czóbel minka: opálok

'.'-;· ,.~ ~

}~~~;ib~::~.'.,> ·,.·L;~f;}>···

CZÓBEL MINKA

*

KÖLTEMÉNYEK

BUDAPEST

1903.

MTAK I01

TARTALOM.

l.

NÓTÁSKÖNYV.

Tavaszdal

Sesam ... u. n • .. .

Nyár vége ...

Delelő

Elmerülés o., __, u. n. ... ...Ködvárak

Ejjel

Bársony léptek ... ... ...

Utirány.L

Füstfelleg .u......Sietős ut '" n. ...

Népdal __ , n. .,. __~ 'U .., 9

Masó lányok ..~ mO ... n. __ ... 10

Dér __• o.. ... n.... ." _n u. "" _.. 12

13

14

15

to

"19

20

21

22

23

24

25

26

2329

32

C.-moll 'I' ... ... n. ... ... ... ••• _n u.

A legelő .,.................n ..' n. -uHárom virág no __ • ... .u o-o n, ...

Az apácza __ ... no 'I' _.. n. .u

Hangtalan ének -u .n n. •.. .., ...

1*

4 TARTALOM.

II.,

KÉPESKÖNYV.[{rucsnyné .__ '.. 'H 'H 'N H' ,u '" .00 35

Száz gyertyát és száz liter bort , ..... ..,... 38

Wő~ll~ - - - - - - ~

Betyár gyerek áU az utczán, .. NO H' 40

Esti ködben . , ,ON .u 'H ... .00 "J ... ·11

Utolsó bang ... H' H' H' .. , "J ,.. 43

A vasút O" N' J.. n. '.. "J O.. '" ... 45Nagy akáczfa a kertvégen •.. H' H' .H... 47

lüilt levegőben '" ... ... 'H ... o.. ... ..o 49

Iii voll? 50~~" ......... ,,,.. ".. ,.... .." /". ,~ ..,.'Tnvaszi eső NJ '" H' ... ... ... ..O ... ... 52

Tűkrőzés _u J" ... UJ H' ... H' .....J 54

Knlendárium... '" ou ... N' • H ,.. ,.. HO 511

Leégtek a gyertyák. "m H' ..O ..J .".U 59

MébesnéL.. o.. ... JU .U 'u UJ H' UO '.. III

Alknny »; '" _ ... UJ "J "J,,, 63

Julius _ 'N ,.. 'u "J NJ ... 65

Égő fej fák .. o ... • .. 'H ... 'u UJ uJ'H 611

Állomáson .u .. J .__ UJ ... ... __ o ... ... 68

Karácsonyéj UJ ... """ 119

Ill.

PÁN KÖNYVE.Pán szerelme.s, ... UJ '" .. o ... JU o.. 13

pán l1ótája u. UJ' ... "J u.· .., ..• '" 74

~ %

TARTALO~l. 5

Ki jönni fog még "~'" ••, .N ... N' ... 76

Mozgő virágok N~ .h' N' N~ .U ...... 79

Pán maeskáL.. ... .~~ ... ._ .. , .oi 81

Egymástjértik •.. 'u N~ 'N u. 83

Sárga rigó N. N. '" 'I' ~~~ 'N N' .~ 85

Az ö mcsolya ... ... ._ ... ••. 87

IV.

BOSZORKÁNYDALOK.

Boszorkányszárny ." u~ '.. 91

Ködvirágok ..0 02

Vizitündér ... '" ••~ u. ..~ 94

Halasszonyok ... N~ ... ... ..~ .. , O" ••• 95

Hóvíhar' c., ... ... ... N. 0_ ... 'N u. 96

Alszanak az emberek L. ... ... ... 97

A moscly.,; .•. ..~ _. ..~ 98

A púsztcr- ... ..~ ... ..~ ... 100

A köny... ... o.. __ o ... ..~ ..~ ... 103

Erösebb tűz ... N~ u~ ... ... ... 104

A bosaorkúuy és a medve ..~ ... '" 106

A. réUl... .., ... ... ... N' 108

Szt. Iván-nap.i, ... ... ... 'O. '" 110

Csillaghul1ás 0.0 ... ... 111

V.

MESEVILÁG.

• . . Réges régen elfeledtűukc, o'. ..~ ••• 115

Akut ... _ '00 ._ 'N ..o ... 116

6 TARTALOM.

Hárfáró! n, .Ii U~ 'Ii 'u 'I' ••, ,n 118

Sourdine alatt ••• u- .u "' ,.. __ , 121

Madárrepte '_'''.... -u 122

Hóldrályné palotaja ... ".. ... __, ... 123

Kigyók között _u n. __~ ,,, _n "' 126

Sárkány utia.; 'U 'U 'U ." __, ••• ." ... 127Troubadourok.n n. ... __, .~ __ .n __ 120

Tündérkert ... ... u. __• ... u_ n. _, .u 131

Napraforgó királyné _., .,. n_ _II -u 133

Fehér farkas... .Ii .n .,' -u _.. n. ... 135Amethyst pnlota _.. "' ... ~ .,.. __• 137

Elkésett 'U 'U .__ '" _. n. ." __ ." 140

Lepkekirály .u ..... ... h. ... _" 142

Pávacsillngok "'... n. -u ••• _n u. .n 144

Pávafogat li. "' u. N. "' __ ü. "' u. 146

Királylányok holdvilágnál . .. u, ... u. _" 148

Három fehér hattyú .u...... ,.. u. 150

Két keztyű ,.. -u -u ... u. .u .u _.. • .. 151

r., , ..

NOTASKONYV.

NÉPDAL.

NÉPDAL.

Ha kinézek szép csillagos éjjel,

Elutaxnék Gönezöl szekerével,

Úgy is Kövesd felé áll a rudja,

Arra mcgyen gondolatom utja,

Arra megyen, a hol engem várnak,

Nagy öröme lesz ma n rózsámnak.

Hozzá szü Ilok cgy csillagsugúrha',

Tudom úgy is, rólam lesz az álma.

10

MOSÓ LÁNYOK.

Tisza partján sulykolnak a leányai"

Leszálló nap heves fényt vet reájok,

Piros szokuyán elsiklik sárga fénye,

Megcslllan a Tisza futó vizébe.

Megakad a halvány füzes bohrokba -­

Fakó lesz a pnrtok sárga homokja.

A pari felett sötét kék ég mosolyog,

Lenn a viznél vigan folyik a dolog.

Kék-veres folt szétterltve zöld gyepen.

Majd mellette fehér ingváll meglebben.

Sárga kendő, röz saszíuú virággal

Incselkedik a fényes napvilággal.

Nagy sulykolcon csillognak a vizcseppek -­

A leányok szétugralnak, nevetnek,

Ha futó hah rnegcsiklandja lábukat,

Vagy a ruha uszó galyba megakad.

~IOSÓ LÁ..'IYOIC 11

(,

Azt gondolják: ha a ruha kiszárad,

Mllyen szépek lesznek ök majd vasárnap j

Hogy tetszenek majd míndegylk Iegénynek,

Nem gyanitják: csak most igazán szépek.

Nem is tudják, mily szomorú - hiába ­

Legényt váró fehér cseléd vígsága.

Most körültök örök szépség mosolyog,

Lenn a Tíszdn vigan folyik a dolog.

12 D1~I\.

DÉR.

Deres reggel, ­

Akácz vége

Benyúlik a

Zöldes égbe.

Kékes hamvas

Vetés felett

Kavarog a

Vmju sereg.

Rezdül fénye

1'<apsugarnak,

Falunk felől

Hangok szállnnk :

Szél elhordja,

Szél felkapja,

Harangoznak

Vasúrnapra.

"',

SJ~SA'M.

SESAM.

;\-Iég fagy ölcli föld felűlctjét,

Dc mozdul az élet.

Az első sugar

Sztnesre szövi mezők szövetjét,

Mrir utban a sok dalos madár.

A vadgalamb már keresi párját,

Melylyel boldog, uj hazát remél,

Meredö galyak alig várják,

Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél.

13

r,

Szürke galyakban. fekete földben

Már alig Válja. szines ldkclet,

Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden

A télen ásott sirok felett.

14 TAVASZDAL.

TAVASZDAL.

Eljött már a gólya,

Rászállott ft házra:

Helepeld cl nékem,

Hogy volt Afrikába?

Szerétnek-c téged

Ott is az emherek ?

Vittél-e nekik sok

Szerecsen gyereket?

1

NYÁn VÉGE.

NyÁR VÉGE.

Piezi fehér felhő

Arany búza felett,

Széles szekereken

Hordják az életet.

Sötét ákéczsor közt

A szekér nyomába,

Kavargó porfelleg

Sűr-űn száll utána.

Repülni tanuló

Fiókgólyák járnak,

Keresztben az élet,

Vége már a nyárnak.

15

I16 DELELŐ.

DELELŐ.

Pihennek a fűben

Szénagyűjtő lányok,

Kaszások pihennek ­

Megnyugszik leaszájok.

Ez az Ő órája

Ö ilyenkor ébred,

Betölti örömmel

Az egész nagy i-étet.

Száradozó füvet

Sáska, szöcske járja,

Kipattan a fűhől

Megrezdülő szárnya.

Mohás göröngyökön

Zöld gyikok síklanak,

Hajlongó virágok

Kékes árnya alatt,

17_______--"D=ELEL"O::.··.c.... --:.:.

Kövér, zsongó dongók

Járnak a virágon - ­

Tán már ember sincsen

Ezen a világon '!

C~6bel .llilikll : Opá/ok. 2

18

ELMERÜLÉS.

Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,

Tisztán tükrözödík a partok vidéke.

Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek

Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett.

A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott,

Nem használja senki, régen léket kapott,

Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg,

Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek.

