46 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

A Krakkói Városi Múzeumban Œriznek olyan képeket, amelyek azt bizonyítják,hogy a Lengyelországban járt magyar delegációk nem egyszer részt vetteka Pi⌅sudski-halom építésében. Képünkön az Újpest labdarúgócsapatánakjátékosai és vezetŒi láthatók.

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Petneki Áron

„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”

A Piłsudski-kultusz és Magyarország

Józef Klemens Pi⌅sudski (1867–1935) a 20. századi

lengyel történelem meghatározó személyisége

volt. Politikai pályáját Wiktor és Mieczys⌅aw moz-

galmi álnéven a Lengyel Szocialista Pártban kezdte

(Polska Partia Socjalistyczna, PPS), tagja volt a párt

központi bizottságának, vezette a párt harci osz-

tagát, majd a lengyel függetlenségi mozgalom él-

harcosaként megteremtette a lengyel lövészek

szervezetét, illetve ezekbŒl az elsŒ világháború kez-

detén az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán meg-

alakított Lengyel Légiókat (Legiony Polskie). 1918–

1922 között a függetlenné vált Lengyelország ál-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 47RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 47

„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”

A Piłsudski-kultusz és Magyarország

lamfŒje (Naczelnik Państwa), 1918-tól a lengyel

hadsereg fŒvezére, 1920-tól Lengyelország mar-

sallja (Marsza⌅ek Polski), 1926–1928 között és

1930-ban Lengyelország miniszterelnöke, az 1926-

os államcsíny, a „májusi fordulat” után az ún. sza-

nációs politika megteremtŒje volt.

48 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Piłsudski-kultusz sajátos jelen-ség, amely a két háború közötta lengyelek döntő többségé-

nek mentalitását nemcsak alakította,hanem megalapozta. Bár a háborúután a hatalom minden módon igye-kezett elfojtani, a Szolidaritás idejénismét része lett a nemzeti kánonnak,és – főként külsőségekben – ma is él.

A FÜGGETLEN LENGYELÁLLAM MEGTEREMTŐJE

A személyét övező tisztelet már életé -ben kialakult, hiszen őt tekintették afüggetlen lengyel állam megteremtő-jének és – különösen a „visztulai cso -da”, a lengyel–szovjet háború győztesvarsói csatája (1920. augusztus 13–25.)után – Lengyelország megmentőjének,aki a keresztény Európát megóvta avörös rémuralomtól. Az első világhá-ború idején a lengyel légiókban szol-gáló katonái és általában párthíveinemcsak zseniális hadvezérként tisz-telték, hanem bensőségesen csak Pa-rancsnokként (Komendant), Apóként,Nagyapóként (Dziadek) vagy egysze-rűen Marsallként (Marszałek) emleget-ték. Ezekből a katonákból kerültek kia II. Lengyel Köztársaság politikai elit-jének tagjai és vezető hivatalnokai. Ígykultusza az 1926-os fegyveres állam-csíny után hivatalos színezetet öltött.

Arcképe nemcsak a közhivatalok-ban, hanem valamennyi iskolában ottfüggött; egyetlen nagy képzőművé-szeti tárlat sem nélkülözte a róla ké-szült portrékat és mellszobrokat.Nevét zeneművek dicsőítették, a rólaszóló „legionista” katonanótákat, kü-lönösen az Ének a kedves Vezérről cí -műt, nemzedékek adták tovább. Me-részségét, akaraterejét a társadalomnagy része csodálta, és ezzel politikaiellenfelei is számoltak. Hatása alólnem vonták ki magukat a kor legkitű-nőbb írói sem, mint például Wyspi-ański, Witkiewicz vagy Żeromski.

A marsallt sok társadalmi szervezetválasztotta díszelnökének, számosváros tisztelte meg díszpolgári cím-mel. Közterek, utcák, iskolák viseltéka nevét, de a két nagy, modern lengyelóceánjáró hajó egyikét is róla neveztékel – a másik a Batory volt. Egyébkéntis szerették Báthori István királyhozhasonlítani, nyilvánelsősorban az oro-szok felett aratott1920-as győzelmeokán. Ezt példázza

A

Józef KlemensPi⌅sudski (1867–1935)74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

a vilnai egyetem újraalapításának em-lékére kiadott érem, melyen a két ál-lamférfi arcéle látható egymás mellett.

