a nem nemzeti kisajátítása szentmihályiné szabó mária ... · csatáry györgy, zrínyi ilona...

A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében

J a b l o n c z a y T í m e a

Z rínyi Ilona a m agyar történelem azon kevés nőalakjai közé tartozik, aki nem szorult ki a m últ történetéből, m ár a reform korban is a történelem könyvek hősei között szerepelt, a 18. század közepe óta pedig irodalmi és történeti feldolgozások, képi reprezentációk helyezik folyamatosan alakját és életútját a nemzeti kulturális memóriába. A kollektív emlékezet mitikus Zrínyi Ilona-képe — mely már a 19. század közepén is vitákat váltott ki, ha reprezentációja nem illeszkedett egyértelműen a nemzeti ideológiába - a nemzeti szabadság és a nemzeti eszme kifejeződését alle- gorizálta.

E tanulm ány nem a történelm i alak „valódi életéről” szól, hanem a Zrínyi Ilona reprezentációk alakulását, a két világháború közötti nacionalista diskurzus kisajátító, diszkurzív-retorikai aspektusait vizsgálja. De annak megértéséhez, hogy az a retorika, amely azonosította a nemzet anyja szerepkört Zrínyi Ilona alakjával, milyen politikai, történeti, kulturális összefüggés része volt, elkerülhetetlen a 17. századra és a két világháború közötti időszakra vonatkozó történeti és társadalom történeti m unkákra is reflektálni. A történész által (re)konstruált Zrínyi Ilona- portré1 és a nem zeti emlékezetbe ágyazott kép közti különbséget látva különösen feltűnő a nemzetfogalom retorikájának a társadalmi nemre vonatkozó totalizáló és homogenizáló működtetése. M i a tétje annak a reprezentációnak, amely a várvédő

1 A történeti források értelm ezésénél főként R . Várkonyi Ágnes m unkáira tám aszkodom : R . VÁR- konyi Ágnes, Hagyomány és korszerűség = Hagyomány és korszerűség a XV I—XVII. században. A végvári konferencia előadásai, Noszvaj, 1995. október 12—13., szerk. P etercsák Tivadar, D o b ó V árm úzeum , Eger, 1997, 7—26.; U ő . , Zrínyi Ilona = N ők a magyar történelemben, szerk. U ő ., Z rín y i, B udapest, 1997, 131—170.; U ő . , Zrínyi Ilona és a korabeli magyar politika = Thököly emlékünnepség. A fejedelem halálának 270. évfordulója alkalmából 1975. október 18., szerk. M olnár M átyás, Vay Á dám M úzeum B aráti Kör, Vaja., 1975, 79 —90.; U ő ., Zrínyi Ilona „Európa legbátrabb asszonya”, M agyar—T örö k Baráti Társaság, Budapest, 20 0 8 . Továbbá: T emesvári Jenő, Felnőtté válás és házasságkötés a X V I —XVII. században, avagy mikor született Zrínyi Ilona?, Irodalom ism eret 1 9 9 6 /1 —2 ., 51—56.; B eiczer Éva., Megbúsult elmével: Zrínyi Ilona személyiségképe, N em zetközi G rafológiai Szem le, 1997/1 ., 6 3 —75.; C satáry György, Zrínyi Ilona levelei és emlékei Kárpátalján, H ato d ik Síp 1 9 9 3 /2 ., m elléklet, 10—16.

490 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/4

amazont, Thököly hitvesét, II. Rákóczi Ferenc anyját, Zrínyi Miklós unokahúgát, Z rínyi Péter lányát látja és láttatja?2 M iért nem rajzolódhatott ki egy olyan nar- ratíva, melynek főszereplője korszerű gazdálkodó, a Rákóczi birodalom teljhatalm ú úrnője, Sáros vármegye főispánja, aki tudja és akiről tudják, hogy M unkácsnál történelmet ír, de nem m int szabadságharcos, hanem m int kiváló diplomata és politikus?3 Hogyan formálta életútjának narratíváját és személyiségkonstrukcióját egy felettes társadalmi tudat - főként a két világháború között - , hogy az egyezzen az adott kor társadalmának ideális nőről vallott elképzeléseivel?

Azokat az eljárásokat szeretném elemezni, amelyekben a nem zeti allegóriát,4 a kontextustól megfosztást és mítoszt arra használták fel, hogy Z rínyi Ilona m int nem zeti hősnő, m etaforikus alakzatként m űködjön közre egy speciális társadalm i-nem i konstrukció — nagyasszony szerep — létrehozásában. A női nemzeti identitásképzés vonatkozó diszkurzív stratégiái, diskurzus- és narratívaelemzés révén, Szentmihályiné Szabó M ária 1939-es Zrínyi Ilona-regényén m utathatók be.5 De az értelmezés elvétené tárgyát, ha a retorikai stratégiák működésének leírását nem egészítené ki a történeti kontextus analízisével. A Horthy-korszakban ugyanis egyre jobban láthatóvá válik a történeti személy ideológiai imázsának elsajátítása, amelyen keresztül kiütközik a nacionalista narratíva önellentmondása: a nem zet anyja nemcsak egyszerre működtet maszkulin és feminin szerepet, de a nemzetnek való alárendeltsége a nem i és nem zeti identitásának azonosításában válik totálissá.

N e m és nem zet

A női identitásminták, szerepek, alakzatok nacionalista diskurzusba illesztésének óriási szakirodalma van. Itt néhány olyan csom ópontra szeretnék csupán kitérni,

- A róla m egform ázott nagyasszony kép ma is tovább él: tanulmányok érvelnek am ellett, hogy Zrínyi Ilona korának asszonyai közül m int nagyasszony, hőslelkű asszony, bátor nő em elkedett ki. Jellemzését viszont csak a. férfiak vonatkozásában — egy férfinak a. lánya., felesége, anyja. — tudják kialakítani. Lásd K r is t o f o r y Olga., Zrínyi Ilona, a munkácsi vár hős védője = Patak nagyasszonya: Zrínyi Ilona. Nem zetközi tudományos ülés, Sárospatak, 2000. szeptember 6., szerk. H a l á sz Magdolna- N o s z á l y n é B o d n á r Á gnes, Zrínyi Ilona. Városi Könyvtár, Sárospatak, 2003, 35. A történet- írás férfiközpontúságára való hivatkozó számára nem tűnik fel, h ogy amikor női szereplők után nyom oz, a. nem zeti történetírás retorikáját m űködtetve a nacionalista férfiszerepet eljátszó nők értékelését hiányolja.. Lásd D o b a y Béla., Hogyan él Zrínyi Ilona alakja az utókor emlékezetében? = Patak nagyasszonya, 43.

3 M agától értetődő lenne az a. válasz, hogy nem álltak rendelkezésre a források. A levelezés, dokum entum okhoz való hozzáférés a. történetírás számára 1849 után biztosítva volt.

4 A nem zeti allegória és nem zeti szim bólum kétféle konstrukcióját Horni Bhabha tanulmányára építve használom. Lásd Horni K. B h a b h a , DisszemiNáció. A modern nemzet ideje, története és határai, ford. S ári László = Narratívák, III., A kultúra narratívái, szerk. N . K ovács Tím ea, Kijárat, Budapest, 1999, 85-118.

5 S z e n t m ih á ly in é Szabó Mária., Zrínyi Ilona, Bukarest, Kriterion, 1992. (Az eredeti kiadás: Singer és W olfner, Budapest, 1939.)

--------------------------------------------- A N E M N E M Z E T I K IS A JÁ T ÍT Á S A -----------------------------------------------

TANULM ÁNYOK 491

J A B L O N C Z A Y T ÍM E A

melyek hangsúlyosak lesznek a Zrínyi Ilona-narratíva értelmezésében, és a kritikai diskurzuselemzés elvei m entén különösen relevánsak. A diskurzuselemzés tá- gabb elméleti kerete azért kamatoztatható az efféle narratívák értelmezésénél, m ert a vizsgálat során a hatalom , az uralom , a társadalm i egyenlőtlenség viszonyaira helyezi a hangsúlyt. Azt lehet feltárni, hogy az uralom (vagy az ellenállás alakzatai) és a társadalmi egyenlőtlenség milyen kom m unikációs struktúrákon, stratégiákon, diszkurzív eljárásokon keresztül term elődik újra.'' Az elemzés jelen esetben a nőket társadalmilag egyenlőtlen helyzetbe kényszerítő uralm i stratégiákra összpontosít, amely stratégiák viszont a felszíni struktúrák horizontális viszonyainak m utatták magukat. A nacionalizmus és a társadalmi nem összefonódásának megértéséhez egyfelől fontos lesz rekonstruálni azokat a társadalmi és kognitív folyamatokat, amelyek egy társadalmi csoportnak privilegizált diskurzus-hozzáférést és -irányítást tett lehetővé egy másik csoport fölött, de másfelől utalni kell arra az elméleti keretre is, amelyben a diskurzusok és társadalmi praxisok értelm ezése lehetővé válik.

A társadalmi nem et és nem zeti diskurzust összekötő elméletek axiómája Be- nedict Anderson a nem zet m int elképzelt közösség fogalma, vagy Ernest Gellner álláspontja, miszerint „a nacionalizmus hozza létre a nemzetet, és nem fordítva.”7 A nem zet ideológiájának központi eleme a hom ogenizáció, a saját szuverenitás hangsúlyozása, de a nem zet nem egy örökké létező entitás, hanem a folyamatosan változó nacionalista diskurzusok eredményei, a nacionalista diskurzust pedig különféle, hegem óniáért küzdő csoportok népszerűsítik. N oha a m odern nem zeti konstrukcióban a kultúra differenciálódása figyelhető meg, mely éppen a különböző, egymástól eltérő csoportszerveződéseket és valóságértelmezéseket term eli ki, mégis a nacionalizmus legfőbb törekvése a kulturális homogenizáció, amelyen keresztül természetesnek állítja be egy közösség uralkodó szerepét, valam int az állam és civil társadalom ideológiai rendszerei fölött gyakorol ellenőrzést. Stuart Hall pedig arra figyelmeztet, hogy az emberek nem csak egy nemzet jog i értelemben vett állampolgárai, hanem részt vesznek a nemzet eszméjében, mely a nemzeti kultúrában reprezentálódik.8 A nemzeti kultúra egy diskurzus jelentések konstrukciós módja, amely befolyásolja és szervezi tetteinket és m agunkról kialakított el

6 Vö. ehhez T eun A. Van D ijk , A kritikai diskurzuselem zés elvei, ford. K r iz a B orbála = Szövegvál- tozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus, szerk. Szabó M á rto n — Kiss Balázs — B o d a Zsolt, N em zeti T ankönyvkiadó — U niversitas, Budapest, 2000, 442—477.; Ju d ith B a x te r , Positioning Gender in Discourse.. A Feminist Methodology, T h e U niversity o f R ead ing , R ead ing , 2003.; M ichel F o u c a u lt , A hatalom mikrofizikája, ford. K icsák Lóránt = U ő ., Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, szerk. S u ty á k T ibor, Latin B e tűk , D ebrecen , 2000, 307—330.

