ROTH ENDRE

Az elidegenedés kérdése Lukácsnál

H a t a l m a s é l e tművében — filozófiai , i rodalomelméle t i , esztét ikai m u n k á i b a n egyarán t — Lukács György sokszor foglalkozik az e l idegenedés kérdéseivel , nem mindig e g y f o r m a hangsúl lyal . Mi i t t nem eszmetör ténet te l , nem Lukács szellemi fej lődésével , m ű v é n e k egészével fogla lkozunk, h a n e m a jeles gondolkodó utolsó szavát , végső meggyőződéséit, e lmélet i erőfeszí téseinek vége redményé t tesszük vizs-gá l a tunk t á rgyává . A társadalmi lét ontológiája c ímű monumen tá l i s a lkotás másod ik köte téből az utolsó és l eg te r j ede lmesebb fe jeze t á tgondo lásá ra h í v j u k fe l az olvasót. Szabad jon emlékez t e tnünk : a Korunk 1976. 10. s z á m á b a n í r t u n k m á r Lukács György Ontológia járói . Akkor főleg a sz isz temat ikus részt t a r t a lmazó másod ik köte t mun-kával foglalkozó fe jeze té t t á rgya l tuk , a társadalmi lét f oga lmá t vizsgáltuk. Min t előző í r á sunkban , úgy mos t sem mél ta tn i k í v á n j u k Lukács művé t — úgy vé l jük , e r r e semmi szükség —, csupán egy-egy elmélet i a l apké rdésben elfoglal t á l l á spon t j á t szándékszunk elemezni. Ezért szor í tkozunk ismét a nagy m ű egyet len — bá r ö n m a -gában könyvnyi , 259 oldalas — fejezetére . E lö l j á róban még csak anny i t : n e m elő-ször í r u n k a Korunkban az el idegenedésről . Fogla lkoz tunk ezzel Egyén és társada-lom a Grundrissében c ímű í r á s u n k b a n (1974. 10.); fe jeze te t szen te l tünk e ké rdésnek A sokdimenziós ember c ímű m u n k á n k b a n (Buk., 1975). I t t és mos t n e m a kérdéskör te l jes és önál ló fe lvázo lásá ra tö rekszünk. Ez olyan fe ladat , ame ly re máskor , másu t t k í v á n u n k visszatérni .

Mi re vál la lkozot t Lukács? Nem többre s n e m kevesebbre , m i n t M a r x eszméi-nek végiggondolására , a m a r x i f o g a l m a k miné l te l jesebb t a r t a lmi k ibontására , a m a r x i é l e tműben kidolgozott vagy csupán fe lvázol t f oga lmak és eszmék összefüggé-seinek és impl ikác ió inak miné l következetesebb k i fe j tésére , r endsze rük fe l t é rképe-zésére. Lukács eredet isége — m e r t ké tségte lenül századunk egyik je lentős eredet i gondolkodója volt — M a r x eszmei h a g y a t é k á n a k tuda tos ér tékes í tésében és t o v á b b -fe j lesz tésében re j l ik . El idegenedés-e lméle te sem abszolút é r t e l emben új , a M a r x é -tól függe t len elmélet , mégis sa já tos és eredet i , mive l átdolgozza, á rnya l j a , egységes f o r m á b a önti kapot t , öröklöt t anyagát . Elmélet i e rőfeszí tésének végeredménye ily módon k i i ndu lópon t j á t megha l ad j a , é r tékes és ezu tán meg n e m kerü lhe tő többle te t t a r t a lmaz . Lukács György m ű v e szép p é l d á j a a m a r x i örökség ér tékesí tésére , v a -lódi f ényének megőrzésére-v isszaadására és az eszmei ú j í t á s r a való törekvés egy-ségének.

Lukács fe j tege tése az e lvontság r e n d k í v ü l magas fokán ha lad cé l ja felé. Ez az elvontság azonban n e m gyengéje, sőt e rénye m ű v é n e k : a f i lozófia sa já tos eszközeit ha szná l j a t á rgya — az el idegenedés ké rdése — rendk ívü l i e lvon t ságának nagyon is megfele lő módon.

