az mtakolloidmb/files/kotet_teljes.pdf · előszó 1966. március 23-án alakult meg wolfram ervin...

Az MTA

Kolloidkémiai Munkabizottságának

50 éve:

1966–2016

TARTALOM

Előszó

Tudományos előadások, az ülések programja

Konferenciák a Munkabizottság szervezésében

Új kutatások a kolloidika területén, fiatal kutatók

eredményei

Névmutató

Előszó

1966. március 23-án alakult meg Wolfram Ervin vezetésével a

Magyar Tudományos Akadémia Kolloidkémiai Munkabizottsága az MTA

Képes termében, Budapesten.

Az alapító tagok:

Bozzay József Budapesti Műszaki Egyetem Szerves

Kémiai Technológiai Tanszék

Czuppon Alfréd MTA Központi Szerkezeti Kutató

Laboratórium

Fejes Pál MTA Központi Kémiai Kutató Intézet

Hardy Gyula Műanyagipari Kutató Intézet

Horkay Ferenc Lakk- és Festékipari Kutató Laboratórium

Imre Lajos Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai-

Kémiai Tanszék

Kabai János Eötvös Loránd Tudományegyetem

Kolloidkémiai Tanszék

Kalló Dénes MTA Központi Kémiai Kutató Intézet

Kovács Lajos Lakk- és Festékipari Kutató Laboratórium

Lengyel Pál Papíripari Kutató Intézet

Mádi István Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai-

Kémiai Tanszék

Nagy Ferenc MTA Központi Kémiai Kutató Intézet

Nagy Lajos György Budapesti Műszaki Egyetem

Fizikai-Kémiai Tanszék

Péter Ferenc Festékipari Kutató Intézet

Rohrsetzer Sándor Eötvös Loránd Tudományegyetem


Rusznák István Textilipari Kutató Intézet

Schay Géza MTA Központi Kémiai Kutató

Intézet

Szántó Ferenc József Attila Tudományegyetem

Kolloidkémiai Laboratórium

Szekrényesy Tamás Budapesti Műszaki Egyetem

Fizikai-Kémiai Tanszék

Szőr Péter Gumiipari Kutató Intézet

Tüdős Ferenc MTA Központi Kémiai Kutató

Intézet

Udvarhelyi Katalin Eötvös Loránd Tudományegyetem


Várkonyi Bernát József Attila Tudományegyetem

Kolloidkémiai Laboratórium

Wolfram Ervin Eötvös Loránd Tudományegyetem

Kolloidkémiai Tanszék,

a Munkabizottság elnöke

Az MTA Kolloidkémiai Munkabizottsága az elsők között jött létre az

MTA Kémiai Tudományok Osztálya munkabizottsági hálózatában.

Programja az interdiszciplináris kutatási terület művelőinek összefogása,

mely lehetővé teszi a különböző kutatóhelyek eredményeinek egy

szűkebb, de operatív szakmai bizottságban történő érdemi diszkusszióját.

Az alapító szerint feladata a területtel kapcsolatos alapkutatások és az

alkalmazott kutatások fő irányainak kijelölése, koordinálása és

ellenőrzése. A tagok névsorából tükröződik a szándék, a hazai kolloidikai

kutatás kiemelkedő művelőinek és az ipar oldaláról a kutatási eredmények

leginkább érdekelt felhasználóinak közösségét kialakítani, és így

elősegíteni a párbeszédet, az igények megismerését, az együttműködést.

Ebből előnye származik mind a kutatásnak, mind az egyetemi oktatásnak,

valamint az utánpótlás nevelése és a gyakorlati hasznosítás révén az

iparnak is.

Az elmúlt 50 évet ebben a szellemben a folyamatos tevékenység

jellemezte. A Munkabizottság Wolfram Ervint követő elnökei

fenntartották a frissességet és azt a folyamatosságot, ami lehetővé tette a

kutatók kibontakozását, a fiatalok beilleszkedését a kutatás közegébe. Ez

az a fórum, ahol kolloidika, nanotudomány, anyagtudomány művelői a

leginkább közös nyelvet beszélnek, a legjobban megérthetik egymást, és

érdemi vitákban járulhatnak hozzá az előrelépéshez.

ELNÖK TITKÁR

1966-1973 Wolfram Ervin Kabai János

1973-1985 Wolfram Ervin Szekrényesy Tamás

1985-1989 Szántó Ferenc Zrínyi Miklós

1990-1993 Dékány Imre Zrínyi Miklós

1993-2005 Dékány Imre László Krisztina 2003-ig

2005-2013 Tombácz Etelka Filipcsei Genovéva 2004-től

2013-2015 Zrínyi Miklós Filipcsei Genovéva

2015- Kiss Éva Filipcsei Genovéva

A Munkabizottság valódi tudományos műhely volt, mely a

meglévő kapacitásokat integrálta, információcserét biztosított a hazai

kutatóbázisok közötti kapcsolatok fenntartása és a külföldi kutatók

meghívása céljából. A rendszeres munkabizottsági ülések (évente

általában 2) alkalmat teremtettek a legfrissebb kutatási eredmények

bemutatására, megvitatására, a fiatalok bemutatkozására, kandidátusi,

doktori, PhD disszertációk elővédésére. Számos alkalommal tartottak

előadást külföldi vendégek a Munkabizottság szervezésében.

Nem sokkal a megalakulás után, a Munkabizottság 1971-ben

rendezte Mátrafüreden az első Kolloidkémiai Konferenciát. 1975-ben

IUPAC nemzetközi kolloidikai konferencia szervezésére vállalkozott

(International Conference on Colloid and Surface Science), ami sikeres

elindítója lett a kolloidikai világ konferenciák sorának, és a Nemzetközi

Kolloidikai Szövetség (IACIS) megalakulásának. A hagyományt folytatva

a Munkabizottság 3-4 évenként nemzetközi részvételű Kolloidkémiai

Konferenciát szervez Magyarországon a Magyar Kémikusok Egyesülete

Kolloidkémiai és Nanotechnológiai szakosztályával együttműködve.

Az elmúlt 50 év tevékenységét sokféleképpen összegezhetnénk.

Úgy gondoltam, ezt leghitelesebben az ülések előadói, az elhangzott

előadások jelenítik meg. A témákat tekintve ez igen sokszínű. Időben

változó, eltolódó hangsúlyokat fedezhetünk fel az egyes kutatási

területeken, irányokban. Áttekintést kaphatunk arról is, kik, mely kutatói

közösségek voltak az egyes szakterületek eredményes képviselői. A

kiemelkedő kutatói teljesítményt, valamint a tudományterület

elismertségét jelzi, hogy Wolfram Ervin 1982-ben, Dékány Imre 2001-

ben, később Lakatos István, Zrínyi Miklós, Iván Béla, illetve Kaptay

György lettek akadémikusok, akik meghatározó tagjai, illetve volt tagjai a

Munkabizottságnak.

A Munkabizottság történetének felidézése a 35. évforduló

alkalmából összeállított, Dékány Imre által szerkesztett kiadványban

részletesen olvasható. Jelen kötetben a munkabizottsági ülések programja

mellett azt szeretnénk bemutatni, hogy fiatal munkatársaink hogyan viszik

tovább a stafétabotot. Kiváló, tehetséges kolloidikus kutatók foglalták

össze röviden legfrissebb eredményeiket, mely összeállítás nem lezárás,

inkább a sikeres folytatás ígérete a következő 50 évre.

Budapest, 2016. október 18.

Kiss Éva

Tudományos előadások, az ülések programja

1966.

Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kolloidkémiai

Tanszék

1966. május 30-31.

Rohrsetzer Sándor: Makromolekulák és szol részecskék

kölcsönhatásai

Wolfram Ervin: Nedvesedés és folyadék adhézió kis felületi

energiájú szilárd felületeken

Nagy Miklós: Polivinil alkohol (PVA) híg oldatainak

szerkezetvizsgálata viszkozitás mérése alapján

1966.

Szeged, József Attila Tudományegyetem, Kolloidkémiai

Tanszék

1966. szeptember 5-6.

Nagy Lajos György: Adszorbensek fajlagos felületének

meghatározási lehetőségei folyadékelegyek adszorpciós

izotermáiból

Várkonyi Bernát: Organikus közegű szuszpenziók

üledéktérfogatának vizsgálata

Szántó Ferenc: Organo-szuszpenziók ülepedési sebességének

vizsgálata

Horkay Ferenc: Nedvesítőszerek és pigmentek

organofilizálásának hatása festékszuszpenziók ülepedésére és

reológiai sajátságaira

Tar Ildikó: Kolloidkémiai tanulmányok aluminium-oxid-

hidrát géleken

1967.

Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem, Fizikai-Kémiai

Tanszék

1967. február 6-7.

Szekrényesy Tamás, Giber János, Fülöp Mihály: Ionadszorpció germánium felületen

Imre Lajos: Nagyhígítású ionelegyek adszorpciója platina

felületeken

A BME Fizikai-Kémiai Tanszékének megtekintése, különös

tekintettel az ott folyó kolloidkémiai kutatásokra

1967.

Balatonalmádi, Magyar Tudományos Akadémia üdülő

1967. május 19-20.

Rusznák István: A textilipar kolloidkémiai problémáiról

Szőr Péter: A latexfeldolgozás technológiájának kolloidkémiai

problémáiról

Lóránt Iván: A bőr- és műbőripar kolloidkémiai problémáiról

Ratkovics Ferenc: Kondenzált fázisok állapotának vizsgálata

különös tekintettel a folyadék- és adszorpciós fázisok

szerkezetének vizsgálatára

1967.


Tanszék


Náray-Szabó István: Kvantitatív fázismeghatározás

keverékekben

P. A. Rehbinder: Dispergierung und Bildung von

Koagulationsstrukturen in dispersen Systemen

Gilde Ferencné: Kaolinok ülepedésének vizsgálata

Juhász István: Szilikátásványok mechanokémiai vizsgálata

1968.


Tanszék

1968. február 19.

Témacsalád kialakítása a kolloidkémia területén

1. Fizikai Kémiai Bizottság

1.5 Kolloidkémiai Munkabizottság

1.5.1 Határfelületi jelenségek vizsgálata, kutatói létszám:

29 fő

1.5.2 Diszperz rendszerek vizsgálata, kutatói létszám: 30 fő

1.5.3 Polimerek és tenzidek kolloid rendszereinek

vizsgálata, kutatói létszám: 23 fő

1968.

Mátrafüred, Magyar Tudományos Akadémia üdülő

1968. május 24-25.

Udvarhelyi Katalin: Gélszűréses kromatográfia fenol-rezitol

matrixon

Lasztity Radomir: A sikér kémiai szerkezete és reológiája

H. Sonntag: Untersuchungen zur Flockung und Koaleszenz-

stabilität

1968.

Visegrád, Eötvös Loránd Tudományegyetem üdülő

1968. október 1-2.

Székely György: Szelektív adszorpció porózus

adszorbenseken

Tóth József: Többrétegű, kétkomponensű folyadékelegy-

adszorpció elmélete

Czuppon Alfréd: Preferált szolvatáció poli(dimetilsziloxán)

híg oldataiban

1969.

Szentendre, Danubius Szálló

1969. június 2-3.

Giber János: Gőzadszorpció és ionadszorpció félvezető

felületen

Pászli István: Szilárd felületek immerzió-kalorimetrikus

vizsgálata

1969.

Szántód, Touring Hotel


Tóth József: Határfelületi rétegek állapotegyenletei

Czuppon Alfréd: Háromkomponensű rendszerek

fázisegyensúlyának vizsgálata

Várkonyi Bernát: Agyagásványok és őrlemények

üledékszerkezetének vizsgálata

1970.


Tanszék

1970. január 30-31.

Szántó Ferenc: Struktúrált szuszpenziók szedimentációs és

reológiai tulajdonságai

Nagy Lajos György: Elegyadszorpció folyadék-szilárd és

folyadék-gáz határfelületen

Nagy Miklós: Intermolekuláris kölcsönhatások a PVA-víz-

alifás alkohol rendszerekben

1970.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Képes terem

1970. június 8-9.

Szőr Péter: Az erősítő hatás a töltőanyag és a kaucsuk közötti

kölcsönhatás függvényében

Kerek Imre: Ultracentrifuga alkalmazása szol-gél részecskék

közötti hatások meghatározása

D. G. Parfitt: Dispersion of powders in liquids

1971.

1971. október 20-21.

Témacsalád beszámolók

Rohrsetzer Sándor: Diszperz rendszerek vizsgálata

Nagy Lajos György: Határfelületi jelenségek vizsgálata

Szőr Péter: Polimerek kolloid rendszereinek vizsgálata

Czuppon Alfréd, Kovács Péter: Polidiszperzitás hatása a

második viriálegyütthatóra poli(dimetilsziloxán) rendszerekben

1972.

Miskolc-Egyetemváros, MTA Olajbányászati Kutató

Laboratórium

1972. május 29-30.

Tóth József: A határfelületek fizikai-kémiájának szerepe a

kőolajbányászatban

A. Sanfeld: Reflexions on the double layer

Nagy Lajos György: Pórusos adszorbensek vizsgálata

kinetikus és egyensúlyi elegyadszorpciós módszerekkel

Czuppon Alfréd: Szedimentációs egyensúly mérése sűrűség-

gradiens alkalmazásával

Kőrösné Fraknóy Veronika: Áttekintés az Egyesült Izzó

Kutató Intézete Fizikai-Kémiai Laboratóriumában folyó

kolloidkémiai kutatásokról

1972.

Mátrafüred, Magyar Tudományos Akadémia üdülő

1972. október 20-21.

Mádi István: Szolok szilárd-folyadék határfelületen

végbemenő adszorpciójának vizsgálata a radioaktív nyomjelzős

módszerrel

Nagy Miklós: PVA gélek szerkezete és termodinamikai

tulajdonságai

Rohrsetzer Sándor, Kerek Imre: Az ultracentrifugás

szolstabilitási vizsgálat eredményeinek összevetése a DLVO-

elmélettel

Pászli István: Benzol – metanol adszorptívumok

monomolekularitásának vizsgálata

Szőr Péter, Fülöp István: Szintetikus kord-cérnák izotermikus

deformációja

1973.

Balatonvilágos, Magyar Tudományos Akadémiai üdülő

1973. május 21-22.

Nagy Lajos György, Soós János, Fóti György: Auger

spektroszkópia

Dékány Imre, Szántó Ferenc: Folyadékelegy-adszorpció

organofil bentonitokon

Czuppon Alfréd, Kiss László: Gamma-sugárzással

polimerizált poliakrilnitril vizsgálata hexafluoraceton

sesquihidrát oldószerben

Pászli István: Szilárd/gőz határfelületek duplex szerkezete

1973.

Mátrafüred, MTA üdülő

1973. október 5-6.

A. Weiss: Tonmineralien als Modellen in der Kolloidchemie

Székely György: A pórusszerkezet vizsgálata adszorpciós

módszerekkel

Patzkó Ágnes, Várkonyi Bernát: Durva részecskék

adhéziójának vizsgálata vizes és nem vizes rendszerekben

Andor József: Polimerizálódó emulziók stabilizálása

polielektrolitokkal

Juhász A. Zoltán: Mechanikai energiával aktivált kémiai

reakciók

1974.


1974. május 16-18.

Tóth János, Máriási Béla: A PVC portermékek morfológiáját

meghatározó polimerizációs tényezők vizsgálata

Molnár László, Máriási Béla: A falfelületi polimer

pikkelyképződés és annak megszüntetésére irányuló kísérletek

Máriási Béla: Hipotézis a PVC szemcseképződésének

mechanizmusára

Czuppon Alfréd: Neutron-diffrakció alkalmazása polimerek

vizsgálatában

Gilányi Tibor: Polimer – ionos tenzid kölcsönhatás

Rohrsetzer Sándor: Tixotróp festékek reológiai jellemzőinek

meghatározása rotációs viszkozimetriás módszerrel

Pászli István: Határfelületek termodinamikája

Nagy Lajos György, Bodnár János, Kuty Ákosné: Aktív

szén típusú adszorbensek felületi tulajdonságainak komplex

vizsgálata (pórus-diffúzió, felületi funkciós csoportok, ioncsere

és katalízis)

1974.

Tahi

1974. november 1-2.

Nagy Lajos György, Bodnár János, Gajári Judit: Pórusos

aktív szén szorbensek vizsgálata immerziós kalorimetriával,

derivatográfiával és röntgen-diffrakcióval

Fodor Zsolt: Nem-ionos tenzidek kölcsönhatása polimerrel híg

vizes oldatban

Nagy Miklós, Jancsik Vera, Keleti Tamás, Wolfram Ervin:

Aldoláz kölcsönhatása szintetikus polimerekkel

1976.


1976. május 24-25.

Milley Gyula, Wagner Ottó: Pórusos adszorbensek kapilláris

tulajdonságainak vizsgálata

Pászli István: Gibbs-féle formalizmus a határfelületek

termodinamikájában

Vámos Endre: Tribológia

Vértes Attila: A pozitron-annihiláció kémiai alkalmazásai

1976.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Felolvasóterem

A Kolloidkémiai Munkabizottság 10 éves működése

alkalmából

1976. december 6.

Schay Géza: Szilárd/folyadék adszorpciós izotermák

értelmezhetőségéről

Wolfram Ervin: A nedvesedéskutatás újabb eredményei

Tóth József: Olajbányászat és felületi kémia

Rusznák István: Kolloidikai kutatások jelentősége a

textiliparban

Nagy Lajos György: A BME Alkalmazott Kémiai Tanszékén

folyó adszorpciós és radiokémiai kutatások

Szőr Péter: A korom diszperzitásának hatása a kaucsuk

vulkanizátum mechanikai tulajdonságaira

Rohrsetzer Sándor: Polimerek állandósító és flokkuláltató

hatásáról

Sümegi Mihály, Hernádi Sándor: A papíripar kolloidikai

vonatkozásai

Nagy Miklós: Gélkutatások új irányai

Szántó Ferenc: Agyagásványok kolloid rendszerei és

gyakorlati alkalmazásuk

Székely György: A tenzidkutatás néhány új eredménye

1977.


1977. május 30-31.

Székely György: Vizsgálatok tenzidoldatokkal

Pászli István: A felületi feszültség fogalomértelmezése

Faust Rudolf: Szilárd testek felületi szabadenergiája és a

folyadék-szétterülés

Dékány Imre: Természetes és módosított felületű (organofil)

agyagásványok elegyadszorpciós tulajdonságai

Tóth József: A szilárd-gáz határfelületi adszorpció

értelmezéséről

1977.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia

1977. október 24-25.

Nagy Miklós: Szupramolekuláris szerkezetek vizsgálatának

jelentőségéről

Horkay Ferenc, Nagy Miklós: A szerkezet és a

termodinamikai sajátságok kapcsolata térhálós PVA váz

rendszerekben

Nagy Miklós, Sallay Attila: Kolloid méretű inhomogenitások

szerepe térhálós poliakrilamid-víz rendszerek duzzadásának

termodinamikájában

Váradi Tibor, Nagy Miklós: Fizikai kémiai vizsgálatok

diszperz szerkezetű PVA-hidrogéleken

Zrínyi Miklós, Nagy Miklós, Sallay Attila: Binér elegy és

duzzadt térháló egyensúlyának termodinamikai vizsgálata.

Nagy móltérfogatú diffuzibilis komponensek hatása

Czuppon Alfréd, Csákvári Éva: Polimerek optikai

anizotrópiája

Bodnár János: Aktívszenek vizsgálata a felhasználási vagy

ahhoz közelálló, modellszerű körülmények között

1978.

Eresztvény, Salgó Szálló

1978. november 10-11.

Juhász A. Zoltán: Mechanikai energia hatására bekövetkező

reakció-képesség változások

Gilányi Tibor: Polimer-felületaktív komplexképződés

vizsgálata

1979.

Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem

1979. május 18.

Szekrényesy Tamás: Görbült L/G felületek

termodinamikájának néhány kérdése

Fóti György: Pórusos ipari adszorbensek komplex minősítése

izotópcserés és S/L adszorpciós módszerekkel

1979.

Salgótarján

1979. október 15-16.

Pászli István: A Young-egyenlet érvényessége mikrocseppek

esetén

Molnár László: Blokk-szerkezetű vinilalkohol-vinilacetát

kopolimerek képződésének vizsgálata

Csempesz Ferenc: Semleges polimerek és elegyek hatása

ezüstjodid-szol állandóságára

Kovács Péter: Részecskék elektrosztatikus kölcsönhatásának

vizsgálata ultracentrifugával

Borisz D. Summ: A Rehbinder-effektus

1980.

Salgótarján

1980. május 15-16.

Lakatosné Németh Ágnes, Nemeshegyi Gábor:

Részecskeméret-analitikai módszerek kritikai értékelése

Pászli István: A fázishatárfelület termosztatikájának néhány

kérdése

Sümegi Mihály: A kolloidika filozófiai és rendszerszemléleti

megközelítése papíripari vizsgálatok alapján

1980.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Képesterem

1980. szeptember 15.

