2003. JÚNIUS

Lóni elõtt egy nagybicikli állt. De nem ren-desen, hanem fejre ál-lítva. A nyeregre és akormányra támasz-kodva. Lóni föléje hajolt, nagyszakértelemmel nézegette.Pörgette a kerekeket, csakúgy csillogtak a napon. Szé-dületes gyorsasággal pör-gette, aztán lefékezte.

– Javítom.Rikiki rábólintott.– Látod ezt a gépet, Rikiki?

A legjobb gép a világon. Hateljesen kész lesz, elviszlekvele.

Rikiki bólintott.– Mindenhova el lehet men-

ni vele – mondta Lóni. – A vi-lág végére is elviszlek, Rikiki.

– Ott mi van?– Hát... ott vége... az egész-

nek. Legörbül egy kicsit,mint egy tojás, onnan márcsak a semmibe kell ugrani.

Lóni pörgette a kerekeket,villogtak.

– Add ide azt a kulcsot,Rikiki!

Odaadta. Lóni nagyvolt, talán a legna-gyobb a világon, akitRikiki látott. Igazítottvalamit a keréken.

– Nem jössz át játszani? –kérdezte Rikiki.

– Hogy mennék? Javítanomkell a biciklit. Várj meg ott-hon, majd elmegyünk a világvégére. Azért csinálom.

2

GYURKOVICS TIBOR

EELLMMEEGGYYÜÜNNKK AA VVIILLÁÁGG

VVÉÉGGÉÉRREE

SZABÓ ZELMIRA rajzai

3

ÓÓIIÓÓCCIIÓÓ

ÁÁCCIIÓÓ

KKÁÁCCIIÓÓ

TÓTH ILONA

FFEECCSSKKEE--

BBIICCIIKKLLIIMM

A biciklim, mint egy fecske,repít engem minden esteég aljára felhõt ûzni,csillagokkal kergetõzni.

Jókedvünkben hegyet járni,erdõn, réten csatangolni,száguldani, mint az álom:elszállni egy kerékpáron!

És amikor rossz a kedvem,elbóklászunk ketten csendbenarra, hol a szó is enyhül,s léptünk nyomán fû se rezdül.

Ti is szoktatok áció-kációt játszani?Épp egy héttel az évzáró elõtt kell kez-deni, és minden nap csak egy betûtszabad hozzáadni.

LÉVAY ERZSÉBET

ÖÖRRÖÖMMNNAAPP

Nézd, mennyi fiú, mennyi lány,s hogy boldogok, az nem csoda:ma elhallgat a csengõszó,és szeptemberig zárva tartjakapuját az iskola!

KR

IZSÁ

N G

YÖ

RG

Y r

ajza

4

A kõember észrevétlenülélt a kavicsok között. Azaz,nem egészen észrevétlenül,mert valahányszor arra jár-tam, mindig elõtûnt egy pilla-natra, de amint a közelébe ke-rültem, azonnal nyoma veszett.

Találkoznom kell vele! –erõsködtem magamban, amintesõ után ismét keresésére in-dultam. Nem kellett sokat

gyalogolnom, mert ahegyi patak magávalsodorta, és szinte a lá-bam elé vetette.

– Örvendek a sze-rencsének! – emeltemki a vízbõl, és arcát gondosanmegtöröltem egy falevéllel. –Szeretnék veled barátkozni –mondtam csendesen, mertnem akartam megijeszteni.

– Barátkozni akarsz velem?– szólalt meg koppanós kõ-hangon, és végigfeküdt a te-

nyeremen.– Milyen kicsi lettél? Hi-

szen te nem is vagy egé-szen ember! Szólíthatlakkõgyermeknek?