Szinesednek már a viz tükrén a fények:

Első csiIlámai piros esti fénynek.

A lemenő napban virrad már a holnap ­

Csendesen merül el a vizbe a csolnak.

Könv,iHAK.

KÖDVÁRAK.

Esőcseppek, kddfosalányok,

Sürü erdőkön keresztül,

Esd'csepptöl, ködlcpcltöl

A levélzet össze rezdül.

Ködfátyol hamvas szövetjén

Láthatlan hold fénye árad,

Hegyek ormán épülnek fel,

Köd-alkotta fellegvárak.

Hűvös szellő jön Keletről

Széjjel fujja a sötétbe

Mínd a várat - száll az erdőn

Tépett ködfoszlényok fénye.

2*

19

20 É.UEl••

ÉJJEL.

Hófehéren árad II hold sugár]n,

Sötétlö kert feketéllő lombjára.

Fekete lomb sürüjéhöl kiválik

Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett kérőzve száll el,

Betéved majd fekete Iombok közé,

Össze vonja II fényt és árny sötétjét

Szárnya rőptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szálu,

Hangtalan száll fekete madár szárnya,

Csöndes kertben álmatag éjjel titkos

Varázslatába.

r•

B,{nsO~Y LÉPTEK.

BÁRSONY LÉPTEK.

A madarak alusznak régen,

Sürü lombú fák tetejében.

Bokrok alján sötétlő árnyak,

A kertben régi álmok járnak.

21

Mínd többen jönnek, ... százan, ezren

Fán a levélzet összerezzen,

Elsiklik II kétes sötétbe'

Fekete macska bársony lépte.

22 ÚTIHÁNY.

ÚTIRÁNY.

Semmit sem nézni,

De míndent látni,

Semmire se várni,

De míndent várni,

Míndent élvezni,

Semmit sem kivánni,

Csak mennl, mennl,

Félelem nélkül,

Halasztás nélkül,

Előre bátran

Édes otthonunkba,

A nagy idegenbe

Fénylö sugar felé,

A csillag irányban.

r.~

,

tI

FÜ~TFELLEG.

FÜSTFELLEG.

Kis szürko ló húzza

A fakó szekeret,

Fal{ó szekérkasban

Zöld dohánylevelet.

Ha majd a zöld levél

Kéklő füstbe olvad,

Hol leszek én akkor?

Hol leszek majd holnap?

23

SIETŐS (ri'.

SIETŐS ÚT.

Hold jön fel - nem érünk rá várni,

Virág int, - nincs időnk megállni,

Boldogok vagyunk, - de hiába

Nem érünk rá a boldogságra.

Talán egy saép reménység csábitv

Távolabb szebb csillag világit '!

Vagy édenkert lesz a világból,

Ha gyorsan «holnap» lesz a «más-ből '!

Oh, dehogy! - csak előre törve,

Türelmetlenül járunk körbe,

Hogy majd elszédülünk belé

Ugy rohanunk a sir felé,

r~ C.-;\lOLI,. 25

Ir C.-MOLL.

Együtt vagyunk ismét,

Mint régmúlt napokban,

Szcretlek, mint akkor, -

Ki tudja, - tan jobban?

r Szomorúság úszik

A felhők szegélyén,

Ki tudja, mi történt

Lelkünk rejtett mélyén 'l

I Nagy némaság felett

I Szavunk összecsendül, - -

Beszélj nekern elmúlt.)

Eltünt szerclerm-ül !

\II

26 A LEGELŐ.

A LEGELŐ.

Nagy füvek hajlanak

Fehér felhők alatt}

Napsugaras délben,

Hamvas szökeségben.

Mint libegő zászlók

Feketéllő rongyo,

Húbor-úl a kék ég tejszinü lapjára

Távol álló nyárfék

Tépett koronája.

Elhallgat a tücsök,

Sáska repülése

Megrezzen a fűben,

Megrezzen az ágon

Cserfák kemény lombja.

)l

t

i

A LEGELÖ.

A víz felől hallszik

Habok loesogása,

A gulya mozgásn,

Legelést kisérő

Egyhangú kolomp]n.

Csend

l\findig csendesebb lesz a rét.

Áll II déli álom a világ felett,

Megpihen az élet,

Jönnek az emlékeit - - -

27

28 H.\RO:\I VIRÁG.

HÁROM VIRÁG.

Elzárt kertben három virág szala,

Haram fényes liliom virága:

Három fehér zárdaszűznek lelke

Nyiladozik titkon a kis kertbc o

Szól az egyik, fi csíllngsugárhoz :

«Hiába hívsz vissza a világhoz,

Szép az élet - elöntötte mérge

Testem-lelkem - vezeklern most ér-te.»

Csalogány dalához szél a másik:

«Ne csalogass ! szemem könyben ázik.

Sztvemhcz forr sok SZÚIDOl'Ú emlék.

Kint ismét csak boldogtalan Iennék.»

A harmadik szavukat scm érti,

Mcsolygésa a két nővért kérdi:

«Mlt beszéltek'? hát ott túl a falon

Van még más is, mlnt őrök nyugalom 'Il)

l,"

t~l

AZ Al'ACZA.

AZ APÁCZA.

Eljött az ifju upécza.

S a lázbctcg,

Keze alatt életre, ujra

Felébredett.

«Csak gyorsan nővér, a fogat már

Itt készen áll,

Nincs sok idő, - végső harczot viv

Élet-halál.»

29

l\

«Igen, megyek. - Egy néhány perc? még

S készen vagyok.» -

- Le néz, hololvasója végén

Keresat ragyog:

(Jaj, a Megváltó érczalakja ! ­

Hogy is lehet?

Nézd, jó anyám! baj érte éppen

Heresatemet.

r

l", II, ~I!,

30

Eltőrt ! Krisztus leesett róla» ~

- «Hiáha már,

Tedd egyelőre a fiókba.

A beteg vár !»

Hosszu klnos nap s éjszakrikat,

Telet követ

Virágillat, bogárzsongással

Telt kikelet.

Ünneplik beteg gyógyulását:

Pezsgös pohár

Cseng össze. - A nővér szemében

Egy uj sugar.

«Mért esett le Megváltőm képe?

En Istenem!

Miutha már nem is magam lennék,

Mi lesz velem 'lll

Hálás beteg il' a nővérnek,

De levelet,

Zárdából nem kap - idegenből

.rő felelet:

lfI

1I

AZ APÁCZA.

Hogy már a fehér szűzi fátyol

Nincsen fején,

Fejkötőt, s asszony gondot öltött

Régen szegény.

31

I!

I

I

«Mcrt nem figyeltem, meg scm értém

A bánatot,

Mldön Hrlsztus, keresztem, s engem

Ugy elhagyott. II

I

'I

i

I'

HANGTALAN ÉNEK.

;\Ii szép az álom, álomban járok,

Csak fényes álmot, mást ugy sem várok.

Kavicstól félek, kavics élétől,

Lelkem felébred, szivem megrémül.

Álomban jál-ó tágra nyitott szemrnel.

Tulnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek

Eltünt az álom, elnémul az ének.

"Ii szép az ének ha nincsen hangja,

Nappali éjnek zugó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen ­

Csak az egy szóra, légy míndig készen!

l

Ti;;

I, II.

l KÉPESKÖNyV.

r,t6~el Miuhll , Opdlo/:. 3

t

~-

J{IlUCSAYNÉ.

KRUCSAYNÉ.

Nagy ünnepet ünnepelnek

A klsvárdl várba'.

Krucsayné hosszu utról

Hites urát várja.

Csónakon jön, várt övező

Mocsáron keresztül.

Tán itt is van? - Vadlúd repül

Sás levél megrezdül.

«Nem jöhet még, messze jár még,

Ha holnap beérhet ­

Kruc-sayné! régen tudod,

Majd meghalok érted.

A csőkodért, szép szemedért, ­

Meghalok utánad!

Hrucsayné ! csillapitsd le

Ezt a gyilkos vágyat l»

3*

35

iii

36 ImUCSÁYNÉ.

Szöke fiu, a ki mondta,

Félig-meddig gyermek,

Nem is nézi Krucsayné

Soha nagy embernek,

Hogy könnyel telt kék szemeit

Halvány arczát látja,

Megremegő hangját hallja,

De szlvből megszánja.

Közeleg a fiu felé ­

Lángba borul lelke,

Két karjával szöke fejét

Magához ölelte.

Piros ajka csókra hajlik,

Már majd nem hogy érte -

- Nagyot síkolt - sötét zordan

Elötte áll férje:

«Látom, hogy nem unatkoztál,

A mlg távol voltam.

Hogy csókod ily tűzes lehet

Magam sem gondoltam.

..I

I

T

KnUCSAYNJ~. 37

Tűzes csóknak hideg pallos

Legjobb orvossága.

Leüttetem bűnös fejed,

Szép Tolvaj Borbála l))

Erkélyről nézi a várúr

Itélele végét,

Meg sem rezdül, hogy a hóhér

Viszi feleségét.

1\fegsem rezdül, meg sem mozdúl,

Csak szivét átjárja

Kéjes mámor, hogy a pallost

Megvillanni látja.

Azt a fehér, habos nyakat

Mikor szeli széjjel,

Akkor szet-eti az asszonyt

Igaz szenvedélylyel.

Aztán lassan, meggondoltan

Befordul a várba,

Mosolyogní emberfia

Többé sohsem látta.

'1

38 szÁz GYlmTYÁT És sZÁz J.lTllR BORT •••

szxz GYERTYÁT ÉS SZÁZLITER BORT...

Hull az eső süru cseppje, ólmos felhők alatt

Egész nap csak csapdosta a ragyás csárdafalat.

Tört ablakon sivit a szél, a kis petrel lámpa

Meg-meginog hosszú drótján, füstös lesz világa.

