(1pét 1,20) isten megjelent testbenhonlap.parokia.hu/data/downloads/2018/12/25/7_6.pdf ·...
TRANSCRIPT
A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjaVII. évfolyam 6. szám 2018. november-december
TARTALOM1 Isten megjelent testben2 Steinbach József: Az adventi koszorú3 Nyilas Zoltán: Advent4 Ravasz László: A szeretet két oldala5 A Fiú jön
Farkas József: Karácsonyi legenda6 SZÓL AZ IGEAz igazi testvéri szeretetNyilas Zoltán esperes igehirdetése
8 Stift János: A sötétség szűnni kezd már9 Pap Lászlóné: „Szeret? Nem szeret?”10 Barth Károly: A testté lett Ige11 Dr. Tatai István: A megtérés – 3. rész14 Az élet Krisztus – 1. rész
Esztergály Előd evangélizációja Csobánkán18 Haranginé Csuta Anna: Az okkultizmus19 Stift János: Miért engedi?20 A hitoktatás rendje – Exhortáció
Lelkészszentelés21 Képek a Reformáció napi istentiszteletről
Öt éve alakult meg a Kiránduló kör22 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAKHardi Péter: Felnőttként tértek megLátogatóban a Róna házaspárnál
24 HÍREK NYÁRÁDKARÁCSONBÓLLabancz Gyula: Értelmesek, Istent keresők
25 ANNO26 Puskás Attila: Testtől Lélekig28 János három tizenkettő – avagy a jelszó29 Időközi választás30 Szabó István: Gyülekezeti kirándulásKecskeméten
32 RÉGI HISTÓRIÁKKönczöl Dánielné: A két Gőböl Gáspár
34 Selma Lagerlöf: A szent éjszaka35 GYERMEKEKNEK
Stift Ágnes: Velünk az IstenNÁLUNK KERESZTELTÉK
36 IFISEKNEKSebestényné J. Orsolya: Adventi várakozás
38 KÖNYVAJÁNLÓHamar Jánosné: Ne adjátok fel!Kedves szeretteim
39 NAPLÓ40 A Babamama kör adventi alkalma
A Szentírásban sok ige szól a betlehemicsodáról és sokféleképpen világítja megIsten titkait. Az öreg Pál, Jézus Krisztushűséges, odaadó szolgája, élete végénsoksok drága személyes megtapasztalás
után így tesz vallomást erről, szent bizonyossággal: „Isten megjelent testben” (1Tim3,16). Hatalmas kijelentés ez, tömör, egyszerű szavakban. Az, akit az egek egei benem fogadhatnak (1Kir 8,27), megjelent emberi testben! Akit az angyal a betlehemi ragyogó éjszakában Úrnak, Felkentnek, Krisztusnak, Üdvözítőnek hirdetett, az maga azIsten! Az emberi test törékenysége, alacsonyrendűsége és az Ő isteni lénye közöttmicsoda áthidalhatatlan ellentét van! Emberiésszel mennyire megközelíthetetlen! De
éppen ezért van rajta az isteni valóság földöntúli pecsétje. „Gyermek születik nékünk,Fiú adatik nékünk… és hívják nevét… erősIstennek” – így szólt róla a prófécia (Ézs 9,6)már évszázadokkal előre.
A prófécia pedig beteljesedett: „Akieleve el volt ugyan rendelve a világ alapításaelőtt, megjelent pedig az idők végén…” –vallja Péter apostol (1Pét 1,20), az Úr földitesti életének tanúja. És lélegzetelállító szóval teszi hozzá: „tiérettetek”! A kettős vallomásból megrendítően nyilatkozik meg akarácsony titka: „Isten megjelent testben…tiérettetek”.
Isten jelent meg! Mert ember az embernek mit sem használt volna. Testi nyomorúságában, aligalig tud az egyik a
ISTEN MEGJELENT TESTBENAki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat,az szeret engem, aki pedigszeret engem, azt szeretnifogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem
neki magamat. … Ha valaki szeret engem, azmegtartja az én igémet; azt pedig az én Atyámis szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nálamaradunk. Aki nem szeret engem, nem tartjameg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyethallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, akielküldött engem. (János 14,21. 2324)
„…megjelent pedig az idők végén tiérettetek.” (1Pét 1,20)
Áldás, békesség! 2018. november-december
2
másikon segíteni, lelki nyomorúságában úgyszólván semmit. „Csak Isten segíthet” – valljaaz ember is, tulajdon tehetetlensége láttán. Istennek kellett jönnie, mert ember emberről nemveheti le a bűn, a halál és a sátán bilincseit.Senki sem válthatja meg atyjafia lelkét (Zsolt49,8). Tulajdon lelkéért is micsoda váltságotadhat az ember? (Mt 16,26). Istennek kellettjönnie, hogy önmaga szeplőtlen odaáldozásával örök váltságot szerezzen a vére árán (1Pét1,1718; Zsid 9,12). Testben kellett megjelennie! Mit használt volna, ha földöntúli dicsőségében megjelenik? Csak megsemmisülnilehetett volna hatalma és szentsége előtt. Mithasznált volna a dicsőség elérhetetlen messzeségében, ha nem mint embernek Fia jelenikmeg közvetlen közelségben?
