A MATYÓ HÍRNÉV AZ ÚJVILÁGBAN

FEJŐS ZOLTÁN

A két világháború között a sajtóban gyakorta lehetett olyan cikkekkel találkozni, melyek feltették a kérdést: meddig jut el a mezőkövesdi matyó népművészet? Záporoz­tak a városnevek Stockholmtól Sztambulig, Párizstól Tokyóig, sikerekről szóltak az írá­sok Európából, Ázsiából.1 A világot meghódító mezőkövesdi kézimunka és népművészet természetesen az amerikai kontinensen sem maradt ismeretlen. Kiállításokon, üzletek­ben, magánházakban volt látható, s olykor a vezető hírlapok és magazinok is cikkeztek róla, filmek népszerűsítették. Korda Sándor 1928-ban Hollywoodban forgatott Sárga li­liom című filmjéhez 200 matyó ruhát vásároltatott Mezőkövesden.2

Vizsgáljuk meg, hogy Mezőkövesd népművészeti tárgyai és eszmei hírneve mi­lyen úton-módon jutottak el Amerikába! Próbáljunk választ adni arra a kérdésre, hogy ott milyen körben vált ismertté és milyen funkciót töltött be. Áttekintésem sajnos csak vázlatos lehet, mert keveset tudunk erről a nyugati „hódításról". A szórványos adatok összegzése azonban így sem felesleges, ha másért nem, azért, hogy újabb kutatásokra ösztönözzön.

A kivándorlók nyomában A mezőkövesdi népművészet első lehetséges útja az egykori kivándorlók révén

vezethetett a tengerentúlra. Mezőkövesd az első világháború előtt nemcsak summások ezreit bocsátotta ki, ha­

nem százával akadtak kövesdiek, akik az Egyesült Államokban vállaltak munkát. Idénymunka volt ez is, mely sajátosságát elsősorban a szülőföldtől való nagy távolság és az ipari munka jelentette. A mezőkövesdi kivándorlás nagyságát, intenzitását és termé­szetét csak nagy vonalaiban ismerjük, ám így is bízvást elmondható, hogy a világháborút megelőző két évtizedet élénk kivándorlási mozgalom jellemezte. Az össznépességhez viszonyítva ugyan kisebb az elvándorlás mértéke, mint Borsod megyében pl. a szendrői járás apróbb falvaiból, de a kivándorlók abszolút száma igen magas. A Clevelandben megjelenő Szabadság 1902. április 17-i számában több mint 100 mezőkövesdi nevét kö­zölte, akik kivándorló útlevelet kaptak. Május 24-iki számában „Matyók Amerikában" címmel már arról tudósított, hogy a kivándoroltak napról napra panaszos leveleket írnak

1 Lásd pl. Meddig jut el a mezőkövesdi matyó népművészet? Borsod, 1931. dec. 12.; Matyóhímzések a párizsi kirakatokban. Pesti Hírlap, 1925. febr. 3.; Stockholmtól Sztambulig mennek a Miskolcon készült matyó munkák. Magyar Jövő, 1926. nov. 5.; Matyóhímzés-Kanadában. Mezőkövesdi Újság, 1929. ápr. 14. Az ilyen -sajnos nem mindig datált - cikkekből gazdag gyűjteményt állított össze Tóth Kálmán, in: Herman Ottó Mú­zeum Néprajzi Adattára 2720, 4680. Ezúton köszönöm Fügedi Mártának, hogy az anyagot rendelkezésemre bocsátotta.

2 A ruhákat Korda Berlinben élő öccse vásárolta Mezőkövesden. L. Színházi Élet, datálatlan újságki­vágat HOMN A 2720/51.

1181

haza, tudatván a hozzátartozókat, hogy nehezen kapnak munkát.3 Mezőkövesd község elöljárósága 1904. évi jelentése szerint 307-en tartózkodtak Amerikában, s az adott év­ben további 112-en kértek útlevelet. Az elöljáróság már ekkor azt is érzékelte, hogy most „már a nők is gyermekeikkel együtt követik férjeiket az idegenbe".4 Két évvel később egy jelentés szerint a „dolgos, takarékos »matyó« nép tömegesen veszi fel a vándorbotot. Mezőkövesdre egymagában 310 útlevél adatott ki".5 Ezen adatok alapján úgy vélem, hogy Bodor Antal 1921-ben alábecsülte a kivándorlók számát, amikor azt írta: Ameriká­ba összesen mintegy 600-an vándoroltak ki. Zömük azonban - írja - hazatért, mint azok hatvanan, akik 1920-ban fejenként 1-2 ezer dollárt megtakarítva tértek vissza szülőföld­jükre.6 A hazaküldött vagy hazahozott pénzből földet, házat, szőlőt vettek. Ismert, hogy a Pénzgüdör határrészt jórészt amerikások vették meg, ezért is nevezték el Dollárhegynek.1

Az amerikások emlékének ma is látható jegye a római katolikus nagytemplom előtt 191 l-ben általuk állított emlékmű, Szent László király szobra, melynek oldalán 31 me­zőkövesdi nevét őrzik a márványtáblák.