7 E rnest G ellner, Nations and Nationalisrn, Blackw ell, O x fo rd , 1983.; U ő ., Culture, Identity, and Politics, C am bridge U P, C am bridge , 1987, 8—17.

8 S tuart H all, Questions of cultural identity, Sage, L ondon , 1996.


képzeléseinket. A nemzeti kultúrák identitásokat konstruálnak, melyek jelentéseket hoznak létre a nemzetről, és identifikációs m intákat nyújtanak a nemzet tagjainak. H all szimbolikus közösségként felfogott nemzetkoncepciója a jelentések készletének reprezentációján alapul.9

A társadalmi nem i viszonyok és a nem zet kapcsolatának kérdését értelmező genderkutatások — főként Joan Nagel és N ira Yuval-Davis kezdeményezésére — rámutatnak azokra a fogyatékosságokra, melyek a nacionalizmuselméleteket (Gell- ner, Hobsbawm, Smith) jellemezte; olyan férfiközpontú politikai analízisnek te kinthetők, melyek figyelmen kívül hagyták a társadalmi nem i viszonyok, szerepek jelentéseinek alakulását a m odern nacionalizmusok létrejöttében, működésében. Ezzel szemben a gender és nemzet metszéspontjából kiinduló társadalomtörténeti, történeti, nyelvi-retorikai szem pontú kutatások arra vállalkoznak, hogy a maszkulin és fem inin szerepeket a nem zet történeti konstrukciójában vizsgálják.

Ugyanis a nem zet fogalma történetileg m indig is össze volt kötve a társadalm i-nem i identitások konstrukciójával. Az elképzelt közösségként felfogott nem zet tehát nem pusztán identitásokat konstruál, hanem társadalmi nemmel ellátott nem zeti állampolgárokat határoz meg. A nacionalizmus különböző formái létrehozzák a feminitás és maszkulinitás, a normatív szexualitás konstrukcióit, ami fordítva is igaz: a nem zet ezen eljárásokon keresztül társadalmi nem m el ruházódik fel.10 A kulturális reprezentációk rendszerében a nacionalizmus és a társadalmi nem egymást kölcsönösen meghatározó összekapcsoltsága egy felülről lefelé irányuló uralm i viszonyt rajzol ki. A nem zeti kulturális reprezentáció kialakításában, ellenőrzésében a férfiaké a főszerep, így a nemzetállam javaihoz való hozzáférés tekintetében sem ugyanolyan joggal vesz részt a nő és a férfi, m int ahogy a nem zet- fogalom előnyben részesített identitása is a férfié.11 A nők ebben a diskurzusban metaforikus és szimbolikus szerepet kapnak. A nőnek és a családnak a nem zeti szim bólum ok szempontjából van elsődleges szerepe. A nő nacionalista küzdelm ekben való szerepvállalását azért lehet alárendeltnek tekinteni, m ert m int m etaforikus liminalitás, a nem zet szimbolikus hordozójaként jelenik meg, viszont nem zeti ágensként nem kap helyet ebben a nyilvános térben. Vagyis a nem zeti diskurzus a nők számára néma helyet kínál, nem lehet „saját identitása”, ,,a nők

c> S tuart H a l l , A kulturális identitásról, ford. F a rk a s K risztina — J o h n Éva = M ultikulturalizm us, szerk. F eisch m id t M arg it, O siris — L áthatatlan K ollégium , B udapest, 1 9 9 7 , 6 0 —8 6 .

111 Vő. ehhez S idonie S m ith — Gisela B r in k e r - G a b le r , [f ’riliiio N e w Ideutities: Gender, N ation and Immigration in Contemporary Europe, U niversity o f M inneso ta Press, M inneapolis , 1 9 9 6 , 3 5 . ;

G eorge L. M osse , A férfiasságnak tüköré. A modern férfieszmény kialakulása, ford. Székely A ndrás, Balassi, Budapest, 2 0 0 1 , 1 3 —16 .; Tam ar M a y e r, Gender ironies of nationalism. Setting the stage = U ő . ,

Gender Ironies of N ationa lism . Sexing the N ation , R o u tled g e , L ondon — N e w Y ork, 2 0 0 0 , 1—2 4 .

11 A nne M c C l in to c k , Fam ily Feuds. Gender, N ationalism and the Family, F en iin ist R e v ie w 1 9 9 3 ,

Suninier, 6 2 —8 0 .


T A N U L M Á N Y O K 493


esetében nincs nem zeti identitás”, mivel a női identitás sem kollektív, sem szubjektív szinten nem érvényesül.12

Yuval Davis és Floya Anthias szerint a nők részvételét a nacionalista politikában mégsem lehet m erőben passzívnak tekinteni, m ert a nem zet reprodukcióját biztosítják: a nem zeti kollektívum biológiai fenntartói egyben a nem zet határait kulturálisan és szimbolikusan is védik, és szimbolikus határőr szerepükből következően újraterm elik a nem zetet.13

M agán és/vagy nyilvános

A nők nem zetépítésben való részvétele a m odern polgári nyilvánossággal együtt konstruálódó nacionalizmusok kialakulásában a magán és nyilvános területek bonyolultabb összekapcsolódását, kereszteződését teszik láthatóvá, és nem azok éles elkülönülését. M ég akkor sem, ha a m odern polgári állam és nem zeti konstrukció a magán m int család, a nyilvános m int politikai és férfiterület látványos elkülönítésére törekszik. A nacionalizmusnak m int ideológiának ugyanis elemi érdeke, hogy a társadalmi nem i határokat kijelölje és elválassza egymástól. A nő legyen a változatlanság, hagyomány megtestesítője, és ne lépje át a férfiterületek határait. N em rendelkezhet hősies erényekkel, m ert az maszkulin tulajdonság, ahogy a fem inin férfi, az androgünitás megjelenése is az ambiguitásmentes nacionalista társadalmi nem i ideál megsértését vonja maga után.

A nyilvánosság szerkezetváltása a feudális reprezentatív nyilvánosságból a m odern nyilvánosságba azonban úgy ment végbe, hogy a különböző társadalmi réteghez tartozó férfiak számára adott csak egyenlő jogokat, a nők viszont a nyilvános szférában nem tudtak megjelenni ugyanolyan jogú állampolgárként, és a m agánszférához rendelődtek. E történeti folyamatnak visszamenőleg, a reprezentatív nyilvánosság struktúrájának alakulása szempontjából, a társadalmi nem i vonatkozást tekintve is tétje van. A történeti és társadalom történeti kutatások arról számolnak be, hogy Magyarországon a 17. században egyfelől a reneszánsz hatására, másfelől a protestantizm us elteljedésével (főleg a nemesi) nők jogai növekednek, hiszen számos példa van rá: birtokokat irányítanak, politikai döntésekbe szólhatnak bele, nem lehetetlen egyfajta női emancipációról beszélni. A reneszánsztól ugyanis újfajta női modell lesz kialakulóban, aki sokkal inkább partner, szellemi társ, m int bárm ikor máskor. Az elit körében a lányok ugyanabban a szocializációban vesznek részt, a fiúkkal együtt ugyanabban a hum anista irodalm i műveltségben részesülnek, m ert a nyilvánosságban a ranghoz méltón kell reprezentálni a hatalmat a nő-

12 R á k a i O rsolya, A nők a nem zet kulturális-kultikus megalkotása, A lfö ld 2007/5 ., 52—56.' N ira Y u v a l - D a v is , N em és nem zet, ford. Sz a b ó Valéria, U M K , B udapest, 2005.

494 IR O D A IO M T Ö R T É N E T • 2011/4

nek is. Nehezen lehet a patriarchális értékrendszer és ideológia m inden összetevőjé t a nyilvános (katonai, politikai terület, férfi privilégiuma) és a m agán (család, otthon, női szféra) szétválasztásában le írn i.14 Érdemesebb inkább megfigyelni és kimutatni, hogyan, milyen diszkurzív eljárásokon keresztül jelennek meg a dom inancia és a legyőzöttség, az alárendelés állapotai azokban a történeti periódusokban, am ikor a nők emancipálása kezd teret hódítan i.15

Ahogy láttuk, a magánszférának m int a család és a nő helyének, valam int a nyilvánosnak m int politikai és férfiterületnek az elkülönítése tehát éppen azután az átm eneti időszak után vált sürgetővé, am ikor egyfajta emancipációról lehet beszélni. A korm ányzati és a magánszférára vonatkozó kérdések nyilvános m egvitatása patriarchális keretben marad. M iközben a 19. század utolsó évtizedeinek Magyarországán is bekövetkező társadalmi-gazdasági változások a magánszféra struktúráját érintvén átalakították a hagyományos családmodellt. A nők számára lehetővé vált a hozzáférés az oktatáshoz, a belépés a m unkaerőpiacra, s közben a sokszínű m ozgalommá bővülő nőegyletek szorgalmazzák a nők aktivitását a nyilvános szférában.1''

Történetileg 1919 után, a férfiuralom önkényes gondolkodási struktúráját, társadalmi berendezkedését m egtám adó feminista mozgalmak, törekvések, követelések nem véletlenül váltanak ki antifeminista reakciót.17 N em csupán arról van szó, hogy a meglévő férficentrikus társadalmi konstrukció reflektál gyengülő pozíciójára, hanem 1920-tól a feminizmussal szemben egy keresztény politikai szerveződéssel összekapcsolódó konzervatív irány lép fel, mely megkezdi a nő - emancipáció esszencialista érvekre épülő tagadásának teijesztését.

A két világháború közti időszakban az em lített horizontális térben létesülő magánszféra - nyilvános szféra polarizáltságot azzal fedik el, ahogy e nem zetstra

14 Kürti László elem zései a hagyományos patriarchális rendszernek, a felettes férfi státusnak, nők leigázásának totális érvényesülését sugallják. László K ü r t i , Eroticism, sexuality and gender reversaí in Hungárián culture = Gender Reversals and Gender Cultures: Antropological and Historical Perspectives, szerk. Sabrina Petra. R a m e t , R outledge, London — N e w York, 1996, 148—163.

