az Északi magyar protestÁns gyÜlekezetek …generáció óta svédországban élõ családról...

Kéveúj

Stockholm, 2007. júniusXV. évfolyam 2. szám

AZ ÉSZAKI MAGYAR PROTESTÁNS GYÜLEKEZETEK LAPJA

Elindultam szép hazámból, Híres kis Magyarországból.Visszanéztem félutamból, Szemembõl a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám, Boldogtalan minden órám.Nézem a csillagos eget, Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást, Mert meguntam a bujdosást.Idegen földön a lakást, Éjjel-nappal a sok sírást.

„...tábortüzek égnek messze; messze-messze , más határon...”

XV. évfolyam 2. szám, 2007 június

kéveúj

2

LELKÉSZ

MOLNÁR-VERESS PÁL15164 SÖDERTÄLJE (STH) Granövägen 126Tel/Fax: 08–550 160 66 Mobil : 070–602 29 68E-mail: [email protected] (Új e-mail cím!)

TOVÁBBI GYÜLEKEZETI VEZETÕK

DEÁK GYÖRGY Borâsi felügyelõ507 54 BRÄMHULT Jutegatan 11Tel: 033–23 03 07

FEKETE JENÕ Eskilstunai felügyelõ633 53 ESKILSTUNA Klarbärsvägen 23Tel: 016–12 00 39 Mobil: 070–920 33 72

DEÁK JÁNOS Halmstadi gondnok302 51 HALMSTAD Stâlgatan 36Tel/Fax: 035–10 89 74 Mobil: 070–491 08 74

id. VASZI ÁRPÁD Helsingborgi felügyelõ252 75 HELSINGBORG Närlundavägen 10Tel: 042–28 21 35

GAAL ANDRÁS Jönköpingi felügyelõ567 31 VAGGERYD Smedbygatan 21Tel: 0393–161 69

BÖDECS MARGIT Katrineholmi felügyelõ642 33 FLEN Junivägen 9Tel: 0157–129 04

PAPP ANNA Ljungbyi felügyelõ341 37 LJUNGBY Âgârdsvägen 19Tel: 0372–819 67

PITLIK PÁLHÁZI KATALIN Malmõi felügy.217 46 MALMÖ Roskildevägen 9 ATel: 040–26 76 38

REHÓ ISTVÁN Västerâsi felügyelõ723 51 VÄSTERÂS Glasbägargatan 7Tel: 021–12 09 91

SPÁDA JÁNOS Växjöi felügyelõ352 47 VÄXJÖ Hjalmar Petris Väg 10 BTel: 0470–76 34 42 Mobil: 076–233 66 17 (új!)

TÂNGAGÄRDE Gyülekezeti OtthonTel: 033–27 50 22

KÖZPONTI TISZTSÉGEK VISELÕI

JORDÁKY BÉLA fõfelügyelõ, az ET elnöke428 35 KÂLLERED Gamlehagsvägen 19Tel: 031–795 25 02 Fax: 031–795 25 04Mobil: 070–562 31 08

SEBESTYÉN GÁBOR fõgondnok STH felügy.126 47 HÄGERSTEN/STH Fast lagsvägen 42/1Tel: 08–18 41 72

TÓTH ILDIKÓ fõjegyzõ, Sölvesborgi felügyelõ294 34 SÖLVESBORG Rektor Dahlsgatan 4 HTel/Fax: 0456–140 37 Mobil: 0730–25 40 14

LÁSZLÓ BÉLA ET-tag, Göteborgi felügyelõ418 31 GÖTEBORG Vädersolsgatan 21Tel: 031–54 27 19 Mobil: 076–204 10 80

PAP IVÁN központi pénztáros181 30 LIDINGÖ (STH) Frisksportarvägen 2Tel: 08–731 83 60 Fax: 08–731 08 28

VERESS ILDIKÓ Szeretetszolg.orsz.megbízott352 47 VÄXJÖ Hjalmar Petris Väg 10 BTel: 0470–76 34 42

Külföldrõl elõbb Svédország hívószámát, a 0046-otkell tárcsázni, s a körzetszám elõtti 0-t el kell hagyni.

„...tábortûz mellett éjszaka színû, csillaghálóba fogott égbolt alatt...”

A jubileumi Ige és anyanyelv versmondó és bibl iaolvasó verseny rész tvevõi

2007-ben a svédországi magyar protestáns gyülekezetek fennállásának 50.évfordulóját ünnepeljük, s eljutottunk az „Ige és anyanyelv” versmondó és biblia-olvasó verseny 10. évfordulójához is, melyet immár hagyományszerûen a Tânga-gärdén álló gyülekezeti otthonunkban, a pünkösdi gyülekezeti napok keretében ren-dezünk meg. Idén valamelyest lazább és kényelmesebb volt az ottlét, tekintve,hogy más idõpontra került át az Egyháztanács értekezlete, de más helyszínen, Stock-holmban, s egy héttel késõbb tartottuk meg a konfirmációt is. Hogy meddig smiként maradunk meg, csak az Úristen tudhatja, de biztasson az a tény, hogy 1957-ben ugyanígy tevõdött fel a kérdés, amikor a levert forradalom elsõ menekültjeiSvédországba érkeztek, s ím most, egy fél évszázaddal késõbb ugyancsak áll és élgyülekezeteink közössége, gyermekeink ajkán igék és verssorok gyöngyöznek, sa tábortûz mellett, éjszaka színû, csillaghálóba fogott égbolt alatt énekelünk.

Jubilálunk

3

Kéveúj


KONFIRMÁLTAK 2007-BEN

Jobbra Török Sára és Niman Rudolf konfirmandusok, balra Molnár-Veress Pál lelkész, hátul El ie Kabwe, a francia református gyülekezet lelkésze

Svédországban, a francia reformátusok templomában,annak kongói származású lelkészével közösen tartott ökume-nikus istentiszteleten, az erdélyi születésû lelkész, miután né-metül köszöntötte holland vendégeit, rátért konfirmandusainakmagyar nyelven történõ kikérdezésére... Svéd, francia, kongói,erdélyi, német, holland, magyar... Igazi pünkösdi gyülekezet,nyelvek és kultúrák kaval kádja, s m égi s egy Lélek, melymindeneket egyesít. Jellegzetesen pünkösdi kép, jellegzetesenegy szórványgyülekezet képe, egy közösségé, mely ország-határoktól, távolságtól és idõtõl függetlenül meg akarja õrizniidentitását, esetünkben magyar önazonosságát, közös lelküle-te, de mindenek elõtt az egy Lélek által. Pedig ezt a közös,tehát mindegyikünkben egyaránt meglevõ lelkületet oly sokanmegkérdõjelezik, létét tagadják...

Ravasz László egykori dunántúli püspök egyik elmélkedé-sében olvasom: Ki mondhatná azt a szélrõl, hogy nincs, csupánazért, mert szemmel láthatatlan? De azt ugye látjuk, hogyanhajlik a szél lépte nyomán a zsendülõ kalász, miképpen hoztávoli mezõkrõl édes illatot, miként szárítja fel a földrõl a vize-ket és változtatja felhõvé, hogy aztán mint láthatatlan pásztorterelje a hófehér égi nyájat. S nézd, mennyire láthatóvá lesz aláthatatlan szél, mihelyst viharrá válik: erdõket tördel, hajókatrombol s tornádó képében országrészeket kaszál.

És ki mondhatná, hogy nincs Lélek, csupán azért, mertszemmel láthatatlan, kézzel kitapinthatatlan, szájjal nem ízlel-hetõ? A pünkösd azt bizonyítja, hogy Istennek a Lelke min-

denütt jelenvaló, titokzatos munkás, akirõl tényei beszélnek,akirõl minden beszél. Ez a Lélek különös gonddal és szeretet-tel foglalkozik a te lelkeddel: üzeneteket hoz, ihletéseket ad,átmelegít, simogat, ostromol, megráz, lesújt a porig és felemelaz egekig. Mindenek felett pedig egy dolgot akar veled és raj-tad véghez vinni: az újjászületés csodáját.

Ezt is sokan kétkedéssel fogadják, értetlenül kérdve: mi-nek nékünk újjászületni? Mert egykor gyönyörûnek teremtettgolyóbisunk a Föld, globális szinten s immár láthatóan is úgyel van rontva, hogy legszívesebben egy új bolygóra költöznénkaz emberi civilizáció káros hajtásai miatt ketrecnek s börtön-nek érzett világunkból? Rendben, ha épp elfogadnánk is, hogyúj életre van szükségünk, hogy „szükség minékünk újjá szület-nünk”, akkor ki mondja meg, hogy mi ez az újjászületés? Éshogyan megy ez végbe? Csak a Lélek tudja.

Ki ülteti a mezõk virágait, ki plántálja az erdõket, ki mû-veli az oázist? A szél, amely fú ahová akar, és amelyik elhintibennünk is a láthatatlan életmagvakat. De ki szüli az imádsá-gokat, ki ébreszti a hitet, ki gyújtja meg a szívekben az égilángot? A Lélek, a pünkösdi lélek. S rendben, ha a Lélek, apünkösdi lélek az, mely mindezt végbeviszi, hogyan juthatokén, hogyan juthatunk mi ehhez a lélekhez? Egyedül úgy, hogyvak hittel, fenntartások és korlátok nélkül, mintegy mindentmi akadály levetve magunkról, megnyílva és ki tárulkozvakérjük: Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bõven,mennyei ajándékoddal, szívbéli szent buzgósággal! (...)


kéveúj

4

Tölli Balázs, a Soproni Berzsenyi Dániel Evangéli-kus Gimnázium (Líceum) igazgatója hozzánk küldött le-velében svédországi magyar diákok számára vázol fel egylehetséges diákcsere-programot. A megkeresést honlapun-kon már közzétettük, most itt is közöljük, arra kérve aprogram iránt érdeklõdõket, mielõbb jelentkezzenek ha-gyományos levélben, elektronikus levélben (e-mailben)vagy telefonon egyházi közösségünk lelkészénél vagyországos felügyelõjénél.

Egy éve van immár annak,hogy Menyes Gyula dunán-túli püspöki titkárral Svéd-országban tölthettük a Pün-kösd idejét. Itt elõzetesen be-szé ltünk egy esetlegesen aSvédországi Magyar Protes-táns Gyülekezeteket, illetveaz igazgatásom alá tartozóSoproni Be rzsenyi Dánie lEvangélikus Gimnáziumot(Líceumot) érintõ diákcsere-program kia lakításáról. Ezalatt az egy év alatt sikerültolyan e lõkészítõ lépéseket

megtennünk, melyek alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy ez a prog-ram akár szeptembertõl megvalósítható, de legalább is elindítható le-he t. Mindezt mega lapozza a Magyar Evangélikus Konfe rencia(MAEK) létre jötte, és azon szándéka, hogy a világon élõ magyarevangélikus/protestáns közösség tagjai minél több szálon, minél szo-rosabban kapcsolódjanak egymáshoz.

Magunk nagyon fontosnak tartjuk azt a lehetõséget, hogy a sop-roni, illetve a hozzánk járó dunántúli fiatalok és a svédországi ma-gyar f iatalok ismerjék egymást, szemé lyes kapcsola tban legyenekegymássa l, de akár azt is, hogy kölcsönösen ismerjék meg egymáshétköznapi, iskolai éle tét. Mindezek alapján javasoljuk, hogy sze-meljünk ki közösen néhány olyan családot, akik részt vennének egykéthetes csereprogramban. Felvillantanánk most röviden az akkor ál-talunk elõadott és szándékunk szerint megvalósítható program tervét.

A Svédországból érkezõ diákot magyar család fogadná Sopron-ban, természetesen szállás, teljes ellátás és program biztosítása mel-lett. A diák ez alatt – a terveink szerint kéthetes idõszak alatt – résztvenne a Líceum tanítási óráin, illetve egyéb programjain, kedve, le-hetõsége, a fogadó diák, illetve a fogadó osztály és a tanárok köz-remûködésével. Itt szervezhetünk akár városbemutatást, kirándulást,illetve szervezõdhet nyilván olyan program is, amit a diákok maguktalálnának ki, és valósítanának meg. A költség tehát mindössze egy –oda-vissza – fapados repülõjegy megváltása lenne. A másik oldalról afogadó soproni diák utazna hasonló feltételekkel Svédországba. A prog-ramok és reméljük a kinti iskolával történõ megegyezés alapján aziskolába járás is megvalósítható lehet. Nyilvánvalóan a svédországi

magyar diák számára nincs szükség a magyar nyelven kívül más köz-vetítõ nyelvre, de amennyiben a második, harmadik, vagy negyedikgeneráció óta Svédországban élõ családról van szó és nyelvi nehézsé-gek is akadnának, úgy az angol, vagy a német nyelv segítségével áthi-dalhatók ezek a problémák is. Nyilván a Sopronból Svédországba ér-kezõ diák is magyarul kommunikálna a családdal, a svéd iskolábanpedig, elsõsorban – gondolom – angolul.

A Gimnáziumban elõzetes felméréseink szerint akár 10-20 családis lenne, akik szívesen r észt vennének ebben a programban, de azttartanánk praktikusnak, hogy a svédországi gyülekezetekbõl esetlegjelentkezõ, vagy érdeklõdõ diákok korosztályához igazítanánk a sop-roni fogadó családok kiválasztását.

Iskolánk idén ün-nepli 450 éves évfordu-lóját, így ennek a prog-r amnak az elindítása ajubileumi eseményekközé is illeszkedhet. Ajubileum fõbb esemé-nye i októbe r 25–28-aközött lesznek, így máre lõzetesen is szeretettellá tjuk és hívjuk svéd-országi vendégeinket ise rre az alkalomra ! Haúgy gondolják, hogy megszervezhetõ vagy támogatható volna ez aprogram, minden részletet természetesen egyeztetni fogunk.

Isten áldását kérjük szolgálatukra és gyülekezeteikre!Szeretettel, barátsággal és testvéri köszöntéssel:

Tölli Balázsigazgató

Diákcsereprogram-tervezetSopron és Svédország között

Sopron jelképe: aTûztorony

Sopron be lvárosa – légifel vétel

A Berzseny i Dániel Evangélikus Gimnázium

Középen Tölli Balázs líceum-igazgató egy soproni megemlé-kezésen Firtl M át yás fideszesorsz ággyûlési képvis el õ tár-saságában

5

Kéveúj


Csütörtökön indultunk útnak estefele, amirõl csak annyiérdekességet említek, hogy többször esszetalálkoztunk a székibuszjáratval (határ, benzinkút, stb...) amelyikkel szoktamVáraljára utazni. Autómatricát kaptunk a határ után a bodénálküs sorállást követõen (csak euróba fogadtak pénzt, kis címlet-be – szerencsére volt –, s lejbe adtak vissza...), s ahogy sej-tettük, nem lehetett emberi idõre eljutni Kalotaszegre, Kolozs-várra, hogy legyen szállás. Vót vaj 3 óra. Kolozsvárott a fõútsima aszfaltján rejaszaladtunk egy félreálló (de csak késve észre-vehetõ) csatornafedélre, s ami hangot a kocsi aljáról hallottunk,hogy milyen munkát végzett ott, hát mingyá azt hittük, ittesmár az útvége. Nade megvizsgálva jobban, kiderült - hála aJóistennek - hogy bár meglapogatta küssé az alvázat, de ké-nyes részt nem ért, nem történt nagy baj. Na igen, a Fennvalónaknem lehetett szándéka, hogy a búcsúra ne jussunk el...

