ART L IMES

A PASZTELL

2003 .2

T A T A B Á N Y A

5 Salvador G. Olmedo: A pasztell a mûvészet történetében (részlet)

11 Szobotka Imre: A pasztell (részlet)

15 Kosztolányi Dezsô: Nagy István

16 Lyka Károly: Egyedül a természettel

17 Pogány Ö. Gábor: Nagy István (1873–1937)

19 Szabó Lôrinc: Rippl-Rónai

20 Babits Mihály: A festô halála. Rippl-Rónai emlékének

23 Eμzbieta Charazinska: A lengyel tájkép

31 Jasna Jovanov: A vajdasági pasztellmûvészet

TARTALOM

P A S Z T E L L T Ö R T É N E T

P A S Z T E L L - T E C H N I K A

M E S T E R E K É S M Û V E K

T Á J É S T Ö R T É N E L E M

39 Fiona Bradley: Paula Rego (részlet)

47 Teodora Valcseva – Dragomira Szimeonova: A pasztell négy bolgár mûvészmunkásságában

52 Srp, Karel: A súlyuktól megszabadított pasztellek (Jitka Svobodová)

56 Feledy Balázs: Pasztell-titkok (Varga Patrícia Minerva)

59 Tettamanti Béla: Sajdik „portré applikációi”

61 Wehner Tibor: A pasztell varázsa. Beszélgetés Krajcsovics Éva festômûvésszel

66 Dobai Péter: Veduta az esztergomi bazilika kupolájának kilátó-körerkélyérôl

67 Pogány Gábor: Az elsô kiállítás

73 Almási Tibor: Kell-e vagy sem pasztell biennálé? – gondolatok az I. Országos PasztellBiennálé margóján

76 Bodri Ferenc: Jegyzetek a II. Országos Pasztell Biennáléról

82 Wehner Tibor: Rippl-Rónai kissé neheztelôn összehúzta volna szemöldökét...

85 Lóska Lajos: A díjazottakról – a harmadik

91 Pogány Gábor: Díjazottak pasztell-tára

96 Fábián László: Korlátok és erények a technikában

101 Sobor Antal: Történelmietlen látképek

104 P. Szabó Ernô: Pasztell: Hidak, új hangzásvilág

115 Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

P O R T R É G A L É R I A

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K E S Z T E R G O M B A N ( 1 9 9 3 – 2 0 0 2 )

T A R T A L O M4

R É S Z L E T

5P A S Z T E L L T Ö R T É N E T

Salvador G. Olmedo

A PASZTE L L A MÛVÉSZET TÖRTÉNETÉBEN

ElôfutárokA pasztellel való s a mai értelmezésnek megfe-lelô festés (tehát mint annak a számos festé-szeti eljárásnak az egyike, amelyek alkalmasaka szín révén történô mûvészi kifejezésre) vi-szonylag késôn bukkan fel a mûvészetek törté-netében.A pasztellt csak az 1720-as évek táján kezdték akifogástalan festés összes lehetôségét nyújtanitudó eszköznek tekinteni. Mindazonáltal a pasz-tell felvirágzása nem a véletlen mûve vagy vala-milyen zseniális ötlet következménye volt. Apasztell más, rajzolásra alkalmas médiumokhozhasonló fizikai tulajdonságai révén akkor váltkedveltté, amikor a mûvészek a rajzolásban márnem csupán a festést megelôzô módszert látták,hanem a kifejezés egy sajátságos lehetôségétkezdték látni benne.

A rajzolás ilyen értelmû átértékelésére a rene-szánsz során került sor, amikor a XV. század mû-vészei újra fölfedezték a görög és a római kultú-rát azok valamennyi humanista elemével együtt.Ennek a természet és az ember viszonylatábanis egy új szemléletmód lett az eredménye. Váz-latok révén épp a reneszánsz korában fedeztékfel elôször az emberi test anatómiáját. Ezekhez avázlatokhoz grafikai szempontból a rajzolás nyúj-totta a szükségszerû segítséget. Hasonlóképpenvezette rá a mûvészeket a bonyolult gótikus for-mák fejlôdése olyan új technikák keresésére,amelyek lehetôvé tették e stílus gazdag, dinami-kus lehetôségeinek a kifejezését. A XVI. század-tól, a cinquecentónak nevezett korszak során arajzolás minden leendô festô stúdiumának köte-lezô részévé vált, ôk pedig az akkor ismeretesanyagok – a tus, szén, vörös kréta, gipsz – révén,vagy két-három eszköz kombinálásával a lehetô-ségek határáig fejlesztették a rajzmûvészetet. A pasztell sajátosságaihoz hasonló vonásokat el-sô ízben Leonardo da Vinci, Andrea del Sarto,Raffaello Santi és Michelangelo Buonarroti rajzainfedezhetünk fel.Noha a cinquecento korának híres festôi egymás-tól nagyon különbözô anyagokat használtak,mégis egy olyan technika úttörôinek tekinthetjükôket, amely hasonlít a pasztelléhez.A rajzolásnak ez a formája átnô a barokkba, ame-lyet egyébként nem könnyû egyértelmûen elhatá-rolni a reneszánsztól. A valóságban Raffaello ésMichelangelo (hogy csak a leghíresebbeket említ-sük) és a XVI. század utolsó negyedének mindenneves festôje már a barokk esztétikájához köze-ledett. Nem puszta véletlen, hogy a XVI. századutolsó harmadának itáliai festészete a festés„fennkölt módja” felé irányult, melybôl a manieriz-mus néven ismert mûvészi mozgalom nôtt ki.

Leonardo da Vinci: Szûz Mária gyermekkel Szent Annával ésKeresztelô Szent Jánossal

A barokk koraA manierizmus megelôzte a barokk korát, amelyeta reneszánsz és a klasszicizmus közötti, körülbe-lül 1600-tól 1750-ig tartó idôszakként szoktakmeghatározni.A barokkot a XVI. század híres festôi iránti csodá-latból született álomszerû elképzelések feltétlenistenítése mellett a klasszikus emlékek tanulmá-nyozása tekintetében változatlanul megnyilvánulóérdeklôdés jellemezte.A barokk mozgalma elterjedt egész Európában, akorszak utolsó évtizedeiben pedig (1720 és 1750között) Franciaországban és a germán országok-ban megjelent a sajátságos vonásokkal bíró roko-kó stílus. S éppen ebben a díszítmények szerepéthangsúlyozó idôszakban jelenik meg a mûvészettörténetében a pasztell. E megjelenés egy RosalbaCarriera (1674–1757) nevû velencei mûvésznô jó-voltából fényesre sikeredett. A festônô – akit azakkori idôk európai társadalmában tipikusnak szá-mító némileg könnyed elegancia jellemzett – el-sôsorban pasztellel készült portréi révén ismert, deminiatüristaként és figurális festôként is kiváló volt.

A rokokó és a pasztell születéseRosalba Carriera abban az idôszakban ért el nagysikert, amikor XV. Lajos uralmának éveiben Fran-ciaországban dolgozott. Drezdában mind ez idáigszázötven pasztelljét ôrzik. Rosalba Carriere kortársainak a sorába tartozott az1704 és 1788 között élt Quentin de la Tour, a korleghíresebb arcképfestôje, aki portréi révén a roko-kó selymébe és bársonyába öltözött földijei gond-talanságát örökítette meg: alakjai úgy mosolyog-nak ránk, mintha szólni akarnának hozzánk. Párizsban az emberek szinte megôrültek a pasz-tellképekért. Feltételezések szerint 1780 tájánmintegy ezerötszáz pasztellfestô dolgozott a vá-rosban. A pasztell finomsága tökéletesen megfe-lelt annak a gall kedvtelésnek, mely azt kívánta,hogy a kor sajátosságait úgy örökítsék meg, ahogya legjelentôsebb személyiségek portréján tükrö-zôdnek.

S . G . O L M E D O6

R. Carriera: A festészet allegóriája (részlet)

Jean Étienne Liotard: Csokoládét vivô lány, 1744

Mindannyiunknak, akik vonzalmat érzünk a pasz-tell iránt, át kellene tanulmányoznunk RosalbaCarriera, Quentin de la Tour és a kortársaik közétartozó Jean Baptiste Perronneau életmûvét. Ezeka mesterek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy apasztellfestés olyan technika, amely megfelel a jófestô kívánalmainak. Errôl a korról szólva lehetetlen megfeledkeznünk Ru-bens nagy csodálójáról, Jean Antoine Watteau-ról(1684-1721), a fétes galantes (gáláns ünnepségek)festôjérôl. Nagyszámú festménye és vörös krétávalkészült, meglepôen modern rajzai különös hangula-tot árasztanak, kifejezve az élet örömeinek tüné-kenysége miatti melankóliát. Watteau kortársai közétartozott Francois Boucher és Jean Honoré Fragonardis: mindnyájan nagyszerû munkák sokaságát hagy-ták ránk, tanúságot téve egy olyan korról, melyben afényûzés és díszítés mérhetetlenül fontos volt. Már említettük, hogy a XVIII. században de la Tourvolt a leghíresebb francia pasztellfestô; ô aknáztaki leginkább e médium technikai lehetôségeit. Azáltala készített pasztellek legjobb gyûjteményeSaint Quentinben található: itt született és itt ishalt meg, élete nagy részét azonban Párizsbantöltötte. Akik pasztellfestészetet tanulnak, SaintQuentinben de la Tour számos tanulmányát ésvázlatát is megtekinthetik, melyek közül némelyiktanulságosabb, mint a befejezett portrék. De la Tour ifjúkorában sokat utazott, majd 1724-ben Párizsban telepedett meg – tehát csak néhányévvel azután, hogy Rosalba Carriera 1719–1720-ben hatalmas sikert ért el pasztelltechnikával ké-szült portréival. A következô hatvan évet de la TourPárizsban élte le, teljes mértékben kihasználva apasztellt övezô népszerûséget, amelyet Carrieraalapozott meg. Portréit kimondhatatlan báj jellem-zi, amely azonban olykor már a vulgaritással hatá-ros. A szemlélôre azonban mély benyomást tesz amûvész azon képessége, mellyel modelljének ajellemét tévedhetetlenül kifejezésre juttatja. De la Tour nem csupán lélegzetelállító ügyességé-

nek és technikai tökéletességének köszönhetôenmúlta felül kora valamennyi portréfestôjét, hanemazon törekvése okán is, hogy a különbözô szemé-lyiségek valóságos galériája révén az évszázadlelkületét kívánta megragadni – e célból alkotta

7P A S Z T E L L T Ö R T É N E T

Maurice Quentin de la Tour: Monsieur Duval de l’Epinoy

Jean-Baptiste Perronneau: Lány macskával

meg többek között Jean le Rond d’Alembert, Jean-Jacques Rousseau, Maurice of Saxony és Madamede Pompadour arcképét. A XVIII. század közepe kifejezetten bôvelkedett ajó portréfestôkben. Spanyolországban a kiválópasztell- és arcképfestôket többek között VicenteLopez y Portaña (1772-1854) képviselte. Munkás-ságának köszönhetôen 1815-ben VII. Ferdinándudvari festôjévé lett. De la Tour, Perronneau ésPortaña nevén kívül más híres mûvészeket isemlíthetünk, közöttük Jacques-André Aved-ét(1702–1766), aki Jean-Baptiste Simone Chardin(1699–1779) bizalmas barátja volt, valamint anémileg szentimentális stílusú Francois HubertDrouais-ét (1727–1775), aki apjának, FrancoisBoucher-nek a tanítványa volt és gyermekport-rékra specializálta magát.

De la Tour egyetlen riválisa az Európában utazga-tó s végül Amszterdamban elhunyt Perronneauvolt. Mûvének eleganciáját egyebek között a Lánymacskával címû híres képe tanúsítja.

Az impresszionizmusAz impresszionista pasztellfestményeken a színtvoltaképpen fényvezetôként alkalmazták, azzal acéllal, hogy világossággal és fényességgel töltsemeg a képet s így idézze fel a valóságot. Az imp-resszionizmus újra definiálta a képzômûvészet vi-lágát, és a modern festészet megszületését ered-ményezte. Miként az új dolgokkal mindig és min-denkor történni szokott, ez az irányzat is teljes ér-tetlenségbe ütközött. Az impresszionista mozgalom legfontosabb alapí-tói között ott találjuk Mary Cassatt-ot, EugéneBoudint, Berthe Morisot-t, Henri de Toulouse-Lautrec-et és Frédéric Bazille-t.1

Külön is szólnunk kell Mary Cassattról, a pasztell-festészet lelkes hívérôl, aki Pittsburghban láttameg a napvilágot 1844-ben. Degas tanítványa voltés a pasztellfestészet technikáját nem mindenna-pi mesterségbeli tudással és érzékenységgel alkal-mazta a gyönyörû és gyengéd nôi és gyermekala-kok megjelenítésekor. Mary Cassatt és Rosalba:két nô, akik nôiességgel és finomsággal telített ésteljesen személyes kézírást hagytak örökül a mû-vészettörténetre. Az impresszionista felfogásmódnak megfelelôenfestett pasztellek között meglehetôsen homályos,jószerivel egy jelenésre redukált képeket találunk.Annak megértése érdekében, hogy mit is jelentetta festészet az akkori idôk mûvészének, CamilleCorot szavait idézzük: „A szépség a mûvészetbennem más, mint az igazság megfürdetve abban azelsô benyomásban, amellyel a természet ajándé-kozott meg bennünket.”

1. Ez a megállapítás pontatlan és zavarba ejtô, az impresszionista mozgalom „legfontosabb alapítóinak” névsorából ugya-nis épp a legjelentôsebbek, Claude Monet, Auguste Renoir, Paul Cézanne, Camille Pissarro, Edgar Degas, Alfred Sisley nevehiányzik; mûvészi rang tekintetében a felsoroltak közül csak Henri de Toulouse-Lautrec mérhetô hozzájuk. Eugéne Boudinsosem volt a csoport „alapítója”, a mûvészettörténet az impresszionizmus elôfutárai között jelölte ki a helyét, Toulouse-Laut-rec pedig kívül állt minden iskolán és mozgalmon, s mivel 1864-ben született, életkoránál fogva sem kerülhetett egy olyanirányzat kezdeményezôi közé, amely az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elsô felében bontakozott ki. M. Cassatt,B. Morisot és F. Bazille valóban az impresszionizmus rangos képviselôje volt, de munkásságuk korántsem sorolható a mû-vészettörténet oly fontos fejezetei közé, mint amilyeneket Monet és társai életmûve jelent. – A fordító jegyzete.

Mary Cassatt: Anya gyermekével

8 S . G . O L M E D O

A huszadik századA huszadik század sok pasztellfestôt adott a világ-nak. Mivel nehéz volna a világ festôi közül a legis-mertebbeket kiválasztani, a következô néhány ol-dalt szeretném hazám, Spanyolország festôinekszentelni, akik jelentôs mértékben hozzájárultak apasztell technikájának továbbfejlesztéséhez.A barcelonai Ramblasban 1984 májusban embe-rek hosszú sora kígyózott a Palacio de la Virreinakapuja elôtt: itt nyílt meg a kiemelkedô festô ésegyedülálló grafikus, Ramón Casas Carbó (1866-1932) kiállítása. A krétával és szénnel készült raj-zok hatalmas gyûjteménye a tárlat sok látogatójaszámára valóságos felfedezést jelentett. Kétségkí-vül ugyanez volna érvényes két hírneves spanyoltájképfestô, Joaquín Mir (1873–1940) és JoaquínSorolla (1883–1924) pasztelljeinek az esetében is:mindketten tisztában voltak a földközi-tengeri fénytitkaival, s tudták, hogy pasztellképeiken miképpörökítsék meg ezt a fényt.Az egyik-másik témából és modellbôl áradó gyen-gédség megköveteli, hogy a festô egy másfajtagyengédséget juttasson érvényre, mégpedig finomés világos színek révén. Ez volt Francesco Serra

felfogása is, melynek meghitt örömtôl áthatottpasztelljeiben adott kifejezést. E meghitt örömnekaz a felismerés volt a forrása, hogy miként fejez-hetô ki a mindennapi élet egyszerû és szentimen-tális költészete a vonalak és a színek által. Serragrafikusként és festôként is összehasonlíthatóazokkal a nagy mesterekkel, akik hatottak rá:Ingres-vel, Corot-val és Degas-val. Mesterien fes-tette az egész testet megrövidítô merész perspek-tívából láttatott nôi alakokat, egyéni sajátosságok-ban bôvelkedô arcképei pedig valóságos technikaileckék voltak, s ugyanakkor a szakmája iránti nagyszeretetét is kinyilvánították. Szakmaisága a kivé-teles, vele született tehetségen és a reflexióra va-ló hajlamon alapult.A huszadik század talán legismertebb neve azon-ban kétségkívül Pablo Picassóé (1881–1973). Pi-casso Malaga városában a festészet egy szerényoktatójának a fiaként látta meg a napvilágot; mû-vészi tanulmányait a modernista Barcelónábankezdte és Párizsban fejezte be, ahonnan híre azegész világban elterjedt. Picasso pasztelljeit nagyobb számban elôször abarcelónai Sala Paresben állították ki 1901 tava-

Ramón Casas Carbó: Arckép

Francesco Serra: Portré

P A S Z T E L L T Ö R T É N E T 9

S . G . O L M E D O1 0

szán. Hatásuk nagy volt és a híres Utrillo recenziótszentelt nekik. Ezeknél a képeknél Picasso meg-gyôzô, egyértelmû színek sávjaiban vitte fel a pasz-tellt; a piros, sárga, zöld, kék és lila s az átmenetitónusokat nélkülözô felületek dominálnak, különösstílusuk pedig olyan, mint a barcelónai „Le QuatreCats” („Négy Macska”) nevû modernista csoporto-sulásé. Picasso elôszeretettel használta azt a teltkék színt, amelyet konyhai kéknek neveznek.

Picasso nôi alakjainál az elegancia nyersességgelkeveredik, ami kétségkívül bizonyos párizsi körökbefolyását tükrözte. A festészetrôl vallott felfogástsenki nem változtatta meg olyan radikálisan, mintô. Akárcsak Giotto, Michelangelo és Bernini, Picas-so is egy új korszak kezdetét jelenti.(S. G. Olmedo: Pastel. Praha, 1995.)

G. Kovács László fordítása

Henri de Toulouse-Lautrec:Szalon

Henri de Toulouse-Lautrec: Vincent van Gogh portréja

Edgar Degas: Táncosnô Pablo Ruiz Picasso: Önarckép (vázlat)

1 1

A pasztell tulajdonképpen átmenet a rajz és fes-tés között. A rajzolástól indult el, és fokozatosanfestéssé fejlôdött. A hagyomány szerint a franciagrafikában jelentkezett elôször a pasztell-technika,a 18. sz. elején, a francia rajzmûvészet nagy16–17. századi virágzása után. FelfedezôjénekMaurice Quentin de la Tourt-t (1704–1788) tekint-jük, aki a kor igényét annyira kifejezô arcképekhosszú sorát alkotta versenytársával, a genfi szár-mazású Jean Etienne Liotard-ral (1704–1789).Anyagát illetôen, lényegében teljesen megegye-zik azzal a színes agyagröggel vagy széndarab-bal, amelyet a barlanglakó ôsember használha-tott elsô ábrázolásaihoz. Attól mindössze taláncsak abban különbözik, hogy mesterséges anya-gokból, többnyire gyárilag állítják elô, a legválto-zatosabb színárnyalatokban. A pasztellkréta maiformájában hengeres rudacska, amely festékpor-ból vagy festékkel színezett krétából oly minimá-lis kötôanyag hozzáadásával készül, hogy az ép-pen csak összetartsa, és elég lágyan omló le-gyen ahhoz, hogy a rajzpapíron vagy egyéb zsír-talan festôlapon egyszerû érintésre is nyomothagyjon. Ezt átdörzsölve a legfinomabb árnyala-tú átmeneteket állíthatjuk elô. Ez a tulajdonsá-ga sorsdöntô a pasztell egész történetére. Ma-gában foglalja minden erényét és minden fo-gyatékosságát.Ha összehasonlítás céljából valamely porfesték-bôl, mondjuk okkersárgából, különbözô mennyi-ségû és fajtájú kötôanyaggal, sorjában: gyantásfirnisszel, viaszos lenolajjal, kazeinnal, tojás-emulzióval, sûrûbb és hígabb enyves vízzel,mésztejjel s végül tiszta vízzel kevert festékkelegymás mellé próbákat festünk fel és száradnihagyjuk, alig hihetjük el, hogy az a sok különbö-zô szín ugyanabból az okkersárgából került ki. A gyantás firnisszel kevert: mély tüzû, ragyogó.

A viaszos valamivel tompább, testesebb, a ka-zeinos kissé fanyar, a tojástemperával kevert lá-gyabb, bársonyos, sok enyvvel szinte ropogós,kevéssel világosabb, fedô; mésszel kissé üvege-sen áttetszô és kötôanyag nélkül olyan üdénhamvas, mint a pasztell.

A pasztellfestés technikájaMinden festôtechnikát, így a pasztell kezelését isaz alkalmazott anyagok szabják meg. Hogy azanyag nyújtotta lehetôségek közül mit válasz-tunk kifejezési eszközünkül és azt miként alkal-mazzuk, csakis a magunk elé tûzött cél dönthe-ti el. Célunk változását technikai változás követi.A különbözô pasztelltechnikák is fokozatosanalakultak ki.

•A különféle eljárások alkalmazásaTisztán technikai szempontból nézve a különbö-zô pasztell-eljárásokat, legegyszerûbbnek tetszikaz, amikor a színeket keverés nélkül használjuk,és egymás mellé helyezett színfoltokkal, ponttalvagy vonallal hozzuk létre az ábrázolást. Mégegyszerûsödik az eljárás, ha színes, érdes papírthasználunk, melyen a rücskeire tapadó festék azüresen maradt barázdák színével önmagátólkombinálódik. Ez a könnyen elérhetô hatás azon-ban meglehetôsen szûkre szabja a kifejezési le-hetôségek körét.Ezután következnék az az eljárás, melyet fentebbkrétarajz-technikának neveztünk. Ennek primitívalakjában csak tömény színeket használunk, me-lyeknek lágyabb vagy erôteljesebb felrakása ered-ményezi a különbözô árnyalatokat. Tovább men-ve, a moduláláshoz már fehéret és feketét is hasz-nálunk, ami azt jelenti, hogy magán a papíron ke-verjük ki a kívánt árnyalatot. Erre a célra félkeménypasztellrudakat használtak a mai általános, lágy

P A S Z T E L L - T E C H N I K A

Szobotka Imre

A PASZTE L L

( R É S Z L E T )

S Z O B O T K A I M R E1 2

pasztell helyett. A színek egymás közti keverésemég egy lépéssel közelebb visz a szabad techni-kához, midôn már a színek különbözô árnyalataitis alkalmazzuk, és minden kínálkozó eszközt ésmódot felhasználunk, amely mondanivalónk kife-jezéséhez szükségesnek mutatkozik.Ez a szabad, kötetlen technika felel meg legin-kább a pasztell sajátosságainak, s általában ezis nyer alkalmazást. Mindamellett ajánlatos azegyszerûbb eljárási módokat is figyelembe ven-ni, mert végül is bennük találjuk meg a helyespasztelltechnika alapját.

•Ha egyáltalán lehetséges a kép felépítésére álta-lános érvényû szabályokat felállítani, úgy azoktermészetesen a pasztellre is vonatkoznak. Deanyagának sajátos tulajdonságaiból olyan kü-lönleges feltételek is következnek, melyeket jómindig szem elôtt tartani. Mindenekelôtt, bán-junk takarékosan az anyaggal, mert ha az alapbolyhossága már telítôdött festékkel, úgy nemfejleszthetjük képünket tovább. Még ha leporol-juk is, a fáradt, kopott alapon bágyadt lesz azújabb réteg. Törekedjünk tervszerûségre, még hanem is sikerülne minden tekintetben betartani.Egy kis fegyelmezettséggel sok bosszúságtól kí-mélhetjük meg magunkat – bár néha éppen azilyen bosszúság táplálja azt az erôfeszítést, mel-lyel felülmúlhatjuk átlagos teljesítményünket.Képünk felvázolásához olyan színt vegyünk, me-lyet a végleges szín kikeveréséhez amúgy ishasználnánk. Lehetôleg olyant, mely az egészképre érvényes. Esetleg már a vázolásnál vált-sunk színt, mintegy megpendítve az akkordot,amelyre építeni akarjuk harmóniánkat. Ha közép-tónusból indultunk ki, fokozatosan fejlesztjük ké-pünket színben és formában, gazdagítjuk részle-tekben, itt növeljük a hangsúlyt, ott leszereljük atolakodót. Jó szolgálatot tehet, különösen a kez-désnél a törlôrongy. Ujjhegyre borítva, pasztell-porral bekenve, oly leheletszerû könnyedséggelvázolhatunk vele, hogy az nemcsak hogy nemzavar a további munkánkban, de jó alapul szol-gál, mint elôzetes lazúr, a rákerülô színeknek.

Kezdhetjük képünket a fôbb színek, nagyobbkontrasztok felrakásával is, melyeket azután foko-zatosan ágyazunk bele környezetünkbe. Gondosabb kidolgozást igénylô részletekkel csakazután foglalkozzunk, miután már lefektettük akompozíció biztos alapjait.

•Szenteljünk most egy kis figyelmet a pasztellke-zelés egy különösen jellegzetes körülményének(mellyel más festôtechnikában kevésbé találko-zunk): a színek elôre kikevert tónusainak hasz-nálatára. Amilyen jelentéktelennek látszik magaa tény, következményeiben éppoly fontos ténye-zôvé válik.Minden festô jól tudja, hogy az egymás közelé-be helyezett színek optikailag hatással vannakegymásra, s ha egyiket megváltoztatjuk, egybena másik értéke is módosul. Festés közben a szí-nek folytonosan értékelôdnek azáltal, hogy egyújabb színfoltot tettünk közéjük, vagy átfestettükvalamelyiket. Ha például olajfestésnél ki is kever-jük palettánkon a kívánt színt, az valódi értékéttulajdonképpen csak a képen kapja meg. Azt,hogy ez az érték milyen elemekbôl tevôdöttössze, aligha tudnók pontosan megállapítani,mert az ecsettel felvitt színek keverése végtele-nül labilis. Ezzel szemben a pasztellnél a képszíneinek relatív értékét bármikor egybevethetjüka felhasznált kész színek állandó értékével. Például: ha egy piros mellé egy teljesen világosszürkét akarunk tenni, elsô pillanatban a feketé-bôl kevert szürkére gondolunk, mert az a leg-semlegesebb szürkénk. Ellenben a piros mellettannyira zöldnek hat ez a szürke, hogy végül is aszépiának valamelyik világos fokozata mellett fo-gunk dönteni. Hasonló probléma minden pilla-natban felvetôdhetik, s az elôbbi példa tanulsá-ga nyomán valamennyit könnyûszerrel megold-hatjuk, tudván, hogy mit jelent egy szín a sajáthelyén, és azt is követni tudjuk, hogyan módo-sul az értéke, amint változtatjuk a helyét. Míg aszínek viszonylagos értékének megítélésébenkellô biztonságra nem tettünk szert, tervszerûtlentapogatózás helyett úgy segítünk magunkon,

P A S Z T E L L - T E C H N I K A 1 3

hogy a már használt színt körülvisszük a hozzákeresendô szín tájéka fölött, mire rögtön kitûnik,hogy melyik rekesz, mely szériájának, mely foko-zata közelíti meg legjobban a kívánt viszonylatot.Természetesen fel kell tételeznünk, hogy készle-tünk rendben van tartva és tónusai mind szám-ban, mind minôség tekintetében arányban van-nak színbeli igényeinkkel. Ha az így kiválasztottkét szín nem is felelne meg tökéletesen kívánal-mainknak, még mindig módunkban áll azt a ké-pen korrigálni. Ez mindenesetre kevesebb ve-szôdséggel és biztosabb sikerrel jár, mintha dur-vább különbségeket kellene kiigazítanunk. Azon-kívül, hogy ilyképpen lényegesen megkönnyítet-tük munkánkat, ennek az eljárásnak gyakorlásakörülbelül olyan hatással lesz színérzékünkre,mint énektanulásnál a skálázás: biztos alapotnyújt a helyes intonáláshoz. A kész, elôre kikevert színárnyalatok alkalmazá-sával a további színkeverés mikéntje is megvál-tozik. Ez a különbség nyilvánvalóvá lesz, haösszehasonlítjuk ezt a színkeverést az alapszí-nek keverési módjával. Ha valamely tört színt ahárom alapszínbôl és fehérbôl akarunk kikever-ni, többnyire mindegyikbôl kell vennünk, s a kü-lönbözô kevert színek csak abban különböznekegymástól, hogy egyszer egyik, másszor másikalapszínbôl lesz bennük több vagy kevesebb.Ezzel szemben pasztellnél, jól felszerelt készletesetén, a kívánt szín már vagy megvan, vagylegfeljebb két, hozzá közelesô színbôl keverhetôki. Amennyivel sötétebb volna az egyik szín a ki-keverendô színnél, annyival világosabbat ve-szünk a másikból, amennyivel hidegebb vagytompább az egyik, annyival melegebbnek, illetô-leg élénkebbnek kell lennie a másiknak. Denemcsak a közelfekvô színekbôl keverhetjük ki akérdéses színárnyalatot, hanem attól távolabbesô két színbôl is, csak arra kell ügyelnünk, hogyamennyire távolodik egyik szín, olyan távol kellkerülnie a másik színnek is, ellentétes irányban.Vegyünk ennek az állításunknak megvilágításáraismét egy példát: az olívzöldnek egy hiányzó fo-kozatát legegyszerûbben ennek a színnek söté-

tebb és világosabb fokozatából kapjuk meg, deegy sötétebb olívbarna és egy világosabb nedv-zöld vagy okkersárga és sötét szürkészöld, lomb-zöld és égetett siena, világos cinóberzöld ésumbra megfelelô fokozatai, vagy akár krómsárgaés fekete is ugyanúgy kiadja.

•Ezzel tisztázódott annak az eljárásnak az értel-me is, melynél a papíron kevert színt nem dör-zsöljük össze, vagy csak egyes részeket dörzsö-lünk el. Ilyenkor optikai színkeverés áll elô, melyélénkíti a színhatást, és változatosabbá teszi afelületet.Mindeddig csak két színnel való keverésrôl voltszó, de elôfordulhat, hogy a keveréshez szüksé-ges két szín közül valamelyik nem áll rendelke-zésünkre. Akkor is választhatunk a hiányzó színhelyébe két másikat, melyeknek keveréke azthelyettesítheti, vagy egyszerûen az alapszínek-hez folyamodhatunk.Mint láthattuk, a lehetôségek hosszú sora áll ren-delkezésünkre, csak ízlésünkön múlik, festô érzé-kenységünkön és találékonyságunkon, hogy kö-zülük melyikkel hogyan éljünk. Mindenesetreóvakodjunk minden technikai bravúr üres alkal-mazásától, ami kitûzött mûvészi célunk helyettcsak modorosságra vezet. Jó, ha a felület szépen,szakszerûen van megmunkálva, sôt szükséges is.De ne váljék ez soha hivalkodóvá. A legjobbtechnika mindig az, amely minden kifinomultsá-ga mellett is úgy hat, mintha nem is volna, hogya képnek mélyebb festôi tartalmát annál inkábbérvényre juttassa. A pasztellfestés legnagyobbmestereinek mûvei is errôl tanúskodnak.Ezért külön is figyelmébe kell ajánlanunk, külö-nösen kezdôknek, hogy ne siessenek a pasztellnyújtotta lehetôségek kiaknázásával. A pasztell-nek nem a technikai sallangokban rejlik az igaziszépsége, hanem éppen egyszerûségében, köz-vetlenségében. Igaz, hogy az egyszerûségnekezt a magasabb fokát csak hosszú munkábanszerzett tapasztalatok útján lehet elérni. (A képzômûvészet iskolája. Szerk. Molnár C. Pál,Bp. 1976.)

M E S T E R E K É S M Û V E K1 4

Nagy István: Fûkaszálók, 1927 körül

1 5M E S T E R E K É S M Û V E K

Kosztolányi Dezsô

NAGY I STVÁN

Nem tudok róla semmit. Itt állok képei között. Ámulok.Olajfestmény sehol, csak szén- és krétarajz. A pi-ros, melyet annyira szeretek és a vad-sárgahiányzik. De az arcok foglalkoztatnak, lekötnek,izgatnak. Ezek az arcok, melyek lidércnyomás-ként térnek vissza. Parasztok, kik kóchajat,szöszbajuszt viselnek s halványlila orrot, mintegyfölkapva az élet ószeres ládájából, kucsmás, sü-veges, dali legények, nem édesítve úriszalonokszámára sem dacos-merészen rútítva a naturaliz-mus nyegléinek, hanem úgy, ahogy élnek, elkal-lódva. Igénytelenül s kiemelve egyszerre, majd-nem véletlenül a mûvészet fényébe, csodának,pisze-pösze kislányok, bekötött fôvel, botos ci-gány, egyiptomi tekintettel bámulva a semmibe,suhanc, fenyegetôen, ôsisége vackor-ízével, asunyi, a bamba, a savanyúképû, hétköznapi bôr-rel, elhasznált csonttal, nénikék, göröngyös való-ságukban, fogatlan szájuk beomlott boltozatával,aszott-lapos mellel, uborka-orral, töpörtyû-füllel,józanul, fanyarul, foghatóan.

Aztán, ami köröttük lelhetô, présház, uccarészlet,tanya, domb, lapály minden ugyanez egyéni va-rázs bûvöletében. Térjünk vissza a természethez?Dehogyis, minek, itt vagyunk, benne, fölötte, alat-ta. Semmi cukor és semmi ecet. Semmi tüntetésjobbra vagy balra. Csak annak az ígérete, ami ér-zékelhetô, csak annak a víziója, ami látható,mindörökre. Feketével, fehérrel, falu uccája, házi-kó és fák, a fekete-fehér ijesztô egyszerûségé-ben, hogy szinte fázol, és megrémülsz, gémes-kút, havastáj, alkony, pepecselés nélkül, oly biz-tos vonallal odaremekelve, hogy a rajzpapírbeléreped, kepék, kazlak, boglyák, vörhenyes-ö-römtelen napsütésben, melyen érzik a pogányég és föld közönye. Nem Fényes Adolf, nem isNyilassy Sándor. Senki más, csak ô. Ô, akirôlsemmit sem tudok. Ô, akirôl mindent tudok. NagyIstván, aki van. Nagyszerû, nagyszerû.

(Nyugat, 1923. november 1.)