15 Vö. ehhez: Joan K e lly -G a d o l, A nemek társadalmi viszonyai, ford. M o ln á r Edit Katalin, Aetas 1993/4., 145.

16 A z 1904-ben alakuló Feminista Egyesület már politikai jogokat követelő nőm ozgalom ként lép fel. A gyökeres változás akkor következik be, amikor a nők választókká és választhatókká válnak. A feminista törekvéseknek a. politikai, mozgalmi jelentős égükön túl nagyon fontos kultúra kritikai dim enzióik is vannak: olyan élettörténeti narratívák, folyóiratbeli diskurzusok, nyilvános viták válnak tényezőkké, amelyek reflektálnak a női, férfi, identitások társadalmi, kulturális meghatározottságára., átpolitizált formájára, feltárják a patriarchális diskurzus rendszerszerű összefüggéseit a női alárendeltségnek a. viselkedési normák, intézm ényi struktúrákkal mutatkozó kapcsolatában.

17 Ez történik Németországban és Európa, más országaiban is. N . Szegvári Katalin német és osztrák példákat hoz: N . Sz e g v á r i Katalin, Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalm i Magyarországon . A zsidó és nó'hallgatók fó'iskolaifelvételéről, Akadém iai, Budapest, 1988, 55—60.


TANULM ÁNYOK 495


tégia a nőkből „szubjektumot” formált. A nők és férfiak számára az egyenlő jogok és kötelességek biztosításának elve bekerült ebbe a stratégiába, de úgy, hogy ezzel a női nyilvánosság ellenőrzése vált még inkább lehetővé. Egy államilag irányított nemzeti tematika a politikai revízióval összefüggésben és keresztény-nemzeti ideológia m entén konzerválta a hagyományos női szerepet és családmodellt, melynek érvényesülését az államapparátus - az oktatási rendszer, a politikai rendszer, a jogrendszer, a család, a média, a kulturális rendszer stb. - támogatásával érte el. A befagyasztott identitásm inták és a családm odell erősítésével párhuzam osan ugyanakkor a m odern életfelfogás teijedését (töm egm édium okon keresztül), az iskoláztatással elérhető értelm iségi szereplehetőségek megjelenését sem lehetett m egállítani, figyelmen kívül hagyni. A női szexualitás nyilvános diskurzus tárgya lett, és a m aszkulin szerepek feminizálódása is elindult, ezért vált sürgetővé a női szerepek nemzeti keretbe való illesztése és rögzítése. A revízióért való küzdelem a nők számára felkínálta a politikai részvételt a nemzetépítésben, annak szimbolikus terén, a kulturális nacionalizmus retorikáján keresztül. A nők hagyományos szerepkörét, családban elfoglalt helyét a nem zet anyái szerepre tágították. A család m in t nem zet és a nem zet m in t család trópus a nem zetállam stabilizálásában diszkurzív módon működik. A trianoni határok átalakítására vonatkozó politikai szándék a nőket olyan reprezentációs kényszerhez kötötte, hogy a nyilvánosság szintjén a nő számára a nemzeti keret és „anyai keret” egymás szinonimái lettek.18 Ezzel összefüggésben nyilvánvalóvá válik, hogy a nemzeti retorikában a feminizmus az anyaság, női méltóság elleni támadásnak minősül, és az anya illetve a nem zet metaforikus azonosítása okán a nőemancipáció a nemzetre veszedelmet hoz. így azokat a kezdeményezéseket, forradalmi szerveződéseket, amelyek nem értettek egyet ezzel a nem zeti kerettel, ellehetetlenítették.

A nemzetnek a családra (és fordítva) történő metaforikus átvitelében a nemzet nyilvános és magánszférájának határai összemosódnak. A nemzet m int család m etaforában az időtlenségre, totalitásra, homogenitásra való utalás a nem zet tagjaiban olyan érzelm eket kelt, melyek m egkönnyítik a stabil nem zeti identitások konstrukciójának kiépítését.19 A nem zeti nyilvános tér úgy kerül fedésbe a m agánnal, hogy a szexuális vágyak (a reprodukciós gyakorlat) is a nemzetépítés elve, az állam kontrollja alá kerül. Ügy is fogalmazhatunk: az állam bekebelezi, de nem csak a nyilvánost, hanem a magánszférát is, melynek struktúráját egy reprezentatív nyilvánosságba utalja vissza.

:: P e tő Andrea, N apasszonyok és holdkisasszonyok: A mai magyar konzervatív női politizálás alaktana, Balassi, Budapest, 2003, 66—72.

19 Vö. ehhez: Ida. B l o m — Karén H a g e m a n n — Catherine H a l l , Gendered Nations. Nationalisms and Gender Order in the Nineteenth Century, Berg, Oxford, 2000.


„M ire tanít ma bennünket Z r ín y i Ilona?”2"

A nacionalizmusnak ahhoz, hogy fenntartsa a hom ogén, szubsztanciális nem zet eszméjét, politikai mítoszokat, „kitalált” hagyományokat kell működtetnie. A nacionalista ideológiával rokonszenvező írónők közül sokan nagy szerepet vállaltak ebben történelm i, életrajzi regényeikkel (például Pálffyné Gulácsy Irén: Fekete vőlegények; Pax vobis; A kallói kapitány; Nagy Lajos király; Jezabel; Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántfy Zsuzsámra; Zrínyi Ilona; Dénes Gizella: Két fehér galamb; Boldogasszony hadnagya; Kisasszonykirály). E narratívák sajátos történelm i eseményeket, női alakokat emelnek a középpontba, akik a magyar történelem bizonyos fordulópontjain változtattak a történelem alakulásán. A szövegek egyben a kollektív emlékezet célját is szolgálják: a m últ és a jelen közötti folytonosság megterem etésében vesznek részt, és egy olyan összetartozást, m i-tudatot erősítenek, mellyel a másoktól való elkülönülést mélyítik.

Szentm ihályiné Szabó M ária Z rínyi Ilonát középpontba állító könyve és a hozzá fűzött kom m entálja a kollektív identitásképzés és közösségi emlékezet m ű- ködésénekjó példáját nyújtja. A Zrínyi Ilona című regény karakteresen kontextua- lizálja és értelmezi azt az alapvető kognitív programot, amely lehetővé teszi, hogy az egyedi szövegből általánosan, társadalm ilag elfogadott reprezentáció váljon. Ugyanis ,,az uralkodó diskurzusok a konkrét modellek előállításában játszott szerepükön keresztül (közvetve) befolyásolják az ilyen társadalmilag elteijedt tudást, attitűdöket, ideológiákat.”21 A szöveg ilyen szem pontú vizsgálatához olyan szö- veg- és kontextussajátosságokat szükséges figyelembe venni, amelyek az uralom (nacionalizmus és társadalm i nem összefüggésében történő) érvényesítésének diszkurzív tulajdonságairól árulkodnak.

A kontextusok sajátosságai. E letrajz(ok) és a kapcsolódó társadalmi jelentések

A nem zet konstruált koherenciájának fenntartásához használt „kitalált hagyom ányok” vagy hallgatólagos szimbolikus vagy rituális szabályok formáját öltik, melyek egyrészt ismételnek bizonyos viselkedési normákat, másrészt a m últ folytonosságát hangsúlyozzák. „A kitalált hagyom ányoknak jelentős társadalm i és

211 Ezzel a cím m el 1943-ban m egjelent a regényhez a szerző által a könyvet népszerűsítő kiadvány, m ely nem pusztán a regényt, de a. Zrínyi Ilonára, ráíródó imázst is közvetíti. A kiadvány képes illusztrációi főként a. nem zeti romantika történelmi festményeiből válogatnak, (Madarász Viktor Zrínyi Ilona, vizsgálóbírái előtt, 1859-es képe). Lásd Sz e n t m ih á l y in é Sz a b ó Mária, Mire tanít ma bennünket Zrínyi Ilona?, Athenaeum, Budapest, é. n.

21 Van Dijk, I. m., 452.


TANULM ÁNYOK 497

politikai funkciójuk van, és enélkül nem is jelennének meg és nem is szilárdulnának m eg”.22 A hagyom ányok feltalálása tekintetében újításnak számít az a nagy- asszonyszerep-konstrukció, amely Takáts Sándor jóvoltából m ár 1914 körül életre kel. Ahogy Z rínyi M iklós életműve kultuszképző volt, melyet a kultúrpolitikai szándék is sokszor kisajátított,23 úgy Zrínyi Ilona figurája a népszerű és népszerűsítő irodalomban találta meg a helyét, és ott épült fel a kultusza. H a a Zrínyi Ilona köré épített narratívákat, képi ábrázolásokat és reprezentációkként m űködtetésüket kutatjuk, több társadalmi vonatkozású aspektusra kell tekintettel lennünk. H ogyan válik részévé Z rínyi Ilona a kollektív m em óriának, m ilyen női szerepet közvetít alakján keresztül bizonyos történeti kontextusban a társadalom intézményrendszere?

R . Várkonyi Ágnes rám utatott arra, hogy a történeti személy megítélése évszázadokon keresztül egy rom antikus nem zeti ideológián átszűrve konstruálódott. O lyan sztereotípiákkal ruházták fel, amelyeket saját koruk, kontextusuk számára az ideológiai célok szolgálatába tudtak állítani. Az egyes feldolgozások H orváth M ihály (1869) adatsoraiból indulnak ki és a nem zeti narratívaképzés retorikai stratégiáit m űködtetve jelölték ki a nőalak szerepkörét.24 Az egyes szövegek totalizálásra törekvő diszkurzív eljárások pedig éppen az elcsúszásokat, a to - talizálhatatlanságot teszik láthatóvá. A két világháború közötti nacionalista ideológia által m egalkotott reprezentációkban Zrínyi Ilona a nagyasszonyos szerepen keresztül lesz nem zeti szimbólum. Azért lehetséges a (történetileg nem értelm ezett) reprezentatív nyilvánosság alakjait felhasználni a nem zeti szimbolizációra, m ert nem állnak ellen a szim bólum m űködésének: az azonosítás, azonosság lehetőségét testesítik meg, a reprezentatív nyilvánosságban az uralkodó, a fejedelem, a korona önmagában a totális nemzettel esik egybe. De figyelembe kell vennünk a társadalm i nem i vonatkozást is (amit elemzésében Haberm as sem tesz meg), hiszen ezeken a narratívákon keresztül olyan 16—17. századi nőalakok lépnek elénk, akik bizonyos történeti szituációban ágensként léptek fel, azaz aktívan vettek részt a politikai életben, és alakítottak a történelem menetén. A paradoxon tehát az, hogy a nacionalista ideológia egy olyan látszólagos metaforikus azonosításra épülő reprezentatív nyilvánosságot aknáz ki, amely annak gendervonatko- zása tekintetében a bináris oppozíciókra épülő rendszer hierarchikus struktúrájának a határait feszegetik.