– Szólíts, ha kedved tart-ja, gyermekként sokkaljobban érzem magam. Ide

gurulok, oda gurulok, bejár-hatom az egész vidéket. Azigazi kõember mindig csakegy helyben áll. Tudod, mirõlálmodozik? A Nagy Viharról,az még nála is erõsebb. Ami-kor megérkezik, körbejárja,megvizsgálja, letör belõle

TOLNA ÉVA

AA KKÕÕGGYYEERREEKK

A rajzokat készítették: Pál Tünde és Szõke Emõke,Felsõboldogfalva; Marin Norbert, Élesd; Szabó Nóra,

Kaplony; Tóth Renáta, Nagyvárad

egy-egy darabot, mint ti a ke-nyérbõl, és útnak indítja sze-rencsét próbálni.

– És ezekbõl a letört dara-bokból lesznek a kõgyere-kek...

– Kitaláltad. Én is így kerül-tem ide, és nagyon jól érzemmagam a pajtásaim között.

Hallod, hogy kacag a patak?Fogócskáznak benne a halak.Amott az a kismadár,Látod, kõrõl kõre száll,Elmeséli, mit látott,Míg járta a világot.Barátom, a tarka lepkePihenni tér a fejemre.Ha a méhek erre járnak,

Virágporral koronáznak...Így áradozott a kõember,

aki immár kõgyerekké válto-zott. Milyen jó neki! Csakfogja magát, lejön a Nagy Ha-vasról, és ezután mindig gyer-mek marad.

Meséld el, mi szerez örömet agyerekeknek június elsején.

BBoollddoogg ggyyeerrmmeekknnaappoott kkíívv

áánn aa

SSzziivváárrvváánnyy!!

Édesség JátékFagyi

5

WEÖRES SÁNDOR

DDÉÉLLII FFEELLHHÕÕKK

Domb tövén, hol nyúl szalad,s lyukat ás a róka:nyári fényben, napsütésbenfelhõt les Katóka.

Zöld fûszál az ajka közt,tenyerén az álla...A vándorló felhõ-népetálmosan csodálja:

Elöl úszik Mog király,kétágú az orra,feje fölött koronájamint a habos torta.

Fut mögötte a bolondszélesen nevetve –nagy púpjából szürke kígyónyúlik az egekbe.

Törött kordén utazikegy kopasztott kánya,s haját tépve Bogyóvére,a király leánya.

És utánuk cifra házgördül sok keréken,benn a cirkusz hercegnõjeöltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerétodaadná szépen,csak egy hétig futkoshatnalenn a nyári réten.

6

7

Kösd össze a pontokat, s megtudod, minek képzeli a felhõket Sári néni.Nézz a barátoddal együtt fel az égre. Meséljétek el egymásnak, milyen ala-

kokat láttok a fodros felhõkben.

LÁSZLÓ NOÉMI

ÉÉggttõõll

ééggiigg

Hegy orma,Cifra palotaUtazik fönt Ide, oda.

Sas, sólyom,Fecske, cinegeCikázik föntOda, ide.

Szürke habokban RingatózvaA nap vakítóLabdarózsa,

Alatta kéklõFöldekenAz égig érõ Fû terem.

BA

K S

ÁR

A r

ajza

i

RÖPTESSÜNK EJTÕERNYÕTEgy gyufásdoboz fiókjába ragassz gyurmát

súlynak. Födelére ragassz vagy fess arcot.30 x 30 centiméteres selyempapír négy sar-

kára ragassz celluxszal cérnaszálat. Hajtsdössze az ábra szerint, kösd össze a cérnaszá-lakat, s a végüket ragaszd jó erõsen a fiók al-jára. Told be a fiókot, és összehajtott ernyõveldobd fel a magasba.

ÉPÍTSÜNK VÁ-RAT régi képesla-pokból.

Minél több ké-peslapod van, an-nál magasabb tor-nyot, annál többházikót esetlegjármûvet készít-hetsz.

1 cm mélyenvagdosd be a rajzszerint, majd il-leszd õket egy-másba.

MIT JÁTSSZUNK NYÁRON?SZÉP IDÕBEN CSÚF IDÕBEN

8

9

A vidám vershez ésdallamhoz színes rajzillik. Rajta, fesd ki!

