Szabad Gondolat

AntropozófiaRamon Brüll: Az elszalasztott lehetõség Az Antropozófiai Társaság (újra)konstituálásához

Pedagógia - GyógyászatKádas Ágnes: Hidroterápiai képzés BadBollban, a Margarethe Hauschka RitmikusMasszázs és Mûvészeti Terápiai Iskolában

KörnyezetÉlõ építmények

Szociális életUdo Herrmannstorfer: Egyén és állam I. rész

AZ ANTROPOZÓFIA,NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET

FOLYÓIRATA

2004. június 7/2

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. MLA

Készült: Acorn Nyomda

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2200 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIARamon Brüll: Az elszalasztott lehetõség - Az Antropozófiai Társaság (újra)konstituálásához 1Andreas Wilke: A Dorneck-Thierstein Járásbíróság 2004. február 2/3-i ítéletéhez 5Varga Márta: Elisabeth Vreede, az ismeretlen 7Irene Diet: Az antropozófusok körében kialakult válság magának az antropozófiának a lényegéhez tartozik? 12Ertsey Attila: Thomas Meyer a Szabad Gondolatok Házában 21Ludwig Polzer-Hoditz: Das Mysterium der europäischen Mitte 32

PEDAGÓGIA - GYÓGYÁSZATKádas Ágnes: Hidroterápiai képzés Bad Bollban, a Margarethe Hauschka Ritmikus Masszázs és Mûvészeti Terápiai Iskolában 36Tasnády Krisztina: Beszámoló M. Roggatz a Szabad Gondolatok Házában tartott elõadásáról 38

KÖRNYEZETBú Ella: „Mert azt álmodják, többé sose fák…” 41Élõ építmények 44

SZOCIÁLIS ÉLETUdo Herrmannstorfer: Egyén és állam I. rész 46

HÍREK, PROGRAMOK 54

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 56

1

Dornach, 1923 karácsonya. A levegõ ful-lasztóvá sûrûsödött. A gyülekezõhely egy ideig-lenesen berendezett épületbarakk, ami itt „Asz-talosmûhely” néven ismert. Sokan jöttek mesz-szirõl utazva, a résztvevõk egy fontos esemény-re készülõdnek: az Antropozófiai Társaság (új-ra-) alapítására várnak. Emellett az éppen egyévvel ezelõtt leégett, fából épült (elsõ)Goetheanum alapját is le kell rakni. Alapító-gyûlés és várakozásteljes hangulat. A gyûléstvezetõ Rudolf Steiner alapszabály-tervezetét,ahogy illik, pontról pontra megbeszélik, végülkevés változtatás után egyetlen akarat kinyilvá-nításával megszavazzák, és megválasztják a ve-zetõséget.

Egy társaság (egy egyesület) megalapításárólvolt szó, a svájci polgári jog értelmében, amelyéppen az alapítóaktus által válik jogképessé.Mert – nem úgy miként Németországban –Svájcban akkoriban, mint ahogyan ma is, nem ahatósági pecsét volt a mérvadó, hanem egyedüla legalább három nagykorú állampolgár általtörténõ alapítóaktushoz, vagyis az alapszabály-zat elfogadásához és a vezetõség megválasztásá-hoz volt kötve a svájci polgári jog szerint a jogiszemély „születése”. Hogy egyúttal az 1923.december 23-a és 1924. január 1-e közöttDornachban lezajlott Karácsonyi Gyûlés soránaz ott jelenlevõ emberek „szívébe” is elhelyez-tetett egy szellemi alapkõ, azt sem hagyhatjukemlítés nélkül, ez azonban jelen fejtegetésünktárgyán kívül esik.

Ami az ezután következõ hetekben történt,sokáig figyelmen kívül maradt, de az utóbbimintegy húsz évben ez olyannyira szívósan fog-lalkoztatta az embereket, hogy egyedül az an-notált bibliográfia1 egy több, mint négyszáz ol-dalas (!) könyvet tesz ki. Mégis a sok ülésrõl,jogi szakvéleményekrõl, bíróság elõtti peres el-járásokról teljesen hallgatnak. Ez az áldatlan„alapszabályzat-vita”, mint ahogyan azAntropozófiai Társaság jogi felépítése körülinézeteltérések is, azonban idõközben kitudód-tak, ami 2003 novemberében egy ideiglenes ésnézetem szerint balszerencsés tetõponthoz ér-kezett el két rendkívüli tagsági gyûlés határoza-tai következtében. Mi történt, és miért semmi-sítették meg a tagolt társasági struktúra steineriszándékát a legutóbbi határozatokkal?

1925. február 8.

A Karácsonyi Gyûlés Társaság megalapításá-val Steiner egyúttal a Szellemtudományi SzabadFõiskolát is életre hívta. A Fõiskola az addigiEzoterikus Iskolától abban különbözött, hogy azabban való részvétel követelményei ugyan meg-szigorodtak, de nyilvánosan megfogalmazódtak.A Fõiskola célja az volt (és ma is az), hogy szel-lemi területeket kutasson, az Antropozófiai Tár-saság feladata pedig ennek a kutatásnak az elõse-gítése. A Fõiskolával ellentétben azAntropozófiai Társaságba történõ belépés, felvé-tel minden különösebb akadály nélkül megtör-

Ramon Brüll

AZ ELSZALASZTOTT LEHETÕSÉGAz Antropozófiai Társaság (újra)konstituálásához

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIA

Az Általános Antropozófiai Társaság a közelmúltban megkísérelte, hogy egy erõteljes döntéssel lezárja a társaság jogilag vitatott alapjaira vonatkozó, évek óta tartó vitát. Lehet, hogy nem hasz-nálták ki azokat a lehetõségeket, melyek Steiner szociálfilozófiájának szempontjai megkívánnak?

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 1

2

ténhetett. A tagok helyi vagy bizonyos szakirányú csoportokba tömörülhet-tek, és azután minden további nélkül jogosultakvoltak arra, hogy új tagokat vegyenek fel. Azegyetlen feltétel a pénzbeli hozzájárulás (tagdíj)fizetése mellett az volt, hogy „egy olyan jellegûintézmény, mint amilyen a Goetheanum mintSzellemtudományi Szabad Fõiskola” „létjogo-sultságát elismerjék”. A felvételi követelménytennél szabadabban nem is lehetett volna megfo-galmazni! Rudolf Steiner a leghatározottabbanarra törekedett, hogy ebben a Társaságban„minden bürokratikus elemet” elkerüljenek. ATársaság keretei között egy olyan platformról,lehetõségrõl volt szó, hogy az emberek egymás-sal találkozhassanak és spirituális kérdéseketmegbeszélhessenek. Nincs felülrõl való megkö-tés, nincs hierarchia, a vezetõségnek nincs arrajogosultsága, hogy utasítgasson.

Az 1923/24-es Karácsonyi Gyûlés több ülé-sén Steiner részletesen beszél a Fõiskola és azAntropozófiai Társaság viszonyáról. Érdekesmódon viszont az úgynevezett Bauvereint [Épí-tési Egyesület], amelyhez a dornachi földtelkekés egyéb vagyonok tartoztak – egyebek között aleégett Goetheanum után járó biztosítási milliók–, csak egyetlen mellékmondatban említi meg!Az új Társaság székhelyének a Goetheanumotnevezte meg, amelynek tulajdonosa – aBauverein – az anyagi bázist biztosítja. VajonSteiner feltételezte a Bauverein önálló meglétét,vagy pedig abból indult ki, hogy annak az újAntropozófiai Társaságban fel kell oldódnia?Sokan beszélnek az elsõ variációról, jóllehet eztbizonytalanná teszi az a körülmény, hogy ennekkonkrét kijelentések általi megerõsítése seholsem található meg, noha minden szót gyorsírás-sal lejegyeztek. Alig hihetõ azonban, hogySteiner, aki pár évvel azelõtt a szociális kérdésmegoldását egy tagolt társadalmi struktúra ki-dolgozásában kereste, a saját szociális szerveze-tét egy központosított társaság formájában akar-ta volna megvalósítani. Sokkal inkább egy belsõ-leg tagolt organizmusra törekedhetett, amely azépítési és adminisztratív Egyesületbõl, a spiritu-ális Fõiskolából és egy olyan Társaságból áll,amely az antropozófiát képviseli a világban. Va-jon nem kellett az új Antropozófiai Társaságnakminden bürokratizmus fölött állnia? De általá-ban lehetséges-e a szükséges ügyintézést egyébmódon megoldani? Hogyan akarhatták aGoetheanumot mindenféle ügyintézést mellõzveújra felépíteni?

Alighogy befejezõdött a gyûlés, Guenther

Wachsmut, vezetõségi tag sietett az éppen meg-alakuló Antropozófiai Társaságot bejegyeztetni.Mint német jogász a svájci polgári törvénykönyvelõnyeit úgy látszik nem ismerte. Mivel azonbanDornach köztudomásúan Svájcban található, ottcsakis a svájci polgári törvénykönyv a használa-tos. Ebben a hivatalos bejegyzés csak akkor vanelõirányozva, ha egy társaság ipari tevékenysé-get akar ûzni, ezért az üzletpartnerek számáraátvilágíthatónak kell lennie. Egyébként valamelytársaság már jogképesnek számít az alapítási ak-tus következtében. Ezen okból egy esetleges be-jegyzés nem is az egyesületi jegyzékben, hanem acégjegyzékben történik. Csakhogy: feltehetõenéppen ezt nem akarták. A bejegyzés bonyodal-makba ütközött volna a hivatalokban, hiszen egykereskedelmi célokra nem alkalmas alapszabály-zatról volt szó. Ezenkívül adózási szempontok isszerepet játszhattak: ha az új Társaság aGoetheanumot felépítené, az egy nem jelenték-telen adóra [Handänderungssteuer] is kötelezné.

A hatóságok, amelyek elismerték volna a Ka-rácsonyi Gyûlés Társaság létét az alapításakormegszavazott alapszabályzat alapján is, a felesle-ges bejegyzést még megakadályozhatták volna,ha egyes urak hevességükben nem ragaszkodnaksaját elképzeléseikhez, mivel másban, mint aközpontosított struktúraformában képtelenekvoltak gondolkodni, ami utóbb a társasági formazûrzavarához vezetett.

Egy 1925. február 8-án hirtelenjében megtar-tott ülésen ugyanis a már bejegyzett Bauvereintrövid úton átnevezték Általános AntropozófiaiTársasággá… Ennek alapszabályzatát megváltoz-tatták, és ez azontúl átvette a még egy éve semmegalapított Karácsonyi Gyûlés Társaság sze-repkörét. Eltekintve néhány vezetõségi tagtól,szinte senkinek sem tûnt fel, hogy az antropozó-fusok egy Steiner által 1924 karácsonyán elmon-dott meditatív „Alapkõ”-spruch alapján egy spi-rituálisan is megalapított Társaság tagjainak te-kintik magukat, miközben de jure az (átnevezett)Bauvereinhoz tartoznak, amely eredetileg abbóla célból létesült, hogy az ingatlantulajdonokatkezelje. Emellett még a hovatartozás kérdése istisztázatlan maradt, lévén a tagsági kártyán õs-idõk óta az áll, hogy annak tulajdonosa „azAntropozófiai Társaság (és nem az ÁltalánosAntropozófiai Társaság) tagjának tekintendõ”.Ez már önmagában is egy különös formulázás!

A jogi káosz így elõállt. Maga Steiner ekkormár nem tudott részt venni e helyzet rendezésé-ben. 1925. február 8-án halálos betegsége márágyhoz kötötte. Egyes szerzõk feltevése, többek

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 2

3

között J. W. Ernsté, Steiner aláírásának odaha-misításáról az átstrukturálás érdekében, a spe-kulációk világába csábított.

Efféle kalandos nézetek biztosan nem kap-tak volna lábra, ha a Bauverein átnevezésétmegfelelõ elõkészületekkel javasolják, és amintegy világtársasághoz illik, demokratikusan dön-tenek az ügyben, mindent dokumentálnak ésérthetõ németséggel közzé is tesznek. Csak-hogy semmi ilyesmi nem történt! Az esemény atagsági kártyán az érthetetlenségig elrejtve je-lent meg, az esetet tehát a tagok elõl ténylege-sen elhallgatták, majd késõbb az évtizedek so-rán a feledés homálya borult rá. Csak egyetlenárulkodó jele volt a több, mint különös ese-ménynek, mégpedig az, hogy a tagoknak egyrózsaszínû füzetkét adtak ki, amelyben mind acégjegyzékileg érvényes „szabályzatot”, mindannak „alapelvekké” deklasszált formáját az„eredeti” alapítási alapszabályzatnak állítottákbe. Hogy ezek a lényeges pontokon ellentmon-danak egymásnak, például egy ilyen kitétel,hogy valaki tagságát indoklás nélkül felmond-hatja a vezetõség, az számunkra nem is igényeltovábbi kommentárt. Vagy azt legalábbis: „a vi-lág legmodernebb társasága” (Steiner) az 1925-ben történt átnevezés óta egy hazugságban élt.

Egy jogi személy lélekvándorlása

Ez mindaddig észrevétlen is maradt, amígRudolf Saacke a 80-as évek elején bizonyos el-lentmondásokba nem ütközött, amelyek arraösztönözték, hogy a hivatalos iratokat, ameny-nyire azok hozzáférhetõek voltak, alaposan át-tanulmányozza. Saacke, Steiner lelkes olvasójaés a reálisan létezõ (Általános) AntropozófiaiTársaság között ez után feszült viszony jött lét-re. Amit ugyanis Saacke napvilágra hozott, azannyira távol állt az elterjedt felfogástól, hogyazt õ maga is a számtalan valószínûtlen részletmiatt elõször mint zavaros, szinte kalandos kri-mit olvasta. De az õ érdeme, hogy a helyzetet anyilvánosság elé tárta. Az elõször magánkiadás-ban publikált elemzései érthetõ módon kevésbétaláltak kedvezõ fogadtatásra a Társaság veze-tõsége részérõl, amelynek történetét õk a ma-guk módján értelmezték. Az átnevezést egysze-rûen tagadták, és csak sokkal késõbb ismertékel, miután a archívumból elõkerült a hivatali ír-nok (a közjegyzõ) számlája a kérdéses ülés jegy-zõkönyvbe foglalásáról.

Azt követõen, hogy Saacke kutatási eredmé-nyeit az info3 1986-ban közzétette, a

Goetheanum akkori vezetõsége megbízott egyszámára ismerõs jogászt Stuttgartból, bizonyosDr. Manfred Leist nevezetût, hogy nézze át az1925-ben történt események iratait. Ugyan ajogász minden lényeges pontban helybenhagytaa Saacke által kiderített tényeket, mégis teljesenmás következtetést vont le azokból. Alapjábanvéve, így Leist, minden a legnagyobb rendbenvan, az átnevezés legitim eljárás volt. A jogi ér-tékelés, amely teljesen a megbízó szellemébenfogant, mégis ellentmondásosan illeszkedettSaacke interpretációjához. De nem ez volt azutolsó kétes jogi szakvélemény ebben az ügy-ben.

A tények nem ismerete és jelentõségük el-mosása egy csaknem húsz évig tartó vitához ve-zetett, amelyben gyakran nemcsak konstruktíverõk vettek részt. Egy ilyen tematika kétségkí-vül mint valami mágnes hat a kaotikusan gon-dolkodókra. Ez sokak elõtt a témát népszerût-lenné tette, és az emberek alig tudtak különbsé-get tenni a jelentõs ügy és a notórius zugügyvé-dek motívumai között. Nem meglepõ módon,bár igencsak jogtalanul, a viták gyakran úgyvégzõdtek, hogy az embereket arra intették:fontosabb témáknak is szentelhetnék magukat.Érdekes, hogy az erre felszólító személyekolyan sok értéket tulajdonítanak a valóságotkutató egyéb kérdésfeltevéseknek, itt azonbannyomban készek egy hazugsággal együtt élni. Aszociális érintkezésekben még közel sem állunkolyan jól, mint mondjuk az ismeretelmélet te-rületén.

Mivel „február 8-át” többé már nem lehetetttagadni, a 90-es évektõl a fõ vitapontok közékerült az a kérdés, hogy vajon a KarácsonyiGyûlés Társaság [Weihnachtstagungs-gesellschaft] egyáltalán létezik-e még, vagy pe-dig annak impulzusai a „ráutaló viselkedés” kö-vetkeztében átszálltak az ÁltalánosAntropozófiai Társaságra. Ezzel a kifejezéssel anémet jogászzsargonban a jogi személy egyfajtalélekvándorlását illetik, amely fogalom a jogiszakvélemények egyikében merült fel, és ismé-telten kihangsúlyozta, hogy minden a legna-gyobb rendben van. Mintha a jogi személyek-nek (antropozófiailag mondva: a „szociális or-ganizmusoknak”) nem lenne saját életük, ésbüntetlenül lehetne õket „elkergetni” és más-hol újra implantálni!

Németországban Justus Wittich azAntropozófiai Társaságon belül éveken át azonfáradozott, hogy az alapszabályzat kérdéséneksûrû õserdejébe valami világosságot hozzon.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 3

4

Különösképpen szét kellett választania a törté-nelmi tényeket a vágyálmoktól, és a problémaazon megfogalmazását kereste, amelynek nap-jainkban értelme lehet.

Egy bizonyos áttörés csak akkor történt,amikor az antropozófiában jártas jogászok,mint Dr. Benediktus Hardorp és Dr. JürgenErdmenger, kezükbe vették az ügyet, és miutánDornachban egy új vezetõség vette át az irányí-tást. Hardorp azt javasolta, hogy két lépésbenjárjanak el. Elõször is, az 1923 karácsonyánmegalapított Társaságot egy ünnepélyes hatá-rozattal újra életre kellene kelteni. Ezzel tisztá-zódna az a kérdés, hogy vajon még létezik-e aza Társaság. Taktikailag okosan egyúttal azt isfelvetette, hogy az Általános AntropozófiaiTársaság tisztségben levõ vezetõségét perszoná-luniós formában azonnal az új/régi KarácsonyiGyûlés Társaság vezetõségévé tegyék meg. Má-sodik lépésben azután a két testület határozatútján egyesülhetne.

Most ez máról holnapra megtörtént. AGoetheanum még friss vezetõsége váratlanul el-fogadta az elsõ javaslatot, és ugyancsak lélegzetelállító sebességgel keresztülvitte a másodikatis, még csak meg sem kísérelve azt, hogy a kér-dést megvitassa azokkal, akik a témával hosszúévek óta foglalkoznak. Rendkívüli tagsági gyû-lést hirdettek húsvétra az újjáélesztés, és 2003novemberére az egyesítés céljából. Egy óriásierõbedobás eredményeként a roskadásig meg-telt nézõtéren húsvétkor a Karácsonyi GyûlésTársaság elsöprõ többséggel, minden formábanjogszerûen, újra életre kelt. Eközben ugyan azellenzéki tagok bírósági pereket kezdeményez-tek (ezek legfelsõ fokon jelen pillanatban mégnem zárultak le), amelyekben ismételten két-ségbe vonták az eljárás helyességét. Ennek elle-nére novemberben (számszerûen csekély, és ért-hetõen kevéssé lelkesülõ publikum elõtt) a ve-zetõség nyomására végbement a második lépés:az egyesítés aktusa, miközben a bírósági kere-setrõl ment a vita.

Ismét egy központosított szervezet jött létre

Amennyire okos volt az elsõ lépés, olyan saj-nálatos a második. Az elsõvel a történelmi té-nyeket – végre – figyelembe vették, a második-kal viszont az antropozófia jövõje szempontjá-ból fontos tagolt társasági struktúra esélyétsemmisítették meg. Mert miután a KarácsonyiGyûlés Társaság csaknem nyolcvan év után azÁltalános Antropozófiai Társaság ügyintézõi

szervezete mellett a maga legitim helyét meg-kapta, az emberek azon kérdés felé fordulhat-tak volna, hogy e kettõ között vajon milyen vi-szonyt kell kialakítani. A fúzióval ez a lehetõségvégérvényesen lekerült a napirendrõl, és vele azaz esély is, hogy az Antropozófiai Társaságot azantropozófia szociális nézõpontjai szerint for-málják meg. Ehelyett most egy hierarchikusanfelépülõ központosított Társaságunk van,amely minden lényeges pontban egy bejegyzettegyesület szabályainak és formájának felel meg,amilyenbe egyébként a nyúltenyésztõk vagy azautóklubok tömörülnek.

A központosított társaság szószólói azt han-goztatják, hogy az emberek egy ilyen társasá-gon belül is „tagozódhatnak”, azaz a különbö-zõ feladatkörök számára különbözõ orgánumo-kat szervezhetnek. Ez így is van. Csakhogy elõ-ször is a vita korántsem ekörül forog, másod-szor, a legügyesebben megfogalmazott alapsza-bályzat esetében is mindig lesz egy vezetõség,amely a legfelsõ fokú felelõsséget hordozza. Ezannyit jelent, hogy azok az emberek, akiknek aKarácsonyi Gyûlés Társaság vezetõiként meg-van az a feladatuk, hogy érzékeljék, ami a tag-ságon belül történik, egyúttal ugyanazok lesz-nek, akik a pénzügyekben döntenek (miféle ini-ciatívát hordoz az anyagi költségvetés?), és ar-ról a kérdésrõl, hogy mit és hogyan kell kutat-ni. Õk egyúttal 200 vagy 300 goetheanumbelimunkatárs munkaadói is, és reprezentálják aTársaságot – és vele együtt az antropozófiát – avilág felé. Mindez szükségképpen feltételez egyközponti döntéshozó szervet, amelynek akkoris, ha az odatartozó személyek mindenféle ha-talmi törekvésekkel szemben fel vannak vértez-ve, hierarchikus struktúrához kell vezetnie. Márcsak azért is, mert a még mindig erõsen tekin-télytisztelõ tagság a tapasztalat szerint „Vezetõ-ségen” egy különleges tulajdonságokkal rendel-kezõ és minden kérdésben illetékes irányítóitestületet ért. A francia forradalom óta tudjuk,hogy a hatalom koncentrációja az erõk megosz-tása révén hatékonyan kivédhetõ. Hogyan le-het egy olyan egyesületnek (társaságnak),amely önmagával szemben ama magas igénye-ket támasztja, hogy az antropozófiát képviseljea Földön, a legkülönbözõbb feladatokkal meg-birkóznia, ha végsõ soron mindig ugyanaz a kisembercsoport lép fel benne hangadóként?

Az 1925-ös szerencsétlen átnevezést bizo-nyos emberek naivitására lehet visszavezetni,akik (vélhetõen) jóakaratúak voltak, de semSteiner hármas tagozódásának elvét nem értet-

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 4

5

ték meg igazán, sem a svájci polgári jogot nemismerték kielégítõen. A jogi aktus elhamarkod-va történt, nem tisztázták körültekintõen ahelyzetet, mint ahogy mindent a tagsági nyilvá-nosság teljes mellõzésével tettek. 2003-ban lét-rejött az egyesítési határozat, nagyszabású be-harangozások után, már demokratikusan legiti-málva, és egyúttal a széles nyilvánosság elé tár-va a professzionális nyomdaipar minden támo-gatásával. A fúzió most nagyszerûen dokumen-tálva lett.

Ennek megvan a maga elõnye. Továbbinyolcvan év elteltével, ha e Társaság iránt egy-általán még érdeklõdni fog a világ, már senki-nek sem kell majd kriminális kutatásokba bo-csátkoznia, hogy a fennálló jogi helyzetet re-konstruálja. Jobb híján csak azt kérdezhetikmeg, hogy miért adott önmagának azAntropozófiai Társaság egy olyan struktúrát,amely eredeti alapítójának szociális impulzusá-val nyilvánvaló ellentmondásban áll. Arra azesetre, ha egy akkori történésznek jelen kom-mentárunk a kezébe akadna, foglaljuk össze ittröviden a választ: Azért, mert a „társaságiantropozófusok” 2003/2004-ben sem voltak

abban a helyzetben, hogy már másban is tudja-nak gondolkodni, mint a megszokott struktú-rákban. Ennyiben a fúziós határozattal egyúttaldokumentálódott mind e „világtársaság” jelen-legi vezetõ funkcionáriusainak, mind tagságatöbbségének tudati beállítottsága is. Elgondol-kodtató ez a helyzet – de hát a tények magukértbeszélnek.

Jegyzet:

1. Dokumente und Stimmen zur Konstitutionsfrage derAnthroposophischen Gesellschaft. Eine annotierteBibliographie. Gesammelt und zusammengefasst vonMagdalena Zoeppritz. Dossenheim, 2002

Fordította: Szabó Attila

A cikk az Info3 2004/2. számában jelent meg.

Az elismert svájci egyesületi jogász, Prof. Dr.H. M. Riemer – az Általános Antropozófiai Tár-saság Egyesület elnökségének megbízásából –már 2000. március 9-ére elkészített egy, az1923. évi >>Weinachtstagungsgesellschaft<<(Karácsonyi Gyûlés Társaság) / ÁltalánosAntropozófiai Társaság viszonyaira vonatkozó„jogi szakvéleményt”. Azt a kérdést, hogy az1923 karácsonyán újraalapított „AntropozófiaiTársaság” (akkor Karácsonyi Gyûlés Társaság-nak nevezve) jelenleg egyesületi jogi szempont-ból létezik-e még, a professzor ebben a szakvéle-ményben úgy válaszolta meg, hogy „egy egyesü-letet, amelyet az elmúlt 75 év (3/4 évszázad!) so-rán sem a benne résztvevõk nem kezeltek önál-

ló, saját egyesületként, sem kifelé ilyenként nemlépett fel, jogilag nem lehet és nem szabad önál-ló, saját egyesületnek tekinteni”. Két jogi magya-rázatot adott a „Karácsonyi Gyûlés Társaság” el-tûnésére: 1.) konkludensen megszüntették, és azÁltalános Antropozófiai Társaság tulajdonkép-pen „helyettesítette”, és 2.) „a viszonyok fejlõdé-se alapján kézenfekvõbb és tárgyszerûbb, ha azAAG (Általános Antropozófiai Társaság)-gal tör-tént konkludens fúzióból indulunk ki”. A „kon-kludens fúzió” alatt olyan fúziós folyamatot kellértenünk, melyet a résztvevõk explicit módonnem határoztak el, hanem utólag, jogilag ilyenmódon kell értelmeznünk.

Ez a szakvélemény volt az elsõ olyan hivatalos

Andreas Wilke

A DORNECK-THIERSTEIN JÁRÁSBÍRÓSÁG

2004. FEBRUÁR 2/3-I ÍTÉLETÉHEZ*

* 2004. február 3-án megszületett a Dorneck/Thiersteini Járásbíróság ítélete az Antropozófiai Társaság perében. Az ítéletszerint a Karácsonyi Gyûlés Társaság/ Általános Antropozófiai Társaság a svájci egyesületi jog értelmében nem létezik. AzÁltalános Antropozófiai Társaság Egyesület 2004. évi közgyûlésén határozatot hozott, hogy az ítéletet megfellebbezi.(Goetheanum Nr.17, 2004. április 25.)

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 5

6

dokumentum, melyben jogi szempontból megál-lapíttatott, hogy az 1923 karácsonyán újjáalapí-tott „Antropozófiai Társaság” és az „ÁltalánosAntropozófiai Társaság” Egyesület nem azonostestületek, hanem a kettõt meg kell különböztet-nünk egymástól. Az „Általános AntropozófiaiTársaság” Egyesület elnökségei mindezideig ezta megkülönböztetést tagadták. A szakvéleményugyanakkor világossá tette, hogy az 1923 kará-csonyán újraalapított „Antropozófiai Társaság”az egyesületi jog szempontjából már nem létezik.

A jogi szakvélemény pusztán a jogi összefüg-géseket tudta világossá tenni, úgy, ahogy azok asvájci egyesületi jog egységes talaján érvényesek.Ez a talaj pedig az Antropozófiai Társaság szá-mára is ugyanaz, mint bármilyen tetszõlegesnyúltenyésztõ egyesület számára. A szakvéle-mény azt tette – mégpedig olyan tárgyszerûen,ahogy csak lehetséges -, hogy bemutatta a jogitényeket egészen „kívülrõl”. Egy „belülrõl” föl-vett nézõpont (mondjuk az antropozófiai üggyelvaló szoros kapcsolatból kiindulva) azonbannem felelne meg a jogegyenlõség elvének. Aszakvélemény szerint jogi lépésre tehát nem voltszükség.

Ez a „külsõ” megítélés azonban fájdalmasvolt a szakértõ vígasztaló szavai ellenére, aki afentiekhez hozzáfûzte, hogy „az AAG… a Kará-csonyi Gyûlés Társaságot, különös tekintettelannak immateriális, szellemi javaira, fölvettemagába” és „azóta, egy továbbfolytatás értelmé-ben, annak jogi hordozója”. Vagyis a lapot úgylehetett forgatni, ahogy csak akarta valaki, egydolog maradt: az „Antropozófiai Társaság” ab-ban a formában, ahogy Rudolf Steiner és a jelen-lévõk 1923 karácsonyán megalapították, meg-szûnt.

A társaságon belüli fokozódó ellentétek, me-lyek alapja az egymásnak ellentmondó elméletekmegsokszorozódása arra vonatkozóan, hogy Ru-dolf Steiner intenciói valójában mit is tartalmaz-tak, mégis egy cselekvési deficitet mutatott, amiaz antropozófiai társaság 60-as évek óta firtatotttörténetét illeti. Egyrészt sürgetõen szükségessévált az Antropozófiai Társaság viszonyainak kül-sõ jog szerinti tisztázása, másrészt a fölmerültmegismerési kérdéseket – bármiféle megoldásivagy kívánságokat szolgáló elõfeltételezett vála-szok nélkül – újra föl kellett volna tenni. Így a jo-gi szakvélemény tulajdonképpen egy felhívás/ki-hívás volt, elsõsorban arra történt felszólítás,hogy egy egészen „kívülrõl” származó megítéléstkomolyan vegyenek, és a külsõ jogot a maga egy-séges kodifikációjában valóban elismerjenek.

A második szempontnál követelmény lett volnaegy olyan megismerõ magatartást fölvenni,amely képes lett volna az AntropozófiaiTársaság(ok) történetében rejlõ rejtélyt észlelni.Egy olyan rejtélyt, ami magában foglalja az ösz-szefüggést egyrészt az Antropozófiai Társaság1923 karácsonyán történt alapításának formájaés eltûnése, másrészt aközött, hogy mit akar tõ-lünk – azoktól, akik egy antropozófiai társaságtagjainak tekintjük magunkat – az antropozófia.Csakhogy pont az ellenkezõje történt.

Egy újabb jogi szakvéleményt – Fuerrer-Erdmenger munkája – rendeltek. Ennek az volta feladata, hogy az „antropozófiai” nézõpontból– tehát inkább a „belsõ” történés nézõpontjából– a jogi kodifikációt úgy alkalmazza (hozzáido-mítsa), hogy az megfeleljen a tagok azon kiván-ságának, hogy õk valóban a Karácsonyi GyûlésTársasághoz tartozzanak. Nem azt kellett szem-ügyre venni, ahogy a jogi tények a múltban lezaj-lottak, hanem a jog kodifikációját kellett segéd-eszközzé tenni, hogy utólag látszólag megvaló-suljanak a tagok és az elnökség kívánságai. Ahe-lyett, hogy „külsõ”-ként komolyan vették volnaa jogot és annak egyenlõség-princípiumát, meg-kísérelték, hogy ezt egyoldalúan a „belsõ”antropozófus kívánságoknak megfelelõen mani-pulálják. (Eközben ezt a „belsõt” egy illúzió hor-dozza, míg az antropozófiai társaság számáraegy igazi „belsõ” csak a „külsõ” komolyan véte-lének segítségével lenne kialakítható.) A „jelen-legi konstitúciós folyamat magyarázatá”-val ésmindenek elõtt a 2002. december 28-29-i össze-jövetellel az „Általános Antropozófiai Társaság”Egyesület elnöksége megvalósította a jogi tényekmanipulációját. Ez azáltal történt meg, hogy el-hitette a tagokkal, hogy egy jogi problémárólvan szó, amit csak egy jogi konstrukcióval – ös-szekapcsolva a tagok kollektív akarati elhatáro-zásával – lehet megoldani. – Kategorikusan el-utasították a megismerési szándék (tartós) szük-séges megváltoztatását – nevezetesen egy magát„tudó”-nak gondoló helyett a kérdezõ álláspont-jára helyezkedni – azzal, hogy azt az õrült kísér-letet tették, hogy egy megismerési problémát egykollektív döntés segítségével oldjanak meg: túl-nyomó többséggel „állapították meg” az ülésen,hogy jelenleg az antropozófiai társaság valamimás, mint amivé a története révén vált. – Ez azõrült tett azonban a svájci jog egységes talaján atagsági státuszra vonatkozóan jogbizonytalan-sághoz vezetett. A jogi talajra ráncigált megisme-rési kérdés ténylegesen jogi problémát hozottlétre.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 6

7

Ez volt az egyedüli alapja annak, hogy az1923 karácsonyán újraalapított AntropozófiaiTársaság jelenlegi létezésére vonatkozóan meg-állapítási keresetet kértünk. A felpereseknek –legalábbis egy részüknek – nem az volt a fontos,hogy a saját céljaikat keresztülvigyék vagy kíván-ságaikat megvalósítsák. Sokkal inkább az, hogy akülsõ jogot a maga egyenlõségi alapelvével ko-molyan kellene venni, és a fenti folyamatokkallétrehozott jogbizonytalanságokat tisztázni le-hessen.

Nos, a dorneck-thiersteini bíróság megállapí-tása, miszerint az 1923 karácsonyán újraalapított„Antropozófiai Társaság” mint saját, önálló tes-tület megszûnt, azt jelenti, hogy visszajutottunk a2000 évi Riemer szakvélemény álláspontjára. Is-mét elõttünk áll az a követelmény, hogy az átélttörténéseket ne az antropozófia lényegére vonat-

kozó kérdéstõl függetlenül szemléljük, éspedigsürgetõbben, mint eddig bármikor. Létrejött-evégre annak a lehetõsége, hogy komolyan ve-gyük a jogi tények „külsõ” mivoltát, a kényelmes„vélekedés” álláspontját elhagyjuk, és változtas-sunk megismerési tartásunkon, vagyis azantropozófiai társaság(ok) történetéhez valóbanmint rejtélyhez tudunk-e közelíteni, amiben ma-ga Rudolf Steiner antropozófiája mondja ki ma-gát?

