2008. március A Biblia Szövetség folyóirata XX. évfolyam 1. szám

BIBLIA ÉSGYÜLEKEZET

Ára: 350,- Ft

– GONDOLATOK A BIBLIA ÉVÉHEZ – JÉZUS FELTÁMADÁSÁNAK EREJE –– MIT GONDOLJUNK A BIBLIÁRÓL? – A PROVOKATÍV EVANGÉLIUM –

– AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN – SZIKSZAI BÉNI SZÁZ ÉVES LENNE –*

MELLÉKLETÜNK: PROGRAMFÜZET 2008.

“Örülni fog a puszta és a szomjú föld...virágba borul és vigad...“ – Ézs 35

Áldott húsvéti ünnepet kívánunk!

2008. SZEPTEMBER 13-ÁN INDULA BUDAPESTI BIBLIAISKOLA

Szeretettel várjunk azok jelentkezését, aki vágynak arra, hogy jobban megismerjék Jézus Krisztust, és szeretetbõl szolgálják Õt

munkahelyükön, családjukban és gyülekezetükben.

A 2 + 1 éves képzésünket minden hónap második szombatján (szeptembertõl-júniusig) tartjuk Budapesten.

Az oktatás tematikája:Elsõ év:

Ó-és Újszövetség (bevezetés, bibliaismeret, kortörténet)

Második év:Biblika teológia (a Biblia egységes üzenetének kibontakozása),

dogmatika (a keresztyén hit rendszerbe foglalva), etika (keresztyén élet normái),hermeneutika (írásmagyarázat módszere), gyakorlati keresztyénség

Harmadik év:Gyülekezeti élet (bibliai tanítás a gyülekezetrõl, és az egyes gyülekezeti

szolgálatokról), apologetika (keresztyénség és többi világnézet), evangélizáció (hitünk továbbadása másoknak), lelkigondozás

Jelentkezés és részletes információ a Biblia Szövetség honlapján: www.bibliaszov.hu

XX. évf. 1. szám vezércikk 3

Hazánkban minden hívõ ember öröm-mel fogadta azt a kezdeményezést, hogya 2008. esztendõ legyen a Biblia éve.Különös öröm számunkra az, hogy ezt akezdeményezést protestáns körökbenfogalmazták meg elõször, és úgy tûnik,a javaslat szinte valamennyi magyar-országi keresztyén egyházban kedvezõfogadtatásra talált. Lehet-e bárkinek iskifogása az ellen, ha egy olyan szeku-láris társadalomban, mint a miénk, ésolyan felekezetileg is megosztott or-szágban, mint hazánk, végre akad javas-lat, amit osztatlan örömmel fogadnak avallásos emberek? Talán igazuk lehetazoknak, akik azt mondják, hogy mi-után a vallások ökumenéje – mindenellenkezõ látszatot keltõ propagandaellenére is – egyre nagyobb léptekkelhalad a válság felé, és az áhított szer-vezeti egység helyett újabb szakadá-sokat produkál, végre van egy ügy, aBiblia, ami körül egészen új és másökumené formálódhat. Szívünkbõl kí-vánjuk, hogy ez így legyen, hiszen ezzela reformáció egyik nagy jelszava, a„Sola Scriptura” (Egyedül a Szentírás),felekezeteket összekötõ alapelv lehetne!

A Biblia Szövetség részérõl szeret-nénk ezúton is kifejezni azt a szándé-kunkat, hogy a Biblia évének sikeréheza magunk eszközeivel mi is hozzá kívá-nunk járulni. Ebben az esztendõben,jelen folyóiratunk mind a négy számábatervezünk megjelentetni egy-egy, a Bib-liával kapcsolatos kérdéssel és a Bibliavalamelyik központi tanításával foglal-kozó írást.

Mindezek elõrebocsátásával, a segítõszándéktól és a szép kezdeményezésféltésétõl vezérelve – figyelemmel kí-sérve a Biblia évének nyitó ünnepségeit,és olvasva egynémely, a Bibliával kap-csolatos protestáns megnyilatkozást –megfogalmazódott bennünk néhánykérdés. – Támogatva azt a törekvést, ami igyek-

szik megragadni minden, a médiakínálta lehetõséget a kezdeményezésnépszerûsítéséhez, mégis – látva amédiák által bemutatott egyházi ren-dezvényeket, az unos-untalan egya-zon személyeken keresztül megjelení-

tett fõpapi reprezentációt – az a félel-münk erõsödik, hogy a Biblia événekgondolata – esetleg – csupán bizo-nyos egyházi személyek szereplésilehetõségévé degradálódik. Miértnem láthattunk például a nyitó ünnep-ségen olyan (egyszerû) egyháztago-kat, vagy éppen magasan képzett

tudósokat, akiknek a Biblia megvál-toztatta életét, akik a gyülekezeteknem lelkészi tagjait képviselhettékvolna?

– Számunkra megfejthetetlen jelenségaz is, hogy már a Biblia évének kez-detén, elsõsorban protestáns egyházisajtótermékekben, olyan negatív kri-

tikai megjegyzéseket olvashatnakegyháztagjaink a Bibliáról, amelyeka racionalizmus és teológiai libera-lizmus lomtárába valók. Az egykorimarxista-leninista, vallásellenes iro-dalom és hatalom hasonló egyházi„nagyokosok” liberális érveit hasz-nálta fel annak idején a keresztyénségellen. Miért kell ma is – éppen azegyház képviselõinek(!) – ilyen kéte-lyeket ébresztõ gondolatokat közölnia Bibliát olvasó emberek felé? Miértnem a Szentlélek ihlette Biblia istenikijelentés-jellegéhez kötõdõ hiteterõsítik? Hiányoljuk továbbá a meg-nyilatkozó közszereplõktõl annak tu-datosítását is, hogy a Biblia szerzõjemaga a Szentháromság Isten, és ezértfontos számunkra ez a könyv. A Bib-lia éve nyitó ünnepségein ugyanisilyen jellegû nyilatkozatot nem hal-lottunk, sem erre utaló tartalmú pla-kátot nem láttunk. Pedig a médiakínálta lehetõség adott volt az egy-házi vezetõk számára, hogy sok-sokember számára beszéljenek ezekrõl;hiszen Isten népe nem kultúrterméketakar ebben az évben az emberekhezközelebb hozni.

– A Bibliáról, mint irodalmi értékekkelbíró könyvrõl, vagy annak terjeszté-sérõl az eddigi eseményeken, kiadvá-nyokban már több szó is esett. ABiblia hatás-története valóban sokérdekességet tartalmaz, s ezt a jövõ-ben is érdemes vizsgálni és propagál-ni. De eddig még szinte semmit nemolvashattunk, hallhattunk a Biblia tar-talmáról, üzenetérõl! Vajon a Bibliaéve nem a Biblia üzenetérõl szólómegnyilatkozásoktól kellene, hogyhangos legyen? Hiszen az emberekszámára a leglényegesebb üzenetet aBibliáról annak tartalmából merít-hetjük. Errõl, eddig, szinte semminem hangzott el. Reméljük, hogy ez ajövõben változni fog! Mindezek felvetése után még érdek-

lõdéssel várjuk azt is, hogy a Biblia tar-talmából mire fókuszálnak majd azegyes felekezetek. Az evangéliumra?Jézus Krisztus keresztjének és feltáma-dásának, a Jézusból áradó, feltétel nél-

GONDOLATOK A BIBLIA ÉVÉHEZ

TÚRMEZEI ERZSÉBET„TUDSZ-E VALAMI JÓT?“

Kérdést õrizgetek szívemben.Kérdõje rég elköltözött.

De milliók szomjúsága, reményerejtõzik tréfás kérdése mögött.

Mert olyan emberi jóhírre várni!Derûs mosollyal egyet tudakolt,

ha beléptem: „Tudsz-e valami jót?Mert ha nem, hát találj ki!”

Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett.Betegágya, halálos ágya mellettaz a jó hír volt az erõ, a béke,

utolsó, boldog menedéke,szenvedést beragyogó, drága cél,

örökké új örömhír: Jézus él!

„Tudsz-e valami jót?” – visszhangzikegyre bennem.

Tudok! Azóta sem kell bús bajpostának lennem,

fénytelen szemûek közt fénytelenszívvel mennem.

Örömmondó lehetek énekkel, tettel,szóval,

jóhírre szomjazókat itatva örök jóval,szeretni és szolgálni szent, új erõt

adóval,bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!

Évek hulló levelét ûzheti õszi szél.Örök tavaszi jóhír énekel a szívemben

diadalmasan, frissen: Jézus él!

XX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet4

küli kegyelemnek felszabadító öröm-hírére? Ha igen, akkor új felekezetköziegység fog kibontakozni! Mert azevangélium az egyetlen egységet terem-tõ eszköz a Szentlélek kezében. Ha aBibliának megváltásról szóló öröm-hírére kerül ebben az évben a hangsúly,akkor ez az esztendõ igazi evangélizá-ciós alkalom lehet.

A Biblia évének sikerét a Biblia tar-talmának bátor és világos hirdetésefogja elhozni. De, ha az evangéliumüzenete elhalványodik vagy háttérbeszorul, és a médiákban megszólalóvezetõk és teológusok mindenrõl be-szélnek majd, csak a Biblia igazi üze-netérõl nem, akkor a Szentlélek nem fogmellénk állni, ez esetben pedig az

egyébként reményteljes akció kudarcbafulladhat.

*A Biblia Szövetség tagjait és minden

kedves Olvasónkat szeretnénk a Bibliaévéhez kapcsolódóan kérni és biztatni!– Kérjük õket, hogy a gyülekezeti ren-

dezvényekre (istentisztelet, bibliaóra,konferencia...) vigyék magukkal Bib-liájukat, és keressék ki a hivatkozottrészeket! Ha a szekták tagjai nem szé-gyellik ezt tenni, akkor õk miért szé-gyellnék?

– Vegyenek részt a Biblia Szövetségszervezte bibliaiskolai programokon,ahol segítséget kapnak Isten Igéjénekjobb megértéséhez és továbbadásá-hoz!

– Tûzzék ki célul, hogy ebben az esz-tendõben legalább három olyan em-bert, akinek nincs, megajándékoznakBibliával vagy olyan áhítatos könyv-vel, ami a Biblia üzenetének jobbmegértéséhez segíti olvasóját!

– Ragadjanak meg minden alkalmatarra, hogy beszélnek a Biblia „szívé-rõl” mindenkinek, akivel találkoznak!Ne szégyelljenek Jézusról, mint éle-tük királyáról bizonyságot tenni, és amegváltás lényegérõl tömören, delelkesen beszélni!

*Kívánjuk, hogy legyen a Biblia éve

hazánkban ilyen tartalommal eredmé-nyes!

Dr. Sípos Ete Álmos / Budapest

Pál apostol egyik fõ törekvése azvolt, hogy megismerje Jézust és az Õfeltámadásának erejét (Fil 3,10). Mitjelent ez?

A feltámadásnak az Újszövetségbenhárom jelentése van:a) Jézus testben feltámadt a valóságos

halálát követõ harmadik napon, ésennek több száz tanúja volt (1Kor15,6).

b) Megígérte, hogy minket is feltá-maszt, amikor majd ítéletre eljön.

c) A Biblia ír lelki feltámadásról is,amikor egy lelkileg holt-érzéketlenember megelevenedik, vagyis hitet-lenbõl hívõvé lesz. Jézus mondta:„A halottak hallják az Isten Fiánakhangját, és akik meghallották, élnifognak (Jn 5,25). Pál apostol így írerrõl: „Titeket is életre keltett, akikhalottak voltaktok vétkeitek és bû-neitek miatt” (Ef 2,1).

