www.szukitskiado.hu

A NINDZSA HARCHUVESZKT TITKAI

ASHIDA KIK

AUmwtmjw&üL

S Z Ű K Í T S KÖNYVKIADÓ A L A P Í T V A 1 9 2 9

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

THE INVISIBLE FIST - SECRET NINJA METHODS OF

VANISHING WITHOUT A TRACE

by Ashida Kim A Citadel Press Book

Published by Carol Publishing Group

Copyright © 1998 Ashida Kim Ali Rights Reserved.

Fordította SZÁNTAI ZSOLT

Borítófestmény: JANTNER JÁNOS

ISBN 963 9393 01 0

Hungárián edition © Szukits Könyvkiadó, 2005 Hungárián translation © Szántai Zsolt, 2005

Lektor: Pozsik László Tördelés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella

Színre bontás: A-SzínVonal 2000 Kft. Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor

Felelős szerkesztő: Tézsla Ervin

Debreceni Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető: Bördős János

„Nem mondhatom el neked a körülírhatatlant, de meg­taníthatlak néhány nem elhanyagolható művészetre - a lát­hatatlanságra, a szárnyak nélküli repülésre, a karddal vagy a kígyó méregfogával szembeni sérthetetlenségre -, amely­ről már hallottál. Lásd tanulmányaid vezérfonalát!

A misztikus kaput keresve először is el kell látnod ma­gad a cselekvéshez szükséges tárgyakkal, és láthatatlanná kell tenned magad, hogy észrevétlenül bejuthass oda, aho­vá indultál. Ezekben a dolgokban nem válsz mesterré egy nap alatt. Azután fel kell repülnöd a Mennyek Udvarába, egészen a legbelső részébe, ott meglepned Lao-ce urat reg­geli közben, megkaparintanod aranyozott elixíres üvegcsé­jét, elpusztítanod azokat, akik ebben meg akarnak akadá­lyozni, lerombolnod az égi várkastély falait, és vissza­térned a földre halhatatlanul. A biztos siker érdekében, hogy elérhesd a célodat, nem kell mást tenned, csak követ­ned a tanácsaimat."

Részlet Ko Hung Értekezés az alkímiáról, gyógyításról és hitről című művéből (Kr. u. 320)

Előszó

A láthatatlan öklöt nem lehet észrevenni. Figyelmez­tetés nélkül sújt le, és nem állítható meg. Nem tudsz elbújni és elszaladni előle.

Miért? Egyes harcművészeti rendszerek azt tanítják: az

ütésnek oly sebesnek kell lennie, az ökölnek olyan gyorsan kell visszatérnie kiindulási helyzetébe, hogy az emberi szem ne tudja követni. Bármely valamire­való önvédelmi iskola megtaníthatja, hogyan össz­pontosítsunk veszély esetén, miként hajtsunk végre teljes erővel, teljes elszántsággal - „megteszem, ha belehalok is" hozzáállással - egy technikát.

Ha a test képes gyorsabban mozogni, mint a szem, akkor reagálni is gyorsabban tud. A régi szemfény­vesztők mondása - a kéz gyorsabb, mint a szem -egyformán igaz a támadóra és a védekezőre. Függet­lenül attól, hogy milyen gyorsak vagyunk, hány órát vagy évet töltöttünk azzal, hogy gyakoroljuk, mi­ként kell reagálnunk egy támadásra a megfelelő há­rítással, nem tudjuk megütni vagy blokkolni azt, amit nem is látunk. Ezért az igazi láthatatlan ökölnek

7

olyannak kell lennie, hogy tényleg ne lehessen meg­látni. A valóban láthatatlan ököl figyelmeztetés nélkül sújt le, és nem téríthető el. Senki nem rejtőzhet el előle, mert akik ismerik a titkát, azok nem hozzák mások tudomására. Ha valaki szembe találja magát vele, akkor csakis magának vagy rossz karmájának köszönheti végzetét.

Senki sem menekülhet a láthatatlan ököl haragja elől. Ez az ököl azokra sújt le, akik helytelen dolgo­kat hajtottak végre. A gonosztettek elkövetőinek minden okuk megvan a félelemre, mert ez az ököl, ezek az erők végül mindenképpen igazságot fognak szolgáltatni. Ha valaki el akarja kerülni a láthatatlan öklöt, akkor ne tegyen rosszat. Ebben az esetben is igaz a régi mondás: ha nem akarod, hogy leleplezze­nek és megbüntessenek, ne kövess el bűnt!

A történelem egyes szakaszaiban azok, akik a harcművészetnek ezt az ágát gyakorolták, a Megtor­lás Fekete Sárkányának Titkos Társasága tagjaiként váltak ismertté. Nem azért lettek híresek és retteget-tek, mert Robin Hoodként jártak a világban, és hely­rehozták a hibákat, megbüntették a gonoszt cselek­vőket. Nem. Ennek a társaságnak a tagjai egyszerű, hétköznapi külsejű és életű emberek voltak, akiket a rossz emberek gyakran áldozatnak, könnyű prédá­nak véltek. Ezek a harcosok, ha nem tudtak elmene­külni a harc, a küzdelem elől, ha rákényszerítették őket a védekezésre, képesek voltak (és ma is képe­sek) egyszerű eszközeik és tudásuk felhasználásával elpusztítani támadóikat. Öltek, de csak azért, hogy

8

ők maguk életben maradhassanak. Nem tekintették dicsőségnek az élet elvételét, és az ősi szamurájtör­vénynek megfelelően cselekedtek: öltek, azután to­vábbálltak. Amíg lehetett, kerülték az erőszakos megoldásokat. Alázatot ismerő, szelíd lelkű, önmeg­tartóztató emberek voltak; arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb harmóniában éljenek a földdel, a világgal. (Ennek érdekében sokan közülük még a naponta megtehető lépéseik számát is korlátozták, mert úgy gondolták, a sok járkálással, jelenlétükkel megzavarják a földet, a mindenség összhangját.)

E félelmetes harcosok első és legfontosabb szabá­lya a következő volt:

Ok nélkül ne okozz sérülést, soha ne kezdeményezd a küzdelmet, de soha ne futamodj meg a kihívás előli

A bűnözők, a rablók, a kalandorok, a hivatásos ve­rekedők és az efféle szerzetek gyakran erőszakos­kodnak, bűneik hosszú lajstromot megtöltenének. Amikor egy-egy bűnözőt holtan találnak, mindenki azt hiszi, valamelyik társa végzett vele, egy másik gonosz ember állt rajta bosszút, engedelmeskedve a „szemet szemért, fogat fogért" törvénynek. A tisztes­séges emberek tudják, hogy aki kardot ránt, maga is kard által vész el, ezért meg sem fordul a fejükben az, hogy egy ragadozótermészetű embert esetleg ép­pen az általa kiszemelt „préda" tett ártalmatlanná; senki sem gondol arra, hogy az ölte meg a vadászt, akinek a zsákmány szerepét szánták. Nincs ebben semmi furcsaság, hiszen mit is tehetnének a hétköz­napi emberek? Mit csinálhatnának azok, akiket a bű-

9

nözők kihasználnak, megfélemlítenek, kirabolnak, akikkel erőszakoskodnak, akiken élősködnek? Ho­gyan is üthetnének vissza az öregek, a gyerekek, a nők, a gyengék? Igaz, némelyiküknek talán elég ere­je lenne a védekezéshez, de ezt az adottságukat a legtöbb esetben képtelenek helyesen, gyorsan és fő­ként hatékonyan használni. Ezeknek az embereknek azt szokták tanácsolni, hogy fegyverkezzenek fel. Ostobaság! A támadó könnyedén megszerezheti az önvédelmi fegyvereket, így ezek az eszközök csak bajt hoznak tulajdonosukra.

Mit tegyenek hát a gyengék, a jámborak? Törőd­jenek bele abba, hogy ahhoz a nyájhoz tartoznak, amelyet e kegyetlen farkasok időnként megtizedel­nek? Reménykedjenek abban, hogy nem kerül rájuk sor, hogy megússzák? Reménykedjenek abban, hogy valamilyen csoda vagy a puszta véletlen folytán nem tartoznak majd azok közé, akiket lemészárol­nak ama embernek látszó szörnyetegek, akik sem­mivel sem járulnak hozzá a közösség fejlődéséhez, akik parazitaként élősködnek másokon?

Az erejüket - ha egyáltalán rendelkeznek számot­tevő testi erővel - nem használhatják fel, fegyvert ra­gadniuk sem tanácsos, a belenyugvás pedig... Nem, ezt a lehetőséget is el kell vetniük! Kell lennie vala­milyen módszernek önmaguk megvédelmezésére!

Amikor az úgynevezett „nyugati világ" megismer­te a karatét, a kung-fut és a többi harcművészetet, az első dolog, amit a keleti mesterek megtanítottak az érdeklődőknek, az volt, hogy e módszerek segítségé­

in

vei bárki legyőzhet bármilyen ellenfelet, és hogy ezt bizonyos esetekben fizikai kontaktus létesítése nélkül is meg lehet tenni.

Nem számít az életkor, nem számít az erőnlét, nem számítanak a testi adottságok. Aki ismeri az ön­védelem művészetét, annak nem kell tartania az esetleges támadásoktól. Az ember eldöntheti a küz­delmet, mielőtt az elkezdődne. A harcművészetek ismerete hozzásegít minket ahhoz, hogy még egy váratlanul lecsapó, kifejezetten agresszív és kegyet­len ellenféllel szemben is helyt tudjunk állni, hogy ne roppanjunk össze a hirtelen ránk zuhanó lelki te­her súlya alatt. Más szóval: aki ismeri a harcművé­szeteket, az nem veszti el a fejét, összeszedi magát, ellenáll és küzd.

A nindzsucu, a láthatatlan ököl az egyetlen olyan harcművészeti forma, amelynek lényege nem a küz­delem. A nindzsucut inkább a menekülés, a kitérés és a rejtőzködés művészetének nevezhetnénk. Mes­tereinek fő célja az egészség megőrzése, a hosszú élet és a türelem gyakorlása. A mögöttes logika tel­jesen világos: ellenfeleinkre, a ránk törőkre, a min­ket elpusztítani szándékozókra éppen azzal mérhet­jük a legnagyobb csapást, ha meggátoljuk őket ter­vük kivitelezésében, vagyis megőrizzük testünk és lelkünk épségét. Hogy ezt milyen eszközökkel tesz-s/.ük, egészen más kérdés. A lényeg az, hogy elérjük a célunkat.

Valamennyi harcművészeti rendszer mesterei egyetértenek abban, hogy a legnagyobb harcos az,

11

aki küzdelem nélkül győz. Bruce Lee A sárkány köz­belép című híres filmjében mutatta be ezt a felfogást. Amikor a hajón egy izomkolosszus küzdeni hívta, azt válaszolta, hogy az ő stílusa „a harc nélküli küz­delem", de ennek bemutatásához egy kis hajó fedél­zeténél nagyobb térre van szüksége. Rávette a vere­kedőt, hogy egy csónakkal menjenek ki a közeli szi­getre, és ott küzdjenek meg. Amikor ellenfele beszállt a mentőcsónakba, Lee hosszúra eresztette a rögzítő­kötelet, és így ellenfele sorsa a továbbiakben egyedül az ő könyörületességétől függött; ő dönthette el, hogy a hánykolódó tengeren „felejti", vagy vissza­ereszti a hajóra. Egyetlen ütés nélkül győzött: túljárt ellenfele eszén.

A küzdelem nélküli harc fogásait a legtöbben a tá­vol-keleti emberekkel kapcsolják össze, pedig -ahogy a Hanto Yo című, észak-amerikai indiánokról készült filmből is kitűnik - a világ minden pontján élhetnek valódi mesterharcosok. Ebben a történet­ben a főhős becsalta az erdőbe az ellenséget, hogy a törzs tagjainak módjuk legyen elmenekülni. Az ül­dözőit ezután egyedül győzte le: kifárasztotta őket, megroppantotta a lelküket, majd egyenként végzett velük. Láthatatlan harcos volt - a láthatatlan ököl elvei alapján küzdött. Legyőzhetetlennek és félel­met nem ismerőnek tartották, ám ennek ellenére mindig a békéről és az emberek közötti harmóniáról beszélt.

Az ősi Kína Saolin-kolostorainak szerzetesei szin­tén derűs nyugalmukról és békeszeretetükről voltak

12

ismertek, annak ellenére, hogy úgy tudtak küzdeni, akár „tíz tigris". Feladatuknak tekintették Kína megvédését az idegen behatolóktól. Ezért indították el 1900-ban a boxerlázadást.

Az olyan titkos társaságok tagjai, mint amilyen például a Fehér Lótusz, hagyományos harcművésze­tük részeként rituális mágiát is gyakoroltak. Annyira bíztak a kung-fu vastestet adó képességében, hogy sokan közülük úgy gondolták, még a puskagolyók sem képesek kárt tenni bennük. Mindig a harcművé­szetek mestereinek tekintették őket. Tanulmányaik középpontjában a légzéskontroll és az önismeret fej­lesztése állt, filozófiájuk lényege az erőszakmentes­ség volt. Hitvallásuk is békés természetről tanúsko­dik: „Ha az életedet fenyegető veszéllyel kell szembenéz­ned, ne mutasd az erődet. Ha egy mód van rá, inkább me­nekül] el, s ne küzdj."

Ha viszont nincs mód a menekülésre, akkor a rend, vagyis az eredendő jó és az eredendő gonosz közötti igencsak labilis egyensúly megszilárdítása, fenntartása vagy helyreállítása érdekében erőt kell használni. A valódi mesterek úgy tartják, hogy még ilyen esetben is „inkább elkerülni s nem megfékezni kell; inkább megfékezni, mint hárítani; inkább hárítani, mint ütni; inkább ütni, mint sebesíteni; inkább sebesíteni, mint megnyomorítani; inkább megnyomorítani, mint ölni; in­kább ölni, mint megölettetni".

A szerzetesek mindegyike a testalkatának és jelle­mének megfelelően egy-egy állat stílusáról elneve­zett rendszert tanulmányozott; mindegyikük tanult

13

meditálni. A meditáció az a forrás, amelyből belső erejük táplálkozik; a lélek ereje az, ami a test erejét táplálja. Aki kellőképpen megerősíti a lelkét, annak a teste is erősödik; akinek erős a teste és a lelke, az úgy képes menekülni vagy - ha rákényszerítik - küzde­ni, mint senki más. Ez az a talaj, amelyben a külön­böző harcművészetek gyökereznek. A felfogás már akkor ősinek számított, amikor az egyes harcművé­szeti rendszereket megalkották.

Az ősi Kína egyik legrégebbi törzse a dzsain volt. Abban az időben nem ismertek náluk kiválóbb vadá­szokat és harcosokat. Úgy mozogtak, hogy még az állatok sem érezték meg szagukat; senki és semmi sem vette észre őket. Szagközömbösítő és -eltüntető eszközként nagy előszeretettel alkalmazták a füstöt. A tűz és a füst gyermekeinek tartották magukat; az idők során - mint megannyi későbbi iskola - miszti­kusnak tűnő szertartások leplébe burkolták nemzet­ségük titkait: tűzön jártak, pipáztak, parazsat harap­tak, és más, mágikusnak tűnő ceremóniákat végez­tek. Úgy gondolták, amíg harmóniában vannak a tűzzel, a füsttel és a természettel, addig élő ember nem árthat nekik. A „láthatatlan nép" tagjairól senki sem tudja, honnan származnak, hová lettek, eltűn­tek-e egyáltalán, vagy esetleg ma is köztünk járnak. És amit az ember nem lát, nem ismer, amiről nincs tudomása, azt nem is akarja elpusztítani...

A LÁTHATATLANSÁG MINT MŰVÉSZET

A nindzsucu a közhiedelemmel ellentétben nem fegyvertelen küzdelmi rendszer, s nem is a fegyve­rek mesteri ismerete. Ennek a rendszernek a lényege nem a harc, hanem a láthatatlanná válás mesteri tö­kélyre fejlesztése.

Az 1980-ban megjelent A nindzsa könyve című kö­tetben találhatjuk a következő állítást: „Nem létezik olyan titkos technika, amellyel valaki az emberi szem számára láthatatlanná válhatna." Tévedés! Igenis lé­teznek ilyen technikák, bár az igaz, hogy korántsem .mnyira misztikusak, mint sokan hiszik. A trükkök és fogások bárki által elsajátíthatók; ezek kivitelezésé­hez is „csupán" rengeteg türelemre és gyakorlásra van N/.ükség, nem pedig varázserőre. A gyakorlatok többségét a legrégebben ismert harcművészeti isko­la, a Sarkcsillag iskola mesterei dolgozták ki. A mód-i/rri 'ket azonban csakis azok tanulmányozhatják,

15

akik a kiképzésük során már eljutottak egy bizonyos szintre - akik beavatottá váltak.

A titkos tanok tudói természetesen tagadják, hogy léteznek ilyen technikák; csak azok előtt ismerik el lé­tezésüket, akik már elsajátították az összes többi, ala­csonyabb szintű tudást igénylő fogást. A tudás ösvé­nyén haladó előtt csakis akkor tárulhatnak fel a való­di titkok, ha már elfogadta s hiszi, hogy e fogások hátterében sokkal több áll, mint holmi bűvészmutat­vány, mint hitvány abrakadabra; csak azok ismerhe­tik meg a valódi igazságot, akik tudják, de legalább sejtik, mi a lényeg, mi a mesterek „mágiája".

Ezek a technikák az alapjai a láthatatlanság japán művészetének, a nindzsucunak, vagyis a csendes út­nak. Bizonyos részleteik hasonlítanak más rendszerek és stílusok egyes elemeire. Mivel az ütések, rúgások, dobások, leszorítások, fogások és védekezések száma véges, az egyes stílusokat egymástól a kemény vagy lágy kivitelezés, bizonyos technikák erősebb kihang­súlyozása, a kombinációk változatossága, a költői vagy katonai jellegű kifejezésmód és a stratégia kü­lönbözteti meg. A lényeget tekintve azonban mind­egyik ugyanazt tanítja, és mindegyik harcosokat ne­vel; mindegyik átad valamit a harcos lét titkából; mindegyik megismerteti a küzdelem öt elemét - az el­tűnésre érvényes szabályokat -, ám a szándék, amely miatt ezt teszik, az egyes stílusok esetében eltérő.

Ebben a könyvben a fekete sárkány iskola kilenc módszerét próbáljuk bemutatni. Ezek a fogások abból a nyolc misztikus trigrammából vezethetők le, ame-

16

lyek a fi king, a Változások könyve alapját képezik. A tri-grammákat az öt elemnek megfelelően csoportosítjuk. A sárkány misztikus erőt képvisel, míg a fekete mel­léknév arra utal, hogy a rendszer rejtett vagy titkos.

Léteznek mások is, akik korszakokon át követték és alkalmazták a láthatatlanság technikáit - a rózsa­keresztesek, a gnosztikusok, a varázslók, a boszorká­nyok és a sámánok. Némelyek úgy váltak láthatat­lanná, hogy átrendezték testük szerkezetét, átalakí­tották önmagukat, hogy a fény áthaladhasson raj­tuk. Voltak, akik egyetlen pillanat leforgása alatt le­bontották testüket, majd valamilyen biztonságos he­lyen ismét összeállították az elemeit. Voltak, akik meghajlították a fénysugarakat a testük körül, úgy, hogy egy csillogó, homályos felhő vette körül őket, és voltak olyanok is, akik elhitették másokkal a látha­tatlanság gondolatát, hipnotizálva a környezetükben lévő embereket, így azok képtelenek voltak érzékel­ni, ami esetleg karnyújtásnyi távolságra, közvetlenül a szemük előtt volt.

Ma már nehéz eldönteni, hogy mindebből mi tör­tént meg, és mi csupán kitaláció. A legendák és a va­lóság elemei összemosódtak az idő tengerében. Az viszont tény, hogy a fekete sárkány iskolának van­nak olyan módszerei, amelyek lehetővé teszik a test eltüntetését. A legtöbb fogás alapja az, hogy a mester pislogásra, visszahúzódásra, elfordulásra készteti az ellenfelét, vagy valamilyen trükkel eltereli a figyel­met magáról, esetleg más, visszavonulni szándékozó személyről. E módszerek közül néhánnyal ideigle-

17

korlátozni lehet a z ellenfél látását, esetleg rö-neTidŐTe m e S l e h e t okítani, vid y

„ Í ^ I , I — * yvünkben tehát a láthatatlanná válás módjait

i s r n V e t J Ü k

1 S I ^ l í t t h a t a t l a n n á v a l á s művészete öt elemből áll: A

j^azas,

~~' fezekbe húzódás, ~ jtjukkanás, - ^ n é s .

. legalább alapszin_ten ismeri a kínai orvoslást és A^fját, tudja, hogy létezik öt elem (a föld, a víz, a

®oí. \evegő, a fa), arn ely köré ez egyes gyógyítási t ű z ' ereket é s gondolatmeneteket csoportosítják.

A hí támí lehet

í £ ; tnűvészetek esetében is ugyanez a helyzet $ és védekező t e c h n i k á k mindegyikét hozzá ^pcsolni valamely i k elemhez. 0t elem nevét a* ö t u j j segítségével szokták

g g yezm: A/

megje;

^ld a kisujj, %í2agyűrűsu j j ,

t ) |2 a középső ujj, ~~" jgvegő a mutatóuj j

a hüvelykujj.

őt elem közül mindegyik az anyag valamelyik

h a l # ^ l l a P ° t á t ( S Z Ü á r C Í ' légnemű, folyékony) vagy

18

valamilyen energia típust (egyenes, kör, spirális) jel­képez. A modern kor tudósai nem sokra tartják az efféle allegorikus kategorizálásokat, a fizikai és egyéb tulajdonságok ilyetén meghatározását; szerintük így nem lehet megállapítani, hogy az anyag és az ener­gia a lét két különböző állapota vagy esetleg ugyan­annak a dolognak két fogalommal való jelölése.

Elődeink nem foglalkoztak az ilyen kérdésekkel. Lényegtelennek tartották, hogy az anyag teremthe­tő- vagy az energia megsemmisíthető-e. A fontos az volt, hogy a dolgok hogyan hatnak egymásra. A rég­múltban élt emberek a legtöbb esetben nem foglal­koztak a jelenségek behatóbb vizsgálatával, az okok és az összefüggések kutatásával; ők pusztán megfi­gyeltek, és feljegyezték a tapasztaltakat. E feljegyzé­sek alapján létrehozták azokat a rendszereket, ame­lyeket ma hipotetikusnak neveznénk. Ám ezeket a rendszereket ugyanúgy lehetett tesztelni, mint ma a laboratóriumban a kísérletekkel kapcsolatos feltevé­seket. Őseinknek nem volt szükségük bonyolult és terjedelmes szövegekre ahhoz, hogy megmagyaráz­zák a megfigyeléseiket - beérték azzal, hogy megfo­galmaztak néhány egyszerű, de sok mindenre vo­natkozó törvényt.

Könyvünk öt részre tagolódik. Azok az informá­ciók, az a tudás, amelyet most átadunk, régen a tora no maki, vagyis a titkos iratok anyagát képezték. Ilyen iratok (tekercsek) még ma is fellelhetők a haj lung r/iíban (a fekete sárkány iskolában). Ezekből az ira­tokból kiderül, hogy az öt elem mindegyike kapcso-

19

latban, sőt kölcsönhatásban van az összes többivel; kiderül, hogy együttesen jelképezik és alkotják azt a végtelen ciklust, amelynek állomásait a fejlődés, a változás, az enyészet és az újjászületés eseményei alkotják.

Az öt elem mindegyike az anyag valamelyik hal­mazállapotát jelképezi. Az emberek hosszú ideje úgy gondolják, hogy az anyag ugyanabban az idő­ben a három halmazállapot közül csupán az egyik­ben létezik; úgy gondolják, lehetetlen anyagot te­remteni vagy megsemmisíteni. Talán így van, de felmerül a kérdés: ez az elmélet mit mond arról, hogy az egyes állapotok milyen kölcsönhatásban vannak egymással? Az öt elem tana minderre ma­gyarázatot ad, sőt utalást találhatunk benne olyan „nemrég" felfedezett dolgokra, mint például a plaz­maállapot.

A föld az anyag legszilárdabb alakja. Van súlya, te­ret tölt ki.

A víz az anyag folyékony halmazállapota. A ré­szecskéi nem oly szorosan helyezkednek el, és nem úgy kötődnek egymáshoz, mint a szilárd anyagoknál.

A levegő a gázhalmazállapotot jelképezi. A légne­mű anyagok részecskéi távol vannak egymástól.

A tűz a plazmaállapotot reprezentálja. Az atom­kutatással foglalkozók csak nemrég ismerték meg ezt az anyag és az energia közötti átmeneti álla­potot.

A fa a részecskék mozgásának három formáját (egyenes, körkörös, spirális) szimbolizálja.

Egyértelmű tehát, hogy a tan mindennel foglalko­zik: az anyaggal és az anyagtalannal, a léttel és a nemléttel, a két állapot közötti köztes léttel és ezek érzékelhetőségével.

