Az IQ-vita alapkérdései

Kidolgozás

Az intelligencia és az IQ-vita: elmélet és történet

Artur Jensen és az IQ-vita- A. Jensen 1969-ben a Harvard Eductionl Review-ban, a folyóirat

szerkesztőinek kérésére egy 120 oldalas cikket publikált arról, hogy „mennyire fejleszthető az

IQ és az iskolai teljesítmény”. Jensen szerint az intelligenciát nagy részben genetikai

tényezők határozzák meg. (Vajda, 2002)

Jensen cikkje nagy vitát váltott ki a kissebségi és radikális szervezetek tiltakozását, mint

környezetelvű tábor kritikáját. Herrnstein és Murray „The bell curve: Intelligence and class

structure in American life” (A haranggörbe: Intelligencia és az amerikai társadalom

osztálystruktúrája) címü munkájával, majd Artur Jensen „The g factor: The sciense of mental

ability” (A g faktor: Mentális képesség tudománya) címü monográfiájával újra lángra

gyújtotta a vitát. Mindkét könyv a feketék és fehérek közti IQ-különbséggel foglalkozik,

mégis sok eltérés van közöttük.(Vajda, 2002)

A g faktor

Jensen saját kivonata: „A g faktor a legmagasabb rendű kivonható faktor, amelyet

hierarchikus faktoranalízis eredményekényt kapunk, ha azt nagyszámú, különböző típusú és

különféle kognitív képességeket mérő teszten végezzük. Az emberi kognitív képességek egyéni

különbségeinek kutatásában a g faktor a legfontosabb pszichometriai konstruktum.(...)

Ugyanakkor a g faktor az, amely felelős a különböző kognitív feladatokban nyújtott

teljesítmények közötti pozitív korrelációért, olyan feladatok esetében is. Amelyek pedig

jelentősen eltérnek a szenzoros és motoros modalitások, a szükséges tanult kognitív készségek

és tudás tekintetében.(...)A g kutatásának aktuális irányzata az agynak azokra az anatómiai

és élettani jellegzeteségeire irányul, amelyek a g-t okozzák.” (Vajda, 2002)

„Jensen szerint a g az IQ- tesztek faktoranalíziséből kiemelkedő általános faktor az, amely

felelős az IQ- tesztek örökletességéért, a g az, amely bejósolja az iskolai és munkahelyi

sikerességet, és a g hiánya vezet egy sor hátrányos társadalmi következményhez.”

(Vajda,2002)

A feketék és fehérek közti különbségek

Jensen nézetei a rasszok közti IQ-különbségek 15-18 IQ pont, ami 1-1,2 standard szórásnyi

eltérést jelent. Ennek az IQ-különbségnek a valódi alapját a g-ben véli megtalálni. Korábban

már Spearman is feltételezte, hogy a rasszok közti eltérés az általános mentális képességben

jelenik meg. Emiatt Jensen a nézetét Spearman-hipotézisnek nevezi. Jensen azt a módszert

használta a hipotézisének ellenőrzésére, amit Spearman a feltételezései alátámasztásához

használt, azaz a korrelált vektorok módszerét. Így megmutatta, hogy Spearman sejtése helyes.

Nemcsak a g faktorra mutat rá A. Jensen, hanem a biológiai korrelátumaiban is, példáu1 az

agyméretben is. (Vajda, 2002)

Az intelligencia genetikai és környezeti alapjai

A génekkel és intelligenciával kapcsolatos legrégebbi kérdés és: Milyen mértékben

tulajdonítható az emberek intelligenciájában jelentkező különbség a genetikai szerkezetben

levő különbségeknek? A kutatók az intelligencia meghatározását és mérését a földrajzi

metafora alapján végzik. Általában nem az emberek egymástól különböző intelligenciáját

vizsgálják, hanem olyan kérdéseket, mint az intelligencia fejlődési vonala, a kulturális

alapjai, vagy ezek kombinációit.(Cianciolo, 2004)

Öröklött vagy tanult?

„Francis Galton volt az első tudós, aki a gének és a környezet szerepét vizsgálta az intelligens

viselkedésben, és neki tulajdonítják az „öröklött vagy tanult” vitát. Unokatestvére Charles

Darwin evolúciós elméletéből inspirálva Galton megpróbálta megállapítani, milyen

mértékben határozza meg az intelligenciát a genetikai öröklődés .” Galton kezdett el először

foglalkozni az értelmi képességek és az egyéni különbségek kutatásával felfedezte, hogy

néhány híres családban minden nemzedékben vannak olyanok, akik kiemelkedően

teljesítenek. Az örökletességi hipotézis vizsgálatára/igazolására ikervizsgálatokat és

örökbefogadási vizsgálatokat végzett (Cianciolo, 2004)

Az IQ örökletessége

A darwini elméletből levonhatjuk azt a következtetést, hogy egy populáció tagjai számos

vonásokban különböznek egymástól, s ezek nagy része genetikus. Galton úgy vélte, hogy ez

az intelligenciára is érvényes. Galton és Goddard megpróbálták megmutatni, hogy a

gyengeelméjűség egész családokon át öröklődik. Burt és Terman azt mutatta meg, hogy a

gyerekek IQ-ja összefügg a szülők társadalmi helyzetével. „Az örökletesség magatartás-

genetikai fogalom. Egy adott populációban, egy adott tulajdonságban található teljes

változatosságnak azt a részét jelenti, amelyet a populáció tagjai közti genetikai

különbségeknek tulajdoníthatunk.”(Mackintosh, 2007)

Az örökletesség függ attól, hogy a populáció tagjai mennyire különböző környezetben élnek.