1 6

A legtöbb festô mintegy helyhez kötve érleli mû-vészetét. De akad példa az ellenkezôre is. NagyIstván másként rendezkedett el: végigcserkészteaz országot a Csíki hegyektôl a dunántúli domb-vidékig. Éveken át gyalogolt szerteszéjjel a falvak,tanyák, legelôk és ligetek közt szakadatlanul raj-zolva, festve tájakat, de embereket is. Száz megszáz képe keletkezett vándorútjain. Mûhelye so-hasem volt.Tanítói pályáját otthagyva, Budapesten, Mün-chenben, Párizsban tanult mûvészetet. Járt Ró-mában is. Ezeknek hatása semmiképpen semlátszik meg munkáin. Annál erôsebben tükrözô-dik képein egy ôsi ízû festôösztön, olyan eredetikiadásban, hogy minden más festôtôl messze el-tér. Mûvészete kizáróan természetszemléletenalapul. Képei megdöbbentô közelségbe hozzák aszemlélôhöz tárgyukat: egy pásztor arcát, egy fa-lucska végét, néhány vén fát, egy marhajárástóltaposott dombot, csupa igénytelennek látszó, dea mûvész tömör elôadásában sajátosan érde-kessé lett motívumot. A magára hagyott, elhanya-golt természet mellett pásztorok, földet túró pa-

rasztok komor, örömtelen arca néz ránk sokpasztellképérôl és szénrajzáról. Barázdált arcukegész életrajzot mond el. Kószálás közben akadtrájuk, kemény formáikat papirosra írta. Anyjatöbbször rajzolt képmása olyan, mint egy bálványképe, amely mozdulatlanul, idôtlenül, szenvtele-nül néz maga elé.Ezekbe az emberképekbe, természetképekbe sa-játságos életet zár a formáló keze: minden apró-lékosság kivetve, mindig csak a döntô formákkiemelve, csak az, ami lényeges és ízig-vérig jel-lemzô. Gyöngéd tónusok, gazdag színek helyébemegdöbbentô erôt sajtolt, s ez munkáinak fô jel-lemvonása. Hiányzik belôlük minden, ami tetsze-tôs, ami ékesítô részlet, ami gazdagít, tômonda-tokban beszél jelzôk nélkül.Minden mûvét ott készítette a helyszínen, egy ül-tében, szinte látszik, hogy a felfedezés hevében.De ritka ösztönnel tudta megválogatni tárgyait,hogy a kép túlnôtt a tanulmányon, s zárt kompozí-ciónak hat. Tehát, hogy úgy mondjuk, még a kom-pozíciót is a természet adta neki. Ezekkel a sajátos-ságokkal egészen magában áll festôink sorában.

Ô körülbelül az egyetlen, akinekmûhelye csakis maga a nagy ter-mészet. S mert különleges stílusanem nagyon vonzotta a vásárló-kat, ez az ingyenes mûhely na-gyon is kapóra jött neki.(Festészeti életünk a millenniumtólaz I. világháborúig. Bp., Corvina)

Lyka Károly

EGYEDÜL A TERMÉSZETTE L

Nagy István: Palánkok, 1927

M E S T E R E K É S M Û V E K 1 7

Egyhangúságában is ilyen gazdag mûvészet csaka legnagyobbaknál figyelhetô meg. A tárgykörszerénysége mellett is nagyszerû élményt nyújt,megdöbbentô és kitörülhetetlen emléket hagy aparasztság életérôl. Fejek és tájak képezik oeuv-re-jét, de ezeken keresztül egy nehézmozgásútársadalmi réteg minden megnyilvánulási formá-ja közvetítést nyer. A legnemesebb értelembenvett realizmus ez, mely a valóságot legvéglege-sebb változatában örökíti meg. Stílusa külalakjá-val beleilleszkedik az atematikus festészet felé vi-vô folyamatba s mégis valamennyi alkotásábantanúság-tevô, szinte szociográfus tartalmat ôriz.Bizonyossá vált, hogy az ábrázolások viszonyla-gos szûkössége nem azonos a jelentés csökke-nésével. Nem a festmények címe árulja el a té-mát, de mindig az az optikai világ, mely föltámada formák és színek együttesébôl. Nagy István ar-

ról gyôzött meg, hogy ez a világ még csak nemis jelképes, allegóriákról, beszélyekrôl, történet-kékrôl szó se lehet ehelyütt, közlései legfeljebbképzetes eszközök segítségével fogadhatók el,de mindig a látás és láttatás módján, a vizuálisérzékelhetôség határai között. A magyar vidékmozdulatlansága, ôsi egyformasága az ôszintemûvészt nem ugratja bele semmiféle tisztesség-telen deklamálásba, nem tartja fel az ujját, nemoktat, nem öltözik népies ruhadarabokba. A pa-rasztok hû fiai arról ismerhetôk meg, hogy aláhú-zás és dûlt betû nélkül mondják el az igazságo-kat, beszámolóikból csak ténymegállapítások ol-vashatók ki, szenzációmentes egyszerûségek, fá-rasztó ismétlôdések. Modern kultúránk tanúságaszerint mégis ez az a szilárd alap, amire mara-dandó mûvek építhetôk, ez a szürke, kissé elszo-morító, mindenesetre szerény anyag, mely milliókmindennapi sorsából ötvözôdik. Tolnai LajostólDarvas Józsefig erôsítette az írókat, Bartók és Ko-dály gyûjtése óta európaivá nagykorúsította mu-zsikánkat s éppen Nagy István mûködésével ha-tolt be a képzômûvészetek megközelíthetetlenszigetére. Koszta József mellett ô volt az, aki élenhaladt a kendôzetlen, torzítatlan realitás szellemi-ségének bemutatásában, s aki átfogalmazás,poentírozás nélkül közvetítette falusi vándorlásai-nak tapasztalatait. Tavasztól ôszig a mezei mun-kások között élt, a községi erdôkben és legelô-kön csatangolt, erdélyi temetôkben, dunántúliszôlôhegyeken, tanyai fészerekben festegetett,mindenütt azt, amit észlelt, összefoglalva és hû-ségesen, nagyotmondás és hencegés nélkül.Nem kell a magyar ugar áldozatának tartanunkôt, amiért kerülte az élénk foltokat és a felszaba-dult jeleneteket s inkább sötétnek, borongónak,fejcsóválónak mutatkozik munkássága nagy-részében. Terheltség, kétségbeesés, reszketôs-ség, babona mégse kísért egyik mûvén se, mertmindegyikben van valami idôtlen egykedvûség.

Pogány Ö. Gábor

NAGY I S TVÁN ( 1873–1937 )

Nagy István: Önarckép, 1927 körül

P O G Á N Y Ö . G Á B O R1 8

Ezek a barázdált arcok,kerek koponyák, bére-sek, marokszedôk, tali-gások, pásztorfiúk min-den szociális kiszolgál-tatottságuk ellenére iserôt képviselnek, a dol-gozó magyarság erejét,mely fényes nevek,vesztett csaták, gyanúsévszámok nélkül is tör-ténelmünk vázát alkotta.A valóság ebben a kör-nyezetben nélkülözöttminden látszatot, voltmúltja, indoka, tragédiá-ja és reménye, állandó-sága és keménysége,kézzelfoghatósága éstörvényszerûsége, ami-ért is nem mozdult el amodellezô elôl, éles pro-filt tudott mutatni, meg-örökítôjének nem kelletttünékeny és áttekinthe-tetlen sejtések, hibásmagyarázatok után fut-nia. Sôtér István megfi-gyelése, ami szerint ná-lunk sokáig egyedülcsak a paraszti életfor-ma tudott földolgozhatónyersanyagot szolgáltat-ni az igazi realizmusnaks éppen keserves kiala-kultsága révén, Nagy István piktúrájában továbbiérvre talál.Megoldásai még a mûtermi kényeskedôket ismegnyugtathatják. Gondosan szerkesztett, anél-kül, hogy dekorált volna, súlyos figurákat mintá-zott, anélkül, hogy plasztikai kirándulásokat tettvolna, dombokat, fákat, kazlakat, gulyát, kondátábrázolt perspektíva nélkül, pasztellt használtporhanyós felelôtlenkedés nélkül. Konstrukciósmodernsége Barcsayig mutat elôre, szociális

igazságérzete Derkovitséval vetekszik, mûgondjaFerenczyéhez hasonlít, eredetisége még legjele-sebbjeinket is fölülmúlja. Teljesítményeit a leg-kiemelkedôbbek között kell emlegetnünk, jóslásnélkül is megmondható, hogy az új nemzedékideáljai között fogják emlegetni. Dési Huber Ist-ván egy vallomásszerû tanulmányban hódoltpéldamutató nagyságának.(A magyar festészet forradalmárai; Bp. 1947. Offi-cina Kiadó, 61–62. oldal)

Nagy István: Öregasszony, 1927

M E S T E R E K É S M Û V E K 1 9

„Ülj csak le”, mordult rám, és máris új

papírt feszített deszkájára. Túl

a Róma villán, Kaposvár felett,

oly gyöngédség bolyhozta az eget,

mint a kabátom kékes hamva. „Ülj

csak le”, mondta megint, „most sikerül

félóra alatt, vagy soha sehogy!”

S már fogta a krétáit. Hónyomok

Integettek, sárguló, laza fény,

A barázdákból s a karók hegyén,

Arrébb meg, barnán friss-zöld erezet,

Vetés vonalazta a földeket.

Néztem a tájat s a Mestert (ahogy

engemet ôk): tavaszi áramok

Keverték köröttünk a színeket,

S mikor az arckép kikerekedett:

„Jól ment?”, dörmögte ô, s gyors ujjai

szignálták a pasztellt: „Rippl-Rónai”

Szabó Lôrinc

R I PP L -RÓNA I

Rippl-Rónai József: Mályvák között 1895. 23x30 cm

2 0

Mikor lassan, mint hajnal a szürkület organtinjain,

oly lassan és oly izzón, mindjobban áttört rajzaidon a Szín;

vagy mintha vászon és papír csak függöny volna lelked elôtt,

mint áttetszô függöny egy fényes és színes színpad elôtt,

s nem krétád kenné, hanem életed vetné rá a képeket,

s éreztük, a vászon mögött már csak maga a Lélek lehet –

a Lélek s lakói: meghitt emlékek, otthoni táj,

vén szoba és rokoni arcok, s hány puha asszonyi árny,

Páris visszfénye, s magyar rétek – de nem így ahogy a szürke Rím

nevezheti, hanem maga a dolgok névtelen lelke, a Szín,

amit minden reggel rájuk csókol istenük, a nap –

mikor így lassan és izzón áttörte vásznaidat,

mint meleg lámpák dus fénye a fakó jégüveget:

tudtuk, láttuk, hogy hajnal ez, s egy új világ született.

Új világ, magyar és méla, s mégis csupa chic, s finom,

mely mint kövér somogyi kertbôl egy kecses, halk liliom,

szakadt ki bozót szemöldököd és paraszt pillád megül …

Ím a Nap, a színek napja, az Élet, elmerül;

de a virág tovább él s ôrzi szinét uj napok számára:

így idôz még tovatünt lelked világának ezer árnya

kép-függönyödön – óh varázs-függöny! – s amint messzebb száll el életed,

mint ki messzebb lép a függönytôl s a Fényhez közelebb,

mind nagyobb lesz és nemhogy kisebb az árny, mit a függönyre dob:

ugy nô elôttünk árnyad, amint távozik kedves alakod;

és ami szemeid kincses golyóiból kikölt,

szabadon, mint a madár, ha tojása összetört,

suhan az Idôbe, s friss szemem elé viszi légi út –

csodaszikrák, és tarkállnak még, mikor tûz-anyjuk kialudt.

1927. november

Nyugat, 1927. dec.16.

R I P P L - R Ó N A I J Ó Z S E F E M L É K É N E K

Babits Mihály

A FESTÔ HALÁLA

M E S T E R E K É S M Û V E K 2 1

Rippl-Rónai József: Babits Mihály arcképe, 1923. 54x43 cm

E . C H A R A Z I N’ S K A2 2

Stanisμaw Wyspianski: Kilátás a Kosciuszko Halmára, 1905

2 3

„A jól felvitt festék és verniks alatt olykor egy kis ér-zelem van elásva”– írta élete alkonyán, 1874-benMaksymilian Gierymski2. A stílusváltás, a más filozó-fiára támaszkodó új korszak beköszöntése ellené-re, a XIX. és XX. század fordulóján alkotó lengyelfestôk többsége számára az „elásott érzelmek”-rôlszóló kijelentés maradt a vonatkoztatási pont. A tájkép, mint önálló mûfaj a XIX. sz. közepénnyerte el rangját a lengyel festészetben a nemze-ti mûvészet eszméjét keresô mûvészcsoport ré-vén. Azonban e sajátos lengyel történelmi helyzet-ben, amikor a népet megfosztották saját államisá-gától, a tájkép mûfaját is mûvészeten kívüli köte-lességek terhelték. A szabadságeszme hordozásá-nak, a történelmi tapasztalatok üzenetének misz-sziója, következésképp a mûvészet kompenzációsszerepe hosszú idôre ránehezedett a tájkép témá-jára és kifejezésmódjára. Stanisμaw Wyspianski

1904 és 1905 fordulóján festett pasztell tájképso-rozata a Widok z okna pracowni artysty na KopiecKosciuszki /Kilátás a festô mûtermébôl aKosciuszko Halmára/ (kat. sz. X/10–17, ill.) a törté-netfilozófiai tájkép legnagyszerûbb példája alengyel mûvészetben3. A Halom – a nemzeti hôsemlékmûve, amelyet – az összes megszállt terü-letrôl származó – lengyel közös erôfeszítésévelemeltek, Lengyelország szimbólumává nô. A mû-vész birkózik a távoli perspektívából kibontakozóformával, amelyet a hirtelen lebukó nap fényeemel ki, vagy épp eltûnik a köd és a hóvihar pá-rájában. A megvilágítás és a légköri viszonyok vál-tozásai megváltoztatják a képsíkokat, de egybenmegfelelnek a mûvész tudatának, benyomásaifestôi feljegyzéssé, és – mint A. Morawinska írta –„kollektív szimbolikus lengyel emlékmûvé” válnak4.

T Á J É S T Ö R T É N E L E M

El’zbieta Charazin’ska

A LENGYEL TÁ J KÉP 1

Stanisμaw Wyspianski: Kilátás a festô mûtermébôl a Kosciuszko Halmára, 1904

1. Koniec wieku – sztuka polskiego modernizmu 1890–1914 / Századvég – a lengyel modernizmus mûvészete1890–1914 / Muzeum Narodowe, Warszawa; Muzeum Narodowe, Kraków, 1996

2. Maksymilian i Aleksander Gierymscy. Listy i notatki /Levelek és feljegyzések/szerk. J. Starzynski. Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdansk 1976, 155. o.

3. A. Morawinska, Widok z okna /Tájkép az ablakból / in: Curia Maior. Studia z dziejów kultury ofiarowane AndrzejowiCiechanowieckiemu /Curia Maior. Kultúrtörténeti tanulmányok, A.C-nak ajánlva/ Zamek Królewski, Warszawa 1990, 201. o.

4. uo. p. 206

Stanisμaw Wyspianski: Kilátás a Kosciuszko Halmára, 1904

E . C H A R A Z I N’ S K A2 4

Wyspianski költôi és festôi életmûvében szünte-lenül a történelem terhével és a lengyel míto-szokkal viaskodott, ám teljesen soha nem szaba-dult meg tôlük. „Ha meg akarjuk érteni Wyspianskimûvét, meg kell értenünk az Éjszakát, amelyennem Apolló fényei uralkodnak. Az itteni, a krakkóiés mai éjszakát. (...) Wyspianski megtalálta alengyel lélek matériáját: a krakkói Éjszakát. Addigkellene, hogy leszálljon az Éj Krakkóra, amígWyspianski él és beszél. (...) Wyspianski mindenképe egy dráma vége. Az éj és a nappal – egydráma, melyhez a föld biztosítja a szereplôket.Wyspianski megalkotta a krakkói természet drá-máját és a drámai tájképet.” – így kommentáltaWyspianski mûvészetének lényegét StanisμawLack5. A múlt tér vissza krakkói tájképein a Wawel,a Planty (a krakkói óvárost övezô park. – É.M.) aVisztula gyakran felidézett motívumaiban. A mû-vész küzdelmeinek festôi kifejezése a mûvekexpresszivitását erôsítô zaklatott, szaggatott vo-nalvezetés, valamint a melankolikus hangulatothangsúlyozó fénymegoszlás. Az 1898–99-esChochoμy, /Szalmabábok/ pasztell képeiben (kat.sz. X/19., ill.), a Planty éjszakai, titokzatos városi

tájképe a természet ciklikus halálának és újjászü-letésének mítoszát bemutató színtérré vált.Wyspianski ezért alkotta meg a szalmabáb (cho-choμ) – a télire szalmával beburkolt rózsabokor –szimbólumát A szalmaburok alatt elrejtett élet ta-vaszi újjászületésében a mûvész analógiát találta rabság álmából ébredô nép újjászületésével. (...)A lovagok felébresztésének motívuma szintén afüggetlenség visszaszerzéséhez kapcsolódott. Eh-hez a motívumhoz 1904-ben tért vissza Wyczóμ-kowski, a 28 pasztellképbôl álló Legendy tatrzan-skie /Tátrai legendák/ c. ciklust megfestve, melyek-ben a természet antropomorfizálásának módsze-rével élt. Az egyetlen máig fennmaradt kép, aSkaμy w Tatrach /Tátrai bércek/ (kat. sz. IX./27, ill.)a „kôvé dermedt” királyi lovas kíséretet ábrázolja aháttérben drámaian beborult éggel6.1911-ben írta Stanisμaw Szreniawa-Rzecki: „Figye-lembe véve ezt a talán a világon egyedülálló jel-legzetes betegséget, a sajátos történelmi körülmé-nyek által elôidézett lengyel melankóliát vagy in-kább lengyel Weltschmertz-t ”, elôttünk áll a kora-beli alkotó lelkének pontos képe, telve örök nyug-talansággal, szüntelen, de reális alapot nélkülözô

Stanisμaw Wyspianski: Planty, 1894

5. S. Lack, Sztuka Polska. Malarstwo /Lengyel Mûvészet. Festészet/ in.: W. Juszczak, Teksty o malarzach. Antologia polskiejkrytyki artystycznej 1890–1918 /Festôkrôl. A lengyel mûkritika antológiája 1890–1918/ Wroclaw–Warszawa–Kraków–Gdansk 1976, 98.o.

6. S. Szreniawa-Rzecki, O zyciu i sztuce Wojtkiewicza /Wojtkiewicz életérôl és mûvészetérôl/, in: Juszczak, Teksty… op.cit. 159.o.

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 2 5

álmokkal, belsô küzdelmekkel – a kiválasztottakategyre bôkezûbben elhalmozott örökséggel. A szá-zad végén a tájképfestészet területére nehezedôkényszer ellenére a küldetés-gondolat elvetésé-nek, a múlt terhétôl való megszabadulásnak pers-pektívája nyílt meg a mûvészek elôtt. A veszteshôsök árnyaival, a „sírok és keresztek földjével” kö-rülvett szemük és „lelkük” elôtt feltárult a hazai táj-kép a maga teljes hétköznapiságában, de szépsé-gében is. A figyelem elfordulása a legfontosabbdolgoktól a tájkép-irányzat kirobbanását eredmé-nyezte. Az elsô reakció a határtalan elragadtatásvolt, amit a mûvészek viszonylag egyszerûen for-dítottak a festészet nyelvére. A korabeli kritika ésmaguk a mûvészek is egyértelmûen érzékelték ezta változást. „A mai festészet lényegi, valódi gazda-godását kétségkívül a tájkép jelenti.” – írta 1900-ban Stefan Popowski. – „A mai festészet tág teretnyitott a tájképfestészet számára, a természetet a

maga szépségének és igazságának teljes pôresé-gében hozta be a mûvészetbe.” 7

Az alapot jól elôkészítette a korábbi generáció, kü-lönösen a varsói-müncheni társaságban. A hangu-latos, letompított, az eltûnô nappali fényben fürdôvagy a sápadt hold világította „tájképek” a horizon-ton a homokos utak, csupasz erdôk motívumával,derûs melankóliával teli hangulatot keltettek. A bennük megörökített – habár közelrôl és alapo-san megfigyelt – természet nem hagyta magát atiszta realizmus vagy naturalizmus kategóriáibarendezni. A lengyel mûvészt – függetlenül sajátidejétôl – az egész XIX. században a világ roman-tikus felfogása jellemezte. Hofstattert parafrazálva,aki a szimbolizmus századáról beszél, azt mond-hatjuk, hogy a tizenkilencedik század lengyel fes-tészete romantikus volt.8 A Fiatal Lengyelországtájképfestészetének forrásánál ugyanis ott van avilág egységében való panpszichikus és panteista

Stanisμaw Wyspianski: Szalmabábok, 1898–99

7. S. Popowski, Krajobrazy Ruszczyca na wystawie w Tow. Sztuk Pieknych /Ruszczyc tájképei a Képzômûvészeti társaságkiállításán/, in.: Juszczak, Teksty...op.cit, 219. o.

8. H. Hofstatter, Symbolizm /Szimbolizmus/ Warszawa 1980. 19.20. o.

hit. „Benne van az egész természeti lét lélegzetvé-tele, a leglényegesebb jelenségek megértése, a vi-lágmindenségben békés ritmussal verô pulzusmegérzése, az emberi léleknek és a létezés lelké-nek csodálatos egyesülése.” – amint aztChelmanski mûvészetérôl írta Artur Schröder9 (ill.1).Az érzelmek – az érzéki jellegû benyomások – evisszatérése mintegy a korábbi idôszakban min-denhatóan uralkodó értelem reakciójaként követ-kezett be. Eligiusz Niewiadomski nevezte generá-ciója mûvészetét az „érzelmek festészetének”.10 Aszimbólum újra szétszakíthatatlan egységbe fog-lalta a vizuális-anyagi formát és az anyagtalan lel-ket. A kortársak a szimbólumot lényegében mint a„kép és az eszme szintézisét” fogták fel, s a fogal-mat ebben az értelemben fogjuk itt használni. Mi-ként azt Wyka állítja, a modernizmus érdeme azvolt, hogy szimbolikus értéket adott az ismert dol-goknak és hétköznapi jelenségeknek, a tájképek-re pedig tipikus részleteivel vitte át azokat.11 Az ér-zelmességgel átitatott mûvészi kifejezés megen-gedte a mûvészeknek, hogy korlátozás nélkül mo-zogjanak az ôket körülvevô világban, elmossák ajelenségek határait – tág teret hagyva a befogadóérzékenységének és képzeletének. Mivel „A mo-

dern mûvész számára csak arról van szó, hogymindent kimondjon, ami a lelkében zajlik, és a né-zôben és olvasóban azzal rokon hangulatot idéz-zen fel, amilyenben ô volt a mû fogantatásakorvagy alkotásakor.” 12

Maria Podraza-Kwiatkowska a Fiatal Lengyelor-szág költészetérôl szóló fejtegetéseiben behatóösszehasonlító elemzésnek vetette alá az akkor-tájt Matuszewski, Przesmycki, Przybyszewski ésmások által használt „hangulat” szót , valamintAmiel „μetat d’âme” kifejezését, a német „Gemüts-zustannd„ vagy „Stimmung”13 kifejezést. Az ebbenaz értekezésben foglalt következtetéseket át lehettenni a képzômûvészetek, különösképpen a festé-szet területére. Ez se nem meglepô, se nem felfe-dezés erejû, mivel ebben a korszakban a vallottigazságok egyike a „correspondence d art” volt.Következésképpen a századforduló festészetébenmeghatározó kategóriává nô a hangulat. Nem lé-teznek „semleges” képek, még kevésbé tájképek.Teljes befejezetlenségük, megfoghatatlan hangu-lati érzelmi aurájuk a szuggesztió alapján hat. Anézônek engedelmeskednie kell, alá kell vetniemagát ennek. A kiállítások recenzióiban, a mûvé-szek alkotásainak leírásában és mûveik elemzésikísérleteiben a leggyakrabban visszatérô megha-tározások a „hangulat” és „hangulatiság”, a „har-mónia”, majd a „benyomás”, „érzékenység”, vala-mint a „kifejezés” volt.14 Térjünk vissza a már idé-zett Popowskihoz: „A mai festészet nem utánozza,hanem mindenekelôtt kifejezi a természetet, nemcsupán külsô formáit adja vissza, hanem a lelkét– hangulatát is. Ez a hangulat dominál a mai táj-képekben mint a kompozíció mûvészi témája, el-nyomva magát az epikai jelleget, mely a motívu-mok egyre erôsebb leegyszerûsítésére való törek-véssel nem egyszer néhány perspektivikusan kap-

Leon Wyczólkowski: Tátrai bércek, 1904

E . C H A R A Z I N’ S K A2 6

9. A. Schröder, Józef Chelmonski, id.: Juszczak, Teksty... op.cit. 185. o.10. E. Niewiadomski, Sztuka, in: Juszczak, Teksty...op.cit., 394. o.11. K. Wyka, Modernizm polski /Lengyel modernizmus/, Kraków 1968, 229. o.12. I. Matuszewski, Sμowacki i nowa sztuka (Modernizm). Twórczoszcz Sμowackiego w swietle pogladów estetyki

nowoczesnej. Studium krytyczno-porównawcze / Sμowacki és az új mûvészet (Modernizmus). Sμowacki mûvészete amodern esztétikai nézetek tükrében. Kritikai-összehasonlító tanulmány/, Warszawa 1904, II.kiad. 121–122. o.

13. M. Podraza-Kwiatkowska, Symbolizm i symbolika w poezji Mlodej Polski /Szimbolizmus és szimbolika a Fiatal Len-gyelország költészetében/, Kraków 1994, II. kiad. 23, 78–83..

14. Tanulságos ebbôl a szempontból Juszczak antológiájában a szakkifejezések és fogalmak jegyzéke, Teksty…,456–465 o.

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 2 7

csolódó vonalra és néhány, tónusában harmoni-záló színre csupaszodik. Különösen a lengyel táj,a maga egyszerû vonalaival, a fény-motívumok ki-fogyhatatlan változatosságával kimeríthetetlen kin-csesbányát jelent az olyan festô számára, aki mél-tó arra, hogy e természet finom költészetét meg-érezze. Így hát hazánkban az igazi festészet fejlô-désének idejétôl kezdve, a lengyel tájkép elsôren-dû helyet foglalt el az európai mûvészetben.”15

Arról, hogy milyen kifejezô és szuggesztív világotteremtettek a lengyel festôk a századfordulón, ta-núskodik mûveiknek száz évvel késôbbi fogadta-tása. Még ma is szívesen követjük képzeletüket,megpróbálva többé vagy kevésbé helyesen meg-fejteni a rejtett szimbólumokat, belépni az álmokés vágyak, nyugtalanságok és kétségbeesések ti-tokzatos területére, a megnevezetlennel és meg-fejtetlennel való találkozásra. A kortársak számáraCheμmonski volt az, aki késôi szimbolikus képei-ben elmélyítette a természet titkát, miként aztSchröder kommentálta 1912-ben: „...A természetnehezen másolható titkának megfejtése által,azáltal, hogy felfedezi benne mindazt, amit inkábbérzünk mint látunk, valamint a tárgy anyagon túlioldalát, ami egyszerre minden érzékhez szól ésnem csupán a szemre irányul.” 16

Juszczak már klasszikus felosztására támaszkodva,két irányzat különíthetô el a modernista „lélek táj-képek” között.17 A szimbolikus vonulathoz számít-juk azokat a tájképeket, melyekben megvalósul azemberi psziché és a természet közötti harmónia,ezzel szemben az expresszionista vonalhoz tar-toznak az ember erôs pszichikus érzelmeit és atermészet életét szembeállító képek. A szimboli-kus alkotásokban könnyebb felfedezni a harmó-niát és az egyensúlyt – az expresszionista mûvekaz alkotó belsô nyugtalanságát tükrözik.A lengyel realista tájképfestészet koncepciójábanlényeges szerepet játszott az ország regionális kü-lönbözôségeinek területi aspektusa, a jellemzô to-pográfiai és klimatikus viszonyokkal. Ez a konkreti-zálás határozta meg a tájképek festôi változatos-

ságát és kifejezésmódját is. A realisták festôisé-gükkel kitûnô mûvei a hazai motívumok szépsé-gét dicsôítették, a derûs lecsendesedés hangula-tát árasztották. A szimbolisták számára a hûség-nek ez a fajtája kevésbé lényegesnek bizonyult. Shabár tudjuk, hogy Wyczóμkowski vagy Stanis-μawski Ukrajnában, Krakkó környékén vagy a Tát-rában festettek, jártak Olaszországban, Spanyolor-szágban, S’lewiμski fôképp Bretagne-ban festett,

Ruszczyc Vilna környékén, tájképeiken sokkal töb-bet találunk, mint e helyek külsô megjelenésénekpuszta ábrázolását (ill.2). A Fiatal Lengyelországmûvészei tájképeikben a századvég emberérôlszólnak, annak hogylétérôl, nyugtalanságáról, el-veszettségérôl, de örömeirôl és álmairól is. A kor-szakot jellemzô ambivalencia, az emberek beállí-

15. Popowski, Krajobrazy.../Tájképek/...op.cit. 219. o.16. Schröder, Józef Chelmonski, id. mû , p. 18517. W. Juszczak, Wojtkiewicz i nowa sztuka, Warszawa 1965, p. 18–36

Leon Wyczóμkowski: Grenadai ciprusok, 1905

E . C H A R A Z I N’ S K A2 8

tottsága, érzései és reakciói is rányomják bélyegü-ket a kor tájképére. A határok – az ábrázolt jelen-ségek többértelmûségének kedvezô – eltüntetésemeghagyja a nézô számára a szimbolizmusbanszándékos interpretációs szabadságot. A lengyelszimbolikus festészet tájképi motívumainak iko-nográfiai rendszerezésére tett kísérletet AgnieszkaMorawinska a „Symbolism in Polish Painting1890–1914” címû, a The Detroit Institute of Arts-ban rendezett kiállításhoz készült katalóguselôszavában.18 Itt egy más aspektussal foglalko-zunk, nevezetesen a hangulattal – a Fiatal Len-gyelország festôinek tájképein határozottan domi-náló, és – a világnézeti beállítottság különbözôsé-ge mellett – mûveiket összekötô tényezôvel.A lengyel tájképfestôk számára fordulópontot je-lentett a fény szerepének megértése a plein airképek szerkezeti felépítésében. Az impresszionis-ták felfedezése felszabadította az érzelmeket és atermészeti jelenségek felé irányította a figyelmet.Az évszakonként megújuló természet világával va-ló azonosulás szándékát átszôtte a múlandóságés a veszélyeztetettség érzése. Az emberi félel-mek veszélyes, titokzatos szférája a mûvész szá-mára a városi térben összpontosult. A civilizációfejlôdésének kibontakozása, a modern, lüktetô for-galmú, felgyorsult életritmusú város nem sok lehe-tôséget adott a természet szépségére való refle-xióra. Ezért van az, hogy oly elkülönült és margi-nális jelenség a Fiatal Lengyelország festészeté-ben a veduta. A magas lakóházak ablakából nap-pali fényben szemlélt városi tájat annak újszerûsé-gétôl megigézett Podkowinski és Wyczóμkowskiörökítette meg. Wyczóμkowski, hasonlóképpenmint Falat, szintén számos panorámaképet festett.Stanisμawski Európát bejárva gyors vázlatokat ké-szített az olasz és ukrán városokról, egységbe fog-va az épületek körvonalait. Okun a fény játékávalkeltette életre a kôbôl épült olasz és dalmát város-részleteket és panorámákat. A lengyel festôk erôsdél-európai napfényben fürdô, az ég zafírja általhatárolt tájképei az emberi lét mulandósága és az

ember által teremtett dolgok szilárdsága fölött ér-zett alig megfogható, melankolikus ábrándozássaltûnnek ki. A vedutának a szimbolisták által kedvelt,a város komor oldalának bemutatására alkalmasmûfaja lett a nokturn. Az este sûrûsödô szürküle-tében felerôsödött a városi éjszakától elválasztha-tatlan titokzatosság és rettegés hatása. Az elenyé-szô természetes fény és a gázlámpák vagy vil-lanylámpák mûvi fényének lobogása közötti kont-raszt kedvezett a rémület hangulata megteremté-sének. Az ilyen fokozott hangulatisággal felfogottjelenetek mesterei voltak – Aleksander Gierymski,Józef Pankiewicz, Ludwik de Laveaux, valamintWojciech Weiss. (...)A szüntelen harmónia és boldogságkeresés ideá-lis – fenyegetettségtôl és aggodalomtól mentes –tájképek létrehozásához vezetett. Ezek megvaló-sulásai lesznek a kert-motívumot felhasználó ké-pek. Ezeken az ember által mesterségesen kijelöltés megtervezett zárt területeken, úgy tûnik, arendbe hozott természet közelebb van az ideál-hoz. (...) Hasonló szemlélôdô hangulatot találunkWyczóμkowski pasztell kompozícióiban, melyek amûvész 1905-ös spanyolországi utazása soránkeletkeztek. (Kwiaty. Motyw z Grenady /Virágok.Grenadai motívum/, Grenada, fragment ogrodu,/Grenada, Kertrészlet/, Cyprysy w Grenadzie, /Gre-nadai ciprusok/, ill. 4.) (...)Néhány festô a kertet ábrázoló tájképekben, azokparadicsomi mintájuk ideáljához közelítve, gyak-ran nyúlt vissza az emlékekhez, gyakran fordultaz ábrándok felé. Festôi vízióik az elveszett para-dicsom, a visszafordíthatatlanul elmúlt ártatlangyermekkor szépsége utáni vágyakozás szimbó-lumai. Mindezekre rárakódik a földi vándorlásszerencsés befejezésének álomképe, annak tel-jes tudatával, hogy a visszatérés Árkádiába egyet-len úton – a halálon keresztül – vezet. Innen az„átszellemiesített”, lágy formák, az idô perspektí-vájában elveszett vagy felnagyított részletek, a va-rázslatos színvilág, a derûs atmoszféra és csöpp-nyi szomorúság. (...)

18. A. Morawinska, Polski symbolizm in.: „Rocznik Muzeum Narodowego w Warszawie” /Lengyel szimbolizmus in: „ A Var-sói Nemzeti Múzeum Évkönyve” 1987, XXXI, 479–496. o.

