a háború hatása európára és az usa-ra, különös tekintettel...
TRANSCRIPT
Miskolci Egyetem
VILÁG-ÉS REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN INTÉZET
Kocziszky György, Világgazdaságtan Tanszék
A háború hatása Európára és az USA-ra, különös
tekintettel a foglalkoztatottságra és a termelékenységre.
Sedlák Gábor
2011
2
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés.......................................................................................................... 4
1.2. Témaválasztás indoklása ..................................................................................... 5
2. Bemutatás .............................................................................................................. 7
2.1. Az I. világháború ................................................................................................. 7
2.2. A II. világháború ............................................................................................... 11
2.3. A Vietnami háború............................................................................................. 17
2.4. A terror elleni háború........................................................................................ 20
3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével ............. 23
3.1. Elemzett indikátorok.......................................................................................... 23
3.2. Elemzés .............................................................................................................. 24
4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra
gyakorolt hatásai .................................................................................................... 37
4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság................................................................... 37
4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón......................................... 38
4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években............................................ 38
4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában ................................................. 39
4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések........................................................................ 40
4.2. Európa és az Európai Uniós régió .................................................................... 41
4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai
Unióban .................................................................................................................... 42
4.4. Elırejelzések...................................................................................................... 50
3
5. Befejezés .............................................................................................................. 51
6. Irodalomjegyzék ................................................................................................. 55
7. Summary ............................................................................................................. 57
8. Táblajegyzék ....................................................................................................... 58
9. Ábrajegyzék ........................................................................................................ 59
10. Melléklet ............................................................................................................ 60
4
1. Bevezetés
Dolgozatomat, egy volt amerikai elnök idézetével kezdeném meg, mivel ez a
kijelentés méltán tükrözi a mai állapotot.
„ Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben
irányított és dominált kormány lettünk a világon-
olyan, amely többé nem a szabad véleményen,
többségi választó akaraton alapul, hanem domináns
emberek egy kis csoportjának kezében van”
-Woodrow Wilson-
1914
5
1.2. Témaválasztás indoklása
Arra, hogy megírjam ezt a dolgozatot, több motiváció erıt éreztem, mint a többi
beadványomnál.
Szakdolgozatom megírásakor több motivációt éreztem arra, hogy bemutassam a
háborúk hatásait az USA és az Európai Unió gazdaságára vonatkozóan. Az elsı
befolyást a mai háborús helyzet keltette bennem. Lehet, mások szerint nem ezzel
kellett volna foglalkoznom, de sokan el is felejtik, hogy mennyi minden van ezek
mögött.
A gazdaság szerepe nagyon fontos, bármelyik országról is beszélünk. A második
inspiráló dolog munkám során az volt, hogy így mélyebb betekintést tudok nyerni
ezeknek az országoknak a világban betöltött szerepébe. Az Európai Unió 2000-ben,
létrehozott egy 10 évre szóló, fejlesztési és modernizációs programot, amelynek
keretében fı célul tőzte ki, hogy 2010-re, a világ legversenyképesebb és
legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává akar válni.
Miért is kell ez a program? Az EU, el akarja feledtetni magával a 2000. év elıtt lévı
idıszakot, mivel 1970-tıl 2000-ig tartó idıszak nem mondható valami sikeresnek.
Az Európai Unió a program segítségével akarja elérni, hogy az egyre élesebb
világgazdasági versenyben, megelızze fı vetélytársait, az USA-t és a Távol-
Keletet. Nem is tőnik elérhetetlennek az, az elképzelés, miszerint az EU legyızi az
USA-t, hogyha így folytatja. Nem beszélve a TRIAD-ban nyújtott teljesítményérıl
sem. Míg az EU nagyjából félúton van a célok elérésében, az USA messze
lemaradt, erıfeszítése megsokszorozására van szükség. Vannak jelek arra
vonatkozóan, hogy az USA növelni akarja erıfeszítéseit, azonban errıl biztos
ütemterv és vállalás, eddig nem látott napvilágot. Egyértelmő, hogy az EU, az USA
és Japán közül ki az, aki a legmeghatározóbb szerepet tölti be, ebben a
kapcsolatban. Elsı az EU, második az USA, és csak utánuk következik Japán.
6
Rob Grespi1 Amerika a válság felé halad - 2008-as kitekintés címő cikkében így
fogalmazott, „az USA gazdaságát néhány éven belül eléri a súlyos válság idıszaka.
Az USA-t nem megfelelı, hozzá nem értı emberek irányítják.”
Az Egyesült- Államokban zajló ingatlanpiaci, export és pénzügyi válság, a hatalmas
költségvetési hiány, a kereskedelmi hiány és a rossz vezetés miatt, hatalmas árat fog
fizetni ezért az ország.
Dolgozatomban, több nagyobb részt különböztetek meg. Az elsı rész visszanyúl a
történelemben, amelyben a három legnagyobb háborút fogom bemutatni, majd
eljutunk a huszonegyedik század talán egyik legmegrázóbb eseményéhez, a 2001.
szeptember 11-ei terrortámadáshoz. Ettıl az idıponttól kezdve, már egy új
háborúról beszélhetünk, a terror elleni háborúról, ami napjainkban is számos
területen lezajlik.
A második részegységben bemutatom, majd elemzem az Amerikai- Egyesült-
Államok és az Európai- Unió gazdasági fejlettségét a foglalkoztatottság és a
munkatermelékenység aspektusából.
Az utolsó részben, dolgozatom befejezésében, levonom a következtetéseket a
témával illetıen, és kifejtem, hogy a jövıben mivel szeretnék tovább foglalkozni,
milyen irányban fogok tovább kutatni.
Témaválasztásomnak oka az volt, hogy úgy gondolom a gazdaság irányítására, és a
hatalmas profit megszerzésére nincs is nagyobb lehetıség annál, mint hogy háborút
kezdeményezzünk egy országgal szemben.
1 Befektető-közgazdász
7
2. Bemutatás
2.1. Az I. világháború
1914-ben tört ki az elsı világháború az angolok és a németek
között, tehát Amerikának nem volt érdeke, hogy háborúzzon.
Woodrow Wilson, volt amerikai elnök, kihirdette Amerika
semlegességét, augusztus 19-én pedig a Kongresszushoz
intézett üzenetében kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak
semlegesnek kell lennie ténylegesen és névlegesen, népe maradjon pártatlan
gondolataiban és cselekedeteiben. Az elnök azonban nem tartotta be saját elveit. A
háttérben már azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne Amerikát beléptetni a
háborúba.
Nagy-Britannia a háború kitörésekor zárlat alá vonta ellenfeleit, megtiltva minden
hadviselést szolgáló termék, úgynevezett hadi dugáru, számukra történı szállítását.
Ilyen termékeket a semleges államok hajóiról el is koboztak, hivatkozva a tengeri
hadviselés szabályait rögzítı 1856-os párizsi és 1909-es londoni nyilatkozatra.
Elvben a semleges államok minden más terméket szabadon szállíthattak, de 1915
elejétıl a britek az élelmiszert is hadi dugárunak nyilvánították ki.
Németország nem tudott ellenblokádot kiépíteni a brit flotta túlsúlya miatt. Az
angolhoz hasonló blokádpolitika vágya vezetett a német tengeralattjáró-program
felgyorsításához. A gyors ütemben kiépített „búvárhajó-flotta” tette lehetıvé az
ellenblokád legalább részleges érvényesítését. Az ellenséges hajókat, vagy a
rakomány átvizsgálására tett felszólításnak nem engedelmeskedı semleges hajókat
elsüllyesztették. Anglia 1914 novemberében az egész Északi-tengert hadizónának
nyilvánította, amire válaszként Németország 1915 februárjában a brit szigetek
körüli vizeket nyilvánította annak.
8
Ezek a lépések az akkori nemzetközi jog szempontjából is vitathatók voltak,
gyakorlati végrehajtásuk pedig igen sok esetben kifejezetten jogsértı. Az Egyesült
Államok a brit eljárást tudomásul vette, míg a németeknél tiltakozott.
Colonel Edward House ezredes és Anglia külügyminisztere
között történt egy megbeszélés, ami arról szólt, hogy hogyan
lehetne Amerikát bevonni a csatába. Arra jutottak, hogy a
németek elsüllyesztenek egy óceánjárót amerikaiakkal a
fedélzeten és ez akkora ügyet szül, amely az USA hadba
lépését vonná maga után.
1915- A Lousitania nevő hajót német vizekre küldték, amit megtorpedóztak,
felrobbant a több tonnányi robbanóanyaggal és 1200 emberrel együtt, amelybıl pár
százan amerikai állampolgárok voltak. Mára bizonyított, hogy a hajó törvénytelen
rakományt, hadianyagot szállított.
A németek figyelmeztették az amerikaiakat, hogy csak saját felelısségükre
szálljanak fel a hajóra. Mivel a hajót felrobbantották, ezért az USA belép a
háborúba.
Újabb incidensek és megegyezési kísérletek kudarca után Németország 1917.
február 1-jével bejelentette, hogy minden Nagy-Britanniába tartó hajót meg fog
támadni. A korlátlan tengeralattjáró-háborútól a német hadvezetés azt várta el, hogy
az élelmiszer és nyersanyagszállítások megakadályozásával Angliát térdre tudja
kényszeríteni. Várható volt, hogy Amerika válasza hadüzenet lesz, ami 1917. április
6-án be is következett. A hadba lépést az amerikai közvélemény többsége azért is
fogadta egyetértéssel, mert egyrészt Németország – Amerika háborús részvételének
korlátozása érdekében – szövetséget kínált Mexikónak, és a háborús gyızelem
esetére megígérte az 1848-ban az Egyesült Államok által annektált2 egykori
2 hozzácsatolt, bekebelezett
9
mexikói területek visszacsatolását Mexikóhoz. Ezt a kódolt üzenetet a britek
megfejtették.
Másrészt az amerikai sajtó ekkorra már sikerrel terjesztette el a német katonák
„bestiális kegyetlenkedéseirıl” szóló – utóbb kivétel nélkül alaptalannak bizonyult-
híreket.
Az elnök és környezete angol-francia szimpátiái és az amerikai nép hangulatának
sikeres megváltoztatása volt tehát a két fontos tényezı az amerikai semlegesség
feladásában.
Számos szakértı szerint azonban a döntı egy harmadik tényezı az üzlet volt.
Amerika számára a háború ugyanis óriási üzleti lehetıségeket kínált. A hadianyag
mellett felszökött az élelmiszerek, az acél és textiláruk iránti hagyományos európai
kereslet is. A blokád miatt elsısorban az antant-országok lettek az amerikai export
felvevıi. Amerika szállításaival elıször kiegyenlítette a korábbi közel
négymilliárdos tartozásait Angliának és Franciaországnak, de ezek levásárlása után
sem Anglia, sem Franciaország már nem tudott fizetni. Ezért a magánbankok
hitelszolgáltatásai mellett, 1915-tıl Wilson engedélyezte kölcsönkötvények
kibocsátását. Két év alatt az antant államai 2,5 milliárd dollár értékben vettek fel
kölcsönt az amerikai pénzpiacon. Joggal jegyezte meg az egykori külügyminiszter,
a pacifista Bryan, hogy a pénz a háború legveszélyesebb tényezıje. Amikor az
1917-es orosz forradalom elırevetítette annak árnyékát, hogy a keleti fronton
szabaddá váló hadseregével Németország nyugaton kicsikarhatja a gyızelmet,
Amerika nem vállalhatta a kockázatot. Az USA futott a pénze után, s a német
tengeralattjárók mőködése csak jó ürügyet teremtett a hadüzenethez.
Amerikának 323 ezer halottja lett. Ez az egész háború, körülbelül 30 milliárd
dollárjába került, amit a jegybanktól vett kölcsön.
10
1. ábra: Az USA bevétele és kiadása
Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés
1. táblázat Az USA bevétele és kiadása
1916 1917 1918
Az USA bevétele (millió $) 930 2373 4388
Az USA kiadása (millió $) 1333 7316 15585 Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés
Az 1. ábrából jól kivehetı, hogy nagyon költséges volt Amerika számára ez a
háború. 1916-tól mérve, a háború végéig több mint tízszeresére nıtt az állam
kiadása, míg bevétele alig gyarapodott. Egyértelmően megállapíthatjuk, hogy nem
volt valami jó ötlet az Amerikai- Egyesült- Államok részérıl, hogy becsatlakozott
az elsı világháborúba.
