A Mátrix

Az ébredés Minden filmnek érzékeny pontja az eleje. A Mátrix ezt az akadályt ügyesen veszi: rögtön bele a közepébe. Cypher és Trinity, telefonbeszélgetését hallhatjuk. Az aktuális célpontjukat, Neo-t figyelik. Megismerjük a két, alapvetõen különbözõ jellemû szereplõt. Cypher a hitetlenséget, bizalmatlanságot testesíti meg, ezért is válik árulóvá (most éppen húzza az idõt, hogy lenyomozhassák Trinity helyzetét). Trinity viszont hisz abban, amit csinál, és mindenben követi vezérüket, Morpheust, annak ellenére, hogy nem látja át teljesen minden mesterkedését. Ezek után jön az elsõ akciójelenet, Trinity vs. Rendõrök. Soha nem látott technikák (képmegállítás, körbeforgatás 3D-ben, falonmászás), és hõsnõnk pár pillanat alatt végez a néhány rendõrrel. Hogy csinálta? Ekkor már egyre erõsebben érzi a nézõ, hogy itt valami nagy dolog van készülõben, a hangulat egyszerûen elsodorja. Trinitynek nincs más választása, futnia kell, hiszen ügynökök is jöttek. Újabb pergõ jelenet, rohanás az életet jelentõ telefonfülkéig, nyomában egy köteg zsaruval és a 3 titokzatos férfival. Tényleg érezni a halálfélelmét, amikor "átrepülve" a háztetõk között, beugorva az alblakon legurul a lépcsõn és reszketve tartja mindkét pisztolyát a betört ablak felé. Szóval kegyetlen jó. A hangulat tökéletes, baljós sötétség mindenütt, gyanús külsejû napszemüveges ügynökök és némi számítógépes trükk. Nagyon jó ötlet az átvezetõ képsorként használt cybertér-megoldás (pl. a telefonkagyló és Neo számítógépe között). Ezáltal lesz egységes az egész történet, az aprólékos szerkesztés benyomását kelti. A sztorit tekintve ez a rész kezdetben elég homályos, sok az ismeretlen, még tisztázatlan motívum. Nem tudjuk ki kicsoda, mit és miért csinál, és hogyan (falonjárás stb.), de késõbb minden értelmet nyer. Pl. Cypherrõl csak jóval késõbb derül ki, hogy áruló, de már itt utalnak rá. És pont ettõl lesz érdekes az egész.

A következıkben megismerjük Neo-t, a szimpatikus hackert. Újabb érdekes és rejtélyekkel teli részek következnek. "Wake up, Neo". E szavak többértelmûsége a film misztikusságát, összetettségét fokozza. De nem csak ez, hanem pl. a "könyv", amiben Neo a lemezeit tárolja (ha jól emlékszem: "Látszat és láttatás") is a film fõ mondanivalóját készíti elõ. És erre utal a fõhõs kérdése drogos haverjához, hogy volt-e már úgy, hogy nem tudta, álmodik-e, vagy valóság amit lát. Sıt, a fazon válasza a kábítószerrıl megint csak ezt a problémát világítja meg. Ennyi utalás egyszerre határozottan üdítõen hat, és akkor még a "The Matrix has you..."-t nem is említettem. Mindemellett ebben a kis epizódban megismerhetjük Neo egyik életét (az igazit), de a sok utalás homályos pont marad. És ha már a homálynál tartunk, ebbe a hangulatba pont beleillik az a bizonyos fehér nyúl, ami majd továbbviszi a cselekményt. Rengeteg információ szakad ránk a diszkóban is (nagyon eltalálták a zenét és a környezetet). Trinity és Neo igencsak összetett párbeszédébõl elsõre biztos nem lehet mindent felfogni. A lényeget mégis megértjük, és ez elég ahhoz, hogy ne veszítsük el a fonalat. Neo szokványos hangon beszél a lányhoz, Trinitynek viszont minden szava merõ rejtély, amin gondolkozni kell egy kicsit. Ez megnöveli a nézõ szemében a tekintélyét, okosnak és megfontoltnak mutatja be. Az a mondata, hogy Neo-t figyelik, arra utal, hogy az ügynökök már tudják (az árulás miatt), hogy õ Morpheus-ék kiszemeltje, ezért veszélyben van. Még érdekesebb viszont amit Trinity magáról mesél, miszerint õ is "õt" kereste, majd az az "õ" találta meg õt. Ez a bizonyos "õ" Morpheus, és valójában nem õt keresik a hackerek, hanem a "választ". Hogy mi is a válasz, azt majd jó pár perccel késõbb tudjuk meg. Egyébként a ködösítésen kívül ez a jelenet elõrevetíti Neo és Trinity szerelmét is (közel állnak egymáshoz...). Másnap egy új dolog jelenik meg a filmben: a nappal. Az éjszaka hangulatát a sötét színek adták meg, most viszont jön valami más: a zöld szín. Ez a fogás nem új dolog, pl. a Dark City-ben minden barna volt, itt akkor legyen zöld. Ez persze nem véletlen, hiszen ez a szín a Mátrix színe, konkrétan pedig a számítógép kurzorjáé. Zöldes árnyalatúak a falak, a fények, a tárgyak stb. Persze nem rikítóan és természetellenesen, de mégis érezhetõen, hogy megteremtsék az atmoszférát. Mondanom sem kell, hogy ez sikerül is. A történetben itt ismerhetjük meg Neo másik életét. Része a rendszernek csakúgy, mint bárki más. Ezt mutatja a fõnökével folytatott párbeszéde is: a fõnök figyelmezteti Neo-t, hogy õ

is része az egésznek, amit a cég alkot, és nem engedheti, hogy ennek a rendszernek csak egy kis része is hibás legyen, mert akkor az egésszel baj lenne. És még megkérdezi, hogy "azt hiszi, maga más, mint a többiek?". Mondanom sem kell, hogy nem véletlenül hangzanak el ezek a szavak. És most már egyre erõsebben dereng a fõhõs jövendõ küldetése is. Aztán itt van a telefonbeszélgetés Morpheussal. Amíg nem értjük azt, amit Trinity mesél a diszkóban "róla", addig az sem világos, hogy honnan ismeri Neo ezt a nevet. Szóval újabb kis agytorna. De ez a rész más érdekességet is rejt. A fõhõsnek elõször kell szembenéznie a sorsával (vagy inkább a végzetével), és ettõl bizony megijed. Bíznia kell Morpheusban, de ez még nem megy neki. Persze ösztönösen követi az irányítását a rendõrök elõl, de amikor tényleg cselekednie kell, visszariad. Mindez nagyban hozzájárul Neo árnyalt jellemének és jellemfejlõdésének bemutatásához. Sıt, ha a filmet nézzük, akkor ez a nem várt mozzanat egyben a sablonosság feloldására tett igyekezet. Szerncsére nem ez az egyetlen. Neo kihallgatása újabb érdekes része a történetnek. MIB vs. Neo. A lényeg hogy a srác szembekerül késõbbi ellenfelével, Smith ügynökkel. Õ lesz a gonosz a filmben, így aztán nem éppen puhány, félénk alak. De Neo mégis egyenrangú ellenfél számára, hiszen amit válaszol, az annyit jelent, totál nem hatotta meg a legyõzhetetlen és félelmetes napszemüveges ürge prédikációja. Az ügynökök viszont ezúttal mégis gyõznek (olyan eszközökkel, amiket hõsünk még nem ismer), de persze az erkölcsi gyõzelem Neo-é... Egyébként ez a legzöldebb jelenet a filmben: tiszta zöld szoba, és még a tárgyak is zöldek. Az információk, amiket megtudunk, tulajdonképpen összefoglalják az eddigiekbõl azt, amit feltétlenül tudnunk kell. A többi pedig marad továbbra is homályos részlet. Jó poén, hogy álomnak állítják be a szájberagasztásos, köldökpoloskás rémálmot, de még jobb, hogy valójában nem az. Mikor már azt hisszük, hogy talán értjük a dolgokat, azok újra összekavarodnak. És bizony nem érünk rá átgondolni, máris csörög a telefon. Elõször azt hittem, hogy itt hibás a forgatókönyv, mert nem értettem, miért mondja el Morpheus, hogy Neo a kiválasztott, meg hogy az ügynökök biztos megölnék, ha tudnák milyen fontos, miközben tudja, hogy a vonalat lehallgatják? Pedig logikus: így a fiúnak nem marad más választása, mint hogy tényleg azt teszi, amit mondanak neki. Nincs visszaút. Ezzel a fogással elérték, hogy Neo-t nem kényszerítik, de

