150

Figyelmébe ajánljuk

2. 2015

!

A szőlőtermesztésben a fitotechnika nagyon befolyásolja

az ültetvény teljesítményét, a ter-mésmennyiséget és minőségét, ezért nélkülözhetetlen. A termés mennyisége alatt az egységnyi felü-letre eső vessző- és fürttermést, a mi-nőség alatt a vesszők és a fürtök beltartalmi értékeit, csemegeszőlő-fajtáknál ehhez még a fürtök megje-lenését, azaz tetszetősségét értjük. A fitotechnika kihat az ültetvény ál-

lapotára és termőegyensúlyára is. A szőlőültetvényeket megfelelő kultúrállapotban kell tartanunk. A fitotechnika munkáit nem általában kell elvégeznünk, hanem a fajta igé-nyének megfelelően. Ehhez ismer-ni kell a fajtákat, azok jellemzőit, azért, hogy munkáinkat a fajtához igazítva, szakszerűen és hatékonyan végezzük el.

A fitotechnikával évről évre koor-dináljuk a szőlőtőkék termőegyen-súlyát. Ez teljesen a szakember ke-zében van, tehát ő vállalja a felelős-séget is az ültetvények termőkapacitásának kihasználásá-ért.

Mindenképpen a fajtából kell ki-indulnunk. A növénynek, azaz a szőlőtőkének a genetikai adottsága és kapacitása maga a fajta. Ezt az adottságot a szőlőtermesztésben maximálisan kell kihasználnunk. Magát a fajtát „ingyen” kapjuk, s adottságainak kihasználtsága a kör-nyezetétől (termőtalaj, éghajlat, domborzati viszonyok, víz- és táp-anyag-ellátottság, fitotechnika) függ. Ez fordítva is igaz, mert a faj-tát, annak ismeretében, megfelelő környezetben kell termeszteni.

A környezeti tényezők közül eb-ben a cikksorozatban a fitotechnikai munkákról lesz szó külön az alany-, a csemege- és a borszőlőfajtáknál.

Az alanyok fitotechnikája

Az alanytermesztés a filoxéra-

vésznek köszönhető. A kötött talajú borvidékek területe az 1870-es évek óta fertőzött az Amerikából behur-colt szőlőgyökértetűvel, más néven filoxérával (Daktulosphairae vitifoliae FITCH). Az alanyhaszná-

lat a rovar elleni védekezés egyet-

len, biztos – és büszkén vallhatjuk,

hogy – biológiai védelme. Ez a ro-varkártétel és a rovar állandó jelen-léte a talajokban, hívta életre a sző-lőoltvány-termesztést a világ szőlő-termesztő államaiban, így Európában és Magyarországon is. Hazánkban az első üzemi oltvány-készítés 1920-as évekre tehető. Ek-kor kezdték oltvánnyal telepíteni az ültetvényeket. Ma a borvidékek új szőlőültetvényeinek közel 90 %-a oltott növényekkel települ. Ez a tény

egyben magyarázatot ad az oltvány-szőlő használatára, fontosságára. Mivel minden oltvány alsó, gyöke-res része az alany, nem kell különös-képpen igazolni az alanyok haszná-latának, előállításának, termesztésé-nek szükségességét. Ez a tevékenység elsősorban az oltvány-termesztőket érinti, és átvitt érte-lemben az oltványokat használó szőlőtermesztőt, kivéve a homokos területen dolgozókat, ahol nincs fi-loxéra-probléma, ahol a szőlőt saját gyökerén lehet termeszteni.

Az alanytermesztés és -használat területei: az alanytelepek, a cseme-geszőlő-ültetvények (árutermő ül-tetvények és házikertek) és legna-gyobb felületen a borszőlőt termő ültetvények.