(A szerzõ tagja az egyik csoportnak, amelyik a2002. decemberi közgyûlési határozat ellen jogiúton fellépett.)

Forrás:http://www.christian-rosenkreutz-zweig.de/downloads/aktuelles/20040330AW.pdf

„Vreede kisasszony az egyik azon kevesek kö-zül, akik legjobban megértik elõadásaimat“mondta róla többször Rudolf Steiner 1.

Ki volt az, akit Rudolf Steiner ennyire nagyrabecsült és mégis oly keveset tudunk róla? 1923-ban a Vorstand (Elnökség) tagjává választották, ésrábízták a Szabad Szellemtudományi Fõiskola Ma-tematika-csillagászati Szekciójának vezetését is.

Ma ugyanúgy, mint életében, még mindigszinte ismeretlen. Mi lehet a sorsában, amely ígymutatja õt, amely miatt alig fedte fel magát, ésmég ma is rejtõzködik?2 Pedig feladata azantropozófiai mozgalom kezdetekor a közép-pontba állította, így sok mindent tudhatunk róla.

1879. július 16-án született Hágában, a csa-lád második gyermekeként. Édesapja jogász volt,édesanyja jótékonykodásnak szentelte életét.Elisabeth nagyon gyenge gyermek volt, életének

elsõ éveiben nem lehetett tudni, hogy sikerül-eéletben tartani. A gyermekkori testi gyengeségerõs szellemiséggel kapcsolódott. Ez már koránmegmutatkozott, mivel szokatlanul fejlett emlé-kezõképességgel rendelkezett. Mielõtt olvasnitudott volna, már képes volt arra, hogy egyszerielmondás után egy hosszabb verset azonnal, hi-bátlanul elismételjen. 16 éves korában elkezdtekívülrõl megtanulni Goethe Faustjának elsõ kétrészét. Ez a képessége idõs korára is megmaradt,és nagy segítségére volt az idegen nyelvek tanu-lásában.

Igen fiatal korában egy figyelemreméltó do-log történt vele, amely azután az egész továbbiéletét meghatározott irányba terelte. A bátyjaajándékba kapta a francia csillagász, Flammarionfranciául írt 4 kötetes mûvét. Abban a remény-ben, hogy itt eligazítást kap majd arról a

Varga Márta

ELISABETH VREEDE, AZ ISMERETLEN

A csillagok valaha beszéltek az emberekhez,Hallgatásuk a világ sorsa.A hallgatás tudatosulásaA Földi ember fájdalmává válhat.

De a néma csendben érik mindaz,Amit majd az ember a csillagoknak mond.Beszédének tudatosulásaA Szellem-ember erejévé válhat.

Rudolf Steiner, 1922

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 7

8

világról, amelybõl minden emberi individuum aFöldre érkezik – és amely világhoz ezt a testileggyenge gyermeket különleges, titokzatos kapcso-lat fûzte –, saját erejébõl elkezdett franciául ta-nulni, hogy elolvashassa a könyveket.

A magánúton végzett középiskola után aLeiden-i egyetemre iratkozott be, matematikát,fizikát, csillagászatot, szanszkrit nyelvet és filo-zófiát tanult.4 Ez utóbbi területen különösen He-gel filozófiája ragadta meg. Fizikából a híresLorentz professzor volt a tanára. Aktívan résztvett a diákéletben, egy nõi evezõsklubot alapí-tott és a diákönkormányzat vezetõségi tagja volt.Tanulmányai befejezése után négy évig egy felsõ-fokú leányiskolában tanított matematikát, utánatöbb évig magántanítóként dolgozott.

Szülei teozófusok voltak, így már fiatal korá-ban megérintette õt a teozófia, és korán a Teozó-fiai Társaság tagja lett. 1903-ban, a Londonbantartott kongresszuson találkozott elõször RudolfSteinerrel, aki igen nagy hatást tett rá. Egy évvelkésõbb, a Teozófiai Társaság Európai Szekciójá-nak kongresszusán Amszterdamban hallotta R.Steiner elõadását a matematikáról. Valószínûlegez az elõadás adott okot és alkalmat arra, hogyR. Steinerrel beszélgessen. Egy kissé szégyellte,hogy ilyen „banális“ területtel foglalkozik, minta matematika, amire R. Steiner válasza az volt,hogy a matematikai gondolkodás a legjobb elõ-készület a szellemtudományhoz.

Elisabeth Vreede sorsa úgy alakult, hogy résztvehetett Rudolf Steiner elõadásainak nagy ré-szén. Édesanyja gyógyítása miatt sokszor kellettNémetországba utaznia, és így az 1906-1909 kö-zötti nagy elõadásciklusokat így végighallgathat-ta. Az 1910-14-es években doktori disszertáció-ján dolgozott Berlinben, többek között abban aházban is élt, ahol R. Steiner lakott. Az élet aMotzstrassen kötöttségek nélkül zajlott. Ha va-lamilyen kérdése volt, gyorsan felszaladt a lép-csõn, és megbeszélte azt R. Steinerrel. E. Vreede1910-12 között matematikai és csillagászati tan-folyamokat tartott Berlinben R. Steiner kifeje-zett kérésére. Õ igen fontosnak tartotta a mate-matikai gondolkodást, mint a szellemi fejlõdéselsõ lépcsõfokát11. Legnagyobb meglepetésére ahallgatóságnak semmilyen ismerete nem volt aNap, a bolygók és a csillagok közötti összefüggé-sekrõl. R. Steiner ezekben az években tartotta azészaki országokban híres elõadássorozatait,melynek csúcspontja az oslói „ÖtödikEvangélium“ volt. Ahogy ez a mûvelt hollandkörökben akkor szokásos volt, E. Vreede a fia-talságát vallásoktatás nélkül élte meg. Így min-

denféle felekezeti kapcsolódástól és elõítélettõlmentesen tudta fogadni Steinernek Krisztusrólés az Evangéliumokról szóló tanítását. A vallásiélet megnyilvánulásai iránt mélységes megértésttanúsított.

1914 áprilisában Dornachba ment, hogy se-gítsen a Goetheanum építkezésénél. Barátnõjé-vel, Edith Marion szobrászmûvésszel lakottegyütt. Éveken keresztül dolgoztak az oszlopfõkfaragásánál és a kupolák építésénél. A háborúsévekben, 1916/17-ben Vreede félbeszakítottaDornach-i tevékenységét, és Berlinbe utazott, se-gíteni a sebesültek ápolásában. Itt is teremtett le-hetõséget arra, hogy R. Steiner elõadásait meg-hallgassa.

Amint R. Steiner ismertette a hármas tagozó-dás eszméjét, élénk érdeklõdéssel fordult a szo-ciális kérdések felé. 1918-ban megalapítottaDornachban a Goetheanum archívumát. Min-den eszközzel és erejével ezért a célért dolgozott,tehetõsebb barátai támogatásával építette fel ezta fontos intézményt. A mai világban kevesentudják, hogy ha E. Vreede nem végez ilyen áldo-zatos munkát, akkor R. Steiner elõadásainakanyaga ilyen nagy számban nem maradt volnafenn. Sok pénzt költött arra, hogy minden fellel-hetõ elõadás-jegyzetet megvásároljon, és agyorsírással lejegyzett elõadási anyagokat az ar-chívumnak legépeltesse.

Erõs szellemi beállítottsága mellett két lábbalállt a földön, kiváló szervezõ volt, jó gyakorlatiérzékkel rendelkezett. Az elsõ Goetheanummegnyitó rendezvénysorozatának fõ szervezõjevolt, és e szervezõ munka mellett a fiataloknakelõadásokat is tartott a relativitáselméletrõl.Ezek az elõadások nagy hatással voltak a hallga-tóságra. Azonnal megtalálta a megfelelõ hangot,s rengeteg barátja volt. Ha tehette, háttérbe hú-zódott, de mindenkinek segített, akinek erreszüksége volt. Segítõkészsége szinte legendásvolt. Ezzel csak a szociális igazságérzete volt ösz-szemérhetõ.

Nem érzelmekkel, hanem tiszta gondolatok-kal harcolt céljaiért. Stílusa kristálytiszta volt.Olyan minõségû gondolkodást hozott, mint R.Steiner környezetében senki más. Filozófiailag ésmatematikailag is iskolázott gondolkodása,rendkívül gyors felfogóképessége, alapossága ésegzaktsága nagy segítség volt az AntropozófiaiTársaság munkájában.

Mivel R. Steiner legszûkebb munkatársi köré-hez tartozott, s anyagi lehetõségei megengedték,E. Vreede a háború után Arlesheim közelébenépített házat, melyben szüleivel együtt élt.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 8

9

Ezt megelõzõen barátnõje, Edith Marion elkészí-tette a ház modelljét. Mikor R. Steiner errõl tu-domást szerzett, kifejezte azt a szándékát, hogy aterveket õ készíthesse el. Ezek alapján épült fel aház, melynek 1921-es avatására Steiner egy ver-set írt. Ezt a házat a vendégbarátság házának ne-vezték. Mindenki, aki napokat-heteket töltöttbenne, életének legszebb emlékeként beszélt róla.

A Goetheanum leégése, és az ezt követõ Ka-rácsonyi Ülés változást hozott E. Vreede életé-be. Ezen az Ülésen R. Steiner javaslatára aVorstand tagjává választották. Ezen kívül a Ma-tematikai-csillagászati szekció vezetésével ismegbízták, így Lili Vreede újra azon a területendolgozhatott, amelyre élete eddig eltelt idõsza-kában készült. Munkája jellegébõl adódóan – mint akkor a csillagászok többsége – éjszakadolgozott. A szekció keretében a tagok számáramatematikai és csillagászati kurzusokat tartott.Ahhoz, hogy valaki R. Steiner elõadásait mé-lyebben megérthesse, egy bizonyos ismereti szin-tet el kellett érni a kozmosz tudományának terü-letén is.3 Ezek az ismeretek néha nagy hiányos-ságot mutattak, és így az õ szakterületérõl igensok segítségre volt szükség. A kurzusok jegyzet-anyagait körlevél formájában tette közzé, s ebbõlhalála után könyv született – Asztronómia ésantropozófia címen –, s ez máig is vezérfonalaazoknak, akik ezen az úton elindulnak8. Elõadá-sokat is tartott, fõleg a nagyobb üléseken, aholaz asztronómiától az asztroszófiáig vezetõ utatalapozta meg. Csak az elmúlt években ismertékfel munkájának jelentõségét annyira, hogy össze-gyûjtött elõadásait könyvekben kiadják14. Ezt azösszefoglaló munkát 4 kötetre tervezik, amelyfelöleli a csillagászat jelenségeit és történetét; azúj csillagbölcsesség és az asztrológia összefüggé-seit; az antropozófiai munkáit és a matematika-fizika tárgykörét. 1929 óta évente megjelentettea Sternenkalendert. Megalapította a csillagvizs-gálót – akkori nevén az „Állatöv háza“ – mely1958-ban új épületet, és elnevezést kapott. Az újépületet Albert Steffen avatta fel, s „JohannesKepler Warte“ néven mûködik, jelenleg is. Itt ta-lálhatók azok az eszközök, amelyeket Vreedehasznált megfigyelései során.15

A szekcióbeli munkáin túl általánosantropozófiai témákban is tartott elõadásokat,pl. 1930-ban „A Boddhiszattva-kérdés azAntropozófiai Társaság történetében“. Ez egyolyan téma volt, amely akkoriban nagy hullámo-kat vetett, és intellektuális területen nem adottkielégítõ magyarázatot. Ezért megkísérelte in-kább az alapok szubtilis formában való megte-

remtését annak érdekében, hogy a hallgatóságsaját ítéletet tudjon alkotni a kérdésrõl. Másiktémája „Az Antropozófia lénye“ volt. Elõadásaután 1934-ben egy levélben így ír errõl: „AzAntropozófia lényére én mindig úgy tekintet-tem, mint egy Rudolf Steiner által újonnan te-remtett szellemi lényt, aki ugyanakkor az elsõ,ember által teremtett hierarchikus lény. Egészenfiatal, és még tökéletlenül fejlett, amilyen egygyermek – egy lény, akinek a mi megismerõ kö-zösségünk együttes munkájával és teremtõjéneka szellemi világból való közremûködésével kellmajd továbbfejlõdnie. Éppen ezért találom olyanfájdalmasnak, amikor a tevékeny tagok egy részeellen folyamatos támadások történnek, olyan tá-madások, melyek az Antropozófia lényének kö-zös teremtését célzó munkából kizárják õket.“3

A Karácsonyi Ülés impulzusát E. Vreede a szí-ve legmélyéig befogadta, és minden áldozatotmeghozott érte. Miután R. Steiner eltávozott, éskimagasló személyisége többé már nem egyenlí-tette ki az emberek közötti feszültséget, és az ad-dig folyamatosan jelenlévõ szellemiség többémár nem áramlott, szomorú események követ-keztek be. Óriási méretû szellemi harc alakult ki,ahol E. Vreede legjobb erõit áldozta fel, s gyak-ran teljesen egyedül maradt véleményével ésszállt síkra azért, amit helyesnek hitt. Rettenthe-tetlen harcos volt, de amikor harcolt, mindig ob-jektív dolgokért tette, sohasem személyes okok-ból. Bár gyakran volt más emberekhez éles, ér-des, felháborodását mindig igazságérzete vezette.

Miután 1935-ben kizárták a Társaságból és aVorstandból is, a Matematikai-csillagászati Szek-ció vezetését is másra bízták. Elvágták eddigimunkájától – a csillagvizsgálótól és az archívu-mától.

Szakadás következett be élõ emlékezete és azáltala összegyûjtött legértékesebb adatok között.Az ezt követõ években tartott elõadásairól azvolt a hallgatóság benyomása, hogy az emlékeze-te egyre inkább valamiféle látássá alakul. Az elõ-adás tartalma, mint egy hatalmas imagináció álltszellemi szemei elõtt, amelyet onnan olvasott.Mint ahogy azt maga is ironikusan kifejezte, akorából adódó hanyatló emlékezõképességérekellett hagyatkoznia. Európa több országában,négy nyelven adott elõ. Ebben az idõben többutazást is tett, melyek kutatásaihoz kapcsolód-tak: Palesztína, Egyiptom, Olaszország, Görög-ország. 1936-ban Törökországba utazott, hogymegnézhesse a teljes napfogyatkozást.

Utolsó éveiben egyre inkább egyedül maradt.A háború elvágta õt külföldi barátaitól.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 9

10

Ita Wegman 1943. március 4-i halála nagy csa-pás volt számára. A Klinika belsõ emlékünnepsé-gén szellemmel áthatott szavakkal beszélt. Ez-után a hamvasztásnál már csak nagy belsõ küz-delem árán tudott erõt venni magán, hogy be-szélni tudjon. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a ko-rábbi Vorstand-tagokkal ismét együtt voltak. Ez-után R. Steiner halálának évfordulóján még egy-szer beszélt barátai és a Klinika dolgozói köré-ben. Ezt mondta: „Mozgalmunk súlypontjamost áthelyezõdött a szellemi világba. NemcsakRudolf Steinerre kell emlékeznünk, hanem arraa sok barátra is, akik most köré gyülekeznek aszellemvilágban.“

Utolsó elõadását Kopernikuszról tartotta, ha-lálának 400. évfordulóján. Az elõadást és a té-máját is õ kezdeményezte – szellemi kötelességé-nek érezte errõl a lényrõl beszélni. Ezen az elõ-adáson látni lehetett, hogy csak nagy erõfeszíté-sek árán tudja magát egyenesen tartani.

Néhány nappal késõbb megbetegedett, és fe-küdnie kellett. Õ, aki sohasem volt beteg, és so-hasem függött senkitõl. Így ez a betegség egyújabb tanulási lehetõség volt számára. Áldozatosbarátainak köszönhetõen otthon tölthette betegnapjait. Valamilyen fertõzés következtében ma-gas láza volt, hidegrázással, vérnyomás- és szív-problémákkal komplikálva. A betegségét óriásitürelemmel és objektivitással viselte. Lelke telvevolt hálával és életerõvel. Augusztus elején job-ban lett, és Asconába utazott klímaváltozásra, agyógyulás reményében. Néhány nap múlva hir-telen romlott az állapota és többé már nem isépült fel. 1943. augusztus 31-én délután átlépetta szellemvilágba. A halotti szertartást Luganobantartották. A háború miatt csak néhány barát tu-dott eljönni – de a terem tele volt azokkal a ba-rátokkal, akik a szellemvilágban már várták.

Sorsában két különös elemet találunk. Azegyik az, hogy sohasem volt balesete, és még csaktanúja sem volt ilyesminek. Pedig nagyon sokatutazott autóval és vonattal egyaránt. Így saját ma-gát talizmánnak nevezte el: aki vele utazott, tel-jes biztonságban érezhette magát. Amikor errõl akülönös körülményrõl megkérdezte RudolfSteinert, õ azt válaszolta, hogy ez mélyen a sorsá-ban gyökerezik, s egy korábbi inkarnációja halál-körülményével függ össze. Egy természeti ka-tasztrófában vesztette életét, s még az embercso-portot is megnevezte, akikkel együtt halt meg.

Másik különlegessége az volt, hogy szinte lát-hatatlanná tudott válni. Több beszámolóban istalálkozhatunk ilyen esetek leírásával. Egy pél-da: Dr. Vreede, W. Zeylmans és még 3-4 holland

antropozófus barátjuk Hollandiából Dornachbautazott. A vonaton többszöri útlevél és menet-jegy-ellenõrzés volt. A társaság éppen arról be-szélgetett, hogy hogyan lehetne láthatatlannáválni, mire Vreede azt mondta, hogy ez nem isolyan nehéz. Ezután az útlevélvizsgálatoknálminden alkalommal átnéztek rajta, s a barátok-nak az volt a benyomásuk, hogy a határõrök éskalauzok nem is látták Vreedét. Csak õ magatartotta ezt teljesen normálisnak.16

Sorsának említett jellemzõit Rudolf Steinerkét figyelemre méltó megjegyzése világíthatjameg.

Az egyik: „Ez az individualitás nem kívánja,hogy észrevegyék.“

A másik pedig, hogy õmiatta – vagyis azért,hogy R. Steinerrel együtt dolgozhasson – túl ko-rán inkarnálódott.11

Mindketten jól emlékeztek az elsõ találkozá-sukra. Vreede leírta, hogy milyen nagy hatássalvolt rá, amikor elõször meglátta R. Steinert – eza benyomás egyáltalán nem volt pozitív. Csakegy év múlva, amikor a matematikáról hallottabeszélni, akkor változott meg a róla alkotott ké-pe. R. Steiner 20 évvel az elsõ találkozásuk után,pontosan le tudta írni az akkori E. Vreedet, mégazt is elmondta, milyen ruhát viselt.

Kettõjük szoros szellemi kötése kozmikus je-leken keresztül is megmutatkozik. Születésiidõpontjuk (1861, 1879) között egy holdcso-mó periódus (~18.6 év) van. S ami még érde-kesebb, haláluk idõpontja (1925, 1943) közöttis megvan ez a különbség; ez azt jelenti, hogyugyanannyi idõt éltek földi testben. A holdcso-mó csillagászati jelentése a Nap-Föld-Hold egyadott konstellációja. A holdcsomó periódusa –helyzetének az ismétlõdése – egy ember életé-ben azt jelenti, hogy a születés idõpontjáhozhasonló szellemi erõhatások érik a kozmoszból.Vreede 1879-ben született, abban az évben,amikor Michael a szellemi világban harcolt asárkánnyal. Aki ismeri R. Steiner életének szel-lemi körvonalait, az tudja, hogy nála ez az idõ-pont – az elsõ holdcsomó idõpontja – mennyi-re jelentõs volt. Érdekes képet látunk ekkor: aFöldön R. Steiner találkozik beavatójával, aszellemi világban Michael harcol, és innen ér-kezik a Földre egy elõrehozott inkarnációbanE. Vreede, hogy a kozmosz megismertetésébenmajd segítsen tanítójának. A Nap és a HoldFöldre küldött erõi ugyanazok, mint Steinerszületésekor. 1935 májusában is megjelenik egyholdcsomó, ezt R. Steiner itt a Földön már nemélte meg. E. Vreede számára ez az idõpont nagy

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 10

11

fordulatot hozott, eltávolították a barátaitól, amunkájától, minden addigi tevékenységénekszínhelyétõl. A sok fájdalom és bánat mellettez az eltávolítás mégis komoly fejlõdési lehetõ-séget nyújtott számára. Mivel nem támaszkod-hatott összegyûjtött anyagaira, kialakult benneaz a fajta imaginatív gondolkodás, amely elõ-remutat a jövõbe.

Vállalt feladatát, hogy segítsen az embereketújra összekötni a kozmosszal, ebben a nehéz lég-körben is tovább tudta végezni. Látszólag nemsok gyümölcse volt munkájának, de amit itt ha-gyott, az tovább él. Sok munkatársa közül WilliSucher (1902-1985) volt az egyik, aki ihletettmódon egész életét ennek a kutatásnak szentel-te. Az igazi asztroszófia megközelítéséhez az õmunkájuk alapvetõ. Csak ezek alapos megisme-rése után folytatódhat a csillagok és az emberkapcsolatának további vizsgálata, vagy inkábbátélése.

Igazi michaeli erõ dolgozott benne. Legis-mertebb elõadásában – Csillagvilág és emberisors – összefoglalja a michaeli kor emberénekfeladatát: az ember saját magán keresztül kösseújra össze a csillagvilágot és a szellemi világot.Amit az ember szellemi szabadságból teremt, ab-ból új csillagos ég lesz. A szellemi impulzusból,az ember szellemi erejébõl épül a Jupiter-korszakcsillagvilága12. Ezt az elõadást Steiner gyönyörûversével fejezte be:17

Es leuchten gleich SternenCsillagként ragyognakAm Himmel des ewigen SeinAz öröklét egénDie gottgesandten Geister.Az istenküldötte szellemek.Gelingen mög’ es allen MenschenseelenBárcsak sikerülne minden emberléleknekIm Reich des ErdenwerdensA földi lét birodalmábanZu schauen ihrer Flammen Licht.Lángjuk fényét meglátni.

Életútja és személyisége hasonló: rejtett. Lát-hatatlan. Most is rejtély, akirõl alig tudunk, aligmaradt utána valami földi írással. Máshová ésmáshogyan írt. A tetteivel, a jövõért. Várja, hogymegismerjük és olvassuk. Hogy az ember egy-szer majd beszélhessen a csillagokhoz. Nem asaját korában élt, másképp gondolkodott. A jö-võt hordozta.

Készítette azt az utat és készíti most is, ame-lyen az ember elindul a csillagok felé.

Felhasznált irodalom:

1. M. P. van Deventer: Elisabeth Vreede. Zur 33Wiederkehr Ihres Todestag am 31. August. DasGoetheanum Nachrichtenblatt 1976 August.

2. Georg Unger: Elisabeth Vreede: Ein Lebensbild. DasGoetheanum Nachrichtenblatt 31. Oktober, 1976.

3. M. P. van Deventer: Biographische Skizze: EinLebensbild. Natura Verlag, 1976.

4. Ernst Bindel: Über Leben und Werk von ElisabethVreede. Ein Lebensbild. Natura Verlag, 1976.

5. Elisabeth Vreede: Erste Begegnung mit Rudolf Steiner.Ein Lebensbild. Natura Verlag, 1976.

6. M. J. Krück von Poturzyn: Elisabeth Vreede. EinLebensbild. Natura Verlag, 1976.

7. Georg Adams: Dr. Elisabeth Vreede. AnthroposophicalMovement, Oct. 1943.

8. Elisabeth Vreede: Astronomie und Anthroposophie.Dornach 1980.

9. W. Lothar Gartner: Erinnerungen antropozófia derElisabeth Vreede. Das Goetheanum Nachrichtenblatt1976/VIII.

10. Dr. Charlotte Fischer: Zu Elisabeth Vreedes 100.Geburtstag. Das Goetheanum Nachrichtenblatt 15. July1979.

11. E. Knottenbelt: Elisabeth Vreede, PhD. Ein Lebensbild.Natura Verlag, 1976.

12. Elisabeth Vreede: Sternenwelt und Menschenschicksal.Das Goetheanum Nachrichtenblatt 3. Jahrg. Okt-Nov.1926.

13. Willi Sucher: In Gedanken an Dr. Vreede. EinLebensbild. Natura Verlag, 1976.

14. Elisabeth Vreede: Geschichte und Phänomene derAstronomie. Verlag am Goetheanum 1996.

15. www.sternenwelt.ch/info/ kwhistory.html16. Emanuel Zeylmans magánlevelezés17. Rudolf Steiner: Licht und Stern. In Wahrspruchworte,

Verlag der Rudolf Steiner Nachlassverwaltung,Dornach, 1951.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 11

12

Irene Diet

AZ ANTROPOZÓFUSOK KÖRÉBEN KIALAKULT VÁLSÁG

MAGÁNAK AZ ANTROPOZÓFIÁNAK A LÉNYEGÉHEZ TARTOZIK?

Gondolatok a hanyatlás és az újrakezdés egy lehetséges összefüggésérõl

„… Ekkor azonban hamarosan megjelenik annak átérzése is, hogy a halál gondolata nem önmagábanjelentõs, hanem azért, mert fényt vethet az életre. Ahhoz a meggyõzõdéshez kell eljutnunk, hogy azélet rejtélyét a halál lényege által lehet megismernünk.”

Rudolf Steiner: Egy út az ember önmegismeréséhez.

Elsõ meditáció.

Az utóbbi években egyre növekvõ megosztottság figyelhetõ meg az antropozófusok körében.Szakadás egyfelõl azok között, akik Rudolf Steinertõl és életmûvétõl való eltávolodásra szólítanak fel,annak érdekében, hogy jobban a jelenkorban élõk reális szükségletei felé fordulhassunk, másfelõl azokközött, akik nehezményezik ezt a kezdeményezést, és pontosan az ellenkezõjét állítják: azt ugyanis,hogy az emberek igényeinek csak akkor lehetne eleget tennünk, ha a steineri életmûvet végrekomolyan vennénk.1 A két nézet különbsége abból fakad, hogy az egyikük Rudolf Steiner antropozó-fiájának korszerûségében kételkedik, a másikuk pedig azokban, akik ezt az antropozófiát ma képvise-lik. Kiindulópontjában mindkét felfogás megegyezik: egyaránt úgy vélik, hogy az antropozófiai moz-galom idõközben válságba került, ami úgy tûnik, magát az antropozófiát is kérdésessé teszi. Azt akérdést azonban, hogy ez a krízis hogy függ össze az antropozófiával, összefügg-e egyáltalán, vagy azantropozófiától teljesen független – ezt a kérdést sem az egyik, sem a másik csoport még nem tettefel. Márpedig pontosan ez az egyszerû megfontolásból származó kérdés rendelkezhet azzal az erõvel,amellyel képesek lehetünk meghatározni az antropozófia helyét a világban és ezzel a saját helyünketis benne.

Az alábbiakban megkísérelünk egy olyan gondolati útra lépni, amelyet ez a kérdés hordoz magában.

A válság külsõ oldala

A mindenki által érzékelt válság sokfélekép-pen megmutatkozik. Egyre kevesebben vásárol-ják, és fõként egyre kevésbé olvassák RudolfSteiner könyveit; csökkenõben van azoknak aszáma, akik pedagógiai, euritmiai stb. képzések-re beiratkoznak; egyre kevesebben vesznek részta tanfolyamokon és látogatják az elõadásokat.Beszélhetünk a Waldorf-iskolák, az antropozó-fiai orvosi intézetek, a mezõgazdaság, a mûvésziszínjátszás, sõt általában az antropozófiai intéz-mények válságáról, amelynek csúcsán magánakaz Antropozófiai Társaságnak a válságát találjuk,melynek vezetõ személyiségei tudvalevõleg át-szervezésekkel is próbálkoznak, hogy e válságotkivédjék. Aki a kor eseményeit figyelemmel kísé-ri, az nemigen tagadhatja, hogy abban a formá-ban, amelyben az antropozófia mindeddig meg-

jelent, a közeljövõben már nem fogunk antro-pozófiát találni.

Hogyan juthatott mindez idáig, teszi fel akérdést az ember. „Nagyon erõsek a külsõ el-lenségek”, mondhatnánk. „A mai világ azantropozófiát csak elutasíthatja és kitaszíthat-ja.” Vagy pedig: „Azt a feladatot, amit RudolfSteiner ránk hagyott, nem teljesítettük; azt amunkát, amit elvárt tõlünk, nem végeztük el.Mi magunk tehetünk tehát arról, ami miattmost panaszkodunk.” Nyilván e két oldalt – akülsõ ellenséget (esetleg az okkult páholyokmûködését) és a belsõ bajokat (az akaratgyen-geséget, a hiányzó szorgalmat, bátorságot,õszinteséget stb.) – össze is köthetjük, így szól-va: „Külsõ ellenfeleink kihasználták a mindenemberben ott búvó tehetetlenséget, aminekeredményeképpen elõállt az, ahol most ál-lunk.”

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 12

13

Ha ezektõl a kétségtelenül helyes megállapí-tásoktól egy lépésnyit vissza is húzódunk, ottmégsem állhatunk meg. Mert felmerül a követ-kezõ kérdés: Hogyhogy semmit sem tudottminderrõl Rudolf Steiner? Õ mégiscsak ismert„bennünket”, ismerte a „világot”, az ellenfele-ket, az ellenerõket. Miképpen nem tudott arról,hogy antropozófiájára milyen sors várhat? És to-vább kérdezve: Ki számomra Rudolf Steiner, haelvitatom tõle e tudás képességét, ha tehát úgyvélem, hogy az a válság, amibe jutott születéseután száz évvel az antropozófiai mozgalom,olyan valami, amivel alapítója nem számolt? Hi-szen nem éppen azt kellett volna RudolfSteinernek elõre látnia, ami most be is követke-zett – tekintettel arra a világszituációra, amibe azemberiség már Steiner életidejében is került?

Hogy közelítsünk ehhez a kérdéshez, elõszöris pontosabban kell látnunk azt, hogy milyenúton alakult ki ez a válság.

A nézetek sokfélesége

Rudolf Steiner már életében újra és újra be-szélt az antropozófiai impulzus kudarcáról, éstöbb kijelentése olyannak tûnhet, mintha ne-künk mondaná azokat most, a mi idõnkben. Jól-lehet, a kudarcok ellenére a „siker” sem hiány-zott, de inkább csak ott, ahol õ maga személye-sen jelen volt. Ez lényének különös varázsábólfakadt, egy találkozáskor a saját lénye beragyog-ta a másik embert. Többen számolnak be errõl,így egy sokat utazott újságíró is, aki egy napontalálkozott Rudolf Steinerrel: „Ott ültem izga-tottan, én a nyugtalan világfi, ezzel a férfivelszemben, aki komolyan-jóságos szemeivel nézettrám, amelynek fénye olyan volt, mintha a koz-mosz forrásából áradna. A beszélgetés elõtt min-denfélén töprengtem, hogy mirõl beszéljek vele,mint mondjak neki; lelkem szakadékai számárafényt kerestem. Hirtelen, mint valami nagy léleg-zetvétel, megjelent valami a hangulatomban.Többé már egyáltalán nem látszott fontosnak,sõt, teljesen lényegtelennek tûnt mindaz, amitelõre elterveztem magamban. Csak azt éreztem,hogy mennyire mélyre süllyedtem le a porba – ésmennyire tiszta és fénylõ az a szellemi magaslat,amit abban a pillanatban megsejtettem.”2

Rudolf Steiner különös hatása nemcsak sajátkortársaira terjedt ki – ami érzékelhetõ a vissza-emlékezésekbõl –, hanem azokra is, akik e kor-társakkal késõbb találkoztak, és tõlük tanulhat-tak. Mindkét generációt egyfajta „tradíciós

áramlás“ hordozta, amelyekben azokat az érté-keket adták tovább és gondozták, melyek érvé-nyessége magától Rudolf Steinertõl származott.Ezek az emberek azonban napjainkban már ha-lottak. És itt vagyunk most mi, akik RudolfSteinert már csak a könyveibõl ismerik, akik ta-pasztalják, hogy a tradíció áramlata elapad, ésakiknek olyan kérdéseket kell feltenniük, ame-lyek elõdeik számára fel sem merültek. RudolfSteiner testi halálának végsõ pontjaként – haakarjuk, ha nem – ránk zuhant minden eddigi-nek a kérdésessé válása. Többé nincsenek készenkapott „vívmányok”, hanem minden csak valamiezután „kivívandóvá” változott. Az egykor mégszilárdan összetartozó dolgok széjjelestek külön-bözõ jövõbeli lehetõségekre, amelyek most elõt-tünk megjelentek.

És valóban, egyre inkább úgy tûnik, hogyéppolyan sok az antropozófiából kiindulva ad-ható „válaszok“ száma, mint azoknak a szemé-lyeknek (jobban mondva: embercsoportoknak) aszáma, akik az antropozófiával foglalkoznak.Egy roppant megsokszorozódás, sõt burjánzás fi-gyelhetõ meg, amely egyeseket arra késztet,hogy Rudolf Steiner életmûvérõl több száz olda-las könyveket írjanak, amelyekben azantropozófia állítólagos „tartalmát” összefoglal-ják, kibõvítik, újrarendezik.3 (E munkákat tanul-mányozva az az érzésünk támadhat, hogy bárkimás egészen másképp végezne el egy ilyen jelle-gû feladatot. Ily módon a jövõben ott állunkmajd a roskadozó könyvespolcok elõtt, amelye-ken egymás hegyén-hátán fognak zsúfolódni azúgynevezett másodlagos, sõt már a harmadlagosirodalom kötetei! Így Rudolf Steiner antropozó-fiájának közvetlen tanulmányozására már aligmarad valami idõnk.) Az ilyenféle megsokszoro-zódás éppúgy megnyilatkozik az olyan nézetekhangoztatásában, hogy A szellemtudomány kör-vonalait – „érthetetlen nyelvezete miatt” – átkell írni4 (és persze ezt is mindenki máshogyancsinálná), mint ahogyan abban is, hogy egyolyan antropozófiát kellene megalkotni, amely-ben Rudolf Steinert nemcsak újrafogalmaznák ésátírnák, hanem már egyenesen mellõznék is. Itta lehetséges elmondandók parttalanná válnak,mindenfelé szétfutnak.

