BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR

PSZICHOLÓGIA TÁVOKTATÁS

Az agy és a nyelv

KOLOZSVÁR, 2010. december 10.

I. évfolyam

Az agy és a nyelv

Milyen kapcsolat van az agy és a nyelv, a beszélt és írott nyelv között? Régi problémájuk

a filozófusoknak, s később már a természettudósoknak is, hogy mi a lényegi különbség az

emberi és állatvilág között. Sokféle válasz született, így például Platón a nagy görög filozófus,

annak idején úgy gondolta, hogy az különbözteti meg az embert az állattól, hogy az ember

fölfelé néz, az állatok pedig inkább lefelé. Ennek persze mélyebb filozófiai vonatkozása is

volt Platónnál, de van is benne valami. Arisztotelész érdekes módon azt mondta, hogy az

embert az különbözteti meg az állattól, hogy politizálni tud, az, hogy politikus alkat.

Valószínűleg Arisztotelésznek is igaza volt. Egy másik kiválóság, Willis angol orvos és

természettudós érdekes módon úgy gondolta, hogy a lényegi különbség az, hogy az embernek

van humorérzéke, míg az állatoknál ez hiányzik. Sőt olyan humorérzéke, amelyet beszéd útján

tud kifejezni. A beszéd, mint lényegi különbség már a görögöknél is fölmerült.

Később azután, s főleg a 19. századtól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy talán a legfontosabb,

leglényegesebb különbség éppen az, hogy mi képesek vagyunk gyakran artikuláltan, gyakran

megfelelőképpen kifejezni magunkat beszéd útján, s a gondolatainkat ki tudjuk vetíteni ilyen

módon. Egyébként sokszor leírták már, hogy a beszéd a gondolatoknak a legjobb kifelé vetítő

lehetősége. Vannak akik azt mondják, hogy ezzel ellentétben a beszéd az, amivel el tudjuk

titkolni, hogy mit is gondolunk. Mind a kettő igaz lehet. Az egyik, hogy a beszéd, illetve

a nyelv általában hogyan fejlődött ki a törzsfejlődés során, vagyis hogy az emberré válás

során hogyan tettünk szert erre a fantasztikus képességre.

A beszéd kialakulása - a beszéd és nyelv

A beszéd kialakulásának kérdésében az eredendő jobbkezességre alapoz egy ma is a

Kolumbia Egyetemen dolgozó tudós, Le Doux hipotézise. E szerint az előembernek még nem

volt beszédközpontja, még szimmetrikus volt a két félteke. Az előemberek kommunikációja

gesztikuláció volt, ami nagyon erős kommunikáció lehetett. Ha Olaszországban járunk, de

nem is kell odamenni, elég ha megnézünk egy olasz tévéadót, jól látható, hogy akár fontos a

téma, akár nem, az emberek gesztikulációval segítik a beszédet. Az előember ezt beszéd

nélkül csinálta, aminek az volt a következménye, hogy ez a terület a fali lebenyen mindinkább

érzékeny lett erre a kommunikációra, méghozzá, minthogy ez hangkiadással is párosult, az

előbb csak tagolatlan, később tagolt hangokra érzékeny beszédközpont is itt indukálódott. Ez

egyébként anatómiai, szerkezeti aszimmetriát is létrehozott a beszédérzékelésben érintett bal

halántéki, illetve a beszédet nem érzékelő jobb halántéki lebeny között. Majd később, a gége

fejlődésével párhuzamosan kialakult a bal frontális lebenyben a beszéd motoros régiója is.

Miért a baloldalon? Azért, mert az előember jobbkezes volt, s mint ismeretes, az agypályák

keresztezettek. Tény, hogy a ma élő emberek 96 százalékában a beszédközpont a baloldalon

van, és ez volt az, ami elindított valamit megállíthatatlan módon, dominóként, nevezetesen

azt, hogy a másik, általában nem beszélő jobb félteke ezzel kapcsolatosan valami másban lett

erős, példának okáért a látásban és a jobb félteke "beszédében" - a muzikalitásban.

