47

Gulyás András (1974) egyiptoló-gus. Doktori munkáját AlexandreMoret publikálatlan dokumentá-ciója alapján a luxori templomfeliratairól írja.

Legutóbbi írása az Ókorban:Nemzetközi egyiptológus-találko-zó Budapesten (2006/3–4).

Az Évmilliók Házainak felirataiMegjegyzések az újbirodalmi templomi

feliratok jelentéséhez

Gulyás András

Különösen az európai mûvészettörténet felõl nézve szorul magyarázatra, hogyaz ókori Egyiptomban a szobrokat, épületeket feliratokkal látták el, hiszen egyreneszánsz vagy barokk festményen feliratokat csak kivételes esetben látni.

Sokszor csupán rövid, a tulajdonost jelölõ feliratokat találni egy-egy óegyiptomi szob-ron, de az általában Évmilliók Házainak1 nevezett újbirodalmi templomok monumen-tális épületegyütteseit szinte teljes egészében feliratok és ábrák borítják.2 (1. ábra)Ezek a dombormûvek többféle funkcióval is rendelkeztek, melyek közül sok maiszemmel nézve is nyilvánvaló és magától értetõdõ: megörökítették a rítusokat, ünne-peket, hadjáratokat. Éppily magától értetõdõ az elrendezés néhány alapelve is, mint asávokra, jelenetekre osztás. Az ilyen nyilvánvaló szempontok mellett azonban a temp-lomi feliratok általános jelentésében, elrendezésében és kialakításában számos más té-nyezõ is érvényesült, melyek közül most az általános jelentésük szempontjából fontoskérdésekkel kívánok foglalkozni. Mennyiben jelentettek többet a puszta dekorációnálés megörökítésnél az egyiptomiak számára a templomi dombormûvek, és mennyibentekintettek erre a dekorációra az egyiptomiak úgy, mint egy mai látogató, aki mûalko-tásként csodálja õket? Ez utóbbi kérdés összefügg azzal is, hogy kik és hogyan készí-tették e dombormûveket, illetve hogy milyen mértékben egyéni alkotás vagy az õsiminták másolása egy-egy relief.

A tartalmukat tekintve legtöbbször rituáléjeleneteket díszítõ feliratok elkészítésérenem ad teljes körû magyarázatot a közlés vagy megörökítés igénye. Egyrészt a jelekgyakorta olyan magasan találhatóak, hogy szabad szemmel nem is kivehetõek. Más-részt a templomok belsõ termeibe alig juthattak be néhányan. De egyébként is félho-mály uralkodott a templomok mélyén, ami még az ide bejutó kiváltságosoknak is igen-csak megnehezítette volna a dolgát, ha a falakat díszítõ feliratokat akarták volna olvas-gatni. Harmadrészt, a rituáléjeleneteken lévõ szövegek jelentõs része formulaszerû,ismétlõdésekkel teli, nincs tehát arról szó, hogy valami olyat örökítenének meg, amiegyébként nem maradna fenn, vagy ne tudhatnánk meg máshonnan, mivel számos másjeleneten is láthatóak ugyanazok a feliratok.

Az a koncepció, amely a feliratok elkészítése mögött húzódott meg, igen nehezenragadható meg magukból a szövegekbõl. Található leírás arról, hogy milyen hatalmastemplomot épített a király, és milyen nemesfémekkel, féldrágakövekkel látta el, ho-gyan múlta felül elõdeit, de mindezen munkálatok méltatása közben csupán ritkán ésutalásszerûen említik meg, hogy a templomot feliratokkal, ábrákkal is díszíttette. Mégaz olyan rendkívül részletes beszámoló is, mint a Harris-papirusz, csupán egy rövidkeutalás erejéig tér ki arra, hogy például a monumentális medinet-habui templomot nemcsupán megépítették, kertekkel és jószágokkal látták el, hanem féldombormûvekkel isdíszítették.3

Ez a sajátos tény annál inkább meglepõ, mert ennek a dekorációnak az elkészítésehatalmas munka volt. Még egy közepes méretû templom esetében is akár néhány száznégyzetméternyi relief megtervezését, felrajzolását és kivésését jelentette, ami attólfüggõen, milyen technikával készítették a féldombormûveket, több vagy kevesebb idõtés nagy technikai tudást igényelt.

A dekoráció megtervezése

Nagyon kevés forrás szól arról, pontosan kik tervezték a temp-lomokat, illetve az újbirodalmi templomok monumentális fal-felületeit borító feliratokat és jeleneteket.4 Olyan forrásunk isvan, amely szerint maga az uralkodó döntötte el, hogy is nézzenki a megépítendõ templom. II. Ramszesz például beszámol ar-ról, hogy az Élet Házában található korábbi iratokat kutatva õvolt az, aki döntött a luxori templom kibõvítésérõl.5 A templo-mok dekorációját isteni eredetûnek tartották, mûvészek helyettígy inkább az isteni mintát megvalósító kézmûvesekrõl beszél-hetünk, akiket név szerint általában nem ismerünk. Persze eb-ben az esetben is felmerül a kérdés, hogy kiktõl származtak atervek, vázlatok, kik alakították ki a feliratok rendszerét.6 Isteniminta és emberi megvalósítás viszonya ahhoz hasonló, ahogy apapok megalkották az új király nevét. Bár a papok azok, akikmeghatározzák az új uralkodó nevét trónralépésekor, valójábanmégis isteni elgondolás valósul meg, ahogy ezt a Hatsepszut ki-rálynõ koronázásáról szóló szöveg ki is emeli: az isten alakítot-ta azonban szívükben (ti. a papokéban) úgy, hogy nevét olyanrakészítsék, ahogyan õ (= az isten) határozta meg korábban.7