Ezeket az így keletkezett „antropozófiákat”azonban csak azok értékelnék igazán, akik kigon-dolták õket. Mindez feleslegessé tenné a másokmegértésének szándékát, amely csakis vitákhozvezethetne, mint Wibke Reinstein mondja: „Amitte magad átélsz és kikutatsz és szellemileg igaznaktartasz, az egy másik ember számára soha,

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 13

14

valóban sohasem kell, hogy követhetõ (általa is véghezvihetõ) legyen, vagyis nem kell, hogy õ isátélje és elismerje”, válaszolja a szerzõnõ arra akérdésre, hogy benne hogyan él az antropozófia.5

„Ne igényeljük, hogy mindenáron megértsenekbennünket, hanem hagyatkozzunk a saját indivi-dualitásunkra, és fogadjuk el embertársaink indi-vidualitását olyannak, amilyen, akiknek éppúgymegvan a saját megismerési útjuk, mint nekünk –a szellemi kutatásban és cselekvésben egyaránt.Ez sokkal fontosabb, mint a szellemi kutatás éstanulás, amit amúgy is minden egyes ember más-képpen végez, hiszen mindenkinek más és más ér-deklõdési területe van, mindenki különbözõ ter-minológiát használ, és eltérõ morális intenzitássalmerül el a dolgokban. Mindez sokkal fontosabb,mint az a görcsös igyekezet, hogy ugyanazt meg-ismerjük, amit mások megismertek és kikutattak(beleértve Rudolf Steinert is). Mindezeknél sokkalnagyobb jelentõsége van annak, hogy egyszerûenminden átélésbõl és kutatásból megtaláljuk azerõt individuális kezdeményezéseinkhez, éppen-séggel a szellemi mûködésünkhöz.”

Az egyes személyekhez kötött ilyen„antropozófiák”, amirõl itt Wibke Reinstein be-szél, úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy sík-ként megjelenõ felület lényegüket tekintve telje-sen azonos elemei. Mindegyik elemnek ugyan-azon nagysága van, semmi sem emelkedik ki, ésmaga Rudolf Steiner is eltûnik e síkfelület egy-formaságában, mint egy abban elhanyagolandórészelem. Az összefüggéstelenül egymás mellettálló egyedi elemek e bõségében – és legyenekezek az egyedi elemek mégoly különbözõek is –nincs se kezdet, se vég, se kiindulópont, se vég-pont, mindennek és mindenkinek ugyanolyan

értéke vagy értéktelensége van, minden és min-denki eltûnik egy látszólagos egyformaságban,ami csakis közömbösséghez vezethet. Itt megáll-ni, amiként Wibke Reinstein teszi, felér a megis-merésrõl való teljes lemondással, a megvakulás-sal, a szellemi halállal. És mégis találó aReinstein által tett megfigyelés; mintegy „elõre-látóan” megfogalmazta a jelenkori fejlõdésbenrejlõ tendenciát. Vagy még inkább: ha szembené-zünk ezzel a kijelentéssel, kiviláglik, hogy magá-ban hordozza a megismerés problémáját, úgy-szólván in statu nascendi. A fent leírt egyformaés élettelen sokféleség megfelel a „tökéletesensík felület” képének, amelynek mindaddig lát-szik számunkra a világ, amíg bele nem csapódikebbe a felületbe „a gondolat szikrája”.6

Hagyjuk hát, hogy a Reinstein által leírt sík fe-lületbe belecsapódjon a „gondolat szikrája”, hogyabban így egy árok, egy „barázda” és ezzel együttaz elsõ magaslatok és mélységek, formák és moz-gások megjelenjenek. Ez a becsapódás – tekintettel a megfigyelt sokféle irányultságra – akövetkezõ kérdéssel történhetne meg: A minden-féle mérték és egybetartozás széthullása ellenérenem létezik mégis valami, ami mindazokat, akikmagukat „antropozófusoknak” tekintik, egymássalösszekapcsolja? De igen, kellene válaszolnunk.

Egyfelõl van Rudolf Steiner – mert egyremegy, hogy elismerik-e õt vagy kétségbe vonjákszemélyét: éppúgy megmarad vonatkozási pont-nak az egyik, mint a másik ember számára; más-felõl van a válság, amelyben az antropozófusokma találják magukat. Rudolf Steiner és a válság:ez az a két elem, amelyekben minden antropozó-fus összetalálkozhat. Ezzel azonban elõáll az akérdés, amellyel fejtegetéseinket indítottuk: tud-niillik, hogy ez a kettõ hogyan függ össze egy-mással? Pontosabban kifejezve: az a válság, amitma átélünk, Rudolf Steiner antropozófiájától va-lami idegen jelenség és számára külsõleges, vagypedig ez a válság magához az antropozófia lé-nyegéhez tartozik?

Csak e kérdés feltevésekor, amely megfelelannak, hogy a nézetek „egysíkú” sokféleségébe„belecsapódjon a gondolat”, válik szabaddá apillantás egy olyan gondolati út számára, amely-re most rá akarunk lépni. Meg kell kísérelnünkezt a gondolati utat úgy megformálni, hogy azantropozófiáért való fáradozás magában az út-ban fejezõdjön ki, jusson érvényre.

De egy ilyen út csak azok számára lesz meg-pillantható, akik tudják, hogy ez az út sohasemRudolf Steiner nélkül, hanem csakis vele együttválik járhatóvá.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 14

15

A kérdezés mint út

A válság, amely azok között keletkezett, akikma az antropozófiát képviselik, többnyire egyspontán reagálást vált ki az emberekbõl. Vagyegy bizonyos tehetetlenség érzése dominál ben-nük, ami lebénuláshoz vezet, vagy pedig – abbólaz érzületbõl kiindulva, hogy ezzel a bénasággalvalamit szembehelyezzenek, – egy tettvágy ébreda saját akaratukban. Ha most visszalépek e kétlehetõség közvetlen élményétõl (amelyek épp-úgy elhatárolódhatnak egymástól, mint ahogyegyetlen emberben össze is találkozhatnak), úgyláthatóvá válik: mindkét reagálás ugyanazon(mindenesetre tudattalan) elõfeltevésbõl indulki, abból ugyanis, hogy a válság, amely azantropozófusok körében megfigyelhetõ, és e vál-ság szemlélõje (tehát én magam) nem tartoznakössze.

A lebénulás kapcsolatos azzal a tudattal, hogya válság rajtam kívül játszódik le: „Semmit semtehetek ellene, mivel a válság tõlem függetlenüllétezik” (pesszimizmus). De ez elmondható amegélt tettvágyról is: „Valamit tehetek a válságellen, mert én magam nem vagyok érintve ben-ne” (optimizmus). Mégis érezhetõ egy elégedet-lenség is, hisz innen nem látható a kivezetõ út.Amíg ugyanis a szemlélõ az eseményekbe nemhelyezi bele éppenhogy saját magát is, addig le-hetetlen számára, hogy a fenti kérdéshez közelít-sen: tudniillik ahhoz, hogy milyen viszonya vanaz antropozófusok körében fellépõ válságnakmagához az antropozófiához?

A válság spontán-egyéni átélésébõl indultunkki, ami azonban a tulajdonképpeni kérdéstõlmég eltéríti az embert. Forduljunk el tehát ettõla szubjektív átéléstõl és pillantsunk kifelé, még-pedig ezzel a kérdéssel: Hogyan jelenik meg aválság a világban? – És itt visszanyúlhatunk a ko-rábban mondottakhoz.

Az antropozófus tagságon belüli válság,amely oda vezet, hogy csökken a Rudolf Steinermunkássága iránti figyelem, megmutatkozik akülönféle és gyakran szembenálló véleményeksokasodásában, amelyek mindegyike azt állítja,hogy megfelel az antropozófiának. E sokféle né-zet mögött kérdések húzódnak meg, amelyeketkülönbözõ módon válaszolnak meg: vajon Rudolf Steiner X-nek vagy Y-nak a rein-karnációja-e? Kik azok, akik magukat a holoca-ust újraszületett áldozatainak tekintik? Mit hozmagával a mai gyermekgeneráció? Vannak-e„csillaggyerekek”, vagy csak lelki ápolásra szo-rulók vannak? Fennáll-e még az 1923-ban alapí-

tott Antropozófiai Társaság, vagy „szertefosz-lott”? Miért írt Rudolf Steiner egy ennyire ne-héz, sõt érthetetlen nyelven? Ezek és efféle újabbés újabb kérdések keletkeznek szinte „természe-tes módon” olyankor, amikor egy modern tudatRudolf Steiner életmûvével szembesül.

Amíg e kérdéseket csupán az antropozófiaimozgalom területén figyelem meg, addig meg-maradok „a külvilág megfigyelõjének”. Már-most azonban a „kívül” átéltet saját magamnakis szegezhetem. Mit váltanak ki ezek a kérdésekbennem? – Egy ilyen megfordítás egy szokatlanfolyamat. Elõször az egyes témák voltak azok,amelyek megragadták érdeklõdésemet és lekö-tötték figyelmemet. Az objektumok – amelyekreezek a témák vonatkoznak – szemlélésében ma-radtam elfogódva. Külsõ tárgyak voltak, ame-lyek egész érdeklõdésemet kitöltötték. Ameddiga megfigyelõ csupán a külsõ objektumok szem-lélésére korlátozódik, addig a látókörében azobjektumok viszonya a gondolkodáshoz mégnem emelkedik ezen objektumok fölé. Mert amegfigyelõ maga e külsõ tárgyakról való elmél-kedése közben még elfelejti [nem érzékeli] ön-magát, – az elmélkedõ eltûnik [önmagára mégnem irányul] az elmélkedésben. Ha azonban le-állítom ezt a történést, és most magamat mintsaját tevékenységem megfigyelõjét állítom szem-be saját magammal, vagyis megkezdem azt, hogymost már a kívülrõl felém közelítõ kérdésekhezvaló saját viszonyulásomat is szemügyre ve-gyem, akkor rájövök a következõkre. Kidolgoz-hatok ugyan bizonyos válaszokat, mégis mindenúj válasz ismét csak olyan újabb kérdéseket fogszülni bennem, amelyekre nem tudok választ ad-ni. Teljesen mindegy, hogy mennyi választ fogok

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 15

16

találni: a kérdések, vagyis egy adott válasz„nem-tudása” erõsebb marad bennem, mint aválaszok. Fõképpen pedig egyre világosabbá vá-lik, hogy Rudolf Steiner kijelentéseinek mintegy„változó” karakterük van, és hogy RudolfSteiner életmûve minden kérdésemre a legkü-lönbözõbb – gyakran ellentétes – válaszokat lát-szik adni.7

Így a válaszok keresése folyamán a „nem-tu-dás” egyre nyilvánvalóbb, mind erõteljesebb leszszámomra. És egyre világosabban fogom átélni,ahogyan ez a nem-tudás egzisztenciális jellegetölt. Mert most egy kérdés kezd kirajzolódnielõttem, amely az alapja annak, hogy mindigújabb és újabb kérdések tornyosulnak elém. Ez akérdés a következõ: Tudom én egyáltalán, hogymi Rudolf Steiner antropozófiája? Kész, végle-ges, lehívható válaszok gyûjteménye, bármikorszabadon rendelkezésre álló gondolattartalmakköre, egy magában lezárt világszemlélet – mind-ez nem mondható el Rudolf Steiner antropozó-fiájáról. Mert különben a vele való foglalkozá-som eredményeképpen válaszokat is adna a kér-déseimre. Ha viszont nem tudom, hogy mi Ru-dolf Steiner antropozófiája, akkor vajon azt tu-dom-e, hogy miért foglalkozom vele? Ki vagyokén magam, ki az, aki újra és újra és nem lanyhu-ló energiával Rudolf Steiner antropozófiájánakszenteli magát, és aki végül „csak” ennyit tudmegállapítani: elsõsorban nem a válaszok, ha-nem inkább a kérdések sokasodtak meg, és let-tek számomra mind sürgetõbbek. Kérdések,amelyek növekvõ mértékben engem magamat ismagukba foglalnak.

A „nem-tudásról” való tudomás

Ama válság megfigyelése, ami ma azantropozófiában jelentkezik, kérdéseket ébresz-tett fel bennem, amelyek mintegy kívülrõl érkez-tek. Kérdések, amelyek azt a tudást, amelyrõlúgy hittem, hogy birtokolom, most inkább nem-tudásnak mutatják. Ezzel azonban azt élem át,hogy a saját nem-tudásom része a válságnak! Ésez az elsõ átalakulás, ami tapasztalható bennem:a rajtam kívül átélt válság átfordul az antropozó-fiára irányuló saját megértésem válságába. „Azantropozófia válsága a világban” átalakul azzá, hogy „az antropozófiaválsága bennem”. A külsõ, a nem hozzám tarto-zó belülre húzódik, benyomul belém.

Nem mindenki akarja ezt a gondolatot magá-évá tenni. Néhányan, arra hivatkozva, hogy itt

terméketlen szójátékról van szó csupán, el fogjákutasítani ezt a gondolatot, és megmaradnak a„külsõ objektum” szemlélésénél, amely függetlenmagától a szemlélõtõl. Mégis, egy további meg-figyelés felébreszthetné az elõbbi gondolatmenetiránti érdeklõdést. Az ugyanis, hogy az új, amost felfedezett szempont egy új látásmódot isad. Mert megkérdezhetem: vajon van-e különb-ség az „ezelõtt” és a „most” között? A válaszo-lom erre lehet igen és nem. „Nem, nincs különb-ség”: ezelõtt sem tudtam választ adni a kérdé-sekre, amelyek felmerültek bennem. „Igen, vankülönbség”: ezelõtt úgy hittem, hogy az, amitmindig mondtam, maga a válasz volt a felmerü-lõ kérdésekre; ezt ma már nem hiszem. Koráb-ban a nem-tudásomat tudásnak tartottam; mostviszont a nem-tudásomat annak látom, ami:nem-tudásnak.

Mit jelent ez a felismerés? Nézzük meg köze-lebbrõl a történteket! Korábban úgy hittem,hogy vannak válaszaim a felmerülõ kérdésekre,most azt élem át, hogy a válaszok, amelyek advavannak, vagy amit én magam adhatnék, egyálta-lán nem „válaszok”. Ez a „tudomás” a „nem-tu-dásról” immár meglepõ bizonyossággal jelentke-zik. Már valamely gondolat fogantatásának pil-lanatában, számbavéve azt a módot, ahogyan agondolat keletkezik, fellép bennem egyfajta„belsõ bizonyosság”, mely elõtt a szokásosan ki-alakított gondolatok egyike sem állhat meg.Ilyenkor átélhetünk egy olyan állapotot, amely – az ember minden belsõ aktivitása ellenére –semmi másnak, csak valami ürességnek látszik.Ezzel kapcsolatban azonban mindjárt megjelenikbizonyos „ellenkezés” is bennünk, amely ezt afolyamatot igyekszik elnyomni. Mert vajon nemazt tapasztaljuk-e, hogy ebben a történésbenszinte „kirántják a lábunk alól a talajt”? Hogy el-tûnik a támasz, amely az egykori válaszokbanlátszólag benne volt? Hogy elvész a legfonto-sabb, amirõl az ember úgy vélte, hogy birtokol-ja: ti. azok a képzetei, amelyekbõl világképét fel-építheti. És e képzetekkel együtt az is, amit ed-dig Rudolf Steiner antropozófiájaként tartottunkszámon magunkban.

Mert meg kell állapítanom: ahogyan „azantropozófia válsága a világban” a megfigyeléssorán úgy leplezõdött le, mint „az antropozófiaválsága bennem”, úgy most a Rudolf Steinerhezvaló viszonyom is megváltozik. A válaszok – amelyeket eddig az õ életmûvébõl meríthettem– már nem hordoznak; az életmûvébõl nyert tu-dásom maga válik kérdésessé.8 A tõle való (lát-szólag) legnagyobb eltávolodás e pontján mégis

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 16

17

egy megrendítõ tapasztalás vár rám: a gondolat-tartalmak elszenvedett elvesztését ugyanis magaRudolf Steiner ábrázolja, mint annak az útnak azelemét, amit az õ antropozófiája jelent!

A lelki tennivalók egyike, amit el kell végez-nünk, az, hogy „a gondolkodás folyamatánakerõteljesen átadjuk magunkat”, olvashatjuk pél-dául egy 1916-os feljegyzésében.9 „A gondolko-dás folyamatának való ilyen önátadását az em-ber odáig fokozza, hogy megszerzi annak képessé-gét, hogy a figyelmét többé nem a gondolkodás-ban található gondolatokra irányítja, hanemegyedül a gondolkodás tevékenységére. Ekkor atudat számára eltûnik minden gondolattartalom,és a lélek tudatosan átéli ssaajjáátt mmaaggáátt a gondolko-dás mûvelésében.“

És tovább: „Mindez elõször olyan belsõ lelkiélményekhez vezet, amelyek az embert nyomasz-tó lelki levertségbe juttatják. Amit átélünk, azúgy jelenik meg, mintha a hétköznapi létezés te-rületérõl kivezetne, de egy új valóságba ténylege-sen még nem vezetne bele. Az ember tudja ugyan,hogy benne él egy valóságban, de ezt a valóságotpusztán mint a saját szellemi lényét éli meg. Azember kijutott az érzékelhetõ valóságból; de egytisztán szellemi létformában csupán önmagát ra-gadta meg. Ekkor egy félelemhez hasonló ma-gányérzés fogja el a lelket. Ezért megjelenik ben-ne egy vágy, hogy ne csak önmagában legyen, ha-nem önmagát egy világban élje meg. De ilyenkormég egy másik érzés is fellép. Érezzük, hogy az el-ért ön-átélést ismét el kell veszítenünk, ha nemvagyunk képesek magunkat egy szellemi külvilág-gal szembehelyezni. Az a szellemi állapot, amely-be most kerülünk, mintegy azzal hasonlítható ös-sze, mintha azt kellene éreznünk, hogy a kezünk-kel minden irányban meg akarnánk fogni vala-mit, de semmit sem tudnánk megragadni.”

A „saját szellemi lényem” tehát már megra-gadja ugyan önmagát, azonban egy „szellemikülvilággal” még nem képes önmagát szembeál-lítani. Abban a pillanatban, amikor a rajtam kí-vül megfigyelt válság többé már nem csak külsõtörténésként jelenik meg, hanem magában amegfigyelõben bukkan fel, ebben a pillanatban amegfigyelõ saját maga megfigyelésének területé-re lép – a „saját szellemi lény” megragadja ön-magát. Miközben az eddig észlelt gondolattar-talmakat (az „érzékelhetõ valóságot”) önmagalényétõl idegennek éli meg, és a „régi valóság”többé már nem érvényes számára, ez az élményegy „új valóságba“ még nem vezet bele. Saját lé-nyének ereje még nem terjed odáig, hogy magátegy „szellemi külvilággal“ szembeállítsa; a „vála-

szok”, amelyek csak e szellemi külvilággal való„szembenállás” pozíciójából születhetnének, el-maradnak. Az embert csak egy üresség veszi kö-rül, ami az önelvesztésig is fajulhat.

És mégis úgy tûnik, ebben a „nem-tudásban”már él valami, ami lényszerû. Mert mi az, ami agondolkodásban a gondolattartalmakat felper-zseli és a nem-tudást hagyja maga után? Ha atörténésnek erre az oldalára irányítjuk figyel-münket, akkor megsejthetjük, hogy ez a „vala-mi” lényszerû; ez az, ami – éppen mert a „nem-tudás”ban nyilatkozik meg – „tudás”nak tûnik.A „nem-tudás” és a „nem-tudásról” való „tudás”között az a különbség, hogy ez utóbbi a „nem-tudásunk” tudatos tapasztalásának pillanatábanszületik meg bennünk. De ez a „tudás” egyelõremég homályos és elmosódó.

A felébredés szükségességérõl

Egyetlen éjszaka történt, hogy a tíz éven átkészülõ Goetheanum épülete 1922. december31-én leégett. Ez az esemény, amelynek az épít-kezésben résztvevõ számtalan személyt egészenszemélyesen kellett érintenie, mint a sors egyfaj-ta jelzése állt mindazok belsõ szeme elõtt, akik-hez Rudolf Steiner a következõ hetekben és hó-napokban beszélt.

1923 elején „Az antropozófiai közösségalko-tás”-ról tartott elõadásában Rudolf Steiner, miu-tán részletesen beszélt a tûzvész eseményérõl, aztkezdte fejtegetni, hogy „másféle olvasást” igé-nyel „A szabadság filozófiája” címû mûve, mintahogyan addig olvasták. „Milyen jellegû olvasástelõfeltételezett ’A szabadság filozófiája’?” – kér-dezte 1923. február 6-án.10 „’A szabadság filozó-fiája’ az olvasás egy különleges válfajával szá-molt. Elõfeltételezte, hogy az olvasóban, amikora könyvet olvassa, a belsõ élmények egy fajtájajátszódik le, amit külsõleg ténylegesen hasonlít-hatunk ahhoz a felébredéshez, amit az ember ko-ra reggel él át, amikor az alvásállapotból átmegyaz ébrenléti állapotba. Bizonyos fokig az ember-nek úgy kell éreznie: a világ egy magasabb foká-val szemben még pusztán alszom a passzív gon-dolkodás mûvelésekor, de most egyszer csak fel-ébredek – hasonlóképpen, mint amikor az emberreggel felébred, és tudja: passzívan feküdtem azágyban, átadtam magam a testemben lejátszódótermészeti folyamatoknak. (…) Az átmenésnekez a pillanata, amikor átmegyek abból az álla-potból, hogy valamit pusztán elszenvedek, abbaaz állapotba, hogy most már én magam vagyok

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 17

18

tevékeny, ez az, aminek egy magasabb fokon ha-sonló módon meg kell történnie az emberben ’Aszabadság filozófiája’ olvasásakor.” És mit élünkát elsõként, amikor ez a felébredés végbemegy agondolkodásban?

„Amikor engedjük, hogy a belsõ ember aktivi-tása beleáramoljon ebbe a passzív gondolkodás-ba,” folytatja Rudolf Steiner, „akkor mindazt,amivel korábban rendelkeztünk, már összehason-líthatjuk valami mással. Csak ilyen módon lehe-tünk képesek arra, hogy e passzív gondolkodásmivoltát most észrevegyük. És ekkor megértjük,hogy ez a passzív gondolkodás a lelki élet terüle-tén tulajdonképpen éppen olyan, mint a fizikaivilágban egy ember holtteste. (…) Így megismeriaz ember – abban a pillanatban, amikor lelki éle-tének aktív eleme behatol a gondolkodásába –,hogy korábbi gondolkodása csak valaminek apuszta maradványa. A szokásos gondolkodás ha-lott, egy lelki holttest, és az embernek azáltal kellerre a lelki holttestetre felfigyelnie, hogy engedi,hogy a lélek saját élete mintegy belelövelljen, ése holttestet, az absztrakt gondolkodást most amaga elevenségében ismeri meg“.

Az elsõ, amit e felébredésben a gondolkodásbelsõ lélek-aktivitásaként élünk át, tehát nem va-lami forma- és színgazdag „imagináció-világ”,ahogyan ezt manapság különbözõképpen feltéte-lezik. Nem; az elsõ, amit tapasztalunk: egy meg-változott pillantás arra az állapotra, amelyben alélek mindeddig élt. Ahogyan a felébredésbenmegállapítjuk, hogy eddig aludtunk, úgy errõl ahalott, a külsõ benyomásoknak magát passzívanátadó hétköznapi tudatról csak akkor ismerhetõfel ez a természete, amikor éppenhogy elhagyjukezt a tudatot. A saját gondolkodásunk tartalmi

ürességének megtapasztalásában, amikor a gon-dolkodás a saját passzivitását elkezdi legyõzni,ekkor tudjuk a korábbi állapotunkat, a már elha-gyott gondolkodási formát egyfajta holttestkéntészlelni. És ez az alapja a fent leírt helyzetnek:annak, amikor képtelenek vagyunk rátalálni aválaszokra! Ez az élmény ugyanakkor nemcsakegy út végét jelzi; mert egyúttal megtörténik azelsõ lépés is a „hétköznapi létezés” elhagyásáraegy „magasabb” létezés irányában.

Ha tudatosodik ez az összefüggés, akkor akorábban elszenvedett „nem-tudás” is egészen újfényben tûnik fel számunkra. Egy eseménysor ré-szének bizonyul, amely magával Rudolf Steinerantropozófiájával függ össze. Sõt még inkább:egy olyan képességnek mutatkozik, amely egyál-talán csak a Rudolf Steiner szövegeivel valómunka során ébred fel az emberben. E szövegekolvasásakor ugyanis az történik, hogy a hétköz-napi tudat alapja lerombolódik bennünk, úgyértve ezt, hogy a steineri szövegekkel végzettmunkában feloldódik az a dualitás, ti. az öntu-dat és a világtudat kettõssége, amelyen ez a hét-köznapi tudat alapul.11 És ezzel végérvényesenlétrejön egy új rápillantás arra, amit magunkbanmindeddig Rudolf Steiner antropozófiájának tar-tottunk; ez most úgy jelenik meg, mint a külsõlétnek magát passzívan átadó hétköznapi tudatpuszta „illusztrálása” bizonyos, Rudolf Steinermûveibõl vett szavakkal. Ez az eddigi antropozó-fia egy olyan formaként leplezõdik le, amelynekkiszáradt burka csak utal egy hajdani életre, devalójában csak egy holttest.

A másik lelki magatartás

A képzet-képek hátrahagyott romjain, a mégfel nem fogott új nézõpont lelki homályosságá-ban most egy „válasz” kezd megformálódni,amely úgyszólván „a másik oldalról” közeledikfelénk. Ez a válasz így hangzik: A szokásos gon-dolkodás azért lép mint valami halott a világba,mert valamit leképez anélkül, hogy ebben a le-képzettben maga a leképzett dolog benne lenne.Ezelõtti gondolkodásommal ugyan azantropozófiá„ról” beszéltem, de nem „belõlemagából”. Így azonban egykori szavaimból, ame-lyeket ugyan Rudolf Steiner szövegeibõl kölcsö-nöztem, vajon nem hiányzott-e maga a lényeg,amely ezekben a szövegekben benne rejlik? Mertmost megsejtem: az antropozófia olyan valami,ami a szellemet nem leképezi, hanem amiben aszellem maga megjelenik. Rudolf Steiner nem a

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 18

19

„szellemi világ”-ról beszél, hanem kimondja (ki-fejti, megnyilatkoztatja, kiáramoltatja) magát aszellemi világot. És ebben a kimondásban a tar-talom megteremti önnön formáját, amelyben te-hát a forma a tartalom maga.12

Ez a magva Rudolf Steiner úgynevezett „is-meretelméletének”. „Hol találunk egy olyan va-lamit a világképben, ami nem pusztán adott, ha-nem csak annyiban adott, amennyiben azt egyút-tal a megismerésaktus hozta létre?”, kérdezi máraz 1891-ben írt disszertációjában, a „Valóság éstudomány”-ban, amelynek a követezõ alcímevolt: „Elõtanulmány a filozófiai tudat önmagátilletõ megértéséhez.”13 Hisz nem az adottnak ésa létrehozottnak ez az egyidejûsége képes a halottképzet-gondolkodás holttestszerûségétõl az igazigondolkodás forrásához elvezetni?

Hogyan vált lehetségessé számunkra ennekfelismerése? Nézzünk még egyszer vissza: amakülsõ szituáció megfigyelése folytán, amelybenaz antropozófiai mozgalom ma található, és Ru-dolf Steiner szövegeivel való munkám hatásáraelõször átéltem az eddigi képzeteim és fogalma-im, az eddigi gondolkodás- és beszédképessé-gem halálát. Egy aggasztó üresség keletkezikbennem. Ebben a halálélményben azonban fel-ébred egy válasz, mégpedig egy elõször negatív-nak tûnõ válasz arra a kérdésre, amely nekemszegezõdött: mi egyáltalán Rudolf Steinerantropozófiája? Abban a pillanatban, amikor azezelõtti gondolkodásommal már éppen úgyszembeállítom magam, mint ahogyan a feléb-redt ember az elõbbi alvásállapotával, megsej-tem: eddigi képzeteim halálának élményeegyúttal ezek fogalma is. A „válasz”, amit meg-találtam, magának ennek az élménynek a leírá-sa. Elsõ ízben nemcsak képzetet alkotok arról,ami válaszként adódik számomra, hanem ma-gam véghezviszem azt.

Ezzel az élménnyel egy olyan „sajátos lelkimagatartás” keletkezik bennem, amely azantropozófiába való behatolást elõször teszi szá-momra lehetõvé.

Kitekintés

A fent idézett 1923. február 6-i elõadásbanRudolf Steiner kifejti: csak akkor, amikor az em-ber a gondolkodásba „a lélek saját életét engedimintegy belelövellni”, vagyis amikor ez a gondol-kodás önmagát ragadja meg, és aktívvá, elevennéválik, csak akkor találunk rá a lélek azon terüle-tére, amely az antropozófiának megfelel. Csak

akkor sejtjük meg magunkban azt az alapvetõenújat, amit az antropozófia fejez ki. Fellép egy „él-mény”, amely annyiban „okkult”, hogy a róla va-ló beszédet csak az értheti meg, aki ismeri ezt azélményt. Egyedül ez az élmény nyitja meg azon-ban annak lehetõségét is, hogy Rudolf Steinerszövegeinek megértéséhez utat találjunk.

Amennyiben a gondolkodásban bekövetkezikegy ilyen felébredés – folytatja Rudolf Steinerugyanabban az elõadásban –,létrejön az a belsõszilárdság és meggyõzõdés is, amely lehetõvé te-szi az itt még „kezdõnek” számító személy szá-mára is, hogy az antropozófiát az antropozófiá-nak megfelelõ lelki magatartással képviselje.Minden más esetben az antropozófia képviselõ-jének szavai szükségszerûen csak mint valami„kihirdetés” vagy „kinyilatkoztatás” hatnak. Azilyenfajta képviselés – vagy jobban mondva: az,ami „antropozófiának” adja ki magát – a világ-ban hiteltelenül fog megjelenni.

Létezik tehát a Rudolf Steiner szövegein gya-korolt felébredés a gondolkodásban, amely azantropozófiához vezetõ út „kezdetét” jelenti.Sem a magunk által teremtett „belsõ lelki képek-ben” való „felébredésnek”, sem a „felébredés-nek” azon ismeretek tekintetében, amit állítólaga „születéselõtti létben” már tudtunk14, nincssemmi köze Rudolf Steiner antropozófiájához.Mindkét esetben nincs másról szó, mint annak alelki beállítottságnak az (okkult eszközökkel tör-ténõ) megerõsítésérõl, amelyben a mai emberegyébként is található. Az efféle meggyõzõdése-ken alapuló beszéd viszont csak ahhoz vezethet,hogy az antropozófiát félreértsék, sõt, hogy azAntropozófiai Társaság vezetõ képviselõi – félveattól, hogy a „kortársakkal” való viszonyukat

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 19

20

elveszítik – Rudolf Steinertõl elforduljanak,amint például Peter Selg megállapította.15 Egyva-lamit így biztosan nem lehet megtalálni: a kap-csolódást azokhoz a kérdésekhez, amelyek maminden emberben felmerülnek.

Maga a válság – amelyben azok találják ma-gukat, akik Rudolf Steiner antropozófiáját a szí-vükön viselik – tanúskodik arról, hogy nem egy-szerûen azon múlik a dolog, hogy még többkönyvet és monográfiát írjanak vagy elõadásokattartsanak, hanem azon, hogy mindezt máskép-pen tegyék. De éppen ez a válság járulhatna hoz-zá ahhoz, hogy megtanuljuk – bár csak akkor,ha a válság a róla gondolkodókban feltámad -,hogy a válság magának az antropozófiának azelõremozdító erejévé is válhatna.

Fordította: Szabó AttilaLektorálta: Kádas Ágnes

A cikket a szerzõ a Szabad Gondolat számáraküldte közlésre.

Jegyzetek:

1. Lásd ehhez Peter Selg cikkét: Muss man verstummen?Vom zweifelhaften Umgang mit Rudolf Steiners Lebenund Werk, in: Das Goetheanum, 2003. november 23. –P. Selg a válság jelenségét nagyon jól ábrázolja, de a vál-ság okainak elemzésével és a válságból való kiút leírásá-val nem érthetünk egyet. Selg szerint a mai aggasztóhelyzet azon alapul, hogy túl kevés olyan monográfiátírtak, amelyek Rudolf Steiner életmûvének tartalmátösszefoglalnák és az általános tudományhoz közelebbhoznák. Valóban azt kell mondanunk, hogy azantropozófusok mindeddig oly ritkán fogtak volna tol-lat? Vajon a kinyomtatott könyvek elenyészõ mennyisé-gérõl van itt szó, és nem inkább arról a formáról ésmódról, ahogyan íródtak ezek a könyvek?

2. Herbert Hahn: Begegnungen mit Rudolf Steiner.Eindrücke – Rat – Lebenshilfen, Stuttgart 1991. 9.o.

3. Lásd ehhez Irene Diet: Gefangenschaft derGeistesleere. Vom Rätsel des Zusammenhangs zwischenWelterkenntnis und Selbsterkenntnis, Dübendorf 2003.

4. Lásd Edith Attinger olvasói levelét a Das Goetheanum2003. nov. 16-i számában

5. Wibke Reinstein: Geistige Forschung, geistiges Wirken.Welche Schritte auf dem Wege kann ich machen?, in:Lazarus, 3. füzet, 2003. 26. o.