A három közül a két utóbbi azértlehetséges, mert az elsõ megtörtént.Krisztus feltámadásának ténye teszilehetõvé, hogy a benne hívõk is örökéletre támadjanak fel az utolsó napon,és hogy új életre támadjunk fel már itt aföldön.

Ennek az új életnek a kezdete az újjá-születés. A Krisztus feltámadása és ami újjászületésünk közti összefüggésrePéter apostol mutat rá: „Áldott a miUrunk Jézus Krisztus Istene és Atyja,

aki nagy irgalmából újjá szült minketJézus Krisztusnak a halottak közül valófeltámadása által élõ reménységre, arraaz el nem múló, szeplõtelen és hervad-hatatlan örökségre, amely a mennybenvan fenntartva számotokra” (1Pt 1,3-4).

Ez a Krisztus feltámadásának ereje:halálával megszerezte, feltámadva pe-dig mintegy szétosztja közöttünk ezt azúj életet. Azért lehetünk bizonyosak afeltámadásunkban és örök életünkben,mert Krisztus feltámadt, és benne ahívõk is vele együtt feltámadtak.

Az apostol így vall errõl: „… minket,akik halottak voltunk a vétkek miatt,életre keltett a Krisztussal együtt –kegyelembõl van üdvösségetek! – ésvele együtt feltámasztott, és a mennye-iek világába ültetett Krisztus Jézus-ért…” (Ef 2,5-6).

Tehát egyrészt Krisztus feltámadásaaz objektív alapja a mi üdvösségünknek(új életünknek), másrészt a hívõk fel-támadása már megtörtént Krisztus fel-támadásakor, csak idõ kérdése, hogy ezmikor lesz nyilvánvalóvá az életünk-ben. Jézus Krisztus feltámadása „meg-törte a halál erejét” (2Tim 1,10), kaputnyitott a halál erõs falán, és akik bennehisznek, követik Õt ezen a kapun át azörök életre.

Ez az élet az az „el nem múló örök-ség”, amirõl Péter apostol ír, amitKrisztus feltámadása tett hozzáférhe-

tõvé a hívõk számára. Ez az elképzel-hetetlenül gazdag élet már most amiénk, de teljesen majd a feltámadá-sunk után fogjuk élvezni. Ez a remény-ség ad erõt a jelen szenvedéseinekelhordozásához is.

Péter levelének címzettjei sokat szen-vedtek akkor a hitük miatt. Nagy nyo-morúságban, üldöztetve, sokféle féle-lem közt, kiszolgáltatott helyzetbenéltek. Ez a reménység adott nekik erõtkitartani Krisztus mellett, megmaradni„Õbenne” ilyen körülmények között is.Krisztus feltámadása erre az élõ re-ménységre (nem önvigasztaló hamisillúzióra) szülte újjá, s elvehetetlen,soha el nem múló örökség birtokosaivátette õket.

Ezzel a reménységgel, s ennek azörökségnek a várományosaiként túllát-tak a jelenük nyomorúságán, nem azüldözõikkel szembeni keserûség ésbosszúvágy töltötte be õket, hanem az abizonyosság, hogy mivel Krisztus feltá-madt, õket is örök életre támasztja majdfel, amelyben megszûnik minden szen-vedés, és kiteljesedik számukra az élõKrisztussal való közösség.

Boldog ember az, akiknek a mai idõksok nyomorúsága és csüggesztõ esemé-nye közt Krisztus feltámadásának aténye ilyen új életet és élõ reménységetad.

Cseri Kálmán / Budapest

JÉZUS FELTÁMADÁSÁNAK EREJE

XX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 5

Napjainkban, a Biblia hatvanhat köny-vének, illetve egészének eredetérõl igen-csak eltérõ nézeteket ismerhetünk meg.Ezeket – vállalva az egyszerûsítés koc-kázatát – három fõ csoportba oszthatjuk. – Az elsõ táborba tartozók szerint a

Biblia nem Isten ihletett szava, hanemcsak egy emberi alkotás, ami semmi-ben nem különbözik más vallásokszent könyveitõl.

– A második csoportba tartozók mérsé-keltebbek. Szerintük, a Biblia valóbanemberi alkotás, de ez az emberi alko-tás egyedül ott és akkor válhat Istenszavává, ahol és amikor Istennek tet-szik. Tehát önmagában még nemIsten szava, de esetleg azzá válhat. Azebbe a két táborba tartozók általábanúgy vélik, hogy a Biblia ihletettségé-vel való foglalkozás teljesen idõ-szerûtlen.

– Végül, a harmadik táborba azok tar-toznak, akik azt hiszik és vallják,hogy a Szentírás teljes egészébenIsten ihletett szava, függetlenül attól,hogy ezt az olvasó hiszi vagy sem.Ebbe a csoportba tartozunk mi, aBiblia Szövetség tagjai is. Vajon egyedül állunk ezzel a meg-

gyõzõdésünkkel a keresztyénség két-ezer éves történelme során? A mostinduló cikksorozattal olyan egyháztör-téneti kirándulásra hívom a kedves ol-vasókat, ahol megvizsgáljuk majd azok-nak hitvallását, akiknek követésére aSzentírásban szólít fel Urunk (Zsid13,7). Szeretnénk bemutatni azt a való-ságot, hogy a Bibliáról vallott meggyõ-zõdésünk mennyire a több évszázadoskeresztyén történelemben gyökerezik!

Kirándulásunk elsõként felöleli majdaz egyháztörténet Jézus Krisztus apos-tolainak halála utáni, egészen Auguszti-nuszig (VKr. u. 430) tartó idõszakát.

Ebben a korszakban több, jelentõsdogmatikai kérdés körül is heves vitafolyt, a Biblia ihletettségérõl és tekinté-lyérõl azonban nem vitáztak. A felek aBiblia értelmezésének kérdésében oly-kor eltérõ nézeteket vallottak, de egydolgot nem tettek vita tárgyává, ti. azt,hogy a Biblia Isten szó szerint ihletettszava, és ezért abszolút tekintéllyel ren-

delkezik minden dogmatikai, hitbeli,liturgiai, egyházi és erkölcsi kérdésben.

Az ún. apostoli atyák korában (1-2.század) már létezett az ószövetségikönyvek gyûjteménye, és számukra ezaz Ótestamentum, a maga 39 könyvével– mint Isten Lelke által ihletett irat-gyûjtemény –, abszolút tekintéllyel bírt.Római Kelemen (V102 körül), akirõlTertullianusz azt mondta, hogy magaPéter apostol tette õt presbiterré, Kr. u.95-96-ban levelet írt a korinthusi gyüle-kezetnek. Ebben azt olvassuk, hogy azÓszövetség írói „Isten kegyelménekszolgái” voltak, s a „Szentlélek által”szólaltak meg, szavuk Isten szava. Ezérta Szentírás „szent” és „igaz”. (1Kel 8,1;45,2; 13,3; 16,15; 21,2; 56,3; 45,2)

Megemlékezünk Polükarposzról is(V167 körül), aki János apostol tanít-ványa volt. Tertulliánusz szerint Jánosapostol avatta Szmirna püspökévé, ígyaz apostoli hit megbízható tanúja, akitúgy jellemeznek, hogy „üllõ és kõsziklavolt, akire az ázsiai egyházak nyugod-tan támaszkodhattak.” Õ azt írta, hogy a„Sátán elsõszülöttjei” azok, akik „az Úrszavait elferdítik” (2Fil 7,1 - Polükar-pusz második levele a filippibeliekhez).A Barnabás levél (kb. 130-135) cím-zettjei zsidó-keresztyének voltak, akikúgy vélték, hogy az ószövetségi elõírá-sok továbbra is kötelezõ érvényûek. Alevél az ótestamentumi idézeteket akövetkezõ megjegyzésekkel vezeti be:„ezt mondja az Úr a prófétákban”, „azÚr Lelke prófétálja”, „Mózes a Lélekáltal beszélt” (6,14; 9,1; 12,2).

Iréneusz (~135-140-~202) Kis-Ázsiá-ban született. Õ az elsõ teológus, aki nemcsak az ó-, hanem újszövetségi szent ira-tokra is épít a gnoszticizmus elleni har-cában. Mûveivel lerakja a keresztyénteológia alapjait. Fõ mûvében – ami

halálos csapást mér a gnoszticizmusra –,az ötkötetes Adversus haereses-ben(~180-185) ezerkettõszázszor idézi aBibliát. Alaptétele: „Az Írás tökéletes,mert Isten Igéje és Lelke mondta (dictae- diktálta) azt.” (im. 2, 28,2)

Órigenész (~185-254), a bátor, zseni-ális, köztiszteletben álló, szeretett – bársok tanításában vitatható – teológus. ADecius-féle keresztyénüldözések idejénmegkínozták, de nem tagadta meg hitét.Órigenesz azt vallotta, hogy a Biblia aSzentlélek mûve. Természetes számára aBiblia tökéletessége, tévedhetetlensége.A Szentírás szeretetére édesapja, a vér-tanú halált halt Leonidasz tanította meg.Egyik méltatója szerint õ nem kevesebb,mint Isten szavának tolmácsolója, a leg-nagyobb tolmács, akit az egyház valahais a magáénak tudott – s ennek bizonyíté-ka az ún. Hexapla, ami hat, párhuzamososzlopban közli az Ószövetség szövegét,különféle nyelveken.

A III. század ún. latin írói közül ki-emelkedik Tertulliánusz (~150- 222), azegyik legeredetibb keresztyén író. Õ is aSzentlelket nevezte a Biblia szerzõjé-nek. Szembeállította az emberi értelmetés az isteni kinyilatkoztatást, és aztmondta, hogy jobb tudatlannak lenniabban, amirõl Isten nem beszélt, mintemberektõl származó tudást beszerezni,és az emberi tévedésektõl függni. (Deanima, 1)

Az ún. illír egyházi írók közül kiemel-kedik Hieronymusz (345-420), akineknevéhez fûzõdik a Szentírás latin for-dításának revíziója. Õ is az Isten Lelkéttekintette a Biblia szerzõjének (Komm.Ézs 29,9). Az emberi szerzõk a Szent-lélek eszközei voltak (Ep 65,7; DePsalm 88). A Bibliát hibátlan igazság-nak, tévedhetetlennek és legfelsõbb te-kintélynek tekintette (Ep 82,7).

Végül az ún. afrikai egyházi írók leg-nevesebb képviselõjére, Augusztinuszra(354-430) vessünk egy pillantást, aki azegyik legjelentõsebb egyházatya. Meg-gyõzõdése volt, hogy a Biblia tulajdon-képpeni szerzõje Isten, aki a Szentlélekáltal írta azt. Isten az elsõdleges szerzõje(auctor primarius) a Szentírásnak, apróféták és apostolok eszközök, akiket a

MIT GONDOLJUNK A BIBLIÁRÓL?

FÜLE LAJOSHÁNYSZOR

Hányszor kellett átírni márkülönféle tankönyveket!Sohsem kellett a Bibliát, érvényes az idõk felett.