Alanyoknak az Észak-Ameriká-

ban élő vad szőlőfajokat vagy azok

hibridjeit használják. Ezek a hibri-dek főként francia és az olasz neme-sítőktől származnak. De közöttük említhetjük az egyik legnevesebb alanynemesítőnket, Teleki Zsig-mondot. Az ő alanyfajtái jelenleg is

Az alanyok fi totechnikájaDr. Hajdu Edit szőlőnemesítőKecskemét

Fitotechnika (1.)

1. táblázat Az alanyok fi totechnikai jellemzői

Alany Vegetációhossza

Növekedésierély Vesszőhozam Vessző

beéréseBerl. x Rip. T.5 közepes erőteljes igen jó középkorai

Berl. x Rip. 8 B hosszú középerős nagy tömegű késői

Berl. x Rip. T-K 5 BB hosszú erőteljes nagy tömegű korai

Berl. x Rip. S.O.4 középhosszú középerős jó korai

Berl. x Rip. 125 AA korai erőteljes jó igen késői

Georgikon 28 hosszú igen erőteljes nagy tömegű korai

Fercal közepes erőteljes jó késői

Börner közepes erőteljes jó korai

Richter 110 hosszú középerős közepes késői

Paulsen 1103 hosszú igen erőteljes közepes késői

ROVATVEZETŐ: Dr. Zanathy Gábor

Szőlészet és borászat

151

a világon legelterjedtebbek. Ma-gyarországon viszonylag kevés alanyfajtát használunk. Ezek a kö-vetkezők:

Berlandieri x Riparia Teleki 5 C (Erős növekedésű, gyorsan fej-lődik, hajtásai hosszúra nőnek, sok hajtást nevel, és azokat minden évben jól beér-leli).

Berlandieri x Riparia Teleki 8 B

(Középerős vagy erőteljesen nő. Vesszőit későn érleli. Ülte-tés után tőkéi még gyengén növekednek és élettartamuk nem elég hosszú).

Berlandieri x Riparia Teleki-

Kober 5 BB (Erőteljesen nő, legjobban terem, vesszőit 2 hét-tel későbben érleli, mint a T 5 C).

Berlandieri x Riparia Teleki-Fuhr

S.O.4 (Közepes a növekedési erélye, lassan nő, az első évek-ben gyenge, de utána jól fejlőd-nek tőkéi, korai és jó a vessző-érése, és jó a vesszőhozama is).

Berlandieri x Riparia Teleki-

Kober 125 AA (Viszonylag ke-vés és vékony vesszőket nevel. Az alanyok között legkésőbben érleli hajtásait, melyek a leg-több évben jól beérnek. Vesz-szőhozama jó).

Georgikon 28 (Tőkéje erőteljesen nő. Hajtásai gyorsan és hosszú-ra fejlődnek. Sok hajtást nevel, azokat korán és jól beérleli. Nagy a vesszőhozama 120-140 ezer db/ha)).

Fercal (Tőkéje erőteljesen nő, vesszőit viszonylag későn érle-li, egy héttel későbben, mint pl. a Teleki-Fuhr S.O.4.).

Börner (A vegetációs ideje vi-szonylag rövid, erőteljesen nő, korán érleli vesszőit és sok vesz-szőt terem).

Richter 110 (A kiültetés után gyen-gén, de az 5. évtől már kielégí-tően fejlődik. Hosszú a vegetá-ciós ciklusa és a vesszőbeérése lassú).

Paulsen 1103 (Vegetációja hosz-szabb, mint a Berl. x Rip. hibri-deknél. Tőkéje igen erőteljesen nő. Vesszőbeérése elhúzódó).

E fajták és klónjaik eléggé filoxé-ra- és mésztűrők, vitálisan növeked-nek és egészségesek (1. táblázat). Ezeket a fajtákat a talajtípusokhoz, a termesztés módjához, a tápanyagel-látáshoz, a nemes fajtákhoz, azok virágkötődési jellegéhez, növekedé-si erélyéhez választjuk ki. Az ala-

nyok általában igen vitálisan növő

tőkék. Sajátos tenyészterületet és különleges támberendezést igé-

nyelnek. Attól függően végezzük a tőkék fitotechnikáját, hogy miként építjük ki támberendezésüket.

