Budai ófárEgyszer fent, egyszer lent...

Dr. Verő Tamás:Dr. Verő Tamás:Egyszer fent, egyszer lent...Egyszer fent, egyszer lent...

1. oldal1. oldal

ImaidőkImaidők2. oldal2. oldal

JahrzeitekJahrzeitek3. oldal3. oldal

Elhunyt Klein Ervin főkántorElhunyt Klein Ervin főkántorA holokauszt-túlélő nagyváradi...A holokauszt-túlélő nagyváradi...

4. oldal4. oldal

Porosz Péter:Porosz Péter:Ismét a terrorrólIsmét a terrorról

5-6. oldal5-6. oldal

Róbert Péter:Róbert Péter:Buda vezető főrabbija, a költő-papBuda vezető főrabbija, a költő-pap

6. oldal6. oldal

Gál Juli:Gál Juli:Egy csendes, derűs emberEgy csendes, derűs ember

7. oldal7. oldal

Lefkovics Péter:Lefkovics Péter:Chájjé-SzáraChájjé-Szára

8. oldal8. oldal

Pelle János:Pelle János:A Fauda és a palesztin káoszA Fauda és a palesztin káosz

8-9. oldal8-9. oldal

Az egész orzságban elérhető lesz...Az egész orzságban elérhető lesz...9. oldal9. oldal

Katharina Kirchner:Katharina Kirchner:Zsidóság - fonál, mely összekötZsidóság - fonál, mely összeköt

10-12. oldal10-12. oldal

Politzer Maymon Krisztina:Politzer Maymon Krisztina:Izrael divatnagykövete - Lea GottliebIzrael divatnagykövete - Lea Gottlieb

12-13. oldal12-13. oldal

80 éve befalazott műalkotások...80 éve befalazott műalkotások...14-15. oldal14-15. oldal

FilmajánlóFilmajánló16. oldal16. oldal

Dr. Verő Tamás:Egyszer fent, egyszer lent...

1. oldal

Imaidők2. oldal

Jahrzeitek3. oldal

Elhunyt Klein Ervin főkántorA holokauszt-túlélő nagyváradi...

4. oldal

Porosz Péter:Ismét a terrorról

5-6. oldal

Róbert Péter:Buda vezető főrabbija, a költő-pap

6. oldal

Gál Juli:Egy csendes, derűs ember

7. oldal

Lefkovics Péter:Chájjé-Szára

8. oldal

Pelle János:A Fauda és a palesztin káosz

8-9. oldal

Az egész orzságban elérhető lesz...9. oldal

Katharina Kirchner:Zsidóság - fonál, mely összeköt

10-12. oldal

Politzer Maymon Krisztina:Izrael divatnagykövete - Lea Gottlieb

12-13. oldal

80 éve befalazott műalkotások...14-15. oldal

Filmajánló16. oldal

A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2020-2021. December-Január ® 5781.Kiszlév-Tévét-Svát ® XXII. évfolyam 9. szám

lenla

be

W

r

l

g

u

D

o

í

a

j

R

* 2010 *

Mindenkiben kavarognak az érzések, kelle-nének/kellenek a kapaszkodók. Néha kilá-tástalannak látjuk a mindennapjainkat, szembesülünk az elmúlással, és néha - mint a közeledő hanuka alkalmával - látjuk a csodát, érezzük, hogy támaszra lelünk.

Vágyjuk a családi találkozókat, a közösségi együttléteket.

Január és február havának majdnem a felezéspontján ünnepeljük Tu BiSvátot, a fák és madarak újévét. Tikun olámnak, a vi-lág megjavításának egyik alkalmának ne-vezzük ezt a napot. Ilyenkor különösen a természettel, a fákkal törődünk. A gyü-mölcsfák életének számlálásával a jövőre is gondolunk, óvjuk és védjük a környezetün-ket. A fák ültetésével, a jövőbe vetett hi-tünket erősítjük, mert az ültetés szinte ki-zárólag a következő korosztályoknak szóló cselekedet. Ők lesznek azok, akik megta-pasztalják a virágzást, az első, második és sokadik termés megjelenését. Összekap-csolódnak a nemzedékek, az Örökkévaló alkotása a világ láncolata. Foglalkozunk és törődünk magunkkal, az I'sten képmására teremtett alkotással, egyúttal a jövővel, a többiekkel, a zsidó közösséggel.

Nem szabad bezárkóznunk, nem szabad engedni, hogy a rossz érzések, a nehézsé-gek befészkeljék magunkat az agyunkba és csak ez a hangulat verjen gyökeret ben-nünk! Vegyük észre környezetünket és te-gyünk is érte legjobb tudásunk szerint!

Egymásra csak akkor hagyatkozhatunk, ha mi is ott vagyunk, amikor másnak szüksége van ránk. Hagyományaink is Tu BiSváttal azt üzenik, hogy tenni kell, előre kell te-kinteni! Amikor nehézségeink adódnak, amikor nagyon mélyen érezzük magunkat, akkor is lépnünk kell, tennünk kell, moz-dulnunk kell! Tikun olám, jobbá kell ten-nünk a világot! Ez a kihívás nem könnyű, de amikor rossz gondolataink támadnak, mikor látjuk és érezzük, hogy kilátástalan a helyzetünk, akkor is erőt kell merítenünk előírásainkból és hitünkből.

Február hava Purimmal zárul, amely a sors, a sorsvetés ünnepe. A sorsunk meg van írva, az életünk végéig reménykednünk kell annak jobbrafordulásában, vidáman, örömmel, és mosolyogva kell az addig tartó időt eltölteni. Ehhez ott vagyunk egymás-nak, ott van a család, ott van körzet, a kö-zösség, a zsidóság. Eszter királyné, Morde-háj, és népük tagjai látták a kivégzésük, ki-irtásuk kitűzött napját. A történet konklúzi-ója a következő: soha nem szabad feladni, sohasem lehet engedni a nekünk súgó rossznak, gonosznak! Nem szabad hinnünk a kilátástalanságot mondó énünknek, fel kell emelnünk a szemünket, körbe pillant-va, egymásban bízva, egymással beszélve, egymásra támaszkodva, előre kell néznünk és cselekednünk kell! Annak ellenére, hogy egyszer fent és egyszer lent érezzük ma-gunkat, ha akarjuk, ha teszünk érte, akkor felfelé haladunk.

Dr. Verő Tamás főrabbi

Budai ófár

- 2 -

Imaidők2020-2021. év decemberi-januári imarendje

- 5781. Kiszlév-Tévét-Svát

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

December 03. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima Kiszlév 17. 04. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.35) 18. 05. 10.00 szombat Ünnepi ima - VAJISLAH (Hávdálá: 16.45) 19. 07. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 21. 10. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima 24. 10. 15.34 csütörtök Erev hanuka (este 1+1 gyertya) 24. 11. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.34, Hanuka I., 15.35 előtt 2+1 gyertya) 25. 12. 10.00 szombat Ünnepi ima - VAJESEV (Hávdálá: 16.45, Hanuka II., este 16.45 után 3+1 gyertya) 26. 13. vasárnap Sahrit - Reggeli ima (Hanuka III. , este 4+1 gyertya) 27. 14. hétfő Hanuka IV. napja (este 5+1 gyertya) 28. 15. kedd Hanuka V. napja (este 6+1 gyertya) 29. 16. szerda Hanuka VI. napja (este 7+1 gyertya) Tévét 01. 17. csütörtök Hanuka VII. napja (este 8+1 gyertya) 02. 18. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.36, Hanuka VIII. napja) 03. 19. 10.00 szombat Ünnepi ima - MIKÉC (Hávdálá: 16.47) 04. 21. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 06. 24. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima 09. 25. péntek Ászárá betévét, BÖJT (5.44 - 16.34) 10. 25. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.35) 10. 26. 10.00 szombat Ünnepi ima - VÁJIGÁS (Hávdálá: 16.51) 11. 28. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 13. 31. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima 16.Január 01. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.45) 17. 02. 10.00 szombat Ünnepi ima - VÁJHI (Hávdálá: 16.56) 18. 04. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 20. 07. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima 23. 08. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 15.53) 24. 09. 10.00 szombat Ünnepi ima - SMOT (Hávdálá: 17.04) 25. 11. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 27. 14. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima Svát 01. 15. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 16.02) 02. 16. 10.00 szombat Ünnepi ima - VÁÉRÁ (Hávdálá: 17.12) 03. 18. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 05. 21. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima 08. 22. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 16.12) 09. 23. 10.00 szombat Ünnepi ima - Bo (Hávdálá: 17.21) 10. 25. 07.02 hétfő Sahrit - Reggeli ima 12. 28. 07.03 csütörtök Sahrit - Reggeli ima - Tu BiSvát - Fák újéve 15. 29. 18.00 péntek Kabalat sabat, szombat fogadása, kiddus (gyertyagyújtás: 16.23) 16. 30. 10.00 szombat Ünnepi ima - BESÁLÁH (Hávdálá: 17.31) 17.

- 3 -

Budai ófár

A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytakA Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytaknevei az 5781. év Kiszlév-Tévét-Svátnevei az 5781. év Kiszlév-Tévét-Svát(december-január) havában(december-január) havában

A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytaknevei az 5781. év Kiszlév-Tévét-Svát(december-január) havábanJahrzeitokJahrzeitokJahrzeitok

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Beck József Január 14.Beck Józsefné Január 10.Berner Miklós Január 09.Blau Béla Január 14.Czeizler Dezső December 26.Darvas Zoltánné (Háje bas Majse) December 21.Dr. Bach Iván December 17.Dr. Garai Lászlóné Január 10.Dr. Hüvös Endre December 22.Dr. Singer Ödön December 31.Dr. Tordai Sándor December 31.Dr. Tordai Sándorné December 23.Einhorn Imre December 06.Faludi Imre Január 24.Friedmann József December 08.Galambos Miklósné December 23.Geisler Sándor Január 13.Grósz Sándor Január 09.Halász Miklósné December 24.Halmos József December 26.Halmos Józsefné December 09.Hofmann Gyula Január 21.Horváth Lajosné Január 20.Imre Miklós Január 10.József Ernő Január 25.

Kovács István December 01.Kőnigh Jenőné Január 22.Krausz Adolfné December 16.Löffler Róbert December 25.Lukács László December 11.Lux Magda Január 12.Maior Lászlóné December 25.Medgyesi Ivánné Január 16.Medgyesi Pál Január 01.Molnár Györgyné Január 16.Ományi László Január 31.Rejtő Jenő Január 09.Robicsek György Január 12.Robicsek Jenőné December 20.Sebők Antalné December 09.Spielmann Pál Január 27.Sternfeld Oszkár December 23.Susanna Weltner Január 17.Székely Andor December 11.Váradi Ilona Január 17.Váradi József December 11.Vedres Tamás December 06.Weisz Arnoldné December 30.Weisz Tiborné Január 15.Zsoldos Imréné Január 15.

Boldog Hanukát kívánBoldog Hanukát kíván

a Budai Sófár szerkesztõsége!a Budai Sófár szerkesztõsége!

Boldog Hanukát kíván

a Budai Sófár szerkesztõsége!

Budai ófár

- 4 -

A holokauszt-túlélő nagyváradi Harsányi Zimranaplóját vitte színre a bukaresti zsidó színház

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Hetvennyolc éves korában elhunyt Klein Ervin főkántor, az OR-ZSE volt oktatója, akit mindenki nagy tudású, kedves, visz-szahúzódó embernek ismert.

Bár lényegében tizenöt éves kora óta állt a hitközség szolgálatában, hangját leg-feljebb társaiért vagy tanítványaiért emelte fel. Számos generáció nőtt fel a tanításain, főkántori tevékenysége mellett az Anna Frank Gimnázium énektanára, karvezetője, majd a Pedagógium, OR-ZSE liturgika és kántorképző tanára volt. Nem csak tudásá-val, személyiségével is tanított. Jellemének finom eleganciája, a másokkal, a társakkal való összhangra törekvése Áron tanítvá-nyainak egyikévé, a felebaráti szeretet kia-padhatatlan forrásává tette.

A nyolcvanas évektől számos kórus-fesztiválra is felkészítette a fiatal generáció

A koronavírus-járvány árnyékában tartot-tak premiert a bukaresti Állami Zsidó Szín-házban. Harsányi Zimra erdélyi magyar írónő kamaszkori naplóját, A téboly hétköz-napjai című művet vitték színpadra a román fővárosban.

A Párizsban 2010-ben elhunyt nagyvá-radi születésű írónő 14 évesen került az auschwitzi, majd a plaszowi koncentrációs táborban, élete fiatalkori megrázkódtatása-it írja le ebben a műben, ami több világnyel-ven is megjelent. A szerző Harsányi Zimra (Nagyvárad, 1929. jún. 29.), aki később Novák Anna néven közölte írásait, próza- és színműíró.

Középiskoláit szülővárosában kezdte; 1944-ben családjával együtt deportálták. Tanulmányait a koncentrációs táborból szabadulva, Nagyváradon fejezte be 1948-ban, majd a Bolyai Tudományegyetemen lé-lektan szakos képesítést szerzett. Az ötve-nes évek első felében Bukarestben élt. Itt vált ismertté Kovácsék című 4 felvonásos színművével, amelyet 1955-ben első ízben román fordításban mutattak be. A darab magyarul 1955-ben, románul az azt követő évben (Preludiu, 1956), orosz fordításban Moszkvában 1958-ban jelent meg. Állami Díjjal is kitüntették, de kevéssel utóbb kire-kesztették az irodalomból.

