ugrásra készen a pugovics-kormány? ideálom a liberális ......sadalom egyik legsúlyosabb prob...

Szombat. 1989. október 28. Magyar Nemzet 7

/

Ugrásra készen a Pugovics-kormány?

Ki eszi m eg a nagyhalakat?„Akármit tartunk az ideális tulajdonviszonyokról, oda ju tunk, hogy

a tulajdonviszonyok valóban lényeges megváltozásának vagy megvál­toztatásának alapvető kiinduló leltétele az adott nagyvállalati szer­kezet megtörése." Ezzel a gondolattal fejeződik be Szólal Erzsébet köz­gazdász most megjelent nagyszabású tanulmánya, amely a Gazdasági mechanizmus, reform törekvések és nagyvállalati érdekek cimet viseli. Az évtizednyi kutatóm unkára, rendkívül alapos tényfeltárásra épülő könyv bizonyítékai meggyőzően tám asztják alá ezeket a súlyos szava­kat. Miként kerülhetett a nagyvállalati szféra ilyen kulcspozícióba? Hogyan képes érdekeit rákényszeríteni a mindenkori gazdasági ve­zetésre? S mi módon lehetne végre hozzáfogni az em lített hatalom - megtöréshez? Szalai Erzsébettel egyebek között; ezekről a kérdésekről beszélgettünk.

Ideálom a liberális jogállam és a szociális biztonság harmóniája

Antall József az MDF programjáról, a politikai alternatívákról és az osztálypártok idejétmúltságáról

Ha a nemzeti érdekegyeztető ta­nács tárgyalásai során még csak a politika iránt erősen érdeklő­dők figyeltek fel rá, a Magyar Demokrata Fórum múlt hét végi II. országos gyűlése után m ár or­szágosan és messze a határokon túl Is ismertté vált a neve. An­tall József politika-, művelődés- és orvostörténész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv­tár és Levéltár főigazgatója, a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke, azzal lepte meg Magyar- ország lakosságát, hogy fel van vértezve mindazzal, am it egy plu­rális társadalom elvárhat egy po­litikustól. Hogyan sikerülhetett ez valakinek, pártonkívüllként egy pártállamban, ahol még az ál­lam párt sem annyira politikusok­ra, m int inkább végrehajtókra tarto tt számot? Mindenekelőtt e r­re próbáltunk választ kapni a Magyar Demokrata Fórum újon­nan megválasztott elnökével foly­tato tt beszélgetésünkben.

— Ügy gondolom, hogy a poli­tikában általában bizonyos isme­retekkel, és talán bizonyos .ér­zékkel kell rendelkeznie az em­bernek, emellett tisztában kell lennie a képviselt elképzelésekkel és célokkal. Fejlődésemhez bizo­nyára hozzájárult, hogy olyan környezetben nőttem föl, ahol a politika természetes életeleme volt m indenkinek a családban. Apám a második .világháború alatt menekültügyi kormánybiz­tos volt, utána állam titkár, és mi­niszter Tildp Zoltán és Nagy Fe­renc kormányában. Az ország sok politikusát m ár gyermekkorom­ban személ/esen is megismerhet­tem. Rendkívül elfoglalt apám gyakran vitt magával hivatalos útjaira, hogy legalább így együtt lehessen velem. Megfordultam ve­le m enekülttáborokban és parla­menti üléseken is.

Politikai és szellemi elkötele­zettségemben meghatározó volt a népi írók és a szociográfiai iro­dalom iránti érdeklődésem. Már gimnazista koromban olvastam Kovács Imre, Erdei Ferenc és Németh László müveit. Bibó Ist­vánnal egészen haláláig atyai ba rátságban voltam. Mindazonáltal sohasem tekintettem m^gam har­madik utasnak úgy, ahogy azt so kan, túlzottan 'konkretizálva : szocializmus és a kapitalizmus közötti harm adik lehetőségnek tartják. Én inkább az individua­lizmus és a kollektivizmus közötti harm adik utat láttam ebben, ha­sonlóan a fogalom megalkotójá­hoz, Wilhelm Röpkéhez.

