Az Idegen –Variációk SimmeltôlDerridáigSzerkesztette Biczó Gábor. FordítottaTeller Katalin, Boros János, Orbán Jo-lán. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004.208 oldal, á. n. (Antropos sorozat aCsokonai Kiadó és a Miskolci EgyetemKulturális és Vizuális AntropológiaTanszék gondozásában)

Az idegenség témájában rejlô, illetvea köré szervezôdô etnológiai kutatás-sal kapcsolatos problémák olyannyiradiffúz jellegûek és egyszersmind új-szerûek, hogy rendszerezô tárgyalá-suk komoly, egyelôre felmérhetetlennehézségekbe ütközik. Ám az alapve-tô nehézség mégis az, hogy az idegentapasztalatának etnológiai tematizá-lása szinte minden ponton aporeti-kus, legyen szó akár e tapasztalat le-hetséges „felületeirôl”, felbukkanásahelyeirôl vagy megközelíthetôsége, il-letve konceptualizálhatósága módjai-ról, mely kérdések egyben az etnoló-gia tudományos státusát, valamint azidegentapasztalat fényében tudomá-nyos kultúránk egészének a státusátis érintik. Az idegenség kérdése magais lényegileg aporetikus: a „ki az ide-gen, és mit jelent az idegensége?” asaját logoszban – saját nyelven, a sa-ját kultúrában, a saját életvilág felôl –felvetett kérdés, amely az idegenség„joga” vagy önérvénye szempontjá-ból eleve kétséges. Az idegenség kér-désköre paradox teret nyit meg.Megszívlelendô Bernhard Waldenfels(Az idegenség etnográfiai ábrázolásá-nak paradoxonjai) intése: egységes fe-ladatról, a probléma egységes képérôlitt nem beszélhetünk (110. old.).

A kötet tizenhárom esszét, illetveszemelvényt gyûjt egybe az idegenség,kiváltképp pedig a szociokulturálisidegenség témájáról és etnológiai prob-lémáiról. Az eltérô reflexiós szintenmegfogalmazott írások skálája az ide-genség megtapasztalásáról szóló be-számolóktól (Renate Schlesier, HeikeBehrend) a kulturális idegenség egyes(járulékos vagy éppen paradigmati-kusként jellemzett) típusainak esetta-nulmányszerû feldolgozásán (Alfred

Schütz, Paul C. P. Siu, Ulf Hannerz,Zygmunt Bauman) és az etnológiamódszertani-elméleti problémáit tag-laló, helyenként az etnológia és a filo-zófia határmezsgyéjén mozgó tanul-mányokon (Georg Simmel, Klaus-Peter Köpping, Christoph Jamme,Karl-Heinz Kohl, Werner Schiffauer)át a kifejezetten filozófiai igényû tár-gyalásig terjed (Jacques Derrida,Bernhard Waldenfels). A különbözôtematizálási szint, illetve mûfaj ellené-re mégis valamennyiben tetten érhetôez az apória: sok szó esik például akérdés kérdésességérôl, az alapfogal-mak problematikusságáról, dilemmá-król, paradoxonokról és illúziókról,nem hiányzik az etnológiai önostor-ozás, sôt félelem sem. A kérdésességmélységét jelzi, hogy Jamme tanul-mánya már a címében – Létezik-e azidegenséget vizsgáló tudomány? – két-ségbe vonja az egész problémafelve-tés legitimitását is.

Ma az etnológia diffúz problémákegyüttélésének színtere, ahol egyfor-ma intenzitással jelennek meg sajáttörténetének, klasszikusaihoz való vi-szonyának, belsô módszertani válsá-gának dilemmái, más tudományágak-hoz fûzôdô viszonyának, illetve kül-detésének és hatásának kérdései. Ajelen kötet egyszerre ad keresztmet-szeti képet az idegenség tudományosmegítélésérôl és az etnológia kortársállapotáról. Az egész anyag áttekinté-se helyett itt csak az olvasó figyelmé-be ajánlhatjuk azon tanulságos ésképzetgazdag esszéket, amelyek azidegentapasztalat egyes eseteit (Mon-taigne és az „emberevôk”; egy afrikaiAngliában), illetve bizonyos típusaitmutatják be (a hazatérôk: a veterán,az utazó, az emigráns; a vendégmun-kás; a kozmopoliták és a helyiek; a za-rándok és leszármazottai: a sétálók, acsavargók és a turisták). A követke-zôkben csupán az etnológia módszer-tani válságát jelzô, elméleti irányult-ságú tanulmányok kapcsán szólokelôször az idegenség kérdésének filo-zófiatörténeti környezetérôl és fogal-mi meghatározásának néhány kísérle-térôl, majd az etnológia egyre mélyü-lô módszertani válságáról, mely máraaz úgynevezett othering gyanújábancsúcsosodik ki.

Az idegenség feszültségteli kérdés-köre fellelhetô már Platónnál is – a

jelen kötetben szereplô Derrida-ta-nulmány részben éppen az e platóniszöveghelyek kapcsán megragadhatóparadoxonokat igyekszik napvilágrahozni. Mindazonáltal az idegenségtematikája a hegeli pánlogizmusösszeomlását követôen bontakozottki: a valóság ekkor elôálló új képénektalán legfôbb sajátossága, hogy a szel-lem immár nemcsak a természetben,de „saját” történelmében sem ismerönmagára. Az idegenség elementári-san új tapasztalata mindeközben kü-lönbözô stratégiák kidolgozásáhozvezet. A természettudományok és ahistorizmus XIX. századi sikertörté-nete egyaránt értelmezhetô az e kihí-vásra adott válaszként. Velük szem-ben új utakat nyitott meg a tudatszuverenitásának, illetve a szubjekti-vitás filozófiájának a kritikájávalKierkegaard (aki annak egzisztenciá-lis következményeit vizsgálta, hogy azabszolút másik, a megtestesült Istenbetör a tudatba) és Nietzsche (akiszerint az idegen mindenekelôtt a tu-daton belül lakozik, mely mindig iscsupán önmaga maszkja), vagy éppenFreud (aki a tudatalattiban az „ott-honos” tudat mását pillantotta meg),de (a társadalmi elidegenedés elem-zésével) Marx is. A múlt század ele-jén kibontakozó fenomenológiai éshermeneutikai irányzatokban köz-ponti kérdéssé válik az idegenség.Dilthey egész életmûvét annak a kér-désnek szentelte, miként volna lehet-séges az apriori ész számára hozzáfér-hetetlen történeti egyediségek általá-nos érvényû megértése; Husserl aztvizsgálta, miként konstituálódik azidegentapasztalat aktusa; Gadamerfilozófiai hermeneutikája pedig egye-nesen arra irányul, miként érvénye-síthetôk a Másik igényei.

Az etnológiai kutatás azonban nemilleszkedik magától értetôdôen azidegenség e filozófiai tárgyalásmód-jaiba, mi több, nem lebecsülendô ki-hívást jelent a fogalmi gondolkozásszámára: empirikus tudomány, mely aszociokulturális idegenség tapasztala-tait kutatja, azaz nem az idegenségvalamely általános fogalmával, ha-nem „az” idegenség és „a” tapaszta-lat bizonyos nehezen körülírható me-zôivel dolgozik. Ismeretelméleti stá-tusa a mai napig tisztázatlan – s meg-lehet, elvi okokból tisztázhatatlan:

272 BUKSZ 2005

maga az ismeretelméleti legitimálásigénye kérdôjelezôdik meg általa,nem pedig fordítva. Egyes filozófiaifejlemények kétségtelenül termékenyhatást gyakoroltak e diszciplínamûvelôire és elméletalkotóira. Derri-da megfogalmazza (részben Heideg-gerrel szemben) a logocentrizmusvádját, Foucault kidolgozza a magapolifonikus diskurzus-elméletét és azetnológiára támaszkodik az úgyneve-zett humántudományok leleplezésé-ben, Bataille a tudomány civilizáció-ját kérdésessé tevô vállalkozásnak lát-tatja az etnológiát, Waldenfels pedigmegalkotja a „reszponzív racionali-tás” koncepcióját – lehet, hogy e tel-jesítményeket az etnológiai kutatástalán eljövendô, noha jelenleg mégkétséges értelmû elméleti legitimá-ciójának filozófiai elôkészületeikéntfogják egykor számba venni. Ám ad-dig is az etnológia interdiszciplináriskihívása, úgy tûnik, abban a válság-jellegben rejlik, amelyet maga az ide-genség tapasztalata, paradox fogalmavagy éppen fogalmának idegenségehordoz.

Az idegenség tapasztalata számta-lan formában és területen jelentkezik,s minden bizonnyal vertikálisan elté-rô, fokozati különbségeirôl is beszél-hetünk. Van történeti-idôbeli, föl-drajzi-térbeni, társadalmi és etnikai-kulturális, vallási, fizikai, nemek köz-ti vagy éppen nyelvi és érzelmi ide-genség is, mely utóbbiak nemcsak in-terszubjektív viszonyban tapasztalha-tók, de intraszubjektív térben, a saját-on belül fellépô idegenségként is, sôtszólhatunk a saját idegenné válásáról,vagyis az idegenség dinamikájáról is.Az idegenség fogalmi megragadásárairányuló kísérletek ugyanakkor távol-ról sem valamiféle kialakulóban lévôkonszenzusról tanúskodnak, haneminkább arról, hogy az idegen fogalmalényegileg definiálhatatlan, azaz vala-mely logosz által meghatározhatatlan.Néhány példa a jelen kötetben olvas-ható megközelítésekbôl:

Georg Simmel (Exkurzus az ide-genrôl) az idegenség „szociológiai”fogalmát fejti ki, ami a valamely cso-port tagjaként értelmezett idegen fo-galma. Az ilyen idegen „potenciálisvándor” , aki nem a távolságot képvi-seli a közelségben, hanem inkább atávoli közelségét - hiszen „ma jön s

holnap is marad”: kívülállóként társ.Noha e megközelítés eredetileg nemvonatkozik az interkulturális idegen-ség kérdéseire, a jelenkori globálisegyüttélés terében a kulturális ide-genség különbözô formái minden to-vábbi nélkül értelmezhetôk valamifé-le távoli közelségeként. A simmelimeghatározás ily módon a mai ta-pasztalat horizontjában is érvényes:„kívülállóként társként” jellemezhetôezen idegenségek valamennyi maiformája. A közelség és távolság tartal-ma Simmelnél a specifikus minôsé-gekben való osztozás, illetve a csupánabsztrakt-általánosabb minôségekközössége, s az idegenség különbözôfokait különbözô arányú elôfordulá-saikként értelmezhetjük. Ebbôl kö-vetkezik többek közt az a lényegesfelismerés, hogy az idegeneket „nemérzékelik individuumként, hanem egybizonyos típust képviselô idegenek-ként; a velük kapcsolatos távolságmozzanata nem kevésbé általános,mint a közelség mozzanata” (60.old.). Az idegen egyszerre közeli éstávoli, ám mindkét tekintetben abszt-rakt viszony fûz bennünket hozzá:„közel áll hozzánk, amennyiben ket-tônk között […] általános […] jellegûmegfeleléseket érzünk; ám távol álltôlünk, amennyiben ezek a megfele-lések rajta és rajtunk túlmutatnak, éscsak azért kötnek össze, mert egyéb-ként is sok mindenkit összekötnek.Ebben az értelemben még a legszoro-sabb kapcsolatokban is érvényesül azidegenség vonása.” (59. old.)

Bernhard Waldenfels e tekintetbenazt hangsúlyozza, hogy az idegenségtapasztalata viszonylagos, azaz vala-ki(k) számára ilyenként megjelenô,továbbá alkalmi, vagyis csak egyikvagy másik esetben, adott tapasztala-ti térben és folyamatban fellépô meg-határozottság. Mivel az idegenségmozzanata nem egy tárgy „pozitív”tulajdonsága vagy leolvasható sajá-tossága, az idegenség témája „egynormális, valamely tárgyra irányulótudományban” (100. old.), „a nomo-lógiai és idiografikus tudományok ha-gyományos katalógusában elô semfordulhat” (91. old.). Ez pedig alap-vetô az etnológia diszciplináris státu-sára nézve. Továbbá ne tévesszükössze az idegent a pusztán másikkal.Míg az idegenség a saját behatárolása

és – egyazon mozgással – a másik ki-rekesztése révén áll elô, a másság köl-csönös és reverzibilis lehatárolás ere-dôje. Eszerint az idegen csakis „a sa-ját és az idegen egyfajta ôsi megosz-tottságában” (108. old.) értelmezhe-tô: az idegen valamely szükségképpenkorlátozott rend többlete, mely több-let megakadályozza e rend nyugvó-pontra jutását. Husserl is „nem-oda-tartozóként” jellemzi az idegent, amiebben a megközelítésben a sajátlagosfelôl, a normalitás által definiálódóhatárfenomén.

Ugyanakkor Jacques Derrida ta-nulmánya szerint (Az idegen kérdése:az idegentôl jött), mely a görögök ide-genség-fogalmát is elemzi, az idegentbizonyos jogok fejében szerzôdésesviszony kötötte a városhoz. Míg abarbárok Athénban a teljesen kizártabszolút másik pozíciójába kerültek,az idegenek mindenekelôtt a jog ala-nyaiként jöttek számba. Az idegen fo-galmának helyét így Derrida az ab-szolút kirekesztett másik és az abszo-lút-feltétlen vendégszeretet szélsôsé-gei közt, egy feltételekhez kötött ven-dégszeretet terében határozza meg:„az idegen azon területek felôl érthe-tô, amelyet körülír az ethos vagy azetika, a lakhely vagy a tartózkodásmint ethos, a Sittlichkeit, az objektívmoralitás, nevezetesen három olyaninstanciában, amelyet meghatároz ajog és Hegel jogfilozófiája: a család, apolgári vagy civil társadalom, és az Ál-lam (vagy Nemzetállam).” (22. old.)E leírás látszólag összhangba hozhatóa rend többleteként körülírt idegen-ség waldenfelsi fogalmával, ám Der-rida messzebb megy: magát az ide-genhez intézett kérdést vonja kérdô-re. Elismerve, hogy az idegen kérdésesürgetô és tárgyalandó, kitart amel-lett, hogy az mindenekelôtt az idegenkérdése, az idegentôl jövô kérdés: azidegen „joga”, nem pedig a miénk,hogy kérdéses létezôként lépjen vagyne lépjen fel. Derrida „a sajátlagos fe-lôl, a normalitás által definiálódó”idegen-fogalmat megkérdôjelezve,igyekszik kivonni azt a sajátra vonat-kozásból azért, hogy a feltétlen ven-dégszeretet felôl adjon neki ismét he-lyet. Az idegenhez való egyedül he-lyénvaló viszony eszerint csakis az le-het, ha helyet adunk neki, mégpedigegy olyan igazságosság nevében,

SZEMLE 273

amely „heterogén a jog számára,melyhez mégis oly közel van, és ame-lytôl igazából elválaszthatatlan”. Azigazságosság, amelyre hivatkozva ezaz igény megfogalmazódik, nemszembehelyezkedik, hanem kívül áll ajog biztosította igazságosságon, úgy-szólván elválaszthatatlanságuk köze-pette haladja meg azt - s mint ilyen„képes azt a fejlôdés állandó mozgá-sában tartani” (17. old.).

Az etnológiát éltetô, az idegenta-pasztalatba vésett paradox jelleg ishordoz bizonyos kritikai-mobilizálótöltetet. Mintha az idegenséget kuta-tó tudomány, vagyis az etnológiaazáltal kívánná beteljesíteni az immárglobalizálódó jognak elébe vágó,Derrida által is megidézett igazságos-ság követelményét, hogy éppen azidegenség ábrázolásával, bemutatásá-val, megjelenítésével igyekszik helyetbiztosítani számára.

Annak hátterében, hogy az idegen-ség tapasztalata egyre kiterjedtebb, ésugyanakkor egyre intenzívebben je-lentkezik, azon küszöbök és határokelmosódásának és zavarossá válásá-nak a folyamatai is állhatnak, ame-lyekre hivatkozva e jelenség lokalizá-lódik. Joggal hívja fel erre a figyelmetDerrida, amikor az idegen kérdését avendégszeretet összefüggése felôl kö-zelíti meg: „A vendégszeretetrôl tör-ténô mai gondolkodás feltételezi töb-bek közt a küszöbök és határok szigo-rú lehatárolhatóságának lehetôségét:a családi és a nem családi, az idegenés a nem idegen, a polgár és a nempolgár, de legelôször a magánjellegûés publikus, a magánjog és a közjogstb. közt.” Ha ugyanis e határokmegzavarttá vagy deformálttá válnak,„a vendégszeretet minden elemeösszekeveredik” (23. old.).

Annyi bizonyosan állítható, hogyaz idegenség tapasztalata az elsaját-ításban rejlô potenciális erôszak lele-plezésének újra és újra megújuló felü-lete, ami az idegen önérvényénekelismerését követeli. Olyan találko-zás, melyben az, amit tapasztalunk,távol marad és elvonja magát, miköz-ben a maga érvényességét követeli.Az etnológia „híján van a (kulturáli-san) idegen precíz fogalmának” -vonja le a következtetést ChristophJamme (123. old.). Mindez sejteniengedi, milyen nehéz körülhatárolni

az etnológia kutatási területét. Ám lé-tezhet-e az idegenség valamiféle tu-dománya másképp, mint a „saját”kérdésessé tételének a „mestersége-ként”?

Nem csupán az idegenség fogalmikörülhatárolhatósága, hanem azontúlmenôen maga e tapasztalati mezôis bizonyos mértékben paradox – lé-vén az azzal való találkozás felülete,ami paralizálja az értelmet, s a véleke-dés, ismeret vagy megértés sajátla-gosságát megfosztja önnön jogalapjá-tól. Ez a körülmény már önmagábanis elôre vetíti az etnológia mint tudo-mány inherens paradoxiáját, ami egy-aránt megmutatkozik abban a „kül-detésben”, illetve sajátos pozícióban,amelyet az egyéb diszciplínák vonat-kozásában elfoglal és a történetétvégigkísérô belsô, módszertani vál-ságban.

E tudományág diszciplináris státu-sát bizonyos kívülállóság, ha ugyannem idegenség jellemzi: szemben álla nomologikus tudományokkal, márazon sajátsága folytán is, hogy az ide-gentapasztalat per definitionem a rend-kívülivel való találkozás (már az alka-lomszerûség és a viszonylagosság, va-lamint a távolmaradás waldenfelsi ér-telmében is). Ennélfogva sajátos sze-rep hárul rá a tudományok rendjénbelül: az idegentapasztalat artikuláló-jaként a „természetes beállítódás át-törését, a kizökkentés technikáját ki-kényszerítô hozadékot képviseli”(122. old.). Ezért nemritkán megfo-galmazódik a gyanú: vajon az idegen-ség és az interkulturalitás problemati-kusan körülírható témája nem pusz-tán a köréje szervezôdô diszciplínaönlegitimációját szolgálja-e?

Az etnológia történetét gyakranábrázolják háromlépcsôs folyamat-ként, mely a korai – evolucionista in-díttatású, a természettudományok ha-tása alatt álló – elôtörténetet követte.Az efféle korszakolás cseppet sem ár-talmatlan, hiszen szükségképp csak ajelen horizontjából megalkotott kon-strukció lehet. Ezért inkább monolo-gikus, egységes mércét keres, sem-mint hogy helyet adna a sokszólamú-ságnak, s ezzel az eltérô, gyakran egy-más ellenében ható elemek együttélé-sének. Itt tehát csak annyiban folya-modunk a korszakoláshoz, amennyi-ben segítségével világosabban kirajzo-

lódnak az etnográfiai kutatást kísérôetnológiai-módszertani válság csomó-pontjai. A kötetben a korszakokatJamme írása tekinti át, Waldenfels ta-nulmánya pedig részleteiben taglaljaelvi következményeiket.