Úgy döntöttünk, átol vágunk a Mezõségen Apahidátólegyenest Szászrégenbe a 16-os úton. Ez éppen éppen olyanvót, ahogy jópár évvel ezelõttrõl emlékeztem: az esszes kavicsúgy vót ott abba a helybe, ahol akkor magunk mögött hagytuka kb. 100 km-es úton... Tûrhetõ aszfalt csaknem végig, kivévevalahol Mezõkirályfalva és Faragó közt egy pár (kb. 5) kilo-méteres részt, ahol kriminális a helyzet (árokes vót, gödöresvót), bár lépésben haladva túlélhetõ...

Ám ezt már csak pénteken délelõtt tettük meg, met reg-gelfelé forma a mezõszombattelki leágazásnál a safér s kedve-se kirakták a polifoamokot a fûbe, s elterültek rajtuk pár óra

alvásra. Eddig bírták ébren. Meg kell mondani nem vót hidegegyáltalán, a Nap es kelõbe vót ekkorra. A réten, útszélin, kétkicsid rókakölyök fogócskázott, melyeket megpróbáltam bé-cserkészni vaegy fotóra, s bár inkább érdeklõdve figyeltek,mindsább féltek vóna, elég közel nem sikerült kerõljek, hogyjó kép legyen... Aztán magames elvackolódtam – inkább a kocsiûlésin – s aludtam egy cseppet.

Tovább haladva, Régen éppeg olyan, mintha ottes Demszkilenne a polgármester s 4-es metrót építene, úgy fel van túrvamind az egész, hogy alig lehetett megkapni a szovátai leágazást,majd egy olyan útszakasz jött, hogy teljesen érthetetlen módonegy-egy szakaszt javítottak, felújítottak, majd váratlan olyanrész következett, amin erõst kellett csodálkozni, hogy ezt va-jon jónak találták-e még eléggé, hogy kimaradjon két felújítottrész közt? Ez imétlõdött vaegy párszor...

Ami még érdekes vót, hogy késõbb, a Tolvajos tetõre érveott épp hagyományõrzõ huszárok tartottak bemutatót. Épp avégit kaptuk el a csatajelenetnek. Székelyruhás gyermek réz-banda fútta hezza a zenei aláfestést. (Közbe a Goj Motoros Klubes megérkezett a helyszínre.) Még elmondom a legfõbb csata-kiáltást, mikores valami húszárkapitánféle erõst elékijátottamagát: „Miné' nagyobb a betartás...”, mire mind az egész csa-pat kórusba kurjantotta reja: „Anná' nagyobb a kitartás!”

Nasasztán Szeredát kikerülve egyenest a Gyímesekbevettük az irányt, s meg se álltunk Felsõlokig, ahol régi kedvesüsmerõsököt látogattunk meg, egy furulyás bácsit s családját,hogy megtudjuk pontosan mi lesz a búcsús menetrend. Nehe-zen kaptuk meg õköt, mert egész esszezavart, hogy épült egyúj templom Komját szádán mirõl még nem tudtam, s azon tör-tem a fejem, nem lehetnek ittenfele, met ha õk a templomhozilyen közel vónának, arra bizonyost emlékeznék... Nade meg-lettek végül. Hát persze nagy vendégszeretetvel fogadtak, még-

Keresztalja a Gyímesi-szorosban, útban a búcsúra, Csíksomlyó fe lé

„Miné' nagyobb a betartás...Anná' nagyobb a kitartás!”


kéveúj

6

ha építkezésbe vótak-es (fogadott emberek,nem õk személyesen).Kiderült, innet az újtemplomtól indulnaka gyimes i keresztekszombat hajnalba elSomlyóra. Középlok-ról, Bükkrõl, satöbbipedig még aznap „fel-jönnek” Felsõlokra azottaniak.

Marasztaltak, demég mindenképp „le”akart unk menni Hi -degségpatakára (Kö-zéplok), s búcsút véveoda es értünk. Hát per-sze, akadt szállás, mégha nem es sikerült elõre egyeztessünktelefonszám híján... Na estére érve aztán még valami muzsikáláses kerekedett, megpaltuk a gardonyt rendesen, s a barátoméktáncra penderedtek, s ropták a héjszákot, bármi fáradtak vó-tunk, s a hajnali induláses várt münköt...

Szom batra nem vót eccerû dolog megebredni, meg-mondom úgy ahogy vót, hogy fél 6-ra odaérjünk Komjátba atemplomhoz... Már a menet el es vót indúlva, s a kicsikocsitotthagyva a sáncpartján álltunkes bé. Az elõzõnapi felsõlokiismerõsökhöz nem es vót üdõ bétérni, s az udvarra bészerelõd-ni a jármûvel. Így vót tervezve, de ehhez az egész sûrû tömöttsorokon átol kellett vóna vágjunk az út másik oldalára, s ezelég megoldhatatlannak tûnt fel.

Erõst szépüdõbe s szép vidéken lépegettünk Szereda felé,ami a térképrõl nézve legalább 25 km két kanyar levágása mel-lett es. Hogy melyen sokan vótunk, ember, jaj azt elmondanisem lehet. Münk nem épp az elejin haladtunk, de a végit egyál-talába nem lehetett visszanézve meglátni! Nade aztán még miredél körül az ember békerül ott a két Somlyó közti nyeregbe,ejsze jön még ehhez küs távolság, s még szintkülönbség. Há-ténbizon meg kell mondjam haltam meg, úgy kikészültem, hogya Küs-Somlyót elérve Csobotfalva felõl az elsõ árnyékba (aholmég ugyan vót vaegyküs hely) béestem, s le a bakancsot, zok-nit s terültem ki, mint a Nagyalföld... Avót a fõ baj, hogy mégküssé kitapodatlan vót a bakan-csom, met a régi el szakadt, snemrég kellett vegyek másikot,ami még nincs béjáratva rende-sen. Éppencsak mikor a misekezdõdött szerelõdtünk átol aNyeregbe, s a fákalatt esmént le-roskadva hallgattuk. Bizon sze-rencse, hogy errõl nem kell bé-számolót adjak, met akinek fon-tos, mind tudhassa mi vót ott...

Nohát ahogy montam vót,amikor a végefele odajutottunk,hogy a szentmise véget ér, s kö-szöntsük egymást a béke jelivel,

akkorra sikerült talpraálljak, s indultam le hátulról az oltárfele.Persze mind elém akadtak mindenféle ismerõsök – budapestifilmes embertõl moldovai csángó asszonig, s emberig kikvelkorább Klézsérõl zarándokoltunk négy nap a pünkösdi búcsúra.Ezekvel es jó volt szót váltani legalább röviden, hogy vannak,s mint. (Megállapítom pár éve hejába hogy négyszer ennyitjöttünk négy napon át, de alighanem jobb felkészültségbe vó-tam, s még kevesebb holmit es kellett tarisnyáljak, s hordjakmagamval az úton...)

Én már úgy gondoltam, s útitársaimval megdiskuráltam,hogy vissza fel hezzajuk ugyan nem mászok a völgybõl, s meg-állapodtunk, találkozunk Csíkszenkirályon, a megbeszélt ház-nál. Csatlakoztam hát a haza induló keresztaljhoz, kicsidég re-ménykedve, hogy valami szekerekvel jöttek legalább páran...Így osztán mire észbe kaptam, velik megkerültük a Somlyóhegyit mégeccer (de erõst bosszankodtam, hogy erre nem gon-doltam már fáradtságomba, hogy így lesz), s a Kegytemplomfelé a kapuba érve megkaptuk az elsõ zuhét es sûrû, borsónyijégverésvel. A fejem szerencsére védve vót a kalap, s reja jó-féle vizhatlan kapucniskabát (inkább poncsóféle) alatt. Eztánnémi szünetközzel még kéccer jött – egyre nagyobb szemû –jégverés, míg erõst esszesûrûsödve próbáltunk lépkedni Sze-redán átol. Út közbe kacagtuk, hogy egy pesti ismerõs afélétmondott, ejsze teljes búcsút nyerünk, úgy kivesszük részünkötKrisztus urunk szenvedéseibõl... (Már bocsánat érte, de ez ak-kor nagyon tetszett, s elkelt a fanyar humor abba a helyzetbe.)Mellesleg a zászlókot úgyhiszem esszesirithették, ne lobogtas-sa a szél, s verje az esõ õköt, met egy idõ után már nem vótamit kövessek a magam orrán küjjel, s végül csak magam ere-géltem el Zsögödig. Tudtamisén az embertömegbe, ki szen-királyi s ki nem...

Ámde a Fennvaló el nem hagyott egészen, met ott kaptamaz út szélin két öreget egy szekérvel. Kérdeztem hovávalók, smondták bizcsak csatószegiek, s el es vinnének örömest, csaképpe az a helyzet, hogy õk se tudnak menni, lemaradtak a ke-reszttõl, met defektet kapott a szekér... Ámde sebaj, má útonvan a segítség, s ha kivárom, há meg vagyunk állapodva. Sõt, akocsival es mehetek mékkel a pótkereket hozzák. Na úgyeslett, megjött a kerék s nekifogtak szereljék fel. Énmeg ahogyott állok, látom ám, hogy üsmerõs keresztalj közeleg Szeredafelõl – bizon jöttek a szenkirályiak! Hej a mindenit, hogylekõröztem õköt... Persze vissza már nem tudtam vóna állni a

Innen indulnak a gy imesi keresztek...

„Münk nem épp az elejin haladtunk, de a végit egyáltal ába nem lehe tett v isszanézve meglátni!”

7

Kéveúj


mintegy 6 km-es útra közibük (az addigra már szinte 40 kmután...), s bévártam készüljön el a kerék. Azt azért megmond-tam, köszönöm az ajánlatot, de automobilozni Pesten es mind-

csak tudok, s maradok aszekérnél, ha esõ lesz,ha jég... No érkezéskorokoztam es m eglepe-tést, mikor a kapuelõttleszerelõdtem a szekér-rõl. Átol az uton csaknézték az ottani pletyka-padról a rokonyságbélifehérnépek, ki a bánatlehet ez a nagykalapos,tarisnyás fehérnadrágosszékely, aki szekéren jõlátogatóba hezzajuk?

Még a barátomék-ról annyit, hogy ha jólvettem ki a szavaikot,õk a zerdõbe várták ki a

jégesõt, s elindultak autostopval vissza Gyimesbe a saját ko-csiért. Mikor megkapták, még diskuráltak az üsmerõsökvel, smeg es furulyáltatták a gazdát, s végül megtértek esmént Som-

l yóra. Úgy döntöttek, már késõ,hogy a szenkirályi akot felkõt sékahol találkozni kell velem, s úgyes avirrasztásra es bé akartak térni (énmár mindent végig csinátam koráb-ban a klézseiekvel), hát mit lehes-sen tenni, maradtak míg bírták. Haj-nalba fel akartak szerelõdni a nap-keltére a hegytetejire a csángókhoz,de ez már nem ment, elaluttak a fá-radtságtól a kocsiban. Ígyosztán csakmásnap találkoztunk essze újra.

(Ismeretlen krónikás)

„ Hogy melyen sokan vótunk, ember, jaj azt elmondani sem lehet...”

„Üsmerõs keresztalj közeleg Szereda felõl...” Hidegségpataka (Gyi mesközéplok) is népes keresztaljjal érkezet t

„...automobilozni Pesten es mindcsak tudok, s maradok a szekérnél, ha esõ lesz, ha jég...”


kéveúj

8

Bár az eszedet áthassa:Munkács, Kolozsvár és Kassanem a kolbász hosszát mérik,csak a lélek jogát kérik.

Bármerre fordul a kerék,lopók, hazugok és herékbizonygatják neked egyre:a magyarnak mi megy zsebre.

Kinn is rokonaid élnek,számítnak rád és remélnek.Te ne fogadnád be õket,csak mint emléktemetõket?

Ne gondolj most semmi másra,gyere el a szavazásra,húzd ki magad s gondolj bele,önérzetünk nyerne vele.

Szavazatod folyton kérik,akik súlyát meg se mérik,s gyûl mint hulladék halomra.Most figyelj az alkalomra!

Rókát fogott, csukát fogott,rángatják a magyar jogot,csûri csavarja a vargas vele téged jobbra, balra.

Maradt legbelül egy katlan,ami elcsatolhatatlan.Isten tudja, Isten látja,szíved az a postaláda.

Bármi volt és bármi lehet,lám, megértünk még egy telet.A még élõt hozzuk vissza,ki a baj levét megissza.

Végre a Kárpátok alattbontani lehet a falat,a megcsúfolt igazságét:annyi hazugságtól átég.

Azok mondják, hogy ne bántsák,kiknek kedvesek a dácsák.

Nekik ami maradt, elég,s otthagynák a másik felét.

A miniszter, a nagykövetmeg nem mozdítna egy követ.Szabaduljunk meg a lomtól! –köhögik a hatalomtól.

Ott fészkel a hagyománybanez is: õk a szú a fában,ellenünk mint elmúlássalfognak össze bárki mással.

Az ország helye majd benõ,foglalj helyet Dózsa Jenõ,tõkénk langymelege alatttüzes trónná nõ a kamat.

Utánozzák Arafátot:ki ültette azt a fát ott?Mutass fügét nagyapónak:árnyékában nem ül holnap.

Zrínyit megelõzték jóvalegy mérgezett vaddisznóval,s lefejezteti a Fiáta Hunyadi János fiát.

Elbánnának az írmaggal:beültetik VAU-maggal.Kutyatejhez farkastorok,Bárhogy változnak a korok.

Árvizek vagy árulások,mindíg mások a hibások,megkeresvén zsák a foltját,a tüzet olajjal oltják.

Burkus tankok, kozáklovaka lóvá tett magyarokatbeszorítják száz szorosba,mint a csordát a tilosba.

Maguk legelik az árpád,Kér és Kürt és Keszi Árpád.Isten neki nyéki harmat,birka nép, a hazád gyarmat.