A nemzeti demokrácia, a poli­tikai liberalizmus és a keresztény­demokrácia politikai és szociá­lis szemlélete határozta meg szel­lemi elkötelezettségemet. Itt jegy­zem meg, hogy alapító kezdemé­nyezője vagyok a Magyar P iaris­ta Diákszövetségnek. Ez nem val­lási kérdés, hiszen Európában — ahogy mondani szokták — az ateista is keresztény. Az európai plurális gondolkodásra minden bizonnyal nagy hatással volt a katolicizmus és a protestantizmus egysége a kereszténységben.

— Nem szeretnék különbséget tenni a program jelen stádium á­ban, hiszen ezzel minősíteném a szerzőket, a m unkacsoportokat Azt hiszem, mindegyik részben vannak gyengébben és erősebben kidolgozott részek. Nyilvánosság­ra kerülésük után a politikai el­lenfelek megjegyzései, észrevéte­lei nyomán módunk lesz majd e programot olyan mértékben ja ­vítani, hogy konkrét akcióprog­ram má válhasson. Szóval arra kell törekednünk, hogy szembe­sítsük a programot a jelen rpa- gyar helyzettel.

— A p ro g ram m ely ik része v á lth a t­ja ki Ön sze rin t a legtöbb n éze tk ü ­lönbséget?

— Nyilvánvalóan a gazdaság- politika. Aztán valószínűleg a központi államhatalom és az ön­kormányzatok viszonya. Kül- vagy katonapolitikában például nemigen van reális alternatíva. Persze, a gazdaságpolitikát ille­tően is egyetértés van a pártok között abban, hogy piacgazdaság kell, m int ahogy az önkormány­zati reformot is mindenki a zász­lajára tűzte. De itt már lehetnek különbségek a megvalósításban. Végső soron a pártok és az azok­ban aktív személyek hitelességé­től, meg a kidolgozottság m érté­kétől függ, mi hogyan válhat va­lósággá a választási programok­ból.

— Lengyel László egy . közelm últ­beli tan u lm án y áb an m egá llap ítja , hogy az M DF-nek — Jóllehet a lapvetően é r ­telm iségi m ozgalom és p á rt — nem s ik e rü lt u ta t ta lá ln ia a gazdaság p a ­ran csn o k i p o sz tja in állókhoz. M i e r ­ről a vélem énye?

— Teljesen természetes, hogy egy zárt rendszerű társadalomban a gazdasági vezetők nem tagjai egy ellenzéki pártnak. Különben is a politika természetrajzához tartozik, 'hogy a menedzserek, a szakértelmiség általában akkor szokott közeledni az ellenzéki mozgalmakhoz, amikor azok már kiléptek embrionális állapotukból, és amikor a hatalomban való részvételre esélyessé válnak. A gyakorlati em bereket a cselekvés és irányítás, nem pedig az eszmei előkészítés érdekli. Ehhez járul, hogy nálunk a gazdasági vezetők jelentős hányada az állam párt, il­letve államhatalmi szervezetek ál­lományából került gazdasági ve­zetői posztokra, éppen, m int az MSZMP elkötelezett híve.

— Ha s m enedzserek nem is, a tá r ­sada lom m ás ré tegei sű rűn p an asz ­k o d n ak , hogy m iközben rg y re-m ásra a lak u ln ak pá rto k M agyarországon, az ö p o litika i é rdekeik seho l sem Jelen ­nek m eg. Mely ré tegek részérő l ta r tja ön in d o k o ltn ak ezt a panaszt?

— Előrebocsátanám, hogy az osztály- és rétegpártok kora egy­értelm űen lejárt Európában. A ci­vilizációs folyamatok eredménye­ként ma m ár nem létezik az a tí­pusú homogén munkásosztály, amelynek pártjaként a múlt szá­zadban először megszerveződött a szociáldemokrácia. A parasztság is megváltozott, sajátosságaiban, létszámában számottevően csök­kent. Emiatt a parasztságra tá-

LOBOGO

— V an n ak -e M agy Íro rsz á g o n eg y ál­ta lá n valód i n ag y v álla la to k ?

