„Ó, szelÍdsÉg lelke, jÖjj, gyÓgyÍtsd sebeinket!”...

XX. ÚRNAPJA 53. kérdés: Mit hiszelSzentlélekrôl?

Felelet: Hiszem elôször, hogy ô egyenlôörök Isten az Atyával és a Fiúval. Másod-szor, hogy ô nekem is adatott, engem igazhit által a Krisztusnak és minden ô jótéte-ményének részesévé tesz, engem vigasztal,és mindörökké velem marad.

A Szentlélek tehát egyenlô örök Isten azAtyával és a Fiúval. Errôl már beszéltünk aSzentháromsággal kapcsolatosan, amikorhasonlítottuk aNaphoz, a napsu-gárhoz és a me-leghez. Amikép-pen a Napból szü-letik a napsugárés hozza a mele-get, éppen úgy azAtya Istentôl, azAtyától születettaz Úr Jézus, és ahol ott van az Atya és a Fiúis, ott van a Szentlélek, éppen úgy, mintahol a Nap és a napsugár van, ott van a me-leg is.

A Szentlélek mûködésével találkozunkmár az Ótestamentumban is. Az Újtesta-mentumban az Apostolok Cselekedeteimásodik részében olvasható a Szentlélekkitöltetése. Isten akkor megcselekedte azt acsodát, hogy a 16 nemzetiség, amely Jeru-zsálemben volt, mind az anyanyelvén hal-lotta Péter prédikációját, és azon a naponmegkeresztelkedett 3000 ember. Ez volt akeresztyén egyház elsô nagy gyülekezete.Azt is mondhatjuk, hogy a keresztyén egy-

ház születésnapja volt ez. Ennek az emléké-re ünnepeljük pünkösd ünnepét. A pünkösda pentha görög szóból származik, magyarulötvenet jelent. Az Úr Jézus feltámadása után40 napig járt a földön, találkozott a tanítvá-nyaival, és a mennybemenetele után 10nappal küldte el a Szentlelket, ahogyan aztmegígérte. Így a pünkösd az 50. napra esikfeltámadása után. A Szentlélek azonbannemcsak akkor töltetett ki, hanem azóta isszüntelenül mûködik. Úgy mondja a Káté:

Ô nekem is ada-tott, engem igazhit által a Krisz-tusnak és mindenô jótéteményénekrészesévé tesz,engem vigasztal,és mindörökkévelem marad.

Honnan látjukezt? Gondoljátok el, hogy vasárnaponkéntaz egész világon milyen sokan indulnak ela templomokba. Nem kötelezô templombamenni, semmi anyagi haszna nincs abbólsenkinek, ha templomba megy, az emberekmégis elindulnak. Valami belsô erô indítjaôket. A Szentlélek munkája ez, aki gondos-kodott arról, hogy 2000 év alatt a keresz-tyén egyház megmaradjon. Mennyi emberiszervezôdés, államalakulat volt azóta, ésmindegyik minden változata elmúlt, válla-latok tönkrementek, de az egyház mindigmegmaradt, mert Isten Szentlelke indítja ahívôket. Maga a hit is a Szentlélek aján-déka.

XXII. évfolyam 3. szám BUDAPEST 2013. május-június

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„Ó, SZELÍDSÉG LELKE, JÖJJ, GYÓGYÍTSD SEBEINKET!”

Szabó István püspöka Káté-fordításról

(8. oldal)

Közgyûlésünkrôl(10-11. oldal)

Fohász SzentlélekértIsten Szent Lelke

Már hosszan lebegtél a vizek fölött,

Mielôtt lettünk volna,

Aztán életre leheltél minket.

Te formálsz bennünk tavaszi szívet

A fagyos éjszakák után,

És a hajnalcsillag fényességében

Meggyújtod bennünk a szeretet tüzét.

Fagyott, rögös úton jársz bennünk,

Míg forrást fakasztasz belül,

Melynek cseppjei kizöldítik

Szívünkben az élet fája

Reményrügyeit.

Istennek Szent Lelke,

Te küldj nekünk friss lélegzetvételt,

Hogy dicsérjünk Téged és bízzunk benned,

Nyisd fel szemünket, hogy meglássunk

Téged,

Hadd járjunk Krisztus-fényû jelenlétedben.

Fogadj minket Isten Országa polgáraivá.

(Anna Marie Aagaard,ford.: dr. békefy lajos)

�

A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata

PRESBITER 2013. május-június2

Hogyan mûködik a Szentlélek? Ez az Is-ten titka. Látjátok, saját magunkat sem is-merjük, azt sem tudjuk, honnan jön a gon-dolatunk. A Szentlélek segít bennünket,hogy jó gondolatokra jussunk, és eszünkbejuttatja mindazt, amit az Úr Jézus tanítottnekünk (Jn 14,16). Egy emberi lélek is ala-kíthatja a másik ember életét. Ha valakizüllött életet élt, de lesz egy kedves, szeretôszívû, ügyes felesége, aki szépen tud velebeszélni, leszoktathatja ezt az embert a zül-lött életrôl, és az megváltozhat. Barátok ishatnak egymásra, megváltoztathatják egy-mást, egyes politikai szónokok is hathatnakaz emberekre, tömegeket mozgathatnak.Ha emberi lélek hat az emberi lélekre,mennyire inkább tud hatni a Szentlélek, Is-ten Lelke. Az Úr Jézus azt mondta, csakkérni kell, s akkor megkapjuk. Azért sokatkell imádkoznunk, hogy Isten küldje nekünkis Szentlelkét, erôsítse a mi hitünket, ésKrisztusnak és minden jótéteményének te-gyen részesévé. Hogyan történik ez? Úgy,hogy hitre vezet. Ha elfogadjuk az Úr Jézusérettünk való áldozatát, akarjuk követni azÔ tanítását, akarunk vele együtt szeretetbenélni, Ô segít, mert ez mind a mi lelkiállapo-tunktól függ, és a lelkiállapotunkat a Szent-lélek tudja befolyásolni, sôt meg is tudjaváltoztatni. Amikor Bibliát olvasunk, temp-lomba megyünk, imádkoznunk kell, és kér-nünk kell Istent, hogy küldje Szentlelkét,segítsen, hogy a prédikációt, az Ô Igéjétigazán megérthessük, s adjon nekünk erôt,vigasztalást, bátorságot. Árva Bethlen Ka-tának kilencéves kisfia, amikor haldoklott,azt mondta a szüleinek. „Ne szomorkodja-tok miattam, édesanyám asszonyom, mertén az Úr Jézushoz megyek.” És a zsoltárt ígyidézte: „Istenben bízom, nem félek, embermit árthat nekem.” S azt mondta, ott bizto-san jobb dolga lesz, mint itt a földön, és ôvigasztalta halálos ágya mellett lévô szüle-it. Honnan volt ennek a kilencéves gyer-meknek ennyi ereje? Onnan, hogy sokat ol-vasta a Bibliát, sokat hallott Jézusról, és aSzentlélek hitet és erôt adott neki, s ígyszembe tudott nézni a halállal is. Sok min-dennel kell szembenéznünk ebben az élet-ben. Sokszor lesz a lelketekben bizonyta-lanság, és nem tudjátok, hogy mit csinálja-tok. Gondoljatok akkor arra, hogy lehetkérni Istentôl Szentlelkének az erejét, belsôútmutatást, vigasztalást, és Isten meghall-gatja az imádságunkat, és Szentlelkévelmegsegít.

„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint isjárjunk.”

(Dr. Csiha Kálmán néhai erdélyi püspöksaját fordításában magyarázta a Heidelbergi Kátét.)

De eljön az óra, és az most van, amikor azigazi imádói lélekben és igazságban imád-ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókatkeres magának. Az Isten Lélek, és akik imád-ják ôt, azoknak lélekben és igazságban kellimádniuk. (Jn 4,23-24)

A közlekedés és hírközlés eszközeinekdrámai kiteljesedésével és felgyorsulásávala földi távolságok rendkívül lerövidültek.Közel kerültek hozzánk távoli földrészek,nemzetek, kultúrák, vallások. A posztmodernember számára nincsenek abszolút értékek,nincs abszolút igazság. Az értékek szabadvásárán válogathat mindenki magának er-kölcsi rendet (vagy rendetlenséget), világné-zetet, vallást. Ebben a közegben sem a lélek,sem az igazság, sem az imádás, de még azIsten sem egyértelmû fogalom.

Akinek Jézus kijelentette, hogy az IstenLélek, és akik imádják ôt, azoknak lélekbenés igazságban kell imádniuk, egy samáriaiasszony volt. Nem különb, se jobb, se rosz-szabb, mint a mai kor embere: homályos is-tenképpel, inkább csak hírbôl hallott vallásigyakorlattal, zavaros társadalmi és párkap-csolatokkal, de lényegében egyedül, a min-dennapi élet feladatai között.

Ilyen életvitel és világnézet birtokában ta-lálkozott az asszony Valakivel, aki vizet kérttôle, és ebbôl az egyszerû kérésbôl kiindulóbeszélgetésben eljutnak az élet sarkalatoskérdéseiig: Istenig, a Lélekig, az Igazságig ésaz imádságig. Álljunk meg mi is gondolat-ban a Jákob kútjánál, ott Samáriában, Sikemváros határában, és ragadjuk meg a lehetô-séget! Kérdezzük ezekrôl együtt Jézust aBibliában adott kijelentése alapján!

Legyen ez pünkösdi tanításul magunk ésgyülekezetünk számára is!

IstenAz északi, izraeli országrész bukásáig kellvisszatekintenünk az Ószövetség népénekaz életében ahhoz, hogy megtudjuk, milyenistenképe is lehetett a Samáriában élôknek.

A fogságba hurcolt zsidók helyére másnépeket telepített az éppen regnáló hatalom.Ezek a népek hozták magukkal a saját vallá-si gyakorlatukat. Babonás hitükkel azonbanúgy vélték, hogy az ország istenét is (!)imádniuk kell, hogy elkerüljék a természeticsapásokat. El is ment egy pap azok közül,akiket Samáriából fogságba vittek, és letele-

pedett Bételben. Ez tanította meg azokat,hogy hogyan féljék az URat. De azért mind-egyik pogány nép megcsinálta a maga iste-nét is, és elhelyezte az áldozóhalmokon levôtemplomokba (2Kir 17,29-30)... Félték tehátaz URat is, de tisztelték a maguk isteneit is– olvassuk pár verssel késôbb.

Félô ezek alapján, hogy a papnak sem voltmár helyes ismerete az ÚR-ról, aki úgy je-lentette ki magát a Sinai hegyi törvényadás-nál, hogy

• Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoz-talak Egyiptom földjérôl, a szolgaság házá-ból. Ne legyen más istened rajtam kívül!

Ugye ismerôsen csengenek az elsô paran-csolat Igéi? Az ÚR, a Szentháromság Isten,aki Mózessel Jahve-ként ismertette meg anevét, a Vagyok, aki vagyok, az Örök Létezôkövetel itt magának másokkal meg nemosztható tiszteletet. Tehát nincs „is”. NincsAllah, Buddha, Krisna, Földanya, Világszel-lem, vagy bármi egyéb néven nevezhetô is-tenség. Hamis az a New Age-es nézet, hogyegy isten van, csak a különbözô vallásokkülönbözô néven nevezik.

Imádat• Ne csinálj magadnak semmiféle istenszob-rot azoknak a képmására, amik fenn az ég-ben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízbenvannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat! –folytatódik a törvény.

Ezt az egyedüli élô Istent imádságban szó-líthatjuk meg. Az imádság hangneme mindiga tisztelet és imádat annak jeléül, hogy tuda-tában vagyunk Isten mérhetetlen szentségé-nek és tisztaságának. Ôt világos értelemmel,és értelmes mondatokban szólítjuk meg.Imádságban és könyörgésben mindenkor há-laadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elôtt– tanácsolja az apostol (Fil 4,6). Tehát nemmantrákat ismételgetve, rózsafüzért morzsol-gatva, de nem is ritmikus zenétôl révületbeesve, vagy gyertya fényébe meredve. Nemimádság a meditáció vagy a relaxáció sem.

A relaxáció célja az értelem kikapcsolása.A meditáció pedig befelé irányul. Az embernem az Úr Istent keresi, aki az emberen kí-vül található, és most Szentlelke által vanköztünk, hanem megtanulja az emberi gon-dolkodás akadályait legyûrni annak érdeké-ben, hogy Istent önmagán belül fedezze fel.A meditáció a keleti vallások módszere. Cél-

Lélekbenés igazságban

PRESBITER 32013. május-június

ja, hogy az ember maga is megistenüljön. Ide-gen istentisztelet ez akkor is, ha egyes ke-resztyén körökben kontemplációnak, csend-imának vagy összpontosító imának (cente-ring prayer), illetve transzcendens meditá-ciónak nevezik. Az agykontroll során kapottbelsô tanácsadóra hallgatás is bálványisten-tisztelet.

A mi Urunk, a Szentírás Istene a miimánkra Igéjében válaszol. Szentlelke meg-nyitja értelmünket, élôvé és hatóvá teszi ki-jelentését, megtérésre indít, hogy a bûntôlelforduljunk, és Istenhez odaforduljunk. Ér-telmünk kikapcsolása helyett meggyôz.Meggyôz Szentlelke által a Jézus Krisztusáldozatával megszerzett kegyelme felôl, ésarra indít, hogy azt hálával elfogadjuk, és Is-ten dicsôségére éljünk. (Ef 1,1-14)

LélekAz Isten Lélek – ezért kell ôt lélekben imád-ni. A bûneset folytán olyan végtelen messzekerültünk Istentôl, akivel még az Édenbenbeszélô viszonyban lehettünk, hogy ma-gunktól még kérni sem tudunk helyesen. ASzentlélek segít a mi erôtlenségünkön. Mertamiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy

kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esede-zik értünk kimondhatatlan fohászkodások-kal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mia Lélek gondolata, mert Isten szerint járközben a megszenteltekért. (Róm 8,26-27)

Isten Lelke áradt ki a tanítványokra az el-sô pünkösdön. A Szentlélek bátorította megôket, hogy az ünneplô tömeg közé menje-nek bizonyságot tenni a feltámadt Úr JézusKrisztusról. A Lélek juttatta Péter apostoleszébe a jóeli próféciákat, és tette Péter be-szédét hathatóssá, hogy mindenki megértse(a maga nyelvén), és bûnbánatra szomorod-jon meg. És a bûnbocsánat öröme is a Lélekmunkája volt a háromezer megtért ember szí-vében. A kívülállók csak annyit véltek látni,hogy édes bortól részegedtek meg.

Ennek a Léleknek az eljövetelét ígérte megJézus a búcsúbeszédeiben (Jn 16,13). Krisz-tus mennybemenetele óta a SzentháromságIsten a Lelke által van köztünk. Ô vezet elminket minden igazságra.

IgazságVégezetül szóljunk még errôl az igazságról!Ugyanis Istent imádni lélekben és igazság-ban kell.

Az igazság relatívizálódott a posztmodernkorban – mondtuk a cikk elején. A Biblia Is-tenétôl elfordult, a bálványokhoz odafordu-ló ember valóban talajvesztett lett, nincsszámára abszolút igazság, csak vélemények,nézôpontok léteznek. Ezért nem képes Istentimádni.

