a magyar reformÁtus presbiteri szÖvetsÉg...

XIX. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2010. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„URAM, ADD NEKÜNK MINDIG EZT A KENYERET!” (Jn 6,34)

Beszélgetés a 75 évesRitoók Pállal – I.

(15. oldal)

17. nemzetközikonferenciánkról

(10-11. oldal)

„A testvérem

kenyere nem csak

anyagi,hanem

lelki kérdés is!”(Berdjajev)

Egy bibliaórán az 501. dicséretet énekeltükreformátus énekeskönyvünkbôl. Nem elô-ször. Most mégis az újdonság erejével hatottránk a hatodik versszak egy gondolata: „Teszent igéd hirdettessék közöttünk, / Hogyéhen meg ne haljon a mi lelkünk.” Hirtelenegy sor kérdés támadt fel bennünk: nemcsaka testünk tud éhezni, hanem a lelkünk is? Jóltápláljuk-e lelkünket? Milyen lelki táplálé-kot fogyasztunk? Rendszeresen tápláljuk-elelkünket, vagy csak alkalmilag? Milyen sû-rûn táplálkozunk lelkileg? Nem haldoklik-ea lelkünk? Kíséreljük meg ezek közül né-hány kérdésre feleletet adni.

A lelki éhség oka az, hogy figyelmünk el-terelôdik a lelkiekrôl. Egyre inkább csak azanyagiakra figyelünk. Így volt ez Ámószpróféta idejében is, a Krisztus elôtti 760-asévekben. Isten népe elvilágiasodott. Felbuk-kantak az ügyeskedôk, a nyerészkedôk ésezzel együtt nôtt a szegénység, az elégedet-lenség. Egymás megsegítése helyett farkas-törvények uralkodtak. Az ünnepek veszítet-tek jelentôségükbôl, egyre inkább csak terhetjelentettek. Az élô Isten helyett az emberihatalom, pénz, nyereség lett istenné, bál-vánnyá. Ezeket hajszolták, ezeket imádták.Közben az emberek keményszívûek lettek,a szegényt megalázták, áruként adták-vették.Nem volt idejük és nem volt igényük a lel-kiekre. Vajon nekünk van-e? Mi nem rohan-juk-e végig az életünket tülekedve, megter-helve, morcosan, fáradtan és többnyire cél-talanul? Nincs idônk elcsendesedni, lelkileg

táplálkozni, Isten akaratára figyelni, egymásbaját és örömét észrevenni. És mivel lelki-ekben éhezünk, ezért elerôtlenedtünk.

A lelki éhségnek tünetei vannak. Ezek kö-zül most csak egyet emeljünk ki: nem talál-juk békességünket. A lelkileg éhes embernyugtalan, békétlen, vergôdô. Ôszintén vallerrôl Ágoston egyházatya, amikor megtéréseelôtti lelkiállapotára emlékezik vissza: „Is-tenem, mennyit szenvedett, sóhajtozott azén vajúdó lelkem... Senki emberfia, csak Tetudtad, mit szenvedtem, irtóztam, amikorbûneimet megláttam, de nem volt hová me-nekülnöm önmagam elôl. Szembeszálltammagammal. Szörnyû volt e belsô küzde-lem...”. Íme, a lelki éhség felismerhetô tüne-tei. Amikor Isten az Ige iránti lelki éhségetés szomjúságot támasztja bennünk, akkor eztszeretetbôl teszi. Figyelmeztet minket arra,hogy éhen meg ne haljon a mi lelkünk.

Lelki táplálékunk: Jézus. Ô mondta: „Énvagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön,nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nemszomjazik meg soha” (Jn 6,35-37). Úrvacso-rai közösségünkben ezért énekeljük szívesenés hittel: „Szállj le most mennybôl életnekkenyere, / Tápláld lelkünket az örök életre, /Tudjuk, aki e kenyérbôl eszik, / Soha örökkémeg nem éhezik.” Ez a lelki táplálék meg-erôsít terhek hordozására, gyengék megse-gítésére, félelmek eloszlatására.

Ne éheztessük a lelkünket! Táplálkozzunkrendszeresen az Igével és a sákramentumokkal!

Molnár Miklós

„Jön majd olyan idô – így szól az én Uram, az Úr –,amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognakéhezni és nem vízre fognak szomjazni,hanem az Úr igéjének hallgatására.”

(Ám 8,11-12)

ÚrvacsoraAz csak igazi, az a hit,mely mindig ád s tesz valamit,mely testet ölt, él, s látható,termô, jövôvel biztató,

mibe itt, s ma lényegül átKrisztus, megmutatván magáttebenned is: ha emberüldolgozol s nem selejt kerülki a kezedbôl – s hogyha késtrejt szó, kéz –, te adsz békülést.

Ha ott küzdesz azok között,kik ma ûzik az „ördögöt”:háború, nyomor démonát,s az ember boldogság-jogátváltják meg, de nem véres érvvel:a munka s eszme fegyverével!

Lásson a gyanakvó világhitet, mely nemcsak szóvirág,de úgy terem és úgy ragyog,mint Krisztus szava: én vagyok!

Ezt parancsolja Ô maga,ha terítve az asztala:vérem ital, a testem étek,íme vegyétek és egyétek,s amit én tettem, azt tegyétek!

Bódás János

PRESBITER 2010. július-augusztus2

A visszavásároltasszony

Nyár elején Hóseás könyvét olvastuk refor-mátus bibliaolvasó kalauzunk szerint. Isten aprófétának azt a parancsot adja, hogy egy pa-rázna nôt vegyen feleségül, hogy saját életé-vel példázza Isten és a választott nép viszo-nyát. Már ez egymagában ellenérzést ébreszt-het az olvasóban: hogy adhat Isten ilyen uta-sítást egy hûséges szolgájának!? Hogy élhetígy vissza jámbor engedelmességével?

Érdekes, nem az jut eszünkbe, amit pedigIsten szeretne eszünkbe juttatni, hogy ide fi-gyelj, kedves presbiter gyermekem! Téged isígy hívtalak el, és vettelek magamhoz. Leg-alább ennyire érdemtelenül kaptál kitüntetetthelyet és megbecsülést házamnál. Nem érde-meid alapján, hanem kegyelembôl választot-talak ki. Megváltozott a státuszod: mindenkiprédájából, a kiszolgáltatott életbôl a Minden-ható Isten munkatársa lehettél. Nagy tisztes-séget kaptál, viseld hûséggel és méltósággal!

Aztán, amikor a prófétának a gyermekeitis olyan ítéletes nevekkel kellett felruháznia,mint „Nincs irgalom”, vagy „Nem népem”,akkor megint berzenkedünk. Hogy teheti Is-ten ilyen nevekkel gúny tárgyává a prófétagyerekeit is? Ha magunk fel is vesszük az Úrigáját (bár nem érezzük mindig gyönyörûsé-gesnek), de gyermekeinkre már ne terjesszeki az Úr az igényét! Ne hordják szegényekannak bélyegét, hogy ôk hittanra járnak, megifjúsági bibliaórára, és nem járnak „az egészföld szokása szerint” kortársaikkal. Pedig Is-ten arra szeretne tanítani, hogy nem büntetésaz, ha gyermekeink puszta léte is a világotkormányzó Istenrôl tesz bizonyságot. És em-lékeztet arra is, hogy a presbiter olyan, „aki-nek gyermekei hívôk, nem vádolhatók kicsa-pongással, és nem engedetlenek” (Tit 1,6).

Míg az elsô fejezet egyes szám harmadikszemélyben, leíró stílusban mondja el Hóseásházasságát, addig a 3. fejezetben személye-sen, elsô személyben ír arról a próféta, hogyvisszaveszi hûtlenné vált feleségét, akit mégmindig szeret. Amikor elôször vette feleségüla parázna nôt, akkor az még csak kultikus-parázna volt, aki egyik partneréhez sem köte-lezte el magát. Hogy a mai fogalommal azo-nosítsuk, szingli volt. Független, szabad, akikedve – vagy inkább a kor kultikus elvárásai– szerint összeállt evvel-avval. Nem szere-lembôl, hanem inkább elvtelenségbôl. Ebbôlemelte ki Hóseás, és kötötte magához.

Ez utóbbi paráznasága, itt a 3. fejezetbenmár nem a szingli jelenség, hanem házasság-törés. Egy megkötött, életre szóló szövetség

A Magyar Örökség Díj egyik idei kitüntetett-je Hegyi-Füstös István nyugalmazott refor-mátus lelkipásztor volt. Az elismerést azokkapják, akik valami kiemelkedôt tesznek amagyar kultúra fennmaradásáért. Hegyi-Füs-tös István egyházi szolgálata mellett évtize-deken át gyûjtötte a magyar nép kincseit, ésezekrôl különféle újságokban, és a rádióbantudósított.

Hegyi-Füstös István testvérünk több mintfél évszázadon keresztül volt munkatárs azírott és az elektronikus sajtóban. Több, minthatvanhárom újságban publikált, de soha,egyetlen pillanatra sem tette le a palástot.Számára a legfontosabb mindig Jézus Krisz-tus ügyének a szolgálata volt.

Lapunknak, a Presbiternek kezdettôl fogva,közel tizenöt éven át volt szerkesztôbizottsá-gi tagja. Írásaival, nagy szakmai tapasztalatá-val, humorba oltott észrevételeivel és szelle-mes fricskáival mind az olvasóknak, mind aszerkesztôbizottság tagjainak kivívta osztat-lan nagyrabecsülését. Isten éltesse ez alka-lomból is Hegyi-Füstös István testvérünket!

A Presbiter szerkesztôbizottsága

megtörése. A 2. versbôl az is kiderül, hogyHóseás nem csak távolból szereti, és vágya-kozik hûtlen felesége után, hanem áldozatotis hoz érte: áron vásárolja vissza. Harminc se-kelt fizet érte, pont annyit, amennyi egy rab-szolga ára.

Hát nem ugyanezt teszi mivelünk is az ÚrJézus? Amíg magához nem emel, és nem le-szünk örök szövetségének részesei, addig miis mindenféle tanítás szelében ide-oda hányó-dunk és sodródunk az emberek csalásától, té-vútra csábító ravaszságától (Ef 4,14). Sajnosazonban csábításával a sátán újjászületésünkután is újra meg újra vétekbe sodor, avval ál-tatva, hogy a szabadságot kínálja. Ez az örökcsapdája: meggyûlölteti az emberrel az Isten-hez tartozás szövetségi hûségét, azt hazudjaróla, hogy rabság. A becsapott ember elhagy-ja urát, s hogy el tud menni, azt mutatja, hogyaz Úr szövetségében nem volt rab. De amintkikerül Isten háznépének oltalmából, márisrabláncon találja magát. Onnan nem tud sza-badulni önerôbôl, hanem csak kiszabadítanilehet.

Számunkra már egyértelmû, hogy JézusKrisztus váltságáról szól Hóseás visszavásár-lási akciója. Áron vétettünk meg – vallja Pálapostol (1Kor 6,20). Bár sok a párhuzam Hó-seás és felesége, valamint Krisztus és azEgyház kapcsolata között, mégsem azonos akét eset. Ugyanis Isten nem fizetett a sátánnak(a rabszolgatartónak), felajánlva neki JézusKrisztus életét cserébe a választottakért, ha-nem Jézus Krisztus önmagát ajánlotta fel en-gesztelô áldozatul – de nem a sátánnak, ha-nem az Atyának, – hogy az Atya, miután ki-rótta azt a büntetést tulajdon Fiára, ami ne-künk járna – mert a házasságtörésért halál-büntetés jár –, visszafogadja házának szabad-ságába a hûtlenné vált, megromlott embert.

Krisztus és az Egyház (a szentek közössé-ge) kapcsolatáról így tanít a Heidelberg KT54. kérdés-felelete: Mit hiszel az egyetemeskeresztyén Anyaszentegyházról?

Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétôlfogva a világ végezetéig az egész emberi nem-zetségbôl Szentlelke és Igéje által magának azigaz hitben megegyezô, örökéletre elválasz-tott sereget gyûjt, azt oltalmazza és megtart-ja; és hiszem, hogy ennek a seregnek én is élôtagja vagyok, és mindörökké az maradok.

Adja Isten, hogy te is, presbiter testvérem,a Káté szerzôivel együtt, mint saját életedmegoldásáról tudjál így bizonyságot tenni!

Dr. Viczián Miklós

Érdekességeka következô számból

• Beszélgetés a 75 éves Ritoók Pállal (II.)• Beszámolók itthonról és határon túlról• 20 éves Szövetségünk – emlékezések,

köszöntések• Görög reformátusok között (II.)

GratulálunkHegyi-Füstös Istvánnak

PRESBITER 32010. július-augusztus

Lapelôdünk, a Magyar Presbiter 73 évvel ezelôtt részletesen beszámolt az Országos Refor-mátus Presbiteri Szövetség VII. kongresszusáról, melyet 1937. augusztus 29-én Székesfe-hérváron tartottak meg.

„Református erôknek is országos összefogásra van szüksége, hogy egyházunk Istentôl kapotthivatását a magyar nemzet életében elvégezhesse, és gyülekezeteink a magyar falvakban ésvárosokban a magyar lélek sava és kovásza, s a szegények, és elhagyatottak segítôi legyenek.”– Ezeket a súlyos szavakat olvashatták a dr. Balogh Jenô ORPSZ elnöke, dr. Ravasz LászlóORPSZ lelkész elnöke és Szabó Imre OPRSZ titkára által aláírt meghívóban a hívek. A szé-kesfehérvári gazdag program keretében megemlékeztek országépítô I. István királyunkról. Azünnepi beszédet Ravasz László püspök mondta, „Tartsd meg, ami nálad van” címmel, ezzel aJelenések könyvébôl vett igével (3,11). Ravasz püspök arra az általa feltett kérdésre, ki a re-formátus ember, érdekes feleletet adott: „Mi nem a földi hazánkért, mi nem emberi mivoltun-kért, mi nem az egyéni szabadságunkért vagyunk reformátusok, hanem Krisztusért, Isten di-csôségéért, azért, mert Isten megváltott minket; de egy percig sem lennénk reformátusok, haaz földi hazánknak, emberi mivoltunknak, halhatatlan lelkünk örök szabadságigényének ártal-mára volna. Ellenben azt tapasztaljuk, s ezért azt is valljuk, hogy csak mint igaz keresztyénektudunk reformátusok lenni, s csak mint református keresztyének tudunk jó magyarok, igaz em-berek és szabad egyéniségek lenni. Ezért református voltom nem akadályozhat meg abban,hogy a keresztyénség alapján másvallású testvéreimmel is egységet tartsak, de református vol-tom alapján nem kötök olyan szövetséget, mely keresztyénségemnek ellentmond.”

Szokás szerint ezen a kongresszuson is sor került az újabb fôtitkári jelentésre, mely azORPSZ 1935-37. évi munkáját összegezte. Mégis Szabó Imre fôtitkár egész az alapításig tértvissza elôadásában. 11 éve, 1926-ban alakult meg Debrecenben, „nagyemlékû lelkészelnöké-nek, Baltazár Dezsônek elhatározása és hû munkatársának, a hatalmas szervezôerejû dr. Csi-kesz Sándor egyetemi tanárnak, mint fôtitkárnak vállvetett munkája hívta életre az ország pres-bitereinek ezrei, s a presbiteriumok százai lelkes csatlakozásával a szövetséget, melyhez ha-sonló egyháztársadalmi mozgalom tudtunkkal egyetlen presbiteri rendszerû egyházban sincsa külföldön.”

1936 decemberében az Országos Lelkészegyesület közgyûlése a Baltazár püspök halálávalmegüresedô lelkészelnöki székbe Ravasz László dunamelléki püspököt választotta, aki az alap-szabály szerint az Országos Rresbiteri Szövetségneknek is elnöke. Ravasz László – teszi hoz-zá Szabó Imre – már az ORPSZ megalakítása elôtt egyházkerületében, püspöki körútjain nyo-matékosan kezdeményezte a presbiteri szövetség létrehozását, sôt már 1923-ban Budapestenösszehívta az elsô presbiteri konferenciát. „Benne azt a férfiút ismerjük, akire az egész magyarreformátus egyháznak ma a legnagyobb szüksége van.” Kiemeli Csikesz Sándor fôtitkári mû-ködését, nélküle a szövetség országos nem lett volna. Majd két évvel ezelôtti visszavonulásaután Szabó Imrét választották erre a tisztségre, melyrôl így vallott: „vállaltam ezt a feladatotazzal a meggyôzôdéssel, hogy egyházunk belsô megújhodásáért megindult törekvések közöttma a presbiteri szövetség mozgalma a legfontosabb. Az egyházunknak nemcsak ifjaiban, nem-csak tagjaiban, nemcsak papjaiban, hanem a presbiteriumaiban kell a Szentírás lelkétôl meg-újulni.” Létfeltételének tartotta az egyházmegyei presbiteri szövetségek létrehozását, s azazokkal való szoros együttmûködést. Ezért 1937 tavaszán már 32 egyházmegyei konferenciátrendezett az ORPSZ. Jelenti továbbá, hogy a párizsi magyar református egyház presbiteriumameleg üdvözletét küldi a kongresszusnak, és kéri a szövetségbe tagként való felvételét. Továb-bá az ORPSZ javasolja, hogy az angol nyelvû presbiteri egyház tájékoztatására adjanak kiévente egyszer-kétszer angol nyelven megjelenô tájékoztatást a magyar református egyházéletérôl, „a benne folyó eseményekrôl, mozgalmakról, törekvésekrôl”, és ebben az ügyben azEgyetemes Konvent külügyi bizottságának megkeresését indítványozza.