E ric H o b s b a w m , Tömeges hagyomány-termel és. Európa 1870—1914 = Hagyomány és hagyomány- alkotás. Tanulmánygyűjtemény, szerk . H o f e r Tam ás — N ie d e r m ü l l e r P éter, M T A , B u d ap est, 1987, 181.

23 B i t s k e y István, Virtus és poézis = A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában, szerk. B e n e Sándor — H a u s n e r G ábor, Z r ín y i, B udap est, 2 0 0 7 , 114.

24 H o r v á t h M ih á ly , Zrínyi Ilona életrajza, R á th M ór, Pest, 1869.

------------------------------------------------------- JA B L O N C Z A Y T Í M E A --------------------------------------------------------


A hogy szó volt róla, azok a tö rténeti korok, amelyek a patriarchális uralm i rendszer privilegizált pozícióit m eginogni látják, a hatalom és alárendeltség struktúráját még jobban megerősítik. így a nacionalizmusnak elemi érdeke lesz, hogy a fem inin—m aszkulin szerepeket jó l elkülönítse, és a hatalm i hierarchiát megszilárdítsa. Zrínyi Ilonából így lesz egyfelől a nem zeti kultúra védelmezője, mitizált alak, akinek megkonstruált esszencialista szerepével nem lehetett azonosulni. Másfelől viszont, átrendezve a hangsúlyokat, a passzív, alárendelt (azaz feminin) jegyeket egy nem zeti keretben képviselő nő, akinek élete a férfiak m ellett mellékszereplőként (II. Rákóczi Ferenc anyjaként) teljesedik ki, és akinek heteroszexuális nőidentitását férfiak alakították ki. A nem zeti-társadalm i nem és biológiai nem diszkurzívan kapcsolódik össze a nagyasszony szerepben, amely társadalmilag elfogadott reprezentációként a közösség értékeit, érdekeit tükrözte, és hozzájárult a társadalmi tudat alakításához.

A nagyasszony szerep m int sajátos társadalmi nem i konstrukció m ár Takáts Sándor Régi magyar nagyasszonyok című könyvében kidolgozásra kerül. N em mellékes körülmény, hogy az 1914-es könyvében, és az 1926-os Magyar Nagyasszonyokban is Zrínyi Kata és Dorica szerepel, de Ilona nem. Természetesen egyéb kötetekben, folyóiratcikkekben foglalkozik Z rínyi Ilona alakjával, de olyan történelm i nőalakról van szó, akinek politikai megítélése is latba esik, amikor nagyasszony szerepbe kényszerítik. A didaktikai célzatosságnak nemcsak egy „férfias szellem”-et kell megfeleltetni, hanem az éppen aktuális H absburgokhoz (és/vagy ném etekhez) való politikai viszony is meghatározza reprezentációját (esetleges mellőzését). 1914-ben ugyanis Szekfű Gyula Száműzött Rákóczija nagy vitát vált ki, Takáts pedig Szekfűhöz lojális szeretne lenni. Tehát ugyan Takáts nagyvonalúan kihagyja nagyhatású „nagyasszonyos” könyveiből Zrínyi Ilonát, akinek akkoriban készült narratív portréi viszont mégis Takáts elveit visszahangozzák. Kállay M agda például 1942-ben összefoglalást készít arról, hogy Thaly Kálmántól kezdve Herczeg Ferencig hogyan dolgozza fel a magyar irodalom Z rínyi Ilona alakját, bevezetőjében szinte szó szerint Takátsra épít.25 Fontosnak tartotta kiemelni, hogy Zrínyi Ilona m inden tette és gondolata a sajátos magyar nem zeti lélek megnyilatkozása, a nem zeti politika híve, aki hazája iránti szeretetét m egm utathatta tettekben is. Takáts Sándor Nagyasszonyainkról című írásában foglalja össze legtisztábban a nők szimbolikus nem zeti határőrszerepét: az önzetlen, az eszményért élő és m eghalni is képes nők nem zeti érzésben felül is m úlhatják a férfiakat. A nők ugyanis ,,a nem zeti hagyom ányok, szokások és a nem zeti nyelv leghűbb ő re i”, „idegen m ódinak és erkölcsnek legnagyobb ellenségei”, hamar megtanulták, hogy mit je lent, „lángolni a nemzeti dicsőségért, vágyódni a nem zeti célok után”, „nem lehet

25 K á l la y M agda, Z r ín y i Ilona a magyar szépirodalomban, Városi N yom da, D ebrecen , 1942.

TANULMÁNYOK 499



őket rávenni, hogy a hazai földet elhagyják”, a féijeiket is hazacsalogatják Bécs- ből, am ikor „a m agyar otthon emlékét kifújja a fejükből a bécsi szél”.2''

Z rínyi Ilona nagyasszonyos szerepkonstrukciójában konstitutív elem a Habs- burg-ellenesség. A m ikor arra helyezik a hangsúlyt, hogy R ákóczi felesége (R á- kóczinéként szólítják, m ikor m ár Thököly felesége) és II. R ákóczi Ferenc anyja, akkor Thököly szorul a margóra: ,,nem is annyira Thököly hitvese, m int inkább a Rákóczi-árvák anyja és gyámja védte Munkács várát a császáriak ostroma elleni háborúban hosszú éven át.”27 A Rákóczi-házasság azért lesz a nő életében is k iemelkedő fontosságú, m ert a nemzet életében sorsdöntő — az érzelmek hiánya nem szorul indoklásra, m ert a vagyon, a birtok, a családok egyesítése, a Wesselényi-féle összeesküvés egy stratégiai lépésnek bizonyul: „Rákóczi előtt - a dicsőség - Szent István koronájához szabad az út.”2S

Ehelyütt nem tekinthető át a Z rínyi Ilona-reprezentációk sora,29 pusztán az egyes szempontoknál utalható néhány variáció. Fontos viszont, hogy Zrínyi Ilona m in t történettudom ány diskurzusában fellépő személy m ilyennek m utatkozik R . Várkonyi Ágnes újabb kutatásai által megkonstruált portréban. A történész szerin t ugyanis nem m agyar nagyasszonyos tulajdonságainak köszönhetően látszik fontos történelm i alaknak, hanem m int szuverén személyiség, politikus és diplomata. A Rákóczival kötött házassága révén Magyarország leggazdagabb asszonya lesz, 33 éves özvegyként pedig önálló döntéshozó, „m inden felkészültség nélkül egy országrésznyi birtokegyüttest kell irányítania”. Kiváló diplomataként eléri, fiának ne Lipót császár legyen a gyámja. A magyar jogrendnek megfelelően a R á kóczi család közjogi méltóságait viseli, így lesz Sáros vármegye főispánja is. U radalmakat vezet, igazgatja a „tokaji szőlőművelést, borkereskedelmet, a makovicai officinákat, a papírmalom, az üveghuta, a fűrészmalmok vezetőit. Főemberek, jogászok sokaságával levelezett. D iákokat tám ogatott, jobbágypanaszokat orvosolt, cíviseket segített, vallásfelekezetre való tekintet nélkül.” Irányítja „az uradalm ak jószágkormányzóit, tiszttartóit, a várak őrségeit és az udvart,” el kell látnia Sáros vármegyei ügyeit, tartani kell a kapcsolatot pártfogókkal (császári hivatalnokokkal) is. Önállóságának, alanyiságának, döntéshozói magatartásának kialakulását

26 T a k á t s Sándor, N agyasszonyainkról = U ő ., M agyar N agyasszonyok, I., G enius, B udapest, 1926,10.; 40.

27 A s z t a l o s M iklós, Felszáll a sas. Történelmi regény. A leghöslelkübb magyar anyának, Z r in y i Ilonának boldog emlékezetére születésének 3 0 0 éi'es évfordulójára, S tádium , Budapest, 1943, 11.

'':: VÉRTES József, Z r in y i Ilona ura, I. R á kó czy Ferenc. Történeti regény, Légrády, Budapest, 1922, 71.29 A Z rín y i Ilona köré épülő kultusz része a T hökölyvel és R ákóczival eg y ü tt tö rté n ő újratem etése

1906-ban, nem véletlen, hogy ebben az időben is m egélénkül a róla szóló irodalom . M ajd a ku ltusz szem pontjából az 1943-as év lesz k itü n te te tt — ekkor ü n n ep ü k születésének 300. évfordulóját. N ag y o n fontos volt ezekben az években tö rté n e ti alakokat, esem ényeket m in tegy feltalált hagyom ányként beilleszteni, m egünnepeln i, a közösségi m em ória részévé tenn i.

500 IR O D A L O M T Ö R T É N E T • 2011/4

nem Zrínyi-hagyatéknak kell tekinteni. Egyfelől a nő a 17. században sokkal egyen- rangúbb lehet, m in t száz évvel később, másfelől a kényszer is alakítóbb lehetett. „Z rínyi Ilona a korabeli főúri társadalomra jellem ző kiteijedt rokonsággal rendelkezőkhöz képest — szokatlanul magányos! Anyósán kívül — nincs közvetlen felnőtt családtagja.” M unkács lesz a központ, ahonnan az uradalm akat irányítja, korszerű gazdaságát szervezi. A Thököly-féle felkelés idején Munkács jelentőségét a történész megint nem hadászati szempontból értékeli, hanem személyes és európai kontextusba helyezi. A várúrnő még öntudatosabb lesz, m ert ráébred a közösség erejére, megtanulja, hogy m it jelent a kölcsönös kapcsolat, felelősség, hogyan kell a közösséget integrálni, megszólítani.

