a xxi. századi család és az óvoda korszerű partnerviszonya ... · alapprogram...
TRANSCRIPT
Kissné Poór Beáta, óvodapedagógus
Családpedagógiai Egyesület-régió vezetője
Budapest
Tudósítás
A gyermekek mindenekfelett álló érdekében megtartott
22. Országos Óvodai Szakmai Összejövetelről
(2019. április 5.)
Témája:
A XXI. Századi család és az óvoda korszerű partnerviszonya
gyermekeink harmonikus fejlődése érdekében
Körmöci Katalin (az Óvodai Nevelés főszerkesztője, mestertanár) - a rendezvény szakmai
gondozója a tőle megszokott közvetlenséggel és szeretetteljes hangulatban köszöntötte a plenáris ülés
résztvevőit.
Megköszönte a szakmai program szervezőjének, a Sprint Kft. (az Óvodai Nevelés folyóirat
kiadója) vezetőjének - Machos Ferenc ügyvezető igazgatónak - és munkatársainak, hogy
folyamatosan az óvodaügy mellé állnak, és a konferenciák szervezését is támogatják. Az
eredményesség kézzel fogható: 2011. óta a Sprint Kiadó gondozásában 14 óvodapedagógiai
kézikönyv és 11 szakmai DVD jelent meg, miközben évenként 10 Óvodai Nevelés szakmai-
módszertani folyóirat igényes megjelenéséről is gondoskodtak.
A két legújabb szakmai kiadvány:
Az egyik: Dr. Pálfi Sándor: Az óvodai játék a gyermekközpontúság mutatója (Az óvodai
játék jelene - és amilyen lehetne). A kötet érdekessége, hogy a szerző hozzájárult előadásai
hanganyagának írásos megjelenéséhez. Dr. Pálfi Sándor pedagógiai sokoldalúsága közismert.
Óvodapedagógus, a debreceni egyetemen az óvodapedagógus szak képzésfelelőse, vezető
oktatója, óvodai gyakorlatvezető, valamint elismert hazai és külföldi szakember. Határozottan
képviseli az Alapprogram szellemiségének a mindennapi gyakorlatban való jelenlétét. Elszánt
a szabad játék túlsúlyának érvényesülésében, a gyermekközpontú óvodák egységes
szemléletbeli, megvalósulási értelmezésében.
A másik: Hornyán Anna óvodapedagógus Projektszellemű óvodai élet a Süni csoportban.
Egyénisége, gyermekközpontúsága egyértelműen kifejezi azt, hogy milyennek kell lennie
minden óvodának, óvodapedagógusnak, miközben a DVD-n bemutatja a projekt módszer
óvodai alkalmazásának lehetőségét. A DVD segítségével megismerhetjük a projekt módszer
egészét érintő elméleti és gyakorlati elemeket. Egyértelműen nyomon követhető az
Alapprogram szellemiségének megfelelően a szabad játék elsődlegessége, és a párhuzamosan
szervezett tevékenységek megvalósulása, valamint jó példákat találunk a szülők
bekapcsolódási lehetőségeire az óvodai „nyitott ajtók” szellemiségében.
A következő örömteli bejelentés az volt, hogy a honlapon (www.ovi-suli.hu) már megjelent a
tájékoztatás: 2019. januárjában megalakult a Szakmai Tanácsadó Testület - Körmöci Katalin
szakmai irányításával, koordinálásával, és az Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat
közreműködésével. Tagjai az óvodaügy jeles képviselői, kiváló szakemberek, szaktekintélyek, akik
tanácsaikkal, javaslataikkal segítik az Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat szellemiségének
gazdagítását, és hivatalosan is közzé teszik gondolataikat (szakmai cikkek, tanulmányok, koncepciók
formájában). Mindez a korszerű óvodapedagógiai szemléletmód közvetítését szolgálja, a szakma
presztízsét emeli, miközben hatékonyan szolgálja az óvodás gyermek mindenekfelett álló érdekét.