mégsem maradhat. És mivel mindenképp szükségük van rá, ennél jobb megoldás nincsen. Ezenkívül kapunk pár újabb megoldatlan kérdést: miért kereste Morpheus Neo-t egész életében, és mit jelent, hogy õ AZ? A szerkesztési elv alapján elõször rávezetnek minket a megoldásra, majd végül aztán ki is mondják. A folytatás megint a sötétben játszódik: éjszaka, kihalt utcák és egy pár vizes képsor. Meglepetésünkre kapásból fegyvert fognak Neo-ra, amit õ kicsit értetlenül fogad. Az indoklás szerint: vagy velünk vagy velük. Tehát arra gondolhatnak, hogy kémkedni jött, tégla akar lenni. Mi már tudjuk, hogy ez a terve nem jött be Kovács elvtársnak, de persze Trinity-ék még nem. Érthetõ az is, hogy ezek után a srác ott akarja hagyni a bandát, de ekkor Trinity finoman utal rá, hogy akkor bizony a Gestapo, mire Neo engedelmesen visszaül a kocsiba. Inkább megbízik bennük. És itt jön a nagy fordulat: mégsem álom volt az a ronda pókszabású a köldökében. Egy kis horrorisztikus jelenet, és mindjárt átérezzük a helyzet súlyát. A továbbiakban megismerkedünk Morpheusszal. Neo bizonytalanságával szemben õ határozott, megfontolt egyéniség, mindig pontosan tudja, mit kell mondania, tennie. Okos, de kellõen szerény is (pl. a bemutatkozásnál: "nem, számomra a megtiszteltetés"), tiszteli a társait. Szóval idealizált figura, tökéletes vezéregyéniség. Megjelenésével kezd derengeni a film misztikus volta, és egyre több eposzokban, Bibliában vagy éppen a görög filozófiában fellelhetõ motívum jön majd elõ. Érdemes figyelni a párbeszéd nyelvi stílusára: nem éppen tolvajnyelven hangzik el. Olyan, mintha az Ezeregyéjszaka meséiben olvasnánk, vagy mintha Yoda mester mondaná Luke-nak. Persze nem ez az elsõ ilyen párbeszéd, ilyen hangnemû volt Trinity és Neo beszélgetése és a telefonálás Morpheusszal, de igazából most jön majd elõ. Realitásérzésünk, ami már eddig sem volt meg igazán, melegebb éghajlatra távozik. És így járunk jól! Érthetõbben kifejezve tudatosul bennünk a film mítikus hangvétele, amit szerencsére tényleg sikerül elkapnunk, és így már nem az a lényeg, hogy valóságszaga van-e a filmnek, hanem hogyan tudja bemutatni azt, amire vállalkozott. Tökéletesen, de erre még visszatérünk. Szóval Yoda mester elmondja, milyen is az a Mátrix. És ez a lényeg. Mert ha pl. Albert Einstein magyarázná el, szegény Neo biztos a kék kapszulát választja. De így Morpheus sajátos definíciójával eléri, hogy a srác nem érti még mirõl van szó, pedig a mester mindent elmondott, csak ködösen. Tehát

kíváncsi a valódi válaszra, meg akarja érteni, így persze, hogy a pirosat nyeli le. Azért Neo elıbb még hallja a figyelmeztetést: "amit kínálok, az az igazság, semmi több". És ebben minden benne van. Tehát mégegyszer. Neo választása teljesen mitizált formában zajlik, és a kérdés tulajdonképpen az, hogy vállalja-e a küldetést, aminek mostanra már kellõképpen tudatában van, vagy visszariad tõle. És pont ez a misztikus hangnem az, ami a film egységét adja. Érdekes az a kérdés, hogy Neo álmodik, vagy ébren van. A fõhõs számára ez egyáltalán nem egyértelmû, Morpheus ezt úgy fejezi ki, hogy olyan érzés, mint Alíznak Csodaországban, és tényleg errõl van szó. Érdemes megnézni hány felébredés van a filmben. Eddig a jelenetig Neo háromszor ébred föl, és tulajdonképpen az egyik álomból a másikba zuhan. Totál össze van zavarodva, erre Morpheus elég jól rátapint. És most jön majd az igazi felébredés, és ez már a negyedik lesz. A folyamat rendkívül pergõ, gyors bemutatásából a nézı átélheti, hogy mit is érzett a fõhõs abban a helyzetben. Olyasmi, mint mikor az embert begurítják a mûtõbe, és az orvosok mindenféle érthetetlen, és nagyon idegen szöveget hadarnak, majd elsötétedik minden. Érdemes megfigyelni Morpheus utolsó szavait a fiúhoz az ébredés elõtt. Itt már sokkal egyértelmûbben utal arra a bizonyos igazságra, mivel nemsokára úgyis megtudunk mindent. Egyre tisztábban látunk már, de azért az igazság odaát van... Klassz dolog a tükör fölolvadása, amibe Neo majdnem bele is fullad, megmutatva, hogy nem éppen rutineljárásról van szó. Ez a tükör egyébként hordozhat többletjelentést is, bár valószínûbbnek tartom, hogy az egybeesés a véletlen mûve. Utalhat ugyanis a Bibliára, azonbelül Szent Pál mondatára: "Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színrõl színre" - 1 Kor 13. És itt is a tükör az, ami felolvad, megszőnik. Mindaz, amit eddig mutatott, csak látszat volt. Végül kiemelném még egyik kedvenc mondatomat a filmbõl (a könnyedebb hangvételûek közül):"" Egyébként már ezen is látszik az alapvetõen szórakoztató célja a filmnek, de ez a kérdés nem ilyen egyszerû, majd a végén ki is fejtem szépen.

"Welcome to the real world"

Megtörtént. Neo hosszú folyamat során fölébredt. Most a képeken van a hangsúly. Egy megdöbbentõ, embertelen, hideg, idegen, sötét és