Munkács európai kontextusban nem a szabadságért folyatott harcot jelentette, hanem m int hírközpont volt kiemelt fontosságú. Z rínyi Ilona ugyanis innen irányította a kereskedelmet, innen folytatta diplomáciai tevékenységét, levelezését Lengyelországgal és Erdéllyel, innen tájékoztatta a nemzetközi politikát, és maga is innen tájékozódik. „Diplomáciai hídfőállás”, melynek legfőbb funkciója a kül- kapcsolatok irányítása, m inthogy ébren kell tartani Európa figyelmét a m agyar ügyek iránt. „Innen próbálják a törvényenkívüliségbe szorult m agyar politikát függetleníteni a török hatalomtól”, és „biztosítani Magyarország állami önrendelkezését, vallási, kereskedelmi szabadságot az ország berendezkedésének korszerűsítéséhez.”30

A történeti kutatásokból kiolvasható, hogy nemcsak a polgári társadalmakban form álódott a habermasi értelem ben vett nyilvánosság és közvélemény, hanem már jóval korábban, a 17. században kialakul a kül- és belpolitikai kérdésekre vonatkozó széles bázisú véleményalkotás.31 Az adott kor embere számára közügyként megjelenő hírek, információk teijedése röplapokon, hírleveleken, heti újságokon— tehát m ár kiépített információszerző és teijesztő hálózaton keresztül — történt. H ogy m i számított közügynek, a történeti m unkákból kiderül. A törökök je lenlétét a nemzetközi gazdasági életben, a várostromokat Nyugat-Európa-szerte nagy figyelem kísérte.

Munkács ebből a szempontból tehát stratégiai központ. Zrínyi Ilona olasz, német, angol, francia, holland röplapokra, újságok „címoldalára” kerül. A ggódnak érte, tiltakoznak ellene vagy miatta, csodálják őt, Európa legbátrabb asszonyának tartják. „Egy francia képesújság lapján talpig fegyverben ábrázolták égő bástyák előtt. Egy spanyol színjátékban a lőporfüstös vár beom ló audienciás term ében je lenítették meg.”32 A történészi portré szerint „nem volt rá példa a 17. század végi

311 R . V Á R K O N Y I, Z r ín y i Ilona „Európa legbátrabb asszonya”, 1 8 2 —1 8 4 .

' G. E t ÉNYI N óra, A 17. század i közvéleinényforinálás és propaganda Érsekújvár 1663-as ostromának tükrében, Aetas 1 9 9 5 / 1 . , 9 7 .

32 R . V Á R K O N Y I, Z r ín y i Ilona „Európa legbátrabb asszonya”, 1 8 4 .




Európában, hogy a Habsburg-uralkodóval, I. Lipót ném et-róm ai császárral és magyar királlyal m értek volna össze egy nőt.” 1688-ban a vár feladását, mely nem a romantikus narratívák kliséje szerint árulással, hanem közös megegyezéssel tö rtént, a M ercure historique et politique így kommentálja:

Ha a régi rómaiak idejében lennénk, nem kétséges, hogy a császárnak nagy diadalmenetet szavaznának meg mindazokért a hódításokért, amelyet ellenségeivel szemben elért [...] De miután ma felvilágosultabb szellemű században élünk, és olyanban, amelyben az agy kiműveltebb, azt kell hinnünk, hogy Ragoczki hercegnő megérkezésekor Becsbe nem annyira a császárnak, mint ennek a nemes lelkű nőnek lehetne diadalmenete [...] ha valaki, akkor most ez a hercegnő az, aki diadalmaskodik, mert ezerszer nagyobb dicsőség megőrizni bátorságunkat a balszerencsében, [...] mint csatákat nyerni és várakat elfoglalni.33

Műfaj

A regény műfaji értelemben a 1920-as, 1930-as évek magyar történelm i és élettörténeti narratívum ai közé illeszthető. Kölcsönvehetjük a „történelm i életregény” műfaji megjelölést, melynek jellemzője, hogy az életrajziságot helyezi előtérbe, és a történeti szereplő életének bizalmasabb eseményeit beszéli el. A történelm i életregény műfajisága, a történelm i kor történelm i alakja köré épített élettörténet társadalmi nem i vonatkozással jelöli a nem zetről szóló beszédet. Egy nem zeti allegorikus szöveg totalizáló homogenizációja olyan felszíni struktúrákat m űködtet, amelyek elrejtik a szöveg diszkontinuitását. De a törések és szakadások a szöveg tudattalanjában rögzülnek. Az alakját kisajátító nem zeti szimbólum köré épített reprezentációk leleplezik saját stabilitásuk lehetetlenségét, és láthatóvá teszik je lölőrendszer ambivalenciáját, az ideologikus beszédmód működését.

A 1930-as évek kapcsán ki kell emelni egyfelől, hogy az irodalom olyan té mákat keresett a múltból, melyek analógiául szolgálhattak a jelen számára, és prognózist adhattak a jövőről. Másrészt (ebből következően) a képzelt és valós egymásba játszására való reflexió helyett műfajilag is a történetileg hitelesben, a tényszerű ábrázolásában láttak garanciát. Hayden W hite szerint ,,a történelm i regény és m in- taolvasói között lévő kapcsolat egy m egkülönböztető szerződésen nyugodott: a m ű tervezett hatása az olvasónak attól a feltételezett képességétől függött, hogy m ennyire tud különbséget tenni valós és képzelt események, tények és fikció, s így

33 Uo.


élet és irodalom között.” E szerződés tette lehetővé az olvasó számára, hogy az „ismerős egzotikussá és az egzotikus ismerőssé” váljon.34 Az ilyen történelmi, életrajzi regényeknél viszont a realista regény olyan im plikációi kerülnek előtérbe, am elyek nem ezen a szerződésen alapultak. Arra szólítják fel az olvasót, hogy a képzeltet azonosítsa a valóssal, az „élettel”. N em csoda tehát, hogy az olvasó számára nem nyújtja az idegenség élményét és a nagy történelm i alak sem tud ismerőssé változni. (Nem tudja elérni, hogy a valós események imagináriussá, a képzelt események valószerűvé váljanak.) Az imaginárius nem zeti közösség metaforicitása, a reprezentáció temporalitása Z ríny i Ilona történetét m ozdulatlan élőképbe merevíti.

Az események sora m inták, rom antikus sablonok szerint íródik, m iközben a valódiság és lényegszerűség látszatát kelti. Az elképzelt közösség narratívája nem tudja elrejteni ajelölés instabilitásra és a felszíni homogenitásra törekvés feszültségét, mely a műfaj sajátos temporalitásának tekintetében is kiütközik. A nem zetről szóló narratíva az önkényesen használt jelek terét hozza létre, vagyis az eredetre, a nem zetre m int az allegória jelöltjéhez próbálja kötni magát, de csak a szignifi- káció m etonim ikus eltolásait, ismétléseit tudja kiterm elni.35 A nem zeti idő stabil, homogén ideje egyidejűséget akar láttatni, eltüntetvén a különbözőséget, m iközben mégis láthatóvá lesz az időbeli elcsúszás, a történelm i idők mássága. A m etonim ikus elcsúszás pedig éppen a társadalmi nemi-diszkurzív gyakorlatok tekintetében válik tapasztalhatóvá. Szentm ihályiné regényében a nem zeti narratívában kijelölt női szubjektivitás a múltbelinek tételezett mintára épül, és egy olyan konstruált szerepet tekint adottnak, természetesnek, és olvas vissza a 17. századba, m elyet a 20. század húszas—harm incas éveinek nem zeti nyilvános terében tek in tettek társadalmilag érthetőnek és elfogadottnak. M inthogy a m últ a jelennel való viszonyában nyer értelmet, de a jelen konstrukciójához tartozó m últ kiválasztása korlátozott, következésképpen másmilyen m últat és hozzá tartozó női szerepet nem tudtak volna elfogadni, egy másfajta női alak élettörténete nem is rajzolódhatott volna ki Zrínyi Ilona életéből. A múltba visszaolvasott élettörténeti konstrukció kollektív em lékezetben betöltött helyét a Szentm ihályiné jelene számára érthető társadalmi szerepként olvashatjuk, melyet intézményesített form ákjelöl- tek ki, és tarto ttak fenn. A nők számára nők által íródó történelm i, életrajzi regényekben megképződő, szubsztancia látszatát keltő sajátos genderkonstrukciót, nagyasszony szerepet férfiak konstruáltak nőknek.

M eghatározó természetesen a műfaj használati módja, receptivitása, a poétika olvasói kódra hagyatkozása. E téren elmondható, hogy a regényben a nemzet egyfelől egy im agináriusan m egalkotott örökké létező form a manifesztációjaként

' H ayden W h i t e , A modern esemény, ford. S c h e i b n e r Tamás = Tudomány és m űvészet között. A modern történeíemeíméíetproblémái, szerk. K i s a n t a l Tam ás, L’H arm a ttan — A telier, B udapest, 2003, 266.

35 Vö. B h a b h a , I. m.



J A B L O N C Z A Y T Í M E A

je len ik meg, másfelől a történelm i regénynek m int népszerű műfajnak m entali- tásalakító szerepe van.3'' Popularitása a kor közönsége számára integrációs szerepet tö ltö tt be: az olvasók önm agukat nem izolált egyénként látták általa, hanem egy nemzet tagjaiként. Az integrációs szerepen keresztül m int nemzeti narratívák alkalmasak voltak arra, hogy az egyén identitása közül a nem zeti identitás elsődlegességét hangsúlyozzák és azt naturalizálják. A harmincas évek nem zettudatának megkonstruálásához nagyon erősen járult hozzá a m últ konstrukciója, például egy saját nem zettudat visszaálmodása a 17. századba. A feudális társadalom nem zeti kollektívum hoz kötődő azonosságtudatában az etnikai származás nem játszott döntő szerepet.37 Sokkal inkább a vallásos és regionális elemek, a státus, a régióhoz tartozás, esetleg a foglalkozás.38 A harmincas évek hivatalos történelemszemlélete, amelyre a regény épít, a közös nyelvet, közös eredetet, származást tartotta legfőbb kohéziós erőnek. A regény ezzel egy fiktív etnicitásra39 épít, amikor Zrínyi Ilona öndefiníciójában hangsúlyossá a magyar nemzeti identitást teszi meg, m inden vonását (a két háború közötti nem zettudatból visszaolvasott) nemzeti elv alá rendeli, s elhallgatja, m integy zárójelezi horvát származását. Az ideológia működésére az olvasó felfigyelhet, hiszen a nem zeti homogenizálását egy reprezentációs művelet végzi el a máskülönben totalizálhatatlan heterogenitáson. Egy másik reprezentáció rámutat arra, hogy a közös eredet felmutatása csak nyelvi eszközökkel teremthető meg: ,,Az anya, Frangepán Katalin, szintén olyan családból származott, mely büszke volt múltjára. A horvát származású, de m inden ízükben m agyarul érező Fran- gepánok m ár az Árpádok korában kiváltak hatalm ukkal és vitézségükkel.” Gaál Mózes érzi, hogy nem hazudhatja el a származásbeli diszkrepanciát, de a magyarsághoz való kötődés bizonyításához Árpádokhoz nyúl vissza, jó retorikai fogással.40