A jó fél évszázadig tartó klasszikusperiódus jelentôs elméleti válságoknélkül zajlott. A kutatás BronislawMalinowski terepmunkamodelljétkövette, mely a résztvevô megfigyeléseszméjén alapul, személyes interak-ciókra, sôt a kutatott csoport min-dennapjaiba való minél teljesebb in-tegrációra hagyatkozik, hogy azutánmonografikusan rögzítse megfigyelé-seinek eredményeit. A válság az1960-as években kezdôdött, amikortöbben kétségbe vonták a terepmun-ka-paradigma teljesítôképességét.Ebben a második szakaszban proble-matikussá vált mind a részvétel (min-denekelôtt beleérzés és távolságtartáskívánt egyensúlya, a megkövetelt ob-jektivizmus), mind pedig a megfi-gyeltek leírása, textualizálása. Azegyik legfontosabb megoldási kísérletaz értelmezô kulturális antropológiaazon – noha csak átmeneti érvényû –eljárása volt, amely a jelentéshálókéntfelfogott kultúra szimbolikus formái-ra, szövegszerûségére és azok CliffordGeertz-féle „sûrû leírására” összpon-tosít. Ez az irány már a tapasztalatotis szövegként kezeli. Vagyis a saját ésaz idegen egybefonódása már aztmegelôzôen végbemegy, hogy szinté-zisük megteremtése a résztvevô meg-figyelés feladataként egyáltalán meg-fogalmazódna. Mivel az egybefo-nódás szövegszerû, csak értelmezvehozzáférhetô. Végül a harmadik, je-lenleg is tartó stádiumot a hetvenesévek második felétôl felerôsödô, anyelvi fordulatból is táplálkozó han-gok vezették be, amelyek az idegenta-pasztalat reprezentálhatóságának di-lemmáiba bonyolódtak. E fejlemé-nyek az etnográfiai reprezentáció vál-ságát állították a középpontba, amiazonban elsô megközelítésben kétér-telmû: nem az idegen reprezentálásá-nak reménytelenségébôl fakadó re-zignáció, ellenkezôleg, az a krízis,amelyet maga az idegen reprezentálá-sa rejt magában. A válság a reprezen-táló aktus idegenséget konstruáló(othering) jellegébôl adódik.

A módszertani feszültségek a kö-

274 BUKSZ 2005

vetkezôképpen jellemezhetôk. Azalapszituáció az idegen és a saját ter-minusaiban rögzíthetô. Az etnológiaaz idegenség (bármennyire vitatottértelemben is) tapasztalati-tudomá-nyos igényû feldolgozásában jelölimeg önnön feladatát, ami megköve-teli 1. az idegen életvilágok valóságá-hoz való hozzáférést, az abba történôáthelyezôdést a terepmunka során; 2.a terepen feltártak, megértettek vagyelsajátítottak értelmezô közzétételét,konceptualizálását, vagyis a visszaté-rést a saját tudományos diskurzusba.Mindkét követelmény feszültségekkelteli, de egymásra utaltságában külö-nösen az: nem látható be, hogyan tel-jesülhetne a részvétel és a megfigye-lés, a találkozás közelsége és a tudo-mányos leírás feltételezte távolság, avalakivel és a valakirôl való beszéd, aszituatív részvétel és az általánosítóábrázolás kettôs követelményénekegyidejûsége és egybeesése. „Konsti-tutív paradoxonként” jelenik meg te-hát a találkozás és a reprezentációközti törés, az, hogy mások látásmód-jait egy kívülálló kutatja, vagyis hogyaz etnográfiai kutatás az idegen és asaját egymást definiáló ellentétét kí-vánja közvetíteni, ami e konstitutív el-lentét feloldásával fenyeget. Walden-fels e tekintetben a közös logosz alkal-masságának kétségességére hívja fel afigyelmet: ha a közvetítés médiumáulszolgáló közös logosz valamiféle esz-méjét mûködtetik, az „a saját és ide-gen közti különbségeket”, vagyis ma-gát az idegenséget „ugorja át a tudo-mányosság zászlaja alatt” (102. és104. old.). Alapja a tudományosságreprezentacionizmusként való önértel-mezése, mely egy adott valóság hûvisszaadásának maximájához mériteljesítményeit. E waldenfelsi intésrészben egybecseng Derrida elemzé-sével, aki egy bizonyos szinten ugyan-csak a „logosz belsejében dúló hábo-rúként” (12. old.) írja le az idegenségkérdését.

Az etnológiai feladat itt jellemzettalapszituációján látszólag módosítugyan az értelmezô kultúra-antropo-lógia megközelítése, ám amennyibena szövegszerû kultúrában való értel-mezô részvétel az etnográfia számáravalójában „a résztvevô megfigyeléskvázi-láthatatlanságával” (JamesClifford) egyenértékû, új formában

ugyan, de ismét felszínre törnek a ré-gi feszültségek. A „sûrû leírás” márvalóban nem reprezentacionizmus,az idegenséget itt nem oldja fel a tu-dományos diskurzus elsajátító moz-gása. A kutatók „értelmezési közössé-ge” azonban eleve semlegesíti az ide-genség mozzanatát, hiszen „csupánaz jelenik meg idegenként, ami mégnem vagy már nem ismerôs, ám meg-ismerhetô” (104. old.). Bár a szcien-tista elsajátítás kritikájaként fellépôértelmezô antropológia már „nemugorja át” az idegentapasztalatot,mégis „hermeneutikailag átsuhan”felette: elvéti, amikor csak egy poten-ciálisan végtelen megértési folyamatmozzanataként vesz tudomást róla.

Az othering (német fordításban:Veranderung – másítás) gyanúja vi-szont az alapszituáció lényegi átren-dezôdését vonja maga után. Nem vé-letlenül eköré szervezôdik a kortársetnológiai diskurzus jelentôs része, s ajelen kötet számos tanulmánya is idekapcsolódik. Az etnográfiai reprezen-táció válságának kiélezôdése ugyanisbizonyos tekintetben e tudományáglétjogosultságát aknázta alá. Az other-ing vádja éppen az etnológiában te-matizált különbséget kérdôjelezi meg.Egyfelôl felveti azt a lehetôséget, hogya másik fogalma – utaljon bár egy má-sik kultúrára, egy másik etnikai, vallá-si, vagy akár csak földrajzilag elkülö-nülô csoportra – olyan szembeállítástrejt magában (ti. a sajáttal, a „mi”-velszemben), amely konstrukció ered-ménye. Függetlenül attól, hogy amásságot a saját megerôsítésére vagyéppen megkérdôjelezésére mutatjukbe, a másság fogalma már önmagá-ban, minden (akár csak hallgatóla-gos) értékítéletet megelôzôen „dicho-tomi-zál”, vagyis olyan különbségetállít fel, melynek jogosultsága végsôsoron ellenôrizhetetlen: „él a gyanú,hogy a különbözôség mindenfajtamegállapítása […] hierarchiát, teháthatalmat, alárendeltséget, kiközösí-tést, sôt akár megsemmisítést impli-kál vagy von maga után” – írja Schif-fauer (152. old.). Mivel az ily módona másikhoz viszonyított különbözôségmaga válik problémává, az ezt a kü-lönbözôséget vizsgáló etnológia a ki-rekesztô diskurzusok potenciális cin-kosának gyanújába keveredik.

Másfelôl a vád megfogalmazódhat

abból az ellentétes szempontból is,hogy lévén minden reprezentációszükségképpen konstrukció, elvilegegyetlen ábrázolás sem lehet képes azidegen reprezentálására. Míg az elôzôolvasatban az idegen és a saját köztikülönbség ábrázolása azért gyanús,mert „túl”-konstruálja a különbözô-séget, addig itt eleve oly radikális kü-lönbséget tételeznek fel, amit ábrázo-lása szükségképpen csak „alul”-kon-struálhat. Mármost a vád mindkétformájában az idegenség adottságá-nak eliminálása: „Az othering annak abelátását jelöli, hogy mások nempusztán adottak, s nem is csak meg-találjuk vagy megleljük ôket – hanemmegalkotjuk ôket”, idézi WaldenfelsJohannes Fabiant (105. old.). E kon-struktivizmus a reprezentacionizmusszöges ellentéte, amennyiben nem is-meri az idegen adottságának s arratámaszkodó ábrázolásának a kiindulóhelyzetét. Az adottság eliminálásaazonban az idegenség tapasztalatánakelhomályosulása is egyben, ami – kü-lönbözô irányból ugyan, de – e ta-pasztalat túlfeszített megítélésébôl fa-kad, vagyis a tapasztalaton kívülrôl,úgyszólván reakcióként érkezik.Mindkét olvasat csorbát ejt tehátazon, amit mindenekelôtt olvasniakellene. Az idegenség tapasztalatátugyanis éppúgy meghamisíthatja az,ha egyoldalúan a sajáttól való elfor-dulásból táplálkozik, ahol „a nem-sa-játhoz való kompenzatórikus és szen-vedélyes ragaszkodásban az idegen-hez történô fordulás lesüllyed egyfaj-ta irányváltó reflex szintjére”, mint aza morálisan átfûtött ábrázolási igényis, amely „egy konfliktusmentes, kö-zösségi szféra” utópiáját szem elôtttartva fordul az idegenség tanulmá-nyozásához (109. old.).

Azzal, hogy az othering vádja, amásság konstruálásának tézise színrelépett, az idegenség tárgyalása köz-vetlen politikai-etikai összefüggésbehelyezôdött át: az etnológia immárnem szûk értelemben vett tudomá-nyos vállalkozás, hanem mindenek-elôtt a political correctness követelmé-nyei alá rendelôdô diskurzus. Joggalbeszél Waldenfels az idegentapaszta-latot övezô növekvô feszültségrôl:míg a hatvanas évektôl kezdve az ide-gent kutató, objektív igényû tudo-mány leplezôdött le, s futott zátonyra

SZEMLE 275

– episztemológiai kérdéseket felvetve– az idegen kérdésén, késôbb az ide-gen nem objektivista megismerése ishasonló sorsra jutott. Mára pedigegyáltalán az idegennel való minden-nemû foglalatosság elsajátításnak mi-nôsül, s ennélfogva kifejezetten eti-kai-politikai kérdéssé alakult át.

Ezzel szemben mind tudományos,mind etikai-politikai szempontbólalapvetô követelményként, egyfajtaelvi mérceként rögzíthetô kívánalom,hogy elkerülendô az idegenség önér-vényének a megcsonkítása, ami vi-szont csakis megtapasztalásában vál-hat adottá a számunkra. Az etnoló-giának ehhez éppúgy meg kell törnieaz idegenség meghaladásának trend-jét (szcientizmus), mint semlegesíté-sének (hermeneutika) vagy alulexpo-nálásának (othering) a trendjét. Azidegentapasztalathoz való hûség e tu-dományos-etikai maximája mind asaját, mind az idegen pólusára nézvekövetkezményekkel jár, amennyibenazt célozza, hogy egyfelôl jogaiba he-lyezzük, vagyis tiszteljük az idegenidegenségét – ami minden kétségetkizáróan etikai-politikai relevanciávalbír –, másfelôl gyümölcsözôvé tegyükaz idegentapasztalat paradoxiáját, asajátot kihívó potenciálisan kritikaiimpulzusát. Szem elôl tévesztjük azidegen kérdését akkor is, ha tisztántudományos, és akkor is, ha tisztánmorális igényeknek vetjük alá.

A jelen kötetben öt tanulmány is areprezentáció válságának diskurzusá-hoz tartozik. Válaszkísérletek és ki-útkeresések, amelyek az etnológia tel-jesítôképességének és jövôjének igeneltérô alternatíváit vázolják fel. E te-kintetben bizonyára nem hagyható fi-gyelmen kívül, hogy mind az öt a né-met nyelvterületrôl való, olyan szer-zôktôl, akiket az othering gyanúja el-sôsorban kihívásként érint.

A reprezentáció krízisétôl való bi-zonyos „ellépés” más-más stratégiá-ját jelzi Christoph Jamme, illetveKlaus-Peter Köpping tanulmánya.Jamme a leírás médiumára való refle-xiót sürgeti, mely nézete szerint „amûvészet[et] és a költészet[et] mintaz idegentapasztalat par excellencemódjait” igazolhatja. Elgondolásahátterében az áll, hogy egyedül a mû-vészet ábrázolja az idegent erôszaknélkül, „az Énnek az idegen feletti

uralmáról való lemondásaként”, azidegenséggel csakis a szépségben le-het kibékülni, ami annak produktívelsajátítása és továbbalakítása.Amennyiben pedig a mûvészi ábrázo-lás „a más kultúráktól való tanulás ésa kulturális sokféleség elismerésénekimperatívuszát” is magában rejti, aközvetített tisztelet révén „az esztéti-kai lényeg etikai, sôt politikai dimen-ziókra tesz szert” (131. és 137. old.).Míg Jamme a reprezentáció alterna-tív médiumait mutatja fel, Köppingvitatja, hogy az etnográfiai hitelességaz írás és a textualitás problémáibanlokalizálódna. Feladja a konstans sze-mélyiség eszméjét, s a többszörösidentitásra hivatkozva a kutatási fo-lyamatot hiteles performatív aktus-ként értelmezi. Ezzel visszatér a Ma-linowski-féle modell egyfajta legitimi-tásához, amelyben immár helyet kap-hat a mimézis és a kreatív tevékeny-ség mozzanata is, célja pedig az ön-magunkra találás.

A reprezentációs krízissel kapcso-latban egyfajta rezignációról árulko-dik Karl-Heinz Kohl, valamint Wer-ner Schiffauer írása. Kohl azt vizsgál-ja, hogy az othering gyanújával szem-beszegezve mûködtetett dialogikusantropológia (kísérleti etnográfia)mennyiben képes biztosítani az etno-gráfiai tudás kiépülési folyamatánakátláthatóságát. Bebizonyítja, hogyhamis mind a terepmunka „dialogi-kus gyakorlatként” való értelmezése,mind pedig a textualizálás hatalom-mentes folyamatként láttatása. Az ál-szent dialogikus koncepció „elleplezia meglévô hatalmi struktúrákat, és apartnerek egyenlôségét hazudja”(140. old.), viszont lehetséges hoza-déka az etnográfus és a másik emberközti határvonalak megállapításáhoznyújtott segítség. Schiffauer az other-ing-gyanú hátterében meghúzódó fo-lyamatokra mutat rá, amivel e gyanútvisszavezetheti a különbözôségrôl fo-lyó diskurzus egy új, általa itt rekon-struált konstellációjára. E konstellá-ció három fô aspektusa a konstrukti-vista tudás-fogalom térnyerése foly-tán az antropológiára háruló újfajtafelelôsség; az emancipációs törekvé-sek célpontjának átrendezôdése, azantropológiai kijelentések státusánakfôként a hatalom diffúz jellegének fe-lismerésébôl következô átértékelôdé-

se; valamint a political correctness új, aglobalizált társadalmakra jellemzô eti-kájának kidolgozása, melynek sarok-pontja a hatalom és a diskurzusösszefüggése. Mindezt együttesen akulturális antropológián belül a „tu-dományos kultúra fordulópontja-ként” (151. old) értékeli. Ténykéntkezeli az etnológiai reprezentációszükségképpen konstruktivista jelle-gét, elismeri az othering „eljárásában”rejlô veszélyeket, ugyanakkor aztmegkerülhetetlennek, mi több, nél-külözhetetlennek ítéli. Mindezt azon-ban nem az etnológia mint tudományimmanens módszertana, hanem in-kább az etnológia bizonyos „kultúr-kritikai” küldetése szempontjából fo-galmazza meg, mivel számára a „kü-lönbözôség konstrukciója tûnik azegyetlen eszköznek arra, hogy az eu-rópai és amerikai gondolkodás hege-móniájával […] valamit szembe tud-junk állítani” (161. old.).

Különbözô okokból ugyan, de efenti négy megközelítés közül egyiksem ígéri vagy akár csak helyezi kilá-tásba az etnográfiai reprezentációválságának meghaladását. A repre-zentáció fogalmának Jamme által ja-vasolt kiszélesítése önmagában két-ségkívül jogosult, amennyiben azábrázolás egyéb médiumaiban az ide-gentapasztalat feldolgozásának mesz-szemenôen nem elhanyagolható,esetleg hatalmi vonatkozásoktól ismentes formáit ismerhetjük fel. Jam-me reményei egy olyan etnológiaiirányvételhez fûzôdnek, amely – a ha-gyományos leírási módok kiegészíté-seként – az idegenség már létezô al-ternatív (mûvészi-irodalmi) ábrázolá-saihoz fordul, hogy a bennük testetöltô interkulturális „megértésre” tá-maszkodva „kulturális kaleidoszkóp-képeket” (135. old.) fessen meg. Avélhetôleg belôlük táplálkozó inter-kulturális tisztelet-etika kiépülésébenJamme az etnológiai érdeklôdés kül-detésének beteljesülését látja. Min-dez azonban semmiképpen sem vá-lasz az etnológiai tudományos diskur-zus státusának kérdésére, inkább csaka fellazítása. Köpping is megkerüli aválaszadást. Koncepciójába az etno-gráfiai terepmunkához való visszaté-rés interaktív önazonosság- és hiteles-ség-eszménnyel egészül ki. E revitali-zált performatív etnológiában a kuta-

276 BUKSZ 2005

tási folyamat hitelességének záloga arögzült identitással való szakítás, akutató és a kutatási partnerek köztikorlátok lebontása. Félô, hogy az ígyfelfogott etnológia a személyes ön-megismerés és a hiteles önazonosság-transzformáció programjává sekélye-sedik. Kohl és Schiffauer egyarántelismeri a reprezentáció konstrukti-vista jellegét, s úgy látják, hogy azothering gyanúja alól nincs menekvés.Mégis elutasítják azokat a következ-tetéseket, amelyek ebbôl kiindulvakérdôjelezik meg az etnológia számá-ra konstitutív reprezentációt. MígKohl az etnográfia jövôjét – továbbrais az idegen önérvényét tartva szemelôtt – a „félreértés antropológiája-ként” kénytelen láttatni, Schiffauer asaját kultúrával kapcsolatban gyakor-landó radikális kritika követelményéthangsúlyozza, „mely csak a másik fel-mutatása révén lehetséges”, vagyis azetnológia küldetését „ellentudo-mány” mivoltában látja. Úgy tûniktehát, hogy – egyoldalúan vagy azidegenre, vagy a sajátra vonatkoztat-va – mindketten az etnográfiai repre-zentáció ama pozitív hozadékának avédelmére kelnek, amely konstrukti-vizmusát elismerve is fennmarad.

Velük ellentétben Bernhard Wal-denfels az eltúlzott etnológiai önkriti-ka eseteként kezeli az othering vádját,s azon „rossz” paradoxonok közé so-rolja, amelyek feloldhatók és meg-szüntethetôk, éppen mivel egyoldalú-ságból, alkalmasint leegyszerûsítôvagy ellentmondásos megítélésbôladódnak. Az idegenség („jó”) parado-xonja ezzel szemben az idegentapasz-talatban rejlô, tehát prepredikatív fe-szültség és ellenállás, mely termé-kennyé tehetô. E ponton Waldenfelselutasítja a továbblépést az eleve para-dox idegentapasztalat reprezentáció-jának paradoxiájától a reprezentációegyáltalában vett elutasításához,amely többnyire az idegen jelenlété-nek puszta evokációjával, vagyis tisz-tán etikai diskurzussal kívánja helyet-tesíteni a reprezentáló diskurzust.Waldenfels rámutat, hogy az idegenreprezentációjának paradox volta üd-vözlendô eróziót eredményez kétdöntô ponton: az etnográfus saját Én-jében és ethnoszában, illetve az etno-lógia közös logoszában. Ennek kifejté-sében Merleau-Ponty „radikális refle-

xió” fogalmához nyúl vissza, mely ér-telmezése szerint nem jelent sem ön-magunkhoz való visszatérést, sem pe-dig egy metaszintre történô átmene-tet. A reflexió sokkal inkább olyan ön-kettôzéshez vezet, mely önmagától el-távolodva felszabadítja a sajátban azidegent, s így egybeesik az idegenta-pasztalatként értelmezett öntapaszta-lással. Ezzel felszámolja a kizárólagosszerzôség elvét, s idegen szólamoknaknyit teret. A dialógus itt már nem al-kalmas tematizálási keret, hiszen nemegyszerûen sokszólamúságról van márszó, hanem idegen szólamok egyidejûmegszólalásáról, amelyek immár nemintegrálhatók egy általános logoszba.Bahtyin dialogikus irodalomelméleté-re támaszkodva Waldenfels azt állítja,hogy az etnológiában a logosz meg-sokszorozódására van szükség, mely-ben továbbra is meglesznek a beszédés írás (immár többes számú) rendjei,ami a radikális idegenség mintrend(en)-kívüli közvetett ábrázolásá-nak a feltétele. Közvetett ez az ábrá-zolás, amennyiben „a reflexív meg-kettôzôdés és a polifonikus megsok-szorozódás […] meggátolja azt, hogyaz idegen megtapasztalása a sajátbankezdôdjön és egy egészben végzôdjön,[s eközben] olyan mozzanatot elôfel-tételez, amelyet nem ragadhatunkmeg”. Ez az idegenség mozzanata,mely nem a mi tapasztalatunkból nye-ri az értelmét: nem lehet megjeleníte-ni mint pusztán távolit; nem lehetábrázolni, mintha megtanulható vol-na az idegen nyelve; nem képviselhe-tô vagy helyettesíthetô, mint egygyámság alatt álló személy. Rá vonat-kozó „saját tapasztalataink és ábrázo-lásaink másutt kezdôdnek.” Az idegenérzéki tapasztalata, a rá irányuló vágy,a hozzá intézett beszéd egyaránt csakfeleletként válhat érthetôvé. Így jut elWaldenfels a „reszponzív racionali-tás” koncepciójához, amelyben azidegen ábrázolása egy „nem szimmet-rikusan és szinkrón módon […], ha-nem önmagához képest diakrón mó-don” elmozduló dialógushoz hason-lítható (114–115. old.).