De azért jelent meg az Isten Fia, hogy azördög munkáit lerontsa (1Jn 3,8), és csakáltala van szabad utunk... egy Lélekben azAtyához. (Ef 2,18)

Mi az igazság? – kérdezte Pilátus, és nemjutott el az igazságra, mert nem jól kérde-zett. Nem mi, hanem ki!

Én vagyok az út, az igazság és az élet; sen-ki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam– mondja Jézus Krisztus. Csakis azért állha-tunk meg az élô Isten elôtt, és szólíthatjukMi Atyánknak, mert Ô a Fia áldozatára te-kint, és Ôérte az újjászületett embert szent-nek és tisztának nyilvánítja.

Errôl tesz bizonyságot számunkra a Szentlé-lek az idei pünkösdön is.

Dr. Viczián Miklós


A Magyar Presbiter 1947. októberi számából értesülhettek az ol-vasók a szörnyû eseményekrôl.

A cikk írója, ki magát csak D. K.-val jelölte, nyilván nem más,mint Dobos Károly (1902–2004), református lelkipásztor, a ma-gyar Lepramisszió késôbbi alapítója, és vezetôje.

Tudósítását minden bizonnyal Johannes Christiaan Hoekendijk(1912–1975) holland református lelkész, indonéziai misszionári-us, a holland missziói tanács fôtitkára 1947 októberi magyaror-szági látogatásán elhangzott elôadásaiból vette, melyeket a Ma-gyar Református Külmissziói Szövetségben tartott, s késôbb Dras-kóczy László összeállításábanmeg is jelent a Missziói Füzetek109. számú kötetecskéjében.

„A magyarországi keresztyénséglassan tudja felvenni a háborúelôtti kapcsolatait a világkeresz-tyénséggel. Amint azonban egyretöbb hírt kapunk arról, hogy mitörtént a háborús években, s mitörténik ma a nagyvilág keresz-tyénsége körében, úgy látjuk, Jé-zus Krisztus csodálatos munkátvégez, különösen a távoli népekkörében. Errôl hozott hírt hazánk-ba egy holland református misszionárius, aki hosszú idôn át In-donéziában végzett missziói munkát. [...]”

„Keveset tudunk róla, hogy Indonézia szigetvilágában, Jává-ban, Borneo szigetén, s a többi kisebb szigeten Jézus Krisztuscsodálatos diadalúton van. Egész népek vannak, amelyek keresz-tyénné lettek az elmúlt száz év alatt. Például száz évvel ezelôtt abatakok megették az elsô két misszionáriust, s ma 600.000 batakkeresztyén van. Jávában, ahol 50.000.000 ember él, 70.000 a ke-resztyének száma, s mivel ezek a mohamedánok közül tértekmeg, ez különösen figyelemre méltó. Jávában különösen a ke-resztyén nevelés terén értek el nagy munkát.” – Itt érdemes mégmegjegyezni, hogy a hollandok jóvoltából már 1773-ban megje-lent a teljes Szentírás maláji nyelven, majd a káté és egyéb építôiratok.

„Ezek a szigetek 1942-45-ig japán megszállás alá kerültek, s aszínesek és fehérek nagy faji ellentéte rettenetes erôvel robbantki. Ennek egyik jele az volt, hogy fogolytáborba vitték a fehérmisszionáriusokat.” – Most azonban, a pontosság kedvéért érde-mesebb a feleségével együtt hazánkba látogató holland misszio-náriust idézni, ki különben maga is Jáva szigetén, Depokbanszületett, 1912-ben:

„A japánok egyházellenes viselkedése közismert volt, s itt csakazok a keresztyének maradhattak meg, akik bekapcsolódtak a ja-pán politika szolgálatába. Az egyházat szociális szervnek minô-sítették, s úgy is kezelték. A misszionáriusokat internálták, s

ezeknek az eseményeknek következtében a misszionáriusoknakma már csak legfeljebb 30 százaléka állhat ismét szolgálatba. Azegyház nem esett ezen kétségbe, hanem cselekedett. Az egyház-tagok teológiai képzettség és képesítés, valamint tapasztalat nél-kül tovább dolgoznak. Itt nem beszédtéma az egyház megújulá-sa, mert már Isten megújította.”

Az Indonéziában szolgálók között magyarok is akadtak. Ilyenvolt dr. Horváth Gabriella debreceni orvosnô, ki 1931-ben in-dult el Jáva szigetére, ahol a blorai missziói kórházban szolgált.A másik pedig Pantea Erzsébet, aki az Üdvhadsereg kötelékébendolgozott 1931 óta Szumátrán és Jáván, a leprások között, kimég a háború után is folytatta szolgálatát.

Cseszkó Gyula és felesége, Hadady Emma„A Távol-Keleten nemcsak magyar református misszionárius-nônk, Molnár Mária mártírvére hullott a japánok gyilkos sortüzé-tôl, hanem Jáva szigetén is Cseszkó magyar református orvos ésfelesége is mártírhalált haltak – folytatja a Magyar Presbiter tu-dósítása. – Elôször a japán megszállók mint magyarokat, mint

velük szövetséges ország alattva-lóit, nem bántották. Ôk akkor márévek óta mint orvosok dolgoztakegy missziói kórházban. Mivel aholland missziói orvosokat kon-centrációs tábora hurcolták, ôkvezették tovább nagy önfeláldo-zással a missziói kórházat. Ké-sôbb azonban ôket is elfogták,mert bennük is a gyûlölt fehér em-bert látták.” – Innentôl azonban alap tudósítása – bár leírja mind-kettôjük meggyilkolását, árvánmaradt gyermekeik megmentését– annyira pontatlan, hogy helyet-

te e sorok írója foglalja össze a rendelkezésre álló források, írá-sok, cikkek alapján rövid életrajzukat.

Cseszkó Gyula (1902–1945) 1902-ben született Hódmezôvá-sárhelyen. 1929-ben végzett a Debreceni Tudományegyetem or-vosi karán. Közben Leidenben is tanult. A debreceni diákévekalatt a Debreceni Egyetem Atlétikai Clubjának (DEAC) kiválófocistája volt, József nevû öccsével együtt, s 1926-27 között Ke-let-Magyarország válogatottja volt. Rövid ideig a hódmezôvá-sárhelyi kórházban dolgozott. 1930-ban nôsült meg, eôrhalmiHadady Emma Rózsát (1907–1944) vette el. Mindketten a hód-mezôvásárhely-ótemplomi gyülekezet tagjai voltak. Négy gyer-mekük született: Emma (1931), Éva (1934), Gyula (1936) és Jó-zsef (1939).

1931-ben a holland református misszió hívására indultak Indo-néziába, vagyis az akkori Holland Kelet-India szigetvilágába.Elôször Jáva szigetén, a Salatiga misszió kórházában történô tró-pusi átképzés után 1932 karácsonyán érkeztek meg a Celebes-tôlészakra fekvô Sangi (Sangihe) szigetre. Tahoena (Taroena, maTahuna) kórházának vezetése, átépítése mellett a környék sziget-világának orvosi ellátását is megszervezték. A kórház bôvítésétaz eredetileg építésznek készülô feleség irányította, megépült apoliklinika, a nôi szárny, a gyermekosztály, végül a férfi osztály.Kis hajóval, késôbb motorcsónakkal tartotta az öszszeköttetést akörnyék szigeteivel. Még viharos idôben sem hanyagolta el be-tegeit. Gyógyszert szerzett mindenáron, minden lehetôséget meg-

Magyar mártírok Távol-KeletenCseszkó Gyula magyar református orvos és felesége

A Cseszkó házaspár a kórház alkalmazottaival


...Róma gyalázatosabb volt fennállásakor,mint romba dôlésekor.

Augustinus: Az Isten városáról II/II

Majd így folytatódik: „Ugyanis Rómapusztulásakor a város kövei és fái, fennál-lásakor pedig nem a falak, hanem az er-kölcs erôssége és ékessége dôlt össze, mertszívük Róma épületének tüzénél veszedel-mesebb vágytól égett.” Ha ezek után aztmondanám, lángokban áll a város, az or-szág, bizonyára félkegyelmûnek tartanának,akinek pszichiátrián a helye, de minimumklinikai pszichológus felügyelete alá he-lyezendô. Pedig nem mondtam mást, mintamit Augustinus gondolt és leírt. Rómaugyanis – véleménye szerint – már Alarikgótjai elôtt is lángolt, noha sokan ezt nemlátták, sôt, éppen az ellenkezôjét érzékel-ték. Miért? Mert nem volt erkölcsi és lelkiszemük észrevenni azt a pusztítást, amelyközöttük és bennük ment végbe. A város aszélsôségekig fölszított hedonista vágytól

izzott, mi több, égett, lángolt önemésztôtûzzel. A kôfalak és a fa épületszerkezetekálltak dicsérve a hódító birodalom, Róma,s az akkori világváros nagyságát és utolér-hetetlenségét, ám az emberek szívében lát-hatatlan lángok lobogtak, amelyektôl erköl-csileg, mentálisan és lelkileg elüszkösöd-tek, akár egy kiégett ház. Már csak a vázvolt, vagy már az is alig. Igen, a szívükbenmindennél pusztítóbb tisztátalan vágy égett.De vajon változott a világ? Szociológusokimmár élménytársadalomról beszélnek. Ésmi más ez, mint a vágyak minél teljesebbkiélése? Ugyanakkor elveszítettük a kont-rollt. Ma már nincs olyan vágy – akárcsakRóma végnapjaiban –, amelynek ne lenneegyre általánosabban elfogadott létjogo-sultsága. Az emberi jogokra hivatkozva akeresztyénség ellenében szinkretista vallá-sok nyernek legalitást. Polgári és politikai

mozgalmak jönneklétre a legkülönbö-zôbb, legszélsô-ségesebb szexu-ális beállítottsá-gok mellett. Aprostitúció azutcán. És itt vanmég a gender-forradalom. A te-remtési rend, azaz abiológiai nem totálistagadása. Az erôszak, a brutalitás megjele-nése a magának egyre nagyobb nézettségettudható médiákban, a neten, el egészen a já-tékokig, hogy aztán jól elôkészített formá-ban az utcákról, iskolákból, sôt a családok-ból se hiányozzék. Az élményt jelentô in-gerküszöb kóros szintre emelkedett. Lángola város! A kérdés: Akarunk-e, merünk-e tü-zet oltani, vagy mint egy látvány-élmény-ben elmerülve hagyjuk leégni a várost?

Apostagi Zoltán

Apropó

ragadva. Felesége hûséges munkatársa és segítôje volt. Cseszkó1937-ben, szabadsága alatt hazalátogatott, s ekkor elôadást istartott a kinti tapasztalatairól. Megjelent a Vásárhelyi ReggeliÚjság augusztusi számainak (5-11-i) hasábjain. Ebben kiemeli ahivatalos holland egészségügyi szerv nagyszerû tevékenykedé-sét, a szegény bennszülöttek ingyenes gyógyítását. A hivatalosegészségügyi szerv orvosai mellett ott vannak még a katonaor-vosok és a missziós orvosok. „Ez utóbbiak – mondja Cseszkó –szintén állami támogatást élveznek, de korántsem olyan mérték-ben, mint az elôbb említett körülmények között. El kell azonbanismerni, hogy az állam nem szûkkeblû ezekkel szemben sem. Dekell is, hogy segítséget kapjanak, mert ezek ott dolgoznak rende-sen, ahová más orvos nem jut, tehát ott, ahol a népesség a legsze-gényebb. Bevételük tehát nem igen van, és mindent az államtólés a missziótól kapott subvencióból kell fedezniök.” – Ilyen or-vos volt tehát Cseszkó Gyula is.

A japán invázió után egy darabig valóban eltûrték Cseszkódoktorék mûködését. A szigetre érkezô japán civilekkel békésvolt a viszonyuk, majd az azokat felváltó hajóhad és katonaságfiatal japán parancsnokával is, Kotani kapitánnyal jó viszonybakerültek. Majd a bombázások idején élezôdött ki a helyzet, min-denért az idegeneket tették felelôssé, s rossz szemmel nézték,hogy válogatás nélkül mindenkin segítenek, még az ellenség so-raiból itt partra vetett, vagy ejtôernyôvel leugró sebesülteknek is.Sôt a elhurcolt európaiaknak élelmiszert csempésztek be az in-ternálótáborba. Már egyre nehezebben lehetett a háború végéreegyre fokozódó gyûlöleten úrrá lenni, s az újabban érkezô japánmegszállók már nem értették, nem akarták már megérteni, hogyegy orvosnak egyedüli kötelessége a gyógyítás, függetlenül a be-teg kilététôl, hovatartozásától. Cseszkó Gyulát 1944. áprilisábanmint gyanús személyt Celebes szigetére, Manadóba szállították,

s még japán orvos barátja sem tudott, sem mert segíteni. MajdTosealámába vitték internálótáborba, hol egy bombatámadás so-rán ô is megsebesült a tarkóján és a vállán. Némi javulás után te-tanuszt kapott, s mivel nem adtak neki injekciót, hiába kérte,1945 márciusában meghalt a toadanai (Tonadano) kórházban. Arabtemetô jeltelen sírjában nyugszik.

Felesége, Hadady Emma férje elhurcolása után folytatta a kór-ház fenntartását még egy darabig, de hamarosan rá is hasonló sorsvárt. A japán katonai rendôrség elvitte, s kínzással próbálták ki-vallatni, hová rejtette a kórház rádióját, melyet pedig már a meg-szállás kezdetekor elvittek a japánok. Tengervizet lélegeztettekbe vele, majd a felpuffadt testére ráültek. S mivel még a börtön-ben is gyógyította sebesült vagy beteg rabtársait, ôrei mindkétkezérôl letépték az ujjait. Végül 1944. november 9-én több san-ghi-i vezetô személyiséggel együtt lefejezték. Sírja fölé késôbb aszigetlakók márvány emléktáblát helyeztek el. Négy gyermekü-ket, kik ekkor mindössze 13, 10, 7 illetve 5 évesek voltak, hindudajkájuk, Liesbeth rejtette el a hegyek közt. Végül Richard K.Hardwick mentette meg ôket. Ausztráliába vitték a gyermekeket,majd a holland királyi ház, illetve a holland állam gondoskodotta felnevelésükrôl.

* * *

„Mártír misszionáriusaink vére nemcsak az égre kiált, – zárja atudósítást a Magyar Presbiter – hanem ide, hazájuk reformátusegyháza felé is. – Töltsétek be helyeinket! A magyar református-ság sem hiányozhat Jézus Krisztus diadalmas frontharcosai kö-zül. Külmisszió nélkül egy egyháznak sem lehet ébredése.”

Dr. Kis Domokos Dániel

Magyar református mártírok


...hogy „Jákóbot szerettem, Ézsaut pediggyûlöltem” (Róma 9,13). Pál apostol Ma-lakiás könyvét idézi (1,2). Tudom, hogymind a próféta, mind az apostol a szuve-rén Isten szuverén döntésjogát ismeri el.Tudom, hogy Isten senkinek sem tartozikmegindokolni döntéseit. A gondom az,hogyan lehetséges az, hogy a szeretet Is-tene gyûlöl valakit?