Magukkal vitték-e Amerikába a Mezőkövesdről kivándoroltak viseletüket, hasz­nálati tárgyaikat? Bármilyen kézenfekvő is ez a kérdés, korántsem egyszerű megvála­szolni. Nagy általánosságban persze azt mondhatjuk, hogy az amerikai bányákba, gyár­telepekre kivándorolt kövesdi legények, fiatal házas férfiak nem lobogós ujjú ingben, hímzett surcban s csúcsos kalapban végezték kimerítő munkájukat. Asszonyaik, lányaik sem csavarintós kendőben, ködmönben jártak a gumi- és textilgyárakba, vagy a gazda­gabb családokhoz cselédkedni. Ez természetes, a dunántúli uradalmakban munkát vállaló summások öltözete is alkalmazkodott a köznapi munkavégzéshez. „A kiszakadással -írta Herkely Károly a kivándoroltakról 1939-ben - velejár a közösség lényeges meghatá­rozója, a viselet levetése."8 Levetették, de szinte bizonyos, hogy kivándorlásukkor töb­ben magukkal vitték helyi öltözetüket, vagy akár a köznapi, akár az ünnepi viselet egy-egy darabját. Egyes adatok szerint pl. a magas barci kalap azért vált ismertté a tengeren­túlon, mert elterjesztője is kiment Amerikába.9 Nagyon keveset tudunk azonban az ilyen esetekről, s egyáltalán a korai amerikai magyar telepek, közösségek tárgyi világáról. Visszaemlékezések tanúsítják, hogy a ház körüli munkában elhordták a hazulról hozott holmit, de olyanok is voltak, akik tudatosan ragaszkodtak egy-egy otthonról származó ruhadarabhoz, használati eszközhöz. Mezőkövesden is láttam olyan családi képet, melyet az Egyesült Államokban vagy Argentínában készítettek és kereteztettek be az ottani di­vat szerint, s mely a fiatalasszonyt viseletben mutatja (1. kép).

Ilyen és hasonló eseteket, példákat további kutatással kellene feltárni, melynek egyik lehetőségét az jelenthetné, ha az egykori amerikások ismert egyesült államokbeli lakóhelyén gyűjtenénk adatokat. Forrásaink szerint a mezőkövesdiek közül sokan az Ohio állambeli Akron városába és vidékére - Barberton, Kenmore - vándoroltak, ahol

3 Szabadság, 1902. ápr. 17.; 1902. máj. 24. Ez utóbbi megtalálható: EA 10232/22. 4 Mező-Kövesd község, 1905. oldalszám nélkül. 5 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1906. évi jelentéséből idézi Sárközi Z., 1973. 370. 6 Bodor A., 1921.6. 7 Saját gy.; EA 2392/16; Dala J.-Erdélyi T., 1941. 89.; Herkely K., 1939. 50., 63. 8 Herkely K., 1939.63. 9 EA 23/92; A kalapról Dala J.-Erdélyi T., 1941. 56. Ugyanők arról is írnak (16.), hogy a magas tetejű

kalapokat Wallace Berry ittjártakor vitte ki Amerikába, s Stan és Pan legújabb vígjátékaiban már ilyen kala­pokban szerepeltek. Viszont ezt megelőzően „A matyó legények kalapviselete és az amerikai magyarok" cím alatt a Mezőkövesd és Vidéke 1924. március 30-i számában megjelentette Matt. Kovách (Mátyás) Pittsburghből írt levelét, melyben a levélíró arról tudósított, hogy városában bemutattak egy filmet Magyaror­szágról, Mezőkövesdről s a film nagyon tetszett az amerikai közönségnek, „csak azon nevettek, amikor a fiatal legények megjelentek abban a fejhez nem illő kalapban" (2-3. old).