Sajátos tematikájánál fogva az et-nológia diszciplináris tere összességé-ben olyan válságövezetnek tekinthetôtehát, ahol legalábbis három, az ide-genség diskurzusa által kiváltott éskoncentrikusan bôvülô válság réteg-

zôdik egymásra: a tudományág belsômódszertani válsága, az interdiszcip-lináris térben fellépô válság, végül atudományos rend kereteit meghala-dó, etikai-politikai összefüggésekbenjelentkezô válság. Az itt áttekintett ki-útkeresések eközben vagy képtelenekkitérni az othering gyanúja alól, s re-zignációba (félreértés antropológiája)vagy egyoldalúságba (ellentudomá-nyos antropológia) zuhannak, a gya-nú elterelését irányozzák elô (alterna-tív ábrázolások antropológiája), vagypedig a személyes hitelességbe vissza-húzódva utasítják el e vádat. EgyedülWaldenfels képes megfontolásait szi-gorúan a gyanú felvetette probléma-síkhoz tartani. Koncepciója átfogóvoltáról tanúskodik, hogy egyszerrefoglalja magába az általános logoszegyeduralmának megtörését (Jam-me), az önazonosság transzformáció-jának kívánalmát (Köpping), a köz-vetlen reprezentáció eszményének afeladását, mely csakis az idegen félre-értésébe torkollhat (Kohl), valaminta saját kritikáját képviselô ellentudo-mányos impulzust (Schiffauer). Azerózió gondolata mindazonáltal nemhasonlítható sem az ellentudományosaktivizmushoz, sem a fellazítás, a re-zignáció vagy a visszahúzódás gesztu-saihoz. Olyan pozitív program, me-lyet az idegentapasztalat ír elô, s areflektált etnológiai kutatás közvetít-het – anélkül, hogy alanyává válna.������������ NYÍRÔ MIKLÓS

Szônyi GyörgyEndre:Pictura & ScripturaHAGYOMÁNYALAPÚ KULTURÁLISREPREZENTÁCIÓK HUSZADIK SZÁZADIELMÉLETEI

JATEPress, Szeged, 2004. 324 oldal,á. n. (Ikonológia és Mûértelmezés 10.)

Szônyi György Endre semmi esetresem enciklopédikus teljességre törek-vô, ám ugyanakkor kétségtelenül en-ciklopédikus érdeklôdéssel megírtkönyve olyan kiterjedt témakört ölelfel, s olyan hatalmas – fôként szekun-

SZEMLE 277

dér – forrásanyagot mozgósít, hogygyakorlatilag lehetetlen kimerítô átte-kintést, részletekbe menô tárgyilagosbírálatot adni róla. Már csak azértsem, mert – mint a szerzô többszörnyomatékosítja is – ez a munka tulaj-donképpen nem más, mint „historio-gráfiai áttekintés”, „szakirodalmiszemle”, „annotált historiográfia”,vagyis – szerinte legalábbis – JürgenHabermas módjára afféle Literaturbe-richt (246. old.). Jelen recenzióm te-hát „recenziók recenziója”, tercierirodalom. Mármost a szakirodalomefféle „harmadik szintjén” tevékeny-kedô egyszeri szerzô ez esetben nem-igen tehet mást, mint hogy a Szônyi-féle kulturális ars combinandi mikén-tjét firtassa, hacsak nem ôsz emeritus,aki a Szônyi mozgatta, szinte belátha-tatlan méretû szellemi nyersanyagotrészletekbe menôen, a szerzôéhezfogható alapossággal ismeri. Az aláb-biakban tehát inkább Szônyi eklekti-kusnak mondható módszerét s a kul-túra kutatói számára könyvében pre-zentált szellemi ajánlatot, pontosab-ban a kulturális reprezentációk elméle-tének kérdéseit vizsgálom. Elôbbazonban ismertetem Szônyi GyörgyEndre könyvének gondolatmenetét,másképpen: figyelemfelkeltésül,avagy az olvasás emlékének felfrissí-tésére rövid tartalmi vázlatot adok.

A Pictura & Scriptura mindenkép-pen hiánypótló könyv. Hiánypótló,hiszen mind ez idáig egyetlen hazaiszerzô sem kísérelte meg monografi-kus igénnyel feldolgozni a szavak ésképek mibenlétének és viszonyánakkérdéseit taglaló modern szakmaitendenciák történetét. Senki sem tár-gyalta egyetlenegy szellemi konfigu-rációban a szemiotika, az ikonográfiaés az ikonológia különféle iskoláinakteljesítményeit ezen iskolák poszt-srukturalista, döntôen a pragmatiká-ra – vagyis a mindenkori jelentés ke-resésekor a befogadó és a kulturálisproduktum közti viszonyra – hang-súlyt helyezô fordulataival egyetem-ben. Talán szükségtelen külön nyo-matékosítanom, hogy ez a digitálisforradalom képdömpingjének, illetvemultimediális bábeli zûrzavaránakkorában önmagában is felbecsülhe-tetlenül fontos teljesítmény. Ugyan-csak ritkaságszámba megy idehaza azolyan kultúra- és eszmetörténész, aki

több történeti korszak – Szônyi ese-tében a kora újkor és a modernitás –specialistája. Az efféle „régi moder-nek” (Horváth Iván), avagy modernrégiek és olvasóik csak nyerhetnekabból a komparatív stratégiából,amely a történeti jelenségek kutatásátcsakis a jelen szellemi trendjeinek jó-zan figyelembevételével véli megva-lósíthatónak, ám ugyanakkor a jelenelméleti divatjaihoz éppen történetiismereteire támaszkodva képes kellômértéktartással viszonyulni. Szônyikönyvének erényei közé sorolható azis, hogy a – magyar anglisztikában isjeles – szerzô az angolszász egyetemitankönyvírás hosszú ideje kanonizáltmódszertanát kifejezetten sikeresenülteti át a magyar felsôoktatási szcé-nába, kitûnô szakirodalmi tájékozta-tást biztosítva például a jövô kutatóiszámára. Könyve tehát remek példá-ja a jó értelemben vett tudományosnépszerûsítô irodalomnak, miként azIkonológia és mûértelmezés sorozat ko-rábbi köteteinek egyike-másika is an-nak bizonyult már az elmúlt évtize-dekben.

Szônyi az ut pictura poesis szó sze-rint Horatiustól való, ám a költészet,vagyis – Johann Georg Hamann-nalbátran mondhatjuk! – a nyelv (és ígyaz emberiség) születése óta velünkélô eszméjének történeti vizsgálatávalindít, és egy munkahipotézisként isszolgáló saját szöveg-kép tipológiátvázol fel, melyet összevet W. J. T.Mitchell és Kibédi Varga Áron ha-sonló igényû képleteivel.

A második fejezet (Szemiotika éskulturális jelrendszerek) in medias resvág bele a historiográfiai szemlébe, s aklasszikus rendszerelvû és szinkrónleírásra hajlamos szemiotika pragmati-kai és történeti fordulatáról, szemioti-ka és ikonográfia egymásra találásáról,illetve a fôként Jurij Lotman, ClaudeLévi-Strauss és Roland Barthes szöve-geiben tételezôdô kultúraszemiotikakialakulásáról szól. Kulcsfontosságú-nak tartja az itt tárgyaltakat mind a„mai elméleti helyzet leírása, mind pe-dig a jövô perspektíváinak belátásaszempontjából” (vii. old.), s a további-akban épp ezért innen idôben vissza-felé haladva tárgyalja a korábban mégkét különálló szellemi attitûd és mód-szertan, a szemiotika és az ikonográfiatörténetét, illetve „kettôs sorstörténe-

tüket” a posztstrukturalizmus szellemifordulatokban gazdag elméleti labirin-tusaiban.A harmadik fejezet (A jelelméleti ala-pok) ennek megfelelôen a jelmûködésfundamentumaival foglalkozik, jele-sül Ferdinand de Saussure szemioló-giájával, valamint Charles SandersPeirce és Charles William Morrisszemiotikájával A modellek parafrázi-sai természetesen Szônyi könyvénektudományos fókuszához igazodnak,így fôként a szavak és képek, illetve ajelentésük természetével és potenciá-lis, illetve kívánatos interpretációik-kal kapcsolatos fejtegetésekre kon-centrálnak.

A következô fejezet Ernst Cassirerbölcseleti konstrukcióját, a – Szônyijogos és megalapozott megítélése sze-rint a szemiotika és az ikonológiaközti elméleti kapcsolatot biztosító –szimbolikus formák filozófiáját is-merteti; az ötödik és a hatodik (Iko-nográfia és ikonológia I–II.) AbyGombrich tevékenységét és koncep-cióit taglalja.

A hetedik fejezetben (Emblematikaés emblematikusság) ízelítôt ad mind-abból, amit koraújkorász énje nyújt-hat a modern kultúraelméletek irántfogékony kutató számára, s amirôl ajelen könyv folytatásaként a közeli jö-vôben megjelenô esettanulmány-fü-zérbôl tudhatunk majd meg többet.A régi magyar irodalomtörténet kuta-tóinak körében a legutóbbi idôkbenKnapp Éva és Tüskés Gábor publi-kációinak köszönhetôen különösenfontossá vált emblematikus látás-módról Szônyi megalapozottan véliúgy, hogy igen jelentôs részben ezbiztosította „a középkortól a felvilá-gosodásig terjedô idôszak reprezentá-ciós logikáját”, miként azt is meggyô-zôen mutatja ki, hogy a „16. századiembléma-mûfaj paradigmatikus mo-delljévé vált a multimediális jelrend-szerek kutatásának”.

Az utolsó három fejezet (Poszt-strukturalista ikonológia; Posztstruktu-ralista recepció: Warburg esete; Szemio-tika, ikonográfia, interpretáció. Eco és akacsacsôrû emlôs) lényegében a jelek-rôl, a képekrôl és szövegekrôl valógondolkodás posztmodernizációjávalfoglalkozik, fôként Nelson Good-man, W. J. T. Mitchell, kisebb mér-tékben pedig Hans Belting és Jean

278 BUKSZ 2005

SZEMLE 279

Baudrillard szövegeinek elemzésével,majd Aby Warburg életmûvénekposztstrukturalista újraolvasásával,végül pedig Umberto Eco kilencve-nes évek végi önrevíziójának rokon-szenves elemzésével. Szônyi saját be-vallása szerint vizsgálódása három te-repen mozog: a „szövegek/képek on-tológiájának és fenomenológiájának”,a „(textuális/vizuális) képek herme-neutikájának, értelmezésének és in-terpretációjának”, illetve a „képekpragmatikájának területén”; az elsôSzônyi szerint döntôen szemiotika ésképelmélet, a következô ikonográfia ésikonológia, a harmadik pedig a képektársadalmi funkcióját alapul vevô,komplex kultúraelmélet.

Szônyi a könyvében igen sokszoremlegetett – szerinte talán egyenesentúlreprezentált – Aby Warburg irántiszemélyes elfogultságát nem titkolja,sôt többször is hangsúlyozza, hogy aszó legszorosabb értelmében a nyom-dokaiban járt, több kontinens levél-táraiban tanulmányozva Warburgkéziratait és fotóit, s végül Warburgegykori kutatóútját megismételveArizonában is, a hopi indiánok rezer-vátumában. A Warburgról szóló fej-tegetések oly módon tükrözik vissza eközvetlen kutatói tapasztalatokat –még így, bizonyos szerzôi jogi vitákmiatt egyelôre kurtább formában is –,ami az olvasót Warren Boutchernekaz „alkalmazott szövegekrôl” (appliedtext) szóló elméletére emlékeztetheti,különösen a Paul Oskar Kristellerrôlszóló esettanulmányára (The Analy-sis of Culture Revisited: Pure Texts,Applied Texts, Literary Historicism,Cultural Histories. Journal of the His-tory of Ideas, 64 [2003], 3. szám,489–510. old.). Szônyi többször is le-szögezi, hogy módja volt megismerniszinte minden kontextuális forrást,amely segítheti a Warburg-szövegek,különösen a posztmodern perspektí-vában felértékelôdött 1923-as Elô-adás a kígyórítusról szociokulturálisbeágyazottságának feltérképezését.Az eszmetörténész számára rokon-szenves, hogy Szônyi – szemben ahoni irodalomelméleti körökbenmindmáig uralkodó, közhelyes élet-rajz-ellenességgel – az Umberto Eco-i „józan ész” jegyében fordul az intel-lektuális életrajzhoz a Warburg-jelen-ség jobb megértése céljával.

A kétségtelenül figyelemre méltó„Warburg-eset” azonban csak erôsítiazt az olvasói benyomást, hogy aszerzô saját hangja szakirodalmiszemléje során máskülönben szintemindig feloldódik a recenzeált szak-irodalmak tömegének polifóniájá-ban. Ez a tapasztalat pedig ellent-mond annak a hagyománynak, ame-lyre Szônyi hivatkozik szellemi atti-tûdje, humántudományi módszerta-na kialakításakor. A filológiai célú el-mélettörténet-írással szemben Ha-bermastól megalkotott Literaturbe-richt módszertanának ugyanis ko-rántsem velejárója ez a feloldódás, atudományos kötet szerzôje hangjá-nak ilyen mértékû háttérbe vonulása.(Vö. Jürgen Habermas: A társada-lomtudományok logikája. Atlantisz,Bp., 1994. A módszertan alaposelemzését l. Felkai Gábor: JürgenHabermas. Áron Kiadó, Bp., 1993.139. skk. old.) Habermas módszereabban az értelemben eklektikus,amennyiben a vizsgált idôszak elmé-leti termésébôl szabadon válogat amaga új szisztémájának felépítése ér-dekében, s nem per se, a különféleszellemi konstrukciók puszta bemu-tatásának igényével. Ez a kreatív böl-cseleti eklektika ma kifejezetten jel-lemzô a kortárs eszmetörténészekre.Jelesül is a szakma doyenjére, az1994-ben alakult International So-ciety for Intellectual History (ISIH)elsô elnökére, a Journal of the Historyof Ideas volt fôszerkesztôjére, DonaldR. Kelley-re, aki a Descent of Ideas cí-mû alapmûvében például azzal a cél-lal válogatta össze elméleti forrásaitPlatóntól napjainkig, hogy megírja az„új eszmetörténet” (intellectual his-tory), tehát egy olyan szellemi attitûdtörténetét, amely nyilvánvalóan nemlétezett a kilencvenes évek elôtt, ígyévezredes „történetének” megírásamindenképp a múlt kreatív – de ko-rántsem önkényes! – újraolvasását je-lenti (The Descent of Ideas. The His-tory of Intellectual History. Ashgate,Aldershot, 2002).

Magam is úgy vélem, hogy manap-ság a bölcsészettudományok igen je-lentôs részében nem az immár ezer-szer feltalált ötletek, hanem az egyéniértelemben vett kulturális ars combi-natoria számít elismert szellemi telje-sítménynek, ezért is értékelôdött fel

például az utóbbi idôben az eklekti-kus filozófiai hagyomány története azalexandriai Potamóntól a kora újkoriFrancis Baconön vagy J. J. Bruckerenát egészen napjainkig, ha tetszik, Ha-bermasig, avagy Kelley-ig, miként ar-ra mások mellett fôként Michael Al-brecht mutatott rá az utóbbi idôbennagy nyomatékkal (Eklektik: EineBegriffsgeschichte mit Hinweisen auf diePhilosophie- und Wissenschaftsgeschich-te. Frommann-Holzboog, Stuttgart-Bad Cannstatt, 1994). Szônyi „prag-matikus eklekticizmusa” azonbanminden manifeszt mens auctoris elle-nére mintha radikalizálná, avagy –épp ellenkezôleg – semmissé tennéHabermas eklektikus módszerét. „Ekönyv egyik célja […] a legújabb kor-ban kialakult elméleti gondolkodás-nak a számbavétele, vagyis egyfajtaannotált historiográfia, a képek ésszavak viszonyát tárgyaló szemiotikai,ikonológiai és filozófiai felvetések tör-ténete úgy nagyjából a 19. század vé-gétôl napjainkig. A historiográfiaazonban nem öncélú, és nem is kívánteljességre törekvôen enciklopédikus,vagy ‘objektív’ lenni. Felépítése,hangsúlyai egybevágnak saját nézete-immel, amelyeket az itt tárgyalt szak-irodalom több évtizedes tanulmányo-zása során alakítottam ki” – írja (vi.old.). Ám az efféle megjegyzéseken sa Warburg-eseten túlmenôen hiúábránd Szônyi saját hangja után ku-takodni az igen sokszor mégiscsak azönmagáért való szakirodalmi szemlejellegzetességeit mutató könyvben.Mintha ô maga is tisztában volna ez-zel: „E tárgyalási mód, reményeimszerint, valamiféle jó értelemben vettpragmatikus eklekticizmust eredmé-nyezett, amiben azért [sic!] tükrözô-dik összeállítójának saját egyénisége,gondolkodói önállósága is.” (246.old.)

De minek ez a magamentség? Hi-szen lehet, hogy Szônyi legjobb szán-déka ellenére is egyszerûen csak krea-tív módon félreolvasta Habermast.Vagy lehet, hogy Szônyinél – a szer-zô tudtán kívül – talán valaminô im-manens autopoétika jegyében való-ban a jó öreg poszmó szerzôhalállalvan dolgunk? Netán egy újmódi Pró-teuszszal állunk szemben, akinek –hogy a korai újkornak e mitikus figu-ra bölcseleti jelentôségével kapcsola-

tos megfontolásait összegezzem –szubsztanciája, ha egyáltalán, csakisakcidenciáiban érhetô tetten? Vagyinkább Montaigne hamisíthatatlanulironikus énformálásához hasonlítha-tó Szônyi szerzôi énjének bujdosása?„Mert másokkal mondatom el azt,amit én, akár nyelvem, akár értel-mem fogyatékossága miatt, nem tu-dok olyan jól elmondani […] nagytekintélyek mögé kell rejtenem gyen-geségemet.” (A könyvekrôl. In:Esszék. Jelenkor, Pécs, 2001–2003.II. köt., 94–95. old.) A derék pürrho-nistákkal szólva felfüggesztem az íté-letem, s a Szônyitôl oly sokszor emlí-tett pragmatika jegyében azt mon-dom, döntse el az olvasó, mit is gon-dol Szônyi szerzôi énjének könyvbéliszublimációjáról.

