„Köz

el, s

Táv

ol”

ll.

Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhelyéves konferenciájának előadásaiból

2012

„Közel, s Távol”ll.

„Közel, s Távol” II.Az Eötvös Collegium Orientalisztika Műhely

éves konferenciájának előadásaiból2012

TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0030 „Önálló lépések a tudomány területén”

Eötvös CollegiumBudapest, 2012Felelős kiadó: Dr. Horváth László, az ELTE Eötvös Collegium igazgatójaSzerkesztő: Takó FerencKorrektúra: Doma Petra, Jámbor Aliz Laura, Kövi Franciska,

Sándor Angelika, Takó FerencCopyright © Eötvös Collegium 2012Minden jog fenntartva!Nyomdai kivitel: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.Felelős vezető: Kovács Jánosné ügyvezető igazgatóISBN: 978-963-89596-1-4

Meghívó

Ed quisi qui ut doluptur? Quisquas es nectiat emporib eaquam ad estiuntotas et alisquat ipis dolenih illacesciam ute rehenis venis sitasimendam quiae veribusam esti ium aut as eliquis est odi blanis sectate molessimi, sequi ipsum fuga. Ut dolut prorerspis aut aut enderum fuga. Tem. Saperum que into ducipsant est et ex exceribus et imus et vellupiciis et voluptate nobis non et estiatem et venis dicid et elestem perest volupta niet dolupta turesciis derror aut officillenis explam ime debis maximillam di doluptati aut dem.

Projekt megnevezéseÜnnepélyes alapkő letételére (MINTA)

Nemzeti Fejlesztési Ügynökségwww.ujszechenyiterv.gov.hu

06 40 638 638

A projektek az európai Unió támogatásával valósulnak meg.

Intézményi vagy projektlogó helye

Kápolnás Olivér

Dzsingisz kán visszatérése

Egy hideg, téli éjszaka meleg, nyári napfényre áhítozik az ember. A sötét, sanyarú századok szülöttei is pontosan így vágyakoznak a dicsőséges múltba.1 A mongol történelem állócsillagára, Dzsingisz kánra is vágyakozva tekintettek a kevésbé szerencsés korban és sorsban született mongolok.

Pontosan 850 évvel ezelőtt, 1162-ben született Dzsingisz kán. A törzsi és nemzetségi háborúktól szabdalt mongol népet egyesítette, majd 1206-ban meg-alapította a Nagy Mongol Birodalmat. Az ő és fiai uralkodásának idejében a meg-hódított területek óriásivá nőttek. Mindez az unokák korában már darabokra esett, de még minden részén mongolok uralkodtak. A legjelentősebb utódállam az elfoglalt kínai területeket is magába foglaló Yuan Birodalom volt. Itt 1368-ban ért véget a mongolok hatalma, és a hódítók leszármazottai visszamenekültek az északi pusztákra. 1368 után többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült tar-tósan újraegyesíteni a mongol területeket.

A mongolok keleti szomszédságában a XVII. század elején felemelkedő man-dzsuknak először a déli mongol területek hódoltak be (1636), majd az északi részek (1691), végül a nyugati mongolokat, az ojrátokat is hatalmuk alá hajtották (1758). Gyakorlatilag a XVIII. század második felére a mongolok kevés kivételtől eltekintve a mandzsuk hatalma alá kerültek.

A mandzsu uralomnak voltak vitathatatlan előnyei, megszűntek a zűrzavaros állapotok és a testvérháborúk, rend lett. A buddhizmus intenzív terjesztése kö-vetkeztében megerősödött az írástudó réteg, felvirágzott az írásbeliség, kolostori iskolák nyíltak. A helyi vezetőréteg nem cserélődött le, többségük Dzsingisz kánra vezette vissza a családfáját, de ennek ellenére az esetek nagy többségé-ben hű támaszai voltak a mandzsu uralomnak, juttatásokat és címeket kaptak a pekingi udvartól. Semmi sem tudta azonban elfeledtetni velük azt, hogy csak másodlagos állampolgárok voltak, ráadásul ők nem a birodalom központjában,

1 Halhatatlan és visszatérő hősökről: Magyar Zoltán, Halhatatlan és visszatérő hősök, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001, 7–25.

