1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Lapunk tartalmából

Magyarország kitörésének sarkköveJuhos László . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

Miért szorult ki a technokrata szem-lélet a magyar politikai és gazdaságivezetésből? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7

Több mint 110 éves hagyományaira építaz ELMŰ-ÉMÁSZ társaságcsoportMayer György . . . . . . . . . . . . . . . .12

Beszélgetés Pónya Józseffel . . . . . .13

Beszélgetés Bátaapáti polgármesterével . . . . . . . . . . . . . .14

Tudósítás a Duna-Tisza csatornakonferenciáról . . . . . . . . . . . . . . . . . .Pálos László . . . . . . . . . . . . . . . . . .16

Csom Gyula:Lévai András szerepe az

atomenergetika hazaimeghonosításában

Lévai András professzor egyike voltama néhány nagyformátumú szakem-bernek, aki egyszerre volt mérnök — még-pedig a klasszikus értelemben vett nagyonjó mérnök, tekintélyes ipari szakember —,valamint egyetemi oktató és tudós. Az álta-la meghonosított Lévai iskola alapvető-jellemzője volt a műszaki-gazdasági szem-lélet fejlesztése és következetes alkal-mazása. Mindig nemzetben gondolkodott,ami nem akadályozta abban, hogy anemzetközi összefüggéseket és lehető-ségeket is szem előtt tartsa, sőt a hazaifeladatok megoldásának szolgálatába állít-sa. Rendszer szemléletű volt, a nagy rend-szerek bármely elemét a rendszerrészeként vizsgálta. Hosszú távon gondol-kodott, nem elhanyagolva a jelen felada-tokat sem. Ma azt mondjuk, stratégiai gon-dolkodó volt.

(Folytatás a 2. oldalon)

XIII/1 2008. őszi szám Célunk: gazdasági, társadalmi és környezeti harmónia

Beszélgetés Gráf József agrárminiszterrel

A “dinnyeszezonban” válaszolt Pálos László kérdéseire Gráf József miniszter úr.(Cikk a 14. oldalon)

Előzőeket azért hangsúlyozom, mertmindeme tulajdonságok egyszerre játszot-tak szerepet abban, hogy Lévai professzorolyan meghatározó, valószínűleg minden-kinél meghatározóbb egyénisége lehetettaz atomenergia-hasznosítás hazaimegteremtésének. Remélem, előadásomalapján egyértelművé válik e megállapítá-som jogossága. Szerencsésnek mondhatommagamat, hogy hosszú ideig együtt dolgoz-hattam vele közvetlenül vagy közvetve,ezért a felhasznált dokumentumokbólleszűrhető megállapításokat saját szemé-lyes tapasztalataim is hitelesítik. Fontosnaktartom ezt azért is, mert Lévai professzortevékenysége, emberi tartása példa lehet afiatalok számára is, akik erről csak a mielőadásainkból értesülhetnek.

Az új, hatalmas energiaforrásról — azatomenergiáról — az emberiség 1945.nyarán szerzett tudomást a Hirosimára ésNagaszakira ledobott atombombáknyomán. 1953-ban, miután megszűnt azUSA nukleáris monopóliuma, Eisenhowerelnök meghirdette az „Atoms for Peace”programot. Eközben a Szovjetunióban márbefejezés előtt állt az obnyinszki 5 MWe-osatomerőmű építése, amit aztán 1954-benüzembe is helyeztek. Valószínűleg sok másszakemberrel egyetemben, Lévai Andrásprofesszorban — akit élénken foglalkozta-tott a hazánk energiahordozó-szegény-ségéből adódó probléma —, már ekkorfelmerült az atomenergia hazai alkal-mazásában rejlő lehetőség. Emiatt —legalábbis gondolati síkon — felkészültenérte az 1955-ös év, amikor az I. GenfiAtomenergia Konferencián közkinccsé váltaz atomenergia békés célú felhasználásávalkapcsolatos addig megszerzett ismeretekjelentős része, amely addig néhány országféltve őrzött titka volt. Az ott elhangzottelőadások és lefolytatott szakmai meg-beszélések, valamint az előadásokat tartal-mazó mintegy 20 kötetnyi írásos anyagmegismerhetővé tette az atomenergia-fel-használás fizikai, technikai részleteit olyanországok számára is, mint Magyarország.

Lévai professzor a tőle megszokotthatalmas munkabírással, alapossággal éslelkiismerettl több síkon is megkezdte azelőkészítő tevékenységet. Világos voltelőtte, hogy mindenekelőtt meg kellismernie és más érdeklődő energetikai sza-kemberekkel is meg kell ismertetni azatomenergia békés célú felhasználásának

fizikai, műszaki kérdéseit. Még ugyanezenévben, 1955. december 7-én és 14-énelőadást tartott az EnergiagazdálkodásiTudományos Egyesületben-ben (ETE),“Heterogén rendszerű reaktorokkal építettatomerőművek tervezési és üzemeltetésikérdései” címmel. Ebben megállapítja:

„Nem titok, hogy hazánk kifejezettenenergiaszegény ország és mint ilyen, Euró-pa államai között — sajnos — a legelsőolyanok között vagyunk, akiknél az új ener-giaforrás hasznosítása létkérdés.” Ebből aszempontból „igen közelről érdekelnekbennünket azok a munkák, amelyeket azidevágó külföldi szakirodalomból, főkéntpedig a nyáron Genfben lezajlott atom-energia-értekezlet tárgyalási anyagábólsikerült megismerni.”

1956-ban — tehát a genfi konferenciautáni évben — Simonyi Károly professzor-ral összefogva előadássorozatot tartottak aBME Mérnök Továbbképző Intézet kere-tében.

Simonyi professzor — mint fizikus —„A reaktorfizika és reaktortechnika alap-jai”, Lévai professzor pedig — mintmérnök — „Atomerőművek” címmel. Azelőadások anyaga a Mérnök TovábbképzőIntézet kiadásában még ugyanezen évbenegyetemi jegyzet formájában is megjelent.Lévai professzor 1957. tavaszán a BMEGépészmérnöki Kar nappali hőerőgépészágazatán fakultatív formában meghirdetteaz „Atomerőművek” című tantárgyat.Abban a szerencsében volt részem, hogymint IV. évfolyamos hallgató, én már felve-

hettem ezt a tárgyat. Három másik társam-mal közösen az atomreaktor szabályo-zásával foglalkozó tudományos diákköridolgozatot készítettünk, majd atomener-getikai témában készíthettem a diplomater-vemet is.

Lévai professzor 1957. októberben letettaz asztalra egy nagy lélegzetű, mintegy 200oldalas tanulmányt „A magenergia-hasznosítás várható szerepe Magyarországtávlati energiaellátásában” címmel. Ahihetetlenül alapos, rengeteg statisztikaiadatot, azok feldolgozását és elemzését tar-talmazó anyag — melyet egyetlenmunkatársa (Büki Imre aspiráns)közreműködésével készített el — részlete-sen vizsgálja Magyarország energetikaihelyzetét, az azt meghatározó hazai ésnemzetközi feltételeket, s jövőbelilehetőségeit 2000-ig kitekintve. Ez a doku-mentum megítélésem szerint alapvetőenmegszabta Lévai András ama tevé-kenységét, ami a hazai atomenergia-hasznosítás előkészítését és megteremtésétjelentette. Minden olyan személy megkap-ta az anyagot, akinek bármilyen — akárkisebb, akár nagyobb — szerepe lehetett efeladat előmozdításában (pl. Apró Antal akormány elnökhelyettese, az OrszágosAtomenergia Bizottság (OAB) elnöke,Fock Jenő az MSZMP titkára, Kiss Árpádaz Országos Tervhivatal (OT) elnöke, AjtaiMiklós az OT elnökhelyettese stb.).

Figyelembe veendő — és mára is irány-mutatást jelenthet — már maga a vizsgáltidőtáv is, amit Lévai professzor akövetkezőképpen indokolt:

„… a szükségletek felmérésénél sem-miképpen sem szabad a vizsgálatra rövidtávot kitűzni még akkor sem, ha legtelje-sebb mértékig tisztában vagyunk az ilyenfajta vizsgálatoknál a vizsgált időponttávolságával növekvő, súlyos bizonytalan-ságokra. Ugyanilyen felismerésből igye-kezett pl. az ENSZ is 2000. évig becsléseketeszközölni, s hasonló próbálkozások talál-hatók másutt is. Magam részéről is ezért amagenergia várható szerepére vonatkozóvizsgálatokat az évszázad végéig terjesztet-tem ki…”

Ma is megszívlelendő a következőmegállapítása is:

„Az előadottakból azt hiszem eléggékiviláglik az is, hogy milyen nagy mérték-ben volna fontos nálunk céltudatos, jólirányított energia-gazdálkodási politikaalkalmazása”.

A tanulmányban arra a megállapításrajut, hogy hazánk energia-gazdálkodása ajövőben a magenergia hasznosítása nélkülnem oldható meg. Sok tekintetben nagyon

Reális Zöld valóság 2 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Lévai András szerepe az atomenergetika hazaimeghonosításában

(Folytatás az 1. oldalról)

Csom Gyula

optimistán ítélte meg a hazai atomenergeti-ka jövőbeli lehetőségeit és fejlődését —hasonlóan a sok más országban megjelentprognózisokhoz —, de számos előrejelzése(a majdnem fél évszázados előretekintésellenére) meglepően helyesnek bizonyult.Pl. az egy főre jutó hazai villamosenergia-fogyasztásra alsó határként 2000-re 3490kWh/fő értéket becsült. A tényleges érték3590 kWh/fő/év lett. Azt prognosztizálta,hogy a hazai alap-energia-hordozó ter-melése 2000-ben 383 PJ/év lesz. Atényleges érték kereken 400 PJ/év lett. Azadatokból és azok elemzéséből arra akövetkeztetésre jutott, hogy az egyrenövekvő igények miatt gyorsan nő a másforrásból beszerzendő energiaforrásoknagysága. Lévai professzor úgy látta, hogyerre több lehetőség mutatkozik (pl. a vil-lamosenergia-import, termálvíz és szél-energia hasznosítása, biogáz termelése,földgáz felhasználása) de a tartós megoldásfő komponensének a magenergiát te-kintette. A következőket írta:

„A várható energiaigények és a hazaienergiahordozó-termelés egybevetésébőllátható, hogy a jövőre vonatkozóannagymértékű és egyre rohamosabb mérték-ben növekvő energiahiánnyal kell számol-nunk. A hiánynak importált energiahor-dozók útján történő fedezése — ha attól aproblémától el is tekintünk, hogy azáltalános, világviszonylatban is növekvőenergiahiány miatt megoldhatatlannehézségekbe ütközne — olyan devizaprob-lémát jelentene számunkra, amit leküzdenisemmiképpen sem remélhetünk.”

Úgy látta, hogy — különösen a nagyfajlagos beruházási költségek követ-keztében — a probléma csak az atomener-gia segítségével nem oldható meg. Igazol-

va, hogy nem szűklátókörűen, hanem Ma-gyarország egész nemzetgazdaságábangondolkodott, az 1957-es tanulmányában akövetkezőket írta:

„Éppen ezért vagy bele kell nyugod-nunk, hogy energiaellátásunk hiányos lesz,…, vagy pedig lényegesen fokozni kell ahagyományos és importált energiaforrá-saink kiaknázására irányuló erőfeszítésein-ket, de egyúttal az energiafogyasztáscsökkentésének megszervezését és végre-hajtását is. Sokkal helyesebb a már fel-színre hozott energiahordozókkal takaré-koskodni, mint az egyre növekvő igényeketaz energiahordozók termelésének továbbierőltetésével — a mai pocsékolás mellett —kielégíteni….”

További figyelmeztetése:„A tanulmányból kiderült, hogy az

atomenergia szerepe Magyarországon akövetkező évtizedekben rohamosan nőnifog. De semmi esetre sem szabad aztmegengedni, hogy az atomenergiának aközeljövőben játszott szerepére vonatkozótúlzott optimizmus az egyéb energiahor-dozókkal kapcsolatos teendőkre… károsbefolyást gyakoroljon.”