N e m csupán az el idegenedés f o g a l m á n a k meghatá rozása , gyökere inek fe l tá rása , köve tkezménye inek ér telmezése, f e l számolásának lehetősége k ö r ü l folyt — és folyik még most is, vá l takozó in tenzi tássa l — a v i ta a f i lozófiai és szociológiai szaki roda-lomban , h a n e m ar ró l is, hogy mi a szerepe az e l idegenedés- foga lomnak (-elméletnek) M a r x gondola t rendszere egészében. Központi szerepe van-e , vagy s e m ? M a r x t á r sa -da lomfe l fogásának ta r tóp i l lé r je i közé t a r toz ik -e? A m a r x i s t a t á r sada lomelméle t k i -fe j t ésé t és főleg i smer te tésé t célzó, az u tóbbi évt izedekben meg je len t m u n k á k több-sége rendszer in t n e m t á rgya l j a az el idegenedés ké rdéskörében elfoglal t á l láspontot a mate r ia l i s t a t á r sada lomfe l fogás lényegéhez ta r tozóként . Az m á r t isztázódott — bá r még ezt sem m i n d e n szerző i smer i el —, hogy az el idegenedés kife jezés , a fogalom, amelye t hordoz, és az elmélet , amely reá épül , n e m csupán M a r x i f júkor i , h a n e m éret tkor i , sőt késői m u n k á i b a n is szerepel, egész é l e tművében vissza-visszatérő m o -t ívum. De nagyon e l t e r j ed t még az a szemlélet, amely az el idegenedés kérdésé t fő -leg vagy kizárólagosan az et ika, az antropológia , az axiologia és a kul turo lógia kö rébe k lausz t rá l j a . I n n e n m á r csak egy lépésnyire v a n az az á l láspont , amelye t n e m is olyan régen a dogmat ikus szűklá tókörűség hi rdete t t , nevezetesen, hogy az e l idegene-déssel va ló foglalkozás a polgár i ant ropologizmus i smérve lenne, a m a r x i s t a gondol-kodásban a fogalom jogta lanul , holmi csempészáruként szerepelne. Szociológiai k é r -désként , elsődlegesen szociológiai ké rdéskén t m a is kevesen kezelik, és még ezek közül is legtöbben — sajnos , m a g u n k is így t e t t ü n k többször — csupán egyén és

t á r sada lom viszonyával kapcsolatos pa r t iku lá r i s ké rdéskén t t á rgya l ják , n e m pedig a szociológiai szemlélet , jelesen a mate r ia l i s t a t á r sada lomfe l fogás lényegét, a lapve té -sét é r in tő kérdésként . Nos, Lukács György n e m u ta l t a az el idegenedés ké rdésköré t tervezet t — bár, sajnos, e l n e m készül t — Etikája fe jezete i közé, h a n e m Ontológiá-j á b a ve t te fel, elsődlegesen a társadalmi lét t e rü le téhez ta r tozóként kezeli, úgy, m i n t ame lynek helyes megoldása e lengedhete t len a t á r sada lmi lét és a t á r sada lmi t u d a t v iszonyának helyes — és te l jes — értelmezéséhez.

A t á r sada lmi lót elsődlegességét a t á r s ada lmi tuda t t a l szemben csak akkor é r t -h e t j ü k meg tel jesen, h a fe l fog juk , m i k é n t lehetséges, hogy — megha tá rozo t t kö rü l -mények között — a tudatos ember i cselekvés köve tkezményei e l t é r j enek az e lőre elképzelt től és kívánt tól , önálló, a cselekvő szub jek tumtó l függe t len lé tet nye r j enek , és ellenséges e rőkén t f o r d u l j a n a k szembe a s zub jek tummal . Csupán az ontológiai síkon végbemenő el idegenedés e lmélet i megragadása a d h a t j a meg a kulcsot a t u -dat i el idegenedés, az e l idegenedet t t uda t f enomeno lóg iá j ának megértéséhez. A f i lo-zófiai ant ropológiának, az é r t é k t a n n a k és a ku l tu ro lóg iának szociológiai a l apve tés re van szüksége. A t á r sada lmi de te rminá l t ság e l fogadása né lkü l n e m lehet szó m a t e -r ia l is ta fogan ta t á sú ember- , é r t ék - és ku l tú rae lméle t rő l .

