„Szörnyû nagy hiba, hogy minálunk a jövendõbelimezei gazda, kézmûves gyártó és kereskedõ,

hacsak a latin iskolákban nem akarják ifjuságuk becses idejétoly tanulmányokra vesztegetni, melyeknek

jövendõ hivatásuk egész mezején hasznát sohasem veszik,közintézetekben úgyszólván semmi nevelést nem kaphatnak.“

Pesti Hírlap, 1841.

3.7. SZAKOKTATÁSUNK ÉS A SAJTÓ

A Mária Terézia, majd II. József uralkodása alatt felvilágosult jellegûvé váló birodalmi

abszolutizmus, érdekeinek megfelelõen, egyre fontosabbnak tartotta a gyakorlati ismeretek

minél színvonalasabb oktatását, fõként azért, hogy egyre nagyobb számban álljanak

rendelkezésre a megfelelõ mezõgazdasági, ipari és kereskedelmi ismeretekkel rendelkezõ

szakemberek az állam szolgálatára. A mezõgazdaság modernizálásához, a bányák jobb

kiaknázásához, a kamarai birtokok igazgatásához, a meginduló útépítéshez,

folyószabályozásokhoz Magyarországon is képzett szakemberekre volt szükség.1 E célok

érdekében hozták létre 1735-ben, Selmecbányán a bányatisztképzõ iskolát, melyet 1763 és

1770 között akadémiává fejlesztettek a felsõfokú bányamérnökképzés biztosítására. Itt az

oktatás német nyelven folyt, és az egész Habsburg-monarchia számára képeztek

szakembereket. Hasonló célok éredekében jött létre az elsõ magyarországi un. Kamerális

iskola, az 1763-ban Pozsony megyei Szempcen felállított Collegium scientiarum politico-

cameralium, vagy ismertebb nevén Collegium Oeconomicum.2 A képzés itt három évig tartott, a

tanítási nyelve a német volt. Pénzügyi ismereteket, kettõs könyvvitelt, államgazdaságtant,

valamint az állami és birtokigazgatásban nélkülözhetetlen hivatalos levelezést oktattak. 1776-ban

a szempci kollégium épülete leégett, így az iskolát áthelyezték Tatára, ahol az ott mûködõ

piarista gimnáziummal kapcsolták össze. Seminarium Geometrarum néven még 1780-ig

mûködött. 1769-ben, Varasdon is létrehoztak egy hasonló rendeltetésû intézményt, melyet 1773-

ban Zágrábba helyeztek át, és amely 1777-ben beolvadt zágrábi királyi akadémiába. A hazai

német nyelvû sajtó csak néhányszor, említésszerûen foglakozott ezekkel az intézményekkel,

1 A magyarországi szakoktatás történetérõl szóló legfontosabb összefoglaló irodalom: VINCZE Frigyes:Szakoktatásunk múltja és jelene. A mezõgazdasági, ipari, kereskedelmi szakoktatás fejlõdése 1750-tõlnapjainkig. Bp. 1937.; OROSZ Lajos: A magyarországi ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi szakoktatás vázlatostörténete. Bp. 2003.2 A Collegium történetére a legújabb összefoglalás: HEGYI Ferenc: A szenci Collegium Oeconomicum 1763-1776-1780. = Irodalmi Szemle (Pozsony) 1983. 531-554.

talán azért, mert nem tekintették õket igazán magyarnak.3 Ugyanakkor a 18. század végi

Magyarország két európai hírû szakképzõ intézményével, Tessedik Sámuel szarvasi

iskolájával, és a Festetics György által alapított Georgikonnal rendszeresen és sokat

foglakozott a korabeli sajtó.

3.7.1. Tessedik Sámuel iskolája

Tessedik szarvasi iskolájának keletkezéstörténetét, pedagógiai céljait, szervezetét,

mûködését részletesen feltárta már a szakirodalom.4 A minden részletre kiterjedõ kutatás

figyelmét azonban mindeddig alig érdeklete a korabeli sajtóban fellelhetõ, Tessedikre

vonatkozó közlemények vizsgálata.

Tessedik Sámuel5, (1742-1820) mint jozefinista szellemû lelkész, mint a falu

társadalmának kutatója, és mint jeles agrár-szakember egyaránt figyelmet érdemel.

Munkásságának legjelentõsebb területe azonban mégis iskolaszervezõi, pedagógiai

tevékenysége.

Tessedik külföldi tanulmányok után, a felvilágosodás, fõként a német filantropizmus

eszméivel felvértezve, 1767-ben érkezett Szarvasra, a kis alföldi mezõvárosba, ahol azután 53

évig élt és dolgozott, mint evangélikus lelkész. Még abban az évben megbízták a Békés

megyei evangélikus iskolák felügyeletével is. A falusi nép mélységes tudatlanságát, a korabeli

iskolák elkeserítõ állapotát látva fogalmazódott meg benne a javítás szándéka. Elõször a

felnõtteket próbálta meggyõzni prédikációk, imaórák, beszélgetések, a családok látogatása

útján arról, hogy változásokra van szükség. Saját kertjében, új mezõgazdasági módszerekkel

kísérletezett, és ezek helyességérõl próbálta a falu lakosságát meggyõzni.6 Hamar felismerte

azonban, „hogy a nép között a korosabbak igen nehezebben hajlíthatók és javíthatók”.7 Ezért

3 Pl: Pressburger Zeitung 1765. június.5. No.45.;1766.okt.29. No. 87.4 A hatalmas Tessedik irodalomból a következõket emelhetjük ki: SZELÉNYI Ödön: Az elsõ magyarmunkáspedagógus, Tessedik Sámuel élete és munkássága. Bp. 1928.; LAKOS Sándor: Tessedik Sámuel és anémet szellemi élet. Bp. 1940.; WELLMANN Imre: Tessedik Sámuel. Bp. 1954.; PENYIGEY Dénes: TessedikSámuel. Bp. 1980.; TÓTH Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. Bp. 1980.;5 Felvidéki polgári családból származott. Pozsonyban végezte iskoláit. A lelkészi pálya mellett döntve, 1763-tólkezdve két évet töltött külföldön, az erlangeni egyetemen, ahol orvosi, természettudományi elõadásokat ishallgatott, megismerve az új, felvilágosult eszméket is.6 Mindezzel olyan irányt képviselt, amilyet korábban WESZPRÉMI István: Gazda ember könyvetskéje, 1764,1768, 1776. címû mûvével. Hasonló elveket vallott Kömlei János református lelkész is, aki külföldrõl hazaérveBecker felvilágosító könyvét (Noth- und Hülfsbüchlein) fordította le, hogy ezzel is elõsegítse a parasztságfelvilágosítását, hogy bemutassa, hogyan tud rendbe hozni egy korábban nyomorúságos falut a pap, a tanító és aföldesúr közös erõvel (Szükségben segítõ könyv, 1790).7 Theschedik Sámuel önéletírása. Ford. és kiad. Zsilinszky Mihály. Pest, 1873. 19.

tûzte ki élete fõ céljául a falusi gyermekek és ifjak nevelését. Önéletrajzában a

következõképpen fogalmazza ezt meg: “… elhatároztam magamban, hogy az én eszményem

szerinti minta iskolát fogok felállítani ”8

1779. õszén Tessedik a gyulai Károlyi-uradalomhoz fordult a felállítandó gyakorlati

gazdasági iskola tervével, amelyben a parasztgyermekek saját életükhöz, jövõbeli

munkájukhoz szükséges ismereteket szerezhetnének. A terv megvalósításához földet kért a

város melletti szikes területbõl.9 1780. tavaszán 6 hold földet kapott arra a célra, hogy iskolai

mezõgazdasági gyakorlati területet létesítsen. Az iskola alapítását tehát 1780 májusára

tehetjük. Tessedik is innen számította iskolája létét.

1781. õszén Rát Mátyás a pozsonyi Magyar Hírmondóban egy rövid hírben tudósított a

szarvasi gazdasági iskola alapításáról és az augusztusban tartott elsõ ünnepélyes vizsgáról:

„Az ide való Egyházi Tanítónak, Tessedik Sámuel Uramnak Falusi Gazdaságot gyakorló

Oskolája, a tavasszal ditséretesen lábra állott, s múlt Kis-Asszony havának 21-dik napjánn

legelsõ izbenn Exáment tartott; mellyen a Vármegye és Uraság Tisztjei közül-is, feles vendé-

gek méltóztattak megjelenni.” 10.

A lap következõ számában hosszabb ismertetést is olvashatunk Tessedik iskolájáról: „Azon

Vármegyébenn Szarvason igen hasznos dolgot mivel az Ev. gyülekezetnek Egyházi Tanítója,

Tessedik Sámuel Uram, hogy a gazdáknak gyermekeiket, a mezei gazdaságnak okosan való

folytatására oktatja. Evégett maga minden héten 4 órát szánt ebbéli tanításra, …. különös

veteményes kertet-is ültetett, mellyben e gazdaságbann elõ-forduló szerek és munkák, a ter-

mészetnek és helyes találmányoknak mivólta szerént, szemek eleibe terjesztetnek a

tanulóknak. Minémü Oskola légyen ez, és mi haszát lehessen reményléni; meg-tetszik azon

dolgokból; mellyek felõl az elsõ Exámenben kérdések tétettek: A közönségesek ezek valának:

A természeti dolgok eránt való gondolatlanságnak és tudatlanságnak káros vólta; a természeti

tudománynak nagy haszna; e világ alkotmányja, és az égbenn látszani szokott dólgok; a

levegõ égnek, víznek, tûznek, földnek minémûségei; a föld mívelésére való ujjabb

találmányok; a szántó földnek javíthatása, a földnek külömb-külömb termései; a fáknak ülte-

tése; a marhák eránt való gond-viselés; az ember egészségének fenn-tartása. Azon

tartománynak állapotjához alkalmaztatott különös kérdések-is tétettek, a minémüek ezek: Mit

terem az úgy nevezett Székes föld, míveletlenül magára hagyattatván? mit termett az idénn?

és miért nem termett semmit? Ellenbe mit termett ugyan azon Székes föld, e természeti és

8 I.m.: 21.9 1779. augusztus 30.-án adta át részletes tervét a földesúrnak Gyulán, melyre 1780 májusában kedvezõ választkapott.10 Magyar Hírmondó. Pozsony 1781. 595.

gazdaságbéli tudományhoz illendõképpen miveltetvén, miveltetésének ezen elsõ

esztendejébenn, holótt ez különben mód nélkül száraz és terméketlen esztendõ vala? Ezen

kérdésekre való feleleteiket e tanulók szem-látomást való tapasztalásokból meg-is

világosították. De kivált a méhek körül igen szemekbe ötlött a jelen vóltaknak a természeti és

mesterséges Rajoknak nagy külömbségek: amidõn látták, hogy a mesterséges rajoknak egy-

gyike szinte 90 fontot nyom vala; holott ama természetiek közül a leg-jobbik is tsak 25

fontnyinak találtatott. Melly bizonyára azon sík és székes mezõségenn figyelmezésre méltó

dolog. - Im mint bóldogulhatna hazánk, ha tudományt, mesterséget és szorgalmatosságot

szerkeztetnénk-egybe a bõ kezü természetnek adományjaival.” 11

A valószínûleg Tessedik által fogalmazott tudósítás tájékoztat az új iskola legfontosabb - a

felvilágosodás pedagógiai eszméinek jegyében megalkotott - tantervi céljairól. A legfõbb elv

a hasznosság. Azt kell tanítani az iskolában, aminek a falun felnövekvõ gyermek késõbbi

életében hasznát veszi, tehát elsõsorban természettudományos és mezõgazdasági ismereteket.

Az iskola tanterve követte a Ratio Educationis elõírásait, de továbbfejlesztette és kiegészítette

azt, mindenekelõtt olyan gyakorlati oktatással és természettudományos ismeretekkel, amelyre

a parasztifjúnak a jövõben szüksége lehetett. A hangsúlyt Tessedik éppen e kiegészítõ

oktatásra helyezte, ezt fejlesztette azután tovább szabályos oktatást is nyújtó, háromosztályos

mintaiskolává. Célja - mint írja - az volt, hogy „értelmes embereket, jó keresztényeket,

munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdaasszonyokat” neveljen. Önéletrajzából tudjuk,

hogy több éven át külön díjazás nélkül személyesen tanította a nagyobb gyermekeket. Hogy

mire, arról képet nyújt elõadásainak az a tervezete12, melyet 1782 tavaszán terjesztett fel a

hatóságoknak. Ebbõl kiderül, hogy ez évben - mint már az elõzõekben is - 21 témáról beszélt.

Azzal kezdte, hogy alapvetõ hiba, ha az emberek nem ismerik azokat a dolgokat, amelyeket

Isten az õ javukra teremtett, és hogy a paraszt életében miért fontos a természet ismerete.

Beszélt az égrõl, a csillagokról, a levegõrõl, a villámlásról és a villamosságról, a földrõl, a

természet három országáról, tehát az ásványokról, a növényekrõl és állatokról, a faültetésrõl,

selyemtenyésztésrõl, arról, hogy miként kell szikes földet javítani, hogyan kell vetni, mi a

különbség a természetes és mesterséges legelõ között, melyek a Békés megyében gyakoribb

betegségek, és hogyan lehet azokat gyógyítani, melyek a paraszti építkezés hibái és miért

hasznosak a manufaktúrák. Ezt mind úgy tárgyalta, hogy a tanulók késõbb, életük során

hasznát vehessék.

11 Magyar Hírmondó. Pozsony. 1781. 602-603.12 Erster Plan der praktisch-oekonomischen Schule. Közli HANZO Lajos: Tessedik néhány kiadatlan gazdaságiírása. = Agrártörténeti Szemle. 1961. 271-274.

A következõ évben, 1782 decemberében a pozsonyi Magyar Hírmondó ismét tudósítást

közölt az iskoláról: “A mezei gazdaságot gyakorló Oskola, mellyet Szarvasonn az oda való

Egyházi Gyülekezet Tanítója, Tessedik Sámuel Uram ez- elõtt egy-néhány esztendõvel maga

jó - szánttából fel - állított esztendõrõl esztendõre kivánatosan látszik gyarapodni. Már azok

sem tagadhatják annak hasznos - vóltát, a kik azt eleinten nem igen nagyra betsüllötték.

Kiváltképpen az úgy nevezett Székes földönn tett próbák sokakat meg - engeszteltek, sõt

példája követésére - is ösztönöztek: a minthogy a múlt aszályos nyárbann - is többire kétszer

lehetett rajta kaszálni, a hol azt annak rendi szerint, mívelték; néhol pedig Lucernai lóhere fû

magjával bé - vetvén, 4 hét alatt készer kaszálták; Burgundi répa - is jól termett benne: holott

magábann tellyességgel terméketlen és haszon nélkül való. - Jövevények gyakorta szoktak ott

meg-fordúlni, hogy az emlétett gazdaságos Oskolát láthassák.” 13

Az iskola hamarosan széles körben ismertté vált, nagyrészt a hazai és a külföldi lapok

tudósításainak köszönhetõen. A Wiener Provinzial Nachrichten 1784-ben, foglalkozott

Tessedik munkásságágával, részleteket közölt tanmeneteibõl, ismertette módszerét, és a falusi

iskolák részére példaképpen ajánlotta. A cikkben arról is olvashatunk, hogy Tessedik az akkor

uralkodó hivatalos felfogással ellentétben mennyire harcolt az iparosításért.14 Ekkor már

erõteljesen jelen volt az iskolában az ipar oktatása. A kor kívánalmainak és a kormányzat

elõírásainak megfelelõen elsõsorban a selyemhernyó-tenyésztésre, az ezt alátámasztó

epreskertek létesítésére, a nyert selyem helyi feldolgozására fektették a fõ súlyt. Ehhez járult a

késõbbiek folyamán a gyapjú helyi feldolgozása, amit iskoláján keresztül Tessedik terjesztett

el nemcsak Szarvason, de a környezõ helységekben is.