A fejlődésregény (Bildungsroman) műfajiságára térve vizsgálható, hogy egy nem zeti női narratíva hogyan alkotja meg hőse ,,szubjektumpozícióját”. E narratívák jó l szemléltetik a férfiuralmi ideológia működését is: az alávetetteket úgy lehetett befolyásolni, hogy elfogadják és ne kérdőjelezzék meg az uralom természetét, hanem m aguk hozzák létre a hom ogenizáló esszencializmusra épülő női reprezentációkat. Az életrajzi műfajiság tehát abban az értelem ben is figyelemre méltó, hogy a Zrínyi Ilona című regény hogyan ágyazza alakját és annak élettörténetét egy hagyományosan patriarchális narratívába, m int egy fejlődésregénybe. A főhős nem ellentmondásokkal teli figuraként jelenik meg, jelleme, szokásai nem változnak. Egy töredezett életpályához tartozó, önmagára reflektáló szubjektivitás helyett

,í: A lek tű rrő l: NÉM ETH G. Béla, A két háború kö zti magyar lektűr példája. Z ilhay Lajos munkássága aII . világháborúig , Valóság 1992/2 ., 65—72.

37 Z rín y ih ez lásd, B itskey , I . m ., 123.38 C sepeli György, Versenyben a z identitásért, Valóság 1991/12., 18.39 E tien n e Ba.liba.rt idézi M a y e r , I . rn., 3.40 G aál M ózes, I. R á k ó c zy Ferencné: Z r ín y i Ilona, F ra n k lin , B udapest, 1899, 8.


- melyet a történelm i szituáltság megengedne - identitása az első pillanattól fogva egységesnek tűnik, annak prenarratív keretbe, mintába ágyazottsága nyilvánvaló. A regény narratívája a m odern irodalm i gyakorlatot megelőző eljárásokhoz kötődik: a cselekményesítése a sorsszerű elrendeltetés alapján motivált. A szereplő sorsának kiteljesedése m integy az életút elején meg van jelölve, és a szereplők egymáshoz való viszonya egy nem zeti sorsba ágyazva előre kidolgozottnak tartható. A történelem szubjektumaként egy Bildwigsronian főhősének lenni azért is érdekes, m ert a műfaj hagyományosan a férfi hősök szubjektumépítésére alkalmas narra- tíva. A forma ellentmondásossága ebben az esetben, hogy a hősnek a társadalmi térbe nem kell belépnie, m ert születésével eleve benne áll, de egy olyan identitással kell azonosulnia, mely a patriarchális diskurzusban a férfiak számára lehetőség. A narratíva az alak identitását adottnak és koherensnek veszi, a társadalm i-szim - bolikus rendben elfoglalt szubjektumpozíciója a hatalom helyével azonosul.

Egy hagyományos, lineáris elbeszélésre épülő női alakról szóló élettörténeti narratívum ban, melyben a családi történet (a nő története) és a (prem odern értelemben vett) nemzet története között nemcsak párhuzam, hanem metaforikus azonosítás történik, Z rínyi Ilona élettörténete és identitása a nem zet identitásának a történetévé válik. A főszereplő a nem zet anyja m etaforán keresztül egy olyan szubjektumpozícióba kerül, amely előre meg volt írva számára. N em egyszerűen egy nem zet által felkínált pozícióval azonosul, hanem szexuális identitását is a nem zeti elv határozza meg. A nőnek a családban kijelölt szerepe, az anyaság m int egyedüli funkció és érték pedig a természetre hivatkozás ideológiája m entén történik meg. Am ikor a család a nemzetre vonatkozó trópussá válik, a narratívákban megjelenik a család és ország (nemzet) története közötti párhuzam. A kijelölt női sors, a prenarratív keretben stabilizált nemzet érdekében köttetett házasságok mellett láthatóvá válnak a maszkulin-feminin szerepek egymásba hurkolódása, de egy férfi számára lehetővé váló önprezentációs lehetőségeivel szemben nem ju that el oda, hogy alanya legyen a saját történetének.

A szöveg tulajdonságai. Szuperstruktúrák: szövegsémák

M ilyen eszközei vannak az adott narratívának arra, hogy ok-okozati viszonyokat manipulatív m ódon konstruáljon meg és cseréljen fel? Megelőlegeztük: m inthogy Zrínyi Ilonának a nem i szerepében is rögzített helyet kellett elfoglalnia, szexuális identitását is a nemzet kebelezi be, m inden identitása (etnikai, osztály-, nem i stb.) a nemzetiben oldódik fel. A nemzeti ideológia kiteijeszti magát a szubjektum testére. H ogyan válik Z rínyi Ilona nem zeti szimbólummá, hogyan sajátítja ki egy nemzetfelfogás a női szubjektum testét?

--------------------------------------------- A N E M N E M Z E T I K I S A J Á T Í T Á S A -----------------------------------------------


A szexualitás és reprodukciója feletti kontroll kulcsszerepet játszik a nem zet- építésben és a nem zeti identitás fenntartásában. A hatalom szabályozási gyakorlatában a koherens társadalmi nem i norm a kialakítása a szexuális vágy kifejezését és gyakorlatát is meghatározza. A regénybeli Z ríny i Ilona úgy kerül a hatalom ellenőrzése alá, hogy szexuális vágyának irányát a férfinak a nemzetépítésben való aktivitása/passzivitása szabja meg. A női alak magánéletének és a nem zet nyilvánosságának a narratívája úgy fonódik össze (azaz a nyilvános úgy kerül fedésbe a magánnal), hogy a nő társadalmi és szexuális identitása a nem zeti identitás alá rendelődik. Vágyait a hazáért való tettrekészség irányítja és szítja fel. R ákóczi Ferenc az anyjának alárendelt, anyjától el nem szakadni képes figuraként csak az anya, a dajka, a menedék szerepét hozhatja elő belőle. Thökölyt azért tudja vágy- gyal szeretni, m ert ő m in t vezér építi fel magát, császárellenes életét a hazáért való küzdelem re teszi fel, Z ríny i Ilona pontosan tudja, hogy erre van szüksége: találkozásuk az összetartozás, fizikai szerelem élményét jelenti. Thököly, a vezér, aki a császári hadakra csapást mér, várakat foglal vissza, tökéletesen az a férfi, aki Zrínyi Ilonának kell: szinte a gondolatai szerint cselekszik. Vágyai viszont a férfi (nemzet) szolgájává teszik: követi őt, szolgálni fogja, mást nem is akar. A diszkur- zív gyakorlat a szexualitást, a biológiai nem et tehát egy nem zeti genderkonstrukció szolgálatába állítja, és nem teszi lehetővé, hogy a nő ettől különböző vágy szubjektum a legyen. N em csupán egy patriarchális diskurzusrendszer általi vágyorientáció történik, hanem az intézményesítés struktúrája kiteljed a vágyak nemzetivel való összekapcsolására. A m ikor a törökverő Zrínyiek lánya számára Thököly tö rökbarátsága nyilvánvalóvá válik, elhidegül a teste, vágya lecsillapodik.41 Ez a retorikai fogás nem egyedül Szentmihály inénál jelenik meg, Vértesnél a következőt olvashatjuk: „Szerelmi gyönyörűség közepette, szenvedélyes ölelései idején, édes, mámoros incselkedés alatt, m indig fel-fel vetette Ilona a m agyar szabadság nagy eszméjét.”42

A testnek az adott nemzeteszményhez rendelt kisajátítása úgy történik, hogy a szöveg a biológiai nem és nem zeti identitás között ok—okozati-viszonyt jelöl ki, és nemzetivé teszi a szexuális vágy eredőjét. Ebben az ok—okozat-felcserélésében a vágyat nem csak a m aszkulin alá rendeli, hanem nacionalizálja m indkettőt, és ekként teszi norm atívvá.43 A nem i identitásnak a nem zeti célképzettel való azonosítása performatív módon történik: a feminint és a maszkulint a biológiai nem hez rögzíti. A testre kerül rá metaforikusán a határok védelme, így a személyes

41 S zen tm ihály inÉ Szabó, Z r ín y i I lo n a , 214.42 VÉRTES, I . m ., 69.43 Ez a nem zeti fem in in és m aszku lin konstrukció egyben a kizárás logikájára is épül: m eghatá

rozza, hogy m ilyen identitások ne jöhessenek létre. Vö. ehhez Jud ith B u t l e r , Problémás nem , ford. B e rá n Eszter — V á n d o r Jud it, Balassi, Budapest, 2007, 64.

------------------------------------------------------- J A B L O N C Z A Y T Í M E A --------------------------------------------------------


testi határok ellenőrzése metaforikusán a nemzet integritásának védelmévé válik. A határőrzés a szexuális határok átlépésének védelmét is jelenti, a hatalom technikája ezen a határvédelm en keresztül tudja hom ogenizálni és megszilárdítani a nem zeti közösséget.

A nem nek ilyen jellegű nem zeti kisajátítása történeti konstrukcióként is érdekes, m inthogy itt egy irányított, diszkurzív gyakorlatról van szó, nem pusztán a feudális reprezentatív nyilvánosság uralkodókra vonatkozó személyiségkonst- rukcióját olvashatjuk ki a szereplők rendeltetéséből. A reprezentatív nyilvánosságban a magán és a nyilvános nem válik ketté, az uralkodó a státusát és önmagát is reprezentálja. Zrínyi Ilonát választani m int reprezentatív nyilvánosságbeli feje- delemasszonyt azért is problematikus és innen nézve provokatív, m ert m int történeti személy is ellenáll ennek a sablonnak. A történészi portréban — amelyre, m int alternatív reprezentációra egy másfajta kollektív memória épülhetne — sokkal in kább olyan politikus, aki aktívan alakítja az imázsát, s m int szubjektum, kibújik a hatalom által rárótt szerepből, megkérdőjelezi az adott nem zeti narratíva m egjelölését. Másfelől jó l látszik, hogy a H orthy-korszak m agyar kontextusa hogyan rántja egybe a nemzetileg nyilvánost és magánt: a szexuális vágyak reprodukciós gyakorlata az állam kontrollja alá kerül a kettő egymásra kopírozásával, és visszamenőleg az alak köré konstruálják az általuk tételezett olyan reprezentatív nyilvánost, amellyel a hatalom helye azonosulni tudott.

