Az 1848–49-es szabadságharc emlékezete Brassó vidékén

Szerkesztők: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független művelődési és helytörténeti havilap – XI. évfolyam 3. (527.) szám – 2005. március 18. – péntek

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

Istók János: Kossuth, 1948, MNG

Á l d o t t , b é k é s h ú s v é t i ü n n e p e k e t k í v á n u n k m i n d e n k e d v e s o l v a s ó n k n a k

(Részletek egy hosszabb tanulmányból)*

Brassó vidéke történelmének esemé-nyekben legdúsabb időszaka az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. Ez a tar-talmas és változatos mozgalmasság részbena határszéli fekvésnek köszönhető, hiszenöt átjáró/szoros torkollik a Brassói-meden-cébe, részben pedig az itteni lakosság akkorinemzetiségi összetételének a következmé-nye. A szászság, románság és magyarságérdekei az akkori világpolitikai helyzetbentöbbször is ütköztek. A helyi jellegű konf-liktusok hol erősítették az Erdély-szerte ér-vényesülő ellentéteket, hol – bár ritkáb-ban – gyengítették ezek hatását.

A lappangó feszültség egyre érlelődött,és időnként egy-egy emlékezet is megőrizteeseményben tört felszínre (az agyagfalviküldöttek bebörtönzése, hűségeskü kikény-szerítése a csernátfalusi halmoknál, a „véreskarácsony”).

A szabadságharc idején a Barcaságon amagyarság a szászokhoz és a románokhozviszonyítva kisebbségben élt, s a településekközül csak Hétfaluban, Apácán, Krizbán,Barcaújfaluban, valamint Bodolán és Ke-resztváron volt többségben. Bodola és Ke-resztvár a Béldi-uradalomhoz tartozott, atöbbi magyar többségű település pedig a szászhegemóniájú Brassó jobbágyfalva volt.

A szászságnak a románság megnyeré-sével, eredményesen megszervezett meg-félemlítésekkel sikerült távol tartania avidék magyarságát a szabadságharctól.Megakadályozták, hogy csatlakozzanak aháromszékiekhez vagy maguk hozzanaklétre szabadságharcos alakulatot (a Miklóstestvérek szervezte századot rövid időn belüllefegyverezték).

1849. március 20-tól június 20-ig, azazBem Brassóba való bevonulásától a tömösicsatáig tart a szabadságharc Brassó vidékidiadala. Ekkor toborozták itt a 126. zászlóaljlegénységét: Hétfaluból 439 csángó-ma-

gyart, akik közül 235-en hősi halált haltak(178-an a fogarasi csatákban). Az apácaiak,krizbaiak, barcaújfalusiak közül 115-en áll-tak be a 86. honvéd zászlóaljba. Ők a tö-mösi, a kökösi, a szentgyörgyi és a nyergesicsatákban harcoltak, hétfalusi társaik pedigaz első tömösi, a mundrai és a fogarasi csa-tákban és részt vettek a Törcsvári-szoros,az Ósánci-szoros védelmében.

E részvételen kívül sok olyan csata, fegy-veres összetűzés volt a vidéken, amelyneknyoma lehet az utódok emlékezetében:

• 1848. október 30-án 200 székelyhonvéd kelt át az Olton és csapott leFöldvárra.

• 1848. november 23–24-én jelentős had-mozdulatok voltak a Bodzai-szorosban ésemlítésre méltó fegyveres összecsapás abodzai határnál.

• November 29-én a Hídvégről az Olton át-kelő székely csapatok újra bevették Földvárt.

• December 5-én a székely szabadság-harcosok egyszerre négy ponton támadtáka Barcaságot: Hídvég-Földvárnál, Aldo-boly-Szászhermánynál, a kökösi hídnál ésBikkfalvánál, megszállva a Barcaság sokszász többségű települését: Botfalut, Prázs-márt, Szászhermányt, Höltövényt, Barca-szentpétert, Barcaföldvárt, Szászveresmartot.

• December 24-én a Hídvég és Árapatakközti csatában vereséget szenvedtek a szé-kely csapatok.

• Február 4-én az orosz–osztrák erőkvisszaszorították a székelyeket a Szászher-mány–Barcaszentpéter közti ütközetben.

• Március 18-án Czetz János tábornokFeketehalomnál megfutamította a császári-cári seregeket.

• Március 21-én Bem serege üldözte aTömösi-szoroson Havasalföldre menekülőorosz–osztrák sereget.

• Június 18–19-én a tömösi csatában atúlerő megtörte a Kiss Sándor ezredes ve-zérelte hősies ellenállást.

• Június 20–21-én, hősies ellenállás után,

a honvédek feladták a brassói fellegvárat.• Ezen kívül Hétfaluban is volt több ízben

is véráldozatot követelő fegyveres össze-csapás: 1848. december 8-án, 14-én, 17-én, 19-én és 23-án.

*Ezek szerint Brassó vidékének korabeli

magyar lakossága élményszerűen ta-pasztalta az 1848–49-es szabadságharcot.

Mindezek ismeretében a hagyomány-gyűjtő igen gazdag anyagban reménykedik,pláne ha azt is tapasztalja, hogy szerencsésgenerációváltás esetén a nagyapám nagy-apja vagy dédapja maga is átélhette a sza-badságharc eseményeit.