Isten kegyelmi terve a világ megalapításaóta ugyanolyan logikus, ugyanolyan következetes, mint teremtő műve a világmindenségben.De egyetlen egyben – tervének céljában – ért
hetetlen, szívetrázóan érthetetlen. Mert a cél ez:„tiérettetek”! A hitvány, bűnös, porszem emberért, teéretted és énérettem! Itt tárul elénkIsten szeretetének kibeszélhetetlen nagysága:mélysége és magassága, hosszúsága és szélessége (Ef 3,1819). Ez az a pont, ahol a bűnösember kárhozat felé menő boldogtalan, békétlen élete átváltozhat felszabadult, boldogéletté Krisztusban, Isten Fiában, aki megjelenttestben miérettünk. Karácsonykor ezt kívánjaaz Úr személyes ajándékul adni:
Isten megjelent testben
– teéretted!
Ha ennek a kijelentésnek a valósága lehatola szíved mélyéig, ha nem a bájos kisdedet ismered fel a betlehemi Gyermekben, hanem azÜdvözítő Úr Krisztust, az Istent, aki megjelenttestben, és szíved kitárul a teéretted megjelenőÚr előtt, akkor a tulajdon életedben tapasztalodmeg: „Ha valaki befogadja Őt, hatalmat adannak, hogy Isten gyermekévé legyen, annak,aki az Ő nevében hisz” (Jn 1,12). Ez a karácsony evangéliuma, örömüzenete. Ez Isten „kimondhatatlan ajándéka” (2Kor 9,15) az ÚrJézus Krisztusban – tenéked!
(Vetés és Aratás – 1970/6. szám)
Ma már szinte minden református templomban van adventi koszorú.Az adventikoszorú négy gyertyája a négy adventi vasárnapot jelképezve evangéliumi üzenetethordoz. Nem az adventi koszorú, nem az
egyházi év rendje az evangélium, de hordozhatja az evangéliumot. Nem a hagyomány IstenIgéje, de a hagyomány igenis hordozhatja azIsten Igéjét. Ha tehát van adventi koszorúnk,akkor adjunk ennek a szimbólumnak evangéliumi tartalmat, amit viszont már a Bibliából vettünk, ami igeszerű. Így láttatja az adventikoszorú advent négy vasárnapjának üzenetét:„Velünk az Isten”.Az első gyertya,az első vasárnap azt hirdeti,
hogy velünk az Isten, mert Ő eljött Jézus Krisztusban közénk az első karácsonyon. Isten JézusKrisztusban emberré lett, belépett a történelembe.Az üdvtörténet, Isten értünk való szeretetcselekedeteinek sorozata a világtörténelemben megyvégbe. Ez az első karácsonyon érkezett el csúcspontjához. Így tehát nem meséről, mítoszról, legendáról van szó, hanem történeti tényről. Ez akétségtelen valóság (Lukács 1,14).
Az adventi koszorú második gyertyája,advent második vasárnapja azt hirdeti, hogyvelünk az Isten akkor, amikor eljön a mi személyes életünkbe, vagyis amikor hitre jutottunk, ésvalóban mássá lettünk.
A „Kontroll” című magyar film kiválóanszemlélteti advent második vasárnapjának üzenetét. Ez a film metróellenőrökről szól, akik aföld alatt élnek. Élünk a mesterséges fényekcsillivilli világában, eszünkbe se jut, hogy vanfeljebb, odakint, a napfényes élet. Hiszen velünk
az Isten, azaz meglátogatott minket a naptámadat a magasságból (Lukács 1,78). A film zárójelenete evangéliumi megoldás, ahol a főszereplőt egy angyal kivezeti a föld alól a napfényre, még mielőtt a mesterséges fények teljesen kinem sebesítik az arcát, a testét, az egész életét.
Az adventi koszorú harmadik gyertyájaadvent harmadik vasárnapja azt jelképezi, hogyvelük az Isten, mert eljön értünk a halálunkóráján. „A köztes lét” kérdése ugyan nyitott kérdés a teológiában, hiszen ezzel kapcsolatban kevés kijelentést kaptunk, nevezetesen, hogy mitörténik a halál és a feltámadás között. Azt azonban Joó Sándorral együtt valljuk, hogy a hívőember a halálban az Úrral találkozik, vagyisnem az történik, hogy az életet nyeli el a halál,hanem pont fordítva, a halált nyeli el az élet diadala, a feltámadott Jézus Krisztusban (1Korinthus 15). Ez a halál bibliai, igei, teológiaiértelmezése.
Végezetül advent negyedik vasárnapja,az adventi koszorú negyedik gyertyája hangsúlyozza, hogy velünk az Isten, hiszen ahogy azApostoli Hitvallásban megvalljuk, visszajönértünk, és teljessé teszi rajtunk a megváltásművét. Így hitben járva is töredékes, hasadtminden bennünk és közöttünk, ahogy ezt Pannenberg hangsúlyozza. Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul, hiánytalanul tapasztaljuk meg az élet teljességét, Isten eredetigondolata szerint, azt, amit szem nem látott, fülnem hallott, emberi értelem el sem gondolt(1Korinthus 2,9).