XX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet6

Szentlélek használt a Biblia megírására.Hangsúlyozta, hogy az írók tudatát ésszemélyiségét az Úr Lelke nem kapcsol-ta ki. A Kr. u. 400 körül írt mûve (Deconsensu evangelistarum) bepillantástenged a Bibliáról vallott felfogásába.Írásában egy bizonyos Porphyrius köve-tõi ellen harcol, akik ellentmondásokatvéltek felfedezni a négy evangéliumban.Cáfolva vélekedésüket, kimutatja a négyevangélium összhangját. Abból indul ki,hogy a Biblia tévedhetetlen: ”…ezen ira-tok tévedhetetlenségében kételkedni, bûnvolna.” (Epist 82,7,3) Ez magától érte-tõdõ következménye annak, hogy a bib-liai szerzõket Isten Lelke inspirálta. Ezazonban nem zárja ki az emberi közre-mûködést. Az evangélisták mindegyiké-nek van valami különleges hangsúlya,

szabadok az anyag kiválasztásában és azidõrendben is. Írásaiban gyakran hasz-nálja a ’dictare’ igét, amivel a Szentlélektevékenységét jelöli a Biblia létrejöt-ténél. (De consesu,1,35,54) Ezért sze-mére vetik némelyek, hogy egyféle„mechanikus-inspiráció-tant” képvisel.Nem szabad azonban elfelednünk, hogyõ a ’dictare’, ’inspirare’, ’suggere’, ’gu-bernare’ igéket egyféle értelemben, fel-cserélhetõ szavakként használta. Ezekkelaz igékkel érzékeltette, hogy a Szentíráslétrejötte során a fõszerepet maga Istenjátszotta, s végsõ soron õ tekinthetõ aBiblia szerzõjének.

A felsorolást még folytathatnánk, deszükségtelen ezt tennünk. Már a rövidválogatásból is egyértelmû, hogy ami-kor mi, a Biblia önmagáról vallott kije-

lentését elfogadva, hisszük és valljuk aBiblia egészének isteni ihletettségét,akkor ezáltal nem csak a Biblia önma-gáról szóló bizonyságtétele elõtt haj-tunk fejet, hanem hozzákapcsolódunk alegõsibb keresztyén hagyományhoz is.Mi, itt és most azt hisszük, amit eleinkis hittek a Szentírásról. Ennek a közöshitnek magyarázata a Szentlélek Istenmunkája, aki bennük és bennünk iselvégezte, hogy elfogadjuk a Szentírást,mint Isten szavát.

Történelmi kirándulásunkat – Istensegítségével – a következõ számbanfolytatjuk.

Felhasznált irodalom: E. Schnabel: Inspiration

und Offenbarung, R. Brockhaus, Wuppertal, 1986.;

J. Pavic – T. Z. Tensek: Patrológia, Agapé, 1997.

Sípos Ete Zoltán / Szeged

„...odamentek Jézushoz tanítványai,és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez abeszéd megbotránkoztatta a farizeuso-kat? Õ pedig így válaszolt: Minden pa-lántát kiszaggatnak, amelyet nem az énmennyei Atyám ültetett.” (Mt 15,12-13)

„Mert nem szégyenlem az evangéliu-mot, hiszen Isten ereje az minden hívõüdvösségére, zsidónak elõször, de gö-rögnek is.” (Rm 1,16)

Ha végigolvassuk a Római levél elsõfejezetét, akkor kitûnik: a 16. vers szintekiemelkedik a szövegbõl, a meglepetéserejével hat. Miért mondja Pál, hogynem szégyelli az evangéliumot? Talánazt feltételezte valaki, hogy szégyelli?Vagy õ feltételezi ezt a keresztyénolvasókról? Elképzelhetõ egyáltalán,hogy egy keresztyén ember szégyelljeKrisztus evangéliumát?

Azt hiszem, aki az apostol eszébe jut-tatta ezeket a szavakat, az jól ismerte aRómai levél címzetteit. Õ jól ismeri amai keresztyéneket is. S mert ismerminket, tudja: bizony, sokszor szégyell-jük az evangéliumot. Szégyelljük, ami-kor nem merünk elõhozakodni vele, bárõ elkészíti a megfelelõ alkalmat. Szé-gyelljük, amikor nem akarunk egy-egykérdésben az Igéhez méltó határozott-sággal állást foglalni. Szégyellik hívõközösségek, lelkipásztorok, igeszolgá-lók és bizonyságtevõk az evangéliumot,

amikor igyekeznek kiköszörülni az Ige„élét”, nehogy elriasszák az embereket.Szégyelljük, amikor elhallgatunk igeitanításokat, nehogy a „kemény eledel” ahallgatóság torkán akadjon.

Sokan úgy vélik: jó, ha a gyülekezet-ben a megszokott mederben folynak adolgok; helyes, ha a hívek a temp-lomban megtalálják a világból annyirahiányzó biztonságérzetet. Nehezenösszetákolt közösségeikben amúgy semkönnyû az „ékes rendet” fenntartani, s aradikális igehirdetés ezt veszélyeztetné.Van, aki nem akarja elveszteni a gyüle-kezet rokonszenvét, ezért ügyel, hogyüzenete ne lépje át a hallgatók tûrés-határát. Mondhatjuk azt is: éppen azértbánunk óvatosan a tanítással, hogy so-kakat megnyerjünk Krisztusnak. Igék-kel is nyugtathatjuk magunkat: Isten„halk és szelíd hangon szól” (1Kir19,13), Jézus „nem szít viszályt, nemkiáltoz” (Mt 12,19), õ „szelíd és aláza-tos szívû” (Mt 11,29).

Csakhogy ezek a bibliai helyek nemaz üzenetrõl szólnak, amit tovább kelladnunk, hanem arról, hogyan tesszükezt. Igen, alázattal és tapintattal kellbeszélnünk, de az üzenetet illetõen nemköthetünk kompromisszumot! „Nemolyan-e szavam, mint a tûz – mondja azÚr – és mint a sziklát szétzúzó pöröly?”(Jer 23,29) Az ige kétélû kard, ami elhat

az ízek és velõk szétválásáig (Zsid 4,12). Jézus ebben az értelemben mondja:nem azért jött, hogy békességet hozzon,„hanem, hogy kardot” (Mt 10,34).Szükséges, hogy az üzenetet megfele-lõen megválasztott szavakkal és hang-nemben, a hallgatóság lelkiállapotáhozigazodva mondjuk el; nem mi vagyunksziklazúzó pörölyök és éles kardok, ha-nem az Ige az. Isten hangja többnyireszelíd – de amit mond, az provokatív ésfelforgató. E paradoxont gyönyörûenadja elénk a Példabeszédek könyve: a„szelíd beszéd megtöri a csontot”(15,1).

Jézus Krisztus evangéliuma a meg-ütközés köve (Ézs 28,16), mert szinteminden állítása ellenkezik azzal, amitmagunktól gondolnánk. Isten gondolko-dása más, mint a miénk, így mind értel-münk, mind vallásos érzületünk ösztö-nösen tiltakozik ellene. Ezért mondjaPál a keresztrõl: zsidónak botránkozás,görögnek bolondság (1Kor 1,23). Gon-doljunk bele: micsoda elképesztõ állításaz, hogy a bûn miatt minden emberkárhozatban születik! Aki ezen sosembotránkozott meg, az ma sem érti. Pedigez még csak a kezdet.

Miféle hajmeresztõ tanítás, hogyIsten a pokolravaló bûnösökbõl vá-lasztott ki magának egy népet? Nemdöbbenetes? S az kit ne kavarna fel,

A PROVOKATÍV EVANGÉLIUM

XX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 7

hogy ezt a népet el is hívja magának –és tulajdon Fia vérével tisztítja meg abûneibõl? S aztán micsoda képtelen öt-let, hogy az igazságos Isten hûségesenhordoz olyanokat, akik egyáltalán nemméltók erre? Hogy szeretettel és gyön-géden bánik azokkal, akik újra és újramegbántják õt? Sõt, hogy meg is jutal-mazza õket, méghozzá örök boldogság-gal – s csak annyit kér, hogy mindeztfogadják el? Ki merészel ilyen vad dol-gokat állítani?

Csak az, aki nem szégyelli az evangé-liumot.

A nagyobbik fiam szenvedélyes hor-gász. Egy alkalommal a vízparton ültemvele, s elgondolkodtam: milyen lehet ahorgászat a halak felõl nézve. S mi-közben a tízesztendõs Lõrinc a halakkifárasztásának technikáját magyarázta,arra jutottam, hogy a dolog hasonlít egykissé a keresztyén élethez. Amikor akereszt nyugtalanító üzenete befurak-szik a szívbe, úgy viselkedik ott, mintvalami acélhorog. Egy kis ideig nyug-ton hagy, de aztán megint megrándul,fájdalmat okoz – összevérzi a gondola-tokat és érzelmeket. Ilyenkor kapáló-zunk, szinte habzik körülöttünk a víz.Érezzük, hogy szabadulnánk a horogtól,de valami ellenállhatatlan erõ húz ki-felé, a régi életünk állóvizébõl. Elég egyigei gondolat, benyomás, vagy elhangzóbizonyságtétel, s újra megrándul a ho-rog. Felkavarodik a víz a küzdelemtõl; atöbbi hal cikázva menekül vissza a nyu-godt, iszapos mélybe; de amelyikben otta horog, minden rántással közelebb jut afelszínhez, a fényhez, az örömhöz – s aHorgászhoz, aki a botot tartja.

János, az evangéliuma hatodik részé-ben lejegyez egy ilyen lelki horgászatot.Jézus Krisztus Galileában, a Genezáreti-tó partján prédikált, vegyes hallgatóságelõtt: voltak ott tanítványok, írástudók ésfarizeusok egyaránt. Jézus igen meglepõképeket használt; saját testét az égbõlalászállott kenyérnek, vérét pedig italnaknevezte. Majd azt mondta: akit neki adottaz Atya, az kivétel nélkül õhozzá megy;és aki hozzá megy, attól semmiképpen elnem fordul (6,37). Leszögezte, hogy azövéi közül egy sem fog elveszni, s õfeltámasztja õket az utolsó napon (40.vers), s a félreértések elkerülése végetthozzátette: „…senki nem jöhet hozzám,ha nem vonzza õt az Atya” (44. vers).

Szavai nyomán felzúdulás támadt, azemberek vitatkozni kezdtek (52. vers).A zsidók fülének a vérivás borzalmasanhangzott, hiszen ismerték az étkezésitörvényeket. A kiválasztásról pedig (ezvolt Jézus beszédének fõ témája) merõ-ben más fogalmaik voltak, ugyaniskizárólag önmagukat tekintették válasz-tottaknak. János külön nem jegyzi fel,de a prédikáció közben a farizeusokvalószínûleg elmentek, hiszen a beszédmásodik felében már csak a tanítványokálltak ott.