Az ember t á r s ada lmi lény, lényegi meghatározói t á r sada lmi jel legűek. Közve t -len éle tközege a t á r sada lom, pon tosabban : egy adott , tö r téne lmi leg megha tá rozo t t t á r sada lmi rendszer . Az egyén cselekedeteinek, t á r s ada lmi tevékenységének köve t -kezményei nem csupán a cselekvő s z u b j e k t u m szándékai tól , cél i rányos erőfeszí té-seitől függnek , h a n e m — igen nagyrészt — azoktól a t á r s ada lmi körü lmények tő l , amelyek között cselekedetét v é g r e h a j t j a , tevékenységét k i fe j t i . E k ö r ü l m é n y e k a többi egyén, a t á r sada lmi rendszer egészét a lkotó egyének cselekedeteit , i l letve azok kö-ve tkezményei t fog l a l j ák m a g u k b a n . A mindennap i tevékenység közvetlen köve tkez-ményei t könnyebb a cselekvő s z u b j e k t u m el lenőrzése a la t t megta r tan i , m i n t a t á -volabbi, közvetett köve tkezményeket . Minél bonyolu l tabb a t á r s ada lmi rendszer , a n -nál bonyolu l tabb f e l ada t ez u tóbb iak nyomon követése, a n n á l t öbb a valószínűsége annak , hogy a s z u b j e k t u m cselekedetei n e m vá r t s főleg n e m k íván t köve tkezmé-nyekkel is j á rnak . Az el idegenedés lehetősége t ehá t az e m b e r t á r s ada lmi mivo l -tában, a t á r sada lmi rendszer progresszíve bonyolu l tabbá vá l á sában adott . E lehe tő-ség megvalósulása vagy meg n e m valósulása, i l le tve az el idegenedés leküzdése v i -szont a mindenkor adot t t á r s ada lmi rendszer milyenségétől , a n n a k lényegi jegyeitől függ. Így az archaikus , ősközösségi t á r s a d a l o m b a n m a g a a pr imi t iv izmus, a t e r m é -szettel szembeforduló t á r s ada lmi e rők elégtelensége okozta az ember (viszonylagos) védtelenségét , é le tkörü lménye ive l szembeni a lávetet tségét . Az an tagon is ta t á r s ada lmi rendszerekben főkén t az egzisztenciát biztosító elsődleges tevékenység eszközei, a termelőeszközök felet t i m a g á n t u l a j d o n ve te t t e a lá az ember t t á r sada lmi cselekvése ál tal k ivá l to t t s tőle e l idegenedet t e rőknek . A m a g á n t u l a j d o n és az abbó l f a k a d ó m a g á n é r d e k a legfőbb akadá lya annak , hogy az e m b e r e k társasan — a t á r s a d a l m i lényegüknek megfe le lő módon — tervezzék, szervezzék, el lenőrizzék t á r s ada lmi t e -vékenységüket , s így a n n a k okozatait , köve tkezménye i t u r a l m u k a l a t t t a r thassák . A k o m m u n i s t a gazdaság i - t á r sada lmi a laku la t nagy tö r téne lmi fe lada ta , M a r x fe l fo -gásában, az össz társadalmi tevékenység kol lekt ív u r a l m á n a k , e l lenőrzésének s ez-á l ta l a te l jesen „ tá r sada lmiasu l t e m b e r n e k " a megvalósí tása. A kommun izmushoz való közeledtében, a te rmelőeszközök felet t i t á r s ada lmi t u l a j d o n és az egységes tá rsadalomvezetés r évén a szocialista t á r sada lom rende lkez ik az e l idegenedés le-küzdése a lapfe l té te le inek ob jek t ív lehetőségével . A társadalmi lét ontológiája c ímű m u n k á j á n a k III. kö te tében (44.) í r j a Lukács György, hogy M a r x „még a leg-nagyobb utópis táktól sem csupán a b b a n különbözik, hogy ob jek t ív és egzakt m ó -don áb rázo l j a a kommun izmushoz vezető t á r sada lmi - tö r t éne lmi t endenc iáka t , h a -nem a b b a n is, hogy a k o m m u n i z m u s t n e m úgy tekinti , min t az ember i n e m tö r -t éne tének végül is elért te tőfokát , h a n e m sokkal i nkább m i n t az ember i n e m tu la jdonképpen i , valódi t ö r t éne t ének kezdeté t" . Az e l idegenedés megszüntetése , t ú l -ha ladása n e m z á r j a l e a t á r s a d a l o m fe j lődésé t és az e m b e r ember i tökéle tesedé-sének fo lyamatá t , h a n e m az e m b e r t á r sada lmi lényegének t u l a j d o n k é p p e n m e g -felelő t á r s ada lmi szervezet tség sz in t jén f o l y t a t j a azt. Az el idegenedés k o r a e t u l a j -donképpeni fe j lődés e lőtör ténete .