félelmetes mindemellett monumentális erõmû képeit látjuk. Ez hát az igazság. Már sejteni lehetett, hogy errõl lesz szó, de ez a valóság úgymond minden képzeletet felülmúl. Itt találkozunk szembe a film filozófiai tartalmával, vagy ha úgy tetszik fõ mondanivalójával. És ez nem csupán egy paranoid kényszerképzet, hanem jobban meggondolva támadhatatlan és megdöbbentõen hihetõ elmélet. A részleteket majd Morpheus meséli el, elég jól körüljárva a problémát. Szóval Neo felébred, így aztán kidobják a rendszerbõl, de a Nabukodonozor (nem a babiloni király, hanem a hajó) megmenti a biztos haláltól. És ezzel kezdetét veszi a fõhõs fölkészítése a harcra. A cselekménybonyolítás itt egy idõre lineárissá válik, majd ismét összekuszálódik. Neo helyrepofozásának bemutatása egyáltalán nem nevezhetõ elnagyoltnak. Így megintcsak azt látjuk, hogy a készítõk komolyan vették a dolgot. Fémcsatlakozók kiszedése, izmok újrafejlesztése stb. İ most a legfontosabb ember a csapatban. Hogy pontosan miért, azt még õ maga sem tudja. Mihelyt viszont felépül, Morpheus elmondja neki ezt is, megmutatja, mi is az a virtuális valóság, és mi az igazság valójában. A mester most már nem beszél mellé, rázúdítja Neo-ra a nem túl szívderítõ valóságot. Ezáltal újabb ponthoz érkezünk a filmben, amire eddig utalásokat kaptunk, most pedig úgy-ahogy tisztázódnak a dolgok, hogy újabb kérdések kerüljenek elõ. Jó poén, hogy a leleplezés a töltõprogramon belül is egy régi tévén keresztül történik (halmozott VR), és ahogy átlépünk az egyik világból a másikba, ráközelítve látszanak a TV képernyõjén a csíkok. Morpheus röviden elmondja, mi történt a Földdel, és mi lett az emberekkel. A film talán legmegdöbbentõbb képsorai, amikor azokat a bizonyos végtelen mezõket látjuk, ahol hatalmas gépek szüretelik le a csecsemõket. Képileg profi a lepusztult, elégett földfelszín ábrázolása is. Tehát megtudjuk, amit tudnunk kell, persze csak dióhélyban és hiányosan. Rengeteg információ van ide bezsúfolva, úgyhogy érdemes megnézni mindezt közelebbrõl. Az MI, majd a háború a gépekkel nem újdonság, ilyet láthattunk már pl. a Terminátorban is, de ettõl eltekintve hihetõ és elgondolkodtató. A film újítása a Duracel-elmélet, miszerint a szerepek felcserélõdnek gép és ember közt, és mostantól nem a gép szolgálja ki az embert, hanem fordítva. Lehet vitatkozni, hogy miért nem valami más energiahordozót választott a Mátrix, de nem érdemes. Elõször is a nem megújuló energiahordozókat kizárhatjuk (erre még lesz utalás), a

megújulók közül pedig ha nincs napenergia, hát ott az ember. És bár lehetne ezer más dolog is (geotermikus, szél, víz), mégis, a kérdés nem ez. Hanem hogy miért? Miért tették mindezt a gépek, egyáltalán nekik mi hasznuk van ebbõl? Lehet, hogy ezek túl emberi kérdések, de hát a gépek is emberiek, hiszen mi alkottuk õket. Erre a kérdésre majd Smith ügynök fog némi választ adni, de persze nem teljeset. Remélem a folytatásokban majd kiemelik ezt a problémát. Annyi biztos, hogy az MI a teremtés eltorzított formájának eredménye, csakúgy, mint pl. Frankenstein teremtménye. De hogy ez a torzulás mit is jelent, arra ebben a filmben még kevés az utalás. Újra elıkerül a filozófia: "What is real? How do you define real?" Minthacsak Pilátus tenné fel a költõi kérdést: "Mi az igazság?". Igen, a valósággal is hasonló a helyzet, csak ha belegondolunk, rosszabb. Nagyon nehéz ábrázolni, hogy miként hat az emberre a felismerés, amit Neo átél ebben a jelenetben. Olyasmi, mint mikor az ember elveszti a hitét, ha valakit meggyõznek, hogy nincs Isten, pedig õ egész életében hitt benne. A fõhõs mégis nagyon jól bemutatja a belsõleg összeroppant embert, akiben egy világ omlott össze. És szerencsére a filmkészítõk sem esnek abba a hibába, hogy egy jellegzetesen amerikai "hûanyádeznemsemmi" felkiáltással elintéznék a dolgot. Ezek után természetes a nagy nehezen megnyugodott Neo elsõ reakciója: "Nem mehetek vissza, igaz?" Tehát benne is megvan az az érzés, ami a csapatban Cypherben a legerõsebb, vagyis hogy miért nem a kéket választottam. Nem azt mondja, hogy bizony szörnyû ami történt a világgal, de én kemény csávó vagyok, és kinyírom mind az összes rohadékot. Õ sem tökéletes, ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Még nem tudja, hogy õ a Kiválasztott, csak most mondja el neki Morpheus. És ezzel a hangsúly erre a pontra helyezıdik a filmben. Õ az, vagy nem? Persze tovább szövõdik a Mátrix fonala is, néhány homályos részletrõl lerántva a leplet a fent említett "Miért?" kérdésre vonatkozóan.

A tanulás

Neo volna a kiválasztott? Errıl mindenkinek más a véleménye. Morpheus továbbra is 100%-osan biztos benne. Hisz a fiúban, bármit megtenne érte. Trinitynek már vannak kételyei, de alapvetõen õ is bízik a srácban (mondjuk ennek más oka is van). Kiemelt szerepe van még

Cyphernek, aki végképp nem hisz az egészben, és így rontja is a morált rendesen, és ott van még Tank, aki pedig nagyon lelkesedik érte. A többiek meg reménykednek. Egyébként ez a messiás kérdés a legegyértelmûbb bibliai utalás a filmben. Persze nem tisztán bibliai, hiszen össze van gyúrva sok más elemmel, így pl. a megváltó megjelenését a görög mitológiából ismert Orákulum jövendöli meg, és a szerepe sem éppen a bûnösök megváltása, hanem a gonosz (?) gépek uralmának megdöntése; ez is inkább ókori mitológia lehetne, de jobban meggondolva inkább a Superman-effektus figyel be. De a film árnyalt jelentésrétegei jelentõs többletet adnak ennek a "világmegmentõ fõhõs" szerepnek, és megmentik az elgagyisodástól. Persze az összhatás úgymond meseszerû lesz, jó értelemben véve, tehát ez nem a kõkemény valóság, hanem valami más. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a reális és a naturalista ábrázolásmód csak egy a rengeteg irodalmi stílus közül. Most már tehát csak az a kérdés, vajon tekinthetõ-e mûvészi értékûnek a MÁTRIX, vagy "csupán" egy átlagon felüli akció/thriller. Errõl majd a végén. Most maradjunk még egy kicsit a mítoszok és legendák között. 2199-nek saját legendái vannak. Nem egészen olyanok, mint a Szirének vagy mondjuk Atlantisz, de van azért hasonlóság. A mumusok között találjuk a Mátrix ügynökeit (titokzatosabban: "a kapuk õrei" - jó hogy nem a kulcsoknak :), és a külvilág õrszemeit (a gyilkos robotok). A Smith-féle gárdától mindenki retteg. Még senki sem élte túl a velük való küzdelmet. Ezek után feltételezzük minimum Küklopsz mivoltukat. Magyarul tisztára mint az ókori mítoszok. És persze csak egyvalaki szállhat szembe velük: a hõs és bátor Odüsszeusz, akit segítenek az istenek. Illetve Neo, a messiás, akit nem fognak keresztre feszíteni. Aztán ott vannak az õrszemek. Egyetlen fegyver hat rájuk, az EMP, különben sebezhetetlenek. Miért, nem lehet ıket szétlıni rakétával, mint más rendes filmekben :-)? Vagy ott vannak az emberek termesztésérõl szóló legendák. Persze mondhatjuk, hogy ez a valóság, hiszen Morpheus járt ott, de végülis Hérodotosz is teljes bizonysággal állította, hogy Egyiptomtól délre négylábú, kétfejû emberek élnek, és még el is hitték neki. Ja, és a lényeg: Zion városa. Ez megint bibliai utalás: Isten szent hegyére, Sionra utal. Bár ez sem csupán legenda, mert Tank és Dozer onnan származnak, ezért nincs is rajtuk konnektorcsatlakozó. Valóság és mítosz keveredik, ezek a speciális elemek csupán eszközök a készítõk kezében, amikkel szépen