Bemutatta a Szakmai Tanácsadó Testület mind a tíz tagját, akik előadóként, illetve
szekcióvezetőként is jelen voltak a szakmai összejövetelen:
Ábrahám-Furusné Tallér Erzsébet Katalin óvodavezető, mesterpedagógus,
köznevelési szakértő - Szent József Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Kiskunhalas,
Borosán Beáta, az EMMI főosztályvezető-helyettese,
Dr. Páli Judit, szakpszichológus, docens szakpszichológus, a Károli Gáspár
Református Egyetem,
Bíró Gyula, Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és
Gyakorlóóvoda igazgatója, főiskolai mestertanár,
Dr. H. Tóth István, a neveléstudományok kandidátusa (CSc), a prágai Károly
Egyetem docense,
Dr. Pálfi Sándor, óvodapedagógus, a Debreceni Egyetem tanszékvezető főiskolai
tanára,
Hornyán Anna, óvodapedagógus, tréner - Budaörsi Csicsergő Óvoda,
Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés főszerkesztője, ny. mestertanár, főiskolai oktató,
Nagyné Szabó Etelka, a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnökségi tagja,
közoktatási szakértő, intézményvezető - XVII. kerületi Rákosmenti Csicsergő Óvoda,
Sinkovicsné Király Angéla, óvodapedagógus, gyógypedagógus, a XXII. Kerületi
Egyesített Óvoda szakmai vezetője.
A testület tagjai a konferencia szünetében szakmai ülést tartottak.
Állandó szakmai munkatárs:
Harasztiné Bata Zsuzsa ny. óvodapedagógus,
Pivókné Gajdár Klára a Családpedagógiai Egyesület régióvezetője, óvodai
szaktanácsadó és tréner.
És most következzék a konferencia előadásairól való összegezés.
Körmöci Katalin
az Óvodai Nevelés főszerkesztője,
ny. mestertanár, főiskolai oktató, a
konferencia szakmai gondozója
A konferencia célkitűzései, a
téma kihívásai felelősségünk
tükrében
Miért is foglalkozunk ezzel a témával? (Persze már korábban is középpontba került- hiszen
Körmöci Katalinnak ez a 29. konferenciája). A család átalakulása kapcsán sok gond terhel
minket a szülőkkel kapcsolatban, de a mi feladatunk nem a vádaskodás, hanem a megváltozott
körülmények figyelembevétele. Tényként kell elfogadnunk, hogy megváltozott a család
szerepe, és benne a gyermek élete. Tisztáznunk kell, melyek azok a fő szempontok, amelyet
mindenképp szem előtt tartunk az elemzés kapcsán. Ezek pedig a családszerkezet, családi
nevelési felfogás, és a gyermek helye, szerepe a családban.
Meg kell tudnunk fogalmazni, behatárolni, hogy ezekben a kategóriákban milyen változások
történtek, illetve amelyeket folyamatosan megtapasztalunk, ezek milyen hatással vannak a
gyermekre, és konkrétan milyen formában jelenik meg az óvodai nevelés kiegészítő
szerepe. Hogyan reagál e változások komponenseire a ma pedagógusa (a szakmai
tudatosság, és kompetenciák tükrében) az óvodai nevelés minden területén?
A korszerű pedagógiai szemléletet, a családokkal történő együttnevelést képviselő
pedagógus tudja, hogy napjainkban a szülő, a család is tapintatos nevelésre és
támogatásra szorul, e tekintetben is felelősségünk van. Számos gyakorlati példa mutatja,
hogy a gyermek óvodába kerülése, az óvoda mintaadó szerepe milyen pozitív változással
volt a családok életére, amit ők maguk is annak éreztek. Felelősek vagyunk, hogy
tapintatosan történjen a „Szülőnevelés”:
az óvodában zajló élet legyen nyitott a szülő számára,
legyen sokféle, változatos részvételi lehetősége is abban,
legyenek információi,
és kapjon figyelmet, elismerést minden pozitív megnyilvánulása.
Ezekre nagyon jó példákat fogunk hallani minden szekcióban, és a nap végén az összegzés
erre is ki fog térni.
Borosán Beáta
(főosztályvezető-helyettes, EMMI)
A köznevelés résztvevőinek
felelőssége a
gyermeknevelésben
Az előadás elején elhangzott az a pozitív megítélés, hogy a köznevelésben sikerágazat az
óvoda. Jó lenne, ha az óvodapedagógusok szemlélete, lelkesedése a tanítók, tanárok munkáját
is áthatná, mert az a köznevelés eredményeinek is jót tenne. (Gondolom, nem kell
különösebben ecsetelni, hogy ezek a megállapítások milyen jó érzéssel, közösségi élményként
töltötték el a hallgatóságot.) Fontos az óvoda szerepe a köznevelésben, jelentős feladatok
hárulnak rá, hiszen 2015-ben kezdődött el a hároméves kortól kötelező óvodai beiratkozás.
2024 az első kompetenciamérés időpontja (6. osztályban), és akkor kapunk egzakt
eredményeket. Az viszont már most látszik, hogy HH és HHH társadalmi réteg számára
mennyire szükséges az óvodai nevelés ahhoz, hogy eredményes lehessen a gyermek az
iskolában.