A dekoráció alapelveit tehát feltehetõen a fõpapok, esetlegaz uralkodó vagy annak megbízottja dolgozták ki, a részleteketpedig a munkavezetõkre és a mesterekre bízták. A más-máskorszakban, illetve különbözõ templomokban megfigyelhetõazonos vagy hasonló jelenetek, szövegek alapján feltételezhe-tõ, hogy az erre kijelölt személyek általában a templomi könyv-tárakban õrzött õsi minták alapján alakították ki az ÉvmilliókHázainak dekorációját.8

Másolás és újítás

Az áttekinthetõség kedvéért az õsi minták és az újonnan elké-szített feliratok viszonyát három alaptípusba sorolhatjuk:9

1. Teljes egészében másolt feliratok: egy hosszabb feliratotteljes egészében egy meglévõ mintát követve alakítanak ki.Erre példa a templomalapítási rituálé szövege, amelyet a medi-net-habui kis templomban és a luxori templomban is megörökí-tettek.10

2. Aktualizált feliratok: a meglévõ mintát részben átalakít-ják, hogy az új szöveg vagy ábrázolás megfeleljen az új körül-ményeknek. A leggyakoribb ilyen aktualizálás a király- és is-tennevek megváltoztatása. Az isteni születés történetében pél-dául a jelenetek sorrendje, az egyes jelenetek kidolgozásamellett értelemszerûen változik a király és az õt megszülõ ki-rályné neve is.11

3. Új feliratok: Ide sorolhatóak az adott uralkodóhoz kötõdõeseményeket megörökítõ feliratok, mint például II. Ramszeszkádesi csatája.12 A szókapcsolatok, jelzõs szerkezetek, állandó-sult jelzõk azonban sokszor még a viszonylag egyedi szövegek-ben is korábbi mintákra nyúlnak vissza, mint például a temp-lom építõjét és istenét dicsõítõ architrávfeliratok esetében.13

Másolás és újítás összetett viszonyára jó példával szolgálnakaz áldozati jelenetek feliratai, ahol az eredeti mintát a kézmû-ves-mûvészeknek általában ki kellett egészíteniük, újra kellettértelmezniük. Az áldozati jeleneteken általában a következõfeliratcsoportokat különböztethetjük meg:14 az isten neve; az is-ten beszédét bevezetõ formula; az isten beszéde; az áldozatot

végzõ király nevei; a király nevéhez szorosan kapcsolódó állan-dó jelzõk; a királyt leíró további jelzõs szerkezetek; védõ for-mula a király mögött; a királyt védõ madarakhoz kapcsolódófeliratok; a rítus címe; az áldozati adományok megnevezései; ajeleneteket elválasztó feliratoszlop. Ezek az egységek részbenadottak (a király neve, az isten neve, az adományok és a rítus el-nevezései), részben pedig a dekorációt elkészítõ mester válasz-tásán is múltak (a királyt jellemzõ további jelzõs szerkezetek;védõ formula a király mögött; az isten jelzõi).

Több tényezõtõl is függött, hogyan dolgozták ki a mestereka minta vagy a körülmények által nem meghatározott felirato-kat. Az egyik fontos szempont a dekorációs funkcióval függöttössze. Úgy kellett kiválasztani a feliratokat, hogy azok esztéti-kusan töltsék ki a rendelkezésre álló helyet: sem túl zsúfolt,sem túl szellõs nem lehetett a hieroglifák elrendezése, a fel-iratoszlopoknak pedig egy vonalban kellett végzõdniük.Emellett tartalmi vonatkozásai is voltak a kézmûvesek válasz-tásának: egy adott jelzõ gyakorisága összefügghetett példáulazzal is, milyen vallási gondolatokat akartak a papok ki-fejezésre juttatni.

Így az egyes áldozati jelenetek kialakításakor a mestereknem követtek minden részletet meghatározó mintákat.15 A min-ták csupán azokat a részleteket határozták meg egyértelmûen,amelyek többé-kevésbé minden, ugyanazon rítust megörökítõreliefen ugyanúgy néznek ki. Így például a király bevezetésé-nek szertartásán a királyt általában két oldalról veszi körbe kétisten, akik õt a fõisten elé vezetik; másik példaként említhetjük

48

Tanulmányok

Jelenetek a karnaki Amon-Ré templom nagy hüposztül csarnokánakbenlsõ keleti falán, Újbirodalom, 19. dinasztia (a szerzõ felvétele)

49

Az Évmilliók Házainak feliratai

a szoptatási jelenetet, ahol ugyancsak meglehetõsen kötött az atesttartás, amellyel az istennõ a királyt szoptatja.16

Ahol nem új feliratok megalkotásáról volt szó, a kézmûve-sek tehetsége abban mutatkozott meg, hogyan válogatnak ameglévõ formatárból, mennyire képesek esztétikusan elrendez-ni a hieroglifákat, milyen finoman tudják kivitelezni a dombor-mûveket.17 Még a legszabványosabb relief kidolgozása ishosszú idõ alatt megszerezhetõ stílusérzéket követelt meg.A másolás fogalma tehát fenntartással kezelendõ: semmiképpsem mechanikus kivitelezésrõl, hanem egy kötött formatár kö-vetésérõl van inkább szó.