* * *

Pál apostol az Ószövetség legutolsó köny-vét, Malakiás prófétáét idézi. Malakiás vi-szont arra az Izráel-Juda körében hangoz-tatott felfogásra válaszol, misze-rint Isten nemcsak hogy magárahagyta népét, de szövetségébôlis kitaszította. Sôt! Más népeketeközben kegyelmébe fogadott:„Napkelettôl fogva Napnyugatignagy az én nevem a pogányokközött és minden helyen tömjén-nel áldoznak az én nevemnek éstiszta ételáldozattal!”...

Izráel mélységesen megsértô-dött. Nevében hordozza „Istenharcosa”, „Istennel küzdô”, „Is-tenért küzdô” nevezetet. A hon-foglalás elôtt már „az Úr harcaitvívta”. Sôt, Istenét „Seregek Urá”-nak(Izráel népfelkelôi vezérének) tekintette.Templomot épített. Áldozatokat mutatottbe. Papságot és lévitákat tartott. A temp-lomi kultusz keretében csodálatos himnu-szok, zsoltárok hangzottak el. (Salamonkirály korában a templomi ének- és zene-kar 12 x 24 = 288 tagú! (2Krónika 25)Ámde Mikeás kortársai már nem emlékez-nek a 9. század prófétáira, köztük Ámós-ra, aki az Úr szavát tolmácsolja: „Csak ti-teket választottalak magamnak e földnekminden nemzetségei közül, azért büntet-

lek meg titeket minden gonoszságto-kért”... (3,2)

Mindezek ellenére Izráel mégiscsak lé-tezik. Nem érdemei okán, hanem Isten in-dokolatlan szeretete és szövetségi hûségemiatt.

Izráelnek nincs oka sértôdöttségre!Egyébként Keleten mást jelent a „szere-

tet” és a „gyûlölet”, mint a kései Nyuga-ton. Európában mindkettô érzelmi kate-gória. Keleten jogi, mindenekelôtt család-jogi, és ezen belül örökösödési fogalom.A Földközi-tenger és annak képzeletbelifolytatása észak felé két világot választ el– ma is! Amikor Isten Igéje átlépte e vá-

lasztóvonalat, minden átértelmezést szen-vedett. (Az ABC-t a keleti Biblioszban ta-lálták ki. Jellemzô példa az „A” betû sorsa.Eredetileg „V” állású jel volt. Jelentése„ökörszarv”. Valóban hasonlít is rá. AzABC átkerülvén Európába, s ezenbelül agörög világba, a betûk 45, ill. 90 fokosszögben elfordultak. A mai „A” már régennem hasonlít az eredeti „ökörszarvhoz„)Még inkább így jártak a fogalmak. Köztüka „szeretet” és a „gyülölet”. Anatómiailagis. Európában az érzelmek helye a szív.Az értelemé az agy. Keleten az érzelmek

helye a vese. A szív az ismeret helye. Másvilág!

Az 1Móz 29-30 fejezetei értetik eztmeg velünk. A történet szerint a Jahve-tisztelô Jákób Mezopotámiában házasodik.Ott Hammurapi törvénykönyve mellettmég korábbi hurrita szokásjog is szabá-lyozza a család életét. Így nem kell meg-hökkenni azon, hogy két feleséggel és kétágyassal tér vissza Kánaánba. Összesen 12fia és egy lánya születik. Kié legyen majdaz örökség? Mózes 5. könyve kodifikáljaaz akkori családjogot, s benne az örökösö-dés rendjét: 21,16. Van „szeretett” fele-ség, s van „gyûlölt”. „Nem teheti elsôszü-

lötté a szeretettnek fiát, a »gyû-lölt«-nek fia felett, aki elsôszü-lött.” Akkoriban sem vettek gyû-löletbôl feleségül valakit, mégkevésbé született a „gyûlölttôl”féltucat gyermek... Ha figyelme-sen olvassuk az 1Móz 29-30 ré-szeket, akkor látjuk, hogy mintváltozik családjogi helyzete akényszerbôl elvett Leának gyer-mekei születésével. Az ô gyerme-kei lesznek Jákób örökösei. Füg-getlenül attól, hogy az európai ér-telemben szeretett Ráchelért két-szer 7 évet szolgált Jákób.

Jákób és Ézsau viszonylatában igazugyan, hogy az elsôszülöttségi jog – csa-lás folytán – nem az idôsebb testvéré lett.Ám a materiális örökség, amit ô kapott, azsokszorosa Jákób és utódai örökségének.Jákóbnak jutott a szövetség, a hit, a kije-lentés. Ézsau utódai kapták a végtelenArab félszigetet. Vajon ki járt jobban?Anyagilag Ézsau, szellemileg Jákób.

Mindenesetre ne resteljük azt, hogy azÚr „rangsorol”. Azzal is csak javunkatszolgálja, ha „azt bünteti, kit szeret”...

-p -s

Azt olvastam a Bibliában... (10.)

FelhívásFelhívjuk Presbitereink figyelmét, hogy június 16-án Presbiterek Vasárnapja lesz.

Kérjük, hogy imádkozzanak azokért a missziói célokért, amelyek most igen aktuálisak, elsôsorban a hit- és erkölcstanbevezetéséért az általános iskolák 1. és 5. osztályában, valamint a cigány testvéreink közötti szolgálatokért!

* * *

Presbitereink – lelkipásztoruk egyetértésével – kíséreljék meghívni az egyházközségük területén találhatóáltalános iskolák tantestületét egy szeretetvendégségre, ahol elmagyarázhatják a hit- és erkölcstan bevezetésének

fontosságát népünk felemelkedése érdekében!


Neki köszönhetjük a nyugat-dunántúli re-formátusságot. Tôle indult el Magyaror-szágon a presbiteri egyházszervezet esz-méje. Németújvári sasfészke (ma: Güs-sing) adott otthont és székhelyet Dunántúlelsô református püspökének, Beythe Ist-vánnak. Ôt kívánta nemzeti királynak amagyarság színe-java. Várában és birto-kain menedéket adott a franciaországi ésnémetalföldi mészárlások elôl menekülôhugenotta-református tudósoknak. Sôt,még a zsidók is biztos menedéket kaptaktôle. Nem csoda, ha Németújvárt úgy em-legették kortársak, mint magyar Athént,Batthyány Boldizsárt pedig németújváriHéroszként tisztelték.

Ki volt Batthyány Boldizsár? Mindenmáig élô Batthyány közös ôse. EgyúttalÔrs vezér egyenes leszármazottja. Elôdeiközött akadt (magyar!) szerb és horvát ki-rály, konstantinápolyi császárné. Ezekazonban mind hivságos evilági „érdemek”.Ô maga nem volt sem herceg, sem gróf,de még báró sem... Történelmi tette egy„kis papírlap”: 1560. március 28-án habs-burg-párti apjának írt levele. Ezt örökítimeg a németújvári képcsarnokban láthatófestménye.

Ennek megértéséhez azonban tudni kell,hogy a Batthyány nemzetség fôágánakutolsó és gyermektelen tagja a dúsgazdagdunántúli fôúr: II. Ferenc. Ô épségben ke-rült haza a mohácsi csatából. Korán felis-merte testvére unokájában az egyszeri zse-nit. Boldizsár így együtt nevelkedhetett akésôbbi Ferdinánd császárral. Húsz évesenhét nyelven tárgyalt, mint a Habsburg-házpárizsi követe. Ekkor kezdôdött a refor-mátus hugenották tömeges üldözése. Aszent inkvizíció tízezerszám végezte ki areformátusokat. A francia király ekkoramboise-i kastélyában tartózkodott. A kas-tély fáira többszáz hugenottát akasztottakfel. A királynak szemlét kellett tartania –s elájult. A vele levô Boldizsár pedig lé-lekben reformátussá lett. Megírta apjának,hogy lemond diplomáciai megbizatásáról,s reformátussá lesz. Mert „Akik így tudnakmeghalni hitükért, azoknak csak igazuklehet!”

Hazatért. Apja halála után átvévén a csa-ládfô szerepét, tüntetôen feleségül vette a

késôbbi szigeti hôs, Zrínyi Mik-lós Dórica leányát. Befogadtaaz üldözött tudósokat. Volt,amikor 400 ember ebédelt asz-talánál! Clusius, a nagy botani-kus, Jean d’Aubry, a bibliopol,Manlius, a nyomdász... Dóricanagyasszony pedig legalább100 elárvult gyermeket neveltfel családalapításukig. Gyerme-kük nevelését pedig PomogaicsMihály bántornyai prédikátor-ra bízták, akit udvarukba fo-gadtak.

Vas megyei birtokain négyreformátus egyházmegyét ala-pított: Körmend, Rohonc, Vép,Vizlendva. Körmenden refor-mátus egyetemet kívánt létre-hozni, ez azonban a török ve-szedelem miatt meghiúsult.Beythe püspök ontotta a könyveket, miketManlius nyomdász készített el: Katekiz-mus, Ágenda, Postillák.

Boldizsár viszonylag fiatalon halt meg.Fia, Ferenc azonban kiteljesítette apja szán-dékait. Fontos, hogy ô Lobkowitz PoppelÉvát vette feleségül, aki a Rudolf császáráltal kivégzett cseh fôúr rokona volt. Amaga részérôl azonban Széchy-unoka.Benne elszánt evangélikust és magyartvett hitvesül. Anyósa, Dóra példáját kö-vette mindenben. Gyermekek százait ne-velte fel. Köztük 8-9 éves korukig ZrínyiPéter gyermekeit. A 26 éves apát PázmányPéter megmérgeztette, s mint a király hely-tartója, ô lett az árvák „gyámja”. Elvetteôket nagynénjüktôl és a gráci jezsuiták-hoz tette be. Mindkét fiúcska – bár tudatá-ban volt horvát származásának – „hunga-rus”-ként írta be magát az anyakönyvbe.Szinte érezni, hogy Bécsnek üzentek„lábdobbantós” daccal. Bécs-ellenes ma-gatartásuk folytán akkor már Lipót csá-szár (aki jezsuitából lett a birodalom feje)mindkettôvel elbánt.

Boldizsár terveit fia, Ferenc valósítottameg. A rohonci és körmendi zsinatokonhatározták el presbitériumok szervezését.Jól tudták, mire készül az ellenreformá-ció, mely tömeggyilkosságoktól sem riadvissza. 1621-ben a híres evangélikus lelki

és tudományos központ Csepreg 1221 la-kosát egy nap alatt mészárolták le Colaltoezredes és Esterházy zsoldosai PázmányPéter érsek szándékából! Mire a magyargyászévtized (1671–1681) elérkezett, Du-nántúl szerte éltek és mûködtek a presbi-tériumok. Hiába hurcolták el majdnem azösszes prédikátort – kit halálra, kit gálya-rabságra –, a presbitériumok kezében jóhelyen voltak az eklézsiák. (Lipót császár1671-ben azzal mentegette a kínjában ka-tolikussá lett Nádasdy Tamás lefejezésé-nek tényét, hogy 3000 misét mutattatottbe lelki üdvéért – az áldozattól elkobzott30 szekérnyi arany és ezüstnemûbôl bô-ven tellett...)

Batthyány Boldizsár unokája, Ádámszemélyében végzetes változás követke-zett be. Pázmány Péter érsek, mint a királyhelytartója nagy földbirtokkal és gróficímmel rávette arra, hogy tagadja meg re-formátusságát. Ô a hatalmas „kenôpénzért”(= judáspénz) két hónap alatt kitiltotta bir-tokbirodalma területérôl az összes prédi-kátort – köztük nevelôjét, a püspököt –, atemplomokat elkoboztatta, vagy lerom-boltatta. Milyen más lenne Magyarországmai arculata, ha nem pusztítja el az ellen-reformáció Batthyány Boldizsár nagysze-rû alkotásait!...

Dr. Papp Vilmos

475 éve született

Batthyány Boldizsár

(1538–1590)


– Milyen tapasztalatok vezették a református egyházi szervezeteketarra a bátor elhatározásra, hogy a Heidelbergi Káté szövegét maimagyar nyelvre ültessék át?

– Ez a döntés egyrészt azt jelenti, hogy hála Istennek mindmáighasználjuk a Kátét, a hitvallásunkat, másrészt a magyar nyelv él ésváltozik, harmadrészt a XVI. századi barokk nyelv ma már bizonyosfokig a megértés és a memorizálás gátja is. A magyar nyelv változá-sának fô irányvonala az, hogy még a múlt században is erôsen képi,metaforikus elemek domináltak (elég Karácsony Sándorra utalnom amagyar nyelvvel kapcsolatban), azóta ezt a dominanciát csökkenti azelvont fogalmi kifejezések csiszolódása. Ma sok tekintetben érzéke-nyebben és finomabban, ugyanakkor egyszerûbben, mondjuk úgy:közérthetôbben tudunk bonyolult fogalma-kat kifejezni. A Káté katekizmus formábanvan megfogalmazva, így a tanulás kapuitnyitja meg elôttünk. Kérdés tehát, hogy arégebbi fordítás képes-e maradéktalanulközvetíteni számunkra is a benne megfo-galmazott hitigazságokat.

A Káté magyarországi története is aztmutatja, hogy igény mindig volt az újabb ésújabb fordításokra, hiszen prédikátor uraimévszázadok óta nemcsak használják a Ká-tét, hanem – mivel a Káté éppen ezért 52vasárnapra van felosztva – vasárnap dél-utánonként külön Káté-magyarázatos órá-kat tartottak és tartanak sok helyütt mégma is.

A konfirmandusaimnak azt szoktammondani – és mit tesz Isten, ezt rögtön értik –, hogy a Káté olyan,mint a nyelvtan. Ha egy nyelvet meg akarunk tanulni, akkor a nyelv-tant nem lehet kihagyni. Maga a nyelv persze nem egyenlô a nyelv-tannal. Így a Káté segít minket olyan hitigazságok, olyan szemlélet,olyan életmódbeli igazságok felfedezésében, amelyek esetleg szószerint nincsenek is benne a szövegében.

Éppen ezért el kellett kerülni, hogy akár lelkészek, akár hitoktatók,akár konfirmandusok, akár egyszerû egyháztagok arra a megállapí-tásra jussanak, hogy bizonyára igen fontos szöveg ez a Káté, de mamár nem tudjuk használni.

A következô nagy kérdés az volt, hogy melyik szöveget fordítsukle? Köztudott, hogy létezik egy eredeti német szöveg, amelyet igenhamar lefordítottak latinra, de ez a latin tartalmaz bizonyos bôvítése-ket (a hitviták korában született!). Mi éppen ezért ragaszkodtunk azelsô német szöveghez, a bôvítések nélkül.

– Kik ezek a „mi”?– Az évszázadok során nagyon sok lelkész készített fordítást, vagy

inkább adaptációt belôle. Nemrégen jelentkezett a Generális Kon-ventnél egy lelkipásztor testvérünk azzal, hogy ô készített egy adap-tációt a Kátéból, használhatnánk azt. Erre a Konvent úgy döntött,hogy új fordítást fog készíttetni a Káté jubileumi évfordulójára. E cél-ból bizottságot állítottak fel, amelybe minden egyházkerület delegáltegy tagot. A bizottság elsô döntése az volt, hogy fordítói napokat je-lölt ki, aztán az, hogy az eredeti német szöveget használjuk, majd el-készült egy összehasonlító táblázat az eredeti, a latin és magyar for-dításokból. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a munka dan-dárját Juhász Tamás kolozsvári professzor végezte. 5-6 kemény mun-kanapot jelentettek a fordítói napok, amikor reggeltôl estig éppen

csak az étkezésre és imára szakítottunk idôt, a többit munkával töl-töttük.