Akik behatóbban tanulmányozták a harcművésze­teket, azok nem tartanak attól, hogy a bűnös szándé­kú, torz jellemű emberek is megismerhetik a titko­kat. Nekik általában nincs türelmük ahhoz, hogy las­san, lépésről-lépésre haladjanak előre. Vannak kö­zöttük olyanok, akik rövid előtanulmányok után máris a nehezebb technikák kivitelezésével próbál­koznak - vesztükre. Senki sem válhat tűzokádó sár­kánnyá anélkül, hogy megtanulná, hogyan kell he­lyesen lélegezni. Márpedig minden harc, sőt az egész élet a légzéskontrolltól függ.

Könyvünk összeállítása során arra törekedtünk, hogy olvasóink szert tehessenek bizonyos ismere­tekre, útmutatást kapjanak az önálló gyakorláshoz. Minden egyes lecke a következő alapköve. Minden­ki úgy, olyan iramban építkezzék, ahogy az számára a legmegfelelőbb. Fontos megjegyezni, hogy azok, akik ilyen belső utazásokra vállalkoznak, gyakran új emberként térnek vissza. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy valamilyen mágikus erőre tesz­nek szert „odaát", hanem inkább arra, hogy maga­sabb szellemi szintre jutnak, és jobban becsülik, többre értékelik az életet, mint korábban. Az ilyen változások szembetűnőek.

A láthatatlanná válás olyan dolog, amire az embe­rek hosszú időn át vágytak. Csakúgy, mint a repülés,

21 20

a lebegés, a jövőbe látás, a telepátia, a gyógyítás és az elhunytakkal való kommunikáció, a láthatatlanság is érdekelte és izgatta a bölcseket, alkimistákat és jógi­kat, mivel ebben látták az erőszakmentes önvédelem lehetőségét. A küzdelemhez legalább ketten kelle­nek. Ha csak egyvalaki van jelen, akkor előbb-utóbb rá kell döbbennie, hogy dühének okozója és egyben célpontja ugyanaz a személy: ő maga. A mások tettei miatti dühöt is az ego gerjeszti; az ember ilyenkor másokban keresi a hibát, pedig jobban tenné, ha ön­magába nézne. Nyugodt szívvel kijelenthetjük: lelki sérüléseinket mi magunk okozzuk.

Senki sem lát a jövőbe. Bizonyos dolgokat megsejt­hetünk vagy megérezhetünk, de a részleteket és az események majdani alakulását nem határozhatjuk meg pontosan. Teljesen mindegy, hogy jobb vagy rosszabb dolog történik-e velünk, mint amire számí­tottunk, amiben reménykedtünk, vagy amitől retteg­tünk; a kellemes és a keserű csalódások végső soron ugyanazt eredményezik. Mi a helyes felfogás? Ne várjunk semmit. Ne ítéljünk el semmit. Minden na­pot tiszta lappal kezdjünk, ne hozzuk magunkkal tegnapi „jegyzeteinket". Ha semmire sem számítunk, akkor semmi sem fog meglepetést okozni nekünk.

A pszichológusok többsége egyetért azzal, hogy a valóság érzékelése relatív. Vannak olyan kérdések, amelyekre nem létezik helyes válasz, ám a helytelen válaszokból meg lehet állapítani, hogy egy-egy em­ber milyennek látja a világot. A pohár félig üres, vagy félig teli? A pesszimista ember félig üresnek lát-

22

ja, mert számára a nem létező rész a fontosabb. Ezzel szemben az optimisták félig telinek látják ugyanazt a poharat, mert nekik az a fontos, ami létezik.

Hogyan válaszol erre a kérdésre egy bölcs vagy egy nindzsa? A pohár túl nagy a benne lévő vízhez képest. Ez nem a nyílt válasz megkerülése, hanem annak bizonyítéka, hogy a feleletet adó személy ké­pes a két nyilvánvaló lehetőség mellett egy harma­dik meglátására. A buddhista koanoknak is az a cél­juk, hogy a másképp gondolkodásra késztessék a ta­nulókat.

Valahogy így vagyunk a harcművészetekkel is. Vannak olyan módszerek, amelyek bárki által elsa­játíthatók, amelyekhez erő, ügyesség vagy mindket­tő szükséges, és vannak olyan stílusok is, amelyek­nek létezéséről az emberek többsége nem is szerez tudomást.

A nindzsucu jelentése: csendes út. A módszert azért nevezték el így, mert gyakorlói nem hetven­kednek mások előtt, nem hirdetik tanaikat, nem mu­togatják fogásaikat; csak azokkal osztják meg tudá­sukat, akik erre vágynak, és méltóak a tanulásra. A láthatatlan öklök nem valami titkos társaság, ha­nem olyan csoport, amelynek vannak titkai.

Miközben az olvasó a könyvben ismertetett mód­szereket tanulmányozza (ezek közül néhányat most ismerhet meg először a nagyközönség), ne feledkez­zék meg arról, hogy meg kell nyitnia elméjét a taní­tás előtt, és méltónak kell lennie arra, hogy a tudás gyökeret eresszen elméjében.

23

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy min­den esetben különbséget kell tennünk az álságos technikák (szemfényvesztő, semmire sem jó trük­kök), a kitalációk, illetve a valódi, ténylegesen végre­hajtható, stratégiai és/vagy taktikai szempontból fontos cselekvéssorozatok között. Emlékezzünk arra is, hogy az emberi test rendelkezik egy automatikus védelmi mechanizmussal, a testet gyorsabb mozgás­ra, nagyobb erőkifejtésre ösztönző adrenalin kivá­lasztásának reakciójával. Ezt az „adrenalinpumpát" a félelem hozza működésbe. Ha az amúgy is haté­kony módszereket ilyen segédlettel hajtjuk végre, szinte biztosak lehetünk a sikerben.

Még egy utolsó gondolat, mielőtt az olvasó elin­dulna a csendes úton: az ember legnagyobb ellensé­ge saját énjének sötét oldala, az az árnyéklény, amely szüntelenül lesben áll, és csak arra vár, hogy ránk bo­rítsa feketeségét. Csak az kerülheti el a harcot, végső esetben pedig csak az számíthat győzelemre a má­sok elleni küzdelemben, aki ezt a belső ellenfelet legyőzi.

1

„Egy homokszem a szemben eltüntetheti a hegyet" Sidney Toler (Charlie Chan szerepében, 1937)

Minden jelentős harcművészeti iskola elsődleges fel­adata az, hogy tanulóinak megfelelő önvédelmi eszközt biztosítson. A legtöbb iskolában a tanulók éveket tölte­nek el azzal, hogy megszerezzenek bizonyos jártassá­got, kialakuljon bennük a megfelelő erkölcsi hozzáállás. Mi már most, a könyv elején bemutatunk néhány olyan önvédelmi technikát, amely hatékonynak bizonyulhat, és kivitelezése nem igényel hosszú gyakorlást.

Az ellenfelek végleges vagy ideiglenes harcképte­lenné tételét célzó legősibb technikák egyike a vakí-tás. Ennek legegyszerűbb módja az, ha homokot

25

A FÖLD KÖNYVE „Homok a szemben"

szórunk a velünk szemben álló arcába. A mozifil­mekben gyakran látni ilyen jeleneteket; ezekben a történetekben általában a jellemtelen negatív hős fo­lyamodik ehhez a húzáshoz. Igen, valóban nem a leglovagiasabb megoldás, de tisztességtelennek még­sem nevezhető. Hétköznapi emberek vagyunk, nem Grál-lovagok, döntsük hát el, mi előnyösebb szá­munkra: ha ilyen „aljas" trükköt alkalmazunk, vagy ha megvernek, esetleg megölnek minket?

Ez a módszer talán úgy alakult ki, hogy egy erős és egy gyenge ember küzdelme során a földre zuhant, és kétségbeesésében a homokba markolt, majd ön­kéntelenül támadójára hajította azt, ami a markába került.

De mire lehet jó egy maréknyi homok? A támadó legfeljebb pislogni fog néhányat, talán hunyorog egy kis ideig, de azután?

Azután? Nincs azután. Az ügyes védekezőnek né­hány pillanat is elég ahhoz, hogy elmeneküljön, vagy­is láthatatlanná váljon.

A módszer nagyon hatásos, egyszerű, erőszak­mentes. A vakítópor anyagától függ, hogy a támadó csupán néhány másodpercre, vagy hosszabb időre, esetleg örökre elveszti-e a látását.

FEKETE TOJÁSOK

Az ősi fekete sárkány iskola nindzsái a vakságot elő­idéző porukat azonnali használatra kialakított speciális

26

tartókban hordták magukkal. Ezeket haj /annak, vagyis fekete tojásnak nevezték. A tokok ugyanis két végükön kifúrt, majd kifújt tojásokból készültek. (Vigyázat, az üres tojás héja még törékenyebb, mint a teli tojásé!)

Borotvával vagy éles késsel kissé tágítsuk ki az egyik lyukat, vagy vágjuk félbe a héjat, hogy majd meg tudjuk tölteni a vakítóporral. Hagyjuk a héjat teljesen kiszáradni.

Töltsük meg a tojáshéjat a saját titkos receptünk alapján készült porral. Minden iskolának megvan a saját receptje. Ez lehet valamilyen, a törzs lakhelyén őshonos fa hamuja, apróra őrölt csontszilánk, só, mosópor, homok vagy bármi hasonló. Vannak kü­lönleges összetevők, melyek tartalmaznak bizonyos gyomokat és alkaloidatartalmú növényeket, ame­lyek a könnyel érintkezve szikrázó-pattogó hatást keltenek. Egyes bors- és paprikafélék időleges vaksá­got okoznak, de használható a kard (kés) élezésekor keletkező fémreszelék is, amely a szaruhártya mara­dandó sérülését eredményezi.

Zárjuk le a tojáshéjat ragasztóval! Régen a nin-dzsáknak több ragasztókészítési receptjük is volt, de manapság bármilyen, a kereskedelemben kapható ragasztó megfelel a célnak. A tojáshéjat, benne a va­kítóporral, könnyen elrejthetjük a markunkban. Zseb­ben nem tarthatjuk, ahhoz túlságosan törékeny, de éppen törékenysége miatt könnyen hozzáférhetünk tartalmához, amikor szükségünk van rá.

A tojáshéjat néhány réteg lakkal vagy fekete fes­tékkel erősítsük meg. Egy kis kísérletezéssel köny-

27

nyen meghatározhatjuk, hogy mennyi lakkra vagy festékre van szükségünk.

Ezzel fel is szereltük magunkat a nindzsák egyik legősibb titkos fegyverével, a haj /annál.

ÁRNYÉK ÉS POR

Ejtsünk néhány szót az árnyékban való rejtőzkö­désről. Igaz, ez inkább az álcázás tudományának tárgykörébe tartozik, de kapcsolatban van a fekete tojással és a porbombával is.

A nindzsák megfigyelték, hogy minél könnyebb az anyag, amellyel megtöltik a fekete tojásokat, an­nál tovább lebeg a levegőben, így hosszabb ideig akadályozza az ellenfelet a látásban. Rájöttek, hogy erre a célra a legmegfelelőbb a hamu és a por.

Mi mindenre jó a tojás! A nindzsa a belsejét meg­ette, így erőt merített belőle, a héját pedig - amely ekkor már fegyverré változott - megtöltötte annak a tábortűznek a hamujával, amely fölött megsütötte vagy megfőzte a tojás sárgáját és fehérjét. És mi min­denre jók a háztartásban található, esetleg takarítás közben összegyűjtött anyagok!

A nindzsa minden rendelkezésére álló tárgyat fel­használ céljai elérése érdekében. Nyitott szemmel jár, megfigyeli az árnyékok természetét, tapasztala­tokat gyűjt. A tapasztalatgyűjtést sok esetben úgy kell elvégezni, hogy valamilyen egészen hétköznapi tevékenységgel álcázza valódi ténykedését. Az is

28

gyakran megesik, hogy le kell csillapítania az elmé­jét a támadás végrehajtása előtt; a lélek nyugalmá­nak megerősítését pedig akár a később felhasználan­dó por és homok összegyűjtése, átszitálása közben is el lehet végezni.

Az árnyékban való rejtőzködés több, mint az inpo, a behatolás és az elbújás művészete. Aki árnyékban rejtőzködik (akár valódi árnyékról, akár képletes ár­nyékról legyen szó), annak lehetősége nyílik^ meg­figyelésre és a váratlan támadás megindítására.

PORFELHŐ

A nindzsa több módon juttathatja célba a porbom­bát. Az első megoldás az, hogy összeroppantja a ke­zében tartott tojást, és annak tartalmát az ellenfél ar­cába dobja, mégpedig olyan mozdulattal, amilyen­nel a hira surikent, a nindzsák híres-hírhedt dobócsil­lagát szokás célba juttatni. A dobás végrehajtása előtt természetesen figyelembe kell venni, hogy ezúttal nem csillagot, hanem apró porszemcséket akarunk nagyobb távolságra eljuttatni. A mozdulat elsajátítá­sa során a nindzsák száraz rongydarabokkal pró­bálnak eltalálni valamilyen emberfej méretű tárgyat. A rongy nagyjából ugyanolyan távolságra száll el, mint egy maréknyi (tojásnyi) por.

A másik megoldás: a nindzsa összeroppantja a ke­zében tartott tojást, tenyerét felfelé tartva felemeli a kezét, és a port az ellenfél arcába fújja. Ezzel a mód-

29

szerrel kisebb távolságra lehet eljuttatni a porlö-vedeket, de némi gyakorlással el lehet sajátítani a trükköt.

Porfúvás az ellenfél arcába

A harmadik módszerhez szükség van egy olyan gránátra, amely becsapódáskor füstfelhőt kelt. A nin­dzsa eltűnhet ebben a felhőben, és a fentebb ismerte­tett két módozat valamelyikét alkalmazva ideiglene­sen megvakíthatja ellenfelét. (Ezt a módszert a régi időkben kevés nindzsa kedvelte, mert - érthető okok miatt - idegenkedtek az olyan eszközöktől, amelyek véletlenül idő előtt, esetleg a zsebükben vagy a ruhá­jukban is felrobbanhattak. Akkoriban a puskapor még nagyon megbízhatatlannak számított.)

A negyedik módszer viszonylag egyszerű. A nin­dzsa előkapja a tojást, felfelé hajítja, úgy, hogy neki­ütközzék a mennyezetnek, széttörjön, és por- vagy homokesőt zúdítson az ellenfélre.

30

Az ellenfél látásának ideiglenes korlátozását köve­tően a nindzsa gyakorlatilag észrevétlenül eltűnhet. A laikus megfigyelő az egész mozdulatsort úgy érzé­keli és értelmezi, hogy a nindzsa földhöz vágott va­lamit, ami megvakította az ellenfelet. Sokan mágia alkalmazásáról suttogtak, pedig, mint látjuk, valójá­ban nagyon egyszerű, ám ravasz cselfogásról van szó.

(Az egyik mozifilmben - címe: A kígyó és a szivár­vány /The Serpent and the Rainbow/ - olyan módszert mutattak be, amelyhez hasonlót a nindzsák valóban alkalmaztak, de tényleg csak kivételes esetekben. A harcos nem egyszerű port juttatott az ellenfél arcá­ba, hanem olyan porított hallucinogén szert, amely a bőrön keresztül is kifejtette hatását.)

Fogjuk kézbe a preparált tojást! Közelítsük meg az ellenfelet! (Némi gyakorlással ki lehet tapasztalni, hogy mekkora a bombánk „hatótávolsága".) Rop­pantsuk össze a kezünkben tartott tojást! Az ellenfél meghallja a halk hangot; egy pillanatra lekötődik a figyelme, nem tudja, mi történhetett. Figyeljük a sze­mét! Abban a pillanatban, amikor a kezünkre néz vagy felénk fordul, már el is vesztette a küzdelmet.

Miután összeroppantottuk a tojást, fordítsuk felfe­lé a tenyerünket, valahogy úgy, ahogy a bűvészek szokták, amikor előkapnak valamit a semmiből. Ve­gyünk mély lélegzetet, feszítsük meg a hasunkat, majd egyetlen erőteljes fúvással (mintha egy maka­csul égő gyertyát akarnánk eloltani) juttassuk a port kezünkből az ellenfél arcába. A szemét vegyük célba! Ha ez sikerül, pislogni kezd. Ez csupán néhány ti-

31

zed-, esetleg századmásodpercig tart, de a gyakorlott nindzsának ennyi idő is elég ahhoz, hogy ténylege­sen láthatatlanná váljék. Az ellenfél vaksága (a por összetételétől függően) 5^45 másodpercig tarthat, de számítanunk kell arra, hogy az illető tapasztalt és képzett, és esetleg ismeri a módját annak, hogyan nyerje vissza a vártnál hamarabb a látását.

Por fúvás

CSILLOGÁS

A varázslók és a bűvészek trükkje, hogy csillám­port alkalmaznak, s ezzel teszik még hatékonyabbá a vakítóport. A csillámló szemcsék magukra vonzzák a közönség tekintetét, így elterelik a figyelmet a való­ban fontos eseményekről.

Csillámpor helyett használhatunk apróra vágott alumíniumfóliát is. Ennek beszerzése, preparálása és

32

felhasználása nagyon egyszerű. Védekezés vagy tá­madás során azonban számításba kell vennünk azt a tényt, hogy a fóliadarabkák viszonylag lassan mo­zognak a levegőben.

Ha villódzó hatást szeretnénk elérni, vegyünk egyszerű csillámport - ez is nagyon jól megfelel a célnak -, amit újabban a hölgyek számára, kozmeti­kumként árusítanak. Ennek a pornak a részecskéi nehezebbek, mint a fólia, így gyorsabban érnek föl­det, viszont messzebbre eljutnak.

A nindzsa a vakítóporon, a csillámporon és a töb­bi por alapú fegyveren kívül felhasználhatja azokat az eszközöket is, amelyek éppen a kezébe akadnak. Figyelemelterelésre kiválóan megfelel egy marék pénzérme vagy akár egy tányér leves, egy pohár ital is. A lényeg: az ellenfél arra a bizonyos tárgyra fi­gyeljen, amíg mi eltűnünk.

Egykezes dobás

33

A dobás

A vakító és figyelemelterelő eszközöket minden esetben hirtelen mozdulattal dobjuk az ellenfél irá­nyába. Ökölbe szorított kezünket, amelyben a port (pontosabban a tojást) tartjuk, először emeljük fel, azután lökjük a célpont felé. Kis gyakorlással kikísér­letezhető a legcélravezetőbb mozdulatsor.

Porszórásnál az a lényeg, hogy a porfelhő az ellen­fél és közénk jusson, így rövid időre eltakarjon min­ket. Ügyes csel, ha a tojást feldobjuk a mennyezet irányába. Ezzel arra késztetjük ellenfelünket, hogy felfelé nézzen. A por ezután természetesen a szemé­be pereg.

A régi korok mágusai az eltűnésük által okozott zavart még azzal is fokozták, hogy valamilyen ta­lizmánt, mágikus jelet, egeret, békát vagy madarat hagytak hátra. A trükk áldozatai önkéntelenül is ar­ra gondoltak, hogy a varázsló átváltoztatta magát. A hátrahagyott állatok láttán az ellenfél néhány pil­lanatra mindenképpen elbizonytalanodik - ennyi idő pedig éppen elég ahhoz, hogy a mester eltűnjék a színről. (Ez a trükk az alapja annak a hiedelemnek, hogy a vámpírok képesek denevérré, a bűvészek tig­rissé, a nindzsák pedig valamilyen más élőlénnyé változni.)

34

EGYSZERŰ KINCSEK

A modern korban nem muszáj tojást használnunk a porszóráshoz, megteszi a nejlonzacskó is. A tasakot akár liszttel is megtölthetjük. A száját kis szalaggal kössük össze, mert így gyorsabban kinyithatjuk. A zacskót akár körömmel is kilyukaszthatjuk.

Célravezető megoldás lehet az is, hogy a kavicsok­kal vagy valamilyen porral töltött zacskót kiszakítá-sát követően két kézzel felfelé dobjuk (valahogy úgy, mintha vizet mernénk a tenyerünkkel); a tasak tar­talma így fentről fog az ellenfélre hullani.

Homokdobás

Ha vészhelyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, mintha attól tartanánk, hogy ütést kapunk. Guggoljunk le,

Homokdobás

35

és markoljunk fel a földről némi port, néhány kavi­csot vagy esetleg egy kis fadarabot. „Lövedékünket" dobjuk az ellenfél arcába.

Ne feledjük: bármilyen tárgy alkalmas lehet arra, hogy elérjük vele célunkat, ami nem más, mint az el­lenfél figyelmének elterelése, visszavonulásunk le­hetővé tétele.

DOBÁSI TECHNIKÁK

A port hajítsuk a falra kifeszített vászonra, hogy lássuk a kialakuló mintázatot. Ha megváltoztatjuk kezünk mozgásának irányát, akkor észrevesszük, hogy a por másképpen kerül fel a vászonra. Válasz-szuk ki a leghatékonyabbnak tűnő mozdulatot! Ne feledjük: megfelelő körültekintéssel és elegendő gyakorlással még legerősebb ellenfelünket is legyőz­hetjük!

Szeretnénk szétoszlatni egy tévhitet. A nindzsák technikáival foglalkozó „szakemberek" szerint óriási jelentősége van annak, hogy milyen a dobócsillagok és dobónyilak formája, súlya, hegye, éle stb. Aki azonban valóban ért a nindzsucuhoz, az tudja, hogy nem az eszköz, hanem a dobás a siker titka. Ha sike­rül a dobás helyes technikáját elsajátítani, egy pénz­érme is ugyanolyan halálos lehet, mint egy nyílvesz-sző. A hira suriken, a kés vagy a dobónyíl csak a pon­tos, megfelelő dobástechnika megtanulásához szük-

36

séges. Aki ezt elsajátította, annak a kezében bármiből lehet fegyver.

SPRICCELŐFLAKON

Az ellenfél arcára spriccelőflakon segítségével is rálőhetjük a port. A fegyver elkészítéséhez bármi­lyen, lágy műanyagból készült flakon megfelel. Szá­rítsuk ki, majd töltsük meg valamilyen porral.

Fontos a flakon nyílásának nagysága vagy a hoz­záillesztett cső vastagsága. Kis kísérletezéssel bárki megtalálhatja a használt porhoz legjobban illő mére­teket. A flakonon legyen valamilyen könnyen eltá­volítható kupak. A nyílást esetleg viasszal is lezár­hatjuk; a kemény viasz könnyen kilökődik a helyé­ről, amikor a fegyvert használjuk, vagyis amikor ösz-szenyomjuk a flakont.

A flakon használata

37

A palackot célszerű feketére vagy testszínűre fes­teni, így könnyebben elrejthető a ruházatban vagy a kézben.

Egy ilyen szerkezetet a legcélszerűbb a csípőn vagy az alkaron viselni; ez az egyik oka annak, hogy a nin­dzsák hosszú kesztyűt hordtak. Ha valaki a zsebében tartja a fegyvert, esetleg hosszasan kotorásznia kell, mire megtalálja, egy ilyen mozdulatsor pedig figyel­mezteti az ellenfelet arra, hogy valami készül ellene.

A flakonra rövid zsinórt is köthetünk, amelynek másik végét a csuklónkra kell hurkolnunk. Ha ezt a megoldást választjuk, egyetlen mozdulattal a ke­zünkbe kaphatjuk, és kinyomhatjuk a tartalmát. Ter­mészetesen itt sok gyakorlásra van szükség.

SZÁJKÖD

Bizonyára az olvasó is hallott már a híres pankrá-torról, a fekete nindzsáról, Kendó Nagaszakiról. O a küzdelmei során egy olyan módszert is be szokott vetni, amelyet a nindzsucuban a fekete sárkány lég­zése néven ismernek. A küzdelem bizonyos szaka­szában zöld porködöt fúj az ellenfelére, aki azonnal az arcához, a szeméhez kap, és gyakran térdre ros­kad. Érdekes megoldás, igaz?

Mivel Japánban rengeteg bambusz nő, természe­tes, hogy rájöttek: a kisebb nyilakat vagy a port bam­buszból készített „pipaszár" segítségével is célba le­het juttatni. Egy rövidke bambuszdarabot megtöltöt-

38

tek porral, a két végét pedig viasszal lezárták. A fegy­vert a nindzsa a szájában hordta.

(Ebben az esetben a technikát a föld-módszerek közé soroljuk, de a gyakorlott nindzsák - mint ké­sőbb bemutatjuk - a lövedék kiköpésének vagy kihívásának levegő-módszerét és víz-módszerét is ismerik. Az előbbi esetben levegőt, az utóbbiban pe­dig vizet juttatnak ellenfelük arcába.)

KASZUMI DZSÚDÓ

Tegyük fel, hogy titkos fegyverünk nélkül kell meg­védenünk magunkat. Ekkor hogyan tűnhetünk el?

A nindzsáknak az ilyen esetekre is van megfelelő technikájuk. Ezt kaszuminak nevezik, ami homályo­sítást, ködösítést vagy cselt jelent. Most ennek föld­módszerét mutatjuk be.

Kaszumi (A)

39

Kaszumi (A)

Álljunk „Pihenj!" vagy készenléti állásba, szemben a támadóval; a kezek elöl vagy hátul összekulcsolva, a térdek enyhén behajlítva. A kudzsikiri, a nindzsa meditáció ujj tartásai közül a nyolcadik az, amikor az ujjak nyújtva vannak, a természet öt eleme fölötti hatalmat szimbolizálva. Ezzel mások felé is jelezzük: tudatában vagyunk az öt elemnek. A megfelelő pil­lanatban ezt a jelet fogjuk a támadónak bemutatni, úgy, hogy megkapja az üzenetet.