Kovács Péter: Diszperz részecskék elektrosztatikus

kölcsönhatásának vizsgálata ultracentrifugával II.

Csákiné Tombácz Etelka: Huminsavak és humátok mint

asszociációs kolloidok

1980.


1980. nov. 7.

G. Kretzschmar: Foszfolipid és proteinhártyák

viszkoelasztikus tulajdonságai

1981.

Mátrafüred, Magyar Tudományos Akadémiai üdülő

1981. október 16-17.

Polgár Iván: A levegőtisztaság-védelem és a kolloidika

kapcsolata

Gilányi Tibor: Tenzidek kölcsönhatása polimerekkel vizes

oldatban

Pintér János: Folyadékhidak és kapillárisáramlás

kétfolyadékos rendszerekben

1983.


1983. november 11.

Zrínyi Miklós: Állapotváltozások poli(vinilacetát) gélekben

Tóth József: Adszorpciós izotermák heterogén szilárd

felületen lejátszódó egyrétegű adszorpció leírására

1984.


1984. április 19-20.

Schiller Róbert: A sugárkémia alkalmazása a kolloidikában

Csirova Galina: Kenőzsírok szerkezetének és

tulajdonságainak vizsgálata reológiai és termoanalitikai

módszerekkel

Kiss Éva: Folyadékkiszorítás vizsgálata mikroszkópos

fényképezéssel

Pintér János: Nedvesedési és folyadékadhéziós jelenségek az

iparban

Csempesz Ferenc, Rohrsetzer Sándor: Polimerelegyek

adszorpciójának hatása diszperziók állandóságára

Nagy Miklós: Folyadék elegy-szorpciós izotermák értékelése

1985.

Szeged, József Attila Tudományegyetem, Kolloidkémiai

Tanszék

1985. április 25-26.

Csákiné Tombácz Etelka: Anionos szerves vegyületek

kölcsönhatása agyagásványokkal

Hemmertné Patzkó Ágnes, Dékány Imre: Újabb eredmények

az agyagásvány organokomplexek előállítása, valamint

szorpciós és duzzadási tulajdonságainak vizsgálata területén

Székely Tamás: Agyag-polimer gélek

1985.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Képes terem

1985. november 22.

Pászli István: A gáz- és gőzadszorpció paraméteres elmélete

Dékány Imre: S/L határfelületi molekulacsere

entalpiaváltozása áramlásos mikrokalorimetria módszerrel

Rácz György: Buborékok és cseppek mozgása

1986.


1986. április 16-17.

Zrínyi Miklós: Kolloid fraktálok

Mádi István: Heteroadaguláció

Juhász A. Zoltán: Vízgőz adszorpció szilikát felületen

1986.


Az MTA Kolloidkémiai és az MTA Műanyagfizikai

Munkabizottsága közös rendezésében

1986. október 3.

E. Geissler, A. M. Hecht: Heterogeneities in gels

1986.


1986. október 17.

Th. F. Tadros: Control and Assessment of the Physical

Stability of Dispersion Concentrates

B. Vincent: Stability of Dispersions in Nonaqueous Media

1987.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Elnöki tanácsterem

A Kolloidkémiai és a Műanyagfizikai Munkabizottságok közös

rendezésében

1987. március 23.

Halász László: Egycsigás plasztikáló egységek működésének

reológiai alapja

1987.


1987. május 8.

S. Kondo: Structure of water in subcolloidal dimensions

1987.

Tihany, Magyar Tudományos Akadémia, Limnológiai

Kutatóintézet

1987. május 14-15.

Nagy Lajos György: Felületkémiai kutatások a BME Fizikai

Kémiai Tanszékén

Pálinkás János: Felületaktív anyagok hazai bázison

Nádelné Rózsa Ágnes: Új tenzidtípusok kialakítása

Nagyné László Krisztina: A 80-as évek trendje a

tenzidkémiában

Rácz György, Ludányi Béla: Dinamikus határfelületi

feszültség mérése és szerepe a határfelületi műveletekben

Koczó Kálmán, Soós János: Dinamikus felületi feszültség

mérése csepp térfogat mérésével, félautomatikus

cseppszámlálóval

Koczó Kálmán, Rácz György: Habzóképesség és

habstabilitás

Parlagh Gyuláné: Fehérje-hidrolizátumok fordított fázisú

ionpár kromatográfiája

Lakatosné Németh Ágnes: Ipari szuszpenziók stabilitási és

minősítési problémái

Szekrényesy Tamás: Cukoripari habzásvizsgálatok

Noszkó H. László: Aktívszén előállítási kísérletek

Bóta Attila: Aktívszén szerkezetének vizsgálata

Klumpp Ervin: Többkomponensű híg vizes oldatok

adszorpciója aktívszénen

1987.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Elnöki tanácsterem


rendezésében

1987. október 9.

Erik Geissler, Anne-Marie Hecht: Gelation in a non-uniform

potential

1987.


A Kolloidkémiai Munkabizottság és a Magyarhoni Földtani

Társulat Agyagásvány Szakcsoportjának közös rendezésében

1987. december 7.

Dékány Imre: Folyadékadszorpció szilikátokon és a

folyamatok termodinamikai elemzése

Juhász A. Zoltán: Mechanikai aktiválás és az agyagok

vízgőzadszorpciós tulajdonságai

1988.

Szeged, Akadémiai Bizottság Székháza

1988. május 28-29.

Hemmertné Patzkó Ágnes: Kationaktív tenzid ioncseréje és

molekuláris adszorpciója montmorilloniton

Dékány Imre: Az adszorpciós réteg szerkezete és a kolloid

stabilitás hidrofób rétegszilikátok esetében

Gilányi Tibor: Elektrosztatikus kölcsönhatások kolloid

elektrolitok oldataiban

Csákiné Tombácz Etelka: Montmorillonit szuszpenziók

felületi disszociációja és stabilitása

1989.

Mátraháza, Magyar Tudományos Akadémia üdülő

1989. április 13-14.

Rohrsetzer Sándor: Polimerek stabilizáló hatásának

vizsgálata heterokoagulációban

Kovács Péter: Kolloid diszperz rendszerek stabilitásának

vizsgálata termodinamikai módszerrel

Horváth Szabó Géza, Gilányi Tibor: Ozmoszedimentációs

módszer alkalmazása diszperziók vizsgálatára

Gyulasi Ottokár, Kovács Péter: Nagy felületi töltéssűrűségű

kolloid részecskék potenciál- távolság függvényének számítása

Zrínyi Miklós, Kabainé Faix Márta: Instabil diszperzióból

képződő üledék vagy gél szerkezetének felderítése

1989.

Tihany, Magyar Tudományos Akadémia, Limnológiai

Kutatóintézet

1989. november 2-3.

Koczó Kálmán: Tenzidoldatok habzóképességének mérése

keverős készülékben

Ludányi Béla: Habzásgátlás vizsgálata

Parlagh Gyuláné: Tenzidek HPLC és habkromatográfiája

Koczó Kálmán: Habok szerkezete

Rácz György: Fehérjehidrolizátumok habzásának vizsgálata

Lakatos István, Lakatosné Szabó Julianna: Kőolaj-víz

rendszerek határfelületi reológiai sajátosságai

Nagy Tibor: Gyógyszerészeti gélek reológiája

1989.

Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kémiai épület


rendezésében

1989. november 8.

Erik Geissler: Characterization of polymer networks by

neutron and X-ray scattering

1990.

„In memoriam Szántó Ferenc”

A Kolloidkémiai Munkabizottság és a Magyarhoni Földtani

Társulat Agyagásvány Szakcsoportjának közös rendezésében

Budapest, ELTE TTK Kémiai Intézet

1990. április 2.

Rohrsetzer Sándor: Szántó Ferenc a fiatal kutató

Dékány Imre: Szántó Ferenc munkássága

Juhász A. Zoltán: Bentonitok vízgőzadszorpciós

tulajdonságainak változása a mechanikai aktiválással

Marosi Tibor: Adszorpció hidrofil/hidrofób vermikulitokon

Lakatosné Németh Ágnes: Tömény szuszpenziók stabilitása

Várkonyi Bernát: Agyagásványok duzzadása és ülepedése

különböző folyadékokban

1990.

Miskolc-Egyetemváros, MTA Bányászati Kémiai

Kutatólaboratórium

A Kolloidkémiai és a Bányászati Kémiai Munkabizottságok

közös rendezésében

1990. május 14.

Tóth József: Metán-kőszén kitörések laboratóriumi

modellezése és fizikai-kémiai értelmezése

Lakatos István: Kémiai és kőzetfizikai jellemzők hatása a

polimeres elárasztás dinamikájára rétegzett pórusos

rendszerekben

1990.

Budapest, MTA székház, Elnöki tanácsterem

A Kolloidkémiai Munkabizottság és az MKE Kolloidkémiai és

Reológiai Szakosztálya közös rendezésében

1990. október 18.

J. H. Fendler: Membránok és micellák fizikai kémiája

1990.

Budapest, MTA Székház, Elnöki tanácsterem

1990. november 21.

Horváth Szabó Géza: Kolloid diszperziók nehézségi és

centrifugális erőtérben

Nagy Miklós: Új lehetőségek diszperz rendszerek kutatásában

Hasznosné Nezdei Magdolna: Hidratált alkáli-szilikát porok

kolloidkémiai sajátságai

1991.

Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK Kémiai

épület

1991. június 7.

Pászli István: A Defay-féle adszorpciós többletek

koncentráció függése

Zrínyi Miklós, Juhos Szilveszter, Kabainé Faix Márta:

Mikrofázisok gélesedése

1991.

Veszprém, Veszprémi Akadémiai Bizottság Székháza

Az MTA Kolloidkémiai Munkabizottsága, Vegyipari Műveleti

Munkabizottsága, a Veszprémi Akadémiai Bizottság Átviteli

Jelenségek Elméleti Alapjai és a Szilikátkémiai

Munkabizottság, valamint az MKE Kolloidkémiai

Szakosztálya együttes ülése

1991. október 24-25.

Marton Gyula: Felületi jelenségek és a vegyészmérnöki

gyakorlat, a Vegyipari Műveleti Tanszék bemutatása

Kotsis Levente: A felület tulajdonságának hatása a fázisok

közötti átviteli folyamatokra

Horváth Géza: A nagytisztaságú gázgyártás néhány

problémája

Szánya Tibor: Kollagén és keratin alapú biopolimerek

hidrolízisének vizsgálata

Kutics Károly: Felületi kémia – adszorpció – biokatalizátorok

Kiss Éva: Poli(etilén oxid)-dal borított felület előállítása és

jellemzése

Hargitainé Tóth Ágnes: Na+, K

+, Mg

2+, Mn

2+, Cd

2+ ionok

határfelületi reakciója és vas(III) komplexek kölcsönhatása

kalcium talajokkal és kalcium-bentonittal

1992.

Debrecen, Debreceni Akadémiai Bizottság Székháza

A Debreceni Akadémiai Bizottság, az Elektrokémiai és a

Kolloidkémiai Munkabizottságok közös rendezésében

1992. május 27-28.

Kónya József: Szilárd/elektrolit oldat határfelületen

végbemenő részfolyamatok tanulmányozása radioindikációval

a KLTE Izotópalkalmazási Tanszékén

Kovácsné Hadady Katalin: Gélállapotú belső referencia

eletrolit kifejlesztése potenciometriás érzékelőhöz

Nagy Noémi, Kónya József: határfelületi reakciók Ca-

montmorillonit/45

Ca2+

-, H3O+- ion rendszerekben

Várallyai László, Kálmán Erika, Kármánné Herr

Franciska, Kövér László, Cserny István, Balla József,

Kónya József: Foszfonsav adszorpciója gyengén ötvözött acél

felületén

Szalay Tibor: Az oxidbronzok, mint kémiai modellanyagok

Joó Pál: Elektródmódosítás montmorillonitokkal

Demény Dezső: Mátrixmódosítók hatása a halogenidek

elektrotermikus atomizálására és kapacitíve csatolt He-plazma

gerjesztésére

Párkányiné Berka Márta: Fém-oxid-szolok adszorpciója oxid

adszorbenseken

Filep György: Határfelületi reakciók talajkolloidokon

Keresztes Tamás, Varga Sándor, Kövér András: Ca-ATP-áz

kristályosítása

Csubák Mária, Filep György: A talaj pufferanyagai és a

pufferképesség értékelése

Antal Károly: Radioaktív izotópos transzportfolyamat-

vizsgálatok kérdései növényi membrán rendszerekben

Hargitainé Tóth Ágnes: Vas(III)-komplexek kölcsönhatása

talajkolloidokkal

Posta József: A nedves és száraz aeroszolok alkalmazása a

modern atomspektroszkópiában

1992.


1992. október 26-27.

Nagy Miklós: Az adszorpció. Egy lehetséges út a jelenség

mélyebb megértéséhez

Pászli István: A gőzadszorpciós bázis-izotermákról

Dékány Imre: Többréteges adszorpciós modellek

Király Zoltán: Korlátozottan elegyedő folyadékpárok

határfelületi termodinamikája

Tóth József: Gáz/szilárd fizikai adszorpció egységes

értelmezése

Csempesz Ferenc: Makromolekulák kompetitív adszorpciója

kolloid diszperziókban

1993.

Nyíregyháza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola

1993. május 13-14.

Hargitainé Tóth Ágnes: Talajkolloid – víz – nehézfém

rendszerek a környezetben

Galamb Vilmos: Az emulziók szerepe a gyógyszer- és

növényvédőszer gyártásban

Csákiné Tombácz Etelka: Vizes szuszpenziók stabilitása

Nagy Zsuzsanna: A kolloidkémia oktatásának lehetőségei az

alapfokú kémia tanításában

Balázs János: Összetett (V/O/V) emulziók

Keresztessy Zsoltné: A gyógyászati vazelinek reológiai

tulajdonságai

1993.


1993. október 28-29.

Gilányi Tibor: Ionok eloszlása kolloid rendszerekben

Nagy Miklós: Adszorpció: Anyagmérleg és termodinamika

Pászli István: A felületi többletek típusai és a fázishatárréteg

kémiai-anyagi egyensúlya

Kovács Péter: Nagyméretű, monodiszperz, ellipszoid alakú

részecskék előállítása és felületi tulajdonságainak vizsgálata

1994.

Balatonkenese, Hungarotex üdülő

Az MTA Kolloidkémiai Munkabizottság és a Magyar

Kémikusok Egyesülete Kolloidkémiai Szakosztálya közös

rendezésében

1994. május 26-27.

H-G. Kilian: Universality in Polymer Networks

Rácz György: Habzásgátlás szilikonolajos szuszpenzióval

Bóta Attila, László Krisztina: Aktívszenek

szerkezetmódosítása

Kárpátiné Smidróczki Éva: Csapadékképződés gélekben

Büki András: A Liesegang-jelenség mechanizmusának

vizsgálata számítógépes szimulációval

1994.


1994. október 20-21.

J. H. Fendler: Colloid Chemical Approach to Advanced

Materials Synthesis

Joó Pál: Módosított felületű elektródok határfelületi

elektrokémiája

Pászli István: Felületi feszültség és a fázisok intrinsic

állapothatározói

Hórvölgyi Zoltán: Szilárd részecskék kölcsönhatása és

szerkezetképzése folyadék/fluid határfelületi rétegekben

Gilányi Tibor: Fluktuáló micellák: a micellaképződés egy

elmélete

Vass Szabolcs: Kisszögű szórás ionos micellákon

1995.

Lillafüred, Palota Szálló



rendezésében

1995. április 27-28.

Lakatos István, Lakatosné Szabó Julianna: Kationok

diffúziója polimer/szilikát gélekben

Zrínyi Miklós: Anomális diffúzió gélekben

Juhász A. Zoltán: Szilikátok mechanokémiája

Tóth József, Dékány Imre: Mecseki kőszén folyadék- és gáz-

adszorpciós tulajdonságai

Pászli István: A gócképződés és a határréteg struktúrája

Dékány Imre, Turi László: SiO2 részecskék kisszögű

röntgenszórása tiszta folyadékokban és biner elegyekben

1996.

1996. tavasz előadói ülés

Az adszorpciós réteg szerkezete hidrofil/hidrofób felületeken,

vizes közegben

Elegyadszorpciós méréstechnikák néhány korrekciója

Polidiszperz fraktálrendszerek vizsgálata fény- és

röntgenszórással

1997.

1997. tavaszi ülés az MKE-vel közösen

Intelligens anyagok és a kolloidkémia

Mágneses térre érzékeny polimer gélek előállítása és vizsgálata

Alkoholok híg vizes oldatainak adszorpciója aktív szénen

Melamin szemcsék hatása poliuretán modell rendszer habzási

tulajdonságaira

Termodinamikai inkonzisztenciák a fizikai adszorpció

összefüggéseiben

1997.

Budapest, BME Fizikai Kémiai Tanszék

1997. október 16-17.

Horváth Géza: Potenciál-elméletek alkalmazása pórusméretek

meghatározására

Turi László: Félvezető nanorészecskék szintézise és

jellemzése különböző hordozókon határfelületi rétegben

Pászli István: Közelítő felületi feszültség formulák

Király Zoltán: tenzidek adszorpciójának és aggregációjának

mikrokalorimetriás vizsgálata S/L határfelületen

Argyelán János: Adszorpciós műveleti egységek leírása

Markov-folyamatok segítségével

1998.

Mátraháza, MTA üdülő



rendezésében

1998. április 23-24.

Máté Mariann: Szilárd részecskék kölcsönhatása

határrétegekben

Németh Zsolt: A kettősréteg szerepe habfilmek és lamellás

rendszerek stabilitásában

Szekeres Márta: A felületi ionmegoszlás és töltés szilika és

alumina felületeken, elektrolit közegben

Pászli István: Duzzadó szorbensek biner elegy adszorpciós

izotermái

Haraszti Tamás: Fény- és röntgenszórás diszperz

rendszerekben: Stabilitás és önrendeződés

Vass Szabolcs: Kísérlet az elektrosztatikus kölcsönhatások

értelmezésére ionos micelláris rendszerekben (Debye-Hückel

után szabadon)

1998.

Szeged, SZAB Székház

1998. október 29-30.

Vass Szabolcs: Kisszögű szórás ionos micellákon

Pászli István: A nedvesedési feszültség lineáris függvényei

Berger Ferenc: Multimolekuláris határfelületi rétegek

szerkezete, termodinamikája és hatása a kolloidstabilitásra

Tóth József, Berger Ferenc, Dékány Imre: A BET-módszer

általánosítása

Csobán Katalin: Sorption-desorption Behaviour of Chromium

Hydroxyde Radiosol

Andor József: Karbonsav-sók, szappanok, fémszappanok

szerkezete és oldatainak kolloid kémiai sajátságai

1999.

Veszprém, Veszprémi Akadémiai Bizottság Székháza



rendezésében

1999. április 15-16.

Kálmán Erika: Nanoszerkezetű anyagok vizsgálata pásztázó

tűszondás mikroszkóppal

Dékány Imre: Félvezető és nemesfém nanorészecskék

szintézise és tulajdonságaik

Pukánszky Béla: Nanokompozitok

Szabó István: Kristályosodás és gócképződés üvegfázisban

Pászli István: A gócképződés termosztatikájáról

Joó Pál: Elektródmódosítás diszperziós kolloidokkal

Berka Márta: Specifikus ionadszorpció leírása oxid/elektrolit

felületen komplexkémiai modellel

Berka Márta, Bányai István: Felületi komplexkémiai modell

alkalmazása specifikus ionadszorpció leírására szilikagélen

1999.

Miskolc-Egyetemváros, Miskolci Egyetem Alkalmazott

Kémiai Kutató Intézete

Az MTA Kolloidkémiai és Bányászati Kémiai

Munkabizottságai, valamint a MAB Vegyészeti Szakbizottsága



G. H. Findenegg, A. Schreiber, I. Ketelsen: Pore

Condensation of vapours and melting of Ice in Porous Silica

with Well-ordered Hexagonal Pores with Uniform Size up to

10nm

F. Berger: Interpretation of the Ostwald-Buzágh Stability

Principle in Binary Liquid Mixtures by Lattice Model Theory

S. Bárány: Kinetics of Coagulation of Silica and Polystyrene

Latex Suspensions by Electrolytes

W. Rudzinsky, J. Michalek, M. Drach: A New Theoretical

Approach to Adsorption of Ionic Surfactants at

Oxide/Electrolyte Interfaces

I. Lakatos, Zs. Bedő, J. Lakatos-Szabó, E. Berecz:

Application of Non-Ionic Surfactants in Oilfield Chemsitry.

Colloid Chemical Approach

A.Vincze: Digitized Image Analysis of Two-dimensional

Clusters

2000.

Mátraháza, MTA üdülő

2000. május 18-19.