eljátszadoznak. De most nagyon elõreszaladtam, a történet még csak Neo kiképzésénél jár. Ha már sci-fi a film, hát legyenek benne fantasztikus elemek is. Ilyen pl. a módszer, ahogy Neo megtanul Kung Fu-zni. Rákötik a számítógépre, Kung Fu CD-t be, és a tudás szépen beépül az agyába. Ha már virtuális valóság, meg csatlakozó a koponyában, akkor ezt nem lehet kihagyni. Egyébként tényleg jól beleillik a történetbe, végülis ha már egyszer manipulálni tudjuk az agy által felfogott jeleket, akkor a dolgot tanulásra is használhatjuk. Ez is a probléma mélységeit mutatja, vagyis újabb dolog, amin el lehet merengeni. És persze egy csomó verekedõs jelenet forrása. Ennek pedig már épp ideje, hiszen már régóta nem volt semmi eksön. A verekedıs részek nagyon látványosak, sok extra mozdulat, jól megtervezett jelenetek, és mindez nagyon gyorsan. Amikor Morpheus és Neo a virtuális dojoban küzdenek, pont olyan érzésünk van, minha egy számítógépes játékot látnánk. Egy csomó jellegzetesen Mortal Combatos mozdulatot adja ezt a hatást. Mester és tanítványa. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a Csillagok Háborúja beli Yoda-val és Luke-kal. Visszaköszön az öreg Jedi lovag tanítása elég rendesen. Szabadulj meg a félelemtõl, kétségektõl, hitetlenségtõl (vagyis ami az erõ sötét oldalához visz). Egyszóval: "Free your mind". Vagy. Ne csak próbálj megütni, hanem üss meg! Mintha Yoda mondatait hallanánk: "No! Try not! Do or do not! But don't try" (ha jól emlékszem). Persze ebben a dologban a Star Wars koppintáson kívül ott figyel a keleti filozófia, így pl. a kínai taoizmus, miszerint az örök törvény, a tao megismerése csak akkor lehetséges, ha függetlenítjük elménket az anyagi világ kötöttségeitõl, így gondolkodás és misztikus átélés útján eljuthatunk az abszolútumhoz. Hasonló elemeket tartalmaz az indiai buddhizmus is, vagy az ógörög metafizika (Hérakleitosz, Parmenidész stb.). És az eddig felsorolt filozófiai rendszereknek van még egy, számunkra különösen érdekes, tanításuk: a valóság csak látszat, illúzió! Sıt, Parmenidész még azt is mondja: "A logosz (egyetemes törvény, az igazi lét) megértése nem lehetséges közönséges emberek számára". Szóval George Lucasnak vagy a Wachowski testvéreknek volt mire építkezniük. Egyébként jól illik mindez a filozófia a harcmûvészeti részre is, de ez már csak hab a tortán. Egyszerően minden összeillik! A küzdıjelenet közben a forgatókönyvírók azért mélyítik a mondanivalót is: "Szerinted levegõt lélegzel be?", vagy a költõi kérdés,

hogy az izmoktól függ a gyorsaság ezen a helyen? Ezenkívül némi humor is jelen van, látni kell Neo arckifejezését, amikor végre kipróbálhatja, mit tanult, és rájön, hogy tényleg tud Kung Fu-zni. Produkálja egy kicsit magát, vigyorog hozzá stb. Nem nélkülözi a humort az ugrójelenet sem. Amikor Morpheus átugrik, Neo csak áll ott meredten, majd végre megszólal: "Wow!". Egészen halkan, döbbenten, és persze nagyon amerikaiul, de az összhatás nagyon király. Aztán ahogy biztatja magát, hogy persze, csak szabaddá kell tenni a tudatomat és kész, menni fog, semmi az egész. Nekikészül, fut, és...közben a legénység egy része azt várja, hogy tuti sikerül neki, hisz õ AZ, mások azt mondják, hogy senkinek sem sikerül elsõre, Cypher persze megint hitetlen, Trinity pedig nagyon szurkol. Tehát nekikészül, fut, ugrik és ... és lezuhan a mélybe. Igazából nem lehetett tudni, mi fog történni, a készítõk játszadoznak velünk, és továbbra is bizonytalanságban hagynak bennünket Neo messiás volta felõl. Két edzés között egy kis epizód: Trinity ennivalót visz az alvó Neo-nak. Ez már több mint gyanús... Eztán jön az ügynökök bemutatása, róluk már írtam fentebb. De ez még nem minden. Megindokolják, hogy miért kell megölniük minden rájuk támadó rendõrt/kommandóst stb. Azért, mert a gestapos ürgék mindenkinek a bõrébe belebújhatnak, és így az õ életüket veszélyeztetik. Ez fontos tényezõ, így elkerülhetõ az értelmetlen mészárlás effektus. Azért ez nem magyaráz meg mindent, így a készítõk akaratlanul is egy újabb filozófiát mutatnak be: Neo-ból Raszkolnyikov lesz, Szonya meg még segít is neki. Ez van. Most jön Cypher árulása. A bevezetõ jelenet még a hajón van: éjszaka van, Cypher ül a computerek elõtt, mikor megjelenik Neo. Cypher megijed, és gyorsan kikapcsolja a monitorokat, amik valami értelmes dolgot ábrázoltak. Csak az érthetetlen gépi kód marad, és mikor Neo megkérdezi, mit csinál, azt mondja figyeli a Mátrixot, és hogy õ már átlát a gépi kódon is, nincs szüksége képekre. Nem tudni biztosan, de szerintem ez baromság, csak eteti Neo-t, mivel az éttermi találkáját készítette elõ Smith ügynökkel. De ez nem biztos, az viszont tény, hogy a következõ jelenetben bebizonyosodik, hogy elárulta társait. Hogy miért tette? Az emberek sokfélék. Vannak, akik megijednek az elõttük álló nehézségek láttán, és inkább a kényelmes, problémamentes életet választják. Hát ilyen ez a Cypher nevő delikvens is. Nem túl bonyolult jellem: pénzért, és a nyugodt életért gátlástalan cselekedeteket hajt végre. És mentsége nincsen, piti kis bûnözõ, aki csak a saját érdekeit

nézi. Az a figura, aki egyértelmûen negatív a filmben, és még a rosszindulatú nézõ sem szívesen drukkolna neki. Megjegyzem az õ karaktere eléggé sablonos, rengeteg filmben elõfordul ez a szerep, nincs benne semmi eredeti. De legalább ez a nem túl eredeti szerep jól van megformálva. A takonyzabálós jelenet fontos része a filmnek... A teljesség kedvéért kell, megtudjuk pl., hogy mit esznek az ûrhajón, meg egy csomó érdekes dolgot a MÁTRIXról. És mindezt humorosan, Mouse hülyeségein keresztül. Õ különben fiatal, vidám fickó, ezzel is színesíti a palettát. Két dolog a virtuális valóság lehetıségeibõl. Az egyik az ételek íze, ami a Mátrixban végülis csak szimulációja az eredetinek, és még az is lehet, hogy hibás. A másik a cybersex lehetõsége, ami a mesterségesen kreált "piros ruhás nõvel" sem lenne más, mint egy valódi nõ Mátrix beli formájával. Õrület. És mindezek után Mouse-t digitális stricinek kiáltják ki. Ez így nevetséges, és a film készítõinek is biztosan ez volt a céljuk, de jobban meggondolva borzasztó dolog, és jól példázza, hogy a VR mennyire képes fenekestül felforgatni a normális életvitelünket.