Kaszumi (B)

Amint a támadó előrelép, hogy megragadjon min­ket, térítsük el a karját azzal, hogy mindkét karunkat vállból fellendítjük. Hajlítsuk be a térdünket, hogy a

Kaszumi (B)

40

csípőnket és a fejünket védekezőleg lesüllyesszük. Kézhátunkkal az arcot célozzuk. A támadó észlelni fogja a kezünket, és amikor a közelébe kerül, fel fog­ja mérni, mekkora veszélyt jelent rá. Mivel a kezünk távolinak tűnik számára, valószínűleg késve fog rea­gálni a fenyegetésre.

Kaszumi (C)

Mindkét kezünk ujjaival egyszerre csapjunk felfe­lé, az ellenfél arcába. A szempillák érintésével ön­kéntelen pislogást váltunk ki. Ez az ideális eset. Tud­ni kell, hogy az ujj hegyek már a szemtől 4-5 cm-re is pislogást váltanak ki. Amit az ellenfél láthatna, ha a szeme nyitva volna, az mindössze a két tenyerünk lenne, kinyújtott ujjainkkal. Nem látná, hogy lebuk­tunk, vagy hogy térdünket behajlítottuk.

Kaszumi (C)

41

Kaszumi (D)

Jobb lábbal lépjünk keresztbe az ellenfél előtt, majd a jobb sarkunkon körbefordulva kerüljünk a háta mögé. Miközben kinyújtott karja alatt elhala­dunk, üssünk a mellkasára vagy a torkára, lehetőleg az alkarunkkal. Ezzel a mozdulattal meggátoljuk a légzését.

Kaszumi (D)

Kaszumi (E)

Bal lábunkkal lépjünk a támadó mögé, s bal karunk­kal öleljük át a nyakát fojtáshoz. Rögzítsük a fejét -jobb öklünket szorítsuk a tarkójára, majd fogjuk meg bal kezünkkel a jobb bicepszünket. így az ellenfél nya­kát egy 4-es alakú rögzítésbe fogjuk. A nyomás - az agykéregre gyakorolt trauma miatt, mivel itt van a lá-

42

Kaszumi (E)

tás központja - ideiglenes vakságot okoz, ugyanak­kor a fogás elzárja az agy vérellátását, s az áldozat el­ájul. Miután a nyomást megszüntetjük, ellenfelünk látása nem tér vissza azonnal. (Még körülbelül annyi ideig marad vak, amilyen hosszú a szorításunk volt.)

Ez a fogás a más harcművészetekben is ismert foj­tás (altatófogás). Bizonyos esetekben az ellenfél fejét jobb tenyérrel előrenyomjuk, és rögzítjük a könyök­hajlatunkban, így az alkarunk és a felkarunk a nyak mindkét oldalán összenyomja az artériákat, megaka­dályozva a fej vérellátását. Amikor az ellenfél elájul, láthatatlanná válunk a számára.

Ezt az eltűnési technikát használhatjuk bármely eddig megismert vagy később bemutatandó vakítási technikával együtt.

Mivel a technika spirális mozgást alkalmaz, A föld könyvében leírt fa-módszernek nevezzük. Három kü­lönböző mozgástípust különböztetünk meg: egye-

43

nes, körkörös, és spirális; az utóbbi az első kettő kom­binációja. Az öt elem közül a föld - csakúgy, mint a tűz - egyenes vagy jang elem. Mivel minden techni­kában mind az egyenes, mind a körkörös mozgás­nak megvan a lehetséges felhasználása, mindegyik vezérfonala e kettő, illetve ezek kombinációja.

A technika egyenes része az arcba csapás. A kéz felemelése egyenes, a karok és az ujjak egyenesek. A körkörös rész: az ellenfél mögé kerülés kereszte­ző lépéssel. A fa elem szimbolizálja az egyenes men­tén történő körkörös elmozdulást, ezért ez jelképe­zi a spirális mozgást, vagyis az univerzum valódi lé­nyegét.

Célszerű ezt a trükköt kombinálni egy hangos ki­áltással, amivel megriaszthatjuk az ellenfelet. A harc­művészetekben ezt kiainák vagy léleküvöltésnek ne­vezik. A kiai során a hasfal megfeszül, a hang és a le­vegő kiáramlása erőt, bátorságot ad.

A BELSŐ TŰZ FELSZÍTÁSA

Tegyük fel, hogy sikerült eltűnnünk. Mit tegyünk most? Általában el kell rejtőznünk. Ehhez türelem szükséges, ezért a nindzsák kidolgozták a csend gya­korlatait: hogyan üljünk és lélegezzünk csendben, amíg az üldözés véget ér. Ennek az időnek a kitölté­sére, az elme lenyugtatására és a test gyógyítására dolgozták ki a kudzsikiri légzőgyakorlatokat, a csi-kung japán megfelelőjét.

44

A test a lélek tárlója, ezért a föld elemhez tar­tozik.

A lélegzet a szellem. Sok kultúrában úgy tartják, hogy az újszülött nem élő mindaddig, amíg először lélegzetet nem vesz. Ekkor költözik csak a szellem a testbe, magával hozva mindazt a tudást, amely a víz­környezet helyett a levegő-környezetben való léte­zéshez szükséges.

Az elme az akarat, amely összeköti az előző kettőt. Mielőtt megtanulhatnánk, hogyan legyünk „tűz­

okádó sárkányok", meg kell ismernünk a tüzet és a légzést. A régiek egész sor gyakorlatot kidolgoztak; ezek végrehajtása az én tudatos és tudat alatti részé­re is hatással van. A gyakorlatsor végrehajtásánál na­gyon fontos a sorrend, mivel mindegyik szint az alatta lévőre épül. Ne siettessük a folyamatot, ne próbálkozzunk olyasmivel, amit nem alapoztunk meg kellőképpen!

Az első lépés a belégzés. A második az, hogy von­juk ki a levegőből a testünk fenntartásához szüksé­ges anyagokat. A tüdő ugyanúgy kivonja az oxigént a levegőből, miként a gyomor és az emésztőrendszer a szükséges tápanyagokat az ételből.

A görögök a levegőben lévő életerőt pneumának nevezték, a hinduk pranának, a kínaiak csmek neve­zik. Bármilyen néven nevezzük is, ez nem csupán a levegőben lévő nitrogén, oxigén és más gázok mole­kuláit jelenti, hanem azt az elektromos potenciált is, amely az atomokat összetartja. Amikor az oxigén át­alakul szén-dioxiddá, meghatározott energiamennyi-

45

ség szabadul fel. Ha elfogadjuk a modern fizika ama elvét, hogy az energia nem semmisülhet meg, akkor ennek az energiának valahol lennie kell. A csakrák-ban, vagyis a test energiaközpontjaiban, a bőr alatt található akupunktúrás pontokban és az aurában ta­láljuk meg. Ez az éltető erő, az életenergia. Ilyen tí­pusú kémiai reakció zajlik az izmokban, amely az izomrostok összehúzódását és így végső soron a test mozgását lehetővé teszi. Molekuláris szinten a szén­hidrogének (cukor) elégetéséből nyert energia segít­ségével az adenozin-difoszfátból (ADP) adenozin-trifoszfát (ATP) keletkezik, ami az izmok energiaellá­tását biztosítja. Ezt nevezik Szent-Györgyi-Krebs-ciklusnak.

Ennek az első gyakorlatnak a célja tehát az, hogy a levegőből kinyerjük a gázokat, amelyek az élethez szükségesek, valamint a csz't, a mindenütt jelen lévő, mindent átható erőt. A harcművészetekben ezt hasz­náljuk a test megkeményítésére. A mesterek olyan szívóssá tudják változtatni magukat, hogy még a lándzsa, a kard, a nyíl, a kígyók foga, a tigris karma sem bír kárt tenni bennük.

Ezt az erőt meditáció révén tudjuk összegyűjteni.

Kudzsikiri (A)

Üljünk fél lótuszülésbe. A jobb láb behajlítva a test alatt, a jobb sarkunkon ülünk. A bal láb behajlítva, úgy, hogy a bal lábfej a jobb combon nyugszik.

46

Kudzsikiri (B)

Érintsük össze a középső ujjunk hegyét a hüvelyk­ujjunkéval. Ez a összekapcsolja a karunkban lévő pszichikus csatornákat. Ez az első mudra, vagyis ku­dzsikiri ujjpozíció.

Lélegezzünk be lassan, mélyen az orrunkon keresz­tül, alulról felfelé teljesen megtöltve tüdőnket, mintha egy edénybe vizet töltenénk. Ez a kudzsikiri első lég-zőgyakorlata, a mélylégzés. A legtöbb ember tüdejé­nek csak felső harmadát használja légzés közben.

Vezessük a levegőt mélyen le, a tan tienbe, a köldök alatt öt centiméterrel található pontba, amely a fizikai test egyensúlyi és tömegközéppontja, a kínai orvos­lás aranykemencéje. Ezt a folyamatot nevezik a „tűz felszításának". Figyeljük meg, hogy az alhas kidom­borodik, amikor belélegzünk. Ez ugyanaz a része a hasunknak, amelyet küzdelem közben, amikor az el-

lenféllel összecsapunk, meg kell feszítenünk. Szim­bolikusan: az aranykemencében fog főni a jade nek­tárja (erről később még szót ejtünk), egészen addig, amíg gőze felszáll a fejbe, a titokzatos kamrába.

A szájon keresztül lassan lélegezzünk ki, minden levegőt préseljünk ki magunkból; enyhén nyomjuk össze az alhast. Űzzünk ki testünkből minden szennyeződést és negatív gondolatot. Ez az első re­laxációs gyakorlat, amelyet sóhajtásnak neveznek. Tulajdonképpen nem más, mint egy közismert, ter­mészetes és intenzív stresszoldó technika.

Ezt az első gyakorlatsort természetes légzésnek ne­vezzük. Az emberek többsége a légzéshez csak a mell­kas felső részét használja, és ezzel korlátozza az oxi­génfelvételhez rendelkezésre álló tüdőrészt. A régiek azt tanították, hogy lélegezzünk a hasunkkal: lélegez­zünk be teljesen és mélyen, engedjük, hogy a has kitáguljon az öv alatt, mintha megtelne levegővel. Ez megnyitja a tüdő alsó részét, így több oxigén tudja átjárni a vért. Azután hagyjuk a hasat leengedni, amint kilélegzünk. A gyakorlatot a meditációt meg­előzően húsz percen át végezzük, majd ismételjük meg a meditáció befejeztével. (Figyelem! Kezdők csak három-négy percig folytassák a gyakorlatot, külön­ben ún. hiperventiláció /túllégzés/ léphet fel náluk!)

A gyakorlat megnyugtatja az elmét, gyógyító ha­tással van a testre, javítja az emésztést. Segíthet, ha elképzeljük, ahogy a tiszta levegő beáramlik testünk­be, és a szennyezések kiáramlanak. Közben hallgas­suk saját lélegzésünket, fokozatosan változtassuk

48

egyre lágyabbá, lassúbbá és csendesebbé - egészen addig, míg végül már nem halljuk. Ha ez sikerül, ak­kor képesek vagyunk az elrejtőzés végrehajtására.

Közben gondolatban vagy akár hangosan mond­hatunk pozitív megerősítéseket, például: „Beáramlik a jó levegő, kiáramlik a rossz." Minden egyes ilyen gyakorlattal nyugodtabbak és frissebbek leszünk.

Mi köze mindennek a láthatatlanná váláshoz vagy a rejtőzködéshez? Tegyük fel, hogy ránk támad vala­ki, váratlanul és hirtelen, és lefog minket. Kezünk használhatatlan, rejtett zsebünkből nem tudjuk elő­kapni a fekete tojásokat. Ha a fentebb ismertetett gyakorlatoknak köszönhetően elegendő belső erőre, csz're tettünk szert, nem érhet minket különösebb baj. A harcművészetekben a csz't az öv alatti tan tienbe gyűjtik össze, majd az ökölbe vagy más testrészbe irányítják. Az ökölből így lehet halálos fegyver, a töb­bi testrészt pedig így lehet ellenállóvá tenni a sérülé­sekkel szemben.

A FÉLELEM HASZNÁLATA

Amikor valaki megijed, felgyorsul a légzése. A fel­gyorsult légzés tovább fokozza a félelmet. A termé­szetes légzés ezzel szemben megnyugtat - ez már ön­magában elég ok arra, hogy gyakoroljuk, mi azonban az önvédelemben akarjuk és fogjuk hasznát látni.

Amint a félelem növekszik, érezzük, hogy a gyom­runk összeszorul, hogy vérünkben az adrenalin szint-

49

je a küzdési-menekülési reflexnek köszönhetően megemelkedik. Ez természetes, ösztönös reakció, amely minden emberben egyformán működik. Ami­kor ez történik, vegyünk egy mély lélegzetet, vezes­sük a levegőt mélyen le a „hasunkba", kiterjesztve és megtöltve azt, ugyanúgy, mint a meditációt megelő­zően. Az adrenalin hatása lecsökken, így lehetősé­günk nyílik arra, hogy megfelelően kontrolláljuk a reakcióinkat, tisztán érzékeljük és értékeljük a hely­zetet, és spontán módon reagáljunk. Fújjuk ki a leve­gőnek körülbelül tíz százalékát, és feszítsük meg ha­sunkat. Ez segít megelőzni a sérülést és összeszedni a bátorságot. A szamurájok mondták régen: „Ha félsz, feszítsd meg a hasad, és támadj!"

Nézzünk egyenesen a támadó szemébe, összpon­tosítsunk a homlokára. Ezt a kis trükköt bűvészek és hipnotizőrök is használják. Az ellenfélből kisebbségi érzést vált ki, a csekélyebb akaraterővel rendelkező­ket megfélemlítheti. Lélegezzünk be, és nézzünk mélyen a támadó szemébe. Ezzel szavak nélkül azt közöljük vele, hogy elfogadjuk a kihívást, és készek vagyunk megküzdeni vele. Ellenfelünk elbizonyta­lanodik, tétovázni kezd. Az is lehetséges, hogy el­ereszt minket, és lemond erőszakos terveiről.

Ha nem így történne, akkor, miután belélegez­tünk, és megfeszítettük hasunkat, fújjunk erőtelje­sen a támadó arcába. Ne akarjuk „az összes gyertyát egyszerre elfújni", ne ürítsük ki teljesen magunkat. Annyi levegőt mindenképpen tartsunk vissza, amennyivel be tudunk vinni egy ütést, vagy el tu-

50

dunk futni. Egy rövid fújás is pislogásra késztetheti az ellenfelet.

A LÉGZÉSKONTROLL GYAKORLÁSA

A gyertya elfújása

Az alábbiakban az imént leírt technikához illesz­kedő gyakorlási módszert mutatunk be. Álljunk sta­bil lovaglóállásba, karnyújtásnyira egy gyertyától. Koncentráljunk a lángra, amint belélegzünk. Anél­kül hogy közelebb mozdulnánk, gyakoroljuk a gyer­tya elfújását a hasunkból induló kis, pöfékelésszerű fújásokkal. A célzást korrigálhatjuk, ha folyamatosan gyengén fújjuk ki a levegőt, és figyeljük, hogy a gyertyaláng mikor kezd remegni.

A gyertya elfújása

51

Ez a csi-kung légzéskontroll ellenőrző gyakorlata. Amikor egyetlen pöffentessél el tudjuk fújni a kar­távolságban lévő gyertyát, akkor elsajátítottuk a technikát. Az ellenfél a fújást nem képes blokkolni vagy megakadályozni, és mindenképpen pislogni fog. Abban a pillanatban mozduljunk!

Amíg belélegzünk, döntsük el, hogy el akarunk menekülni, vagy inkább fájdalmat okozunk neki, esetleg lefogjuk. Ne legyünk határozatlanok, a tétová­zásnak ilyenkor végzetes következményei lehetnek!

A haladók úgy gyakorolják ezt a technikát, hogy a gyertyát szemmagasságba helyezik. Eleinte csak gyengén fújjanak, hogy lássák, lélegzetük milyen hatást gyakorol a lángra. Egy méter távolságból már meg lehet lebbentem a lángot a be- és kilégzéssel. Gyakorolják egy ideig, majd egyetlen pöffentessél fújják el a lángot. A szemmagasságban lévő gyertya elfújása más, mint az asztalon lévőé.

Ne erőlködjünk, ne köpködjünk, és ne akarjunk kartávolságnál messzebb menni! A technika nagyobb távolságról is végrehajtható, de akkor könnyebben előfordulhat, hogy fütyülni vagy köpni fogunk.

KŐSÁRKÁNY

A Saolin-tanítás azt mondja: „A földsárkány kőből van. Nem mozdítható, mert gyökerei a földbe nyúl­nak." A kősárkány- (föld-) technikák egyenes vona­lú ütésekből, rúgásokból, levitelekből és dobásokból

52

állnak, amelyek eredményeként az ellenfél földre kerül, és a küzdelem földharccal fejezhető be. A szel­lem földi megjelenésének, a testnek a megértése, az anatómia megtanulása éppúgy szükséges, mint az életfontosságú, halálos pontok ismerete. Ezt jól de­monstrálja az ököl a tarkón nevü technika, amely a gyógyításban is használható. A kősárkány csak egy kis része a nindzsák vastestet adó rendszerének, amely alkalmazóját a nehézségek és a fájdalom elvi­selésére teszi képessé.

A kung-fu klasszikus sárkányfej ökle a nindzsu-cuban vállütésként ismert. Az ujjakat behajlítjuk, a tenyérhez szorítjuk, a hüvelykujjal rájuk zárunk, hogy az ököl még keményebb legyen. A támadó-felület ebben az esetben a mutató- és a középső ujj bütyke.

A gyertya „kiütése" (A)

Helyezzünk el egy gyertyát a hasi idegközpont magasságában. Álljunk stabil lovaglóállásba. Jobb öklünk készenlétben a csípőn, tenyérrel felfelé. Nyújtsuk ki másik kezünket, mint a képen is látható, kézéllel felfelé, vagy tenyérrel előre, az ellenfél tá­madásának védését utánozva. Ez azért szükséges, hogy érezzük a megfelelő távolságot, és megtaláljuk az ellenfelet, hogy még teljes sötétségben is pon­tosan tudjunk ütni. A cél a szegycsont porcos nyúl­ványa a szegycsont végénél (hegyénél). Ha megüt-

53

jük ezt a pontot, csekély erővel, mondjuk négy kiló­nak megfelelő erejű ütéssel, a rekeszizom működése kihagy, és az áldozat a földre rogy. Semmilyen mara­dandó károsodás nem éri, hacsak nem sokkal erő-sebb az ütés. Lehet, hogy soha nem lesz szükségünk arra, hogy egy támadót így üssünk meg, de ki kell fejlesztenünk az ehhez szükséges gyorsaságot, meg kell tanulnunk koncentrálni, mert néhány, később bemutatásra kerülő technikának ez az alapja.

A gyertya „kiütése" (A)

A gyertya „kiütése" (B)

Üssünk ki a csípőtől, öklünket az utolsó centimé­tereken átfordítva, hogy az ütés csapódjék. Az ütés­nek éppen egy kicsivel a láng előtt kell megállnia. Az a cél, hogy a lángot az ököl előtt összesűrűsödött levegővel oltsuk ki, anélkül hogy valójában érinte-

54

nénk. Ha ily módon, ütéssel ki tudjuk oltani a gyer­tyát, akkor egy átlagos termetű embert is képesek vagyunk egyetlen ütéssel leteríteni. A bal kar az ütés közben hátrahúzódik a bal csípőhöz, hogy kiegyen­súlyozza a mozdulatot, és lendületével segítsen az ütésben.

Az ütés egyenes. (Hasonlítsuk össze A víz könyvé­ben leírt köríves rejtett kéz technikával!)

A gyertya „kiütése" (B)

A VÍZ KÖNYVE z/A tudattalan medencéje"

„A vízsárkány a tudattalan elme medencéjében rejtezik"

Saolin-tanítás

Fegyverei: a mérgező permet, a mérgező vízipisztoly (ez valójában két, egymásba csúszó cső, amelyet ösz-szenyomva mérgező folyadéksugarat bocsáthatunk az ellenfélre), a modern folyékony könnygáz, az ön­védelmi spray, valamint az olyan hétköznapi, de fegyverként is használható vegyszerek, mint például a szalmiák.

Fegyvernek nevezhetjük a légzéskontrollt is, amelynek segítségével a nindzsa sokáig képes víz alatt maradni. Érdemes megemlítenünk az öt ér­zelem és az öt vágy megértésének nevezett jelensé-

56

get is. Ennek alkalmazása során a nindzsa önszug-gesztió segítségével álomszerű állapotba meríti ma­gát, kikapcsolja a tudatát, és szinte öntudatlanul, teljes mértékben az ösztöneire hagyatkozva cse­lekszik.

KÖPÉS A SZEMBE

Már láttuk, hogy a nindzsák alkalmazzák az ellen­félre való ráfúj ást, amelynek során levegőt préselnek ki kisebb-nagyobb erővel a tüdejükből. Ha továbblé­pünk ettől, eljutunk a köpéshez, amely gyakorlatilag nem más, mint a fújás egyik változata.

A köpést, a nyálnak a másik személy - az ellenfél - arcába juttatását a legtöbben sértő vagy dacra utaló tettnek tartják, és nem tartják támadásnak. Lehet­séges, hogy a köpésnek eredetileg valóban ilyesmi volt a rendeltetése, ám ha megfelelő időben hajtjuk végre, méghozzá úgy, hogy utána rögtön igyek­szünk az ellenfél látóteréből elmozdulni, gyakorlati haszna is lehet.

A köpés olyan technika, amely a víz elem körébe tartozik. Vannak, akik a sárkánylehelet víz-módja néven emlegetik. A bölcs harcművész sosem lesz fegyvertelen, ha ezt és az ehhez hasonló módszere­ket megismeri, begyakorolja és szükség esetén alkal­mazza. Egy nemrég megjelent harcművészeti maga­zinban az egyik, kung-fuban járatos mester azt állí­totta, hogy három méter távolságba tud célba köpni.

57

Szép teljesítmény - ha igaz az állítás. Tulajdonkép­pen a távolságnak nincs jelentősége, annál fonto-sabb viszont a célzás.

Ennél a támadási formánál a szem a legtökélete­sebb célpont, mivel az ember testének ez az egyetlen olyan része, amely még néhány csepp nedvességre is reagál.

Bármilyen furcsán hangzik: ezt a technikát is be kell gyakorolni. Ne felejtsük el, hogy egy jó harcmű­vész bármit képes fegyverként használni, és a fegy­verekkel - tehát ez esetben a nyállal - mindig óvato­san kell bánni.

Nemcsak a célzást kell begyakorolni, hanem azt is ki kell kísérletezni, hogy a kiköpendő nyál milyen mennyiségű legyen. A szem - mint ezt később látni fogjuk - még a szél mozgására is reagál, s a pislogá-si ingert még a legerősebb tudat sem képes vissza­fojtani. Ebből az következik, hogy már viszonylag kevés nedvesség szembe juttatásával is elérhetjük a célunkat.

Gyakorlás során, amikor úgy gondoljuk, hogy fél méter távolságba elég jól tudunk célba köpni, tér­jünk vissza a gyertyához. Próbáljuk meg nyállal kiol­tani. Ha sikerül, akkor egyre távolabbról próbálkoz­zunk. Nem baj, ha nem mindig sikeres a dolog, a lé­nyeg az, hogy a saját személyes terünkön, vagyis karnyújtásnyi távolságon belül jól tudjunk célozni.

Ha úgy látjuk, hogy támadás fenyeget minket, gyűjtsünk nyálat, vagy vegyünk a szánkba egy korty italt - ha esetleg kéznél van -, és várjuk a megfelelő

58

pillanatot. Nézzünk mereven az ellenfél szemébe, aki esetleg sértéseket vág a fejünkhöz. Természete­sen nem válaszolhatunk ezekre a szavakra, hiszen már a szánkban tartjuk a folyadékot, de ez koránt­sem baj, mert az ellenfelet összezavarhatja, határo­zottságát megroppanthatja az a tény, hogy csendben tűrjük verbális támadásait. Ha szerencsénk van, és a támadónk nem túlságosan eltökélt vagy dühös, ak­kor pusztán ezzel a némasággal és merev nézéssel összezavarhatjuk.

Az ellenfél tehát valószínűleg megzavarodott, és mereven néz ránk. Amikor fenyegető vagy konkrét támadásra utaló mozdulatot tesz, köpjünk! Egy pil­lanatra elvakul, de nem szenved sérülést. Mire meg­törli a szemét, és visszanyeri a látását, már a látókö­rén kívül kell lennünk, mert ekkor dühe a köpés mi­att még nagyobb lesz.

Ha kívül kerültünk az ellenfél látókörén, eldönt­hetjük, hogy ellentámadást indítunk, vagy a bölcs harcosok megoldását választjuk: a harc elől kitérve elmenekülünk.

A JÁDE-ITAL

A nindzsák technikáik kifejlesztése során a legap­róbb tényezőket sem hagyták figyelmen kívül. Eme állítás igazolására bemutatunk egy gyakorlatot, ame­lyet „a vörös sárkány elmossa a hullámokat" néven ismertek.