Az õsi, isteni minták életre keltése

Mindezen megfontolások fényében érdemes felidézni, mennyi-ben ítélték meg másképp a másolás gyakorlatát az ókori Egyip-tomban. Számunkra, akik egy olyan kultúrában élünk, ahol azegyéni teljesítmény és újítás a meghatározó, egy felirat vagyírásmû értékének megítélése alapvetõen azon múlik, mennyi-ben képes a szerzõ valami újat nyújtani.18 Egy tudományos mûesetében új gondolatokat, új források közlését várjuk el, egyirodalmi alkotás során pedig sajátos, egyéni stílust. A másolásígy legtöbbször kifejezetten negatív értékkel bír. Ez a felfogásidõnként Egyiptomban is megjelenik: Bár lennének nem ismertmondataim, / különleges kifejezéseim / új, még nem használtszavakból – / ismétléstõl mentesek, / s nem az õsöktõl kölcsön-vett kifejezések!19 – olvashatjuk Haheperrészeneb panaszában.Nem véletlen, hogy ezek a sorok egy konkrét személyhez köt-hetõ írásmûben olvashatók, ahol a szerzõ saját egyéniségét csakõrá jellemzõ újításokkal kívánja kifejezésre juttatni. A királyielõdök felülmúlása az új templomot építõ király számára is fon-tos volt. A templomépítés gyakorlatában ez azonban legtöbb-ször nem azt jelentette, hogy új kifejezéseket, formulákat készí-tettek volna a feliratos dekorációhoz, hanem például elõdjeinélnagyobb templomot építtetett az õket felülmúlni kívánó uralko-dó.20 Mikor azonban egy új templomot díszítettek féldombor-mûvekkel, sokszor régebbi feliratokat, mintákat másoltak.

A másolás eltérõ megítélése összefügg a mûvészi alkotásrólvallott egyiptomi felfogással is. Mûvész és kézmûves közöttnem volt éles határ, a feliratokat, reliefeket megalkotó mesteralapvetõ feladata a meglévõ formák életre keltése volt. A kéz-mûves Irtiszen így saját tudását a formakánon elemeinek isme-reteként mutatja be, nem pedig az összhatás újszerûségével jel-lemzi. Bár Irtiszen a Középbirodalom alatt élt, szemléletmódjaa korábbi és késõbbi évszázadok egyiptomi mûvészetére is jel-lemzõ: Ismerem a férfi alak járását, a nõi alak léptét, tíz madárábrázolását, az egyedül (ábrázolt) fogoly (behódoló) tartását,azt, ahogyan a szem társára pillant, az ellenség félelmet (tükrö-zõ) arcát, azt, ahogyan a vízilovat elejtõ kar felemeli a szigonyt,és (ismerem) a futó megérkezését.21 A templomi reliefeken lát-ható alakok kidolgozása így hasonlatos a templomi feliratok sa-játosságaihoz: a rituális jelenetek kapcsán mindkét esetben leg-többször a részben vagy egészben kötött formákból való válo-gatás jelenti a mûvész-kézmûves szabadságát.

Ezek a sajátosságok nem függetlenek attól, hogy a mûvészek-kézmûvesek Ptah papjainak számítottak, akik tevékenységükkelistenüket szolgálták. Ptah a Memphiszi teológiaként ismert szövegszerint szavaival teremtette meg az isteneket, rajtuk keresztül pe-

dig a rendezett világot: Õ szül minden istent, / Atumot és isteni ki-lencségét. / Minden isteni szó bizony szívének gondolataként, /nyelvének parancsolataként áll elõ.22 Jellegzetes gondolat, hogyaz istenek megszülése után rögtön az istenek szavainak megalko-tásáról szól a szöveg. Az „istenek szavai” nem más, mint a hie-roglifák egyiptomi elnevezése. A szöveg így azt is jelenti, hogyPtah megalkotja az isteneket, azaz képmásaikat, egyben pedig azõket azonosító és életre keltõ hieroglif feliratokat is.

Ptah teremtõ munkája jelenti a késõbbi korok számára pél-daértékû Elsõ Alkalmat. Az Elsõ Alkalom során az õskáoszbóllétrejön a rendezett világ, melyet azonban folyamatosan fenyegeta rendetlenségbe, káoszba való visszahullás veszélye. Ahhoz,hogy ez ne következzen be, cselekednie kell az isteneknek, de azembereknek, illetõleg a királynak is, és folyamatosan meg kell újí-taniuk az isteni rendet. Az isteni rend és az istenek jelenléténekfennmaradása érdekében több dolgot is lehet tenni. A kézmûve-sek-mûvészek például ezért ismételték meg azt, amit egykoron is-tenük, Ptah cselekedett: megújították az õsi, isteni mintákat, me-lyeket papiruszokon õriztek a templomi könyvtárakban, azaz el-készítették a templomok falait borító, isteneket megörökítõ, illetvemágikus módon életre keltõ feliratokat és ábrákat.23

Így érthetõ, hogy egy vallási témájú szöveg értékét alapvetõ-en két tényezõ befolyásolta az egyiptomiak szemében: egyrésztrégisége, másrészt isteni eredete. Egy-egy szöveg értékének ki-emelése érdekében gyakorta tettek utalást az írnokok arra, hogyaz a változat, amit õk lejegyeztek, valójában több száz évesminta alapján készült. Ha ehhez még azt is hozzátették, hogy ezaz õsrégi minta isteni eredetû, a szöveg szentsége megkérdõje-lezhetetlen volt.