Az alanyoknál nagyon fontos a tőkék hajtásrendszere, hiszen a be-

1. kép Börner fa-bél aránya 2. kép A Börner vessző keresztmetszete 3. kép A Börner vessző hosszmetszete

4. kép Ferde huzalos alanyültetvény tavasszal

152

Figyelmébe ajánljuk

2. 2015

!

érett hajtásokért, azaz a vesszőkért

termesztjük őket. A kívánalom en-nek érdekében a hosszú, egyenletes vastagságú, kedvező fa/bél arányú, és beltartalomban (víz- és tápanya-gokban, szénhidrátokban) is érté-kes szaporítóanyag előállítása (1-3. kép). Ehhez szükséges a hajtások, ezeken lévő levelek mint az asszimilátákat termelő növényi ré-szek, fényellátottsága. Éppen ezért kerülni kell a sűrű lomb kialakítását, amelyben sok levél önárnyékban szenved, melynek következtében az asszimiláció intenzitása lecsökken.

Az alanyok fitotechnikai

munkái

Az alanytőkék vitálisak, hajtásai

rendkívül hosszúra, olykor 8-10 m-re is megnőnek. Ezeket a hajtáso-kat úgy kell nevelni és ápolni, hogy fénynek kitettek legyenek. A déli

államokban (pl. Olaszország, Gö-rögország, Spanyolország) a talaj

felszínén hagyják kúszni a hajtáso-kat, s így növekednek és fejlődnek. Északabbra fekvő országokban a talajtól felemelve a hajtásokat vagy ferde huzalos támberendezés mel-

lett (4-6. kép), vagy az ún. „asztalos” támberendezésen, illetve ezek kom-binációiban nevelik. Korábban, még a XIX. század elején, a póznás műveléssel termesztették az alanyo-kat. Ez a termesztéstechnika mára

már kiveszett. Az alanyok ültetvénye az ún.

anyatelep, amely a szaporítás célját szolgálja. Ezért az anyatelepeket azok művelik vagy műveltetik, akik oltványtermesztéssel foglalkoznak. Az alanyok a termő szőlőfajtákhoz képest korábban fakadnak, ezért a metszést velük kezdjük. A másik sa-játossága az alanyoknak, hogy a tő-kefejen nagyon sok rejtett rügyet képeznek, s ezek mind kihajtanak. Tehát sok hajtás fejlődik a tőkéken, de magukon a hajtásokon is. Ezek a

hónaljhajtások. A hajtások rendkí-vül intenzíven növekednek, rajtuk sok hónaljjal és sok kaccsal. Nevelé-süknél azok egyenletes vastagságá-ra és egyenes kialakítására kell töre-kednünk. Az alanyok fürttermést nem hoznak. Bár van kivétel, ilyen pl. a Teleki-Kober 5BB, amely egyes évjáratokban megtermékenyült für-töket hoz (7. kép).

Metszés

Az alanyok fitotechnikai munkái a metszéssel kezdődnek, amit érde-mes a szőlővessző letermelésével együtt elvégezni. Amennyiben ez nem sikerül, akkor tavasszal, a rügy-fakadás előtt metszünk. Ez akkor fordulhat elő, ha magas a hótakaró és a tőkefej nehezen közelíthető meg. A metszéssel már meghatároz-zuk a tőke terhelését.

A telepítés után az első és máso-dik évben két rügyre metsszük visz-sza a fiatal tőkén fejlődött vessző-ket. Majd a következő években, ami-kor kialakult már a tőkefej, a metszést kétféle módon folytatjuk.