Nézzük meg, hogy milyen módszerekkel lehet pontosan körülírni, hogy hol van a

beszédközpont. Ilyen módszer a kéreg felszíni, közvetlen elektromos ingerlése, amit akkor

lehet, sőt kell alkalmazni, amikor műtétre készülnek, és azt szeretnék pontosan körülhatárolni,

hogy hol a beszédközpont határa. Ez emberenként változik, és egyáltalán: az ember agya, a

hatmilliárd emberi agy mindegyike más és más, vagyis más a helyzet, mint az állatkísérletek

esetében, ahol statisztikusan is azonos egyedekkel dolgozunk. Ezért bal féltekés kérgi műtétek

előtt az idegsebészek a beteg agykérgi felszínre finom elektromos ingert alkalmaznak (ez nem

fájdalmas, hiszen az agyszövetben nincsenek fájdalomérző receptorok - a fejfájásért az agyi

erek a felelősek), miközben beszéltetik a pácienst; amikor valamilyen (érző vagy motoros)

beszédzavar alakul ki, az jelzi, hogy a beszédközpontot ingerelték. Így pontosan

körülhatárolható a beszédkéreg, s elkerülhető a műtéti sértés. Egyébként Ojemann, a

Washington államban Seattle városban működő idegsebész ezzel a módszerrel figyelte meg,

hogy a bal féltekében a beszéd különböző grammatikai elemei más és más helyen vannak

lokalizálva; a prepozíció, a posztpozíció, a melléknévi igenév mind másutt helyezkedik el. Ez

annyit jelent, hogy a beszéd megértése mozaikos, illetve nyelvtani mélyszerkezettel

rendelkezik. Ez volt az első bizonyíték arra, hogy a beszéd megértésnek van egy

grammatikailag teljesen atomizált része is.

A beszédfejlődés szempontjából fontos események az agyi működésben

Az agy a nyelv feldolgozását több szinten végzi. Képalkotó eljárásokkal körülírták a nyelvi

feldolgozásban szerepet játszó agyi területeket: mindkét oldali halántéklebeny, Sylvius árok

és környéke – különösen a bal oldali területe, a fissura Rolandi bal elülső része, a

homloklebeny felső – oldalsó részének és a fali lebeny szerepét mutatták és emelték ki.

(Horwitz, Braun, 2003).

Tehát már tudjuk, hogy nem egy-egy központja van a beszédnek az agyban, hanem elszórtan

több, és ezek a beszédközponttá szerveződött neuroncsoportosulások egymással kapcsolatba

lépve hálózatos szerkezetet alkotva működnek együtt.

A hálózatos szerkezet lehetővé teszi, hogy a régiók között összeköttetések legyenek és

egymás működését beindítsák, erősítsék. A Sylvius árok körüli terület a motoros és

premotoros agykérgi területekkel közvetlenül is, és közvetve is kapcsolódnak. A

mozgatópálya kettős lefutásának az eredménye, hogy a beszédhangok képzése kérgi, vagy

kéreg alatti hálózat vezérlése alatt is végbemehet.

A bal Sylvius hasadék elülső részénél találhatók a beszéd ritmusát és nyelvtanát vezérlő, a

mondat, mondatrészek összeállítását irányító idegi struktúrák. A Sylvius árok hátsó területei

összeköttetésben állnak a bal oldali törzsdúcokkal és a mozgásszabályozás ismert

központjával, a kisaggyal. A törzsdúcok a mozgáselemek harmonikus összeállítását végzik

(egy-egy cselekvéssorozat végrehajtása, pl. akadálypálya). A beszéd szabályozásában oly

módon van szerepük, hogy a mozgásszabályozáson keresztül a szavak mondattá szerkesztését

segítik. A kialakult hangalakok megtanulása, raktározása, előhívása is ennek a fontos

összeköttetésnek, szabályozó rendszernek az érési folyamatain múlik (Horwitz, Braun, 2003)

Tehát a megfelelő szintű mozgástervezés, mozgás-összerendezés hiányában életkornak

megfelelő szó-, szókapcsolat- és mondatalkotást sem várhatunk.