1787-ben felfigyelt Tessedik munkásságára II. József is, aki kitüntetést adományozott neki

az iskola megszervezéséért, a selyemhernyó-tenyésztés elõmozdítása, és a selyem

feldolgozása terén kifejtett munkásságáért.

A Tessedik Sámuel által, Szarvason fenntartott “szorgalmatossági iskolában” a fiúk mellett

leányok is tanultak, velük azonos színvonalú elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek.

1787-ben a felsõbb osztályok fiú és leánytanulói természetrajzot, földrajzot, fizikát, számtant,

mezõgazdaságtant, egészségtant és vallástant is tanultak. Emellett a leányok elsajátították

mindazt, amire hitvesként és családanyaként majd szükségük lesz. Tudjuk, hogy a serdültebb

leánytanulók közösen tanulmányozták Campe “Väterlicher Rat an meine Tocher” címû

mûvét15, és mindenféle nõi munkákban is járatossá váltak képzésük során. Az iskola ezekben

13 Magyar Hírmondó. (Pozsony) 1782. 756-757.14 Wiener Provinzial Nachrichten. 1784. IV. 440, 453, 474.15 Tessedik Sámuel válogatott pedagógiai mûvei. Szerk. VINCZE László. Bp. 1956. 107.

az években igen jó hírnévnek örvendett. 1792-ben például azt írta a bécsi Magyar Hírmondó,

hogy “a melly gondos Szülék jó Gazdákká s Gazdasszonyokká akarják készíttetni

gyermekeiket: tsak küldjék Szarvasra, meg fogják tapasztalni, hogy jobb, s gazdagabb

örökséget nem hagyhattak vólna soha is ezeknek, mint hogy azt a kevés költséget ki-adták

érettek, amelyben kerül a Szarvason való tartás és taníttatás.”16 A lap alji megjegyzésbõl

megtudhatjuk, hogy mekkora összegbe került a képzés egy tanévre: “A Szarvasi tartás díjja

nem megy többre 50-60-70 forintoknál, mellyekhez 30-40 forint mellesleg való költség

kívántatik; a tanításért pedig 2-10 forint. – Német Országban híresek a Stuttgárdi és

Schnepfenthali Szorgalmatosság Oskolák. De ha valaki ezekbe kívánkozna Magyar

Országról, tsak az úti költsége is belé kerülne vagy két száz forintba; az ott való esztendei

tartózkodás pedig 5-6-7-8 száz, s ezer forintba is; azonban keveset hallana arról: mi terem, s

mire van még szükség Magyar Országon? pedig nékünk, Magyaroknak, effélét kell

voltaképpen hallani, ha akarunk bóldogulni.”17 Ezekben az években az iskola tanulóinak

száma is megnõtt, közel ezer fiatal tanult itt. Új és nagyobb épületre volt szükség. Ezért

Tessedik nagyszabású építkezésbe kezdett. 1793 õszén készült el a 12 000 Ft költséggel

létrehozott új iskola. Az iskola emeletén tanári lakások voltak, míg a földszinten a tantermek,

a raktárak és a munkahelyiségek foglaltak helyet. A tanítás felváltva történt, míg az egyik

osztály a tantermekben elméleti foglakozásokon vett részt, a másik a mûhelyek

valamelyikében gyakorlati munkát végzett. Még a folyosók is az oktatást szolgálták, ahol

különféle nagyobb, és állandóan üzemben levõ gépeket helyeztek el. A bécsi Magyar

Hírmondó a következõképpen számolt be az új épületrõl október 23.-i számában:

“Szerentsésen elkészüle itt, Isten segedelmével, azon jeles épület, melly a gazdáskodásnak, és

szorgalmatos élet – folytatásnak, úgy nemkülömben az ezekre, s más tudományokra való

oktatás módjának is tanítására rendeltetett: Most már az Oskolának belsõ elíntézése körül

foglalatoskodik a fundáló Hazafi (T. Teschedik Úr) segítõ Társaival eggyütt. Mivel tudjuk,

hogy az Országnak különb-különb részeiböl szándékoznak ide Iffjak, hogy magokat az

említett tárgyakban tökélletesíttsék: jelentetik elõre hogy a kik nem tsak hallgatni akarják a

letzkéket, hanem a letzkék szerént való munkákhoz magok is hozzá akarnak nyúlni (melly

valóban azokra nézve is el-múlhatatlanúl szükséges a kik magokért tanúlnak, s még annyival

inkább azoknak akik Tanítóságra készítik magokat) az ollyanok, asztaljokért, bor nélkül egy

hétre egy forintot fognak fizetni; esztendei tanításért 12 forintot; ágyért, mosásért és lakásért

is hasonlóképpen 12-öt. A letzkék fognak kezdõdni a jövõ 1794-dik esztendõnek elsõ

16 Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. július 13. 67-68.17 Uo. 67.

Áprilissával, alkalmatosság lessz az ide való jövet sokaknak, a Pesti Jósef - napi Vásár. Tótul,

és németül szükség lessz tudni ide szándékozó Iffjaknak: tótul, hogy letzkéket érthessék;

németül, hogy tzéllyokra szolgáló könyveket olvashassák. Ha a kért, és reménylett segedelem

hozzá fog járúlni ezen fundátzióhoz: a letzkék magyar, és más nyelveken fognak, tartatai.”18A

cikk utal arra, hogy ekkor Tessedik már reménykedett az állami segítségben. A korabeli lapok

gyakran tudósítottak az intézet életérõl, melyekbõl tájékozódhatunk az iskolában folyó

elméleti és gyakorlati képzés tartalmáról. Érdekességként megemlíthetõ, hogy Tessedik

tanítási tervét megmutatta annak idején Salzmannak, és ami nagyon fontos, Becker gothai

tanácsosnak is. Rudolf Zacharias Becker (1759-1822) a Deutsche Zeitung címû lap

szerkesztõje volt, mely akkoriban a szellemi haladás legfontosabb orgánuma volt. A lap

figyelemmel kísérte kora politikai eseményeit, valamint sokat foglalkozott a nevelés

kérdéseivel, beszámolt az új eredményekrõl egész Európa területén. Hogy ebben az idõben

egyre ismertebbé válik Tessedik intézete, ez részben Becker írásának19 is köszönhetõ, amit az

említett lapban tett közzé. Cikkében méltatta Tessedik tevékenységét, és a szarvasi intézetét.

Érdekes és részletes leírást olvashatunk az 1794. május 11-12.-én az alsóbb osztályokban

lefolytatott nyilvános vizsgákról a Novi Ecclesiastico-scholastici Annales címû latin nyelvû

folyóiratban.20 A cikket maga Tessedik írta. A két fiú és a leányosztály vizsgatételei között

szerepeltek a vallás alapvetõ tanai, a gyermekek számot adtak olvasás, írás és számolás és

ének tudásukról ugyanúgy, mint a korszak hasonló alsóbb iskoláiban. Emellett azonban olyan

ismeretanyag is szerepelt a vizsgán, melyet csakis ebben az iskolában szerezhettek a tanulók.

Solnesis Dávid fiúosztályában például szó volt a vizsgán “az emberi nemet sújtó betegségek

okairól és az ételben való rendtartás szabályairól”, “a gazdálkodás szabályairól és azok

magyarázatáról”. Raisty Jónás fiúosztályában “a jelenlegi szárazság alkalmat adott az afelett

való értekezésre, hogy mily hasznot hajt az embereknek a hasznos munkáikkal való

szorgalmas foglalkozás”, szó volt “a tûz használatáról” arról, hogy “micsoda bajokat okoz a

tûz”, “a tüzektõl való óvakodásról és azok oktatásáról”. Emellett “Békésmegye földrajza

tárgyaltatott és itt különösen Szarvasról, és fõleg a szarvasi földterületnek természettani és

természetrajzi állapotáról volt szó, valamint arról is, hogy a szarvasi föld szorgalmas munka

következtében egykor mit teremhet.” Farkas Jónás leányosztályában “A vizsgálat népénekkel

kezdõdött. Ezt egy beszéd követte, melyben az ifjúság, megemlékezve azon különös jóltéte-

18 Magyar Hírmondó. (Bécs) 1793. 583-584.19 BECKER, Rudolf Zacharias: Beschreibung über Szarvas. = Deutsche Zeitung oder Moralische Schilderungender Menschen, Sitten und Staaten unserer Zeit. 1791. 36. 609-618. 44. 749-764.20 Novi Ecclesiastico-scholastici Annales. 1795. II. 24-27. Közli: SZELÉNYI Ödön: Az elsõ magyarmunkáspedagógus, Tessedik Sámuel élete és munkássága. Bp. 1928. 37-39.

ményrõl, hogy kesztyének között szülelett, és a Jézus vallásában neveltetett, hálát adott

Istennek. A kisebb leányok a betûk felismerésében és a szótagok összefoglalásában való

elõhaladásukat mutatták meg és azt, hogy mily figyelmes lélekkel fognak fel mindent.”

Ebben az osztályban is szó volt “a tüzek okairól és azok oltásának módjáról”, “ a szorgalmas

és erényes nõrõl”, arról, hogy “micsoda étrendi szabályokat kell megtartani mindenkinek és

az egyes embereknek”. A cikkbõl azt is megtudhatjuk, hogy a tanítás és a vizsga a tanulók

anyanyelvén, szlovákul folyt.

A bécsi Magyar Hírmondó 1794 decemberében részletes tudósítást közölt az iskola felsõbb

osztályaiban folyó sokrétû munkáról.21 Ebbõl megtudhatjuk, hogy az idõsebb tanulók magas

szintû elméleti ismereteket szerezhettek az órákon. Tanultak történelmet, földrajzot,

természetrajzot, fizikát, kémiát, valamint korszerû mezõgazdasági ismereteket Mayer és

Mitterpacher kézikönyveibõl. Emellett fontos részét jelentette az elméleti képzésnek “az

emberi test fenntartása módja”, “a Diaetetica”, “a barmok orvoslása”, a polgári építészet, a

pénzügyi és kereskedelmi ismeretek.

Az oktatást szemléltetõ eszközök is segítették. Az iskola elektromosság-fejlesztõ géppel is

rendelkezett ezekben az években, sõt Sprenger módszere szerint meteorológiai

megfigyeléseket is végezhettek a tanulók.22 Emellett a természetrajzi és kézmûipari

gyûjtemény is kezdett gyarapodni, amint arról 1794-ben a Magyar Hírmondó is tudósított:

“Az Oskolánk számára a Magyar Productumokból (termésekbõl és kézi munkákból) egy

kevés gyûjteményt kezdettünk öszve szerezni.”23 A cikk a gyakorlati oktatás részleteirõl is

beszámolt. Megtudhatjuk, hogy a selyemszövés, és gyapjúkészítés, a fonalfonás, a textilfestés

is szerepelt a tananyagban. Mivel felépült az iskola új épülete, a régi iskolaépületet

“fabrikaként” hasznosították: “a Szarvasiak a régi Oskola házat ollyan épületté építették, a

mellyben most, a gyapjúval való mindenféle bánás végbe mehet, és ezen munkánál három

száz embernél több keresi kenyerét.” 24Tessedik a gyapjú feldolgozását 1793-ban indította

meg iskolájában, melyet a tanulók nagyon megkedveltek. A finom fonást már az elsõ évben

170 gyermek sajátította el. A következõ években, mint azt az újság tudósítása is hírül adja, a

gyapjú feldolgozását üzemszerûvé alakították. A “fábrikában” nemcsak az iskola tanulói,

hanem felnõttek is dolgoztak.

Annak ellenére, hogy az iskolában folyó oktatás magas színvonalát országszerte, sõt

külföldön is elismerték, az intézet azonban 1795-ben mégis kénytelen volt bezárni kapuit:

21 Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. december 2. Toldalék. 769-771.22 Vö.: PENYIGEI Dénes: Tessedik Sámuel. Bp. 1980. 244.23 Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. december 2. Toldalék. 769.24 Uo. 770.

alapítójának pénzforrásai kimerültek, fenntartására pedig nem akadt pártfogó. Az iskola

sorsának alakulásában közrejátszott a jakobinus-per, Tessedik közvetlen egyházi elöljáróinak

és község vezetõinek ellenségeskedése is. Tessedik intézete bár magániskolaként mûködött,

az evangélikus egyházi vezetõk nem nézték jó szemmel, hogy a lelkész Tessedik állami

segítséget akart iskolája számára szerezni; az állami tanügyi hatóságok viszont az autonómia-

törvény értelmében nem tartották magukat illetékeseknek az iskola anyagi ügyeibe való

beleszólásra.

1797-ben és 1798-ban Glatz Jakab két cikket is írt a tekintélyes Der Neue Teutsche Merkur

címû lapba Tessedikrõl és törekvéseirõl25, így külföldön is értesülhettek a szarvasi iskola

eredményeirõl.

Három év kényszerû szünet után az udvar figyelme ismét a szarvasi mezõgazdasági iskola

felé fordult. 1798 júliusában királyi leirat közölte Tessedikkel: jóváhagyják, hogy ezután

minden tankerületbõl egy vagy két, tanítónak készülõ ifjút a szarvasi iskolába küldjenek. Ha

két esztendeig szakszerû képzésben részesülnek, akkor tanítóválasztásoknál elsõbbséget kell

számukra biztosítani. Nemsokára I. Ferenc dicsérõ oklevelet és aranyérmet adományozott

Tessediknek, állami támogatást folyósított az intézet részére. Udvari felszólítást kaptak a

földesurak is: adjanak támogatást a szarvasi iskolának. 1799 tavaszán tehát újra lehetõsége

nyílt arra Tessediknek, hogy iskolájában - új körülmények között - folytassa a tanítást, új

kibõvített programmal. Részben megmaradt a régi feladata: az intézet gazdászokat nevel, akik

hozzájárulnak a hazai mezõgazdaság fejlesztéséhez, az ország iparának felemeléséhez. Új

feladatként olyan tanítók képzésére is vállalkoztak, akik a mezõgazdasági ismeretek oktatását

szakszerûen tudják végezni. A kétéves speciális tanfolyamon az alapító megismertette

tanítójelöltekkel a szarvasi parasztgyerekek számára szervezett iskola célkitûzéseit, tantervét,

az oktatás-nevelés anyagát és módszereit, a felhasználható szakkönyveket. A hallgatók

nemcsak az újszerû elméleti és gyakorlati szakmai ismereteket sajátították el, hanem

pedagógiai képzésben is részesültek. Bár az iskola továbbra is magánintézményként

mûködött, állami támogatásban is részesült oly módon, hogy az igazgató évi 400, a három

tanár pedig évi 300-300 Ft fizetést kapott.

A bécsi Magyar Kurír 1799-ben, rövid hírben tudósított az ismét mûködõ iskola

szeptemberi vizsgáiról. A lap szerint már az újrakezdés elsõ évében 23 tanítójelölt és leendõ

gazdatiszt képezte magát Tessedik iskolájában. “Az itt fel-állított praktika Oskola, érdemes

25 GLATZ, Jacob: Etwas über Theschediks Institut zu Szarwasch in Ungarn. = Der Neue Teutsche Merkur 1797.3.sz. 311-324.; GLATZ Jacob: Die Zuflucht. An Herrn Prediger Samuel Theschedik zu Szarwasch in Ungarn. =Der Neue Teutsche Merkur 1798. 1.sz. 205-207.

Directorának, T. Teschedik Sámuel Úrnak szorgalmatossága által, jó lépéseket teszen elõ felé.