59

A gyakorlatot ülve, meditációs testhelyzetben vé­gezzük, ezért a belső, az életerőt keringtető cselek­vések közé soroljuk. A kínaiak eredetileg fogmosá­si módszerként alkalmazták - és alkalmazzák ma is. Tehát üljünk le, helyezkedjünk el kényelmesen. A lábak keresztbe téve, a szem csukva, a hát egye­nes, a fej kissé felszegve. Lágyan futtassuk körbe nyelvünk hegyét a fogak belső oldalán balról jobb­ra, összesen tizennyolcszor. Ezután ismételjük meg a gyakorlatot úgy, hogy a nyelv jobbról balra mo­zog - ezt is tizennyolcsszor végezzük el. A szánk­ban összegyűlt nyálat összesen harminchatszor toljuk előre, majd szívjuk hátra. Amikor ez is meg­történt, nyeljünk egyet. A gyakorlat masszírozza a foghúst, eltávolítja a lepedéket, tehát meggátolja a fogszuvasodást, ráadásul végrehajtása során rájö­hetünk, hogyan tudunk könnyen nyálat gyűjteni a szánkba.

A kínaiak hite szerint a nyál a vörös sárkánnyal (vagyis a nyelvvel) történő „kezelés" hatására pozi­tív és negatív részecskékkel töltődik fel. Ez az oka annak, hogy mindkét irányba ugyanannyiszor kell végrehajtani a gyakorlatot. Könnyen észrevehető, hogy az említett számokat összeadva ( 1 8 + 1 8 + 3 6 ) hetvenkettőt kapunk. Ha a hetest és a kettest - a numerológiából ismert logikának megfelelően - ösz-szeadjuk, akkor kilencet kapunk, a kilenc pedig nem más, mint a sugendónak, annak a buddhista szektá­nak az elsődleges száma, amelyet kapcsolatba szok­tak hozni a japán nindzsucuval.

A kínaiak ezt a töltéssel rendelkező folyadékot (nyálat) jáde-italnak nevezik, és úgy hiszik, hogy megnyugtatja az elmét, gyógyítja a testet, és javítja az emésztést. (Ebben lehet némi igazság; elég, ha az emésztést elősegítő enzimekre gondolunk.) Elképze­lésük szerint a lenyelt folyadék a mennyet, a földet és az embert, vagyis a létezés három szintjét képvi­seli, tehát bizonyos fokig filozófiai szerepe is van. A harcművészek a gyakorlatot az elme, a test és a lé­lek egyesítése néven ismerik.

VÍZKÖPÉS

Miután végrehajtottuk az előző gyakorlatot, tér­jünk át egy másik, ehhez hasonló „fegyverre". Ahe­lyett hogy saját testnedveinket használnánk fel és el, töltsünk tele vízzel egy kisebb poharat, vegyünk a szánkba kisebb kortyokat, és ezzel a vízzel próbáljuk kioltani gyertyánk lángját. Gyakoroljuk be a spricce-lést, az egyszerű köpést és a vízfelhő létrehozását. Ez utóbbinál arra kell törekednünk, hogy a szánkból kifújt víz minél nagyobb területet foglaljon el a leve­gőben, és így fátylat képezzen köztünk és ellenfe­lünk között.

Ne fröcsköljünk, inkább arra törekedjünk, hogy a víz megtisztítsa ajkunkat. A kisebb mennyiségeket sugárban vagy permetként bocsássuk ki, a nagyob­bakat pedig úgy, mintha nem folyadékot, hanem va­lamilyen szilárd tárgyat juttatnánk ki a szánkból.

61 60

Ügyeljünk arra, hogy menet közben ne fogyjunk ki a szuszból.

Bármilyen folyadékot felhasználhatunk. Egy bög­re kávé vagy tea, egy tányér leves is fegyverré válhat a harcművész kezében (szájában). Tegyük fel, hogy ketten támadnak ránk. Az elsőre fröccsentsünk fo­lyadékot a szánkból, a másikhoz pedig vágjuk hozzá a bögrét vagy a tányért. Ugyanúgy nyerhetünk ma­gunknak néhány másodpercnyi időt, mintha por­bombáink egyikét vetettük volna be.

DOHANYLÉ

A technika továbbfejlesztett változatának is nevez­hetnénk a dohánylé használatát. A bagórágás nem valami egészséges és nem is túlságosan gusztusos szokás, de önvédelmi szempontból megvannak a maga előnyei. (Az egyik westernfilmben Clint East-wood is „fegyverként" használja a bagólét. Ez a jele­net kiváló példa arra, hogy a „rossz" eszközt is fel le­het használni a jó cél elérése érdekében.) A szembe jutott nikotinos lé kellemetlen, égető és maró érzést kelt, és ideiglenes vakságot okozhat. A szag irritálja az áldozat orrát - aki ráadásul mocskosnak érezheti magát, és zavarodottá válhat, hiszen megalázták: le­köpték.

62

SAVLEHELET

Ennél a pontnál meg kell említenünk egy híres hi­vatásos verekedőt, a Gyilkos Kán néven ismert bru­tális férfit. Gyilkos Kán mongolnak vallotta magát, de a mérkőzései előtt az arénában mindig végrehaj­totta a japán szumóból ismert sószórási ceremóniát. A kritikus pillanatokban valamilyen zöld folyadékot köpött ellenfelei arcába. A lé marta a bőrt, és komoly fájdalmat okozott. Az áldozatok ösztönös mozdu­lattal az arcukhoz, szemükhöz kapták kezüket, s a százharminc kilós mongol ekkor szorította le őket a földre.

A nindzsucuban ez a fogás savlehelet vagy a sár­kánylégzés víz-módja néven ismert. Végrehajtása nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. A nin­dzsa krétaszerű tablettát tart a szájában; a tablettát viaszréteg védi a feloldódástól. Amikor a nindzsa úgy dönt, hogy felhasználja, egyszerűen ráharap. A tablettát alkotó anyagnak nyálképző hatásúnak kell lennie, máskülönben nehéz lesz célba juttatni. A tablettákat különböző festékekkel színezik. A szer maró hatása nem lehet túlságosan erős, különben al­kalmazója testében több kárt okozna, mint az áldo­zatéban.

Nem fontos maró anyagot alkalmaznunk. A savle­helet alkalmazásának elsődleges célja a zavarkeltés, és ezt más szerek alkalmazásával is elérhetjük. Töké­letesen megfelel például az a művérkapszula, ame­lyet a vicces holmikat árusító boltokban lehet kapni.

63

Ha ilyesmihez nem tudunk hozzájutni, tegyünk pici celofánzacskóba vízfestéket. A zacskót a nyelv alatt rejtsük el. A vízfestékeknek általában nincs mérgező hatásuk, viszont elég rossz ízűek ahhoz, hogy fokoz­zák a nyálkiválasztást.

A FELÖKLENDEZÉS MŰVÉSZETE

Szót kell ejtenünk egy, még az előbbieknél is un­dorítóbbnak tartható védekezési formáról, amelyet legtalálóbban célzott hányásnak nevezhetnénk. Való­színűleg mindenki megtapasztalta már a lámpaláz valamelyik formáját, tehát mindenki tudja, hogy stresszhelyzetben az ember gyomra összeszorul, émelyegni kezd. Ilyenkor az embernek uralkodnia kell magán, sok esetben le kell gyűrnie a hányingert. Nos, a nindzsák nem ezt teszik; ők nem fojtják el in­gereiket, hanem szabad utat engednek nekik, esz­közként használják saját gyengeségüket.

Harry Houdiniről azt tartják, hogy amikor pályája elején ócska lebujokban dolgozott, egy öreg kínaitól tanult egy trükköt, amelyet később sikeresen alkal­mazott. A dolog lényege az volt, hogy lenyelte azt a tárgyat - kulcsot, pántot, kapcsot -, amely elenged­hetetlenül szükséges volt szabadulómutatványa végrehajtásához. A lenyelt tárgyat aztán a megfelelő pillanatban felöklendezte, majd használta.

A tárgyak lenyelését és felöklendezését nagyon egyszerű módon begyakorolhatjuk. Fogjunk egy ki-

64

sebb burgonyát, esetleg egy „fekete tojást", erősít­sünk rá vékony spárgát, és eresszük le a gyomrunk­ba. Noha a burgonya, a tojás és a spárga is meg­emésztődik, csakis azok fogjanak hozzá a technika gyakorlásához, akik már kellő önuralommal rendel­keznek, és valóban képesnek tartják magukat arra, hogy végrehajtsák a gyakorlatot. Vigyázat! Sok em­ber egyszerűen nem bír nagyobb tárgyat lenyelni; sokan pánikba esnek, amikor úgy érzik, hogy elzá­ródik a nyelőcsövük. A pánik pedig akár végzetes következményekkel is járhat!

Tehát aki képesnek érzi magát a gyakorlat végre­hajtására, nyelje le a kisebb, emészthető tárgyat, majd a spárga segítségével hozza fel azt a gyomrá­ból. Menet közben rá lehet érezni a dolog lényegére, és megfelelő mennyiségű gyakorlást követően már a spárgára sem lesz szükség.

A technika gyakorlása során a nindzsák ismét rá­kényszerülnek, hogy uralkodjanak testükön, hogy leküzdjék természetes reakcióikat; elérhetik, hogy az elméjük irányítsa azon testrészeik és izmaik moz­gását is, amelyeknek más embereknél a tudatalatti parancsol.

A tárgyak felöklendezését követően rá lehet térni a harmadik fázisra: a gyomor tartalmának szándé­kos kiürítésére. A módszer valóban gusztustalan, de ne felejtsük el: ha az életünk a tét, akkor csak az szá­mít, hogy bármilyen eszközzel kivédjük a támadást, biztonságba jussunk. Fintorogni és mosakodni csak az élők tudnak...

65

MÉREGFRÖCCSENTŐ ESZKÖZÖK

Hasonlóak a korábban már ismertetett spriccelő-flakonhoz. Az első fecskendő valószínűleg egymásba illeszkedő bambuszdarabkákból készült. A véko­nyabbik végén nyílás volt, a vastagabbikat mocsár­vízzel, olajjal vagy valamilyen más folyadékkal töl­tötték meg. Ha a vastagabbikat összenyomták, a vé­konyabbik végén lévő résen keresztül a folyadék ki­lövellt az ellenfél irányába.

A modern korban a kémek egyik kedvelt fegyvere a savval töltött üvegfecskendő. Ezt az eszközt sokkal könnyebben el lehet rejteni, mint a lőfegyvereket, ha­tásuk pedig - a sav töménységétől függően - akár ha­lálos is lehet. Az egyik hírhedt bankrabló, Willie Sur­fon úgy szabadult ki a börtönből, hogy lúgot fröcs-csentett őrei szemébe. A mosodában szerzett fehérí­tőszert teniszlabdákba juttatta, s ezekből spriccelte ki áldozataira. Vannak olyan országok, ahol a postáso­kat hígított szakmákkal töltött vízipisztollyal fegyver­zik fel, hogy védekezni tudjanak a harapós kutyák el­len. Gyerekes eszköz, mondják sokan. Lehetséges, vi­szont hatékony, és vészhelyzetben ez a kulcsszó!

REJTETT KÉZ

A harcművészetben mindegyik elemhez tartozik egy jellemző ütésforma. Mivel a víz - szemben a li­neáris földdel - körkörös elem, ebben az esetben az

66

ütésforma nem más, mint a rejtett kéz néven ismere­tes, körkörös ütési technika.

Létezik néhány olyan technika, például az altató­fogás, amely oxigénhiányt idéz elő az ellenfél agyá­ban. Az áldozat ilyenkor elveszti tájékozódási képes­ségét, villódzó foltokat lát (hasonló foltokat, mint ak­kor, amikor csillámport dobunk az arcába), bíborszí­nű ködöt. Nem sokkal a köd észlelése után bekövet­kezik az eszméletvesztés. Az alábbiakban egy ilyen technikát fogunk bemutatni.

Zárjuk össze ujjainkat, szorítsuk ökölbe a kezün­ket, de úgy, hogy a középső ujjunk kézfejtől számí­tott első ízülete kiemelkedjék. A többi ujjunkkal tá­masszuk alá a középsőt. Ezt a kéztartást bölényujj-ökölnek vagy főnixszemökölnek nevezik. A középső ujjúnkat úgy kell használnunk, mintha kopogtat­nánk vele egy ajtón, egy asztalon - vagy egy hom­lokon.

A szemek között van egy felület, amelyet harma­dik szemnek neveznek. Ezen a ponton fontos idegek találkoznak, amelyek közvetlenül az agy homlokle­benyének központi barázdái előtt vannak. Ha a bö-lényujj ököllel lefelé irányuló kemény csapást mé­rünk erre a pontra, megzavarjuk a szemet az aggyal összekötő idegpályákon haladó impulzusok áramlá­sát. A gyakorlott harcművész képes bezúzni a kopo­nyát, széttörni a homlokcsontot, de ebben az esetben nem ezt teszi, hanem csupán megzavarja az agy mű­ködését. Az agy reagálni fog a fájdalomra, és csak ezt követően fogja fel a szemek által közvetített jeleket.

67

Az áldozat foltokat, csillagokat fog látni. A szem­golyók felfelé fordulhatnak; az ütés nyomán jókora vörös folt keletkezik, mely púppá dagadhat. (Ezt a pú­pot jegeléssel csökkenteni lehet.) Az áldozat ösztö­nösen a homlokához kap, így eltakarja a szemét.

Ha nem lefelé irányuló, hanem egyenes ütést mé­rünk a harmadik szemre, akkor rövid időre megbé­nulnak az ott összefutó idegek. A szem izmai megla­zulnak, megnyúlnak, s az akár három-öt percre is használhatatlanná válik.

Bíbor köd keltése (A)

A bölényujj ökölben a középső ujj előbbre nyúlik, mint a többi. Alkalmazzuk a rejtett kéz technikát: a bal kezünkkel takarjuk el a jobb öklünket. így az el­lenfél nem láthatja, hogy jobbunkból milyen fegy­vert teremtettünk.

Bíbor köd keltése (B)

Fordítsuk bal vállunkat az ellenfél irányába, hogy kisebb célpontot nyújtsunk, és rejtsük el öklünket a szeme elől. Finoman hajlítsuk be a térdünket, ezzel felkészülve arra, hogy egy gyors lehajlással kikerül­jünk a látóteréből, és süllyesszük le a tan tient, az egyensúlyközpontot. Nézzünk el a bal vállunk felett, és rögzítsük az ellenfél tekintetét, annak harmadik

68

Bíbor köd keltése (A) és (B)

szemét nézve. A homlokra ütés során a kéz először körívesen felfelé mozog, majd szintén körívesen le­csap az ellenfél harmadik szemére.

A rejtett kéz technika könnyen elsajátítható: a kör­körös mozdulatsorra szinte rááll az ember keze.

Bíbor köd keltése (C)

Ahogy az ellenfél előrelendül, hogy megragadja a ruhánkat vagy a vállunkat az elöl lévő kezével, talál-

69

kőzzünk vele félúton, egy kissé előrelépve, majd fe­jünket leengedve közeledjünk hozzá. Söpörjük félre karját a bal tenyerünkkel, az arca felé irányuló, a ko­rábbi készenléti állásból indított széles, köríves moz­dulattal; ugyanakkor lendítsük a jobb öklünket kife­lé és hátra széles ívben, hogy lendületet vegyünk az ütéshez. Ha a kopogtató technikát hajtjuk végre, lendítsük az öklünket felfelé, majd vágjunk vele le­felé, a homlokra. A nagy trükk ebben az esetben a kézvillanás a szem előtt (a bal tenyér eltakar minket), ami olyan hatásos lehet, hogy a támadó meg sem bír moccanni.

Bíbor köd keltése (D)

A bölényujjöklöt széles ívben, vízszintesen lendít­sük, és csapjunk le vele az ellenfél jobb halántékára. Ez az ütés kábító jellegű, gyakran eszméletvesztést okoz, ha pedig túl sok erőt viszünk bele, csontot tör­hetünk. (A halántéknál a csontok sokkal vékonyab­bak, mint a homlokrészen.) Ezzel a technikával je­lentős fájdalmat, esetleg maradandó sérülést okoz­hatunk, ennek ellenére gyakoroljuk be, mert elkép­zelhető, hogy egy nap olyan támadóval kerülünk szembe, akit másképpen nem lehet megállítani.

Ez a technika hasonlít a bokszból ismert horogra. Az ököl az ellenfél elülső válla fölött halad el. Ha az ütésbe beleadjuk a vállunk és a csípőnk lendületét, nagyon erősre sikerülhet.

70

Bíbor köd keltése (C) és (D)

HARAKI

A harcművészeteknek van egy ága, amelyet csak kevesen gyakorolnak: ez a haraki. Az elnevezés szó­összetétel; a hara japánul a fizikai test központját je­lenti, a ki jelentése pedig azonos a csíével.

A haraki magában foglalja a levegő begyűjtését (belégzést), leirányítását a központba, majd a testből való, kiáltással kísért kijuttatását. Hasunk a haraki vég­rehajtásakor megfeszül. Az üvöltés legyen erős: ad­junk bele mindent, ne csak morogjunk, mint ahogy

71

sok karatés teszi a kiai helyett. A kilégzést akkor hajt­suk végre, amikor a megindított ütés vagy rúgás célba ér. (Kiválóan kivitelezett harakikat figyelhetünk meg például a töréstechnikai bemutatók során.) A kiáltás­nak figyelemelterelő szerepe is van.

Köztudott, hogy a katonai kiképzések vagy a rend­őrségi akciók során a mély, parancsoló hangnak óriá­si jelentősége van. (Később, A levegő könyvében is­mertetni fogjuk a hipnotikus hang hatását is.) A kü­lönböző viták során, vagy éppen a csatatéren, ahol fiatal férfiakat parancsolnak a tűzvonalba, hogy vég­rehajtsák azokat a dolgokat, amelyekre a kiképzés során „beprogramozták" őket, a határozott, erős hangot semmi más nem tudja pótolni. Hogy milyen kapcsolatban van a víz elem a hanggal? A válasz egyszerű: mindkettő hullámokból áll.

A kiai hatékonysága bizonyított. Az ellenfél a hang hatására megtorpanhat, esetleg megijedhet, összerezzenhet, meginoghat. A kiáltás hatótávolsá­ga nagyobb, mint az arcbafúvásos technikáké. Van­nak olyan harcművészeti iskolák, amelyeknek alap­tételei közé tartozik az az elképzelés, hogy a világon minden élő és élettelen dolog rezeg. A szilárd hal­mazállapotúak rezgése lassabb, a folyadékoké gyor­sabb. Rezgési sebesség tekintetében a folyadékot a levegő követi, azt pedig a tűz. Valamennyi dolog kö­zül a fa által szimbolizált üresség rezgése a leginten­zívebb. Az emberek e rezgések közül sokat nem ér­zékelnek, legalábbis nem a megszokott módon. Tény, hogy vannak olyan hangok, amelyeket nem

72

hallunk, csak a bőrünket bizsergetik meg, és létez­nek olyan sípok, amelyek sivítását csak a kutyák hallják.

Összegezve: a hang is lehet olyan eszköz, amelyet felhasználhatunk az ellenfél ideiglenes „elvakításá-ra", vagyis figyelmének elterelésére.

FORDÍTOTT LÉGZÉS

A karakthoz társított meditációs technika „fordított légzés" néven is ismert. Végrehajtása a következő: belégzéskor engedjük összehúzódni a hasunkat, ki­légzéskor pedig hagyjuk, hogy kitáguljon.

Tehát minden pontosan fordítva történik, mint a normál légzés során. Nagyon fontos, hogy meg­tanuljuk és begyakoroljuk ezeket a légzési techni­kákat.

A fordított légzést húsz percen keresztül végez­zük. Fontos, hogy nyugodtan és vigyázva hajtsuk végre a gyakorlatot! A normális légzés során pozitív energiát, vagyis csit szívunk magunkba; ez az ener­gia a test különböző részeibe jut. A fordított légzés esetében is ez történik, azzal a különbséggel, hogy mivel tudatosan irányítjuk a máskor ösztönösen vég­rehajtott folyamatot, lehetőségünk nyílik szellemi energiáink ellenőrzésére is.

A fordított légzés során a test bizonyos részei meg­feszülnek, míg más részekbe vér pumpálódik. A jó­gából ismert lótuszülés végzése közben a lábak elein-

73

te elzsibbadnak, mert a vér a gerinc tövében gyűlik össze. A has megfeszítésével ez a vér felpumpálható az agyba. A nindzsucuban ezt a folyamatot a gőz fel-eresztésének nevezik. Az agyba áramló vér fokozza az elme erejét.

A modern tudomány hívei is elismerik, hogy az ember agysejtjeinek igen kis részét használja. Az olyan módszerek, amelyek az egyébként tétlenségre kár­hoztatott agysejteknek adnak munkát, mindenkép­pen pozitívnak mondhatók.

A fordított légzés során az agyba oxigénben gaz­dag vér jut. Az agyban - a test más részeivel ellentét­ben - nincsenek bonyolult hajszálérhálózatok, ezért amikor a megszokottnál több friss vér jut belé, az ember úgy érzi, „kivilágosodik számára az égbolt" -vagy ahogy a Zen-szövegekben áll: „kinyílik előtte az Ezerlevelű Lótusz".

Természetesen az ilyen transzcendens élmények nem írhatók le tényszerűen. Legyen elég annyi, hogy a jelenség valós, az élmény hatására tisztábbá válnak a gondolatok, jobb lesz az ember általános közérzete, fokozódik ébersége.

A MENNYEI TÓ

Most, miután a természetes és a fordított légzéssel felélesztettük a tüzet, a esi kifinomodott az aranyke­mencében, majd a gerinc mennyei pillérén keresztül felemelkedett a titokzatos kamrába, már csak az ma-

74

radt hátra, hogy hagyjuk lecsapódni és visszatérni a tan tienbe, hogy teljessé váljék kis mennyei köre. Ez a folyamat az elme békéjét, a jó egészséget és a hosszú életet biztosítja.

A lecsapódást úgy idézhetjük elő, hogy nyelvün­ket a szájpadlásunkhoz érintjük. A kínai orvoslásban a száj üreget mennyei tónak nevezik; ez a jáde-ital forrása. A mennyei tó rést képez a test energiarend­szerében, meggátolja a esi szabad áramlását. A szaka­dék csak ezzel a gyakorlattal hidalható át.

A gyertya eloltása kiáltással (A)

Gyakoroljuk a gyertya eloltását kiáltással. Helyez­kedjünk lovaglóállásba, a célpont karnyújtásnyira legyen tőlünk. Lélegezzünk be lassan és mélyen, az aljától a csúcsáig töltsük meg a tüdőt levegővel.

A gyertya eloltása kiáltással (B)

Erőteljesen lélegezzünk ki, az alhasból indítva, egy egyetlen szótagból álló parancsszót kiáltva. Ajkunkkal irányítsuk a cél felé a kiáltást. Feszítsük meg hasunkat a kiáltáshoz. Gyakorlatilag bármely kirobbanó szó használható a kiaihoz: „Hal", „Üss!", esetleg maga a „Kiai!". Bármely egytagú kifejezés használható, amelyet egyetlen kilégzéssel kimond­hatunk, és kiejtése nem jár az ajkak összezárásá-

75

A gyertya eloltása kiáltással (A) és (B)

val. (Az om szót inkább meditációink során ismé­telgessük.)

A gyertya eloltása kiáltással (C)

Gyakoroljuk a harakit Szorítsuk öklünket hüvelyk­ujjunk köré, és emeljük ajkunkhoz. Koncentráljuk a cs/t, és összpontosítsunk a célpontra.

A gyertya eloltása kiáltással (D)

Mozgás nélkül lélegezzünk ki erőteljesen az alhas-ból, hangtalanul. Irányítsuk a kilégzést a lángra, és oltsuk ki azt, mint korábban is, de ez alkalommal a csendes kiait használva. Hasonlítsuk össze a testtar­tást és az arc kifejezését a korábbi gyakorlatokkal.

76

Látni fogjuk, hogy korábban a mellkas összenyomá­sával lélegeztünk ki, míg most az alhas egy rövid, erőteljes összenyomása adja ki a hangot.

A gyertya eloltása kiáltással (C) és (D)

ATŰZKÖNYVE „A tűzokádó sárkány"

A kéz középső ujja a tűz elemet jelképezi. Ebben ta­lálható az akupunktúra szívmeridiánja, ennek he­gyében ér véget a karban található jangjü pszichikai csatorna csakúgy, mint a kéz és a kar több idege.

Ebben a fejezetben a tűz elem fizikai megjelenése­it fogjuk tárgyalni úgy, ahogyan azt a nindzsucut gyakorló fekete sárkány iskola tagjainak is tanítják. Ezt az iskolát sokszor a „vad és félelmetes" vagy a „küzdőművészetek sötét oldalát gyakorló" néven emlegetik - tévesen. A dolgok megjelenési formája eltérő lehet, de a lényeg ettől még ugyanaz marad. Példa erre a közismert jang-jin szimbólum. Számos egymástól eltérő módon ábrázolják, de a jelkép a lé­nyegét tekintve sosem változik. Vannak olyan alap­vető nindzsatechnikák, amelyeket valamennyi isko­la ismer és alkalmaz, csak a külsőségek, a körítések mások.