1182

főleg a Goodyear gumigyáraiban, illetve a barbertoni gyufagyárban kaptak munkát.10

Akron és Mezőkövesd interkontinentális kapcsolatrendszere, így többek között a családokat, rokoni és baráti szálakat ösz-szekötő kivándorlási láncok kapcsolathá­lója a kultúra és értékrend áramlásának, változásának bonyolult mechanizmusait tette lehetővé. Az akroniak és a kövesdiek között a két világháború között sem sza­kadtak meg a kapcsolatok. A helyi hetilap, az Akroni Magyar Hírlap olykor foglalko­zott Mezőkövesddel, így pl. 1936-ban kö­zölte a tanár, Várallyay Gyula, a mezőkö­vesdi Gyöngyösbokréta csoport későbbi vezetőjének mezőkövesdi életképét, „ma­tyó versét".11 Az akroni helyszíni kutatás, az ottani magyarok sajtójának, apróbb ki­adványainak átvizsgálása, a családi fény­képek részletes feldolgozása a kövesdi kivándoroltak és a szülőföld közötti kap­csolatok alakulására vethetne fényt, s ezen belül bizonyára többet tudnánk meg a me­zőkövesdi viselet és tárgykultúra idegen -városi, ipari - környezetben való adaptá-lódásáról.

A lényeg ugyanis épp ez: az amerikázás - elsősorban azok számára, akik végleg kint maradtak - gyökeres életformaváltást, társadalmi átrétegződést jelentett. Ennek kí­sérőjelensége a paraszti kultúra visszaszorulása, a látványos elemek tudatos megtagadása volt. Az amerikások épp azért vetkőztek ki viseletükből, mint amiért az itthon maradt, de a modernizáció sodrába időben valamivel később bekerült generációk elfordultak tőle. Egyértelmű, hogy az életforma cseréje, az új követelményekhez való igazodás mintái azonosak. A változás azonban nem (vagy legalábbis nem minden esetben) ment végbe egyik pillanatról a másikra. Az újhoz igazodás nem minden területen érvényesült mara­déktalanul. A vallásos ünnepek, pl. a búcsúk, húsvéti és karácsonyi szokások Ameriká­ban is megőriztek sok óhazái elemet. Az alkalmazkodásban sem követett mindenki azo­nos tempót, ezért az egyéni utak változatosságával kell számolnunk. Ezek az érvek és az említett szórványos adatok azt jelzik, hogy az életmód- és kultúraváltás általános tenden­ciája nem zárja ki, hogy a mezőkövesdiek népi kultúrája a kivándorlók körében egyes elemeiben, rekvizitumaiban átmenetileg tovább élt.

Kiegészítette, időszakonként felerősítette ezt néhány további, külső kihívásként jelentkező folyamat, melyeket az alábbiakban lehet összegezni.

Kereskedelmi árusítás, a matyó termékek mint divatcikkek az Egyesült Államokban A pozsonyi Izabella Háziipari Egylet és az Országos Magyar Háziipari Szövetség,

ill. néhány nagyobb európai kereskedőház révén a magyarországi népi jellegű kézműipa-

1. kép. Argentínában az 1930-as évek elején készült falikép, Mezőkövesd, 1981.

(Fejős Zoltán felvétele)

10 KáldorK. szerk., 1937. 115-122.; Hungarians in America, 1941. 110. 11 „Az én versem (matyó vers)." Akroni Magyar Hírlap, XXII. 1936. 35. sz.

1183

ri termékek a század első évtizedében szórványosan az amerikai kontinensre is eljuthat­tak. Ennek bővítése részben a „piackutatáson" és a szervezésen múlott. Hollósy István a Mezőkövesd és vidéke egy 1914-es cikkében közreadta egy San Franciscóban tevékeny­kedő amerikai magyar kereskedő levelét, aki felvetette a magyar háziipar - beleértve természetesen a mezőkövesdi kézimunka - kaliforniai ill. szélesebb körű amerikai piaci lehetőségeit.12 Egy amerikai kereskedőre hivatkozva csipkék, hímzések, házi szövésű cikkek, játékszerek, kosarak forgalmazását javasolta, mondván, hogy Kaliforniában a közönség lassan kezdi megunni az ott divatozó kínai és japán árucikkeket, s az emberek „újdonságra vágyódnak". Az ilyen és hasonló nagy terveket a világháború megakadá­lyozta. Az 1921-ben újjáalakult Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezet viszont már szállí­tott a tengerentúlra. A földművelésügyi minisztérium háziipari osztálya által is támogatott szövetkezet ekkor karácsonyra 3000 darab matyó öltözetű babát exportált Amerikába, Svájcba és Hollandiába. Ebben az időben háziipari - „népművészeti" - termékekkel más magyarországi egyesületek, szervezetek is szerettek volna bejutni az amerikai piacra.13