Ezen le folyt fél esztendõi közönséges examenjében, melly is a Nagy Váradi Districtus béli

Oskolák Királyi Inspectorának T. Werner Úrnak jelenlétében a múlt Sept. 24 dikénn és 25

dikénn tartatott, oly gyarapodását mutatta-ki ez az Oskola, mely által ujjabb fundamentumos

terménséget gerjesztett a felõll, hogy hasznos gyümöltsöket fog teremni a hazának. A

Praktikánsok száma 23-ra gyûlt, kik között megért idejû, és hivatalokat is viselt emberek is

vagynak.”26

A cikkbõl kiderül, hogy az intézetben ekkor már nemcsak környékbeliek, hanem távoli

tankerületek, uradalmak által küldött ifjak, sõt felnõtt korú emberek is tanultak, akik az iskola

két évfolyamát elvégezve vagy tanítóként helyezkedtek el, vagy gazdatisztként mûködtek a

továbbiakban. A szarvasi mezõgazdasági iskola a századforduló után gyors virágzásnak

indult. Az újrakezdés éveiben évében már ötven-hatvan hallgatót képeztek ki a tanítóságra és

különféle mezõgazdasági tisztségekre. Ekkor valamiféle átmeneti jelleget öltött az oktatás a

középfokú és a felsõfokú képzés között. Bár az országos tanulmányi alapból – mint láttuk -

csekély igazgatói, három tanári, és öt gyakornoki fizetést utaltak ki, de az épületek

fenntartásáról, könyvekrõl, szerszámokról, szertárakról, mûhelyekrõl és egyéb kiadások

fedezésérõl most sem gondoskodott senki. Ekkorra viszont már Tessedik anyagi forrásai is

teljesen elapadtak. Az intézet 1806 októberében véglegesen bezárta kapuit. A Hazai

Tudósítások a következõképpen számolt be az iskola megszûnésérõl 1806-ban: “Azon

nevezetes Gazdaságbéli Intézet, melly itten Tiszt. Tesedik Sámuel Urnak buzgó fáradozása

által kezdõdött, és mind eddig külömbözõ viszontagságokon erõt vévén oktató például

szolgált mind kisebb, mind nagyobb gazdaságnak folytatására, tsak ugyan múlt honapnak

végével tellyesen megszûnt. Utolsó hat esztendõkben a Tudományok fundusából járt fizetése

a Director Urnak és két Professornak: de olly meghagyással, hogy minden Tudománybéli

Kerületbõl egy Ifjú ott tanuljon fizetés mellett. Felébreszthette volna ezen Kiráyi kegyelem a

Gazdaságra készülõ Ifjainkat, hogy itt magokat önként gyakorolják; de fájdalom! Még a

kenyér keresésre is olly hideg vérrel, olly lankadtsággal készülünk, hogy az illy ingyen adott

oktatásoknak legszebb alkalmatosságát gondatlanúl elmúlasztjuk. Mit nem tennének

külföldön az Ifjak, ha a hasznos Oktatásokhoz könnyen juthatnának.”27 A cikk utolsó sorai

arra utalnak, hogy a kortársak is érezték, mekkora vesztséget jelentett az ország számára

Tessedik egyedülálló iskolájának bezárása, akinek vállalkozása végül a hazai felvilágosult

törekvések általános sorsában osztozott.

26 Magyar Kurír. 1799. 542.27 Hazai Tudósítások. 1806. II. 346-347.

„Az egyszer már megvalósított jót újra elvetni, és helyébe a rossz visszaállítását látni

voltam kénytelen.” –írta keserûen az iskolaalapító idõs korában.

1820-ban bekövetkezett halálakor néhány lap megemlékezett róla, de csak pár soros

semmitmondó cikkekkel. A Tudományos Gyûjteményben például az általa alapított európai

hírû iskola említése nélkül, csak a következõk jelentek meg róla: “December 28-dikán 1820.

Meg hólt Szarvason Békés Vármegyében T.T. Tessedik Sámuel oda való Evangelicus

Prédikátor életének 80-dik esztendejében. Háládatlanok volnánk a Haza és az emberiség

eránt, ha ezen jeles férjfi emlékezetének, a ki mint tudós, mint Iró, mint útazó, mint mezei

gazda mint férj, mint atya, mint lelki-pásztor, mint Hazafi, s mint ember a Hazának díszére

szolgált, a Tudományos Gyûjteményben helyt nem engednénk.”28

3.7.2. A Georgicon

Festetics György a magyar felvilágosodás idõszakának egyik különleges és érdekes alakja.29

Legjelentõsebb alkotása a Georgikon elnevezésû gazdasági tanintézet, mely

világviszonylatban az elsõ mezõgazdasági felsõoktatási intézmény volt.30 A korabeli sajtó az

alapítástól, 1797-tõl kezdve számos cikkben számolt be az intézet fejlõdésérõl, a vele

kapcsolatos eseményekrõl. Ezek az írások alátámasztják a levéltári adatok alapján felvázolt

képet, de sok esetben kiegészítik és módosítják is azt, apró de értékes adatokkal járulva hozzá

Festetics Györgyrõl és tevékenységérõl kialakított képünkhöz.

A bécsi Magyar Hírmondó 1798. szeptemberében egy hosszabb cikk keretében tájékoztatta

olvasóit a nemrégiben megalapított Georgikonról, egyúttal méltatva Festetics György

érdemeit is: " A magyar Földközi tenger (Balaton) meljékérõl. Sep.7-dikénn:-- Minden

pallérozott nemzetek által látták azt eleitõl fogva, hogy valamint kívülrõl fegyverrel

védelmezi a Tartományokat: úgy belõrõl a Tudományok ékesítik, s a Mesterségek

28 Tudományos Gyûjtemény. 1821. II. 111.29Ezek közül kiemelhetjük: SZABÓ Dezsõ: A herceg Festetics család története. Bp. 1928. (a Festetics Györgyrõlszóló fejezet. (199-313.); KLEMPA Károly: Die kulturpolitischen Besterbungen des Grafen Georg Festetics.Gyõr, 1939., KERESZTURY Dezsõ: Festetics György és a magyar irodalom = Irodalomtörténeti Közlemények,1963. 557-565.), SÁGI Károly: Adatok Festetics György munkásága értékeléséhez = Veszprém MegyeiMúzeumok Közlönye 1967. Veszprém, 1968. 329-344.30 Fellenberg mezõgazdasági iskolája 1804-ben, Thaer möglingi intézete pedig 1807-ben nyílt meg.

gazdagítják. Egy kiváltképpen ezen Mesterségek közül, s lehet mondani, hogy elsõ a Mezei

Gazdaság fõ Mestersége...Ritka boldogságára iparkodik szives igyekezettel juttatni

vidékeinket Hazánk méltó Fija, M. Gróf Festetits György Ur Ö Nga...Kész mindent el követni

a Georgikon nevezet alatt Keszthelyen fel állított Gazdasági Oskolának virágoztatására...Az

említett Georgikon, különössen s fõképpenn a Gróf Ur tulajdon Tisztjeinek formáltatásokra

állíttatott ugyan fel, mindazonáltal Hazánknak akármelly részébõl való más Ifjak is, kiknek a

Gazdaság fundamentomos megtanulásához kedvel s hajlandósággal vagynak, ingyen

hallgathatják abban a Gazadsági tanításokat folyvást, s egyéb tudományokban való magok

tökélletesítése rövidsége nélkül, mert a Georgikon Oskolai esztendeje is éppen akkor

kezdõdik s végzõdik, mikor a Kir. Oskoláké, és a Kir. Gymnásiumbéli letzkék órái nem esnek

öszsze a Georgikonéival."31A híradásból a korabeli olvasó megtudhatta, hogy a Georgikon

elsõsorban a Festetics uradalom számára képzett alapos tudású gazdatiszteket, de a

máshonnan érkezõ, tanulni vágyó hallgatókat is szívesen látták. Az intézet alapítása Festetics

elõrelátásáról tanúskodott. A hatalmas Festetics-birtokon szükség volt korszerû képzettséggel

rendelkezõ gazdatisztekre, de ugyanígy hazánk más területein is igény mutatkozott

mezõgazdasági szakemberek alkalmazására a nagybirtokokon. Ezeknek a követelményeknek

az akkori oktatási intézmények közül egyik sem volt képes eleget tenni. Ezért új és úttörõ

Festetics kezdeményezése, nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is. Az intézmény

létével, célkitûzéseivel a hazai polgári fejlõdést szolgálta.

1800-tól kezdve pesti, pozsonyi, és bécsi lapokban32 gyakran tett közzé Festetics

hirdetéseket a tanulók felvételére. Ezekbõl a hirdetésekbõl kaphatott tájékoztatást a korabeli

olvasó az intézetben folyó oktatás tartalmi vonatkozásairól, az ösztöndíjas helyek

elnyerésének feltételeirõl. Ezek az újságcikkek felbecsülhetetlen értékûek neveléstörténeti

szakirodalmunk számára. Mivel egyidejûek, és eredeti forrásból, tehát a Georgikon

vezetésétõl, esetenként magától Festeticstõl származtak, pontos és megbízható adatokkal

szolgálnak a Georgikonban folyó képzésre vonatkozóan a korszak pedagógiatörténetét

kutatók számára.

1800. szeptemberében, a Bécsben megjelenõ újság, a Magyar Hírmondó egy hirdetést tett

közzé két ösztöndíjas hely elnyerésére a Georgikonba. A hirdetés szövege pontos

tájékoztatást nyújt arról, kik és milyen feltételekkel nyerhetnek ösztöndíjat: "Keszthelyen, Ns.

Szala Vármegyében helyheztetett Mezõ-Városban, Georgicon nevezet alatt, fel-állíttatott

31 Magyar Hírmondó (Bécs) 1798. II. 337-339.32 A pozsonyi Pressburger Zeitung, a pesti Ofner und Pester Zeitung, a bécsi Wiener Zeitung és természetesen abécsi magyar nyelvû újságok a Magyar Hírmondó és a Magyar Kurír is gyakran közöltek hirdetéseket aGeorgikonról.

gazdasági foglalatosságot tárgyazó Majorban, ollyas Iffjaknak, a kiknek a Gazdaság meg

tanúlására, és abban szerzett Tudományok után gazdasági Tisztségre kedvek vólna, mostanság

két üressen álló Stipendiumnak elnyerésére alkalmatosság lévén, a nevezett Georgicon

részérõl ezennel jelentetik mind azoknak, a kik magokat a Gazdasági tárgyakban gyakorolni

kívánnyák, hogy ollyanok magokat, ezen most folyó September, ugy következõ Octóber

Hónapokban a Georgiconbéli Elöljáróknak személlyesen bé jelentsék. A Gazdaságot tanúló

Iffjúban, akármelly vallású, születésû, és nemzetbéli légyen is az, a meg kivánandó

Tulajdonságok ezek: hogy õ a Filosófiát, vagy leg-alább az alsóbb deák Oskolákat jól

elvégezte, Deák, Magyar, Német nyelveken írjon, és beszéllyen, az elvégzett Tanúlásról, s

maga viseletérõl hiteles bizonyság, vagy Ajánló-Levelet mutasson, végre ép és egésséges

testû legyen, ellenben pedig néki az õ élelmére, és ruházattyára (szabad szálláson, füttésen, és

gyertyán kívül) elsõ esztendõre 100, 2-dikra 120, 3-dikra 150 forint adattatik, s egyszersmind

arról, ha a három esztendõt dicséretes elõmenetellel el végzendi, hogy gazdasági Tisztségre

emeltetik, bizonyossá tétetik. "33Az idézett hirdetés szövegébõl világosan kitûnik Festetics

koncepciója. A Georgikonba felvételt nyerhetett és ösztöndíjat is kaphatott felekezeti

hovatartozásra, vagyoni állapotra, és nemzetiségre való tekintet nélkül minden olyan

egészséges fiatal, aki az elõírt elõképzettséggel rendelkezett, és érdeklõdött a mezõgazdaság

iránt. A késõbbi évek során a Georgikonról a lapokban megjelent írások változatlanul ezeket a

kritériumokat hangsúlyozták. Azok az ösztöndíjasok, akik sikerrel elvégezték tanulmányaikat,

állásra is számíthattak valamelyik Festetics-birtokon.

Természetesen az ösztöndíjasokon kívül más hallgatók is tanulhattak a Georgikonban.

„Külsõ fõpraktikánsoknak” nevezték õket. Ezek a hallgatók más birtokosok költségén, vagy

saját költségükön látogathatták az órákat, a gazdatiszti képzettség megszerzésének

reményében. Sokan közülük nagyon szegények voltak. "Az ide jövõ külsõ praktikánsok oly

szegények, hogy még az oltsó ruhák megszerzése is nehezekre esik." - jelentette az intézet

egyik vezetõje Festeticsnek. 34

A mezõgazdasági tudományok iránt érdeklõdõk a korabeli újságokból szerezhettek

tudomást a Festeics által nyújtott lehetõségrõl: "Azoknak pedig, a kik önnön költségeiken a

gazdasági tárgyakról elõadandó Tudományokat magoknak meg szerezni akarják, tudtokra

adatik, hogy az ollyanoknak valamint ez elõtt, úgy jövendõben is (a Georgicon Elöljáróinál

meg teendõ bé-jelentés után) a gazdasági gyakorlásokon, mellyeket egy esztendõ alatt is el

33 Magyar Hírmondó (Bécs) 1800. II. 374.34 Idézi: SÜLE Sándor: A keszthelyi Georgikon. Bp. 1967. 57.

végezhetnek, el járni, s kedvek szerént ki választandó Tudományokban magokat gyakorolni

minden fizetés nélkül meg engedtetik." 35

Az újságok arról is tájékoztatták olvasóikat, milyen tantárgyakat kell tanulniuk a leendõ

gazdatiszteknek a Georgikonban: „A Tárgyak, mellyek az említett gazdasági majorban elül

adatnak, ezek: takarmánykerti vetemény, kereskedésre, s feldolgozásra való plánta,

gyümöltsfa, szõllõ, és erdõ mívelés, szarvas marha, birka, sertés, selyem bogár, méh, szárnyas

baromfi tenyésztés: vadászat s halászat, s mind ezek körül elöl forduló mesterségek, továbbá

számvetés az ép számokban, a közönséges és tizedes darab számok, pénzváltás, a

nyereségnek, avagy kárnak számlálása, tserélés, a pénzzel való kereskedés; algebrának

fundamentomi, geometria theoretica, mechanica, hidrotechnia, a városi és paraszti építés

mestersége, rajzolás.”36 Látható, hogy a leendõ gazdatiszteknek igen széleskörû ismereteket

kívántak nyújtani az intézetben.

1804-ben a praktikánsok, vagyis a gazdatisztek képzésén kívül új feladatra is vállalkozott a

Georgikon. Megkezdõdött a pristaldusok oktatása. Erre a szakra jogi diplomával rendelkezõk

jelentkezhettek, és az uradalmi jogügyek intézésére képezték ki õket. A Magyar Kurír 1804

szeptemberében már hírt adott az új szak indulásáról: „Azoknak kedvekért, kik a Törvényes

dolgoknak helyes megtanulása által lépcsõnként magokat Fiskalisi hivatalra készíttetni

szándékoznak, azon Georgiconbéli intézményben egy olly Stipendium határoztatott meg,

melly esztendõnként 200 forintokból, azonkívül egy Hivatalbéli ruházatra rendelt 100

forintokból, és szabad szállásból áll. A Georgiconbéli Intézet részérül köz-hírül adatik, hogy

két Pristaldusi Stipendium létesült, mellyre az olyatén Iffjak, kik ezt meg nyerni kívánják,

Octóber hónapnak végéig a Georgicon Gazdaságbéli Iskolának Elöljáróinál magokat írásban,

vagy személyesen jelentsék. Attól, ki ezen Stipendium elnyerésére vágyódik, meg kívántatik

az, hogy nem tsak a Törvénybéli Oskolai Cursust elvégezte, hanem hogy a szokott

Törvénybéli Censurát is kiállotta légyen, és az errül kiadatni szokott Diplomát, mint valójában

fel esküdött Prókátor elõmutathassa. Meg kivántatik a Deák, Magyar és Német Nyelveknek

tökélletes beszéllése és írása, és az ép és egésséges testi alkotmány."37A pristaldusok oktatása

során figyelembe vették azokat a követelményeket, melyek egy korszerû nagybirtok jogi

ügyei intézésénél elengedhetetlennek bizonyultak. Az elsõéves pristaldusok úrbéri jogot,

birtokkezelési ismereteket, kettõs számvitelt, de emellett gazdasági tárgyakat is tanultak. A

második évben megismerkedtek a magyar jogtudomány alapjaival, köztörvényhatósági

35 Magyar Hírmondó (Bécs) 1800. II. 375.36 Magyar Hírmondó (Bécs) 1800. II. 376.37 Magyar Kurír 1804. II. 385-386.

tudományokat, és a "decisiones curialies" (hivatalos végzések) rendszerét adták elõ nekik.