Joó Pál: Radiokolloidok elektroleválasztása: elektroaggregáció

Varga Imre: Mikrogélek szerkezetvizsgálata

Szűcs Anna: Pillérezett rétegszilikátok – nanostrukturált Pd

katalizátorok

Hargitainé Tóth Ágnes, Csikósné Hartyáni Zsuzsa: Cd, Pb,

Cr specieszek kolloid frakciók közötti megoszlásának változása

szennyezett talajokon

Vass Szabolcs: Amfifil triblokk kopolimerek aggregációja

vizes közegben

Mészáros Róbert: Kationos-anionos kettős tenzidek

adszorpciója levegő/oldat határfelületen

2001.


Az MTA Kolloidkémiai Munkabizottság, a BME Fizikai

Kémiai Tanszéke és az MKE Kolloidkémiai Szakosztályának


2001. május 9.

E. Geissler: Small angle neutron and X-ray scattering in gels

2001.

Balatonvilágos, MTA üdülője

Az MTA Kolloidkémiai Munkabizottsága és az MKE

Kolloidkémiai Szakosztálya közös rendezésében

2001. május 17-18.

Joó Pál: Fémek, fémelektródok, ásványi talajalkotók

felületének módosítása ionokkal, molekulákkal, kolloidokkal

Vass Szabolcs: Szekvenciafüggő hidratációs tulajdonságok

ABA és BAB triblokk kopolimer micellákban

Filipcsei Genovéva: Polimer gélek kolloid rendszerei

Pernyeszi Tímea: Szénhidrogén származékok adszorpciója

deszorpciója agyagásványokon és fotokémiai lebontásuk TiO2

fotokatalizátoron

Vincze Attila: Mikrorészecskék aggregációja folyadék/gőz

határrétegekben

Mogyorósi Károly: TiO2 nanorészecskék szintézise

rétegszilikátokon és fotokatalitikus tulajdonságai

2001.

Budapest, MTA Székház

Az MTA Kolloid- és Anyagtudományi Munkabizottsága 35

éves jubileumi ülése

2001. november 6.

Bérces Tibor: A munkabizottságok szerepéről és

tevékenységéről

Gerhard Lagaly: A magyar-német kolloidkémiai kutatások

története (1935-2000)

Dékány Imre: A hazai kolloidkémiai kutatások történeti

áttekintése (1966-2001)

László Krisztina: Kutatómunkánk utóbbi tíz esztendeje a

publikációk tükrében

Lakatos István: A ME AKKI szénhidrogén-bányászathoz

kapcsolódó kolloidkémiai kutatásainak 30 éve

Nagy Miklós: Újabb kutatási irányzatok az ELTE

Kolloidkémiai Tanszékén

Zrínyi Miklós: Az adszorpciótól az intelligens anyagokig

Borbély János: A kolloid- és környezetkémiai oktatás és

kutatás 35 éve Debrecenben és Nyíregyházán

Tombácz Etelka: Az elmélet és alkalmazás harmóniája a

határfelületek és diszperz rendszerek kutatásában

Horváth Géza: Az adszorpciós és kolloidkémiai kutatások

eredményei a Veszprémi Egyetemen

2002.


2002. február 26.

Tolnai Gyula: Szilika nanorészecskék tanulmányozása

határfelületeken

2002.


2002. február 28.

Etienne Juliac: Ultrasonic Properties of Polymers

2002.




rendezésében

2002. április 25-26.

Fehér József: Elektromos térre érzékeny gélek és elasztomerek

Csiszár Ágnes: Klóraromás szennyezők hatása modell

membrán rendszerekre

M. Nagy Noémi, Kónya József: Határfelületi reakciók

földtani képződményeken

Hórvölgyi Zoltán: Aggregációs jelenségek folyadék/fluid

határrétegekben

Horváth Judit: Többértékű ellenion hatása poli(vinilalkohol,

vinilszulfát) polielektrolit kopolimer termodinamikai

tulajdonságaira

2002.

Budapest, ELTE Kolloidkémiai Tanszék

2002. május 30.

Brian Vincent: Novel Colloidal Polymer Particles

2003.

Veszprém, VAB székház



rendezésében

2003. május 29-30.

Borbás Réka: Fehérjék határfelületi viselkedése kétfolyadékos

határrendszerekben

Mogyorósi Károly: Hidrofil/hidrofób felületen preparált TiO2

fotokatalizátorok jellemzése és katalitikus aktivitása

Horányi Tamás: Lamelláris folyadékkristályos rendszerek

Fetter György: Liotróp rendszerek in situ kisszögű

röntgenszórása

2003.

Miskolc, Sebesvíz Panzió

2003. október 30-31.

Tóth József: Szilárd/gáz adszorpciós izotermák

termodinamikai modellje és előrejelzése

Tombácz Etelka: Talajreleváns határfelületi és kolloid

kölcsönhatások

Veisz Bernadett: Szabályozott méretű és morfológiai

palládium részecskék előállítása, jellemzése és vizsgálata

hidrogénezési tesztreakciókban

Drukker Tamás: Modellmembrán rendszerek szerkezetének

kisszögű röntgenszórásos vizsgálata

Sinkó Katalin: Új kémiai összetételű és szerkezetű anyagok

előállítása

Mészáros Róbert: Poliaminok és anionos tenzidek közötti

kölcsönhatás oldatban és határfelületeken

2004.

Budapest, MTA Székház

2004. december

G. H. Pollack: Unexpected long range impact of hydrophilic

surfaces on interfacial water

Paulo Cesarde Morais: Oxide semicunductor nanoparticles in

aqueous medium: A quantummechanical approach for the

surface charging process

Andre Ayral: Ceramic membrane processing – New

approaches in the design and applications

Andre Ayral: Characterization of porous thin layers using

innovative techniques

2005.



Király Zoltán: Pulzációs-áramlásos (pulsed-flow)

mikrokalorimetria alkalmazása nem-reverzibilis adszorpciós

jelenségek vizsgálatára szilárd/folyadék határfelületen

Filipcsei Genovéva: Foto- és hőmérséklet-érzékeny NIPA-

gélek előállítása és fizikai kémia tulajdonságainak vizsgálata

Bányai István, Berka Márta és Horváthné Csajbók Éva: Az

NMR alkalmazása kolloid rendszerek vizsgálatára: áttekintés

és eredményeink

Pászli István: Az adszorpció és a kapillaritás paraméteres

elmélete

Eduardo Ruiz-Hitzky: Advances in functional polymer-and

biopolymer-clay nanocomposits

2006.


2006. május 25-26.

Csetneki Ildikó: Kolloid polimer gélek szerkezetének és

tulajdonságainak kapcsolata

Kaptay György: Szilárd szemcsékkel stabilizált emulziók és

habok stabilitásának elmélete

Berka Márta: Az aggregációs kinetika és az aggregátum

szerkezet közti kapcsolat kaolin szuszpenzióban, fényszórás

vizsgálat alapján

Majzik Andrea: Határfelületi és kolloid kölcsönhatások

montmorillonit, vasoxid, huminsav és kalcium-ion tartalmú

szuszpenziókban

Kiss Éva: Gyógyszerhordozó polimerek biokompatibilitásának

módosítása

Pászli István: A gőzadszorpció és a paraméteres elmélet

Vass Szabolcs: Mit látunk a micellák szénhidrogén/víz

határfelületéből?

Agod Attila: Szerkezetképződés modellezése nanorészecskék

Langmuir-filmjeiben

2007.

Siófok, MTA üdülő

2007. május 24-25.

Szekeres Márta: Globuláris proteinek kolloid tulajdonságai

vizes elektrolit közegben: töltésállapot, konformáció,

aggregáció és adszorpció

Deák András: Nanorészecskés Langmuir- és Langmuir-

Blodgett-filmek: előállítás és jellemzés (PhD értekezés előzetes

vitája)

Ulberg, Zoya: Colloidal background of nanotechnologies in

medicine

Mogyoródi Ferenc: Fizikai, kémiai, kolloidkémiai aktiválás

Kiss Éva: Polimerek felületmódosítása a biokompatibilitás

javítása érdekében (MTA doktori értekezés bemutatása)

Antal Károly: A mélységi vizek kolloidikája, különös

tekintettel a nukleáris hulladéklerakóhelyekre

Novák Levente, Bányai István: Poli(gamma-

glutaminsav)direkt amidációja benzilaminnal dimetil-

szulfoxidban

Gyenes Tamás: Aminosav alapú gélek szintézise és duzzadási

tulajdonságainak vizsgálata (PhD értekezés előzetes vitája)

Bárány Sándor: Elektroforézis erős elektromos terekben

Jedlovszky Pál: Molekulák orientációja folyadék/gáz,

folyadék/folyadék illetve szilárd/gőz határfelületen

2008.

Siófok, MTA üdülő

2008. május 22-23.

Nagyné Naszályi Lívia: ZnO-tartalmú multifunkcionális

nanorétegek előállítása és jellemzése

Üveges Andrea: Polimer alapú nanorendszerek szintézise és

vizsgálata

Mezei Amália: Kationos polielektrolitok és anionos tenzidek

kölcsönhatása és ennek következményei a tömbfázisbeli és

felületi tulajdonságokra

Budai István, Kaptay György: Fémolvadék peremszöge

kerámia szemcséken nem elegyedő fémolvadék közegben és a

szemcsekkel stabilizált fém/fém emulziók

Borbély János: Polimerek és polimerbázisú nanoanyagok

Jedlovszky Pál: Epesavak aggregációs tulajdonságai

Pászli István: A fluid fázisok szétterülése és a kaptáció

(autofóbia)

Vass Szabolcs: Bizonytalanság a szferoid formájú

nanorészecskék alakjának szórással történő meghatározásában

Baumli Péter, Kaptay György: Folyadék porózus szilárd

testbe való penetrációjához szükséges kritikus peremszög és a

penetráció indukálta fázisszétválás

Kovács Krisztina: Termálvízből kinyert humuszanyagok

jellemzése

2009.


2009. május 21-22.

Hórvölgyi Zoltán: Anorganikus részecskék folyadék-fluidum

határrétegbeli diszperziói és szilárd hordozós filmjei

Hajdú Angéla: Mágneses folyadékok előállítása és

stabilizálása fiziológiás körülmények között orvosbiológiai

felhasználás céljából

Hill Katalin: Biológiailag aktív molekulák határfelületi

viselkedése

Nagy Zoltán, Antal Zsuzsanna, Bányai István és Balogh

Lajos: Az ötödik generációs PAMAM dendrimer Cu(II)-

komplexei

Filipcsei Genovéva, Ötvös Zsolt, Darvas Ferenc:

Gyógyszernanorészecskék előállítása mikrofluidikai áramlásos

módszerrel

Budai Júlia, Antal Károly, Szabó Sándor: Komposzt szerepe

nehézfémmel szennyezett talajokon élő növények túlélésében

Hantal György: Szerves légköri szennyezők jég felületén

történő adszorpciójának vizsgálata számítógépes szimulációs

módszerekkel

Pászli István: A folyadékszétterülés és az immerziós hő

Mészáros Róbert: Ellentétesen töltött makromolekulák és

tenzidek asszociációja új megvilágításban

Mészáros Renáta: Agyagásvány szuszpenziók polielektrolitok

általi flokkuláltatásának kinetikája és a képződött flokkulumok

szilárdsága

Novák Levente: Bifunkciós, részlegesen hidrofobizált

poliaminosav bázisú ligandum előállítása és oldatbeli

szerkezetének jellemzése

2009.


2009. október 29-30.

Kéri Mónika, Nagy Zoltán, Bányai István, Balogh Lajos:

PAMAM dendrimerek kölcsönhatása foszfát- és

vanadátionokkal vizes oldatban

Kali Gergely Áron: Intelligens amfifil kotérhálók

Kónya József, Nagy Noémi: Hogyan csináljunk homogén

felületből heterogént?

Pászli István: A racionális kapillaritás elmélete

Fodor Csaba: Fémion megkötésére alkalmas amfifil polimer

kotérhálók

Novák Levente, Kozma Csilla, Nagy Zoltán, Bányai István:

Kolloid méretű reaktor katalitikus oxidációhoz: a poliaminósav

platform.

Benkő Mária: Ciklodexrin/tenzid zárványkomplexek

képződésének mikrokalorimetriás vizsgálata

Kaptay György: A határfelületi erők klasszifikációja,

nevezéktana és levezetése

Budai Júlia, Antal Károly: A talajjavítás új rejtelmei

Bárány Sándor: Nem egyensúlyi jelenségek és irreverzibilis

folyamatok a kolloidok világában

2010.

Balatonvilágos, MTA üdülő

2010. május 27-28.

Mezey Péter, Domján Attila, Iván Béla, Ralf Thomann,

Rolf Mülhaupt: Amfifil polimer kotérhálók és belőlük

készített nanohibridek: előállítás és szerkezetvizsgálat

Filipcsei Genovéva, Ötvös Zsolt, Heltovics Gábor, Darvas

Ferenc: Kis méretek, nagy kihívások: Gyógyszer-

nanorészecskék előállítása mikrofluidikai áramlásos

módszerrel

Mrudul Gadhvi: A comparative study of magnetite and cobalt

magnetic fluid

Tombácz Etelka: Vizes közegű mágneses folyadékok:

stabilizálás és alkalmazási lehetőségek

Zrínyi Miklós: A kolloid motor

Bányai István: A kolloidok a mágnesben

Földényi Rita, Rauch Renáta, Marton Aurél:

Növényvédőszer adszorpció talajon - az izoterma egyenlet

paramétereinek kapcsolata az adszorpciós helyek energia-

eloszlásával

Roberta Acciaro: Contolling the internal structure and the

release characteristics of pNIPAm microgels particles

Szabó Tamás: A grafit-oxid kolloid- es anyagtudományi

jelentősége

Pászli István: A kapillaritás-elmélet megalapozása

2010.

Budapest, MTA Kémiai Kutatóközpont


Ying Liu, Dong June Chung: In situ forming of sodium

alginate-hyaluronic acid hydrogels for clinical application

Ji-Heung Kim: Stimuli-responsive polymers and gels based on

amphiphilic polyaspartamide derivatives for biomedical

applications

Ákos Szabó, Péter Mezei, Csaba Fodor, Márton Haraszti,

Béla Iván: Nanostructured amphiphilic conetworks and gels:

synthesis, structure, properties and application possibilities

György Kaptay: Problems and partial solutions towards

calculating nano phase equilibria

Angéla Hajdú: Investigation of the interactions between

magnetic fluids and protein "corona"

2011.

Miskolctapolca, Bay Zoltán Logisztikai és Gyártástechnikai

Intézet

2011. június 9-10.

Kiss Éva: Biodegradábilis gyógyszerhordozó nanorészecskék

Robotka Hermina, Szebeni János, Báthori György:

Liposzóma alapú gyógyszerformulázás és nanotoxikológia

Kovács Barna, Széchenyi Alex: Nanobead alapú szenzorok

Sáfrán György: Nagymolekulájú oldószergőzök érzékelése

nanoszemcsés Au vékonyrétegekkel.

Berkó András: Több komponensű nanorészecskék méret- és

összetétel-kontrollált növesztése TiO2(110) felületen

Kaptay György: Az SI rendszer reformja, avagy miért nem

elég nekünk 5 alap mértékegység? (+ természeti állandók-e az

atomtömegek?)

Számel György, Jarabek Tamás, Koska Péter: Aerogél és

nanoezüst: gyártsuk vagy csak mérjük?

Babcsán Norbert, Beke Sándor, Makk Péter: Fémhabok,

magas hőmérsékletű kolloidok: hogyan csináljuk?

Laborlátogatások bemutatással, Babcsány Norbert és Kaptay

György bevezetésével

Iván Béla, Fodor Csaba, Haraszti Márton, Kali Gergely,

Mezei Péter, Ralf Thomann, Rolf Mülhaupt:

Nanoszerkezetű amfifil polimer kotérhálók és gélek: új típusú

nanohibridektől intelligens gyógyszerkibocsátó mátrixokig

Bárány Sándor: Diszpergált részecskék/nanokolloidok

stabilizálása polimerekkel

Serra Bendegúz, Berka Márta, Bányai István: Kolloidok a

mágnesben II. Gátolt diffúzió porózus rendszerekben

Balázsi Csaba: Diszpergált oxidkerámia szemcsékkel erősített

nanoszerkezetű acélok előállítása es vizsgálata. Nanoanyagok

és Nanotechnológiák albizottság meghívott előadója

Babcsánné Kiss Judit: Ion implantált kerámiák tribológiája

Pászli István: A fajlagos felület mérés egy gyors módszere

2013.

Budapest, Semmelweis Egyetem

2013. január 31.

László Krisztina: Szinkrotronsugárzás és neutronszórás

alkalmazása koherens rendszerek vizsgálatára

Fodor Csaba, Németh Péter, Drotár Eszter, Iván Béla, Ralf

Thomann, Rolf Mülhaupt: Nanoszerkezetű amfifil kotérhálók

és újszerű nanohibridjeik

Zrínyi Miklós: A Semmelweis Egyetem Nanokémiai

Kutatócsoportjának bemutatása

Pásztor Szabolcs, Kali Gergely, Iván Béla: Amfifil

polielektrolit kotérhálók szintézise és duzzadási tulajdonságaik

vizsgálata pH-szelepek előállításának céljából

Pászli István: A nedvesedés-elmélet egy - látszólag-

értelmezhetetlen lineáris effektusa

2013.

Budapest, MTA Természettudományi Kutatóközpont

2013. november 14.

Gyulai Gergő: Polimer tartalmú nanostruktúrák előállítása és

jellemzése, valamint a gyógyszerhordozóként való alkalmazás

lehetősége

Tóth Ildikó: Méretvariált magnetit nanorészecskék előállítása

és felületmódosítása polianionos védőrétegekkel

Kaptay György: Nano-termodinamika

Illés Erzsébet: Biokompatibilis pegilált nanomágnesek

fejlesztése: a fiziszorpciótól a kemiszorpcióig

Horváth Judit: Kemomechanikai oszcillátorok racionális

tervezése oszcilláló kémiai reakció nélkül

2014.

Velence, Hotel Juventus

2014. május 22-23.

Abrankó-Rideg Nóra: Tenzidek adszorpciós rétegének

vizsgálata víz/levegő határfelületen számítógépes

szimulációval

Kaptay György, Mekler Csaba, Végh Ádám: Határfelületi

energiák koncentrációfüggése. Gibbs vs Butler.

Siklósi Tamás, Zrínyi Miklós: Új módszer nagyon lágy

anyagok rugalmassági moduluszának meghatározására

Pénzes Csanád Botond: Membránalkotók,

gyógyszerhatóanyagok, biopolimerek összetett struktúráinak

vizsgálata felület jellemzési módszerekkel

Ábrahám Nóra: Arany-fehérje biokonjugátumok szerkezete és

optikai tulajdonságai

Tallósy Szabolcs: Reaktív hibrid nanokompozit felületek

antibakteriális hatása

Pászli István: Folyadékhidak és a folyadék-áttapadás

problémái

Sinkó Katalin: Alumínium-oxid-hidroxid rendszerek szol-gél

szintézise

Molnár Kristóf, Siklósi Tamás, Jedlovszky-Hajdú Angéla,

Zrínyi Miklós: Új típusú difform rendszerek kifejlesztése

orvos-biológiai célokra

Antal Károly, Budai Júlia, Gombos Réka; Győri V. Zoltán,

Joó Ferenc, Szűcs Erzsébet: A búza membrán-lipid

összetételének válasza a talajszennyezésre

Jedlovszky Pál: Fluid fázisok valódi határfelületének

vizsgálata számítógépes szimulációval

Sebők Dániel: Félvezető/polimer vékonyrétegek szenzorikus

alkalmazása

2014.

Eger, Bacchus Panzió


Novák Levente, Serra Bendegúz, Xuedan He, Xiangyang

Shi és Bányai István: Polietilénimin karboxialkil

származékainak előállítása, jellemzése és fémkomplexei

Juriga Dávid, Nagy Krisztina, Jedlovszky-Hajdú Angéla,

Varga Gábor, Zrínyi Miklós: Poli(aszparaginsav) alapú gélek

alkalmazhatósága a szöveti regenerálódásban

Kéri Mónika, Xiangyang Shi, Nagy Zoltán, Bányai István:

Arany kolloid kapszulázása dendrimerekben: nagy és

kisfelbontású NMR vizsgálatok

Csapó Edit: Aminosavakkal és fehérjékkel stabilizált arany

nanodiszperziók

Filipcsei Genovéva, Angi Réka, Ötvös Zsolt, Molnár László,

Glavinas Hristos: Paradigmaváltás a gyógyszeriparban -

hatékonyságnövelés nanoszerkezetekkel

Kaptay György: Felületkémia alapegyenletei

Deák András: Plazmonikus nanoszerkezetek - kolloid kémia

és nano-optika

Varga Noémi: Mag-héj szerkezetű kompozitok előállítása és

hatóanyag leadása

2015.

Budapest, ELTE, Kémiai Intézet

2015. november 6.

