztönzi akritikusokat, hogy forduljanak cl az aposztrophéktó' amelyeki<el a köté szetbentalálkoznak' s elÍ ojtsál vagy mé g inkább, leí rással helyettesí tsé kőket' AzóItlerme_c ez, mert az í rás' a hanggal szembeni egyfé le veleszületett ellensé gcssé gemiatt, mindi8 a vocativus megkerülé sé re vagy tagadására töekszik, mindeneset-Ie tény, hogy rengeteg klitikai mú vet olvashatunk ané lkül, hogy megtudnánk: a

kdlté szet ismé telten é sszándé kosan ,,haszná|ja" aZ aPoszhophé t. Klasszikusesszé k, mint pl. M. H' Abrams Struktú ra é sstíIus a na.sy rofiantikus tí rai kötemé-nyekben [structure (lnd style i the Gruter Romantb Lyric] cí rnű írása nem táIgyalíaaz aposzttophé t, arvrak ellené re, hogy ez iellemzi az általa e|ernzett legtöbb kö-

* E$.lehctsé 8es, szó szerinti fordí tásban: ,'nbs az aposztrcPhé a (drót)kőté 1Pá1yá^'" - A fotí l.1 M. lABrus QU]NTILiANJ! szónoklatlana' Fotd. PrácseÍ A\bert. FranHin Tárculat, Budapest. 1913'

324-5.

JoNÁTHAN CI]LLER / APoSZTRoPHÉ 37L

temé nyt. EaIl Wasserman ké pcsvolt Az órnyaltabb nyell [The subtler Irngua1e]

cí rnű í rásában öven oldalt í mi az erősen aPosztloí ikusAdonaisró ané lkül, hogyszót ejtene a problé máró2. Sorolhatnánk az effé le pé ldákat, de egyetlen közPontieset iobban megvilágí thatja e problé ma megkerülé sé nekrendszeres é stávolrólsem esetleges jellegé t.

Vizsgáljuk meg Geolge N. shusteÍ Áz an1ol oda MiltontóI Keatsig [The English ode

t'rom Milton to Keats] cím(t mívét.Az aposztrophó problé mája a könyv kóZPontikérdé sekellene, hogy legyen, hiszen ez a vonás jellemzi a táIgyalt kötemé nyc-

ket, de shustel máI a kezdet kezdeté n olyan didaktikusfordulatokat a1kalmaz,

amelyekkel kizárja az aposztroPhé t kutatási területé ről: ,,A megszóí tás _ mondiaa bevezetóben _ nem különösen fontos' hiszcn pusztán a klasszikus behatás hik_

röződé se. Az antikvitásban minden vclset valakihez intéZtek, elsósorban melté nekelté kvagy (fel)olvasták őket' é smert a dal é s a recitálás hagyománya meg_

köYetelte a Áegszólí tott jelenlé té t."3Tehát aZ aPosztloPhé jelenté ktelen, mivel-hogy konvencionális: egy ööklöt elem, amely mostanra már jelentősé gé tvesz_

tetie. É sha azt ké rdezzü! hogy nilyen ielentősé ggel bírt a klasszí kus kolban' a

válasz az,hogy már akkor is konvencionális volt: a dal é s a recitálás hagyományamár megkóvetelte a megszóí tottat.

Az aposztrophé az ódának sem fontos formai jellemzője. Ez a konvenció _ é r-

vel Shuiter _ szintén pusztán ,,esetleges je7|ernzője" a műfajnak; é sazt á||iqa,

hogy Wordsworth Óda: A hnlhatatlaflsó1 sejtelt e a koru 1yermekkor emlé keibőI című

vciié nekegyik áItaL]1as hatása az volt' hogy é rvé nytadott annak a té vhitnek,hogy az óda olyan lírai kötemé ny, amelyet

az emelkedett hangnemben kifejezett megszóí tás jellemez. Amint láttuk,az antikvitás gyakorlatilag minden verse szót valakihez, elsősorban azé rt,mert aZ antik Í etolikai é szenei formák ezt követelté k meg... A romantikuskötők annyira szoros kapcsolatban voltak a klasszikus hagyománnyal,hogy teljesen magátó é rtetődónek í o8adták el a megszóí tást; ós mi, maiak,oty iávolvagyunk ettó, hogy számunkra ez a jelensé g teljessé ggel jogosnaktú nik.'

Közelsé g é s távolság, ú gy tűnik' egyí ormán jő kiÍ ogás, hogy eltagadják je-

lentősé gé t:a lomantikusoknak természetes é s elenté ktelen volt, számunkrateljesen mestersé gesé s jelenté ktelen. Mindig mellózni lehet, noha különböző

indokokkal.

2 M' H. ÁBnÁ-\4s: 'structure and Style in the Grcatel RoÍ nantic L'tic' = Roft]nticism afld Cot1scbllsjfiess'

szelk. H. Bloo . New Yoí k, Nolton 1970' 201_29; EÁRL wAssERMÁN: ?7 e subller l-aftguÍI{e' Baltimote,

John FlopkiÍ 's University Press. 1959'

11'L2. (ltt é s a taxábbiakban, ha fi1áské pp flifics jehl,e, az aisal idézetek a sajál Í ordíLá-'aifi, sz' cs.).a

Forrás: Helikon, 2000/3.



372 TÁNULMÁNYoK

Shuster kibúvói az aposztroplré t vakidi zavalként hatáIozzák meg. AZ a !é^y,hogy a kritikusok rendszerescn clfojtják vagy cJsiklanak fööte, azt sugallja, hogyez aZ alakzat é PP azt reprezerrtálja, amit a kritikai diskurzus ké ptelen környcdórrasszimiláhi. Valóban' indokolt lehctnc az aposztrophé t ú gy fclfogni, mírt azt afigurát, amely a legradikálisabb, lcgzavarbacjtőbb, lcgmesteÍ ké ltcbbé s legmisz-tiktrsabb a lí rában, sót lehetsógcs lenne ezt aZ alakzatot magával a lí rával azono_sí tani.

Ez ugyan szándé koltnak tfuú ct,de jó alátámasztható. Northrop Fryc pódáulA krití ka anatómí ójóba'1 amellctt é rvcl,hogy a műfajelmé let aIapja az ,,előadásgyöke", s ebben a sé mában John Stuart Mill aforizmájával a kötemé nyt í gyhatá-lo7'za Íneg: a kötemé nyt nem hallgatjuk, hanem kihallgatjuk. ,'A lí rikus rcndesktinilrnényck közöt ú gy tesz, nintha magában beszélrre, vagy valaki máslroz _ atermé szet szellcrné hez, a Mú zsához, cgy közcli baráthoz, a szcrelmóhez, egyjstcnhez, egy me8szemé lyesí tett absztrakcióhoz, vagy cgy termé szeti tárgylroz...A kötó ú gyszólván hátat foldí t rallgatórrak."5 Ez azt sugallja, hogy ha tudniszerch-ré rrk valamit a lí rai kötellé ny poótikájáró, aZ aPosztrophé t kell tanulmá_nyoznunk, azaz annak for'máit ós jclct'lté seit. Egy ilycn tcrvezetnek clőszijr szem_bc kcll né znie a meghatározás é s a bchatárolás komplex problé máival, amc)yckctitt rrcm órintek' hogy azokra az csctckrc összPontosí tsak, amelyeket aPosztroPhó-nek tekint minden egyes definí ció:

O Rose, thou art sick!

O wild West Wind, thou breath of Autumn's bcing!Thou still unravishcd bridc of quietness...*Sois sage, ó ma douleur!

Az ilyen invokációk, amelyck elfordulnak az empirikus hallgatóktLjl termé _szeti táÍgyakat, műtáIgyakat vagy absztrakciókat szólí tva me8, ké tsó8tc]cnűllé nycgcsck lesznek bármely aposztrophóró szóó rcndszeres tanulrnányban, sőtók naguk is egy é rdekesós problcmatikus esetet ké Pvischck.