Vitathatatlan, hogy a végzett uradalmi ügyészek sokrétû ismereteket szereztek, és meg tudtak

felelni a gyakorlati élet állította követelményeknek.

1806-ban indult meg az erdész- és vadászképzés a Georgikonban. Ötéves tanulmányi idõt

szabtak meg, amely során elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a hallgatók. Míg a

gazdatisztek és az uradalmi ügyészek felsõfokú képzésben vettek részt, az erdészek és

vadászok oktatása középfokon folyt. A Magyar Kurír címû lap 1807. augusztus 18.-án a

következõ hírt közölte: "Minekutánna a Keszthelyi Georgiconnal öszsze kötött Intézetek egy

a mellett ki jelelt Erdei Fás kertnek bé plántálása után, azon idõ pontra jutottak volna, hogy

abban Erdei és Vadász Oskola is fel állíttatott s avval esztendõnként egy ujj Stipendium öszve

köttettetett; köz hírül adatik, hogy ezen Oskolának Cursusa 5 esztendõkre határoztatott, ugy,

hogy a Nevendékek az elsõ három esztendõt itten Keszthelyen a Georgicon mellett Erdei és

Vadász Inas tanulásban és gyakorlásokban töltik, a negyedik eszt.-ben a Pagonyok és vágások

körül foglalatoskodván egy Járásbeli Vadásznál lesznek; az ötödik esztendõt pedig a Fõ

Erdész s Vadásznak különös taníttása, és út-mutatása alatt fogják tölteni."38 Az ösztöndíj

elnyerésének feltételeirõl is tájékoztatta olvasóit a lap:"A kik végre ezen Stipendiumban részt

akarnak venni, azokban meg kívántatik, hogy 1. Mintegy 14 esztendõsek legyenek, 2. Ép és

egésséges testtel bírjanak, 3. Németül és Magyarul beszélleni, olvasni és valamit írni

tudjanak, 4. Annál kedvesebbek lesznek, ha a többi Normalis Oskolákat el végezvén a Polgári

vagy Civilis Oskolát is járták, s a Rajzolásban is már némelly elõmenetelt tettek."39 A

Georgikon által kínált kedvezmények felsorolása után az elhelyezkedés lehetõségeirõl is

tudósított az újság: "A három elsõ esztendõkben mint Inasok, szállást, koszt- és ruházatot

kapnak, a negyedik és ötödik esztendõben pedig, mint Legények, tehettségek és elõmenetelek

szerént kész pénzbeli segítség is fog adatni. Azután Vadász és Erdészöknek tétetvén,

Érdemek, s a Környülállásokhoz képest, nagyobb tökélletesítésök végett Külföldre is fognak

küldettetni, s arra költség adatni , ahonnan midõn viszsza jönnek, Erdei és Vadász

szolgálatokra fognak alkalmaztatni."40Az erdész- és vadásztanulók képzése sokrétû és magas

szintû volt. A lap által közölt tantervbõl kitûnik, hogy a hallgatók az öt éves képzés során

elméleti és gyakorlati ismereteket szerezhettek. Tanultak magyar és német olvasást és stílust,

aritmetikát, geometriát, rajzot, térképkészítést, növénytant, állattant, ásványtant, építészetet,

számvitelt, valamint madarászatot, lövészetet, lovaglást, kutyaidomítást, erdei kürtölést és

38 Magyar Kurír 1807. II. Toldalék. 9.39 Magyar Kurír 1807. II. Toldalék. 10.40 Magyar Kurír 1807. II. Toldalék. 10-11.

még számos más, a gyakorlatban jól hasznosítható ismeretet, köztük például olyasmit, mint

vadászatok megszervezése és gazdaságos végrehajtása.”41

1807-tõl kezdve ménesmester- és lovászképzés is folyt a Georgikonban. A grófi uradalmak

ménesei számára így kívántak hozzáértõ személyzetet nevelni. 1807. júliusában a Magyar

Kurír címû lap hasábjain megjelent cikk adta hírül elsõként, hogy az év õszén a Georgikonban

megkezdõdik "A Ló-tenyésztés, a Lovakkal való bánás és a Lovaglás körül való Tudományok

tanítása". A tanítási idõ ezen a szakon két év volt. A felvételnél ugyanazokat a feltételeket

szabták, mint az erdész-és vadásztanulóknál, azzal a különbséggel, hogy nem 14, hanem

legalább 15 éves korú ifjak jelentkezését várták. A leendõ ménesmesterek középfokú

oktatásban részesültek. A különbözõ tantárgyakat a Georgikon professzorai, uradalmi

ménesmesterek és állatorvosok tanították nekik. A Magyar Kurír részletes tájékoztatást adott

olvasóinak a tanítandó tantárgyakról is: " A Tanításbéli Rend két esztendõre felosztva a

következendõ: Elsõ Esztendõben Elsõ Exámenre: A Lónak külsõ formájáról való Tudomány;

a Lovak gondviselésérõl, zablázásáról, és nyergelésérõl; az Istállóbéli rendtartás és Ménesbéli

Instructió. Második Exámenre Az Istállóbéli Rendtartás, és az Istállóbéli számadásoknak

vezetése, a Lovagló Tudomány, a Szekeres Lovak, Hámok, Szerszámok és Szekerek, s

azokkal bánó Mester embereknek meg esmérése. Harmadik Exámenre A Lovagló

Tudománynak folytatása, a Lovak tanításának Tudomámya, a Lovak Természeti Históriája és

Physiológiája. Második Esztendõben. Elsõ Exámenre. A Lovagló Tudománynak Repetitiója,

A Lovak Anatómiája, az anglírozás, a kurtírozás Theóriája és Praxisa. Második Exámenre. A

Lovak Tanítása Tudományának Repetitiója, a Lovak betegségeinek, és Orvoslásának

Tudománnya, az Orvosló szerek megesmérésivel. Harmadik Exámenre. A Pathológia és

Therapiának folytatása, a Lovak körmei esmérése és a patkolás."42 A kiemelkedõ tanulmányi

eredményt elérõ hallgatóknak külföldi tanulmányutat is kilátásba helyezett Festetics.

A korabeli újságok a többi georgikoni szakirányról, tehát az 1798-ban megnyílt

"parasztiskoláról" az 1806-ban megindított kertészképzõrõl, az 1808-ban megnyílt mérnök-és

építésziskoláról és gazdasszonyiskoláról is részletesen beszámoltak. Hírt adtak a vizsgákról, a

tanárok és a kiemelkedõ eredményt elért tanulók jutalmazásáról. A bécsi Magyar Hírmondó

már 1798. szeptemberében cikket közölt a Georgikonban lefolytatott második vizsgáról:

"Ezen Hónapnak elsõ napján második exámenjét tartotta a Magyar Georgicon. Örömmel, és

teljes megelégedéssel hallgatták és szemlélték az Exámenre számosan öszsze gyülekezett

Uraságok a szép reménységû Nevendék Gazdákat, kik ámbár a tavaszon és nyáron által

41 Magyar Kurír 1807. II. Toldalék. 11-12.42 Magyar Kurír 1807. II. 95-96.

idejeknek nagyobb részét a soha meg nem szûnõ mezei foglalatosságokra fordították; mégis,

mind a Mathézisbõl, mind egyéb részeibõl a Gazdaság Tudománnyának úgy feleltek, hogy

már jobban nem lehetett kívánni. November elejivel második oskola esztendejét fogja kezdeni

a Georgicon."43 1814-ben a Nemzeti Gazda címû újság is hírt adott az az év februárjában

megtartott vizsgákról. A cikk szerzõje lelkes hangon ír a tanulók magas szintû ismereteirõl: "

Kemény próba ez, és közel káptalannak kellene az ember fejének lenni, hogy azt az össze

halmozott bõ tudományt egyszerre elõmutathassa: de még is ollyan hatalmasan kiállják azok

az Ifjak, mintha abban a tudományban vénültek volna meg. Ennek legfõbb oka az, mert a

külsõ szüntelenvaló gyakorlás ereje által, az is mit elmélkedve tanultak, belé törõdik az

elmébe, és mintegy belé szokván feszesen oda ragad."44 A vizsgák már a kezdetektõl

ünnepélyes külsõségek között zajlottak. Nemcsak Festetics György, valamint a Georgikon

vezetõsége és tanárai vettek részt rajtuk, hanem számos elõkelõ meghívott személyiség is.

Egy-egy vizsga után tekintélyes összeget osztott szét az alapító az arra érdemesek között.

1801-ben Pethe Ferenc, Kis András és Pruzsinszky József professzorok 100-100 forintot,

Asbóth János professzor 50 forintot két végzett hallgató 50 és 40 forintot, a jól vizsgázott

alsóbb évesek közül néhányan 20-30 forint jutalmat kaptak. Nemcsak a Georgikon

ösztöndíjasai, hanem a külsõk, tehát a saját költségükön tanulók is kaptak kisebb összegû

jutalmakat. A vizsgák alkalmával a Georgikon professzorai beszámoltak új tudományos

eredményeikrõl. 1798-ban például Pethe Ferenc egy szélmalom modelljét mutatta be a

vizsgán résztvevõ meghívottaknak. A modellt egy Hollandiában már kipróbált és jól mûködõ

korszerû malom mintájára, készítette a professzor. A Magyar Hírmondó tudósított az esetrõl.

Mivel a Georgikon gyakorló tangazdasága területének egy részét "...vizes posványság borítja,

ennek kiszárogatására leg-erányosabb eszköznek találta a Georgicon a Hollandi-módi

szélmalmot, melly által olly helyekrõl is le lehet tsapolni a vizet, ahonnan rendes tsatornákon

le nem lehetne azt vonni. A szélmalom modellája (kis-mása) már el készülvén,Pethe

Professzor Ur az Exámen alkalmatosságával meg mutatta, hogy a modella középszerû szélnek

erejével minden minutum alatt egy fertály akó vizet merített ki, tehát a valóságos malom ha

tsak 64 annyi vizet fog is ki meríteni, esztendõ alatt tizenkétmillió akó vizet tsapol le a

rétekrõl. Az egész malom felállítása, oda nem értvén az épületbéli matériákat, alig megyen

száz forintra."45 A késõbbiekben is számos tudományos elõadás és beszámoló hangzott el a

vizsgák alkalmával tartott ünnepi üléseken. 1817-ben például Pethe Ferenc folyóirata, a

43 Magyar Hírmondó (Bécs) 1798. II. 339.44 Nemzeti Gazda 1814. XIV. 194.45 Magyar Hírmondó (Bécs) 1798. II. 340.

Nemzeti Gazda adott hírt a májusi vizsgákkal egybekötött tudományos ülésrõl, amelyen

mezõgazdasági újításokról, új gazdasági eredményekrõl tartottak elõadásokat az intézet

professzorai, és néhány meghívott vendég. Aki személyesen nem tudott megjelenni, írásban

küldte be elõadását, melyet ott felolvastak. „A TT. Vendégeket Liebald Julius Orvos-Doctor

és Prof. Ur, a Szerzet mostani Archonja (Fõtisztje) köszöntötte deák Beszéddel - De Dualismo

Agricolarum inter Productionem et Consumptionem. Pásztory Báró felolvasott német-nyelven

egy elõadást: Hogy kelljen a Mezei-gazdaság fõbb erányozásait a földmívelõ Köznépre

szállítani, és hogy lehessen ennek jó állapotját segedelmek, és elmélkedve-gyakorló tanítás

által megfészkelni. - Ries Orvos Doctor elõmutatta a Ns. Gyülekezetnek a Kukoritza szár-

tzukor készítésének a kimenetelét, azon próbák szerént, a melljeket Palatinus Ö ts.kir. Fõ-

Hertzegsége rendelésébõl követtek el. - Ezek után Asbóth János Ur, a Georgicon Direktora

elõvette a többi írt munkákat, melljeket ezen alkalmatosságra béküldöttek, ugymint: Kehrn

Wilhelm Keszthelyi Fõ-Insenõr Úr elõadását a Juh-ólak hejjes építésérõl rajzolatok és példák

által világosítva, Rumy Károly György Urnak, a Karlowitzi Gymnasium Direktorának és

professorának Elõadását, a közbirtokok felosztásáról... Perivall János Fridrik Ur Késmárki

Tanítónak három munkamív leírását, melljeket rész szerént maga talált fel, rész szerént pedig

igazított: ugymint egy egybetsinált Tséplõ-Mángurló-Szóró és Felezõ Munkamívét és

Teherhordó Szekerét és egy Szövõjét, rajzolatokkal eggyütt: Jánosy Alois, a Georgiconban

Mathesist tanító Professor Urnak a Georgicon Munkamíveirõl írt Elõadását (Theatrum

Machinarum Georgici) vagyis a Munkamívek rajzolattjainak Gyüjteménnyét; melljek ebben a

szerzetben rész szerént nagyban, rész szerént Kismásban találtatnak; ...Nagy Jósef,

Georgiconbeli Praktikáns Urnak Elõadását a Kromplitermesztés különös módjáról... Ezeken

kívül Müller János Nepomuk Ur, a Schönaui és Theresienfeldi Uradalmak Bérlõje küldött be

Juhnyíró-ollókat,melljek az õ Piestingi Vashámorában, a bétsi Neustadt mellett azon

ollómustra után készültek, a melljet Ts. Fõ-Hertzeg János Ángliából magával hozott,és a melj

ollókat a Georgicon juhainak nyírésénél is hasznosnak lenni megesmertek.- Putz Lõtinc Ur,

Sopronyi fojómérték-béjjegzõ s helybenhagyó, készített a Szerzet számára egy mérséklett

Szénamérõ Kismást, melljet a Georgiconban nagyban is felállítanak."46 Látható, hogy a

vizsgák alkalmával megrendezett tudományos összejövetelek komoly és szakmai

szempontból is nagyjelentõségû kezdeményezésnek tekinthetõk.