Az egyik, a tőkefejek kopaszra

metszése. Ilyenkor nem hagyunk a tőkefejen csapokat, hanem teljesen lemetsszük a vesszőket, azaz tőből levágjuk és a rejtett rügyekre, ill. azok kihajtására alapozunk. Ezt a módszert az utóbbi időben már egyre kevesebben alkalmazzák. En-

5. kép Ferde huzalos alanyültetvény a vegetációban

6. kép Alanyültetvény letermelés előtt (Abasár)

153

nek az oka, hogy a rejtett rügyekből fakadó hajtások sokkal könnyeb-ben lepattannak a tőkefejről, mint a csapokon meghagyott rügyekből fejlődő hajtások.

A másik, a rövidcsapos metszés. A tőkefejen 4-6 db 2-3 rügyes csapot hagyunk. Ezzel már meghatározzuk a tőke terhelését is. A csapokat évenként váltogatjuk.

A metszéssel egy időben a ferde-huzalos rendszernél a huzalokat (ez általában bálázó zsinór) lenn a tőké-hez vagy a tőkék mellé levert cölöp-höz, fenn pedig egy páros huzalhoz erősítjük kb. 45°-os szögben. Az

egyik tőkének a hajtásait az egyik huzalhoz, a másik tőke hajtásait a másik huzalhoz erősítjük. Ezáltal szellősebben nevelhetjük a hajtáso-kat. Ezekhez a ferdén kihúzott zsi-nórokhoz fogjuk folyamatosan kö-tözni a hajtásokat a vegetáció alatt. A ferde huzalos támrendszer kom-binálható még egy tartóhuzallal, amelyen vízszintesen nevelhetőek a hajtásokon.

Hajtások nevelése

A hajtások nevelése gondos mun-kát és odafigyelést igényel. Ezt a munkát folyamatosan kell elvégezni a rügyfakadástól a vesszőérésig, a hajtásnövekedés befejezéséig (au-gusztus végéig, szeptember közepé-ig). A tőkefejből kifakadó hajtások igen törékenyek és könnyen lepat-tannak. Ezt a nehézséget az ún. „te-relő henger” tőke köré helyezésével könnyíthetjük. Ez a henger nem engedi eldőlni a hajtásokat, s így nem pattannak le.

Miután a hajtások töve kezd meg-fásodni és szövetei határozottan dif-ferenciálódtak már, akkor leválogat-juk a hajtásokat. A tőke, illetve a fajta igényének megfelelően 8-12 hajtást hagyunk egy-egy tőkén.

A hajtások erőteljes és elterülő növekedése miatt az alanyokat fo-lyamatosan kell kezelni mindkét tí-pusú támberendezésnél. A hajtások

első kötözését aggatásnak nevez-

zük, amikor egy laza kötéssel – leg-többször még a hajtásválogatás előtt –, kb. 30 cm magasan támasza mellé rögzítjük a hajtásokat. Ha a hajtások töve már rögzült a tőkefejen, leválo-gatjuk a hajtásokat a kívánt mennyi-ségre és a megmaradtakat kötéssel rögzítjük támaszukhoz. Ezt a hajtá-sok növekedésével párhuzamosan folyamatosan végezzük. A kötések egymástól 50-60 cm-re legyenek. Mi-vel rendkívül intenzív az alanyok hajtásnövekedése, a levelek hónaljá-ban lévő nyári rügyek folyamatosan kifakadnak és hónaljhajtásokat hoz-nak (8. kép). Ezek a hónaljhajtások igencsak besűrítik a lombsátort. Ah-

hoz, hogy fényhez jussanak a zöld

részek (szártagok, levelek), folya-

matosan ki kell törni a hónaljhaj-

tásokat. Az 5-10 cm-es hosszúságnál pattanva kitörhetőek (9. kép), s nem

hagynak nagy sebet a hajtáson. Amennyiben a hónaljhajtások kitö-résével elkésünk, akkor azok megfá-sodnak, s már csak késsel vagy met-szőollóval vághatók le. Ekkor egy kis fásodott csonk marad a levelek hónaljában, ami az alanyvessző érté-két és minőségét csökkenti és az ol-tás előtt nehezíti a rügyek kivakítá-sát. Nagy hibát követünk el, ha a már megfásodott hónaljhajtásokat kéz-zel kitörjük, miközben betépjük a főhajtást. Ezzel sérültek (sliccesek) lesznek a hajtások, amelyeknek ez a része oltásra már nem használható.