Bár hiába azt mondom, hogy nem volt nyertese ennek a háborúnak, de a
világháború után bekövetkezett gazdasági összeomlást, csak ık úszták meg. Kisebb
nagyobb mértékben is, de minden hadviselı országot érintett ez a válság.
11
Ha más szemszögbıl nézzük, akkor egy nagyon okos húzás volt az USA részérıl,
hogy csatlakozott. A háború Európában zajlott le, mindent szétrombolva. Neki
„csak” az emberei vesztek és a felszerelés. Nem az ı országát bombázták le. Amint
már említettem, az Egyesült- Államok kivételével mindenhol gazdasági összeomlás
történt, amit kihasználva az USA lett a leggyorsabban fejlıdı ország, és gazdasági
nagyhatalommá vált.
2.2. A II. világháború
A következı háborút azzal kezdem, hogy bemutatom a második világháború
kirobbanásának különbözı okait.
Az 1929. évi és 1933. évi világgazdasági válság kiélezte az imperialista ellentéteket,
1931 és 1939 között háborús tőzfészkek jöttek létre a világ több pontján, helyi
jellegő háborús konfliktusok és háborúk zajlottak le, amelyek a II. világháború
közvetlen elıtörténetét alkotják. 1931 szeptemberében a japán imperialisták
hadüzenet nélkül megkezdték Észak-Kína (Mandzsúria) meghódítását.
1933-ban Németországban Hitler vezetésével uralomra jutott
a fasizmus. Ezzel a távol-keleti háborús tőzfészek létrejötte
után kialakult a háborús veszély európai tőzfészke.
A hitleri Németország a Versailles-i békeszerzıdést
megszegve 1935-ben bevezette az általános
hadkötelezettséget, 1936-ban pedig hadseregével megszállta a
rajnai demilitarizált övezetet3, 1935-36-ban, a fasiszta Olaszország meghódította
Etiópiát. 1935 és 1939 között Németország és Olaszország a fasiszta lázadókat
támogatva katonai intervenciót4 hajtott végre a spanyol-köztársaság ellen.
3 Egyezményben meghatározott terület, melyen tilos katonai létesítményeket építeni és csapatokat tartani.
4 beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás (egy állam belügyeibe)
12
Az 1936. október 25-én kötött német-olasz szerzıdés alapján létrejött a „Berlin-
Róma” tengely, 1936. november 25-én pedig Németország és Japán megkötötte az
antikomintern paktumot, amelyhez 1937. november 6-án Olaszországhoz is
csatlakozik. Kialakult a világ újrafelosztásában érdekelt agresszív fasiszta hatalmak,
az úgynevezett tengelyhatalmak katonai és politikai szövetsége (1940-tıl Berlin-
Róma-Tókió háromszög.)
1937. július 7-én Japán új támadást kezdett, amelynek célja egész Kína meghódítása
volt. 1936-tól Hitler sikerei láttán egyre többen szeretnék Ausztriában az anschlusst.
1938. februárjában, Hitler utasítja Schuschnigg osztrák kancellárt, hogy nevezze ki
belügyminiszterré Seiss-Inquartot. Schuschnigg március 13-ra népszavazást irat ki,
független maradjon-e Ausztria vagy csatlakozzon. 1939. március 11-én
Németország követeli, hogy Ausztria álljon el a népszavazástól. 1938. március 12-
én a fasiszta Németország csapatai megszállták Ausztriát. A Távol-Keleten a
Szovjetunió sikeresen visszaverte a Japán 1938. július 29-én indított fegyveres
támadását (Hasszan-tói incidens).
A nyugati hatalmak megbékéltetési politikájának eredménye volt az 1938.
szeptember 29-ei müncheni konferencia (Chamberlaine, Daladier, Mussolini,
Hitler). 1938. szeptember 30-ai müncheni egyezmény, amellyel megkezdıdött
Csehszlováki feldarabolása. Feldarabolásának indoka a 3 millió német. A szudéta
vidék Németországhoz kerül, Ausztria és Franciaország szavatolja az új határokat.
Lengyelország megszállja Teschent. 1938. november 2-án megtörtént az elsı bécsi
döntés (Hitler és Mussolini):
Magyarország megkapja a Felvidék, magyarok lakta
területeit (cserébe Magyarország csatlakozik az
antikomintern paktumhoz és megalakul a Volksbund5.
5 magyarországi németek náci szervezete
13
1939. március 15-én a Németek bevonultak Prágába, ezzel a korábbi
megállapodásokat felrúgva, megszállta Csehországot és Morvaország egész
területét, amelyekbıl német protektorátust létesített. Szlovákiából külön bábállamot
hozott létre, Magyarország pedig megszállta egész Kárpát-Ukrajnát. Ugyancsak,
1939 márciusában, Németország elszakította Litvániától a Memel vidéket. 1939.
április 7-én Olaszország megszállta Albániát. A német fasizmus ezek után
hozzáfogott a Lengyelország elleni agresszió elıkészítéséhez. 1939. április 28-án
Hitler érvénytelennek nyilvánította az 1934-es lengyel-német szerzıdést és az 1935-
ös angol-német flottaegyezményt. Nagy-Britannia és Franciaország ilyen
körülmények között kijelentette, hogy garantálja Lengyelország, Görögország,
Románia és Törökország állami függetlenségét. 1939. augusztus 11-én Anglia és
Franciaország tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval a német agresszió
megállításával, kölcsönös segélynyújtási szerzıdés megkötésével kapcsolatban. Az
angol és francia kormány azonban valójában nem törekedett ıszintén megegyezésre
és együttmőködésre. Nehezítette a megegyezést a reakciós lengyel kormány is,
amely elutasított minden érdemleges megállapodást a szovjet kormánnyal.
Közben a Távol-Keleten 1939 májusában Japán a Halhin-Gol folyó térségében
fegyveres támadást intézett a Mongol Népköztársaság ellen, amelynek az 1936-ai
szovjet-mongol kölcsönös segélynyújtási szerzıdés értelmében a SZU segítséget
nyújtott és a támadókat augusztus végén és szeptember elején visszaverték. A
nemzetközi elszigeteltség kedvezıtlen helyzetben a SZU nyugaton és a Távol-
Keleten egyaránt háború fenyegette.
Mivel a nyugati hatalmakkal azok hibájáról nem sikerült
a megegyezés, a szovjet kormány a fenyegetı német és
japán háborús agresszió elhárítása, valamint idınyerés
céljából kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a
német kormánnyal és 1939. augusztus 23-án megkötni a
németek által javasolt megnemtámadási szerzıdést
(Molotov és Ribbentrop).
14
• 10 évre béke
• semlegesség a másik fél háborúja eset
• nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló katonai csoportosulásban
• Délkelet-Európában teljes német érdektelenség
• titkos jegyzıkönyv: Lengyelország felosztása
A Szovjetuniónak ezzel sikerült meghiúsítania az imperialista hatalmak egységes
szovjetellenes tömbjének kialakulását és idıt nyernie a védelemre való
felkészüléshez.
Németország 1939. augusztus végén fokozta Lengyelországgal szemben támasztott
követeléseit, majd 1939. szeptember 1-jén megtámadta. Nagy-Britannia és
Franciaország, a Lengyelországnak nyújtott garancia alapján, a német támadás
megszőntetését követelte, ennek visszautasítása után, szeptember 3-án hadat üzent
Németországnak. Ezzel megkezdıdött a második világháború.
1941. december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort.
Ezzel azt érték el, hogy az Egyesült Államok is belépett a
második világháborúba.
F. Roosevelt erre a napra azt mondta, „szégyenletes”. Nem a
japánok támadási módszerére értette ezt, hanem, hogy nem
csak hetekkel elıtte tudtak a támadásról, kiprovokálták azt.
Amerikának háborúzni kell, a már megemlített profit szerzés érdekében.
Henry Stimson6 lejegyezte egy 1941. november 25-én
elhangzott beszélgetését az elnökkel. Arról beszéltek, hogy,
hogyan kényszeríthetnék ıket az elsı lövésre.
6 az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere
15
Ez azért volt fontos kérdés, mert, ha elérik, hogy a japánok támadjanak elsıként,
semmi akadálya nem lesz annak, hogy azonnal támadhassanak.
Megemlítettem már, hogy az amerikaiak, illetve Roosevelt kiprovokálta a támadást.
Olyan cselekedetei voltak, mint például:
• beszüntette az üzemanyag szállítását Japánnak,
• befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket,
• támogatta Kínát és segélyezte Angliát.
Ezek a pontok megszegik a nemzetközi hadi törvényeket. Négy nappal a támadás
elıtt ausztrál felderítık közölték, hogy japán sereg halad feléjük, de Rooseveltet
nem érdekelte. Ezért a döntéséért súlyos árat fizettek. 2400 katona halt meg. A
támadás elıtt az amerikaiak 83%-a volt a háború ellen. Azt követıen, egy millióan
jelentkeztek önkéntes katonának a háborúba.
Fontos itt megemlítenem, hogy Németországot két oldalról támogatták.
2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank
Forrás: Sasuly R. [1952]
16
Az egyik oldalon ált az I.G Farben, mely Németország robbanóanyag készletének
83%-át állította elı, illetve a ciklon B gázt, amely milliók halálát okozta. Ennek a
vállalatnak volt egy titkos partnere, a U.S. Standard Oil, amely Rockefeller7
kezében volt. Az ı általa szabadalmaztatott adalékanyag nélkül a német
repülıgépek nem tudtak repülni. A londoni bombázás sem történt volna meg, ha
Rockefeller 20 millió dolláros üzemanyag szállítmánya nem érkezik meg.
2. táblázat Germany & USA Olajtermelés
1942 1943 1944
Germany (millió tonna) 7,7 8,9 6,4
USA (millió tonna) 184 200 223
Forrás: angelfire.com alapján saját szerkesztés
Ebbıl látjuk, hogy Amerika mindkét háborúzó felet támogatta. A másik oldalon a
New York-i Union Bank ált, amely nem csak Hitlert finanszírozta, hanem
pénzmosóként is szolgált a németeknek.
A bankot a törvényeknek megfelelıen felszámolták.
Elnökhelyettese: Prescott Bush volt. Az elızı amerikai
elnök nagyapja és az elıtte lévı elnök édesapja.
7 amerikai vállalkozó
17
2.3. A Vietnami háború Mint minden háborúnak ennek a háborúnak is voltak
elızményei. A vietnámi háború 1957 és 1975 között
zajlott le. Alapvetıen az elsı indokínai háború
folytatásának tekinthetı. Ezt a háborút a gyarmatosító
Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si
Minh vezette, Vietkong nevő függetlenségi mozgalom
csapatai ellen.
Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák a
Truman-doktrína alapján az Egyesült Államoktól kaptak mind nagyobb pénzügyi és
logisztikai segítséget, hogy a kommunizmus további térnyerésének elejét vegyék. A
háború utolsó éveiben a költségek túlnyomó részét már az USA viselte.
Ennek ellenére a gyarmati hadsereg képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, s 1954.
május 7-én Dien Bien Phu alatt döntı vereséget szenvedett. 1954. június 22-én
megbukott a francia kormány és a háborút ellenzı Pierre Mendés-France került
hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyőlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az
indokínai kérdést, ellenkezı esetben lemond. Az 1954. július 21-én Franciaország
és a Vietnami Demokratikus Köztársaság által aláírt genfi tőzszüneti egyezményben
a franciák elismerték Vietnam függetlenségét és az országot ideiglenesen a 17.
szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, köztük egy demilitarizált
övezettel. A megállapodás szerint a francia csapatok a 17. szélességi foktól délre, a
Viet Minh csapatai pedig attól északra tartózkodhatnak. Északon a Ho Si Minh
vezette kommunisták vették kezükbe az ország irányítását, délen a franciák által
támogatott Bao-Dai államelnök (korábban császár) kezében volt a hatalom.