Képzeljük el: miközben mondjuk Is-ten igéjét, az emberek fejcsóválva, mél-tatlankodva távoznak. Hogyan éreznénkmagunkat? Jézus azonban rendíthetet-lenül folytatta: „Aki eszi az én testemet,és issza az én véremet, annak örök életevan.”(54. vers) S hozzátette: „Aki esziaz én testemet és issza az én véremet, azénbennem marad, és én õbenne…”(56.vers). Itt már a tanítványok is kezdtékelveszteni türelmüket, mert ezt olvas-suk: „tanítványai közül sokan, amikorezt hallották, így szóltak: kemény be-széd ez, kicsoda hallgathatja õt? Mivelpedig Jézus magától is tudta, hogy ezértzúgolódnak tanítványai, így szólt hoz-zájuk: Ez megbotránkoztat titeket?”(61. vers)

Talán mi így folytatnánk: Nos, hamegbotránkoztat, hagyjuk ezt a témát,beszéljünk Isten szeretetérõl úgy álta-lában! De lehet a politikáról is…

János azonban azt írja, hogy Jézus„kezdettõl fogva” tudta, kik azok, akiknem hisznek, sõt azt is: ki az, aki áruló-ja lesz (64. vers). S hogy minden emberiokoskodásnak megadja a kegyelem-döfést, így fejezte be: „ezért mondtamnektek, hogy senki nem jöhet hozzám,ha nem adta meg ezt neki az Atya.” (65.vers)

A prédikációnak a befejezõ mondataután különös dolog következik. „Tanít-ványai közül sokan visszavonultak, ésnem jártak vele többé.” (66. vers)

Mit szólnánk, ha ilyen eredménnyelzárulna valamely szolgálatunk? Talánilyenformán reagálnánk: Jaj, ez lett avége a nagy õszinteségnek! Péter, Já-nos, fussatok gyorsan utánuk, kérleljé-tek õket, hátha visszajönnek! S nektek,akik itt maradtatok, megígérem: ilyes-mirõl nem beszélek többet. Annyi dologvan, amiben egyetértünk, nem igaz? –

De Jézus nyugodtan nézi a távolodóalakokat. S ahelyett, hogy lecsillapítanáa kedélyeket, újabb mellbevágó dolgotmûvel. Odafordul a tanácstalanul topor-gó tizenkettõhöz – pillantása a lelkükmélyére hatol –, s világosan nekikszegezi a kérdést: „Vajon ti is el akartokmenni?” (67. vers)

Mi vajon mit felelünk erre az áldottprovokációra?

Péter még nagyon sok mindent nemértett, de Jézus kérdésére megrándultszívében a horog. Fájt neki, hogy test-véreit távozni látta, azonban eltöltötteaz öröm, amikor a Mester komolyanszemébe nézett. S ami ebben a pillanat-ban kiszaladt a száján, azt az egyiklegszebb hitvallásként jegyzi föl azevangélium: „Uram, kihez mehetnénk?Az örök élet beszéde van tenálad, és mitudjuk és hisszük, hogy te vagy az Isten-nek szentje.” (68-69. vers) Így reagál-nak Isten szív szerinti gyermekei azevangéliumra.

Mindnyájunkat megviselnek a konf-liktusok, ösztönösen irtózunk a fe-szültségektõl. Nyilvánvaló, hogy Istengyermekei nem akarnak szakadásokatokozni, erre a Sátán küldöttei törek-szenek (Júd 1,20). Mégis, ha az evan-géliumot hirdetjük a maga teljességé-ben, akkor számítanunk kell minderre.Ahol Isten Lelke munkához lát, a dol-gok kicsapnak megszokott medrükbõl.Micsoda lelki háborúval jár egyetlenember megtérése! Milyen csaták dúlnakbent a szívben, milyen viharok kelet-keznek egy családban, ahol valakiegyszer csak elkezd másként gondol-kozni! Botrány nélkül nincs reformáció,ébredés, megújulás. Ha a reformátorokrettegtek volna a szakadásoktól, mégmindig a római katolikus eretnekségbenvesztegelnénk.

Ha óvakodunk a kereszt botrányától,azzal a gyülekezet halálos ítéletét írjukalá. Inkább ettõl féljünk, mint azemberek véleményétõl! Ne rejteges-sünk, ne titkoljunk semmit az evangé-liumból, mert ami egyeseknek taszító,az másoknak az üdvösség ereje. Minketis ez ragadott meg, ez vonja életünket amennybe, egyenest az Áldott Horgászkezei közé. Álljunk elõ a teljes igével,és ne féljünk a nyomában járó, szentfelfordulástól!

Balavány György / Biatorbágy

XX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet8

Sok-sok évvel ezelõtt ismerkedtemmeg Szépalmán Bükkösi Miklóssal, aBiblia Szövetség csendeshetén. Abba acsoportba kerültem, amelyben õ vezetteaz elõadás utáni beszélgetést. Azt hit-tem, hogy lelkész, vagy képzett lelkigondozó, mert olyan csodálatos együtt-érzéssel és szeretettel terelgetett minket.Késõbb tudtam meg, hogy pénzügyiszakember. Azóta többször találkoztunk,és meleg, testvéri kapcsolat alakult kiközöttünk. Amikor - hallgatva életénekkülönbözõ eseményeirõl a beszámolókat- már egy kicsit jobban megismertem,arra bíztattam, írja meg emlékeit,hiszen nem mindennapi utat járt be.

A mai fiatalok csak a Dickens regé-nyekbõl ismerhetnek ilyen gyermek-éveket. Bükkösi Miklós Kolozsvárottszületett, de szülei két éves korában el-váltak, és õt elvitték a székelyföldiVargyasra, anyai nagyszüleihez. Innenlopta el az édesapja és vitte magávalTemesvárra, ahol élettársával élt. Csakhét évet tölthetett együtt apa és fia, mertapját 36 évesen a különbözõ betegségekés a tüdõbaj elvitték. „Milyen jó, hogymost már lehet Isten dolgaival foglal-kozni” – gondolta az akkor nyolc évesgyermek. Édesapja ugyanis ateista volt.Ettõl kezdve viharos, hányatott évekkövetkeztek. A nevelõ mamának dolgoz-ni kellett, ezért a kisfiút hol itt, hol otthelyezte el. Az iskolába olyan rongyo-san járt, hogy még a tanítóknak isfeltûnt, pedig sok szegény gyerek voltakkoriban. A rosszul táplált, gyengekisfiú jól tanult; annak ellenére, hogyhol magyar, hol román iskolába járt,attól függõen, hogy éppen kinél lakott.Akkor sem lett jobb a helyzete, amikornevelõ anyja – aki egy vendéglõbendolgozott – magához vette. A gyermekolyan rossz egészségi állapotba került,hogy a városi tanács egy hónapostengerparti üdülésre küldte. EközbenKolozsvárott élõ édesanyja – értesülvevolt férje haláláról – nyomozni kezdettfia után. Eljutott Temesvárra, a nevelõ-anyához, aki pénzért hajlandó voltlemondani a gyermekrõl.

– A Fekete-tenger melletti táborban260-an voltunk – idézi fel emlékeit

Miklós –, és én voltam az egyetlen,akinek nem volt saját játéka, és senkitõlsem kapott levelet. Egyszer csak egyértesítés érkezik az igazi anyámtól ésattól a vendéglõstõl ahol laktam, hogyédesanyám vár majd Temesváron, azállomáson, és magával visz. Elõször ret-tenetesen megijedtem, hiszen megszok-tam a nevelõanyámat. A Felséges Istenmár akkor irányította az életemet, hi-

szen még Temesvár közbensõ állomá-sán a nevelõanyám erõszakkal le akartvenni a vonatról, de az közben elindult,és én fenn maradtam! Amikor megér-keztünk a végállomásra, az ismert ven-déglõs mellett állt egy asszony, akire õrá mutatott: „Õ az édesanyád, Miklós!”Így találkoztam elõször az édesanyám-mal – kilenc évesen.

– Nem lehetett ez könnyû idõszak, hi-szen újabb költözködés, újabb iskolakövetkezett. A kisfiú elõször Brassóbakerült egy gyermektelen házaspárhoz,mert édesanyja nem tudta magávalvinni Kolozsvárra. A fiákeres nagy-

bácsinak jól jött a segítség a lovakkörüli teendõkben, de felesége keményasszony volt, és sokszor megverte Mik-lóst. Így azután ismét Vargyasra került,az anyai nagymamához. És most mesél-jen errõl az idõszakról õ, maga!

– A felsorolt események önmagukbannem bírnak jelentõséggel, nincs üdvös-ségtartalmuk, mégis beleillenek abba acsodálatos isteni vonalvezetésbe, ami-vel Isten, nyomorult, elveszett életemetmár kisgyermekkorom eseményein ke-resztül is szeretettel õrizte és egyen-gette. Tizenhárom évesen át akartamtérni egy másik vallásra, mert abban aszékely falucskában rajtam kívül min-denki unitárius volt az osztályban. Istenazonban ezt a tervemet csodálatosanmegakadályozta. A bécsi döntés utánédesanyám Budapestre költözött, majdegy évvel késõbb én is.

Tizennégy éves voltam, amikor el-kezdtük a közös életet. Úgy tûnt, hogytovábbi ifjúságom gondtalannak ígér-kezik, ami a viharos gyermekévek utánnagy dolog volt. Csak az iskola-váltá-sokkal kapcsolatos nehézségek és aháború gondjai terheltek. Isten gon-doskodott arról, hogy Kõbányán, ahollaktunk, a Református Egyháznál és aVas utcai kereskedelmi szakközépisko-la közelében lévõ Bethánia Egyesület-nél hívõ emberekkel kerüljek kapcsolat-ba. Gyakran kaptam tõlük evangéliumikönyveket, amiket félszívvel nézeget-tem, semmit sem értettem belõlük,pedig óriási szükségem lett volna az Úrbékességére.

1947-ben, egy tavaszi napon, kézbevettem a barátaimtól rám erõszakoltegyik könyvet (Mondersohn Ernõ, Azördög igézetében), és beleolvastam.Nem tudtam letenni, mert abban rólamvolt szó: én voltam az a rab, megkö-tözött, elveszett ember, akit csak az élõJézus Krisztus szabadíthat meg! Aznapeste, a szobaajtó mögött, Jézus Krisz-tushoz kiáltottam szabadulásért. Más-nap elmentem az egyik hívõ barátom-hoz, és ezt mondtam: „Sokszor és sok-féleképpen hívtatok már Jézushoz, mostitt vagyok, mondjátok meg, mit te-gyek!” Éppen a következõ hétfõn

AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN

LUKÁTSI VILMAFELRAGYOG

Vannak olyan gyönyörû szavak,mint amilyen az, hogy

„felragyog”,…ha sokáig tart az éjszaka,várjuk-várjuk a pitymallatot!

Mozdulni sem merünk vaksötétben,olyankor nincs meghitt környezet,

veszedelmet sejtünk valahol,ami elõl kitérni nem lehet!

„Elemlámpa-hit” a sötétségben,hiába is meresztjük a szemünk,míg a szívünk mélyén meg nem

szólal bátorító hangon Istenünk!

Az Õ szavától rés nyílik az égen,a lefüggönyzött ablakon is átfelragyog napkeleten a hajnal:

megsemmisíti az éjszakát,azt is, ami a lelkünkben támad,

hitetlenségünk falai között,mert akinek felragyog a Krisztus,

az örök nap fényre költözött!

Folytatás a melléklet után

XX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 9

kezdõdött Kõbányán Büttösi János re-formátus lelkész evangélizációs ige-szolgálata, amin én is részt vettem, aholmegértettem, hogy elvesztem - életemetott és akkor az Úr Jézus kezébe tettem.