Milyen szerepet játszanak aZ aPosztloPhók a kötemé nyekben? A 1egrryi1r''árr-valóbban nyomatékosítókórt, a bcfcktctett szenvedé ly ké Peiké ntszolgálnak.Ebben a dologban a retorikusok mcgcgyczni iátszanak, é s 8yegyeté Itvc ct]ykezdctleges pszichológiát hí vrrak segí tsé gülaz alakzat meghonosí tásához: rígynagyar'ázzák jelenté sé t,mintha e8y szokványos ok vitathatatlan kövctkczmé nyevolna. l8y tesz Fontaniel Fl8 l"€ dtt discours című művében:

,,Demi az aposztro-

phé oka? Ez csakis az é rze|em lehet, é scsak a szívben felkavart é rzclcm, amikirobban é s szé tátad, s mintha czt ónma8átó tenné ' . [mintha] egy erőscn mcg-

5 Nonr n rror Fnvg, A k'itika dnJtómlajJ. FoÍ d' 5z'r'

'dzs4llelilon, BudaPest. 1998. 2lo-1l''

|',Óh. rozso, te beteg va8y!"; ,,NFtJti nyeÍs szé ], Ósz sóháj'ó, vad (FoÍd. Tőh Áryliád)j ,,Í c^móg é Iinterlcn csöndnek aráial"]

JoN^THAN cULLEl( / APosZTRoPHÉ 373

rendiilt lóck s}rontán kitőrósc [volna]|"ó Az aposztrophé c töténet szednt csy, a

szcnvedóy áItil spontán módon alkalmazott figura, ami metonimikusan icldli aZ

azt kí \'áltó szerrvcdóyt. Ha elfogadrránk Fontanicl fötevé sé t, elfojtva azon gya-

nakvásunkat, hogy kevés olyan dolog van, ami mestcrké ltebb volna, nint azé lcttclen dolgok aposztroÍ ikus megsz<1lí tása, aÍIa következtethctné nk,, hogy az

aPosztÍophé t a leí rt szituációban való intcrrzí v ré szvótcl iellemzi. Az ,,o|t, rozsl,tó betc8 vagyI" különbözik,,A rtizsa beteg" mondattó, lévé n,hogy az clóbbi egy

ré szvétteljesé rzelmi kitöé st jclö.Ebben í chetvalami igazság, dc a lcgtöbb aposztrophé , bcleé rtve az ,,Óh, rtizsa,

tc betc8 vagy!'1ot is, a nré rsókclt, visszafo8ott, va8y figyelmeztctő tónusa niattrrern igázoljá kitöő szenvedóykónt va)ó meghatározását. sőt, még a triláradóan

é rzclmcskötemé nyckbcrr is nelróz lc'nnc amellett é welni, hogy intcnzí v cmocio_

na]itást kai]csöncjzvc a lcí rt dcllogrra(, aZ aPosztrophé a ieí rást terrnó crősebbó

Né zzük meg Blake invokációját a tavaszt.oz a Kőltői uázlatokban:

O thou with dewy locks, who lookcst downThrou8h the cleaÍ windows of the moming, turnThine angel eyes upon our wcstcm isle,Which in tull choir hails thy approach, O Spring!

The hills tell cach othcr, and thc listcningValleys hcar; all our longing cycs are tumedUp to thy bright pavilions: issuc forth,

And let thy holy fcct visit our clime.

Come o'er thc eastem hills and lct our windsKiss thy perfumed garments; lct us tasteThy morn and evcning brcath; scatter thy pearlsUpon our love-sick land that moums for thee.

o dcck her forth with thy fail fingeÍs; PouIThy soÍ t kisses on her bossom; and putThy golden crown upon hcr languishcd hcad,\^/hose modest tÍ esseswcrc bound up for thec|

[óh haÍ matosfüItii , é g angyala,A Í e88el tiszta ablakain át

Tekints nyugati szigetiinkre, melyKórusban zengi jötcjd, óh TavaszI

Ahegyek beszóIik s a Í igyelóVögyek hallják; vágyó szemünk a te

ó I'lERnE IoNTÁINER: fusFiTlres du discours' (1830)' Paris, Flammarion 1968.372'



374 'Í '^NULMÁNYOK

Tündökló sátrad lesik: gycre márS tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jö Kelet dombjaiÍó , s szelejnkHadd csókolják illatos kőlrtösöd;Lehelleted hív; szórd gyöngyeidetFö1diinkre, mclyct szerelnred cmószt.

oh' tikcsÍ tsók dr.í 8a Uia id;Veic kcblé t csókod záPola;

tcddArany koronád bus fcjórc, Iriszszcróny kontyát teé Itcd tűZte fcl!]7

Ttil cgyszcrű volna azt mondani, lro8y a nrcgszóí tás aktusa a beszé lLí rrckazé vszaklroz fűződő heves é rzelmcit jclöné , n-rivel a kciltenré nyncm annyira a7 (iVcgy konkrót é vszakának a szereteté t idé Zi fel, mint inkább az é vszaknregszóí tá-sának aktusához fú ződó erós é Izeimct' Mint Geoffrey Hartman í rja Blakc nógy,az é vszakokhoz szóó köten'ré rryé róI:

Azonrra] órczztik crősen vtrkatí v jcllcgüket, hogy a prófc.tikus vagy küryi-latkoztató é saz invokációs vagy Í clsztilí tó ellcgtik sokkal fontosabb, núrtkonl'encionális té nrájuk. Módjuk sohascm tisztán leí ró, hanem mindig óhajkivagy feJszóIí tó: amit a leftás bchoz, arrrrak rifuális jellege van. olyan erőscn

idóz fcl egyfé le epiÍ árriát, hclgy a kötőt egyú ttal nragához is ra8adja'8I;í thatju( ho8y mié It állhat fenn ez aZ esct, ha rákcrrdezűnk: mié rt állí tják a

retorjkustlk, hogy a szcnvcdóy sPontán módon t(irekszik aZ aPosztroPhé m. A vá-lasz az lehetne, hogy apcrsztrofálrri annyit jclent, mil]t e8y bizorryos hclyzetctakami, ós mcgkísé Ielnié hehí \'niazt azáltal, ho8y é lcttclen tárgyakat ké rrink mcg:vcssók alá magukat óhajunknak' Ebbcn a viszonylatban az aposztrophé fr.rnkciójaaZ Volna' hogy a világ dolgait potenciálisarr fclcló, órzókcny [responsive] erókkéte8yc: clőkké , amelyckct tcttIe va8y té tlcnsó8Ic lehct ösztönözni, vagy é ppenarra, hogy termé szetiikne'k me8felelően viselkedjenek' Az aposztrofáIó kötő sa-

iát vilá8át mini ózó, fogókony [sentient] elók Vilá8át ismeri fel'Harclld Bloom, abban az időben, amikor azt gondolta. hogy a köté szct a kó-

tőknck a világhoz, illetve Miltonhoz való viszonyáró szó, Shclley |elentós ver-scit a Világhoz való egyfóc É n-Te ví szor-ryulás manifesztációké nt é itelmezte' deragaszkodott ahhoz, hogy a Mont Blanc Vagy a Nyugati Szól mcgszóí tásávalShelley egy mcj8öhik lé vóláthatatlan crőt invokí l, cgy vé gsó Te_t: ,,Scgítsé gűl

7 WILLI.\NI BL^KE: Co 4,le!c writi]Iss. Szerk' CicoÍ frc)' Kc}nes' oxí ordUniversity Prcss 1966. l.Ma8yanll: A Tavaszhoz(Foí d' szrbó b|i'l.| = WlLLlÁIí BI-^KE. yí l**.5 Prófc,lt' [uópa, BldaPcst'1959.29.

3 Clior.lREy IIARTI\,|,AN: B.yord Lblrrlrlisn. Nc('Haven, Yale University Prcss 1959. 193.

JoNATIIAN CUI'Lr]R / AIos7.:rRoPHÉ 3t-5

hí vni a rryugati szóben lakozti szellemct nem a szé l vagy az ósz invokációja csu_

Pán".9 Elné lctile8ez teliesen helytáIló é Itelmezós, meIt ma8uk a kailtemények

i<omoly órctcklódé st mutatnak cgyféJc mindent átható, láthatatlan hatalom iIánt'Ám czt a végsóTe-t aZ igazi hallgatókónt dcfiniálva a klitjkus aZ aPosztloPl]éidegenszcrűsógé t redukál'a: mí8 a kötcmé nyek tcrmé szcti tárgyakat szóí tanakme8 közvctlcnül, a kritikus aZ i8azi me8szóí tottat isteni szellemké nt azonosí tia'AZ aposztroPhó tanulmányozójának el kell kenilnic ezt aZ egyszerűsí té st' BáÍ mi_

félepantcizn]ust testesí tenek is me8 a kötemé nyck, amikor termé szeti tárgyakat

szóí tanak n]cg, formálisan azt kí Vánják, hogy ezck az objektumok szubjekfum_kéntműktidjcrrck; aZaZ Kcats haitójának Iadikí lis tetté t

'átsszák

el:

Thc chariotecr with wondrous Sesture talksTo the trees and mountains; and there soon appearSlrapcs oÍ delight, of mystery and fear

ICsodálatos taglejté ssel beszé la hajtó a fákhoz, hegyekhcz; titkokgyiinyö s fé lelemsok ámya sulrog']10

Ez a Keats-i i8óny láthatóvá tcszi a kaPcsolatot aZ aposztrophé é s a Zaval(tsá8)közö t. AZ olvasók azzal mórsóklik e?'t a Zavart, hogy aZ aPosztrophé t kc'ltői

konvcnciókónt kczelik, a szcllemck mcgidé zé sót pcdig egyfé le ósi hit relikviája-ként. Az igazi ké rdé sazonban a kötószet hatatma, hogy valamit me8töté nttó

tcgyen' ,,A köté szettől semmi sem változik", mondja Auden egy ironikus kor ne-vé bcn szóva. Kifejezhet egy attitűdö _ í gy beszóIiink az aPosztrofikus kajltemónyc'k

panteizrnusáró, kijelenté ssó redukálva a vocativust, Pontosan azt küszcjböve ki,ami megpróbál csemé nnyé válni: az aposztrophé Pillanatát. A köté szct sernnitscm tcsz nrcgtöté ntté , dc Audcn belátja:

... it surví ves,A way of happcning, a mouth.