Az elnök a genfi értekezlet során az addig ismeretlen Ngo Dinh Diemet nevezte ki
az ország miniszterelnökének Genfben a VDK, Franciaország, Nagy-Britannia,
Kína és a Szovjetunió egy második megállapodást- úgynevezett végsı
nyilatkozatot- is aláírt, amely szerint 1956 júliusában népszavazást kell tartani az
ország újraegyesítésérıl és egy egységes kormány létrehozásáról.
18
Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a dél-
vietnami kormány- Eisenhower amerikai elnök támogatásával- elutasította ennek
megtartását, mondván, hogy a szerzıdés megkötésében nem vettek részt, s így a
számukra nem kötelezı hatályú. Úgy tőnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós
marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott Koreáé. November 20-án a
francia miniszterelnök washingtoni látogatása után bejelentették, hogy a franciák
kivonulnak Indokínából, s hogy ezentúl helyettük közvetlenül a dél-vietnami
kormánynak folyósítják az amerikai támogatását. Ezzel az Egyesült Államok
teljesen magára vállalta a dél-vietnami fegyveres erık kiképzését. 1955. március
29-én a Nemzeti Felszabadítási Front Saigonban fegyveres felkelést robbantott ki
Diem miniszterelnök uralma ellen. A dél-vietnami fegyveres erık 1955 októberére
fojtották el a felkeléseket. Az Egyesült Államok, hogy a kormányt a felkelı gerillák
elleni harcba segítse, katonai tanácsadókat küldött az országba.
Észak-Vietnam, mely maga is segítséget kapott a Szovjetuniótól és Kínál, a
Nemzeti Felszabadítási Frontot (röviden NFF vagy DNFF, ismertebb nevén
Vietkong) támogatta fegyverekkel, hadianyaggal, tanácsadókkal, valamint reguláris
csapatok küldésével. Az erısödı amerikai támogatás bizonyításáért Eisenhower
elnök 1955-ben különleges megbízottat küldött Dél-Vietnamba Joseph Lawton
Collins tábornok személyében, aki 100 millió dolláros segélyt ajánlott fel az új dél-
vietnami kormánynak.
Az USA 1964-ben deklarált8 háborút Vietnam ellen. 2 amerikai rombolót támadtak
meg az észak- vietnami partoknál9. Ezután kitört a háború. Kutatásaim során
megtudtam, hogy ez a csata meg sem történt. Ez is csak egy megrendezett színjáték
volt, mint a többi, a háborúba való belépés érdekében. Számos akkori tiszt
beismerte, hogy meg volt játszva az egész.
8 kihirdet, kijelent, kibocsát
9 Tonkin öbölbeli incidens
19
3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme
Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés
3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme
Év Kereskedelmi mérleg Import Export 1964 7006 18684 25690 1965 5334 21366 26699 1966 3837 25542 29379 1967 4122 26812 30934 1968 837 33226 34063 1969 1289 36043 37332 1970 3225 39952 43176 1971 -1476 45563 44087
Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés
Ahogyan a többi háborúban is, a pénz volt a fıszerepben. 1966 októberében
Johnson elnök eltörölte a szovjetunióval szembeni kereskedelmi korlátot. A
szovjetek, az észak vietnami utánpótlások 80%-át adták. Az ábra és táblázat jól
szemlélteti, hogy milyen volt az USA kereskedelme ebben az idıszakban.
20
Folyamatosan nıtt az import és az export érték, ami betudható a már megemlített
kereskedelmi korlát megszőntetésének. Hét év alatt majdcsak nem megduplázódott
az export kereskedelem. Számos más szabály is volt életben a „háború” ideje alatt,
amit nem szőntettek meg, és ezért óriási veszteséget okozott az Államoknak. 1971
végére, az ország már negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezett.
Ennek az óriási hatalommal bíró országnak az lehetett a célja ezzel a háborúval,
hogy ott tudjanak lenni egy olyan országban, amely stratégiai szempontból nézve,
igen erıs. Inkább veszteséget termelt az országnak ez a tevékenysége, ami hosszú
évekre elnyúlt. A háború folyamán 58 ezer amerikai és 3 millió vietnami katona halt
meg.
2.4. A terror elleni háború
Terror elleni háborúról 2001 után kezdhetünk el beszélni.
Pontosabban 2001. szeptember 11. Amikor az országot
terrortámadás érte. Nem szeretem ismételgetni magam, de
véleményem szerint ez is egy, a történelembıl jól ismert
terv része volt. A célpont Afganisztán és Irak.
Van egy másik gond is, a terrortámadáson kívül. G. Bush elnök: „kijelentette, hogy
2001. szeptember 11. mindent megváltoztatott” (Soros Gy. 2007-121.) Ezzel
elkezdıdött egy másik háború is, még pedig Te ellened. Az Amerikai Egyesült
Államok egy Soros György szerint egy nyílt társdalom, ami most összedılni látszik.
Elveszik a polgárok szabadságjogait, amik nélkül senkik lesznek. Kutatásom alatt
készítettem egy riportot is, egy üzletemberrel, aki már több mint 10 éve él kint az
USA-ban. A beszélgetés alatt megtudtam, hogy elég, ha csak azt mondják rád, hogy
terrorista vagy és már visznek is. Egy hasonlóságot is fel véltem fedezni, amíg
kutattam a könyveket. 1933- Hitler leégettette a Reichstag10-t, és ı is a terroristákra
fogta.
10
német parlament
21
Bush szándéka az volt, hogy megingassa az országot, megszerezve az irányítást és a
nyersanyagot, katonai bázisokat létrehozva. Ezek által lehetıség nyílik arra, hogy
újabb támadásokat indíthassanak például Irán vagy Szíria ellen. Fı cél, az olaj
megszerzése.
4. ábra: Az USA kıolajtermelése
Forrás: eurostat alapján saját szerkesztés
4. táblázat Az USA kıolajtermelése
Forrás: eurostat alapján saját készítés
Év Termelés (ballon/nap) Rang 2003 8054000 2 2004 8054000 2 2005 7800000 3 2006 7610000 3 2007 7610000 3 2008 8322000 3
22
Megemlítettem, hogy a 2001-ei terrortámadás valószínőleg álca volt. Ezekbıl az
értékekbıl láthatjuk, hogy mi is lehetett az egyik ok, ami mögött ez a támadás állt
szerintem. Az ábra és a táblázat 2003-tól mutat értékeket, de a kitermelés
folyamatos csökkenése 2000 óta ismeretes. Azt is láthatjuk, hogy az állam kezdi
elveszíteni pozícióját ezen a területen. Míg 2003-ban második volt a világranglistán,
napjainkban már csak a harmadik helyet foglalja el. Ezért tenni kellett valamit.
Az Amerikai- Egyesült- Államok számos bázist
létrehozott Irakban, amitıl azt várta, hogy az
ország felett is át fogja tudni venni az irányítást.
Véleményem szerint ez nem így történt, hiába
szállták meg Bagdadot. Azt el kell ismerni,
hogy sakkban tudták tartani az embereket, de
nem tudták eltéríteni ıket a hitüktıl.
Részben sikeres volt Amerika azon tevékenysége, miszerint menjünk be, lázítsuk
fel az embereket és hagyjuk, hogy megöljék egymást, részben nem.
Mára elérkeztünk az új elnök megválasztásához. George Bush eddigi tevékenysége
hozott is hasznot az országnak, és nem is. Ugyan úgy, mint a Vietnami háború.
Fenn kellett tartani ezt a viszálykodást. Mivel Bush mandátuma lejárt és így új
elnök került a helyére, befejezettnek látszik a háborúskodás.
23
3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével
Dolgozatomban, három szint közül is, a makroszintet választottam, ami alapján 2 nemzetgazdaságot, az Amerikai- Egyesült- Államok és az Európai Unió gazdasági fejlettségét hasonlítom össze az IMD11, elıre kiválasztott indikátorai alapján.
3.1. Elemzett indikátorok
GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-
1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve)
A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945
között
Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a
négy nagy erınél, 1938-1940
USA hadi kiadásai billió $
Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban, százalékban
Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban, százalékban
Munkatermelékenység éves átlagos növekedése
százalékban
EU-USA ipari munkatermelékenységének növekedése
Növekedési különbség az EU és az USA között
Forrás: saját szerkesztés
11
The World Competitiveness Yearbook
24
3.2. Elemzés
1895 1920 1945 1970 1995
USA 300000 800000 1000000 3000000 5000000UK 110000 110000 300000 800000 1000000
0
1000000
2000000
3000000
4000000
5000000
6000000
5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti id ıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve)
Forrás: Appendix C és Maddison (1995) alapján saját szerkesztés
Ez az ábra abból a szemszögbıl mutat érdemleges adatokat, hogy egészen a
háborúk elıtti idıszaktól, a háborús idıszakon át tár elénk értékeket. Az Európai
Unió képviseletében az Egyesült Királyságot vettem bele az ábrámba.
Jól látható, hogy 1895-ben, azaz jóval az elsı háború kitörésének éve elıtt, a két
nagyhatalom bruttó hazai terméke közeli értéket mutat. Azonban az elsı
világháború hatására a két hatalom GDP-je abszolút mértékben különbözik
egymástól. Míg az UK stagnált, az USA több mint kétszeresére növelte az adott
indikátor értékét. Köszönhetıen annak is, hogy az Egyesült Államoknak sikerült
növelnie befolyását számos országban.
25
A második világháború végére már Nagy-Britanniának is sikerült több mint
kétszeresére növelnie a GDP-t, de akkor is elmarad az USA értékétıl. Míg Európa
próbál feltámadni a háborús veszteségekbıl és fejlıdni, addig az USA újabb
háborúba kezdett, de ez sem vetette vissza a fejlıdését. 1975 körül, amikor a
Vietnami háborúnak vége szakadt, a két hatalom közötti ellentét közel
háromszorosára nıtt.
-49,7
24,2
-46,7
22
114,4
-100 -50 0 50 100 150
1938-1944
USA
Egyesült Királyság
Hollandia
Németország
Franciaország
6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között
Forrás: Appendix C. alapján saját szerkesztés
Ez az indikátor azt mutatja be nekünk, hogy hogyan is alakult a GDP mozgása
Európában és az USA-ban, a második világháború idıszakában. Európának az volt
a nagy hátránya az USA-val szemben, hogy amíg néhány országa lineárisan
fejlıdik, addig van olyan országa, amely visszahúzza. Ilyen ország például
Hollandia és Franciaország. A háború idıszakában ez a két ország hatalmasat
bukott. Jól szemlélteti az ábra, hogy Németország és az Egyesült Királyság
elkeseredve küzd, hogy tartsa a lépést az Államokkal. Míg az utóbbi két ország
huszonkettı, huszonnégy százalékpontos növekedésváltozást produkált, addig az
USA száztizennégy százalékponttal változtatta GDP-jét a második világháborúban.
26
Ez az érték egy hatalmas különbség Európával szemben, fıleg ha azt is
beleszámítom, hogy a második világháború még csak ebben az idıszakban
kezdıdött. Az USA tendenciája a következı években is töretlenül ívelt fölfelé.
5. táblázat
Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél,
1938-1940
Országok
Mezıgazdasági
dolgozók az aktív
népesség százalékában
Nettó
kibocsátás/dolgozók,
mezıgazdasági és nem
mezıgazdasági
dolgozók százalékában
USSR 57 33
Németország 26 50
Egyesült- Államok 17 40
Nagy-Britannia 6 59
Forrás: Gatrell és Harrison (1993) alapján saját szerkesztés
A táblázatban szereplı adatok a négy nagyhatalom mezıgazdasági
foglalkoztatottság és termelékenység százalékos értékét mutatja a második
világháború kezdetekor. Olybá tőnik, hogy Oroszországon kívül egyik állam sem a
mezıgazdaság fejlesztésében látja a jövıjét. Tanulmányaim szerint Németország,
Nagy-Britannia és az Egyesült- Államok már a háború elıtt tudatosan nem a
mezıgazdaságra összpontosított. A foglalkoztatottság aspektusából az USA és EU
között szinte azonos az elképzelés.