Tarvágás a hármashalom?A múlt azértis hatalom,hogy a jövõ is láthassa...Munkács, Kolozsvár és Kassa.

Lászlóffy Aladár

LEVÉL HAZA

9

Kéveúj


A 70 éves Lászlóffy Aladár köszöntésére

A kolozsvári Helikonfolyóirat áprilisvégi számahozta ezt a verset, de tar-talmából ítélve a 2005. de-cemberi népszavazás elõ-estéjén í rhatta LászlóffyAladár. Nem firtatom, mi-ért csak most közli a lapesõ után köpönyegként,elég az, hogy témája idõ-szerû ma radt a balul si-került népszavazás után is:Végre a Kárpátok alatt /bontani lehet a falat – aTrianonban megcsúfol t

igazság falát. Ha egyszer elmulasztottuk is az alkalmat, annálmakacsabbul kell újra meg újra kezdenünk a falbontást. Mégakkor is, ha Európa nemigen méltányolja erõfeszítésünket,nem beszélve a jelenleg hatalmon lévõ magyar kormányróls a nemzetiségi elnyomást zavartalanul tovább gyakorlószomszédainkról. Szomorú, hogy folyamatosan Budapest a fõakadálya avelünk történt igazságtalanságok hely rehozatalának.Avagy a magyar kül- és belpolitikus: az a fajta folyton ne-gatív kutya, aki meg se rázza magát, mégis minden mégmindig múlt idõben pereg le róla. A tömegsírpor és a go-lyózáporok. Az idézet Lászlóffy Aladár Mit írjunk a brigád-naplóba? címû írásából való, mely – kifejezetten a népsza-vazás körüli vitához kapcsolódva – elõször az erdélyi He-likonban, majd a hazai Hitel folyóiratban jelent meg. Én isonnan idéztem már egyszer; az Új Kéve némely olvasójánaktalán eszébe jut Nekünk Mohács kell címû írásom. A magagúnyoros és sokszor kissé talányos stílusában így folytatjaLászlóffy: Mekkora lehet egy hazugság, hogy fel lehessen hördülnibele egy múzeumtárlónyi anyaországban is? Ki olyan hülyeés szolgalelkû, hogy elhiszi: a beolvadástól, kipusztulástólmegvédendõ határon túli magyar csak akkor kaphat kettõsál lampolgárságot Magyarországon, ha ez jár mindenrománnak, szerbnek és montenegróinak? – Mert bizony ezta körmönfont képtelenséget is bedobták a „jogi szakértõk”,akik felsorakoztak a szoclib kormány mellett a szavazókmegdolgozására. Rókát fogott, csukát fogott, rángatják amagyar jogot, / csûri csavarja a varga s vele téged jobbra,balra – a vers a csalafinta tanmesére céloz a róka téli halá-szatáról: farkát dugta le a a tó jegén vágott lékbe; rá is hara-pott egy csuka, de semmire sem mentek egymással, nemvolt eldönthetõ, melyik fogta meg a másikat. Jogászi agy-ficam kellett a románok, szerbek és más gazdanépek disz-kriminálását látni abban, ha azok nem részesülhetnénekugyanúgy a kettõs állampolgárság áldásaiban, mint a velükegy országban élõ magyar kisebbség. Tõlünk területet kíván-tak, de eleven embereket, családokat szabdaltak szét – ér-

vel Lászlóffy. Hogy a Trianonban kényszerû ráadásul ka-pott magyar lakost hovatovább egy évszázad óta másod-rendû állampolgárrá degradálja, nyelve, kultúrája mûvelé-sében drasztikusan korlátozza a többségi állam, arra nemterjed ki a jogászi figyelem. A magát magyarnak nevezõ kormány gátlástalan ciniz-mussal játszott rá az életszínvonal alatt élõ tömegek félel-meire és a viszonylagos jólétet élvezõk irigységére, zsugo-riságára: a saját zsebük bánja, ha a kettõs állampolgárságmegvalósul. „A rémhírterjesztõ kormány iszonyú dolgokathelyez kilátásba arra az esetre, ha valami csoda folytán azigennel szavazók találnák elérni a többséget: milliárdosköltségek, amit majd a hazai szegény nyugdíjasoknak kellmegfizetni, de ami ennél is ijesztõbb: száz-meg-százezer’újmagyar honfoglaló’ megjelenésé nek víziója kelet ihatárainkon, akik magyar útlevelük lobogtatásával követe-lik a bebocsáttatást és az õket immár jogosan megilletõ szo-ciális juttatásokat” – írtam a Nekünk Mohács kell-ben. Eztfejezi ki tömören Lászlóffy versének egy strófája: Bármer-re fordul a kerék, / lopók, hazugok és herék / bizonygatjákneked egyre: / a magyarnak mi megy zsebre. De olvassuk tovább Lászlóffy prózában kifejezett há-borgását: Miért kellene csak nekünk leadni a ruhatárban mindent,ami mások életét, kultúráját, életképes jövõjét továbbszol-gálhatja? Mi hát a „magyar” jelzõ bármi mellé biggyeszt-hetõen – egy meghagyott ország Ibusz-neve, márka-megkü-lönböztetõje, ha nem egy bárhol, akár elszórtan is élõ nem-zeté, egy csordáé a szép nagy hegyilegelõn, fajtanév, mintaz, hogy ementáli, mangalica, leghorn. A mesék logikája ésGulliver-Isten igazságérzete szerint egy Blefuscuba sodró-dott liliputi törpe már nem liliputi? Melyik pesti parlamentiLinné, köztársasági Brehm meri megváltoztatni a beso-rolását? S miféle vívmány lenne az efféle a XXI. században,mire Törökország is anyanyelvi televíziót engedélyez akurdoknak? A magyar baloldal reakciós dogmatizmusát ostorozza ittLászlóffy, amellyel kitart a francia mintájú kisebbségbeol-vasztó nemzetállam eszméje mellett, elismerve a „néptu-lajdonos” államférfiak igazát: „A Blefuscuba sodródott lili-puti törpe már nem liliputi” – szóval a Trianonnal Romá-niának ítélt magyar már nem magyar, legfeljebb „magyarulbeszélõ román”. A gúnnyal s az ostorral versében sem takarékoskodik aköltõ. Azok nem törõdnek elcsatolt véreink sorsával, akik-nek „kedvesek a dácsák”, vagyis a maguk jóléte, nyaralója.Nekik ami maradt, elég, / s otthagynák a másik felét. Azország vezetõi egy követ sem mozdítanának a magyarság„másik felének” érdekében, nem fáj nekik az elcsatolt ma-gyar lakosság vészes fogyása, nyelvének, kultúrájának pusz-tulása: Szabaduljunk meg a lomtól! – köhögik a hatalom-tól. De nem csak a hatalom: a „balos” liberális értelmiségis hasonló húrokat penget. Emlékszem, egyikük az Adeva-


kéveúj

10

rul (Igazság) címû lapban hívta föl a románok figyelmét„az egyre erõsödõ magyar nacionalizmus” veszélyeire. Minta versben olvassuk: ellenünk mint elmúlással / fognak ösz-sze bárki mással. Az unokái számára faültetõ nagyapó pél-dája, vagyis a hagyomány, a nemzeti kultúra õrzése és ápolá-sa szerintük lesajnálnivaló, modern korunkhoz nem illõ. Õka „haladás” bajnokai, akik már Zrínyit megelõzték jóval /egy mérgezett vaddisznóval – íme egy hamisítatlan Lász-lóffy-i bizarr hasonlat, melyet több is követ, hogy végülleplezetlen nyíltsággal vágja a hazai magyarság fejéhez:birka nép, a hazád gyarmat. Szomorú tény: negyedszázad-dal a „ránkszakadt szabadság” mámoros élménye után újhódoltságban érzi magát a költõ és nemzete. A vers elején és végén felsorolt három õsi magyar városneve teremt egységet költõnk sokágú üzenetében: Munkács,Kolozsvár és Kassa az elvitathatatlan magyar múlt színhe-lyei. A lelkevesztett anyaországgal ellentétben nem a kol-bász hosszát mérik, csak a lélek jogát kérik, azaz tisztán,

haszonlesés nélkül él bennük a magyar összetartozás érzé-se. Bízzunk a költõvel – mit is tehetnénk mást? – hogy abennük s általuk õrzött múlt mindnyájunk számára meg-tartó erõvé válik: Tarvágás a hármashalom? / A múlt azért-is hatalom, / hogy a jövõ is láthassa... / Munkács, Kolozs-vár és Kassa...

* * *Verses „levelének” s egy politikai pamflettjének idézésévelés hozzáfûzött gondolataimmal köszöntöm az Új Kéve mun-katársainaknak és olvasóinak nevében is Lászlóffy Aladárt,aki nemrég, május 18-án töltötte be hetvenedik évét, a hírekszerint, sajnos, nem éppen jó egészségben. Bárcsak eljutnahozzá köszöntésem és a ’90-es években átélt közös „ton-gai” táborozásaink emléke hozzájárulna felvidámításához,gyógyulásához. Azaz mindkettõjükéhez – feleségét, Gyön-gyit is beleértve.

Szente Imre

Tisztelt Honfitársaim ! A szervezõk és a magam nevében szeretettel meghívok minden innen elszármazottat a 2007. augusz-tus 17–20 között megrendezésre kerülõ Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára. Gyertek haza, mert hív a föld, hol egykorbölcsõtök ringott, szólít a hely, melynek rögéhez emlékek ezernyi szála fûz, és visszavárnak a rég nem látott cimborák, hogy újraegyütt barangolhassatok gyermekkorotok ösvényein. Gyertek haza, s tarisznyátokban hozzátok a messzi földön megszerzetttudást, tapasztalatot, és osszátok meg itthonmaradt véreitekkel, hogy a szülõföldön szárba szökkenhessen a remény. Gyertekhaza, hogy férfiasan kezet rázva, egymás tekintetében megfürödve erõt meríthessünk a holnap és holnapután küzdelmeihez, ajövõt építõ munkához, a megmaradáshoz.

És nem csak a háromszékieket, hanem származási helyétõl eltekin tve mindenkit meghívunk, ki szívén viseli sorsunkat.Látogassatok meg bennünket, hogy érezzük: nem hagytak magunkra, és a látszat ellenére létezik még magyar összefogás. Láto-gassatok meg bennünket, hogy fejünket összedugva égetõ problémáinkra megoldást, sorskérdéseinkre pedig választ találjunk.Látogassatok meg bennünket, hogy hiányosságainkat felfedve, értékeinket számba véve, közös erõvel a világ e szegletét vissza-kapcsolhassuk a magyarság és Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe.

Az egykori Háromszék, jelenlegi hivatalos nevén Kovászna megye festõi környezetben, Erdély délkeleti részén, a Kárpátokölében bújik meg. Területén zord fenyvesek, kövér mezõk és szelíd lombhullató erdõk között szétszórva gyógyfürdõk tucatjaikínálják magukat a rászorulónak, különbözõ betegségek enyhítésére és gyógyítására, a kiszáradt torkú vándor pedig festõi kör-nyezetben bugyogó természetes ásványvízforrások százaiból merítve enyhítheti szomját. Még élõ hagyományok, virágzó nép-mûvészet, történelmi emlékhelyek, mûemlék-épületek s barátságos, a hagyományos székely vendégszeretetet õrzõ és gyakorlóemberek fogadják a jószándékú idegent.

Idelátogatva olyan földre lépsz, melynek lakói több mint ezer éven keresztül vérüket hullatva védték a szabadságot, õseikföldjét s a Magyar Hazát, s védik ma is konok elszántsággal.

Idelátogatva olyan földre lépsz, melynek vadregényes tája Jókait is lenyûgözte, mert hegycsúcsok, várromok, udvarházak,temetõk és emlékhelyek között barangolva hûségrõl és kitartásról susognak a fenyvesek, hûségrõl és kitartásról zúgnak a tajtékzóhegyipatakok, hûségrõl és kitartásról suttog a szél.

Idelátogatva Dózsa György, Mikes Kelemen, Kõrösi Csoma Sándor, Bod Péter, Gábor Áron, Szentkatolnai Bálint Gábor,Benedek Elek és még sok, a hazáért áldozatot vállaló neves és névtelen katona, pap, tudós, író , költõ, történész, nyelvész,pedagógus, és egyszerû székely ember szülõföldjére lépsz.

Innen hitedben és magyarságodban megerõsödve, megnyílt szívvel és megtisztult lélekkel fogsz visszatérni lakóhelyedre,mert megtapasztaltad, hogy élnek még tiszta tekintetû, egyenes gerincû, áldozatkész emberek, akikkel összefogva magyar jövõkovácsolható a Kárpát-medencében.

Bedõ Zoltán

A bõvebb tájékozódás érdekében a rendezvény iránt érdeklõdõket tisztelettel megkérjük, hogy a világhálón látogassanak ela www.vilagtalalkozo.ro honlapra.

Háromszéki Magyarok Világtalálkozója

11

Kéveúj


2007 májusában Svédországban tettem látogatást, ahola stockholmi Magyar Ház vendégszeretetét élvezhettem.Számos magyarral beszélgettem és kötöt tem barátságot,akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy segítettékmunkámat. Sokan elmesélték nekem, hogy az elmúlt évek-ben számos magyar mûtárgyat adtak el a svéd mûkereske-delemben. Svédországban azonban a magyar mûvészeketnem ismerik eléggé, így ezen mûvek értékével, valós piaciáraival nincsenek minden esetben tisztában. Példaként megszeretnék említeni egy esetet, amit most Stockholmban hal-lottam. Egy illetõ eladott egy festményt, egy svéd aukción,melynek a valós értéke Magyarországon legalább 4-5-szörö-se lett volna annak az összegnek, amelyet õ Svédországbankapott érte. Különben is az elmúlt években egyre inkábbjellemzõ, hogy a világ különbözõ tájairól egyre több ma-gyar festmény illetve szobor kerül vissza Magyarországra.Az egykori, magyarországi mûtárgyál lománynak egy je-lentõs része ma külföldön található és gyakran egy-egy lap-pangó fõmû felbukkanása örvendezteti meg a hazai mûvé-szeti élet szereplõit. Tavaly került például Budapestre azEgyesült Államokból Rippl-Rónai József: Kalitkás nõ címû,1892-ben festett mûvének egy változata, amely érdekes ada-lékként szolgált a mûvészettörténeti kutatás számára is. Ezenmû is több évtizeden át a feledés homályába merült és pél-dája nem egyedülálló.