218 Kápolnás Olivér

hanem csak a perifériáján éltek. A kezdeti időkben a mandzsuknak szüksé-gük volt a mongolok fegyveres erejére, a lőfegyverek térhódítása után azonban a korszerűtlenné vált könnyűlovas haderőnek lecsökkent a szerepe. A gazdasági viszonyok is átrendeződtek. Dzsingisz és utódai idejében az Ázsiát Európával összekötő kereskedelmi útvonalak a mongolok ellenőrzése alatt álltak, a haszon náluk csapódott le.2 Az újkorban a világkereskedelem fő útvonala a tengerekre tevődött át, elkerülve a mongol területeket. Ameddig a mongolok nem voltak egy birodalomban a kínaiakkal, addig déli szomszédjukkal jelentős kereskedelmet tudtak lebonyolítani, igaz, gyakran fegyverrel kellett rávenniük a kínaiakat, hogy nyissák meg nekik a piacokat. Ez a lehetőség is megszűnt a mandzsu birodalom keretein belül. A kereskedelem előbb kínai, majd kínai és orosz kézbe került.

A mandzsu uralom berendezkedése békéje és vitathatatlan előnyei ellenére nem minden mongolnak volt megfelelő, többször is felkelésbe, zavargásba torkollott az elégedetlenség. A felkeléseket nem lehet csupán egyetlen társa-dalmi réteggel kapcsolatba hozni, volt olyan, amelyet dzsingiszida leszármazott vezetett, és volt, amelyet egyszerű pásztor.3 A források egyenetlensége miatt azonban nem lehet pontos információkat találni arról, hogy a mongolok kö-rében milyen volt a mandzsu uralom elfogadottsága. Az írásbeli források sem nyújtanak reális képet, ennek oka, hogy az írástudó réteg nagy részének (a szerzeteseknek és a közigazgatásban részt vevőknek) az állam nyújtotta a megélhetését. A nyomdák csak a nagyobb kolostorokban működtek, amelyek állami támogatást élveztek,4 emiatt semmi sem tudott megjelenni, ami a man-dzsu politikával ellentétes lett volna. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a mandzsu uralommal szembeni elégedetlenség írott forrásokban csak apró jelekből érhető tetten.

A XVII–XIX. századi mongol történetírásra jellemző, hogy egy mű kivételével5 egyik sem jelent meg nyomtatásban. Ennek oka feltehetően az, hogy a mandzsu birodalomnak voltak „hivatalos” történeti művei, emellett nem volt kívánatos, hogy a birodalom egyik népe a saját szemléletében írja meg a saját históriáját. Így

2 Frances Wood, The Silk Road, London, The British Library, 2003, 116 skk.3 Бүгд Найрамдах Монгол Ард Улсын түүх, 2. kötet, Улаанбаатар, 1968, 248–270.4 Robert James Miller, Monasteries and Culture Change in Inner Mongolia, Wiesbaden, Otto

Harrassowitz, 1959, 17. skk.5 Csien-lung mandzsu uralkodó (1735–1796) kíváncsi volt a dzsingiszida nemzetség eredetére,

ezért az egyik mongol történeti munkát (Erdeni-yin tobci) bemutatták neki, ezt később császári parancsra kinyomtatták. Ulaγan, “Erdeni-yin tobči”-yin sudulul, Liyooning-un ündüsüten-ü keblel-ün qoriy-a, 2005, 75–77.