27
A táblázat másik érdekessége a nettó kibocsátás mutató, amely már nem csak a
mezıgazdaságra vonatkozik, hanem szinte minden területre. Ezért nem is meglepı,
hogy az oroszok termelékenysége alacsonyabb, mint a többi három államnak.
Remekül szemlélteti az imént leírt állításomat, miszerint az oroszok a
mezıgazdaságnak éltek ezen idıszak alatt, míg Németország, Nagy-Britannia és az
USA kibocsátása azért alakul ötven százalék körül, mert a mezıgazdaságot háttérbe
szorítja és azokra a területekre koncentrál, amelyek elengedhetetlenek a háború
lefolyása érdekében.
30
780
100
215210150180
11010013010080609598
0
100
200
300
400
500
600
700
800
900
1940
1945
1950
1955
1960
1965
1970
1975
1980
1985
1990
1995
2000
2005
2008
USA 1940-2008
7. ábra: USA hadi kiadásai billió $
Forrás: Talbert et al. (2007) alapján saját szerkesztés
Az ábra azért érdekes, mert meglepı adatokra hívja fel a figyelmet. Jól látható,
hogy az USA, mely területbe invesztált a mezıgazdaság helyett.
A második világháborúnak hatalmas jelentısége volt, hiszen hihetetlen
pénzmennyiséget fektettek be a hadi iparba, ezáltal ebben az idıszakban olyan
technikai újításokat fejlesztettek ki, amellyel elınyt szereztek az európai
országokkal szemben. Az 1955-1960-as években van némi nagyobb kiadása, de ez
nem számottevı. A Vietnami háború kiadásai sem bizonyultak érdemlegesnek, bár
ekkor már nem is kellett az USA-nak hatalmas pénzeket beletenni a háborúban,
hiszen elı volt készítve minden, minden rendelkezésére állt.
28
Nem úgy, mint a hírtelen jött elsı és második világháborúban. 2000-ben a hadi
kiadások alig érték el a hatvan billió dollárt, aztán jött a 2001-es hatalmas
katasztrófa. Ez arra sarkalta az Egyesült- Államokat, hogy ismét elkezdje a katonai
kiadásait növelni, amit az ábra is mutat.
41
28
13
6
3237 39
2925
31
43
63
0
10
20
30
40
50
60
70
c.1900 c.1950 1971 1998
Mezıgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban
Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés
A következı két ábrán keresztül szemléltetem az Európai Unió és az Egyesült-
Államok foglalkoztatottsági megoszlását százalékban, a mezıgazdasági, ipari és
szolgáltatási szektorban. A kiindulópont az 1900-as évek. A legnagyobb
foglalkoztatottság a mezıgazdaságban volt, utána az ipar és a szolgáltatás. A
háborúk bekövetkeztével, nem véletlenül az ipar került az elsı helyre, a
mezıgazdasági foglalkoztatottság az utolsó helyre. A háborúk elteltével az EU-ban
szinte teljesen leépítik a mezıgazdaságot és a szolgáltatási szektor veszi át a vezetı
szerepet.
Az 1990-es évek elején mind az átalakuló országok, mind az Európai Unió
munkaerıpiacán jelentkeztek nehézségek. 1995 és 2001 között az EU-ban már nıtt
a foglalkoztatottsági szint a 15-64 évesek korcsoportjában 60%-ról 64%-ra.
29
A legnagyobb, 10-11 százalékpontos növekedés Spanyolországban, Írországban és
Hollandiában következett be. A legtöbb csatlakozó országban viszont a kilencvenes
évek közepétıl tovább csökkent a foglalkoztatás. Ez alól csak Magyarország és
Szlovénia kivétel.
Az EU-ban jóval nagyobb arányban foglalkoztatnak férfiakat, mint nıket. Az
eltérés különösen a mediterrán országokban mutatkozik. Az EU-ban a
foglalkoztatottak 68-a a szolgáltatási szektorban dolgozik. Az ipar, építıipar 28%-ot
foglalkoztat, a mezıgazdaság csupán 4%-ot. 1995 óta nem ment végbe jelentıs
változás az EU-tagállamok foglalkoztatási szerkezetében. A mezıgazdasági
foglalkoztatottak aránya az EU-ban és Magyarországon is csökkent. Ezzel
párhuzamosan az EU-ban az iparban csökkent, a szolgáltatási szektorban nıtt a
foglalkoztatás, nálunk viszont az ipar növelte a részesedését. A csatlakozó
országokban a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya mindenütt meghaladja az
EU-átlagot; a ciprusi és cseh ráta a legalacsonyabb (5% körüli), a lett, litván,
lengyel a legmagasabb (15,4-19,3% közötti). A szolgáltatás szektorban
foglalkoztatottak aránya csak Cipruson éri el az EU szintjét (71%),
Lengyelországban és Szlovéniában viszont a foglalkoztatottaknak csak alig több
mint a fele dolgozik ebben a szektorban. A mezıgazdaság az átlagnál jelentısebb
foglalkoztatási szerepet tölt be Görögországban és Portugáliában: a
foglalkoztatottak több mint 10%-a dolgozik ebben a szektorban. A szolgáltatások
jelentısége ezekben az országokban csekélyebb, 60% körüli. Az átlagosnál
lényegesen kisebb arányú a mezıgazdasági foglalkoztatás Luxemburgban és az
Egyesült Királyságban (1,6 és 1,4%). Magyarországon az EU szintjénél magasabb a
mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya (6,2%), az iparban és építıiparban is
nagyobb arányban (34,3%) dolgoznak, mint az EU legtöbb országában, a spanyol és
az ír foglalkoztatási szerkezet hasonlít legjobban a magyarhoz.
A részmunkaidıs foglalkoztatás szerepe megnıtt az utóbbi években az Európai
Unióban. A férfiak közt közel 7%-os a részidıben foglalkoztatottak aránya, míg a
nık egyharmada ilyen konstrukcióban dolgozik.
30
A részmunkaidıben dolgozók aránya Hollandiában a legmagasabb, 44%, a
mediterrán országokban (Portugália itt is kivétel) a legalacsonyabb (5-9%). A
csatlakozó országokban egyelıre kevésbé terjedt el ez a forma, egyedül
Lengyelországban haladja meg a 10%-ot a részidıben foglalkoztatottak aránya.
Magyarországon alacsony ez az arány, 3,3%.
Egy másik atipikus foglalkoztatási forma, amely elterjedésétıl Magyarországon is a
munkanélküliség csökkenését remélik, a távmunka. A kilencvenes években az
Európai Unióban egyre nagyobb arányban dolgoztak otthonról a foglalkoztatottak,
felhasználva a személyi számítógépet, a telefont és a faxot. A leginkább
Finnországban, Svédországban és Hollandiában jellemzı ez a megoldás, a
foglalkoztatottak több mint 15%-a dolgozik távmunkában. Olaszországban,
Franciaországban és Spanyolországban viszont a 3%-ot alig haladja meg a
távmunkások aránya. Magyarországon egyelıre gyerekcipıben jár ez a forma, alig
1-2%-os a távmunkában dolgozók aránya.
1995 óta a munkanélküliségi ráta az EU-ban átlagosan 10,7%-ról 7,6%-ra csökkent,
bár egyes években Németországban és Görögországban mérsékelt növekedés is
elıfordult. A munkanélküliségi ráta Spanyolországban, Finnországban és
Görögországban a legmagasabb (több mint 10%), Luxemburgban, Hollandiában és
Dániában (1,6-4,2%) a legalacsonyabb. A csatlakozók között kiugróan magas a
lengyel (19,9%) és szlovák (18,7%) ráta, és a balti országokban is kedvezıtlen a
helyzet. Lengyelországban 1994-ig nıtt a munkanélküliség, majd az 1998-ig tartó
csökkenést újabb növekedés váltotta fel. Szlovákiában, Lettországban és
Litvániában hasonló pálya mentén mozgott a ráta. 1995 óta folyamatos csökkenés a
csatlakozó országok közül egyedül nálunk következett be, 2002-ben
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a ráta, 5,6%, ez 7 EU-tagállaménál és 8
csatlakozó országénál kedvezıbb. 1993-ban, amikor 11,9 %-kal tetızött a
magyarországi munkanélküliségi ráta, csak 3 EU-tagállamnál és 2 csatlakozó
országnál voltunk kedvezıbb helyzetben. A munkanélküliség szintjének
megítéléséhez tudnunk kell azt is, hogy az EU-ban jóval magasabb a gazdaságilag
aktív népesség (vagyis a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együtt) aránya.
31
Míg nálunk ez 50% alatt van, az EU-ban 56%. A finnországi magas
munkanélküliség a 63%-os aktivitási ráta fényében másként fest, mint a spanyol
vagy a görög, ahol a magyarhoz hasonló a gazdaságilag aktívak aránya. De még az
EU-ban is rontja a képet, hogy miközben a munkanélküliek száma 1995 óta 4,45
millióval csökkent, az inaktívaké 2,73 millióval nıtt.
A fiatalok (15-24 évesek) munkanélküliségi rátája az EU-ban 14,6%, a
legmagasabb az egyébként is legrosszabb munkanélküliségi rátával rendelkezı
tagországokban. Hollandiában a legalacsonyabb, csupán 7%. A leendı tagok között
a lengyel és szlovák adatok kiugróan magasak, Lengyelországban majdnem minden
második, Szlovákiában majdnem minden harmadik fiatal munkanélküli. A magyar
ráta Ciprus után a legalacsonyabb (11,2%).
9 EU-tagországban a nık körében magasabb a munkanélküliség, míg
Németországban, Írországban, Ausztriában, Finnországban, Svédországban és
Nagy-Britanniában a férfiak esetében. A csatlakozók többségében is a nık vannak
kedvezıtlenebb helyzetben, a nıi munkanélküliségi ráta csak a balti államokban és
Magyarországon alacsonyabb a férfiakénál.
A felsıfokú végzettséggel rendelkezık körében a legalacsonyabb a munkanélküliek
aránya, az egyedüli kivétel Luxemburg, ahol a középfokú végzettséggel
rendelkezık munkanélküliségi rátája 2 százalékponttal alacsonyabb, Dániában
pedig megegyezik a két csoporté. A középfokú végzettségőek munkanélkülisége
csak Görögországban és Portugáliában haladja meg az alapfokú végzettségőekét. A
férfiak munkanélkülisége az EU-ban a leggyakrabban a középfokú, míg a
csatlakozók körében az alapfokú végzettségőeknél haladja meg a nıkét.
Az EU-ban a tartós munkanélküliség csökkent a kilencvenes évek közepéhez
viszonyítva. Míg 1995-ben az összes munkanélkülinek közel a fele 1 évnél
régebben nem talált munkát, ez az arány 2002-ben már csak 40% volt. 1995-ben az
olasz, a belga és az ír ráta volt a legmagasabb, 60% fölötti, ezek közül csak az
írországit sikerült lényegesen mérsékelni (30%-ra).
32
Ma a skandináv országokban, Nagy-Britanniában és Ausztriában a legalacsonyabb a
tartósan munkanélküliek aránya, 20% körüli. A csatlakozók körében Cipruson,
Litvániában, Lettországban és nálunk csökkent ez a ráta: a magyarországi tartósan
munkanélküliek aránya 54,8%-ról 44,8%-ra mérséklıdött.
2000-ben az EU-tagállamok a GDP-jük átlagosan 2%-át költötték munkaerıpiaci
(ösztönzı, támogató) programokra. Kiemelkedı volt a dán (4%) arány, a belga (3,2)
is magas volt, a görögök voltak a rangsor végén 1% alatti aránnyal. A transzferek
legnagyobb részét, közel háromnegyedét az egyéni támogatások tették ki, 15%-ot a
munkáltatók kaptak meg.
A csatlakozás után a magyarok nem vállalhatnak minden tagállamban azonnal
munkát. Ausztria és Németország elıreláthatóan két évig korlátozni fogja a magyar
munkaerı beáramlását. Svédország, Dánia, Hollandia és Írország viszont nem
tervezi, hogy korlátozásokat vezessen be. Az olaszok, spanyolok és görögök az elsı
két évben még nem a közösségi vívmányok szerinti elbánást alkalmazzák majd,
hanem saját nemzeti jogszabályaikat, de ezek várhatóan nem állítanak majd jelentıs
korlátokat a magyarok elé. A két év letelte után biztosítani kell a szabad munkaerı-
áramlást, kivéve, ha az adott tagállam elıre bejelenti azt a szándékát, hogy
korlátozni kívánja a munkavállalók beáramlását. Újabb három év elteltével a
korlátozás csak akkor tartható fenn, ha az adott tagállam súlyos munkaerı piaci
zavarokkal küzd.