Az újbirodalmi templomi feliratokról mindkettõ elmondható.Egyrészt a szövegek isteni eredete már azáltal is adott volt, hogygyakorta maguk az istenek szólnak a feliratokon keresztül. Más-részt a feliratokat olyan nyelven írták, mely már elkészültükkorrégiesnek hatott, hiszen a jelenetek kísérõszövegeinél gyakortatöbb száz éves múltra visszanyúló mintákat követtek. A formu-lák egyikét-másikát idõnként, úgy tûnik, maguk az egyiptomimesterek sem teljesen tudták értelmezni.24 A beszélt nyelv,ahogy ezt néhány forrás alapján, mint például a Kamosze-sztélé-rõl tudhatjuk, már a 18. dinasztia alatt is sok tekintetben elütöttattól a klasszikusnak számító nyelvtõl, amelyen a templomokatdíszítõ feliratokat írták. De még a Ramesszida-korban is (19–20.dinasztia), mikor a beszélt nyelv és a „klasszikus” nyelv köztikülönbség még nagyobb volt, a rítusokat kísérõ feliratoknál álta-lában megtartották a klasszikus nyelvet. Ha a templomi feliratok-ban meg is jelenik ekkortájt az újegyiptomi nyelv, azt elsõsorbana nem templomi rituálékat megörökítõ jeleneteken látjuk.

Az ábrák és feliratok készítésénekáldozati jellege

Az újbirodalmi másolatban fennmaradt Merikaré intelmeibena kõbe vésett feliratok elkészítése jellegzetes összefüggésbenjön elõ:

Cselekedj az isten számára, s õ hasonlóképpen fog cseleked-ni a te számodra gazdag áldozati asztal ünnepi áldozataivalés kõbe vésett feliratokkal. Ezek a te nevedet hirdetik majd.Az isten ismeri azt, ki az õ számára cselekszik.25

Az áldozati asztal ünnepi áldozatai mellett a kõbe vé-sett feliratok elkészítését emeli ki a szöveg, mint ami-vel a király az isten kedvében tud járni. A hangsúly aszöveg szerint nem a feliratok tartalmán, hanem meg-létén van. Ez a gondolat egyet jelent azzal a fenti meg-állapítással, hogy a feliratoknak alapvetõen nem vala-mi lényegesen újnak a megörökítése volt a céljuk.

A szöveg kõbe vésett feliratokról szól, aminek kap-csán kiemelendõ, hogy a hordozóanyag, a kõ, ugyan-csak hozzájárul a szakralitás megteremtéséhez. Külö-nösen azokban az esetekben nyilvánvaló, hogy a hor-dozóanyag is jelentéstöbbletet biztosít, mikormagának a kõnek (kvarcit, gránit, granodiorit) tulajdo-nítottak isteni erõt.26

A „kõbe vésett” feliratok jelentése szempontjábóljellegzetes az is, hogy azokat az áldozati asztal ünnepiáldozatai mellett említi a szöveg. A templomi feliratokelkészítése és egy áldozati rítus elvégzése között többhasonlóság is megfigyelhetõ, melyeket az alábbi pon-tokban lehetne összegezni:

(a) tematikai párhuzam: a templomi feliratok jelen-tõs része rítusokat, vallási ünnepeket örökít meg;

(b) azonos szereplõk: a feliratok és ábrák fõszerep-lõi a király és az áldozatát fogadó isten, a rítusokatténylegesen elvégzõ papokat alig látjuk a reliefeken;

(c) az (újra)értelmezõ változtatás a rituáléjelenetek és felira-taik esetében is viszonylag szûk keretek közé volt szorítva, minta rítusok esetében.27

Rituális hatékonyság és performativitás:a szakrális tér megteremtése

A dekoratív funkció mellett persze sok más, hasonlóan általá-nos és mai szemmel nézve is azonnal magától értetõdõ szerepevolt a templomokat borító féldombormûveknek. Ilyen például amegörökítés, azaz a király és az istenek nevének megõrzése azörökkévalóságig, ezáltal pedig az épület azonosítása, mintegy adott isten részére, egy adott király által épített templom.Mai szemmel nézve kevésbé magától értetõdõ és nyilvánvalóa feliratoknak az a szerepe, amelyet mágikus-rituális haté-konyságnak és ezzel összefüggésben szakralizáló szerepneknevezhetünk.

II. Ramszesz fent már említett feliratában beszámol arról,hogy az Élet Házának könyveit tanulmányozva döntötte el,hogy kibõvíti a luxori templomot. Az Élet Házában tárolt papi-ruszok nemcsak a templom felépítésének megkezdésekor, ha-nem a dekoráció kialakításakor is fontos szerephez jutottak.Feltehetõleg itt tárolták a dekoráció mintáit tartalmazó papiru-szokat is, de találhatóak voltak itt többek között orvosi kézi-könyvek, asztronómiai és matematikai papiruszok, rituálékatmegörökítõ papiruszok és onomasztikonok is, egyszóval azegyiptomiak világról való tudásának tárháza volt egy-egy ilyenkönyvtár.28 Nem véletlen, hogy a templomokban gyûjtöttékezeket a papiruszokat, hiszen itt léphettek kapcsolatba a rende-zett világ megteremtõivel és a rend fenntartóival, az istenekkel.Erre utal egyébként az Élet Háza elnevezés is: az a hely, aholmindaz a részben mágikus, részben rituális, részben racionálistudás, ami az élet fenntartásához szükséges, megtalálható.29

A világról alkotott tudás ezen gyûjteményét az egyiptomiak aRé hatalom-megnyilvánulása (bau) fogalommal jelölték példá-ul a késõkori Salt 825-ös papiruszon. A bau hieroglif jele há-rom madarat ábrázol . Egyes számban egy szabadsággalrendelkezõ, nem feltétlenül testi jellegû entitást jelöl, ami otttud lenni, ahol maga az a személy vagy isten, akinek a ba-járólszó van, nem mindig jelenik meg. Ezzel a szabad mozgássalfügg össze az is, hogy a fogalmat egy madár jelöli. Miként azújbirodalmi szövegekbõl tudjuk, a ba-k az istenek legtöbbszörfélelmetes erejét jelentik, melyek pusztulást, betegséget tudtakokozni.30