(Igehirdetés részlet – 2016. december 11.,Balatonalmádi)
STEINBACH JÓZSEF
AZ ADVENTI KOSZORÚ
A karácsony mindent felülmúló, nagy csodája: az egész kozmoszt fenn-tartó Szeretet megjelenik egy emberi testben, hogy megszólíthassa az em-bert. Minden ajándék a karácsonyfa alatt: csak annak a jele, hogy az isteniszeretet testet öltött. Íme, Isten közelvalóvá lett, mert a szívét adta egybölcsőbe, és Isten szívét ezen a földön mi úgy hívjuk: Jézus Krisztus.
Gyökössy Endre
Áldás, békesség! 2018. november-december
3
Azt hiszem mindannyian szeretjük azokat az embereket, akiknek szakmaiságaszéles látókörükkel társul. Gondolkozásuk ugyanis nem áll meg egyegy pontnál – bár jól ismerik azt –, hanem szár
nyalva teljesedik ki.Heidelbergi Káténk is a maga teljessé
gében beszél az emberről.Egyszerre szól életünkről éshalálunkról, testünkről és lelkünkről. Mi pedig évszádokon át szeparáltunk: vagy azéltről, vagy a halálról gondolkodunk. Manapság pedigmindkettőtől tartunk. Félünkélni, mert nem történik bennesemmi, ezért karácsonykor„élményt” ajándékozunk egymásnak; és félünk meghalni.Ezért egyesek nem mernekházasodni, tanulni, munkábaállni, elköteleződni... másokpedig „gyászos koporsóbajutni”.
„Mindenekelőtt egy tévedéstől kell magunkat megszabadítanunk, hogy a halál nemtartozik lényegesen az élethez,hanem egészen külsőségesen,mondhat nám esetlegesen szakítja azt félbe.”
Urunk Jézus Krisztus harmadik adventusa ellenben arratanít, hogy Ő halálunk órájánelmegyen az emberhez. „Ugyanis a halál állandó folyamat, amelyik bekeretezi és formálja az életet és mintegy kiemeli azt. Ahalál az élettel kezdődik s vele együtt halad... minden pillanatban születik bennünk
valami és minden pillanatban meghal bennünk valami… Létünk cse répedényébe csakaz agyagot adja az élet; az a formáló, alakító,finom vagy erős kéz, amely ezt az anyagotkialakítja: az a halálnak a keze. Ez a kézodanyúl s azáltal, hogy az agyagot állandóanelhatárolja és megakasztja, művészi ellenállást gyakorol reá. ... Láthatatlan gyűrű,amely körülszorít vaskényszerével, de csakazért, hogy kénytelenek legyünk egyre magasabbra nőni.” (Ravasz László) Erről
néphagyományunkban fennmaradt esti énekünk így fogalmaz: „Vessünk számot, hátédes Istenem, / Hogy lelkemet ne kelljen féltenem, / Hogy lehessen bátrabban szólanom,/ Midőn meg kell előtted állanom!”
Hogy egyszer elmegyünk, az holtbiztos.A Szentírásban a halálos beteg Ezékiás királyról olvasunk (2Kir 20), akinek 40 éveskorában a próféta szájából kell meghallania,hogy nem maradhat életben, majd későbbazt, hogy „megtoldom napjaidat még tizenötévvel”. Ma mindez legtöbbször orvosi szobákban, kivizsgálások után hangzik el:„Önnek emberi számítás szerint még néhányhónap/év van hátra az életéből.” Sokakat ismerünk, akik a falhoz fordult sírás és imád
ság után azt kérdezik: a kapottnapokat mire használjammég? A bakancslista kipipálására? Megjavulásra, elrontott életünk reparálására?Ajándékul lehetek a másikember számára? Talán ezutóbbi tanít meg leginkább„felfelé” növekedni, Istenretalálni s benne megnyugodni.Rendeződni, s haza készülni.
A Krisztusban hívő emberúgy készül a halálára, és készül a halálára, ahogyan Pálapostol vallotta: „Mert nekemaz élet Krisztus, és a meghalásnyereség. ... Szorongat ez akettő: vágyódom elköltözni, ésa Krisztussal lenni, mert ezsokkal jobb mindennél” (Fil1,21. 23).
Nem meghalni jobb mindennél, hanem a Krisztussallenni. A halálon innen, ebbena sok nyomorúsággal megvertföldi életben is ez az igazán jó,és a halálon túl is. S ezért kö
zeledik hozzánk ugyanaz a Jézus, akit azevangéliumok bemutatnak, akit életembenmegismertem. Nem más jön. Nem a haragvóIsten, hanem a feltámadott Úr. Úgy jön, mintTamáshoz, vagy a többi tanítványokhoz;„sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztreírott szenvedésen át, hulló Igével, kiontottvérrel, viszonzatlan, mély szerelmével.”(Füle Lajos) Így halálunkban még közelebbkerülhetünk a hozzánk lépő Krisztushoz, ésmég teljesebb közösségben lehetünk vele.