Ám sok minden gátolta, akadályozta aközösségi emlékezet eszményi működését.Ezek közül legrombolóbb az impériumváltáshatása, ugyanis a románok másképp érté-kelték a szabadságharcot, mint mi, és időn-ként beszélni sem volt szabad a szabad-ságharcról, annak résztvevőiről (az 1960-as években még Kossuth-nótákat sem voltszabad énekelni). 1918-tól 1990-ig nem le-hetett nyíltan megünnepelni március 15-ét.Az I. világháborúban menekülés közbenvesztek el a hosszúfalu-alszegi evangélikusegyházközség hivatalos iratai, köztük az1848–49-re vonatkozó anyakönyvek is.

Az I. világháború súlyos magyar veszte-ségei (Bálint András adatai szerint Tízfa-luból 658) tompították a ’48-as áldozatokmiatti fájdalmat, s idő múltával egybemo-sódtak. (A Muszkaasztal helynévhez kap-csolódó eredetmonda különböző adatközlői1849-es, illetve I. világháborús eseménybőlszármaztatják a helynevet. Nagy István 81éves hosszúfalusi adatközlő szerint ahosszúfalusi magyar temető 51 hársfáját aszabadságharc és az I. világháború vala-mennyi hősi halottja emlékére ültették az1936-ban konfirmáltak.) Olyan hosszúfa-lusiról is tudunk, aki részt vett mindkét ese-ményben: Kelemen György néptanító.

A szocializmus ideológiája átértékelte a

szabadságharcot, s bár fontosnak tartottaannak internacionalizmusát, mégis eltüntettea brassói márványtáblával jelölt Bem-házrólaz emlékjelt, valószínű távolivá, megfogha-tatlanná akarva tenni az egészet, megfoszt-va a konkrétumoktól. A tábla 2002. februárelején került elő a brassói Történelmi Mú-zeum egyik raktárából, az újbóli elhelyezésígéretével (Bálint Ferenc, 50 éves, Brassó).Az emlékezetgyengítés eredményességétitt úgy mérem, hogy 1997-ben egy 77 éves,nem Brassóban született magyar értelmi-ségi (R. I.) a volt Tanácsház erkélyét jelölimeg a helyként, ahonnan Bem József fel-olvasta a térre gyűlt három nemzetiségűtömegnek híres Brassói kiáltványát, ho-lott éppen ezért került az emléktábla szinténa tér fölé nyúló erkély házára (a Christo-pher-házra), hogy ennek emlékjelt állítson.Budai Merza Pál brassói magyar-örmény(76 éves) szerint a tábla azon a belső ud-vartérre nyíló házon volt, a Christopher-házmögött, amelyben Bem József a szász vá-rosatya vendégszeretetét élvezte 1849.március 20–21-én.

(Folytatása a 2. oldalon)Hochbauer Gyula

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U XI. évf. 3. szám

H i r d e t é sAdja jövedelemadójának 1

százalékát a Hétfalusi MagyarMűvelődési Társaságnak!

A tavaly – bérből, bérbeadásból vagymás tevékenységekből – jövedelmetszerzők adójuk 1 százalékát – az állam-kassza helyett – alapítványoknak és e-gyesületeknek juttathatják.

Kérjük, hogy adószázalékát adomá-nyozza a Hétfalusi Magyar MűvelődésiTársaságnak.

Ha Ön csak bérből szerzett jövedel-met, cége könyvelési osztályán jelezze,hogy adójának 1 százalékával rendelkez-ni szeretne, vagy adóbevallásában eztjelölje be.

Asociaţia Culturală Maghiară dincele şapte sate

CF: 14314771IBAN: RO 70 BRDE 080 SV05848600 800 / ROL

Köszönjük!

(Folytatás a 1. oldalról)A szabadságharc helyi eseményeit a szo-

cializmus egyértelmű vallásellenessége je-gyében is halványítani, törölni akarta az em-lékezetből, ugyanis Hétfaluban a szabad-ságharc itteni szellemi vezérei elsősorbana lelkészek voltak, akiknek a nevét OrbánBalázs is kiemeli: Korodi Pál, Szász Györgyevangélikus és Molnár József római kato-likus papok, illetve az a Borcsa Mihály, akiakkor még tanító, de később fél évszázadonkeresztül lelkészként szolgálta övéit, s azegyik, e vidéken tekintélyes magyar „értel-miségi dinasztia” megalapítója. Nemvéletlen, hogy őket a propaganda elhall-gatással akarta leválasztani az általa„egyetemesen dicsőnek” ítélt akkorieseményekről.

Az időnként felerősített román soviniz-mus legpusztítóbb emlékrombolása 1926-ban történt, amikor ledöntötték a Csernát-falu főterén álló szabadságharcos emlék-művet. Nem számítottak arra, hogy ezzelaz emlékmű annyira felértékelődik, hogyma is mindenki számon tartja a hosszúfalu-alszegi magyar temető sarkába költöztetettemlékművet.