Számos hazai kimutatás, statisztika, nemzetközi összehasonlítás szerepelt az ágazat
összetevőit elemezve (pl. esélyegyenlőség, hátránycsökkentésre irányuló feladatok, ennek
operatív feladatai…). Optimizmusra adnak okot a már megvalósulási stádiumban lévő
kedvező kormányzati intézkedések: költségvetési támogatás, az emberi erőforrások bevonása,
képzése. A szakmai irányító szervek és a szakma jól tud együtt dolgozni – ez köznevelési
felelősség is. Az óvodák egyre jobban igénylik a pedagógiai asszisztensek, a dajkák, a
fejlesztő pedagógusok, és a gyógypedagógiai asszisztensek állandó jelenlétét, amely az
intézményen belüli hátrányos helyzet csökkentését is eredményezi.
Ugyanakkor sajnálatos tény számunkra, hogy az óvodapedagógus szakra jelentkezők száma
2016-ig növekvő, ám ez 2017-18-ban már csökkenő tendenciát mutatott. Sok az úgynevezett
beragadt diploma (akik oklevelüket a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapták meg): 2.376
óvodapedagógusi oklevél parkol, pedig kiváltásuk jelentősen csökkentené a pedagógus hiányt.
2018. szeptember 1-i hatállyal lépett életbe az ONAP módosítása. Egy elírás történt benne a
(telítetlen és telített zsírsavakra vonatkozóan), ezért még az idén (2019-ben) ez korrigálásra
kerül. Végül az óvoda közvetlen szerepéről esett szó, arról, hogy milyen jó egy óvodába
belépni, nemcsak a barátságos légköre miatt, hanem azért is, mert mindenütt a gyerekek
munkái - kis kezük munkái köszönnek vissza.
Dr. Páli Judit
(szakpszichológus, docens,
Károli Gáspár Református
Egyetem)
Az ősbizalomtól az
együttműködésig
Az ősbizalomról kapott tudás segít megérteni az óvodapedagógus számára, hogy miért van
sikertelenség egy-egy gyermekre vonatkozóan annak ellenére, hogy lelkiismeretesen, pedagógiai
tudatossággal figyelünk rá, segítjük sokoldalú kibontakozását. Ennek egy nagyon fontos komponense
az ősbizalom, egy olyan mértékű bizalom, remény érzése, amely nem törhet meg - ez a korai
kötődés alapja.
A docens asszony a görögországi meteorák szerzeteseinek példáját hozta fel, akik egy kötél
mozgatásával hálón felhúzzák egymást a kolostor szédítő magasságába. Az ősbizalom, mint hallatlan
lélektani funkció van jelen (bír szédülni, le tudja győzni a félelmét- a negatív érzéseit-, és nem indul
be a pánikreakció).
A korai kötődési nehézségek taglalása igazolta az óvodába kerülő gyermek anamnézisének
értő elemzési szükségességét, a gyermek megismeréséhez a széleskörű informálódások
fontosságát. (Például a korai regulációs zavarok - a környezethez, személyhez, helyzethez
alkalmazkodás kölcsönhatásban működő nehézségei a pszichomotoros fejlődést késleltetik, a
kötődést hátráltatják. A későbbiekben érzelmi, viselkedésszabályozási problémák formájában
jelentkezik: dac, hiszti, dühroham, nyugtalanság, agresszivitás, koncentrációs nehézségek). A
jó családi helyzetből, kapcsolatból érkező gyermek együttnevelésére sokkal nagyobb az esély:
amennyiben a szülő-gyermek kapcsolatát az egymásra hangolódó alkalmazkodási folyamatok
alakítják.
Örömmel fogadtuk, hogy a szakember a pedagógus által jól beazonosítható problémákra, azok
gyökerére irányította figyelmünket, és egyben gyakorlati segítséget is adott a megoldások
kereséséhez, a nevelési hatások sokféleségéhez a diagnosztika és fejlesztés, a prevenció,
korrekció, és a kompenzáció összefüggésében.
Bíró Gyula
(igazgató, főiskolai mestertanár,
gyakorlati képzésvezető)
Az együttműködés kényszerének
elviselhetetlen gyönyörűsége…
Előadása a mai valóságot tükröző képpel indult a szülő - gyermek- pedagógus szerepek,
kapcsolatok változásaira utalva (1969-2013). „Hogy megértsük, mennyire nehéz most előre
látni a jövőt, elég arra gondolnunk, hogy mennyire nehezen lehetett volna előre látni mindazt,
ami bekövetkezett.”
