civil szféra a végeken, civil fórum lap 2009/1

civil fórum2

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: 400196 – Kolozsvár

Aviator Bădescu u. 35.

telefon/fax: +40-0264–450230

e–mail: [email protected]

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítvány

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 5 lej, a 2009-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

3. oldal

Dr. Bodó Barna:

Civil szféra a végeken

4. oldal

Csáki Rozália:

A peremlét gyöngyszemei

5. oldal

Kolumbán Gábor:

A civil szervezetek szerepe

a vidék metamorfózisában

9. oldal

Vetési László:

A civil szféra esélyei a szórványban

12. oldal

Csáki Rozália:

Egyházi és civil együttműködés

a vidéki közösségekért

15. oldal

Jó példa a vidéki ifjúság

mozgósítására – interjú Rácz Norberttel

17. oldal

Solomon Adrian:

Moldvai csángómagyar

civil szervezetek és tevékenységeik

18. oldal

Puskás B. Gábor:

Szórványhelyzetben

a brassói civil szervezetek

19. oldal

Lukács Csaba:

Ha leszáll az ember a bakról…

21. oldal

Galyasné Dósa Katalin:

Út egy kis faluból az NCA

Észak-magyarországi Regionális

Kollégiumáig

23. oldal

Papp Mónika:

Érvényesülés vidéken, civilként

25. oldal

Romhányi András:

Hagyományőrzés a végeken

26. oldal

Tóth Károly:

A civil szektor Szlovákiában

29. oldal

Miskolczi József:

Vajdasági/Délvidéki civil tükör

31. oldal

Zsoldos Ferenc:

A délvidéki magyar civil szféra

helyzete

33. oldal

Székely Győző:

Iskola a végekért

Világkörüli útra indult

egy új magyar civil kezdeményezés

Civil kCivil kurázsiurázsi

34. oldal

Roxana Florescu:

A fahídról, avagy arról, hogy mit tett

a Suceava megyei Marginea falu

néhány lakosa

KKulturális kitekintőulturális kitekintő

36. oldal

Kardos Anita:

2009 – a Kreativitás és Innováció

Európai Éve

Civil Könyves PCivil Könyves Pavilonavilon

38. oldal

Helyi Fejlesztési Ügynök

BeszámolóBeszámoló

39. oldal

Péter Emőke Katalin:

ADJ, KIRÁLY, KATONÁT!

Csoportos vetélkedő 10–15 éveseknek

41. oldal

Csáki Rozália:

Perlele vieţii marginale

42. oldal

Cuprins

Tartalomjegyzék

c i v i l f ó r u m

Civil szféra a végeken 3

Civil szféra a végeken

Civil. A végeken.

Mindkét kifejezés értelmezésre szorul.

A civilt általában az egyéni érdekek, célok és értékek

kollektív, az államtól, a piactól elkülönülő megnyilvánu-

lási módjának tekintik. Hívószavai az önkéntesség, a füg-

getlenség és a felelősségvállalás. A civil társadalom köré-

be tartoznak a polgári kezdeményezések mindazon for-

mái, amelyekben érdekeik és értékeik megjelenítése, vé-

delme érdekében a polgárok az államitól, a hivatalostól

függetlenül, autonóm módon nyilvánulnak meg.

A civil társadalomnak a (nyugati) világ demokratizá-

lásában betöltött szerepét négy pontban lehet összefog-

lalni. A civil társadalom felszabadít az állami ellenőrzés

nyomása alól. Ugyanis a civil társadalom felfogható szo-

lidaritás-szféraként, amelyben megfogalmazódik és meg-

nyilvánul egy önmagát reprezentáló közösség. Amennyi-

ben ez a szolidaritás-közösség létezik, kifejeződik a (köz-

véleményben), saját kulturális kódokkal és narratívákkal

rendelkezik, sajátos – leginkább jogi és médiához kötődő

– intézményi formákat ölt, és olyan történelmileg elkülö-

níthető interakcionális gyakorlatokban

mutatkozik meg, mint a civilitás, egyenlő-

ség, kritika és respektus. Ezen értékek je-

gyében viszonyul mindahhoz, ami közös-

ségi. A civil ellenőrzés tárgyát képezik a

közélet erkölcse, a politikai döntések in-

dokoltsága, a politikusok és köztisztséget

viselők elszámoltathatósága. A civil társa-

dalom közvetít az állam és a társadalom

között, mindkét fél megtanulhatja, ho-

gyan képes a másik számára meggyőzően

megjeleníteni megfontolásait. És végül: a

civil társadalom gyarapítja azon intézmé-

nyek számát, amelyek hozzájárulhatnak

ahhoz, hogy a kihívásokra az intézmé-

nyek legitim módon és kiszámíthatóan

válaszoljanak.

Végek. Ha azt mondom szórvány, ta-

lán szűkítem azt a bizonyos kört. Vagy tá-

gítom.

A szórvány véghelyzet, természetesen. Csak hát a

szórvány nem szétszóródás eredménye, nem valaminek

a végpontja, hanem egy zsugorodási folyamatban a ma-

radék. Amikor a polgár helyben marad, „csak” a világ

változik meg körülötte. Ez nyelvi szempontból igenis vé-

get, határt, magára maradottságot jelent.

De véget jelent a zárvány, a nyelvi sziget is, amikor

egy településen nyelvi közösségünk adja a többséget, vi-

szont a környező települések gyűrűjében nyelvileg egye-

dül, intézményileg támasz nélkül vagyunk.

Véget jelent az is, ha demográfiailag számolódik fel

egy közösség, ha nyelvileg és kulturálisan vannak szom-

szédai, csak valamivel odébb, a velük való napi kapcsolat

esélye és erőt adó köteléke nélkül.

A szociális szórványról most nem szólok – pedig ez is

komoly kérdés.

A végeken, de azt is mondhatni: szórványban az alap-

kérdés az intézményekkel való ellátottság. Van-e helyben

iskola, templom. Esetleg könyvtár. Netán kultúrház –

persze, nem puszta épületként.

Templom rendszerint van – beszolgáló pappal. Aki

hetente, kéthetente, olykor még ritkábban jut el hittársai

közé. Ami azt is jelenti, hogy eseti szolgálatra jön – közös-

séget építeni már nincs érkezése. Akik vele, érte és általa

maradnának meg egy nyelvi-kulturális közösség keretei

között, azoknak nagyon hiányzik – egy darabig. Amíg át

nem lépnek az etnikai határon, amíg személyes és intéz-

ményi okok és tényezők hatására be nem tagolódnak más

(nyelvi) közösségbe.

Iskola, igen anyanyelvű iskola. A helyzet a templomé-

nál is törékenyebb. Egy sor olyan kérdést gerjeszt csalá-

don belül, amelyekre az azonnali válasz megkerülhető. S

ha soktényezős a dilemma, kevesen vállalják a világos

válasz terhét. Kérdések sora. Miért kell(ene) ragaszkodni

az anyanyelvű iskolához, amikor kis gyermeklétszám

mellett nincs minőség…, amikor az anyanyelv otthon is

elsajátítható…, amikor az anyanyelvi iskola látogatása

plusz terhet jelent…, amikor…

Ha nincs templom illetve pap, ha nincs anyanyelvű is-

kola – mi marad? Mert akkor a kultúra házának sincs hi-

vatalos, költségvetési pénzért dolgozó

munkása. Akkor mindaz, ami a nyelvhez

kötődik, és lelket erősíthet – intézményi

támasz nélkül marad.

Ha nincs a kultúrának, az anyanyelv-

nek kinevezett felelőse – maradnak a civi-

lek. Akik önmaguk lelki nyugtáért, őseik

emlékezetéért, közösségük maradékáért

érzett felelősségük jegyében vállalnak

szerepet. Nem kérnek semmit – csak ad-

nak. És igen sokat adnak: például azzal,

hogy nem hanyagolják el a templomot,

hogy vasárnapi iskolát, fakultatív anya-

nyelvi oktatást szerveznek, teleházat mű-

ködtetnek. Van erre példa több helyen.

Olykor képesítésük sincs, bár kérdés: mi-

lyen képesítés várható el attól, aki rákap-

csolja települése fiataljait, de talán időseb-

beket is a világhálós kínálatra?

A civil a végeken – mindenes. Mindent

tehet, bármit vállalhat, csak bírja idővel és erővel. Az övé

a kultúra világa – nem kérte, megkapta. Szervez kórust.

Meg tánccsoportot. Meg mesedélutánt. Húsvéti műsort.

Gazdakört. Talán öreggondozást is. Olykor kap segítsé-

get, de talán inkább buzdítást. Olykor gáncsot.

Természetesen: pályázhat. Ha van kiírás. Amiből vi-

szont egyre kevesebb van, s éppen a végek, a leginkább

hányatottak számára van a legkevesebb. De a civil nem

áll le, mert ezt diktálja a hite. Ami nem feladat: vállalás.

Igény. Belső tűz. Családi örökség és minta. A táj szerete-

te. A civil akkor érzi jól magát, ha szervez és segít. Figye-

lem, önmagáért is teszi – így van. Ekként érzi életét teljes-

nek, melynek parancsa: aki adhat – adjon!

A végeken a civil szerepe hármas: ő a közösség szer-

vezője, gondozója, olykor lelkiismerete is.

És különbözik a civiltől általában. Attól a helyzettől,

ahol a társadalmi szerepek leosztása működik, ahol a ke-

retek a nagykönyvben leírtak szerint alakulnak. Ahol a

civilség, mint utaltam rá, felszabadít, ellenőriz, közvetít

és gyarapít – a tagolt társadalmi funkciók jegyében.

Ha nincs a kultúrá-

nak, az anyanyelv-

nek kinevezett fele-

lõse – maradnak a

civilek. Akik önma-

guk lelki nyugtáért,

õseik emlékezetéért,

közösségük maradé-

káért érzett felelõs-

ségük jegyében vál-

lalnak szerepet.

Nem kérnek semmit

– csak adnak.

Mint annyi minden, a végeken a civil is más. A vége-

ken az állam(i intézmények) hiányában az állami nyomás

alóli felszabadító funkcióról szó sincs. Miként az ellenőr-

zésről sincs. Közvetíteni különböző szegmensek és sze-

replők között kellene – ha lennének szereplők. A négy jel-

legzetesség közül marad egy, a gyarapítás, pontosabban

a helyi igények (kihívások) felismerése és szolgálata.

A civil a végeken mégis fontosabbnak érezheti magát,

mint társa a dolgok sűrűjében, aki politikai döntések vi-

gyázója, a közéleti tisztaság jeles szószólója. Ugyanis

utóbbiak – pótolhatóak. Aki pótolható, annak kiválása

után a társadalom gondoskodik a folytatásról.

A végeken a civil pótolhatatlan. Mindenes, mert egye-

dül van. Rajta áll vagy bukik minden. Ha baj vagy beteg-

ség leállítja, görcsbe rándul a kicsiny helyi közösség.

Mert nincs, aki a helyébe lépjen.

Miért van az, hogy a végek mindeneseire alig figye-

lünk oda?

Többnyire akkor – amikor egyik-másik esetben a múlt

időt kell használni.

Mikor tudatosul mindenkiben: végek nélkül nincs közép?

Dr. Bodó Barna

Magyar Civil Szervezetek

Erdélyi Szövetsége – elnök

e-mail: [email protected]

civil fórum4

A peremlét gyöngyszemei

Sokat emlegetett közmondásunk

a „Járt utat a járatlanért fel ne

add!” Civil szervezeteink mégis

a társadalom, a közösségi élet úttö-

rői, akik a környezetükben észlelt

helyzetekre, problémákra sajátos és

újszerű megoldásokat találnak. A

kulcs mindig az elkötelezett, civil

megmozdulásban, a közösség erejé-

ben hívő személyekben rejlik. Ők

azok, akik adott esetben a megszo-

kott, bejáratott utakról letérnek.

Avagy, akik hittel és reménnyel épí-

tenek új utakat. Ők azok a ritka sze-

mélyek, akik különös érzékenységgel

élnek közösségükben, akik vállalják

az úttörő munkát. Minél nehezebb az

adott közösség helyzete, amelynek

szolgálatába állnak,

annál nehezebb az ő

feladatuk is. Ilyen a

vidék, főleg az eldu-

gott falvak világa, a

szórványban élők és a

c s á n g ó m a g y a r o k

helyzete, de nem kü-

lönb ennél a kisebbsé-

gi sors sem. A fenn-

maradásért és a meg-

maradásért folytatott

küzdelemben mit is

jelent a civil kurázsi?

Milyen feladatokkal szembesül ezek-

ben a helyzetekben az elkötelezett

személy, aki változtatni akar az élhe-

tőbb és szebb jövőért? Kik ezek a sze-

mélyek? Miként próbálnak szembe-

menni az árral? Ezekre a kérdésekre

kerestük a választ lapszámunk szer-

kesztésekor.

Az ezekben a helyzetekben felvál-

lalt közösségi cselekvés igazi gyöngy-

szemeket csiszol. Rengeteg lelkierő,

kitartás és hit lüktet ezekben az em-

berekben. Civil világunk sajátos szín-

foltjai ők, akiktől méltán tanulha-

tunk. A végeken „civilkedők” nem-

csak cselekvők, hanem a közösségi

felelősségvállalás bajnokai is.

Hogy mit is jelentenek a végek,

miként is függ össze egymással a ci-

vilség és a végek világa, arról dr.

Bodó Barna tollából olvashatnak. Ve-

tési László szórványvidékre kalauzol

bennünket, hogy jobban megértsük,

mit is jelent ez a léthelyzet, és bete-

kintést nyújt az itt fellángoló cselek-

vések és cselekvők világába. Szintén

a szórványsors sajátos helyzetéről, a

Brassóban élő magyar közösség civil

világáról ad képet Puskás B. Gábor.

A peremlét sajátos

esetei az eldugott, el-

zárt környezetben élő

vidéki kisközösségek.

Székelyföld sajátos te-

lepülésszerkezetéből

kifolyólag számos i-

lyennel találkozha-

tunk. Milyen az élet

ezekben a falvakban?

Mivel foglalkoznak

az emberek? Van-e ci-

vil önszerveződés itt?

Kolumbán Gábor írá-

sában nemcsak választ ad ezekre a

kérdésekre, de megnyitja látóterün-

ket a vidéki élethelyzettől az EU vi-

dékfejlesztési politikájáig, hogy aztán

onnan visszakanyarodva a vidéki

élet sajátos értékét és a civil önszer-

veződés jövőteremtő felelősségét vi-

lágítsa meg.

Ugyancsak a vidéki közössége-

kért való cselekvés egyik példájáról,

az e cél érdekében megszületett civil

és egyházi együttműködésről jóma-

gam számolok be. Mindemellett a vi-

déki ifjúság önszerveződése és össze-

fogása érdekében másfél évtizede

cselekvő Országos Dávid Ferenc Ifjú-

sági Egylet munkájáról, tapasztalata-

iról beszélgettünk Rácz Norberttel.

Solomon Adrian a csángómagya-

rok körében szerveződő civil munká-

kat mutatja be.

A végek civil világának több jó,

magyarországi példájával is megis-

merkedhetnek az olvasók Lukács

Csaba, Galyasné Dósa Katalin és

Papp Mónika írásai által. A határok

átlépésével tovább haladtunk a többi

kisebbségben élő magyar közössé-

gekhez is, hogy betekintést nyerjünk

az ottani civil világba. Így F. Tóth

Károly a szlovákiai, felvidéki ma-

gyar közösséget és civil szférát mu-

tatja be. Miskolczi József és Zsoldos

Ferenc írásaikban a szerbiai, vajdasá-

gi helyzetre világítanak rá.

Olvasóink nemcsak a több százez-

res magyar közösségek civil önszer-

veződésébe nyerhetnek betekintést,

hanem Székely Győző tollából egy

olyan sajátos kezdeményezéssel is

megismerkedhetnek, amely a Nyu-

gat-Európában szétszórt magyarokat

kívánja összefogni a világháló segít-

ségével, és segíteni őket önazonossá-

guk megőrzésében.

Rovataink is kötődnek fő témánk-

hoz. A Civil Kurázsi ez alkalommal

egy romániai, Suceava megyei kis fa-

lu bátor közösségi összefogását mu-

tatja be. A Kulturális Kitekintő bár

Európára nyitja az ablakot, de a kö-

zösségeink számára is kiemelkedően

fontos kretivitásra és innovativitásra

hívja fel a figyelmet. Civil Könyves

Civil világunk sajátos

színfoltjai õk, akiktõl

méltán tanulhatunk.

A végeken „civilke-

dõk” nemcsak cselek-

võk, hanem a közös-

ségi felelõsségvállalás

bajnokai is.


Pavilonunk most is érdekes olvasmá-

nyokat ajánl Önöknek.

Végül, de nem utolsósorban igen

érdekes eseménysorozatról számol

be nekünk Péter Emőke Katalin: a

Magyar Ifjúsági Tanács a mesék vilá-

gával kívánja a család szerepét tuda-

tosítani közösségeinkben.

Bízom benne, hogy értékes és

egyben tanulságos olvasmány lesz e

lapszámunk, mely révén nem titkolt

szándékunk az is, hogy felkeltsük a

városban és tömbmagyarságban élők

és „civilkedők” figyelmét a végeken

élőkre és cselekvőkre. Egyesített erő-

vel, együttműködésben többet tehe-

tünk. Erről bővebben a következő

lapszámunkban is olvashatnak majd.

Csáki Rozália

főszerkesztő


A civil szervezetek szerepe

a vidék metamorfózisában

Életünk minden területén érezhe-

tő a válsághangulat, és a reálgazda-

ságba is begyűrűző pénzügyi válság

arra késztet, hogy elgondolkozzam a

vidéki életet fenyegető veszélyeken,

és számba vegyem a László Ervin ál-

tal „Világváltásnak” nevezett folya-

matban rejlő esélyeket, lehetősége-

ket, melyeket a vidékfejlesztés terüle-

tén látok. (László, 2008)

Két évtizedes vidékfejlesztési ta-

pasztalatom elszigetelt, rossz infrastruk-

túrájú és elnéptelenedés által sújtott

faluban arra a következtetésre veze-

tett, hogy a modernizáció minden

áron való erőltetése, tulajdonképpen

felszámolja a vidéket, mint létformát.

A természetközeli életforma újjászüle-

tése nem a mezőgazdaság, hanem a

tájgazdálkodás – és környezet- – irá-

nyában történhet meg. Ebben az újjá-

születésben az elszigetelt térségek esé-

lyesebbek, mint a városok közelében

lévő urbanizált és a fogyasztói társa-

dalmi modellbe beszervezett térségek.

Az előbbire jellemző erőforráshiányt

csak összefogással és magas szintű

szellemi felkészültséggel együtt járó

jelenléttel lehet pótolni. Ennek a jelen-

létnek – és a megélhetéshez nélkülöz-

hetetlen, magas szintű szakmai tudás

– biztosításában kulcsfontosságú sze-

repet töltenek be a civil szervezetek.

Az elszigetelt vidéki települések le-

győzhetetlennek tűnő szociális problé-

mákkal küzdenek, és a megélhetéshez

elengedhetetlen tevékenységek nem

folytathatóak gazdaságosan a piacgaz-

daság szempontjai és elvárásai szerint.

Csak értékvezérelt emberek és azok-

nak önkéntes szerveződései tartják ezt

értelmes, emberhez méltó feladatnak.

A profitvezérelt piacgazdaság tulaj-

donképpen a vidék, mint gazdaságta-

lan létforma felszámolására törekszik.

Civil kurázsi kell ezzel a mindent el-

söprő erővel szemben cselekedni, és

felelősséget vállalni az Életért.

Válságkezelés

A globális kapitalizmus krízise előre

jelezhető volt és elkerülhetetlennek

bizonyult. (Soros, 1998)

Az egyes kormányok, az Egyesült

Államok és az Európai Unió által ed-

dig megfogalmazott válságkezelő

programok csak tüneti kezelésre al-

kalmasak, nem segítik a válság utáni

új gazdaság és társadalom kialakulá-

sát. Továbbra is a szociális következ-

mények enyhítése a cél, a szociális

kérdés megoldása helyett. A fogyasz-

tás élénkítését szolgáló intézkedések,

valamint a válság által legsúlyosab-

ban érintett nagyvállalatoknak és

bankoknak nyújtandó állami támo-

gatás tovább növeli az állami adós-

ságállományt. Mindezek az azonnali,

pánikszerűen megfogalmazott intéz-

kedések tovább erősítik a krízist, és

súlyosbítják annak következményeit.

A válságra válaszként megfogalma-

zott, rögtönzött vállalati stratégiák je-

lentős része a válságot ürügyként

használja az elmúlt évek hibás gaz-

dasági döntéseinek korrigálására (tő-

keújraértékelés, személyzeti leépítés,

költségcsökkentés). Nem kétséges,

hogy a válság nyomán sokan újjászü-

letnek majd, radikálisan szakítva az

addigi felelőtlen gazdálkodás gya-

korlatával. Hogy ezekből az újjászü-

letésekből, a túlélők győzelméből

születik-e majd egy új, fenntartható

világ, most még erősen kérdésesnek

látszik.

A válság – amint a krízis szó ere-

dete is mutatja1 – tulajdonképpen

esélyt hordoz egy más, az eddigitől

gyökereiben eltérő gazdaság és társa-

dalom kialakulására. Ehhez azonban

fel kell ismerni, és tudatosítani kell,

hogy a válság gyökereiben az emberi

társadalom morális romlásának kö-

vetkezménye2. Mert morális romlás

az, ahogyan az emberiség a termé-

szettel, az élővilággal és önmaga jö-

vőjével, a jövő generációk életével fe-

lelőtlenül bánt a fogyasztói társada-

lom eltelt száz esztendejében. A glo-

bális felmelegedés, a fosszilis ener-

giaforrások kimerülése tulajdonkép-

pen az ember minden áron való pro-

„A mindenségi élet törvényei a falu mellett döntenek. (...) A hegy oldalá-

ban, a folyó partján, a völgy szájában meghúzódó falu a helyes arányú élet.

Hegyek, erdők, rétek, szántóföldek, levegő, levegő és házak, emberek.

Együtt van mind, aki ismerheti egymást és együtt élnek mind a föld hátán,

Isten tenyerén. Művészet, tudomány fejlődhetik köztük. De a föld emlőjé-

ről soha le nem szakítják magukat. Túrják a földet és vetik a magot. Érzik

a növekedést. Élik a mindenség életét.”

Balázs Ferenc

1 A „Krinein” ógörög szó, amiből a krízis szavunk ered, döntést, megkülönböztetést, határozást jelent. Vagyis a krízis mindig magában hordozza

a megfelelő döntés, a másként való cselekvés lehetőségét.2 Konrad Lorenz által megfogalmazott, a civilizált emberiség nyolc halálos bűne: a túlnépesedés, az élettér pusztulása, versenyfutás önmagunkkal,

az érzelmek fagyhalála, a genetikai összeomlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák ereje, az atomfegyverek. ( Lorenz, 2002)

civil fórum6

fithajhászásának, a munka nélküli jö-

vedelemszerzési vágyának és az ér-

telmetlen versengésnek a következ-

ménye. A szűkösség gazdaságának –

ami csak egy másik formája a kom-

munisták által bevezetett hiánygaz-

daságnak – a fenntartása profitszer-

zés érdekében, a ma

már technológiailag

lehetséges bőséggaz-

daság helyett szintén

morális kérdés. Morá-

lis romlás az is, aho-

gyan a gazdaságban

az értékadó folyama-

tokat kiengedték a

társadalmi és erkölcsi

ellenőrzés alól, és a

profit növelése érde-

kében arra buzdítot-

ták a bankok, hogy el-

fogyasszuk a várható

termelésünk jövedel-

meit, eladósítva álla-

mokat és polgárokat

egyaránt.3

A gazdasági válságból egy reális

szükségletekre és létező, valamint

fenntartható erőforrásokra épülő

gazdasági modellel lehet kilábalni. A

gazdaság az együttműködés és nem

az esztelen verseny területe kell le-

gyen4. Együttműködés az emberek

közt a szükségletek kielégítésére, az

innovációra, hogy megtaláljuk a

megoldásokat a problémákra, és biz-

tosítsuk az erőforrásokat a szükséges

cselekvéshez. Együttműködés az ál-

latokkal, növényekkel a Föld élővilá-

gának fenntarthatósága érdekében.

Együttműködés a jövő nemzedékei-

vel az emberiség jövőjének biztosítá-

sa érdekében.5

A vidéki élet leértékelődése

A vidéki élet a modernizáció követ-

keztében végveszélybe került. A fal-

vak elnéptelenedtek, a kiöregedett la-

kosság nem képes, és nem is érdekelt

a vidéki tájat fenntartani. A hagyo-

mányos paraszti kultúra és társada-

lom megszűnt létezni, felbomlott a

szövete, és helyébe nem alakult ki,

nem alakulhatott ki, a korszerű, öko-

lógiai szemléletű és fenntartható, a

tájgazdálkodást felvállaló vidéki tár-

sadalom. Spontán erdősödés és ga-

rázdálkodó vadak uralják a hajdan

művelt vidéki tájat. Társadalmi és

gazdasági kirekesztettség, elszegé-

nyedés és egyre erősödő bűnözés ve-

szélye fenyegeti a

még falun élő embe-

rek életét.

A vidék felszámo-

lását szolgálta szá-

mos modernizációs

törekvés mind a kapi-

talista, mind a szocia-

lista modernizáció

alatt. A falu bizonyult

a gazdasági növeke-

dés számára létfon-

tosságú olcsó és kép-

zetlen munkaerő for-

rásának. Ezért fogal-

maztak meg kormá-

nyok többé-kevésbé

nyíltan faluellenes

gazdaságpolitikákat

a húszadik században az egész vilá-

gon. Az élelmiszertermelés ipari for-

mái szükségtelenné tették a vidéki

közösségeket. A modernizációs pro-

paganda sikeresen meggyőzte a fal-

vak lakósságát, hogy a jövendő nem-

zedékeknek csak a város biztosíthat

életet. A Föld számos országában fel-

számolták, illetve továbbra is napon-

ta számolják fel a vidéki élet keretét

adó természetes ökológiai rendszere-

ket, őserdőket, legeltethető pusztákat

és hegyvidéket, árgazdálkodásra al-

kalmas vizes élőhelyeket.

A falu válsága tulajdonképpen jó-

val megelőzte, és ugyanakkor előre-

vetítette a jelenlegi világválságot. Az

a politika és gazdasági magatartás,

mely a vidéket tönkre tette, az juttat-

ta az emberi civilizációt a végve-

szélybe. Az már most látszik, hogy a

gazdasági válság a nagyvárosok la-

kóit, a globális fogyasztói társada-

lomtól függő „bérrabszolgák” több

százmilliónyi táborát fogja a legsú-

lyosabban érinteni. Azokat, akik kép-

telenek saját erőből magukat eltarta-

ni. Kevésbé fognak szenvedni azok a

vidékek, ahol még létezik az önfenn-

tartás becsülete és tudása. A szabad-

ságnak azon érzése, hogy az ember

és családja élete kevésbé függ kiszá-

míthatatlan és ellenőrizhetetlen té-

nyezőktől, sokaknak bizalmat és po-

zitív jövőképet fog eredményezni

még alacsony jövedelemszintek mel-

lett is.

Romániában egyedi jelenségként

a rendszerváltás nyomán szociális in-

díttatású visszaköltözés indult be vá-

rosról falura. A globális fogyasztásra

termelő vállalatokból elbocsátott

munkaerőt azonban a vidék nem

tudja befogadni. Nincsen infrastruk-

túra, hiányzik a vidéki gazdaság és

nem is akarnak ezek a munkások me-

zőgazdasággal foglalkozni. Legtöbb

esetben mélyen megvetik azokat,

akik „még mindig a földet túrják”.

Az alapvető válság a fejekben és az

értékrendben van. A fogyasztás kor-

látlan növelésére alapozott gazdasági

növekedés ideológiája által agymo-

sott „rabszolgák” fejében a ter-

mészetközeli élethez szükséges

szemlélet kialakulása hosszadalmas

és fájdalmas lesz. Az öncélú fogyasz-

tás szenvedélybetegség6. A felébre-

dés és a gyógyulás az elvonási tüne-

tek egész sorával fog járni.

A válságból csak az ökológiai

szemlélet meghonosodásával tudunk

kilábalni. A gazdaság és társadalom

érdekeit alá kell rendeljük az ökoló-

giai fenntarthatóság követelményei-

nek. Ha eddig úgy gondolkodtunk,

hogy ami a gazdaságnak jó, az jó kell

legyen a természetnek is, ezután úgy

kell éljünk, hogy ami jó a természet-

nek, az kell jó legyen a gazdaságnak

is. Az ökológiai egyensúly fenntartá-

sa csak természetközeli életformával

és tudatos természetvédelemmel le-

hetséges.

A vidék felértékelődése

Az Európai Unió az elmúlt évtized-

ben felismerte, hogy az ember által

lakott ökológiai rendszerek fenntar-

tása érdekében – az egyébként a má-

sodik világháború utáni éhezéseket

követően prioritást élvező élelmi-

A válság tulajdon-

képpen esélyt hordoz

egy más, az eddigitõl

gyökereiben eltérõ

gazdaság és társada-

lom kialakulására.

Ehhez azonban fel

kell ismerni, és tuda-

tosítani kell, hogy a

válság gyökereiben

az emberi társada-

lom morális romlásá-

nak következménye.

3 Soros György fogalmazta meg nemrég megjelent könyvében: „Arra a következtetésre kell ezen a ponton jutnom, hogy a pénzügyi hatóságok és

a pénzpiacok résztvevői alapvető tévedések rabjai a piacok működésével kapcsolatban. A téves hozzáállás miatt képtelenek megérteni, hogy mi

is történik valójában, és utat engednek azoknak a szélsőséges piaci eseményeknek, amelyek a jelenlegi kavarodást táplálják. Amellett érvelek te-

hát, hogy a globális pénzügyi rendszer hamis elképzeléseken alapul… ezek a téves nézetek nemcsak a piacokra jellemzőek, hanem mindenre,

amit ember alkotott.” (Soros, 2008, p. 28.)4 Pyotr Alexeyevich Kropotkin már a múlt század elején megfogalmazta azt az evolúcióelméleti felismerést, mely szerint: „Azok az állatfajok, me-

lyek esetében az egyéni küzdelem a lehető legalacsonyabb szintre csökkent, és a kölcsönös segítség gyakorlata a lehető legnagyobb mértékben

kifejlődött, változatlanul a legszaporábbak, a legjobban élnek, és a jövőbeni fejlődésre a legesélyesebbek”. (Kropotkin, 1902)5 László Ervin pozitív jövőforgatókönyve szerint egyre többen vállalják az értékek, a jövőképnek és a magatartásformáknak a radikális változtatá-

sával járó megpróbáltatásokat. Ennek hatására kialakulhat az együttműködő világ és fenntartható civilizáció. (László, 2008, p. 22-23)6 Konrad Lorenz írja: „Az újdonságvágy (neofilia) nagyon is kapóra jön a nagyvállalatoknak, akik a tömegek dogmatizálhatóságának köszönhető-

en ezt a jelenséget tisztes üzleti haszonná alakítják. A „built – in obsoletion”, azaz a „beépített elavulás” elve igen nagy szerepet játszik a ruha és

autódivatban.” (Lorenz 2002, p. 56)


szertermelésen túl – a vidéki élet tá-

mogatásra szorul. Közösségi politi-

kák és vidékfejlesztés céljából létesí-

tett támogatási alapok szolgálják a

vidék átalakítását, a Corki-nyilatko-

zatban megfogalmazott élhető vidék

jövőjét7. Az EU vidékfejlesztési poli-

tikáját a mezőgazdaság és élelmiszer-

termelésen túlmenően, a tiszta leve-

gő, az élővilág sokszínűségének

megőrzése, valamint esztétikai szem-

pontokat is érvényesítő tájfenntartás

motiválja. A vidék felértékelődni lát-

szik, mint az élővilág fennmaradásá-

hoz elengedhetetlen közjavak előállí-

tásának színhelye. A fosszilis tüzelő-

anyagok elfogyásának perspektívája

a vidéket, mint megújuló energiater-

melőt is jelentős tényezővé avatta. A

jelenlegi intenzív mezőgazdaság kő-

olajfüggése – a nagy mennyiségben

felhasznált üzemanyag, és műtrá-

gyák miatt – komoly technológiai

váltást tesz szükségessé. Az organi-

kus, vagy biotermelés azonban nem

képes alacsony hozamaival kielégíte-

ni a világ élelemszükségletét. A glo-

bális felmelegedés okozta klímavál-

tozás és a víztartalékok kimerülése

élelmezési válságot vetít a gazdasági

válság mellé. Mindez újabb kihívást

jelent a vidék számára. A megoldás a

decentralizált módon, helyi erőfor-

rásokra alapozott ökológiai szemléle-

tű élelmiszer előállítása lehet.