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 2 9

Vegyük tekintetbe, hogy a kertet ábrázoló tájképe-ken nincs ott a nap. Világosak és belsô fénytôl su-gárzók, de a nap – a paradicsom örök szimbólu-ma – nem szerepel bennük. Egyedül Mehofferhozza be a Dziwny ogród /Furcsa kert/ (kat.sz. V/1,ill.) c. képbe, de a kép kompozíciójában domináló,aranyló, óriási szitakötô szimbólumában álcázva.Ez a rendkívül dekoratív, akár egy vitrázsból kivá-gott elem a fenyegetés árnyát vetíti a pompás kertnyugodt hangulatára. Idegensége és felnagyítottmesterségessége révén a titokzatos különösségfelé irányítja lelkiállapotunkat. Stanisμawski, Sichul-ski (kat.sz. VIII/10,11, ill.), Szczyglinski, de Weiss is,s a korai Podkowinski is (ill.,5,6) napraforgókat fes-tettek, a nap örök szimbólumait. Jelentésük még-sem teljesen egyértelmû, mivel ezek a naprafor-gók csaknem mindig ôszi, félig hervadt, széltépte,kuszálta virágok. Az inkább egyenként ábrázoltnapraforgók a magányosság és elmúlás szomorú-ságáról szólnak. Drámaian meghajló körvonalaikmeggyötört emberi árnyakra emlékeztetnek. Ezértmodernistáink ragyogó nyárban megfigyelt pom-pás kertjei csak a fák koronáin és buja lombján át-szûrôdô napfényt sugározzák. Világos fénysávoksiklanak az ágakon és lombokon, foltlabirintust al-kotnak a fûben és az ösvények homokján, vibrál-nak a mindig a kert mögött rejtett nap éltetô ere-jének varázslatos érintése alatt. A téli hangulatbanélesednek a körvonalak, intenzívebbekké válnakaz árnyékok. A hó pelyhes fehérsége nemegyszerfinomítja a kontúrokat és tompítja az érzelmeket,lírai hangulatot hagyva maga mögött. (J. Czaj-kowski, Sad w zimie, Paw / Téli gyümölcsös, Pá-va/ kat.sz. V/9, 10, ill. – olaj). Olykor a színes árnyé-kokat vonzó fehérség iránti elragadtatás a téli táj-képek esetében erôteljesebb dekorativitás irányá-ba vezette a mûvészeket (Faμat számos hó és fo-lyó-ábrázolása). Meseszerû tüneményes hatáso-kat ért el képein Ruszczyc, amikor 1904-ben meg-festette a Bajka zimowa /Téli mese/, valamint

Wyspianski a Motyw zimowy /Téli motívum/ c. ké-pet 1905-ben (ill.7), amit már 1897-ben Rydlhez írtlevelében úgy határozott meg, mint „Várak a jé-gen, csillagok a vízen”.19

A század végén felerôsödô egzisztencialista han-gulatok a természet átdramatizált bemutatásábantaláltak kifejezést. Az alkotók érzelmeinek hatásavolt mûveikben a kreativitás elemének növekedé-sére. Az alkotói lelkesülést kiváltó puszta elragad-tatás a természet és annak jelenségei fölött márnem bizonyult elegendônek. A mûvész, akit az in-tuíció vezetett a természet titkának megismerésefelé, ember és természet eddig rejtett egységét, kö-zösségét kereste. Csak e ponton vált festôi gyakor-lattá, ekkor nyert jelentôséget Amiel megfogalma-zása, mely szerint: „Minden tájkép egy lelkiálla-pot.”20 A tájképfestôk a vásznon saját világukat te-remtik meg, melynek érzelmi hangulatát akarjákátadni a nézônek. Az „érzelmes tájkép” tradíciója atizennyolcadik századi szentimentalizmushoz ésRousseau Új Heloise-ához nyúlik vissza.21 Ehhezsegít még Nietzsche gondolata az elemek ellenté-térôl. A mûvészek képzeletének alkotóelemévé vál-nak a természet nagy könyvébôl való pompás té-mák – tájképek az égen iramló felhôkkel, szélcsa-varta fákkal, a vizek féktelen tavaszi áradásával.Mindez telt színekben, gyakran leegyszerûsített,szintetizált, de egyúttal dinamikus formákban jelentmeg. Ehhez járulnak a különféle kompozíciós meg-oldások. A horizontvonal veszélyesen vándorol,olykor az ég osztatlanul uralkodik a föld keskenysávja vagy a szélesen hömpölygô folyó fölött, majdújra a föld takarja el az eget. A festôk nemegyszera klasszikus perspektíva törvényeinek megtörésé-vel fokozzák a hatást. A tájkép „belsejébe” vezet-nek minket – a közelített elsô képsíkba, melyre egykicsit föntrôl vagy alulról nézünk, függôlegesenmeg is emelik a képsíkot. A dramaturgiát gyakranaz ég részébe helyezik, hatalmas, félelmetes fel-hôk látványos teátrumát mutatva be. Az érzelmek

19. S. Wyspianski, Listy zebrane. Listy Stanislawa Wyspianskiego do Lucjana Rydla, II. k. I. r. p. 468, II. r. lábjegyzet 17, p. 282–28320. H. F. Amiel, Z pamietnika /Egy emlékkönyvbôl/ Warszawa 1901, 56. o.

Podraza-Kwiatkowska, Symbolizm...op.cit., 79. o.Kolbuszewski, Krajobrazy Mμodej Polski.in: Stulecie Mμodej Polski. Studia /A Fiatal Lengyelország tájképei, in: A fiatalLengyelország százéves évfordulója. Tanulmányok. szerk: M. Podrazia-Kwiatkowska, Kraków1955, 153–167. o.

E . C H A R A Z I N’ S K A3 0

e különös intenzitásának ábrázolásában tûnik kiJan Stanisμawski késôi korszakában, és minde-nekelôtt a pétervári Akadémia tanítványai, a VarsóiKépzômûvészeti Iskola elsô professzorai – Ferdy-nand Ruszczyc, Kazimierz Stabrowski és KonradKrzyz·anowski. Expresszivitással átitatott mûveiketaz emberi alakok hiánya jellemzi. Ezek „tiszta” táj-képek, melyekben az üresség az átható érzelem.Ha ezekre a képekre nézünk, magányosságot, el-veszettséget, félelmet, egyenesen rémületet ér-zünk. Egész dramaturgiájuk mellett mindent felöle-lô csönddel ejtenek rabul, olykor rejtôzködô forté-val lepnek meg. Többségük a telt kolorisztika mel-lett sem árulkodik a napfény jelenlétérôl. A nap újjáteremtô hatalma és ereje azt eredmé-nyezi, hogy a komor történelmi valósággal és akor pesszimizmusával körülvett mûvészek nemmerik közvetlenül bevinni képeikbe a nap-motívu-mot. A tüzes gömb a teljes, nagy gyôzelmet, sza-badságot és függetlenséget idézi fel. HiszenWyspianski így kiáltott a Novemberi éj befejezô ré-szében, Mickiewicz Óda az ifjúsághoz c. költemé-nyét idézve: „Üdv, szép Szabadság hajnalcsillaga.Nyomodban a megváltás sugárzó napja kel!”(ford.: Kardos László) De az örök igazságok szerinta közeli találkozás megsemmisüléssel, tûzvésszel,pusztulással is fenyegetett. Jelentôs WojciechWeiss 1900–1902 között festett katasztrofikus táj-képe, a Promienny zachód sμonca / Ragyogó nap-lemente/ (ill.8). A földbe csapódó tüzes gömbbôlfutó fénylô, izzó sugár egyenesen a szemünkbetalál, átszúr a fényével. A hétköznapi táj elmerül afeléledt elem tûzében. Nem hasonlíthatók ehhezaz érzelem intenzitásában, sem pedig az olyegyértelmû festôi kifejezésben Stanisμawski pleinair tanulmányai az ukrán sztyeppék fölé függesz-tett nap lüktetô fény-motívumával. A két motívum– a nyílt tér és a ragyogó nap – összekapcsolásaazonban a nézô gondolatait a lengyel romantikusköltôk által kifejezett igazságok felé fordítja. Szá-mukra a sztyeppe víziója a szabad emberek, a

vad természet szimbóluma volt, s egyúttal a „tör-ténelemmel és Istennel telt tájkép”, miként aztAlina Kowalczykowa írta.22

A tájkép késôbbi fejlôdése tehát a természetet a vi-lág szinonimájaként felfogó monista-panteista vi-lágkép következménye. Wyspianski 1891-es, KarolMaszkowskihoz írt levelében kijelentette: „A tágasvilág legyen számunkra természet, – a tágas és ki-terjedt természet legyen számunkra isten. Az ilyenistenben hiszek, mert az ilyen isten megköveteli,hogy higgyünk benne.” 23 A mûvész, 1895-tôl akrakkói Ferences templom díszítésén dolgozva,megfestette a Cztery zywioly /A négy elem-et/ áb-rázoló különös csoportot. Mégis antropomorf alakotkölcsönzött nekik, csak a presbiterium festett üveg-ablakai esetében használt stilizált növényi motívu-mokat az elemek megmutatásához. A koncepcióegészét a Stan sie. Stwórca wywodzacy S’wiat zchaosu / Kelj fel. A teremtô, aki kivezeti a világot akáoszból c. ablakkal zárta le, melyet érdekes mó-don jellemzett Józef Kotarbinski 1906-ban: „Nagy-szerûen emelkedik az elemek fölé a Teremtô-Istenalakja. A határtalanságból emelkedik ki és Ô magais határtalanság. Emberi formában felfogott natura-naturans” 24 Épp a világmindenség folytonos evolú-cióját biztosító natura naturans volt a XIX. századvégi lengyel tájképfestôk útkeresésének területe.

Éles Márta fordítása

21. A Kowalczykowa, Pejzaz· romantyczny /A romantikus tájkép/, Kraków 1982, 25. o.22. uo. 96. o.23. in: J. Walek, Swiat Wyspianskiego / Wyspianski világa / Warszawa 1994, 39.o.24. J. Kotarbinski, O twórczosci Wyspianskiego /Wyspianski mûvészetérôl / in: Juszczak, Teksty… op.cit., 416. o.

Leon Wyczóμkowski: Chalubinski kapujánál, 1905

3 1

A pasztellnek, mint viszonylag fiatal képzômûvé-szeti technikának legrégebbi jelenlétérôl a maiVajdaság területén két portré tanúskodik. A Kata-rina Plankerrôl és Johann Georg Benherrôl készültarcképek egy kevésbé ismert bécsi festô, Scher-witz1 nevéhez fûzôdnek. Az alkotások a 18. szá-zadban készültek (bôrre rajzolták ôket) és valószí-nûleg egy utazás emlékeit ôrzik. Napjainkban egymagángyûjteményben találhatók.A pasztellkrétát – amelyet elsôdlegesen vörös, fe-kete és fehér pigmentekbôl (földi festékanyagok-ból) készítettek – a képzômûvészeti gyakorlatbanmindenekelôtt vázlatrajzkészítéskor használták.Bár könnyen kezelhetô volt, a kréta érzékenységeés végeinek törékenysége miatt a pasztellel valórajzolás nem érte el azt a magasfokú népszerûsé-get és „médiabeli jelentôséget”, mint más hason-ló technikák, pl. a grafika (ceruzarajz), amelyet kö-zel azonos idôben kezdtek a napi gyakorlatban al-kalmazni. Egészen napjainkig a pasztell iránti vi-szonyulás semmit sem változott, vagyis e techni-ka „elit”, ritka, és a vajdasági tájegységen ritkábbanalkalmazott képzômûvészeti alkotói módszer ma-radt, pedig kivételesen kifinomult és gazdag lehe-tôségekkel kecsegtetett.A vajdasági mûvészettörténet a 19. századbanmindössze néhány pasztellrajzról tesz említést.Ezeket kevésbé jelentôs festôk alkották meg, denáluk a pasztell-technika igazi jellegzetességeinem érvényesültek teljes mértékben. A KonstantinDanilo festô nevéhez fûzôdô egyik portré a 19.század közepérôl2 az elsô alkotás, amely igazánhíven tükrözi e technika lehetôségeinek széles pa-lettáját, a kifinomult átmeneteket és az áttetszô ár-

nyalatokat. Ezek a jellegzetességek fejezik ki azanyag szépségét, ugyanakkor Danilo olajfestmé-nyeit is hûen felidézik. Ezt követôen a 19. századvégéig – amikor napvilágot látnak Karol MiroslavLehotski kevésbé ismert, lokális jelentôségû kép-zômûvész portréi3 – szinte nyomát sem leljük apasztell iránti érdeklôdésnek. Lehotski portréi 1897és 1915 között keletkeztek, azonos színárnyalat-ban, feltûnô, hangsúlyos körvonalakkal és árnyalá-sokkal (satírozással), amelyeknek elô kellett vará-zsolniuk az arc élethû konfigurációját és amelyekegy fénykép hatását érték el. A 20. század kezde-tén a vajdasági képzômûvészet véglegesen szakí-tott a (festészeti) akadémizmus hagyományával skutatásait a mûvészi alkotások természete és bel-sô törvényszerûségei irányába fordította. A festôkarra törekedtek, hogy az új vizuális kifejezést újtechnikai eszközök alkalmazásával érjék el. A le-hetôségek szélesedésével és az aktuális elmélke-dések, töprengések összeférhetôségével párhuza-mosan a pasztell-technika is egyre több hívet, kö-vetôt talált. A Budapesten és Münchenben tanulóelsô vajdasági festôk egyik legjelesebb képviselô-je, Stevan Milosavljevic4 az I. világháború idejénmint hadi illusztrátor harctéri jeleneteket rajzoltpasztellkrétával. A szerzônek az volt a célja, hogya körvonalak és a mozdulatok hû ábrázolásával,gyors vonalhúzások révén alkossa meg rajzkom-pozícióját, s eközben mellôzte a részleteken valóelidôzést. A pasztellkréta itt inkább a jegyzeteléseszköze, nem pedig a festôi formálásé.Azok a vajdasági festôk, akik Pesten és München-ben, továbbá Párizsban és Belgrádban végezték ta-nulmányaikat, és részt vettek a Nagybányán, Szol-

Jasna Jovanov

A VA JDASÁG I PASZTE L LMÛVÉSZET

1. Popis slikarskih i vajarskih dela u drustvenom posedu i privatnoj svojini na podrucju Backe, knj. VI, Drustvo muzejskihradnika Vojvodine, Sekcija istoricar umetnosti, Novi Sad 1986, 29.

2. Stanislav Zivkovic, Pastel. Srbija, Enciklopedija likovnih umetnosti, knj.3, Izdanje i naklada Jugoslavenskog leksikografskogzavoda, Zagreb, 1964, 637.

3. Popis slikarskih i vajarskih dela u muzejima i galerijama slika Vojvodine, knj. I, Drustvo muzejskih radnika Srbije, Sekcijaistricara umetnosti, Novi Sad 1965, 7; Popis, knj. II, Novi Sad 1971, 5.

4. Jasna Jovanov, Minhenska skola i srpsko slikarstvo, Galerija Matice srpske, Novi Sad 1985, 47.

nokon és Gödöllôn megrendezett mûvésztelepek5

munkájában, folyamatosan szerezték meg elsô ta-pasztalataikat a szecesszió irányvonalairól, a termé-szetet mint festôi ihletadó forrást pedig más módonkezdték magyarázni és értelmezni. Az alkotók ér-deklôdése egyre nagyobb mértékben fordult a táj-képrajzolás felé. Sokan közülük arra törekedtek,hogy a természetet könnyed, légies, áttetszô formá-ban mutassák be olyan mértékben, mint amilyenmértékben a pasztell ezt lehetôvé tette számukra.Az említett alkotók a következôk: Vasa Pomorisac,Mihailo S. Petrov, Sava Rajkovic, Balázs G. Árpád,Farkas Béla, Lurica Tabakovic, Stevan C’alic, Nagy Ist-ván, Sava Sumanovic, Milan Konjovic, MilivojNikolajevic, Pehán Béla, Milenko Serban, KsenijaIlijevic, Bosko Petrovic, Milan Kecic, Torok Sándor,Szajkó István, Dusan Todorovic, Slobodan Parezaninés mások. Közülük senki sem szentelte teljes alko-tói tevékenységét a pasztellrajznak, hanem ez a

tehnika egy-egy festô munkássága idején csak bi-zonyos alkotói korszakokban és behatárolható idô-tartamban volt jellemzô. Különlegességnek számít,hogy a pasztell három olyan festômûvésznél volt alegjobban képviselt alkotói technika, akik mind-annyian 1920 és 1921 között tették meg elsôszárnypróbálgatásaikat André Lotte6 párizsi mûter-mében. Sava Sumanovic, Milan Konjovic és MilenkoSerban képzômûvészi tevékenységének más-másidôszakában vett a kezébe pasztellkrétát.Sava Sumanovicnál mind a ceruzarajzok, mind pe-dig a pasztellel készült alkotások valójában a maj-dani olajfestmények közvetlen elôtanulmányai vagymodelljei voltak. Az alkotások között számos, Párizs-ban készült vázlat található az 1929-es esztendô-bôl, amelyek közül a legismertebb a „Híd a Szajnán”.Az 1931 és 1941 között eltelt évtizedbenSumanovic számos pasztellrajzot készített aszerémségi Sid környékén. Az erôs körvonalakat sö-tétebb tónusokkal emelte ki, míg a nagyobb felüle-teket átlátszó, világos színekkel töltötte be. Eközbencsak pár helyen idôzött el a részletek mélyebb ki-dolgozása végett, mint ahogy tette azt azonos mo-tívumokat feltáró olajfestményein is. Egyes tájfest-ményei ceruza és pasztell kombinációjával jötteklétre, akárcsak az 1930-as évek közepén készült ak-tok7, amelyeken még a festô által majdan használtszínekrôl szóló röpke jegyzetek is megtalálhatók.

Sava Sumanovic: Hátat fordító ülô nôi akt(8,7 x 12,5 cm) pasztell papíron

Milivoj Nikolajevic (1): A Tisza partján, 1956(20,5 x 14 cm) pasztell, kombinált technika

5. Ld.: Milos Arsic , Slikarstvo u Vojvodini 1900–1944. In: Slikarstvo u Vojvodini 1900–1944, Novi Sad 1991.6. Ld.: Katarina Ambrozic, Andre Lot i njegovi jugoslovenski djaci, Narodni muzej, Beograd 1974.7. Ld.: Milana Kvas, Sava Sumanovic , od crteza ka slici, Spomen-zbirka Pavla Beljanskog, Novi Sad 2001.

J A S N A J O V A N O V 3 2

Sumanovictól eltérôen, Milan Konjovic festészeté-ben a pasztell nem az elôkészületi fázis, hanemalkotásának egy külön fontos szakasza. A pasz-tellalkotások ennek a mûvésznek a munkásságá-ban azt a logikus fejezetet képezik, amely kétnagy alkotói szakaszt választ el egymástól: a II.világháborút megelôzô években feljegyzett kékés vörös fázist egy késôbbi, az 1950-es évek vé-gén jelentkezô szürke fázistól. Konjovic elsô íz-ben 1943–1944 tájékán, vagyis nem sokkal a ha-difogságból való kiszabadulása után kezdte al-kalmazni a pasztellt, és közel egy évnyi alaposelôkészület után kezdett el vele rendszeresen isdolgozni. A közvetlen környezet jelenetei, látvá-nyai – szeretett személyek az erkélyen a pihenésperceiben, napraforgók vázában és búzamezôk –60 kréta színárnyalatával lélegeztek, amelyeketmaga a mûvész készített, hogy kifejezôkészségé-nek új eszközét érje el velük. Ezek a színárnyala-tok a kreatív munka eredményezte nyugalom vi-lágába juttatták, és alkotói tevékenységében egyellentétes kifejezésnek adtak hangot. Konjovic al-kotásaiban a pasztellkréták színárnyalatai máso-dik alkalommal 1949-ben villantak fel, egyfajtafeleletként ama környezetnek, amely nem tanú-sított kellô megértést a nagy mester festészeteiránt. Az elitizmussal kapcsolatos kritika hatásaalatt a szerzô a falusi munkálatokat és azok sze-replôit felvonultató témáknak kezdte szentelniidejét, miközben nem feledkezett meg a bemu-tatott világ szociális összetevôirôl. „Konjovic mégsoha ekkora figyelemmel és bonyolult jelleggelnem ‘cizellálta’ a tárgyi formák keménységét,még soha ennyire nem tisztelte formájukat ésplasztikusságukat” 8; eközben mélyen koncentrálta lecsendesült kromatikus skálára, az átlátszó ésteljes fényre, a világos és tiszta pigmentekre (fes-tôanyagokra). Az élénk színeket elfojtott tónusokváltották fel, az erôs érzelmek pedig a lírai han-gulatnak adták át helyüket.Milenko Serban az 1960-as évek elején kezdett elpasztellel dolgozni, de munkásságában ez a tech-

Milivoj Nikolajevic (2): Ellipszis alakú mag, 1956Pasztell, 49,5 x 49,5 cm

Farkas Béla (1): Egyedül, 1930? (25 x 35 cm) pasztell

8. Katarina Ambrozic, Milan Konjovic , Galerija Milan Konjovic , Sombor 1965, 44, 45.; úgyszintén ld.: Katarina Ambrozic ,Pasteli Milana Konjovica, Galerija kulturnog centra Beograda, Beograd 1963.

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 3 3

nika csak az évtized végén vált fontossá.9 Miközbenlakása ablakából kinézve festett látványokat,Serbannak sikerült elcsípnie a fény kifinomult rez-géseit, ami által lelassította a természeti jelenségekelmúlását, ugyanakkor a vázolt személy arcánakegyes jellegzetes kifejezéseit is megragadta. Szám-szerûségük és kiváló mûvészi horderejük miattezek a pasztellek Serban munkásságának csúcs-pontját jelentik, ugyanakkor „rendkívüli eredménytjelentenek a vajdasági kortárs mûvészet egészeszámára is.”10 Értéküket külön növeli az, hogy az al-kotó bátran kezdett bele merész és színdús játé-kokba, amelyeket a festô – csak elsô látásra – szer-vezetlennek, nem funkcionálisnak tûnô, ám valójá-ban energikusan vezetett vonalakkal valósított meg.Ez a játék lehetôvé tette számára, hogy megformál-hassa a plasztikus teljesség homályos struktúráinakformáit és a teljes alkotásba harmóniát varázsoljon.Egyébként a lírai beállítottságú Serban ezzel az ér-

zékeny technikával a legmagasabb pontra juttattael lírai hangulatát, miközben nem fedett fel mindenrészletet, hanem „mûvészi válaszait” a felvitt pasz-ta áttetszô átmeneteiben rejtette el.Az említett három alkotótól eltérôen Farkas Béla11

olyan festô, akinek teljes alkotói pályája a pasztelltechnika terén teljesedett ki. Az 1894-ben születettfestô, aki néhány alkalommal volt újrainduló,egyetlen igazi festészeti képzését 1915-ben akecskeméti mûvésztelepen nyerte el Iványi Grün-wald Béla irányítása alatt. Farkas a két világhábo-rú között vált igazán érett képzômûvésszé. A sza-badkai alkotókkal részt vett a Vajdasági (Magyar)Képzômûvészek Egyesületének 1923. évi megala-pításában és velük együtt állított ki képeket abácskai és bánáti városokban. Sajátságos és kön-nyen felismerhetô festészete magára vonta kör-nyezete figyelmét a bácskai mûvészek 1932. éviszabadkai és 1934. évi újvidéki tárlatán. Ez utób-bin Baranyi Zlata és Károly társaságában állított kialkotásokat. Farkas Béla pasztell-orientált munkájasorán expresszionista-szimbolista tájképeket alko-tott. Kompozícióit úgy valósította meg, hogy a sza-bálytalan körvonalú, festékfoltos háttérre erôs kör-vonalakból álló sötét rajzot vitt fel. Eképpen elju-tott egy olyan sajátságos kombinációig, amelynélegyfelôl a pasztell sûrû rétege az árnyalatfokozásstilizált háttere (tudni illik, hogy ez a megoldás a

Farkas Béla: Tájkép, 1935 (56 x 69 cm) pasztell

Milenko Serban (1): Parlag vihar elôtt,1964 (60 x 42 cm) pasztell papíron

J A S N A J O V A N O V 3 4

9. Irina Subotic, Milenko Serban (1907–1979), Galerija Matice srpske-Zlatna grada, Novi Sad-Sombor, 1997, 41.10. Uo, 41.11. Ld.: Bela Duranci, Slike Bele Farkasa (Farkas Béla képei), Gradski muzej, Subotica 1977; Bela Duranci, Farkas Béla,

Forum, Novi Sad 1999.

maga struktúráját még a szecessziós festészetnekköszönheti); másfelôl pedig jelen van egy exp-resszionista „elôtér”, amelyben ott van egy olyanfigura, amely uralja a rajzolás elveit.

Azon túlmenôen, hogy a pasztell a vajdasági fes-tôk körében soha nem tartozott a legnépszerûbbés a leggyakrabban alkalmazott képzômûvészetitechnikák közé, az is szemmel látható tény, hogyaz alkotók többsége ebben a médiumban a reali-tás elemeinek leíró és megôrzô eszközére lelt.Csak az 1960-as években, Milivoj Nikolajevic12

munkássága révén történt elôrelépés a pasztellalvaló mûvészi tevékenység koncepciójában. MagaNikolajevic is alkotótevékenysége egyik idôszaká-ban, a 20. század hatodik évtizedében a pasztellta tájképek megrajzolására használta13, 1957-tôlkezdve viszont egy egészen új festôi struktúrát sa-játított el. Az „Ágak a vízben” címû sorozatával lé-nyegében egy új (út)szakaszhoz jutott el, amely-ben a természet által ihletett vázlatok teljes egé-szében elváltak a mûvészeti tartalmaktól. Ebben a

Milan Konjovic: Emma kalappal, 1943 (65 x 81 cm) pasztell papíron

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 3 5

12. Ld.: Milan Solarov, Ogled o delu Milivoja Nikolajevica, Galerija savremene likovne umetnosti, Novi Sad 1983, 16–17.13. Sava Stepanov, Milivoj Nikolajevic , pejzazi, Zlatno oko, Novi Sad 2000, 2.

Milenko Serban (2): Új város a láthatáron, 1976 (65 x 50 cm)pasztell papíron

folyamatban Nikolajevic önnön szenzibilitását atónusos pasztellrajz nyújtotta lehetôségekkel feje-zi ki. Ez olyan eszköz, amely által meg lehet jele-níteni az anyag (a víz, a levegô) könnyed struktú-ráját, a további szürkés színlépcsôzet, a fehéreskiemelések, hangsúlyok és a sötét kalligrafikusalakzatok mellett, amelyek az ágak stilizált körvo-nalaiból erednek. Nikolajevic ily módon járult hoz-zá az enformel jelenségének meghonosításáhoza vajdasági festészetben.Az elvonatkoztatott formák iránti törekvéseket, el-kötelezettséget felfedezhetjük Szajkó István pasz-telljeiben is, különösen munkásságának késôbbiszakaszában. A képmûvészeti porondon 1978óta jelenlévô alkotó kezdettôl fogva elköteleztemagát „a kép és az elképzelt jelentése közöttimezsgyén kialakult határtalan játék” (koncepció)

mellett.14 Ahelyett, hogy kölcsönös viszonyt (korre-lációt) alkotna a festészeti anyag és motívum kö-zött, ragaszkodik „a festészeti anyagnak a motí-vumhoz való alkalmazkodásához”, ami legkomp-lexebb módon akkor tükrözôdik vissza, amikor afestô pasztellel dolgozik. Bár mindig hajlamos ar-ra, hogy alkotását az ún. „mixed media” gyakorla-tán keresztül valósítsa meg, Szajkó István – a kü-lönbözô anyagok (fa, szövet, üveg, kô, kerámiastb.) alkalmazása mellett – a pasztellrajz terénmindig következetes volt. Azon reális motívumok-ból kiindulva, amelyek valahol a festôanyag ro-busztus hordalékainak mélységében rejlenek, amûvész ezt fokozatosan elveszíti, elrejti addig,míg a tiszta körvonalak szintjére nem juttatja,vagyis addig az alakzatig, amely a maga tisztasá-gát éppen a tökéletesen alkalmazkodó anyagnak

14. Bela Duranci, Slike–Szajkó István, Savez udruzenja likovnih umetnika Vojvodine, Novi Sad 1987, 1; Ljubomir Kljakic ,Istvan Szajko, slike, Galerija Doma omladine Beograda, 1982.

J A S N A J O V A N O V3 6

Slobodan Parezanin

T Á J É S T Ö R T É N E L E M 3 7

Slobodan Parezanin

köszönheti. Késôbb, az ôsmotívumnak számítótájkép statikus természetébôl fakadó elégedetlen-sége miatt, Szajkó elkötelezte magát egyfajtamozgás mellett, pontosabban a pedálok mozga-tása mellett egy kerékpáros képsorozatában,amelyben a kerékpár státusjel lesz egy absztrakt,a pasztellkréta által megalkotott négyszögletû ké-pek materializált térségében.Valamennyi vajdasági mûvész közül a pasztellrajzterén a legtöbbet, legmaradandóbbat SlobodanParezanin nyújtotta – sajnos alkotó éveinek mind-össze egy igen csekély szakaszában. Az 1990 és1993 közötti idôszakban nagy formátumú pasztell-sorozatot15 készített, amelyben e technikát szerte-foszló, elmosódó amorf alakzatok megalkotására al-kalmazta. Ezek az alakzatok áttetszô testükkel egy-másba olvadtak, aminek eredményeként létrejötteka színtónusok keveredésének és a különleges szín-kombinációknak a zónái. Ezeknek a pasztellalkotá-soknak a színessége a szürke és az okkersárga színmérsékelt tónusaira szûkül le, akárcsak a fehér szín-re is, amely egy enyhe, kimért ritmikus mozgás be-nyomását kelti és amely a kép határain kívülre szo-rítja ki az alakzatokat. Ehhez hozzájárulnak azon

„kalligrafikus” beavatkozások is, amelyek egyes la-pokon tapasztalhatók és amelyek konkrét formákraasszociálnak. Ezzel az alkotói ciklussal a vajdaságipasztellmûvészet eljutott a legradikálisabb fázisáig,amelyet az elmúlt évtizedben (az 1990-es években)már nem is tudott túlszárnyalni.Az újabbkori vajdasági képzômûvészet folyamatai-ba való betekintés után leszögezhetô, hogy apasztell mint viszonylag újszerû, kimondottan kifi-nomult és érzékeny technika, alkotóinak létszámáttekintve nem veheti fel a versenyt a többi képzô-mûvészeti technikával. Csak a 20. század elejénkezdett teret hódítani, amikor megnôtt a festôkneka természet iránti érdeklôdése. A tájképeken kívüla 20. század elején az alkotók ezzel a technikávalörömest készítettek portrékat, aktokat, zsáner-jele-neteket és szociális tematikájú rajzokat. A pasztell-technika saját csúcspontját az enformel és azabsztrakt kompozíciókban érte el úgy, hogy eztkövetôen a 20. század végén ismét elfogadta aleíró festészet elemeit, valamint igazodott a kép-készítés bizonyos törvényszerûségeihez.

Fordította: Bada Zoltán

15. Zarko Dimic, Tisina, Galerija Kulturnog centra, Sremski Karlovci 1991; Slobodan Parezanin, Galerija „Meander”, Apatin, 1991.

P O R T R É G A L É R I A3 8

William Hogarth: Marriage á la mode

3 9

A nôk kitartása, és a társadalmi lét megalkuvástnem tûrô helyzeteiben mutatott céltudatos gya-korlatiassága a témája Rego két legutóbbi korsza-ka mûalkotásainak, melyek meghívásos kiállításanyagaként születtek meg.Az elsô, a Találkozások: Új Mûvészet a Régibôl, le-hetôvé tette Rego-nak, hogy ismét kiállíthasson aNational Gallery-ben. A 2000. év alkalmából ren-dezett kiállításon a galéria, ahogyan azt az ez al-kalomra kiadott katalógus elôszavában olvashat-juk, „meghívott huszonnégy mai, jelentôsnek tar-tott mûvészt, hogy egyfajta párbeszédet kísérelje-nek meg minden idôk legnagyobb mûvészeivel”,abban a reményben, hogy ez majd rávilágít arra afolyamatosságra, ami a National Gallery gyûjtemé-nyét összeköti a kortárs mûvészettel és mûvé-szekkel. Mindegyik mûvészt felkérték, hogy vá-lasszon ki egy festményt és annak alapján dol-gozzon. Rego, aki elérkezettnek látta az idôt arra,hogy a szatirikus festészet iránti, régóta tartó ér-deklôdését és a közelmúltban, a groteszk tárgyá-ban végzett kutatásainak eredményeit ötvözze,William Hogarth Marriage à la mode címû mûvétválasztotta.Hogarth mûve, amely nem egyetlen kép, inkábbegy hat képbôl álló, elbeszélô jellegû sorozat, ta-nulságos meseként mutatja be az érdekházassá-got, amely így a 18. századi , londoni felsô tízezerbeteges gondolkodásmódjának metaforájává vá-lik. A képeket, melyek Hogarth elnevezése szerintegy „modern erkölcsi kérdéseket” taglaló sorozattagjai, késôbb rézkarc formájában sokszorosították.Hogarth azt remélte, hogy így az általuk hordozottüzenet még szélesebb körben fog elterjedni.(Rego abortusszal foglalkozó rézkarcai hasonló el-gondolás alapján születtek) Hogarth festményeiegy történetet mesélnek el, amely egy elszegé-nyedett nemesember fiának és egy közemberkéntszületett, de meggazdagodott tanácsnok lányának

érdekházasságáról szól. Az egyfelôl apáik pénzéh-sége, másfelôl a társadalmi rang miatt házasság-ba kényszerített két fiatal feslett életet élt, amelyoda vezetett, hogy elôször az ifjú férjet (akkorramár grófot) gyilkolta meg a feleség (a grófné) sze-retôje, majd a grófné öngyilkos lett, s csupán szi-filiszes gyermekük maradt szerencsétlenül végzô-dô házasságuk egyetlen emléke.A tragikus végkifejlet már a kezdetektôl ott bujkálés Hogarth az egész történetet belesûríti a sorozatelsô képébe, amely a házassági szerzôdés fölöttialkudozást ábrázolja. A köszvényes lábát pihen-tetgetô, sokatmondó nevû Squander (Eltékozol)gróf a családfáját mutogatja, miközben a Tanács-nok aranypénzekkel halmozza el ôt. A két fiatalügyet sem vet egymásra. A piperkôc ifjú gróf ép-pen tubákot szív, miközben jövendôbelijének aügyvéd Silvertongue (Aranyszájú) csapja a szelet,aki nem sokkal késôbb a hölgy szeretôje lesz. Agazdagon berendezett helyiség falán látható fest-mények már elôrevetítik a készülôdô végzetet: egyMedúza sikolt rémületében, miközben körülöttemindenütt sorsukba beletörôdô fiatal szentek hal-nak mártírhalált.Abban az idôben, amikor Rego eljutott Hogarthmûvéhez, látásmódját már mélyen átitatták a deQueiros Amaro atya bûne címû képén is felfedez-hetô, a kiüresedô családi értékeket boncolgatógondolatok és a nôknek a társadalomban kialakultalárendelt szerepei miatti érzések, amint azt azabortuszról szóló képein is próbálta kifejezésre jut-tatni. Az 1940-es években, Portugáliában eltöltöttgyermekkora emlékeibôl elevenen élt benne azilyen érdekházasságok méltánytalansága, ezértúgy döntött, hogy Hogarth történetét szülôhazájá-ba helyezi át, mégpedig úgy, hogy azt aktualizál-va próbálja meg feltérképezni a családi életet át-szövô helyezkedést és taktikázást, a társadalom-nak a nôkkel szembeni hozzáállását és a nemek-

H O G A R T H É S A C E L E S T I N A H Á Z A U T Á N I I D Ô S Z A K

Fiona Bradley

PAULA REGO ( RÉSZLET )

P O R T R É G A L É R I A

F I O N A B R A D L E Y4 0

nek a társadalom, politika és a mindennapi életirányítása feletti küzdelmét.Hogarth „modern erkölcsi kérdéseit” Rego szem-beállítja azzal, amit ô „modern love story”-nak ne-vez el. Megközelítése sok rokonságot mutatHogarth-éval: ô is egy fiatal pár alakját használja felarra, hogy rajtuk keresztül próbálja meg ábrázolniaz emberi természet és az emberi kapcsolatokmetaforáját. Az ô sorozatának elsô képe szinténvészjósló hangulatú, amelyet úgy sikerül elérnie,hogy egyszerre használja fel saját, elôszeretettelalkalmazott módszerét, mely során egyetlen kép-ben sûrít össze különbözô elbeszélô idôsíkokat ésHogarth módszerét, amellyel a képen létrehozottbelsô képek segítségével lépked elôre és hátramind a szimbolikus, mind a valóságos idôben.

Rego emellett élénken érdeklôdik a keresztényikonográfia igen kifejezô képi nyelvezete iránt,amelyhez szintén talál utalásokat Hogarth munká-jában, mégpedig a meggyilkolt gróf alakja és Krisz-tus keresztrôl való levételének hasonlata formájá-ban. Azzal, hogy Hogarth-al való „párbeszédét”egy szárnyas oltárkép (triptichon) formájában szer-keszti meg, Rego továbbfejleszti elôdjének a ke-resztény ikonográfiát felhasználó gondolatmene-tét, amivel saját, jelenkori elbeszélô stílusát ismeghatározza.A triptichon hagyományos értelmezési módjátfelelevenítve Rego a történet cselekményét a kétszélsô táblára koncentrálja, miközben a középsômezô adja az egész festmény mondanivalójánakeszmei tengelyét.A legmozgalmasabb, és egyben Hogarth szellemi-ségének a leginkább hû követôje a bal oldali táb-la, melynek Kézfogó a címe. Ezen egyszerre vanjelen maga az ügylet, amely kiváltója az utána kö-vetkezô tragikus események láncolatának és per-sze ezen eseménysorozat elkerülhetetlenségéneka ténye is. Ebben az esetben viszont az ügyleteta nôk bonyolítják le. Egy elegáns, felsô-középosz-tálybeli nô feszeng egy szék karfáján, innen néz leújgazdag, egykori szobalányára, akinek bátortalanfia annak háta mögött bujkál. A tény, hogy a kétnô között valamiféle tárgyalás zajlik – még hacsak egy hallgatólagos megállapodás is – egy-mással érintkezô lábaik és térdeik által válik nyil-vánvalóvá.A két nô húzódozik a helyzettôl, hogy ilyen mó-don kerüljenek kapcsolatba egymással, amire egy-részt szoknyájuk színének egymástól elütô sárgaszíne utal, másrészt a felsôtestük közötti „öböl”,ami egyébként az elhúzódást kifejezô testbeszédklasszikus példája, és amelynek terébe a lány ésa kutya együttesével Rego egy összességébenmég zavaróbb jelenetet szô bele. A kép groteszkhatásra törekszik – a lábak, kezek és fejek kicsa-varodnak, az arckifejezések túlzóak, az ecsetvoná-sok pedig nagyon határozottak és megfontoltak.Egyik alak sem néz a másikra, mégpedig azért,hogy az egymást kerülô tekintetek miatt az egészkép kibillenjen az egyensúlyából.