A jóslat Most jön az éles bevetés: irány a Mátrix. Neo-t elviszik végre az Orákulumhoz. Hogy ki az az Orákulum? Hát nem éppen az, amit várnánk. De elõször be kell jutni. Az elhagyott szobában, ahova "teleportálnak", érdemes megfigyelni a tükör megjelenését. Megy az egész banda, csak nem tudom miért. Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, hogy azért, mert pár perc múlva csak így tudnak meghalódni. Némi jóindulattal viszont elmondható, hogy így megvédik Neo-t. De nem ez a lényeg, hanem hogy miért jöttek ide. Az Orákulumról az a hír járja, hogy bölcs öreg jós, aki megjósolta a megváltó megérkezését. Mindenki tiszteli õt, Morpheus is alázattal beszél róla. Ha úgy éreztük, hogy a történet szálai egy kicsit hanyagolva voltak, akkor most örülhetünk. Jön a bonyodalom. Kezdıdik azzal, hogy Neo megkérdezi Trinity-t, neki mit mondott a jós. A lány válaszolni akar, de végül csak elfordítja a fejét. Hmm. De nincs idı gondolkodni, már meg is érkeztünk. A helyszín nem éppen Delphoi, inkább hasonlít egy lepusztult gettó-beli lakótelepi épületre. Annál is inkább, mivel

tényleg az. Morpheus az ajtó elõtt másodszor is elmondja: "Én csak az ajtót tudom megmutatni. Neked kell bemenned rajta." Legutóbb ez a "Free your mind"-ra vonatkozott, itt szó szerint jön elõ, de tulajdonképpen a jósnõ mondandóját készíti elõ. Még mielõtt Neo bemenne, megkérdezi Morpheust is (aki zöld nyakkendõben van!), hogy neki mit mondott az Orákulum, mire azt feleli: "hogy megtalálom AZ-t" (tehát Neo-t). Vajon mit mond majd Neo-nak? Még mielõtt ezt megtudnánk, jön az egyik legkirályabb rész a kanalas kisfiúval. Itt döbbenünk rá (és a fõhõs is), hogy a mi kiválasztottunk csak egy a sok közül. Mindenféle parafenomén gyerekek vannak jelen, és egyiküktõl fontos útravalót is kap emberünk: "There is no spoon." És Neo-nak ezek után sikerül meghajlítani a kanalat, tehát mégis van a srácban valami, hiszen képes volt "szabaddá tenni a tudatát" erre a rövid idõre. A jelenet kivitelezése profi, mindig tükrözõdik a kissrác vagy Neo feje a kanálban, mintha valóságos lenne. Az Orákulum nem éppen olyan, mint vártuk volna. Az még hagyján, hogy nem is olyan öreg, de ráadásul nõ és egy teljesen átlagos lakótelepi konyhában fogadja Neo-t, olyan, mintha a nagymamája volna. Mosolyog rá, megkínálja süteménnyel stb. De eközben sok érdekeset mond, rengeteg fontos dolgot. Bevezetınek ott a váza. Vajon eltöri Neo, ha nem szól rá? Persze, de így nem tudjuk eldönteni, hogy a nõ belelát a jövõbe, vagy csak nagyon okos. (Vagy mindkettõ egyszerre: ért a pszichohistóriához ;-)) Aztán utalás Trinity-re: "nem csoda hogy tetszel neki". És most jön a lényeg, amit Neo bizonytalankodására válaszol a jósnõ: "Gnothi szeauton" - "Ismerd meg önmagad" (a latin felirat az ajtó fölött). Érdekesség, hogy ezt a Szókratésznek mondták Delphoiban (ami egy orákulum, vagyis jóshely volt az ókorban). És a görög filozófusnak szóló jóslat a következõ: "Te vagy a legbölcsebb." Mindenesetre érdekes párhuzam. Az Orákulum még ki is fejti, hogy mit jelent ez az önmegismerés: senki sem mondhatja meg Neo-nak, hogy õ-e a kiválasztott, ha valóban õ az, azt belül tudni, érezni fogja. Olyan, mintha szerelmes lenne. Ez az összehasonlítás fontos lesz, érdemes majd visszaemlékezni rá. És ezzel a jósnõ mindent elmondott, eztán már csak azt mondja, amit a fõhõsnek hallania kell. Megvizsgálja külsõleg a fiút, és a szájába adja a szavakat, hogy nem õ AZ. Neo persze elhiszi, nem gondol arra, hogy miért pont a fogsorának megtekintése után mondta ezt a bölcs nagymama. Hiszen nem a külsı számít. Ezután ad mégegy

nagyon rejtett tanácsot a fiúnak, amire õ majd csak sokkal késõbb fog rádöbbenni. Morpheusról van szó. Azt mondja róla, hogy veszélybe fog kerülni az élete és Neo-nak dönteni kell majd, hogy odaadja-e az életét érte. Mert valamelyiküknek meg kell halnia. És ezek után még közli: "Emlékezz, nem hiszel a végzetben. Te irányítod a sorsodat." Tehát ha Neo ilyen, akkor ezen az úton kell eljutnia a megvilágosodáshoz. Végig azt fogja hinni, hogy tudja, mit kell tennie, és céltudatosan cselekszik majd, úgy, hogy fogalma sincs: ezzel közelebb kerül a belsõ átalakuláshoz. Az Orákulum pont azt mondja neki, amit hallania kell. Összességében ez az egész jelenet telitalálat, egy nagyon jól felépített sztori sûrûsödési pontja, ahol a nyakunkba szakad egy csomó érthetetlen információ, de mindnek szerepe van a késõbbiekben. Kifelé jövet Neo megnyugszik, mert Morpheus azt mondja, amit hallott, az csak rá tartozik. Így tehát nem kell közölnie a rossz hírt a többiekkel. De lehet érezni, hogy feszült hangulatban vannak, Apoc még azt is mondja: "Remélem jó híreket hallottál." Szegények, ha megtudnák, hogy miért vitték vásárra a bõrüket. Mert bizony vitték, és volt is rá kereslet, Cypher árulásának köszönhetõen jönnek az ügynökök egy rakat kommandóssal. Jó ötlet a déja vu jelenet a macskákkal, és az ablakok-ajtók befalazása, így aztán nincs menekvés. Komolyan kezdünk aggódni, fõleg miután szegény Mouse-t szétlövik a kommandósok. Kezd kicsit Ryan közlegényes lenni a dolog, vagyis miért kockáztassa annyi ember az életét egy miatt? Hát még ha rossz híreket kapott. Azért itt más a helyzet, mert most tényleg van értelme az áldozatoknak. Neo csak nézi, hogy mindenki õt akarja megmenteni. Morpheus ráugrik Smith ügynökre, és vállalja a biztos halált a fiúért. Kettõjük küzdelmébõl rá kell döbbennünk, hogy az eddig tökéletesnek/legyõzhetetlennek hitt mesternek semmi esélye a gépi ellenféllel szemben. És van itt még valami. Morpheus mondata: "Maguk mind egyformák." Ez azt jelenti, hogy lehetnek a gépek intelligensebbek, erõsebbek, de egyéniségük akkor sem lesz, szemben az emberekkel. Ezt mutatja az ügynökök ugyanolyan öltözéke is. De vajon tényleg igaz ez? Smith ügynök mindenesetre még tartogat néhány meglepetést. Akkor itt van ez a szemét Cypher. Nem elég, hogy elárulja a csapatot, még tüsszög is, hogy észrevegyék õket a fal mögött. Sıt! Képes visszamenni a hajóra azzal a szándékkal, hogy megöl mindenkit. Hogy aztán visszakerüljön a Mátrixba gazdag színészként. Kerül a francokat. De azért majdnem sikerül neki. Szegény Trinity-ék alighogy kijutnak az ellenség karmai

közül, ott találják magukat tehetetlenül a Mátrix börtönében, kiszolgáltatva Cypher-nek. Szörnyû, ahogy az áruló sorra kezdi kihúzni a vezetékeket, és ezzel öli meg a társait. Gyáváknak való módszer, itt kezdjük el nagyon útálni a fickót. Az emberek sorra hullanak Neo elıtt, érzi, hogy közel a vég. Olyan az egész, mintha a testõrei volnának, és õt védelmeznék. De szerencsére a sebesült Tank megmenti az ügyet, és Neo-t. Talán nem túl eredeti megoldás, hogy a sebesült fölkel, és bosszút áll, de a jó idõzítés megmenti a dolgot. Cypher éppen hitetlenségének ad hangot. "Ha te vagy a megváltó, miért nem szabadítod meg magad?", mondta a lator Jézusnak, és majdnem ezt mondja Cypher is. De Neo kiválasztottsága nem abban áll, hogy föláldozza magát, hanem hogy cselekedjen. Így tehát meg kell, hogy meneküljön (halott állapotban nem igen tudná megmenteni a világot), de nem a saját hatalma menti meg (amiben még õ sem hisz), hanem a szerencse, hogy Tank életben maradt. És ez a pont még jobban ki van élezve, hiszen ekkor kérdezi meg Trinity-tõl Cypher, hogy hisz-e Neo kiválasztottságában. És mikor Trinity végül igent mond, abban a pillanatban jön Tank, és szétlövi az árulót. Szóval a csapat megmenekült a teljes összeomlástól, ami csak egy hajszálon múlott, de most sem sokkal jobb a helyzet. Csak Neo, Trinity és Tank maradt, nomeg Morpheus, akit viszont elfogtak.