33
38
135 3
30 33 3123
32
51
60
71
0
10
20
30
40
50
60
70
80
c.1900 c.1950 1971 1998
Mezıgazdaság
Ipar
Szolgáltatás
9. ábra: : Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban
Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés
Ahogyan Európában volt, nem volt másképp az USA-ban sem. Ugyan az a helyzet
áll fenn. A háborúk elıtti években a mezıgazdaság volt a húzó ágazat. Az ipar úgy
vészelte át a háborúkat, hogy szinte semmit sem változott. A szolgáltatási szektor
foglalkoztatottsága ellentétesen alakult a mezıgazdasági foglalkoztatottsággal. Az
USA teljesen megszőnteti a mezıgazdasági foglalkoztatottságot, a szolgáltatásban
pedig hetvenegy százalékban dolgoztatja az állampolgárokat.
Mint az a táblázatból kiderül, az Egyesült- Államokban a nyolcvanas évekhez
képest a kilencvenes évek folyamán nıtt a foglalkoztatottsági ráta a szolgáltatási
szektorban. Ez az amerikai gazdaság által létrehozott új munkahelyek nagy
számának volt köszönhetı. Miközben még a növekvı foglalkoztatottsággal
jellemezhetı kilencvenes évek idıszakában is átlagosan évi félmillió állás szőnt
meg, a keletkezett új munkahelyek száma bıven ellensúlyozta az elbocsátások
volumenét. Pedig eközben a nem csökkenı erejő migrációs hullámok és a baby
boom-generáció belépése miatt viszonylag gyorsan nıtt a munkaerı-piaci kínálat.
34
1970 és 1994 között a munkahelyek száma az Egyesült- Államokban 60 százalékkal
nıtt (44 millió új munkahely), míg az európai munkahelyteremtés az állások
számában csak 10 százalékos növekedést okozott (20 millió, új munkaalkalom).
A neoliberális koncepció hívei-mint az közismert- hajlamosak az amerikai és az
európai munkaerı-piaci teljesítmény különbségét az általuk üdvözítınek tekintett
munkaerı-piaci rugalmasság javára írni. Egyes vélemények szerint az európai
munkanélküliség két évtizede tartó folyamatos növekedését az okozta, hogy a
munkaerı-piaci rugalmasság növekedését elıidézı reformok az európai kontinensen
nem mentek eléggé messzire. Mások a bıkező európai jóléti államok fennmaradását
teszik felelıssé, amelyek a jelentısebb összegő és hosszabb idıszakra fizetett
munkanélküli segély, az államilag garantált minimálbérek és a rugalmasságot
korlátozó egyéb tényezık intézményesítésén keresztül csökkentik a gazdaságok
alkalmazkodóképességét, és ezáltal, a munkanélküliség kialakulásának és
fennmaradásának egyik legfıbb okát jelentik. Az európai és amerikai
különbségeknek az európai munkaerıpiacok nem kielégítı rugalmasságára történı
visszavezetésében élen járnak a legfontosabb nemzetközi intézmények, mint az IMF
és az OECD. Ezek a szervezetek egy idı óta semmilyen, a témába vágó kiadványt
nem jelentetnek meg anélkül, hogy ne figyelmeztetnék az európai országokat: ha
nem csökkentik a minimálbéreket, a munkanélküli segély összegét és idıtartamát,
ha nem hajlandók “megreformálni” a munkavállalók elbocsátás elleni
védettségének, továbbá a “munkára való hajlandóság hanyatlását” okozó szociális
támogatásoknak a rendszerét, akkor nem számíthatnak a “strukturális
munkanélküliség” gyors felszámolására, és az amerikai munkaerıpiacok
teljesítményéhez hasonló eredmények kialakulására.
Azonban az amerikai és európai különbségek okainak vizsgálatában a munkaerı-
piaci rugalmasság koncepciójának magyarázó erejét erısen gyengíti néhány,
különösen a hosszabb távú elemzés számára könnyen belátható összefüggés.
35
Így például a nyolcvanas éveket megelızı évtizedekben, amikor az európai
munkaerıpiac szintén jóval kevésbé rugalmasnak mutatkozott, az európai
munkanélküliség végig sokkal alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban. Ez
persze még nem zárja ki azt a feltételezést, hogy a hetvenes évek válságait követı
új gazdasági feltételrendszer közepette a rugalmasság döntı szerepre tett volna
szert a munkanélküliség és a foglalkoztatás színvonalának alakulására nézve. Ezért
érdemes megvizsgálni, hogy milyen átalakuláson mentek keresztül az európai
munkaerı-piaci rendszerek a nyolcvanas évek kezdete óta. A kérdéskör
összetettsége miatt esetleg nehéz pontosan megmondani, hogy milyen mértékben
sikerült növelni a munkaerı-piaci rugalmasságot az európai rendszerekben az
elmúlt 15–20 év folyamán. Egy azonban biztosan nem állítható: nevezetesen az,
hogy 15 vagy 20 évvel ezelıtt a mai állapotokhoz képest nagyobb lett volna a
európai munkaerıpiacok rugalmassága.
Ebben az esetben viszont az európai gyakorlat önmagában is cáfolja a neoliberális
feltételezést, amely szerint minél kevésbé rugalmasak a munkaerıpiacok, annál
nagyobb munkanélküliségre lehet számítani.
A háború utáni idıszak amerikai és európai fejlıdését elemezve úgy tőnik, döntıen
nem a munkaerı-piaci rugalmasság mértékén múlik a foglalkoztatás színvonalának
alakulása, a munkaerı-piaci egyensúly vagy egyensúlytalanság kialakulása. Ez
persze természetesen nem jelenti azt, hogy a munkaerıpiac rugalmasságát növelve
ne lehetne valamilyen mértékben hozzájárulni a regionális vagy iparági szők
keresztmetszetek kiküszöböléséhez, a betöltetlen állások és a munkát keresı
egyének egymásra találásának megkönnyítéséhez. Ehhez azonban arra van
szükség, hogy a gazdaságban álljanak rendelkezésre betöltetlen munkahelyek,
mégpedig a dolgozni kívánó emberek létszámától nem túlságosan eltérı
mennyiségben. Az amerikai munkanélküliség csökkenésének, a nagyobb számban
teremtett új állásoknak a magyarázata is részben a gazdasági növekedés
ütemkülönbsége. Az USA-ban a kilencvenes évek folyamán – az elızı évtized
végén Angliában kialakult Lawson-boom-hoz hasonlóan – egy, az alacsony
kamatlábakra, az olcsó fogyasztási és házépítési hitelekre alapozott fellendülés van
kibontakozóban.
36
Másfelıl, míg a felszámolt munkahelyek között jelentısebb számban képviseltetik
magukat a hagyományos, határozatlan idıre szóló, megfelelıen bérezett biztos
állások, addig az új munkahelyek között sok az alacsony fizetéssel járó,
munkaigényes és ezért alacsonyabb termelékenységet képviselı, részmunkaidıs,
szolgáltató szektorbeli állás. A reálbérek a legjobb esetben is csak stagnálnak,
miközben gyorsan nı a bérskála széthúzódása. Ennek következtében az Egyesült
Államokban gyorsan nı a szegénység és a létbizonytalanság, még az állással
rendelkezık körében is. Az összességében azért nem túlságosan eltérı növekedési
ráták azt mutatják, hogy valójában itt is a GDP növekedésének elégtelen mértéke
okozza a munkaerı-piaci problémákat, ugyanúgy, mint Európában – még ha a
dolgozó szegények nagy létszáma, valamint a jóléti rendszer alacsonyabb
színvonala miatt a munkaerıpiacról szóló hivatalos statisztikák alapján kialakult
kép látszólag jelentısen eltér is az európai helyzettıl.
37
4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai
4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság
4.1.1. Az Amerikai- Egyesült- Államok
Valamikor a kilencvenes évtized elején kezdett kibontakozni az USA-ban az a
jelenség, ami az Új Gazdaság nevet kapta. 1995-ben jelent meg az úgynevezett
Netscape, ami az új világ szimbólumává vált. Nincs szükség nagy tömegő fizikai
eszközre, telkekre, gépsorokra, épületekre. A jövı a tudásé, a kreatív embereket
foglalkoztató internetes cégek meghódítják a gazdaság bástyáit, átveszik az uralmat
a „hagyományos” iparágaktól, a tıkepiac bennük bízik, amit gyorsan növekvı üzleti
értékük is bizonyít. Gyorsan növekedett a GDP, alacsony volt a munkanélküliség és
az infláció.
A kilencvenes éveket a hosszú fellendülés korszakának nevezhetjük. Egy olyan
ciklus bontakozott ki, amit a csúcstechnológiai iparágak vezéreltek, mindenekelıtt
az informatika és a távközlés. Ennek a ciklusnak a kilencvenes években átéltük a
fellendülési idıszakát a 2000. évtıl kezdve viszont a trend megfordult. Az
információs-távközlési szektorban látványosan felgyorsult a technikai fejlıdés.
Rengeteg új termék és technológia jelent meg, amelyek terjesztéséhez,
értékesítéséhez új üzleti modellek születtek. Az új, innovációs üzletek könnyen
tıkéhez jutottak, heves versenybe kezdtek egymással, az új belépık szorongatni
kezdték a régieket. Az USA érvényesíteni tudta a korai deregulációból, a rugalmas
tıke és munkaerıpiacból, a lakosság vállalkozó szellemébıl, a könnyő
cégalapításból származó elınyeit. A technikai innovációk bevezetésének hatására
növekedni kezdett a termelékenység. A vállalatok megnövelték az
információtechnológiai beruházásaikat annak érdekében, hogy lépést tudjanak
tartani a technikai fejlıdéssel. Az inflációt féken tartotta a termelékenység
növekedése, a verseny élezıdése, az új technológiák árának gyors csökkenése.
38
Az új vállalkozások közül sokan megjelentek a tızsdén, az árfolyamok emelkedtek,
a részvényvásárlási opciók a gyors meggazdagodás reményével motiválták a
vállalatok vezetıit és alkalmazottait. Részvényeiket értékének folyamatos gyors
növekedését látván az emberek gazdagnak hitték magukat és bátran vásároltak,
egyre nagyobb mértékben hitelbıl.
E rendszerben kiemelt szerepet játszott a kockázati tıke. A kockázati befektetıket
csak a pénzügyi haszon érdekli: nem próbálnak meglévı termékeket és piacokat
védeni, nem izgatja ıket a nemzetgazdaság biztonsága vagy az állami
gazdaságpolitika. A kockázati alapok sokféle vállalkozással kísérleteznek, és mivel
ezt különösebb érzelmi kötıdés nélkül teszik. Könyörtelenül kigyomlálják közülük
a gyengébbeket.
A kockázati tıkével termékennyé tett amerikai gazdasági talajon fantasztikus
sebességre kapcsolt a technikai innováció. Az élezıdı, globalizálódó verseny
mindenkit nagyobb tempóra kényszerített.
4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón
4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években Teljesen szokatlan, hogy egy gazdasági ciklus folyamán a növekedési ütemek
fokozódjanak. A GDP a kilencvenes évek elsı felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az
évtized egészében 3,6%-kal - nıtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal
emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt
a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%-kal nıtt. Ezen belül az
információs és kommunikációs technológiát tartalmazó tartós fogyasztási cikkek
gyártásában 1991-95-ben átlagosan 5, 1995-2000-ben 7,7%-kal. A termelékenység
növekedésében az intézményi és szervezeti változásoknak is nagy szerepe volt a
technika mellett. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi
átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nıtt. Ez
korábban nem tapasztalt növekedés.
39
Szokatlan az is, hogy a GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nõtt a
fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A tartós
fogyasztási javakra fordított összeg reálértéke évente 8%-kal, a pihenésre,
rekreációra kiadott 7%-kal, a lakásépítési kiadás 11%-kal emelkedett. A
szolgáltatásoké azonban csak kevesebb, mint 2%-kal.