Külügyi források szerint az 1920-as évek elején az amerikai társadalomban na­gyobb érdeklődés nyilvánult meg az európai hímzések, kézműipari termékek iránt. A chicagói magyar konzul egy korabeli jelentése szerint a magyar varrottasok konjunktú­rája 1922 után jelentkezett. Az évtized második felére viszont - szavait idézve - inkább a „magyar stílű batik és női estélyi ruhák" váltak divatossá. Hogy e kifejezésekkel mit is akart pontosan megnevezni, arról csak sejtéseink lehetnek. Tapasztalatai szerint ekkor a tömegcikkek ideje múlóban van, s az igényesebb, művészi kivitelű darabokkal lehetne az utódállamokból származó olcsó árukkal versenyre kelni. Egy New York-i rendezvény szervezői 1927-ben kérték az ottani magyar konzulátus segítségét, hogy azon a „magyar népies hímzések, magyar női jelmezek, népviseletek" is szerepelhessenek. A kérést hazai cégek, egyesületek felé közvetítő konzul külön kiemelte, hogy az esetleges vállalkozók ne „tömegcikkekkel (mint olcsó matyó hímzések stb.), hanem művészi becsű, értékes dolgokkal vegyenek részt" a rendezvényen.14 A dokumentum tehát jelzi, hogy ekkor a „matyó hímzés" mint értéktelen kézimunka-tömegcikk a tengerentúlon is már kétes hír­névre tett szert.

Egyelőre nincs áttekintésünk arról, hogy a magyarok által is lakott egyesült álla­mokbeli, kanadai városokban hányan és milyen mennyiségben forgalmaztak matyó s más magyarországi eredetű kézimunkákat, népművészeti tárgyakat, ill. magyaros stílusú emléktárgyakat. Bizonyos, hogy a nagyobb központokban, mint Clevelandben, New Yorkban több kereskedő, több amerikai magyar üzlet forgalmazott ilyen termékeket. A ma is meglévő New York-i Paprikás Weiss pl. az elsők között vállalkozott erre. A Mis­kolcon megjelenő Magyar Jövő egy 1922-es újsághíre szerint „New Yorkban egy Hor­váth Ákos nevű magyar a mezőkövesdi nagyöltésü hímzéseket az Amerikába kivándo­rolt magyar családok lányaival készítteti". Ám ezeket - véli - „mint indián hímzést áru­sítja".15

12 Hollósy /., 1914. 13 Mezőkövesd és Vidéke, 1921. jún. 24., Borsod, 1921. aug., „Háromezer matyóbaba tipeg ki külföld­

re". Mezőkövesd és Vidéke, 1921. dec. (az Egri Népújságból átvéve); EA 13062.; A MOVE 1921-ben kb. 4-5 millió korona értékű „magyar motívumú" kézimunkát szeretett volna a magyar külképviseletek segítségével az USA-ba juttatni. Országos Levéltár (a továbbiakban OL) K 106., a Washingtoni Követség iratai, 119 cs. 68. t. „Magyar háziipar".

14OLK106. 101. cs. 68 a. 15 Magyar Jövő, 1922., dátum nélkül. Idézi Fügedi M., 1997. 65. Forrásainkból Horváth Ákos szemé­

lyét és tevékenységét eddig nem sikerült felderíteni.

1184

Chicagóban - ahonnét részletesebb helyi adataim vannak - az 1920-30-as években legalább két kisebb üzletről van tudomásunk, melyek magyar kézműipari tárgyakra sza­kosodtak. A Temesvárról származó Krémer Dezső 1925-ben nyitott iparművészeti mű­termet és divatszalont a belváros egyik reprezentatív épületének 11. emeletén. Kizárólag magyar termékeket árult, így kézimunkákat, kisebb bútordarabokat - így „magyaros mintájú székeket" - faragványokat, fazekastermékeket, porcelánt. A másik üzlet tulajdo­nosa az 1924-ben Erdélyből érkezett ügyvéd, politikus, Vincze Sándor volt. Noha a Ká­rolyi-kormány idejében az erdélyi nemzeti tanács egyik vezetője volt, Chicagóban jó­részt felhagyott a politizálással. Viszonylag sikeres üzletet nyitott, melyben női ruhákra terveztek és csináltak hímzéseket, felhasználva a magyar motívumokat. Hogy kikkel dolgozott, dolgoztatott, azt sajnos nem tudjuk. Tevékenységét politikai ellenfelei előtt is azzal magyarázta, hogy legfőbb törekvése a magyar művészet megismertetése az ameri­kai közönséggel. Ennek érdekében segített az olyan rendezvények lebonyolításában, amelyek a magyarok művészetét, kultúráját voltak hivatottak bemutatni.16 Ez a két vál­lalkozó bár kapcsolatban állt a helyi magyar csoportokkal, inkább az amerikai társada­lom igényeit elégítette ki. Szerepük épp ez a kettősség volt, az, hogy a magyar jellegű iparművészeti tárgyak - elsősorban a matyó és kalotaszegi varrottasok - amerikai for­galmát lehetővé tegyék, s ezzel hozzájáruljanak a helyi magyar intelligencia, a közép­osztály körében tapasztalható magyaros tárgyak kultuszának erősítéséhez. Ez szolgálta befelé a közösség összetartását, kifelé pedig a reprezentációt.