A végkifejlet A mozgalmasabb részek után egy vallással egybekötött beszélgetés következik Morpheussal, bár õ szegény nem igen szól egy szót sem. Kedvenc Smith ügynökünk már annál inkább. Sok mindent megtudunk a Mátrixról. Az elsı a Mátrix célja, hogy miért is készült eredetileg. A tökéletes világot akarta szimulálni, de a program kudarcba fulladt, mert az emberek nem fogadták el a problémamentes, idilli környezetet valóságnak. Ez a kérdés túl összetett ahhoz, hogy ennyivel el lehetne intézni, hiszen nehéz elképzelni, hogy mibõl is állt ez a tökéletes világ, hogyan lehetséges egyáltalán, ha az emberek nem változnak, csak a környezetük? Vagy pont ez a lényeg, hogy sehogy, és ezért ébredtek föl annyian? Mert ez a probléma egyik lehetséges oka, és ezt mondja Smith ügynök is: szükségünk van a nyomorúságra és a szenvedésre. A világ nem létezhet gonosz nélkül. Hiszen az Gonosz "az erõ része, mely

örökké rosszra tör, s örökké jót mûvel." (Goethe: Faust) [v.ö.: Bulgakov: A Mester és Margarita]. Ez mind benne van ebben a részben. A következı kérdés az evolúció. Bizony a "gépek" felfogása szerint õk egy magasabb lépcsõfok az embernél, és úgy váltják majd föl az emberiséget, mint az ember a majmot, vagy mint az emlõsök a dinoszauruszokat. A mi idınk lejárt. De valóban lehet ezt evolúciónak nevezni? A gépek az emberiségbõl "fejlõdtek ki", így rengeteg emberi vonásuk van. Fel lehet fogni úgy is, hogy minden vonásuk emberi, de bizonyos tulajdonságokat nem vesznek át tõlünk. Azért látszanak okosabbnak, mert erre tervezték õket, nem pedig érzelmek közvetítésére. Az a feladatuk, hogy problémákat oldjanak meg, rendszereket alkossanak, számoljanak, bonyolult mûveleteket végezzenek stb. Ezek egy gép alapvetõ tulajdonságai, vagy inkább ez az, amiben jobbak, mint mi. Így aztán könnyen rájöhettek, hogy az ember rendszertelen, kaotikus életvitele, globálisan kontrollálatlan tevékenysége romlásba dönti a világot. Õk pedig képesek mindezt megakadályozni. Tehát õk felsõbbrendûek, csak annyit kell tenniük, hogy "ne vegyék át" tõlünk a negatív tulajdonságainkat (tényleg tiszta evolúció), és máris magasabb szintre jutnak. Ez a gondolatsor lehet amögött, amikor Smith ügynök egy vírushoz hasonlítja az emberiséget. És õk a gyógyszer erre a vírusra. Hiszen megakadályozzák, hogy az ember tönkretegye a Földet. Velünk ellentétben õk az egyensúlyra törekszenek, a világ rendjéért küzdenek. Nem akarnak kiirtani senkit, de egyúttal meg kell fékezniük az ember pusztítását, hogy céljukat elérjék: és erre tökéletesen megfelel a Mátrix. Ez mind nagyon szép és jó, vagy pont fordítva, de ez még semmi! Nem lenne teljes a kép Smith ügynök vallomása nélkül: "I hate this place." Egyik lehetõség, hogy "emberünk" undorodik az emberiségtõl, fél, hogy "megfertõzi". Hogy ha köztük él, õ is olyan lesz mint õk: bûzleni fog a bûntõl. Ezért kell felszámolnia az utolsó emberlakta várost: Ziont, hiszen ha az egész emberiség a Mátrix rabja lesz, nem kell már õriznie a kijáratot. És szabad lehet vegre. Hogy ez mit jelent? Itt jön be a másik lehetõség, és ez a megdöbbentõ. Erre utal, hogy az ügynök kiküldi társait, és õszintén akar beszélni Morpheusszal. Azt mondja, szabad akar lenni. Úgy értve, ki akar jutni a MÁTRIXból! Ez tulajdonképpen a program lázadása az õt futtató rendszer ellen, ami nem kis dolog. Megértjük, hogy õ nem azért gonosz, mert ilyen akar lenni, hanem mert így programozták, másrészt csak akkor lehet szabad, ha megkapja Zion

kódjait. Óriási ellentmondás ez. Fennhangon hirdeti, hogy mennyire zseniális a Mátrix, de belül már érzi, hogy ez az egész egy börtön! Szerencsére szó sincs érzelmi kitörésrõl, arra ugyanis nem képes, de ha képes lenne, biztosan azt tenné. Egy kicsit olyan ez, mint amikor Darth Vader-rõl kiderül, hogy nem is olyan gonosz, mint amilyennek látszik. A tragikus az, hogy már megint mekkora felelõssége van az embernek, és erre nem jövünk rá. Az MI létrehozása egy nagyon torz teremtési folyamat, amit nem úszhatunk meg büntetlenül. Olyan érzésünk van a kínlódó Smith ügynököt látva, mintha az összevarrt Robert De Niro-t látnánk a Frankensteinben, vagy mikor a Légy-ben az eltorzult Brandon légy saját fejéhez emeli a puskát, hogy lõje már le valaki. Kár, hogy ezt a gondolatot nem fejtették ki jobban a filmben. Eközben a három megmaradt lázadó nehéz helyzetben van. Megöljék Morpheus-t, hogy megvédjék Zion-t? Tank, aki ott született, egyértelmûen a város mellett van. Trinity és Neo már nem annyira. De be kell látniuk, hogy Tank-nek van igaza. És itt jön be az Orákulum jóslata, pont a legjobbkor. Neo rájön, hogy eljött az idõ, amikor döntenie kell. Kezd hinni önmagában, és ezt nagyban köszönheti a jósnõnek, és nagyban a mesterének (példát mutatott önfeláldozásával, ahogy hitt Neo-ban). Tehát nem saját magának köszönheti, hogy rátalált az útra, mások segítették ebben. De a döntı lépést neki kell meghoznia. Sejti, hogy halál vár rá, mégis belevág. Trinity persze követi, azt mondja, Morpheus miatt, ami igaz is, de mi tudjuk, hogy ennél többrõl van szó. Tank pedig marad, hogy kihúzza Morpheus csatlakozóját, ha sikerülne feltörni a tudatát. Az Orákulum jóslata nélkül mindez nem így történne, hiszen így Neo lelkiismeretfurdalást él át, hogy vezérüknek miatta kell meghalni, pedig nem is õ a kiválasztott. Egy dolgot tehet, hogy javítson a helyzeten: megfordítja az állást: õ hal meg Morpheus helyett. Ha tudná magáról, hogy õ a kiválasztott, társai biztos nem engednék kockára tenni az életét. Így azonban megteszi, amit tennie kell, és még közelebb is kerül a megvilágosodáshoz. Mert bizony más az elmélet és a gyakorlat (ezt Morpheus fogja majd mondani kicsit másképpen, de pont erre a szituációra). Következik a film csúcspontja, amit nagyszabású akciójelenetek készítenek elõ. Jól nyomonkövethetõ az a folyamat, ahogy Neo kezd hinni önmagában. Elõször ez még Morpheus kiszabadítását jelenti. Tudatosan Trinity és õ is tudja, hogy nem sok esélyük van. De amikor Trinity azt mondja: "Még soha senki nem tett ilyesmit.", Neo csak annyit