Megragadván az alkalmat a következõ néhány sorbanszeretném bemutatni vállalkozásunkat. Galériánk XIX-XX.századi magyar festmények, grafikák , szobrok kereskedé-sével, kiállításával foglalkozik. A Nemes Galéria történetétilletõen közel két évtizedes múltra tekint vissza, ennekköszönhetõen mára a hazai mûkereskedelem egyik vezetõcégévé vált. A galéria alapítója és névadója, édesapám Ne-

mes Gyula, aki egykori, két belvárosi üzletében még XVII-XIX. századi mûtárgyakkal, valamint bútorokkal is foglal-kozott. Budán elsõk között, 1994-ben nyitotta meg képke-reskedését Városmajor Galéria néven. 1997-ben egy két-szintes, reprezentatív galériával bõvült a vállalkozás a FalkMiksa utcában. A galéria fõ profilja a XIX-XX. századi ma-gyar festmények, grafikák kiállítása, adás-vétele. Az elmúltpár évben tapasztalható gyûjtõi igények változásával a galé-ria is szélesítet te kínálatát, így a magyar klasszikusokmunkái mellett a régi külföldi mesterek és az 1945 utánikét évtized munkáiból is válogathat az érdeklõdõ, mûértõközönség. A galéria sikerének egyik kulcsfontosságú zálo-ga, hogy jelentõs szakmai háttér nyújt hiteles, pontos és meg-bízható információkat a gyûjtõknek a galériában felbukkanótárgyakról. Nemcsak hazai, hanem külföldi mûvészettörté-nészek is részt vesznek a mûalkotások szakvéleményezé-sében, mûvészettörténeti kutatásában.

2001-ben látott elõször napvilágot a Nemes Galéria év-könyve, amelyben az évrõl-évre újonnan felbukkanó, elve-szettnek hitt, vagy lappangó mûalkotásokat volt szándékunkbemutatni és így sokak számára hozzáférhetõvé tenni. A fest-mények, grafikák és szobrok mellett mûvészettörténeti ta-nulmányok, publikációk is helyet kaptak a kiadványban,elõsegítve a magyar mûvészet még teljesebb megismerésétés népszerûsítését . Terveink között szerepel egy olyankiállítás-sorozat megrendezése, amely új szempontok szerintvenné nagyító alá a magyarországi mûtárgyakat.

Szolgáltatásaink közül kiemelném, hogy ingyenes ér-tékbecsléssel és szakmai tanácsadással segítjük a hozzánkforduló érdeklõdõket, akár eladóról, akár vásárlóról legyenis szó. Bízom benne, hogy hamarosan Önnek is segítségérelehetünk.

Nemes Péter

A BUDAPESTI NEMES GALÉRIALappangó magyar mûtárgyak külföldön

Mednyánszky László: Tátrai táj

Rippl-Rónai József: Fiumei k ikötõ

Elérhetõségeink: 1024 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 3.1055 Budapest, Falk Miksa utca 28. Tel : +36-1-212 31 56Fax: +36-1-212 48 26 Mobil: +36-30-933 32 19Honlap-cím: www.nemesgaleria.hu E-mail-cím: [email protected]


kéveúj

12

Az id én i mmárötödik alkalom-mal megrende-zett ún. presbite-ri konferencia fõ-ként o lyan egy-háztörténeti ésrészben dogmati-kai kérdések so-rát érintette, melykérdésekrõl a teo-lógián kívül csak

ritkán hallhatnak és tanulhatnak az „egyszerû halandók”. Sokszorzavart kelt a hívek között, ha azt hallják, hogy „protestáns vallás”nem létezik, de vannak protestáns egyházak. Az unitárius hívek-ben az kelt értetlenséget, hameghallják, hogy sok egy-ház nem hajlandó õket ke-resztényeknek tekinteni. Areformátusok gyakran döb-bennek meg azon, ha pl. azevangélikus templomokbankeresztet, gyertyát, oltárt, ésaz o ltáron „szentképeket”találnak, holott tudomásukszerint az evangélikusok isprotestánsok, mint õk ma-guk. Aztán már csak hab atortán, ha az ilyen kérdésekben járatlanok egyszer csak megtudják,hogy a kálvinisták ugyanazok, mint a reformátusok, hogy a luthe-ránusok ugyanazok, mint az evangélikusok, de hogy az evangéli-kus és az evangéliumi keresztény nem jelenti ugyanazt. Zavar ural-kodik a fejekben az úrvacsora és a keresztség szentségeinek más-más formában történõ kiszolgáltatása, de fõként értelmezése terénis. Nos, az idei konferencia legalább megpróbált néhány tévhiteteloszlatni, hogy legalább presbitereink tájékozódni tudjanak egyakran elõforduló, s a leggyakrabban zavarosan értelmezett fo-

galmak között. A téma ezvolt: A reformáció kora –a protestáns egyházak ki-alakulása és elterjedése amagyar területeken. Dr.Pósfay György összefog-laló egyháztörténeti elõ-adása a reformációt meg-elõzõ eseményekrõl szólt:mint pl. a kelet és nyugatközötti egyházszakadás-ról, a valdensek mozgal-máról, Husz János és Savonarola elõ-reformátori szerepérõl stb.Molnár-Veress Pál széles történelmi keretbe ágyazottan a lutherireformációról s annak magyar földön való elterjedésérõl beszélt.A svájci reformációról, s ezen belül Zwingli , Bullinger, Kálvin ésBéza szerepérõl Dr. Hermán János tartott elõadást. Végül Dr.Rázmány Csaba püspök szólt a magyar reformáció utolsó hajtá-sáról, s az ebbõl életre kelt unitárius egyházról. Az elõadások bõ-ven szolgáltattak témát a plénumon való megbeszélésre, s szinteészre sem vettük: hol a középkori teológusok bõrébe bújva ér-veltünk és vitáztunk, hol a szekularizált és globalizált világ felõlközelítve tekintettünk önmagunkra, felekezetileg vegyes és szór-ványhelyzetükbõl adódóan pedig kicsiny és törékeny gyülekeze-teinkre, egyházi közösségeinkre, melyekben szolgálnunk adatott.

Harmatot hullajtó halovány hajnalon

Zavaroszlatóban

A Presbiteri Konferencia résztvevõi

Dr.Pósfay György és Molnár-Veress Pál Dr. Hermán János

Dr. Rázmány Csaba unitári us püspök

Pill anatkép a konferenc iáról

13

Kéveúj


A háromnapos presbiteri konferencia utolsó napja egybeesett azugyanazon a helyszínen, a németországi Holzhausenben megren-dezett Európai Magyar Evangéliumi If júsági Konferencia elsõnapjával, s a legalább kilenc országból érkezett, magyar gyüleke-zetekben szolgáló lelkészeknek, gondnokoknak, felügyelõknek,presbitereknek és egyháztagoknak így alkalmuk nyílt arra, hogytalálkozzanak azokkal, akik reményeik szerint majdan nyomdo-kukba lépnek. Vitathatatlan, hogy a nyugati szórványban élõkszámára életfontosságúak az ilyen alkalmak, az ilyen találkozások,hiszen a felgyorsult mindennapok rohanásában olykor észrevét-lenül száguldunk el egymás mellett, s gyakran már csak akkoreszmélünk fel, amikor valakitõl búcsúzunk, s amikor valamirõl,aminek elvégzését mindeddig halogattuk, immár visszahozhatat-lanul és végérvényesen le kell mondanunk. A hívõ és keresztényembernek azonban van egy csodálatos biztatása és ígérete: azt,amire már nem futja erejébõl, s aminek elvégzésére ideje már ke-vés, azt az, aki benne elkezdette, be is fejezi, s aki õt egykor útjáraindította, ugyanaz biztonságos révbe is vezeti. Nem küldi el, ha-nem hazavárja. Mintha ez lett volna az üzenete – az egyik konfe-renciát lezáró, a másikat ünnepélyesen megnyitó – istentiszte-

letnek is, melyen idõsek és fiatalok együtt hallgatták az igét, együtténekeltek és együtt imádkoztak. Minden résztvevõ gazdagodha-tott ismeretben, tapasztalatban, erõben és reménységben. Jó voltismét együtt lenni, a régi barátságokat felújítani, új kapcsolatokatkötni, ismeretségeket szerezni, egyáltalán egymásra f igyelni. Meg-beszéltük a következõ év presbiteri konferenciájának témáját is:ezúttal hitvallásainkkal szeretnénk részletesebben foglalkozni, kü-lönös tekintettel az õs-egyház hitvallásaira, a reformáció egyhá-zainak hitvallási irataira. A jövõ évi presbiteri konferencia terve-zett ideje: 2008 március 14–16, s a helyszín ismét Holzhausenlesz. Addig viszont lesz még egy alkalmunk találkozni, nevezete-sen a Protestáns Szövetség idei közgyûlésén, amire szeptember7–9. között a belga fõvárosban, Brüsszelben kerül sor. A vasárna-pi istentiszteletet követõen, délután vagy estébe hajlón, avagyharmatot hullajtó halovány hajnalon ki-ki autóba ült, vonatra vagyrepülõre szállt, hogy ismét szétszóródjunk a nagyvilágban. Devittük magunkkal szívünkben a biztatást: „Ne félj kicsiny nyáj,mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja az országot!”

Molnár-Veress Pál

A Szüle tés kapuj a Antoni Gaudí katalán építész Sagrada Família bazilikáján

A Sagrada Família, avagy A Jövõ Temploma a spanyol-országi Katalónia fõvárosának, Barcelonának legreprezen-tatívabb épülete, katalán nyelven a hivatalos neve: TempleExpiatori de la Sagrada Família (A szent család engesztelõtemploma). Antonio Gaudí (1852–1926) mestermûve. Ró-mai katolikus bazilika, mely jelenleg is épül, s elkészülte utána világ legnagyobb bazilikája lesz. Az épület az organikusépítészet mintapéldánya. A templom építésének ötlete egygazdag barcelonai könyvkereskedõtõl ered, akinek álma voltegy olyan bazilika felépítése, ahol gazdagok és szegényekegyaránt imádkozhatnak. Alapítványa megvásárolt egy két-hektáros területet a város akkori egyik szegénynegyedében,melyet ma „La Sagrada Família” negyednek hívnak. Az épü-letet Francesc Paula de Villar tervezte, alapkövét 1882-bentették le, s egy évvel késõbb, 1883-ban Gaudí kapta meg atemplom készítésének feladatát. Életének további részét fõ-ként ennek a munkának szentelte, élete fõmûvének tekintet-te. A keleti szárny 1891 és 1900 között készült el. 1926-banGaudí baleset áldozata lett. A spanyol polgárháború alatt(1936–1939) a félkész épület egy részét, Gaudí modelljeit ésmûhelyét lerombolták. A templom nyugati szárnya 1954 és1985 között épült. Ma is épülõ tornyai közül a legmagasabba tervek szerint 170 méter magas lesz, s a tervek szerint 2020-ban (közel 140 évvel az építés kezdete után) fejezik be. Atemplom jelenleg Spanyolország leglátogatottabb idegenfor-galmi látnivalója, (csupán a múlt évben 2 370 000 látogató-ja volt) . 2005-ben a Születés kapuja felõli homlokzatot azUNESCO a világörökség részévé választotta. Bizony sok ma-gyar meríthetne biztatást a templomépítõktõl. A Magyar Te-levízió egyik mûemlékekkel foglalkozó mûsorának címét pa-rafrazálva, hisszük: Unokáink látni fogják!

Unokáink látni fogják


kéveúj

14

Jézusnak különösen fájt szülõföldjének hitetlensége azért,mert különösen szerette azt; és különösen azért szerette, mertaz a föld az Õ hazája volt. Ebben a fájdalomban Jézus ember-sége zokog föl: Neki hazája van és annak a vesztét siratja. Övévolt az örökkévalóság, bírt az egész földdel és mégis fájón drágavolt Neki egy parányi föld, rajta járó-kelõ szomorú emberek,hegyeknek és halmoknak édes vonala, az anyanyelv muzsiká-ja, átöröklött szenvedések, álmok és remények szövedéke. Ki-csiny volt az Õ hazája, keményszívû és megvetett a népe, ide-gen a nyelve, kopár vagy egyszerû a határa, s mégis könnyehullt e haza földjére, jajja szállt felette, s fájdalma, mint egykiterjesztett szárny, féltõn letakarta.

Nekem is van hazám: kicsiny, drága föld, parányi folt enagy égitesten, mégis nekem drágább minden birodalmaknálés minden csillagoknál. Elhagyatott, keményszívû, ezer hibávalmegvert nép az enyém, mégis szeretem, szégyenét vállalom,kálváriáját magamra veszem és úgy érzem: „ha nem születtemvolna is magyarnak, e néphez állanék azonnal én”. Nyelvünketcsak egy tenyérnyi helyen beszélik, mégis zenéje ott remeg leg-édesebb emlékeimben, imádságaim e nyelv képeitõl fénylenek,Istenemmel ezen a nyelven társalgok, és magyar zsoltárokzengjenek koporsóm felett. Nekem van hazám!

Nekem nincs hazám! Jött a vihar és összetörte. Örömünksiralomra fordult, és büszkeségünk gyászba öltözött; elveszettbelõle az, ami legszebb része volt, és ajkán siralom kél: „jaj deárván ül a nagy népû város, olyan lõn, mint az özvegyasszony;nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelem-asszony: robotossá lõn; most ott ül a népek országútján porbanés hamuban, szennye a ruhája szélén; alásüllyedt, nincs vigasz-talója. (Jer. siralmai 1: 1. 9.)

Nincs nép, amelyiken úgy betelt volna a próféta szava,mint rajtunk, de nincs nép, amelyet úgy vigasztalna a prófé-taszó, mint minket: Vajha figyelmeztél volna parancsolataim-ra! Olyan volna békességed, mint a tenger habjai (És. 48: 18).Egy rövid szempillantásig elhagytalak, de nagy irgalmasság-gal egybegyûjtelek; búsulásom fölbuzdultában elrejtem orcá-mat egy pillantásig elõled, de örök irgalmassággal könyörülökrajtad, – ezt mondja Megváltó Urad! Vigasztaljátok, vigasz-taljátok népem, így szól Istenetek! Szóljatok és hirdessétek néki,hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott;hiszen kétszeresen sújtotta õt az Úr keze minden bûneiért. Egyszó kiált: A pusztában készítsetek az Úrnak utat, ösvénytegyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgyfölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen azegyenetlen egyenessé, és a bércek rónává. És megjelenik azÚr dicsõsége... (És. 40: 1–5)

Koraszin, Bethsaida nem tért meg, Jeruzsálem megölte aprófétákat s azért ítélete elvégeztetett. Vége van az én nemze-temnek is, hacsak mássá nem lesz. A völgynek fel kell emel-kednie, a halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen legyen egye-nessé, a bérc rónává: más magyarság, új magyarság, lelki ma-gyarság támadjon! Ha ez a nép újra hívõ néppé lesz, ha meg-hódol Isten akaratának és örök szövetségét megtartja, új élet ésúj föld következik el: „megépítik fiaid a régi romokat, az em-beröltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének,ösvények megújítójának”... (És. 58: 12) Már nem kérdezem:kicsi lesz vagy nagy ez a nép; nem fontos: régi határai marad-nak meg, vagy újakat von az Isten keze; az sem reám tartozik:mikor és miképpen megy mindez végbe. Reám csak az tarto-zik, hogy ez a nagy bensõ megújulás megkezdõdjék, s én márkezdet lehetek. Viszem azokat, akik hozzám fûzõdnek: csalá-domat, híveimet, barátaimat. Látok szemem elõtt hívõ népet,imádkozó népet, egy országot, amelynek Krisztus a királya,hallok egy nyelvet, amely Istent magasztalja és róla beszél; ki-bontakozik szemem elõtt, mint egy óriási panoráma, nagy tör-ténelme egy kicsiny népnek, akin végbemegy a tékozló fiúcsodája: elveszett és megtaláltatott; meghalt és feltámadott...