A hajtások kezelésénél a főhajtáso-

kat irányítani kell a növekedésének

megfelelően. Mivel igen sok, hosszú és erős kacsot nevelnek az alanyok, vigyázni kell, hogy a kacsok ne csa-varják fel a hajtásvégeket, mert akkor görbére nőnek és oltásra értéktele-nek (10. kép). A hajtások kötözése előtt hónaljazzuk ki a korábbi kötés-től tovább nőtt hajtásrészeket, a ka-csokat vágjuk le, majd azután a meg-munkált (hónaljazott) hajtásokat együtt rögzítsük a támaszhoz. A ka-csok levágásával elősegíthetjük az őszi/téli letermelést, különösen az „asztalos” művelésnél, ahol a vessző-kötegeket az asztalról húzva kell le-rántani. Ha azokat még tartják a megfásodott kacsok, akkor igen megnehezítik ezt a munkamozzana-tot. Az ápolási munkáknál folyama-tosan ellenőrizzük a már kezelt haj-tásrészeket, ahol még kinőhetnek

7. kép Fürtképződés a Teleki-Kober 5BBhajtásain

9. kép Hónaljhajtás Kitörés előtt (Börner)

8. kép Újabb nyári rügy fejlődése a levél ésa hónaljhajtás tövében

154

Figyelmébe ajánljuk

2. 2015

!

hónaljhajtások, illetve a tőkefejet, ahol szintén újabb, de szükségtelen hajtások fejlődhetnek.

Évente legalább 10-12-szeri kötö-zés és hónaljazás szükséges. A hosz-szabb és erőteljesebben növő faj-táknál ennek gyakorisága még nö-vekedhet. A hajtásokat lehetőleg ne csonkázzuk. Sőt, ha ezt a nyár végén végezzük, akkor a főhajtások rügye-it (téli rügyeket) esetleg kihajtásra késztetjük.

A szakszerűen kezelt alanyültetvé-nyek tőkéin a hajtások egyenlete-sen fejlődnek és érnek, lombsátruk szellős és a napfény jól átjárja (11-12. kép).

Az ún. „asztalos” alanytermesztés-nél az asztalon fekvő és fejlődő haj-tások zöldmunkái kényelmesen, egyenes testtartással elvégezhetők. Ugyanakkor a hajtásokon fejlődött hónaljhajtások jól áttekinthetőek és könnyen kitörhetőek. Itt hatékonyan és gyorsan lehet elvégezni a zöld-munkákat. Ha a hajtásokon fürtök

fejlődnek, akkor azokat mielőbb el

kell távolítani, mert sok tápanyagot fogyasztanak és egyébként is az ala-nyoknál szükségtelenek. A fitotechnika segíti a vesszők fejlődé-sét, hozzájárul a jó vesszőbeéréshez és a vesszők letermelését könnyítik. A szakszerűen elvégzett fitotechnika

mindenképpen elősegíti az ősszel vagy télen végzendő gyors vesszőle-termelést. Ne felejtsük el, hogy a vesszőletermelést hidegben, gyak-ran hóban kell végezni.

Alanyhasználat a

csemegeszőlő-termesztésnél

A csemegeszőlőt-termesztők szí-vesen alkalmazzák a helyben oltást. (Borszőlőknél ez a módszer nem olyan gyakori). Ez a kötött talajú te-rületeken nélkülözhetetlen, de a laza (homokos) talajú területeken is egyaránt használatos. Előnye a filo-xéra elleni biztos védelem és lehető-vé teszi a gyors és többszöri fajta-

váltást. Csemegeszőlőnél a piaci és

fogyasztási igények gyorsan vál-

toznak, s ezeket a megváltozott

igényeket a csemegeszőlő-termesz-

tőknek követniük kell.