A vidék értelmezése

Ahhoz, hogy a komplex világválság

által nyújtott lehetőségeket is számba

vehessük, szükséges a vidék fogal-

mának egyértelmű meghatározása.

Sajnos jelenleg a vidékfejlesztésben

használatos definíciók nem a vidék

lényegi elemét, a természetközelsé-

get használják, hanem a vidéki élet-

forma gazdasági és népesedési sajá-

tosságait veszik alapul. Általában

mezőgazdasággal foglalkozó és ala-

csony népsűrűséggel jellemezhető te-

lepüléseket tekintenek vidéki telepü-

lésnek. Ez a meghatározás érvényes a

jelenlegi falvak és vidéki kisvárosok

jellemzésére, de nem ad lehetőséget

más gazdasági sajátosságokkal, pl.

fejlett szolgáltató iparral rendelkező

térségek vidéki jellegének megőrzé-

séhez. (Makkai, 2008; Madarász, 2000)

Megközelítésemben a vidéket

nem a várostól megkülönböztető je-

gyekkel kell definiálni: „vidék az,

ami nem város”. Még nem… – ten-

ném hozzá. Egy ilyen meghatározás

magában hordozza az urbanizáció

önös célját, mint vidékfejlesztési célt.

A jelenleg meghirdetett vidékfejlesz-

tési programok nagy része pont a vá-

roséhoz hasonló infrastruktúra létre-

hozását célozza a falvakban. A mo-

dernizációs politikák nagy része tu-

lajdonképpen várossá szeretné alakí-

tani a falvakat, ezáltal megszüntetve

a vidéket. Azt ígérik a vidéken élők

számára, hogy a városon élő embe-

rekkel azonos életszínvonalon fog-

nak élni. Számomra sokkal haszno-

sabb a vidék, mint a természettel

együttélésre törekvő ember által la-

kott térség meghatározás. A termé-

szetközelség, a természetben élés és a

természeti erőforrások fenntartható

felhasználása, mint vidéki emberi te-

vékenység definiálja a vidéket8. E

meghatározásom szerint minden

olyan úgynevezett fejlesztési törek-

vés, mely a vidék kap-

csolatát a természettel

gyengíti, vagy meg-

szünteti (mint amilye-

nek az infrastruktúra

fejlesztések nagy ré-

sze), vagy csökkenti a

természeti erőforrá-

sok fenntarthatóságát

(mint egyes erdőki-

termelési gazdaságok

telepítése teszi), vagy

növeli a falu kiszol-

gáltatottságát nem sa-

ját természetes erőfor-

ráskészletének fel-

használásával (a föld-

gáz bevezetése falu-

ra), tulajdonképpen a vidék felszá-

molásának lépései. Megközelítésem-

ben a vidéki élet lényege, hogy az ott

élő emberek tudatosan törekednek az

általuk lakott területen lévő ökológi-

ai rendszerekkel együttműködni,

azoknak részévé válni gazdálkodá-

sukkal és fenntartani azokat. A tele-

pülés jellege ebben a megközelítés-

ben következmény. Elvileg elképzel-

hető akár egy város is, mint vidéki

közösség, amennyiben életformáját a

természetközeli és ökológiai szem-

pontoknak veti alá. A lakosság nép-

sűrűsége sem meghatározó elem, ha-

nem az ökológiai rendszer embert el-

tartó képességének az eredménye.

Gondolom, világosan látszik, hogy a

hagyományos gazdálkodást folytató

falusi közösség sokáig megfelelt a

fenti elvárásnak, de a modernizáció

következményében elveszítette vidé-

ki jellegének számos meghatározó

elemét. A mai falu a környezetrom-

boló fogyasztói társadalom meleg-

ágya, ahol a média által forgalmazott

fogyasztói modell megjelenése és an-

nak befogadása talán visszafordítha-

tatlan, a természetes élettől elidege-

nítő változásokat hozott a falvaink

életében. A szemét megjelenése szin-

te mindenhol a patakok mentén és az

eldugottabb völgyekben, a mezőről a

szappanopera kezdésére hazarohanó

emberek, a falutól idegen, sok eset-

ben messzi földről importált ételek

fogyasztása, a nagy centralizált ellátó

rendszerektől való függés (villany,

gáz, csatorna, ivóvíz), mind a vidéki

jelleget rombolja. A fogyasztói társa-

dalom civilizációja nem fenntartható,

de még újdonság, és

rövidtávon az élet-

színvonal növekedé-

sével kecsegteti a fal-

vak népét. Fájdalmas

lecke, amikor a vil-

lany, víz és gázszám-

lák, a DigiTV kifizeté-

sére nem elegendő a

háztáji gazdaság –

sok esetben csak a tej-

pénzből álló – jövede-

lem. A mesterségesen

keltett szükségletek

ki nem elégíthetősége

boldogtalan emberek

sokaságát teremti meg

a vidéken. Ami eddig

elég volt, ma már nem elég. Az em-

berek rájönnek, hogy ők tulajdon-

képpen szegények, mert nem élhet-

nek úgy, mint azt a tévében látták,

vagy ahogyan városon élnek a roko-

naik. Mivel nincsen választási sza-

badságuk, ezt a szociális helyzetet ki-

látástalannak, erkölcsöt rombolónak

érzik, ami tönkre teszi a munkakul-

túrát, és sok esetben az alkohol fo-

gyasztásához vezet, illúziókat ker-

getve tovább. Falvaink nagy része

ma környezet- és önrombolóbb életet

él, mint számos város teszi azt.

Ezért van szükség a vidék fejlesz-

tésére, hatékony politikákra. Hogy a

A szabadságnak

azon érzése, hogy az

ember és családja

élete kevésbé függ

kiszámíthatatlan és

ellenõrizhetetlen té-

nyezõktõl, sokaknak

bizalmat és pozitív

jövõképet fog ered-

ményezni még ala-

csony jövedelemszin-

tek mellett is.

7 The Cork Declaration – A living Countryside, 1996 November szerint a vidék az európai kulturális örökség része, jelentős gazdasági és társadal-

mi erőforrásokkal rendelkezik és a korszerű magas életminőség eléréséhez nélkülözhetetlen közjavaknak a fenntartója (táj, tiszta, egészséges ter-

mészeti környezet, levegő, víz, minőségi élelem, szabadidő és egészség megőrzés).8 Nagyon rokonszenves számomra az írásom mottójaként választott, Balázs Ferenc által megfogalmazott ideálkép a faluról. Szintén az ő megfogal-

mazásában a városi élet: „A nagyvárosok viszont elzárják őt attól, aminek ölelésében kellene élnie: a földtől, a vizektől, az erdőktől és az erdő ál-

lataitól. A nagyváros bezárja az embert az embercsordába. Egyebet sem lát az ember, csak embert, embernek munkáját. Az emberről beszél min-

den körülötte: a házak, az utcák és a villámhárítók. Az ember kiszakította magát a mindenség öleléséből.” (Balázs, 2002)

civil fórum8

vidék, valóban élhető és fenntartható

legyen.

A fejlesztés értelmezése

A vidék fogalmának meghatározása

után szükséges a fejlesztés kérdésé-

vel foglalkoznom. A

válság változást fog

hozni. A változási

szükséglet felismeré-

sét változtatási politi-

kák, stratégiák meg-

fogalmazása és cse-

lekvés követi majd.

Mindez valamilyen

fejlesztési erőfeszítés-

ként fogalmazódik meg.

A fejlesztés fogalma

azonban nem ideoló-

gia. David Korten meg-

határozása szerint, a

fejlesztés egy adott közösség saját

erőforrásainak menedzselési haté-

konyságának növelésével történik. A

saját erőforrás és a fenntarthatóság

alapvető követelmény az egyoldalú

függőségi viszony elkerülésének és a

jövő biztosításának érdekében. A fej-

lesztés célja az adott közösség elvárá-

sai szerinti életminőség javulása. Az

életminőség azonban kultúrafüggő.

Teljesen mást jelent egy nyugat-euró-

pai faluban, és mást az Amazonász

dzsungelében vagy Énlakán. (Kor-

ten, 1990)

Nagy veszélyt hordoz magában

az életminőségi fogalmak idegen, tá-

voli kultúrákból való importálása a

fejlesztést szolgáló pénzekkel, és az

azokat menedzselő szakértőkkel

együtt. A kultúraidegen célok meg-

fogalmazásával, tulajdonképpen el-

veszítjük a helyi közösség bevonásá-

nak lehetőségét, a részvételét a fej-

lesztésben. Az EU által vezérelt vi-

dékfejlesztési politika célrendszere

számos ilyen, a helyi kultúrának ide-

gen elemet tartalmaz. Ebben látom az

egyik okát a túlzottan bürokratikus

ügykezelés mellett, hogy nehezen ke-

rülnek felhasználásra a vidékfejlesz-

tési célzatú források. Az erdélyi fal-

vak fejlesztésének egyik alapvető

akadálya pontosan az életminőség

megfogalmazásában tetten érhető

megegyezéshiány, a több életmodell

versenye.

Jövőbeni lehetőségek

A válság a vidék életében kedvező

változást is hozhat. A természetkö-

zeli és ökológiai szemléletű életforma

értékének tudatosítása, és az emberi

civilizáció túlélésének feltételeként

való megfogalmazása felértékelheti a

vidéket, amennyiben a vidék való-

ban ökológiai szemléletűvé alakul.

Közpolitikák és azokhoz rendelt for-

rások segíthetik ebben. Ehhez azon-

ban a kormányok to-

vább kell lépjenek a

„vidék, mint olcsó

életforma és szociális

menedékhely” szem-

léleten. Azt is be kell

lássák, hogy az olcsó

– és kétes minőségű –

élelmiszereknek az

élelem-vegyipar által

való előállításával sa-

rokba szorított pa-

rasztság, esélytelen az

élelmiszertelmelési

versenyben. Az egész-

séges élethez szükséges táplálék és

tiszta élhető környezet előállítását

pedig nem hajlandó ilyen olcsó áron,

szinte ingyen elvégezni. A korszerű

tájgazdálkodáshoz szükséges tudás

és munka befektetést igényel, amihez

nincsen meg a falun élő embernek a

pénzforrás. Ezen a helyzeten csakis a

vidék termékeinek magasan való ér-

tékelése és kellő áron való megfizeté-

se változtathat.

A gazdasági válság a városokról

képzett embereket vidéki vagy kettős

életformára késztethet. Amennyiben

ezek közt a tudatos jelenlétre törek-

vők száma meghatározó lesz, akkor a

vissza- vagy betelepedők szemléleti

váltást hozhatnak a vidéken. Tudá-

sukkal, igényességükkel és nem utol-

sósorban megtakarított pénzükkel,

valamint saját maga-

tartásukkal felértékel-

hetik, visszaadhatják

a vidéki élet méltósá-

gát. A benépesedő és

környezetébe akár glo-

bálisan integrálódott

vidék autonóm prob-

lémamegoldó képes-

sége jelentősen növe-

kedhet, ez által növel-

ve az ott élők jövőbe

vetett bizalmát. Az

élelmiszer előállítása

felértékelődik. A szállítási költségek

növekedése miatt már gazdaságilag

is érdemes lesz a minőségi élelem

helyben előállítása és kis távolságra

lévő regionális piacokra való szállítá-

sa. A pénzhiány megnövelheti a köz-

vetlen árucsere és a gazdasági

együttműködés lehetőségeit. Alter-

natív gazdasági modellek léphetnek

működésbe. A kommunikációs költ-

ségek csökkenése lehetővé teszi szol-

gáltató munkahelyek vidékre telepí-

tését. A szép vidéki élet vonzóvá te-

heti alkotó szakmák művelőinek,

művészeknek, kutatóknak, tanárok-

nak vidékre települését. Az ökológiai

szemlélet megteremti a decentrali-

zált, alternatív energiaforrások tele-

pítését vidéken. Biogázból előállított

villamos- és hőenergia, napkollekto-

rok és szélturbinák jelenhetnek meg

a vidéken.9

Mindezek a lehetőségek azonban

csak a vidéken élők jelenlegi szemlé-

letének jelentős változásával történ-

hetnek meg. A vidéki közösségeknek

fel kell adják a sok esetben idegen-

gyűlölet formájában is jelentkező

zártságukat. Nyitott, befogadó kö-

zösségekké kell alakuljanak, új esz-

mék, kultúrák és emberek fogadásá-

ra készekké. A hagyományos gazdál-

kodás helyett tudásalapú, korszerű

ökológiai szemléletű, komplex táj-

gazdálkodást kell megtanulni és mű-

velni.

A vidék helyzete hasonlatos a me-

sebeli Münchausen báró lehetetlen

helyzetéhez, aki önmagát a saját ha-

jánál fogva húzta ki a mocsárból.

Honnan vegye a falu embere ma a

válság közepette a tőkét a megújulás-

hoz? Erre a kérdésre a válasz csakis a

társadalmi tőke – a bizalom és

együttműködés lehet, hiszen a mai

domináns gazdasági paradigmában

tőke oda nem megy, ahol nincsen rö-

vid távon való megtérülés és profit.

A falvainkban a befektetéseket nem-

zedékek munkájából

végezték. Az unoka a

nagyapja által épített

házba lakott, és a

száz éves istállóban

tartotta állatait. Az új

épületeket helyi a-

nyagok felhasználá-

sával kalákában épí-

tették. Napjainkban

azonban a mobilitás

és a technológiai újí-

tás – nem utolsó sor-

ban az élelmiszerbiz-

tonsági és állategészségügyi elvárá-

sok – arra késztetik a gazdálkodó

embert, hogy új épületeket és techno-

lógiai berendezéseket, gépeket vásá-

roljon. Ezek a befektetések nem tud-

nak öt, tíz év alatt megtérülni. Lehet,

hogy első olvasásra megdöbbentő

következmény, de úgy látom, hogy

Az erdélyi falvak fej-

lesztésének egyik

alapvetõ akadálya

pontosan az életmi-

nõség megfogalma-

zásában tetten érhe-

tõ megegyezéshi-

ány, a több életmo-

dell versenye.

A bizalom társadal-

mi szövetét csak a

korszerû együttmû-

ködés civil technikái-

nak alkalmazásával,

közösségfejlesztéssel

lehet fenntartani,

építeni.

9 Erre irányuló létező törekvések és technológiák tárházát adja Ertsey Attila az autonóm település koncepciójában.

www.ertseyattila.eoldal.hu/oldal/publikaciok


hiteles vidéki életet nem lehet profit

alapon élni. Vagyis a vidéki élet csak

nonprofit tevékenység lehet. És ezzel

a mondattal el is érkeztem a civil

szervezetek szerepéhez.

Olyan emberek alkotó tevékeny-

ségére van szükség a vidék megúju-

lásához, akik nem kérnek ezért a

munkájukért pénzt a faluban, mert

ott nincsen pénz, és belátható időn

belül nem is lesz. Szponzorok és álla-

mi támogatás segítségével tudják el-

sősorban környezetvédő és szociális

téren aktív nonprofit szervezetek ezt

a civilizációs váltást segíteni vidéken.

Önkéntesek hada kell a szakmai tu-

dást és az élhetőbb jövő reményét a

vidékre vigye. Hiteles jelenléten ala-

puló fejlesztési kísérletek kell megta-

lálják a gazdálkodás működőképes

és fenntartható modelljeit. Ez tulaj-

donképpen kutatás, fejlesztés vidéki

környezetben, és a kutatásra szánt

közpénzekből kellene fedezni a költ-

ségeit. A bizalom társadalmi szövetét

csak a korszerű együttműködés civil

technikáinak alkalmazásával, közös-

ségfejlesztéssel lehet fenntartani, épí-

teni. A hozzá nem értés, a felelőtlen

kampányszerű beavatkozás csak

rontani tud a helyzeten. A hajdani

kollektív gazdaságokat kifosztó ve-

zetők emléke még erősen él a falvak

tudatában. A szűkös erőforrásokhoz

való individualista hozzáférési ver-

seny önzést és bizalmatlanságot szül.

Konfliktusokkal teli a farkasverem-

mé alakult faluközösség. Aki bírja,

marja. Aki meg nem bírja, belepusz-

tul. Vagy elmenekül, ha van hová.

Együttműködésre és bizalomépítésre

van szükség, hogy a gazdasági folya-

matok a kölcsönösségen és a hosszú

távon való megtérülés reményén újra

életre kapjanak.

Kolumbán Gábor

Civitas Alapítvány – elnök


Felhasznált irodalom:

1. BALÁZS Ferenc (2002): A rög alatt, Zeusz Könyvek Kiadóhivatala, Budapest;

2. KORTEN David C. (1990): Getting to the 21th Century, Kumarian Press;

3. KROPOTKIN Pyotr Alexeyevich (1902): Mutual Aid: A Factor of Evolution;

4. LÁSZLÓ Ervin (2008): Világváltás, A változás harmonikus útja, Nyitott Könyvműhely, Budapest;

5. LORENZ Konrad (2002): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne, Cartaphilus Kiadó, Budapest;

6. MADARÁSZ Imre (2000): Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot?, Agroinform Kiadóház, Budapest.

7. MAKKAI Gergely (2008): Vidékfejlesztés, Mentor Kiadó, Marosvásárhely;

8. SOROS George (1998): The Crisis of Global Capitalism, Public Affairs, New York;

9. SOROS György (2008): A 2008-as hitelválság és következményei, Scolar Kiadó, Budapest.

A civil szféra esélyei a szórványban

Acivil szerveződések a szór-

ványban igen változatos ké-

pet és hiányképet mutatnak.

Ahhoz, hogy ezt végig tudjuk akár

vázlatosan is tekinteni, körül kell jár-

nunk a vizsgálat tárgyát, a konvenci-

onális szórványokat típusok szerint.

Témánk sikere szempontjából is min-

den elemzés kiindulója csak az lehet,

ha ezt rétegeiben tekintjük körül.

Az etnikai szórvány fogalma ma

már olyan sokrétű, hogy a hozzá fű-

ződő civil kezdeményezéseket sem

láthatjuk egységesen. A mindennapi

beszédhelyzetekben használt klasszi-

kus szórványközösség a leépülő ma-

radékközösségeket jelenti, a hajdani

népes, mára elfogyatkozott, leépült

etnikai csoportot. Itt témánk szem-

pontjából nem elhanyagolható, hogy

nem sorolhatóak ide a szigetfalvak,

az összekapcsolódó faluláncolatok, a

300 léleknél nagyobb magyar lélek-

számú, és 40%-os arány feletti falusi

jellegű települések. A másik konven-

cionális szórványtípus a belső migrá-

ciós népesség, ismertebb nevén a vá-

rosi, jelesül a nagyvárosi szórvány.

Ebbe a kis számú városi foszlánykö-

zösségtől (elsősorban a Regáttól) a

viszonylag nagy lélekszámú, ám ará-

nyaiban előnytelen és elszigetelt

nagyvárosi magyarságig minden

migrációs réteg belefér.

E két skála között helyezkedik el a

hazai, Kárpát-medencei szórvány-

kérdés teljes, lokális társadalomhoz

tartozó problematikája.

Hogy kis- és maradékfalvas szór-

ványmagyarságunk soraiban mit ne-

vezhetünk civil szférának a végeken,

ez is egy igen bonyolult kérdés. Sem-

miképpen nem tekinthetőek annak

az állami fenntartású oktatási intéz-

mények és az egyházak, helyi gyüle-

kezetek sem. Jól meghatározott kor-

mányzati (egyházkormányzati, hit-

építési) profillal rendelkeznek, és

pontosan körülhatárolt feladatokat

látnak el, rendezett költségvetési hát-

térrel. Ez valóban így van, de munká-

juk mellett „kiegészítő” feladataikat

– különösen a kisközösségek, apró-

falvak egyházai, pedagógusai – a ma-

guk erejéből nem tudják ellátni. Az

eredmények felmutatásához mást és

többet is kell tenni. Mint a lokális

mikrotársadalom egyedüli anyanyel-

vi intézményei – akik mellesleg nem

is főfeladatként végzik ezt a fajta „ci-

vil közösségi munkát” – éppúgy rá-

szorulnak arra, hogy szerepkörükből

kilépve, számtalan esetben „civil”-

ként viselkedjenek, mintha „teljesen”

civilek lennének: közösségépítés,

programmenedzselés, pályázatok,

szabad időben végzett közösségi

munka, szervezés. Olyan feladatokat

is el kell látniuk, amelyek „nem is

tartoznak” (szakrális, pedagógusi)

szolgálatuk szűk körébe, hanem csak

a „távolabbi” holdudvarába. A szélső

civil fórum10

régiók kistelepüléseinek utolsó intéz-

ményeiként minden feladat rájuk há-

rul, már amit felvállalnak, hisz ezek

egy része rajtuk számon nem kérhe-

tő, legfennebb erkölcsi értelemben.

Ezek az úgynevezett tartozék, kiegé-

szítő, és ezért gyakran elmaradható

feladatok.

Elsőként a maradékmagyarságú

települések önszerveződési kérdései-

ről szeretnék szólni. Nem titok, hogy

azokon a településeken, ahol 300 lé-

leknél kisebb a magyarság száma, a

kivételes eseteket leszámítva aligha

van lehetőség bármilyen helyi ön-

szerveződésre. Itt hiányzik ehhez a

közösség részéről származó és meg-

fogalmazott belső igény, de nem

„rendelhető hozzá” a cselekvő helyi

értelmiségi sem. Ezeknek mintegy

összesítéseként is, hiányzik e munka

társadalmi értéke és lokális megbe-

csülése is. Kistelepü-

léseken, töredékma-

gyarságú aprófalva-

inkban helyi civil kez-

deményezés lényegé-

ben nincs – néhány

egészen kivételes pél-

dától eltekintve. Itt

közismert a megfo-

galmazás: „nincs ki,

kivel és kinek”. Azo-

kon a településeken,

ahol a helyi értelmisé-

gi minimum sincs meg,

a tanító és a pap, ott

aligha van mód bár-

milyen civil intéz-

ményteremtésre, kö-

zösségi munkára. Itt a

civil szerveződések

humán erőforrás-szük-

ségletének megterem-

tése volna a legfonto-

sabb feladat. A szélső

vidékeken azonban

ezekben van a legna-

gyobb hiány.

De amikor kistelepüléseken, sőt,

lassan a szórvány-nagyvárosokban is

a hatékony és eredményes cselek-

vést, civil kezdeményezést kérjük

számon a lokális értelmiség megma-

radt töredékétől, be kell látnunk azt

is, hogy a hátrányos etnikai területek

falusi jellegű településein élő és tevé-

kenykedő pedagógus társadalom hi-

hetetlenül nehéz helyzetben van.

Természetesen e kérdés elemzése

nem lehet ennek az írásnak tárgya.

Csak felsorolom a legnagyobb gon-

dokat, melyek kihatnak a pedagógus

teljes cselekvési, teljesítési és többlet-

teljesítési moráljára: szakemberhi-

ány, hallatlan mértékű fluktuáció, in-

gázás, a társadalmi és helyi megbe-

csülés hiánya, adminisztrációs túlter-

heltség, az anyanyelvi oktatás elér-

téktelenedése, megélhetési gondok,

hivatástudat-hiány, és mindezek

eredménye lehet egyfajta „szükség-

értelmiségi” létállapot. Itt az egyhá-

zak civil szféra szervezési feladatellá-

tásai valamivel jobbak. Ők ott van-

nak minden 150-200 léleknél na-

gyobb közösségben, és belső, külső

és felső (!) elhivatásuk függvényében

részt is vállalnak a lokális feladatok-

ból. De erdélyi magyar egyházaink

vezetésének legtöbbje – látva az egy-

háziak, lelkészek aktív, olykor túlter-

helő közösségi munkáját, sőt, olykor

kemény politizálását – arra igyeksze-

nek buzdítani az egyházak munka-

társait és szolgáit, hogy a „mindent

magad”, vagy inkább a „magad

uram, ha szolgád nincs” modell he-

lyett a munka leosz-

tását, a munkatárs

megkeresését, kine-

velését és segítését

válasszák. Hogy ne-

hogy más irányú el-

foglaltságuk az ere-

deti hivatásuk rová-

sára történjen, és fő-

ként, hogy a lokális

érdekcsoportosulá-

sokba való belépéssel

nehogy maguk is

megosztó tényezők

lehessen, szolgálatuk,

hivatásuk kárára.

Itt is hatalmas és

látványos mind a cse-

lekvési, mind a tét-

lenségi skála: helyi

művelődésszervezés,

műsoros bálok, isko-

laépítés és oktatáste-

remtés, alapítvány,

társaság bejegyzése,

nagy formátumú pá-

lyázatok lebonyolítá-

sa, gazdasági tanácsadás, népfőisko-

la, faluturizmus tanácsadás és bein-

dítás, népi mesterségek felélesztése

és elsajátítása, illetve mindezek teljes

elmulasztása. Sorolhatnám kiemelke-

dő példák sokaságát is: több lelkészt

is tudok, aki egész tanév alatt saját

autójával hordja kis faluja gyermeke-

it városra, magyar iskolába, és dél-

ben hazaviszi. Van tucatnyi iskola-,

óvoda-, gyermekotthon-, árvaháza-

lapító lelkészünk. Van olyan pedagó-

gus papnénk a Mezőség közepén, aki

a felsoroltakból szinte mindent ma-

gára vállalt (faluház, fejlesztési egye-

sület, vállalkozás, népfőiskola, nyelv-

és vállalkozásfejlesztés stb.) és a helyi

hálátlanságok ellenére is építi faluját.

Van a lelkész, aki paprikát termeszte-

ni tanította meg faluja népét, és ma

ez a falu legfőbb megélhetési forrása.

Sorolhatnám a közismert „sztárhely-

zeteket”: Zsobok, Kőhalom, Déva,

Szamosardó, valamennyi ilyen, or-

szágos kitekintésű „magán”- és „ci-

vil” kezdeményezések. Csak az a baj,

hogy egy-kettőt leszámítva sajnos je-

lentősebb lélekszámú magyar sziget-

településként egyik sem esik bele a

fennebb kijelölt „szélső magyarság”

kategóriába.

Vannak természetesen kivételek

és példák is a helyi civil cselekvésre a

kiemelten veszélyeztetett települése-

ken. Ilyen pl. Abrudbánya. 60 lelkes

magyarsága ellenére is kiváltságos

helyzetben van. A negyven lelkes re-

formátus egyháznak kiterjedt üzlet-

hálózata van, mely a városka szinte

egész főterét átfogja, és ezzel olyan

kiváltságos anyagi helyzetbe hozza,

hogy lehetőséget teremt a lelkészi ál-

lás könnyed fenntartására és saját for-

rásokból végzett közösségépítésre is.

Itt a fiatal lelkész és egy helyi fiatal

gyógyszerész-gondnok bejegyzett

egy magyar kulturális egyesületet,

amely a városka művelődési életét hi-

vatott fellendíteni. Öröm látni, aho-

gyan ezek a fiatalok tele vannak mun-

kakedvvel, reménnyel és tervekkel.

Van egy másik példám is a lokális

és civil kezdeményezésre egy kis lé-

lekszámú településen. A maradandó

és közösségépítő szerveződésekből

örök példát mutató aranyosszéki Ba-

lázs Ferenc unitárius pap falujában a

lakóközösség évekig tétlenül nézte,

hogy egy helyi bányavállalat mész-

kőtömböket szállító hatalmas teher-

autóival miként teszi tönkre a falut és

házait. Szokásos kép: mindenki a má-

siktól várta, hogy valamit tegyen. A

helyi lelkésznő azonban maga vette

kezébe az ügyet, és aláírásgyűjtéssel

elérte, hogy a bányavállalat kényte-

len volt a falut elkerülő terelőutat

építeni.

Be kell látnunk azonban, hogy

olykor túlzott elvárásainkkal hiú áb-

rándokat hiába kergetünk: ezeken a

maradékmagyarságú településeken

és területeken nem lehet csak lokáli-

san intézményeket, civil szférát ter-

vezni. Mesterségesen kitelepíteni

még annyira sem. Van egy szint, ahol

a lokalitásban kell cselekedni, a kö-

zösség „működésének” alapjait ott

kell biztosítani, de többre nem telik.

De tovább lépve gyűjtőszervezetes

formákban identitásőrző védőhálót

kell föléjük helyezni, és így kell ösz-

szefogni, összekapcsolni őket. Itt sok-

Kistelepüléseken, tö-

redékmagyarságú

aprófalvainkban he-

lyi civil kezdeménye-

zés lényegében nincs

– néhány egészen

kivételes példától el-

tekintve. Itt közismert

a megfogalmazás:

„nincs ki, kivel és ki-

nek”. Azokon a tele-

püléseken, ahol a

helyi értelmiségi mi-

nimum sincs meg, a

tanító és a pap, ott

aligha van mód bár-

milyen civil intéz-

ményteremtésre, kö-

zösségi munkára.


kal többet kell tenniük azoknak a re-

gionális szervezeteknek, amelyek

kistérségi formában felvállalják a kis-

települések összekapcsolását és gond-

jaik közös megoldását. Erre jó és si-

keres példa a szamos-

újvári Téka és a vá-

laszúti Kallós Zoltán

alapítványok, ame-

lyek felismerték, hogy

az anyanyelvi oktatás,

az iskolateremtés vég-

ső céljába be kell épí-

teni az érintett gyer-

mek-rekrutációs régi-

ók családi, közösségi,

művelődési, lelki, sőt

gazdasági rehabilitá-

cióját is. És a sor na-

gyon hosszú lehet.

Mert az anyanyelvi

oktatás csak egy sze-

lete – és bármennyire

is szeretnénk ezen vál-

toztatni – olykor bi-

zony nagyon kis érté-

kű szelete a család, a lokális közösség

gondjainak. Ahhoz, hogy az anya-

nyelvi oktatás megvalósuljon, ennek

megközelítő csatornáján át az intéz-

ményteremtőnek a közösség más

funkcióit is el kell látni, köztük a leg-

fontosabbat: az oktatási intézmény és

a gyermekes családok, szülők közötti

teljes bizalmat. Csak így lehet színvo-

nalat teremteni, de csak így lehet az

anyanyelvi oktatás értékét is növelni.

A magyar foszlányfalvak láncola-

tainak vidékfejlesztő civil ernyőszer-

vezet alatti összekapcsolása tehát itt

az egyedüli cselekvési lehetőség.

Úgy tűnik, túlságosan belemé-

lyedtem a kistelepülések gondjaiba, a

nagyvárosok kárára. Nem titok, hogy

a nagyvárosi szórvány alkotja a hazai

veszélyeztetett magyarság legna-

gyobb lélekszámú rétegét. Itt a közel-

ség, az azonos polgári település szűk

lakóterülete sem elegendő ahhoz,

hogy közel hozza egymáshoz az ott

élőket. Olyan sokat szenvedett terü-

letek maradnak szükségletek alatti

civil kezdeményezésekkel, mint a

Zsil-völgye, Krassó- Szörény megye

magyarsága.