A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal
emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett növekedésétıl. Ez a
megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal
csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! Emellett
közrejátszott a költségvetés egyensúlyba kerülése, mely újabb pénzeszközöket
szabadított fel.
A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezıje a
hatalmas mérető beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta
az 1991. évi 13,4%-ról 1999-re 17,5 re nıtt. Az okok között itt is kiemelendı a
költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tıke beáramlásának is. A
számítógépek gyors erkölcsi kopása miatt a tıke/kibocsátás arány nem nıtt!
Az elméletben megfogalmazottakkal szemben, 6-8%-ról 4%-ra csökkenı
munkanélküliség és stabil infláció mellett nıtt a gazdaság.
4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában A tızsdeindexek évi 15-20%-os, a reálgazdaság teljesítményét többszörösen
meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsısorban a technológiai cégek
jövıjébe vetett bizalom táplálta.
Az IT iparágak súlya önmagában nem túl, jelentıs. A GDP-ben arányuk 1990 óta 6-
ról 8%-ra nıtt, a munkaerı 4%-át foglalkoztatják. Nagyobb a hatása az új
technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhetı tetten.
Nagyon fontos, hogy a gyártásban alkalmazzák a számítógépeket, az általuk
vezérelt robotokat.
40
Az új technológiák hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott
életre. Sok helyütt lerombolták a hierarchiát. A divatos kifejezés a leépítés
(downsizing) és átalakítás (restrukturing) lett. Az új technika révén a már rugalmas
munkaerıpiac még rugalmasabb lett. A vállalatok pénzügyi manıverei jelentısen
bıvültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az
egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott.
1999-ben globálisan 4400 milliárd dollárt tettek ki, ebbıl 2319 milliárd volt az
amerikai, ezen belül 1792 milliárd az amerikai felek közötti. Az egyesülési és
felvásárlási hullám az IT forradalom által leginkább érintett ágazatok: a bankok és
más pénzintézetek, valamint a telekommunikációs vállalatok.
Kiemelendı, hogy a K+F finanszírozásában nı a vállalati szektor szerepepe: 1998-
ban a felét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendı a
rekordmértékő profit és a nemzetközi verseny élezıdése. Ezzel párhuzamosan
csökkent az állam szerepe. Az információs technológia által indukált permanens
innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemzı a
kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelı stratégiai szövetségek alakulása a
nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak,
ezeket egyre nagyobb kockázati tıke segíti. Legtöbbször a sikeres
kisvállalkozásokat elnyelik a nagyok, de néhány esetben, önmagukban növekedtek
és még a tızsdére is bekerültek.
4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. Mértéke a nyolcvanas évek közepéig
a GDP 1%-át tette ki, azután - bár a kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett
- jellemzıen a 3% közelében van. A szolgáltatásforgalom - jórészt a jogdíjak és
egyéb magánszolgáltatások folytán szufficites (1999: 80 milliárd dollár). Az
áruforgalmi mérleg hiánya 350 milliárd dollár. Az exportban változatlanul a
technika intenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a
tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerıvel elıállítható, fejlett technológiát
képviselıtermékek aránya - pl. a számítógépeké.
41
A külkereskedelmi forgalomban 25-rõl 30%-ra nıtt a NAFTA súlya, az EU és DK-
Ázsia egyenként egyötödöt tesz ki, Japán 12%-ot. A transznacionális társaságokon
belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több mint 40%-a, további 10% hozható
összefüggésbe tevékenységükkel.
A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldrıl érkezı tıke
szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló
értékpapírok voltak elıtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések
(40%). A külföldiek kezén levı összes pénzügyi eszköz 1999-ben 6353 milliárd
dollár volt, ami az összes amerikai pénzügyi eszköznek (87815 milliárd dollár) a
7%-a, a GDP-nek 68%-a. (Az USA külföldi pénzügyi eszközeinek értéke 3039
milliárd dollárt tett ki.) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa. Gazdasági
növekedés mellett ez nem okoz gondot, amint azonban visszaesés következik be, a
finanszírozás elviekben problémát vethet fel. A dollár árfolyama 1995-tõl kezdett
erıteljesebben emelkedni. A magas kamatlábak és az Új Gazdaság iránti bizalom
játsszák a fıszerepet.
A globalizáció és a transznacionális vállalatok térnyerésével az áruk és a
szolgáltatások kereskedelme és a tıkemozgások egyre áttekinthetetlenebbekké
válnak, nehéz helyzetbe hozva a döntéshozókat és a kutatókat.
4.2. Európa és az Európai Uniós régió Az európai országok kontinensen kívüli nemzetekkel folytatott kereskedelmének
aránya nem növekedett, hanem csökkent. Az EU létrehozása és fejlıdése ahhoz
vezetett, hogy az EU mindinkább csak Európával kereskedik. Európa gazdasági
értelemben újjáéledt, és a kereskedelem Európán belüli kereskedelem lett. Európa
számára a globalizáció csupán „európaizálódást” jelent. Ugyanez a helyzet a
nemzetközi befektetéssel is. Ez is jórészt az EU-ból származik, és nem hagyja el az
EU határait. De hasonlót mondhatunk a kutatásról és fejlesztésrıl is.
42
E tevékenységek is megdöbbentıen kis mértékben globalizálódnak, és fıleg
nemzeti keretek között maradnak. Miközben a mőszaki innovációk nemzetközi
terjedése igen gyors és viszonylag akadálymentes, addig az adminisztratív és
szervezési innovációk terjedéséhez 2-5-ször annyi idı kell, mint a mőszakiakéhoz.
4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban A szeptember 11-ei terrortámadás csak megerısítette a folyamatban lévı
tendenciákat.
A világ-gazdaság lassulása már 2000 második felében megkezdıdött, 2001 elsı
felében a fejlett országokban összességében megállt a gazdasági növekedés, a
harmadik negyedévtıl összesítve már visszaesés következett. Az OECD szerint a
G7-ek GDP-je 2001-ben összesítve 0,2%-kal csök-kent. A világgazdasági
folyamatok szempontjából – most még egyértelmőben, mint korábban – az Egyesült
Államok tendenciái a meghatározóak. Az Egyesült Államok gazdasága az elsı ne-
gyedévben még 0,3%-kal (éves szinten 2,5%-kal) bıvült, a második negyedévben
csak 0,1%-kal (évre számítva 1,2%-kal), a harmadik negyedévben pedig a GDP már
0,1%-kal csökkent (ezzel az egy éves index 0,8%-ra mérséklıdött). A negyedik
negyedévre 0,4%-os csökkenést prognosztizáltak, ami azt jelentette, hogy az USA
gazdaságai teljesítménye 2001 folyamán összesítve 0,1%-kal csökkent. A belsı és
külsı feszültségek (negatív lakossági megtakarítási ráta, túlzott beruházási boom,
túlfőtött tızsdeindexek, növekvı külkereskedelmi- és fizetésimérleg-hiány stb.)
miatt az amerikai gazdaságvezetés a gazdaság lassítását, a kamatok emelését
határozta el 2000 közepén. Akkor még reménykedtek a feszültségek levezetésében,
a fokozatos lassítás (soft landing) lehetıségében, a recesszió elkerülésében. Ma már
tudjuk, hogy az idıközben alkalma-zott jelentıs gazdaságösztönzı csomag ellenére
ez nem volt lehetséges (hard landing).
43
A világgazdaság egyéb fontos térségei most szorosan követik az észak-amerikai
tendenciát. Németország gazdasági fejlıdése már 2000 végén erıteljesen lassult, a
folyó év második ne-gyedévében pedig stagnált a gazdaság, a harmadikban
valószínőleg csökkent. Az Európai Unióban Franciaország, Olaszország és Nagy-
Britannia jobban tartotta magát. GDP-jük a harmadik negyedévben is emelkedett,
éves szinten 2% körüli növekedést mutattak. A negyedik negyedévi prognózisok –
Nagy-Britannia talán kivétel – további lassulást tartalmaztak. Az Európai Unió
összesített gazdasági teljesítménye 2001 elsı félévének végén még évi 1,7%-kal
bıvült, az egész folyó évre számítva azonban feltehetıen ez már csak 1-1,5% körül
volt. Megemlítjük, hogy más fejlett országok növekedése is mérsékelt; Ausztrália,
Kanada, Svájc 2001. évi gazdasági bıvülése az elıbbi országban 2%, az utóbbi
kettıben 1,5%. A fontosabb feltörekvı és fejlıdı országok gazdasági növekedése is
lassult, illetve negatív lett. Latin-Amerika három meghatározó országa közül
Brazília növekedése lényegében leállt, Mexikóé és Argentínáé negatív lett. A
kontinens helyzetét a világpiaci kereslet, elsısorban az Egyesült Államok
vásárlásainak visszaesése mellett érzékenyen érinti az Argentínában kibontakozott
fizetési válság. A kontinens többi országában is jelentısen visszaesett a növekedés
üteme. A válságszakasznak több olyan sajátosságát kell kiemelni, amely az
elkövetkezı idıszakban várható tendenciákra is kihatással van.
Az elsı ilyen fontos jellemzı az a tény, hogy a depressziós konjunktúrahullámok
világmérető összefonódása erıteljesebb, mint korábban volt. A
konjunktúratendenciák a legfontosabb fejlett és fejlıdı térségekben korábban is
összefonódtak, de esetenként egy-két éves eltolódással. Az elmúlt 30 év folyamán a
legerısebb együttmozgás az 1974–75-ös recesszió és az 1986-os lassulás idején
volt, bár a fejlıdı országok fejlettebb csoportjainak gazdasági növekedése ezekben
az idıszakokban viszonylag kevésbé esett vissza.
44
Az 1978–1982-es évek és az 1990–1992-es évek válságperiódusaiban
hektikusabbak voltak a mozgások. Figyelemre méltó, hogy a kilencvenes években,
az évtized elején, majd az 1995-ös lassuláskor az Egyesült Államok de-
konjunkturális mozgását kicsit késve, késıbb a fellendülését még nagyobb
eltolódással, 1-2 év múltán követték egyes fejlett országok. Sajátos volt Japán
mozgása a kilencvenes években. Miközben folyamatosan válságjelenségekkel
küszködött, gazdasági hullámzása részben önállósodott.
Az IMF egyik friss kutatása számszerősítve is igazolja, hogy az egyes országok
konjunktúra-mozgása sok más tényezı között legközvetlenebbül az Egyesült
Államok gazdasági helyzetétıl függ. A világ legtöbb országát felölelı regressziós
számítás szerint a fejlıdı országok csoportja esetében a második helyen álló
beruházásokhoz képest 4-5-ször szorosabb az összefüggés az USA egy fıre esı
GDP-jének növekedése és az országok gazdasági növekedése kötött. Ugyanez a
fejlett országok esetében „csak” 3-4-szeres.
E kapcsolat erısségét kifejezı regressziós koefficiens értéke a legtöbb esetben az 1-
et közelíti, tehát rendkívül szoros az összefüggés, és mint a tanulmány kimutatja, az
utóbbi két évtizedben vált sokkal szorosabbá. Az Európai Unió és a többi ország
között is elég szoros a növekedési ütemek korrelációja, Japánnal azonban – nem
meglepıen – gyenge. Ki kell emelni, hogy a fejlıdı országok gazdasági növekedése
a fejlettek 1995–96-os lassulását követıen évrıl évre mérséklıdött, ami már akkor
is megvolt világmérető felesleges kapacitásokkal és ezzel kapcsolatban a fejlettek
importkeresletének 1996–97. évi mérséklıdésével, egyben a külkereskedelmi árak
visszaesésével volt összefüggésben. Második jellemzıként említhetjük, hogy ez a
mechanizmus, tehát a transznacionális társaságok világmérető termelı hálózata és
hálózati elemeinek sokrétő és sokirányú kapcsolata, a hálózaton belüli kereslet
(adott esetben importkereslet) nem csak a fejlıdı és fıleg a feltörekvı országok,
hanem a fejlett térségek gazdasági növekedési ütemeinek közelítését,
harmonizálódását is segíti, mégpedig erısebben, mint korábban.