78

Az eltérések a legszembetűnőbben a katak végre­hajtása során mutatkoznak meg. Ezeket a gyakor­latsorokat a harcművészetekkel foglalkozók közül sokan unalmasnak tartják, sokan pedig a karate olyan részének tekintik, amelynek egyetlen célja az övvizsgák sikeres letétele. Lehetséges, hogy bizo­nyos stílusok esetében valóban nincs komolyabb je­lentősége a dolognak, az iskolák többségénél azon­ban létfontosságúnak bizonyulnak. Például a brazil capoeirában, amelyben a harcosok folyamatos, ritmi­kus mozgással próbálják megzavarni ellenfeleiket, vagy az említett nindzsaiskolában, ahol a kata dan-te elnevezésű gyakorlat során a harcos bemutatja azt a huszonegy kézmozdulatot, amelyek mindegyike alkalmas az ellenfél megbénítására, megnyomorí-tására vagy megölésére, korántsem tekinthető fe­lesleges hókuszpókusznak. (A nindzsák ezt a gya­korlatsort többféleképpen is végre tudják hajtani; másként mutatják be a kezdők, a haladók és a mes­terek. A lényeg minden esetben az, hogy a lehető legkisebb erőkifejtéssel és a lehető legpontosabb célzással ütéseket mérjenek a testen található élet­pontokra.)

A nindzsák - egyebek mellett a katák végrehajtásá­val - begyakorolják, hogy pontosan mekkora erőt vi­gyenek bele egy-egy mozdulatba. Ugyanazzal a tech­nikával fájdalmat, sérülést, esetleg halált is lehet okoz­ni; ugyanazokkal az ütésekkel felszíni, könnyebb sé­rüléseket, vagy éppen izomszakadást, csonttörést le­het elérni.

79

A katák egy-egy elemet szimbolizálnak. A víz-kata olyan mozdulatokból áll, amelyek végrehajtása so­rán a harcos mintegy „körbefolyja" támadóját. A föld­katák majdnem minden esetben hátrafelé irányuló, menekülő lépéssel kezdődnek. A levegő-katák során a harcos átlósan előre mozog. A fa-katák során a nindzsa nem ugrik, nem tesz lépéseket, nem kupo­rodik le, hanem megtámaszkodik, és legfeljebb csak oldalra fordul el.

A már említett kata dan-te során a harcos különbö­ző módon tartja a kezét: sárkánykarmot, tigrisman­csot stb. formál az ökléből. A kéztartásokat az ele­meknek megfelelően is lehet kategorizálni: isme­rünk tűz-kezet, levegő-kezet stb.

Az alábbiakban a tűz-kéz technikákat írjuk le.

Rejtett kéz

A tűz meggyújtása kifejezést a nindzsák olyan mozdulatra vagy mozdulatsorozatra használják, amellyel megindítják a esi áramlását, vagy felszít­ják az akarat tüzét. A gyakorlat alapja az a rejtett kéz állás, amelyet korábban már bemutattunk; most azonban ahelyett, hogy a bal vállunkat mu­tatnánk az ellenfélnek, nagy ütési felületet kíná­lunk a számára. Ezzel pszichésen próbáljuk eltérí­teni őt támadási szándékától. A rejtett kéz állásnak ez a formája a harcművészetekben jártas ember számára jelzés, hogy ellenfele - ebben az esetben

Rejtett kéz

mi magunk - olyasvalaki, aki tudja, hogyan védhe­ti meg magát.

Mivel a nindzsa saját dühének tüzét már régen ki­oltotta a meditációk során, a víz-technika alkalmazá­sával is legyőzhetné az ellenfelét (mind fizikailag, mind pszichésen „kiolthatná a tüzét"), tehát anélkül hogy küzdelembe bocsátkozna. Most azonban még­is úgy dönt, hogy „találkozik a tűzzel".

Az első lépés a küzdelemre való pszichés felkészü­lés, saját indulataink kontrollálása, az ellenfél dühé­nek felszítása. Ezt részben azzal érjük el, hogy nyu-

81 80

godtan állunk a rejtett kéz állásban, várva, hogy a tá­madó mozduljon. Az öklöt a bal kezünkkel elrejtjük. Ebben az esetben a sárkánytenyeret máshol mutat­juk meg. Ne feledjük: a kínai mitológiában a sárkány a tűz elemet szimbolizálja.

„A sárkány kiterjeszti szárnyát" védés

Az ellenfél a támadását egy előrelépés közbeni jobbhoroggal indítja. A nindzsa ekkor három dolgot tesz egyszerre. Először: bal lábbal előrelép, hogy az ellenfél térdével találkozzék a saját térde, amivel blokkolja annak lépését, és sarkával leszorítja az el­lenfél lábfejét a talajra. A lábfej belső részén sok ideg található, ezért az erre a pontra gyakorolt nyomás fájdalmas és zsibbasztó lehet. Ha térddel az ellenfél sípcsontjába rúgunk, szintén fájdalmat okozhatunk neki.

Másodszor: a nindzsa felfelé és kifelé lendíti a bal karját, mint a bölényujjököllel végrehajtott ütésnél is, csakhogy most az ütés a támadó alkarjának belse­jét éri, nem a külső részt. Hasonlóan a lábhoz, az el­lenfél alkarjának alkarral vagy kézéllel való megüté-se fájdalmat okoz, ráadásul a becsapódási ponttól le­felé elzsibbaszthatja a támadó karját, ha eltaláljuk az alkar felső részén végigfutó ideget. Cél lehet az el­lenfél karjának eltörése is. Ebben az esetben a pon­tosság a lényeg, mert ha jó helyen találjuk el, akkor viszonylag kis, nagyjából két kilogrammnak megfe-

82

lelő erő elegendő. (Ez körülbelül akkora erő, amek­kora egy 30x30 centiméteres fenyődeszka eltörésé-hez szükséges.)

Nem szükséges vállalni a küzdelmet, az is elég, ha gyorsan reagálunk, közelebb kerülünk a támadóhoz,

„A sárkány kiterjeszti szárnyát" védés

83

és megakadályozzuk, hogy végrehajtsa az elterve­zett technikát. (A közelítés azért is fontos, mert bele-állunk az ellenfél ütésébe, amely így sokkal gyen­gébb lesz.)

Kéztőaz állon

84

Kéztő az állon

A harmadik dolog, amelyet ebben a mozdulatsor­ban tennünk kell, hogy a jobb alkarunkat az ellenfél szegycsontjához helyezzük, és kéztővel a támadó állára, felfelé olyan szögben ütünk, hogy ne lássa kezünket, tehát ne tudja hárítani az ütést. Amikor ebbe a támadásba beleállunk, az alkarunk természe­tesen az ellenfél mellkasára kerül, mivel ösztönösen el akarjuk tolni őt magunktól. A nindzsák felismer­ték ezt a természetes reakciót, és erre alapozták az ellenfél állát megcélzó kéztőütést. Az ütésbe itt sem kell túl sok erőt belevinni. Az ellenfél feje hátracsa­pódik. Mivel a célpont az állcsúcs, amelyben renge­teg ideg található, az ütés eredménye eszméletvesz­tés is lehet.

A szemek karmolása

A felütést követően a nindzsa ujjheggyel támadja ellenfele szemét. Ebbe az ütésbe sem kell túl nagy erőt belevinni. A támadó szeme még a legenyhébb érintés hatására is könnyezni kezd. A nindzsa körme végigkarmolja az arcot, feltépi a bőrt. A karmolás okozta sérülés csípő, égető fájdalommal jár együtt, ezért a mozdulatsor lángoló kéz néven is ismeretes.

E módszer elsajátítása során a nindzsának derékig vízben kell állnia. Előtte egy 30x30x2,5 centiméteres deszkadarab lebeg a vízen, amely fölött a szív ma-

85

gasságában egy nyaláb füstölőrúd van. A tanuló nindzsa a kezét kinyújtva, tenyérrel lefelé tartja. A kézfején meg fogja érezni a füstölőrudak melegét. Ekkor megfeszíti a hasát, sárkányökölbe zárja az uj­jait, és lecsap a deszkára, amely kettétörik. (A deszka

A szemek karmolása

86

természetesen csak hosszas gyakorlás után fog el­törni.)

A nindzsa, amikor megfeszíti a hasát, „tüzet gyújt". Számít a támadásra. Jobb kezébe átáramoltat­ja a csit (Egyes nindzsák a bal kezet részesítik előny­ben, mert úgy gondolják, az ellenfél figyelheti a jobb kezet, megláthatja, amikor azon a esi hatására kipirul a bőr, és ebből rájöhet, milyen ellenreakció várható.) A nindzsa ezt követően „feltöltött" kezével ütést mér az ellenfélre - pontosan úgy, ahogy gyakorlás köz­ben a lebegő deszkára. Ütés közben erős kiáltást hal­lat. Ezzel a hanggal megzavarhatja, még jobban elbi­zonytalaníthatja az ellenfelet. A tanulóknak általá­ban azt javasolják, hogy minden indulatukat ára­moltassák át a kiáltásba és az ütésbe.

Magányos tűz tenyércsapás balról

Elképzelhető, hogy az előbbiekben leírt módon nem tudjuk használni a tűz-kezet, mert például az ellenfél már alkalmazott egy olyan rögzítést vagy fo­gást, amelyből először ki kell szabadítanunk magun­kat. Ha így történne, vagy ha további ütések lenné­nek szükségesek, akkor további, a kata dan-te forma­gyakorlatból ismert mozdulatokat kell végrehajtani. A karmolás után a gyakorlatsorban az a mozdulat következik, amellyel az ellenfél karját blokkoló ke­zünket végigcsúsztatjuk a támadó kar mellett, hogy fordított kéztőütéssel lesújtsunk a halántékára.

87

A fülre mért ütés nagyon hatékony. A tenyér leve­gőt nyom a fülbe; ez a levegő belülről „üti" meg az ellenfelet, anélkül hogy a bőrön bármilyen sérülés keletkezne. A fordított kéztőütés olyan szögben tör­ténik, hogy szinte lehetetlen kivédeni.

Magányos tűz tenyércsapás balról

A fordított kéztőütéssel az arc felső részét is meg­célozhatjuk. Az ütés ebben az esetben az itt futó há-romosztatú ideget fogja eltalálni, aminek az lesz a következménye, hogy az arc elzsibbad. A kézben összegyűjtött hő átvihető az ellenfél arcára, ha meg­feszítjük ujjainkat, és arcfogást alkalmazunk. (Ebben az esetben az is elég, ha valamilyen módon megfog­juk az arcbőr egy részét.)

Magányos tűz tenyércsapás jobbról

Amikor az előbb ismertetett módon végrehajtott, a fülre mért ütés után visszahúzzuk a kezünket, fordítsuk el a csípőnket és a vállunkat, és egy fordított kéztőütés­sel támadjuk az ellenfél fejének bal oldalát. A célpont eb­ben az esetben is lehet a fül vagy a háromosztatú ideg.

A nindzsák ennek a technikának a végrehajtása során alkalmaztak egy érdekes trükköt. Kezüket jó előre szilvaborba mártották, és a mozdulatsor meg­kezdése előtt lángba nyúltak. Kezükön ekkor meg­gyulladt az erős, pálinkaszerű bor. Az ellenfél meg­hökkent a tűz láttán; nem látott mást maga előtt, csak cikázó lángokat. A nindzsa könnyedén végre­hajthatta a technikát. Nem csupán ütést mért ellen­felére, de meggyújtotta annak haját, fejét, ruháját. A nindzsák jól tűrték a hőt, mert a lángoló kéz gya­korlatok során hozzászoktatták bőrüket a tűzhöz, és önszuggesztióval csökkentették fájdalmukat. (Elkép­zelték, hogy a vízen lebegő deszkára csapnak.)

89 88

Magányos tűz tenyércsapás jobbról

Hatékony lehet, ha az ellenfél fejének két oldalát egyszerre vagy majdnem egyszerre támadjuk. Ha az egyik ütést hárítja is, a másik mindenképpen célba talál.

90

„A sárkány összezárja szárnyát" karrögzítés

Amikor a tűz-kéz alkalmazása után az ellenfelet beborítják saját meggondolatlan támadásának láng­jai, nyúljunk a bal karja alá, és ragadjuk meg a vállát - valahogy úgy, mintha egy részeget akarnánk tal-

„A sárkány összezárja szárnyát" karrögzítés

91

pon tartani. Ezután könnyedén oldalra tudjuk ve­zetni, és le tudjuk ültetni.

Sárkányszájütés a torokra

A következő lépésben elzárjuk a levegőt, amely az ellenfél támadásának tüzét táplálja. Üssük meg tenyérrel a szegycsontját. Az ütés hatására ki­préselődik a levegő a tüdejéből. Csúsztassuk ke­zünket az álla alá, hogy mutató- és hüvelykujjunk­kal megüthessük vagy megnyomhassuk a légcsö­vét. Ez az ütés vagy nyomás sosem erős, a célja in­kább az, hogy végrehajtása után megfoghassuk a nyakat.

Hüvelyk- és mutatóujjainkkal gyakoroljunk erős nyomást a nyaki erekre. Ha sikerül, nem jut vér a tá­madó agyába, ezért másodpercek alatt elveszítheti az eszméletét. Ha nem sikerül a dolog, akkor sincs baj, mert annyit mindenképpen elérünk, hogy el­vesszük a kedvét a további harctól.

Nem fontos elzárnunk a légcsövet, sőt nem is cél­szerű ezt tennünk, mert fuldokló ellenfelünk ösztö­nösen kapálózni kezd, és esetleg eltalálhat minket. Sokkal jobb, ha szabad kezünkkel végrehajtunk egy karfeszítést, s ujjainkkal elzsibbasztjuk a felkartól le­felé, a bicepsz belső oldalán futó idegeket. (Ezt neve­zik a kis tűz meggyújtásának.)

Mindeközben térdünket feszítsük lábkulcsban a térdéhez, és billentsük ki egyensúlyából.

92

Sárkányszájütés a torokra

Ha látjuk, hogy ellenfelünk elájul a nyakszorítás­tól, eresszük el. Ebben az esetben nem szenved ko­molyabb sérülést.

93

A sárkány barackot lop

Hogy az ellenfélben tomboló tüzet kioltsuk, nagy ívben lendítsük el kezünket a torkától, és tenyérrel felfelé üssünk az ágyékába. A kéztő a szeméremcsont a közepén lévő kis kinövéssel ütközik. Ez a csont

A sárkány barackot lop

94

közvetlenül a húgyhólyag előtt található, ezért az ütés hatékony. Az ujjainkkal megmarkoljuk a heré­ket, és akkora erővel szorítunk, amekkora elegendő, hogy az ellenfelet térdre kényszerítsük. Egyszer az ilyen típusú technikákról nyilatkozva G. Gordon Lid-dy ezt mondta: „Ha megragadtad a tökét, tiéd a szí­ve és a lelke."

Régen a nindzsák ezt a technikát úgy gyakorolták be, hogy a középső (a tüzet szimbolizáló) ujjukkal a törzs alján, középen elhelyezkedő akupunktúrás pon­tot (tű az óceán fenekén) üssék meg. Ez a pont köz­vetlenül a prosztata fölött helyezkedik el, és mivel idegek tucatjai találkoznak itt, viszonylag kis erőki­fejtéssel is óriási hatást lehet elérni.

Ezt a technikát nevezik még „a majom barackot lop" ütésnek vagy a szív elrablásának is.

Az ütést testközelből indítjuk, kicsi az íve, ezért az ellenfél nem láthatja kezünket.

Sárkányszárnyütés a hasi idegközpontra

Amikor az ellenfél meggörnyed saját gyűlölete poklától, az előbbiekben leírt, az életpontjait ért üté­sektől, állítsuk fel őt egy, a hasi idegközpontra mért könyökütéssel. A gyomorszáj fölötti, a szegycsont alatti pontot célozzuk. A szegycsont végén elhelyez­kedő, háromszög alakú csontnyúlványt könyékkel be lehet ütni a rekeszizomba. A rekeszizom fő idegét sokk éri. Ez az az ideg, amelynek feladata a légzés

95

irányítása. Amikor ütés éri, összezavarodnak a lég­zést irányító impulzusok, szünetel a rekeszizom mű­ködése, és az ellenfélbe beszorul a levegő. Ha nem viszünk túl nagy erőt az ütésbe, ellenfelünk megúsz-sza komolyabb sérülés nélkül. (Az ütés helyén zúzó­dás sem keletkezik, és a bordaközi izmok továbbra is

Sárkányszárnyütés a hasi idegközpontra

továbbítanak annyi levegőt, hogy ne következzék be komolyabb agykárosodás.)

Sárkányszájcsapás a jáde-párnára

Sárkányszájcsapás a jáde-párnára

Csípőnket elfordítva és a jobb lábunkkal hátralépve az ellenfelet egy biztosabb karkulcsba foghatjuk. A fe-

96 97

je olyan magasságba kerül, hogy egy lefelé irányuló könyökütéssel a koponyaalapra tudunk lesújtani. Ez is olyan közeli technika, amelyet az ellenfél képtelen észlelni és védeni. Az ütés ne legyen túl nagy (nyo­mást is alkalmazhatunk helyette). A koponyalapra mért ütés következtében az agy megrázkódik, belső zúzódások és szakadások keletkezhetnek. Ha ütés he­lyett nyomásos technikát kívánunk alkalmazni, akkor az ellenfelet földre kell vinnünk, és könyökünket a tarkójára szorítva sárba kell dörgölnünk az orrát.

A sárkány szárnyának eltörése

Ha támadás ér minket, a következő lehetőségek közül választhatunk:

- állhatunk egy helyben, elszenvedve az ütéseket; - visszavághatunk, küzdhetünk, kockára téve sa­

ját és ellenfelünk testi épségét; - elmenekülhetünk; - lefegyverezhetjük a támadót. A lefegyverzés történhet verbálisan, mentálisan

vagy fizikailag. A fizikai lefegyverzés egyik példája az a módszer, amelyet a kata dan-téban favágásnak neveznek. Ez a technika egyaránt alkalmazható láb­ra és karra is, a csata körülményeitől és a támadó megfékezéséhez, legyőzéséhez szükséges erőtől füg­gően. Az alapelv az, hogy az ellenfél ízületeit üssük, méghozzá akkor, amikor azok megfeszülnek. (Pél­dául karfeszítés közben.) Jelen esetben az ellenfél kö-

98

nyökét fogjuk a vállunkhoz, és az ízületre gyakorolt nyomással rögzítjük. A kézéllel végrehajtott rövid vágó ütés - mintha egy kis baltával vágnánk - ele­gendő ahhoz, hogy súlyosan megfeszítse vagy kifi­camítsa az ízületet. A könyökön alkalmazott feszítés elegendő fájdalmat okoz ahhoz, hogy engedelmes­ségre vagy együttműködésre bírjuk az ellenfelet, anélkül hogy maradandó sérülést okoznánk.

A sárkány szárnyának eltörése

99

A sárkány vallanak eltörése

Túlfeszítjük a könyököt, majd megütjük a váll hát­só részét. A karkulcsnak köszönhetően egy mérsékelt erejű ütés is elegendő ahhoz, hogy a váll kificamodjék.

A váll nagyon sokféle módon kiugorhat a helyé­ről. Előrefelé ugyanolyan fájdalmas, mint bármely más irányba, de általában műtét nélkül visszahe­lyezhető.

A sárkány elkábítása

A harmadik vágó ütést a hetedik nyaki csigolyára visszük be. Ennek a hatása megközelítőleg ugyanaz, mint a könyökkel a koponyaalapra végrehajtott ütésnek. Kábító ütés, az ellenfél elveszti az eszméle­tét. Ismét megjegyezzük: ha nem alkalmazunk na­gyobb erőt, akkor ritkán keletkezik maradandó sérü­lés, bár a csigolya kimozdulhat a helyéről, és meg-

nyomva a gerincvelőt időleges bénulást okozhat. (Nagyobb erőkifejtés esetén kificamítható a csigolya és elszakítható a gerincvelő.)

Kettős sárkány-taposórúgás

Engedjük el a karkulcsot, és ugorjunk az ellenfél hátára, hogy kipréseljük tüdejéből a levegőt. Hason­lóan, mint a hetedik nyaki csigolya támadásakor, itt is nagy erő szükséges ahhoz, hogy a gerinc eltörjön, vagy valamilyen belső szerv megrepedjen. Mivel nem megölni, csak elkábítani akarjuk az ellenfelet, ne alkalmazzunk nagy erőt! Ne felejtsük el: támadá­sunk hatásfoka nagy, mert az ellenfél talpunk és a ta­laj közé szorult.

Kettős sárkányökölütés a halántékra

103

Kettős sárkányökölütés a halántékra

A korábban már ismertetett, fülre mért kettős ütést alkalmazzuk, de most hátulról hajtjuk végre a tech­nikát. Mindkét kezünkkel egyszerre csapunk a fülre. A fej lángba borítását a haj megragadásával és meg­húzásával helyettesítjük. A fejbőr nem olyan érzé­keny, mint a test bizonyos más területei, de sok tá­madót el lehet vezetni a hajánál fogva. Ahová a fej megy, oda megy a test is.

A sárkány meglovagolása

A lángoló kéz ütés utánzásának második művele­te, hogy a hajat megragadva az ellenfél fejét a föld­höz csapjuk. A homlok földhöz ütése a koponya­alapra mért ütéshez hasonlóan megrázza az agyat. Ez elegendő ahhoz, hogy az ellenfél csillagokat lás­son - vagy szikrákat, ha a tűz szimbolikájához kívá­nunk ragaszkodni. Az ütés ne legyen erős; a célpont a két szemöldök között és fölött lévő harmadik szem legyen.

Az ütés hatására a homlokon dudor keletkezik, az arc elvörösödik, mintha tűzben égne, a szem becsu­kódik a fájdalomtól - a nindzsa láthatatlanná válik az ellenfél számára.

104

A sárkány meglovagolása

A sárkány keresztülszáll az égen

Vállát és csípőjét megragadva, hátralépve fordít­suk hátára ellenfelünket, ahhoz hasonlóan, mint ahogyan elsősegélynyújtáskor a hordágyra fordíta­nánk. Álló helyzetben ezt úgy hajtjuk végre, hogy az ellenfelet oldalra „dobjuk", mintha egy ajtót akar­nánk kinyitni, amin keresztül elmenekülhetünk.

105

Vallanak és csípőjének egyidejű meghúzásával kibil­lentjük őt egyensúlyából. Ezt a fogást a parázs meg-kavarásának is nevezik, mert olyan, mintha meg akarnánk nézni, hogy maradt-e még tűz az eszmé­letlen ellenfélben.

A sárkány keresztülszáll az égen

106

Kettős sárkány-taposórúgás a mellkasra

Ismételjük meg a kettős sárkány-taposórúgást a fekvő ellenfélre. Kiszorítjuk a levegőt a tüdejéből, sé­rüléseket okozunk a belső szerveiben. A törzs első fe­lének megtaposása, akár két lábbal, mint a képen is

Kettős sárkány-taposórúgás a mellkasra

107

látható, akár különálló taposórúgásokkal, valószínű­leg súlyos sérülést okoz. Sajnos, vannak olyan szi­tuációk (részeg, drogos vagy dühtől elvakult táma­dók esetében), amikor kénytelenek vagyunk ilyen bru­tális technikákhoz folyamodni.

A sárkány a földre ereszkedik

Ha térdünket vagy sípcsontunkat a földön fekvő ellenfél légcsövére helyezzük, és kissé lefelé nyom­

ul sárkány a földre ereszkedik

108

juk - győztünk. Ebben az esetben több időre van szükség ahhoz, hogy az ellenfél elájuljon, mint mond­juk a nyakon alkalmazott egykezes szorításnál, de az előző testhelyzetből ezt a fojtásformát a legköny-nyebb végrehajtani.

Kettős sárkánykarom a fejen

Amikor az ellenfél elterülve fekszik a földön, a lán­goló kéz ütéssel támadjuk az arcát. A technikát így

Kettős sárkánykarom a fejen

109

könnyebb végrehajtani, mint álló ellenféllel szem­ben, mert most csupán annyi a dolgunk, hogy ka­runkat előrenyújtva, csípőből előredőljünk. (Ha az ellenfél áll, mélyen le kell buknunk, és a védekezés­re felemelt kezek alatt és között betörve, a figyelmet elterelve helyezhetjük el a két ütést.)

Kettős, fordított sárkánykarom a fejen

A lángoló kéz egyik változata a kettős, fordított tűzkéz-ütés. Az ellenfél védelmi vonalán belül kell

Kettős, fordított sárkánykarom a fejen

110

végrehajtanunk, egyszerre két pont ellen. Keresz­tezzük két alkarunkat a mellkas előtt védekezően, majd nyújtsuk előre mindkét karunkat, miközben a csuklók keresztezve maradnak, és így egyszerre üs­sük meg az ellenfél fejének mindkét oldalát. Kis gya­korlással megtanulhatjuk, hogyan tágíthatjuk a nyí­lást a két kéz között, és hogyan mérhetünk erős ütést a fülre.