A bôséges program után – tudósít a Magyar Presbiter – a kongresszuson résztvevô lelké-szek és presbiterek egy-egy csoportja a következô napon Pannonhalmára és Zircre látogatott.

Dr. Kis Domokos Dániel

Az Országos Református Presbiteri Szövetség VII. kongresszusa

ApropóMegváltottál engem, tehát áruba többé

magamat nem bocsátom.Augustinus: Conf. IX/II/2

Talán csak kevesen tudják, van ennek amondatnak egy „nyersebb”, a XXI. száza-dot még inkább reprezentáló – noha 1917-ben készült! – fordítása is. Így hangzik: ...mivel Te, Uram, visszavásároltál, többénem adom piacra magamat (Vass József).Igen, ma másról sem hallunk, csak piac-ról, piacgazdaságról, ahol az áru megje-lenik, és gazdára talál. E piacon azonbannemcsak termékek vesznek részt, hanemmaga az ember is – lásd, munkaerôpiac –,s egyesek számára nagyon is végzetes le-het, ha kiszorulnak onnan. Ugyanakkor,ha a piaci világból a Lélek is kiszorul, azegyensúly megszûnik, és végleg kiszolgál-tatottakká, mi több – adott esetben –, isten-tagadókká, káromlókká válunk. Mi, akikkeresztyéneknek valljuk magunkat, vajonhogyan éljük meg mindezt? Mert valójá-ban ez a nagy kérdés! Folytatjuk-e a ko-rábbi munkahelyi, munkavállalói életvitelt,ha meglátjuk, hogy megváltottságunkkalnem fér össze? Mindenek elôtt tudatosíta-ni kell magunkban, hogy a visszavásárlás-sal megváltozott a státusunk, következés-képpen az urunk, és a Mindenség, azaz aSeregek Urának lettünk tulajdona. Ha pe-dig így van, akkor nincs jogunk, hogy ezta „tulajdonviszonyt” megváltoztassuk,nem beszélve ennek etikai vonzatáról. Is-ten szent lekötelezettjei lettünk, és errenem adhatunk választ másként, csak szentelkötelezettséggel. Ez kell legyen a keresz-tyén munkaetikának az alapja. Itt mindenvilágos, egyértelmû és teljes. Így szól azÚr: enyém vagy (Ézs 43,1). Nincs joghé-zag. Az Övé vagyunk visszavonhatatlanulés megtámadhatatlanul. S Ô nem azértvásárolt vissza, hogy aztán profitorientáltmódon eladjon! Ha pedig Isten nem bocsátáruba bennünket, akkor mi sem tehetjük.Ez azonban nem passzivitást, tudatos mun-kanélküliséget jelent, hanem az Úrtól el-kért, így tehát Tôle kapott keresztyén mun-kavállalást, munkavégzést, azaz Lélekszerinti szolgálatot. A megváltott embernem lehet a munkaerôpiac lelki prostitu-áltja.

Apostagi Zoltán


„Minden elmúlik egyszer”– mondta egy régi dal. Ez arovat is búcsúzik. Nem azért,mert fogytán a mondanivaló. Volt, s vanok bôven a hétköznapi hitvallásra. Az ittelmondott hétköznapi hitvallások „csatta-nói” nem íróasztalon születtek. Egyetlenegyházközség – a bajánsenyei – egykorvolt presbitereivel történtekrôl számol-tunk be.

Minden korszak helytállást követel. Al-kalmas és alkalmatlan idôben egyaránt.Így volt ez egykor a reformáció diadalmasnapjaiban, az ellenreformációpróbatételes idején, a kommunistadiktatúra sokszor véres, könnyes,aggodalmas pillanataiban. Ahelytállás nem követelhetô megsenkitôl. Ámde a gyávaság soha-sem bölcs és dicsôséges.

A fénykép a „Hétköznapi hit-vallók” epizódjainak szereplôitmutatja be 1960. január 17-én, újlelkészük beiktatása után. Közü-lük már csak egy van életben. Ott,akkor nem lehetett sejteni, kire mivár, ki milyen karizmákkal ren-delkezik. Melegszívûek, de ke-

mény tartásúak az ôrségi emberek. Elôdei-ket nem törte meg a véres ellenreformáció.(A nagyrákosi „csatában”, mely templo-muk védelmében folyt, kapával, kaszával500 vasas katonát ûztek el...) A kommu-nizmus „vasökle” sem tudta megpuhítaniôket. (Bár a gumibotozás következménye-ként 7-8 atyafit temetett el e sorok írója.)A képen láthatók közül egy az 1972-es püs-pöklátogatás alkalmával, október 31-én

reggel lett öngyilkos, mert arend „ôrei” veréssel arraakarták kényszeríteni, hogy

számoljon be a presbiteri gyûlés lefolyá-sáról. Öt fiúgyermeket hagyott árván, dea „feladatot” nem vállalta. Tettét nemakarjuk megdicsôíteni, sem elhallgatni.

Utoljára essék szó a bajánházi öreg Há-ri Kálmánról. Fia az ukrán hómezôn halthôsi halált. Annak hátramaradt leányká-ját ô nevelte fel. Vitte magával templom-ba, munkába, boltba. Ilyen alkalommal –aratást követô behordás idején – egy bú-

zamagot látott az utcán árvál-kodni. Felvette, megtörölte, eltet-te. Kérdô tekintetû unokájánakazt mondta: „Ebbôl jövôre egykalász lesz. Másik éven már leszegy kenyérre való.” Az unoka márrégen nagymama. A leckét – ahitvallást – nem feledte. A magIsten áldása. A kenyér: Élet. Nema „nincs” miatt kell panaszkod-ni. Azt kell megbecsülni, ami Is-ten áldása.

Egy új korszak kezdetén is. Im-mánuél!

-p -s

Hétköznapi hitvallók (35.)

A múlt rendszer évtizedei alatt leszoktattáka magyar keresztyéneket arról, hogy a ma-terialisták ateizmusával szembeni érveiket(fôleg nyilvánosan) megfogalmazzák. Apártállam 1990-ben kimúlt – az általa hiva-talossá tett materialista szellem azonbanmegôrizte hegemóniáját hazánkban... Meg-maradt az a gondolkodás, amely a tudo-mányt a materializmussal azonosítja!

Miután ennek már legfôbb ideje lenne ha-tározottan ellene mondani, nagy örömmelvettem kezembe John C. Lennox angol fi-lozófus magyarul 2008-ban megjelentkönyvét, melynek címe: „A tudomány va-lóban eltemette Istent?”

A könyv tudós szerzôje rávezeti az olva-sót annak felismerésére, hogy a valóság ésa materializmus két különbözô dolog. Azateisták ugyanis egyfolytában azt sulykoltákés sulykolják az emberekbe, hogy a „maté-rián”, vagyis az anyagon kívül nincs létezôvalóság. Ezen az alapon sajátítja ki magá-nak a materializmus a tudományt, mond-

ván, hogy ami nem anyagelvû, az tudo-mánytalan.

De hát mi bizonyítja az ANYAG minden-hatóságát? Azt tudniillik, hogy öröktôl fog-va létezik (mert hát nem teremthette senki),hogy minden, akár szervetlen anyagbólszervessé, sôt élôvé válásra képes magától?Ebbôl indulnak ki, de hát ha ez nem bizo-nyítható, akkor miért lenne tudományostény? Az ateizmus pedig ezt veszi tudomá-nyos ténynek...

De ha nem tény, akkor mi?... Hát hit, csaképpen nem transzcendens dolgokban, ha-nem az ANYAG-ban!

A tudósok világa – olvassuk Lennoxkönyvében – messze nem ateista általában.Éppen csak az ateista tudósok agresszívek,önkényesen minôsítik „tudománytalannak”mindazt, ami nem felel meg az ô világnéze-tüknek. Egyszer már ki kellene mondanunk,hogy valójában az anyag mindenhatóságá-ban való hit a tudománytalan! (folyt.)

Kövespataki László

Kalászokpanasza

Halálra a határban születtünk.

Jégviharok zúgtak el felettünk.

Mezei poc, szemes varjú, sáska,

kerék, kasza, mind a vetést bántja,

simogatni biztatón csak az ég mer,

Isten izzó kékre gyúlt tenyerével.

Horváth Imre

NYITOTT SZEMMELHit és tudomány I.


Horváth Lajos kecskeméti rendôr ôrnagy1987. február 11-i kelettel értesítést küldöttJános édesapjának a hajdúböszörményi, majdrétközberencsi, késôbb benki, végül papi lel-kipásztornak. (E sok szolgálati hely önma-gában izgalmas történet...)

„Bács-Kiskun Megyei Rendôr-fôkapitányságVizsgálati Osztály 61/11-1986.Beregszászi Károly részére4631 Pap, Kossuth Lajos u. 98. sz.

Értesítem, hogy néhai Beregszászi János(Hajdúböszörmény, 1949. október 21. Had-házi Eszter, volt Budapest, Jakab Károly u.6. szám alatti lakos rendkívüli halála ügyé-ben a 9/1965 (VIII. 23.) IM számú rendelet19. § (1) bekezdés alapján vizsgálatot foly-tattunk. A vizsgálat megállapította, hogy1986. szeptember 26. napján az éjjeli órák-ban a Kecskemét, Széchenyi tér 4. sz. alattigarzonház földszintjén tûz keletkezett. A tü-zet a vizsgálat adatai alapján a BeregszásziJános által használt és a helyiségben elhelye-zett két fôzôlapos villanyrezsó okozta, amelya tûzesetet megelôzôen IV-es fokozatra voltbekapcsolva. A villanyrezsó egy ún. fôzôsa-rokban volt elhelyezve, éghetô anyagok ésélelmiszerek között. A tûz keletkezésekor ahelyiségben tartózkodó Beregszászi Jánosszénmonoxid-mérgezés és súlyos égési sérü-lések következtében a helyszínen életét vesz-tette. A rendôri szerv bûncselekmény elkö-vetését nem észlelte. Erre figyelemmel avizsgálatot befejezte.”

A Petôfi Népe c. lap 1990. október 24. szá-mában a Lezsák Sándor által kiadott és be-mutatott „Tûzbôl mentett versek” – Bereg-szászi János versei – ismertetôje cigaretta-csikk által okozott tûzrôl beszél. A versek-bôl egy sem égett el, miközben szerzôjük afelismerhetetlenségig, szinte szénné égett...

A különös esetrôl hónapokig suttogtak anem éppen kis városban. (Azután néma, né-ma csend.) Miután sokszor volt rendôrségikihallgatáson, súlyos testi sérülések érték.Az is tény, hogy levélben korábban boldo-gan újságolta szüleinek, hogy a lakáshivatal– a kazánház melletti munkástartózkodó he-lyett – lakást utalt ki számára. De hogyankerülhetett az elszenesedett test a kiadhatóállapotban megmaradt versek mellé?

Ki volt Beregszászi János? Hétgyermekeslelkészcsalád egyetlen fiúgyermeke. A deb-receni református teológiai akadémia III.éves volt hallgatója. Kitûnô tanuló. III. éveskorában Kabára küldik exmisszus segédlel-késznek. (Édesapja korábban hitvalló segéd-lelkész Hajdúböszörményben. A „CE”-szö-vetséggel való kapcsolata miatt kerül Rét-közberencsre, majd Benkbe, ahol fizetés hi-ányában kényszerûségbôl 30 sertés és szá-mos juh tartásából neveli fel gyermekeit. Egyrészük (leányok!) lelkész lesz, más részüklelkész felesége.)

1973-ban a Kossuth Lajos Egyetem orvos-karán a medikusok KISZ-szervezete hitvitátkezdeményez. Marxista részrôl a KISZ-titkára kihívó. Vitapartnerül pedig a teológia kitû-nô tanulóját – a már exmisszus BeregszásziJánost kérik fel a „vallás” képviselôjéül. (Ezaz idô az úton-útfélen provokált „hitviták”kora. Ki kell ugratni az ellenséget a bokor-ból...) A Teológia igazgatója eltiltja tanítvá-nyát a részvételtôl. Ô viszont nemcsak édes-apjától, hanem Jézus Krisztustól tanultameg, hogy „aki megvall engem az emberekelôtt..., aki megtagad engem az emberekelôtt...” Ôt hajtotta a „status confessionis”elvállalása. Megjelent a kihíváson. A több-órás vita után a KISZ-szervezet tagjai taps-sal nyilvánították „gyôztes”-nek BeregszásziJánost. Másnap a kitûnô teológust eltávolí-tották a Teológiáról.

Az eltávolítás egy évre szólt. A kôszegicsecsemôotthonba, majd az ôrbottyáni in-tézménybe helyezték segédmunkára. (Ezidôben a szeretetszolgálati intézmény egy-házi büntetô intézetnek számított. „Renitens”teológusokat és végzett nôhallgatókat he-lyeztek ide.) Egyébként egyházi csecsemôotthonban állami ellenôrök parancsára le-vették a bibliai feliratokat. (Még elolvasnáka csecsemôk...) Beregszászi Jánost még Ôr-bottyánból is eltávolították.

Beiratkozott az ELTE-re magyar-könyvtárszakra. Ámde végzés után sehol állást nemkapott. A sok szabad idejében – a Ceauses-cu-kor csúcsán – elkezdte járni Erdélyt. Nép-dalokat, népmeséket, balladákat gyûjtött.Székely „harisnyában” járt. Odavaló oldal-táskát viselt. Így „veszélyeztette a hivatalosbaráti kapcsolatokat”.

Kecskeméten kötött ki. Egy garzonház

pincéjében lakott. A kazán szomszédságábanlévô munkáspihenôben. Feltehetôen fûtésért.(A városban viszont megszervezte iskolá-sokból és utcagyerekekbôl a „GarabonciásSzínpadot”. Színpad híján a város fôterénmutatták be a dramatizált erdélyi néphagyo-mányokat. A „Petôfi Népe” írja 1990-ben:„Sziszegtek a dogmatikus múltba révedôk.Miért modernizálja hagyományainkat ez afôgarabonciás? Legyintgettek a múltat min-denestôl tagadók. Meddig cipeljük magunk-kal a századok lelkét ôrzô népdalokat, mon-dákat, balladákat?” Az utcai bemutatók vég-képp nem illettek be a szocialista városkép-be. A rendôrség számtalanszor beidézte. Amajd két évtizedes folyamatos üldözés – ott-hon, fôiskolán, egyetemen, meg azután –aláásta idegzetét, a csillagokig növelte öntu-datát. Ô lett a „megtestesült” ellenállás.

1986. szeptember 27. (A szovjet határszéliBenkre deportálták az apát és a népes csalá-dot. Rétközberencsen tartott ifjúsági csen-des nap miatt, ahová a környékrôl 300 gyer-mek jött össze.) Az apa örvendezô leveletkap fiától: lakást kapott. Délután a rendôrségtávirata érkezik: jöjjenek azonosítani fiaholttestét.

Kecskeméten még hónapokig rendôrbru-talitásról suttognak. Hivatalosan villanyre-zsót emlegetnek. Menyasszonyát azzal taná-csolták el a rendôrségtôl, vigyázzon, nehogyô is úgy járjon, mint a vôlegénye. – A papíralapú verseket 1990-ben Lezsák Sándor be-vezetôjével kiadták. Írójuk a felismerhetet-lenségig elégett. A holtak és a levéltárak (!)némák. A család öt ifjú tagja lelkipásztorlett...

Dr. Papp Vilmos

XX. századi „gályarab”-prédikátorok

Beregszászi János(1949–1986)

Beregszászi János(1949–1986)


Most egy olyan témáról gondolkozzunk el, amellyel nap nap után ta-lálkozunk:

a panaszkodásról.Ahol leülünk, várakoznunk kell, de ha csak összetalálkozunk az utcánegy ismerôssel, és megkérdezzük „Hogy vagy?” – akkor a legtöbbenpanaszkodni kezdenek. Egy orvosi váróban, egy hivatalban, ahol erremég több idô van, ott még inkább elönti az embert a panasz. Vajonmi hívô emberek nem ugyanezt tesszük? Pedig rólunk minden bajmellett sugározni kellene az örömnek. Gondolkozzunk el tehát ezen.

