2/19/2006, 9:31 ammek.oszk.hu/09600/09698/09698.pdfmértékû a rejtett államadósság a...

cimlap.p65 2/19/2006, 9:31 AM1

cimlap.p65 2/19/2006, 9:31 AM2

Az államháztartás ökoszociálisreformja:

javaslatok a 2006. évre

Lukács András – Pavics Lázár

Levegô Munkacsoport – Lélegzet AlapítványBudapest, 2006

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM1

Tartalom

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

1. Az ökoszociális államháztartási reform szükségessége és lehetôségei . . . . . . . 41.1. Az államháztartási reform céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

1.2. Az államháztartási reform szükségessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

1.3. A teendôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

1.4. Az államháztartási reform esélyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

1.5. Az Európai Unió és az OECD álláspontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

1.6. Intézményi átalakítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

2. Az utóbbi idôszak változásairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182.1. A 2006. évi költségvetési és adóváltozások értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Kedvezô változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Kedvezôtlen változások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

2.2. Egyes költségvetési megszorítások értékelése(Mekkora legyen az állami újraelosztás mértéke?) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Több pénz az embereknél? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Kisebb állam a versenyképességért? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Olcsó állam? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Mennyi embert foglalkoztassunk a közszférában? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Az állam rossz gazda? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

A közszféra tartalékai kimerültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

2.3. A 2005. évi külkereskedelmi forgalom értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

3. Konkrét módosító javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303.1. Javaslatok az adótörvények módosítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

A) Szövegszerûen kidolgozott módosító javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

B) Szövegszerûen még nem kidolgozott módosító javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

3.2. Javaslatok egyéb támogatások csökkentésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

4. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM2

Az államháztartás ökoszociális reformja: javaslatok a 2006. évre 3

A politikusok és a gazdaságpolitikusok hosszúévek óta beszélnek az államháztartási reform szük-ségességérõl, azonban a Levegõ Munkacsoportjavaslatain kívül nem létezik olyan szakmai anyag,amely konkrétan kimutatná, valójában mikéntlehetne végrehajtani a reformot. A Levegõ Mun-kacsoport 1992 óta dolgozza ki és fejleszti továbba javaslatait. Ezek az évek során egyre szélesebbkörben váltak ismertté és elismertté. Ez termé-szetesen nem kizárólag a mi érdemünk. Világszertekészülnek hasonló munkák, az utóbbi években azEurópai Bizottság és az OECD is komoly támoga-tásban részesítette az ilyen jellegû kutatásokat.1

A korábbi években elkészült tanulmányainkesetenként több száz oldalt tettek ki.2 A mostanitanulmányunkban összefoglaljuk a leglényegesebbmegállapításainkat, több új elemmel gazdagítva atémát. Egyúttal röviden konkrét javaslatokat te-szünk arra, miként lehetne már 2006-ban is el-mozdulni a kívánatosnak tartott irányba.

Javaslataink lényege az alábbiakban foglalhatóössze:• Valódi ökoszociális – azaz a környezetvédel-

mi és társadalmi problémák együttes kezelé-sét szolgáló – reformot szolgáló módszerek al-kalmazása.

• Az elmúlt években alkalmazott megszorítá-sok elvetése.

Bevezetés

• A súlyosan környezetszennyezõ tevékenysé-geknek nyújtott és a piacgazdasági elvekkelellentétes – közvetlen és közvetett – támoga-tások felszámolása, és így a nemzetgazdaságiszintû hatékonyság ugrásszerûen javítása.

• A tudásalapú társadalom és gazdaság megte-remtése.

• A környezetkímélõbb tevékenységek olyanmódon való támogatása, hogy ez rövidtávonne jelentsen túl nagy terhet, azonbanhosszabb távon jelentõs társadalmi szintû ho-zammal járjon.

• A magyar államháztartás bevételeinek növe-lése oly módon is, hogy megszüntetjük a kül-földieknek nyújtott azon kedvezményeket,amelyek nemzetgazdasági szempontból indo-kolatlannak, illetve kimondottan hátrányos-nak bizonyultak.Tehát elgondolásaink alapvetõen eltérnek a

ma divatos, reformnak álcázott restriktív módsze-rektõl. Ezért úgy véljük, hogy megfelelõ kommu-nikáció esetén ennek jóval nagyobb lenne a tár-sadalmi elfogadottsága, mint az eddig alkalmazotteszközöké. Az idei országgyûlési választások utánelkerülhetetlen lesz az államháztartás hiányánakjelentõs csökkentését szolgáló intézkedésekmeghozatala. Tanulmányunk ehhez kíván elfo-gadható alternatívát nyújtani.

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM3

4 Levegõ Munkacsoport – Lélegzet Alapítvány, 2006

1.1. Az államháztartásireform céljai

Mindenekelõtt tisztázni kell, hogy mit várunkel az államháztartási reformtól. A Levegõ Mun-kacsoport környezetvédõ társadalmi szervezetkénttermészetesen elsõsorban azt szeretné, ha ezáltaljavulna a környezet és lakosság egészségének ál-lapota. Ezen legfontosabb szempontunk mellett areform elõ kell, hogy segítse a következõket:• a nemzetgazdaság szerkezetének korszerûsö-

dését,• a foglalkoztatottság növelését,• a hazai munkaerõ versenyképesebbé válását,• az államháztartási hiány és az államadósság

csökkenését,• az ország külkereskedelmi mérlegének javu-

lását,• a társadalmi feszültségek mérséklõdését,• a nyersanyagok és energiahordozók hatéko-

nyabb felhasználását,• az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a tu-

dományos kutatás kiemelt fejlesztését,• a fekete és szürke gazdaság visszaszorulását,• az államigazgatás hatékonyabbá válását,• a nemzetközi együttmûködésben (különösen

az Európai Unión belül) való eredményesebbrészvételünket.Úgy véljük, hogy az alább részletezett zöld

államháztartási reform megfelel ezeknek a köve-telményeknek.

1.2. Az államháztartásireform szükségessége

A magyar államháztartás a megtermelt GDPmintegy 40 százalékát osztja el közvetlenül. Ezentúlmenõen az államháztartás közvetett hatása isóriási. Tehát az államháztartás alakulása alapve-

tõen meghatározza, hogy milyen mértékben va-lósul meg a fenntartható fejlõdés. A jelenlegi ál-lamháztartás társadalmi, gazdasági és környezetiszempontból egyaránt fenntarthatatlan, ezért el-engedhetetlen az államháztartási reform. A maiállamháztartás fenntarthatatlansága a következõtényezõkben nyilvánul meg:1. Az államháztartás közvetlen és közvetlen

módon évi több ezer milliárd forint támoga-tást nyújt egyes gazdasági tevékenységeknekúgy, hogy ez súlyosan torzítja az árakat, éshibás döntésekhez vezet minden szinten – azállam, az önkormányzatok, a vállalkozások ésaz állampolgárok szintjén egyaránt. Ezekneka támogatásoknak a mibenlétérõl már részle-tes – bár korántsem teljes – kimutatások ké-szültek.3 Az ilyen jellegû támogatásokat azalábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• Közvetlen és közvetett államháztartási támoga-tások. Ide tartoznak a piacgazdaság elveivelellentétes, illetve a nem közjavak elõállításá-hoz adott, sok esetben súlyosan környezet-szennyezõ és egészségkárosító tevékenységek-nek nyújtott közvetlen költségvetési kiutalá-sok, juttatások állami forrásokból, kedvezmé-nyes hitelek és kamatok, adók és egyéb köte-lezettségek elengedése vagy csökkentése stb.

• Természeti erõforrások értéken aluli használata.Ide azok az esetek tartoznak, amikor a ter-mészeti erõforrásokat irreálisan alacsonyan ér-tékelik, és használóik ily módon jelentõs gaz-dasági elõnyökhöz jutnak.

• A nem internalizált környezeti károk esete.Mindazon eseteket, amikor egy szennyezõ,vagy környezetkárosító tevékenység követ-kezményeit mások viselik, azaz externálisköltségek jelennek meg, úgy kell tekinte-nünk, hogy a szennyezõ az externália nagy-ságával egyenlõ támogatásban részesült. Aköltséget ugyanis ilyen esetben valójábanvagy az okozónak, vagy az ágazatnak kelle-ne viselnie.

1. Az ökoszociális államháztartási reformszükségessége és lehetôségei

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM4


• Káros irányú infrastrukturális fejlesztések köz-pénzekbõl. Ez a környezetileg és nemzetgaz-daságilag káros támogatások egy jellemzõ for-mája, amikor a gazdaságpolitika nincs tuda-tában annak, hogy a fejlesztendõ infrastruk-túra (például autópályák vagy regionális sze-métlerakók) milyen környezeti kárral jár. Atervezett (vagy már megvalósított) beruhá-zás ugyan közjogilag közjószágnak minõsül(hiszen a finanszírozást a törvényhozás hagy-ta jóvá), ezért formailag nem indokolt támo-gatásnak minõsíteni, közgazdaságilag azonbana környezetileg kárt okozó programot nem te-kinthetjük közjószágnak, s így finanszírozásaindokolatlan támogatásnak minõsül.

A környezetvédelmi és nemzetgazdasági szem-pontból káros támogatásokat szemléltetik az aláb-bi példák:• A károk meg nem fizettetése. A nehéz teher-

gépkocsik Magyarországon évente mintegy1000 milliárd forint olyan kárt okoznak, ame-lyet nem a ezeknek a jármûveknek az üze-meltetõi fizetnek meg. Ezek károk az utak-ban, az épületekben, a környezetben, az em-berek egészségében és – részben közvetlenül,nagyrészt közvetve – a többi jármûben kelet-keznek, a költségeket viszont az összes adófi-zetõ, illetve a többi úthasználó fedezi. (Egykamion annyi kárt okoz az utakban, mint száz-ezer személyautó.) Egyre több állam igyekszikezeket a költségeket azokra terhelni, akiketaz illet (egyebek mellett úthasználati díj for-májában), Magyarországon viszont ez eddigelmaradt, ami hatalmas és semmilyen éssze-rû érvvel nem indokolható támogatást jelenta közúti teherfuvarozás egy része számára.

• A szürke és fekete gazdaság virágzása hallgató-lagos kormányzati jóváhagyással. A legszeré-nyebb számítások szerint is évente legalább600 milliárd forint bevételkiesést okoz az ál-lamnak az az adócsalás, hogy a személygép-kocsik magánhasználatát céges költségkéntszámolják el. (Összehasonlításképpen: a sze-mélygépkocsik által használt üzemanyagokrakivetett jövedéki adóból az államnak 2004-ben mintegy 400 milliárd forint bevétele szár-mazott.) Errõl a jelenségrõl a Pénzügyminisz-

tériumnak évek óta tudomása van, mégsemkezdeményezi a szükséges intézkedéseket acsalás lehetõségeinek felszámolására.