Vendég ugyan hogy is jönne, íly veszett időben?

A csaplárné is elaludt ott a kármentöben.

Hiszen olyan jó madarak ma már nem is járnak,

Mind elpusztult - régen vége a betyárvilágnak.

De mégis jön - ajtó nyílik, lassan helép rajta

Őszültember - de csak lá tszlk, hogya «régi fajta.i

Az öreges csaplárné is éppen hogy felébred,

Hogy oda néz, alig alig hisz a két szemének.

Tán ö megint fiatal lett, hogy csak ismét hallja:

«Száz gyer tyá t meg száz literbortide az asztalral II

Legel "a Honcsánéökre zöld mezdben,

Pihen ft Koncsáné ura temetőben.

Szegény özvegy, gyászos özvegy mit csinálhat?

Ebédet főz, ebédet visz a szolgénak.

tIDŐTŐLT}:S.

IDŐTÖLTÉS.

39

•

Iir

«Gnzdasszonyom, nem jó ez az étel nékem,

Jobban esnék, ha hozna a feleségem.i

««Mit feleség? - malomkő az II Iegénynck,

Azon őrlik meg örömét életének.a»

({«De bársony egy hü szerető puha karja,

Még az esti szellötöl is betakarja

Leányfővel ld Ismemé a szerelmet ?

Édesebb a méz is, hogyha másnak termett.a»

Legel a Koncsáné ökre zőld mezőben,

Pihen a Koncsené ura temetőben,

Vetett ágyon heverészik benn a szolga ­

Míg Koncséné kergeti II legyet róla.

,iI:,

:[1

i·

40 BETYÁR GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN...

BETYÁn GYEREK ÁLL AZUTCZÁN...

Betyár gyerek áll az utczán,

Azt sem tudja, ininek áll ott,

Langyos szellő hoz elébe

Egy hervadt fehér virágot.

Langyos szellő, nyári szellő

Koporsórój futa hozzá ­

Mintha az az egy szál virág

A múlt tavaszt vissza hozná.

Harangoznak a faluba,

Gyűlekeznek az emberek,

- Temetésre gyülekeznek.

Elfordul a. betyár gyerek.

Soká állong még az utczán,

Azt se tudja, rnínek áll ott, ­

Lassan kalapjához tűzi

Az egy szál fehé." virágot.

r

rl

I

il

ESTI KÖDBEN"•••

ESTI KÖDBEN...

Esti ködben

Árnyak szállnak:

Elsuhanó

Madárszárnyak.

Elsuhanva

J ö egy szánka,

Ködbe, hóba

Olvad árnya.

(Állj meg l» - s mczdűl

Szán ölébe'

Bundahalmaz

Sűrűsége.

Éji ködbe',

Hőfuvásba',

Puskucsönek

Villanása.

41

I".I:~ ,i. I

42 ESTI KÖDDEl' •. ,

Puskacső meg

Villan kéken,

Fellobbanó

Láng tüzében

Hó térjtőn

Piros rózsa:

Piros vércsepp

Fehér hóra.

Megy a szán,

Halad az éjbe',

Hóboritott

Messzcségbe.

Hogy mí tőr-tént ,]

Meg se várja - -

Eltörött egy

l\Iadár szárnya.

r

[ UTOLSÓ HANG.

UTOLSÓ HANG.

IUgyúlnak a csillagok a fal u felett,

Sötétebbre festi az éj a levelet,

Kicsiny házak meghúzódnak a fák alatt,

A sőtétből kis ablakok vllaglnnak.

43

..i

'.

A konyhából kiözönlik a tűz fénye,

Fénylepedöt vet az udvar kőzepére.

Mind csendesebb lesz az udvar, falu tája,

Mind jobhan elhal az este muzsfkája.

A Iibáknak gágogása halkabb, lágyabb,

Tán egy vándor izgatja még almtyákat,

Itt-ott egy hang, elnémul majd az is végre,

Mind csendesebb titokzatos éj sötétje.

Ablakokhól kifogynal. fi fénysugarak,

Mínd egyenként hezárják már a házakat.

Élő lény már alig-alig abd ébren,

Pusztaság a falu kellő kőzepéhen.

44 UTOLSÓ HANG.

Hüvösebb lesz, észrevétlen szellő támad,

Megingaíja az udvari fenyűfékat,

Bánatosan-búgó hangot hoz a szellet:

Edényt mosva, a szolgúló énekelget.

...,

A VASÚT.

Csüszlk-mésztka földeken,

~lint egy kigyó, mint egy állat,

Magn II tán, mint a csiga,

Hagy egy fényes hosszú szálat.

Bebüvík a hegyek közé

Fúrott odújába vész el,

Folyamokon által síklik

Öntudatlan állat-észszel.

Belsejében változatlan

Számtalan lény helyét lelé,

Míndet magával ragadja

Sorsa elé, sirj a felé.

Nappal szétterül mezőkön,

Ingó-lengő füstje árnya,

Éjjelenként - mely ragadja ­

Míntha tűzből lenne szárnya.

i: I

46 A VASÚT.

Fénybogárként szállingóznak

Sziporkák nagy vasfejéhől,

Sugar árad a mezökön

Világított belsejébőL

Itt elillan, ott felvillan

.Lámpásinak tűndefénye,

Mig eltünik zúgva szállva

Bársony-sűrű sötét éjbe.

II

.r

-­II

NAGY AKÁCZFA A KERT­VÉGEN ...

Nagy akáczfa a kertvégen.

Inog széles koronája,

Megrézdűl levélzetében.

Fűrész tépí, fejsze vágja.

Még zőldellő lombja közűl

Elrebbentek a madarak,

Sugár törzse összeroskad

Kemény fejszecsapás alatt.

Lombtalan lett már a nagy kert,

Téli éjjel még ls szállnak

Holdvilágos csillámlő hó

Lapja felett Ingó árnyak.

Kicsiny háznak kéményéböl,

Meleg tüzről hideg éjbe'

Siklik füstfoszlányok árnya,

Hnldvilágos, havas fénybe'.

I

11

1:

1

,I I

:11 ,1

"!i.l

48 XAGY AI{AC7.l"A A liERTYÉGEX•..

Gyorsan tolűlnak az árnyak ­

Régi helyét mlg meglelte

Füst alakban a kertvégen

Haza jóró fának lelke..

r

i l';:I~K LEVEGÖUEN. 4!J

t KÉK LEVEGŐBEN,

iII

Fehér holdvilág,

Fehér felhője,

Kék levegőbe',

Nagy nyarfa őszi

i Arany levélzete,

ff Kék levegőbe'.

S valahol távol jár

A fekete halál,

Az aranysárga

Hatalmas nyárfa

Megrézdül tőle

!Kék levegőbe'.

'14

50 IH VOLT?

KI VOLT?

Mély nyomok a hóban,

Elhagyott nagy kertbe',

Kékesre nyomülva

A fehér hó pelyhc,

Ki jádlatott ene '!

- Az út oly elhagyott _

Látom még a nyomot,

De nem az alakot.

Majd vlsszaképzelem :

Milyen volt az élet,

Mely itt magányosan

A nagy hóba tévedt ?

Míntha már látnám is,

JÖ felém egy árnyék,

Míntha az árnyékban

Magamra találn ék.

rrII

tt~l VOLT'!

Hiszen én jártam itt ­

Ide be van nyomva,

De már nem ismerek

A saját nyomomra.

4*

51

I

il~

I'

I,iI I~ l

52 TA\'ASZI ESŐ.

TAVASZI ESŐ.

Kemény fenyüs hegyeit

Lágy felhőkbe nyúlnak,

Szürke felhők sötét

Zöldjéhez sinllUnak.

Világos zőld réten

Sárga kelyhele nőnek,

Egyhangún hull cseppje

Tavaszi esőnek.

Zöldes szürke folyam

Elhaladó habja

Jön-magy, - mínt az élet

Minden egyes napja.

Jön-magy, feltarthatlan'

Ködös messzeségbe',

Egy elhalad, más jön ­

Soha sincsen vége.

FI

t,It

TAVASZI ESŐ.

Elfolyó hahjába

Eső cseppek hullnak,

Parti sáslevelek

Hullámába nyulnnk.

Apró lépésekkel

Kékes feketében

Sötét varjú sétál

Világos zöld réten.

Parthoz ér, egy perezre

A folyámha bámul

S kimérten inni kezd

Elfolyó habjábul.

53

TÜ [{RÖZl~S.-----

TÜKRÖZÉS.

Kőszohor áll tó kőzepében ­

Fehér márványból vésve,

Holdfényes vízből vissza csillau

Szétrezgő tükrözése.

Sárgült levél hull körülötte

Elalvó tó vizébe,

Sárgült levél közt tükröződik

Fehérlő szebor képe.

A nő, ki után hajdan, régen

Szobor idomit vésték.

Elporladt már. - Kő sirbolt őrzi

Testének pihenését.

De lelke itt száll kőrűlőtte,

Csókolja képe mását,

Bámulja saját szépségének

E földön - maradását.

TÜKRŐ:r,Í,S. 55

«Mi szép vagy! én vagyok te benned

Te nem élsz, itt vagy még is!

Én vagyok voltam, elporladtnm,

Ez fény is, sötétség is. n

Hozzá simúl ködfelhő képen,

Hideg, ezüstös fénybe',

Mintha a nő l'ég meghalt volna,

A szebor mintha élne.

5H I~AJ.I';:-;DÁIUU;\I.

KALENDÁRIUM.

Tltokzntos könyv lapját nézem

Borongó ujév reggelén. '

Mínden jel annyi bűvös rejtély,

Fátyolos-érthetően,

Int felém.

Jövendő napok mind megírva,

Egymásután mínt jönni fognak,

Árnya-fénye mái- ide vetve

Jövő napoknak.