A nyelvi feldolgozás legmagasabb szintű reprezentációja a prefrontális terület, több, mint a

nyelv egyszerű verbális központja, konceptualizáló, szimbolizáló, kommunikatív funkciói is

vannak. Jelentős a szerepe az írott nyelv kivitelezésében és a jelbeszédben.

A csecsemőkorból a kisgyermekké válás során a problémamegoldások megfigyelése,

fejlődése jó alapot biztosíthat a kialakuló készségeknek és képességeknek. Gondoljunk

például arra a szituációra, amikor egy kiságyában ülő „egy(két)éves” el akarja érni a maciját,

ami tőle a karnyújtásnál jóval távolabb, egy takarón fekszik, amely takarónak a sarka éppen

elérhető messzeségben van… Mit tesz a gyermek? Vagy sírni kezd, amire beszalad az anya,

és jobb esetben kitalálja, hogy a maci az elkeseredés tárgya, hát benyújtja az ágyba

gyermekének. De sokkal érettebb az a gondolat, hogy, ha a takarót maga felé húzza a

gyermek, a takaróval együtt a maci is mozgásba jön, ráadásul egyenest felé igyekszik, és így

hamarosan elérheti. Ez már egy döntés, gondolkodás, problémamegoldás, amit nagyon sok

saját tapasztalatgyűjtés és azok elraktározása kell, hogy megelőzzön.

A fejlődés törvény, amely előre meghatározott program szerint megy végbe. Minden normális

úton fejlődő gyermek egy és két éves kora között elkezd járni, de addig elsajátít sokféle

mozgásformát, amikre önmagától folyamatosan építi rá a bonyolultabb mozgásmintákat.

Közben megváltozik a környezethez való viszonya, a kitárul az a társas közeg, amiben él,

elsajátítja a kommunikációs módokat, érvényesíti akaratát, akar kifejezni és a vele történteket,

örömét, bánatát meg kívánja osztani a másik emberrel. Egy-egy új készség kialakulását a

környezetre való hatás igénye hozza létre. Ezekkel a mozgási-magatartási-gondolkodási

folyamatok változásával együtt fejlődik, érik az agyi szabályozás is.

Az élet első éveiben a mozgásszabályozás központjai erősödnek meg, de a hangadás,

manipuláció megjelenésével egyidőben újabb neuroncsoportosulások alakulnak ki, melyek

speciális feladatokat látnak el. A csoportosulások egymással hálózatot alkotva segítik egymás

munkáját, ill. elősegítik a bonyolultabb működések kialakulását. Így válik lehetővé a

próbálkozás-megerősítés-tapasztalat-tárolás-előhívás-beépítés folyamata, amely már lehetővé

teszi egy helyzet szimbolikus eljátszását, vagy egy probléma megoldását.

A beszéd kialakulása és annak feltételei

Az emberi beszéd a következő feltételek között, az események egymást követő láncolatában

alakul ki:

A gyermek, aki még csecsemő, de már nyitott a világra, az érzékszervein keresztül sokféle

ingert vesz fel, érzékel és reagál ezekre a stimulusokra. A nyilvánvaló látási, hallási ingereken

kívül folyamatosan dolgozik az egyensúlyi rendszere, értesül a bőrét érő hatásokról, és

folyamatos visszajelentés érkezik az agyba a saját teste által végzett mozgásokról. Ezek az

ingerek a szenzoros rendszereken keresztül futnak be a központi idegrendszerbe. Az érzékelt,

látott és hallott dolgok, a baba érzékletei összekapcsolódnak, és kialakul a környezet integrált

képe (ahogy a baba látja a világot). A gyermek által érzékelt ingerek, a vele történt

foglalatosságok és az ezeket kísérő hangképek, hangalakok összekapcsolódnak. A fejlődés

következő stádiumán már megpróbálja ezeket utánozni is, ekkor még saját örömére. Ha a

környezete megerősíti a hangkezdeményeit, párbeszéd is kialakulhat, ami pedig már maga a

kommunikáció! A taglejtések, a gesztusok is kommunikációt fejeznek ki, ebből adódóan

különböznek a helyzet – és helyváltoztató mozgásoktól. A rámutatás az egyik legfontosabb

preverbális gesztus: felderítő, explorációs és kategorizáló szerepe van, ezen kívül szimbolikus

funkciót is betölt.