A román szocialista állami hatóságok be-gyűjtötték az egyházi irattárak anyaköny-veit, s ezzel a szabadságharc időszakánakfontosabb népmozgalmi adatait is elzártákaz érdeklődők elől. A szabadságharc helyieseményei közül különösen az eltemetettszemélyek anyakönyve tartalmazott ké-nyelmetlen adatokat a román hatóság szá-mára, hisz a „véres karácsony” iszonyúromán kegyetlenkedéseit igazolta.

Az egyetlen egyháznál maradt korabelianyakönyv a türkösi római katolikus egy-házközségé. Érdekes szabadságharcra vo-natkozó adatait először a négyfalusi Kol-ping-családnak egy 100 példányban sokszoro-sított kiadványában tettük közzé, 1993-ban.

A Brassó vidéki többi egyházközség i-rattárai közül a brassó-belvárosi római ka-tolikus plébánia irattárának korabeli teme-tési anyakönyve őriz két szabadságharc-vonatkozású bejegyzést. Egyik egy MolnárJózsef nevű, a tömösi csatában elhunyt hon-véd, a másik egy ugyanakkor elesett, Be-reczky nevű százados temetését tanúsítjaa bolgárszegi római katolikus sírkertbe.

A bodolai református egyházközség a-nyakönyve azt igazolja, hogy a szabadság-harc alatt a Barcaság magyarsága gyakrankerült nehéz döntéshelyzetbe, az őt körül-vevő más érdekű-nemzetiségű többségnekkiszolgáltatva.

A Barcaságon kívül eső, de még Brassóvidékéhez tartozó Ürmös és Hévíz unitá-rius egyházközségeinek irattárai őriznek a-nyakönyveikben a helytörténet számárafontos szabadságharcos vonatkozású be-jegyzéseket.

Az egész vidéken csak Hétfalu környékevésett helyneveibe szabadságharcra utalótartalmakat: Negyvennyolcas-kő, Musz-kaasztal, Sándor-vize, Vérgödör,„Csángó-szobor” (másképp negyven-nyolcas emlékmű), Magyarvár (másképpHonvéd-emlékkő, Honvéd-emlékmű), Kos-suth-liget. Brassóban a Christopher-házatelég sokan ismerik Bem-házként. Egy hely-nevet pedig csak újságcikkel adatolhatunk,nem sikerült adatközlőnél azonosítani. Ez aKossuth tér Csernátfalu főterén, ahol a„Csángó-szobor” állt 1891-től 1926-ig. (Abácsfalusi származású Istók János felaján-lotta egy olyan Kossuth-szobor készítését,amelyet az emlékműre mint talapzatra he-lyeznek majd el. E térre néz a jelenlegi négy-falusi Polgármesteri Hivatal épülete, melya múlt század folyamán azé a Sipos Já-nosnéé is volt, aki Kossuth Lajos szemfe-dőjét és fejpárnáját hímezte néhány négy-falusi nővel 1892-ben.)

*Bem első brassói látogatásáig a Barcaság

polgári központjában a román Gazeta deTransilvania és a szász SiebenbürgerWochenblatt tudósított rendszeresen a szű-kebb s a tágabb vidék szabadságharccalkapcsolatos eseményeiről, persze román,illetve szász szempontból értékelve ezeket.Miután Bem bevonult Brassóba, hogy ő be-folyásolhassa a közvéleményt, három nyel-ven adott ki újságot: magyarul a BrassóiLap-ot, németül a Kronstädter Zeitung-ots románul az Espatriotul-t. Az események

hírlapi követhetősége nem kedvezett folk-lorizálódásuknak, noha a Gazeta cirill s aWochenblatt gót betűtípusa a XX. századinagyközönség számára hozzáférhetetlennéteszi az anyagot.

Nem kedvez a folklorizációnak az sem,hogy a XX. század első évtizedében fel-gyorsult ütemben polgárosuló Hétfalu új-ságaiban, a Hétfalu-ban és a Csángó Új-ság-ban, s már ezek megjelenése előtt, az1880-as években a városban megjelenőBrassó-ban, rendre jelentek meg volt hon-védek emlékiratai, visszaemlékezései, sza-badságharcos események értékelése:Koós Ferenctől, Borcsa Mihálytól, Kele-men Györgytől. Koós Ferenc írásait a tár-gyilagosságra való törekvés, gyakran az a-datrögzítő precizitás jellemzi. Ő gyűjtötteössze és tette közzé a „véres karácsony”51 áldozatának névsorát. A csernátfalusievangélikus lelkészhez címzett adatgyűjtőlevelét és az erre küldött válasz tartalmikivonatát őrzi a csernátfalusi evangélikusegyházközség irattára. E levél tatrangi párjatűnt el (került jogtalanul más kézbe) nemrégaz ottani gyűjteményből. Koós Ferencgyűjtötte össze és adta ki a 126. honvédzászlóalj hétfalusi honvédjeinek teljesnévsorát A csángóemlék története című41 oldalas füzetben, 1902-ben.