– Emlékszem, milyen sokat segítettnekem az, amikor Bükkösi Miklós bi-zonyságot tett arról, hogy még a meg-térése után is voltak nehéz évei, súlyosbetegségei, hitharcai.

– Ma már látom, hogy megtérésemeseményei hasonlítottak a halott Lázárfeltámasztásának történetében leírtak-hoz (Jn 11,44). Temetésekor Lázár ke-zét, lábát összekötözték, az arcán pediglepel volt. Jézus parancsára leoldottákkötelékét, a leplet levették. Ez az ese-mény nálam nem ment végbe így, egyikpillanatról a másikra, ugyanis mégsokáig úgy láttam az embereket, mint„járkáló fákat” (Mk 8,22-25). Az Úrnaksokszor kellett a szememre tennie kezétahhoz, hogy tisztán és világosan lássak.

Hitre jutásom után két évvel súlyoslelki válságba kerültem. Az ördög hitbe-li bizonyosságomban kísértett. Odáigjutottam, hogy mindent fel akartam ad-ni. Elhatároztam, hogy utoljára megyekel igehirdetésre. Hátul ültem le a kõ-bányai gyülekezeti teremben, hogymeghallgassam Füle Lajost. A csodá-

latos halfogás történetérõl beszélt (Lk5,4-5), amiben Simon Péter azt mondjaJézusnak, hogy bár egész éjjel hiábafáradtak, de parancsára mégis kivetikhálójukat. Az Ige üzenete egyértelmûvolt számomra, így az Úr kegyelmesenmegmentett.

– A lelki megújulás és megerõsödésután azonban még egy súlyos betegségkövetkezett. Ez már nem kezdte ki hitét?

– 1949 õszén – úgy tûnt – halálosbetegséget kaptam, és édesanyámat azorvosok felkészítették arra, hogy el-veszítheti 22 éves fiát. Három hétigmagas láz gyötört, már felülni semtudtam. Hívõ testvéreim könyörögtekértem az Úrhoz, és látogattak is. Amikorelõször tudtam kezembe venni a Bibliát,a Filippi levél elsõ fejezetét olvastam,ahol Pál apostol a 21-25. versekbenarról ír, hogy neki az élet Krisztus, ameghalás nyereség, „…de a testbenmegmaradnom szükségesebb tiérette-tek, és ebben bízva tudom, hogy meg-maradok…” Ez csodálatos ígéret és bíz-tatás volt számomra, ezután látogatói-mat már ezzel az igével vigasztaltam.

Bükkösi Miklós 1949-tõl hívõ ember-ként élt, ami nem lehetett könnyû, hiszenazokban az években az emberek csaktitokban jártak templomba. Õ viszontvállalta vallásos meggyõzõdését. A

Ferihegyi Repülõtéren, ahol harminckétévet töltött mint beruházási elõadó,majd beruházási pénzforgalmi csoport-vezetõ, hite miatt sok támadás érte, deIsten megõrizte. A kõbányai gyülekezet-bõl késõbb átkerült a Salétrom utcába,itt ismerte meg második feleségét, Ró-zsát. Presbiterként, három évig misszióigondnokként, a Biblia Szövetségbenpedig tanácstagként és pénzügyi szak-tudással segített hosszú éveken át.Másik szolgálati területe a lelkigondo-zás. Hamar észrevette, hogy erre kapotttalentumot. Most, 81 éves korára, a soklátogatásról, utazásról már le kell mon-dania, de levelezéssel és telefonon vál-tozatlanul testvérei rendelkezésére áll.

Befejezésül írásos bizonyságtételébõlidézek:

„Egy kis ember Istennek ‘háttal’ szü-letett erre a világra. Kisgyermekkoromviharos, serdülõ- és ifjúkorom pedigbûnben fuldokló volt. Az Úr könyörültrajtam, megláttatta velem, hogy elveszettvagyok. Jézushoz menekültem, és Õelfogadott engem, megmentett és meg-tartott. A kis ember örökre az Övé lett ésörökké dicséri Urát és Szabadítóját!

Õ választott minket, és gyümölcster-mésre rendelt. Legyen áldott az Úr Jé-zus Krisztus és Mennyei Édesatyánk!”

Zika Klára / Budapest

SZIKSZAI BÉNI SZÁZ ÉVES LENNESzikszai Béni nevének említése nél-

kül lehetetlen a 20. századi belmisszióimozgalomról beszélni. Neve összeforrta lelki ébredéssel és a Bethánia CESzövetséggel, amelynek hosszú évekenát hûséges munkatársa volt; áldotteszközként Isten kezében, „akit emberisorsa mély megaláztatása ellenére semtudott megingatni hitében és eltántorí-tani szilárd meggyõzõdésétõl” (SzebeniOlivér). Bár bõven volt része különfélemegaláztatásokban, nem csüggedt el.Mennyei atyja, akihez mindvégig hûsé-ges maradt, nemcsak megerõsítette õt apróbák idején, hanem meg is dicsõíttettemagát benne és általa. Akik ismerték –barátai és ellenfelei egyaránt – tiszteltékés becsülték õt õszinteségéért, egyenes-ségéért. Miként a bibliai hithõsök, õ

sem volt makulátlan, de mindig tudta,hogy hol talál bûnbocsánatot. Az evan-gélium embereként szavaival, életévelis az élõ Krisztust hirdette, ezért nemmindenütt fogadták õt kitörõ örömmel.Ahogyan az Ige meghasonlást okoz azemberek között, így személye is meg-osztott sokakat. Sajnos, még lelki test-vérei sem tudták õt „egyformán sze-retni”. Némelyek rajongtak érte éscsüngtek rajta, másokat irritált szó-kimondása, hajthatatlansága. Annyi bi-zonyos: az egyháztörténészeknek nemlesz könnyû dolguk, ha egyszer majdmegpróbálják feltárni és értékelni élet-mûvét.

Amit ebben a pillanatban tudunk rólanem egyéb, mint különbözõ életrajziadatok halmaza, illetve azok az újság-

cikkek, amelyek felelevenítenek egy-egy epizódot életébõl. Az „Ahogy énláttam” címû emlékiratában, amit 1974-ben vetett papírra, több személyesvonatkozású megjegyzés található –annak ellenére, hogy igyekezett mind-végig az „árnyékban maradni”. Mivelszívügye leginkább az ébredés volt,ezért ennek elõzményeirõl, történéseirõlbeszél, mintsem önmagáról. A népi írókszenvedélyes hangja szólal meg benne,amikor pontos leírását adja a 20. századtársadalmi mozgásának és egyháziéletének. A bevezetõ akár szociográfiaitanulmány is lehetne (gyakran idézi felSzabó Dezsõt, Kovács Imrét és társait),a továbbiakban pedig bemutatja azakkori egyházi élet és a belmisszióimozgalom jelentõsebb alakjait.

(a 8. oldal folytatása)

XX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet10

1908. június 4-én született a Szolnokmegyei Abony község tanyavilágában,ahol édesapja gazdálkodó parasztembervolt. A bábaasszony úgy ítélte, hogyéletképtelen, ezért Pünkösd napjángyorsan megkeresztelték. Isten azonbanmásként döntött felõle, így csodálatosmódon életben maradt. Gyermekkorá-nak képei egész életén át végig kísérték.Mély nyomot hagyott benne nõvéréneköngyilkossága, illetve a Tanácsköztár-saság, amikor több szörnyû eseményszemtanúja volt. Az iskola távol esett aszülõi háztól, mégis szívesen és nagykedvvel tette meg – tizenkét esztendõnkeresztül – minden nap a három kilo-méteres utat. Apja, látva a fiú jó képes-ségeit, úgy döntött, hogy többet érdemela paraszti életformánál. Ezért a polgáriiskola elvégzése után beíratta a szolnokiZsidó Kereskedelmi Iskolába, ahol õvolt az egyetlen parasztszármazásúdiák.

Negyedikes korában súlyos beteg lett,és hosszabb idõt töltött otthon. Ekkoradta kezébe hívõ édesanyja a Bibliát,amit nagy kedvvel olvasott, és felragyo-gott elõtte Krisztus váltsága: „amiebben a könyvben van, igaz” – mondta– „és én erre ráteszem az életemet”. Egyige különösen is hangsúlyossá lettelõtte: „Õ nékem választott edényem,hogy hordozza az én nevemet” (Csel9,15).

A sikeres érettségi vizsgát követõenaz Abonyi Községházán, késõbb pediga Járási Fõszolgabírói Hivatalban kapottállást.. Nagy lehetõségek elõtt állt, de õtnem a világi karrier érdekelte; az Úrnakakart szolgálni, amire hamarosan lehe-tõsége is nyílt.

Már megtérése évében megismer-kedett Molnár Máriával, aki késõbb amissziói mezõn halt mártírhalált. Amisszionáriusnõ meghívta a BethániaCE Szövetség budapesti konferenci-ájára, és ez az út végképp „megpe-csételte sorsát”. Tagja lett az egyesü-letnek, sõt, 1930 õszétõl a Bethániaválasztmánya utazó titkárként alkal-mazta. Az ügy érdekessége, hogy aválasztmány egyetlen tagja ágált ellene,Bereczky Albert, aki késõbb püspök-ként sem „fogadta õt a kegyeibe”.

Szikszai Béni belevetette magát amunkába, járta az országot és hirdetteaz evangéliumot. Évente húszezer kilo-

métert is megtett, többnyire gyalog,vagy lovas kocsin. Prédikált egyszerû,szalmatetõs szérûben és hatalmas temp-lomokban. Beszélt keveseknek, és szol-gált tömegeknek. Közben sok emberiértetlenséggel és rosszindulattal istalálkozott, fõleg a nyájukat féltõ papokrészérõl. Mások viszont örömmel fo-gadták igehirdetéseit, és személyesmegváltójukká fogadták Jézus Krisz-tust.

„Egykönyvû” ember volt, hiszenhiába rendelkezett hatalmas könyv-tárral, mégis a Szentírást tartottamindenek elõtt fontosnak. Állítólaghatvanszor olvasta végig Bibliáját.Életét mindvégig az Írás szavai hatottákát, Krisztus keresztje szüntelenül ottragyogott szemei elõtt. Talán ezért ishangzott ajkáról oly hitelesen és hatal-masan a keresztrõl szóló bizonyság-tétel.

Nemcsak utazótitkárként vált neveismertté, a Bethánia berkein beül isnagy tekintélyt vívott ki magának.Olyannyira, hogy 1939-ben, SallayIstván halálát követõen, õt választottákfõtitkárnak. Óriási lendülettel fogotthozzá a munkához, hamarosan meg-éledt az alvó egyesület. Evangélizációk,lelki konferenciák követték egymást,beindult az utcamisszió, hangsúlyosabblett a közösségek pásztorolása, tartal-masabb a Mustármag címû folyóirat.Közben megházasodott, feleségül vetteRívó Erzsébetet. Sajnos, boldogságuknem tartott túl sokáig, felesége viszony-lag fiatalon elhunyt. Másodszor is meg-nõsült, fõtitkár elõdjének leányát,Sallay Esztert vette el.