A hatvanas években Magyarországra

Elhunyt Klein Ervin főkántor tagjait. 1989-ben az izraeli Zimrija, 1992-ben a kanadai, 1994-ben a németországi kórusfesztiválon vettek részt irányításával a zsidó fiatalok. Ezen kívül is sok más kü-lönböző kórusfesztiválra jutott el a Bethlen téri gyermekkórussal és az Anna Frank Gimnázium kórusával. Tíz éven keresztül a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga férfikóru-sának vezetője is volt, de részt vett a Gold-mark-kórus munkájában is, zongorakísére-tére számíthattak.

Kántorrá dr. Schőner Alfréd rector eme-ritus unszolására, negyvenöt évesen vált. Előbb a Dohány utcai zsinagógában, majd a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában funkci-onált. Hangját meg is örökítették a Zsidó kántorművészet Magyarországon című nagylemezen. Fekete László, Tóth Emil, Kálmán Tamás társaságában művészi elhí-vatottságukról és tehetségükről adtak szá-

mot.Apai ágon rabbicsalád leszármazottja

volt. Nagypapája Klein Mayer, a Hősök zsi-nagógájának korábbi rabbija volt, akinek testvére, Klein Ábrahám, nemzetközi hírű Talmud tudós volt. Anyai ágon világhírű kántorfamília leszármazottja volt. Nagy-bátyjai Stern László, valamint Moshe Stern, akik a leghíresebb magyar kántorok voltak. Testvéri vonalon kántorok és híres operaé-nekesek fémjelezték a család tehetségét.

Klein Ervint (Szináj ben Jichok Ájzik) mindenki tisztelte és szerette a honi zsidó közösségben, tanító szavai, segítőkészsége mindannyiunk számára iránymutató lehet.

Báruh dáján háemet.Áldott az igaz bíró.Zihronó livráhá.Emlékéből fakadjon áldás.

Forrás: or-zse.hu

költözött. Itt jelent meg családi nevén lá-gernaplója (A téboly hétköznapjai. Bp. 1966). Ezt később, miután Németországba telepedett át, német fordításban (Reinebeck bei Hamburg 1967), majd Franciaország-ba költözve, franciául (Párizs 1982, 1991) is kiadták. Az életrajzi kötetet, amely a kon-cenctrációs táborokban lejegyzett emléke-it, naplójegyzeteit dolgozta fel, már megje-lenése idején elismeréssel fogadta a kri-tika.

„Ha ennek az írásnak valamilyen okból más címet kellene adnunk, azt írhatnánk: egy fiatal lélek története. Egy léleké, aki ka-maszlány korában került a pokolba: egy lá-gerbe. Középiskolás volt a deportálás ide-jén, a napló egykorú. Írójára jellemzően ke-vés külső történést tartalmaz, inkább ref-lexiókat jegyez fel: hogyan hatott rá az ott-hon elhagyása, a magányosság sok ezer ember között, az embertelenség, a lágeré-letben eltorzult lelkek. A napló értékét ép-pen ez a szubjektivitás adja.

Megdöbbentő és megkapó írás, hatása elemi erejű: dokumentum - irodalmi szin-ten” - írták róla. Annak ellenére, hogy a ma-gyar megjelenése után több világnyelvre is lefordították az életrajzi művet, románra csak a 2000-es évek elején lett lefordítva, tehát a román közönség számára gyakorla-tilag ismeretlen a szerző is, a kötet is.

„Még mindig magunkon hordozzuk a-

zokat a sebeket, sérüléseket, amiket nem közvetlenül mi szereztünk, de itt vannak ve-lük továbbra is. Azért, hogy megértsük, mennyire fájdalmasak a múlt emlékei, fel kell azokat idéznünk, bármennyire is fájó-ak, bármennyire is tetszik ez nekünk vagy sem” - mondta el az Euronewsnak a buka-resti színház vezetője, Maia Morgenstern, akit a legtöbben Mel Gibson Krisztus-film-jében nyújtott Szűz Mária alakításából is-mernek.

A színésznő fontosnak tartotta, hogy a bemutató a fokozódó járványhelyzet elle-nére sem maradjon el, hiszen a román ho-lokauszt emléknap, és a Kristályéjszaka év-fordulója közötti hétvégére tervezték a pre-miert. A színházban szigorú egészségügyi intézkedéseket vezettek be. „Minket, en-gem is érint a kialakult helyzet, mint min-den embert, és mint előadóművészt egya-ránt. Kicsit meg vagyok zavarodva, tele va-gyok kétségekkel: a legfontosabb az egész-ség, és az emberélet megóvása, de közben fenn akarom tartani az egzisztenciámat és a művészeti tevékenységemet is” - magyaráz-ta a színigazgató-színész.

A bukaresti színház premierjén korláto-zott számú néző vehetett részt, azonban az érdeklődők online is követhették a magyar származású írónő művéből készült megrá-zó darabot.

Forrás: multikult.transindex.ro

Budai ófár

- 5 -

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Ismét a terrorrólAz erőszakos, halálos áldozatokat követelő terrorcselekmények rövid szünetet követő-en ismét megrázták, megdöbbentették a vi-lág közvéleményét. Nem őrültek, beszá-míthatatlan, beteg emberek az elkövetők, hanem akik sokszor iskolázottak, ám kü-lönös módon fanatikusak, vallási befolyás hatására bolygatják fel a normális emberek hétköznapjait, igyekeznek megfélemlíteni a ma már talán kevésbé béketűrőket. Bi-zonyára senki számára nem felejthetőek a Közel-Keleten, így az Izraelben, de a közel-múltban, a nyugat-európai országokban is elkövetett véres-kegyetlen események. A nyugodt életet élni akaró józanok számára megfejthetetlen, mi indíthat bárkit is mások gyalázatos módon történő elpusztítására, a-kik ellen a gyilkosságokat követően a ko-rábban megkésett akciókkal kívánják a ha-tóságok utólag(!) felvenni a harcot. Betilt-ják egy-két mecset működését, ahol radiká-lis szónoklatokat hallgathatnak az ott gyü-lekezők, begyűjtenek, fogva tartanak né-hány embert, akiknek köze lehetett a bor-zalomhoz, vagy legalább bármiféle vi-szonyban is álltak a gyilkossal. Majd meg-indul a szintén kései buzgó nyomozás, a tet-tes esetleges kapcsolatainak feltérképezé-se, annak megfejtése, mi lehetett az alantas szándék mozgatórugója, vagy az igazság-nak vélt hitgondolatok erőszakos érvényre juttatásának oka.

Az újra és újra fellángoló terrorizmus okáról talán mindenkinek van elgondolása, véleménye. Ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljünk a szó jelentéstartalmához, néz-zük, mi a terror. A terror mindenképpen erő-szakos, félelmet keltő cselekedet. Lehet verbális, de leginkább fizikailag megnyil-vánuló magatartás és manapság szinte min-den esetben élet kioltására irányul. Felme-rülhet a kérdés, van-e, lehet-e kapcsolata bármely valláshoz, hitrendszerhez. Úgy vé-lem, bizony van. És arról is szólni kell, hogy akár állami szintre emelten is meg-mutatkozhat az erőszak.

Az emberiség történelmében visszate-kintve megállapíthatjuk, nem újdonság az egyének, embercsoportok megfélemlítésé-nek szándéka, hiszen már a még hordában élő ősember is minden bizonnyal alkalmaz-ta a kiszemelt vadász-gyűjtögető területek megszerzésére, megtartására, a riválisok kiszorítására, elüldözésére, az „ellenség” erejének, bátorságának megszerzése érde-kében a fogoly rítusos elfogyasztására; de ez még csupán életveszélyes versengés le-hetett, nem nevezhető a szó mai értelmében valódi terrorizmusnak. Az ókorban a hata-lom, a befolyás megszerzése érdekében

azonban már bizonyosan alkalmaztak dur-va fenyegetést, nem csupán kilátásba he-lyezve akár az élettől megfosztást (sűrűn megtették), hiszen erről már a krónikások feljegyzéseiből értesülhettünk. Így valóban veszélyes lehetett fáraónak, királynak, ha-talommal bíró fejedelemnek lenni, kockáz-tatva a megmérgezést, az orvgyilkosságot. Mindezekről tanultunk, de számtalan re-gényt olvashatunk, filmeket, színházi elő-adásokat láthatunk erről.

Úgy vélem, az egyes hitrendszerek kö-vetőinek egymással szembeni leszámolása is ideszámítható, s erre számtalan ismert bi-zonyíték van. Az egyik ilyen volt a Mo-hamed próféta i.sz. 610 tájékán kezdődött igehirdetése, mellyel egybefogta az addig egymással nem túl barátságos arab és be-duin törzseket, majd a prédikáció eredmé-nyeként az egyik világvallássá lett. Kezdet-ben elfogadók voltak a másként hívőkkel szemben, majd a felmerült hitviták megol-dásának az erőszak alkalmazását tekintet-ték. A fanatikus muszlimok ellentmondást nem tűrve, kérlelhetetlenül terjesztették hi-tüket, ezzel együtt járt az arab birodalom terjeszkedése. Meggyőződésük kíméletlen terjesztésének egyik alapja volt (ma is az) akár a vértanúhalál vállalása. „Hadat” vi-selni a hitetlenekkel szemben az „igazhit” érdekében elgondolásuk szerint a Paradi-csomba jutás lehetőségét adta (adja) meg, melynek feltétele nem más, mint az ön-kéntes halál vállalása, persze mások meg-gyilkolása árán. Ezen „önfeláldozás” nem csupán a férfiakra jellemző, hanem manap-ság gyakran nők is - ami rettenetesebb: ritkán ugyan, de gyerekek is - élnek a meg-dicsőülés, az isten „igaz” útján való küz-delem e lehetőségével.

Az iszlám hit terjesztői nem számítanak a drasztikus, kíméletlen hittérítés egyedüli követőinek. Bár a keresztény vallás kezdet-ben üldözött volt, ezért eleinte illegálisan, rejtőzködve gyakorolták a hívők meggyő-ződésüket, később mégis megerősödött Eu-rópában (utóbb másutt is), majd a szaka-dást követően több árnyalata-irányzata alakult ki ugyancsak a hitviták miatt. A fő-sodornak számító katolikus vonulat azon-ban magas egyházi vezetők által irányítot-tan, goromba módon üldözte a hitéleti és egyszersmind az anyagi egyeduralom meg-tartása érdekében a „tévelygőket”. Az álta-luk eretneknek bélyegzettekre az inkvizí-ció, ennek következményeként a vallatás-nak mondott kegyetlen kínzásokat követő máglyahalál várt, mellékbüntetés az esetle-gesen felhalmozott vagyon elkobzása volt. Ezen leszámolással együtt járó, hasonló-

képpen leplezetlen gyűlölettel kellett szá-molniuk a zsidóknak is, gyakoriak voltak a pogromok, s a halált megelőzően megbecs-telenítésnek, megaláztatásnak voltak kité-ve - nem csak a „főirányt” képviselők ré-széről. A zsidókkal szembeni nyílt ellen-szenv ugyanakkor megnyilvánult azon vád megfogalmazásával, hogy ők az okozói hi-tük megalapozója keresztrefeszítéses halá-lának. Ezt bővítették különféle babonára épülő kitalációkkal, mint pl. a betegségek terjesztése, a vérvád…

A történelmi időtávlatban közelebbi ter-rorcselekmény volt az egyik oka az első vi-lágháború kirobbanásának: egy fanatikus szerb diák az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és feleségét meggyilkolta. A 20. század ezen legismertebb merényletét sokkal súlyosabb, embermilliók elpusztítá-sát előkészítő „találmányok” követték, s nem múlt el a más hitet vallók kezdetben a társadalom perifériájára történő kiszorítása nélkül: Magyarországon a nulladiknak - és Európában elsőnek - számító numerus cla-usus, majd a további zsidóellenes törvé-nyek-rendeletek meghozatala, s ezek már az állami szintre emelt terror fokozatai. Kö-vetkező, de az ép ésszel fel nem fogható terrorcselekmény legfőbenjáróbb mértéke, a mások, a zsidók tömeges, brutális meg-semmisítésére - genocídium - irányult, melyhez az ostoba előítéletek-hiedelmek, az irigység adták az alapot, s ez a „fajelmé-let” kitervelése. Az állami szintre emelt ter-ror „eredménye” hatmillió áldozat.