219Dzsingisz kán visszatérése

csak kéziratban terjedhettek a mongol történeti művek.6 A szerzők egy része a köz-igazgatásban szolgáló előkelő volt, és ők lojálisak voltak a mandzsu uralomhoz. Ez műveiken is észrevehető. Voltak azonban kevésbé lojális szerzők, akik a történeti művükben a hangsúlyt Dzsingisz kán idejére helyezték, és a mandzsu uralomról gyakorlatilag hallgattak. Akik ellenszenvvel viseltettek a mandzsuk iránt azok csak nagyon finoman tudták kifejezni a véleményüket. Például a mandzsu uralkodóház eredetmondájában az a motívum szerepel, hogy egy égből alászállt tündér esett teherbe egy, az Ég által küldött piros gyümölcstől; ez náluk annyiban változik meg, hogy nem gyümölcstől fogan meg a tündér, hanem egy közönséges halandó nemi erőszakától.7 Az elégedetlenség kifejezésének rejtett módja volt a mongol aranykor visszavárása, mert mutatta az akkori hatalom elutasítását. Ha minden rendben lett volna, akkor senki sem vágyott volna vissza egy letűnt, szebbnek vélt korra. A mongolok tudatában az aranykor Dzsingisz kán uralkodásának ideje volt. Az elégedetlenség megnyilvánulása, hogy Dzsingiszé mellett a mandzsu uralom elleni felkelések/lázadások egy-egy vezetőjének visszatérését várták.

A mandzsu uralom ellen 1675-ben tört ki az első komolyabb felkelés. Ezt Ligdan kán (1604–1634), az utolsó dzsingiszida nagykán unokája, Bürni vang robbantotta ki. A szabadságharc/lázadás rövid idő alatt elbukott, és megölték Bürni vangot.8 A későbbi hagyományban azonban megjelenik az a motívum, hogy mégsem halt meg, csupán elmenekült.9 Nem mondják ki, hogy vissza fog térni, de erre csak egy élő embernek van esélye, egy halottnak nincs.

1755-ben az ojrát Amurszana vezetésével tört ki egy nagyszabású felkelés a mandzsu uralom ellen. 1758-ban a mandzsuk győzelmet arattak, Amurszana elmenekült, orosz földön halt meg.10 Több legenda is szól az ő11 vagy egyik leszár-mazottjának visszatéréséről.12 Amurszana felkelésével összefüggésben 1756–58

6 Nem ellenőrizhető adat szerint a mandzsu korban összeszedték és elégették azokat a mongol történeti műveket, amelyek kételkedtek a mandzsu hatalom legitimitásában. Manuscripts from Private Collections in Ordus, Mongolia (1). Szerk: Yang Haiying. Köln, 2000, 2.

7 Jimbadorji, Bolor toli, Ündüsten-ü keblel-ün qoriy-a, 1984, 477.8 Mongγol-un teüke, főszerk: Borjigidai Oyunbilig, Öbör Mongγol-un yeke surγaγuli-yin keblel-

ün qoriy-a, 2008, 190–195.9 Mongγol-un uγ eki-yin teüke = Oyirad teüken surbulji bicig, kiadják: Badai, Altanorgil, Erdeni,

Öbör Mongγol-un soyul-un keblel-ün qoriy-a. 1985, 316.10 Чулууны Далай, Ойрад Монголын түүх, Улаанбаатар, 2002, 351.11 1757-ben Amurszana Oroszországba menekült, amikor elhagyta a szülőföldjét, akkor az ojrát

földön lévő utolsó hegycsúcsról megfogadta, hogy még vissza fog térni a hazájába. Később szé-les körben, számtalan legenda keletkezett a jövőbeli újra eljöveteléről. Чулууны Далай, Ойрад Монголын түүх, Улаанбаатар, 2002, 356–357.