Nemzetközi művészeti, kézműipari kiállítások A matyó s más magyar kézimunkák amerikai értékesítésének lehetősége párhuza­

mos volt különféle kézműipari kiállítások rendezésével. Az árusítás és a kiállítások mö­gött nagyjából azonos jellegű társadalmi érdeklődés, de nem teljesen azonos koncepcio­nális felfogás állt. A kiállítások gondolata szintén jórészt az 1920-as évek elején került előtérbe, bár vannak korábbi esetek is. 1913-ban New Yorkban rendeztek háziipari kiál­lítást, melyre egy londoni kiállítási vállalat közvetítésével a mezőkövesdi Háziipari Szö­vetkezetet is meghívták.17 Az újabb „hullám" kiállításait, rendezvényeit azok az ún. amerikanizációs intézmények szervezték, melyek a kulturális különbségekre s ebből származó konfliktusveszélyekre figyelve igyekeztek segíteni a bevándorolt csoportoknak az amerikai beilleszkedésében. Egyik eszközük a bevándoroltak kézművességének és mesterségeinek felkarolása volt, mellyel el kívánták érni, hogy a közvélemény megbe­csüléssel forduljon az idegen származású népesség felé.18

A fontosabb rendezvények közül csak egyet, az 1919-es buffalói Albright Art Galleryben megrendezett Arts and Crafts ofthe Homelands című kiállítást említem meg. A magyar kollekció fénypontja egy mezőkövesdi virágmintás műselyemmel hímzett, ra­gyogóval díszített surc volt, melyet Pogány Vilmos (1882-1955) 1914-ben kivándorolt, később Willy Pogány néven nagy karriert befutott festőművész kölcsönzött a kiállításra. A surc eredeti darab volt; szerelmi ajándékként hímezte Pető Katalin Panyi Istvánnak. Az értékelések elsősorban a hímzés gazdag színvilágát emelték ki.19

16 Fejős Z , 1993. 155-158. 17 Fludorovics Zs., 1913. 220. 18 Részletesebben 1. Fejős Z , 1993. 153-155.; D. G. S., 1921. 19 Eaton, A. H,, 1932. 40., a surc fényképe: 43. Egy másik férfisurc részletét, széles ragyogódíszítéssel

lásd a 77. oldalon. A kiállításhoz kapcsolódó rendezvények sorában a magyarok is szerepeltek népviseletbe öltözött tánccsoportjuk fellépésével. Buffalo News, October 18, 1919.

1185

Más hasonló, amerikanizációs intézmények által szervezett bemutatót nem ele­mezve utalnék még a Stewart Culin által 1921-ben a Brooklyn Múzeumban rendezett Costumes and Textilé from Central and Eastern Europe népművészeti kiállítására. A ma tudománytörténetileg nagyra értékelt bemutató Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlá­via és Románia viseleteit és textíliáit tárta az amerikai közönség elé. A kiállítás „gerince magyar" volt, a három teremből kettőt a magyar anyag töltötte meg, ahol a Kogutowicz-féle térképet is kitették.20 A kiállítást előkészítendő Culin 1920-ban tanulmányúton járt Magyarországon, ahol Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt segítségé­re. A múzeumban akkor látható „népművészeti kiállítás annyira megtetszett neki, hogy szerette volna azt úgy, ahogy van, megvenni Amerika részére". De be kellett érnie „né­hány szemelvénnyel olyan népművészeti munkákból, amelyekből a Társulatnak több példánya van".21 Jnnét származnak tehát a kiállításon bemutatott magyar népművészeti tárgyak. Emellett az Iparművészeti Főiskola diákjaitól két sorozat, egyenként kb. 150 darabos népművészeti tárgyú grafikát, akvarellt rendelt. Valószínű, hogy az ország több pontját felkereste, de Mezőkövesden aligha fordult meg, mert a tekintélyes anyagban mindössze két matyó hímzés, egy matyó baba, valamint tucatnyi mezőkövesdi grafika, akvarell szerepelt, szemben a kalotaszegi és sárközi anyag bőségével.22 A kiállítás Culinnak azt a nézetét tükrözte, mely a népművészetet élő tradíciónak és nem árucikk­nek tekintette. Ezt a felfogást vallotta magáénak Allén H. Eaton is, aki egy, a társadalmi reformot szorgalmazó New York-i alapítvány megbízásából számos, a bevándoroltak kultúráját ismertető kiállítást rendezett, így többek között az említett buffalóit is.23