A második világégés után nem követke-zett be a várt nyugalmi időszak, hiszen el-sősorban Nyugat-Európában bár másfajta ideákra épülten, gombaként nőttek ki a ’60-as években a zagyva ideológiára alapozott kisebb-nagyobb terrorcsoportok, melyek magukat városi gerilláknak nevezték (RAF /Rote Armee Fraktion/, azaz a Bader-Mein-hof csoport; Brigate Rosse /Vörös Bri-gádok/; IRA; ETA; November 17.); velük szemben azonban végül sikeresen léptek fel az erre specializálódott szervek; annál is inkább, mert ezen terrorista csoportok saját országukon belül működtek (megjegyzem, a német szerveződéseknek azért volt némi kapcsolata az Izraelben és Európában is megjelenő arab gyilkosokkal). Az azonban megjegyezhető, hogy manapság is fel-fel-bukkan néhány kisebb társaság (néhány é-ve még Magyarországon is: Magyarok Nyi-lai; Hunnia Mozgalom), ám ezek kevésbé kockázatosak a korábbi nyugat-európa-iakhoz, valamint a napjainkban az iszlám hit nevében aktív szervezetekhez képest.

A manapság ügyködők nem csupán lét-

Budai ófár

- 6 -

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

számuk, több országban meghúzódva szét-szórtságuk miatt, de a hozzájuk kapcsolódó ideológia, életfelfogás, és a zártságuknál fogva is veszélyesek, mivel ezek az iszlám-vallásra hivatkozó bűnszervezetek, s me-lyek híven a hitrendszer kialakulását köve-tő erőszakossághoz kísérelik meg befolyá-sukat megteremteni. Ezen organizációk szinte az egész világra hatással akarnak bír-ni, kizárólag az iszlám vallást tekintik el-fogadhatónak, szerintük a Koránban meg-írt „igazhit” az egyedül helytálló, üdvözítő. Mai követőik „hadat” viselnek az általuk pogányoknak nevezett társadalmakkal, a tőlük különböző hitet vallókkal, „tanítá-suk” mintájára gyakran a zsidókkal szem-ben egészen addig, míg az „igazhit” nem kerekedik felül. Ezért háborúskodnak a zsi-dókkal, s Izraellel szemben is. Ennek egyik mai iránymutatója a török elnök, Recep Tayyip Erdogan, aki 2019 decemberében arra buzdított, hogy „a világ muszlimjainak egyesülni kell a Nyugat ellen!”. Ezt mege-lőzően azzal fenyegetőzött, hogy Európára engedi az országában meghúzódó, EU-s pénzen eltartott nagyszámú arab menekül-teket, s még előbb komoly vitába-fenye-getésbe bocsátkozott Izrael Állammal szemben a Törökországtól távoleső, de za-

varos geológiai magyarázattal megszerezni kívánt, Izrael közelében talált tengeralatti földgázlelőhelyek érdekében - Ciprus ha-sonló helyzetbe került az ásványkincs mi-att. A világ számára nem felejthető az u-gyancsak a törökökhöz köthető, a sokak által csak örmény mészárlásnak nevezett 1915-17 között elkövetett népírtás (ők ugyan erről hallani sem akarnak, nem is-merik el ennek megtörténtét). Az Oszmán Birodalom meg akart szabadulni a területén élő örményektől, ezért egyes források sze-rint csaknem másfél millió örményt kitele-pítettek, egy jelentős részüket, 600-800 e-zer embert egyszerűen legyilkolták. Az isz-lám nevében elkövetett gyalázat az első volt a megszervezett tömeggyilkosságok között. A napjainkban dúló örmény-azeri konfliktusban „vállalt” közreműködésük-nek is talán ehhez van köze.

A 20. század közepén számtalan, leg-inkább az iszlám vallásra hivatkozó kisebb-nagyobb terrorcsoportot hoztak létre a ma-gukat palesztinoknak nevező arabok is, leg-ismertebb a HAMASZ, s bár mindig is ta-gadta az erőszakos cselekményekhez való közét, de nyugodtan kijelenthető a „pa-lesztin” PFSZ-ről is ugyanez. A sok közül az ismertebbek: Abu Nidal Szervezet; Al-

Nuszra; Egyiptomi Iszlám Dzsihád; Musz-lim Testvériség. Gyilkos tetteiket leginkább a zsidók szenvedték meg, hiszen Izrael Ál-lam újbóli megalakulását követően a bosz-szú nevében követték el valamennyi tettü-ket. Nem volt különbség abban, hol szer-veznek „megtorló” gaztetteket: a bécsi re-pülőtér elleni támadás; repülőgépek, üdü-lőhajók eltérítése az utasok túszul ejtésé-vel; a müncheni olimpián résztvevő izraeli sportolók kíméletlen meggyilkolása; még manapság is rakétatámadások lakott tele-pülések ellen; mezőgazdasági területek fö-lé gyújtóanyagot továbbító léggömbök rep-tetésének sorozata… S mint ahogy koráb-ban szó volt róla, nem csupán Európától tá-volabb eső részeken (Afganisztánban, Irak-ban, Szíriában az ISIS- Iszlám Állam) jelen-nek meg mintegy „hittérítőként” az iszlám terroristák, de Oroszország is megtapasz-talhatta, majd Európa nyugati felén, s a hoz-zánk nagyon közeli Ausztriában is gyilkos-ságokkal hívják fel magukra a figyelmet. Veszélyességük leginkább abban áll, hogy sejtszerűen, egymástól elszigetelten (bár ez utóbbi nem teljesen igaz), a civil élet és a gazdaság megbénítása, blokkolása, megza-varása a céljuk.

Porosz Péter

Buda vezető főrabbija, a költő-pap Budán egykor több zsinagóga volt. Sajnos egy részük már nem működik - jól tudjuk miért… Épületeik azért többnyire megvan-nak, csak másra használják őket. Van azon-ban egy, aminek nyoma sincsen. Viszont egykori rabbijának nevét és írásait betűk sokasága őrzi.

Kiss Arnold, a rabbi, szép szavú egyházi szónok, író, költő és műfordító 1869 no-vemberében született, tavaly 150 éve. Szü-letési évfordulójáról nem sok emlékezés történt, most van halálának 80. éve, idézzük meg alakját!

Kárpátalján született, de a gimnáziu-mot már az akkor még színmagyar Nagy-becskereken végezte, útja az Országos Rabbiképző Intézetbe vezetett. A rabbi ké-pesítés mellett, az akkori gyakorlat szerint, a bölcsészkari doktorátust is megszerezve. Zsolna és Veszprém után a XX. század első évében lett a budai hitközség rabbija - halá-láig. Az Öntőház utcai, 1865-ben épült szép templomban híressé váltak gyönyörű szó-noklatai, nemcsak a 728 helyet elfoglaló hí-vek élvezték ezeket, nyomtatásban is ránk maradtak. Imakönyvei ma is népszerűek, különösen a nők számára írottak, mint a Mirjam és a Noémi, de gondolt a gyerme-kekre is, az Echod című összeállítással. Sa-

ját verseit tömegek olvasták, lírájában e-gyénileg ötvöződött ború és a mosoly. Műfordítóként régi héber és jiddis költők műveit juttatta el az ekkor már inkább ma-gyarul olvasó zsidó közönséghez, de ő mu-tatta be Morris Rosenfeld költeményeit a Petőfi Társaságban. Prózai művei a kor va-lódi zsidó életét mutatják be, az általa jól is-mert alakokat saját környezetükben. Mun-

káit nemcsak a zsidó lapok, mint a Múlt és Jövő, hanem a főváros legkedveltebb napi-lapjaiban (Budapesti Hírlap, Magyar Hír-lap, Pesti Napló) és az induló szépirodalmi folyóiratokban (A Hét, Új Idők) egyaránt szívesen közölték.

Tudományos tevékenysége is jelentős. Tagja volt a Rabbiképző Intézet Vezérlőbi-zottságának, a Pro Palesztina szövetség el-nöki tanácsának, az Izraelita Magyar Iro-dalmi Társaság (IMIT) választmányának, megválasztották a Juda Halévi Társaság elnökének. Hitéleti és tudományos cikkei helyet kaptak a felekezeti sajtóban és ki-adványokban.

Sajnos zsinagógája, az egykor a királyi palota alatt lévő. de még a pesti oldalról is jól látható Öntőház utcai zsinagóga, ma már nem létezik. Még az ostrom előtt, 1943-ban leégett és a háború után nem épült újjá. Talán azért, mert innen vezetett egy 230 méteres alagút a már 1936-ban elkez-dett kormányóvóhelyre, amihez az 50-es években új szárnyakat építettek. Helyén be-tongarázs van. A zsinagóga megsemmisült, de költő-papjának (ahogy a kortársak ne-vezték) szavait, gondolatait írásainak betűi őrzik!

Róbert Péter

stststststststststststststststststststststststststststst

Kiss ArnoldKiss ArnoldKiss Arnold

Budai ófár

- 7 -

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Egy csendes, derűs emberBeszélgetés Kardos Dániel fotográfussal

„Párhuzamos életpászmák” címmel Kar-dos Dániel fotográfus Heller Ágnesre és Ungvári Tamásra emlékező kiállítása volt látható a Csányi5-ben. Ennek kapcsán Gál Juli, az Új Élet munkatársa beszélgetett az alkotóval.

A ’70-es évek végén, s a ’80-as elején, akkor már túl a „Ring” című lapon, épp sportújságnál tevékenykedtem, azért jár-tunk kollégáimmal a Hungária Kávéház „Mélyvizébe” hogy lássuk a nagyokat, el-csípjünk egy-egy magvas gondolatsort. Szájtátiságom feltűnt Kardos G. György-nek és asztalukhoz invitált. Később is elő-fordult ilyen gesztusa. Nem tagadhatom, óriási dolog volt számomra. Szakmailag szinte más világot képviseltek.

Te nem írsz, mint boldogult édesa-pád, Kardos G. Görgy, hanem fotózol. Mi motivált ebben. Kíváncsiság? Vagy az a hit, hogy ezen a területen is lehet mara-dandót alkotni?

Picit messzebbről indítanám a választ. Mindösszesen tizenhét évesen veszítettem el édesapámat (Kardos G. György író, új-ságíró, dramaturg), és amikor visszanéztem a majdhogynem teljes életét felölelő fotó-kat, szinte vele együtt sírtam és nevettem. Prózaibban fogalmazva, ezek az életképek adták az indíttatást ahhoz, hogy képíróvá váljak.

Az nem kérdés, hogy édesapám mun-kássága, legalábbis reményeim szerint, o-lyan maradandó alkotásokat ölel fel, ame-

lyeket az unokáink is értékelni fognak. A fényképezés, bár jóval fiatalabb művészeti ág, mint az írás tudománya, szintén bő-velkedik remekművekben. Elég olyan cso-dálatos művészekre gondolni, mint Robert Capa, Moholy-Nagy, vagy André Kertész, akivel nem sokkal a halála előtt volt szeren-csém találkozni. S hogy lehet-e maradandót alkotni ezen a területen? Mindenképpen! Azt pedig csak remélni merem, hogy talán nekem is sikerülhet.

Milyen szempontból válogattad ki a bemutatandó 18 fotót?

Több, mint húsz éve (1998 óta) készítek különböző rendezvényeken, eseményeken és megemlékezéseken fotográfiákat. Ami-kor a tavalyi évben elveszítettük gyors egy-másutánban a 20. század két meghatározó egyéniségét, Ungvári Tamást és Heller Ág-nest, a feleségemmel (Hegedűs Claudia) arra gondoltunk, hogy egy kiállítással le-hetne méltón megemlékezni róluk. Szeren-csére az utóbbi egy évtizedben számos al-kalommal volt lehetőségem megörökíteni Heller Ágnes és Ungvári Tamás egy-egy megismételhetetlen pillanatát. Ezekből a képekből válogattam ki a mostani - Párhu-zamos életpászmák - kiállítás anyagát.

Csendes, derűs ember vagy. Óriási lé-lekkel. Mégsem a természet láttatása vonz. Mit örökítesz meg legtöbbször szí-vesen?

Annak idején, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola és Gim-náziumban, Dénes Gábor és Jávor István voltak a mestereim, akiknél portréfotózást tanultam. Már félig felnőttként, 1998-ban Szalay Zoltán vett a szárnyai alá. Bár mind-máig leginkább az arcok mögött rejlő titok vonz, nem telik el olyan hét, hogy ne készí-tenék a természetben is fotósorozatot. Ha úgy tetszik, az élet csodája vonz, amibe az emberi portré éppúgy beletartozik, mint egy hervadó virágszirom.

Vajon követi ezt a kiállítást több is? Nagyon-nagyon remélem! Rengeteg

ötletem és fotóanyagom van. Jelenleg a-zonban elsősorban az foglalkoztat, hogy a közönség szeresse majd ezt az emléktárla-tot, ami október 22-én nyílt az Erzsébetvá-rosi Zsidó Történeti Tár kiállítóterében a Csányi utca 5. szám alatt.

A Csányi utca 5-ben, egy, az óriási au-lából nyíló kis teremben kaptak teret, he-lyet a fotók. Témái sokrétűek, de okkal nincsenek csoportosítva.

Ünnepi Könyvhetek, Élet és Irodalom, Kézdy György temetése (Ungvári Tamás, Balázsovits Lajos), Élet Menete, Pozsonyi Piknik, botlatókő elhelyezés.

Színhelyek…, s a portrék, a fantaszti-kus pillanatok megörökítése.

A kiállítást dr. Frölich Róbert főrabbi nyitotta meg. Gondolataiból idéznék, a tel-jessége igénye nélkül.