12 Pozdnyejev 1892-ben tett mongóliai utazásáról készült feljegyzéseiben említi, hogy Dambidzsancan, akit Amurszana unokájának tartanak el fog jönni északról a katonáival és meg fogja szabadítani

220 Kápolnás Olivér

között tört ki lázadás a keleti mongol területeken a dzsingiszida Csingundzsav vezetésével. A mandzsuk ezt rövid idő alatt elfojtották, és Csingundzsavot Pe-kingbe vitték és kivégezték. Ennek ellenére a nép ajkán több monda is életre kelt a visszatéréséről.13

◆ ◆ ◆A háttér felvázolása után térjünk át a mondára, amelyben Dzsingisz kán nem hal meg, csak elalszik, és megjövendöli felébredését. Ez a legenda csupán a Mongo-lok eredete (mong. Mongγol-un uγ eki-yin teüke) című történeti műben maradt fent.14 Ezt 1825-ben fejezte be az ismeretlen ojrát szerző. A tibeti történelemről szóló monda után Dzsingisz kántól kezdve vezeti a mongol-ojrát történelem szálát. A szerkesztés minimális, kronológiai sorrendben egymás után vetett információhalmazból áll.15 A műben a monda így szerepel:

ejen boγda noyirsuqu caγ-taγan . qubilai gegci aci-daγan silideg cerig ög-güged . minu küriy-e-yi mini ariγun sayin qadaγala gejü aci-daγan jakiγad . jarliγ boluγsan ni dakiju namayi seriged qaγan sirege-yin tedkükü caγ-tu mini mongγol qaγan küsegsen küsel-i ni qangγaju . törö šajin qoyar-i ba-daraju jirγaqu qubi bayin-a .. tere caγ-tu . er-e kümün büse-ben tayilaju . er-e morin silüsün qancu-yin γuur-un cinegen boluna . caγan malaγai-yi nidün-dü üjegdesi ügei γajar-tu kögegejü yabuγuln-a bi altan büse-yi qa-γad-tu naiman öröge ger-tü kürün . qubilan jirγuγan qosiγud mongγol qadaγalaγsan bayin-a16

A fenséges uralkodó [=Dzsingisz kán] elszunnyadásakor Kubiláj nevű uno-kájának válogatott sereget adott és meghagyta neki, hogy a lehető legjob-ban védelmezze az ő szállását,17 majd kihirdette parancsát: Mikor majd újra

a mongolokat a mandzsuktól. A. M. Pozdneyev, Mongolia and the Mongols. Volume one, ed. John R. Krueger, transl. John Roger Shaw & Dale Plank, Bloomington, Indiana University, 1982, 30.

13 С. Чулуун, Монголын түүхэнд Хотгойдын Чингүнжавын гүйцэтгэсэн үүрэг, үнэмлэл = XVII–XX зууны эхэн үеийн Монголын түүхийн судалга, szerk. С. Чулуун & Э. Жигмэддорж, Улаанбаатар, 2010, 144–148.

14 Kiadása: Oyirad teüken surbulji bicig, kiadják: Badai, Altanorgil, Erdeni, Öbör Mongγol-un soyul-un keblel-ün qoriy-a. 1985, 306–317.

15 Leírás és tartalmi összefoglaló: Нa. Сүхбаатар, Монголын түүхийн тод бичгийн сурвалжууд, Улаанбаатар, 2002, 133–135.

16 Mongγol-un uγ eki-yin teüke = Oyirad teüken surbulji bicig, kiadják: Badai, Altanorgil, Erdeni, Öbör Mongγol-un soyul-un keblel-ün qoriy-a. 1985, 307.

17 Dzsingisz 1227-ben halt meg, ekkor Kubiláj unokája mindössze 12 éves volt, nem jöhetett még ekkor szóba mint trónörökös. Ez a motívum, hogy Dzsingisz Kubilájra ruházza a hatalmat felte-hetően már a XIII. században megjelenik. 1260 és 1264 között Dzsingisz két unokája, Arigbuka és Kubiláj között polgárháború tört ki. A tét a birodalom jövője volt. Arigbuka a konzervatív vonalat képviselte, azaz folytatni akarta a dzsingiszi tradíciókat, például a birodalom központját

221Dzsingisz kán visszatérése

felébredek és elfoglalom a trónt, akkor minden vágyat teljesíteni fogok, a világihatalom és a vallás fel fog virágozni.18 Akkor majd a férfiak megereszthetik az övüket, a paripák száján annyi hab sem lesz, mint amekkora egy moly-lárva. A fehér sapkásokat [= Kazakokat] elűzöm a láthatáron túlra. Az arany övemet a kánok nyolc fehér jurtájába19 viszem, majd szétosztva a hat mongol megyében20 fogják őrizni.

