A Benny Goodmanfilmsztori

Benny Goodman (1909-1986) élet-rajzát vették alapul a legendáját

ábrázoló hollywoodi játékfilmhez: kicsitkiszínezte a tényeket Valentine Davies, akia forgatókönyvét ismaga írta. A filmet bemutatása, 1956 febru-árja óta sok kritika érte történelmi és életraj-zi hûtlensége miatt. Steve Allen játsszabenne Goodmant, de a klarinétos magajátszotta a film zenéjét. A rajongók a nyil-vánvaló klisék dacára is örültek a filmnek,mert a híres Goodman-kvartett tagjain átSammy Davis Sr-ig és Stan Getzig soklegendás nagyság látható és hallható benneegyütt, zenéje hanghordozón is bestsellerlett. A javára szokásírni, hogy kellõképpen hangsúlyozza azafro-amerikai muzsikusok hatását és szere-pét Goodman pályáján, aki az egyik elsõfehér zenekarvezetõként szerepeltette õket ha Teddy Wilson szerepét nézzük, azt afilm még el is túlozza.

Jazztörténeti érdekessége persze mindenmozinak van, amelyben Goodman szere-pelt, márpedig nyolc ilyet forgattak 1936 és1948 között, és néhányuk már ambicionáljaa jazztörténet ábrázolását is. Idõrendben azelsõ közülük egy ún. revümozi, a

. A 37-es -ben az abszolút csúcson lévõ big band és ahíres kvartett Teddy Wilson, LionelHampton és Gene Krupa pompás felvéte-lei láthatóak, például a .Minden gyorsasági rekordot megdöntenekaz -ban, klipnek seutolsó, még a neten is érdemes ezekrerákeresni. A jazztörténetet igyekezett illuszt-rálni a a sztori csak ürügy.Ráadásul 1942-ben aolvasóit is megszavaztatták, és így nemzetiválogatottként a fináléban Benny Good-man, Charlie Barnet, Harry James, JackJenney, Gene Krupa, Alvino Rey és JoeVenuti kísérhette Connee Boswellt. Álnai-van pedzegeti a jazz eredetét a kor egyikfontos filmje, a kolosszális sztárparádétfelvonultató , amelyben a

mûfaj születését kutatja a beavatatlan, kis-fiús zenetudós (Danny Kaye). Itt is van egyjazz-városnézés: Tommy Dorsey, a GoldenGate, Charlie Barnet, meg Armstrong-Hampton kavalkádja, no és Honey Swansonvérlázítóan dögös blues-éneke a matróz-kocsmában. Goodman itt játszik is, furcsabajuszkája van, idétlen frizurája, kitartottklarinéthangjai közben pedig a szemöldökétemelgeti. Jajj. Ennek ellenére bízvást ajánl-ható az 1948-as film az iskolás korosztály-nak, mert komédiának jó, és a nagy legendákellenállhatatlanok. Goodman filmjei közülérdemes megemlíteni a -t45-bõl (Woody Allen egyik filmjének:

is ez az eredeticíme). Goodman néhány taktust énekel isbenne ( ), azután inkább fújja,szerencsére. A megismételt sikerrecept:dögös swing, izgató tánczene, nyaktörõenrázzák rá a tinik, mint a két másik negyvenesévek eleji kommersz, zenével operáló vígjá-tékban: ; .

A már retrospektíva muzsikus életét tíz éves korától a CarnegieHallban adott koncertjéig mutatja be. Afilmbõl kihámozható ellentmondások soraabból is fakad, hogy Goodman maga isközremûködött a filmben, de a forgató-könyvbe nem sok beleszólása lehetett. Azéletrajz (amelyet elõször önéletrajzi könyvformájában, Irving Kolodin közremûködé-sével 1939-ben adtak ki) alapján próbáltákmeg a kitörõ sikerétlekopírozni. Persze Goodman nem volt aza kimondott hõstípus, nem véletlenül volt

a beceneve. De a beteljesült amerikaiálomra lehetett építeni: a pályaív az oroszzsidó, 12 gyerekes bevándorló munkáscsa-ládtól a Carnegie Hall-beli koncertig. Éspersze a beteljesült szerelem Alice Ham-mond Duckworth-el: a zárójelenet össze-kapcsolja a szakmai és a szerelmi szálatazzal, hogy Goodman a Carnegie Hallszínpadán szólózva kéri meg Alice kezét,miután anyja, feladva ellenkezését, mégisáldását adta egybekelésükre. A valóságbana koncert és az esküvõ között majdnemnégy év telt el. A Professzor a forgatókönyvszerint is sokat töketlenkedett az irántaleplezetlenül érdeklõdõ, emancipált és öntu-datos Alice-szal. A szigorú anyán kívülkapcsolatukat a film szerint az is hátráltatta,hogy Alice csak akkor fogadta el teljesen ahõst, amikor bátyjánál, John Hammondnálsikerrel lezajlott egy házikoncert, aholGoodman egy Mozart klarinétötös elõadá-sában bizonyított.

A jazz a hollywoodi filmeken nem elõször,és nem is utoljára ábrázolódik valami ösztö-nös, primitív, sõt olykor alantas dologként,különösen a klasszikus zenéhez képest mint arra például Krin Gabbard és másokelemzései is rámutatnak. A film legkínosabbjelenete ebbõl a szempontból az, amikor amég rövidnadrágos Goodman megszégye-nül egy kamaszlány elõtt. Szinte egybõlodamegy Kid Oryhoz, aki elmagyarázzaneki, hogy a New Orleans-i stílust nemkottából játsszák:

. Azonnal csatlakozik azenekarhoz, próba, tanulás és gyakorlásnélkül improvizálni kezd, kijátssza magábólbánatát. Az igyekezet, hogy a et meg-mutassák, még hagyján, de durván degradál-ja a jazzt az ösztönszintre, ahogy Goodman(épp õ!) ezt varázsütésre hirtelen tudja, ésnem pedig fokozatosan fejleszti készségét,hogy elsajátítsa. Közben egyébként felbuk-kan egy gyorstalpaló könyv, amibe Good-man belelapoz: ez acímû kötet (1938) Winthrop Sargeant ameri-kai zenekritikus tollából. A jazz a férfiasság-gal kerül párhuzamba, a klasszikus zeneviszont a filmben szinte terra incognitaGoodman számára, de a valóság más.Goodman készített felvételt a BudapestVonósnégyessel, és a klasszikus zene törté-netének fontos pillanata, hogy õ kérte felBartókot Szigeti József útján arra, hogy duótírjon klarinétra és hegedûre, zongorakíséret-tel. A bemutatója 1939-ben NewYorkban volt Szigeti, Goodman és PetriEndre közremûködésével. És akkor mégnem is szóltunk róla, hogy Goodman mind-két lánya klasszikus zenészként kezdtepályáját. Bár az életrajzi film mûfaji ellent-mondásai rányomják bélyegüket a mozira,ez, és a big band korszak csúcsán készültGoodman-vígjátékok zeneileg ma is frissekés hatásosak.

T������� �� K����������  Zipernovszky KornélKornél jazzújságíró (a transzformátor feltalálójának, Zipernowsky Károlynak a leszármazottja), alapítója és rovatvezetõje volt a Gramofon jazzrovatának, a Fidelio jazz és világzenei rovatát vezette. Nyakig benne volt jópár jazzvilágsztár magyarországi turnéjának lebonyolításában és a Bohém Fesztivál sajtós tevékenységeibõl is bõven kivette arészét. Meggyõzõdése szerint T. S. Eliot esszéje Hagyomány és egyéni tehetség kölcsönhatásáról a jazzre is érvényes.