Borcsa Mihály több változatban is megírtavisszaemlékezéseit. E változatok arra en-gednek következtetni, hogy az első bejegy-zés előtt is, a változatok rögzítése között istöbbször/gyakran elmondott egy-egy tör-ténetet. Tudjuk, hogy Orbán Balázs ittjár-takor, mikor adatokat gyűjtött a Székelyföldleírása VI., Barcasággal foglalkozó köte-téhez, nála szállt volt meg, s a könyvbe isbeépítette legfőbb itteni adatközlőjénekcímzett köszönetét. (Lásd még OrbánBalázs Borcsának címzett dedikációját aHétfalu-ban!)

A harmadik visszaemlékező egy tanító,Kelemen György, aki édesapjával stestvérével együtt a türkösi kúriában fel-állított bizottság előtt egyszerre soroztattabe magát honvédnek a 126. zászlóaljba. Őis több helyen közölte visszaemlékezéseit.

Lehet, hogy ezeknek a közléseknek a kö-zösségi emlékezetre tehermentesítő hatásais volt. Valahogy így: „Ők már nem kellelmeséljék emlékeiket, hisz az övékéhezhasonló élményeket már elmondta-leír-ta más ügyesebben, gördülékenyebben,mint ahogy ők tehetnék.” Ám miután azemlékezetet a szabadságharcos hagyomány-őrzésből kiiktatta, felmentette az írás, a 2-3.generáció időben már eltávolodott az esemé-nyektől, az újságok elkallódtak, az olvas-mányélmény gyorsabban fakul az emléke-zetben, mint a működő hagyomány, s 5-6generáció távlatából már csak foszlányokrakopik a szabadságharc emlékezete.

Hochbauer Gyula

Az 1848–49-es szabadságharc emlékezete Brassó vidékén

Szent örömök közt vártuka Megváltó születését.Nem sejtők a halált,s íme lesujta reánk.Nem szakadt meg azért örömünk,mert égbe menénk fel.S égből nézi szemünk:boldog drága honunk.

Oh ne sirasd a dicsőt,a hazáért vérrel áldozót.Sírhalmán a virág,lásd, koszorúba gyüle.S a kegyelet feltűzi fejére,hogy intse az élőt:Élnünk szép a honért,szebb meghalni azért.

A „Csángó-szobor”: 51 csángóvértanú emlékére emelte az EMKE

brassói fiókja 1891-ben. EgykoronCsernátfalu főterén állt, 1926-ban a

hosszúfalu-alszegi evangélikustemetőbe vitték át

Szoborfeliratok

51 csángó vértanú emlékére emelteaz EMKE brassói fiókja, 1891.

*1848. december 23. Javítva 1998.

pag. 08

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 5. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2005. március 18. H É T F A L U 3. oldal

Ezt a képet érdemli-e a szabadságharc, amit magunkban hordozunk róla?A hétfalusi magyarság történelmi tuda-

tának fontos emlékét mérte fel 1993 ta-vaszi hónapjaiban a helybeli HétfalusiMagyar Művelődési Társaság, az akkorivetélkedőbe lelkesen bekapcsolódó mint-egy száz diák és ifjú segítségével.

A kérdőívet 854-en töltötték ki. Ez a hely-beli magyar lakosság közel 10%-át jelenti.

Úgy érezzük, hogy tanulságos ebbe a tü-körbe belenézni.

1. Nevezze meg azt az ünnepet, a-melyhez hasonló az Ön számára már-cius tizenötödike!

A 784 kiértékelhető válasz tartalom sze-rint csoportosítható: 196 egyházi ünnep, 400történelmi évforduló, 5 a forradalommalkapcsolatba hozható kulturális évforduló(Petőfi, illetve Zajzoni Rab István), 7 kul-turális évforduló, 28 családi ünnep (3,5%),3 egyéb, 94 „nincsen hasonló” és 105 kér-dőíven nincsen válasz (13,39%).

A válaszok 21,55%-a egyházi ünnepetjelöl meg, ami azt jelenti, hogy a válaszokértékrendjében nagyon fontos helye vanennek az ünnepnek; nemzetiségi értékrendés vallásos hit egymáshoz közeli, eseten-ként egymásbamosódó. Lehet, a válaszo-lók egy része azért kapcsolja március 15.ünneplését az egyházhoz, mert 1918-tól1944 (-47)-ig az ünneplés intézményeskeretei jórészt erre korlátozódnak és az1944 (-47) – 1989-es időszak „lazább”éveiben szintén a templomban említhettékmeg ezt az ünnepet, illetve az 1989 utánszervezett ünnepségeken lényeges szere-pük volt az egyháziaknak. Feltűnő, hogy akatolikusok közül csak hárman tartják egy-házi ünneppel összehasonlíthatónak már-cius 15-ét. Vajon pontosabb értékrendetvagy csak merevséget takar-e ez?

Hatan nevezték meg október 31-ét, a re-formáció ünnepét, amely tartalmában hor-dozza a vallásos-egyházi jelentés mellett alázadást is.

A hasonlónak ítélt többi vallásos ünneptartalmának és március 15-nek is van kö-zös felülete: karácsony az akkori hétfalusiesemények miatt kerülhetett ide. Húsvétaz áldozat-önfeláldozás, nagypéntek agyász, virágvasárnap a megújulásreményét magában rejtő, pünkösd a hitbenmegerősítő jelentés révén kapcsolható ide.