Itovább é l,mint változás módja, száj]1t

A szájlrak é sa töténé snck czt a kaPcsolatát tikÍ özí az aposztroPhé . Vocati-

vusa egyíé lcközelí té s az escmér-tyhez,mivel az óóre vonatkozó clőfcltevé sei mó-Iycn beágyazottak, s ezen eló cltevések előté rbe kcrülé se arrnál eróscbben hat,

9IiAFoLDBLooM: sil?llt!'s Mylr''ldj.'t8' New llaven, Yalc Univefsity PÍ ess 1959' 75'lo1otl't Krats: ,,slccP ánd lJo€ry" = The Poens ol ]oh K.í ls' szelk' Iack stilli]lse/. camblid8c,

Mass., Ilarvard University Press 1978.72. l/La'yaÍu]| Álom é s kóttószct (|old. Dősi István) = |ahnK?aÍ s.'?''sfi' L)''a Mundi. EuÍ óPa' 1975' 37-50-

1| W. H. nuun: ',lrlMcn]oíy o| w. B. Yca!s." selecleil pot',|s' London, Faber 1979' 82. Ma8yarul:

W. B' Yeat5 cmlékczete. (FoÍd. soni!ó Győriy) = w' H. Audlll !áIo8Í Iloll !'€sci' Koznrcsz Könyvek'1980.84.



376 T^NULMÁNYOK

hiszcn czek nem azonosak azza7, amtt a mondat állí t' Ugyaní rgy, ahogy a ,,Márnem-vcrcd a Í elesé gcd?,,kérdé sL'6y esemcí ny ercjcv"l r."'iy"r"'ií í ra"roí eltevé scit halI8atórd, azaz cgy

'esemin1,tlioz lé tre'-ami ,'ll.''', o tí ortgutonur. videll'zniukcll, a1 aPosztlophi clóÍ eltcvé s,.j is oly.tn erőkLtlll mLikddnek] amcllyel szdmolrri

f]i'it:.l:::::11rc;trcriv PeIdn crrc Lama.rtjn""po'r*oritu' té rdese: .,objetstllanlmcs' avcz_Vous donc une ámc?,,'. |Óh| é lctt('lL.n tárgyak, van-c lelkct..i?],amely már e|cvc fclté telcli annak a Í ormáia:t, amire rák,l.a,.7

A r'ocativus ké t szubjektum köZti viszonyt tótc'lez akkor is, ha a mondat ta-gadja,a megszóí tott.1ótczősé 8é t Iarrimicity], rni.rrt pé ldául BauáJaire-né l az é rr

egy részénekmegszóí tásában:Dé solmais tu n'es Plus, o ntatiöc Vivante'Qu'un 8raint entouró d,rrng vagug {pquyan1g.

[_ Óh eleven tömcgl nem Vagy te más ma tán itt .mint tdtIen borzddjJy öveztc szürke 3ránit.]l.

A norrdat állí tása cllcntnlond c l(jfe]tevé sc'inck. Vagy vizsgáljuk mcg RousscauLí Jcttelo'r ta rgya lla l.szcmb.'l

ti panaszál: .,É t...s nse_nribles' et '-o.t,', ." chn.-"It cst po)nf cn v.)us; il n,\.saLlrJit.ctle;.c'cst dans nlon propre cocur qui v(,ut toutrapporter á lui',, [,,É rzé ietlcrr s holt lé tczók, J Jáj'";;'ái;J;iin., -"g t",-'-tlctck; nem is lcl're| az csttpán az ón szí vembcn "á,].i .i"á""t dnma'ábacih.ljt voruri."jla Az aprrszrr,'phe áltai mcgvalósulo r","'o'Jsl";];.:;',yl lütgctlena mc85zó]itott tá18y

bí rmcly té ny)c5cs jclIemzciicre uoló uü1istóiÁz olvasás ezen második szintjé n az aposztropÍró funkció1a az volna, hogy a világ-gat való találkozásj interszubjcktí v viszonykónt konstituálja.'u"o.,t ur, - rn-r, -oaargyszerű oppozicionális strukhiűj.l figyelmen kviil hafua azt a tJnyt, hogy cgykci]tcmóny verbális kompozí cici, aÁclyií r.*"*"g r,€ ;,lí JJru. ilil iá"oaeu

"nu.'madik tl'rminus bcr cll'lHsenL'k? Egy PróZ.rl prldaicgitheti a uir"Jráláae.t'

-KePZ('lluLcl, hoBy cBy enrber dIl a sarkon az csóbcn é saiz autcibuszt szidjl:,;Cl"1" nLu.' te.átkozott! Mí r tiz Pclcc váIokl., Ha több utas ls c.t"'it a sarokra

Í ::1TT*,1il'_i: ,|1]|,:!" :.:,a megszólí tó fclkiáltást. bolondoi cslnal magá-oo]j mcgs7olltasa Levcsbc hí v é trc frr.Ie viszonyt köZlc cs a kd>ésbctr lcvő buszközöt, inkább cgy é nké petdram atiz.ál vagy to''stituat' rortet r""rr"q,it tui'at u'

:!"i1:. "tyharmad'ik :1il!s!. "h.l az iposztrophé

"o.áii""'u

_

ory"""r"t.'",nrelyet arra használ a kötói han8, hogy egy tárggyal olyan viszonyt alakí tsonki, amely segít

megké peznie saját magií . eí obje'kí rm "r'.,tj"t t ,riie.'t ,run t"-

]] :] ']]:)_r:::_':*1rl'INl': oPll.'],l Pnll,jí cs' l'Jris' Cduimard 1963 3q2 .saiil rorít', sz C.'-

'' LHÁliLL\ lJAUlJflÁlPl:s|lccn (I:ord' BaÚ!. Mi],,ilq BiUdehirc' \crlainee5 í l'mb"',a,y.,,.iELuóDa. BudaD€t é n 7]

^ '{lcrN_J,róurs RoU55E^U: ,,Mo7'í 'lmts de ],hisloirlr de ]!t uic.,, oeuwes nulobiogrn| lig es. Pans,scui| 1967 ' 74' - sajó Í ord', sz. Cs.

joN^TlIA]\ cult,l]lt / APosZT]toPI1É 377

zeke, é n ké nt, amely viszont e6y bizonyos tí pusú e-t implikál' Aki credmónyeseninvokálja a telmószetet az, akilrez aztán a tcTmé szct is bcszé lhct. Vagyis látnok-nak, kőItónck teszi me8 magát. Í gy tehát az invokáció az clhivatottság lvocation]egy figurája. Ez egyé rtclmúvé álik, ha arra gondolunk, hogy az invokációk nri-lyen gyakran ké nrck könyöületet va8y sc8í tsé8etkülönösen a kötó hivatáshoZtartozó tcwekben é sszituációkban, de ez ugyanakkor kikövetkcztethctó aZ olysok kcjltenrónyÍ e jcllcmző funkciótlan invokációkból is' Ha a sze]ek scgí tsé gülhí vása, az' é vszakok marasztalása vagy a hegyekhcz szóló kérés,hogy halljákmcg kiáltásulrkat, Iituális, gyakollatilag fööslcges csclekedet' eZ azt hangsú lyoz-za, hogy a lraIrg azé rt szó' hogy hivatottság lehesscn, lrogy szí nÍ c vigye saját el-hivatottsá8át, ho8y mcgidé Zzc crejé nck (szó)ké peit, s eZáltal kötó é spra)fé tikushangké nt hozza Jútre idcntjtását'

Shcllcy orla a Nyll5afi Szé llrez cimű verse talán a lcgvilágosabb pé lda arra, alro'lyan aZ aposzttoÍ ikus nrodalitás a szclet fc_Vé váItoztatva a kötói szubjektumProblé máiát a szé l őhozzá való viszorryának problé májaké nt té telezi.Ha a szé lszellcm, akkor ez a beszé Iőt akfu az-ké nt [í t],akár te-ké nt[tlpu] állí thaga annaké rr jórez kópest. EszeÍ int í 4a L3loom, lrogy ,,[a beszóó] alávctheti magát - nrinte8y obicktunlot _ a szónek anrclyct az mc8taPasztalhat (''ragadj el lrab, fclhő,vagy lomb gyanánt'...), minthogy a lcvé l,a fclhó ós a hu]lám a szé l szárrráratárgyak' \'a8y pedig mcgkí sór'clhcti Í c'lszcilitani a szeJct, lrogy ál]itsa na8át vi-szonyba vclc: hogy a szóljárja át őt Ús ő pcdig a szclc't".'' 1',oh tc zord / Ie<lck,légy c1kcm, é n s te: egy szemóy!''ró)' Telmószetcsen a

bcszé ]órrckvan

mcgaZ

aké pcssé ge,ho8y tónyle8esen óetben taltsa az aposztrofikus diskurzust, \'a8yis abcszóó teÍ cmti n1e8 a k('iltó esemé nyté s gy kötői szcllcmkónt korrstituá]ódik'

Whitnran n-rondja, hogy ,,É né s az enyé im" _ akik az ú gymond erős kötrjk _

,,mcggyőz6 ercjc nem az é wekbcn, a hasonlatokban, a rí mckben van' Mi a jelen-lótr'ink által vagyunk meggyőzőek"'l7 A kötő tchát egy hang-kópen ketesztiilmcgalkot magának egy kötói jelenlé tet, es-mi scm ábrázolja jobban a hango'mint a differcnciálatlan hangoztatás tiszta ,,o[h]-ja"l /,a7 et'Ljsen mcglendült 1óckspontán kitöé se". Az ,,oh, vad Nyugati Szé l" kifejezé s a kötó ielenlé té t déZimcg, hiszcn a sZóI csak egy kőltó aktus nyomán Válhat Í e-vó, csupán akkor, ami'kor a kcjltó hang megteremti önmagát.