Presbiter nagyapám a vacsora után, lefekvés előtt tőlünk minden este így búcsúzott: „Jó éjszakát; most már Jézusé vagyok”!Tisztes parasztemberként jól látta: az életnem választható el az elmúlástól; és e mindent meghatározó két szó Jézusban találkozik. Urunk megszületett, szenvedett, meghalt és eltemettetett. Ezért hisszük és valljuk:„mind életemben, mind halálomban nem amagamé, hanem Jézus Krisztus tulajdonavagyok”.
Advent harmadik üzenete így teljesedikbe a számunkra!
Nyilas Zoltán esperes(Megjelent a Reformátusok Lapja 2018. december 16i számában.)
mikor a mi Urunk Jézus„halála óráján elmegyen az emberhez...”
SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA
ADVENT KÜSZÖBÉN
Még zöldellő nyarakat álmodnak a fák,mint ki visszanéz egy messzi utcavégről,de kezed már hűs kavicsra lel,s az ég zsebéből ezüstös pára száll.
Már kabátot húz az esti szél,fércelt gomblyukán kikandikál a bánat,s reszketeg kezekkel szürkére mos eget és fákat e felhős november.
Mégis a horizonton túl feldereng,s különös krikszkrakszot ír az égre,mintha Valaki járna a fény taván.Lépte harangdal: a remény ébredése.
SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA
ADVENT KÜSZÖBÉN
Még zöldellő nyarakat álmodnak a fák,mint ki visszanéz egy messzi utcavégről,de kezed már hűs kavicsra lel,s az ég zsebéből ezüstös pára száll.
Már kabátot húz az esti szél,fércelt gomblyukán kikandikál a bánat,s reszketeg kezekkel szürkére mos eget és fákat e felhős november.
Mégis a horizonton túl feldereng,s különös krikszkrakszot ír az égre,mintha Valaki járna a fény taván.Lépte harangdal: a remény ébredése.
Áldás, békesség! 2018. november-december
4
Egy kisfiúról beszélte az anyja, hogy agyermek nagyon szeret beteg lenni, s nemtudja, mivel magyarázza meg ezt a furcsakedvtelését. A kisfiú azután megvallotta:azért szeretek betegnek lenni, mert akkor
jobban szeretnek, mint máskor. Gyöngédségetés szeretetet áhító gyermeki lélek volt, aki ahétköznap kemény hajszájába megfáradt, ésesengett olyan alkalmakért, amikor körülfogtaés dédelgette a kivételes ünnepi szeretet. A betegség olyan – szokta mondogatni –, minthamindennap születésnapja volna az embernek.Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy milyenjó érzés az, ha az ember tudja, hogy szeretik.
Érdemes egy kissé megelemezni ezt az állapotot: mi történik azzal az emberrel, akit szeretnek?
A szeretet mindenekelőtt kiemeli az emberta mindennapi lét egyhangú szürke sorából. Aszeretet gyökerében kiválogat, megkülönböztet,különös értékeket fedez fel tárgyában, és felmagasztalja. Millió leány közül megáll egy előtt,és szívében megzendül az ének: „Csak egykislány van a világon”. Így emeli ki az emberazt a darab földet, amelyet hazájának nevez, aztaz öregasszonyt, aki az édesanyja, azt a népet, amelyikheztartozik. Ebből az is látható,hogy a szeretet megkülönböztetőés kiválogató természete egyszersmint valami belső kapcsolatot, – azt mondhatnám –sorsközösséget teremt közöttünkés aközött, akit szeretünk. Akitigazán szeretünk, az lassankéntfontosabb lesz reánk nézve, mintönmagunk. Sorsával együtt állunk és esünk mi is. Ha ő nincs,nem tartjuk érdemesnek élni.Amíg ő él, bármilyen keménysorsot elhordozunk. Kérdezzétekmeg azokat az embereket, akikegyetlen gyermekükért törik magukat reggeltől estig, és azokat, akik ezt azegyetlen gyermeket s vele életük értelmét eltemették!
Megértjük tehát, hogy a szeretet észrevétlenül átcseréli az élet központját. Többé nemén vagyok életemnek a célja, hanem akit szeretek.Nem magamért élek, hanem őérte. Ez annyiravilágos, hogy életem állandó és következetesmegáldoztatássá válik azért, akit szeretek. Nekinövekedni kell, nekünk pedig alászállnunk.A szeretet tehát életünk tudatos elfogyasztása önmagunkban, hogy ez által életünket tudatosangyarapítsuk másokban, akiket szeretünk.
Mit érez tehát az, aki szeretnek? Érzi amegkülönböztetés becsét. Azt az örvendetes ta
pasztalást teszi, hogy felfedezték, s akár akarja,akár nem, központtá vált. Azután érzi az embera rásugárzó szeretet növekedő nagyságában azt,hogy mások élete őelőtte megáll, meghajlik,hódol. Érzi, hogy egy különös erő megragadta,céllá tette, trónra ültette, és most boldog rabszolgaságában neki szolgál. Itt rejlik a szeretet nagykísértése. Ha felületes és léha az, akit szeretnek,e pontnál könnyen megtántorodik. Azt, aki szolgálatába szegődött, befogja szeszélyeinek aranyhintajába, mint az elvarázsolt óriást a mesebeligyermek, s addig követelést parancsol, amíg azönkéntes szolgálatból gyötrő bilincs válik, és aszeretet a túlságos megterhelés súlya alatt öszszeomlik. Az ilyen összeomlás rendszerintharagba, megvetésbe, sokszor gyűlöletbe megyát, s olyan vad menekülésre készteti az embert,mintha egy hullát láncoltak volna a testéhez.Válóperek anyaga sok példát szolgáltat erre.