Mivel arra vonatkozóan már nem adnak részletes tájékozta-tást a szövegek, hogy milyen értelemben számítanak az ÉletHázában található papiruszok és a rajtuk lévõ szövegek Ré ha-talom-megnyilvánulásainak, ezért erre csak utalásokból lehetkövetkeztetni. A papiruszok változatos tartalma gyakorlatilagaz egész világról való tudást átöleli, azt a világot mutatja be,melyet a napisten tart életben energiájával. Mivel ez a tudás má-gikus jellegû, az Élet Háza nemcsak leíró jellegû tudást rejt, ha-nem azt is, ami az élet fenntartásához szükséges. Ezt a tudást,pontosabban az általa leírt világot Ré, a napisten hatalom-meg-nyilvánulásának tekintik.31

A templomi feliratok eddig áttekintett tartalmi kérdései mel-lett maga az egyik leggyakoribb nyelvtani forma is a szövegekisteni erejével és rituális hatékonyságával függ össze. A felira-tok varázsereje részben a hieroglifák képszerûségén alapult,32

de a templomi feliratokban használt egyik leggyakoribb nyelv-tani formula is hasonló jelentéssel bír: jelenvalóvá teszi, a be-széd által megvalósultként ábrázolja azt, amirõl az istenek be-széde szól. Ennek a funkciónak a jelölésére a nyelvészetbõlkölcsönzött performativitás fogalmát használják az egyiptoló-giában.

Az egyiptomi rituáléjeleneteken fontos szerephez jut az iste-nek beszéde, melyben az áldozatot fogadó isten felsorolja azt,milyen adományokkal fogja ellátni a királyt. Általában életet,

50

Tanulmányok

Amon-Ré és II. Ramszesz a karnaki Amon-Ré templom nagy hüposztülcsarnok belsõ keleti falának egy jelenetén, Újbirodalom, 19. dinasztia

(a szerzõ felvétele)

51

Az Évmilliók Házainak feliratai

hatalmat, egészséget kap a király, amit gyõzelemmel, millióévekkel és sok egyéb, hasonló célokat szolgáló adományokkalegészítenek ki. Az isten beszédében mindig ugyanaz a formula ve-zeti be ezeket az adományokat: dj.n.(j) n.k „Megadom ne-ked”. Ennek az egyébként gyakori sDm.n.f formának a pontosértékérõl a rituáléjelenetek összefüggésében hosszas vita folyt,melynek csupán a végkövetkeztetéseit szeretném itt bemutatni.33

A nyelvészetben „performatív” kijelentésnek nevezik azo-kat a mondatokat, amelyek minden egyéb kapcsolódó eseménynélkül mintegy megvalósítják azt, amirõl szólnak. Így példáulmikor egy ülést levezetõ elnök kimondja a mondatot: „Megnyi-tom az ülést”, az ülés ezzel el is kezdõdik. A performatív kije-lentések nélkülözhetetlen jellemzõje, hogy mindig az adott cse-lekvésre felhatalmazott személyhez kötõdnek. Ha nem a leve-zetõ elnök mondja az említett mondatot, az ülés nem kezdõdikel. Hasonló a helyzet az istenek beszédével is. A sztereotip, lát-szólag banális mondatok nyelvi formája azáltal változtatja eze-ket performatív kijelentéssé, hogy e mondatokat maguk az iste-nek mondják ki, akiknek megvan az a képessége, hogy megadjáka királynak mindazon adományokat, amirõl beszédük szól. A lé-nyeg tehát az, hogy nem egy múltbeli eseményre vagy másholzajló rítusra vonatkoznak a kijelentések, hanem maga a beszédhozza létre azt, amit az isten adományként juttat a királynak.

A performatív kijelentések nem szükségképpen mágikus jel-legûek. A fenti példánál maradva, a levezetõ elnök nem azértképes szavaival megnyitni az ülést, mert varázserõvel rendelke-zik. Az újbirodalmi templomok összefüggésében ugyanakkoraz istenek performatív kijelentéseinek olyan jelentése van,amely a mágiával rokonítja õket. Egyfajta varázsszövegek azisten-beszédek, és azok a feliratok is, amelyek az istenek beszé-deit megörökítik. Létrehozzák, megvalósítják mindazt, vagyhozzájárulnak mindannak megvalósulásához, amirõl szólnak.

A templomi feliratok és ábrák elsõdleges szerepét a fentieketfigyelembe véve úgy lehet megfogalmazni, hogy a szakrális te-ret kellett létrehozniuk.34 Nem a közlés, nem is a dekoráció te-hát a legfontosabb, hanem ez az óegyiptomi szemléletmódrajellemzõ gondolat: a feliratok, jelenetek fokozzák magának azépületnek a szentségét.

