a(1)

középkori Montaillou L E RO Y LADTJRIE által festett eleven képe, lényegében szintén a falubeliek el ő adásainak (performances) egy olyan együttesén alap szik — egy recenzens megjegyzése szerint —, amit történetesen az Inkvizíció rögzített (DAVIS, 1979). Az effajta információk kiegészítésének legf ő bb forrásai a tárgyi emlékek, így a házak és a bútorzat, vagy ezek leírása az inventáriumok- ban; történészek és etnológusok felfogása e téren épp mostanában közeledik egymáshoz (vö. WI EG EL MANN, 1980 és WOUDE, A. van der SCH TJ TTRM AN , 1980). Mindemellett érdemes emlékezetünkbe idéznünk, hogy ezek a forrá sok nem nyújtanak többet számunkra a jéghegy csúcsánál. Ahogy a „kultúra", úgy a „nép" kifejezés is problematikus. A „népi kultúra" kifejezést a XVIII. század végén Németországban azzal a szándékkal alkották, hogy a nem „tanult" kultúrát jelölje. Két kultúra ellentétének ilyen felfogását már korábban kifejezték a mű veltek említései a populáris kultúráról, mint amely „babonák" vagy „vénasszonyok meséinek" (fabuláé amies) gy ű jte ménye, vagy „kis hagyomány" (populäres traditiunculae), hogy egy, a bollan- disták által 1757-ben használt kifejezést idézzünk, ami viszont majdnem meg egyezik azzal, amit mintegy kétszáz évvel kés ő bb Robert REDFIELD alkotott. De ki az a „nép"? E szónak hosszú a története nyugaton, amit sajnos még nem írtak meg, de meg lehetne mutatni, hogy különféle használói mind különféleképp értették. Nép a papság számára a világi, a nemes számára a közember, a gazdagnak a szegény, és mindnyájunk számára, akik egyetemet végeztünk nyilvánvaló, hogy né p mindenki, aki nem szerzett diplomát. A népet explicite vagy implicite gyakran fogták fel úgy, mint az az Ők, akik nem Mi vagyunk, f ő ként Angliában, Franciaországban és más nyugati országokban. E tekintetben nemzetek és tudományok között is vannak eltérések. Az etnoló gusok hagyományosan közelebb vannak a néphez, mint a történészek, és a közép-európaiak közelebb, mint a nyugatabbra él ő értelmiség. Szükségünk volna a népfogalom történetére, de ezt itt nincs terünk összefoglalni (1. BÜRKE, 1978. 1. fejezet). „Mi", történészek és etnológusok, ha akarjuk, pontosabban is meghatá rozhatjuk a népet, mint az „alávetett osztályokat", vagy az „iparosok és parasztok" összességét, ám ez a választás sem oldja meg a problémát; azt ugyanis, hogy a szegények, a hatalmon kívüliek, az „iskolázatlanok" és egye bek mind olyan csoportok, melyek nem vágnak össze, habár sok közöttük az átfedés. Mindenesetre, nem tehetjük fel, hogy az iparosok vagy a „parasztok" (e közismerten homályos kategória) kulturálisan egységes csoportot alkottak. A XIX. századi Magyarország paraszti világa például, úgy t ű nik, kulturális rétegek egész sorát foglalta magába. Hogy a kérdést tovább bonyolítsuk, a fels ő bb osztályokban a n ő k és gyerekek gyakran vettek részt olyan megjeleníté sekben, amelyeket férjeik és apáik közönségesként (popular) elutasítottak. Ha hihetünk Dosztojevszkijnek, a XIX. századi orosz nemesasszonyok még fenntartották az ikonkultuszt és a szent bolondok tiszteletét. A vallásosság tanulmányozói különösen nehéz helyzetben vannak azzal, amit néha dichotom modellnek neveznek: a vallásosságnak ,,elit"-re és „népi"- re való felosztásával. Az újabban javasolt lehet ő ségek között olyanok vannak, mint a „gyakorlati vallásosság" (LEACH, 1968), a „nem hivatalos vallásosság" (YODER, 1974), a religione delle classi popolari (GINZBURG, 1979), és a „helyi vallásosság" (CHRISTIAN, 1981). É n mindenesetre úgy látom, hogy mindeme fogalmak eloszlatnak ugyan néhány nehézséget, ám közben újakat támaszta nak. A probléma éppen az, hogy (hasonlóképp a „magas" és „alacsony" közöt-

Upload: targ21

Post on 07-Oct-2015

212 views

Category:

Documents

0 download

Report

Download

Embed Size (px):