„ . . . mi az el idegenedést k izárólagosan t á r sada lmi - tö r t éne lmi je lenségnek t e k i n t -jük, amely a létező fe j lődés megha tá rozo t t sz in t je in b u k k a n fel, s e t től kezdve tö r -ténelmileg mindig különböző, m i n d p regnánsabb f o r m á k a t vesz fel. Miben lé tének te -h á t semmi köze s incs va lami fé le á l t a lános »condit ion humaine«-hez , és még kevésbé rendelkezik kozmikus á l ta lánossággal" — í r j a m i n d j á r t a szóban forgó fe jeze t e le-jén Lukács (A társadalmi lét ontológiája, II. Bp., 1976. 565.). Többször visszatér e r r e a gondola t ra : k i fe j t i , hogy az el idegenedés n e m tö r téne lemfe le t t i kategór ia , „minden

korszakban ú jbó l k i v á l t j á k e korszak va lóban ha tó t á r sada lmi erői", s korszakon-kén t különböző f o r m á k b a n je lenik meg. Az el idegenedés t á r sada lmi jelenség, de egy-ben olyan is, „amelynek elsődleges működése az egyes e m b e r t m i n t egyes e m b e r t ér in t i" (592.). Tá r sada lmi jelenség, t á r s a d a l m i a k a gyökerei ; a t á r s a d a l m a t min t egé-szet (mint az azt a lkotó összes egyének közötti viszonyok rendszerét) , va l amin t az egyént m i n t egyént egyarán t sú j t j a . A t á r sada lmi ha ladás t e l lentmondásossá , a n n a k ú t j á t zegzugossá teszi, az é r in te t t egyének „sorsát", é l e tpá lyá já t beárnyékol ja , m i n -dennapi é le té t megkeser í t i . A t á r s a d a l o m oldaláról kel l t ehá t megköze l í t enünk az el idegenedést , h a az egyén lé tkérdései t a gyökereknél k í v á n j u k megragadni , d e el kel l j u t n u n k az egyén lé tkérdéseihez, h a az el igedenedéssel min t t á r sada lmi je len-séggel n e m csupán az á l ta lánosságok sz in t j én k í v á n u n k foglalkozni . „ . . . m i n d e n egyes e m b e r e l idegenedése közve t lenül nő ki s a j á t m i n d e n n a p i é le tével f e n n t a r t o t t kölcsönös vonatkozása iból" ; a m i n d e n n a p i élet onto lógiá ja a közvetí tő közeg a t á r -sada lom á l ta lános gazdasági s t r u k t ú r á j a és az é rdeke l t egyes e m b e r között (626.) — í r j a Lukács . A m i n d e n n a p i é le tben csapódnak le a t á r sada lmi rendszer szerkezet i sa já tosságai és fe j lődés i tendenciái , az egyén a közvet len é le tkörü lménye iben m e g -nyi lvánuló p a r t i k u l a r i t á s u k b a n észleli ezeket az á l ta lános t á r sada lmi tendenc iáka t .