Lévai professzor tanulmányát láthatóanazzal a céllal és igénnyel írta, hogy annakrévén megalapozza az atomenergia-hasznosítás hazai megteremtését. Többekközött azért is küldte meg azt mindamavezetőnek, akinek lehetősége is volt annakelősegítésére. Ezért javasolta már 1957májusában egy levél elküldését a Szovjet-unió illetékeseinek egy atomerőmű szál-lítására vonatkozó tárgyalás lefolytatására.Ezért nehezményezte az Apró Antal mi-niszterelnök-helyettesnek, az OAB elnö-kének 1958. március 7-én írt levelében,hogy a májusi javaslata alapján 1957.júliusában megfogalmazott levelét miértcsak november közepén küldték el a Szov-jetunióba. A következőket írta Apró Antal-nak:

„Az is érthetetlen, hogy a Szovjetuniójanuári válasza, amelyben felajánlja a tár-gyalások folytatására 1958. februárhónapot — vagy a magyar fél által leg-megfelelőbbnek tartott időpontot —, mindez ideig tudomásom szerint még hivatalosreflexiót nem kapott, sőt a hivatalos ma-gyar álláspont legfelső szinten még ki semalakult…. Újra hangsúlyoznom kell, hogyaz energiabázis biztosítása nélkül nemzetijövedelem fokozásáról, életszínvonalemeléséről … nem igen lehet beszélni.”

Közben saját területén kezdte megte-remteni az atomenergia-hasznosítássaltörténő részletesebb vizsgálatok személyifeltételeit. 1958. tavaszán a BME

Hőerőművek Tanszéken a tanszék három(Büki Gergely, Büki Imre, Kováts Imre) ésaz ERŐTERV három (Bollók Lajos, CsomGyula, Váradi Vilmos) munkatársábóllétrehozott egy rajta kívül hat főből állóteamet, amely megfelelő munkamegosztás-sal kezdte részletesen vizsgálni az atom-energia-hasznosítás különböző kérdéseit.Kutatási munka szempontjából elsősorbanaz atomerőmű felhasználásával kapcso-latos témákat részesítette előnyben. Ilyenekvoltak pl. az atomerőmű beillesztése azegyüttműködő villamosenergia-rendszerbeés a nukleáris üzemanyag hasznosításánakjavítása, a kiégés optimalizálása. Emeérdeklődése megmutatkozott a márhivatkozott, 1957. évi tanulmányában is.Ennek eredményeként írta az anyagban:

”Tekintettel arra a körülményre, hogy azatomerőműveknek a gazdaságos ener-giatermelés miatt igen nagy kihasználássalkell járniuk, a magas kihasználás biz-tosítása érdekében meg kell állapítani pl.az építendő tározós erőművek (nyilvánelsősorban hidraulikus tározók) nagyság-rendjét. (Becslésem szerint 1980 tájánlegalább 1000-1200 MW ilyen tározótel-jesítményre lesz szükségünk.)”

Azóta sem épültek meg e tározóserőművek, pedig a rendszerszabályozásmegkívánná. Lévai professzor 50 évvelezelőtti megállapítása ma is aktuális.

Az 1958. évi II. Genfi AtomenergiaKonferenciára kollégáival (Kováts Imre ésBüki Gergely) közösen már dolgozatotnyújtottak be, amelyben az atomreaktoronbelüli plutóniumtermelés kérdésévelfoglalkoztak.

3XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Az 1960. évi MadridiEnergia Világkonferencia XIII. rész üléséreugyancsak kollégáival (Büki Gergely,Csom Gyula, Kováts Imre és Váradi Vil-mos) közösen benyújtott dolgozatuk azatomerőművek és az együttműködő erőmű-rendszerek kölcsönhatásaival foglalkozott.A következőket írták e dolgozatban:

„Az atomerőmű gazdaságosságát so-hasem szabad önmagában tekinteni, hanemmindig figyelembe kell venni az egészegyüttműködő rendszer költségeinek alaku-lását. … az atomenergia egységköltségét,amit eddig a rendszertől függetlennek te-kintett atomerőműre nézve külön állapítot-tak meg, helyesen a rendszerbe az atom-erőmű beépítése után adódó költség-növek-ménynek és az energiafejlesztés növek-ményének hányadosával kell számolni.”

Az atomerőmű és a hőerőművekbőlfelépülő együttműködő villamosenergia-rendszer kölcsönhatásávalfoglalkozott Lévai profesz-szornak Ócsay Mihállyalközösen írt, a NAÜ 1960.évi konferenciájára benyúj-tott dolgozata is.

A hazai atomerőmű-építést a villamosenergia-termelés, mint elsődlegescél mellett azért is szorgal-mazta, mert azt a hazaiatomenergetikai szakmaikompetencia megterem-tésének és fenntartásánakleghatékonyabb eszkö-zének is tartotta. Az ETE1958. december 4-i köz-gyűlésen elhangzott „Amagenergetika fejlődése aII. genfi atomkonferenciatükrében” című előadásá-ban a következőket mond-ta:

„De szükség van erre már azért is, hogya nagy múltú és kiváló kvalitásokkal ren-delkező magyar műszaki értelmiségetkonkrét feladatok kiadásával bekapcsol-hassuk az atomkultúra műszaki területére,egy olyan területre, amely a következőévtizedekben világszerte viszonylaglegalább olyan fontosságra fog szert tenni,mint amilyen fontosságra tett szert agőzgép feltalálása révén az energetikaigépgyártás a múlt évszázadban.”

A személyi bázis megteremtését hárommód egymás melletti alkalmazásávalképzelte el: (1) nappali hallgatók beisko-lázása megfelelő szovjetunióbeli egyete-mekre, (2) nappali atomenergetikai oktatásbeindítása elsősorban a Budapesti Műszaki

Egyetemen, (3) különösen az azonnal,illetve nagyon gyorsan megteremtendőinduló szakemberbázis biztosításaérdekében a gyakorlatban már dolgozó sza-kemberek 2 éves tanfolyami tovább-képzése. Az első megoldásában aMűvelődési Minisztérium jó partnernekbizonyult (köszönhetően Lévai professzorés Polinszky Károly, a Művelődési Mi-nisztérium felsőoktatásért felelős minisz-terhelyettese közötti jó szakmai együtt-működésnek is). Az 1960-as években szá-mos egyetemi hallgató kezdte el atomener-getikai tanulmányait a Szovjetunióban,akik aztán hazatérve eredményesen résztvehettek a paksi atomerőmű építésénekelőkészítésében, végrehajtásának, üzembehelyezésének és üzemeltetésének irányí-tásában, illetve végzésében. A hazai nap-pali képzést — mint láttuk — már 1957-ben elkezdte Lévai professzor, s

a 60-as évek elejétől gyors ütembenkiszélesedett és elmélyült ez az oktatás aHőerőművek Tanszék keretében. Az atom-energetikai tanfolyami képzés 1960.februárban kezdődött az OAB támogatásá-val, a BME Hőerőművek Tanszék szakmaiirányításával, a KFKI szakembereinekközreműködésével. E képzés a II. évfo-lyamtól kezdve — a szakmérnökképzésmegalapítására vonatkozó törvény hatály-balépése után — szakmérnökképzés for-májában folytatódott. Történelmi ténytehát, hogy hazánkban szakmérnökképzéselőször az atomenergetika területén való-sult meg. Ezt követően rendszeresen indul-tak újabb atomenergetikai szakmérnökitanfolyamok a Budapesti Műszaki Egyete-men. A paksi atomerőmű építésének és

üzemeltetésének sok későbbi vezető szak-embere ezeken a tanfolyamokon szereztemeg első atomenergetikai ismereteit. Eképzés jelentős szerepet játszott a hazainappali atomenergetikai képzés oktatóibázisának és oktatási anyagainak (jegy-zetek, tankönyvek) megteremtésében.Sorra jelentek meg Lévai professzor ésmunkatársainak atomenergetikai egyetemiés szakmérnöki jegyzetei, majd szak- éstankönyvei.

Az 1960-as évek elején Lévai pro-fesszorban és másokban kialakult az avélemény, hogy az atomenergetika terü-letén folyó gyakorlati képzés feltételeitjelentősen javítani képes egy oktató atom-reaktor megépítése és használatba állítása.Felhasználva az OAB-hoz fűződő kapcso-latokat, a Művelődési Minisztérium és aMagyar Tudományos Akadémia támo-gatását, sikerült megteremteni az oktató

atomreaktor BME-ntörténő felépítésé-nek valamennyifeltételét. A kezdőtőkét (18,5 millióforintot) az OABbiztosította. Min-debben nagy sze-repet játszott az akörülmény is, hogyLévai professzor1962. januárjától aNehézipari Minisz-térium villamosenergetikáért fe-lelős miniszter-helyettese lett. Amegépítésnek különjelentőséget adottaz a tény, hogy Ma-gyarországnak ez azelső, s egyelőre

egyetlen teljesen hazai tervezésű és építésűatomreaktora.

E miniszterhelyettesi kinevezésbenvalószínűleg szerepet játszott a politikaihelyzet bizonyos enyhülése és esetleg az afelismerés, hogy a villamos energetikánakis szüksége van egy Lévai kaliberű veze-tőre. E kinevezés egészen biztosan sokatlendített az atomenergia-hasznosítás hazaimegteremtése ügyén, bár — láttuk —Lévai professzor az ország teljes ener-getikájában gondolkodva nem kezeltemásodlagosan az egyéb villamosenergia-termelési módokat sem.

Ebben a pozíciójában még egyértel-műbben érvényesülhettek Lévai professzorszéles körű szakmai ismeretei, komplexműszaki-gazdasági szemlélete is.

Reális Zöld valóság 4 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Lévai András a beszél BME tanreaktor megnyitó ünnepségén

Munkáját nagyban segítette néhányolyan középvezető kollégája, akikkelkorábban az ERŐTERV-ben is együtt dol-gozott. Gondolok itt elsősorban ÓcsayMihályra és Láczay Szabó Tiborra. LáczaySzabó Tibor mondta el a jelenlegi előadá-somra való felkészülés idején, hogy Lévaiprofesszor miniszterhelyettesként is ugyan-az a nagy munkabírású, alapos, mindengazdasági és műszaki kérdést részleteibenis ismerő szakember maradt, mint aki voltkorábban is. Továbbra is professzor maradt— ahogy ő mondta —, aki mellett sem-miféle lazaság nem volt elképzelhető . Anemzetközi tárgyalásokra is ugyanolyanalaposan felkészült, mint az itthoniakra,ezért minden tárgyaláshoz nagyon jólvégiggondolt szakmai koncepciót alakítottki. Nem óvatoskodó diplomataként tár-gyalt, hanem szakmai érvekkel alátámaszt-va keményen és határozottan, de mindigkorrekt módon, függetlenül attól, hogymely ország (Szovjetunió vagy más)képviselője ült szemben vele. Emiatt sohanem volt könnyű tárgyaló partner.

Mindez a tulajdonság alapvetőenérvényesült az első hazai atomerőműépítésének előkészítésében — melynek,mint illetékes miniszterhelyettes ő volt aszakmai felelőse — és a Szovjetunióilletékeseivel folytatott tárgyalásokon. Az őminiszterhelyettesi időszakára esett azMSZMP Politikai Bizottság 1964.szeptember 22-i ülése, amelyen megtár-gyalták az „Energiaellátásunk a III. ötévestervben” című előterjesztést. Ennek egyikpontja az atomenergia hazai felhasználásá-nak vizsgálatát tartalmazza, konkrétan fel-veti az atomerőmű építésének kérdését.Eme előterjesztések szakmai előkészítőjeLévai professzor volt. Előkészítő munkájá-nak eredményeként Apró Antal miniszter-elnök-helyettes 1966. január 7-i levelébenfordult M. A. Leszecskohoz, a Szovjetunió

Minisztertanácsának elnökhelyetteséhezazzal a kéréssel, hogy a KGST-benelőirányzott konzultáción túlmenőenkétoldalú megbeszélést is tartsanak alétesítendő magyarországi atomerőműkérdésében. A levélben felsorolt tárgyalásitémák mutatják az alapos előkészítést,jelzik a hazai törekvések irányait, ami min-den valószínűség szerint Lévai professzorkeze nyomát tükrözi. A magyar kormány1966. május 4-i ülésén fogadta el aMoszkvába utazó magyar delegáció tár-gyalási irányelveit. A hivatalos kormány-szintű tárgyalásra 1966. júliusában kerültsor Moszkvában. A magyar delegációtAjtai Miklós, az Országos Tervhivatalelnöke vezette, de a szakmai tárgyalásokvezetője a magyar küldöttség részérőlLévai András volt. A kétoldalú tárgyalásbefejezéseként parafálták az egyezményvégleges szövegtervezetét.

Lévai professzor e tárgyaláson is a tőlemegszokott szakmai alapossággal, határo-zottan, keményen, a magyar érdekeketszem előtt tartva tárgyalt. A szovjet part-nerek ehhez nem voltak hozzászokva.Nyílván ennek köszönhetően is LévaiAndrást bepanaszolták a magyar delegá-ciónál, mondván túl keményen tárgyal.Lévai professzor azonban — bár némi vitakerekedett ebből a magyar delegáción belülis — nem kívánt e határozott, kemény, deudvarias tárgyalási stílusán változtatni.