Milyen lesz a mostani óvodások élete? Jóslásokba való bocsátkozások helyett konkrét
elképzelések, és azok megvalósítására való törekvések kellenek. Ennek egyik lényeges, és
kikerülhetetlen eleme a gyermek fejlődését előre mozdító óvoda / iskola és család közötti
megfelelő kapcsolat, amely kihat a gyermek jóllétére, az élethosszig tartó tanuláshoz. Olyan
értékekre, kulcskompetenciákra kell hangsúlyt fektetni, amelyek mindezt hosszú távon
támogatják: kooperativitás, teamben, csapatban dolgozás, kreatív gondolkodás,
másokról való gondoskodás.
Az útkeresés akadályokkal nehezített. A változás, változtatás nehézségeit felvillantó képek
nyomán dr. Pálfi Sándor tanár úr „ostorozó” szavai jutottak eszembe, gyakran mondja -
bevésődött. „Miért tartunk még mindig ott, hogy az innováció szándékával elmentek
mindenféle továbbképzésre, ott bólogattok, hogy ez igen, ezt így fogjuk eztán csinálni mi is,
aztán hazamentek, és ott folytatjátok, és úgy, ahogy eddig csináltátok?!”
A munkánkat megnehezítő változások feltérképezése önmagában kevés. Tudnunk kell a
választ megtalálni, mit kezdjünk ezekkel az információkkal, hogyan kezeljük (pl. generációs
feszültségek, családi kapcsolatok lazulása, a felnőttek - a család és a pedagógus -
együttműködési kényszerével, a szolgálunk vagy szolgáltatunk dilemmájával…)? Tudunk-e
nézőpontot, szemléletmódot váltan? A család és intézmény vonatkozásában a paradigmaváltás
elkerülhetetlen. Fejben át kell gondolnunk, és ki kell mondanunk, mit kell tennünk, ennek
érdekében.
A MA GYEREKE A HOLNAP FELNŐTTJE! Családbarát intézményre van szükség,
célunk legyen az óvoda óvodásabb és nem iskolásabb!
A hallgatóság örömmel fogadta a komoly mondanivaló közé becsempészett humorát, az
érdeklődés valóban nem lankadt. „A humorérzék az elme szellőző ablaka. Ezért
mentálhigiéniai jelentőségű.” (Ancsel Éva)
Dr. H. Tóth István
(egyetemi docens, a
neveléstudományok
kandidátusa)
Szólj! s ki vagy, elmondom
(Kazinczy Ferenc)
A beszédműveltségünk
gondozása az
óvodapedagógiai
kapcsolataink sikerességéért.
Dr. H. Tóth István titulusa, alkalmazott nyelvész is. „Szórakésztető” (Háttérismeretek,
fejlesztési lehetőségek óvodáskorúak beszéd és kiejtésgondozásához) című könyve értékes
segédanyag a pedagógusok számára. A docens úr előadásából a pedagógiai kommunikáció
fontosságára és jelentőségére vonatkozó gondolatait emelem ki. Megfogalmazása szerint: „A
nevelésben döntő szerep jutott az interperszonális kommunikációs aktusok rendjének, mivel a
nevelési intézményekben a pedagógusok és a tanulók viselkedésének minden aspektusa
kommunikatív.”
A pedagógus beszédpéldája irányadó egy közösség számára, a tiszteletteljes és megnyerő
beszéd sugározza a gyermekek iránti elkötelezettséget, a szülőkkel való együttműködés
minőségét. Megnyilatkozásainkkal semmiképp se adjunk okot a bizalmaskodásra
(tartalomban és térben is a megfelelő távolság tartása). Az általános pedagógiai etikett szerint
mellőzzük a tegezést.
A szülőkkel való együttműködésben a pedagógus - szülő – gyermek háromszögben kell
gondolkoznunk, ezt az aspektust ne hagyjuk sérülni. Tudjuk, hogy nemcsak a szülő, hanem a
pedagógus is – személyisége egészében - példakép a gyermek számára. Számos pedagógus
ösztönösen érez rá a megfelelő kommunikációra, mások túllihegik, és vannak, akik elvárják a
tiszteletet. Pedagógiai tudásunkat, tapasztalatunkat kell tapintatosan felsorakoztatni.
Az óvoda komplex kommunikációs tér. Nemcsak szavakkal, jelekkel, kódokkal,
szimbólumokkal kommunikálunk, hanem testtartásunknak, mimikánknak is üzenete van, sőt a
beszédtempónknak, a hangerőnknek, és a hangszínünknek is. Erre figyel az óvodapedagógus,
amikor a gyerekek számára közvetít művelődési tartalmakat, bent a csoportban, és erről jó, ha
tájékozott a szülő is.