Tanulságok, Hogarth „Marriage á la mode” c mûve nyomán.Pasztell, alumíniumra kasírozott papír, bal oldali tábla 150 x 160cm, középsô tábla 150 x 90 cm, jobb oldali tábla 150 x 160 cm.Tate Galéria

P O R T R É G A L É R I A 4 1

Az önmagát love story-ként definiáló Kézfogó az ér-zelmi viszonyok többféle megnyilvánulását is leírja,amelyek közül azonban egyik sem tûnik kifejezet-ten egészségesnek vagy esetleg örömtelinek. A fehér ruhás lány, a maga kislányos ártatlanságá-val és naivságával, kétértelmûen simogatja lábávala kutyáját (ami egyébként a házastársi hûségnek,jelen esetben rossz helyre került jelképe). Elsô pil-lantásra úgy tûnik, hogy a kép nézôjével kacérko-dik, de ha jobban megnézzük, kiderül, hogy való-jában apjával néz farkasszemet, aki a tükörbôl fi-gyeli lányának áruba bocsátását. Az a fajta szere-tet, amit a fiú az anyja iránt mutat, miközben mö-götte, annak árnyékában bujkál, éppúgy abnormá-lisnak tûnik. A szeretet megnyilvánulásának leg-

durvább változata ugyanakkor mégis a belsô ké-pen jelenik meg, ami ebben az esetben nem egymásik, a képen belüli, önálló festmény. Témájávalcsak jelképesen kapcsolódik a jelenethez és in-kább egyfajta pillanatkép a várható jövôbôl, aztsejtetvén, hogy milyen durva alá- és fölérendeltsé-gi viszony van kialakulóban.A triptichon jobb oldali, Hajótörés címû táblájánaktémája már harminc évvel késôbb játszódik és azelôzô képen nyélbeütött házasság végjátékát mu-tatja be. Az élet, vagy még inkább a házasságbanleélt élet klasszikus metaforáját, az utazást fel-

Hajótörés, Hogarth „Marriage á la mode” c. mûve nyomán. Pasztell, alumíniumra kasírozott papír, bal oldali tábla 150 x 160

cm, középsô tábla 150 x 90 cm, jobb oldali tábla 150 x 160 cm. Tate Galéria

használva, Rego figurái viharos tengereken hány-kolódnak és végül hajótörést szenvednek. A férfi anô karjában fekszik, látszólag betegen, esetlegmár meg is halt, de mindenképpen bukott ember-nek tûnik. Ô is, ahogy sok portugál férfi, Brazíliábanpróbált szerencsét, de végül mindenét elveszítet-te. A bôröndje üres, minden, amit fel tud mutatnicsupán egy papagáj és egy néger baba (amivel afestô azt sejteti, hogy már egy másik családja isvan Dél-Amerikában). A felesége az ölében ringat-ja, mialatt ugyanazon a széken, ugyanabban a

pózban ül, mint ahogy korábban, kislányként lát-hattuk a Kézfogó címû képen. Az ô rendíthetetlen-nek tûnô arckifejezése az egyetlen biztosnak ha-tó elem a képen, mert az egész kompozíció el-csúszni és eltolódni látszik, a bôrönd mindjárt fel-borul, a szék pedig, amin ülnek, mintha velükegyütt ki akarna esni a képbôl.A triptichon Tanulságok címû középsô mezôje aleginkább idôtlen, és sok szempontból ellensú-lyozza a Kézfogó-n belül elrejtett megrontási jele-netet. A képen az érett érzékiséget és öntudatotjelképezô anya okítja lányát a világ dolgaival kap-csolatban. A hajszárítója olyan, mint valami sisak,amit páncélként és fegyverként választott a ne-mek harcához. A lány úgy néz fel rá, ahogy egy

F I O N A B R A D L E Y4 2

Kézfogó, Hogarth „Marriage á la mode” c. mûve nyomán. Pasztell, alumíniumra kasírozott papír, bal oldali tábla 150 x 160 cm, középsô tábla 150 x 90 cm, jobb oldali tábla 150 x 160 cm. Tate Galéria

szent nézne fel Jézusra, áhítattal csodálva annaktapasztaltságát és egyben mohón vágyakozvamindarra a tudásra, amit az az élete során felhal-mozott.A megrontási jelenet egy ennél kevésbé pozitívhangulatú, viszont legalább ennyire tanulságostörténet. Egy teljesen felöltözött férfi álldogálszenvtelen arccal, mialatt mellette egy lány próbálbelebújni ruháiba vagy éppen megszabadulni tô-lük. Rego szerint ez a lány életének egyik hason-lóképpen meghatározó pillanata, mert ezek a pil-lanatok teszik idôvel azzá a nôvé, akivé válni fog.Egy ehhez kapcsolódó témájú képén a groteszkesetlensége már-már karikatúrává torzul, mégpe-dig azt a kérdést boncolgatván, hogy egy hasonlóesemény milyen hatással lehet egy nôre. Ezenmegismerhetjük az Esküvôi vendéget, aki ugyannem része a festô modern love story-jának, vi-szont a kérdés igen szemléletes leírását adja. Egyérett korú nô, egy vendég áll láthatóan igen fe-szengve, elegáns ruháját mintha már félig levettevolna és egy mosdónak támaszkodva egyensú-lyoz magassarkú cipôjében. Testtartásának eset-lensége és a jelenet ábrázolásmódja árulja el ahölgy helyzetének bizonytalanságát és talán a kö-dös tekintete miatt is az az elsô benyomásunk,mintha részeg lenne, váratlanul „kellemetlen hely-zetbe” került volna és éppen arra készül, hogy egyelegáns fogadás kellôs közepén belepisiljen amosdókagylóba. Akkor viszont miért kellett kigom-bolnia a blúzát? Esetleg az, ahogyan a mosdóbakapaszkodik, talán csak egyfajta próbálkozás,hogy visszanyerje elveszített erényét és méltósá-gát, így amit látunk, az valójában a Kézfogó címûkép megrontási jelenetének visszatérése vagymég inkább annak mindeddig késleltetett követ-kezménye.Rego „modern love story-jának” erkölcsi tanulságaaz, hogy az embereknek, mindenekelôtt a nôknekkell megtanulniuk azt, hogy miképpen hozhatjákki a legtöbbet abból, amit a sors hozott számukra,alkalmazkodni helyzetükhöz, mégha nem is tö-rödnek bele ennek realitásába, és emellett bízniukkell önmagukban, hogy meg tudnak birkóznimindazzal, amit a sors nekik szánt.

Hasonló a témája a festô legutóbbi munkájának,amelyet a Kendal-beli Abbot Hall Art Gallery-benés New Heavenben, a Yale Center for British Art-ban 2001-ben és 2002-ben megrendezett kiállítá-saira kapott felkérésre alkotott. A Kendal-beli,Celestina’s House (Celestina háza) elnevezésûkiállítás középpontjában Celestina állt, aki a spa-nyol és portugál irodalom egyik hagyományosalakja. Rego úgy írja le Celestinát, mint valami ke-rítônôt, egy középkorú asszonyt, aki valamikor kur-tizán volt, és aki miután visszavonult, nôknek nyújt„bizonyos” szolgáltatásokat. Portugáliában az ôtörténete fôleg sikamlós jellegû, Rego által egyéb-ként nagyon kedvelt írásokban fordul elô – a hölgyegy szardonikus és gyakorlatias humorú figura.A Yale-en megrendezett kiállításra Rego a Celestinaháza anyagát kiegészítette Jane Eyre történetével(lásd katalógus 95. ábra, 122–123. old.). Egy réz-karc-sorozat és egy pasztell-triptichon formájábanszembeállítja Jane-t, Charlotte Brontë regényénekhôsnôjét Bertha-val, a Jane Eyre-ban szereplô ôrültnôvel és Jean Rhys Wide Sargasso Sea (VégtelenSargasso-tenger) címû mûvének központi alakjával.Rego Jane-ben olyan szenvedélyt vél felfedezni,amit Bertha valamivel könnyebben megfoghatólelkesedésével is egyenrangúnak érez és így, az ô

P O R T R É G A L É R I A 4 3

Esküvôi vendég, 1999–2000Pasztell, alumíniumra kasírozott papír,

150 x 150 cmElaine és Melvyn Merians gyûjteményébôl

olvasatában a két nô története, elôször saját énjük,majd ezután a helyzetük fölötti ellenôrzésért folyóküzdelemmé alakul. A Wide Sargasso Sea (Végtelen Sargasso-tenger)(85. ábra) azalatt készült (2000-ben), miközbenmegszülettek Rego hosszú idôn át érlelôdô ésigen sokrétû gondolatai Celestina-ról. A WideSargasso Sea, ami inkább grafika, mint pasztell-kép, eredetileg tanulmány volt. A mûvész úgyhasznált fel egy nagy ív papírt, mintha az több ki-

sebb, önálló, véletlenszerûen egymás mellé kerültéletkép kompozíciója volna, melyeket azután acím egyetlen lazán összefüggô történetté kapcsolössze. Az eredmény pedig úgy hat, mintha a jele-net a kép jobb-középsô részén látható sárga ru-hás, elfátyolozott nô képzeletébôl került volna elô.Lehet, hogy az alakok a családját jelképezik, vagytalán kuszán és összefüggéstelenül elôtörô em-lékképek a múltból. Ez egyébként a mûhöz kap-csolódó predellán érzôdik igazán. Ez a Nô életé-

F I O N A B R A D L E Y4 4

Végtelen Sargasso-tenger, 2000Pasztell, alumíniumra kasírozott papír, 180 x 244 cm; Marlborough Fine Art, London

nek négy korszakát ábrázolja – iskolás korú lány-ként, fiatal nôként, menyasszonyként és végülidôs asszonyként – viszont a menyasszony, mintegy Miss Haversham, teljes esküvôi pompájábanparádézva öregedett meg. A cím reményvesztett-séget és magába zárkózott tébolyodottságot, áru-lást és klausztrofóbiát áraszt.A Wide Sargasso Sea predellájának mezítelen,idôs hölgyét Rego már a Celestina történetébe va-ló átvezetésként használja. Az akt szinte sohanem jelenik meg a mûvész munkáin, mivel tuda-tosan kerüli a nôknek ilyen hagyományos, fér-fiközpontú ábrázolásmódját. Ebben az esetbenazonban a hölgy meztelensége annak sebezhetô-ségét hivatott kihangsúlyozni, ezért a mûvész hi-vatásos modellt használt, akit aztán úgy ábrázolt,mintha az éppen kimászna a képbôl.Mintha a Celestina háza (84. ábra) felé indulna,

ahol aztán megfiatalodva, fedetlen keblekkel ésdiadalittasan jelenik meg újra. Ez egy, a hatalmavirágában lévô Celestina, aki saját sorsán kívül,két-három fôs csoportokban köréje verôdött „ud-vartartását” is irányítja. Akárcsak a korábbi grafikaszereplôinek, az itt látható alakoknak a kiléte semigazán egyértelmû, mivel a kép idôsíkjai szétes-nek. Néhányuk leginkább olyan, mintha a hôsnôlátomásai lennének, és életének korábbi vagy ké-sôbbi idôpontjaiból bukkannának elô.A kép hatására bennünk feltámadt érzéseket egytöbb szálon futó elbeszélési mód határozza meg,amely így kicsit hasonlít az operett ironizáló és ön-tudatos célzatú alkalmazásához. A nôk uralkod-nak, az a néhány férfi, aki feltûnik vagy szolgaimódon megalázkodó, bizonytalankodó, olyanmint egy papucsférj vagy egyszerûen csak alszik.Celestina arcától indulva a kép a nézô tekintetétspirálvonalban kifelé irányítja, elôször az elôl lévôfiatal nô felé, aki az ölében alvó párját figyeli; az-

Celestina háza 2000–2001Pasztell, alumíniumra kasírozott papír,200 x 240 cmSaatchi Gyûjtemény, London

P O R T R É G A L É R I A 4 5

F I O N A B R A D L E Y4 6

tán a háttérben látható két nô következik, akik ép-pen fôznek, vagy valami titokzatos, nôi bûbájonügyködnek; míg végül elérkezünk a kislányhoz,akinek ártatlanságát nagyanyja ôrzi igen gondo-san, ha kell újra és újra közbeavatkozva (valójá-ban ôk is mindketten Celestinák, az egyikük idea-lisztikus, míg a másik inkább pragmatikus.) A kör közben tovább tágul, míg el nem érkezik akét nôhöz, akik éppen varrnak, aztán tovább az ál-lólétrán gubbasztó fiatal férfihoz, végül pedig egy-fajta végkifejletként eljut a képbe éppen beesô fia-tal nôhöz. Ôt mindeközben a pici öregasszony fi-gyeli, aki azért könyörög, hogy ô viszont kikerül-hessen az ábrázolt jelenetbôl.Rego elmondása szerint ez a két figura az egészképet összefûzi, az egyik alázuhan, a másik pedigmintha esedezne. Kiteljesítik a kép ritmusát,egyaránt befejezetté téve mind a kompozíciót,mind a történetet. Az asztalnál ülô Celestina a fia-talságán és idôs korán elmélkedik. És mivel ugyan-akkor igen gyakorlatias is, megrémül mindattól, amireá vár.Rego Celestina-témakörrel foglalkozó munkáinaklegnagyobb része azt az igen drámai viszonytigyekszik górcsô alá venni, ami a nôk és idôsödôanyáik között alakul ki. Szerinte ezt a viszonyt kez-detben inkább a testiség középpontba állítása jel-lemzi, majd késôbb annak felismerése követi,hogy ez a testiség hogyan befolyásolja önazonos-ság tudatukat. A Rego által ábrázolt anyák és lá-nyaik mindvégig megôrzik ezt a fajta, sajátos szí-nezetû kapcsolatot, mégpedig azáltal, hogy miu-tán tudatosodott bennük a tény, hogy a fiatal testidôvel öregedni kezd, az késôbb összekötô ka-pocs lesz közöttük. A 2000-ben készült Convulsion (Görcsbe rándulva)címû képen egy nô, akit egy szobalány és egy kis-lány figyel, éppen hátrahôköl a lábainál heverô ésláthatóan segítségre szoruló anyja látványától. Aszobalány és a kislány a háttérbe szorulnak, mind-kettô éppen csak a kép „határán” egyensúlyoz, azegyikük az ajtóban, míg a másik a tükörben tûnikfel. Habár amíg a kép készült, azon, ahogy a mû-

vész mondja, még legalább négy másik nô „jött ésment”, a végleges változaton a dráma csupán a nôés az anyja között bontakozik ki. A méretes székhivatott jelezni és egyben hangsúlyozni is azt,hogy a földön fekvô asszony lánya a fiatalabb (demár középkorú) nô, aki próbál úgy tenni, minthasemmi köze sem lenne az idôsebbhez. Az arcki-fejezése zsigeri undort tükröz – mivel egyszerrelátja önmagát és az anyját is, így a kép címe, azeredetit kicsit megváltoztatva, akár Revulsion (Ér-zelmi fordulat) is lehetne. Mégis, az idôsebb nônem hajlandó lemondani a közte és lánya közöt-ti érzelmi és fizikai kapcsolatról. Megragadja aszék lábát, és küszködve próbálja a lánya tekinte-tét viszonozni. Akárcsak a Celestina háza címû ké-pen szereplô pici öregasszony, ô is sebezhetôneklátszik, de valahogy reménytelenül és végzetesen.A lánya felé nyújtja a karját, de nem azért, mertmaradni akar, hanem azért, mert magával akarjavinni lányát oda, ahová ô tart. És az alapján, amita Rego által létrehozott nôi karakterek állhatatos-ságáról már eddig megtudhattunk, sejthetjük,hogy sikerülni is fog neki.

Szalma Csaba fordítása

Görcsbe rándulva, 2000; Pasztell, alumíniumra kasírozott papír, 180 x 150 cm; Magángyûjtemény

P O R T R É G A L É R I A 4 7

Teodora Valcseva – Dragomira Szimeonova

A PASZTE L L NÉGY BOLGÁR MÛVÉSZ

MUNKÁSSÁGÁBAN

A pasztell (száraz és olajpasztell) technikája min-den mûvész számára kihívás. Sok szerzô állítja,hogy gyakran nehezebb az elsajátítása, mint azakvarell-technikáé. Sokat lehetne beszélni azokróla lehetôségekrôl és effektusokról, amelyeket ez azanyag kínál a mûvészeknek a valódi, mély és át-szellemült mûvészet felé vezetô úton. A pasztell, amaga változatosságában, lehetôséget teremt a kí-sérletezésre, akár önállóan használják, akár másfestészeti és grafikai technikákkal együtt, számta-lan kombinációban. Ebben az írásban olyan bol-gár mûvészek munkásságából vett példákon ke-resztül ismerkedhetünk meg a pasztell sajátossá-gaival, akiket megkísértett ez az érdekes anyag.

Szlav NedevSzlav Nedev fiatal bolgár mûvész, akinek ne-ve a festészetben elért eredményei révén váltismertté. A mûvész olajfestményeinek stílusáta színek teltsége és élénksége, a maszkokexpresszivitása, a kompozíciók szabadsága ésdinamikája jellemzi.A mûvész 1995–1996-ban kezdte el létrehozni„Maradványok” címû ciklusát, s mûveinek túlnyo-mó része száraz pasztellel készült. A ciklust egy,a fémek kifáradásáról szóló fényképsorozat ihlet-te. Olyan terület ez, ahol nagyon sok a feszült-ség és deformáció, s ezek során érdekes formákés faktúrák keletkeznek.

Szlav Nedev: Maradványok I., 1995–96, 50x65 cm

A fémek kifáradása iránt érdeklôdô mûvész kez-detben megpróbált esztétikus külsôt adni a ma-radványoknak – azoknak a hulladékoknak, ame-lyekre már senkinek sincs szüksége. A munkasorán azonban kiderült, hogy ez az elsô pillan-tásra oly triviális motívum nemcsak esztétikum-mal töltôdhet fel, hanem további mély filozófiaitartalommal is. A régóta kiselejtezett gépelemek-ben, a rozsdás fémkonstrukciók alatt SzlavNedev észreveszi az idô hatalmas megsemmisí-tô erejét, amely romlásra ítél mindent, amitmegérint.Az idô, az anyag mulandóságának és enyésze-tének témáját a „Maradványok” ciklusban sze-rencsésen egészíti ki a száraz pasztell alkalma-zott technikája. Ez a technika lehetôvé teszi amûvész számára, hogy olyan anyaggal kísérle-tezzen, amelyet egyébként ritkán használ mûvé-szetében (leginkább csak vázlatok készítésére).Maga a szerzô azt mondja, hogy a száraz pasz-tell használata neki sokkal nehezebb, mint az

akvarell-technika. Egyforma méretû színes papí-rokra bonyolult színárnyalatokat visz fel, mélysé-get, nagyságot és teltséget adva az általa inter-pretált objektumoknak. A fém hajdani élessége,keménysége és csillogása elmosódott, egymás-ba olvadó kontúrokban oldódik fel. Az anyag ér-dessége és a száraz pasztell „gyöngéd”, lágy tó-nusai utolérhetetlen, titokzatos, majdnem miszti-kus és irreális sugárzást adnak a tárgyaknak. A maradványokat könnyû lepel öleli körül, ésmintha bármelyik pillanatban ellibbenhetnénekvalamerre a térben.Tehát ahogyan a pasztellkréta olvad a mûvészujjai között, úgy bomlanak el lassan, de könyör-telenül a maradványok is az idô múltával – nemmarad belôlük más, csak por. Por a fehér papíron.

Kraszimir PetrovAmikor Kraszimir Petrov a színes pasztellekkel te-li doboz után nyúl, bizonyára mindig jó hangu-latban van, vagy mosolyt akar belopni feszült-

Szlav Nedev: Maradványok II, 1995–96, 50x65 cm

T E O D O R A V A L C S E V A – D R A G O M I R A S Z I M E O N O V A4 8

P O R T R É G A L É R I A 4 9

séggel teli mindennapjaiba. Ahányszor ránézekolajpasztellel készült tájképeire, mindig felderül ahangulatom. Emlékeim észrevétlenül visszavisz-nek a mesekönyvek tarkabarka gyermekrajzai-hoz és a vidám gyermektörténetekhez.Kraszimir Petrov elôítéletek nélkül közelít ehheza különleges anyaghoz, és nem szándékozik anézôt technikai virtuozitással, professzionalistafogásokkal elkápráztatni. A mûvész tájképei ahatás letisztultságával és egyszerûségével bû-völnek el. Tûnôdöm, vajon ugyanilyen hatása éskisugárzása lenne-e ezeknek a képeknek, hamás anyaggal készültek volna – és a válaszom:nem. Az olajpasztell testességet és ragyogást ada fehér lapon elhelyezett színfoltnak. Az anyaglehetôvé teszi több festékréteg felhordását, aszínek telítését, az árnyalatok gazdag változatos-ságát. Az egymásra felhordott rétegeket gyakranlekoptatják és összemossák, így azok átmennekvalamennyi felrakott rétegen – olykor egészenaz alap fehérségéig. Ezek az effektusok sokesetben olajkép hatását és illúzióját keltik, a fes-tôi maszkok súlyosságát, terjedelmességét éstestességét idézik.Kraszimir Petrov tájképeiben az az érdekes, hogya mûvész, amikor az anyaghoz nyúl, azt maxi-málisan leegyszerûsített és könnyített formájá-ban használja – szinte teljesen rétegezés és kü-lönleges technikai fogások nélkül.

A kompozíciós megoldások bonyolultságátólfüggetlenül a szerzô az ábrázolás területétszámtalan színfoltra bontja. Mintha különbözôszegmensekbôl álló kirakós játékot készítene,maximálisan letisztult és élénk színekkel.Kraszimir Petrov képei sok tekintetben emlékez-tetnek a gyermek-kifestôk színvilágára, vagy a fé-nyes papírból ragasztott applikációkra. És való-ban, a mûvész mindkét technika effektusait al-kalmazza. Ha közelebbrôl megnézzük, láthatunknéhány kézzel tépett, tiszta, sötét vagy világos,egyenletes tónusú apró papírdarabkát. A ponto-san meghatározott helyekre ily módon applikált„gyöngyök” mindig mélységet és plaszticitást ad-nak a képek összhangzásának.Mondhatná valaki Kraszimir Petrov képeire, hogynaivak és gyermekesek. De talán éppen ebbenvan az erejük és utolérhetetlen kisugárzásuk – aromlatlan tisztaságban, az olajpasztell használa-tának merészségében, a gyermekkorunkat felidé-zô színes képek világában. (Teodora Valcseva)

Desziszlava DenevaDesziszlava Deneva olyan mûvész, akinek életé-ben nagy szerepet játszanak az utazások és a ter-mészet után való festés. Az utóbbi egy évben há-rom nemzetközi mûvésztáborban vett részt (Ma-gyarországon Tokajban, Szamotraki szigetén Gö-rögországban, és a macedóniai Oszogovszki ko-lostorban). Az ismeretlen felfedezésének és azutazásoknak a szeretete készteti a mûvésznôt ar-ra, hogy különbözô festô-technikákkal kísérletez-zen – együtt használja az olajpasztellt és az akrilt,tempera alapon száraz pasztellel dolgozik, készítakvarellt száraz pasztellel kombinálva, kollázst.A természettel való kapcsolat csupán egy sza-kasz Deszi Deneva munkásságában. A kezdetiterv a mûvésznô mûtermében nyeri el a befeje-zett mûalkotás formáját. Ott a természetettranszformálja, érzelmi töltettel – aggodalommal,lelkesedéssel, sóvárgással, örömmel – tölti meg.E bonyolult lelki sugallatokat hangsúlyozza aszínvilág gazdagsága is. A mûvésznô különbözôtechnikák együttes alkalmazásával éri el dússzínárnyalatait. Legutóbbi tájképeinek némelyi-

Kraszimir Petrov: Tájkép

kén, amelyeket „Töredékek” és „Látottak” névenrendezett ciklusba, Deszi Deneva a száraz pasz-tellt együtt alkalmazza a vízfestés technikáival.Ezeknek az anyagoknak a könnyedsége és finom-sága harmonikusan illeszkedik a mûvésznô tempe-ramentumához és nôi érzékenységéhez. A színeksimán úsznak át egymásba, benyomásokkal, ké-pekkel, természeti formákkal teli mesevilágot te-remtve. A száraz pasztell légiessége az erôsen fel-felé vitt horizonttal együtt tágasságot, „irrealitást” ada képek alakjainak. Úgy magasodnak elôttünk, mintgótikus katedrálisok, amelyek tovatûnnek elôttünk atérben. És mintha csupán a színes akvarell-folt ad-na súlyt és anyagiságot az alkotásnak.Desziszlava Deneva képein a Szellemi – Anyagiszembenállása két meglehetôsen különbözô ésugyanakkor egymást kiegészítô technika együttesalkalmazásával nyer pontos és teljes kifejezést. Aszáraz pasztell és az akvarell (levegô – víz) mint-ha „kétfelé szakítaná” az alakokat a matéria és aszellem két világába, a szélsodorta részecskék éssúlyos vízcseppek közös feszültségében.

Javora PetrovaJavora Petrova mûvészként a kitaposott ösvé-nyen haladva fedezte fel a pasztellrajzot. Grafi-kusi tudása, tapasztalata, intuitív érzékenységeváltozatos kifejezô eszközökhöz, vizuális nyelv-hez és érzelmi állapotokhoz juttatta. „Könyvmû-vészet és illusztráció” szakon végzett 1983-ban,Rumen Szkorcsev professzornál. Javora ambició-zus, mindig új utakat keresô mûvésszé fejlôdötta grafika területén. Az 1986–1990 közötti idô-szakban néhány aufort és aquatinta technikávalkészült grafikai ciklust mutatott be: „MenekülésEgyiptomba” (Rembrandt után), „Nocturno”,„Cigov csark”, „Mint a cseppek”.Javora pasztellrajzainak mély és ôszinte emocio-nalitása hozzáférhetô eszközökkel, de energiku-san jut kifejezésre a vonal hangsúlyozott jelenlé-tében – és ez rendkívül jellemzô a grafikus mun-kájára. A vonal a legfôbb, specifikus idegszál a„Tizenhárom angyal” ciklusban is. Ezzel újra visz-szatér kedvenc bibliai témáihoz. Már amennyirebeszélhetünk témáról, az angyal tizenháromszor

T E O D O R A V A L C S E V A – D R A G O M I R A S Z I M E O N O V A5 0

Desziszlava Deneva: Látottak

újrafogalmazott, kristályosan magányos figurájá-nál. Mint egy Wim Wenders-film. Itt a mérték csaka mélységben van. Fölemel valami a világ fölé –oda, ahol minden földfeletti, de érzékelhetô for-ma, élénk és testes, ahol minden kívül áll a hét-köznapi lét félálomba bágyadt illúzióján.Javora Petrova a pasztell-technika minden lehe-tôségét kiaknázza – a szín éteri hangzását, a li-tografált alapra energikusan fölvitt, kompro-misszum nélküli világelválasztás imbolygó, „allaprima” elhelyezett vonalát. E mûvek optikai ésplasztikai változását az anyag feldolgozása idézielô – a grafikus lenyomat és a pasztellrajz ve-gyes technikája segítségével.

Az „angyalok” esetében a tiszta, életszerû vizua-litás háttérbe szorul a filozófiai háttér megôrzé-sével szemben – az intellektuális erôfeszítésekitt nem a világ értelmezhetô modelljének létre-hozására irányulnak, hanem a lüktetô ésösszegzett, de közelrôl látott és hozzáférhetôalak eszményének. Minden, a festôi anyagbanrétegrôl rétegre mélyülô angyalfigura hosszan el-gondolt és megálmodott vonalak és színfoltokexpresszív világában tárul fel. Az igénytelen em-beri erôfeszítés kísérlete ez, hogy visszatérjen agyermekkor intuitív és bölcs világához. (Drago-mira Szimeonova)

Csíkhelyi Lenke fordítása

P O R T R É G A L É R I A 5 1

Javora Petrova: Angyal

5 2

Nem véletlenül lett az iskola 1989 végi reformjaután Jitka Svobodová (1941) a prágai Képzômûvé-szeti Fôiskola rajzprofesszora. A rajzzal, mint sajátkizárólagos kifejezési eszközével ugyanis már né-hány évtizede foglalkozott. Annak oka, hogy 1974-ben miért döntött úgy, hogy csak a rajznak szen-teli magát, nem volt sem formális, sem racionális.Akkor találta meg ugyanis a rajzban a maga szá-mára egyetlen megfelelô módszert arra, hogyanközölje pontosan és egyszerûen a világgal sajátrejtett tartalmait, hogyan vessen számot az újtárgyterületekkel másként, mint olajfestészettel,amelyet elôzôleg néhány évig rendszeresen fej-lesztett. A ceruzarajzzal Svobodová ugyan tudato-san korlátozta saját képzômûvészeti lehetôségeit,egyúttal azonban határozottan meg tudta vele ra-gadni saját új motivációs területét, a tárgyakat,

amelyeket maga körül látott. Körülbelül a kilencve-nes évek közepén, majdnem húszévi ceruzarajzo-lás után, belsô világába újfent belépett a szín,ezúttal azonban nem az olajfestmények közvetíté-sével, hanem a pasztellekével. A sok évig a szürkeszínárnyalataira leszûkített, addigi fekete-fehér kife-jezési skáláját a pasztell tompított tónusaival, ko-rábban szándékosan elnyomott színekkel bôvítetteki, amelyek azonban munkájába új arányérzékethoztak. Az elmúlt évtizedben megszabadította apasztellt annak kifejezetten kamara-jellegétôl, ami-hez a cseh mûvészetben addig kapcsolták, ésnagy mennyiségû, az olajképpel összevethetô mé-retû, nagy alakú rajzzal adott lehetôséget a pasz-tellnek arra, hogy teljes határozottságában felhan-gozzon. Ezen eljárásával rehabilitálta a pasztellraj-zot, mint olyant. Bebizonyította, hogy a pasztell

Srp, Karel

A SÚLYUKTÓL MEGSZABAD Í TOTT PASZTELLEK

Kancsó, 1999, 140x200 cm

monumentális méretekben is érvényesülhet.Ha érteni akarjuk Jitka Svobodová legújabb motí-vumait – bögréket, tányérokat, kannákat, csészé-ket – vissza kell térnünk azon motívumaihoz,amelyekkel akkor foglalkozott, amikor a ceruzaraj-zot pasztellre változtatta. Ez a folyamat a testtelvaló bármilyen összefüggés nélküli, önállósult em-beri szemek kivételes motívuma alapján zajlott le,mely szemek elôbb egymás mellett sorakoztak azüres felszínen, majd drámai árnyakat vetettek, sôtegymásba ékelôdtek, s végül a szôlôhöz hasonlófürtöket alkottak. A pasztellhez fordulás ugyanisolyan motívum alapján történt, amely absztraktvolt: a golyó és egyúttal az antropomorfizált formavolt a lényeg, ami egyúttal lehetôvé tette azonbelsô tér tematizálását, amelynek üregébe be le-hetett tekinteni pupilla (szembogár) segítségével. Aszemekbôl absztrakt alakzatok léptek ki, amelyekvalószínûleg elvezették Svobodovát mostani hely-zetéhez. A ceruzarajzokból mindent meghagyott, amibenfelfogása alapvetô volt; elnyomott bármit, ami köz-

vetlen optikai utánzást eredményezett, azért, hogya dolgot annak saját létezésében fogja meg, úgy,ahogyan a rajzolási reflexió folyamán elôtte azmaga az ô tudatában kialakul. Annak ellenére,hogy a pasztellel Svobodová rajzaiba belépett afény és olykor a szinte észrevehetetlen színbeli át-menet, ez nem jelentette azt, hogy visszatért vol-na a tárgy empirikus vagy narratív oldalához, ha-nem haladt a maga útján, amelynek során alakotformál, teret mélyít, kontrasztot alakít ki, egészenmásat, mint ahogyan a tárgyak mindennapi hasz-nálati szerepükben felénk fordulnak. A pasztellnekköszönhetôen léphetett be Svobodová a rajz to-vábbi rétegeibe, ami számára az ábrázolt tárgy újtartalmi szintjeit is jelentette. Egy tárgy látszólag egyszerû motívumán a pasztelltechnikája segítségével mutatja meg, hogyan kü-lönbözik az empirikus, tisztán optikai érzékelés afenomenológiai megközelítés azon törekvésétôl,hogy a tárgyat újra, annak legsajátabb alapjainálés feltételeinél ragadja meg. A rajz kiválasztottmotívuma úgy jön létre, mintha a tiszta fehér pa-

P O R T R É G A L É R I A 5 3

Csésze alátéttel, 2000, 100x140 cm

Sárga csésze, 2001, 100x140 cm

Dôlt csésze, 2001, 140x200 cm

S R P , K A R E L5 4

pírból születne meg, ahonnan nem rakódik rá azéppen kialakuló idô és tér. Ezt nem csak azáltal ériel, hogy a tárgyat anyagtalanítja, hogy megtagad-ja annak illúziós leírását, hogy elnyomja a pontosalaki összefüggést, hogy megkérdôjelezi az ábrá-zolás bevezetett szabályait, és szándékosan ezekbeidegzôdött értelmezésével szemben halad. Eztmindenekelôtt azzal éri el, hogy az ábrázolt tárgy-hoz fordítottan közelít, mint ahogyan magunk elôttlátjuk úgy, mintha a rajzoláshoz modellül szolgál-na. A lerajzolt tárgy új, sokkal univerzálisabb vek-torok közé kerül, a szokásos tapasztalatokon túliterületekre, amelyek függetlenek azoktól a tulaj-donságoktól, amelyeknek a tárgy alá van vetve. Jitka Svobodová új pasztelljein a tárgyak mozgás-ban vannak. Megszabadultak súlyuktól, elveszítet-ték a gravitációt, kikerültek az okozatból, megsza-badultak az egyszerû állástól. Több tárgy hajlado-zik, inog, hintázik. Legújabban, eddigi alkotásaivalellentétben olyan szférikus absztrakt oválist érvé-nyesített, amelyhez az elôzô konkrét tárgyak nyo-mán jutott el. Az oválisok szabad összjátékára ala-pozta legutóbbi pasztelljeit, mint amilyenek a Dôlt

csésze (2001) és a Lavór (2002), amelyeken a te-kintet elcsúszik a perem élén, hogy belezuhanjonegy térhurokba. Svobodová nemcsak arról dönt,hogy mennyire fordítja a tárgyakat a nézô felé,mennyire vonja be ôt a határtalan felületbe, ha-nem arról is, hogy milyen mértékben engedi meg-szólalni saját pasztelljét, különösen annak rend-kívülien fokokra osztott színskáláját, amely vizuáli-san váratlan harmóniákat és kontrasztokat tesz le-hetôvé. A pasztellel vagy a tárgy mélységét mutat-ja meg (pl. Dôlt csésze, Lavór, Zöld bögre), vagycsupán külsô megjelenésében mutatja be úgy for-gatva, hogy ne lehessen belelátni (Kancsó, Bögreés tányér). Azzal, hogy a mostani rajzokon a tár-gyak mozgásba fogtak, hogy már nem kötôdneksaját alapjukhoz, saját belsejükbôl eredô autonómenergiájukat nyilvánítják ki. A pasztell lehetôvé tet-te a számukra, hogy kifejezzék azokat az új tér-idôviszonyokat, amelyek bennük hosszan és látensenjelen voltak, csak arra az alkalomra vártak, hogyezek felszabaduljanak.