Szólt arról, hogy a fotók sokatmondóak, a portrék kifejezőek, lélek van bennük. Dá-niel két dimenzióba besűríti a transzcen-denst. A főrabbi hozzátette: Minden képnek apropója van, egy-egy élethelyzetet ábrá-zolva. Heller Ágnes ráncai, ha mesélni tudnának? - meglátjuk, hiszen évezredek sütnek szemeiből. Ungvári Tamásról, a ha-lála előtt nem sokkal készített felvételem, amikor egyedül látható egy színpadon, mentesen minden szomorúságtól megteste-síti az örök zsidó optimizmust, a hitet, az át-ültetni valót, a töretlent.

Majd Frölich Róbert így folytatta: Ugyanazt a két embert látjuk ezernyi arccal - A két géniusz él a fotókon és szólnak hoz-zánk…

Záró gondolatként: Dánielnek sikerült átadni, láttatni a fotókról áradó sugárzást, azt, hogy lehet jó embernek lenni és marad-ni…

Kívánom Kardos Daninak, maradjon e-zen az úton, fényképezzen, hiszen a szenzitív művész az igazán kifejező, nagyot alkotó!

Gál Juli(Forrás: mazsihisz.hu)

Kardos DánielKardos DánielKardos Dániel

Kiállítás-belsőKiállítás-belsőKiállítás-belső

Budai ófár

- 8 -

A Fauda és a palesztin káosz

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Napjainkra egyértelművé vált, hogy a pa-lesztinokkal való politikai tárgyalások se-hova sem vezetnek, és az Európai Unió, mely kitartóan szorgalmazza a „tárgyalá-sos megállapodást”, sőt, ennek elmaradá-sa esetén tagállamainak egy része „szank-ciókat helyez” kilátásba, több kárt okoz az arabok és zsidók együttélésének, mint a-menynyi hasznot hajt.

Koronavírus járvány idején, különösen, ha az ember visszavonult a Pilis hegyei kö-zé, esténként nemigen tehet mást, mint-hogy tévét néz. De a közszolgálati és keres-kedelmi televíziók nem ígérnek semmi jót, és még annál is kevesebbet adnak. Más le-hetőség híján előfizettem a Netflixre, és egyhuzamban végignéztem egy fantaszti-kusan izgalmas izraeli sorozat harmadik évadát, tizenkét egyórás filmet.

Hallottam már róla, olvastam a Neo-kohnon is Amichay Mihály Éva Fauda, a-vagy gyomorszájon vág a valóság című cik-két, mégis felkavart ez rendkívül izgalmas, vég nélküli történet, mely a mai izraeli-arab viszonyról szól, és a harmadik sorozata el-kalauzolja a nézőt a mai Ciszjordániába és a Gázai övezetbe is.

Szerzői, Lior Raz és Avi Issacharoff kü-lönleges, terroristaellenes izraeli alakulat-nál szolgáltak. Tökéletesen beszélnek ara-bul, és mélyen ismerik a közeget, melyet bemutatnak. Saját élményeiket használták fel a környező arab országokban is nép-szerű, arabul, héberül, és néhol angolul be-szélő filmsorozatban, melyet Izraelben te-

levíziós akadémiai díjakkal is elismertek.Cselekménye röviden úgy foglalható

össze, hogy az Izraeli Védelmi Erők kü-lönleges alakulata, a Mista'arvim egység állandó harcban áll a Hamász terroristáival. Az izraeliek vezetője, a sorozat főhőse Do-ron Kavillio, aki vakmerően beépül a terro-risták családi, baráti közegébe. Közben ál-landóan tartja a kapcsolatot a központtal, ahol Gabi Ayub kapitány és társai, férfiak és nők különböző technikai eszközökkel (mo-biltelefonok lehallgatásával, a drónokról közvetített felvételekkel) követik az ese-ményeket, és készen állnak a beavatkozás-ra.

A sorozat első és második évadában Doron ellenfele Taufiq Hammed terrorista-vezér volt, akit Abu Ahmadnak is neveznek. Beceneve: Párduc, és arról nevezetes, hogy az elmúlt két évtizedben már 116 izraelit ölt meg az akciói során.

A sorozat címe arab szó, Fauda, ami magyarul káoszt jelent. Találóan foglalja össze azt az áttekinthetetlenül zavaros helyzetet, melyben a Jordán és a Földközi tenger között élő arabok, akiknek egy része magát palesztinnek nevezi, az 1920-as évek óta élnek.

Az arabok és zsidók viszonya olyan bo-nyolult, amelyhez hasonlót még soha nem produkált a történelem. Most nem a kiváló színészi alakításokra reflektálok, és nem a feszült, pergő rendezést méltatom, hanem arról írok, hogy a látottak alapján milyen kép rajzolódott ki bennem az arabok és iz-raeliek viszonyáról, az együttélés lehetősé-

geiről, melynek nincs alternatívája. Főként szociálpszichológiai szempontból vizsgá-lom a sorozatot, bár röviden kitérek bizo-nyos ismert történelmi előzményekre is.

Kezdjük talán ott: honnan fakad az a mérhetetlen, izzó gyűlölet, mely a Hamász, az Iszlám Dzsihád és a többi szervezet tag-jait sorozatos merényletekre, gyilkossá-gokra bírja rá? Miért nem képes a családi és rokoni közeg visszatartani a fiatal arab fér-fiakat, hogy gyilkolni kezdjenek, annak el-lenére, hogy pl. a családtagjaik, különös-képpen az anyjuk, illetve a nővéreik pon-tosan tisztában vannak azzal, hogy ezzel rá-lépnek arra az útra, melynek révén sahiddá, azaz mártírrá váljanak?

Európai szemmel nézve a történetet, melynek arab figuráit az alkotók igyekez-tek megértéssel, emberien ábrázolni, meg-állapítható, hogy a hagyományos értelem-ben vett politika elhanyagolható szerepet játszik a terroristává válásban. Ciszjordá-niában a Palesztin Hatóságnak, melyet az Európai Unió és az ENSZ különböző szer-vezetei segélyekkel támogat, nincs komo-lyabb súlya.

A PFSZ utódja csak afféle látszatintéz-mény, melynek fő funkciója, hogy a börtön-ben ülő, vagy terrorcselekmények elköve-tése során meghalt araboknak anyagi támo-gatást biztosít. Ezzel táplálja a „kollektív áldozatiság” tudatát, ami szoros kapcsolat-ban áll az irracionális bosszúvággyal, mely a terrorizmus gyökere.

A „kollektív áldozati tudat” 1945 után ismert volt Európában olyan kisebbségek-

Ma már nincsenek csodák, már legalább is olyan horderejű csodák nincsenek, mint a tenger kettéhasadása. De egy nagy csodáról nem veszünk tudomást mi magunk sem, pe-dig mi vagyunk az érintettek. Mert hiszen az maga a csoda, hogy közel 3500 év alatti üldöztetés, elhurcolás, erőszakos térítés, asszimiláció, pogromok, diaszpóra, holo-kauszt után még mindig itt vagyunk mi zsi-dók.

Mi lehet ennek az oka?Minden élőlénynek az életében három

sarokpont van: a születés, a párválasztás (fajfenntartás, azaz, hogy egyáltalán meg-szülessen a következő utód) és az elmúlás, a halál. Az állatvilágban csak az erősek, a jól alkalmazkodók maradnak életben. De hát ugyanígy van ez az embernél is, és e

Chájjé-Szára három sarokpontnál kell keresni azokat a különlegességeket, amik biztosították, hogy nem tűnt el a zsidóság a történelem süllyesztőjébe. Nézzük nagyon röviden!

1. Születés: Ábrahám szövetségébe va-ló belépés (brisz) több, mint hagyomány, több, mint egy isteni törvény végrehajtása. Ez valami spirituális jel Isten és a kiválasz-tott nép fiai közt.

Ábrahám volt az első zsidó ember, mert végrehajtotta saját magán az isteni paran-csot. (Lech-lechá heti szakasz végén)

2. Házasság: A vegyes házasság tiltása sarkalatos törvény a Tórában, mely több-ször elhangzik. A heti szakaszunkban Áb-rahám megesketi hű szolgáját, az első há-zasságközvetítőt (sadchent), hogy messzi szülőföldjén keressen feleséget saját csa-ládjából Izsák fiának. Évszázadok alatt in-

kább elkülönültünk, csakhogy egymás közt házasodjunk. Még a vallásgyakorlást elha-gyóknak is a zsigereibe ivódott nem is pa-rancs, hanem a vágy, hogy a fiam párja és a lányom párja zsidó legyen.

3. Temetés: Nagyon erős hagyomány a zsidó temetési szokások megőrzése. A földi életünk végének megszentelése ma is a leg-fontosabb hívó szó mindnyájunk számára. A heti szakaszunk is azzal kezdődik, hogy Ábrahám temetőt vásárol hosszú alku után, nem kevés pénzért, hogy saját megszentelt földjében temesse el feleségét, Sárát.

Megszállott hűséggel, tűzön-vízen át ragaszkodtunk a hosszú évszázadok alatt, hogy e dolgokat megőrizzük és tovább ad-juk. Itt vagyunk.

Lefkovics Péter

Budai ófár

- 9 -

Az egész országban elérhető lesz a BudapestiZsidó és Izraeli Filmfesztivál

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

nél, mint a baszkok, az észak-ír katolikusok vagy a korzikaiak, és a második világhábo-rú előtt és alatt a többségi nemzeteket, min-denekelőtt a németeket is hatalmába kerí-ette. De olyan tartós, politikai és vallási in-díttatású „kollektív áldozati tudatot”, mint ami a zsidókkal együtt élő arabokban ki-fejlődött és megszilárdult, sehol sem talá-lunk.

Érdemes itt, a Fauda másokat gyilkoló és önpusztító hőseiről szólva felidézni, mit írnak izraeli szociálpszichológusok a „kol-lektív áldozatiságról” (Daniel Bar-Tal, Lily Chernak-Hal, Noa Schorl és Ayelet Gun-dar: Kollektív áldozati tudat jelentősége a kezelhetetlen konfliktusokban. In: A kollek-tív áldozati szerep szociálpszichológiája, szerk: Fülöp Éva és Kővágó Pál. Oriold és társai, Budapest, 2018.):

„Ha egy társas csoport történetében je-lentős szerepe van az áldozati élményszer-veződésnek, akkor ez a csoporttagok társas identitására is hatással lesz. Ez a gondolat jelenik meg a kollektív áldozatiság fogal-mában, melynek lényege, hogy ha egy cso-port a sorozatos, más csoportoktól elszen-vedett, igazságtalannak vélt sérelmek nyo-mán tartósan azonosul az áldozat szerepkö-rével, akkor ez az áldozati élmény mélyen beágyazódik a kultúrába, általános világ-

szemléletként meghatározza a csoportta-gok további csoportközi tapasztalataihoz való viszonyulását és tovább adódik a kol-lektív emlékezeti reprezentációkban a kö-vetkező generációknak is.”

Az „áldozati élmény” átörökítésének nemzedéken átívelő láncát vitathatatlanul meg kellene szakítani. A palesztinok szá-mára ennek kiindulópontja a Nakba, a „nemzeti katasztrófa” évről évre megünne-pelt napja, május 15-e. Ezt az arabok Izrael függetlenségének kikiáltásának évforduló-ja (Yom Ha'atzmaut) után egy nappal tart-ják. A Nakba napját 1998-ban tette nemzeti ünneppé Jasszer Arafat, aki a maga részről mindent megtett azért, hogy meghiúsítsa a „kétállami rendezést”.

Napjainkra egyértelművé vált, hogy a palesztinokkal való politikai tárgyalások sehova sem vezetnek, és az Európai Unió,

mely kitartóan szorgalmazza a „tárgyalásos megállapodást”, sőt, ennek elmaradása ese-tén tagállamainak egy része „szankciókat helyez kilátásba”, több kárt okoz az arabok és zsidók együttélésének, mint amennyi hasznot hajt.

Nehéz józan ésszel felfogni, hogy a brüsszeli, „nemzetek fölötti” szervezet, mely saját tagállamainak kisebbségi prob-lémáitól (pl. az erdélyi székelyek auto-nómiájától vagy a katalánok függetlenségi törekvésétől) előkelően távol tartja magát, miért akar még mindig „palesztin államot” gründolni, s táplálja anyagi támogatásaival az áldozati tudat további burjánzását a zsi-dókkal együtt élő arabok körében.

A Fauda című sorozat, mely a harmadik évadjában elviszi a nézőt a különböző fegy-veres szervezetektől és klánoktól megosz-tott, reménytelen helyzetű Gázai övezetbe is, arról győz meg, hogy a Mista'arvim egy-ségnek folytatni kell a harcot a terroriz-mussal, mindaddig, amíg kialakul az ara-bok körében is egy racionális kompromisz-szumra kész, és akaratát megvalósítani ké-pes központi vezetés, mellyel Izrael meg tud állapodni. Sajnos, ettől az időtől még nagyon messze vagyunk.

Pelle János(Forrás: neokohn.hu)

A járvány miatt idén online rendezik meg a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivált. Most elmondjuk, hogyan lehet majd filme-ket nézni a rendhagyó távmoziban.