A II. világháború eseményei nemrendítették meg munkájában, folytattaébresztõi szolgálatát. Járta az országot,térített, lelkigondozott, szervezte a bu-

dapesti és vidéki közösségeket. Azostrom alatt menekülteket rejtegetett.Szoros kapcsolatot épített ki egyházi ésegyesületi vezetõkkel, gyakran együttimádkoztak.

Amint a harcok elcsitultak, a lelkimunka újra felvirágzott. A nagy buda-pesti evangélizáció, az alcsúti és vajaikonferenciák, lelki alkalmak sokaságajelezte, hogy Isten hatalmas ébredéstkészített a nemzetnek, és az ébredésegyik fáklyavivõje Szikszai Béni.Budapest mellett Debrecen az ébredéscentruma, ahol dr. Szabó Mihály tábla-bíró volt a közösségvezetõ. Kettejükközött valami „megmagyarázhatatlanfeszültség” érezhetõ, amit egymássalelrendezni nem tudtak, de a lelki munkaennek nem látta kárát.

A virágzó lelki élet azonban nem tet-szett mindenkinek, fõként az új hata-lomnak nem. Utasításukra az egyházvezetõi mindent elkövettek, hogy meg-fékezzék az ébredést. Végül létrehoztáka Református Missziói Szövetséget(ebbe olvasztották be a különbözõkegyességi irányzatokat), majd meg-jelent a hírhedtté vált Testvéri Izenet,amelynek lényege az egyesületi munkateljes felszámolása volt. Szikszai Bénia Konvent alkalmazásába került, de egyév múlva a beosztása megszûnt. Nehézidõszak következett számára. Alcsútravonult vissza, ahol gazdálkodni kez-dett.

1953-tól családjával Göböljárás-pusz-tára költözött, ahol az erdõgazdaságalkalmazta segédmunkásként. Ez azidõszak volt életének a mélypontja.Mind lelkileg, mind fizikailag súlyosterheket hordozott. Közben állandóanzaklatta a világi hatalom és az egyház.Olykor elcsüggedt, Istentõl azonbannem távolodott el. Az ötvenes évek vé-gén, amikor enyhült a szorítás, újra„szolgálatba helyezte magát”, és mun-katársai elõtt tett bizonyságot. Igeszol-gálatot azonban egyelõre nem vállalt,bár ilyen kéréssel több felõl is meg-keresték. A szekták, kisegyházak hívá-sát kategorikusan elutasította, de nemvette jó néven az ún. „földalatti evan-géliumi mozgalmak” megmozdulásaitsem. Annak ellenére, hogy vezetõikkelszoros kapcsolatban állt.

1976-ban a Református Egyház veze-tõi visszahívták az evangélizációs szol-

FÜLE LAJOSAMIKOR HATVANADSZOR IS*

Amikor hatvanadszor isvégére ért a Bibliának,

hangzott el a „Szolgám, elég”.Odaroskadt akkor a fáradtvándor, ahol a Szó elérte,

a földre, mint ISTEN kezére.

*Szikszai Bénirõl

XX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 11

gálatba, amelyet azután haláláig vég-zett. Rendszeresen tartott bibliaórákat apestlõrinc-erzsébettelepi gyülekezet-ben, amelynek fõgondnoki tisztét is vál-lalta. Sajnos, egészségi állapota folya-matosan romlott, ereje egyre fogyott.1985. január 26-án érkezett el hozzá is ahazahívó szó.

Szikszai Béni nemcsak mint igehirde-tõ és szervezõ tûnt ki, hanem irodalmitéren is jelentõset alkotott. Számos mû-ve jelent meg, fõként kommentárok,prédikációskötetek. De írt verseket,színjátékokat és énekszövegeket, cikke-it pedig több egyházi lap is leközölte.Széleskörû levelezést folytatott, német

nyelvrõl számos könyvet lefordított.Több kézirata – így önéletírása is –mindmáig kiadatlan. A jövõ nemzedé-kére vár, hogy feldolgozza hagyatékát,és méltó módon megemlékezzen arrólaz emberrõl, aki egész életét Krisztusügyének szolgálatába állította.

Margit István / Pécel

Olyan kérdés ez, amit gyakran tesznek felkeresztyéneknek, de a válasznál olykor ma-guk, a hívõk is elbizonytalanodnak, amikoregy-egy extrém esettel szembesülnek. Ne-kik lehet válasz az a hír, amelyet nem régenolvashattunk napilapjainkban, internetesportálokon, a Magyar Távirati Iroda jóvol-tából. Arról van szó, hogy önszántából állt adél-afrikai mintára létrehozott, és az emberi-jogi visszaéléseket vizsgáló történelmi igaz-ságtétel bizottság elé Libériában JoshuaMilton Blahyi, az elsõ polgárháború (1989-1997) egyik legrettegettebb hadura.

Blahyi, aki most a testület kezébe tette lesorsát, nyíltan vallott tetteirõl. Korábban aválogatott kegyetlenkedései miatt vált hír-hedtté, amikor is emberek ezreit mészárol-ta le vérszomjas hordájával. Nem politikaimeggyõzõdésbõl tették, annak dolgoztak,aki többet fizettet érte. A polgárháborúutolsó éveiben például Roosevelt Johnsonlibériai elnök bérelte fel õket.

Blahyi, aki 1970-ben született, a sarpoklán tagja volt, amelyik a libériai krahntörzsnek mintegy húsz százalékát adja.Állítása szerint 11 éves korában a Sátán„felhívta õt telefonon”, és a szolgálatábaállította. „Karrierje” ettõl kezdve „töret-len” volt. Hamarosan a krahn törzs egyiklegtekintélyesebb vezetõje, késõbb fõpap-ja, majd a puccs által hatalomra kerülõSamuel Kanyon Doe libériai elnök szemé-lyes tanácsadója lett. Animistának vallottamagát, de hite keresztyén elemekkel ke-veredett. Mágikus erõvel rendelkezett,amit azzal magyarázott, hogy magával, aSátánnal kötött szerzõdést, aki viszont aharcmezõn való sérthetetlenségért cserébeemberáldozat bemutatását követelte megtõle. Az emberáldozaton kívül – mintmondta – a meztelenség biztosította szá-mára azt, hogy nem fogott rajta a golyó.

Annak idején csak Csupasz Fenék tá-bornokként emlegettek, hiszen ruhátlanul,

egy szál bakancsban vezette harcba ugyan-csak pucér, vagy nõi ruhát viselõ, kegyet-lenségükrõl hírhedt, bedrogozott és leita-tott fiatal harcosait. A tizenéves katonákcsata elõtt ruháiktól megszabadultak, vagyéppen nõi parókában, virágmintás nõi,esetleg menyasszonyi ruhában mészárol-ták le áldozataikat. Valahányszor bevettekegy-egy várost vagy falut, újra és újraemberáldozatot mutattak be, hogy tovább-ra is megõrizzék hatalmukat.

„Nem tudom, összesen hány embert öl-tünk meg” – mondta vallomásában – „én,személy szerint, legalább húszezret”. Atárgyaláson sírva fakadt, aminek hatásáraaz egyébként zajos hallgatóság döbbentenelnémult. Mint mondta: az áldozatok hoz-zátartozóira bízza, hogy megbocsátanak-eneki. Kijelentette, hogy amennyiben abizottság úgy dönt, kész bíróság elé állni.Mi teszi Blahyi vallomását és szándékátkülönlegessé? Az, hogy közben ez a vér-szomjas zsoldosvezér élõ hitre jutott.

Egyik bizonyságtételében elmondta,hogy egyszer, amikor gyermekáldozatotmutatott be, mintha Jézus jelent volna megelõtte, aki arra kérte, hogy ne legyen többéa Sátán szolgája. Nem tudott mit kezdeniezzel a „látomással”, de ettõl kezdve nemfogott fegyvert. Mindent hátra hagyott, ésGhanába menekült, ahol egy menekült-táborban elkezdte tudakozni az Írásokat.Õszinte bûnbánatot tartott és imádkozottIstenhez a teljes szabadulásért. Az Úrmegkönyörült rajta, és ma már egy protes-táns egyház lelkészeként hirdeti a békes-ség evangéliumát. Emellett egy missziósszervezet elnöke, aki azon fáradozik, hogyez a sokat szenvedett ország megismerje aBiblia Krisztusát.

Blahyi idõközben megházasodott, fele-ségével együtt három gyermeket nevelnek.A közelmúltban dokumentumfilmet for-gattak életérõl, igehirdetéseit pedig a világ

számos országában terjesztik. Ennekbevételébõl egy iskolát szeretne létesítenia háborús árvák számára. Mint mondja, õmost is háborúzik, de most szent háborútvív, lelki fegyverekkel. Közben pedig vár-ja az Igazság és Megbékélés Bizottságá-nak döntését: vajon megbocsátják-e nekiazt, amit Isten már megbocsátott?

Blahyiéhoz valamelyest hasonló életutatjárt be az 54 éves brit drogkereskedõ, BrianMorris, aki 16 éves kora óta kábítószer-csempészetbõl élt. Hollandia, Anglia,Franciaország és Nepál között ingázott,szervezte, irányította a különbözõ drog-készítmények szállítását, terjesztését, egé-szen 1995-ig, amikor is lebukott, és bör-tönbe került. Börtönévei alatt komoly el-hívást kapott Jézus Krisztus követésére –olvashattuk róla a református hírportálon –,és elhatározta: teológiát tanul, majd pedigmisszionárius lesz. Szabadulása után kezd-te meg tanulmányait a walesi Biblia Kollé-giumban, ahol nem régen tette le elsõminõsítõ vizsgáit. „Krisztustól kapott hiteáltal Brian élete megváltozott. Örültünk,amikor a kollégiumba iratkozott, s látjuk,hogy milyen eltökélten és eredményesenvégzi tanulmányait – megtérése komolypélda a hallgatók elõtt” – mondta azintézmény igazgatója, Ewen Robertson.

Három éves intenzív tanulás és ered-ményes vizsgák után Morris és családjaazt tervezi, hogy a távol-keleti misszióbamennek, talán éppen a cunami által sújtottSri Lankára. „Remélem, tapasztalataim ésIsten iránti odaadásom ezt lehetõvé isteszik számunkra!” – jelentette ki a hitrejutott drogkereskedõ. „A sárkány legyõ-zött, a Bárány megmentett” címmel meg-jelent önéletrajzában tette közzé hit-élményeit, megtérésének történetét, amimegtanította átértékelni és megváltoztatniéletét.

Margit István

LÉTEZIK-E BÛN, AMIT ISTEN NEM BOCSÁT MEG?

XX. évf. 1. számBiblia és Gyülekezet12

MI ÚJSÁG AZ ÉBREDÉS ALAPÍTVÁNYHÁZATÁJÁN?

Közel másfél évtizede mûködik a Biblia Szövetség sajtószol-gálata, az Ébredés Alapítvány. Ez idõ alatt a név ismertté lettnemcsak Magyarországon, hanem határainkon túl is, hiszen amegjelentetett könyvek, folyóiratok, illetve különbözõ hanghor-dozók és képanyagok már sokfelé eljutottak.