A példákból kitűnik, hogy világos különbség volt az amerikai bevándoroltak kultu­rális hátterét érzékeltető kiállításokon megjelenő népművészet, kézműves kultúra és aközt, ami az árucikk-ként forgalmazott termékek formájában az amerikai közegben megjelent. A különbségek ellenére egymást kiegészítették, s így együtt járultak hozzá az amerikai magyarok sajátos óhazái kulturális hátteréről kialakult képhez.

Az amerikai társadalomban érdeklődése mellett a két háború között Amerika-szerte megfigyelhető, hogy a magyar közösségek aktívan részt vettek az amerikanizációs intézmények tevékenységében. Közreműködtek a bemutatókon, s ezek mintájára saját maguk is kezdeményeztek kiállításokat, hol magyar egyházak, vagy más szervezetek tá­mogatásával, hol amerikai intézmények, elsősorban filantróp szervezetek - közkönyvtá­rak, Young Women Christian Association-ok (YWCA), International Institute-ok - se­gítségével. Ezt példázza, hogy az említett buffalói kiállítást követően 1921-ben a magyar egyházak és egyesületek összefogásával (s némi rivalizálásával), ill. az International Institute közreműködésével nagyszabású Magyar Kiállítást rendeztek - többek között a helyi magyaroktól egybegyűjtött gazdag kézimunka-kollekcióval és egy parasztlakoda­lom-bemutatóval.24 Hasonló példákat New York, Cleveland, Chicago, Bridgeport, Akron, Youngstown, Los Angeles, Pittsburgh stb. városaiból, valamint Kanadából is említhetnénk. Ezeken a viseletet jobbára az amerikai magyarok általánosan elterjedt

20 Costumes and Textiles, 1921.; „Magyar népviselet és iparművészet kiállítása a Brooklyn-i Múzeumban". Szabadság, 1921. máj. 24.; Magyar Iparművészet, XXIV. 1921. 73.

21 Magyar Iparművészet, XXIII. 1920. 51. 22 Lásd a Costumes and Textiles, 1921. részletes jegyzékét, továbbá: Iparművészeti Múzeum Irattára,

213/1921. Ezúton köszönöm Vámos-Lovay Zsuzsa szíves segítségét az Iparművészeti Múzeumban fellelhető dokumentumok felhasználásáért.

23 A brooklyni kiállítás mai értékeléséhez lásd Bronner, S. J., 1986. 182-184.; Allén Eaton könyvet szentelt annak a kérdéskörnek, hogy a bevándoroltak kulturális öröksége - így népművészetük, kézművessé­gük - mennyiben gazdagította az amerikai életet: Eaton, A. H., 1932.

24 Buffalói Hirado, 1921. júl. 9.; aug. 6.; Buffalo Courier, May 15, 1921.

1186

szimbolikus eszköze, a magyar ruha jelentette. Az óhaza egyes tájaira népművészeti ba­bák, hímzett textíliák és szőttesek emlékeztettek. Ezek között elmaradhatatlanok voltak a két háború között elterjedt külső megrendelésre előállított matyó termékek. Ez a tárgy­anyag tehát sajátos jelentést vett fel és közvetített: a magyarok etnikus jellegét fejezte ki.