A koronavírus-járvány következtében a 9. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál (Zsifi) is az internetre kényszerült. Az ese-ményt idén kizárólag online rendezik meg, a fesztivál programja így elérhető lesz az ország egész területén. A jegyeket vásárlók egy távmozi rendszerben nézhetik meg a filmeket az interneten.

A dolog nem úgy működik, mint a strea-ming szolgáltatóknál, például a Netflixen, ahol akkor nézzük meg a filmeket, amikor éppen kedvünk szottyan. A fesztiválon csak a vetítés időpontjában lehet mozizni. A jegyvásárlás során meg kell adni egy e-mail címet, ide fog érkezni a jegyünk, amiben lesz nagy zöld gomb, amire kattintva belép-hetünk a vetítésbe.

A film a programban megadott időpont-ban fog elkezdődni, de a zöld gombbal már egy órával a vetítés előtt becsatlakozha-tunk, és a Társalgóba továbblépve beszél-gethetünk a többi nézővel, akár még a vetí-

tés közben is. A vetítés kezdetét hármas gong jelzi és a villogó fekete gombra kat-tintva kezdhetjük el nézni a filmet.

A Zsifi idén november 24-én kezdődik az Ellenállás című amerikai film vetítésé-vel. A film Marcel Marceau, minden idők leghíresebb pantomimművészének igaz története, aki kezdő színész korában, a II. világháborúban a francia ellenállás tagja-ként, társaival több ezer gyermeket mentett meg a biztos haláltól. A filmben egy csodá-latos mellékszerepben Röhrig Géza is fel-bukkan.

A programban többek között látható lesz még egy izraeli dokumentumfilm (Golda) Golda Meirről, aki Izrael első és mindeddig egyetlen női miniszterelnöke

volt. Egy orosz-német holokauszt-thriller (Perzsa nyelvleckék) egy zsidó rabról, aki a koncentrációs táborban perzsának adja ki magát, hogy életben maradhasson. Egy ma-gyar dokumentumfilm a botlatókövekről (Kövek), illetve egy keserédes német víg-játék (Frau Stern) egy holokausztot is túlélt asszonyról.

Még több filmről részletesen a Zsifi honlapján lehet olvasni. Jegyek november 12-től ugyanitt 1500 forintos egységáron lesznek kaphatók. A jegyek kizárólag az in-terneten, bankkártyás fizetéssel vásárolha-tók meg, fontos továbbá, hogy a Zsifi vetí-tései kizárólag Magyarországról tekinthe-tők meg.

A 9. Budapesti Zsidó és Izraeli Film-fesztivál (2020. november 24. - december 6.) szervezője a JCC Budapest - Bálint Ház. A rendezvény fő támogatói: a Magyaror-szági Zsidó Szociális Segély Alapítvány, az American Jewish Joint Distribution Com-mittee (JDC), a Thalheimer család, a Német Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége, valamint Izrael Állam Nagykövetsége.

Forrás: akibic.hu

A Fauda szereplőgárdájaA Fauda szereplőgárdájaA Fauda szereplőgárdája

Budai ófár

- 10 -

Zsidóság - fonál, mely összeköt

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

„Mit jelent neked a zsidóság?”Hideg vasárnap délután van, kövér eső-

cseppek verik az ablakomat. Április vége van, a karantén közepén járunk, világszerte a corona vírus uralkodik. A közösségi élet leállt, a határokat lezárták. Még Budapes-ten élő nagymamámat sem látogathatom meg. A végtelenül hosszú napokat Skype hí-vásokkal próbáljuk áthidalni. Hirtelen min-denki ráér, és egyre gyakrabban előfordul, hogy nagymamám a múltba réved és mesél a régi időkről.

Különösen sokat beszélünk a nemrég meghalt dédnagymamámról. Dédi - így ne-veztük mi gyerekek, ez a magyar rövidítése a dédnagymamának. „Nincs nap, amikor ne gondolnék rá” - vallja be Nagyi, és szo-morúan rám mosolyog a laptopom képer-nyőjéről. Az én gondolataim is sokat járnak dédnagymamámnál, világosan látom ma-gam előtt, érzem az orromban parfümjének illatát. Mintha tegnap lett volna.

Különösen sokat gondolok Dédi múlt-jára, bár alig beszélt a háborús időkről. A nagymamám mindig emlékeztet a kazet-tákra. Amikor Dédi még élt, én még kicsi voltam ahhoz, hogy a náci időkről beszél-jen nekem. Ezért egy nap elhatározta, hogy hangszalagra rögzíti az átélteket. Ezeket a kazettákat emlegeti a nagymamám. „Ami-kor véget ér ez a téboly, eljössz Budapest-re” - jelenti ki nagymamám. „A történet itt vár rád, egy régi borítékban, biztonságo-san leragasztva.”

Magyar dédnagymamám zsidó volt, a második világháborúban a nácik üldözték és az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba deportálták. Mindig is élénken ér-dekelt szavakkal ki sem mondható rettene-tes múltja. De csak most éreztem meg az igazi késztetést, hogy többet tudjak meg ró-la, valóságos tudásszomj ébredt bennem.

És így történt, hogy nagymamám azon az esős vasárnap délután mesélni kezdett a származásáról. Beszélt zsidó gyökereiről, arról, hogy megkeresztelték, hogy megme-neküljön a náci üldözéstől. Ennek ellenére, a zsidó törvények, a halacha szerint, vál-tozatlanul született zsidónak számít. „Mit jelent ez? Szigorúan véve én is zsidó len-nék?” - bököm ki. „A zsidó hit szerint a zsidóság anyai ágon öröklődik. Szóval i-gen, zsidó vagy.” Elállt a szavam. Hirtelen egy egészen új kultúra ajtaja tárul ki előt-tem, olyan világba merülök, amelyről ed-dig alig tudtam.

Mi a zsidóság, mi kóser, mit jelent ez az egész? Zsidóság régen és ma, változott-e valami? De leginkább egyetlen központi kérdés foglalkoztat: „Mit jelent neked a zsi-

dóság?" - kérdezem Nagyitól. „Számomra a zsidóság a közös sors” - mondja gondol-kodás nélkül. „Amit együtt megéltünk, átél-tünk, ez az összekötő kapocs, ami számom-ra a központi szerepet játssza a zsidóság-ban. A közös múltunk és az a kölcsönös em-pátia, ami valamennyiünket összeköt.”

„Egyetlen választ nem tudok erre a kér-désre adni” - a budapesti Rabbiképző és Zsidó Egyetemen tanító vallásos profesz-szortól, Balázs Gábortól is azt tudakolom, mi számára a zsidó élet. „A zsidóság na-gyon sok mindenből áll: nemcsak a hit szá-mít, hanem a kultúra, a közösség, érzelmek, hagyományok és főként a család. Ami fon-tos: mi zsidók nem vagyunk egyformák. At-tól, hogy egy valláshoz tartozunk, még nem vagyunk egy fából faragva. Sokszor ma-gunknak is igazolnunk, kérdeznünk kell: Ki vagy te? Melyik nemzetiséghez tartozol? Miért lenne nálunk más a vallás szerepe, mint a keresztényeknél, a muszlimoknál vagy a buddhistáknál? Mi is olyanok va-gyunk, mint a világon a többiek, egyszerűen emberek. Emberek, különféle prioritások-kal és hátterekkel, vannak szegény zsidók és gazdag zsidók, mindenkinek megvan a ma-ga személyes története, mindenkinek a saját egyénisége.”

„Közös múlt, közös hagyomány. A zsi-dóság számomra a kultúra, a közösség és mindenekelőtt, a család.” Ugyanezt a kér-dést teszem fel Németországban a zsidó kö-zösség egy tagjának. A négygyerekes anya számára is sokkal többet jelent, mint pusz-tán a vallást. Ő a zsidó hitközség tagja Mün-chenben, a szülővárosomban. De ez nem mindig volt így, a német asszony eredetileg a multikulti világvárosban, Berlinben élt. Erre rögtön rákérdezek: „Mi a szerepe a környezetnek, a lakóhelynek? Vannak kü-lönbségek a városok között, más az embe-rek viselkedése, a klíma, a légkör?”

„Münchenben egészen más a zsidó kö-zösség, mint Berlinben” - magyarázza. - „Münchenben sokkal központosítottabb a zsidóság, minden egy fedél alatt játszódik, mindenki ismeri egymást. Olyan ez, mint egy falu, vagy alkalmazkodsz az emberek-hez, vagy nem. A liberális közösséget ré-gebben nem ismerték el, de ez változik. Ber-lin bizonyos értelemben megelőzi Mün-chent, nagyobb a változatosság, mindenki gyorsan megtalálhatja a neki tetsző zugot.”

Balázs Gábor Budapesten él, de életé-nek jelentős részét Izraelben töltötte. Ő is másként éli meg a saját zsidóságát, attól függően, hogy éppen a világ mely táján él. „Nagyon szeretek Budapesten élni, de Iz-rael a hazám. Ha harcolnom kellene egy

országért, egyértelműen Izrael lenne az” - mondja a professzor. „Sok izraeli városban a vallásé a döntő szerep, a zsidó ünnepek, ünnepségek és szokások a mindennapok magától értetődő részei. Budapesten vi-szont, nagyon kompromisszum késznek kell lennie annak a főnöknek, aki pénteken és a zsidó ünnepeken szabad napot ad” - ma-gyarázza Gábor. - „A zsidóknál a hétvége, a sábát, péntek este kezdődik, és szombat este sötétedéskor ér véget, ez a pihenőnap. A va-sárnap normális munkanap, Izraelben a zsidó gyerekek vasárnap iskolába men-nek.” Magyarországon, vagy például Né-metországban viszont a lakosság zsidó tag-jai a keresztény ünnepekhez alkalmazkod-nak. „Leginkább akkor érzékelem a kü-lönbséget, amikor kimegyek az utcára, és azon gondolkozom, hogy vegyek-e sapkát, hogy ne lássák a kipámat. Izraelben ez nem is lenne kérdés, de itt gyakran kapok ferde pillantásokat” - mondja a professzor.

Vallásos zsidóként folyamatosan alkal-mazkodni kell Budapesten: „Itt is vannak kóser éttermek, zsinagógák és zsidó hitköz-ségek” - hangsúlyozza Balázs. - „Izraelhez képest a fő különbség az, hogy a kívülállók számára olykor érthetetlenek a szokásaink. Különbözünk a lakosság nagy részétől, né-ha az az érzésünk, hogy nagyon mások va-gyunk.”

„Nem felelnek meg a normáknak” - ezt érzi gyakran a professzor, antiszemitizmus-nak nem nevezné ezt. Ez a másság érzés mindig jelen van, a mindennapi élet részét képezi. „Ha a metrón arról beszélgetek a barátommal, mi volt este a zsinagógában, akkor a közelben állók hirtelen felkapják a fejüket” - meséli Balázs.

Legyen az a budapesti metró, vagy a müncheni U-bahn, érződnek az összeütkö-zések. Itt a szülővárosomban is meg kell küzdeni a mindennapi antiszemitizmussal: „A 14 éves fiam már nem meri felvenni a müncheni zsidó futballcsapat, a TVS Mac-cabi dzsekijét. Rögtön fennáll a veszélye, hogy antiszemita megjegyzések, vagy akár sértések áldozata legyen” - meséli a mün-cheni asszony. A minap érték durva sérté-sek a csapat kutyájával sétáló edzőjét. „Ti zsidók hoztátok ránk a Coronát” - üvöltötte egy biciklista.

Amit Balázs Gábor óvatosan „nem egé-szen magától értetődőnek” titulál, az a ber-lini születésű nőnek mindennapi tapaszta-lat. „A 14 éves fiam egyetlen osztálytársát sem hívta meg a bár micvájára” - mondja szomorúan. - „Kínosnak találná, nem akarja, hogy a barátai megtudják, milyen vallású.”

- 11 -

Budai ófár 5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Hogy manapság az antiszemitizmus élő probléma Münchenben, nagyon megráz engem. Kérdésemre: „Észlelhető a min-dennapokban az antiszemitizmus?”, meg-rázó választ kapok. „Sajnos igen” - mondja bánatosan. - „Az iskolában gyakran csú-folják a fiamat, már az igazgatónál is jár-tam emiatt.”

De nemcsak a gyerekek között fordul-nak elő antiszemita megjegyzések, a mün-cheni asszony maga is gyakran érzi, ma-gyarázkodnia kell a hite miatt, vagy akár elrejteni vallását. „Nem olyan régen azt kérte egy ismerősöm, kezeljem diszkréteb-ben a vallásomat. Ő maga is zsidó, de nem akarta, hogy kívülállók megtudják róla. E-zért nem kellene nyíltan beszélnem a vallá-somról, mert idegenek meghallhatják. Megtudnák az emberek, hogy mi a zsidó kö-zösséghez tartozunk, és ezt mindenképpen el akarná kerülni a barátnőm.”

„Ön is fél néha?” - kérdem. - „Nem félek. De ha nekem vagy a családomnak fél-ni kellene, kiköltöznénk Izraelbe” - vála-szolja határozottan a müncheni asszony.