• Fenntarthatatlan infrastruktúra-építés államitámogatással. Az autópálya-építésekrõl a Gaz-dasági és Közlekedési Minisztérium hivatalosanyaga is elismeri, hogy környezetvédelmiszempontból fenntarthatatlan. Sõt, számosszakértõnek az az álláspontja, hogy ez pénz-ügyi szempontból is fenntarthatatlan. Ezt akövetkezõk is alátámasztják: (1) kimutatha-tóan számos olyan terület van, ahol ugyan-akkora befektetéssel sokkal nagyobb hozamotlehet elérni, ami azt jelenti, hogy az autópá-lya-építések miatt jelentõs elmaradt haszonkeletkezik, azaz viszonylag romlik a nemzet-gazdasági szintû versenyképesség; (2) a mármeglévõ úthálózat egyre gyorsabb ütembenromlik, mivel nincs forrás a fenntartásukra;(3) szintén nincs forrás a tömegközlekedésjavítására, ami sokkal több ember számárakönnyíthetné meg az elérhetõséget, mintamennyinek az autópályák építése; (4) az ál-lamháztartás szinte minden más területén isa mûködõképességet veszélyeztetõ megszorí-tásokra van szükség nagyrészt amiatt, mert azautópálya-építésnek, illetve a közúti közleke-désnek nyújtott támogatások elvonják a for-rásokat; (5) a kõolajárak az elmúlt idõszak-ban a többszörösére emelkedtek, ami nem egypillanatnyi zavarnak tûnik, hanem tartós fo-lyamatnak ígérkezik. Mindezen tények elle-nére az autópálya-építéseket az állam évi többszáz milliárd forint támogatásban részesíti.4

• Tisztességtelen állami támogatás torz szabályo-zással. Egységnyi teljesítményre vetítve a köz-úti áruszállítás több százszor több személyi sé-rüléses balesetet okoz, mint a vasúti teherfu-varozás. Aligha nevezhetõ tisztességes ver-senynek az, amikor a megfelelõ szabályozásés ellenõrzés hiánya miatt az egyik alágazatugyanazon tevékenység során két nagyság-renddel több ember halálát okozhatja, minta vele versenyben álló másik alágazat.

• A természeti erõforrások értéken aluli használa-ta. Tudjuk, hogy ásványi kincseink végesek.Amit egyszer kitermelünk, az nem fog meg-újulni emberi léptékkel számított idõtávon

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM5


belül. Ugyanakkor ezen erõforrások ára nemtükrözi korlátozott voltukat. Például Magya-rországon a bányajáradék – és ezen belül kü-lönösen a kitermelt építõanyagok bányajára-déka – olyan alacsony, hogy nem ösztönözezen anyagokkal való takarékos gazdálkodás-ra, a bontott anyagok újrahasznosítására. Mégnagyobb pazarlás folyik a szintén meg nemújuló (illetve csak nagyon hosszú idõ alattmegújuló), pótolhatatlan természeti érté-künkkel, a termõfölddel. A termõföld meg-semmisítésekor fizetendõ a földvédelmi járu-lék, olyan nevetségesen alacsony, hogy szin-te semmiféle ésszerû gazdálkodásra nem ösz-tönöz. (Ráadásul a sok kivétel miatt gyakranmég ezt az alacsony összeget sem fizetik meg.)

2. Az elõzõ pontban említett támogatásokat rész-ben az is lehetõvé teszi, hogy tisztázatlan, mitartozik a közjavak körébe. Ez azért fontos,mert állami támogatást kizárólag közjavak elõ-állításához szabad nyújtani, minden egyebet apiacra kell bízni, állami beavatkozás nélkül. Ezutóbbi megállapítás természetesen csak a pénz-ügyi támogatásokra vonatkozik (beleértve aszabályozás révén nyújtott egyedi elõnyöket),nem az egyéb – versenysemleges – állami sza-bályozásra (mint például a környezetvédelmihatárértékek elõírása).

3. Az államháztartás hiánya évek óta jelentõsmértékû, ami komoly hátrányokat, instabili-tást és hitelvesztést okoz a nemzetgazdaságrészére. Errõl a Magyar Bankszövetség a kö-vetkezõket állapította meg: „Jelenleg nem fe-nyeget pénzügyi válság, de a pálya sem fenntart-ható. A jelenlegi növekedési pálya azért nem te-kinthetõ fenntarthatónak, mert a gazdaság úgybõvül, hogy közben az államháztartás – s ehhezkapcsolódóan a fizetési mérleg – hiánya megen-gedhetetlenül magas.”5

4. Az államadósság kimutatott mértéke immármegközelíti a GDP 60%-át, ami egyenlõ a jövõfelélésével.

5. Az 1. pontból is következõen még nagyobbmértékû a rejtett államadósság a környezetben,a természetben felhalmozott károk, vesztesé-gek miatt. A környezeti állapot leromlása, atermészeti kincseink felélése, a humán tõké-ben végbemenõ kedvezõtlen változások na-

gyobb mértékû államadósságot tesznek ki, minta pénzben kimutatott, „szokásos” államadós-ság.6 Ez egyre inkább finanszírozhatatlan, va-gyis tisztán pénzügyi szempontból is fenntart-hatatlan. A 3. és 4. pont fenntarthatatlansá-gára vonatkozóan idéznénk Thomas Jeffersonmegállapítását: „A Föld minden egyes nemzedéktulajdona teljes egészében és saját jogon, annakegész élete során. Az elsõtõl a második nemzedékadósságok és megterhelések nélkül kapja azt meg,a másodiktól pedig a harmadik, és így tovább. Haugyanis az elsõ nemzedék adóssággal terhelné meg,akkor a Föld a halottaké lenne, nem pedig az élõnemzedékeké. Tehát egy nemzedék se vállalhat felnagyobb adósságot, mint amekkorát a saját életefolyamán meg tud fizetni...”7

6. Az államháztartást meghatározó törvényeket(elsõsorban a következõ évre szóló költség-vetési törvényt és adótörvényeket) úgy ké-szítik el, hogy nem végzik el az ehhez szüksé-ges elemzéseket, amit egyébként elõír a jog-alkotási törvény, az államháztartási törvényés a környezetvédelmi törvény.8 (Ezt az Ál-lami Számvevõszék is rendszeresen kifogásol-ja.) Az éves költségvetési törvény nem teszeleget az Európai Tanács Pénzügyi Rendele-tében (Financial Regulation, Council RegulationNo. 1605/2002 of 25 June 2002) kinyilvání-tott négy alapelvnek, amelyek a következõk:− az egységesség (unity),− a bruttó számbavétel (universality),− a részletesség (specification),− az éves érvényesség (annuality).Mindennek a következtében a kormány úgyterjeszti elõ az említett törvényeket, hogy nemlátja át azok valódi hatásait. Ez még inkábbjellemzõ a törvényeket megszavazó országgyû-lési képviselõkre, akik így gyakorlatilag „vakon”adják le szavazatukat. Az említett vizsgálatokelkészítése a törvényi elõírásokon túlmenõenazért is elengedhetetlen, mert ezáltal hatalmaskárok bekövetkezése kerülhetõ el, illetve azország érdekeinek leginkább megfelelõ intéz-kedések elfogadására kerülhet sor.

7. Az elõzõ ponthoz kapcsolódik, hogy „a köz-pénzek kezelése nem átlátható (átláthatatlan). Aközvagyonról még olyan színvonalú nyilvántar-tás sincs, amilyen száz évvel ezelõtt már létezett

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM6


(lásd például a 2003. évi zárszámadási doku-mentumokat). A közjavakkal való elszámolás-elszámoltatás kultúrája alacsony színvonalú (fej-letlen). (…) A közpénzekkel való elszámolás-el-számoltatás szakmai színvonala elmarad a ma-gánszféráétól, és azt a szintet sem üti meg, amitMagyarország a maga sajátos intézményrendsze-rével (számvevõségek, a zárszámadás számvevõ-széki elkészítése) a két világháború között egy-szer már elért. Lemaradásunk a jogalkotás szak-mai színvonalában, a jogalkalmazás bizonytalan-ságában, következetlenségében, a szakmai sza-bályozás és terminológia zavarában, a közjava-kat kezelõk viselkedési kultúrájában egyarántészlelhetõ. A viszonyainkra jellemzõ állapotokfolyamatosan táplálják a visszaélések, a hivatali,az üzleti és a politikai korrupció talaját.”9 Ezeka visszaélések súlyosan torzítják a piacot, de-moralizálják a társadalmat, és rendkívüli mér-tékben felerõsítik a környezet pusztítását (ld.a kecskeméti Malom Center esetét, vagy abudapesti agglomeráció zöldterületeinek be-építését). Ez az alacsony szakmai színvonalteszi lehetõvé azt is, hogy a kormány eseten-ként nyilvánvaló csalással igyekszik megté-veszteni a közvéleményt és a nemzetközi szer-vezeteket. (Példa erre az a számviteli trükk,amellyel papíron az államháztartáson kívülhelyezik az autópálya-építések támogatását,miközben ezek ténylegesen az államháztartástterhelik. A Magyar Bankszövetség állásfog-lalása ezzel kapcsolatban a következõ: „Azautópálya építés költségeinek államháztartásbantörténõ elszámolása és ennek kapcsán az egymás-tól gyökeresen eltérõ hiányértékek csaknem le-hetetlenné teszik a helyzet reális megítélését.”10

A Levegõ Munkacsoport, miután részletesenelemezte a kérdést, az Alkotmánybírósághozfordult, kérve a vonatkozó jogszabály meg-semmisítését.11 )

8. „A törvényhozó és a végrehajtó hatalom közöttegyensúly megbillent az utóbbi javára. A köz-pénzek elosztásában és az elszámoltatás mikéntjeterén a kormánynak indokolatlanul nagy a ha-tásköre.”12 Az országgyûlés túl gyakran ad„kitöltetlen csekket” a kormánynak (errepélda a költségvetési törvényben a felhatal-mazás „az összegszerû korlátozás nélküli ke-

zességvállalás”-ra, valamint az év közbeniköltségvetési nagymértékû átcsoportosításoklehetõsége anélkül, hogy az országgyûlés pót-költségvetést hagyna jóvá). Szintén rendkí-vül laza és felületes a kormány elszámolta-tása. Az éves zárszámadás túlnyomó részbencsupán formális, a zárszámadással kapcsola-tos, törvények által elõírt adatok, elemzé-sek gyakran hiányoznak.13

9. Az államháztartással összefüggõ jogszabály-ok elõkészítése és elfogadása általában azérintett társadalmi, érdekképviseleti szerve-zetek bevonása nélkül történik, illetve a köz-remûködésük sokszor pusztán formális. Ez ajelenlegi körülmények között általában nemis történhet másként, hiszen az elõzõ pont-ban említett elemzések hiánya, valamint azérintett társadalmi szervezetek többnyirerendkívül korlátozott kapacitása nem teszilehetõvé az érdemi közremûködést. A lakos-ság széles körei még ennyire sem tudnak tá-jékozódni, illetve hozzászólni a jogszabály-alkotáshoz. Mindez nem csak azért gond,mert törvénybe ütközik14 , hanem azért is,mert egyrészt a sokszor alapvetõen fontosgondolatok, észrevételek nem jutnak el ajogszabályok elõkészítõihez és a jogalkotók-hoz, másrészt ezeknek a jogszabályoknak azelõírásaival sokszor a közvélemény sem tudazonosulni. Az esetek többségében az em-berek még az alapvetõ összefüggéseket semértik meg. (Jól példázza ezt, hogy a világpia-ci olajárak megugrása során a közvéle-ménnyel el lehetett hitetni, hogy a magyarkormány – legalább részben – meg tudja aka-dályozni annak begyûrûzését az országba15 .)Nyilvánvalóan fenntarthatatlan egy olyanállamháztartás, amellyel kapcsolatban a la-kosságnak komoly kételyei vannak, és en-nek a gyakorlatban is számos jelét adja (pél-da erre a tömeges adóelkerülés). Fenntart-hatatlan azért is, mert sokszor csupán popu-lista, szakmailag semmivel sem alátámasztottkinyilatkoztatásokkal nyerik meg a nemmegfelelõen képzett és félretájékoztatott la-kosságot a hibás döntések meghozatalához.