A nyelvi fejlődés folytán a gyermek a hangjeleket, hangalakokat társítja a szenzoros

absztrakciókkal, így kialakulnak a szavak, amelyeket az ún. mentális lexikonban raktároz el.

A passzív szókincs gyarapodásával egyidőben a produktív beszéd kialakulása is elindul, de

ebben a folyamatban nagyon fontos szerepet kap a mozgató központ is. A beszédértés-

beszédprodukció körfolyamatot alkot, egymást erősítve alakítják ki a gyermek egyre

fejlettebb nyelvi készségét.

Mindeme folyamatoknak az embernél a normál fejlődés során az első 3 éven belül be kell

indulniuk.

Nyelv specifikus-e a beszédészlelés?

Chomsky és Pinker egyetértenek egy nagyon fontos dologban, nevezetesen abban, hogy a

nyelvi rendszer előre definiált, azaz erre a feladatra genetikailag kialakított rendszer. Eltérés

többek között abban van köztük, hogy Chomsky szerint a beszédpercepciónak nincsenek

nyelv specifikus elemei, Pinker viszont éppen emellett érvel. Egészen más a kognitív fejlődés

elméletalkotóinak feltételezése (például Elizabeth A. Bates és Annette Karmiloff-Smith),

amely szerint a specializálódott rendszerek általános célú rendszerekből fejlődnek ki,

mégpedig a környezeti hatásoknak, tapasztalatnak köszönhetően. Eszerint nem innát modulok

vannak, hanem modularizáció folyik. Michael S. C. Thomas és Anett Karmiloff-Smith (2003)

szerint nincsenek valamilyen specializált képességhez kötődő mechanizmusok, követke-

zésképpen nem létezhetnek a specializált rendszer elsődleges károsodásai sem. Ez egyben azt

is jelenti, hogy a sokszor keresett, úgynevezett maradványnormalitás nem létezik a fejlődési

károsodásokban. Ez az elsősorban elméleti vita olyan alapkérdéseket ütköztet, amelyek a

fejlődés és az agy szerkezet-funkció kérdéseiben is meghatározóak.

A funkcionális-anatómiai keret, amelyben megpróbáljuk a beszédészlelés tipikus és atipikus

fejlődését értelmezni, két lényeges rendszert feltételez; az egyik a beszédpercepció és a

konceptuális rendszer, a másik a beszéd és a motoros-artikulációs rendszer együttese. A

nyelvi feldolgozásnál, hasonlóan a vizuális feldolgozáshoz, két eltérő feldolgozó kört felté-

telezünk, a vonatkozó idegtudományi adatok ezt meg is erősítik. A beszéd szenzoros

reprezentációja a hallási feldolgozás kéregterületein megfelelő projekciókkal kapcsolódik a

temporális lebeny jelentés feldolgozó területeihez (ventrális lánc), illetve a motoros

reprezentáció temporo-parietális területeihez (dorzális lánc). Egy új modell szerint (Hickok -

Poeppel, 2004) a hang-jelentés, illetve a hang-artikuláció megfeleltetés a fejlődés során

számos átalakuláson megy keresztül. Mivel a dorzális lánc normál körülmények között nem

része a beszédészlelő rendszernek, továbbiakban a ventrális lánc azon differenciálódási

mechanizmusait tárgyaljuk, amelyek a beszédfeldolgozás tipikus és atipikus fejlődésében

szerepet játszhatnak.