Mégis intézményteremtés szem-

pontjából a városok mintha köny-

nyebb helyzetben lennének, épp a

fentebb felsorolt falusi gondokkal va-

ló összehasonlítás szempontjából is.

A városi, sőt erdélyi nagyvárosi tele-

püléseken, ahol a rossz arányú elhe-

lyezkedés ellenére is jelentős az azo-

nos településen élő magyarság szá-

ma, jelentős anyanyelvű intézmé-

nyek is vannak. Itt sokkal több az

esélye annak, hogy a civil szféra is

felerősíthető. Jelesül olyan nagyváro-

si szórványok civil kezdeményezése-

iről van szó, mint pl. Brassó, Szeben,

Segesvár, Medgyes, Torda, Nagybá-

nya, ahol a magyar-

ság aránya már nem

minden esetben éri el

a 20%-ot, de több ma-

gyar iskolája, 20-30-

as létszámú magyar

pedagógustársadal-

ma, 5-10 magyar lel-

késze van, és ebből

majdnem minden hu-

mán erőforrási hátte-

ret meg tud teremteni

a civil kezdeménye-

zésekre. Nem tagad-

hatjuk, hogy a helyi

művelődési élet in-

tézményei, a magyar

oktatást szolgáló hát-

térintézmények jelen-

tik a legnagyobb szá-

mú ilyen kezdemé-

nyezést. Vannak kiváltságos és telje-

sen egyedi helyzetben levő, egyéb-

ként demográfiailag hátrányos elhe-

lyezkedésű városaink is, ahol a ki-

emelkedő történelmi-vallási tradíció

teremti és őrzi meg a humán erőfor-

rást, mint pl. az ezer éves püspöki

székhelyű Gyulafehérvár. Sajnos

azonban a cselekvés még a jelentős

értelmiségi háttérrel rendelkező falu-

si és városi szórványtelepülések ese-

tében is minden erőteljesen személy-

függő. A legszomorúbb példákat

azok a számottevő

magyarságú települé-

sek nyújtják, ahol az

értelmiség mellett

pang minden közös-

ségi munka, ahol ké-

szen várnak mindent

felülről vagy magától

megoldani. És ha

mégis kerülne valaki,

aki elkezdene csele-

kedni, ellendrukker-

ként állnak vele szem-

ben a közismert szlo-

genekkel: „nem érde-

mes”, „te ezt minek

csinálod, nem látod,

hogy nem megy?!” jellegű megbé-

lyegzésekkel, de eljutunk a „biztosan

hasznod van belőle”, és a még fájdal-

masabb „tiszta hülye vagy” ítéletekig

is. Természetesen ennek hátterében

ott van az összemérés sértő példája

is, mert hogy ha más dolgozik, akkor

kiderül, hogy ők nem.

Sajnos azt is el kell mondanom,

hogy a civilszféra mozgástere igen

szűk, célrétegei és kedvezményezett-

jei a szélső társadalmakban is megle-

hetősen belterjesek. Civil életünk

szinte a kezdetektől meglehetősen

rendezvény központú lett, hogy a

fesztivitást ne is említsem. Ezek ese-

tében bár nem kétséges a folyamato-

san zajló „szimbolikus térfoglalás”

kiemelkedő jelentősége, de be kell

látnunk, hogy a romániai magyarság

szórványrészében is hatalmas civil

hiányterületek vannak. Nem tisztem

itt részletes számvetést készíteni civil

területeink hiányosságairól, de az

igényektől és szükségletektől messze

elmarad az etnikai csoport organikus

fennmaradását szolgáló intézmény-

rendszer. Csak egy hevenyészett fel-

sorolás: anyanyelvi szakmai szerve-

zetek, oktatási háttérintézmények,

szociális védőhálót teremtő intézmé-

nyek, munkahelyteremtés, szociális

és gyermekvédelmi kezdeményezé-

sek, a továbbképzés, felnőttképzés,

amatőr színjátszás, a cserkészmozga-

lom szórványok fele történő szélesí-

tése, a profin szervezett ifjúsági mun-

ka és mozgalom területei. Már nem is

merek szólni a pályázási kultúra hiá-

nyáról, és hogy az uniós források ma-

gyar kisebbségvédelmi céllal való

megszerzése szinte teljes hiányterü-

let. Itt kell elmondanom ismételten

azt az – elmúlt évtizedben számta-

lanszor leírt civil szórványfájdalma-

mat is –, hogy a felszámolt mamutár-

vaházak nagy vesztesei, különösen

szórványvidéken a magyar anya-

nyelvű árvaházi gyermekek voltak.

Alig tudnék említeni

olyan átmeneti és

tömbterületen szerve-

zett 4-5 civil, egyházi

és más intézménynél

többet, amely árva és

szociálisan hátrányos

gyermekeket szeretett

volna megmenteni a

családi rendszerű

gondozásba elhelye-

zéssel. Az a tucatnyi

ilyen kezdeményezés

– lehet bár olyan átfo-

gó, mint a dévai – alig

egy töredékét tudta

összefogni a veszé-

lyeztetett szórványárváknak (Csaba

atya gyermekintézményei, valamint

Zsobok, Holtmaros, Élesd, Bélfenyér,

Marosbogát), és civil kezdeményezés

híján gyermekek százai vesztek el

számunkra örökre Brassóban, Luda-

son, Mezőzáhon, Medgyesen, de

még Kolozsváron és Szamosújváron

is, vagy kerültek román apácarendek

otthonaiba.

Van egy szint, ahol

a lokalitásban kell

cselekedni, a közös-

ség „mûködésének”

alapjait ott kell biz-

tosítani, de többre

nem telik. De to-

vább lépve gyûjtõ-

szervezetes formák-

ban identitásõrzõ

védõhálót kell fölé-

jük helyezni, és így

kell összefogni, ösz-

szekapcsolni õket.

A legszomorúbb

példákat azok a szá-

mottevõ magyarsá-

gú települések nyújt-

ják, ahol az értelmi-

ség mellett pang

minden közösségi

munka, ahol készen

várnak mindent fe-

lülrõl vagy magától

megoldani.

civil fórum12

A továbblépéshez újra szükségét

érzem annak, hogy kihangsúlyoz-

zam a minden Nagy Cselekvő mögé

felsorakozó humánerőforrás-háttér

jelentőségét. Minden közösségi

munka a hátrányos régiókban erőtel-

jesen, olykor tragikusan személy- és

cselekvőfüggő. Minél sikeresebb a

munkaleosztás, annál biztosabb le-

het a siker. Minél több munkatársat

sikerül bevonni és a feladatokat le-

osztani, annál biztosabb a hosszú

távra való sikeres és eredményes be-

rendezkedés.

Nem csoda az sem,

ha kifáradnak a helyi

cselekvők. A központi

és felelős vezető elit-

nek az is kiemelt fel-

adatai közé tartozik,

tartozna, hogy folya-

matosan képezze és

tartsa karban lokális

cselekvőit. Nem vélet-

lenül hangsúlyozzuk

lassan két évtizede

azt, hogy a feltöltődés-

re, a rendszeres szak-

mai megbeszélésre, a

kibeszélgető, pihenő együttlétre, az

azonos közösségi feladatokat ellátó

személyek (=a Cselekvő Személyek)

rendszeres találkozójára és ezzel a lé-

lektakarításra és közös pihenésre el-

engedhetetlen szükség van. Ha ezt

nem vesszük észre, ha erre nem áldo-

zunk kevéske közpénzeket, tizenöt-

húsz év már elegendő idő a teljes ki-

égésre, lefáradásra, és nagyon rövid

időn belül helyi közösségépítők nél-

kül maradunk.

Hátrányos nyelvi környezetben

született civil, „félcivil” intézmé-

nyeknek a másik nagy gondja, hogy

meg kell teremteni és folyamatosan

biztosítani kell az anyagi alapokat.

Ezt pedig hosszú távra berendezke-

dett koldulási forrásokból aligha le-

het. Önkormányzatra ott nem vagy

csak alig számíthatnak, hisz épp attól

szórványok, hogy po-

litikai, önkormányza-

ti képviseletük is

csonka, hangjuk és

szavuk, befolyásuk a

lokális társadalom-

ban is súlytalan. Így

születnek meg és ve-

getálnak itt az „ahogy

lehet” intézmények.

Végül azt sem

szabad elbagatellizál-

ni, hogy a tömbök-

ben, az anyaország-

ban és a különböző

szintű vezető elit ré-

széről is egyre erősödik az az egyál-

talán nem titkolt hang, amelynek lé-

nyege, hogy „nem érdemes”. Itt leg-

alább kettős játszma és diskurzus fo-

lyik: egyfelől a kiemelt támogatású és

prioritású szórványstátus, másfelől

ez az őszinte „nem lehet” hang. Né-

hány éve pedig már magyarságunk

és egyházaink némely legmagasabb

vezetői szintjei, hivatalai is nyíltan

vállalják fel ezt a destruktív szór-

ványdiskurzust. Benne van a vezeté-

si szemléletben, cselekvési gyakorla-

tokban is, és egyre nyíltabban hang-

zik el, egyre nagyobb nyilvánosság

előtt a magyar politikai elit, a szé-

kelyföldi autonómiatörekvések szó-

szólóinak szövegeiben. Szó és szöveg

szerint ez minden esetben úgy ver-

balizálódik, hogy „nincs ennek (már-

mint a szórványok segítésének) sem-

mi értelme”, „kidobott pénz az abla-

kon”, „jobb lenne ezzel a tömböket

segíteni”. A szórvány – mint a tömb

hátországa – civil építésében és reha-

bilitációjában tisztázni kell olyan táv-

lati teleológiai kérdéseket is, amelyek

e régiók és az itt végzett munka teljes

jövőképét is tisztázzák. Bár remény-

telen és egyre reménytelenebb a szór-

ványkérdés depolitizálása is, el kell

jutni igen gyorsan olyan szintre,

mely az egész problematikát tisztáz-

za, és a kérdéskört végre politika-

mentesen „auditálja”. Hosszú távú

cselekvés csak erre építhető és csak

ezzel tervezhető.

Vetési László

Erdélyi Református Egyházkerület –

szórványügyi előadó


Minden közösségi

munka a hátrányos

régiókban erõtelje-

sen, olykor tragiku-

san személy- és

cselekvõfüggõ.

Minél sikeresebb a

munkaleosztás,

annál biztosabb

lehet a siker.

Egyházi és civil együttmûködés

a vidéki közösségekért

Acivil világunkban sokat han-

goztatott partnerségnek akkor

van hatása és úgy van értel-

me, ha az konkrét gyakorlatban, kö-

zös munkában ölt testet, ha szerveze-

tek, intézmények, személyek céljai

találkoznak és egymást fel- és meg-

erősítve akár hegyeket is megmoz-

gatnak. Így történt ez a Partnerség-

ben a fenntartható unitárius vidéki

közösségekért elnevezésű projekt

esetében is, amely a Civitas Alapít-

vány és az amerikai Project Harvest

Hope együttműködésében indult el.

És amelynek azért van helye a jelen

lapszámban, mert a végeknek számí-

tó eldugott falvak felkarolásáról szól.

Hogy jobban megértsük, miként

is talált egymásra e két szervezet és

milyen közös cél érdekében sikerült

további együttműködő partnereket

az ügy mellé állítani, röviden bemu-

tatom őket. 1992-ben a Civitas Ala-

pítványt létrehozó személyek azért

fogtak össze, hogy segítsék a helyi és

regionális fejlődést, de oly módon,

hogy a helyi közösségeket erősítsék

abban, hogy ők maguk legyenek ké-

pesek az erőforrásokat a problémáik

megoldása érdekében hasznosítani.

Ez a küldetés ma is aktuális. A fel-

adatokat pedig mindig a sajátos hely-

zetek, egy-egy közösség, térség élete,

igényei, törekvései határozzák meg.

A Project Harvest Hope az ameri-

kai unitárius univerzalista egyház

mellett egy olyan alapítvány, amely

céljául tűzte ki az erdélyi vidéki kö-

zösségek fejlődésének a támogatását.

Számtalan személyes látogatás, itt

töltött idő, és a közösségekkel való

együttműködés igén jó rálátást bizto-

sít számukra az itteni helyzetre. Tö-

rekvésükhöz helyi partnert kerestek,

így találkozott a két szervezet. Első-

sorban azon közösségek, falvak se-

gítségére törekedtek, ahol jelen van

az unitárius egyház. Ezek közül a


legtöbb falu, főleg Székelyföldön a

városoktól elszigetelt és sok esetben

a községi közigazgatástól is elszaka-

dó települések. Sok ilyen faluban az

élet szinte változatlan évek hosszú

sora óta, a megélhetés az utóbbi évti-

zedekben számtalan

fiatalt elszólított. Ide

ritkán járnak ki az ön-

kormányzat képvise-

lői is (mert megtörté-

nik, hogy a község-

hez tartozó 14 telepü-

lés egyikeként, mint

félreesőt, mostohán

kezelnek), sok eset-

ben nincs helyben or-

vosi ellátás, avagy az

iskola kapui is gyer-

mekhiány miatt bezá-

rultak. De a dombok tövében mégis

van élet és élni akarás, a magasba

emelkedő templomtornyokban meg-

szólal az istentiszteletre hívó harang-

szó. Ezek azok a falvak, közösségek,

amelyek kiesnek a nagy fejlesztési tö-

rekvések rostáján. A szükség ugyan-

is közelről látszik, és csak közelről le-

het érdemben segíteni. Ezért is volt

mérvadó, hogy helyi szereplők isme-

reteire és szakszerű segítségére kell

alapozni az előrelépésben.

A két civil szervezet törekvéséhez

egyetértően és segítő szándékkal

csatlakozott az Erdélyi Unitárius

Egyház, az ehhez tartozó Gondvise-

lés Segélyszervezet és az Országos

Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, akik a

Koordináló Bizottság tagjaiként áll-

tak az ügy mellé. Így indult el 2008

elején a fentebbiekben megnevezett

együttműködés. A segítségnyújtás

alapját a Civitas Alapítvány Helyi

Fejlesztési Ügynök programja adta,

mely 2002-től Romániában országos

programként elsősorban a vidéki ön-

kormányzatokkal való együttműkö-

dés mentén szolgálja a vidéki térsé-

gek fejlődését. E program sikeres ele-

meit alkalmazza a jelen együttműkö-

dés, melynek alapvető célkitűzése,

hogy 10 erdélyi unitárius vidéki kö-

zösség fenntartható fejlődését segítse

elő. A fenntartható fejlődés ez eset-

ben azt jelenti, hogy a helyi közösség

önmaga képes megfogalmazni és a

maga tehetsége szerint meg is oldani

a problémáit, kielégíteni a szükségle-

teit. Meggyőződésünk, és ezt maga a

rendtartó székely falu példája, de

számos kutatás is aláhúzza, hogy egy

közösség életképességét az méri,

hogy miként képes megszervezni ön-

magát oly módon, hogy elsősorban a

saját erőforrásaira támaszkodik. És

ez a szervezés jó esetben valamely

közösségi jövőkép függvényében

alakul. Ezért is fontos az, hogy a kö-

zösségek mindenekelőtt legyenek ké-

pesek megfogalmazni önmagukat és

jövőjüket, azt a vágyott jövőt, ame-

lyért mindenkor érdemes cselekedni.

Számtalan erdélyi

falusi közösség, köz-

tük az unitárius fele-

kezeti többségű fal-

vak sem rendelkez-

nek jövőképpel, és

sajnos a megvalósítá-

sukhoz, a fejlődési fo-

lyamatok generálásá-

hoz és fenntartásához

szükséges erőforrá-

sokkal (szakemberek,

infrastruktúra, tudás,

kapcsolatok, informá-

ció) sem. A megfogalmazás azonban

nem elégséges az előrelépéshez, mert

ami közös, az sok esetben, szervezett-

ség hiányában senkié sem. Azaz, ha

nincs hozzáértő gazdája a fejlődést

generáló folyamatoknak, akkor eset-

leges az előrelépés. A helyi fejlődést,

az élhető és fenntartható vidéki élet-

formát azonban csakis a helyben élők

és élni akarók képesek meghatározni

és ők is kell legyenek azok, akik ezért

cselekvésre is képesek, akik cselekvő-

en vállalnak szerepet saját közössé-

gük jövőjének alakításában.

Eme elvi megfontolásokból szüle-

tett meg a döntés, hogy csak azokkal

a vidéki közösségekkel működünk

együtt, akik egyrészt akarnak is

előbbre mozdulni, változtatni saját

helyzetükön egy jobb jövő reményé-

ben, és másrészt, ahol

az egyház, a lelkész

mellett akadnak még

olyan személyek, akik

cselekvően vállalnak

szerepet a közössé-

gért történő munkál-

kodásban. Megdöb-

bentő volt a „vállalko-

zó” közösségek ará-

nya. A 126 erdélyi u-

nitárius egyházköz-

ség közül 14 egyház-

község kívánt bekap-

csolódni egy ilyen jel-

legű együttműködés-

be. A közösségek kép-

viselőivel való szemé-

lyes találkozások so-

rán, amikor alkalom

nyílt részletesebben elbeszélgetni ar-

ról, hogy mit is jelent ez az együtt-

működés, akkor két közösség eseté-

ben kiderült, hogy nem erre gondol-

tak, további két közösségben pedig

nem került megfelelő személy, aki

vállalta volna e felelősségteljes fel-

adatot.

A tárgyilagosság érdekében el

kell mondanom, hogy a közösségi

vállalásban jelentős szerepe volt a lel-

készeknek, hiszen elsősorban nekik

kellett vállalniuk, hogy felkarolnak

egy ilyen jellegű, kitartást, lendületet

és eredményeket csak hosszú távon

felmutató közösségépítő folyamatot.

Ez egyrészt abból a hagyományos

szemléletből adódott, mely szerint a

közösségi élet egyik meghatározó

személye a lelkész. Másrészt abból a

fentebbiekben már említett helyzet-

ből, mely szerint, ha nincs gazdája

ennek a folyamatnak, akkor esetleges

az előrelépés. És harmadsorban, de

nem mellékes tényezőként említhető

meg az is, hogy a programba bekap-

csolódott közösségek egyikében

sincs a faluban a polgármesteri hiva-

tal. Mindamellett, hogy ez az adott

falvakban a polgármesteri hivatalok

feladatellátásáról is képet ad, az egy-

ház és a lelkész közösségben betöl-

tött szerepét hangsúlyozza. Ezekben

a falvakban a lelkészek ugyanis

olyan feladatok ellátását is felvállal-

ják a közösség érdekében, melyeket

az állami apparátus feladata volna el-

látni, vagy melyek fel se merülnének,

ha helyben lenne a polgármesteri hi-

vatal.

2008 tavaszán 10 unitárius vidéki

közösséggel kezdtük el a munkát,

majd rövid időn belül ezek száma 7-

re csökkent, és ők a mai napig is ki-

tartanak a célkitűzések és az elkez-

dett közös munka mellett: Bencéd,

Bözöd, Csehétfalva,

Firtosváralja, Gagy,

Kálnok és Recsenyéd.

De melyek is voltak

azok a célkitűzések,

amelyek megvalósí-

tása csakis közösségi

összefogással lehet-

séges? Mindenekelőtt

arra törekedtünk, hogy

a közösségekből mi-

nél több személyt si-

kerüljön megszólíta-

ni és bevonni ebbe a

munkába, lehetőleg

cselekvően is. Má-

sodsorban, azoknak a

személyeknek a szak-

mai felkészítése volt

a célunk, akik elköte-

lezetten vállalták a közösségükért va-

ló cselekvést. Senki sem születik

azokkal az ismeretekkel, amelyek

adott társadalmi körülmények között

valamely közösség fejlődését szolgá-

ló feladatok ellátásához szükséges.

... egy közösség

életképességét az

méri, hogy miként

képes megszervezni

önmagát oly mó-

don, hogy elsõsor-

ban a saját erõforrá-

saira támaszkodik.

... „aki nem tudja,

hogy hová akar el-

jutni, ne csodálkoz-

zon, hogy oda jut

el, ahova nem

akart”. Az öntudatra

ébredés, a szókraté-

szi „ismerd meg ön-

magad” mindannyi-

unk feladata. De

nemcsak egyéni, ha-

nem közösségi fele-

lõsség is.

civil fórum14

Ezért amellett, hogy kiemelkedő sze-

repe van az adott közösségben élő és

a felelősséget is vállaló személynek, a

sikeres előrelépéshez a szakmai fel-

készítésére is szükség van. Egyes fal-

vak esetében két személy is vállalta,

hogy bekapcsolódik ebbe az együtt-

működésbe. Ezek a személyek, köz-

tük tanárnő, farmvezető, postás, főis-

kolai hallgató, gondnok, számítás-

technikus, áruszállító és gazdasz-

szonyok is, szakmai képzéssorozaton

vettek részt. E képzések sajátossága

és érdekessége is egyben az, hogy az

egy-egy témában szerveződő több-

nyire 2 napos képzések mindig más-

más helyszínen valósultak meg asze-

rint, hogy éppen melyik faluközös-

ség tudta vállalni a kis csapat fogadá-

sát. A szállást és az étkezést ugyanis

többnyire a faluközösségek biztosí-

tották. És ily módon alkalom volt be-

tekintést nyerni több falu életébe is,

megismerni közelebbről egymás élet-

terét. De ezáltal azzal is lehetett

szembesülni, hogy milyen szokások,

hagyományok élnek még itt-ott, me-

lyek haltak el, avagy milyen közössé-

gi munkának köszönhetően szép és

rendezett az egyik falu, hogyan épült

kilátó a közeli dombra, miként indult

el a falugondnoki szolgálat (Fir-

tosváralja), milyen fontos szerepe

van az ifjúságot összefogó fiatal lel-

készasszonynak a közösségi élet új-

raéledésében (Recsenyéd), hogy egy

öntudatos és kitartó közösség miként

képes saját egyházközséget is alapí-

tani (Bencéd), és hosszan folytatható

a sor. E vándorképzések révén az

egyes helyi fejlesztők saját közössé-

gük életterétől eltávolodva hasonló

helyzetű falvakkal ismerkedhettek

meg, és az ott élő közösség jó és rossz

példáival, melyekkel gazdagabban

tértek haza és másként szemlélték a

saját helyzetüket is.

E képzések keretében a helyi fej-

lesztők és adott esetben a lelkészek is

a csapatról, csapatmunkáról szerez-

hettek több információt, továbbá a

közösségről, ennek működtető erejé-

ről, szerveződési formáiról, a közös-

séggel való munka „fondorlatairól”.

De a vidékről és a vidékfejlesztésről

is többet hallhattak. A projekt és a

pályázat világával is ismerkedtek. A

munkájuk során alapvetően fontos

kommunikációról, ennek formáiról,

rendszeréről, működtetéséről, a saját

szerepükről. Aztán a hosszú távú ter-

vezésről, az ún. stratégiakészítésről

és ennek a sajátos kulturális vonásai-

ról is. Többek között arról, hogy a

székely kultúra sajátossága nem a jö-

vőtervezés, hanem a túlélés. És hogy

ez mi mindent megmagyaráz a saját

közösségünk életéből, működéséből,

maguk a helyi fejlesztők is meglepő-

déssel fogadták.

A szakmai felkészítés mellett a

helyi fejlesztők a saját faluközössé-

gük életével, történéseivel is foglala-

toskodtak, hogy ezáltal minél több

személyt vonjanak be ebbe a munká-

ba, továbbá, hogy lehetőleg minden

téren jobb rálátásuk legyen a falukö-

zösségük helyzetére, melyen többé-

kevésbé változtatni szeretnének.

Mivel egy hosszú távú fejlesztési

munkára szánták el magukat a helyi

fejlesztők, igen fontos volt, hogy en-

nek a működtetését megfelelő körül-

mények között tudják ellátni. És ez

nem jelent mást, mint egy felszerelt

munkapontot, ahol számítógép,

nyomtató és internet-kapcsolat segíti

a munkájukat. Ugyanakkor ez nem

egy-két személy munkáját szolgálja,

hanem magát a közösséget is. Ezen

munkapontok kialakítására az ameri-

kai támogató (Project Harvest Hope)

minden közösség számára ugyanak-

kora összegű támogatást biztosított.

A helyi fejlesztők pedig a lelkészek

segítségével pályázatot kellett készít-

senek erre. A munkálatok elvégzése

közösségi összefogással történt. És e

munkák révén elhanyagolt termek

kerültek felújításra és kaptak új, kö-

zösségi funkciót. Bözödön például a

falu nagy szülöttjének, Bözödi György

szülőházának a részleges felújítására

került sor, ahol a tapasztott ház falát

a helybéli roma közösség tagjai újí-

tottak fel, a belső munkálatokat pe-

dig a falu férfiai, asszonyai és fiataljai

végezték. Értékmentő munkát végez-

tek közös erővel, aminek a folytatását

is közösen tervezik.

A jövőt tervező munka a falukö-

zösségekkel együtt több hónapos

időszakot ölelt fel. Több közösségi ta-

lálkozót szerveztek, melyen a jelenle-

vők saját közösségük életéről, hely-

zetéről és a vágyott jövőről beszélget-

tek és tervezgettek. Miért is fontos

ez? Mert, ahogy ezt Szász János, a

Gyulafehérvári Római Katolikus Fő-

egyházmegye gazdasági igazgatója

fogalmazta meg egyszer, „aki nem

tudja, hogy hová akar eljutni, ne cso-

dálkozzon, hogy oda jut el, ahova

nem akart”. Az öntudatra ébredés, a

szókratészi „ismerd meg önmagad”

mindannyiunk feladata. De nemcsak

egyéni, hanem közösségi felelősség

is. Csak az a közösség képes vigyáz-

ni tagjaira, amely figyel is rájuk.

Több közösségben is meglepő mó-

don az derült ki, hogy hosszú évek

teltek el anélkül, hogy összeült volna

a falu, anélkül, hogy kibeszélték vol-

na dolgaikat, anélkül, hogy közösen

gondolkodtak volna az esetleges

megoldásokon, azon, hogy mire van

saját erejük, mire képesek ők maguk.

E tekintetben is úgy vélem, nagy lé-

péseket tettek meg ezek a közösségek

az elmúlt hónapokban, olyanokat,

amelyek, ha jó szándékkal és némi

hozzáértő belső segítségnyújtással,

szerveződéssel párosulnak, akkor

megalapozhatja a jelenlegi helyzetről

a közös erővel történő elmozdulást.

Bár egymáshoz földrajzilag többnyi-

re közel lévő falvakról beszélünk, a

belső világuk, működésük nagyon

eltér. Mindenhol lelkes helyi fejlesz-

tők vállalták a közösségek által meg-

fogalmazott célkitűzések valóra vál-

tásának segítését. Ma már e közössé-

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül


Jó példa a vidéki ifjúság mozgósítására

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít a vidéki ifjúságra. Az ifjúsági

szervezetekre általában jellemző, a folytonosságukat, fenntarthatóságukat megtörő gyors tagváltás az ODFIE esetében

nem okozott problémát. Az eltelt 15 év alatt kitartóan és szervezetten építették a vidéki ifjúsági életet Erdélyben. Valósá-

gos mozgalommá nőtte ki magát ez a szerveződés. Rácz Norbertet, a szervezet jelenlegi elnökét kérdezzük a tapaszta-

lataikról.

gek az első konkrét célkitűzéseik

megvalósításán dolgoznak. Ebben a

törekvésben nem maradnak maguk-

ra. Az ilyen jellegű fejlesztési folya-

matok fenntarthatóságához, bár nem

sokan említik ezt, de szorosan hozzá-

tartozik az is, hogy életben maradjon

és munkálkodni tudjon a lelkesedés,

a hit. A közösség erejében, a közös

cselekvésben, a közös jövőépítésben

való hit nem mindannyiunk sajátja.

És ezek napjainkban sajnos egyre

jobban elhalványodnak. Emellett a

közösség- és vidékfejlesztő munka

nem egy könnyen át- és belátható,

könnyen kézzelfogható eredménye-

ket felmutató törekvés. Mindezek ne-

hezítő tényezők, melyek megtorpan-

tathatják, meghátráltathatják a neki-

lendülőt. Ezért fontos az, hogy a ha-

sonló szemléletű, törekvésű szemé-

lyek, mint jelen esetben a helyi fejlesz-

tők kapcsolatban legyenek egymással,

követhessék és segíthessék egymás

munkáját. És ha elakadás van, ha va-

lamilyen információ hiányzik, ha új

ismeretekre van szükség, akkor ebben

a kapcsolatrendszerben ott vagyunk

mi is, akik szakmailag is igyekszünk

segítséget nyújtani nekik a felmerülő

igényekhez mérten. A vidékfejlesztő

munkáink során pedig számos regio-

nális és országos történéssel vagyunk

napirendi kapcsolatban, amelyekből a

közösségek épülését szolgáló infor-

mációkat, jó példákat szintén eljuttat-

juk e közösségekbe. És így épül fel az

a hálózati munka, mely programunk

egyik kulcseleme.

Gondolataim sorát a bencédi kö-

zösségi találkozó meghívójának ve-

zérgondolatával zárom: „Összejönni

– ez a kezdet. Együtt maradni – hala-

dás. Együtt dolgozni – siker.” (Henry

Ford)

Csáki Rozália

Civitas Alapítvány,

Székelyudvarhely – programvezető


– Hogyan kapcsoljátok be a vidéki fiatalokat

az ODFIE-be?

– Az ODFIE legfontosabb tevékenységének tar-

totta mindig a fiatalok bevonását, és a helyi if-

júsági csoportjaink életben tartását, megerősíté-

sét. Amolyan axiómának számít egyletes kö-

rökben, hogy helyi egyletek nélkül nem léte-

zünk. Éppen ezért egy sor olyan intézkedést

hoztunk és hozunk, amelyek a helyi egyház-

községekben működő ifjúsági csoportok meg-

erősítését szolgálják. Ezek közül az egyik leg-

beváltabb módszer az úgynevezett „köruta-

zás”. Ennek lényege abban áll, hogy egy hétvé-

ge alatt meglátogatunk bizonyos számú egyle-

tet, megpróbálunk egy mintatevékenységet le-

bonyolítani velük, illetve megbeszéljük gondja-

ikat, és ismertetjük az országos tevékenysége-

ket. A módszer hatékonysága igen könnyen be-

látható. A folyamatos körutazással elértük azt,

hogy tagszervezeteinkkel folyamatos kapcsola-

tot tartunk, könnyen mozgósítjuk azokat, akik

be akarnak a rendezvények szervezésébe kap-

csolódni, illetve gyorsan tudunk válaszolni a

felmerülő gondokra. Ugyanakkor talán ez a

kulcsa annak is, hogy nem volt hatalmas visz-

szaesésünk az elmúlt években, ugyanis a nem-

zedékváltásokat mindig nyomon tudtuk követ-

ni helyi szinten is, és az újakat gyorsan tudtuk

integrálni az adott csoportba.

A körutazás bebizonyította, hogy a helyi

egyletek egyik legnagyobb gondja a felkészült

vezetők hiánya. Nagyon sokszor hallottuk azt,

hogy a körutas tevékenység után felbuzduló,

lelkes fiataloknak pár héten belül elment a ked-

vük, mivel nem tudták, hogy pontosan mivel és

hogyan foglalkozzanak. A fenti probléma meg-

oldása érdekében vezetőképzőt szerveztünk,

amely 2007-től négy hétvégésre bomlott. A

négy alkalomból álló képzéssorozat által a he-

lyi ifjúsági vezetőjelölteknek próbáljuk átadni

mindazt a tudást, amire szükségük lesz majd a

munka közben.