– A csapat csak lelkészekbôl, teológusokból állt?– Igen. Jó kis tudós csapat gyûlt össze a fordításhoz, majd amikor

maga a fordítás elkészült, Gyôri János debreceni tanár vette kezelés-be a szöveget nyelvi és stilisztikai szempontból. Nagyon jó, gyakor-latias javaslatokat tett a gördülékenység szempontjából is, hiszen ka-tekizmusról van szó. Nem bánnám, ha a konfirmandusok kívülrôlmegtanulnának a Kátéból szövegrészeket – majd kiderül, hogymennyire sikerült ezt a célt megvalósítani. A bizottság minden esetreegészen nyitott volt a tekintetben, hogy nem a Szentírásról van szó,tehát a célnak és a mai magyar nyelvnek leginkább megfelelô válto-

zatokat fogja elfogadni.– Mi történt azokkal a passzusokkal, ame-

lyek a Káté születésének idején tökéletesenindokolható, de nem igazán ökumenikusfelfogást tükröznek?

– A bizottság feladata a fordítás volt. An-nak eldöntése, hogy az eredeti szöveghezképest valami kikerüljön, vagy adott eset-ben bekerüljön a szövegbe, már az erre il-letékes testületek – jelen esetben a zsinatok– dolga. Nekünk arról nem igazán kellett vi-tatkoznunk, hogy a fordításnak – amellett,hogy didaktikus, egyszerû, könnyen meg-tanulható szövegnek kell lennie – tükrözniekell azt is, hogy ez a szöveg a XVI. századtöbbi iratához képest igazán engedékeny,irénikus (békítô) hangütésû, mélyen egzisz-

tenciális célú és hatású. Meggyôzôdésem, hogy vannak korok, ami-kor az embernek erôteljesen és világosan meg kell fogalmaznia azidentitását. A XVI. század ilyen kor volt. A Káté annyiban lóg ki asorból, hogy nem mond sûrû átkokat a másképp hívôkre, hanem –ahogy faluhelyen mondják – a jó szomszédság titka a jó kerítés ala-pon mondja el a hit igazságait. Persze a Zsinat reagált a bulvársajtóáltal feldobott lehetséges sértôdésre a katolikus testvéreink részérôl,hogy ugyanis igazán ki lehetett volna hagyni azt, ami rájuk nézvesértô. De a vita fôleg arról folyt, hogy megjegyzéssel lássuk-e el, il-letve hogy hová tegyük a megjegyzést abban a kevés esetben, amikoregyáltalán valamit magyaráznunk kellene, vagy hogy írjunk egy elô-szót, és ott tegyünk említést errôl. Ez utóbbi megoldást fogadta el aZsinat. Szerintem az a helyes, ha leírjuk, hogy az úrvacsora kérdésé-ben például a római katolikus és református felfogás között mindmáigkülönbség van. Meggyôzôdésem, hogy éppen ez a Káté-fordítás fog-ja meglendíteni az ökumenikus párbeszédet, amely jó két-három év-tizede meglehetôsen ellaposodott. A limai dokumentum például igenmegszívlelendô ajánlásokat tett úgy harminc esztendeje az úrvacso-ra kérdésében, ám valahogy mindenki csak bájolog, hogy úgy mond-jam, de igazi továbblépés nincsen. Most itt az idô újra elôvenni igensok elfelejtett vagy tudatosan elhallgatott kérdést, és ezért gondolomazt, hogy a Zsinat döntése helyes volt: nyissunk újra a tényleges pár-beszéd felé. A Káté tehát segítség, mód és alkalom arra, hogy meg-értsük a hitünk igazságait. S mivel nem isteni kinyilatkoztatás, mégarra is „vetemednék”, hogy azt mondjam: ha szükség lesz rá, akkor– visszatérve az elôbbi hasonlatunkra – új nyelvtant kell írni...

(Folytatás a következô számban)Dr. Farkas Márta

Új fordítás, nem átköltés... (I. rész)Interjú Dr. Szabó István dunamelléki püspökkel

Forrás: parokia.hu


A Heidelbergi Káté megszületésének 450.évfordulója alkalmat adott arra, hogy egyhá-zunkban elôvegyük, tanulmányozás tárgyávátegyük hitvallásunkat. A Presbiteri Szövetségpresbiterképzô rendezvényei sorában Buda-pesten is (közelebbrôl a Bp.-Déli Egyházme-gyében) ilyen témájú konferenciákra kerülsor havonként egy-egy szombaton. Március-ban a HK 83-85. kérdése került terítékre. Er-rôl – a „Kulcsok hatalmáról” – Szabó püspökúr elôadását hallhattuk. Az egyházfegyelem– régóta nem taglalt – témája már az utólagoskiscsoportos beszélgetésekben is élénk vitátindított el. Jómagam – utólag is elmélkedve– egy lépéssel tovább jutottam gondolataim-ban. Az jutott eszembe, hogy egyházunknaktörvényei is vannak. Ezeket a törvényeketnekünk presbitereknek is ismerni (nomeg be-tartani) kellene. (Természetesen az erkölcsitörvényeken felül.) Boldogult alapító-fôtit-kárunk, Balla Tibor megalakulásunk idejénerre hivatkozott többek között: a presbite-rekkel meg kell ismertetni egyházunk törvé-nyeit, hiszen ezeket kell alkalmaznunk! (...Spersze a pártállami idôkben ezekrôl még ha-rangozni sem hallottak...)

Presbiterképzési alkalmainkon – a jelenle-gi kátémagyarázatok elôtt is – sok fontos té-mával foglalkoztunk: kezdve az élô, szemé-lyes hitre jutástól az egyháztörténelmen át apresbiterek gyakorlati tennivalóiig – de azegyházi törvények témája mostohagyerekmaradt. Persze az evangelizációk és a hittan-tanulás nélkül felnôtt nemzedékek számáraaz összes fentiek is hasznosak és szüksége-sek voltak; amellett, hogy vonzóbb témák,mint a száraz törvények. Így viszont a pres-biterek javarésze azt sem tudja, mi mindentszabályoznak egyházi törvények.

Hallunk róla, hogy egy-egy témában (mostpl. a diakónia ügyében) alkot a zsinatunk újtörvényt. Hallunk róla, hogy egy-egy témában(most pl. a diakóniáról) alkotott zsinatunk újtörvényt. Nos, én ajánlanék egy területet,ahol hasznos lehetne új törvényt alkotni.

Szabó püspök úr fentebb említett elôadásá-ban szólt arról, hogy egyházunkban a szent-ségek kiszolgáltatását illetôen a legliberáli-sabbtól a legvaskalaposabb gyakorlatig min-den elôfordul gyülekezeteinkben. Ugye nemtévedek, ha arra gondolok, hogy erre vonat-kozóan nincs törvényünk, amely korunk sa-

játosságaira választ adóan szabályozná ezt aproblémás területet az evangélium szellemé-ben?! Törvényeink jórészt a népegyházakmûködése idején születtek; akkor, amikormég szinte minden ember tartozott valame-lyik felekezethez, házasságát saját egyházaszertartása szerint megkötötte stb. ... És ma?A szekularizáció annyira érvényesült már,hogy kereszteletlen és házassági keretek nél-kül együtt élô emberek sûrûjében élünk, svégezzük (ha ugyan végezzük) missziónkat,az evangélium terjesztését! Ma még hazánk-ban keresztelés és esküvô dolgában jelentôsszámban fordulnak az egyházhoz. A misszióebben rejlô lehetôségét sajnos nem mindenlelkészünk ismeri fel, ill. használja ki. A fe-lekezetükhöz már csak egy hajszállal kap-csolódó embereket végleg elveszítjük, haegyházfegyelmi szempontok szerint kezeljükügyüket. Ahelyett, hogy efféle zsákutcábamennénk, azt kellene törvényileg szabályoz-ni, milyen (minimális, teljesíthetô) feltételekmellett kereszteljen, vagy eskessen a refor-mátus lelkipásztor...

(folyt.)Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELMi a Kulcsok hatalma?

KÉRDÉSEK

� A HK a Szentlélek templomának nevezitestünket. És még mit?(Válasz: ... kérdés-felelet)� Mitôl kell mindkettôt tisztán és szentülmegôrizni? (A válaszban 5 „tiltás” szerepel,melyek ezek? ... kérdés-felelet)� Mi az a 4 személyes vonatkozás, amibenmegtapasztaljuk a Szentlelket?(Válasz: ... kérdés-felelet)� Melyik kérdésben van elôször és melyik-ben utoljára szó a Szentlélekrôl?(Válasz: ... kérdés-felelet)� Az igaz hit kialakításáért mivel munkálko-dik bennünk a Szentlélek?(Válasz: ... kérdés-felelet)� Hány kérdés-feleletben szól a HK a Szent-lélekrôl vagy a Lélekrôl? Melyek ezek?(Válasz: ... kérdés-felelet).

A Heidelbergi Káté 450. évfordulóján

Köszönjük a válaszokat!Testvéreinket arra kérjük,

hogy a VI. forduló válaszaitpostai úton a MagyarReformátus PresbiteriSzövetség irodájába

küldjék el(1092 Bp., Ráday u. 28),

illetve e-mailben erre a címre:[email protected]

Megjelölés: Káté-kvíz.Beküldési határidô:

2013. július 8.Dr. Békefy-Röhrig Klaudia Heidelberg egykor

Az ötödik forduló megfejtôinek névsora: Balló Gábor, Ócsa • Csonka György, Budapest •Karmacsi Zoltán, Túristvándi • Király István, Tiszakeszi • Kis Böndi János, Nyíregyháza •Knul János, Üllô • Lapis Viktor, Debrecen • Mészáros Bálint, Miskolc-Alsóváros • NeradaMátyás, Újpest • Rehor Lászlóné, Vajdácska • Simon István, Miskolc-Tapolca • Sz. SzabóKlára, Miskolc-Hejôcsaba • Szalóczy Gyula, Miskolc-Belváros • Székely Tamás, Mernye •Szucsányi Károly, Barabás • Varga Lászlóné, Mernye • Zóka Benjámin, Pécs-Hird

KÁTÉ-KVÍZ (VI.)

Ez a lapszámunk a Magyarországi Református Egyház Zsinatának hathatós anyagi támogatásával jelent meg.A Magyar Református Presbiteri Szövetség ezúton is köszönetét fejezi ki a támogatásért.


Folyó év március 9-én került sor Szövetségünk évi rendes köz-gyûlésére a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday-utcaiszékházának dísztermében. Több, mint 100 küldött és érdeklôdôjelenlétében Dr. Zsengellér József professzor, a KRE Hittudomá-nyi Karának dékánja bevezetô áhítatában az 1Kor 7,17-24 alap-ján kiemelte, hogy minden különbözôségünk és nehézségünk fö-lé emelkedve, elhívatásunkon belül maradjunk meg Jézus Krisz-tusban.

A kimentések bejelentése után elnökünk, Dr. h.c. Szabó Dánielmegnyitó beszédében elôször volt elnökeinknek szentelt néhánypercet, így Dr. Ritoók Zsigmondnak, elsô elnökünknek adottszót, aki arról beszélt, hogy a keresztyén ember abban tudja alegmarkánsabban kifejezésre juttatni Isten iránti háláját, hogy –a magvetô példázatával élve – továbbmondja, továbbadja elsô-sorban utódainak mindazt, amit ô is úgy kapott élete folyamán.Utána elnökünk Nagy Ferenc József üdvözlô levelét olvasta fel,

majd néhai elnökünk, Balla Tibor korábbi írásából idézett ésméltatta dr. Ritoók Pál ügyvezetô elnökünk alapozó munkáját apresbiterképzés terén. Emlékeztetett: a Szövetség legjelentôsebbfeladata az önmagukat reformátusnak valló, de templomba nem

járó emberek számára – egyházunkkal együttmûködve – megte-remteni az evangélium meghallásának és a megtérésnek a lehe-tôségét.

Ezután köszöntésekre került sor, melynek keretében az újon-nan alakult Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetségelnöke, Fekete Vince, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szö-vetség elnöke, Gyurkó Miklós, a Királyhágómelléki ReformátusPresbiteri Szövetség fôtitkára, Venter Miklós, a Magyarországi Re-formátus Nôszövetség elnöke, Dr. Pásztor Jánosné fôtiszteletûasszony, a KRE Hittudományi Karának emeritus professzora,Dr. Szûcs Ferenc, a Bethánia CE Szövetség nevében Kiss And-rás üdvözölte Igével és néhány szóval a közgyûlést. A Budapest-Pesterzsébeti Egyházközség énekkara Takaró Mihály tanár úr ve-zényletével magas színvonalú és sokszínû szolgálatával üdítette

fel a jelenlévôket, majd dr. Szilágyi Sándor fôtitkár vetített ké-pekkel kísért elôadásában tartotta meg az elnökségi beszámolót.Ebben vázolta a Szövetség helyzetét, a múlt év legfontosabb ese-ményeit, a területi szervezetek megtartott és tervezett konferen-ciáit és munkatervét a 2013. évre. A közgyûlés a beszámolót ésa kapcsolódó javaslatokat egyhangúlag elfogadta. Ezután az újon-nan alakult Szatmári Területi Szervezet elnöke, Tóth Zoltán kö-szöntötte a jelenlévôket. A közgyûlés a megalakulást határozatá-val erôsítette meg.

A presbiterképzés helyzetérôl és munkatervérôl Dr. Judák End-re képzési titkárunk számolt be. Kiemelte, hogy elsô renden atemplomba nem járó, Krisztust nem ismerô „80%” felé kell szol-gálatunkat irányítani. Javasolta, hogy a Káté kérdés-feleleteinekfelolvasását tegyük gyakorlattá az istentiszteleteken, konfirman-dusaink bevonásával. Sajnálattal állapította meg, hogy sok gyü-lekezet elhanyagolja az úrvacsorai istentiszteleteket megelôzôbûnbánati alkalmak megtartását, holott ez régebben általánosgyakorlat volt. A résztvevôk figyelmét ráirányította a nagyok sokértékes anyagot tartalmazó www.presbiterkepzes.hu honlapra.

A Felügyelô Bizottság részérôl Bittó Zoltán elnök arról szá-molt be, hogy a Szövetség gazdálkodását a múlt évi veszteségekellenére jónak és felelôsségteljesnek találták. Felhívta azonban afigyelmet arra, hogy nagyobb összhangot kell teremteni a szám-viteli beszámoló és az elnökségi beszámoló között. Javasolta,

Közgyûlésünkrôl jelentjük


„Íme, kiment a magvetô vetni”Ezzel a mondattal kezdôdik a magve-tô példázata (Mt 13,3). Ezen a mon-daton nem szoktunk elgondolkodni.Természetesen, hiszen a példázatnem errôl a mondatról szól. Egy pil-lanatra azonban talán érdemes en-nél a mondatnál is megállni.