10. Semmiféle érdemi elemzés nem készült ar-ról, hogy a jelenlegi körülmények között

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM7


1. ábra: A fogyasztói árindex, az élômunkát terhelô adókból és járulékokból származó államháztartásibevétel, az egy foglalkoztatottra jutó, az élômunkát terhelô adók és járulékok, valamint a fogyasztási,illetve jövedéki adókból származó állami bevételek alakulása 1998 és 2004 között(1998=100)

mekkora legyen az állami újraelosztás mér-téke. Az egymást váltó kormányok folyama-tosan azt hangoztatják, hogy „csökkentenikell az állami újraelosztás mértékét”, azon-ban ezt a nézetet semmiféle tudományoselemzés nem támasztja alá. A témával kap-csolatos ismereteink éppen azt mutatják,hogy a jelen körülmények között Magyaror-szágon az állami újraelosztás mértékénekcsökkentése súlyos társadalmi feszültségek-hez vezet, csökkenti a gazdasági versenyké-pességet, továbbá hozzájárul a környezet ál-lapotának és a lakosság egészségének a rom-lásához. (A témával a 2.2. fejezetben foglal-kozunk részletesebben.)

11. A közszférában az említett súlyos hiányokmellett gyakran alacsony a meglévõ források-kal való gazdálkodás hatékonysága, sok he-lyütt fordul elõ pazarlás. Ennek számos okavan: a tájékozottság elégtelensége, a szüksé-ges adatok hiánya, a nem megfelelõ munka-kultúra, a pontatlanul megfogalmazott célok,a megfelelõ érdekeltség hiánya, a személyesösszefonódások és függések, a teljesítménymérésének elmaradása stb.A fenti tendenciákban a rendszerváltást köve-

tõ idõszakban összességében javulást nem tapasztal-tunk, a helyzet egyértelmûen romlott. Ezt bizonyítjaegyrészt az, hogy egyre növekedett a súlyosan kör-nyezetszennyezõ tevékenységeknek nyújtott – ráadá-

Forrás: Pénzügyminisztérium, KSH

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM8


sul a piaci versenyt tisztességtelenül torzító – támo-gatások mértéke, másrészt fellazultak egyes jogsza-bályi elõírások (különösen az államháztartási tör-vény, valamint az éves költségvetési törvények). Ezutóbbit az Állami Számvevõszék is számos alkalom-mal kifogásolta. A közszféra mûködésének hatéko-nyabbá tételére sem történtek megfelelõ intézkedé-sek (az elmúlt években végrehajtott és jelenleg ter-vezett további pénzügyi megszorításokat – a 10. és11. pontban kifejtettek alapján – semmiképp semtekinthetjük ilyen intézkedésnek).

A folyamat súlyosságára utal az 1. ábra,amelybõl látható, hogy az elmúlt 17 évben az élõ-munka adóterhelése folyamatosan növekedett,miközben a súlyosan környezetszennyezõ ésegészségkárosító termékek (üzemanyagok, do-hány, alkohol) adóterhe folyamatosan csökkent(reálértéken).

1.3. A teendôkAz 1.1. pontban megjelölt célok eléréséhez,

illetve az 1.2. pontban leírt visszásságok megszün-tetéséhez a legfontosabb feladat mindazon közvet-len és közvetett támogatások felszámolása, ame-lyek torzítják a piaci versenyt, illetve amelyek akörnyezetet és az egészséget súlyosan károsító te-vékenységek, termékek árait azok valódi költségealatt tartják. Az államháztartási reform elõ kell,hogy segítse olyan piaci árak kialakítását a gazda-ságban, amelyek a valódi költségeket tükrözik. Ezalól csak a közjavak elõállítása, a közszolgáltatás-ok jelentenek kivételt, azonban ez a kivétel is csaka végsõ fogyasztóra vonatkozik. (Így például, ha atömegközlekedést közszolgáltatásnak tekintjük,akkor az utasnak nem kell a jegy vagy a bérlet tel-jes árát megfizetnie, viszont a tömegközlekedésivállalatnak minden részletében szembesülnie kelltevékenysége valódi költségeivel.) A reform érde-kében a következõ feladatokat kell elvégezni:1. A lehetõ legpontosabban ki kell mutatni

a valódi költségeket, beleértve a környe-zeti externáliákat és egyéb rejtett támoga-tásokat.

2. Az 1. pontban meghatározott kimutatá-sokat a kormánynak évenként részlete-sen közzé kell tennie.

3. Az államháztartási törvény feleljen megaz Európai Tanács Pénzügyi Rendeleté-nek. Egyebek mellett vissza kell állítani akorábbi, szigorúbb elõírásokat is. Teljesí-teni kell azt, amit a Magyar Bankszövetségígy fogalmaz meg: „Az államháztartás konszo-lidálása, illetve tágabban, a gazdaságpolitika hi-telességének helyreállítása érdekében a kö-vetkezõket szükséges érvényesíteni: Az államház-tartási törvénynek a költségvetés végrehajtá-sáról rendelkezõ részének olyan megerõsítése,amely egy szabálykövetõ, szigorúbb költségvetésigazdálkodást kényszerít ki…”16

4. A kormánynak és az országgyûlésnek szi-gorúan be kell tartani a törvényi elõírá-sokat. (Az ehhez szükséges fontosabb intéz-ményi változtatásokra vonatkozó néhány ja-vaslatunkat az 1.6. fejezetben ismertetjük. Ko-rábbi tanulmányainkban számos egyéb javas-latot is tettünk.)

5. Ki kell dolgozni a zöld GDP-t, amely szá-mításba veszi a természeti erõforrások fo-gyását, a környezeti károkat és társadal-mi feszültségeket is.17 A jelenlegi GDP torzadatokat ad, tévesen tájékoztatja a döntés-hozókat, hiszen a hagyományos GDP rend-szer a gazdasági növekedés folyamatából csaka teljesítmény mennyiségét, a végeredménytméri, kihagyva a növekedés okozta környe-zeti és egészségi károkat, valamint társadal-mi feszültségeket. Ezáltal valótlan képet festegy ország állapotáról. Így például a környe-zetszennyezés, az ökológiai katasztrófák isnövelhetik a GDP értékét. Árvíz esetén pél-dául sok épületet újjá kell építeni, ami fel-lendíti a beruházásokat és növeli az építõkjövedelmét, ezáltal a GDP is nõ. A környe-zetszennyezés miatt a megbetegedések szá-ma emelkedik, ez serkenti az egészségügyiágazat fejlõdését, ami szintén GDP növeke-déshez vezet. A zöld GDP viszont az ilyen éshasonló jellegû veszteségeket is számba ve-szi. Kína már elkezdte az ország zöld GDP-jének kidolgozását.18

6. El kell kezdeni annak a meghatározását,hogy mi tartozik a közjavak közé. Államitámogatást kizárólag ezen meghatározásalapján szabad nyújtani.

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM9


7. Széles körû tájékoztató munkát kell vé-gezni a közvélemény, a döntéshozók ésa véleményformálók körében egyaránt.Ha valóban meg akarjuk változtatni az em-berek gondolkodás- és viselkedésmódját afenntartható fejlõdés követelményeinekmegfelelõen, akkor meg kell fordítani azt azarányt, amely jelenleg fennáll tömegkommu-nikációban és egyéb információs forrásokbana fenntartható fejlõdést elõsegítõ és az azzalellentétes magatartásra ösztönzõ híradásokközött. A tömegkommunikációs eszközök –és ezen belül különösen a televízió – éjjel-nappal többnyire olyan életmintákat közve-títenek, amelyek szöges ellentétben állnak afenntartható fejlõdéssel. Magyarországon2004-ben több mint 200 milliárd forintotköltöttek gazdasági reklámra. Ezeknek a rek-lámoknak a jelentõs része a környezetet ésaz egészséget súlyosan károsító tevékenysé-gekre vagy termékek használatára buzdít(például autózás). A közoktatásban a kör-nyezet- és természetvédelmi oktatás-neve-lés mennyiségileg és minõségileg is messzeelmarad a kívánatostól. A környezetilegfenntarthatatlan magatartási minták az is-kolákban is széles körben jelen vannak. (En-nek egyik legutóbbi kirívó példája a TetraPak iskolai reklámkampánya.) Tehát a kör-nyezetszennyezõ életmintákat minden lehet-séges módon és fórumon évi több száz milli-árd forintos befektetéssel propagálják,ugyanakkor a környezetkímélõ megoldásokismertetésére „nincs pénz”. Ennek a helyzet-nek a megváltoztatása érdekében kiemelt tá-mogatásban kell részesíteni a társadalmi célúkommunikációt (TCK) és ezen belül, a tár-sadalmi célú reklámokat (TCR), amelyek ahumán értékrendet helyezik a középpontba,emelik a lakosság kulturális színvonalát, elõ-segítik az egészséges életmódot, a sportot,útmutatást adnak a színvonalas szórakozás-hoz, és javítják a lakosság – jelenleg sajnosrendkívül alacsony – környezettudatosságát.(Külföldi példák sora bizonyítja, hogy azok-ban az országokban, ahol kedvezõ feltétele-ket biztosítottak a TCK, ill. TCR számára,ott e tevékenységeknek köszönhetõen jelen-

tõs eredményeket értek el a családvédelem,az élet- és vagyonbiztonság, a baleset-meg-elõzés, a fogyasztóvédelem, az egészségvéde-lem, az egészséges életmód, a környezetvé-delem és az energiatakarékosság terén, meg-takarításokra tett szert az államháztartás –pl. a lakosság egészségi állapotának javulásamiatt –, nemzetgazdasági szinten nõtt a ha-tékonyság – pl. az energiafelhasználás terü-letén –, az állampolgárok aktívabban kezd-tek részt venni a közéletben, ami újabb –korábban kihasználatlan – hatalmas erõfor-rást biztosított a társadalom fejlõdéséhez,javult a lakosság közérzete, továbbá kiegyen-súlyozottabbá, tárgyszerûbbé vált a lakosságtájékoztatása, ami erõsítette a demokráciát,valamint növekedett a kormányzat népsze-rûsége, elfogadottsága. A jelenleg helyzetetazonban sajnos csak Meng-ce, ókori kínaifilozófus (Kr. e. 372–319).szavaival tudjukjellemezni: „Az erény éppen úgy le tudja gyõz-ni a bûnt, mint ahogy a víz is le tudja gyõzni atüzet. Manapság azonban úgy gyakorolják azerényt, mint aki egy pohár vízzel akar megmen-teni a tûztõl egy kocsirakomány rõzsét, s ami-kor a lángok nem hagynak alább, kijelenti, hogya víz nem tudja legyõzni a tüzet. Ebbõl aztánnagyszerûen táplálkozhat a bûn, az erénynekpedig elkerülhetetlen pusztulás a vége.”

8. A fentiek alapján, illetve azok alkalmazá-sával konkrét lépéseket kell tenni a károsállami támogatások felszámolására.