— A nagy vállalatiság belső erő­fölényt jelent egyrészt a piacon, m ásrészt az irányi tószer vekkel való alkuban. Ilyen szempontból természetesen vannak nagyválla­lataink — az egy más kérdés, hogy tőkés mércével nem m ind­egyikük tekinthető annak. £n egyébként azokat a cégeket vizs­gáltam , ahol a foglalkoztatottak száma m eghaladja a tízezret.

— A lapvetően m iben kü lönböznek ezek lö k é i tá r ta ik tó l?

— A modern piacgazdaságok nagyvállalatai szerves piaci fe j­lődés ú tján, a termelőerők kon­centrációja révén jöttek létre. El­lentétben a hazaiakkal, amelyek nagyrésze adm inisztratív össze­vonás során keletkezett.

K ü l o n a l k u k k é n y s z e r e— M ilyen m echm nlzm uiok seg ítsé ­

gével te h e ttek sze rt ezek s n sg y cé­gek Ilyen e rő s pozíció ra?

— Alkupozíciójuk alapja a ha­zai ellátásban játszott' kiem elke­dő szerepük, monopolhelyzetük, továbbá, hogy tőkés exportjuk devizát hoz, illetve termelésük potenciálisan igen nagym ennyi­ségű konvertibilis im portot he­lyettesít. Mindezek alapján stabi­lan beépültek az állam i- és p árt­hierarchiába, s különböző csa­tornákon át alapvetőén befolyá­solják a döntéseket. Pozíciójukat erősíti, hogy a mostani feszült helyzetben lehet azzal fenyeget­ni : egy nagy csőd esetén kialaku­ló m unkanélküliség kom oly po­litikai feszültségeket okozhat.

— M ilyen i v iszonya e n n ek a szfé­rá n a k a re fo rm o k h o z? É rd ek e ltek -e a ra d ik á lis vá ltozásokban?

— A nagyvállalati m enedzserek között három típust különíthe­tünk ej. A piacellenes vezető 'többnyire olyan cég élén áll, amely képtelen rugalm as válaszo­kat adni a piaci kihívásokra, s így alapvető érdeke a jelenleg is fennálló újraelosztásos rendszer fennm aradása. A leggyakoribb az am bivalens típus, aki megpróbál a piacon tájékozódni és ott alkal­mazkodni, de ápolja a kapcsola­tokat a bürokráciával is, s ezzel egyúttal hozzájárul a redisztribu- ciós szisztéma fenntartásához. A közömbösnek nevezett típus egyik terepen sem tud igazán jól mo­zogni. Összességében úgy látom, a nagyvállalati érdekek inkább a reform ok és a piac ellen hatnak.

— A n ag y v álla la ti é rd ek m e n y ­n y ib en azonos a n a g y v á lla la ti veze­tők é rd ek év e l?

— Döntően azokéval azonos. Lehet, hogy a nagyüzemi m unká­soknak rövid távon érdekük az adott .munkahely m egtartása, ám hosszabb távon ez nincs így, mert ez a struk tú ra halálra van ítélve. Ugyanakkor ez a rövid távú é r­dekeltségük nagyon könnyen ki­játszható a menedzserek által — ez például szanálásokban, bér­emelésekben Jelenik meg, ami vi­szont inflációt gerjeszt.

— M iért n em k ép esek összefogni eg y m ássa l a d ecen tra liz á lá sb an é r ­d e k e lt erők?

— Emögött az elszigeteltség m ögött az húzódik meg, hogy a nagyvállalati problem atikát mind a jelenlegi gazdasági és politikai vezetés, mind a független pár'ok elhárítják maguktól. Előbbiek azért, m ert ebben a nehéz gaz­dasági helyzetben fokozottan rá- u taltnak érzik m agukat a nagy- vállalati szférára, s így nemigen m ernek annak érdekeivel élesen szembenálló döntéseket hozni. Jól .megmutatkozott ez a társasá­gi és az átalakulási törvény meg­alkotásánál is.