Ha mcggondoljuk' hogy ebbcn a folyamatban a fclszóí tás mit ké pvisel,belát-hatjuk, mióIt okoz zavaÍ t az aPosztrophé . Ez a kötó i8é ny tiszta megtestcsülé se:a

szubjckfumazon igényé r-rek

mcgtestesülése, hogy köteményé ben ő ne csupánaZ empilikus kötó, a vcrsí ró, hanem a kötői hagyomány é sa köté szct lPocsy]szcllemé nek megtestesülé se lcgyen' Meglchet, aZ aPosztloPhé mindig a nú zsa

rs BLcDNri slelley's Myth' nki g.84.|6 PERCY I]YssHE sl lDl.LEY: Óda a Nyusati szé lhez (l:oí d.Tóh ÁÍPád) = slP/i/v Ügrsei' l.}.ra Mtu-tdi'

EÜópa, Budapcst' 1973' 97.]7 w,qrtWntnlaNl Wo]"lí J' New York, Fui} & Wagnal]s' 1968' vol' II,293.



7tr

:ir

T^NULMÁNYoK

köZvctctt invokációja. Az aposztr<rphó szcmantikai referencia nókú Ii ÓlrJ-ia nrásaposztrophé kra, é s í gy a fennköt köté szet ercdeté re c1s hagyományaira utal.

Amikor kritikusként az aposztrophé t leí ráslí redukí lju( megállapí thatjuk ugyanazokat az altematí Vákat, amelyekkcl a szrrbjekfum szcmb()siilhct cgy olyan VeIs-bery mint az Óda a Nyugati Szé lltez,ugyanakkor é PP a vocativust kiiszöbójük ki,amely Pontosan azt kí sórli mcg, hogy megtercmtse azokat az (előxclté telckct,amelyekre hivatkozik: a látnok-kötő fcltótelezé sót, aki ké pcs bcszé dbe elcgyctlniaz univerzummal. Ha _ amint fó]tcsszük _ a fclvilágosodás utáni köté szct a

szubjcktunrnak az objcktumtó r'aki clidegenedettségót Próbálja lcküzdeni, akkorcbben az aPosztroPhó d('ntő lópóst tcsz azáltal, hogy az obiektumot egy másikszubiektumkónt konstí tuálja, aki\'cl a kdltői szubjektum harmonikus kaPcsolatmcgtcremtésónek kezdetcí t renré lhcti. Ilymód az aPosztroPhé a szubjckfun'r ósobjektum megbóké lé sé tábrázolrrá. Mcg kcll jegycznünk viszont, ho8y ezt a n1c8-békélést z akarat tcvé kenységckélrtábrázolja, mint ami kötóle8 valósul nrcg amegszóí tás aktusábarl; é s aZ aPosztlofikus kötemónyek a lcgküli irrbözókóppcnmutaiják" hogy tudnak annak nelrózsógé ről, amit szándé kukban áll mcgvalósí ta-ni' AZ aPosztroPhé t tartalmazó kötemé nyek gyakIan Záruhak lemonclással é skórdé sekkcl' í gy uz Óla egy csntogányhoz Iode to ű Niihtí niale] a fantázia [fancy]csalóka elcjót crósí ti me8:

Adieu! The fancy carnot cheat so wellAs shc is famed to do, dccicving clf,

[é 6áldjon! _ hajh, az ábránd rossz csaló,s hí res hindé rhatalma mind hazúg...]

A falrtáZia azáltal csal mcg, hogy nem csal mcg annyira, ameruryire vámánk.Ez a problematikus strukhila ha8yja nyiwa a kiiltenré ny zárlatának ké rdé seit:

Was it a vision or a waking dream?Fled is that music: - Do I rvakc or slcep?

[Mi volt cZ? _ É ji;ur;nai k,'1pzclet?Óh tűnt zenc, zcngté t? vagy álmodom?|r8

Az esemé nystátuszáIa vonatkozó ké rdé sa kötemé ny rcferenciális aspektu-sának fclfü8gcszté sé re iÍ ányul, s egyú ttal egy kdltó escmé nyre összponbsí t.

Más kötcmónyck aZ aPosztrofikus aktus haté konyságára való ráké rdezé shc-lyett saiát aPosztÍofikus működé süket parodizálják' BaudeIalrc I'a Cygtté IA Hattytí ]cí mű versé nck kezdó aPosztroPhé 'a (,,Andromáque, je pensc a vous'') cgy haty-tyú ról szó, amcly nosztal8ikusan kercsí ,,beau lac

'''u,u\"-játegy ,,ruisscau sans

13 joHN KEÁTS: ,,ode to a Nithtiryale'" = Tt'e PoenB oÍ ]ohn Keats' 37z. Magyarul; Óda egy csaltr-gá^yho} coÍd. Tóth ÁlPá.{) = Byron, Keals. szerk' Barlrs Tibor. E!Í óPa' tsud a Pest. 1958' 36-7.

]oNATHAN cLÍ l'LER / APoSZTRoPI'IÉ 379

."rl,, llarr) elry, a tr'rmószcthez intézctt Óllj-val e8cszí t&ik Li: ,,Eau, quand pleuvr'ls-

irli o',;'rJiő^"."s_tu, Í oudre?" |Óh, víz, zokogsz-e még? villám' A'haÍ É z-eZor-

il'i; Ó/;r-;;" Enrr egybeesése többfé lckeppcn é rtelrnezhctó: az',eredet pillana-

ü.^rl, ii"*" r*rya"ek nosií algikus keresé se, a ,,beau lac natal" ,,eau"-ja csuPán e8y

i*i"* ..Ó-'l"-iií r".zi lelretővé ; vagy pcdi8 a szdiátó minden aPosztroPhé Potcnciá-

i''""."oJ"i'i.,lij, ..nr magat az ipásztóril* ,,Ót'j"'' hahí rozza.mcg' es cáltal

.r'rl"í "iá'"*prlet az iniokáció invokí ciójává tL'sz' BáIhogy is. nczztik a szóáté k

implikí ciót, u,".Ied*óny

az aposu trophó trópuskónt való clót(1rbe kenilé sc csz: a

a;L;il#;;i*

-uÉ 'sőd".ó*tvcrbáIis mcg'felelőic ('sur'son con confu lsif

i"'''"a"",.- iüí áe]J' emlnnl"ue" a hatb^ít egy Áegszóí tó kötóvcl azonosí tiuk

]e pcnsc'á nron 6'rand cygne, avec scs gestcs fous'

Comrrrc les cxilós, rid icule ct subljmt',

Et rongé d' un désiÍ ans tréve'

Inn8y hattyú m ké l clóm, aZ órült gcszfusok'filszr-gcn is dicsó száműZetú sc, 8yásza'az öcik, szömyú vágy!|,'*

a kötenlóny a megszóí tó gcszhrs kritikáját nyí ljí a'aT:ly'*:t,:-s:'

(riclí cule) is

óc Í prrs,l.,l'i is't lí lre) s: ahoÍ valomi mást s nem önma'át kcrcsi_(earr), csrrpán ön_

-i*ii i'Ofliil i"utia me8, ami ugyanaklor scmmi is lehct (O)',,Ebben

az crtc

lcnibc,r a kczdő aposztrophi, ,,Andromáquc, jc Pcnsc 'r vous'' dcmlsztlnK'llt

uoo"'tropne, -i\/.Í nem kóres scmmit, hanóm csupán megvalósí tja saiát állí tása_;í il;'.;k; ;ú el szcrcrné fo8adni ezt a következtctóst' nrcg kcllcne biÍ k(iznia

""J "ic""í "r, r..gy a hattyú áposztrofikus gesztusának hiábavalóságához vaIó

,apaszkodás _ amclí ctt,hogy növeli a pá(oszi _ sok olvasci számára a nosztalgia

;;:;ril;]'il;'t"n.," iiáuy,it 1akik közül a vcrs beszelőiL'csuPán aZ elsó. aLi

a hattvú tmár cqy,,mythe é tr.1n8e ct fataI"-Lént lá$a)' A gycngé n aporztrofikus

",,",'"'""" "'o'"í "ioJz.t'ofik,rs ii3lle_nyó válik, amint az olvasó me'taPasztalia

"11 "" "i1.;.iou "*iia trattyri mcgJzóhlásának hiábavalósága föfedni látszik'

--Á' upos"tropt'é .a uonaiko'ó í inom é s tudatos kommPntjr utolsó pé ldjját Rjl-

u" oriiai'iegií t ,lklusából / kitencedik e!é giának a_vegÚn .l

igyclhetjüL meg' Ami-'t".