KOVÁCS ANDRÁS FERENC versei

NYÁRI VARÁZSLATVirág borzong, ring:Vidám a réten...Nézd, hova röppenRozika a fényben!Szemébõl egek kékDala illatozik...Elszáll – rá semHederint aVilágra! Szél viszi, visszaSe hozza Rozit.

TOSA

SZI

LÁ

GY

I K

ATA

LIN

raj

za

FELHÕ

Ra-gyo-gó ré-ten éb-red-tem, fris-sen su-ho-gó fé-nyek-ben.

Fel-hõ, ho-va szállsz fe-let-tem? „Messzi-re. E- le-get le-beg-tem.”

Zene: VERMESY PÉTER

10

Történt egyszer, hogyegy elõvigyázatlan egéraddig billegett egy száz-akós hordó peremén,míg bele nem pottyant aborba. Nem tudott úsz-ni, csak kapálózott két-ségbeesetten, s nyelte aszõlõlét. Már-már min-den ereje elfogyott, mi-kor a hordó szélén meg-pillantott egy macskát.Mit volt mit tenni, odaki-áltott õsi ellenségének:

– Az isten szerelmére,húzz ki, különben bele-fúlok. Azt se bánom, hafölfalsz!

A mindig egérre éhesmacska persze kimen-tette. Ám ekkor a furfan-gos kis egér így vaco-gott:

– Jaj, hadd szikkadjak

egy kicsit. Aztán bekap-hatsz.

Engedékeny volt amacska, mint aki biztosa dolgában. Az egérkemegszárítkozott, de köz-ben résen volt, s egyóvatlan pillanatban uzs-gyi, elszelelt. A macskamár csak az egérlyuk-ban eltûnõ farkincájátlátta. Ej, de megmér-gelõdött! Így kiáltott utá-na:

– No megállj, te mi-haszna! Hát ez a te sza-vad?

– Valóban azt mond-tam, hogy fölfalhatsz, deakkor a bor beszélt belõ-lem – cincogott-kunco-gott az egérlyuk védel-mében az egérke.

SZÉKELY GÉZA rajza

AAZZ EEGGÉÉRR

MMEEGG AA MMAACCSSKKAA

Spanyol mese. ASZTALOS LAJOS fordítása

11

DANYIIL HARMSZ

NNÉÉGGYY

TTEENNGGEERRÉÉSSZZ

Hajó úszik a folyón,négy legény ül a hajón,négy igen merész vitéz,négy daliás tengerész.

Mind a négynek szép bundája,

bajuszkája, farkincája.Kibontva a vitorla.Hej, csak macska ne volna!

Az alsó rajzocskák közülmelyik része a fenti kép-nek?

FORRÓ ÁGNES rajza

12

LELKES MIKLÓS

AA CCSSEERREESSZZNNYYEE--

KKUUKKAACC

– Jaj, apu-ká-ám! Egy kukacot találtam agyümölcslevesben! – panaszkodott Pannika.

Édesapja tréfásan vigasztalta:– Csak egyet?! No, nem szép látvány, de

nem lesz tõle semmi bajod. Cseresznyében,borsószemben elõfordul olykor egy-egy kukac.

Fent a cseresznyefán a feketerigó örömmelújságolta a sárgarigónak:

– Képzelje csak, Színesfüttyösné asszony,milyen szerencse: kukacos cseresznyeszemettaláltam. Csipegettem az érett szemet, ésegyszer csak ott volt a husika is: a kukac!

A sárgarigó odaröppent, hátha õ is talál ku-kacos cseresznyét.

Kétféle vélemény! Biztosan harmadik is lettvolna, ha megkérdezzük a kukacot. Ám õtnem kérdezte senki, csak egyik esetben vélet-lenül megfõzték, másik esetben pedig szándé-kosan, nagy élvezettel lenyelték.

Pfuj, ez a szem nyüves.

Ez a házikó foglalt. Keresek másikat.

Hû, de finom ebéd: gyümölcs és husika!

Csípne meg a rigó! Ne bántsd a termésem!

Nem vagy valami szép, de én már most apillangót látom benned.

Ha megrágsz, lepottyanok, és belõlem isolyan nagy fa nõ, mint az anyukám.