Térjünk át a szerzô programjánakmásik, ha tetszik, tartalmibb ajánlatá-ra, a könyvben formálódó szellemikonstrukció kulcsfogalmára, a kultu-rális reprezentáció kérdésére! „Vanegy gyakorlati célja is [a könyvnek –Sz. M.]. Mint reneszánszkutató és akultúra történésze, munkám soránfolyamatosan szembesültem azzal akérdéssel, hogy miként lehet korszerûelméleti keretben, saját korunk kér-déseire is érzékenyen értelmezni a ré-gi korok mûalkotásait, gondolatait,szokásait, társadalmi gyakorlatát.Ezeket nevezem a továbbiakban gyûj-tôfogalommal ’kulturális reprezentá-cióknak’, s e terminus könyvemkulcsfogalma lesz. Bár e könyv tárgyanem közvetlenül a kora újkori kultú-ra elemzése, munkámnak azt a szere-pet is szánom, hogy segítsen elméletikeretet találni azoknak, akik hagyo-mányalapú (vagyis egy értelmezô kö-zösségen belül fixált jelentéssel bíró)kulturális reprezentációkat – akárszövegeket, akár vizuális alkotásokat– kívánnak értelmezni.” (vi. old.) Eh-hez hozzáteszi még, hogy a hagyo-mányalapú kulturális reprezentációkma sem hiányoznak ugyan életünk-bôl, ám szerinte a romantikát meg-elôzô korokban uralták az európaikultúrát. Mivel a vizsgált XX. századielméletek „egyik fontos közös neve-zôje az, hogy nem különítik el egy-mástól mereven a kulturális repre-zentációk különbözô médiumait”,ennek a szerzô szerint különös mód-szertani haszna van azok számára,

akik „régi mûalkotások korszerû, amának szóló interpretációs lehetôsé-geit keresik” (vi. old.).Másutt határozottabban és tömöreb-ben fogalmazza meg intellektuáliscélját: „e könyv elméleti fejtegetései-nek fô célja az, hogy koncepcionáliskeretet és módszertant ajánljon akultúra, s ezen belül elsôsorban a ko-ra újkori európai kultúra tanulmá-nyozásához” (ix. old.). Éppen ezenigen komoly cél perspektívájából tû-nik meglehetôsen aggasztónak, hogya kulturális reprezentáció kulcsfogal-mát szabatos, kimerítô definíció nél-kül vezeti be. Arról nem is beszélve,hogy a reprezentáció a kultúra mo-dern és posztmodern nyelvi, illetveképi fordulatai óta meglehetôsen ké-nyes fogalommá vált. Az ISIH tagjaiképviselte „új eszmetörténet” (intel-lectual history) például lényegébenéppen abban különbözik elôdeitôl(history of ideas, Ideengeschichte, storiadelle idee), hogy a nyelvi fordulatoknyomán tudatosította az „eszmékalászállását” (Kelley), vagyis immártagadja az eszmék transzcendens,platóni birodalmának létét – vagylegalábbis annak közvetlen megis-merhetôségét; s éppen ezért a nyelvitermészetû kulturális produktumo-kat sem a transzcendens eszmei biro-dalomból származó eszmék nyelvi re-prezentációjaként, avagy megtestesü-léseként kezeli. Mondanom sem kell,hogy mindez az ikonikus jellegû kul-turális produktumokról is elmondha-tó: a szövegek és képek feltehetôennem reprezentálják, hanem inkábblétrehozzák a kultúrát.

Az eszmetörténet – a jelen kontex-tusban számottevô – új keletû nyelvifordulata természetesen messze nemaz ISIH megalakulásával kezdôdött,hiszen például Quentin Skinner, s ál-talában a politikai eszmetörténetcambridge-i iskolájának – többek kö-zött a beszédaktus-elméletre építô –kontextuális szemlélete is meghatáro-zó ebbôl a szempontból. Az ISIHmégoly heterogén mozgalma, illetveúj enciklopédikus szemlélete és adöntôen politikai eszmetörténettelfoglalatoskodó skinneriánus iskolakapcsolatának megítélése szempont-jából azonban sokatmondó tény,hogy az ISIH tagjainak körében egy-általán nem Skinner a legtöbbet hi-

vatkozott elméleti szerzô, hanem akései Kelley, aki egyébként a Descentof Ideasban mindössze egyetlenegy-szer, s korántsem centrális helyenemlíti Skinnert! (Kelley idézettségé-rôl l. Michael C. Carhart: Donald R.Kelley: The Outside and the Inside.Intellectual News. Review of the Inter-national Society for Intellectual History,14. [Winter 2004], 16. old.) A recenseszmetörténeti irányzatok mélyreha-tó elemzése nélkül is leszögezhetô,hogy a Szônyi-féle kulturális repre-zentáció fogalma a cambridge-i táv-latból is ellentmondásosnak ítélhetô.

Ugyancsak meglepô, hogy Szônyi akultúra mibenlétérôl is úgy beszél,mintha nem is ez a mégoly munkahi-potézis-szerû definíció volna könyveszellemi sarokköve. Nem mondom,hogy könnyû feladat, Szônyi mégsemkerülhette volna meg a kultúra fogal-mának akár csak vázlatos meghatáro-zását. Bár a Pictura & Scriptura köz-vetlen kultúradefinícióval nem szol-gál tehát, bátran leszögezhetem,hogy implicit kultúrafogalma min-denképp szûk a kortárs eszme- éskultúratörténet szellemi igényeihezképest. Minden jel arra vall ugyanis,hogy Szônyi szerint a kultúra lény-egében képekbôl és szövegekbôl, il-letve ezek konfigurációiból áll csu-pán. Tizenöt évvel a rendszerváltásután, e nájmódi vadkapitalizmus kel-lôs közepén nem kell megrögzöttmarxistának lennünk ahhoz, hogybelássuk, a kultúra igen jelentôs mér-tékben függ például a gazdasági pro-blémák sokszor bizony korántsemképi vagy szöveges összefüggéseitôl.

Kelley egy, a témába vágó kérdésreekképp válaszolt egy recens interjú-ban: „Épp most fejeztem be egy kur-zust, amely a marxizmusról, Marxrólés Engelsrôl szólt. A diákoknak nincsa téma tanulmányozásához kellô hát-térismeretük, és ez elég szomorú, hi-szen eljött az ideje, hogy Marxot tör-téneti értelemben tanítsuk. Részbenazért, mert azok a mai diákok, akik akultúrtörténet vagy az eszmetörténetiránt érdeklôdnek, gyakorlatilag sem-mit sem tudnak a kultúra gazdaságiösszefüggéseirôl. Az egyébként, hogya gazdaság mûködésének lényegét is-merjük, Marxtól függetlenül is elen-gedhetetlen ahhoz, hogy egy adottkultúra történetét megértsük. A kul-

280 BUKSZ 2005

túrtörténet szakterületén ma renge-teg ember van jelen egyébként, akieredetileg irodalmár képzettséggelrendelkezett, számukra a kultúra af-féle szöveg, valaminô önmagában ál-ló jelenségcsoport, s ez bizony megle-hetôsen elszomorító.” (SzentpéteriMárton: Háttérben maradni. DonaldR. Kelley, a Journal of the History ofIdeas fôszerkesztôje.Magyar Narancs,2004. február 19., 34–35. old.)

Azután itt van a vitathatatlanul kul-túraalkotó muzsika esete! Kétségtele-nül igaz, hogy a történész számára azene döntô részben textuális rögzí-tettségében kutatható, ám ettôl méga zenét nem tekinthetjük minden to-vábbi nélkül szöveges kulturális pro-duktumnak. Arról nem is szólva,hogy a historikus elôadómûvészet hí-vei a különféle szöveges és ikonogra-fikus források mellett a ránk maradtrégi hangszerek – azaz egy se nem ké-pi, se nem szöveges forrástípus – ta-nulmányozását is bevonják a történe-ti rekonstrukcióba, s ez még akkor isfontos a szempontunkból, ha egyéb-ként nem kedveljük a historikus mu-zsikálás – hermeneutikai értelembenmeglehetôsen kérdéses – gyakorlatát.(A historikus zenélésrôl újabban l.Nikolaus Harnoncourt: Zene mintpárbeszéd. Európa, Bp., 2002.)

Ám Szônyi könyvének konkrét tár-gyához közelebb álló probléma azépítészet, vagy másképpen az építettkörnyezet és a tárgykultúra ikonogra-fikus elemezhetôsége. Különösen aRobert Venturit és Charles Jenckstkövetô posztmodern designelméletekikonológiai, illetve lingvisztikai impe-rializmusa eredményezett ilyen típu-sú elemzéseket, a posztmodern utániteóriák viszont – például a Hans Ibe-lings tételezte szupermodernizmus –ismét meglehetôs nyomatékkal utal-nak arra, hogy az építészet és a tár-gytervezés produktumait a kultúr- éseszmetörténész nem kezelheti problé-mamentesen sem szöveges, sem pe-dig képes forrásként, sem ezek saját-os egyvelegeként (Supermodernism.Architecture in the Age of Globaliza-tion. NAi Publishers, Rotterdam,2002). Jellemzô posztmodern kreatívfélreolvasás volt például, amikor Os-kar Bätschmann részben Pierre Bo-urdieu és Günter Bandmann nyománaz ikonológia „építészetre való kiter-

jesztésének” nevezte Panofsky két-ségtelenül briliáns, ám – és épp ez itta lényeg! – korántsem ikonológiaimódszerrel írt Gótikus építészet és sko-lasztikus gondolkodás címû könyvét(Az ikonológiától a mûvészettörténe-ti hermeneutikáig: adalékok az átme-net problémájához. Enigma, 33.szám, 2002. 159. old.). A Panofsky-könyv szerepérôl a magyar kiadás fül-szövege teljes joggal így tájékoztatjaolvasóit: „Noha [Panofsky] az ikono-lógiai módszer legkitûnôbb mûvelôjevolt, ezúttal itt mégsem elsôsorban amûalkotások tartalmi kérdéseit elem-zi. Ebben a munkájában a gótikus stí-lusban és a középkori filozófiában kö-zös szellemi magatartás és módszerkérdéseivel foglalkozik, szellemesesszé-stílusban mutatva fel az építé-szeti struktúra és a skolasztikus gon-dolkodás párhuzamos, illetve rokonmegnyilvánulásait.” (Gótikus építészetés skolasztikus gondolkodás. Ford. Sze-gedy-Maszák Mihály, Corvina, Bp.,1986.) E koncepció kultúrtörténetielôzményei közt bízvást számon tart-hatjuk Egon Friedell A világkatedrá-lisról írott sorait: „Így épül fel a kö-zépkori világ, mint az elhitt elvontsá-gok, átélt eszmék csodálatos hierar-chiája; finom és éles tagozottsággalemelkedve a magasba, mint egy szé-kesegyház, vagy egyike a skolasztiku-sok ama mûvészi »summáinak«…”(Az újkori kultúra története. Ford. VasIstván, Holnap, Bp., 1993. I. köt.,117. old.)

A Szônyitôl is olyannyira kedveltUmberto Eco egy fogalmát segítségülhíva tehát a következôképp írnám átSzônyi könyvének címét: Pictura,Scriptura et Architectura. Eco ugyanisaz architektúra fogalmát tág értelem-ben használja, vonatkoztatva aztmind az ipari formatervezés (indust-rial design), mind a várostervezés (ur-ban design), mind pedig az építészet-nek magának jelenségeire (Functionand Signs: Semiotics of Architecture.In: The City and the Sign. An Intro-duction to Urban Semiotics. Routledge,New York, 1986. 57. old.). A címetpersze csak akkor írhatnánk át a fen-tiekhez hasonlóan, ha Szônyi számoltvolna azzal, amit most a játék kedvé-ért a kultúra „designfordulatának”fogok nevezni. Az építészeti és de-signkommunikációnak (l. a termék-

szemantika vonatkozáskörét például)a vizuális kommunikáción belül is sa-játos tartományai vannak, amelyekszemiotikai értelemben elkülöníthe-tôk például a képi kommunikációtól.A kortárs designelméletben a designvilágának három nagy területe az épí-tett környezet, a tárgykultúra és a vi-zuális kommunikáció. Ennek megfe-lelôen bátran leszögezhetjük, hogyEco architektúra-fogalma az elsô kétterületre vonatkozik erôteljesebben,ezeknek adekvát elemzése pedig való-színûleg sokkal közelebb áll a proxé-mikához, mint a szövegek és a képekbárminô hermeneutikájához. (A „tér-köz-szabályozás” tudományáról l.Edward T. Hall: Rejtett dimenziók.Gondolat, Bp., 1975.) Egyszerûb-ben: egy város vagy épület nem szö-veg, nem is kép, de nem is képszöveg!Miként egy kanál sem! Márpedig azépített környezet s a tárgykultúranem csupán akcidenciális elemei akultúrának, nem csupán „magánvalókulisszák”, hanem a kultúra szub-sztanciális alkotórészei. Az építettkörnyezetnek, illetve a tárgykultúrá-nak minden bizonnyal van ikonográ-fiai dimenziója, ennek esetleges elem-zése azonban nem cserélhetô fel parspro toto alapon e területek nem képiés nem szöveges sajátosságainak mélymegértésével. A londoni Design Co-uncil (www.design-council.org.uk) aprofesszionális designkutatás legfris-sebb trendjei között tartja számon a„designtudományokat” (design stu-dies), azt a multidiszciplináris terüle-tet, amely a design technológiai, tár-sadalmi, kulturális és filozófiai össze-függéseire együttesen koncentrál,módszereit pedig döntôen a design-történet és a „kultúrakutatás” (cultu-ral studies) területérôl kölcsönzi. (Atémában részletes bibliográfiai tájé-kozódást nyújt Jonathan M. Wood-ham: Twentieth-Century Design. Ox-ford University Press, 1997. 258–261. old.) Úgy vélem ugyanakkor,hogy a design studies szemléleténekbevonásával egyúttal a kultúrakutatá-sok is újfent megtermékenyíthetôk.Különösen, ha figyelembe vesszük,hogy a tudománytörténet-írás többekközött Ian Hackingtôl is leírt externá-lis–internális dichotómiája miként ol-dódott fel Donald Kelley bölcseleté-ben, s ezzel párhuzamosan miként

SZEMLE 281

282 BUKSZ 2005

kapcsolódott össze az utóbbi idôkbena kultúrtörténet és az eszmetörténetaz új eszmetörténet enciklopédikusperspektívájában. Kelley mostanábanmár nemes egyszerûséggel csak intel-lectual-and-cultural-historyról beszél, akét terület megnevezését egyetlen fô-névvé forrasztva össze: Az „új eszme-történet a kultúrtörténet belsô oldala,a kultúrtörténet az új eszmetörténetkülsô oldala; ám az eszméket mind-két esetben emberi szintre kell hoz-nunk.” (The Descent of Ideas, 3. old.;l. még Carhart: i. m., 16–20. old.) Evázlatos felvetések után is megkoc-káztatható, hogy Szônyi meglehetô-sen nagyvonalúan bánt a kultúrakomplex rendszerének bizonyos alap-vetô komponenseivel, jelesül az épí-tett környezet és a tárgykultúra nemszöveges és nem képi dimenziójával.

Mint azt már bevezetômben is em-lítettem, Szônyi szellemi konstruk-ciója olyannyira zavarba ejtô kulturá-lis kombinatorikára épül, hogy teljeskörû elemzésére nemigen lehet mó-dom. Két észrevételemet azért mégmegosztom az olvasóval. MindkettôSzônyinek a posztmodern elméletek-kel kapcsolatos álláspontját célozza.A Pictura & Scriptura visszatérô topo-sza a nagy narratívák jól ismert, lyo-tard-i bírálata, akinek 1979-es kije-lentése – „Végsôkig leegyszerûsítve, a»posztmodernt« a nagy elbeszélések-kel szembeni bizalmatlanságként ha-tározom meg” – immár afféle szlo-genné lett. (Bujalos István [szerk.]: Aposztmodern állapot. Jürgen Habermas,Jean-Françoise Lyotard és RichardRorty tanulmányai. Századvég, Bp.,1993. 8. old.) Szó se róla, Lyotardérvelése a modernitás számos pontonjogos és megfontolandó bírálatátnyújtotta, ám a folytatódó moderni-tás hívei az idôk során nem egy gya-nús posztmodern nagy narratívára isfelfigyeltek. Ki ne venné észre, hogy adekonstrukció meséje a poláris di-chotómiákra épülô nyugati metafizi-ka „építményének” lebontásáról ma-ga is egy szép, kerekded narratíva,olyan fôhôsökkel, mint Nietzsche,Marx, avagy Freud? Manapság nemdivat klasszikus értelemben vett mo-nográfiát írni, s ez a jelenség kétségte-lenül a lyotard-i bizalmatlanságbólfakad. Ez a bizalmatlanság számtalanesetben jogos, ám a nagy narratívákra

épülô monográfia mûfajának esetle-ges számûzése sem vezethet oda,hogy egy nagyobb lélegzetû tanul-mány mellôzze a makrostrukturálisszervezettséget, és beérje a fragmen-tális, mozaikszerû érveléssel, mikéntaz esettanulmány-füzér összeállításasem történhet meg bizonyos ismétel-ten a makrostruktúrát érintô alaposszerkesztôi megfontolások nélkül.

Szônyi esetében a makrostruktúraszerkesztettségének sajátos hiányos-ságairól fentebb már szóltam, amikorkétségbe vontam, hogy a Pictura &Scriptura valóban a habermasi Litera-turbericht szisztematikus elmélettör-téneti modelljét követné. A szerzôhangjának feloldódása a források kó-rusában azonban nem jár együtt fel-tétlenül a nagy narratíva számûzésé-vel. Meggyôzôdésem, hogy a Pictura& Scriptura tulajdonképpen egymeglehetôsen konzervatív értelem-ben vett nagy narratívát elmesélômonográfia, amennyiben a hagyo-mányalapú kulturális reprezentációkXX. századi elméleteinek történetétegyfelôl a pragmatikai fordulat jegyé-ben felmondó, másfelôl pedig a szer-zô több évtizedes, bár a szövegbenmeglehetôsen rejtôzködô, személyesszellemi tájékozódásának vélt vagyvalós rekonstrukciójával szolgálókönyv. Józan paraszti ésszel: Szônyitörténetének van eleje, közepe és vé-ge, az elbeszélés ívét, ha tetszik, a„regényesítés” (emplotment) mozza-natát pedig éppen a pragmatikai for-dulathoz való viszony biztosítja. Aztmár meg sem említem, hogy az inmedias res szerkesztési elve is kifeje-zetten árulkodó jegy!

A másik, Szônyitôl kritikátlanul el-fogadott posztmodern verdikt éppena képi fordulat maga! A Mitchell ésEco iránti rokonszenv oly erôs Szô-nyiben, hogy a józan ész máskorgyakran hangoztatott elve bizony hát-térbe szorul a könyv utolsó fertályá-ban. Szônyinek, miként hivatkozottszerzôi többségének is, egyik legfon-tosabb végkövetkeztetése, hogy a ké-pek és szövegek megkülönböztetései-re építô elméleteknek nemigen vanmódjuk szemiotikai, illetve a kognitívtudományokból származó érvek moz-gósítására, mert a Mitchellt és Ecótkövetô idôk immár felszámolták azefféle argumentatív modellek létjogo-

sultságát. Úgy tûnik, a designerekmindennapi gyakorlata – uram bo-csá’ a józan ész – ugyanakkor minthafittyet hányna ezen elméleti megfon-tolásokra! Itt van mindjárt a „képdo-minancia” (picture superiority effect)elvének kérdése, amely különleges je-lentôségû például a reklámgrafiká-ban, és minden olyan szakterületen,ahol az információk gyors és haté-kony közvetítése a cél. (WilliamLidwell, Kritina Holden, Jill Butler:Universal Principles of Design. 100Ways to Enhance Usability, InfluencePerception, Increase Appeal, Make Bet-ter Design Decisions, and Teach thro-ugh Design. Rockport Publishers,Gloucester, 2003. 152. old.) A kép-dominancia elve szerint a képes in-formációkat gyorsabban ismerjük fel,és könnyebben is jegyezzük meg,mint a szövegeseket. A képes és szö-veges – ha tetszik, emblematikus! –információkódolás azonban még aképes kódolásnál is hatékonyabb, ezazonban nem cáfolja azt a kézzelfog-ható tényt, hogy képek és szövegekpercepciója között minden trendispekuláció ellenére igenis van kü-lönbség, s korántsem különféle, aszerzô emlegette afféle maszkulin ha-talmi, avagy ideológiai megfontolá-sok miatt (189. old.). Ugyancsakmérlegelendô, amit a bölcsészeti in-formatika szakembere mond a szöve-gekrôl és a képekrôl, lényegében azautográf és allográf mûalkotások Nel-son Goodman-i megkülönböztetésé-hez hasonló elvek alapján (Goodmankoncepciójának frappáns összefogla-lását l. Radnóti Sándor: Hamisítás.Magvetô, Bp., 1995. 159–160. old.).Horváth Iván szerint a szöveg ponto-san másolható, s ami nem pontosanmásolható – például egy festmény –,az nem lehet szöveg (On-line CriticalEditions in the 90s: Practice andTheory. In: Andrea Bozzi et al.[szerk.]: Digital Technology and Philo-logical Disciplines. Istituti Editoriali ePoligrafici Internazionali, Pisa–Ró-ma, é. n., 245– 258. old.). Félreértésne essék, ez a tétel a digitalizációvalsem változik, hiszen a digitális képekreprodukciója digitális környezetben– és nem papíron például! – valójá-ban szöveges mûvelet, mégpedig bi-náris kódban írt szövegek pontos má-solása. Úgyszintén érdemes leszögez-

ni, hogy egy festmény digitalizálható(vagyis részben szövegesíthetô)ugyan, ám ezt a transzformációt bo-torság volna maradéktalan másolás-nak tekinteni. Két megfontolandópéldát is láthattunk tehát arra, hogySzônyi és idézett szerzôi végkövetkez-tetéseit nem árt csipetnyi sóval kezel-ni. Sem pragmatikai, sem pedig feno-menológiai értelemben nem lehetmegnyugtatóan kijelenteni ugyanis,hogy képek és szövegek között immárnincs különbség, s hogy az ut picturapoesis elve minden további nélküligaznak bizonyul.