Hány koporsóra, hány bölcsőre

Száll ezen árny, e fény?

Ki ébred még fcl ft ma élők kőaül

Jövendő ujév reggelén ?

Nem létező jövő napok

Biztos jövésükkel.

Itt könyvbe sacdve.

r KALE:;DÁItIU~I.

Az élet nedve

Mái' száll fel bennük,

Mlndcgyík készen

A mindenségben.

«Vasárnap 17-ik l" ­

S ez a nap felvirad

Bizton egy reggel.

Egesz sereggel

Visz magával

Számtalan élő lényeket

Az örök éjbe, az örök múltba.

És hoz magával

Számtalan élő lényeket

Az örök múlt, örök jövőjébe:

Fűt, fát, virágot, embert, állatot.

57

S azon nap, az ásványok tömege

Úgy, s nem máskép lesz tömörülve.

S a világ ürhe

Forogunk mind a csillagok,

58 KALENDAlUUM.

Azon ft nap, s a többi napolcon

Egymás után.

A hűvös könyv itt fekszik

Az asztalon,

S bent az első Japon

Vörös betükkel az első sorban:

Elöször ki irva:

Ujév napja első január.

rl

r

rI,

I:r

I.EÉGTEK AGYEIITYÁK•.•

LEÉGTEK A GYERTYÁK.

Leégtek a gyertyák

Abálteremben.

Hajnalodik már,

Fell{clő napról

Éj fátyola lebben,

Rózsasain álmok

Fakóvá lapűlnak

Fáradt fejekben,

Leégtek a gyertyák

Abálteremben.

Leégtek a gyertyák

A karácsonyfáról,

Sötéten, dísztelen

Áll már a jászol.

Arany dió, alma

Eltéve, leszedve,

Köznapivá lankadt

A gyermekek kedve.

59

liO 1.1!Í;nTEK A GYEIITY,\K•••

Szép aranyálom

A szeretetről

Ismét oly távol,

Egy évre távol,

Leégtek u g;l'ertyák

A karácsonyfűrúl.

Leégtek a gye1'tyák

A ravatal mellett

útra kész a vándor itt ~

Távoznia kellett.

Ismeretlen fogalmak

Titkos honába -

Elérí-e még

Földi fény lángja?

Vagy elszállt ő maga is,

Mint egy lángot oltó

Múló lehellet? ­

Leégtek a gyertyák

A ravatal mellett.

, ........

;\IÉHJ~SNI~L.

MÉHESNÉL.

Ólomszürke égből

Nagy hópelyhek hullnak

Lassú tapadással

Egymáshoz elmúlnak.

Fehér hólepedő

_ Titkos kezek rakják

Elfödi az élet

Százezer alakját.

Tövis disznó, szűnyog,

Békák, zöld seregje,

Rovarok, bogarak,

Eltakar-va fedve.

Csak itt-ott a hóban

Fekete turása

Vakandnak mutatja

A földet hol ássa.

{ll

I

I:

(;2

Süriidik az este

A kis méhes felett ­

Elborított a hó

VÍl'ágot, levelet.

Fehér havas csendben,

Míntlm nyárnak álma

Zsongó arnny sz árnyé n

Körülötte szállna.

És benn a kaptárban

Rejtett meleg élet - -­

Egymáshoz símúlva

Alszanak a rnéhek.

[

..I

ALlWXY.

ALKONY.

63

l

\

Belepte első hó pihéjc

Domboli hullámos vonulat,

Fehér dombok, szűi-kc téli ég alatt.

Csak nyugaton szüremlik át

Pirosas-sárgás esti fény,

Mínt egy emlékezet

A hó felett.

Falu, gyalogősvényén,

Barnára taposott ösvényen

Fehér hó közt, jőn most a csürhe:

Kis kondorszörü malaczok

Hosszú orrú bozontos disznók.

Rövid vágtába

Piczi lábuk himbálja

Gömbölyded hétukat.

Hosszú fülük fel és le lebben,

Mind sebesebben:

Haza felé! haza felé!

I,I

64 ALKONY.

Rövid vágtába,

Egymás nyomába

A csürhe elhalad

Szűrke téli ég alatt.

Fehéren

Száll az alkony,

Vtlágos-sötéten

Száll az alkony, száll ft csend.

Havas háztetők káményéből.

Fiist szállong,

Ide-oda Iebbenve szét oszlik,

Mlnt egy emlékezet,

A táj felett.

,

lJULIUS.

JULIUS.

Kavnrodík a fák felett

Egy fekete varju sereg.

Talán gondolatim szállnak

Tetejében a nagy fáuak ?

Nyál' van, még is szürke az ég,

De szomorú lesz a vidék,

Ha a zőld levél megfézott,

Esőkönytől agyonázott.

Kavarog a nagy fák felett

Egy fekete varjusercg,

Míntha hőmczőkőn szállna

Érdes hangja, sötét ezérnyn.

65

y

I

I

C%dbel Millku , Opdlok. 5

66 ÉGŐ FEJFÁIC

ÉGŐ FEJFÁK.

,

Falu sorja lángban, kivillan az éjbe',

Átcsapnal{ fi lángok fedélről fedélre.

Pirosan harapnak fi recsegő nédba,

Szalmás istállóba, fészerbe, pajtábn.

Már a zőld levelű élő fák is égnek,

Mind izzóbb lesz lehe a pirosló Iéguek.

Lángpiros alapon, sok sötétlő árnyak

Kétségbeesetten ide oda jérnak.

Saipörkűző üszkök repülnek az égig.

(Vizet 1 vizet I» hangzik fi sorokon végig.

Jajveszéklés, bőgés, harangole zúgása,

Saíkrák perczegése, lángok pattogása.

ÉGŐ FEJFÁI(, 67

r~I

IIi

l:.

r

Csak fen t n domb csendes, a temető dombja

Mínt az éj mind sűrűbb hallgatásba vonja.

De mintha a sirok most megmozdúlnának,

Vagy csak visszfénye tán a tűz világának,

Mely itt lángot vetett ujultabb erőben?

Kígyultak a fejfák mind a temetőben.

5*

68 ÁLLmIÁSON" •

ÁLLOMÁSON.

Három piros lámpás halad

Csillag-áttört felhült alatt.

Három piros lámpás fénye

Síklik be a sötét éjbe.

Elveszett már a homályba

Csak füstfelleg száll utána.

Ez is már II távelé lelt ­

Vele szállt egy durab élet.

~

I,

....II

KARÁCSONYÉJ.

KARACSONYÉJ.

Csillagról 'csillagra szép

Angyallelkek szállnak,

Megvéltés hirét viszik

Széles e világnak.

Arany csillagfény alatt

Elsimúló hangok:

Zúgnak távol tornyokból

Éjjeli harangck.

Sötét kék ég alapján

Rezgő csülagfénybc',

Keskeny sarló - holdvilág

Aranysárga fénye.

Ide-oda reng a fény,

Mintha bölcső lenne,

Szűz Mária ringatja

Kís Jézuskát benne.

69

,

~ III.

I PÁN KÖNYVE.

I~

,

",

t

l

•

~.

I\

1

PÁN SZERELME.

PÁN SZERELME.

Sípolva meg)' erdőn, réten,

Körülette míuden állat,

Mint vigan megy, talál cgy saép

Ingó fehér virágszálat.

Lassubb lesz ugráló lépte,

Nedves szeme ragyogása,

Úgy elbáruúl, úgy elfordul,

Hogy II virág meg ne lássa.

Majd visszanéz, hozzá hajlik,

Meghatottság mosolyéban,

Höstclkcdvc, halkan mondja:

((Édes drága virágszálam.»

73

74 PÁ..'" FLÓTÁJA.

P ÁN FLÓTÁJA. "

Fütyült nédsfpjén, csermely-tiszta hangon

Világitó, aranyszín éneket,

Örömtől megremegtek a virágok,

De nem hallgatták meg az emberele.

Egyik munlcéba járt, vagyont szereani,

Egy más' ment tompa gyűlölség után

Egy harmadik léha szerelmct hajszolt,

Egy mást' körülvett únalom s magány.

Haragra lobbant a baklábu isten,

Hétágú fuvoláját fölveté,

Fől a kék égbe, a fehér felhőkig,

Magas ívben, a zőld lombok fölé,

A síp leszállott lombok sűrűjébe,

Szárnya t Impott s tovább csengett dala,

Most is örömre hi erdőt, zöld kertet:

Sárga rigó. Pán arany madara.

I-,.:

,..

ÁPRILIS.

ÁPRILIS.

Lába nyomán kizöldül a fű,

Hol fuvolézva elhalad,

Pille repül, cserebogár zsong

Énekelnek a madarak.

Csalógatva szól a kakukhoz.

Ha felel neki, felnevet,

Szórja a légbe mind a fehér

Hófehér kökénylevelet.

75

76 lU JÖNNI FOG lIEG.

KI JÖNNI FOG MÉG.

Sötétül fl hold, a nagy égbolt

Meg-meg remeg:

Hrlsatust keresztre feszttették

Az emberek.

Szellem hatalma, lét nyugalma

Mínd tova száll,

Pátylát sötéten bontja széjjel

Órök hnlál.

Bűnét megbánvá, Krisztust szánva

Zokog a nép:

«Hogy megváltönk vagy, mért nem tudtuk,

Mér-t nem elébb ?»

De csak ne késsünk. Vezeklésünk

Jóvá teszen

Mit ember szellem bántott, vétett

Egy Istenen.

TKI JÖNNI 'FOG MÉG.

Virágos réten, erdő szélen

Bokrok között,

Nevet a nagy Pún - ö lesz immár

Az üldözött.

Bűkktőrzsből róva, széjjel azúr-va

Bokrok felett

Felállitnak rémes sötétlő

Hereszteket.