�

��

�

�

�

�

13

SOÓ

ZÖ

LD

MA

RG

IT r

ajza

i

Ne csak a saját szemeddel nézd a világot, képzeld magad a más helyébe.Rajzold a képek mellé azt a jelet, amit szerinted gondol a kukacos cseresznyérõl a kis-

lány, a rigó, a fa, a festõ, a kukac és a cseresznye. Kinek szeretnél a helyében lenni?

Milyen furcsa: ha felülrõl nézem, alig ismerek rá. Válaszd ki, a kis rajzok közül melyik Dalma szobájának felülnézete.

14

15Attól függ, honnan nézzük. Kösd össze, ami ugyanazt ábrázolja

szembõl, hátból, fentrõl, lentrõl.

Na, ugye nemsokára ittvan a nagy szünidõ, a játék éskirándulások, de a szorgos se-gítgetés évszaka is, a nyár.Ugye, barátaim, nemcsak jó-kat játszotok, és az erdõket-hegyeket járjátok, hanem se-gítgettek (kivált a falun élõk)jó szüleiteknek is! Igaz?

A tanév vége fele is sok le-velet kaptam tõletek. Egyvala-mi miatt néha elszo-morodtam: sokanközületek egyálta-lán nem olvassák apostámat. Ezt onnantudom, hogy igen-igen sokan kérnek,hogy rajzaikat kö-

zöljem, mert „sze-retnék viszontlátnia Szivárványban”.Nos, annyiszormegírtam már itt,hogy én csak leve-lezem veletek azén kedves öreg ba-rátom, Fodor Sán-dor bácsi segítsé-gével. Tõle se függ, hogy ki-nek a rajza kerül bele a lapba,mert mi csak levelezünk! ASzerkesztõ Nénik állítjákössze a lapot, tõlük függ, ki-nek mikor közlik egy-egy raj-

zát, versikéjét. Annyit azonban

tudok, hogy mindenhónapban sok százlevél érkezik ésmajd mindenikbenszebbnél szebb raj-zok is. Ezért, hogy

igazságtalanok ne le-gyenek – elsõsorbana legszorgalmasabbrajzolóink munkái-ból válogatnak kiegy-egy szép rajzotközlésre. Azt hi-szem, ez így rendjénis van. Mi kettencsak levelet írunk

nektek, és én diktálom ennek,a Csipike Postájának a szöve-gét is Sándor Bácsinak, az énöreg Barátomnak.

Most két hónapig – július-

16

Szász HajnalkaTímea, Brassó

Kovács István, SülelmedSimon Ákos, Kolozsvár

ban és augusz-tusban – nemhallotok rólam-rólunk. Én kintaz Erdõbenkedves Felesé-gemmel, Tipe-

tupával rendezem a téli-revalót. Gyümölcsötaszalok-teszek el, egyébfalnivalót gyûjtök. Jó Fe-leségem, Tipetupa egypercig se hagy nyugod-ni, mivelhogy õ nagyonszorgalmas, még nálamis szorgalmasabb.

Most pedig valamitmég mondanék – a leg-szebb küldeményrõl,

amit kaptam.Ez egy húsvétiüdvözlet, a szé-kelyudvarhelyiKipi-kopi Nap-közi „levél-cso-port”-jától jött,rajta két gyö-nyörû nyuszi barkák-ból fölragasztva és egypiros tojás is, tojás-héjból kirakva. Gyö-nyörû. Várom a továb-bi híradást rólatok,kedves Kipi-kopisok.