Varga Noémi: Gyógyszerhatóanyag hordozó rendszerek

szerkezete és a hatóanyag leadás kinetikája

Kalmár József, Kéri Mónika, Erdei Zsolt, Bányai István,

Lázár István, Fábián István: Adszorpciós jelenségek

kinetikájának vizsgálata

Bárány Sándor, Manilo M, Szalai A, Vanyorek L:

Funkcionalizált felületű karbon nanocső szuszpenziók

elektrokinetikai potenciálja, aggregatív állandósága és

stabilizálása laponit nanorészecskékkel

Osváth Zsófia, Tóth Tamás, Bányai Kristóf, Iván Béla:

Hőmérséklet érzékeny hibrid anyagok előállítása, jellemzése és

potenciális alkalmazási lehetőségeik

Kasza György, György Csilla, Nádor Attila, Osváth Zsófia,

Pethő Lilla, Stumphauser Tímea, Szarka Györgyi, Mező

Gábor, Iván Béla: Hiperelágazásos poliglicidol előállítása és

különböző felhasználási területei

Jedlovszky Pál: Anesztetikumok hatása lipid membránok

tulajdonságaira számítógépes szimuláció alapján

Kaptay György: A parciális felületi feszültség fogalma és

szerepe a felületi feszültség modellezésében

Pászli István:

A biner Defay-féle többlet-izotermák szakaszonkénti

linearitása és a kapilláris elmélet extrétum elvei

2016.

Velence, Hotel Juventus

2016. június 2-3.

Albert Emőke: Mezopórusos szol-gél bevonatok: előállítás,

jellemzés, alkalmazás

Fábián Balázs: Folyadék-gőz határfelületek számítógépes

szimulációs vizsgálata binér elegyekben

Zámbó Dániel: Arany nanorészecskék irányított

önszerveződése

Veres Péter, Ana M. López-Periago, István Lázár, Javier

Saurina, Concepción Domingo: Zselatin-szilika hibrid

aerogélek mint potenciális gyógyszerhordozók

Kalmár József, Veres Péter, Kéri Mónika, Lázár István,

Bányai István, Fábián István: Zselatin-szilika aerogélek

pórusszerkezete és szorpciós tulajdonságai

Varga Imre: Polimer-tenzid rendszerek oldat/levegő

határfelületi viselkedése

Pászli István: A vákuum bozongáz a kapilláris

kölcsönhatásban

Földényi Rita, Marton Aurél: Fémionok speciációjának

számítása elektromosan töltött oxid(hidroxid) adszorbensen

Deák Ágota, Janovák László, Dékány Imre: Szuperhidrofób

és fotoreaktív bifunkcionális vékonyrétegek nedvesedési,

morfológiai és fotokatalitikus tulajdonságai

Bányai István: „Ki a kicsit nem becsüli…” Kisterű NMR

alkalmazásai kolloidok vizsgálatára

Kéri Mónika, Nyúl Dávid, Nagy Balázs, Bányai István,

László Krisztina: Szén aerogél/víz határfelületek jellemzése

NMR technikákkal

Ungor Ditta, Csapó Edit, Dékány Imre: Proteinekkel-

stabilizált arany nanorészecskék és nanoklaszterek jellemzése

Konferenciák a Munkabizottság szervezésében

Nemzetközi és nemzetközi részvételű, hazai konferenciák, melyek az

MTA Kolloidkémiai Munkabizottságának szervezésében, vagy a

szervezésben való részvételével valósultak meg

1st Conference on Colloid and Surface Chemistry

Mátrafüred, May 24-26, 1971.

International Conference on Colloid and Surface Science

2nd Conference on Colloid Chemistry

Budapest, Sept 15-20, 1975

3rd Conference on Colloid Chemistry

Siófok, April 13-16, 1981

8th European „Chemistry of Interfaces” Conference

Siófok, May 11-15, 1982

4th Conference on Colloid Chemistry

Eger, May 10-12, 1983


Balatonfüred, October 4-7, 1988


in memoriam Géza Schay

Balatonszéplak, September 16-19, 1992

NATO Advanced Research Workshop on Nanoparticles in

Solids and Solutions

An integrated approach to their preparation and

characterization

Szeged, March 8-13, 1996


in memoriam Aladár Buzágh

Eger, September 23-26, 1996

Adsorption and nanostructures – From theory to application

Third International Conference of the Kolloid-Gesellschaft

Budapest, September 25-28, 2000


Keszthely, September 18-20, 2002

20th Conference of the European Colloid and Interface Society

and 18th European Chemsitry at Interfaces Conference

Budapest, September 17-22, 2006


Colloids for nano- and biotechnology

Siófok, October 3-5, 2007


Innovative systems for sustainable development

Budapest, August 29-31, 2012


New dimensions of colloids

Keszthely 2017

Új kutatások a kolloidika területén, fiatal kutatók

eredményei

Homogén keresztkötés-sűrűségű monodiszperz poli-(N-izopropil

akrilamid) mikrogél részecskék előállítása

Roberta Acciaro PhD hallgató

ELTE Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületek és Nanorendszerek

Laboratóriuma

Roberta Acciaro szülővárosa finanszírozásával Szardíniából jött az ELTE

Doktori Iskolájába. Bekapcsolódott az „intelligens” anyagok kutatásába

Gilányi Tibor és Varga Imre témavezetésével.

A rendkívül intenzíven kutatott polimer mikrogélek felhasználásának

alapvető kritériuma a részecskék duzzadási tulajdonságainak

szabályozása. A mikrogél részecskék duzzadásának leírására az

irodalomban a statisztikusan homogén szegmenseloszlású gélekre

vonatkozó klasszikus elméletet használják. A kutatócsoport korábban

kísérletileg bizonyította, hogy a mikrogélekben a szegmenseloszlás a

keresztkötés sűrűségtől függ és nem homogén.1 Roberta Acciaro feladata

olyan új módszer kidolgozása volt a mikrogélek szintézisére, amellyel

lehetőség nyílik a keresztkötés-sűrűség eloszlásának szabályozására.

A feladat megoldásához a polimerizáció kinetikáját tanulmányozta HPLC

technikával. A különböző polimer-komponensek reakciósebességét

eltérőnek találta, ami a reakcióelegyben a monomerek arányában állandó

változást eredményezett a polimerizáció előrehaladtával és inhomogén

keresztkötés-sűrűség kialakulásához vezetett. A reakciósebességek

ismeretében új („feeding”) módszert dolgozott ki, melynek lényege az,

hogy a monomer és keresztkötő komponens koncentrációját a

polimerizáció alatt állandó értéken tartotta, így biztosítva mindkét

komponensre az állandó beépülési sebességet. Az előállított homogén

keresztkötés-sűrűségű minta a hagyományos „bath” módszerrel

előállítottal összehasonlítva már vizuálisan is markáns különbséget

mutatott. A heterogén minta turbid, a homogén transzparens, továbbá

óriási az eltérés a duzzadásfokban. Mindkét minta monodiszperz, amit a

koncentrált mintákban a rendezett szerkezet képződése is bizonyít.

25 30 35 40 45

150

200

250

300

350

400

450 B a t c h m e t h o d

F e e d i n g m e t h o d

t [oC]

dh

[n

m]

Roberta Acciaro eredményeinek jelentőségét mutatja, hogy a

munkájának2 publikálását követő néhány évben már 30 hivatkozást kapott

arra.

Hivatkozások

1) Varga et al., J. Phys. Chem. B., 105 (2001) 9071-9076.

2) Acciaro et al., Langmuir, 27, (2011) 7917–7925.

B F

a.)

B F

c.)

Szerkezetképződés modellezése nanorészecskék Langmuir-filmjeiben

Agod Attila

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vegyészmérnöki és Biomérnöki

Kar, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék, Kolloidkémia Csoport

Kutatásaim során nanorészecskék Langmuir-filmjeinek

szerkezetképződését vizsgáltam. Ehhez egy számítógépes szimulációt

fejlesztettem [1], amellyel folyadék-fluidum határrétegben csapdázódott,

közel gömb alakú részecskékből álló rétegek filmmérlegbeli

komprimálását modelleztem. A modell segítségével értelmeztem a

részecskefilmek kollapszusának mechanizmusait, [2] feltártam a

méreteloszlás és a kialakuló szerkezet kapcsolatát, [3] megbecsültem a

részecskék peremszögét [4], módszert javasoltam az oldalnyomás-terület

izotermákból meghatározott párkölcsönhatási potenciálok korrekciójára,

[5] és vizsgáltam a Langmuir–Blodgett technikával létrehozott

multirétegek szerkezetét. [6]

A Langmuir-filmek modellezését nem szűkítettem a számítógépes

szimulációra: kísérleti munkám során kémiailag módosított felületű

mikrorészecskék modellrendszerének filmmérlegbeli viselkedését

tanulmányoztam a nedvesíthetőség és a határfelületet alkotó fázisok

anyagi minőségének függvényében. [2] A valós kísérletek eredményeivel

megerősítettem és árnyaltam a szimulációból levont következtetéseket.

Az LB-technika révén fotonikus kristályok, nanolitográfiai maszkok,

felületi hullámvezetők és egyéb nanostrukturált vékonyrétegek

alakíthatók ki nanorészecskék Langmuir-filmjeiből. A szilárd hordozón

létrehozott bevonat minőségét meghatározza, hogy a folyadék-fluidum

határrétegben milyen szerkezetű réteg alakult ki. Az általam fejlesztett

számítógépes modellben tetszőleges méreteloszlású, kontaktszögű és

párkölcsönhatású részecskerendszer szerkezetképzése tanulmányozható,

így egy nanostruktúra tervezésekor “szimulációs előkísérletek”

végezhetők. A nanorészecskék kölcsönhatása miatt néhány nanométeres

folyadékfilm lehet a felületük között, polidiszperzitásuk gyakran 10-20%-

ot is eléri, és messze nem hexagonális rendben tömörödnek. [3] A

szimuláció ezeknek a tökéletlenségeknek a hatásáról tud számot adni a

Langmuir-filmek és a belőlük létrehozható multirétegek szerkezetének

optimalizálásakor.

1. A. Agod, Gy. Tolnai, N. Esmail, Z. Hórvölgyi, Compression of

nanoparticulate arrays in a film balance: computer simulations,

Progr. Colloid Polym. Sci. 125 (2004) 54–60

2. S. Bordács, A. Agod, Z. Hórvölgyi: Compression of Langmuir

films composed of fine particles: collapse mechanism and

wettability, Langmuir 22 (16) (2006) 6944-6950

3. A. Agod, N. Nagy, Z. Hórvölgyi, Modeling the structure

formation of particulate Langmuir films: the effect of

polydispersity, Langmuir 23 (10), 5445-5451

4. A. Agod, E. Hild, E. Kálmán, A. L. Kovács, Gy. Tolnai, Z.

Hórvölgyi: Contact angle determination of nanoparticles: real

experiments and computer simulations, J. Adhesion 80 (10-1)

(2004) 1055-1072

5. Gy. Tolnai, A. Agod, M. Kabai-Faix, A. L. Kovács, J. J. Ramsden,

Z. Hórvölgyi: Evidence for secondary minimum flocculation of

Stöber silica nanoparticles at the air-water interface: film balance

investigations and computer simulations, J. Phys. Chem. B 107

(2003) 11109-11116

6. N. Nagy, A. Deák, Z. Hórvölgyi, M. Fried, A. Agod, I. Bársony:

Ellipsometry of silica nanoparticulate LB films for the verification

of the validity of EMA, Langmuir 22 (20), 8416-8423

Mezopórusos szol-gél bevonatok: előállítás, jellemzés, alkalmazás

Albert Emőke



A kutatómunka során különböző alkalmazások szempontjából előnyös

tulajdonságú mezopórusos és (összehasonlítás céljából) kompakt szol-gél

bevonatok előállításával és jellemzésével foglalkoztunk. A pórusokat

különböző felületaktív anyagokkal alakítottuk ki. A jellemzően néhány

száz nanométer vastagságú bevonatokat mártásos szol-gél technikával

hoztuk létre szilárd hordozók felületén.

Antibakteriális tulajdonság kialakítására ezüsttartalmú TiO2-

bevonatokat képeztünk üveghordozókon. Vizsgáltuk a hosszú távú

antibakteriális hatás és a kialakított kompozit bevonatok szerkezete, az

ezüst adalékozás módja, valamint a kialakuló ezüst nanorészecskék

mérete és mennyisége közötti összefüggéseket. Megállapítottuk, hogy a

bevonatok jelentős antibakteriális hatása kizárólag a bevonatból kilépő

ezüst mennyiségének függvénye, a bevonatok fotoaktivitásának szerepe

az antibakteriális hatás szempontjából elhanyagolható. Továbbá

kimutattuk, hogy az ezüst az impregnáló oldat töménységét jelentősen

meghaladó mértékben felhalmozódik a pórusokban, ami magyarázatot ad

a vékonyrétegek Escherichia coli baktériumokkal szemben mutatott tartós

antibakteriális hatására. [1]

Korróziógátló felületeket SiO2-bevonatok kialakításával hoztunk létre

cinklemezek felületén. Tanulmányoztuk a védőbevonatok kompakt, vagy

pórusos mivoltának, a rétegvastagságnak, porozitásnak, a pórusok

rendezett, vagy rendezetlen jellegének és a felület hidrofobitásának a

bevonatok permeabilitására, ezáltal a korrózió elleni védelem mértékére

gyakorolt hatását. Megállapítottuk, hogy a cinkfelületeken kialakított

bevonatok szigetelő hatása eléri a tömör SiO2-bevonatokét, mely

számottevő korróziót gátló hatásban is megmutatkozik. A bevonatok

öngyógyító hatásának kialakítása céljából új eljárást dolgoztunk ki

vízoldható korróziós inhibitorok mezopórusos SiO2 szol-gél

bevonatokban való tárolására. Megmutattuk, hogy az eljárás részeként

alkalmazott felületi hidrofobizálás két szempontból is előnyös: javítja a

korrózióval szembeni ellenálló képességet és megvédi a pórusrendszer

inhibitor tartalmát a korrozív közegbe való kioldódással szemben a

sértetlen bevonatból. [2,3]

Mezopórusos SiO2 szol-gél bevonatokban periodikus, nanoléptékű

felületi morfológiát a nanogömb-litográfia és az ionbesugárzás együttes

alkalmazásával alakítottunk ki. Ennek során 500 nm átmérőjű SiO2-

részecskék egyrétegű, rendezett Langmuir–Blodgett-típusú rétegét

használtuk maszkként 200 keV energiájú Xe+-ionbesugárzás során.

Megmutattuk, hogy a Pluronic PE 10300 nemionos felületaktív anyaggal

kialakított rendezetlen pórusszerkezetű SiO2-réteg jóval ellenállóbb az

ionbesugárzással szemben, mint a cetil-trimetil-ammónium-bromid

felhasználásával létrehozott rendezett pórusszerkezet. Kísérletileg

bizonyítottuk, hogy mezopórusos SiO2-bevonatok szabályozott felületi

morfológiája kialakítható az ionbesugárzás dózisának megfelelő

megválasztásával. Az alkalmazott dózisérték függvényében a felületi

struktúra kialakítható a pórusrendszer átjárhatóságának megőrzésével,

vagy a kompakt folytonos fázisban periodikusan elhelyezkedő,

vertikálisan átjárható pórusos domének kialakítása mellett. [4]

[1] E. Albert, P. A. Albouy, A. Ayral, P. Basa, G. Csík, N. Nagy, S. Roualdès,

V. Rouessac, Gy. Sáfrán, Á. Suhajda, Zs. Zolnai, Z. Hórvölgyi, RSC Advances 5

(2015) 5907059081.

[2] E. Albert, N. Cotolan, N. Nagy, Gy. Sáfrán, G. Szabó, L. M. Mureşan,

Z. Hórvölgyi, Microporous and Mesoporous Materials 206 (2015) 102113.

[3] E. Volentiru, M. Nyári, G. Szabó, Z. Hórvölgyi, L. M. Mureşan, Periodica

PolytechnicaChemical Engineering 58 (2014) 6166.

[4] E. Albert, P. Basa, A. Deák, A. Németh, Z. Osváth, Gy. Sáfrán, Zs. Zolnai,

Z. Hórvölgyi, N. Nagy, RSC Advances 5 (2015) 6004160053.

Polielektrolit/tenzid rendszerek stabilitása és oldat/levegő

határfelületi tulajdonságainak vizsgálata

Dr. Ábrahám Ágnes, Ph.D.

ELTE Kémiai Intézet Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületi- és

Nanoszerkezetek Laboratóriuma

Munkám során ellentétesen töltött polielektrolitok és tenzidek elegyek

tömbfázisbeli tulajdonságainak koaguláció kinetikai vizsgálatával megmutattam,

hogy tenzid feleslegben elektrosztatikusan stabilizált kolloid diszperzió képződik

a polielektrolit szerkezetétől (lineáris ill. hiperelágazó) függetlenül. A

PVAm/NaDS és a PDADMAC/NaDS diszperziók stabilitása a

tenzid/polielektrolit arány növelésével növekszik annak köszönhetően, hogy a

dodecilszulfát ionok a részecskék felszínén nagyobb mértékben

adszorbeálódnak. Egy adott tenzid aktivitásnál a PVAm/NaDS diszperziók

növekvő kinetikai stabilitást mutatnak csökkenő pH hatására, mivel a csökkenő

pH-val nő a PVAm molekulák protonáltsági foka, így a növekvő tenzid kötés

miatt egyre kompaktabb, növekvő hidrofóbicitású PVAm/NaDS részecskék

keletkeznek.

A határfelületi viselkedése alapján megállapítottam, hogy az irodalomban

az 1-es típusú polielektrolit/tenzid rendszerek jellegzetes képviselőjének tekintett

NaPSS/DTAB rendszer határfelületi tulajdonságait a tömbfázisban lejátszódó

asszociatív fázisszeparáció pillanatnyi állapota határozza meg. Közvetlenül a

komponensek összekeverését követően az 1-es típusú rendszerekre jellemző

felületi feszültség platót mutatja a NaPSS/DTAB rendszer. Öregítés hatására

azonban megjelenik a 2-es típusú rendszerekre jellemző felületi feszültség csúcs,

ami egyértelműen a tömbfázisban bekövetkező csapadékképződésnek

tulajdonítható. A közeg ionerőssége gyakorlatilag nem befolyásolja, hogy

mekkora egyensúlyi tenzid koncentrációnál következik be a sztöchiometrikus

tenzid kötődés, ugyanakkor a tenzid cmc-je jelentősen csökken az ionerősség

növelésével. A közeg ionerősségének szabályozásával és az alkalmazott

elektrolit típusával kontrollálni lehet a felületi feszültség csúcs megjelenését,

illetve annak nagyságát. Bebizonyítottam, hogy a merev biomakromolekula

(DNS)/tenzid elegyek oldat/levegő határfelületi tulajdonságait a szintetikus,

flexibilis polielektrolit/tenzid elegyekhez hasonlóan a tömbfázis nem-egyensúlyi

jellege határozza meg. Így a frissen előállított rendszerek 1-es, az öregített

rendszerek 2-es típusú határfelületi viselkedést mutatnak.

A felületi feszültség csúcs kvantitatív jóslására kidolgozott modell összefoglaló

ábrája

Eredményeim alapján kidolgoztam egy modellt, ami lehetővé teszi a

polielektrolit/tenzid rendszer tömbfázisbeli jellemzőinek (kötési izoterma és

fázisdiagram), és a tiszta tenzid felületi feszültség izotermájának ismeretében az

öregített polielektrolit/tenzid rendszerekben várható felületi feszültség csúcs

(nagyság, hely) kvantitatív jóslását. A modell alapfeltevése, hogy az öregítés

során lejátszódó asszociatív fázisszeparáció hatására az oldatfázisból a

polielektrolit kiválik a szilárd fázisba, így a határfelületi tulajdonságokat az

egyensúlyi tenzid oldat határozza meg.

Publikációk:

1. A. Mezei, Á. Ábrahám, K. Pojják, R. Mészáros, Langmuir 2009, 25 (13), 7304–7312.

2. Á. Ábrahám, A. Mezei, R. Mészáros, Soft Matter 2009, 5 (19), 3718-3726.

3. Á. Ábrahám, R. A. Campbell, I. Varga, Langmuir 2013, 29 (37), 11554-11559.

4. Á. Ábrahám, A. Kardos, A. Mezei, R. A. Campbell, I. Varga, Langmuir 2014, 30 (17),

4970-4979.

Poli(N-izopropil-akrilamid) mikrogélek oldat/diszperzió

állapotváltozásának tanulmányozása

Borsos Attila PhD hallgató

ELTE Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületek és Nanorendszerek

Laboratóriuma

Borsos Attila PhD ösztöndíjasként kapcsolódott be az „intelligens”

anyagok kutatásába Gilányi Tibor témavezetésével.