6. A tiszta tapasztalatot Rudolf Steiner a következõképpenírja le: „A világ a szemléletnek ezen a fokán gondolatilagegy tökéletesen sík felületként jelenik meg számunkra. Afelület semelyik része nem emelkedik a többi fölé; egyik

sem mutat fel valamilyen gondolati különbséget a másik-kal szemben. Csak ha a gondolat szikrája becsapódik eb-be a felületbe, lépnek fel magaslatok és bemélyedések,emelkedik az egyik rész többé vagy kevésbé a másik fölé;minden bizonyos módon formálódik, az egyik alakzatszálai a másikhoz fonódnak; minden egy magában tökéle-tes harmóniává áll össze.” – R. Steiner: Grudlinien einerErkenntnistheorie der Goetheschen Weltanschauung, 5.fejezet, Hinweis auf den Inhalt der Erfahrung.

7. Rudolf Steiner antropozófiájának ez a sajátossága odavezetett, hogy életmûve mindinkább olyanná vált, mintegy „kõbánya”, amelybõl mindenki a neki leginkábbtetszõ köveket keresgéli ki.

8. Hogy a Rudolf Steiner írásai és elõadásai tartalmainakfelvétele a hétköznapi tudatba nem értéktelen, azt ittnem vitatjuk. De hogy miben áll ez az érték, az igazábólcsak akkor jelenik meg a maga valóságában, amikor el-hagyjuk ezt a tudatot.

9. Rudolf Steiner: Die Erkenntnis vom Zustand zwischendem Tode und einer neuen Geburt, megjelent in: DasReich; újra megjelent a GA 35. kötetben, 276. o.

10. In: GA 25711. Lásd ehhez Irene Diet: Gefangenschaft …12. Pontosabbat errõl az összefüggésrõl egy azonos címû

hosszabb munkában, amely az IGNIS-Verlagnál, Berlin,fog megjelenni.

13. IV. fejezet, Die Ausgangspunkte der Erkenntnistheorie14. Így magyaráz S. Prokofieff: „Bizonyára minden

antropozófus különösebb nehézség nélkül vissza tudemlékezni életének arra a döntõ pillanatára, amikorelõször került a kezébe egy könyv (vagy egy ciklus vagyelõadás) Rudolf Steinertõl, és azt olvasni kezdte. És két-ségkívül abban a helyzetben van, hogy visszaemlékszikarra a különös belsõ élményére, amikor elõször találko-zott egy gondolattal, egy képpel vagy egy leírással Ru-dolf Steinernél, és hirtelen tudatossá vált számára, hogyezekkel a gondolatokkal vagy képekkel nem most talál-kozik elõször, hogy azok ismerõsek számára, és hogyazokat csak ideiglenesen felejtette el, és a szellemtudo-mány segítségével azokra ismét rábukkant. Ez az él-mény, amely a lelket elsõ alkalommal erõsen megrázza,a stúdium fokozódó intenzitásával azután egyre gyak-rabban megismétlõdik.” Majd Prokofieff felsorolja azo-kat az „ismereteket” (tartalmakat), amelyeknél ilyen él-mény történhet velünk: „Az ember és a világ felépítése,az élet a halál után, újratestesülés és karma, a világevo-lúció, a hierarchiák mûködése és sok egyéb. (…) Ez aztjelenti, hogy az antropozófia alapvetõ ismereteit márrégóta ismerjük, csak azokat a születéskor részben vagyegészen elfelejtettük.” – S. Prokofieff: Menschenmögen es hören, Stuttgart 2002. 520.o.

15. Peter Selg: Muss man verstummen?, ugyanott. (A cikkmagyar fordítása megjelent az Új impulzus 2004/1. szá-mában.)

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 20

21

11.. eellõõaaddááss,, áápprriilliiss 1166..,, 1166..2255Ludwig von Polzer-Hoditz életérõl és mûveirõl

Polzer-Hoditz Steiner egyik legsokoldalúbb,legérdekesebb tanítványa volt. Közeli barátság-ban volt Dunloppal, Marie Steinerrel, ItaWegmannal, valamint barátain keresztül az oszt-rák császári házzal és mély betekintése volt a po-litikai folyamatokba. A két nap témái:- Polzer-Hoditz, mint szellemi tanítvány- az Európa-kérdés: a hármas tagozódás kérdése- a nyugati politika okkult háttere- a történelmi szimptomatológia módszere- kapcsolat a holtakkal- az inspiráció- önmegismerés

Polzer-Hoditz mindegyik téma kulcsfigurája. Vázlatos életútja: 1869. április 23-án, Prágá-

ban született (ez Shakespeare születésnapja és va-lószínûleg halálának napja is). Sok drámai fordu-latot megélt és saját megítélése szerint születésihelye és ideje is jelentõséggel bír. A helyet és idõ-pontot egy szellemi aura veszi körül, mely világ-történelmi jelentõségû. Az 1869-es Vatikáni zsi-nat rögzítette a szeplõtelen fogantatás és a pápatévedhetetlenségének dogmáját. Steiner ezt hal-latlan blaszfémiának nevezte. A határozat annakjele, hogy az etikai individualizmust milyen rend-kívüli erõvel támadják; ez anakronizmus, a leg-korszerûtlenebb dogma az individualizmus kor-szakában.

Polzer-Hoditz családfájárólNagyapja, Ludwig novellákat írt. Egy írásá-

ban a fõhõs Itáliába utazik, és útközben egy né-met városban rendkívüli harangzúgást hall. Ép-pen az egyházfõk vonulnak át a városon, útbana fent említett zsinatra. Ezt megpillantva kike-rüli õket és a Riviéra felé veszi az útirányt. Õ isszabad szellem volt, érzékelte, mennyire nemeurópai mindez az etikai individualizmus idejé-ben.

Prágát küszöbnek tekintette Nyugat és Kelet, anémetség és a szlávság, múlt és jövõ határán. Aküszöbmotívum gyakran visszatér életében.1945-ben, Bécsben hal meg, magányosan. A há-ború minden kapcsolatát elvágja. Utolsó óráitSteiner Alapkõ-meditációjával töltötte. Steiner

életében õ kapta meg tõle elsõként a Klasse-medi-tációkat.

Az 1869-es évnek, és a 33 1/3 éves ritmusnakjelentõséget tulajdonított; korán megtanulta a rit-musokat történelemszemléletében alkalmazni.

1902-1935-1968-20021902-ben lett Steiner a Teozófiai Társaság né-

met szekciójának titkára. 33 évvel késõbb, 1935-ben következett be a dornachi katasztrófa. Az1902-es év a tükrözõ tengely.

1869 (33) 1902 (33) 1935E ritmust úgy szemlélte, hogy melyik impulzus

erõsebb, az 1869-es vagy az 1902-es. Õ volt azegyetlen, aki az Antropozófiai Társaság történe-tét ilyen szempontból áttekintette. 1935-ben kez-dõdött a nácizmus, ekkor tiltották be a németAntropozófiai Társaságot.

Polzer-Hoditznak sok kapcsolata volt Magyar-országgal. Barátai közt volt egy Széchenyi (Emá-nuel), akivel Szombathelyen a huszároknál szol-gált együtt. Széchenyi nõvéréhez szerelmi kapcso-lat fûzte. A lány fiatalon meghalt, anyjával azon-ban Polzer-Hoditz késõbb is tartotta a kapcsola-tot.

Kutatásai során sokszor kapott inspirációt.Van „jó” és „rossz” inspiráció. Nietzsche utolsómûvei inspiráció alatt készültek. Herzl, aki 100éve született, fõ mûveit inspiráltan írta.

Barátja, Stein kérésére megírta visszaemléke-zéseit, mely 1937-ben jelent meg. 1985-ben újrakiadták Dornachban. Akkoriban a kiadóval kap-csolatban álltam. A könyvbe bele kellett volna ke-rülnie egy beszédnek, amit Polzer-Hoditz 1935-ben mondott, de az antropozófiai polit-büro„nyet”-et mondott. Majdnem húsz évig tartott,míg ez a részlet végre megjelenhetett ZeylsmansIta Wegman-könyvének III. kötetében. Ha képetakarunk kapni Polzer-Hoditz helyzetérõl azantropozófiai mozgalomban, ez a beszéd kulcs-fontosságú.

Apjáról„Életem legnagyobb élménye a Rudolf

Steinerrel való találkozás. Apám hívta fel rá a fi-gyelmem.” Apja Julius Ritter von Polzer-Hoditzhadmérnök és matematikus volt. Maga nevelte

Ertsey Attila

THOMAS MEYER A SZABAD GONDOLATOK HÁZÁBAN

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 21

22

fiait és leányait. 1912-ben halt meg. A halottak-kal való kapcsolat apja vonatkozásában jelentõs.Steiner sokszor beszélt Polzer-Hoditz apjáról.Elõadásait követõen gyakran mondta: „Az Önapja most is jelen volt.” Steiner halála elõtt leírta,mit végez Julius von Polzer-Hoditz a szellemi vi-lágban. Ezzel impulzust adott Ludwignak, hogy aholtakkal foglalkozzon. Életében sokszor jelenvolt apja inspiráló ereje. Õ vitte el fiát 1908-banegy Steiner-elõadásra. Ez kulcsfontosságú voltPolzer-Hoditz életében. Az 1908. november 23-án és 24-én elhangzott két elõadás közül az elsõcíme: „Mi az önmegismerés?” volt. Polzer-Hoditzmásnapra egy gyorsírót vitt magával, hogy az elõ-adás megmaradjon (a GA 108. kötetben találhatómeg). Ez az elõadás nyitotta meg számára a szel-lemi tanuló útját.

Az önmegismerésnek négy formája van. Az én-nek az étertesthez, az asztráltesthez és a szellemi-séghez is van kapcsolata. Mit tesz az ember, ha azönmegismerést nem szellemtudományos iskolá-zással kezdi? Hová tekint elõször? Befelé. Marengeteg ilyen ember van, de e módszerrel nemsokra jutnak. Már Goethe beszélt errõl, szép sza-vakkal. Steiner „magában kotlás”-nak jellemzi eztés irányt, egy egészségesítõ utat mutat.

Az önmegismerés 1. fokozata: Mivé váltamazáltal, hogy itt és ekkor születtem? Ez a Mikorés Hol kérdése. E kérdést kell elõször a tudatbaemelni. Megtanulom ezáltal, mennyiben hatottakrám e körülmények. Hogyan ismerem meg õket?A környezet iránti objektív érdeklõdéssel kell kö-rülnéznem. Polzer-Hoditz ezt egész életében gya-korolta. Steiner ezt a fizikai test megismeréséneknevezi.

A 2. fokozat: Milyen képességeim, tehetsége-im vannak? Itt már veszélyek is felléphetnek,mert ha valaki csak befelé tekint, érdekes ítélete-ket hozhat. Nagy objektivitással kell eljárni, nembefelé fordulással. Az õsöket kell áttekinteni. Ez aTehetség és Öröklés kérdése. Honnan jövök, ké-pességeim elemei honnan származnak? Ez mégnem a legmélyebb tulajdonságokról szól.

„Apámtól örököltem alakomat és a komolyéletvitelt, anyámtól vidám természetem és költé-szetre való hajlamom.” – írja Goethe. Ezt szerin-te az örökléssel kapta, s ebbõl a két áramlásbólegy újat hoz létre. Ez az élettest szintjén való ön-megismerés, amelyhez az örökléssel szerzett tulaj-donságok kötõdnek.

A 3. fokozat: Hogyan állok a sorsban? Ha va-laki bánt és azt fel akarom dolgozni, akkor el kellszakadnom ettõl és eljutni addig a kérdésig: nemén vagyok-e ott, aki a pofont adja? Ez a karmikus

megismerés. Meg kell kísérelni, hogy azonosítsukmagunkat azzal, ami látszólag kívülrõl jön. Ez akarma-gyakorlat. Az ember magasabb énje révénössze van kötve azzal, ami látszólag kívülrõl jön.Ez az asztráltesttel van összefüggésben. Nyitott-nak kell lennünk a reinkarnáció gondolatávalszemben is.

A 4. fokozat: ezt csak akkor gyakorolhatjabárki, ha a szellemtudományt teljes komolysággalmûveli. Honnan jön a fizikai test, az étertest, stb.?Ehhez tanulmányoznom kell a szellemtudomá-nyos kozmológiát, és sok mást is. Látszólag mesz-sze kerül magától az ember, kerülõ úton jut az ön-megismeréshez. Mindezen elemek genezisénekmegismerése, ez a spirituális világismeret, egy út,mely nagy kerülõvel visszavezet magunkhoz. Ez-zel a négyfokozatú, önmagából kifelé induló, devisszatérõ úttal találkozott Polzer-Hoditz elõször.A projektív geometriában – melyre Steiner nagysúlyt fektetett - van egy szép ábrázolás: a polari-tás törvénye a körre vonatkoztatva.

Van-e ennek a pontnak kapcsolata a körön belüliponttal?

Két érintõt húzunk, majd az érintési pontokonát húzunk egy egyenest, ez felel meg a pontnak.Mi történik, ha a külsõ pontot távolítjuk a kör-tõl? Ha el akarunk jutni az egyenessel a kör kö-zéppontjához, végtelen távolra kell kerülni tõle.

Az önmegismerés szokásos kérdése: hogyanjuthatok leggyorsabban a középponthoz? Ebbenaz elõadásban Polzer-Hoditz éppen ennek az el-lenkezõjét hallotta Steinertõl. Ez az objektív ön-megismerés módszere. A legobjektívebben kellezt szemlélni. (…)

Bárhol volt, mindig ez a négy szempont érde-kelte. Másnap volt még egy elõadás: „Az ember,mint a világjelenségek kulcsa” címmel. Ezen

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 22

23

gyakorolhatta az elõzõ napi négy módszert. A 2. elõadás az Europäer-ben jelent meg. A mainapig nincsen minden elõadás kiadva. Vannak,akiknek fontosabb, hogy Steiner valamennyi táb-larajza megjelenjen.

Mit élt át 39 évesen Polzer-Hoditz?Részlet emlékezéseibõl: egy bátyjával folyta-

tott 1917-es beszélgetésbõl. Fontos, hogy mi tör-tént az I. Világháborúban 1917-ig, mert a maitörténésekkel párhuzamot és hasonlóságot mutat.Az I. Világháború mögött ugyanazok az erõk áll-tak, mint 2001.09.11. mögött. Polzer-Hoditz se-gítségével láthatjuk, hogyan lehet illúziók nélkültekinteni az eseményekre. Arról ír, milyen kör-nyezetbõl jött, hol élt fiatal korában.

Prágában kozmopolita atmoszférát élt át, aNyugat – Kelet és egy Közép is megvolt, melyközvetít. Ebbõl a miliõbõl érthetõ, hogy miért

volt fontos a Közép. (…)Stájerországban is élt, de hazája Csehország

volt. „Németek, magyarok és szlávok közt egy-aránt otthon érezte magát”. Így tudta felvenniSteiner hármas tagozódásának impulzusát.

A „Kortörténeti szemlélõdések”2 ébresztõ ha-tással voltak rá. Az elõadások a világtörténés szel-lemi-okkult hátterérõl, a nyugati páholyokról,Nagy Péter végrendeletérõl, illetve a katolikusegyház politikai befolyásáról szólnak. AzAntropozófiai Társaságban voltak és vannak olya-nok, akiknek nagy problémái vannak ezekkel azelõadásokkal.

Polzer-Hoditz akkoriban nem lehetett jelen azelõadásokon, de olyan szoros viszonyban álltSteinerrel, hogy Steiner a jegyzeteket elküldte ne-ki. Azt akarta, hogy ezen iskolázza magát.

Egyes tagok elutaztak az elõadásokról, mond-ván: Steiner ne politizáljon. Õ a népek ismereté-rõl beszélt, s ezt nem tudta mindenki fölvenni.Ha egy jó angol antropozófus olyat hall, hogyAngliában okkult körök hatást akarnak gyakorol-ni a világpolitikára, ez problémát jelenhet neki.Tíz éve így nyilatkozott errõl egy antropozófus:„Steiner itt emocionálisan viselkedik; ez nembûn, ez emberi dolog.” „Steiner egy ilyen sovi-niszta közegben élt, hamis nemzeti érzületekközt, hát csoda, ha õt is befolyásolták ezek az ér-zületek?” Van, aki azt hangoztatja, hogy amitSteiner az angol politikáról mond, azt a német-osztrák sovinizmus mondatja vele. Steiner sohanem mondott ítéletet individualitásokról, bár-mely néphez is tartozzanak; nagyon objektívenkell viseltetni velük szemben, erre Steiner ügyelt.Az átfogó szempontokat ábrázolta. Bizonyos kö-rök okkult ismeretekkel rendelkeznek a népekfejlõdésérõl. Ezt fejtette ki tömören Steiner,melyel hihetetlenül exponálta magát. Életébenkét ellenséget szerzett emiatt. Az egyik a jezsuitamag. A Karlsruhéban tartott „Jézustól Krisztusig”c. elõadása miatt kezdték támadni. Leírta a ko-moly jezsuiták okkult iskolázását. 6-7 évvel ké-sõbb a nyugati hatalmi politika hátterét is ábrá-zolta. A „Kortörténeti szemlélõdések”-et követõ-en lettek a szabadkõmûvesek is Steiner ellenségei.Nekik nem állt érdekükben ennek a nyilvánosság-ra kerülése. A dornachi tûz hátterében egy, az SJ3

és az FM4 közti „joint venture”5 áll. Ezt Steinerjelentette ki a tûz után. „Az ellenségeket nem ér-zelmileg, hanem mint jelenségeket, objektívenkell tanulmányozni.” Ahrimán-nal és Luciferrelszemben nem emocionális, hanem megismerésiviszonyba kerüljünk. Vannak, akik azt mondják,még Steiner is az összeesküvés-elmélet felé hajlik.

„Szerencsés sorsom következtében olyan kör-nyezetbe születtem, melyben az elõzõ évszázad né-met szellemi élete még elevenen lüktetett, az ezértvaló lelkesedés tüze fûtött. Goethe, Schiller,Anastasius Grün, Hamerling és Grillparzer, Bee-thoven, Mozart, Schumann és Schubert ragyogtabe ifjúságomat. Ez a lelket érzékennyé tette az idõés a tér szellemi szövedéke iránt. Ez adta az impul-zust arra, hogy a világ szellemi hátterére rákérdez-zek, és egyre hangosabban követelte a lélektõl,hogy az élet értelmét keresse. Egy mára lecsengettszellemi korszak utolsó hõsei a szellemi kötelessé-gekre ébresztõ kiáltásokként élték bele magukat alélekbe egy új, most kezdõdõ kor számára; útrahívtak, melyek szellemi célok, kozmikus rendelte-tések felé vezettek. Ez a hívó hang kezdetben egé-szen halkan, alig észrevehetõen jött. A német szel-lemiségnek ebbe a vezetõ hangulatába más népin-dividualitások saját népi tulajdonságaikat és eré-nyeiket keverték, egy kölcsönös, az emberiségegésze felé való növekedést keresve. Sehol másuttnem lehetett a népiségeknek ezt a különbözõségéta maga finom, szellemi formájában átélni; az em-ber nem volt egy zárt, egységes nemzetiség nyárs-polgári ketrecébe zárva, mindenki mindenkivelközlekedett és szabadságban alkalmazkodott egy-máshoz. Mint a Közép világgyermeke helyes mó-don tudta önmagát megélni, és hazáját egy olyanállapotként tudta átérezni, amellyel mindenki elé-gedett volt. Az ember angolul és franciául tanultés ugyanúgy tudott Shakespeare drámáiért, mintAlexander Dumas, George Sand, Dosztojevszkij ésTolsztoj regényeiért lelkesedni, a nyugati és a ke-leti embereket is rokonának érezhette.”1

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 23

24

Ez a kijelentés értelmetlen, de hatásos. Ma nem jószélsõjobboldalinak, kapitalistának, kommunistá-nak, vagy összeesküvés-elméleteket vallónak szá-mítani. Akik legjobban félnek attól, hogy összees-küvés-elmélettel vádolják õket, ugyanazok, akikaz USA által gyártott elméleteket elhiszik.

Mirõl beszélt Steiner? Mit jelent ma a roma-nizmus hanyatlása?

A romanizmus a hatalomgyakorlás megvalósí-tása kommersz eszközökkel, minél nagyobb terü-leten. A nyugati körök véleménye szerint aromanizmus hanyatlásban van. Nincs mit félnitõlük; Franciaország nem lesz többé világhata-lom. A népek fejlõdésében van egy csúcspont, s ekörök tudják, hogy a csúcspontot e népek mármeghaladták. Szerintük azonban a germán-angol-szász népek még e csúcs elõtt állnak. Azt gondol-ják, hogy a világuralom az angol-amerikai népekjussa, ezért a német elemet kikapcsolták. A jövõpedig a szlávokhoz tartozik, ezért az angol-ameri-kai elem befolyást akar gyakorolni a szlávságra. Amai napig e körök állnak a háttérben. A „szocia-lista kísérlet” nyugati találmány, nem keleti, és afenti elgondolások jegyében zajlott. Steiner térké-peket mutatott, az egyik 1890-bõl, egy angolvicclapból való, címe: hogyan fog kinézni Európaa jövõben? Keleten az „orosz sivatag”, Közép-Eu-rópában a monarchiák helyett köztársaságok lát-hatóak. Steiner megemlíti, hogy egyes, ebbõl azidõbõl való angol könyvek egy közelgõ háborúrólszólnak, mely mindent át fog rendezni; és szólnakegy kísérletrõl az oroszoknál, melyet nyugatonnem lehetne végrehajtani. Arról is beszél, hogy aNyugat olyan távlatokban tervez, ami Közép-Eu-rópára sosem volt jellemzõ. „Amennyiben a vi-lághatalom az amerikaiaké, és a jövõ a szlávságé,akkor a szlávság vezetõivé kell válnunk”– mond-ta a Nyugat. A szocialista kísérletet nyugaton in-dították el, és befejezésérõl is ott döntöttek.

Mi történt 1982 óta, milyen tárgyalások zaj-lottak le a pápa és az USA vezetése közt, melyekalapján Lengyelországon keresztül elindították akelet-európai átalakulást?

A pápa tanácsadója és barátja, ZbigniewBrzezinski 1988-ban megjelent könyvében így ír:„keleten egy posztszocialista korszakban élünk”.’88-ban írja ezt, mintha már vége lenne. A nagy-vonalú tervezés a mai napig így történik.

Steiner leírja, hogy bizonyos nyugati körök-ben, amelyek gazdasági hatalmat akarnak gyako-rolni, olyan rituálékat folytatnak, melyek révénbizonyos halottak befolyást gyakorolhatnak azeseményekre. E tekintetben különbséget kell ten-ni aközött, amikor valaki beszédet mond a parla-

mentben, vagy újságcikket ír. Az egyiknek ugyan-is van hatása, a másiknak nincs. Steiner azt mond-ja: nem azon múlik a hatás, hogy okos-e vagyrossz-e a cikk, hanem hogy ezek a körök a halálutáni realitással számolnak. Tehát, ha valaki be-szédet tart, akármilyen blõdségeket mond (mintpéldául Bush), hatni fog, amennyiben olyan kö-rökkel áll kapcsolatban, akik e rituálékat végzik.

Polzer-Hoditz nagyon fontosnak tartotta aholtakkal való kapcsolatot. Aki a szellemtudo-mány talaján áll, az ezt a kapcsolatot bensõségesés szabad módon hozza létre. A nyugati köröknélez nem szempont; a lényeges inkább az, hogy ele-gendõ számú halott legyen jelen, aki impulzálnitudja azt, aki beszél. Ezek a társaságok, mint egy-fajta „ahrimáni biztosítótársaságok” mûködnek.

Míg a teozófiai magyarázatok szerint a halálután emelkedünk, a Devachánba stb., addig ittmásról van szó. Ezek a halottak máshova jutnak.Ha ilyen körökbe kerül valaki, a lelke a halál utánis a földi viszonyokkal összekötve marad. Steinererrõl az 1917. január 20-i elõadásában beszél. En-nek az az ára, hogy ezek a lelkek nem tudnak föl-jebb jutni, magasabb szellemi szférákba emelked-ni. Ma sokan vannak ilyenek. E rituálékban nem-csak a materialista halottak vesznek részt, hanemanti-Mihály démonok is, akik az egyiptomikultúrkorszakból maradtak itt. E társaságokgyakran Egyiptomig vezetik vissza eredetüket. Anyugati politika mögött egy csoportegoista ok-kult erõ áll. Azért tudtak eddig hatékonyak lenni,mert eddig Közép-Európában kevesen érdeklõd-tek e kérdések iránt. E tények megismerése aka-dályozhatja meg egyedül e hosszútávú tervekmegvalósulását.

A nyugati törekvés tehát: közvetlenül hatni aKeletre. Míg a fejlõdés számára az lenne a fontos,hogy ezek az impulzusok kelet felé Közép-Euró-pából induljanak ki, eközben ezek ki vannak kap-csolva.

A Nyugat mindent csak dualizmusban lát.

A gazdasági világuralom elve ebbõl a polárisgondolkodásból ered. Hogy a hatalmat megtart-hassa, a polaritást erõsíti. Ez azt is megmutatja,hogy a Közép-Európai erõ milyen kevéssé van je-len a világban. Steiner nem az angolok, vagy má-sok ellen beszélt, hanem a Középért.

Ha tudjuk, hogy Ahrimán nyugaton

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 24

25

inkarnálódik, nem kell csodálkozni, hogy a nyu-gati népekben megvan a világuralomra való ké-pesség. Polzer-Hoditz foglakozott a perspektívák-kal, például Nagy Péter végrendeletével. Mitmond a mai ember errõl?

A végrendelet Oroszország számlájára egyolyan politikát vázol fel, mely Közép-Európa ellenirányul. Mások szerint hamisítványról van szó.Nem ez a lényeg, hanem az: hogyan hat a világra.

Polzer-Hoditz 1917-ben táviratot kapottSteinertõl: Jöjjön gyorsan Berlinbe! Ekkor kér-dezte Otto Graf Lerchenfeld Steinertõl: Mit tehe-tünk még Európáért, hogy ebbõl a háborús hely-zetbõl kikerüljünk? Steiner válasza erre a hármastagozódás eszméje volt. Ehhez azonban tudni kellazt is, hogyan jött létre az I. Világháború. A lát-szat az, mintha a háború kirobbantása a némete-ket – osztrákokat terhelné, azonban dokumentu-mok igazolják a franciák és angolok szerepét aszarajevói merénylet utáni helyzetben.

Steiner a hármas tagozódás mellett fontosnaktartotta az európai történelem mélyebb áttekinté-sét, is és azt is, hogy a katolikus egyház milyenokkult eszközökkel dolgozik. Naivitás lenne azthinni, hogy Bush után Kerryvel jobb idõk jönnek.Nyugaton nem az a kérdés, ki áll elöl, hanemhogy milyen körökben mozog. Bush és Kerry„egy klubban van”. Miért akarta Steiner az oszt-rák császár tudomására hozni a hármas tagozó-dást? A Habsburgok törzsi szelleméhez6 tartozik acsászár. Ez a szellem arkangyali szinten áll és ak-koriban lehetõség volt rá, hogy a hármas tagozó-dás a Habsburgok révén kerüljön a világ elé.Steiner Polzer-Hoditz bátyján, Arthur von Polzer-Hoditz-on keresztül próbálta eljuttatni a Memo-randumot a császárhoz, 1917. július 17-én. Eb-ben az idõben azonban Arthur Polzer-Hoditzotintrikák érték, s a császár elbocsátotta. Késõbb rá-jött hibájára. A császárhoz már Arthur elbocsátá-sát követõen jutott el a Memorandum, érdeklõ-dést is mutatott iránta, de cselekedni már nem tu-dott.

Arthur Polzer-Hoditz tíz évvel késõbb megírtaKároly életrajzát, a Memorandum itt jelent megelõször a nyilvánosság elõtt. A könyv Steinert isszerepelteti. 1930-ban fordították le angolra, cí-me: „Az utolsó osztrák császárról”. Két fordítófordította le, gondos munkával. A könyvbõl aMemorandum hiányzik és minden Steinerre vo-natkozó utalás is ki van hagyva. Ezt az embereknem veszik észre. Károlyt ma a katolikus egyházboldoggá akarja avatni. Most az illetékes bizott-ság vizsgálja az ügyet.

A nyugati és keleti (római katolikus) oldalról

egyaránt pontosan tudják, mirõl beszélt Steiner ésezt el akarják tüntetni. Sok éber ember van köz-tük, aki megértette, mit hozott Steiner Közép-Eu-rópának. A joint venture célja, hogy amit az esz-me hozott volna Európának, elhallgattassák.

Az EU nem más, mint egy túldimenzionáltegységállam.

Tragikus, hogy a világ minden konfliktusábanterületi alapon akarnak megoldást adni.

Akik emögött állnak, pontosan tudják, hogyilyen úton nincs megoldás. Ki az, aki tényleg amegoldásra törekszik és ki az, aki álmegoldásokathoz? Polzer-Hoditz az elõbbiekhez tartozott,mégsem volt a pesszimizmus embere. Mindenegyes emberre számított, akivel kapcsolatban állt.Miután a hármas tagozódás megvalósítása meghi-úsult, sokakkal beszélt arról, hogy a hármas tago-zódás egy csíra, ami belekerült a világba és a jö-võben hatni fog.

Meglátogatta Masarykot is, aki nagy érdeklõ-dést mutatott javaslatai iránt. Tanácsadói azonbanúgy találták, hogy Polzer-Hoditz látogatása utánMasaryk nagyon izgatott lett, teli ötletekkel,ezért a továbbiakban nem engedték a közelébe.Benešsel is így járt.

1930-ban Polzer-Hoditz is írt egy memoran-dumot, melyet több száz politikushoz elküldött,sokan komolyan is vették. Masaryk halálát köve-tõen Polzer-Hoditz a memorandum tartalmátszellemi úton közölte vele. Azt mondta: nemazok száma számít, akik értik (a hármas tagozó-dást). Polzer-Hoditz egy Steiner-maxima szerintélt: „Sose a sikerért dolgozzunk; sose tegyük füg-gõvé a külsõ sikertõl azt, hogy egy ügyet tovább-viszünk-e, vagy sem.”

22.. eellõõaaddááss,, áápprriilliiss 1177..,, 1100..4455

A Nyugatnak a Kelet vezetésére irányuló tevé-kenysége inkább kontroll alatt tartásként, idomítás-ként, uralomként jellemezhetõ. Nem „szabadságranevelés”-rõl van szó. Akik Keleten az ú.n. szocialis-ta kísérletet elindították, azok szemében nem létezikeurópai Közép. Ami létezik, az Euro-amerika ésEuro-ázsia. Ma a kettéosztottság újraegyesítésérevan szükség. A mai határvonal Euro-amerika ésEuro-ázsia közt egybeesik az 1054-es szkizma (egy-házszakadás) során létrejött határvonallal. A nyuga-ti körök visszanyúlnak a „New and Accurate Map ofthe World”7-höz. E körök tudják, hogy ma az ötödikkultúrkorszakot éljük, s ezt a hatodik fogja követni.Azt gondolják, hogy a hatodik kultúrkorszakot an-nak kell elõkészítenie, aki az ötödikben a világural-mat gyakorolja, s ez az angol-amerikai elem.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 25

26

Az ú.n. iszlám probléma a hatalmi politikaáltal kreált probléma. Az 1990-es térkép és arajta ábrázolt „Iszlamisztán” egy kicsit mulatsá-gos fantáziaképnek tûnhet, azonban a világhá-borúk által átrendezett Európa térképe is elõ-ször egy angol vicclapban jelent meg, 1890-ben. Huntington 1990-es könyve nem megis-merési eredmény, hanem program. A szocialis-ta kísérlet után a következõ cél egy globálisgazdasági hatalom, nyugati dominanciával.1989 után újabb konfliktusokra volt szükség:„Az iszlám világot a Nyugat ellenpólusakéntkell feltüntetni.”

Brzezinski egy 1995-ben megjelent könyvé-ben így nyilatkozik: „Ha Amerika tényleg megakarja ragadni a világhatalmat, akkor még Ame-rikában is lesznek konszenzus-problémák. Kivé-ve, ha nem történik egy mindenkit sokkoló tá-madás Amerika ellen, amely mindenkit meg foggyõzni errõl.”

Helyezkedjünk bele a nyugati politikai gon-dolkodásba.

2001. szeptember 11.: 24 órán belül megkellett gyõzni a világot, hogy a támadás iszlámterületrõl jött, ez a Gonosz: Iszlamisztán. Olyanszervezeteket állítottak oda, amelyeket Amerikahozott létre. Mára Bushnak nehézségei támad-tak, mert túl sokan gondolkodnak e témáról.

09.11. ugyanúgy provokált esemény volt,mint az elsõ világháború. Egy nagy terv megva-lósítását szolgálta Afganisztán, Irak, Izrael, stb.,hogy elhitessék az emberekkel: szeptember 11-eígy és így történt. Nem minden szereplõ rendel-kezik áttekintéssel az egész ügy felett, de akár-milyen eseményeket provokálnak, a nagy cél az,hogy Közép-Európa akár nyugatra, akár keletretolódjon, csak ki legyen iktatva. Ha egy térképmegjelenik, a kérdés az: valóságos dolgokrólszól, vagy programot ábrázol.

Ha Polzer-Hoditz eljárására gondolunk, ezekszimptómák. Steiner a ZeitgeschichtlicheBetrachtungen-ben utalt e térképekre, melyekhírül adták e kísérleteket. Ne karikatúráknak te-kintsük õket, hanem komolyan, szimptóma-ként. A térképen a következõ konfliktus is meg-jelenik: ez Kína (Konfuciania). Kína a XXI. szá-zadban világhatalom lesz. Ezt az USA nem akar-ja megengedni. A következõ a Nyugat és Kínaközti konfliktus lesz. Ez is a Közép leszorításátszolgálja. A németeket a holokauszt révén szorí-tották le. Az európaiak felelõsek a mai helyze-tért. Nem lehet mindent a Nyugatra kenni. Eprovokációk részei a hatodik korszak elõkészí-tésére vonatkozó hosszútávú terveknek.