Lokális jelentés és koherencia: imaginárius identifikációk

A társadalmi és biológiai nem re vonatkozó kisajátító beszédmódnak szemantikai szinten, a kijelentések közötti viszonyokban, a leírás szintjén való megvalósulását úgy kötöm az alárendelés m ódozataihoz, hogy megvizsgálom a szereplő identitásainak lerögzítéséhez felhasznált szemantikai eszközöket.

A szexuális irányultság szabályozását m ár az im agináriusban való azonosulások feletti kontrollal elő kell idézni. Hogy a szereplő milyen anyával azonosul, mit in ternál az apából és az anyából, az is a hatalom diszkurzív feltételeihez kötött. Nemcsak ebben a regényben, de általában a Zrínyi Ilona-alakformálásoknak fontos szempontja lesz az identitifikációs aktus. Ez fogja a narratíva cselekményesíté- sét szabályozni, a szereplő m aszkulin—fem inin-jegyeit, nem zeti identitását indokolni. H orváth Mihály, az életrajzíró kijelöli az azonosulások lehetőségét, amely aztán a reprezentációkban végigvonul: Z rínyi Ilona csodálja az apja, de még in kább a nagybátyja, a hős hadvezér szerepét, és az ő magyar nemzeti identitását tek in ti m intának. így Vécsey Z rínyi Ilonája úgy lesz az „egyik legférfiasabb lelkű m agyar asszony”, hogy Z rínyi Péter hiába korm ányozta a horvát népet és anyja



Frangepán Katalin hiába horvát születésű, de identifikációját Zrínyi Miklóssal lehet indokolni, és így az „egyik leglelkesebb m agyar asszonnyá fejlődött”. 44 Gaál Mózes a Thököly iránti szerelmet azzal indokolja, hogy m ár voltak előképek, Z rí- nyi-hősök, költők, akikhez nem is kell igazítani a portrét, csak be kell illeszteni: m indegy is, hány éves, hol, m ikor ism erkedtek meg, ő az álomférfi, m ert m ár m inden igaz m agyar nő előtt kedveltté tette magát, hiszen Bocskay, Bethlen, Rákóczy György szerepére vállalkozott.45

A reprezentációk kitérnek a vezető szerepet kapó nők negatív megítélésének indoklására is, nem zeti bukást hoztak, m égpedig azért, m ert nem a hazáért küzdöttek, hanem egyéni szereplésre vágytak. Szécsi M ária ezért lesz negatív figura, és Frangepán Katalin is nagyravágyónak van feltüntetve, akit ,,nem elégített ki az a csekély szerep, mely a családi körben várakozott reá”,4'' Z rínyi Ilona tehát nem azonosulhatott azzal az anyával, akit hazafiatlan érdek fűtött. A társadalmi identitásához szükséges „hazafias erényeket”, „nemes honleányi érzelm eket” „a hősies szellemet”,47 a m agyar Z rínyi Miklóssal való identifikációján keresztül szerzi be. Ezért Szentmihályiné regényében Frangepán Katalin noha cselekvő figura, Zrínyi Ilonát anyja elleni lázadásában mutatja be. A szereplő harcol a prenarratív jellegű sors ellen, melyet anyja kényszerítene rá. H a a féijjelöltje nem felel meg az ő férfiideáljának - aki apjára és nagybátyjára hasonlít - , akkor szembeszáll anyjával. Z rínyi Ilona jellem vonásában ajelzések kulturális jegyekre utalnak: arca határozott, m in t atyjáé — „M ég annál is szigorúbb: m intha M iklós bátyja nézett volna rá.”4S

Az anya rögzített identitásának kulturális konstrukció volta jó l lem érhető azon, hogy egy másik narratívában egyáltalán nem lesz problematizálva a Frangepán Katalin közvetítette minta; Kállai Ilona éppen pozitívnak tartja, amit tőle tanulhatott: hogy büszke legyen származására (!), nagyhírű őseinek emlékére.49

N e m ze ti keret - anyai keret

Z rínyi Ilona az egymást tükröző reprezentációk és a történeti narratíva ü tközőpontján ambivalens patriarchális szim bólum nak bizonyul, mivel ellenáll a patriarchális uralom stratégiáinak. A nem zeti totalitás nyelven keresztül történő megvalósulása érhető tetten az anyai önkényes jellé alakításában. Éppen ott és akkor, am ikor a máskülönben totalizálhatatlan heterogenitások felszínre törnének.

44 V é c s e y , I. m. , 66 .45 G a á l , I. in., 4 1 .

46 Uo., 9.47 H o r v á t h , I. m.4S S z e n t m i h á l y i n é S z a b ó , Z r ín y i I lo n a , 8 .

49 K á l l a y , 7 . in . , 4 .



Ahogy láttuk, a nacionalista ideológiában fontos a két nem szerepeinek társadalmi elkülönítése. A biológiai és társadalmi nem fedésbe kerülését a nemzeti diskurzus metaforikus azonosítással végzi el. A nem zeti kötelességek közül a nem zeti terület védelme társadalmi nemmel való jelöltségét mutatják, hogy a katonai területre a férfias konnotációk — bátorság, erő, hősiesség — jellem zők, a nő gyengesége, szubmisszivitása a békével kapcsolódik össze: ő az, akit meg kell védeni. Ahhoz, hogy a nem zet (a nő) védelmét a férfi vállalkozásának tudjuk tekinteni, diszkurzív szinten biológiai adottságként kell feltüntetni a gyengeséget, s ha fellépne a határok megsértése, a keveredés, azt azonnal anomáliának kell kikiáltani. Ezért a női szereplőket, akiket patriarchális és nem zeti szim bólum ként akarnak feltüntetni, domesztikálni, detronizálni kell. Az anyaság institucionális praxisként a hatalom kezébe kerül: a feminitásból az anyai tulajdonságokat kell kihangsúlyozni, és azt alá kell rendelni a nem zet szolgálatának. A konzervatív férfi nőideáljához — tiszta, erényes, passzív — Zrínyi Ilona nehezen illik, nem szorul védelemre, nyilvános szereplőként aktív, döntéshozó politikus. („Levele nyom tatásban is m egjelent azonnal, m int az uralkodók döntései”.)50

H ogy mégis a nem zeti pantheonban tudjon m aradni, azt kellett bizonyítani, hogy az anyai képességén keresztül védte a nemzetet, különben a nemzetre nézve fenyegető szimbólumként lépne elő. A patriarchális és nemzeti anya reprezentációi m itikus ideállá változtatják, a szerepekben rejlő kétértelműségeket hom ogenizálják és a m ondott ellentmondást az alárendelésben oldják fel. R ögzítik helyét a hagyományos szerepekben, és a hagyomány őrévé avatják, aki m ár fiatal nőként is „anyáskodó szeretettel gondozta kis húgát”,51 és olyan anyát faragnak belőle, akivel fia azonosulhatott. M unkácsnál csupán gyermekei jogát védi, és „nem volt hősködő asszony, aki páncélt ölt fel, s magát mutogatja, fejedelmi büszke nő volt, k it az anyai szeretet és a hitvesi hűség avatott hőssé.”52 Imaginárius közvetítésen— törökverő hősökről, vitézekről szóló m agyar dalokon és meséken — keresztül a nem zethez tartozást, nem zetért való harc értékét szilárdítja a gyerek R ákóczi Ferencben. „Lágy, zengő hangján mesélni kezdett. M ár régen elvesztette kiejtése a horvát keménységet. Édesen szállt ajkáról a m agyar szó. S ezen a nyelven h irdette a Zrínyi-hősök dicsőségét.”53 Ahogy Bécsben császár hű óbesterévé váló János testvére iránt is felelősséget érez, „magyarságára” múltjára való emlékeken keresztül tud emlékeztetni: „Magával hozott nagy ládákból kikereste a Zrínyi címerrel ékesített atlaszpárnákat. Kraljovicében használt ajtó- s ablakfüggönyt akasztott fel.”54 A képi, nyelvi reprezentációk az ambivalenciát m égsem tudják

511 R . V Á R K O N Y I Ágnes, Z rín y i Ilona = N ő k a magyar történelemben, 131.51 S z e n t m i h á l y i n é S z a b ó , Z r ín y i I lona , 6 .

52 G a á l , I. m ., 6 2 .

5‘1 S z e n t m i h á l y i n é S z a b ó , Z r ín y i I lona , 1 7 5 .

54 U o„ 1 71 .



eltüntetni. Az ábrázolások, megjelenítések olykor a páncélt viselő várvédő, harcos, nemzetvédő férfias nőt láttatják, hol a „dicsőséges Rákóczi-saij f...] szülő anyját”, aki m int politikai allegória - az anyaország emblémája - szexuálisan m egfoghatatlan, m int nemzeti hősi ideál: „dicsőséges anya és honleány”55 lesz, akinek egyedüli érdeme, hogy világra hozta, és felnevelte jó magyarként II. R ákóczi Ferencet a magyaroknak.

A specifikusság szin tje és a teljesség foka Ideológiai nézőpont

A hogyan Szentm ihályiné életrajzi regénye, úgy a többi nem zeti-női narratíva is széles olvasóközönség számára íródott. A propagandát, a közvélemény m eghatározott nézőpontból való befolyásolásának szándékát olyan további narrációs eszközökön is tetten tudjuk érni, m int hogy a narratíva milyen logikai rendbe szedi az eseményeket, milyen részeket hallgat el, milyen „tényeket” hangsúlyoz túl, hogyan m űködteti az ideológiai nézőpontot, a szereplő nyelvhasználatát. Ezek a rejtett diszkurzív eljárások nemcsak a csoport értékítéletéről, normáiról közvetítenek in formációkat, de arról is tudósítanak, hogyan formálták a társadalmi tudatot, a véleményalkotást, az olvasó a következtéseket bizonyos hatalmi érdek szerint szükségszerűen kellett, hogy levonja.