Nagyné Szabó Etelka
(intézményvezető, közoktatási
szakértő, a Nemzeti Pedagógus Kar
országos elnökségi tagja)
Változó világ, változó
kommunikáció – pedagógusok és
partnereik közötti együttműködési
lehetőségek.
Az óvoda mindennapi életét bemutató képsorok bemutatása az üzente nekünk, hogy a
családokkal való együttműködés, a közös programok életszerűen épülhetnek be a
gyermekek tevékenységeihez, érdeklődéséhez alkalmazkodva, az értékek mentén történő
családi erőforrások bekapcsolódásával. Az óvodai jó gyakorlatok, a szülők bevonási
lehetőségei prezentálása volt annak, hogy milyen megvalósulási formában jelenik meg az
óvoda és a család felelőssége a gyermekek érdekében.
Előadásában ráirányította a figyelmet a köznevelési, közoktatási területen betöltött hármas
szerepének lehetőségére és felelősségére (intézményvezető, közoktatási szakértő, NPK
elnökségi tagság).
Kiemelte az óvodavezető mintaadó szerepét a családokkal való kapcsolat alakításában: ő az,
akiről a szülő az első benyomást szerzi, és ez az óvodaválasztást döntően befolyásolhatja Az
intézmény koordinátoraként, katalizátoraként a jogszerű működés felelőse, az együttműködési
lehetőségek összehangolója, az intézményi értékek képviselője (szülői szervezet, fogadóóra,
programok, előadás, fórum).
Közoktatási vezetőként, szakértőként, az Oktatási Hivatal képviselője: az értékeket erősíti, a
fejleszthető területeket feltérképezi, tovább gondolja azokat és intézkedési, továbbképzési
lehetőségek felvetésével felelősen tesz javaslatot az Oktatási Hivatal felé.
A Nemzeti Pedagógus Kar országos tagjaként együttműködik a közoktatást, köznevelést
érintő lehetőségek feltérképezésében, elemezésében, és az erről szerzett tudást továbbviszi, ha
kell, akkor kormányzat felé tett javaslatokkal, vagy tájékoztatás, együttműködés formájában.
Lehetőséget keres a programok, konferenciák szervezésére, de a jó gyakorlatok bemutatására
is.
Ezután ebédszünet következett, amely édes és sós büfétermékből és ásványvízből állt. Ekkor
lehetett a szakmai termékek széles kínálatát megtekinteni, akár megvásárolni.
Majd a négy szekció munkájának megkezdése következett.
1. szekció:
Ábrahám–Furusné Tallér
Erzsébet Katalin
(óvodapedagógus, óvodavezető,
pedagógiai szakértő)
Hit – család – együttnevelés
Mottó: „Keresd Krisztus képmását
minden arcvonásban!”
A szekcióvezető ajánlása - Miért érdemes ezt a szekciót választani?
„Talán azért, mert értékvesztett világunkban saját óvodavezetői munkámmal bizonyítom, hogy hogyan
lehet sikeresen megélni egy fenntartó váltást úgy, hogy az a szülők, munkatársak, gyermekek
megelégedésére szolgáljon és általa minden fél gyarapodjon…”
„Az út néha göröngyös volt, de nagyon tanúságos, ahogyan fokozatosan, nagyon apró
lépésekkel alakult arculatunk, változott gondolkodásunk, együttnevelésünk a minket választó
családokkal.”
Néhány hagyományról szeretnék információt adni, mert voltak közöttük olyanok, amelyeket
megtartottak, csak a vallási szellemnek megfelelően kibővítették.
Erre jó példa a hagyományos a szüreti forgatag, amelyet a terményáldás szertartásával
egészítették ki.
Szent Erzsébet ünnepén, a gyerekekkel együtt kenyeret dagasztanak, a cipókat
magokból készült kereszttel díszítik, a lelki vezető megszenteli és ezeket a gyerekek
hazaviszik. Ezzel kapcsolatosan – a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe
vételével az önfeláldozás, az adakozás öröméről beszélgetnek azon a héten.