A keresztyén könyvpiacon az alapítvány kiadványai sajátosszínfoltot jelentenek, amelyekkel fõként a hazai hangokat igyek-szik megszólaltatni. A szerzõk ismert és elismert szakemberek,lelkészek, teológusok, orvosok és pszichológusok. Természete-sen külföldi íróktól is jelentet meg kiadványokat, akik zömmelangol, illetve német nyelven publikálnak. Eddig több mint fél-száz címszó jelent meg az alapítvány gondozásában, csaknem 80000 példányban. Egy-egy kiadvány példányszáma 500 és 3000közötti. Mûfajukat tekintve leginkább teológiai, hitépítõ írások,igehirdetések, riportok, életrajzok. Sajtótermékeit, más kiadóktólbeszerzett könyvekkel együtt, a péceli Evangéliumi Könyves-boltban, valamint konferenciák helyszínein árusítja.

Az Ébredés Alapítvány a kiadója a Biblia és Gyülekezet c.újságnak, amelyik egyébként a Biblia Szövetség folyóirata. A lapmellékleteivel együtt, 1989 óta folyamatosan jelenik meg, évinégy alkalommal, jelenleg 1500 példányban. Sokan olvassák itt-hon és a környezõ országokban, de akadnak elõfizetõi távolabbikontinensekrõl is. A folyóirat tárgykörei: az etika és keresztyénéletvitel kérdéseinek megjelenítése a Szentírás fényében, tanul-mányok, állásfoglalások, evangélizáló és tanítói jellegû írások,versek, bizonyságtételek, szervezeti hírek. Fõbb céljai: korunketikai kérdéseire bibliai válaszok megfogalmazása; teológiai ta-nulmányok eredményeinek kritikai bemutatása; filozófiai jellegûkérdések ütköztetése a teológiai gyakorlattal; a gyülekezeti élethétköznapi kérdéseinek számbavétele; a keresztyén kortárs költé-

szet megszólaltatása; a Biblia Szövetség és társszervezeteimunkájának bemutatása.

Az Ébredés Alapítvány 1999-ben indította kazetta-szolgálatát,amivel igehirdetések, elõadások, zenei hanganyagok másolását ésterjesztését végzi. A hanganyag egy része saját felvétel, a többikülönbözõ gyülekezetekbõl érkezett, de számos hagyaték is idekerült. Digitalizálásuk folyamatos, ezek már CD-n, illetve DVD-nis beszerezhetõk. Az eltelt évtizedben 12 000 magnókazettát, ésmintegy 1500 CD/DVD-t sokszorosítottunk.

Az alapítvány egyik legifjabb tevékenysége a filmgyártás. 2001-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium által támogatott pályá-zaton nyert céleszközökkel készült el a „Jövõnk záloga a család”címû, tizenkét részes dokumentumfilm-sorozat a Reál Stúdió Kft.gondozásában, amit a Duna Televízió vetített le. Az alkotásról szak-mai berkekben is elismerõen nyilatkoztak. Két év múlva a Funda-mentum ’93 Bt. kivitelezésében készült az Izsák címû filmszo-ciográfia, amelyet a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatott,és az Izsák TV, a Pax Televízió, majd a Fõnix TV mutatott be. Eztkövetõen a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával for-gattuk az „1956-os forradalom és szabadságharc Békéscsabán” c.dokumentumfilmet, az alkotást a Fõnix TV mellett a BékéscsabaTV-ben vetítették. 2006-ban készült el egy – a Magyar MozgóképKözalapítvány által támogatott – dokumentumfilm, a „Visszaszám-lálás”, amelyik a miskolci hospice szolgálat munkáját mutatja be. AMagyarországi Református Egyház és a Református Közéleti ésKulturális Központ támogatásával 2006-ban még két portréfilm for-gatása is elkezdõdött: az egyik, a hetven esztendõs dr. PálhegyiFerenc, a neves pszichológus és házassággondozó életútját mutatjabe, a másik pedig a nem régen, 102 éves korában elhunyt DobosKároly református lelkésznek állít emléket. Az elõzõt már bemutat-ták, a másikon az utómunkálatok folynak; reményünk szerint azt isrövidesen megtekinthetik az érdeklõdõk. Margit István titkár

VISSZASZÁMLÁLÁS

Az Ébredés Alapítványnak a filmgyár-tás nem tartozik a fõ profiljai közé, ezértkülönösen is nagy elismerésnek számít aza tény, hogy egyik alkotása bekerült a 39.Magyar Filmszemle versenyprogramjába.A produkciót a „Dokumentum- és Tudo-mányos Ismeretterjesztõ Filmek” kate-góriájába sorolták, ahol számos nevesalkotó filmjeivel kellett megmérkõznie.Természetesen, ilyen mezõnyben, külö-nösebb szakmai sikerekre nem számítha-tott, viszont óriási eredménynek mond-ható, hogy a dokumentumfilmek között alegnagyobb nézõszámmal dicsekedhet.(lásd: képek!)

A film egyik „megálmodója” Martini-desz László, a Fundamentum ’93 Bt. ügy-vezetõje volt, aki a továbbiakban szer-

kesztõként mûködött közre a forgatásban.A forgatókönyvet Balavány György új-ságíró, a Magyar Nemzet munkatársa írta,aki ezt megelõzõen hosszabb publi-kációban foglalkozott a témával. Cikke,akkor, elnyerte a Pricewaterhouse CoopersMinõségi Újságírásért Díját.

Alapítványunk 2005-ben a MagyarMozgókép Közalapítványhoz pályázatotnyújtott be az ötlet megvalósítása ér-dekében, amit a kuratórium el is fogadott.A forgatást Hajnal Gergely és stábja mégabban az esztendõben megkezdte. Mun-káját Martinidesz László mellett KörtésiBéla HSC operatõr segítették. KörtésiBéla neve nem ismeretlen a szakmában:több tucat dokumentum-, kisjáték- ésportréfilm elkészítésében mûködött közre,mint kameraman, vágó és társrendezõ.Munkásságát számos hazai és nemzetközi

díjjal jutalmazták. Hajnal Gergely rende-zõ, bár a fiatalabb korosztályt képviseli, aFaludi Ferenc Akadémia munkatársakéntés tévés szakemberként nagy filmes ta-pasztalattal rendelkezik. Errõl az alkotás-ról így vallott sajtóinterjújában: „Mielõtt afilmnek nekiláttunk, még soha életembennem jártam hospice otthonban. Bevallom,nem is tudtam, mi az. A vágás hosszúóráiban ismertem meg valójában szerep-lõimet. Különös kapcsolat alakult kiközöttünk. Lehet, hogy egy kicsit többetmegtudtam a halálról, de sokkal inkább azélethez való viszonyom alakult, formáló-dott át. A film tapasztalások, érzések le-nyomata, melyeket megéltem, találkozvaazokkal, akik az Útra készülnek, és akiksegítik õket.”

A forgatás helyszíne a Miskolc MegyeiJogú Város Önkormányzata Semmelweis

HÍREK – KÖZLEMÉNYEK

XX. évf. 1. szám Biblia és Gyülekezet 13

Kórházának és Rendelõintézetének Hos-pice Osztálya volt, ahol dr. Simkó Csabaosztályvezetõ fõorvos és csapata kész-séggel állt a stáb rendelkezésére. A külsõfelvételek elkészülte után a végleges vál-tozat a G&B Variátor Kft. vágóasztalánszületett meg.

A film utóélete: bemutatták Miskolcon,a Mûvészetek Házában, majd Budapesten,a Párbeszéd Házában. Tavaly az Arany-szem Operatõr Filmfesztiválon bevá-logatták a versenyfilmek közé, ahol a„Közmûvelõdési Sorozat” kategóriábankerült vetítésre. Az év végén szerepelt aLakiteleken megrendezett Kistérségi ésKisközösségi Televíziók VIII. RadványiGéza Szemléjén, ahol a „Korkép” kate-góriában elnyerte a zsûri és a közönségkülöndíját (két további produkciónk nemkerült be a döntõbe).

A Visszaszámlálást a 39. Magyar Film-szemlén két alkalommal vetítették, mind-kétszer a Palace Mammut Mozi Bécsikaputermében (elsõ alkalommal majdnemteltház elõtt). Ezt követõen bemutatták azUránia Nemzeti Filmszínház Csortos ter-mében is, ahol annyian voltak kíváncsiakaz alkotásra, hogy még a lépcsõkön isültek.

A filmnek nem volt különösen nagyvisszhangja a sajtóban, de azért több po-zitív vélemény is elhangzott vele kap-csolatban. Pósa Zoltán, neves író, kritikus,irodalomtörténész egyik napilapunkban„A szeretet munkásainak otthona” címmelírt róla cikket, amelyben kiemelte, hogyaz alkotóknak „sikerült hitelesen, a kívül-állók számára is átélhetõ filmen bemutatniaz intézet életét és azt, hogy az Istenhezvezérlõ Nagy Út egyáltalán nem félel-metes” (Magyar Nemzet). Hajnal Gergelyrendezõ a Kossuth Rádió „Merítés akultúrából” címû mûsorában szerepelt,ahol Farkas Éva szerkesztõnek adott in-terjút.

Mindent összegezve: a Visszaszámlá-lás nem lett sikermû (nem is azzal a cél-lal készült). Alkotói azonban abbanreménykednek, hogy ez a film mélyenmegérinti és elgondolkodtatja mind-azokat, akik megtekintik. Ugyanakkorsegít felkészülni a majdani eltávozásra,esetleg arra serkent, hogy mások is vál-laljanak részt egy olyan szolgálatban,amely segíti a halálra való felkészülést.M. I.

*

A BIBLIA SZÖVETSÉG nyári fiú kerék-páros táborhoz szükségünk van egy olyanutánfutóra, amivel a kerékpárokat – Pécel-tõl a táborhelyig és vissza – szállítani tud-juk. A vontatást végzõ kisbuszhoz az után-futó csatlakoztatható, kérjük azokat a ked-ves olvasókat, akik július 5-7 és/vagy 11-13közötti idõszakra szívesen kölcsön adnákutánfutójukat, jelezzék ezt a 28/452334telefonszámon, vagy a bsz@bibliaszov.hucímen, elektronikus levélben! n

*

TÁJÉKOZTATJUK AZ OLVASÓKAT, hogy aBiblia Szövetség postacíme megváltozott,2008-tól a Pf. 17. jelzést nem használjuk, apostafiók-szerzõdést felbontottuk. A postaiküldeményeket a 2119 Pécel, Kálvin tér 2/bcímre lehet a továbbiakban is küldeni. n

*A BIBLIA ÉVE rendezvénysorozathoz kap-

csolódva – Európában mindenkinek anya-nyelvén címmel – kiállítást rendeztünk bepéceli központunkban, aminek megnyitójátmárcius 29-én tartjuk. Számos európai nem-zet nyelvén íródott teljes Szentírást, Újszö-vetséget – olyat is pl. mint rétoromán, észt,lett... – mutatunk be látogatóinknak. A kiál-lítás törzsanyagát néhai Szabó László, voltceglédi lelkipásztor gyûjteménye biztosítja.A kiállítás hétköznapokon, munkaidõben – terveink szerint – egész évben megtekint-hetõ lesz. Várjuk olvasóinkat is! n

*AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN OTTHONBA

ALAPÍTVÁNY (EMO) az adózók – 2006.évi szja bevallásához csatolt – rendelkezé-se alapján, 2007-ben, 194.080,- Ft-ot ka-pott az szja 1%-aként. Az összeget traktá-tusok nyomtatására és postai költségekrefordították. Az EMO kuratóriuma és mun-katársai köszönik a támogatást! n

*

PPEECCZZNNYYÍÍKK PPÁÁLL:: RROOZZOOGGAA HHÁÁZZ

Rozoga ház a mi testünk,tetszett vagy nem – bele estünk.Nem ad semmit, mindig csak kér,

semminél mégis többet ér.Benne élünk, járunk-kelünk,

halálunkig a lakhelyünk;szem-ablakán kitekintünk,távozóknak búcsút intünk.