Hasonlónak érzett, más történelmi tar-talmú ünnepre a válaszok 51,02%-a vo-natkozik. Eszerint a hétfalusi magyarságfelének az ünnep történelmi tartalma a fon-tos, sokan kiemelik ennek magyar nemzetiértékét: „aug. 20. (126), „1956” (66), „azaradi vértanúk ünnepe” (36), „DózsaGyörgy-féle parasztháború” (1), „honfogla-lás” (4), „madéfalvi veszedelem” (1); másválaszban a jelentés romániaisága hangsú-lyozódik ki. „1944” (4), „1907” (2), „január

24.” (3), „december 1.” (3), „1877.” (1),„1989. december vége” (121); vagy ajelentés brassóisága: „1987. november 15.”(2); máshol nemzetközsége: „május 1.” (8).A válaszolóknak ez az 51%-a tudja, hogyaz ünnep tartalma olyan történelmi ese-ményhez kapcsolódik, amelynek sarkalatospontja a szabadság volt. Van, aki úgy keresiaz analógiát, hogy az megfeleljen a szabad-ság nemzeti vonatkozásának, más a társa-dalmi szabadságot érvényesíti előnyben.Van, aki a további múlt történelmi eseményeiközt keresgél, van, aki a szabadságharc le-verésének egy tragikus eseményét emeliki, de nagyon sokan az átélt történelemkorlátai közt maradnak. Ez utóbbiak közüllegtöbben „1989. december 21/22”-höz ha-sonlították március 15-ét; a válaszolók15,43%-a. Ezek közül egyvalaki találóanpontosít: „1989. december 16. (Temesvár).A többi nem!”

Az e kérdésre adott válaszok közül soknem egy történelmi eseményt magába sű-rítő ünnepre, hanem magára az eseményrevonatkozik: „honfoglalás”, „madéfalvi ve-szedelem”, „az 1956-os forradalom”, „az1907-es parasztfelkelés”. Ennek oka, hogya közösség nem alakított ki egy, az ese-ményt jelképesen magába sűrítő ünnepetezekkel kapcsolatosan.

A jelenhez közelebbi hasonlított, egymás-ba mosott történelmi esemény és ünnep az1989 decemberi román „forradalom”, illet-ve egy-egy jelentősnek ítélt napja (dec. 21.vagy 22.). A valóságos hasonlósághoz ké-pest sok az így vélekedő. Ez homályos éskönnyen befolyásolható történelmi és poli-tikai tudatot árul el.

A művelődési eseményhez, évfordulóhozvaló hasonlítás inkább a hangulat, az ünne-pély, az érintőleges irányba való eltolódástjelent.

Ezeket a válaszokat (0,89%) befolyásol-hatta az 1989 előtti helyzet is, amikor ezt anapot csak ilyenszerű áttételekkel lehetettmegünnepelni. Jelentheti azt is, hogy a mű-soros ünneplést igényli a válaszadó.

A családi ünnepekhez (esküvő, bérmálás,konfirmálás, születésnap, névnap, „férjepappá szentelése”) való hasonlítás vonat-kozhat a meghittség, a bensőséges, az in-timitás igényére. Ez az igény sok válaszo-lóban feltételezi az egyházi keretet.

Az ünnep egyszeriségét hangsúlyozza aválaszolók 11,98%-a, s bár a válaszokbabesugározhat egy kis pátosz, elragadtatás,tartalmilag ez a válasz, az önmagával valóazonosítás, a legpontosabb.

Tanácstalanságról, bizonytalanságról á-rulkodik a 105 nem válaszoló. Ez 13,39%-ot jelent.

2. Ha választani kellene, melyikremenne el: egy barátja születésnapját

megünnepelni vagy pedig egy 1848-as emlékünnepélyre?

A megkérdezettek 73,32%-a az 1848-as emlékünnepélyt választaná: a hatvan évalattiak 66,32%-a, a hatvan évnél öregebbek49,54%-a. Feltűnő a fűrészmezeiek átlagalatti 49,54%-a.

A barát születésnapját választaná14,54%, azaz a 60 év alattiak 18,18%-aés az öregebbek 8,66%-a: a fűrészmezeiek31,64, illetve az öregek 23,30%-a.

Mindkettőre elmenne a megkérdezettek9,18%-a, azaz a 60 évnél fiatalabbak11,15%-a és a 60 év fölöttiek 6%-a, a fű-részmezeiek 24,25%, illetve 6,6%-a.

Azt hisszük, a hatvan év alattiak és fö-löttiek választásaránya közötti különbségetnem szükséges magyarázni, a fűrészme-zeiek választási arányának több magyará-zata is lehet: itt a legnagyobb a más kultú-rákkal (román, cigány) való érintkezési fe-lület; a településrésznek nincsen magyartannyelvű iskolája vagy tagozata, távolabbesett a március 15-i ünnepségek színhe-lyétől, kevésbé kapcsolódik az 1848/49-eshelybeli eseményekhez.

Valószínű, hogy sok válaszolót befolyásolta túlzott sarkítás. Vagy ekkora lenne a szán-dék és megvalósulás közötti különbség? U-gyanis az 1990 és 1998 között szervezettemlékünnepélyeken a résztvevők számamessze elmaradt a magyar népesség73,32%-ától.