A panaszkodásban – ezt már kimutatták – a magyarok járnak azélen. Természetesen nagyon nehéz történelmi idôket éltünk, élünk, te-hát sok rossz dolog emléke, valósága élhet bennünk, de vannak mégnálunk is nehezebb helyzetben élt és élô nemzetek, akik lemaradnakmögöttünk a panaszkodásban. A panaszkodásnak két eleme van. Azegyik az, hogy milyen rossz nekem, vigasztalj meg, szeress engem.Ez még nem is olyan nagy baj, nekünk keresztyéneknek erre fel kellfigyelnünk. Van azonban egy másik elem is. A panaszsor végén ottvan, hogy ez vagy az, hozzátartozóm, munkatársam, a politikusok hi-básak és kialakul irántuk a gyûlölet. A panasz mögött az a gondolathúzódik meg, hogy én nem vagyok semmiben sem hibás, hanem azén jelenlegi állapotom, vagy a múlt miatt valaki a hibás, csak énnem. Ez az út veszedelmes, mert a gyûlölettel együtt jár a félelem is.Ez a kettô együtt pedig testi-lelki egészségünket, a másik emberhezvaló viszonyomat rontja, pusztítja.

Akkor nem szabad panaszkodni? Szabad, de vizsgáljuk meg, hogya panaszkodásnak még milyen módjai vannak. Azok az emberek, akikJézushoz mentek tanácsért vagy gyógyításért, kétféle okból siettekoda: az egyik, aki az örökség ügyében szeretett volna Jézusban párt-fogót találni, de Jézus, mivel ez emberi irigységbôl származott, el-utasítja. A Jézushoz menôk nagyobb része gyógyulni akart, mert be-teg volt, bizonyára panaszkodott is, hisz Jézus megkérdezte, hogymit akar, hogy cselekedjék vele. Ez már jobb útnak látszik. De ezekdöntô többsége csak valami vándor-prófétát, gyógyító embert látott

benne. Azok a szekták ilyenek, ahol a panaszkodók, betegek egy va-rázsló ember köré gyûlnek, aki persze nem egyszer az Isten emberé-nek mutatja magát. A hívek egy idô után zsákutcába jutnak és új va-rázslót keresnek, de az elôzôt meggyûlölik, vagy félnek varázsere-jüktôl.

Ezek után még egyszer fel kell tennünk a kérdést, tehát ne panasz-kodjunk? Ez az állítás nem lehet igaz, hisz a zsoltárok tele vannakpanasszal, de más bibliai könyvek is. De ebben a válasz is mindjártbenne van: Panaszkodhatunk és panaszkodjunk Istennek, minthogyÔ a mi szeretô Atyánk, aki meghallgatja panaszunkat, ha szükséges-nek látja, meggyógyítja betegségünket. Ha Istennek panaszkodunk,akkor még panaszkodhatunk ellenségeinkre is, jóllehet Isten ezt tu-domásul veszi, mert tudja, hogy bûnösök vagyunk, de hogy meghall-gatja-e ezt az imádságot, nem mindig tudjuk, mert ítéletét mi nemmindig látjuk meg. Így óv meg attól, hogy panaszunk meghallgatásaa másik ember feletti gyôzelem érzését keltse bennünk. Ahogy Gyö-kössy Bandi bácsi írta, még agressziónkat is kiönthetjük Isten elôtt,mert Ô megint csak tudja, hogy bûnös emberek vagyunk.

Van a panaszkodásnak még egy módja, amely tulajdonképpen azelôbbi származéka. Panaszkodhatunk a velünk, értünk imádkozó test-vérünknek is. Ô panaszunkat, bajainkat odaviszi imádságaiban az Úrelé, vagyis megint visszajutottunk oda, hogy panaszkodni Istennekszabad, lehet, mert Ô meghallgatja panaszainkat. Abból nem fakad-hat gyûlölet és félelem. Ha neki, vagy egy hívô gyermekének kipa-naszkodtuk magunkat, akkor megjelenhetünk a világban örömeink-kel, mindenekelôtt azzal, hogy bajaink ugyan vannak, mint a velünkvárakozó, beszélgetô embereknek, de nekünk van Istenünk, aki eze-ket meghallgatja, a javunkra megoldja.

Ha keresztyén vagy, ne siránkozz együtt a világ panaszkodóival,magad is rátéve a panaszokra egy lapáttal, hanem panaszkodj Isten-nek és ne másutt keresd a megoldást, és ne támadjon benned gyûlö-let és félelem, mert az pusztítja életedet. Jézus meghallgat téged.

Dr. Ritoók Pál

A panaszkodás

Nehéz kérdések (VIII.)

Presbiterképzés a szegedi II-es kórházbanLezárva az elôzô hároméves képzésünket, új „stratégiát” dolgoztunkki. Minden naptári évben legalább egy missziós területtel szeretnénkmegismerkedni. Ennek kapcsán voltunk 2009 decemberében a Csil-lag börtönben, hogy közelebbrôl megismerkedjünk a református bör-tönmisszió munkájával.

2010. május 15-én a szegedi II-es kórház kápolnájában tartot-tuk az idei elsô képzési alkalmunkat.A megszokott rend alapján áhítattalkezdtük, amelynek igei alapja a Jn 5,1-15 versei voltak, amely a 38 éve betegember meggyógyításáról szól. Ezutána szakmai dolgokról Czirokné BotárÉva beszélt, akit 2004-ben nevezett kia püspök kórházlelkésznek. Nagyonszemléletes, jól követhetô volt, amit el-mondott. A beszámolóját képekkel éskisfilmmel is színesítette. Elôször ar-ról a nehéz útról beszélt, hogy mennyiküszködés, imádság és munka árán tu-dott apró eredményeket elérni. Egy-

aránt hallottunk szomorú és örömteli pillanatokról is. Ez az a misszi-ós terület, amely bárkit, vagy bárki családtagját érintheti. Nagy do-log, hogy olyan országban élhetünk, ahol lehetôség van missziós te-vékenységre, adjunk érte hálát az Úrnak. Fontos, hogy a kórházbanfekvô betegeknek ne csak a testével, de a lelkével is törôdjünk, eb-ben segíthet a kórházlelkész. Hiszen rengeteg példa van rá a Bibliá-

ban, hogy Jézus az egész embertakarja és tudja meggyógyítani!

Alkalmunkat szeretetvendégséggelés imaközösséggel zártuk. A hívô em-ber feladata imádságban hordozni a be-tegeket és a gyógyító személyzetet –legyen az orvos, nôvér vagy kórházlel-kész. Áldja meg az Úr ezeket a misszi-ós lehetôségeket az egész országban.

Drs. Orosz Adrienna Magyar Református

Presbiteri Szövetségterületi titkára, presbiter,

vallástanár


„Ne féljetek... Az Úr hadakozik ti érettetek...” (2Móz 14,14)Észak-Pesti Egyházmegyénkben az Úr kegyelmébôl egy minta-értékû kezdeményezés nyomán a presbiterképzés új formája ala-kult ki, mely már lassan 10 év óta sikeresen zajlik. Az egyházme-gye 50 gyülekezetébôl 4 kiskör alakult, s e kiskörök presbiterei,gyakran az esperessel, a lelkészekkel és gyülekezeti munkások-kal együtt ötször találkoznak az Ige mellett. Az alkalmak vasár-nap délután 3 órakor kezdôdnek változó helyszíneken. A vendég-fogadó lelkész áhítata után két helyi konfirmandus felolvassa ajelölt káté kérdés-feleletet. Ezután következik az összejövetel leg-hosszabb és legfontosabb programja, a bibliaiskolai rész. A refe-ráló lelkész bevezetô igetanulmánya után következnek a presbi-terek. Az igeszakaszhoz kapcsolódó, elôre körbeküldött kérdé-sekre egy-egy gyülekezet presbitere készül fel, egy gépelt oldal-nyi válasszal. Természetesen, ahogy a presbiterek, úgy a válaszokés az elôadásmód is különbözô, és az ereje éppen ebben a színes-ségben van. Van, aki fejbôl beszél nagyobb rutinnal, van, aki fel-olvassa a szöveget, ki hosszabbra ereszti a mondanivalóját, kiegy frappánsabb írással készül. Legnagyobb hatásúak azok a hoz-zászólók, akik napi élettapasztalatokat, személyes életükbôl vettpéldákat, bizonyságtételeket is beleszônek mondandójukba. Ezkihat a gyülekezetek napi életére, látogatásokra, lelkigondozások-ra is. Két óra ülés után jól esik az Istent dicsôítô hangos éneklés,majd a vendéglátó gyülekezet szívélyes szeretetvendégsége. Aközös étkezés és a pihenô mindig jó alkalom a presbiterek ismer-kedésére, a beszélgetésre, és a személyes tapasztalatcserére. Azuzsonna után elôadások hangzanak el változó témákban (egyhá-zi, nemzeti, missziói kérdések stb.) és elôadókkal. Ezt követi afogadó gyülekezet egy tagjának bizonyságtétele, majd az egy-házmegye mindennapos ügyeihez kapcsolódó bejelentések, a kö-zös ügyek megvitatása. Az alkalmat imaközösség zárja a helyigondnok záró imádságával, melynek emelkedett légköre, hálaadómegnyilvánulásai mutatják, hogy nem úgy megyünk el, ahogyérkeztünk:

„...az én igém, amely számból kijön: nem tér vissza hozzámüresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küld-tem.” (Ézs 55,11)

Az idei év elsô kisköri presbiterképzési alkalmára február 14-énGödöllôn gyûltek össze a résztvevôk. A kezdô áhítatot a vendég-látó gyülekezet lelkipásztora, Balogh Tamás gödöllôi lelkipásztortartotta 5Mózes 6,4-9 alapján. Ezek a zsidóság számára oly je-lentôs igék – naponkénti imáikban is szerepelnek – a keresztyé-nek számára is nagyon fontosak, hiszen mi Isten népével, Ábra-hámmal egy lelki közösségbe tartozunk, a lelki Izrael vagyunk.A mi Istenünk az egyedüli Isten, Ô az, aki Jézus Krisztus szemé-lyében megváltott minket. „Szeressed azért az Urat, a te Istene-det teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes erôdbôl” – szól azigei parancs. Ha valami miatt nem szeretjük Istent és a szívünk-nek nem tudunk parancsolni, de a kezünknek tudunk, a szeretetcselekedeteit tudjuk csinálni, s ez a szívünkre is visszahat.

Az áhítat és a káté felolvasása után a bibliaiskolában TariskaZoltán péceli lelkipásztor az Exodus magyarázatában hozta elénkaz Ige üzenetét. A választott nép Egyiptomból való kivonulásá-

nak történetében Isten megmutatta, hogy szeretete és irgalmaolyan utakat nyit meg, amire mi nem is gondolunk. Izrael népeEgyiptomban rabszolgaként élt, de pont ez a tehertétel tette lehe-tôvé, hogy a sokistenhitû Egyiptomban a zsidó nép megtartsaôsei hitét. Ma is a hívô élet próbái a javunkat szolgálják. Az Igea próbákban mutatja meg az erejét. Ezért ne féljünk a nehézsé-gektôl. A vándorlás során a nép mindig az elégedetlenséghez,zúgolódáshoz tért vissza. Tanulság ez ránk nézve is, hogy ne apillanatnyi dolgokon ragadjunk le, Isten legyen az iránytûnk. Is-ten a rend Istene. Ahogy az ószövetségi néppel való szövetségkö-tés, a törvény védte a kiválasztott népet a pusztai vándorlásban,ma is az Istentôl kapott rendben kell élnünk, igazodási pontunklehet az Ige.

Minden gyermeknek elemi joga kellene, hogy legyen, hogymegismerje ezt a Rendet, a Szentírást. Ez a gondolat vezeti JudákEndre presbiter testvérünket, aki több fórumon felemelte márszavát a hit- és erkölcstanoktatás kötelezô országos bevezetésé-ért, mely a környezô országokban már megvalósult. Mindig a di-agnózisig jutnak el vezetôink, erkölcsi válság van, de a terápia ahittanoktatás vagy etikaoktatás minden magyar gyermeknek, eztnem merik kimondani.

E kisköri alkalmon négy különbözô felekezet elöljárói mondtákel meglátásaikat és keresték a kérdésben a „közös többszöröst”.Tamási József tiszaföldvári katolikus plébános testvérünk felszó-lalásában a szentek tiszteletérôl és a közbenjáró imádságról valómegjegyzései még sokáig foglalkoztatták a hallgatóságot, és aztmutatták, hogy nem is olyan könnyû az ökumenét megvalósítani.Ám mivel egyre több a vegyes vallású család, erre Istentôl kértbölcsességgel és szeretettel, és az Igéhez ragaszkodva, de töre-kednünk kell. Közösen kell fellépnünk a hittanoktatás ügyébenis. Sándor Frigyes miskolci evangélikus esperes többek közöttarra hívta fel a figyelmünket: ahogyan a hívô zsidó családokszombatonként „beleéneklik” a gyermekek szívébe, hogy ki Iz-ráel Istene, hol a hazája, a családja, úgy kellene nekünk is a va-sárnapunkat megszentelni, és a szívünkkel is keresni az Istent.Felhívta a figyelmet, hogy a mennyországban és a polkolban is„kötelezô” az ökumené, ne rugdalózzunk ellene. Csuka Tamásváci református és Füsti Molnár Gábor gödöllôi baptista lelki-pásztorok a saját gyülekezeteik példáján mutatták be, hogyanzajlik náluk a misszió, a hitélet és a hitoktatás. A hozzászólások-ban Búzás János fóti tiszteletbeli presbiter arról beszélt, hogymíg az 1989-90-es években az egyházi iskolák építésének, fel-éledésének, most a hitoktatásnak van rendelt ideje.

Az alkalmat imaközösség zárta, s éreztük, nem vagyunk egye-dül:

„Lelkünk az Urat várja, ô a mi segítségünk és pajzsunk.Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.Maradjon velünk, Uram, szereteted, hiszen mi is benned

reménykedünk!”(Zsolt 33,20-22)

Fráter ErzsébetÔrszentmiklósi Református Gyülekezet

Mátravidék: presbiterképzési csendesnap


Magyar Református Presbiteri Szövetség Dél-Borsodi Szerveze-tének Konferenciája 2010. április 18-án Miskolcon a TetemváriGyülekezet Templomában, a Deszkatemplomban volt.

A Konferencia a 165. dicséret éneklésével kezdôdött.Dr. Fodor Bertalan, a Dél-Borsodi Szervezet elnöke köszön-

tötte a konferencián megjelenteket, különösképpen: Ábrám Ti-bort, a Tiszáninneni Református Egyházkerület fôgondnokát, Dr.Szilágyi Sándort, a MRPSZ fôtitkárát, Dr. Csókay András fôor-vos urat, Fehér Norbert Nt. Urat, mint a helytadó Gyülekezet lel-kipásztorát és egyben minden megjelent lelkipásztort. Majd eztkövetôen bevezetôjében az Izlandon ki-tört vulkánhoz hasonlította életünket, amitemberi akarattal nem lehet megváltoztat-ni. Az emberi életben a gyógyítás képes-sége, a lélekzetvételünk, anyagi dolgaink,egyszóval minden Istentôl van.

Fehér Norbert a 133. zsoltár 1. versévelköszöntötte a konferenciát. Sajnos a mimostani életünkre nem az egység a jellem-zô. De nagyon jó és hasznos, hogy mostegyütt vagyunk. Ezért Isten áldását kérteerre az együttlétre.

Dr. Csókay András Prima Primissimadíjas idegsebész fôorvos „Megtapasztalásaz istenhit szerepérôl a tudományos felfe-dezésekben” címmel tartott elôadást.

A kivetítôn két idézet volt olvasható:„A tudomány vallás nélkül sánta, a val-

lás tudomány nélkül vak” (Albert Einsten)„Látni, amit mindenki lát, és gondolni,

amit még senki sem gondolt” (Szent-Györgyi Albert)A konferencia résztvevôi kifejezték együttérzésüket a lengyel

légi katasztrófa áldozataiért. Minden szenvedésnek van értelme.A lengyel katasztrófa kitörülhetetlenné vált az emberi emléke-zetbôl.

A tudomány is Istentôl van. A megtörtént igazságokat mi meg-fejteni nem tudjuk, csak használni tudjuk annak eredményeit.Betegség esetén, ha Istenben bízunk, elmúlnak a félelmeink. Astressz attól van, hogy olyan dolgokat akarunk megoldani, amitIsten nem akar. A túlhajszolt élet is stresszt vált ki az embernél.A bûn megkötözi az embert és ostobává teszi. Az ember a csele-kedeteiért elsôsorban Istennek, majd a saját lelkiismeretének tar-tozik számadással. Az orvosnak napi kapcsolatban kell lenniKrisztussal, mert nélküle nem lehet a nehézségeket feldolgozni,és kilábalni belôle. Arra tudunk visszaemlékezni gyermekko-

runkból, amik érzelmi hatást váltottak ki bennünk. Az imádko-zás, és a bûn megvallása megnyugvást jelent az emberi agynakés ez memóriafrissitést idéz elô.