Elég rozoga a házunk:néha felszökken a lázunk,

forró nyárban is didergünk,verejtékben fürdik testünk.

E rozoga kis hajlékrabecses nevünk is felírva.

Csak egyedül lakunk benne,két személynek már szûk lenne.

Benne sosem unatkozunk,reggeltõl estig dolgozunk,

ha meg utazni van kedvünk,házunkkal kell útra kelnünk.

Ahogy múlnak napok, évek,földi viskónk egyre vénebb.

Egyszer itt fáj, egyszer ott fáj,rozoga ez az alkotmány:ház fedelét már dér lepi,lábazata roggyan neki.

Egyre jobban rozoga lesz,fala itt-ott már repedez.A kõmûves tatarozza,

kis idõre rendbe hozza,de bármit cselekszik vele,házunk csak roskad lefele.

S ha romba dõl, mi lesz véle?– Kiviszik a temetõbe,

de lelkünk él, Mennyekbe száll,s Urunk trónja elõtt megáll.

Elmondja hálaimáját,és átveszi fény-ruháját.

Ott már nem dõl össze házunk,örök nyárban sose fázunk!

FIZIKAI MUNKÁRA keresünk segítõket!

2008. augusztus 4-8. között Észak-ír testvéreket várunk,

akik péceli épületünk karbantartásábansegítenek majd: lábazatot vakolnak,

meszelnek, festenek. Lehetõleg angolnyelvet ismerõ, munkabíró önkénteseketkeresünk, akik beszélgetnének a vendé-

gekkel, a programokban (több szabadidõselfoglaltságot is szervezünk számukra) is

részt vennének; és jelenlétükkelerõsítenék a testvéri kapcsolatot. Szállást,

ellátást a segítõknek is biztosítunk. Részletesebb információ: 20/3262554;

mikolicz@bibliaszov.hu (Mikolicz Gyula).

*Nyári konferenciáinkra, a résztvevõk

ellátásához keresünk önkéntessegítõként nõket, egyrészt péceli

központunkba, másrészt néhány ifi-táborba. Szállást, ellátást biztosítunk.Részletesebb információ: 28/452-334;bsz@bibliaszov.hu (Benedek Csilla).

XX. évf. 1. számHírek – közlemények14

FONTOS KÉRDÉSEKA Biblia Szövetség Fontos kérdéseink elõadássorozatának következõ rendezvénye:

– április 13: A Biblia Istene és Allah ugyanaz a személy?*

Májusban – Pünkösd okán – nem lesz elõadás, június-augusztus pedig nyári szünet.Az elõadás 17 órakor kezdõdik a Budapest Nagyvárad téri ref. templomban

(VIII. ker. Üllõi út 90.), amit beszélgetés követ. Az elõzõ elõadások hanganyaga a helyszínen megrendelhetõ. Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk!

CSALÁDI NAPKövetkezõ családos napunk: 2008. június 7. szombat.

Minden korosztálynak szervezünk programot: – szülõknek délelõtti beszélgetést, vezeti dr. Tolnay Lajos, téma: Szexualitás a

házasságban; – legapróbbaknak játszóházat, felügyelettel; – idõsebbeknekkézmûves foglalkozást; – fiúknak focit; – tiniknek teaházat.

Közös ebéd a szabadban, majd barátkozás, ruha-turi, gyerekeknek játék.Jöveteletekrõl – az étel elkészítéséhez – jelentkezést várunk elõzõ hét szerdáig.

Jöjjetek el, hívjátok barátaitokat is!

BIBLIAISKOLAITANFOLYAMOK

(2008. év)

– ALAPFOKÚ –PÉCEL:

X. r. – ápr. 18-20.; I. r. – okt. 17-19.; II. r. – dec. 5-7.

szervezõ: Biblia Szövetség, 2119 Pécel,Kálvin tér 2/B; tel.: 28/452-334

*CEGLÉD:

IV. r. – jún. 7-8.; V. r. – szept. 27-28.;

VI. r. – dec. 6-7.szerv.: Tóth Irén, 2700 Cegléd, Petõfi u. 6.;

tel.: 53/310-059, 20/486-3265 *

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY:VII. r. – ápr. 12-13.

szervezõ: Nyíri Antalné, 4220 Hajdúbösz.,Kálvin tér 19.; tel.: 52/561-325

*TISZAKESZI:

IV. r. – ápr. 19-20.; V. r. – szept. 6-7.

VI. r. – nov. 15-16.szervezõ: Tima László, 3458 Tiszakeszi,

Községháza út 58.; tel.: 20/958-9822

* * *

– SZAKIRÁNYÚ –PÉCEL:

Személyes evangélizáció – máj. 16-18.;Lelkigondozás – szept. 12-14.

szervezõ: Biblia Szövetség, ld. fent!*

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY:Személyes evangélizáció – jún. 7-8.

Lelkigondozás – okt. 11-12.szervezõ: Nyíri Antalné, ld. fent!

*DEBRECEN:

Ifjúsági-munka – aug. 23-24.szervezõ: Juhász Attiláné, 4024 Debrecen,

Liszt F. u. 4. II/10.; tel.: 52/311-754*

BP-ÚJPEST:Gyülekezet-építés – jún. 14-15.

szervezõ: Lóránt Gábor, 1041 Budapest,Szt. István tér 24.; tel.: 369-6222

* * *

A tanfolyamra mindig a megnevezettszervezõnél kell jelentkezni.

Pécelen bentlakást és teljes ellátást biztosítunk.

A kihelyezett tanfolyamokra a résztvevõk naponta bejárnak,

és mindenki önellátó.

MeghívóA Biblia Szövetség közgyûlését és tavaszi csendesnapját

2008. május 1-jén 10 órától tartja Budapesten, a Nagyvárad téri református templomban

(VIII. ker. Üllõi út 90.). * * *

Tervezett szakmai program,amirõl a közgyûlés tárgyal és szavaz:

– fõtitkári beszámoló, – közhasznúsági jelentés (2007. év),

– zárszámadás beterjesztése (2007. év), – Felügyelõ bizottság jelentése,

– 2008. évi költségvetés, *

A lelki program: szervezés alatt*

Amennyiben a meghirdetett idõpontban a közgyûlés határozatképtelen, akkor a megismételt közgyûlést 2008. május 1-jén, 10.30 órakor, a fent jelölt helyszínen tartjuk, amelyik már létszámra tekintet nélkül lesz határozatképes.

Kérjük a Szövetség tagjait, hogy 9.00-9.45 között a helyszínen aláírásukkal igazoljákrésztvételüket, amikor majd kézhez kapják a közgyûlés tárgyalási anyagát is.

A regisztráció lezárása után érkezõ tagjaink a szavazásban – sajnos – aktívan nem vehetnek már részt.

*A Biblia Szövetség tagjait és az érdeklõdõket szeretettel várja a BSZ Tanácsa!

*Halottaink:V Faragó Bertalan (1924) Miskolc,V Radnai Mihályné (1923) Pécel,V Tóth Lajos (1933) DebrecenAz a reménység tölt el minden, az Úrhoz költözött testvérünkrõl érkezett híradáskorbennünket, hogy hitük színrõl színre látássá változott, s azóta már a mennyei kar bol-dog énekesei. Életük az Úr Isten dicsõségét szolgálta közöttünk, bizonysága volt JézusKrisztus megváltói szeretetének, példa a hívõknek – legyen tehát emlékük áldott!

*

PILLANATKÉPEK AZ ÉBREDÉS ALAPÍTVÁNYRÓL

A Visszaszámlálás c. filmbemutatása a budapesti

39. Magyar Filmszemlén

Forgatókönyvíró: Balavány György (1)

Szerkesztõ: Martinidesz László (2)

Gyártásvezetõ: Margit István (3)

Operatõr: Körtési Béla (4)

Rendezõ: Hajnal Gergely (5)

Az egyik fõszereplõ:Dr. Simkó Csaba fõorvos (6),gondozottként: Gál József (7)

Részt vettünk a 2007-es Keresztyén Könyvvásáron

Felügyelõ bizottsági ülés...

... és a mindennapi munka

67

2

34 1 5

A Biblia és Gyülekezet címû folyóiratra a 11742331-20003610 számlaszámon vagy postai utalványon lehet elõfizetni

Elõfizetési díj 2008-ban: belföldre: 2.000,- Ft/év; (1.500,- Ft/pld 10 pld. felett); külföldre: - európai országokba: 4.000,- Ft/év; - egyéb országokba: 5.200,- Ft/év. Az elõfizetés nélküli árus példány ára 350,- Ft. A folyóirat megjelenik negyedévenként.

A Biblia és Gyülekezet szerkesztõsége és kiadóhivatala: a Biblia Szövetség címén

Kiadja a Biblia Szövetség megbízásából az Ébredés Alapítvány, felelõs kiadó: Szabó László

* * *Biblia Szövetség címe: H-2119 Pécel, Kálvin tér 2/B Telefon/fax: 06 (28) 452-334 Internet: www.bibliaszov.hu E-mail: bsz@bibliaszov.hu

felelõs szerkesztõ: Dr. Sípos Ete Álmos; szerkesztõ: Dr. Mikolicz Gyula; rovatok: Cseri Kálmán, Sípos Ete Zoltán, Dr. Mikolicz Gyula, Margit István; fotó: Margit I., Sípos Alpár Szabolcs; címlapkép: Dr. Makrai Tiborné

tördelés: Horváth Mária

Nyomtatás: M és M Goldprint Kft. 1107 Bp., Mázsa u. 3. – HU-ISSN 0866-2932

Folyóiratunk legközelebb 2008. július végén jelenik meg. Lapzárta: 2008. június 10. (Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza!)

AJÁNLJUK AZ ÉÉBBRREEDDÉÉSS AALLAAPPÍÍTTVVÁÁNNYYÚJABB KIADVÁNYAIT

KKÉÉRRJJEE IINNGGYYEENNEESS KKÖÖNNYYVV-- ÉÉSS KKAAZZEETTTTAA--KKAATTAALLÓÓGGUUSSUUNNKKAATT!!

Cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b; Tel./Fax: (28)452-334Internet: www.bibliaszov.hu; E-mail cím: imargit@bibliaszov.hu

Dr. Dan Doriani: Érted is vagy csak olvasod?

Ára: 1.200,- Ft

Albert M. Wolters:Vissza a kezdetekhez

Ára: 750,- Ft

Sípos Ete Álmos:Ne légy házasságtörõ!

Ára: 320,- Ft

Sípos Ete Álmos:„Ha sátorházunk összeomlik“

Ára: 320,- Ft

Margit István szerk.:Fiatalok fiataloknak

Ára: 700,- Ft

Dr. Dan Doriani: A férfi, akit Isten formál

Ára: 990,- Ft

Dr. Pálhegyi Ferenc:Utak és útvesztõkÁra: 700,- Ft

Dr. Erdélyi Judit:„Legyen az életkora...“

Ára: 330,- Ft