Végül pedig ki szeretném emelni a folyama-

tos kommunikáció fontosságát. Igen veszélyes,

Rácz Norbert

Országos Dávid Ferenc

Ifjúsági Egylet – elnök


civil fórum16

ha a helyi egyletesek nem tudják pontosan, hogy

mi is történik országos szinten vagy fordítva.

– Milyen programokkal és rendezvényekkel

fogjátok össze a fiatalokat?

– A helyi egyletek életben tartása mellett az

ODFIE jelenleg igen gazdag rendezvénycsoma-

got kínál tagjainak. Ez alkalommal csak az or-

szágos méretűeket sorolom fel, ugyanis a ki-

sebb – egyházköri vagy helyi – találkozókkal

együtt ez a lista túlságosan elbokrosodna. Min-

den év februárjában megszervezzük a Vers-

mondó és Népdaléneklő Vetélkedő országos

döntőjét. Az idén XII. kiírásának örvendő ren-

dezvény azokat az egyleteseket szólítja meg,

akiket mélyebben érdekel irodalmunk, vala-

mint népdalvilágunk. E rendezvényre idén het-

ven versenyző nevezett be Erdély miden részé-

ről. Időben a második a fentebb is említett ve-

zetőképzőnk első kiírása. A nyári gyermektá-

boraink megkövetelik, hogy jól felkészült veze-

tők kerüljenek a gyermekek mellé, így fontos-

nak tartjuk a táborvezető-képző megszervezé-

sét is, amelyet 2009-ben ötödször szervezhet-

tünk meg. Ez évben először szervezzük meg az

úgynevezett „ODFILimpiát”, amely egy orszá-

gos méretű sportrendezvény. A nyár elején ké-

szülünk az Unitárius Ifjúsági Zarándoklatra,

aminek lényege, hogy egy hét alatt megerősítse

a részt vevő fiatalokban felekezeti hovatarto-

zás-érzésüket. Július folyamán zajlanak gyer-

mektáboraink, szám szerint öt, amelyeket az

Erdélyi Unitárius Egyházzal közösen rende-

zünk. Idén egyik ezek közül, a szórványtábor, a

15-ik kiírását éri majd el. Július végén, augusz-

tus elején kerül sor a legnépesebb országos

programunk, a színjátszó találkozóra, amely

idén betölti a 13-ik évét. Majd augusztus elején

lesz évi Küldöttgyűlésünk. 33-ik alkalommal,

2009-ben is Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konfe-

renciára kerül sor. 12-ik egyház- és nemzettör-

ténelmi vetélkedőnk nyitja meg az őszi idényt,

amit az Unitárius Egyetemisták és Főiskolások

VIII. találkozója követ. Szintén 12-ik alkalom-

mal zarándokolunk el Dévára, november ele-

jén, ahol egyházalapító püspökünkre, Dávid

Ferencre emlékezünk. A hatodik hitértelmező

hétvége pedig zárja az egyleti évet november

végén. Ezen a rendezvényen ismertetjük és ér-

telmezzük az ODFIE éves témáját, azt a kér-

dést, amit a következő esztendő során végig kí-

vánunk követni tevékenységeinken. 2009-ben

ez a téma a Külső és belső világunk védelme

nevet kapta, de foglalkoztunk már a családdal

és a békével is.

Programjaink terén ki kell emelni ösztöndíj-

programunkat, valamint a különböző témájú

pályázatainkat, amelyek például a kábítószer-

fogyasztás megelőzését tűzték ki célul.

– Az eddigi évek tapasztalata alapján mit ér-

zékeltek, hogyan állnak a kezdeményezései-

tek mellé a fiatalok?

– Tapasztalatunk szerint a fiatalok szívesen

foglalkoznak közösségi kérdésekkel, és ki sze-

retnék venni a részüket a munkából. Természe-

tesen nem mindegy az, hogy hogyan szólítja

meg őket az ember. Ha lekezelően, „fentről”

szólnak nekik, akkor csenddel, érdektelenség-

gel és mozdulatlansággal felelnek, ám ha vala-

ki megérteti velük, hogy ez számukra is fontos,

akkor ténylegesen mellé állnak és segítenek.

Tény azonban az is, hogy az elmúlt pár év-

ben tapasztalható egyfajta lankadás, ami a fia-

talok érdeklődését illeti. Az elmúlt négy-öt év-

ben jóval többet dolgoztunk helyi egyleteink

életben tartása érdekében, mint a múltban, ám

a többszörös eredmény elmaradt. Az általános

társadalmi jelenségek ténylegesen befolyásol-

ják a fiatalok tenniakarását, de nem szabad fel-

adni a munkát, hanem még többet kell dolgoz-

ni azért, hogy megértsék: amit ők tesznek fon-

tos és hasznos, amúgy meg saját jövőjüket, azt

a világot építik, amelyben élni fognak.

– Az ODFIE-s egyleteitek között mekkora a

vidékiek aránya? És ezek az ifjúsági csopor-

tok miként vállalnak szerepet a közösségi

életben?

– Szinte kizárólag vidéki csoportokból állunk.

Amint fentebb is elmondtam, működésünk

alapja a helyi tevékenység. Ha a központi, orszá-

gos egylet életben tartására menne el anyagi és

szellemi energiánk több, mint fele, akkor bizony

gyorsan számot kellene vessünk azzal, amit te-

szünk, és valahogy változtatnunk kellene. Hál’

Istennek, ez jelen pillanatban nem áll fenn.

Az unitárius ifjúsági csoportok elsősorban

az unitárius egyházközségek keretén belül kell

kivegyék részüket a közösségi munkából. Ter-

mészetesen kiemelten fontos az, hogy az egyle-

teink léte a teljes közösség életében is megér-

ződjék, ám tisztázni kell azt, hogy a közösségi

munkában való aktív részvétel némi tapaszta-

latot igényel. „Kezdő” egyleteinkben még nem

érződik ez a tevékenység, mégis a „tapasztal-

tabbak” egyértelműen afelé tartanak, hogy a

közösség érdekében is tegyenek valamit.

– Mi az ODFIE jövőbeni terve, miként kíván-

játok felkarolni a vidéki ifjúságot?

– A jövőben folytatni kívánjuk az elindított te-

vékenységünket. Szeretnénk minél több helyi

egyletet, lehetőleg olyat, amelynek tagjai fon-

tosnak tartják az unitárius hitükben való elmé-

lyülést, és a közösségi munkát egyaránt.

Ugyanakkor, a fenti cél érdekében, rendezvé-

nyeket szervezünk, egyrészt azért, hogy fiatal-

jaink kulturális és vallásos értékekkel ismer-

kedjenek meg, másrészt pedig azért, hogy érez-

zék, nincsenek egyedül, hanem Erdély-szerte

sokan éreznek és álmodnak úgy, mint ők.


AKárpát-medencén kívül élő

népcsoport egy olyan magyar

ősi nyelv és kultúra megőrző-

je, amely egyedülálló Európában. Év-

századok óta kisebbségben él a ro-

mán néptengerben. Nem kapott sem

anyagi, sem erkölcsi támogatást soha

az anyaországtól, és itt elsősorban

Erdélyre gondolok, mert a csángók-

nak elsősorban Erdély az anyaor-

szág. Ennek szükségességét csak a

’90-es években ismerték fel, amikor

lehetővé vált, hogy egyáltalán kap-

csolatokat teremtsenek. A román ál-

lam és a katolikus egyház ennek a

népcsoportnak az identitását még

napjainkban is meg akarja változtat-

ni. Az asszimilációs törekvések több

mint 100 éve indultak, de a hetvenes-

nyolcvanas években nagy mértékben

megerősödtek.

Ennek a kultúrának a megőrzését

a civil szervezetek kellett felvállalják.

Rendszerváltás után ez elméletileg le-

hetővé is vált, de a gyakorlatban

mind a mai napig megakadályozzák

azon kevés civil szervezet tevékeny-

ségét, amelyek ilyen jellegű progra-

mokat szerveznek. Egy példa: 2002-

ben a Bákó megyei tanfelügyelőség

beperelte szövetségünket „illegális te-

vékenység folytatása” miatt. Az isko-

lán kívüli tánc, ének, és magyar ABC

tanítását minősítették illegálisnak.

Jelenleg az állami intézmények

nem támadnak oly erősen, de nem is

támogatnak. Ott, ahol sikerült beve-

zetni az állami iskolákba is a magyar

nyelvoktatást, a tanáraink kapnak

fizetéskiegészítést órabérben, de kul-

turális, szociális és egyéb programja-

inkra egyelőre nem kapunk semmi-

lyen támogatást. Romániai alapítvá-

nyok támogatják kis mértékben kul-

turális programjainkat (nyelv-, ének-

és tánctáborokat), de ez igen kevés.

Az egyház jelenleg is folytatja az

asszimilációs törekvéseit, és hozzá

kell tennem, hogy eléggé hatéko-

nyan. A csángók nagyon vallásosak,

és számukra a vallás egyenlő az egy-

házzal, ezért amit a pap mond a

templomban, az szent. Sajnos, azt is

hirdetik, hogy a magyar nyelvet el

kell felejteni, mert csak árt a gyere-

keknek. Megdöbbenten tapasztalom,

hogy azok az emberek, akik elméleti-

leg nevelik a népet, és túl vannak egy

egyetemen, valóban azt hiszik, és

meg vannak győződve arról, hogy a

magyar nyelv tanulása hátrányt je-

lent a gyerekeknek.

Az iskolákban is eléggé tragikus a

helyzet. Az állami iskolákban oktató

tanárok a gyerekek gyenge teljesít-

ményét szintén a magyar nyelvnek

tudják be, és nem a saját rosszul el-

végzett munkájuknak. Van olyan

csángó falu, ahonnan soha nem jutott

el gyerek középiskolába. Ennek a fa-

lunak a pedagógusai azt kérdezik,

hogy miért akarjuk tanítani a gyere-

keket magyarul, amikor még romá-

nul sem beszélnek helyesen.

Mi, mint civil szer-

vezet, mindent meg-

teszünk, hogy ezt az

asszimilációt megál-

lítsuk. Lehetősége-

inkhez mérten igyek-

szünk minél több te-

lepülésen megjelenni

oktatási, kulturális és

szociális program-

jainkkal. Jelenleg 20

csángó településen

folynak tevékenysé-

geink, de van még

legalább 25-30 falu,

ahol még nem is hal-

lottak rólunk. Ver-

senyt futunk az idő-

vel, mivel 10-20 év múlva lehet, hogy

már nem lesz, akivel magyarul be-

szélhetünk.

Jelenleg négy szervezet van,

amely ezen a téren tevékenykedik:

– Román-Szeret Alapítvány, amely

tulajdonképpen egy egyszemé-

lyes alapítvány. Románvásárban

élő szabófalvi származású üzlet-

ember saját erőből támogat kultu-

rális tevékenységeket, illetve

könyvkiadást.

– Pusztinai Szent István Egyesület,

amely Pusztinán fejti ki tevékeny-

ségét. Hagyományok ápolása,

magyar nyelvű egyházi szertartá-

soknak a bevezetését is kérelmez-

te a ’90-es évektől kezdve.

– Szeret-Klézse Alapítvány, amely

Klézsén az iskolán kívüli oktatással

foglalkozik, éneket, táncot tanít.

– Moldvai Csángómagyarok Szö-

vetsége. Még 1991-ben jött létre,

de gyakorlatilag 2000-től beszél-

hetünk igazi tevékenységről.

Jelenleg itt, Bákó megyében 20 tele-

pülésen szervezünk oktatást, kultu-

rális, szociális programokat. Több

mint 1500 gyerek vesz részt az okta-

tási programunkban.

Tavaly és idén több mint 1000

gyerek részesült általunk általános

orvosi szűrésekben, felvilágosító

előadásokon vettek részt. Felnőttek-

nek is szerveztünk szűréseket majd-

nem minden faluban, ahol magyar

oktatás van.

Már harmadszor valósítottuk

meg a „Kisebbségi Est” című ren-

dezvényt együtt a prefektúra intéz-

ményével itt Bákóban. Öt alkalom-

mal volt megtekint-

hető a „Szeret menti

Népdalvetélkedő”,

amelyet utoljára egy

gálaműsorral tettünk

emlékezetessé a bá-

kói George Bacovia

Színházban. Ez év

márciusában kerül

sor a Versmondók 6.

találkozójára Frumó-

szán, melyre minden

oktatási helyszínünk-

ről érkeznek gyerekek,

akárcsak a népdalve-

télkedőre. És sok más

rendezvényről lehet-

ne még beszámolni.

Természetesen azon dolgozunk,

hogy programjainkat támogassa a

román állam is, de ez még hosszú

harc. Több civil szervezetre lenne

szükség, amelyek hasonló tevékeny-

ségeket folytatnának itt Moldvában,

Csángóföldön.

A csángó közösségekben nincs

múltja a civil összefogásnak, ezért is

furcsállják az emberek, amikor egy új

településen elindítjuk a magyar

nyelv oktatását, az iskolán kívüli te-

vékenységeket. De ha egyszer megis-

merkednek vele, sokan bekapcsolód-

nak. Ezért is merem kijelenteni, hogy

van jövője a moldvai magyarságnak,

de szüksége van anyagi és erkölcsi

támogatásra egyaránt.

Solomon Adrian

Moldvai Csángómagyar

Szövetség (MCSMSZ) – elnök


Jelenleg 20 csángó

településen folynak

tevékenységeink, de

van még legalább

25-30 falu, ahol

még nem is hallot-

tak rólunk. Versenyt

futunk az idõvel, mi-

vel 10-20 év múlva

lehet, hogy már

nem lesz, akivel ma-

gyarul beszélhetünk.

Moldvai csángómagyar civil szervezetek

és tevékenységeik

civil fórum18

Szórványhelyzetben

a brassói civil szervezetek

Brassó a magyarság szempontjá-

ból szórvány. E szórványálla-

pot érdekessége, hogy a város

lakósságának körülbelül 7%-a ma-

gyar, de ez mégis több mint 20 ezer

lélek, ami sok tömbmagyarságú kis-

várossal összehasonlítva jelentős

nagyságú közösség. Sajnos a szór-

ványmagyarság és civil szféra szem-

pontjából kis figyelmet kap a tömb-

magyarságtól.

A szórványban, és főleg nagyvá-

rosban élő magyarság legnagyobb

problémája a közösségen belüli kap-

csolatok gyengülése. Brassóban saj-

nálatos módon nem alakult magyar

közösségi ház, bár ilyen kezdemé-

nyezések voltak és vannak. A tervek

meghiúsulásának legfőbb okát a poli-

tikum hiányos érdeklődése jelenti. A

civil szféra ennek tudatában az egy-

házak és iskolák oltalmát kereste és

kapta meg. A kisebb-nagyobb ren-

dezvények többsége az egyházi inf-

rastruktúrát használja, illetve rész-

ben a magyar iskolák termeit.

A kulturális civil szervezetek te-

rén két nagyobb egyesület munkál-

kodik, az Apáczai Csere János Köz-

művelődési Egyesület és a Brassai

Társaság. Elképzeléseik és tevékeny-

ségük különböző.

Az Apáczai Egyesület a kulturális

élet fenntartója, több kisebb rendez-

vényt szervez havi rendszerességgel.

Ezek a kulturális események, könyv-

bemutatók, egyéni előadások, 30-40

személyt mozgatnak meg. Évente

egyszer rendez Sokadalom névre

hallgató egész napos rendezvényt,

mely a brassói kultúra seregszemléje

is egyben. Ez már több mint 1500 sze-

mélyt mozgat meg.

A Brassai Társaság elsődleges cél-

ja a 19 éves brassói magyar televízió-

zás fenntartása. A heti 2 órás adás a

helyi kulturális és civil tevékenysé-

gek szócsöve, melyet egy önkéntes

csapat szerkeszt. A Brassai Társaság

továbbá a Széchenyi Bál szervezője,

mely évente 400 személyt aktiváló jó-

tékonysági bál.

Brassóban két szervezet működik

diáktevékenységek támogatása céljá-

val, a Felfalusi Kovács Antal Alapít-

vány és a Dominó Egyesület. Az első

az Áprily Lajos Főgimnázium, míg a

második a 15-ös Általános Iskola

mellett fejti ki tevékenységét.

Továbbá minden egyház ernyője

alatt működnek világi szervezetek,

fiókja van az EMKE-nek, EMT-nek,

és a Magyar Dalárda is folytat tevé-

kenységet.

Megfigyelhető, hogy az aktiváló

személyek több szervezet tagjai, veze-

tői. A rendezvények látogatói is egy

másik szervezet tagjai. Cél kellene le-

gyen a résztvevők körének tágítása.

A brassói magyar sajtó is részt

vesz a civil tevékenységek bemutatá-

sában és katalizálásában. Többnyire

önkéntes alapokra épül a Brassói Ma-

gyar Tévéadás, a Brassói Lapok illet-

ve a www.brasso.ro honlap építése

és működtetése is. Az összefogás cél-

jával készült a Civil Brassó kiadvány

is, mely ötévente könyv formájában

jelenik meg a brassói civil szerveze-

tek bemutatóival.

Több diákszervezet is működik

Brassó egyetlen magyar gimnáziumá-

ban, az Áprily Lajos Főgimnázium-

ban. Sajnos, a fiatalos lendület elvesz

a gimnázium elvégzésével, az önkén-

tes fiatalok vagy más városban foly-

tatják tanulmányaikat vagy egyszerű-

en felszívódnak a város forgatagában.

Érezhető a hiányuk, a fent felsorolt

szervezetek tagjai és szervezői általá-

ban középkorú és idős személyek.

A helyzetet összegezve a követke-

ző pozitív és kevésbé jó tények álla-

píthatók meg:

– Örvendetes, hogy létezik egy ön-

kéntes réteg, mely kihasználva a

törvényes szervezkedési és támo-

gatásgyűjtési módszereket, részt

vállal a város magyarságának meg-

maradásában, fejlődésében, össze-

fogásában. Tevékenységük általá-

ban kulturális, illetve közösségfor-

máló, városi szinten halványan

tudja befolyásolni a közvéleményt.

– Nehézségek a szétszórtságból, il-

letve a politikum közömbösségé-

ből adódnak. Úgy érzem, hogy

szórványban a politika és a civil

szféra erős összefogásra, együtt-

működésre van ítélve, mindkettő-

nek szüksége van/lenne a másik

támogatására. A civil szervezőknél

és szervezeteknél egy kis visszavo-

nulás tapasztalható, mindenki

végzi csendben a munkáját. Fellen-

dülést egy Magyar Ház jelenthet-

ne, melyben helyet kaphatnának a

magyar közösség szervezetei, ezál-

tal megállítható lenne a további le-

morzsolódás, és a fiatalok bevoná-

sa is lehetségessé válhat.

Mivel van egy lelkes, aktív réteg civil

téren Brassóban, hiszem, hogy meg-

marad a brassói magyarság, melynek

fenntartásában részt vállal a brassói

civil szféra.

Puskás B. Gábor

a brasso.ro szerkesztője


Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül


– Hol és hogyan töltötték a karácsonyt?

– A szentestét mindig szűk körben töltjük a feleségemmel

és három gyermekünkkel. Előtte azonban betlehemezés

van, amelyhez az idén már a középső fiam is csatlakozott.

Házakhoz is járunk énekelni, és délután a református, es-

te (az éjféli misén) pedig a katolikus templomban mutat-

juk be. Hozzánk már reggel megérkezik az angyal, ő hoz-

za a fát. Nem a Jézuska, az angyal – Erdélyben is hason-

ló a szokás, és igazuk van, a Megváltó nem kicsinyíthető

le csomagfutárrá. Az ajándékok persze nálunk is este ér-

keznek meg, csengőszóra, utána karácsonyi dalokat éne-

kelünk. Szenteste után aztán útnak indulunk meglátogat-

ni a rokonokat. Amikor ez a beszélgetés megjelenik, már

Debrecenben leszünk, a dédnagymama házában, ahol

évek óta rendszeresen találkoznak a Fábryk.

– Hogyan sikerült Nagyvázsonyban a Gyermekek kará-

csonyfája akció? A szigorú szabályok miatt került ele-

gendő dísz a fára?

– Meglepően jól, bár kezdetben kicsit aggódtam, hogy

csupasz marad a fa. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a gye-

rekek akkor tehetnek a házi készítésű díszekből egyet-

egyet a fára, ha valami jót cselekedtek, és ezt egy felnőtt

igazolja. A gyerekek között nemes vetélkedés indult,

hogy ki tehet fel többet. Az utolsó héten az iskolában is

piros pont helyett az általuk készített díszeket kapták az

arra érdemesek. Szép lett a fa, csak arra kellett vigyázni,

hogy magasra kerüljenek a díszek, mert az élő betlehem-

ben a kecskék lelegelték a szalmából készített csillagokat.

– Az ünnepek előtt még kilátogatott Felvidékre. Miért?

– Dédapámról, Fábry János tudós-tanárról ma is utca van

elnevezve Rimaszombaton, és joggal, mert múzeumot,

protestáns gimnáziumot, számos más intézményt alapí-

tott. Tavaly, a halálának századik évfordulóján a család

kapta a róla alapított díjat, és akkor úgy döntöttünk, hogy

létrehozunk egy diákösztöndíjat a jövendő „fábryjáno-

sainak” támogatására. Az ötvenezer forintos kitüntetést

azok kaphatják meg, akik a dédnagyapám által alapított

iskola (ezt ma Tompa Mihály Református Gimnázium-

nak hívják) közösségi életéhez kiemelkedő módon hozzá-

járultak, továbbviszik a szellemi örökséget. Az iskola ve-

zetésével egyeztetve, az idén először adtuk ki ezt az ösz-

töndíjat, három rimaszombati diáknak: Borbás Orsolyá-

nak, Kelemen Tündének és Kovács Csillának. Az ünnep-

ségen arról beszéltem: a szentestén megjelenő csillag, a

megszülető Megváltó is abban erősít meg, hogy hosszú

távon nem a sötétség, a gonosz, hanem a világosság, a jó

győzedelmeskedik. Erre bizonyíték, hogy ma már határ-

vizsgálat nélkül autózhatunk Felvidékre, és adhatunk át

egymásnak határokon átívelő szeretetet, megerősítést,

megbecsülést, például egy ilyen ösztöndíj formájában.

– Egy ezernyolcszáz lelket számláló község polgármes-

tereként hogyan értékelné a lassan mögénk kerülő esz-

tendőt?

– Ambivalens érzéseim vannak, mert ugyan volna miért

panaszkodnom, de nem akarok – sokkal fontosabb

ugyanis, hogy sokunk közös hite és akarata sok jó dolgot

hozott létre az idén. Amikor elvállaltam a polgármestersé-

get, arra gondoltam, Nagyvázsonyban egy osztrák falu

szervezettségét kellene ötvözni egy székely település lel-

kiségével. Ehhez nagyon sok apró dolognak kell összeáll-

nia egységes egésszé, kezdve onnan, hogy nyilvánosan el-

ismerjük a közösségért tevő emberek munkáját. Sikerült

megalapítani a „Nagyvázsony jó hírnevéért díjat”. A leg-

nagyobb ellenségünk az emberek szkepticizmusa, és erre

a legjobb példa a Millenniumi park építése volt. Önkéntes

munkára hívtam az embereket, és első nap nem túl sokan,

huszonnégyen jöttek el. Ráadásul az első éjszaka valaki

kitörte a napközben elültetett fát is, de ezzel pontosan el-

lenkező hatást ért el, mint amire számított: másnap negy-

venen szorgoskodtak az építésen, és a parkra adott állami

támogatást sikerült megnégyszerezni. A kulcs a közösség-

építésen van – nálunk ma már nem azok a hangok vannak

többségben, akik nagyon részletesen megmagyarázzák,

hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Ezért persze meg

kell küzdeni, hiszen ha nekifogunk valaminek, akkor álta-

lában egyedül vagy nagyon kevesen vagyunk. Sőt, min-

dig akad valaki, aki megpróbál keresztbe tenni, de ha mi

konok következetességgel megyünk előre, akkor előbb-

utóbb rábukkanunk a megfelelő emberekre, akik tudnak

és akarnak is segíteni. A 2008-as költségvetésünk 378 mil-

lió forintot tett ki, ebből egyelten fillért sem tudtunk fej-

lesztésre vagy kulturális célokra elkülöníteni, mégis sike-

rült külső forrásokból kilencvenötmilliót összegereblyéz-

ni arra, hogy javuljon az élet minősége nálunk is. Veszp-

rém megyével közösen befejeztük a mentőállomást, ren-

dezvényeket szerveztünk, mikrobuszt vásároltunk, köz-

munkaprogramot valósítottunk meg. Nem panaszkodni

kell, hanem megköszönni azoknak a munkáját, akik hisz-

nek a céljainkban, és mellénk állnak.

– Ha önkormányzati miniszter lennék, önt hallgatva öl-

be tenném a kezem, és azt gondolnám: minek nekik tá-

mogatás, megoldják maguk a gondjaikat.

– Akkor ne hallgassuk el a tényeket: Nagyvázsony is na-

gyon nehéz helyzetben van, akárcsak a többi, hasonló mé-

retű község Magyarországon. Az általános gazdasági vál-

ság csak ráadásnak jött a falunyomorító kormányzati poli-

tikára, hiszen 2003 óta folyamatosan ugyanaz a problé-

mánk: a kormány tudatosan magára hagyta a falvakat az

intézményfenntartói feladatban. Szinte mindenki azzal

küzd, hogy kevesebb a bevétele, mint a kötelező kiadása.

A folyamat akkor kezdődött, amikor az ötven százalékkal

Ha leszáll az ember a bakról…*

Két éve polgármestere Nagyvázsonynak, és nem hajlandó elkeseredni: Fábry Szabolcs a (magyar – szerk.

kiegészítés) kormányzat vidéknyomorító politikája ellenére hisz a magyar falu élni akarásában. Úgy gondolja, a

válságos időkben még fontosabbak a kisközösségek, mert ők alkotják a nemzet gerincét. A harmincnyolc éves

polgármesterrel a vidék kitörési pontjairól, a kétkezi munka öröméről és arról beszélgettünk, hogy nem lehet

szemlesütve élni.

* Jelen interjú a Magyar Nemzet 2008. december 27-i lapszámában megjelent írás rövidített változata.

civil fórum20

megemelt pedagógusbérek kigazdálkodását

ránk hárították – ennek köszönhető az iskolabe-

zárási hullám, és ekkor kezdődött a közösségek

agonizálása. Ha keresztre feszülünk, akkor sem

tudunk többet tenni, hiszen tartalék nem volt,

önkormányzati vagyon nincs, nem tudunk hova

nyúlni. Nagyon sokan egyre közelebb sodród-

nak a működésképtelenséghez. De nem csak az

önkormányzatokkal van baj, az élet szinte min-

den területén hasonló a probléma. Szembefor-

dítják egymással az embereket: a vidéken élőt a

városival, az orvost a beteggel, a tanárt a diákkal

és szüleivel. Gerinctelen világban élünk, és ezért

kulcsfontosságú, hogy megmaradjanak, erősöd-

jenek a kisközösségek, mert ezekben a válságos

időkben ők alkotják a nemzet gerincét.

– Mindezek ellenére mégis optimista – mi-

lyen kitörési pontjaik vannak? Hogyan sike-

rült például megnégyszerezni az idegenfor-

galmiadó-bevételeiket?

– Oda kell figyelni a dolgokra. Korábban nem

volt precízen vezetve a nyilvántartás, akadt

olyan vendégfogadó, amelyik nem is tudta,

hogy ez létezik, és ezt a vendégtől kell elkérni.

Két évvel ezelőtt három-négy család foglalko-

zott faluturizmussal a településen, ma húsz fö-

lött van azoknak a száma, akik vendégeket fo-

gadnak. Rájöttek, hogy a rendezvényeink

vonzzák a látogatókat, és azok szívesen alsza-

nak a faluban, ha van hol. 2004-ben visszakap-

tuk a Kinizsi várat, tavaly hatvanezer fizető-

vendég jött el megnézni, és a várkapitány sze-

rint ezzel elértük a maximális látogatószámot.

– Ha már a rendezvényeknél tartunk, jövőre

elindul a fogat-taxi, és a tervek szerint ön is

felül majd a bakra. Egy polgármester feladat-

köréhez tartozik ez is?

– Először is, a kétkezi munka nem szégyen. A lo-

vakkal való kapcsolat a génjeimben van: őseim

huszártisztek és gazdálkodó emberek voltak. Er-

délyben annyira megtanultam a fogathajtást,

hogy rám lehet bízni egy lovat. Szívesen teszem,

mint ahogy eddig is örömmel körbevittem a ven-

dégeimet a településen. Higgye el, hangulatos

dolog szekérrel végigmenni egy falun, a fogatról

sokkal szebb a település. Jobb a panoráma, és mi-

vel lassabban megy, mint az autó, van idő oda-

köszönni az embereknek. Ráadásul, ha leszáll a

bakról, hogy kezet fogjon velük, azt külön is ér-

tékelik. Ha szekérre ülsz, visszatérsz egy mérték-

tartóbb és élhetőbb világba – megéri kipróbálni.

– Az utóbbi időben meglepően sokat olvasni

a településről a sajtóban, egymást érik a kü-

lönleges rendezvények. Miért?

– Mi is a médiából élünk – ha hallanak rólunk,

akkor jönnek látogatók, ha kimaradunk a hí-

rekből, akkor nem. Nincs pénzünk méregdrága

hirdetési felületeket vásárolni, ezért újszerű,

egyedi rendezvényekkel próbáljuk felhívni a fi-

gyelmet magunkra. Ennek eredménye a Duma-

színház nagyvázsonyi programja, de felélesz-

tettünk egy régi hagyományt, a csordahajtást,

és tervezünk más rendezvényeket is.

– Bulvárosodik a falu?

– Álljunk meg ennél a fogalomnál egy pillanat-

ra! Ma a vidéki Magyarországon megáll az élet,

ha elkezdődik a Mónika-show a tévében. Tudo-

másul kell venni, hogy emberek millióit csak

bulváreszközökkel lehet megszólítani – az a

baj, ha ezt az eszközt nem töltjük meg tartalom-

mal. Ez már a tömegkommunikáció felelőssé-

ge, hiszen a léhaság helyett lehetne családcent-

rikus bulvárt is közvetíteni, követendő életfor-

mák népszerűsítésével, valós teljesítmények

bemutatásával. A bulvár önmagában nem az

ördögtől való – én például nemzetben gondol-

kodó populáris műsorokat is el tudok képzelni.

– Térjünk vissza a kitörési pontokhoz: miből

jöhet még pénz?

– Ötven kilométeres körzetben nincs megfizet-

hető, komoly élményfürdő. A vár környéke

ideális terep lehet egy emberléptékű, nem hi-

valkodó, a történelmi hangulatba illő középko-

ri vízi kalandparknak. Ezek egyelőre álmok,

mert 2002-ben leállt a program, azóta nem ta-

láltunk befektetőt. Sokkal reálisabb célunk a

„kis Moszkva” visszaszerzése – konkrét ígére-

tünk van a Honvédelmi Minisztériumtól, hogy

rövidesen megkapjuk a harminchat hektáros

egykori szovjet kisvárost. Ezt elhanyagolták

ugyan, de őrizték az elmúlt években, így va-

gyon lesz a kezünkben, amivel okosan gazdál-

kodva segíthetjük a túlélésünket.

– Hogyan alakul a település létszáma? Az

idén többet temettek, mint amennyit keresz-

teltek?

– Stagnál a létszám, jöttek is, mentek is fiatalok.