Szentpéteriné Máday Zsuzsa énekével köszöntötte a konferen-ciát.

Kórházmisszió helyzete a Tiszáninneni Református Egyházke-rületben címmel számolt be Gecse Attila lelkész, kórházmisszióireferens.

Kórházmisszió 1992-tôl van Miskolcon, de 2005-ig nem hiva-talos formában müködött. A Megyei Kórházban felépült egy öku-

menikus kápolna, ahol tartják az istentisz-teleteket. A betegek lelkivilágának fontosaz istenhit a gyógyulásban. A kórházi lel-késznek a lelkeket kell erôsíteni Krisztuserejével. A nem hívô emberekkel is megkell ismertetni Krisztust. Az életbôl eltá-vozni készülôk, ha befogadják Jézust,megnyugodva távoznak a földi életbôl.

A Jókai Mór Általános Iskola diákjaiénekkel köszöntötték a konferenciát.

Dr. Szilágyi Sándor fôtitkár 1Péter 5,1,5versével köszöntötte a konferenciát és ki-emelte, hogy minden presbiter úgy legel-tesse Istennek nyáját, hogy amikor megje-lenik a Fôpásztor, elnyerhesse a dicsôséghervadhatatlan koronáját. Isten azt helye-zi a presbiterek szívére, hogy bátran, féle-lem nélkül építsék Isten országát.

Evangélizációt Varga Emese, a Nekézse-nyi Gyülekezet lelkipásztora tartott, Ézsai-

ás 40,28-31 és Máté11,28-29 alapján.Igemagyarázatában kiemelte, hogy Isten úgy segít és támogat

bennünket, mint a sas a fiókáit. Elfáradnak a szolgálattevôk, lel-kipásztorok, presbiterek a szolgálatban, de ha az Igére támaszko-dunk és Istenben bízunk, erônk megújul. Sokszor nagyobbnaklátjuk a terhet, mint Istennek a hatalmát. Isten minden próbaté-telbôl és nyomorúságból megmutatja a kimenekülést. Az embersokszor megkérdôjelezi az Isten útjait, de Isten tervének mindigvannak céljai. Ha Isten próbatételt ad ránk, Jézus hív bennünkets ha megfáradunk, hozzá kell menni. Ha felvesszük a másik ter-hét, akkor jövünk rá, hogy a magunk terhe nem is olyan nehéz.

Dr. Fodor Bertalan köszönetet mondott a Tetemvári Gyüleke-zetnek és a Gyülekezet lelkipásztorának, hogy biztosította a he-lyet a konferencia megtartásához.

Simon István

Miskolc – Deszkatemplom: Dél-Borsodi konferencia

Ez a lapszámunk a Barankovics István Alapítvány hathatós támogatásával jött létre.A Magyar Református Presbiteri Szövetség ezúton is köszönetét fejezi ki a támogatásért.

*

Ez a lapszámunk a Magyarországi Református Egyház Zsinatának hathatós támogatásával jött létre.A Magyar Református Presbiteri Szövetség ezúton is köszönetét fejezi ki a támogatásért.


– Mi tartott ilyen sokáig?– A tanácskozások természete már csak ilyen. Egyébként bonyo-

lult kérdésekrôl volt szó, de most nem errôl szeretnék beszélni.– Az egyházi szolgálatáról kérdezném elôször. Felrajzolná az ívét,

az indulástól máig?– A gyülekezeti szolgálat Ige, imádság és szeretet nélkül mit sem

ér. De ahhoz, hogy egyáltalán szolgáljunk, tanulnunk is kell, és megkell vallanunk a hitünket. Az én esetemben is együtt jött a szolgálata lelki növekedéssel. Csak címszavakban: a „pályám” a presbiterség-gel indult, majd jött a nagyobb egyházi szervezet, az egyházmegye,ahol tanácsos, majd gondnok lettem, tagja a Zsinatnak, a PresbiteriSzövetségnek, majd megválasztottak a Dunamelléki Egyházkerületvilági fôjegyzôjének.

– Az egyházi törvények értelmében ezeket a tisztségeket demokrati-kus választással nyerik el az emberek. De vajon az esperes, vagy ké-sôbb a püspök, tehát az adott szervezet lelkészi vezetôje, nem próbál-ja meg valamilyen módon befolyásolni a választást? Hiszen nemmindegy neki, hogy emberileg, felkészültségben, vagy akár szakmá-ját tekintve, ki lesz a segítôje – sôt, Uram bocsá’, a hátramozdítója?

– Nem hiszem, hogy befolyásolni kellene a választókat. Már csakazért sem, mert az én esetemben például az elsô presbiteri ténykedé-semtôl kezdve konkrét, nem könnyû feladatok teljesítése alapján le-hetett következtetni az elkötelezettségemre, vagy – mondjuk így – azalkalmasságomra. Bár rögtön hozzáteszem, hogy magamat igen gyak-ran méltatlannak, alkalmatlannak éreztem, de az Úristen mindig jósegítôket adott mellém.

– Milyen konkrét feladatokról beszél?– A békásmegyeri templom építésében, végül a Kálvin tér 8-9.

épületeinek felújításában való részvételemrôl.– Eretnek kérdés: gondolom, ehhez nem volt elég a hit... A végzett-

sége?– Villamosmérnök vagyok, és beruházói továbbképzést is végez-

tem. Ami pedig az „eretnek kérdést” illeti: mindkét templom felépí-tése Isten csodálatos beavatkozásával sikerült, bár tudom, hogy manem divat csodáról beszélni. De az volt! Mostani szolgálatomban amissziót tartjuk mindketten – püspök úr is, én is – olyan területnek,amelyet Jézus különös hangsúllyal bíz ránk a missziói parancsában,és amelyet igen nehéz megvalósítani. Mindketten bizonyosak va-gyunk abban, hogy a személyes példa, az, hogy Isten Igéjét hogyanéljük az emberek elé, a leghatékonyabb módszer – ha ugyan ez mód-szertani kérdés. Ma a fôvárosban ugyanúgy misszionálni kell, mint aszórványban. A szórványokban több helyen elôfordul és erre oda kellfigyelnünk, hogy ahol más felekezetekbôl már nem tudnak igehirde-tôt biztosítani, ott a mi lelkészeink hirdethetik az Igét felekezeti ho-vatartozás nélkül minden keresztyén embernek.

– Otthon, gyermekkorában, milyen útravalót kapott a szüleitôl?– Édesapám református lelkész volt, 12 éves koromig Mezôtúron

szolgált. 1962-ben az akkori tiszántúli püspök behívatta, és édesapám’56-os, és az ifjúság körében végzett tevékenysége miatt azonnali ha-tállyal elküldte Mezôtúrról. Az ô lelkészi szolgálatát egészen halálá-ig a biblikus gondolkodás, a lelkes igehirdetés, és a rábízottak feltételnélküli szeretete jellemezte. (Ezek az ún. „hátratételt szenvedett lel-készek” voltak vagy százan...) Szóval ekkor családokhoz kerültem –

szeretô, gondos népekhez –, és azaddigra elszállt, boldog gyerek-koromon búsulva elôvettem azaranymondásokat, amelyeketaddig több-kevesebb odafigye-léssel gyûjtögettem a gyerekistentiszteleteken. Ott, akkor indultam eligazán, bár még gyerekként, tehát inkább érzelmi alapon, Krisztusfelé. Édesapám gyülekezetében konfirmáltam, 14 éves koromban fel-kerültem Budapestre és kezdtem az újpesti gyülekezetbe járni, majdahol éltem, illetve élek, amelyik környezetben ismer a világ, az otta-ni gyülekezet az én gyülekezetem. Ez jelenleg a Bp.-Csillaghegyi.

– A családjáról még semmit sem hallottam. Pedig az egyházi szol-gálat ilyen intenzív éveit-évtizedeit megfelelô családi támogatás nél-kül nemigen lehetett volna elvégezni. Vagy tévedek?

– Dehogy. Pontosan így van. A feleségem orvos (onkopathológus),ô „mûködteti” a családunkat. És bizony, az elsô gyülekezet a család.Három gyermekünk van. Erre a hármas számra néhány szóval kitér-nék: amikor 1977-ben házasságot kötöttünk, három gyermeket kér-tünk az Úrtól. Az elsô azonban pici korában meghalt, és akkor mi el-keseredtünk, elbátortalanodtunk. De (ha valaha, akkor ez esetben aszólást teljes, pozitív értelmében használhatjuk): mit tesz Isten? Eztkövetôn született egy lányunk, és utána egy ikerpárral, fiúval és kis-lánnyal ajándékozott meg minket Urunk. Nagyobbik lányunk pszi-chológus, kisebbik angol tanár, fiunk pedig biofizikus. Amikor a gye-rekek megszülettek, biztonságtechnikai kisvállalkozást alapítottam.Sokszor elgondolkoztam: az erôsáramú területen dolgozók Üzemi Sza-bályzatát, amelyben az van leírva, hogy milyen követelményeket kellbetartani, hogy életben maradhassanak, aláírják a munkaadók és mun-kavállalók, de vajon hányan írják alá ugyanezt az örök élet – örök ha-lál ügyében? Pedig a szabályzat ott van a kezünkben: a Biblia, az Ige.

– Hogyan fér bele az életébe a munka, a család, az egyházi szol-gálat?

– Jelenleg, úgy 2-3 éve, kétharmad része az életemnek az egyházszolgálatával telik, s csak egyharmad a többivel: a munkával és acsaláddal.

– Végül talán egy furcsa kérdés: június 4-én született. Mit mondÖnnek Trianon?

– Az adatokat ismerjük, de ami ezeket igazán súlyossá teszi, az azemberi szétszakítottság. Valami, ami szervesen egy volt, mára csak azegyüvé tartozás érzését tudja kelteni. „Csak” – mondtam, de ez sok-kal több, mint hinnénk. Ez azt jelenti, hogy ha árvíz van, akkor a gyü-lekezetünk egy nap alatt százezres nagyságrendû készpénzt, több au-tóra való ruhanemût, élelmet, takarót gyûjtött, s harmadnap mi márvittük is Kárpátaljára. S a ...mindig velem, Uram, mindig velem együtthangzott fel a mi ajkunkon és az övékén – mert hiszen együvé tarto-zunk. És az is nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy a nemzet akkortud megmaradni szervesen egyként, ha hitében is megmarad. Mertvan-e annál nagyobb összetartó erô, mint ha a lehetô legtöbben együttvalljuk – amit egy román kalauz mondott, akinek magyar feleségevan, s a vonatfülkébe bepillantva meglátta a kezemben a Bibliát –hogy „...minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Is-ten dicsôségére”?!

Farkas Márta

Hogy eléjük éljük a keresztyén életpéldát...Kedves, ismerôs arc, és mégis ismeretlen ember – amikor bekopog, és szinte lihegve belép az aj-tón, rádöbbenek, hogy talán életemben nem váltottam vele két szót sem, pedig ismerem. Lassankésô délutánba hajlik az idô. Interjú alanyom majdnem egész napos tanácskozásról szaladt át aRáday utcából a Reviczky utcába. Veres Sándor, dunamelléki világi fôjegyzô a vendégem, aki jú-nius 4-én töltötte be 60. esztendejét. Nem kevesebbet kérek tôle, mint hogy dióhéjban meséljena szolgálatáról, a családjáról, az egyházhoz való kötôdésérôl, s mindenrôl, amit fontosnak tart.


17. Nemzetközi (Kárpát-medencei)Június 17-20. között zajlott le Debrecenben a Szövetség 17. Nem-zetközi Konferenciája, melynek témája „A presbitériumok szere-pe a helyi közösségek életében” volt. A Református Kollégium dísz-termében tartott konferencián a határainkon túlról és az országbólmintegy 115 presbiter vett részt, akiket üzenetben, levélben kö-szöntött Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi el-nöke, Steinbach József dunántúli püspök, valamint személyesenMarosi Nagy Lajos, a Baptista Egyház Presbiteri Tanácsának azelnöke, Gulácsy Lajos és Horkay László kárpátaljai ny. püspök.

A konferencia elsô napján Ferenczi Pál hajdúszováti lelkipász-tor, egyházmegyei fôjegyzô nyitó áhítata után dr. h.c. Szabó Dá-niel elnök köszöntötte a megjelenteket, kiemelve a helyszín – Deb-recen – jelentôségét a magyar reformátusok számára. A központitéma teológiai alapvetését a Debreceni Hittudományi Egyetemrektora, dr. Fazakas Sándor adta meg, hangsúlyozva, hogy Jézusmennybemenetele elôtt nemcsak a lelki, hanem a világi közösségépítését is meghagyta nekünk. Áttekintette a különbségeket és ha-sonlóságokat a lelki és a világi közösségek között és buzdított ar-ra, hogy a világi közösségek építése érdekében erôsítsék a presbi-tériumok a lelki közösséget felfelé, mélységében és szélességében.

Dr. Kósa László, a budapesti ELTE tanszékvezetô tanára a pres-bitériumok történelmi fejlôdését vázolta. Elmondta, hogy a presbi-térium mint az egyházközség vezetô testülete nem magyar talál-mány, de az ellenreformáció, amikor a rekatolizáció miatt a tele-püléseken már nem eshetett egybe a világi vezetés az egyházivala vegyes vallásúvá váló lakosság miatt, létre kellett hozni a pres-bitériumokat. Emlékeztetett arra, hogy az elsô presbitérium ha-zánkban 1617-ben alakult meg Pápán, de több évszázadnak kelletteltelnie, amíg ez általánosan elterjedtté vált.

Az elsô nap programja dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Egyházme-gye esperese áhítatával ért véget. A második napon dr. Fekete Ká-roly professzor nyitó áhítatát követôen Ferenczy Zoltán, a Hetény-egyháza-Ménteleki Egyházközség lelkipásztora tartott elôadást„Kis közösségek szervezése” címmel. Az egyházkormányzás és aközigazgatás párhuzamba állításával, de különbségeinek a hangsú-lyozásával is eljutott egy korszerû presbitériumi modell felvázolá-sához, amely a célok és eszközök alapos számbavételén és a fela-datok megosztásán alapul.

Az elôadáshoz két korreferátum hangzott el. Kemény Istvánalacskai lelkipásztor röviden ismertette, hogyan vált az alacskaigyülekezet 23 évi, önálló lelkipásztor nélküli szórvány-élet utánönálló gyülekezetté. A másik korreferátumot dr. Csabina Sándor,a vendéglátó Nagytemplomi Egyházközség gondnoka tartotta.Beszámolt arról, hogy a 40 fôs presbitérium, amelyben 3 bizottságmûködik, hogyan szolgál a sokrétû misszióban.

Az elsô délutáni elôadás elôtt Pályi József, az Erdélyi PresbiteriSzövetség elnöke üdvözölte a konferenciát, majd dr. Horváth Er-zsébet, a KGRE docense ismertette a népfôiskolai mozgalom tör-ténetét, amely református kezdeményezésre, a hit erejébôl meg-szentelt módon szolgálta a magyar nemzeti mûvelôdést. FelidézteUjszászy Kálmán és Szabó Zoltán emlékét, akik kezdeményezôiés vezetôi voltak ennek a mozgalomnak.

Hajdu Ildikó budapest-józsefvárosi missziói gondnok énekszol-gálatát követôen Szabó Károly, a KGRE Tanitóképzô FôiskolaiKara Protestáns Szakkollégiumának lelkipásztor-tanára tartott elô-adást a nagyvárosi misszió történetérôl, ismertetve a római katoli-kus nagyvárosi missziói mozgalom után a szombathelyi és a gaz-dagréti modellt. Kiemelte, hogy fontos a missziói cél meghatáro-zása, a misszióhoz szükséges infrastruktúra létrehozatala, az anya-gi háttér és a célcsoportok meghatározása.

A második napot Püski Lajos, a Debrecen-Nagyerdei Egyház-község lelkipásztorának áhítata zárta. A harmadik nap nyitó áhí-tatát Szabadi Árpád hajdúvidéki esperes tartotta, bíztatva a részt-vevôket, hogy amint Jézus megállt a fügefa mellett, Urunk is meg-áll a konferencia mellett és keresi a gyümölcseinket (Gal 5,22).

Dr. h.c. Szabó Dániel elnökünk elôadásában a társulások elvimegközelítése után a cigánymisszióról szólt. Rámutatott arra, aminem mindig tudatos nálunk: azok a problémák, amelyek megne-hezítik a közeledést, az igen/nem egyértelmûsége, az enyém/tiedmegkülönböztetése, a felelôsség/felelôtlenség kettôssége az egészmagyar társadalom problémája, sôt bûne: a politikai hazudozás, azállami vagyon átjátszása, ellopása, a felelôtlen ígéretek megvan-nak a magyar társadalomban is.