Huszonöten nem választottak vagy vá-laszoltak.

3. Ha mások nem szerveznék meg,hogyan ünnepelné meg március 15-ét?– rádiót hallgatva, tv-t nézve, lemezt hall-gatva: 173 (20,25%)– olvasva: az akkori eseményekről, Petőfiforradalmi verseit, újságot, Bibliát; szavalva:123 (14,4%)– imával, csendben, lélekben: 133 (15,57%)– felidézve a hősök emlékét: 123 (14.4%)– virággal, gyertyával, koszorúval, fáklyásfelvonulással: 123 (14,4%)– templomban, imádkozva: 33 (3,86%)– énekelve (székely himnuszt, forradalmidalokat, egyházi énekeket, „a templombanorgonán dicsőítő éneket játszanék”) 9(1,05%)– nemzeti múzeumba menve: 1– zászlót kitéve, kokárdát viselve: 2– fekete karszalaggal és nyakkendővel: 1– a családban beszélgetve, emlékezve: 9(11,59%)– baráti körben: 28 (3,27%)– megpróbálom megszervezni: 10 (1,17%)– munkával: 7– munkaszünettel, szabadnapot kérve: 4– besegítve a kultúrmunkába: 2– sehogy, „eszembe se jutna”, „nem ünne-pelném meg”, „ha megszervezik sem

ünnepelném meg”: 36 (4,21%)– „nem tudom”, „nem gondoltam”: 30(3,51%)– nincs válasz: 48 (5,62%)– „ahogy eddig”: 5– más: 6.

A közösségben való ünnepelés igénye(család, baráti kör, templom, rendezvény-szervezés) 20,14%-nál jelentkezik. Közülük12-nél észrevehető a közösségért valócselekvés belső kényszere („megpróbálnámegszervezni”).

A befeleforduló ünneplést (lélekben, gon-dolatban, templomban, imádsággal) 19,43%részesíti előnyben.

Valamilyen ünnepi kelléket, díszletet, jel-képet (virág, gyertya, koszorú, fáklya, zász-ló, kokárda) igénylő ünneplést választ14,75%. Ezek közül sok emlékműhöz vinnevirágot, koszorút, ott gyújtana gyertyát, devan, aki otthon gyászolva gyújtana gyertyát.

A válaszok közül kiemelünk néhányat:„unokáimnak Petőfi-verset olvasnék”,„unokáknak mesélve”, „gyászolva (azaradi vértanúkat)”, „sétálnék az erdő-ben”, „egy idős embert kérdeznék azakkori eseményekről”, „én a vallásosünnepeket szeretem ünnepelni”,„visszaemlékeznék arra, hogyan mesél-tek szüleim az 1848-as forradalomról”,„Imádkoznék, hogy a márciusi eszmékvalósuljanak meg. Egyébként teológuskoromban, a 30-as években volt egy o-lyan gyakorlat a Főiskolás Ifjúsági Ke-rületi Egyesület tagjai sorában – és akatolikus főiskolások között is –, hogyböjtöléssel ünnepeltük meg ezt a napot,az így spórolt pénzt jótékony célra for-dítva”.

Elég sokan, 13,44% szándékosan vagyhatározatlanság miatt nem ünnepelnék megsehogy március 15-ét.

4. Sorolja fel a környék 1848-as em-lékműveit és zarándokhelyeit!

A felsorolt emlékművek, zarándokhelyek:– a „Csángó-szobor” (a „véres karácsony”áldozatainak emlékére állított emlékoszlop)697 (81,68%)– a tömösi emlékmű („Magyarvár”) 654(76,58%)– a Muszkaasztal 79 (ebből 70 tatrangi)(9,25%)– a Sándor-vize 15 (1,75%)– a csernátfalusi halmok 3– a Fellegvár 17 (1,99%)– Zajzoni Rab István szobra 9 (1,05%)– 51 hársfa a hosszúfalu-alszegi temetőben1– Kossuth-liget a Malomdombokon 3– a Bodzai-szoros („Borzosi-szoros”, „Bra-tocsa”) – csak fűrészmezeiek 9 (1,05%).

(Folytatása a 4. oldalon)

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U XI. évf. 3. szám

Március 15-ék Brassó vidékénEzt a képet érdemli-e a szabadságharc...(Folytatás a 3. oldalról)

– Borcsa Mihály sírja a bácsfalusi teme-tőben 1,– „a bácsfalvi evangélikus templom sar-kától elvitt kő, amelyen lefejezték a véreskarácsony áldozatait” 1– a Peres-szászlak 1.

18-an nem a környéken lévő emlékmű-veket sorolnak fel. Heten olyan emlékmű-veket sorolnak fel, amely nem hozható kap-csolatba az 1848/49-es szabadságharccal.

47-en, azaz 5,5% (legtöbb római katolikusés református – valószínű azért, mert e kétfelekezethez tartozó itteni magyarok köré-ben nagy a népességmozgás) nem vála-szoltak.

Érdemes észrevenni, hogy 38-an (4,45%)legalább négy emlékművet, zarándokhelyetsorolnak fel.