Jómagam is meghatódtam, amikor az óvodavezető elmesélte, hogyan ünneplik meg náluk az
Apák napját, Szent József ünnepéhez kapcsolódóan. A gyerekek „írnak” egy levelet, hogy
ezen a napon te gyere értem apu. Megható, ahogy az apák reagálnak erre. Sokszor a gyerekek,
édesanyák sem tudják elhinni, hogy az amúgy távolságtartó vagy éppen szigorú apa
megjelenjen. Olyan élethelyzetek is vannak, amikor a kapcsolat nem működik már az apával,
elköltözött, régen látta a gyermekét, akinek azonban olyan fontos esemény, hogy mégis
meghívót küld. Az is napjaink élethelyzetéből adódik, hogy vajon az apa, vagy az élettárs, az
új apa jöjjön. Volt rá példa, hogy a nagypapa jött el végül, de az is előfordul, hogy
megtörténik a gyermek számára a csoda!
A családokkal való együttnevelés alapvető kritériuma az évek során kikristályosodott.
Manapság mindkét szülő beleegyezése szükséges ahhoz, hogy a gyermek ebbe a katolikus
szellemiségű intézménybe kerülhessen (asztali áldás elmondása, keresztvetés otthon is).
2. szekció:
Hornyán Anna
(óvodapedagógus, tréner)
A projekt szemllemű óvodai élet
közös örömei, különleges hatása a
szülőkkel való partneri kapcsolat
kialakítására, hozadéka a családi
élet harmóniájában.
A mai napon arra vállalkozott, hogy megpróbálja átadni azt a tudását, miként lehet másképp
gondolkodni a mai szülőről, és saját példájával megcáfolni azt, hogy „érdektelenek, csak
elvárásaik vannak, a nevelést az óvodára hárítják, nem lehet rájuk számítani, nem lehet velük
együttműködni”.
A projektszemléletű módszer alkalmazásával (természetesen nemcsak azzal) miként
fordítható át ez a vélekedés, melyek azok a lehetőségek, amelyek a középpontban lévő
gyermek, valamint a pedagógus és a szülő, nagyszülő számára is az örömmel történő
együttnevelést segíti.
A nap folyamán több előadásban is elhangzott, hogy a korszerűen gondolkodó pedagógus
tudja, hogy másképp kell és lehet a családokkal való kapcsolatot alakítani. Tudnunk kell,
hogy miben mások, de azt még inkább, hogy észre kell vennünk, és arra alapoznunk, amiben
tulajdonképpen nem változtak. Hiteles személyiségünk, életszerű nevelő munkákon keresztül
praktikus ráhatásokkal nekünk észrevennünk, és előhívnunk azokat a szülővel közös
értékeket, és kölcsönös érdekeket, amelyek a gyermeket támogatják. Azt gondolom a
videófilm levetítésében elhangzott szülői vélemények egyértelműen alátámasztották, hogy
milyenek lehetnek, milyenné válhatnak a mai szülők, ha az óvodapedagógus személyisége
mintaadó, közvetlen, hiteles és rugalmas. Ha szakmai tudását, fortélyait környezete számára
hitelesen át tudja adni, úgy, hogy az a gyerekek és a családok mindennapi életében jelen
legyenek, egymást segítsék és kiegészítsék.
Jó volt hallani, hogy a szülők nem szakszavakkal, de pontosan elmondták a projekt módszer
lényegét:
mindenkinek meg volt a saját akarata, a saját vágya, hogy mivel akar foglalkozni”,
„egyszerre hány területen tudnak ott lenni”, hogy
,,nemcsak úgy otthagyják a gyermeket az óvodában, hanem nyugodtak, mert ott
szeretik, jól érzi magát, gondolkodik, fejlődik, élményei vannak, amiről otthon is
beszámol, ami otthon is foglalkoztatja ” ,
értékesnek tartják, hogy szülőként ők maguk is bevonódnak a tervezésbe, annak
megvalósulásba, a részesei a siker felett érzett öröm közös élményének.
3. szekció:
Pivókné Gajdár Klára
(Családpedagógiai Egyesület régióvezetője,
óvodai szaktanácsadó)
Család és óvoda közös felelőssége,
lehetőségei a gyermeknevelésben:
A téma jeles szakértője, megvalósítója és segítője. Egyik kiadványa Pivókné Gajdár Klára: „A
gyermekkel együtt tervezzük óvodai életünket” című könyve, amelyben többek között nemcsak a
gyermekközpontú nevelés megvalósulását, a pedagógus korszerű tervező munkáját, hanem a
közösségépítést, az együttnevelést az érintettek széleskörű bevonásával - derűs csoport, családias
hangulat- is részletesebben megismerhetjük.