Kedves színfolt volt ezután a konferencián két, megtért cigányférfi bizonyságtétele, valamint egy rögtönzött kultúrmûsor egy-házzenei számokkal és szavalattal, amit egy dél-koreai misszióscsalád gyermekei és cigány egyháztagok adtak elô.

Demeter Ottó lelkipásztor arról számolt be, hogy szülôhelyébôl,Gömörbôl az Alföldre kerülve, hogyan tudott az Úr segítségévelélô gyülekezeti életet létrehozni Zsadányban olyannyira, hogy Bé-késben idén ebben a gyülekezetben volt a legtöbb hittanos gyermek.

Dandé András miskolc-avas-déli lelkipásztor gondnokával, Bo-da Józseffel közösen tartott korreferátumot egy lakótelepi egyház-község életérôl. Jelszavuk: az Úr nemcsak a sziklából, hanem avasbetonból is tud vizet fakasztani...

Ebéd után a résztvevôk Takács Elôd tanár elôzetes szakszerûmagyarázata után megtekintették a Nagytemplom karzatán elhe-lyezett ószövetségi makett-kiállítást.

Délután Dr. Kozma Zsolt, a Kolozsvári Teológiai Akadémia ny.professzora tartott elôadást a presbitériumok felelôsségérôl egyhá-zuk, lelkiismeretük és Isten felé a gyülekezetekben. Kívánatos,hogy egyházközségeink egyház-közösségekké váljanak. Ajánlotta,hogy az istentiszteleti szolgálatoknak csak a felét végezze a lelki-pásztor, a többit bízza a presbiterekre, egyháztagokra. A közösségaz egyénekért is felelôs.

Csoportkép


Presbiteri KonferenciánkrólDr. Bodó Sára, a DRHE docense egy chicagói kísérlet eredmé-

nyeivel bizonyította, hogy milyen jelentôsége van a teljesítményszempontjából a szolgáló személy iránti személyes figyelemnek.Jézus külön is foglalkozott a tanítványokkal, de mindig vissza-küldte ôket a közösségbe. Kifejtette az egyén felelôsségénekszempontjait a közösségért és viszont.

László Kálmán, a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség elnö-ke elmondta, hogy az ô egyházi törvényeik kötelezôvé teszik a lel-kipásztor részére, hogy – legalábbis 200 egyháztagnál kisebb gyü-lekezetekben – a lelkipásztor évente minden családot meglátogas-son. Ebben a presbitériumok úgy tudnak résztvenni, hogy mindenpresbiter felelôs az egyházközség meghatározott területéért és apresbiterek rendszeresen – kettesével járva – végig is látogatják azegyháztagokat. Kiemelte a házi istentiszteletek tartásának a jelen-tôségét.

Ezután hozzászólások és kérdések következtek. Az esti áhítatot,amelyre a Nagytemplomban került sor, a Nagytemplom kántorá-nak, Csorba Gergônek a szolgálatával orgonahangverseny zárta,melyen a résztvevôk Bach e-dúr prelúdium és fúgáját, néhány ko-rálelôjátékát és egy francia romantikus mûvet hallgattak meg.

A konferencia negyedik napja elnöki zárszóval és – a gyüleke-zettel együtt ünnepelve a presbiterek vasárnapját – a délelôtti is-tentisztelettel zárta le a programot, amelyen Derencsényi István ti-szántúli egyházkerületi fôjegyzô szolgált az 1Thessz 2,1-12 alap-ján.

Fontos mozzanata volt a konferenciának, hogy a második és aharmadik nap reggelén a résztvevôk szinte teljes számban imakö-

zösségben könyörögtek áldásért a konferenciára, az árvíz káro-sultjaiért és a távolmaradottakért. Az elôadások és a korreferátu-mok után a résztvevôk négy alkalommal, négy kiscsoportban be-

szélték meg az elhangzottakat. Ezeket az elnökség tagjai vezették.Istennek legyen hála a jó idôért, az elkészített alkalmakért ésazért, hogy vendéglátóink körültekintôen készítették elô a konfe-renciát.

SzS

Zenekar

Már évek óta a nyár elsô hónapjában – júniusban – a Magyar Refor-mátus Presbiteri Szövetség által meghirdetett napon, együtt a többireformátus gyülekezettel a külsô-kelenföldi református gyülekezet ismegtartja a „Presbiterek vasárnapját”. Örömmel számolunk be mostis az idei kiemelt vasárnapról, amikor a presbiterek reggeltôl délutá-nig együtt töltötték a napot, együtt imádkoztak, és külön szolgálatotvállaltak a vasárnapi istentiszteleten. A napi programban végig résztvett a gyülekezet lelkipásztora,Kálmán Péter is.

A presbiterek vasárnapján máregy órával az istentisztelet elôttgyülekeztek a presbiterek a meg-hirdetett közös imádságra. Bizo-nyára más gyülekezetekben is fi-gyelembe vették a Presbiteri Szö-vetség imajavaslatait, ami azt je-lenti, hogy a Magyarországi Re-formátus Egyház sok presbitereimádkozott együtt ezen a napon,azonos módon, azonos ima-szempontokat követve. Az ima-közösség óráját a vasárnapi gyü-lekezeti istentisztelet követte,amelynek liturgiájában a presbi-térium két gondnoka és egy fia-tal presbiter vett részt igeolva-

sással és imádsággal. A napi program egy elôadás meghallgatásávalés az elôadásban elhangzottakról folytatott beszélgetéssel folytató-dott. Petô Viktória beosztott lelkész a gyülekezet-építésrôl tartottstatisztikai megalapozottságú és egyben gyakorlati szempontokra isrámutató elôadást. Élénk beszélgetés követte ezt az elôadást, amitcsak az idôközben elkészült ebéd elfogyasztására szóló figyelmez-tetés szakított félbe. Most is, mint a korábbi években Megyaszai Im-

re gondnok készítette a finomgulyást, a szervírozásban pedigasszonyi kezek nyújtottak segít-séget.

Ebéd után rövid vetített-képeselôadással folytatódott a napiprogram. Az elôadás áttekintôjelleggel bemutatta a magyarfordítású bibliákat a két éve ren-dezett Biblia kiállítás katalógu-sa alapján. Kár, hogy a vetítésminôsége elég gyenge volt a rit-kán használt projektor hibája mi-att. Ez azonban nem változtatottazon az általános presbiteri véle-ményen, hogy ismét jó hangulatú,tartalmas napot töltöttek együtt.

Bordács MiklóspresbiterBeszélgetés az imaközösség órájának befejezésekor

Ildikó tér: presbiterek vasárnapja


A presbiteri összejövetelre2010. április 17-én kerültsor. Házigazda az ôcsényigyülekezet volt. Az alábbi-akban szeretném összefog-lalni a nap eseményeit.

A délelôtt 9 órakor kez-dôdô rendezvényre a tolnaiegyházközségek nagy ré-szébôl érkeztek presbite-rek, lelkipásztorok. Ígymegtöltöttük a gyülekezetitermet.

Imádsággal, majd közösénekléssel készültünk lelki-leg is a programra. Az éne-ket a Dunamelléki énekfü-zetbôl választotta ki az

egész nap szervezôje Marco de Leeuw van Weenen hollandmisszionárius, aki gyönyörûen beszéli a magyar nyelvet. Az ôholland precizitása nagyban hozzájárult a nap szervezettségéhez.

Az éneklés után áhítat következett. Tóth L. Kristóf, a vendég-látó ôcsényi lelkipásztor foglalta össze a napi újszövetségi ige(Máté 5,21-211) üzenetét. Jézus új értelmet ad a Tízparancsolat-nak. Az Ô szavai nyomán rá kell jönnünk, hogy megszegjük aparancsolatokat. Aki haragszik, az már öl, ugyanis az embertár-sával való kapcsolatot pusztítja. Jézus türelme, megbocsátása le-gyen példa a számunkra. A szolgálatban – így a presbiteri szol-gálatban is – legyünk egymás testvérei!

Második napirendi pontként Rácz József esperes elôadásáthallgattuk meg: Testületi vezetés – közös felelôsség címmel. Azesperes úr Péter elsô levele alapján szólt a megjelentekhez. „Apresbiter Isten elhívott szolgája. Mint ilyen, Isten ügyét kell szol-gálnia gyülekezetében, lakóhelyén. Fontos, hogy megtért embe-rek legyenek a presbiterek. Egyházunk számára ÉLETKÉRDÉS,hogy milyen presbiterei vannak. Végül idézte a II. Helvét Hitval-lás ide vonatkozó sorait: „Feddhetetlen élettel tündököljék min-denki elôtt.” Vagyis szavai és élete összhangban legyenek. Hite-les presbiterekre van szükség. Ahogy azt Füle Lajos szép verseis kifejezi: az Úr igéjébôl él és szolgál. Fontos gondolata volt azelôadásnak, hogy nem presbiter az, aki nem csinál semmit, merta presbiteri tisztség SZOLGÁLATOT jelent. Illetve, hogy a pres-biter fônöke Isten, neki felel tetteiért.

Fél órás kávészünet után csoportokba oszolva folytattuk a na-pot közös beszélgetéssel, ahol gyakorlati kérdések kerültek elô-térbe. Körbejártuk azt, hogy egy-egy konkrét gyülekezetben ho-gyan mûködik a presbitérium. Milyen jó „ellesni való” példákvannak, melyeket a mi gyülekezetünkben is meg tudnánk valósí-tani. Ilyen jó példa volt a gyülekezeteknek körzetekre való felosz-tása, ahol egy vagy két presbiter felel a közösség lelki állapotá-ért. A tapasztalatokról havonkénti rendszerességgel beszámolnaka presbiteri gyûlésen, ahol a lelkipásztorral közösen segítik a rá-szorulókat, vagy osztoznak örömükben. A személyes odafigye-lésnek nagyon jó módja ez.

Presbiteri bibliaórák erôsítik lelkileg a presbitereket, de ugyan-ezt a célt szolgálja az évenként megrendezett közös hétvége,amelynek közösségépítô szerepe is van. Közvetítôje lehet a pres-

biter a GYÜLEKEZETI HÍRLEVÉLNEK is, amelyben a gyüle-kezeti élet eseményeirôl olvasható tájékoztatás. Így ez eljut olya-nokhoz is, akik csak egyházfenntartói járulékot fizetnek, de nemtemplomba járók. Fontos gondolatként vetôdött fel a presbitéri-um összetétele: egy-egy testületben milyen arányban vannakazok, akikre lehet számítani a szolgálatban.

Lett volna még több hozzászólás is, de a 45 percre szabott idôlejárt. Ezután átsétáltunk a közeli ebédlôbe, ahol az ôcsényi gyü-lekezet vendégszeretetébôl finom ebédet fogyasztottunk el. Mégvolt annyi idô ebéd után, hogy megnézhettük a templomot, amelykívül-belül gondozott.

A délutáni program még egy elôadással folytatódott. LenkeyIstván paksi lelkipásztor az Alpha-tanfolyammal kapcsolatos ta-pasztalatairól számolt be vetített képekkel. Szükség van a misszió-ban a korszerû módszerekre, mert a hagyományos evangélizá-cióra nem jönnek el a hit nélkül élô emberek. De ha eljönnek,nem tudják értelmezni a keresztyén fogalmakat. A hagyományosmódszer csak a verbalizmust használja – mondta az elôadó a be-vezetésben.

Majd egy paksi résztvevôvel készült riportot láthattunk, akinekaz Alpha-tanfolyam hatására lett személyes Istene, s azóta hite ôta mindennapok küzdelmeiben segíti.

Fontos gondolata volt ennek az elôadásnak – presbitereknek isszóló üzenet –, hogy akik hívogatnak a gyülekezetbe, illetve atanfolyamra: szeressék a gyülekezetet. Ne gyülekezetük gyenge-ségeirôl beszéljenek, mert elriasztják az embereket. Hiszen ami-kor hívogatunk: az Úr Jézust szeretnénk velük megismertetni.

Az elôadás után még volt annyi idô, hogy néhány hozzászólástmeghallgathassunk: Kern Sándor, a paksi gyülekezet gondnokaa misszió egy másik sajátos formáját, a cursillót ismertette. Meg-emlékeztünk a lengyel repülôgép és utasai Szmolenszk közelé-ben történt katasztrófájáról. Elhangzott egy vers a reményrôl ésa Presbiteri Szövetség lényegérôl, a belépés lehetôségérôl is hall-hattunk.

Imaközösséggel zárult a mindnyájunk részére építô, feltöltô-dést szolgáló szép tavaszi nap.

Minden résztvevô nevében Mennyei Atyánkon kívül köszö-nöm a szervezôknek és a vendéglátóknak is ezt a tartalmas, lé-leképítô találkozót.

Beszámolómat a kezdô ének néhány sorával szeretném zárni:A menny Urának tisztelet, /dicsôség, hála zengjen!Mert nagy kegyelme véd, vezet, / óv ártó vétek ellen.”

Sch. I.

Családi JubileumA Baranyai Területi Szerve-zet új választmányi tagja,Varjas László testvérünkkedves hitvesével együtt má-jus 16-án ünnepelte házas-ságkötésének 40 éves jubi-leumát. Szeretettel köszönt-jük ôket és kérjük Urunkgazdag áldását életükre!

Tolnai presbiteri összejövetel


Görögországról az az általánosan elterjedt kép, hogy ortodox or-szág. Az ottani ortodox egyház magát hivatalosan „GörögországEgyházának” nevezi, mert valóban igaz, hogy az orthodox egy-ház összefonódik a görög néppel. A török elleni felszabadító há-ború, majd a 2. világháború idején a németek elleni ellenállásegyik fô bázisa az orthodox egyház volt, így a görögök számárahazafiság és egyház elválaszthatatlan. A mindennapi életben ismegfigyelhetô, hogy a vallás, az egyház mennyire jelen van ahétköznapi életben. Az iskolában minden gyereknek kötelezô avallásóra, polgári anyakönyvezés nincs, hanem csak egyházi.Thesszalonikiben a buszjegy hátulján a következô kérés olvasha-tó: „Kérjük, a buszban ne használja a mobiltelefonját, tiszteljeutastársai érzelmeit!” E kérés hátterében részben az áll, hogy so-kan az egyházuk által elôírt imádságokat a buszban mondják el,például reggel a munkába menet, a templomok elé érve pedigszinte mindenki keresztet vet. Büszkék arra, hogy vannak olyangyülekezeteik, amelyeket még az apostolok alapítottak. Az egye-temi menzán is megtartják anagyböjtöt. Ugyanakkor az or-thodox lakosságnak csak egytöredéke, kb. 4-5 százaléka jártemplomba, ahol a kórus gyö-nyörûen énekel, az egésznektitokzatos, rejtelmes hangulatavan, de a régi bizánci görög li-turgiát az átlagember már aligérti. A legtöbb ember úgygondolkodik, hogy a papok, aszerzetesek érettük és helyettükis imádkoznak, nekik csak azegyház néhány elôírását kellmegtartani.

Ebben az orthodox világban,bár néhol alig észrevehetôen,de mint a tésztában a kovász, ott vannak a reformáció egyházaiis. A legjelentôsebb a Görög Református Egyház. Hivatalos neveugyan görögül Elliniki Evangyeliki Ekkliszia, azaz Görög Evan-géliumi Egyház, de egyértelmûen a presbiteriánus-református ésa kálvini örökséget hordozza. Hitvallása az óegyházi niceai hit-vallás, amely az általunk is használt apostoli hitvallás bôvebbformája, valamint a Westminsteri Hitvallás. Ebben hangsúlyos aSolus Christus – egyedül Krisztus és a Sola Scriptura – egyedülaz Írás reformátori alapelve.

Bár a reformáció tanai már a 16-17. században is eljutottakGörögországba és voltak is olyan egyházi vezetôk, akik nyitot-tak voltak a reformáció tanaira, de az orthodox egyház egészétnem tudták megreformálni.

Az áttörés 1858-ban történt meg, amikor egy kis reformátuscsoport kiadta az Asztir tisz Anatolisz – A Kelet csillaga címûmissziói folyóiratot, amely azóta is folyamatosan megjelenik. Azelsô templomuk 1871-ben épült Athénban, majd ezt több nagyvá-rosban újabb templomok követték. Közben egy amerikai misszióaz akkor még török megszállás alatt levô Kisázsiában az ott élôgörögök között több református gyülekezetet alapított, amelyekegyre inkább növekedtek. 1922-ben következett be a görögök„kisázsiai katasztrófája”, amely a mi trianoni katasztrófánkhoz

hasonlítható. A görögök számára vesztes háború után a törökökkierôszakolták a lakosságcserét, és néhány hét alatt kb. kétmilliógörögöt üldöztek el, köztük az összes görög nyelvû protestánst is.Egész gyülekezetek települtek át Görögországba és igyekeztekegy-egy helyen közösen új lakóhelyet találni. Így a reformátusokszáma hirtelen megduplázódott.

