civil díj - méltatás - molnárné jakubecz katalin

5/11/2018 Civil díj - Méltatás - Molnárné Jakubecz Katalin - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/civil-dij-meltatas-molnarne-jakubecz-katalin 1/3

Civil Társadalom Fejlesztéséért DíjAdományozó:

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

A Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat a Dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat alapította 2006-ban.

2011-től gondozója és adományozója a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. A díjjal minden évben olyan kiemelkedő személyiséget jutalmaz, aki önkéntesként,

szervezőként, vezetőként, szponzorként vagy mecénásként aktív szerepet vállalt a szlovákiai magyar civil szektor építésében, fejlesztésében, kapcsolatrendszerének alakításában és bővítésében.

2011-ben a díjat posztumusz

Molnárné Jakubecz Katalin(1960−2011)

kapta

A Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat olyan személyiségeknek adományozzák, akik munkásságukkal nagyban hozzájárulnak a civil szféra lehetőségeinek, hatékonyságának

bővítéséhez.

Mai kitüntetettünk ilyen ember volt. Vérbeli civil, aki már középiskolás korában (a hetvenesévek végén) más ifjú civilekkel együtt lefűrészelte a faluja végén álló névtáblát, miután ahatalom úgy döntött, hogy szeretett szülőhelyének neve ezentúl csak államnyelven lehetfeltüntetve.

– Akkor ne legyen ott sehogy! – mondta, és fogta a vasfűrészt. Amikor ezt nekem suttogva éskuncogva elmesélte, s én elképzeltem, amint néhány nyurga árnyék lopakodik az éjszakában avasfűrésszel, azt gondoltam magamban: ebben az emberben aztán van kurázsi! Talán nem kellmagyaráznom, hogy akkoriban egyikük sem úszta volna meg pusztán egy kis helyi bírsággal.

Négy évig egy padban ültünk a pozsonyi Duna utcai gimnázium matematika–fizika tagozatososztályában. Együtt matekoztunk, elmélkedtünk, szerveztük az osztály életét. Egészen addig,amíg Kati számára a hecceknél fontosabb lett a szerelem, és azzal együtt a család. Az első voltaz osztálytársak közül, aki boldogan ölelhette magához csecsemőjét. Gépészmérnöknek készült,de a műszaki főiskolán folytatott tanulmányait is föladta azért, hogy a családjának élhessen.

Akkoriban itt laktak a Mátyusföldön. Őt azonban a szíve egyre húzta vissza szülőfalujába, ígyaztán egy napon családostul útra keltek, és meg sem álltak Bussáig.

Nem maradt hűtlen a gépekhez sem: egy egész gépkocsipark munkáját koordinálta, később, a

rendszerváltás után pedig „kényszervállalkozóvá” lett. Kamionjai elrablásának ügyét saját maganyomozta ki aprólékos munkával, de hiába, a dossziényi tény és bizonyíték sem volt elég avisszaszerzésükhöz. Úgy terveztük, egyszer majd megírjuk ezt a hiteles hazai krimit, ha majdlesz rá időnk…

Aztán kapcsolatunk egy időre megszakadt, kissé kerültem is, miután gyermekeit nem a magyar iskolába íratta. Magyarázatul annyit mondott: nincs színvonala, és tele van cigánygyerekekkel.

Nem értettem, hogy ő, aki annak idején lefűrészelte a szlovák falutáblát, hogyan dönthetett így,divatból-e, önfeladásból, kényelemből?

Ma már mintha másként gondolkodnánk: az az ismert dogma, miszerint „kicsi is, rossz is, de amiénk” – már csak érzelmileg számít. Ráció a minőségben van. Mert Katinak is nem acigánygyerekek ellen volt kifogása, hiszen éveken keresztül támogatott egy anya nélkül maradtcigány családot, cipelte nekik a hatalmas fazék egytálételeket.



Szerencsére vállalkozása a sok kudarc ellenére is működőképes maradt, így jutott ereje aCsemadok, a helyi sportklub, a helyi Zsélyi Aladár Emlékház és az azzal kapcsolatosrendezvénysorozatok, könyvmegjelentetések támogatására, szervezésére is. Nagy támasza lett ahelyi egyházi megmozdulásoknak, jótékonysági akcióknak is.

Mivel barátai éltek a magyarországi túlparton, és tudta, milyen nehéz a kapcsolattartás ésmennyit segítenének a hidak a munkát keresőknek, civil kurázsiból megtette, hogy csónakon

járt át, mert a hajóközlekedést elfelejtették betiltani. Ahogy azt sem szabályozta törvény, hogy avízi járműnek haladnia kell-e vagy állhat ott hídként, két part közé kifeszítve…

Lányai közben elvégezték a főiskolát, családot alapítottak, segítették lehetetlennek tűnő ötleteikivitelezésében.

Az Ipoly-völgyi vasúti közlekedés újraindításával is foglalkozott, egyik szlovákiai szervezőjevolt a tavaly május elsején Szécsényben megtartott nemzetközi vasutasnapnak is.

A régióban több mint nyolc évvel ezelőtt elindította az Ipoly-hidak újjáépítését, időt, pénzt ésfáradtságot nem kímélve szervezte a hidak építését előkészítő konferenciákat, nemzetközitalálkozókat, szakmai tárgyalásokat.

Az év elején Inám községben találkoztak az Ipoly-hidak építésén dolgozó civil szerveződések és a szakma, ahol a Ráróš – Ráróspuszta és a Petőpuszta – Pösténypuszta közt épülő Ipoly-hidak idén júniusra tervezett átadását készítették elő.

Összefutottunk még egy-egy követségi fogadáson, és talált egy szabad órát akkor is, mikor ahidak ügyében Pozsonyban tárgyalt, járta a hivatalos helyeket.

– Meglesz, most már meglesz, már csak néhány engedélyt kell beszerezni! – újságoltaörömmel.

Készültünk rá, ahogy arra a bálra is, amelyen aztán végül régóta rakoncátlankodó szíveközbeszólt, hogy mindenre és mindenkire jut ideje, csak saját magára nem.

Éppen a dévai gyermekotthonok támogatására, általa szervezett jótékonysági bálon lett rosszul2011. március 5-én este, s már az orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni az életét.

Terve őnélküle már csak csendben, szomorkásan érik, alakul tovább. Ő az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökeként még azt tervezte, hogy az első álló Ipoly-hídonmárcius 15-én a két part együtt ünnepel, hogy húsvét táján hordót görgetnek át rajta, és júniusvégén megtörténhet a hivatalos hídátadás.A nagy parádé elmaradt. Katalin emlékére fehér rózsaszálak hulltak a vízbe, a hidak ügye pedigvalahogy erőtlenné, gazdátlanná vált. Most látszik igazán, Kati mekkora terhet hordott a vállán,micsoda energiával küzdött álmaiért.

Ha kérdezték, mindig azt mondta: ő sikeres és elégedett. El tudta hitetni, hogy ha a dolgok lassabban haladnak is, mint a szándék, nekünk meg kell előznünk őket, helyet teremteni és„világot váltani”. Mert a világ olyan körülöttünk, amilyenné tesszük. Civil kurázsiból, civilkurázsival, függetlenül az éppen fújó szelektől.

Molnár Istvánné Jakubecz Katalin vérbeli civil volt, bátor és hiteles ember. Szelleme és hitelelkesítsen és bátorítson másokat is.

Diószeg, 2011. december 10.

Haraszti Mária

civil díj - méltatás - molnárné jakubecz katalin

Documents