Sárkánytenyérü tés

Kéztőütéssel vagy tűzkéz-ütéssel támadjuk az el­lenfél orrát, amely rendkívül érzékeny pontnak szá­mít. Az orr eltalálása után az ellenfél erős fájdalmat érez, a szeme könnyezni kezd. Kisebb erejű ütés ál­talában nem elegendő az orrcsont eltöréséhez, vi­szont az orrvérzés már ilyenkor is bekövetkezhet. (Az orrban lévő erek igen sérülékenyek.) A vérző or­rú ellenfél általában letesz arról, hogy folytassa a megkezdett támadást.

Keresztező lépés

Átlépünk a test felett a keresztező lépéssel, kitérve az ellenfél elől. A kata dan-téban ez a lépés a „tánc" végét jelzi.

A nindzsáknak meg kell ismerniük a testen lévő akupunktúrás pontokat, amelyeket harc közben tá­madni érdemes. Ilyen pont például a jobb oldali alsó borda alatti rész, amely az ott elhelyezkedő máj vész­pontja. (A kínai gyógyászatban úgy tartják, hogy ami­kor az ilyen vészpontok érzékennyé válnak, akkor a hozzájuk tartozó szerv működése rendellenes. A harc­művészetekben azért fontos a vészpontok ismerete, mert az ezekre mért ütésekkel vagy rúgásokkal a nindzsa sérülést idézhet elő ellenfele különböző szer­veiben. Az ilyen technikák végrehajtását követően külsérelmi nyomok nem mutatkoznak az ellenfélen,

112

Keresztező lépés

viszont az érintett szervek megrepedhetnek, és belső vérzés következhet be.) A májvészpont támadásának hatékonyságát az ökölvívók is ismerik, csakúgy, mint a bal oldali legalsó borda alatt található lép-vészpont érzékenységét. A nindzsák mind a tizenkét szerv vészpontjának helyét ismerik.

A vészpontok ismerete, valamint a támadó agyá­ban lejátszódó folyamatok megértése teszi képessé a nindzsát arra, hogy eredményesen vegye fel a harcot,

113

hogy hatékonyan megvédje magát. Ha elég erős az akaratereje, ha rengeteg tanulással és gyakorlással fej­leszti a mozgását, erősíti magabiztosságát, tűzzel tud­ja fogadni a tüzet, vagyis ahelyett hogy porrá égne a támadó gyűlöletének poklában, ő lesz az, aki éget, perzsel és megsemmisít. (A megsemmisítést, mint ahogy eddig is láttuk, nem szó szerint kell érteni; a ta­pasztalt és bölcs nindzsa megelégszik azzal, hogy csu­pán akkora erőt vigyen a mozdulataiba, amekkora fel­tétlenül szükséges. A nindzsa nem akarja megölni az ellenfelét, csupán annyit kíván elérni, hogy kiszaba­duljon a veszélyes szituációból.)

A LÉLEGZET MINT FEGYVER

John Gilbey könyvében, A világ titkos harcművésze­teiben elmesél egy történetet egy harcművészről, aki titkos fegyverével, a szájszagával is képes volt kiütni ellenfeleit. Mint írja, ez a mester rájött, hogy a fizikai konfrontáció nem neki való, ezért kitalált egy ravasz fogást: a gyomrából felböfögött bűzzel védekezett. Az erős szagok megterhelik az agyat, az orr fölött el­helyezkedő szaglólebenyeket, amelyek gyakorlatilag védtelenek az ilyen támadásokkal szemben. Gilbey megkérte az említett mestert, mutassa be neki a trük­köt. A mester böffentett, Gilbey pedig elvesztette az eszméletét.

A bűztámadás sokban hasonlít az arcot célzó ütés­hez, azzal a különbséggel, hogy ez közvetlenül az

114

idegrendszerre és az agyra fejti ki hatását, így gya­korlatilag védhetetlen.

A kínai gyógyászatban fontosnak tartják a böfö-gést; úgy vélik, csak ezzel a módszerrel lehet eltá­volítani a gyomorból az ott összegyűlt, ártalmas gá­zokat. Mivel a gyomor jin, vagyis üreges szerv, felfúj­ható. Vegyünk mély lélegzetet, és közben nyeljünk -vagy fordítva: nyelés közben lélegezzünk be. A gyo­mor záróizma, amely megakadályozza, hogy emész­tés közben a gyomortartalom (a táplálék és a keletke­ző többféle gáz) visszaáramolják, ilyenkor szétnyílik. (Ha valakinek sehogy sem sikerül a szándékos böfö-gés, igyon szénsavas üdítőitalt, és a has enyhe meg­feszítésével, szabályozva adja ki magából a felesleges gázokat.)

A bűz harci célokra történő alkalmazása nem is­meretlen dolog. A gladiátorok például napokig nem fürödtek a viadalok előtt, hogy a közelharcot még kellemetlenebbé tegyék ellenfeleik számára. Vissza­taszító szagú olajok felkenésével és fokhagyma fo­gyasztásával elérhető, hogy az ellenfél rosszul érez­ze magát, undorodjék tőlünk, vagyis: összezavarod­jék és elbizonytalanodjék.

CSENDES KIAI

A karatéban a kiai eredménye, hogy a has megfe­szül, és a dinamikus megfeszülés hatására a levegő nagy része kiszorul a tüdőből. Ha megtanuljuk, ho-

115

gyan lökjünk ki a hasból egy „levegőgolyót", akkor még az egészen távol lévő gyertyákat is elolthatjuk.

Álljunk lovaglóállásban, arccal a gyertya felé, kar­távolságnyira attól, nyitott szájjal. Lélegezzünk be mélyen. Hasunkat hirtelen húzzuk össze, és lövell­jünk csi't a lángra. Közben ne adjunk ki hangot. Ha a levegő kiáramoltatása közben sikerül megnyitnunk a gyomor záróizmát, nem levegő, hanem fegyver­nek minősíthető, bűzös gáztömeg jut ki a szánkból.

4

A LEVEGŐ KÖNYVE „Az elme kardja"

A láthatatlan ököl célja az emberi elme elködösítése, vagyis az, hogy a nindzsa elbizonytalanítsa, cseleke­deteinek és terveinek átgondolására kényszerítse az ellenfelét, anélkül hogy komolyabb fizikai erőt vagy fegyvereket alkalmazna.

A cél elérése érdekében a nindzsa valamennyi elemet megvizsgálja, így a levegőt is. Az égi sár­kány technikák tartalmazzák a többi harcművé­szet számára sem ismeretlen ugró és repülő rúgá­sokat, a repülő sárkány szárnycsapásait utánzó körkörös ökölmozdulatokat, valamint a mérgező leheletet, amelyet szintén ebben a fejezetben mu­tatunk be.

A levegő szimbólumként az elmét képviseli, ezért ide tartoznak még az elmekapu technikák. (Ezek: a pszichológia gyakorlati alkalmazása, a hipnotizálás és az illúziókeltés.) Az egyik gyakorlatsor a szél meg-

117

lovaglása néven ismeretes, és a telepatikus képessé­gek fejlesztésére szolgál.

A TRANSZ

Ezt a technikát a pszichikai hatásokra fogékony embereken tudjuk legjobban gyakorolni. Válasszunk ki egy önként jelentkezőt. Üljünk csendben egy per­cig, hogy megteremtsük az ellazult állapotot. Amikor az alanyon látszik, hogy ellazult, transszerű állapotba került, egyszerűen közöljük vele, hogy egy bizonyos szó elhangzását követően nem fog látni minket. Vár­junk egy kicsit. Az alany pislogni fog néhányat, és visszatér a transzból. Ezután mondjuk ki a szót, és lépjünk ki a látóteréből. Ekkor már nincs transzban, mégsem fog látni bennünket - olyan érzése támad, mintha a szeme láttára váltunk volna semmivé.

A mutatvány kulcsa az, hogy az alany, mielőtt közöljük vele utasításunkat (vagyis megmondjuk neki a „varázsszót", amelynek hallatára „megvakul"), transszerű állapotban legyen, a teste és a szelleme ernyedjen el. Ügyeljünk arra, hogy az utasítás, ame­lyet közlünk vele, ne legyen több kilenc szónál.

Az alany később valószínűleg azt fogja mondani, hogy végig követte az eseményeket, és a nindzsa va­lóban eltűnt előle. A közönség természetesen tudni fogja az igazat.

Vajon mi készteti rá az alanyt, hogy letérjen arról a mentális ösvényről, amelyen korábban haladt, és

118

teljesítse a nindzsa utasítását? Talán az, hogy úgy hiszi, a mester valamilyen titkos hatalommal bír; ezért szívesen belemegy a játékba, mert azt reméli, menet közben ő is megismerheti a rejtélyt. A transz­ba esésben tehát jelentős szerepe van az alany ön-szuggesztiójának és hitének. Amikor pedig már er­nyedt állapotban van, szinte mindenre rá lehet venni.

Az is lehetséges, hogy a folyamatnak és a jelenség­nek egészen más a magyarázata, de ennek a nindzsa szempontjából nincs különösebb jelentősége. Ha lé­tezik olyan technika, amely hatékonynak bizonyul, akkor azt meg kell tanulni, és szükség esetének be kell vetni. Azokban a helyzetekben, amikor a testi épségünk, esetleg az életünk kerül veszélybe, nem válogathatunk az eszközök között, nem kutathatjuk a miérteket és a hogyanokat - meg kell tennünk azt, amiről tudjuk, hogy segítségünkre lehet a bajból való kijutásban.

A HIPNÓZIS

Mind a fizikai, mind a mentális technikák elsajátí­tásához rengeteg türelemre, eltökéltségre és gyakor­lásra van szükség.

Az egyik mentális eszköz a hipnotizálás.

119

Transz előidézése (A)

Az alany és a nindzsa egymással szemben helyez­kednek el, mindketten meditációs térdelőpózt vesz­nek fel. A nindzsa mereven az alany szemébe néz. Ezzel arra készteti, hogy néhányszor mély lélegzetet vegyen; ennek hatására az alany ellazul. A nindzsa ekkor lágy, halk, hipnotikus hangon beszélni kezd. Nem foglalkozik a külső, zavaró tényezőkkel - ezzel arra készteti a vele szemben térdelő embert, hogy ő se vegyen tudomást a külvilágról.

Transz előidézése (A)

A nindzsa erősen az ellazulásra, az alvásra gondol. Közben beszél, olyan hangokat és szótagokat hang­súlyoz, amelyek hangzásuk révén nyugalmat sugá­roznak magukból. (Például olyan szavakat mond, amelyekben benne van az om - nyugalom - szó, vagy olyan pisszegő, sziszegő hangokat hallat, mint az

120

anyák, amikor gyermeküket altatják.) A megfelelő hangok alkalmasak a félelem eloszlatására. A nin­dzsa az alannyal egyszerre lélegzik, majd fokozato­san lassabban, mélyebben szívja be a levegőt. Ezzel arra kényszeríti a vele szemben térdelő embert, hogy hasonlóképpen cselekedjék. Közben mintegy kisu­gározza az elméjéből az ellazultsággal és az alvással kapcsolatos gondolatokat.

Transz előidézése (B)

A nindzsa egy egyszerű mozdulattal utasítja az alanyt, hogy hunyja le a szemét. A mozdulat lefelé irányuló legyen, a kéz közvetlenül az alany arca előtt mozogjon. Az alany ebben az esetben önkénte­lenül be fogja hunyni a szemét - azután már nem is nyitja ki, amíg a nindzsa nem akarja.

Transz előidézése (B)

121

Az alany transzállapotba került. Bízik a nindzsá-ban, hiszi, hogy nem fog ártani neki, nem zavarja meg semmivel. Lehunyt szemmel térdel. A nindzsa ekkor azt csinálhat vele, amit akar: nem hall, nem észleli a külvilágból érkező jeleket. Rálépett arra az útra, amelyen csakis a nindzsa irányításával haladhat.

Transz előidézése (C)

A nindzsa ezután elvégez egy egyszerű ellenőrző gyakorlatot, hogy meggyőződjék arról, az alany hipnózisban van. Az alany kétkedés és ellenszegü­lés nélkül végrehajtja a parancsait. A nindzsa utasít­hatja a hatalmába került embert, hogy tegye tűzbe a kezét.

A szuggesztiós kapcsolat létrejött; az alany min­dent meg fog tenni, amire a nindzsa utasítja. Vigyá-

Transz előidézése (C)

122

zat! Ez a különös kapcsolat a bizalmon alapszik - az alany hiszi, sőt tudja, hogy a mester nem fog ártani neki -, a bizalom pedig olyasvalami, amivel soha, semmilyen körülmények között nem szabad visz-szaélni. A nindzsa még ebben a helyzetben se térjen le a helyes útról, máskülönben tragikus következmé­nyekkel kell számolnia.

A nindzsa ellenőrzi, milyen szintű az alany enge­delmessége. Utasítja, hogy emelje fel a kezét, azután eressze le. Közben elmondja neki, hogy könnyű, na­gyon könnyű a karja, szinte lebeg a levegőben. Az alany kezének és karjának mozgásából meg lehet ál­lapítani, milyen erős a szuggesztiós kapocs. Ha a kí­sérlet az első néhány alkalommal sikertelen, tovább kell erősíteni a kapcsolatot, vagyis halk, de határo­zott hangon addig kell beszélni az alanyhoz, míg az fenntartás nélkül mindent elhisz, amit hall. Ha sike­rül a gyakorlat, a nindzsa dicsérje meg partnerét, esetleg jutalmazza meg erőfeszítéseiért.

Ezután a nindzsa közli az alannyal, mit vár el tőle a transzállapot befejezése után.

Amikor ez is megtörtént, a nindzsa arra utasítja az alanyt, hogy felejtsen el mindent, ami kapcsolatban áll a hipnózissal - egészen addig, amíg utasítást nem kap az emlékek felidézésére. Ezután háromig szá­mol, esetleg tapsol egyet, és magához téríti az alanyt.

A transz megszakítása után kérdéseket tesz fel, hogy meggyőződjék arról, az illető valóban végre fogja hajtani a hipnózis során kapott utasításokat. Arról is meg kell bizonyosodnia, hogy az alany való-

123

ban elfelejtette-e a hipnózissal kapcsolatos élmé­nyeit. Miután mindez megtörtént, megköszöni az együttműködést, és közli, hogy véget ért a kísérlet. Mindketten felállnak.

AZ UTASÍTÁS

Ha valaki öt percig elernyedt testtel ül, majd hirte­len feláll, kissé megszédül. (A szívnek fel kell gyor­sulnia, hogy a vér feljusson a fejbe.) Ez a szédülés majdnem minden esetben a látás elhomályosulásá-val jár együtt; az ember néhány pillanatig képtelen a tájékozódásra.

Amikor az alany a felállást követő bizonytalan állapotban van, a nindzsa adjon neki utasításokat. Az alany ezeket is ellenkezés nélkül végre fogja haj­tani, de mivel a hipnotikus kapocs egyre gyengül, az idő múlásával engedelmessége fokozatosan csökken.

Kilépés a látótérből (A)

A nindzsa kiad egy vizuális parancsot (ugyanazt a kézmozdulatot végzi, amellyel a hipnotikus kapcso­lat során előidézte a szem lehunyását). Elhúzza a ke­zét az alany arca előtt, ezzel pislogásra, a szem lehu-nyására készteti. Amikor az alany lehunyta a szemét, a nindzsa villámgyorsan kilép a látóteréből.

124

Kilépés a látótérből (A)

A korábban már ismertetett szemlezáró mozdula­tokkal ellentétben ezt nagyobb távolságból is lehet al­kalmazni, mivel a korábban már hipnotizált alany em­lékezni fog arra, mit kell tennie akkor, amikor ezt látja.

A nindzsa kiadhat egy rövid, lehetőleg egyszavas parancsot is, amellyel visszajuttatja az alanyt a transszerű állapotba. Ez a parancs lehet értelmes szó, de lehet valamilyen zagyvaság is - a lényeg az, hogy ugyanaz legyen, amit korábban a nindzsa belehip­notizált az alanyba, aki tudja, hogy a „varázsszó" el­hangzását követően mit kell tennie.

Kilépés a látótérből (B)

Az alany tekintete üvegessé válik - ez jelzi, hogy transszerű állapotba került. Előfordulhat, hogy meg-

125

szédül, elveszti egyensúlyérzékét. A nindzsa ekkor kiad egy ellenőrző parancsot, majd kilép az alany lá­tóteréből, és közben visszahozza őt a valóságba.

Kilépés a látótérből (C)

A hipnotikus szuggesztiónak engedelmeskedő alany a nindzsa titkos utasításainak megfelelően teljesen visszanyeri öntudatát, körülnéz, a nindzsát keresi, aki - úgy látszik - hirtelen eltűnt. Egészen addig nem fogja újra látni a nindzsát, amíg az úgy nem dönt, hogy visszatér, esetleg újabb utasítást ad.

Befejezésül hajoljunk meg az alany előtt, köszöne­tünket fejezve ki az együttműködéséért.

Ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy képesek le­gyünk ködöt bocsátani az emberek elméjére.

Kilépés a látótérből (C)

AZ ÖNKÉNT JELENTKEZŐK

A varázslók és hipnotizőrök nagy előszeretettel tesznek mágikus kézmozdulatokat az alany teste fö­lött és körül. E mozdulatok többsége csak a közön­ség megtévesztésére jó. A hipnotizőrök vizuális pa­rancsokat és utasításokat is alkalmaznak, míg a hittel gyógyítók úgy vélik, hogy a testet finom mágneses mező veszi körül, és ezt a mezőt gyógyító energiával feltöltött tenyerükkel és ujjaikkal befolyásolni tud­ják. A későbbiekben még szólunk erről a mezőről.

A színpadi hipnózis esetében a misztikus művé­szetek mestere kiválaszt egy csapat önként jelentke­zőt a közönség soraiból. Ezeknek az embereknek a többsége extrovertált személyiség, olyanok, akik imádnak a figyelem középpontjába kerülni, akik sze­retik a tapsot, a sikert. Félénk emberek nem vállal-

127 126

koznak önként, őket csak ritkán lehet felcsalogatni a színpadra.

A színpad a varázsló birodalma, az átlagos szín­házjáró kényelmetlenül érzi ott magát. Az átlagem­ber hiszi - vagy hinni akarja -, hogy a mágus titkos erők ismerője és birtokosa; ő az a személy, aki az adott helyzetben dominánsnak számít. És ez való­ban így van.

A mágus az, aki kedve szerint választhat az ön­ként jelentkezők közül. Azt, hogy kit hívjon fel a színpadra, ki lesz majd megfelelő alany a számára, nagyon egyszerűen eldöntheti. Eleve azok közül vá­laszt, akiken látja, hogy érdeklődve figyelik őt, a ténykedését. Az ilyen emberek nyitottabbak, és haj­lamosabbak hinni a varázslatokban. A színpadra hí­vott alanyok közül azután már csak azokat kell ki­szűrni, akiken látszik, hogy szántszándékkal dacol­ni akarnak az ő akaratával, versenyre akarnak kelni vele, esetleg le akarják leplezni a trükkjeit. Őket visszaküldi a helyükre. Aki a színpadon maradt, minden esetben engedelmes statisztaként fog visel­kedni.

A mágus a mutatvány elején közli, hogy senkinek sem fog sérülést okozni, senkit sem fog megszégye-níteni - abban az esetben, ha együttműködik vele. Ezt mindenki elfogadja. A mágus ezt követően rábír­ja alanyait, hogy ostobán táncoljanak, ugráljanak, reagáljanak az elképzelt hidegre vagy melegre, utá­nozzanak bizonyos személyeket stb. A rábírás so­rán egyszerű módszereket alkalmaz: elhúzza kezét a

128

már megpuhított lelkű és fogékony alany előtt, fá­radtságot, álmosságot szuggerál neki, halkan, mono­ton hangon beszél, visszafelé számol, vagyis össze­hangolja magát az alannyal.

A közönség eközben szintén ellazul, hiszen - elmé­letileg - mindenki együtt érez a kiválasztott személy-lyel, aki közülük való, akit az ő csoportjukból emelt ki a „nagy ember". A teremben mindenki fogékonnyá válik arra, hogy elhiggye, amit a színpadon lát.

Ha a mutatvány után megkérdeznénk az önként vállalkozókat, majdnem mindegyikük az állítaná, hogy tényleg ellazult, de nem érezte, hogy bármifé­le bűvölet hatása alatt állt volna. Azt, hogy mi az igazság, képtelenség megállapítani, de nem is ez a lé­nyeg. Az adott szituációban az a legfontosabb, hogy közösen jól szórakozzanak.

A mágusok sok esetben ujjcsettintéssel térítik ma­gukhoz az önként jelentkezőket. Ha csukva a sze­mük, a hangra kinyitják; ha nyitva a szemük, akkor pislogni kezdenek, mintha éppen akkor ébrednének.

CSETTINTÉSES VÉDELEM

A nindzsa ezt a technikát úgy alkalmazza önvéde­lemre, hogy az ellenfél vagy a támadó arcába cset­tint, s így pislantásra kényszeríti. A szem idegvégző­dései a legérzékenyebbek; az idegrendszer jelentős része a fej és a szem védelmére irányuló válaszreak­ciókért felelős.

129

Ujjcseüintés (A)

A támadó egy fenyegető és parancsoló kézmoz­dulatot tesz, egy vagy két ujjal a nindzsa szeme felé bök. (A bokszolok a ringben néha a kesztyű­jük hüvelykujjával homályosítják el ellenfelük lá­tását.)

Ujjcsettintés (A)

Ujjcsettintés (B)

Tereljük el a támadó kezét! Ne üssük el, mert az csak fokozhatja az ellenállást; egyszerűen lendítsük meg a kezünket. Az ujjaink legyenek készenléti hely­zetben, egészen addig, amíg el nem érjük az ellenfél látóvonalát, körülbelül az orra szintjénél. Ezt váll-blokknak hívják.

130

Ujjcsettintés (B)

Ujjcsettintés (C)

Csettintsünk az ujjunkkal olyan közel az ellenfél orrához, amennyire csak lehet! Mint a függőleges ütésnél, a lényeg itt is az, hogy a lehető legközelebb

Ujjcsettintés (C)

131

kerüljünk a támadóhoz, de ne tűnjünk fenyege­tőnek. Egészen eddig ütőtávolságon kívül helyez­kedtünk el. Amikor közelítünk, alkalmunk nyílik a támadásra, de ellenfelünk is könnyebben elérhet minket.

Ujjcsettintés (D)

Azonnal fordítsuk lefelé a tenyerünket, és bök­jünk a mutató- és a középső ujjunkkal a támadó sze­mébe, hogy megvakítsuk a „két sárkány keresi a gyöngyöt" technikával, amelyet ujjbökés néven is is­mernek. Ne legyen merev az ujjunk! Egyrészt szük­ségtelen, másrészt sérülést okozhat mind az alkal­mazójának, mind az ellenfélnek.

Ha a támadó nem pislantott a csettintés hatásá­ra, akkor egy célt tévesztett ütéssel ezt előidézhet-

Ujjcsettintés (D)

132

jük. Egy könnyebb ütés megnedvesítheti a sze­met, és ideiglenes fájdalmat okozhat. Ha merev ujjal bökünk, komoly kárt tehetünk a szemben. Ha még agresszívebb technikát alkalmazunk, és döfünk, akkor kifordíthatjuk a helyéről a szem­golyót.

A szem megérintése után azonnal húzzuk visz-sza a kezünket. Ahhoz, hogy ezzel a technikával elérjük a célunkat, gyakoroljuk az ellenfél látóte­réből való kikerülést. Csak akkor nézzünk vissza, és akkor ellenőrizzük, milyen sérülést okoztunk ellenfelünknek, amikor már ütőtávolságon kívül vagyunk.

SZEMBE CSAPÁS

Ennek a technikának alapja ugyanez az önkénte­len pislantás.

Ezzel a technikával az amerikaiak (és utánuk a vi­lág) először a Longstreet című sorozatban találkozhat­tak. Több részben is a híres harcművész, Bruce Lee volt a sztárvendég. Ót mint a kung-fu szakértőjét mutatták be, akihez azért fordult Longstreet, hogy önvédelmet tanuljon, miután egy dokkmunkás megverte. Longstreet urat, a New Orleans-i ügyészt egy bomba megvakította, de ő tovább folytatta a rosszak jó útra térítését és a gonosztevők megbünte­tését. Lee különböző technikákat mutatott be neki, dobásokat, földreviteleket, térd- és könyökütéseket,

133

amelyeket annyit gyakoroltak és finomítgattak, amennyi egy hatvanperces adásba belefért. Termé­szetesen a technikákat úgy alakították át, hogy egy vak ember is alkalmazhassa azokat. Egyetlen olyan technika volt, amelyet nem használt: a szembe csa­pás. Nem akarta veszélyeztetni ellenfelei látását, mert már elvesztette a sajátját. Végül mégis rákény­szerült a dologra. A kikötőben ismét összetalálkozott régi ellenfelével, és néhány elhibázott mozdulat után arra kényszerült, hogy mégis bevesse az általa gyűlölt technikát. Nyert.

Mi ebből a tanulság? Előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amelyben olyan módszerhez kell folyamodnunk, amelynek alkalmazásától egyéb­ként tartózkodunk vagy viszolygunk. Ezért nem árt, ha mindent megtanulunk, mindent begyakor-lunk. Megeshet, hogy a testi épségünk vagy eset­leg az életünk múlik azon, hogy elég elszántak va­gyunk-e.