A monda világos és érthető. Dzsingisz kán újra el fog jönni, beköszönt az arany-kor, minden vágy teljesülni fog, a világi és egyházi hatalom egymással harmóni-ában fogja uralni a világot. Nem kell majd dolgozni sem, ki lehet oldani az övet, leheveredni a fűre, a lovakat sem kell meghajszolni, és az ellenségnek nyoma sem lesz a látóhatáron.

A monda keletkezésének ante quemje a történeti mű keletkezésének idejével, azaz 1825-tel azonos. A post quem az ojrátok a mandzsu uralom alá kerülése (1750-es évek vége) után lehetett. Tehát a legnagyobb valószínűséggel ez a monda a XVIII. század második felében, illetve a XIX. század elején keletkezett.

Sem ez a legenda, sem ennek a variánsa nem szerepel más történeti műben, sem a szájhagyományban.21 Dzsingisz visszatérésével kapcsolatban azonban

továbbra is csak az ősi mongol területeken tudta elképzelni. Kubiláj ezzel szemben új alapokra kívánta helyezni a birodalmat. A fővárost a mai Peking elődjébe szándékozta áttenni és egy kínai központú birodalmat akart, ami a kínai tradíciókból is merít. Végül Kubiláj győzedelmeskedett, azonban törvényessége kérdéseket vetett fel, ezért Dzsingiszre, mint a legitimáció forrására hi-vatkozott. Rossabi, Moris, The reign of Khubilai khan = The Cambridge History of China, (Alien regimes and border states, 907–1368), Volume 6, (eds.) Denis Twitchett & John K. Fairbank, Cambridge University Press, 1994, 422–428. Kesigtoγtaqu, „Cinggis qaγan-u altan tobci neretü cedig”-un jokiyaγdaγsan caγ üy-e-yin tuqai. = Mongγol-un erten-ü udq-a jokiyal-un sin-e sudulul, Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a. 2008, 205.

18 Világi hatalom és vallás egymást támogató és erősítő koncepciója, a kettős törvény/hatalom (mongol qoyar yosu) Kubiláj uralma alatt tűnik fel, majd a XVI. század végén újra megpróbálják ezt feléleszteni. A mandzsuk hatalmi berendezkedésében nem volt meg az egyenrangúság, ott a világi hatalom a vallás felett állt.

19 Nyolc fehér jurta: elsősorban Dzsingisz kánnak szentelt emlékhely Ordoszban (Belső-Mongólia). Legújabb összefoglaló: K. N. Qurcabilig, Cinggis-un tayilγ-a-yin soyul sudulul, Öbör Mongγol-un surγan kümüjil-ün keblel-ün qoriy-a. 2009.

20 Hat mongol megyére két magyarázat lehetséges. Egyik szerint mikor 1368-ban a mongolok a kínai területekről visszamenekültek az északi pusztára, akkor csak hat tümennyi (a mongol tümen eredetileg tízezer katonából álló hadtestet jelölt) mongol maradt meg, ebből a hat tümenből lehet a hat megye. Másik magyarázat szerint mikor Dajan kán XVI. század elején átmenetileg újra egyesíteni tudta a mongol területek egy részét, akkor a hat megyére osztotta őket. A. Tümen, Mongγol-un oboγ ayimaγ neyigem-ün bayiγulal-un neres-ün tayilburi, Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a, 1999, 310.