Hamberger Judit fordítása

P O R T R É G A L É R I A 5 5

Bögre és tányér, 2002, 100x140 cm Lavór, 2002, 100x140 cm

5 6

Varga Patrícia Minerva energikus jelenléte a kortársmagyar képzômûvészetben a szó szoros értelmé-ben: üde színfolt. Üde annyiban, hogy ugyan hiva-tásos mûvészként mintegy tíz éve állít ki kollektívés egyéni bemutatókon, munkáinak látványaazonban most is, már az elsô pillanatban megál-lítja a nézôt, a szakmabeli pedig azonnal tudja,hogy az ô munkáival szembesül. Festészetébenaz a különös, hogy bár nagyon személyes piktú-rájának alig van igazi innovatív eleme, ikonográfiaijele, munkáinak egésze mégis mindig hordoz va-lami sajátos feszültséget és titkot. Annak ellenéreígy van ez, hogy jellemzôen világos tónusú képei– melyeken kitüntetett szerepe van (volt) a sárgá-nak – elsô megpillantásukkor élénkségükkelugyan üde látványként kerülnek szemünk elé, ámnem sokkal késôbb mûvei személyes mágiájánakhatása alá kerülünk. Munkáin ugyanakkor azonnal

szembetûnô kivitelezési technikájának megvá-lasztása. Egyaránt kedveli az olaj-technikát, s ge-nerációjához képest jóval nagyobb arányban ké-szít pasztelleket. A technika természetesen fontosképi hangsúlyokat eredményez. Míg olajképei ke-ményebbek, „sarkosabbak”, melyeken ráadásulnem kis szerephez jut a faktúra gazdagsága, ad-dig pasztelljei – csak részben a technika lágysá-gából eredôen – puhábbak, oldottabbak, miköz-ben – adott esetben – ugyanolyan drámákat hor-doznak, mint olajképei. Varga Patrícia Minerva –továbbiakban VPM – pasztelljein szervesen egye-síti a speciális rudacskák alkalmazása által biztosí-tott lehetôségeket. Nevezetesen, amikor sok apróvonalból hozza létre szinte végtelen „búzamezôit”,úgy használja ezeket, mint rajz-eszközöket, más-kor pedig úgy, mint a festôi folt-képzés kitûnô esz-közét, melynek nyomán akár gesztusos festôi fe-

Feledy Balázs

PASZTEL L - T I TKOK

lületek képzôdhetnek. S különös, hogy pasztelljeinmindig szabad ég alatt vagyunk, mindig ránk bo-rul az ég, s különös utak, ösvények, nyomok, tete-mek teszik változatossá talaj-világát. Tulajdonkép-pen azt állíthatnánk, hogy a mûvésznô expressisverbis: tájfestô, ha nem éreznénk azonnal e szóleírásakor (elolvasásakor), hogy esetében, mûvei-ben másról van szó. Nagy dimenziójú pasztell-te-reiben ugyanis folyamatosan ott vannak sötétenmagányos bálványai, figurái, akik szinte mindigvészjósló árnyékokat is vetnek, vagy ha nem, ak-kor felhôk vannak felettük, vagy ha az sem, akkora földön érzékeljük tetemüket, valamiféle test-ma-radványokat, szorongató nyomokat. Imagináriusterekké válnak ezek a nagylélegzetû mûvek, me-lyek pasztellel történô megvalósítása alkotói bra-vúr. S ha pasztelljei ott vannak elôttünk egy kiállí-táson, akkor azon is meglepôdünk, hogy olyannagy méretekben dolgozik, amely kifejezetten rit-

ka ebben a technikában, s felmérhetjük, milyensúlyos technikai problémákat kell megoldaniaemiatt egy-egy mû elkészítésekor. Fontosabbnak tûnik tehát nála a közlés ténye ésszubjektivizmusa, mint maga a valóságos lát-ványvilág, s bár a kész mû mindig jól komponált-nak, érzékien felépítettnek tûnik, képeibôl sugár-zik egyfajta belülrôl építkezô attitûd. Ösztönös-ségnek is mondhatnánk, ha nem éreznénk min-dig a képépítés tudatos hátterét is (ami közelsem baj, sôt!). VPM ezt a nyitott és levegôvel te-li képzeletbeli tájat ráadásul sokszor felülrôl, amagasból nézi, szinte letekint a földre, s így po-zíciója által is, nézôpontja magassága miatt ismég egyénítettebb képi látvány tárul szemünkelé. E pasztellek tehát hordoznak magukban va-lamiféle pasztell-devianciát, ugyanakkor téma éstechnika e munkáiban is szervesül, eggyé válik. A deviancia abban rejlik, hogy e technikával rit-

P O R T R É G A L É R I A 5 7

kán látunk a szó szoros értelmében méteres da-rabokat, de esetében ez nem különlegesség. S azis egyéni, hogy semmiképpen nem válik öncélláa pasztell ab ovo dekorativitása, selymessége ésbársonyossága, nála mindez a dráma-képzéseszköztára lesz. Szinte érezzük, hogy a nagy, nyíltterekben valahol (valahová) elrejtôzött a mûvész.

Mûvein valamiféle enigmatikus rejtôzködés érez-hetô, annak ellenére, hogy képi megjelenése att-raktív, eleven, feltûnô. VPM pasztelljei ugyan mû-faj-tiszták, de esetében „többre is képesek”, sze-mélyes üzenetet hordoznak. Képeinek útjai, ösvé-nyei, patakocskái, ingoványai a titkok birodalmá-ba vezetnek.

F E L E D Y B A L Á Z S5 8

P O R T R É G A L É R I A 5 9

Sajdik sok évtizede ismert és egyre kedveltebbgroteszk rajzolója-karikaturistája a magyar sajtó-nak, grafikusa a könyvkiadásnak – na meg amikevesek adottsága: ô az, aki az országos bienná-lékon, egyéni kiállításai során minden alkalommalmeglepetést szerez, minden alkalommal lehetô-séget talál a megújulásra. Már pályája kezdetén franciás könnyedséggel,groteszk fantáziával rajzolt (nehéz eldönteni, hogyaz ilyen könnyedség hosszú gyakorlás eredmé-nye, vagy veleszületett csodálatos adomány-e),majd a joggal mind gyakoribb és kötetlenebbfeladatokat adó meseillusztrálás miatt jellegzetes,önálló grafikai nyelvet hozott létre és azt szellemi-leg gyakran elmeszesedett, sémákat követô vilá-gunkban igen ritka, állandóan változó formai ötlet-gazdagsággal is fûszerezte. Kaján Tibor ezt szelle-mesen, egy beszélgetés közben így fogalmaztameg: „a legfontosabb kérdés a jó karikaturista ese-tében ugyanaz, mint a jó Istennél: tud-e világot te-remteni? Sajdik rajzaiból az évek folyamán ez újorbis pictus, egy sajátos egyéni rajzolt világ kere-kedett…”Sok éve már, hogy nemcsak rajztollal, hanem szí-nes krétával is dolgozik, olyan színvonalon, hogyegyik kritikusa joggal írta: „Piktúra-értékû karikatú-rákat készít és ebben a legújabb korszakában váltmûfaja Mesterévé…”Jól emlékszem, hogy amikor az I. Magyar Karikatú-ra Biennálén – még a nyolcvanas évek közepén –megláttam Sajdik „portré applikációinak” elsô ro-vatát, jólesô örömet és lelkesedést éreztem: lám,lehet az olyan sokszor indokolatlanul lebecsült ka-rikatúra-trambulinról is jó nagyot ugrani…A képzômûvészekrôl, írókról, zeneszerzôkrôl vagypolitikusokról készített, egyforma fakeretbe foglalt,pici, színes, igényes plasztikákkal és tárgyakkal ki-egészített portrékat szemlélve úgy éreztem, hogyszinte a gondolat gyorsaságával készültek, korrek-ció nélkül, a pasztell-technika erényeinek tökéle-

tes kihasználásával. A sorozat egyik nagy erénye amegfogalmazás eredetisége mellett, hogy a kere-tekhez erôsített plasztikai rész mind formailag,mind igényes kivitelben tökéletesen kiegészíti a„képszobor vagy szoborkép” rajzi részét.Sajdik, aki nyilván ismeri Arcimboldót, a XVI. száza-di manierizmus különleges festôjét, aki gyümölcs,növény, könyv stb. együttesébôl állította össze jel-legzetes arcképeit, vagy a francia André Gill-t , akiévtizedeken keresztül briliáns rajztudással a XIX.század hatvanas éveitôl kezdve készítette el híresemberek egész alakos karikatúráját, vagy idôbennagyot ugorva: a jó nevû festôbôl lett világhírûportrékarikaturistát, az amerikai David Levinet, aki ahetvenes évektôl kezdve iskolát teremtett… ésmég sorolhatnám…Sajdik Ferenc ebben a sorban nem továbblépett,felhasználva a „nagy elôdöket”, nagy kortársakat,hanem egyszerûen „mást” csinált! A kérdést feltenni: hogy mindez tréfa-e csupánvagy „komoly mûvészet”, úgy érzem felesleges…Én inkább úgy mondanám: tréfás kísérletezésekezek, komoly mûvészi eredménnyel.

Tettamanti Béla

SA JD I K „ PORTRÉ APPL I KÁC IÓ I ”

Koós Károly

T E T T A M A N T I B É L A6 0

Csukás IstvánBalassi Bálint

Hankiss Elemér Makovecz Imre

P O R T R É G A L É R I A 6 1

A Krajcsovics Éva festômûvész munkásságát do-kumentáló pályarajzot áttekintve joggal feltételez-hetô, hogy ennek az alkotónak nagyon erôsek azesztergomi kötôdései: 1980-ban, 1987-ben és1994-ben is volt önálló kiállítása a városban, ésaztán 1995-tôl mûveivel rendszeresen szerepelt apasztellbiennálékon is.– Az esztergomi fellépéseknek, az esztergomikapcsolatnak egészen egyszerû oka van: az, hogya férjem esztergomi. Amikor összeházasodtunk,nem volt lakásunk, és akkor két évig a férjem csa-ládjánál laktunk Esztergomban. Ez 1973 és 1975között volt. Ekkoriban rendszeresen eljártam a mû-gyûjtô-mûkritikus Dévényi Iván tanár úrhoz is, aki-nek a lakásában egy kis mûvészetbarát-kör mûkö-dött. Késôbb, a nyolcvanas években nagyon jókapcsolatom alakult ki a város mûvészeti életébenoly fontos szervezô-szerepet is betöltô KollárGyörgy festômûvésszel és Mucsi András mûvé-szettörténésszel. Ezek a kapcsolatok, barátságokszerencsére nem szakadtak meg akkor sem, miu-tán elköltöztünk Esztergomból – már régen pestilakos voltam, de az esztergomi mûtermembe mégmindig vissza-visszajártam dolgozni –, késôbb isrendszeresen találkoztunk a kollégákkal és bará-tokkal, sokszor megfordultam a városban. Sajnos,már Dévényi Iván és Mucsi András mûvészettörté-nész, Végvári János és Kollár György festômûvészéletútja, munkássága is lezárult, de a családi kap-csolatok szerencsére változatlanul megmaradtak,és az esztergomi fellépések továbbra is fontosakszámomra. Mindennek ellenére az elsô alkalommal megren-dezett pasztellbiennálén, 1993-ban nem szerepelta kiállítók sorában. – 1993-ban nem értesültem a pasztellbiennálészervezésérôl – a felhívás elkerülhette a figyelme-met –, és külön nem kaptam meghívást. Így csak amásodik biennáléra készülhettem fel. Nagyon lel-

kesen nyúltam a pasztellkrétához, jóllehet addigegyáltalán nem foglalkoztam ezzel a technikával,vagyis elmondható, hogy a pasztellképeim meg-születését egyértelmûen az esztergomi kiállításso-rozatnak köszönhetem. Korábban a festés mellettcsak szénnel rajzoltam, és a szénrajzban is a tónu-sok, a foltok érdekeltek. A pasztelltól kissé tartottam,mert túlságosan szívhez szóló, harmonikus mûala-kítási eljárásnak, kissé könnyed lehetôségnek vél-tem. Aztán csak-csak elkezdett izgatni a dolog,gondoltam, hogy esetleg a tetszetôsség buktatóitelkerülve, másként is lehet csinálni pasztellképeket.Persze tudtam, hogy nem értek ehhez a techniká-hoz, de ugyanakkor szeretem a kihívásokat, ésezért megpróbáltam az elképzeléseimet megvaló-sítani. Ezzel kitágult festôi munkásságom, mert akezdeti szénrajzokat követôen csaknem másfél év-tizedig kizárólag olajképeket festettem. Pasztellal ál-talában most is csak az esztergomi biennálékra fel-készülve dolgozom, de azért egyre gyakrabban elô-fordul, hogy ehhez a technikához fordulok. Termé-szetesen az esztergomi biennálékra való felkészü-

B E S Z É L G E T É S K R A J C S O V I C S É V A F E S T Ô M Û V É S S Z E L

Wehner Tibor

A PASZTE L L VARÁZSA

Krajcsovics Éva: Nekropolisz, 100x100 cm

W E H N E R T I B O R6 2

lés nálam nem úgy zajlik, hogy a határidô lejártaelôtt egy-két héttel megcsinálok két-három képet,és beadom. Egy-egy mû létrehozásának folyamatasokkal hosszabb: van, amikor egy képen egy esz-tendeig is dolgozom. A legutolsó, a 2002-es bien-náléra beadott két munkámat a tárlat zsûrije elôttmásfél évvel korábban kezdtem el: itt voltak a ké-pek a mûtermemben kirakva, néha alakítottam raj-tuk, és aztán a beadás elôtti napokban fejeztem bevéglegesen a két kompozíciót. Tehát az esztergomi biennálé-szereplése 1995óta napjainkig töretlen, és a jelenlét jelentôségéthangsúlyozza, hogy a két legutóbbi, a 2000-benés a 2002-ben rendezett kiállításon díjat is kapott.Mindkétszer tematikus pályázat keretében lebo-nyolított, egy-egy központi gondolatkör által meg-határozott tárlat volt.– Igen, 2000-ben a városképek, a történelmiveduták, míg 2002-ben a hidak, az átkelôk, a kap-csolatok gondolatköre volt a biennálé megrende-zésének központi tematikája. 2000-ben, amikor atárlat fôdíját kaptam meg, nagyon készültem éséreztem, hogy felszabadultan megy a munka,mert a festészetemet akkor meghatározó itáliaivároskép-emlékekbôl építettem fel mûveimet: egyoszlop, egy fa, egy fal-részlet motívumára kompo-náltam képeimet. A tematikák az Ön számára ösztönzô tényezôk,vagy jobban szeret szabadon dolgozni? – Természetesen teljesen szabadon jobb festeni,de ha egy adott gondolatkört be tudok illeszteni asaját témavilágomba, akkor nincs gond: észre semveszem, hogy tulajdonképpen egy elôzetesenmeghatározott körben kell gondolkoznom, hogykényszereknek engedelmeskedve kell elôhívnimagamból a képet. Az esztergomi biennálék anyagában – és más,technikákhoz kötôdô kiállítássorozatok mûegyüt-teseiben is – megfigyelhetô, hogy a mûvészekcsak ritkán alkalmazzák a klasszikus, a tiszta, egy-nemû technikát. A Krajcsovics Éva-pasztellek is ve-gyes összetételû, kevert technikákkal létrehozottalkotások? – Nem, én mindig tiszta pasztellel dolgozom, vi-szont az én alapjaim elütnek a megszokottól,

ugyanis nem használok szabályos, vadonatúj, spe-ciális pasztellpapírt – mindig régi, ócska alapanyag-felületeket választok. A jó papírtól egészen egysze-rûen lámpalázas leszek, rettentôen félek hogy el-rontom, hogy tönkreteszem a drága anyagot. Ezértleginkább olyan papírokat használok, amelyek márrégóta itt heverésznek a mûteremben, amelyek ki-csit már elhasználtak, öregek. És van, amikor nemis papírra dolgozom, hanem lenvászonra, ugyanisbármire lehet pasztellel dolgozni, ami felveszi afestéket. Van, amikor kefével és ronggyal, kézzelhordom fel, dörzsölöm a pasztellkrétát az alapra. Avégén meg finoman lefixálom, és távolító kerettelüveglap mögé helyezem a kész mûvet. A pasztellel rajzolni és festeni is lehet: azért va-rázslatos technika, mert mintegy észrevétlenülegyesíti a vonalas és a tónusos megjelenítést, afestôi és a grafikai eszközöket, kifejezéseket, ha-tásmechanizmusokat. – Én a pasztellel általában inkább festek. Dörzsö-löm, csiszolom a képet, és ehhez általában olyanvastag kartont használok, amit bolyhossá tehetek,amely által teste lesz a sík felületnek, az alapnak.Engem a vonal nem nagyon foglalkoztat, a szín-hatások, a foltok számomra már-már kizárólagosfontosságúak. Úgy dolgozom, hogy felrakok egyfoltot, és ha ez a folt jó helyen van és kifejezésseltelített, akkor a többinek ehhez már alkalmazkod-ni kell. Addig nyúzom a képet, amíg véglegessénem formálódik. Ez általában mindig hosszú folya-mat. Kedvemre való, ha sokáig lehet küzdeni egyképpel, mert nem szeretem a könnyû és gyorsképépítési folyamatokat. Mint már említettem, apasztellal nagyon könnyû szép képet csinálni, deezt a csapdát ki kell kerülni. Végsô soron azért énis szépet szeretnék csinálni, de nem könnyû szé-pet, hanem olyat, ami mögött mélységek vannak. A pasztell olyan puha, bársonyos, lírai és légies ké-pi atmoszférát rögzít és közvetít, amely közeli ro-konságban áll az ön finomságokra hangolt festôivilágával, festészeti törekvéseivel. Lehet, hogy ez apasztell-technika csak mintegy véletlenül maradtki hosszú ideig az alkotói fegyvertárából?– Érdekes, hogy korábban is gyakran megkérdez-ték az olajképeimet vizsgálva: ez pasztell? Persze

én csodálkoztam, hogy miért feltételezik ezt azolajképeim kapcsán, amelyeknek a rétegzettség, afestékrétegek egymásra festése a lényegük, ésamely kompozíciókban jóllehet eltûnnek, felszí-vódnak a kontúrok, de hát azért mégiscsak olajké-pek. Valószínûleg a légies festôiség csaphatta bea szemlélôket. Néha arra gondolok, hogy ha nemlenne olajfestékem, akkor nagyon jól eléldegélnéka pasztellkrétával is: ezzel az anyaggal talán megtudnám csinálni ugyanazokat a képeimet, amiketolajjal festek. Volt olyan, hogy egy olajképet áttett pasztellba,vagy hogy egy pasztellt megfestett olajban?

– Ritkán, de elôfordul ez is. Egy olajképet egyszereladtam, és utána, mert nagyon hiányzott, meg-csináltam pasztellben: természetesen egészenmás kép született. De azért itt van, mert így is em-lékeztet egy kedves képemre.Miként az olajképei, a pasztelljei is gyakran mo-nokrómok, vagy csupán néhány színre redukáltak.– Úgy gondolom, hogy a pasztellkompozícióim ésaz olajképeim között nincs különösebb különbségsem színvilágban, sem kompozíciós rendben.Mindkét technikánál arra törekszem, hogy a képúgy készüljön, mintha egy mozdulattal születettvolna meg: hogy érezni lehessen ezt az egész

P O R T R É G A L É R I A 6 3

W E H N E R T I B O R6 4

mûvet átfogó, eggyé ötvözô alkotói szándékot.Persze ennek némiképp ellentmond az, hogy amûvek több hónapon át készülnek, de a végered-ménnyel szemben mégis ez az egyik legfonto-sabb alkotói követelményem. Azt szeretném, hogyolyan legyen a kép, mintha nem megcsinált, ha-nem teremtett lenne.A festô-elôdök közül kik a pasztellfestô-eszmény-képei? – Inkább festô-eszményképeim vannak, mintpasztellfestôk. De például most láttam a KiscelliMúzeumban a Franciaországban élô Hollán Sán-dor festômûvész kiállítását, aki nagyon szép szén-és krétarajzait állította ki: ez a festô egy-egy szín-nel, vagy a hihetetlenül finom változatosságúszürke árnyalatokkal olyan képtereket alakít ki,amelyek lenyûgözôk. Azt csinálja, amit én is sze-retnék megcsinálni. Persze említhetem az utolér-hetetlen Degas- vagy Toulouse-Lautrec-pasztelle-ket, vagy akár a fantasztikus Rippl-Rónai-képeket,mint példákat. Én nem vagyok virtuóz alkat, hihe-tetlenül tehetségtelennek érzem magam, amikor

egy-egy Rippl-Rónai-kompozícióval szembesülök,de hát le kell gyôzni ezeket a gátlásokat, neki kellfogni a következô képnek.Hogy ítéli meg az esztergomi pasztellbiennálék je-lentôségét?– Nagyon fontosnak vélem, mert egy különleges,egyszerre festészeti és grafikai technika olyan or-szágos fórumát teremti meg, amely példa nélkülálló: külföldön sem találkoztam hasonló jellegû,visszatérô rendszerességgel jelentkezô kiállítással.Megnyugtató, hogy Esztergomban egyenletesenmagas a színvonal, és legutóbb nagyon szép volta rendezés is. Persze itt is nagy a veszélye – akáraz akvarellnél – a mûkedvelôk, a vasárnapi festôktérnyerésének, de körültekintô szervezéssel, elô-készítéssel ez ellen fel lehet lépni. Amikor zsûribenvoltam, én is szembesültem ezzel a problémával:az ember nagyon sajnálja a jó szándékú, lelkespróbálkozókat, de a mûvészi kvalitás az elsôdle-ges válogatási, kiállításrendezési szempont.2003 tavaszán készül ez a beszélgetés, vagyis ak-kor, amikor a megszokott menetrend szerint már

Krajcsovics Éva: Tulsó part, 70x100 cm

P O R T R É G A L É R I A 6 5

készülnek a majdan Esztergomban bemutatásratervezett munkák.– Igen, már tervezem az új mûveket: a legutóbbibiennálén, díj gyanánt kaptam két mappa pasz-tellpapírt, és bár kissé félek a kitûnô minôségtôl,most mégis ezek felhasználásával szeretnék vala-mit csinálni. Olyan mûvet, amely több részletbôl,több ívbôl áll össze egységes kompozícióvá. Úgygondoltam, hogy ezeket a kitûnô papírokat elô-ször egy kicsit elrontom, hogy aztán már nyugod-tan dolgozhassak. Paradox módon nagyon sokatsegít a munkában mindig az, hogy nincs kialakultalkotómódszerem. Ugyanis szeretek úgy dolgozni,hogy új területeket fedezek fel és hódítok meg,hogy új szakmai kihívásokkal szembesülök. Az is-meretlen problémákkal szembesülve, úgy gondo-lom, mindig jobb megoldásokat választok, mintha

valamit rutinosan begyakorolva csinálnék. Ez aharc, az akadályok leküzdése nagy-nagy lendüle-tet ad. És még egy fontos tényezô: én nem vázla-tok alapján, nem elôzetes tervekkel dolgozom,nincsenek elôre elhatározott elképzeléseim. Belül-rôl valami elindul, s ennek hatására megjelenik azelsô folt, és aztán ez irányítja a többit, ehhez iga-zodva vetülnek ki belülrôl azok a dolgok, amelyek-nek meg kell jelenniük. Amit festek, az egyszerre ismerôs és ismeretlen is,mert tulajdonképpen ugyanazt a képet festemállandóan. Ugyanazt a sok-sok rétegbôl felépülô,sok-sok szépséget, csalóka szépséget eltakaró ésrejtô képet.Köszönöm a beszélgetést.

Budapest, 2003. április.

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K6 6

„Ez az érzékiség, úgy tûnik, nem akar

és nem tud beleegyezni a szenvedésbe…”

Sziénai Szent Katalin

Tékozló látóhatár! A szabad, hatalmas, nagyságos DUNATÉR, mintha messzidéli mediterrán tengeröböl volna: szikrázva szemünkhöz ér!Hogy ragyog ma, hogy él a folyami fény! Innen, e kupolás magasból a vitézi, lovagi romvilág, a várhegy, a vár-torzó, a tört oszlopsorok, a gyámfalak, a lôréses, gyilokjárós, legendás bástyák, az ágyúállások, a palotás, Érseki Viziváros: egyetlen királyi érembe vert aranyban! Öröm és fényözön a horizonton! És odalent lángolni látszanak a barokktemplomtornyok, a régi rendházak, zárdák, sok évszázados kolostorok, és súlyos harangok boldog, bátor bronza zúg! De milyen riasztó csendethagy vissza aztán a harangmoraj… A bronz-visszhang még a nagy folyónremeg, és hallom, hogy bent a bazilikában fölzúgnak a szûzezüst orgonasípsorok: érc-barokk – márvány-barokk fuga-futamokat vernek vissza az örvénylôbarokk freskók, a fôhajó-ívek, a forogni látszó kupola-spirál, a bíboros-szobrok, a magasban-izzó világítóablakok, most egyetlen hatalmas hangszer a teljestemplomtér: a márvány orommezôkbe, oltárok kô-boltíveibe: sugaras égbolt-távlattal tör be a zene, orgonafugák tisztítóan tiszta extázisa!- - - Tudom, hogy most még dél van, tudom, hogy ma is alkony és hamareste lesz; éjszaka és éjfél, igen, már csak megismerhetetlen múltakatôriznek ezek az orgonáktól zúgó templomfalak, s ezek a nehéz bronzharangok- - - de tudom azt is, hogy holnapra megvirrad megint az áramló Duna,és újra ragyogó rianás-fényeiben támad fel a fenséges folyam, újraaz augusztusi égboltba emelkedik a bazilika és újra megmutatjaméltóságos mértanát a kupola, a fôhomlokzat oszloprendje; a Dunára-nézôszárnyak hatalmas felületén újra, mint ma: töretlen-tisztán tükrözôdikmajd ez a delejezô erejû DUNATÁJ és intô magaslatán a bazilika:mintha az elsô napsugarakból épülne éppen, mintha azelôtt, még tegnap selétezett volna! És keresztje fôárboc-kereszt lesz, mely mintha egy tisztatengerhorizontra, bele a széláramokba, az úszó felhôkbe, a felhôközökbesudárcsúcs-vitorladeltát tartana!- - - Mintha mozdulatlanul is hajózna a hatalmas dunaparti dómaz ígért nyíltvizeken,a jövendölt TÚLPARTOK felé,miközben eléri a kincses katedrálist és elkíséri örök útjána tékozló és teremtô, világûr-magányos végtelen!

M A R I V A L , 1 9 8 8 . A U G U S Z T U S 2 7 .

Dobai Péter

VEDUTA AZ ESZTERGOMI BAZ I L I KAKUPOLÁ J ÁNAK K I LÁTÓ -KÖRERKÉLYÉRÔL

6 7

Hazai mûvészeti életünknek állandó periodikuseseményei a képzômûvészeti és iparmûvészetimûfajok szakmai tárlatai. Az elmúlt évtizedekben anagyobb létszámú szakágak megteremtették sajátfórumukat: sokszorosított grafika – Miskolc, egyedirajz – Salgótarján, akvarell – Eger, érem – Sopron,kisplasztika, illetve kerámia – Pécs, textil – Szom-bathely, táblakép – Szeged, ill. Szolnok. A techni-kák és a mûvészeti gondolkodás azonban egy-más felé átjárhatók, így e szakbiennálék között isállandó átszivárgásokat észlelhetünk. (Persze ezinkább erény, a látvány összképét gazdagítja.) Ér-mekkel találkozhatunk Pécsett is, nem csak Sop-ronban, ahol pedig az érem terjed néha ki a har-madik dimenzióba. A kisplasztikai biennálén meg

számos kerámia-kiállításon szilikát-plasztikákat lát-hatunk. Még Miskolcon vagy Szombathelyen alegegységesebb a technikai kivitel – viszonylag,mert hiszen szôni lehet fémbôl is és sokszorosítottnyomatot kerámia lapra fölvinni. A rajz, az akvarellés a táblakép azonban határok nélkül egymásbafolyik.Rajz-, ceruza-, szén-, krétarajz, színes kréta, akva-rell- vagy tempera aláfestéssel, ráfestéssel, vízfest-mény, ceruza, szén, krétavonalakkal, akvarellceru-za, qvasfestmény pasztellel, qvas olajpasztellel,qvas akrillal, akril-qvas-olajfesték, kréta vagy olaj-pasztell berajzolással, olajfestmény, olaj vagymûanyagfesték, rádolgozás, applikáció – a sorfolytatható, de bármely pontján megszakítva is ke-

Pogány Gábor

AZ E LSÔ PASZTE L L -K I Á L L Í TÁS

E S Z T E R G O M – 1 9 9 3

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K

Stefanovits Péter: Parton I. 70x100 cm

verhetô. Végül is nem a technológia, hanem azeredmény a fontos. Ha kvalitásos a mû, nem min-degy, hogy készül?A szakbiennálék folyamatosan magas részvételiaránya azt sugallja: nem egészen mindegy. Abronzérem készítôje objektívebben érzi saját hely-zetét, ha munkáját mások érmei között értékelhe-ti, mint egy gobelin és egy rézmetszet között.Mostanáig az egyik legfinomabb és legérzéke-nyebb anyagot, a pasztellt használó mûvészekérezték a legmostohábban magukat.Salgótarjánban az volt a probléma, hogy a pasz-tellkompozíciók lényege a szín és nem a vonal,Egerben az, hogy nem vízzel és ecsettel dolgoz-nak, Szegeden pedig, hogy a papír nem „tábla”.Persze mindhárom helyen láthattunk pasztell-munkákat, de csak a legerôteljesebbek juthattakbe „vigaszágon”, azok az átlagos színvonalú jómunkák, amelyek a kollektív kiállítások anyagánakzömét teszik (Salgótarjánban, Egerben és Szege-den), nem jutottak át a zsûrin a fenti problémákmiatt. Igaz, mai mûvészeink elég ritkán használjákteljesen tisztán a pasztellt, de igen sokan készíte-

nek olyan alkotásokat, amelyeknek a lényege apasztellal való kifejezés, a többi anyag és techni-ka csak kiegészítés. Amellett a pasztell megjele-nésénél fogva lehet teljesen önálló sui generismûfaj, ahogy ezt a századelô két kiváló hazaimûvésze, Rippl-Rónai József és Nagy István mun-kássága példázza.Kézenfekvô volt tehát legalábbis kipróbálni,mennyire érdekli a magyar mûvészeket egy pasz-tellkiállításon, pasztellal papírra készült alkotások-kal szerepelhetni. A kiállításhoz sikerült megnyernia Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat ésaz esztergomi Balassa Bálint Múzeum vezetését,így tavasszal kiírásra került az Országos PasztellKiállítás. A szervezôk a nagyobb kiállításokon fel-bukkanó pasztell-munkák számát ismerve mint-egy negyven, maximum hatvan érdeklôdôre szá-mítottak, ehhez képest száznyolcvanhárom mû-vész ötszáztizenhét mûvel jelentkezett. A BalassaBálint Múzeum segítségére sietett, idôszakos ter-meit fölajánlva az Esztergomi Keresztény Mú-zeum, így vált lehetségessé százhatvan alkotás el-fogadása a kiállításon.