Eltelik néhány hét, és még mindig gyak-ran gondolok a telefonbeszélgetésre. Olyan sok mindent tanultam és hallottam, de még mindig nem találom a helyes választ arra a kérdésre „Mit jelent ma a zsidóság?”. Létezik egyáltalán válasz? Valami hiány-zik, nő bennem a tettvágy. Nagymamám, Balázs Gábor és a müncheni asszony be-széltek a közösség, az összetartozás, a csa-lád érzéséről. Ez olyasmi, amit nem lehet telefonon közvetíteni, ezt a belső empátiát, érzelmi töltést nem közvetíti a Skype, a FaceTime vagy a Zoom. Lassan rájövök, mi hiányzik, mit kell tennem, hogy választ kapjak a kérdéseimre.

„Sábát Sálom!” - belépek Balázs Gábor budapesti lakásának kis konyhájába. Köz-ben augusztus lett, épp egy hónapja beszél-tem telefonon Gáborral. Amikor elmond-tam, szeretném megtapasztalni a zsidó hét-köznapokat, azonnal meghívott egy hétvé-gére Budapestre. Így is lett. Négy héttel ké-sőbb itt vagyok a magyar fővárosban, pén-tek este van, közeledik a sábát. Még sábát előtt odaértem, mert nem akartam sokáig a ház előtt állni és kavicsokat dobálni az ab-lakba, ugyanis már érkezésem előtt el-mondta, hogy sábátkor már ne használjam a kapucsengőt. A zsidó vallás szerint pénte-ken a naplemente után már nem szabad elektromosságot használni, így a kapucsen-gőt sem illik megnyomni. A konyha köze-pén ünnepi terített asztal áll. Az asztalon még nyitott laptop, mellette kis, agyon-használt könyvecske. Míg Gábor a vacsorá-val foglalkozik, leülök. Piros, kék és zöld késeket, tányérokat, tálakat látok. Csodál-

kozó pillantásomat látva, felnevet. „Nem, nem viccből használok színes evőeszközö-ket” - mondja. „Mi zsidók húst” - és rá-mutat a piros vágódeszkára, - „a tejtermé-kektől elkülönítve fogyasztunk” - rábök a kék színű tálkára. „Az összes többit, a sem-legesnek mondható élelmiszereket megint csak külön kezeljük, erre valók a zöld edé-nyek. Ezt az étkezésmódot nevezzük kóser-nek." Szóval, ez a kóser. Erre a kérdésemre már megvan a válasz!

„Sábát Sálom!” - hallom megint, ezút-tal a laptopból. Rengeteg barátságos arc néz rám a képernyőről. Gábor elmondja, a jár-ványhelyzet miatt péntek este zárva vannak a zsinagógák. A közös ima most a virtuális térben történik. Velem szemben Ameriká-ból, Németországból, Franciaországból, számtalan helyről gyűltek össze emberek a Zoom felületen. Az imádkozást a rabbi ve-zeti, ő a keresztény lelkész megfelelője. Ő adja meg a hangot, a többiek vele énekel-nek, imádkoznak. Gábor leül mellém: „Napjában háromszor imádkozunk, ez az előírás” - mondja és a kis imakönyvre mu-tat. - „Pénteken normális esetben együtt eszünk, ma csak ketten vagyunk, a Corona helyzet miatt.” Kevéssel azelőtt, hogy tény-leg elérkezik a sábát kezdete, véget ér az ima, elrakjuk a laptopot, és megszűnik az elektromosság használata a sábát végéig.

Az étel finom, hagyományos, édes bort iszunk hozzá. Késő estig falatozunk, be-szélgetünk vallásról, kultúráról, hitről és minden egyébről. Másnak reggel folytató-dik a program. Gyalog megyünk a zsinagó-gába, mert az autó és tömegközlekedési eszköz használatát tiltják a zsidó törvé-nyek. Mobiltelefont, pénztárcát, mindent otthon hagyunk, lakáskulcsát egy övre erő-síti Gábor. „Nahát, mobil nélkül?” - cso-dálkozom. - „Megoldható ez egyáltalán? Nem érzed magadat nagyon korlátozva?” Gábor csak nevet: „Egyáltalán nem, ellenkezőleg! Megszabadulok ezektől a dolgoktól. Ajándék ez, végre van időnk! A zsidó közösségek szombaton a hitre kon-centrálnak, egymásra figyelnek, egymást hallgatják. A mobil csengetése, az üzenetek írása, a pénz csörgése, erre a stresszre tö-kéletesen elegendő hat nap!”

Egy rejtett kapubejárat előtt állunk. „Sétálj be” - nyitja ki a kaput Gábor. Egy belső udvarba lépünk, velünk szemben egy szélesre tárt ajtó. Felvesszük a maszkot, be-lépünk egy nagy terembe, egy zsinagóga belsejébe. Gábor leültet engem a hátsó ré-szen, ő meg előre megy a férfiak közé, akik a tórát olvassák. Ami elől történik, csak ho-mályosan látom. Előttem fehér függöny, el-választ a zsinagóga többi részétől.

„Helló, Judit vagyok” - eddig észre sem

vettem a padsorban a fiatal nőt. Barátsá-gosan rám mosolyog. „Ne törődj vele! Ez egy kicsi ortodox zsinagóga. A Corona mi-att a többi zsinagóga zárva van, de itt tíz ember összegyűlhet.” Rámutat a függöny-re, ami oldalt kicsit félre van húzva. „A fér-fiakat és a nőket itt elválasztják, de a libe-rális közösségekben másként van. Ott e-gyütt ülünk. Corona mentes időkben min-denki szabadon választhat, melyik zsinagó-gába jár. Mi zsidók a magunk útját járjuk. Hogy ortodox vagy, vagy liberális, nem szá-mít. Egy közösség vagyunk.” Megint előre pillantunk, van, aki énekel, van, aki beszél-get, mások meg egészen beletemetkeznek az imádkozásba. Barátságos és laza a lég-kör, az emberek örülnek, hogy együtt van-nak, örülnek a pihenőnapnak. A minján u-tán - így hívják röviden a zsidó istentiszte-letet - mindannyian leülünk a terített asztal köré. Van sütemény és torta, egyesek whis-ky-t isznak, mások szőlőlét. Tovább be-szélgetek Judittal, aki szívesen és nyíltan válaszol kérdéseimre. „Hogyan kerültél közel a zsidósághoz, mi indított erre?” - kí-váncsiskodom. Kicsit elkomorodik, szo-morúan pillant rám. „A szüleim nem val-lásosak, de engem katolikus iskolába írat-tak” - kezdi. - „Minden keresztény gyerek misére megy vasárnap. Másvallású vagy nem vallásgyakorló gyerekeknek csak ha-vonta egyszer kellett részt venni az iskolai istentiszteleten. A pap mindig ittas volt, al-kohol problémája volt. Valahogy észrevet-te, hogy csak havonta egyszer jöttem a mi-sére. Feltételezte, hogy zsidó vagyok, és az történt, hogy egyszer odalépett hozzám és rám üvöltött, hogy én öltem meg Jézust.” Judit megindultan néz maga elé. Aztán fel-vidul: „Bármilyen rémes is volt, ez adta az okot, hogy otthon megtudakoltam, mi is az a zsidóság. Kiderült, hogy nagyszüleim zsidó származásúak voltak, hirtelen egy egészen új világ tárult fel előttem. És tessék, ide ke-rültem” - nevet. Elállt a szavam, nagyon megindított a történet. Hogy egy trauma-tikus élménynek ilyen pozitív hatása lehet, ez tényleg rendkívüli.

Otthon Nagymamámnál megint eszem-be jutnak a kazetták.

Békés szombat este van, a hőség már alábbhagyott. Nagyi lakásában tárva-nyit-va az ablakok, hűs esti levegő árad be. A nappaliban ülünk, előttünk a felnyitott bo-ríték, mellette egy régi magnó. Lassan rám pillant Nagyi és megnyomja a lejátszás gombot.

Kicsit recseg, valaki köhécsel. „1944 áprilisa” - hallom dédnagymamám resz-ketős hangját. „Egész testemben remegek, üvöltök a fájdalomtól. Nem tudnak meg-nyugtatni, ordítok, mint egy vadállat. Elvit-

- 12 -

Budai ófár 5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

ték a gyerekem. Elvették tőlem a négyéves gyerekem.”

Nagyira pillantok. Behunyta szemét, ar-ca aranylik a lemenő nap fényében. Ő az a négy éves gyerek.

És így kezdődött dédnagymamám hosszú, szívszorító története. Amit ez alatt a két óra alatt átéltem, szavakat sem találok rá. Nehezemre esik írni is róla.

1944-ben érkeztek a nemzetiszocialis-ták Nyíregyházára, ebbe az észak-kelet ma-gyarországi városba, ahol Dédiék éltek. Mai napig csoda, hogy az utolsó pillanat-ban sikerült vonatra rakni, és rokonokhoz Budapestre küldeni Nagyit. Ott bujtatták, bunkerekben és pincékben fagyoskodott. Napokon, heteken át ültek ott, reszketve a félelemtől. Dédi otthon maradt a szüleivel. „Soha, soha nem hagytam volna el a szüle-imet. Ezt elejétől fogva tudtam” - meséli re-megő hangon.

Az egész történet regényszerű. De le-hetetlen kifejezni ezt a szenvedést, ezt az elképzelhetetlen megaláztatást, emberte-lenséget.

És egyre rosszabb lett. Mindent elvettek akkori családomtól, felforgatták sikeres áruházukat, kifosztották lakásukat. Akkor jött a gettó. Tízen laktak egy szobában, éhe-sen, fázva, betegen. Megint adódott egy menekülési lehetőség, de Dédi vonakodott. A szüleivel maradt. Aztán egy négy napos vonatút, étlen-szomjan. Megérkeztek Auschwitz-Birkenauba, és akkor mégis el-választották Dédit a szüleitől. „Jobbra. Balra. Jobbra az öregek, balra a fiatalok. Akkor láttam utoljára a szüleimet” -

érződik a fájdalom Dédi hangján.Mind rémesebbek lettek a szenvedések,

de az akkor húsz éves fiatalasszony harcolt a túlélésért. „A családomra, az otthonomra gondoltam mindig. Túl akarom élni, túl kell élnem, hogy megölelhessem a kislányom, hogy láthassam felnőni, ez a kép tartott életben.”

Végül, egy év múlva megjöttek az oro-szok. A nácik menekülnek, a háborúnak vé-ge. Gyalog indult útnak Dédi, Lengyelor-szágból Magyarországig gyalogolt, éjjel nappal, minden lépés kínszenvedés volt ki-éhezett testének. Végül, és ez tényleg cso-da, 1945 márciusában, egy évvel később visszatér szülővárosába. Ahogy megérke-zik, az összegyűlt család előtt összeroskad. Két hónapig küzdött halálos betegen az életben maradásért. Nem tudták, mi baja, talán a kimerültség leírhatatlan formája, vélték a doktorok. De csodálatos módon, fáradhatatlan akarattal, Dédi félelmetes ereje megint megmenti az életét. Sokáig tartott, míg begyógyultak a fizikai sebek, lába haláláig nem heverte ki a hosszú me-netelés hatását. De a lelki sebek nem gyó-gyulnak, Dédi sosem láthatta többet szüleit.

Eltelt két óra, lejátszottuk a kazettákat. Csend van. Percekig némán ülünk egymás mellett. Nagyi fogja a kezem. Kint egy szi-réna szól, lassan távolodik, belesimul a nagyváros zajába. Sokáig ülünk így, ma-gunk elé meredve. Dédnagymamám egyike az utolsó holocaust túlélőknek, egyre keve-sebben vannak a második világháború szemtanúi. Mi történik, ha már egy se lesz közülük?

Másnap is ez a kérdés jár a fejemben, folyton dédnagymamán történetére gondo-lok, soha nem szabadulok ettől. Ha már nem lesznek szemtanúk, képekre, filmekre, kazettákra leszünk utalva. A mi felelőssé-günk most már, hogy életben tartsuk a törté-neteket, emlékeket. A mi feladatunk, hogy továbbadjuk a múltat, hogy elmondjuk gye-rekeinknek, hogy aztán ők is tovább adják a gyerekeiknek.

Közben már a repülőn ülök, hazafelé, München felé. Tele a fejem, annyi mindent láttam, annyi tapasztalatot szereztem. Gon-dolatokba merülten nézek ki az ablakon. Budapest egyre kisebb és kisebb, majd egé-szen eltűnik a felhők alatt.

Mi a zsidóság? Ez elmúlt hetek vagy szinte hónapok felnyitották a szemem. Megmutatták, mi rejtőzik az előítéletek mögött. Csak most érzem, hogy tudom a választ. A zsidóság számomra egy láthatat-lan fonál. Egy fonál, mely összeköti az em-bereket, egy fonál, mely valamennyiünket összeköt. A zsidóság sokkal több, mint val-lás, a zsidóság család, bármilyen faluban, városban vagy országban is élsz. A zsidó-ság az számomra, amit nagymamám mon-dott: „közös sors”. A közös múlt, az emlé-kek mély empátiát teremtenek, egy egész különleges összetartozást. Nem felejtem Gábor tanácsát, amit elutazásomkor mon-dott: „Ha rosszul érzed magad valahol a világban, keress egy zsinagógát. Már nem leszel idegen, és legalább három ebédmeg-hívást is kapsz”- mondta mosolyogva a bú-csúnál.