Steiner 1917 végén beszél a „nagy gondo-lat”-ról, az ötödik korszakból a hatodikba valóátmenetrõl, s a többi „algondolat”-ról, mely anagynak alá van rendelve. Ennek sûrítménye azEuropäer-ben 1999-ben közölt idézet:

„Ma egy olyan embercsoport a hangadó,akik a Földet gazdasági impulzusok révén akar-ja uralni. A lényeg: ez az embercsoport tudja,hogy az orosz területen van egy nem organizáltembertömeg, akik egy szociális szervezõdés csí-ráját hordozzák. A jól körülhatárolt cél: ezt acsírát az antiszociális csoport terébe be kellvonni.”

A háború addig fog tartani, amíg a németségés a szlávság össze nem fog a Nyugat igája alólvaló felszabadulásért. Ha a németségnek az én-impulzushoz van köze, akkor így is mondhat-juk: amíg a közép-európaiak és a szlávság meg-értésre nem talál. Itt van valami közös – a nyel-vi különbözõség ellenére – s ez az individualizá-lódásra való törekvés. Ez a Nyugat és a rómaikatolikus egyház számára egyaránt kényelmet-len. Az európaiak lehetõségei: vagy leleplezik ahazugságot, amivel a Nyugat dolgozik, azanglo-amerikai történés mozgatói egy áramláshordozói, mely a francia forradalom elõtti idõk-bõl származik, ahol a jelszavakat csak dekoráci-óként használják, valójában egy, a forradalomelõtti, arisztokratikus impulzust hordoznak, va-gyis hogy egy kisszámú ember dolga, hogy a vi-lág irányítását a kezében tartsa. Ezért nem aztmondják, hogy az olajért megyünk Irakba ésnem azért megyünk Afganisztánba, hogy a drog-termelés a mi kontrollunk alatt maradjon, ha-nem azért, hogy demokráciát, szabadságot, civi-lizációt vigyünk oda. Steiner felhívta a figyelmetarra, hogy át kell tekinteni, mi a frázis és mi apolitikai szándék. Az antropozófusok nem aszavakban gondolkodnak. A szavak nem a dol-gok. Ha az interneten szót keresünk, példáulazt, hogy Michael, lesz sok találat, de a Szabad-ság filozófiájában például egyszer sem szerepel.Az antropozófia tanulmányozása rávezet, hogynem a szó a lényeg. Milyen valóságra gondoljáka szót, az az igazi kérdés; különben csalódni fo-gunk, ha valaki a Michael szót használja, és aztgondoljuk róla, hogy az antropozófia talaján áll.Ha erre törekszünk, ezzel egy erõt képzünk,amely véd ezektõl az impulzusoktól. Vagy átte-kintjük ezeket az impulzusokat, vagy átenged-jük a világuralmat az anglo-amerikai okkult cso-portoknak. Ez pedig fennáll, amíg a szolgaságbakényszerített német-szláv területekrõl a jövõ fe-lé irányuló véráldozat meg nem menti.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 26

27

II. Mindennek a nyugati befolyás szerint kelltörténnie. Ez csoportegoista érdekeket szolgál.

I. A Nyugat és a Kelet közt megértés keletke-zik a Közép által. Ez az egész emberiség érdekeitszolgálja.

Steiner, Polzer-Hoditz, Moltke és mások az I.szándékot támogatták, ezzel ellentmondásba ke-rültek a II. érdekeivel, s ez utóbbi a mai realitás.

Polzer-Hoditz: „Annak a kultúrkorszaknak azútja, melyben élünk, nyugatról keletre vezet. En-nek a népnek metamorfózis kell, minden régi erõelvész. Anélkül, hogy a szellembõl kiindulva neújulnának meg, nem haladhatnak tovább. Ha eztnem teszik, pusztítóvá válnak, katasztrófák kelet-keznek belõlük.”

Nyugatról jött az egységállam. Ennek lejárt azideje. Moltke imaginációja szerint: „Európánakle kell vetnie régi ruháját, egy ideig meztelenülkell vándorolnia a fejlõdésben.” Európa régi ru-hája az egységállam.

A II. program szerint a ruhát exportálják ke-letre, a Közép átalakító hatása nélkül. Ez az átala-kulás megértés kell legyen aziránt, hogy a szociá-lis struktúrának tagozódnia kell, a szabadság,egyenlõség, testvériség számára teret biztosítva. Amai viszonyok mellett ez nem megy konfliktusoknélkül. A Közép hiányának következménye az akatasztrófa, amiben élünk.

1989 óta a Kelet ugyan megnyílt, de nyugatrólcsak gazdasági gondolatokat exportáltak. Ho-gyan tud ez a metamorfózis létrejönni? Semmi ré-gi nem alkalmas az átalakulásra – erre rá kell jön-ni. Amit ma az EU-ban csinálnak, az Andersenmeséhez, a császár új ruhájához hasonló. Ha va-lóban új ruha készül egyszer, ez csak a hármas ta-gozódás révén jöhet létre.

(szünet)Aki mint antropozófus, a világpolitikával fog-

lalkozik, olyan területtel van dolga, ahol Ahrimánegyre erõsebb mûködése tapasztalható. Ezértmegfontoltságra, eltökéltségre, megismerési bá-torságra van szükség, hogy egy ilyen lényt felis-merjünk. Steiner Ahrimánnak egy harmadik, vi-lágtörténelmi inkarnációjáról elõször 1919-benbeszélt, akkor, amikor a hármas tagozódásról ki-

derült, hogy egyelõre nem tud megvalósulni Eu-rópában. Ekkor beszélt a mélyebb okokról.

Vajon miért?Az elsõ világtörténelmi inkarnáció Luciferé

volt, a Krisztus elõtti harmadik évezredben, Kíná-ban. Errõl az eseményrõl az emberiségnek nemvolt világos tudata. Átaludtuk.

A második esemény a Golgotai Misztérium,Krisztus inkarnációja volt. Ezt még a legközvetle-nebb tanítványok is álmodó tudattal élték át.

A harmadik esemény alig néhány évvel a har-madik évezred kezdetét követõen következik benyugaton. Ezt nem kellene átaludni, hanem a mo-dern tudat teljes éberségével átélni. Nem egyszörnyû eseményt kell elképzelni, mert az embe-riség nemcsak Lucifertõl kapott ajándékokat,hogy a magasabb szellemiségtõl elszakadjon, sza-baddá váljon, de Lucifertõl is meg kell szabadul-nunk. Az összes régi kultúra Lucifer által lett ins-pirálva. Ahrimánnak köszönhetjük a realitásérzé-ket, a józanságot, az intellektust. Ahrimán azt sze-retné, ha mindent a földi viszonyok szerint kép-zelnénk el. Úgy akar hatni, hogy ne ismerjük fel.Lucifer nem ellensége a megismerésnek, illetveLucifer megismerésének. Az események szereplõiAhrimán és Lucifer. Hogy Lucifert felismerjük ésszabadon éljünk az adományaival, ehhez morali-tásra van szükségünk. Az Ahrimántól való szaba-duláshoz világos gondolkodásra van szükség.Steiner elsõ feltételnek szabja az érzékletmentes,tiszta gondolkodás megvalósítását.

Ahrimán szereti a régi egységállamot konzer-válni, õ a hármas tagozódás okkult ellensége. Azemberek gondolkodását meg akarja zavarni. Maaz antropozófusok közt is monumentális zûrzavaruralkodik Steiner ilyen közlései körül.

Ahrimán Krisztus LuciferÉszak-Amerika Közép Kr. e. 3000Nyugat(angol, amerikai) álmodva átaludtákéberség, intellektus, Moralitásgondolkodás Akarat

Nemrég a Goetheanum c. folyóiratban egymédium közlései jelentek meg a következõ cím-mel: „Egy antropozófus és egy természetiszellem8 közt egy médium által lezajlott beszél-getés”.

Az antropozófus ismerte SteinernekAhrimánról szóló közléseit és elsõ kérdését ígytette fel: „Ez (t.i. Ahrimán földi alakban várhatómegjelenése; a szerk.) inkarnáció lesz?” A válaszígy hangzott: „Ez egy közbülsõ fok lesz inkarná-ció és inkorporáció közt, mert nincs az az

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 27

28

emberi lény, aki el tudná viselni, hogy Ahrimántestben megjelenjen.”

Az inspiráció a lelkiségre hat, rövid ideig tartés aztán véget ér.

Az inkorporáció évekig is eltarthat, az inkar-náció pedig élethosszig tart. Ez a közlés tehát egykevésbé radikális megjelenésre utal.

Egy lény inkorporálódása esetén nem beszél-hetünk – nem lehet szó halálról. Ha Krisztus csakinkorporálódott volna, nem lett volna GolgotaiMisztérium.

A második kérdés így hangzott: „Mikor fog ezaz inkorporáció bekövetkezni?”

(Steiner errõl annyit mondott, hogy amikor aIII. évezred egy része eltelik – tehát relatíve azelején. Egy az Europäer-ben megjelent olvasói le-vél szerint ez ma történik. Írója szerint 2001. ótanincs olyan nap, mely ne viselné magán e szellemjelét.) A természeti szellem válasza: „Ezt nemmondhatom meg.”

Az elsõ kérdésre adott válasz így szól: inkor-poráció.

A második válasz lényege: az idõpont elhall-gatva.

A harmadik kérdés: „Hol fog lejátszódni?” Aválasz: „Európában.” Ez a válasz ellentmondás-ban áll Steiner közlésével. Erre a Goetheanumtólsenki sem reflektált. Wolfgang Weichrauch aztnyilatkozta: ez nem áll ellentétben Steiner kije-lentésével. Az egész történet zûrzavarra utal.Nem tartják fontosnak, hogy egy világtörténelmijelentõségû ügyben ellentmondás van. Ez a jelen-ség ideális lehet azok számára, akik a páholyok-ban ülnek, mert van egy olyan csoport, mint azantropozófusok, akik e kérdésben téves iránybatekintenek. És ha valaki rákérdez erre, mondhat-ják: hagyjátok már ezt az állandó kritikus hangota Nyugattal szemben, mert a természeti szellemmegmondta, hogy Európában lesz. Vajon érde-kük-e, hogy a hely és idõpont tekintetében sokakfontosabbnak tartsák azt, mit mondott egy termé-szeti szellem, mint Steiner? Ez nem vall éber gon-dolkodásra. Ha az lenne, legalább konstatálná,hogy itt ellentmondás van, és azt meg kell vizsgál-ni. Ennek a lénynek az is célja, hogy az emberekfontosabbnak tartsák a szellemi tisztánlátásbólszármazó dolgokat, mint az egészséges, tisztagondolkodásból származó megismerést. Mostcsak azt konstatálhatjuk, hogy egy ellenõrizetlenés kommentálatlan közlésnek hitelt adtak. Ez aNyugatnak jó, de Közép-Európának nem az.

Mit mondhatunk egy közvetlen inspirációról?Steiner utalt rá, hogy vannak olyan elementárislények, akik „asztrális hulladékok”. Ki is nyilat-

kozik meg egy inspirációban?„A világtervben minden jó. És a gonosz csak

egy bizonyos korszakban marad fenn (létezik).Ezért csak az hisz a gonosz örökkévalóságában,aki az idõbelit és az örökkévalót összecseréli;ezért a gonoszt nem értheti meg, aki az idõbelitõlnem képes felemelkedni az örökkévalóhoz.”(Steiner)

Mit mond itt Steiner?A világtervben nincs örökkévaló gonosz. A vi-

lágtervben minden jó. Van egy abszolút jó és egyrelatív, idõben élõ gonosz. Ez a lelki hygiénészempontjából fontos.

A 869-es konstantinápolyi zsinaton a lélek ésszellem össze lett mismásolva.

Ahrimánnak túl nagy hitelt adunk, abszolút lé-tet tulajdonítunk neki. A Gonosznak csak elõrelátott és megengedett szerepe van. Goethe hason-lóképpen ábrázolja ezt a Faust prológusában: Me-fisztó fellép, ha engedélyt kap. Steiner szerint aGonoszt ma relatívként, magasabb nézõpontbólkell szemlélnünk. Az angol okkultista MabelCollins így fogalmaz: „Nem szabad a pillanatbanélned, sem a jövõben, csak az örökkévalóban. Ottez a hatalmas gyom nem tud növekedni. Az örök-kévalóság egyetlen gondolata is kitörli ezt a foltota létedbõl.”

Vannak lények, akik az Idõ mögött állnak, dehozzátartoznak a világtervhez, az örökkévalóhoz(az Archék). A szemlélet révén a Gonosszal kap-csolatban sem gyûlölet, sem félelem nem jelenikmeg. Ma a Harmadik Birodalmat, mint az abszo-lút Gonoszt tekintik, s ha valaki azt mondja:mindez jó, azt mondják: ez a holokauszt rela-tivizálása. De azt a kérdést, hogy mi volt ennek aszörnyûségnek a magasabb értelme, a relatív Go-nosz számára veszélyes föltenni.

(Kérdés a hallgatóság soraiból:) Steiner azt mondta, a Michael-iskolában em-

berek, angyalok és elementárok is részt vettek.(TM:) Sokféle szellem van, vannak segítõk is.

Valóban természeti szellemek voltak ezek? Hainspiráltak vagyunk és nincs hozzá intuíciónk, il-lúzióknak adhatjuk át magunkat, nem tudhatjuk,milyen lények inspirálnak. Az inspirációban vanegy relatív bizonytalanság. Nietzschérõl írjaSteiner, hogy utolsó mûveit Ahrimán inspirálta.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 28

29

Az intuíció, amire szükségünk van, hogy egy lénytfelismerjünk, azzal már az érzékletmentes gon-dolkodásban is rendelkezünk. Ha egy gondolatotígy megragadunk, nincs semmi „maradék” mö-götte. Ezért a magasabb intuíció kialakítására leg-jobb iskola az érzékletmentes gondolkodás. Amita médium átélt, az tény. A kérdés: hogyan magya-rázzuk? Ha továbblépünk, azt intuíciónak nevez-zük.

Steiner halála után Polzer-Hoditznak tulajdo-nítottak egy inspirációs élményt, amit õ Johannavon Keyserlingk grófnõtõl származónak tekintett.(lásd keretes szöveg)

„Misszióm befejezõdött.”„Amit az emberek érettségének megfelelõen

adhattam, azt adtam nekik.”„Elmegyek, mert nem találtam füleket, melyek

képesek lettek volna a szavak mögött a szellemszavát meghallani.”

„Elmegyek, mert nem találtam szemeket, me-lyek a földi képek mögött képesek lettek volna aszellemi képeket meglátni.”

„Elmegyek, mert nem találtam embereket,akik akaratomat képesek lettek volna megvalósí-tani.”

„A misztériumok rejtve maradnak, amíg visz-szajövök.”

„Vissza fogok jönni és leleplezem/felfedem amisztériumokat, ha sikerülni fog, hogy a szellemivilágokban egy oltárt, egy kultuszhelyet alapítsakaz emberi lelkek számára. Akkor majd visszajö-vök. Akkor folytatni fogom a misztériumok lelep-lezését/felfedését.”

„Azok vétkesek a halálomban, akik megakadá-lyozták a szív kultúráját.”

„Ha az emberek a mélységekbe hatoltak volnaa szívük révén, akkor rátaláltak volna arra az erõ-re is, mellyel megfelelhettek volna a kor feladata-inak.”

A kérdés: ez a közlés valóban attól a lénytõljön-e? Valóban Steiner lépett itt fel? Ha nem, mi-rõl van szó?

(Kérdés a hallgatóság soraiból:) Az idõbenmegjelenõ Jó-Gonosz polaritás mögött milyen in-dividualitások állnak?

(TM:) Lucifer és Ahrimán örökkévalóságbanlévõ lénye sem nevezhetõ jónak-rossznak. Azantropozófia célja a dualitásból való kiemelkedés.Steiner szerint a dualizmus Nyugaton mélyengyökerezik. A Jót Istennel, a Gonoszt az Ördög-gel azonosítják. Steiner a „Michael küldetésé”-ben pontos utalásokat tesz erre. Amit Istennekneveznek, azt Lucifernek, amit a Gonosznak, azt

Ahrimánnak. Ezek a lények az individualitásokcsoportjába tartoznak, egy küldetéssel lettek le-küldve. A Gonoszt nem helyezhetjük a tiszta indi-vidualitások szintjére. Egyik feladatunk a Gonoszmegismerése, a másik a Gonosz által nem érintettbensõnk megismerése.

Steiner 1909-ben beszélt arról, hogy az olyanemberiség, amelytõl elvitatják a szellemet, nemtud a Gonosszal szembehelyezkedni. A misztéri-umdrámák elõképek arról, hogyan lehetAhrimánnal szembehelyezkedni. A második drá-mában sokan visszatekintenek középkori megtes-tesülésükre (Mária, Tomasius, stb.) Ahrimánmegpróbálja az átélést illúzióvá alakítani, inspirá-ció útján.

„Ki vagy te, milyen lény? Te vagy a tévedésatyja, de az ítélõerõé is.” Megmutatja, hogyan le-het valaki Ahrimánnal szemben szabad. Ha vala-ki intellektusát szellemire irányítja, Ahrimántólszabad tud lenni, egy Michael-erõ által.

A drámában egy személy inspirációt kap. Má-ria elõször nem foglalkozik a tartalmakkal, ha-nem megkérdezi: ki ez?

Ha ezt megfogalmazta, lett egy szabad tere,akkor kezdi el az inspiráció tartalmát megvizsgál-ni. Ezt a médium nem tette meg a természeti szel-lemmel szemben.

(Kérdés a hallgatóság soraiból:) A Gonoszmegváltása mit jelent? Az idõtõl megváltani?

(TM:) E lények iránt tisztelettel kell lennünk,mégis egy ilyen lény az intelligenciájában bornírt(elmaradott). Benedictusnak sok látóélménye vanAhrimánról. Amíg nem tudja, ki rejtõzik mögöt-te, Ahrimán jelen marad. Amint meghatározta alényt, Ahrimán azt mondja: most már nemcsaklátni képes engem, hanem gondolni is, tehát elkell tûnnöm (gondolkodásában olyan erõt hor-doz, ami õt megsemmisíti). Ha egy ilyen lényörök individualitás, nem lehet megsemmisíteni.Ahrimán itt úgy beszél, hogy saját magáról valótudata is elhomályosult. Ha az ember gondolko-dik, Ahrimán nem tud megjelenni. Steiner ezek-kel a lényekkel egy szakadékszerû élményt láttat.Saját individualitásuk tudata nincs jelen bennük.(…)

Tragikus tévedése ez Ahrimánnak, hogy azemberi gondolkodás Ahrimán megsemmisítéséthozná. A gondolkodás segítené Ahrimán önfelis-merését. (…)

Johanna von Keyserlingk grófnõrõl Steiner aztmondta, hogy a harmadik évezred tudatával ren-delkezik. Sok tapasztalata volt, így például tudta,mi kapcsolódik november 9-hez. (...) Steiner ha-lála után volt ez az élménye, a hamvasztáskor.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 29

30

Beszámol róla, hogy átéli Rudolf Steiner szellem-testének látogatását.

Mi a benyomásunk a szövegrõl?Ahrimán törekvése az, hogy a szellemi és fizi-

kai világ közti kapcsolatot elvágja. Mintha e szö-vegben Steiner minden kapcsolatot elvágna aszellemi világtól. Mintha senki semmit nem értettvolna meg (se Marie Steiner, se Ita Wegman, semás).

„…akik az akaratomat képesek lettek volnamegvalósítani…” Akarta-e Steiner a saját akaratátmegvalósítani? Az etikai individualizmus megala-pítója ezt tette volna? Steinertõl ilyen formábannem hangozhatott el, hogy: „Elmegyek…”, mivelhalála után is kapcsolatban maradt egyes embe-rekkel. Nem lehet, hogy aki az inspirációt kapta,átalakította a valódi inspirációt a saját formájára.Ebben a formában a közlés nem tulajdoníthatóSteinernek. Milyen állapotban volt a médium? Agrófnõ sok jelentõset mondott, de egy alkalom-mal alaposan tévedett. Leírta egyszer, hogy a fiameghalt, s õ a távolból érzi ezt. Ez azonban nemtörtént meg. Akihez erõsen kötõdik érzelmileg,azonnal föllép a tévedés lehetõsége. Steiner meg-halt, nincs többé kivel beszélgetnie. Ajtót nyit, demás is bejön rajta, amit nem vesz észre. „Nincssenki, senki, senki, csak Te…” Ez gõg.

Steiner szerint a tévedésnek két forrása van:– az átéltekbe szubjektív elemet viszek és nem

veszem észre;– az élményt nem a valóságnak megfelelõen ér-

tékelem.Lessing: „Többet ér egy egyénileg elkövetett

hiba, mint egy tekintélytõl elfogadott igazság.” Polzer-Hoditz így ír Steiner haláláról:„Egy földi szervezettel a szellemi világban nem

maradhat kapcsolatban, ezért a mozgalmat azegyes tanítványoknak kellett a katasztrófán átve-zetni.” Itt arra utal, ami a Társaságban 1935-benlejátszódott. „Ezek az egyes lelkek, akiket el tudérni, akiket segíteni tud, ha jóakaratúak.”

Sok évvel halála után és életrajzának kiadásaután jelent meg egy könyvecske, a „Sorsképekszellemi tanuló koromból9, 1942-43”; melybenszerepel egy 1931-es budapesti epizód. A tanuló-korszak 1908-ban kezdõdött. Polzer-Hoditz azemlékezõképesség mestere. Ugyanazokat az él-ményeit többször is följegyezte. Mit tartott jelen-tõsnek, hogy 1908 óta újra leírja?– egy beszélgetését Steinerrel 1917-bõl;– egy másik beszélgetését 1924-bõl, melyben

Steiner arról tudósítja, hogy apja a szellemi vi-lágban tevékeny;

– 1928-as álomélményérõl: egy képben ébred

fel a régi Rómában, egy császári trónon ül,elõtte hódoló emberek. A kép eltûnik, s egymennydörgõ hang szól: „Hadrian”. A beszél-getésben Steiner utalt rá, hogy õ (Polzer-Hoditz) élt a római idõben. Polzer-Hoditz fog-lalkozott Hadrianussal, aki római békecsászárvolt. Mellékneve Graeculus (Görög) volt, lel-ke szerint görög volt, az Eleusis-i misztériu-mokban lett beavatva, járt Egyiptomban is.Nem csak római volt, hanem szerette és ismer-te a görögséget. A Római Birodalom fényko-rában nem akart több területet hódítani. AkiPolzer-Hoditzot mélyebben meg akarja ismer-ni, annak Hadrianussal kell foglalkoznia.

Részlet a könyvbõl:„1931. április; Budapest, Mátyás templom a

Halászbástya fölött. Apával és lányával10 lépek kia templomból. A legszebb tavaszi idõ, Húsvéthét-fõ. (…)

Hunyadi Mátyás nagy lélek volt. Hosszan idõ-zött Bécsben, és Frigyes11 nem tudott bejönni sa-ját városába. A titkos hagyomány szerint a Rózsa-kereszt mestere ott volt Mátyás halálos ágyánál.Rengeteg könyvet gyûjtött össze, könyvtára világ-hírû volt. Sok közülük eltûnt. Ezek veszélyesekvoltak Róma hatalma számára. Elsõ feleségePogyebrád lánya12 volt. A népnyelv szerint máso-dik felesége13 mérgezte meg Mátyást. A nápolyinõ Róma szolgálatában állt. (…)

Emlékek rohannak meg ifjúkoromból, mikormost, idõsödve újra e földre lépek. A beszédetrészben elfelejtettem, akkoriban is gyengén be-széltem, amikor a huszároknál szolgáltam. De adallama és a cigányosság csodálatosan ragadjameg a lelkem. Valami õsi nekem mindkettõ.

(barátja:) Eddig azt gondoltam, inkább a szláv-sággal vagy összekötve, de most látom, milyenközel áll hozzád Magyarország.

(PH:) Számomra mindkettõ a Kelet. Ausztriafeladata az volt, hogy mindkettõt helyesen értse.Ezt ugyan az egyház nem akarta, mert ez veszé-lyes a római birodalomra nézve. Ezért úgy irányí-totta az oktatást és a gondolkodást, hogy a szelle-mi megismerés megbénuljon. Túl kevés volt aszellemi erõ, hogy megoldja a feladatot, ami rálett róva. Egy sorsáramlás halad át a magyar föl-dön, mely a szlávokkal együtt sokáig török igaalatt állt. És ez a sorsáram Stephanus nevével fo-nódott össze; ez németül azt jelenti: a megkoro-názott. Az elsõ mártíroktól ered ez az áramlat. Enéven bölcs királyok uralkodtak a szláv szerbeknépén. Magyarország nagy királya is e sorba tar-tozik, noha az elõbbiektõl különbözik keresz-ténység-felfogásában. Õk (a szlávok) hordozói

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 30

31

voltak ennek a szellemi áramlatnak, mely egy jö-võáramlás. Szent Vitus, Zarathustra bölcsességé-vel papkirályságot ígért. Prágáig vezetett ez azáramlat: Wenzeslaw – Premislaw: a megkoroná-zott – a jövõgondoló – lénye szerint ugyanaz,mint Stephanos – Prométeusz. Õ (Vencel) a SzentVit székesegyházban van eltemetve. Az õsi szlávmisztériumok szemlélete öltöztette Libussa legen-dájába az eljövendõt. Ilyen szorosan kötõdnek amagyarok ehhez a jövõ-király-áramlathoz, mely-nek szükséges volt észak felé haladtában a magyarföldeken át venni útját. A török csapást próbaté-telnek tekinthetjük.”

Mindkét nép – a szláv szerbek és a magyarok– ellenállást fejtett ki Rómával szemben, és mind-ketten török uralom alá kerültek.

Két hónappal késõbb Polzer-Hoditz ugyan-ezekkel a barátaival nyaral Lussingrande-ban(Velí Lošinj), egy magányos panzióban.Antropozófiai ciklusokat és a cseh történelmet – Palacky – viszi magával olvasni, 6-7 kötetet.Visszavonul szobájába, s húsvéti élményéhez kap-csolódva Mathias Corvinus Pogyebrád György el-leni harcáról olvas. Az 1458-as háborút Rómainspirálta. Ekkor lett Mátyás magyar király,Pogyebrád György cseh király, II. Pius(Piccolomini bíboros) pápa. Ez Polzer-Hoditz szá-mára jelentõs konstellációt mutat. ChristianRosenkreutz 1459-es beavatásához van köze, akiMátyás halálos ágyánál megjelent. Éppen errõlolvas Palackytól, amikor elszunnyad, s egy han-got hall: „nézz a falon lévõ képre, valamit mon-dani fog neked.”. Mi az? Már napok óta itt lakik,és még nem vette észre a képet. Megrendülten ol-vassa a falon lévõ reprodukció alatt a magyar fel-iratot:

„Hunyadi Mátyásnak Prágában 1458-ban hí-rül adják, hogy magyar királlyá megválasztották.”

„A sors világosan szólt, hogyan is értsem?”kérdezi. „Olyan sok szoba áll üresen ebben a ház-ban. Csak ez nem az. (…) Ez nem volt véletlen.Kérdezem magamtól, hogyan állunk együtt ebbena hosszan eltelt idõben? Most fel lettem szólítva,hogy élesebben figyeljek arra, mi fog történni.”

Sok ilyen élménye volt. Komolyan vetteSteiner intencióit, aki azt mondta, bízni kell, hogyaz érdeklõdése elõbb-utóbb elvezeti a célhoz.

Egy mai történész kiválaszt egy korszakot, ésazt absztrakt módon tanulmányozza.

Steiner azt mondta: a világ, a sorsáramlás azember elé hozza azt, amit vizsgálnia kell. Ehhezpersze bizonyos aktivitásra van szükség. Itt a ket-tõ találkozik. Polzer-Hoditz aktivitást fejtett ki:„amit csinálok, az harmóniában van azzal, ahol

vagyok.” Konkordancia a belsõ munka és az ob-jektív körülmények közt. Ha szándékunktól füg-getlenül szembejön valami, és egybeesik azzal,amit keresünk, ott harmónia van. Ez gyakran elõ-fordul, de nem vesszük észre. Mi az elsõ feltéte-le? A belsõ csend. Ebben jelenik meg a hang. Le-het, hogy sok ilyen hang beszél hozzánk, de nemhalljuk meg, mert saját belsõ világunk lármája el-nyomja. Az inspirációhoz üres tudat és teljescsend kell. Mai világunkban ez nehéz. Nagy a zaj.Polzer-Hoditz arra figyelt, hogy ami belül van,mennyire felel meg annak, ami kívül van. Aki õtinspirálta, segíteni akarta törekvéseit, Polzer-Hoditz szerint az maga Steiner volt. Elõadásait,írásait is így készítette; figyelt arra, mi jön felé avilágból.

1935-ben, Dunlop halálának napján kilépettaz Antropozófiai Társaságból.

1934-ben álmot látott egy Alexander szerb ki-rály elleni merényletrõl. A király egyik segédjével,aki ismerte Steiner Geheimwissenschaftját, közöl-te álmát és figyelmeztette, hogy mondja le terve-zett franciaországi utazását. Nem sikerült, a ki-rály elutazott és Marseille-ben meggyilkolták.

Jean Monnet, akit ma az Egyesült Európaegyik atyjának neveznek, Polzer-Hoditz tökéletesellentéte: „Az egyes ember nem számít – az egyesemberek jönnek-mennek. Az egyetlen, ami állan-dó: az intézmények.”

A XX. században ez a szemlélet azAntropozófiai Társaságban is megjelent. Így kön-nyen lehet olyan kijelentéseket tenni, hogy az elõ-adó „gyûlöli az Antropozófiai Társaságot”.

Lejegyezte és az idézeteket fordította: Ertsey Attila

Jegyzetek:

1. L. Polzer-Hoditz: Erinnerungen an Rudolf Steiner,Verlag am Goetheanum, 1985

2. Zeitgeschichtliche Betrachtungen, GA 1743. Societas Jesu – Jézus társasága: a jezsuiták4. Freimaurer: szabadkõmûves5. vegyesvállalat6. Stammgeist7. Samuel W. Huntington: Civilizációk összecsapása c.,

1990-es könyvében szereplõ térkép8. Naturgeist9. Schicksalsbilder aus der Zeit meiner

Geistesschülerschaft; Perseus Verlag, Basel, 200010. bécsi barátai, a Zeißig család11. német császár12. Katalin13. Beatrix

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 31

32

1915 õszén Rudolf Steiner a dornachiGoetheanumban1 a 19. század okkult megmoz-dulásairól beszélt. Mikor 12 évvel késõbb elõ-adásainak lejegyzett szövegét ismét elõvettem,egyik hely különösen szemembe ötlött. Akkori-ban leginkább épp készülõ könyvem témájafoglalkoztatott. Az osztrák nép problémája,Közép-Európa misztériumának kérdései tor-nyosultak elõttem, és Rudolf Steiner mûve éssorsának tanúságtétele azt mutatták, hogy az ál-tala mutatott út lehet az egyedüli, amely a rej-tély megoldásához vezethet. Sok mindent, amitaz emberek a kor viszonyai miatt érthetõ mó-don – de akár szándékosan is – félreérthettek,sõt magán az antropozófiai mozgalmon belül isfélremagyaráztak, át kellett írni, vagy úgy kel-lett elmondani, hogy ezt csak a növekvõ fejlõ-dés teheti majd érthetõvé.

A következõ helyeket szó szerint idézem2:

„…Ma olyan dolgokról szeretnék beszélni,melyeket gondolkodásukban és érzelmeikbenkövetkezetesen követhetnek, és belsõ életükbenképesek is követni. Ha továbbgondolják ezeket adolgokat, úgy minden bizonnyal messzire juthat-nak. Mivel elérkezett az idõ, hogy megnyilatkoz-zunk ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, megpró-bálok róluk úgy beszélni, ahogy csak lehet. Kezdjünk talán egy példával: Mint látják, anagy angol író, Carlyle egyik beszédében tettegy – köztünk legyen szólva – nem igazán jelen-tõs kijelentést Dantéról. Azt mondom tehát:Carlyle ezen a helyen nem valami jelentõs dol-got mondott Dantérõl – a beszéd Dantéról ésShakespeare-rõl szólt. De mondott valamit,ami mégis figyelemre méltó. Egy közönségesolvasónak, hiszen a legtöbb mai olvasó egyálta-lán nem olvas másként egy Carlyle beszédet,mint újságcikkeket, tehát annak a közönségesolvasónak, aki Carlyle beszédét olvassa, semmi

sem fog különösen a szemébe tûnni. Az azon-ban, aki a szellemtudományból nemcsak a ma-ga elméletébe, hanem a lelkületébe is fölvettvalamit, az éppen ezen a helyen Carlyle révénvalamire fölfigyelhet; Carlyle ezen a helyen ar-ra utal, hogy milyen érdekes is, hogy azok adolgok, amelyek külsõre véletlennek vagy azemberek kívánságával ellenkezõnek tûnnek,mégis hatalmas hatással bírnak.