Lévai professzor egyik volt minisztériu-mi középvezető kollégájától érdeklődvemegtudtam, hogy mindenekelőtt két kérdéslehetett a kemény vita tárgya, amit való-színűsít az is, hogy ezek a kérdések aHőerőművek Tanszéken Lévai professzorvezetésével lefolytatott megbeszéléseken isrendszeresen visszatérő témák voltak. Azegyik a szállítandó atomerőmű biztonságifilozófiája. Lévai professzor nagyontájékozott volt a nyugati országokbanalkalmazott biztonsági filozófia kérdésé-ben, s azt alapvetően jónak és követen-

dőnek tartotta. Az akkori szovjet biztonsá-gi filozófia azonban ennél enyhébb volt. Pl.nem feltételezte a primerköri nagyátmérőjűcsővezeték esetleges törésének lehetőségét,

ezért annak lehetséges következményeitsem vizsgálta. Lévai András ezt folyama-tosan és rendszeresen kifogásolta a szov-jetekkel folytatott tárgyalásokon, ami ter-mészetesen kényelmetlen volt a szovjetszakembereknek. A másik lehetségesvitapont a hazai beszállítású berendezésekkérdése lehetett. Tudni kell, hogy Lévaiprofesszor, aki alapvetően a hazai erőmű-építésben játszott meghatározó szerepet, ésennek során a hazai energetikai gépgyártásfellendítését mindig kiemelt kérdéskéntkezelte. Ebben számos hazai energetikaiszakemberrel is vitája volt.

Az 1966. júliusi moszkvai parafálásután 1966. december 28-án Budapestenaláírták a magyar-szovjet kormányközimegállapodást. Lévai professzor nagysikere, hogy nem kevés ellenállást (OT,PM, OMFB) leküzdve, minden politikaihátteret nélkülözve idáig eljutottak. LévaiAndrás látva a sok ellenvéleményt, amelynagyrészt az olajjal kapcsolatos hosszútávú illúziónak is köszönhető volt, ahivatkozott megállapodás mellett —különösen az 1966-os évben — mindentmegtett, hogy a folyamatot vissza-fordíthatatlanná tegye. Ennek eléréseérdekében számos részmegállapodástkötött, és fontos munkákat indított el. 1967.január 1-i hatállyal azonban felmentettékminiszterhelyettesi pozíciójából.

Ezután az ellenvélemények felerősöd-tek. A nagy olajmámor közepette sikerültelérni, hogy az atomerőmű építését többévre elhalasszák. De nem vonták vissza!Sikerült az elhalasztást a Szovjetunióvalúgy elfogadtatni, hogy az építés a megfe-lelő időpontban folytatódhasson. SzabóBenjamin, az atomerőmű építésének

5XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Lévai András emléktáblája

Petz Ernő, a Lévai alapítvány elnökeemlékezik a táblaavatáson

Molnár Károly a BME rektora mondottemlékbeszédet a táblaavatáson

1967-ben kinevezett miniszteri biz-tosa, majd kormánybiztosa a velem folyta-tott eszmecserén azt a meggyőződéséthangoztatta, hogy Lévai Andrásnak ebbenis nagy szerepe volt. Ha nem tette volnakülönböző intézkedésekkel lényegébenvisszafordíthatatlanná a programot, való-színűleg új szerződésre lett volna szükség,ami további csúszást vont volna maga után.

Valószínűnek tartom azt is, hogy Lévaiprofesszornak az atomerőművek biztonságifilozófiájával kapcsolatos — előzőekbenhivatkozott — következetes álláspontjánakés annak szovjet szakemberekkel folytatotttárgyalásokon történt hangoztatásának isrésze volt abban — sok más tényező mel-lett —, hogy a Szovjetunió is jelentősenmegszigorította a biztonsági követel-ményeket. Ennek következménye lett a II.generációs VVER-440-es atomerőművekkifejlesztése, amilyent azután — az erede-tileg tervezett I. generációs típus helyett —Pakson is felépítettek. E típusváltásnakköszönhetjük, hogy az Európai Unióhozvaló csatlakozásunk feltételeként nemkövetelték meg a paksi blokkok meg-határozott időn belüli leállítását (ellentét-ben pl. a Szlovákiával és Bulgáriával szem-ben érvényesített belépési feltételekkel).

1971-ben üzembe helyeztük a BudapestiMűszaki Egyetemen az oktató atomreak-tort. Megvalósulhatott Lévai professzormásik nagy — bár természetesen a paksiatomerőmű üzembe helyezéséhez nemmérhető — álma is. Az avatáson LévaiAndrás a BME tudományos rektorhelyette-seként — mint aki ebben a minőségébenfelügyelte az új intézményt — ismertette azatomreaktor fő jellemzőit és oktatási-kutatási elképzeléseit. Az atomenergia-hasznosítás ügyét továbbra is fontosnaktartotta és sokat tett érdekében.

Érdemeit az utódjai is elismerték. Magasállami kitüntetései mellett 1992-ben

megkapta a BME által adható legnagyobbkitüntetést, az egyetem tiszteletbeli doktoralett. Elsőként vehette át a Magyar Nuk-leáris Társaság által alapított Szilárd Leó-díjat. 1992-ben egyik első szakemberkéntkapta meg annak a Paksi Atomerőműnek azarany céggyűrűjét, amelynek megszületé-sében olyan nagy szerepet játszott. Emlék-táblájának avatására 2005.-ben került sor.

(Képek az emléktábla avatásról 5-6 old.)Meggyőződésem, hogy a többi hírességszobra mellett az ő szobrának is ott van ahelye a Paksi Atomerőmű Zrt. szobor-parkjában.

A céggyűrű átvétele után riportotkészítettem vele (megjelent az Atomerőműcímű havilap 1992. decemberi számában):Az atomenergia-hasznosítás hazai jövőjé-vel kapcsolatos kérdésemre válaszolva amagenergia-hasznosítás fontosságánakhangsúlyozása mellett (Csernobil után nemindokolatlanul) újra hangsúlyozta a bizton-ság abszolút prioritását. Többek között akövetkezőt mondta:

„A tapasztalat azt mutatja, hogy mégazokon a helyeken is, ahol azelőtt abszolútbiztonságosnak tekintettük a magenergia-hasznosítást, előfordulhatnak olyankörülmények, amelyek ezt a bizton-ságérzetet megingatják. Nagyon nehézilyen körülmények között azt mondani,hogy a magenergia-hasznosításnál a nuk-leáris baleset lehetősége teljesen kizárt. Énazonban úgy látom, hogy az a kiképzés, aza komolyság és felelősség, ami a hazaimagenergia-hasznosítás gyakorlati meg-valósítását Magyarországon jellemzi,garancia arra, hogy környezetet károsítóesemény a paksi atomerőműben nemtörténhet. Emiatt azt is mondhatjuk, hogyaz atomenergia-hasznosításnak Magyar-országon van jövője.”

Úgy legyen!

Reális Zöld valóság 6 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Klára asszony, Lévai professzor huga az emléktábla avatásán

Egy kiállítás gondolatai Magyarország kitörésének sarkköve,

egészen biztosan a mezőgazdaság lesz.Ahogy például Finnországban a NOKIAegy meghatározó iparág úgy nálunk, amezőgazdaság lehet az. Egészen biztos,ha nem figyelünk oda a mezőgazdaságjövőjére, akkor Magyarországnak sincsjövője, és a kitörési pont ahogy mondot-tam, a mezőgazdaság.

Vannak hamis próféták ebben akérdéskörben Magyarországon is, akik úgyállítják be mintha a mezőgazdaság csak 3-4 százalékkal járulna hozzá a nemzetijövedelemhez, holott ha mindent bele-teszünk ebbe a kosárba akkor a mezőgaz-daság több mint 10 százalékkal járul hozzáMagyarország boldogulásához. Mi itt aprobléma kérem? Mi hiszünk abban, hogySzéchenyit kell követni, aki kert-ma-gyarországot akart létrehozni. Évszáza-dokon át őseink jó munkát végeztek,amikor éléskamrája voltunk Európának.De mi ma ennek a legnagyobb akadálya?Nem a termesztés, hanem az, hogy nemversenyképes a búzánk, de nem azért merta magyar mezőgazdász, a paraszt nem tudtermelni, az tud. Azért nem, mert nemtudjuk olcsón kiszállítani ebből az ország-ból a terményt. Vitézcsomót kötött a poli-tika a Dunára, mivel csak hajón éri megebből az országból a gabonát kiszállítani.A másik probléma, ha kert-magyar-országról álmodunk, ahhoz víz kell. Ezen a 93 000 négyzetkilométeren, ami meg-maradt Trianont követően az országból, atalaj az alattunk lévő föld a legnagyobbvíztároló. De itt 92-ben olyan törvénythozott a Magyar Országgyűlés, hogy abejövő vizek folyjanak ki szabadon, nemszabad visszatartani azokat. Ekkora osto-baságot a világ egyetlen politikai elitje semkövetett el még, mint a magyar. Ez nemcsak a magyar nép ellen van, de leginkábba mezőgazdaság ellen van. Ahelyett, hogya vizeket visszatartanánk, öntöznénk,Széchenyi álmát a kert-magyarországotvalósítanánk meg, ehelyett az megy, hogya vizek folyjanak el szabadon. A közgon-dolkodás egy álprobléma foglya. ADunakör befolyása alatt áll 18-év után is amagyar politikai elit, a Magyar Ország-gyűlés. Ebben a lapszámban azértfoglalkozunk a mezőgazdasággal, mert aReális Zöldeknek fő célja, hogy ez azország boldoguljon, és ehhez leginkább amezőgazdaságba érdemes befektetni, és miebben kívánunk segíteni.

Juhos László

A Reális Zöldek Klub elnökének meg-nyitója után Vető Miklós agrármérnök,az FKNP agrárkabinet vezetője tartottvitaindító előadást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Előre bocsátom, hogy én a trianonicsapásspirál egyik legnagyobbjának a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének és ahágai ítéletnek az elszabotálását tartom.

A másik nagy csapás napjainkban azagrárium szétverése.

Sokat gondolkodtam, hogy vitaindító-nak is szánt hozzászólásomban hogyanfogjam meg a kérdést. Végül a TrianonTársaság elnöke Kiss Dénes több, a médi-ában elhangzott szavai segítettek: „A Tri-anon Társaság elsődleges célként az isme-retterjesztést tűzte ki, azért, hogy minéltöbben ismerjék meg a teljes igazságot.”

Ma a Kisgazda Pártnál szeretnékrávilágítani, a szerintem eddig nem eléggéhangsúlyozott tényekre.

A liberális média a Kisgazda Pártot mégma is egy közepes újpesti ügyvéddel, egypolitikai paprikajancsival azonosítja. Lát-tak-e a torgyáni minisztériumban egyetlenkisgazda szakembert?! Olyat például, akinappal járt iskolába és tagja volt a Kisgaz-da Pártnak!

A média elhallgatta, hogy 2000. július 7-én Molnár László kisgazda képviselő beje-lentette, hogy kilép a frakcióból. Előttekemény ütközései voltak Torgyánnal,amiért becsapta a Kisgazda Párt tagságát.

Óriási lett az elégedetlenség, „pákhimrék” kerültek elő, zárójelben kérdezem:1998 előtt miért nem vett Munkácsyképeket ez az ember.

Az 1991. június 11-i Torgyán ellenipuccs főszereplőjét, Lehoczky Gyula akko-ri alelnököt a média nem kérdezte meg:Miért nem sújtott le a bottal?

Ehelyett az elárult puccskísérletet el-nevezték „pancser” puccsnak. A valóságeltitkolása, a történelem hamisítás folytató-dott! Torgyán megtartásához tehát már1991-ben kevés volt a beépülés és más,Paulus Alajos által említett politikai prakti-ka! Kifejezetten külső hálózati segítségkellett.

Végül a teljes igazság igénye két másiktörténelmileg jelentős esetben is megnyil-vánul:

1.) Bíró Zoltán nyilatkozta Trianonnal

kapcsolatban a tegnapi sajtóban. „Arra isgondolhatunk, hogy miközben a nyugatihatalmak egész történelmünk során folytoncserbenhagytak bennünket, mi mégismindvégig a nyugattól várunkméltányosságot és segítséget, hiába! Keletipolitikánk pedig az erdélyi fejedelmek,Bocskai István és Bethlen Gábor óta egyál-talán nincs.”