— Az ellenzék tartózkodásának megértéséhez egy kicsit messzebb­rő l kell Indulnunk. Az 1966 utáni fejlődés m agyarázataként két alapvető nézet te rjed t el. Az egyik szerint a pártállam erő­szakos módszerekkel elnyomta a társadalm at és a gazdaságot. Ha ezt a társadalom tól idegen appa­rátust, a pártállam ot eltávolítjuk, m nden Jóra fordul. A másik megközelítés — nem v itatva a pártállam szerepét a mai válság kialakulásában — azt á llítja , J956 után az informális különatkukra épülő érdekérvényesítési mecha­nizm usoknak egy olyan szövevé­nyes rendszere alakult ki, amely gyakorlatilag az egész társadal­m at átfogja. Abban szinte m in ­denki benne van ,valam i módon, s így közvetve hozzájárul annak fenntartásához. Nem elég tehát a hatalom csúcsát lebontani, ezt az egész különalkus rendszert kell

leépíteni — ez mayában foglalja az egész társadalom á ts truk tu rá ­lódását, s egyebek között a nagy- vállalatok decentralizálását is. Ez az álláspont sokkal kevésbé nép­szerű, m int azt mondani: elég k i­lökni a hatalomból a kommunis­tákat, és m ár ott is a jól m űködő piacgazdaság!

— Ez a struccpolitika akkor fog visszaütni, akkor derül majd ki, hogy a .magyar gazdaság és tá r ­sadalom egyik legsúlyosabb prob­lém ájáról van szó, am ikor a p árt­állam végképp és bizonyíthatóan lebomlik. A koalíciós kormány ott fog állni, s ha elszánja magát a radikális változásokra — éle­sen szembe fog kerülni a nagy- vállalati menedzserek törekvései­vel!

— Igaz-e , hogy a m ai k o rm án y za t g y ak o rla tilag k i van szo lgá lta tva .ezen m enedzse rek — a „v ö rö s b á ró k ?> — é rd ek eln ek ?

— Ez úgy nem igaz, hogy a korm ányzat azt teszi, am it a vö­rös bárók diktálnak. A korm ány­zat ki van szolgáltatva a saját fé ­lelm einek és tehetetlenségének, valam int annak a sajátos politi­kai helyzetnek, ami kialakult. En­nek csak egy része a nagyválla­lati .vezetőknek való kiszolgálta­tottság. Az alapvető probléma az, hogy ha a kormány ma népsze­rűtlen intézkedéseket hoz, akkor azért b írálják, ha pedig nem hoz ilyeneket, akkor azzal vádolják meg, hogy halogatja az elkerül­hetetlen döntéseket, m ert a vá­lasztási küzdelemre készülő á l­lam pártot nem akarja gyengíteni. Akkora a bizalmatlanság, hogy a korm ány ma nem nagyon tud olyat lépni, ami kiváltaná a tár­sadalom megelégedettségét.

B u k i k í g y i s , b u k i k ú g y i s— Ez ny ilv án a v á lasz tá so k m ie lőb ­

b i m e g ta r tá sa m e lle tt szól. De m en y ­n y ib en lesz n ag y o b b esélye egy k o a ­líciós k o rm á n y n a k a r r a , hog y s ik e r­re l lép jen fe l a n ag y v á lla la ti szféra e llen?

— Annyi bizonyos, hogy egy radikális szerkezetváltást csak egy legitim korm ány tud végre­hajtani. Annál is inkább, m ert in­formációim szerint, a jövő évi tervbe igen jelentős kompromisz- szum okat építettek be, így az ügy tovább halasztódik. Tény, hogy nem túl irigylésre méltó az eljö­vendő koalíciós kormány helyze­te. Vagy felvállalja a radikális szerkezetváltást, s akkor — a ke­letkező feszültségek m iatt — két- három hónap ala tt megbukik; vagy nem meri ezt vállalni, s ak ­kor azért fog megbukni, hiszen a koalícióba be nem került pár­tok tám adni fogják a népszerűt­len döntések halogatásáért.