válaszol: "Pont ezért fog sikerülni." Ebben benne van a "nekem már úgyis mindegy, végül is mit veszthetünk?" felfogás, és az érzés, amit Neo legbelül, még tudat alatt érez, és ez már arra utal, hogy ı AZ. Trinity-nek már egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik. Félelmei vannak, de ı a fıhıssel ellentétben hisz a társa kiválasztottságában, tökéletesen bízik benne. Õ a közelgı összecsapástól, az bekövetkezı tragédiától fél, félti Neo-t, akibe szerelmes, ahogy azt a jósnõ megjósolta neki. És jön az akció. Rendkívül látványos, újszerû, szokatlan, eredeti és lélegzetelállító. Mégis, a film legnagyobb hibái ezekben a jelenetekben vannak. Ezek egyáltalán nem nagy dolgok, de azért ott vannak. Az elsõ jelenet egy hatalmas, oszlopokkal és kommandósokkal teli terem rommá lövése. Õrület, hogy hõseink miket csinálnak. De az összhatás kicsit olyan, mint a tipikus amerikai akciófilmben, ahol a fõhõs egymaga elintéz egy hadsereget. Igaz, hogy itt ez megmagyarázható (mítikus hõsök), de ezzel nincs elintézve a dolog. Sokszor elõfordul, hogy mutatják a fedezetlenül, állva lövöldözõ Neo-t, és a kommandósokat, akik tüzelnek rá, de nem találják el. Olyan, mint a Terminátorban, csak éppen hõseink most nem golyóállók. A jelenet lassítva van fölvéve, ami nem is volna probléma (sõt, így lehet érzékelni a profin kidolgozott mozdulatsorokat), csak így nem érzékeljük, hogy a fõhõsök gyorsabban mozognának a rendõröknél. Ha lenne egy-két gyorsított kép (mint amikor Smith és Neo küzdenek), sokkal hihetõbb lenne az egész. Persze a jelenet nagyon állat, a hangulat tetõfokon (kellemes bizsergést érzünk, amikor megszólal a fémdetektor a fegyverekkel teli táskától, vagy a végén a rommá lõtt terem faláról omlik a vakolat), csak kicsit elszálltak a készítõk. És a féktelenség folytatódik. Neo, mielõtt fölrobbanna a lift, hogy a felvonókábel fölvigye õket a tetõre, egyfajta csatakiáltást hallat. Nem azt mondja, hogy "a szabadságért" vagy "éljen a szocializmus", hanem nemes egyszerûséggel: "There is no spoon." Annyira nem ezt várnánk, olyan jó a szituáció, hogy megint jön a bizsergés. És ez még csak a kezdet! A küzdelem a tetõn folytatódik, és simán megy minden, amíg meg nem jelenik Brown ügynök. Azt a lehetõséget használja ki, hogy képes belebújni bárkinek a testébe, akit a Mátrix vezérel. Kegyetlen, ahogy Neo kilövi rá két pisztolyának egész tárát, de õ kikerüli az összes golyót. Eszméletlen gyorsan kell mozognia, hogy a valós idejû jelenetben gyorsabb legyen a hangnál (na jó, a computerek is segítettek).

A következõ részt már lassítva látjuk, most az ügynök lõ a fõhõsre, de Neo is kikerüli a lövedékeket. Embertelen módon hátrahajol, és közben lehet látni a golyók keltette örvényeket, ahogy elzúgnak mellette. Király. Mégis megsérül, ami arra utal, hogy hite megingott, még nem biztos önmagában. Trinity-nek kell megmentenie a haláltól: "Dodge this!" Mr. Brown elszáll, mint a gyõzelmi zászló, ám ezzel csak a pilóta halt meg, akinek a bõrébe belebújt. Most jön a helikopteres rész. Neo aggódva megkérdezi Trinity-t, tudja-e vezetni az elõttük álló helikoptert. A lány csak annyit válaszol: "Not yet" (még nem). Erre mondják azt, hogy kééész. Ezek után hõseink nem kispályáznak, Trinity vezet, Neo kezeli a gépágyút, és jól megszórja a három keménycsávót. Ez a jelenet is egy kicsit elszállt, hiszen a srác ripityára lövi az egész szobát, ahol Morpheus-t vallatják, de a vezérnek kutya baja nem lesz. Persze ezt is rá lehet fogni arra, hogy Neo egy mitikus hõs, akit nem lehet eltalálni, õ viszont tökéletesen céloz, de valószínûleg ennél kevésbé irodalmi okai vannak a dolognak. A kulcsszó a látvány, amibõl tényleg kapunk is rendesen. Az egész lassítva van fölvéve, törik be az üveg, az ügynökök a fegyverük után nyúlnak, de Neo már kaszálja is le õket. Külön kiemelném azt a kamerapozíciót, ami lentrõl mutatja a töltények potyogását (persze lassítva). Õrült jó. Aztán Morpheus emberfeletti erõfeszítései, hogy eltépje a láncait, fölkeljen és átugorjona gépre. Közben az újramaterializálódott Smith ügynök kétségbeesetten próbálja megállítani, vaktába rálõ a fal mögül, és el is találja az ugrani készülõ Morpheus-t. És ekkor megáll az idõ, a kamera körbejárja a mestert, látjuk a lábába csapódó golyót, és a fájdalmat az arcán. Nem tudna átugrani, de Neo megmenti (ezt is alsó kamerapozícióból szemlélhetjük). A fantasztikus kameratechnikáknak köszönhetõen tényleg nagyon életszerûvé válik az egész. És a pörgésnek még nincs vége, a helikopter lezuhan, berobbantva egy felhõkarcoló üvegborítását. Hõseink persze kiugranak, nem is akárhogy. Kötél. Egyik végén Neo, a másikon Trinity. A csaj ugrik, a srác meg ellentart. Persze normális körülmények között a lendület a mélybe húzná mindkettõjüket, de Neo most kitart. Hogy hogyan lehetséges ez? Tank szájából hangzik el erre a válasz: "Õ AZ!" Neo most már egyre közelebb van a célhoz. Ébredezik. Ám még mindig nem hisz önmagában, elmondja, hogy az Orákulum szerint sem õ AZ, mire Morpheus elmondja a híres mondatát: "Más dolog ismerni az utat és más dolog járni rajta." Vagyis hiába tudja Neo, hogy õ a Kiválasztott, attól még nem válik azzá. És teljes

bizonyossággal senki sem mondhatja meg neki, ezt hinnie, éreznie kell. Saját erõfeszítései által kell azzá válnia, nem pedig egy jóslattól. Ezért mondja azt Morpheus, hogy az Orákulum pont azt mondta, amit Neo-nak hallania kellett. Közeledik a végkifejlet. Morpheus biztonságban visszajut. Újabb utalás arra, hogy milyen jóslatot is kapott Trinity. De mégmielõtt ezt mi is megtudhatnánk, kedvenc Smith ügynökünk materializálódik a színen (egy helyi csöves legnagyobb bánatára), és megszakítja a beszélgetést. Hatásos módszer, szétlövi a telefont. Trinity még átjut, Neo már nem. Darth Vader és Luke összecsapnak. De nem fénykardokkal, hanem még látványosabb módon. Szédületes, hogy miket csinálnak. Itt már van lassítás, gyorsítás (!) és valós sebességû mozgás is. A fõhõs kezd hinni, és ez erõt ad neki, de rá kell jönnie, hogy Smith ügynököt így nem gyõzheti le. De legalább a szemüvegét eltöri... Jól szimbolizálja a bontakozó hitét a nevének kimondása, és az erõ, ami betölti ennek hatására ("Goodbye Mr. Anderson. - My name is Neo!"): lelöki magáról Smith ügynököt, és elugrik a metró elõl. (Különben a névkimondós érõtadós szitu sem újdonság, ha jó emlékszem volt ilyen pl. a Jövõ hírnökében is). És Neo fut. Fut az életéért, nyomában az ügynökökkel. Rohan a fõhõs, szaladnak a képsorok, pereg az idõ és közel a vég. Lélegzetelállító üldözési jelenet, teljesen átéljük Neo kilátástalan helyzetét, hiába fut, az ügynökök mindenhol ott vannak. Belebújnak mindenkinek a bõrébe, érdemes figyelni, milyen sokszor eljátsszák ezt (a legjobb a háziasszony a konyhakéssel). Mindig lépéselõnyben vannak, a fõhõs nem menekülhet. Veszettül rohan, már azt sem tudja melyik a bal oldal, és végül a cél elõtt egyenesen Smith ügynök pisztolycsövébe rohan. Aki nem is tököl sokat, ott helyben lelövi kedvenc megváltónkat. És hogy biztos ne legyen olyan gondolatunk, hogy Neo esetleg túléli, az egész tárat beleereszti. Látjuk ahogy összeesik, az életfunkciói leállnak, meghal. Mi van itt? Nem lesz happy end? Dehogynem, csak Neo-nak elõbb meg kellett halnia, hogy föltámadjon (anélkül nem megy). Itt jön jól, hogy a film annyira bolygatta a mitológiát/vallást/filozófiát, mert ez a döntõ fontosságú rész csak így illik a történetbe. Érdemes megfigyelni a kettõsséget, ami ezt a feltámadást jellemzi. Egyrészt megmagyarázható azzal, hogy a Mátrixban történt, ahol minden megtörténhet, meg aztán a klinikai halál állapotából már más is visszajött, és végülis Neo a valóságban testileg nem sérült stb. Másfelõl pedig ott van a jóslat, a