Ez egyrészt annak a fent említett tények köszönhetõ, hogy atemplomokat dombormûvekkel díszítõ kézmûvesek õsi, istenimintákat keltettek életre. Másrészt maguk a használt hieroglifjelek is képesek voltak ezt a szakralizáló hatást kifejteni. A fentmár idézett sztélén az egyiptomi mûvész-kézmûves Irtiszen sa-ját tudásáról így számol be:

Ismerem az isten szavának titkát, az ünnepi szertartásokrendjét. Egyetlen varázsigének sincs hatalma fölöttem, ame-lyet ismerek.35

Az isten szava, a hieroglifák ismerete tehát titokzatos tudásnakszámít. Az ilyen titokzatos tudásnak számító ismeret tárgya,különösen ha szövegekrõl, feliratokról volt szó, egyben istenierõvel, szakralizáló hatással is bírt.36 Erre utal a hieroglifákegyiptomi elnevezése is: a hieroglifákat nem emberi konvenci-óként, nem puszta jelekként mutatja be, hanem isteni eredetettulajdonít nekik.37 Az „istenek szava” azzal a tulajdonsággalrendelkezik, hogy létrehívja azt, amit jelöl, ahogy ezt a Mem-phiszi teológia is említi.38

A templomi feliratok értékeléséhez tehát nem elég pusztánaz adott feliratot elolvasni és lefordítani, hiszen igen gyakranmár máshonnan is ismert formulákkal találkozunk. Az ábrázo-lások varázsereje, a hieroglifák képszerûsége, a hieroglifákegyiptomi felfogása („istenek szavai”), a performatív nyelvtaniforma,39 a feliratok szakralizáló ereje, a felírt õsrégi, isteni ere-detû szövegek, melyeket Ré hatalmának megnyilvánulásaikénttartottak számon, sõt maga az a tény is, hogy a templomi deko-ráció mintájául szolgáló papiruszokat az Élet Házának nevezettlétesítményben tárolták, mind-mind olyan vonatkozásai atemplomi feliratoknak, melyek túllépnek a mai ember számárais azonnal nyilvánvaló megörökítõ és dekoráló szerepeken. Ezutóbbi két szerepkörön túl tehát az újbirodalmi templomok fel-iratai számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyek azóegyiptomi gondolkodásmód és kultúra tágabb összefüggéseifelé mutatnak, így ezeknek a tulajdonságoknak a tanulmányo-zása egyben fényt vet az erre az õsi kultúrára jellemzõ gondol-kodásmódra is.

Jegyzetek

1 Ehhez az elnevezéshez lásd Martina Ullmann, König für die Ewigke-it - Die Häuser der Millionen von Jahren: Eine Untersuchung zu Kö-nigskult und Tempeltypologie in Ägypten (Ägypten und Altes Testa-ment 51) Wiesbaden, 2002; Gulyás András, „Die Erneuerungstheo-logie der HH m rnpwt-Tempel”: Bickel, S. – Loprieno, A.(szerk.), Basel Egyptology Prize 1; Junior Research in EgyptianHistory, Archaeology, and Philology (Aegyptiaca Helvetica 17), Ba-sel, 2003, 163–172; Gerhard Haeny, „Zur Funktion der Häuser fürMillionen Jahre”: Ägyptische Tempel - Struktur, Funktion und Prog-ramm - Akten der Ägyptologischen Tempeltagungen in Gosen 1990und in Mainz 1992 (Hildesheimer ägyptologische Beiträge 37), Hil-desheim, 1994, 101–106.

2 A kérdés annál is inkább alapvetõ, mert ahogy azt Traunecker meg-jegyzi, a templomi falak dombormûvekkel való díszítése nem voltalapvetõ a kultusz szempontjából: Traunecker, Cl., „De l’hiéropha-nie au temple”: Verhoeven, U. (szerk.), Religion und Philosophie imAlten Ägypten.

Festgabe für Philippe Derchain zu seinem 65. Geburtstag am 24.Juli 1991. (Orientalia Lovaniensia Analecta 39), 303–317, 310.

3 Pierre Grandet, Le papyrus Harris I : (BM 9999) (Bibliothèque d’é-tude 109.), Kairó, 1994.

4 J.-Cl. Goyon – J.-Cl. Golvin – Cl. Simon-Boidot – G. Martinet, Laconstruction pharaonique, Paris, 2004. 35: Les sources égyptiennessont hélas silencieuses sur l’origine de la conception des édifices, etl’identité de ceux qui y présidaient. Tout plan émanant d’une “sour-ce divine”, seule la phase d’exécution est mentionnée.

5 Robert Redford, „The Earliest Years of Ramesses II and the Buildingof the Ramesside Court at Luxor”: Journal of Egyptian Archaeology57 (1971) 110–119.

6 A dekoráció rendszerének néhány alapelvérõl egy korábbi Ókor-számban jelent meg egy cikkem: Gulyás András, „Templomi nyelv-tan és az egyedülálló isten”: Ókor 2005/4, 26–32.

7 Ford. Gulyás András: Kóthay Katalin Anna – Gulyás András, Túlvi-lág és mindennapok az ókori Egyiptomban, Miskolc, 2007, 165.

8 Átfogó monográfia nincs a témában, de sok tanulmány foglalkozika templomi szövegek hagyományozásának kapcsolódó kérdései-vel: Dieter Kurth, „Der Einfluß der Kursive auf die Inschriften desTempels von Edfu”: Kurth, D. (szerk.), EDFU: Bericht über dreiSurveys, Materialien und Studien; Die Inschriften des Tempels vonEdfu, Begleithefte 5, Wiesbaden, 1999, 69–96; Erich Winter, „Ze-itgleiche Textparallelen in verschiedenen Tempeln”: Kurth, D.(szerk.), Systeme und Programme der ägyptischen Tempeldekorati-on 3. Ägyptologische Tempeltagung Hamburg, 1. - 5. Juni 1994(Ägypten und Altes Testament 33), Wiesbaden, 1995, 305–319;Christophe Thiers, „Fragments de théologies thébaines: la bibliot-hèque du temple de Tôd”: Bulletin de l’Institut Français d’Archéo-logie Orientale 104 (2004) 553–572.