Mindettôl függetlenül SzônyiGyörgy Endre könyve mindenképpfigyelemre méltó kutatói munka vég-eredménye. Olyan szellemi attitûdterméke, amely csakis üdvözlendô le-het a hazai bölcsészet ma is fájdalma-san széttagolt, igen gyakran diszcipli-náris zárványokban vegetáló, több-szörösen szegregált világában, hiszena könyv – minden említett fogyatko-zása ellenére – látványos példájátnyújtja annak, hogy a kultúra kutatá-sa manapság valóban multi- és inter-diszciplináris felkészültséget követelmeg, olyan új enciklopédikus beállí-tottságot, amely bizony jócskán emlé-keztet a kora újkori enciklopédizmuskultúraszemléletére. A Pictura &Scriptura tehát fontos tanúságtételamellett, hogy a különféle történetitudományok kutatói tulajdonképpenugyanazzal, a kultúra összetett rend-szerének történetével, foglalkoznak, akülönbség köztük csupán annyi, hogymás és más diszciplináris „kapukon”lépnek be erre a területre. Nyilvánva-ló az is, hogy Szônyi kutatói magatar-tásformája csak a legjobb értelembenvett egyetemi oktatók és diákok saját-ja, hiszen az universitas éppen akkorlesz valódi egyetem, ha a tudományokvilágegyetemének harmóniáját teste-síti meg, azaz a különféle szakterüle-tek közötti szakmai együttmûködés éstársszerzôi gyakorlat színterévé válik.Ha Szônyin és a hozzá hasonló kuta-tókon múlna a jövô felsôoktatásánakügye, nem volna aggódnivalónk.

������� SZENTPÉTERI MÁRTON

John North:A követek titkaHOLBEIN ÉS A RENESZÁNSZ VILÁGA

Fordította Gyárfás Vera. Typotex Ki-adó, Budapest, 2005. 364 old., 3600 Ft

Végy egy közismert reneszánsz fest-ményt, állítsd legújabb detektívtörté-neted cselekményének középpontjába,és hosszú kultúrtörténeti nyomozás so-rán fedd fel olvasód elôtt, hogy a mû-vész milyen különös titkokat rejtett el eképén. Hogy a történet még izgalma-sabb legyen, lehetôség szerint a múlt-béli rejtély kibogozásával párhuzamo-san egy kortárs bûntény is oldódjékmeg, a festmény körüli nyomozás egy-szerre derítsen fényt egy régi és egy újtitokra. A receptet követve olykor ki-mondottan élvezhetô intellektuális kri-mi készíthetô – amilyen például Artu-ro Pérez-Reverte A flamand tábla rejté-lye címû, Magyarországon is népszerûkönyve. A mûvészettörténészek vi-szont nemcsak készek pontról pontramegcáfolni a regényíró bizonyítását,hanem rendszerint azzal is érvelnek,hogy rejtélyes gyilkosságokra vonatko-zó üzeneteket, kincskeresô térképeketés egyéb titkos alakzatokat nem (vagycsak mértékkel) szokás festményekbekódolni, és ezért az efféle leleplezésekinkább saját korunk mentalitásárólárulkodnak, semmint a négy-ötszázévvel ezelôtt alkotó mûvészekérôl.

Érthetô, miért övezi gyanakvásJohn North magyarul frissen megje-lent, de angol nyelven is csak hároméve olvasható, könyvterjedelmûelemzését a titkos üzenetrôl, amelyetHans Holbein híres képe, a NationalGallery kitüntetett pontján megte-kinthetô Követek rejt. A festménnyelszámos mûvészettörténészi monográ-fia foglalkozott, és elég valószínûtlen,hogy mindeddig senki ne vette volnaészre azon rejtjeleket, csillagász általmegfejthetô részleteket, geometriaialakzatokat (titkos egyenest, hatszö-get, csillagot és a festményt majdnemegészében lefedô horoszkópnégyze-tet), amelyeket most North részlete-

sen rekonstruál. Minden okunk meg-van rá, hogy távolságtartó kétkedésselközelítsünk könyvéhez.A szerzô személye és háttere azonbanrést üthet óvatos tartózkodásunk fa-lán. John North ugyanis nem illesz-kedik azon írók sorába, akik egyikkönyvükben a fáraók titkáról, a má-sikban pedig Leonardóról vagy azufókról rántják le a leplet. EdwardGrant, John Murdoch és DavidLindberg mellett a középkori és koraújkori tudomány történetének legfel-készültebb és igen termékeny kutató-ja. Megbízhatóságához nem fér két-ség, még akkor sem, ha tudjuk, hogyegyik könyvét egyébként Däniken tí-pusú szerzôk tollára illô tárgyról, aStone-henge matematikai-csillagá-szati jelentôségérôl írta. Leghíresebb,immár klasszikus munkája a Chauceruniverzuma arról a világról szól, ame-lynek tudományában és kozmológiaifelfogásában Chaucer is otthonosanmozgott, és amelynek ismerete nél-kül, mondja North, a Canterbury me-sék nem igazán érthetô (az egyik elsôfejezet például a középkori csillagá-szat legfôbb eszközérôl, az asztrolábi-umról kapta címét).

Valami hasonlót állít Holbein fest-ményével kapcsolatban is, de téziseez alkalommal jóval radikálisabb, ésnagy vitát váltott ki. A hagyományosértelmezés szerint A követek politikaitartalmú kép, a VIII. Henrik udvará-ban tartózkodó két francia követ,Jean de Dinteville és George de Selvealakja közt látható csillagászati mû-szerek pedig Dinteville tudományosérdeklôdésére utalnak. A festménymegannyi különös részlete, kivált azelszakadt húrú lant, a VIII. Henrikuralkodása nyomán támadt diplomá-ciai és valláspolitikai diszharmóniáthivatott jelképezni. A kép legkülönö-sebb eleme, az elôterében láthatóanamorfikus torzítású koponya pedigegyrészt Holbein furfangos aláírásavolna (hohles Bein, üreges csont),másrészt a halandóságra emlékeztetômemento mori. Komoly viták bonta-koztak persze ki az egyes részletek ér-telmezésérôl, a rosszul beállított mû-szerek leolvasási módjairól, North újkönyvének szemszögébôl azonbanminden korábbi elemzés szinte egyhelyben forgó, bátortalan interpretá-ciós kísérletnek tetszik.

SZEMLE 283

Szerinte ugyanis a rendkívüli kö-rültekintéssel felvonultatott mûszer-arzenál nem politikai, még kevésbétudományos, hanem inkább vallásosüzenetet hordoz. Az egyes csillagásza-ti eszközök egy konkrét helyet és idô-pontot azonosítanak: Londont 1533nagypéntekjén – a keresztre feszítéstkövetô 1500. nagypénteken – április11-én délután négy óra nyolc perckor.

A Nap horizont feletti magasságá-nak megfelelôen e pillanatban a nap-óra árnyékvetôje 27°-os szöget zárt bea vízszintessel, de 27°-os szöget zár bea vízszintessel az eltorzított koponyatengelye is. Régóta tudjuk, hogy afestménytôl jobbra állva, egy jól meg-határozott szögbôl kell nézni az ana-morfikus koponyát ahhoz, hogy „kisi-muljon”, és felvegye természetes alak-ját. Ha pedig, folytatja a szerzô, ugyan-ebbôl a pontból nemcsak lefelé, a ko-ponya hossztengelye mentén, hanem27°-os szögben felfelé is húzunk egyegyenest, az a kép kitüntetett pontjaitköti össze: az egyes mûszerek fontosrészleteit – az éggömb horizontvona-lának kezdôpontját, a Nap pozíciójátaz éggömbön, a napmûszer nulla-pontját, a kvadráns négy óra pontját–, a kép valószínûsíthetô megrendelô-jének, Jean de Dinteville követnek abal szemét s végül a kép bal felsô sar-kában a súlyos zöld drapéria mögülelôtûnô feszületen Krisztus bal sze-mét. (Ha Northnak igaza van abban,hogy a múzeumlátogatók többségé-nek figyelmét elkerülô feszület straté-giai fontosságú, akkor különösen iro-nikus, hogy A követek számos, példá-ul az interneten fellelhetô reproduk-ciója mint szükségtelen részletet a képfelsô részével együtt Krisztust is le-vágja). A festmény igazi tartalma te-hát mind datálásával, mind rejtett ge-ometriájával meditáció Krisztus szen-vedésérôl, kereszthaláláról és a meg-váltásról.

A 27 más szempontból is kulcsszá-ma a képnek: a nyitott matematikaikönyv adott oldalán a 27 többszörö-seit látjuk (amennyiben vesszük a fá-radságot, hogy egy könyvtárban amegfelelô oldalon felüssük az immárazonosított nyomtatványt, mert afestményen az írás alig kivehetô), azegyes mûszerek (a gnómón, a nap-mûszer és a torquetum) megfelelô le-olvasásakor is újra meg újra e mági-

kus számba ütközünk, a nyitott éne-keskönyv borítói által bezárt szög is27°, nem beszélve arról, hogy a 27mint a három harmadik hatványa aSzentháromságra utal. Ha mindezmég nem volna elég, North a fest-mény bizonyos pontjait összekötveegy hatágú Dávid-csillagot, avagy Sa-lamon pecsétjét, továbbá egy horosz-kóp-négyzetet is felvázol – az utóbbiéppen a mûszerek alapján azonosítotthúsvéti idôpont konstellációját mu-tatja: „Nagypéntek legsötétebb órájá-hoz” illôen a rosszindulatú Szatur-nusz erôs, míg Jupiter, a vallás boly-gója kedvezôtlen helyzetben áll

Holbein nem volt különösebben is-kolázott, a geometriai minták és a ki-munkált csillagászati rejtvények fest-ménybe ültetésének sem volt mestere– bár North meggyôzôen bizonyítja,hogy a csillagászati ismeretek a kor-ban az általános mûveltség részét al-kották –, ezért a festmény tudomá-nyos tartalma bizonyosan egy ta-nácsadó tervét követi. Bár North erresemmilyen közvetlen bizonyítékotnem talál, a királyi udvarban ez idôtájt tevékenykedô Nicholas Kratzercsillagász-matematikust, VIII. Hen-rik csillagászati mûszerkészítôjét véliHolbein tanácsadójának, a kompozí-ció valódi kialakítójának.A követek titka nem csupán a már

korábbi elemzôk által is tárgyalt aprórészletekre összpontosít, az elszakadthúrra vagy a résnyire nyitott könyvoldalára. Feltárja, milyen politikai je-lentôsége van a földgömbön Amerikapartvonalai feltüntetésének, hogyanlehet a korban bevett módon leolvas-ni a csillagászati mûszereket (a poli-hedriális napórát, a kvadránst, a hen-geres napórát, az éggömböt és a tor-quetumot), miért vannak ezek látszó-lag rosszul beállítva, mi a lutheránusénekeskönyv szerepe a kép alsó ré-szén, miért éppen ezek a hangszerekvannak a képen, s milyen kozmoló-giai jelentôséget hordoz a padló geo-metriai mintázata.A követek titka – a lelkes ismertetôk

és a nem szakmai, hanem inkább ál-talános szintû fanyalgások, hitetlen-kedések mellett – pontos, szakszerûkritikát is kapott. Northot szakmaifelkészültsége, a reneszánsz csillagá-szati mûszerei terén való jártasságamiatt vesszük komolyan; éppen ezért

különös jelentôségû Giles Hudsonrecenziója (Annals of Science, 60[2003], 201–205. old.), amely többszinten is támadja a könyv érvrend-szerét. Elôször is azt állítja, hogyNorth a legkevésbé sem konvencio-nális módon értelmezi a mûszerekidô- és szélességi adatait, más szóvalolyan – talán védhetô, de korántsembevett – leolvasási technikát alkal-maz, amely – bizonyos adatokat fi-gyelmen kívül hagyva, apróbb eltéré-seket pedig elhanyagolva – alátá-masztja elméletét. Másodszor, foly-tatja Hudson, a festményre illesztettegyenesek és egyéb geometriai for-mák csak igen nagyvonalú közelítés-ben metszik a North által azonosítottpontokat: A követek titkának értelme-zési bravúrja kellôen vastag ceruzávalegy múzeumi poszterrekonstrukciónkönnyen megismételhetô, a festményvalódi méreteit alapul véve azonbanmár csak közelítés. (A hatszög példá-ul sehogy sem illeszthetô egyszerreháromnál többre az ôt kijelölô kilencpont közül.) Azt elismeri, hogy Northlegfontosabb egyenese, a Krisztus fe-jére mutató vonal valóban metszi aszükséges pontokat, itt azonban a27°-os szöggel kapcsolatban támasztkifogást, ez ugyanis – attól függôen,hogy melyik, a festmény mûszerei ál-tal jelzett horizontot választjuk refe-renciaegyenesül – inkább 25, mint27°. Hudson egyébként sincsen meg-gyôzôdve a 27-es szám omniprezensvoltáról, mint megjegyzi, az aritmeti-kakönyvben található összegeket a 27mellett a 21, a 24 és a 28 is kiválóanosztja. Noha dicséri Northot azért,mert kellô részletességgel dokumen-tálta a csillagászati-matematikai mû-veltség szerepét Holbein környezeté-ben, a Kratzer közremûködésére vo-natkozó érveket elveti. Szerinte azegyik követ nem is George de Selve,Lavaur püspöke, hanem – mint egyeskorai értelmezésekben is – Jean deDinteville fivére, François, Auxerrepüspöke, aki valóban sokkal inkábbismert volt lelkesedésérôl a csillagá-szati és mechanikai mûvészetek iránt,mint de Selve.

Hogy kinek van igaza az egyébkéntugyanazon a kutatási területen ver-sengô szerzôk vitájában, nehéz volnaeldönteni. Án nem kell North érvelé-sét minden részében elfogadnunk ah-

284 BUKSZ 2005

hoz, hogy élvezzük a könyvét, ésmeggyôzôdjünk arról, hogy ez a fest-mény bizony több rejtett információttartalmaz, mint hittük. Talán a ho-roszkóp festményre fektetése elsie-tett, lehet, hogy a hatszög csak erô-szakoltan illeszthetô a kép stratégiaipontjaira, esetleg túlzás felvonultatniMarsilio Ficino orphikus himnuszaités a zsidó Kabalát a kép értelmezésé-hez, de a két – a vízszintessel 27°-osszöget bezáró – egyenes mintha való-ban kijelölné számunkra azt a pontot,ahonnan nemcsak a koponya nyerivissza igazi alakját, de Krisztus sze-mébe tekintve a festmény „valódiüzenetét” is megértjük.

Annyi bizonyos, hogy North nyújt-ja a legfrissebb és talán a legalapo-sabb elemzést Holbein festményérôl:elhelyezi a képet történeti és biográ-fiai kontextusában, és rendkívül in-formatív körképet kínál a festményelkészültének politikai, vallásos, kul-turális, tudományos és mágikus kon-textusáról.

Befejezésül néhány szót a magyarkiadásról. Példaértékû, hogy egyNyugaton szenzáció számba menôtudományos munkát ilyen gyorsan si-került nálunk is megjelentetni. A kö-tet ráadásul szép, a keményborító il-lusztrációja ötletesebb, mint az egészfestményt reprodukáló, viszonylagunalmasabb angol címoldalaké, és atizenegy színes képmelléklet is magastechnikai színvonalon készült. Amasszív tudományos tartalom és ahemzsegô – fôként csillagászati –szakkifejezések láttán üdvözlendô,hogy a Typotex Kiadó Kutrovátz Gá-bor személyében szaklektort szerzôd-tetett. A baj inkább a magyar szövegstílusával van. Úgy tûnik, a fordítótúlságosan sietett ahhoz, hogy pontosszöveget hozzon létre, így a végered-mény telis-tele van majdnem jó, dejelen állapotában csikorgó – vagyegyenesen rosszul fordított – mon-datokkal. Néhány példa a nehézkesmondatszerkezetekre:

„Azt a feltételezést, hogy a koponyaoptikai helyreállításához nincs szük-ség lencsére, tükörre vagy más kellék-re az emberi szemen kívül, megerôsí-tette Baltrusaitis feltételezésének álta-lános iránya, és szinte biztosan így isvan.” (133. old.) „Kratzer […] ismer-te szülôhelye, Bajorország tudósainak

legújabb írásait, ezért éppen azt a frissvért szállította az angol tudományoséletnek, amelyet az már-már elvesz-tett.” (64. old.) „Amikor Sacroboscopapírra vetette a tizenhetedik századelôtti idôk legtöbbet forgatott egyete-mi szövegének bizonyuló értekezését,egy Arisztotelész által örökül hagyottegyszerû doktrínát fogalmazott meg,amelyet alig kellett módosítani a ke-resztény teológia és a mûvészet hall-gatóinak kedvéért.” (125. old.) Azeredetiben egyébként nincsen szómûvészethallgatókról, csupán a tudo-mány (a kor kifejezésével élve: a hétszabad mûvészet) mûvelôinek szak-mai elvárásairól (the basic needs of stu-dents in arts). „Rendszeresen alkal-mazták ôket [a fény és a Nap metafo-ráit – L. B.] a kozmosz egészére, pél-dául az olyan hihetetlen elméletirendszerekre, mint a ma Pszeudo-Dionüsziosz néven ismert ókori szer-zô által kidolgozottra…” (231. old.)North egyébként talán kissé frivolmódon fantastic theoretical superstuc-ture-nek nevezi a kora középkor legki-finomultabb neoplatonikus rendsze-rét, de semmi esetre sem hihetetlen-nek – a hihetôség kérdését elég nehézvolna felvetni egy olyan világmagya-rázattal kapcsolatban, amelyben elsô-sorban angyalok szerepelnek. Johan-nes Trithemius nem a „sötét mágiaegyik leghírhedtebb gyakorlója” volt(202. old.), az apát csupán a kétes ér-tékû (nem egyértelmûen tiszta és ter-mészetes) mágia gyakorlásának híré-be keveredett (az angol szöveg való-ban könnyen félreérthetô: one of themost notorious of all early sixteenth-cen-tury practitioners of dubious magic).

Apróbb fordítási hibák: Tours-iGergely vagy Gerolamo Cardano ne-vét nem indokolt angol változatában(Gregory of Tours – 244. old., Je-rome Cardan – 174–175. old.) hasz-nálni. A zodiákus házai domiciliu-mok és nem domiliciumok (175.old.). A keresztény tudósok nem mû-ködtek „elsôsorban papként” (66.old.), hanem, ahogyan North is írja,általában klerikusok voltak, de nemszükségképpen felszentelt papok, ésígy többségük például misét sem ce-lebrálhatott. Hrabanus Maurus Com-mentaria in libros IV Regumjának nemangol fordítása, hanem a latin erede-tije jelent meg a Patrologia latina kö-

tetében (281. old.).A hibák súlya és mennyisége nem

jelentôs a hatalmas adathalmazt moz-gató és utalásokban gazdag szövegegészében, a nehézkes stílus azonbankiváltképp kárára válik egy olyankönyvnek, amelyben oly sok múlik afeszített érvelésen és a kimunkált re-torikán, nem is beszélve arról, hogyNorth igen szépen használja az angolnyelvet.������������ LÁNG BENEDEK

SokszínûkapitalizmusPÁLYAKÉPEK A MAGYAR TÔKÉSFEJLÔDÉS ARANYKORÁBÓL

Szerk. Sebôk Marcell. HVG, Buda-pest, 2004. 256 old., á. n.

Gyárak, épületek, csarnokok, szoba-belsôk, férfiak és néha nôk. A szürkeszázféle árnyalatában. Sokszínûen,ahogy azt a korabeli technika rögzít-hette. A képek mellett készítôik neve,kész fotótörténelem. Képeskönyv.Szép betûk, gondos tipográfia – hi-szen a Kner család is szerepel a kötet-ben! –, okos szavak, az életrôl mesélôcsaládtörténetek. A lapok szélénmegjegyzések, kiemelések, magyará-zatok. Meséskönyv. A „modernszemléletû történeti kutatásokat”(11. old.) végzô szerzôk olvasmányoskötetben kívánták a széles olvasókö-zönséget megismertetni neves elôde-ink életútjával. Így hát magam is le-mondtam az idézetek forrásainak ke-resésérôl, a kötet esztétikai és tartal-mi kereteit nyilvánvalóan túlfeszítôlábjegyzetek számonkérésérôl. He-lyette hátradôltem, és gyakran meg-babonázva olvastam polgártársainkfelemelkedésérôl, küzdelmeirôl ésbukásairól.