Örökkévaló Istenem! Köszönöm neked, hogy magyarnakteremtettél és megengedted nekem, hogy e nép szenvedéseiben,gyászában, dicsõségében és szégyenében résztvegyek. Vallomelõtted bûneinket, amelyek az én bûneim is: szívünk kemény,értelmünk balgatag, hitünk ingadozó, és a lelkünk pártos. Meg-hajtjuk fejünket ostorod alatt, és vezeklünk elõtted.

De ígéreteid biztatnak. Hisszük, hogy szövetséget kötöttélvelünk és atyáinkkal, és tudjuk, hogy az ég és föld megrendül-het, de ezt a szövetséget te meg nem rontod soha. Hisszük, hogyha hozzád térünk, és te leszel egyetlen Urunk, feltámad a mivilágosságunk. Könyörgök hozzád, töltsd ki Szentlelkedet errea népre! Tartson bûnbánatot böjtöléssel, sírással és kesergés-sel, és úgy térjen meg hozzád, a mi Istenünkhöz, mert könyö-rülõ és irgalmas vagy te, késedelmes a haragra és nagykegyel-mû. Vidd ezt a népet idvességes önismeretre, hogy lássa megbûneit és gyûlölje meg; forduljon el attól, ami vesztét okozta, stegye rá életét a te ígéreteidre. Gyomlálj ki közülünk mindenpártosságot, ellened való lázadást és egymás közötti viszályt,és növeld meg a mi hitünket történelmi hivatásunkban és em-beri méltóságunkban. Legyünk a te néped!.

Kezedben van nemzetünk jövendõje. Nem kutatjuk, mit hoz,csak te magad jöjj. Egyengetjük a te ösvényeidet és készítjükszámodra az utat. Imádkozó magyarok tábora egyre nõ, szent-séges öltözetükben siet a te néped a te sereggyûjtésed napján.Királlyá koronázzuk magunk és népünk felett a te szent fiadat,és nemzeti jövõnket, egész történelmünket odaszenteljük a Tedicsõségedre. Szánj meg és válts meg minket! Ámen.

Dr. Ravasz László dunamelléki püspökHAZAFELÉ... c. imakönyvébõl (Budapest, 1925)

Elveszett és megtaláltatott – meghalt és feltámadott!Trianonra emlékezve

„Ezt mondja az Úr: A régi dolgokat ne emleges-sétek, ne a múltakon tûnõdjetek! Mert én újat cse-lekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjá-tok!” (És. 43: 18-19)

15

Kéveúj


MANGER NIKOLETTA ÉVA (2006-07-29 Mal-mö), aki Manger (szül. Márton) Éva (1969-09-25Székelyudvarhely, ref.) és Manger György (1970-07-31 Budapest, rkat.) gyermeke, 2007. ápril is 14-énMalmöben megkereszteltetett Keresztszülei: MuntyánOrsolya Andrea (1986-08 -02, Kolozsvár, ref.),Castius Teddy (1986-05-18 Malmö, rkat.)

KÖBLE KRISZTINA JOZEFINA szül. 2006-03-22 Krist ianstad, Köble (szül. Székely-Varga) Zsuzsanna(1970-05-14 Magyarkirályfalva, ref.) és Köble József (1954-10-08 Kolozsvár, ref.) gyermeke 2007. március10-én Sölvesborgban a St. Nicolai-templomban megkereszteltetet t. Keresztszülei: Dobos Mihály (1958-03-01 Koronka, rkat.), Dobos Erzsébet Nelli (1962-11-07 Marosvásárhely, rkat .) Lelkész: Molnár-Veress Pál

SÖRÖS ÁRPÁD (1954-01-29 Kecskemét, ref.)és ADORJÁNI KATA (1958-07 -04 Seps iszent-györgy. ref.) 2007. május 12-én Malmöben házas-ságot kötöt tek. Lelkész: Molnár-Veress Pál

BONDESSON ÂKE MARCUS (1981-03-02Kristianstad, ev.) és MOLNÁR TÜNDE (1980-04-21 Marosvásárhely, rkat.), 2007. június 2-ánSölvesborgban házasságot kötöttek . Lp. M-V.Pál

CSALÁDI KRÓNIKA- KERESZTELÉS -

- ESKETÉS -

AASE NATALIE szül. 2006-11-03 Växjö, aki Bodoni Aase Ilona (1973-05-29, Marosvásárhely, ref.) ésAase To rb jörn (1967-05-25, Norddael, Norvégia, ev.) gyermeke, 2007 . május 5-én L essebo-banmegkereszteltetet t. Keresztszülei : Bodoni Aldenmark Emõke (1971-11-13, Marosvásárhely, ref.), AldenmarkStefan (1973-02-11 Norrköping, Svédország, ev.) Hátul a lelkész és a nagyszülõk: Bodoni János és Magda


kéveúj

16

Hittérítõk – ciszterciek – Északon

Svédország középsõ részén, a Vättern tó partján festõi környe-zetben találjuk az egykor itt állt ciszterci kolostor, Alvastra romjait.Bár nevét és jelentõségét kissé elhomályosítja a közelben fekvõ Vad-stena kolostora, figyelmünket mégis érdemes Alvastrára irányítanunk,egyrészt azért, mert régebbi alapítású, másrészt pedig azért, mert míga Szent Birgitta alapította vadstenai apácakolostor mindvégig megõriz-te svéd jellegét, addig Alvastrát az alapító ciszterciek révén, hozzánkmagya rokhoz, valamivel közelebbinek érezzük. Gondoljunk csak adunántúli Zirc ma is álló és mûködõ ciszte rci kolostorára , vagy azerdélyi Fogarasi-havasok aljában romjaiban is lenyûgözõ, cisztercialapítású kerci apátságra. Elõször is vizsgáljuk meg, kiket nevezünkcisztercitáknak, helyesebb és ma már elterjedtebb szóhasználat szerintcisztercieknek.

A ciszterci szerzetesrend a Nursiai Szent Benedek alapította ben-cés rend megreformált ága, melynek fõ célkitûzése a rendre jellemzõeredeti fegyelem és szellemiség visszaállítása volt. Vissza akartak térnia jámbor, istenfélõ kolostori élethez, nem kívántak világi hatalom alattélni és munkálkodni. Szent Róbert 1098 márciusában húsz rendtársávalegyütt indult el a franc iaországi Molesme bencés kolostorából, s aDijon-hoz közel álló Citeaux (ejtsd: szitó) vidékén egy elhagyatott,zord helyen egy új szerzetestelepet hoztak létre, hogy itt, a világtólelzárva, Szent Benedek reguláját mindenben követve éljenek. Ezt azapostoli egyszerûséghez, a szegénységhez és a kétkezi munkához valóvisszatéréssel, az imádság és a munka egyensúlyának helyreállításávalkívánták megvalósítani. 1099-ben Citeaux (latin nevén Cistercium)irányítását Szent Alberik vette át, s vezetéséve l összeállítottak egyideiglenes szabályzatot (Instituta monachorum Cisterciensium de Mo-lismo Venientium), meghatározták a ruházat kinézetelét és színét is(fehér habitus, barna, késõbb fekete skapuláréval). Egy évvel késõbb,1100-ban Paszkál pápa védelmi okiratot bocsátott ki az önállósulóciszterciek számára. További kilenc év múltán, 1119-ben (Harding)Szt. István apát idején megalkották a rend végleges szabályzatát, aCar ta Caritatis-t, s ezzel – 21 évvel a Molesme-bõl való elindulásután – létrejött az új szerzetesrend, a Cisterciumot követõ monostorokközössége, latin nevén a Sacer Ordo Cisterciensis (rövidítve OCis).

Néhány évtizeden belül a nyugati, latin nyelvû egyház mindenországában alapítottak ciszterci monostorokat Í rországtól Magyar-országig, Portugáliától Svédországig. Az új apátságok alapítására leg-kevesebb 12 szerzetest, továbbá munkástestvéreket küldtek egy kije-lölt apát vezetésével. Anyamonostorukból az istentisztelethez szük-séges könyveket és a legfontosabb szerszámokat vihették magukkal.

A rend arculatának és szellemiségének végleges kialakítása egy

Bernát nevû burgundiai nemeshez fûzõdik, aki testvéreivel, rokonai-val és barátaival együtt belépve a rendbe, 1115-ben megalapítottaClairvaux (ejtsd: klervó) kolostorát. s a ciszterci szerzetesi élet ésküldetés lényegét az Ardere et lucere! (Lángolj és világíts!) gondolat-ban fogalmazta meg. „Csak lángolni kevés, csak világítani hívságossemmiség. Lángolni és világítani: ez maga a tökéletesség!” – mondtaSzent Bernát, hozzátéve: „Az istenszeretet mértéke a mérhetetlenség.Ha szeretetünk tárgya végtelen, nem tûr határokat. A kezdõk türelme-sen, a haladók szívesen hordják Krisztus keresztjét. A tökéletesek átö-lelik azt.”

Hogy az apátságok között a megbonthatatlan egység fennma-radjon, elrendelték, hogy a Szent Benedek eredeti szellemiségét visz-szaállító Carta Caritatis szabályzat (regula) legyen mindenki számáraközös, és a zonos módon tartsák be azt. Az isteni officiumoknál(szertartásoknál) kötelesek voltak ugyanazokat a könyveket használ-ni, de mindenkire azonos étkezési és öltözködési, továbbá életvitelielõírások is vonatkoztak.

A ciszterciek az 1100-as évek folyamán a clunyi bencések pom-pájával szemben aszketikusan szigorú építészetet fejlesztettek ki, melya szerkezetek hangsúlyozásával tört utat a gótika felé. Ezen építészetjellegzetessége a mértani indítású szigor, mellyel a monostort és temp-lomát minden fölösleges elemtõl megszabadította, s egyszerû vonal-vezetéssel formázott meg mindent. Szent Bernát számûzte rendjébõlaz öncélúan gyönyörködtetõ képzõmûvészetet. 1135 után a templo-mok szentélye kápolnákkal, kápolnakoszorúval bõvült, de változatla-nul õrizte az aszketikus egyszerûséget. A rend egész Európában valónépszerûsége és az építészetben is járatos tagjainak nagy száma révéna ciszterci építészet sajátos stílusa elterjedt és az európai építészetegyik lényeges meghatározójává lett.

Kezdetben a szerzetesek igen szigorú rendi szabályok szerintéltek, s belsõ életrendjükben elvetettek minden kényelmet és enged-ményt, amely ellenkezett a Regula által megkívánt szegénységgel ésegyszerûséggel. Egyszerûen kiképzett, díszítésektõl mentes közös he-lyiségben laktak, - csupán a rendfõnöknek volt saját háza. Saját kezükmunkájából akartak megélni. Ezért elutasítottak minden olyan jövedel-met, járadékot, tizedet, amelyért nem õk dolgoztak meg. Tápláléku-kat a kétkezi munkából, azaz a földmûvelésbõl és állattenyésztésbõlszerezték. Ezért megengedett volt, hogy saját szükségletükre vizeket,e rdõket, szõlõskerteket, legelõket, szántókat birtokoljanak a világi-aktól lakott területektõl távole sõ helyeken, továbbá , hogyhaszoná lla tokat tartsanak. Aföldesurak sz íve sen adomá-nyoztak nekik erdõs, mocsaras,homokos földeket, m elyeketszorgalmas munkával termõvéalakítottak: mocsarakat csapol-tak, erdõt irtottak, földet mûvel-tek és gyümölcsösöket telepí-tettek. Mivel a zsolozsmát mon-dó szerzete sek (m onachi) amezõgazdasági és a házkörülimunkákat csak részben tudtákelvégezni, ezért laikus testvére-ket is, úgynevezett konverzuso-kat (conversi) vettek fe l, akiktöbbnyire írástudatlanok voltak,

Alvastra ciszterci kolostorának és templomának romjai egy 19. századi metszeten

Alvastra romjai

17

Kéveúj


és csak a kívülrõl megtanult imákat tudták elmondani. Ezek dolgoz-tak az apátságok tanyáin (a grangiákban), az apátsági mûhelyekben ésaz építkezéseknél. Mivel a szerzetesek legfontosabb feladata az imád-kozás és az elmélkedés volt, melyeket az egymást váltó szentmisék éscsendesórák során gyakoroltak, a kolostoron belül elvileg mindenütta csend uralkodott, s még a kinti munkáknál is a jelbeszédet használták.

Mindaddig, amíg elegendõ számban jelentkeztek konversusok,a monostorok saját kezelésû gazdaságai adták a jövedelem jelentõ-sebb részét. A 14. század közepére azonban számuk minimálisra apadt,és ezzel a ciszterciek gazdálkodása is lehanyatlott. Helyenként sajá-tos gazdasági ágak is kialakultak: Angliában a gyapjútermelés, Ci-teaux birtokain, a Rajna és a Mosel vidékén borászat, másutt halte-nyésztés, méhészet, almabor és sajt készítése, gabonaõrlés, szénbá-nyászat, sólepárlás stb.