9 Hasonló problémákkal foglalkozik Wolfgang Helck, „Das Verfas-sen einer Königsinschrift”: J. Assmann – E. Feucht – R. Griesham-mer, Fragen an die altägyptische Literatur. Studien zum Gedenkenan Eberhard Otto, Wiesbaden, 1977, 241–256.

10 Paul Barguet, „Le rituel archaique de fondation des temples de Me-dinet-Habou et de Louxor”, Revue d’Égyptologie 9 (1952); SanaaAbdel Azim el Adly, Das Gründungs- und Weiheritual des ägyptis-chen Tempels von der frühgeschichtlichen Zeit bis zum Ende desNeuen Reiches (publikálatlan tübingeni disszertáció).

11 Helmut Brunner, Die Geburt des Gottkönigs - Studien zur Überlie-ferung eines altägyptischen Mythos (Ägyptologische Abhandlun-gen 10), Wiesbaden, 1964.

12 Charles Kuentz, La bataille de Qadech - les textes (Poème de Pen-taour et Bulletin de Qadech) et les basreliefs (MIFAO 55), 1928.

13 Vincent Rondot, La grande salle hypostyle de Karnak - Les archit-raves, Paris, 1997. Vö. pl. III. Amenhotep szövegeinek frazeológiaielemzésével, ahol jól látszik, hogy még ezekhez a viszonylag egye-dinek tekinthetõ szövegekhez is a részleteket tekintve számos pár-huzam felsorolható. Vö. Mechtild Schade-Busch, Zur Königsideo-logie Amenophis’III.: Analyse der Phraseologie historischer Texteder Voramarnazeit (Hildesheimer ägyptologische Beiträge 35),1989.

14 Áttekintést nyújt róla: Claude Traunecker, La chapelle d’Achôris àKarnak, Paris, 1981, 70.

15 A kérdéshez lásd pl. Helmut Brunner, Die Geburt des Gottkönigs,188, aki részletesen bemutatja az isteni születés története kapcsán,hogy mekkora szabadsággal rendelkeztek a mesterek.

16 De még egy ilyen jelenet is többféle változatban készülhetett el,ami világosan kiderül majd S. Hardekopf most készülõ doktoridisszertációjából. (A szerzõ személyes közlése, 2007. november,Heidelberg.)

17 A templomi reliefek stilisztikai kérdéseihez lásd Raymond W.Johnson, „Images of Amenhotep III in Thebes: Styles and Intenti-ons”: Berman, L. M. (szerk.), The Art of Amenhotep III: Art Histo-rical Analysis - Papers Presented at the International SymposiumHeld at The Cleveland Museum of Art, Cleveland, Ohio, 20-21 No-vember 1987, Cleveland, Ohio, 1990, 26–46.

18 Emiatt a különbség miatt problémás a „stílus” fogalmának alkal-mazása az óegyiptomi mûvészetre: Jan Assmann, „Viel Stil amNil? Altägypten und das Problem des Kulturstils”: Gumbrecht, H.U. – Pfeiffer K. L. (szerk.), Stil, Frankfurt, 1986.

19 Ford. Kóthay Katalin Anna: Kóthay Katalin Anna – Gulyás And-rás, Túlvilág…, 271.

20 Egyéni teljesítmény és hagyománykövetés látszólagos ellentmon-dására hívja fel a figyelmet Pascal Vernus (Essai sur la consciencede l’histoire dans l’Égypte pharaonique, Paris, 1995) is.

21 Ford. Kóthay Katalin Anna: Kóthay Katalin Anna – Gulyás And-rás, Túlvilág…, 239. A rendelkezésre álló megoldások tehát rész-ben meghatározottak, ezért számíthatott egy-egy ikonográfiai vál-toztatás merész újításnak. Lásd pl. Fábián Zoltán Imre, „Neferme-nu kormányzó sziklasírja a Khokha-domb déli lejtõjén”: Ókor2005/4, 65.

22 Ford. Kóthay Katalin Anna: Kóthay Katalin Anna – Gulyás And-rás, Túlvilág…, 43.

23 Lásd ehhez még Jan Assmann, „Die Gestalt der Zeit in der ägyptis-chen Kunst”: Assmann, J. – Burkard, G., 5000 Jahre Ägypten Ge-nese und Permanenz pharaonischer Kunst, 1983, 32.

24 Ehhez a kérdéshez lásd pl. H. Satzinger megjegyzéseit az jr.f dj

anx formula értelmezése kapcsán: Helmut Satzinger, „Gott gibtdem König Leben. Mit Anhängen über <dj anx> und die Weih-formel”: Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde124 (1997) 142–156, 147.

25 Ford. Kóthay Katalin Anna: Kóthay Katalin Anna – Gulyás And-rás, Túlvilág…, 198.

26 Pascal Vernus, Supports d’écriture et fonction sacralisante dansl’Égypte pharaonique: le texte et son inscription, Paris, 1989,23–34; Pascal Vernus: Essai sur la conscience de l’histoire dansl’Égypte pharaonique, Paris, 1995 §41: Limite de la notion de pro-pagande: le concept de sacralisation; Sydney H. Aufrère, L’universminéral dans la pensée égyptienne (Bibliothèque d’études 105),Kairó, 1991.

27 Az újabb kutatások azonban pontosan arra a kérdésre összpontosí-tanak, hogy miként változhattak meg a rítusok, illetve változtathat-ták meg azokat szükség esetén. Lásd ehhez a heidelbergi Ritual-forschungsprojekt honlapját:http://www.ritualdynamik.uni-hd.de/.