Ahol azonban komoly a lélek, azt, akit szeretnek, megragad egy különös érzés: mindenigazi szeretet tulajdonképpen meg nem érdemelt ajándék. A szeretet felül áll az „adszane”viszonyán, mindig fejedelmi tény, mint a birodalom átadása vagy átvétele. S mint ahogy
királyságokat nem lehet pénzzel megvásárolni,ellenértékekért cserébe kapni, nem lehet szíveket sem. Akit szeretnek, azt éppen ennek a szeretetnek nagysága és meg nem érdemelt voltaüdvös magábaszállásra kényszeríti. Az ingyenajándék súlya alatt kissé megroskadva felteszimagának a kérdést: miért? – hiszen nem érdemeltem meg. Ezért eltölti szívét a hála. Az ahála, amely az ajándék örömszerző nagyságábólés megalázó súlyából tevődik össze. A hálábanmindig van valami édes megszégyenülés,ugyanakkor valami értelemfeletti felujjongás.Ezt meglátva természetesnek találjuk, hogy akitszeretnek, érzi a szeretet foglyul ejtő erejét. A felmagasztalt ember, akinek szolgálatára drága em
beri életek szentelik magukat, akit trónra ültet ahódolat és életcéllá magasztol az önfeláldozás, azilyen ember fogoly. Rabja egy nála sokkal nagyobb erőnek, örököse egy édes bilincsnek. Aszeretet nemcsak szabadságot ad, hanem azt el isveszi, nemcsak hódol, hanem hódít, nemcsakátömlik benne mások élete a mi életünkben,hanem a mi életünket odakapcsolja a maga életének, s lassanként nem én élek, hanem az él bennem, aki jobban tud szeretni engem, mint én őt.
Így alakul ki a szeretetnek csodálatos lényege, amelyet ellentmondások feszültsége és sarkiassága jellemez. Szeretnek, ez azt jelenti: úrrátettek és foglyul ejtettek. Hódolnak nekem ésédesen megszégyenítettek. Legfőbb értéket tulajdonítanak nekem s ugyanakkor kicsinységemtudatára ébresztettek. Megajándékoztak ésajándékul elvettek. Mindezt úgy cselekedték,hogy ebben a belső ellentmondásból feszülőérték és érzésviharnak, sorsomnak ebben amegáradásában és medertalálásában mindenestől fogva boldog vagyok. Erre vonatkozikAdynak egyik legforróbb vallomása: „Ezértminden: önkínzás, ének: / Szeretném, hogyhaszeretnének / S lennék valakié”.
Ilyen nagy dolog az, ha szeretnek. Ennél csak egy nagyobbdolog van, ha én szeretek. Azértis, mert ha én szeretek, ebbenteremtő aktivitás nyilvánít, míg amásikban, ha engem szeretnek,csak alkalmazkodás. Az az ember, aki komolyan és nagyon szeret valakit, személyeket, ügyeket,eszményeket, a legmagasabbrendű alkotóéletet éli. Nem oknélkül történt, hogy a világ egyiklegnagyobb filozófusa, Platón aszeretetben világteremtő hatalmatfedezett fel, s azt hirdette, hogyenélkül nem jöhetett volna létre avilág, és ha megszűnnék az erosz,a szeretet, széthullana az egész
teremtett mindenség.A szeretet ás medret saját életünknek. Fi
gyeljétek meg az édesanyákat, a hősöket, a szolgálatban élő embereket! Szeretet nélkül nincsküldetés, hivatás nélkül nincs mindennapi élet,küldetés nélkül nincs rendkívüli élet.
Azután a szeretet az, ami ihlet, alkotókedvet ad. Szeretet nélkül nincs a világon lelemény. Ólomszárnnyal alusznak és megfagynak a hallgatás erdeiben az ötletek, tervekés kockázatuk aranytollú madarai.
S azt se felejtsük, hogy még mindig a szeretet a legnagyobb emberalakító erő. Elviselhetetlen volna egy olyan világ, amit parancsszó hoz létre.
AA SSZZEERREETTEETTKKÉÉTT OOLLDDAALLAA::SSZZEERREETTNNEEKK,,SSZZEERREETTEEKK
RRAAVVAASSZZ LLÁÁSSZZLLÓÓ
Áldás, békesség! 2018. november-december
5
Legenda egy angyalról, aki nem akart énekelni azon az éjszakán,amikor mennyei seregek sokasága jelent meg a pásztoroknak.Az Istent dicsőítő hatalmas kórusban egyszer csak elhallgatottaz egyik angyal. Minthogy az angyalok rendkívül finomanéreznek mindent, szomszédai mindjárt észrevették, hogy ez a
társuk elhallgatott. Csodálkozva néztek rá, és meglepetésükben ők iselhallgattak. Aztán tovább terjedt a csodálkozás és az elnémulás. Mármár zavar támadt az egész kórusban, de szerencsére a sokat tapasztaltengedelmes főangyalok felerősítették a hangjukat, és így a földön semmit sem lehetett észlelni a kórusban támadt pillanatnyi zavarból.