2.) A Bős-Nagymaros vízierőmű-rend-szerrel kapcsolatban Juhos László barátomelhívott a Május 1. Társaság rendezvé-nyére. Hajós Béla nyugalmazott államtitkármesélte el, hogy több kormányon keresz-tül, miért is nem építették meg a vízlépcsőt.30-35 perc múlva Juhos László megszólalt:„Hülyeségeket beszélsz Béla.” Juhos Lász-lóról eszembe jutott Ciceró híres beszé-dének közmondássá vált első mondata:„Cuosque tandem abutere Catilina patien-tia nostra.” (Meddig élsz még vissza atürelmünkkel Catilina.”) Meddig élhetnekmég vissza a történelem hamisítók a mitürelmünkkel Hölgyeim és Uraim?!

Juhos László véleményével vitatkoznék,hogy a Reális Zöldek társasága nem poli-tikai társaság, ez igaz de már magában ez afelvetett gondolat is politikai, mert havalamit el akar érni ebben az országban eza társaság, akkor valamilyen módon a poli-tikához kell kapcsolódnia. Ez lehet egynagy párt, lehet egy kis pártnak a parla-mentbe való bejuttatása, akiknek az erejeegyértelműen abban van, hogy kimondot-tan rétegérdekeket képviselnek.

7XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Eszmecsere a Környezetvédelmi Világnapon a Diszkurzus hajó fedélzetén, június 5.

Miért szorult ki a technokrata szemlélet a magyar politikai és gazdasági vezetésből?

A résztvevők egy csoportja

Képek és részletek az elhangzottakból

Lehoczky Gyula volt kisgazda alelnök

Vető Miklós agrármérnök, az FKNP agrárkabinet vezetője

A mezőgazdaság valóban bajban van.Valamikor azt hallottam a vas és acél orszá-ga leszünk, nagyon nehezen tudtamelképzelni, hiszen nagyon kevés vasércünkvolt Rudabányán. Tudomásul kell vennünkazt, hogy Magyarországnak az adottsága azagráriumban a vidékben rejtőzik, amihezmég egyet tudnák említeni és ez a turiz-mus. Az agráriummal az is baj, hogy na-gyon leszűkítik és megpróbálják mindigcsak a mezőgazdaságot érteni alatta. Énúgy látom, hogy tekintebe véve a vidékenélőket az iparos társadalom összefügg vele,és sokkal többen élnek vidéken, mintBudapesten. Én somogyi vagyok. Ezt azértemlítem, mert az az ember, aki kitalálta aKisgazdapártban a reprivatizációt, az asomogyi Gerbovics Jenő volt, és szeretnéma kisgazdapártot megvédeni, mert sohanem mondta, hogy a termelőszövet-kezeteket szét kellene verni. Gerbovics aztmondta, hogy azoknak akik úgy gondolják,hogy egyénileg jobban boldogulnak, jelöl-jenek ki egy földdarabot, de erről a rablóvásárlásokról szó nem volt. Ugyanakkorazt is el kell mondani, hogy az a Torgyánaki folyamatosan kiabálta: „A magyar földnem eladó”, személyesen kiállt a repriva-tizáció mellett. Ő volt az első, aki ezt aláír-ta, és hozzájárult ahhoz, hogy ezt a kár-pótlási jegyes folyamatot hajtsák végre.Vető úrnak válaszolva, akkor, amikor mi aFöldművelési Minisztériumot megörö-költük, és Nagy Ferenc lett a miniszter,próbáltunk kisgazdákat bejuttatni a minisz-tériumba, mi Somogyból 15 szakembertajánlottunk, de visszadobták a javasla-tunkat azzal, hogy erre nincs mód éslehetőség. Ennyit a Kisgazdapártról.

Ezután szeretnék hozzájárulni a reáliszöldek hajózással kapcsolatos fejlesztésielképzeléseihez, azzal, hogy nem csak aDuna és Tisza létezik, de ott a Sió csatorna,amivel az európai belvízi hajóútba bekap-csolható a Balaton. A gondolat alapja, hogya Dunát már bekötötték a tengeri hajózás-ba, és Hollandia, Dánia turizmusának nagyrésze kis hajókon bonyolódik, amelyekjönnek mennek a Dunán. Nagy kérés volna,hogy a Sión fel tudjanak jönni a Balatonra.Nagyon komoly bevételi forrása lehetne ezaz országnak. Mi annak idején úgy gondol-tuk, hogy ezt könnyebben meg lehet oldani,hiszen az önkormányzatok, a megyei ön-kormányzat ezt segítik, de annyira centra-lizált lett az elosztás, hogy lehetetlen ilyenelképzelésekhez támogatást találni. Arrakérem a reális zöldeket, gondolkozzanak elezen, és támogassák ezt az elképzelést.

A Juhos Laci legújabb lapját közreadta,és örömmel láttuk: az utolsó oldalon voltegy kis könyvhír. Tavalyelőtt jelent meg avillamos iparág történetéről szólókönyvem, amelynek a lényege az, hogyhogyan függ össze a villamos energia szol-gáltatás és az ország gazdasági fejlődése. Akönyv 1888-tól, a mátészalkai villamo-sítástól kezdve 2006-ig tartalmazza aziparág történetét gondjával-bajával, jó éshibás döntéseivel egyaránt.

Akit érdekel, a könyv megvásárolható aFő utcában, az MVM mellett, a KossuthKiadóban. A történelem megmutatja, hogymennyire fontos az áramszolgáltatás a gaz-dasági kulturális és ipari fejlődéséhez. Akönyvben számos esetben van szó a nagy-marosi erőmű létesítéséről, gondjairól sbajairól. Örülök, hogy a kisgazdák közülsokan vannak jelen, mert úgy érzem mapártonkívüliként is, hogy a Földművelésü-gyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az,amely a legnagyobb empátiát mutatja avízgazdálkodás, a vízerőhasznosítás és ahajózás kérdései iránt.

A Mérnökújságban is megjelent az énkiutat jelentő megoldási javaslatom, hogyhogy lehetne rendbe hozni a hágai Nemzet-közi Bíróság ítéletének a végrehajtását,megtenni a tíz éve késlekedő kormány-lépést. Találtam miniszterelnök úrnak egymegoldást, amely jogi alapon erre lehető-séget ad.

Mi a dolog lényege? Olvasható volt azalkotmánybírósági indítványom a Mérnök-újságban és a Magyar Energetikai Társaságlapjában. Bemutatom azt, hogy mindNémeth Miklós miniszterelnök úr, mindGyurcsány Ferenc és elődje, MedgyessyPéter a nagymarosi építkezés leállítását

meghozó, majd érvényben tartó kormány-határozata, arról, hogy nem építünk többgátat a Dunán, alkotmányellenes. Miért?Törvénybe van iktatva a dunai hajózásérdekében a Duna Bizottsággal kötöttegyezmény, amelynek a mellékleteiben amagyar kormány vállalta, hogy megépítjükBős mellett Nagymarost, az adonyi és afajszi gátakat a hajózás érdekében. Ennekmár csupán mellékterméke az, ha már duz-zasztás van, hogy a gátakba turbinákat ésvízerőművet építünk. A vízerőmű többlet-beruházása mindössze 25%.

Egy kormányrendelet alacsonyabb szin-tű jogszabály, mint a törvény. Ilyen alapona kormánynak presztizsveszteség nélküllehetősége van megegyezni a szlová-kokkal, hogy megépítjük Nagymarost, ésakkor rögtön hozzájutunk 1 Mrd kWh/évenergiamennyiséghez, ami a bősi erőműbőlnekünk ma is jár. 1 Mrd kWh értéke 40 mil-lió € évente, ez ott marad a szomszédban.

Mi történt: egy hónapja megkaptam azAlkotmánybíróság válaszát és hallatlanérdekes jogi kifogással azt írják, hogy nemvagyok illetékes indítvány beadására,akkor ha nemzetközi egyezmény jogi vitá-ja kerül elő, erre nem adhat be akárkiindítványt, hanem csak az Országgyűlés,Országgyűlési bizottság, képviselő, aLegfelsőbb Bíróság elnöke, ÁllamiSzámvevőszék elnöke és a LegfőbbÜgyész. Így hát keresek a kisgazdák közöttegy képviselő urat, aki továbbviszi astafétabotot. A jogi érvelés megtámadhatat-lan, biztos a nyerés.

Megkerestem már az Állami Szám-vevőszék elnökét, Kovács Árpádot, hogy ővigye tovább, aki végig patronálta az én 20éve folyó harcomat Nagymaros érdekében.Megjött a válasz: sajnos ők csak olyantémában nyújthatnak be kérdést az AB elé,amit ők vizsgáltak. Jelenleg a labda azOrszággyűlés Környezetvédelmi bizottsá-ga elnökénél, Katona Kálmán képviselőúrnál van, aki az MVM-nek az elnöke isvolt, és jól állt hozzá a kérdéshez. Ma ő azegyetlen pártfunkcionárius, aki szimpátiá-val van, vagyis nincs ellene a kérdés ren-dezésének.

Ha segíteni tudnak, hogy menjen továbbez a harc, és vállaljuk azt, hogy mondjuk20 éven belül megépítjük a nagymarosiadonyi és fajszi gátakat, a hajózásérdekében, azzal biztosítjuk azt, hogy aDuna egész Magyarországon hajózhatóváválik. Vízi út áll rendelkezésre, a gabona-termésnek a kiszállítására. Széchenyiszellemében a hajózás a kisgazdáknak, agazdaságnak, a mezőgazdaságnak egyarántfontos téma.

Reális Zöld valóság 8 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Kerényi Á. Ödön

Ragaszkodva a témához, amely úgyszól, hogy miért szorul ki a technokrataszemlélet a magyar politikai és gazdaságirendszerből? Én ezt a címet annyivalegészíteném ki, hogy miért történt ez azegész világban? Merthogy ez történik azegész világban. Azért, mert az a technokrá-ciával kapcsolatos megfogalmazás, amelyígy hangzott: technokrácia a műszakiértelmiség, technikai szakemberek vezetőszerepét hirdető elmélet, ami szerint a sza-kembereknek a gazdasági élet kulcspozí-cióiba való helyezésével a tőkés rendszer-ből folyó gazdasági válságok kiküszöböl-hetők.

Nagyratörő megfogalmazás. Csaképpenséggel addig volt érvényes, amíg aprofitteremtő területek alapja a műszakifejlesztés volt, vagyis amíg a profitot azértékteremtés adta, nem pedig a befektetőiblöff vagy pénzpiaci szélhámosság. A világezen a területen óriási paradoxonokat dobálföl, és mi minden lépésünkben ebbeütközünk bele. A második világháború utána profitszerzés struktúrája alapvetőenmegváltozott és a mai napig olyan hely-zetet eredményezett, hogy az összes profit-nak a 70%-át nem az értékteremtő ter-melés, hanem a pénzpiaci blöff teremti. Azamerikai gazdaság, sőt a szocializmus isazon bukik meg, hogy átállt az ún. pénzü-gyi szolgáltatások funkciójára, kiszervezteaz értékteremtő funkciókat a Kelet-Ázsiá-ba, és ráállt a pénzcsinálásnak arra alehetetlen és felelőtlen vonalára, amelyabban áll, hogy a pénzt, mint értékmérőeszközt a gazdaságban minden áru –hangsúlyozom – minden értékteremtőmódon termelt áru konkurenciájává teszi,mégpedig legnagyobb konkurenciájává,amelynek a megteremtésénél nem az érték-

törvény, hanem a maximális profittörvénye, vagyis a póker szabálya ural-kodik. Ennek következtében a gazdaságifunkciókat átvette a pénzügyi, bankpiacirendszer, és a technokrácia arra a helyreszorult, amelynek arányában ma a profitot-termeli, vagyis 30%-os szintre. Ennekkövetkeztében sem a hangja, sem az érték-teremtő törekvései nem találhatnak ottbefogadásra, ahol az egész kommunikációtennek a maximális pénzszerzési törekvés-nek a szolgálatába állították, ahol a cél azemberek hülyítése, nem pedig a kiképzése.