Az országos helyzet érződik nálunk is: van, aki

Brüsszelbe ment dolgozni, mások – mint példá-

ul a testvérem – Amerikába. Remélem, egyszer

ők is hazajönnek, vannak üres telkeink, ahova

lehet építkezni. A legfontosabb feladatunk azt,

hogy valamit ki kell találnunk a vidék megmen-

tésére! Egyrészt egész régiók vannak, amelyek

leszakadtak a törvényességről – a rendőrséget

megerősítve meg kell védeni a magántulajdont

és az emberek testi épségét, garantálni kell a

közbiztonságot. Olyan rendőrségre van szük-

ség, amely felelős a helyhatóságnak, így szá-

mon is kérhető a közösség választott vezetői ál-

tal. Az sem normális állapot, hogy életerős férfi-

ak ingáznak távoli tájakra havi 80-120 ezer fo-

rintért, állandóan attól rettegve, hogy holnap

már ez a munkájuk sem lesz meg. Háztáji, föld-

bérleti programmal, a helyi termények piacra

juttatásával kell próbálkozni, mert ezzel két le-

gyet ütünk egy csapásra: a családja közelében

marad az ember, és a városban is felszabadul-

nak a munkahelyek. A falvak pedig esélyt kap-

nak a hagyományos közösségek újraindulására,

újra egymásra találhatnak az emberek. […]

Lukács Csaba

Magyar Nemzet – újságíró



Várandós kismamaként 2004-ben fedeztem fel Eger-

ben, hogy a civil szervezetek milyen jó közösségi

programokat szerveznek a kismamáknak, anyu-

káknak, gyerekeknek. Szihalmon a kis falumban, ahol

2100 fő él, nem voltak ilyen lehetőségek, de Füzesabony-

ban, sőt a Kistérségben sem. Úgy gondoltam, hogy ilyen

civil szervezetre nagy szükség van a vidéki kismamák-

nak, anyukáknak, gyerekeknek is. Eleinte nagyon nehéz

volt, és sok akadályon kellett végigmenni. Nem igazán

értették meg, hogy mi is az a civil szervezet, milyen fele-

lősséget kell felvállalni. Szihalmon a védőnő aktív közre-

működésével létrejött egy baba-mama klub, amely a mai

napig igen eredményes, ez klub formájában, nem civil

szervezetként működik.

Az előrehaladás, a lehetőségek viszont

a pályázatokban rejlenek, amelyek igé-

nyelték azt, hogy létrejöjjön egy civil szer-

vezet. Nagyon sokat köszönhettünk az eg-

ri Civil Háznak, hogy a rengeteg kérdésre

válaszoltak, hiszen nem tudtuk, hogy kell

ezt a procedúrát végigjárni. Tíz emberrel,

akik hasonlóan gondolkodtak, mint én,

létrehoztuk a Kis Bocs Baba-Mama Klub

Baba-Mama Egészség, Életmód, Szabad-

idő és Szociális Információs Közhasznú

Egyesületet. Mivel az alapítók nemcsak

szihalmiak voltak, úgy döntöttünk, hogy

Füzesabonyba koncentráljuk a programja-

inkat. Így több helyről is be tudnak kap-

csolódni az érdeklődők. A Füzesabonyi

Önkormányzat örömmel fogadta a kezdeményezést. Fel-

ajánlották a nagyobb programokra a Művelődési Házat ,a

kisebbekre pedig az Óvoda egyik csoportszobáját.

Egyesületünk 2006. július 8-án alakult, szeptember 14-

én lépett bírósági bejegyzésünk jogerőre. Mint említet-

tem, nem volt hasonló kezdeményezés, ezért nagy érdek-

lődéssel fogadtak minket a települések kismamái, anyu-

kái, gyermekei.

Az egyesületünk célját úgy fogalmaztuk meg, hogy jöj-

jön létre egy olyan komplex szolgáltató központ, amely a vi-

déki nők, kismamák, anyukák, és gyermekeik számára

nyújt egy átfogó programsorozatot, amelynek legfőbb célja:

– az egészség megőrzése;

– helyes életmód kialakítása;

– a szabadidő hasznos eltöltése;

– szociális információk bővítése;

– a gyermekek fejlesztése, szocializációjuk elősegítése;

– közösségi szerveződés erősítése.

Megfogalmaztunk egy hosszú távú célt is. Szeretnénk

az átfogó programok segítségével, olyan norma átadását,

megtanítását, amely segíti: a társadalmi szocializáció ha-

tékonyságát; a nők esélyegyenlőségének elősegítését, a

család intézményrendszerének megerősítését.

Akikért az egyesület létrejött: leendő kismamák, ter-

hes kismamák, gyermekek, anyukák.

Klubtagjaink ma már az ország különböző régióiból

tevődnek össze. Taglétszámunk többsége a Füzesabonyi

Kistérség településein (Besenyőtelek, Dormánd, Egerfar-

mos, Feldebrő, Kál, Kápolna, Kompolt, Mezőszemere,

Mezőtárkány, Nagyút, Poroszló, Sarud, Szihalom, Tar-

naszentmária, Tófalu, Újlőrincfalva, Füzesabony) élő le-

endő kismamák, terhes kismamák, gyermekek, anyukák.

Egyre többen segítik a munkánkat.

Kiváló szakemberekkel, anyukákkal, apukákkal dol-

gozhatok azért, hogy tartalmas, eredményes, igazán kö-

zösségformáló programokat hozzunk létre. Mindenki

társadalmi munkában segít!

Az egyesületünk klubfoglalkozások keretében az igé-

nyekre építve rendezi meg programjait.

Ezeket minden hónap utolsó szombatján a helyi óvo-

dában, vagy ha nagyobb rendezvényről van szó, akkor a

Művelődési Házban szervezzük.

2009-es órarendünk

– NÁTHA, LÉGÚTI BETEGSÉGEK

KEZELÉSE HOMEOPÁTIÁVAL

Előadó: Göböly Ildikó – Dr. Pheitner

konzultáns

– ANYAKÉNT LEHETEK ÖNMAGAM?

Előadó: Balogh Ferencné – mentálhigié-

nés szakember

– „SZÜLŐI FÉLELMEK”

Előadó: Ohár Andrea – pszichiáter

– „SZÜLJ SZÍVED SZERINT!”

Előadó: Szabóné Szabó Rita – Dúla

– AZ EGÉSZSÉGET VESZÉLYEZTETŐ

MAGATARTÁSFORMÁK

Előadó: Polacsek Anna Anikó – egész-

ségfejlesztő

– CSALÁDTÁMOGATÁSI RENDSZER

Előadó: Galyasné Dósa Katalin – szociálpolitikus

– SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TERÁPIA

(AYRES-TERÁPIA)

Előadó: Törő Zsuzsanna – gyógypedagógus

– ANYATEJES VILÁGNAP – Művelődési Házban

– SZÜLŐSZOBÁTÓL A GYERMEKÁGYAS

OSZTÁLYIG

Előadó: Gulyás Gáborné – szülésznő

– SZOPTATÁS AZ ELSŐ HETEKBEN

Előadó: Feithné Krajcsik Ilona – szoptatást segítő

– MI LEGYEN A HÁZI PATIKÁNKBAN?

Előadó: Királyné Havasi Adrienn – védőnő

– MIKULÁS-ÜNNEPSÉG – Művelődési Házban

Programjainkon mindig van: szoptató, pelenkázó sarok;

egészségmegőrző asztal, gyermekfelügyelet; kreatív sa-

rok; szociális információs tanácsadás.

Egy évig a pályázati kiírások nem tették lehetővé, hogy

pályázzunk, ezért kidolgoztunk egy adományszerzési

stratégiát, amivel a programjainkat megvalósítjuk, mivel

nem volt a humánerőforrásunkon kívül egy forintunk

sem. Azt is figyelembe vettük, hogy valamit nyújtanunk

is kell cserébe. Ezért mi is felajánlottuk:

– az adományozót feltüntetjük a támogató falon, a prog-

ramokon;

Út egy kis faluból az NCA

Észak-magyarországi Regionális Kollégiumáig

Kiváló szakemberek-

kel, anyukákkal,

apukákkal dolgozha-

tok azért, hogy tar-

talmas, eredményes,

igazán közösségfor-

máló programokat

hozzunk létre. Min-

denki társadalmi

munkában segít!

civil fórum22

– szórólapjainkon, plakátokon reklámozzuk;

– ma már van honlapunk is, ott is közzétesszük;

– ingyenes tréninget szervezünk, Munkamorál javítása

címmel.

Nagyon fontos a civil szervezeteknek, hogy hitelesek le-

gyenek, és ütőképes csapat álljon mögöttük.

Egy év elteltével már olyan programjaink is voltak,

amelyekre pályázat útján nyertünk támogatást. Közben ké-

peztük magunkat, eljártunk fórumokra, szakmai műhely-

beszélgetésekre. Más civil szervezeteket is megismertünk.

Sőt, már mi is hozzászóltunk témákhoz, elmondtuk a ta-

pasztalatainkat. Egyre többet szerepeltünk a médiában is.

Nyertes pályázataink

1. projektünk

Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány

Szülősegítő szolgáltatások támogatása.

Projektünk címe: „FOGADJ EL, ÉS SEGÍTS NEKÜNK!”

Célja: Sérült, akadályozott (sajátos nevelési igényű) gyer-

mekek szülei részére szervezett szülőtanfolyam, melynek

célja a sérülésből, akadályozottságból eredő problémák

családon belüli kezelésének megkönnyítése, a megfelelő

szakembertől származó elméleti és gyakorlati gyógype-

dagógiai (sérülés-specifikus) ismeretek átadása, bővítése,

mellyel megkönnyíthető a család mindennapi élete, ezzel

hozzájárulva a SNI-gyermekek minél teljesebb életének

kialakításához, társadalmi beilleszkedéséhez

2. projektünk

Kábítószer-fogyasztókkal és kábítószer-

prevencióval foglalkozó szervezetek

komplex megelőző és egészségfejlesztési

programjainak támogatása

Projektünk címe: „Egészséges test – egész-

séges gyermek”

Célja: A Füzesabonyi Kistérség településein

élő 16-25 éves fiataljainak szervezett egész-

ségfejlesztő, prevenciós, komplex, integrált

több modulra épülő klubfoglalkozás.

Programunk olyan egészségfejlesztő, pre-

venciós program, melynek célja esélyt te-

remteni arra, hogy a fiatalok képessé vall-

hassanak egy pozitív életstílus, egészsé-

ges életmód kialakítására és a drogok visszautasítására.

Célunk, hogy a makro- és mikrokörnyezet váljon érzé-

kennyé a kábítószer-probléma hatékony kezelése iránt.

Ennek érdekében minél több intézményt, szervezetet vo-

nunk be a programunk megvalósításában.

„Ellene csak világos, eltökélt és megalapozott együttmű-

ködéssel lehet eredményt elérni”.

3. projektünk

Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács

Gyermek- és ifjúsági szervezetek működésének, infrast-

rukturális fejlesztésének támogatására.

Projektünk címe: Roma fiatalok önismeret- és személyi-

ségfejlesztése, családi életre nevelése

Célja: Füzesabonyi Kistérség településein élő 14-18 éves

roma fiatalok önismeret- és személyiségfejlesztése, csalá-

di életre nevelése.

Szeretnénk egy olyan programsorozatot indítani, mellyel

segítjük a roma fiatalok társadalmi integrációját, a társa-

dalmi exklúzió megelőzése érdekében. Szeretnénk erősí-

teni a roma fiatalok identitástudatást, szocializációjuk

elősegítését.

4. projektünk

Projektünk címe: Kis Bocsok a Világhálón –

www.kisbocs.hu

Célja: A projekt célja olyan elektronikus médiatermék lét-

rehozása, amely azon túl, hogy elsődleges célja egyesüle-

tünk híreinek belső-külső áramlása, szervezetünk tevé-

kenységének bemutatása, szolgáltatásaink és programja-

ink megismertetése, olyan innovatív szolgáltatásnyújtás,

amely hiánypótló ezen a téren.

5. projektünk

Projektünk címe: „Le a Cipővel!” – nyári személyiségfej-

lesztő tábor

Célja: Kommunikáció-, önismeret- és személyiségfejlesz-

tés, csoportépítés.

A gyerekek könnyebben tudják feldolgozni a környeze-

tükben történő változásokat, pl. iskolaváltás, konfliktu-

sok kezelése, gátlások oldása, kommunikációs problé-

mák csökkentése.

6. projektünk

Nemzeti Civil Alap

Projektünk címe: Működjünk a Kisbocsokért!

Célja: Az egyesület működéséhez szorosan összefüggő

működési kiadások e támogatásból történő finanszírozása.

A Heves Megyei Civil Ház szervezett egy képzést civil

szervezetek számára. A képzésre 7 civil szervezet jelent-

kezett, köztük mi is. Senkit nem ismer-

tünk. Meg is fogalmaztuk, hogy ez ellen

kellene valamit tenni, hogy itt vagyunk

egy kistérségben és a civil szervezetek

nem ismerik egymást, nem terveznek

együtt közös projekteket. A képzés vé-

geztével nem oszlott fel a csapat. Minden

hónap utolsó szerdáján találkoztunk, és

ez a mai napig is így van. Mivel konkrét

elképzeléseink, sok projektötlet és terv is

volt, kértük a bírósági bejegyzést. Így

megalakult a Füzesabonyi Kistérségi Ci-

vil Tanács.

Különböző fórumokat szervezünk.

Minden évben megrendezzük a Civil Bált.

Ez idén Füzesabonyban 2009. április 18-

án lesz. Nagy megtiszteltetés, hogy előtte a Heves Me-

gyei Civil Konferenciának is mi adunk otthont.

7. projektünk

Nemzeti Civil Alap

Projektünk címe: „Együttes erővel a jobbítás érdekében”

Célja: A már meglévő civil együttműködésünk fejlesztése.

Szeretnénk egy olyan együttműködési rendszer kialakítását a

civil szervezetek között a Füzesabonyi Kistérség településein,

amely a pályázat után fenntartható együttműködést eredmé-

nyez, és az összes civil szervezetre hatást gyakorol. Célunk

egy olyan folyamat elindítása, amely lehetőséget biztosít a ci-

vil szervezetek számára a közös fellépésre, érdekérvényesí-

tésre, szakmai kooperációra, az önkormányzati és a gazdasá-

gi szférával való együttműködésre.

A Füzesabonyi Kistérségi Civil Tanács célja, feladata

– a Füzesabonyi Kistérség civil szervezeteinek koordi-

nálása;

– civil szervezetek együttműködésének fejlesztése;

– civil szervezetek érdekvédelme, érdekképviselete

(kiemelten: gyermekek, nők, férfiak);

... egy maroknyi csa-

pat, ha tiszta jelle-

mû, hiteles, kitartó

és elszánt, szakmai

tudással bír, van el-

képzelése a jelenrõl

és a jövõrõl, köve-

tendõ példa lehet a

többi civil szervezet

számára is.


– érdekérvényesítés lehetőségeinek elősegítése;

– a civil társadalom erőinek összefogása, működésük

hatékonyságának javítása;

– partnerség kialakítása a civil szervezetek és a helyi

önkormányzatok között;

– civil kerekasztalok létrejöttének előmozdítása Füzes-

abonyi Kistérség településein;

– hatékony együttműködés kialakítása a civil referen-

sekkel;

– partnerség a Heves megyei Civil Szolgáltató Köz-

ponttal;

– együttműködés a Kistérség gazdasági szervezeteivel;

– partnerség az Európai Unió tagállamaiban működő,

hasonló célokkal rendelkező civil szervezetekkel;

– Civil Szolgáltató, Információs Pont létrehozása,

amely komplex segítséget nyújt a civil szervezeteket

érintő kérdésekben.

Feladatai:

– tanácsadás: pályázatfigyelés, pályázatírás, projekt-

tervezés és menedzsment, szervezetfejlesztés, jog,

pénzügyek terén;

– a fentiekre épülő, a civil szervezetek kompetenciáját

erősítő képzések szervezése;

– tájékoztatás: aktuális pályázatokról, rendezvények-

ről, civil szervezetek elérhetőségéről stb.;

– civil szervezetek által szerkesztett újság rendszeres

megjelentetése;

– irodai infrastruktúra használatának elérhetősége ci-

vil szerveztek számára (számítógép, nyomtató, fax,

internet, teremhasználat);

– internetes portál létrehozása és működtetése.

A Füzesabonyi Kistérséget képviselve tagja lettem a He-

ves Megyei Civil Tanácsnak. Ennek ajánlásával 2009.

március 5-én, Miskolcon az NCA Észak-magyarországi

Regionális Kollégiumának lettem tagja a három megye

szavazásának eredményeként.

Ezek a sikerek egy csapat összefogásának köszönhető-

ek, annak eredményei. Úgy gondolom, hogy egy maroknyi

csapat, ha tiszta jellemű, hiteles, kitartó és elszánt, szakmai

tudással bír, van elképzelése a jelenről és a jövőről, köve-

tendő példa lehet a többi civil szervezet számára is.

Galyasné Dósa Katalin

Kis Bocs Baba-Mama

Közhasznú Egyesület – elnök


Érvényesülés vidéken, civilként

Nem elég, hogy a vidék a rend-

szerváltás vesztesévé vált,

amiben a vidéki társadalom

gyenge önszerveződő és érdekérvé-

nyesítő képessége meghatározó sze-

repet játszott, a rendszerváltozást kö-

vető években újabb gyengítő ténye-

zők is megjelentek.

Egyre erőteljesebb lett a képzett

fiatalok elvándorlása, a munkanélkü-

liség, a devianciák növekedése, a he-

lyi önkormányzatok anyagi ellehetet-

lenülése, és ez mind tovább gyengí-

tette a vidék önszerveződő és érdek-

érvényesítő képességét.

Mindezek – bár nem kizárólago-

san – lehetséges magyarázattal szol-

gálhatnak a leginkább rászoruló vi-

déki térségek pályázati aktivitásának

gyengeségére, az innovációk terjedé-

sének lassúságára, a vidék érdekei-

nek figyelmen kívül hagyására a ter-

vezési folyamatokban.

Ahogy a vidéki települések, ön-

kormányzatok működési, anyagi,

szervezeti, infrastrukturális problé-

mákkal küzdenek, éppúgy igaz ez a

vidéki civil szerveződésekre is. A tár-

sadalmi szervezetek tagjainak, ala-

pítványok alapítóinak, a legtöbb

esetben nincs kellő jártassága a civil

szervezetek törvényes működésének

igazgatásához, a pályázatok megírá-

sához, források lehívásához, szabály-

szerű felhasználásához. Önkéntes ve-

zetőik nem rendelkeznek számítás-

technikai ismerettel, internet elérhe-

tőséggel, így a velük való kapcsolat-

tartás nehézkes, ezál-

tal folyamatos hát-

rányban vannak, in-

formációhiánnyal

küszködnek. A régió,

a megye nagyobb

szervezetei, illetve a

városi szervezetek

(különös tekintettel a

m e g y e s z é k h e l y e n

működő szervezetek-

re) könnyebben bir-

kóznak meg a kihívá-

sokkal. Hozzáférésük

van a rendelkezésre álló információ-

áradathoz, szelektálni tudnak az őket

érintő hírek közül, ezáltal hozzájut-

nak képzési, fejlesztési lehetőségek-

hez, tanácsadáshoz is, gyakran térí-

tésmentesen. Forrásteremtéshez, pá-

lyázatfigyeléshez és nem ritkán pá-

lyázatíráshoz is segítséget találnak,

így programjaikat, ötleteiket részlete-

sebb pályamunkákban képesek ki-

dolgozni, és ezáltal nagyobb forrá-

sokhoz jutnak. A kisebb, elszigetelt

településen működő szervezetek erre

kevés kivételtől eltekintve nem képe-

sek. A működésükhöz szükséges cse-

kély anyagi forrásokhoz nem, vagy

csak nagyon ritka e-

setben jutnak hozzá.

A folyamat általában

a pályázatfigyelés sza-

kaszában megreked,

már a megfelelő kiírá-

sok, felhívások felku-

tatása kudarcba ful-

lad, és ezzel bezárul

a kör.

Hogyan lehet a ki-

utat megtalálni? Alap-

vetés, hogy a vidék

problémáinak megol-

dásában a vidéken élők érdekérvé-

nyesítő képességének, önszerveződé-

sének javulása/javítása nélkül boldo-

gulni nem lehet.

A vidéki kis falvak, az elmaradott,

hátrányos helyzetű térségek fejlesz-

tése teljesen elképzelhetetlen a helyi

társadalomért tenni akaró emberek

... a vidék problémái-

nak megoldásában a

vidéken élõk érdek-

érvényesítõ képessé-

gének, önszervezõ-

désének javulása/ja-

vítása nélkül boldo-

gulni nem lehet.

civil fórum24

nélkül, akik létrehozzák a kis közös-

ségfejlesztő szervezeteket, amelyek

célt adnak a helyi közösség tagjainak.

Ezek a civil szervezetek mozgatják

meg a helyi, vidéki társadalmat,

pezsdítik fel az életet, és lesznek a

térség saját erőből megvalósuló tele-

pülésfejlesztésének önkéntes gazdái.

Az összefogás eredményeként kiépül

az önszerveződés és az érdekérvé-

nyesítés helyi rendszere, ezáltal meg-

valósul az önszerveződések három

alapfeltétele:

a) a vidéken élők akarják a változá-

sokat, és készek az aktív részvé-

telre;

b) tudják, hogy hogyan lehet ezeket

a változásokat végigvinni;

c) szakmai/anyagi támogatást kap-

nak kívülről, amely segíti a helyi

gondok megoldását.

A helyiek tenni akará-

sát, a vidék önszerve-

ződésében rejlő erőt

mutatja a fent leírtak-

ra pozitív példaként

említendő Szalonna

település, ahol a vál-

tozások elindításának

egyik éllovasa egy ci-

vil szervezet volt, a

Szalonnai Sport és

Közösségfejlesztő

Egyesület (SZAKE).

A térségben (Csere-

hát) az ország egyik

legsúlyosabb terüle-

ti/társadalmi problé-

mái jelennek meg.

Minden szempontból elszigetelt, kire-

kesztődött. A családok a szegénységet

generációról generációra átörökítik,

ami befolyásolja a gyermekek motivá-

ciót, az értelmi/érzelmi fejlődését, az

óvodai, iskolai teljesítményt. A helyeik

felismerték: nekik maguknak kell

akarniuk a változásokat, és cseleked-

niük kell. A szalonnai sportegyesüle-

tet a helyi roma közösség 2001-ben

alapította azzal a céllal, hogy a helyi

lakosság élethelyzetét javítsa. Alap-

gondolatuk: a sport megerősíti a sze-

mélyiséget, sikerélményhez juttatja a

sok kudarccal szembesülő hátrányos

helyzetű embereket. Az eredmények

hozzájárulnak a többségi oldal általi

elismeréshez, az elfogadáshoz.

Fokozatos építkezéssel az egyesü-

let tevékenysége is bővült: a szerve-

zet helyi és térségi körben már nem

csak a sporttal foglalkozik. A közös-

ségi programok szervezése, krízis-

helyzetek, konfliktusok megoldása

beépült a napi gyakorlatba. Együtt-

működés alakult ki, pl. az edelényi

munkaügyi kirendeltséggel és kép-

zőkkel munkába helyezés és támoga-

tott képzések megvalósítására.

A helyi roma közösség és az egye-

sület a sportban 2005-re egyre jobb

eredményeket ért el, a futball csapat

két év alatt két osztályt lépett előre. A

település lakói önkéntes munkával

felújították a pályát és környezetét, a

gyerekeknek pedig egész napos ren-

dezvényt szerveztek. Országosan

egyedi, hogy a romák által irányított

versenysport rövidtávon ilyen ered-

ményeket érjen el.

A közösségnél lépésről lépésre

fejlődött az önszerveződés, az érdek-

képviselet. Az egyesület tagjai, ön-

kéntesei olyan szülők, akik elkötele-

zett hívei a fiatalok tá-

mogatásának. Hisz-

nek abban, hogy ma-

guk is tehetnek sorsuk

jobbításáért, és ennek

egyik útja a felnövek-

vő nemzedék helyze-

tének javítása, hogy

megteremtődjön a fel-

tétel az esélyegyenlő-

séghez. Tudják, hogy

csak magukon segít-

hetnek, így közösen

javíthatnak saját sor-

sukon. Tudatosabb ci-

vil tevékenység ala-

kult ki, a hiányok meg-

fogalmazásán túllép-

ve konkrét szükségletek lettek meg-

fogalmazva. Felismerésre került a te-

lepülés és térség speciális helyi hely-

zete, a valós problémák, és hogy a

megoldást nem mástól kell várni.

Az egyesületnél az önszerveződés

második pillérére is tudatosan figyel-

met fordítottak: keresték a megoldást,

hogy hogyan lehet a változásokat vé-

gig vinni, törekedtek az ehhez szük-

séges tudásra és információ megszer-

zésére. Az egyesület szervezetfejlesz-

tésének eredményeként kibővült az

egyesület alapszabálya, megújult

szervezeti felépítése és tevékenysége-

inek köre. A SZAKE a sportlehetőség

biztosításán túl már ellátja a megfele-

lő érdekképviseletet, segíti, támogatja

a fiatalokat, a családokat. Kiemelt cél-

juk a térségben jelenlévő társadalmi

leszakadás visszaszorítása, a roma fi-

atalok integrációja, felzárkózási esé-

lyeinek megteremtése.

Szalonnán a sport gyakorlatilag a

fiatalok egyetlen egészséges szórako-

zási lehetősége, ami alkalmat ad a

közösségépítésre, a közösség össze-

fogására, ezáltal egyéb építő tevé-

kenységekre is. A futballcsapat meg-

erősítése kihat a település egészére, a

hátrányos helyzetű családok életére

is. Fokozatosan az önszerveződés

harmadik alappillére is létjogosultsá-

got kap a településen, a szervezet éle-

tében miszerint: megerősítést és tá-

mogatást kapnak kívülről, azaz van-

nak külső segítőik, akik hisznek tevé-

kenységükben. Az egyesület ugyan-

is, felmutatva eredményeit, igyeke-

zett maga mellé állítani olyan támo-

gatókat, partnereket, szakértőket,

akik a forrásteremtésben, a közös ter-

vezésben a mindennapok szintjén

vesznek részt. A szervezet ma már

több pályázat nyertese. Komplex

képzési-foglalkoztatási programot

hoz a településre, ezáltal javítva az itt

élők életkörülményeit.

Az ilyen rövid idő alatt hasonlóan

szépívű fejlődési pályát befutó szerve-

zetek száma sajnos ritka, vidéki szer-

vezetek esetén pedig még inkább ele-

nyésző. Minden esetben elengedhe-

tetlen hozzá a szervezet motorjaként a

követ is megmozgató, a küzdelmet

soha fel nem adó, és a célt mindig ma-

ga előtt látó „vezető”, aki nem szá-

molja a befektetett forintokat, és a rá-

fordított időt sem. Hisz abban, amit

tesz, hisz abban, hogy követőkre, tár-

sakra talál, akik számára ugyanolyan

fontos a cél, és akikkel közösen tudják

álmaikat megvalósítani.

Ha mindez rendelkezésre áll, a vi-

dék elszigeteltségéből fakadó hátrá-

nyok leküzdhetőek.

Többletenergia és többszörös erő

befektetése szükséges, mint egy ha-

sonló célú szervezet esetén, amelyik

pl. a megyeszékhelyen vagy a fővá-

rosban végzi tevékenységét. Ugyan-

akkor talán az eredmény is sokkal in-

kább megtérülő, hiszen a vidéken

működő civil szervezetek által kínált

megoldások (lásd közös sport-elis-

merés, elfogadás lehetősége) gyakran

az egyetlen kiutat jelentik a kilátásta-

lanságból.

Papp Mónika

Szikra Alapítvány – ügyvezető


... elengedhetetlen

[...] a szervezet mo-

torjaként a követ is

megmozgató, a

küzdelmet soha fel

nem adó, és a célt

mindig maga elõtt

látó „vezetõ”, aki

nem számolja a be-

fektetett forintokat,

és a ráfordított idõt

sem.


Hagyományõrzés a végeken

Először egy rendkívüli élményről. Kár-

pátalján, Szolyván tiszteletünkre az –

erősen szórványmagyar – iskola diák-

jai magyar népdalokat adtak elő. Ked-

vesen, szépen. Majd, amikor ugyan-

ezen gyermekek magyarul mondtak

verset, akkor azonnal hallatszott a

szláv akcentus, az, hogy ezeknek a

gyermekeknek az anyanyelve valójá-

ban ruszin, magyarul csak megtanul-

tak. Döbbenetes volt hallgatni azokat a

szláv kiejtéssel beszélő gyerekeket,

akik egy perccel előtte a népdalokat

tisztán énekelték magyarul. A tanárok

ezért tudatosan tanítják a népdalokat.

Szinte mindegyik helyszínen elő-

került az anyanyelv-ápolás fontossá-

ga. Van, ahol jeles irodalmi évfordu-

lókhoz kötődő versmondó versenye-

ket rendeznek, több száz diákot és

egy tucat tanárt mozdítanak meg a

vetélkedőn. A kisebbségi sorban kü-

lönös jelentősége van a verbális ha-

gyományok őrzésének.

Délvidéken, Zentán valaki elmesél-

te, hogy az egyik faluban a művelődési

háznak nem volt tiszta a jogi státusza.

Az épületet annak idején elvették a tu-

lajdonosától, államosították, belőle lett

a művelődési ház, majd a TSZ-hez ke-

rült, utána vissza a tulajdonoshoz stb.

Nagyon sok munkát kellett volna bele-

fektetni abba, hogy kiderítsék, ki a je-

lenlegi tulajdonos. Ehelyett mit tettek a

falusiak? Bementek a művelődési ház-

ba, és egyszerűen belakták. Élik ott a

saját életüket, mert úgy döntöttek: kul-

turális életre szükség van. Azután majd

azok, akikre tartozik a dolog, egyszer

csak kiderítik, hogy ki is a tulajdonos, s

akkor azokkal majd meg fognak egyez-

ni. De ők a művelődési házat arra hasz-

nálják, amire azt kitalálták, megépítet-

ték. Ezt ők úgy kommentálták: soha

nem szabad feladni, egyszerűen tenni

kell azt, ami a dolgunk.

Öröm volt hallani, ahogy Par-

tiumban teszik a dolgukat. A magyar

többségű Érmihályfalvára tábort

szerveztek a szórványban élő gyer-

mekek számára.

Egy tanárnő a jeles irodalmi év-

fordulókhoz kötődő versmondó ver-

senyeket rendez. Több száz diák és

egy tucat tanár mozdul meg ilyen-

kor. Kisebbségi sorban különös jelen-

tősége van a verbális hagyományok

őrzésének, az anyanyelv ápolásának.

Gálócpetriben van egy tájház, me-

lyet egyetlen ember áldozatos mun-

kája éltet: ő hozta létre, ő tartja élet-

ben. Sokan látogatják, és nagyon jól

hasznosítható az oktatásban az, ami-

hez ott lehet hozzájutni.

Képzőművészek

„megszállnak” egy-

egy falut. Kiállítást

szerveznek, előadást

tartanak, a pap elme-

séli a falu történetét.

A település népe meg-

mozdul, egy éven ke-

resztül erről beszél.

Felfedezi saját értékeit.

A kárpátaljai be-

szélgetésen egy tanár-

nő érdekes problémát

vetett fel. Elmondta,

hogy ő a tanítványai-

nak tudatosan tanítja a

helyi tájnyelvet, felhívja a figyelmet an-

nak fontosságára. Miért fontos ez?

Azért, mert a gyerek élete során – szin-

te biztosan egyszer majd – idegen kör-

nyezetbe kerül, mondjuk faluból a vá-

rosba. S a tárgyakra, állatokra, növé-

nyekre, egyebekre alkalmasint azt az

egyetlen szót ismeri, amit az ő falujá-

ban használnak. Így hát ő is ezeket a

szavakat használja majd. Ám a város-

ban azok a gyerekek, akik más vidék-

ről jöttek, vagy éppen városiak, harsá-

nyan kinevetik, hogy milyen szavakat

is használ ez a gyerek, ilyen szó nincs

is. (A gyerek különösen durván tudja

közölni: amit ő nem ismer, az nincs.)