- ""gy"i*olí tod meg, ,,sag ihm diebinge"' Mondd a dolgokat el'

Und diese, von Hingang

ú b",ld".'ói.,g" u"rJteh]r,dass du sie rühmst; ver8ánglich'

traun sie ein Rettendes uns, den Vergánglichsten' zu'Wollen, wir sollen sie ganz im unsicÁtbam Herzen vcrwandeln

in - o unendlich - in uns! Wer wir am Ende auch seicn'

l'BxuutL.,rru ,,I-e cytnc." = Les }'lex rs du MaL g5-ó Maty Í ul: A rláttyi (FoÍd' Tdlh ÁrPóI) =

C]nrIL Baudelatre Vetsei. Llra Mundi' Errrópa, BudaPest' l973' ]3H6'*"io """J

iJ - ""g.lo ázórr.rk [ejtsd: au] ',nullr"' ';ínmi" jelentesé t hozta iltékbn' - Á/o]"d'

r,:il '

:, l:.

i lÉ .

i:ri:'

i:

I

j,.

i..'

Í ':i-.,i, !'



TANl''t MANYOK

Erde, ist cs nicht dies, was du willst: unsichtbarin uns crstehn? - Ist es dcin Traum nicht,einmal unsichtbar zu sein? Erdcl unsichtbar!Was, wcnn Verwandlung rricht' ist de.n drángcnder Aultr.lE]Erde, du Iiebc. ich witl

|... É sez a sok tárgy.mind a mú lásbó clvt'megcirti, hogy te dícsé rcdők..l;ók, a mulandtik. a 1egnnitó7l:ra: niii a mcnlendL;t bí Zz.ik.Es akaratuk ez: a szí vünkben _ a láthatatlanban _formáljuk őket át mibelé nk _ ó, vé gtelenül akárkikvolnánk is mi a vé 8ón'

S llcm czt aLdrod-í, Föd) azt, ho8y ú jrasziiIesr berrnünkin\máÍ lilIloIalla u!? - Ncm álmoJ-c az, ho6y cgyszer1áthatatlan lé gy? o, Fód: ncm látható máI?!siirgcló feladatod ncm aZ átlé nycgülé s-e?Kedvesem, Föd, é trezt .rk.lrom']20

JoN^THAN CtJLLER / APoSZTRoPHÚ

struktú ra fe'jé nck eddig clfogadott státuszát, é s Í eflektá]nunk kell arra a dörtó,ám paradox té nyre, hogy ez a figura, amely viszonyokat látszik lé tesí teniaz ón é sa másik kijzöt, valójában a radikális interiorizáció é s szolipszizmus aktusakéntolvasható. Tehát az aPosztroPhé vagy az é nt osztia fel, hogy mcgtötse a világo'bené pcsí tvcaZ univeÍ zumot az é nré szcivel, mint ahogy Baudclairc mcgszóLí tjasaját fájdalmáq emlé kezcté ' clké tvagy saiát é lő anyaBát (,,sois sage, Ó ma dou-leul'', ,,Mon espÍ it, tu tc meus avec agilité ", ,,Recuci1le-toi, mon áme, cn ce gravemomcnt'', ,,Dósormais tu n'cst plus, ó matiöe vivante"), vagy pcdig bclsővc< tesziazt, amit külsőkónt lchetctt volna clgondolnrrnk (a dolgoknak _ mondja Rilke _

,,akaratuk cz: a szí vünkben '.. formáljuk őket át mibelé nk"). Az e1ső eljárás tech-nikái egyórtclmú ck, bár kövctkczmónyei már nem annyira. A második a követ-kezőké ppcn magyaláZható: ha az é rr implikál cgy fe-t (amenrryibe\ aZ'ón' azt

ielenti, ho8y 'a tc ols-ri-als-d önmagát akaia'), Í e-neknevezni valamit, ami a ma-ga empirikus állapotában ncnr lchet az (mint pé ldául a fcild), ulajdonké ppen a Í e

helyé nek a kiürcsí té se,ahová azt helyezzilk, ami ezt a szcrepet csupán ,,egy ben-nünk való láthatatlan ú jraszülcté s" által tötheti bc' Az, hogy az objcktum clfog-lalhatia a megszóí tott hclyé t, csupán a kcjltó beavatkozás crcdménye.

Ez bontakozik ki egy másik Rilke-r.ersbőI Az óhí tat könyoe c8yik korai, aPoszt-rofikus darabjábó:

Ich liebc dich, du sanftcstes Gesctz,an dcm wir reiÍten, da wir nit ilrrn rangen

du grosscs Heimwch, das wir nicht bezwangcn,du Wald, aus dem wir ní e hinausgegangen,du Licd, das wir mit jcdem Schwcigen sangen,du dunkles Netz,darin sich flüchtend die Gefuhle fangcn'

Du hast dich so unendlich gross begonnenan jenem Tagc, da du uns bcgarmst, -und wir sind so gereift in deinen Soruren,so breit gcworden und so ticf gcpflanzt,dass du in Menschen. Engehr und Madonncndich ruhend jctzt vollendcn kannst.

Lass deinc Hand am Hang der Himn.rel ruhn

und dulde stumm, was wir dir dunkel tun.21

2l R' M' }ÜLJ€ Das Sfunden'Buch = i' m', 22-3 .Idézcrn rosarasi Győrqy 14. foidí ió jcgyzetét (PÁULDE M^N: ,4' olr'dsás í //cs'.'rlái' szetcd, Icfus 1999- 46'7.): ,,szó szerin' már amennyire a szöveg mc8en8e'di, a vcls ekltéppcn í onlítható: "szcretlc}' tc lc8s7.clí debb tön'é ny, / me\'en órleltrtünk, mid6n kiiz-dötiink vclc / te hati]Ínas lÚnvá8y, melyet ncm 8yőztün} le, / te €dő, melybdl soha nem ittottun} ki,/ tc dal, mclyet nnnden hall8atással ónckelliink, / tc sóté t hí Ió, / melyen a mcnekiiló é rzé sek crllla-kadnak. // oly vé 8teleniil hatalmasan kezdódtcl / nrinden nap, nikor min}et is kezdté l,- / s oly

. A Födct mcgszóí tva a kótemé ny sajátjává tcszi az aposztrofikus fikciót: azt,hogy a foldi' dolgok a Inegsló]í táS ;kásában re-ké nt t *kciá"arnut Ha pedigsZubjekfumok, akkor a többj szubjekhun}rtlz hasorrlóan egy tisztán anyagi ál]a-Potnak a mcghaladására, a transzcetldenciáIa töckcdnck]ija a Föd Áeiszólí t-ható é svágyai vannak, akkor láthatatlanrrá,

szellcmmó akar lenni, szÓval a bcn-nünk való feltámadásra töekszik' Hogy é ppcnmi, cnnck a ,,megszabadí tásnak,,1z

ágcnsci vagyunk a ,,Iegmtilóbbak'' , o1yan ironikus gcsztur' u^"'iu o föd transz-formációjának fí kcionáIis minósé get kócsönöz. Dc Jrurcl is touií u m"gy a tc;t'tcmény: a beszőló bjtran válla]ia, hogy ó maga terem| meg cgyfé lc láthatatlan:"1o:,,.' j-i'"."T é ppcn_a .lcgkdnnyebben igazolható állitásl-khctnc ugyanamellett cn'e]ni, hogy a födct szubicktumké nt kezelve a kóltené ny tulaji'on-kóppcn már láthatatlanná tctte azt, de nem állí thatjuk teljes mcggyóződósscl,hogy ez té nylegescn mcgtöté nt'

_ _olyan fikció jclekónt olvasni az aposztrophé t, amely tudatában van ömónfiktí V termé szeté nek,nos ez az aposzú ophé onnjto j"tt"g"'l.t, sikertclcn fclszóí -

tásainak a hang.sú lyozá'sát ielenti: azoknak u" űtuóta"ók'1ut a hangsú lyozását,amelyck a_maguk explicit lchctctlerr_segtikben mcgjelcní tik a fi]<cióbeli cscmcjrryekct,illcfuc a'Í ikcjó esemé nyeit.