Ennek vagyunk tanúi ma. A technokrá-cia azért szorult ki a gazdaságból, mert agazdaság az egész világban hazárd módonátállt a pénzpiaci blöffök alapján történőérték nélküli profittermelésre, amelyállandóan ránehezedik erre a maradék30%-ra, és azt tovább zsugorítja. Apénzhatalom utolsó nagy mentsvára volt azún. ingatlanpiac, amely oly mértékben rob-bant fel, hogy már senki sem bízik benne.Ennek következtében a dollár, amely ezena területen uralkodott az egész világon,elkezdett elértéktelenedni. A csak vir-tuálisan létező sok pénz oly mértékben nemtalált magának tárgyiasulási lehetőséget,hogy el kellett kezdeni leírni. Eddig azelmúlt két évben 1500 Mrd dollárt írtak le,vagyis tettek ki a bankokból mint értékte-lent. Annak érdekében, hogy ez az érték-csökkenés ne menjen tovább a dollárnál,gyorsan belefogtak az energiaár-manipulá-cióba, amelynek most tanúi vagyunk.Semmi köze a kereslet- kínálat törvé-nyének a mai energiahelyzethez, ezt nyu-godtan mondhatom. És a másik veszély,hogy a roham az utolsó ún. örök értékirányába, a termőföld, az élet megmara-dásának alapja felé megy.

Jól érzékelték a szervezők, hogy a tech-nokrácia körül valami óriási nagy baj van.A világ rendbehozásához igenis az érték-teremtő, a rendszerben műszaki gondol-kodással rendelkező értelmiségnek kellelőtérbe kerülnie, mert a hamiskártyások-ból már éppen elege van a világgazdaság-nak. Ennek a felelőtlen hazardírozásnak akövetkeztében a termelés és a környezet-gazdálkodás olyan helyzetbe került, hogyma már egyre inkább túlhaladja a fenn-tarthatóság lehetőségét, és éppen most –most míg itt beszélgetünk – óriási erőveltör elő egy másik, egyértelműen világosveszedelem: az élet fennmaradásánakkérdése. A valódi, a műszaki fejlesztésthanyagoló hazardírozás helyett ma óriásiszükség van a rendszerelméleti, műszakiátgondolásra, az integrációra. Ezért mindenkérdést, amelyet fölvetünk, ma már egy

feltétel alapján lehet csak indítani: az életmegmaradásának biztonsága szempont-jából.

Mi a baj és miért került ilyen helyzetbea szakmai értelmiség? Azért, mert beálltzsoldba. Nem az a problémánk, hogy nincsszakmai értelmiség. Hanem az, hogy máraz elmúlt rendszerben nálunk az állambá-csinál, külföldön pedig a pénzpiaci globálistőkénél állt szolgaságba a jól értelmezetttechnokrata vagy műszaki fejlesztési gon-dolkodás, és sikerült olyan helyzetbehozni, hogy alkalmazása alapján megosz-lott az érdekszférák között.

Azt köteles vizsgálni, megállapítani,mondani, amit elvárnak tőle, vagyis amit aglobális tőke érdeke diktál. Ennek ellen-tételeként pilinckázik még egy halványzöldérdekű nemzeti technokrácia, amelypróbálja a nemzeti erő alapján önmagátreprodukálni, azonban meg kell mondani,hogy pontosan olyan arányban képes erre,amilyen arányban erős vagy gyenge aglobális tőke az államokhoz viszonyítva.Azzal fejezném be a mondanivalómat föl-hívva e gondolatok irányában a továbbivitára az itt jelenlevőket – hogy a tech-nokráciának az az alapvető problémája,hogy széttagolódott alkalmazása alapján.Jaj a világnak, ha a technokrácia nem üti átazokat a falakat, amelyeket közé építettek,és ha nem kezd el egymással párbeszédet,hogy nem leül, hanem odaáll a táblához, ésa tényeket felírva érvel.

Tessék nekem megmondani, mi amezőgazdaságban a versenyképesség egyolyan helyzetben, ahol állami támogatásbóláll a termelési költség 34%-a? Ilyenkorsenki sem akar a piacon versenyezni, min-denki egyért versenyez: az állami támo-gatásért. A protekcionált mezőgazdaságbannincs piaci szabályozás, hanem protek-cionista szablyozás van. És sorolhatnámsorban az összes kategóriát. Például mi az,hogy versenyképes nagyságú üzem?Versenyképes nagyságú üzemet nálunkmindenki gabonában érti, amely aleglustább gazdálkodás legminimálisabbjövedelmét adó ágazata, de technikailagabszolút megoldható: itt csak vetni kell,meg aratni, meg permetezni és kész.

Vagyis amiből az eszközgyártó globálistőke keres és a termelő csak a maradék-elvalapján részesül. Ismételten hangsúlyozomtehát, hogy őszinte technokrata vitákra vanszükség, átütve a falakat: de nem blöffölve,meg Trianonnal és még nem tudom mifélemúlt érvekkel egymás fejét vagdalva,hanem odaállva a táblához azon az alapon,hogy 2x2 biztosan 4.

9XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Nagy Bálint

Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony-nak is eljuttatta a RZV szerkesztősége ezt ameghívót, és ő rám szignálta ezt a felkérést.Szeretem magam otthon érezni, nemsokáraott leszünk a Parlament környékén, de mostnem csak erre gondoltam, hanem amikorvisszafele haladunk, árral szembe, majdakkor szólok, mert amit itt el fogok mon-dani, az az itteni árral is kicsit szembenvan, de azt is tudom, hogy kicsit szembenvan azzal is, ami ott abban a házbantörténik. Sőt azt is tudom mondani, hogy akérés úgy szólt, hogy a környezetvédelmivilágnappal kapcsolatosan sorra kerülőrendezvényen az MSZP frakciónak azálláspontját mondjam el a meghívóbanfeltüntetett kérdéskörben. Hát ebben frak-cióálláspont nincs. Amit mondok, az atöbbség által el nem fogadott, de megtűrt,hiszen többször elmondtam, és még mindiga szocialista frakció tagja vagyok, sőt méga Környezetvédelmi bizottság alelnök-ségéből sem távolított el senki.

Azzal indult ez a meghívó levél, hogy„a Reális Zöldek vallják, hogy a társadal-mi csapdák, a zsákutcák csak a fizika, akémia, a biológia és a társadalomtörvényeinek, a történelem tapaszta-latainak ismeretében és annak következetesalkalmazásával kerülhetők el”. Szerintemmindenki mást értett alatta, amikor eztelolvasta. Én úgy olvastam el, hogy igen,hát ez a fenntarthatóság igénye. És végte-lenül boldog vagyok, hogy az általamnagyra becsült Nagy Bálint után szólhatok,mert nagyon sok olyan gondolatot fogal-mazott meg, amihez ilyen értelemben csat-lakozhatunk .

A fenntarthatóság igénye ennek azországnak a legnagyobb problémája, Bős-Nagymaros is csak egy ilyen probléma,rendszerváltás kori céltévesztés. Megcéloz-tuk az Európai Unió múltját, mert aztszeretnénk elérni, amit ott most látunk. Hátaz nem ma jött létre, az a múltban jött létre,

múltbéli technikákkal, múltbéli társadalmiés gazdasági gyakorlattal. Erről a társadal-mi és gazdasági gyakorlatról, ha a fizika,kémia, biológia, a társadalom és a törté-nelem törvényei alapján elgondolkodunk,akkor látjuk, hogy fenntarthatatlan. És eztnem csak mint politikus mondom, bár két-ségtelen tény, hogy a technokrácia részétképező tudósok is vitatkoznak ezen. Aklíma, a földi élet, az emberi élet lehető-ségét megkérdőjelező folyamatnak írja le atudomány azt, ami eddig vezetett. Ha tehátmi ezt a múltat célozzuk meg ennek azösszes következményeivel, akkor egy fenn-tarthatatlan valamit célzunk meg. Ehhezképest – mondhatnám optimistán – a Ma-gyar Köztársaság Országgyűlése már elfo-gadta az ún. klímaváltozási stratégiát, aNemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát. Dehát a világ nem ilyen egyszerű, mertugyanez az Országgyűlés ezzel a megíté-lésem szerint nagyon előremutató doku-mentummal lényegileg homlokegyenestellenkező tartalmú energiapolitikát foga-dott el, körülbelül két hétre rá. Tehát a dol-got nem veszik komolyan. Komolyan kel-lene venni magunkat. És ehhez hozzátar-tozik az is, hogy miközben a politikai élet-ben a politikai pártok kell, hogy szerepel-jenek, itt nem a hatalom érdekében a szak-mai tudásukat elprostituáló technokratákravan szükség. Most ezt nagyon csúnyánfogalmaztam meg, emiatt egyszer NagyTamás meg is támadott, mert azt mondtam,hogy az agrárértelmiségnek az a legna-gyobb baja, hogy amikor szakmázni kéne,akkor politizál, amikor politizálni kéne,akkor pedig szakmázik. Én azt kell mond-jam - azóta sok év telt el, immáron tizen-négy éve vagyunk az Országgyűlésben –hogy sajnos Nagy Bálintnak igaza van, eznem csak az agrárértelmiségre, hanem azértelmiség, a szakértelmiség minden szeg-mensére igaz. Én nem foglalkoztam a tech-nokrácia filozófiai kérdéseivel, de ennyit anapi praktikumban sajnos látok. Nem újabbzsákutca kell, hanem járható út. Igen,nekem is ez az igényem, és őszintén aztállítom, hogy a Magyar Szocialista Párt,amelynek a képviselője vagyok itt ezen azösszejövetelen, a Magyar Szocialista Pártcélja is ez. De ő is ugyanolyan foglyaennek a történetnek, mind mentálisan,mind társadalmi beágyazottságot illetően,mint mi, akik itt ülünk. Ezért kell teháterről a kérdésről beszélni. Most nem párt-politikáról beszélek, hanem az országjövőjét meghatározó céltételezések leg-fontosabb irányultságáról, vagy amit éngondolok erről, ez pedig nem más, mint ahelyére, az őt megillető előkelő helyre kell

emelni az értékteremtő munkát. A jövőpoli-tika egy oldalról a munkáról kell, hogyszóljon, más oldalról a fenntarthatóságról,a klímavédelemről. Na most a kettő közöttvan-e kapcsolat? Szerintem van. Hiszenmiről szól a történet? Arról, hogy ha foly-tatjuk azt a rablógazdálkodást ami jelenlegzajlik, akkor oly mértékben szennyezzük elkörnyezetünket, olymértékben éljük föl agazdaság viteléhez szükséges alapanya-gokat, hogy megszűnik az élet lehetősége,mert ezek korlátosan állnak rendelkezésre.Miről szól a mai, úgynevezett gazdaságiverseny? Arról, hogy hogyan szorítja ki azanyag és energia az emberi munkát. Az azanyag és energia, amelynek jelentős részepótolhatatlan. Ezzel szemben a másikoldalon ott van a mindig megújuló, ráadá-sul folyamatosan értéket teremtő munka-erő. A legbiztosabb zöld politizálás tehátaz, amelyik a legjobban megújuló, ráadásulaz értékteremtő munkát teszi a gondol-kodás közepébe, azt preferálja gazdaság-politikában, adóban, minden másban. Evonatkozásban itt leggyakrabban Bős-Nagymarosról beszéltek a hozzászólók.Arra hívnám fel a figyelmet, hogy két dol-got mindenképpen el kell kerülni. Azegyik, hogy azonosítsuk a zöld politikát ama nagyon divatos bulvár-környezetvéde-lemmel. Ez azért lenne tragikus, mert a bul-vár-környezetvédelem átveszi a tech-nikákat a politikai közéletből, amivelelveszi annak a lehetőségét, hogy azemberek tudják, hogy miről van szó. Ez abulvár-környezetvédelem abban nyilvánulmeg, hogy ma tiltakozik a túlzott energia-felhasználás miatt, holnap tiltakozik azatomerőmű ellen, tegnapelőtt tiltakozottBős-Nagymaros ellen, egyébként holnapmajd kiáll azért, hogy a megújuló vízener-gia fontos, de képtelen arra, hogy min-dezeket összerakja. És ebben a sérelmipolitikának nincsen helye.

Bős-Nagymarosról minden történetealapján ma nem lehet úgy dönteni, mintha15 évvel, 40 évvel vagy Isten tudja hányévvel ezelőtt döntöttek volna. Ezért hát énazt gondolom, hogy meg kell tisztítani azutat a tekintetben, hogy politikai kockázatnélkül lehessen úgy beszélni, hogy ennekmind a vízgazdálkodási, mind a környezeti,mind az energiagazdálkodási és mindenmás vonatkozása ismételten szóba kerül-hessen. Ha ennek a diskurzusnak azelőnyök és hátrányok, erősségek ésgyengeségek alapján az a vége, hogy kell,akkor nosza, építsük meg, ha az a végered-ménye, hogy nem, akkor zárjuk le ezt asehova nem vezető vitát.

(Navigare necesse est. Szerk. megj.)

Reális Zöld valóság 10 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Orosz Sándor parlamenti képviselőa Környezetvédelmi bizottság alelnöke

Molnár László országos elnökFüggetlen Kisgazda,- Nemzeti Egység Párt

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedvesvendéglátók!