Először eltelepítik az alanyokat. Ha a hajtásuk meghaladja a ceruza vastagságot, 12-16 mm-t és a másfél méter hosszúságot, akkor eredmé-nyesen ráoltható a nemes fajta zöld, vagy fás csapja. Ennek ideális ideje a szőlő virágzásának időtartama (má-jus közepe-június közepe). Oltáshoz az időjárás akkor a legalkalmasabb, amikor nappal és éjszaka is egyenle-tesen meleg van. Az éjszakai lehűlés gátolja a kallusz-képződést és ilyen esetekben az oltás sikertelen.

Amikor az alanyra ráoltott és ter-mő csemegeszőlő-fajta már nem

10. kép Kaccsal betekert hajtásvég

12. kép Szakszerűtlenül kezelt, sűrű lombsátor

11. kép Szakszerűen kezelt lombsátor

155

kedvelt a piacon, akkor az ültet-vényt átolthatjuk. Mivel az oltáshely kívánatos magassága az alanyon 80-100 cm, alatta lévő alanyrész a rejtett rügyekből sok hajtás hozatalára ké-pes. Ezeket a hajtásokat meghagy-juk és tőkénként 2-3 db-ot felneve-lünk, miközben ugyanazokat a tő-kéket még teremni hagyjuk.

Elvégezzük az oltásokat az új és kí-vánatos fajtával. Amikor ezek az ol-tások biztosan megeredtek (13. kép), akkor a következő év tavaszán tőből visszavágjuk a régi termő tör-zseket az új és átoltott hajtásokig. A törzs visszavágásával ejtett sebeket sebtapasszal kezeljük a különféle fertőzések elkerülése végett. A kö-vetkező években ezeket az átoltáso-kat hagyjuk teremni. Az átoltások megismételhetőek. Ezt a módszert házikertekben és árutermő ültetvé-nyekben egyaránt alkalmazhatjuk.

Alanyhasználat a kertek

díszítéséhez

Nem szabad elfeledkeznünk az alanyok díszítő értékeiről sem. Az alanyok lombsátra sűrű, leveleinek formája és színeződése impozáns. Sok kertészkedést kedvelő a saját kertjében falakra felfuttatva vagy árnyat adó lugasnak kialakítva hasz-nálja az alanyokat. Az alanyok leg-többje rezisztens a gombabetegsé-gekkel szemben, s ezért permetezni sem kell. Így a környezetet kímélve

praktikusan használhatók.A díszítésre használt alanyok keze-

lése a célnak megfelelően történik. A tavaszi metszést követően a hajtá-sokat a kívánatos lombsűrűséghez kell ritkítani és visszavágni. Metszés-kor a venyige koszorúk kötéséhez vagy tüzeléshez felhasználható.

Irodalom:

Csepregi Pál-Zilai János (1989): Szőlőfajta-ismeret és -használat. Me-zőgazdasági Kiadó. (508) 394-402.

Joachim Schmid – Frank Manty – Bettina Lindner (2009): Geisenheimer Rebsorten und Klone Geisenheimer Berichte 67. Geisenheim (156) 118-149.

Bakonyi Károly – Kocsis László (2004): Teleki Zsigmond élete és munkássága. VE GMK KK és LNY. Keszthely. (64)

Bakonyi Károly – Kocsis László (2006): Két évszázad az oktatás és a kutatás Szolgálatában. PE Georgi-kon Mezőgazdaságtudományi Kar. Keszthely. (119) 43-59.

Fotó: A 2. és 3. elektronmikroszkópos kép

kivételével a szerző felvételei

■

13. kép Fajtaváltásra átoltott termő tőke(Dunaföldvár)