Egyszer volt… kezdôdnek a mesékis, hogy a mához szóljanak. Tizen-négy család történetét ismerjük meg,ezek sorrendben: Darányi Ignác,Ganz Ábrahám, Gregersen Gud-brand, Haggenmacher Henrik és Ká-roly, a Hatvany–Deutsch-dinasztia,Havel Lipót, Károlyi Sándor, KnerIzidor, Kornfeld Zsigmond, Krausz

SZEMLE 285

Mayer és fiai, Lánczy Leó, aNeuschlosz család, Wahrmann Mór,a Zsolnay család. Nélkülük nem vál-tunk volna azzá, amik ma vagyunk.Még sok hasonló család adódnamegírásra, amit a kötet készítôi istudnak, és – örömünkre – továbbiakbemutatását ígérik a jövôben. A mos-tani arcképcsarnokban szerepelneknagyvállalkozók a vas-, malom-, épí-tô-, szesz-, cukor-, élelmiszer-, kerá-miaiparból és a kereskedelembôl, to-vábbá befektetôk, bankvezérek, mû-vészek és politikusok sokszor ugyan-abból a családból, ritkábban egy-egyszemély jelenik meg több szerepbenis. A pályaképek, családtörténetekegyedi, de tipikusnak tartott életuta-kat örökítenek meg, a kötet készítôiegyensúlyra, nem pedig reprezentati-vitásra törekedtek.

A történetek együttesen több em-beröltôn át ívelnek, a XIX. századelejétôl a XX. század derekáig. Nagy-polgári családokról szólnak, amelyekegymást követô generációinak sorsabizonyság arra is, hogy a vagyont nemkönnyû felhalmozni, de könnyû elve-szíteni. Ez persze nem hazai sajátos-ság, és nem is csak az adott korszakjellemzôje. A tipikus helyzetet leíróamerikai szólás szerint három ge-neráció elég ahhoz, hogy egy család azalulról kezdést jelzô felgyûrt ing-ujjtólismét eljusson a felgyûrt ing-ujjig. Amai családi vállalkozásoknak is csakegy töredéke (országtól és fogalom-használattól függôen 3–14 százaléka)marad fenn három nemzedéken át, aszerencsésnek mondható többi csa-ládnak legalább szellemi tôkébe sike-rül átmenteni a korábban felhalmo-zott javakat. A hazai kapitalizmus a ti-pikusnak tekinthetô családsorsokba, acsaládi vállalkozások életciklusát sa-játosan befolyásolva további színeketkevert a nemzeti piac összezsugorodá-sával, a gazdasági karantént is hozózsidótörvényekkel, majd polgártársa-ink tervszerû megsemmisítésével. Akötet ebben is hû választott címéhez:a megrajzolt alakok között egyarántvannak a zsidótörvények eszmei elô-készítésében részt vevôk, az üldözte-tések elszenvedôi, illetve az ellenükaktívan fellépôk.

A kötetet lapozgatva kiderül, hogya minket ma foglalkoztató kérdésekzöme már több generációval koráb-

ban is felvetôdött. Ez a benyomás kétokból sem lehet véletlen. A gazdaságés társadalom mûködésének alapel-vei, mind a hosszúnak tartott XIX.,mind a rövidnek nevezett XX. századvégén, nagyrészt azonosak. A piac-gazdaság visszatértét ugyanakkor em-lékezetkihagyásokkal teli, többrend-beli rendszerváltozás elôzte meg, ígyismertnek hitt fogalmak – vállalkozás,polgári életmód, középosztály, a gaz-dasági elit társadalmi funkciói – tar-talma vált bizonytalanná. A szerzôk(Bácskai Vera, Csík Tibor, ErdészÁdám, Fehér György, Gyáni Gábor,Halmos Károly, Jávor Kata, KlementJudit, Vörös Károly) és a kiadvány tá-mogatói (a KFKI Csoport és személyszerint az elnöke, Szlankó Károly)éppen ennek a fogalmi bizonytalan-ságnak a megszüntetése és a gazdasá-gi elit önazonosságának erôsítése ér-dekében vállalkoztak a fáradságos, deszép eredményt hozó feladatra. Márcsak a keletkezéstörténet ismeretébenis adva volt az áthallások veszélye, deezt a szerzôk szigorú szakmai igényes-sége semlegesítette.

A kötet az újra felfedezett polgárimúltról szól, jelzi Gyáni Gábor azelôszó alcímében. A bevándorolt és anemesi családok egymáshoz közele-dése kulturális fogalmakkal ragadha-tó meg. A kulturális univerzum, atárgyi kultúra, a térhasználat szokás-rendje és a nyelvhasználat vizsgálatá-ból rajzolódik ki az egykori polgárimiliô életvilága. A társadalmi elfoga-dottság szempontjából fontos polgáriértéket képvisel a karitatív tevékeny-ség és a mecenatúra is. A pályaképek,családtörténetek ezeket a vizsgálatiszempontokat próbálják érvényesíte-ni, de a hozzáférhetô források függvé-nyében esetlegesen, többnyire csakegy-egy érdekes részletre kiterjedve.Így például Havel Lipót nyaralási ésutazási szokásairól, Wahrmann Mórlakhelyeirôl, párbajairól, alapítvá-nyairól és a rokonaihoz fûzôdô viszo-nyáról, a Zsolnay család fogyasztásiszokásairól, Lánczy Leó házasságá-ról, vagy – nem meglepô módon – aHatvany-Deutsch család irodalmikapcsolatairól szerezhetünk alapo-sabb ismereteket. A legtöbbet mégisaz üzleti kultúra, a gyarapodás világá-ról, a vállalkozások megszervezésénekés fenntartásának nehézségeirôl tud-

hatunk meg.A XIX. század utolsó harmadában

olyan technológiák terjedtek el (gôz-gép, vasút, távíró, majd villamosság),amelyek a gazdaság intézményi struk-túráját, a vállalkozások szervezôdésétis átformálták. Az új technológiák (el-sôsorban a vasút) megjelenése rész-ben új üzleti lehetôséget jelentett(például Ganz, Gregersen), részbenlehetôvé tette a vállalkozások korábbikereteinek újragondolását (példáulDeutsch, Neuschlosz). A vasutak ki-épülésével a szállítási költségek csök-kentek, és megváltozott – mint Hal-mos Károly írja – „a kereskedelem ár-követô képessége” (87. old.): Arad ésPest között a szállítás ideje példáulegy hónapról körülbelül egy napracsökkent. A kereskedelmi tevékeny-ségekben pedig egyaránt módosult azárustruktúra és a piaci centrumok sú-lya. Az elôtérbe kerülô gabonakeres-kedelem a pesti piac vezetô ágazatalett. Ezért is költözött a terményke-reskedelemmel foglalkozó Deutschcsalád Aradról Pestre, ahol hamaro-san fôvállalkozóként a vasútépítésikonjunktúrát is kihasználhatták. Akét hatás együttes jelentkezése látha-tó az eredetileg fakereskedô Neu-schlosz családnál is. A faárugyártás ésaz építôipari kivitelezés nagy részénekmegrendelôje kezdetben a vasút, seközben a vasúti szállítás lehetôségemaga is hozzájárult a vállalkozás ter-jeszkedéséhez. Errôl az 1880-as évekelején Neuschlosz Marcel így véleke-dett: „talán egy irányban sem volt avasútépítésnek oly közvetlen hatása –a gabonakereskedelmen kívül –, minta fatermelésben. Mint a gombák, úgynôttek ki a földbôl a fûrésztelepekmindenütt, s ma már oda jutottunk,hogy nincs az országnak erdeje, melynem értékesíttetnék, nincs vasútja,melynek forgalmát nem legnagyobbrészben a fatermelés s a fakereskedéstartanák fenn…” (203. old.)

A vállalkozások szaporodása a ver-senyhelyzetek gyarapodásával járt, ésa versenyben való talpon maradáshozújabb módszereket kellett találni. ASzéchenyi-féle Hengermalombandolgozó Ganz Ábrahám önállósodá-sakor azzal szembesült, hogy Széche-nyi gróf letiltatta az új öntômûhelyé-be irányuló szénszállításokat. A Véd-egylet igazgatójához, Kossuth Lajos-

286 BUKSZ 2005

hoz fordult segítségért, aki Széche-nyihez írt levelében többek között ar-ra hivatkozott, hogy a gróf a Gyárala-pító Társaság másodelnökeként ép-pen a honi iparpártolás mellett köte-lezte el magát. A levélváltás következ-tében a szénszállítás megoldódott, ésGanz a Lánchíd építésénél is kapottmegbízásokat (46–48. old.). A Ganzcsalád története természetesen elsô-sorban nem a versenykorlátozás és amegszüntetésére alkalmazott kijárásmiatt érdekes, hanem a folyamatosinnovatív tevékenységgel szerzett ver-senyelôny hosszú távú érvényesíthe-tôségének példájaként.

A mûszaki újdonságok felhasználá-sával, köztük saját találmányaival ke-rült az élre a malomiparban Haggen-macher Károly, míg a család más tag-jai sörgyártással próbálkoztak. A ha-zai italfogyasztási szokásokban a söralárendelt szerepet játszott, de a filo-xera megjelenése és a bortermelésvisszaesése kedvezett a söriparnak. AHaggenmacher-féle sörgyárak fenn-maradását a Dreher család tagjaivalkötött házasságok, majd 1933-ban agyárak egyesülése biztosította.

A terménykereskedô Deutsch csa-lád természetes módon fordult azegyébként magas hasznot hozó ma-lomipari befektetésekhez, ám tartóspozíciókat a hatvani uradalom meg-vásárlásával és a rá építô élelmiszer-ipari (cukoripar, takarmány, paradi-csomkonzerv) beruházásokkal tudottteremteni.

A Kner család történetébôl sok,ma már közkeletûnek tûnô tanulságvonható le. Látható például, hogy ahosszabb távra tervezô vállalkozások-ban idôvel megtérül és tartós verseny-elônnyé válik a pontos szállítás, a mi-nôségi munkavégzés. A stabil üzlet-vitelhez a késôbb könyvmûvészetiszempontból is kiemelkedô kiadvá-nyok veszteségeit is fedezô, ugyanak-kor nagy volumenû, de kis hasznothozó megrendelések kellettek, mintamilyenek a közigazgatási nyomtat-ványok. Hogy a több mint 4000 köz-ségi közigazgatással fenntarthassák akapcsolatot, nyomtatvány-mintatáratkészítettek, aminek a vevôkör jelen-tôs bôvülésén túl az lett az eredmé-nye, hogy a Belügyminisztérium aszéles körû közigazgatási ismereteketfelhalmozó és rendszerezô Kner-féle

mintatárra építette nyomtatványkor-szerûsítési programját. A Kner csa-láddal foglalkozó izgalmas fejezetszerzôje, Erdész Ádám arra is utal,hogy a „mintatár utánzásával és ha-sonló rendszer fel-építésével, egyelvetélt kísérlettôl eltekintve, a kon-kurens cégek nem próbálkoztak”(140. old.). A mintatár egyfelôl akorszak újdonságát jelentô modernreklám használatának fontosságát,másfelôl a nélkülözhetetlenségébenis megtestesülô szellemi tulajdon ön-álló piaci erejét példázza. Itt említen-dô a Zsolnay család is, mivel a kitar-tó munka, a vállalkozásba visszafor-gatott haszon, a család teljes körû tá-mogatása, a minôség elôtérbe helye-zése, a jelentôs szellemi befektetések,majd a termék-elôállításhoz kapcso-lódóan a mûvészi igények megjelené-se mind hasonlóságot mutat a Knercég történetével – azzal a különbség-gel, hogy itt olyan nôk is felbukkan-nak, akikrôl nem a rokonsági szálakalakulása, hanem a vállalkozásbanjátszott fontos szerepük miatt törté-nik említés.

A pénzügyi körökben zajló versen-gés sajátos formáit villantja felKornfeld Zsigmond és Lánczy Leópályaképe. A konkurens bankcsopor-tok az üzleti vállalkozásként mûköd-tetett sajtót is felhasználták a verseny-társ lejáratására, ellehetetlenítésére.Az Est induló tôkéjét – mondja Hal-mos Károly Lánczy Leóról készítetttanulmányában – állítólag az Anglo-Magyar Bank és Kereskedelmi Rt.biztosította, így a konkurens pénzin-tézet, a Pesti Magyar KereskedelmiBank gyakran célpontul szolgált. AzEst „leleplezései” ügyleteket hiúsít-hattak meg. Azt is számításba kellazonban venni, hogy a sajtó képvise-lôi a minél szélesebb körû informá-ciószerzés kényszere miatt senkivelsem állhattak tartósan ellenséges vi-szonyban. A sajtó barátságának el-nyerésére, egyben az információk(gyakran bennfentes értesülések) köl-csönösen elônyös áramlásának elô-mozdítására is szolgált „a pausálénaknevezett, a nagy cégektôl átalánybanbevett, s a lap kiadóhivatalának ‘köz-vetlenül és nyugtázottan’ fizetett hir-detési díj… Ezt a sajtótámadások ki-védése érdekében fizették.” (188.old.) A lap barátságtalan magatartása

esetén felfüggeszthették a kifizetését,de a sajtó képviselôinek külön tiszte-letdíjat is fizethettek információsszolgálataikért.A konjunktúra változásai természete-sen többé-kevésbé érintettek mindenágazatot, a terménykereskedelmet, asör-, a cukor-, a malom-, a faipartstb. A Neuschlosz cég „föllendülésétnem a parkettagyár és a fûrésztelepkonjunktúrától függô hozama, amelya verseny élessége miatt túl nagy so-ha-sem lehetett, hozta magával, ha-nem az építési vállalkozás…Neuschlosz Marcel – bízva a magaszervezési tehetségében – részt kért aMonarchia legnagyobb munkáiból, akatonai kincstár megbízásaiból.Olyan rizikót vállalt, amelyre magyarember addig nem vetemedett. Meg-pályázta és elnyerte elôbb Lemberg,majd Krakkó erôdítési és kaszárnyaépítkezéseit.” (209. old.) A konjunk-turális ingadozások kivédésének, atalpon maradásnak, esetleg a vállal-kozás kiteljesedésének egyik lehetsé-ges útja tehát az állami megrendelé-sek elnyerése volt. A Neuschlosz csa-lád esetében ez további hadiipari, va-súti megbízásokkal, a millenniumi ki-állításra a Vajdahunyad vára kivitele-zésével folytatódott, de Havel Lipótcégének fénykorában is fontos szere-pet töltöttek be a középületre szólómegbízások (Kúria, Mûegyetem épü-lete), mint ahogy Gregersen vállalko-zása számára is kezdetben az államikamatbiztosítással történô, majd ki-zárólagosan állami vasúti építkezésekhozták a folyamatos megrendelése-ket.

Az üzleti életben a rokonsági kap-csolatokon túlnyúló megbízhatóösszeköttetések nélkül nem lehetettboldogulni, amirôl szinte mindegyikpályakép, családtörténet számos ada-lékkal szolgál. A bankok iparfinanszí-rozása a kapcsolati hálók nélkül egy-szerûen nem mûködhetett volna. Az1869-es csôdhullámban a fizetéskép-telenné vált Gregersen Gudbrand cé-ge azért nem omlott össze, mert jónevû hitelezôi bíztak benne, segítettékátvészelni az idôszakot. A Kner cég isápolta aktív, kezdeményezô kapcsola-tát a megrendelôkkel. A közéleti ésüzleti tevékenység határai gyakranösszemosódtak. Az állami, helyható-sági, egyházi megrendelések elnyeré-

SZEMLE 287

sének közvetlen befolyásolásáról szólópéldákat a Neuschlosz család eseté-ben olvashatunk. Krausz Mayer tör-ténetébôl pedig kiviláglik, hogy a gaz-dasági kapcsolatrendszer kialakításá-ban a hitközségben betöltött tisztségis fontos szerepet játszhatott.

Az összeférhetetlenség egyes esetei-nek szabályozására – a kormánnyalfenntartott üzleti tevékenység és aképviselôi mandátum szétválasztásá-ra – csak 1901-ben került sor. Ter-mészetesnek vették a szerepkörökváltogatását vagy együttélését, a gaz-dasági és a politikai elit tagjai közöttikapcsolódásokat. A Krausz családegyik tagja rövid idôre képviselôkéntis szerencsét próbált, a bankárLánczy Leó több cikluson át voltképviselô, Wahrmann Mór az elsôzsidó vallású képviselôként 1869-tólhaláláig (1892) képviselte Lipótvá-rost, így a parlamenti összeszólalko-zás után 1883-ban módja nyílt párba-jozni is antiszemita képviselôtársával,Istóczy Gyôzôvel. Az agrárérdekekparlamenti képviselete vitte KárolyiSándor grófot a parlamenti politizá-lás felé, az ügyvédi pályáról indulóDarányi Ignác csak tíz évvel a képvi-selôség elnyerése után számolta felügyvédi irodáját, és ingatlanai jöve-delmébôl élt. Többen (KornfeldZsigmond, Deutsch Sándor, LánczyLeó) fôrendiházi tagként befolyásol-hatták a politika alakulását.

A kötet szereplôi közül Darányi Ig-nácé az egyetlen politikusi életút.Többször is betöltötte a földmûvelés-ügyi miniszter posztját, és az államibeavatkozást, pénzügyi támogatástkövetelô agrárius és az ipari, kereske-delmi és banktôke érdekeit képviselômerkantilista nézetek között egyensú-lyozva szakszerû megoldásokat java-solt. A szövetkezeti mozgalom támo-gatásában összetalálkozott KárolyiSándor gróffal, aki mintaszerûen ve-zette nagybirtokait, emellett mindenlehetôséget megragadott azon nézeté-nek képviseletére, hogy a gazdaságihaladás a mezôgazdasághoz kötôdik.Változó társadalmi, politikai szerep-vállalásait is az befolyásolta, hogy mi-kor, melyik kapcsolatrendszer volt ké-pes erôteljesebben támogatni elképze-léseit. A mezôgazdaság hitelellátása, amezôgazdasági és ipari szövetkezeteklétesítését segítô országos hitelszövet-

kezet megteremtése volt egyik legfon-tosabb célja, amihez állami támoga-tást, pénzeket remélt – állami felügye-let nélkül. Mivel nem kapott kor-mányzati támogatást, a megyei szer-vezetek létrehozása után 1894-benmegalakította a Hazai SzövetkezetekKözponti Hitelintézetét. Végül 1898-ban, Darányi minisztersége alatt meg-alakult az állami vezetésû OrszágosKözponti Hitelszövetkezet, ami a Ká-rolyi-féle hitelintézet megszûnését je-lentette. Ugyanebben az évben Káro-lyi, anyagi támogatást is biztosítva,megalakította a Magyar Gazdaszövet-ség Fogyasztási és Értékesítô Szövet-kezetét, a Hangyát. A Magyar Gazda-szövetséget önálló politikai erôként ispróbálta választásokon indítani, sprogramját az úgynevezett „Gönci le-vélben” foglalta össze. A levélbentöbbek között az összeférhetetlensé-get szabályozó törvények továbbvite-lét, tisztogatásokat követelt a magyarnemzet és államiság fennmaradása ér-dekében. „A nyílt levél ezzel túlmenta szokásos, agrárius ipari és banktôke-ellenességen, és megfogalmazásaegyértelmûen antiszemita politikárautalt” – foglalja össze Csík Tibor, aKárolyi-pályakép szerzôje. Az agrár-érdekek képviseletének ilyenfajta ki-növését Darányi Ignác már korábbanparlamenti beszédben ítélte el.

Sokan megfogalmaztak az országsorsát érintô, nagy ívû gazdasági,politikai elképzeléseket: WahrmannMór az 1880-as évek közepén Ma-gyarország számtalan centrifugálisnemzetiségét, az ország geopolitikaihelyzetét, szövetséges nélküliségétemlítve a közjogi alap, a dualizmusfenntartása, a magyar gazdaság pari-tásos helyzetének megteremtésemellett érvelt; a századforduló utánKárolyi Sándor a legfontosabbnakaz ország gazdasági önállóságánakmegteremtését tekintette, s ennekérdekében elképzelhetônek tartottaaz általános választójog bevezetését,a papi birtokok államosítását is. Amagyar vállalkozások terjeszkedésilehetôségeit illetôen többen is – mintWahrmann a programbeszédeiben,Lánczy mindennapi tevékenységé-ben, amire a halálakor az asztalán ta-lált balkáni iparosítási terv is utalt –a balkáni piacok megszerzését tartot-ták a legaktuálisabb feladatnak.