Arra hívja fel a figyelmünket, hogy hogyanis történt ez Danténál. Dantét politikai irá-nyultsága miatt elüldözte hazája, ezért hát ván-dorbotot fogott és számûzetésbe vonult, de éppezáltal vált azzá, akinek ma ismerjük. Szám-ûzöttként arra kényszerült, hogy megírja az Is-teni Színjátékot. Erre azt mondja Carlyle: Dan-te nem kívánta, hogy hazájából elüldözzék! Aztnem kívánta. De ha ott maradt volna, úgy vala-miféle lord majorrá nevezték volna ki, és mintFirenze város egyik városatyjának rengeteg ten-nivalója lett volna, és minden bizonnyal nem ír-ta volna meg a Színjátékot! Danténak tehátszenvednie kellett, hogy az emberiség megkap-ja az Isteni Színjátékot. Dantéval valami olyas-minek kellett történnie, amit semmiképp nemkívánt magának. Az emberiség tehát az Isteniszínjátékot egy olyan történésnek köszönheti,amelyet Dante semmiképp nem kívánt magá-nak, és ezzel Carlyle-nak minden bizonnyal iga-za van. Ez egy szellemdús megjegyzés, de sem-miképp nem jelentõs olyasvalakinek, aki a be-szédet a szokásos értelmében olvassa. Annakazonban, ki figyelmesen böngészi a sorokat, ta-lán feltûnhet valami. Talán nem érzi egyértel-mûnek, hogy érzelmei miért parancsolnak álljta sorok olvasásánál, s talán azt sem, miért vanoly különös érzése Carlyle sorainak olvasása-kor épp ezen a helyen. Maga Carlyle sem érez-te megjegyzése súlyát; egyszerûen tette ezt amegjegyzést, mert elmés ember volt. De Carlyle

Ludwig Polzer-Hoditz

DAS MYSTERIUM DER EUROPÄISCHEN MITTE(Az európai Közép misztériuma)*

II. fejezet

Két feladat elõttRudolf Steiner és K.J. Schröer

* Orient-Occident Verlag, Stuttgart, 1928

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 32

33

semmit sem érzett abból, amit gondolok; shogy mire is gondolok, azt kerülõ úton szeret-ném tisztázni.

Tegyük fel, hogy Dantét nem üldözik el, ha-nem tanácsosként vagy Firenze város vezetõje-ként otthon marad, s mindent elér, amihez haj-lamai s adottságai képessé teszik. Példának oká-ért lehetett volna elöljáró. Ha az lett volna, je-lentékeny elöljáró lett volna és így tovább. Rö-viden tehát sok minden történt volna Dante ré-vén, de nem jött volna létre az Isteni Színjáték.Ennyire azonban nem egyszerû a helyzet; hafeltételezzük, hogy Dante célját elérte, Firenzé-ben gyökereitõl nem fosztották meg, a városvagy az egyház – ami a nyilvános szereplésszempontjából gyakorlatilag egy és ugyanaz -,egyik vezetõ embere lett. Minthogy Dante – eztaz Isteni Színjáték olvasásakor Önök is tapasz-talhatták –, jelentékeny képességekkel rendel-kezett, minden bizonnyal jelentékeny lett volnaLord Majorként is, és bizonyos, hogy valamihatalmas jelentõségû dologgal állt volna elõ.Tehát a történet egész másként nézett volna ki:Firenze nyert volna egy jelentõs államférfit ésvárosvezetõt. Igen, de nem csak ezt; képzeljékcsak magukat ebbe a Firenzébe, melyet olyantanácsokkal vezetnek, melyek olyan szellemiképességekbõl születtek, melyek aztán az IsteniSzínjátékba áradtak bele. Nos, egy ilyen zseniá-lis vezetés azonban azt is jelentette volna, hogymegakadályozta volna sok-sok jelenlévõ erõrejtélyes mûködését.

A legbutább kijelentés, mit ember csak tehet,hogy zseniális emberek nincsenek a világon.Rengeteg zseni van, de elpusztulnak, mert nemébreszti õket senki. Ha Dante városvezetõ lettvolna, akkor minden bizonnyal utódja is leg-alább annyira jelentékeny lett volna, és ilyenutódból lett volna vagy hét. Hét ember jött vol-na egymás után, hét jelentõs ember követte vol-na egymást Firenze város vezetésében, valamihatalmas jött volna létre, de nem az Isteni Szín-játék. 1265-ben megszületett Dante. Mostolyan idõben élünk, amikor, ha az a hét embertett volna valamit a városért, még ma is érez-hetnénk annak hatását, mert hét évszázadig tar-tott volna az. Hét évszázad egészen máskénttelt volna el, mint így, de nem ez történt”…

Rudolf Steiner ezzel szerette volna demonst-rálni, hogy a világtörténelem nagy rendjébenmi módon változnak meg az erõk. Meg akartamutatni, hogy az emberiség fejlõdéstörté-netében idõnként szükségszerû, hogy bizonyos

erõk más áramlatba kapcsolódjanak bele, mintamelybe a közvetlen külsõ látszat szerint beleakarnak áradni.

Most pedig, hogy a két feladattal kapcsolat-ban érthetõvé váljak, át kell térnem K. J.Schröerre. Hatalmas szerepe volt RudolfSteiner életében. A mai emberiség nem is em-lékszik rá, ki is volt õ, de ennek ellenére igenjelentõs lelket hordozott. K. J. Schröer a bécsiMûegyetem professzoraként mûködött, és Ru-dolf Steinert is tanította. K. J. Schröer orientá-lis-görög lelkével összekapcsolódott a félreis-mertség különössége. Ebben a megtestesülésé-ben csaknem észrevétlenül vándorolt végigéletútján, anélkül, hogy igazán ki tudott volnabontakozni, mert nem illett bele koránakintellektualizmusába. Személyiségét az a fajtalegtisztább platonizmus jellemezte, amely szá-mára az újplatonista eszmék csak szívfájdalmatokoztak, mert elõlük a tisztán plátói eszméketaz intellektualizmus elzárja. Ebben a megteste-sülésében rajongó Goethe-tisztelet volt Schröerlelkének legbelsõbb tartalma. Kortársai lelküle-te azt a módot, ahogy Schröer Goethe-tisztele-te megnyilvánult, szükségszerûen félreértette.

Rudolf Steiner mesélte, hogy egyszer aweimari Erich Schmidt, ki akkoriban a GoetheArchívumban dolgozott, hiú módon nyilatko-zott K. J. Schröerrõl. Arról vitatkoztak, hogymelyik weimari hercegnõ értelmes, és melyiknem. Így szólt ekkor Schmidt: Reuß hercegnõ – a nagyhercegnõ egyik leánya – nem okos nõ,mert K. J. Schröert nagy embernek tartja! Példaez arra, hogy Schröer szellemileg mennyire ide-gen volt átlagos intelligenciájú kortársai számá-ra. Eme félreismert léleknek lelki-szellemi

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 33

34

támasza volt Goethe, akirõl, mint azt maga Ru-dolf Steiner is mondta, érezni lehetett, hogynem tudott belekapcsolódni fizikai testébe. Va-lódi platonizmusról tanúskodik Schröernek „A19. század német költészete“ címû, minden ki-oktató, bölcselkedõ, öntetszelgõ intellektualiz-mustól mentes mûve is. Korának mérvadó sze-mélyiségei megvetõen kritizálták a mûvet, igno-rálták és a végén feledésbe is merült. Ugyaneztaz alaphangulatot mutatja Schröernek a „Goe-the és a szerelem“ címû mûve, ami nem egyéb,mint a legtisztább plátói szerelem kifejezése.

Meg kell mondanunk, K. J. Schröer a régi,plátói szellemiséget közelíti Goethéhez, de csakodáig jut, ahol az intellektualizmus elkezdõdik;mindenben eleven ideákat lát, ezért is taszítja elmagától az intellektualizmus, amibe nem képesbelevinni a spiritualitást, lelke ettõl visszaretten.

Fiatalkorát Pozsonyban töltötte és arról ál-modott, hogy Közép-Európának nem lenneszabad rómainak lennie, és hogy Közép-Euró-pának az új Görögországot, Macedóniának pe-dig az európai Keletet kellene képeznie. Álmai-ban emlék-képekként megismétli korábbi gö-rög életét. Orientális-görög lelke nem volt ké-pes elfogadni testi valóját, mely az öröklésbõlszármazóan alkalmazkodott a kor intellektua-lizmusához.

Rudolf Steiner szó szerint ezt mondta rólaszóló elõadásában:

„Így láthatjuk, miként is ragadt le a teljesenelfeledett Schröerben a goetheanizmus a spiri-tualizmussá átalakított intellektualizmus kapu-jában.

Mi mást is tehetnénk, ha – mint mondaniszokták – Schröertõl kaptunk ösztönzést, mint-hogy a goetheanizmust továbbvezetjük azantropozófiába. Úgymond, nincs egyéb lehetõ-ségünk. Gyakran állt az a megindító kép lelkiszemeim elõtt, miként Schröer a régi spiritua-lizmussal Goethe elé járul, és abban eljut az in-tellektualizmusig, és ahogy Goethét a spiritua-litásba emelt modern intellektualizmussal újraés újra megragadja, hogy lényét tökéletesenmegértse.

De mint mondtam, mi mást is lehet tenni,mint a bekövetkezett megtorpanást feloldani,és a goetheanizmust valóban átvezetni azantropozófiába.“

Rudolf Steiner mindig éber volt a nagy, azemberiség fejlõdése által megkövetelt feladatokiránt. Közvetlenül K. J. Schröeren keresztül

jutott el ezekhez a feladatokhoz. Az antropozó-fiára szüksége volt az emberiségnek; RudolfSteinernek sorsszerûen jutott ez a feladat. Ottkellett hozzáfognia, ahol az intellektualizmus alegerõsebb gyökerekkel rendelkezett, és ez atermészettudomány volt. Azzal kezdett hát,hogy Weimarba ment, és átvette Goethe termé-szettudományi írásainak feldolgozását és kiadá-sát. Schröer volt az az ember, kinek ajánlásáraSteiner megkapta ezt az állást.

Rudolf Steiner tehát elhagyta szûkebb pátri-áját és külföldre ment, ahol utána élni kezd, ésahonnan csak idõnként tér haza Ausztriába.Akkoriban minden bizonnyal nem volt ez köny-nyû számára: olyan idõket éltünk, mikor egyér-telmûen látszott, hogy Ausztria szakadék elõttáll, melyet képtelen átlépni. Lejátszódtak amayerlingi események, és ez az egész európaiemberiséget mélyen megrázta. Olyan hangulatvonult végig Európán, mely a legborzasztóbba-kat sejtette.

Ami azután 1914-ig lejátszódott, az nemvolt egyéb, mint egy olyan rothadási folyamat,mely már nem hordozott szellemi erõket, ha-nem csak automatikusan tovább mûködöttanélkül, hogy a feltörõ új erõket támogattavolna, vagy tevékenységükhöz lehetõséget tu-dott vagy akart volna adni. A hagyományosfolytonosságból nem következett már semmi, afeladatok megoldhatatlannak bizonyultak.

Elõször életképes szellemi alapokat kellettlétrehozni, és az intellektualizmust elsõsorban atermészettudományok terén legyõzni.

A megelõzõ nyolcvanas években RudolfSteiner fiatalemberként ott állt az osztrák kép-viselõház galériáján, s hallotta, miként beszél-nek a különbözõ népek képviselõi. Számáramegnyilatkoztak ezeknek a beszédeknek mély,a szónokok számára öntudatlan szellemi alap-jai; meghallotta belõlük az intellektuális tartal-mon keresztül azt, ami a Kelet és Nyugat köztikiegyenlítõdésre törekedett. Ez abban az idõ-ben volt, amikor egyre jobban összebarátkozottK. J. Schröerrel, aki azzal küzdött, hogy plátóilelkével megpróbáljon hatni a számára annyiraidegen rómaiság lényére. Közép-Európa rómailett és intellektuális, a valóságban a népek iskínlódtak a lényüktõl oly idegen római formákigája alatt. Steiner azt élte át a parlamentben ésaz osztrák-magyar szekció ülésein is, amivel K.J. Schröernél is találkozott, mégpedig azt, hogya Kelet, a Nyugat, az Észak és a Dél össze-visz-sza beszélnek, és nem találják az elveszett sza-vakat.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 34

35

Nem tudott közvetlenül belekapcsolódni azAusztriában égetõen fontossá vált feladat meg-oldásába, beleszólni a különbözõ népek képvi-selõinek terméketlen vitáiba. Sok minden meg-történhetett volna, ha képességei és erõi bele-nyúltak volna Ausztria összezavarodott viszo-nyaiba. Ami azonban megtörténhetett volna, azmégsem tudott volna olyan világot átfogó je-lentõségû lenni, mint amit a világhelyzet tény-legesen megkövetelt. A feladatot elsõsorbanszellemi síkon kellett megragadni; ezért elõszörazzal a feladattal kellett kezdeni, melyet a világfejlõdése megkövetelt, és amelyet csak akkorlehetett megoldani, ha az ember belelátott aszellem világába. Ebben a tudatban hagyta elRudolf Steiner 1890-ben hazáját, és mentWeimarba.

Rudolf Steiner személyes sorsa az 1880-asévek végén, ha az emberiség fejlõdésének szem-pontjából sokkal döntõbb és átfogóbb módonis, de hasonló volt, mint annak idején DantééFirenzében, mikor számûzték és menekülniekellett, s mely számûzetésbõl az Isteni Színjátékkeletkezett. Természetesen nem volt véletlen,hogy számûzetésbe kellett vonulnia; hisz szinteösztönösen maga idézte elõ azokat az esemé-nyeket, amelyek az Isteni Színjáték keletkezésé-nek szükséges elõfeltételei voltak. RudolfSteiner tudatosan ragadta meg feladatát, aweimari utat szabad elhatározásból, és nemkényszerbõl választotta feladata megvalósításá-hoz, így tudta az emberiségnek az antropozó-fiát adni. Ha azok az erõk és képességek, me-lyeket az antropozófia szellemvilágból való le-hozatalára fordított, beleáradtak volna az Oszt-rák Birodalom népei zûrzavarának rendezésé-be, ma másként nézne ki Európa térképe. Szük-séges lett volna szellemi síkon megragadni azt,amit ma absztrakt módon népszellemnek neve-zünk, hogy megoldhassuk a Közép népeinekproblémáját. Ezzel enyhíteni lehetett volna akatasztrófát. Hogy úrrá legyünk a helyzeten,nem lehetett közvetlenül beavatkozni; a világkarmája másként akarta. A világtörténelem azantropozófiát követelte. Az, aminek jönnie kel-lett, nem jöhetett oly kényelmesen az emberi-ség számára, nem érkezhetett egyetlen emberisteni sugallatából, és nem avatkozhatott beközvetlenül a földi valóságba, mert a létesülõkereszténység mélyebb értelmének ez nem fe-lelt volna meg. Rudolf Steiner nem avatkozha-tott be közvetlenül az eseményekbe. Az embe-riségfejlõdés az emberiség részérõl olyan önállófejlõdést és szellemi felismerést követelt meg,

amelybõl kiindulva a földi viszonyok ésszerû újszociális rendjét alakíthattuk volna ki. Dantét asors kényszerítette, Rudolf Steiner önként menta sorsa elé.

Mikor sokkal késõbb az antropozófia tény-legesen, bensõleg elérhetõvé vált az emberekszámára, és az események lehetõvé, sõt szüksé-gessé tették a beavatkozást, Rudolf Steinermegtette elsõ kísérletét, hogy az antropozófiaalapján beavatkozzék az immáron végképp za-varossá vált földi viszonyok rendjébe. Ez voltaz a többféle módon kivitelezett kísérlet, melykülsõleg a szociális organizmus hármas tagozó-dásaként jelentkezett, és amellyel kapcsolatbanmegfelelõ mennyiségû irodalom áll ren-delkezésünkre3. Az antropozófia alapjai azon-ban még nem szilárdultak meg kellõ mértékbenaz emberekben; mégis kísérletet kellett tenni,mert az akció részleges sikere is enyhíthetteazon katasztrófát, melyben az emberiség akko-riban volt.

Rudolf Steiner a következõt mondotta: „Hamindaz, amit a világ akarata mindenütt köve-tel, és amire én csak felhívom a figyelmet, nemaz emberek ésszerû döntéseként valósul meg,úgy a következõ évtizedekben katasztrófák so-ra következik be.”

Az antropozófia a kísérlet sikertelensége ésaz emberek fogyatékosságai ellenére is továbbfejlõdik. Külsõ kényszerítõ hatalmak gátolhat-ják, de többé már nem kapcsolható ki az embe-riség fejlõdésébõl; az emberiség és a világ tuda-tának fejlõdésében, túl emberi születésen és ha-lálon, a szellemiségében egyszer s mindenkorrabiztos talajra lelt a halhatatlan emberi lélekben.

Fordította: Kónya Dezsõ

Jegyzetek:

1. A dornachi Goetheanum attól a pillanattól létezik, mi-dõn 1913. szeptember 20-án letették az alapkövét. Aszellemi Goetheanum már az építés egész idején léte-zett. Az elõadások helyszíneként ezalatt egy barakksze-rû ácsolt terem (Schreinerei) szolgált.

2. Az elõadás Dornachban, 1915. október 23-án hangzottel.

3. Rudolf Steiner: Die Kernpunkte der sozialen Frage…Dornach, Wien, Stuttgart, 1919 – 41-80. Tausend,Stuttgart 1920 (Magyarul megjelent: A szociális kérdéslényege, Mandátum Kiadó) – In Ausführung derDreigliederung des sozialen Organismus, Stuttgart1920 – Mindkettõ: Philos.-Anthroposoph. Verlag amGoetheanum, Dornach, Svájc)

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 35

36

„…A fizikai test szorosabb értelemben véveaz anyagi test, melyet a tudomány messzeme-nõen kikutatott. Tartalmazza egyrészrõl mind-azt, amit az anatómiai atlaszok rajzain látha-tunk. Ezen túl azonban a négy halmazállapototis megtaláljuk benne a négy elem - föld, víz, le-vegõ, hõ – értelmében, ahogy Arisztotelész ta-nította az elemeket. A fizikai test szilárd, föld-szerû része lerajzolható, a folyékony test márnem, a levegõ-gáz állapotú már kevésbé, ahõtest pedig már egyáltalán nem. A fizikai testtehát négyszeres testiség.

Ha azonban a magasabb lénytagok (élet, lé-lek, szellem) nem nyúlnának bele a maguk mé-

diumain keresztül (víz, levegõ és tûz – jobbanmondva: folyékony, légállapotú és hõszerû) eb-be a fizikai testbe, akkor az csupán egy holttestlenne, melyet a Föld azonnal felold, amint amagasabb lénytagok elhagyják. Már azt, hogyélünk, az elsõ érzékfeletti lénytagnak, az élet-testnek vagy képzõerõ- vagy étertestnek kö-szönhetjük, ami a maga erõivel áthatja, megele-veníti az ember vízorganizmusát, mintegy azonkeresztül kapcsolódik a testhez. (…) (Az emberlénytagjai, 22.old.)

A vízorganizmus (33-37. old.)Mindig nehézséget okoz, ha a víz-, levegõ-

vagy hõorganizmust önmagában akarjuk leírni,

Kádas Ágnes

HIDROTERÁPIAI KÉPZÉS BAD BOLLBAN, A MARGARETHE HAUSCHKA

RITMIKUS MASSZÁZS ÉS MÛVÉSZETI TERÁPIAI ISKOLÁBAN

PEDAGÓGIA-GYÓGYÁSZATPEDAGÓGIA-GYÓGYÁSZAT

2003 nyarán Asconában jártam, ahol felkerestem az Ita Wegman alapította szanatóriumot és gyógypedagógiaiintézetet. Asconában a levegõ olyan különösen eleven volt, olyan korábban soha nem tapasztalt játékát lehetettérezni, hogy ez eszembe juttatta azt a terápiai képzést, melyrõl a Margarethe Hauschka Iskola prospektusában ol-vastam: Mozgás-fürdõk. Ita Wegman fejlesztette ki ezt a terápiát is. Korábban már hallottam róla; azt például, hogya kád vízben fekvõ páciens mellett a vízben a kezükkel keltett hullámok-örvények irányításával egy, a masszírozás-nál sokkal finomabb hatást lehet a betegre, egy adott testrészére vagy szervére gyakorolni. Kíváncsi lettem, vajonmit is jelent ez a terápia, és elhatároztam, hogy – amennyiben Frau Marbach, az iskola vezetõje megengedi, akkor– elvégzem ezt a képzést. Frau Marbach hozzájárult a részvételemhez, annak ellenére, hogy elárultam neki: én nemfogom gyakorolni ezt a terápiát, csupán nagyon érdekel minden, ami Ita Wegmantól származik.

Rajtam kívül valóban csak olyanok vettek részt a kurzuson, akik betegekkel foglalkoznak: ápolónõk, terapeu-ták, gyógytornászok vagy masszõrök – nagyon sokféle helyrõl jöttek a résztvevõk, Németországon kívül Svédország-ból, Norvégiából, Chilébõl és ketten Magyarországról.

A képzés egy részében a terápia elméleti alapjaival foglalkoztunk – természetesen egy hét alatt ez a foglalkozáscsak villanásszerûen tudott egy-egy képet elénk állítani ezen alapokra vonatkozóan; inkább csak ösztönzésül szol-gált, hogy a hallottakat, tapasztaltakat milyen irányban lehet majd a késõbbiek során – a gyakorlat mellett – elmé-lyíteni. A kurzus nagyobb részét maga a gyakorlati oktatás tette ki. Egy-egy fajta fürdõterápia bemutatása utánpontosan leírtuk és lerajzoltuk az egyes lépéseket, mozdulatokat – már amennyire ez szavakkal vagy rajzokkal meg-ragadható –, majd elkezdtük a gyakorlást, ami – bevallom, rendkívül kemény munka volt.

Az egész kurzust Frau Marbach elõadása alapozta meg a vízrõl – hol találkozunk vele a környezõ világban, azemberi organizmusban, a világfejlõdés során mikor és milyen fejlõdési fázisban keletkezett, mit képvisel, és miértalkalmas médium, ha gyógyító impulzusokat akarok az emberi organizmusba eljuttatni. Hogy a víz jelentõségérõlaz emberi organizmus – és általában minden életjelenség - közelítõ képünk legyen, következzen itt most MargaretheHauschka: Ritmikus masszázs címû könyvének (Margarethe Hauschka –Schule, 1972, Bad Boll) néhány részlete.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 36

37

hiszen mindegyik mindegyikkel kapcsolatbanáll és egymást kölcsönösen áthatják. Ahogy atermészetben az elemek összekeverednek, úgy arajtuk keresztül mûködõ magasabb entitások –élet, lélek és szellem – is sokrétûen egymásbahatnak. Mégis mindegyik egy organizmus.

A folyékony elem, a víz, mint ami az ég erõ-it közvetíti a Földnek, minden régi kultúránakszent eleme volt. Az ember mindig a vizekhezfordult, ha a földi szférával való túlságosanmély összeszövõdöttségbõl gyógyulást keresett.Az ember a föld porát lemosta lábáról. A for-rásnál az ég közelében érezte magát, kozmikusbölcsesség élt a források körül. Odin Mimirforrásából merített. Úgy gondolták, hogy azéletet ajándékozó folyékony elemig hatolnak leaz isteni erõk. Minden szent helynek volt forrá-sa. Az áramló víz mellett ülve az ember lelkétmegérinti minden földi múlandóságának meg-sejtése, önzetlen lemondás ragadja meg a lelketés földereng benne az égi haza utáni honvágy. Avízi lények minden mesében és mondában a vá-gyakozást, a könnyebb levegõelem felé törek-vést jelenítik meg.

A föld vizei, ahogy levegõje is, összefüggõorganizmust alkotnak, amely a földgolyó életé-ért felelõs. Ma kezdjük sejteni, hogy ez mennyi-re igaz, amikor a technika ilyen mértékben ha-lált terjeszt. A víz, a folyékony elem tulajdonsá-gait az éterikus világ törvényszerûségei hatá-rozzák meg. Ezért a három folyamat, a Sal,Sulphur és Merkur, azaz a sóképzés és alakítás,a feloldó átváltoztatás és a ritmikus kiegyenlítésfolyamata a víz lényében benne van. A vízneknincs saját formája, minden formához hozzá-idomul, a Földön ismétli a kozmikus gömböt.Ha a földfelszín egyenetlenségeit kisimítanánk,akkor a Földet egy 1,5 km mélységû vízköpenyburkolná. A hõ, fény, kémiai erõk és élet koz-mikus erõvilága mindenütt áthatja a földgolyóvízorganizmusát. Ez a vízorganizmus kozmikusritmus szerint lüktet az árapályban, hideg ésmeleg áramlások járják át. A víz mint elem ké-pes a föld sóit feloldani és a felsõbb erõket, afényt és hõt, magába fölvenni, a levegõvel rit-mikusan keveredni. A folyékony elem így köz-vetít a sóképzõ, összehúzó földi erõk és a felol-dó fény- és hõerõk között. Az alakító princípi-um megnyilvánul a felszín „bõrképzésében” is,ami felületi feszültséget mutat úgy, hogy kisebbrovarok szaladgálni tudnak a vízen; másrésztmegnyilvánul a feloldó princípium is, ami a vi-lágtengerek és folyók hihetetlen mértékûemésztési erõiben jelenik meg, végül a ritmikus

princípium a víz emelkedésében – (vissza)lehul-lásában, az elpárolgásban, majd újra megsûrû-södésében, az ár-apály jelenségében. A folyókmeander- és örvényképzése is ritmikus karak-tert mutat. Mélyen bevezet a víz lényének meg-ismerésébe Theodor Schwenk: Das sensibileChaos címû könyve (VFG, Stuttgart).

Mindezek a tulajdonságok a víz-elemet ide-ális környezetté teszik minden életfolyamatszámára. Korábban ezért az egész medicinát afolyadékemberre vonatkoztatták; a folyadék-ember minõsége – hogy benne a nedvek jólvagy rosszul keveredtek – döntött egészségvagy betegség kérdésében.

Természettudományos irányultságú korunkkezdetéig a gyógyítás alapját a folyékony emberszemlélése képezte.

Az ember vízorganizmusa egy eleven egység,melyben számtalan részkörforgás együtt hullám-zik. Olyan tagozódást mutat, amely megfelel azemberi organizmus funkcionális hármas tagozó-dásának. Az anyagcsere-folyadékok elevenek,szulfurikusak, zavarosak, bennük és az anyag-csere-szervek sejtjeinek folyékony részébenmegy végbe a szervek életéhez tartozó végtelensok anyagkapcsolódás és általakulás. Ezeknek afolyamatoknak a végpontján találjuk a vérkép-zést. A vér és vérkörei képezik a vízorganizmusközépsõ részét. A légzés bekapcsolódásával ez afolyadékorganizmus egy egészen meghatározottritmust kap. A keringés tulajdonképpen nemcsupán egy körforgás, ahogy általában rajzoljuk,hanem a vér a szívben lévõ központjából kisu-gárzódik, mintegy kilökõdik a perifériára egé-szében véve és minden egyes szervbe külön-kü-lön is, és megint visszahúzódik a szívhez. Ez egy

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 37

38

olyan mozgás, amit egy pumpa soha nem lenneképes létrehozni. A szívnek sokkal nagyobb a je-lentõsége. Láttuk, hogy az asztrális test a csillag-erõkkel való rokonságával a légzésen keresztülbevonul a keringésbe, és belülrõl impulzálja azétertestet. Ez egy erõ bennünk, a csillagok for-gásával azonos, amit az asztráltest az étertestbebeleír, és ami a vért magával viszi, ahogy kívül acsillagok ritmusa behatolva a Föld étertestébeár-apályt hoz létre és a növényi nedvek emelke-dését és aláhullását. Az étertest folytonos moz-gásban van. Csak a fizikai testben vannak a dol-gok a térben nyugalomba rögzítve. Az éter- vagyélettestben, mely a vízorganizmust átfogja, min-den folytonos mozgásban van. Állandóan alaku-ló, egymásba ható ritmusok hatják át, melyeketaz asztráltest kelt benne. Ahol mozdulatlanul áll,ott haldoklik.

A fej halálfolyamataihoz tartozik ezért a víz-organizmusnak az a része, amelyik csak aligáramlik, amely minimális mennyiségû són kívülsemmit sem tartalmazhat, hogy túl sok élettelne zavarja a tudati folyamatokat, melyeknek„Sal”-állapotú folyadékra van szükségük. Aliquor és az érzékszervi folyadékok olyan he-lyek, melyekbõl az élet már csaknem teljesenvisszahúzódott. Vagyis az étertest részben ki-emelkedett, hogy a tudati folyamatokat szolgál-ja. Étertestünk kiemelkedett része az alapja kép-zet- és észlelés-életünknek, fantázia-erõinknek,„folyékony” gondolkodási folyamatainknak.

Ugyanazon törvények szerint gondolkodunk,melyek a növekedésben is mûködnek. A gyer-mek iskolaérettsége abban áll, hogy szervei ki-fejlõdtek és egyre több étererõ tud kioldódni akorábbi növekedési folyamatból, és tudatos lelkiéletük alapjává válni. Ha túl korán vesszükigénybe a gyereket intellektuális területen, ak-kor hiányosan kifejlett szervekkel és késõbbi,gyakran súlyos károsodásokkal kell számolnunk.Ha tehát az étertest kioldódik a vízorganizmus-ból, akkor a vitalitás csökkenése lép fel; ha szo-rosabban összekapcsolódik a folyadéktesttel, ak-kor ez intenzívebb életet ösztönöz. Így a folya-déktestben az elevenség különbözõ fokaival ta-lálkozunk. Három terület keletkezik. Kezdve areprodukciós és anyagcsere-folyadékokkal, me-lyek zavarosak és sejtekben gazdagok, de na-gyon elevenek, a véren keresztül, mely a megele-venedés és gyenge elhalás ritmikusan változó ál-lapotain megy keresztül a vörös és kék vérben,egészen az érzékszervi-idegrendszer liquorsz-erûen tiszta folyadékaiig, melyek már csaknemásványiak, amit a következõ kis vázlat mutat.

IdegrendszerLiquor cerebro-spinalis

Ritmikus rendszerVörös és kék vér

Anyagcsere rendszerChylus és nyirok

Az egész vízorganizmusban felhajtó erõ mû-ködik. Ennek különös jelentõsége van a fejben,még ha ez az elv az összes szilárd lerakódásra isérvényes. Az úszó agy kiemelkedik a nehézséghatása alól, hogy gondolkodhassunk, hisz ösz-szesen mintegy 20 g-nyi súllyal nehezedik csakaz erekkel sûrûn átszõtt alapjára. A gondolko-dó funkciónak nyugodt tükörre van szüksége.Ezzel szemben a szív-tüdõ organizmusban avízorganizmus a légzés és pulzusfrekvencia ré-vén a Napritmustól kap impulzust, ahogy azt aKeringés és szív címû fejezetben majd köze-lebbrõl megvilágítjuk. Itt sosincs nyugalom,ami a halált jelentené, hanem a ritmikus moz-gás áll az elõtérben. Az anyagcsere – azaz azéletfunkciók - területén a folyadékorganizmusta máj irányítja. A máj anyag-átváltoztatásainkrejtélyes alkimista laboratóriuma. Az össze táp-folyadékot a máj a kapuéren keresztül kapja abélterületrõl, és itt a legsokrétûbb életfolya-matok ragadják meg ezt a szubsztanciát. A koz-mikus ritmus helyet ad individuális, akaratla-gos mozgásimpulzusoknak, és a fõ hangsúly afolytonos kémiai-akimisztikus anyag-átalakítá-son van. A ritmikus masszázsnál alapvetõ, hogya fogásokkal ezt a folyadékembert figyelembevegyük. Minden pulzáló, áramló fogás a szöve-tek megelevenítését, a szívó hatásúak a felhaj-tó- és felszívó erõk a tápanyag-felszívás ösztön-zését, a plasztikus fogások pedig az étertest fi-zikai testben zajló alakító tevékenységét és sta-bilizálását szolgálják.”

Mindaz, ami a ritmikus masszázsra érvényes,fokozott mértékben érvényes a mozgásfürdõkre.Itt ugyanis a pácienst körülveszi az a médium,amely az organizmuson belül az életfolyamatokhordozója. Sok esetben a mozgásfürdõvel sokkalmélyebbre nyúló hatást tudunk elérni, mint amasszírozással, mert a bõrön kívül létrehozottáramlásoknak a bõr mintegy tükrözési síkot ké-pez, így ezek (esetleg a terepeuta kezének érintésenélkül) közvetlen hatást tudnak gyakorolni a fo-lyadékemberre, a páciens kiegyenlítõ, egészségesí-tõ erõire.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 38

39

Egy hóeséses péntek délután érkezett kö-zénk Marcus Roggatz, hogy a feltûnõ, nehezenkezelhetõ gyermekekrõl elõadást tartson.

Mitõl válik egy gyermek feltûnõvé? Ha agyermekeket egy spektrum mentén képzeljükel, akkor a spektrum egyik végpontján helyez-kednek el a feltûnõen nehezen kezelhetõ,nyugtalan, figyelemzavaros gyerekek, – akikszinte a patológia határát súrolják; míg aspektrum másik végén a feltûnõ képességekkelrendelkezõ, szinte zseniális gyerekeket találjuk.Érdekes, hogy korunkban a különös, feltûnõgyerekek száma egyre nõ. A spektrum patoló-giás felén találjuk a figyelemzavaros (nem ké-pesek figyelmüket hosszan egy dologra irányí-tani), és a hiperaktív (kontrollálatlan mozgásúés zavart koncentrációjú) gyerekek csoportját.

A természettudományos medicina megköze-lítése szerint ennek, és minden egyéb lelki za-varnak, pusztán fizikai, materiális oka van: ré-szint genetikai, részint agyi (szervi és biokémi-ai). A feltûnõ gyerekek megközelítésének má-sik pólusa a tisztán „spirituális” magyarázat.Ezen elképzelés szerint a nehezen kezelhetõgyerekek valójában képességekkel, és nem pe-dig hiányokkal rendelkeznek, sokkal átfogóbbaz érdeklõdésük, panorámaszerû az észlelésük,nem is akarnak pusztán egy pontra fókuszálni.Kvalitásaikkal a mi eltorzult és beszûkült éle-tünkre reagálnak, hiányosságainkra figyelmez-tetnek. Ezek szerint különleges képességekkel,kreativitással, nagy flexibilitással rendelkezõ,sokoldalú és erõs lelkek, akik nem is akarnak ami rendünkbe beilleszkedni. A nyugtalan gyer-mekek megközelítésének harmadik lehetõségeegy pedagógiai, nevelõi megközelítés. Eszerintaz emberi fejlõdés egyik lényegi mozzanata azimpulzusok gátlás alá helyezése, hogy egy cél-zott funkció kivitelezhetõvé váljon. Amennyi-ben a gátlás, akár a mozgás, akár az észlelés te-rületén hiányos, úgy a túl sok impulzus elborít-hatja a gyermeket, – túlmozgást vagy figyelem-zavart eredményezve. Ezért a nevelõ fontosfeladata a gátlást megjeleníteni a pedagógiá-ban, a határokat idõnként szûkebbre venni,

formát adni az impulzusoknak, és meghatáro-zott módon korlátozni a szabad teret.