Ez a gondblatmenetí ost már hí lvezet az é rtclmezé sharmadik szinqón, ahol az aposztrophé a dolgokhoz valci bizonyos vi5zony ki-alakí tása által a kciltői é nmegteremtcsonek egy:lk modja volt' Gon'dolarmcnctünkegy negycdik szinthez vezet, ahol meg kell ké rdőjólcznlink az aposztrcrfikus

,20R jr4. Rlxe; Dr:ineser Ele8ien' = Weli.. l. |ot', Im Insel Vcrlag' 1959. 261. Magyarul: Dujnó clé -

8iák. Á kilenccdik eióti a (Ford' szabó ttrIe) = Rnner Mana R At wrii.lrt r", sr"giii99s. zzt-s '



382 TÁNULMÁNYoK

Az óda konvencióit kdvetve eZ a ver.s olyan aposztrr-lphé k sorozata, amclyekküIőnbózó metaforikus módokon nevczik meg a -"g"".'ií totiu;, ;"onban a mcg_nevezis_változatossága a megszóí tottat egyúí aJr"rrlghoi"iü;;i é , titokzatoss.íis teszi. Ráadásul. órvel Paul ác Man a .;"r!"t é rt"ln,"'i. ' _'_'"

,A. mc8szdfitás tárgya kizárólag azokon a csclckr,é sckerr kcreszhi] szóí -tr'idiL me8, melycket a mcgszóí tó szubjektunrbó ú flt,;" crdókórrt szó-lí tjuk meg, akkor ez csakis i mi erdóhöz vaki viszon|uJ.a'Lta; a Irato csa_kis a rrzi mcnekiilósünk akadálya lchct; a tövé ny,

"l'"gilil'."a*

szelint, ami viselkcdé sünketvezé rli,''a dal pedig nyn í .lno'n,i'ául,-r.tut 1rrugyhallgatásunkkal) azonosí tódik. a

^"turo".,it 'i.t ut ,l"- tu.g|utut lrugy e."e_sekct konnotálnak, s nem i5 tárgyak mintisÚgeit (a vcrs !,ramrnatiká;ábankké ppen nincs l-rarmadik szcmeí y;, hun"^ u t".'"lo"i,ib|"k*^ ,"uot"lly-sógé re utalnak. Áz uralkodó l<özé ppont, a vcrs ,,du'._1a' .",1p}.' u"c.t uu,-' i.'cn a v-ersben, iogy potenciálí s te'vekenys.lget ,igyn'; j_ká'"'"ogbc

ktildjca bcszé lő lranghoz; a kót záró sorban e' í aü" '3i' '-'ynt

tJ-a;a"6.;;_'_'_

"^,i,

v.:Tl:]l::ily.1'1-":. -* fi8yelmeztcthcti az olvasót a Í Íaa té nyrc,j]"p{ ] 'n,"t.'ot,toHaL

aPoqztÍorilus tclcIclesc,l LÜltJi hang jla]akitd e\ mP8c]o\'cnlti' tcveLcnysé gire trta)' A .te,ennek_ a hangnak a lir'eií tese' ,lhogy ShilJcynrondja, ,,a háronr szó: é u, te, ők nem.valamcly'konkr.jt ktrlönbsú get jelez az í gyjelöt gondolati taltalmak összesscge kciz.'tt, hJncm át"n1"ill'

"ripa", "."ry ""t) sc6cs tuddt küIönbözti módosulásait hir atott jcIdLri..'2r

" !?:.o.o"r' hosy aZ aPosztroPhé inkí bbaz ,,embcri é rtelcn-r,, módosu]ásainak aoramaJar vonja maHa utál], mint cEy ln ós e8y lc kö/C'lÍ i kaPcsol.lk)l, a l,'gtiszljb-ban a tcjbbszcjrcjs' aPosztrophé t taí ahoaz-oí ersekber' Á"i"t""ii meg. Words-::r! 9dr,

A, hallntntlanság sejtelne a kora gyerntekkor"rija,t"_,:a7'ii-r '"rrcu",.leIdaul c8yetlen nem vaIósácos tórben rendcli cgymás nrclló a következóket: ,,tet'ldog Gyermck'', ,.(Iit áldnjt lónyek.'. ,,Te. ki :í ;ji"j küü i.|"a"n. ,, r',-gylclked r'ógtelen'', ,,ti madarak,, ós ,,Hegyek, Vc;lgycl, e"'.}lJt, iÍ g"*t',,. g""L.

az.aposztrophé k által egymás niellé kerLilvc, u űaut a.;-;j}L'on lzint"rck cso-móPontiaiké nl, i]lervc kon kre tiz d ció iLin t mriLödnekEz az inteÍ ]..all'záció azé rt fontos, Jnert ellene dolgozik a narratí vának é s olyanvclejároinal mint az egymásutániság,'okozahság, iá,;, i"l""i"gii"'l"lentós. Pon-tosan ú gy, ahogy Shelley kissé hí lzotikötői lené ié ssel n"gi.g""i."r,",

é retté !álhu*.nJPiá'd (1n}€bcn, / üty Ljszé |escdhirú s oI),mél}.re 8}ökcÍ ezhirll(, / hogy a" cmberet-

iii'ilf I Jí [''il'TH:T1l:T"'#::,:,*"l:if ',##::Í*ft '"J-"5"i' i i H;gya *'"a -

PAUL DE MÁN' i m 47

",*ilTr.""-i.""*a:i:'iELLEy'

.oÍ1L]Íe.-= shelk!,s Pros.. szetk. D' L' Clalt-. Albuquerque, UniveÍ sity

JoNATIIAN CULLER / APos7'TRoPHÉ 383

negvan eZ a külcinbsé g az elbeszé lé s é s a kötemóny közcjtt, mé gPedjgaz, ho6y az elbeszóé s különálló tónyek katalógusa, amelyeknck nincs egyé bkapcsoJódásuk minl az idő, a té 'a kdÍülmé ny, é saz ok-okoza! a másik el-lenbcn olyan aktusok lé trelrozása, amelyek az emberi termé szet változatlanformáihoz igazodnak, ahogy azok a teremtő tudatában lé teznek, mcly tudatcinnragában rnindcn más tudat ké pe s.2a

í gyhclyeződik szerrr.be az aposztrofikus köté szet az elbeszé lé ssel.Ha beve-szünk cgy versbe egy fiú t, né hány madaTat, egy-ké t áldott lé nyt, né hány hegyet,

Ié te'hc8yet é s igetet, hajlamosak vagyunk arra, ho8y nallatí v strukhirábanhelyczzük el őkct, melyben az eglk dolog a másikhoz vezet _ aZ esemé nyekformája megköveteli az idóbcli elhclyezóst szóval könnycn cgy o1yan köte-mé nyt kaphaturrk, amely próbára terrr-ré Shelley mcgszorí tásait' De ha mindczekú gy jelcrrí tődnek meg egy versbcn, mínt te ?ósztorÍ í li, tí áIdott la1yek' ti madarak,

azontral azzal asszociálódnak, amit idótlcn jelennck nevezhenink, de ami inkábbóIthető aZ í Iás temporalitásaké nt' Mé gakkor is, ha csak egyszer pillantottuk me8a madarakat a mú ltban,megsz<í lí tani őkct (,,ti madarak'') arulyit ielenL ho8y aZaposztrophé idejé ben helyezziik el őkct _ egy speciális temporalitásban, amelylrelyszí ne minden olyan pillanatrrak, amelyben aZ í Iás'nost|ot mondhat. Ezinkább a djszkurzus, mint a töté nct idcjc. Igy az aposztroPhé által elhclyezve amadarak, a telcmtmónyek, a Í iú k tb. cllerrszegüIr-rek annak, hogy elbcszóhetóeseményckké trt szerucződienek nrcg, mivel ú gy kerülnck a versbe, mint annak az

esemón;arek az elemci, amivé a kötcmóny lenni kíviín.Ezek a belátások alra ösztönőznck, ho8y a köté szctben kétÍé le,narratí v é s

aposztrofikus előt kűlönböZtessünk meg, é sazt sugallják, hogy a lí rában jellenr_z'ően az aposztroÍ ikus erő diadalmaskodik. A vers elbcszé lhet egy esemónysoro-Zatot, amely megvalósí tja a líIa által me8követel t ielentősé 8et, amikor szinekdo-chikusan vagy allegorikusan olvassuk. Wordsworth elkerülve az aposztrophé t,]í rai balladákát í I|anekdotákat, mely'..k ielentenck. Ennek altemjtí vájakarrt avcrs irrvokálhat táIgyakat, embcreket, formákkal é serőkkel rendclkezó időtlentclet, amelyeknck mú ltjuk é s iövőjük van, de amelyek potenciális jelenké rrtvan-nak megszóí í va. Semminek scm kell tcjrté nnieaz aposztrofikus kötemé nyben,amint ezt a nagy romantikus ódák kiválóan dcmonstrálják. Semminek sem kelltöté nnie, hiszen magának a vcrsnek kell töté néssé vá]Iia'

A narratí v é saZ aPosztrofikus közöti feszültsé 8 olyan teÍ emtő elóké nt fo8-

ható fel, amcly egy egé sz sor lí rai alkotás mögöt Í ellclhetó. AZ aPosztÍofikusdiadaIra jutásának pé ldájaké nthatálozhatók meg pé ldául azok a kötemé nyek,amclyek tcljescn me8szokott módon a tcmporális oppozí ciót egy fikcionális, non-tcmporális oppozí cióval cseré lí k el, azaz a refcrenciális tcmPolalitást a diszkuÍ -zus temporalitásával helyettesí tik' Az ilyen lí rában tcmporális problé ma vctódik

'?a P' B. SHELLEY: ,,A Dcfcnce of PoetÍ y." = i. m' 281.



TANUl.MÁNryoK

fel:'valami

egykor jelenlé vó veszvc vagy eltűnóben van; cz a vcsztesé g clbcszó-hetó, dc az idcjbcli szekvencialitás vissiáÍ ordí thatat]arr'akí ..sai-Áuga az iao. a'lí ::"j::'|i:,\]l11dí tjacztazirrcl'erzibilisslrukltirát azz-at.nogj kitorli a1,l,.nlct es tavollet Ko7ottj oPPozí (iól az entpiril..us időbő] is a diszkuí )í v düLlc lielycz1 át. Az A-tóI B ig való temporális-nrőzgás az aposzttopirJ inteÁarizácioia artalA é sB köZti visszaÍ ordí tható vá-ltakoáú á v;lit<: a jelcilei Js a iavoué t ;átókatmmár nl'm dl jdő, hancm a Lötdi hatalom iriinyí tja..

