95 1 osztályok 2

7. c

Osztályfőnök: Kutrovácz László

1. Alaksza Flóra 18. Lengyel Dániel2. Barborják Péter 19. Misius Tamás3. Baumann Anna 20. Németh Katalin4. Cervenak Márton 21. Nguyen Nam Son5. Cynolter Márton 22. Papp Noémi6. Csépány Patrícia 23. Póta Krisztián7. Farkas Kelemen 24. Rácz Emese8. Farkas Nóra 25. Ringhoffer Márton9. Fendle Minka 26. Sólymos Petra

10. Frizzi Blanka 27. Soós Lilla11. Gaál Edina 28. Szondi Ádám12. Kádár Anna 29. Szulovszky Péter13. Kalapos Péter Pál 30. Tompa Gábor14. Kis-Tóth Zsombor 31. Vass Antónia15. Koncz Lili 32. Zarka Júlia16. Kósa Eszter 33. Zelnik Paloma Petra17. Kristóf Benjamin 34. Zólyomi Sára Borbála

A legjobb tanulók:

Sólymos Petra 5,00Póta Krisztián 5,00

Koncz Lili 4,92Soós Lilla 4,92

Alaksza Flóra Cecília 4,85Cervenak Márton 4,85

96 1 osztályok 2

A jelentősebb osztályprogramok

szeptember osztálykirándulás (három nap, Zamárdi)október szülő, diák kirándulás (Normafa)      január korcsolyázás és mozi       május osztálykirándulás (három nap, Kismaros)május bowling és mozi május színház    június osztálykirándulás (öt nap, Kárpátalja)július biciklitúra (öt nap, Fertő-tó)augusztus Vidámpark  

Egy veréb naplója – avagy első évem a Trefortban

Közel egy éve teljesen megváltozott az életem, mert tudtam, hogy szeptembertől a Trefortba fogok járni.

2011 augusztusában már alig vártam a szeptembert, (ami azért elég meglepő egy diáktól). A közösségi oldalon megalapított csoportba egyre több osztálytársunk ke-rült be, s egyre több embert ismerhettünk meg egyre jobban. Mindannyian izgatottak voltunk, s szerettük volna már élőben is látni egymást, de ez az esetek többségében csak szeptember elsején, az évnyitón történhetett meg. A tankönyvárusítás napján be-lelapoztam az összes könyvembe, s egyre jobban vártam mindenre, ami az új iskolával kapcsolatos. S ez, hamarosan beteljesedhetett, ugyanis végre eljött az ősz első hónapja és napja. Az óriási ajtók nehezítették a bejutást, de végül beküzdöttem magam, és nem tudták volna levakarni a mosolyt az arcomról. Az osztályteremben nyüzsgő kiscsapat várt, akik (bár utólag visszanézve, akkor még szótlanok voltak), sokat beszéltek. Az év-nyitó ünnepség után a három osztályfőnöki órában megismertük az osztályfőnököt és az iskolát. Szerettük volna, ha már a rendes tanításba csöppenünk, túl voltunk pörögve a nyár élményeitől. De ez a nap is elment, és innentől nem lehetett panasz arra, hogy túlteng az energiánk, mert kemény tanulás következett.

Néhány dolog azért éltetett minket a hosszú tanítási órák alatt. Például hogy szeptember 9-11-ig verébtáborba mentünk Zamárdiba, ahol „csapat összekovácsoló” játékok, a métázás, a számháborúk segítségével ismertük meg egymást. Ez volt az a hely, ahova bármikor szívesen visszamennék, mert annyira jó volt. Bár még senki nem ismerte igazán a másikat, mindenki kedves volt (persze az is maradt), és még annyira új volt minden. Mindenki maradni akart még egy kicsit, de vissza kellett térnünk a suliba.

97 1 osztályok 2

Következő programunk a „Kutatók éjszakája” volt, ami szeptember 23-án került megrendezésre. Erre az eseményre minden osztálynak készítenie kellett valamit egy kutatóról, tudósról. Mi Róka Gedeonról, a híres csillagászról készítettünk egy posz-tert, s eközben rengeteg dolgot megtudtunk róla.