Ma a görög református egyháznak kb. tízezer felnôtt tagja van,akik harminc gyülekezetbe szervezôdnek. Saját teológiai képzé-sük nincs, a lelkészeket Hollandiába vagy az USA-ba küldik ta-nulni. A gyülekezetek nagyon aktívak, erôs a missziói felelôssé-gük, úgy a helyi szinten, mint a Balkán, különösen Albánia felé,ahol egy bibliaiskolát mûködtetnek. A protestánsok mindenüttkisebbségben vannak, nagyon összetartóak. Az istentisztelet elôttimaközösség van, majd az istentisztelet után, fôleg a városi gyü-lekezetekben mindenki együtt marad egy szeretetvendégségre,beszélgetnek, sokan az egész vasárnap délutánt is együtt töltik.A máshonnan jött vendégekhez nagyon barátságosak, nemcsak

megszokásból, hanem keresz-tyéni kötelességként értelmez-ve is gyakorolják a vendégsze-retetet.

Jelentôs a diakóniai szolgá-latuk. Thesszalonikiben a gyü-lekezeti diakónia keretében agyülekezet tagjai a következôformában segítenek egymás-nak. A templom elôterében vanaz iratmissziós és könyvárusí-tó asztal, ide van kitéve egydiakóniai könyv is, amibe min-denki beírhatja a felajánlását,hogy milyen szolgálatokat vál-lal. Például gyermekfelügye-letet, segítséget idôseknek, be-

vásárlást, beteggondozást. De ajánlják magukat a gyülekezet vál-lalkozói is, akik az egyháztagoknak kedvezményesen és garan-ciával végeznek munkákat. Ez is az összetartás és a közösséggyakorlásának egyik szép jele.

Minden gyülekezetben van vasárnapi iskola, nagyon fontosnaktartják a gyermekek és a fiatalok közötti missziót. Sok szülô aziskolában kötelezô orthodox hittanról nem íratja ki a gyermekét,de emellett elviszi a református vasárnapi iskolába is.

A gyülekezetek országos zsinatot alkotnak, amely kétéventeülésezik, közben csak a bizottságok dolgoznak. Közösen is mû-ködtetnek több intézményt, így például három ifjúsági tábort, egyöregotthont, Athénban utcamissziót, ahol a drogosoknak segíte-nek. De van egy ingyenkonyhájuk is, ahol a bevándorlók, mene-kültek étkezhetnek. Véradást szerveznek, részt vesznek a közte-rületek takarításában. Ezekkel a felebaráti szeretet gyakorlati pél-dáit igyekeznek felmutatni.

A reformáció örökségéhez való ragaszkodásukat jelzi, hogytöbb évi munkával elkészült Kálvin Instituciójának kiadása. Ateljes mûvet Andonios Kulurisz fordította le a mai modern görögnyelvre. Négy kötetben jelent meg. (folytatás)

Dr. Gyôri Istvánteológiai tanár, Sárospatak

Református istentisztelet Thesszalonikiben

Görög reformátusok között (I.)


Április25-én a tartotta presbiterképzési alkalmát a dél-

pesti egyházmegyei területi szervezetünkGyömrôn.

Ugyanezen a napon észak-borsodi területiszervezetünk konferenciája volt Sajóiván-kán.

28-án dr. h.c. Szabó Dániel elnök és dr. Szilá-gyi Sándor fôtitkár a Sárospataki Reformá-tus Teológiai Akadémia rektorával tárgyalta 2010. ôszén indítandó/folytatandó presbi-terképzés tematikájáról a korábbi évek ta-pasztalatai tükrében. Lehetôség nyílt a teo-lógusok közötti beszélgetésre is.

Ugyanezen a napon Mikó László és dr. VicziánIstván Marosvásárhelyre utazott. A presbi-teri konferenciáról lapunk más helyén rész-letes beszámolót közlünk.

30-án dr. h.c. Szabó Dániel elnök Szentpéter-várra utazott, az ottani református közösségmeghívására.

30. és május 2. között volt az Erdélyi Refor-mátus Egyházkerület – mérföldkônek szá-mító – 1. Egyházkerületi Presbiteri Konfe-renciája Marosvásárhelyen, a Gecse utcaigyülekezet templomában. A jeles alkalom-ról lapunk más helyén részletes beszámolótközlünk.

Május5-én, 81 éves korában elhunyt Pintér Kálmán

bólyi gondnok, Szövetségünk baranyai egy-házmegyei területi szervezetének – BanaGábor mellett – alapító tagja.

Ugyanezen a napon tartotta ülését Szövetsé-günk felügyelô bizottsága. A bizottság el-lenôrizte a Szövetség 2010. I. negyedévigazdálkodását, kialakította ügyrendjét, érté-kelte a pénzkezelés és utalványozás szabá-lyozását és gyakorlatát, valamint ellenôriz-te a március 13-i közgyûlés összehívásánakszabályszerûségét és határozat-hozatalát.

7-8-án volt Szövetségünk hagyományos verô-cei elnökségi csendes hétvégéje.

8-án került megrendezésre a tiszáninneni re-formátus egyházkerület lelkész-presbiterikonferenciája. Az alkalmon Szövetségünketdr. Molnár Pál elnökségi tag és dr. FodorBertalan dél-borsodi területi szervezetünkelnöke képviselte.

Ugyanezen a napon volt a pápai reformátusegyházközség Immánuel Közösségi Házá-nak ünnepélyes felszentelése.

Ugyanezen a napon a balatonszárszói konfe-renciatelepen került megrendezésre az amédia konferencia, melyen a PRESBITER-tdr. Phd. Békefy Lajos felelôs szerkesztô ésfelesége képviselte.

15-én Szeged Megyei Jogú Város II. Kórházá-ban tartotta presbiterképzési alkalmátcsongrádi egyházmegyei területi szerveze-tünk.

Ugyanezen a napon a tolnai egyházmegye férficsendesnapot tartott a szekszárdi templom-ban. Balázsi Zoltán helyi lelkipásztor áhíta-ta után Unger Károly drávafoki lelkipásztoregy kifejezetten férfiaknak szóló bibliama-gyarázata következett, amelyet a jelenlévôkcsoportokban dolgoztak fel. Marco de Leeuwvan Weenen, tolnai egyházmegyei területiszervezetünk munkatársa az alkalom végénelôadást tartott a felelôsségtudatról.

Ugyanezen a napon észak-borsodi területi szer-vezetünk konferenciája volt Sajóivánkán.Az alkalomról Csikai Sándor területi elnö-künk beszámolót küldött.

28-án tartotta közgyûlését a Királyhágómellé-ki Református Egyházkerület.

29-én tartotta Szövetségünk rendkívüli köz-gyûlését, melynek fô témája a Szövetségközhasznúvá minôsíttetése volt.

Ugyanezen a napon Károlyi Gáspár napot tar-tottak Vizsolyban, melyen SzövetségünketVictor István ny. hejcei lelkipásztor, Szö-vetségünk abaúji egyházmegyei területiszervezetének elnöke képviselte.

30-án Újszászon tartotta presbiterképzési al-kalmát délpesti egyházmegyei területi szer-vezetünk.

Ugyanezen a napon Putnokon tartotta presbi-terképzési alkalmát észak-borsodi területiszervezetünk.

Június4-én konferenciát tartott tolnai egyházmegyei

területi szervezetünk Pakson, a Polgármes-teri Hivatal nagytermében. Az alkalom cí-me: Az etika megújulásának lehetôségei aXXI. században. Áhitatot tartott Szalay Gé-za lelkipásztor, köszöntôt mondott HajdúJános, Paks polgármestere és Patai Istvánterületi elnök, elôadást tartott dr. Judák End-re, Szövetségünk presbiterképzési titkára„Az etika megújulása – az emberi élet meg-újulása” címmel. Ugyancsak elôadás hang-zott el Szük Bendegúztól, a Közép-EurópaiTeológiai Akadémia tanárától.

Ugyanezen a napon a Fôvárosi Bíróság Szövet-ségünket közhasznú szervezetté nyilvánította.

6-án Léván egyházmegyei konferencián bemu-tató alkalom volt a kiskörökben folyó kép-zés gyakorlatáról dr. Pecsuk Ottó, dr. JudákEndre presbiterképzési titkárunk és BiharyGyörgy északpesti területi elnökünk szol-gálatával. Lapunk más helyén részletes be-számolót közlünk az alkalomról.

9-én tartotta közgyûlését baranyai egyházme-gyei területi szervezetünk, ahol megválasz-tották a területi szervezet elnökének NagyAttila Gyula siklósi, alelnöknek FórisGyörgyné komlói, titkárnak Kremné KisfaliMária mohácsi, küldöttnek Klobucsnik Im-re bólyi, Varjas László molványi és PappOrsolya sellyei testvérünket. Isten gazdagáldását kérjük valamennyiük szolgálatára.

10-én tartotta telephelyavató ünnepségét aPRESBITER nyomdai elôállítását is végzôRosental Nyomdaipari Kft. Gödöllôn. ASzövetséget Váczi Gábor szövetségi titkárképviselte.

10. és 13. között Kárpátalján fôgondnoki ta-lálkozó volt, a Kárpát-medence valamennyiegyházkerülete fôgondnokának részvételé-vel. Szövetségünk elnökségét dr. Imre Sán-dor fôgondnok, Tiszántúli Egyházkerületiterületi szervezetünk elnöke képviselte.

11-én tartotta közgyûlését az Ökumenikus Ta-nulmányi Központ. Az alkalom fô elôadásátdr. Erdélyi Géza református püspök tartotta„A keresztyének egysége és a nemzetiösszetartozás” címmel. A közgyûlésenSzövetségünket dr. Szilágyi Sándor fôtitkárképviselte.

11. és 13. között tartotta nyári konferenciájáta Dunamelléki Református NôszövetségTahiban, „Kelj föl, egyél, mert erôd felettvaló út áll elôtted!” (1Kir 19,7) címmel.Szövetségünket az alkalmon dr. Voglné dr.Szathmári Ilona és Mester Mária képvisel-te.

17. és 20. között Debrecenben tartotta Szövet-ségünk 17. Kárpát-medencei PresbiteriKonferenciáját. Az alkalomról lapunk máshelyén részletes beszámolót közlünk.

19-én a Hortobágyi KényszermunkatáborokbaElhurcoltak Egyesülete az elhurcolások 60.évfordulója alkalmából megemlékezést tar-tott a hortobágyi faluházban. Szövetségün-ket az alkalmon dr. h.c. Szabó Dániel elnökképviselte.

Ugyanezen a napon a Magyar TudományosAkadémia dísztermében MAGYAR ÖRÖK-SÉG DÍJJAL tüntették ki lapunk szerkesz-tô bizottságának tiszteletbeli tagját, Hegyi-Füstös István ny. lelkipásztor testvérünket.

28-án volt a PRESBITER 4. számának szer-kesztô bizottsági ülése a Szövetség irodájá-ban.

30-án fôtitkári értekezlet volt Szövetségünkirodájában.

Július2-án és 3-án Hídalmáson (Partium, zilahi egy-

házmegye) tartotta ülését lapunk szerkesztôbizottsága és készítette elô jelen lapszámunkmegjelenését. Az alkalmon részt vettek azerdélyi, királyhágómelléki és kárpátaljai re-formátus egyházkerületi lapjainak szerkesz-tôségi tagjai is.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...


– Nagyon udvariatlan kérdéssel kezdem, de látni fogja, miértfontos ezt feltennem: tudomásom szerint kerek születésnapja vanaugusztusban... hányadik?

Valóban augusztusban van a születésnapom, ez évben éppen ahetvenötödik. Nagyon örülök, hogy az Úristen így rendelte, hogyaugusztusban szülessek, mert ekkor az ismerôsök, rokonok álta-lában nincsenek Pesten. Így az ünneplés – amit el kell viselnem,mert tudom, hogy a szûk család szeretetét fejezi ki – nem szokottnagy lenni. Inkább késôbb, más családi ünnepekkel együtt emlé-keznek meg róla. Ez az ünnep a számomra nagyon-nagyon ben-sôséges. Kisgyerek-korom-ban azt játszottam ilyenkor,hogy reggel negyed 9 után ötperccel, amikor születtem,leguggolva odatipegtemédesanyámhoz. Ô átölelt, ésezzel ünnepeltük ezt a napot.Kiskamasz-korom után ezpersze változott, de hogy halehetett, reggel ehhez a idô-ponthoz közel odamentemhozzá, vagy felhívtam tele-fonon, és megköszöntem,hogy élek. Nagyobb kamaszkoromban olvastam, hogyKínában a születésnapon azédesanyákat köszöntik. Na-gyon örültem, hogy erre en-gem Isten már kisgyerekkéntrávezetett. Most, hogy már nem él, igyekszem a születésnapom-hoz közeli napokban kijutni a temetôbe. Ô volt az én egyes szá-mú ôrangyalom, aki nagyon-nagyon fontos volt az életemben.

– Túlzás-e azt állítani, hogy élete nagy történelmi idôszakokonívelt át? Ezek közül bizonyára van olyan, amely meghatározta apályáját, a magánéletét, vagy az egyházhoz való kötôdését.

Valóban nem kevés történelmi idôszakot éltem át: a Horthyrendszerben születtem, átéltem Budapest ostromát, majd jöttekkülönbözô változatokban a „szocializmus” évei. Rövid idôremegszakította ezt az idôszakot az 1956-os forradalom. Végül1990 óta kaptalista gazdálkodási rendszerben élek.

Életemben nagy-nagy ajándék, hogy nagyon jó közösségekbennevelkedtem és éltem, ami jelentôsen enyhítette a történelmikorszakok által elôidézett nehézségeket. Az elsô ilyen persze acsalád, akárcsak ma is. A második az iskola: a Budapesti Refor-mátus Gimnázium, amit ma – sajnos – Lónyay utcaiként emle-getünk. A család és az iskola egyaránt felkészített arra, hogymeghalljam Isten megszólítását. Ez a 15. születésnapomon tör-tént, amikor (elég furcsán) nekem, egy kamasznak, azt üzente Is-ten: „Légy erôs, légy bátor és cselekedj! Ne félj, és ne rettegj,mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben ésnem hagyja el, amíg be nem fejezed az Úr háza szolgálatáhozszükséges valamennyi munkát.” (1Krón 28, 20) Lassan, lassannevelt az Isten erre a célra. Az iskola megszûnése után a Buda-pest-Kálvin téri ifjúságba kerültem, és annak 1961-ig tagja vol-tam. Akkor lakásunk elhelyezkedése révén az Isten átvezényelt a

Budapest Józsefvárosi Egyházközségbe, ahol Kovács Bálint lel-kipásztor a testvéremet és engem is szolgálatba állított. Csak 4évig laktunk itt, de a szolgálatra itt maradtunk. Így lettem 1965-ben presbiter, 1986-ban az egyik gondnok, majd 2007-ig fôgond-nok. A családi környezetrôl késôbb még szólok. Az Úristen olyannagyra méltatott, hogy 1956. október 22-én ott lehettem a Mû-egyetem nagygyûlésén, majd másnap a tüntetésen. Amikor (épí-tô)mérnöki oklevelemet átvettem, olyan minôsítést kaptam, amelyelismerte tudásomat, társaim iránti jó viszonyomat, de megálla-pította, hogy klerikális beállítottságú vagyok, és egyházi kérdé-

sekben a rendszerrel nem ér-tek egyet, valamint az ellen-forradalmat forradalomnaktartom. Ez megôrzött attól,hogy felkínálják nekem apárttagságot. 1958-ban aMÁV-hoz kerültem, és ittdolgoztam 1995 októberéig.Nagy-nagy ajándék olyan jóközösségben élni, mint aMÁV – volt akkor még.

– Ma, 2010 áprilisa után,az életében munkálkodó ke-resztyén reménység kap-emás hangsúlyt, mint mondjuktavaly? A kérdésem elsô ré-szét azzal merem indokolni,hogy amióta ismerem, mindigmosolyogni látom, ezt pedig

az ember (aki éppen nem amerikai fogkrém-reklám) nem teszibelsô indíték nélkül. Ugyanakkor azt is feltételezem, hogy „öntu-datos kálvinistaként” nem hunyja be a szemét a környezô világgondja-baja láttán, s fôleg nem, ha az egyházáról és a népérôlvan szó.