9. Meg kell erõsíteni a civil társadalmat, atársadalmi önszervezõdéseket, hiszenezek jelentik a hatalom legfontosabbkontrollját. Amint fentebb említettük, ahatalmi ágak elkülönülése Magyarországonmessze nem kielégítõ, ezért is fontos az alul-ról jövõ ellenõrzés megerõsítése. A civilszféra, a társadalmi szervezetek kiemelke-dõ szerepet játszhatnak a tudatformálómunkában. A civil szervezetek bevonásáta társadalmi célú kommunikáció elõkészí-tésébe és lebonyolításába azért is fontos,mert ez nagyobb biztosítékot ad arra, hogyvalóban a megfelelõ – nem manipulált –üzenetek jutnak el a közvéleményhez. (Amanipulált társadalmi célú reklám jelleg-

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM10


zetes példája az a reklámkampány, amelyeta dohányipar finanszírozott állítólagosan afiatalok dohányzásának visszaszorítására, ésamelynek szlogenje így hangzott: „A do-hányzás felnõtt szokás.”)

10. A közszféra tevékenységét sokkal haté-konyabbá kell tenni. Ez nem további for-ráskivonást jelent errõl a területrõl, sõt, in-kább többletforrásokat igényel. Megfelelõképzéssel, a tájékoztatás javításával, a célokpontos megfogalmazásával, a teljesítményekmennyiségi és minõségi elõírásával és méré-sével, az érdekeltségek javítása, a személyesösszefonódások és a korrupció lehetõségei-nek csökkentésével, továbbá megfelelõ szak-mai és társadalmi ellenõrzéssel ezen a térengyökeres változás érhetõ el.

11. A fentiekbõl külön ki kell emelni a kor-rupció elleni fellépés fontosságát. (Meg-bízható forrásokból tudjuk például, hogy Ma-gyarországon az ingatlanfejlesztõk a beruhá-zás értékének átlagosan 5–10 százalékát a po-litikusok és hatóságok megvesztegetésére for-dítják.) A helyzet megváltoztatására már szá-mos konkrét javaslat készült19 .

12. Az államháztartási hiányt és az állam-adósságot fokozatosan, de mielõbb és je-lentõs mértékben csökkenteni kell. Eztnem a közfeladatokra fordított forrásokcsökkentésével, hanem az 1. pontban meg-határozott támogatások felszámolásával kellelérni.

1.4. Az államháztartási reformesélyei

Igen nagy annak a valószínûsége, hogy a fentvázolt és általunk szükségesnek tartott államház-tartási reform az elkövetkezõ néhány évben (is)elmarad, illetve csak rendkívül vontatottan ha-lad elõre, mivel• rendkívül erõsek azok a gazdasági érdekcso-

portok, amelyeknek érdeke a jelenlegi hely-zet fenntartása (elsõsorban a nagy nyersanyag-és energia-igényû, súlyosan környezetszennye-zõ ágazatok),

• széles körben elterjedt a korrupció, amit az elõ-zõ pontban említett érdekcsoportoknak kedvez,

• a lakosság tájékozottsága, képzettsége ezen atéren messze elmarad a szükségestõl,

• az átállás rövid távon elkerülhetetlenül áldo-zatokkal is jár, így a döntéshozók, politiku-sok nem merik felvállalni, hiszen elsõsorbana rövid távú személyes sikerekben érdekel-tek (a mindenkori választások közeledtévelegyre inkább),

• a tehetetlenségi erõ a társadalomban is ko-moly gátja a változtatásoknak,

• a valódi államháztartási reformot szorgalma-zók (tehát akik nemcsak általánosságban be-szélnek róla, hanem konkrét, kidolgozott ja-vaslatokat tesznek) igen kevesen vannak, ésnagyon kevés eszközzel rendelkeznek a dön-téshozók és a közvélemény nézeteinek alakí-tására.A valódi államháztartási reform megindulá-

sának esélyeit ugyanakkor növeli, hogy lassanhalaszthatatlanná válik a következõ súlyos prob-lémák érdemi kezelése:• a környezeti válság (ez önmagában is kikény-

szeríti az államháztartás reformját, bár kér-dés, hogy ekkor már nem lesz-e túlságosankésõ),

• a gazdasági versenyképességgel kapcsolatosgondok (különös tekintettel a tudásalapú gaz-daság megteremtésének szükségességére),

• az alacsony foglalkoztatottság,• a szociális feszültségek,• a hatalmas mértékû korrupció,• az államháztartás nagy mértékû hiánya és a

magas államadósság,• a pazarlás a nyersanyagokkal és az energiá-

val,• a világpiaci energiaárak emelkedése.

További fontos tényezõ, hogy a témával kap-csolatos tudományos kutatásoknak és a felvilá-gosító tevékenységeknek köszönhetõen egyre töb-ben ismerik fel a reform szükségességét és annaklehetséges módját.

Reménykedhetünk abban is, hogy egyszer leszmajd egy olyan miniszterelnöke az országnak, akinem a pillanatnyi olcsó népszerûségre törekszik,hanem az elkövetkezõ évszázadokra is híressé kí-vánja tenni magát bölcs intézkedéseivel.

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM11


1.5. Az Európai Unióés az OECD álláspontja

Az általunk vázolt államháztartási reformot szá-mos nemzetközi jogszabály és ajánlás támasztja alá.Ezek közül kiemelendõk „a szennyezõ fizet” elvrevonatkozó dokumentumok. Az Európai KözösségekAlapszerzõdésében is megtalálható ez az elv: „A kö-zösségi környezetvédelmi politikának a környezet védel-mét a legmagasabb szinten kell megvalósítania, figye-lembe véve a közösség különbözõ térségeinek helyi sajá-tosságait. A közösségi politikának az elõvigyázatosságelvére kell épülnie, továbbá megelõzõ intézkedések meg-tétele szükséges, a környezeti károkat elsõdlegesen an-nak forrásánál kell helyrehozni, és a szennyezõnekkell megfizetnie az okozott kárt.”20 Ezt az elvetaz EU sok ezer dokumentumában megerõsítette.Ezek közül itt csak néhányra hivatkoznánk.

Az EU felismerte, hogy „a szennyezõ fizet”elv megsértése a közlekedés terén a legsúlyosab-bak közé tartozik, ezért ezzel a témával különö-sen sokat foglalkozik. Így például az 1995-benmegjelent „Igazságos és hatékony árak felé a köz-lekedésben” címû Zöld könyv21 és az 1998-banközzétett „Az infrastruktúra igazságos megfizet-tetése”22 címû Fehér könyve egyaránt megálla-pítja, hogy „az aránytalanságok és hiányosságokegyik legfontosabb oka, hogy a közlekedõket nem si-került megfelelõen szembesíteni tevékenységük költ-ségével. Mivel az árak nem fejezik ki a közlekedésteljes társadalmi költségét, a kereslet rendellenesennagyra növekedett. Megfelelõ árképzéssel és infrast-ruktúrapolitikával ezek a hiányosságok idõvel nagy-részt kiküszöbölhetõk lennének.” Az EU 2001-benelfogadott új közlekedéspolitikája ezt szó szerintmegerõsíti.23

Az EU Tanácsa 2001. évi göteborgi csúcsta-lálkozójának zárónyilatkozatában a következõkethagyta jóvá:

„A fenntartható közlekedés megvalósítá-sa

– 29. Egy fenntartható közlekedéspolitikánakmeg kell oldania a növekvõ forgalomból adódó problé-mákat, a torlódásokat, a zaj- és környezetszennyezést,továbbá elõ kell segítenie a környezetbarát közlekedésimódok használatát csakúgy, mint a társadalmi és kör-nyezeti költségek teljes beépítését az árakba…”24

Az Európai Unió Tanácsa 2005. júniusi csúcs-találkozójának zárónyilatkozata kimondja: „ASZENNYEZÕ FIZESSEN – Biztosítani kell, hogyaz árak tükrözzék a valódi költségeket, amelyeket atermelési és fogyasztási tevékenységek okoznak a tár-sadalomnak, és hogy a szennyezõk fizessék meg azo-kat a károkat, amelyeket elõidéznek az emberi egész-ségben és a környezetben.”25

Ezt a politikát tükrözte az EU gazdasági éspénzügyminisztereinek 2000. szeptember 9-én, azakkori olajár-válság idején kiadott közös nyilat-kozata, amely szerint gazdasági és környezetvé-delmi okok miatt nem szabad csökkenteni azüzemanyagok adóit.26 A 2005. évi olajár-robba-nás alkalmával az Európai Bizottság, valamint azEU-tagországok pénzügyminiszterei ismételtenmegerõsítették, hogy nem szabad csökkenteni azüzemanyagok adóját. „Az olajtermékekre vonatko-zó adók csökkentése nem az az út, amelyet követnikell, mert növeli a keresletet, és nem oldja meg a prob-lémát, a cél éppen a kereslet csökkentése lenne – erõ-sítette meg a bizottsági álláspontot Kovács László adó-és vámügyi felelõs szóvivõje, Maria Aszimakopulu.”27

Ezt az álláspontot hangoztatta BudapestenJoaquín Almunia, az Európai Unió pénzügyi biz-tosa is28 .

A Gazdasági Együttmûködési és FejlesztésiSzervezet, az OECD már több mint három évti-zede napirenden tartja kérdést. „A környezeti erõ-források általában korlátozottak, így a termelésben,valamint fogyasztásban történõ felhasználásuk a ká-rosodásukhoz vezethet. Amikor ennek a károsodás-nak a költségeit nem veszik megfelelõen figyelembe azárrendszerben, akkor a piac nem tükrözi e forrásokszûkös voltát se nemzeti, se nemzetközi szinten. Ép-pen ezért szükség van olyan intézkedésekre, amelyekcélja a szennyezés csökkentése és a források jobb el-osztása azáltal, hogy a termékek ára — amely az elõ-állításuknál felhasznált erõforrások minõségével és/vagy mennyiségével van összefüggésben — pontosab-ban tükrözi e források viszonylagos szûkösségét, illet-ve hogy a gazdaság érintett szereplõi ennek megfele-lõen viselkednek. ... A szennyezés megelõzésével ésszabályozásával kapcsolatos költségek megosztásakoralkalmazandó elv, a szûkösen rendelkezésre álló kör-nyezeti erõforrások ésszerûbb felhasználására ösztön-zõ és a nemzetközi kereskedelem, valamint a beruhá-zások terén elõforduló torzulások elkerülését szolgá-

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM12


ló, úgynevezett “szennyezõ fizet” elv. Ez az elv aztjelenti, hogy a szennyezést okozónak kell viselnie azösszes költséget, amely a hivatalos szervek által a kör-nyezet elfogadható állapotának biztosítása érdekébenhozott, fent említett intézkedések végrehajtása soránmerül fel. Más szóval, az intézkedések költségeinekmeg kell jelenniük azon áruk és szolgáltatások köré-ben, amelyek elõállítása és/vagy fogyasztása során aszennyezés történt.”29

Ettõl a témától elválaszthatatlan az államitámogatások kérdésköre – annál is inkább, mivela meg nem fizetett környezeti és egészségi károkaz állami támogatás egy (többnyire rejtett) for-máját jelentik.