Szeretném megköszönni a meghívást ésazt a lehetőséget, hogy szólhatok Önökhöz!A vitába kapcsolódva nem akarok abba ahibába esni amitől egész Magyarországszenved, hogy a politikusok mondják mega szakembereknek mi legyen a szakmaivéleményük, mi mellett foglaljanak állástés nem fordítva. Addig a mi hazánk nehe-zen fog normálisan működni, amíg a poli-tikusok nem hallgatnak a szakemberekre,nem kérik ki a tanácsukat és a szakemberekolyan helyzetbe kerülnek, hogy álláspont-juk, szakvéleményük hangoztatása miattelveszítik állásukat, megélhetésüket. Addigés ott, nagy a baj, amíg igaz Juhos Lászlóelnök úr gyakran idézett mondása: „Akinekvan álláspontja, annak nincs állása!”. Ter-mészetesen apró alkukra mindannyian rávagyunk kényszerítve, mert az üzletekbennem lehet ingyen vásárolni. Ha valaki merivállalni véleményét, hűséges a nemzethez,a nemzet érdekeinek védelmében jóálláspontot képvisel, de ez az állásfoglalásnem egyezik a mindenkori hatalom pil-lanatnyi érdekével, ráfogják, hogy naci-onalista, én az ilyen embert patriótának tar-tom. Magam is patrióta vagyok. Gazdaság-politikai szempontból azt is hiányosnaktartom, hogy az a bizonyos műszakiértelmiség akik a meghívóban is szerepel-nek, sajnos eszköz és munkahely függők,így jobban ki vannak szolgáltatva a hatal-mon lévőknek, munkaadójuknak. Ők avéleményüket, szakmai állásfoglalásukatkevésbé hangoztatják, különösen akkor haaz eltér a hatalmon lévőktől. Természetesena kivétel erősíti a szabályt!

A politikában erre a problémára akkorfigyeltem fel amikor képviselőként azországgyűlés legfontosabb bizottságában aKöltségvetési és Pénzügyi bizottságbandolgoztam. Sajnos a bizottságban is kevésvolt a feladathoz értő politikustárs. Addigamíg a szakértelmiség nem döbben rá arra,hogy a politikust semmi más nem érdekli,csak az, hogy négy évente újraválasszák,újra megtartsa azt a hatalmi pozíciót, amiteddig elfoglalt, vagy még magasabb pozí-cióba kerüljön, addig a társadalom nehezenfog a megoldások felé elmozdulni.Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy a poli-tikus azt hiszi magáról, hogy az a döntésami személy szerint neki jó az a társadalomérdeke. De jó lenne, ha ez a valóságban isígy lenne, hogy ami jó a politikusnak az azembereknek is jó volna!

Visszakanyarodva a Kisgazdapárthoz,mi már a tapasztalatok alapján láttuk, látjuka megoldást, csak a megoldás véghez-viteléhez kormányzati pozíció kell. Sokana szemünkre vetik, hogy ti már 1998 és2002 között kormányozhattátok az orszá-got. – Kérem ez óriási tévedés! A Kisgaz-dapárt 14%-os mértékben kormányzatiszerepbe került, de a kormányzati pozí-ciónk 2000-ben gyakorlatilag megszűnt.Valószínűleg a koalíciós partnerünk úgygondolta túl sokat akarnak a Kisgazdák akisembereknek és a középosztálynak adniés akkor a Kisgazdák a következő választá-sokat meg fogják nyerni! Na ezt a FIDESZmár nem nézhette! De mit is akartunk miKisgazdák? Előzőleg a magyar falunakmár visszaadtuk a földeket, 2000-tőleszközöket és gépeket, hűtőházakat és fel-dolgozó üzemeket akartunk a falvaknakadni. Jószágot annak aki állatokat akart tar-tani. Piacot a termelőknek, vevőt,fogyasztót, vásárlót a mikro-, kis ésközépvállalkozóknak stb. Na ezt nemengedték!

Mit akar az újjá alakult FüggetlenKisgazda - Nemzeti Egység Párt, ezt aszándékot valóra váltani, csak most mármég nagyobb a baj, még többre lenneszükség! A kormány és ellenzéke csak agödröt mélyíti, nincs megoldásuk még csakelméleti szinten sem, hát még a gyakorlat-ban! Van reményünk, hogy ismét a jövőnagy pártja legyünk, mert úgy látom, hogyaz ellenzék vezető erejét képviselők is aTorgyáni útra léptek. Ez azt jelenti, hogy aFIDESZ a saját belső problémáit nem tudjakezelni és már mutatkoznak a bomlás jelei,saját maguk erejét osztják! Nincs végre-hajtható gazdasági programjuk, az agrári-umról, a mezőgazdaságról még csak nem is

beszélnek! Sajnos ezen a tanácskozásonsincsenek jelen, pedig úgy tudom meg let-tek hívva. Az MSZP-nek itt van aképviselője, róluk nem kívánok véleménytmondani, de nem azért mert az ő poli-tikájukról, gazdasági elképzeléseikrőlnincs véleményem, hanem mert kor-mányzati ténykedésüket, gazdasági„megoldásaikat” a mindennapi életbenlátjuk, érezzük, szenvedjük! A FüggetlenKisgazda - Nemzeti Egység Pártegyértelműen állást foglalt a manapságdivatos szélsőségekkel kapcsolatban:Mindig azt mondjuk, mi Kisgazdáksohasem voltunk sem jobb- sem baloldaliszélsőségesek, hiszen a mi embereinket anyilasok a Dunába lőtték, Bajcsy-Zsi-linszky Endrét a történelemben példanélküli módon Karácsony szent este napjánvégezték ki. Rákosiék a Gulágra és Rec-skre hurcolták a Kisgazdákat, kevesenvoltak akik élve visszatértek táboraikból.

Az elmondottakat összefoglalva: AFüggetlen Kisgazda - Nemzeti EgységPártnak mindenkor a magyar agráriumbázisán épülő konzervatív értékek, asérthetetlen magántulajdon alapján, anépi kultúrához, a nemzeti független-séghez ragaszkodó intelligens közép-rétegek gyűjtőpártjának kell lennie, ahola magyar mikro,- kis és középvál-lalkozók, a munkásság, a nyugdíjasok ésaz értelmiség érdekeinek képviseletét isfel kell vállalnunk.

Kérem a nemzetet, ne hagyja cserbenegyetlen történelmi rendszerváltópártját, azt a Kisgazdapártot amely havezető szerepet tudott vállalni mindig akisembereknek, a vidéknek, a falunakvédte az érdekeit és fejlett, modernmezőgazdasági családi és egyéb vál-lalkozásokat akart.

11XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Molnár László országos elnökFüggetlen Kisgazda-Nemzeti Egység Párt

Paulus Alajos Balázs Béla dijas filmrendező a résztvevők között

A hét cégből álló Elmű-Émász tár-saságcsoport azon kevés vállalat közétartozik, ahol nem küzdenek létszám-gondokkal. Igaz ez egyrészt annakköszönhető, hogy az iparág adottsá-gaiból fakadó hagyományok még ma isélnek a dolgozókban, másrészt komolyoktatási-képzési munkát folytatnak acégcsoportnál – mondta érdek-lődésünkre Mészáros Péter humán erő-forrás igazgató.

A csoport vállalatainál dolgozó mintegyháromezer szakember megközelítőleg 40százaléka felsőfokú végzettségű, delegalább ennyire fontos a biztonságos ener-giaszolgáltatáshoz a mintegy kétezerközépfokú végzettségű és szakmunkás kol-léga munkája is. Alig kell fluktuációvalszámolni a társaságcsoportnál, leginkább anyugdíjba vonulókat, vagy például a csalá-di okokból elköltözőket kell pótolni.Szerencsére az iparág hagyományai ma ismegmaradtak a cégnél, a szakmaszeretetnemcsak elméletben létezik, hanem napivalóság, sok olyan munkatársunk van,akiknek szinte generációk óta a családtag-jaik is nálunk dolgoznak – hangsúlyoztaMészáros Péter. Ezt a hagyománytiszteletetpedig a jövőben is szeretnék megőrizni.

Természetesen azért a nyugdíjbavonulókat, vagy kilépőket megfelelőenfelkészült emberekkel kell pótolni, erre

nagy súlyt fektetnek. Egyrészt a műszaki ésgazdasági egyetemekkel, főiskolákkalszorosan együttműködnek, ezen intéz-mények hallgatóinak szakmai-gyakorlatiképzését a cégcsoport vállalatainál biz-tosítják, másrészt egyfajta ösztöndíj rend-szerű anyagi támogatással is segítik a tanu-lókat. Emellett egy kiválóan felszereltoktatási központot működtetnekBudapesten, ahol évente 30-40 szak-munkásképzőbe járó diák speciális tudást

biztosító gyakorlati oktatását tudjákmegoldani, de ugyanígy Miskolcon is vanoktatási és szabadidő központjuk.

A szabadidő központokat - ilyen ter-mészetesen Budapesten is van - azért isérdemes kiemelni, mert rendkívül nép-szerűek, minden évben számos, komolylétszámot megmozdító céges sport ésegyéb, a közösségi érzést erősítő ren-dezvényt tartanak. Ugyanígy legalábbennyire kedveltek a sportszakosztályok,így érdemes kiemelni akár a ter-mészetjárást, vagy a vízi sportszakosztályműködését.

Mindezek mellett szintén nagyon fontosa dolgozók cégen belüli továbbképzése,ezek között a vezetői tréningektől kezdvemegtalálhatóak a projekt menedzsmentképzések, a különféle szakmai és idegennyelvi tanfolyamok, valamint természete-sen az ügyfélszolgálati területen dolgozókfelkészítése is.

Mészáros Péter szerint arról sem szabadmegfeledkezni, hogy a lehetőségekhezképest komoly szociálpolitikai hálózatotműködtetnek, számos természetbeni jut-tatást is biztosítanak a dolgozóknak. Bármindez rendkívül fontos, vissza kell térniazokra - a már említett tradicionálisalapokra -, amely például az ELMŰ-nélelmúlt 115 éves (1993-ban két magánvál-lalat, mint részvénytársaság áramszolgál-tatásával kezdődött a cég élete), azÉMÁSZ-nál pedig a 114 éves (Észak-Ma-gyarországon elsőként a Magyar Villa-mossági Részvénytársulat épített Egerben1894-ben közcélú erőművet) történetébenkialakult. Mindez egész családokat kötött,ma is köt és remélhetőleg a jövőben is aziparághoz fog kötni.

M. Gy.

Reális Zöld valóság 12 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Több mint 110 éves hagyományaira épít az ELMŰ-ÉMÁSZ társaságcsoport

Évi 30-40 szakmunkástanuló gyakorlati képzését biztosítják

Kiemelten fontos a gyakorlati képzés

Pálos László: Az elmúlt században azatomenergiában és a futballban a magyarnevek dobogós helyeken szerepeltek.Aranycsapatunk volt, urániumot bányász-tunk és atomerőművet építettünk. PónyaJózseftől a Paksi Atomerőmű első igaz-gatójától kérdezem, hogyan állunk ma azatomenergia területén?