Melyhez hasonlójókat,

CSIPIKE

17

Címlap:SZABÓ ZELMIRA

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXIV. évfolyam. 266. szám. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ.A szerkesztõség postacíme: 3400 Cluj, Str. L. Rebreanu Nr. 58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax: 0264/141323. E-mail:napsugar@mail.dntcj.ro Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. A lapok árát a következõ bankszámlára várjuk: Cont 2511.1-569.1/ROL. B.C.R., SUC. CLUJ S.C. NAPSUGÁR - EDITURA S.R.L. Készült a kolozsvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában.ISSN 1221-776x. Ára 10000 lej

Gnandt Tímea,Mezõpetri

Imre Imola, Maroskeresztúr

Dézsi Szintia,Szatmárnémeti

László Szidónia,Nyikómalomfalva

18

Ez a rajz boldog rajz, Mert mindenki mosolyog, Ha ez így lesz mindig, Boldog lesz az egész világ.Szép Beáta, Csíkszentkirály

Ég a gyertyám, lobogjon,Óvó nénim ragyogjon,Kinek mindent köszönök,Szépet, jót és örömöt.Ég a gyertyám, lobogjon,Óvó néni viruljon.

Mircse Attila, Hilib

A gyerekek vidámak, a parton játszanak.A kislányok napoznak, a fiúk labdáznak.Versenyeznek nagyokat, jól érzik magukat.Nagyon várják a döntõt, köszöntik az elsõt.

Deák Bernadette, Szilágysomlyó

Demény Szabolcs, SzovátaBajusz Adrienn,

Nagyvárad

HajdóNóra,Székely-udvarhely

Bal

og B

oton

d,

Szék

elys

zentlél

ek

Virágok, illatozzatok,Pillangók, szálldossatok,Gyerekek, örüljetek,Június elsejét

velünk töltsétek,Együtt ünnepeljük meg.

Szász Ildikó és Zita, Vámosgálfalva

�

�

Bajkó Tamás,Bánffyhunyad

19

KEDVES CSIPIKE!Igen boldog lennék, ha én is veletek

laknék. De velünk lenne az egész falu, asok barát, anyu, apu, a testvéreim ésmindenki.

De tudom, hogy nem lehet így, mertmi nem férünk el egy odúban.

Nagyon jó veled beszélgetni, demost nem tudok tovább írni, mert méga testvéremnek is kell írjak Kolozsvár-ra.

Szeretettel, Haszmann Ágota, Csernáton

KEDVES CSIPIKE!

Mivel közeledik a gyermek-nap, szeretnénk téged meg-ajándékozni egy bohóccal,hogy amikor rossz napod vanvagy szomorú vagy, és ránézela bohócunkra, a vidámság ésboldogság jusson eszedbe.

Szeretettel,

siménfalvi másodikos barátaid

Nagy Imola Dóra,Marosvásárhely

Tót

h L

illa

, Szi

lágy

som

lyó

Veres Rita,Málnásfürdõ

Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon egy lepke.Szorgalmas és gyönyörû volt. A többi ezért nemszerette. A legkisebb volt egye-dül a barátja. Õ is szorgalmasvolt. Nem tudták, hogy miértnem szeretik õket, de ketten jóbarátok voltak. Azt mondja azegyik: „Mi ketten úgyis jó bará-tok vagyunk.” „Igen.”

Árus Tünde, Gyergyószentmiklós

Far

kas

Szab

olcs

, M

aros

vásá

rhel

y

Parafa dugóból és kartonból készítsenminden játékos halacskát magának. Kös-setek 80 cm-es madzagot a derekukra.Tegyétek õket az asztal közepére, s tart-sátok a zsineg végét. A csuka margari-nos dobozzal köröz a kis halak fölött, ésmondogatja: Csuka vagyok, vizek réme,

téged eszlek meg ebédre! Az utolsó szónál lecsap. Aki nem rántot-ta el idejében a halacskáját, kiesik a játékból. A legügyesebb, azutolsó kis hal lesz az új csuka.

CSUKA VAGYOK, VIZEK RÉME

HAJRÁ, HALACSKÁK!Vágjátok ki a halacskákat, és tegyétek a rajt-

vonalra egymás mellé az asztalra. Egy-egyhosszában összehajtott újsággal csapkodjátokmögötte az asztalt, hogy a széltõl elõre „ússza-nak”. Az gyõz, akinek a hala elsõként ér az asz-tal túlsó felén rá váró lapos tányérba. A halatmegérinteni vagy fújni nem szabad!