A stabil kolloid diszperzió és a közönséges stabil oldat között nem a

részecskék mérete a lényegi különbség, hanem az, hogy előbbit kinetikai,

az utóbbit termodinamikai stabilitás jellemzi. Borsos Attila az

oldat/diszperzió állapotváltozást vizsgálta irodalmi előzmény nélkül

elméletileg és kísérletesen mikrogéleken. A hőmérséklet növekedésével a

mikrogél részecskék zsugorodnak és a részecskék között ható diszperziós

kölcsönhatás rohamosan nő, ami ahhoz vezet, hogy a mikrogél kezdetben

termodinamikailag stabil oldata egy szűk hőmérséklet tartományban

kolloid diszperzió állapotba megy át. A részecskék közötti

elektrosztatikus taszítás miatt a diszperzió általában kinetikailag stabil. Ha

azonban az ionerősség növelésével lecsökkentjük az elektrosztatikus

kölcsönhatást, akkor a rendszer koagulál. Az oldat/diszperzió átmeneti

tartomány mindössze néhány tizedfokra korlátozódik, amely

tartományban egyensúlyi asszociátumok képződnek a mikrogél

részecskékből. Előbb a dimerképződés az uralkodó, majd egyre nagyobb

értékek felé tolódik az átlagos aggregációszám, végül elméletileg a

végtelenhez (a koagulációhoz) tart, azaz a rendszer a kolloid diszperzió

állapotba megy át. Az elektrosztatikus kölcsönhatás megszüntethető

kationos tenzid adszorbeáltatásával is. Kis tenzidkoncentráció

tartományban a tenzidkationok monomer formában kötődnek a mikrogél

felületén.

A részecskék hidrodinamikai átmérője konstans, a töltésük csökken, majd

áttöltődnek. Egy kritikus koncentráció felett a tenzid aggregátumok

formájában kötődik a mikrogél belsejében és a részecskeméret nő.2 A

duzzadt mikrogél részecskerendszer a teljestenzidkoncentráció-

tartományban stabil (oldat állapot), még a töltések kikompenzálásának

tartományában is. A kollapszált mikrogél részecskerendszer (diszperzió

állapot) stabilitása azonban megszűnik egy szűk tenzidkoncentráció-

tartományban.

Hivatkozások

1) A. Borsos, T. Gilányi, Colloid Polymer Sci., 290 (2012) 473-479.

2) A. Borsos and T. Gilányi, Langmuir, 27, (2011) 3461–3467.

Neutron szórásos vizsgálatok polimer alapú rendszereken

Czakkel Orsolya

Institut Laue-Langevin, Grenoble, France

Kutatómunkám során különböző neutron szorásos vizsgálatokat (főként

neutron spin-echo spektroszkópiát (NSE) és kisszögű neutronszórást (small

angle neutron scattering – SANS) alkalmazok szerkezeti és dinamikai

vizsgálatokra. A SANS technikával a minták szerkezetét a nano- és

mikrométeres mérettartományban tudjuk vizsgálni. Az NSE spektroszkópia a

nanométer-angström mérettartományban enged betekintést a mintában zajló

dinamikai folyamatokba, pikoszekundumtól több száz nanoszekundumig

terjedő időskálán. Jellemzően vizsgálható folyamatok a diffúziós mozgások lágy

anyagokban (polimerek, kolloid rendszerek, mikroemulziók), fázisátalakulások,

mágneses folyamatok, konformáció-változások biológiai rendszerekben (pl.

fehérjékben).

1. Ábra: Neutron szórásos vizsgálati módszerek csoportosítása mérettartomány

(bal oldal) és vizsgálható időskála (jobboldal) szerint.

Két fő kutatási témám van. Az egyikben rezorcin-formaldehid alapú

széngélek hidrogén tárolásra való optimalizációja áll az érdeklődés

középpontjában. A kutatás során a klasszikus adszorpciós jellemzésen túl

neutron spin-echo spektroszkópiával az adszorbeált hidrogén felületi diffúzióját

mérjük. A téma kapcsolódik a napjainkban intenzíven kutatott alternatív

energiatárolási rendszerek (pl. üzemanyagcellák) kifejlesztéséhez. A másik téma

reszponzív polimer alapú nanokompozit rendszerek előállítására és

jellemzésére fókuszál. A kutatás keretében poli(izopropil-akrilamid) (pNIPA)

gélek szén nanocsővel és különböző grafén származékokkal alkotott hibrid

rendszereit vizsgáljuk klasszikus és szórási kísérleteken alapuló vizsgálatokkal.

Célunk annak felderítése, hogyan hasznosíthatók a két összetevő kombinált

tulajdonságai az anyagtudományban.

Kolloidika és fotonika

Deák András

MTA Energiatudományi Kutatóközpont, Műszaki Fizikai és Anyagtudományi

Intézet

Csoportunkban elsősorban nanorészecskékkel, valamint határfelületi

nanostrukturákkal foglalkozunk. A különböző kutatási irányok közös pontját a

kolloidika, illetve az optika jelentik. Témáink egy része egyértelműen

alapkutatási jellegű, mint például a kolloid kölcsönhatás szabályozott

megváltoztatásával adott szerkezetű részecske-aggregátumok létrehozása [1],

míg más témák alkalmazások irányába mutatnak. Így például optikai csipesszel

csapdázott nanorészecsék felhasználása érzékeny hangdetektorként [2], vagy

optoelektronikában használatos polimerek molekuláris szintű adalékolása során

bekövetkező fázisszeparáció, és az ezzel együtt járó vezetőképesség változás

vizsgálata [3]. A mag/héj típusú arany/szilika nanorészecskék hőstabilitással

kapcsolatos munkák is (pl. [4]) elsősorban technológiai szempontól relevánsak.

A kolloidika témaköréhez kapcsolódó alapkutatásunk fontos irányát jelentik

a inhomogén felületi tulajdonságú (ún. „foltos”) nanorészecskék kontrollált

előállítása, és a velük végrehajtott önszerveződési folyamatok vizsgálata [5]. A

munka távlati célja kolloid „molekulák” létrehozása (különböző funkciójú

kolloidok összekapcsolása megfelelő orientációval), ahol kooperatív optikai,

optoelektronikai kölcsönhatás következtében például katalízis vagy

jelölésmentes detektálás területén lehetnek felhasználhatók.

A felületek nanostrukturálására elsősorban a Langmuir-Blodgett technikát

[5] alkalmazzuk, melyet kombinálva egyéb rétegleválasztási módszerekkel 2D

plazmonikus kristályok állíthatók elő [7]. Ezek elsősorban optoelektronikai

alkalmazások (pl. hátsó elektróda napelemben) szempontjából lehetnek

érdekesek.

1 Zámbó, D.; Radnóczi, G. Z.; Deák, A. Preparation of Compact

Nanoparticle Clusters from Polyethylene Glycol-Coated Gold

Nanoparticles by Fine-Tuning Colloidal Interactions. Langmuir 2015, 31

(9), 2662–2668.

2 Ohlinger, A.; Deak, A.; Lutich, A.; Feldmann, J. Optically Trapped

Gold Nanoparticle Enables Listening at the Microscale. Physical Review

Letters 2012, 108 (1).

3 Deschler, F.; Riedel, D.; Deák, A.; Ecker, B.; von Hauff, E.; Da Como,

E. Imaging of Morphological Changes and Phase Segregation in Doped

Polymeric Semiconductors. Synthetic Metals 2015, 199, 381–387.

4 Gergely-Fülöp, E.; Nagy, N.; Deák, A. Reversible Shape Transition:

Plasmonic Nanorods in Elastic Nanocontainers. Materials Chemistry

and Physics 2013, 141 (1), 343–347.

5 Pothorszky, S.; Zámbó, D.; Deák, T.; Deák, A. Assembling Patchy

Nanorods with Spheres: Limitations Imposed by Colloidal Interactions.

Nanoscale 2016, 8 (6), 3523–3529.

6 Deák, A.; Székely, I.; Kálmán, E.; Keresztes, Z.; Kovács, A. L.;

Hórvölgyi, Z. Nanostructured Silica Langmuir–Blodgett Films with

Antireflective Properties Prepared on Glass Substrates. Thin Solid Films

2005, 484 (1-2), 310–317.

7 Sepsi, Ö.; Pothorszky, S.; Nguyen, T. M.; Zámbó, D.; Ujhelyi, F.;

Lenk, S.; Koppa, P.; Deák, A. Preparation and Characterization of

Two-Dimensional Metallic Nanoparticle and Void Films Derived from

a Colloidal Template Layer. Optics Express 2016, 24 (2), A424.

Nanoszerkezetű bevonatok előállítása és jellemzése

Detrich Ádám



Munkám során új típusú, egy- és kétrétegű nanoszerkezetű

bevonatokat állítottam elő szilárd hordozókon. Tanulmányoztam a

modellbevonatok potenciális alkalmazások szempontjából kiemelt

fontosságú optikai, felületi (nedvesedési-morfológiai) és mechanikai

tulajdonságait. Számos esetben új ismereteket szereztem a bevonatok

előállításához vezető elemi folyamatokról.

Az egyik alkalmazott rétegképzési eljárás a mártásos szol-gél technika

(„dip coating”) volt, amivel különböző kompakt és pórusos szilika, illetve

titán-dioxid filmeket állítottam elő. A Langmuir – Blodgett (LB)-

technikával Stöber-szintézissel előállított, különböző méretű

(mérettartomány: ~35-230 nm) szilikarészecskék monorétegeit

alakítottam ki.

A részecskék szerkezetképzésének méretfüggését különböző

összetételű bidiszperz rendszerekkel tanulmányoztam. Filmmérleges

vizsgálatokkal igazoltam, hogy a rendszert alkotó részecskék közötti

kisebb méretkülönbség esetén az egyedi részecskék fedőképessége

összeadódik. Nagyobb méretkülönbségnél a kisebb részecskék képesek a

nagyobbak közötti térbe behatolni, tömörebb szerkezetű réteget

kialakítva. Optikai modellvizsgálatok eredményei alapján feltételeztem,

hogy a nagyobb részecskék többsége esetén a kisebbek a réteg külső

részében, a nagyobbak felső feléhez tapadva helyezkednek el (megtartva a

feltételezett víz-levegő határfelületi szerkezetet), míg a kisebb részecskék

többsége esetén lényegében minden részecske a hordozón található. A

feltételezett szerkezetek helyességét pásztázó elektronmikroszkópos

(FESEM) felvételek is alátámasztották. [1]

Újszerű, összetett bevonatokat állítottam elő az említett rétegképzési

eljárások (mártásos szol-gél és LB-technika) egymást követő

alkalmazásával. Optikai modellvizsgálatok, illetve FESEM-felvételek

alapján megállapítottam, hogy a szol-gél (SG) rétegre LB-filmet húzva

(SG-LB-típusú bevonatok) nincs számottevő átfedés a két réteg között, a

fordított esetben (LB-SG-típusú bevonatok) a prekurzor szol behatol a

részecskék közé, de nincs teljes átnedvesítés. [2] A kétrétegű

bevonatokkal kapcsolatos legfontosabb eredmények a következők voltak:

- Adhéziós tesztek alapján az SG-LB-típusú bevonatok részecskés LB-

rétege jelentősen megnövekedett mechanikai stabilitást mutatott az

egyrétegű LB-filmekhez képest, ami feltehetően a két réteg együttes,

magas hőmérsékletű hőkezelésének tulajdonítható. [2]

- Új módszert mutattam be, amellyel becsülhető a szilikarészecskék

Young-peremszöge hidrofobizált, SG-LB-típusú bevonatokon mért

látszólagos vízperemszögek alapján. [3]

- Kompakt szilika szol-gél film és szilikarészecskés LB-film egymásra

rétegezésével alakítottam ki az egyrétegű LB-filmekhez képest szélesebb

hullámhossztartományban nagy fényáteresztésű bevonatokat

üveghordozón. A hullámhossztartományt a felhasznált részecskék

méretének változtatásával szabályoztam. [4]

- Megmutattam, hogy az LB-SG-típusú bevonatok felületi

morfológiája tervezhető és szabályozható az SG-réteg vastagságának

változtatásával. AFM-felvételek igazolták, hogy a prekurzor szol

behatolása a részecskék közé a szol-gél réteg vastagságától függően

különböző érdességet eredményez, megtartva a részecskés réteg rendezett

szerkezetét. [2]

[1] Á. Detrich, A. Deák, E. Hild, A. L. Kovács, Z. Hórvölgyi, Langmuir 26 (2010) 2694-

2699.

[2] Á. Detrich, E. Hild, N. Nagy, E. Volentiru, Z. Hórvölgyi, Thin Solid Films 520

(2012) 2537-2544.

[3] Á. Detrich, M. Nyári, E. Volentiru, Z. Hórvölgyi, Mat. Chem. Phys. 140 (2013) 602-

609.

[4] Á. Detrich, N. Nagy, M. Nyári, E. Albert, D. Zámbó, Z. Hórvölgyi, Mat. Chem.

Phys. 145 (2014) 176-185.

A polielektrolit/tenzid asszociáció szabályozása nemionos tenzidek és

polimerek segítségével

Dr. Fegyver Edit, Ph.D.

ELTE Kémiai Intézet Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületi- és

Nanoszerkezetek Laboratóriuma

Az olyan több komponensű rendszerek, amelyek ellentétes töltésű

polielektrolitokat (PE) és ionos tenzideket (T) tartalmaznak valamilyen

nemionos adalékanyag mellett, az élet számos területén felhasználhatóak,

gondoljunk például a szépségápolási és háztartási termékek sokaságára.

Mivel alkalmazhatóságukat alapvetően fizikai-kémiai tulajdonságaik

határozzák meg, ezek vizsgálata kiemelkedő jelentőséggel bír.

Doktori munkám során neutrális polimerek és nemionos tenzidek

hatását vizsgáltam a poli(diallil-dimetil-ammónium-klorid)

(PDADMAC)/nátrium-dodecil-szulfát (NaDS) és nátrium-poli(sztirol-

szulfonát) (PSS)/alkil-trimetil-ammónium-bromid (CnTAB) elegyek

tulajdonságaira.

A nemionos tenzidet kis mennyiségben alkalmazva az ionos és

nemionos tenzidek szinergikusan kötődnek a polielektrolit lánchoz,

aminek két fő következménye van. Egyrészről csökken a

töltésneutralizációhoz szükséges ionos tenzid/polielektrolit arány, így a

kétfázisú összetételi tartomány nagysága növekszik. Ez a PSS/DTAB

rendszerben a leglátványosabb, mert ebben az esetben a legnagyobb az

egyensúlyi szabad ionos tenzid koncentrációja a semleges tenzid nélküli

elegyben. Másrészről nő a kinetikailag stabil PE/T diszperzió

koncentráció tartományának nagysága is, mivel a kétféle tenzid

szinergikus kötődése megnöveli a PE/Tmix szolrészecskék töltését.

Azonban ez a jelenség a PSS/DTAB elegyekben nem figyelhető meg,

mivel még a nagyon gyors stopped-flow keveréssel sem sikerült

kinetikailag stabil diszperziót előállítani a keletkező szolrészecskék kis

töltése miatt.

Nagyobb nemionos tenzid koncentrációk esetén jelentős

mennyiségű ionos tenzid kerül a vegyesmicellákba, ezért a szabad ionos

tenzidmolekulák mennyisége csökken az oldatban. Ennek következtében

csökken a polielektrolit lánchoz kötődő ionos tenzid mennyisége is, így a

nanorészecskék töltése is, ami a diszperzió stabilitásának elvesztését

okozza. Még nagyobb mennyiségű nemionos tenzid jelenlétben tovább

csökken a poliionhoz kötött ionos tenzid mennyisége, illetve nő a

komplexben a nemionos/ionos tenzid aránya, ami a korábbinál hidrofilebb

komplexek kialakulásához vezet. Ezeknek a folyamatoknak a

következtében a csapadék feloldódik és egyensúlyi egyfázisú rendszer

keletkezik. PDADMAC/NaDS és PSS/DTAB elegyekben nem

tapasztaltam a csapadék feloldódását még nagy nemionos tenzid

koncentráció alkalmazása esetén sem. Ugyanakkor nagy mennyiségű inert

elektrolit jelenlétében a csapadék feloldódott a vizsgált összetételek

esetén is, mivel ilyen körülmények között a polielektrolithoz kötött ionos

tenzid mennyisége jelentősen csökkenthető.

Ellentétben a nemionos tenzidekkel, a vizsgált semleges polimerek

nem épülnek be a kialakuló polielektrolit/tenzid nanorészecskékbe,

azonban jelentős befolyással vannak azok diszperziójának stabilitására.

Az alkalmazott neutrális polimerek adszorpciójának mértéke, illetve

kinetikája miatt nem érhető el a PDADMAC/NaDS diszperziók sztérikus

stabilizálása. Sőt, egy bizonyos koncentrációjuk felett a hídképző, illetve

kiszorulásos flokkuláció miatt a diszperzió állandóságát csökkentik, így

csapadék keletkezik.

Publikációk:

1. K. Pojják, E. Fegyver, R. Mészáros, Langmuir 2013, 29, 10077-10086.

2. E. Fegyver, R. Mészáros, Soft Matter 2014, 10, 1953-1962.

3. E. Fegyver, R. Mészáros, Langmuir 2014, 30, 15114-15126.

4. E. Fegyver, R. Mészáros, J. Phys. Chem. B 2015, 119, 5336-5346.

Polimer alapú gyógyszerhordozó nanorészecskék előállítása és

jellemzése

Gyulai Gergő

Magyar Tudományos Akadémia – Eötvös Loránd Tudományegyetem,

Határfelületi- és Nanoszerkezetek Laboratóriuma

Az utóbbi évtizedekben a gyógyászati kutatásokban egy új terület, a

célzott gyógyszerhordozó rendszerek előállítása került az érdeklődés

középpontjába, melyekkel gyorsabban, kisebb költségekkel lehet ígéretes

eredményeket elérni. A hordozó rendszerek használatával a hatóanyag

molekulák felszabadulása programozott módon elnyújtható és kontrollált

célba juttatása valósítható meg. Ezzel jelentősen megnövelhető a terápiás

hatékonyságuk, miközben a hagyományos gyógyszeres kezelés során

gyakran fellépő mellékhatások csökkenthetők.

Kutatómunkám során biokompatibilis és biodegradábilis tejsav-glikolsav

kopolimer (PLGA) alapú gyógyszerhordozó nanorészecskék előállításával

és jellemzésével foglalkoztam. A részecskék felületi tulajdonságai

nagyban meghatározzák a szervezetbeli tartózkodási idejüket, illetve a

sejtekkel való kölcsönhatásukat [1]. Ennek vizsgálata érdekében

különböző felületmódosítási eljárásokat dolgoztam ki, melyek egyrészt

biztosították a gyógyszerhordozó rendszerek nagyfokú kolloid stabilitását,

másrészről lehetővé tették a sejtmembrán affinitásuk finom szabályozását

[2,3,4].

A kísérleti munka során vizsgálom az előállított részecskék méretét

(DLS), méreteloszlását, elektroforetikus mobilitását, morfológiáját

(AFM), kolloid stabilitását, illetve lipid modell (Langmuir monoréteg)

vizsgálatokban a sejtmembrán affinitását.

1. ábra: PLGA nanorészecskék AFM felvétele és a lipid monorétegen

meghatározott membrán affinitás változása kationos felületmódosítás

hatására

Együttműködések keretében különböző antituberkulotikus hatóanyagok

és hatóanyagjelölt molekulák kapszulázását végeztem el [3]. Részt vettem

továbbá peptid funkcionalizált hordozó részecskék előállításában is,

melyeket a rheumatoid arthritis célzott, újszerű kezelésére dolgoztunk ki

[5].

[1] Gyulai G, Pénzes CsB, Mohai M, Lohner T, Petrik P, Kurunczi S,

Kiss É. J Colloid Interface Sci 2011;362(2):600-606.

[2] Gyulai G, Pénzes CsB, Mohai M, Csempesz F, Kiss É. Eur Polym J

2013;49(9):2495-2503.

[3] Kiss É, Gyulai G, Pénzes CsB, Idei M, Horváti K, Bacsa B, Bősze Sz.

Colloid Surface A 2014; 458:178-186.

[4] Gyulai G, Magyar A, Rohonczy J, Orosz J, Yamasaki M, Bősze Sz,

Kiss É. Express Polym Lett 2016;10(3):216-226.

[5] Pozsgay J, Babos F, Uray K, Magyar A, Gyulai G, Kiss É, Nagy Gy,

Rojkovich B, Hudecz F, Sármay G. Arthritis Res Ther 2016;18(1):1-12.

TBC elleni hatóanyag-jelöltek kölcsönhatása lipid monoréteggel

Hill Katalin ELTE TTK Kémiai Intézetének Határfelületi – és Nanoszerkezetek

Laboratóriuma

A nanotudomány egyik leginkább kutatott területe a gyógyszerhatóanyagok és hordozóik célzott transzportja a sejtmembránon át a célsejtbe. Az ELTE TTK Kémiai Intézetének Határfelületi – és Nanoszerkezetek Laboratóriuma, illetve az MTA Peptidkémiai kutatócsoportja közösen dolgozik a különböző, tuberkulózis elleni hatóanyagok, illetve hordozóik baktériummal fertőzött sejtbe történő juttatásának vizsgálatán, megoldásán.