Érdemes, ha csak részleteiben is, bemutatni a Nemzeti Gazda címû újság egy hosszabb

cikkét, amely ismerteti a Georgikon 1814. évi állapotát, értékes adalékokkal járulva hozzá az

46 Nemzeti Gazda 1817. XXVI. 401-404.

eddigiekhez. „Ennek a Gazdasági Szerzetnek, melynek Mgos Gróf Festetits György Ur

ÖExja a Szerzõje és Táplálója, az a tzéllja és állhatatos törekedése, hogy abban rész szerént

tanúltabb és pallérozottabb Ifjak, nem tsak a Mezeigazdasággal esmerkedjenek meg gyakorlás

által, hanem egyszersmind annak Igazgatóivá is formáltassanak, Hogy idõvel illyen fontos

Hivataloknak méltán és egész haszonnal megállhassanak: rész szerént pedig, hogy alatson

sorsú paraszt gyermekek, az olvasás, írás és eggyügyû számvetés tanúlása mellett minden

mezei s majorbeli munkának hellyes fojtatására alkalmatosokká tétessenek, hogy

osztánezekbõl, utóbb jó mezei Gazdák, értelmes munkás-vezérek, és jó dologra-igyelõk

válljanak, Utoljára, hogy ezen Gazdasági szerzet által, alkalmatosság adódjon a jövendõbeli

birtokosoknak, és minden Mezeigazdaságot kedvellõknek arra, hogy magukat ezzel a szép, és

legszükségesebb foglalatossággal, a Mezeigazdasággal okos esmeretséget vethessenek, s

ennél fogva idõvel, a munkabeli szorgalmat, és a Pallérozott Mezeigazdaság elõmenetelét

Hazájokban példáson eszközölhessék, és hasznos lépésekkel mozdíthassák elõ. Ezen tzélzott

tárgyaknak eltalálására, ebben a Szerzetben elosztatnak a Mezeigazdaságot Gyakorlók két

félére: Belsõk és Külsõk. Belsõknek neveztetnek azok, a kik a Mgos Gróf kegyesen kirendelt

költségein neveltetnek, laknak, élnek és tanúlnak, Külsõk pedig azok, a kik vagy Szüleiknek,

vagy Atyateherviselõiknek,vagy más Jóltévõiknek, vagy végtére Uraságoknak költségein

laknak és élnek itten a Mezeigazdaság gyakorlására; mellyet a Tulajdonos Oexja

kegyességébõl, költség nélkül nyernek meg. A Tudományokra nézve, a Georgicon külömbözõ

oskolákra osztatik fel, úgymint:1. Elmélkedõ Mezeigezdaság Oskolája. 2. Paraszt

Gyermekekhez szabott közönséges mezeigazdasági Oskola. 3. Erdõtudomány és Vadászat

Oskolája. Ezen Oskoláknak állandó Igazgatója, ama híres, esmeretes, és több tudós

Társaságok Tagja, Asbóth János Ur, a Mgos Gróf ÕExja minden Jószágainak Praefectusa.

Ezeken kívül a Közjó elõmozdítására, kaptsolt még öszsze ezzel a Szerzettel a Mgos Gróf

ÕExja Filozófiai Lyceumot is, hogy így, a Szülék könnyebbségekre, módot szerezhessen az

abban tanulóknak, a Gazdasági Szerzetben elõforduló Tudományok hallgatására, és a mezei-

gazdasággal való megesmerkedésre. A Szerzetbeli Rendes Professzor Urak esztendei

fizetéssek, szabad és tisztességes Lakhellyen kivül Ezer forint, minden visgálat után adandó

kegyes jutalom, rámegyen esztendõnként 400 forintra, melynek fele mindenkor a Pensionalis

fundusba tétetik. (Ennek a fundusnak azok vehetik hasznát, akik hét esztendei szolgálat után,

valami betegség, vagy elme és testbeli fogyatkozás miatt, a szolgálatra elégtelenekké

lesznek.”47

47 Nemzeti Gazda 1814. XXVII. 3-9.

Ebbõl a tudósításból a korabeli olvasó megtudhatta tehát a Georgikon célját, szervezeti

felépítését, professzorainak javadalmazását. Kiderül a cikkbõl, hogy a tanárok lakásáról az

uradalom gondoskodott. A városban vettek vagy béreltek részükre megfelelõ különálló

házakat. A nõtleneket a Georgikon épületében szállásolták el. Fizetésük nem volt túlságosan

magas, meg sem közelítette az egyetemek, akadémiák tanárainak fizetését. Süle Sándor

megállapítása szerint „Az Európa-hírû Georgikon tanárainak javadalmazása nem volt

arányban tudományos súlyukkal, szakmai érdemeikkel.”48 Igen érdekes, és az 1800-as évek

elején ritka jelenség az újságcikk által említett „pensionalis fundus”, vagyis nyugdíjalap,

amelybõl hét évi georgikoni szolgálat után kaphatott pénzbeli ellátást az a rászoruló tanár, aki

betegsége miatt már nem tudott tovább tanítani.

Miután nagy vonalakban áttekintettük a Georgikonról szóló korabeli hazai újságcikkeket, -

a legjellemzõbbeket és a legfontosabbakat kiemelve a számos híradás közül -

megállapíthatjuk: Festetics nagy súlyt helyezett arra, hogy a szélesebb hazai közvélemény

értesüljön az intézetben folyó munkáról. 1798-tól kezdve, gyakran szerepelnek az intézettel

kapcsolatos cikkek és híradások a lapokban.

Érdemes néhány szót szólni az intézet külföldi sajtóvisszhangjáról is. Német és osztrák

lapok jó néhány alkalommal közöltek rövidebb-hosszabb cikkeket a Georgikonról. A National

Zeitung der Deutschen Jahrgang, 1800-ban például nyolc írásban számolt be a magyar

mezõgazdasági tanintézetrõl és Festeticsrõl. Késõbb, 1814 és 1816 között Rumy Károly

György, a Georgikon volt professzora több cikket közölt a Vaterlandische Blätter für den

Österreichischen Kaiserstaat címû lapban az intézet tangazdaságában folyó munkákról, az

elért eredményekrõl. Más külföldi újságok, így az Okeonomische Neugkeiten und

Verhandlungen címû lap, valamint a Hormayr Archiv is jelentetett meg rövid ismertetést a

Georgikonról. Az említett lapok koruk elismert orgánumai voltak, Európa sok országába

eljutottak. Így híradásaik révén a külföld is tudomást szerezhetett a Georgikonban folyó

munkáról, Festetics György személyérõl és a magyar szakoktatásügy területén kifejtett

sokirányú tevékenységérõl.49

Mint az újságok híradásaiból láthattuk, a Georgikonban lefolytatott vizsgák, mindig ünnepi

külsõségek között zajlottak. 1816-ban azonban Festetics Györgyben az a gondolat

fogalmazódott meg, hogy a Georgikon növendékeivel és tanáraival évente kétszer, a király

névnapján, február 12.-én, és a májusi vizsgák alkalmával irodalmi ünnepélyt rendeztessen.

48 SÜLE Sándor: i.m. 35.49 Vö.: KOSÁRY Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1970.285-286.

Az alapító Asbóth Jánost bízta meg az ünnepségek tervezetének elkészítésével, aki 1816.

decemberében benyújtotta Festeticsnek az elkészült tervet. Ebbõl kiderül, hogy az ünnepségek

célja elsõdlegesen nem irodalmi, hanem pedagógiai jellegû volt. Az ünnepségeken a

Georgikon hallgatóinak latin, német és magyar nyelvû irodalmi próbálkozásait, verseit és

szépprózai munkáit mutatnák be a nyilvánosságnak. Asbóth tervezetében hangsúlyozza, hogy

a tanárok külön stílusórákon készítsék fel a résztvevõket a feladatra. A tervezet szerint az

ünnepségekre meg kell hívni a magyar irodalom jeleseit, akik példájukkal ösztönzõen

hatnának az ifjúságra. Az ünnepségek 1817-tõl kezdve három éven át rendszeresen

megismétlõdtek, fényes külsõségek között. Irodalomtörténet-írásunk részletesen feltárta a

keszthelyi Helikon irodalmi szempontból jelentõs mozzanatait, sokat foglalkozott a megjelent

írók személyes szereplésének jelentõségégével, ott elhangzott mûveik értékével.50 Az

ünnepségek minden mozzanatáról részletesen beszámoltak a korabeli lapok is. Az újság- és

folyóiratcikkek közül ezúttal fordítsuk figyelmünket azokra, melyek a tanulóifjúságnak és a

tanároknak a Helikonon való részvételével foglalkoznak. Ezek a cikkek jól tükrözik

Festeticsnek azt a szándékát, hogy az alapító elsõsorban pedagógiai céllal rendeztette meg az

ünnepségeket, azért, hogy a Georgikon, és Keszthely többi iskoláinak növendékei és tanáraik

irodalmi és mûvészeti alkotásaikkal bemutatkozhassanak a nyilvánosság elõtt.

Az elsõ helikoni ünnepség 1817. február 11.-én este kezdõdött. A Tudományos

Gyûjteményben megjelent cikket egy, az ünnepségen „jelen vóltt Vendég” írta. Miután

hosszasan méltatja Festetics érdemeit, így folytatja: „Ezen Királyát és Nemzetét szivében

hordozó hazafiság bírta Gróf Festetics Györgyöt, valamint elõbbi több ízbéli hazafiúi

Intézeteire, ugy a Helikonra is, melly tulajdonképpen ebbõl állott: Febr.11-kén estve a Királyi

Gymnásium palotájában a Keszthelyi tanúló Ifjúság által egy Víg játék játszatott: A Nevelõk,

három felvonásban. Ezen darab az 1790-dik esztendõbéli Pozsonyi nevendék Papság hazafiúi

és Literátori buzgóságának szüleménnye. Ketten hárman jól játtzották felvett személlyeiket.

Az iparkodás és szorgalom valamennyiben szembetûnõ volt. Ekkor estve a

Praemonstratensisek Klastroma ki volt világítva.” 51

Felesleges hangsúlyoznunk, mekkora nevelõ értéke volt egy színdarab magyar nyelven

történõ elõadásának a 19. század elején.

A Magyar Kurír 1817. március 7.-i számából is értesülhetett a korabeli olvasó a keszthelyi

ünnepségek másnapi, tehát február 12.-i eseményeirõl: „Az innep 12-dikén Nagy Misével

50 Vö. IGAZ Sámuel: Keszthelynek poétai innepe = Hébe zsebkönyv. Pest. 1823. 244-253.; VÁCZY János: Akeszthelyi Helikon = Budapesti Szemle, 1905. 321-353.; KERESZTURY Dezsõ: i.m. 557-565. és NÉGYESYLászló: i.m. 142. 210.51 Tudományos Gyûjtemény 1817.II. 80.

kezdõdött, mellyen a köznépen kívül jelen voltak a Mélt.Uraság, a Georgiconnak, a Filozófiai

Lyceumnak, a Kir.Gymnasiumnak és a Nemzeti Oskoláknak Tanítói, Tanulói és az

öszszegyûlt vendégek. A Mise után a Georgiconnak nagy szálájában Declamatorium tartatott,

mellyet nem tsak az oda gyülekezett Tudósok, és nevezetes poéták, hanem Mélt. Fáy

Barnabás Udvari Tanátsos Ur, N. Szala Vármegyében lévõ Kir. Comissarius, és Nagyságos

Szegedi Ferentz Cs. Kir.Kamarás Ur, Ns. Szala Vármegyének Vice Ispánnya is meg tiszteltek,

különös díszére szolgált jelenlétekkel. Ezen Declamatóriumban elõször is fel lépett Liebald

Julius Ur, mostani Archon, és helyes deák beszédben elõadta a Declamatorium tzélját,

elintézése módját, s annak a mai innepre való alkalmaztatását. Ezután Jánosy Jósef Ur, a

Mathematicai Tudományok Tanítója deák beszédet tartott Õ Cs. K. Felsége ritka erköltseirõl,

s ditsõséges tetteirõl, és az alattvalóknak eránta való kötelességeikrõl. Azután a Georgiconi

Practicánsok és a többi tanulók által részint versekben, részint folyóbeszédben készített sok

munkák közül némellyek felmondattak.”52 Mind a Magyar Kurír, mind pedig a Tudományos

Gyûjtemény név szerint felsorolja azoknak a tanulóknak a nevét, akik felolvasták saját

mûveiket, sõt a lapok röviden méltatják is azokat. A felolvasások között zenét hallgathattak a

jelenlévõk, mégpedig a szintén Festetics által alapított keszthelyi zeneiskola növendékeinek

elõadásában. 53

A korabeli újságok is hírt adtak a költõk jelenlétérõl, szereplésérõl. Az elsõ helikoni

ünnepen jelen volt és felolvasott munkáiból Horváth Ádám, Dukai Takács Judit. jelenlétével

tisztelte meg az ünnepet Kisfaludy Sándor és Berzsenyi Dániel. A Magyar Kurír a délután és

az este további részérõl így számolt be: „Délután a Georgiconnak Fás-Füvész kertjében egy

kellemetes tájon, Tek. Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Horváth Ádám, és T. Takáts

Judith Kisasszony, úgy mint az innepen jelenlévõ Magyar Poéták, ama nagy emlékezetû

Gyöngyössy István hajdani Versszerzõnek tiszteletére egy Berkenye fát ültettek, s kétfelõl

melléje olly déli tartománybéli fákat, mellyek ritkaságokra, s gyümöltseiknek szépségére

nézve igen nevezetesek...Estve a Premonstratensis Urak szálájában Muzsikás Múlatság

tartatott, mellyben Mezner és Stansits Normális Iskolai Tanítók, Obermayer az Erdõszséget

Tanító, és Lucam Gazdaságbéli Practicans, az eljádzott Concertjeik által a hallgatóknak

tetszését megnyerték. Bérekesztette ezen mulatságot Ö Felségére mondott ének német

nyelven.”54 Az est végén Festetics nagy összegeket ajánlott fel jótékonysági és kulturális

célokra: "Az innepnek becsét azzal emelte még a lelkes Hazafi, Gróf Festetics György, hogy

52 Magyar Kurír 1817. március 7. 144.53 KLEMPA Károly: A keszthelyi Festetics féle zeneiskola. Gyõr, 1938. 13.54 Magyar Kurír 1817. március 7. 145.

4500 forintokból álló Summát osztott ki, tudniillik: 2000 fkat a magyar Invalidus katonáknak,

2000 fkat a házi szegényeknek, és 500 fkat a Georgiconban és Királyi Gymnasiumban tanúló,

s magokat megkülömböztetett Ifjaknak számára."55.

A második, 1817. május 20-21.-én megtartott helikoni ünnepség három hallgató vizsgájával

kezdõdött, majd tudományos ülésen olvasták fel a Georgikon professzorainak és másoknak

írásban beküldött értekezéseit. Délután a tangazdaság szántóföldjeit tekintették meg a

vendégek, majd bemutatták egy Angliából hozatott mezõgazdasági gép mûködését. A májusi

ünnepségek második napján a tanulók olvasták fel szépirodalmi mûveiket, latin, magyar és

német nyelven. Ezután Dukai Takács Judit, Horváth Ádám, Kazinczy Klára és Berzsenyi

Dániel versei következtek. Az ünnepség ezúttal is ünnepi hangversennyel zárult. „Estve

osztán a fõtisztelendõ premontrei papuraknál muzsikás múlatság volt, ahol Festetics Erneszt

klavíron, Ruzitska ur, egy veszprémi ügyes muzsikakészítõ hegedûn, és Lehrmann József a

Georgikon kertéssze a flótán a hallgatók megelégedését különössen megnyerték”56

A következõ évek helikoni ünnepségeinek eseményei a fentiekben bemutatottakhoz

nagyjából hasonlóan zajlottak le. A város és a Georgikon tanulóifjúsága irodalmi, zenei és

táncos produkciókkal vett részt ezeken. Hatalmas nevelõ ereje volt annak is, hogy a fiatalok a

korszak jelentõs költõivel személyesen találkozhattak, hallhatták mûveiket. Az sem

elhanyagolható, hogy a Georgikon tanárai, és más meghívott szakemberek új mezõgazdasági

eredményekrõl, külföldi újdonságokról számoltak be az ünnepségek sorába jól beilleszkedõ

tudományos üléseken.

Az 1819. február 12.-én tartott helikoni ünnep volt az utolsó. Festetics ekkor már beteg

volt. 1819. április 2.-án bekövetkezett halála után további ünnepségek megrendezésére nem

került sor.