Pónya József: Ha a kérdés arravonatkozik, hogy folytatjuk-e a villamosenergia termelést atomerőműben, én úgylátom nincsen alternatívája, mintalaperőműnek. Én arra bíztatom itt Paksonaz embereket, hogy ne ellenezzék amegújuló energiaforrásokat, azok megél-nek mellettünk. Azok nem alternatívái anagy alaperőműnek, amire a fogyasztó biz-tosan számíthat, mert mindenkor termel.Más oldalról viszont úgy látom, a világonelmúlt a félelem. Az atomerőművekkelvaló együttélés hozta ezt, az emberek meg-tapasztalták, nem kell ettől félni. Úgy mintaki először lát csikót, vagy lovat megrettentőle, de aztán hozzászokik. Ma ott bátrab-bak ahol az atomerőmű van. Minélmesszebb megyünk, annál jobban miszti-fikálnak dolgokat. Ha eloszlik a félelem,akkor jön majd a racionalitás, hogy melyikenergiafajta a jó. Az atomerőműnek óriásielőnye az, hogy nem függ a pillanatnyienergiahelyzettől. A Paksi Atomerőmű kétévre elegendő üzemanyagot tud tárolni egyszobányi térfogatban. Ha ezt szénbenfejezem ki, az 28 millió tonna szenet jelent.Ha játszadoznak a külföldi beszállítók,elzárják a csapot, kibírjuk. Két évig csaknem zárják el alapon. Ez az egyik oldala.Másrészt meg ezek energiatermelő atom-erőművek, kivételt képez Csernobil, ami-hez semmi köze nincs az igazi atom-erőműveknek. Az egy hadi célú plutóniumgyár része volt. A plutónium gyártás egyfázisát, miután kiderült, hogy villamosenergia is lehet belőle, kivitték a polgáriéletbe. Katasztrófa lett az eredménye, deilyen reaktorokat nem gyártanak többet.Olyan reaktorokbanl amilyenek Paksonvannak, nem volt üzemzavar. Egy volt azUSA-ban, de az sem terjedt túl az erőműfalain. Ma még fejlettebbek, én úgy érzem,hogy a veszély elmúlt. Most birkózikegymással a fosszilis tüzelő anyag és azatomerőmű. Mára eljutottunk oda, hogy avilágon az energia, élelem és a víz területénutolérjük a Föld korlátait, legalább is meg-pedzettük. Ha igaz a széndioxid hatás,aminek én nem vagyok szakértője, akkorbármit égetünk, az mind széndioxidot

fejleszt. Én amikor megszületek, onnétkezdve szennyező vagyok. Széndioxidotlehelek ki, fogyasztok, meg hulladékot ter-melek, tehát az volna az igazi, ha megszűn-nék. Öngyilkos leszek, mert hulladékter-melő vagyok. Én azt nem értem azöldeknél, hogy miért nem értik meg, hogyminden művelet hulladéktermeléssel jár.Ennek a progresszív feldolgozását kelleneszorgalmazni. Nem úgy, hogy ne csináljuk,hanem úgy kezeljük, hogy az megoldja aproblémát. Ha most megnézik mi az atom-erőműnél legalább ötször annyit fordítunka hulladék temetésre mint kellene. Azért,hogy jó legyen. Nem szabadna ezt csinálni,amit mi csinálunk, de megoldjuk. Itt tap-solni kellene a zöldeknek, hogy ilyenmegoldások vannak.

A magyar viszonyokat tekintve én újatomerőművek építését elkerülhetetlenneklátom. Mondjanak más altarnatívát.

PL: A magyar gyakorlat már a kezde-teknél felfigyelt az atomenergiára. Simonyiprofesszor már 1948-ban foglalkozottezzel, majd 1954-től Lévai Andrássalnemzetközi összehasonlításban is jelentősoktatói és tervezői hátteret hoztak létre.Hogy állunk ma ebben a témában? Van-ema olyan kiemelkedő szakembere a magyarenergetikának, mint Lévai volt a maga ide-jében?

PJ: Nem ismerek, ilyet mert ez az ener-getikai szak szinte teljesen leült, kiürült.Így az oktatókra sem volt szükség, valaho-va máshova mehettek el. A világon eztörtént. Az atomenergia és az energetikai

képzés leült. Felhívtam egy ismerősömetAmerikában, aki a Westighouse-nál dolgo-zott, velem egyidős, 77 éves. Kérdezem,hol van. Mondja dolgozik. Hol dolgozol?Mondja Japánban. Visszahívták őket. Úgykiürült a szakma, hogy visszahívták azöregeket. A Finnországban épülő atom-erőműnek is úgy látom az a baja, hogykevés a hozzáértő. Most fel kell éleszteniezt a képzést. Az egyetemnek is ez a dolga.Az a baj, hogy az oktatói létszám is kevés.Mi már teljesen kiöregedtünk, már az utá-nam lévő 15 évvel fiatalabbak is öregek,hatvanévesek, azokat már nem lehetfeléleszteni. Van még itt csírája ennek, deaz erőműépítéssel együtt a képzést is el kellkezdeni.

PL: Lehet-e ma annak ösztönző hatása afiatalokra, hogy idős tanítványok, mamegkísérlik példaképül állítani LévaitAndrást és Heller Lászlót?

PJ: Lévai meg a Heller miért nőtt ki?Azért mert akkor olyan munkákat kapott,olyan építkezések voltak,. amelyekben anagyságuk kiderült. Ha most nincsépítkezés húsz éve, akkor nem tudomkimutatni a teljesítményemet. Akkor vala-hol dumálok, de nem kell konkrét feladatotmegoldani. Csak akkor fognak nagyegyéniségek kinőni, ha egyáltalán leszolyan munka. Én nem tudok autókonstruk-tőr lenni, ha készen kapom az autót. Nincsrá szükség. Márpedig ha többezer mega-watt kapacitást kell húszéves távlatban fel-építeni, ehhez ki kell hogy nőjenek a szak-emberek. Enélkül is vannak, de minek?

13XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

Pónya József

Beszélgetés Pónya Józseffel a Paksi Atomerőmű első vezérigazgatójával

(Folytatás az 1. oldalról)Pálos László: Miniszter Úr, nem volna

jobb az országnak, ha a dánokhoz hason-lóan a magyarok között is lenne eurószkep-tiks képviselő?

Gráf József: Ebben az az alaphelyzet,hogy van egy jó oldala az Uniónak, megvan egy rossz oldala. A jó oldala az, hogyamikor mi beléptünk az Unióba 200 mil-liárd forint körül volt az éves agrártámo-gatás, most és a következő évben 460 mil-liárd. Vannak előnyei az Uniónak, de van-nak hátrányai is. A hátrányai között aztszeretném megfogalmazni, hogy nekem agazda szervezetekkel együtt ki kénekényszeríteni bizonyos dolgokat. Példáulazt amit most a dinnyetermelők követel-nek. Meg kell magyaráznunk az Unióscégeknek akik Magyarországra beteleped-tek, hogy ez itt Magyarország, itt a magyar

szabályok és a magyar érdekek dominál-nak. Ha ezt nem veszik figyelembe, akkortüntetünk és ott leszünk mindenütt aholkell. Azt kell megérteni a termelőknek is,hogy csoportokba kell szerveződni, azegyéni termelő nem tud mit tenni az Unióspiacon. A TESZ az akivel együtt fel kelllépnünk azokkal szemben akik le akarjákverni a magyar élelmiszerárakat. Erre ez ama reggeli AUCHAN akció kiváló volt.

Én teljes mellszélességgel támogatom atermelőket, de meg kell keresni az ellen-felet. Nem a minisztérium az ellenfél, mertén mindent megadok ahhoz, hogy működ-jenek. Oda kell menni a felvásárlókhoz, azélelmiszer láncokhoz, és ott kell odavágni,mint ahogy a németek odavágnak, a fran-ciák odavágnak és az olaszok is. Én min-dent megteszek értük, mert én is termelővagyok.

PL: Miért kell egy autópálya építke-zésen egy tizenhárom éves ivóvíz hordógyerek miatt büntetni, a szüretelő rokontigazoltatni, nem lehetne azt valamilyenmegelőző akcióval elintézni, hogy a hiva-talnak ilyen eszébe se juthasson, és a mipénzünkön ne hajkurásszanak bennünket?

GJ: Ez nagyon komoly probléma, azalapintézkedéseket megtettem a Munkaü-gyi Minisztérium felé, és azt kérem tőlük,hogy egy-egy birtokra készítsünk egyáltalány munkabér igényt, vagy munkale-hetőség igényt. Aki azt befizeti, azt utánane macerálják. Azt mondjuk, hogy x hektárszőlőre, x hektár gyümölcsösre ennyi amunkabér igény. Fizessen a tulajdonos egyáltalány díjat erre, és attól kezdve azzalvégezteti a munkát, akivel akarja. Ezt énnagyon erősen szorgalmazom a kormány-ban, és megcsináljuk.

Reális Zöld valóság 14 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

Beszélgetés Gráf József agrárminiszterrel

Találkozónknak Krachun SzilárddalBátaapáti polgármesterével Sólyom Lászlóköztársasági elnöknek a radioaktív hul-ladéktároló építkezésén tett látogatásaadott aktualitást.

Pálos László: Hogyan jutott a községarra az elhatározásra, hogy befogadja aPaksi Atomerőmű kis és közepes aktivitásúhulladékának biztonságos tárolására szol-gáló létesítményt?

Krachun Szilárd: Amikor tudomástszereztünk arról, hogy a létesítés Ófalubanelbukott, megkeresett bennünket is a PaksiAtomerőmű. Mi nem zárkóztunk el, attól,hogy a területünkön felmérjék a geológiaiviszonyokat. Az előkészítés körülményeittöbbször elmondtam.

A visszatérve az előzményekre a kis ésközepes aktivitású radioaktív hulladékcéljára szolgáló létesítmény megvalósításaÓfaluban azért bukott meg, mert azt azemberek tájékoztatása nélkül kívántákmegvalósítani. Amikor ide Bátaapátibakerült, akkor már az előnyéről éshátrányáról is beszéltek. Mi lehet ennek ahátránya? Elsősorban az, ami egy nagyépítkezéssel jár. Ezt tapasztaljuk, mostéppen benne vagyunk a közepében. Azelőnyei: infrastruktúrát hoz, munkahe-lyeket teremt. A szakma úgy döntött, hogyaz emberek is nyugodtabbak akkor, ha ezt ahulladékot 2-300 méter mélységben agránitban helyezik el, és nem egy felszínitározóban. Mi pedig a képviselő testülettel

azt vallottuk, hogy az a kérdés, hogy ez aterület alkalmas-e radioaktív hulladék elhe-lyezésére, szakmai kérdés. Mi a gazdaság-politikai részével foglalkozunk, azzal,hogy mit profitálhat ebből a település.Elkezdődtek a kutatások és 1997-benmegalapítottuk Bátaapáti székhellyel a Tár-sadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Tár-sulást, ahova meghívtuk az öt kilométeressugarú körön belül lévő településeket. AElsősorban nekünk a szomszédokat kellvalamilyen formában tájékoztatni, és a jóviszonyt fenn kell tartani.

Bátaapátiban megtörtént a népszavazás,a jogosultak több mint 75%-a részt vett anépszavazáson és több mint 90% igennelszavazott a hulladéktároló létesítésére, ésezután a Parlament is egyhangúlag zöldutat adott a hulladéktárolónak.

PL: Ez azért nem volt egyhangú, mert aparlamentben volt két harsány ellenhang,Fodor Gábor és Illés Zoltán, meg van egyharmadik is Sólyom László köztársaságielnök személyében,

KSz: Itt azért fontosnak tartom, hogykörnyezetvédelmi minisztersége alattFodor úr környezetvédelmi elismerésbenrészesítette a Társadalmi Ellenőrző ésTájékoztató Társulást. Illés viszont nagyonsok kellemetlenséget okozott nekünk, ame-lyeket felesleges az önök lapjában rész-letezni, hisz arról a média fő műsoridőbenés címlapon rendszeresen beszámol.Amikor tervbe vették, hogy Solyom Lászlóidelátogat, a hivatalából engem kerestekmeg először. Én irányítottam őket aRadioaktív Hulladékkezelő KHT-hez, hogyvele egyeztessenek és utána megbeszéltük,hogy a hulladéktárolónál találkozunk azElnök úrral. Mikor én tudomást szereztemarról, hogy Illés is részt vesz ezen a láto-gatáson, akkor én nagy tisztelettel az irodatudomására hoztam, hogy én nem tudokrésztvenni ezen a programon, mert nemvagyok hajlandó Illéssel egy asztalhozleülni. Az Illéssel együttlátogatásmeghatározta ennek az útnak a célját, azt,hogy ez nem arról szól, hogy megnézünkegy beruházást, hanem demonstráció azatomerőmű ellen.

Beszélgetés Bátaapáti pogármesterével

Krachun Szilárd polgármester

15XIII/I. 2008. őszi szám Reális Zöld valóság

1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851 Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés

A 2008. szeptember 25-én sorra kerülősajtó és lakossági tájékoztatóról

A Reális Zöldek Klub elnöke 2008. szeptember 25–én tájékoztatnikívánja a lakosságot és a médiát arról, hogy elégedetlen a MagyarTudományos Akadémia Dunával kapcsolatos tevékenységével.

A reális zöldek és a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátottdokumentációk szerint a Magyar Tudományos Akadémia a Dunaügyében nem az Akadémiára vonatkozó törvény szerint. jár el. A MagyarTudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény, 3.§ (1)bekezdésének c) pontja szerint az Akadémia joga és kötelessége“rendszeresen értékelje a tudományos kutatás eredményeit, szorgalmaz-za és segítse azok közzétételét, terjesztését és felhasználását.”

A Magyar Tudományos Akadémia ad hoc Bizottságának 1989. július23–án kelt jelentésében az áll, hogy „A bősi építkezések befejezésétkövetően egy legalább öt éven keresztül tartó megfigyelés mérésiadataira lesz szükség a vízlépcsőrendszer ökológiai hatásainak meg-bízható előrejelzéséhez.”