Ugyancsak az Európai Közösségek Alapszer-zõdése tartalmazza a piacot torzító állami támo-gatások tilalmát (87. cikkely), bár ez alól bizonyosfeltételek esetén mentességet ad (87–89. cikkely).A támogatások kérdésére az Európai Unió egyrenagyobb figyelmet fordít. Így például a 2002. már-ciusában tartott barcelonai csúcstalálkozó záró-nyilatkozata a következõket tartalmazza: „29. Akevesebb és jobban célzott állami támogatás a haté-kony verseny egyik kulcskérdése az Európai Unió-ban. E cél érdekében az Unió megerõsíti a tagország-oknak azt az elhatározását, hogy 2003-ig csökkentikaz állami támogatásoknak a bruttó hazai termékhezviszonyított arányát, törekszenek a verseny tekinteté-ben leginkább torzító hatású támogatások megszün-tetésére, átirányítják a támogatást a horizontálisabbés közösebb célokra, beleértve a kohéziós célokat, ésolyan esetekben alkalmazzák, amikor nyilvánvalóanki kell igazítani a piac kudarcait.”30

Az állami támogatások kérdéskörében azOECD kezdeményezõ és vezetõ szerepet játszik,különös tekintettel a környezetvédelmi szempont-ból káros támogatásokra (kkt-k). 2001-ben a szer-vezet Titkársága az OECD-miniszterek kérésérekifejezetten elkezdett foglalkozni a kkt-kal. Pár-huzamosan folynak ezirányú munkák az Élelmi-szer, Mezõgazdaság és Halászat Igazgatóságon, aKörnyezetvédelmi Igazgatóságon, a Kereskedel-mi Igazgatóságon, a Nemzetközi Energia Ügynök-ségben (IEA), a Tudományos, Technológiai ésIpari Igazgatóságon és a Közlekedési MiniszterekEurópai Konferenciáján (ECMT).

Az elsõ konferenciát a kkt-król az OECD2003. november 3-4-én tartotta Párizsban31 .

2003-ban jelentette meg az OECD a „Környeze-tileg káros támogatások: közpolitikai témák éskihívások”32 címû könyvet. Ennek témája a kkt-k kategorizálása és beazonosítása volt. A 2005-ben kiadott második könyv címe: „Környezetilegkáros támogatások: a reform kihívásai”33 . Témá-ja részben megegyezik az elõzõvel: foglalkozik akkt-k definíciójával, mérésének lehetõségével ésaz ún. ellenõrzõ jegyzék (checklist) alkalmazásá-val. Ezen túl esettanulmányokat tartalmaz a me-zõgazdasági, halászati, vízügyi, energiaipari és köz-lekedési ágazatokról. A fõ különbség az elõzõ kö-tethez képest abban áll, hogy míg az elõzõ kötetcsak érintette, ez behatóan tárgyalja azokat a leg-fontosabb feszültségeket és konfliktusokat, me-lyek a támogatási politika reformjakor fellépnek.A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet legyõzni atámogatási reform útjában álló politikai és gazda-sági akadályokat. A könyv erre kidolgozott stra-tégiákat is tartalmaz.

Az Európai Unió számos ajánlást és intéz-kedést tett a káros támogatások leépítése és azún. külsõ költségeknek (externáliáknak) az árak-ba történõ beépítése érdekében. Ezeket az in-tézkedéseket különösen ajánlotta az újonnancsatlakozott tagországoknak: „A piaci eszközöktovábbi lehetõséget nyújtanak a jelölt országoknak,hogy hatékonyan alkalmazzák az EU környezetvé-delmi jogszabályait a gyakorlatban. Így ezek az esz-közök elõsegíthetik, hogy az EU környezetvédelminormáit költséghatékony módon érjék el. Ezen túl-menõen a piaci eszközök alkalmazása kisebb terhetró a közigazgatásra. Ez egy fontos szempont, mivela közép- és kelet-európai országok közigazgatásáraigen nagy nyomás nehezül, hogy alkalmazkodjon apiacgazdaság szabályaihoz és az EU-tagság köve-telményeihez.”34

Az Európai Bizottság 2001-ben nyilvánosság-ra hozott Zöld könyve az energiaellátás-biztonsá-gi stratégiáról ennek érdekében szorgalmazza azenergiaadók – köztük az üzemanyagok adóinak –emelését. Ezt egyebek mellett a következõkkelindokolja:„Egy egyre inkább nyitott piacon az adóz-tatás a legrugalmasabb és leghatékonyabb eszköz arésztvevõk viselkedésének megváltoztatására.” A Zöldkönyv szerint az energiaadók emelése „a fogyasz-tást a környezetbarátabb technológiák irányába tere-li, ami elõsegíti az ellátás biztonságának fokozását.”35

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM13


A fentieknek megfelelõen az EU 2003-banúj irányelvet fogadott el az egységes európai ener-giaadóról, amelyben meghatározzák az energia-adók minimális – és fokozatosan növekvõ – mér-tékét.36 Jelenleg elfogadás elõtt áll a tehergépjár-mûvekre kivetendõ úthasználati díjról szóló irány-elv (az ún. Euromatrica-irányelv).

Az EU több tagországa jelentõs lépéseket tettaz állami támogatások felszámolására, a külsõköltségek beépítésére az árakba, egyes esetekbenlátványos eredménnyel. Például az utóbbi évek-ben az Európai Unióban összességében folyama-tosan nõtt a közlekedésbõl származó szén-dioxid-kibocsátás, viszont abban a két országban, aholrendszeresen emelték az üzemanyagadókat (Nagy-Britanniában és Németországban), a kibocsátáscsökkent (2. ábra). Németországban 1950-tõl2000-ig szinte minden évben növekedett az üzem-anyag-fogyasztás és csökkent a tömegközlekedésiutasok száma, azonban ez a folyamat 2000-tõlkezdve megfordult, és azóta is tart (1. táblázat)!A német adóreform keretében más környezet-szennyezõ tevékenységek és termékek adóját isemelték, ugyanakkor csökkentették a társadalom-biztosítási járulékot. Ennek hatására összességé-

ben több mint 250 ezerrel megnõtt a munkahe-lyek száma – részben a munkaerõ árának csökke-nése, részben az energiahatékonysági beruházá-sok következtében. Az energiafogyasztás 2000 és2003 között 2,3 százalékkal csökkent. A reformsok vállalatnál elõsegítette az innovációt és hoz-zájárult az energiaköltségek mérsékléséhez. Abevezetéskor széles körû lakossági tájékoztatókampányt indítottak, amelynek során közérthetõ– és sokszor humoros – módon hívták fel az em-berek figyelmét az adóreform elõnyeire. AzInterneten „ökoadó-számlálót” tettek közzé,amelynek segítségével mindenki kiszámíthatta,miként hat a reform a saját háztartására.

A régebbi és az új tagországokban is egyrenövekszik a környezetvédelmi adók száma és mér-téke. Mindez jól nyomon követhetõ az OECD-nek a környezetvédelmi jellegû adókat tartalma-zó adatbázisában37 . Magyarul az eddigi legátfogóbbelemzések a Budapesti Corvinus Egyetem Környe-zettudományi Intézetének tanulmánysorozatábanjelentek meg.38

Szintén megfigyelhetõ a törekvés a támoga-tások minél pontosabb felmérésére és közzététe-lére. Németországban például kétévente adják ki

2. ábra: A környezetvédelmi adóreform hatása a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásáraNagy-Britanniában és Németországban

Forrás: Dr. Anselm Görres: Ecotaxes in the New Member States. FÖS, 2005

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM14


az állami támogatásokat igen részletesen kimuta-tó kötetet39 . Bár az ebben található felsorolás többszempontból is vitatható (például nem tartalmazzaa környezeti és egészségi károk meg nem fizetésekövetkeztében nyújtott közvetett támogatásokat),azonban maga az eljárás mindenképpen elisme-résre és követésre méltó.

Az Európai Unió ún. „Maastrichti kritériu-mokat” állapított meg azon országok részére, ame-lyek be kívánják vezetni az közös európai valutát:az ország költségvetési hiánya nem haladhatja mega bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, továbbá azállamadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át. Akritériumok tartalmazzák továbbá a hosszú távúár-, a kamat-, illetve az érintett valuták közöttiárfolyam-stabilitás kritériumát.

1.6. Intézményi átalakításokA Levegõ Munkacsoport korábbi tanulmá-

nyaiban, illetve nyilatkozataiban már több javas-latot tett intézményi átalakításokra. Itt ezek kö-zül kiemelnénk néhányat:1. Szükséges egy külön 15–20 fõs testület létre-

hozása, amelyben az országgyûlési pártfrakci-ók, a kormányzati szervek, önkormányzatok,a civil szervezetek, tudományos intézményekés a gazdasági és munkavállalói érdekképvi-seletek képviselõi vennének részt (esetleg aGazdasági és Szociális Tanácsnak lehetne ezegy munkabizottsága). Ez a testület tenne ja-

vaslatokat az államháztartási reformra, továb-bá nyomon követné az államháztartási reformmegvalósulását és megállapításait rendszere-sen nyilvánosságra hozná. A testület munká-jához szükséges feltételeket (iroda, titkárság;adatok, háttéranyagok, elemzések elkészíté-sének lehetõvé tétele) az államnak kell biz-tosítania. Hasonló testületek (különösen azöld államháztartási reformmal kapcsolatban)már számos országban mûködnek.

2. Szükséges a civil szervezetek megerõsítése,ezen belül különösen a környezet- és termé-szetvédelmi szervezeteké. Ez utóbbiak ugyanisvilágszerte a fajlagosan magas élõmunka-tar-talommal rendelkezõ, magas szellemi hozzá-adott értéket tartalmazó tevékenységek elõ-mozdítását segítik elõ szakmai, illetve felvilá-gosító munkájukkal. Ennek magyarázata,hogy a fenntartható fejlõdése megvalósítása,a környezet védelme és egyúttal a korszerûbbgazdasági szerkezet kialakítása egyaránt a faj-lagosan magasabb élõmunka- és tudástartal-mú tevékenységek bõvítésével oldható meg.Erre néhány példa a következõ:• magas szellemi hozzáadott értéket tartal-

mazó termékek és szolgáltatások (a nagyenergia- és nyersanyag-igényû termékekés szolgáltatásokkal szemben);

• biogazdálkodás (a nagyüzemi, iparszerûmezõgazdasági termeléssel szemben);

• a hulladékok keletkezésének elkerülése,a keletkezõ hulladékok újrahasználata és

vÉ-gaynamezÜ

sátzsaygofisédekelzökgemöT

amázskosatunabtalánzsahótuasözöK

amázskõvevtzsér

0002 8,2- 8,0+ 62+

1002 0,1- 8,0+ 22+

2002 3,2- 5,0+ 8+

3002 5,3- 5,1+ 51+

4002 3,2- 9,0+ 01+

Forrás: Német Környezet- és Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium

1. táblázat: Az üzemanyag-fogyasztásnak, a tömegközlekedési utasok számának és a közösautóhasználatban részt vevôk számának alakulása Németországban 1999 és 2004 között(változás az elôzô évhez képest, százalékban)

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM15


újrahasznosítása (az eldobó csomagolásokés termékek használatával szemben);

• az energiahatékonyság javítása (az új erõ-mûvek létesítésével, több energiaforrásfelhasználásával szemben);

• a meglévõ épületek felújítása (az új épü-letek építésével szemben).

A civil szervezetek a megerõsítése azért is fon-tos, mert a közvélemény-kutatások szerint aezeknek a szervezeteknek az elfogadottsága,hitele az emberek szemében sokkal magasabb,mint a politikusoké vagy a sajtóé. Továbbáezt szorgalmazza az Európai Unió politikaiszinten40 és segíti elõ konkrét pénzügyi támo-gatásokkal is.