Nem tudjuk, a magvetô milyen em-ber volt. Fiatal, aki talán szíveseb-ben szórakozott volna a barátaival,vagy ment volna valami izgalmassporteseményre? Férfiember, akiszívesebben játszott volna a gyerme-keivel vagy ment volna el meghallgatni egy tudós rabbi elôadásátvalami érdekes problémáról? Öreg, netán beteges, aki szívesebbenmaradt volna otthon egy kényelmes karosszékben, és mélázott vol-na az elmúlt idôkrôl, azt gondolva, hogy ô már dolgozott eleget,dolgozzék most már más is? Nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy kimentvetni, azért, hogy másnak legyen mit ennie. És ez az elsô, amin el-gondolkozhatunk: Hányan voltak öregek, fiatalok, férfiak, nôk, szü-lôk, nagyszülôk, tanítók, lelkészek hosszú sorban, akik – bár talánszívesebben csináltak volna valami mást – kimentek vetni, hogy ne-künk legyen testi vagy lelki táplálékunk. Akik vetettek számunkra,míg mi szórakoztunk, elôadást hallgattunk vagy üldögéltünk.

Az ebbôl adódó kérdés oly természetesen következik, hogy leírniis szinte restellem: Mi kimegyünk-e vetni, akkor is, ha... hogy más-nak legyen testi vagy lelki tápláléka? Meglátogatjuk azt, aki várja,hogy valaki meglátogassa, akkor is, ha...? Megírjuk azt a levelet,amivel valakinek örömet szerezhetünk vagy valakit megvigasztal-hatunk, akkor is, ha...? Megvalljuk-e hitünket akkor is, ha...?

De nem ez az igazán kényes kérdés. A magvetô nem szüntelenülment ki vetni, hanem amikor itt volt az ideje. Felismerjük-e mi, hogymikor kell kimenni vetni, amikor van valamilyen szolgálatnak itt azideje? Mert Isten elkészíti az alkalmakat a jó cselekvésre (Ef 2,10),a kérdés az, hogy mi felismerjük-e azt. Isten olykor különös kegyel-mébôl megismételhet egy-egy alkalmat a jó megcselekvésére, devan, amikor nem, s az elmulasztott alkalom, az elmulasztott látoga-tás, az el nem mondott bizonyságtétel, az oda nem nyújtott pohárvíz sokáig sajog. (Tapasztalatból tudom.)

Ezért figyelmeztet az apostol, hogy félelemmel és rettegéssel mun-káljuk üdvösségünket (Fil 2,12). Nem mintha a mi munkálkodásun-kon vagy félelmünkön múlnék az üdvösségünk, hanem hogy el nemulasszuk az Isten készítette alkalmakat a jó cselekvésére – aminekünk is öröm.

*

A példázat kezdô mondata talán azért szólít meg mindig újra megújra, mert sok évvel ezelôtt, elemi iskolás koromban kaptam hitok-tató nénimtôl egy bibliai könyvjelzôt, amelyen a magvetô volt lát-ható, amint vet, s alatta a fent idézett mondat. Valamiért ez nagyonmegmaradt bennem. Most, amikor indul az iskolai hitoktatás, ked-ves hitoktató nénik és hitoktató bácsik, gondoljanak arra, hogy egygyermeki lélekben milyen mély nyomot hagyhat a legegyszerûbbmondat is, s hozhat évek múltán gyümölcsöt, jót vagy rosszat. Ilyenértelemben is megszívlelendôk Reményik Sándor szavai: Vigyázza-tok ma jól, mikor beszéltek...

Dr. Ritoók Zsigmond

hogy az elnökség hozzon létre egy jogi munkacsoportot a köz-hasznúsággal kapcsolatos teendôk érdekében.

A Gazdasági Bizottság elnöke, Dr. Székely István ezt követô-en elôterjesztette a Szövetség 2012. évi záró számadását és 2013.évi költségvetését. Kifejtette, hogy változatlanul fennáll a lehetô-ség és az igény is arra, hogy az egyházmegyei területi szerveze-tek vezetôi keressenek meg egyházmegyéjük területén élô, Szö-vetségünk céljaival azonosuló, tehetôs vállalkozókat, további for-rásszerzés céljából. A közgyûlés az FB és a GB beszámolóját ésaz azokkal kapcsolatos határozati javaslatokat egyhangúlag elfo-gadta.

Ezt Dr. Viczián Miklós missziói titkárunk beszámolója követ-te, amelyben a következô kiemelt missziói célokat jelölte meg: ahit- és erkölcstan választására való biztatás a református szülôkfelé az általános iskolákban, a Heidelbergi Káté kiadása 450. év-fordulójának méltó megünneplése, a cigánymisszió új gyüleke-zetek alapítása vagy cigány testvéreink bevezetése formájában ameglévô gyülekezeteinkbe, a református közösségekbôl városbaszakadt fiatalok megkeresése és bizonyságtétel hitünkrôl váloga-tás nélkül mindenki felé. Korreferátumként Lakatos Gabriellacigány származású lelkész vázolt fel helyzetképet a cigány la-kosságról. A témához Széll György debreceni presbiter és Job-bágy József cigánymisszós munkatárs szólt hozzá. A beszámolótés a munkatervet a közgyûlés elfogadta.

Végül a közgyûlés Dr. Békefy Lajos felelôs szerkesztô beszá-molóját hallgatta meg a PRESBITER folyóirat szerkesztési ta-pasztalatairól és terveirôl. Kiemelte Dr. Papp Vilmos tanár, ny.lelkipásztor gazdag tevékenységét, amely 2012. végéig 283 cik-kel gazdagította a folyóirat tartalmát. Zárásul a közgyûlés meg-hallgatta Dr. Nagy Sándor volt dunamelléki fôgondnok és Zsina-tunk volt világi elnöke hozzászólását, melyben bíztatott a Refor-mátus Közéleti és Kulturális Központ munkájának a támogatásá-ra és felhívta a figyelmet a Budapest-Törökôri Egyházközség te-rületén Dr. ifj. Dobos Ágoston vezetésével folyó cigánymissziósmunkára. A közgyûlés elnökünk zárszavával fejezôdött be.

Közgyûlésünk sikeres lebonyolításáért egyedül Istené legyen adicsôség!

SzS

Közgyûlésünkrôl jelentjük


Fazakas Csaba, a Temesvári Református Egyházmegye esperesénekmeghívására utaztunk 2013. február 22-én Lugosra. A TemesváriEgyházmegye a Királyhágómelléki Egyházkerület legnagyobb terü-letû egyházmegyéje a történelmi Magyarország területén, a Kelet-Bánátban található. Az egyházmegye második legnagyobb gyüleke-zete van Lugoson, ahol a presbiteri konferen-ciát rendezték. A 2002-es adatok szerint aváros 44 571 lakosából csupán 4262 (9,6%)a magyar, s ebbôl 1792 református. Közösprotestáns egyházközség 1848-ban szervezô-dött a Baden-Württenbergbôl és a magyar-országi falvakból beköltözött német evan-gélikusokból és magyar reformátusokból.Önálló református egyházat 1900-ban alapí-tottak, és 1906-ban épült fel neogótikus stí-lusban templomuk. A templom és a melletteépült gyülekezeti ház infrastruktúrája jó le-hetôséget biztosít konferenciák lebonyolítá-sára, amit egyházmegyei szempontból isrendszeresen kihasználnak.

A közel 100 résztvevô a belsô építészetiszempontból is szépen tervezett és gondosankarbantartott templomban hallgatta a nyitóáhítatot, melynek szolgálatát Kovácsné PappIbolya Temesvár-Vöröscsárda-i lelkipásztorvégezte. A napi Ige (Kolossé 4,7-18) alapján

jól érthetô párhuzamot vont Pál apostol befejezô üdvözlô szavai ésa mai presbiterek lehetôségei és szolgálati feladatai között. FazakasCsaba esperes és Gáll Zoltán helybeli lelkipásztor köszöntése, majdPataki Károly egyházmegyei fôgondnok és a megyei presbiteri szö-vetség elnökének beszámolója után került sor a megtisztelô felkérés

alapján elôadásomra, melynek témája a Tíz-parancsolat üzenetének a folyamatos refor-máció tükrében való értelmezése volt. Arraigyekezett rávilágítani az elôadás, hogy Istena Törvényben gazdag szabadság-üzeneteketközvetít felénk, melyek a szabad engedel-messég kegyelmi ajándékai. A mai hétköz-napi helyzetekre alkalmazva segítséget pró-bált nyújtani annak megvizsgálásában, hogymiben nem vagyunk szabadok ezeknek azüzeneteknek megértéséhez. A program utángazdagon terített asztal mellett baráti-test-véri beszélgetésekre volt lehetôség a résztve-vôkkel és a vendéglátókkal. Presbiteri szö-vetségünk képviseletében Dr. Illés Károlytitkár, Képíró Imre közgyûlési küldött és Ba-logh László, a békéscsabai gyülekezet gond-noka voltak társaim a tartalmas, kellemes ésúj testvéri kapcsolatok kezdeményezésérealkalmas konferencián.

Dr. Tóth János

Presbiteri konferencia – Lugos / Királyhágómellék

Perôcsény a Börzsöny északi oldalán, a szlovák határnál találhatókicsiny zsákfalu. Mégis, Gergely Ferenc Barnabás váchartyánimissziói lelkész és a Börzsönyi Lelkészkör meghívására mintegy 50presbiter és gyülekezeti tag gyûlt ott össze presbiterképzési alka-lomra. A március 17-i, vasárnap délutáni programban elôször a he-lyi lelkipásztor, Czuni-Kenyeres József szolgált a nyitó áhítaton az1Kor 3,5-15 alapján és arról beszélt, mi a presbiteri hivatás legfon-tosabb indítéka: az az érzés, hogy Istennek tartozunk vele hálábólszabadításáért a bûn fogságából. Fontos, hogy mi, presbiterek jól ésjószívûen munkálkodjunk szolgálati helyünkön.

A képzés bibliaiskolai részében Márkusné Láng Ilona nagymarosilelkipásztor tartott elôadást Hóseás, Jóel és Ámósz prófétáról éskönyveikrôl. Mûködésük idôbeli sorrendje szerint elôször Ámósz

prófétát mutatta be, aki Kr.e. 800-750 között mûködöttés elsôsorban az országszomszédai ellen hirdetteIsten akaratát. Hóseás Kr.e. 750–722 között élt. Istenarra használta sokszor tra-gikus egyéni életét, hogyazon keresztül bemutassaIsten ítéletét, de ígéreteitis. Jóel, aki Kr. e. 515–445közötti idôben élt, azért kü-lönösen nevezetes, mert ôprófétált elôször a Szentlé-lek kitöltetésérôl (Jóel 3).

Ezt követôen Dr. Szilá-gyi Sándor fôtitkár tartott vetített képekkel kísért elôadást arról,hogy a hit- és erkölcstan oktatás általános iskolai bevezetésével kap-csolatban milyen feladatok várnak a presbiterekre. Bíztatta a presbi-tereket, hogy az ezzel kapcsolatos szórólapokból vigyen mindenkigyülekezetének, ossza szét a szülôk, nagyszülôk között és ha kevésszórólaphoz jutott, értesítse irodánkat, ahol gondoskodnak az eljut-tatásukról az érintett gyülekezethez. Felhívta a figyelmet a Dr. JudákEndre által a gyermekek számára összeállított füzetre és belépésrebíztatta a presbitereket Szövetségünkbe.

Az alkalom az elôadókhoz intézett kérdések megválaszolása és kö-zös beszélgetés után imaközösséggel és a helyi gyülekezet által ké-szített bôséges szeretetvendégséggel zárult.

SzS

Kisköri képzés – Perõcsény

Pünkösd második karácsony. Az elsô karácsonykor az Úr eljöttközénk testben, emberi formában. Pünkösdkor eljön hozzánkLélekben. És ebben a második formában marad velünk, míg be-teljesül az idô, és mindenek végén megjelenik látható dicsôség-ben. Amiként a karácsonyi történet leírja Urunk eljövetelénekkülsô körülményeit, a betlehemi csillagot, a pásztorokat, úgy írjale az Apostolok Cselekedete 2,1-18 a Lélek megjelenésének akülsô jeleit: a zúgó szelet, a lángnyelvecskéket. Karácsonykor afény egyetlen alakra hullik: a jászolban nyugvó Gyermekre. Pün-kösdkor az Úr világossága sok emberre árad ki, és megragadjaa pünkösdi Lélek az embereket Krisztus számára.

(Gerhard Brennecke – ford. drbl)

Pünkösd – második karácsony


Aki fontosnak veszi az Istentôl kapottfeladatok elvégzését, annak az elvég-zett munka után számadást illik tarta-ni. Ha számadást tartunk a vasárnapikonferenciáról, akkor megkell vizs-gálni, és le kell vonni a következtetést,hogy elértük-e azt a célt, amiért össze-jöttünk, és hogy mi volt a konferenci-ánknak a haszna. Természetes, ne gon-doljon senki anyagi haszonra, hanem alelki épülésre.

Az ott lévôk visszajelzésére alapoz-va azt a következtetést lehet levonni,hogy összejövetelünk elérte a célját, ésa konferenciáról mindenki elégedettenés lelkileg feltöltôdve távozott. Eztlátni lehetett az emberek arcán lévô mosolyról.

Minden felolvasott Igékbôl erôt lehetett meríteni, amit ma-gunkkal vihettünk a ránk következô hét dolgos hétköznapjaira. Acsoportbeszélgetések haszna pedig az volt, hogy az ott lévôk be-

mutatkozhattak, elmondták, hogy melyik gyülekezetbôl jöttek,és hogy mi a tapasztalatuk. Sok hozzászóló megnyílt és kitárul-kozott. Örült, hogy itt végre elmondhatta, amitgyülekezetében nem mondhat el, vagy azért,mert nincs rá lehetôség, vagy mert nem szabad,hogy ô mit látna jobbnak, vagy mit helyeselne,ami a gyülekezetében nem valósul meg. Olyankedves presbiter is volt, aki elmondta, hogyszülei Istenhívôk voltak. Ô viszont az elmúltrendszerben nem járt templomba, és ateista vi-lágnézetet vallott. Majd a gyermekét beírattahittanra, és a gyermek nagy érdeklôdést muta-tott Isten iránt. Majd a gyermek évzáróján ô iselment a templomba, hogy meghallgassa agyermeke verselését, és azóta Istenhívôvé vált.Megtalálta a lelki békét és a nyugalmat Istenközelségében. Isten templomi közösségében,barátokra lelt és vallja, hogy jó az Isten nagycsaládjához tartozni.

Van, amikor a szülôn keresztül válika gyermek hívô keresztyénné, van ami-kor fordítva történik, és a gyermek ve-zeti el a szülôt Istenhez.

A csoportbeszélgetésnek azt a hasz-nát látom, hogy az emberekben össze-gyûlik a kimondani való, és nincs a Re-formátus Egyházunkban olyan fórum,ahol ezeket a dolgokat az emberek ki-beszélhetik magukból. Itt elmondhat-ják. Esetleg ezeket meg is lehet vitat-ni, hogy mi a jó, és mi az, amit el kellhagyni. Természetes ez a beszélgetés,nem irányul senki ellen, hanem csak ahibákra hívja fel a figyelmet, ha vannakhibák. Itt is figyelembe kell venni az

apostol figyelmeztetését, hogy „Az Anyaszentegyházban minde-nek ékesen és szép renddel történjenek”.

Konferenciánknak még az volt a világi haszna, hogy megmu-tattuk magunkat a világi emberek elôtt, hogy akik a Jézus példá-ját követik, azok között egyetértés és összefogás van, mert ezt te-szi a Szentlélek munkája. Követve Jézus utasítását: „Úgy ragyog-jon a ti világosságotok az emberek elôtt, hogy lássák jó cseleke-deteiteket, és dicsôitsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16).