21 Dzsingisz kánnal kapcsolatos mondáknak és legendáknak két jelentős gyűjteményes kiadása van, ezekben nem szerepel. (Х. Сампилдэндэв, Эзэн Богд Чингис хааны домог оршвой, Улаанбаатар,

222 Kápolnás Olivér

van egy mondatöredék. E szerint Dzsingisz halálakor megjövendölte, hogy majd vissza fog térni, ennek megadja a pontos helyét is, amely nem messze van szülőföldjétől. Ott egy várost fog emelni, és a földből drágakövek fognak előbukkanni. Lesz egy tó, ahonnan a Kandzsúr és a Tandzsúr, azaz a buddhista kánon fog napvilágra kerülni.22 A két monda között valószínűleg semmiféle közvetlen kapcsolat sincs, az egyetlen közös motívum bennük, hogy Dzsingisz kán újra uralkodni fog, de ez a gondolat egymástól függetlenül is megjelenhetett különböző mongol területeken.

A monda elterjedése hiányának egyik oka a mongol buddhista világkép le-hetett. A mandzsu hatalom által jelentős mértékben támogatott buddhizmus a zűrzavaros időre, a rossz sorsra két választ adott. A jelentől elvonatkoztatva úgy gondolták, hogy ha Buddha és/vagy az istenek látják, hogy a földön rosz-szul mennek a dolgok, akkor ide küldenek valakit. Dzsingisz kán születésére ez az egyik magyarázat,23 ezenkívül ennek párhuzama lehetett az, hogy a tibeti eredetű Geszer eposzban a főhős is azért születik, hogy rendet és békét teremtsen Buddha és az istenek utasítására.24 A jelen sanyarúságára pedig azt a megoldást kínálta a mongol buddhizmus, hogy a Tant kell olvasni, mert ettől minden rendben lesz.25 Több kisebb istenség is volt, akikhez boldogságért és jó sorsért lehetett imádkozni, illetve áldozatokat tudtak nekik bemutatni. Ebben a képben Dzsingisz újbóli visszatérte idegenül hatott. Természetesen itt a források szűkös volta miatt meglehetősen nagy a bizonytalanság, mert buddhista indíttatású szö-vegek ezerszámra maradtak fenn, míg más gyakorlatilag nem. Emiatt indokolt a kérdés további, más módszerekkel való vizsgálata.

1992 és Tegüsbayar, Cinggis qaγan-u domoγ-ud, Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a, 1998). Természetesen van esély arra, hogy a jövőben felbukkanjon egy ilyen legenda. Mongol uralkodókkal kapcsolatos legendák elemzésére lásd: Birtalan Ágnes, The Mongolian Great Khans in Mongolian Mythology and Folklore, AOH, 2005, 299–311.

22 Dörben jüil-ün teüke, 18. folio. Kézirat, lelőhely és jelzet: Mongol Nemzeti Könyvtár 15/96.23 A Quriyangγui altan tobci nevű, a XVII. század elején összeállított mongol történeti műben az aláb-

biakat olvashatjuk: arban qoyar maγu qad töröjü . qamuγ amitan-i jobaγaju yabuqui-dur teden-i doroyitaγulqui-yin tulada burqan-dur biwanggirid ögtejü . cinggis qaγan töröbei gekü. Azt beszélik, hogy mikor tizenkét gonosz kán született és szenvedést zúdítottak az élőlényekre akkor azért, hogy ők elbukjanak Buddha jóslatot adott és megszületett Dzsingisz kán. Qad-un ündüsün quriyangγui altan tobci (Textological Study), Transcription and index by Sh. Choimaa, Ulaanbaatar, 2002, 41.

24 Geoffrey Samuel, The Gesar Epic of East Tibet = Tibetan Literature, Ithaca, New York, Snow Lion, 1996, 359.

25 Tipikus példa: olan amitan kedüi yadaγu bolbacu burqan-u ünen jarliγ-i tabil ügei jalbarabasu ali sanaγsan küsel-i güicidkimüi. Az élőlények legyenek bármilyen szegények is, de ha Buddha igaz tanait folyamatosan ismételgetik, akkor minden vágyuk teljesülni fog. Sárközi Alice, Political Prophecies in Mongolia in the 17–20th Centuries, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992, 70.