5. Húzza alá azt a nevet, amellyel kap-csolatos Bereczki Anna neve: Széche-nyi István, Görgei Artúr, Kossuth La-jos!

562-en helyesen, Kossuth Lajos nevéthúzták alá. Ez 71,68%. Ennyien tudták,hogy Kossuth Lajos szemfedőjét Sipos Já-nosné Bereczki Anna hímezte, négyfalusiasszonyok segítségével. A többi nem tudjavagy nem válaszolt.

Egyik kérdőíven a megoldást kiegészítveegy szerény kiegészítés: Bereczki Annaapai nagyanyám volt.

6. Gál Sándor, Borcsa Mihály, Kele-men György, Bitay Sándor, Bartha Ká-roly játszott-e nagyobb szerepet az1848/49-es forradalomban?

A válaszok többsége azt árulja el, hogy akitöltők nem figyeltek a pontos kérdésre,ugyanis a kérdés nem a helyi, hétfalusi e-seményekre, hanem az összmagyar forra-dalomra vonatkozott.

A helyesen válaszolók, a kérdezettek13,52%-a, a Gál Sándor nevét húzta alá.A tévedők (59,05%) közül sokan, a meg-kérdezettek 34,43%-a, a Borcsa Mihály ne-vét emelte ki.

A helyesen válaszolók falvankénti, illetvefelekezetenkénti megoszlása különbözik:reformátusok 24,5%, katolikusok 20%,bácsfalusiak 14,54%, hosszúfalusiak11,5%, fűrészmezeiek 7,33%.

A tévesen válaszolók közül a Borcsa Mi-hály nevét kiemelők aránya is változik fal-vanként: Hosszúfalu 24,5%, Bácsfalu54,5%. Ez azt jelenti, hogy a bácsfalusiakkötődése jeles személyiségekhez inkább ér-zelmi alapú és sokszor kevésbé tudatos.

7. Mit tud az előbb felsoroltakról?A kérdezettek több mint fele, 57,65%-a

nem tud semmit, Gál Sándorról 16,19%-a,Borcsa Mihályról 34,43%-a, KelemenGyörgyről 4,59%-a, Bitay Sándorról1,41%-a, Bartha Károlyról 1,02%-a tudjahelyesen, ki volt.

Legalább háromról 21-en tudnak(2,67%).

Ezek a válaszok azt árulják el, hogy ajelenlegi hétfalusi magyarság több mint fe-lének csak általános, legfennebb egy-kéteseményre korlátozódó tudása van még he-lyi vonatkozásban is, ez a tudás nem épülhiteles történelmi adatokra.

8. Nevezze meg azokat az őseit, akikéltek 1848/49-ben, megjegyezve a ki-töltő leszármazottsági fokát (hányadikgeneráció)!

A kérdezettek 53,63%-a ismeri az 1848/49-ben élt ősei nevét. Ez eléggé erős, de(természetes) családi hagyományőrzésrőltanúskodik. Értékes múltbanéző lehetőségez, hisz a mostani 80-85 éves ember nagy-szülei (nem túl gyors generációváltással)élhettek 1848-ban.

9. Őriz-e családja olyan tárgyi vagyszóbeli emléket, amely 1848/49-re vo-natkozik?

79,85% nem őriz sem tárgyi, sem szóbeliemléket.

23-an őriznek ebből a korból származótárgyat, de az nem kapcsolódik a szabad-ságharchoz (citera, pohár, hamutartó, fa-ragott tál, tálas, láda). Az 1848/49-es ki-tüntetés, kard, Tuzson János ezredes gyász-jelentője, Gábor Áron ágyújából öntött ha-mutartó, Borcsa Mihály kelyhe a bácsfalusievangélikus egyháznál, Kiss Sándor ezre-des porcelán teáskancsója, 3 fénykép Bor-csa Mihályról, 2 olyan újság 1890-ből, mely-ben 1848/49-re vonatkozó írás van, egy pár1848-as kiadású könyv, 1848/49-es befe-jezésű Biblia, Káté, Borcsa Mihálynak de-dikált Koós Ferenc könyv, igazolvány – ezeka szabadságharchoz tartalmilag is kapcso-lódnak.

A hétfalusi magyarság forradalombanvaló tömeges részvételéhez mérve kevésez a tárgyi emlék, de tudjuk, hogy a Törté-nelmi Lapok 1894-es ereklyegyűjtő felhí-vására sok tárgyat küldtek a kolozsvári mú-zeum számára (egyik legbuzgóbb gyűjtőéppen Borcsa Mihály volt).

Hárman bánkódva jegyzik meg: „sajnoselkallódtak”.

Viszonylag sok a ’48-ra vonatkozó könyv.Kevés a szabadságharcra vonatkozó szó-beli emlék (24). Ezek java része a tömösicsatára, a „véres karácsony”-ra vonatko-zik: „dédnagyapám kivégzése”, mene-külés, „a Drága völgyén jöttek be azoroszok”, „Kossuth nyugdíjból építettea házát”, „az Ördög-völgyébe menekül-tek a kozákok elől”, a csernátfalusi emlék-mű elköltöztetéséről, „Borcsa MihályKossuth futárja volt”, „Borcsa édes-anyám nagybátyja volt”.