A hatóanyag membránnal való kölcsönhatásának vizsgálatára egyik lehetséges módszer a Langmuir-technikával előállított lipid monoréteg, mint a sejtmembrán egyszerű modellje, amely kiválóan alkalmazható a kétdimenziós filmbeni molekuláris kölcsönhatások tanulmányozására. Előnye, hogy szabadon változtatható a film lipidösszetétele, tömörsége, a szubfázis (az a vizes fázis, amely a hatóanyagot is tartalmazhatja) összetétele, hőmérséklete.

A lipid-hatóanyag kölcsönhatásról a Langmuir-mérlegben felvett oldalnyomás-terület izotermák adnak információt. Az oldalnyomás a kialakult filmet jellemzi, a hatóanyag, illetve a hatóanyag-hordozó komplex szubfázisból a lipidfilmbe történő penetrációja esetén az oldalnyomás a lipidfilmhez képest megváltozik (1. ábra).

1.ábra: INH és INH-redSer penetrációja 15 és 20 mNm

-1 tömörségű

lipidfilmbe az idő függvényében, 23 °C –on

A lipid hatóanyag kölcsönhatásról az un. Összegfrekvencia-keltési spektroszkópia (SFG) segítségével nyerhetünk további információt. Ez egy felületérzékeny, nemlineáris optikai módszer, mellyel a határfelületi jelenségek

nagy érzékenységgel, in situ, roncsolásmentesen tanulmányozhatók. A tiszta lipidfilmet, illetve a hatóanyag penetrációt követően kialakult filmet Langmuir-Blodgett technikával szilárd hordozóra is felvihetjük, majd felületét, topográfiáját, rétegvastagságát Atomi erő mikroszkóp segítségével (AFM) vizsgálhatjuk (2. a,b. ábrák).

2.a,b. ábra. Hatóanyag nélküli lipidfilm, illetve INH-redSer penetrációja után készített lipid LB-film 5 x 5 µm-es AFM felvétele.

Hivatkozások [1] K. Hill, Cs. B. Pénzes, B. G. Vértessy, Z. Szabadka, V. Grolmusz, É. Kiss: Amphiphilic nature of new antitubercular drug candidates and their interaction with lipid monolayer Progr. Col. Polym. Sci. 135, 87-92 (2008) [2] T. Keszthelyi, K. Hill, É. Kiss: Interaction of Phospholipid Langmuir Monolayers with an Antibiotic Peptide Conjugate J. Phys. Chem. B February 117 (23), 6969-6979; (2013) [3] K. Hill, Cs. B. Pénzes, D. Schnöller, K. Horváti, Sz. Bősze, F. Hudecz, T. Keszthelyi, É. Kiss: Characterization of the membrane affinity of an isoniazide peptide-conjugate by tensiometry, atomic force microscopy and sum-frequency vibrational spectroscopy, using a phospholipid Langmuir monolayer model Phys. Chem. Chem. Phys. 12, 11498-11506 (2010)

Magnetit nanorészecskék: a talajoktól a mágneses

folyadékokig

Illés Erzsébet tud.munkatárs

SZTE Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék, Vizes Kolloidok Kutatócsoport

Több mint 15 évvel ezelőtt kerültem

kapcsolatba először a kolloidokkal Szegeden. Ekkor

a környezeti rendszerekben jelentős

humuszanyagok (HA) és magnetit nanorészecskék

(1.ábra) kölcsönhatását kezdtem tanulmányozni

Tombácz Etelka témavezetésével.

Diplomamunkám és PhD értekezésem készítése

során vizsgáltam a HA adszorpcióját (részben az

Udinei Tudományegyetemen), felületmódosító hatásukat az általam előállított

mágneses vas-oxid nanorészecskéken1, később montmorillonit-magnetit

kompozitokon. A talajszerkezetet meghatározó komponensek kölcsönhatásairól

alapvető összefüggéseket tártam fel. A nanorészecskék adszorpciós és

mágneses tulajdonságai a víztisztításban is ígéretesek a humátok illetve

klórozott származékaik eltávolítására, alkalmazhatóságukat tanulmányoztuk.

Tudományos karrierem további

alakulását jelentősen formálta Ladislau

Vékás (Laboratory of Magnetic Fluids,

Timisoara), aki egy környezeti

konferencián felfedezte, hogy HA

makromolekulákkal fedett

nanomágnesekből vizes mágneses

folyadékokat készítettem.

Ezek orvosbiológiai felhasználása (MRI

1E. Illés et al., Journal of Colloid and Interface Science, 295:115-123 (2006).

1. ábra

2. ábra

kontrasztanyag, mágneses hipertermia, célzott hatóanyagszállítás) ma még

beláthatatlan lehetőségeket rejt. Mágneses nanorendszerek teranosztikai

alkalmazásához diagnosztikai és terápiás célokra egyaránt alkalmas, kiváló

fizikai-kémiai és biológiai stabilitással rendelkező készítmények szükségesek. Az

elmúlt években a humátok mellett oleáttal2, illetve különféle polimerekkel3

fedett nanomágnesek fiziológiás körülmények közötti kolloidstabilitását,

mágneses tulajdonságait (kooperáció a temesvári Mágneses Folyadékok

Laboratóriummal), biokompatibilitását (vérrel való összeférhetőség,

citotoxicitás) és orvosbiológiai alkalmazhatóságát (T2 kontrasztfokozás 2.ábra,

mágneses hipertermiás hatékonyság) vizsgáltuk. Az SZTE Laboratóriumi

Medicina Intézetével együttműködve hiánypótló hemokompatibilitási

vizsgálatsor összeállításán dolgozunk, amely a minták szelekcióját teszi lehetővé

a költséges in vivo kísérletek előtt. Aktuális témám a nanomágnesek fedése

újfajta, többfunkciós kopolimerekkel4,5, melyeket a kezdeményezésemre indult

kooperációban (Polimer Kémiai Kutatócsoport, AKI, MTA TTK) szintetizálnak és a

stabilizálás mellett további molekulák (pl. hatóanyag) kapcsolására és a PEG-

láncoknak köszönhetően a nemspecifikus fehérjeadszorpció elkerülésére is

alkalmasak. Jelenleg posztdoktorként újfajta spinel ferritek előállítása és

stabilizálása a fő kutatási területem; a magok mágneses tulajdonságainak

orvosbiológiai alkalmazásra történő optimalizálásával párhuzamosan a

közeljövőben a fedett nanomágnesek funkcionalizálását (pl. kemoterapikum

kapcsolása, radioaktív izotóppal történő jelzése) tervezem a Vinča Nukleáris

Intézet és a CNR (National Research Council) római Institute of Structure of

Matter kutatóival a teranosztikai potenciál növelése érdekében.

2E. Illés et al., Colloids and SurfacesA, 460:421-440 (2014).

3E. Tombácz et al., Colloids and SurfacesA, 435:91-96 (2013).

4E. Illés et al., Journal of Magnetism and Magnetic Materials, 380:132-139 (2015).

5E. Illés et al., Journal of Materials Chemistry B, TB-ART-05-2016-001174 (2016)

under review

Vízlepergető és fotoreaktív bifunkcionális vékonyrétegek

Janovák László

Szegedi Tudományegyetem, Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék

Munkacsoportunk olyan bifunkcionális bevonatok fejlesztésén

dolgozik melyek alkalmazásával ötvözni lehet a kis energiájú

folyadéklepergető felületek, ill. az öntisztuló és antibakteriális

tulajdonságokkal rendelkező fotokatalitikus vékonyrétegek kedvező

tulajdonságait (1. ábra). A kialakított hibrid fotoreaktív rétegek legalább két

komponensből állnak: a fotokatalitikus tulajdonságokat, ill. a megfelelő

érdességet félvezető alapú fotokatalizátor részecskék alkalmazásával

biztosítjuk, még a katalizátor részecskék felületi rögzítésére, ill. a film

felületi energiájának csökkentésére polimereket használunk fel [1]. A

fotokatalitikus hatásfok növelése érdekében plazmonikus fémekkel

funkcionalizált fotokatalizátorokat alkalmazunk [2].

A kidolgozott rétegek felületi energiája által meghatározott

nedvesedési tulajdonságok jól szabályozhatóak a szintézis paraméterekkel.

Összetételtől függően a filmek felületi energiája kb. 5-70 mN/m között

változtatható és ennek megfelelően pl. a víz tesztfolyadék peremszög értéke

2-160 ° között alakul. Vizsgáljuk a filmek szerkezeti, optikai, nedvesedési,

fotokatalitikus és mechanikai tulajdonságait. A különböző baktériumok

adhéziójának vizsgálata, ill. a rétegek antibakteriális tulajdonságainak

meghatározása szintén a munka részét képezik [3]. Eredményeink alapján a

különböző polaritású modell szennyezőanyagok adszorpciója szabályozható

a vékonyrétegek összetételével. A mikrobiológiai tesztek alapján a filmek

antimikrobiális tulajdonságokat mutatnak.

1. ábra. A fotoreaktív és szuperhidrofób bifunkciós tulajdonságokkal rendelkező hibrid réteg sematikus ábrája, ill. SEM felvételei

Hivatkozások

[1] Á. Deák, L. Janovák, Sz. P. Tallósy, et. al., Langmuir 31 (2015) 2019.

[2] Á. Veres, T. Rica, L. Janovák, et. al., Catalysis Today, 181 (2012) 156.

[3] Sz. P. Tallósy, L. Janovák, J. Ménesi et. al., Environ Sci Pollut Res, 21

(2014) 11155.

Mágneses nanorészecskék és mesterséges poli(aminosav) alapú

szálrendszerek

Jedlovszky-Hajdú Angéla

Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Nanokémiai

kutatócsoport

A nanotechnológiai alkalmazások napjainkban igen széleskörű

kutatótömegeket mozgatnak meg. A Nanokémiai Kutatócsoport

nanorészecskék, polimerek, polimer gélek és nanostruktúrák változtos

előállításával foglalkozik kifejezetten az orvosbiológia területén történő

felhasználásra.

A nanorészecskék közül kitűntetett szerepet kapot a mágneses

tulajdonságokkal rendelkező részecskék kutatásának. Mágneses

folyadékok alatt olyan vizes vagy szerves közegű folyadékokat értünk,

melyben szilárd mágneses tulajdonsággal rendelkező (általában vas-oxid)

nanoméretű részecskéket oszlatunk szét egyenletesen. A különlegessége

ezen folyadékoknak, hogy egy külső mágneses teret alkalmazva a tér

irányába elmozdulnak a részecskék a közeget magukkal hordozva, a

mágneses tér megszüntetésével pedig visszanyerik folyadék állapotukat,

elveszítik mágneses tulajdonságukat (un. szuperparamágneses anyagok)

[1].

Az orvosbiológiai alkalmazhatóság megköveteli az aggregációmentes

folyadékokat, ezért nagy hangsúlyt fektettünk olyan minták

kikísérletezésére. A mágneses részecskék egyik nagy előnye, hogy MRI

kontrasztanyagként alkalmazhatóak. Kutatásaink során különböző

térerősségű MRI és NMR készülékekben végeztünk vizsgálatokat, hogy

meghatározzuk ezen kontrasztanyagoknak a mágneses térerősségtől való

függését [2]. A másik fontos tulajdonsága a mágneses nanorészecskéknek

az, hogy váltakozó mágneses térben képesek a környezetüket

felmelegíteni (mágneses hipertermia). A kutatók a kemoterápia kiegészítő

kezelését látják megvalósítható célnak az ilyen típusú folyadékokkal.

A biokompatibilis (szervezetbarát) és biodegradábilis (szervezetben

lebomló) háromdimenziós mesterséges polimer térhálók a

szövetregeneráció és szövetpótlás területén egyre bíztatóbb

eredményekkel kecsegtetnek. Az elektromos szálképzés lehetővé teszi

számunkra mikro- és nanométer átmérőjű polimer szálak előállítását olcsó

és hatékony módszerrel. A polimer szálakban keresztkötések kialakítását

követően, gélszálakat kialakítva ilyen, nagy mennyiségű folyadék

felvételére képes szálas rendszert hozhatunk létre, melyben a molekulák

szabadon diffundálnak és a sejtek közötti anyagtranszport létrejöhet. Így

sikeresen előállíthatunk olyan mesterséges hálórendszert, mely alkalmas

lehet sejtek tenyésztésére, szövetekpótlására.

A két téma összekapcsolásaként, mágneses nanorészecskék

elegyítését végeztük polimer oldatban és speciális szálrendszereket

hoztunk létre az elektromos szálhúzás módszerével. Az így előállított

hálók manipulálhatók külső mágneses térrel (mágneses hipertermiára

képes), miközben struktúrája támasztópillérként szolgálhat a szöveti

regeneráció során [3].

A kutatáshoz a támogatást az OTKA K 115259 pályázat biztosítja.

[1] A. Hajdú et al, Coll Surf A: Phys Eng Asp, 347 (2009) 104-108; A.

Hajdú et al, Progr Colloid Polym Sci, 135 (2008) 29-37

[2] A. Jedlovszky-Hajdú et al, J Magn Magn Mater 324 (2012) 3173-3180

[3] A. Jedlovszky-Hajdu et al, Coll Surf A: Phys Eng Asp, 503 (2016) 79-

87

Folyékony fázisú NMR alkalmazása kolloid

rendszerek vizsgálatára Kéri Mónika

Debreceni Egyetem, Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék

A Debreceni Egyetem Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék kutató

munkájába 2008-ban kapcsolódtam be PhD hallgatóként, Bányai István

témavezetésével. A doktori munkám témája az ötödik generációs poli(amido-

amin) (PAMAM) dendrimerek oldatbeli szerkezetének vizsgálata és

kölcsönhatása ionokkal, kismolekulákkal, nanorészecskékkel volt, elsősorban

különböző mágneses magrezonancia (NMR) technikák alkalmazásával.

Megállapítottuk, hogy az oldatbeli szerkezetvizsgálatokban és biológiai

vizsgálatokban rendszeresen alkalmazott foszfát puffer (H2PO4-/HPO4

2-)

specifikus kölcsönhatásba lép a G5.NH2 dendrimerrel. A kölcsönhatás mértéke

és természete függ a pH-tól és a koncentráció-viszonyoktól. Rámutattunk, hogy

a G5.NH2 PAMAM dendrimer protonált primer aminocsoportjai az AuIII

-

ionokkal ionpárt képeznek, a dendrimer-stabilizált aranykolloidok képződését

tehát nem előzi meg komplexképződés. Megállapítottuk, hogy az arany-

nanorészecskéket 3 vagy 4 G5.NH2 dendrimer fogja közre, így a kölcsönhatás

természete átmenetet képez a sztérikus stabilizálás és a dendrimerbe kapszulázás

között.[1]

A shanghai Donghua Egyetemmel együttműködve a dendrimerek

doxorubicin gyógyszermolekulákkal való kölcsönhatását is vizsgáltuk.[2]

Az elmúlt években kezdtük alkalmazni az NMR krioporozimetriát és

diffúziometriát a porózus anyagok vizsgálatára. Az utóbbi időben ezeket a

módszereket NMR relaxometriás mérésekkel egészítettük ki, mellyel már teljes

leírás adható a porózus anyagok pórusszerkezetéről, hidrofób/hidrofil

karakteréről és belső felületéről. Az NMR krioporozimetriás mérések éles

pórusméreteloszlás görbét adnak és a pórus geometriájáról is nyújtanak

információt. Az ígéretesnek bizonyuló módszert dendrimer makromolekulákból

álló, gél halmazállapotú minta jellemzésére, a gél duzzadásának leírására is

alkalmaztuk a doktori munkám során, NMR diffúziometriával kiegészítve.[1]

A rezorcin-formaldehid (RF) széngélek, mint pórusos szén-nanorészecskék,

heterogén katalizátorként, adszorbensként való alkalmazása során meghatározó a

felület hidrofil/hidrofób karaktere, kompatibilitása az érintkező fázisokkal. Az

RF széngél pórusszerkezetét és nedvesíthetőségét korábban már vizsgáltuk

ciklohexános és vizes közegben. Jelenleg különböző oldószer közegben készített

RF széngéleket vizsgálunk NMR krioporozimetriás, diffúziometriás és

relaxometriás módszerrel, különböző víztartalommal. A széngélek több lépéses

vízzel történő titrálása lehetőséget ad a szerkezet pontos jellemzésére, a

különböző alakú és méretű pórusok feltöltődésének és nedvesedésének leírására.

Tervben van a gélek apoláris közegben történő vizsgálata is.*

Mezopórusos szilika aerogélek jellemzése során NMR krioporozimetriás és

diffuziometriás módszerrel kimutattuk, hogy az aerogél gömb alakú 18-20 nm

átmérőjű pórusokat tartalmaz, melyekben a víz diffúziója kis mértékben gátolt.

Az eredmény nagyban hozzájárult az aerogélen való adszorpció

mechanizmusának tisztázásához.[3]

E munka folytatásaként módosított

szerkezetű aerogéleket vizsgálunk, melyek felületi sajátságait relaxációs

módszerrel is megpróbáljuk leírni. Ezek az aerogélek gyógyszerhatóanyag

hordozására és célzott leadására alkalmazhatóak.

E kutatási témák mellett 2008-óta tanszékünkön kidolgoztunk egy

technológiát az ivóvíz arzénmentesítése során keletkező arzénes vasiszap

ártalmatlanítására. A technológia jelenleg szabadalmaztatási eljárás alatt van, és

egy kisüzemben jelenleg is teszteljük. 2010-től az ATOMKI kutatócsoportjával

is együttműködünk, különböző módon előállított cellulóz minták NMR

jellemzését végeztük.[4]

*A kutatáshoz az NKFI (OTKA) K 109558 pályázat nyújt anyagi támogatást.

Hivatkozások:

[1] M. Kéri, C. Peng, X. Shi, I. Bányai, The Journal of Physical Chemistry B 2015,

119, 3312-3319.

[2] M. Zhang, R. Guo, M. Kéri, I. Bányai, Y. Zheng, M. Cao, X. Cao, X. Shi, The

Journal of Physical Chemistry B 2014, 118, 1696-1706.

[3] J. Kalmar, M. Keri, Z. Erdei, I. Banyai, I. Lazar, G. Lente, I. Fabian, RSC

Advances 2015, 5, 107237-107246.

[4] M. Kéri, L. Palcsu, M. Túri, E. Heim, A. Czébely, L. Novák, I.

Bányai, Cellulose 2015, 22, 2211-2220.

Kationos polielektrolitok és anionos tenzidek közötti kölcsönhatás

tanulmányozása

Dr. Mezei Amália, Ph.D.

ELTE Kémiai Intézet, Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületi- és

Nanoszerkezetek Laboratóriuma (témavezető Mészáros Róbert)

Az ellentétesen töltött makromolekulák és tenzidek vizes elegyei,

megfelelő körülmények között igen hosszútávú stabilitással rendelkező

nemegyensúlyi rendszereket képeznek. A polielektrolit/tenzid rendszerek

vizsgálatára irányuló korábbi kísérleti munkák alapján azonban nem volt

egyértelmű, hogy mi az oka a gyakran tapasztalt nemegyensúlyi állapotok

kialakulásának, valamint az sem, hogy az inert elektrolit jelenléte hogyan

befolyásolja a fázisszeparációt. Fontos megemlíteni, hogy a tapasztalt

nemegyensúlyi viselkedést a polielektrolit/tenzid rendszerek

fázistulajdonságaival foglalkozó elméleti és szimulációs munkák sem

tudták értelmezni.

Az ellentétesen töltött polielektrolit/tenzid rendszerek

tanulmányozása során az elektroforetikus mobilitás vizsgálatok alapján

kidolgoztam egy új módszert a kötött tenzid mennyiségének a becslésére,

valamint két oldatkészítési technikát (az egyszerű összeöntést és a

megállított áramlásos keverést) tanulmányoztam a lineáris poli(vinil-

amin) (PVAm) és a hiperelágazó poli(etilén-imin) (PEI) nátrium-dodecil-

szulfáttal (NaDS) képződő elegyeinek vizsgálatára, eltérő kísérleti

körülmények mellett.

Kísérleteimben jelentős szerepet töltött be a kolloid diszperzió

koncepciójának tanulmányozása, valamint vizsgálata a lineáris

PVAm/NaDS rendszerekre is. A poliamin/NaDS elegyek oldatbeli

viselkedését elektroforetikus mobilitás, dinamikus fényszóródás és

koaguláció kinetikai mérések segítségével tanulmányoztam. A keverés

hatását a felületi tulajdonságokra felületi feszültség mérésekkel követtem.

A fázistulajdonságok manipulálását pedig nemionos n-dodecil-β-D-

maltozid tenzid (C12G2) jelenlétében vizsgáltam.