223Dzsingisz kán visszatérése

Összefoglalás

A legenda, amely szerint Dzsingisz nem halt meg, hanem pusztán elalszik és visszatér, csupán egyetlen történeti műben maradt fenn. Ez nagy valószínű-séggel a XVIII. század második felében, illetve XIX. század elején keletkezett. Máig nem került elő más, vele közvetlen kapcsolatban álló monda. A visszatérés motívuma azonban több mongol elbukott szabadságharcossal kapcsolatban is felbukkan. A legenda rejtett mondanivalója az akkori helyzettel (mandzsu ura-lommal) szembeni elégedetlenség.

Felhasznált irodalom

A. Tümen: Mongγol-un oboγ ayimaγ neyigem-ün bayiγulal-un neres-ün tayilburi, Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a, 1999.

Birtalan Ágnes: The Mongolian Great Khans in Mongolian Mythology and Folklore, AOH, 2005, 299–311.

Dörben jüil-ün teüke: kézirat, lelőhely és jelzet: Mongol Nemzeti Könyvtár, 15/96.

Jimbadorji: Bolor toli, Ündüsten-ü keblel-ün qoriy-a, 1984.K. N. Qurcabilig: Cinggis-un tayilγ-a-yin soyul sudulul, Öbör Mongγol-un

surγan kümüjil-ün keblel-ün qoriy-a. 2009.Kesigtoγtaqu: „Cinggis qaγan-u altan tobci neretü cedig”-un jokiyaγdaγsan caγ

üy-e-yin tuqai. = Mongγol-un erten-ü udq-a jokiyal-un sin-e sudulul. Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a. 2008.

Magyar Zoltán: Halhatatlan és visszatérő hősök – Egy nemzetközi mondatípus Kárpát-medencei redakciói, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001.

Manuscripts from Private Collections in Ordus, Mongolia (1): Szerk: Yang Haiying. Köln, 2000.

Miller, Robert James: Monasteries and Culture Change in Inner Mongolia, Otto Harrassowitz, Wiesbaden, 1959.

Mongγol-un teüke: Főszerk: Borjigidai Oyunbilig. Öbör Mongγol-un yeke surγaγuli-yin keblel-ün qoriy-a, 2008.

Oyirad teüken surbulji bicig: Szerk. Badai, Altanorgil & Erdeni. Öbör Mongγol- un soyul-un keblel-ün qoriy-a, 1985.

Pozdneyev, A. M.: Mongolia and the Mongols. Volume one, ed. John R. Krueger, transl. John Roger Shaw & Dale Plank, Bloomington, Indiana University, 1982.

224 Kápolnás Olivér

Rossabi, Moris: The reign of Khubilai khan = The Cambridge History of China, (Alien regimes and border states, 907–1368), Volume 6, (eds.) Denis Twitchett & John K. Fairbank, Cambridge University Press, 1994.

Qad-un ündüsün quriyangγui altan tobci (Textological Study): Transcription and index by Sh. Choimaa, Ulaanbaatar, 2002.

Samuel, Geoffrey: The Gesar Epic of East Tibet = Tibetan Literature, Ithaca, New York, Snow Lion, 1996, 359.

Sárközi Alice: Political Prophecies in Mongolia in the 17-20th Centuries, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.

Tegüsbayar: Cinggis qaγan-u domoγ-ud, Öbör Mongγol-un arad-un keblel-ün qoriy-a, 1998.

Ulaγan: “Erdeni-yin tobči”-yin sudulul, Liyooning-un ündüsüten-ü keblel-ün qoriy-a, 2005.

Wood, Frances: The Silk Road, London, The British Library, 2003.◆ ◆ ◆

Бүгд Найрамдах Монгол Ард Улсын түүх, Улаанбаатар, 1968.С. Чулуун, Монголын түүхэнд Хотгойдын Чингүнжавын гүйцэтгэсэн

үүрэг, үнэмлэл = XVII-XX зууны эхэн үеийн Монголын түүхийн судалга, szerk. С. Чулуун & Э. Жигмэддорж, Улаанбаатар, 2010.