Ennek a-struktrí rának a lcgvilágosabb pé ldáiá tJrmószctesen az e]ógia, amely avisszafordí thatatlan idóbcli szé tvilas ztáit, az b|ettől"

norai i"ll1u.to moz'ást a

8yjsz é s Vi8asz altitridiei közöti didlcktilus váltakozjrsai, .r lcienl.1tnck d., rá-vol]cmcK a megldc/cscvel hcIycttcsili. Shellcy Ádorrnis cí nrú vcrsé benpóldí trl azaposztroPhók olyan váltakozást hoznak lé t.ó a-cIy .,isszoí .,.áitható a dis'klrrzus temPoÍalitásában:

O, wecp for Adonais _ he is deadÍWake, melancholy Mothcr, r.akc and r.r,cep!Yet whcrefore? euench within their buming bedThy fiery tears . . .

Most musical of moumers, wccp again!l,ament ancw Urar)ia!

Moum not for Adonais. .

Yc cavems and ye forests, ceasc to moan!

. [Ó sí rjunkAdonaisé It - ha]ott!Kelj. fájdalmas Anya, zoko5'va kelj!De mé rt s? L.ing ágyukba visszafojtsdé getőkönnyeid '..

Siratók legzerrgőbb.jc, sí 4megint!Jajgass, Uránia!

ne síri AdonaisóIt.. '

Erdók, barlangok, elhallgassatok.] 5

. oda_vissza ingázva e_ké thelyzct köZöt, a vcls kimozdí tia a lonkré t vesztcsé8temporális sé máját, é s ókuszpontba helyezvc a kót aposztrofikusutasí tás' ön-nön er'okatí v ereié t teszi mcg a vcrs kc;zé pponti probié áajáva.

25 Pencv Byssal SHEI"I-LY: .,l/o'lí is. Conrylele PoLÍ ical Works. Szcrk' T' I\t1tchi'san' oxtord Uni''€sity PÍess 19u' 43241. Magy.rul: Adonnis (Ford. soütyó C]Jiirly) = srrn?y i","" t'u(,'Pa. l.yraMundi. Budapest. 1973. 173-99.

JoNATHAN cULL|R / APoS7-TROPrIÉ

Egy egé szen másfa'ta kötemé nyrő|, az Iskolások közöt cí mű Yeats-versró iskin-lutathaki, l1o8y hasonló sómát kijvet. Ismé telgetvc az öcgsé g é s Í iatalság köZótti cllentótet, a veÍs e8y olyan struktirát hoz lé tre,amelytó e8y aposztloPhó-val az utolsó elótti versszakban hirtelcn elté r:

O PresencesThat passion, piety or affection knows,And that all heavenly glory symbolize -O self-bom mockers of nan's enterprise.

[Ó odaadást,mámolt s IésZvétetváró Jelerré sckkikct menny-dicsfé ny jelké pckbe fog:öntele]ntő enrberú t-csú í olrik.]

AZ itt me8idé Zett transzcendcns jelcnlé tek [Jelené sek], a ké pek, anrelyck azőket megteremtő erős é rze]nrcknck táÍByai, az emberi lé t nlulandó teljesí trrró-nyeit val(lban nyomorú ságosnak láttatják. Azonban a második aposztrophé ezenké pckkcl szcmbcn felidóz cgy n'rásik jclenlé tJralmazt, ancly cgyarálrt cmpiri'kuské nt ós transzcendcnské nt tűnik ft'l, é samely az orgarrikus cgysé g lelretsógcspé ldájakórrt jelení tődik megl

o chesnut tfcc, gÍ eat-rootcd blossomer,Are you the leat the blossom, or the bole?O body swayed to music, O brightcning glance,Horv can we know the dancer frorn thc dance?

[Ó gesztcnyefa, ropPant gycjkelekvirulása: virág r'agy töZs, levó-c?o, test, zené n ringj, szemek gyr'íljatok!Táncábó a táncost kitudlratod?]26

Az oppozí ció már nem a fiatalságtó az öegkor fcló tarkj \'isszafordí thatatlantemporális mozgás, harrem kétfóc ké p dőtlen egynás mcllé rclrdelésc, ame)yetaZ aPosztrophé ielenlé tként dé Z mcg. Áz, hogy vajon ténylegesen Választhatunk-c ezen altematí vák köZöt, ós Pontosan milycn kövctkezné nyckkel járhat cgyilycn r'álasztás, nagyon bonyolult kérdés'de a vcrs _ az aposztrofikus Í ordulatonkclcsztül

-ezt teszi meg központi problé mának.

Azok a vcrsck is, amelyck exp]icit módon beszéIrrek el egy vcsztesé gct, amely-nck visszafordí thatatlarxága köztudott, ezt a fudást é ppaZ általuk használt

26 W. B' Yuqrs, ,,Among School Children'" = Vnrí ofl l F'dítian of the PoüDs o/ W B' Yc,lls. LolrdoryMacmilan 19.10' 445 5. Matyarul| w. B' YEAIS: Iskolisok közö| (Fotd''ratr1.ol'i DezsE = (lasJziÍ í sí 'Í o1kó]'óL Il. kö. Európa, Budapcst' 1986.558-9'



386 TÁNI]LMÁNYoK

aposzboPhók_ áshatják alá. Wordswolth Eté |ikus Stancák cím(t vcrse egy vesztc-séget bcszé l cl:

A power is gone, which nothing can restore ...A dcep distress hath hunranizeá my Soul'

[ncm adja vissza semmi az crőt se,mélybánat művelte mcg Jelkemct']

De a Pecle kasté lym e1szó]í tásáYal,

I u'as thy neighbour once, thou rugged pilc!Four summer weeks I dwclt in sighi of thcc:I saw thee cvery day,

[Szomszé dod voltam, zordon Kóhalorn!A nyárorr négy hé tenát ]aktam ott:mindennap láttam],7

a beszóló€ta v€ztesé get a tc'mporalitás nrozgásán kír,ú lrc -rclyczi; a vcrs P('ll-tosan azokkal a kifejczé sekkcl * visszaemlókcz]é sckkcl _ tagadjria tcmPoralitást,amelyck cJismcrik a vcls állí tásajt. EZ'azé rt van í gy, nrcr.t az upásztrophé k .,regt"-Í emtcnek egy Í ikcionális é s dőtlcn kasté lyt,arnit a beszé ló a ,,fcr,ié gesen 7Il,;szómyü Várlal" azonosí that, is kötói ké Pességeré vór azt transzccndts jclen-létké rrt dé zvc meg, önnön transzccndeni koniinuitására é b.edhei. Az, hogy astancákat, az alcí m szerint,,Sir George Beaumont által festett, a l,c'clc Castlc-tvilrarban ábrázoló ké p ihlctte,,, inkább'mcgclósí ti, nlintscm gyöngí ti az aposztro-fikus.mozgást: a fcstmé ny transzcendcnslele-nletlent tcrcmí i m'cg a tostetyt, abeszó)ó pcdig ugyanalt a mozgást valósitja meg apcrszlroph,;i á1rall

_AZaPosztloPhé ellcnáll az elbeszé lé snók, mé rt'rrrost1a nem egy időbeli sorozat

Pillanata, hancn a diszkutzus, az í rás ruostja. Az í rásnak ezcn ií iporalitása aligmcgé Í tett é snt'hczen clgondolható, de r.igy trJnik, cZ az' amirc.] lir.l löR'Ls7ik'A közmondásos dcfiní ció szerint a l íra emlé kműr,ct cmel a közvctlcIlsé grrc-k Iinr-mediacyl, am1 fcItóteI.../hctócn egy dctcmporaliz.ilt ka;ZVctlen\ú gL't je lr'nl, a Í ikriÁKozvetlcnscgct, vagy KcaÍ s |. R'Jrz cÍmú vcrsé bő] való LiÍ cieztssscl, ,.,.gy ciri;kzihál'ást", Tcrmószetesen ez az az állapot, amclyct Keats az ódn e1y 3ortj8 Tózlihozcímű vcrsben leí r: fikcionális idó, amiben scÁmi sem tdrté nik,''í ami mégis atöténé s lé nyesc.

- '' Dc ha az aPosztrophé működóse czt a hatást váItia ki, akkor é rthctetlen a kri-tika azon töekvé se' hogy elkenilje, illetve elfojtsa azt. Á kritikusok rcnclszcrint

^27 wiLLIÁM woRDswoRTH: ,,Ele8iac stanzas, Su$ested by a Picltlre of Peete cast]c,, = T/le Poe'ls'

?::,: I!, r,r!,, Hármondsw_oÍ lh. PcngrIn lo77ivol' I' á,tt' v.r5y'rrul err8;l,,s,I"*"r' v.ry"Xct 5lr !;corge tscaumonl_nak a leelc cí stle_l Yi}arbJn JbrázolÖ tóPc i}'lelclt' iFord r,.r,'',cz Cró),j)= Wardsuorth é sCalerid4e rlizsa- Lyra Mundi. EwóPa, BudaP€t. 198i. 89_91.