Előadásából azt a részt emelem ki, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a családi jellemzők miért
fontosak az óvodában –
„heterogenitás (többféle, különböző): életkorok, nemek-vegyes életkorú és speciális nevelési
igényű gyerekek csoportja, a szeretetkapcsolat és a társas viszonyok érzelmi alapúak. Ez
akkor lesz működőképes, ha a családokkal kialakított kapcsolat, együttműködés alapjai
mindekét fél - és ezen keresztül a gyermek számára is - egyértelműek világosak felelősség
tisztázása, feladatok megosztása, kapcsolat működtetése). A felelősség tisztázása példáján
elmesélt egy tanulságos történetet (a gyermek csoportba érkezése és óvodából elvitele
kapcsán), hogy miért is kell lefektetni az alapelveket – (ki, mit, mikor, hogyan?).
Fontos, hogy a szülőre partnerként tekintsük, hiszen közösen neveljük az ő gyermekét,
harmonikus személyiségfejlődését. Ám ebben a viszonyban is ragaszkodjunk a szakmai
alapelvek tudatos képviseletéhez, és a családok nevelőtársi minőségben kapcsolódnak
ehhez. Enélkül nem beszélhetünk a családokkal történő együttnevelés megvalósulásáról. Az
óvodapedagógusnak és a szülőnek egyaránt felelőssége van a gyermek optimális fejlődési
feltételeinek folyamatos megteremtésében, biztosításában. Saját pedagógiai gyakorlatának
képes illusztrálásával szemléltette, hogy az együttműködés számtalan formája működik, és
ebben a pedagógus hite, hitelessége, elszántsága kohéziós értékkel bír.
A Családpedagógiai Egyesület alapító tagjaként mutatta be az egyesület célját: „Az Egyesület
tevékenysége a családpedagógiai szemlélet elterjesztését és a gyakorlatba való átültetését
szolgálja…”.
4. szekció:
Sinkovicsné Király Angéla
(óvodapedagógus, gyógypedagógus,
összevont óvodák szakmai vezetője)
Együttműködés a családdal egyesített
óvodában
Sinkovicsné Király Angéla kiemelte, hogy a családdal való együttműködés alapjait
világossá kell tenni, a feltételeket, lehetőségeket számba kell venni. Az óvoda és a család
kapcsolattartása csak a Pedagógiai Programban megfogalmazott alapelvekkel összhangban
lesz képes a tényleges megvalósulásra. Ehhez arra is szükség van, hogy a családokkal való
együttműködésnek közös elvei legyenek. Többek közt ez is segítette, hogy a szülőket
minden tagóvodában sikerült arról meggyőzniük, hogy nem mindenféle a
különfoglalkozásokra van igénye a gyermeknek, hanem arra, hogy tanuljanak meg
anyanyelvükön beszélni, értsék a szavak, mondatok jelentését.
Az óvodapedagógus hiteles személyiségén keresztül meg kell győzni a szülőt arról, hogy
tulajdonképpen polihisztor foglalkozik a gyermekével, aki ismeri őt, és tud bánni vele,
illetve családjával is. A jó pedagógus megadja külön fizetés nélkül a gyermeknek mindazt,
amire szüksége van. Ez egyfajta szolgálat, de nem az a cél, hogy szolgáljunk. Jó pedagógusok
vagyunk, elemzünk, eljutunk a legjobb megoldáshoz.
Fontos, hogy ebben az aspektusban – az egyesített óvodák esetében - a szülő a vezetőséggel
is kapcsolatban tudjon lenni. Ennek is meg kell határozni az alapelveit. A vezetőség sokféle
eljárásrendet készít a szülők visszajelzései alapján. (Sajnálatos, hogy általában a problémák
vannak túlsúlyban, kevés az odafigyelő, megköszönő visszajelzés.) A szülőkkel való
kommunikáció fontos eleme a tegeződés mellőzése. Az óvodáskor viselkedéskultúrájáról, az
alapvető illemszabályokról a szülők emlékeztetőt kapnak, ugyanígy a csoportra vonatkozóan:
érkezés, távozás, étkezés…, tapintatosan átadva nekik, hogy nálunk ez így szokás.
Dr. Pálfi Sándor
(tanszékvezető főiskolai tanár):
A gyermek nevelése a családdal együtt –
a kiegészítő szerep következményei,
lehetőségei – „az eltérő fejlődési utakra
érzékenyen”
A tanár úr azzal a kéréssel kezdte előadását, hogy mi óvodapedagógusok érezzük a
felelősségünket a pályakezdő fiatalok óvodában maradása során!