Már rászegezve zord keresztre

A faunek mind,

Közöttük Pán bozontos teste

Sötétcn int. -

77

~

III...

Mint vad madár, még egy mcsoly száll

Pán ajkiról

A napsugárba - s élet lángja

~I{n' elborúl.

Keresztek sorja, hosszú sorba

Hegy oldulén,

;\'1ig elérik Krisztus keresztjét

A Golgothén.

78 xr JÖNNI FOG AIÉG.

Honnan v ki tudja? vándor útja

Ide talál

Egy utasnak. Borzadva nézi:

((Mért e haI6.I?

Szegény kis fáradt, kecslcelébak

Mi vétketek ?

S te szelid férfi, tested ide mért

Szegeztetett ?»

Résztvevő észszel. gyöngéd kézzel

Mely élted ad,

Leszedi Krisatust a keresztről

S a Faunokat.

Egy gondolatra, máglyába rakja

A kereszteket.

Tűalúngok fénye, jövő reménye

Liheg-lohog az óserdö felett.

I

$l

.,I,

!

I

l

lIlOZGÓ VIRÁGOK.

MOZGÓ VIRÁGOK.

Rét oldalán virágos hegynek

Boszorkányok virágot szednek.

Szedik az erdők vadvirágát,

Plrosnt, kéket, fehér, sárgát.

Héjuk mint halvány csillag szőrva,

A hajnal szinü csipkerózsa.

Ember szcmét itten nem félik,

«Nem láthat senki» emígy vélik.

De a nagy Pún riasztja őket,

Meglesi ll. virágszedöket.

Mint egyik boszorkány meglátju

Lehull ijedtében virágja.

Elrebbennek a boszorkányok,

Szét szórják a tenger virágot.

79

SO MOZGÓ VIRÁGOK.

Mul' mind fi fűre oda vetve ­

Fonnyad belőlük élet nedve.

.Már nem díszítik fi mezőket,

De fi nagy Pán megszánja öket.

«Szegények l» szól s rájuk Ichelve

Ujra éled virágok lelke.

S mi még előbb csak hervadt, tépett­

Mcgmozdűl a gyöngéd levélzet.

Mozdúlnak, élnek, tovaszállnak

Mínt annyi tarka pilleszárnyak.

És régi otthonát belepvc

Nyugtalan szállong a sok lepke.

Édes szerclmí esőkt-a vágyva

Ráborúl a testvér virágra.

Napfényes légben könnyen szállnak

Élő virágok, «pilleszárnyuk.»

rI

..,',I

I

P,\N MACSldI.

PÁN MACSKÁI.

Simán folyik le a patak

Megcsillan rajta mind a fény

81

Kék napsugarak játszanak

Aranynyal áttört zöld állat-szemén.

Pán zöld szemébe tükrözik

Fenyük megingó kék gálya

Patak habjába ütközik

Imbolygó dongók zümmögő raja.

Szétrebben a dongó sereg,

Mert nyugtalan lett a patak,

Fehéren a zöld viz felett

Pán habszörű macskát játszanak.I

I

ICzubel Milik" , Opálok. 6

PÁN ~IACSI{,\.I.

Egymásra szőknek, ugranak

Kinyujtja mind habkarmnlt,

Ragadja {iket a patak,

Szilaj, örült tánczot jár mindenik.

Feltűnik egy, a másik jó - - ­

Ragadja öket a patak,

Egy elrohan, más jő elő:

Megannyi fehér, habzó gombolyag.

Ugrálnak a zöld viz felett,

Ragadja őket a patek,

Fehéren a zőld viz felett

Pán habszörü macskát játszanak.

.~

ji

,

•II

•,

I

i

EGYMÁST ÉRTIK.

EGYMÁST ÉRTIK.

Nem hallgatják őt már régen

Hiába szól Iuvolá]a,

Azért csak szórja vit-ágit,

Erdőt, berket vigan jérja.

Egyszer mén az országúton,

Sőtéten tűnik szemébe

Nagy kereszt, magas kereszten

A Megváltó halvény képe,

Szánva nézi tH a nagy Pán:

«Mér-t szere tted Ú~, a népet,

Szived kincsét mért pazarlúd

Rá, ki téged meg nem értett 1))

Szeliden mond a Megváltó :

(És te mért hinted virűgod'

Háládatlan durva népnek,

Mért hozod a boldogságót 1»)

6*

83

EGYMÁST ÉUTI!{.

(Boldogság, Szépség,» e két szót

Földi ember meg nem érti,

Hosszú ezredévek folytán

Napról-napra vágyva kérdi.

Mosolyg Pán az Úr szemébe:

((Mi megértjük egymást ketten,

Élünk a zajgó világban

Észrevétlen, elfeledten.

Nevünk míntha ismerős vőn',

Egy vagy más szekésból ejti,

De értelmét nem találja,

Jelentését elfelejtí.» - :....-

Száll az alkony, bibor fénye,

Beözönlí a világot -

Pán hoz Hrlsatus keresatjéhez

Vadrózsat s pipacs virágot.

,.II

.,..l

r

SÁRGA RIGó. 85

SÁRGA RIGÓ .

Csöndes fi kertnek minden belern ru-nyá

Álomlátó dél hullámos hevén,

Sötét foltot tép fi nagy nyárfa aga,

Álomlátó dél hamvas kék egén.

A kerti fákon sallvék, almák érnek,

Ernelt mind jobban hogy fi nap halad,

A málnabokron alig alig térnek

Piros bogyót csipkedő madarak.

Csend mindenütt, - a ház úrnője alszik,

Eltünt napszámos, el kcrtészlegény,

Körül csak tücskök cztrpelése hallszik,

Két pille játszik a kert középén.

Lassan megrezdül most a bokrok alja,

Levélzet-árny az úton megremeg, - ­

Óvatosan néz, - hogy senki ne hallja,

Felvillannak a fényes, zöld szemek.

86 SÁRGA RIGÓ.

Nevetve réaza meg nagy gyümölcsfáit

A kert ura: ő nagy-felsége Pán,

Nevetve dobja éi-ett kék szllvá ít

Felsivitó sárga rigó után.

r

r..-I:j

~

IIf

1'"I

I

I

AZ Ö UOSOLYA.

AZ Ő MOSOLYA.

Sípol az erdőn végig,

Szavára mind megáll

Kis béka, gyik, giliszta

Nyul, ŐZ, hernyó, bogár.

A vizhól felbukkannak

Üvegszemü halak,

Az ágon himhálóznait

Lágy tollu madarak.

A füből kimagasló

Virágok ezre mínd

Haczér illat-mosolylyal

Halkan feléje int.

Csak megy az erdőn végig,

Majd vigan felkaczag,

Ha rémült béka ugrik

A' kecskeláb alatt.

87

88 AZ Ö ~rOSOI.YA.

Dehogy bánt'na teremtményt,

Csak tréfálkozva lép

Futó egér farkára,

Bocsájtja majd odébb.

Majd pille után nyúlna

Vigyázó gyöngéd ujja,

Hogy valahogy szárnyáról

Himporát le ne fujja.

S klk rettegve futottak

Mei-t még nem ismerélt meg,

Boldogan Jönnek hozzá

Mind mfnd a teremtmények.

Történik még az erdőn

Sok csin talan dolog,

S álmatag boldogságban

A nagy Pán mosolyog.

•

JI=====~-~---

I...II,,I

t!

IV.

BOSZOHKÁNYDALOK.

'I

!I

il

II'!'II

•

Tii

rí

I

1

noSZOnrdNYSZ,\RNY.

BOSZORKÁNYSZÁRNY.

Egyedül egyedül ft világot járja

Földi lény, földi saív

Sohsem lehet párja.

Annyi ha meglehet,

Hogy ép műlöképen

Szerelern csillan fel

Egy vagy más szemében.

De ő nem felelhet,

De ö meg nem állhat.

Szárnya repülése

Másra sohsem várhat.

Míért tétovézna ?

De mínek is várna?

Boszorkány leánynak

Legjobb társ a szárnya.

91

KöDVlfuí.GOK.92------_.::.::-_---~~

KÖDVIRÁGOK.

II",

"

'I\

III

Kőrlvlrágok,

Boszorkányok

Szálljunk, szálljunk csöndes éjbe,

El sem árúl,

Meg se húrnúl

Szétsugárzó csillagfénye.

Madár szárnya,

Fáknak árnya,

Puha ködben mindcn alsaik.

Csöndes éjbe

Köd fehérbe

Szárnyunk röpte nem is hallszik

Avar zörren,

Levél csörren,

Dombtetőn górők mcrednck,

De túl,

A Itödfátyololl tűl

Szép tündérkertelt nevetnek.

r-I• KiiDVlI\Á.GOIC 93

------~---~

Szálljunk, szálljunk,

Fátyol szárnyunk,

Nincs Iefogva, nincs lekötve,

Kődvírágok,

Boszorkányok,

Szálljunk, szálljunk he a ködbe,

il

94 VIZlTÜND'~U.

VIZITÜNDÉR.

Fátyol ruhúrn sugárból szövc,

Fejemen kék csillag ragyog

J ertek szép hattyuk, fehér őzek

Elringatnak a kék habok!

Jertek tündöklő palotámha

Krlstély csillámló viz alatt,

Vidám játékkal körűl fognak

Kék pikkelyes ezüst halak.

Hinár-indán sikarnlik a viz

Véle sikarnlik énekem,

Felkél a hold, a hab felcsillan

Tovább, tovább - jertek velem.!

rHALASSZO~YOJ{.

HALASSZONYOK.

Szőke hajuk, barna hajuk

Himbál hullámon,

Fehér testük el-felmerül

Kék hcldvílúgon.

Hrlstály-szemük átvlllérnllk

Vizrétegen,

Ajkuk mosclyg, ór-űletes

Szerelmesen.