— így tehát meglehetősen pesz- szimista vagyok az eljövendő kor­mányzatok stabilitását illetően. Nem elképzelhetetlen, ha kicsi is a valószínűsége, hogy a követke­ző kormány, „ha már úgyis buk­ni kelt, tepalább legyen valami értelm e" alapon belevág az el­kerülhetetlenbe. Ahogyan egy tervhivatalos ismerősöm m ondta: ő hajlandó leugrani Dugovics Ti­tuszként a bástyátokról, — de csak akkor, ha törököt is vihet magával! A ttól félek, a közeljö­vő korm ányainak ezt a szerepet kellene felvállalniuk.

— E lképzelhetőnek ta r tja teh á t, hogy h á á k o rm án y o k s o rra m eg ­hozzák az e lk e rü lh e te tlen n é p sz e rű t­len In tézkedéseket, a k k o r ebbe h á ­ro m -n ég y k o rm án y b e lebuk ik m ajd , de közben k im ászu n k a gödörből?

A Magyarországi Szociálde­m okrata P árt kongresszust ta rt november 3—S. között Budapes­ten az £do$z székházban; ezt jelentették be tegnap a párt kép­viselői a rendezvény előzetes sajtótájékoztatóján. Bár az elő­zetesen összeállított program fü­zet szerint a 38. kongresszust tartják , egyesek szerint esetleg ez az első kongresszus lesz. Sót, az sincs kizárva, hogy a küldöt­tek úgy döntenek, miszerint az 1948-as, fúzióba torkollott kong­resszust nem ismerik el, így a mostani csak a 37. lesz.

Eme számozási számháború u tán az újságírók azt igyekez­tek tisztázni a szervezőkkel, hogy hány szavazati jogú küldött vesz m ajd részt a tanácskozáson. Nos, a válaszokból az derült ki, hogy 500 küldöttre számítanak, de nincs kizárva az sem, hogy ennél többen lesznek. A bizony­talanság abból következik, hogv

— Nagyon merem remélni. Aligha létezik más út. Persze mindez csak akkor vállalható, ha kiépítik a szociális védőhálót. Ha nem, akkor is kormányválságok követik majd egymást, de a ki­bontakozás helyett a visszaren­deződés esélye nő meg, s felerő­södhet egy d ik tatúra veszélye is. A piacosítás hátrányait elszenve­dő rétegek ki fogják term elni a maguk karizm atikus vezetőit, s m arkáns reformellenes blokk jö­het, létre, a legkülönbözőbb ideo­lógiai köntösben. Az em berekről tehát — mind erkölcsi, mind po­litikai szempontból — gondoskod­ni kell.

— Ez nem i 22-es csapdá ja? A szo­ciá lis háló k iép ítéséhez fo rrá so k k e lle n e k . . .

— Igen, ez nagyon nehéz kér­dés. Pedig e rre mindedképpen kell forrást találni, például a vesz­teséges vállalatok tám ogatásának leépítésekor felszabaduló pénz­ből. Emellett a tulajdonreform nak is azt kell szolgálnia, hogy meg­nyerje az emberek többségét a radikális változások ügyének. A helyi önkorm ányzatoknak, s a vállalati dolgozói kollektíváknak is kell részesülniük a tu lajdon­reform előnyeiből. Valamit kell adni a népnek — ha m ást nem tudunk, legalább tulajdonosi ré­szesedést.

F o r t é l y o s f é l e l e n i— T é rjü n k viasza a n a g y v á lla la ­

tokhoz. Az edd ig i d ecen tra lizá lást k í­sér le tek s o rra k u d a rc o t v a llo ttak . H ogyan lehe tne e szféra e re jén ek m eg tö réséhez s ik e rre l hozzákezden i?