Ez félénkké, visszahúzódóvá teszi gye-

rekünket, hiszen nem érti, miért bánt-

ják őt a többiek. A tanárnő azt mondja:

ezt a dolgot meg lehet fordítani. A kö-

vetkezőképpen tanít: ennek a madár-

nak a hivatalos neve: barázdabillegető;

mi pedig úgy hívjuk, hogy kisasszony-

madár. Amikor te elmész az iskolába,

és ez a madár szóba kerül, akkor te

nyugodtan mondd, én tudom, hogy ez

barázdabillegető, de nálunk úgy hív-

ják, hogy kisasszonymadár. S ezzel tal-

pára állítja a dolgot, megmutatja, hogy

a helyi érték igenis érték. Hogy ott, az

ő falujukban van egy olyan szó, ame-

lyet máshol nem ismernek. Ezért ilyen

értelemben is fontos a hagyományőr-

zés, mert az alkalmasint biztonságot

ad a gyereknek az életben. Az, hogy ő

valami különlegeset tud, az nem szé-

gyen, hanem éppen érték. Ő viszi to-

vább ezt a tudást. Minden falunak saját

kultúrája legyen a legfontosabb! –

mondták. Hiszen a kultúrát, amit

élünk, a környezetünkbe ágyazva, az-

zal együtt éljük.

Beszélgetéseink során újra és újra

felvetette valaki az értelmiség felelős-

ségét. Egyértelmű volt a vélemény:

döntő az értelmiség

szerepe. Feladata az,

hogy tudatosítsa az

emberekben a hagyo-

mányok értékét, ő az,

aki erőt ad másoknak.

Azt nevezhetjük értel-

miséginek, aki elköte-

lezett valami iránt.

Mindig ott történik

valami, ahol van egy

megszállott, félőrült.

Ehhez bíztatást is kap-

tunk: ilyen emberek

mindig lesznek. Lesz-

nek újítók, számítani

lehet az eljövetelükre, biztosan jönnek.

Ez nagyon pozitív dolog, önbizalmat,

hitet ad.

Apró morzsák ezek. A tanácskozá-

sokon – természetesen – szó esett a

nemzeti kérdésekről, a globalizációról,

a tudatos rombolásról és még sok min-

denről. De azokkal a megállapításokkal

alig lehet valamit is kezdeni a „vége-

ken”. Ott naponta újjáéledő főnixma-

dárnak kell lenni. „Kicsi” tettekkel kell

nap mint nap előrevinni az ügyeket. De

e kicsi tettek nélkül minden elveszne.

Dicsőség azoknak, akik naponta hal-

nak meg és születnek újjá. A nemzetért.

Romhányi András

Magyar Kollégium Kulturális

Egyesület – elnök


honlap: www.magyarkollegium.hu

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzeti és Et-

nikai Kisebbségi Programok Koordinációs Titkársága egy 2006. évi sikeres

konferencia folytatásaként „Hagyomány és közművelődés” mottóval tanács-

kozás-sorozatot szervezett több határon túli régióban. Ez a rövid írás – né-

hány, az ott elhangzott hozzászólás alapján, – a „végeken” végzett munkáról

tudósít. Előre bocsátom, nem valami világmegváltó dolgokról lesz itt szó, in-

kább saját magunkat megváltó esetekről. A high-tech-kel szemben a low-tech

fontosságát hirdetjük.

... döntõ az értelmi-

ség szerepe. Felada-

ta az, hogy tudato-

sítsa az emberekben

a hagyományok ér-

tékét, õ az, aki erõt

ad másoknak. Azt

nevezhetjük értelmi-

séginek, aki elkötele-

zett valami iránt.

civil fórum26

A civil szektor Szlovákiában

Erövid összefoglalóban megpróbálom áttekinteni a

szlovákiai civil szektor főbb jellemzőit. A rendszer-

váltás, illetve az 1993-ban bekövetkezett államvál-

tás (Csehszlovákia szétválása) gyökeresen alakította át a

civil szektort. Mindezek nagyban befolyásolták a szlová-

kiai magyar intézményrendszer fejlődését is, amely min-

dig a szlovákiai civil szektor szerves részének tudta ma-

gát, még ha olykor tőle függetlenül, szinte öntörvényűen

létezett is. Néhány szlovákiai magyar civil szervezetnek –

főleg a kezdetekben, de később is – komoly hatása van a

szlovákiai civil szektor fejlődésére (Márai Sándor Alapít-

vány, Fórum Információs Központ stb.).

Szlovákiában a civil szektor 1989 után egyike volt a

legerősebbeknek Közép-Európában. Csehszlovákiában

a bársonyos forradalom gyakorlatilag pár hónap alatt

átalakította az emberi és polgári jogokat (az úgynevezett

Emberjogi Charta alkotmánytörvényként való elfogadá-

sa). A civil szektor fejlődése szempontjából a polgári

társulásokról (egyesületek) 1990 márciusában megho-

zott törvény volt a legfontosabb. Ez máig létezik, 1993-

ban átöröklődött az önálló Szlovák Köztársaság jog-

rendjébe is. 1990-ben 158 szervezet alakult, és 1994-re a

kormányon kívüli szervezetek száma elérte a hatezret.

Ma, amikor Szlovákiában kb. 25 000 civil szervezet léte-

zik, nem tűnik nagy számnak, de az akkori feltételek kö-

zött, amikor a civil szervezetek finanszírozása, gazdál-

kodása, belső szervezeti élete, emberi erőforrásai telje-

sen megoldatlanok voltak, nagyon jelentős számnak te-

kinthető. Ebben az időszakban már 380 000 önkéntes

dolgozott a civil szervezetekben, az alkalmazottak szá-

ma pedig 3500 volt.

Tevékenységét tekintve a civil szektor ebben az idő-

szakban elsősorban a humanitárius és karitatív tevé-

kenységre, az ifjúságra, művelődésre, tudományra és

kutatásokra, a környezetvédelemre, illetve az emberi és

polgári jogokra, a nemzeti, valamint egyéb kisebbségek-

re összpontosított. Létrejöttek a civil szektor meghatáro-

zó intézményei, amelyek a következő időszakban ko-

moly szerepet vállaltak a szektor megszervezésében

(Szlovákiai Akadémiai és Információs Ügynökség

[SAIA-SCTS], a Harmadik Szektor Grémiuma, Nyitott

Társadalomért Alapítvány [OSF] stb.).

A Szlovák Köztársaság létrejötte,

a meciari korszak (1993–1998)

A Szlovák Köztársaság létrejötte a meciari éra kiteljesedé-

sével volt egyenlő. Az államalapító pártok monopolhely-

zetbe kerültek, és ennek minden negatív, a diktatúra esz-

közrendszerét felidéző gyakorlatát alkalmazták a társa-

dalmi életen belül. A civil szektor gyakorlatilag az egyet-

len olyan területe maradt a társadalmi életnek, ahol érvé-

nyesíthető volt a demokratikus értékrend. Ennek követ-

keztében a civil szektor szerepe felerősödött, és országos

szinten is megszervezhetővé vált.

A „civil kampányok” időszakának

is nevezhető ez a korszak. A nonprofit

intézmények a demokratikus normák

olyan eszköztárát alkalmazták az

autoratív törekvésekkel szemben,

amelyek a jogállam értékrendjét kép-

viselték az állampolgárok előtt. 1993-

tól a külföldi magánalapítványok na-

gyon jelentős anyagi eszközökkel tá-

mogatták a civil szférát. Nagyszabású

programok indultak a nonprofit szek-

torban dolgozó emberi erőforrások fej-

lesztésére – tréningprogramok, képzé-

sek, előadások, tanulmányutak stb.

Felerősödött az érdekvédelmi képvi-

seletek szerepe (a Harmadik Szektor

Grémiuma), amelyek országos szinten

képviselték a szervezetek érdekeit itt-

hon és főleg külföldön. Szakmai szer-

vezetek és irodahálózatok segítették a

szervezetek tevékenységét: a PDCS

(Partners for Democratic Change Slo-

vakia), SAIA, Márai Sándor Alapít-

vány. Szakmai-tudományos szervezetek alakultak: Köz-

életi Kérdések Intézete (IVO), Šimecka Alapítvány, Fó-

rum Kisebbségkutató Intézet stb. A civil szervezetek

internetes oldalt indítottak www.changenet.sk címen

(máig működik), ahol a pályázati lehetőségektől kezdve

az aktuális közéleti és politikai történésekig mindenről

informálták a szektorban dolgozókat. Nonprofit címmel

havilap jelent meg, amely színvonalasan informálta és

művelte az olvasóit.

Általában jellemző volt, hogy a szektorban képzett és

szakmailag felkészült szakemberek dolgoztak – sokuk az

utóbbi években az EU-s adminisztrációban, a profit szfé-

rában vagy az államigazgatásban találtak munkahelyet,

ahol szakmai tapasztalataik révén keresettek és megbe-

csültek lettek. A szektor kiépítette külföldi kapcsolatait

is. Több nagy nyugati magán és állami alapítvány mű-

ködtetett irodát Pozsonyban, helyi szakemberek vettek

részt a támogatások elosztásában. Szlovákiáról ezekben

az években két dolog jutott a nemzetközi érdeklődő eszé-

be: Meciar kelet-orientáltsága és a civil szektor demokra-

tikus elkötelezettsége és erőssége.

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül

ˇ

ˇ

ˇ

ˇ


Több országos kampányt is folytattak a civil szerveze-

tek ebben az időszakban. Az első nagyobb kampány a

„Harmadik szektor SOS” volt (1996). A meciari kormány-

zat gyökeresen akarta átalakítani a civil szektort befolyá-

soló törvényeket. Elsőként az alapítványokról szóló tör-

vényt módosította (1997): az alaptőke megemelésével és

állami felügyelet alá vonásával ellehetetlenítette a mun-

kájukat. Az SOS-kampány ugyan nem érte el célját (a tör-

vényt elfogadták), de első ízben mozgósította országos

szinten a harmadik szektort. A kampány annyiban még-

is sikeresnek volt tekinthető, hogy a polgári társulásokról

szóló törvényt már nem módosította a kormányzat. Ha-

sonló kampányt folytattak a civil szervezetek Szlovákia

NATO-ba való belépéséért, illetve a közvetlen köztársa-

sági elnökválasztásért. A civil szervezetek tevékenységé-

nek kicsúcsosodása az „OK ’98” kampány volt. A Polgá-

ri Kampány ’98 (Obcianska kampan ’98) megnevezésű

több elemű aktivitás a szlovákiai civil szektor egyik leg-

eredetibb kezdeményezése és legnagyobb hazai és nem-

zetközi visszhangot kiváltó országos megmozdulása

volt. Fő céljai közt szerepelt a fiatal és az ingadozó válasz-

tók mozgósítása, hogy vegyenek részt a parlamenti vá-

lasztásokon, de nagyon fontos eleme volt az egész kam-

pánynak az ún. párhuzamos szavazatszámlálás is.

Az EU-integráció időszaka (1998–)

Az új kormányzat éppen ezért nagy fi-

gyelmet szentelt a harmadik szektornak.

A Harmadik Szektor Grémiuma helyet

kapott több konzultatív testületben az

egyes szaktárcák mellett, a civil szerveze-

tekkel pedig miniszterelnök-helyettesi

szinten kiemelten foglalkozott a kor-

mányzat.

Ennek az időszaknak a legmeghatáro-

zóbb jegye a nyugat-orientáltság volt: fel-

zárkózni a NATO-ba belépő közép-euró-

pai országokhoz, és megteremteni az EU-

csatlakozás feltételeit Szlovákiában. A ci-

vil szektor ezekben a kérdésekben félre-

érthetetlenül és egységesen lépett fel. Tet-

te mindezt akkor, amikor a nagy nyugati

és amerikai alapítványok (arra hivatkoz-

va, hogy immár demokratikus kormánya

van az országnak) gyakorlatilag elhagy-

ták Szlovákiát. A korábbi stabil anyagi

források egyik napról a másikra elapad-

tak, és a kormányzati támogatások új rendszere még nem

alakult ki. Ez nagyon érzékenyen érintette az egész szek-

tort. A hazai források nem tudták pótolni azt a nagyará-

nyú támogatást, amelyet korábban a legfontosabb civil

szervezetek élveztek.

Ennek is köszönhetően a civil szektoron belül a hang-

súlyok a vidéki központok irányába tolódtak el. Míg ko-

rábban a nagy alapítványi és koordinatív központok

(adományozók, szakmai, érdekvédelmi és képző szerve-

zetek stb.) Pozsonyban voltak, 2000-től több vidéki szer-

vezet szerepe felerősödött. Ezt a folyamatot csak erősítet-

te a TRUST-program (amelynek a koordinálásában ko-

moly szerepet kaptak vidéki szervezetek is) és a regioná-

lis és vidékfejlesztést, illetve a decentralizált szociális jut-

tatásokat preferáló programok. A korábbi civil intéz-

ményfejlesztő programok helyett elsősorban a roma fel-

zárkóztatási programok kerültek előtérbe, amelyek szin-

tén Közép- és főleg Kelet-Szlovákiára összpontosultak.

Ugyanígy kiemelt szerepet kapott a határon átnyúló kap-

csolatok, illetve regionális programok kialakításának ösz-

tönzése, ami úgyszintén a vidéki programok erősítését

szolgáló projektumok körébe tartozott (CBC, Visegrádi

Alap, Kárpátok Alapítvány stb.).

Hangsúlyeltolódás állt be az egész szektor szerepét il-

letően is. Míg korábban a szlovákiai civil szektor jelentős

mértékben a hatalommal szemben szerveződött meg, az

új demokratikus viszonyok és az EU-s értékrend értelmé-

ben az együttműködés legkülönbözőbb formáit „kellett”

kialakítania az üzleti, állami és önkormányzati szférával.

Nem volt ez könnyű feladat, hiszen a másik oldalon – fő-

leg az állami középszintű vezetés részéről – nem mutat-

kozott akarat az együttműködésre.

Mindezek fokozatosan ahhoz vezettek, hogy a szektor

közéleti szerepvállalása gyengült, a Harmadik Szektor

Grémiuma gyakorlatilag elveszítette korábbi pozícióit,

kicserélődött a vezetése, és ugyan az információhoz való

szabad hozzáférésről szóló törvény (ami egyébként pél-

daértékű volt egész Közép-Európában) előkészítésében

még utoljára a civil szervezetek újra mozgósíthatóak vol-

tak, és komoly nyomást gyakoroltak a hatalomra, orszá-

gos kampányok helyett inkább a lobbytevékenységek,

helyi és mikroregionális civil koalíciók kezdeményezései

kerültek előtérbe.

Egy-két százalék

Az 1998 utáni időszak legnagyobb jelentő-

ségű kezdeményezése az 1%-os, illetve a

2%-os törvény elfogadtatása volt. 2000-

ben ügyes lobbytevékenységgel sikerült

rábírni a pénzügyminisztériumot, hogy

komolyan foglalkozzon a témával, és több

hónapos nehéz tárgyalás után a parla-

ment el is fogadta a törvényt. Ennek ki-

munkálásában, elfogadtatásában és az el-

ső kampányok megszervezésében ko-

moly szerepe volt az Első Nonprofit Köz-

pontnak és a Fórum Információs Köz-

pontnak.

Az eredeti 1%-os törvény (igazából

nem külön törvény, hanem az adótörvény

része) lehetőséget adott minden magán-

személynek, hogy személyi jövedelem-

adója 1%-át valamely civil szervezetnek

juttassa. 2004-től 2%-ra emelték az átutal-

ható összeget, és a cégek, vállalatok – te-

hát a gazdasági társaságok – is élhettek

ezzel a joggal.

Ugyanakkor el kell mondani, hogy a kormányzat nem

teljesen önzetlenül állt hozzá a kérdéshez. A 2%-os tör-

vény elfogadásakor megszüntette az úgynevezett szpon-

zoringot – vagyis azt a lehetőséget, hogy a cégek leírhat-

ták adóalapjukból a nonprofit intézményeknek nyújtott

támogatásokat. A szponzoringon keresztül juttatott ösz-

szegek jóval meghaladták a 2%-ból származó bevétele-

ket. Az is igaz, hogy ez elsősorban a sportklubok támoga-

tásánál volt jellemző, tehát a szektor jelentős részét nem

érintette.

Minden negatívum ellenére ez a törvény rendkívül

fontos és értékes a szlovákiai civil szektor számára, sokat

segít a kisebb, regionális szervezetek finanszírozásában,

melyeknek ez a forrás könnyen elérhető, és sokszor élet-

mentő.

Szlovákiai magyar szervezetek

A szlovákiai magyar civil szektor 1989 után hatalmas vál-

Jelenleg kb. 2000

szlovákiai magyar

szervezetrõl lehet

beszélni, melyeknek

a felét azonban a

nagy országos

szervezetek

(Csemadok,

Szlovákiai Magyar

Pedagógusok

Szövetsége stb.)

alapszervezetei

alkotják, és csak

300-400-ra tehetõ a

bejegyzett

szervezetek száma.

ˇ

ˇ ˇ

civil fórum28

tozásokon ment keresztül. Kialakult az értékrendje, kap-

csolatrendszere, erőforrásai stabilizálódtak, a politikától

való korábbi függősége az évek során egyre csökkent, és

nagyon fontos olyan területeket fed le tevékenységével,

amelyeket sem az állam, sem más önkormányzati és gaz-

dasági intézményrendszer nem tud ellátni. Bár a szlováki-

ai civil szektoron belül meglehetősen specifikusnak és egy-

oldalúnak mondható, az etnikai igényekhez mérten komp-

lex egészet alkot. El kell mondani azt is, hogy – főleg a kez-

deti időszakban – sokkal rugalmasabban reagált a kihívá-

sokra, mint a szlovák szervezetek. Jelenleg kb. 2000 szlová-

kiai magyar szervezetről lehet beszélni, melyeknek a felét

azonban a nagy országos szervezetek (Csemadok, Szlová-

kiai Magyar Pedagógusok Szövetsége stb.) alapszervezetei

alkotják, és csak 300-400-ra tehető a bejegyzett szervezetek

száma (a többi valamely más szervezet, intézmény mellett

működik meglehetős önállósággal).

Egy teljes szervezettségű intézményrendszerről van

szó. Forrásait tekintve elsősorban a magyarországi támo-

gatásokra szorítkozik, de 1998 óta jelentős forrásokhoz

jut a szlovákiai minisztériumoktól is, miközben megol-

datlan a Szlovák Köztársaságon belüli társadalmi pozíci-

ója. Egy autonóm intézményrendszerről van szó, amely

fontos önkorlátozó funkciókat lát el az egyébként felfoko-

zott társadalmi és etnikai konfliktusoktól sem mentes

időszakokban a szlovákiai magyarok körében.

Tevékenységi köreit tekintve az utolsó ilyen jellegű

felmérés szerint (2004) első helyen a kultúra áll, de szinte

minden olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet a helyi és

regionális közösségek megkövetelnek. Az eltelt időszak-

ban ez az arány jelentősen nem változott, csak a kistérsé-

gi és a régiófejlesztéssel foglalkozó intézmények száma

növekedett az EU-s erőforrásoknak köszönhetően.

A szlovákiai magyar szervezetek elsősorban a kultú-

ra területén tevékenykednek. A fenti grafikon jól szem-

lélteti ennek részarányát (68,5%). Meglepő lehet az ok-

tatási intézmények viszonylag alacsony aránya. Ennek

oka abban keresendő, hogy az elsődlegesen oktatással

foglalkozó szervezetek száma alacsony, de a legfonto-

sabbak (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége,

Katedra Társaság, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Fó-

ruma, Katedra Alapítvány stb.) országos hatáskörrel

dolgoznak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövet-

ségének pl. járási szervei vannak, a Katedra Alapít-

ványnak pedig klubjai, így a területi lefedettségük

messze meghaladja a statisztikai súlyukat. A civil szek-

torra jellemző területek viszont az elsődleges tevékeny-

ségi körben alig képviseltetik magukat (szociális, sport,

ifjúsági stb.), a környezetvédelem és egészségügy

(egyéb kategória) pedig szinte meg sem jelenik. De az

olyan területeken működő intézmények száma is riasz-

tóan alacsony, mint az érdekvédelem, közélet, egyház.

Árnyaltabb és megnyugtatóbb képet kapunk, ha a

szervezetek másodlagos tevékenységi körét vizsgáljuk. A

másodlagos tevékenységi kör azt jelenti, hogy a demonst-

ratív profil mellett a szervezetek még milyen tevékenysé-

get folytatnak. Ez akár meghatározó is lehet egy kisebb-

ségi szervezet életében, csak nemzeti-ideológiai és egyéb

megfontolásokból elsődlegesen nem ilyen arculatú szer-

vezetnek tünteti fel magát. A grafikon érzékletesen mu-

tatja, milyen eltérések vannak az elsődleges tevékenységi

formákhoz képest. Egyben arról is tanúskodik, hogy a

legtöbb szlovákiai magyar szervezet nagyon sok felada-

tot vállal magára a helyi és regionális szükségletek sze-

rint és a közösségépítés terén.

A dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat kezdemé-

nyezésére 2006-ban alakult meg a Civil Fórum – Önépít-

kező civil társadalom informális szerveződés, amely

évente rendezi meg a szlovákiai magyar szervezetek or-

szágos konferenciáját. Az első összejövetelre Somorján,

majd Rimaszombaton, és tavaly szintén Somorján került

sor. Ezen e konferencián kerül kiosztásra a Civil Társada-

lom Fejlesztéséért Díj, melyet 2006-ban Scsaurszki Tamás,

a MOTT Alapítvány akkori közép-európai igazgatója,

2007-ben Huncík Péter, a Márai Alapítvány volt igazgató-

ja, mecénás, 2008-ban pedig Dittel Laura, a Kárpátok Ala-

pítvány szlovákiai igazgatója kapta.

A Civil Fórum kezdeményezte a Szlovákiai Magyarok

Kerekasztala összehívását, melyen ez év januárjában a

legfontosabb ötven szlovákiai magyar civil szervezet és

intézmény, magánvállalkozók és jeles személyiségek vet-

tek részt. Itt került sor először a szlovákiai magyar intéz-

ményrendszert átfogó egyeztetésre. A tanácskozás köz-

ponti témája az asszimiláció volt. A Kerekasztal évente

többször is ülésezik, és a politikai képviselet mellett

(MKP) érdekvédő, illetve érdekérvényesítő szerepeket kí-

ván felvállalni a szlovákiai magyarok körében.

Fontosabb linkek:

Szlovákiai Magyar Adatbank – www.foruminst.sk

Szlovákiai magyar szervezetek adatbázisa és Civil Tükör,

internetes folyóirat – www.forumic.sk

Tóth Károly

Fórum Kisebbségkutató Intézet – igazgató


honlap: www.foruminst.sk

1. ábra. A szlovákiai magyar szervezetek

elsődleges tevékenységi körük szerinti

százalékos megoszlása (2004)

Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet felmérése, 2004.

Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet felmérése, 2004.

2. ábra. A szlovákiai magyar szervezetek

másodlagos tevékenységi körük szerinti

százalékos megoszlása (2004)

ˇ


Vajdasági/Délvidéki civil tükör

Szerbiában (főleg Vajdaság Auto-

nóm Tartományban – használ-

hatnánk a Délvidék fogalmat is,

de nem az a hivatalos) nem egészen

300 000 „magát magyarnak valló”

ember él. A hivatalos összeírás adatai

szerint. Amennyiben az a mérce,

hogy hány családban vásárolnak leg-

alább hetente egyszer magyar újsá-

got, hányan taníttatják csemetéjüket

magyar iskolában, hányan beszélnek

otthon magyarul, hányan szavaznak

a magyar pártokra – akkor a valós

magyarok száma nem több 200 000-

nél! Hozzávetőlegesen 300-400 olyan

bejegyzett civil szervezet van, amely-

ben magyarul, vagy főleg magyarul

tevékenykednek. Ide soroltam min-

den olyan szervezetet, mely nem ál-

lami vagy pártalapítású. Ez magába

foglalja a művelődési egyesületeket,

emberbaráti szervezeteket, szakegye-

sületeket, polgárjogi szervezeteket,

hobby-egyesületeket, vallási szerve-

zeteket…

A tények makacs lények

Első látásra biztató mértékű civil

szervezettség, ám valójában ez csu-

pán a formai valóság. Ténylegesen a

többségük alig tevékenykedik, vagy

már teljesen elhalt. Erről szólnak a té-

nyek, a zentai Identitás Kisebbség-

kutató Műhely 2008-ban készült ku-

tatásából1 származó adatokat is fi-

gyelembe véve.

– Mindössze pár tucat olyan szerve-

zet van, amelynek taglétszáma

meghaladja a százat. A tagok ese-

tében rendszerint nem kötelező a

rendszeres tagdíjfizetés és a szer-

vezet munkájában való folyama-

tos részvétel. Tehát ez a tagság is

inkább „papíron levő”. A civil

szervezetek két harmadánál a tag-

ság nem több 50 főnél.

– A szervezetek zöme helyi tevé-

kenységet folytat, vagy pusztán

néhány ember „önmegnyilatko-

zásának” alátámasztását szolgál-

ja. Az egész országra/tartomány-

ra kiterjedő érezhető tevékenysé-

get folytató szervezetek száma 20

alatt van.

– A vezetők átlag életkora majd-

nem 50 év, tehát nem zsongnak a

fiatalok, nem hozzák a változást,

a fejlődést. (Ezek az idősek általá-

ban nem beszélnek angolul, távol

állnak minden EU-s esély kihasz-

nálási lehetőségétől.) Biztató,

hogy a civil vezetők fele rendel-

kezik főiskolai vagy egyetemi ké-

pesítéssel, ám ez úgy látszik nem

elég vonzerő.

– A civil szervezetek mindössze 10

százalékában van fizetett, fő állá-

sú alkalmazott. Lehet-e folyama-

tos és eredményes a munka ott,

ahol mindenki csupán a napi be-

tevő falatért folytatott harca után

ér rá civil tevékenységre?

– A civil szervezetek alig 12 százalé-

kának van saját tulajdonú irodája,

egynegyedük bérli, a többiek pe-

dig vagy szívességi irodahaszná-

lattal, vagy a vezető lakásának

postacímével tevékenykednek.

– A munkához nélkülözhetetlen

alapvető eszközök mértéke siral-

mas. Csupán min-

den negyedik szer-

vezetnek van saját

vezetékes telefonja,

mindössze a szer-

vezetek fele ren-

delkezik számító-

géppel, s egy har-

maduk internet-

kapcsolattal!

– Mivel a civilek te-

vékenységét a lel-

kesedés mellett a

pénz mozgatja (sőt:

fő kerékkötő lehet),

önmagáért beszél a tény, hogy a

szervezetek egynegyede évente

100-500 euró, egynegyede pedig

500-1000 euró támogatást kap. A

falusi szervezetek (ahol a fölzár-

kóztatásra a legnagyobb szükség

volna) a legszegényebbek. A fenn-

tartáshoz szükséges bevételek el-

maradása a sorvadás biztos ger-

jesztője.

– A mindennapi megélhetési gon-

dok miatt rohanó, megfáradt, el-

keseredett emberek részéről (a fa-

lusi mulatságokat leszámítva) ki-

csi az érdeklődés a civil szféra tö-

megeknek szóló ajánlatai iránt.

Amikor a mérnökök nem mennek

el a szakelőadásra, a magyar taná-

rok nem látogatják a művelődési

rendezvényeket, a fiatalokat nem

érdekli az önképzés és önépítés –

akkor a civileknek nagy lélekkel

kell újra meg újra próbálkozniuk!

– A meghatározó magyar érdekvé-

dő szervezetek (Magyar Nemzeti

Tanács, Vajdasági Magyar Szö-

vetség nevű párt) érdemben nem

foglalkoznak a civil szférával,

nem is törekszenek fönntartási és

fejlesztési stratégiát kidolgozni.

A sorvadás útján

A vajdasági magyar civil szféra a fo-

lyamatos sorvadás állapotában van.

Nincs pénz. Tudom, nincs a világon

annyi pénz, amennyit a civilek ne

tudnának elkölteni! Az a szerbiai

gond, hogy a politikai és állami ve-

zetés nem segít, sőt mindent meg-

tesz, hogy talajvesztetté tegye a civi-

leket! Ismét a tények, melyek makacs

lények…

Megdöbbentő, de igaz: a szerbiai

(ezen belül vajdasági

magyar) civil szférá-

nak a Milosevics-

korszak vége felé volt

a legjobb élete! A

nagy külföldi alapít-

ványok, a jeles ma-

gyarországi támoga-

tók sok pénzt áldoz-

tak, hogy megbukjon

a diktátor, magyarsá-

gi szempontból pe-

dig, hogy tartsák

bennünk a lelket.

Szerbiában az úgy-

nevezett „demokratikus változáso-

kat” jelentő 2000-es esztendei bárso-

nyos forradalmat legalább 50 száza-

lékban a civil szféra tette lehetővé!

Tüntetéseken való részvétellel, a sza-

vazásra buzdítással, a demokrácia

győzelmének szükségességét ismétel-

getve, falragaszokkal, élő szóval, tag-

ságának mozgósításával. Nem azért

igyekeztünk mi civilek, hogy egyik

vagy másik párt győzzön, hanem azt

reméltük, hogy bekövetkezik a rend-

szerváltás, és jobb lesz a civil szférá-

nak! Nagyot csalódtunk. Az úgyne-

vezett demokratikus változás fő

vesztesei a civilek lettek! A régi rend-

szer emberei megmaradtak a hata-

lomban, viszont a civil támogatók ki-

vonultak. Az US AID megszűntette a

közvetlen támogatást (és csökkentette

a közvetettet), a Soros Alapítvány

1 Zsoldos Brigitta – Sóti Melinda – Badis Róbert: A vajdasági magyar civil szervezetek helyzetének felmérése (tanulmány). Identitás Kisebbségku-

tató Műhely, Zenta, 2008. (In: http://www.idkm.org/tanulmanyok/TANULMANY_FV_02_NY.pdf)

A mindennapi meg-

élhetési gondok mi-

att rohanó, megfá-

radt, elkeseredett

emberek részérõl ki-

csi az érdeklõdés a

civil szféra tömegek-

nek szóló ajánlatai

iránt.

civil fórum30

Szerbiában már csupán árnyéka ko-

rábbi önmagának, megszűntek a ma-

gyarországi alapítványok vagy azok

támogatásai (Illyés, Apáczai, Esély a

Stabilitásra, Segítő Jobb, Új Kézfo-

gás…), számos egyéb nyugati ország

szintén jelképes összegűre csökken-

tette a civil pénzt.

A korábban sokat jelentő magyar-

országi támogatások színeváltozása

súlyos csapás a vajdasági civil szfé-

rára. Míg korábban az volt az elv,

hogy államilag pénzelt intézmények

nem kaphatnak közalapítványi tá-

mogatást – a Szülőföld Alap éppen

az államilag is pénzelt (természete-

sen magyarsági szempontból is fon-

tos) új intézményeknek adja a pénz

zömét! Kizárólag a határon túli ma-

gyarság pártoligarchiájának szája

íze szerint osztva a segélyt. A civilek-

nek csupán morzsákat juttat. Ebből is

mind kevesebbet.

Mit tett az új (úgynevezett de-

mokratikus) szerbiai hatalom? A civil

szférából néhány vezetőt „beemelt”,

de ennél semmivel sem többet!

További tények. Nagyon szomo-

rúak.

Nyolc év alatt nem készült el a ci-

vil szervezetekről szóló törvény. A

vajúdó sem ró semmilyen kötelezett-

séget az államra, önkormányzatokra.

Nem jöttek létre állami alapítású

és pénzelésű alapítványok. (A ma-

gyarországi Nemzeti Civil Alaphoz ha-

sonló nagy mértékű viszonyulásnak

nyoma sincs.)