Általános mechanizmusok a beszédhangok észlelésében

A beszédpercepció agyi aktivitás jellemzőivel kapcsolatban az egyik vitás kérdés, hogy

melyek azok a mechanizmusok, amelyek nyelv specifikusak, és melyek azok, amelyek álta-

lános, mindenfajta hanginger feldolgozására jellemző, az evolúció alacsonyabb szintjein is

megjelenő sajátosságok. Hauser, Chomsky és Fitch (2002) elutasítja Alvin M. Liberman SiS

(Speech Is Special) elméletét (Liberman, 1985), amely a beszédhangok kategoriális észlelését

humán specifikusnak tekinti. Valóban a SiS ellen szól, hogy néhány állatfajnál kimutatható a

formáns frekvenciák megkülönböztetésének képessége, az eltérő nyelvek ritmusának

diszkriminációja. Mindez nem azt jelenti, hogy kész beszédészlelő rendszerrel születik az

ember, hanem azt, hogy a beszédpercepcióhoz szükséges feldolgozási mechanizmusok

előkészítettek, az emberi beszéd evolúciója olyan rendszerre támaszkodott, amely a hallási

környezet összetett elemzését tette lehetővé. Az újszülöttek hallási rendszerében tehát feltéte-

lezhetünk egy olyan rendkívül fejlett, ám az adott nyelvre még nem elég finoman

differenciálódott rendszert, amely a nyelv sajátosságai szerint formálódik. A folyamatos,

információkban gazdag beszéd elsajátítása során olyan absztrakt, az akusztikus eltéréseket

gyakran felülíró feldolgozásnak kell kialakulnia, amely az értelmes egységek kiemelését

szolgálva egyre több vonásában tér el a másfajta hallási események feldolgozásától. Pinker és

Jackendoff (2005) szerint ez a differenciálódás, nyelv specifikus hangolás, illetve a beszéd

absztrakt jellemzőinek kiemelése implicit mechanizmusok révén és a környezet szupervíziója

nélkül alakul ki.

Idegtudományi és neuropszichológiai adatok arra utalnak, hogy a beszédpercepció és a hallási

események feldolgozása számos jellemzőben eltér, és ez részben elkülönülő agyi területek

működéséhez kapcsolódik. A beszéd- és nem-beszédhangok feldolgozása például az afáziások

egyes csoportjainál sok jellemzőjében kettős disszociációt mutat (Csépe et al., 2001). A

fejlődési zavarokat azonban ritkán jellemzik a tiszta disszociációk, a kettősek pedig még

ritkábbak.

A nyelvi feldolgozó rendszer fejlődése során az akusztikus bemenet és motoros produkció,

illetve a fogalmi reprezentáció megfeleltetése több átalakulással jár. Ez a megfeleltetés azt is

jelenti, hogy az akusztikai eltérések feldolgozásában változások következnek be, és ezeknek a

meghatározó nyelvi és nem-nyelvi információkkal kialakult megfeleltetési kapcsolatai

eltérőek. A beszédpercepció és a hallási ingerek feldolgozásának nem csupán alapfolyamatai

azonosak, hanem a kétféle hallási információ agyi feldolgozásának korai szakaszai és az

ebben részt vevő agyi területek is. Ez a feldolgozás tehát nem kizárólagosan a

beszédpercepciót jellemzi, ezért gyakran meg is feledkezünk arról, hogy ezek a "főként

hallási" területek a beszédpercepcióban is fontos szerepet töltenek be. Természetesen

meghatározó lehet, hogy a hallási analízis mely sajátosságai felelősek elsősorban a megfelelő

beszédhang-reprezentáció kialakulásáért. Elhamarkodott lenne tehát a hallási feldolgozó

rendszer agyi területeit aszerint kategorizálnunk, hogy melyek az általános és melyek a nyelv

specifikus feldolgozó területek. Bár egyre több adatunk van a beszédhangok agyi

feldolgozására vonatkozóan, nem teljesen világos, hogy egyes nyelvi kategóriák (fonetikai,

fonotaktikai, fonológiai stb.) milyen eltéréseknek felelnek meg az agyi reprezentációban,

feldolgozásban.