Lukács gondosan megkülönbözte t i az el idegenedés ob jek t ív és szub jek t ív o lda-lait, a t á r s a d a l m i lét sz in t jén végbemenő fo lyamato t a n n a k tuda t i leképezésétől, le-reagálásától . Sokat foglalkozik a tuda t i el idegenedéssel , az e l idegenedet t t uda t je-lenségeivel. Helyenként , úgy tűnik , f e l fogásában a k é t oldal között i egyensúly kissé labilis. Minden el idegenedés gazdaság i - tá r sada lmi a lapokon nyugvó jelenség, í r j a egy helyüt t , azonban „mégiscsak mindeneke lő t t ideológiai jelenség, ame lynek köve tkez-ményei oly sokolda lúan és sz i lárdan t a r t j á k m a r k u k b a n m i n d e n részt vevő ember életét, hogy szub jek t ív megszünte tése gyakor la t i lag csak a mindenkor i é rdekel t egyén te t teként va lós í tha tó meg" (620.); „az egyéni, ö n m a g u n k r a i r ányu ló t e t t t ehá t m i n d e n el idegenedés valódi (és n e m csupán verbál is) megszün te tésének megkerü lhe te t l en előfel tétele — az olyan el idegenedésé, ame ly m i n d e n egyes ember t á r sada lmi lé tére vonatkozik" (621.). Alapve tően fontos, hogy Lukács szer int az e l idegenedést n e m va-lamely eszme, h a n e m csupán a tett szünte the t i meg. De ez éppen azér t van így, m e r t az el idegenedés mindeneke lő t t nem ideológiai és nem szubjekt ív , h a n e m a t á r sada lmi ontológiában gyökerező jelenség. Az „önmagunkra i r ányu ló te t t " döntő je lentőségű „sa já t e l idegenedésünk egyéni -szubjek t ív legyőzésének" legtöbb esetében (621.), ugyanakkor t e t t ünkke l azokra a t á r s ada lmi viszonyokra is ha tunk , ame lyek között é l e tünke t é l jük , és cse lekvésünket v é g r e h a j t j u k . Az el idegenedés ob jek t ív oldalá t leküzdeni , t á r sada lmi gyökerei t megszünte tn i viszont csupán a kollektív tett, a t á r s a d a l m i r endsze r re i r ányu ló cselekvés képes. Ezt — ugyanazon az oldalon, á m az e lőbbieknek e l l en tmondóan — Lukács is a l áhúzza : „ . . . az összes el idegenedési fo rmák , amelyek va lamely ko r szakban ha tn i kezdenek, végső soron a t á r sadsdomnak ugyanazon a gazdasági s t r u k t ú r á j á n a lapulnak . Ob jek t ív legyőzésüket t ehá t [ . . . ] egy ú j f o rmác ió ra va ló á t m e n e t vagy u g y a n a n n a k a fo rmác iónak ú j , szerkezeti leg különböző korszaka b iz tos í t ja" (621.). A t á r sada lmi rendszer szerkezeti vál tozásait , tö r téne lmi leg magasabb foká t a ha l adó t á r s ada lmi e rők mozgalma, harca , a t á r s a -d a l o m r a m a g á r a i rányuló t e t t ek sokasága éri el. Ezek a l a p j á n és ezek e rő te rében van az e l idegenedés el len fo ly ta to t t „szubjekt ív-egyéni szabadságharcnak" valós esélye a s ikerre . ,,Az el idegenedés elleni h a r c b a n a valódi t á r sada lmi gyakor la t abszolút e l -sőséget élvez" (745.). Ez a minden fé l e szubjekt iv is ta , i l luminis ta á l láspont ta l vagy az i lyenekkel kö tö t t b á r m i f é l e k o m p r o m i s s z u m m a l szembenál ló té te l végső soron m e g -szívlelendő, ez jel lemző a mate r ia l i s t a t á r sada lomszemlé le t re s egyben a szociológiai szempontú megközelí tésre. „Az el idegenedés marx i s t a e lemzésének t ehá t [ . . . ] m i n -dig egyidejűleg t u d a t á b a n kell l enn ie annak , hogy az e l idegenedések egyrészt va la -mely fo rmác ió ob jek t ív gazdasági tö rvénye inek te rmékei , t e h á t csak a t á r s ada lmi e rők ob jek t ív — spontán vagy tuda tos — akt iv i tása révén semmis í the tők meg, más -részt viszont az egyes e m b e r e k n e k a s a j á t személyes e l idegenedésük ellen fo lyta to t t ha rca n e m szükségképpen pusz tán t á r sada lmi lag lényegtelen egyedi-személyes tevé-kenység, h a n e m — potenciá l isan — befo lyáso lha t j a az össztársadalmi mozgást, és bizonyos fe l té te lek közöt t ob jek t ív sú lyra t ehe t szert" (768.). A t á r s ada lmi erők ob-jek t ív ak t iv i t ása az ezen erőket a lkotó egyének akt iv i tásából áll össze. Az egyes e m b e r e k n e k az e l idegenedés elleni h a r c a anny iban j á ru l hozzá ob jek t íven a t á r sa da lmi haladáshoz, a m e n n y i b e n a ha l adó t á r sada lmi erők ha rcához kapcsolódik, abba belefolyik.