— Felülről irányított szétsze­déssel nincs erre esély. Egy is­métlődő történelm i helyzetben va­gyunk, amikoris a felvilágosult arisztokrácia a bárók hatalmát csak a nép segítségével tudná megtörni, de a néptől fél, mert attól tart, öt is el fogja sodorni. £n az alulról jövő decentralizá­lás híve vagyok. A nyolcvanas évek közepén megvolt a lehető­ség arra, hogy a gyáregységek le­váljanak a nagyvállalatokról. Számos leválási igény jelentke­zett, ám ezek jórésze el sem ju ­tott az ágazati minisztériumokig, m ert a menedzserek és szövetsé­geseik m ár a kérelm ek hivatalos helyre való elju tásá t is megaka­dályozták. A decentralizálás lé­nyege, hogy egyszerűen engedni kellene ezeket — a nagyvállala­tokat belülről feszítő — erőket ér­vényre ju tn i. Ennek előfeltétele, hogy eltöröljék azt a paragrafust, am ely a kiválást a vállalati taná­csok kétharm ados szavazati több­ségéhez köti. Továbbá nyilvános­ságot és fórumot kellene terem ­teni a decentralizálásban érdekelt egységek dolgozóinak és vezetői­nek, hogy egységesen tudjanak fellépni.

— Az á lla m p á r t fö lb o m lási hogyan befo ly áso lh a tja a helyzete t?

— Ez m indenképpen gyengíti a nagyvállalati szféra érdekérvé­nyesítési lehetőségeit. Ugyanak­kor várható, hogy a menedzserek az új politikai struk tú rá t is m egpróbálják majd meghódítani, beépülnek majd a pártokba, a korm ányba. Nem fogják könnyen föladni!

— On könyve z á rá s ik o r , is is n y a ­rá n í z t I r ta : a pangó , e lhúzódó v á l­ság k o rsz ak á t é ljü k . H ogyan Jetle- m ezné a m a i helyzete t?

— Lényegében ugyanez érvé­nyes ma Is. A nagyvállalati szfé­ra és az állam i bürokrácia vi­szonyában egyfajta patthelyzet a laku lt ki. Utóbbi ért el bizonyos eredm ényeket, ám a nagyválla­latok továbbra is erősen tartják magukat. A legtöbbjük most ki­vár. Az elhúzódó válság közben húzódik tovább, s ebbe néhány korm ány még bele fog bukni. A nagy kérdés az, visz-e majd tö- rörököt m ag áv a l. . .

Zsuborl Ervin

a tagság e hét végéig választja meg a küldötteit, mégpedig úgy, hogy minden „megkezdett" tíz tagnak van joga delegálni egy- egy kongresszusi küldöttet. Ezen­kívül a kongresszus küldöttei lesznek azok a régi szociálde­m okraták is, akiket 194S-ban k i­zártak a pártból. Az MSZDP fel­mérése szerint számuk 320.

A kongresszus egyik legfonto­sabb feladata az lesz — hang­súlyozták a tegnapi tajtótájékoz- tató szervezői —, hogv megvá­lasszák a párt legitim veze tésé t

Baranyai Tibor, a történelmi szárny vezetője kijelentette, hogy az MSZDP ellenzéki párt, m ár csak azért is, mivel a m a­gyar nép közhangulatát „ellen­zékinek ítéljük meg", ezért a jövő évi parlam enti választáso­kon ellenzéki jelölteket állítunk majd.

<e. p >

— T u d ju k , hogy ISSS-han az Eöt­vös G im názium ban az Iskolai fo r ra ­dalm i b izottság elnökévé v á lasz to t­ták , egyéb po litik a i s ze rep léséé rt p e ­dig a m eg to rlás Időszakában le ta r ­tóz ta tásb an la volt. M ás hason ló so r­súnk tó l e lté rően azonban ön fo ly a ­m atosan lépést ta r to t t a p o litika i fe j­lődéssel an é lk ü l, hogy po litika i sze­re p e t Já tszo tt volna.

— 1956-ban a kisgazdapártban vállaltam szerepet, amelynek apám is tagja volt. Alapító tagja voltam a Keresztény Ifjúsági Szö­vetségnek, és szoros kapcsolatban álltam a Petőfi P ártta l is. Ezt kö­vetően főként történészi m un­kámnak szenteltem magam. Dok­tori disszertációm at a nemzeti li­beralizm us témaköréből írtam, amelynek nagy alakjai, Széchenyi, Kossuth, Deák és Eötvös politikai példaképeim is. Politikai ideálom pedig a jogállam és a szociális biztonság harm óniája.