A kórusvezető főangyal odaszólította magához az elnémultangyalt, és kérdőre vonta, hogy miért hagyta abba az éneklést. Azígy válaszolt:
– Én nagyon szeretek énekelni. Erősen, tisztán énekeltem mégazt is, hogy „dicsőség a magasságos mennyekben Istennek”. Deamikor az következett, hogy „a földön békesség” – ezt már nemtudtam énekelni, mert látom azt a soksok békétlenséget, ami betöltiaz egész földkerekséget. Nincs békesség, és nem is lesz a földönbékesség. Nézz körül, kedves arkangyal, te is a földön, és lásd meg,milyen sok katona és fegyver van minden országban! Szabad ebbena háborgó világban békességről énekelni?
– Igaza van – mondták néhányan a közeli angyalok közül, akikhallották ezt a beszélgetést.
A főangyal így szólt az elnémult angyalhoz:– Megértem engedetlenségedet, mert tudom, hogy szomorúság
és jóakarat van mögötte. Igazad van, most nincs békesség a földön.De annál hangosabban és boldogabban énekelhetjük: megszületettaz Isten Fia, Aki elsegíti majd az emberiséget arra, hogy megtaláljavégre az igazi békesség útját. Előbbutóbb elhatalmasodik majd aFöldön is az az isteni szeretetből, hosszútűrésből, megbocsátásbólszületendő tiszta béke, amit Urunk küldött a mennyei világból a Földre – most éppen e kicsi Gyermek alakjában, életében, szolgálatában.
Farkas József
KKAARRÁÁCCSSOONNYYII LLEEGGEENNDDAA
Az élet legnagyobb szépségei és javai, jellemünknek azok a vonásai, amelyek miattérdemes élnünk, a kényszerítésen, a parancsontúl eső tartományokból származnak. Anyjuk aszabadság, atyjuk a szeretet. Csak így lehet ébreszteni jóságot, hűséget, önfeláldozást, erkölcsiméltóságot, azért, mert csak így lehet ébreszteniszeretetet.
A másik még nagyobb dolog, hogy a szeretet felelősséget hordozó szabad döntések világába vezet. Minden szeretet zászlóvállalás,sorshatározó döntés. Miatta egy csomó más szeretetet elejtek. Sok versengő szeretet közül egyetkiemelek, s amellett megállok. A szeretnivalódolgok, személyek és igazságok hierarchikusrendben emelkednek fölfele. Ez azt jelenti, hogya magasabbért sokszor fel kell áldozni az alacsonyabbat, és a legmagasabbért sokszor fel kelláldozni mindent.
Így kerül elibénk a legfőbb jó kérdése: Miaz, amiért úgy érzed, hogy mindent oda kelladnod? Kedves lehet a szórakozásod, vonzó akedvtelésed, hasznos a foglalkozásod, boldogaz otthonod, drága a szülőfölded, mindennélbecsesebb a lelkiismereted tisztasága, nemzetedért bizonyára százszor szívesen meghalsz, dea felszálló sor végén, túl a jóság, szépség, azigazság és szentség csúcsain áll az Úr Jézusalakja, s felemelt ujjával figyelmeztet: csak „egya szükséges dolog” – s ez Ő maga.
(1943. szilveszter – rádiófelolvasás)
Hideg, nyirkos decemberi este volt, nemsokkal karácsony előtt. A lelkész mégegyszer elindult, hogy utolsó próbát tegyen egy házaspárnál, akik válni akartak.Hónapok óta kísérletezett, hogy kibékítse
őket, de semmi eredményre nem jutott. Ma,még egyszer, utoljára megpróbálja.
Az asszony nyitott ajtót, a férj fáradtan,leverten ült az asztal mellett. Hidegen, kimérten köszöntötték egymást. A két ember 32éve élt együtt. Néhány éve válságba jutott aházasságuk. A háború alatt elidegenedtek egymástól, s a feszültség robbanáshoz vezetett. Alelkész megpróbált szeretetről, megbocsátásról, újrakezdésről beszélni. A házaspár fásultan, közömbösen bámulta a padlót. A lelkészvégül odafordult mindkettőjükhöz:
– Nos, hogy döntöttek?A férfi arca megmerevedett, alig hall
hatóan mondta:– Ahogy megegyeztünk. Pokol lenne a fe
leségemmel együtt maradni.Mind a hárman elnémultak.A hallgatást váratlanul az ajtócsengő hangja
törte meg. Ki jöhet ilyen későn? Másodszor iscsengettek. Az asszony felállt, kilépett az előszobába és behúzta maga mögött az ajtót.