A szülõnek, mint nevelõnek, a fentieken túl-menõen is alapvetõ szerepe van a gyermekinyugtalanság létrejöttében. Például az anya ér-zelmi impuzuskontroll hiánya, egy metamorfó-zison keresztül a gyermek mozgási impulzus-kontroll hiányává alakul. Az apa és az anyaprincípiuma alapvetõen különbözik a család-ban. Az anyai princípium a középpel, a ritmi-kus erõkkel áll kapcsolatban, az apai princípi-um pedig az akarati, anyagcsere-végtag pólus-sal és a fejterülettel fonódik össze. A hiperak-tivitás a végtag-mozgás pólus zavara, míg a fi-gyelemzavar a fejterülethez kapcsolódik, tehátaz ember két pólusán történik, nem pedig kö-zépen. Ezért nagyon fontos az anya ritmusa,mert a középbõl tudja a két megzavart pólustösszekapcsolni, és kiegyenlíteni. Az apa példa-képe formálja a gyermek saját mozgásait. Azapa a végtag-tevékenység közvetítõje. A gye-reknek át kell élnie az apa tevékenységét, fizi-kai aktivitását. A mozgásfejlõdés zavara eseténkülönösen fontos az apával együtt, közösenvégzett végtag-tevékenység (barkácsolás, szere-lés, kertészkedés).

Az egészséges, éber tudat fenntartásához a

Tasnády Krisztina

BESZÁMOLÓ M. ROGGATZ A SZABAD GONDOLATOK

HÁZÁBAN TARTOTT ELÕADÁSÁRÓL

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 39

40

szimpátia és antipátia erõk kiegyenlített talál-kozása szükséges. A figyelemzavart ebbõl az as-pektusból vizsgálva, két alapvetõ oka lehet akoncentrációs problémának:1. Az egyik lehetõség, hogy az antipátia erõk

nem kellõen erõsek, így a gyermek csak be-leálmodja magát a világba, mindennel eggyéválik, a dolgok nem tudatosulnak benne, ésbár sokáig figyel valamit, mégsem észleliazt.

2. A másik lehetõség, hogy a szimpátia erõkgyengék, így a gyermek nem tud, és nem isakar a világgal összekapcsolódni, mintegy be-leragad önmagába, flegmatikus, apatikus ka-raktert hordoz, hiányzik a kitartó figyelme.Hiperaktivitás esetén a gyenge antipátia

erõk mellett erõs szimpátia erõket találunk, te-hát az alsó mozgás, vágy pólus kerül túlsúlyba.Ez a konstelláció a mozgáskép kao-tizálódásához, karikatúraszerûvé válásához,hirtelen, lökésszerû mozgásrohamokhoz vezet.

A mozgás, a figyelem zavara szinte mindenesetben együtt jár az érzékelés, az észlelés zava-rával is. Elsõsorban a tapintásérzék zavarát fi-gyelhetjük meg: vagy túlérzékennyé válik a ha-tár-problémás gyerekeknél, vagy érzéketlennéválik a vastagbõrû, önmagukba beleragadt gye-rekeknél, akiknél célszerû érintéssel összekötnia megszólítást.

A nyugtalan gyerekek számának növekedésea jelenkor viszonyaiból is adódik, kapkodó,hektikus gondolkodásunkkal, szellemi környe-zetszennyezésünkkel hozzuk létre azt a miliõt,amely az ideges gyerekek növekvõ arányáteredményezi.

A gyógyítás, mint mindig, a középsõ, ritmi-kus részbõl tud kiindulni – a gyerekeket elsõ-sorban lélegezni, és aludni kell megtanítani. Aziskolában a ritmus, a kiegyenlítés a legfonto-sabb. A terápiás foglalkozás intenzív, kötött rit-musú legyen, fontos, hogy több különbözõ fel-adatot végezzenek. Hasznos a ritmikus masz-százs, gyógyeuritmia, cirkuszjátékok, zsonglõr-terápia. A hiperaktív gyerekekre az erõs vizuá-lis túlsúly a jellemzõ: mindent lát, de semmitsem hall, – ezért a bekötött szemmel végzettfülelõ, érzékelõ gyakorlatok fontosak lehet-nek. Mivel minden vizuális élmény kifelé szívóhatású, ezért a TV, mozi, videó és számítógépteljes tiltása szükséges. Hasznosak a megfigye-lési gyakorlatok, illetve a nagyon nyugtalangyerekeknél a szaglási gyakorlatok, mivel azerõs szagélmény segíti õket abban, hogy önma-gukhoz kapcsolódjanak. A mozgási gyakorla-toknak a hiányzó gátlás kialakítását kell meg-céloznia. A hiperaktivitás sikeres kezeléséheztöbbféle párhuzamos terápia szükséges.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 40

41

KÖRNYEZETKÖRNYEZETBú Ella

„MERT AZT ÁLMODJÁK, TÖBBÉ SOSE FÁK…”

Ma a világban sok új áramlat vesz körül ben-nünket, amelyek a természethez való viszonyunkmegváltoztatására törekszenek. A kiindulási pontmindegyikben közös, vagyis megjelenik mind-egyikben az a felismerés, hogy az utóbbi évtizedek-ben már elkendõzhetetlenül megjelenõ és láthatókörnyezetrombolás, a föld ásványkincseinek gát-lástalan kihasználása rövid idõn belül az emberiségkatasztrófájához fog vezetni. A felismerés tehátmegszületett, azonban a Föld megmentését kitûzõcselekvési formák igen eltérõ szálakon futnak.Évek óta foglalkoztat az a kérdés, vajon összeso-dorhatók-e ezek a szálak.

Az ember hiú. Szeretné önmagát azon kevés ön-feláldozó és tisztánlátók között tudnia, akik végülmegmentik a Földet a sok tudatlan, a fogyasztáscsapdájában vergõdõ tömeggel szemben, ill. szeret-ne a szent és nemes eszközöket igénybe vevõ kivá-lasztottak közt lenni, szeretné kivonni magát apusztító világfolyamatból.

A Greenpeace aktivistáinak hõsies fellépéseitmindenki jól ismeri. A fához láncolják magukat,hogy megakadályozzák a fa kivágását, a buldóze-rek elé feküdnek, ha kell, hogy egy környezetre ve-szélyesnek tartott beruházást fizikailag lehetetlenít-senek el. Azonban pontosan tudjuk, hogy tetteik-nek semmi eredménye nem lenne, ha nem lenne amédiák szenzációra szakosodott hada, akik élõadásban szeretik közvetíteni a legidegborzon-gatóbb eseményeket – mindezt a gyors tájékoztatá-

sért, mindezt értünk. A médiát, mint a manipulá-ció leghatásosabb eszközét használják tehát, hir-detve , hogy az ember egy felelõtlen lény, aki elõlilyen drasztikus, sokszor törvénybe ütközõ eszkö-zökkel kell megvédeni a magát megvédeni képte-len természetet. A természet egy rajtunk kívül állódolog, abba az ember tevékenységével folyamato-san csak belerondított, itt az ideje tehát kizárni be-lõle. Ezért alakítunk ki természetvédelmi területe-ket, védjük saját magunktól.

A harcias lendületre épülõ akciók mellett meg-jelent a Föld gyógyítására irányuló gondolat is.Nyoma sincs benne semmi harcnak vagy szemben-állásnak. A Föld egy élõlény, aki beteg. Beteg, mertaz ember megfeledkezett a föld élõ voltáról, a ter-mészetben élõ lényekrõl, a csak anyagban valógondolkodása megakadályozza a földlény érzéke-lését, a föld energiaáramait elvágja építkezéseivelhaldoklásra kényszeríti a bolygót. Fel kell fognunk,hogy az anyagi világ katasztrófái azt tükrözik, amia Föld belsejében zajlik. Pedig a Föld a XXI. szá-zadban gyógyulni akar, ebbe a gyógyító folyamat-ba az ember a földenergiák kiszabadításával, aszent helyek ápolásával, imádkozással kapcsolód-hat be. Az embernek rá kell hangolódnia a Földváltozásaira, bensõséges kapcsolatot kell kialakíta-ni a tájakkal, folyókkal. A Föld tönkretett szakrálisközpontjait, erõit „harmonizálni” kell, meg kell te-remteni a lehetõséget a földenergiák szabad áram-lására. Az ember feladata tehát egyfajta jóvátétel,

Rég úgy képzeltem a faiskolát,hogy fatanárhoz jár sok fadiák.

Fapadsorokban ülnek valahányan,akár egy közönséges faiskolában,

de fatízpercben igazi helyettesznek fakolbászt, isznak fatejet.

Fafiúk robognak fafolyosókon,s fakislányok tárgyalnak kuncogón

és el nem árulnák fatitkukat,bármíly kíváncsi a fafiúhad.

De ha faestén fölkel a fahold,a favant fölcseréli a favolt,

mert azt álmodják, többé sose fák,csupa valódi hús vér kisdiák.

(Weöres Sándor: Faiskola)

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 41

42

megkeresni vagy megkerestetni a földsebeket, ésnem a fizikaiság síkján, hanem az éterenergiák sík-ján bizonyos gyógymódokkal (ima, szent ének,szakrális föld-akupunktúra) segíteni. Saját belsõrezgéseinkre és belsõ energiánkra figyelve tudunka földenergiákhoz kapcsolódni, jelenlétét érzékel-ni. Az eredmény: az elmenekült lények visszatér-nek, a föld szent helyei ismét „mûködnek”, a Földúj minõséget kap.

Az ember keresi a világban a kapaszkodókat,ami irányt ad gondolatainak és cselekedeteinek.Arra már rájöhetett, hogy ha hiányzik az áttekin-tés, belsõ biztonság helyett mindig a külsõ hatásokirányítják.

Induljunk el ha nem is „Ádámtól-Évától”, deKáintól és Ábeltõl. Ábel pásztorként él az termé-szetben, amelynek része, amelyet nem kíván meg-változtatni, elfogadja a természet adományait. Ká-in a földet mûveli, át akarja formálni azt, olyasmi-nek odaadására készteti a földet, amelyet a földmagától nem lenne képes adni. Mindez elindít egyolyan kultúrfejlõdést, amely az ember saját belsõ,önálló világának kifejlesztését eredményezi. A maiökológia alapvetése szerint az ember folyamatosancsak rombolta beavatkozásával a természetet, nohamanapság már elismert, értékteli fogalom akultúrtáj fogalma, amely azért ezen szemlélet kisséfinomított változatát mutatja, vagyis elismeri azemberi kéz által formált természet értékeit.

Andreas Suchantke ökológus-biológus A part-nerség a természettel címû könyvében természettu-dományos alapossággal mutatja be, hogyan kell le-gyõzni a természet és kultúra, az ökológia és gaz-daság dualista, vagylagos, egymást kizáró megkö-zelítését. (Ez ma, az egyre inkább csak polaritások-ra épülõ világunkban nagyon nehéz feladat.) Meg-ismerjük a különbözõ korszakok földmûvelésimódjait, a létrehozott növénytársulásokat, láthat-juk azt a folyamatot, amely során az ember egyolyan fajokban gazdag, eddig sohasem létezett nö-vény-és állattársulásokat hozott létre, amely egyen-súlyát, harmóniáját az emberi kéz teremtõ erejénekköszönheti. A természet rombolása mindemellettnem tagadott tény. A pusztítás egykor elõkészületeés elõhírnöke volt az ökológiailag egészségesújrafelépítésnek. Teljesen más, mint egy önmagáértvaló pusztítás, a gyors profitért, teljes közömbös-séggel a következményekkel szemben. (Suchantkeökológiájában az adott kor emberi tudatállapotábahelyezve láttatja az összefüggéseket.) A korábbi ko-rok „pusztításának” valós értelme az volt, hogy lét-rehozza a kultúrtájat. Ez a szemlélet azért nagyonfontos, mert az ember teremteni képes voltát mu-tatja meg, azt a képességét, amely a Föld megne-

mesítésére képes. A mát tekintve azonban látjuk, atermészet ember által történõ továbbteremtésemegtorpant, az ember kultúrtevékenysége a tech-nikában lassan a természet alá csúszott. Mintha el-felejtettünk volna mindent, amit az elõzõ kor-szakokban megteremteni képesek voltunk.

Ma valóban olyan cselekedetekre van szükség,amelyek gyógyítják a természetet. Saját magunk-ban ismét föl kell építeni „Ábelt”. Csakhogy nemvéletlenül kellett az emberiségnek az eddig meg-tett utat végigjárnia. A minden egyes embernekmegadatott szabadság, – vagyis hogy eldönthe-tem, mit teszek, nem határozzák meg dogmákvagy korábbi isteneink parancsai – hozta meg afelelõsség terhét. Cselekedeteim következménye-iért felelõs vagyok. Nem mondhatom, hogy én,egy kicsi pont, nem tudom a világ fejlõdésétmegváltoztatni, mert az egyéni felelõsség súlyaminden egyes embert terhel.

Mindenkinek saját magának kell eldöntenie,milyen módon kapcsolódik környezetéhez. A ráte-kintés meghatározza, mit vesz észre, mit fogad bea körülötte lévõ világból. Úgy gondolom, sohanem adhatjuk föl a gyarló ember örök kétkedõ voltát, amely az igazság keresésére irá-nyul, s mindenrõl saját maga is meg akar gyõzõd-ni. A keresés során persze nagy megkönnyebbülés,ha úgy érezzük, végre rátaláltunk valamire, s a to-vábbiakban könnyen gördülõ megismerésben aztlátjuk igazolni, hogy tényleg jó úton járunk. Elvég-re, ha az út továbbra is göröngyös és kátyús lenne,az biztosan a rossz irányt jelezné. Csakhogy nemlehetséges-e, hogy démonjaink éppen ezzel a lágygördüléssel kívánnak bennünket más irányba terel-ni? Akkor most hogyan is tovább? Nincsenek biz-tos receptek, az ember csak saját magán átgyúrvahaladhat elõre, legfeljebb néhány útjelzõ lehet se-gítségére.

Bensõnk teljes szabadságával és világos tudattalkell megtalálni az utat, amely „visszavezet” a ter-mészetbe; hogy a fizikai világ élményeiben fölis-merjük a szellem megnyilatkozását.

Képességeink ilyen irányú fejlesztésére irányulJochen Bockemühl természettudományos tevé-kenysége. Az ember ma kívülrõl megismerõként álla környezetével szemben, absztrakt módon elkép-zelt tér és a térképen meghatározott pont lépettegy olyan tájélmény helyébe, amelyben egykor azember teljesen belemerült és ami gondolkodását,átélését és cselekvését meghatározta. Ma szükségvan egy egységes megismerési módra: például a táj-ban és az azt alkotó elemekben lévõ összefüggések-re a fa és a táj kapcsolatán keresztül eljutni.(Jelenségösszefüggés: egyetlen magányosan álló fa

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 42

43

a maga kiterjedésében, térbeliségében a fényviszo-nyok kifejezõje. Változásösszefüggés: az ágak nö-vekedésében megláthatjuk az idõt, a merev, egye-nes ágak rendszerint fiatal hajtások, míg a szabály-talan, rövid ízközû, szögletes ágrendszer pedig egyelöregedett állapotot jelez. Életösszefüggés: egy faalakjából kiindulva megismerhetjük egy hely képi-leg átélhetõ, megformált élettörténetét.)Bockemühl az egyes növénytõl a táji összefüggése-kig végzett kutatásokat és megfigyeléseket, ugyan-is fontos, hogy a valóságban megfigyelhetõ dol-gokról van szó! A természettel, mint élõlénnyel va-ló kapcsolatunkhoz szükség van a külsõ, a rajtunkkívül álló valóság, ill. a belsõ átélés, saját gondolat-világunk összekapcsolására. A látszólag elméleti-nek tûnõ fejtegetés mögött kõkemény realitás áll:a megismerési folyamat során az emberben olyanösszefüggések fogalmazódnak meg, amelyek meg-határozzák cselekvését. Ha cselekedetünket egyrajtunk kívül álló törvényszerûség ereje „hajtja vég-re”, akkor cselekedetünk nem szabad.

Bockemühl mellett egy másik meghatározó ku-tató egyéniség Ernst Michael Kranich, aki a koz-mológiai botanika alapjait fektette le. Növény-morfológiai vizsgálatai során megfogalmazta, hogyegy növényt nem lehet összefüggésébõl kiragadvavizsgálni, hiszen mindig találkozunk a környezõtérrel való harmonikus kapcsolattal és a térbe valóbeletagozódással. A formákat úgy kell szemlél-nünk, hogy nem pusztán regisztrálunk, hanem vé-gigjárjuk alakulásukat. Így tudunk behatolni tuda-tosan alakító mozdulataikba. A bolygók mozgásvi-szonyainak és a növényképzõdés közötti összefüg-gést a „képek egybehangzásának” módszerével al-kotta meg. A bolygómozgások tanulmányozása so-rán felismert mozdulatokat, törvényszerûségeketmegfeleltette a növényvilágban nyert képekkel.Kranich azzal a természettudományos meggyõzõ-déssel végezte tanulmányait, hogy a megismerés-nek az a feladata, hogy a tárgyat azáltal tegye meg-érthetõvé, hogy a gondolkodás által visszahelyezzeabba az összefüggésbe melybõl az észlelés térbeli-idõbeli korlátozottsága kiszakította. Ezzel a gon-dolkodással figyelte meg a Föld éves körforgását: aNap folytonosan életre kelti a Föld lelki életét,amely a növényvilágban válik szemmel láthatóvá.

Suchantke, Bockemühl és Kranich: mindhár-man természettudományos alaposságú kutatómun-kával olyan megismerési módon alkalmaztak,amelynek eredményeként a fizikai világ jelenségei-ben megjelenõ szellemi tartalmat ragadták meg,minden ember által utánkövethetõ módon.

Meg kell ismernünk, hogy milyen erõk mûköd-nek és hatnak bennünk.

Mit jelent, ha valami a felsõ emberhez, és mit,ha valami az alsó emberhez kapcsolódik? Mindenolyan módszer, amely kizárólag az ember belsõ ér-zékelésére épít, könnyen hamis eredményre vezetés önzõvé tesz. Vágyaink és érzelmeink képesek avalóságtól elszakadt területekre vezetni bennünket,ezek a vágyak bennünk élnek, s csak a tényszerûvelvaló ütköztetésben ismerhetjük föl. S a tudattalat-tira ható erõk ezen vágyainkon és érzelmeinkenkeresztül tudnak mozgatni bennünket. Soha nemadhatjuk föl, hogy egy belsõ igazság felismerésekormindig megkeressük a külvilággal való egyezést.

Környezetünkben egyértelmûen látható, em-berkéz okozta pusztítás külsõ képe megkérdõje-lezte a társadalomban az emberi cselekvés értel-mét. A külsõ lerombolt világ belsõ világunk tü-körképe – íme megjelent a destruktív emberkép,hasonlóra példát a történelemben visszamenõlegnemigen találunk. A ma természet- és környezet-védelme egy olyan, csak pusztítani képes ember-képre épül, amely alapjaiban elbizonytalanítottaemberi voltunkat. Az „ember méltóságának fé-nye” elhomályosult, s az ember lelke mélyén azõszinte kétségbeeséssel valami kiutat keresett. Ésa nemesre és magasztosra vágyakozó lélek meg-teremtette a maga számára a gyógyírt, a földgyó-gyítást. Maga mellé állította a szellemi világegyes lényeit, szabad akarattal ruházta föl és se-gíti õket, hogy az ember okozta rabságból kisza-badulhassanak, és elvégezzék azt a feladatot, amiaz embernek nem sikerült. A „csak halált hozó”ember megjelenése törvényszerûen létrehozta afelelõsséget az isteni lényekkel megosztani akaróembert.

A körülöttünk lévõ lények azonban „csak” aszellemi világ törvényszerûségei szerint képesekmûködni, a szabad akarat elnyeréséért az ember-nek kell megküzdenie. Isteni ajándékként kaptunkegy „elsõ természetet”, amely mellett, ill. amelybõlkultúrfejlõdésünk során megteremtettünk egy„második természetet”. Szabadságunk elnyeréseadta meg azt, hogy felelõsek vagyunk a világért;megjelent a morál fogalma. Gondolkodásomat, ér-zéseimet, és akaratomat ezzel az egyéni felelõsségetviselõ szabadsággal irányítom – és minden, ami eztaz univerzumban egyedülálló egyéni felelõsségetkiiktatja, ill. el akarja altatni, elfogadhatatlan.

És honnan tudja az ember, hogy amit csinál, ahelyes-e? Természetesen benne van a tévedés lehe-tõsége, hiszen ez a szabadság ára. De ha tévedünk,tévedéseink következményeit is hordoznunk kell – s egy napon szembesülnünk kell az igazsággal.„Ég és Föld elmúlnak, de az én beszédeim semmi-képpen el nem múlnak.” (Mt. 24,35)

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 43

44

A fûznek van egy – a többi növénytõl némileg különbözõ –hajlandósága, nevezetesen az, hogy bármelylevágott ágát földbe dugjuk, képes gyökeret ereszteni és kihajtani. Ha egyetlen ágat ültetünk el, az leg-feljebb egy kis fácskává nõ, kitéve a törékeny magánynak. Tudjuk, egyetlen vesszõt még egy kisgyerekis el tud törni. Fogjunk hát össze jó szorosan néhány fûzvesszõnyalábot és ültessük napos, de vizes hely-re. És ha a fûzkötegek nem véletlenszerûen, hanem „valamilyen” térbeli rendben kapcsolódnak egy-máshoz, akkor megszületik egy fûzépítmény, amelynek gyökéralapozása van és lomblevél tetõ fedi.

Az alábbi képek Magyarpolányban, Kapolcson, Szombathelyen és Csíkkozmáson készültek, a Pa-gony Táj- és Kertépítész Iroda és az Ars Topia Alapítvány tervezésében, szervezésében. (Az egész új-ságot átfogó illusztrációk szintén ezen fûzépítményekrõl készültek.)

ÉLÕ ÉPÍTMÉNYEK

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 44

45

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 45

46

SZOCIÁLIS ÉLETSZOCIÁLIS ÉLET

A jelenlegi helyzetrõl

Európa egykori szocialista országaiban jelen-leg gyökeresen átalakulnak a társadalmak és in-tézményrendszerük. Az új megoldások után ku-tatva – a növekvõ gazdasági nehézségek közepet-te – fönnáll a hajlandóság, sõt, látszólag a kény-szer, hogy idomuljanak a nyugati demokratikus,piacgazdaság-orientált államok meglévõ társa-dalmi formáihoz. A nemzeti és nemzetközi gaz-dasági segítség összekapcsolása a szerkezeti ki-egyenlítõdés követelményeivel erõsíti ezt a fo-lyamatot.

A szocialista társadalmi rendszer összeomlásaazonban hallatlan esélyt kínál arra, hogy az em-beriség társadalmi fejlõdésében továbblépjünk.A Nyugat nyomában loholás sok ország számáraa tartós elmaradást jelentené, s az emberek szá-mára azt az érzést, hogy csalódtak életükben. Haazonban a létrejövõ lehetõségeket alkotó módonkihasználnánk, akkor a múlt szenvedése is maga-sabb értelmet kapna. Ebben az írásban a figyel-met egy ilyen társadalmi újjáalakulás néhányalapvonására szeretném irányítani, anélkül,hogy elébe vágnék a tényleges fejlõdésnek. Azáttörést végrehajtó országokban növekvõ gyor-

sasággal történõ átalakulási folyamatok és sajátjólétünk egyidejû érzékelése eltereli figyelmün-ket arról, hogy ugyanazok a kérdések Nyugatonis válaszra várnak, ha más okból is. Gorbacsovkijelentése, hogy a Nyugatnak is „szüksége vanperesztrojkára”, nagyon találó. A nyugati orszá-gok jelenlegi nézõ-szerepe nem jogosítja föl õketarra, hogy tétlenek maradjanak. Ha a követke-zõkben tárgyalt kérdésekre Nyugat-Európatényleg választ adott volna, akkor az itt leírtak jórészére nem volna már szükség: a társadalmi va-lóság önmagáért beszélne.

A nagykorú ember és a társadalom

A jelenlegi társadalmak középpontjában anagykorú ember áll. Ezt a nagykorúságot az Ál-talános Emberi Jogok garantálják, ezek ma szin-te a világ minden államában az alkotmány alap-ját képezik, és az ENSZ-be való fölvételkor kife-jezetten el kell ismerni õket. Egy adott társada-lomban minden ember számára megkülönbözte-tés nélkül érvényesek ezek a jogok, mert a jogál-lam biztosítja a törvény elõtti egyenlõséget. A jo-gi alá- és fölérendelések megkívánják az önkén-tességet, pl. demokratikus választások révén.

Udo Herrmannstorfer*

EGYÉN ÉS ÁLLAM

A társadalom hármas tagozódása, mint korunk követelménye

„A kultúra kezdetén az ember társadalmi szövetségek kialakítására törekszik. Az egyén feláldozzaérdekeit ezen szövetségek érdekeiért. A további fejlõdés elvezet az egyén e szövetségek érdekeibõl va-ló felszabadulásához, szükségleteinek és képességeinek szabad kibontakozásához.“

Szociológiai alaptörvényRudolf Steiner

* Udo Herrmannstorfer (1941, Breslau) – közgazdasági tanulmányokat végzett üzemgazdász, iparkereskedõ. 1972 óta önál-ló vállalkozási tanácsadóként szervezési és képzési feladatokkal foglalkozik. Az új szociális formákat a társadalmi hármas ta-gozódás (Dreiliederung) jegyében kutató kezdeményezések tanácsadója. Társadalom- és gazdaságpolitikai kérdések társada-lomtudományi feldolgozását végzi, nemzetközi elõadásokat és szemináriumokat tart, számos tanulmány, könyv szerzõje éslapszerkesztõ. Ezen írása német nyelven 1990-ben jelent meg, magyar nyelven a Harmadik Part 18. számában, 1994 tavaszán.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 46

47

Az ember akkor válik nagykorúvá, amikor sza-badon képes önálló véleményt alkotni. A gondo-latszabadság, a világnézeti- és véleményszabad-ság, a vallás és tudomány szabadságának joga, depl. információhoz és nyilvánossághoz való jog isbiztosítja a nagykorúságnak ezen elõföltételeit.Aki a jogegyenlõség alapján szabadságot igényelmagának, egyidejûleg mégis – ha ez a szabadságmindenkire érvényes – magára kell vállalja az ál-talános társadalmi feladatokat. Csupán a szoli-daritás, az embertársainkkal való testvériség hozlétre emberhez méltó társadalmat az egyénekhalmazából.

Szabadság, egyenlõség, testvériség: ez az ahárom eszménye a francia forradalomnak,(melynek 200. évfordulójáról 1989-ben világ-szerte megemlékeztek), melyek a társadalmifejlõdés feltételeit biztosítják, s egyben a nagy-korúvá vált ember viselkedésmódját is leírják.Korunkban a társadalmi viszonyok és struktú-rák kialakításánál mindenekelõtt az egyes em-ber életének valóságáról van szó, s többé márnem társadalmi rendszerek vagy elméletek,vagy dogmák megvalósításáról. Bármily szépenis hangzanak alkotmányaink szavai, az élet va-lóságába történõ átültetésükhöz még fontos lé-pések állnak elõttünk. A Német SzövetségiKöztársaság alkotmányában pl. ez áll: az embe-ri méltóság sérthetetlen. Ennek az emberi mél-tóságnak, melyet csak nagykorú emberek ra-gyogtathatnak föl, nem szabad üres szónak ma-radnia. A társadalom szervezete legfontosabbtájékozódási pontjának és az intézkedések pró-bakövének kell lennie. Mindenesetre itt látha-tó, hogy ez csupán akkor történhet meg, ha fo-galmunk van a teljes, fizikai, lelki és szellemiemberrõl s ezzel realitás gyanánt számolunk.Emberképünknek méltónak kell lenni az em-berhez. A nyugaton és a szocialista Keleten egy-aránt elterjedt materializmus itt tragikus ellent-mondást teremtett: egyrészt lelkünk mélyérõl,szívünk tüzével nagykorúságra, szabadságra ésvalóban szociális viszonyokra törekszenek azemberek, másrészt fejükben olyan materialista-tudományos elméletek hatnak, melyek elrabol-ják tõlük magasabbrendû embervoltukat s a ter-mészet egy determinált darabjává teszik õket.Hogy az embert egy darab anyagnak, állatilénynek vagy felelõsségre alkotott szellemilénynek tekintjük, meghatározza a társadalomszervezetének berendezkedését is. Mert ez a be-rendezkedés, mint az ember által teremtett kul-túra, közvetlenül alkotója szemléletébõl szüle-tik.

A demokratikus állam

A francia forradalom után a régi „Isten ke-gyelmébõl való” uralkodási rendszereket elvetet-ték. Helyükre lép korunkban a „nép kegyelmé-bõl” alkotott, demokratikusan felfogott állam. Aszocialista országokban az egypártrendszerekdiktatúrája a Gorbacsov által adott peresztrojka-jelszó óta hatalmas átalakulási nehézségek köze-pette demokratikus viszonyokká alakul át. (Gor-bacsov: A szocializmus eszméje mai értelmezé-sünk szerint mindenekelõtt a szabadság eszmé-nye.) Vajon a nyugati jellegû többpártrendszer,mely jelenleg szociális elõnyeivel dicsekszik samit az egész világ – mindenekelõtt az egykoriszocialista országok számára – minden bajra or-vosságként ajánl képes-e már a szükséges alapo-kat megadni ahhoz, hogy a szabadság, egyenlõ-ség és testvériség ideálja megvalósulhasson?

A demokrácia bevezetésével a régi állam ural-mi szervezeteit csupán átvették, de nem rombol-ták le. Sõt! Az államok demokratizálódása ótaminden visszatartó erõ megszûnt, hogy az állam-ra ne ruházzanak egyre több feladatot, ill. az ál-lam oldaláról ne vegyenek át mindig többet. Idõ-közben az állam illetékessége az egész életre ki-terjedt, szinte a bölcsõtõl a koporsóig, ahogyanezt láthatjuk a törvények és rendeletek növekvõ,bürokráciát teremtõ áradatából. Az állam átfogóértelemben gyámunk lett.

Ezt az állami-társadalmi gyámkodást, mely-nek növekvõ kiterjedésében sokan – nem mindigtudatosan – mûködnek közre („Itt mégis az ál-lamnak kell valamit vállalni”), azzal igazolják,hogy a gyámkodó törvényalkotás szerveit általá-nos választásokkal hozzák létre, melyekre ugyeminden polgár a maga érdekeinek megfelelõ be-folyást gyakorol azáltal, hogy szavaz. A közvet-len avagy közvetett együtt irányítás a gyámkodóállammal azonban a gyámkodás tényén nem vál-toztat. Mert miután az állami-politikai cselekvé-sekrõl többségi döntés születik, az egyes vélemé-nyek vagy egyes érdekek „gyõzelme” fölötti uj-jongásba mindig belevegyül az eltérõ véleményû,ezért elnyomott kisebbség panasza is. Az elnyo-mott kisebbségnek a többség által hozott dönté-sek kivitelezésében saját meggyõzõdése ellen kellcselekednie. A nagykorú emberek társadalmábanaz igazi kisebbség azonban az egyén, mindenegyes ember a maga önálló véleményével. Az ígyelnyomottnak azonban mindegy, hogy az elnyo-más egy diktátortól vagy embertársainak többsé-gétõl ered. Emiatt nem a hatalomban való részvé-tel kellene, hogy célunk legyen, hanem a hatalmi

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 47

48

struktúrák feloldása. Ezek akkor keletkeznek,amikor valaki úgy véli, hogy a maga irányvona-lát másnak is át kell adnia. A demokratikus plu-ralizmus, amit úgy kell értenünk, mint demokra-tikus eszközökkel folytatott harcot a hatalom el-nyeréséért, nem szabadítja meg az egyént a tár-sadalmi kényszerektõl, hanem a tirannusok jogátemberi joggá akarja tenni.

Ezért a demokratikus eljárás önmagában nemtudja a nagykorú ember életföltételeit megte-remteni. Ezzel gyakran azt vetik szembe, hogy eznem is szükséges, mivel nem rendelkezik min-denki azzal az éleslátással és ítélõerõvel, amellyela társadalmi-állami élet részkérdéseiben helye-sen tudna dönteni. Ezért arról lenne szó, hogy alegjobbakat válasszuk meg, hogy a legjobb dön-tések születhessenek. Ez meggyõzõen hangzik,de ebben az általános érvelésben de facto azegyén nagykorúságától való megfosztását jelenti.A nagykorúság csupán a választás pillanatábanérvényesülne, s azután helyet adna nagykorú-ságtól való megfosztásnak. S ha ebben az állam-ban mindent a legjobban szabályoznak is – nemragyogja be az emberi méltóság fénye, ami csakott jöhet létre, ahol valaki a belsõ belátásábólcselekszik. Kívülrõl csak állami kitüntetést lehetadni, emberi méltóságát az ember csak magaküzdheti ki.