45
A kilencvenes években hatalmas méreteket öltött nemzetközi vállalatfelvásárlások
és összeolvadások tendenciálisan a konjunktúraciklusok egységesedése irányában
hatnak. A harmadik tényezı tehát, amely a világgazdasági alapfolyamatokat
jelentıs mértékben befolyásolja, a nemzetközi pénzügyi rendszer. A pénzügyi
luftballon, amely a korlátlan és sokszor kiszámíthatatlan nemzetközi spekuláció
terepe lett, s jelentısen növelte a világgazdasági folyamtok rizikóját. Mindenekelıtt
alá kell húzni, hogy a tızsdeindexek 2000–2001. évi megtorpanása nem
csökkentette lényegesen a pénzügyi szféra „túlfejlettségét, a 80-as évek végétıl
stagnáló, inkább visszaesı japán index is 6-8-szoros szinten van a 80-as évek
elejéhez képest, ami nyilvánvalóan többszörösen meghaladja a reálgazdaság
növekedését és finanszírozási szükségleteit. S az amerikai tızsde még ennek is a
kétszeresét kitevı magasságokba hágott.
A válságszakasz sajátosságai között végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ki kell
emelni, hogy a termelés és szolgáltatások strukturális problémái sokkal jobban
elıtérben vannak, mint bármikor a recessziók során a II. világháború óta. 2001-re
nyilvánvalóvá lett, hogy sok iparágban – a fejlett információs technológia
alkalmazása ellenére – jelentıs a túltermelés, a készletek fel-duzzadtak. Még inkább
világossá vált, hogy hatalmas felesleges kapacitások jöttek létre az iparban és a
szolgáltatásokban. Az utóbbiról már a ’98-as válság idejétıl sejteni, tudni lehetett,
ami-kor sok ázsiai nagyvállalat helyzete ingott meg, és a centrumok, elsısorban az
Egyesült Államok transznacionális vállalatai tulajdonszerzési offenzívát indítottak
Japántól Dél-Koreáig. A felesleges kapacitások kialakulása a kapitalizmusban
természetes ciklikus folyamat, s a konkurenciaharccal függ össze. Extenzíven (a
meglévı technika jobb kihasználásával) és intenzíven (új technika bevezetésével,
munkaerıt, pontosabban munkabért megtakarító módon) bıvítik a termelést
mindaddig, amíg az megfelelı kereslet mellett, megfelelı profittal kecsegtet. De az
csak utólag derül ki, hogy eladható-e az áru. Addig beruháznak, a termelést az
alacsonyabb bérő országokba telepítik át, új, alapjában véve azonos szükségletet
kielégítı termékeket dobnak piacra stb.
46
Az információs technika elvileg csökkentheti a túlkínálatot és a túl-kapacitások
létre-jöttét. A kilencvenes években azonban olyan folyamatok is zajlottak, amelyek
fokozták a túl-felhalmozás, túl-befektetés lehetıségét. A hosszú sorból a
következık tőnnek a legfontosabbnak: a speciális tényezık által meghosszabbított
konjunktúraciklus; a nemzetközi méretekben is folytatott vállalatfelvásárlások és
összeolvadások. A korábbi korszakoknál permanensebbé vált intenzív fejlıdés, azaz
a technikai-technológiai verseny élezıdése az egyes ágazatok nagy transznacionális
társaságai között; az 1995-tıl újra csökkenı profitok ellenére a finanszírozás
megoldhatósága (konglomerátumon belüli szabad tıkék felhasználása, vállalati
eladósodás fokozódása, alacsony kamatok stb.). A vállalati konglomerátumok
méretének növekedésével a szerényebb profit és a kihasználatlan kapacitások
elviselése, vagyis hogy nagyobb profittömeg mellett alacsonyabb profitrátával is
megelégedtek.
Tény, ami tény, 2001 elején úgy kezdtek el csökkenni az autóeladások – elsısorban
az Egyesült Államokban –, hogy a 60 milliós világkapacitás évek óta csak 75%-ban
volt kihasználva. 2001-ben földünkön 720 millió tonna körüli volt az acélkereslet és
835 millió tonna a terme-lés. Súlyos túltermelési válságban van a teljesen irreális
technológia intenzív tızsdeindex-szárnyalás által is felfőtött információs és
távközlési berendezéseket gyártó ipar. 2002-ben 20-30%-kal volt kisebb a
termelése, mint a már lecsökkent 2001. évi. Minden bizonnyal a gyártók egész sora
ment tönkre, illetve sok termelıüzemet zárnak be. A beruházások visszaesése
kapcsán 30-40%-kal csökkent a termelı-berendezéseket gyártó gépipar megrendelés
állománya az Egye-sült Államokban. Bajban vannak a kevésbé hatékony vegyipari
vállalatok a kereslet és az árak csökkenése miatt. Már a szeptember 11-i
terrortámadás elıtt egy-két évvel körvonalazódott, hogy a légiközlekedés több
óriása pénzügyi nehézségekkel, felesleges szállító kapacitásokkal küszködik. A
támadás csak az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy több nagyhírő cég vég-
leg csıdöt jelentsen.
47
A turistaszolgáltatások nehézségei, a szállodák kihasználtságának világmérető
csökkenése már közvetlenebb kapcsolatban van a merényletekkel és a háborús
hangulattal, de a recesszió is mérsékli az igényeket. Ugyancsak tudni lehet egy
ideje, hogy a hipermarket-hálózatok egy része nehézségekkel küzd, elsısorban az
Egyesült Államokban (annak ellenére, hogy az információs technológia éppen a
kereskedelemben növelte legerısebben a termelékenységet a 90-es években). A
közlekedés igényeinek csökkenése, valamint az ipari recesszió visszavetette a
szénhidrogének és a nyersanyagok keresletét, árát, ami sok gyengébben fejlett
országnak okoz nehézséget.
Az ipar termelési, jövedelmezıségi gondjai közvetve követhetık nyomon az ipari
statisztikákban. Az Egyesült Államok ipari termelésének növekedési üteme már
2000 októberétıl határozottan visszaesett, s a többi fontos ipari országé 2-5
hónappal követte. Az USA ipari kibocsátása 2001 februárjától már csökkent, s
októberben – éves szintre átszámítva – már 7%-os volt az ipari termelés visszaesése.
Ugyancsak 2001 októberében Japánban 13%-kal volt kisebb az ipari kibocsátás,
mint egy évvel korábban. Az európai ipar jobban tartotta magát. Szeptemberi,
illetve októberi adatok szerint Németországban 2, Franciaországban 1, Nagy-
Britanniában 4%-os volt az ipari termelés visszaesése. Ugyancsak ipari visszaesést
eredményezett a feltörekvı és fejlıdı országok többségében a világmérető ipari
dekonjunktúra. 2001. augusztusi–októberi adatok szerint a legsúlyosabb ipari válság
a mikroelektronikai iparban legérdekeltebb országokban következett be. Nagyon
röviden foglalkozni kell még a makro-egyensúlyi kérdésekkel és a szociális
következményekkel is. A 2000. évi fellendülés nyomán megemelkedett energiaárak
és részben az élelmiszerek drágulása kisebb inflációs nyomást okozott a fejlett
országokban, és drágította a kisebb országok inputját is. Ez a folyamat 2001
közepére az ellentétjébe fordult. A kereslet visszaesésével az energiahordozók árai
jelentısen csökkentek, az élelmiszerárak is rendezıdtek, sıt, általános világpiaci
áresés kezdıdött, ami kiterjed a feldolgozóipari termékekre és a nyerstermékekre
egyaránt.
48
Most nem az infláció a veszély, hanem az, hogy a dekonjunktúrához kapcsoltan
megjelent és tovább erısödhet a defláció. Vagyis a csökkenı árak nyomás alá
helyezik a profitot. Azaz az árak, a nyereség és a termelés egyidejő esése egymást
erısítı negatív spirállá alakulhat. Fontos kérdés a kereskedelmi és nemzetközi
fizetési mérlegek alakulása. Az Egyesült Államok aggodalomra okot adó, hatalmas
kereskedelmimérleg-hiánya az utóbbi három évben meg-duplázódott (évi 430-440
milliárd dollárra nıtt). A hiány növekedése a jelenlegi gazdasági recesszió
körülményei között azonban megállt, s az utóbbi hónapokban némileg csökkent az
importtöbblete. Japán hagyományos exporttöbblete ugyanakkor rohamosan
csökkent, 2000 közepétıl számítva 2001 októberéig közel a felére (58 milliárd
dollárra). Franciaország kisebb mérleg-többlete negatívba fordult, amíg
Németország az elmúlt egy évben még növelni is tudta export-többletét
(szeptemberi adat szerint 68 milliárd dollárra, azaz „lehagyta” Japánt). Nagy-
Britannia, melynek gazdasági folyamatai gyakran jobban hasonlítanak az Egyesült
Államokéra, mint uniós társaiéra, ugyancsak duplájára növelte behozatali többletét
az elmúlt években (közel 50 milliárd dollárra), ami nettó forrásbevonást jelent, és
részben megmagyarázza viszonylag jó gazdasági növekedését.
Itt kell megemlíteni, hogy a nemzetközi kereskedelem 2000 novemberében, éves
szintre átszámítva, még 15%-os bıvülést mutatott, majd fokozatosan vesztett
tempójából. 2001 augusztusa óta már csökken a kereslet és a nemzetközi forgalom.
A WTO 2001-re a nemzetközi kereskedelem csupán 2%-os volumenbıvülését
valószínősítette, de ehhez is hozzátette, hogy ez a szeptemberi terrortámadás után
túl optimistának bizonyulhat.
Az USA fizetésimérleg-hiánya és Japán mérlegtöbblete kereskedelmi mérlegük
állapotát követi. Németország esetében viszont a jelentıs exporttöbblet ellenére 12
milliárd dolláros hiánnyal zárul a folyó fizetési mérleg, Franciaországban pedig
éppen fordítva, a kereskedelmi-mérleghiány ellenére 22 milliárdos a fizetési többlet.
Nagy-Britanniát is nettó pénzügyi forrásbevonás jellemzi (19 milliárd dollár).
49
Végül szólni kell arról, hogy 2001 közepe óta a munkanélküliség, mint minden
kifejezett recesszió idején, gyorsan emelkedik a fejlett országokban. Az USA-ban
az év elejétıl 4%-ról 5,4%-ra emelkedett, s úgy becsülik, hogy a következı évben
akár 7%-ra is nıhet. (Az év utolsó hónapjaiban hetente közel félmillióval nıtt a
regisztrált munkanélküliek száma). A vállalati racionalizálások szempontjából
elkerülhetetlen létszámleépítés ilyen drasztikus üteme alaposan visszaüt az
összkereslet csökkenésének formájában. Minél erısebb a túltermelés, annál
erıteljesebb a relatív bérköltségek lefaragása elbocsátások és a reálbérek
csökkentése útján. Nyugati elemzık is hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzetben
régen nem látott leépítések vannak folyamatban, ami a kereslet gyors beszőkülése
útján hozzá fog járulni egy negatív spirál, negatív tendencia megerısödéséhez.
Azt jósolják, hogy 2011 második féléve elıtt nem várható fellendülés a
világgazdaságban. A munkavállalók nehezedı helyzete miatt már láthatóan
erısödıben van a szakszervezetek hangja, amelyek piacvédelmet, protekcionizmust
is követelnek. Ez esetenként – mint most az amerikai acélipar esetében – a
vállalkozói lobbyk törekvéseivel találkozhat.
50
4.4. Elırejelzések 6. táblázat
GDP állandó értéken (éves százalékos változás)
2011
Változatlan
politikák esetén
Németország 1,7
Magyarország 3,1
Nagy-Britannia 1,9
Európai Unió 1,6
Amerikai Egyesült Államok 2
Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések
7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás)
2011
Változatlan
politikák esetén
Németország -0,3
Magyarország 0,9
Nagy-Britannia 1,3
Európai Unió 0,3
Amerikai Egyesült Államok 0,3
Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések
51
5. Befejezés
Az Európai Unió és az USA kapcsolata, amely az úgynevezett nem preferenciális
kapcsolatok közé tartozik, sajátos módon fejlıdött a háború évtizedeiben, majd
fordulatot vett a kétpólusú rendszer összeomlása után, és újfajta kihívásokkal
szembesült a XXI. század elején, amely két fél egymáshoz való viszonyát is
megváltoztatta.