A keverés tanulmányozása során tapasztalt különbségek annál

nagyobbak, minél nagyobb a polielektrolit koncentrációja és töltése

illetve a közeg ionerőssége. Egyszerű összeöntés alkalmazásakor a primer

polielektrolit/tenzid komplexek nagyobb aggregátumai keletkeznek és a

csapadékos tartomány is kiterjedtebb, mint a megállított áramlásos

keveréssel elkészített elegyek esetében. A kísérletek során a keverés

módjának nem volt figyelemreméltó hatása a polielektrolit/tenzid

komplexek elektroforetikus mobilitás értékeire (töltött jellegére), a kötött

tenzid mennyiségére, valamint a felületi feszültség tenzidkoncentráció

függvényekre sem. Ez utóbbi tapasztalat azzal magyarázható, hogy a

képződő nagy aggregátumok adszorpciója a felületen gátolt.

A poliamin/NaDS komplexek koagulációjának kezdeti sebességi

állandója és a Fuchs-féle stabilitási tényező a DLVO-elméletnek

megfelelően változik az elektrolitkoncentráció függvényében. Ez

egyértelmű bizonyítékot jelent arra, hogy a poliamin/NaDS

nanorészecskék elektrosztatikusan stabilizált kolloid diszperziója

képződik és nem termodinamikailag stabil oldat.

A semleges tenzid (C12G2) jelenlétében a PEI/NaDS rendszer

fázistulajdonsága manipulálható. Ugyanakkor a szinergikus hatás

jelenlétével nő a kinetikailag stabil összetételi tartomány, azaz a

poliamin/NaDS nanorészecskék széles tenzidkoncentráció tartományban

keletkeznek.

Publikációk:

1. A. Mezei, R. Mészáros, Langmuir 2006, 22, 7148-7151.

2. A. Mezei, R. Mészáros, I. Varga, T. Gilányi Langmuir 2007, 23, 4237-4247.

3. A. Mezei, R. Mészáros, Soft Matter 2008, 4, 586-592.

4. A. Mezei, K. Pojják, R. Mészáros, Journal of Physical Chemistry B, 2008,

112, 9693-9699.

Gyógyászati felhasználásra tervezett szervetlen középpontú

nanorészecskék szintézise és jellemzése

Nagyné Dr. Naszályi Lívia

Magyar Tudományos Akadémia – Semmelweis Egyetem, Molekuláris Biofizika

Támogatott Kutatócsoport, Tűzoltó u. 37-47., 1094 Budapest, Magyarország

Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpont, Anyag- és

Környezetkémia Intézet, Biológiai Nanokémia Osztály, Magyar Tudósok krt. 2.,

1117 Budapest, Magyarország

Kutatómunkám során szol-gél kémiával előállítható szervetlen

nanorészecskékből kiindulva multifunkciós hordozókat építek, miközben a

részecskék méretét, tömbi és felületi tulajdonságait egy-egy tervezett orvosi

alkalmazás követelményeinek megfelelően alakítom ki1. A készített

nanorészecskék szerkezetét, fizikai-kémiai tulajdonságait analitikai

módszerekkel jellemzem és ezek alapján optimalizálom. A termékek

funkcionális tulajdonságait, alkalmazhatóságát együttműködő laboratóriumok

vizsgálják (toxicitás, izotópjelzés, biodisztribúció).

Szenzorhordozásra alkalmas nanorészecskék

20 ill. 50 nm átmérőjű többfunkciós szilika

nanorészecskéket állítok elő, amelyek

felületét két különböző funkciós csoporttal

módosítom: aminopropil- és maleimid,

aminopropil- és négyszögsav, aminopropil-

és fluoreszcein valamint aminopropil- és tiol

csoportokkal2,3. A bifunkciós szilikák szenzor-

és célzómolekulák felkapcsolását teszik

lehetővé.

Hatóanyag-hordozó nanorészecskék

Rákellenes hatóanyagok bezárására és kontrollált leadására tervezek és

készítek hordozó részecskéket. Porózus szilika és cirkónium-dioxid

nanorészecskéken tanulmányozom doxorubicin, daunorubicin, eflornitin és

urzolsav adszorpcióját és leoldódását. Szilika@cirkónium-dioxid mag@héj

szerkezetű nanorészecskék felületén polimer rétegbe ágyazva is kötök meg

hatóanyagot (kettős kinázgátlók, eflornitin), majd vizsgálom ezek kioldódási

kinetikáját. A hordozók élő szervezetben való nyomon követését radioizotópos

jelzés teszi lehetővé4–6.

1 L. Nagyné Naszályi, M. Pálmai, A. Pethő, B. Császár, A. Polyák, I. C.

Szigyártó, J. Mihály, A. Wacha, A. Lőrincz, Á. Szécsényi, B. Debreczeni, L. Balogh

and A. Bóta, Magy. Kémiai F. Kémiai Közlemények, 2015, 121, 110–116.

2 M. Pálmai, L. N. Nagy, J. Mihály, Z. Varga, G. Tárkányi, R. Mizsei, I. C.

Szigyártó, T. Kiss, T. Kremmer and A. Bóta, J. Colloid Interface Sci., 2013, 390,

34–40.

3 M. Pálmai, L. Naszályi Nagy, J. Mihály, I. C. Szigyártó, G. Tárkányi, P.

Németh and T. Kremmer, 3rd International Congress: Nanotechnology in

Medicine and Biology (BioNanoMed 2012), Krems (Austria), 2012, Absztr.

P3.99.

4 L. Naszályi Nagy, J. Mihály, A. Polyák, B. Debreczeni, B. Császár, I. C.

Szigyártó, A. Wacha, Z. Czégény, E. Jakab, S. Klébert, E. Drotár, G. Dabasi, A.

Bóta, L. Balogh and É. Kiss, J Mater Chem B, 2015, 3, 7529–7537.

5 L. N. Nagy, A. Polyák, J. Mihály, Á. Szécsényi, I. C. Szigyártó, Z. Czégény,

E. Jakab, P. Németh, B. Magda, P. T. Szabó, Z. Veres, K. Jemnitz, I. Bertóti, R. P.

Jóba, G. Trencsényi, L. Balogh and A. Bóta, J. Mater. Chem. B, 2016.

6 B. Császár, I. C. Szigyártó, J. Mihály, B. Magda, L. Naszályi Nagy and É.

Kiss, Dechema workshop Soft Smart Particles, 19 November 2014 in

Frankfurt/Main Absztr. P17.

Membránalkotók, gyógyszerhatóanyagok, biopolimerek összetett

struktúráinak vizsgálata felületjellemzési módszerekkel

Pénzes Csanád Botond

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Határfelületi- és Nanoszerkezetek

Laboratóriuma

Eszterházy Károly Főiskola

Napjainkban a természettudományos kutatások jelentős része az

egészségügyhöz kapcsolódó folyamatok megértésére és az ezen a tudáson

alapuló fejlesztésre irányul. A rezisztens baktériumfajok által okozott

megbetegedések komoly kihívást jelentenek a gyógyszeres terápiákban,

mivel kezelésük nehézkes és drága. A prevenciós módszerek

fejlesztésével, mint a szilárd felületek antibakteriális tulajdonságúvá

alakításával sok súlyos betegség kialakulásáért felelős baktériumok

felszaporodását gátolhatjuk meg. Amennyiben mégis kialakul a betegség,

hatékony, célzott gyógyszerekre van szükség, melyek alkalmazása a

lehető legkevesebb mellékhatással jár és az adott kórokozóra specifikusan

hat.

A gyógyászat más területén, az implantátum fejlesztések során is szükség

van az újszerű tudásra. A felületek biológiai rendszerrel kialakított

kölcsönhatásainak megismerése lehetővé teszi, hogy módosításukkal

irányított, kedvező hatásokat váltsunk ki a szervezetben. A

felületmódosítások segítségével biokompatibilis, bioaktív, vagy egyéb

speciális, szelektív tulajdonságokkal is rendelkező rendszereket

hozhatunk létre.

Kutatásom során különböző antibakteriális anyagok (hatóanyag jelöltek

[1,2,3], polielektrolit típusú polimerek [4] és polimer nanorészecskék

[5,6]) kölcsönhatását vizsgáltam lipid modell rendszerekkel. A mérések

segítségével kvantitatív információt nyerhetünk ezen anyagtípusok

sejtmembránokkal való kölcsönhatásáról és a kölcsönhatás

mechanizmusáról. A membrán affinitást Langmuir-mérleg, illetve atomi

erő mikroszkópia (AFM) segítségével tanulmányoztam.

Az implantátumok felületmódosítását célzó kutatásom során különböző

polipeptid rétegeket rögzítettem szilárd hordozóra fiziszorpcióval és

kémiai kapcsolásokkal, majd ezek tulajdonságait laboratóriumi

körülmények között hasonlítottam össze.

Röntgen-fotoelektron spektroszkópiával (XPS), kvarckristály

mikromérleggel (QCM), ellipszométerrel, AFM-mel meghatároztam a

rétegek vastagságát, kémiai összetételét, szerkezetét.

1. ábra. Lipid monoréteg morfológiájában antibakteriális polielektrolit

penetrációja hatására bekövetkező változás

Az előállított polipeptid felületi bevonatok, illetve a membránaffinitással

jellemzett antibakteriális polimerek, hatóanyagok, hatóanyag-

konjugátumok és gyógyszerhordozók a tervek szerint további biológiai

felhasználásra kerültek, illetve kerülnek.

[1] Hill K, Pénzes CsB, Schnöller D, Horváti K, Bősze Sz, Hudecz F, Keszthelyi

T, Kiss É.

Phys. Chem. Chem. Phys., 2010, 12, 11498–11506.

[2] Schnöller D, Pénzes CsB, Horváti K, Bősze Sz, Hudecz F, Kiss É.

Prog. Colloid Polym. Sci., 2011, 138,131–138.

[3] Pénzes CsB, Schnöller D, Horváti K, Bősze Sz, Mező G, Kiss É. Colloids

Surf. A, 2012, 413, 142–148.

[4] Kiss É, Heine ET, Hill K, He YC, Keusgen N, Pénzes CsB, Schnöller D,

Gyulai G, Mendrek A, Keul H, Möller M. Macromolecular Bioscience, 2012, 12

(9), 1181–1189.

[5] Gyulai G, Pénzes CsB, Mohai M, Csempesz F, Kiss É. Eur Polym J

2013;49(9):2495–2503.

[6] Kiss É, Gyulai G, Pénzes CsB, Idei M, Horváti K, Bacsa B, Bősze Sz.

Colloid Surface A 2014; 458:178–186.

Adalékok hatása az ellentétes töltésű polielektrolit/ionos tenzid rendszerek fázistulajdonságaira

Pojják Katalin, Ph.D.

ELTE Kémiai Intézet Fizikai Kémiai Tanszék, Határfelületi- és Nanoszerkezetek Laboratóriuma

Az ellentétes töltésű makromolekulát és ionos tenzidet tartalmazó vizes közegű rendszerek felhasználása napjainkban egyre szélesebb körben elterjedt. A különböző felhasználási igények szempontjából a polielektrolit/tenzid rendszerek oldatbeli viselkedése, annak befolyásolhatósága döntő fontosságú.

Doktori munkám során különböző adalékanyagok hatását vizsgáltam a nátrium-poli(sztirol-szulfonát) (PSS)/cetil-trimetil-ammónium-bromid (CTAB), és poli(etilén-imin)(PEI) /nátrium-dodecil-szulfát (NaDS) vizes közegű elegyek tulajdonságaira, különböző körülmények között.

A PSS/CTAB rendszerek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a hatékony stop-flow keverés alkalmazásakor a PSS/CTAB nanorészecskék elektrosztatikusan stabilizált kolloid diszperziója képződik a tenzidfelesleg tartományában. A NaCl jelenléte kettős hatással van a fázistulajdonságokra. Kis mennyiségű só elsődlegesen a PSS/CTAB diszperzió kinetikai állandóságára hat, koagulációt okoz, így a csapadékos összetételi tartomány megnő. Megfelelően nagy koncentrációban alkalmazva azonban az elektrolit az egyensúlyi fázistulajdonságokra hat. Ekkor a PSS-hez kötött tenzid mennyiségének jelentős csökkenése következtében termodinamikailag stabil oldat jön létre a teljes vizsgált (PSS és CTAB) koncentrációtartományban.

A PEI/NaDS diszperziók vizsgálata megmutatta, hogy a tenzidkoncentráció, illetve a PEI töltéssűrűségének növelésével a diszperzió kinetikai stabilitása megnövelhető. Ennek oka, hogy ekkor több tenzidion adszorbeálódik a PEI/NaDS nanorészecskék felszínén, így a nanorészecskék között ható taszítóerő megnő.

A PEI/NaDS diszperziók vizsgálata különböző neutrális polimeradalékok (PEO, PVP, dextrán és Pluronic F108) jelenlétében bizonyította, hogy a diszperzió kinetikai stabilitása megfelelő semleges polimer hozzáadásával

jelentősen megnövelhető. A PEO és PVP vastag adszorpciós rétegeket alakít ki a negatív töltésű PEI/NaDS nanorészecskék felszínén, és ezáltal sztérikus stabilitást biztosít a semleges polimer elegendően nagy felületi borítottsága esetén. A PEI töltéssűrűségének, illetve a neutrális polimeradalék molekulatömegének csökkenésével a stabilizáló hatás csökken. Dextrán esetében az adszorpció nem számottevő. A megfelelő polimeradalék jelenlétében elkészített PEI/NaDS diszperziók – szemben a csupán elektrosztatikusan stabilizált diszperziókkal – nagy ionerősségek esetén is képesek megőrizni kinetikai állandóságukat.

A leghatékonyabb adaléknak az amfipatikus Pluronic F108 triblokk-kopolimer bizonyult, melynek adszorpciója mind az elektroneutrális, mind a töltéssel rendelkező polielektrolit/tenzid nanorészecskék aggregációját képes volt megakadályozni (elektrolit nélkül) az alkalmazott kísérleti körülmények mellett.

Publikációk:

1. A. Mezei, Á. Ábrahám, K. Pojják, R. Mészáros, Langmuir 2009, 25, 7304–7312.

2. K. Pojják, R. Mészáros, Langmuir 2009, 25, 13336–13339.

3. K. Pojják, R. Mészáros, J. Coll. Int. Sci. 2011, 355, 410-416.

4. K. Pojják, E. Bertalanits, R. Mészáros, Langmuir 2011, 27, 9139-9147.

5. K. Pojják, R. Mészáros, Langmuir 2011, 27, 14797-14806.

Adszorpciós kölcsönhatások jellemzése reflektometria interferencia

spektroszkópiával

Sebők Dániel, Szegedi Tudományegyetem TTIK, Fizikai Kémiai és

Anyagtudományi Tanszék

A másfél évszázados kolloidkémia elmélete és annak eredményei

napjainkban is megkerülhetetlennek tűnnek a modern nanotudományok

számára. A nanofázisú rendszerek jellemzésére a hagyományos mérési

módszerek mellett egyre nagyobb teret nyernek az ún. két-dimenziós (2D)

technikák, melyek alkalmasak szilárd/gáz (S/G) és szilárd/folyadék (S/L)

határfelületi jelenségek értelmezésére és mennyiségi analízisére. Az

általunk alkalmazott reflektometria interferencia spektroszkópia

(Reflectometric Interference Spectroscopy, RIfS) jelölésmentes, gyors, és

rendkívül kis anyagmennyiséget igényelő (bio)szenzorikai módszer,

melyben az érzékelő felület maga is kolloid alapegységekből

(nanorészecskékből, polimerekből, agyagásványokból stb.) felépülő

hibrid vékonyréteg. Mérés során a film felületére vagy pórusaiba történő

adszorpció hatására megnövekszik a réteg optikai vastagsága

(rétegvastagság × effektív törésmutató), melynek következtében a filmről

visszavert spektrum interferencia-szélsőértékekkel modulált spektruma

eltolódik a nagyobb hullámhosszak felé.

1. ábra A reflektometria interferencia spektroszkópia szenzor alapelve és egy

tipikus szenzorgram (11.8 ppm etanol gőz érzékelése ZnO/polimer/mezopórusos

szilika vékonyréteg felületén)

A technika lehetővé teszi a határfelületen mért mennyiségek időbeni

változásának monitorozását, ill. ezek különböző hőmérsékleteken történő

mérése által alkalmas különböző kinetikai és termodinamikai paraméterek

meghatározására. Csoportunk évtizedes tapasztalattal rendelkezik a fent

bemutatott méréstechnikát illetően: korábban RIfS technikával

jellemeztük víz- és szerves (pl. alkohol) gőzök adszorpcióját

funkcionalizált félvezető/polimer hibrid vékonyrétegek felületén [1-4]. A

kutatás jelen fázisában a kitűzött célok közt szerepel a gáz/gőz szenzor

kimutatási határának kiterjesztése a ppb koncentráció tartományba.

Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a szilárd/folyadék határfelületen

történő jelenségek (pl. adszorpció, adhézió, elegyadszorpció,

biomolekuláris kölcsönhatások) mennyiségi, kinetikai és termodinamikai

jellemzésére, melyre polarizált fény alkalmazásával nyílik lehetőség*.

*: A kutatáshoz anyagi támogatást nyújt az OTKA PD 116224 pályázat.

[1] D. Sebők, K. Szendrei, T. Szabó, I. Dékány, Thin Solid Films 516 (2008)

3009–3014.

[2] D. Sebők, L. Janovák, I. Dékány, Applied Surface Science 256 (2010) 5349–

5354.

[3] D. Sebők, I. Dékány, Sensors and Actuators B 206 (2015) 435–442.

[4] D. Sebők, E. Csapó, N. Ábrahám, I. Dékány, Applied Surface Science 333

(2015) 48-53.

Szabó Ákos

MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet,

Polimer Kémiai Kutatócsoport

Szabó Ákos elsősorban fésűs szerkezetű, poli(etilén-glikol) oldalláncokat

tartalmazó poli(poli(etilén-glikol)-metakrilát) (PPEGMA) polimer

szegmensek (1. ábra) előállításával és vizsgálatával foglalkozik. Ezeket a

makromolekulákat jól szabályozott szerkezet kialakítását lehetővé tevő

kváziélő polimerizációs eljárással szintetizálja. Ez egyrészt lehetővé teszi

újfajta amfifil polimer szerkezetek kialakítását [1,2], másfelől alkalmas

random kopolimerek létrehozására is. A PEGMA mellett akrilsav

monomer egységeket tartalmazó random kopolimereket egy

együttműködés keretében Tombácz Etelka professzor asszony

kutatócsoportja sikeresen fel tudta használni mágneses vas-oxid

nanorészecskék stabilizálására [3]. Emellett a PPEGMA polimerek

interpolimer komplexek előállítására is alkalmasak, amelyek közül

néhány különleges hőmérsékletérzékeny viselkedést mutat vízben,

illetve alkoholban. Ezen interpolimer komplexek sajátságainak feltárása

elvezethet a H-hidakkal kapcsolt makromolekuláris asszociátumok

viselkedésének mélyebb megértéséhez.

1. ábra: A poli(poli(etilén-glikol)-metakrilát) (PPEGMA) szerkezete

[1] Szabó, Á.; Szarka, Gy.; Iván, B. Macromolecular Rapid Communications 2015,

36, 238-248.

[2] Szabó, Á.; Wacha, A.; Thomann, R.; Szarka, Gy.; Bóta, A.; Iván, B. Journal of

Macromolecular Science – Pure and Applied Chemistry 2015, 52, 252-259.

[3] Illés, E.; Tombácz, E.; Szekeres, M.; Tóth, I. Y.; Szabó, Á.; Iván, B. Journal of

Magnetism and Magnetic Materials 2015, 380, 132-139.

A grafit-oxid és grafén-oxid kolloid tulajdonságai vizes

diszperziókban: exfoliáció, interkaláció, heterokoaguláció és

aggregációkinetika

Szabó Tamás egyetemi adjunktus


Két hosszabb, bő másfél éves

posztdoktori kutatómunkától eltekintve

közel 15 éve dolgozom a szegedi

kolloidkémiai „műhelyekben”.

Diplomamunká-mat és PhD

disszertációmat is Prof. Dékány Imre

akadémikus témavezetésével

készítettem el, aki egy, akkoriban

kevéssé ismert és kutatott anyag, a

grafit-oxid (GO) kémiai és

nanoszerkezetének vizsgálatával bízott meg. Ez a lenyűgöző anyag (amely

jelenleg az egyetlen lehetőséget biztosítja szénalapú lamellás kolloid- ill.

nanoszerkezetek nagymennyiségben történő előállítására) továbbra is a

kutatómunkám fókuszában marad. A réteges szerkezetű anyagok elemi

rétegekre történő kolloid dezaggregációja az ún. exfoliáció. A GO esetén az

exfoliáció a határfelületi protolitikus reakciók által generált ozmotikus duzzadás

és elektromos kettősréteg-taszítás hatására következik be vizes közegekben,

melynek eredménye az egyszénatomos vastagságú grafén-oxid. Ezen szénalapú

lamellákból mágneses tulajdonságokat mutató nanokompozitokat6 állítottunk

elő (a fenti képen egy szuperparamágneses maghemit kristályokkal borított

grafénlamella látható). A GO vizes közegben történő kiváló diszpergálhatósága

6 T Szabó et al. Magnetically Modified Single and Turbostratic Stacked Graphenes from

Tris (2,2′-bipyridyl) Iron (II) Ion-Exchanged Graphite Oxide, The Journal of Physical

Chemistry B 112 (2008), 14461.