Nagyot nézett, amikor megpillantotta atáviratkihordót. A táborból jött, és nyújtotta a
borítékot a meglepődött asszonynak, akiúgy vette át, minthakardcsapás érte volna.Hát a fiúnak éppen mostkell hazajönni a háborúból, a fogságból, amikor kétszeresen otthontalanná válik? Egyikösszeomlásból a másikba? Kábultan bontottafel a borítékot és olvastaaz örömhírt: „Ma érkez
tem a határra – holnap jövök – fiatok.”A férfiak némán várakoztak, míg az asszony
végre belépett a szobába. Az ajtónál tétovázvamegállt. Kérdően, reménykedve tekintett a férjére. Remegő ajkakkal végre kimondta:
– Jön a fiú! – A férfi rábámult, majd akadozva ismételte a szavakat:
– Jön a fiú? – Az asszony bólintott, éskönnyek csorogtak az arcán. A férfi zokogva rejtette kezébe az arcát. Aztán újra összeszedtemagát, habozva felállt, de tekintetét le nem vetteaz asszonyról. A két ember lassú léptekkelmegindult egymás felé. Nem szóltak egy szótsem, de tekintetük mindent elárult. És végülmegtörtént a csoda. A férj gyengéden megsimogatta a felesége karját. Teljesen megfeledkeztekróla, hogy egy harmadik is van a szobában.
Ez a harmadik ámulva szemlélte a fejleményeket. Amit hónapokon át nem tudott elérni,azt egy mondat egy pillanat alatt elvégezte. „Jöna fiú!” A lelkész úgy érezte, hogy itt már nincssemmi dolga, észrevétlenül elhagyta a szobát.
A szürke decemberi ködben ujjongó férfiballagott hazafelé. „JÖN A FIÚ!” – doboltaörömtől repesve a szíve.
Adventnek, karácsonynak is ez a fő üzenete: „A Fiú jön!” Isten Fia eljött és újra eljön!Bárcsak elérhetné ez az örömhír nálunk isugyanezt a csodát!
A FIÚ JÖN
Áldás, békesség! 2018. november-december
6
„Hiszen talán azért szakadt el tőled egyidőre, hogy örökre visszanyerd, most márnem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkalinkább neked, testi értelemben is és az
Úrban is szeretett testvéred. Ha tehát engemtársadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem!” (Filemon 1,1517)
Kedves testvérek! A Szentírás legrövidebbrészét vettük most kézbe, mely egy nagyonszemélyes levele Pál apostolnak. Mondhatnám, hogy szívtől szívig ér, az egyik embertőla másik emberig. Nem tartalmaz fontos teológiai alapvetéseket, hanem egész egyszerűenkét emberről, két közösségről való megemlékezés és a köztük való párbeszéd jelenik megbenne.
Pál apostol a levél írása szerint fogságbanvan, vélhetően Rómában. Hallunk fogolytársairól, és hallunk egy másik családról, melyKolosséban lakik: Filemonról és szeretteiről.Kettejüket egy Onészimosz nevű rabszolgaköti össze, aki Filemon szolgálatában állt, mostpedig azt olvassuk, hogy szökésben van.Találkozik Pállal, aki által megismeri Krisztust,és fogolyban született új emberként, testvérként említi őt az apostol.
Nehéz egy ilyen kulturálisan és társadalmiberendezkedés tekintetében idegen történeteta magunk számára közel hozni. Két hibába eshetünk. Az egyik hiba az, hogy megpróbáljukpontosan bemutatni a római társadalmi viszonyokat, és abban maradva egyfajta kortörténetimagyarázatot adunk mindarra, amit Isten igé
jeként olvastunk. A másik hiba az, ha aztmondjuk: olyan történet ez, amivel semmiféleazonosulási viszonyunk nincsen. Lehet, hogyamolyan romantikus epizódnak gondoljuk aSzentírásban ennek a szökött rabszolgának atörténetét, aki találkozik Pál apostollal; ebbőlbiztosan lehetne egy jó filmet készíteni. Denem erről van szó. Ami szükséges, azt megkell értenünk ennek a történetnek a múltbélihátteréről, ami pedig számunkra fontos lehet,annak tanulságait le kell vonnunk.
A tegnapi napon a hiteles szolgálatról és ahiteles életről hallhattunk egy bizonyságtételtegyházmegyei presbiteri, gondnoki és gyülekezeti munkatársi közösségben Fóton. Dr. P.Tóth Bélanagytiszteletű úr megkérdezte a hallgatóságot, hogy tudjáke, honnan eredeztethető a polgári életben a legutóbbi időkiggyakorolt, mára teljesen kikopott kalapemelésszokása. A római korba vezethető vissza az
eredete, amikor előírták a rabszolgáknak, hogynem engedhetik le a hajukat a homlokukra,hogy látni lehessen, nincse beleégetve az „F”betű: fugitivus, azaz szökevény. A rabszolgának – ha eleve nem nyírták kopaszra – egy szabad ember előtt le kellett vennie a kalapját,hogy megmutassa: nem szökött rabszolga. Azeurópai kultúrában üdvözlési szokás lettbelőle, de ez van mögötte: nem vagyok szököttrabszolga.