Alvastra kolostorát azok a ciszterci szerzetesek alapították 1143-ban, akik a franciaországi Citeaux anyaházból idõsebb Sverker királyfeleségének, Ulvhild Hakansdotter királynénak a hívására jöttek Svéd-országba. Mivel a ciszterci szabályzat elõírta, hogy egyetlen kolostorse épüljön városokban, várakban, csakis az emberekrõl távoli, kevés-sé látogatott helyen, ezért a Vättern tó partján, az Omberg hegységlejtõin egy kivételesen szép helyet jelöltek ki számukra. A terület ré-gebben a királyi család egyik fõ szálláshelye, amolyan hatalmi köz-pontja lehetett. Ezt látszik alátámasztani az, hogy az ásatások egy fel-tételezések szerint hatezer évvel e zelõtti oszlopos épület maradvá-nyaira bukkantak ennek közelében. Itt építették fel tehát kolostorukata ciszterciek, a rendre jellemzõ egységes tervek alapján. A templomkét kápolnával épült, benne több oltárral, melyek közül a szerzetesekoltára keletre, a dolgozó testvéreké nyugatra nézett; az öregek és be-tegek oltárai középen álltak.

Svédországban Alvastrával párhuzamosan épült meg Nydala,majd Varnhem, Julita és Gudsberga kolostora, s a reformáció koráigmég további kilenc. Svédországban tehát összesen 14 ciszter ci ko-lostort alapítottak, de ezek között Alvastra és Nydala voltak a legje-lentõsebbek. Alvastra kétsze r esett tûívész á ldozatául (1312-ben és1415-ben), de mindkét alkalommal újjáépítették.

Elisabet Regner archeológusnak a stockholmi egyetemen nem-régiben megjelent „A megreformált világ” címû tanulmánya szerint,a több évszázados zárt életmód után Alvastra szerzetesei lassacskánkiszélesítették kapcsolataikat a körülöttük élõ világgal; az itt talált

pénzérmék sokfélesége is szerteágazó kapcsolatokra utal. A kolostor-ba immár látogatókat is beengedtek, sõt, számukra szállást is biztosí-tottak az erre a cé lr a épült vendégházban, melyben az á sa tá sokhasználati tárgyakat, eszközöket, sarkantyúkat és ruhadíszeket tártakfel. Regner tanulmánya azt a hatalmas anyagot dolgozza fel, amelyetOtto Frödin archeológus és társai hagytak maguk után az 1921–1935közötti években folytatott ásatásaik nyomán. A földbõl összesen mint-egy 50 000 tárgy és lelet került elõ, s ezekbõl meglehetõsen részletesképet lehet kapni az itt élt szerzetesek egykori életérõl, kapcsolatairól.

A kolostornak a vallási és társadalmi életre gyakorolt hatása igenjelentõs volt. Vallási szempontból központi szerepet játszott, s tiszte-letet keltõ intézmény jellegét több mint négy évszázadon át megõriz-te. Az 1300-as évekig a fõnemesek a kolostor díszterme ill. a kolos-tort a templommal összekötõ keresztfolyosó alatt kiképzett sírhelyek-be temetkeztek, de a század közepétõl egyre többen akartak temet-kezni a kolostor templomában is, azért úgymond, hogy közelebb kerül-jenek a paradicsomhoz feltámadásuk idején. Azoknak, akiknek errelehetõségük volt, földbeli adománnyal sírhelyet vettek a kolostorban.De fizetni kellett a rendbe való belépésért is: az 1340 körüli évekbõlpéldául név szerint fennmaradt „a söderköpingi Sven, az aranymû-ves” emlékezete, aki sok pénzt fizetett, amikor fia belépett a szerzete-sek sorába.

Elisabet Regner tanulmánya hiánypótló módon egészíti ki a márkorábbról ismert írá sbeli adatokat, amelyek fõként telekkönyvi be-jegyzésekbõl, birtoklevelekbõl és végrendeletekbõl álltak. Ezekbõl ki-olvasható, hogy Alvastra szerzetesei idõvel egyre több földhöz jutot-tak, s ezeken széleskörû növénytermesztést, már-már ipari méretû ter-melést indítottak be. De halastavuk is volt, melyben keszeget és pon-tyot tenyésztettek, hiszen egyik fõ táplálékuk a hal volt.

Már a 13. század érezhetõ változásokat hoz Alvastra életében,hiszen az érdeklõdés Európa-szerte az új koldulórendek: a domonko-sok, ferencesek és az ágostonosok felé fordult. A középkor folyamánlétesített ciszterci apátságok a reformáció kezdetéig kevés kivétellelmég fennálltak, de szerzeteseik száma rohamosan fogyott.

Sokat ártott a ciszterci rend egységének az angolok és franciákközött zajló ún. százéves háború (1337–1453) és a nyugati egyház-szakadás (1378–1417). Ezek, ha csak közvetetten is, de a svédországiciszterciek között is éreztették hatásukat. A reformáció elõtt viszontnéhány esemény közvetlenül is hatott Alvastra sorsára. 1369-ben, Al-vastrától alig 20 km-re pápai engedéllyel épülni kezdett Vadstena ko-lostora. Építtetõje a svéd királyi családdal rokon Birgitta Bengtsdot-ter (1303–1373), a késõbbi Szent Birgitta volt, aki a kolostor építé-

A tallinni Pirit a Szent Birgit ta kolostorának romjai

Alvastra kolostorának és templomának romjai


kéveúj

18

sére szánt területet a királyi család adományaként szerezte. Ettõl kezdvea fõnemesek érdeklõdése egyre inkább Vadstena felé fordult, s ezttámogatták földadományokkal, de elõszeretettel adták ide apácánaklányaikat is. A hagyomány szerint egy ideig férjével együtt Alvastravendége volt, s e kolostorhoz fûzõdik látomásainak egy része is. Egye-sek szerint a Birgitta-rend szabályzata több elemet kölcsönzött Alv-astra ciszterci regulájából.

Alvastra cisztercita építészete tagadhatatlanul hatással volt Vad-stenára, ez pedig a maga során az észtországi Tallinn környéki Piritakolostorára, melyet a vadstenai mintájára építettek, elsõsorban a tal-linni kereskedõk hajadon lányainak és özvegyeinek. Templomát 1435-ben szentelték fel. Tallinnban már a 13. században volt egy másikapácakolostor, a ciszterciek által alapított Szent Mihály kolostor, mely-nek lakói többnyire Harju-Viru nemesi családjaiból származtak.

Alvastra sorsát ugyancsak befolyásolta, hogy az 1300-as évekmásodik felére a Hanza-szövetség korlátlan gazdasági hatalommá váltÉszak-Európában. Az ebbõl az idõbõl a környékrõl elõkerült számoskerámiai lelet arról tanúskodik, hogy a szigorú kolostori-szerzetesirendszabályok meglazultak. Az egyszerûséget a drágább dolgok ésfelszerelések váltották fel, melyek többnyire német eredetûek voltak.

Alvastrára nézve fontos esemény volt a Kalmári Unió megala-kulása is (1387), melynek során Dánia uralma alatt egyesültek a tér-ség országai, s ez jelentõs politikai és gazdasági átalakulásokat hozottmagával. A Kalmári Unió akkor bomlott fel, amikor Gustav Vasa, azelsõ igaz i svéd kir ály egy 1523-as gyõzedelmes ütközetben kivívtaSvédország függetlenségét, és megszervezte a svéd államot.

A reformáció koráig Svédországban 14 ciszterci kolostort alapí-tottak, s ezek között Alvastra és Nydala voltak a legjelentõsebbek.1537-ben, amikor a skandináv országok királyi parancsra a lutherireformációhoz csatlakoztak, minden szerzetesi közösséget eltöröltek.Gustav Vasa bezáratta a kolostorokat és tulajdonukat kisajátította, majd1544-ben parancsot adott Alvastra kolostorának lebontására is, hogyköveit aztán Vadstena várkastélyának építéséhez használják fel. Amaradék kövek egy részét az 1600-as években Per Brahe használtattafel a Visingsö szigetén emelt Visingsborg építéséhez.

Magyarországon az elsõ ciszterci apátság alapítására II. Gézakirály hívta meg a Heiligenkreuz-i szerzeteseket, akiket 1142-ben Ciká-doron, királyi birtokán telepített le. III. Béla király lett azután a cisz-terciek legnagyobb pártfogója. Õ alapított 1179-ben apátságot a Ma-ros partján Egresen, 1182-ben a Bakonyban Zircen, 1184-ben a Pilis

hegy tövében és Szentgotthárdon. 1191-ben a kis pásztói monostort isa cisztercieknek adta. Imre herceg Erdélyben, az Olt partján Kercen(1202), II. Endre (András) a Szávától délre Toplicán (1208), IV. Béla,még hercegként, Péterváradon (1234) telepítette le a cisztercieket.Ugyancsak a királyi családhoz köthetõ a szepesi apátság alapítása aHernád forrásvidékén (1223). Ugrin kalocsai érsek Pozsega közelé-ben Gotón (Honesta Vallis, Kutjevo), Kilit egri püspök Bélapátfalván(Bélháromkúton) 1232-ben telepített ciszte rcieket. Fõúri alapításúBorsmonostor Sopron vármegyében (1197). A nõi apátságok közülvaló a veszprémvölgyi, melyet eredetileg Szent István alapított görögszerzetesnõknek, s 1240-ben IV. Béla kérésére a ciszterci generáliskáptalan befogadott a rendbe.

Az 1241–42-es tatárdúlás során több apátság szenvedett káro-kat, de az élet mindegyikben helyreállt. Az 1300-as évek közepétõlazonban már hanyatló képet mutat a rend. 1480-ban Mátyás királykezdeményezésére 7 monostorba német ciszterciek települtek, hogyazok életét megerõsítsék, de az eredmény nem volt tartós. A 16. szá-zad közepére a török elõnyomulás és a reformáció hatásaként hosszúidõre kialudt a ciszterci szerzetesrend élete Magyarországon.

A ciszterciek maradandó érdemeket szereztek mint hittérítõk (Ke-let-Poroszországban), mint tanítók (Párizsban, Metzben, Toulouse-ban,Würzburgban, Oxfordban stb. voltak híres bölcsészeti és teológiai in-tézeteik), mint zenészek, s méginkább mint építészek, – e téren a gó-tika mûfajában alkottak maradandót.

Hírek szerint a ciszterciek 2007-ben újból megtelepednek Svéd-országban, s tevékenységüket Nydala újjáépítésével kezdik.

Pap IvánLidingö/Stockholm

A zirc i ciszterci apátság épüle te és temploma

Az erdé lyi Kerc cisztercita kolostorának romjai és részben ép temploma

Nydala cisztercita kol ostortemplomának romjai egy 19. századi ábrázoláson

19

Kéveúj


Parmenius-emlékmû1583-ban I. Erzsébet angol király-

nõ Manfred Guilford tengernagyot bíztameg azzal, hogy foglalja el Újfundlandszigetét (New Found Land), s tegye aztAnglia elsõ gyarmatává. Ekkor már régléteztek spanyol, portugál, holland ésfrancia gyarmatok. Az admirális négyhajóval indult útnak, s az expedíció kró-nikásául egy tehetséges magyar fiatal-embert választott, aki korábban Buda,Heide lberg és Oxford egyetemein ta-nult. Neve Pais István, latinosan Par-menius, görögösen Parmenides volt. Elsõ magyarként így õ léphetettAmerika földjére. Szerencséjét annak köszönhette, hogy az oxfordiegyetem könyvtárában megismert egy Hakluyt nevû tör ténészt, akiegy zártkörû angol társaság tagja volt, s õ javasolta Guilfordnak kró-nikásul a magyar fiatalembert. Több napos készülõdés után elindulthát a Swa llow (Fecske), a Felight (Öröm), a Sqirr el (Mókus) és aGolden Hind (Arany szarvas) nevû hajó, az elsõnek fedélzetén Guil-forddal és Parmeniussal. Az expedíció 1583. augusz tus 29-én sze-rencsésen elérte New Found Land szigetét, s az admirális St. John´sterületét birtokba véve angol gyarmattá nyilvánította a szigetet, majddolga végeztével hazaindult. A visszafele úton azonban két hajó el-süllyedt, s velük együtt Guilford admirális és Parmenius is a tengerbeveszett. A túlélõket és néhány szerencsésen megmenekült iratot azépen maradt két hajó szállította Angliába.

1983-ban Kanada és Anglia együtt kívántak megemlékezni azesemény 400-dik évfordulójáról, s az ünnepségeket New Found Landtartomány fõvárosában, St. John´s-ban tervezték megtartani. Errõl atervrõl szerzett tudomást Prágay Dezsõ, az Amerikai Magyar Öreg-diákok (ALUMNI) egyik akkori vezetõje, s levélben kérte a kanadaibelügyminisztert, hogy Parmenius magyar voltára tekintettel az ünnep-ség hivatalos részében a magyarok is méltó módon képviseltessenek.Egyben engedélyt kért arra, hogy az ALUMNI nevében egy emléktáblátállíthasson fel Parmenius emlékére. Kanadában az a „furcsa” szokás,hogy a belügyminiszter egy egyszerû polgár levelére is válaszol. Egyév múlva elkészülhetett az emléktábla, és sor kerülhetett ünnepélyesfelavatására is. A leleplezéskor a kanadai városvezetõség hivatalosköszöntése mellett beszédet mondott Prágay Dezsõ, e sorok írója is.

„Enamorados de la Libertad”Az alábbiakban egy Kubában elhunyt ´48-as magyar tábornok-

ról adok hírt. Prágay Jánosnak hívták, Erdélyben született, nagyapámtestvére volt. Fiatal koráról keveset tudunk; akkor hallunk róla elõször,amikor 1849-ben honvéd ez redeseként Klapka tábornok oldalánKomárom híres várát védi. A világosi fegyverletétel után a védõknekfel kellett adniuk a várat és Klapkával együtt emigrációba mentek –elõbb Németországba, – Prágay onnét tovább, Amerikába. Ott leveletírt Millard Fillmore-hoz, az USA akkori elnökéhez, emigráns társainakmegsegítését kérve tõle. S hogy az amerikaiak értsék, miért emigrál-tak, angol nyelven egy térképekkel és ábrákkal illusztrált könyvet írta magyar szabadságharc történetérõl (G. P. Putnam kiadása, 1850). Akönyv New York városi könyvtárának zárolt osztályán ma is meg-található. Prágay New Yorkban találkozott Narciso Lopez spanyol tá-bornokkal, aki az USA-beli német, magyar és spanyol bevándorlók-ból hadsereget szervezett Kuba spanyol uralom alóli felszabadítására.Beszereztek egy Pampero nevû vitorlást, amit átkereszteltek Liberta-dor-nak, és titokban elindultak Kubába, melynek partjait Bahia Hon-da-nál érték el. A partra szállt legénység Vuelta Abajos mellett, LasPozas faluban megütközött a spanyol hadsereggel, s bár vitézül har-coltak, a csata másnapján jött orkán eláztatta a lõportartalékot, s amásodik ütközetben Prágay és Lopez serege vereséget szenvedett. Fog-lyaikat a spanyolok Afr ikába, Ceuta bör tönerõdjébe szállították.Prágay, hogy elkerülje a megszégyenítõ fogságot, fõbe lõtte magát.Egy kubai emigráns történész könyvében részletesen olvashatunk er-rõl (Herminio Portell-Villa: Narciso Lopez y su epoca). A könyvbenegy kép is van Prágay tábornokról, amint magyar uniformisban partraszáll Kubában. A késõbb felszabadult Kuba, Pinar del Rio egyik kór-házának kertjében (Hospital del Sangre) oszlopot emelt az elesett fel-szabadítók emlékére. Amerikai tartózkodásom idején, 1970-ben Kubá-ba szerettem volna utazni, hogy megnézzem az emlékoszlopot. A ku-bai követ magyarázatot kért látogatásom céljáról, egyúttal „eligazítást”kért az állami hatóságoktól. Több hónapi várakozás után a kubai kö-vet válaszlevelébõl megtudtam, hogy a beutazást nem tar tják indo-koltnak, mert Castro szerint nincs emlékoszlop és ilyen felszabadítóharc sem volt.