A matyó kultusz megjelenése „magyar Amerikában" A két háború közötti magyarországi matyó divatnak az Egyesült Államok magyar

közösségeiben is volt hatása. A kultusz eljutott az Újvilágba az óhazái látogatások révén, vagyis a személyes kontaktus, a találkozás eredményeként. Az ilyen találkozásokra sor kerülhetett helyben Mezőkövesden, akár az idegenforgalmi vendégházban, akár az 1930-as években hazalátogató amerikások és a rokonság között. A Magyarországra látogató amerikások közül sokan felkeresték Mezőkövesdet. Közülük nagy sajtónyilvánosság övezte az 1930-as évek második felében az amerikai születésű második generáció Ma­gyarországra zarándokló csoportjait. A családi fényképek pedig a szülőföldre látogató kövesdi elszármazottakat és gyermekeiket mutatják - nemegyszer jelmezként magukra öltött matyó viseletben (2. kép). A matyó-élmény közvetített is lehetett, hiszen nem min­den hazalátogató amerikás kereste fel Mezőkövesdet. A kultusz azonban a budapesti, magyarországi látogatások során észlelt, tapasztalt élmények - pl. Gyöngyösbokréta­bemutatók - hatására is terjedt.

2. kép. Nagyszülők matyó ruhába öltözött amerikai születésű unokákkal, Mezőkövesd, 1938 körül (Reprodukció)

A hazai divat személyes óhazái élmények nélkül is átszármazott Amerikába, s el­terjesztette pl. a polgári lakásokba készített matyó kézimunkák divatját. A magyarországi képes magazinok, a levelezőlapok, a filmek, a divatcikkek az amerikai magyarokhoz is

1187

közvetítették a matyó kultuszt. Az élénk színű - piros, barna, sárga, lila stb. - mű-selyemmel hímzett falvédők, asztalterítők, párnahuzatok, valamint a matyó babák számos amerikai magyar lakását díszítet­ték. Egy ilyen tárgyakból, az 1930-as évek végén kialakított s 1984-ben még meglévő „magyar szoba" fényképét egy korábbi tanulmányomban közöltem is.25 A második világháború előtti korszakból származó matyó dísztárgyak ill. emléktárgyak egy­szerűbb lakásdekorációs szerepére bőség­gel hozhatunk fel példákat (3-6. kép).

Az óhazái matyó divat hatásának tudható be, hogy 1936-ban egy reprezen­tatív chicagói rendezvényen óriási közön­ségsikert aratott egy mezőkövesdi meny­asszony öltözet. Chicagóban az évente megrendezett nagyszabású, a legújabb modelleket bemutató autókiállítások kísé­rő jelensége volt, hogy a városban lakó etnikai csoportok „szépségkirálynői" is felvonultak, ill. népszerűsítették az autó­gyárak újdonságait. A rendezőség 1936-ban azzal az elképzeléssel állt elő, hogy a show mutassa be az egyes nemzetek menyasszonyi öltözeteit. A Chicagói Ma­

gyar Műkedvelő és Ifjúsági Kör, mely a magyar szépségkirálynő-választást rendezte el­határozta, hogy a győztest „autentikus magyar menyasszonyi ruhában" lépteti fel. Jel­lemző, hogy sem a városban nem sikerült népviseleti menyasszonyi öltözetet találniuk, sem a clevelandi magyar jelmezkölcsönzőktől nem tudtak megfelelő ruhára szert tenni. Ekkor döntöttek úgy, hogy matyó öltözetet szereznek, mégpedig Magyarországról. A ruhához hosszas levelezés után a chicagói konzul segítségével jutottak hozzá. Az Apponyi téri Magyar Háziipartól vásárolt öltözetért 150 pengőt fizettek. Külön bonyo­dalmat okozott, hogy a ruha csak pár napos késéssel érkezett meg, s Szabó Rózsika, a magyar szépségkirálynő a kiállítás megnyitóján kénytelen volt magyar ruhában szere­pelni. A siker hatására a következő évben szintén matyó öltözetet választottak (7-8. kép). Ekkor a bemutató a „Világ divatjai" jegyében zajlott. A korabeli fényképekből ítélve a magyar résztvevő ruháját valamely magyarországi divatüzletben tervezhették és készíthették mezőkövesdi öltözetdarabok alapján, matyó motívumok felhasználásával.26

3. kép. Herendi porcelán matyó figurák amerikai magyar második generációs család otthonában, Chicago (Burnside), 1984. (Fejős Zoltán felv.)

25 Fejős Z, 1991.246. 26 Uo. 268-270.; OL P 975., a Magyarok Világszövetségének iratai, 3. cs. 134. Az 1937-es ruha ere­

detéről nincs pontos adatom. A matyó ruhás szépségkirálynők fényképét a chicagói magyar hetilap, az Interest többször közölte. Pl. Interest, 1937. okt. 21, nov. 11., nov. 17.