A Z rínyi Ilonáról szóló narratíva m in t retorikai konstrukció a nő nem zet terében (és homogén idejében) való rögzítését teszi reprezentációs gyakorlattá, és azt legitimálja. Láttuk, hogy a regény a nem zet szim bólum aként alkotja meg Zrínyi Ilonát, szinekdochikus és metaforikus alakzatban azonosítódik alakja a nemzettel. A rész az egész része, de egyben azonossá is válik vele: a magánélet és a nyilvánosság, a család és a nem zet egy azonosságképletben oldódik fel. A nem zet a szubjektumot a biológiai, szexuális identitásán keresztül sajátítja ki, úgy irányítja vágyait, hogy azt a nem zeti közösség célképzete alá rendeli. H ogyan szolgálja az elbeszélői nézőpontban kifejeződő ideológia ezt a diszkurzív praxist?

Az elbeszélő privilegizált helyzetből való beszéde, m indentudói pozíciója nem csupán belső állapotok leírására szolgál. Gondolatait, érzelmeit, em lékezetm űkö- dését narrátori leírások rögzítik, de érdemes vizsgálni, hogy milyen pozícióból zajlik az elbeszélés, hogyan történik az ábrázolt világ ideológiai közvetítése. N oha elsősorban a realista regényre jellem ző eljárásokkal él a szöveg, de a tö rténet és narráció viszonyában föltűnő a gyakori nézőpontváltás, a többszörös perspektíva alkalmazása. Az igaz, hogy a narratíva elbeszélője az eseményeket szoros egymás-

55 H o c k János, R ákóczi Ferenczné. Történeti elbeszélés, M agyar Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1905, 30., 108.



utánban adja vissza, de a narratíva tagolását nem fejezetekre bontással, hanem a tér, idő és nézőpont megváltozásával éri el. Azonban hiába váltogatja a nézőpontokat, a különböző perspektívák nem különböző világnézeteket takarnak, hanem alárendelődnek egy dom ináns ideológiai nézőpontnak, az értékelés valójában egy értékrendszeren keresztül valósul meg. Ez az uralkodó nézőpont tartja a többi nézőpontot is alárendeltségben. így a szereplők szintén ennek az ideológiai nézőpontnak lesznek a tárgyai.

A narratívában hangsúlyos, hogy m indenki valahogy láttatja magát, és ez általában összeütközik azzal, ahogy őt látják. A Wesselényi-féle szervezkedés fővezéréről, Z rínyi Péterről kiderül, hogy a császár (!) segítségét szeretné kérni, hogy kiveijék a törököt, de R ákóczi segítségére is szüksége lenne, hogy összefogjanak a protestánsok a katolikusokkal. Egy másik szereplőnek viszont arról van tudo mása, amiről ő nem tud, hogy m inden íráson ott van a neve, m int az összeesküvők vezéréé.5'' M inden reprezentáció magában hordja azokat a töréseket, diszkontinuitásokat, amelyeket el akar tüntetni. Ez utóbbi információ például Zrínyi Ilona nagy nehezen felépített nem zeti identitásának em lített sajátosságait lehetetleníti el. A szerzői- ideológiai nézőpont a regénybeli Z ríny i Ilona nem zeti m eghatározottságú képének egyik fő pillérévé ugyanis a Habsburg-ellenességet teszi meg. „Vérbosszúval kell gyűlölnie a családját k iirtó Habsburgaiakat. S ezt a vérbosz- szút nem is m ásodik urába, hanem vér szerinti gyermekeibe kell átoltania, hogy m inden leheletükkel küzdjenek az elnyomás ellen.”57

Rákóczi Ferenc személyiségét Z rínyi Ilona nézőpontjából és értékrendszeréből látjuk. Ilona gyenge, gyámoltalan férfinak látja Ferencet, akit ápolni kell. Ferenc kevésszer ju t szóhoz, de van egy olyan pszichonarrációs betét, amelyből kiderül, hogy látja a vágyat Ilonában, amely nem felé irányul, de csak annyit érzékel, hogy a „résztvevő kezű, engedelmes szívű ápoló” nem jó neki. A narráció további m enete arra m utat rá, hogy a többszörös perspektíva hogyan rendelődik alá annak az ideológiai nézőpontnak, amelyen keresztül az fejeződik ki, hogy a nemzeti közeg bekebelezi a szubjektum m inden egyéb identitását. Am ikor ugyanis Zrínyi Ilona érzi, hogy Rákóczi képes arra, hogy kibékítse a protestánsokat, és hatalmat gyakorol, „a születő szerelem gyöngéd szemérmességével figyelte Ferencet”, „mások felett állónak” látja, melyre belső nézőpontú narrátori beszéden keresztüljön a válasz: „m intha hívta volna asszonya vágya, egyszerre m egindult Ferenc”. De belép Ferenc anyjának szolgálója, Ilona vágya alábbhagy, és Ferenc nézőpontjából látjuk, hogy úgy érzi, hálót fontak köré. Aláírta a szerződést, de ha nem engedelmeskedik, Z rínyi Péter elveszi tőle Ilonát.58 Ferenc a saját nézőpontjából és köz-

56 S z e n t m i h á l y i n é S z a b ó , Z r ín y i I lona , 8 5 - 8 8 .

57 U o., 2 3 2 .

5S U o., 9 0 - 9 7 .



J A B L O N C Z A Y T Í M E A

veden hangján keresztül nem zeti hősnek, Ilona pedig az anyja kötelékeinek hálójában vergődő szubjektumnak tűnhetne, de a közbeiktatott narrátori beszédek és a Z rínyi Ilona nézőpontján átszűrt kép a gyáva antihőst láttatják, aki m egfutam odik: anyjánál kér menedéket, hogy elkerülje a kivégzést.

Az ideológiai (szerzői) nézőpont közvetlenül érvényesül egy sajátos m etalep- tikus eljárással. A szereplő szólamát a szerző sajátítja ki egy hirtelen váltással az olvasót is bevonva a diegézisbe, befolyásoló szándékát közvetlenül akarván érvényesíteni (miközben Takáts szavait veszi át). Am ikor lelepleződik a Wesselényi-féle összeesküvés, Rákóczi gyávasága, gyengesége láttán Z rínyi Ilona „tehetetlenségének tudatában bele szerette volna kiáltani a világba, hogy a ma élő férfiakban sorban csalódott! Erőt, kitartást, büszkeséget nem talált soha másutt, csak az asz- szonyokban!”59

E nézőpont jellemzői lehetnek azok a kifejezések, szóhasználatok, jelzők, amelyek a közvetlenül a szerző szólamához tartoznak. A szereplői szólamokban pedig tetten érhető, hogyan konstruálta meg az alakok világnézetét. VécseyJózsef szony a várfokon (1943) cím ű regényében „éjjel is bom bázott a ném et”, Herczeg színművében Thököly szemtől szemben kétszer is kisanyámnak nevezi „asszonykáját.”''0 Vértes Józsefnél a Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona kézfogóján „Zrínyiné és leánya [másnap] díszmagyarba vágták magukat, legragyogóbb, legdrágább ruhájukba, a Frangepánok ősi drágaköveivel és ékszereivel.”''1

*

A Zrínyi Ilonát középpontba állító reprezentációk szimbolikus határőr funkciója tehát, hogy ideológiailag fenntartsák és újratermeljék ezt a közösséget és annak m ásoktól való elválasztását. A nem zeti diskurzus hatalm i elvként m űködtetésében a férfiasság, nőiesség kulturális kódjai - szokás, vallás, irodalom, művészi term elési m ód, nyelv, ruházkodás, viselkedés — nagym értékben vesznek részt. A nem zet — társadalmi nem — nem nem zeten belüli konstrukcióinak összekapcsoltjelentései aszerint alakulnak, módosulnak, ahogyan egy adott társadalomban a nem zet diskurzusa és/vagy a társadalmi nem — biológiai nem diskurzusa változik. Azaz egymástól függő, egymás viszonyában létező struktúrákról és beszédm ódokról van szó. N em rögzült kategóriák, hanem kulturális és történeti konstrukciók. Versenyben levő politikai és szimbolikus területek, ahol csoportok küzdenek egymással a jelentéseik fölötti uralom ért.''2 A m ikor a társadalom ku l

59 Uo.

611 VÉCSEYjózsef, A sszony a várfokon, Budapest, 1943, 43., H e rc z e g Ferenc, A rany szá rn ya k , Ú j Idők, B udapest, 1944, 18.

61 V é r te s , I . m ., 54.62 M a y e r , I . m ., 1-2.


A N E M N E M Z E T I K ISAJÁTÍTÁSA

turális intézm ényi beszédm ódjai a nem zet felszíni terét és idejét a szim bólum totalizáló reprezentációján keresztül alakítják, a társadalmi nem et a társadalmi produkcióra és reprodukcióra m int női és férfi identitásokra és szerepekre dicho- tomizálják, és egy rögzített, adott diskurzus által m eghatározott biológiai nem hez kötik.

N em érthetjük meg a nem zetet és a nacionalizmust, ha arra nem térünk ki, hogy az hogyan integrálja magába a társadalmi és biológiai nemet, a szexualitást. A Z rínyi Ilona reprezentációkban jelen levő hatalom — ellenőrzés — hegem ónia nyelvi eljárásainak értelmezése akkor kap értelmet, ha a társadalmi nem — biológiai nem — nem zet viszonyában vizsgáljuk. Z rínyi Ilona történeti alakját ugyanis nagyon könnyen tudta elsajátítani egy romantikus történetírói hagyományra épülő reprezentációs praxis, mely reflektálatlanul a történeti kritikai tudat kikapcsolásával emelte át a 19. század közepének női nem zeti identitásmodelljét a maga im á- zsába, és az azonosságra épülő nem zeti szimbólumot formált belőle. A m últnak olyan megjelenítése, melyet 1920 után olvasnak vissza a 17. századba, nemcsak a patriarchális szerepek megerősítését jelenti, hanem a homogenizáló, totalizáló nemzetkonstrukcióhoz tartozó rögzített identitásokat és azon keresztül a fennálló hatalom (mint nemzet) megszilárdítását teszik lehetővé. M iközben Z rínyi Ilonáról elmesélhető egy olyan narratíva is, amelynek láthatóvá tett heterogenitásai a homogenizáló eljárásokat megzavaiják, és a köztes térből rá tudnak m utatni az elképzelt közösség esszenciális identitásának konstruáltságára, szubjektuma pedig ellenáll a nacionalista megszólításnak, és egy alternatív nem zeti allegória trópusát hívná elő.''3 De ez a történet egy egészen más m últat és jelent eredményezne.

''-1 B h a b h a , I . m ., 106.


a nem nemzeti kisajátítása szentmihályiné szabó mária ... · csatáry györgy, zrínyi ilona...

Documents