Akik átéltük az elmúlt 8 évet, csak örülhettünk, hogy ez az idô-szak lezárult. Jó, hogy kétharmados többséget ért el a Fidesz,mert így nincs szüksége a jogállamiságot elfogadni nem tudópárt segítségére. Ugyanakkor a nagy gyôzelemnek megvannak aveszélyei is. Most – a következô hónapokban – hamarosan kide-rül, hogy ezzel a helyezettel a Fidesz hogyan kíván (és tud) élni.Tud-e olyan tisztségviselôket választani, akik az ország és a tisztaerkölcs értékeit képviselik. A másik, még nagyobb veszély, hogyaz a borzalmas gazdasági és erkölcsi állapot, amiben az országvan, nem változtatható meg nem hogy egy, de négy, vagy nyolcév alatt sem.

Ami Egyházunkat illeti, annak állapota nem tölt el örömmel.Ilyenkor azonban fel kell tennem magamnak a kérdést: te mit tet-tél, hogy ne így legyen? Egy-egy beszélgetés egy bácsival, néni-vel az Isten szemében fontosabb lehet, mint az, hogy a nagybe-tûs Egyház egyes ügyekben milyen nyilatkozatot tesz. Csak ne-künk kellene sokkal több bácsival, nénivel beszélgetni, lehetôlegazért, mert ôk észrevették, hogy a mi életünk a megváltás örömétsugározza.

(Folytatjuk)Farkas Márta

„Légy erôs, légy bátor és cselekedj!”Beszélgetés a 75 éves Ritoók Pállal (I.)

Áldjon meg téged, áldjon az Úr!


Színhely: Mezôpanit. Marosvásárhelytôl10 km. A Mezôség keleti negyede tartozikide, mivel a megyei Presbiteri Szövetségterületi szervezete négy részre osztotta felaz egyházmegyét 15-16 egyházközséggel.Bár a statisztika önmagában nem szórakoz-tató olvasmány, nemzeti egységünk és re-formátus lelki közösségünk érdekében is-merkedjünk meg az itteni gyülekezetekkel.

Mezôpanit (2090 lélek), Galambod(202), Harcó (151), Mezôcsávás (608),Mezôfele (482), Mezôménes (44), Marosszentkirály (1587), Mezô-sámsond (542), Mezôröcs (7) Mezôkölpény (214), Szabéd (58), Pó-ka (402), Pókakeresztúr (220), Székelykövesd (426), Uzdiszentpéter(119), Nagyölyves (74), Tuson (95). Valamennyi szépséges templo-mot tart fenn annak minden gondjával!

Összesen 120 presbiter gyûlt egybe. Egyesek úttalan utakon. Fon-tos a találkozás, a hitbeli erôsödés, a teendôk számbavétele!

Idôpont: 2010. június 5. Trianon 91. évének hajnala. (A patinásvásárhelyi Fô téren ringlispíl, sátrak, rockzene.) Légvonalban 10 ki-lométerre presbiterek méltóságteljes gyülekezete más nézôpontból„ünnepel”.

Mezôpanit. A környék legelevenebb éslelkileg legerôsebb eklézsiája. Megmara-dásában földrajzi helyzete is segítette. Egymellékvölgy mélyén fekszik. Mögötte ésoltalmában két kisebb eklézsia: Székely-kövesd és Harcó. Ez utóbbi temploma 917éves. (1093-ban épült.) A Kárpát-medencelegôsibb ép és rendszeresen használt re-formátus istenháza! Túléltek tatárt, törö-köt, ellenreformációt, 1849-es népirtókat.

A Budapestrôl érkezett elôadó azt a fe-ladatot kapta, hogy itt – éppen itt! – a presbiter nélkülözhetetlensé-gérôl szóljon. Ez nem volt nehéz feladat Kövesdi Kiss Ferenc – aMezôség apostola és a Magyar Református Presbiteri Szövetség örö-kös tagjának szülôfaluja közelében. Szó esett a közeli marosszent-annai templom megújításáról is. A freskóban bekarcolva: „Hic fuitMatthias rex” – itt járt Mátyás király. A presbitérium kômûvesekárajánlatait tárgyalta. A kurátor (szintén kômûves) hallgatott. Majdmegszólalt: „Én nem adtam be költségvetést. Ingyen megcsinálomaz egészet. Ha valaki olcsóbban csinálja, adjátok annak a munkát...”

Szó esett a világ legelsô presbiterválasztásáról (2Mózes 18.). Mivolt a feltétel? A jelölt legyen istenfélô, derék, igazságot szeretô, ha-

Erdély: mezôségi találkozó

„Nagy hatalom a római pápa. Egy nagyobb hatalom van nála: a re-formátus presbiter.” (Ravasz László)

Ezzel a meghökkentô idézettel kezdôdött Bustya Dezsô ny. lel-kész elôadása az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szö-vetségének elsô konferenciáján, melyre több évi várakozás után, azEEK PSZ új elnöksége szervezésében került sor 2010. április 30-a ésmájus 2-a között, a marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközségben.

A konferencia sikerét az is mutatja, hogy a 16 egyházmegyébôl 14képviseltette magát presbiteri küldöttei és szép számú lelkipásztoráltal. Ugyancsak képviselve volt a kolozsvári Teológia, Kelemen At-tila professzor és négy teológusa által.

Az Erdélyi PSZ elnöke, Pályi József és a két házigazda, Marosi ésMaros-Mezôségi Egyházmegyék esperesei: Kántor Attila és ÖtvösJózsef köszöntései után dr. Mees Te Velde, holland református teo-lógiai professzor: „A presbiter, Isten küldötte az elhívatottak gyüle-kezetében”, Bustya Dezsô ny. lp: „Munkatárs-Gyülekezet”, ColinUdall (Anglia): „Messzi utazás”, Mikó László MPSZ missziói titká-ra: „Beszélni kíván veled az Isten”, és dr. Viczián István presbiter:„Teleki Sámuel fia, Domokos élete és presbiteri munkássága” címûelôadásai hangzottak el a háromnapos konferencia alatt.

Az esti és a reggeli igei szolgálatokat a már említett két esperesenkívül a házigazda Lakatos Péter lp látta el, és a vasárnapi, úrvacso-rával egybekötött záró istentiszteleten Ft. Pap Géza püspök hirdetteIsten igéjét, bátorításként és egyben útmutatásként is az egybegyültpresbiterek számára.

A házigazdák szervezését dícséri a Szabadság utcai és a Vártemp-lom „Psalmus” kórusainak, valamint Szabó Péter és Buta Árpád énekszolgálatai, továbbá a konferencia alkalmából rendezett kiállítás, amarosvásárhelyi gyülekezetek tulajdonában lévô Úrasztali textíliákés klenódiumokból.

A háromnapos konferencia vezérfonala úgy az igék kiválasztásaáltal, mind az elôadások témája által a következôk voltak: szolgálat,szolgálatra való kiválasztás és elhívás, a helyes viselkedés mint Is-ten és egymás munkatársai, valamint bátorítás és buzdítás az elvég-zendô feladatokra.

Hogy szabadidônket is hasznosan töltsük, a házigazdák gondos-kodtak felkészült idegenvezetôjük által vezetett városnézô sétáról,felelevenítve a város magyar vonatkozású történéseit. Sajnos azutóbbi 20 év alatt a város etnikai felosztása megváltozott. A forra-dalom elôtti kb. 55%-ról most 45%-ra csökkent a magyarság aránya,ami meglátszott az utcán, városnézô csoportunkra mondott sértômegjegyzésekbôl is. Imádkozunk, hogy Isten szeretetétôl átjárva, azegymás iránti tolerancia jellemezze mindkét nemzet fiait.

A családoknál való elszállásoláson, a közös étkezési alkalmakon,valamint az együtt töltött szabadidôben az új barátságok mellett sokközös dolgot sikerült megbeszélnünk az erdélyi testvéreinkkel, mintpéldául egy közös, országos szövetség létrehozását.

Végezetül megköszönve Istennek és házigazdáinknak ezt az alkal-mat, a mielôbbi viszontlátás reményében (Nagyvárad, aug. 27-28.)kívánunk az Erdélyi Presbiteri Szövetségnek áldásos munkálkodást.

A Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség küldöttei voltak: Lász-ló Kálmán elnök, Venter Miklós fôtitkár, Márton Jenô jegyzô, Enye-di András presb. képzési bizottság, és Kun László temesi titkár.SOLI DEO GLORIA!

Venter Miklós

Marosvásárhely: elsô erdélyi presbiteri konferencia


Felvidék: Lévai kisköri találkozó

szonlesést gyûlölô. Mózes 72 presbitert jelölt. Kemény munkát kap-tak. Hont kellett foglalniok. Ezért az elôadó többször is így szólí-totta meg a konferenciát: „Tisztelt Országgyûlés!” Ugyanis templo-mainkban és a presbitériumokban dôl el az ország sorsa. Vegye min-denki komolyan önmagát!

A presbitérium akkor is van, ha még nincs lelkész. Akkor is, ha

már nincs lelkész. S ha van lelkész, akkor sem ülhet ölbe tett kézzel.Az egyházközség hasonlatos lehet egy csoda gépkocsihoz. Ámde,ha üres a tartály, vagy akárcsak egy kereke hiányzik, semmit sem ér.A tartály valamennyi cseppje és a kocsi valamennyi kereke nélkü-lözhetetlen.

P. V.

„...legeltessétek az Isten közöttetek levô nyáját; ne kényszerbôl, ha-nem önként, ne nyerészkedésbôl, hanem készségesen; ne is úgy, mintakik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei anyájnak.” (1Péter 5,2,3)

A Magyar Református Presbiteri Szövetség honlapján, ahonnét azIgét is „kölcsönöztem”, a beszámolók és hírek között találhatunk egyrövid beszámolót a közel egy évvel ezelôtti Léván tartott egyházme-gyei presbiteri konferenciáról. A híradás elmondja, hogy ott, akkornyilatkozatot írt alá a Barsi Egyházmegye és a Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség Északpesti Területi Szervezete, a nyilatkozat azegyüttmûködésrôl szól, egyik pontja annak segítése, hogy a BarsiEgyházmegyében is alakuljon meg a Szlovákiai Presbiteri Szövetségterületi szervezete. Akkor, ott nagyon komolyan vettük és örültünka segítségnek, a lehetôségnek, s éreztük, végre itt is elmozdulhatunka jó irányba, együtt, lelkész és presbiter a gyülekezetek ügyében. Deazt azért nem gondoltuk, hogy egy év után, az elsô kisköri presbiteritalálkozón Léván, ugyanabban a teremben, kb. ugyanannyi résztve-vôvel meg is tesszük az elsô lépést afelé a jó irány felé. De megtet-tük, nem a magunk erejével és akaratából, hanem Isten áldásával éssegítségével.

Az alkalmon a köszöntések és a helyi lelkész, nt. Kassai Gyulaáhítata, egy konfirmandus kátéolvasása után az Újszövetség kelet-kezésérôl hallgattunk meg igen érdekes, átfogó és mindenki számá-ra érthetô elôadást Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat fôtitká-ra, teológiai tanár jóvoltából. Talán a jelen lévô lelkészek olyan sokúj információt nem merítettek az elôadásból, de mindenképpen jóvolt nekünk is föleleveníteni mindazt, amit ebben a témában tanul-tunk, vagy olvastunk, de különösen jó volt az, hogy azok a presbite-rek, akik együtt a lelkészükkel hallgatták az elôadást, folytatni tud-ták a témát kérdéseikkel, gondolataikkal, s tudtak és akartak is be-szélni a hallottakról.

Az elôadásra kérdéssorozat volt felépítve, a kérdéseket a gyüleke-zetek már elôzôleg megkapták némi segédanyaggal együtt kidolgo-zásra, s most a tanár úr által feltett kérdésekre válaszoltak. Válaszukszemélyes bizonyságtétel is volt egyben. És ez, nekünk, lelkészeknekigen nagy élmény volt és örömteli dolog, itt érezhettük meg, ez azaz elsô lépés a jó irányba való elmozdulás felé.

Biztos vagyok benne, hogy aki még nem, vagy keveset állt „nagy-közönség elôtt”, annak sem könnyû megszólalni, de aki Isten ügyé-ben szól, presbitertársai és a lelkészek, elôadók elôtt, még nehezebbdolga van. De ezek a gondnokok és presbiterek nemcsak megálltáka helyüket, de bizonyították is, hogy már a felkészüléssel töltött idô-ben is, és a találkozón is erôsödtek, épültek, képezték magukat. Le-het, hogy Magyarországon, ahol erôteljes a presbiteri munka, ez nemokoz gondot, de itt, ezek a presbiterek és gondnokok úttörôkké vál-tak. S lássuk a kérdéseket és a válaszadók neveit: 1. Mi a Biblia köz-ponti üzenete számomra? Csáki Gyula, Vámosladányból, 2. Mi a kü-lönbség a verbális és organikus inspiráció között? László Béla, Nyit-ráról, 3. Ki-vagy mi bizonyítja a kánonalkotás helyességét? Tóth Ad-rián, Nagysallóból, 4. Milyen példáit ismerjük a következô kijelen-tésnek: „Az Ószövetség írásai Krisztus felé vezetnek”? Molnár Zol-tán, Nagyölvedrôl, 5. Ha ma egy tekintélyes tudósokból álló társaság„találna egy új levelet Pál apostoltól”, lenne-e helye az Újszövetség-ben? Végh Gábor, Felsôszecsérôl, 6. Hogyan lehetséges, hogy az Írás

ma is „megragadó”? Baják Margit, Pozbáról, 7. Normatív erejû-e azÚjszövetség az életünkben? Bohák József, Érsekkétyrôl, 8. Van-ekánon a kánonban? Pólya Gyula, Farnadról. Mind Pecsuk tanár úr,mind pedig a következô elôadó, Dr. Judák Endre, a Presbiteri Szö-vetség képzési titkára, gödöllôi egyetemi tanár elmondták, örülnek afölkészülésnek, a válaszoknak, az elsô lépéseknek. Dr. Judák Endrea presbitériumokban folyó közösségteremtô munkáról beszélt, igenszemléletesen, konkrét, gyakorlati példákkal alátámasztva elôadását.Bihary György fóti gondnok, az Északpesti Területi Szervezet elnö-ke elmondta, örül, hogy az egy évvel ezelôtti kezdeményezésnek vanfolytatása, s a további munkára buzdítva segítségükrôl és támogatá-sukról biztosított bennünket. Ft. Géresi Róbert, a Szlovákiai Refor-mátus Keresztyén Egyház püspök-helyettese is üdvözölte ezt azigyekezetet és konkrét példákkal igazolta, mennyire fontos, hogypresbitereink képzettek és érdekeltek legyenek a gyülekezetépítés-ben, s munkatársai legyenek a lelkésznek.

Kassai Gyula lelkész zárszavaiban megemlékezett a 90 évvel ez-elôtti trianoni eseményekrôl és elmondta, a fájdalmas sebekbôl való„gyógyulás”-unkhoz hozzájárultak a Magyar Parlament bennünketis érintô törvényei.

Az imaközösség, mellyel zárult ez az építô alkalom, a helyi gond-nok, Czíria Géza imádságával ért véget. A Lévai Gyülekezet, melyhelyt adott a találkozónak, a test táplálásáról is gondoskodott a sze-retetvendégségen.

S hogy milyen volt ez a délután presbiteri szemmel? ZsigmondIstván, a Garamsallói Gyülekezet presbitere számára a következôketjelentette ez a kisköri találkozó: A találkozó központi témája a kö-zösség, annak megteremtése és formálása a gyülekezeten belül.Alapvetôen hívta fel a figyelmet a Szentírás elsôdleges és pótolha-tatlan szerepére, ezen belül kiemelve fontosságát a közösség építé-sében.

Ennek gyakorlati próbáját is átélhettük az egyes gyülekezetekgondnokainak bemutatásában. Különbözô, elôzetesen kiosztott, aSzentírásra vonatkozó kérdésekre dolgoztak ki az egyes presbitériu-mok nagyon mélyreható és figyelemre méltó értekezéseket. Mintkésôbb megtudtuk, ezen elôadások magas színvonala elsôsorban agondnokok hitvilágát tükrözte. Néhány ismétlôdô résztôl eltekintve,ami a témák átfedésének, illetve a források azonosságának is betud-ható, szép felszólalásokat hallhattunk.

A késôbbiekben arról is szó volt, hogy mindez Magyarországon,ahonnan képezni jöttek bennünket, az egyes gyülekezeteken belül ismûködik már. Ugyanakkor hallhattunk itteni ellenpéldát is, hogyhová vezetne az effajta közösségépítési próbálkozás a presbitériumés a gyülekezet megfelelô felkészítése nélkül.

Mivel a találkozó elején egy nagyon érdekes tudományos elôadásthallgattunk az Újszövetség keletkezésérôl, az egyes elôadások té-máinak hátterét is megismerhettük. Mégis, talán nem a megalapozott-ság és a tudományosság volt a lényege ennek a találkozónak, hanemhogy meglássuk és belássuk, mennyire fontos a közös munka, együtt-mûködés mellett a lelki közösség építése is a gyülekezeteinkben.