Szembe csapás (A)

Álljunk rejtett kéz pózba, vállunkat fordítsuk a támadó felé - így kisebb célpontot kínálunk fel neki. Bal tenyerünk a jobb öklünket takarja; te­gyünk úgy, mintha jobbunkban valamilyen fegy­ver lenne.

134

Szembe csapás (A)

Szembe csapás (B)

Amikor az ellenfél üt, térítsük el a karját előretol­va, és engedjük, hogy lesújtson az elöl lévő vállunk­ra, így olyan helyzetbe kerülünk, hogy az elöl lévő

Szembe csapás (B)

135

kezünkkel üthetünk. Lendítsük ki és körbe a bal ke­zünket, mintha a tűz-kezet alkalmaznánk. A koráb­ban már bemutatott példában a támadó a bal kezé­vel ütött, most azonban a jobbját használja. Az álta­lunk alkalmazott technika látszólag ugyanaz, a kü­lönbség mindössze annyi, hogy az ütés a támadó védelmi vonalán belül történik, így blokkolja a lefe­lé irányuló támadást. Csuklónk a kaszumi techniká­nak megfelelően be van hajlítva, az ujjak elrejtve (visszahajlítva), ún. csirkenyakökölben. Az ököl há­tulsó részével ütünk.

Szembe csapás (C)

Hirtelen állítsuk meg a bal kéz ívét, és csapjuk az ujjhegyek hátsó részét oldalról a támadó szemébe, így sokkal kevésbé valószínű, hogy sérülést okozunk

Szembe csapás (C)

136

neki, viszont biztos, hogy pislogásra kényszerítjük. Ezt a technikát használhatjuk, amikor próbaképpen akarunk támadni, vagy el szeretnénk tűnni. A moz­dulatsort követheti egy meglepő főnixszemököl technika.

A szembe csapást az ujjak hirtelen gyorsulása miatt nehéz blokkolni vagy eltéríteni. A kar mozgá­sa áttevődik a kézfejre, amely úgy fog csapódni, mint az ostor vége. Mivel kis távolságból indítjuk, kezünk nem látható.

Hagyjuk, hogy gyorsan visszapattanjon a kezünk, és az ellenfél ütőtávolságán kívülre kerüljön. Készül­jünk fel arra, hogy szükség esetén ismét kilendítsük, vagy valamilyen komolyabb támadást tudjunk in­dítani.

A mozdulatsor a karatéból ismert fordított ököl technikára emlékeztet, amelynél a támadó felület az ujjak első két ízülete. A mozdulat sebessége miatt a technika megtévesztő, ezért például már a profi bokszban sem engedélyezett. (Annak idején Mu-hammad Ali sokszor alkalmazta. Nem csupán azt ér­te el vele, hogy megtévesztette az ellenfelét, de fel is bőszítette, vagyis óvatlanabbá tette.)

A GYERTYA ELOLTÁSA CSAPÁSSAL

A fentiekben ismertetett technika alkalmazásával sokkal könnyebben fog menni a gyertya lángjának eloltása.

137

A gyertya eloltása (A)

Álljunk rejtett kéz állásba, a vállunkat fordítsuk a gyertya felé. A csuklónkat lazítsuk el, és hagyjuk, hogy a bal kezünk lazán eltávolodjék a jobb öklünk­től. Feszítsük meg a hasunkat.

A gyertya eloltása (A)

A gyertya eloltása (B)

A csuklónk hátsó részével célozzuk meg a lángot, és csapjunk felé. Kezünk, ha ökölben van, 10-15 cen­timéterrel rövidebb, mint ha nyújtva lennének az ujjaink. Amennyiben a csuklónkat lefelé hajlítjuk, akkor „kardunk" már 20-25 centiméterrel rövidebb, mint akkor, amikor megfeszítjük a csuklónkat, és ki­nyújtjuk az ujjainkat. Ennek figyelembevételével mérjük fel a célpont (a gyertyaláng) távolságát, és

határozzuk meg, hogy milyen sebességgel fogjuk mozgatni a kezünket.

A gyertya eloltása (B)

A gyertya eloltása (C)

Csapjunk ki ujjainkkal a láng felé, és egy gyors, legyintő mozdulattal oltsuk el. Amikor kinyújtjuk a kezünket, a könyökünk nem egyenesedik ki telje­sen. Ujjaink hátulsó (köröm felőli) részével megsu­hinthatjuk a gyertyát - vagy ellenfelünk halántékát, fülét. Ha ez sikerül, biztosak lehetünk abban, hogy akkor is meg tudjuk majd ütni az orrát, ha gyakor­lott a hárításokban, az ütések eltérítésében. E tech­nika kulcsa az, hogy a legtöbb ember lehajol vagy blokkol, amikor érzi, hogy valami közeledik az arca felé.

Végül rántsuk vissza a kezünket.

138 139

A gyertya eloltása (C)

FÚVÓCSÖVEK

Néhány nindzsa rövid fúvócsövet használ, amely-lyel pici nyilakat lő az ellenfelére, annak szemébe. Sokan a tűköpést kedvelik, amelynek során a nyel­vet úgy hajlítják meg, hogy a közepén kis csatorna keletkezzék. A kilövésre szánt tűt ebben a vájatban helyezik el. A vassulyomköpés a könnyebb módsze­rek közé tartozik, mivel a lövedékek viszonylag nagyok. Vigyázat! A gyakorlatlan nindzsa könnyen saját fegyverei áldozatává válhat! Elég, ha csupán egyetlen pillanatra megfeledkezünk arról, mit tar­tunk a szánkban. Belegondolni is rossz, mi történik akkor, ha az ember lenyel egy-két tűt vagy hegyes, háromágú fémdarabot...

A nindzsák a régi Japánban általában akkor alkal­mazták a lövedékköpéses technikák valamelyikét,

140

amikor lefogták őket, és le akarták tépni maszkjukat, hogy felfedjék arcukat. Ha a lövedékeik célba talál­tak, még arra is lehetőségük nyílt, hogy megszökje­nek, vagy egyszerűen eltűnjenek.

A KIÁLTÁS

Ha érezzük, hogy támadás fog érni bennünket, okosan tesszük, ha megpróbálunk lelkileg az ellenfél fölé kerülni.

A haraki, a leieküvöltés

A nindzsának fel kell készülnie arra, hogy táma­dás éri. Levegőt továbbít a tan tienbe, és megfeszíti a hasát. Ezután parancsoló hangon rákiált az ellenfél-

Haraki

141

re, hogy megállítsa, vagy - éppen ellenkezőleg - moz­gásra késztesse. Közben, ha az ellenfél közel áll hoz­zá, erőteljesen az arcába fúj.

A kiai alkalmazásakor a legtöbb iskola szerint a „Ha!" szót kell kiáltani. (Ez a szív hangja.) A haraki alkalmazásakor nem hallható értelmes szó, itt pusz­tán a hanghullámokkal kell elérnünk a kívánt hatást. (A hatás fokozható, ha a levegőn kívül bűzfelhőt is küldünk ellenfelünkre.)

Ha sikeres volt a kiáltás, az ellenfél meghátrál, méghozzá anélkül, hogy akár egyetlen ujjal is hoz­záértünk volna.

5

Eddig négyet írtunk le az öt elem közül: a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. Az elemek bemutatása ebben a sorrendben történik, mert így helyezked­nek el a kézen az ezeket szimbolizáló ujjak. A kudzsi-kiríben, a nindzsák meditációs ujjösszefűzési gya­korlatában az első az ujjak hegyének összeérintése. Ezzel összekapcsoljuk a fizikai csatornákat és az aku-punktúrás meridiánokat a jó egészség és a hosszú élet eléréséhez. A kisujj a földet szimbolizálja, a gyűrűsujj a vizet, a középső ujj a tüzet, a mutatóujj a levegőt; az ujjak ebben a sorrendben egyesülnek. A hüvelykujjak a fa elemhez kapcsolt meridiánokat és csatornákat képviselik és kapcsolják össze; eze­ket utolsóként érintjük egymáshoz. Ezután a tenye­reket nyomjuk össze, hogy a sárkány- és a tigrisüre-

143

A FA KÖNYVE „Hatalom az elfelhősödött

elméjű emberek felett"

get összekapcsoljuk, és létrehozzuk az imádkozó kéz mudrát.

Az öt elemből kettő, a föld és a tűz a kínai iskolák szerint hatásukat és természetüket tekintve lineári­sak. A föld szilárd, akár a hegy, és nem mozdítható vagy szakítható el gyökereitől, a tűz előrehaladó, pusztító erő, amelyet a levegő (az akarat) hajt, és a vágy, vagyis a fa táplál. Az öt elem törvényének ez az elve képezi a katonai stratégiák és a kínai holisztikus orvoslás alapját.

Ha a kategorizálásban tovább követjük a kínai mintát, az ellentétek párba állításából az következik, hogy a másik két elem, a víz és a levegő, természetét tekintve körkörös. Ez tisztán látható, ha megfigyel­jük a víz folyását az akadályok körül, vagy azt, ahogy a szél a nyitott térségeken átfúj. Mind a kettő a legki­sebb ellenállás irányába halad, a föld és a tűz viszont a legnagyobb ellenállás felé tart; az egyik pár vissza­utasítja a változást és mozgást, a másik mozog, és mindent megváltoztat, ami az útjába kerül.

Az ezek között az erők közötti egyensúlyt a spirál szimbolizálja, vagyis az egyenes tengely mentén le­zajló körkörös mozgás. Azok, akik ezeket az alapel­veket először megfigyelték, az ilyen típusú mozgást a fához kapcsolták. A fa felfelé nő, ágai és levelei mindig az ég irányába emelkednek, gyökerei viszont lefelé nyúlnak. Ennek a két ellentétes iránynak a ta­lálkozási pontja a föld felszíne - csakúgy, mint a szintén spirálisan mozgó forgószél esetében. A fa év­gyűrűi azt mutatják, hogy fejlődése körkörös. Tehát

144

egyszerre zajlik le a felfelé és lefelé irányuló, vala­mint a körkörös mozgás, e kettő együtt pedig azonos a spirális elmozdulással. A modern tudomány ugyan­ezt a jelenséget figyelte meg az élőlények elektro­mágneses tulajdonságaiban.

Azok, akik keresik és követik a csendes utat, felis­merik, hogy a tűz - az indulat - önmagában kevés. Az embernek fel kell fedeznie önmagában a vizet, vagyis az empátiát, meg kell értenie, hogy egy bizo­nyos személy miért vált olyan kiegyensúlyozatlan­ná, hogy fizikai erőszak alkalmazásához folyamodik. A megértéshez szükség van a levegőre, vagyis az el­mére, és persze a földről, a psziché és a materiális valóság közötti fizikai hídról sem szabad megfeled­kezni.

A fa az összes olyan elemet magában foglalja, amelyek kölcsönhatásából kialakul a világegyetem spirális szerkezete. A fa az „alacsonyabb rendű" ele­mek kombinációja, azoknak az elveknek a legmaga­sabb szintű megjelenési formája, amelyek ismereté­ben bármely téma, orvoslási, filozófiai vagy harci rendszer leírható. Az ősi nindzsamesterek szimboli­kájában a fa jelenti a természettel való harmónia ki­fejezését és a legmagasabb szintű technikákat.

Annak, aki meg akarja ismerni a fa szintjét, először meg kell tennie a belső utat, vagyis meg kell ismer­nie önmagát, az erőszak természetét, és az erősza­kosság ellentétét, a könyörületet. Rá kell jönnie, hogy az ellenség nem más, mint önmaga egyik tük­röződése, egy olyan énmás, amely még nem ismeri

145

saját motivációit, az univerzumban neki szánt he­lyet. Más szóval: ismerjük meg önmagunkat, hogy megérthessünk másokat. Ha értünk valakit, akkor már nem lesz nehéz kiszámítani a lépéseit - a kiszá­mítható lépések ellen pedig viszonylag könnyű vé­dekezni.

HATALOM ÖNMAGUNK ÉS MÁSOK FELETT

Minden nagyobb vallás ugyanazt az üzenetet ta­nítja. A karate minden stílusában a végső cél a meg­világosodás, vagyis annak megértése, hogy mit mi­ért teszünk, és a világ miért olyan, amilyen. Akik fo­lyamatosan és tudatosan haladnak a megvilágoso­dás felé, azok sosem lehetnek magányosak, eltéve-lyedettek. Az emberekben szerencsére megvan az igény arra, hogy megértsék világukat. Akiknek ez si­kerül, azok tökéletességre törekszenek, mind mesz-szebbre nyúlnak, és talán felismerik, milyen lehető­ségek rejlenek bennük.

Ábrahám Lincoln egyszer azt mondta: „Isten nem teremthetett egy olyan tökéletes teremtményt, mint az ember, csak a pillanatnyi létezésnek. Nem, az em­ber az örökkévalóságnak készült."

Sokan haladnak a megvilágosodás felé. Vannak, akik még éppen csak elindultak, mások pedig akár tanítók is lehetnének. Léteznek, akik tekintettel van­nak másokra, és léteznek olyanok is, akik akadályo­kat gördítenek a többiek elé. A nindzsának végig kell

146

haladnia az úton, meg kell ismernie önmagát, és meg kell értenie, hogy semmiben sem különbözik másoktól. Ha ez sikerül neki, akkor képes lehet arra, hogy uralkodjék önmagán, ha pedig ez is sikerül, ak­kor mások fölött is hatalma lehet.

Az egyik kínai filozófus felismerte, hogy az embe­rek többsége minden figyelmét a mindennapoknak, az életben maradásnak szenteli, ezért nem nyílhat alkalma, nincs ideje arra, hogy elinduljon a medi­táció csendes útján. Aki azonban a nindzsucuval kí­ván foglalkozni, annak mindenképpen meg kell ten­nie ezt.

A BÉKE ÚTJA

A nindzsa elszánt és kiváló harcos, de eredménye­it főként annak köszönheti, hogy megértette önma­gát, és önmagán keresztül másokat is. Ha megér­tünk másokat, akkor akarva-akaratlan megkedvel­jük őket, de legalábbis képesek leszünk arra, hogy könyörületesen bánjunk velük. Ezért a valódi nin­dzsa szerint bármiféle harcnak csupán egyetlen jó pillanata van: amikor véget ér. Egyesek szerint az erőszak nem a lehetséges válaszok egyike, hanem az egyetlen elképzelhető reakció. Ok nem tudják, hogy mások megtámadásával a saját végzetük beteljesülé­sét siettetik.

Kardtól vész el, ki karddal él. A karma egyik alap­vető elve az, hogy mindazt, amit másoknak adunk,

147

háromszorosan kapjuk vissza. Valamennyi vallás alapelvei között megtalálható az „azt tedd másokkal, amit magadnak is szeretnél" elv valamilyen megfo­galmazása. Egyértelmű, hogy az ember csakis akkor élhet békében, harmóniában és biztonságban, ha nem árt másoknak, mert akkor mások sem fognak ártani neki.

Az emberiségnek csakis akkor lehet hosszú és bol­dog jövője, ha mindenki felismeri ennek az alapvető és logikus tételnek az érvényességét. Fel kell fog­nunk, hogy az univerzumot éppen alkotórészeinek sokfélesége teszi egészségessé és kiegyensúlyozottá, így nem szabad arra törekednünk, hogy mindenkit a magunk képére formáljunk. Fogadjuk el, hogy van­nak olyanok, akik a belső úton még nem jutottak el ennek felismeréséig, és a lehető legkönyörületesebb eszközök alkalmazásával próbáljuk őket eltéríteni at­tól, hogy megváltoztassanak minket, vagy kárt te­gyenek fizikai, szellemi testünkben.

AZ AKARAT MEGZABOLÁZÁSA

A viselkedés megváltoztatásának azok a technikái, amelyeket az önbizalom kifejlesztésére használunk, nem korlátozódnak a harcművészetekre. Minden ön­képző könyvben fellelhetőek, mindenféle témakör­ben, a súlyleadástól a dohányzásról való leszokásig. A sikerhez csak az szükséges, hogy a megfelelő uta­sításhoz kössük a vágyott eredményt, hajtsuk végre

148

a parancsokat, legyünk türelmesek. Az eredmény nem marad el.

A nindzsamesterek azt tanítják: ha az ellenfél dü­hös, elolthatjuk benne a harag lángjait, és kényszerít-hetjük, hogy túl nagy eredményt várjon a támadás­tól, vagy annyira felbőszüljön, hogy egyszerűen képtelen legyen végrehajtani tervét. Ezt a „tűzoltást" végre lehet hajtani a támadó kigúnyolásával és félel­meinek kihasználásával. Ebben az esetben a levegőt (az elmét, az intellektust) vetjük be a tűz (a harag, az indulatok) ellen. A lángok kiolthatok a víz (empátia, érzelmek) felhasználásával is. Ebben az esetben a nindzsának színleg rokonszenveznie kell ellenfelé­vel, ki kell fejeznie szimpátiáját, türelmes tanácsokat kell adnia. Mindezzel lehetőséget ad az agresszor-nak arra, hogy méltósággal visszavonulhasson - ön­magának pedig arra, hogy fizikai harc nélkül meg­védje magát.

Az alábbiakban ismertetendő technikákban nincs semmi misztikus, csak a mai, túlságosan racionális vi­lágban tűnhetnek titokzatosnak. Ha sikerül kezünkbe venni érzelmeink és tudatunk irányítását, akkor ezek­kel a módszerekkel is elérhetjük célunkat. Fel kell fog­nunk és el kell fogadnunk, hogy a sárkány bennünk lakozik, és amikor szükség van rá, azonosulhatunk vele. Ha megfelelő önuralommal és önbizalommal rendelkezünk, bármilyen feladatot végre tudunk haj­tani, bármilyen próbatételt képesek vagyunk kiállni.

A nindzsucu tanulmányozása során a legfonto­sabb az, hogy megismerjük önmagunkat, és végre-

149

hajtsuk azokat a változtatásokat, amelyek a tökélete­sedés érdekében szükségesek. Fontos továbbá az is, hogy ne térjünk le a járt útról, híven kövessük az előírásokat, a mintákat, mert - megfelelő mennyisé­gű gyakorlás után - csakis így érhetjük el a vágyott eredményeket.

Az ősi kínai mesterek végigjárták az önmegisme­rés útját, komoly belső munkát végeztek önmaguk tökéletesítése érdekében. A nyugati világ alkimistái nem ismerték fel, hogy a kínaiak okkultnak tartott munkáikban nem az ólom, az arany és a higany kü­lönböző felhasználási módjait írták le, nem jöttek rá, hogy ezek a fémek valójában csak szimbólumok vol­tak, és hogy a régi mesterek nem aranycsinálással foglalkoztak, hanem a belső szellemi és fizikai ener­giák összegyűjtését, keringtetését, megmunkálását és felhasználását tekintették fő céljuknak. A misz­tikusnak, varázslatosnak tűnő írások és megfigyelé­sek valójában mindig az emberre, a lélekre és a test­re vonatkoztak, nem pedig a materiális világ külön­böző elemeire; a mesterek az emberi elmével, nem pedig túlvilági és okkult jelenségekkel foglalkoztak.

MÁGIKUS SZERTARTÁSOK

A rituális mágiának nevezett módszer alapjaiban véve nem más, mint a modern pszichológusok által is fontosnak tartott vizualizáció, pozitív vagy negatív kisugárzás tradicionális módon történő végrehajtása.

150

E technika alkalmazása során olyan gondolatokat su­gárzunk másokra, amelyekkel elősegítjük céljaink megvalósulását. Fontos, hogy ne „programozzunk" negatív gondolatokat, mert mindazt, amit mások fe­jébe idézünk, egyszer majd háromszorosan kapjuk vissza. A vizualizációk során figyelmet kell szentel­nünk a részleteknek is, és körültekintően kell eljár­nunk. Előfordulhat, hogy az az ember, akinek ma sé­rülést kívánunk, a jövő héten a barátunkká válik, és akkor meg kell küzdenünk az önbizalom és a belső nyugalom egyik legnagyobb ellenségével, a bűntudat­tal. Meg kell értenünk, hogy ezekkel a kívánságokkal nem átkokat vagy áldásokat osztogatunk, csupán el­képzelünk valamit, aminek a valóra válását fontos­nak tartjuk - vagyis gondolatban megfogalmazzuk, letisztázzuk céljainkat. A világos célért pedig mindig könnyebb küzdeni, mint a fel nem ismertért.

A tradicionális módon végrehajtott rituálék elején tisztító vagy űző szertartást hajtanak végre, a padló­ra rajzolnak egy jelet (általában az öt elem szimbólu­mának nevezett pentagrammát), amely megvéd a démonoktól. Sokan arra gondolnak, hogy ezek a dé­monok valamiféle külső lények. Tévedés! A démo­nok valójában az ember lelkében lakozó negatív tu­lajdonságok, az önzés, a kapzsiság, az irigység, a ke­gyetlenség szimbólumai. Legelőször ezeket kell le­győzni ahhoz, hogy önmagunk urai lehessünk.

A rituálékhoz általában szükség van valamilyen mantrára vagy varázsigére, egy talizmánra, és vala­milyen mozdulatsorra. Sokan az öt elem szimbólu-

151

mait is előveszik. (Víz: csésze; tűz: vessző; levegő: kard; föld: érme; fa: lemniszkáta, azaz a fektetett nyolcas ábrája, mely a végtelent jelképezi.) A varázs­igék és a tárgyak semmilyen mágikus erővel nem rendelkeznek! Az egyetlen dolog, amelyben energia lakozik, maga az ember. A rossz- vagy jóindulatú szellemekhez intézett fohász valójában önmagunk­nak, a saját énünknek szól.

A szertartások végrehajtásának száma növeli a si­ker esélyét. Ha a varázslás másokra irányul, a siker, a hatás időtartama függ a végrehajtó személyétől, gya­korlatától, elméjének rendezettségétől. Az ige addig hat, ameddig az azt kimondó személy az adott kér­désre összpontosít.

Vannak olyan varázslatok, amelyek bizonyos em­berekre nem fejtenek ki hatást. Az erős érzelmek, mint a düh vagy a félelem, megakadályozhatnak egy tisztán mentális erőfeszítést. A legnagyobb erő a szeretet. Az az igézés, amelyet a szeretet motivál, nem fulladhat kudarcba.

Ne felejtsük el: a varázslás, a varázserő, a mágia csupán fogalmak, amelyek jobb híján azt a képessé­get jelölik, melyet minden emberi lény birtokol.

AZ AURA

Ahogyan az elektromágneses és gravitációs erők megtartják a Föld körül a légkört, úgy a belső ener­giák is megtartanak az emberi test körül egy bizo-

152

nyos töltéssel rendelkező gázrészecskékből álló au­rát. Ez hasonlatos ahhoz a „szagréteghez", amelyet jobbára csak a kutyák érzékelnek.

Vannak emberek, akik képesek érzékelni az aurát. Ennek az elektromágneses térnek a részecskéi ren­delkeznek bizonyos töltéssel, hiszen atomokból áll­nak, amelyeket elektronok, protonok és neutronok alkotnak. Ha elfogadjuk, hogy az idegi impulzusok -bár kémiai kölcsönhatások keltik őket - alapvetően elektromos természetűek, akkor logikusan követke­zik, hogy induktív teret keltenek, amely túlterjed az ideg fizikai kiterjedésén.

Az aura tehát létezik és érzékelhető, sőt megfele­lő légzéssel, a hangulat megváltoztatásával átalakít­ható.

A következő mentális gyakorlat célja az, hogy az aurát a légzőgyakorlat során erősebb töltéssel ren­delkező részecskékkel telítsük. Ha ez sikerül, a burok opálossá válik, olyan lesz, mint egy üveg, amelybe füstöt fújunk. Ennek következménye az lesz, hogy láthatatlanná válunk önmagunk számára. Ha pedig hiszünk ebben, akkor automatikusan olyan mentá­lis jeleket bocsátunk ki magunkból, amelyek lehe­tővé teszik, hogy mások is elhiggyék: láthatatlanok lettünk.

E módszer alkalmazása során felmerülhet egy probléma. Ha valaki nem látja a saját kezét vagy lá­bát, akkor könnyen beleütközhet a környezetében lévő tárgyakba. A nindzsák ezért begyakorolják a vak technikák végrehajtását is.

153

Paradoxnak tűnhet, de tény: ha elhitetjük ma­gunkkal, hogy láthatatlanok vagyunk, ha sikerül annyira beszűkítenünk a tudatunkat, hogy nem lát­juk a saját testünket, akkor képesek lehetünk arra, hogy mások számára is érzékeihetetlenné váljunk.

A LÁTHATATLANSÁG VARÁZSLATA

A most következő gyakorlat végrehajtásával látha­tatlanná válhatunk, jelenlétünket sem szemmel, sem más, ún. hatodik érzékkel nem lehet észlelni. Tes­tünk alakja, tömege, felépítése azonban nem válto­zik, a padló deszkái ugyanúgy megreccsenhetnek a talpunk alatt, mint normális esetben, tehát továbbra is óvatosan kell mozognunk. Nem úgy válunk látha­tatlanná, mint H. G. Wells regényének hőse, akinek a gyomrában látható volt a megemésztetlen étel; minket köd vagy füst vesz majd körül. Viszont a mi testünk is vet árnyékot, mi is hagyunk lábnyomokat.

Ez az állapot mindaddig fennmarad, amíg úgy akarjuk.