Október 7-én történt meg a hetedik osztály legviccesebb programja, a verébavatás. A nyolcadikosoknak köszönhetően vödörben kellett iskolába szállítani a cuccainkat, s egész nap az iskolában is a vödör iskolatáskaként funkcionált, aki pedig nem vödörbe hozta a kellékeket, az finom chilis nutellát reggelizett a Trefort-kertben. Erre a napra, az összes vicces feladatra, a gusztustalan italokra biztosan emlékezni fogunk végzős-ként is.

November 14-17. között, az őszi szünet után egy héttel a papírgyűjtés hete követ-kezett, amire megint készültünk. Minden osztálytársunk rengeteg papírt hozott be, s ennek meg is lett az eredménye: kicsit több mint egy tonnával megnyertük az őszi papírgyűjtést.

December 16-án a kémia napon minden szünetben valamilyen érdekes kémiai kí-sérletet láthattunk.

December 20-án, a téli szünet előtti utolsó tanítási napon osztálykarácsonyt tar-tottunk, ami nem úgy történt, mint a legtöbb ehhez hasonló esemény, mivel nemcsak húztunk egy nevet, és nemcsak megajándékoztuk egymást. Az új dolog az volt, hogy mindenkinek elő kellett adnia valamit, ennek köszönhetően még jobban megismertük egymást. Minden műfajból voltak „fellépőink”, és nagyon élveztük, fantasztikus volt a hangulat. Megnéztük a Kóristák című filmet, ami valamennyiünkre nagy hatással volt, de egy elgondolkodtató történet és a szeretethimnusz sem maradhatott ki. Boldogan emlékszem vissza rá. Az első félévet jól zártuk, hisz 4,47-es átlaggal az iskola legjobb átlagát produkáltuk.

A téli szünet és a síszünet között megkezdődött a második félévünk a Trefortban, s ebben az időszakban a tanulásra fordítottuk időnk nagy részét. A síszünetben az osztállyal egy mozizással egybekötött korizáson vehettünk részt.

A második félév első, a lányok körében az egyik legnépszerűbb program a február 17-én megrendezett Trefort bál volt. Hónapokkal előtte tervezgettük a ruhákat, s iz-gatottan vártuk életünk első igazi bálját. A büfé lebonyolítása a mi osztályunk feladata volt, így már az előtte való sütögetés is megalapozta a hangulatot. A „latin estnek” kö-szönhetően sok fellépőt láthattunk, akik ügyesen táncolták a latin-amerikai táncokat, ezzel is emelve az est színvonalát. A fellépők után jött az igazi buli, mindenki táncolt osztálytársaival, vagy épp kedvenc tanárjával. Utolsó táncnak pedig a limbó jutott, ami fergeteges hangulatot varázsolt az estének. Már most nagyon várom a következő Tre-fort bált, hogy újabb élményekkel gazdagodhassak.

A XIV. diákszínjátszó fesztivál is emlékezetes volt számunkra. Sok készülődés után mi is színpadra tudtunk állni egy vicces darabbal, ami mindannyiunk személyisé-géhez illeszkedett. A „Menjen Maga a kórházba!” című darab főszereplője, Zsombor,

98 1 osztályok 2

elnyerte a „legígéretesebb tehetség” díjat, ennek mind nagyon örültünk, és mind gratu-láltunk neki, mert tényleg nagyszerűt alakított.

Áprilisban is történt egy s más. A Trefort napok első napján az iskolában előadá-sokra ülhettünk be, második napján pedig a pilisborosjenői „egri várat” foglalhattuk el. Még ebben a hónapban lezajlott a tavaszi papírgyűjtés is, melyet megnyertünk, s így az egész éves papírgyűjtés győztesei lehettünk 7186 kg összegyűjtött papírral.