Mindent összegezve, a konferencián közel kétszáz ember vettrészt, és sokan hangsúlyozták, hogy ezen az úton haladni kell to-vább. Régebben évente négy alkalommal tartottunk konferenci-át, de egyéb egyházi rendezvények mellett ez soknak bizonyult,így az elnökség a tagokkal egyetértésben úgy döntött, hogy félévente tartunk. Vagyis az elsô félévben is és a második félévbenis egyet.

Itt még ki szeretném hangsúlyozni, hogy Szövetségünkre neúgy nézzenek, mint valamely egyházi fórumra, vagy a lelkészekriválisára, hanem pont ellenkezôleg. A lelkészi munka terhét sze-retnénk a lelkészekkel megosztani, a missziós és diakóniai mun-kában, de ha szükséges a hitéletben is, természetesen a lelkészekirányításával és egyetértésével, ahol ezt a lelkész igényli.

Testvéri köszöntéssel és imádságos tisztelettel:Simon István

Vasárnapi konferencia – Nyékládháza

ADD NEKEM, URAMAdd nekem, Uram, a higgadtságot,Elfogadni a dolgokat,Amiken nem tudok változtatni.Add nekem, Uram, a merészséget,Változtatni a dolgokon,Amiken lehet.Add nekem, Uram, a bölcsességet,Hogy jól megkülönböztessemegymástól a kettôt!

Friedrich Christoph Oetingera svábok lelki atyja, keresztyén filozófus

(Ford. dr békefy lajos)


„Istenünk beszéde mindörökre megáll!”

„Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat a Tebeszéded szerint...” Vannak szép ünnepek,pompás szertartások, kultikus események, ál-dozatok. Simeon életének abszolút iránytûjeaz IGE. Mivel az evangelista „igaz és isten-félô” jelzôvel illeti, felvetôdik a kérdés, hogyott és akkor mit értett ezen? Talán arra követ-keztethetünk, hogy az 1946 után felfedezettkumráni, avagy „Holt tenger melléki” bibliaiiratokat gondozó kegyességi mozgalomnak atagja? A neves zsidó történetíró-kortárs, Fla-vius Josephus esszénusoknak nevezi ôket.

Ez a mozgalom élesen szembenállt a jeru-zsálemi szadduceus papsággal, miután azegyúttal politikai párt is volt. Talán Heródes-párti. Elbûvölte ôket a káprázatos templom-hegyi építkezés. Általános világellenesség jel-lemezte a kumrániakat. Iratuk is maradt fenn„A világosság fiainak harca a sötétség fiai el-len” címen. Ôk Malakiás prófétával befeje-zettnek tekintették a Kijelentés korszakát.Eszményük: Mózes, Illés, Ézsaiás.

Ez utóbbi könyve több példányban is fenn-maradt másolatban. Ebben sok szó esik azigaz, istenfélô Izráel rehabilitációjáról (pl.Ézsaiás 40 és köv. fejezetek). Sok szó esik eb-ben a Messiás személyérôl, küldetésérôl, sor-sáról. Nevezetes rész az 53. fejezet. (A jelenírás címe a 40,8 versszakban olvasható.) Ez adigitális világban, az internetkorszakban isérvényes. Minden egyéb a „megszárad a fû,elhull a virág” sorsára jut. Ezt minden korbanjól tudták a simeoni lelkek. Károli Gáspár, azelevenen elégetett Husz János, WilliamTyndale bibliafordító. Gondoljunk napi ige-olvasásunk során a bibliafordítás hôseire.Mindenekfelett agg Simeon példájára.

-p -s

Agg Simeongazdag hagyatéka (3.) Presbiterképzési sorozatunk második alkal-

mát 2013. március 22-én szerveztük meg.Ezen a péntek délutánon a nagyigmándi re-formátus gyülekezet volt vendéglátónk. Ajelenlévôk majdnem megtöltötték a nagyig-mándi mûvelôdési ház kistermét. A helyi ésa szomszédos gyülekezetekbôl összességében39-en tisztelték meg jelenlétükkel a rendez-vényt.

Sugár Tamás helybéli lelkipásztor áhítatá-ban az 1Kor 11,27-34 alapján hirdette IstenIgéjét. Magyarázatában kifejtette a páli gon-dolatot, mely szerint meg kell vizsgálni ma-gamat, méltó vagyok-e az úrvacsorára. Ko-molyan veszem-e a készülést a Jézussal valótalálkozásra? Tudok-e hálás lenni mindazérta csodáért, amelyben engem az úrvacsorai közösségben Jézus Krisztus részeltet?

Az este további részében bibliaismeretünket erôsíthettük. Gerecsei Zsolt ácsi lelki-pásztor a királyok koráról tartott elôadást, melyben egy rendkívül fontos gondolatot fo-galmazott meg: „Aki Isten népében tisztséget tölt be, tanuljon meg a népnek szolgájalenni.”

A találkozó Gyülekezetépítés címû elôadása ezúttal a nôszövetségekrôl szólt. Ven-dégelôadónk Dr. Kôvári Borbála a komáromi gyülekezetbôl érkezett, ô a helyi nôszö-vetség elnöke.

Beszámolt a komáromi gyülekezetben és a környezetében általuk végzett munkáról.Érdekességként említette meg, többen megkérdezik: szükség van-e egyáltalán nôszö-vetségekre. Az általa felsorolt tevékenységek azonban egyértelmûsítették, hogy bizonynélkülözhetetlen az asszonyok külön szervezôdô munkája.

Tevékenységük a gyülekezeten belülre, a város területére és a városon kívüli terüle-tekre van hatással. Havonta tartanak összejöveteleket, ahol koordinálják a feladatokat.Néhányat megemlítek a sok közül. Templom és gyülekezeti ház takarítás, konfirmációs

ajándékok készítése, kézimun-kák értékesítése, ruhagyûjtés.

A városban a krízisotthon lá-togatása. Távolabb pedig a duna-almási szeretetotthon látogatása.Hat „örökbefogadott” gyerek ál-landó segítése. Elôadónk töré-keny termete ellenére sok-sokenergiát sugárzott felénk ezen azestén.

A presbiterképzési alkalom hi-vatalos része a 457. dicséret el-éneklésével és imádsággal zárult.

Természetesen ez alkalommalis még együtt maradtunk éshosszasan beszélgettünk viseltdolgainkról.

Köszönetemet fejezem ki a fo-gadó gyülekezetnek, azoknak,akik finomságokkal készültekfogadásunkra. Köszönet elôadó-inknak és a mûvelôdési ház ve-zetésének, akik a helyet szá-munkra biztosították.

Bogáth István

Presbiterképzés Dunántúlon – Nagyigmánd


Elôször röviden a találkozá-som a Kátéval: 1957-benkonfirmáltam a Kálvin téren.A felkészítô lelkész az akkormég nagyon fiatal FarkasJózsef volt, akit félárva ka-maszlányként nem csak azértcsodáltam és szerettem, mertannyira közel tudott férkôznia szívünkhöz, hanem azért is,mert úgy hívták, ahogy az énháborúban elesett katonaor-vos édesapámat. Ô ismerte-tett tehát meg a Kátéval, ami-bôl akkor én egy árva szót

sem értettem. Ezt onnét gondolom, hogy amikor jócskán felnôttfejjel meghallottam (végre, nagy nehezen) a hívó Szót, úgy cso-dálkoztam rá a Kátéra, mintha sose olvastam volna. A következôsokk akkor ért, amikor a Teológián a vallástanár képzés legna-gyobb megpróbáltatása nekem a Káté szóról szóra való megta-nulása lett. Mindenféle „trükköt” kitaláltam: hogy versbe sze-dem, hogy dallamot költök hozzá, és ilyen – tényleg – gyerekesdolgokat, mígnem rájöttem, hogy ha az értelmét és nekem szólóüzenetét nézem, akkor talán, ha nem is szóról szóra, de a tartal-mát, a lényegét örökre a fejembe és a szívembe véshetem. Így islett. Most már csak a memóriám hagyhat cserben – azt hiszem,annak is eljön az ideje...

Dr. Kelemenné Dr. Farkas Márta

Igen sokat. Van benne egyegyszerû szó, ami úgy ra-gyog lelki életem egén, minta hajnalcsillag. Ez a szív szó.Ott van az elsô és az utolsókérdés-feleletben, ott van azigaz hitrôl szóló tanításban:„szívbéli bizodalom” (21. k-f.), s még kilenc helyen. Ottvolt konfirmációi Igémben(„Ahol a ti kincsetek, ott vana ti szívetek is”). Ott van sze-retett és tisztelt szellemi ro-konaim szavában, így Saint-Exupérynél („Csak szívévellát igazán az ember...”), a holland református filozófusnál,Dooyeweerdnél („kozmikus szív”, amivel Istent megérezzük). Delelkészi szolgálatomban is példaértékû etalon, mérték volt a Ká-té személyes és közvetlen tegezô hangvételével, párbeszédes,partneri szellemi-lelki kapcsolatteremtésével, egyszerûségével,világos tagolásával. Zûrzavaros egyházi és világi viszonyainkközött biztos iránytû. Hazai reformátusságunk sajnálhatja, hogya délvidéki énekeskönyvhöz hasonlóan nincs odacsatolva a Kátéaz énekeskönyv mellé. Lenne mit pótolni! Kívánom, bárcsak mi-nél több presbiterünk és gyülekezeti tagunk szív szerint tudnászeretni, megszeretni, újra felfedezni az „örökifjú”, 450 évesHeidelbergi Kátét.

Dr. Békefy Lajos

Mit jelent nekem hitvallásunk?

emlékezünk meg, és adunk hírt arról, hogy a Victor család és ki-emelten, személyesen Victor Istvánné mint tizenhét-gyermekesés 44 unokáért, több dédunokáért hálás édesanyát Balog Zoltánminiszter úr – ebben az életútban, és nagy családi szolgálatban –kitüntette.

Sokan, akik közelebbrôl ismerik a családot, tudják, hogy ilyen„kevesen” soha nem voltak együtt az asztalnál, mert már a hejceiparókián is több erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, cigány és külfölditestvér is velük étkezett, és legtöbbször ott is szállt meg. A csa-lád idôs nemzedékének tagjait pedig évtizedeken át példás sze-retettel ápolták.

Ez a kisebb családi közösség szélesedett ki, amikor férje,Victor István református lelkész a Sárospataki Református Kol-légium Teológiáján és Gimnáziumában is tanári szolgálatot nyert,felesége pedig a határon belüli és kívüli számtalan diáknak, ésteológusnak lett „nevelôanyjává”. Ezek a diákok csak egyszerû-en a „népek anyjának” nevezték.

Kedves ajándéknak tekintette, hogy a kitüntetést egy sokgyer-mekes cigányasszonnyal együtt vehette át. Elmondta, hogy aszülészeten is ismételten az akkori „cigány-szobában” helyeztékel, mert a magyar anyákat, s még az orvosokat is nyugtalanítot-ta, és feszültségben tartotta, hogy míg ôk az egyet várják, vagyéppen azt vetetik, és pusztítják el, addig valaki ilyen „botránkoz-tató” életfolytatásban él.

Talán azt is szabad megemlíteni, hogy a lelkész-feleségek ab-ban az idôben semmilyen állami anyagi támogatást nem kaptakgyermekeik születésekor. Annál inkább hála, és dicsôség az Úr-nak, aki hûségében, kegyelmében nem feledkezett el gyermeke-irôl, s ha bíznánk benne, nem felejtkezne el nemzetünkrôl sem.

A régi fénykép még a többnyire együtt élô családot mutatja ahejcei parókián.

D. Szabó Dániel

Hálaadással és örömmel


Templom és iskolanemcsak Reményik Sándor versében tartozik össze, hanem évszáza-dokon át számos településen egy portán is épültek. Néhány évtizedremegszakadt azután ez a szoros kapcsolat, amikor 1948 után a kb. 6000egyházi iskolából alig maradt néhány az egyházak tulajdonában. A re-formátusoknak és evangélikusoknak közösen mindössze egy gimnázi-um. A hirtelen államosított iskolákban is csupán egy évig volt kötele-zô a bizonyítványban is szereplô hitoktatás, majd ez is „fakultatív lett”,ami a gyakorlatban elég hamar a teljes háttérbe szorítást jelentette.Örvendetes, hogy a rendszerváltozás után jó néhány egyházközség újraiskolafenntartóvá vált és jelezte ezzel azt az igazságot, hogy kultusz éskultúra egy tôrôl fakad, a hit és tudás pedig nem ellenségei egymás-nak. A hitnek a hitetlenség, a tudásnak a tudatlanság az ellentéte.

Ettôl az évtôl kezdve, az etika helyett választható felekezeti hittanrévén, azok az egyházközségek is közel kerülhetnek a területükönmûködô iskolákhoz, amelyek nem lettek iskola fenntartókká. Ez nagylehetôséget, de óriási felelôsséget is ró az egyházakra. Nemcsak meg-gyôzni kell a szülôket, hogy felmenô rendszerben majd minél többena hittant válasszák, hanem meg is kell ezeket a gyermekeket tartanunk,

és amennyiben csak lehetséges, a gyülekezetbe is be kell ôket építeni.Bizonyos, hogy ezekbôl a feladatokból sok minden hárul a közegy-házra, mint pl. a hitoktatók, vallástanárok képzése, nyilvántartása, ahitoktatás szakfelügyelete, az alkalmazás terhei azonban elsôsorbanmégis a helyi gyülekezetekre, és így a presbitériumokra is hárulnak.Istentôl kapott szép történelmi pillanat ez, de olyan nagy feladat is,amihez mindnyájunknak fel kell nôni. Az általános etika tanításábansem riválist, vagy ellenfelet kell látnunk, hiszen református hitünkszerint az is Isten általános kegyelmének körébe tartozik, hogy gyer-mekeinket felelôs, lelkiismeretes döntések meghozatalára, értékesemberi életre tanítjuk. Reménység szerint református tanáraink és ta-nítóink közül minél többen szerzik meg erre is a képesítést. A mi el-sôdleges felelôsségünk azonban mégis az, hogy jól használjuk a hit-oktatásra megnyíló ajtót.

Reményik Sándor szavai ezért ma újra nagyon aktuálisak: „Nehagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Dr. Szûcs Ferenc

A Vidékfejlesztési Miniszter úr, Dr. FazekasSándor március 14-én az 1848-49-es forra-dalom és szabadságharc évfordulója alkal-mából rendezett nemzeti ünnepen kiemelkedô teljesítmény elismeré-seként kitüntetett. A rendkívüli idôben léptem be egykori stációm ka-puján, és szívet melengetô érzéssel vettem át az Életfa emlékplakettarany fokozatát. S mint a filmben, sorjáztak az események tudatomban.

A rendszerváltás elsô FM minisz-tere, küzdelem a parasztságért, fajtá-mért, s ennek érdekében a bársony-szék feladása is. Nekem többet ért el-veim, a becsület és a hit megtartása,mint a miniszterség. Nem a magasbeosztás tett emberré, hanem drága jószüleim génjei, a csodálatos családidinasztia testámentuma és a mindeze-ket támogató isteni kegyelem ereje,megváltó Krisztusom keskeny útonvaló követése. Talán nem véletlenüllettem a Presbiter Szövetség elnöke,egyházmegyei gondnok.