Az állam semmilyen adó és egyéb

kedvezménnyel nem serkenti a civil

szektort támogató gazdasági szférát.

Nincs is ilyen forrású számottevő tá-

mogatás.

A civil és nonprofit szervezetek

ugyanolyan adóztatás alá tartoznak,

és könyvvitelt kell vezetniük, mint a

gazdasági vállalatokban (munkavi-

szony, volontőrök tiszteletdíja, vo-

lontőrök útiköltsége).

A civilek véleményét szinte sem-

milyen „állami” kérdésben sem kérik

ki, nem támogatták erre alkalmas in-

tézmények (fórumok, civil szövetsé-

gek, ágazati szervezetek) létrejöttét.

A szerbiai államvezetés pimasz-

ságának csúcsa, hogy alamizsnát kér

a koldustól! Minden (belföldi és kül-

földi) donációra, adományra 2,5%

adót kell fizetnie a civil szférának

(is)! (Ez korábban 5% volt, de nem a

civilek miatt csökkentették le.) A kül-

földi donátorok hallani sem akarnak

arról, hogy irányukban „elszámolha-

tó” legyen ez a „költség”. (Az állami

tisztségviselők azzal indokolják a szi-

gorú előírásokat, hogy egyébként a

civil szervezeteket „pénzmosásra”

használnák.)

A szerbiai kormány kiveti a sar-

cot másutt is. Amennyiben kérünk

egy 30 napnál nem régebbi bizonyla-

tot, hogy a szervezet még létezik, ak-

kor a minisztérium ezért az egy olda-

las papírért majd 30 EUR-t kér el! A

nagyon lassú, több hétig is elhúzód-

ható ügyintézésről nem is szólva

(ami veszélyeztetheti a pályázat ha-

táridőre történő átadását).

Napi ügyeskedési harc folyik a

túlélésért minden civil szervezet-

ben. Mert a tagságon kívül nincse-

nek barátaink, csupán kisebb vagy

nagyobb „ellenfeleink”: a mindent

meghatározni akaró (magyar is)

pártok; a semmi pénzt nem adó, ha-

nem inkább elvevő államvezetés; a

civil szervezetek életét előírásokkal

bonyolító és nehezítő kormányta-

gok és parlamenti képviselők… Te-

hetik. Választásokat a civil szerve-

zeteknek juttatott támogatással nem

lehet nyerni. Vízvezeték, utak, csa-

tornahálózat építésével igen. A civil

szféra által hozott szellemi többlet

nem érdekli a napi politika művelő-

it. Sőt! Pártpolitikusaink határozott

ellenérdekeltek abban, hogy a civil

szféra alkalmassá váljon bármilyen

közéleti ellenőrző szerepre!

Önmagunk útvesztőjében

Badarság volna csupán másoktól el-

várni a javulást. A vajdasági magyar

civil szféra önszerveződése, összefo-

gása, föllépése még nem életképes.

Létrehoztuk a Vajdasági Magyar Ci-

vil Szövetséget. Nyitott, demokrati-

kus, közös civil fórumként. A több

mint 300 megszólított magyar (és

nemcsak) civil szervezetből még min-

den ötödik sem kívánt tagja lenni!

Sok civil szervezeti vezetőnk egy-

ben kiemelkedő magyar párttiszt-

ségviselő (mert csak ők tudnak pénzt

„szerezni” a túléléshez) – így pártlo-

gikával gondolkodnak. Kerülik az

együttműködést. Márpedig köztu-

dott, hogy a pártok közötti barátság,

összetartás lehetetlen, hiszen azok

versenytársak, ellenfelek – ugyan-

azért a szavazóért harcolnak. Az ösz-

szefogást a kultúra és a civil szféra

valósíthatja meg. Amennyiben nem a

pártlogika uralja.

Az sem válik javunkra, hogy Vaj-

daságban nincs olyan civil egyéni-

ség, személyiség, akit elfogadnánk.

Aki mögé bizalommal fölsorakoz-

nánk, vagy civilesen: akivel képesek

volnánk egy csapatot alkotni. Ritkán

találkozunk, nem ismerjük egymást.

Akit nem ismer az ember – abban

nem bízik. A civil szektorunk zöme

még alig húsz esztendős. Túl fiatal

ahhoz, hogy ilyen kevés találkozással

a civil elitből kinevelődjenek a vezér-

egyéniségek. Vezérürü nélkül szét-

széled a nyáj. Akkor pedig bárki

uralkodhat fölötte. Akinek látnia

kellene civilként ezt a veszélyt, az

nem látja. Aki pártpolitikusként eb-

ben látja az esélyét – az nagyon ü-

gyesen alakítja a sorvadást. Koldus-

botra juttatva a hagyományos, folya-

matosan tevékenykedő és tömeges

szervezeteket, ugyanakkor látszat-

eredményként fölmutatva a „tíz em-

ber összeáll egy projektumra és utá-

na elhalnak” módszert.

Aprócska fény az alagútban,

hogy a vajdasági tartományi kor-

mány (részint a kisebbségügyi titkár-

sága, részint a kis költségvetésű non-

profit szektorfejlesztési alapítványa

Kö

ncz

ey

Ele

mér r

ajz

a

Szöveg nélkül


révén) juttat néhány százezer EUR-t

a civil szférának (ezen belül a ma-

gyarnak is). Egyes magyar (is) önkor-

mányzatok tavaly és az idén meg-

kezdték a civil szektor inkább jelké-

pes, mint számottevő támogatását.

Ebben élen járt Magyarkanizsa, majd

követte példáját Zenta, Ada és Topo-

lya. A legtöbb magyar lakta község-

ben, Szabadkán semmi jó hír.

A valóban számottevő pénzzel ren-

delkező szerbiai köztársasági kassza

továbbra is zárva előttünk. (A „kor-

mányközeli” szerb civil szervezetek

közül kap néhány alamizsnát.) Úgy-

szintén még mindig szó sincs a szerbi-

ai köztársasági parlamentben olyan

törvényes rendelkezésekről, melyek

serkentenék a gazdaságot, hogy adó-

kedvezmények mellett nyújtson tá-

mogatást a civil szférának. A magyar-

országi gyakorlatról, hogy maga az

adófizető polgár döntsön, melyik ci-

vilnek adja az adója egy részét – ál-

modni sem érdemes Szerbiában!

Most mi lesz? A „régi civilek” a

sok kudarctól megfáradtan abba-

hagyják. Kevesen lépnek a helyük-

be. Az ezerarcú, tízezreket meg-

mozgató vajdasági magyar civil

szféra tovább él? Akadnak majd

mindig tenni akaró emberek? Mit

tesz majd a vajdasági magyar

pártelit, amely a civil szektorunk

sorsáért a legfelelősebb?

Már most megállapítható, hogy

az egész civil szektorunk lényegesen

átalakul. Az erősek, a szakmailag

nemzetközi pályázatokra jelentkezni

tudók, nagy projektumokat megvaló-

sítani és önrészt biztosítani képesek,

a profik megmaradnak. Igen ám, de

a vak is látja: ezek között írmagul

sem lesz magyar! Számunkra marad

a tengődés és a további sorvadás. De

addig némi erőltetett derűlátással

hadd mondjam: túl sok értékeket rej-

tő láncszemből áll ez a vajdasági ma-

gyar civil szektor ahhoz, hogy egy-

könnyen elszakadjon!

A láncszemek mi mindannyian

vagyunk. Bárhol és bármivel foglal-

kozzunk.

Ahol szólhatunk – ott szóljunk!

Ahol cselekedhetünk – ott cseleked-

jünk!

Ahol segíthetünk a civil szférának –

ott segítsünk! (Ez utóbbi nagyon a

fuldokló segélykiáltására hasonlít.

Mert az.)

A szerző szabadkai magánvállalko-

zó, s egyben több vajdasági civil szer-

vezet közvetlen vagy közvetetett ala-

pítója. A Keresztény Értelmiségi Kör

és a Vajdasági Magyar Civil Szövet-

ség elnöke, a Zenith Műhely tisztelet-

beli elnöke. Az elmondottak egyéni

meglátását tükrözik.

Miskolczi József


A délvidéki magyar civil szféra helyzete

Történelmi előzmények

A délvidéki magyar civil szféra is

magán viseli az általános kelet-euró-

pai jellegzetességeket. Az 1945 utáni

jugoszláv kommunista rendszer itt is

felszámolta, illetve a Népfrontba va-

ló kényszer-integrációval lassan el-

sorvasztotta a korábbi gazdag egye-

sületi életet. Egyedül a közművelő-

dés és sport terén tett kivételt, s a

„testvériség-egység” jelszava mentén

szinte minden magyarlakta települé-

sen magyar közművelődési egyesü-

leteket hozott létre. A legtöbb hely-

ségben külön művelődési otthonokat

is épített, bár a fenntartási költsége-

ket már nem támogatta, s azt többsé-

gében az egyesületeknek saját erőből

kellett megoldaniuk.

Az évtizedekig változatlan rend-

szert 1990-ben érte el a felemásan

megindult jugoszláviai politikai plu-

ralizmus, de a valós rendszerváltás

Szerbiában csak a véres balkáni pol-

gárháborúk után, 2000-ben történt

meg. Ennek ellenére 1990-től a ma-

gyar politikai érdekeket képviselő

Vajdasági Magyar Demokratikus Kö-

zösséggel párhuzamosan, a meglévő

művelődési egyesületek mellett létre-

jöttek a szakmai civil szervezetek is.

Általános helyzetük

A Délvidéken működő magyar civil

szervezetek pontos száma mindmáig

ismeretlen. Csak különböző becslé-

sek vannak e tekintetben, amelyek a

300-700-as intervallumban mozog-

nak (természetesen a sportegyesüle-

teken kívül). Véleményem szerint in-

kább a felső határ közelében lehet a

pontos számuk.

Az egyesületek többsége továbbra

is a közművelődés, a kultúra terén te-

vékenykedik. Köszönhető ez egy-

részt a szocialista örökségnek, más-

részt az 1990 után

meginduló magyar-

országi támogatások-

nak is. Ezeknél a tá-

mogatásoknál szinte

mind a mai napig a

kulturális tevékeny-

ség a fő prioritás. Ma-

gyarázható ez egy-

részt a nemzeti iden-

titás erősítésének elve

alapján való megkö-

zelítésnek, de valljuk

be őszintén, jelentős

mértékben anyagi szempontok miatt

sem bővült ki a támogatás köre ennél

szélesebb területre. Ez pedig hosszú

távon konzerválta a magyar kisebb-

ség gazdaságilag és szociálisan elma-

radott helyzetét. A lassú koncepció-

váltás ellenére sem beszélhetünk e té-

ren áttörésről, mert időközben a tá-

mogatás összértéke jelentős mértékben

lecsökkent.

Az új szervezetek közül az okta-

tással kapcsolatos egyesületek van-

nak még jelen nagyobb számban, s

mivel a magyarországi támogatások-

ban a kultúra mellett az oktatás élvez

még prioritást, így ők is gyorsan sta-

bilizálódtak a „civil piacon”.

Viszonylag erős az

ifjúsági szervezetek

szférája, bár a 2000-es

rendszerváltást köve-

tő nagy szervezeti

robbanás után (ami

köszönhető volt a fia-

talok jelentős szerepé-

nek is) folyamatos e

téren a hanyatlás.

Olyannyira, hogy nap-

jainkban egy-két szer-

vezettől eltekintve na-

gyon kevés klasszikus

ifjúsági szervezet működik igazán.

Összességében a fiatalok passzivi-

tása általános jelenség, de érdekes

Általános kelet-euró-

pai jelenségként

Szerbiában is megfi-

gyelhetõ a politikai

szféra szupremáció-

ja, s kizárólagos sze-

repe a civil szféra

felett.

civil fórum32

mód a legsikeresebb és legdinamiku-

sabb új civil szervezetek többsége (pl.

a környezetvédelem, a szociális kér-

dések, a gyermekprogramok, a kö-

zépkori hagyományápolás terén) épp

az ő kezdeményezésükre jött létre.

Az értelmiség főként a tudomá-

nyos és művészeti jellegű egyesüle-

tekben tevékenykedik.

Intézmények, rendezvények

Viszonylag korán, már 1992-ben lét-

rejött a közművelődési egyesülete-

ket tömörítő Vajdasági Magyar Mű-

velődési Szövetség (VMMSZ), mint

az első civil ernyőszervezet. Jelenleg

több mint száz tagszervezettel ren-

delkezik. Elsősorban a nagy köz-

ponti közművelődési rendezvénye-

ket szervezi (Gyöngyösbokréta,

Durindó, Magyar Ünnepi Játékok).

A 2007-ben létrejött Vajdasági

Magyar Civil Szövetség (CISZ) már a

teljes magyar civil szférát célozta

meg az együttműködés gondolatá-

val. Célja a civil szervezetek közötti

kommunikáció erősítése (adatbázis,

tribünök, civil web-rádió segítségé-

vel), s a civil érdekérvényesítési erő

növelése. Azonban a kezdeményezés

már kezdeti fázisában megtorpanni

látszik a szervezetek érdektelensége

miatt (eddig mindössze 30-40 civil

szervezet tagosodott be).

Érdekes a 2008-ban politikai kez-

deményezésre létrejött Vajdasági Fej-

lesztési Háló, amely a délvidéki ma-

gyarság általános fejlesztésének je-

gyében a civil szervezeteket is egy in-

formációs és fejlesztő hálózatba kí-

vánja integrálni. Mivel a politikum

áll a projekt mögött, sikeressége biz-

tosítottnak látszik.

Az ernyőszervezetek mellett azon-

ban az elmúlt években megjelentek

azok a specifikus civil szervezetek,

rendezvények is, amelyek fő profilja a

többi civil szervezet munkájának segí-

tése, fejlesztése. Kimondottan civil

központok jöttek létre Topolyán, Zen-

tán, illetve szélesebb profillal, de civil

szervezetek fejlesztésének céljával is

több másik településen (Szabadka,

Magyarkanizsa, Újvidék).

2005 óta működik a Délvidéki Ci-

vil Portál (www.civilportal.net), a-

mely elsősorban információt szolgál-

tat a civil szervezetek részére pályá-

zatokról, képzésekről, illetve az

egyesületi bejegyzésről. A honlap vi-

szonylag rapszodikusan működik.

A rendezvények közül fontosak a

képzések (nonprofit-menedzsment

képzés Kishegyesen 2008-ban), a civil

szervezetek közös bemutatkozásai

(Civil Napok Zentán), illetve 2008-

ban, szintén Zentán, megvalósult az I.

Civil Börze és Kiállítás is (professzio-

nális kiállítóstandok segítségével).

Politikai szféra szerepe

Jellemző módon a szerbiai civil szer-

vezetek helyzetét még mindig egy

1982-ből származó törvény szabá-

lyozza, ami jelzi a szerbiai politikum

viszonyulását a civil szférához. Az

európai integráció jegyében ugyan

már 2001-ben kidolgoztak egy telje-

sen új, modern törvénytervezetet,

amelyet azonban mindmáig nem fo-

gadtak el (két hónappal ezelőtt töb-

bek között immár harmadszor von-

ták vissza a parlamenti tárgyalás sza-

kaszából).

Általános kelet-európai jelenség-

ként Szerbiában is megfigyelhető a

politikai szféra szupremációja, s kizá-

rólagos szerepe a civil szféra felett.

Az 1990-es politikai pluralizmus ki-

alakulásakor ugyanis legelőször a

politikai pártok alakultak meg, ame-

lyek kezdeményezésére később ala-

kult civil szervezetek eleve a szoros

függés állapotába kerültek.

Mindez délvidéki magyar szinten

is megfigyelhető. Alapvetően a civil

szervezetek jelentős része elfogadja

ezt a helyzetet, s a politikusok által el-

osztott támogatások segítségével pró-

bál felszínen maradni. Egy nagyon

szűk réteg (elsősorban az értelmiség

egy részét tömörítő tudományos, köz-

életi civil szervezetek) próbál önálló

politikai üzeneteket is megfogalmaz-

ni. Mindennek az 1994-2008 közötti, a

magyar pártok állandó vetélkedésé-

nek időszakában elsősorban integráló

jelszavai voltak, azonban a magyar

választási koalíció 2008-as létrejötte

óta ezek a hangok is elhalkultak.

Összegzés

Különböző nézőpontból vizsgálva a

kérdést, eltérő eredményt kapunk a

délvidéki civil szféra fejlettségére vo-

natkozóan. Általánosan jellemző rá is a

kelet-európai civil szféra gyermekbe-

tegsége, a semmiből való újjáépítés

kezdeti nehézsége. Emellett azonban a

kisebbségi sors miatt, a diszkrimináci-

ós helyzetnek „köszönhetően” na-

gyobb aktivitást mutat, mint egy átla-

gos kelet-európai többségi társadalom.

De magán viseli a diszkriminációs lét

negatív hatásait is (információhiány,

pénzügyi problémák, közművelődés

fajsúlyossága). Emellett a kisebbségi

politikum sem érdekelt az autonóm ci-

vil szféra megteremtésében.

A fenti negatív hatások ellenére

megfigyelhető a lassú fejlődés, az új

típusú, civil szférát fejlesztő szerve-

zetek és rendezvények megjelenése,

egyes települések szintjén a civil

szervezetek megizmosodása, közös-

ségi szerepüknek a megnövekedése.

Ami az általános pesszimista helyzet

ellenére is bizakodással kell eltöltsön

bennünket.

Zsoldos Ferenc

„C-Fi” Civil Központ, Zenta – elnök



Iskola a végekértVilágkörüli útra indult egy új magyar civil kezdeményezés

Március 10-én, közép-európai

idő szerint este 10 óra előtt

hat perccel egy utolsó

egyeztetés után Kolozsvár és Helsin-

ki között, az éteren keresztül világgá

röpült a Tångagärdében megálmo-

dott új magyar elektronikus folyó-

irat, a nagyvilágban bárhol élő szór-

ványközösségek számára szerkesz-

tett, a nyelv és kultúra oktatásának

segítésére készült Őrszavak. Most

néhány szóban, amolyan mustraként

bemutatjuk a lapot.

Az első szám vezérfonala a meg-

újulást jelképező tavasz, ezért a ver-

sek többsége is ennek hangulatát idé-

zi, szerzőjük nem más, mint az örök

fiatal Kányádi Sándor. A 80-dik tava-

szát taposó mestert a Bécsben élő és

tanító Lengyel Ferenc köszönti az

Irodalom rovatban.

A lap a Tanítástannal indul, itt

előbb az elméleti ismereteket nyújtó

tanulmányok olvashatók, azoknak

pedig, akiket kevésbé vonzanak a tu-

dományos értekezések, a Lengyelor-

szágban magyar nyelvet tanító Gede-

on Márta és az argentínai Benedek

Zsuzsanna írásait ajánljuk gyakorlat-

ként, mindkét szerző a humort és já-

tékot helyezi előtérbe, ezekkel az esz-

közökkel tanítja és szeretteti meg a

magyar nyelvet.

A Régiókban a burgenlandi két-

nyelvű iskola mellett megismerked-

hetnek az „akkreditált magyar okta-

tás” németországi helyzetével, és a

„magyar, mint származási nyelv”

tantervkészítő csoportjával, és mivel

mindez Németországban történik,

biztosak lehetünk benne, hogy nem

kell sok időnek eltelnie, amíg a tan-

terv is elkészül.

Az elmúlt évszázadok során a

magyar nyelvű oktatásnak mindig

voltak kiemelkedő jelentőségű köz-

pontjai, iskolái, melyek híressé tették

az őket befogadó városok nevét is. A

magyar művelődéstörténeti térképe-

ken kövér betűvel jelzik Sárospata-

kot, Nagyszombatot vagy Nagyenye-

det, lapunkban azonban nem e jeles

iskolavárosokról olvashatnak, ha-

nem egy kis tanyáról Göteborg és

Jönköping között félúton, a tavak és

fenyvesek között, ahol a – szinte

egész települést kitevő – három fahá-

zacska a magyar kultúra oktatásának

szempontjából is jeles események

színtere volt és lesz az idén is. Tån-

gagärde ma már ismert név a dél-

amerikai pampáktól a Gellért-hegyen

keresztül a Kis-Szamos völgyéig, és

hogy miért, azt a bibliaolvasó- és sza-

valóversenyeket szervező házigazda,

Tóth Ildikó és a lap tervezésének kö-

rülményeit elénk táró Benedek Zsu-

zsa írásából tudhatják meg, ha rákat-

tintanak az Eseményekre.

És már el is érkeztünk a titokzatos

rovatcímig, a Kincsesládáig, mely

nem kevésbé értékes a Stevenson

Kincses szigetén megismert ládánál.

A rovatban elrejtett kincsek az arany-

hoz hasonlóan nem halványulnak el,

és aki birtokukba jut, egész életén ke-

resztül magával is hordja azokat,

hisz verseink szépsége, zenei anya-

nyelvünk és nyelvünk zeneisége, ha-

gyományaink és számos fényes és

szomorú eseménnyel tarkított törté-

nelmünk, mondáink, hiedelmeink,

gyermekmondókáink képezik ma-

gyar közösségünk legféltettebb kin-

csét: kultúránkat. E néha veszendő-

nek tűnő kultúrának próbáljuk kis

morzsáit mi is összegyűjteni, és szé-

pen összeillesztett szavak, sorok és

dallamok, nyelvművelő játékok for-

májában ebbe a ládába megmenteni.

Hogy sikerül-e, erről önök, felhasz-

nálók hivatottak dönteni, és kérjük,

tegyék is meg, jelezzenek és szegőd-

jenek munkatársainkká a gyűjtésben,

hogy valóban közkinccsé váljék

mindaz, amit magyarul tanítani ér-

demes a nagyvilágban.

Kérjük azt is, hívják fel kollégáik,

közelebbi, távolabbi ismerőseik fi-

gyelmét a lapra, hogy minél több se-

gítséget, írásokat, tanulmányokat

kaphassunk, melyekkel a magyar

nyelv újra elindulhat a nyugati és ke-

leti kalandozások útján, ezúttal azon-

ban sokkal sikeresebben, mint azt Le-

hel atyánk tette. Segítsenek önök is a

kürtöt megfújni, mert a mi tüdőnk

hamar kifulladhat.

A lap a következő címen érhető el:

www.nyeomszsz.org/orszavak.

Székely Győző

Erdélyi Tankönyvtanács – tankönyv-

szerkesztő és a pedagógiai szaklap

főszerkesztője


civil fórum34

A fahídról, avagy arról, hogy mit tett

a Suceava megyei Marginea falu néhány lakosa

Tavaly júliusban Suceava megyé-

ben nagy árvizek voltak, melyek

következtében Marginea telepü-

lésen a DN17A-os úton lévő hidat úgy

elmosta a víz, hogy használhatatlanná

vált. Már az árvizek idején is dolgoz-

tak a hídon, de ezt követően az építő

újra kellett készítse az építés technikai

dokumentációját, és ennek megfelelő-

en kellett volna újrakezdeni a munká-

latokat. A falu időközben kettésza-

kadt. Kiépítettek egy mellékutat a te-

lepülésen, amely azonban a sűrű for-

galom következtében rövid időn belül

megromlott, tele lett kátyúval és sár-

ral. Ugyanakkor a teherautók gyors-

hajtása miatt már az út melletti házak

is veszélybe kerültek, bedőltek a kerí-

tések és kezdett megrepedezni az

épületek fala.

A helyi lakosok és a polgármesteri

hivatal többször is fordult kéréssel a

Jászvárosi Út- és Hídügyhöz, továbbá

a Romániai Vízügyhöz, hogy sürges-

sék a híd újraépítését, avagy javítsák

fel a kerülőutat. Valószínűleg a dolgok

nem jutottak volna ide, ha a kerülőutat

feljavították volna, de a helyi lakosok

elveszítették a türelmüket. Két halott

is volt a településen, akikkel 30 km-es

kerülőt kellett megtegyenek a temető-

ig. Elmesélték, hogy a település másik

részében lakó rokonaikat sem látogat-

ták meg, mert nem akarták, hogy elro-

moljon az autójuk a kerülő úton.

Az árvizek idején ott járt Cristian

David belügyminiszter, aki megígér-

te, hogy három hónapon belül újra

lesz építve a híd. Nem így történt. Az

emberek még vártak egy hónapot, az-

tán eldöntötték, hogy tüntető felvonu-

lást szerveznek, és elállják az utat. Eh-

hez kérték a rendőrségtől és a polgár-

mesteri hivataltól az engedélyt, akik

újabb ígéreteket tettek, hogy lecsende-

sítsék az embereket. Pár héttel később

újra megkísérelték a tüntetést. Ezt kö-

vetően találkozóra került sor a megye-

bíróval és az út- és vízügyesekkel,

amelyen elhatározták, hogy néhány

napon belül feljavítják az elkerülő

utat. Az emberek két hetet vártak, és

ez idő alatt nem történt semmi. Ekkor

döntötték el, hogy ők maguk fogják

felépíteni a hidat. Ez nem került pénz-

be: volt, aki fát hozott, volt, aki szeget,

festéket, más szerszámokat. Ami szin-

te hihetetlen: egy nap alatt felépült a

híd! Tapasztalattal rendelkező embe-

rekről van szó, akiknek megvan az eh-

hez szükséges eszközük. Közel 200

személy dolgozott, segédkezett. Ké-

szült egy fantasztikus felvétel az épít-

kezésről, melyet bárki megtekinthet a

Youtube-on a következő helyen:

h t t p : / / w w w . y o u t u b e . c o m /

watch?v=KFTATWHlO7I.

Lenyűgöző, hogy anélkül, hogy

tudatos lett volna bennük, ezek az

emberek a közösségfejlesztés tan-

könyvbe illő módszere alapján csele-

kedtek. Mielőtt nekiláttak volna az

építkezésnek, a lakosság körében 300

aláírást gyűjtöttek azoktól, akik egyet-

értettek az építkezéssel és pénzzel is

támogatták azt.

Többen is megkérdezték tőlem, mi

az, ami más ebben a faluban a többi-

hez képest. Elsősorban az emberek, az

emberi erőforrás. Azok a háztartások,

amelyek nem a mezőgazdaságból

tartják fenn magukat, kihúzták a fejü-

ket a földből és többirányú az érde-

keltségük. Én is megkérdeztem, hogy

miért is éppen Margineán történt ez

meg és nem máshol. A lakosok közül

az egyik személy ezt mondta: „a mar-

gineaiak azok az emberek, akik nem

szenvedték el a kommunizmust, ki

mint tudott, elmenekült külföldre.

Aztán visszatértek, de már más igé-

nyekkel.” Azt mondják, a civil társa-

dalmat a középosztály hozza létre.

Úgy vélem, ez az, ami van Margineán

más helyekhez képest: egy vidéki kö-

zéposztály.

A sokkoló pillanat az építkezés

után egy héttel következett be, amikor

a Román Nemzeti Vízügy és a Bakói

Vízügy beperelte Marginea lakóit,

mert nem tartották tiszteletben a ví-

zen való építkezési szabályozásokat.

Akkor hallottunk mi is erről az esetről

a sajtóból. Úgy éreztük, mintha ben-

nünket is pofon csaptak volna, hiszen

folyamatosan azt mondjuk az embe-

reknek, hogy vegyék kezükbe a sorsu-

kat, és ne várjanak arra, hogy az állam

oldja meg a gondjaikat. Elképzeltem,

amint felhívnak azok, akikkel dolgo-

zunk, és megmondják, hogy na, látjá-

tok, mi történik, ha a saját kezünkbe

vesszük a sorsunkat?

Számomra az volt érdekes, hogy a

falu lakosai nem szeppentek vagy

ijedtek meg azért, mert bűnügyi eljá-

rás indult ellenük. Ellenkezőleg: ez

még határozottabbá tette őket és még

jobban összefogtak. A sajtóban tett

nyilatkozataikból is látszik, hogy bár

tudták, kockáztatnak, ez nem állította

meg őket. Nem ijednek meg a rendőr-

ségtől, az ügyészségtől, a bűnügyi

nyilvántartástól, az erkölcsi bizonyít-

ványtól. Nemrég nyilatkozták a sajtó-

ban, hogy „mi csak ilyen törvénytelen-

ségekkel foglalkozunk”, és példát is

adtak más törvénytelen, de közérdekű

„A fahíd leomlott,

Amit a víz elvitt,

Mást építettünk a folyó fölé,

Abból a fából, mi az embereké.”

(Margine falu lakosai által írt versike

szabad fordítása.)

„Podul de piatră s-a dărâmat,

A venit apa și l-a luat,

Am făcut altul, pe râu în sus,

Altul de lemn, de oameni adus.”

(Poezie realizată de cetăţenii din

comuna Marginea)


építkezésükről. Nem félnek azért sem,

mert az utóbbi hetekben 1200 aláírást

gyűjtöttek azoktól, akik egyetértenek

az építkezéssel. Van egy bűnügyi eset,

melyben 1200 tettes van.

Ekkor határoztuk el, hogy ezt a tör-

ténetet nem hagyhatjuk csak így, ten-

nünk kell valamit. Abszurd, hogy egy

olyan országban, ahol arról panaszko-

dunk, hogy az emberek nem vesznek

részt a tevékenységekben, amikor

megteszik, az állam megbünteti őket.

Természetesen a dolog törvényes ol-

daláról sem feledkeztünk meg. Való-

ban törvényszegéssel van dolgunk, és

innen adódik a helyzet problemati-

kussága. Eldöntöttük, hogy mi, a

PACT Alapítvány tiltakozó leveleket

fogunk írni az érintett hatóságokhoz,

és minél több civil szervezet segítségét

kérjük. Boldoggá tett és ugyanakkor

csodálkoztam is azon, hogy ismeretlen

segítséget kaptunk a civil szervezetek

részéről. Bár törvényszegés esete forog

fenn, az emberek észrevették, hogy

„sajátos körülményről” van szó. Re-

mélem, a bírák is észreveszik majd. A

civil szervezeteket a magánszemélyek

követték, akik nagy számban írták alá

az általunk kezdeményezett elektroni-

kus tiltakozást.

„Ha azok, akik kezdeményeznek

és próbálják megoldani a problémáju-

kat (és nekik egy nap alatt sikerül az,

ami másoknak 8 hónap alatt sem), fal-

hoz vannak állítva és bűnügyi dosszi-

ét és még ki tudja mit készítenek ne-

kik, szeretném, ha én is ezekkel a híd-

építő ’bűnösökkel’ lennék bezárva…

Alá fogom írni a tiltakozást, és buka-

resti lévén el fogok menni és elmon-

dom az úgynevezett hivatalnokoknak,

hogy én is megépítettem volna azt a

hidat… Mindannyian megtehetjük

ezt, hogy lássuk, megtelnek-e majd a

börtönök. Ugyanakkor érdemes lenne

gyakrabban összefogni, megtörténhet,

hogy felébredünk, és 2-3 autópályát is

építünk engedély és csúszópénzek

nélkül, hogy elfogunk 1-2 rablót, hogy

biztos legyen, valamely ’jóakaró’ bíró

nem engedi ki a börtönből stb. GRA-

TULÁLOK a margineai EMBEREK-

NEK!” – a Marginea község civil társa-

dalma védelméért szóló online tiltako-

zás egyik aláírójának nyilatkozata.

A Marginea lakosaival való

együttérzésünk kifejezése érdekében,

valamint azért, hogy a román hivata-

lokat emlékeztessük arra, az elsődle-

ges küldetésük az állampolgárok szol-

gálatában állni, a PACT Alapítvány

további 21 civil szervezettel és az

online tiltakozást aláíró 1500 állam-

polgárral együtt leveleket küldött

minden érintett hatóságnak: a Román

Nemzeti Vízügynek, a Nemzeti Utak

és Autópálya Országos Vállalatának,

a Szállításügyi Minisztériumnak,

Suceava Megye Prefektúrájának, Su-

ceava Megye Tanácsának és a Margi-

neai Polgármesteri Hivatalhoz.