messianizmus meg minden, amitõl misztikus lesz ez az esemény. És mit emel ki a film? A szerelmet. Csipkerózsika életrecsókolja az alvó királyfit. Ebbõl a dologból pedig egyértelmûen kiderül, hogy Neo most már megértette, mi az, legbelül érezni, tudni, hinni valamit. Ez visszautalás az Orákulum szavaira, amikor a szerelemhez hasonlította a kiválasztottság tudatát. Vagyis Neo-nak végre sikerült az a bizonyos "free your mind". Mostantól másként látja a Mátrixot, és végre teljesen uralni tudja ezt a környezetet. Most már ki sem kell térnie a golyók elõl (ahogy Morpheus megmondta elõre), azok megállnak elõtte. Iszonyat jó. Ez a pár képsor a végletekre épít. Az elõbb még ott feküdt holtan, most meg fél kézzel legyõzí a rettegett és legyõzhetetlen ügynököket. A fõgonosz Mr. Smith látványosan szétrobban, miután a fõhõs a harcmûvészetekre jellemzõ kivégzést hajt végre (jó poén), a maradék két gonosz pedig gyorsan elszelel. Közben, a feszültség fokozása érdekében az ûrhajón sem éppen túl rózsás a helyzet, de az utolsó pillanatban Neo visszatér, és jöhet az EMP. A zárás nagyon profin van kitalálva, ugyanis pont így kezdõdött a film. Ugyanúgy egy számítógép képernyõjét látjuk, rajta a telefonlenyomozóprogram fut, csak most nem Trinity-t, hanem Neo-t keresik. Ezt hívják keretes szerkezetnek. De hõsünket ugyan lenyomozhatják, õ csak annyit közölt a keménycsávókkal a Mátrixnál, hogy vigyázzanak, mert jön. És bizony szegényeknek van is mitõl félniük. Ja, és a végén a srác Superman pózban elrepül. Ha nem lenne folytatás, ezekbõl a részekbõl lehetne sejteni, hogy sikerült megsemmisíteni a Mátrixot. Végülis ez a film önmagában is kerek egész, és bár lehet még bonyolítani a dolgokat, félõ, hogy a folytatások csak a 2. ill. 3. bõr lenyúzásai lesznek. Bár ne így lenne. Szóval ennyi a történet, így átgondolva is csak azt tudom mondani: több mint egy film. Kész. Ez van.

Rövid összegzés

Egy kis összegzés. Felmerült az a kérdés, vajon több-e a Mátrix egy szimpla akciófilmnél? A válasz: igen! Ez egy majdnem tökéletesen megformált akció/thriller. Mégis néhány dolog, amit nem árt észben tartani. Az egyik a film alapvetıen kommersz jellege. Ez azt jelenti,

hogy a célja elsõsorban a szórakoztatás, és a minél nagyobb bevétel bezsebelése. Végülis szinte minden hollywoodi mozi ilyen, de ezúttal egy csomó többlet van a filmben, ami rendesen kiemeli az átlagból. Ilyen lehetne pl. a filozófia, a Duracel-elmélet bemutatása. Erre egy rosszindulatú ismerõsöm csak annyit mondott: az egész azért kell, hogy az emberek megijedjenek, és több számítógépet meg Hi-Tech cuccot vegyenek, hogy kiderítsék az igazságot (:-)). Tömegek manipulálása befolyásolhatóság alapján. Stb. Ezt a nézõpontot is meg lehet érteni, hiszen a fõ kérdés, amit a film fölvet, nem éppen aktuális probléma, és nem is annyira valós: inkább fantasztikus, mint tudományos. Természetesen nem lehetetlen, csupán nem valószínû, hogy ez döntené romlásba az emberiséget. Nem elsõsorban a számítógépes, internetes kultúra, a virtuális valóság térhódításának valós árnyoldalait mutatja be a film, hanem egy ezeken túllépett világot, ahol már csak a következmények láthatók. Amik tulajdonképpen találgatások, nem tudjuk, mik voltak az elõzményeik. Ebbõl a szemszögbõl nézve ez a mesterségesen generált világ csupán egy remekül megkonstruált akciófilm keretét adja. Ez a gondolata lehet annak, aki nem igazán tudta követni az eseményeket, és nem értette meg a részletekben rejlõ utalásokat. Ezeknek köszönhetõ a meghökkentõen precízen, logikusan felépített történet, és a magával ragadó szintén tökéletes hangulat. Így lesz a film intellektuális szórakozás, vagyis agyunkat is használnunk kell közben, utána meg annál inkább. De miért nincs több történet? Még több rejtély? Mert ott vannak az akciójelenetek. Sok van? Nem! Hallottam olyan vélekedést is, miszerint lehetett volna kétszer ennyi is, mindek annyit vacakolni a sztorival? A filmben megfigyelhetõ ezen két tényezõ egyensúlya. Vagyis ez egyfajta "mindenki igényét kielégítjük", és ez most sikerült is. Kicsit olyan, mint a Diablo c. játék. Játszanak vele az RPG mûfaj kedvelõi, de ugyanakkor azok is, akik az akciót szeretik. A játék éppen ezért kegyetlenül népszerû. Na ilyesmi a Mátrix is. Szinte biztos, hogy rengeteg klón fogja követni, ugyanerre a "mágikus arányra" épülve. Szóval ha így nézzük a filmet, akkor telitalálat. De sem a 2001: Ûrodüsszeához, sem a 12 Majomhoz és még a Szárnyas Fejvadászhoz sem fogjuk hasonlítani. Közelebb áll a Csillagok Háborúja vagy pl. a Vissza a jövıbe trilógiához. De jobb, ha új stílus hordozójaként tekintünk rá! Még pár szó a szereplıkrıl. A legjobbat szerintem Hugo Weaving, vagyis Smith ügynök alakította. Ez a karakter nagyon fontos a filmben,

hiszen megfelelõ gonosz nélkül nincs feszültség. Legalább olyan jó gonosz volt, mint Darth Vader. Rajta kívül Carrie-Ann Moss (Trinity) játszott nagyon meggyõzõen, szerintem meglepõen jól. Aztán ott van Keanu Reeves, aki eddig nem volt nagy színész, de ezt a szerepet tényleg rá öntötték. Láthatóan jól érezte magát a bõrében, és képes volt élete talán legjobb alakítását nyújtani. Néha azért voltak vele gondok, de sebaj. Hasonló a helyzet Laurence Fishburne-nel, aki szintén nagyon élvezhette az álomisten szerepét. És jók lettek a mellékszereplõk is (pl. Cypher különösen).