Aztán még egy lehangoló jelenség napainkból: az óvodapedagógus és a gyermek örül a
sikernek, a szülőnek ez nem elég. Más országokban a legkisebb sikerért, egy vonalhúzásért,
egy kis rajzért a szülő Nobel díjat adna a gyermekének, de nálunk kell még két vers, három
tánc, akkor jó lesz, akkor ügyes a gyermekem. Ezt azért fontos tisztázni, mert a felelősség az
óvodapedagógusé, de valahogy mindenki beleszólhat.
Erre azért kell odafigyelnünk, mert a család, amelyből a gyermeknap, mint nap hozzánk
érkezik, ma a gyermekközpontúság helyett a munkahelyet, a pénzszerzés fontosságát tartja
elsődlegesnek. Ez a felnőtt központú szemlélet szinte felmenti a szülőket: nem érek rá
bemenni az óvodába, nincs időm, nem hiányozhatok, reggeltől estig bent vagyok, későn érek
haza.
A család önellátó képessége alacsony, a családi szerepek, kapcsolatok lazává váltak. Mi lehet
akkor a minta a gyermek számára? Akkor hogyan is alkalmazkodjunk pedagógusként a
családok szokásaihoz? Hiába ismerik, tudják a családok, hogy mire van szüksége a
gyermeknek, ha azt minden másnak alárendelik.
Ebben a helyzetben (az óvodapedagógusnak a gyenge szülői (bizonytalan, labilis) attitűdre
kell felkészülni, és ennek megfelelően szakmai szintre felfejlődni. Az Alapprogram szerint a
családdal együtt neveli a gyermeket, változatos együttműködési formákat alakít ki.
A családi modell sajátos vonásait tekintve – a család szociális csoport - ebben a nagyszülők is
jelen vannak az oviban, de ez nem lehet akció jellegű, folyamatban gondolkozzunk, határidő
nélküli többgenerációs, generációközi kapcsolatok.
Pl.: Milyen mintát hoz a gyermek: Te olyan ügyesen megszerelted, én is kipróbálom, hogyan
készítetted, csinálhatom én is?
Nekünk, óvodapedagógusoknak azon kell munkálkodnunk, hogy minőségi szinten segítsük az
együttnevelést: ehhez az óvoda családi jegyeit növelni, hiszen gyermek család nélkül töltött
idejét figyelembe kell venni. A szülői kompetenciák kialakítását, szabályozását átgondolt
együttműködési lehetőségek útján tudjuk észrevétlenül is alakítani. ”Ne szolgáltasson az
óvoda, hanem együtt éljen, mintát adva a hogyanra.”
Az óvodának a szociális többletre kell építeni, a meglévő erőforrásokat behozni, hogy az
maradjon meg a család emlékezetében, az volt legjobb, amikor a gyerek óvodás volt!
Egy sajnálatos eseményre is sor került a konferencia zárása során. Néma felállással tisztelegtünk a
nemrég elhunyt kiváló pedagógus, szaktekintély Perlai Dezsőné dr. emlékének. A jelenlévő
szakemberek egy részének évek, évtizedeken át volt szakmai, baráti kapcsolata vele, de valamennyi
óvodának, óvodapedagógusnak a könyvespolcán találhatunk legalább egy-egy példányt megjelentetett
munkáiból, szakmai útmutatásából. Évike, Körmöci Katalint személyes barátjának tekintette, aki
megható videóösszeállítást készített emlékére. Fia, Perlai Zoltán is ott volt közöttünk, a
megemlékezés idejére.
A korábban elhangzott előadások, a szakmai nap üzenetei kerültek összegzésre. Így dr. Pálfi Sándor
felvetése a felnőtt központú intézmények, családi modellek veszélyére, a férfi, az apamodell
szükségességére. Többen említették meg, hogy ésszerűen alakítsuk a családokkal való együttnevelést,
a szakmaiságunk kerekedjen felül.
Akik itt voltak, azért voltak itt, hogy több szaktekintély gondolataival töltekezhessenek a téma
kifejtése során. Sok segítséggel gazdagodhattunk.
A konferencia szakmai érveit tudjuk, hogy a nevelőtestületi beszámolók alkalmával továbbadják a
Résztvevők. Segíti az átadást az a tény, hogy - mint mindig, most is megkapják a résztvevők az
előadások teljes dokumentációját és az előadások ppt-jét. – zárta le a konferenciát Körmöci Katalin, a
szakmai gondozó.
Végül tombola színesítette a konferencia utolsó perceit. A kiállítók által felajánlott számos, igen
gazdag szakmai tárgy – szakkönyvek, játékok… - került kisorsolásra.
Köszönjük a felajánlásokat!