DESCRIPTION

burke

TRANSCRIPT

kzpkori Montaillou L E R O Y LADTJRIE ltal festett eleven kpe, lnyegben szintn a falubeliek eladsainak (performances) egy olyan egyttesn alapszik egy recenzens megjegyzse szerint , amit trtnetesen az Inkvizci rgztett (DAVIS, 1979). Az effajta informcik kiegsztsnek legfbb forrsai a trgyi emlkek, gy a hzak s a btorzat, vagy ezek lersa az inventriumok-ban; trtnszek s etnolgusok felfogsa e tren pp mostanban kzeledik egymshoz (v. WIEGELMANN, 1980 s WOUDE, A. van der SCHTJTTRMAN, 1980). Mindemellett rdemes emlkezetnkbe idznnk, hogy ezek a forrsok nem nyjtanak tbbet szmunkra a jghegy cscsnl.

Ahogy a kultra", gy a np" kifejezs is problematikus. A npi kultra" kifejezst a X V I I I . szzad vgn Nmetorszgban azzal a szndkkal alkottk, hogy a nem tanul t" kultrt jellje. Kt kultra ellenttnek ilyen felfogst mr korbban kifejeztk a mveltek emltsei a populris kultrrl, mint amely babonk" vagy vnasszonyok mesinek" (fabul amies) gyjtemnye, vagy kis hagyomny" (populres traditiunculae), hogy egy, a bollan-distk ltal 1757-ben hasznlt kifejezst idzznk, ami viszont majdnem megegyezik azzal, amit mintegy ktszz vvel ksbb Robert REDFIELD alkotott.

De k i az a np"? E sznak hossz a trtnete nyugaton, amit sajnos mg nem rtak meg, de meg lehetne mutatni, hogy klnfle hasznli mind klnflekpp rtettk. Np a papsg szmra a vilgi, a nemes szmra a kzember, a gazdagnak a szegny, s mindnyjunk szmra, akik egyetemet vgeztnk nyilvnval, hogy np mindenki, aki nem szerzett diplomt. A npet explicite vagy implicite gyakran fogtk fel gy, mint az az k, akik nem Mi vagyunk, fknt Angliban, Franciaorszgban s ms nyugati orszgokban. E tekintetben nemzetek s tudomnyok kztt is vannak eltrsek. Az etnolgusok hagyomnyosan kzelebb vannak a nphez, mint a trtnszek, s a kzp-eurpaiak kzelebb, mint a nyugatabbra l rtelmisg. Szksgnk volna a npfogalom trtnetre, de ezt i t t nincs ternk sszefoglalni (1. BRKE, 1978. 1. fejezet).

Mi", trtnszek s etnolgusok, ha akarjuk, pontosabban is meghatrozhatjuk a npet, mint az alvetett osztlyokat", vagy az iparosok s parasztok" sszessgt, m ez a vlaszts sem oldja meg a problmt; azt ugyanis, hogy a szegnyek, a hatalmon kvliek, az iskolzatlanok" s egyebek mind olyan csoportok, melyek nem vgnak ssze, habr sok kzttk az tfeds. Mindenesetre, nem tehetjk fel, hogy az iparosok vagy a parasztok" (e kzismerten homlyos kategria) kulturlisan egysges csoportot alkottak. A X I X . szzadi Magyarorszg paraszti vilga pldul, gy tnik, kulturlis rtegek egsz sort foglalta magba. Hogy a krdst tovbb bonyoltsuk, a felsbb osztlyokban a nk s gyerekek gyakran vettek rszt olyan megjelentsekben, amelyeket frjeik s apik kznsgesknt (popular) elutastottak. Ha hihetnk Dosztojevszkijnek, a X I X . szzadi orosz nemesasszonyok mg fenntartottk az ikonkultuszt s a szent bolondok tisztelett.

A vallsossg tanulmnyozi klnsen nehz helyzetben vannak azzal, amit nha dichotom modellnek neveznek: a vallsossgnak ,,elit"-re s npi"-re val felosztsval. Az jabban javasolt lehetsgek kztt olyanok vannak, mint a gyakorlati vallsossg" (LEACH, 1968), a nem hivatalos vallsossg" (YODER, 1974), a religione delle classi popolari (GINZBURG, 1979), s a helyi vallsossg" (CHRISTIAN, 1981). n mindenesetre gy ltom, hogy mindeme fogalmak eloszlatnak ugyan nhny nehzsget, m kzben jakat tmasztanak. A problma ppen az, hogy (hasonlkpp a magas" s alacsony" kzt-