Emlékét, tiszteletét jogilag is véd-ték. A szejm 1938-ban külön törvénythozott, amelynek értelmében Pił-sudski nevének gyalázását börtön-büntetéssel sújtották. (Perbe is fogtakegy szerkesztőt és egy karikaturistát,majd egy Piłsudski-viccet mesélő pa-rasztot. Ez utóbbinak – mondhatnánk– „szerencséje” volt: a bírósági tárgyaláselőtt kitört a második világháború…)

Minél több probléma mutatkozotta Piłsudski-táborban, a kultusz annálinkább növekedett, főként azután,hogy a marsall, megfáradva, beteges-kedve egyre inkább visszavonult a napipolitikai életből. Végül a halála és a te-metése adta a végső impulzust a kul-tusz kiteljesedéséhez.

EGY NEMZET DOMBJA

E kultusz legkifejezőbb emléke máiglátható Krakkóban: a Lasek Wolski fáifölött emelkedő, 383 m magas Pił-sudski-emlékhalom (Kopiec Piłsuds-kiego), melyet a Lengyel Legionári-usok Szövetsége 1934-es kezdemé-nyezése nyomán kezdtek emelni –még a marsall életében. 1935 máju-sában bekövetkezett halála meggyor-sította a tereprendezési munkálato-kat, azonban a hatalmas, kurgán for-májú emlékművet mégsem tudták aháború kitöréséig befejezni.

A halom építésébe magyar cserké-szek is bekapcsolódtak. 1935 júliusá-ban a lengyel cserkészet fennállásának25. évfordulója alkalmából Spalában, ajubileumi nagytáborban több száz ma-gyar cserkész vett részt (például a ké-sőbbi népszerű muzsikus, HoléczyÁkos, a nyelvész Lőrincze Lajos, a mű-vészettörténész Radocsay Dénes stb.).A csapatot gróf Teleki Pál tiszteletbelifőcserkész vezette.

A munkáról Papp Antal, a MagyarCserkészszövetség elnöke számolt be1936-ban, Egy nemzet dombja címmel:„Az épülő domb földtömegeinek a na-gyobbik része a közvetlen környező területek talajrendezéséből kerül ki.A domb közepén azonban annak egészmagasságában egy elég tágas aknát ve-zetnek, amelybe a lengyellakta helyekrőljövő zarándokok hazai földet hordanakössze az ország minden részéből, sőt akülföldi lengyel telepekről is.

A spalai jubiláris táborozásra utazómagyar cserkészek öregeiből és tisztje-

iből egy százas csoport jelentkezett1935. julius 12-én az épülő Pilsudskidombnál, hogy élükön a parancsnok-kal, gróf Teleki Pál tb. főcserkésszel,maguk is leróják kegyeletüket a testvérlengyel nemzet halhatatlan vezérének.Az a száz talicska föld csak parányirésze az addig már hatszázezeret meg-haladó talicskaszámból került földtö-megnek: de ott lesz majdan a készdombnak éppen a közepén, annak aszívében, mint testvéri érzéseinknek ésszeretetünknek szimboluma.”

Más magyarok is részt vettek a „Ko-piec” építésében. 1935-ben a lengyel-országi túrán tartózkodó Újpest lab-darúgócsapatának tagjai végeztek ittmunkát. Amikor Hóman Bálint kul-tuszminiszter 1935 novemberében,lengyelországi útja során látogatásttett Krakkóban, ugyancsak jelentke-zett munkára, a fotóriporterek meg isörökítették a korpulens minisztert ta-licskázás közben.

A halomhoz Lengyelországból éskülföldről sokan küldtek jelképes em-lékföldet, melyet különösen csatate-rekről vagy más történeti emlékhe-lyekről gyűjtöttek és többnyiredíszes urnába helyeztek. Magyaror-szágról egy hajdani legionárius, Mik-lóssi Ferdinánd Leó kezdeményezé-sére a Magyar–Lengyel Szövetség

küldött tablószerűen elrendezett, kiszacskókba töltött földet az akkori ma-gyar vármegyék területéről. E zacskó-kat az adott megye címere díszítette.A felirata szerint „Csonka-Magyaror-szág összes vármegyéiből összegyűjtöttemlékföld-zacskók, melyeket 1935. ok-tóber 20-án a budapesti Magyar–Len-gyel Szövetség küldöttsége hozottKrakkóba”. Az ereklyét ma KrakkóVáros Történeti Múzeuma őrzi.