Ahol nagyok a környezeti különbségek, ott alacsony lesz az örökletesség. Ezért nem létezik

válasz arra a kérdésre, hogy mennyi az IQ örökletessége.(Mackintosh, 2007)

A Flynn-hatás és az IQ-ra ható környezeti tényezők

James R. Flynn 1984-ben publikálta, hogy az amerikai lakosok átlag IQ-ja 1932 óta

folyamatosan nő. Ez a Flynn-hatás. Ezt további 13 országban megnézték és ugyanilyen IQ

növekedést találtak A Flynn-hatás nem egyformán jelentkezik a különféle típusú IQ-

teszteknél. A legtöbb intelligenciatesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést

tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az

átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.(Csépe, 2007)

A Flynn-hatásból látszik, hogy mindegyik magyarázat környezeti okokat sorol fel, tehát a

környezeti tényezők fontos hatást gyakorolnak az IQ-ra. Számos környezeti tényezőről

említést tesznek ami befolyásolja az IQ-t, mint a légszennyezettség és az ólómszint. Aztán a

méhen belüli környezeti állapotok is, mint a születési súly. Ebben az esetben a kis súlyú

csecsemőkről esik szó, mert a méhen belüli rossz körülmények vezetnek a intelligencia

helytelen kifejlődéséhez. A társadalmi berendezkedés öröklődik. A gyerekek öröklik a

szüleik IQ-ját, ami meghatározza a társadalmi helyzetet. Nem a családok mérete számít,

hanem a születési sorrend, minden később született gyereknek alacsonyabb az IQ-ja, mint az

idősebb testvéreiké. (Csépe, 2007)

Binet skálája

Binet eleinte azt mérte, hogy a koponya mérete összefügg-e a populáció

intelligenciaszintjével. Tanulókon végezte el a méréseket, különböző iskolákban. Talált

különbségeket, de szerinte ez csak a jobb tanulók magasabb testmagasságát tükrözte. Ezeket

az adatokat nem lehetett felhasználni az egyének értékelésére, hiába voltak „megfelelőek”.

(Gould, 1999)

Binet eldöntötte, hogy pszichológiai megközelítést fog alkalmazni. Ezért összeállított egy

feladatsort, mellyel jobban fogja felbecsülni az értelem és a gondolkodás különféle

aspektusait. A közoktatási miniszter megbízta Binet-et, hogy fejlesszen ki egy olyan

rendszert a tanulók számára, amellyel kitudják szűrni azokat akiknek speciális oktatásra lenne

szükségük. Megtervezett egy olyan rendszert amely a felfogást, a szabályozást, az ellenőrzést

méri, s mely nem kezeli külön a tanult képességeket. Tesztjében az életkor volt a

legfontosabb kritérium (mentális korral számolt). Ez volt a Binet-skála, mely több feladatsort

tartalmazott. (Gould, 1999)

Eugenika

A kifejezés Galtontól származik. Az eredeti elképzelés: az „emberi faj fejlesztése” a jobb

képességűek szaporodása céljából. Az 1920-as években az Amerikába bevándorlókkal IQ

tesztet töltettek ki, a 90 alattiakat nem engedték be az országba. Amerikában aggodalmat

keltett, hogy, ha az alacsony intelligenciával rendelkezőknek sok gyereke születik, az a

nemzeti IQ hanyatlásához vezet. ezért bevezettek egy sterilizációs törvényt, ezt követően

kötelezően sterilizáltak 300.000 embert és még 200.000-t méreginjekciókkal megöltek. Ilyen

emberek voltak a szegények, hajléktalanok, árvák. Az eugenika mintájára, de annak

ellentéteként alkották meg az eufenika kifejezést, amely a gének befolyásolása helyett csak

azok kifejeződését, testi megjelenéseit (fenotípus) próbálja befolyásolni.(Csépe, 2007)

Bibliográfia

1.    Cianciolo, A. T. & Sternberg, R. J. (2004). Az intelligencia rövid története,

Corvina, Budapest

2.   Mackintosh, N. J. (2007). Az IQ és az emberi intelligencia, Kairosz kiadó,

Budapest

3.   Vajda Zs. (2002). Az intelligencia és az IQ-vita, Akadémiai kiadó, Budapest

4.   Csépe V., Győri M. & Ragó A.   (2007), Általános pszichológia III, Osiris

kiadó, Bp

5.   Gould J.G. (1999). Az elméricskélt ember, Typotex, Bp.