Az e l idegenedés va lamenny i a l ak j ának , mozzana tának , a spek tusának a közös és végső e redménye : az ember el idegenedése s a j á t ember i mivoltától , ember i l énye-gével való szembekerülése . Az el idegenedés leküzdésének lényege, az egyén szem-p o n t j á b ó l : önel idegenedésének megszüntetése , ember i m ivo l t ának ki tel jesí tése, te l -

jes emberségének megvalósí tása. Ezt a gondolatot foga lmazza meg — M a r x nyomán és egyben eredet i módon — Lukács György.

Speciesünk leglényegesebb jegye, M a r x szerint , a szabad, tudatos cselekvés; csakhogy az ember i cselekvés különböző szinteken lehet szabad és tuda tos ; az e l ide-genedet t embe ré igen kis mér t ékben , igen alacsony szinten az. Az elidegenedés, m i n t lá t tuk , a lávet i az embereke t t á r sada lmi cselekvésük tő lük el távolodott , ve lük el len-ségesen szembeforduló, e l lenőrzésük alól k i szabadul t erőinek. Az e l idegenedés le-küzdése az emberség ki tel jesedése, a cselekvés szabadságának és t uda tos ságának m a -gas fokú megvalósí tása .

Minden egyén, min t a species egyede, részese és b i r tokosa az ember i lényegnek, a species lényegi jegyeinek. P o n t o s a b b a n : va lamelyes m é r t é k b e n részese és b i r tokosa e jegyeknek. Más szóval: az el idegenedés szó szerinti , abszolút é r t e l emben sohasem tel jes (a patologikus esetektől , az e lmeba jos ember önel idegenedésétől e l tek in tve) ; az e l idegenedet t e m b e r is ember , a species egyede, a species lényegi jegyeinek va la -melyes m é r t é k b e n részese, aki szabad, és tuda tos cselekvésre, h a mégoly csekély m é r -t ékben is, képes. „ . . . az e l idegenedés f o l y a m a t á n a k és az e l lene fo ly ta to t t h a r c n a k egyik fontos megha tá rozása : az ember l é tnek min t nembel i ségnek a t u d a t a m á r t á r -sadalmi lag k i i r t ha t a t l an módon je lenik m e g : az e l idegenül t e m b e r n e k e l idegenülésé-ben is meg kell őriznie m a g á b a n v a l ó nembeliségét . [ . . . ] Az e l idegenedet t ember tő l tehá t [ . . . ] nem egyszerűen t á r sada lmi ember- lé té t , az ember i n e m t á r sada lmi ságá -hoz való ta r tozásá t v o n j á k meg ; n o h a a rabszo lgának " i n s t r u m e n t u m voca le" -ként való megjelölése jogi lag- terminológiai lag ilyen megfosz tás ra utal , objekt íve , ö n m a -gában a rabszolga is t á r sada lmi lény, az ember i n e m egy pé ldánya m a r a d " (586.). A szabad és tuda tos cselekvés lehetőségétől leg inkább megfosztot t , a személyes f ü g -gőség legszorosabb köte lékébe zár t ember sem nélkülözi te l jesen t á r sada lmi e m b e r - l é -tét , magábanvaló nembeliségét . Az el idegenedés m e g h a l a d á s a egyenlő a magáértvaló nembel iség megvalósí tásával , a szabad és tuda tos cselekvés minőségileg m a g a s a b b sz in t jének az elérésével . Az el idegenedet t , a m a g á b a n v a l ó nembel iség sz in t j én meg-reked t ember néma kapcso la tban á l l s a j á t nembeliségével , sa já t partikularitása fölé emelkedni nem képes. A magáé r tva ló nembel iség sz in t jén a pa r t i ku la r i t á s he lyébe a to ta l i tás t uda t a lép (587—588.); ez egyenlő a (szabad és tudatos) te l jes t á r s a d a l -miasulással , az ember i ki tel jesedéssel .