A beszédpercepció és a nyelvi feldolgozás más szintjeinek kapcsolatában, illetve a

beszédpercepció és a konceptuális reprezentáció kapcsolatrendszerének kialakulása szempont-

jából is meghatározó lehet, hogy az anyanyelv beszédhangjainak differenciálódó kérgi

reprezentációját miként befolyásolja az általános hallási feldolgozás, illetve a kérgi feldolgozó

területek fejlődése.

A huszadik század egyik legismertebb, Nobel-díjas tudósától, Sir John Ecclestől származik a

következő megállapítás: "Az élet fejlődésének, az evolúciónak egyik, ha nem legnagyobb

csodája az emberi agy, az Univerzum valószínűleg legszebb, legbonyolultabb s egyben

legkifinomultabb, ugyanakkor szinte teljes pluripotenciával rendelkező produktuma". Ezt az

állítást alá lehet támasztani számadatokkal, de még inkább az evolúció során tudatossá lett

emberi agy szinte korlátlan működési lehetőségeinek felsorolásával.

Az átlagosan 1330 grammnyi emberi agyban kvantitatív morfológiai vizsgálatok szerint

legalább 200 milliárd nyúlványos idegsejt van, amelyek kisebb-nagyobb neuronhálózatokba

rendeződve működnek. A hálózatokban lehet néhány tíz, de sokszor több tízezer idegsejt is,

melyeket egymással jellegzetes ingerületátadó szerkezetek, az ún. szinapszisok kötnek össze,

s teszik lehetővé a hálózatok változatos működését. A 200 milliárd idegsejtet legalább

tízezerszer több (gátló vagy serkentő) szinapszis kapcsolja hálózatokká.

Lényegében ez a hihetetlenül nagyszámú idegsejt, s az ennél is nagyságrendekkel több

információ-átadó szinapszis teszi lehetővé az olyan emberi tulajdonságok kialakulását és

működését, mint az (emberi) beszéd, a szimbolikus, elvont gondolkodás, a múltba (s néha) a

jövőbe látás képessége, vagy éppen a kételkedés, a kritikus gondolkodás (ha van), vagy az

ugyancsak egyedülálló emberi tulajdonság, a kreativitás, vagyis az alkotóképesség

megjelenése, művészi alkotások létrehozása (és élvezete), hogy csak néhányat említsünk az

emberi agy tulajdonságaiból.

Bostock, L., Luck, S., Merrell, S.: Az emberi test, Budapest, Medicina Könyvkiadó

Rt.-Láng Kiadó, 1992.

DonáthT.: Anatómiai Atlasz, Budpest, Medicina Könyvkiadó Rt., 2001.

Hámori J.: Az emberi agy aszimmetriái, Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 1999.

Hámori J.: Az emberi agy és a nyelv, In: Magyar Szemle, 2001/10:103-115.

Pléh Csaba (1991): A mondatmegértés tanulmányozásának módszerei. In: Bernáth L.

et al. (szerk.): Kognitív Pszichológiai Kísérletek. Tankönyvkiadó, Budapest. 71-100

Kálmánchey Rozália szerkesztésében: Gyermekneurológia. Medicina, Budapest, 2000.

Bibliográfia

1. Atkinson- Hilgard (2003). Pszichológia. Osiris, Budapest

2. Bernáth László, Révész György (szerk. 1998). A pszichológia alapjai. Tertia Kiadó,

Budapest

3. Keményné Dr. Pálffy Katalin (1989). Bevezetés a pszichológiába. Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest

4. Oláh Attila (szerk. 2006). Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium, Budapest

5. Bánréti Zoltán (szerk.): Nyelvi struktúrák és az agy – Neurolingvisztikai tanulmányok

Corvina kiadó, Budapest, 1999., 468 oldal

Internetes weboldalak:

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/index.html