Kedves Olvasóm, ezt ne vedd dicsekvésnek, hanem fogadd el ve-lem együtt, hogy nincsenek véletlenek, hanem eleve elrendelt sors,kimért út: predesztináció!

Soha nem tudom meghálálni Gondviselômnek azt a sok jót, csodát,amit – úgy érzem – méltatlanul kaptam Tôle. Boldog ifjúságom után– melyet felejthetetlen édesapám korai halála tett gyászossá – követ-kezett a szép paraszti birtok, gyönyörû házunk elvesztése, államosítá-sa, majd a kilakoltatás, az osztályharc, kuláksors. Az ÁVO öklénekmegismerése már ’49-ben, majd MUSZ-os szolgálat Kunmadarason.Minden elveszett, de hitemet nem tudták megtörni, elvenni. Mert azÚr megpróbálja az övéit, mint a sokat szenvedett Jóbot. És újra lettház, föld, hûséges feleség, három gyerek, hét unoka, négy dédunoka.

Gondviselô Atyámtól, amit ember elérhet, én mindent megkaptamcivil és egyházi életemben. Tizenötször voltam halálos veszedelem-ben, és íme itt vagyok a tisztes életkor küszöbén, életfám erôsödésé-vel, tartós gyökerekkel. Talán ezt látta meg bennem Miniszter Úr, éslepett meg kedves adományával. Politikai, közéleti munkámban min-dig hallottam édesapám mondását: „Kis szógám (kedves szavajárása)mindig légy becsületes és ôszinte! Megfogadtam, és igyekeztem sze-rényen élni, alázattal szolgálni hazámat, egyházamat. A miniszter szó

szolgát jelent, és munkánkat – bárhol vanaz – alázattal kell végezni. Aki megalázzamagát, az felmagasztaltatik. Mindent meg-

köszönve, Gondviselômre és Megváltómra bízom az igaz döntést.Máté 25,21-gyel köszönök el olvasóimtól: „Jól van, jó és hû szolgám,ha kevésen hû voltál, sokat bízok rád ezután, menj be az Urad ünne-pi lakomájára.”

Áldás, Békesség!Nagy Ferenc József

presbiter

2013. március 19-én a Magyar Nem-zeti Múzeum dísztermében MurnyákLászlóné – a sokak által ismert ésszeretett Valika – „Józsefvárosi Be-csületkereszt” kitüntetést kapott,melyet bensôséges hangulatú ünnep-ség keretében dr. Kocsis Máté, Jó-zsefváros polgármestere adott át.

Valika 1987 óta a Bp. Külsô-Jó-zsefvárosi Egyházközség presbitere,a Presbiteri Szövetség egyik alapítótagja, valamint 1994–2011. között agyülekezet kurátora is volt. Ezekbenaz évtizedekben soha meg nem lan-kadó buzgalommal végezte és végzi ma is áldozatos és áldásosmissziói és diakóniai szolgálatát, mely elsôsorban az idôsek, betegekés egyedülállók látogatásából áll, valamint a lelkipásztor segítésébôlmindenféle egyházi, gyülekezeti munkában a templom rendbentartá-sától a sákramentumok kiszolgálásáig, és a területünkön lévô két idô-sek otthonában végzett szolgálatokig. Kiemelve pl. azt, hogy az összesnagy egyházi ünnepünkön fáradhatatlanul kísérte és kíséri a lelkészta házi úrvacsorák kiszolgáltatásában. Megnyerô és kedves személyi-sége által a gyülekezet nagyon családias hangulatú, egymást ismerôés egymásra is odafigyelô emberek közösségévé vált. Ennek a cselek-vô hitnek a gyülekezeten is túlmutató hatását a kerület vezetôi is ész-revették, és így került sor a kitüntetés odaítélésére.

Valika tevékeny és hitvalló életéért elsôsorban Istennek legyen há-la és dicséret, mi pedig ezúton is szeretettel köszöntjük, kívánunk erôtés jó egészséget további szolgálatához és Isten áldását egész életére.

Malek Magdolna

Kitüntetettjeink


Sajnos egy kicsit belepte a feledés pora a Pres-biteri Szövetség évtizedes kezdeményezését,hogy a gyülekezetek egy vasárnap helyezzék afókuszpontba a presbiteri szolgálatot. Évek fo-lyamán több változatot is javasoltunk a presbi-terek vasárnapja programjára. Idézzünk fel né-hányat ezek közül!

Elôször is idôben emlékeztessük a lelkipász-tort és a presbitériumot az eseményre, hogyméltóképpen tudjunk készülni rá!

Lehetôleg már az istentisztelet is szóljon a presbiteri szolgálatról.Gyûljenek össze a presbiterek az istentisztelet után, vagy vasárnap

délután, és a presbiteri gyûlés egyetlen napirendi pontja a közösimádság legyen: a gyülekezetért és lelki vezetôiért, azért a közössé-gért, amelybe az Úr plántálta a gyülekezetet. Legyen helye a bûnbá-natnak, a hálaadásnak és a kéréseknek is! Lehet imádkozni nehéz ter-heket hordozó személyekért, gyülekezeti csoportokért, és az elôttünkálló eseményekért. Ne feledkezzünk meg az iskoláinkban ôsszel in-

duló hit- és erkölcstan oktatásról sem! Imádkoz-zunk a gyermekekért és tanáraikért, szüleikért.

Ünnepelhetünk az imanapon úgy is, hogy azistentiszteletet egy presbiter bizonyságtétele ésimádsága követi, így az egész gyülekezet kö-zös ügyévé válik az imanap.

Az is elôfordult már, hogy ezen a vasárnaponaz egyik presbiter hirdette Isten Igéjét, és azegész gyülekezet közös imádságra maradtegyütt ezután.

Nem kívánunk egységes „liturgiát” elôírni a presbiteri imanapra,hisz a magyar református gyülekezetek méretük, hagyományaik,személyi összetételük tekintetében igen sokfélék, csak arra bíztatunkminden református közösséget a Kárpát-medencében, hogy június16-án tartsák meg újra a presbiterek vasárnapját!

Dr. Viczián Miklósaz MRPSz missziói titkára

* Presbiter, XIV. 3., 2005. május-június

Presbiterek vasárnapja, imanapja – június 16.

Elôttem jártak

Mári néniSárközi állami díjjal kitüntetett népi iparmûvész, a decsi reformátusgyülekezet élô hitû hitvalló tagja.

Aki közelrôl – otthonában, falujában és gyülekezetében – megis-merhette ezt a szikár, szelíd tekintetû, kedvességet sugárzó öreg-asszonyt, az nem tudja varázslatos személyiségét, ízes magyar beszé-dét, szerényen csillogó krisztushitét elfelejteni. „Lakva ismeri megaz ember egymást” – hangzik az ôsi magyar életbölcsesség, és nekemmegadatott az a mennyei ajándék, hogy több ízben jó néhány estét isotthonában tölthettem, gondos vendégszeretetét élvezve a magasraágyazott, fûtetlen „tisztaszobájú” vonzó, falusi otthonában. Esti bib-liaolvasás és közös imádság nélkül elképzelhetetlen volt nála befe-jezni egy napot. Na meg a közös hálaadó éneklés nélkül:

„Mint a szép híves patakraa szarvas kívánkozik,lelkem úgy óhajt Uramra,és hozzá fohászkodik.”

(Néhány éneklését és szívbôl fakadó imádságát kincsként ôrzömmagnófelvételeim között.)

Az adakozás, másokért való élés, szívbôl fakadó ôszinte magasz-talás volt az élete. Elbeszélte, hogy amikor 1960-ban megkapta a né-pi iparmûvészet mestere kitüntetést, a havi vele járó illetménybôlminden hónap elsô napjaiban bevitte a kapott összeg tizedét és az„Úr dicsôségére” befizette a gyülekezet pénztárába.

– Nem lesz ez túl sok egy szegény özvegyasszonytól? – kérdeztetôle a lelkipásztora.

– Nem! Mert meg van írva: „el ne feledkezz, mennyi jót tett ve-led az Úr” (Zsolt 103).

A hangos és nyilvános imádkozás egyszerû életformája volt éle-tének. Természetes, beszélô viszonyban volt Istennel. Egy alkalom-mal, amikor a decsi gyülekezetben püspöki vizitáció volt, a programvégén – felkérés nélkül – Mári néni elôre jött az Úr asztalához, ésérces hangon imádkozott gyülekezetéért, az egyházért és vezetôiért,hálát adva a kapott áldásokért. Szíve gazdagságát figyelmesen osz-togatta szét ott, ahol ennek ô szükségét érezte. Egy teljes úrasztalikészletet szôtt a budapesti fasori gyülekezet részére. Ritkán árulta elmásnak a titkát, de most elgondolását velem megosztotta.

– Mári néni! Hát elôbb megkéne nézni, hogy mennyi le-gyen a széle, meg a hossza.Nem?

– Én azt már a szömömmelelôre lenéztem és annak annyi-nak kell lenni! – válaszolta.

És az annyi is volt, amikoraz ajándékterítôk elkészültek,minden „méretes” volt, ahogyazt ô már titokban elôre „le-nézte”. Más gyülekezetet ismeglepett szemet gyönyör-ködtetô ajándékaival. Önma-ga kincseit szétosztó szerete-tének jele volt az ÔrbottyániGyermekotthon számára kigondolt ötlete is. Vásárolt Decsen egy ré-gi, de még mûködô szövôszéket. Leszállíttatta Ôrbottyánba, ott fel-állítva 5-6 ügyes kezû fogyatékos gyermeket megtanított több hetiottléte során rongyszônyeget szôni. Micsoda örömforrássá vált so-kak számára ez a megvalósított terve is.

Gazdag fantáziájában született meg Sárköz jellegzetes népmûvé-szeti alapmotívumainak gazdagsága, melyeket szövôszékén meg isvalósított. Az ô ötlete volt a „karmos rózsa”, a babafejes minta, a pá-ros galambos variáció, melyeket „vízfolyással” zárt. A piros mintá-sat szerette leginkább, de szôtt kékmintásat is, ám az ô színe a piros-fehér-fekete színminta volt.

A színei értelmét is magyarázta: a fehér az élet, a piros a szeretet,a fekete az elmúlás színe. Az ôseimtôl tanultam ezt és én csak utá-noztam ôket – mondogatta.

Nemes tisztességgel és sugárzó személyiséggel ötvözött, JézusKrisztusból táplálkozó gyermeki hit lakozott a szívében. Gyermekiegyszerûséggel imádkozott és a képmutatás nélküli gazdag adakozókészség mélyen élt bensejében és a szüntelen való szolgálat olthatat-lan vágya.

A decsi háza falán lévô emléktáblán ôrá mutató, kifejezô megfo-galmazása olvasható:

A telt kalász lehajtja fejét.Ô volt Kukucska Mária, az Úr hû szolgálólánya, mindnyájunk Márinénije.

Mikó László

2013. május-június18 PRESBITER

Nemrég a Vidékfejlesztési Minisztériumban mutatták be a ZöldellôEgyház címû interjúkötetet. Úgy tudom, ennek református hozzájáru-lása, illetve részben a szerkesztés munkája Szalay László Pál telkibá-nyai lelkipásztor nevéhez fûzôdik. Mirôl szól ez a kötet, illetve a kunreformátus ôsû vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor miben láttaa kötet és az egyházi ökotörekvések jelentôségét?

– Valóban így van. Egyéves kitartó munkának a megkoronázása volta március 26-ai alkalom, amikor a nyilvánosság elôször vehette kézbea Zöldellô Egyház c. kötetet. 2012. február 3-án keresett fel telkibá-nyai otthonomban a Ma & Holnap – A fenntartható fejlôdés lapjánakvezetôsége: Miltényi Kinga, Doró Viktóriaés Németh Gábor. Ekkor már több anyagotközöltek tôlem a Vallás és fenntarthatóságrovatban. Ezek között található egy öko-gyülekezeti tanulmányútról készült beszá-moló, s ennek volt eredetileg a címe a Zöl-dellô egyház. Miltényi Kinga, aki 13 éveindította útnak ezt a lapot, felkért, hogyvegyek részt egy olyan könyv létrehozá-sában, ami a magyarországi vallásoknak atermészethez való viszonyát mutatja be. Akönyv elején található, a témára ráhango-ló elmélkedés az én mûvem. Ez a kis írásegy képzeletbeli zarándoklatra hív, amiben egyszerre kivirágzik az is-teni idô és jelenlét. A gondolat magvacska Káposztássy Béla egyik ta-nulmányának olvasásakor csírázott ki bennem, majd Pierre A. Signalzarándoklatról szóló könyvecskéje felett idôzve öltött földfelszíni for-mát. Valóban a könyv megalkotásában részt vettem tanácsaimmal ésmeglátásaimmal, de az igazi református hozzájárulást Bölcskei Gusz-táv püspök úr tette, mikor a témában interjút adott. A könyv kiadásá-nak a költségeit az Emberi Erôforrás Minisztérium és a Vidékfejlesz-tési Minisztérium biztosította. Egy kicsit hazabeszélve elmondhatom,hagy a Telkibányai Református Gyülekezet, amelyik az ország egyikelsô ökogyülekezete, sikerrel pályázott forrásokra, hogy az interjúkö-tet megjelenhessen. Egyrészt Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisz-ter ajánló soraival kezdôdik a könyv, másrészt az ô beszéde nyitottameg a budapesti sajtóbemutatót. Szerinte a vallásoknak is meg kellmutatni, miként viszonyuljanak az emberek helyesen a környezetük-höz. Tovább gondolva a könyv hatását, arra utalt, hogy kiváló alap le-het az élhetô jövô tervezéséhez ez a kiadvány.

Lelkész úr a hazai ökogyülekezeti mozgalom egyik elindítója, egy-házunkban országos felelôse. Mi e mozgalom lényege, s hogyan lehethatékonnyá tenni?

– A mozgalom lényege, hogy felhívja a figyelmetarra, hogy a hitünk nem csak az emberi lélek vilá-gára vonatkozik. Valóban igaz, hogy elsôdleges kül-detésünk a lelkek megmentése és megôrzése, az em-berek Krisztushoz vezetését nem válthatja fel sem-mi. A lélek és a test kapcsolatát azonban nem sza-bad kijátszani egymással szemben, mert láthatjuk,hová vezet a régi és újkori gnoszticizmus. Jakab le-vele rámutat arra, hogy nem lehet kizárólag a lélekdolgaira figyelemmel lenni, s közben elhanyagolnia test szükségleteit. Pál apostol pedig a testünketnevezi a Szentlélek templomának. Tehát ami bejuta szervezetünkbe, ami körülveszi a testünket, aznem elhanyagolható. Az ökogyülkezeti mozgalomvágya, hogy az emberek ôszintén és megtapaszta-lásból tudják énekelni pl. a 251. dicséretet: „Imád

a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Min-den szeleknek széjjel oszlása, S a madaraknak ékes szólása.” Ha ezígy lesz, az azt jelenti, hogy gondunk van a természetre és nem enged-jük elpusztítani azt, aminek a léte a Mindenható nagyságát hirdeti.

A hatékonyságra pedig azt tudom felelni, amit a skót testvérektôlhallottam. Minden fórumon elôhozni a témát és beépíteni az öko-gon-dolatot a gyülekezetek hétköznapjaiba.