Miklós Melinda,Székely Edit,

Hochbauer Gyula

(Az utóbbi tíz esztendő tudatosításipróbálkozásai Brassó vidékén)

A Világos után Brassóban betelepedő volt’48-as és a 126. zászlóalj életben maradthétfalusi honvédjeinek köszönhetően Bras-sóban 1881-től, a Barcaság több magyar-lakta vidékén a múlt század nyolcadik év-tizedének második felétől a magyarságmegünnepelte az 1848-as forradalom ésszabadságharc kitörésének évfordulóját.

1881-től kezdve (1818-ig?) Brassóban ál-landó (civil!) szervező bizottság felelt a mél-tó ünnepségekről, mely általában színvo-nalas kultúrműsort követő ünnepi tánces-télyből állt.

A múlt századforduló évtizedeiben, túlzásnélkül állíthatjuk, hogy magyarságszerte in-tézményesült a szabadságharc kultusza, hiszcivil szerveződésekbe tömörültek a volthonvédek. (1908-ban Brassó vármegyében45 volt honvéd élt.) Ilyenek voltak a Rikánbelüli honvédegylet , majd a Brassó vidékihonvédegylet is.

Brassóban és környékén Koós Ferencmagyar királyi és császári tanácsos, tan-felügyelő, dr. Kabdebó Ferenc, JeszenszkyIstván alezredes, Hétfaluban Bartha Ká-roly, Kelemen György, Bitay Sándor tanítók,Borcsa Mihály evangélikus lelkész, KrizbánSzemerjai (Demeter) Károly tanító ápoltáka szabadságharc emlékét, gondozták ön-zetlenül eszméit. Ez a tevékenység nemkorlátozódott egy ünnepi alkalomra, hanemidőnként folyamatos volt.

Hozzájárult ehhez a korabeli sajtó is. ABrassó című újság részletesen tudósít már-cius 15-e megünneplésének szervezéséről,az ünnepély és az estély eseményeiről, tar-talmáról, közli az ünnepi szónokok beszédét.

A sajtó révén vált átfogóbbá, a szűk szer-vező bizottság munkája révén, az emlék-ünnepélyek értékápoló hatása.

Az említett lap rendszeresen beszámol,közli Koós Ferenc (volt honvéd közlegény,a ’48-as emlékértékek barcasági minde-nese) szabadságharcos visszaemlékezéseités barcasági vonatkozású kutatásainak e-redményeit. Neki köszönhető, hogy ma e-leven a hétfalusi magyarság keserves em-léke a „véres karácsony” eseményeiről ésáldozatairól. Ő állította össze a 126. honvédzászlóalj hétfalusi legénységének névjegy-zékét. Ő kezdeményezte a Bem-emléktáb-la felállítását brassói szálláshelyének em-lékházán, a hétfalusi szabadságharc-em-lékoszlop felállításában is szorgoskodott,hozzájárulva ennek a közérdekűvé foko-zódásához és megírta a „Csángó-szobor”történetét. Jeszenszky István ezredes abrassói honvédegylet elnökeként vállaltértékápoló szerepet.

Borcsa Mihály, Orbán Balázs hétfalusivendéglátója többször jelentkezett a kolozs-vári szerkesztésű Történelmi Lapokban amúlt század kilencvenes éveiben ’48-as vo-natkozású eseménybeszámolóval Hétfalu-ból. Ő gyűjti a ’48-as ereklyéket Brassóvidékén, az akkor országosra erősödő gyűj-tőmozgalom közmunkásaként, a kolozsvá-ri ereklyemúzeum számára. Közli ’48-asemlékiratát, 1908-ban a Hétfaluban, aholkésőbb id. Kelemen György volt honvédis.

A brassói magyar nyelvű sajtónak kö-szönhetően összeállítható a környék már-cius 15-i ünnepségeinek története. Érdek-lődő laikusnak és kutatónak egyaránt él-ményszerű és tanulságos beleolvasni aBrassó, a Brassói Lapok, a Népújság, aHétfalu, a Csángó Újság megfelelő szá-maiba: az eseménytörténetnek elsősorbanbrassói és hétfalusi, de kőhalmi és segesvárivonatkozásaira is bukkanhat.

Élményszerűen olvashatjuk Kossuh La-jos 1887. március 4-én Turinban keltezetttáviratát a március 15-ét Brassóbanünneplő magyarokhoz.

De az is szembetűnő, ahogyan a politikakisajátítja és át- meg átértelmezi azt, amitünnepelünk. Koptatja közben. Hitelét té-pázza. Eltussolja lényegét.

Úgy éreztük, hogy a Barcaságon ki-aknázatlanok a magyarságban a ’48-as e-semények itteni vonatkozásainak tudatfor-máló lehetőségei, hogy jó, ahogyan azéppen szolgálatban levő RMDSZ-veze-tőség évről évre Brassóban kultúrműsorral,a környező falvakban (Hétfaluban, Apácán,Krizbán, Újfaluban, Bodolán, Keresztváron)egyházi keretek közt megünnepli az ese-ményt, de a fesztivizmussal fenyeget.

(Folytatjuk)Hochbauer Gyula

Istók János:Bem, 1934,

MNG

pag. 18