De nem szerétnek soha senkit,

Csak hűs viz habját,

Hideg kezükkel cseppjeit

Keblükre kapjálc.

95

l!

Ujból s ujból futó vizcsöpp

Után hajolnak,

Mig ők maguk ölelő embei-karhól

Mind széjjel folynak.

lj(; HÓVIHAll.

HÓVIHAR.

Fázik a boszorkány,

Vékony kis ruhája

Testét nem takarja,

Elfagyott a szárnya.

Tova nem repülhet,

Fenyűgalyra szállott,

Zúzmora ellepte

Mint egy nagy virágot.

Forgószél felkapja,

Elvész a víharba,

Kavargó, zavargó

Fehér zívatarba.

• ÁL8ZÁl';'AK AZ E;\JllEREJi.

ALSZANAK AZ EMBEREK.

Hófehér fátyolruhámon

Hold sugürja megakad,

Jobbról-balról felrebbennek

Az elalvó madarak.

Hogyha röptem elaíkamlik

Sérgúlt lombú féle között,

'I'arlón, hol pókháló szálat

Ezüst harmat öntözött.

Lombbal hintett országuton

Melyen foltot tép a fény,

Elhagyott zöld nádasokba

Felcsillámló viz erén.

Fényben úszom, elrepűlök,

Hervadó mczök felett,

Szép a föld, mert ébren ft hold,

S alszanak az emberek.

~I:

II

C%6bel Mink": Opálok. 7

l'I

I

I

II

98 A nOSOLY.

A MOSOLY.

Rózsasztn márványból

Van ssép palotája,

Szűz-fehér selyemből

Uszályos ruhája,

Fején kis korona

Rubintból, gyémántból,

Övén aranycsillag

Fonott holdsugárhól,

Szava, mozdulása

Szerelemre válik

IG látja, szereti,

Kísérí halálig,

Boldog lesz, kit érint

Lágy, puha kezével,

Mínden sebet gyógyit

ElO' tekintetével,

Ir

• A :'IroSOI.Y.

De ki egyszer is csak

Mosolyát meglátta,

Zavaros lett annak

Minden boldogsága.

Boszorkány mosulya

Csak {Igy saiven kapja,

Mintha mérges kigyó

Szivébe hnrapna.

7*

99

· i

: I

I

III,IIli

100 __~_--:.A:.....:.p::.:,i:::sz:::.T:::o_n. ~

A PÁSZTOR.

(lfármarosi monda.}

Mídón első forröbb napfénytől

Szétfolyó hővíz elapad,

Jön II nagy pásztor és bejáljn

A közel s mcssze falvakat.

Kiválaszt férfit, nőt, leányzót:

«Legeltessétek nyájamat,

Te, szunyogok zsongó seregjét.

Te, az iramló fővadat,

Te, a medvél~et őrized meg,

Te, őrkődsz rnéh s darázs felett,

Te vigyázol a madarakra

Míg jő a jövő kíkelet.»

Míndenkínek kiadja nyáját,

És mindtől számon kéri majd

A legutolsó bogárkát is,

Ha rét és erdő ujra hajt,

• A pÁsz'l'On. 101

Jön a boszorkány hajlékához

Állatok és erdők ura,

Szól: «Gyermekem, te légy ez évre

A sárga rigók pásztora.

Ha nevezek pásztoruak férfit,

De sokszor is meg nem felel

Hivatásának, hanyag, lusta,

Asszonyt is sok más gond fog el.

Csak hogy ha tiszta szűz leányzó

Pásztorkodik egy nyáj felett

Van biztonságban minden állat,

Akkor nyugton pihenhetek.

Egy darabot sem ád a nyájból,

Éber szeme ügyel-figyel,

Ha veszély közeleg feléjük

Ködfátyollal borttja el.

Ha nyája «vad», golyó nem ért,

Ha légy, nem bántja fergeteg,

Ha dongó, szakadó esőtől

Vtrdgsairmokkal védik meg.

I

1'1 III 1

102 A I'.\.SZ'1'OIl.

Őrizd hát a rígők seregjét

A zöldülö hűkkés hcgycu

Hogy erdők arany fuvolája

Bántatlan és szabad legyen.

;lIeghajlik mélyen a leányzó,

Kőrűlte zsong a kikelet.

Sárga rigók arany seregje.

Szállong repül feje felett,

I

r-I

LA KÖNY.

A KÖNY.

103

I,~ .

«Jer, szálljunk fényes holdvilágban III

««Nem mehctek, azéttépve szárnyam.a»

«De mi perzselte, tépte széjjel ?»

«eporró kőnyem hullt rá az éjjel.a»

«Hisz tőlünk távol salak gyöngye,

Boszorkányszemnek nincsen könye.»

««!{uvik madár repült felettem: ­

Egy földi ifjút megszerettem.a»

Magasan összehordva áll a máglya,

A boszorkány körül már felcsap lángja.

Kimondták a szőrnyű ítéletet:

«Hegyelmet adjunk néki? - Nem lehet hl

104 AZ EHŐS~;Il11 TÜZ.

AZ ERŐSEBB TŰZ, /

És terjednek a lángok, nő a tűz,

De érintetlen áll a tiszta szűz;

Nem perzselődik cl sem hujaszűla,

Sem fehér tcste, sem lengő ruhája,

Rémülve látja, s íelsívit II nél):

«Csak több tüzet I ennyi még nem elég lil

A boszorkány nem ég el - mindhiába ­

Egyszerre csak IdgyuIlad szive tája,

AZ ERŐSEBB TÜZ. 105

Azon tüztöl, mely benn lelkében éget,

Lássátok, itt az igazi itélet I

Ti nem bánthatjátok, de saját lángja

Feloszlatja, beviszi a halálba.

Törnek szivébdl mínd jobban a lángok,

Körülte sziporkáznak tűzvlrégok.

Lelke izzó folyamként ontja szét

Életadó, gyilkos, tiszta tüzét.

Szétfolyík a tűz, elönti a máglyát,

Erejével eloltja földi lángját.

Majd, tovább terjed, elömllk a népre,

Uj tüzet gerjeszt míndcgyík salvébe.

S most, hogy a tűz gyönge testét megkapja,

Izzó fehér a boszorkány alakja.

Kit földi túz nem éi-hete, nem bánta,

Elégeté most saját tiszta lángja.

•lOG A 1l0SZ0llKÁ1I"Y ÉS A ~mDVE.

A BOSZORKÁNY ÉS A MEDVE.

Míkor már ember közt

Nem 'volt mnradása,

Rengeteg erdő lett

Boszorkány lakása.

Félelmet nem ismer

A ld arra járhat,

Csak világkerülő

Vad erdei állat.

Erdei állatnak

Érti titkos szavát,

Madárral, bogárral

Megértett magát.

Medve jött utj ába,

Mondta a medvének:

KNem bántlak l» a medve

Felelte: «rnegvédelek l»

I

A 1l0SZ0Rl{ÁNY ÉS A MEDVE. 107------~~

Az óta ott alszik

Küszöbe tövében,

Nyári langyos estén

Fehér havas éjben.

Sokszor a leánynak

Fehér habos karja

Medve kóczos nyakát

Ölelve takarja,

Fejük felett pedig

Zőld fenyüfák ága

Ide-oda inog

Arany holdvilágba.

I

I il:!

I

I ~~.1,,'

:!"I,

~~I, iii,lj "

;i

fi,I

lOB A RÉM.

A RÉM.

Szép boszorkánylányok járnak

Füzértánczot minden éjjel

Harmatos rét zöld füvében

Tiszta, sziizi szenvedélylyel.

Párducz, tigris arra kúszík

Itatóra a holdfenyhe,

Zőld szeműlehdl vlsszaesillan

Vad sugárban a hold fénye.

Felsivit egyik boszorkány:

"Vad állat jő, fussunk, édes l»

Szól a más il, : [{Őz után járt,

Nem veszélyes most, nem éhes ln

Zúgva jő vihar feléjük,

Tűzkévéket ont az égből,

Takarót vonnak magukra

BOszOl'kányok rét fűvéből.

•

,

A RÉlII.

Elszáll a vihar felettük,

El is némúl tombolásá,

Lágyan hangzik távolabbról

Andalitó búcsuzása.

Csöndes tiszta lesz az éjjel.

Boszorkányok ujra szállnak

Átlátszó arany szövctjén

Harmatseprő holdvilágnak

De ijedve rebbennek szét -

Ingadozva, lágy sötéten

Jő egy árnyélc

Kékes-tompa

Foltot tép a tiszta fényben.

109

I

«Láttad 1») -- (Láttam. Oh, mi szőr-nyű

Kapzsi kézzel, irigy szemmel

Közelit, éppen felénk tart,

Fussunk, szálljunk, jön az ember b)

•110 SZ(;I(T IV,\l'/I(AP.

SZENT IVÁNNAP.

Szép Iílíomos virágok

Fehér Ielkű boszorkányok

Míud elszálltak a holdfénybe

Szen t Ivánnap éjjelére.

Fehér fátyol tova lebben

Sebcsebben sebesebben.

Fehér fátylát mind felkapja.

Rajta csillog fű harmatja.

Harmatos kert, lombos árnyak,

Benne liliomok állnak.

Nyirott Iombfalú bokorban

Két fehérlő hosszú sorban.

Míndcn liliom virágba

Zöldes fénybogárkák lángja,

Mert csókját reá lehelte

Boszorkányok csillaglelke.

---!

l

t

CSILLAGIIULL,\S.

CSILLAGHULLÁS.

Csillaghullás a nagy égbe,

Boszorkányok esti légbe.

Csillaglángot szómak széjjel

Boszorkányok mlnden éjjel.