Jellemezve az EU és az USA kapcsolatait, azt mondhatom, hogy a viszonyuk
különleges. Az Uniót az Egyesült Államokhoz, semmilyen átfogó, kétoldalú
szerzıdéses kapcsolat nem köti, mégis egymás legfıbb nemzetközi partnerei, a
kétoldalú kereskedelem nagyságának és globális szerepüknek is köszönhetıen. A
világ katonai és politikai vezetı erejét alkotják, ık adják a NATO zömét és
legnagyobb tagállamait, az ENSZ vezetı hatalmait. Ez a két centrum ellenırzi a
legfontosabb nemzetközi gazdasági szervezeteket (OECD, WTO, IMF-IBRD).
Az EU számára az USA szoros katonai és stratégiai szövetséges, azaz stratégiai-
politikai érdekközösség köti össze ıket. Az USA mindezeken felül úgynevezett
célmodell az Unió számára, az a maximális mérce, amihez igazítják az integrációs
folyamat elırehaladását. Kapcsolatukat természetesen meghatározza, mély
történelmi és kulturális kötıdésük is. Az EU számára az USA tehát egyben a
legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partner, ık a legnagyobb befektetık
egymás országában és kölcsönösen intenzív kutatási és fejlesztési együttmőködést
folytatnak egymással, de az egyik legfontosabb konkurens is. Az EU-USA
viszonylatban, a formai kibékülés Bush elnök 2005-ös tavaszi brüsszeli látogatása
során történt meg. Az Európai Unió, vezetı politikusai megfogalmazták, hogy
reményeik szerint a demokrata adminisztráció egyenrangú partnereként fogja
kezelni az Uniót.
52
Mindez nyilvánvalóan kölcsönös, amely a világgazdaság terén és politikai
szempontból is realizálódik.
Mindabban, amit leírtam, illetve bemutattam, úgy vélem, hogy valami nincs
rendben, ebben a világban. Mennyi és milyen szörnyőségeket kell majd átélnünk.
Mikre képesek még az emberek csak azért, hogy a saját maguk érdekeit nézzék.
Kutatásaim során, volt idım elgondolkodni ezeken a dolgokon, és úgy érzem ez a
téma, sosem fog kimerülni. Úgy gondolom, hogy ezt a témát, akár sok száz oldalon
keresztül lehetne taglalni.
Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a háborúk milyen hatást gyakorolnak az
Egyesült Államok és az Európai Unió gazdaságára, különös tekintettel a
foglalkoztatottságra és a termelékenységre.
Be kell látnunk, hogy jelenleg az Amerikai- Egyesült- Államok az egyik
legnagyobb hatalom, amit még egy, a mai korra jellemzı gazdasági válság sem
döntheti össze.
A háborúk, és a mai helyzet kapcsán olyan érzésem van, ami szerint az Egyesült-
Államok bármit megtehet, amit akar. Nem igazán tudja tetteiben befolyásolni egyik
nagyobb állam sem. Talán még a saját népe sem tud beleszólni a politikájába, bár
errıl nem ık tehetnek. Soros György, a gyarlóság kora címő könyvének 144.
oldalán egy gondolatában úgy említi ıket, hogy „feel good” társadalom, ami annyit
tesz, hogy csak a jót látják a dolgokban, a rosszal nem törıdnek. Úgy gondolom,
hogy ebben, a politikának, és az államnak is nagy szerepe van.
Ezekbıl az adatokból arra a következtetésre jutottam, bár ennyi indikátorból még
nem vonhatunk le érdemleges következtetéseket, mivel az Európai Unió
foglalkoztatottsága egyre nagyobb mértékben nı, ami egy jobb irányba viheti, a
gazdaságot. Úgy vélem, hogy ezt egy megfelelı munkaügyi reformmal lehetne
elérni.
53
Kutatásaim szerint, mára az európai gazdaság tényleg jó úton halad afelé, hogy az
erıs gazdasági növekedésének köszönhetıen, aminek egyik oka, hogy a
termelékenység növekedése majdnem kétszeresére nıtt, mint az Egyesült-
Államokban. Az általam elemzett indikátorok alapján vontam le ezeket a
konklúziókat. Az ábrákból jól látható, hogy merre halad az EU, ennek ellenére az
Európai Bizottság vizsgálatai szerint megállapította, hogy az EU nem fogja
versenyképességben lekörözni az USA-t 2010-ig, sıt még utol sem fogja érni. Nem
beszélve arról, hogy egyes területeken a különbség még nagyobb lesz.
Mára beigazolódott, hogy mindez, idıre, nem valósult meg. Többek között annak
köszönhetı, hogy az Európai Unió stratégiai céljai túlságosan szerteágazók voltak,
illetve az évente a tavaszi EU csúcson rendszeresen felülvizsgált stratégiai célok
idıközben egyre bıvültek. A másik ok, amiért a lisszaboni stratégia csorbát
szenvedett az volt, hogy az Unió kevés központi forrást rendelt a megvalósításhoz
és azzal számolt, hogy nemzeti szinten, elsısorban a magántıke bevonásával lehet a
szükséges programokat finanszírozni.
Jogosan vetem fel a kérdést, hogy milyen lesz a világ 2025-ben?
Amerikai elırejelzések szerint, a népszaporulat fogja eldönteni, hogy ki fogja
irányítani a világot jövıben. Az elırejelzés szerint az elkövetkezı 10-15 évben a 7
kulcsjátékos mai sorrendje hatalom és befolyás tekintetében, valószínőleg nem fog
megváltozni: USA, EU, Kína, India, Japán, Oroszország, Brazília.
Ami nagy bizonyossággal be fog következni. Kína és India erıteljes fejlıdésével
egy globális, multi-poláris rendszer körvonalazódik, amelyben egyre fontosabb
szerepet játszanak a nem állami szervezetek is: mint pl. gazdasági, vallási
szervezetek, bőnszövetkezetek hálózata. Tehát eltőnik a ma ismert nemzetközi
közösség, amely nemzet-állomokból áll.
54
Ezek új játékszabályokat fognak jelenteni és gyengülni fog a nyugati fejlıdési
modell vonzereje, erısödni fog viszont a kínai modell népszerősége.
Az USA továbbra is vezetı nagyhatalom marad, de felnınek hozzá új
világhatalmak is. Az Egyesült Államok a gazdasági és katonai versenyben lassítani
kényszerül, belpolitikai prioritásai miatt.
A folyamatos gazdasági fejlıdés és a világnépesség növekedése 1,2 milliárd
lakossal nagy nyomást fog gyakorolni az energia, élelem és ivóvízforrásokra. A
jelenlegi technológiai megoldások elégtelenek e probléma megoldásához.
Közép-Kelet gyors fejlıdése veszélyes felfegyverkezést is fog eredményezni, és az
USA mellett Oroszország, Kína és India is cselekedni kényszerül.
Valószínőtlen a terrorizmus eltőnése, de csökkenhet, ha a Közép-Kelet gyors
fejlıdése folytatódik és csökken a fiatalok munkanélkülisége ebben a térségben. Az
új technológia gyors terjedése a még aktív terroristákat azonban veszélyesebbé
teheti.
A jövıben, szeretnék más témával is bıvebben foglalkozni, mint például, az USA-
ban végbemenı válság jelenségeivel, társadalmi és gazdasági következményeivel,
valamint, a vállság kezelésének módszereivel. További kutatásaimban, nagy
szerepet fog játszani, a terrorizmus hatásának vizsgálata, mind két nemzetgazdaság
részérıl.
Mindent összevetve, mindegy, hogy a múltat, a jelent vagy a jövıt nézzük, minden
a gazdaság, a pénz és hatalom körül forog.
55
6. Irodalomjegyzék
1. Sasuly Richard [1952]: IG Farben. Berlin
2. Levin N. Gordon [1970]: Woodrow Wilson and world politics : America's
response to war and revolution. London
3. Gerhard L. Weinberg [1995]: A Global History of World War II. Cambridge
University Press, Cambridge
4. Simpson Colin: A Lusitania elsüllyesztése
5. Myres Smith McDougal: The International Law of War
6. Stinnett Robert [2000]: Day of Deceit: The Truth about FDR and Pearl
Harbor. Free Press
7. Stanley Karnow [1983]: The War Nobody Won. Foreign Policy Association
8. Soros György [2007]: A gyarlóság kora: A terror elleni háború
következményei. Scolar kiadó, Budapest
9. Pool James [1979]: How financed Hitler?
10. Bonczóné Farkas Gabriella [2005]: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája
az újonnan csatlakozott országok lehetıségei és problémái tekintetében
11. Farkasné Horváth Mária [2010]: Gazdasági helyzet és közigazgatás az
Európai Unióban
12. Kun Erzsébet [2010]: Az USA és az Európai országok növekedési
tényezıinek összehasonlítása az elmúlt 10-15 évben
13. Micse Zoltán [2010]: Az Európai Unió munkaerıpiaca
14. Böszörményi Krisztina [2008]: A gazdasági fejlıdés az USA-ban és az EU-
ban
15. Bődi Adrienn Katalin [2009]: Hogyan alakul az USA munkaerıpiaca
56
16. Farkas Anett [2007]: Az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti
kapcsolatok elemzése
17. Kanócz Anikó [2003]: Az USA 90-es évekbeli gyors növekedésének
tényezıi
18. Kasza Orsolya [2009]: Az USA gazdasági és munkaerı-piaci helyzete
19. Szabó Zetkó [2011]: Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere
20. 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések
21. ec.europa.eu/eurostat
22. www.google.com
23. www.eh.net
24. www.angelfire.com
25. www.allcoutries.org
26. www.tankonyvtar.hu/historia-2004-067/historia-2004-067-usa
57
7. Summary
The European Union and the American United States, which is known as one of the
non-preferential relations, has developed a special way in years of the wars, and
then took a turn after the collapse of the bipolar system, and faced new challenges
in the XXI century, which changed the relationship between the two parties.
If I see the contact of the EU and USA, I can say that their relationship is special.
There is no contract between USA and EU, in spite of this they are international
partners to each other.
They made up the world’s leading military and political power. They are the largest
and most NATO member-states and the ENSZ (UN) leading powers from. This two
center, control the most important international economic organizations. For
example: OECD, WTO, IMF-IBRD).
The USA is a close military and strategic ally for the EU, between them there is
strategic political community of interests. The USA is an aim-modell for the EU.
Their deep historical and cultural ties determine their relationship as well. The USA
is also the most important economic and trading partner for the EU, they are the
largest investors in each other’s countries, and they cooperate with each other in
intensive research and development, but they are also one of the most important
competitor.
In the EU-US relations, the formal reconciliation, was happened at Spring 2005
Brussels occurred of President Bush. The leaders of the European Union said, that
they hope, the Democrat administration will be treated them as an equal partner.
This is obviously mutual, which is realize in the world economy and political terms
as well.
All that I wrote and presented, I guess that in this world, there is something wrong.
How much and what kind of horrors will we have to experience? What other points
can people do, just to look for their own interests.
58
8. Táblajegyzék
1. táblázat Az USA bevétele és kiadása ................................................................... 10
2. táblázat Germany & USA Olajtermelés ............................................................... 16
3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme ........................................................... 19
4. táblázat Az USA kıolajtermelése......................................................................... 21
5. táblázat Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél,
1938-1940................................................................................................................. 26
6. táblázat GDP állandó értéken (éves százalékos változás) .................................... 50
7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás) .................................... 50
59
9. Ábrajegyzék
1. ábra: Az USA bevétele és kiadása........................................................................ 10
2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank ................................................................. 15
3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme................................................................ 19
4. ábra: Az USA kıolajtermelése ............................................................................ 21
5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-
Britannia az EU-t képviselve) .................................................................................. 24
6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között ............. 25
7. ábra: USA hadi kiadásai billió $........................................................................... 27
8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban .............................. 28
9. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban............................ 33
60
10. Melléklet
61