3. Fontos azoknak az állami szerveknek a meg-erõsítése is, amelyek alapvetõ szerepet játsza-nak a jogszabályok betartatásában (vám- éspénzügyõrség, APEH, rendõrség, ÁNTSZ,építésfelügyelet, növényvédelmi szolgálat, fo-gyasztóvédelmi hatóságok, környezet- és ter-mészetvédelmi, vízügyi területi szervek stb.).

4. Elengedhetetlen az oktatás és a kutatás-fej-lesztés kiemelt állami támogatása. Ez azért isnélkülözhetetlen, mert sok más ágazattal el-lentétben az e téren történõ mulasztások akésõbbiekben egyáltalán nem vagy csak rend-kívüli nehézségek és hatalmas költségek árántehetõk jóvá. Megjegyzendõ, hogy az ide be-fektetett pénzek lehetõséget adnak arra, hogyezek az ágazatok, illetve az itt dolgozók, mintmagánemberek is megjelenhessenek vásárló-erõként, és jelentõs keresletet gerjesszenek azárucikkek és szolgáltatások iránt, így a gaz-daságot már most is élénkíthetik. Az oktatá-son belül a pedagógusok képzését és anyagimegbecsülését is kiemelten kell kezelni.Rendkívül fontos az erkölcsi nevelés elõtér-be helyezése, hiszen megfelelõ erkölcs nélküla tudás a társadalomnak több kárt okoz, minthasznot hajt. (Egyebek mellett az állam mu-tasson példát a törvények betartásában ésbetartatásában!) A hazai és külföldi tapasz-talatok felhasználásával ki kell dolgozni és bekell vezetni a megfelelõ ösztönzõket arra, hogyaz oktatási intézményekben a lehetõ legjobberedményeket érjék el a szellemi-testi-lelkioktatásban-nevelésben. Tág teret kell adni az

újító, kísérletezõ pedagógusoknak, megfelelõanyagi hátteret és erkölcsi támogatást bizto-sítva részükre. Egészséges, szennyezésektõlmentes életkörülményeket kell biztosítani azoktatók és oktatottak számára egyaránt. (Ezutóbbihoz elsõsorban a következõk szüksége-sek: az egészséges mozgás, sportolás lehetõ-ségeinek megteremtése közel a lakóhelyhez,iskolához, szennyezésektõl mentes területe-ken, és ezen tevékenységek ösztönzése; haté-kony intézkedések megtétele a dohányzás ésa túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítására;az egészséges táplálkozási szokások elterjedé-sének ösztönzése; az egészségügyi ellátó rend-szerek javítása; a lakosság egészségének és akörnyezet állapotának javításáért tevékeny-kedõ civil szervezetek hatékony és egyre nö-vekvõ mértékû támogatása).Az államháztartási reform megvalósításáhoznélkülözhetetlenek a többletforrások az ezzelkapcsolatos oktatási-felvilágosító tevékenységés az ezt megalapozó K+F-re. Természetesenettõl függetlenül is szükséges az oktatás és aK+F kiemelt állami támogatása, azonban atémához kapcsolódóan további többletforrá-sok szükségesek.

5. Szükséges az igazságszolgáltatáshoz való hoz-záférés jelentõs javítása is. Jelenleg ez gyak-ran rendkívül nehézkes, a döntések eseten-ként évekig elhúzódnak. Vonatkozik ez az Al-kotmánybíróságra is, ahol a beadványok el-bírálásának nincs határideje, és ezek akár egyévtizedig is elfekhetnek anélkül, hogy tárgya-lásba vennék. Javasolható például, hogyamennyiben legalább 5 országos társadalmiszervezet vagy 50 országgyûlési képviselõ íralá egy beadványt az Alkotmánybírósághoz,akkor kötelezõ legyen 3 hónapon belül hatá-rozatot hoznia arról.

6. Jelentõsen növelni kell az országgyûlés fele-lõsségét a döntések meghozatalában. Jelen-leg az országgyûlés – függetlenül attól, hogyéppen ki van kormányon – gyakorlatilag amindenkori kormány pecsétgumijaként mû-ködik. A képviselõk nem akarják elveszítenia párton belüli pozíciójukat, illetve kockáz-tatni esetleges jelölésüket a következõ válasz-táskor, így szolgaian teljesítenek mindent,

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM16


amit a miniszterelnök, illetve a párt vezetõjekövetel. Másrészt a képviselõk gyakran nemaz ország általános érdekeiért dolgoznak, ha-nem egy-egy térség, település vagy gazdaságiérdekcsoport szûkebb elõnyeiért lobbiznak.Ezért egyrészt szükségesnek tartjuk a „MásVilágot! Három törvénytervezet a politikabecsületének helyreállítására” címû anyag-ban41 javasoltak megvalósítását. Másrészt ja-vasoljuk, hogy az országgyûlési választásokelõtt minden képviselõjelölt kössön ún. be-csületszerzõdést. Ennek lényege az, hogy a je-lölt szerzõdést köt egy vagy több, õt megke-resõ civil szervezet, amelyben megjelölik azo-

kat a legfontosabb konkrét célokat, amelyekérdekében törvényjavaslatokat fog kezdemé-nyezni, illetve az ilyen törvényjavaslatokatszavazatával támogatni fogja. A szerzõdéstközjegyzõi letétbe helyezik, és ezen alapulnaa választópolgárok visszahívási joga, amelyeta választópolgárok akkor gyakorolhatnak, haa képviselõ nem teljesíti a szerzõdés idõará-nyos részét, vagy éppen azzal ellentétesen sza-vaz. Amennyiben a képviselõ és a civil szer-vezetek eltérõ módon értelmezik a képviselõtevékenységét, akkor bíróság dönt. (Hasonlómódszert lehet alkalmazni az önkormányzativálasztásoknál is.)42

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM17


2.1. A 2006. évi költségvetésiés adóváltozások értékelése

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül rö-viden értékeljük az általunk kívánatosnak tartottállamháztartási reform szempontjából azokat aváltoztatásokat, amelyeket 2005 utolsó hónapja-iban hagyott jóvá az országgyûlés a költségvetésitörvény és adótörvények elfogadásával.

Kedvezô változások• A munkavállalóknak jutatott helyi tömegköz-

lekedési bérlet teljes értéke adómentessé vált(eddig csak egy kis részét lehetett adómente-sen elszámolni). Ezt az intézkedést a LevegõMunkacsoport évek óta javasolta. (Gondotjelent viszont, hogy az adómentes juttatásokösszegét – amelybe egyéb tételek is tartozhat-nak – 400 ezer forintban korlátozták.)

• Az üzemanyag-adalékok jövedéki adója 2006.január 1-jétõl megegyezik annak az üzem-anyagnak a mindenkori legalacsonyabb adó-mértékével, amelyhez felhasználják ezeket azadalékokat. Ezáltal remélhetõleg tovább csök-kennek az üzemanyag-manipulációk.

• A cigaretta és egyéb dohánytermékek adójareálértékben is emelkedik, azaz némileg na-gyobb lesz, mint az áfacsökkentés és a várha-tó infláció együttes hatása.

• A személygépkocsik, motorkerékpárok ésquadok regisztrációs adója reálértékbenösszességében emelkedik. Bár a korábbiaktóleltérõen 2006. január 1-jétõl a regisztrációsadót nem terheli áfa, az emelés több mint el-lensúlyozza ezt, valamint az áfa-mérték 20százalékra csökkentését. Szintén kedvezõ,hogy a használt gépkocsik regisztrációs adójaolyan mértékû, hogy elõsegíti az elavult au-tók importjának visszaszorítását.

• A lakásokhoz kapcsolódó távfûtés támogatá-sa is adómentessé válik. Ezáltal némileg csök-ken a távfûtés versenyhátránya, azonban az

igazi megoldást az épületek és berendezésekenergetikai korszerûsítése és az ezt ösztönzõjogi és gazdasági eszközök (az externáliákatfigyelembe vevõ energiaárak, a korszerûsíté-sek megtérülési idejének csökkentése stb.)alkalmazása jelentené.

• A társasági adóról és az osztalékadóról szóló tör-vény 2006-tól közvetlenül támogatja a mûem-lékvédelmet. Az adózás elõtti eredményt csök-kentõ tétel a mûemlékké nyilvánított ingatlan-nak az állam által garantált hitel igénybevételé-vel történõ helyreállítása, illetve felújítása ese-tén az elszámolt kamat, de legfeljebb az adózóadózás elõtti eredménye, feltéve, hogy az adózóaz ingatlant eszközei között tartja nyilván.

Kedvezôtlen változások• Az üzemanyagok áfáját 2005. október 1-jétõl

25 százalékról 20 százalékra csökkentették. Eza következõ hátrányokkal járt:− Azt a téves képzetet keltették a közvéle-

ményben, hogy a kõolaj világpiaci áránaknövekedése hazai kormányzati intézkedé-sekkel megakadályozható.

− Egy súlyosan környezetszennyezõ tevé-kenység kapott újabb támogatást.

− Ez a támogatás kizárólag a lakossági fo-gyasztást ösztönözte, hiszen a termelõicélú felhasználás esetén az áfa visszaigé-nyelhetõ.

− Tovább növekedett az államháztartás hi-ánya, ami újabb megszorításokat eredmé-nyezett számos fontos területen.

− Még nehezebbé vált a gazdaság szerkeze-tének korszerûsítése, az energiaigényes-ség csökkentése, az energiatakarékostechnológiák elterjedése.

− Az üzemanyag-fogyasztás bátorításával méggyorsabban növekszik a külkereskedelmimérleg hiánya (az energiahordozók áránakemelkedése miatt Magyarország 2005-ben1 milliárd dollárral többet költött az ener-giahordozók importjára, mint 2004-ben).

2. Az utóbbi idôszak változásairól

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM18


− Ellentétbe kerültünk az Európai Unió hi-vatalos politikájával és jogszabályaival.

• Minden más termékre és szolgáltatásra vo-natkozóan, amelyeknek eddig 25 százalékosvolt az áfája, ez 2006. január 1-jétõl 20 száza-lékra csökken. Ennek hatásait nehéz lemér-ni, mivel – a törvényi elõírásokkal ellentét-ben – semmiféle elemzés nem készült az in-tézkedés nemzetgazdasági hatásairól. Aztazonban megállapíthatjuk, hogy az áfa-mér-ték ilyen csökkentése a következõ kockáza-tokkal jár:− Minden valószínûség szerint növekszenek

a társadalmi különbségek, és még inkábbsérül az arányos teherviselés alkotmányoselve. Ennek az az oka, hogy a gazdagabbrétegek sokkal többet fogyasztanak a25%-os áfa-mérték alá esõ termékekbõl,mint a szegényebb rétegek, és így az áfa-mérték csökkentése elsõsorban az elõb-bieknek kedvez. Ráadásul a szegényebbrétegek kiadásainak közel fele a 15%-osáfa-körbe tartozó termékekre esik (fõlegélelmiszer), a gazdagabbaknál viszont jó-val alacsonyabb ez az arány.

− Félõ, hogy az áfa-csökkentés hátrányosanérinti Magyarország versenyképességétamiatt is, hogy az importált termékek túl-nyomó része a 25%-os áfa mérték alá esik,tehát 2006-tól kezdve az import ilyenelõnyben részesül. Kérdés, hogy a 25%-osmérték alá esõ hazai termékek kedvezõbbhelyzetbe kerülése ellensúlyozhatja-e aversenyképességünk ebbõl eredõ romlását– különösen, ha figyelembe vesszük, hogya hazai termékek és szolgáltatásoknak igenjelentõs része a 15%-os (egy kis része 5%-os) áfa-mérték alá esik.