Az elnyomás elleni harc

Az állami szabályozás növekedésének szüksé-gességét logikus és tárgyilagos érvek indokolhat-ják, az ezzel járó nagykorúságtól való megfosztástviszont semmivel sem lehet igazolni. Az egyénszabadságvágya, s az állam alárendelõ követelései

egyre kevésbé illenek össze. Aki fönn akarja tar-tani a régi társadalmi formák elõnyeit, mindignagyobb hatalmi erõt kell kifejtsen, mint amiesetleges személyes érzületének megfelel, ígyhosszútávon az általános nagykorúságot rombol-ja le, ami a demokrácia eredendõ alapja. (Há-nyan vannak ma az egykori szocialista országok-ban az államhatalom embert elnyomó képviselõiközött olyanok, akik kezdetben idealisták voltak,akiknek az ideológia fenntartása mégis fontosabbvolt, mint az emberek államukban. Emberelle-nesség támadt az ideológiailag kijelölt emberiség-haladás nevében!) Másfelõl pedig aki csupán asaját szabadságáról beszél, elszigeteli magát és aközösséget rombolja, melyhez születésétõl kezd-ve mégis kétségtelenül sok szállal kötõdik. Egyol-dalú jellege miatt mindkét alapállás alkalmatlanarra, hogy a társadalmi feszültség kényszerítõenszükséges megoldásához alapot adjon.

A nyugati államokban a demokratikus alkot-mányok a polgári szabadságot a pártokban, vá-lasztásokban, parlamentekben stb. való, sok erõtfölemésztõ tevékenységekkel terhelték meg.Emellett messzemenõen a gazdasági kérdésekállnak a középpontban, úgyhogy nem egészenjogosulatlan arról beszélni, hogy az állami szer-vek legfõbb célja a gazdasági érdekek szolgálata.A politikai gyakorlat ma széles spektrumot fedle. Míg pl. az Egyesült Államokban az egyénikésztetést : „dollárt csinálni” és gazdaggá válni,az ország teljesítõképességének egészséges egois-ta alapjaként fogják fel, addig vannak olyan or-szágok, mint pl. Svédország, ahol a gazdaságegészének teljesítõképességére állami szociálisrendszert állítottak föl, amely szinte mindenéletkérdésre kollektív választ tud adni. Ez még-sem vezetett oda, hogy az egyént tegyék meg azemberi jogokat képviselõ társadalmi alakulatokközéppontjává. A politikai rendszerrel szembenérzett tehetetlenség és a szociális jólét passzív fo-gyasztása, melynek következménye a rezignáció,„államundor” és munka-megtakarítás az egyikoldalon, agresszió és társadalmi munkakényszerellen egészen a rombolás dühéig a másik olda-lon: ezek a szimptómák mind arra utalnak, hogya régi gondolkodású állam nem képes arra, hogypolgárainak a teljes nagykorúsághoz vezetõ lé-pést megengedje. Hasonló ez ahhoz, ami a felnö-vekvõ ifjúsággal történik. Biztosan jócskán len-nének érvek, melyekkel a szülõk az önállósághozvezetõ lépést halogatnák, vagy akár megtagad-hatnák. Ám ha ezt megteszik, az a fiatalembert –ha engedelmeskedik – továbbfejlõdésében káro-sítja, vagy pedig föllázad és megkísérli kierõsza-

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 48

49

kolni, hogy a maga útját járhassa. Bizonyos élet-tapasztalatokat az ember csak önállóságban sze-rezhet meg. Az állam, amely polgárait nem enge-di önállóvá válni, elöli bennük az életideget, mégha alkotmánya szerint ellentétes álláspontothangoztat és mégoly nagy „szociális jólétet”nyújt is.

A szocializmus országaiban az elmúlt évtize-dekben tapasztaltuk, hogy az állam és az õt kép-viselõ párt az egyén polgári szabadságjogait totá-lisan visszavonta. Az állam és a dolgozók érdeke-inek azonosságát hirdetõ dialektikus érvelés egy-séges kollektívát formált és az egyént ezáltalmegfosztotta a történés egészén belül egyénisé-gétõl és egyben észlelhetetlenné tette. Míg nyu-gaton az állam a gazdasági érdekek kötelékébefûzõdött, itt az államstratégiát alkotó ideológiagyámsága alá került a gazdaság.

A gyámsággal szemben végül az emberek föl-lázadtak és az elnyomók uralmát megszüntették.Eközben nyilvánvalóvá vált, hogy a szociális or-ganizmusban három életterületet lehet megkü-lönböztetni. Az elviselhetetlen gyámkodás egyikéletterülete az oktatásügy és a kultúra: a hûségesállampolgárrá idomító nevelés, a politikai jóvise-let alapján adagolt továbbtanulási lehetõségek, akiuzsorázó sportteljesítmények a szocialista hazahírnevének öregbítésére, a rendszert dicsõítõ mû-vészet, a vallásgyakorlás vagy az önálló gondolat-nyilvánítás miatti diszkrimináció, stb. Ha alapjá-ban akarjuk ezt a viselkedést megváltoztatni, csu-pán úgy tehetjük, ha ezeket a területeket kivon-juk az állam gyámsága alól s ezzel szabaddá tesz-szük õket. Az egyedüli tartós oltalom az ellen,hogy az állam saját céljaira használja ezeket a te-rületeket, az oktatásügy és a kultúra önigazgatás-ban megtestesülõ szabadsága. A gyámkodás má-sik területe a gazdaság volt: az üzemgazdaság át-hatása pártstruktúrákkal, a tartós politikai ésközponti tervezési befolyás a gazdasági folyama-tokra az árak, bérek, beruházások, termelési éskereskedelmi mennyiség-meghatározások révénvégül kibogozhatatlan érdek-összefonódásokhozvezetett, melyeknél nemritkán a kívánságokat amegvalósíthatóság fölé helyezték. Eközben szélesnépességcsoportok egyértelmûen követelik az ál-lam kivonulását a gazdaság területérõl. Ezáltal atulajdonképpeni állami szféra az általános jogokterületére korlátozódna, ahol jogosultsága teljes.

Szabadság a szellemi életben, a gazdasági életönállósága a népesség gazdasági javakkal való el-látásának feladatában, demokratikus jogállami-ság: a szociális organizmus hármas tagozódásamagától értetõdõ módon adódik az elfajzott to-

talitárius állam elleni harc szenvedéseinek gyü-mölcseként a volt szocialista államokban. Ami ittmég formátlanul jelenik meg, azt Rudolf Steineraz elsõ világháború utáni szociális szükségidõk-ben a modern emberiség társadalmi akarásábavaló mélyebb belátással fejtette ki és hozta nyil-vánosságra. A társadalom hármas tagozódásánakezt az alakító eszméjét, mely az államot meg-fosztja hatalmától és a magát szabadságban ésszociális felelõsségben nagykorúként átélõ em-bert helyezi a társadalmi formálódás forgás- éstengelypontjába, akkoriban a demokratikus-pol-gári tábor elvetette, mert bár készek voltak az ál-lamhatalmat demokratikusan megosztani, ámvéglegesen lemondani róla már nem kívántak:14 évvel késõbb a teljesen megõrzött államhatal-mat átadták a nemzetiszocialistáknak. Az eszmétazonban a szocialisták és kommunisták is támad-ták, mert nekik is szükségük volt a hatalomra,hogy ideológiájukat keresztülvihessék. 70 évvelkésõbb nyilvánvalóvá lettek a következmények,és a népek kicsikarták a hatalom feladását!

Századunk tanulsága nyomán itt volna az ide-je annak, hogy ne próbáljuk újra fölosztani az ál-lamhatalmat, hanem tekintetbe vegyük hatalmistruktúráinak tárgyilagos feloldását.

A szellemi élet a demokratikus állam gondosko-dásában

A sors iróniája, hogy csak néhány évvel a fran-cia forradalom szabadságra hívó kiáltványa után,Franciaországban Napóleon az oktatásügyet és akulturális területet teljes egészében az államérde-kek szolgálatába állította, melynek szorításából a

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 49

50

legtöbb államban máig is csak kevéssé tudott ki-szabadulni. Ezáltal ugyan lehetséges rendszerhezhû, tehetséges és hasznos polgárokat nevelni(vagy netán félrenevelni), kik végül a rendszer ér-dekeit szem elõtt tartva gondolkodnak s cselek-szenek majd, kevésbé lehet viszont szabad és fe-lelõsségtudattal bíró embereket nevelni, akikneksaját viselkedése és életimpulzusai már részbenszükségszerû rendszerváltozást jelentenének. En-nek ellenére az állam szinte minden képviselõjemég ma is törvényesnek tartja azt, hogy az okta-tás tartalmát részben meghatározhassa. Hogyazután azok, akik a demokratikus többség általalkotott törvényekre hivatkoznak, egyben éppezeknek a törvényeknek az alkotói voltak, ez azígy létrejött rendszerfönntartó ellentmondás-mentesség miatt alig vehetõ észre. Az olvasó-könyvek és a médiaadások tartalmáért folyó harcegyben a holnapi hívek felõl is dönt. Szabad ok-tatási intézményeket a legtöbb államban csupán„pótlék” gyanánt engedélyeznek, ha a megfelelõállami intézményekkel összehasonlíthatók, aholisaz összehasonlíthatóság céljából épp a képzés tar-talma kell hasonló legyen az állami képzés tartal-mához. A záródiploma állami elismerésénekszükségessége, ami számos felsõfokú oktatási in-tézményben, egyetemekre és hivatalokba valófölvételre jogosít, az oktatási tartalom közvetettelõírásának csöndes eszköze.

Az állam legsúlyosabb befolyása az anyagi tá-mogatás területén jelentkezik. Az oktatás és akultúra számára szükséges eszközök legnagyobbrésze az állami adókból, és alárendelt részeinek,mint országrészek, városok vagy községek adói-ból származik, s így legitimnek tûnik, ha az államaz ilyen „nyilvános” eszközök átadásába bele-szól. Így van ez a pedagógiától a mûvészetig, azegyetemtõl az egészségügyig, a fogyatékgondo-zástól a sportig mindenütt. Mivel a demokrati-kus állam alárendeli magát az egyenlõség elvé-nek, egy magánkezdeményezés támogatását til-tott elõnyként értelmezi. „Nyilvános” pénzek új-raelosztásához az állami szerveknek törvényekalapokra van szükségük. A gyakorlatban ez odavezet, hogy csak olyan intézményeket támogat-nak, melyek parlamentális vagy népességi több-séget élveznek. Az illetékes állami szervek ezutánmegadják a normatívákat, elõírásokat melyekteljesítésével az anyagi támogatás létrejön. Az ál-lam számára lényegesen egyszerûbb, ha magaépíti föl és mûködteti ezeket az intézményeket,mint pl. az iskolák esetében, mivel ebben az eset-ben a hatóság és a finanszírozó ellentmondás-mentesen egybeesik.

Szabad szellemi élet

Az állami gondoskodás bölcsõjében kétségkí-vül számos fontos impulzus született. A demok-ratikus alkományú állam jelentõs érdeme minde-nekelõtt az egyén személyi jogainak biztosítása,amit még maguk a rendszer kritikusai is élveznekma. A hit- és lelkiismereti szabadság, világnézetiés vallásszabadság, véleményszabadság, szólás-szabadság, szabad hozzáférés az információkhoz,de a gyülekezési szabadság, egyesülési és szerzõ-désszabadság is általában véve hozzátartoznak amai társadalmak magától értetõdõ jogaihoz. Aszellemi élet e szabadságjogainak védelmezése ajövõben is az állam lényeges feladata marad.

Úgy tûnhet, mintha ezzel a szellemi-kulturá-lis élet minden szükségeset megkapna, amellettpersze mindig van még lehetõség valamin javíta-ni. Nem az emberi fejlõdés tetõpontjának lát-szik-e az a hatalmas ráfordítás, ami oktatási éskulturális célokra megy, s amelyekhez még aszociális ráfordítások legnagyobb része is hozzá-tartozik? A múlt vonatkozásában ez sok szem-pontból igaz. Mert a múltban egy kultúr-területen vagy egy népen belül az emberek sok-kal hasonlóbban gondolkodtak és éreztek, mintma. Ez mégis egycsapásra megváltozik a növek-võ önálló véleményalkotási képességgel. Anagykorúvá váló ember a maga álláspontját ke-resi az életben, ami egyben elszigeteli õt attól,amit mindenki más gondol. Maga akarja meg-mondani, mire van szüksége, és azt akarja tenni,ami számára szükségesnek mutatkozik. A követ-kezetes individualizmusnak ezen álláspontjárólkiindulva ezért a szellemi életnek egészen mássákell válnia.

Az alkotmányosan garantált vagy más szabad-ságjogok közös nevezõje az önálló ítéletalkotásszabadsága, melyhez jogilag hozzátartozik – hanem is ugyanolyan világossággal és bizonyosság-gal – a világnézeti szabadság, a vallásszabadság, avélemény és meggyõzõdés szabadsága, valaminta lelkiismereti szabadság is. Saját ítéletével tesztanúságot az ember arról, hogy önálló, s ezzellesz nagykorúvá. „Itt állok, egyebet nemtehetek“ – Luther e kijelentése a nagykorúvá váltember tudati helyzetét jellemzi. Az ítélet a meg-ismerõ és az ítélet tárgya közötti világos viszo-nyon alapul, s ezért nem igényel megerõsítést kí-vülrõl. A nagykorú ember ezért mások ítéletét iscsak akkor tudja elfogadni, ha belõle magából isszármazhatna. Az, hogy egy államban az embe-rek többségének ítélete megegyezik, számáranem jelent többet; sem kevesebbet, mint egyet-

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 50

51

len ember ítélete, vagy a sajátja. Egy ítélet helyessége nem függ a többségtõl. Ezért nem islehet többé nevelési eszmény az, hogy az ember-rel meghatározott tudástartalmakat s ezzel ítéle-teket közöljünk, hanem a szabad, egyéni ítéletal-kotás lehetõségének kell a nevelés középpontjá-vá válnia.

A szellemi és kulturális élet szabadsága azt je-lenti, hogy mindenhol, ahol elsõsorban az önál-ló ítélet a fontos, a társadalom és egyben az álla-mi-társadalmi intézmények befolyásának megkell szûnnie. Hogy ezzel az eddigi kultúrélet egy-séges jellege egy elõre meg nem határozhatósokféleséggé oldódik, aggodalommal tölti el azegységes társadalom eddigi képviselõit, a nagy-korú ember azonban ezt keresi, mint önállóságá-nak kifejezõjét. A többség véleményéhez való ra-gaszkodás az elnyomás élményévé kell váljonszámára. Az általános emberi jogok személyi jo-gok, s nem többségi jogok.

Az egyén szempontjából nézve az államkényszerközösség; azaz automatikusan magábazár minden embert, aki egy meghatározott te-rületen él. Az a szándék; hogy ezt a jogi egyen-lõséget az egyes ember érzésére és gondolkodá-sára is átvigyék, ez vezet az eléggé ismert ki-sebbségi problémákhoz. Az államon belül meg-fogalmazott népi kulturális érdekek csupán eproblémák meghatározott lecsapódásai és elfe-dik azt a tényt – mivel rendszerint nagyobb em-bercsoportról van szó ilyenkor–, hogy a kultu-rális önállóság eme érvényesítése már mindenegyes polgár számára adva van. Ebbõl az is ki-világlik, hogy a nacionalista feszültség egyetlengyógyszere a szellemi-kulturális élet szabadságaa legtöbb államban. (Ennek egyik alternatívájaaz a követelés lenne, hogy az állam folytassonpárbeszédet minden kisebbséggel, a másik lehe-tõség a szeparatizmus.) A szabad szellemi élet-ben nincs többség és nincs kisebbség, hanemcsupán impulzusok vannak, melyek megvaló-sulni vágynak, s melyeknek nem más impulzu-sokkal szembeni jogosultságukat, hanem sajátéletképességüket kell bizonyítaniuk. Mert aho-gyan gyámkodásnak nem szabad lennie, éppúgykülön kedvezmények sem lehetnek. Ezáltalminden kezdeményezés annyira fog elterjedni,amennyire tud. Az államban egybefoglalt társa-dalom ezzel mit sem veszít, csupán az veszíthet,aki még mindig abban a hitben él, hogy mások-ra rákényszerítheti a maga meggyõzõdését. Ezazonban az elgondolható legnagyobb vétségvolna az alkotmányos emberi jogok ellen, segyúttal igazságügyi esetté válna.

A véleményszabadságtól a kezdeményezés szabadságáig

Akinek véleménye eltér az eddigi gyakorlat-ban lévõ gondolkodás- és viselkedésmódtól, ab-ban fölmerül az a kérdés, hogy miként járjon el.Észreveszi, hogy másként történnek bizonyosdolgok, mint ahogyan õ helyesnek tartaná. Eb-ben egy felelõsség rejlik, ami idõvel erõsödik,míg önálló cselekvésre nem szólít. A nagykorúválett embernek lehetõsége kell legyen arra, hogyítéletét másokkal közölhesse. Ennek lehetõségéta szólás- és sajtószabadság garantálja számára.Ha azonban cselekvéshez akar látni, nem fogjamásokra rákényszeríteni, amit helyesnek tart. Azegyén szabadsága nem válhat kiindulóponttámások szabadságának akadályozásához. A sza-bad ember válasza inkább a kezdeményezés. Akipl. gyermekei nevelésére jogosult személykéntelégedetlen az oktatásüggyel, az, ha másokat in-formatív úton – s így szabadon – nem tud meg-gyõzni, maga kell kezdeményezze és akarja egymásfajta oktatási rendszer létrejöttét. A mégnem nagykorú ember követel, a szabad emberkezdeményez. A kezdeményezés szabadsága azönálló véleményalkotás szabadságának szükség-szerû kiegészítése.

Míg a belsõ szabadságot a jogállam viszony-lag jól védelmezi, az egyén kezdeményezési sza-badságával rendszerint nem számol, hanem a de-mokratikus többségi eljárás részévé teszi. Ezáltalviszont mások, akik egészen más véleménnyelrendelkeznek, a tõlük idegen kezdeményezésbíráivá válnak. Ezzel a ténnyel kapcsolatban nemlehet más fogalmat használni, mint a már sok-szor, sokféle módon használt „elnyomás“ fogal-mát. Ez esetben a demokratikus társadalmi szer-kezetben gyökerezõ és a demokratikus folyamat-ban kifejtett elnyomásról van szó, s nem annyiraa döntést hozók személyes elnyomó akaratáról.Ez a megkülönböztetés lényeges, hogy ne kelet-kezhessenek jogosulatlan szemrehányások. Mertaz ilyesfajta döntéshozatalnál minden választottképviselõ jogos fölháborodással utasítaná el avádat, hogy személyében õ elnyomó. Ám aki aszociális viszonyokat pontosabban szemügyreveszi, hamar észreveheti, hogy minél több fel-adatot ruháznak át az államra, annál kevesebbönálló kezdeményezést fejt ki a nagykorúságátólmegfosztott állampolgár, s egyre több igényt tá-maszt a társadalommal szemben, ahelyett, hogyönmagával szemben támasztana több igényt. Aszociális állapotok visszásságaira a legjobb mód-szer a kezdeményezés, ha alapját az önálló ítélet-alkotás képessége szolgáltatja.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 51

52

Az önálló ítéletalkotás semmi esetre sem zár-ja ki a társadalmi csoportképzõdést, ami sok kez-deményezés szükséges föltétele. Ilymódon azegyén ugyan szükségképpen egyedi oktatásbanrészesítheti gyermekeit, ám nem tud iskolát ala-pítani, ha nem talál ehhez másokat, akik hozzáhasonló szükségletekkel és ítélettel bírnak. Demi az új egy ilyen iskolaalapító közösségben pl.a helyi igazgatás alatt mûködõ iskolákhoz ké-pest? Éppen az elõzõ példából derül ki ez. A he-lyi igazgatás alatt mûködõ iskoláknál a föléren-delt szerv az egész közösség (kerületi v. községiönkormányzatok), s ebbõl kiindulva kell közösítéletet alkotni az iskola mûködésére vonatkozó-an. Ezt általában demokratikus módon többségidöntéssel intézik. A kisebbség figyelmen kívülmarad. Az önálló kezdeményezésbõl létrejött is-kolai közösség ezzel szemben kizárólag az egyé-ni vélemények összhangján alapszik, miközbenaz ilyen közösségek tagjai esetleg különbözõ la-kóhelyi közösségekben élnek. Itt is megmutatko-zik a gyakorlatban, hogy a szülõk kötelezettség-vállalása egy nyilvános „közszolgálati“ iskolábanjóval kisebb, mint a szabad vállalkozással alapí-tott iskolában.

Kezdeményezés és önigazgatás

Itt jelentkezik a kezdeményezés elvének egytovábbi következménye. Aki a világba akar vinniegy kezdeményezést, annak egyrészt irányítani iskell azt, másrészt gondoskodnia kell arról is,hogy gazdaságilag életképes legyen. Csupán azönigazgatás kapcsol be egy intézményt megfele-lõ módon az életbe és óvja meg a benne tevé-kenykedõket attól, hogy az intézményen belül aszellemi tartalmat magasabbra értékeljék annál aszociális összefüggésnél, melyben az intézménybenne áll. A kettõ elválaszthatatlan egységet al-kot. Hogy eközben némelyek bánatosan emlé-keznek vissza az állami gyámságra, mely koráb-ban számos önigazgatási feladatra fejedelmi mó-don ügyelt, nem vitatható. Mégsincs semmilyenmás út az önállósághoz, mint a korábbi gyámságfeladatait magunkra vállalni. Önállóság és ké-nyelem nem fér össze. Csak a még nagykorúvánem lett, kényelmes embereknek vannak ittproblémáik, mert még nem rendelkeznek azönállóságból adódó belsõ megelégedettség ta-pasztalatával.

Az önigazgatáshoz azonban nem csak az önál-ló kezdeményezésért vállalt felelõsség tartozikhozzá, pl. az önálló iskola alapításánál, hanem az

együttmûködés más oktatási intézményekkel, afelelõsség az iskolák ügyéért, vagy az oktatásügy-ért vagy a kultúra ügyéért egy adott városban,egy adott régióban vagy akár az egész országban(hogy pontosan milyen szervezetekre van ehhezszükség, azt nem kell elõre elvont módon kifun-dálni, hanem ez kiderül majd a gyakorlati igé-nyekbõl). Ám mindenkor olyan önigazgatási in-tézményekrõl van szó, melyek szabad együttmû-ködésre törekszenek, s nem fölérendelt, s ezáltalrendelkezésre jogosult szervek létrehozására.Azáltal, hogy mindenki, a tanárokkal együtt tel-jes felelõsséggel vesz részt a szociális életben,biztosítva van, hogy az élet követelményei a pe-dagógiával szemben meghallgatásra találjanak.

Teljességgel lehetséges mármost, hogy vannakolyan intézmények, melyeket szükségesnek fo-gunk tekinteni, s melyek mégsem lelnek egybenelegendõ kezdeményezésre. Így fönnáll a gyer-mekek nevelésének igénye a társadalom felé,anélkül, hogy ezt az igényt a kezdeményezésiajánlatok teljességgel fednék. A mondottakkalegészében összhangban van, ha az állam gondos-kodási kötelezettségébõl kiindulva kezdeménye-zõként lép föl. Ekkor azonban kötelessége volnaaz adott, általa létrehozott intézményben is lét-rehozni a szabad önigazgatás föltételeit.

A szabad szellemi élet támogatása

Ezzel még mindig nyitva van az a súlyos kér-dés, hogy az így szervezett szellemi élet honnanszerzi létfönntartásának biztosításához az anyagieszközöket. Amit korábban az állam nyújtott,most más módon kell elõteremteni. A szabadszellemi és kulturális életben van egy messzirevilágító alapelv: annak kell fizetnie, azaz a szel-lemi életet fönntartania, aki szolgáltatásaitigénybe veszi ill. szükségesnek tartja. Az egyesember igényei így a szellemi-kulturális szolgálta-tások irányító erejévé válnak. Amit senki semakar, annak nincsen társadalmi létjogosultsága éslegföljebb magánúton létezhet tovább. Ha valakiegy bizonyos szolgáltatást – mivel saját magaszámára annyira fontosnak tartja – mégis azokpénzébõl akarná finanszírozni, akik azt egyálta-lán nem akarják, akkor bensõleg már belecsúsz-na a gyámság régi szerepébe.

Ahhoz, hogy a fönti alapelv érvényessé vál-jon, természetesen gondoskodni kell arról, hogyezzel a lehetõséggel már az általános bevételiszabályozásnál számoljanak. A mai költségsta-tisztikáknak – melyek egyúttal a bevételi tarifák

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 52

53

alapjául szolgálnak – az oktatásra és kultúráraszánt kiadások szilárd részét képzik. De hogyazok, akiknek bevételeik vannak, a pénzt való-ban oktatási és kulturális célokra fordítják-e, aztnem lehet és nem is szabad törvényben kikény-szeríteni. Groteszk jelenség lenne a szabad szel-lemi élet, amit kényszerrel kellene igénybe ven-ni. Inkább az ezen a területen hivatásszerûen te-vékeny embereknek kellene gondoskodniuk ar-ról, hogy szolgáltatásaikra igény keletkezzen.Mert szükségletek híján a szellemi teljesítmé-nyeknek sincs szociális értéke. Itt most csak né-hány fontos kérdéssel van lehetõségünk foglal-kozni, melyek az „igénybevevõ általi fönntartás“alapelvéhez kapcsolódnak.

Vannak pl. olyan fontos népességcsoportok,melyek a fönti alapelvet nem tudják teljesíteni,mint a gyerekek; fiatalok, fogyatékosok, öregek.Itt nem az igénybevevõnek, hanem másoknakkell a szolgáltatásért fizetniük. Pontosabban ittazokról az emberekrõl van szó, akiknek a része-sedését a szociális össztermékben rögzíteni kell.A kérdés tehát az, hogy hogyan képzõdnek azoka bevételek, amelyekbõl a szolgáltatásokat fizet-ni lehet. Ezt minden ilyen csoportnál másképpkell szabályozni. A választott példánál, az iskolapéldájánál maradva, itt egy általánosan kötelezõnevelési járulékot kellene megállapítani. Ezt aszellemi élet önigazgatási szervei és a gazdaságiszakemberek által kidolgozott járulékot az államrévén demokratikusan érvényesülõ jogszabályhatározná meg. Ezt azután közvetlenül a szülõk-nek lehet fizetni, célhoz kötött utalvány formá-jában vagy pedig egy állami számlán lehívhatómódon összegyûjteni az iskolaügy céljaira. Meg-felelõen sokfélék lehetnek a bevételi módok is abérkiegészítésként történõ kifizetéstõl az adó-emelésig. Mármost döntõ az, hogy ez a pénz neaz állam közös kasszájába kerüljön. Ha a lebo-nyolításba az államot is bevonják, meg kell õriz-nie semlegességét és a nevelésre jogosultak irá-nyító akaratának hatékonyságát kell biztosítania.Azzal, hogy a szülõ kiválaszt egy iskolát, az álta-lános nevelési járulék az iskolához folyik be.Mindenesetre a kiegészítõ önkéntes adomány-nak felsõ határt nem szabnak. Általában azoknakkörét, akik egy kezdeményezést akarnak és meg-valósításához hozzá akarnak járulni, nem szabadtúl kicsire szabni, pl. egy színház esti látogatóirakorlátozni. A színházat kedvelõk köre sokkal na-gyobb is lehet. Az ilyen támogatói körnek csakmaga az ember szabhat határt. A szabad szellemiéletben a különféle impulzusok szabad konku-renciája uralkodik.

De ki fog gondoskodni pl. a színészképzésrõl,a tanárképzésrõl vagy mondjuk az egyetemekenfolyó alapkutatásról? Ez egyrészt azon összegekmeghatározásának a kérdése, amit a képzésbenrésztvevõk fizetnek (tandíjak). Másrészt itt is le-hetséges azon intézmények részérõl anyagi tá-mogatás, melyek majd a képzésbõl profitálnak,pl. az iskolák. Biztosítani kell, hogy az elõtér ésa háttér között ne legyen szakadék (így pl. agyógyászat szociális elõterében folyó homeopa-tikus terápiának a háttérben kell, hogy tanszékelegyen az egyetemeken).

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a szelle-mi és kulturális élet csupán akkor lesz szabad, hamegszabadul az állam eddigi gyámságától, mi-közben egyre több ember szívében válik szükség-letté. Akkor már õk fognak arról gondoskodni,hogy amire szükségük van, az létrejöhessen. Ezelvi lemondást jelent a mecenatúra régi módoza-tairól is, amikor pl. egy vállalkozó nyereségébõlbizonyos kulturális intézmények számára ado-mányokat ad, melyek személyes hajlamainakmegfelelnek; ez végül újra oda vezetne, hogy akulturális létesítmények és a kultúrára vonatko-zó szükségletek nem fedik egymást. Ez akkor isígy van, ha ennek a mecénási tevékenységnekszámos jelentõs kultúrteljesítményt köszönhe-tünk, s amíg létezik, remélhetõleg még köszön-hetünk is. A szellemi élet szabadsága mindenkiszámára érvényes jog. Mégis, csak úgy lehetmegvalósítani, ha mindenkinek lehetõsége van aszellemi élet támogatására, akinek igénye van rá.Az, hogy egy ilyen fordulat a társadalom szerve-zetében azt eredményezheti, hogy financiálisokok miatt el kell tûnjön a közéletbõl számosolyan kulturális szolgáltatás, ami a szívünkhöznõtt, sajnálatos volna, mégis e kulturális szolgál-tatás reális szociális helyzetét tükrözné. A szelle-mi életbõl ezáltal eltûnne minden korhadó alkat-rész, az ezzel kapcsolatos csalódások nyilvánva-lóvá tennék a még egészséges részeket, melyek-kel azután annál nagyobb intenzitással lehetnetovábbdolgozni. Aki szabad viszonyokat akar,mert ez felel meg emberi méltóságunknak, abbólnem hiányozhat a bátorság, hogy komolyan bán-jon a szabadsággal.

(a tanulmány második részét következõ szá-munkban közöljük)

fordította: Hegedûs Miklós

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 53

54

Eger – Szarvaskõben 2004 szeptemberétõl Waldorf óvodai csoportba keresünk Waldorf végzettségûvagy ilyen irányban nyitott óvónõt.További információért hívható: Jescheta-Fetter Andrea 06-36-322-643, Vásárhelyi Viktória 06-30-286-3647 vagy Osztafin Tünde 06-20-468-0928

2004 szeptemberében Zalaegerszegen induló Waldorf iskolába osztálytanítót keresünk. Érdeklõdni Szalay Lászlónál lehet a 06-94-428-468-as telefonszámon, illetve a napkor@freemail.hue-mail címen.

A Fóti Szabad Waldorf Iskola felvételt hirdet az alábbi állások betöltésére:– középiskolai matematika-fizika szakos tanár –2004 szeptemberétõl– 1. osztályos osztálytanító (lehetõleg Waldorf végzettséggel) – 2004 szeptemberétõl

Olyan jelentkezõket várunk, akik a Waldorf pedagógia iránt komolyan érdeklõdnek, szeretnének ezzela módszerrel tanítani, és vállalják egy formálódó iskolában a nehézségeket is. Részletes, kézzel írtönéletrajzot és diplomamásolatot az alábbi címre kérjük: Szabad Waldorf Iskola, 2151 Fót,Vörösmarty tér 2. Telefonon érdeklõdni lehet Jármy Zsuzsannánál a 06-27-539-205-ös telefonszámon.

A nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Általános Iskola osztálytanítót keres a 2004/2005 szeptem-berében induló 1. és 3. osztályba. A jövõben minden érdeklõdõ pedagógust szeretettel várunk.Elérhetõségeink: 8248 Nemesvámos, Kossuth u. 22. tel./fax: 06-88-265-540, e-mail:feherlofia@ngo.hu

A Forrás Waldorf Általános Iskola és Gimnázium (13 évf.) és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény(1-12. évf.) keres:

– Kreatív, sok hangszeren játszó, tapasztalt ének-zene tanárt– Történelem-magyar szakos középiskolai tanárt, aki érdeklõdik a Waldorf-pedagógia iránt– Aktív, kreatív, kibontakozni vágyó dráma-pedagógust– Informatika-tanárt– Kézmûves-tanárt

A jelentkezéseket, szakmai önéletrajzzal, az alábbi elérhetõségeken várjuk: Postacím: 9027 Gyõr, Madách u. 10.E-mail: info@forraswaldorf.huTel., fax: 06 96 322 469; 06 20 510 4366Információ iskolánkról honlapunkon: www.forraswaldorf.hu

HÍREK, PROGRAMOKHÍREK, PROGRAMOK

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 54

55

Kérdõív a Tisztelt Olvasóhoz!

Megkérjük Olvasóinkat, hogy az alábbi kérdések megválaszolásával segítsék az újság Szerkesztõségénekmunkáját a lap jövõjére vonatkozóan!

1. Hogyan és mikor jutott el Önhöz a Szabad Gondolat címû újság?

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

2. Mivel keltette fel érdeklõdését?

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

3. A lap rovatainak mindegyikét olvassa-e, ha nem, akkor melyiket kíséri figyelemmel?

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

4. Mi az, ami Önnek hiányzik az újságból?

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

5. Részt venne-e a találkozón, amelyre az újság szerkesztõsége hívná meg az Olvasókat?

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………………………………………

A válaszokat kérjük eljuttatni postán a szerkesztõség címére (1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41.),

vagy e-mailben az info@szabadgondolat.hu címre.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 55

Ára: 500 Ft

A WALA gyógyszergyár újabb készítményei kapták mega forgalmazási engedélyt,

így a gyógyszertárakban már kaphatóak:

Berberis-Quarz golyócskák a felsõ légutak és orrmelléküregek nyálkahártyájának krónikus és akutgyulladásaira, duzzadt mandulára és allergiás tünetekre.

Betula-Árnika golyócskák ízületi panaszokra, akut és degeneratív megbetegedések esetén

Lachesis golyócskák akut gyulladások, fertõzések, magas lázzal járó betegségek esetén.

Továbbra is kaphatóak, és a magyarországi tapasztalatok is kiválóak:

Euphrasia szemcsepp allergiás tünetek, kötõhártya gyulladás, fokozott igénybevétel,környezeti ártalom (képernyõ elõtt végzett munka, kontaktlencse,huzat, por, klóros víz stb.) esetén

Mercurialis szemcsepp száraz szem esetén pótolja a szem nedvességhiányát (mûkönny helyett!)

A WALA referencia-patikák listáját az alapítványnál (303-77-46-os fax/telefonszámon) lehet kérni.

2004-2_012-kesz.qxd 2004. 05. 24. 16:11 Page 58