Gyakorlás során maradjunk mozdulatlanok, me­ditáljunk. Ürítsük ki tüdőnket, vagyis a kilégzést ne kövesse belégzés. Annyi ideig maradhatunk látha­tatlanok, amíg kibírjuk levegővétel nélkül. A legtöbb ember esetében ez negyven szívdobbanásnyi idő, vagyis körülbelül harminc másodperc, megfelelő gyakorlással azonban eljuthatunk száz szívdobba­násnyi ideig is.

154

Jobb kezünk mutatóujját helyezzük az ajkunk­hoz, és suttogjuk el: „Shhh!", mintha csendre inte­nénk valakit. A kínai orvosok azt tartják, hogy ez a hang segít megszabadulni félelmeinktől. (A kisba­bákat, a balesetek sérültjeit is hasonló hangokkal nyugtatják. Ez az a hang, amellyel gyermekkorunk­ban „beprogramoznak" minket a relaxációra; ez az a hang, amelynek hallatán később is megnyugszunk, automatikusan elhisszük, hogy minden rendben van.)

Az ajak megérintése a világon mindenhol csen­det kérő gesztus. Egyes iskolák azt tanítják, hogy a mutatóujj helyett a hüvelykujjat emeljük a szánk elé, azonban ez nem kérő, inkább követelő jellegű mozdulat.

Az ujj hegyet az ajkunkon tartva hajtsuk végre a csendes út mudrát. Háromszor lélegezzünk be las­san, mélyen és halkan. Ez a három légzés a mennyet, a földet és az embert jelképezi. A belégzések előtt képzeljünk el három vonalat, majd mindegyik kilég­zés során mindig eggyel kevesebbet.

A harmadszorra beszívott levegőt nyeljük le. Érintsük a nyelv hegyét a szájpadláshoz, és gondo­latban idézzünk fel egy rövid, nyugtató kifejezést vagy imát. Gondoljunk arra, hogy „ellazultam", vagy „a tudat mélyebb, egészségesebb szintjére ke­rültem" - így mentálisan kapcsolatba kerülhetünk a relaxációs folyamattal. (A transzból való kiszállás során a „jobban vagyok" vagy a „visszatérek öntu­datomhoz" gondolatot kell agyunkban keringtetni.)

155

Ez a mentális kapcsolat segít abban, hogy elszakad­junk a mindennapoktól, a stressztől, és menedékre leljünk önmagunkban.

Hajtsuk végre a nyolc csatorna mudrát. Ez össze­kapcsolja a test energiacsatornáit, az akupunktúrás meridiánokat, a nyirok- és a vérrendszert. Ezt az ujj-kulcsolási tartást a kudzsikiriben arra használjuk, hogy a test bizonyos rendszereit összekapcsoljuk egy­mással. (A nyolc csatorna felfut a háton, le a test ele­jén, körben a derékon, le a karok belsején, fel a karok külső részén, le a lábak külső részén, fel a lábak bel­ső oldalán, és a tan tienbe csatlakozik. Ez az oka an­nak, hogy a meditáció kezdetekor mindig a harára vagy a tan tienxe koncentrálunk.)

Keresztbe tett lábbal kell ülnünk. A csatornák egyesítését célzó mudra akkor a leghatékonyabb, ha középső ujjúnkat a hüvelykujjunkhoz érintjük, és kezünket tenyérrel felfelé a térdünkre helyezzük. Nem kell a keringésre gondolni ahhoz, hogy az vég­bemenjen, bár vannak iskolák, amelyek az erő áram­lásának tudatos irányítását tanítják. Elegendő, ha elég hosszan ülünk - így is mindent megtanulha­tunk, amit tudnunk kell.

A hátat egyenesen kell tartani, a vállat kihúzva. A szem félig lehunyva, az orrunk hegyét nézzük. Lassan és mélyen lélegezzünk be, töltsük meg csfvel a tan tient. Képzeljük el, hogy meleg, kicsi, barát­ságos láng lobog a hara aranykemencéjében; tűz, amely megtölti a testet melegséggel és élettel. Hagy­juk, hogy a szánkban összegyűlő nyál jáde-itallá vál-

156

jék, megtöltse a szájüreget, majd elpárologjon a bel­ső tűzben. Ez a felhő lényege.

Feszítsük meg a harát, hagyjuk, hogy a felhő fel­emelkedjék a gerinc mentén a koponyába, ahol arany harmatcseppekké válva lecsapódik. Ez a belső desz­tillációs folyamat pontosan úgy hat, mint az, amit arra használnak, hogy a gyógynövényekből elixírt készítsenek. A harmatcsepp a jáde-ital finomított esz-szenciája.

Bár itt allegorikus szimbólumokban beszélünk, a felsoroltaknak létezik a kémiai megfelelőjük is, ame­lyek mentális képekkel aktiválhatok. Ezek az élet eli-xírjei.

A FELHŐ (KÖD)

Lélegezzünk ki lassan, erőltetés nélkül. Képzel­jük el, hogy a kékesfehér pára vagy köd, amely a belső desztillációs folyamat gőze, kiáramlik a ki­légzés során. Közben suttogjuk: „Shhh!" Hagyjuk, hogy a gőz alászálljon, és eltakarja a lábunkat, lágy örvényléssel párát vagy ködöt formáljon az alsótes­tünk körül, akár egy lábmelegítő takaró. Erezzük az ellazulást a test minden részében, ahogy a köd las­san beburkolja a fizikai testet. Jó érzés ellazultnak lenni.

Ismételjük meg ezt az eljárást kilencszer, s enged­jük, hogy a felhő teljesen elnyeljen minket, áthatol­hatatlan gömböt alkosson az aurán belül. Képzeljük

157

azt, hogy az auránk egy palack, amelyet feltöltünk gőzzel.

A felhő keltése (A)

Hajtsuk végre a csendes út mudrát, a mutatóujját az ajakhoz érintve, a kisujjat kitartva, a gyűrűs- és középső ujjat pedig a tenyérbe hajlítva!

A felhő keltése (B)

Lélegezzünk be, és vezessük a levegőt az aranyke­mencébe. Keringtessük nyolcvanegyszer, a kilenc lég­zést használva, megtartva a nyolc csatorna mudrát mind a két kézzel!

A felhő keltése (A) és (B)

158

A felhő keltése (C)

Képzeljük el, hogy pára távozik minden kilégzés­kor, és alászáll, hogy ködöt hozzon létre, amely a test köré ülepszik, aztán emelkedni kezd, majd elpáro­log, szétszéled a szélben! Képzeljük azt, hogy a felhő sűrűsödik, és megtölti az aura palackját.

A felhő keltése (D)

Képzeljük el, hogy a felhő részévé válunk, ahogy körülveszi a testünket, elrejti alakunkat. Képzeljük el, hogy testünk egyre könnyebb, végül pedig elszáll a terjedő köddel. A forma megszűnik - nem látható többé.

Képzeljük el, hogy a felhő szétterjed, már nem lát­ható, eggyé válik a világegyetemmel. Az idő és a tér

A felhő keltése (C) és (D)

159

elveszti jelentőségét. A test láthatatlanná válik, túljut a kézzelfogható valóságon, oda, ahol bármi lehetsé­ges - az álomállapotba. (Ausztrália őslakói ismerik az ún. álomidőt. Érdemes lenne alaposabban tanulmá­nyozni gondolataikat.) Az emlékezetet kapcsoljuk hozzá a képzelethez. Ezután bármilyen esemény­sort végig tudunk futtatni agyunkban, képesek le­szünk arra, hogy előre megismerjük a végkifejlete­ket. A megoldások képekben, szimbólumokban fog­nak megjelenni előttünk.

LÁTHATATLANSÁG

A ködbe burkolt személy mozgása lassú, de tetszé­se szerint cselekedhet - láthatatlanul. A meditáció­ban a gyakorlás kezdeti szakaszában ez a mozgás mint belső mozgás ismert, azonos a test gyógyításá­val, méregtelenítésével, a esi összegyűjtésével és ke­ringtetésével. Fizikai értelemben a mozgás azonos a szél meglovaglásával. Olyan lassan, csendesen és spontán módon kell mozognunk, hogy eggyé vál­junk a természettel, beleolvadjunk a háttérbe, és ez­által észrevétlenek, láthatatlanok maradjunk. Ha ez sikerül, csak akkor válunk láthatóvá, amikor úgy döntünk, hogy kilépünk a ködből.

A csend nagyon fontos. Ha úgy tudunk lélegezni, hogy nem halljuk magunkat, akkor képesek lehe­tünk olyan csendesen mozogni, hogy láthatatlanok maradjunk.

160

A lassúság is fontos. A felhő belsejében lezajló gyors mozgás megzavarná a gáznemű anyagot. A mozgást célszerű vízben gyakorolni.

A láthatatlanul indított támadások hatékonysága minimum 50%-kai nagyobb, mint a normál támadá­soké, mert az ellenfelet felkészületlenül érik. Ellenfe­lünknek ebben az esetben nincs esélye arra, hogy védekezzék, elmozduljon, blokkoljon, vagy megfe­szítse a testét. A láthatatlanul végrehajtott mozdula­tokat, támadásokat finoman, csekély fizikai erővel is végre lehet hajtani.

Persze nem fontos mozognunk a ködben. Megte­hetjük, hogy egyszerűen leülünk, és élvezzük a pi­henést, az egyedüllétet. Ebben az állapotban fel le­het gyorsítani a sérülések gyógyulását.

Ezt az alapjában véve meditációs gyakorlatot számtalan módon végre lehet hajtani. Akinek sike­rül, az komoly és hatékony mentális technikák birto­kába kerülhet.

VISSZATÉRÉS A FÖLDRE

A ködöt lassan, fokozatosan fújjuk szét. Lélegez­zünk ki lassan, és közben suttogjuk a „húúú" szót. Ez a föld hangja, ennek segítségével térhetünk visz-sza a földre, másképpen fogalmazva: így nyerhetjük vissza öntudatunkat.

A kifújt levegő és a hang szétoszlatja a ködöt, las­sanként láthatóvá válunk. Az önhipnózisból nem

161

szabad gyorsan, hirtelen visszatérni. Az is elképzel­hető, hogy a köd megszüntetése nehéz. Legalább annyiszor kell elsuttognunk az ködoszlató szót, ahányszor kimondtuk a ködteremtő igét.

Megfelelő gyakorlással elérhetjük, hogy - a kon­centráció fokától függően - egy, két vagy három ki­légzéssel is szétoszlathatjuk a ködöt. Visszatérés után melegséget érzünk majd, kipihentek leszünk.

Hozzuk létre képzeletünkben a három, egymás fölött elhelyezkedő vízszintes vonalat, a hármas szám kínai ideogrammáját, majd távolítsuk el őket felülről lefelé, egyenként, ahogy mind mélyebbre merülünk, azután a „felébredés" során helyezzük vissza őket alulról felfelé. Nyeljünk egyet, lazítsuk el a nyelvün­ket, ami eddig összekapcsolta a test jen mo és to mo csatornáit. Sóhajtozva pihenjünk, vagy maradjunk meditatív állapotban, esetleg hajtsunk végre néhány további gyakorlatot. Az imént leírt módon hozzuk vissza magunkat a valóságba.

Amikor ez megtörtént, zárjuk le a gyakorlatot egy szóval. Az om vagy az ámen ugyanúgy megfelel a cél­nak, de más lezáró szót is használhatunk.

A KÜZDELEM KÖDÉBEN

A leírt módon létrehozott ködöt használjuk a harc­ban. Hatalmunk lesz az elfelhősödött elméjű embe­rek felett. Amikor támadás ér minket, képzeljük el, hogy a felhő a daránkban van. Feszítsük meg hasunk

162

alsó részét, és fújjunk böffentésnyi levegőt az ellen­fél arcába. A esi a levegővel együtt kijut a szabadba. Képzeljük azt, hogy egy gyertya lángját kell elolta­nunk. Ez a láng az ellenfél két szemöldöke között, a szemöldök vonalától valamivel feljebb helyezkedik el. A hipnotizőrök is ezzel a harmadik szem techni­kával rögzítik alanyaik tekintetét. Nem kell olyan erősen fújni, hogy az ellenfél pislogjon, az is elég, ha odagondoljuk a felhőt a feje köré. A felhőt, amely elhomályosítja, majd eloltja akaratának gyertya­lángját. ..

A felhő kivetése

Kilégzés közben, ahogy levegőt fújunk az ellenfél­re, feszítsük meg még jobban a has alsó részét. Tágít­suk ki mellkasunkat, és hajoljunk előre. A pöffentést

A felhő kivetése

163

követően egy hosszú „haaa"-val fújjuk belső tüzünk forróságát az ellenfél arcába. Villantsuk ki a fogun­kat, és úgy nézzünk az ellenfélre, mintha lángba bo­rult volna a feje. Ereznie kell lélegzetünk melegét, fel kell fognia, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni a ki­hívását, képesek vagyunk halálig küzdeni. Ettől egy pillanatra megtorpan, átvillan az agyán a kérdés: ér­demes folytatni a megkezdett támadást? Ha megvál­toztatja alapállását, vagy hátrálni kezd - nyertünk. Ha nem mozdul, akkor ugorjunk feléje, vagy mene­küljünk el addig, amíg megpróbálja eldönteni, hogy mit tegyen.

Sárkánymancsököl

A régi korokban a nindzsák gyakran finom gesz­tusokkal azonosították magukat, mozdulatokkal, kéztartásokkal utaltak képzettségi szintjükre. Ezek­nek a gyakorlatban annyi hasznuk volt, hogy megfé­lemlítették az ellenfelet, vagy figyelmeztették, hogy egy képzett harcos készül lecsapni rájuk.

A sárkánymancsökölnél a középső és a gyürűsujj behajlik a nyitott tenyérbe, a kisujj és a mutatóujj al­kotja a sárkány szarvait. A hüvelykujjat behajlítjuk és rögzítjük, hogy erősítse az öklünket. A csapást tű-ujjal mérjük a dim mak idegpontokra, a gyűrűs- és középső ujjal lefelé söpörve. Üthetünk még kézéllel, mint a kardkézcsapásnál, vagy tenyér belső oldalá­val, mint a kéztőcsapásnál. A hüvelykujjat beakaszt-

164

Sárkánymancsököl

hatjuk az ellenfél szájába vagy szemébe, a kis- és mutatóujjal beleszúrhatunk a szemébe.

Ezt a kéztartást Tibetben lámakéz, a nindzsucu fekete sárkány iskolában láthatatlan ököl néven ismerik.

Alló tenyér

Az arc elé emelt kézzel a dzsúdóban fojtást hárít­hatunk el. Ha nyitott tenyérrel csata közben arcul csapjuk magunkat, megtorpanásra késztetjük az el-

165

*

lenfelet. Elgondolkodik, mi oka lehet annak, hogy magunkat ütjük, pislogni kezd - ennyi idő pedig a nindzsának éppen elég arra, hogy eltűnjék.

Lámakéz

A tibeti kung-fu lámakéz technikája a nindzsucu elfeledett formáinak, és az egyesek által Sangri-lának nevezett rejtett birodalom titkos tanításainak forrá­sa. A lámakéz valójában az ellenfél (bármilyen ellen-

Az álló tenyér A lámakéz

166

fél) azonnali, fizikai kontaktus nélküli legyőzésének

művészete.

AZ ELMEKAPU TECHNIKA

A nindzsa azért tökéletes harcos, mert elég akarat­tal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy felhasználja a láthatatlan ököl módszereit.

Számos kiváló harcművészeti rendszer létezik; mindenkinek el kell döntenie, hogy mely stílusokat vagy technikákat tudja a legjobban használni. Ahogy Bruce Lee mondta: „Fogadd magadba mindazt, ami hasznos!" Mindenki másvalaminek a befogadására képes. Nem állt szándékunkban a nindzsucut más harcművészetek elé vagy fölé helyezni, és elismer­jük, hogy az bemutatottakon kívül számos módja van a láthatatlanná válásnak.

A pszichológia az ősi nindzsaszövegekben az el­mekapu technika elnevezést kapta. A mozgásérzéke­lésre épülő sárkány technikától eltérően ez gyakorla­tilag teljes egészében vizuális. A kudzsikiri meditációs technika végrehajtása során a esi a mennyei oszlop (a gerinc) kilenc kapuján át felemelkedik a titokzatos kamrába, vagyis a koponyába, és úgy kering ott, ahogy a harmadik szem irányítja. A vezérlést a mentá­lis képzeleten keresztül végezzük. Egyszerűen elgon­doljuk, hogy mit csináljon az ellenfél, és ő azt fogja tenni. Ami elképzelhető, az végrehajtható. Ez a mód­szer nagyon sokban emlékeztet a tantrikus tanítások-

167

ra, valamint azokra a problémamegoldó gyakorlatok­ra, amelyek során az álomállapotot használják fel.

Azok, akik ezzel a technikával eltűnnek, általában a szemöldökük közötti harmadik szemre néznek. Azok, akik szemtanúi voltak ilyen jelenségnek, azt ta­pasztalták, hogy a helyiségben pislákolni kezdtek a fények, azután sötétség öntötte el a szobát, és csak a jógi homlokán izzott egy világosságfolt. Miután ez is kihunyt, a sötétség összesűrűsödött. Hogyan lehetsé­ges ez? Először is: amit nem látunk, azt nem rejthet­jük el. A sárkány technika a szemre hat, köddel veszi körül alkalmazóját, az elmekapu technika viszont le­hetetlenné teszi a látást. Alkalmazói minden esetben jártasak a hipnózisban és az illúziókeltésben. Másod­szor: fizikai szinten e technika alkalmazása nagyon egyszerű. A szem a pupilla összehúzódásával és kitá­gulásával reagál a fény erősségének megváltozására. A pupilla reakciója eltart bizonyos ideig; ez alatt az idő alatt az ember nem lát tisztán. Tehát egy lámpa le-oltásával vagy leverésével, esetleg egy éles fény fel­villantásával a nindzsa bizonyos időt nyer - időt, amelyet kihasznál arra, hogy eltűnjék.

DÉMONOK

A nindzsucu démonmaszk iskolájának tanítása sze­rint hasznos az ellenség megfélemlítése. Ezt a leg­egyszerűbben egy félelmetes arckifejezéssel vagy hanggal lehet elérni. (Gondoljunk a csintalankodó

168

gyerek szülőjének zord arcára, vagy arra a torz si­kolyra, amellyel a harcművészek támadásaikat kísé­rik.) Régen gondosan megtervezett kosztümöket és csontokból összerakott maszkokat használtak, ame­lyeket általában vörösre festettek.

Démonmaszk léleküvöltéssel

A fekete sárkány iskola tanításai szerint a lélek-üvöltés több célt szolgál: megfeszíti a nindzsa testét, és elbizonytalanítja, jobb esetben megbénítja vagy

Démonmaszk léleküvöltéssel

169

megrémíti az ellenfelet. A képzés során a mesterek arra biztatják a tanulókat, hogy egyetlen kiáltásba sűrítsék össze minden félelmüket és dühüket.

Képzeljük el, hogy egy tűzgömb pattan ki a ha­sunkból, amely lángokba borítja és elpusztítja azt, amitől félünk. Ha kiadjuk magunkból ezt a tűzgo­lyót, megszabadulunk a negatív gondolatoktól és ér­zelmektől, megnő a bátorságunk. Ha sikerül elkép­zelnünk, akkor az ellenfelünk is látja, érezni fogja dühünk hevét, és megretten.

ELTÉRÍTÉS

A mesterek az imént felsorolt dolgokat eltérítés­nek vagy félrevezetésnek nevezik. Trükkök, ame­lyeknek az a céljuk, hogy megnyissuk az ellenfél vé­delmi vonalát, megroppantsuk a figyelmét. Ha ezt sikerül elérni, akkor a nindzsa támadást indíthat, vagy láthatatlanná válhat.

Ez a lényeg: az ellenfél összezavarása. Dobjunk va­lamit az őrszem mellé, hogy elinduljon megvizsgálni a hang forrását. Nézzünk el a velünk szemben álló támadó válla fölött, hogy azt higgye, áll valaki a háta mögött, és megforduljon. Két ellenfél esetén egyszer­re támadjuk mindkettőt, hogy egyik se tudja, a kö­vetkező pillanatban mire számíthat. Teljesen mind­egy, mit teszünk - a cél az, hogy néhány pillanatra el­terelődjék rólunk ellenfelünk figyelme, és így alkal­munk nyíljék arra, hogy kijussunk a látóteréből.

170

TÜRELEM ÉS CSEND

Nem félünk attól, hogy ezeket a gyakorlatokat rosszul fogják használni, mert azoknak, akik ezt ten­nék, nincs elég türelmük vagy kitartásuk megtanul­ni őket. Aki ismeri a sárkány titkát, de nem elég fel­készült, tehát nem elég magabiztos, nem lesz képes végrehajtani e technikákat. A mudrát is meg lehet is­merni, meg lehet vizsgálni a láthatatlanság titkát, de aki nem tette meg mindazt, amit leírtunk, annak esé­lyes sincs arra, hogy végre tudja hajtani a gyakor­latokat.

Bizonyos dolgokat csak rengeteg gyakorlással le­het elsajátítani; aki pedig gyakorol, az közben meg­érti a lényeget, és nem fogja rossz célra használni a megszerzett tudást.

Mindenki hozza ki magából a legtöbbet! Mi csu­pán az irányt mutattuk meg, mindenki találja meg a célhoz vezető utat. A legfontosabb az önbizalom fejlesztése, annak a tudatnak a kialakítása, hogy az ember szükség esetén képes megvédeni magát, és ha nagyon kell, akkor láthatatlanná is tud válni. A nindzsák nem alkotnak klubokat, nem szerve­ződnek hadseregekbe. A nindzsák közössége egy­formán gondolkodó barátokból áll, akik segítik egy­mást.

A láthatatlanság titka a csend, a test és a lélek csendje, továbbá nyugalom és a magabiztosság. Aki nyugodt és magabiztos, az akár egy marék homok­kal is képes megvédeni magát, erőszakmentesen

171

vagy minimális erőszak alkalmazásával ki tud kerül­ni a veszélyes helyzetekből.

Sajnos, mindig lesznek olyanok, akik szerint erő­szakkal mindent meg lehet oldani. Az erőszakos cse­lekedeteknek több motivációja is lehet. A nindzsa egyik célja ezeknek az okoknak a megértése. Lehet, hogy valakinek valóban jó vagy jónak vélt oka van arra, hogy másokra támadjon. Lehet szánni, sajnál­ni, de akkor és ott, az adott pillanatban csak és kizá­rólag a védekezésre szabad gondolni. A nindzsa vé­di az életet, így a legvégsőkig elmegy, hogy elkerülje a küzdelmet. A nindzsa azonban legfőképpen a saját életét védi, ezért harcban képes és hajlandó elmenni a legvégsőkig.

A nindzsa névtelenül beleolvad a tömegbe, csend­ben marad, nem vonja magára a figyelmet. Látha­tóan láthatatlan. Amikor azonban valami miatt még­is ráterelődik mások figyelme, és ez nemkívánatos a számára, mindent megtesz azért, hogy ismét vissza­olvadjon a láthatatlanok közé. Még a leggyengébb, legszelídebb ember is megtalálhatja a védekezés pasz-szív, erőszakmentes módját.

A legenda szerint Mijamotó Muszasi, a középkori Japán egyik leghíresebb hőse azt vésette kardja mar­kolatának egyik oldalára: A Kard, amely öl; a másik­ra pedig azt: A Kard, amely életet óv. Ez a két mon­dat akár a láthatatlan ököl mottója is lehetne.

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ 7

BEVEZETÉS: A LÁTHATATLANSÁG

MINT MŰVÉSZET 15

1 A FÖLD KÖNYVE

„Homok a szemben" 25

2 A víz KÖNYVE

„A tudattalan medencéje" 56

3 A TŰZ KÖNYVE

„A tűzokádó sárkány" 78

4 A LEVEGŐ KÖNYVE

„Az elme kardja" 1 1 7

5 A FA KÖNYVE

„Hatalom az elfelhősödótt elméjű emberek felett" 1 4 3

„Nem mondhatom el neked a körülírhatatlant, de meg­taníthatlak néhány, nem elhanyagolható művészetre, a láthatatlanságra, a szárnyak nélküli repülésre, a karddal vagy a kígyó méregfogával szembeni sérthetetlenségre, amelyekről már hallottál."

Részlet Ko Hung: Nei Pien (Értekezés az alkímiáról, gyógyításról és hitről) című művéből; i. sz. 320.

Minden nindzsákat övező legenda közül talán a láthatatlan­ság képességéről szóló a legérdekesebb. A titokzatos japán harcosokról szóló történetekben szinte mindig felbukkan az a részlet, amikor a nindzsa egyszerűen köddé válik az ellen­ség orra előtt. De vajon mágikus képesség-e ez? Ashida Kim, a nindzsucu nemzetközileg elismert mestere könyvében egyértelmű választ ad: szó sincs varázslatról. A láthatatlanná válásnak számtalan módszere létezik, ám mindegyik megegyezik abban, hogy a megtévesztésre épül, és kellő figyelemmel, összpontosítással és gyakorlás­sal bárki elsajátíthatja őket.

SZUKITS

I Í H Í M

5 | % 5 *

www.szukitskiodd.ht í^k V

1 7 9 0 , -