Kornfeld Zsigmond „állambankár-ként” részt is vett a magyar állam-adósság kezelésében, konverziójá-ban, a korona bevezetésével össze-függô valutareformban, Bosznia-Hercegovina annexiójának finanszí-rozásában.

A kötet sok olvasója valószínûlegmeglepôdik azon, milyen fontos szere-pet játszottak a nagyvállalkozói körbena bevándorlók, és azon is, hogy a fele-kezeti hovatartozást tekintve milyennagy a zsidók aránya az ismertetettcsaládok és szereplôk között. A Mo-narchia idején 800-1000 családra te-hetô magyar nagypolgárság elitjét 100-150 család alkotta, zömük a fôváros-ban élt, és zsidó származású volt, atöbbiek között a külföldrôl betelepültnémet nemzetiségûek domináltak(Magyar Kódex, 5. kötet: Az Oszt-rák–Magyar Monarchia, Kossuth,Bp., 2001. 106. old.). Lengyel Györgyszámításai szerint a gazdasági elit elsôgenerációjának, a XIX. század elsôharmadában születetteknek körében15 százalékos volt a bevándorlók ará-nya, ami a második generáció, a szá-zad második harmadában születettekidején valamivel csökkent, 12 százalé-kra. (Lengyel György: Vállalkozók,bankárok, kereskedôk. Magvetô, Bp.,1989. 30. és 49. old.) A századfordulókörüli évtizedekben a zsidók aránya alegnagyobb bankok, a GyáriparosokOrszágos Szövetsége és a tôzsde veze-tésében több mint 50 százalékos volt,ami a harmincas évek közepéig lény-egében nem változott (uo. 44. és 77.old.). Hogy éppen kik szerepelnek akötetben, az szerkesztôi döntés kérdé-se volt, és bár bevallottan nem töre-kedtek reprezentativitásra, a „merítésilehetôséget” a fenti számok határoztákmeg.

Darányi Ignác református közne-mesi családba születet Pesten. A re-formátus Ganz Ábrahám Svájc,Franciaország, Olaszország és Auszt-ria után állapodott meg Pesten. Gre-gersen Gudbrand Norvégia, Német-ország, Csehország, Ausztria után ér-kezett Magyarországra, és telepedettmeg. A svájci református Haggenma-cher család legidôsebb fia, Kasparkétéves nyugat-európai vándorlásután érkezett Magyarországra, de in-nen Olaszország és Csehország érin-tésével hazautazott, és ott alapított

288 BUKSZ 2005

családot. Öccse, Henrik Csehországután érkezett el hozzánk, és itt telepe-dett le, akihez újabb testvér, Károly iscsatlakozott. Henrik fiúgyermekeiHenrik, Géza, Walter, Róbert, Árpádés Oszkár nevet viseltek. A család avészkorszak idején zsidó gyerekeketmentett, leszármazottjaik közül senkisem él Magyarországon. A zsidóDeutsch család elsô ismert ôse kôsze-gi születésû, a család életében a kö-vetkezô állomás Arad, majd Pest volt.Havel Lipót nagyapja Csehországbólvándorolt Pestre. Károlyi Sándor azegyik legvagyonosabb arisztokratacsaládba (Esterházy Franciska és Ká-rolyi István gyermekeként) született.A nyomdaalapító Kner Izidor nagy-apja balassagyarmati zsidó családgyermekeként látta meg a napvilágot.Kornfeld Zsigmond csehországi zsi-dó családba született, Párizs, Prágaés Bécs után érkezett a Magyar Álta-lános Hitelbankhoz 1878-ban. Lete-lepedése tartósnak bizonyult, hét évután úgy döntött, megtanul magya-rul, 1887-ben megtartotta elsô ma-gyar nyelvû pénzügy-politikai elôadá-sát, majd kezdeményezte a pesti tôzs-de kereskedési nyelvének megmagya-rítását. Krausz Mayer egy Tolna me-gyei zsidó közösségbôl indult el Pest-re dolgozni. Lánczy Leó édesapja,Lazarsfeld Adolf csehországi zsidóközösségben született, majd Pestenszeszfôzdét és kereskedést tartottfenn. A Neuschlosz család a Nyitramegyei Vágvecse zsidó telepérôl ér-kezett elôször Újpestre, majd Pestre.A Wahrmann család elsô ismert tag-ja, Izrael, Óbudán jött a világra, MórPesten született. A kisnemesi szárma-zású, gyáralapító Zsolnay Miklós ere-detileg rôföskereskedô volt Pécsett.

Képeskönyv, meséskönyv, amelyetgyakran megbabonázva olvastam –fogalmaztam a bevezetô mondatok-ban, és az ismertetés végén is ezeket abenyomásaimat szeretném hangsú-lyozni. Mégis be kell vallanom: za-vart, hogy ebben a nagyon szép kivi-telû, olvasmányos könyvben nemtudhatom meg, honnan származik asok idézet. Az egyes fejezetek utánvan ugyan irodalomjegyzék, de aznem feltétlenül áll kapcsolatban azidézett szövegekkel, például Adytidézik Károlyi Sándorról (125. old.),de Ady nem szerepel a – jól megválo-

gatott – irodalomban (131. old.).Gondolom, sok olvasó, mint ahogyén is, több segítséget igényelne apénznemek, összegek nagyságrendjé-ben való eligazodáshoz, egyrészt mertmásfél évszázad adatait kellene értel-meznünk, másrészt mert minden tör-ténetben kiemelten fontos a vállalko-zások gyarapodása, a vagyon nagysá-ga, az örökösödés alakulása. Tudom,hogy lehetetlen hibátlan kötetet ké-szíteni, ezért sajnálom a szerkesztô-ket, akik nyilván a megjelenés utánvették észre, hogy a fejlécekben isszereplô családnevek írása követke-zetlen: a Krausz családnál csak a fej-lécben szerepel a megyeri elônév, aZsolnay család viszont a fejlécenelvesztette nemesi ypszilonját. Szíve-sen látnám már a mostani kifogásai-mat figyelembe vevô következô köte-tet.������������ VALENTINY PÁL

Csizmadia Ervin:A Medgyessy-talányA NEMZETI KÖZÉPTÔL (A) VÉGIG

Századvég Kiadó, Budapest, 2004.263 old.

Csizmadia Ervin:„Elképzeltekmaguknak egyminiszterelnököt”INTERJÚ MEDGYESSY PÉTERREL

Századvég Kiadó, Budapest, 2004.111 old. 2625 Ft (a két kötet együtt)

„Az elmúlt évek egyetlen idôszaká-ban sem nézett reánk a lapokbólannyi felszabadult, mosolygó, sôtharsányan kacagó MSZP-s ésSZDSZ-es politikus, mint amennyiaz augusztus 19-e utáni napokban”(I. 7. old.), írja provokatívan Csizma-dia Ervin könyvének elôszavában,utalva a Medgyessy lemond(at)ását

követô hónap beszédes sajtófotóira.Az elemzés tárgya a „Medgyessy-ta-lány”, amelybe szerinte beletartozik akormánykoalíció, illetve a baloldal vi-szonyrendszere is. Fô kérdése mégisaz, mi történt a volt miniszterelnök-kel a kormányfô jelöltté válásától bu-kásáig eltelt három évben, a 2002-eskormányváltó erôk baloldali liberális'királycsinálói' két év kormányzásután miért húzták ki a széket az ép-pen felálló Medgyessy alól? Csizma-dia nem beszél se „puccsistákról”, seposztkommunistákról, hanem egypolitikus cselekvéseit értelmezi a for-mális és informális politikai összefüg-géseiben, kihívásokat és az adaptivi-tás szempontjából értékelt válaszokatelemez. Szakít tehát a politikai elem-zôktôl sem idegen pszichológiai re-dukcionizmussal, amely Medgyessytpusztán „dadogó rétornak”, „határo-zatlan vezetônek” láttatja, s bukásátrészben ezzel, részben – a meneszté-sét követô elsô sértett nyilatkozatok-hoz illeszkedve – a felelôtlen, hata-lomvágyó liberális politikusok térnye-résével magyarázza. Csizmadia szán-déka szerint nem politizál, hanemközérthetô politikai elemzést készít.A megértés igénye vezeti, ami általá-ban elvárható a társadalomtudo-mányban, de önmagában nem elég-séges a politikai-közéleti viszonyokfeltérképezéséhez, ha nem párosulkritikai reflexióval. Igaz ez az interjú-kötetre is, ahol a szerzô jellemzôensaját elemzôi hipotéziseit teszteli,majd miután megkapta az igazolástvagy a cáfolatot, nem tesz fel további– esetleg kényes – kérdéseket. Ez apublicisztikai interjú egyik bevett el-járása; de talán hasznosabb lett volnaaz interjúalany értelmezéseibôl kiin-duló, kevésbé strukturált interjútech-nika.

A szerzô szándéka, hogy „Med-gyessy lépéseit értelmezhetô láncolat-ként, ne pedig sodródó rögtönzésekzavaros elegyeként” (I. 45. old.)szemlélje. A közvélemény szerintmeglehetôsen kaotikus, „kamikaze”(I. 255. old.) kormányzás megértésé-nek igyekezete azonban a túlraciona-lizálás veszélyével jár. Csizmadia akormányfôt jóval tudatosabb politi-kusnak mutatja annál, amilyennek aközvélemény látta; sôt még annál is„jobban” megérti a cselekvôt, mint

SZEMLE 289

az önmagát. Elemzôi nézôpontját akövetkezôképp határozza meg:„Szemléletét és gondolkodásmódját[ti. Medgyessyét] lehet vitatni, de hacélunknak nem a direkt kritikát te-kintjük, hanem azt, hogy értelmez-zük: miért viselkedett úgy, ahogyan,továbbá, miért került kutyaszorítóbakormányzása végére, akkor ezekkel azelôzményekkel, illetve felfogásbelipillérekkel tisztában kell lennünk.”(I. 199. old.) Ekkor azonban – tehet-jük hozzá – szükségszerûen Med-gyessy egyik védôbeszédét írja meg,ha mégoly árnyalt védôbeszédet is.

Csizmadia azt feszegeti, miért ép-pen Medgyessy Péter lett a jobbolda-li kormányzat megdöntésére hivatottkormányfôjelölt. Számba veszi a bal-oldal elôtt halmozódó kihívásokat, ésrögzíti, hogy a választások megnyeré-sén túl (amit szûk értelemben vett ki-hívásnak nevez), az MSZP egy „tá-gabb” kihívásra válaszolva egybenegy – késôbb csak részlegesen végig-vitt – belsô átalakulást is célul tûzött.Ebbôl is adódna, hogy „a szocialistáképpen azért kérték fel Medgyessy Pé-tert miniszterelnök-jelöltjüknek, merta párt megújulását az adott körülmé-nyek között nem tudták elképzelni ahagyományos MSZP-vezérkarral, il-letve a szintén hagyományos centris-ta-pragmatikus politika mellett” (I.25. old.). A párt tehát a változtatásranem látta képesnek saját vezetôit. Akésôbbiekben azután – többek között– éppen a baloldal (és a közjogi intéz-ményrendszer) átformálásának kísér-lete vezetett Csizmadia szerint a kor-mányfô bukásához.

Vegyük sorra, milyen érveket hozfel a szerzô Medgyessy jelölése mel-lett. A Horn-kormány harmadikpénzügyminisztere; a baloldal ország-menedzselési és gazdaságmenedzse-lési hagyományának potenciálisösszekapcsolója; a rendszerváltás utá-ni baloldal nyugatosító törekvéseineklehetséges folytatója; a pártonkívüli-sége ellenére elkötelezett baloldali,akit informális elkötelezettsége a„kinn is vagyok, benn is vagyok” ket-tôsségébôl adódó elônyök birtokosá-vá tesz; továbbá versenyképes szemé-lyes alternatíva Orbán Viktorralszemben. Ezek az érvek elfogadhatókMedgyessy mellett, de nem meggyô-zôek Kovács Lászlóval, s különösen

nem a harmadik jelölt Németh Mik-lóssal szemben, akirôl legalábbennyire elmondható mindez. A szer-zô így fogalmaz: „Németh Miklósbanis a kívülállóság fogta meg az MSZPvezetôit […] az ô kívülállósága azon-ban több veszélyt rejtett, mint Med-gyessyé. Míg Németh alaposan felakarta bolygatni a párt belsô életét,Medgyessy egyik legfontosabb felté-telezett vonása az volt, hogy alapjai-ban nem akarja zavarni az MSZP kö-reit.” (I. 53. old.) Tehát Medgyessyjavára az dönt, hogy feltételezhetôenaz önmaga számára kijelölt „szellemivezéri pozíció kellôen emelkedett voltahhoz, hogy ne kelljen »alászállnia« apolitika legbelsô bugyraiba, és mégis-csak kecsegtetett valamiféle irányvo-nallal, perspektívával” (I. 55. old.).Itt ellentmondás rejlik. Medgyessyazért lett jelölt, mert reformálni tudés akar, ugyanakkor feltételezhetôen„nem akarja zavarni az MSZP köre-it”? Ha az MSZP vezetôi ez utóbbitgondolták, akkor vagy nem ismerték,vagy nem vették komolyan Med-gyessy – Csizmadia által részletesenelemzett – elképzeléseit, amelyeket„beköszöntô” interjújában fejtett ki,élesen bírálva az MSZP idejétmúltintézményes és politikai stílusbeli be-rendezkedését, felvillantva a határo-zott vezetô mögé felsorakozó, megre-formált MSZP vízióját (I. 57–59.old.). Ez a megállapítás gyengítiCsizmadia döntô érvét, amely Med-gyessynek a párt belügyeitôl való fel-tételezett távolmaradását hozza felNémeth legyôzésének magyarázatául.Az ellentmondást késôbb a szerzôfeloldja ugyan könyvének A „Med-gyessy-talány gyökere: a nyílt és a rej-tett mondanivaló” címû alfejezetében(I. 98–104. old.), mégsem tér visszaarra a kérdésre, hogy akkor végül ismi indokolta, hogy ne Németh, ha-nem Medgyessy váljék a baloldali-li-berális ellenzék miniszterelnök-jelölt-jévé. Csizmadia elemzése nem tudjamegvilágítani a kormányfôjelöléstényleges szelekciós elveit. Az ugya-nis az elemzés logikájából még érthe-tô volna, hogy Medgyessy miért talál-tatott alkalmasnak; az azonban nem,hogy viszont Németh Miklós miértnem. Továbbá az sem vált számomravilágossá a vonatkozó fejezetekbôl,hogy a szerzô szerint Kovács László

elnöki pozícióból miért indul eleveesélytelenül a jelöltségért folytatottküzdelemben. Úgy vélem, a jelöléshátterében a döntô szerepet a könyv-ben nem tárgyalt szempontok melletta nemzeti közép eszméjének képvise-lete játszhatta.

Ez pedig már átvezet egy másikproblematikus állításhoz. Csizmadiamegkülönböztet „két Medgyessyt”,két irányvonalat, amelyeket egymásmellett képviselt a kormányfô, deamelyek részben ellentmondanakegymásnak. Mindkettô a kampányidejébôl származik; az egyiket „nyíltmondanivalónak”, a széles nyilvános-ság elôtt mindig is vállalt irányvonal-nak nevezi, amit a kormánypártokeleinte még határozottan támogattakis, ám idôvel a kritika (egyik) tárgyá-vá vált. Ide tartozik a nemzeti középeszméje, majd hasonló funkciójú va-riánsai, a hagyományos baloldali ér-tékek mellett a harmadik út érték-szintézise, illetve általában a kon-szenzusteremtô, békéltetô, árokbete-metô politikusi szerepkör; de ide so-rolódik a pártok belügyeibe be nemavatkozó, pusztán „napirendformálóminiszter-elnök” koncepciója is. A„rejtett mondanivalóhoz” sorolja aszerzô a közjogi javaslatokat, a (kor-mány)pártok bírálatát és átformálá-suk szándékát, az alkotmánymódosí-tással kapcsolatos markánsan refor-mista és kifejezetten konfrontatív po-litikát, amelyet a kampányban a jelöltcsak személyes programjában vázolt,s amely a felszínre kerülve bukásáhozvezetett. Csizmadia szerint a kor-mányfô nem adta fel rejtett üzenete-it, tematizálásukkal sokkal inkább ki-várt, hiszen megvalósításukhoz alkal-mas idôzítésre volt szüksége. E két-fajta mondanivaló kapcsán írja:[Medgyessy] „elvetette a nemzeti kö-zép ideológiáját, mindig bajba került,amikor azt kérdezték, mit is jelent va-lójában ez az eszme. […] Látni fogjukmajd, ugyanez a helyzet a köztársasá-gi gondolattal is. Megkockáztatom:egyik fogalmat sem tekintette igazána sajátjának, mert bár rugalmas poli-tikusnak tartotta magát, de a sajátmércéjéhez képest. Rugalmasan pró-bálta megvalósítani azokat az elkép-zeléseket, amelyek a magyar demok-rácia szerkezetét alapjaiban átformál-ták volna.” (I. 104. old.) Majd né-

290 BUKSZ 2005

hány sorral lejjebb hozzáteszi:„Ugyanakkor meg kell azt is állapíta-nom, hogy interjúnkban arról beszél:a közjogi szerkezet átformálására ép-pen azért gondolt, hogy a nemzetiközép eszméjét valóban legyen módjahatékonyan képviselni.” (I. 104. old.)Vagyis a szerzônek mégsem kellettvolna azzal próbálkoznia, hogy Med-gyessyt „elidegenítse” a nemzeti kö-zéptôl, ha azt legfeljebb csak a nyílt ésa rejtett mondanivaló ellentétének aszimmetria szépségébôl adódó meg-fontolása indokolja. A két elképzelésitt tehát nem áll szemben egymás-sal, hiszen Medgyessy a rejtett mon-danivaló egy elemét (a közjogi refor-mot) állítólag eszközként használta anyílt mondanivaló egy céljának (anemzeti közép politikájának) megva-lósításához.

A késôbbiekben is találkozhatunkkifejezetten téves helyzetértékelések-kel. A kormányfô 2004. februáriévértékelô beszédében elôadott köz-jogi javaslatok kapcsán, illetve arra amárciusi nyilatkozatára alapozva,amelyben a közvetlen elnökválasztás-ról mint a köztársasági eszme tényle-ges kifejezôdésérôl beszélt, Csizma-dia a következô megállapításra jut:„Medgyessy Péter tehát 2004 tava-szán, az EP-kampány elôtt lényegé-ben köztársasági elnöki programmaltért vissza a politikai arénába.” (I.180. old.) Itt nyilvánvalóan félreér-tésrôl van szó. Az interjúkötetben azexkormányfô beszél ugyan arról,hogy számára a francia elnöki modelltekinthetô mércének (II. 66. old.), deahhoz természetesen miniszterelnök-ként kívánt közelíteni. Csizmadiamásutt is önmagát a pártok fölé pozí-cionáló miniszterelnökrôl beszél, ígynem világos, miért asszociál elemzé-sében köztársasági elnöki státusra ésprogramra.