Érdemes végezetül idézni Keresztury Dezsõ egyik tanulmányának néhány sorát, mely a

Georgikon, és a Keszthelyi Helikon jelentõségét világítja meg: „A Georgikon - ez ma már

köztudomású, helyi kezdeményezésbõl országos jelentõségû intézménnyé fejlõdött, s azon túl,

hogy messze sugárzó jelképpé lett, döntõ szerepet játszott egész mezõgazdasági kultúránk

kialakulásában. A Keszthelyi Helikon hatása kisebb volt, fõképpen azért, mert mielõtt

intézményessé tehette volna, Festetics György 1819-ben meghalt. De ha alaposabban

megnézzük, kik vettek részt munkájában, milyen célokat tûzött maga elé, milyen magvakat

hintett a jövõbe, látni fogjuk, hogy jelentõsége komoly volt, s hatása is méltó azokhoz, akik

55 Tudományos Gyûjtemény 1817. II. 85.56 Nemzeti Gazda 1817. I. 404.

létrehívták. Újjászületõ irodalmunk bölcsõjénél ott állnak a Keszthelyi Helikon géniuszai

is.”57

Klempa Károly a következõképpen foglalja össze Festetics oktatás-és nevelésügyi

tevékenységének lényegét és jelentõségét: "Keszthelyen, a Balaton partján egy nagyvonalú

szellem bõkezûségébõl a Dunántúl szellemi fókusza kezdett kialakulni, a magyar Weimar,

amely Festetics jóvoltából 1800 körül már 7 iskolával rendelkezett… Ha hozzáveszük ehhez,

mit tett Festetics az erkölcsi érzés nemesítése érdekében az ifjúság körében, ... akkor kialakul

annak a férfiúnak a képe és egyénisége, aki magára hagyatva, egyedül, saját erejébõl

iparkodott a magyar föld talajából sarjadó hajtásokat népe és szülõföldje javára

felvirágoztatni."58

A Georgikon képzési rendje az alapító halála, 1819. után fokozatosan átalakult. A

túlságosan szétesõ, sokrétû tananyagot a késõbbi években átalakították, az alapozó elméleti

tárgyak nagyobb hangsúlyt kaptak. A korábbiakhoz hasonlóan a reformkor idõszakában is

találkozunk az intézet hirdetéseivel, ösztöndíjfelhívásaival a lapokban59, de ekkor már nem

jelennek meg róla hosszabb és részletesebb érdemi ismertetések, csak rövid tudósítások60.

1844-tõl itt is magyar nyelvûvé válik a képzés. Az intézmény 1848-ban szûnt meg.

3.7.3. A nagyszentmiklósi mezõgazdasági iskola

Hasonlóképpen Festetics Györgyhöz, más magyarországi birtokosok is felismerték, hogy a

modern mezõgazdasági termelés megvalósításához képzett szakemberekre van szükség, és

mivel a birodalomban nem volt mezõgazdászokat képzõ intézmény, egyéni kezdeményezések

szükségesek. Így született meg a nagyszentmiklósi gazdasági szakiskola, melynek

megszervezésében Tessedik Sámuel is részt vett.61 Nákó Kristóf úgy végrendelkezett, hogy

bánsági birtokán mezõgazdasági iskola létesüljön. A helytartótanács 1801 júliusában. kérte fel

Tessedik Sámuelt, hogy a végrendelet elõírásainak megfelelõen készítse el az iskola

tervezetét. Tessedik egy tanítványával, Incze Jánossal Nagyszentmiklósra utazott,

megtekintették a birtokot, és ezt követõen még a nyáron elkészült az iskola tervezete. A

tervezet nyomtatásban is megjelent Schedius Lajos lapjában, a Zeitschrift von und für Ungern

57 KERESZTURY Dezsõ: i.m. 563.58 KLEMPA Károly: i.m. 16-17.59 Pl. Értesítõ 1832. 57.sz. 148.60 Többek között: CSÁK György: A Georgiconi nevendékek száma 1818-1836. = Gazdaságtudomány 1839. III.sz. ; REISCHER Endre: Georgiconról. = Hetilap 1847. 141.sz.;61 Az iskoláról, és létrejöttében Tessedik szerepérõl: BENKÕ Samu: A nagyszentmiklósi mezõgazdasági iskola ésTessedik Sámuel. In. Uõ: Haladás és megmaradás. Bp. 1979. 248-269.

címû lapban.62 A hosszú írásból értesülhetünk az iskola céljairól, tanulmányi rendjérõl, és a

fejlesztés tervezett lépéseirõl. Tessedik az iskola fõépületét a község közepére kívánta

helyezni, azért, hogy mindenki számára világos legyen: a településnek ott a szíve, ahol a

tudást lehet megszerezni. Megállapítja, hogy az iskolát el kell látni melléképületekkel, köztük

a takarmány tárolásához szükséges csûrrel. Az iskolához húsz holdas tangazdaság csatlakozik.

Tessedik részletesen elõírja a termõföld beosztásának módját, szól arról, mit célszerû majd itt

termelni. A gazdaságban feltétlenül termeszteni kell iparban jól hasznosítható növényeket,

például dohányt, babérlevelet, különbözõ fûszereket és gyógynövényeket. Külön táblákban

erdei fákat kell ültetni, hogy kiválaszthatók legyenek azoka fajták, amelyek szeretik a talajt,

és így alkalmasak az erdõsítésre. Eperfák ültetését is javasolja a selyemhernyó tenyésztés

meghonosítása miatt. Az állattenyésztés kérdéseivel is foglalkozik a tervezet; a szántóföldi

takarmányok, lucerna, lóhere telepítésének szorgalmazása azt a célt szolgálja, hogy

meghonosítható legyen a korszerû állattartás. Fejõstehenek tartását, a juhtenyésztést és a

méhtenyésztést is javasolja. Az iskola oktatási rendszerérõl írva kifejti, hogy a tanítás a

tanulók nemzetiségi megoszlásának megfelelõen, három nyelven folyjon, magyarul, románul

és németül. A tanítást egy vezetõ tanár, és egy segédtanár végzi. Az iskola tanulóit két

kategóriába sorolja: ösztöndíjasokra és fizetõkre. A 12 ösztöndíjast a Nákó-uradalom jobbágy

gyermekei közül kell kiválasztani, mégpedig 3 németet, 3 románt, 3 magyart és 3 délszlávot.

Ezek ingyenes oktatásban részesülnek, ugyanakkor élelmezésük és ruházkodásuk fedezésére

évi 30 forint ösztöndíjat is kapnak. Tessedik szerint ajánlatos lenne megnyerni a román és

szerb ortodox egyház vezetõit, mert az õ ajánlatukra a szülõk bizonyára szívesebben küldenék

gyermekeiket Nagyszentmiklósra tanulni.

Az iskola és a falu lakosai között jó kapcsolatot kell kialakítani. Az õszi és téli idõben,amikor, a falusi ember jórészt munka nélkül tölti el idejét, az iskola bevonhatja õket a ken-derfeldolgozás, a fonás, és a szövést munkálataiba, amit a tanulóknak ekkor oktatnának.Tessedik vázolja egy gyapjú-manufaktúra tervét is, mely számára a környék kitûnõmunkaerõket biztosíthatna.

A nagyszentmiklósi gazdasági iskola hamarosan el is kezdte munkáját, Tessedik

tanítványának, Incze Jánosnak vezetésével. 1803. novemberében elkészült az új szakiskola

épülete. Levéltári adatok vallanak arról, hogy nehézségek támadtak az ösztöndíjas tanulók

kiválogatása körül, mert a parasztok nem akarták gyermekeiket az iskolába engedni. Végül

mégis 12 ösztöndíjas fiút kezdte meg tanulmányait az intézetben, mely Tessedik elképzelései

szerint mûködött 1808-ig, amikor új tanárt neveztek ki az élére, egy szintén Tessedik

tanítványt, Jandák Imrét, aki 1811-ig tanított itt. Az iskola színvonala az õ vezetése alatt

62 Zeitschrift von und für Ungern 1802. I. 252-261.

hanyatlani kezdett. A nyomába lépõ tanárok már nem tudták helyrehozni a hibákat, az iskola

helyzete a következõ években is sok kívánnivalót hagyott maga után. Erre a korabeli sajtó is

felfigyelt. 1846 tavaszán a Magyar Gazda címû lapban olvashatunk az intézetrõl.63 A cikkíró,

Ploetz Adolf64 nehezményezi, hogy kevés hír lát napvilágot a nagyszentmiklósi iskoláról,

amely pedig „azon osztálybeli egyének képzését tûzte ki célul, 45 év elõtt már, kik az ország

földjének igen nagy részét mívelik, s kiknek mezõgazdasági iskolájuk e korig nincs”. Vázolja

az iskola alapításának körülményeit, bemutatja Nákó Kristóf végrendeletét, Tessedik szervezõ

munkásságát. Az iskola körül honoló nagy csend azonban nyugtalanítja a szerzõt, és arra kéri

az igazgatót, hogy a cikket egészítse ki az intézet jelenlegi helyzetének ismertetésével.

Rövidesen megjelent a lapban a kívánt beszámoló, melynek címe: Mit tapasztaltam a nagy-

szentmiklósi gazdasági intézet körül?, szerzõje pedig Grotz Imre, aki siralmas képet fest a

régen nagy reményekre jogosító iskola állapotáról.65 Az iskolaépület romos állapotban van, a

tangazdaság pedig a legelmaradottabb jobbágynak is szégyenére válnék. Az uradalom nem

törõdik az iskolával, az iskolaalapító végrendeletének intézkedéseit nem hajtják végre. A

néhány hónappal elõbb idekerült tanító megérkezésekor egyetlen tanulót sem talált. Õ szerzett

12 tanítványt, akik közül egy magyar, a többi román és német. A tanulók az uradalomtól az

ösztöndíjat nem kapják meg, s már azt sem tudják, hogy az õket jogosan megilletné. A cikkíró

megállapítja, hogy az intézet és a hozzá tartozó gazdaság rossz állapota ellenére remélni lehet

valamelyes javulást, mert a fiatal tanító, aki egyébként okleveles mezõgazda, nagy

lelkesedéssel fogott munkájához, és a növendékek tudása a rövid idõ ellenére is szépen

gyarapodik. Grotz felkéri a szerkesztõt, hogy biztosítson nyilvánosságot az intézetnek, mert

az csak társadalmi támogatással válhat ismét hasznossá.

3.7.4. A magyaróvári gazdasági tanintézet

Tessedik szarvasi intézete, és a Georgikon is, olyan európai hírû magyar szakképzõ

intézmények voltak, melyek szervezete, mûködése, sikerei, eredményei nemcsak a hazai,

hanem a külföldi sajtót is foglalkoztatták. Kisebb jelentõségû volt, és a sajtó is jóval

kevesebbet foglakozott az 1818-ban Magyaróváron, Albert Kázmér szász-tescheni herceg és

63 PLOETZ Adolf: Ugyan miben van a nagyszentmiklósi gazdasági intézet? = Magyar Gazda 1846. I. 294.64 Ploetz (Érkövy) Adolf (1818-1883) jószágkormányzó, mezõgazdasági szakíró, az akadémia levelezõ tagja.Keszthelyen, a Georgikonban mezõgazdaságot tanult 1836–37-ben, majd Pesten jogot hallgatott. 1838-tól a fótiKárolyi birtok, késõbb más helyeken jószágigazgató. Ploetz családi nevét 1847-ben változtatta Érkövy-re.Számos gazdasági mûvet publikált, és sokat írt a korabeli lapokba.65 Magyar Gazda 1846. I. 321.

felesége, Mária Krisztina fõhercegnõ által alapított gazdasági tanintézettel, melyben fõként a

hercegi uradalom számára képeztek gazdatiszteket. A német oktatási nyelvû intézményben a

két éves képzés során a hallgatók felsõbb matematikát, mezõgazdasági kémiát, botanikát,

zoológiát, mechanikát és mezõgazdasági építészetet tanultak, emellett gyakorlati ismeretekre

is szert tettek. Az alapítás után három évvel, a Tudományos Gyûjtemény közölt egy hosszú

tanulmányt, mely bemutatja az intézetben folyó képzést.66 A cikket Y. álnéven Fejér György

írta. Az olvasók ebbõl megtudhatták, hogy az alapító herceg célja az volt, hogy olyan

intézményt hozzon létre magyarországi birtokán, mely „a gazdaságot ne csak szóval tanítaná,

hanem tapasztalásaival is”. A tanulmány kiemeli, hogy az elméletet és a gyakorlatot az

intézményben ugyanolyan hangsúllyal tanítják, éppen azért, hogy „a gazdálkodás

fundamentumos megtanulása mellett” a hallgatók a gyakorlatban ne legyenek „habozók,

bizonytalanok.” Az írás tájékoztat arról, hogy az intézetet a „ Magyar Óvári kastélyban”

rendezték be, ahol szállást és ellátást kapnak az ösztöndíjas hallgatók, szám szerint hatan, és

azok is, akik saját költségükön tanulnak. Már az elsõ években szemléltetõ eszközök álltak a

hallgatók rendelkezésére. „a Fõ Herczegi Vár egyik szobájában néhány mesteri mûvek is

vannak kis formájokban…. Meg mutattatnak nekik valóságokban vagy modelláikban mind

azon makhinák, eszközök, szerszámok, mellyek a gazdaság tökélletesítésére kigondoltattak és

föltaláltattak.” A cikk közli a tanárok neveit. Az intézet igazgatója, Anton Wittmann volt.

Julius Liebald, a Georgikon volt tanára, és Leopold Klingennstein csak fél évig tanított az

intézetben, de 1819-tõl kezdve már négy állandó tanár tanította az egyre növekvõ számú

hallgatók seregét, Wittmann mellett az ausztriai születésû Karl Schachner a mezõgazdaságtan,

a magyar Kanyó Mihály, a földmérés, a sziléziai Adolf Okorni a „baromorvoslás” tanára.

Rajtuk kívül „rendkívül való Mesterek” is oktattak – adja hírül a cikk; Franz Girtler cseh

származású tanár, a növénytan, az ausztriai Johann Fritz az erdészet tanára, és két magyar,

Kalt Péter, az „Építés és rajzolás” valamint Zallekker Antal, a „sör és pálinka fõzés Mesterei”.

A cikkbõl értesülhetünk arról is, hogy 1820-ban, Bécsben megjelent az intézet hallgatói

számára készült elsõ kézikönyv, melyet Wittmann írt.67 A cikk szerzõje, Fejér György

részletesen ismerteti a hat fejezetbõl álló könyvet.

1837-ben, a Társalkodó hasábjain jelent meg egy újabb részletes ismertetés az intézetben

folyó munkáról, Kölcsey Ferenc tollából.68 A cikk elején a szerzõ kemény hangon szól arról,

66 Y.: A Magyar Óvári Gazdaságot tanító Intézet, s ennek a Juh-tenyésztés eránt közlött tapasztalásai. =Tudományos gyûjtemény 1821. I. 49-68.67 WITTMANN, A.: Landwirtschaftliche Blätter den Zögligen der Bildungs Anstalt in Ungarisch-Altenburggewidmet. Wien 1820.68 KÖLCSEY Ferenc: A magyaróvári gazdasági intézet rövid ismertetése. = Társalkodó 1837. I. 37.sz. 145-147.

hogy hírlapjainkban, folyóiratainkban több írás jelenik meg olyan külföldön történt, sokszor

teljesen jelentéktelen eseményekrõl, mint a fontos, és sokakat érdeklõ hazaiakról.

„Magyarország földmívelõ ország” írja Kölcsey, „nálunk az adózó nép legnagyobb része, a

nemesség, s még a városi kézmûvesek többsége is földet mûvel, barmot tenyészt.” Mivel

„egész hazánknak egyedüli élelemforrása a gazdaság”, és a mezõgazdaság elméleti és

gyakorlati tudomány, a korszerû mezõgazdasági mûvelésére nagy gondot kellene fordítani.