P O G Á N Y G Á B O R6 8

Kocsis Ernô: Csallóköz, 45x65 cm

A pasztelleseket utolérte a korábbi sors: az átlagosjó mûvek nagy része megint kimarad a kiállításról,csak ezúttal pasztellek szorítják ki ôket. A tárlatszínvonala magas, lelkiismeretünk mégsem telje-sen tiszta, szívünk vérzik a nagyszámú kimaradtalkotás miatt…A nagy létszámú jelentkezés váratlan ugyan, denem megmagyarázhatatlan. Pasztellal, színes kré-tával nemcsak festôk, grafikusok dolgoznak, ha-nem szobrászok, kerámikusok, textilesek, ötvösök,sôt belsôépítészek is. Vázlatnak vagy kiegészítés-ként, kinek hogy. Természetes, hogy sikerült alko-tásaikat szeretnék bemutatni a szakmának és aközönségnek.A kiállítás legnagyobb meglepetése a fôdíjas Kocsis-né Gerencsér Anna. Az ô mûködése Esztergomonkívül teljesen ismeretlen. Pedig jó indulása volt:Benkhardt Ágost növendékeként végezte el a Kép-zômûvészeti Fôiskolát, majd sokáig tanított az Esz-tergomi Tanítóképzôben. Az ötvenes években a Ta-nítóképzô régi tanári karának nagy részével együtt

eltávolították az intézménybôl, ezután nyugdíjba vo-nulásáig általános iskolában tanított rajzot. A szak-mai életbôl is kiszorult, csak a Komárom megyei

Kocsisné Gerencsér Anna: Esztergomi látkép I., 1958 45x60 cm

Orosz János: Önarckép, 49x45 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 6 9

amatôr tárlatokon szerepelhetett nagyritkán, ahogyaz az általános iskolai rajztanároknak megengedettvolt. Egyetlen önálló kiállítása volt, 1971-ben azEgyesült Államokban. Az Országos Pasztell Kiállítá-son látható munkái azonban egyértelmûen bizo-nyítják, Kocsisné Gerencsér Anna szakmailag érett,erôs tehetségû festôegyéniség, aki a mellôztetésidejében sem roppant mûvészileg össze.Szeretett városáról festett képei egyrészt egészenpontos veduták, igen pontosan ábrázolják az épü-leteket, a város karakterét, másrészt a festôielôadásmód finomsága, a színek és foltok harmó-niája erôteljes érzelmi hatást gyakorolnak a nézô-re. Míg a képek szépségét élvezzük, fölidézzük lel-ki szemeinkkel az eredeti látványt, az esztergomiBajcsy-Zsilinszky út és Pázmány Péter utca keresz-tezôdését, a várba vezetô utat, a Szent Tamásdombot a Kálváriával – és máris érezzük a szere-tetet és lelkesedést, amit a mûvész érzett a képkészítésekor. E városképekben nemcsak a lokál-patrióta pontossága, a jó festô impresszionisztikusfrissessége van meg, hanem valamiféle naiv báj akorai quattrocento tájrészleteibôl…

Merô ellentéte e vedutáknak, mindenféle felfogás-ban, Aknay János triptichonja. Konstruktív képszer-kesztés, lírai absztrakt színfelületek és újhullámosszín-diszharmónia – igen erôteljes, mondhatni go-romba, ámde végig hiteles kép. Földi Péter két Ka-csatömôje mondanivalójában igen kemény, azemberi önzés és az állati kiszolgáltatottság sikoltómementója, abszolút profi eszközökkel, úgy szín-ben, mint rajzban. A lágy „pasztell” színek drámai-ra erôsödnek.Mediterrán világba visz Bikácsi Daniela Terasz ésAndalúz lépcsô címû képein. A kifelé zárt, belül lé-gies spanyol házak ezúttal, a sejtelmes színvilág-gal, a szigorú kompozícióval azt sejtetik, hogy ittminden megtörténhetett.Muzsnay Ákos kiszámított keménységgel kompo-nált képrészletei (Van Gogh imája) mintha a maiaratásból, a szalma-bálákból és hengerekbôl indí-taná Van Gogh-os képrészletek makro-fotószerûvillanásait.Sajdik Ferenc portréi fiziológiai hasonlatosságotis ábrázolnak, gondolatilag és képileg jellemez-nek, pasztell-finomságuk pengeéles poénnal tár-

P O G Á N Y G Á B O R7 0

Szkok Iván: Családi kép I., 70x100 cm

sul, szakmailag pedig kitûnôen megoldott pasz-tellrajzok.Még számos kitûnô alkotást és alkotót emelhetnénkki, ez azonban inkább a mûkritika feladata lenne, haélne a lehetôséggel… Az Országos Pasztell Kiállításnagy tanulsága, hogy milyen hatalmas és szer-teágazó mûvészi lehetôség él egy viszonylag sze-rény, alig figyelemmel kísért mûfajban (vagy techni-kában), hogy mûvészeink az intimebb szférában isértékes alkotásokat hoznak létre. Ez a tanulság egy-ben kötelesség is: a fölkeltett és csak részben kielé-gített érdeklôdést életben kell tartani. Sôt, el kellene

érni, hogy minden magyar képzômûvészhez eljus-son e kiállítási lehetôség. A mostani kiállításon is je-len van Kocsis Ernô Rév-Komáromból és SzabóAndrás Csíkszeredáról. Hiszen a papírra készültmunkákat postán is elküldhetik akár Ausztráliából is– ha szükségét érzik, hogy egy jelentôs mûvészetiesemény részesei legyenek.A szakmai siker arra kell késztesse a megyét és amúzeumot, hogy a pasztellt országos ügyként föl-vállalva, a kiállítás rendszeressé tételével létesítse-nek új hazai mûvészeti fórumot. (Katalógus-elôszó)

Kovács Tamás Vilmos: Bukás, 70x100 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 7 1

Gaál József: A vágy hajója a lélek kalodája, 65x50 cm

Neuberger István: Vízparti Jelenet, 70x100 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K7 2

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 7 3

Akcelerált, pillanatról-pillanatra változó, modelláló,alakuló és viharos tempóban ismét csak átalaku-ló, egzaltált jelenkorunk nem kimondottan kon-junkturális idôszak a megtermékenyítô együttes,mûvészet-közösségi szervezkedésre.A századelôn, majd a hatvanas években ismétmegjelenô, az együvé tartozás egyfajta biztonság-érzetét nyújtó, az igényesség szolgálatába állítottönkontroll szerepét betöltô, de ugyanakkor az al-kotói ösztön szabad folyását is stimuláló mûvé-szeti csoportok léte, létjogosultsága napjainkraigencsak megkérdôjelezôdött. Nem mintha azilyenfajta szellemi tömörülések teljesen kiszorultakvolna a képzômûvészeti szféra porondjáról, ám akülsô szemlélônek mégis úgy tûnik, hogy néhánykivételtôl eltekintve, e csoportosulások éppen kö-zösségi létükben rejlô lényegüket veszítették el. Azigazi kollektivitásokra olyan jellemzô nyitottság he-lyébe az egyéni mûhelymunka szülte befeléfor-dulás, magábazárkózás egyre általánosabbá válójelensége lép. Hogy ennek a folyamatnak az álta-lános értékgazdagodás szintjén pozitív vagy ép-pen ellenkezôleg, negatív hatásai lesznek, arra aválaszt ma még nehéz megadni.Egy dolog mindenképpen bizonyos – és eztszámtalan mûvészettörténeti analógia, példa de-monstrálja –, mégpedig az, hogy a külvilágtól el-zárt személyes erôfeszítés szülhet ugyan mara-dandó kvalitást, de ennek esélye hatványozottakkor, ha lehetôség kínálkozik az összevetésre, amegmérettetésre. A mûvészeti orientálódásnak,tapasztalatcserének talán leghatékonyabb formá-ja az idôszakos „szakkiállítás”, melyet bevett szo-kás szerint a világon mindenütt kétévenként,nemzeti vagy nemzetközi biennálé formájábanrendeznek meg.Ezeknek az átfogó tárlatoknak fontosságát nemlehet elégszer hangsúlyozni, hiszen ösztönzô ha-

tásukkal több irányba is kifejtik jótéteményüket.Megtervezettségükkel, kiszámíthatóságukkal, ami-hez persze igényes, színvonalas rendezés és pro-paganda is kell párosuljon, a biennálék alkalmatteremtenek a mûvészeknek arra, hogy a rendelke-zésükre álló idôszakban céltudatosan készüljenekfel egy-egy ilyen eseményre.Az egyéni motivációk kielégítésén túl a biennálékjelentôsége abban rejlik, hogy átfogó jellegük kö-vetkeztében többé-kevésbé hû képet nyújtanakegy adott idôszak képzômûvészeti helyzetérôl, ál-lapotáról. Mivel a különbözô mûfajok, technikák –érem, textil, grafika, akvarell, kerámia stb. – már ki-vívták maguknak az önálló fórumokat, joggal vetô-dött fel a kérdés, hogy miért ne lehetne hasonlóbemutatkozó esélyt adni a pasztellel dolgozóvagy azt esetlegesen használó alkotóknak is. Aszervezés egyáltalán nem könnyû, sôt háládatlanfeladatát végül a Komárom-Esztergom Megyei Ön-kormányzat támogatását élvezô Balassa BálintMúzeum munkatársai vállalták magukra.Az önkifejezô eszközök sorában a pasztell speciá-lis helyet foglal el, és ennek okait mûfaji sajátos-ságaiban kell keresnünk. A pasztell átmenet a rajzés festés között. Tulajdonképpen ez az ambiva-lensség az, ami végül is a pasztellt a képzômûvé-szet perifériájára szorította, a mûvészi megjelení-tés másodlagos eszközévé degradálta. Pedig a 18.század elején Franciaországból indult pasztelljobb sorsra lenne érdemes!Mint minden képzômûvészeti eljárásnak, a pasz-tellnek is megvannak az elônyei, hátrányai. Éppenezért maradandót pasztellben – ugyanúgy mintfestészetben, szobrászatban, ipar- vagy textilmû-vészetben – csupán azok tudtak és tudnak alkot-ni, produkálni, akik tökéletesen ismerik és termé-szetesen elfogadják ennek felkínálkozó lehetôsé-geit, de korlátait is. Mert bár, mint mondtuk, a

G O N D O L A T O K A Z I . O R S Z Á G O S P A S Z T E L L

B I E N N Á L É M A R G Ó J Á N

Almási Tibor

KEL L - E VAGY SEM PASZTEL L B I ENNÁLÉ ?

pasztell átmenet rajz és festészet között, ugyanak-kor mégsem rajz és nem is festészet, hanem ön-törvényekkel rendelkezô, sajátos eszköztárral ope-ráló képzômûvészeti technika, mûfaj.A magyar képzômûvészetben, éppen egyéni vo-násai miatt – vagy ki tudja milyen oknál fogva – apasztell csak nehezen tudott utat törni magának.A Rippl-Rónai József és Nagy István-féle kivételeknem hogy ellentmondanak, hanem még inkábbnyilvánvalóbbá teszik e tényt. Napjainkra a helyzetannyiban mutat változást, hogy a megelevenítésújabb és újabb dimenziói után lázasan kutató al-kotók mintha ismét kezdenék felfedezni a pasztelleredendô értékeit.E jelenség felerôsítéséhez, a tétova kísérletek tá-mogatásához elengedhetetlenül fontos egy olyanbemutatkozási lehetôség, mint amilyenre most –és reméljük további rendszerességgel az eljöven-dô években is – Esztergomban került sor.

•Ami az I. Országos Pasztell Biennálé anyagát illeti,az híven tükrözi azt az ellentmondásosságot, ame-

lyet az elôbbiekben vázoltunk. A tárlatot kitevô al-kotások tartalomban, megformálásban, mint ahogyszínvonalbeli különbségekben is – érthetô módon– rendkívül vegyes képet mutatnak. A szemléletbe-li paletta a realista, naturalista ábrázolástól, a gro-teszk hangvételû megelevenítésen keresztül, ageometrizáló, konstruktív típusú képszerkesztésigterjed. Ami azonban a sokszínûségben újra és új-ra szembetûnik, az az, hogy a mûvészek még nem

Földi Péter: Kacsatömô I., 70x100 cm

A L M Á S I T I B O R7 4

Bikácsi Daniela: Terasz, 60x85 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 7 5

igazán barátkoztak meg a pasztellel, nem igen is-merik végsô technikai határait, végeredménybenigazából nem tudnak mit kezdeni vele!Kivételt ez alól az általánosítás alól talán csak azsûri által jó érzékkel díjazásra érdemesített mûvé-szek alkotásai jelentenek.A Komárom-Esztergom Megyei Közgyûlés fôdíjátelnyerô Kocsisné Gerencsér Anna a pasztell ha-gyományos, jól bejáratott ösvényét követi; tegyükrögtön hozzá, hogy magas, professzionális színvo-nalon. Esztergomi tájképei jól demostrálják azt anapjainkban kétségbevont igazságot, hogy az áb-rázolás tradicionalitása nem minôségi, hanem lá-tásbeli kérdés.Ha a krónikás élhet a személyes elfogultság kinyil-vánításának jogával, akkor ezt Bikácsi Daniela – aMûvelôdési és Közoktatási Minisztérium díját kapó– két mûvével összefüggésben teszi meg. BikácsiDaniela Terasz és Andalúz lépcsô címû kompozí-ciói, a színek összhatásának kiegyensúlyozottsá-gával, az egymásra épülô síkok nyugalmat árasz-tó, mégis dinamizmussal, feszültséggel teli, tökéle-tes arányban tartott megszerkesztettségével, lát-ványban és kisugárzó erôben egyaránt szuggesz-tív, jócskán az átlag fölé emelkedô mûvek.Ugyanez mondható el a Magyar AlkotómûvészekEgyesületének díját nyerô Muzsnay Ákos és azEsztergom Önkormányzatának elismerését kivívóAknay János alkotásairól, amelyekben az intenzívsokkoló vizuális elemek mögött érdemes odafi-gyelni az elmélyült mondanivalóra is.A Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus díjazta FöldiPéter a tôle megszokott képi atmoszférába vezetiezúttal is el a tárlat látogatóit. A Kacsatömô I, II. cí-mû alkotások a mûvész festményeirôl jól ismert,leheletfinoman – és ami ennek nem mond ellent– expresszív erôvel felruházott figurák pasztellbevaló transzpozíciói. A bravúros formai megoldá-soknak köszönhetôen Földi Péter egyéni látás-módja, perspektívája a világ dolgairól, úgy tûnik,hogy pasztellben is ugyanolyan hatásosan jut ér-vényre, mint korábbi festményein.Az esztergomi biennálé érdekes, a pasztellben rej-lô lehetôségek sokaságát példázó színfoltját jelzika Kernstok Károly Mûvészeti Alapítvány díját nyerô

Sajdik Ferenc „miniatúrái”. A karikaturistaként is-mert Sajdik – a mûveken szereplô aplikációkkal –nem hazudtolja meg önmagát, de remeklése el-sôsorban mégsem ezekben a túlságosan is köz-vetlen „utalásokban” mutatkozik meg, hanem port-réinak karakterizáló erejében.

•Végezetül az eddig leírtak összegzéseként ismétfeltesszük a címben foglalt költôi kérdést: a nagydemonstratív, összefoglaló kiállítások megrende-zését fenyegetô anyagi nincstelenség korábanszükséges-e pasztell biennálét szervezni? A vá-laszt az esztergomi tárlat eredménye motiválja:

igen, szükséges, sôt lehetôséghez mérten – agyôri grafikai biennáléhoz hasonlóan – nemzetkö-zivé kell bôvíteni, szélesíteni. Szükséges, mert apasztellt eddigi mellôzöttsége miatt ismét az ôtmegilletô helyre kell visszaemelni. Ezzel nem csu-pán képzômûvészeti életünk lesz gazdagabb, ár-nyaltabb, de belôle a mûvésztársadalomnak iscsak nyerni, profitálnivalója lehet.(Mûvészeti Mûhely, 1993/1. Komárom-EsztergomMegyei Irodalmi, Mûvészeti és Kritikai Szemle. VIII.évfolyam, Tizedik szám. Tatabánya, 1993. 37–38. p.)

Muzsnay Ákos: Van Gogh imája II., 58x47 cm

7 6

Pogány Gábor, a kiállítás rendezôje, az elôzô ka-talógus elôszavában a két éve látható mûvek ésalkotók madárröptû bemutatása elôtt arról írt, hogya pasztellezôk szelíd szektája berzenkedik, mertmûveik rendszeresen és többé-kevésbé háttérbeszorulnak az ismétlôdô, országos meghirdetésû„kollektívek” (Szombathely, Szeged, Szolnok stb.)nagy részben festôkbôl álló zsûrije ítélethozóinakdöntései nyomán. Mintha (mondjuk) egy szépség-versenyrôl, mivel a szín és a vonal önmagábanelôny, kizárnák az igézetesebb kontúrú, szôke éskékszemû hölgyeket. A kirekesztôk érvei bennemmosolyt fakasztanak. „A pasztellkompozíciók lé-nyege a szín és nem a vonal…nem vízzel és nem

ecsettel dolgoznak…a papír nem tábla…” – mond-ják, bár a pályázati kiírások többnyire tematikusakés kevésbé technikaiak. Reszkethetne tehátFerenczy Béni, Nagy István, Rippl-Rónai, hogy egy-egy beküldött mûvük közönség elé kerülhetne-eegyáltalán. Kilincselhetne és vitatkozhatnék, ha aszigorú és doktriner okoskodók asztalánál mégismeghallgatóra talál.A helyzet persze azért ennyire nem drámai. Az ér-vek hátterében egy talán jól bevált gyakorlat állhat(az országos tárlatokon az apróbb termekbe szo-rítják rendszerint a kisebb pasztellképeket), méginkább a megszokott, többnyire haszonelvû kiszo-rítás, amely egészen más indítékú szándék alá ke-

E S Z T E R G O M – 1 9 9 5

Bodri Ferenc

J EGYZETEK A I I . ORSZÁGOS

PASZTE L L B I ENNÁLÉRÓL

Lóránt János: Földek I., 70x100 cm

res és talál érvpilléreket. Ezért már-már mezei böl-csességnek tûnnek az önálló tárlat rendezôjénekellenérvei, amikor azt sulykolja, hogy „nem a tech-nológia, hanem az eredmény fontos…, a rajz, azakvarell és a táblakép határok nélkül is egymásbafolyik…, a technikák és a mûvészeti gondolkodásegymás felé átjárhatók…” és így tovább, sarokigaz-ságok ezek. A meglepô talán mégis a többszörös„azonban” a tagmondatok között, hiszen termé-szetes dolgokról és folyamatokról közöl közismertvéleményt. De mindezekhez még hozzáilleszte-nénk René Bergernek a színekrôl formált állításait(„…nem állnak a tárgyak ábrázolásának szolgálatá-ban…, saját logikájuk szerint léteznek…”stb.), akárGoethe iskolában tanított tételeit, még inkább egy-szerûsödnék a minden kirekesztéssel szembeniellenkezés.Ha pedig mégis vitatkozgatunk, ebben a gondola-ti helyzetben már-már „elégtételnek”, szinte „akényszerû hiány pótlásának” tûnnék a pasztell-biennálé megszervezése, holott aligha ilyen. Az„országos palettán” helye van huzakodások nélkülis. Az érdekében vagy ellenében való okoskodá-sok nélkül, elemi és természetes jogon. A kiállítá-sokkal egy újabb önálló fórum született tehát,megállapításnak ennyi is elég.A váratlanul bôséges jelentkezés és igény mindkétalkalommal önmagában indok és bizonyíték:eggyel több lehetôség alakult a bemutatkozásra,ezúttal nem „tematikus”, hanem valamivel lazább,technikai és technológiai „megszorítások” között.Bár a kiállítottak hosszú sorában bôviben voltak ésvannak „eredetileg táblaképfestôk és grafikusok”is, mások jelentkezése ellen sem lehetnek érveink.A sorból Ferenczy Bénit (pl.), mivel szobrász, alig-ha lehetne félreállítani.Így a nagyszámú jelentkezés inkább csak a két évelôtti rendezôk számára szolgált meglepetésként,egy természetes és sokak számára egyedül teretnyitó folyamat folytatódott 1995-ben, remélhetôenbékében folytatódik tovább, egyként bôvül majd akiállítók és pártfogók sora. Bár az elôzô tárlat reve-lációja szememben mégsem a résztvevôk magasszámában mutatkozott. Inkább néhány akkor mégnem ismert (Kocsisné Gerencsér Anna, Bikácsi

Daniela és mások), vagy éppen a köztudatbanmás mûformákban számon tartott alkotók (FöldiPéter, Sajdik Ferenc és társaik) kitûnô erényei vil-lantak fel a pasztellben is. Egyidejûleg formálódottaz a felismerés, hogy ez az ugyancsak régi, már-már feledett technika mennyire erôteljes hatástválthat ki napjainkban is fôként a „hagyományo-sabb” tematikákban (tájak, csendélet, portrék stb.),és mennyire kiüresedhet a divatosabb festôi irány-zatok kultúrában és gondolkodásban nálunk nemritkán felszínes követôinél. A pasztellezés valóbanintimebb és vallomásosabb kifejezési lehetôség, anekiveselkedô indulatok és pátosz helyett inkábba csendesebb érzelmek, a szenzibilisebb értelemszolgálatában áll. A dalok és elégiák halk szavúbbmûfaja zengzetes ódák és ünnepi eposzok he-lyett. A pasztellkép színeiben kiemelten érzékeny,tónusaiban és formáiban érzékletes, akár egy sze-relmeslevél.Persze azért korántsem tagadnám vagy kisebbíte-ném Ady vagy Beethoven csillagszóróan megrázóértékeit, mások hasonló heroizmusát, akár lobogópátoszát, bár gyanúm, hogy az efféle hangzások,akár a „történelmi, akár szociológiai sorstablók” vi-

Bráda Tibor: Hölgy itallal, 46x36 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 7 7

B O D R I F E R E N C7 8

lága az elmúlt néhány évtized elvárt és nemritkánváratlan képzômûvészeti megvalósulásai soránmár-már szándékoltan teátrális lett, korunkra elég-gé kongó és kiüresedett. Egy-egy pasztellrajz in-kább Tóth Árpád vagy Juhász Gyula gyengédebblíráját, akár fájdalmait idézheti a „sorskérdések” vá-ratlan szimfóniái helyett, ebben a formában meg-gyôzôbb mégis a halkan elcsendesülô meditáció.Az efféle kísérlet idôszerûbbnek tûnhet, hatásamaradandóbb, a lélekben épülhet tovább.Szokratésznek mégiscsak jobban hiszünk és hihe-tünk a teátrumok és agórák lobogó szavalói he-lyett, változó hangon ágáló bûvészeinél. A pasztellnem tûri a koturnuszt és az alkalmi álarcokat. AKukrinyikszi-együttes aligha gyárthatott volna éle-tes hatású pasztellképeket, ez a gyakorlat inkábbaz Ahmatovával együttérzôk zárkózott mûformájalett. Mozart is csak a törökindulóig, Sarastro nap-himnuszáig jutott el talán.Az érzékenység és az érzelmek mellé a boltbana pasztellkészítéshez csupán kréták kaphatók,minden további a személyes ihlet, önálló elmél-kedés és lelemény eredménye lesz. Persze csakazok számára, csak azok kezében, akik a techno-lógiát ismerik, a mesterség gyakorlatát az átlagos-nál jobban mûvelik. A tárlat egy másik említésreméltó tanulsága számomra az, hogy „krétával pa-píron” néhányan azt vagy úgy ábrázolják, amitecsettel vagy más eszközeikkel vásznaikon vagytábláikon. Megszokott koncepciókat ültetnek át azeltérô megoldásokat igénylô, új felfedezéseketígérô mûforma lehetôségei közé. Olykor fényse-bességet várva egy gyalogtúrán, akár biciklitôl,lovaskocsitól. Valójában talán mégiscsak intim és individuális,afféle „sétáló” életforma lehet a pasztellezés,mondhatnánk, a magány mûfaja. És ha ez igaz,akkor akár értékmérô is lehet, hogy egy-egy ígyformált alkotáson „mekkora magány” mutatkozik.Gondolunk Nagy István mûveire. Arra pedig, hogymilyen mélységû a személyes töltés, Rippl-RónaiJózsef portréi és önportréi nyújtottak remek ered-ményt és követésre méltó tanulságokat.A „rendkívül finom színhatás”, a kötôanyagok kel-lô kolorikus- és tónusértéke, a lágyabb vagy ke-

ményebb kréták bársonyos és frissebb hatásai ésmás mesterfogások alkalmazása a pasztellezés-ben nemcsak az impresszionisták kedvelt lehetô-ségeit teremtette meg, bôséges elmélyülést, medi-tációt és nem kevés gyötrôdést kíván a mûfaj maikedvelôitôl is. Részleteket errôl az idei katalógusbevezetésében, a kitûnô festômûvész, SzobotkaImre (1890-1961) vallomásából és gyakorlati taná-csaiból olvashatunk. A tanulmány átvétel A képzô-mûvészet iskolája címû alapmûbôl, melynek elsôkiadását (1941) Szônyi István szerkesztette még,majd a további kettôt (1957, 1976) Molnár C. Pál,a nem kevésbé elmélyült festô, a szakma bravú-ros mestere. Akár a tudatot szélesre tágító ráadás-ként az ô 1957-es bevezetésébôl is idézhetünk:„…A mûvészethez – írja – két úgyszólván egyen-rangú faktornak szerencsés kézfogása kell: a szel-leminek és a gyakorlatinak, a gondolatinak és mû-veletinek, az anyagtalannak és anyaginak, végsôsoron az absztraktnak és a konkrétnak… Eldönteni,hogy melyik az elsôdleges – ez polémia…” És bárebbe a polémiába belebonyolódnunk ma sem le-het érdemes, de „a két egyenrangú faktor” olykoringatag harmóniájának a tárlaton látható és per-

Butak András: Artikuláció, 32,5x25,5 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 7 9

sze személyes vizsgálatához nem csekély lehetô-séget nyerhetünk. Szobotka Imre mûvészi taná-csaival, egyben a teoretikus párhuzamok latolga-tásával a láthatók ígéretesen elemezhetôk. A te-matikákban szenzibilitás, a technikában igény, a„párhuzamokban” kultúra mutatkozik. A tárlatokegésze kitûnô „metszetet” ígér.Különben „a kép-írásról, annak gyakorlatáról ésbetsérôl” magyar nyelven elôször egy írót nemjegyzô tanulmányban, Fejér György TudományosGyûjteményének 1819-es évfolyamában olvasha-tunk. Ezt majd az 1832-es évfolyamban Gáthy Já-nos „Elmélkedés a képírásról” címûje követi (aszerzô az 1834-es évfolyam elején a Ki a literátor?sikamlósan súlyos problémakörét feszegeti), a sorpedig a mai tudóskodásokig, akár a képzômûvé-szet gyakorlati technikáiról szóló útmutatókig a ka-talógusokban nyomon követhetô. Bár a zárójelbenemlített írás izgalmas kérdését „ennyire direktben”utóbb senki nem tette fel.A pasztellfestés egyedi élményérôl és talányoslehetôségeirôl (amikor egy tûzben égô zene-

szerzô szimfóniák helyett apró etûdöt kompo-nál) szinte kizárólagosan csak alkotó képzômû-vészek írtak, elsôsorban festôk természetesen.Emlékezéseiben itt-ott Rippl-Rónai, Bernáth Au-rél, könyvecskéikben Réti István és Szônyi, írá-saikban olykor néhány mondatban Vaszary ésBerény. „Szövegük” ekkor átmelegszik, vallomá-sosabb lesz és intimebb, akár egy Schubert-dala Téli utazás sorozatából, Bartóké a gyermekda-lok közül. Önéletrajzi és tevékenységükrôl szólóelmélkedéseikben bár sohasem szólnak külön apasztellezésrôl, a téma majdhogy „önkéntelenüladódik”, szeretetteljes belsô késztetésbôl ered.Mindebben az rejlik, hogy ennek a mûformánakvilága szemükben is inkább lírai és kevésbé epi-kus. Elemzéseikbôl természetesen nem zárják kia vonalak és színek, a kölcsönhatások itt két-ségtelenül másként eleven hatásértékeit, atechnikából eredô változatos lehetôségek jólképzett örömét.„Minden gyermek színes ceruzával és krétávalkezdi…” – állítják a gyakorlati célzatú útmutatók írói

Fehér László: Barátnôk, 70x100 cm

B O D R I F E R E N C8 0

Haranghy Jenôtôl Szalai Zoltánig és tovább, aszakmai fogások lehetôségeit tárgyalva elsôsor-ban és csupán érintôlegesen” a mûfaj érzelmi töl-tésének hatásfokát, üzenetértékû indítékait. A lexi-koncikkek szakszerûsége minderrôl szenvtelentárgyilagossággal ad felvilágosítást, megbízhatób-bak mégis a látható mûvek, alkotóik írásos,legfôként képi vallomásai.Szinte törvényszerû és aligha meglepô, hogy „ahagyományosabb pasztelltémák” sok jeles ábrá-zolója (Mohácsi Sándor, Bagi Béla, Tatár Antal,Nagy László, Lente István, Németh János, PósaEde, Szabó András, Nemoda Attila, Bíró Lajos,Debreceni Zsófia és mások) mekkora tûzzel ésátéléssel, eltérô kvalitással, de érzelemgazdagonmutatja fel legbensôbb lírai élményeit a tárlaton.A sorból kiemelkednek a témákhoz illó harmóniá-val a természettôl bôségesebb szenzibilitássalmegáldott mûalkotók: tájképeivel Kemp Zsuzsa,Sipos Zsófia, Nimcsevity Anna, az elvontabb ábrá-

zolással Botár Edith, Fenyvesi Márta, Erdélyi Eta éstársaik mûvei. Hegedûs Julianna utcarészletébenizgalmas színképzéssel mutatja fel az éjszakasejtelmeit, tépett kollázsával (Füvek világa) Har-mati Zsófia, majdhogy pointillista parkszeletévelBikácsi Daniela már-már túl is lép a mûformamegszokott lehetôségein. Szakáll Ágnes nagy ru-tinnal formált, szándékoltan naturális kietlenségûmûve (Ilonka néni) akár a várható érzelmekén.Lapja már-már ijesztô objektivitást feltételez. Ko-rábban nem volt ilyen.Budaházi Tibor tépett-ragasztott jelsorozatában apasztellfestés formáinak újdonsága és a színkép-zés végtelen lehetôsége mutatkozik, Dukov AngelMitey Szoborparkjában szinte „chiricós” hangulat.Vecsési Sándor trilógiájával (Reggel – Délben –Este) a festônek a korábbiaktól eltérô elmélyültsé-ge, a pasztell csodájával már-már „miháltzi líra”jelentkezik, a „ráemlékezés” parázsló lehetôségei.Aligha meglepetés, inkább csendes öröm, hogyeredeti mûfajukban is kedvenceim, a megrögzötttáblaképfestôk a pasztellkréta segítségévelugyanolyan kitûnô mesterek: a váratlan magányúBarátnôivel, sejtelmes Fehér vázájával jelentkezôFehér László, Italozó hölgyével és Vajaskenye-rével jelentkezô Bráda Tibor, kettôsportréjávalSzkok Iván. A megszokott kietlenségû formavilá-gával Szikora Tamás – megannyi meditatív enig-ma a képek hangulataiban. A nonfiguratívabb,akár absztrakt világú lapok alkotóinál, a festôi „újszenzibilitás” posztmodern megfogalmazóináltöbbnyire az alaptechnikával egyezô forma- ésszínhatás érvényesül „pasztellben elbeszélve”, atechnológia egyedi lehetôségeit olykor a koráb-biaknál és másoknál érzékletesebben ábrázolvatalán. Néhány „korszerûbb tematikájú”, akár „erô-teljesebben megfogalmazott” mû pedig azt a ta-nulságot sugallja számomra, hogy az alkotó bár-mennyire is ura a technikának, a pasztell lírájanehezebben tûri a sokkoló hatások szándékait, agyanú Neuberger István, Varkoly László, LévaiÁdám, Bónyai Barbara mûve és még néhány máskép elôtt állva fogant. A rajz és a színek nyugal-mas harmóniáját sugallják Ötvös Zoltán, Z. SzabóZoltán, Kissné Tóth Klára és ismét csak Fehér

Szabó András: Zsögöd, 30x45 cm

Bagi Béla: Hegyek távol, 49x63 cm

László vagy Szikora Tamás eltérô kolorikáikkal iskitûnô lapjai.Bár vannak visszatérôk, az elôzô biennálén látha-tóknál talán egyenletesebb, nem csekély részbenmagasabb színvonalúnak tûnik az idei tárlat anya-ga. Ugyanakkor meglepô, mondhatnám szokatlanés valósággal ritka felfedezés: a különdíjazásokkörül a zsûri ítéleteivel jórészben egyetérthetünk.Sajnálom ugyan, hogy az adottaknál több díjazás-ra sor nem került, egyben tanulság az is, hogy akét esztendôvel korábbihoz hasonló reveláció,mint Kocsisné Gerencsér Anna mûvészetének fel-fedezése, ezúttal nem született.A folyamat remélhetôen folytatódik tovább, meg-lepetésre mindig készek vagyunk. És persze különöröm, hogy a Balassa Bálint és a Keresztény Mú-zeum tekintettel a jelentkezôk magas számára, amûvek elôtt mindkét alkalommal szívesen nyitottameg kiállítási termeit, bár a hirtelen érkezett tél azérdeklôdôk számát erôsen csökkentheti. A mûfajhagyományai, az alkotók felkészült „üzenetei”megérdemelnének tán egy „fôszezont”.És persze aligha lehetne érdektelen, vonzás éshatás nélküli, ha akár összehasonlítási alapként ésmintegy serkentésül a továbbiakban egy-egy kü-lön helyiségben (ha már múzeum mindkét befo-gadó) kiállítanának néhány közismert emlékezetû

pasztellképet a mûfaj hazai és korábbi kiválósá-gaitól. Rippl-Rónai József, Nagy István, Szônyi Ist-ván, Berény Róbert, Ferenczy Béni, Vaszary Jánosés mások így formált mûveit ajánlanám, bár lehet-nek kevésbé ismert „jelentkezôk” az elôdök között,a névsor így folytatható. Akár Szántó Piroska „ba-jóti lapjait” a mai nemzedék alkotói közül. Velükkiemelt erôvel állíthatnánk helyre – ha igaz ésszükséges – a pasztellezés hitelét. És bizonyáratávolmaradásra ösztönöznék a mûfaj iskolás meg-jelenítôit, az önjelölt mûvészeket. Ha már – mint1834-ben az írók között – a Ki a képzômûvész?problémakörére önálló definíciós kísérlet nem szü-letett. Csupán az utókor ítélete.

(Mûvészeti Mûhely, ‘94–95. Komárom-EsztergomMegyei Irodalmi, Mûvészeti és Kritikai Szemle, IX.évfolyam, Tizenegyedik szám. Tatabánya, 1996.42–46. p.)