— ö n m akacsu l ke rü li a vá lasz t a r ­ra a k é rd é sre , h o n n an vo lt m eg az a fo lyam atos tá jék o zo ttság a , am ely az eszm ei a lap o k m e lle tt a lk a lm assá te t­te , hogy fő fog lalkozású po litik u so k ­ka l tu d jo n eg y en ran g ú k é n t szem ben- á llni a sa rk a la to s tö rv én y ek e t előké­szítő tá rg y a láso k o n ,

— Politikai érdeklődésem min­dig is meghatározó volt. Azt per­sze nagyképűség volna állítanom, hogy mindenről olyan mélységben tudtam volna, m int akinek az ösz- szes információ a rendelkezésére állt. De figyelemmel kísértem a világpolitika eseményeit, Magyar- ország pedig elég pletykás ország ahhoz, hogy néhány napon belül tudni lehessen, miről volt szó a politikai bizottság vagy a kor­mány ülésein. Az információkat szembesítve, többé-kevésbé he­lyes következtetéseket lehetett le­vonni a rra nézve, mi történik az országban.

— Az egy hé tle l ezelő tti o rszágos g yű lésen m eg v ita tták és e lfogad ták az MDF p ro g ram terv eze té t, ö n szem ély sze rin t m it ta r t e p rog ram legerősebb o ld a lán ak ?

A tanácsházára kitűzték a nemzetiszínű zászlót. A kies fő­városi peremkerületben, ahoí bé­kés egymás mellett tengődésben növekszik a por, a sár meg a de- vinás gyermek, már idejekorán, a m últ hét végén felröppent a je­les középületre a háromszínű lobogó. Hiába no, megnyugtató érzés, ha tudja az ember: sző­kébb pátriájában olyan honatyák és honanyák intézik a közösség ügyes-bajos dolgait, akik meg­értik az idők szavát.

Mert bizony nem mindig volt ez így! Volt, hogy — igaz, fel­sőbb utasításra hivatkozva —, az iskolákban kihirdettetett: aki azon a bizonyos napon akár egv icinyke-picinyke kis háromszínü szalagocskát is magára mer tűz­ni, vagy pláne valamiféle rend­zavarásba keveredik, jobb, ha másnap m ár be sem jön! Volt, hogy — éppen három évvel ez­előtt — valamiféle zűrzavaros egyedekből álló helyi kezdemé­nyezés, klub, baráti kör vagy a m arxista jóisten tudja miféle őrültség éppen ilyentájban akar­ta meghívni egy esti beszélgetés­re a felforgató eszméiről hírhe- dett közgazdászt. De helyén volt az éber testület még éberebb képviselője is, aki persze nem hagyhatta szó nélkül a dolgot: a rendezvény természetesen el­m aradt.

De hát ezek persze letűnt idők. Ezen a héten hétfőn a fél ko r­mány keveredett nemzetiszínü zászlók ala tt valam iféle rend- pontosabbán rendzavarásba, am it m indazonáltal három évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen

maszkodó pártoknak is változtat­niuk kellett a politikájukon. Ez a fejlődés magával hozta, hogy kü­lönböző hangsúlyokkal, különböző politikai tradíciókkal bár, de m in­den párt igyekszik néppártként fellépni. Arról beszélhetünk te­hát csupán, hogy van-e olyan tá r ­sadalmi réteg vagy csoport, am e­lyet nem tudnak magukhoz kap­csolni ezek a néppárt jellegű pár­tok. Magyarországon jelen p illa ­natban az ellenzéki mozgalmak még nem ölelik fel eléggé a nagy­ipari munkásságot. Ebben az irányban a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Pártnak sem sike­rült eddig áttörést elérnie. A nagyipari munkásságnak megfele­lő képviseletet terem teni, vala­mennyi pártnak érdeke és köte­lessége is. Az osztálvpártnaJe nem vagyok híve, de jó példával szol­gál az Osztrák Néppárt, amely­nek van parasztszövetsége, m un­kásszervezete és értelm iségi-al­kalmazotti szervezete, azaz a tá r­sadalom minden nagy csoportjá­ra támaszkodik.