Egyik a lángot megkapja,

Másik dobja, tova adja.

Sugarában röpke lángnak,

Boszorkányok úsznak szállnak

Uszik a sok lenge alak,

Mlnt hullámban fényes halak

Elstklenak egymás mellett.

Eönnyeden, mint egy lehellet.

111

112 CSILL,\GHULLÁS.

Lehúzödnnk, felkerülnek,

Cslllngtényhe elmerülnek.

Játszik csillagok tüzébe

Boszorkányok szeme fénye.

Boszorkányok csöndes éjjel

Csillaglángot szörnak széjjel.

Hullnak, hullnak cslllnglángok,

.látszannk a boszorkányok.

•

v.,

MESEVILAG.

C.~bel Ui"ka : Opdf.k. 8

, '

.1.

,i l,

II,

'III'I

'1:1

ilII'III

I

, • , RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK, 115

RÉGES RÉGEN ELFELED­TÜNK.

Nem ismerem - de végtelen szerelmern

Csak az Övé,

Sohsem láttam, de gondolatom

Csalt is felé,

Felé száll,

Mint vándor úton haza térő

Tévedt madár.

Ha rémület hideg keze érinti lelkemet,

Az irtózat csak tőle,

Lényem tőle remeg.

A boldogság, mely nincs, de eljö

Elszáll felettünk

Csak Ö,

Mit róla tudtunk s régen elfeledtünk

Réges, régen elfeledtünk

8*

!.i!),!

';.,:'1: 11,~/:._ I

::'.'.'1

"'1':. '

'r" .:

" ,j:'1!.

, ,

!!

116 A !iÚT.

A KÚT.

Az ősz hullatja sárga levelét

Mohos küszöbrc

Elhagyott falakra

Titokteljes kutak

Mélyen fekvő tükrébe.

S a mély vizen keresztül

Egy hullám rezdül.

Minden oly távol ­

A boldogságról

Száll egy álom

A kéklő tiszta légben.

De hűs szellő söpri a mohos falat

S a hársak alatt

Halkan söpri a sárga

Leveleket.

•

[

A KÚT,

Mlnden oly tévol,

S a boldogságról

Száll egy álom:

Rég múlt napokról

Melyek sohsem voltak

És sohsem lesznek -

Levelek hullnak

Hallcan hullnak.

117

118

HÁRFÁRÓL.

I.

Sötét fenyűk meghajianak

Repülő köd leple,

Vihar zúgása

Zivatar szárnya alatt.

Locsog a mély tó habja,

Megingatja a nádat

Partjainál,

Ismét csendes lesz,

Majd ujra rezdül,

Ólmos nehéz fénye

Fehér ködön keresztül.

Tiszta lesz a tó mélye,

Szürke szlklafalak

Tükröződnek a mélybe,

Közeleg az est,

Csillagok kigyulnak, fenyves felett,

Átrepül az erdőn

Egy rég szétfoszlott,

Rég elhomályúlt, arany fényű

Emlékezet:

Királyflről, ki szép volt,

Királ~'firól, ki hős volt,

V:Jgy dalnok talán '!

HÁRFÁRÓL.

Egy háda hangja rez dűl

Az erdőn keresztül

Csillngos fényes

Zöld éjszakán.

II.

Tudod, hol szólt az ének,

Csöndjében a nagy éjnek?

Ráfonta hold sugárja

Arany húrjait, mind

Egy fenyü fára.

119

!I

120 HÁRFÁnÓL.

S Id nyugtát sohsem lelte:

A szép királyf lelke,

Eljött zivatar szárnyán

S a holdvilágos hárfán

Játezé csak ujra, ujra,

A soha nem felejtett

Nagy éneket.

• frl

I

]

SOURDlNE ALATT.

------~- ----

SOURDINE ALATT.

Tavaszi nap, korai nap

Süt a zöld erdőre,

Sűrű erdő, fenyü erdő

Halavány lesz tőle.

Halavány is, meg sötét is

Kéltes-zöldes árnya,

Míntha napfogyatkozásba

Fehér füzes állna.

Tavaszi rét, korai rét

Fakult lapja felett,

Ide-oda ingadozva

Száll egy várjusereg.

Olyan fényes, oly fehéres

Feketéllő szárnya,

Míntha napfogyatkozásha

Fehér galamb szállna

121

iill:'1:"1',1,.l':i':

r':,,

I

I,

,I,

122 i\IADÁmmPTE.

MADÁRREPTE.

Hófehéren árad a hold sugár]n,

Sötétlő kert feketéllő lombjára

Feketéllő lomh sürüjéből kiválik

Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körűzve száll cl.

Betéved majd felsetc lombak közé,

Összc vonja a fény és ru-ny sötétjét

Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szala,

Hangtalan száll fekete madár szárnya

Csöndes kertben - ulmatag éjjel titkos

Varázslatába.

· ...

j

r

r

HÓ!UUÁLYNÉ PALOTÁ.JA. 123

HÓKlRÁLYNÉ PALOTÁJA.

Kert zuzmoré]n

Mlndcn kis ágra

Fehérlő csipke,

Hideg lehellet

Kristály virága.

Fehér nyirágról

Leomló fátyol,

Földig leérő

Libbenő hajló

Krlstélyos csipkés

Leomló fátyol.

Pirosas, bíboros

Lilaszin hóra

Hullnak fi pelyhek,

Zuzmora pelyhek.

il, I

i

i'iI 'I'I! !

,

,

II,

124 HÓKIHÁLYNE PALO'l'Á,JA.

Halvány zöld holdvilág

Üveg-zöld holdvilág

Hinti be fényével

Sárgás zöld fényével

Az egész kertet.

Kis fagyos pncstrtük

Járnak az utakon,

Kerék nyomában.

Elalvó kis madár

Fellebben meg leszáll,

Dermedtebb. nehezebb

Felborzolt tollában

Elfagyó szárnya.

Megzörren a levél,

Hótakarta level,

A .fehér hó alatt

Elfutó kis egér

Elsiklott, elszaladt,

Kis nyoma ott maradt

A fehér hóban.

4l

r

r

HÓK!lIÁLYNÉ. PALOTÁ,TA.

Holdsugár - fagyból szőtt

Fényes jég palotát

Végig bejárja,

:\End egy magába

Ö, a szép, a fehér

Jég s hókirályné.

J ég csillog szemében,

Tükrőt tart kezében

Lebbenti fátyolát

Hinti a zuzmorát

J ég palotába,

Mínd, egymagába

Tűkórszép, holdfényes

Fehér kh-ályné.

I.

II.

II

l"~

4 l•126 KIGYÓK KÖZÖTT.I

KIGYÓK KÖZÖTT. JI

Nem ismeri senki,

Bár mennytt is látja,

Szeretője nincsen,

Sohsem volt barátj fl.

Halált nem szereti,

És nem a szerelmet,

1Élet után vágyik -

Nem e földre termett.

Múltat és jövendőt I

Csillagfénytöl kérdi,

Állatok, virágok

Titkos szavát érti.

Ha magányos útja

Sziklás helyre téved,

A kigyóknak mesél

Ősrégi meséket.

r

S,\I\[{ÁNY UTJA.

SÁRKÁNY ÚTJA.

«Fogd be sárkányomat

Edes öreg dajkám,

Gúnyos mosolyt láttam

A mostohám ajkán;

Kegyetlen szemétől.

Gúnyos mosolyútól

Röpitsen sárkányom

Akárhova távol.»

«Szép ldrálykisasszony,

Ne menj el én szentem,

Szenvedés az élet,

Ez már igy van rendben,

Itt falak őriznek,

Óvó fáknak árnya,

Ne menj te védtelen

A sivár vílágba.»

127

128 SÁRKÁNY ÚTJA.

«Oh, de nem oltalom,

Fogság ez én nékem,

Kéklő szabadság van

A magas kék égben.

Kéklö szabadságra

Lelkem régen vágyott,

Mért tapodjam tovább.

E sáros világot s«

Elrepűlt a szep lány.

Vágyva néz utána

Szegény öreg dajka,

De hiába várja,

Csak a merre útját

Sárkánya kereste,

Üstökös csillag jár

Mlnden áldott este.

• l

THoUlIAlJO UIIOJ{.

TROUBADOUROK.

Aranyszemű békák néznek

Egy vizi rózsára,

Fehér rózsa - "tó vizében

Inog hosszu szám.

Tó vizében hosszu békák

Koszorúban állnak,

Bánatosan énekelnek

A fehér virágnak.

Felkél a hold, elsiknmlik

Aranyba szőtt fénye,

Vissza csillan, maj d felvillan

Sűrű tó vizébe.

12fl

Aranyszemü hosszú békák

A virágot nézik,

Mozdulatlan tekintettel

Majd hogy megigézile

Ctóbel Millká; OpátO'i. 9

130 THOUBADOUl\O[{.

Többen jönnek, hivják egymást,

Egymásnak felelnek,

Holdvilágnál bánatosan

Tovább énekelnel..

•l

í•TÜNDÉRKERT.

Tündérek játszva liivják, csalogatják:

«Fehé.' palotánkba gyere velünk,

Márvány fi lépcső, arany a fedélzet,

Harangvirág felett száll énekűnk.»

Harangvirágok Öntik el a rétek

Selymes füvét a palota alatt,

Álomlátó dél csendes sugarába

Hosszú fa-árnyak halkan siklanak.

«Látod amott hófehé.' hattyúk úsznak,

Tavunk sötétkék átlátszó vizén

Tollakról gyémántos vizcsöppek hullnak,

Szárnyukról visszacsillan mind a fény.l,-

Kezei álmodozva fenják-bontjüle

Tündérek lágy aranyszinű haját,

Szivét a mámor fngyasztö tüzének

Halálos boldogsága fogja át,

9*

d.'

il

132 TÜNDÉRKERT.

És este? - Kifogyott a fény n légből,

Hervadt minden virág kőrőskörűl,

S míg szeme lát, kőhalrnaz pusztasága,

Mi előtte kopáran elterül.