Ám Magyarországon e tekintetben minden úgy folyik, mint évszázadokkal ezelõtt, hiszen alig

vannak képzett mezõgazdászaink. Ezért nagy jelentõségû a magyaróvári gazdasági tanintézet,

és az ott folyó képzés. Kölcsey azt írja, hogy a hazai közvélemény szinte semmit nem tud az

intézetrõl, hiszen 1818-ban „a hírlapokban tétetett jelentéseken” és egy-két apróbb híren

kívül, nem jelent meg róla részletes, érdemi tudósítás. Ezért vállalkozik arra, hogy az intézet

szatmári születésû tanárának, Kanyó Péternek a tudósítása nyomán a szélesebb magyar

olvasóközönséggel is megismertesse a magyaróvári intézetet. Kivonatosan közli az intézet

alapítólevelét, majd ismerteti az 1818 és 1837 közötti idõszak történéseit. Az intézetbe

„nemzetre s vallásra való tekintet” nélkül vesznek fel növendékeket. Tanulnak itt

ösztöndíjasok, akik a hercegi uradalom tisztjeinek gyermekei. Õk 120 pengõ forint

ösztöndíjat, ingyen szállást, ingyen író-és rajzeszközöket, és szükség esetén ingyenes orvosi

segítséget kapnak. Vannak, akik saját költségükön tanulnak, és vannak olyanok is, akiknek

oktatását távoli uradalmak birtokosai fizetik, azért, hogy jól képzett gazdatisztek dolgozzanak

náluk. A felvételi korhatár 16 év, és megkövetelik a „filozófiai iskolai bizonyítványt” a

jelentkezõktõl. A tanítás nyelve a német, írja Kölcsey, de „ennek oka igen természetes, ha

egyebet nem tekintünk is, mint azt, hogy az ország azon vidékén nagy sokaság beszél

németül.” „Hibáznánk, ha e körülmény miatt az igen hasznos intézetet mellõzni akarnók. Ha a

nyelv német, a gazdaság magyar. .. a tudomány magyar földön hoz szemmel látható

gyümölcset.”

A cikkbõl megtudhatjuk, hogy négy állandó tanár tanítja a növendékeket, akik a két éves

képzési idõ alatt sajátítják el a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. „Télen a várban,

két teremben tartatnak a leczkék, nyári hónapokban a földmérés, füvészkedés, földmívelés a

szabad ég alatt ûzetnek.” Az elmélet és a gyakorlat szoros összekapcsolását nagyon helyes

módszernek tartja Kölcsey. „Gazdaság és statustudomány, philosophia és költészet,

szónokság és csillagászat… csak úgy bír bensõ beccsel, ha a való meleg élettel viszonyba

téteteik.” Különösen igaz ez a gazadságtudományokra, mellyek „éppen ollyanok, egyenesen

tettbe kell általmenniök, s azért múlhatatlanul szükség már a tanulóknak a gyakorlat világába

lépni.” Erre itt sok lehetõségük van. Ezt szolgálja a hatalmas, 700 hektáros birtok, a kert,

melyet kizárólag a növendékek gondoztak. A gyakorlati képzést segítették az 1837-re már

sokat gyarapodott gyûjtemények „az ásvány, füvészet, csontváz s minta (model) gyûjtemény.”

Volt az intézetnek könyvtára „mellyben az elõadott tudományokat tárgyazó könyvek

tartatnak.” Elismerõen említi Kölcsey azt a tényt, hogy „a tanulóktól vizsgálat alkalmakkor

nem szószerinti, hanem csak a dolog értését bizonyító feleletet kívánnak.”

A cikk végén a szerzõ arra buzdítja honfitársait, hogy küldjék fiaikat azokba az intézetekbe,

ahol megtanulhatják a korszerû gazdálkodás alapjait.69

3.7.5. Az „Országos Központi Gazdaképzõ Intézet” eszméje

A magyar gazdaság életében jelentõs változást hozott az Országos Magyar Gazdasági

Egyesület megalapítása, mely feladatának tekintette kiállítások rendezését, és a korszerû

gazdálkodás elveinek és gyakorlatának népszerûsítését. Az utóbbi célt szolgálta az Magyar

Gazda címû lap megindítása 1841-ben.

A harmincas évek végén, és a negyvenes években a liberális nemesi ellenzék képviselõi,

úgy vélekedtek, hogy a mûködõ, magánkézben lévõ mezõgazdasági iskolák nem tudják

kielégíteni azokat az igényeket, melyeket az elmaradott magyar mezõgazdaság korszerûsítése

támasztana a mezõgazdasági szakképzéssel szemben, ezért sok fórumon, így a sajtóban is

sürgették egy Országos Központi Gazdaképzõ Intézet felállítását.

1837-ben, a Tudományos Gyûjtemény hasábjain hosszú tanulmány jelent meg, mely felveti

az állami gazdaképzõ intézet felállításának tervét.70 A szerzõ elismeri a magánintézetek

érdemeit a gazdaképzésben, de hangsúlyozza, hogy ezekbõl nem kerül ki kellõ számú, és a

kor kívánalmainak megfelelõ színvonalon képzett szakember. Ezért javasolja, hogy a magyar

Gazdasági Egyesület találjon módot egy olyan gazdaképzõ intézet alapítására, „melly nem

egyes személlyé, hanem a közösségé, s így a nemzeté”. Itt az egyesület felügyelete mellett

„minden, a gazdasági tisztek nevelésekre s formálódásokra megkívántató tudományok hazai

nyelven, mind elméletileg, mind gyakorlólag taníttassanak.” Javasolja, hogy az intézet

foglakozzon olyan tanítók képzésével is, akik a falusi iskolákban korszerû mezõgazdasági

ismeretket nyújtanak a gyermekeknek.

69 Itt kell helyesbítenünk Orosz Lajos téves megállapítását, aki azt írja, hogy Kölcsey személyesen látogatta megaz iskolát, és innen értesült az ott folyó munkáról. (OROSZ Lajos: A magyarországi ipari, mezõgazdasági,kereskedelmi szakoktatás vázlatos története. Bp. 2003. 54.) Kölcsey soha nem járt Magyaróváron, aTársalkodóban leírt információkat egy ott tanuló „sokjelességû fiaital barát”-ja, Simon Pál közvetítésével KanyóPétertõl, a szintén szatmári születésû matematika professzortól nyerte.70 MÁNDI MÁRTON István: A Gazdaság Tanító Intézet kinézéseirõl. = Tudományos Gyûjtemény 1837. IX. 83-110.

Ezt a gondolatot 1844-ben, Kossuth is felveti a Pesti Hírlapban megjelent egyik

vezércikkében71, melyben szenvedélyes hangon szól arról, mekkora szükség lenne

Magyarországon a magánintézmények mellett egy állami pénzbõl fenntartott országos

gazdaképzõ intézetre. „Olvasóink tudják, hogy erre szükségük van nagybirtokosainknak,

kiknél a birtokkezelés akár sajátlag, akár mások által történjék, nagyobb tudományos

mûveltséget kíván; de szüksége van a középbirtoku osztálynak is, mely jövedelmeinek lehetõ

legmagasabb fokra emelése nélkül az elharapózó fényûzés költségeit nem birandván,

menthetetlenül elvérzenék; – és tudjuk azt is, hogy találmányoknak, szerszámoknak új

iparnövények termesztésének, általában a theoria alhalmazásának megkisértgetése

középszerü, s kisebb birtokosoktól nem is telik, de telnék bár, nem is kívánatos, mert egy

rosszul sikerült kisérlet õt magát a jótól is elrettenti, a, vidéknek pedig az õsök õseirõl öröklött

routine mellett maradásra rettentõ például szolgál.”

Az állam ilyen fontos kérdésben nem támaszkodhat kizárólag a magánemberek

jóindulatára. Az alapítók halála után az örökösök gyakran nem áldoznak eleget az

intézmények fenntartására, melyek így csak „tengve-lengve” léteznek. Nem haladnak elõre „a

korral s az ismeretek fejleményeivel”, nem felelnek meg „a nemzeti igényeknek.” Kossuth

szerint „országos szükség fedezésére irányzott intézetektõl csak úgy remélhetni némi

biztossággal minden jót, ha felettök nem egyes alapítóknak, hanem az egyetemes nemzetnek

figyelme, s akarata õrködik.” Kifejti, hogy sem a keszthelyi, sem a magyaróvári intézet nem

felel többé meg a kor elvárásainak, hiszen a tanítás nyelve nem magyar, és a tananyag is

elavult. „Magánintézetek egyedül országos szükséget nem fedezhetnek” –vonja le a

következtetést a szerzõ. Ezért van szükség, ugyanúgy, mint külföldön hazánkban is egy

országos állami pénzbõl létrehozott modern mezõgazdasági szakképzõ intézetre. Ezt a

véleményt hangoztatja Péterffy József, a késõbbi neves gazdasági szakember72 is a Magyar

Gazda címû lapban.73

Ez az intézet a korszak végéig nem jött létre, ám a harmincas évek végén és a negyvenes

években sorra alakultak kisebb gazdasági intézetek, melyekrõl gyakran adott hírt a sajtó.

1838-ban, Rohoncon, Vas megyében jött létre egy gazdasági tanintézet, szintén

71 KOSSUTH Lajos: Jutalmazások s gazdaképzõ intézet. = Pesti Hírlap 1844. 329. sz.72Péterffy József (1827-1888) tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. A szabadságharcbanhonvédszázadosként szolgált. A bukás után Erdélyben különbözõ helyeken jószágkormányzóként mûködött.1875-ben megalapította Pozsonyban az elsõ nõi háziipar-tanítóképzõ intézetet; háziipar terjesztõ egyesületeketalakított, ipari tanmûhelyeket és szakiskolákat állított fel. 1883-ban Trefort Ágoston közoktatási minisztermegbízta õt alsófokú iparos mesterinas iskolák szervezésével és kormánybiztosi minõségben az ipariskolákfõfelügyeletével. Számos gazdasági kérdésekkel foglakozó mûve jelent meg.73 PÉTERFFY József: Szükségesek-e a külön gazdasági intézetek a mezõgazdaság és köznevelés érdekében? =Magyar Gazda 1845. II. 54.sz. 907-911.h.

magánkezdeményezésbõl, Károlyi Lajos és Batthyány Kázmér alapításaként, Klauzál Imre

vezetésével. Az intézet célja az volt, hogy az alapítók uradalmai részére gazdatiszteket

neveljen. A két éves tanfolyam során alapos elméleti és gyakorlati képzésben részesültek a

hallgatók, melynek egyik tanára a késõbbi neves matematikus, egyetemi tanár, Vállas Antal74

volt. A tanítás nyelve – eltérõen a Georgikontól és a magyaróvári intézettõl –magyar volt. A

rövid életû intézetrõl részletes tudósítás jelent meg a Tudományos Gyûjteményben, 1839-ben,

melybõl értesülhetünk a tantervrõl, a képzés elméleti és gyakorlati vonatkozásairól, a

tanárokról, a felvétel feltételeirõl.75

1840-ben létesült a nagykõrösi református gimnáziumban egy tanszék, a népiskolai tanítók

mezõgazdasági képzésére. 1845-ben nyílt meg Zeleméren76 egy földmûvesiskola és

árvaintézet, melynek célja az volt, hogy árván maradt fiúkat parasztgazdákká képezzen. 1846-

ban, a Cegléd melletti Szõkehalmon77 nyílt földmûvesiskola, melyet Török János, a megszûnt

rohonci intézet tanára alapított. Itt a három éves képzési idõ alatt majoros és telkes gazdákat

képeztek. Ezek az intézetek a szabadságharc bukásával megszûntek, mûködésükrõl kevés adat

maradt fenn, csak a lapokban közzétett tudósítások nyújtanak tájékoztatást róluk.

3.7. 6. Az ipari szakoktatás

Az alsó fokú ipari szakoktatás Magyarországon idõszakunkban a céhek kezében volt. A

céhes keretek között folyó iparosképzés támogatására hozták létre a nemzeti rajziskolákat. A

rajzórákat olyan népiskolai tanulók látogathatták, akik ipari pályára készültek. Az inasok

számára a rajzoktatás vasárnaponként folyt, két órában. Az 1777. évi statisztika szerint csak

néhány száz tanonc látogatta a rajziskolákat, pedig ebben az idõben már 4671 iparostanuló

volt hazánkban. II. József 1783-ban kiadott rendelete kötelezõvé tette a tanoncok számára a

vasárnapi rajziskolák látogatását, majd az 1786. június 6-án kelt helytartótanácsi rendelet

szerint a mester csak azt a tanulót szabadíthatta fel, aki bizonyítvánnyal igazolni tudta, hogy a

74 Vállas Antal (1809-1869) matematikus. Tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban, majd Kassán és Bécsbenvégezte. Magánnevelõként mûködött. 1838-1840-ig a rohonczi gazdaképzõ-intézet tanára. Részt vett azIparegyesület létrehozásában, az iparmûkiállítások rendezésében. 1848-ban Eötvös József kinevezte a pestiegyetem mennyiségtan tanárának, mely címtõl a bukás után megfosztották. 1851-ben elhagyta Magyarországot,Amerikában, Uj-Orleansban telepedett le, ahol 1858-ban akadémiát alapított. Számos tankönyvet, szakkönyvetírt.75 Tudósítás a rohonci gazdasági tanító intézet iránt. = Tudományos Gyûjtemény 1839. VIII. 106-111.76 Zeleméri gazdasági s egyszersmind árvaintézet terve = Magyar Gazda 1845. II. 93.sz. 1508-1513.sz.; ZelemériGazdaképzõ Intézet = Hetilap 1845. 57.sz.77 TÖRÖK János: Mezõgazdáink hivatásszerû képzésérõl átalában…= Magyar Gazda 1845. II. 103. sz. 1683-1690. és 104.sz. 1703-1704.

rajziskolát egy éven keresztül látogatta. Elrendelték, hogy minden ifjúnak, aki valamely

kézmûiparoshoz fel akarja magát vétetni tanoncnak, legalább két éven keresztül kell

látogatnia a rendes nemzeti iskolát, és ott megfelelõ elõmenetelt kell elérnie. A

tanoncszerzõdéshez mellékelni kell az iskolai bizonyítványt, mert e nélkül nem lehet felvenni

senkit a kézmûiparba. A rajzoktatás bevezetése mellett tehát megkívánták azokat a minimális

iskolai alapismereteket, amelyek elengedhetetlenek voltak a kézmûiparosok számára, sõt

lényegében mintegy elõfeltételei voltak a rajzolás elsajátításának is. Azt a pedagógiai elvet

követték, hogy fokozatosan kell a rajztanulók ízlését kifejleszteni. Elõször meg kell ismerniük

az építõmûvészet alapjait, hogy rajzolni tudjanak geometriai síkokat, testeket, oszlopokat,

íveket, egyszerû vidéki templomokat, paplakokat, iskolaépületeket, urasági és polgári házakat,

különbözõ gazdasági épületeket, majorsági udvarokat, parasztházakat, istállókat, az életben

általában szükséges és hasznos dolgokat; festészeti és szobrászati dekorációkat, amelyek

fõként az asztalosok, lakatosok, fazekasok, kõfaragók, rézöntõk, ötvösök számára fontosak.

Ilyenek voltak pl. az antik díszítések és virágok.