A pápai református kollégiumnak alapítása, 1531 óta jelképe a zöl-dellô eperfa. Ez szinte programadó módon jelzi, hogy egyházunk –mai szóval élve – kezdetektôl „ökoegyház”. Egyháztagjaink túlnyomó

többségét a vidéki parasztság tette ki, akikbecsülték, szerették, védték a földet, a ter-mészetet. Mire kötelezi ez a mai egyházinemzedékeket?

– A párhuzam nagyon találó. Talán az-zal mélyíthetô, hogy maga az Egyház, nemcsak a reformátusság, kezdettôl fogva ökovolt, mert Isten organikus, zöld alapokatvetett. A mesterséges, mesterkélt az már ami hozadékunk. Ebbôl a szempontból ér-dekes lehetne az apokrif Hénoch könyvé-nek az a része, ahol a bukott angyalok atiltott mesterségekre tanították a férfiakat,

a nôket pedig arra, hogyan sminkeljék magukat.Az egyházi élet és a természet szoros kapcsolata bele volt kódolva az

emberekbe. Nem csak az újkenyérért és újborért való hálaadás mutatjaezt. Lassan már a múlt ködébe vész, hogy a hajnali istentisztelet idejé-re a férfiak és asszonyok a sarlókat, kapákat, kaszákat a templom olda-lához támasztották. A saját gyülekezetem, Telkibánya szokásvilágábólis hadd hozzak példát. Itt az elhunyt egyháztagok sírja fölé egy-egy szil-vafát ültettek, amit a „hóttak adójának” neveztek. S bizony az egykoritemetôkertben nagy hozama volt a gyümölcsösnek. Hogy mire is köte-lez bennünket ez az örökség? Id. Gyimóthy Géza testvérem szavaivalválaszolok: El kell érnünk, hogy ne legyen olyan parókia udvar hazánk-ban, amiben nincs legalább egy veteményeskert. Mi is ezért csatlakoz-tunk a génmegôrzô programhoz, aminek az eredményeképpen idénôsszel ôshonos gyümölcsös talál helyet magának a parókiaudvaron.

Ma már alaptétel: csak a környezettudatosság az egyetlen jövôesé-lyes életforma. Mit tehet ezért az egyházi oktatás, az együttmûködésnem egyházi szervezetekkel, például a környezetvédelemben élen járóOHÜ-vel? A különbözô szintû presbiterképzés hogyan segítheti a zöl-dellô egyház, az ökoegyház még tudatosabb életformáját?

(folytatás a 20. oldalon)

AA ppááppaaii kkoollllééggiiuumm eeppeerrffáájjááttóóll aa zzööllddeellllôô eeggyyhháázziiggInterjú Szalay László Pál lelkipásztorral

A Szentlélek eltereli figyelmünketmagunkról. Meggyôz arról, hogysemmik vagyunk és hogy Krisztusminden mindenekben.

Minden olyan tanítás, mely nem di-csôíti az Úr Jézus Krisztust, nincsa Szentlélektôl.

Jeruzsálemben idôzni és a Szentlé-lek kitöltetésére várni nem idôpa-zarlás, hanem szorgalom.

Pünkösdi idézetek Spurgeontôl

192013. május-június PRESBITER

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Far-kas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki Lász-ló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond,Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô ésképszerkesztô: Dr. PhD Békefy Lajos. Felelôs kiadó:Dr. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás.Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szö-vetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax:476-3211. E-mail címünk: [email protected]. Alap a fenti címen írásban vagy telefonon is megren-delhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2100 Ft,Európa országaiba 4200 Ft, a tengerentúlra 4800 Ft.Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Buda-pest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodá-jában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat isköszönettel fogadjuk a Kárpát-medence reformátusgyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette aRosental Kft. Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kézira-tot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 350 Ft

Február

14-én Nagydorogon presbiterképzési alka-lom volt, többek között Marco de Leeuwvan Weenen, a tolnai egyházmegyemissziói lelkipásztora szolgálatával.

Ugyanezen a napon az Ökumenikus Tanul-mányi Központban elôkészítô megbeszé-lés volt az Ulrich Parzany lelkipásztor ve-zetésével tartandó „ProChrist” európaimûholdas evangélizáció elôkészítésére,amelyen Szövetségünk elnöke és fôtitkáravett részt.

21. és 23. között a mátraházi református üdü-lôben tartotta presbiteri csendeshétvégéjéta Budapest-Északi Református Egyház-megye.

22-én Dr. Tóth János, Szövetségünk békésiegyházmegyei területi szervezetének elnö-ke részt vett és elôadást tartott a temesváriegyházmegye presbiteri szövetségénekkonferenciáján, Lugoson.

27-én a Zsinat tanácstermében református-ka-tolikus párbeszédre került sor Dr. BölcskeiGusztáv püspök, Zsinatunk elnöke és Dr.Várszegi Asztrik pannonhalmi fôapát rész-vételével. A nyilvános alkalmon részt vettés hozzászólt Szövetségünk fôtitkára is.

Március

2-án Székelyhídon tartotta presbiteri konfe-renciáját az érmelléki református egyház-megye. Anyaországi Szövetségünket Dr.Illés Károly békési területi titkárunk kép-viselte.

Ugyanezen a napon Szegeden, a Kálvin tériReformátus Egyházközségben tartotta pres-biterképzési alkalmát és tisztújító közgyû-lését csongrádi egyházmegyei területiszervezetünk. A konferencián Dr. SzilágyiSándor fôtitkár elôadással is szolgált.

Ugyanezen a napon a Velencei ReformátusEgyházközségben tartotta tisztújító köz-gyûlését Szövetségünk vértesaljai egyház-megyei területi szervezete.

3-án Váralján presbiteri vacsora keretébenMarco de Leeuw van Weenen missziói lel-kipásztor a Heidelbergi Káté 32. kérdés-felelete alapján elôadást tartott „Miért ne-veznek téged Krisztusról keresztyénnek?”címmel.

6-án Budapesten, a Németajkú ReformátusEgyházközség templomában került meg-rendezésre Egyházak Alsó-Baranyában ésSzlavóniában címmel Dr. Lábadi Károlyegyháztörténeti monográfiájának bemuta-tója. Az alkalmon Szövetségünket Dr. Szi-lágyi Sándor képviselte.

9-én tartotta évi rendes közgyûlését Szövet-ségünk Budapesten, a Dunamelléki Re-formátus Egyházkerületi Székház és Kon-ferenciaközpontban. Errôl részletes be-számolót is közlünk.

14-én egervölgyi területi szervezetünk elnö-ke és alelnöke, valamint Szövetségünk fô-titkára bemutatkozó látogatást tett SzilágyiZoltán közelmúltban megválasztott espe-resnél, és megbeszélték az egyházmegyekövetkezô presbiterképzési alkalmait. Atalálkozón megjelent Pintér Elemér egy-házmegyei gondnok, gazdasági bizottsá-gunk tagja is.

16-án a beregi egyházmegye tartotta presbi-teri konferenciáját Nagydobronyban (Kár-pátalja), melyen anyaországi szövetsé-günket D. Szabó Dániel elnök képviselte.

Ugyanezen a napon a Dunamelléki Refor-mátus Egyházkerületi Székház és Konfe-renciaközpontban tartotta presbiterképzé-si alkalmát Szövetségünk Budapest-Déliegyházmegyei területi szervezete Dr. Bo-gárdi Szabó István püspök szolgálatával(A Kulcsok hatalma).

17-én Szövetségünk északpesti egyházme-gyei területi szervezete Perôcsényben abörzsönyvidéki kiskör presbiterei számá-ra képzési alkalmat rendezett, melyen akötelezôen bevezetendô hit- és erkölcstan-oktatással kapcsolatban elôadással szol-gált – többek között – Dr. Szilágyi Sándorfôtitkár is.

22-én Nagyigmándon tartotta presbiterképzé-si alkalmát Szövetségünk tatai egyházme-gyei területi szervezete, melyrôl lapunkmás helyén részletes beszámolót közlünk.

23-án Kecskeméten került megrendezésreSzövetségünk és a Dunamelléki Reformá-tus Egyházkerület 33. Presbiteri Konfe-renciája.

Április

6-án a Bp.-Nagyvárad téri Egyházközségbentartotta presbiterképzési alkalmát Szövet-ségünk Bp.-Déli egyházmegyei területiszervezete, Zila Péter szolgálatával (A há-ládatosságról).

7-én Dr. h.c. Szabó Dániel elnök, Dr. SzilágyiSándor fôtitkár, Dr. Judák Endre presbi-terképzési titkár és Szônyi Tamás, a bor-sod-gömöri egyházmegye esperese Nyék-ládházán a dél-borsodi egyházmegyei te-rületi szervezet életérôl, szolgálatáról –egyházmegyei presbiteri konferencia ke-retében – tanácskozott.

8-án a Zsinati Irodán megtartott cigánymisz-sziói vitanapon Szövetségünket D. Szabó

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

Dániel elnök és Dr. Szilágyi Sándor fôtit-kár képviselte. Az alkalmon elfogadástnyert egyházunk cigánymissziós koncep-ciója is.

8. és 12. között tartotta elnökségi csendeshe-tét társszervezetünk, a Biblia Szövetség.Az alkalmon a Presbiteri Szövetséget Dr.Viczián Miklós missziói titkár képviselte.

9-én Dr. h.c. Szabó Dániel elnök részt vett azOrszággyûlés által szervezett ökumenikusimareggelin.

11-én a Református Missziói Központbankerült sor a Szövetségünk által – protes-táns kötôdésû szervezetek részvételével –megrendezett I. missziói találkozóra. Azalkalmon Szövetségünk elnökségét D. Sza-bó Dániel elnök, Dr. Szilágyi Sándor fô-titkár, Dr. Judák Endre presbiterképzésititkár, Dr. Viczián Miklós missziói titkárés Váczi Gábor szövetségi titkár képviselte.

13-án Kovácshidán tartotta kisköri presbitericsendesnapját Szövetségünk baranyaiegyházmegyei területi szervezete.

Ugyanezen a napon Váralján tartotta presbi-terképzési alkalmát Szövetségünk tolnaiegyházmegyei területi szervezete, melyenSzövetségünket Dr. Szilágyi Sándor kép-viselte és elôadást tartott az általános is-kolákban bevezetésre kerülô hit- és er-kölcstan oktatásról.

15-én készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

A szerkesztô bizottság következô ülésénekidôpontja: 2013. július 8. Megjelentetésreszánt írásaikat eddig az idôpontig kérjük meg-küldeni Szövetségünk bármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

(folytatás a 18. oldalról)– Az Ökogyülekezeti Tanács elkezdte ki-

építeni a kapcsolatot a különbözô civil szer-vezetekkel, hiszem, a jó gyakorlatok megho-nosításában sokat tanulhatunk tôlük. Akkoréri el az egyházban a valós célját az ökogyü-lekezeti program, ha szervezett formában,együttesen tudunk fellépni a zöldebb, tisztábbkörnyezetért. A gyülekezetek lehetnének akáregy-egy településen a minták, arra nézve, ho-gyan fogjanak hozzá az emberek a hulladékhelyes kezeléséhez és az energia hatékonyabbfelhasználásához. Fontos és jó lehetôség ép-pen ezért az együttmûködés kialakítása azOHÜ-vel, akár elôadóik meghívása presbiterikonferenciára, presbiterképzési alkalmakra.Az oktatás területén az ÖT komoly lépésekettett. Idén tavasszal is megrendezte nemzetkö-zi vendégelôadókkal, kiállítással, magyaror-szági mintaprojektekkel az ÖkogyülekezetiKonferenciát a Zsinati Székházban április27-én. Ezen kívül középiskolás csapatok szá-mára, április 30. határidôvel hirdetett meg egyökoteológiai versenyt, aminek a fôdíja egyskóciai tanulmányút. Jó hír lehet a hit és er-kölcstant választó diákoknak és szüleiknek,hogy a hittankönyvek tartalmát ökológiaiszempontból is felülvizsgáljuk. A nyárra elô-retekintve pedig találkozhatnak velünk a fia-talok Mezôtúron a Csillagponton, ahol különsátorral és izgalmas programokkal várjukôket. A Csillagpont szervezôi az egész ren-dezvényt az ÖT-tel egyeztetve zöldíti.

Dr. Békefy Lajos

ZZööllddeellllôô eeggyyhháázz

Magyar PünkösdMagyar népünk életében 1000 év óta népszerû ünnep volt a „dicsôséges vigasztaló Szentlélekeljövetele”. A magyar kódexirodalomban lecsapódott népi áhítat így hívogatja a Szentlelket:tegye „az mi szívünket önnön hajlékává, kiûzvén belôle minden bûnöket és lelki kísérteteket”.Sokszor fordult elô a középkorban, de késôbb is, hogy pünkösdi istentisztelet vagy mise alattgalambokat röptettek a templomban pedagógiai célból, hadd gondoljon mindenki arra, „olya-noknak kell lenniök ô életökben, mint az galambnak, mely epe nélkül vagyon, ezenképpen va-lakik akarják venni a Szentlelket, haragnak, gyûlölségnek és irigységnek epéje nélkül kell ône-kik lenniök”. Kócot is gyújtottak, hogy emlékeztessék az ünneplôket, „hogy a tüzes törvényttüzes nyelvekkel prédikálnák”. Ôseink pünkösdkor imák szavával, énekszóval hívták a csodá-latos Lelket, hogy „szerelmének lángozó tüzét” lobbantsa fel bennük, s megbizonyítsa az Úr-istennek hozzájuk való fogyhatatlan szeretetét.

Járj át, Lélek!A szél pedig fú, ahova akar...Így mindaz, aki a Lélektôl született.Mint a szél, olyan Ô:Ôbenne, Vele és Általa mozdulsz.Általa hajtva elôre, mint a vitorla.Lágyan, mégis erôteljesen,Meghajolva Elôttea Szél minden erejétVitorlánkba fogjuk.Mint a fény, mely áthat,S fényessé teremti lelkünk.Mint a lencse,Melyen áthatol a fény,s egy pontra fókuszál.Szélként, fénykéntJárj át engem is, óh, Lélek,S duzzaszd életem vitorlájátMesszi utakra!Mélyben és magasban isMaradj velem!(Dag Hammarskjöld, az ENSZ második fôtitkárának

pünkösdi imája – ford. DRBL)

Szelídség Lelke, jöjj!Ó, Szentlélek jöjj,Te aki a szelídség Lelke vagy,Szabadíts meg minketA kegyetlen konzumVásárlási kényszereitôl,A gazdagság nyers fennhéjázásától,A reklámok hazugságaitól,A gyûlölet tüskéitôl,A csaló „igazak” félelemhintésétôl.A kiszolgáltatottakat a részvétlenségtôl.És szabadíts meg minket a cinikusokközönyétôl, meg bizalmatlanságuktól.Ó, szelídség Lelke, jöjj, gyógyítsd sebeinket,amiketA modern kor ezernyi titkos eszköze üt rajtunk.Ó, Szentlélek, hintsd meg lelkünketa szelídség olajával.

(Anna Marie Aagaard, ford. DRBL)

Szép, áldott Pünkösdöt Kedves Testvéreinknek!

„Ó, szelÍdsÉg lelke, jÖjj, gyÓgyÍtsd sebeinket!”...

Documents