ZARÁNDOKHELYEK

A kultusz számos más emlékhelyet islétrehozott, ezek közül a legfontosabbPiłsudski sírja volt. Minden magyarküldöttség, kormányzati, akár kato-nai, ifjúsági vagy diákdelegáció meg-látogatta a krakkói Wawel székesegy-házában – akkor még a Szent Leo-nard-kriptában – nyugvó marsall koporsóját. A lengyel fogadó fél szer-

vezte a látogatást, de volt olyan is, akimár idehaza megkapta erre a figyel-meztetést. Lukinich Imre történész-professzor, aki igen jól ismerte Len-gyelországot, ekképpen intette a diák-csere keretében utazó hallgatóit: „Fel-tétel nélkül hódolni kell Piłsudskiemléke előtt.”

Hódolatukat mások is bemutatták.A már említett spałai nagytáborbautazó cserkészek díszmenetben, piros-fehér-zöld zászlókkal vonultak végig akrakkói vasútállomásról a belvárosonkeresztül, a régi „királyi úton”, fel avárba, hogy letegyék hatalmas, árva-lányhajjal díszített koszorújukat a sír-nál. A magyar–lengyel társadalmi kap-csolatokban a cserkészet súlyát szim-bolikusan az is jelzi, hogy közvetlenüla második világháború kitörése előtta Wawelben tisztelgő utolsó magyardelegáció a Magyar Cserkészszövet-ségé volt, Papp Antal vezetésével.

A másik akkori „zarándokhelynek”a varsói Belweder-palotában lévő el-nöki rezidencia múzeumként megnyi-tott része számított. Ennek megláto-gatása a lengyel fővárosban járó ma-gyar delegációk programjának ugyan-csak a hivatalos részét képezte. Így

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 49

A vilnai Báthori István Egyetemújraindításának emlékére vert érem, 1929.

A körfelirat: „Báthori István, az alapító,Józef Pi⌅sudski, a feltámasztó. Középen az egyetem mottója: Innen jutunk el a csillagokhoz.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tisztelgett az a magas rangú csendőr-küldöttség is, amely 1936-ban járt ott.„A lengyel nemzet szentélyében” tett lá-togatás emlékét a Csendőrségi Lapok-ban megjelent cikk őrizte meg:

„Imponáló és egyben megkapó az akegyelet, amellyel lengyel testvéreink

nemzetük nagy fiának emlékét őrzik.A Belvedere múzeummá vált. Mindentérintetlenül hagytak. A tábornagy író-asztalán ott fekszik egyszerű, néhánypengőnyi értékű zsebórája, betegágyamellett, az éjjeliszekrényen a hőmérő,mutatva az utolsó lázmérés eredmé-

nyét, a térképasztalon a nagyítóüvegúgy, ahogy azt a tábornagy hagyta.Érintetlenül áll az a fekete drapériák-kal burkolt terem is, ahol a tábornagyholttestét felravatalozták. A katafal-kon, a koporsó helyén az a kristályurna áll, amelyben Pilsudski tábornagy

50 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter és a magyar küldöttség tagjai vesznek részt a Pi⌅sudski-halom építésében, 1935. november

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

szívét őrizték addig, amíg végrendeleteértelmében ezüst urnába zárva, ked-venc városába, Vilnóba szállították, ésédesanyja kriptájában helyezték el. Aravatal körül hervadnak a koszorúkszázai, közöttük több piros-fehér-zöldszalagos magyar koszorú is. A tábor-nagy virágait gondosan ápolják, a vi-rágvázákba mindennap friss virágothelyeznek, de mindennap odateszik amegszokott helyre azokat az újságokatis, amelyeket a tábornagy életében ol-vasni szokott. Az egyik terem magyarvonatkozású emléket őriz: a BáthoryIstván nevét viselő m. kir. kerékpároszászlóalj ajándékát.”