A korabeli lapok rövid tudósításokban gyakran adtak hírt az újabb rajziskolák

megnyitásáról, és a meglévõk mûködésérõl. A budai normaiskolához kapcsolódó rajziskola

tanulóinak versenyérõl a Merkur von Ungarn számolt például be.78

A rajziskolák továbbfejlesztését szolgálta a Helytartótanács 1793. május 29.-én kelt 12420.

sz. rendelete, amely megszabta, hogy a rajziskolai tanulókat három osztályba kell beosztani. E

rendelet szerint a rajziskola elsõ osztályában csak a rajz alapjaival foglalkozzanak. Ennek az

osztálynak elvégzését minden ifjú számára kötelezõvé tették, mert a rajz elsajátítását

mindenki számára nélkülözhetetlennek és majdnem annyira fontosnak tartották, mint az

olvasást és az írást. A rajziskola elsõ osztályában megtanították a tanulókat a rajztoll, a

vonalzó, a körzõ, a szögmérõ használatára. Itt kellett megismertetni a tanulókat az arányok

fogalmával, itt tanulták meg a geometriai és sztereometriai figurák homlokzati és távlati

ábrázolását, árnyékolását. A második osztályt tulajdonképpen mindenféle kézmûiparos

részére tervezték, akiknek méretarányok szerint kell dolgozniuk. Ebben az osztályban olyan

rajzmintákat kívántak a tanulóknak adni, amelyek hasznosak és használhatók a

kézmûiparosok számára. Ezek méretarány szerintiek, de díszítések nélkül, mivel a díszítés

csak mellékes dolog, nagyon sok kézmûves szakmában nélkülözhetõ. A harmadik osztályban

foglalkoztak az öt oszloprend díszítési figuráival.

78 Merkur von Ungarn 1786. 769.

II. József halála után, a rajziskolák elnéptelenedtek, de az 1795. szeptember 25-én kelt

rendelet megszigorította az elõírásokat: „... egyes iparágakban csak az lehet inas, aki

bizonyítvánnyal igazolja, hogy normaiskolai népiskola negyedik osztályát és ezzel

párhuzamosan a rajziskolát eredményesen elvégezte.” Kötelezték a céheket, hogy minden

iskolai év elején pontos névjegyzékeket állítsanak össze azokról, akik kötelesek az iskolákat

látogatni. A rendelet hatására új iskolák nyíltak: Fiuméban, Selmecbányán, Pesten, Szegeden,

Keszthelyen. A századforduló után azonban egyre inkább csökkent a rajzoktatás színvonala és

jelentõsége. A 19. század elsõ évtizedeiben már egyáltalán nem találunk a lapokban

tudósításokat róluk.

Az 1820-as években törekvések történtek arra, hogy nagyobb városainkban létrehozzanak

olyan alsófokú oktatási intézményeket, melyekben az elemi alapismeretek elsajátításán kívül a

tanulókat bizonyos kézmûipari tevékenységekre is megtanítsák. Ilyen volt a pesti nõegylet

1819-ben, árva gyermekek részére létrehozott szorgalomiskolája, melynek mûködésérõl a

Tudományos Gyûjtemény is beszámolt.79 A cikkbõl megtudjuk, hogy az intézet „ollyan

szegényeket segít fel, akik magoknak az élet szükségleteit… nem elegendõképpen szerezhetik

meg.” A pesti Új-világ utcában mûködõ intézetben hat évesnél idõsebb árva gyermekek

tanulhattak és dolgozhattak. A tanítás tárgyai: „Olvasás, Írás, Számolás, Religio, és a

Természet Históriából és a Természet Tudományból a legszükségesebbek.” Emellett tanultak

a gyermekek „Mû Tudományt” és „Egészség Tudományt” is. A tanítás délelõtt és délután két-

két órát vett igénybe, a többi idõt kézmûipari munkák oktatására fordították. A cikkbõl

megtudhatjuk, hogy „minden gyermeknek bizonyos munkája vagyon, mellyet nem

változtathat, hogy abban ügyességet nyerjen.” A fiúk asztalos és kerti munkát végeznek,

szalmából dolgoznak, a leányok gyapjút és lent fonnak, varrnak, kötnek. Az intézetnek 1821-

ben 71 növendéke volt. A fenntartási költségek több mint 80%- a, növendékek által készített

termékek eladási árából fedezték. A kezdeményezés mögött, mint szervezõ, Brunszvik Teréz

állt. Ugyancsak õ hozta létre Budán a krisztinavárosi „kézmûoskolát” 1828-ban. Egy

kalaposmester segítségével szalmából és posztóból kalapokat és papucsokat készítettek a

tanulók, amellett, hogy egy tanító megtanította õket az elemi ismeretekre. Késõbb más

városokban is alakultak hasonló intézmények. Kolozsvárott Salamon József irányításával

több, mint 200 tanulót foglalkoztató szorgalomiskola mûködött 1832-tõl a Bell–Lancaster-

módszer szerint.

79 A jóltévõ Asszonyi Egyesület Pesten. = Tudományos Gyûjtemény 1821. III. 110-114.

A magyarországi polgárosodás egyik legfontosabb feltétele az volt, hogy megszûnik-e a

céhes termelés, kialakul-e a megfelelõen fejlett ipar, megteremtõdik-e a korszerû ipari

szakoktatás. Az országgyûléseken, és a reformkori sajtó hasábjain állandóan napirenden volt a

kérdés. Különösen érdekes tanulmány jelent meg e kérdéssel kapcsolatban a Tudományos

Gyûjteményben, 1832-ben.80 Szerzõje egy pesti ötvösmester, Szentpétery József, akinek a

hazai iparfejlõdésrõl és az ipari szakoktatásról vallott józan és bölcs nézetei megérdemlik

figyelmünket. A szerzõ szerint a magyar nemzet csak akkor maradhat fönn Európában, ha a

„mesterségek és a kereskedés” területén felzárkózik a nyugati országokhoz. Miért nem

virágoznak a különbözõ iparágak Magyarországon? –teszi fel a kérdést. „a magyar a tanulásra

a természettõl különös hajlandósággal fel vagyon ruházva”, tehát nem az a baj, hogy a magyar

ifjak nem karnak mesterségeket tanulni. De hol, és kinél tanulnának? Alig vannak

Magyarországon született magyar mesteremberek, hiszen a török uralom végeztével az

országba özönlõ sok német iparos a saját családtagjait részesíti elõnyben a mesterség

átörökítésekor. Emellett az iparágak is, ugyanúgy, mint a tudományok, erõsen

differenciálódnak. Egy-egy külföldön kiképzett jó mesterember itthon képtelen beszerezni a

munkája gyakorlásához szükséges drága gépeket, nem tud annyi inast tartani, mint a

külföldiek, de nem is akar, mert minden kiképzett inas konkurenciát jelent neki. Nálunk nincs

annyi vevõ, hogy például egy olyan különleges foglakozás esetében, mint amilyen az

ötvösség, több mester is megéljen egy városban egymás mellett. „A mesteremberek sorsa

határozza el az egész nemzetét” –vallja a szerzõ. Ahol az iparos szegény, ott az egész nemzet

koldus.

A szerzõ szerint a céhek eltörlése nem lendítené fel egycsapásra a honi ipart, hiszen ez az

alacsony színvonalú olcsó munkának kedvezne. Elszaporodnának a kontárok, „a minden

alatsonyságoknak és ravaszságoknak elkövetésére készen álló” emberek, hiszen ha megszûnik

a céhes képzés, hol tanulhatnák meg a mesterséget az ifjak? Hiányoznak az ipariskolák, ahol

magas szinten lehetne mesterségeket tanulni. Emellett az a baj, hogy hazánkban nincs

becsülete a mesterembernek, pedig ezekbõl lesznek a városok lakosai, a polgárok. Túl

kevesen vannak a magyarok között, akik iparûzésbõl szeretnének megélni, pedig „a nemzet

boldogulása is tsak akkor mehetne elõ, amikor azt a nagy közt, melly a földmívelõtõl fogva a

hivatalt viselõ és tanult személyek közt vagyon, a mesteremberek ktölthetnék.” Úgy gondolja,

hogy „a mesterségek nevekedése tsak a culturával nevekedhetik, és a mesterségek sorsát a

80 SZENTPÉTERY József: Észrevétele egy Pesti Mesterembernek, a czéhek eltörlését javalló vélekedések körül;nem különben a mesterségeknek a Magyar hazában még eddig nem ismért elébbi s mostani környülállásainak ésállapojának felfedezései. = Tudományos Gyûjtemény 1832. VII. 9-89.

nemzet bátran úgy nézheti, mint a culturának legbizonyosabb barométerét.” Ezek a józan és

szép gondolatok aztán követõkre találtak. Két évvel késõbb a neves mûgyûjtõ, Jankovich

Miklós ír arról a Tudományos Gyûjteményben, hogy az ipar a szerencsétlen történelmi

körülmények miatt nem fejlõdhetett ki Magyarországon, ám ahelyett hogy siránkoznánk,

tennünk kellene azért, hogy megközelítsük a nyugati országokat. Ezért az elsõ feladat az

iparoktatás ingyenessé tétele és magas színvonalra emelése.81

A reformkori lapok hasábjain számtalan javaslat látott napvilágot a hazai ipar

fejlesztésérõl, az iparosképzés reformjáról82, de a negyvenes években, a Pesti Hírlapban

megjelent cikkek hatottak e tárgyban leginkább a közvéleményre.

1841. február 20-án látott napvilágot Kossuth Mûipar címû cikke a lapban. „Miért kell

kézmûvesink legnagyobb részének oly elhanyagolt alacsony állapotba tespedni, hogy még

csak egy árjegyzéket se legyen képes becsületesen föltenni; mesterségébõl pedig ne tudjon

egyebet, mint a mit jártában, keltében, titkolozó mestereitõl mintegy félszemmel lopva

ellesett?” –teszi fel a kérdést a vezércikkben a szerkesztõ, majd kifejti, hogy nagy szükség van

arra, hogy „a kézmûves-osztálynak – nevelését s kiképzését” minden eszközzel elõmozdítsák.

Kossuth úgy gondolja, hogy „ezen eszközök sorában a legsikeresbek egyikének mutatkoztak

ekkorig Európa különféle részeiben az iparegyesületek.” Felsorolja, hogy mûködnek

iparegyesületek Londonban, Párizsban, Bécsben, Berlinben; Prágában, Münchenben,

Hannoverben, Braunschweigben, Stuttgartban és másutt is. Ezek mintájára hazánkban is

érdemes lenne hozni egyet, melynek feladata az iparosok szakmai mûveltségének emelése

lenne. Kossuth szerint szükség lenne egy olcsó folyóiratra is, „mely által a mûipar körébe

vágó ismereteket népszerûen terjeszteni” lehetne. Pesten egy olyan könyvtárat és olvasótermet

kellene megnyitni, melyben „a kézmûvesek minden hasznos olvasmányt feltalálnak” Felveti

azt az ötletet is, hogy „vasár- és ünnepnapokon a mesterlegényeknek életkörükbe vágó

technikai tudományokból ingyen népszerû leczkéket” kellene adni.

Egy másik vezércikkében Kossuth83 arról elmélkedik, hogy hazánkban a szakképzés

mennyire elhanyagolt állapotban van, és hogy milyen „ …szörnyû nagy hiba, hogy minálunk

a jövendõbeli mezei gazda, kézmûves gyártó és kereskedõ, hacsak a latin iskolákban nem

akarják ifjuságuk becses idejét oly tanulmányokra vesztegetni, melyeknek jövendõ hivatásuk

egész mezején hasznát sohasem veszik, közintézetekben úgyszólván semmi nevelést nem

kaphatnak, s mindent, a mit tudnak, csak amúgy történetesen, szilárd alap nélküli

81 JANKOVICH Miklós: A Mester legények ingyeni Oktatásoknak elõbbisége Magyar Országban, mint aKülföldön. = Tudományos Gyûjtemény 1834.I. 47-50.82 Gazdasági tanítóintézetekrõl.= Kémlõ, 1836. 30, 32, 33.sz.83 KOSSUTH Lajos: Humanismus, realismus. = Pesti Hírlap 1841. 29.sz.

gyakorolgatásból mintegy lopva szerezgeték; a honnan következik aztán, hogy a technikai

tudományok a gyakorlatos iparágakkal minálunk életadó viszonyban épen nem, vagy csak

gyér kivételként állanak” Ezt felismerve indult meg az ipari szakképzés rendezésének egyre

erõteljesebb követelése.

Az 1841-ben végül megalakult Iparegyesület legfõbb céljának tartotta az iparosok szakmai

képzését. Tanfolyamokat indítottak számukra, kiállításokat szerveztek, népszerû, olcsó

kiadványokat publikáltak. Az Iparegyesület szorgalmazására 1844-ben Pesten létrejöhetett a

„mesterinas-iskola”, mely a pesti inasok számára nyújtott heti egy alkalommal, az esti

órákban képzést. Két csoportban folyt az oktatás. A kezdõ csoportba az írni-ovasni sem tudó

inasok jártak, akik itt tanulhatták meg az elemi ismereteket, és a „mûtan” keretein belül a kézi

mesterségek alapjait. A haladó csoport könyvvitelt, gazdasági földrajzot, kamatszámítást, és

történelmet tanult. Az iskolát 120-150 inas látogatta, ami a pesti inasok akkori hatezres

létszámához képest meglehetõsen alacsony szám. Az inasoknak vasárnaponként rajziskolába

kellett járniuk. A mesterinas és a vasárnapi iskolák ügyét a sajtó a negyvenes években

állandóan ébren tartotta. Sokféle megoldás, javaslat látott napvilágot a lapok hasábjain ezen

iskolák rendszerére, szervezeti kereteire, tananyagára vonatkozóan a következõ években.84

Az önálló mûegyetem létesítéséért a reformellenzék már a harmincas évektõl kezdve

erõteljes harcot folytatott az országgyûléseken.85 Széchenyi a sajtóban is többször hallatta

szavát a kérdésrõl. 1839-ben, a Társalkodóban például a következõket írta: „egy mûegyetemi

intézetnek Pesten leendõ felállítása… ha másra nem, legalább arra csakugyan nagy hasznú

lenne, mikép hazánkban jómódú ifjak, anélkül, hogy kénytelenek lennének külföldön ütni fel

sátrukat, valami mások is lehetnének, mint jogászok, valamint másra is kiképeztetnék

magukat, mint jogászságra.”86 A matematikus Vállas Antal elkészíttette a mûegyetem

tervezetét87. Ám hiába született sajtócikkek sora annak bizonyítására, hogy szükség van az

intézményre,88 a király 1844. június 12-én, a mûegyetem helyett csak egy ipartanoda

felállítást rendelte el. A középfokú intézmény József Ipartanoda89 néven 1846. november 1-

84 CSANÁDY: Mester-inas iskolák. = Hetilap 1845. 36,37.sz.; Ipariskolák. = Hetilap 1846. 76, 77.sz.85 Ennek folyamatáról az országgyûléseken: BÉNYEI Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkoriMagyarországon. Debrecen, 1994. 227-238.86 SZÉCHENYI István: A Minimum kérdése. = Társalkodó, 1839. 45.sz. június 5. Közli: ZICHY Antal:SZÉCHENYI István hírlapi cikkei .I. Bp. 1893. 225-237.87 VÁLLAS Antal: Egy felállítandó magyar központi mûegyetemrõl. Pest, 1841.88 A mûegyetem ügye az országgyûlési viták és a sajtóközlemények adta nyilvánosság miatt nagyfontosságúpolitikai kérdéssé vált, és a reformkor végéig foglalkoztatta a közvéleményt és a törvényhozást.89 A József Ipartanoda történetérõl: IVÁNYI Béla: A pesti „József ipartanoda” szervezésének és felállításánaktörténete. = Magyar Iparoktatás 1904/05. 3-7., 36-43., 69-74., 106-111., 139-143., 171-176., 214-220., 242-247.,274-277., 300-304.és ZELOVICH Kornél: A m. kir. József Mûegyetem és a hazai technikai felsõoktatástörténete. Bp. 1922. 78-110.

én kezdte meg mûködését, ideiglenesen az egyetem fõépületében.90 Az új intézmény nem

felelt meg az elõzetes várakozásoknak, ezért folytatódott a harc az intézmény mûegyetemmé

fejlesztéséért,91 mely csak 1857-ben valósult meg.

90 Elkülönítettek egy saját épületre 300 000 pft-ot a tanulmányi alapból, de az soha nem épült meg.91 Pesti Hírlap 1847. november 2. 288-289.és Pesti Hírlap 1847. november 21. 335.