Ambrus Erikalelkész,

Zsigmond Istvánpresbiter, Garamsalló


2010. március 26-28. között a Nyugat-Európai Magyar ProtestánsGyülekezetek Szövetsége meghívására sort került az idei presbi-teri továbbképzésre Holzhausenben. Immár nyolcadik alkalom-mal találkozhattak a gyülekezetek presbiterei, lelkészei és mun-katársai ugyanabban a konferenciai központban, amelyet máregy kicsit a „mienknek” is érzünk – legalábbis a virágvasárnapotmegelôzô hétvégén. Mert ezena hétvégén több a magyar szó(és ének) e konferenciai ház-ban, mint minden más nyelv!

Az idei találkozó zárónap-ján – a kiértékelô megbeszélé-sen – elhangzott ez a mondat:

„Mintha Kodály ült volnaközöttünk!” E mondat egy kismagyarázatra szorul, de a ta-lálkozónk témája és elôadóimegadják a magyarázatot: azegyházi zenérôl és éneklésrôlhallottunk két elôadást és be-szélgettünk – sôt énekeltünk –az elôadókkal!

Mindkét meghívott elôadónk Debrecenbôl jött:Fekete Károly professzor „Az egyházi ének és zene szerepe az

istentiszteleten és egyéni kegyességünkben” címmel tartott érde-kes elôadást az egyházi zene és éneklés fejlôdésérôl (liturgiaiszempontból), majd Berkesi Sándor, a debreceni híres Kántus kó-rus karmestere a mi ének-kincsünkrôl és egyházi éneklésünkrôlbeszélt „Az egyházi ének és zene kincsestára” címû elôadásában.A kb. 40-45 résztvevôt lenyûgözte az elôadó nemcsak az egyhá-zi éneklés történetébôl vett példáival, hanem a gyakorlati ének-léssel is.

Egy kórus betanítása e hétvégén ugyan elmaradt, de ezt pótol-ta a résztvevôk lelkes éneklése a konferencia két estéjén. A nép-dalokat zongorakísérettel énekelve úgy éreztük, „mintha Kodályült volna közöttünk”. A virágvasárnapi istentiszteleten – amelyetezúttal is együtt tartottunk az Ifjúsági Konferencia résztvevôivel– a két elôadó ismét szerepelt: Fekete Károly professzor hirdette

az Igét – Joób Szilárd zürichilelkipásztor vezette az úrvacso-rai istentisztelet liturgiáját – ésa ritmikus gyülekezeti énekléstBerkesi Sándor kísérte zongo-rán.

2010-ben 7 országból 46-angyûltünk össze, a résztvevôknagy része már „régi látogató-ja” e találkozóknak, de voltakismét újak is közöttünk, akik-nek nagyon örültünk. Áhítatok-ra is „újakat” kértünk fel: Kó-kai Csaba lelkipásztor (SvájciSzövetség) és Bodnár Mártateológus (Mainz) személyében.

A résztevôk egyike így pillantott vissza a 8 találkozóra: „Ittösszenôttünk, tanulunk, jó témáink vannak és jó elôadókat hall-hatunk.” Svédországtól Ausztriáig eljutott már e találkozók jó hí-re és reméljük lesz folytatás. A magyar presbiterképzés a nyugat-európai diaszpórában nagy feladat a gyülekezeteink jövôje szem-pontjából.

A záróülésen a következô terv született 2011-re:Témánk: Az imádkozás istentiszteleteinken és egyéni életünk-

ben.Idôpont: 2011. április 15-17. – ismét Holzhausenben!

II. Rákóczi Ferenc...Ó, Élô Kenyér, ki az égbôl szálltál alá,

Légy lelkem tápláléka,

Miként ezek az elém tett ételek

Testem táplálékai lesznek!

Add, hogy ezeket mértékletesen ízlelve

Szüntelenül Téged éhezzelek!

Testem ezeket a földi táplálékokat kívánja.

Ó, bárcsak Téged,

Az éltetô Lelket kívánná lelkem!

Fékezd meg testem gonosz vágyát, ó, Lélek,

És növeld meg lelkem éhségét,

Hogy amíg testem felüdül,

Az szüntelenül Téged kívánjon!

Ámen.

Széchenyi IstvánIstenem, Te minden jónak, magasztosnak,

Tökélynek, teljesnek foglalatja,

Töltsd el szívem-keblem Szentlelkeddel!

Erôsíts meg mennyei hatalmaddal,

Hogy legyôzhessem földi gyengéimet,

És fölemelhessem Tehozzád lelkemet!...

...Önts bizodalmat lelkembe –

És ne hadd, hogy ítélkezzek

A Te tanácsaid felôl –

S még annyira sem,

Hogy netán valaha is kételkedjek

A Te mindenhatóságodban,

bölcsességedben és könyörületességedben!

Ámen.

Hálaadása Szövetséghúsz évéért

„A Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség elôze-tesen tájékoztatja tagjait,hogy f. év október 10-én 10órától a Budapest-Kálvintéri templomban ünnepi is-tentisztelet keretében tartjameg ôszi nyilvános elnök-ségi ülését, amelyen vissza-emlékezünk a kezdetekre éshálát adunk az eltelt 20évért. Erre az elnökségiülésre meghívunk mindenérdeklôdôt. A részletes pro-gramot késôbb tesszükközzé.”

Holzhausen: Magyar Presbiteri Konferencia

Neves magyarok imái


Rendhagyó szerkesztôbizottsági ülés HídalmásonA Magyar Református Presbiteri Szövetség lapja, a PRESBITERregionális lapszerkesztôi találkozóval egybekötött kihelyezettszerkesztôbizottsági ülést tartott július 2-3-án a királyhágómel-léki Hídalmáson. A megbeszélésen együttmûködési szándéknyi-latkozat is született.

A Királyhágómelléki Református Presbiteri Szövetség elnökének,ifj. László Kálmánnak a meghívására került sor az alkalomra a híd-almási református ifjúsági központ új épületében. A találkozón aPresbiter szerkesztôbizottsági tagjain kívül jelen volt a húsz évemegjelenô HARANGSZÓ, a Királyhágómelléki Református Egy-házkerület gyülekezeti lapjának felelôs szerkesztôje, Fábián Tibor,munkatársa Babes Ardai Erika, továbbá az Erdélyi Református Egy-házkerület 21 éve megjelenô gyülekezeti lapjának, az ÜZENETNEKfôszerkesztôje, Somogyi Botond, és a Kárpátaljai Református Egy-ház lapjának, a KÜLDETÉSNEK munkatársa, Soós Katalin. Szövet-ségünket a fôtitkárral, Dr. Szilágyi Sándorral, valamint a felelôsszerkesztôvel és feleségével együtt heten képviselték: Mikó Lászlómissziói titkár, Kelemenné Dr. Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dá-niel, Dr. Viczián Miklós szerkesztôbizottsági tagok. Tóth ZsigmondBéla királyhágómelléki presbiteri sajtóreferens mellett köszönthet-tük körünkben Pályi Józsefet, az Erdélyi Presbiteri Szövetség veze-tôjét, valamint a Kárpátaljai Presbiteri Szövetség nemrég megvá-lasztott elnökét, Gyurkó Miklóst és a reformatus.hu internetes hon-lap Határon túl rovatának gazdáját, Czanik Andrást is.

Az egyes lapok bemutatkozása után megindult beszélgetés soránnéhány sarkalatos szerkesztôi feladatot fogalmaztak meg a felelôslapvezetôk és a jelenlévôk. Szó esett arról, hogy a közösség fogalmaés gyakorlása, ennek mindennapi példákkal történô bemutatása min-degyik orgánumnak fontos feladata. Különösen is nyomatékot adennek a szónak a 2009. május 22-én láthatóvá vált magyar reformá-tus közösségvállalás a Kárpát-medencében, de ugyanígy világmére-tekben is ezt a bibliai fogalmat állította az új integráció homlokteré-be a júniusban Grand Rapidsben megalakult Református EgyházakVilágközössége nevû új felekezeti világcsaládunk is. Ugyancsakkulcsfogalomként szerepelt a megbeszélésen a misszió, amelynekvégzésére a nyomtatott és az elektronikus sajtó minden mûfaját fellehet és fel is kell használni. Egymás munkáját azzal is segíthetjük,hogy olyan anyagokat adunk át egymásnak, melyek hétköznapiéletkérdésekre keresik a bibliai válaszokat. Felvetôdött az a lehe-tôség is, hogy az egyházi lapok szerkesztôi internetes segédlettel ese-tenként egyeztethetnék azokat a témákat, amiket a maguk környeze-tében fontosnak és aktuálisnak tartanak, s ezzel tematikai együtt-

mûködés is megvalósulhat. A presbiteri konferenciák alkalmasaklehetnek arra is, hogy alapfokú médiaismeretet, legalább is mûfaj-ismeretet nyújtsanak azoknak, akik a gyülekezeti vagy szövetségisajtómunkával foglalkoznak, s tudósítói feladatukat hozzáértéssel ésigényesen szeretnék ellátni. Ebbe az alapfokú képzésbe akár világilapok elkötelezett református szerkesztôit is be lehetne vonni.

A tanácskozáson a jelenlévôk megvitatták az EgyüttmûködésiSzándéknyilatkozat szövegtervezetét. Ebben rögzítik közös munká-juk különféle lehetôségeit, egymás kölcsönös és gyors, hatékony tá-jékoztatásának az igényét és módjait. További kihelyezett szerkesztô-bizottsági ülések keretében a személyes ismeretséget és a szervezettkárpát-medencei sajtómunkát kívánják erôsíteni. Harmadik fél, a vi-lági és a nemzetközi egyházi sajtó területén is igyekeznek egymásszolgálatát megismertetni, el egészen az új református világközösségsajtófórumával kiépülô kapcsolatig. Alapvetô egyetértés mutatkozotta szándéknyilatkozat azonpontjában, ahol ezt ol-vashatjuk: „Elsôren-dû célnak tekintjükIsten Igéjének tisztahirdetését, az evan-gélium terjesztését,református egyház-tagjaink, presbitere-ink hitének, egyház-hûségének és ma-gyarságtudatánakerôsítését a sajtó ál-tal biztosított mûfa-jok segítségével”.Ennek érdekében to-vábbi regionális ta-lálkozókat és kihe-lyezett szerkesztôbi-zottsági ülést ter-veznek a szervezôk.Elfogadása után ol-vasóinkkal is megis-mertetjük az Együtt-mûködési Szándék-nyilatkozat szövegét.

Dr. Békefy Lajosfelelôs szerkesztô,

Presbiter

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alka-lommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemen-né Farkas Márta, Kis Domokos Dániel, KövespatakiLászló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. RitoókZsigmond, Váczi Gábor, dr. Viczián Miklós. Felelôsszerkesztô és képszerkesztô: Dr. Békefy Lajos. Fe-lelôs kiadó: D. h. c. Szabó Dániel. Tördelés: Heck-mann Tamás. Szerkesztôség: Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség Irodája, 1092 Bp., Ráday u. 28.Tel./fax: 476-3211. E-mail címünk: [email protected]. A lap a fenti címen írásban vagy telefononis megrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldreévi 1800 Ft, külföldre (a velünk határos országokba)2500 Ft, Európába 20 EUR, a tengerentúl más or-szágaiba 30 $. Az elôfizetési díj csekken fizethetô:„Magyar Református Presbiteri Szövetség11705008-20416641”, Budapest; személyesen isbefizethetô Szövetségünk Irodájában. Lapunk fenn-tartását szolgáló adományaikat is köszönettel fogad-juk a Kárpát-medence református gyülekezetei éspresbitériumai nevében! Készítette a Rosental Kft.Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kéziratot nem ôr-zünk meg és nem küldünk vissza!

ISSN 2061-4632 (nyomtatott)ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznekmeg a szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 300 Ft


Tanévzáró istentiszteletregyûlt egybe a SárospatakiTeológia nappali és két le-velezô tagozatos hallgatói,illetve az Akadémia kere-tében mûködô PresbiteriNépfôiskola kétéves tanul-mányi idejét lezáró hallga-tói közössége.

A kétszáz fôt is megha-ladó hallgatói kör a Teoló-gia kórusának gyönyörûszolgálata után CsomósJózsef püspök igehirdeté-sét hallgatta meg.

Ezt követôen dr. KádárFerenc rektor évet értéke-lô és a jövôre is kitekintôgazdag beszámolóját tar-totta meg. A lelkipásztorképzés mellé néhány éve felzárkózó kétakkreditált szak- és presbiteri képzés minden jelenlévô szívébenannak az örömével jelent meg, hogy egyháztörténeti értékû folya-matnak és paradigmaváltásnak vagyunk tanúi. Ebben az Egyházunkelvégzendô, Istentôl kijelölt feladatának növekvô, szélesebb terüle-ten végzett munkája kap elkötelezett szíveket és kezeket. Felmér-hetetlen erkölcsi értéke van annak, hogy ez a diáksereg, munkás-sereg az Úrért és egyházunkért végezte és végzi tanulmányait éslegmeghatározóbb számára az Úr Jézus szolgálata és az Atya meg-becsülése. (János 12) Mennyei „státus” részesei, mely reménysé-günk szerint egyházunkban is nagy megbecsülést fog kapni. A ve-tôknek és az aratóknak ebbe a közösségébe hívjuk most az új je-lentkezôket és a lelkipásztor testvéreinkkel együtt munkálkodó szí-veket.

Hálával gondolunk azelkötelezett és felkészültProfesszori Kar hûségesmunkájára és a rektori hi-vatal, és mindenki más fi-gyelmes, gondozó és áldo-zatos segítô szolgálatára.Megismételve hívásunkat:Katekéta – Lelkipásztorimunkatárs szak. (Kétszakirány, háromévesképzés, akkreditált alap-szak, BA diploma.)

Hallgatóink jelentôsszámban kapnak állami tá-mogatást. Ennek hiányábankreditenként 2000 Ft azönköltség.

Jelentkezési lehetôség:Sárospatak, Református Teológiai AkadémiaSárospatak 3950, Rákóczi u. 1. Tel./fax: 47-312-947.(Érettségi bizonyítványt és lelkipásztori ajánlást kérünk.)További új lehetôség: református közösségszervezô szak, a két

elôbbi szakhoz hasonló feltételekkel.A Presbiteri és Gyülekezeti Munkásképzô Népfôiskolára érettsé-

gi nélkül is, de lelkipásztori ajánlással is várjuk jelentkezni kívánótestvéreinket, gyülekezeti tagjainkat is. Jelentkezési idô erre a le-hetôségre: 2010. szeptember 1.

Az aratni való sok, és a munkás kevés, várjuk testvéreink jelent-kezését. Reméljük, hogy a legközelebbi népfôiskolás csoport kö-zös fotóján – az Akadémia imatermében – már a Testvérünk is ottfog állni. Várakozó szeretettel és testvéri szívvel:

Dr. h.c. Szabó Dániel

FELHÍVÁSKÁRT SZENVEDETT PRESBITERTÁRSAINK MEGSEGÍTÉSÉRE

Mindnyájunk elôtt jól ismert az országunkban több helyen, de elsôsorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében bekövetkezettnagy károkkal járó árvízrôl szóló hír. Ez elsôsorban négy területi szervezetünket érinti: az Észak-Borsodi, a Dél-Borsodi, azAbaúji és a Zempléni Területi szervezetünket. Szeretnénk a területi szervezeteink területén lakó, kárt szenvedett szövetségitagjainkat megsegíteni. Ennek érdekében kérjük kedves Testvéreinket, hogy – amellett, hogy már más utakon-módokon bi-zonyára nyújtottak segítséget – találjanak még módot arra, hogy pénzbeli segítséggel enyhítsék tagjaink kárát.

Kérjük, hogy ezért adományaikat juttassák el a Presbiteri Szövetségbe akár csekken, akár pénzes utalványon, akár átuta-lással az OTP 11705008-20416641 bankszámlára. Ezekben az esetekben kérjük, hogy a „Közlemény” rovatban tüntessék felaz adószámukat és az „árvíz” szót, mivel Szövetségünk idôközben közhasznú szervezetté vált és az adóigazolásban az adó-számot is fel kell tüntetnünk. Természetesen annak is örülünk, ha személyesen hozzák be adományukat pénztárunkba.

Kérjük azt is, hogy ha volna olyan magán, vagy jogi személy (alapítvány, cég egyesület), aki adna erre a célra, akkor ér-tesítsenek minket errôl és neki felkérô és köszönô levelet is küldünk.

Kérjük, hogy az adományokat 2010. augusztus 31-ig juttassák el Szövetségünkbe.

Ünnepi diploma és végbizonyítvány átadásaa Sárospataki Nagytemplomban

a magyar reformÁtus presbiteri szÖvetsÉg...

Documents