„Az egyes ember csak akkor k e r ü l h e t valódi, i m m á r n e m n é m a kapcso la tba s a j á t nembeliségével , h a fo lyamatnak , e nembel i fe j lődés részének fog j a fel a s a j á t életét, és ennek következtében életvitelét , és ebből adódó önál lóan vál la l t kö te le -zettségeit e d inamikus összefüggés részeként éli át . Csak úgy emelkedhe t — leg-a lábbis önmagáva l szemben vá l la l t köte lezet tségként — sa j á t pusz tán pa r t i ku l á r i s léte fölé, h a lega lább komolyan törekszik s a j á t élete i lyen nembel i ségének e lérésére" (588.). A magáé r tva ló nembel iség e lukácsi fe l fogása — néze tünk szerint — a t á r s a -dalmiság magas fokú gnoszeológiai és nem kevésbé magas fokú etikai t uda tos í t á sá t involvál ja . A gnoszeológiai tuda tos í t á s — az egyén cselekvései t á r s ada lmi összefüg-géseinek, következményeinek , t á v l a t a i n a k a tuda tos í t ása — a p a r t i k u l a r i t á s n a k a t o t a -li táshoz va ló tuda tos viszonyítása. (Ennek korszerű tudományos igényű- je l legű fo r -m á j a az, ami t a m a g u n k részéről szociológiai t u d a t n a k nevezünk.) Az et ikai t u d a t o -sítás — a t á r sada lmiságból származó erkölcsi köte lezet tségek fe l i smerése és vá l la -lása, az indiv iduál i s és pa r t iku lá r i s é rdekek a lárendelése a közösségi, t á r s ada lmi é rdeknek , a t á r sada lmi szolgálatnak, a ha l adás ügye szolgá la tának a vál la lása .

„A magáé r tva ló nembel iség e lsősorban és többnyi re a m i n d e n n a p i é le tben nyi -la tkozik meg min t a m indenko r u ra lkodó m a g á b a n v a l ó nembeliséggel szemben é r -zett elégedetlenség, sőt olykor közvet len lázadás" (591.). E lázadás t a r t a l m a : a pa r t i -ku la r i t á sban való megragadás elutasí tása, az élet magasabb é r t e l m é n e k - c é l j á n a k ke -resése. A magáé r tva ló élet ke le tkezésének mozzanata i , az e l idegenedés u r a l m á n a k évezredei során — Lukács szer int — a nagy művészet , a nagy fi lozófia, a p é l d a m u t a t ó élet. E mozzana tok so ra néze tünk szer int némiképp kibőví thető . Úgy m o n d h a t n á n k : minden au ten t ikus — anyagi vagy szellemi — é r t ék a lko tása el idegenedésel lenes h a -tást gyakorol az a lkotóra m a g á r a (el tekintve i t t attól, hogy kész a lko tásként m a g a is e l idegenedhet , e l idegenedet t ségforrássá vá lhat ) . A p é l d a m u t a t ó élet, amelye t Lu-kács említ , n e m csupán a nagy erkölcsi pé ldamuta tás t , a kompromisszumot e lu ta -sító et ikai m a g a t a r t á s t je lenthet i , h a n e m a cselekvő életet , amely a k rea t iv i t á s sa-játos f o r m á j á t éli k i : a t á r s a d a l o m rendszerszerű megú j í t á sában , az ember i együ t t -élés, a t á r s a d a l m i tevékenység szervezet i-szerkezet i m e g ú j í t á s á b a n megvalósuló k r e a -t ivi tást , azt, amelyben a mindenkor i f o r r a d a l m á r o k je leskedtek. „ A n n a k a személy-nek, aki egyéni döntése inek segítségével szakí tani aka r a sa já t el idegenedésével , hogy ezt a szakí tás t szub jek t íve végreha j thassa , olyan pe r spek t íváva l kel l r ende l -keznie, amely végső soron — persze, csak végső soron — a magáé r tva ló nembel iség va lamifé le megje lenés i m ó d j á t veszi t á r s ada lmi ú ton célba, még h a ez a pe r spek -

t íva t rag ikus i r ányú is, m e r t csak így eme lkedhe t bensőleg a s a j á t e l idegenedéseivel á t - meg átszőtt , e l idegenedésekben megreked t pa r t i ku la r i t á sa fölé" (758.).