Az emlékoszlop spanyol nyelvû szövege viszont megcáfolhatat-lanul bizonyítja: „Aqui c aierón el 13 de agosto de 1851 el generalJuan Pragay, el Coronel Robert L. Downman y el Capitan IldefonsoOberto, al frente de un heroico grupo de expedicionarios, que enamo-rados de la Libertad, se immolaron por la de nuestra Patria.” Ma-gyarul: „Itt estek el 1851. augusztus 13-án Prágay János tábornok,Robert L. Downman ezredes és Ildefonso Roberto százados egy hõ-sies expedíciós csoport élén, akik beleszerelmesedve a Szabadságba,elpusztultak a mi hazánk szabadságáért.”

Prágay Dezsõ (München)

ADALÉKOKa magyar emigráció történetéhez

New Found Land S t. John´s városában a Water Street-en vanegy elsõ világháborús emlékmû, s azzal szemben, a tenger felõli olda-lon, két nagyobb sziklára erõsítve 1983 óta két bronz emléktábla isáll: az egyik Manfred Guilford admirális, a másik pedig Parmenius,azaz a magyar Pais István emlékére. Parmeniusról David B. Quinn ésNeil M. Cheshire írt könyvet „The New Found Land of Stephen Par-menius” címmel (University of Toronto Press, 1972). Bár magam több-ször próbálkoztam magyarországi lapokban hírt adni róla, de a hazaimédia mintha legszívesebben végleg elfelejtené... Miért?

Prágay Dezsõ

Guilford admirális és Parmenius emléktáblái New Found Land St. John ´s városában


kéveúj

20

Kellner Pál1919–2007

1919. szep tember 17-én született He-gyeshalomban, egy négygyermekescsalád elsõszülöt teként. Nevébõl ítél-ve a család a régmúlt idõkben apaiágon is német eredetû volt. Anyja ott-hon németül beszélt, s míg iskolábanem került , a kis Pali anyanyelve is anémet volt . Apja lu theránus, anyjamélyhitû kato likus neveltetést kapo tt.Amikor összeházasodtak, megegyez-tek, hogy ha lányuk születik, az kato-l ikus lesz, ha pedig fiú, az protestáns.Házasságukból aztán négy fiú szüle-tett ! Anyja mindvégig megmaradt ka-tol ikus hi tében. (Leányára – aki t anagymama gyakran vi tt el magával amisékre – mély hatást gyakorolt a dí-szes temp lom, tele szentképekkel ,gyertyákkal és virágokkal , fehérbeöltözött ministránsokkal .) Szülei nagybirtokkal rendelkezõ jómódú gazdákvoltak. Földjükön leginkább kukoricátés takarmánygabonát termesztet tek,amit saját malmukban õröltek. Apjanem lelkesedett a földmûvelésért . Aztakarta, hogy fiai továbbképezzék ma-gukat. Biztatására fiai közül ket tenmeg is kezdték felsõbb szintû tanulmá-nyaikat; az viszont csak természetes,hogy a gimnázium mellett a fiúknakki kellett venniük részüket a gazdaság-ban folyó munkábó l is . Az érettségiután Kellner Pál beiratkozott a Mezõ-gazdasági Akadémia agronómus-sza-kára. Még otthon volt , amikor egy bálalkalmával megismerte jövendõbelipárját, a hegyeshalmi postahivatalnáldolgozó, fiatal , barnahajú lányt, Júliát.Ismeretségükbõl eljegyzés lett, s ek-kor történt valami: – kitört a másodikvilágháború, s a fiatalembernek be kel-let t vonulnia, így másfél év után fél-beszakadtak egyetemi tanulmányai, deegy idõre megszakadt kapcso lata je-gyesével is. A katonaévek sok nehézés felkavaró élményt hagytak emléke-zetében. Az orosz frontra került , ahol

lefagyott a lába, s kis hí ján majdnemampu tál ták azt. Késõbb gyakran em-legette: Visszaadta Isten életemet, ésvisszaadta egészségemet is! 1944 ka-rácsonyán aztán el távozást kapott; azesküvõre (melyen egyetlen rokon semlehetett jelen, s esküvõi torta sem volt)katonai konvojjal mentek, s a házas-ságkötési szertartás hangjai t a háttér-bõl folyamatos ágyúdörgés kísérte.1944. december 28-a volt . S a háború -bólmég néhány hónap hátra. Aztán jötta vég, a hazatérés, feleségével az egy -másra találás . Ezután hatvankét és félévig el nem eresztették egymás kezét.Valóban csak a halál választotta el õket.Hazatérve viszon t nem talál ta otthonédesapját : a vi lágháborúban eleset t.Édesanyja – egy mindig két lábbal aföldön járó gazdaasszony – kézbe vet-te a gazdaságot, s fiainak segí tségévelhozzálátott a háború utáni tennivalók -hoz. Menyét kezdetben nem igen szív -lel te, mert mint mondta, Pál fia job -ban tette volna, ha egy gazdag paraszt-lányt vesz el , s nem egy szegény posta-hivatalnok lányt hoz a házhoz. Késõbbviszont megszerette õt. Az idõ és a tör-ténelem közben nem állt meg, – újabbfordulat következet t be: a kommuni-sta hatalomátvétel . E gyik nap ról amás ikra elvették mindenüket: a földe-ket, a malmo t és eszközöket elko -bozták, házukat lefoglal ták, s az addigamúgy is sokat szenvedett család egykis lakásban kellett meghúzza magát.A fiúk immár kirepültek az atyai ott -hon meleg fészkébõl, s mindegy ikmegkezdte önálló életét . (Tes tvéreiközül Henrik és Márton Kanadába ke-rü lt, Vilmos o tthon maradt; ma márcsak Márton él Kanadában.) KellnerPál és felesége, Júl ia házasságábólelõbb egy fiúgyermek szü letett , akinégynapos korában meghalt . 1950 . jú -nius 30-án Mosonmagyaróváron meg-született lányuk, Ilona (Duci). A fiatalKellner Pál életének meghatározó sza-kasza volt , amikor a gyõri nõi kézi-labdacsapat edzõje lett, de közben fut-ballozott, kézilabdázott, más sportágakiránt is érdeklõdött. Még idõs korábanis érdekelték a sporthírek, s ebbéli ér-deklõdését barátaival is megosztotta.Egy három évvel ezelõtt Magyarorszá-gon megjelent emlékkönyv nevét em-líti és fényképét hozza, min t az egy -kori gyõri sportélet egyik számontar-

tottjáét. S alig múltak el a fiatal évek,valami megint közbejöt t – 1956 . Acsalád 1957 elején Svédországba ke-rült ; az akkor 38 éves Kellner Pál elõbbTolleredben egy text ilgyárban dolgo-zott , onnan a Separatorhoz kerül t, melyTumbába költözvén felvette az AlfaLaval nevet. Miután a termelés nagyrészét számítógépes ítet ték, 63 éveskorában nyugdíjba vonult. Üres kéz-zel jöttek Svédországba, de megfogtáka munkát, s keményen takarékoskod-tak . Ennek el lenére nem vettek házat,– kedvüket inkább az utazásban és azélet élvezetében lel ték, amit nem saj-nál tak maguktól . Magyarország i út-jaikra, az ot thoni barátokkal való talál-kozásokra szeretettel emlékeztek. Fon-tos vol t számukra az is, hogy a ma-gyar emigráció életében szívvel-lélek-kel részt vegyenek. Kellner Pál aktívszerepet vál lalt a Magyar ProtestánsGyü lekezet életében: – hosszú évekenát országos felügyelõ, az Egyháztanácselnöke volt . Résztvett különféle kon-ferenciákon, gyülekezeti napokon, ren-dezvényeken , a bibliaköri tevékeny -ségben, s boldog volt , ha zsoltárainkaténekelhet te. Részt vett a StockholmiMagyar Ház Közösség munkájában,feleségével együ tt szívén viselte asvédországi magyar cserkészet ügyét,s lehetõsége szerint minden kulturálisrendezvényen ot t volt. Hûségesen lá-togatta tumbai egyházközsége temp-lomát, de szívesen járt el az Ängskyr-kanban tartott istent iszteletekre is . Hi-térõl nem sokat beszélt , annál inkábbcselekedetei által igyekezet t keresz-tény mivo ltáró l b izonyságot tenn i.Közismerten figyelmes és nagylelkûvolt: feleségével együtt támogatták arokonságot, de még magyarországi ba-rátaik gyermekeit is, bár anyagilag szá-mukra sem volt mindig könnyû hely-zetük. Kellner Pál számára fontos volta családi élet, az abban megtestesülõszeretet. Magukhoz vették feleségéneközvegyen maradt édesanyját is. Csa-lád fõként vagy apaként nem akart do-minálni, de elvárásaihoz ragaszkodott.Elvhû, konok, szívós és kitartó embervolt. Lányának házifeladatai t pontosanszámon kérte, s arra biztat ta õt, hogytanulja meg a nyelvet , s képezze to-vább magát. Õ maga tehetséges gaz-dasági szakemberként otthon éreztemagát a számok világában, még ak-

kor is, amikor az idõskori demenciajelei egyre gyakrabban tûntek fel nála.Az egzakt dolgok mellet t szeret te aharmonikus, szép dolgokat is. Szere-tett kertészkedni. Éveken át vol t egyháztáj i hobbykert jük Albyban , majdazt feladva, lányuk musköi tanyájánsegédkeztek zöld séget termeszteni,virágágyásokat rendezni, gyümölcs-fákat ültetni (u tóbbiak termésébõl fe-lesége ki tûnõ lekvárokat fõzött). Fá-radhatatlan volt, szeretett mozogni,sétálni és mindig lendületben lenni. Atanyára menet elõbb buszoztak egysort, majd ki lométereket gyalogoltaka hétvégi házig, ott tettek-vettek egydarabig, majd újból néhány ki lométergyaloglás és buszozás következett –hazáig. Elõbb felesége egészségi álla-pota romlott meg, késõbb az övé is.Utolsó éveiben nagy támaszt jelentettnejének, aki különféle betegségekbenszenvedett. Amiko r párját a tumbaiidõsotthonba u tal ták, naponta meglá-togatta õ t. Nem tudott és nem akartotthon maradni, mert az egyedü llétegyre inkább nyomasztotta. Helyzetemég nehezebb lett , amikor különfélebetegségek súj tották, s a végén már ajárás is gondot okozott nek i. Amikormaga is az idõsotthonba került, végte-len ö römmel töltöt te el, hogy újból fe-leségével lehet együtt. Az u tolsó idõ-ben viszont már õ volt az, aki párjasegítségére szorult , s ez a tudat lát-hatóan zavarta õt. A demencia elvisel-hetet lenné vált számára, ami egyéni-sége megváltozását is magával hozta,de fõként rákos betegségének elhatal-masodása miat t érezte egyre inkábbúgy, hogy ereje végképp elhagyja.Végül csendesen megtért Teremtõ Urá-hoz. A gyászszertartásra 2007. június18-án, a tumbai templomban kerül sor.Gyülekezetünk képviselõi egy olyanembertõl búcsúznak, aki az úttörõkhöztartozott , ak i egyházi közösségünkalapjainak lerakásánál, tartópil léreinekmegszi lárdí tásánál, az épület egészé-nek elkészülténél jelen volt, majd éve-ken át annak õrállója is let t. Kérjük Is-tent , bocsássa meg emberi gyarló -ságainkat, hogy nem tudtuk idõben ésérthetõen kifejezésre jut tatni: szerettükés becsü ltük õt, s õszintén nagyra ér-tékeltük mindazt, amit közösségünkérttett. Emlékét kegyelettel õrizzük. Is-ten adjon neki örök békességet!