Marginea lakosainak, akikkel folya-

matosan tartottuk a kapcsolatot telefo-

non, nagyon sokat segített a támogatá-

sunk. Meglepte őket, hogy ennyi alá-

írás gyűlt össze az online tiltakozás ré-

vén, még Japánból, Amerikából,

Olaszországból is. A leveleinknek

megvolt a hatása: úgy tűnik, megválto-

zott a hivatalok viszonyulása, visszafo-

gottabbak és igyekeznek megoldani a

helyzetet. A leveleink elküldését köve-

tően a hivatalok kezdeményezték a

tárgyalásokat a lakosokkal, és bízunk

benne, hogy a lehetőségekhez mérten

barátságos megoldás születik. Ugyan-

akkor nem sokkal a leveleink szétkül-

dését követően Marginea lakossága a

következő nyilatkozatot tette közzé az

online tiltakozás oldalán:

Egy beszélgetés eredménye

[Marginea civil társadalma]

„Marginea civil szférája mind-

annyiuknak köszönetet mond, akik

melettünk voltak, Rosana Florescu

asszonynak is a PACT Alapítványtól,

aki hozzájárult ahhoz, hogy ezelőtt

egy órával Margineai Polgármesteri

Hivatalban találkozóra kerüljön sor a

Suceavai Prefektúra, a víz-, út- és híd-

ügyesek, a tervező, az építő és Margi-

nea civil szférája részvételével, akik a

jelen helyzetről beszélgettek, az előze-

tes hídról és a híd újjáépítéséről. Meg-

született a döntés, hogy márciusban,

amikor az időjárás kedvezőre fordul,

leaszfaltozzák a 1,5 km-es régi elkerü-

lő utat, és amikor a tartóoszlopok

megérkeznek, felemeljük a fahidat

azért, hogy megkönnyítsük ezáltal a

kőhíd építését.

A kőhíd építkezési munkálatainak

befejezése 2009. JÚLIUS. Ez számo-

tokra és számunkra is egy hír. Nem

bízunk teljes mértékben a szavukban,

ezért arra kérjük Önöket, hogy köves-

sék ez idő alatt ezt a honlapot figye-

lemmel, ide majd híreket teszünk fel,

az ügyészek és a bírósági felmérések

eredményeit, és természetesen a mun-

kálatok haladását.

Aláírás: Marginea civil társadalma

Suceava megyéből [26/02/2009 13:46]”

Amit már a kezdetektől fogva fi-

gyelemreméltónak találtam, hogy a la-

kosok „civil társadalomként” azonosí-

tották magukat. Az emberek mélysé-

geiben értik a gesztusaik értékét. Ez a

történet nem pusztán egy hídról szól.

Megértették, hogy ők nem csak „né-

hány állampolgár”, hanem maga a ci-

vil társadalom. A hivatalok nem értik

ezt a valóságot, a feljelentés után ér-

deklődtem, és azt mondták, hogy „né-

hány állampolgár” ellenében indítot-

ták. Megkérdeztem, mit jelent a „né-

hány állampolgár”? Erre valaki azt

mondta, hogy „néhány állampolgár, aki

összegyűl az utcasarkon, hogy magol-

jon, néhány piaci árus”. Tehát a román

dolgozó fejében a közösség érdekében

való szerveződés nem létezik, a szerve-

ződésnek csak negatív értelme van.

A PACT Alapítvány számára na-

gyon fontos volt, hogy részt vegyen, és

segítse a falu lakóit, hiszen mi a vidéki

civil szféra megerősítéséért tevékeny-

kedünk. Alapítványunk főként az or-

szág déli részén segíti képzéssel, szak-

tanácsadással és támogatással a vidéki

közösségi szervezetek fejlődését.

Partenariat pentru Acţiune Comuni-

tară și Transformare = PACT (Partner-

ség a Közösségi Cselekvésért és Válto-

zásért), azaz összehozzuk a személye-

ket és intézményeket, hogy közösen

cselekedjenek, és mindez változást

eredményezzen a közösségben.

Roxana Florescu

PACT Alapítvány –

társalapító és szaktanácsadó


honlap: www.fundatiapact.ro

Fordította: Csáki Rozália

Ha támogatni akarja Marginea civil

társadalmát, az alábbi linken írhatja

alá a tiltakozó levelet:

http://www.petitieonline.ro/petitie-

p11792050.html

© Copyright – Monitorul de Suceava

civil fórum36

2009 – a Kreativitás és Innováció Európai Éve

Akezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a

kreativitás és innováció egyéni, társadalmi és gaz-

dasági jelentőségére.

A kreativitásra és az innovációra összpontosítva az

egyes emberek alkotó és újító potenciáljának erősítésével

lehet biztosítani Európa jövőjét a globális versenyben.

Edward de Bono professzor, az Év egyik nagykövete

azt mondta egy interjúban (lásd http://www.kreativi-

tas2009.tka.hu/90-21891.php), hogy a vállalatoknak a

kreativitást ugyanolyan komolyan kell venniük, mint a

pénzügyi és jogi ügyeket. A siker kulcsa a folyamatos re-

agálás a változó környezetre, erre pedig a kreatív erőfor-

rások tesznek képessé.

Miért fontos éppen most

a kreativitásról és az innovációról beszélni?

A kreativitás alapja a jól működő, színvonalas oktatási

rendszer. Az emberi tőkébe való befektetés elengedhe-

tetlen, a gazdasági nehézségek ellenére, sőt éppen emi-

att muszáj befektetni az oktatásba és a kutatás-fejlesz-

tésbe. Az oktatást úgy kell átalakítani, hogy igazán kre-

atívan és innovatívan gondolkodó fiatalok kerüljenek ki

az iskolákból, akik feltalálják magukat bármilyen élet-

helyzetben.

Ugyanakkor több és hatékonyabb

együttműködésre van szükség az akadé-

miai szféra, a gazdaság és a kormányzati

szféra között. Jelenleg ez nagyon korláto-

zott, miközben az innovációs kapacitás

egyre inkább az együttműködésen alap-

szik. A szinergia megteremtése érdekében

erősíteni kell az együttműködéseket az

egyetemek, a kutatóközpontok, a közigaz-

gatás és a vállalatok között.

Egyéni szinten a kreativitás és az inno-

vációra való képesség szorosan kötődik a

készségfejlesztéshez, ami az egész életen

át tartó tanulás egyik kulcseleme, és mind

a személyes kiteljesedés, mind a különbö-

ző gazdasági-társadalmi célok elérésében

óriási jelentősége van.

Ján Figel oktatásért, képzésért, kultúráért és ifjúságért

felelős európai biztos a következőket nyilatkozta: „A kre-

ativitás és az innovációs képesség egyaránt fontos embe-

ri tulajdonságok, valamennyiünkben jelen vannak, és tu-

datosan vagy spontán módon számos alkalommal hasz-

náljuk őket. Ezzel az európai Évvel az a célunk, hogy az

európai polgárok jobban megértsék: az egyéni adottsá-

gok és innovációs képességek erősítésével javíthatunk

Európán, és elősegíthetjük, hogy gazdasági és társadalmi

lehetőségei kiteljesedjenek.”

A Kreativitás és Innováció Európai Éve átfogó kezde-

ményezés, amely jellegénél fogva számos területre kiter-

jed: az oktatás és képzés mellett érintett a kultúra, a vál-

lalkozásfejlesztés, a kohéziós politika, a vidékfejlesztés, a

kutatás és fejlesztés, a kreatív ipar (beleértve az építésze-

tet is), az audiovizuális szektor és az információs társada-

lom is.

Az európai Év kiemelt területei:

– a művészeti oktatás és a kreativitás fejlesztésének erő-

sítése az alap- és középfokú oktatásban, a szakmai

képzésben, valamint a nonformális és az informális

oktatásban;

– az önkifejezés kreatív formáinak fenntartása, erősítése

felnőtt korban is;

– a kulturális sokszínűség mint a kreativitás és innová-

ció forrása;

– az információs és kommunikációs technológiák mint a

kreatív önkifejezés médiumai;

– a matematika, a természettudományok

és a műszaki tudományok az aktív, inno-

vatív gondolkodásmód szolgálatában;

– az innovatív folyamatok széles körű

megértésének elősegítése, a vállalkozó

szellem és attitűd erősítése a jólét fenntar-

tása érdekében;

– az innováció mint a fenntartható fejlő-

dés záloga;

– kreativitáson és innováción alapuló re-

gionális és helyi fejlesztési stratégiák;

– kulturális és kreatív ipar: ahol az eszté-

tikum és a gazdasági szempont egybe-

esik;

– innováció a köz- és magánszektorban.

Az Év célja a figyelemfelkeltés és a politi-

kai vita ösztönzése mellett az, hogy köze-

lebb hozza egymáshoz ezeket a területe-

ket, megtalálja és elmélyítse a közös pontokat. Igyekszik

láthatóvá tenni, hogy a gyermekek kreativitásának ki-

bontakoztatása hogyan hat a személyiségfejlődésre, és

adott esetben hogyan tesz valakit képessé arra, hogy ké-

sőbb, felnőttkorában rugalmasabban, könnyebben tudjon

alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez, példá-

A kreativitás alapja a

jól mûködõ, színvo-

nalas oktatási rend-

szer. Az emberi tõ-

kébe való befektetés

elengedhetetlen, a

gazdasági nehézsé-

gek ellenére, sõt ép-

pen emiatt muszáj

befektetni az okta-

tásba és a kutatás-

fejlesztésbe.


ul a munkaerőpiacon. Megmutatja, hogy a vállalkozói

kedv milyen nagy szerepet játszhat a személyes fejlődés-

ben, és hogyan járulhat hozzá az egyéni szakmai lehető-

ségek bővüléséhez csakúgy, mint a vállalkozások és szer-

vezetek sikeréhez vagy a gazdasági növekedéshez. Célja

szorosabbra szőni a szálakat a művészetek, az üzleti világ

és az oktatási intézmények között, és ösztönözni a szer-

vezeteket, hogy jobban használják ki a náluk dolgozók

egyéni kreatív kapacitását.

A Kreativitás és Innováció Európai Éve katalizátor

szerepet tölt be: célja, hogy felhívja a figyelmet a témára,

és összehozza az érintetteket, megteremtse az együttmű-

ködés kereteit és hozzájáruljon az ötletek megvalósulá-

sához.

Az Évet különböző szakterületekről és különböző eu-

rópai országokból 24 felkért nagykövet képviseli, köztük

Edward de Bono, a kreatív gondolkodás mestere, Radu

Mihaileanu román származású francia filmrendező,

Blanka Ríhova cseh mikrobiológus, Rubik Ernő profesz-

szor, a már klasszikussá vált Rubik-kocka és számos to-

vábbi játék megalkotója, valamint Losonczi Áron, a fény-

áteresztő beton feltalálója.

Az Év magyar honlapja a www.kreativitas2009.hu ol-

dalon érhető el. A rendezvénynaptár tartalmazza a hiva-

talos hazai programot, és megtalálhatóak itt az Évhez

kapcsolódó felhívások, pályázatok is. A honlap kínálata

folyamatosan bővül, hírekkel, projektbemutatókkal, sze-

mélyes interjúkkal, könyvajánlókkal, érdekességekkel

várja az érdeklődőket. Az Év európai honlapja a

http://create2009.europa.eu címen várja az érdeklődőket.

Az Év romániai szervezőinek elérhetősége:

Cristian Alexandrescu és Virginia Enache

Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium

Cím: 010174 Bukarest, G-ral Berthelot u. 28-30

Tel: +40-214-056221

E-mail: [email protected], [email protected]

Kardos Anita

Tempus Közalapítvány – csoportvezető


honlap: www.tka.hu

forum civic38

Helyi Fejlesztési Ügynök

Volt egyszer, hol nem volt, úgy

2004–2006 között egy országos

szintű civil összefogás annak

érdekében, hogy a vidéki térségek-

ben gazdájuk legyen a fejlesztési kér-

déseknek. Mivel a vidéki civil szféra

még nem volt elég erős ahhoz, hogy

fel tudjon vállalni ilyen feladatokat,

az önkormányzatoknál pedig nem

volt erre szakosodott személyzet, ki-

pattant az ötlet. A helyi közösségből

készítsünk fel erre a feladatkörre, en-

nek a koordinálására egy személyt,

aki az önkormányzat alkalmazásá-

ban segíti a közösségi és hivatali el-

képzelések egymáshoz közelítését, és

ezáltal előremozdítja a helyi fejlő-

dést. Ők a Helyi Fejlesztési Ügynö-

kök. A feladat igen felelősségteljes és

komoly vállalás volt, amelyre fel kel-

lett szakmailag is készülni. Fontos

volt, hogy az illető személy megértse,

miként működik egy közösség, és

miként lehet elősegíteni a közösség-

fejlesztést, hogy mit is jelent a vidék-

fejlesztés, melyek az aktuális fej-

lesztési politikák, hogyan kell a ha-

tékony cselekvés érdekében csapat-

ban dolgozni, mit jelent a projekt-

menedzsment és a pályázatírás. Or-

szágszerte sokan vettek részt ilyen

felkészítésen. Ezekhez a szakmai

képzésekhez szolgált jó alapul e kö-

tet, melyben az érdeklődő a jelzett té-

makörökbe nyer betekintést.

A kötetet a Civitas Alapítvány ad-

ta ki. Elérhető az alapítvány székely-

udvarhelyi irodájában.

Cím: Székelyudvarhely,

Bethlen Gábor út 43. szám.

Tel./fax: 0266-218.481.

E-mail: [email protected]


ADJ, KIRÁLY, KATONÁT!Csoportos vetélkedõ 10–15 éveseknek

Amagyar közösség rohamosan

fogy nemcsak Erdélyben, ha-

nem az egész Kárpát-meden-

cében. Ennek oka – az elköltözések,

vegyes házasságok mellett – a gyer-

mekvállalási kedv csökkenése a fiatal

házasok körében. Az Áldás, népes-

ség mozgalom ezen a szemléletmó-

don kíván változtatni, melyhez az el-

múlt időszakban csatlakozott a Ma-

gyar Ifjúsági Tanács (MIT) is.

Az Adj, király, katonát! elnevezé-

sű vetélkedő e mozgalomhoz kapcso-

lódik. Célja, hogy a résztvevőkben az

összeállított versenyanyag elolvasása

után felértékelődjön a család szerepe.

A vetélkedők által a családközpontú

életszemlélet közvetítése a célunk,

valamint a gyermek szerepének ki-

hangsúlyozása a család, és a társada-

lom szempontjából. A verseny a

IV–VIII. osztályos tanulókat célozza

meg. Az említett korosztály (10–15)

képezi azt a réteget, mely a kamasz-

kor küszöbén, annak az elején egy

még alakítható élet- és világszemléle-

tet feltételez.

Nemzetben gondolkodó ifjúsági

szervezetünk 2007-ben első ízben

szervezte meg ezt a vetélkedő-soro-

zatot, amely nagy sikernek örvendett

úgy a pedagógusok, mint a gyerekek

(350 résztvevő) körében. 2008-ban

megismételtük, akkor közel 500 gye-

rek kapcsolódott be Erdély különbö-

ző részeiről.

A 2009-es évben Erdély 17 telepü-

lésén szerveztünk vetélkedőt, a kö-

vetkezők szerint: Baróton, Brassó-

ban, Csernátonban, Csíkszeredában,

Désen, Dicsőszentmártonban, Ho-

moródszentpálon, Kolozsvárott, Ma-

rosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön,

Nagybányán, Nagyváradon, Nyá-

rádszeredában, Sándorhomokon,

Sepsiszentgyörgyön, Szilágysomlyón

és Vámosgálfalván. A regionális ver-

senyekre február folyamán került

sor. A hármas csapatokban vetélke-

dők legügyesebbjei vehettek részt a

2009. március 21-én Sepsiszentgyör-

gyön megrendezett országos döntőn.

A verseny anyaga egyfajta szö-

veggyűjtemény, amit füzet formájá-

ban erre a célra jelentettünk meg

évente, más-más tartalommal. E ki-

adványt a regionális szakaszok szer-

vezőinek, és az érdeklődő iskolákhoz

juttattuk el.

A lezajlott elődöntők helyi szerve-

zőinek beszámolóiból kiderül, hogy a

versenyek mindenhol gördüléke-

nyen, jó hangulatban teltek, a játéko-

sok többsége bebizonyította, hogy fi-

gyelmesen elolvasta az alkalomra

nyomtatott szöveggyűjteményt, és jól

válaszolt a család értékeit, az össze-

tartás erejét, a gyermekvállalás fon-

tosságát sugalló kérdésekre.

Tapasztalataink és a visszajelzé-

sek alapján elmondhatjuk, hogy

szükség van ilyen jellegű tevékenysé-

gekre, hisz az új nemzedékben ifjú-

koruk idején kell elültetni a családi

élet fontosságának élményét, a gyer-

mekvállalás jelentőségét, a testvéri

szeretet szépségeit.

Péter Emőke Katalin

Magyar Ifjúsági Tanács

– irodavezető


Az egyik helyi szervező rímbe szedte a beszámolóját:

„Kétezer-kilencedik esztendő február havában,

Huszonnyolcadik nap kilencedik órájában

Marosszentgyörgy község iskolájában

Valami készülne, ha nem ütközne akadályba.

Az akadály nem más, mint Építész maga,

Mesterével, Kőmívessel fogadóbrigád vala.

S mondotta nékünk szervezőknek,

Hogy „a versenyt bizony ott ma nem szervezik meg”.

civil fórum40

Mert nekik ugyan megparancsolta a Gazda,

Délig az osztálytermek küszöbe

Márványba legyen rakva.

A jelenti, hogy nem lesz semmiféle verseny.

De gondola egyet a szervezők maroknyi csapata,

S beszéle szépen, hogy nekik márpedig muszáj

Megoldást találni e kényes feladatra,

Mert ha nem, fő vétetik, s elpusztul a „család”.

Végre engedett a jószívű mester, s mondá nekünk:

„A legfelső emeleten a legutolsó teremben

Legyen meg az a fránya verseny, ellenben

Mikor fél egyet üt az óra, jajj nekünk!

Ha akkor még az osztályban találnak,

Mert nem nézik, hogy ki jött ki, hányan,

Befalazzák a maradék embert, bátran!

S bennragad mindenki a nagy márványban!

E rettenetes szózat elhangzott, de mit volt mit tenni

A versenynek aznap tízkor el kellett kezdődni.

Mozgott a három szervező serényen,

Olló, kés, lekvár meg nem állt a kézben.

S tíz előtt telefonálnak Székelykálból,

Hogy az ottani csapatok száma háromról

Hirtelen nullára csökkent, s nem jutnak ki,

Nevüket a listákról húzzuk csak ki!

De sebaj! Jöttek Vajdaszentiványról

A bátor családok csapatostól, igazgatóstól.

A szentgyörgyiek sem voltak restek,

Jöttek ők is, mind, ki nem restellt.

Tizenhét csapat helyett jelent tizenhárom,

Mind dali családtag, nyernének mindenáron.

Tízre minden megvolt, mintha mi sem történt volna,

Az egyezségről nem szólt a szervezők csapata.

Igyekeztek befejezni a versenyt időben,

Hogy befalazásra sor ne kerülhessen.

Felhangzott a versenyzők zsivaja,

S zengett a kedvtől terem s az iskola.

Drukkolunk, ki nyerhet ma? Ki ügyesebb?

A villámkérdéseknél Babszemék vezetnek.

A mesék előadásában Kardmesterék a legügyesebbek.

Dől a lekvár, kenődik, nő a lárma,

Ki mászott a legjobban a lekvárba?

Meglepetésünkre Kotlós család ébredt fel,

S megnyerte ezt a futamot, s az izgalom

Természetesen tovább fokozódott.

Fej fej mellett haladt, versengve.

S drukkoltak, ki kerül a döntőbe.

Végül öt csapatból ki nyert?

Első helyen a Nagyszeder végzett,

Döntő párbajban vívták ki a helyet.

A második így a Kotlós család lett.

S harmadiknak, képzeljétek,

A leggyorsabb, Babszem végzett.

A többiek boldogan mondták az „éljent”.

Kacagásban, játékban, jókedvben nem volt hiány.

A zsűri is jó érezte magát, mindahány.

S sikerült kijutni gyorsan a csapatoknak,

Mielőtt Mesterék a márványnak fogtak.

Így ért hát véget az idei verseny,

Jövőre többen, jobban, ügyesebben

Összemérik erejüket, családok lesznek,

S utána boldogan díjakat átvesznek.

Köszönjük a díjakat Bardócz Csabának,

A lekvárt Nagy Erikának és Sütő Hajnalnak,

A diplomák nyomtatását a helyi cserkészcsapatnak,

S a pontozást a zsűri tagjainak!

Így történt Szentgyörgyön az első verseny esete,

S mindenkit lelkesen várunk itt jövőre!

– Barabási Enikő, Marosszentgyörgy –

Sfera civilã la marginile societãþii 41

Perlele vieþii marginale

Este un proverb de-al nostru

frecvent folosit „Drumul folosit

nu-l schimba pe unul nefolosit!”

Organizaţiile noastre civile sunt totuși

pionierii societăţii, ale vieţii comu-

nitare, care găsesc soluţii autentice și

novatoare la situaţiile și problemele

observate în mediul lor. Cheia întot-

deauna o putem regăsi în mișcările

civile devotate, la persoanele, care cred

în forţa comunităţii. Ele sunt acelea,

care în situaţii date se abat de la căile

obișnuite, rodate. Sau care construiesc

chiar ei, cu încredere și speranţă, căi

noi. Ele reprezintă acele persoane rare,

care trăiesc în comunitatea lor mani-

festând o sensibilitate deosebită, care

își asumă munca de pionierat. Cu cât

viaţa comunităţii respective, pentru a

cărei sprijinire se dedică, este mai grea,

cu atât mai grea este și sarcina lor. Așa

se prezintă lumea din provincie, mai

ales cea a satelor izolate, situaţia acelo-

ra, care trăiesc în diasporă și a cean-

găilor-maghiari, dar nu se deosebește

de aceasta nici soarta vieţii minoritare.

În lupta purtată pentru supravieţuire și

dăinuire ce poate însemna „curajul

civic”? Cu ce sarcini se confruntă în

aceste situaţii acea persoană devotată,

care vrea schimbarea, în vederea unui

viitor mai trainic și mai frumos? Cine

sunt acești oameni? Cum încearcă ei să

se impotrivească potopului? Am dorit

să căutăm răspunsuri la aceste între-

bări în timp ce redactam ediţia prezen-

tă a revistei noastre.

Acţiunea comunitară asumată în

aceste situaţii șlefuiește adevărate

perle. La acești oameni în înăuntrul

lor pulsează o imensă forţă spirituală,

perseverenţă și credinţă Ei reprezintă

coloratura specială a lumii noastre

civice, de la care – pe bună dreptate –

putem învăţa. Cei care „fac pe civilii”

în zonele marginale sunt nunumai

activi, dar ei sunt campionii asumării

responsabilităţi comunitare.

Ce înseamnă aceste zone margi-

nale, care e interdependenţa între lu-

mea civică și cea a zonelor mar-

ginale, despre asta putem citi în arti-

colul lui dr. Bodó Barna. Vetési

László ne călăzuiește în regiunile de

diasporă, pentru a putea înţelege

mai bine ce înseamnă acel mod de

trai, și oferă o incursiune în această

lume pentru a vedea declanșările de

acţiuni precum și pe declanșatorii

lor. Tot legat de situţia specifică a

vieţii din diasporă, de lumea civică a

comunităţii maghiare din Brașov, o

imagine ne oferă Puskás B. Gábor.

Comunităţile mici din zonele

ascunse, izolate reprezintă cazuri

specifice ale vieţii marginale. Urmare a

structurii organizatorice specifice, în

Ţinutul Secuiesc ne putem întâlni cu

multe asemenea situaţii. Cum e viaţa

în acele sate? Cu ce se ocupă oamenii

de acolo? Există iniţiative de autoorga-

nizare civică? Autorul Kolumbán

Gábor, în articolul său ne dă nu numai

răspunsul la aceste întrebări, dar ne

lărgește și orizontul de cuprindere,

pornind de la modul de viaţă din

provincie și ajungând la politica UE

privind dezvoltarea regională, ca de

acolo să facă o întoarcere, și să reflecte

asupra valorilor autentice ale vieţii de

la ţară și asupra responsabilităţii pe

care o implică autoorga-

nizarea civică, menită să

creeze viitorul.

De asemenea, în

această ediţie regăsiţi o

prezentare al unui

exemplu de acţiune în

sprijinul comunităţii

provinciale, care s-a

materializat într-o

colaborare între sfera

civică și biserica,

prezentare redactată de

către subsemnata. Pe

lângă toate acestea

purtăm o discuţie cu

Rácz Norbert privind

munca depusă de peste

cincisprezece ani de către Asociaţia

Naţională de Tineret Dávid Ferenc în

scopul organizării și unirii tinerilor.

Solomon Adrian scrie despre

organizarea muncilor civice din sfera

ceangăilor-maghiari.

În materiale realizate de către

Lukács Csaba, Galyasné Dósa Katalin

și Papp Mónika putem să facem

cunoștinţă cu mai multe exemple de

bună practică din lumea civilă din

zona marginală din Ungaria. Odată cu

depășirea graniţelor ne-am deplasat și

mai departe, până la celelalte comu-

nităţi maghiare minoritare, ca să

aruncăm o privire în lumea civică de

acolo. Astfel F. Tóth Károly ne prezintă

comunitatea maghiară și sfera civică

din Slovacia, iar Miskolczi József și

Zsoldos Ferenc semnează articolele în

care se face o descriere a situaţiei din

regiunea Voivodina din Serbia.

Citiorii noștrii pot să-și creeze o

imagine legată nunumai de autoorga-

nizarea civică a comunităţilor ma-

ghiare, care numără sute de mii de

persoane, dar din condeiul lui Székely

Győző poată să facă cunoștinţă și cu o

iniţiativă originală, prin care se dorește

unificarea cu ajutorul Internetului a

maghiarilor dispersaţi în Europa de

Vest, respectiv oferirea de sprijin pen-

tru păstrarea identităţii lor.

Și rubricile noastre se leagă de tema

noastră principală. Curajul Civic pre-

zintă de această dată solidaritatea

comunitară curajoasă a unui mic sat

din judeţul Suceava. Orizontul Cul-

tural, cu toate că deschide o fereastră

către Europa, dar pe lângă asta mai și

atrage atenţia legată de creativitate și

inovativitate, extrem de necesare

comunităţilor noastre. Pavilionul Căr-

ţii Civice, vă oferă și

de această dată lec-

tură interesantă.

În final, dar nu în

ultimul rând, Péter

Emőke Katalin ne

relatează despre o

serie de manifestări

foarte interesante, or-

ganizate de Consiliul

Maghiar de Tineret,

care folosindu-se de

lumea basmelor, do-

rește să conștienti-

zeze în comunităţile

noastre rolul familiei.

Am încrederea, că e-

diţia actuală a revistei noastre va re-

prezenta o lectură valoroasă și instruc-

tivă, prin care dorim – și este intenţia

noastră netăinuită – să atragem aten-

ţia celor, care trăiesc în orașe, în zone-

le majoritare maghiare și al „civililor”

asupra celor, care trăiesc și activează

în zonele marginale.

Prin unificarea forţelor, prin colabo-

rare putem să facem mai mult. Despre

toate acestea puteţi afla mai multe în

ediţia următoare.

Csáki Rozália

redactor șef


Kis Zoltán

Ei reprezintã colo-

ratura specialã a

lumii noastre civice,

de la care – pe bunã

dreptate – putem

învãþa. Cei care „fac

pe civilii” în zonele

marginale sunt

nunumai activi, dar

ei sunt campionii

asumãrii responsa-

bilitãþi comunitare.

Traducere:

forum civic42

Cuprins

Pagina 3

Dr. Bodó Barna:

Sfera civilă la marginile societăţii

Pagina 4

Csáki Rozália:

Perlele vieţii marginale

Pagina 5

Kolumbán Gábor:

Rolul organizaţiilor civile

în metamorfoza mediului rural

Pagina 9

Vetési László:

Șansele societăţii civile în diasporă

Pagina 12

Csáki Rozália:

Colaborare între societatea civilă și

biserica pentru comunităţile rurale

Pagina 15

Un bun exemplu pentru mobilizarea

tineretului din mediul rural

– interviu cu dl. Rácz Norbert

Pagina 17

Solomon Adrian:

Organizaţiile civile

a ceangăilor-maghiare

din Moldova și activităţile lor

Pagina 18

Puskás B. Gábor:

Organizaţiile civile din Brașov

în situaţie de diasporă

Pagina 19

Lukács Csaba:

Dacă omul se dă jos de la capră...

Pagina 21

Galyasné Dósa Katalin:

Drumul de la un sat mic până la

Colegiul Regional Sud-Ungaria al

Fondului Naţional Civil

Pagina 23

Papp Mónika:

Cum se poate descurca ca „civil”

în mediul rural

Pagina 25

Romhányi András:

Păstrarea tradiţiilor la marginile

societăţii

Pagina 26

Tóth Károly:

Sectorul civil din Slovacia

Pagina 29

Miskolczi József:

Oglinda societăţii civile

din Voivodina/Serbia

Pagina 31

Zsoldos Ferenc:

Situaţia societăţii civile maghiare

din Serbia

Pagina 33

Székely Győző:

Școala pentru marginile

Curaj civicCuraj civic

Pagina 34

Roxana Florescu:

Despre podul de lemn sau ce au

făcut niște cetăţeni din comuna

Marginea, jud. Suceava

VVederedere culturalăe culturală

Pagina 36

Kardos Anita:

2009 – Anul European

al Creativităţii și Inovării

PPavilionul Cărţilor Civileavilionul Cărţilor Civile

Pagina 38

Agent de Dezvoltare Rurală

Raport de evenimentRaport de eveniment

Pagina 39

Péter Emőke Katalin:

Dă-mi, mărie, soldat!

Pagina 41

Csáki Rozália:

Perlele vieţii marginale (RO)

Pagina 42

Cuprins (RO)

Editor: István Egri

Redactor-șef: Rozália Csáki

Corector: Attila Szabó

Grafica: Elemér Könczey

Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Consiliul editorial:

Barna Bodó

Gábor Kolumbán

László Potozky

István Sebestény (HU)

József Somai

Dezső Szenkovics

Contacte:

adresa: Cluj Napoca – 400196

Aviator Bădescu nr. 35.

tel./fax: +40-0264-450230


ISSN 15822–4004

R e v i s t a s o c i e t ã þ i i c i v i l e

Editat de Fundaţia

pentru Organizaţiile

Neguvernamentale

Maghiare din

TransilvaniaF o r u m C i v i c

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare.

Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2009 aveţi un preţ total redus de 14 lei.


ERMACISZ

erdélyi magyar civil

szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fó-

rumot teremteni, amely lehetősé-

get ad egymás tájékoztatására és

civil társadalmunkat érintő kérdé-

sek megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–sub-

scribe@ yahoogroups.com, lemon-

dani pedig az ermacisz–unsub-

[email protected] címre

küldött üres levéllel lehet. Kérjük a

levelezőlistára szánt leveleket az

[email protected] e-mail

címre küldeni. A listagazdának

szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil

szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szerve-

zetek tapasztalatcseréjének és együtt-

működésének elősegítése céljával

az ERMACISZA létrehozta és mű-

ködteti az ermaszoci levelezőlistát.

Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@

yahoogroups.com címre küldött

üres levéllel lehet. A listára szánt

leveleket az ermaszoci@yahoo-

groups.com címre kell küldeni.

civil szféra a végeken, civil fórum lap 2009/1

Documents