Vecsési Sándor: Délben, 50x45 cm

Szajkó István: Apám álma I., 80x70 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 8 1

8 2

1995 ôszén, az október elsô napjaitól decembervégéig tartó három hónapban az esztergomiBalassa Bálint és a Keresztény Múzeumban vártaa látogatókat a II. Országos Pasztell Biennálé mû-együttese. A Dunakanyar városának e hosszabbtávra tervezett kiállítássorozata akkor indult – 1993-ban –, amikor a magyarországi visszatérô mûvé-szeti tárlatok, a mûfaji-technikai biennálék és trien-nálék válságba sodródtak, megfáradtak – esetlegmeg is szûntek –, s kikerültek a figyelem; a mûvé-szek, a mûvészettámogatók, a rendezô intézmé-nyek és a közönség érdeklôdésének fókuszából. AKomárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, Esz-tergom városa és múzeumai, valamint a KernstokKároly Mûvészeti Alapítvány a pasztellbiennálémegteremtésével, megszervezésével és megren-dezésével – egy, a mûvészetet, a mûvészeti kez-deményezéseket nem éppen pártoló idôszakban– mégis bekapcsolódott az országos mûvészeti,képzômûvészeti élet hol itt, hol ott akadozó vérke-ringésébe, sôt, kissé megpezsdítette azt; a kiállítá-sok – ezt tanúsítják a jelentkezési, a részvételi ará-nyok és mutatók, s ezt igazolja a tárlatok helyi ésországos fogadtatása – élénkítô hatásúak voltak. Amintegy a salgótarjáni egyedi rajz-, és az egri ak-varell-biennálé közé ékelôdött új kiállítássorozatmásodik tárlatán százharminckilenc alkotó szere-pelt általában egy, esetenként kettô, kivételes eset-ben három mûvel, s így száznyolcvan pasztellkom-pozíció kaphatott bemutatóteret, alkalmat teremt-vén ezen ágazat országos, jelenkori összképénekmegrajzolására. (Fellapozva az 1993-as tárlat kró-nikáját, megközelítôen hasonló adatokra bukkan-hatunk.) A kiállítók névsorát analizálva megállapít-ható, hogy – szabad beadású tárlatról, szakértôizsûri által válogatott anyagról lévén szó – az idô-sebb generációk egy-egy képviselôje, a közép-nemzedék, és a fiatalabbak, a pályakezdôk csapa-

ta egyaránt jelentkezett, s a profi, a hivatásos alko-tók mellett bemutatkozhattak az amatôrök is.Nemzetközileg jegyzett, ismert és elismert mûvé-szek társaságában kevésbé ismertek, sôt ismeret-lenek munkái is szerepeltek, s ezáltal eleve sokré-tû, illetve – a színvonalingadozásokra utalva ítélhe-tünk így – vegyes, furcsa egyenetlenségeket is tük-rözô összkép alakult ki. Örömmel konstatáltuk amegyei alkotók magas részvételi arányát; AndráskóIstván, Bánfi József, Kántor János. Lévai Ádám,Varkoly László mellett a ritkábban szereplô Hege-dûs Julianna, Peternák Zoltán, Szilágyi Eszter Mária,Szilas Ádám alkotásai jelezték az e tájon élô-dol-gozó alkotók fokozott érdeklôdését, s ha az elszár-

Wehner Tibor

R I PP L -RÓNA I JÓZSEF K I SSÉ NEHEZTELÔN

ÖSSZEHÚZTA VOLNA SZEMÖLDÖKÉT…

Kudász Emese: Belváros, 91x64 cm

mazott, a pasztellkiállításra visszatért Morvay Lász-lót, Neuberger Istvánt, Szikora Tamást, Vecsési Sán-dort is számba vesszük, akkor elmondhatjuk, hogyvégre egy országos tárlaton – ha hazai pályán is –jelentôs volt a Komárom-Esztergom megyei mûvé-szek fellépése.Természetesen – a résztvevôk széles körébôladódóan is – meglehetôsen összetett, tematikai-mûfaji szempontból bonyolultan rétegzett kollek-ció fogadta a kiállítás látogatóit; hagyományos ésszelíden megújított tájábrázolások, interieur-meg-jelenítések, városképek, portrék, csendéletek, va-lósághû és elvont kifejezések, a stilizálás megany-nyi, eltérô fokát képviselô kompozíciók, s a nonfi-guratív mûteremtés szerteágazó irányait, számosváltozatát reprezentáló-megtestesítô alkotásokváltogatták egymást a Keresztény Múzeum föld-szinti, és a Balassa Bálint Múzeum emeleti, igen-csak gyengén megvilágított termeiben. (Elgondol-koztató, hogy évtizedek óta megoldatlan aBalassa Bálint Múzeum egyébiránt kitûnô adott-ságú kiállítótermeinek világítása, és nem minôsít-

hetô tökéletesnek installálása sem: országos se-regszemlérôl lévén szó, jó lenne erre a jövôbenjobban figyelni.) A tematika, a mûfaj nem ad, nemadhat lehetôséget esztétikai árnyaltságú ítéletek,következtetések megvonására, ám tûnôdésrekésztetô, hogy a tradicionális mûtípus, a konven-cionális téma, a szokványos, naturális mû-alakításezúttal kiemelt, uralkodó szerepet kapott. Talánpontosabban fogalmazunk, ha arra utalunk, hogy1995-ben a technika, a technikai tökély csillogá-sa, csillogtatása uralta, illetve a mûvek által meg-testesülô hagyományos szemlélet jellemezte azesztergomi pasztellbiennálét. Olyannyira, hogyszámos olyan mûvet is regisztrálhattunk, amely-nek szerepeltetését egy ilyen, országos fórumonegyébiránt mellôzhetônek ítéltünk volna: NémethJános Székely kapu, Tot János Kenyeres csendélettökkel, Debreceni Zsófia Sárga csendélet, DukovAngel Mitey Szoborpark címû munkája alig-aligmúlta felül a szakköri-mûkedvelôi szintet. TatárAntal Alkony-a és Nagy László Ôszi színek,Nemoda Attila Kôhegy és Sipos Zsófia Erdô széle,

Szikora Tamás: Box II., 140x205 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 8 3

W E H N E R T I B O R8 4

Andráskó István Görbehalmi ég címû naturális,esetleg impresszionisztikus hangvételû, de min-denképpen avitt tájábrázolásait vizsgálva is –még ha olyan tökéletes a technikai kivitelezettsé-gük – erôs kételyeink támadnak a századvégképzômûvészetének korszerû megszólalási lehe-tôségeivel kapcsolatosan. Ez a dilemma a bien-nálé díjazottjainak mûveit szemlélvén is felmerült:a nagydíjas, a Komárom-Esztergom Megyei Köz-gyûlés és a Kernstok Károly Mûvészeti Alapítványfôdíját elnyerô Mohácsi Sándor rendkívül érzé-keny kidolgozású, technikailag bravúros, de nosz-talgikus, már-már édeskés gyermekábrázolásai,és az Esztergom Város Önkormányzatának elis-merését elnyerô Kemp Zsuzsa erôtlen tájidézeteie sorok írójának szubjektív árnyaltságú, de biztos-nak érzett megítélése szerint nem szerepelhettekvolna a kiemeltek között, ahol ezen pasztellfestôkmellett Kudász Emese, Mészáros Katalin, és külö-nösen Lóránt János teljesítményének honorálásamindenképpen indokolt volt. A technikai biennálésem a technika csillogtatásáért rendezôdik elsô-

sorban, hanem meggyôzôdésem szerint azért,hogy – ezúttal egy eddig meglehetôsen mosto-hán kezelt, speciális festôeljárás segítségével –hiteles mûvészeti összegzések, autentikus festôigondolatok szülessenek és rögzüljenek. Jómagama díjra érdemesek között meggondolásra javasol-tam volna Szentgyörgyi József expresszív-drámaiSzéthulló fészek címû munkáját, Szikora Tamáshideg-tárgyilagos Box-át, Püspöky István Brüssze-li éjszakák címû, asszociatív szerkesztésû kompo-zícióit, Kovács Péter alak-emlékeket idézô lapjaités Parádi Tamás elvont-lírai A fény másik oldaláncímû alkotásait.Az átgondoltabb díj-megítélések mellett örömmelláttuk volna az 1993-as tárlat fôdíjasának, az esz-tergomi Kocsisné Gerencsér Anna önálló bemuta-tóját, vagy ha ez megoldhatatlan akadályokba üt-között, az I. biennálé díjazottjainak: az Aknay Já-nos, Bikácsi Daniela, Földi Péter, Muzsnay Ákos ésSajdik Ferenc munkáiból rendezett kamaratárlatot– ez mindenképpen emelte volna az esztergomiseregszemle fényét, rangját. Ugyancsak örültünkvolna annak is, ha a katalógus már a vernissage-on, s nem a megnyitó után, egy hónapos késés-sel jelenik meg. Eme szépséghibák mellett a pasz-tellkiállítás jó, kiemelkedô jelentôségû mûvei re-ményeinket éltették; e varázslatos, szépségestechnika mûvelôinek és mûveinek pártolásával –szigorúbb, igényesebb válogatással, precízebbrendezéssel – még sok szép befogadói élmé-nyünk lehet. Jövô idôben kell fogalmaznunk, mertha 1995-ben valami varázslat, csoda eredménye-ként Rippl-Rónai József, a pasztell nagymestereEsztergomban járt volna, akkor a kiállítás túlzotthagyománytisztelete miatt, a tárlat színvonal-e-gyenetlenségei, s a bátortalan megújító kezdemé-nyezések láttán kissé neheztelôn összevonta vol-na szemöldökét…

(Új Forrás, 1996. 2. sz. 64-66.l.)

Püspöky István:Brüsszeli éjszakák, 100x70 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 8 5

A biennálék országa vagyunk, hiszen ha jól szá-molom, hét különbözô mûfaji biennálét rendez-nek országszerte. Ez a mûvészet szempontjábólnagyon üdvös dolog, ugyanis a mai pénzre orien-tált, korai, szabályzók nélküli szabadversenyes ka-pitalizmusra emlékeztetô piacgazdaságunkbanúgy tûnik, nincs helye a kortárs képzômûvészet-nek, mivel az rövid távon nem hoz hasznot, pedigköztudott, hogy kultúra nélkül nem létezik moderntársadalom. Létkérdés tehát az alkotók számára,hogy a szakbiennálékon – a miskolci grafikain, asalgótarjáni rajzon, a budapesti szobrászrajzon, azegri akvarellen és természetesen az 1993 óta mû-ködô esztergomi Országos Pasztell Biennálén – betudják mutatni legújabb munkáikat.A pasztellrôl itt most csak annyit – hiszen elsôsor-ban ezt a témát taglalta az elôzô két biennálé ka-

talógusának a bevezetôje is –, hogy ez anyagát te-kintve „…lényegében teljesen megegyezik azzal aszínes agyagröggel vagy széndarabbal, amelyet abarlanglakó ôsember használt ábrázolásaihoz.”(Szobotka Imre). Igen régi technika tehát, de igazáncsak a 18. századtól kezdték el a festôk alkalmaz-ni, míg nálunk elsôsorban, ha a modern mûvésze-tet nézzük, a századelôtôl a második világháborúigélte virágkorát, gondoljunk csak Rippl-Rónai József,Nagy István, Egry József vagy Vajda Lajos munkás-ságára. A modern mûvészetünkben azután sokáiga perifériára szorult ez az intim, halk, visszafogot-tan színes mûfaj, hogy azután az újfestészet elôre-törésével ismét közkedveltté váljon. Természetesena 60-as és 70-es években is születtek kitûnô pasz-tellek, többek között Kondor Béla és Vaszkó Erzsé-bet is kedvelte-mûvelte ezt a technikát.

Lóska Lajos

A D Í J A ZOTTAKRÓL – A HARMAD IK

E S Z T E R G O M – 1 9 9 7

Székhelyi Edith: Barbár mítosz I–II., 2x 110x80 cm

Azt is le kell írnom azonban, hogy inkább másod-lagos mûfaj, a festés vagy éppen a grafikakészítésmellett mûveli a legtöbb képzômûvész (Földi Pé-ter, Gaál József stb.), ami természetesen semmitnem von le a jó pasztell értékébôl. Továbbá mégegy jellemzôjét meg kell említenem, mégpedigazt, hogy az akvarellt nagyon szeretik a mûkedve-

lôk, mivel „könnyû” vele dolgozni, és bárhol kön-nyen hozzá lehet jutni. Az igazán nívós pasztell azonban egyenértékû amárványszoborral vagy az olajfestménnyel, hiszenköztudott, csak éppen a gyûjtôk gyakran megfe-ledkeznek errôl, hogy a mû értékét szellemiségeés formavilága adja meg, és nem anyaga. Azt pe-dig, hogy napjainkban is sok kvalitásos pasztellkészül, az idei díjazottak munkái is bizonyítják. Ámmég mielôtt bemutatásukra rátérnék, örömmel kikell jelentenem – ugyanis nem mindig volt ez így–, hogy a szakmai zsûrinek sikerült felülemelked-nie a helyi és az egyéni érdekeken, és jó szem-mel és empátiával ítélte oda a díjakat, sikerült alegegyénibb és a legeredetibb alkotásokat kivá-lasztania.A tárlat meglepetését kétségtelenül a fiatal és mégszakmai körökben sem igazán ismert Bukta Nor-bert lapjai jelentették. Célszerû tehát néhány mon-dattal bemutatni az alkotót. 1995-ben fejezte beBudapesten, a Magyar Képzômûvészeti Fôiskolána mesterképzôt, melynek jelenleg tanársegédje.Elsôsorban rajzol és grafikákat készít, de falképe-ket is fest. Legutóbbi önálló kiállítását Kecskemé-ten rendezte 1996-ban.Úgy tûnik, hogy az indulatos figurális-expresszívstílus évtizedünk végén is jelen van képzômûvé-szetünkben.Jó példa erre többek között Bukta Norbert mun-kássága, annak ellenére, hogy ezen idôszak fô vo-nulatát, és itt a 80-as évek végén, az újfestészetután induló fiatalok tevékenységére gondolok el-

Bagi Béla: Falak, 49x70 cm

Magén István: Körmenet, 100x70 cm

Vésô Ágoston: Öreg ház, 50x70 cm

L Ó S K A L A J O S8 6

sôsorban, a fogalmi (posztkoncept, minimal) és adirekt-tárgyszerû-térszervezô (objekt, installáció) ki-fejezésmódok képezik.Ha a kompozíció, a komponálás jellegzetességeitvizsgáljuk Bukta alkotásain, megállapíthatjuk, hogya két mellportréja tudatosan elrajzolt: a nôi és aférfi figura szinte beleszorul a keretbe. Konkrétan aJúniuson (1996) a képszélhez tapadva fedetlenmellû vöröses-barnás, egyszerre rajzos és tónusosfelfogással készült nôi alak tekint a nézôre. Anagyfejû, nagykezû portrét ábrázoló Május (1996)címû lapon a zöldes-sárgás hullámzó formák pe-dig már-már túlcsapnak a papírszélen, és ezt azérzésünket a merész vágások még fokozzák.Az ugyancsak díjjal jutalmazott középgeneráció-hoz tartozó Szurcsik József következetesen építiegyéni, úgy metafizikus, mint szürreális mûvésze-tét. Festett vagy rajzolt lényei egyszerre tárgyak ésemberek. Az elmúlt két esztendôben például feke-te hátterû képsorozatot alkotott emberfejû spaklik-ból, korábban emberfejû halakról, míg legutóbb aVárfok 14 Mûhelygalériában emberarcú késeketábrázoló festményeket sorakoztatott fel.

Szurcsiknak e sajátos kifejezésmódjában készül-tek az Esztergomban bemutatott pasztelljei is. Emûvei is fejek, de vastag papírkartonból kivágottsziluettek, melyek egyszerre illuzionisztikusak éstérben jelentkezôk. A Csapda I (1997) fejjel ellátottmeandermotívumra emlékeztetôen feltekert szög-letes falú labirintus-oszlop, míg a Csapda II (1997)spirál alakú csô labirintus, melynek szintén profil-ból ábrázolt feje van.Vojnich Erzsébet festészete a virtuális és a metafi-zikus terekrôl szól. Csupasz, üres, barnás, szürkésvagy lilás üregekrôl, melyeknek ürességét csakegy-egy építészeti elem – lépcsô, ajtó, ablak vagytetôablak töri meg.Morandiéhoz hasonló Vojnich mûvészete, mely-ben a legkisebb tárgy is a metafizikára utal, olyan

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 8 7

Haász István: Prae-Post I., 48x69 cm

ef Zámbó István: Bombázó a nôi napozó felett, 90x80 cm

Bukta Norbert: Június, 120x89 cm

örökkévalóság érzést keltve, melyben teljesen el-törpül arasznyi életével a halandó.Vojnich Erzsébetnek Czimra Gyulához hasonlóankedvelt, sokszor megfestett témája a mûterem. Ezév februárjában a Kiscelli Múzeum templomteré-ben megrendezett kiállításán is zömmel sivár épü-letbelsôket mutatott be festményein. Ezen olajké-pekkel egyidôben készülhettek a Mûterem I–II. cí-mû pasztelljei is, melyek egyikén egy tetôablakosüres termet, a másikon egy lépcsôs ajtós barnás-lilás helyiséget ábrázol a mûvész.

Bikácsi Daniela is virtuális felül- és oldalnézetbôlfurcsa kivágatban bemutatott tereket, táj- és tárgy-részleteket komponált a 90-es évek elejétôl készí-tett pasztelljein, melyek eddigi munkásságának,úgy tûnik, legérettebb darabjai. Ezen alkotások issugároznak némi metafizikát; állandóságot és va-lami tematikai minimalizmust (a homokozókiemelt téglalapja, lépcsôfordulórészlet stb.).Az egyszerre felül- és oldalnézetre komponált Pin-celépcsôje (1995) virtuális térábrázolás, zöldes-li-lás Homokozójának formái a minimalt és a geo-

metrizmust idézik.Haász István már több évtizede amagyar síkkonstruktivizmus követ-kezetes képviselôje. Az ô mûveitehát nem látványelemek felhasz-nálásával készültek, hanem geo-metrikus alakzatokból szerkesz-tettek. Haász az idén télen azErnst Múzeumban megrendezetttárlatán mutatott be több darabota Prae-Post sorozatából. E szérianéhány lapját szerepelteti most apasztellbiennálén is.Egyfajta hangsúlyozottan szerke-zetes, síkban ábrázolt geometri-kus formákból felépülô kompozí-ciósort készített, melynek fôösszetevôi színes téglalapok,négyzetek és vonalak, ezeket áb-rázolja egymás mellé állítva, egy-másra csúsztatva, egymást rész-ben takarva. Ám e konstruktív mo-tívumokban mindig van valami kiselrajzoltság, ferdeség, poézis, amimegkülönbözteti ôket a hetve-nes-nyolcvanas évek személyte-len, homogén színmezôkbôl állóhard edge kompozícióitól.Gallusz Gyöngyi az újfestészet le-csengése után induló generáció

L Ó S K A L A J O S8 8

Szurcsik József:Csapda I–II., 146x50 cm

– Kótai Tamás, Csontó Lajos – fiatal, de elismertképviselôje, akinek munkáit Sturcz János a követ-kezôképpen jellemezte: „A kezdetet jelentô Alapot– egy sor munkájának ez is a címe – az egészfelületet egyenletesen bevonó, alig látható, lehe-letfinom vonalkák sûrû sorai hálózzák be, majd er-re az amorfitás és szerkezetesség határán lebegôtudat alatti felületre egyre racionálisabb, erôtelje-sebb, konstruktívabb, megformáltabb rétegek kö-vetkeznek, melyek vastagabb tollvonásokból éssötétebb (fekete) színekbôl építkeznek”. Gyakorla-tilag ez a precízen leírt alkotásmód, egyfajta líraiminimal határozza meg Gallusz ÁrnyékvilágokIV–V. (1997) címû mûveit is, csak a mi esetünkbenezek a rétegek, a technikából következôen szét-dörzsölt bársonyos felületû fekete krétagomolya-gokból állnak össze, mely rétegek alól kivillan apapír fehérje.Befejezésképpen elmondhatjuk, hogy egy ôsi –nálunk az utóbbi idôben kicsit konzervatív – tech-nika megújulásának lehetünk tanúi Esztergomban,és remélhetôleg az egyre izmosodó biennálék apasztell fellegvárává teszik a történelmi várost.

(Katalógus-elôszó) – Vármúzeum – KeresztényMúzeum, 1997. aug. 29–szept. 28.

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 8 9

Vojnich Erzsébet: Mûterem, 53x42 cm

Gallusz Gyöngyi: Árnyékvilágok V., 70x100 cm

Kemp Zsuzsa: Kikötô, 100x70 cm

Bikácsi Daniela: Hídon, 62x93 cm

P O G Á N Y G Á B O R9 0

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 9 1

A magyarországi képzômûvészeti kiállítások rend-szerében a pasztell-technikával készült képekhosszú idôn keresztül mindig idegen környezetbenszerepeltek: beküldtek a mûvészek pasztell-munká-kat az Egri Akvarell Biennáléra, a Salgótarjáni Rajz-biennáléra és a Szegedi Táblakép Biennálére is; azsûrik el is fogadták, de a mûvek valahogy mégis el-különültek a rajzoktól, vízfestményektôl, olajképektôl.Az elsô két Pasztell Biennálé Esztergomban bebizo-nyította a mûvészeknek és a kiállítás-látogatóknakegyaránt, hogy a pasztell tud olyan formai gazdag-ságot produkálni, mint az olaj- és vízfesték, vagy aceruza és a szén. Kortárs mûvészetünkben erôsenterjedôben van a pasztell és a színes kréta haszná-

lata. Sok festômûvész készít teljesen tiszta pasztell-technikájú képeket, másoknál meg a „vegyes tech-nika” egyik alkatrésze. Az 1993-ban megrendezettelsô országos pasztell-kiállítás kiugró szakmai sikereindokolta (193 mûvész adott be munkákat, amibôlkiállításra került 123 mûvész több mint 180 munká-ja), hogy a kiállítást érdemes a kétévenkénti szak-biennálék sorába iktatni. Ezt a második és a harma-dik kiállítás növekvô részvételi aránya is indokolja. Aharmadik Biennálé megrendezésekor a mûtárgyaksokaságát elbíráló zsûri is gondban volt, hiszen csakaz adott térrel lehetett gazdálkodni.A szakági biennálék sorozatánál, szinte mindegyiknélbekövetkezik egy olyan idôszak, amikor a résztevôk

Pogány Gábor

D Í J AZOTTAK PASZTE L L - TÁRA

E S Z T E R G O M – 1 9 9 9

Kocsisné Gerencsér Anna: Bánomi dûlô, 60x80 cm

köre belterjessé válik, és kialakul az illetô szakágbanegyfajta „biennálé-stílus”; a kiállítás elveszti vonzere-jét az alkotó mûvészekre, természetesen a „bennfen-teseken” kívül.Az esztergomi Pasztell Biennálé szerencsére mégnem érkezett el e fázisba, hiszen még csak három al-kalommal került megrendezésre. A folyamat azonbanismert, és megelôzhetô, hiszen több szakági bienná-lét rendezôiknek sikerült újból köz- sôt nemzetköziérdeklôdésre emelni, az egyhangúvá válást mindenesetben kísérô rendezvényekkel sikerült megtörni.E lehetséges kísérô rendezvények közül a legfonto-sabb, egyben a sorozat indokoltságának próbája, adíjazottak tárlatának megrendezése. Ez évben az ak-tuális biennálé helyett, s nem mellette kerül sor az el-sô három kiállítás kitüntetettjeinek seregszemléjére. AVelencei Biennálé igazgatósága is beiktatott 1992-ben egy „pihenô” esztendôt, hogy aztán erôteljesenkészülhessenek a centenáriumi biennáléra. A PasztellBiennálé rendezôi is kerek évfordulón szeretnének

jelentôs, nagy közérdeklôdésre számot tartó tárlatotrendezni, ezért akarják ez évben felmérni, hogy hazaipasztellmûvészetünk legjelesebbjei (ez a szakmaizsûri állásfoglalása, nem a rendezôségé) hol tartanak,mit csinálnak; egyúttal etalonként tárva e gyûjte-ményt a közönség s a pasztell mûvelôi elé.Ahogy már a három biennálén is láthatták, a pasztell-kréta és a hordozó papír pusztán eszköz, amely enge-delmes eszköze használójának; csak annyiban korlá-tozza a kifejezésmódot, mint bármely más mûvészetialapanyag. Itt, a díjazottak tárlatán még erôteljesebbentapasztalható a sokféleség és sokoldalúság, a kisebbszámú, de jelentékeny mûvészeti erôt képviselô mû-tárgyegyüttesen talán még jobban megfigyelhetô,hogy e kis festékrudacskákkal dolgozó alkotók gondol-kodásmódját nem korlátozza választott anyaguk.Az elsô biennálé nagydíjasa, Kocsisné GerencsérAnna képei a „hagyományos” pasztell eszközeivelkészültek, úgy, ahogyan a fogalom maga megjele-nik lelki szemeink elôtt. Finom, „pasztellszerû” for-mák, érzékeny átmenetek, homályba hagyott kon-túrok között jelenik meg valóságos helyismerettel,topográfiai hûséggel az esztergomi Szent Tamás-hegy, a Bánomi dûlô. Az emberábrázolásban

P O G Á N Y G Á B O R9 2

Bikácsi Daniela: Lépcsô Arezzoban, 55x36 cm

Aknay János: Születés II., 80x60 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 9 3

éppoly finoman, halkan szól: a Piaci árusok alakjánfölismerjük, hogy nem kofák, hanem valódi ôster-melôk a modelljei.A valós helyszín ábrázolása azonban nemcsak ha-gyományosan történhet. A festett felület bársonyosszépsége mellett a szûkített tér kompozíciója kelti fölérdeklôdésünket Bikácsi Daniela lapjain. Látszólagmindkettôn egy-egy építészeti részlet szinte steril for-mai elemzését láthatjuk, a „zavaró” részletek, azaz avalós helyszín bemutatása nélkül, így összekacsintvakülön szólítván meg a tetthelyet ismerô „szakembe-reket”, s formai feladványt adva az ott nem járt „ama-tôröknek” (Erich Kastner meghatározása). A LépcsôArezzoban címû képen tizenöt lépcsôfokot látunk, asarkon egy kôbaltával. Az egész annyira végletesenpontosnak tûnik, hogy el kell higgyük. Másik két, híd-részletet ábrázoló képén a sarkosan nagylátószöggelszerkesztett építészeti részlete is megnyerôen hiteles,formailag és festészetileg izgalmas.Az építészeti tér Vojnich Erzsébet érdeklôdésénekis tárgya, csakhogy nála lírai, szimbolikus-gondolatikifejezôeszköz. Négy kiállított munkája puszta építé-szeti részleteket tartalmaz, de mindegyik egészenmás korból. A Taormina a magyar festészetben is jólismert görög színházat ábrázolja, de csak a szkéné-fal bal oldalát, kissé beszorítva. A Kôkád valószínû-leg egy öreg római fali-csorgó, amelybôl számosatláthatunk eredeti helyén ma is az Örök Városban. ALépcsôház nem annyira perfekt: lehet eredeti rene-szánsz, de akár annak posztmodern utánérzése. Ehárom kép fôként rôtlivel és szénnel készült, pasz-tellszerû megfogalmazásban ugyan, de még a vö-rös sem szín rajta. Az Udvar fali kúttal színesebb.Mindössze egy százéves bérház egyik falát látjukkét ajtóval, meg egy harmadikat befalazva, s közöt-tük egy kékre zománcozott öntöttvas falikút. Még azománc anyaga is érzékelhetô. Mintha a háromelôzô pasztell készítené elô ezt a negyediket.Vojnich ezúttal a szokásosnál erôteljesebb, gorom-bább módon kezelte a krétát.Az építészeti ihletésû képek között említhetô KudászEmese Ablak címû munkája; amely egy zöldesentükrözôdô mûteremablak sötétbarna osztásokkal, fi-noman elkent átdörzsölésekkel, de filozófiailag a képaz átlátszóan elválasztóról szól.

A lírai festékkezelés és az expresszív gondolat ket-tôsségét vehetjük észre Kemp Zsuzsa pasztelljein. Akét intim, fekvô kép is érdekesen ellenpontozott aszínes virágokkal a tompa hatású összképben, a Ki-kötô és a Dózsa György út színvilága és szerkesztés-módja viszont még érdekesebb ellentétet képez: avilágosan halvány, szinte színnélküli felületben kiál-tóan hangsúlyos az axonometrikusan szerkesztettépítészeti tér.Bár nyilván puszta spontán asszociáció Gallusz

Gyöngyi – IS (’98) címû munkáját az építészeti ihle-tésû sorozatban említeni, mégis indokolt: a tizenegydarab, nagyon vékony papírra hamuval, grafittal ésszénnel készült finom átdörzsölés akárha egy fal-frot-tázs is lehetne. A Folyton és Olykor címû arany-feke-te lapok egymás mögé-fölé satírozott felületei viszontegyértelmûen síkdekoratív konstrukciók, nagy arány-érzékkel virtuóz harmóniát teremtve.A festôien dekoratív konstruktivizmusáról ismertAknay János két-két organikus alapgondolatú mun-kája figyelemreméltóan asszociatív. A kerek (SzületésI–II.) és az ovális (In memoriam I-II.) alapkonstrukciók-ra épülô lapok elsôsorban az erôteljes szín-ellenté-tekkel hatnak: a sárga és narancs a kék háttérben, akék és okker a világos, fáradt citromsárga háttérben,a narancs és a kék ellentéte vibrálóan erôs a színte-lítettség visszafogottsága ellenére.

Haász István: Prae-Post II., 32x32 cm

9 4

Haász István a tôle ismert magas színvonalonklasszikus konstruktivitással szerkesztette meg lap-jait; a finom színkompozícióval alkalmazkodva apasztell lehetôségeihez. A finom, de tompa zöldalapszín valóban „pasztellszerûvé” varázsolja e geo-metrikus formákat.A formai és a szín-ellentét egyenértékû használataMuzsnay Ákos eszköze. A Van Gogh imája sorozatzárt, szoros kompozíció, ahol a (milyen fura errôlpasztell-munkákkal kapcsolatban beszélni!) faktúraaz idézet alapja.Bukta Norbert munkái igazából színes rajzok. Ter-mészetes vehemenciával használja a krétát óriási,expresszív erejû arc-részleteinek lendületes megraj-zolásához, amelyek mintha szekvenciaszerûen egy-más fölé rajzolt mozgás-fázisok lennének, s a szín ehatást emeli ki.Egészen másképpen, inkább tartalmilag expresszívekFöldi Péter szinte már mitologikus gondolatiságúlapjai. A Madárfióka drámai megfogalmazása ugyaneltér többi madaras képétôl, de a részletek megoldá-

P O G Á N Y G Á B O R

Vojnich Erzsébet: Taormina II., 58x77 cm

Mohácsi Sándor: A lakatlan körtefa szelid ôre szavatol a Lady biztonságáért, 100x70 cm

9 5

sában, a fióka portréján, a végtagok megrajzolásánálpersze elôjönnek a Földitôl már ismert karakterek, ámegészében mégis újszerûen.Lóránt János festészetében különálló fejezet apasztell. A szorgalmas kiállítás-látogatók ismerik lí-raian érzékeny, szfumátós akvarelljeit és erôteljes,pasztózus olajképeit. Pasztell-munkáinak ezektôleltérô, önálló formavilága van. Expresszív erejû fol-tokkal, rezgôsen érzékeny körvonalakkal rajzoltameg például a két Hátulnézet címû lapot, amelyenmintha félig rejtett hátakt részleteket látnánk.A szimbolizmus és expresszionizmus határmezs-gyéjén mozog, bár mindkettôbôl jókorát kanyarítva,Mészáros Katalin A hal címû munkáján a pirosalapú papíron két kép van egymás fölött. A kompo-zíció tulajdonképpen egy torzó, amely két lába fö-lött a deréktájban anatómiailag megváltozik, s a fel-sôtest helyett egy nagy kézfejet látunk, fölötte egycsésze-forma. Mintha negatív technikával dolgoznaa festô, ezen és a másik három munkáján is. Azalakot kékes-sárgás-zöldes színnel körülsatírozvaaz alapból emeli ki. Az Anima címû alkotás egészenmeghökkentôen meglepô: ülô alak hatalmas ter-peszben a feje fölé emeli lábát, a bal láb a bal kéz-zel, a jobb láb a jobb kézzel keresztezôdik. Nemigazán eldönthetô, hogy elôl- vagy hátulnézetet lá-tunk. Nem is annyira fontos, igazából nem erotikusjelenet ez, hanem valamiféle fogalmi gesztus.A kiállítás „fekete lova” Mohácsi Sándor. Kiállít tôlemár ismert, hagyományosan pasztelles kompozí-ciót (Bizalommal minden iránt, de ezen is meghök-kentô erejû a rövidre szerkesztett tér), ezt azutánmegcsavarja egy látomásos gondolattársítással (Alakatlan körtefa szelíd ôre szavatol a Lady biztonsá-gáért, amelyen a család házából kiszüremlô fény-folt egy szomorú tacskót világít meg az elôtérben),a posztmodern képszerkesztést véljük meglátni aFehértôl feketéig fura csatornanyílásán, végül az Út-vesztô szigorúan derékszögre szerkesztett mértanikonstrukciója váltja ki csodálkozásunkat; ám minda négy munkája meggyôzôen erôteljes.Szurcsik József korábbi és mostani szereplése jel-zi, hogy a színes kréta önmagában nem lehet mégmûfaji korlát sem. Pop art indíttatású mûvészete ha-mar megtalálta, s egyben jellegzetesen közép-euró-

paivá „szelídítette” azt a technikai eszközt, voltakép-pen egyszerre hordozó- és kifejezô anyagot, ami-nek elsô alkalmazását (alighanem bizonyíthatatla-nul) az amerikai neoavangardnak tulajdonítják: ezaz úgynevezett „formázott vászon”, Szurcsik mosta-ni ógörög címû opuszainál sokszögû karton.Sajdik Ferenc megint megörvendezteti nézôitportréival. A már tôle ismert módon alanyait nemcsak karakteres karikatúrákkal jellemzi, hanem aképre applikált „talált tárgyakkal” is. Hankiss portré-ján két agyagbaba „Hungary” felirattal, Makoveczépítészetére néhány kis faág utal, Vámos Miklóskeretén kis széken egy kô ül. Ami igazán megfogóe képeken, hogy valódi pasztell-munkák, a kréta fi-nomságának minden lehetôségét kihasználva. Akiállított pasztell-munkák sokrétûsége, a stílusokpluralizmusa, a szemléleti gazdagság és a kiállítómûvészek szakmai súlya meggyôzôen bizonyítjaaz esztergomi kiállítás-sorozat létjogosultságát: azt,hogy megvan a helye a hazai tárlatok között, éshogy az alkotók igénylik e fórumot. A díjazottak fel-sorakoztatott munkáit szemlélve bizalommal várjuka következô biennálét. (Katalógus-elôszó) –Vármúzeum, Roundella, 1999. szept. 17–okt. 20.)