− Az áfa-csökkentés várhatóan kedvezõt-lenül hat majd a környezet állapotára.Olcsóbbá váltak például egyes meg nemújuló energiafajták, valamint a személy-és tehergépkocsik üzemeltetése. Igaz,hogy a környezet védelmét szolgáló egyestermékek, tevékenységek ára is csökken,azonban összességében jelentõs mérték-ben a környezetet súlyosan terhelõ tevé-kenységek javára billen a mérleg.

− Az adóváltozás több százmilliárd forint-tal növeli az államháztartás egyébként isrendkívül magas hiányát. Ez súlyosanrontja az ország versenyképességét és amagyar gazdaságpolitika hitelét. A 2006.évi költségvetési törvénybõl pedig az islátszik, hogy a bevételkiesés miatt komolyelvonások és zavarok keletkeznek számosterületen (vasúti szállítás, tömegközleke-dés, államigazgatás, bíróságok stb.).

− Itt idéznénk a Magyar Bankszövetség2005. novemberi állásfoglalását, amivelteljes mértékben egyetértünk: „A jövõ évimódosítások közül nagyságrendjénél fogvaaz áfa a legjelentõsebb. Hatására kevésbétérnénk el az uniós tagországoktól a nor-mál kulcs mértékében. A jövõ évi megha-tározó adópolitikai lépésnek, vagyis az áfacsökkentésnek érdemleges versenyképesség-javító hatása nincs. A maximális áfa kulcscsökkentése persze hosszútávon indokoltlehet az európai piac (és ebben az árak)egységesebbé tétele jegyében (az EU vonat-kozó elõírása a normál kulcs minimumát15%-ban rögzíti). Közvetlen versenyképes-ségi kérdésrõl – eltérõen a tb-járulék mér-tékétõl – itt nincs szó, ellenben az amúgy isrossz költségvetési pozíciót tovább rontó ha-tása miatt igencsak kockázatos a lépés, rá-adásul újra táplálhatja a fogyasztás növe-kedését, miközben nagy nehezen éppen csaksikerült úrrá lenni egy – szintén magunkáltal elõidézett mesterséges – fogyasztásiboomon.” 43

• A hivatalos célra használt saját személygép-kocsikra elszámolható kilométer-átalány – azüzemanyag-költségen felül – 3 forintról 9 fo-rintra emelkedett. Ez egy újabb ösztönzés an-nak a tömeges adócsalásnak, amely ezen atéren folyik, és amely évente legalább 600milliárd (más becslések szerint 800–1000 mil-liárd forint) adó- és járulékbevételtõl fosztjameg az államháztartást. Ide tartozik, hogy mégidén tavasszal az országgyûlés olyan törvény-módosítást fogadott el, amely alapján a nema munkahely szerinti településen lakó mun-kavállaló munkába járásához a személygép-kocsi-használatra adott eddigi 3 forint/kilo-

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM19


méter adómentes költségtérítést 9 forint/ki-lométerre emelhette a munkáltató. Ez sokesetben tovább ösztönözte az autóhasznála-tot, így például újabb kedvezményben része-sítette mindazokat, akik Budapest környéké-rõl járnak be dolgozni a fõvárosba, hatalmasdugókat okozva nap mint nap. 44

• A személyi jövedelemadóból származó állam-háztartási bevétel a 2005. évhez viszonyítva2006-ban (a költségvetési törvényjavaslat sze-rint, névleges értéken) 10,1 százalékkal nö-vekszik (1477,43 milliárd forintról 1569,1milliárd forintra), tehát jóval nagyobb mér-tékben mint akár a tervezett infláció (2%),akár a bruttó hazai termék (7,1%). Ennekkövetkeztében a GDP-hez viszonyított ará-nya a 2005. évi 6,7 százalékról 2006-ra 6,8százalékra emelkedik. Ez ellentétes az Euró-pai Unió Lisszaboni és Göteborgi Célkitûzé-seivel: tovább rontja a foglalkoztatást, és vi-szonylag elõnyösebb helyzetbe kerülnek a ter-mészeti erõforrásokat túlzott mértékben fo-gyasztó, súlyosan környezetszennyezõ tevé-kenységek. Ezt nemcsak a környezetvédõk,hanem a munkaadók érdekképviseletei is ki-fogásolták.Összességében megállapíthatjuk, hogy az

egyes elõremutató elemek ellenére 2006-ban azáltalunk kívánatosnak tartott államháztartási re-form tekintetében a költségvetés és az adórend-szer még kedvezõtlenebb irányba tolódott el.

2.2. Egyes költségvetésimegszorítások értékelése(Mekkora legyen az államiújraelosztás mértéke?)

Az országgyûlés 2005 decemberében jóváhagy-ta azt a gazdaságpolitikai nyilatkozatot, melybenegyik célként az állami újraelosztás mértékénekcsökkentését jelölik meg1 . Így immár országgyûlé-si határozat is rögzít egy olyan dogmát, amelyet arendszerváltás óta folyamatosan hallunk a politi-kai pártoktól és a gazdasági élet számos szereplõjé-tõl. Ugyanakkor semmiféle elemzés nem készült

arról, hogy a jelenlegi körülmények között mekko-ra legyen az állami újraelosztás mértéke, annak el-lenére, hogy többen megkérdõjelezték az újraelosz-tás csökkentésének értelmét, sõt, rámutattak an-nak káros hatásaira. Sajnos, az említett dogma nemcsak elvi szinten létezik, hanem a gyakorlatban ismegnyilvánult, az ennek alapján bevezetett meg-szorítások pedig súlyos zavarokat idéztek elõ a tár-sadalom számos területén.

Több pénz az embereknél?

Az újraelosztás csökkentésének fõ célja állí-tólag az, hogy „több pénzt hagyjunk az emberekés a vállalkozások zsebében”. Ez az érvelés nemvesz tudomást arról, hogy azok is emberek, akikaz államtól, az önkormányzatoktól kapják a fize-tésüket (pedagógusok, orvosok, rendõrök, tûzol-tók stb.), és hogy ezek az emberek olyan nélkü-lözhetetlen szolgáltatásokat végeznek a társada-lom részére, amelyeket nem lehet (vagy csak rész-ben lehet) a piacra bízni. Ha az államilag finan-szírozott szolgáltatások megszûnnének, vagy akár-csak számottevõen csökkennének, akkor az állam-polgároknak igencsak mélyen kellene a zsebükbenyúlniuk, hogy azokat megfizessék (arról nem isbeszélve, hogy egy ilyen változás esetén óriási szo-ciális feszültségek keletkeznének, beláthatatlantársadalmi költségekkel).

Azért is hibás az idézett érvelés, mert az egész-ségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a tudományoskutatásra, a szociális ellátásra, a környezetvéde-lemre, a tömegközlekedésre stb. fordított közpén-zek visszajutnak az államháztartásba (az adókonés járulékokon keresztül), illetve megjelennek agazdaságban, keresletet támasztva a termékek ésszolgáltatások széles köre iránt, ily módon elõse-gítve a gazdasági fellendülést. Amikor például aziskola számítógépet vesz, vagy felújítja a torna-termét, a pedagógus és az orvos elkölti a boltbana fizetését, akkor mind a vállalkozások fennma-radáshoz és fejlõdéséhez is hozzájárulnak. Paul A.Samuelson, Nobel-díjas közgazdász – William D.Nordhausszal közösen írt – alapmûvében2 meg-állapítja: „A középületekre fordított kiadásoknakugyanaz a makrogazdasági hatása, mint a magán-épületekre fordított kiadásoknak, és a közkönyvtárakfenntartására fordított közösségi fogyasztási ráfordí-

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM20


tások ugyanolyan hatást gyakorolnak a munkalehe-tõségekre, mint a filmekre vagy könyvekre fordítottmagánfogyasztási ráfordítások.” Nem állja meg ahelyét tehát az az érvelés, hogy az állami újrael-osztás mértékének növelése forrásokat von el agazdaság fejlõdésétõl. (Bár a különbözõ közgaz-dászok eltérõ álláspontot képviselnek arról, hogya hazai fogyasztásnak vagy a külkereskedelemnekkell-e a fõ szerepet játszania a gazdaság élénkíté-sében, nyilvánvaló, hogy az elõbbit sem szabadlebecsülni. Környezetvédelmi szempontból pedigáltalában a hazai fogyasztás az elõnyösebb, mintaz export-import.)

Kisebb állam a versenyképességért?

Semmi sem bizonyítja, hogy az állami újrael-osztás mértékének csökkentése bármely országversenyképességét javította volna. Dr. Rabár Fe-renc a témát alaposan feltérképezõ tanulmányá-ban3 azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy „sike-res és sikertelen gazdaságok egyaránt találhatók a vi-szonylag magas és viszonylag alacsony jóléti kiadá-sokkal rendelkezõ államok között”. A 2. táblázatadatai ezt szemléletesen alátámasztják. Így példá-ul kiemelkedõen magas állami újraelosztás jellemziSvédországot, amely a Világgazdasági Fórum ver-senyképességi listáján az elsõ három ország kö-zött szerepel.

Egyébként értelmetlen is önmagukban össze-hasonlítani, hogy mekkora az állami újraelosztásmértéke a különbözõ országokban. Például a ma-gyar nemzetgazdaságban magas a fekete és szür-kegazdaság részesedése (jelenleg 20–25 százalékkörülire becsülik, de ez a realizált jövedelmeknekennél jóval nagyobb arányát jelenti), és emiatt abruttó hazai termék jóval kisebbnek tûnik a való-ságosnál, az újraelosztás mértéke pedig nagyobb-nak. Azért is torzít a nemzetközi összehasonlítás,mert például ellentétben az európai gyakorlattalaz Egyesült Államokban a magánnyugdíj-rendszeraz általános, és emiatt a nyugdíjak gyakorlatilagnem szerepelnek az államháztartási kiadások kö-zött. (Ezen túlmenõen Magyarországon a magán-nyugdíj-rendszer elterjedése csak statisztikailagcsökkenti az állami újraelosztás mértékét, azon-ban az ehhez vállalt adókedvezmények és garan-ciák következtében abból haszna csak a külföldi

tulajdonú biztosítóknak származik.) További pél-da, hogy ahol magas a családi pótlék és alacsonya gyermekek utáni adókedvezmény, ott magasabbaz állami újraelosztás (és fordítva), arról pedig aszakértõk között is vita folyik, hogy melyik mód-szer a hatékonyabb. Az állami újraelosztás mérté-két az is befolyásolja, hogy mekkora részt tesz kiaz adósságszolgálat az állami költségvetés kiadásifõösszegében – Magyarországon pedig ez az arányigen magas nemzetközi összehasonlításban.

Olcsó állam?