A Magyar Gyülekezeti Ot thon, s a mögötte elterülõ virágos rét is õrzi Kellner Pál l ábnyomát

21

Kéveúj


Gajnok (Ambrus) Rozika1955–2007

1955. február 3-án született Délvidé-ken, a Pancsova mellet ti Hertelendi-falván (Vojlovicán), Ambrus József ésAnna gyermekeként . 1957-ben szüle-tett fiú testvére, Józsi, ak ivel együttnevelkedett . Hertelendifalva lakói a19-20. század fordulóján Bukovinábólide telepí tett bukovinai székelyek le-származo ttai, többségükben reformá-tu sok . Rozika már gyermekkorátólmegismerkedett e népcsoport kivéte-lesen gazdag kultúrájával, ritka nép-dalaival és a régmúltból hozott szoká-saival. Iskoláit is itt kezdte el, majd acsalád Svédországba településével kül-földön folytatta azokat. 1973-ban há-zasságot kötött a kórógyi születésûGajnok Istvánnal; házasságukból há-rom gyermek született : István (1975),Dávid (1978) és Karola (1983). Az ide-gen környezetben fel lazuló emberikapcso latok következtében 1996-ban23 évi házasságuk felbomlott. Volt fér-jét 2005. május 6-án temettük Halm-stadban. A délszláv háborúk ki törésé-tõl kezdve már nem járhatot t haza, pe-dig mindig szeretett u tazni: ez év jú-niusában lányával, Karolával terveztekPrágába, majd Horvátországba látogat-ni, s tervezte, hogy egyszer meglátja asvéd fõvárost, Stockholmot is, ahovamég nem volt alkalma elju tnia. Na-gyon szerette a társaságot, szeretetténekelni és táncolni, s táncot oktatni .Szívesen járt a Magyar Klubba régi ésúj ismerõsökkel együtt lenni, néhánykedves órát eltölteni . Mindenki szeret-te, hiszen egész lénye mindig jóked-vet sugárzot t, s egész gondolkodás-módja pozit ív volt . Szívvel-lélekkelbekapcsolódott a halmstadi magyarprotestáns gyü lekezet életébe is, aholéveken át presbiteri tisztséget viselt .Gyermekeit nagyon szerette, s kitûnõfõzt jével sokakat megörvendeztetett .Az utóbbi két évben élettársával, azirak i származású Ahmeddel igaz bo l-

Incze Imre1949–2007

Tomsits Károly1927–2007

1949. december 4-én született Közép-aj tán , Incze József és Szõcs Lujza e-gyedüli gyermekeként . Hat hónaposvolt, amikor apja elhagyta társát, ígyédesanyja a gyermekkel együ tt ha-zaköltözött szüleihez. Az elemi iskolaelvégzése után elkerül t Kézd ivásár-hely re, a Mezõgazdasági iskolába,majd a négyéves Állategészségügyitechnikumban szerzett diplomát. Kez-detben végzettségének megfelelõ mun-kakörbe került . 1974-ben megismerke-det t László Ibolyával , ak ivel házassá-got kötött , s már együtt költöztek Sep-siszen tgyörgy re, ahol a helyi HúsipariVállalatnál dolgozott . Házasságukbólkét gyermek született: Atti la (1975) ésIldikó (1977). Az idõközben foj toga-tóvá vált hazai légkörben bizonytalan-nak érezve családja jövõjét, 1989 au-gusztusában a zöld határon átszök -ve Magyarországra távozo tt , hogymajd Svédországba folytassa útját , deútiokmány hiányában tervét nem si-került megvalósítania. 1990-ben fele-sége kerekedett útnak két gyermekük-kel, egyenesen Svédországba, aholtovábbi két évet kellet t várniuk arra,hogy a sok-sok viszontagságot megéltés nehéz körülmények között tengõdõcsaládapát v iszon tláthassák. Csakezután kezdhetett újból, szinte a sem-mibõl egy új életet építeni. Nagyonsokat dolgozott , küzködött , hogy csa-ládjának mindene meglegyen. Szak-májában nem tudo tt elhelyezkedni,ezért különbözõ helyeken vállal t mun-kát ; utoljára Löddeköpingében, a Bau-hasnál dolgozott elárusítóként . 2004-ben vál lpanaszokkal betegállományba,majd 2006 december 30-án tüdõrák-kal kórházba kerül t. Az orvosok min-den próbálkozása ellenére immár nemtudtak rajta segí teni. Fájdalmait nagytürelemmel viselte, s él t a reménnyel,hogy talán mégis sikerül visszaszerez-nie egészségét. Bízott abban, hogy sok-

sok éves kemény küzködéssel it t azidegenben megteremtett új otthonábanélvezni tudja majd munkája gyümöl-csét szeretõ családja körében. Nagyonvárta, hogy Ildikó lányától megszüles-sen elsõ unokája, s õ boldog nagyapalehessen. 2007 ápri lis 9-én az Úr ma-gához szólítot ta. Temetésére április 27-én a dél-svédországi Kävlinge sírkert-jében kerül t sor. Fájdalommal búcsúz-tak tõle családtagjai , hozzátartozói , ro-konai, egykori munkatársai, barátai,ismerõsei és szomszédai, magyarok,svédek és mások, az egész gyászt isz-tességet tevõ gyülekezet . Is ten adjonneki örök békességet!

dogságban élt. A nemrégiben szerzettháztáji kertjükben még együtt ül tet tékel a palántákat, a virágmagvakat, hogymajd a nyár jöttén együtt örülhesse-nek a termésnek, a virágok színpom-pájának. Ápril is 8-án, húsvét vasár-napján tragikus autóbaleset áldozatalett. Lánya, Karola is életveszélyes ál-lapotban kerül t kór házba. Gajnok(Ambrus) Rozikától 2007. május 9-énbúcsúztak árván marad t gyermekei ,szülei, élettársa, rokonok, barátok, is-merõsök, a halmstadi magyarok népestábora, egyesületi és gyülekezeti tagokegyaránt . Emlékét kegyelettel õrizzük.Isten adjon neki örök nyugodalmat!

Novelly (Csúcs) Julianna1911–2007

1911. május 8-án születet t Tasnádon.Kilencgyermekes családban nõtt fel ,varrónõnek tanult . 23 éves korábanférjhez ment Novelly Sándorhoz, ésNagyváradra köl töztek. Házasságuk-ból két gyermek született : Gyö rgy ésAnnamária, akiket nagy szeretettelnevel t, hiszen számára az elsõ mindiga család volt. É desapja halála utánmaga mellé vette özvegy édesanyját ,akit annak haláláig gondozott . 1981-ben férje halálával maga is özvegy ma-radt , majd beteg nõvérét ápolta hosz-szasan, hûségesen . 1990-ben fiávalegyütt meglátogatta Svédországban élõlányát, s a végleges it tartózkodás mel-lett döntöttek. 2001-ben elveszítet teGyörgy fiát. Élete végéig lányánál élt ,ahol 2007. május 5-én hunyt el. Ezena napon még összegyûlt a család, hogymegünnepelje közelgõ 96-dik születés-napját, s búcsút vegyen tõ le, mielõttszemeit örökre lehunyná. Gyászoljaszeretõ családja: lánya Ani, veje Zsolt ,menye Jutka, unokái Viktor, Kriszt iánés felesége Babi , Zsolt fiai Patrik ésAndris családjaikkal, valamint a jön-köpingi magyar közösség. Temetéséremájus 18 -án kerül t sor. Is ten békessé-ge kísérje az örökkévalóságon át!

1927. augusztus 26-án születet t Pápa-salamonban, a Somlóhegy északi ol-dalán, a Dunántúlon. Gyermek- és ifjú-kora a második világháború idejére ésaz azt követõ évekre es ik. Iskoláinakelvégzése után Tomsits Károly elsaját í-totta a szabómesterséget, s gyakorlati -lag ez biztosíto tta számára a megélhe-tést egész életén át. Már inasévei alattPápára kerül t, s o tt ismerte meg BajaiRozál iát , aki t 1952-ben feleségül vett.Házasságukból három gyermekük szü-letet t: Károly, Marianna és Ildikó. Az1956-os magyar forradalom leveréseután - szeretet t családját hátrahagyva- külföldre, Svédországba távozott, sott igyekezett egy új életet kezdeni.1969-ben sikerült az otthonhagyottak-kal újból egy családi kötelékbe kerül-nie, s 13 év után újból házasságra lépettszeretet t feleségével. Szakmájában fá-radhatatlanul és boldogan, megbecsü-léstõl övezetten dolgozott . Egy re bõ-vülõ családjában, gyermekeiben ésunokáiban örömöt és boldogságot lelt.Idõs korára fellépõ betegsége szakítot-ta el szeretteitõl. Temetésére 2007. má-jus 4-én, a Västra Frölunda-i temetõ-ben kerül t sor. Emlékét kegyelettelõrizzük. Isten velünk , viszontlátásra!


kéveúj

22

ISTENTISZTELETI NAPTÁRISTENTISZTELETI NAPTÁRISTENTISZTELETI NAPTÁRISTENTISZTELETI NAPTÁRISTENTISZTELETI NAPTÁR2007. AUGUSZTUS - DECEMBER2007. AUGUSZTUS - DECEMBER2007. AUGUSZTUS - DECEMBER2007. AUGUSZTUS - DECEMBER2007. AUGUSZTUS - DECEMBER

AUGUSZTUS

03-12 TÂNGAGÄRDE Anyanyelv i t ábor

SZEPTEMBER

07-09 BRÜSSZEL Protestáns Szövetság Konferenciá ja

15 12:30 VÄXJÖ Johannesgârden ( Demeter J.)18:00 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan ( Demeter J.)

16 11:00 LJUNGBY Szent István templom ( Demeter J.)16:30 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kka ( Demeter J.)

21 18:00 BORÂS Hässleholmskyrkan ( Demeter J.)22 12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan ( Demeter J.)

16:00 MALMÖ Stadionkyrkan ( Demeter J.)23 12:30 HALMSTAD Andersbergskyrkan ( Demeter J.)

17:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan ( Demeter J.)

29 12:30 VÄSTERÂS Ansgarskyrkan16:00 ESKILSTUNA Tomaskyrkan

30 11:00 STOCKHOLM Franska Ref.Kk.

OKTÓBER

06 12:30 VÄXJÖ Johannesgârden úrvacsora18:00 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan úrvacsora

07 11:00 LJUNGBY Szent István templom úrvacsora16:30 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kka úrvacsora

12 18:00 BORÂS Hässleholmskyrkan úrvacsora13 12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan úrvacsora

16:00 MALMÖ Stadionkyrkan úrvacsora14 12:30 HALMSTAD Andersbergskyrkan úrvacsora

17:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan úrvacsora

20 12:30 VÄSTERÂS Ansgarskyrkan úrvacsora16:00 ESKILSTUNA Tomaskyrkan úrvacsora

21 11:00 STOCKHOLM Fr.Ref.Kk. úrvacsora

25-28 SOPRON 450 éves a Berzsenyi Dániel Ev. Líceum

A TEMPLOMOK ÉS MÁS ISTENTISZTELETI HELYEK CÍMEI

BORÂS Hässleholmskyrkan Vâglängdsgatan 3ESKILSTUNA Tomaskyrkan Stenbygatan 4GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan Parkvägen 4HALMSTAD Andersbergkyrkan GrönevângstorgHELSINGBORG EFS-kyrkan Bruksgatan 27JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kyrk.TorpaplanLJUNGBY Szent István templom Bolmstadsvägen 21MALMÖ Stadionkyrkan Stensjögatan 1SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan Köpmansgatan 1STOCKHOLM Franska Ref. Kyrkan Humlegârdsgatan 13TÂNGAGÄRDE Gyülekezeti Otthon Äspered felé (40-es útról)VÄSTERÂS Ansgarskyrkan Pettersbergsgatan 32VÄXJÖ Johannesgârden Paradvägen 4

Figyelem! Az itt közölt idõpontok rajtunk kívülálló okokmiatt változhatnak, ezért kérjük, az esedékes istentiszteletelõtt szíveskedjenek a gyülekezeti felügyelõknél, vagy in-ternetes honlapunkon (www.keve.se) tájékozódni.

NOVEMBER

10 12:30 VÄXJÖ Johannesgârden18:00 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan

11 11:00 LJUNGBY Szent I stván templom17:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan

16 18:00 BORÂS Hässleholmskyrkan17 12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan

16:00 MALMÖ Stadionkyrkan18 12:30 HALMSTAD Andersbergskyrkan

16:30 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kka

24 12:30 VÄSTERÂS Ansgarskyrkan16:00 ESKILSTUNA Tomaskyrkan

25 11:00 STOCKHOLM Franska Ref. Kyrkan

DECEMBER

01 13:00 TALLINN Toomkirik úrvacsora02 13:00 HELSINKI Alppila-templom úrvacsora

08 12:30 VÄXJÖ Johannesgârden úrvacsora17:30 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan úrvacsora

09 11:00 LJUNGBY Szent I stván templom úrvacsora16:30 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kka úrvacsora

14 18:00 HALMSTAD Andersbergskyrkan úrvacsora15 12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan úrvacsora

16:00 MALMÖ Stadionkyrkan úrvacsora16 13:00 TÂNGAGÄRDE Gyül. Otthon úrvacsora

22 12:30 VÄSTERÂS Ansgarskyrkan úrvacsora16:00 ESKILSTUNA Tomaskyrkan úrvacsora

23 17:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan úrvacsora25 11:00 STOCKHOLM Franska Ref. Kyrkan úrvacsora

A nyári szünidõben kísérjen Mindannyiatokat Isten védõ karja, gazdag áldása!

23

Kéveúj


ISSN 1400-8998

A Svédországi Magyar Protestáns EgyháziKözösség lapja – Az Északon élõ magyarok

ökumenikus fóruma (Ungerska Protestantiska Samfundets tidning

Ungrarnas ekumeniska forum i Norden)

Megjelenik negyedévente – évi 4 szám(Utkommer kvartalsvis – 4 nr per år)

Nr. 2, ârgâng XV. évfolyam 2. számJuni 2007 június

Felelõs kiadó (Ansvarig utgivare)a Protestáns Egyháztanács (Kyrkorâdet)

Szerkesztõ (Redaktör)Molnár-Veress Pál

Granövägen 126S–151 64 Södertäl je /Stockholm/

Telefon/Fax: +46–(0)8–550 160 66

E-mail: [email protected] (Új cím!)Honlap (Websida): www.keve.se

Nyomda (Tryckeri):KGM Datadistribut ion AB

Göran Lönndahl, VDTel: +46 8 726 56 01e-mail:[email protected]

http:/ /www.kgm.se

Példányszám (Upplaga)1 000

Egyházfenntartási járulékot vagytámogatást fizetõ tagjainknak

a lapot ingyen küldjük.A közösségünkhöz nem tartozó, de azÚj Kéve iránt érdeklõdõ olvasóinkat

kérjük, tájékoztatásért forduljanak PapIván országos pénztárosunkhoz:181 30 LIDINGÖ, Frisksportarvägen 2Tel: 08–731 83 60 Fax: 08–731 08 28

Plusgiro számlaszámunk:Ungerska Protestantiska Samfundet

Plusgiro 602047–3

MÁS ÉSZAKI/BALTI ORSZÁGOKBANÉLÕ MAGYAR GYÜLEKEZETEK

MEGBÍZOTT VEZETÕI(A szolgálatot alkalmanként meghívott lelkész végz i)

ÉSZTORSZÁG – Tallinn / TartuBÁN ISTVÁNEE-50013 TARTU Pohla 13-1Tel: +372–740 54 55 Mobil : +372–506 96 42

FINNORSZÁG – Helsinki / TurkuNAGY GÁBORSF-10300 KARJAA Kauppiaankatu 32Tel: +358–19231242 Mobil: +358–409607559

Kéveúj

Színes ablak festmények a barcelonai Sagrada Famí lia bazilika már elkészült templomhaj ójában

XV. évfolyam 2. szám, 2007. június24

POSTTIDNING

Kéveúj

BUN GERSKA PROTESTANTISKA SAMFUNDET

Returadress: 151 64 SÖDERTÄLJE Granövägen 126

Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.Tudod, ha leülök vagy ha felállok,

messzirõl is észreveszed szándékomat.Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,

gondod van minden utamra.Még nyelvemen sincs a szó,

te már pontosan tudod, Uram.Minden oldalról körülfogtál,

kezedet rajtam tartod.Nézd meg, nem járok-e téves úton,és vezess az örökkévalóság útján!

(139. zsoltár)

Tângagärde árnyas ligete (Molnár-Veress Pál felvétele)

az Északi magyar protestÁns gyÜlekezetek …generáció óta svédországban élõ családról...

Documents