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K

Bukta Norbert: Fosca I., 90x120 cm

9 6

Amikor 1993-ban az elsô pasztellkiállítást megren-dezték Esztergomban, nyilvánvaló volt a szándék,kapjon rendszeres lehetôséget ez a mûfaj is a ma-gyar szakkiállítások sorában, ne hányattassék meg-tûrt tolakodóként a különbözô fórumokon. Termé-szetesen lehet azon vitatkozni, hogy föltétlenülszükséges-e már a technikák alapján szétválogatni– mondjuk – a képzômûvészet aktuális alkotásait,

mire azonban Esztergom vállalta a kétévenkéntibemutatást, már réges-régen kialakultak azok askatulyák, amelyekbôl látványosan kilógott a pasz-tellképek sora. A laikus azt gondolná, sokkal fonto-sabb, hogy milyen minôséget, esztétikai eredménythordoz egy bizonyos mûtárgy, semmint az, milyentechnikával készült. Noha a laikusnak bizonyáraigaza van, olykor mégis fölmerül szakmaibb meg-

Fábián László

KORLÁTOK ÉS ERÉNYEK A TECHN IKÁBAN

E S Z T E R G O M – 2 0 0 0

Tenk László: Piéta, 84x90 cm

fontolások alapján, hogy miként is mérhetô össze– teszem föl – egy grafika egy olajképpel, netánéppen egy pasztellal. Ugyanis minden technika va-lamilyen módon korlátoz a kifejezésben; a grafikalényegében a vonal karakterére redukálja az alkotólehetôségeit, az akvarell sosem tud annyira anyag-szerûvé válni, mint az olaj, a pasztell színvilága pe-dig szinte egészen más, mint az említettek bárme-lyikéé. Következésképpen minden egyes technika asaját korlátai között keresi optimális kifejezési lehe-tôségeit, sôt a vegyes technikák alkalmazása ismintha arról árulkodnék, hogy a mûvész az opti-mumok kiválogatásával kísérletezik, noha nem abovo korlátlan lehetôségekkel.Noha a pasztellrôl el szokták mondani, hogy volta-képpen a 18. század, a rokokó mûvészei hoztákdivatba ezt a kényes technikát, nem hallgathatjukel, hogy minden bizonnyal a vizuális jelhagyásegyik legrégibb technikájából indult ki. A hajdanvoltbarlangi ember ugyan nem préselt színes festékru-dacskákat, nem rendelkezett érdesfölületû papírral,számos puha kôzet akadhatott azonban a kezébe,amellyel nyomokat hagyhatott keményebb sziklá-kon, netán fakérgeken akár társai számára, hogylényeges dolgokra hívja föl figyelmüket, tájékoztas-sa ôket. A jelek bonyolódása pedig minden bi-zonnyal elvezette egy olyan fázishoz, amelyben aközlendô is jóval bonyolultabbá vált, alkalmasintérzelmileg színezôdött, amit jobbára mindmáig el-várunk a mûalkotástól. Az persze igaz, hogy enneka technikának a mûvészeti intézményesítése jóvalkésôbbi keletû, és talán az sem véletlen, hogy ép-pen a finomkodó, az eleganciára olyan sokat adórokokó kapta föl és feleltette meg saját szellemisé-gének. A pasztell sajátos színvilága (köznyelvbenígy használjuk: pasztellszínek) – úgy tetszik – bô-ségesen kárpótolta a rokokó mûvészetét a ve-szélyben lévô maradandóságért, sôt, többnyire arögzítéstôl, a fixálástól is vonakodott, mivel tisztá-ban volt vele, mennyit ártanak ezek a bevonó-anyagok éppen a színeknek. A pasztell igazi hatá-sa tehát alighanem frissességében keresendô, no-ha korántsem azon módon, ahogyan az alla primafestés nyújtja a frissesség élményét. Egy kicsit in-kább mintha a szín születésének, elemi megjele-

nésének lennénk tanúi úgyszólván minden egyespasztellkép esetében. Ez bizonyos értelemben ahordozó (papír) és a színezô (pasztell) viszonyát istükrözi, jelesül azt, mennyi festékanyagot bír el afölület egyenetlensége. Tudják, jól ismerik ennek aviszonynak a meghatározó jellegét a pasztell igazimesterei, eleganciájuknak ez talán egyik titka lehet.De mit akar ez a technika még most is, annyi esz-tendôvel divatba hozása után, amikor már-már ha-vonként változnak a mûvészeti programok, vagyéppen azok mindörökre egybemosásán fáradozika posztmodern akarat?Nos, a IV. Országos Pasztell Biennáléra beküldöttcsaknem ötszáz mûvet szemlélve akár egyetlenszóval válaszolhatnánk: mindent. Mindent, mivelegyetlen képzômûvészeti képtípus sem idegen azalkotóktól, nem is szólva a legkülönbözôbb stílus-irányzatok számontartásáról. A geometrikus abszt-rakció éles formahatárai és kompakt színmezeiéppúgy foglalkoztatják a pasztell-alkotót, mint azexpresszívebb, a tasizmus és a gesztus felé muta-

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 9 7

Gáll Ádám: Invokáció, 100x70 cm

tó elvontság, nem szólva az akadémikus hagyo-mány realizmusáról egy bizonyos táj, arc stb. meg-jelenítésében. Mitöbb, a rendezôk kiírásában különszerepelt a veduta (látkép) mint lehetôség, és abeérkezett anyag harmada ezt a kategóriát céloz-ta meg. A veduta – általános tematikájánál fogva –erôsen kötôdik a hagyományos perspektivikusszerkesztéshez, ezen a területen majdhogynemértelmetlen az újítási kísérlet, ugyanakkor többen isakadtak, akik nem riadtak vissza a próbálkozástól.Vojnich Erzsébet Taorminája – például – a hordo-zófölület hagyományos formáját is egzaltálja,

Krajcsovics Éva Oszlopát akár minimal artnak te-kinthetnénk. Légrády Viktor egyenesen Történel-mietlen vedutával kísérletezik, Németh Miklós semfogja vissza expresszív szertelenségét Tavasz aGyöngyfüzér utcában címû képén. Fölöttébb érde-kesnek tetszik, hogy egy ennyire kikristályosodottlehetôségben, mint a látkép, miként villan föl akezdetek pasztell-hagyománya, és hogyan módo-sul, milyen határok között a modernizmus hatásá-ra. Mintha ismételten tudomásul kéne vennünk,nem a téma adja önmagában egy mûnek a való-di izgalmát, lényegét, hanem annak megragadása

F Á B I Á N L Á S Z L Ó9 8

Erdélyi Eta: Küzdelem, 63x61 cm

és kibontása az alkotó eszközei által. Ne feledjük,Rippl-Rónai sem akart az akadémikus hagyomány-hoz csatlakozni, amikor a pasztellhoz nyúlt; ép-penséggel az új kifejezôeszközeit kutatta.Általánosságban is azt kell elmondani, hogy a pasz-tellmûvészet kétévenkénti bemutatkozásának akkorvan értelme, de akkor lesz igazán sikere is, ha állan-dóan észrevehetô lesz az a feszültség, amely a tech-nika és a segítségével létrehozott kép között villódzik,noha semmiképpen sem az ügyetlenség formájá-ban. Talán úgy pontosíthatnám, hogy a küzdelem akifejezésért. Jól kitapintható az a gerinc, amely tartjaezeket a biennálés rendezvényeket. Olyan alkotóksora, akik jobbára nem alkalmilag, nem egyetlen ren-dezvényre koncentrálva foglalkoznak a pasztellel, ha-nem ezt a technikát érzik önmaguk számára testreszabottnak, életmûvük jelentôs hányadát markánsanjellemzi a pasztell. Ôket az említett feszültség sarkall-ja újabb és újabb kísérletre a vonzó technikával, ne-vezhetnénk ezt akár esztétikai elkötelezettségnek is,ha a dolog lényegét tekintjük. Azokra gondolunk el-sôsorban, akik voltaképpen kikényszerítették a pasz-tell biennálé gondolatát, és akik jeles résztvevôi vol-

tak már a korábbi alkalmaknak is. Bikácsi Daniela,Krajcsovics Éva, Mohácsi Sándor, Neuberger István,Erdélyi Eta, Földi Péter, Kemp Zsuzsa, Móder Rezsô,Muzsnay Ákos, hogy csupán találomra válogassunk anevekbôl. És ugyanakkor alkalomról alkalomra tûn-nek föl új nevek, új mûvek szintén. Ennek köszönhe-tô, hogy ez a negyedik kiállítás is lenyûgözôen sok-rétû, színes képet kínál – nyugodtan mondhatjuk – amagyar képzômûvészetrôl. Márcsak amiatt is, mivel alegtöbb mû – technika ide, technika oda, szakkiállításide, szakkiállítás oda – táblaképi igénnyel készül. Le-het, hogy nem a papír az alapanyaga a táblaképnek,csakhát ami rákerül, az bizony fölveszi a versenyt azolajképekkel mind a komponálás határozottságában

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 9 9

Benes József: Pántokban, 130x70 cm

Salamon György: Konyhai csendélet, 84x31 cm

és nagyvonalúságában, mind a színek öntörvényûhasználatában, a formák hiteles karakterében.Egyáltalán nem hat meglepetésnek, hogy Krajcso-vics Éva nagy lendületû, tágas léptékû munkái el-nyerték a zsûri egyhangú tetszését. UgyanakkorMadácsy István rajzzal is variált munkái, vagy KempZsuzsa, Kókay Krisztina, Neuberger István képei aztis hangsúlyozzák, milyen erôs mezônyben születettmeg ez a nagydíj. Magam részérôl még Oroján Ist-ván konstruktivista illúziókat sugalló kompozícióját isemlítendônek vélem. Földi Péter magánmítoszai pe-dig korábban már sikert arattak ebben a környezet-ben. Hangsúlyozni kívánom, hogy egymástól karak-terben is rendkívül különbözô mûvészekrôl van szó.A sokrétûségnek, a színességnek, amit emlegettem– minden bizonnyal – ez a legfôbb záloga. Bagi Bé-la – például – nem mozdul el a divatok, a forszíro-zott stílusok irányába, képei azonban akkora szak-mai tisztességgel, olyan technikai biztonsággal ôriz-nek egy sajátos plein air-festési hagyományt, hogya legigényesebb érdeklôdôt is elbûvölik.Az elmondottak után talán érthetô, hogyha aztmondom, a technikai behatároltságot mindenkép-pen oldja ez a sokrétûség, egyáltalán nem kell at-tól tartani, legalábbis egyelôre nem, hogy az Esz-tergomi Pasztell Biennálé unalmas érdektelenség-be fullad a technikai ismétlôdések által. Részint ki-tart a fórum mellett az a társaság, amelyik vitatha-tatlan eredményeivel létrehozta, részint pedig egy-re tágul a kör, mind több érdeklôdés mutatkozikolyan mûvészek soraiból is, akik – föltehetôleg –alkalmilag fordulnak a pasztellhoz, hiszen alighaelsô számú eszköze az a karikatúrának (Sajdik Fe-renc), de az ötvös Kopcsányi Ottó is inkább kirán-dul erre a területre. Van arra esély, hogy a techni-kába való bezártságot erénnyé formálják, ugyanisaz alkotások jó része valójában egy kicsit a pasz-tellrôl szól. Ha korunk nem is hozható párhuzam-ba a rokokó korával, azt nyugodt szívvel elmond-hatjuk, hogy az elmúlt negyed században enged-ni látszottak az esztétikai, stílusbeli dogmák, apasztellmûvet csak amiatt, hogy pasztell, már sen-ki nem kezelheti nosztalgiázó kuriózumként. (Ka-talógus-elôszó) – Vármúzeum, Rondella és RégiMegyeháza, 2000. szept. 22–okt. 22.

Szathmáry József: Elmozdulások, 100x70 cm

Varga Amár László: Rondella figurákkal, 80x60 cm

F Á B I Á N L Á S Z L Ó1 0 0

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 1 0 1

Negyedik alkalommal rendezik meg az OrszágosPasztell Biennálét Esztergomban, ezúttal kiegészít-ve egy tematikus résszel, a történelmi vedutákkal.(Kettôs színhellyel: Vármúzeum – Rondella, RégiMegyeháza.)A Biennálé nemcsak mint szakkiállítás nyerte elpolgárjogát (remélhetôleg) véglegesen, hanemkiemelkedô és rangos eseménye mai képzômû-vészeti életünk egészének. A zsûri csaknem fél-ezer mûbôl válogatta 152 darabos anyagát, amelygazdagon öleli föl a mai magyar piktúrát, a legkü-lönbözôbb stílusirányzatokkal. Most rangsorolásnélkül díjaztak – a történelmi veduták körébenLégrády Viktor, Bagi Béla, Kudász Emese festômû-vész, Kókay Krisztina textilmûvész; az általános té-

mában pedig Krajcsovics Éva, Vojnich Erzsébet,Kemp Zsuzsa festômûvész, Madácsy István és Su-lyok Gabriella grafikus kapott díjat. Megyénket három mûvész képviselte; Fehérvárrólketten, egy-egy képpel: Bukovácz Lajos és BükiZsuzsanna; Dunaújvárosból pedig Móder Rezsôjelentkezik két képével.Ami a történelmi vedutákat illeti, a rendezôket ta-lán a millennium is késztette, hogy a történelemfelé tereljék a festôk figyelmét – ahogyan a pályá-zati felhívásban megfogalmazták: „…történelmi vá-rosképek – a városi táj ábrázolásának hagyomá-nyát szeretnénk feléleszteni. E téma lehetôségetad a mûvészeknek a történelmi városképek – vá-rosok történelmi látképei szimbolikus – történelmi

P A S Z T E L L B I E N N Á L É E S Z T E R G O M B A N

Sobor Antal

TÖRTÉNELM IET LEN LÁTKÉPEK

Aknay János: Az én Szentendrém, 100x70 cm

kompozícióinak elkészítésére, s a barokk-klasszicis-ta „heroikus táj” ezredvégi újjáértelmezésére. Ilyenjellegû alkotásokat várunk a pályázati témára…”Nos, e várakozásnak – érzésünk szerint – csakrészben feleltek meg a mûvészek. Éppenséggelmintha kerülték volna a történelmiséget, vonakod-tak volna ábrázolásától. De a látképiségben sembôvelkedik a tárlat, ettôl is ódzkodtak sokan, nemis beszélve a „barokk-klasszicista heroikus tájról”.Tehát zömében se nem történeti, se nem vedutaaz, ami a falakon látható, vagy pedig valamiféle ál-történelmi, ál-veduta keletkezik. A furcsa kettôsségjegyét viseli magán Légrády Viktor Történelmietlenveduta címû képe, amely riasztó látomás valamiüres, élettelen városról; hasonló látomás, csak mégriasztóbban Kéri László Veduta II. címû képe. Meg-foghatóbban idézi már a várost Dobos Éva képe,de ez irdatlanul „messze van”, a kép címe: Mári kö-vei (Mezopotámia), Almer Zsuzsanna Velencéje,Büki Zsuzsanna Párizsa is „messze város”, KudászEmese Külvárosa pedig az általánosság és a meg-foghatatlanság rejtelmeibe temetkezik.

Ami viszont modern és vonzóan szép, ahogyanAknay János idézi városát Az én Szentendrém cí-mû képén. Lényeg szerint és bensôségesen idézi:történelmi veduta abban az értelemben, ahogyana hazai mûtörténet tradícióira utal, Szentendre fes-tôi motívumvilágára. Hasonlóan bensôséges ésartisztikusan finom Kókay Krisztina Öreg kapunk cí-mû képe. Festôi gazdagsággal teli Kemp Zsuzsa„vedutája”, a Szekszárd, Remete utca. Az ô eseté-ben nincs értelme megbontani tematikusra és ál-talánosra a munkákat, mindhárom kiállított képeremek módon, kedvességgel és humorral jelenítimeg a magyar vidéket, a kisvárost. (Alsótold, Nefe-lejcs utca; Buszpályaudvar, Szekszárd.) Erôteljes ésmarkáns módon idéz történelmet és helyet BagiBéla Tihany az apátság alapításakor és Budai várcímû képe. Hasonló figyelmet érdemelnek azok a„konkrét” képek, amelyek ha nem is történelmi in-díttatásúak, de legalább magyar városképet, tájat,ábrázolnak, mint Baditz Balázs Szobor nélkül(Pécs), Forster Jakab Somogyi utca – Szeged, BakPéter Róbert Este Óbudán, Ballonyi Pál Margit Öregkápolna (Vizsoly), Kocsis Ernô Bazilika, Pósa EdeSzentendrei délután címû képe.A Biennálé általános része szegényebb a termé-szeti tájban, az ún. „festôi tájban”, az életképbenvagy a portréban, ugyanis mindegyiket tekintve akorábbi tárlatok gazdagabbak, változatosabbakvoltak. Jól tudjuk, hogy a képzômûvészetben is le-zajlott, sôt zajlik a természet mellôzése (hogypusztítást, rombolást ne mondjunk), de azért a maemberének is jólesik (és talán egyre jobban esik)szép tájjal, vonzó városképpel találkozni a tárlatokfalain, uram bocsá’ még csendélettel is, mivel ma-ga a pasztell hagyománya is tereli ezek felé a fi-gyelmet. Persze, akad kivétel, pl. Orosz János Tava-sza, amelyen magányos, öreg fával történik meg acsoda: kivirágzik. Ugyancsak tavaszt idéz formá-ban és színben gazdagon Németh Miklós képe(Tavasz a Gyöngyfüzér utcában). Sipos Zsófia is anövényi szépségnek állít emléket Virágos ház cí-mû képén, ahogy Megyes László Vendel is tesziPetuniák címû képén. Walter Gábor Tájrészlete,Andráskó István Pipacsos rétje, M. Kovács IlonaRend-akarat, Lôrincz Ferenc Az úton I., Vésô Ágos-

S O B O R A N T A L1 0 2

Kókay Krisztina: Öreg kapunk, 80x60 cm

ton Nagybánya címû képe vállalja még föl nem kismerészséggel a hagyományosabb tájábrázolást.Egészen sajátos, már-már kirívóan és kihívóanmás Pósa Ede három képe – Mûterem; Szentend-rei délután és Tisztaság –, amelyek a táj- és tárgy-ábrázolásban lírai bensôséget teremtenek, a pasz-tell finom és bravúros kezelésével tüntetnek.Ami az életképet, a mai zsánert illeti, még szegé-nyesebb a kínálat, Kemp Zsuzsa mellett alig vállal-ja ezt valaki, kivétel Bukovácz Lajos, aki a tôlemegszokott iróniával, groteszk expresszivitássalmutatja be az Agárdi nyaralókat; ugyancsak irónia,humor jellemzi Sajdik Ferenc Pipázók és Pablo!Pablo! címû képét. Salamon György Konyhaicsendélete a gáztûzhellyel meghitten idéz valakit,aki éppen nincs jelen. Emberalakkal különben

alig-alig találkozunk a képeken, ritka kivételnekszámít Adorján Attila (Vakáció Kelet-Európában),Blaski Márta (Stég) vagy Nagy Elôd (Timi) címû ké-pe; ilyen még Ruttkay Sándor és Stefanovits Péter„Emberkéje”, ill. „Mikulása”, aki éppen elhagyja aBakony rengetegét. Erôteljesen és megrendítôenvan jelen a kiállításon Tenk László Piétája.Egyébként mint annyi más tárlaton – itt is garma-dával találkozhatunk az unalomig variált geomet-rikus és kusza formációkkal. És hát vállaljuk ma-gunk is a „szentségtörést”: e kiállítás falain isfölüdülés látni, ha van még közlendôje, üzeneteszámunkra a képnek, festôi rokonságot tart az„élettel”, a „valódi világgal”.

(ÁRGUS, 2000/5.)

Ballonyi Pál Margit: Öreg kápolna, Vizsoly70x50 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K 1 0 3

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 0 4

Esztergom jó otthona a mûvészeteknek. A többiközött azért, mert eltérôen azoktól a városoktól,amelyek valamilyen hirtelen elindult prosperitásnakköszönhetôen kapcsolódnak be az országos mú-zeumi, kiállítótermi hálózat kiépítésébe, gazdagítá-sába, természeti, történelmi, mûvészeti értékeivelévszázadok óta inspiráló hatást gyakorol mûvé-szekre, mecénásokra, s persze szüntelenül új és újasszociációkat indít el a mûvek szemlélôjében is.Néhány éve például a Magyar Akvarellfestôk Társa-sága rendezett mûvésztelepet a városban, s mint-egy a közös munka csúcspontjaként került sor ar-ra az akcióra a Duna partján, amelynek során a fo-lyó vize vált az akvarell oldószerévé, hogy azután

a megszáradt munkákban is ott maradjon valahola történelmi korszakokat, tájakat, kultúrákat össze-kötô folyó anyaga, amelyet közönségesen csakH2O-nak nevezünk. Az V. Országos Pasztell Biennálé rendezése elôttihetekben idézôdött föl bennem ez az emlék. Akkor,amikor azt a majdnem ötszáz alkotást szemléltem,amelyet ebben az évben kortárs mûvészeink az Or-szágos Pasztell Biennáléra küldtek. A válogatás,zsûrizés idején néhány napra a Balassa Bálint Mú-zeum egyik termébe helyezték a munkákat, hogyazután, ahogyan annak már lennie kell, egy részük– mintegy száznegyven mûvész majd kétszáz alko-tása – a kiállítóterem falaira kerülve adjon kereszt-

P. Szabó Ernô

PASZTEL L : H IDAK , Ú J HANGZÁSV I LÁG

E S Z T E R G O M – 2 0 0 2

Szabados Árpád: Afrokubán-Szabadosnál, 57x76 cm

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 0 5

metszetet a kortárs magyar pasztellmûvészetrôl,más, nagyobbik részüket pedig részben a hely-hiány, részben kvalitásbeli okok miatt köszönettelvisszaküldjék az alkotóknak.A terem falain a múzeum állandó kiállításához tar-

tozó fotók láthatók, amelyek az esztergomi vár, apalota és a várkápolna 1934-38 közötti feltárásárólkészültek. Néhány kép azt a folyamatot illusztrálta ki,amelynek során az évszázadok alatt lerakódott tör-melék alól-mögül kibontották a kápolna XIV. századközepén készült falképeit, Niccolo di Tomasso alko-tásait, hogy ma élôben, „in situ” is megszemlélhes-

sük ôket. S ha meg-tesszük, a restaurálásokellenére is megérezzük,hogy az idô, a sérülésekhogyan formálták továbba trecento nagyszerû al-kotásait. Az erôsebb szí-nek veszítettek fényükbôl,erejükbôl, a kontrasztokereje csökkent, a kontúrokfinomabbá, puhábbá vál-tak. S persze, mindenanyagszerûbb lett, mintkorábban volt, a fal sík fe-lülete az alig észrevehetôfakturális változásoknakköszönhetôen plasztiku-sabbá, szinte tapintásra,érintésre késztetôbbé vált,mint egykoron. Merész lé-pés kimondani talán, de alépés megtétele utánnem állunk talán távol avalóságtól: az emberiképzelethez hozzáadódótermészeti-idôbeli folya-matoknak köszönhetôenigazi pasztell született. Az „igazi” pasztell perszenem az eróziónak, ha-nem éppenséggel a ter-mészeti folyamatokhozhasonló spontán alkotó-

tevékenységnek köszönhetôen, sôt, bizonyos mér-tékben éppen maguknak a természeti folyamatok-nak köszönhetôen jött létre, valamikor a történe-lem kezdetén. Hiszen az elsô alkotások között ottvoltak azok az ábrázolások is, amelyeket puha kô-vel rajzoltak-satíroztak eleink a sziklákra, e puhakövek pedig a tengerek mélyének üledékeibôl szá-radtak-keményedtek „rajzeszközzé” évmilliókkalezelôtt. Az olaszok pastá-nak nevezik azt a gyúrha-tó, alakítható anyagot, amely megszilárdulva apastello, a pasztell mûvészetének eszközévé válto-zik. Az már talán csak a véletlennek (?) köszönhe-

Lengyel Zsüliett: Az ô hídja, 70x50 cm

tô, hogy a szó, a nônemû fônév az olaszok szá-mára az étkezés alapvetô részét képezô tésztát isjelenti. Hímnemû változata, a pasto pedig magátaz étket, sôt az étkezést jelenti. Az újkori pasztellmûvészet elsô nagy alkotásai ép-pen abban az idôszakban, a XVIII. században szület-tek meg, amikorra az esztergomi palota törmelékkelegyre inkább feltöltött helyiségei évszázadokra eltûn-tek a szem elôl. A francia udvari mûvészet, a kifino-mult ízlésû fôúri megrendelôk igényeit tükrözik Mau-rice Quentin de la Tour, Jean Etienne Liotard éskortársaik portréi, amelyeket egyszerre jellemeznek afinom árnyalatok, a rafinált szín- és fényegyüttesek,és a munkafolyamat gyorsasága. Talán Toulouse-Lautrec is azért kedvelte a pasztellt, mert néhányperc alatt elkészülhetett a rajz a mulatók, bordélyhá-zak különös világának lakóiról, Degas számára a tán-cosok, a mosakodó, törölközô asszonyok, lányokmozdulatainak gyors megragadását tette lehetôvé.

Tóth Ernô: Paraván, 60x80 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 0 6

Sváby Lajos: Emléktöredékek, 98x72 cm

Nagy hagyományai vannak a pasztell mûvészeté-nek a magyar mûvészetben is. Rippl-Rónai Józsefpályájának szinte minden korszakában vissza-visszatért a mûfajhoz, kései portréi a mûfaj igazigyöngyszemei. A táj egyénien értelmezett részleteiéppen olyan megragadóak Nagy István, Egry József,Szônyi István, Vaszary János, Berény Róbert, BernáthAurél, vagy éppen a pasztell mûvészetének elméle-ti és technikai kérdését tanulmányban is összefog-laló Szobotka Imre mûvein, mint amennyire megfe-lelt a pasztell az emberi test arányait, tömegeit nem-csak szobrászként, de rajzolóként is tökéletesen vis-szaadó Ferenczy Béni vagy az ikonok tömörségé-nek, örökérvényûségének titkait kutató Vajda Lajosszámára. Vaszkó Erzsébet, Kondor Béla alkotásaifolytatják a sort, vezetik el a mûfaj iránt érdeklôdôtegészen a fél- vagy éppen közelmúltig, onnan pe-dig, a kilencvenes évek elejétôl éppen az esztergo-mi biennálék sorozata s a hozzájuk kapcsolódó tár-latok sorát követve jutunk el a jelen idôig.Az V. Országos Pasztell Biennálé, ahogyan az 1993-

ban indult rendezvénysorozat korábbi négy kiállítá-sa is, az bizonyítja, hogy nem volt elhibázott vállal-kozás otthont adni Esztergomban a nagy hagyomá-nyokkal rendelkezô mûfajnak. A biennálék egyik ho-zadéka az volt, hogy a korábbi évtizedekben kiala-kult, mûfaji alapon szervezôdött biennálé-rendszertovább gazdagodott, s némileg kiegyensúlyozottab-bá váltak az arányok a fôváros és a vidék között. An-nak, hogy Miskolc a sokszorosított grafika, Salgótar-ján az egyedi rajz, Szekszárd a színes rajz, Eger azakvarell, Pécs a kerámia és a kisplasztika, Szeged atáblakép, Szombathely a textil, Esztergom pedig apasztell (s nem mellékesen a fotómûvészet) ottho-na lett, nem egyszerûen az adott területhez kötôdôalkotók, de a vizuális kultúra, a mûvészetet értô,aziránt érdeklôdô közönség szempontjából is meg-határozó szerepe lehet.Különösen akkor, ha a kiállításokon olyan mûvek-kel találkozunk, amelyek nem egyszerûen a ha-gyományok ôrzésére, de azok megújítására, gaz-dagítására vállalkoznak. A mûvészi alkotómunka ésa vizuális kultúra egésze szempontjából ugyanis

Nádas Alexandra: Kerítések V., 70x50 cm

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 0 7

Nagy Gábor: Tájcsapda, 100x70 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 0 8

Kovács Péter: Lény I., 100x70 cm

Szabó Tamás: Nyúlványok II., 29x43 cm

egyaránt kihívást jelentenek a kommunikációnakazok az új eszközei, amelyek egyszerre fejtenek kipozitív és negatív hatást, hiszen miközben az újmédiák némelyike a tömegkommunikáció része-ként az ízlés elsekélyesedéséhez vezet, más esz-közök jelenlététôl nem tekinthetnek el a leghagyo-mányosabb mûfajok, technikák gyakorlói sem. Szószoros és átvitt értelmében is hidak épülnek – azegyik oldalon mûfajok, mûvészeti ágak, a másikonkülönbözô kultúrák között, vagy éppen újraépülneka valóságban, ahogyan az történt egy évvel ezelôtta Duna fölött Esztergom és Párkány között átívelôMária Valéria-híddal.Éppen ezért idézte a biennálé szervezô bizottságaMárai Sándor sorait: „…a hidakat föl kell építeni (né-pek és kultúrák, lényegében mindig. Ember és em-ber között) de aztán át is kell menni rajtuk…” A „Hi-dak – Átkelôk – Kapcsolatok” pályázati téma, amelyaz idei biennálén a szabadon választott téma mel-lett szerepel, egyszerre ad alkalmat a mûvészet bel-sô kérdéseinek, a mûvészet és az ezredforduló vi-szonya, a térségben megfigyelhetô változások, azújraszövôdô kapcsolatok és a hozzájuk kötôdôproblémák boncolgatására. Ha a biennálé egyik al-kotása, Bagi Béla balladai címválasztású mûve, a

Szomorú emlékem a híd robbantásáról címû mun-kája a majd hatvan évvel ezelôtti tragikus történel-mi pillanatot idézi föl, a tematikus kategóriában sze-replô mûvek többsége a híd, az átkelés, a kapcso-latok kérdéskörét kibontva inkább az általános, illet-ve a mûalkotás sajátszerûségéhez kötôdô tanulsá-gokat keresi. Fabók Gyula mûvei például a fény, az árnyék, a tü-kör és a kompozíció kapcsolatát mutatják meg, Sza-bados Árpádé az egymásba olvadó, egymást ellen-pontozó motívumokét, Vojnich Erzsébeté a külsô ésbelsô terekét. Muzsnay Ákos hídja Elhagyott területfölött átívelve kíséreli meg újra folytonossá tenni azidô, a tér, a történelem mélyébôl vezetô utakat, mígKrajcsovics Éva finom szürkés felületein szinte csakfölderengenek a Pillérek, amelyek a szemlélô és aTúlsó part között helyezkednek el.A biennálé fôdíját elnyert Kovács Péter lapjai alap-értékeket idéznek föl. A Lény-t mutatják meg az

Szentgyörgyi József: 2002 augusztus 6. 100x70 cm

Várnai Valéria: Szobánk, 57x80 cm

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 0 9

emberben, amelynek létezésében eleve bennefoglaltatik az értékteremtés lehetôsége, és az hogysohasem tud kilépni Dosztojevszkij „megalázottaiés megszomorítottjai” világából. Egyszerre csontigcsupaszítottak e lények , hiszen csak a test vázátemeli ki, hangsúlyozza az alkotó, az elôtérbe he-lyezett elemekhez azonban rendkívül finom részle-tek társulnak, a lapokat a rajzi és festôi elemekgazdagsága jellemzi. Stuijfzand Lous Elfelejtett for-mái az ember és a természet kapcsolatát értelme-zik újjá, ôsi építményeivel mintegy a teremtés-épít-kezés ôsformáját, a kunyhót idézi meg, amely me-

nedéket jelent a test és a lélek számára. Hasonlóproblémakör jelenik meg Nagy Gábor Tájcsapdái-ban, amelyek a természet vizuális úton érzékelhe-tô, azonosítható részleteit, a mintegy felülnézetbôlszemlélt táj absztrakt képalkotó elemekként meg-jelenô elemeit szembesíti, s ötvözi egységgé az ér-zékelés, befogadás jelképeként fölfogható „csap-damotívum” segítségével. Az ember és természet kapcsolata mellett hangsú-lyos szerepet kap a biennálé legkvalitásosabb mû-veiben az ember és történelem viszonya, az ideoló-giai, vallási, politikai elemekkel átszínezett társadal-

Fabók Gyula: Kapcsolat II.,78x59 cm

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 1 0

mi történések, és a külsô világ lenyomataként azegyén belsô lelki világában megjelenô emocionálismozzanatok, változások sora. Szentgyörgyi József akeresztút tragikumát idézi meg, Szabó Tamás pasz-telljei, amelyek szinte csak sejtetik az emberi alakot,az egyén által megélt drámai történésekre utalnak.A lélek mélye felé vezetô utat megtéve, onnan újraa külvilág felé fordulva, Fehér László konkrét térbeli,s a környezetben megjelenô motívumok segítségé-vel meghatározható idôbeli kontextusba helyezveszembesíti mûvei nézôit azzal a tragikus történelmikorszakkal, amelyet a diktatúra évtizedei jelentettekKelet-Európa embere számára.Többféle nézôpontból nézve több vonzó vonásais kirajzolódik az idei pasztellbiennálénak. Örven-detes például, hogy jónéhány alkotó érkezett ahatárokon túlról, elsôsorban Erdélybôl, Felvidékrôl,mint például a díjazottak sorába is bekerült kassaiRácz Noémi. Hasonlóan örvendetes, hogy a pasz-tell finom tónusaitól nemcsak a súlyos mondan-dó, a drámai hang nem idegen, de a humor, agroteszk, az abszurd elemek sem, ahogyan azt atöbbi között Sajdik Ferenc, Für Emil vagy Lengyel

Zsüliett mûvei tanúsítják. A kiállítás javára válik,hogy a kortárs magyar mûvészet olyan kiváló kép-viselôi is jelentkeztek munkáikkal, akikrôl talánnem annyira köztudott, hogy foglalkoztatják ôket amûfaj lehetôségei, például Benes József, SzikoraTamás, Haász István, Stefanovits Péter vagy KókayKrisztina. Kvalitásos lapjaik mellett fiatalabb alko-tók figyelmet érdemlô munkái sorakoznak, mintpéldául Gallusz Gyöngyi organikus és geometrikuselemeket ötvözô Halmazállapotok-jai, KoczoghAnikó finom tónusokból komponált, igazán „pasz-

Gallusz Gyöngyi: Halmazállapotok I., 64x97 cm

Sulyok Gabriella: „Párolgó árnyék”, 26x42 cm

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 1 1

Szakáll Ágnes: Gyárudvar, 70x100 cm

tellszerû” pasztelljei, Stroe Krisztián lapjai, amelye-ken hétköznapi, banális motívumokból – Kifli, Kéz– születik meg a groteszk elemekbôl és festôi-gra-fikai értékekbôl formált üzenet. Éppen úgy a mûfajmegújulási lehetôségét ígérik ezek a lapok, mintazok, amelyek az említetteknél is bátrabban ötvö-zik a különbözô mûfajok, technikák elemeit. Ilyenpéldául Gáll Ádám a pasztellhez szitanyomatot,fotót, írásképet társító, a belsô és külsô történése-ket szinte filmszerûen megidézô hármasképe,vagy Bukta Norbert kompozíciója, amelyet akár ez-redfordulós szárnyasoltárnak tekinthetnénk, hamotívumai között profán módon nem bukkanná-nak föl korunk urbánus környezetének elemei, sej-tetve, de nem pontosan meghatározva azt a tér-és idôbeli közeget, amelyben egyszerre születnekés pusztulnak el emberi, közösségi, mûvészeti ér-tékek. A mû egy-egy megoldása, finom részlete,színátmenete mintha éppen azt a kort idézné,amelyben az újkori pasztell több évszázados hó-dító útjára indult, a XVIII. századot. Abban az idô-

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 1 2

Muzsnay Ákos: Elhagyott terület III., 100x70 cm

Vojnich Erzsébet: Sárga oszlop, 42x47 cm

P . S Z A B Ó E R N Ô 1 1 3

szakban nemcsak a templomok épültek újjá Euró-pa e kies, ám más tájaknál jobban megtépázottvidékén, de megszületett az a polgárság is, amelyazután ennek az eredendôen intim, bensôséges,végsô soron azonban – ha a pasztellkréta megfe-lelô kézbe került – a versenyt bármely más mûfaj-jal, technikával kiálló mûvészetnek az igazi pártfo-

gójává, élvezôjévé vált. Új hangzásvilág – mondjaa mû címe, s mire az idei biennálé végére érünk,talán nem találjuk túlzónak a megállapítást, hogyebben az új hangzásvilágban igen sok tudás, ta-pasztalat, érték, folytatható, folytatandó tradícióegyesül. (Katalógus – elôszó) – Régi Megyeháza,2002. okt. 11–nov. 10.

P A S Z T E L L B I E N N Á L É K1 1 4

Stuijfzand Lous: Elfelejtett formák, 100x70 cm

1 1 5

Alvó kutyák feje a nehéz porban

s itt-ott szétszórva kövek,

kidöntött fák és bazilika-árnyak:

Esztergom augusztus-éji töredékei.

Hazaérni én már csak itt érek haza.

Egy harang ballag velem a dombok

közé némán, mintha Isten bolondja volna.

Ling-leng a diófák közt, én meg mosolygok.

Minden porszem a házam népe itt

s minden fûszál. A kígyó is csak annyira

fél tôlem, amennyire a teremtmények félnek

egymástól kezdet óta.

Egyszál gyufa és egyszál csillag

kivételes tüzében látom a kezem:

itthon van,

ajtót nyit nekem

s oszlatja el az örök sötétséget.

Csoóri Sándor

ESZTERGOMI TÖREDÉK

K Ö N Y V - É S F O L Y Ó I R A T A J Á N L Ó1 1 6

A C A S T R U M - K Ö N Y V E K E D D I G M E G J E L E N T K Ö T E T E I :

1. Wehner Tibor: Tata-Veduta (Szépmûvészeti antológia). Tatabánya, 1994. – 200 Ft2. Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története, 1789–1989. Tb., 1994. – 400 Ft3. Fecske András: Vecsési Sándor. Tatabánya, 1994. (elfogyott)4. Takáts Sándor: Fejezetek Komárom mûvelôdés- és gazdaságtörténetébôl. Tb., 1996. (elfogyott)5. Id. Szinnyei József: Komárom históriái. Tatabánya, 1997. – 700 Ft6. Baranyay József: Kalandozások Komárom vármegyében. Tatabánya, 1998. – 740 Ft 7. Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetébôl. Tatabánya, 2000. – 1180 Ft8. A tudós, könyvtáralapító, mûvelôdésszervezô: Kultsár István. Tatabánya, 2001. – 1480 Ft9. Ortutay András: Jó, ha dolgokat írásba foglaljuk. Tatabánya, 2003. – 1870 Ft10. „Felszedek utamban minden fegyveres népet” (Forradalom és szabadságharc Komárom-Esztergom

vármegyében). Tatabánya, 2003. – 1650 Ft

T O V Á B B I K I A D V Á N Y A I N K :

KERNSTOK-FÜZETEK :

1. Horváth Béla: Kernstok Károly. Tatabánya, 1993. – 400 Ft2. Kernstok Károly mûvészeti írásai. (Szerkesztette: Bodri Ferenc) Tatabánya, 1997. – 480 Ft3. Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun. (Szerk.: Bodri F.) Tb., 2000. – 685 Ft

L IMES-KÖNYV-TÁR:

1. Kötôdések Erdélyhez. (Tanulmányok). Tatabánya, 1999. – 1060 Ft2. Fecske András: A monumentalitás kérdései Patay László festészetében. Tb., 2001. – 825 Ft

ALLÉE-KÖNYVEK 4–6 . KÖTET :

1. Szabó Szilárd: Az Egyetlen töredékei. (Tandori Dezsô munkássága). Tatabánya, 2000. – 780 Ft2. Wehner Tibor: Keretek. Tíz beszélgetés képzômûvészetünk állapotáról. Tb., 2002. – 1200 Ft3. Bedecs László: A példának oka. (Kritikák). Tatabánya, 2003. – 980 FtMegrendelhetôk a Kernstok Alapítvány címén (2800 Tatabánya, Fô tér 4.)

FOLYÓIRATA INK:

1. LIMES – tudományos szemle: 2003. évi számok: 1. sz. Iszlám, ortodoxia, nyugati kereszténység; 2. sz.Diktatúrák a 20. századi Európában; 3. sz. Etnikum, szórvány, kisebbség; 4. sz. Esterházy család ésmás tanulmányok. – 200 Ft/szám

2. Art Limes – mûvészeti szemle: 2003. évi számok: 1. sz. Bábok és bábuk; 2. sz. Pasztell-történeti szám;– 495 Ft/szám

H E L Y R E I G A Z Í T Á S :

Az Art Limes 2003/1-es számában Marie Zden’ková írásának fotóit V. Jirásek készítette.A 49. o. képaláírása helyesen: R: Székely AndreaAz 51. o. képaláírása helyesen: R: Szívós Károly

1 1 7