Ehhez hasonló, de fontosabb félre-értés található az elemzésben ott,ahol a szerzô a 2004. nyárvégi kor-mányátalakítás körül kibontakozó koa-líciós vitában a kormányfô pozíciójátpróbálja rekonstruálni: „Nagyon ha-tározott álláspontom szerint Med-gyessy Péter számolt azzal, hogy apárt nem fogja támogatni. Azt tudta,hogy ô nem lép vissza. Annak is tuda-tában kellett lennie, hogy az SZDSZszintén nem hátrál meg. Nem akart

beleesni Horn Gyula 1996-os »hibá-jába«. Valóban meg akarta mutatni:milyen az, amikor egy »határozatlanminiszterelnök« (amilyennek ôt tar-tották) határozott. Önkéntesen áldoz-ta fel magát, hiszen empátiánál több-re az utolsó napokban nem számítha-tott.” (I. 221–222. old.) A kisebbikprobléma, hogy az elemzô a vizsgála-ta során elôtte feltáruló értelem-összefüggést beépíti a megismerésetárgyát alkotó cselekvô motivációjá-ba, s ezzel kiteszi magát a már emlí-tett túlracionalizálás vádjának. A va-lóságosnál tudatosabbnak állítja be akormányfôt, amikor Horn hibája el-kerülésének szándékát tulajdonítjaneki; s – ez a nagyobb probléma – ki-fejezetten félreérti, amikor azt állítja,hogy abban a helyzetben Medgyessytudatosan és szabad akaratából köve-tett el „politikai öngyilkosságot”. (Er-re utalna a „kamikaze kormányzás”korábban már hivatkozott metaforájais.) Ezt az értelmezést nem támasztjaalá sem a lemondást megelôzô „Ne-kem még vannak feladataim” címûinterjú a Népszabadságban, sem a bu-kást követôen tett, sértett hangvételûnyilatkozatok. Egy tudatos önsors-rontó nem nyilatkozhat így; az elem-zôre pedig nem vet jó fényt, ha mind-járt mártírrá is avatja „hôsét”. Az ön-feláldozó heroizmus motívuma ké-sôbb is visszaköszön: „Kevesen értet-ték meg az exkormányfô kísérleténeklényegét: megpróbálta a baloldalthelyzetbe hozni. Medgyessy Péter fôcélja érdekében feláldozta a gazdasá-gi-menedzseri kormányzást és – sajátmagát.” (I. 254. old.) Az kiderülugyan, hogy a „helyzetbe hozni”Csizmadia számára egy megújult,korszerû, baloldali identitását vállalóMSZP kiformálását jelenti, ám az to-vábbra sem érthetô, hogy ehhez miértépp a baloldali miniszterelnök ön-destrukciója vezet el, illetve hogy ecél érdekében miért kell szükségsze-rûen feláldozni a képviselt politikaiirányvonalat.

Szeretnék itt visszautalni a könyvcímére s az azzal kapcsolatos szerzôifelfogásra. („Medgyessy talánya abaloldal, a baloldali-liberális kor-mánykoalíció és egy baloldali politi-kus önmagában való talánya.” I. 195.old.) Az elemzés végéhez közeledveCsizmadia arról ír, hogy Medgyessy

kormányzásának kudarcba fulladásaközvetve az MSZP, illetve a baloldalválságát jelenti. Leszögezi, hogy azMSZP baloldali identitását országme-nedzselô modernizátorsággal helyet-tesítette (I. 238–239. old.), amit azországmenedzselés, a nyugatosítás ki-egyezésig visszanyúló tradíciójávalhoz történeti összefüggésbe (I. 240–242. old.). Ezzel a politikával – állítjaa szerzô – történetileg összekapcsoló-dott a kormányzati hozzáértés, a kor-mányzóképesség monopóliuma is: „abaloldal addig számított versenyké-pesnek, amíg továbbvitte a régi ha-gyományt, és amíg vele egyenrangúvetélytársak nélkül ôrizte monopóliu-mait. Medgyessy Péter azért is kény-szerült idô elôtt lemondani, mert ép-pen az ô kormányzati idôszakábankövetkezett be Magyarország csatla-kozása az Európai Unióhoz, és elsô-sorban neki kellett viselnie a felelôssé-get azért, hogy ez az évszázados ha-gyomány (amelyet mindig egy privile-gizált elit fémjelzett) továbbiakbanfolytathatatlan.” (I. 242–243. old.)Számomra nem világos, hogy az EU-hoz való csatlakozás miért zárja ki anyugatosítás és modernizálás politiká-jának folytatását, hiszen az integrációtkövetôen is legitim maradhat a felzár-kóztató politika folytatása. Ha viszontez így elfogadható, akkor miért kellettvolna Medgyessynek a felelôsségetvállalnia, és kényszerûen lemondania?S ha igaz is, hogy a kormányzati erô-térben kialakult egy politikai alterna-tíva (és ezzel elveszett a kormányzó-képesség monopóliuma), az miért je-lentette egyben a baloldal versenyké-pességének a végét? Vagy a szerzôszerint a baloldal csak vetélytársaknélkül „versenyképes”? Sehogy semérthetô ez a gondolat, mint ahogyanaz alábbi sem, ugyanezen az oldalon:„1998 és 2002 között az Orbán Vik-tor vezette kormány esélyt kapott ar-ra, hogy – a rendszerváltás után elô-ször – még egy ciklusig kormányoz-zon.” (I. 243. old.) Még egyig? Úgyérti, még egy utolsó ciklusig kormá-nyozzon, vagy még egy ciklust ráadás-ként? Akárhogyan gondolta is, ez amondat sem állja meg a helyét. Amúltra vonatkozó értelme nem igaz, ajövôre vonatkozóan kérdéses: nemtudjuk lesz-e még Orbán-kormány.

A tartalmi problémák után néhány

SZEMLE 291

formai figyelmetlenségre szeretnémfelhívni a figyelmet, mert meggyô-zôdésem szerint a problematikus állí-tások is a nem kellôen rendszerezettgondolatmenet, valamint a helyenkéntkifejezetten pongyola nyelvhasználatés figyelmetlen megszövegezés szám-lájára írhatók. Ez utóbbiak közül né-hány példa: „Az »elitpolitikával« szem-ben a populáris politika megteremté-sét Medgyessy szintén a modernizáci-ós fordulat részének tekintette. […]nem elégszik meg az állami szféra mo-dernizálásával, hanem a modernizáci-ót ki akarja terjeszteni az egész magyartársadalomra.” (I. 166. old.) Csizma-dia néhány oldallal késôbb (I. 171.old.) megkülönbözteti ugyan a popu-lista és a populáris politikát egymás-tól, azonban nem definiálja, pusztánsejteti a két jelzô jelentésbeli eltérését.Ennek ellenére a populáris politikánakmint a társadalom modernizálásánakkoncepciója társadalomtudóshoz nemméltó elemzési keretet jelöl ki.

Hasonló fenntartásokat fogalmaz-hatunk meg a következô képzavarnyomán: „Medgyessy sokat beszéltaz általa fontosnak tartott értékekrôl,de ezeket az értékeket nem tudtaösszekapcsolni társadalmi csoportok-kal. A nemzeti közép politikája nemtisztázta, hogyan akarja a miniszterel-nök az általa becsesnek tartott értéke-ket eljuttatni a címzettekhez, azaz ho-gyan akar identitást teremteni a tár-sadalom ôt követô részében.” (170.old.) Értékeket összekapcsolni társa-dalmi csoportokkal, majd mint postaiküldeményt eljuttatni a címzettek-hez? Értékekre ezek a metaforák nemalkalmazhatók, ugyanígy az „identi-tásteremtés társadalmi csoportok-ban” sem a legszerencsésebb megfo-galmazás. A heroizált kormányfô jel-lemrajza a következô részletben egymitikus képességgel is bôvül: „méglegádázabb kritikusai sem mondhat-ták róla, hogy nem tud választásokatnyerni. A 2004. júniusi választási ve-reség azonban Medgyessynek éppenezt a korábban kikezdhetetlennek véltképességét kérdôjelezte meg.” (I.184. old.) Végezetül egy utolsó kép-zavart idézek. A kormányfô kudarcá-nak okát keresve írja Csizmadia:„Voltaképpen az vezetett Medgyessybukásához, hogy a politikának olyanmagas polcán (a miniszterelnöki

székben) akart sikert elérni, ahol2002 és 2004 között új megítélésinormák kristályosodtak ki, amelyeképpen a liberálisok holdudvaránaklaboratóriumaiban forrták ki magu-kat.” Vagyis olyan magas polcon si-kert elérni nem lehet, mert a holdud-var laboratóriumaiban kikristályoso-dott-kiforrt megítélési normák bukás-hoz vezetnek. Ez a bukás – ha nemveszik gorombaságnak – a SzázadvégKiadó korrektorát érje!���������� ÉBER MÁRK ÁRON

Az orosz birodalmigondolkodáskincseskalendáriumaOROSZORSZÁG ÉS EURÓPA. OROSZGEOPOLITIKAI SZÖVEGGYÛJTEMÉNY

Szerk.: Ljubov Siselina és Gazdag Fe-renc. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004.446 old., 3880 Ft

Amikor a Stratégiai és Védelmi Kuta-tóintézet 1999-ben megjelentette amost recenzeált kötet elôdjét, amelyaz angolszász, a német és a franciageopolitikai iskolát mutatta be, a kiad-vány viharos sikerén fölbuzdulva elha-tározta, hogy folytatja a sorozatot, éselsôként a térségünkben meghatározószerephez jutó Oroszország – az oroszés a posztszovjet birodalmi gondolko-dás – intellektuális teljesítményét tárjaa magyar olvasók elé. A bonyolultnakígérkezô feladat megoldására LjubovSiselinát, a moszkvai akadémiai háló-zathoz tartozó Nemzetközi Gazdaságiés Politikai Kutatások Intézete (a ná-lunk valaha „Bogomolov-intézet” né-ven ismert kutatóközpont) tudomá-nyos fômunkatársát kérte föl, akivel azegykori Stratégiai és Védelmi Kutató-intézet munkatársai hosszú évekre vis-szanyúló, gyümölcsözô szakmai kap-csolatot ápolnak.

Siselina tudományos érdeklôdésé-nek középpontjában a hazánkban zaj-ló társadalmi-politikai folyamatok ésa Kárpát-medencei kisebbségi prob-lémák elemzése áll. Választékos ma-

gyartudásának köszönhetôen a közel-múltban egy szemeszteren át oktatotta székesfehérvári fôiskolán. Ezzel aszöveggyûjteménnyel új oldalárólmutatkozik be. A honi befogadó kö-zeg ismerete nyilván segítette a köz-lésre szánt szerzôk és szövegrészek ki-választásában. A kötetben többszörelôforduló, nehezen átültethetô szó-fordulatok nyelvi leleményességet kí-vántak a fordítótól, Bazsó Mártontól.

A könyvhöz Gazdag Ferenc írt rö-vid elôszót. A fogalmak definiálásátszándékosan és bevallottan megke-rülve inkább egymás mellé sorakoz-tatta a nyugat-európai, illetve azamerikai politikai földrajzi és geopoli-tikai gondolkodás kiemelkedô alkotó-it, ezzel mintegy utalva a nálunk mégkevéssé ismert diszciplína fejlôdésé-nek mérföldköveire. Az áttekintésbenkitér a magyar politikai földrajz telje-sítményére is.

A bevezetôben Siselina föltárja aszöveggyûjtemény szerkesztési szem-pontjait, kiemeli az orosz geopolitikaidiskurzus vezértémáit, rámutat a kivá-lasztott szerzôk valaha megfogalma-zott gondolatainak valós vagy vélel-mezett aktualitására. A kurrens világ-politikai folyamatokkal példálózvaolykor-olykor személyes véleményé-nek is hangot ad, ami nem várt bepil-lantást enged a szerkesztônô nézetei-be, s rajtuk keresztül a válogatás tit-kaiba. Íme néhány példa Siselina elej-tett megjegyzései közül: „Európa vo-nakodik elismerni, mi több, nem isszereti Oroszországot. […] Elég, ha azoroszok 1999-es balkáni szerepválla-lását nézzük, vagy Oroszország és Be-lorusszia uniójának tervét, nem be-szélve a volt szövetségi köztársaságok-ban élô oroszok jogainak megvédésétcélzó erôfeszítésekrôl” (16. old.);„meggyengülnek a közép- és kelet-európai kultúrák, rájuk telepszik az at-lanti civilizáció, amit ma globalizáció-nak neveznek” (17. old.); „Bár-mennyire is buzgólkodjanak […] Oro-szország nemzetiségi politikájánakkritikusai az éppen általuk inspirált[kiemelés tôlem – Sz. S.] orosz–cse-csen konfliktusra mutogatva…” (23.old.); „a tények ezek: az orosz népnek– eltérôen minden más többé vagy ke-vésbé civilizált néptôl – sikerült nem-zetiségi veszteségek nélkül végigjárniaz államépítés útját (legalábbis a nem-

292 BUKSZ 2005

zeti kisebbségek számára veszteségeknélkül)” (23–24. old.); „Szolonyevicskonkrét példákkal töri szét az oroszokhódító természetérôl alkotott európaimítoszt” (24. old.); „az egypólusú vi-lág […], amely azután született, hogyOroszország önként feladta vezetô vi-lághatalmi pozícióját […], sokkal ki-számíthatatlanabb és veszélyesebblett. Csupán egy valami maradt a ré-giben: a világhatalmak Oroszországközremûködését kérik, amikor az ép-pen aktuális, a nélküle elôidézett vál-sághelyzet zsákutcába kerül” (32.old.); „Ezért kívánkozik ide zárásképp[…] Szolonyevicstôl egy idézet, melymindennél jobban illik a mai helyzet-re: […] az orosz birodalom erkölcsileghiányzik, ha jelen volna, ez a mai vi-lágkocsma egyszerûen nem létezhet-ne” (32. old.). A fenti sorok alapjánúgy sejlik, Gazdag Ferenc helyesenválasztott, amikor Ljubov Siselinátkérte föl az együttmûködésre. A kuta-tónô nemcsak otthonosan mozog azorosz-szovjet patrióta szellemi hagyo-mányban, hanem személyében is hite-lesen képviseli az önérzetében sértett,ám a „nyugati demokráciák” érték-rendjét valló partnerével higgadt pár-beszédre képes, nemzeti elkötelezett-ségû orosz értelmiségi jellemzô atti-tûdjét, a világ morális megváltásánakküldetéstudatát.

Egy szöveggyûjteményt az minôsít,mi került bele, s miként reprezentáljaa megjelölt tematika fôsodrát. A kötetszerkesztôi mindkét feladattal meg-birkóztak. Siselinától Nyikolaj Danyi-levszkij (1822–1885) és az „eurázsiai-ak” (1920/30-as évek) kapták a legna-gyobb terjedelmet, mert az elôbbi ne-véhez fûzôdik a (kései, azaz a politikai– Sz. S.) „szlavofilizmus kódexe”,míg az utóbbiak tevékenysége „Euró-pában a legkevésbé ismert”, holott„különleges idôszerûsége miatt figyel-met érdemel”. Igaz, sem Danyi-levszkij, sem a mára divatjukat vesz-tett „eurázsiaiak” nem sorolhatók ageopolitika oroszországi képviselôi-hez, szerepeltetésük mégis indokolt.A kakukktojás Lev Gumiljovról(1912–1992) azonban maga a szer-kesztônô jelenti ki, hogy teóriájának„kevés köze van a geopolitikához”(19. old.). E beismeréshez annyit ér-demes hozzáfûzni, hogy Gumiljov kö-vetkezetesen tagadta saját „eurázsiai-

ságát”, amit a közvélekedés tulajdoní-tott neki. Büszkén vállalta a közös vo-násokat, de mindvégig hangsúlyozta alényeges különbséget: önnön szellemiinnovációját, a „passzionaritás” elmé-letét. Az említett urakkal ellentétbena magyar nyelven korábban nem ol-vasható Alekszandr Dugin (1962–),Alekszandr Panarin (1940–2003) ésAlekszandr Nyeklessza (1949–) be-mutatkozása valódi reveláció a hazaiolvasóközönség számára. Ôk valóbana kortárs orosz geopolitikai gondolko-dás fároszai. Meg kell említeni PjotrSzavickij nevét (1895–1968), aki a di-sz-ciplína elsô nemzetközileg elis-mert, sokáig egyetlen orosz mûvelôje,egyúttal az „eurázsiai” áramlat intel-lektuális motorja volt. Az összes többiszerzô vagy az úgynevezett „orosz esz-me”, a filozófiai indíttatású nemzetiidentitáskeresés egy-egy újabb metafi-zikai koncepciójának kidolgozója,vagy az Oroszország által bejárt fejlô-dési út specifikumát hangsúlyozó tör-ténész, nyelvész, publicista, föld-rajztudós. Közös vonásuk, hogy akontinensnyi birodalom természeteshatárai és a nagyorosz lelki alkat ki-alakulásában különleges szerepet tu-lajdonítanak a földrajzi tér hatásának.

E hatalmas földrajzi tér, amelyet azorosz állam a fennállása óta elfoglalt,néhány kis korrekciótól eltekintvemár a XVII–XVIII. század folyamánlétrejött. Jóval elôbb tehát, mint ageopolitika diszciplínája Nyugat-Európában. Így Siselina joggal emeliki az oroszországi elméleteket a nyu-gatiaktól megkülönböztetô vonást,hogy a saját erôforrások optimális ki-aknázására összpontosító, önmagárafigyelô, befelé irányuló „geoszofiszti-kai” bölcselkedés termékei. De való-ban nélkülözne-e bárminemû ag-resszivitást, és csak a Siselina által ex-pressis verbis ki nem mondott évszá-zados russzofóbia akadályozná megannak belátását, hogy az orosz geo-politikai gondolkodás „nem tartigényt idegen területekre”?

A válasz meglepô módon „igen”,de két lényeges megszorítással: 1. Azorosz imperialista teória az egykoronkiépített birodalom apologetikájávalvan elfoglalva. 2. A kötetben publikáltszerzôk (Dugin, Nyeklessza és talánPanarin kivételével) a fennálló re-zsimmel szemben ellenzékben voltak

vagy emigrációban éltek, és semmi-lyen hatást nem gyakoroltak sem akülpolitikai döntések elôkészítésére,sem a döntéshozatali mechanizmus-ra. Márpedig a geopolitika a nyersnagyhatalmi érdekérvényesítéssel szo-rosan összefüggô, voluntarista „tudo-mány”. Klasszikusai közül Halford J.Mackinder az 1920-as években létre-hozott közép-európai cordon sanitaireszellemi atyja, Karl Haushofer pedigugyanekkor került Adolf Hitler kör-nyezetébe, hogy azután 1933-tól1936-ig a Harmadik Birodalom aka-démiájának elnöke, 1936 és 1941 kö-zött pedig a külföldön élô németekvédelmében föllépô szervezet vezetôjelegyen. A geopolitikai módszertan új-jászületése viszont Henry Kissinger-nek és Zbigniew Brzezinskinek „kö-szönhetô”. Ezzel szemben az orosz ésa posztszovjet geopolitika mûvelôi kö-zül Pjotr Szavickij gyakorlatilag egésztermékeny korszakát Prágában kény-szerült leélni, Alekszandr Dugin aparlament alsóháza elnökének egyiktanácsadója ugyan, Alekszandr Nyek-lessza pedig hadiipari konszernek és afelsôház elnökének konzulense, ám azutóbbi stallumok inkább kitüntetô cí-mek, mintsem befolyásos posztok. Azorosz külpolitika agytrösztje másholtalálható.

A fentiek fényében megvilágoso-dik, miért nem definiálta Gazdag Fe-renc a geopolitika fogalmát az elôszó-ban. Ugyanis kiderült volna, hogy anyugat-európai értelemben vett di-szciplínának vagy módszertannak aligakadt s akad követôje Oroszország-ban. Úgy vagyunk ezzel, mint azorosz filozófiával. A tolsztoji Háborúés béke módjára parttalanul árad ésbôvízûen hömpölyög, mint valamiôsfolyam, anélkül hogy ismeretelmé-leti medrét kivájta volna.

Nagyon hiányzik a kötetbôl egyolyan tanulmány, amely a szövegeketelhelyezné keletkezésük társadalmi-politikai és kulturális kontextusában,megkönnyítve helyes értelmezésüketa laikus olvasó számára

A gyûjtemény végén közölt iroda-lomjegyzék a témakörre vonatkozómagyar nyelvû kiadványokat vesziszámba. Nem teljes, és nem is min-den tételében adekvát, de egészébenvéve megfelelôen orientál. (Például aközépkori kun és mongol sírokat föl-

SZEMLE 293

táró szovjet Fjodorov-Davidov régé-szeti leleteket népszerûsítô könyvenem áll semmilyen összefüggésben azorosz geopolitikai gondolkodással, vi-szont az Aetas címû folyóirat 2003. 1.számának néhány tanulmánya igen,ám ezek elkerülték a jegyzék összeál-

lítójának figyelmét.) Rendkívül hasz-nos és értékes a szerzôkrôl készített ésa szöveges rész végéhez csatolt élet-rajzi kislexikon.

Bár a szerkesztôk deklarált célja azvolt, hogy a magyarországi egyeteme-ken használt tankönyvekhez egy igé-

nyesen válogatott és az orosz geopoli-tikai eszmék bemutatásában teljes-ségre törekvô szöveggyûjteményt ké-szítsenek, a feladatot alaposan túltel-jesítették. Aki kezébe veszi a könyvet,bizton számíthat rá, hogy izgalmasintellektuális barangolásnak lesz ré-

294 BUKSZ 2005

szese egy olyan földrajzi térben éstörténeti idôben, amelynek határ-mezsgyéi az eurázsiai kontinens hori-zontját követik.

������������� SZILI SÁNDOR

SZEMLE 295