Nem segíti, hanem akadályozza a gazdaságmûködését, ha lerontjuk azon rendszerek (okta-tás, egészségügy stb.) mûködését, amelyek elen-gedhetetlenek a társadalom fejlõdéséhez, illetvea szociális feszültségek kezeléséhez. Mindezek fé-nyében különösen elszomorító, hogy éppen eze-ken a területeken számottevõ visszaesés történtaz elmúlt 15 évben. Az oktatás terén ezt jelzikpéldául az OECD-országok diákjainak tudásaitfelmérõ PISA-jelentések. Az oktatás színvonalá-nak visszaesése nagymértékben hozzájárult ahhoz,hogy a társadalmi mobilitás szégyenletes mérték-ben romlott, valamint hogy a szakmunkásképzéserodálásával már a régiónkban is egyre esélytele-nebbekké válunk a gazdasági versenyben. Mind-ez annak ellenére történik, hogy nyilvánvaló:amennyiben például az oktatásra fordítanák azo-kat a százmilliárdokat, amelyeket most az autó-pálya-építésre költenek, akkor világraszóló ered-ményeket tudnánk felmutatni.

A kultúrával kapcsolatosan pedig a sajtó éppmost kongatta meg a vészharangot. Amint az egyiknapilap közli: „ „Belezuhantunk a mély vízbe és nemtudunk úszni.” Így jellemezte lapunknak a kulturálisterületen elrendelt pénzügyi zárlatot az egyik érintettintézmény gazdasági vezetõje. A tárca idei költségve-tésének negyedét kitevõ, igen erõteljes pénzügyi vissza-fogásról a szakemberek zöme úgy vélekedik, komolymûködési zavarokat okozhat a kulturális életben.” 4

A másik súlyos veszély az, hogy tovább ront-ják a közigazgatás színvonalát. Természetesentudjuk, hogy ezen a téren is van pazarlás, és lehetjavítani a munka hatékonyságát. Azonban az el-múlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy ajavulás semmiképp sem a források csökkenésével

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM21


5991 9991 0002 1002 2002 3002

airtzsuA 6,34 7,54 7,44 5,64 4,54 8,44

muigleB 1,74 1,84 0,84 2,84 7,84 1,84

aináD 1,05 3,25 4,05 7,05 7,94 8,94

gásyláriKtlüseygE 7,63 1,83 7,83 5,83 0,73 1,73

gázsronniF 7,64 2,74 2,84 2,64 1,64 1,54

gázsroaicnarF 4,54 3,74 8,64 5,64 6,54 7,54

gázsrogöröG 7,43 6,93 9,04 2,93 8,93 6,83

aidnalloH 5,04 6,14 5,14 0,04 4,93 3,93

gázsrorÍ 2,53 4,33 3,33 6,13 8,92 2,13

gázsroteméN 3,24 9,34 0,44 2,24 7,14 7,14

gázsrozsalO 9,24 ,634 1,34 9,24 4,24 2,34

ailágutroP 5,43 7,63 3,73 6,63 4,73 1,83

gázsroloynapS 3,43 3,53 9,53 7,53 3,63 5,63

gázsrodévS 2,05 5,45 7,45 9,25 0,15 4,15

51-UE 0,24 2,34 1,34 3,24 6,14 8,14

surpiC - 5,92 4,13 7,23 5,23 3,43

gázsrohesC 2,63 8,43 5,43 6,43 5,52 2,63

gázsrotzsÉ 9,73 4,43 2,23 6,13 4,23 4,33

gázsroleygneL 4,93 2,73 2,53 4,53 5,53 8,53

gázsrotteL 7,33 6,23 3,03 1,92 9,82 1,92

ainávtiL 6,82 1,23 2,03 8,82 6,82 7,82

gázsroraygaM 6,34 2,93 6,93 3,93 9,83 2,93

atláM 3,13 0,92 7,92 9,13 3,43 2,43

aikávolzS 6,04 7,43 2,33 1,23 5,23 9,03

ainévolzS 1,14 8,93 3,93 4,93 7,93 3,04

01-UE 5,24 7,34 5,34 6,24 1,24 2,24

52-UE - 9,24 7,24 0,24 3,14 5,14

ASU 9,72 7,92 9,92 9,82 4,62 4,52

2. táblázat: Az összes adóterhelés a GDP százalékában

Forrás: Tax revenue in EU Member States Trend, level and structure 1995-2003. Statistics European Communities, 2005.

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM22


érhetõ el, sõt, az még tovább ront a helyzeten. Agyakorlati tapasztalatok azt is mutatják, hogy a„racionalizálás” nem az alacsony hatékonyságúterületeket érintette, hanem éppen az ellenõrzés,a közérdek védelme gyengült. Ez utóbbi téren te-hát sok esetben a közigazgatásban dolgozók lét-számának növelésére, anyagi feltételeinek javítá-sára van szükség. Így például az Európai Uniómegállapítása szerint csak a környezet- és termé-szetvédelmi területi szerveknél több mint ezer újdolgozó felvételére lenne szükség ahhoz, hogymegfeleljünk az EU követelményeinek. Jelenlega környezetvédelmi felügyelõségeken egy-egy ügyelintézésére átlagosan kevesebb mint fél óra jut.Ebbe a helyszíni szemle általában nem fér bele, ahivatalban dolgozók többnyire a benyújtott papí-rok alapján döntenek. Elképzelhetõ, hogy mennyi-re tárgyszerûek azok a dokumentumok, amelye-ket azok adnak be, akik az adott beruházás mi-elõbbi megvalósításában, illetve a környezetvédel-mi bírságok elkerülésében érdekeltek. A jelenle-gi helyzet csak a tisztességtelen vállalkozóknak ésönkormányzati ügyintézõknek kedvez, akik igye-keznek a jogszabályokat megkerülni. Nem vélet-len, hogy egyre szaporodnak a témával kapcsola-tos lakossági panaszok. A Levegõ Munkacsoportfelé egyre gyakrabban jeleznek olyan eseteket,amelyek a környezet- és természetvédelmi államiszervek tevékenységének súlyos hiányosságairóltanúskodnak. Az ügyek elhúzódása pedig komolygazdasági károkat is okoz. Mindez elriaszthatja atisztességes befektetõket (amelyek a nyugati or-szágokban ilyen visszaéléseket nem követhetnekel – már az ottani közhangulat miatt sem), amikomoly gazdasági hátrányt is jelent számunkra.

A vámszerveknél és az APEH-eknél végre-hajtott és tervezett további komoly leépítéseketegyenesen megdöbbentõnek tartjuk annak fé-nyében, hogy Magyarországon a fekete gazdaságarányát a GDP-hez viszonyítva 25 százalék kö-rülire becsülik. Ugyanakkor az ezen hatóságok-nak nyújtott állami hozzájárulás rendkívül ha-tékonyan szorítja vissza a fekete gazdaságot ésnöveli az állami bevételeket. Az APEH-re fordí-tott minden egyes forint 116 forint, a vámható-ságra fordított minden forint pedig 69 forint ál-lamháztartási bevételt eredményez (a 2003. éviadatok alapján). Fontos még hangsúlyozni, hogy

a VPOP által beszedett összegek szinte teljesegészében javítják országunk versenyképességet,mivel ezek túlnyomó részben a külföldieket, il-letve az importot terhelik.

Most már látszik, hogy súlyos hiba volt, hogyaz elmúlt 2 évben a vámhatóságtól több mint 800fõt, köztük sok tapasztalt szakembert bocsátottakel. Bár az EU-csatlakozással határaink nagy ré-szén megszûnt a vámvizsgálat, azonban a határo-kon átnyúló bûnözés egyáltalán nem szorult vissza,sõt, inkább erõsödött. Ez ellen más országokbanúgy vették fel a harcot, hogy a határokon felsza-baduló munkaerõt mobil egységeknél alkalmaz-ták, azaz olyan „vámkommandókat” hoztak lét-re, amelyek az ország egész területén végzik az el-lenõrzést. Magyarországon is léteznek ilyenek, dejóval kevesebb, mint amennyire szükség lenne.Ezeknek csempészet felderítése mellett számosegyéb ellenõrzési tevékenységet is kell(ene) vé-gezniük: így például a kamionok engedélyeit, il-letve a kamionokkal kapcsolatos egyéb szabályok(útadó megfizetése, hétvégi tilalom, súlykorláto-zások stb.) betartását is ellenõrizniük kellene.Egyébként ilyen jellegû ellenõrzéseket jelenleg isnagy számban végeznek (például a menetíró-ké-szülékek, valamint a forgalmi engedélyben meg-jelölt súly ellenõrzését). Tekintettel az utóbbi idõ-ben megszaporodott balesetekre, ez forgalombiz-tonsági okokból is rendkívül indokolt. Az eddigitapasztalatok pedig azt mutatják, hogy sok eset-ben kizárólag ilyen módon csökkenthetõk a vissza-élések és érvényesíthetõ a bírság. (Amit a vám-hatóság nem szed be a külföldiektõl, azt az esetektúlnyomó többségében már más sem szedi be.)Tovább kell erõsíteni a nem EU-tagországokkalközös határainkat is (az ún. külsõ határokat). Eze-ken a határokon komoly fellépés szükséges a csem-pészettel szemben, hiszen a csatlakozás óta ne-künk kell itt megvédeni az EU-t az ember-, kábí-tószer-, cigaretta-, üzemanyag- és egyéb csempé-szekkel szemben.

Életünk, biztonságunk védelmében a rend-õrséget is erõsíteni kell, mert a jelenlegi helyzetmár tarthatatlan, amit jól jellemez a következõidézet: „A közlekedési rendõrök létszámát és a se-bességmérõk számát tekintve Magyarország egyarántelmarad az európai átlagtól. A közúti tragédiák szá-mát tekintve azonban az élbolyhoz tartozunk. A je-

kolts-2006_c.p65 2/19/2006, 9:22 AM23


lenleginél hatszor több korszerû, menet közbeni mé-résre is képes sebességmérõ eszközre lenne szüksége arendõrségnek – mutatott rá egy közelmúltban meg-rendezett szakmai konferencián dr. Holló Péter, aSzéchenyi István Egyetem tanára, az MTA doktora.(…) Összehasonlításképp: Svájcban 100 ezer lakos-ra 79 közlekedési rendõr jut, Portugáliában 47, Ma-gyarországon 28.”5

Elrettentõ példaként említhetjük meg azépítésfelügyelet abszurd helyzetét is, amit nem-rég így jellemzett az egyik napilap: „Jelenleg – azállam karikatúrájaként – 21 ember felügyeli Ma-gyarországon az építkezéseket, amelyeknek mintegytíz százalékát ellenõrzik (az európai átlag hatvanszázalék).”6

A mûködésképtelenség határán van a növény-védelem és az állategészségügy. A helyzetet jól jel-lemzi a közelmúltban megjelent számos cikk, ame-lyek közül itt kettõbõl idézünk röviden: „A magyarnövényvédelmi szolgálat létszámcsökkentések és forrás-hiány miatt képtelen teljesíteni az Európai Unió általelõírt ellenõrzési kötelezettségeit, ami a közelmúlt élel-miszerbotrányai után nem sok jót sejtet.”7 „Csaknemhúsz százalékkal, 235 fõvel csökken jövõre az állat-egészségügyben dolgozók létszáma. (,,,) Az állategész-ségügy létszámcsökkentésének idõzítését szakmai éspolitikai körökben is értetlenséggel fogadták. Szinte nincsolyan nap, hogy ne érkeznének jelzések szomszédosországokból – idõnként a határ közelébõl – madárinf-luenzáról. A kergemarhakór veszélye sem múlt el, ésaz uniós tagsággal járó nyitottabb határok is fokozottkockázatot jelentenek állat-egészségügyi szempontból.(…) A létszámcsökkentés az ellátás, a kontroll

2/19/2006, 9:31 ammek.oszk.hu/09600/09698/09698.pdfmértékû a rejtett államadósság a...

Documents