Katharina Kirchner

Izrael divatnagykövete - Lea Gottlieb Amikor 2008-ban a jeruzsálemi Jad Va-semben My Homeland - az én hazám cím-mel kiállítást rendeztek azoknak az izraeli holokauszttúlélőknek a tiszteletére, akik a második világháború után úgy döntöttek, Izraelt választják új hazájuknak, majd ke-mény munkájuk és személyes sikerük eredményeként meghatározó szerepet ját-szottak Izrael társadalmi, kulturális és gaz-dasági életének létrehozásában és fejleszté-sében, Lea Gottlieb munkássága különle-ges hangsúlyt kapott.

Soha nem politizált, mégis sokat tett Iz-rael népszerűsítéséért szerte a nagyvilág-ban: az általa alapított és tervezett divat-márka, a Gottex fürdőruha máig az egyik legismertebb izraeli termék. A Gottex gyár fénykorában mintegy kilencven országba exportálta termékeit dollármilliós érték-

ben, és ezzel az akkori Izrael egyik legpros-perálóbb és legnagyobb gazdasági szerep-lője lett.

Ilyen a cionizmus: esőköpenyből fürdő-ruha

Lea Gottlieb Roth Lenke Lea néven Sa-jószentpéteren látta meg a napvilágot 1918-ban. Vegyészeti tanulmányait zsidó szár-mazása miatt meg kellett szakítania, majd a második világháború tovább nehezítette é-letét: férjét, Gottlieb Ármint munkatáborba hurcolták, ő közben két kislányukkal elő-ször vidéken, majd Budapesten bujkált. A családi legenda szerint Lea és a két kislány Budapest utcáin mindig virágcsokorral a kezükben közlekedtek, hogy a nyilas el-lenőrzési pontoknál elhaladva eltakarhas-sák vele az arcukat - talán ez lehet az oka,

hogy később divatkollekcióinak legfonto-sabb motívuma a virágminta lett.

A háború borzalmait túlélve Lea és férje, Ármin úgy döntöttek, hogy kivándo-rolnak Izraelbe, és ott folytatják családi vál-lalkozásukat, az esőkabátgyártást. Hamar kiderült azonban, hogy az izraeli mediter-rán klíma nem kedvez ennek az iparágnak - így radikális fordulattal fürdőruhák terve-zésébe és gyártásába kezdtek. Az új családi vállalkozás a nulláról indult: Lea a kezdeti tőkéért, az alapanyagokért még a jegygyű-rűjét is kénytelen volt eladni, a varrodát a jaffai otthonukban rendezték be. Az első kollekciókat Lea maga varrta egy kölcsön-kapott varrógépen. Férje a könyvelésért és az értékesítésért felelt, az elkészült darabo-kat boltról boltra járva árusította.

Az üzlet hamar beindult, így 1956-ban

- 13 -

Budai ófár 5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

már egy közel húszfős varrodával megala-pították a divatcéget, amelyet a Gottlieb családnév és a „textil” szavak összevoná-sával Gottexnek neveztek el.

A Gottex gyár története nemcsak külön-leges családi siker, de egyben az akkori ci-onista álom megvalósításának is mintapél-dája: az igényes anyagokból tervezett, ele-gáns és extravagáns fürdőruhák nemcsak Izraelben, de külföldön is egyre nagyobb sikert arattak, így a cég rövid időn belül Izrael vezető fürdőruhagyártójává vált. A Jaffa narancs és a Moszad mellett a legis-mertebb izraeli márkát alkotta meg a mind-össze néhány évtizeddel azelőtt Izraelbe ér-kezett két magyar túlélő.

Csillogást és exkluzivitást vitt a fürdőru-haiparba

Lea Gottlieb tervezéseiben az örök vi-rágmotívum mellett megtalálható volt a tel-avivi Bauhaus-stílus és a Földközi-tenger türkize, a jeruzsálemi kő és az aranyszín sivatagi homok. De inspirálta munkáit a képzőművészet is: Chagall, Miró, Frida Kahlo és Gauguin festményei és az általa Afrikában és Ázsiában gyűjtött keleti min-ták is.

A fürdőruha-kollekciók mellé strandru-hákat, kiegészítőket is tervezett. Strandru-háival teljesen új, igényes fürdőruha-kultú-rát teremtett, amelynek alapját a luxusmi-nőségű, kifinomult stílusú kollekció alkot-ta.

A Gottex divatbemutatói Izraelben és külföldön is ünnepelt társadalmi esemény-nek számítottak. Lea Gottlieb bemutatói elegánsak, különlegesek voltak, de kerül-ték az öncélú, művészieskedő vagy polgár-pukkasztó elemeket. Milliomos ügyfeleit a világ nagyvárosaiban fenntartott elegáns bemutatótermekben fogadta, ahol a hosszú

ruhapróbákon az ügyfelek megvendége-léséről is gondoskodott: szalonjában fris-sítőket és magyar süteményeket szolgált fel.

Lea Gottlieb stúdiójában méretre varr-ták a fürdőruhákat a világ leghíresebb arisz-tokratáinak, politikusfeleségeinek és a kor ikonikus topmodelljeinek: Szilvia svéd ki-rályné, Diana hercegné, Elizabeth Taylor és Nancy Kissinger vásároltak a kollekci-ókból, amelyeket Claudia Schiffer, Naomi Campbell és Brooke Shields viseltek a ki-futókon.

Az 1979-es egyiptomi-izraeli békeszer-ződést követően Lea Gottlieb egy egyipto-mi ihletésű kollekciót tervezett, amelyből egy-egy darabot Izrael és Egyiptom elnök-feleségei és Anvar Szadat lányai is kaptak.

Lea Gottlieb és cége, a Gottex számos rangos izraeli és külföldi díjban és elisme-résben részesült, nevét a világ legnagyobb divattervezőiével együtt emlegette a nem-zetközi sajtó, Anne Frank és Golda Meir mellett a leghíresebb zsidó nőként hivat-koztak rá. A Ynet izraeli internetes hírportál által meghirdetett szavazás a kétszáz leg-nagyszerűbb izraeli állampolgár közé so-rolta.

Arany Jeruzsálem bikini és imakönyvLea Gottlieb több mint negyven éven

keresztül napi tizenkét órát dolgozott, már kora reggeltől a tervezőasztal mellett ülve színmintákkal, megrendelésekkel, rajztáb-lákkal volt elfoglalva. A 2002-es visszavo-nulásáig a Gottex minden kollekcióját é-vente saját kezűleg tervezte meg, maga fog-lalkozott az anyagok kiválasztásával; a gyártókkal, a forgalmazókkal és az ügyfe-lekkel személyesen találkozott a világ min-den pontján.

Kreativitásának csúcsa és egyik legsi-keresebb kollekciója az Arany Jeruzsálem elnevezésű volt, amelynek bemutatóján Naomi Semer azonos című, ikonikus dalára vonultak be a manökenek. A fürdőruhák mellett a hófehér alapú kollekció kaftáno-kat, arab bugyogókat és sálakat tartalma-zott, díszítésként pedig a Szentély papjai-nak ruháit ékesítő veretek, Dávid-csillagok és más zsidó szimbólumok szolgáltak.

Amikor a kollekció egy Németország-ban megrendezett divatbemutatón szere-pelt, a közönség tízperces álló tapssal ünne-pelte az izraeli divattervezőnőt. Ezek után nem meglepő, hogy ez a gyűjtemény állt a legközelebb Lea Gottlieb szívéhez, és a mintadarabokat állítólag a hálószobájában, az imakönyvei mellett őrizte.

Mert bár az általa választott műfaj nem tartozik a legszemérmesebb viseletek közé, ő maga megtartotta a zsidó vallás előírásait és a szombatot. Izraelt illetően is ambiva-lens nézetei voltak: soha nem dicsérte a he-lyi divatot és a tervezőket, rossz vélemény-nyel volt az izraeliek ízléséről - a hazasze-retetét azonban ezekkel a szavakkal fog-lalta össze: „Sikereim és az Izraeli Állam összefüggenek egymással. Hálás vagyok az Örökkévalónak azért a csodálatos életért, amelyet nekem adott ebben az országban, szemben gyermekkorom nehézségeivel.”

Talán épp az ellentmondások segítették hozzá Lea Gottliebet a Gottex cég sikere-ihez, egyedülállóságához. Gottlieb sikeres, páratlan fürdőruha-kultúrát teremtett, an-nak ellenére, hogy ehhez semmilyen előze-tes ismerettel nem rendelkezett, és hosszú élete során soha nem is tanult meg úszni.

Politzer Maymon Krisztina(Forrás: izraelinfo.com)

Lea GottliebLea GottliebLea Gottlieb

Munka közbenMunka közbenMunka közben

- 14 -

Budai ófár80 éve befalazott műalkotások mesélik el

a gázkamrában kivégzett zsidó festőnő történetét

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Gertrud Kauders nem a saját életét féltette a náciktól, hanem a festményeiét. A műal-kotásokat olyan jól elrejtette, hogy csak most, 80 év múlva találták meg őket.

Gertrud Kauders Prágában élő és al-

kotó zsidó festőnő 1939 tavaszán, amikor a nácik elfoglalták Csehszlovákiát, úgy dön-tött, hogy elrejti hatalmas festmény- és rajzkészletét. A barátnője akkor épülő há-zába falazták be az alkotásokat, és 80 éven keresztül maradtak ott, mindenki szemei e-lől elrejtve. Mígnem egy felújítási munká-lat során napfényre kerültek. A munkások egyre több feltűnően szép műalkotást ta-láltak a padló deszkái alá rejtve, a falakba bújtatva. A nap végére mintegy 700 fest-mény, vázlat került elő és feküdt a szabad ég alatt. Prága fölött épp beborult, az eső-felhők elől gyorsan be kellett menekíteni a vásznakat, amelyek eddig 80 éven keresz-tül „biztonságban” várták a feltámadást.

A történelem nem először lep meg min-ket így. Ismerjük Francesc Boix, a maut-hauseni fotós esetét, aki társával, Antonio Garcíával együtt negatívok ezreit mentette meg, amelyeket a Linz mellett található hí-res német lágerből csempésztek ki. Vagy Henryk Ross fotográfus esetét is felidézhet-jük, aki a lódzi gettó életét dokumentálta, és elrejtette fotóit. Charlotte Salomon zsidó származású német festőnő, akit 1943-ban öltek meg Auschwitzban, pszichiáterére bízta festményekből összeálló naplóját, amelyet gyakran állítanak párhuzamba

Anne Frank naplójával, amely szintén cso-da folytán menekült meg. De ebbe a tra-gikus sorba tartozik Radnóti Miklós bori notesze is, amelyet a költő holttestének ex-humálásakor fedeztek fel, ez azonban olyan állapotban volt, hogy a versszövegek hite-les leirata csupán e kézirat nyomán nem lett volna megvalósítható.

Radnóti Miklós kéziratainak lapokra írott másolatait átadta néhány bori bajtár-sának, így Szalai Sándornak is, aki azokat hazatérte után illetékesekhez juttatta. És az idő múlásával folyamatosan felfedezzük a neveket. A felfedezéskor még sejtelme sem volt senkinek a lelet méretéről, fontossá-gáról. 2018 nyarán Michal Ulvr építkezési szakember és csapata Prága egyik déli kül-városában dolgozott egy romos állapotú ház felújításánál, amikor a tetőszerkezetet megbontva a munkások legnagyobb meg-lepetésére, a titkos rejtekhelynek bizonyuló rekeszből több tíz műalkotás esett ki. Sen-kinek sejtelme sem volt róla, hogy ilyen kincset rejtettek el a padláson. A festmé-nyeket elrejtő nő az 1970-es években halt meg, anélkül, hogy bárkinek elmondta vol-na a titkos rejtekhelyet. Senkinek sem hiá-nyoztak a festmények, és senki sem kereste őket. Az ott dolgozó munkások meglepeté-se volt a legnagyobb, hisz az elhanyagolt külsejű házról senki sem mondta volna, hogy ilyen kincseket rejt. „Megnyitottunk egy régi hálófülkét, amelyet befalaztak, és egy kolléga szerint gyanús és üreges volt, egyik oldalán mennyezet, a másikon padló. Szóval bekúsztam a deszkák alá és ott egy fa ajtó volt. Felpattintottam, és hirtelen elá-rasztottak a vásznak és a vázlatok” - nyi-latkozta Michal Ulvr, a házat rekonstruáló cég alkalmazottja 2018-ban a cseh portá-loknak.

Ezek a híradások azonban néhány ak-varellről szóltak, amelyek szépek voltak u-gyan, de nem kiemelkedőek. Úgyhogy az érdekességen túl nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az eseménynek. Amikor a ház tulajdonosát, Jakub Sedlaceket értesítették a felfedezésről, azonnal rájött, hogy miről

is van szó. A férfi nemrég örökölte meg a házat, gyermekkorában az ott elrejtett kin-csek legendáján nőtt fel. A vásznak alapos vizsgálata megerősítette, hogy a családi mendemonda igaz volt - sok festményt „Gertrud Kauders” aláírással láttak el.