'.

I

NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ. 133

NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.

Szolgálóím szürke pókok,

Fonjatok gyorsan serényen,

Hogy Et fátyol lenge fátyol

Még vesámnp készen légyen.

Saívárvdnycs lágy ezüstből

Légyen fonva minden szala,

Szőjétek a tündérfátyolt

Szép leányom homlokára.

Napraforgó palotémba

Szombat este készen váram

Lenge fátyolt - mer-t menyasszony

Kis leányom, szép leányom.

Százezer pók nagy serényen

Fátyol vékony szalát fonja,

Nagy szövő szék - széles tarló

Vékony szállal mar bevonva.

, I

!

134 NAPHAFOHGÓ Imd.r.YNÉ.

De nem tudják össze szőni,

Mert a szálat mindcn éjjel

Irigy csintalankodással

Hűvös szellő tépi széjjel.

Lágyan össze gombolylt]u,

Röpíti a tarlón végig,

Fől egész a napsugáros

Kékben uszó magas égig.

Kékben lISZÓ magas égen

Fehér szálak megrngadnak,

Foszlányos kis felhő képen

Távol kékben fenn maradnak.

Napraforgó palotában

Szép menyasszony míndlg várja,

Hogy a fátyolt, lenge fátyolt

Homlokára tüal párja.

De ellebben minden éjjel

Fehér fátyol, lenge fátyol,

Tépett szála játszik, csillan

Széles tarlőn közel, távol.

• \

FEHí;1I FARKAS.

FEHÉR FARKAS.

Hófehér farkas jár

Hófehér éjben.

Kékesen látszik

GömJJölyü nyoma

A puha havon.

135

'"

Kékesen száll el

Egy madár árnya

A hó felett.

Felcsillan a hó,

A holdvilágban, a csillagfényben

Mint fehér pelyhen elszórt gyémántok

Felcslllanása.

Kopár akáczfa

Inog a dombtetőn,

13G l"EHI~n FARKAS.

Hullatja elszáradt

Zörrenő, csörrenő

Leveleit

A fehér hóra.

Egy toronyóra

Üt a faluban távol

A domb alatt.

A farkas felriad.

Hullogó, álmos

Egyhangú lépte

Iramodás lesz.

A fehér farkas

Belevész, eltünik

A fehér éjbe.

· l,

A:'.IETHYST PALOTA.

AMETHYST PALOTA.

Hogy megy fi réten,

Lepkék repűluck,

Libegő lepkék

Két hosszú sorban

Mindig előtte

137

Bársony-fekete, libegő számyule

Két hosszú sorját

Követi mindig.

Hamuszin fának

Hékes-hamuszin

Törzséhez simúl

Lilasaín-kéken

Két harang virág:

Sötét az egyik, halvány fi másik.

138 AlIIE1'HYST PALOTÁ.

Lehull az egyik

Virág kelyhére,

- A halvényabbra

, .. egyik lepke

Kifáradt haldokló

Bársony sötétje.

Repül a többi

Bársony fekete

Libegő lepke

Repül lihegve,

Le és fel szállva,

Két hosszu sorban.

Tovább a réten,

Fűszálak felett

Hamvas eső közt,

Repül a többi

Bársonyos fekete

Libegő lepke.

Elérnek a házhoz,

A palotához

Amethyst-ezüsttől

Lllén vllágttó, erdő palotához,

•

A~mTHYST PALOTA.

Ajtaja zárva,

Ablaka zárva,

Nem nyitja senki

Nem lehet bemenni,

Amethyst-ezűsthől

Épült palotába.

139

.::,:,

,

Hozzá ütődik

Az ahlakához,

Az ajtajához

Sötét bársony szárnyak, puha tapadása

Hozzá ütödik

Nedves tetőre,

Ezüst tetőre

Sötét bársony szárnyak, puha tapadása.

Libegő lepkék

Bárseny-fekete tapadó szárnyu

Reá simúl mind

Esőtől nedves

Amethystből épült

Ezüst palotára.

140 ELKésETT.

ELKÉSETT.

Hís királykisasszony kútnál

Mcs ruhákat

Arra megy egy bugtyos fejü

Csunye állat.

«Király apám, jaj, segítség!

Bánt valami,

Úgy félek, hogy alig tudom

Hímondani.»

Öreg király, kövér király

Alszik éppen

Gondtelt álmot nagy aranyos

Karos székben.

Nem is hallja kis királylány

Esdő szavát,

Csak álmában meglegyezi

Olykor magát.

•l

,

ELKÉSETT. 141

;\Iit tegyen hat? ~. szépen szól cl

Király lánya.

Kis királylányt huglyos állat

Dehogy bántja.

Leülnek a napos fűbe

Egymás mellett,

Úgy szedik le bokorról a

Földi epret.

Öreg király mély álmából

Hogy felébred.

Hogy kinéz a pitvar ajtón,

Csak elképed:

«Úgyan hinyom ! .~ megharagszom.

Nem hagyod ott

Mindjárt azt a buglyos fejű

Csúf állatot I))

Vigan nevet kis királylúuy

A szemébe:

"Édes apám, méd nem jöttél

Idejébe ?»

,l

142 LEPlmloH,í.LY.

LEPKEKIHÁLY.

Hol zőld fényűgaly közt

Húros rigók járnak,

Pillangó szárnya nőtt

A lepkekirálynak.

Sötétlő bársonyos

Bibor pilleszárnya,

Erdő, mező felett

Véle vigan szálla.

Kis virágherczegnék.

Kik még meg se látták,

Bársony szárnyáért most

Bűvösnek találják.

Gyikokat fognak be

l{is Ievélszekérbe,

Úgy hajtanak, gyorsan

A király elébe.

•

LEPlmKlnALY.

De ha megpillantják

A kék levegőbe,

Kis virágfejüket

Elfol"dítj ák tőle.

143

144 PÁVACSILLAGOIC

PÁVACSILLAGOK.

Kerti utra lassan hullnak

Zsugorodott falevelek,

Megcsörrennek, clslklanak

Apró kövú porond felett.

Kanyargó út, rég elhagyott ­

Mely ápolta eltünt a kéz,

Vágott széle össze lapúl -

- Dudvésodík - bozótha vész.

Keresztül a kavics uton

Mlnt egy barna lomha árnyék,

Kőr-isfának roncsolt ága

Korhadt, letört - törzse áll még.

Az út végén szürlce korlát

Tán a régi házhoz vezet?

Termés kövén napfény játszik

Mínt egy műló emlékezet.

PÁVACSILLAGOK.

Sárgán süt a lemenő nap

Korlát szűrke kőfalára,

Szürke falon kékeu csillan

Itt egy páva, ott eID' páva,

145

Czóbel Miuht't ; OJlcilok. 10

146 l'ÁVAFOGAT.

PÁVAFOGAT.

Kis királykisasszony

Mind befogja szépen

Négy fényes pávájá t,

Kocsikázni mégyen.

A csillámló fogat

Selymes réten halad,

Harmatos fú hajlong

Fényes tollak alatt.

Zölden, kélsen csillog,

Aranyosan vész el,

Mínd egymásba olvad

Mlnt zoménczos ékszer.

Kis királykisasszony

Hófehér kezébe

Fehér orgona ág

Zőld bokorról tépve. c~·

•

PÁVAFOGAT.

Nagy orgona-ággal

Hófehér kezében

Kergeti péváít

Végig a zöld réten.

10*

147

148 I{IR.,\LYLÁNYOI{ HOLDVILt\.GNÁL •••

KmÁLYLÁNYOK HOLD­VILÁGNÁL ...

Királylállyok holdviIágnál

Meunek szépen,

Mindegyiknek liliom van

A kezében.

Csak egyik, a legkisebbik,

Áll magába,

Ujja között égő piros

Szegfű szála.

Holdvilágnál mennek szépen

Királylányok.

Bibor bársony, sötét bársony

A ruhájok.

Csak egyik, a legkisebbik,

Hab-ruhája

Ezüstösen csillámlik a

Holdvilágba.

I{IJULYLÁNYOI{ HOLnVILÁGXÁL •••~------

Kir-álylányok, bársony pillék

Jönnek, szállnak,

Hosszú sorhan köszönnek a

Holdvílágnak.

Csak egyik, a legkisebbik

Alig látja,

Majd Ireolvad ezüst csillag

Sugarába.

149

150 'HÁROM FEHÉR HATTYÚ.

HÁROM FEHÉR HATTYÚ.

Három fehér hattyú

Egymás után halad,

Esti szürkületben,

Árnyékos sötétben

Sötét fenyüle alatt.

Három sötét holló

Egymás után halad,

Reggeli napfényben,

Harmatos fövenyen

Ezüst füzek alatt.

KÉT IrEZTYÜ.

KÉT KEZTYŰ.

Erdő mohün, fák árnyékáhan

Két keztyű - sötét vörös bűrhől,

Ugy, a hogy oda dobta

A fehér kis kéz.

151

Míntha az ujjak még benne lennének,

Imádkozó mozdulattal

Hajlik a két keztyű

Egymáshoz.

S nuntha ködből hozzá szövödne

Az alak,

Melynek keze e két keztyiit viselte.

Ott van, és még sincs,

Ott van, mert ott volt,

Nincs, mert elment,

Ott van a két lceztyűben

152 KÉT KIlZTYÜ.

Még mozdúlatja,

Imádkozó rnozdulatja,

«Uram, ments meg a kisél'téslöl,

Ments meg kisértetektől!»

Erdő mohán, fák árnyékában

A fűben,

ou fekszi/r két keztyü.

_0;<:--