Az Országgyűlés 1992-ben kérte fel a Magyar TudományosAkadémiát az ökológiai kutatások koordinálására. Az ÁllamiSzámvevőszék 2001. július hóban jelentést készített „A Szigetközkörnyezetvédelmi céljaira fordított források felhasználásánakellenőrzéséről.” címmel. A jelentés szerint: „A Duna elterelésével aSzigetközben keletkezett környezeti károk mérsékléséhez ….1993—2000 között összesen 3.881 millió Ft-ot fordítottak…a kiadások 28 %-át1. 068 millió Ft-ot a Szigetköz térség környezeti állapotváltozásáhozkapcsolódó tanulmányok, helyzetfelmérések, kárfelmérések, szakértőivélemények készíttetésére használtak fel…” Hogy 2000 után kutatá-sokra mennyi ment, arról a reális zöldeknek nincs tudomása, csupánannyi, hogy Magyarországnak EU csatlakozását követően EU- s pénzekis felhasználásra kerültek.

1992-től 1997-ig, a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének kihirdetéseévéig öt év telt el, a reális zöldek számára beszerezhető dokumentációkszerint az első öt évben lefolyt kutatások és vizsgálatok eredményei nemigazolták azokat a felvetéseket, amelyekkel a hozzáértő szakmai körökhatározott tiltakozása ellenére alátámasztották a Magyar KöztársaságHágai keresetét. A Reális Zöldek Klub álláspontját osztja a HágaiNemzetközi Bíróság. A Bíróság ítéletében az áll, hogy „A szükséghely-zetre való érvelés nem győzte meg a Bíróságot arról, hogy 1989-ben„súlyos”, azonnali és „valós” veszély állt fenn, és hogy a Magyarországáltal megtett lépések voltak elkerülésének egyetlen lehetőségei.”

Az Országgyűlés 1992-es felkérő határozata kérte az Akadémiát,vegye figyelembe a helyi szakemberek tapasztalatait is. A reális zöldekelvárta volna az Akadémia vezetésétől, hogy 2008-ban Szigetközkörnyezeti monitorozása ne az MTA, hanem a területileg illetékeskörnyezetvédelmi szervezet feladatát képezze. Az Akadémiának nem-csak a rá vonatkozó törvény szerint testületileg kellett volna értékelnieaz elmúlt tizenhat év kutatásait, hanem alkotmányos kötelezettségénekis eleget kellett volna tennie.. „Tudományos igazságok kérdéseiben dön-teni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudományművelői jogosultak.”(Alkotmány 70/G. § (2) bekezdés). Annál is inkábblépnie kellett volna az Akadémiának a 16 év kutatásainak értékelése ésközkinccsé tétele vonatkozásban és testületi értékelést adnia, mivelGyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette: kormánya számára avízlépcső ügye nem politikai, hanem szakmai kérdés.

A Reális Zöldek Klub 2008. szeptember 25 –i tájékoztatója 10 órakorkezdődik, és 14 órakor fejeződik be a Roosevelt téren, a MagyarTudományos Akadémia előtti gépkocsi parkoló területén. 11 órakorsajtótájékoztatóra kerül sor. A sajtó és a lakossági tájékoztatónlehetőséget adunk arra, hogy az MTA, és a Duna ügyében illetékes civilszervezetek is, előzetes bejelentés után ismertessék álláspontjukat.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁTÓL A REÁLISZÖLDEK KLUB AZ ALAPÍTÓ SZÉCHENYI ISTVÁNSZELLEMÉHEZ MÉLTÓ CSELEKEDETEKET VÁR

Állásfoglalás 2008“A Duna hajózhatóságával kapcsolatban a Duna Védelmi

Egyezmény Nemzetközi Bizottsága kialakított egy közös állás-foglalást, melyhez Magyarország a következő álláspontot adta:

A Duna medence szintű hajóút-fejlesztéssel kapcsolatban mindenekelőtt szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a magyarországi Dunaszakasz jelentős természeti értéket képvisel. Ennek igazolása, hogy bárGönyü térségéig a Víz Keretirányelv értékelési rendszerében hidro-morfológiai kockázatot kellett megállapítani, a Gönyü és a déliországhatár közötti összesen 358 fkm hosszú szakaszon ez a koc-kázatosság nem áll fenn, továbbá a magyarországi Duna szakasz túl-nyomó többsége Natura 2000 védett terület. Magyarország álláspontjaaz, hogy bizonyos folyamszakaszokon a morfológiai viszonyok, illetvea Víz Keretirányelv szerint elérendő jó ökológiai állapot, valamintegyéb európai közösségi környezetvédelmi és természetvédelmielőírások függvényében a hajóút-fejlesztésre vonatkozó nemzetköziegyezményekben foglalt követelmények elérhetetlenné válhatnak,ennek következtében azok felülvizsgálata is felvetődhet.

A hajózás, az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra és multimodális szál-lítási rendszerek fejlesztése – összhangban a belvízi hajózásnak azeddigieknél nagyobb szerepet szánó uniós közlekedéspolitikával –általánosságban támogatható, azonban a hajózást korlátozó tényezőknem kizárólag a folyóban keresendők. Szükségesnek tartjuk a teljeskörű vizsgálat lefolytatását, és ezen belül a gazdasági társadalmi kor-látozó tényezők alapos vizsgálatát. A magyarországi Duna szakasztérintő hajóút-fejlesztéssel kapcsolatosan szükségesnek tartjuk a víziárufuvarozás iránti jelenlegi és jövőbeni hazai és nemzetközi keresletfelmérését és ennek ismeretében a lehetséges megoldások részletesvizsgálatát, valamint az érintett szervek, szervezetek közötti folya-matos egyeztetést.

A hajóút fejlesztési beavatkozások tervezése és kivitelezése eseténminden társadalmi, gazdasági és műszaki érdek érvényesítése csak akörnyezeti értékek megőrzésével valósítható meg a fenntarthatófejlődés elvével összhangban. E tekintetben különösen fontos amadárvédelmi irányelven és az élőhely-védelmi irányelven alapulóNatura 2000 irányelv, valamint A Víz Keretirányelv előírásainak valómegfelelés biztosítása. A fejlesztési koncepciók megalkotása és azegyes beavatkozásokról szóló döntések meghozatala előtt szükség vanstratégiai környezeti hatásvizsgálatra, (majd a konkrét beavatkozásokesetén környezeti hatásvizsgálatra) a természeti értéket is magábafoglaló költség-haszon és költség-hatékonyság elemzésre, valamintmegvalósíthatósági tanulmány készítésére. A gazdasági vizsgálatokkülönösen fontosak azokban az esetekben, amikor a belvízi hajózás aközúti szállítás helyettesítését, kiváltását célozza meg. A vizsgálatok-nak a többi szállítási mód vizsgálatára is ki kell terjednie.

Magyarország álláspontja az, hogy a folyó hajózhatóságának vizs-gálata mellett, a hajózás fejlesztésének egyéb lehetőségeit is figyelem-be kell venni az európai uniós és egyéb nemzetközi gazdaságicél-kitűzések megvalósításakor, s mindezt oly módon, hogy a Dunavízgyűjtőjében a természeti értékek ne sérüljenek.”

Orlóci István Rákóczifalván tartott előadásának vetített képéről

forrás:http://www.kvvm.hu/cimg/documents/jelentos_vg_kerdesek_vegleges_1222.pdf

Reális Zöld valóság 16 XIII/1. 2008. őszi szám

Reális Zöldek Klub Országos Civil Szerveződés 1026 Budapest, Endrődi Sándor u. 26. Tel./fax: (36-1) 275 9851

A Reális Zöldek Klub időszakos

kiadványa. Kiadja a PVP stúdió.

Nyomás: ALFAPRINT

Főszerkesztő: Juhos László

Kiadványunkat tájékoztatásul

eljuttatjuk a Reális Zöldek Klub

tagjainak, támogatóinknak és

a közvélemény formálóinak.

Minden hasznos ötletet és

támogatást megköszönünk.

Címünk: Reális Zöldek Klub

1279 Budapest, Pf.:74.

Tei./fax:(36 1) 2759 851

www..realzoldek.hu

M E G H Í VÓ

9. Energiapolitikai Fórum

A LÉVAI ÖRÖKSÉG ÉS A MAGYAR ENERGETIKA

2008

2008. október 14-én (kedden) 9.30 órakor Helyszín:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,

DíszteremBudapest, XI. Műegyetem RKP 3-9.

Technikai okokból kérjük szíveskedjékrészvételi szándékát jelezni az

www.enpol2000.hu honlapon a jelentkezés menüpontnál,

október 3-ig. Minden bejelentést tudomá-sul veszünk, ezért nem igazoljuk vissza.

Tudósítás a Duna - Tisza csatorna konferenciárólRákóczifalva az Akadémia ellenében viszi tovább a Széchenyi örökséget

A rendezvény meghívójával egyidőben került a kezembe Szili Katalinnak az Ország-gyűlés elnökasszonyának Kerényi Á. Ödönhöz írt válaszlevele (lásd.8. oldal) amelyben akövetkező szerepel:

Azt nem állítom, hogy a Kerényi Á. Ödön által megtalált formula, ami elől az Alkot-mánybíróság is csak formai okkal tudott kitérni, előtte bárkinek eszébe jutott volna. Errenézve jogos a hivatkozás az elmúlt húsz évre, amelyből az Elnök asszony 14 és felet aT. Ház tagjaként töltött. Ha viszont a kezdeményezés alatt azt értjük, hogy a hajózást aDunán biztosítani kellene, akkor jobb lett volna, ha Elnök asszony nem az irodájához,hanem mondjuk Filó Pálhoz fordul, aki a hivatkozott húsz esztendőben tagja volt a T.Háznak, és megélte, amikor Németh Miklós megszavaztatta Nagymaros gyorsítottfelépítését, majd 1989. október 31-én végleges leállítását, ahol volt ellenszavazat. HornGyula 1992-ben a vízlépcsőszerződés felmondásának következményeit elhiresültbeszédében látnokként előre jelezte, és nem feledkezhetünk meg Izsó Miklós kisgazdaképviselőről sem, aki elkísérte a reális zöldeket a feudenau-i helyszínre, ahol az osztrá-kok maguknak építették “Nagymarost”, - a mi pénzünkön. Már azon voltam, hogyfelhagyok az igazságkereséssel, mielőtt elmeállapotilag Széchenyi sorsára jutok, de azsem olyan egyszerű miután felszámolták a jó öreg Lipótmezőt. Ekkor került kezembe arákóczifalvi meghívó, ami biztatást adott arra nézve, hogy vagyunk még néhányan, akikma Széchenyi elképzeléseit a magyar jövő zálogának tartjuk. Nem volt kétséges, ide elkell menni. A rendezvényen, Tóth Lajos polgármester köszöntötte a megjelenteket, majda Rákóczifalváról Elszármazottak Baráti Köre nevében Páldi András egykori nagykövetismertette az összejövetel célját. Előadást tartott Romány Pál egyetemi tanár, majdvetítésre került Mosonyi professzor üzenete videófelvételről. Ezt követte, Paulus Alajosa Tisza és a Majna viszonyait összehasonlító filmjének első része. Orlóci Istvántudományos kutató, a kérdést teljes vertikumában tárta a hallgatók elé, alaposan körüljár-va azokat a buktatókat, amelyek nyitva hagyása lehetőséget ad, a magukat környe-zetvédőnek tartó, mindent ellenző csoportoknak bárhol bármilyen létesítmény felépíté-sének megakadályozására. Orlóci rámutatott arra, hogy amíg a magyar illetékesek a leg-magasabb közjogi méltóságok támogatásával az EU-t közlekedéspolitikai koncepciójá-nak újragondolására biztatják, addig legfeljebb álmodni lehet hasonló nagyságrendű pro-jektekről. (Példa a 15. oldalon) Csizmadia Pál egy új módszerrel, az érdekeltektől egypohár sör árát összegyűjtve kívánná, a tervezéshez szükséges anyagiakat a nagyléptékűvizes beruházásra allergiás, szűkmarkú hatalom ellenében előteremteni. PLS

KitekintésAhelyett, hogy köztár-

sasági elnökünk tanácsáraa németek nekiesnénekhajóik átfaragásának,inkább alagutat fúrnánakaz Alpokon keresztül.

Leporoltak egy régi ter-vet. A Duna-Majna-Rajnacsatornát, és a XXI. szá-zad technológiai lehető-ségeit alapul véve a tervmegvalósítható. A 30000kilométernyi európai bel-vizi hajóút lehetőségeit újdimenzóba emelné a Du-na-Tirol-Adria projekt.

Orlóci István előadás közben

www.tirol-adria.com/project_b_engl.html