28 Philippe Derchain, Le Papyrus Salt 825 (B.M. 10051), rituel pourla conservation de la vie en Égypte, Bruxelles, 1965, 56–57.

29 Manfred Weber, „Lebenshaus”: Lexikon der Ägyptologie III. 954–957.

30 Számos szöveges forrást hoz ehhez Edwards I. E. S., Hieratic Papy-ri in the British Museum – IVth Series – Oracular Amuletic Decreesof the Late New Kingdom, London, 1960.

31 Az egyiptomi könyvtárak kérdésköréhez továbbra is fontosak Wes-setzky Vilmos tanulmányai. Lásd például: Wessetzky Vilmos, „Dieägyptische Tempelbibliothek: Der Schlüssel der Lösung liegt dochin der Bibliothek des Osymandyas?”: Zeitschrift für ägyptischeSprache und Altertumskunde 100 (1973) 54–59. Átfogó összefog-lalót ad a kérdésrõl Günther Burkhard, „Bibliotheken im altenÄgypten: Überlegungen zur Methodik ihres Nachweises und Über-sicht zum Stand der Forschung”, Bibliothek - Forschung und Praxis4/2, München, 1980, 79–115. A frissebb szakirodalomból lásd pl.Ludwig D. Morenz, „Zu Formen, Gründen und Wegen der Textü-berlieferung in der altägyptischen Kultur/1”: Zeitschrift für ägyp-tische Sprache und Altertumskunde 129 (2002) 130–141. A hierog-lif feliratok isteni ereje természetesen nem csak az Újbirodalomalatt figyelhetõ meg, hiszen egy óbirodalmi sír tulajdonosa a sírjá-ban lévõ feliratokat egyenesen „isteneknek” nevezi. Vö. Henry G.Fischer, „Hieroglyphen”: Lexikon der Ägyptologie II, 1195.

32 Jan Assmann, „Sprachbezug und Weltbezug der Hieroglyphensch-rift”: Jan Assmann, Stein und Zeit, München, 1991, 76–92.

33 Mivel egy nagyon gyakori formuláról van szó, álljon itt kivételesenegy hosszabb szakirodalmi áttekintés errõl a kérdésrõl: B. Gunn,Studies in Egyptian Syntax, An important use of sDm.n.f in OldEgyptian, 69–74: an event happening at the actual moment of spea-king; Gardiner §414.5: an action simultaneously spoken of and per-formed; Helmut Brunner, „Sdmnf als synchrones Praesens”: ZÄS85 (1960) 77–78; Friedrich Junge, Studien zum mittelägyptischenVerbum, göttingeni disszertáció, 1970, 18: Unter „Koinzidenz”wird hier der Zusammenfall von Wort und Tat verstanden, nämlichdass das ausgesprochene Wort eben die Handlung ist …kann…”ichbitte” eben diese Bitte sein, und nur dieser Fall ist als „Koinzidenz-fall” zu verstehen. A legrészletesebben és világosabban Pascal Ver-nus fogalmazta meg ezt a kérdést, akinek a gondolatmenetét köve-tem itt: Pascal Vernus, „’Ritual’. sDm.n.f and Some Values of the’Accompli’ in the Bible and in the Koran”: S. Israelit-Groll (szerk.),Pharaonic Egypt, the Bible and Christianity, Jerusalem, 1985.

52

Tanulmányok

53

Az Évmilliók Házainak feliratai

P. Vernus tanulmánya nyomán kisebb vita bonatkozott ki errõl: Fr.Labrique: GM 106; D. Kurth: GM 108 (1989); Ph. Derchain: GM110 (1989); D. Kurth válasza: GM 113 (1989). Legutóbb pedig E.Teeter foglalkozott röviden a rituális sDm.n.f kérdésével: ThePresentation of Maat, Chicago, 1997, 69–70.

34 Pascal Vernus, Supports d’écriture et fonction sacralisante dansl’Égypte pharaonique: Le texte et son inscription, Paris, 1989,23–34.

35 Lásd a 21. jegyzetet.36 Többek között ezért volt Egyiptomban a magánszemélyek számára

olyan fontos, hogy a királyi temetkezések során használt titokzatosés mások számára általában elérhetetlen feliratokból saját temetke-zésükhöz megszerezzenek egy-egy részletet.

37 Ehhez és hasonló problémákhoz lásd a 32. jegyzetet.38 Bár ezzel a tulajdonsággal nem csupán az istenek szava rendelke-

zett, hanem maguk a szavak és a dolgok másfajta viszonyban áll-

tak, mint amit manapság a soknyelvûséget mindennapi tapasztalat-ként megélõ, következésképp a nyelvekrõl is másképp gondolkodókultúránkban feltételezünk. Ehhez a problémához általánosabbösszefüggésbõl lásd pl. Michel Foucault, A szavak és a dolgok.Ford. Romhányi Török Gábor, Budapest, 2000. A megfelelõ sza-vakkal hatni lehet a világra, a dolgokra: ez a gondolat húzódik megszámos varázsszertartás mögött is. Vö. Kákosy László, Varázslásaz ókori Egyiptomban, Budapest, 1969, 91; Farkas A. Márton, Filo-zófia elõtti filozófia, Budapest, 2003.

39 A képszerûségen alapuló mágia és a performatív kijelentések kap-csolatát emeli ki Jan Assmann, amikor cikkének („Die Machtder Bilder – Rahmenbedingungen ikonischen Handelns im Al-ten Ägypten”: Visible Religion Annual for Religious Iconogra-phy 7 [1989] 1–20) alcímeként a következõt adta: How to dothings with images – Elemente einer „Bildakttheorie”, utalássalAustin mûvére.