JoNATHÁN CULLEII / APosZTRoPHÉ 387

cgyáltalán nem icjnnck zavaÍ ba a7' olyan mozzanatok láttárr, amelyek semlegesí -tcni vagy meghaladni látszanak az időt, sót általában öönrmel jelentik ki, hogy akcjlté szet aZ időlegcst öökké valóvá, az é letetművé szettéalakí tja át' Akkor vi-szont mié It keú lik az aposztrophé tárgyalását? AZ aPosztrophé elfojtása é ppenazé rtszüksé gszcrú ' mcrt a kdlté szet cme magas elhivatottsá8a nem volna sza-bad, hogy egy trópustól, ely lth]-tóL függjön. Ez a trópus tú legyé rtclmí rcndeklarálja önnijn mestelsé 8cs voltát, s czáItal maga a kciltőj mestelsé F vcszí tcneé rtókóből, ha lchetsógcs volna, hogy bármcly vcrselő, aki leí rja: ,,oh, asz'tal",

mcgközelí tsca fcrurköt kötó

státuszát'Bárhogy is, aZ aposztroPhé saiát különössé 8é t bevalló szemé rmetlensé ge döntőabbó a szcmpontbó, hogy ielói azt: ami problé makónt vctódik fel, aZ nem egyelóre megjósolható reláció jelöő é s jelót, forma é sannak tartalma köZöt, hancmegy cseményr-rek a kiszámí thatatlan creje. AZ aPosztloPhé nem repÍ ezentációjaegy cseménynek; ha műkódik, akkor mcgteIemt egy fiktí v, diszkurzí v escmé nyt'

Hogy az í Iá5 tempoÍalitásáIa va1ó utaláson keresztiil, működé s közbcn köves-sük a7 idő scmlcgcsí tósón dolgozó, misztifikáló é sdemisztifikí ló komPlex játé -kot, vizsgáljuk mcg Kcats talán legelragadóbb, a Fötehetőleg Fallny Bra\\lle-lnzí rott sorok cí nrű versót, Az, hogy a kozvctlen megszóí tás javára lemond azaposztroPhóIó, lehetóvó tcszi, hogy nagyobb mcggyőződé ssel beszé ljünk hatá-sairó é s az azokat lótrclrozó cljárásokró' Tulajdonkóppcrr elképzelhetőaz, anritde Man javasolt Woldsworth Esszé k sí rfeliratokró cí mű műve kapcsán: szoros

kapcsolat van a holtakat va8y az é lettelcn dolgokat megszóí tó aposztroPhé é saprosopopeia közöl amely hangot köcsönöZ a halottaknak vagy a dolgoknak, é sbeszótcti őket' De Man megjegyzé se szerint ez ,,menthctctlenül előhí vja a prosopopeiábarr megbú vó látcrrs veszóyt, nevezetesen, hogy a holtak beszé lteté sóvel _ atlópus szimmctlikus strukhirájának köszönhctőcn _ az é lők egycsapásra né máváválrrak, saját halálukba dermedve.'' A mcgszóí tás fikciója, mint a sí rfeliraton sze-rePló .,Állj me8' Utazó" cseté ben ,,ily módon egy baljós [sirrister] mellé kjelcnté sretesz szcrt, mely ncm Pusztán saját halálunk elórcvetülé sé t jclenti, hancm té nylc-ges bclóPósiinket a holtak dermedt \'ilágába'"28 Az aposztrophé problé mája talánmegvilágí tható azoknak a verseknek a vizsgálatával, amclyck ezt a baljóslahi[sinistcr] kcilcsönössé get aknázzák ki. Ezek a versck az aposztroÍ ikus tlost idcjé tragadják meg é sprovokatí v módon odavágják az olvasónak:

This living hand, now warm and capable

Of earnest grasping, would, if wcre coldAnd in the icy silence of the tomb,So haunt thy days and chill thy drcaming ni8hts

2" PauL oe MeN, Az őné lctra'z mint arcrongálás. (Ford' Fos'l'ils' Gyór4y.') = Ponryeji '1997. 2-3.103', cullcr a .,sinistel" mellé knél' ,bauós" ielcnté #re

'átszik

rá, ezé rt m&osí tottam a de Man-Í ordí táson' AÍ cld.



388 TÁNIJLMÁNYoK

That thou wouldts wish thine own heart dry of bloodSo in my veins red life might stream again,And thou be conscience-calm'd - see, here it is _I hold it towards you.

[E most meleg s kemé ny fogásra ké peské z ha kihú lvepihenne a sí rieges csóndjébeÍl, ú gy kísé rtenénapod s fagyasztaná meg é ji áIrnod,hogy szíved

vérét l apasztanád',csak piros é let folyjé kereimben,é s lelked megny.ugo_4jé k; - Í me, itt van:Kinyí |tom tefelé d.| ''

-Tú lkev€et tudunk az aposztrophé kró ahhoz, hogy megmondhassu! mi tö-

!é nik, _aÍ1i|lr egy aPosztÍ oPhé sikeresen nú ködik' dóiz a vers, amelynek deikti-kus ielei_(,,E most meleg, s kemé ny fogásra képes kez...,,, ,,í me, í tt van,,) azaposztrofikus lfuára jellemző speciális temporalitrí st kcilcsönöznek neki, meré szé ssikeres pé ldája arrnak a kí sé rletnelghogy a fikcióban egy esemé nyt hozzonIé ie'azza7, hogy- a iempotális

'elenlé teí

illetve táVollé tet Jgy aposztrofikus je-lerüé ttel, illetve üí vollé ttelhelyettesí ti. A misztifikáció é s derrriiztiiikáció kompí exjáté ka jelenik meg itt, amely a következőké ppen í rható le.

.A."*.'

"ylo1 iuLja'

ami tulajdonté ppen hamis: azt, hogy egy é lő, meleg é s

]remé ny Í ogá$a ké Pes kezet rynitanak félé nk,s hogy látiuiis é ita kezet. iar-ható reakciónk erre egy ironikus mosoly lehetrre. hiszen semmiÍ é lekezet nembfunr<, é sha megis elkepzeljÍ ik a beszáő kezé t, arró viszoÍ rt tudiuk, hogy a sí rbannyrrgszik - í gytr.íta vers patetikus dokumentum volna, amely á nem iályé nvalókötó biiszkesé 8€ tantisí tja.Nyugodtan megengedhebré nk egy ironikus mosolyta beszé ló naivitása láttií n. Es mé gsem-Ákí rhallgatóság előtt hangosan olvassukfel, akí r magunknalg a vers nem váltja ki belőlünk ezt á váhszt. E'ilenkezőleg, azolvasó Pontosarr azt látszik megtenni, amit a vers megjósol A beszé ló szem6eá!!'t'" -"'"-té t

a halií lával, előre megjósolva, hogy ha ő meghal, az olvasó ennek ahalá]nak a [egyőzé sé te fog tömi, é s í 6y egy ké pzeletbeliaktus által vakká váliksaiát halálát illetőerr. Mi váltjuk valóra ezt a ié 8hide8 jósratot, ií m nem minthavalóban fel akamánk áldozni é lehinket, hogy Kiats é lhessen, hanem empirikuslé tiink elveszí té serévén:elfelejtve azt a temPoralihí s L aÍ .lely ezt Í ermtaitja' é s

megprrí bálva befogadni egy tisztán fikcionális idót, amelybenhihető, hogy á ké zí í nyteg.je\1v1_eJ f_olytonosan felé nknyú laz egé szveisben. A vers mJgpsolaezt a misztifikációt, ellenállásra bátrorí t fel beÍmiinket é s me8mutatja, ho8' enné k

_!

'.KEArs:

',This lir'l'(llljrand." = The Poe soÍlohn r\eats. 5o3- Mailyalul Fötehetdlet FannyBrawne-hoz í rott solok (Fotd'. I(ÁIttoki Itszlő). ]ohn Keats Versai. Ly:ra ú undi.Európa, Bűdapesí'1975.348.

]oNÁTHAN CULLER / AIoszTRoPHÉ 389

az erőnek nem lehet ellenállni. Tudatában van saiát aposztrofikus idejé nek, illet-ve arrnak, hogy a közvefue invokált ielenlé t Í ikcid _ é s ezt nemcsak kimondja, ha-nem esemé nykéntmeg is tercmti. ,,Í me, itt vart kinyijtom tefelé d'"Alí n az eÍ Íé lehatásokra töekszik, s ez e8yike azoknak, amelyek sikeÍ cssé 8e magasztalásra é sna8yalií zatra mé ltó.

(]onnthan Cullu: Apostrophe. = The Pursuit oÍ si|ns. semiotics, Literature, De-constuuction. lthaca, Comell lJniaersity Press and lnndon, Roatledge & Kegan Paul7981.735-54.)

For dí to tta : sú ksCsongolAfordí tóst ellenőrí zte: Kollócs Sóndor s'k.

culler_aposztrophe

Documents