— De nem csak a m u n k áso k , hanem például a k is iparosok , k iskereskedők is seem óre h án y ják a p á rto k n a k , hogy nem v á lla lják fel ő k e t!

— Ogy gondolom, hogy ez a po­litikai intézményrendszer fejlet­lenségével függ össze. Egy jól működő demokráciában az érdek- képviseletek dolga a szakmai ér­dekek megjelenítése, a m unka- vállalók védelme pedig a szak- szervezeteké. A pártokban az ér­dekrendszerek alapján áttétele­sen a politikai akaratképzésnek kellene folynia. Csak a mostani átmeneti helyzetben jelentkezik a közvetlen szakmai és személyi érdekképviselet igénye is velük szemben.

— Elnök O r, ön e lzárk ó zo tt az elöl, hogy szem élyét, m a g án é le té t illető k é rd é sek re vá laszo ljon . A nnyit a zo n ­ban ta lán e lá ru l, hogy k ö nnyen r á ­állt-e az e lnök i tisz t vá lla lásá ra az M DF-ben?

— Csak barátom, Csoóri Sán­dor hosszas kapacitálására. Kü­lönben ő és Szabad György pro­fesszor volt az, akik az MDF laki­teleki zászlóbontására el'hivtak. Szabad György tanársegéd volt az ELT£-n, amikor én hallgató ugyanott, azóta ismerjük egymást.

— Es m en n y ire s ik e rü lt összeegyez­te tn ie m úzeum i fő igazgatói m u n k á já t az o rszág p illan a tn y ilag , az MSZAIP á ta lak u lá sa u tán ta lán legnagyobb r e ­g isz trá lt lé tszám - po litika i szerveze­tének szellem i vezetésével?

— Ha más. tőlünk nyugatra fekvő országokban a pártvezetést össze tudják egyeztetni magas kormányfunkciókkal, m iért vol­na nehezebb ez, ha múzeumigaz­gatásról van szó? Ennek term é­szetesen feltétele, hogy jó m unka­társaim legyenek m indkét te rü ­leten, főleg pedig, hogy az em­berek elhiggyék: nemcsak velem, személyesen beszélve lehet elin- téztetni valamit. A rra különben semmiképp sem vállalkoznék, hogy főfoglalkozású pártalkalm a­zott legyek.

Érsek Iván

lett volna. Hiába, akkor még voltak éber tisztségviselők: az, hogy a kormány tagjai csak úgy kószáljanak október 23-án a Kossuth Lajos téren, s az össze­gyűlt m indenfajta egyedek időn­ként még meg is tapsolták őket —, nos, ez a „régi szép időkben" elő nem fordulhatott volna.

Láthattuk a tévében: még a Parlam entbe is alig tudtak visz- szamenni, a főlépcsőn is m inden­féle oktalan lelkesedók álltak kinn az ú tjukat. Hogy odabenn meg kik vannak, arról m ár jobb nem is beszélni: a három é.vvel ezelőtt melegebb éghajlatra ta ­nácsolt reformközgazdásznak ma valami olyan cirkalm as kor­mányzati funkciója van, hogy egy egykori, egyszerű, becsületes tanácsi elvtárs azt még kimon­dani sem tudta volna..

Nem is lesz hosszú életű az ilyen kormány. Lám, a minisz­terelnök m ár a héten be is jelen­tette, csak m ájus elsejéig kíván a korm ány élén maradni, amint azt a Népszava meg is irta. (Igaz, azt nem tették hozzá, hogy ke­veslik vagy sokallják.)

Most m ár csak azt lenne jó tudni: jövő- októberben kit lá ­tunk m ajd a .Kossuth téren. Ki tud ja? Abban persze biztosak lehetünk, hogy a tanácsháza szi­vet melengető falai között akkor is ugyanazok ülnek majd, akik az idén — meg egy, két, három évvel ezelőtt.

Akármilyen zászlót is húznak fel a homlokzatra.

Weyer Béla

November 3 -5 -e közölt: MSZDP-kongresszus

\ küldöttek száma még bizonytalan