Kicsoda volt Gertrud Kauders? A mű-vésznő 1883. április 26-án, jómódú zsidó család gyermekeként született Prágában Apja Sigmund Kauders ügyvéd és édesany-ja Emmy Kauders volt. Gertrud a prágai Képzőművészeti Akadémia diákjaként sajá-tította el a tájkép- és portréfestészet techni-káját, tanára Otakar Nejedlý cseh festő, aki szintén a tájképfestészet nagy mestereként ismert. Gertrud itt ismerkedett meg Natalie Jahudkovával, és életre szóló barátságot kötöttek. Natalie is festett és Otakar Ne-jedlý mindkettejüket tehetséges tanítványai között tartotta számon. Natalie Jahudkova elegáns orosz nő volt, aki 1895-ben szü-letett egy Moszkvától északra fekvő kisvá-rosban. 1920-ban Csehszlovákiába emig-rált, miután megtetszett neki a cseh légió egyik tagja. Egyike volt annak a mintegy ezer orosz nőnek, aki külföldi katonához ment feleségül, és Vlagyivosztokból az újonnan alapított Csehszlovákiába költö-zött.

A két nő a prágai Képzőművészeti Aka-démián találkozott. Barátságuk akkor szi-lárdult meg, amikor professzorukkal bejár-ták Franciaországot és Olaszországot, he-teken át festették a városokat és tájakat. Gertrud Kauderst, mint német származású cseh festőnőt számon tartotta a művészet-történet, de nem a kimondottan neves fes-tők között, elsősorban amiatt, mert nem ha-gyott hátra egy „gazdag” életművet. Arra senki sem számított, hogy halála után szinte nyolcvan évvel fogják felfedezni munkás-ságának java részét. Ugyanis a megtalált anyagmennyiség alapján, a több száz alko-tást elemezve a szakemberek arra a követ-keztetésre jutottak, hogy Kauders elsősor-ban magának festetett, és életműve igazá-ból csak ezután értékelhető teljes egészé-ben. A művésznő munkájában a figurális

Gertrud KaudersGertrud KaudersGertrud Kauders

A festményeket rejtő házA festményeket rejtő házA festményeket rejtő ház

Részlet a gyűjteménybőlRészlet a gyűjteménybőlRészlet a gyűjteményből

- 15 -

Budai ófár 5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

kompozíciókra és a portrékra koncentrált. Első ismert kiállítására 1924-ben a prágai Rudolfinumban került sor, ahol a Német Festők Szövetségével együtt állított ki. 1926 januárjában a Concordia (a cseh né-met írók és művészek szövetsége) kiállítást szervezett a Csehországból származó né-met művészek festményeiből és grafiká-iból, Gertrud ezen is részt vett.

Bár a kiállítást nem övezte nagy siker, sőt Oskar Schürer művészettörténész elma-rasztalta a tárlatot bizonyos hiányosságok miatt, Gertrude Kauders munkáját megdi-csérte: „Gertrud Kauders nagyon ügyesen kivitelezett és színesen elbűvölő akvarelljei, talán a legsikeresebbek az egész kiállítá-son, mert tökéletesek határaikon belül.” Kauders munkái számos rangos, háború előtti prágai kiállításon is képviseltették magukat. Miután a nácik hatalomra kerül-tek a szomszédos Németországban, és megkezdték Csehszlovákia fokozatos el-foglalását, családjának nagy része elmene-kült az országból. Unokaöccse, testvérének fia, Cornelius akkor emigrált Új Zélandra. Gertrud Kauders, aki remekül beszélt né-metül is, nem volt hajlandó elhinni, hogy a nácik képesek lennének ártatlan embereket bántani, ezért a maradás mellett döntött.

Amikor az európai zsidók kiirtását célzó német terv világossá vált, a festő egy életre szóló szívességet kért barátnőjétől, Natalie Jahudkovától. 1939-re a festői ki-rándulások távoli emlékek lettek. A náci bürokraták azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehetetlenítsék el a csehszlovák zsi-dóság életét. Az események súlyosbodásá-val Gertrud Kauders kibontotta festményeit a keretekből, a vásznat pedig összecsoma-golta. Egész életművét rejtette el Natalie Jahudkova házába, Prága déli külvárosá-ban, Zbraslavban. Magát óriási kockázat-nak kitéve Natalie Jahudkova - valószínű-leg Gertrud Kauders segítségével - a mint-egy 700 műalkotást elrejtette a házban. Ott-hona még építés alatt állt, így a két barát tit-kos kopácsolása és munkája senkiben sem keltett gyanút. Nem sokkal azután, hogy az alkotásokat biztonságosan elrejtették, Ger-trud Kauders sem kerülhette el sorsát a náci uralomban. Miután zsidónak nyilvánítot-ták, letartóztatták és feljegyzések szerint e-lőbb a theresienstadti, majd a lengyelorszá-gi majdaneki koncentrációs táborba szállí-tották 1942 májusában. Érkezése után már nincs feljegyzés róla. Sorsára csak abból következtethetünk, amit a kutatók a majda-neki tábor működéséről felfedeztek, ame-lyet a hatodik haláltáborként tartanak szá-mon. A Reinhard-hadművelet keretén belül Majdanek elsősorban azon zsidó foglyok összegyűjtésére szolgált, akiket a németek

kényszermunkásként átmenetileg megkí-méltek. Időnként azonban olyan áldozatok kivégzésének is helyet adott, akiket a Rein-hard-hadművelet haláltáboraiban, Belzec-ben, Sobiborban és Treblinka II-ben nem lehetett megölni. Majdanek egyben a tábo-rokban meggyilkolt zsidók vagyontárgyait őrző raktártelep is volt. Minden bizonnyal Kauders a majdaneki gázkamrák áldozata lett.

2018-ban maroknyi sajtóorgánum szá-molt be az esetről, tudósításuk szerint mindössze 30 alkotásra bukkantak. Ez egy félreértés volt, a 30 festmény csak az a kö-teg volt, ami a bontást levezénylő Michal Ulvr fejére hullott.

Az akkori beszámolók csak néhány vázlatot és akvarellt mutattak be, amelyek nem Gertrud Kauders gyűjteményének legjobb elemeit tartalmazták. Sem Gertrud Kaudersnek, sem Natalie Jahudkovának nem született gyermeke, de a festőnő test-vérének volt egy fia, Cornelius, aki 1939-ben Új-Zélandra menekült. Neki öt gyer-meke született, egyikük Miriam Kauders. Bár a leletről szóló beszámolók szerint a festményeket a prágai Zsidó Múzeumnak adományozták, mint Miriam Kauders meg-tudta, a múzeum végül nem kapta meg a gyűjteményt. Több mint egy évbe tellett, amíg az új zélandi leszármazottaknak kap-csolatba sikerült lépni a festményeket meg-öröklő Sedlacekkel.

Csak ezen a nyáron derültek ki a gyűjte-mény méretei, miután Amos Chapple fotó-riporter és munkatársa, Dana Katharina Vaskova az Új-Zélandon élő művész roko-nai nevében felkutatták Jakub Sedlaceket, a lebontott ház tulajdonosát. Amiről azt gon-dolták, hogy egy kis gyűjtemény, kiderült, hogy „óriási” - mondta Chapple, maga is új-zélandi, aki Prágában dolgozik a Szabad Európa Rádió munkatársaként.

A leletről végül a Szabad Európa hon-lapján számoltak be, de hamar híre ment a rendkívüli felfedezésnek, és a történet meg-jelent számos nemzetközi publikációban. „Azzal a szándékkal jöttem, hogy 30 képet fotózzak le a prágai zsidó múzeum számá-ra” - emlékezett vissza Chapple. A házi-gazda viszont azt mondta: „Most megmuta-

tom az igazi kollekciót.”„Életem végéig emlékezni fogok a pil-

lanatra” - számolt be Chapple a gyűjte-ménynek a rá gyakorolt hatásáról. - „Egy sarok mögül jöttünk, és hirtelen egy hatal-mas terem tárult elénk, amelyben ott volt a sok száz festmény, azonnal felismerhető volt, hogy komoly művészi alkotásokról van szó. A szám nyitva maradt. Halmokban áll-tak a rámájukból még annak idején, sietve kiemelt vásznak, tökéletes állapotban vol-tak, körülbelül 700-at számoltam meg” - mondta Chapple. Sedlacek, aki maga sem látta addig az összes művet, visszahívta az újságírókat, hogy fényképezzék le a gyűjte-ményt. A több napos megfeszített munka során egy vázlat is a kezükbe került, ame-lyen egy fiút vigasztal egy idősebb lány, és a képen egy felirat is olvasható: Megijedtél, kicsi? „Úgy tűnik, hogy a kisfiúnak rém-álma volt, és nagynénje vigasztalta. Bizto-sak vagyunk abban, hogy Gertrudot és uno-kaöccsét [Corneliust] ábrázolja a kis rajz. Egyébként Cornelius volt az egyetlen túlélő a családból” - mondták el újságírói ér-deklődésre a Kauders család új zélandi tag-jai, miután megnézték az alkotásokról elké-szült fotókat.

Sedlacek elmondta, hogy kész felaján-lani a gyűjteményt egy cseh múzeumnak, ha Gertrud Kauders örököseitől erre felha-talmazást kap. Miriam Kauders és testvérei hajlandóak voltak erre, de fenntartották a jogot, hogy rég elhunyt rokonaik - köztük apjuk - néhány arcképét megtarthassák. Amikor a prágai Zsidó Múzeum főkurátora meglátta a gyűjteményt, azt mondta, hogy ez egyedülálló Csehország művészettörté-netében. Úgy tűnik, hogy a művész szinte egész életének munkáját elrejtette és meg-tartotta magának. „Mindenféle szörnyű forgatókönyvet el tudtam volna képzelni, ahol a kollekciót megsemmisítették vagy ti-tokban eladták. Sedlacek úr kiállása tiszte-letreméltó” - mondta a kurátor. A történetet felgöngyölítő újságírók azóta azt is meg-tudták, hogy Kauders „jól ismert” művésze volt a kornak, bár nem tartozott a híressé-gek közé: az 1930-as évek kiállításairól írt méltatások „a kor egyik jobb művészeként” említik őt. „Nagyon jó volna, ha végre mél-tó helyére kerülne az életmű” - nyilatkozta Katharina Vaskova. - Nem csak azért, mert Gertrud Kauders zsidó volt, és tragikus vé-get ért az élete a haláltáborban, nőként, női alkotóként is megilleti az újraértékelés, mi-vel abban a korban a nőkre nem figyelt fel a kritika a megfelelő módon. Többnyire mű-kedvelő dilettánsokként kezelték őket. Nem szabad elfelejtenünk őt, most, hogy ismét rátaláltunk.”

Forrás: multikult.transindex.ro

Keretükből kivett festményekKeretükből kivett festményekKeretükből kivett festmények

Budai ófár

Budai ófárA BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványaElnök: Tordai Péter = Rabbi: Dr. Verő Tamás = Klubvezető: Arató JuditFőszerkesztő: Sárosi Viktória (sarosimaci@gmail .com, 06-30-551-2002)A s z e r k e s z t ő s é g c í m e : 1 0 2 3 B u d a p e s t , F r a n k e l L e ó ú t 4 9 .Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445I n t e r n e t : w w w . f r a n k e l . h u = E - m a i l : i n f o @ f r a n k e l . h uN y o m d a i e l ő k é s z í t é s : K a t i s c h = N y o m d a : G l é d a K f t .Támogató: Frankel Zsinagóga Alapítvány, MAZSÖK

Továbbra is vigyázzanak magukra!Honlapunkon olvashatnak az aktuális istentiszteletek időpontjáról

és megtartásának helyszínéről (zsinagóga, zoom, facebook)!

5781. Kiszlév-Tévét2020. december-január

Marcel Marceau, minden idők leg-híresebb pantomimművészének i-gaz története, aki kezdő színész ko-

rában, a második világháborúban a francia ellenállás tagjaként, társai-val több ezer gyermeket mentett

A 9. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválfilmajánlója - Ellenállás

meg a biztos haláltól. Nem beszél-hetünk klasszikus értelemben vett é-letrajzi műről: a film kizárólag en-nek a viharos korszaknak az esemé-nyeit festi le, kiválóan váltakozva feszültség, dráma és humor között.

A film egyik erőssége a színész-csapat: a cím- és abszolút főszereplő Jesse Eisenberg (Közösségi háló, Szemfényvesztők, Zombieland), aki-nek új arcát ismerhetjük meg a film-ben. Mellette meg kell említeni a francia Clemence Poésy-t, illetve a néhány pillanatra Patton tábornok-ként feltűnő Ed Harrist. Érdekes-ség, hogy egy csodálatos melléksze-repben felbukkan Kerekes Vica, va-lamint Röhrig Géza is.

Jegyvásárlás Az idei évben filmjeinket kizáró-

lag online vetítjük. A műsorban sze-replő időpontokra jegyek vásárolha-tók, melyekkel a filmek vetítési idő-pontjában a jegyvásárlók megte-

kinthetik a filmet.A jegyek egységes áron, 1500 fo-

rintért vásárolhatók meg a Távmozi oldalán.

VetítésekDecember 3. (csütörtök) 20.00

órakorDecember 6. (vasárnap) 20.00

órakor

Bővebb információk: zsifi.org

Marcel MarceauMarcel MarceauMarcel Marceau