1188

4. kép. Az 1930-as évekből származó matyó asztalterítő, Chicago, 1984. (Fejős Zoltán felvétele)

5. kép. Az 1930-as évekből származó matyó baba, Chicago, 1984.

(Fejős Zoltán felv.)

6. kép. Fekete klott, műselyemmel hímzett kerek asztalterítő, Chicago (Burnside), 1984.

(Fejős Zoltán felv.)

1189

7. kép. Rose Szabó, amerikai magyar szépségki- 8. kép. Anne Horváth, amerikai magyar szépség-rálynő, Chicago Autókiállítás, 1936. királynő, Chicago Autókiállítás, 1937.

(Reprodukció) (Reprodukció)

Összességében megállapítható, hogy a második világháború előtti korszakban ki­alakult matyó kultusz nyomai megtalálhatók az amerikai magyarok körében is. Nem szo­rította ugyan ki önreprezentációjuk egyszerű eszközökből építkező szimbolikus kellé­keit, így az általános magyar ruha ideálját, mely az etnikus öntudat kinyilvánításának egyik leglátványosabb eszköze volt, de a magyar jelleg, a magyar öntudat külvilág előtti megjelenítéséhez és olykor gazdagításához hozzájárult.

IRODALOM

Bodor Antal 1921 Mezőkövesd leírása. Budapest

Bronner, Simon J. 1986 Grasping Things. Folk Matériái Culture and Mass Society in America.

Lexington, The University Press of Kentucky. Costumes and Textiles

1921 Costumes and Textiles from Central and Eastern Europe. Brooklyn Museum, Department of Ethnology.

Dala József-Erdélyi Tibor 1941 Matyóföld. A híres Mezőköved. Budapest

1190

D. G. S. 1921 Foreign Handicraft and European Craftsmen in America. Foreing-Born, II.

300-302. Eaton, Allén H.

1932 Immingrant Gifts to American Life. New York, Russel Sage Foundation. Fejős Zoltán

1991 A társadalmi kohézió rítusai: nemzeti jelképek. „Magyar napok" és etnikus mozgalom Chicagóban (1893-1943). Ethnographia, 102. 3-4, 231-278.

1993 A chicagói magyarok két nemzedéke 1890-1940. Budapest Fludorovics Zsigmond

1913 A matyókról. Néprajzi Értesítő, XIV. 1913. 219-248. Fügedi Márta

1997 Mítosz és valóság: a matyó népművészet. Miskolc Herkely Károly

1939 A mezőkövesdi matyó nép. Budapest Hollósy István

1914 Amerikai ajánlat a magyar háziiparnak. Mezőkövesd és Vidéke, jún. 7. p. 1-2.

Hungarians in America 1941 Hungarians in America. Golden Jubilee. Cleveland

Káldor Kálmán szerk. 1937 Magyar-Amerika írásban és képben. St. Louis

Mező-Kövesd község 1905 Mező-Kövesd község elöljáróságának 1904. évről szóló jelentése. Mezőkö­

vesd Sárközi Zoltán

1975 Elvándorlás, summásjárás. In: Mezőkövesd város monográfiája. Mezőkö­vesd, 363-381.

„MATYÓ" FAME IN THE NEW WORLD

Folk art of Mezőkövesd (Borsod county) became popular world wide during the interwar period. Embroideries, textiles, pieces of folk costume and other objects made by, and referred to people called „matyó" reached the American continent early this century. Ways of popularising the folk culture of this settlement populated mostly by landless agricultural labourers are manifold. First, there is a question whether emigrants írom Mezőkövesd for the United States before World War I did or did not take their objects to the new environment. Obviously, they adapted quickly to the American daily life and culture although evidences show how somé of them were consciously or unconsciously keeping selected items and values of the old country. Second, a transcontinental commercial network of peasant handicraft, mostly embroidery, developed from the 1920s onward and the „matyó" embroideries, souvenirs became very popular among the Hungarian-Americans as well as in certain spheres of the American middle class. The latter fact related to the third way of popularising homeland folk art.

1191

Philanthropic associations, such as YWCA, International Institutes, etc. of the early 1920 used the folk art and handicraft to help immigrants in the Americanisation drive. Later, in the post-Depression years, fairs, commercial expositions, international fashion or automobilé shows alsó used authentic or commercial homeland folk art to attract a wide public. The „matyó" fame in overseas served as in-group assertion of ethnic identity while it represented symbolically the Hungrianness for the outside, i. e. the American world.

Zoltán Fejős

1192