Az ember mindenko r adot t pa r t iku la r i t á sa mindig a mindenkor i m a g á b a n v a l ó nembeliség megvalósulása , í r j a Lukács , ez pedig „objekt íve mindig mega lko t j a a magáér tva ló nembel iség lehetőségének mozgás teré t" (667.). A m a g á b a n v a l ó nembel i -ség adot tságából következik a magáé r tva ló nembel iség e lérésének lehetősége; m á s szóval: az el idegenedés, m i n t a m a g á b a n v a l ó nembel iségben való megragadás , n e m fatális , n e m abszolút (mint m á r lá t tuk) , n e m e lkerü lhe te t len . Valamelyes esélye mindig van az egyénnek a r ra , hogy el idegenedését leküzdje . Ezekkel az esélyekkel élni kell t udn i : ez m a g á n az egyénen, k rea t iv i t á sán és á l t a l ában képességein, e r -kölcsi e re j én , cselekvőkészségéin múl ik . Á m az egyén ezen esélyei t á r sada lmi l ag - tö r -ténelmileg megha tá rozo t t ak ; az, hogy több vagy kevesebb esélye van-e , m á r n e m tőle függ. S ami fon tosabb : a t á r sada lmi rendszer milyensége, a t á r s ada lmi f e j lő -dés mindenko r adot t foka ha tá rozza meg azt, s ta t iszt ikai lag h á n y egyénnek, az össz-t á r s ada lma t a lkotó egyének milyen h á n y a d á n a k van a min imá l i sná l va lamive l több esélye e l idegenedése a lkotás ú t j á n tör ténő megha ladásá ra . Az e l idegenedés ké rdése ezért elsődlegesen t á r sada lmi (ontológiai, szociológiai), s n e m egyéni (pszichikai, ideo-lógiai) kérdés.

Lukács a t á rgya l t fe jeze t legelején idézi és elemzi részletesen azt (az á l t a -l u n k is — m á s u t t — tárgyal t ) , a Grundrisse ben k i fe j t e t t m a r x i gondolatot , ame ly szer int az ember i képességek fe j lődése az an tagonis ta fo rmác iókban olyan tö r téne lmi f o l y a m a t b a n megy végbe, amelynek során a t á r s a d a l m a t a lkotó egyének többségét — többny i re a dolgozó osztályokat a lkotó egyéneket — feláldozzák. Az e l idegenedés a lkotás ál tal i , ember i k i te l jesedés t involváló m e g h a l a d á s a n e m abszolút é r t e l emben lehete t len az an tagonis ta t á r s a d a l m a k b a n , de t á r sada lmi m é r e t e k b e n mégis az, a t á r sada lom többségét a lkotó egyének s z á m á r a lehete t len. A t á r sada lmi an tagon izmu-sokat meghaladó, a m a g á n é r d e k e t az ú j be rendezkedés a l a p j á n fokozatosan ki ikta tó , a t á r s ada lmi cselekvés á l t a l é le t re h ívot t e rőket t á r s ada lmi el lenőrzés a la t t meg ta r tó t á r sada lom lehetősége és f e l a d a t a ennek az e l l en tmondásnak a megoldása, az e l -idegenedés össz társadalmi m é r e t e k b e n való megha ladása , a magáé r tva ló nembeliség, a t e l j e s - embe r r é vá lás lehetőségének á l ta lánossá tétele. S t együk hozzá : a lehetőség még ekkor sem vá l ik a u t o m a t i k u s a n valósággá. Ez mind ig az egyén, a mindenkor i egyén, m i n d e n egyén sa j á t tevékenységén, tuda tosságán múl ik .

Nagy Imre rajza