A TRADICIONÁLIS

BARÁTSÁG JEGYÉBEN

Nemcsak Lengyelországban neveztekel közterületeket Piłsudskiról, hanemnálunk is. A Magyar Városok OrszágosSzövetségének elnöksége 1936. május27-én körlevelet intézett a magyar pol-gármesterekhez:

„A Társadalmi Egyesületek Szövet-sége (TESZ) keretében működő Ma-gyar–Lengyel Társaság megkeresésselfordult Szövetségünkhöz, melybenkérte, hogy a magyar–lengyel barátságfokozása érdekében a lengyel állam el-húnyt nagy fiának, Pilsudszki tábor-nagy emlékének szolgálva, nevezett tá-bornagy elhalálozásának első évfordu-lójával kapcsolatosan (május hó 12.)hívjuk fel tagvárosaink figyelmét egy-egy tekintélyesebb utcának Pilsudszki-ról való elnevezésére. A felvetett eszmekétségkívül lelkes visszhangra talál amagyar szívekben. A történelmi évszá-zadok tanusítják, hogy a lengyel és ma-gyar nemzetet testvéri szeretet kap-csolja össze. […]

A tradicionális lengyel–magyar ba-rátság újabb megnyilatkozásánakjelét nem lenne szabad elmulasztaniazon alkalom során, hogy az elhúnytnagy lengyel államfőnek emlékét ma-gyar földön minél szélesebb körbenmegerősítsük. Értesülésünk szerintBudapest Székesfőváros KözmunkákTanácsa már intézkedett abban azirányban, hogy a székesfővárosban azI. kerületben levő Incze-utat ezentúlPilsudszki-útnak nevezzék el. A nemespéldán felbuzdulva a magyar vidék-nek is igazolnia kell, hogy az országfővárosának akciója az ország egészterületén visszhangra talál és őszinteérzelmeit követve, ahhoz lelkes kész-séggel csatlakozik.”

Az értesülés pontos volt, a budai ut-cakeresztelő néhány nap múlva meg istörtént. Az akkor az I., ma a XII. kerü-lethez tartozó Ince utat – a mai AporVilmos tér és Stromfeld Aurél út terü-letét – nevezték el a marsallról. Ez alka-lomból az államférfi portréjával díszí-tett emléktáblát lepleztek le. A bronzdomborművet Sződy Szilárd szobrász-művész készítette. A korabeli filmhír-adó megörökítette az avatási ünnepségnéhány részletét. 1945 után a táblát el-távolították, csak a mellette lévő pillérmaradt meg a sasos lengyel címerrelmint a ház kerítésének eleme. 1993-banazonban újra visszaállították az eredetitervek szerint. Pusztai Ágoston rekonst-rukciója a régi helyén, az Apor Vilmostér 2. számú ház kerítésén látható.

Piłsudski utca azonban nemcsakBudán, hanem Újpesten és a XX. kerü-letben is volt, sőt a bécsi döntés utánvisszakerült Kassán is így neveztek elegy utcát.

A kultusz egy közvetett emlékére isérdemes felfigyelnünk. Bár nem hivat-

kozik közvetlenül Piłsudskira, idetar-tozik a kőbányai lengyel templom fel-szentelésének emléktáblája. AugustynHlond bíboros, Lengyelország prímása1930. Nagyboldogasszony napján, „anagy varsói csata” tizedik évfordulójánáldotta meg a budapesti lengyel koló-nia templomát. Az emléktábla szövegecsak általánosságban említette „a len-gyel vitézség”-et, amely „visszaverte aVörös Hadsereget”. A „dicsőséges szov-jet hadsereg” legyőzésének kőbe vé-sett szövege 1989 előtt nemcsak Ma-gyarországon állott egyedül, hanemvalamennyi szocialista országban is.A Budapesti Emlékmű Felügyelőségmindent megtett, hogy eltávolítsák,ám a templom belsejében lévő tárgyaknem tartoztak a joghatósága alá. Ígyaztán az okvetetlenkedő hivatalnokokkénytelenek voltak visszavonulni a„lengyel vitézség” emléke elől…

.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 51

A szerző művészettörténész, polonista. A Varsói Egyetem nyugalmazott tanára