Május 5-7. között Kismarosra utaztunk, ahol a Csattogóvölgyben rengeteg prog-ram, kacagás és jókedv várt ránk. Igazi osztályprogram volt, amiben mindent megtalál-hattunk, amit csak szerettünk volna. Kicsit sajnálom, hogy az első napon nem tudtam részt venni, de többiek beszámolója alapján fergeteges volt. Én pedig ugyanezt tudom elmondani az ott töltött két napomról.

Május 9-én megrendezésre került a sportnap. Meg akartuk mutatni a nagyoknak azt a bizonyos mondást, miszerint: „Kicsi a bors, de erős!” Mindent beleadtunk, leg-többen minden versenyszámban indultunk, és nemcsak indultunk, sok számot meg is nyertünk. Nagyon izgatottak voltunk a végeredménnyel kapcsolatban, s mikor meg-tudtuk, hogy benne vagyunk az első háromban, nagyon örültünk neki. Sajnos tanára-ink kicsit lelomboztak minket, hogy mi vagyunk a legkisebbek, és nem sok esélyünk van megnyerni, de így is nagyon szép eredmény. S ezt mi is megértettük, így arra szá-mítottunk, hogy harmadiknak mondják majd a nevünket. De ez szerencsére nem így történt. Elmondták harmadik helyezettet… már ezen meglepődtünk, hogy nem mi vagyunk. S jött a második, de nem a mi osztályunkat mondták, ezért sikításokban és ugrálásokban törtünk ki, mert sikerült – győztünk. Iszonyatosan örültünk, s megér-tettük, hogy ha igazán megküzdünk valamiért annak meg lesz az eredménye. Célunk innentől megszerezni következő két évben is a kupát, és végül elnyerni! Ha ezt a csatát megvívtuk, innentől (reméljük) gyerekjáték lesz.

Júliusban egy pályázat keretében az egész osztállyal Kárpátaljára utazhattunk. Ez az öt napos kirándulás sok szempontból összekovácsolt minket. Megismerkedtünk kárpátaljai diákokkal, kísérleteztünk a folyó vízében, de a szokásos programokat is be-leszőttük utunkba, mint például az éneklés és a maffiázás. Sok mindent megtanultunk arról a környékről, hasznos kirándulás volt, amit szívesen átélnék még egyszer.

A nyár közepén osztályfőnökünk szervezésében részt vehettünk a legjobb nyári programon: a Fertő tó körüli biciklitúrán. A találóan Tour de Fertőnek elnevezett kiránduláson nagy strandolások, rengeteg nevetés és játék közepette megkerültük a Fertő tavat biciklivel. Mindenki vitte a cuccát a biciklijén, saját magunknak állítottuk a sátrat, kicsit önállósodtunk. Fantasztikus program volt, ha jövőre is megyünk vala-milyen nagyobb távra, biztosan mindenki részt szeretne majd venni rajta, mert csak jó emlékeink kötődnek hozzá, és ez volt az az esemény, amely során igazán megismertük egymást, és lezárta ezt az első, közösen töltött évet.

Természetesen a nyáron még júliusban találkoztunk a többiekkel egy „osztálymozi” keretében, ahol a Madagaszkár 3-at néztük meg egy popcorn csatával fűszerezve. Utol-

99 1 osztályok 2

só, nyárzáró sztorijaink pedig a vidámparkhoz kötődnek, ahová augusztus utolsó nap-ján látogattunk el.

Ez az év nagyon gyorsan eltelt. Diák létemre örülök ennek, de belülről iszonyato-san sajnálom, hogy már csak öt évünk van hátra, ami hasonló gyorsasággal fog eltel-ni. Elképzelhetetlenül örülök annak, hogy tavaly februárban ide jelentkeztem, s hogy felvettek, hogy ilyen osztályba kerültem, ilyen tanárokkal, ilyen hangulattal, amit már akkor érzek, ha belépek az ajtón. Örülök, hogy egy ilyen jó döntést hoztunk meg, és minden gúny nélkül kijelenthetem: szeretem a Trefortot, és minden napját ki fogom használni annak, hogy ide járhatok, s hogy derűs fegyelemben telhetnek napjaink.

Koncz Lili