Нa. Сүхбаатар: Монголын түүхийн тод бичгийн сурбалжууд, Улаанбаатар, 2002.

Чулууны Далай: Ойрад Монголын түүх, Улаанбаатар, 2002.Х. СампилДэнДэв: Эзэн Богд Чингис хааны домог оршвой, Улаанбаатар,

1992.

Tartalomjegyzék

„Közel”

Hevesi Krisztina: Mereruka vezír masztabájának mozgásábrázolásai. A 13-as kamra reliefjei ......................................................................................... 9

Takács Dániel: III. Mereszanh sírja és környezete ........................................... 27Kövi Franciska: Kopt kolostori művészet: a Vörös és a Fehér kolostor........ 47Susánszki Judit: Pokoli történetek. Bibliai útikalauz a síron túl .................... 59Gyöngyösi Csilla: Az egyistenhit megvallásáról (tawḥīd) szóló hadísz-

gyűjtemény ismertetése Buḥāri Ṣaḥīḥ al-Buḥāri című művéből ................ 69Szálkai Kinga: Politikai iszlám: Alternatíva Közép-Ázsia számára? ............. 79Bagyinka Krisztina: Törökország új önmeghatározása.

Az új török külpolitika ....................................................................................... 89

„Távol”

Nyeste Zsolt: A kauzalitás szerepe a Gendzsi monogatariban ..................... 101Szájli Krisztina: Edogawa Ranpo és a japán detektívregény ....................... 119Sági Attila: A nyelvi sztenderdizációs folyamatokat elősegítő és gátló

tényezők Japánban a XX. században ............................................................. 131Sándor Angelika: Amit az udvariasságelmélet nem tud ............................. 143Füredi Csilla: Személyes névmások, személyre utaló szavak a japán

genolektusokban .............................................................................................. 151Lázár Marianna: Az ókori kínai és japán bronztükrökön megjelenő

Négy Égtájőr kultusza ...................................................................................... 161Vörös Erika: Hegy a világban, világ a hegyben. A szakrális világ földi

megnyilvánulása a japán eszmerendszerben ............................................... 171Deák Borbála Zsuzsanna: A nevári buddhizmus sajátos arca ................. 187Dóber Ágnes: Felhők és vérpoklok. A nőkről alkotott kép a vallásban

a premodern Japánban .................................................................................... 195Sinka Zsófia: Távoli Szépségek. Kisaengek ...................................................... 205

Kápolnás Olivér: Dzsingisz kán visszatérése ................................................. 217

„KapcsolaToK”

Hartyándi Mátyás: Az emberi test a korai kínai bölcseletben .................... 225Bartók András: Fortélyok és táblajátékok. A kelet-ázsiai és a nyugati

stratégiai kultúra ............................................................................................... 233Ilkó Krisztina: Eskandély Máté.

Egy középkori magyarországi remete Kínában? ....................................... 243Takó Ferenc: Érvek, technikák, autoritások. Matteo Ricci Tianzhu

shiyijének érvelési módszeréről ...................................................................... 255Hanák János: Christovão Ferreira két arca ...................................................... 271Csontos Sára: A magyar ősköltészet keleti kapcsolatai ................................. 281Kontsek András: A jógaszövegek magyar nyelvű interpretációi ................. 289Doma Petra: Japán Shakespeare? ...................................................................... 299Dénes Mirjam: Japonizáló díszletek, jelmezek és a tradicionális japán

művészet kapcsolatai. Tervezők, források, látásmódok ............................. 305Sebestyén Dóra: Japán békeszerződés, 1951................................................... 327Muszka Katalin: Koryo saram: A Közép-Ázsiába deportált koreaiak

története ............................................................................................................. 337Csendom Andrea: A Japánban élő koreai kisebbség, a zainichi „probléma”.

Félreértések a koreai betelepülések kapcsán és napjaink generációs problémái ........................................................................................................... 347