és felületi töltéstulajdonságainak jellemzése7 kulcskérdésnek bizonyult több,

nanotechnológiával kapcsolatos probléma megoldása során. Ennek

megfelelően ultravékony, szabályozható elektromos vezetőképességű és

transzparens grafén alapú filmeket állíthatunk elő az ún. layer-by-layer vagy

Langmuir-Blodgett módszerekkel8.

Intenzív kutatásokat végeztünk

ezen kívül a grafit-oxid interkalációs

tulajdonságaival kapcsolatban is, pl.

fehérjemolekulák vagy rézionokat

tartalmazó komplexek9 rétegközi térbe

történő beépítésével (együttműködés a

Bayreuthi Egyetemmel). Vizsgáltuk a grafit-

oxid folyadékszorpcióját és interkalációját

extrém nagy nyomásokon, az Umeå-i

egyetem Fizikai Tanszékével való

kooperációban10. A közeljövőben a Vizes Kolloidok Kutatócsoport tagjaként a

grafén-oxid vizes és bioreleváns közegbeni diszperzióstabilitásával, valamint

teranosztikai szempontból aktív mágneses nanorészecskékkel történő

módosításával tervezem foglalkozni (a lenti kép GO nanorészecskék lassítási

tényezőjének elektrolitkoncentráció-függését mutatja különböző kémhatású

vizes oldatokban).

7 T Szabó et al. Enhanced acidity and pH-dependent surface charge characterization of

successively oxidized graphite oxides, Carbon 44 (2006), 537. 8 T Szabó et al. Hybrid Langmuir–Blodgett monolayers of graphite oxide nanosheets,

Carbon 48 (2010), 1676. 9 T. Szabó et al. Intercalation and coordination of copper (II)–2, 2′-bipyridine complexes

into graphite oxide, Carbon 72 (2014), 425. 10

AV Talyzin et al. Colossal Pressure‐Induced Lattice Expansion of Graphite Oxide in

the Presence of Water, Angewandte Chemie International Edition 47 (2008), 8268.

Méretvariált magnetit nanorészecskék előállítása és

felületmódosítása polielektrolitokkal orvosbiológiai

felhasználás céljából.

Tóth Ildikó tudományos segédmunkatárs


Polielektrolitokkal (PE) az SZTE Szervetlen és Analitikai Kémiai

Tanszékén kezdtem el foglalkozni, ahol Sipos Pál témavezetésével vizsgáltuk a

kondroitin-szulfát dielektromos relaxációs tulajdonságait projektmunka és

diplomamunka keretében. A méréseket a Regensburgi Egyetemen végeztem el,

a diplomamunkámat az MKE Nívódíjjal jutalmazta.

2008-ban kerültem az SZTE Kolloidkémiai Tanszékére, ahol Tombácz

Etelka témavezetésével kezdtem meg doktori tanulmányaimat, majd

doktorjelöltként illetve tudományos segédmunkatársként folytattam a

kutatásokat.

Különböző méretű

magnetit (és maghemit)

nanorészecskéket (MNP) állítunk

elő ko- (~10 nm) és oxidációs-

precipitációs (~50, 60, 75 nm)

eljárással (ábra), a

szuperparamágneses részecskék (~10 nm) felületét pedig biokompatibilis

polielektrolitokkal módosítjuk [pl. poliakrilsav1, poli(akrilsav-ko-maleinsav)2,

kondroitin-szulfát-A3, poligallát4)], hogy orvosbiológiai célra felhasználható,

fiziológiás körülmények között is stabil mágneses folyadékokat kapjunk.

Az MNP részecskék és a polielektrolitok pH és ionerősségfüggő töltésállapotát potenciometriás sav-bázis titrálással határozzuk meg. A PE adszorpcióját mennyiségileg adszorpciós

izotermákkal, minőségileg pedig ATR-FTIR spektroszkópia segítségével jellemezzük. A polielektrolittal felületmódosított magnetit nanorészecskék (PE@MNP) felületi töltésállapotának és aggregációjának (ábra) vizsgálata elengedhetetlen. A PE@MNP részecskéket különböző tesztekkel minősítjük a lehetséges orvosbiológiai felhasználást szem előtt tartva, ennek során a sótűrést jellemző kritikus koaguláltató elektrolitkoncentrációt koagulálás kinetikai mérésekkel, a készítmények oldott vastartalmát ICP atomspektroszkópia segítségével, a toxicitást MTT-teszttel, a vérrel való kompatibilitást pedig vérsüllyedés méréssel és vérkenetek elemzésével vizsgáljuk. A készítményeink mágneses hipertermiában mutatott fajlagos hőtermelő képessége (SAR) megfelelő, az MRI kontrasztanyagként való felhasználhatóságot jellemző r2 relaxivitási értékeik pedig kimagaslóak5. Az adszorpció után a PE-ok –COOH/–COO– csoportjainak egy része nem kötődik az MNP-hez, így ezek a funkciós csoportok a stabilizálás mellett lehetővé teszik különböző hatóanyagok (pl. tPA)6 megkötését is. A mágneses folyadékaink így kiváló lehetőségekkel bírnak mind a diagnosztika (MRI), mind a terápia (hipertermia, célzott hatóanyag szállítás) területén.

Az Erdős Pál fiatal kutatói ösztöndíj keretében a mágneses folyadékok egy másik lehetséges gyógyászati alkalmazásával is foglalkoztam, hialuronát alapú mágneses hidrogéleket állítottam elő ízületi folyadék pótlásának céljából, ami a porckopás kezelésére lehet alkalmas7.

1 Hajdu et al., Colloids and Surfaces B-Biointerfaces 94 (2012) 242-249.

2 Tóth et al., Langmuir 28 (2012) 16638-16646.

3 Tóth et al., Journal of Magnetism and Magnetic Materials 380 (2015) 168-

174.

4 Tóth et al., Langmuir 30 (2014) 5451-15461.

5 Szekeres et al., Journal of Nanomedicine & Nanotechnology 6 (2015) 252.

6 Friedrich et al., Nanoscale Research Letters 11 (2016) 297.

7 Tóth et al., Journal of Magnetism and Magnetic Materials 380 (2015) 175-

180.

Ciklodextrin tartalmú gélek előállítása gyógyszerészeti és

orvosi alkalmazásokra

Varga Zsófia

Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Nanokémiai

Kutatócsoport

A ciklodextrin molekula széles körben használt az élelmiszer-,

gyógyszer-, növényvédőszer-, kozmetikai iparban, köszönhetően a

molekula közepén található apoláris üregnek. Ezek a molekulák

zárványkomplexeket képeznek más molekulákkal, aminek következtében

pl. vízben nehezen oldódó anyagok oldhatóságát lehet megnövelni.

A ciklodextrin molekulákból polimer gélek is előállíthatóak,

azonban a szakirodalomban fellelhető esetekben a térhálósítás az

üregeken keresztül történik, így a ciklodextrin részben elveszíti kedvező

tulajdonságait, valamint az előállított gél kis duzzadásfokkal rendelkezik.

A kutatás célja, olyan biokompatibilis és biodegradábilis polimer

gélek előállítása, amelyek esetében a ciklodextrin molekula ürege

szabadon marad, így lehetővé téve a hatóanyagok hatékonyabb

megkötését. A gélek előállítására használt polimer a poliszukcinimid,

amely szobahőmérsékleten könnyen térhálósodik aminocsoportot

tartalmazó keresztkötő molekulákkal. Amennyiben olyan ciklodextrin

molekulát alkalmazunk keresztkötőként, amelyen legalább kettő amino-

csoport oldallánc található, létrehozhatóak olyan biokompatibilis gélek,

amelyek ötvözik az intelligens polimergélek nyitó-záró mechanizmusát a

ciklodextrin nagy hatóanyagmegkötő képességével.

A gélbe bevitt hatóanyag nem csak a gél folyadék fázisában

található meg, hanem keresztkötő molekulaként használt ciklodextrinnel

is zárványkomplexet képez. Ennek következtében a gél hatékonyabb

hatóanyag megkötésre és elnyújtottabb hatóanyagleadásra képes.

Névmutató

Abrankó-Rideg Nóra 2014

Roberta Acciaro 2010

Agod Attila 2006

Albert Emőke 2016

Andor József 1973, 1998

Angi Réka 2014

Antal Károly 1992, 2007, 2009, 2009, 2014

Antal Zsuzsanna 2009

Argyelán János 1997

Andre Ayral 2004, 2004

Ábrahám Nóra 2014

Babcsán Norbert 2011

Babcsánné Kiss Judit 2011

Balázs János 1993

Balázsi Csaba 2011

Balla József 1992

Balogh Lajos 2009, 2009

Baumli Péter 2008

Bányai István 1999, 2005, 2007, 2009, 2009, 2009, 2010,

2011, 2014, 2014, 2015, 2016, 2016, 2016

Bányai Kristóf 2015

Bárány Sándor 1999, 2007, 2009, 2011, 2015

Báthori György 2011

Bedő Zs 1999

Beke Sándor 2011

Benkő Mária 2009

Berecz Endre 1999

Berger Ferenc 1998, 1998, 1999

Berka Márta 1992, 1999, 1999, 2005, 2006, 2011

Berkó András 2011

Bodnár János 1974, 1974, 1977

Borbély János 2008

Borbás Réka 2003

Bóta Attila 1987, 1993

Budai István 2008

Budai Júlia 2009, 2009, 2014

Büki András 1993

Dong June Chung 2010

Concepción Domingo 2016

Czuppon Alfréd 1968, 1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1977

Csapó Edit 2014, 2016

Csákvári Éva 1977

Csempesz Ferenc 1979, 1984, 1992

Cserny István 1992

Csetneki Ildikó 2006

Csikósné Hartyáni Zsuzsa 2000

Csirova Galina 1984

Csiszár Ágnes 2002

Csobán Katalin 1998

Csubák Mária 1992

Darvas Ferenc 2009, 2010

Deák András 2007, 2014

Deák Ágota 2016

Demény Dezső 1992

Dékány Imre 1973, 1977, 1984, 1985, 1987, 1988, 1990, 1992,

1995, 1995, 1998, 1999, 2016, 2016

Domján Attila 2010

M. Drach 1999

Drotár Eszter 2013

Drukker Tamás 2003

Erdei Zsolt 2015

Faust Rudolf 1977

Fábián Balázs 2016

Fábián István 2015, 2016

Fehér József 2002

J. H. Fendler 1990, 1994

Fetter György 2003

Filep György 1992, 1992,

Filipcsei Genovéva 2001, 2005, 2009, 2010, 2014

G. H. Findenegg 1999

Fodor Csaba 2009, 2010, 2011, 2013

Fodor Zsolt 1974

Fóti György 1973, 1979

Földényi Rita 2010, 2016

Fülöp István 1972

Fülöp Mihály 1967

Mrudul Gadhvi 2010

Galamb Vilmos 1993

Gajári Judit 1974

Erik Geissler 1986, 1987, 1989, 2001

Giber János 1967, 1969

Gilányi Tibor 1974, 1978, 1981, 1988, 1989, 1993, 1994

Gilde Ferencné 1967

Gombos Réka 2014

Gyenes Tamás 2007

György Csilla 2015

Győri V. Zoltán 2014

Gyulai Gergő 2013

Gyulasi Ottokár 1989

Hajdú Angéla 2009, 2010, 2014

Halász László 1987

Hantal György 2009

Haraszti Márton 2010, 2011

Haraszti Tamás 1998

Hargitainé Tóth Ágnes 1991, 1992, 1993, 2000

Hasznosné Nezdei Magdolna 1990

Xuedan He 2014

Anne-Marie Hecht 1986, 1987

Heltovics Gábor 2010

Hernádi Sándor 1976

Hill Katalin 2009

Horányi Tamás 2003

Horkay Ferenc 1966, 1977

Horváth Géza 1991, 1997

Horváth Judit 2002, 2013

Horváth Szabó Géza 1989, 1990

Horváthné Csajbók Éva 2005

Hórvölgyi Zoltán 1994, 2002, 2009

Glavinas Hristos 2014

Illés Erzsébet 2013

Imre Lajos 1967

Iván Béla 2010, 2010, 2011, 2013, 2013, 2015, 2015

Jancsik Vera 1974

Janovák László 2016

Jarabek Tamás 2011

Jedlovszky Pál 2007, 2008, 2014, 2015

Joó Ferenc 2014

Joó Pál 1992, 1994, 1999, 2000, 2001

Juhász István 1967

Juhász A. Zoltán 1995

Juhász Zoltán 1973, 1978, 1986, 1987, 1990,

Juhos Szilveszter 1991

Etienne Juliac 2002

Juriga Dávid 2014

Kabainé Faix Márta 1989, 1991

Kali Gergely Áron 2009, 2011, 2013

Kalmár József 2015, 2016

Kaptay György 2006, 2008-2011, 2013- 2015

Kasza György 2015

Kálmán Erika 1992, 1999

Kármánné Herr Franciska 1992

Kárpátiné Smidróczki Éva 1993

Keleti Tamás 1974

Kerek Imre 1970, 1972

Keresztes Tamás 1992

Keresztessy Zsoltné 1993

I. Ketelsen 1999

Kéri Mónika 2009, 2014, 2015, 2016, 2016

H-G. Kilian 1993

Ji-Heung Kim 2010

Király Zoltán 1992, 1997, 2005

Kiss Éva 1984, 1991, 2006, 2007, 2011

Kiss László 1973

Klumpp Ervin 1987

Koczó Kálmán 1987, 1987, 1989, 1989

S. Kondo 1987

Koska Péter 2011

Kotsis Levente 1991

Kovács Barna 2011

Kovács Krisztina 2008

Kovács Péter 1971, 1979, 1980, 1989, 1989, 1993

Kovácsné Hadady Katalin 1992

Kozma Csilla 2009

Kónya József 1992, 1992, 1992, 2002, 2009

Kövér András 1992

Kövér László 1992

Kőrösné Fraknóy Veronika 1972

G. Kretzschmar 1980

Kutics Károly 1991

Kuty Ákosné 1974

Lakatos István 1989, 1990, 1995, 1999

Lakatosné Németh Ágnes 1980, 1987, 1990

Lakatosné Szabó Julianna 1989, 1995, 1999

Lasztity Radomir 1968

László Krisztina 1993, 2013, 2016

Lázár István 2015, 2016, 2016

Ying Liu 2010

Ana M. López-Periago 2016

Lóránt Iván 1967

Ludányi Béla 1987, 1989

Majzik Andrea 2006

Makk Péter 2011

Manilo M 2015

Marosi Tibor 1990

Marton Aurél 2010, 2016

Marton Gyula 1991

Mádi István 1972, 1986

Máriási Béla 1974, 1974, 1974

Máté Mariann 1998

Mekler Csaba 2014

Mezei Amália 2008,

Mezei Péter 2010, 2010, 2011

Mező Gábor 2015

Mészáros Renáta 2009

Mészáros Róbert 2000, 2003, 2009

J. Michalek 1999

Milley Gyula 1976

Mogyoródi Ferenc 2007

Mogyorósi Károly 2001, 2003

Molnár Kristóf 2014

Molnár László 1974, 1979, 2014

Paulo Cesarde Morais 2004

Rolf Mülhaupt 2010, 2011, 2013

M. Nagy Noémi 2002

Nagy Balázs 2016

Nagy Krisztina 2014

Nagy Lajos György 1966, 1970-1974, 1976, 1987

Nagy Miklós 1966, 1970, 1972, 1974, 1976, 1977, 1977, 1977,

1977, 1977, 1984, 1990, 1992, 1993

Nagy Noémi 1992, 2009

Nagy Tibor 1989

Nagy Zoltán 2009, 2009, 2009, 2014

Nagy Zsuzsanna 1993

Nagyné László Krisztina 1987

Nagyné Naszályi Lívia 2008

Nádelné Rózsa Ágnes 1987

Nádor Attila 2015

Náray-Szabó István 1967

Nemeshegyi Gábor 1980

Németh Péter 2013

Németh Zsolt 1998

Noszkó H. László 1987

Novák Levente 2007, 2009, 2009, 2014

Nyúl Dávid 2016

Osváth Zsófia 2015, 2015

Ötvös Zsolt 2009, 2010, 2014

D. G. Parfitt 1970

Parlagh Gyuláné 1987, 1989

Patzkó Ágnes 1973, 1985, 1989

Pálinkás János 1987

Pászli István 1969, 1972-1974, 1976, 1977, 1979, 1980, 1985,

1991-1995, 1997-1999, 2005-2011, 2013-2016

Pásztor Szabolcs 2013

Pernyeszi Tímea 2001

Pethő Lilla 2015

Pénzes Csanád Botond 2014

Pintér János 1981, 1984

Polgár Iván 1981

G. H. Pollack 2004

Posta József 1992

Pukánszky Béla 1999

Ratkovics Ferenc 1967

Rauch Renáta 2010

Rácz György 1985, 1987, 1987, 1989, 1993

P. A. Rehbinder 1967

Robotka Hermina 2011

Rohrsetzer Sándor 1966, 1971, 1972, 1974, 1976, 1984, 1989,

1990

W. Rudzinsky 1999

Eduardo Ruiz-Hitzky 2005

Rusznák István 1967, 1976

Sallay Attila 1977, 1977

A. Sanfeld 1972

Javier Saurina 2016

Sáfrán György 2011

Schay Géza 1976

Schiller Róbert 1984

A. Schreiber 1999

Sebők Dániel 2014

Serra Bendegúz 2011, 2014

Xiangyang Shi 2014, 2014

Siklósi Tamás 2014, 2014

Sinkó Katalin 2003, 2014

H. Sonntag 1968

Soós János 1973, 1987

Stumphauser Tímea 2015

Borisz D. Summ 1979

Sümegi Mihály 1976, 1980

Szabó Ákos 2010

Szabó István 1999

Szabó Sándor 2009

Szabó Tamás 2010

Szalai A 2015

Szalay Tibor 1992

Szarka Györgyi 2015

Számel György 2011

Szántó Ferenc 1966, 1970, 1973, 1976

Szánya Tibor 1991

Szebeni János 2011

Szekeres Márta 1998, 2007

Szekrényesy Tamás 1967, 1979, 1987

Széchenyi Alex 2011

Székely György 1968, 1973, 1976, 1977

Székely Tamás 1984

Szőr Péter 1967, 1970, 1971, 1972, 1976

Szűcs Anna 2000

Szűcs Erzsébet 2014

Tallósy Szabolcs 2014

Th. F. Tadros 1986

Tar Ildikó 1966

Ralf Thomann 2010, 2011, 2013

Tolnai Gyula 2002

Tombácz Etelka 1980,1985, 1988, 1993, 2001, 2003, 2010

Tóth Ildikó 2013

Tóth János 1974

Tóth József 1968, 1969, 1972, 1976, 1977, 1983, 1990, 1992,

1995, 1998, 2003

Tóth Tamás 2015

Turi László 1995, 1997

Udvarhelyi Katalin 1968

Ulberg, Zoya 2007

Ungor Ditta 2016

Üveges Andrea 2008

Vanyorek L 2015

Varga Gábor 2014

Varga Imre 2000, 2016

Varga Noémi 2014, 2015

Varga Sándor 1992

Vass Szabolcs 1994, 1998, 1998, 2000, 2001, 2006, 2008

Vámos Endre 1976

Váradi Tibor 1977

Várallyai László 1992

Várkonyi Bernát 1966, 1969, 1973, 1990

Veisz Bernadett 2003

Veres Péter 2016, 2016

Végh Ádám 2014

Vértes Attila 1976

Vincze Attila 1999, 2001

Brian Vincent 1986, 2002

Wagner Ottó 1976

A. Weiss 1973

Wolfram Ervin 1966, 1974, 1976

Zámbó Dániel 2016

Zrínyi Miklós 1977, 1983, 1986, 1989, 1991, 1995, 2010,

2013, 2014, 2014, 2014

A kiadvány létrejöttéért köszönet illeti

Dr. Hay Dianát, az Akadémiai Levéltár osztályvezetőjét,

valamint

a Magyar Kémikusok Egyesülete

Kolloidkémiai és Nanotechnológiai Szakosztályát

Kiadó: MTA Kolloidkémiai Munkabizottság

Szerkesztő: Dr. Kiss Éva a munkabizottság elnöke

ISBN 978-963-508-836-2

Budapest, 2016.

az mtakolloidmb/files/kotet_teljes.pdf · előszó 1966. március 23-án alakult meg wolfram ervin...

Documents