Hogyha a rabszolga ki akart lépni abból arendszerből, és szeretett volna valamiféle szabadságot (bár a mai értelemben vett szabadsága a szabad embernek sem volt), akkorelmenekült a rabszolgatartójától. Ilyenkor fejvadászok keresték a szökevényt, és ha megtalálták, visszavitték a gazdához, és minimumaz volt a büntetése, hogy a homlokába izzó
vassal belebillogozták az „F” betűt. Ez azt jelentette, hogy az életevégleg megbélyegzett, nem lehetőt felszabadítani. Társadalmilagelérte a legalsó szintet, ahonnannincsen kiút.
Erről a helyzetről szól ez alevél. Filemon egykor „hasznos”szolgája, Onészimosz szökevénnyé lett, és így érkezik megPálhoz, ahol új életet kap JézusKrisztustól. Gondoljátok végigezt az abszurd helyzetet! Egészenvilágosan tudja, hogy az életbenaz önállóságra már semmi esélye,egész életében üldözött lesz.
Mindenkitől rettegni fog, mert ha elkapják,akkor menthetetlen. Vagy valódi halált kap,vagy végleg odakötik a rabszolgatartójához.Nincs esélye többé a szabadulásra – a szököttrabszolgasors ezt jelentette. Nincs esélyed azélethez! A társadalmi berendezkedés aztmondja: Nincs tovább! A Krisztusban elnyertélet pedig azt mondja: Most van meg mindened! Most kaptál meg mindent! Most nyerértelmet az, hogy Krisztusban nincsen szolgaés szabad. Most jelenik meg, amit majd éneklünk: „Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úrszolgája vagy”. Nehéz helyzet: szabad és fogoly. Pál apostol fogoly és szabad.
És közben ott van egy harmadik szereplő,Filemon, akiről azt halljuk ebben a történetben,hogy a kolossébeli gyülekezet tagja, – ígymondom most – rendszeresen templomba járóember. Mit csináljon most Filemon? Mit csináljon Pál és Onészimosz? Erről ír Pál ebben
a levélben: hogyan lehet ezt a belső csatát,vívódást Isten előtt tisztán, világosan elmondani és megélni.
Az első dolog, amit látok, hogy Pál sokatbeszél a szolgálatról. Az Újszövetség egyiklegszebb himnusza, mely Jézus Krisztust dicsőíti, a filippiekhez írott levélben van. Aztolvassuk itt, hogy Jézus Krisztus Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak,hogy egyenlő az Istennel – szolgai formát vettfel. Pál apostol elmondja szívünk egyik legszebb hitvallását. Azonban ennek a gyönyörűhimnusznak van egy bevezetése, amely arrólszól, hogy hogyan viszonyuljon egyik keresztyén a másikhoz: „ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkortegyétek teljessé örömömet azzal, hogyugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyenbennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiúdicsőségvágyból, hanem alázattal különbnektartsátok egymást magatoknál; és senki se amaga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Itt az elvi alapvetés: a másikat magatoknál különbnek tartsátok! Ez a testvérimagatartás. És mit mond az apostol Filemonnak? Fogadd vissza őt, aki mintha az énszívem volna! Vagy fogadd vissza őt, minthaengem fogadnál vissza!
Életünknek egyik legnagyobb kérdése ahitelesség. Pontosan erről van itt szó. Pál nemcsak egy elvi alapvetést tesz arról, hogy a
AAZZ IIGGAAZZII TTEESSTTVVÉÉRRII SSZZEERREETTEETT
SSZZÓÓLL AAZZ IIGGEE
Textus: Filemon 1,1013. 1518
Onészimosz és Filemon
Áldás, békesség! 2018. november-december
7
keresztyéneknek hogyan kell a dolgaikat amaguk helyén megélni, hogy egymást magatoknál különbnek tartsátok, hanem azt mondja:ezt tesszük a gyakorlatban. Ezt teszem egyszökött rabszolgával, aki testvérem a Krisztusban. Az a hiteles ember, aki azt mondja, amittesz, és azt tesz, amit mond. Íme, a Szentírásban az elv és a gyakorlat. A gyönyörű himnusztmegelőző etikus tanítás és annak megvalósítása. Pál levelet ír Kolosséba: Fogaddvissza őt, a szökött rabszolgát! A lehetetlenhelyzetben lévőt, a kiúttalant, a mélyben lévőt,akit lehet, hogy megbillogozna a világ, akineknem lenne esélye a mindennapokhoz, úgy, minthogyhaengem fogadnál! Ő az én fiam!Ő az én szívem!
Testvérek, ez nem időskoriszentimentalizmus. Van ilyen,találkozom vele. Pál itt konkrétan fogságban van. Számtalanlelki teher nyomja a vállát, ésmégis tud Filemon dolgairól.Észben tartja a szolgálatát, időtszán dicséretére – így tekint amásik emberre. Nem az autójátnézi, nem a társadalmi ranglétrán elfoglalt szerepét, nem az intellektusrakíváncsi, nem a bölcsességet szeretné számonkérni. Tekints úgy a másik emberre, mint az énszívemre, szeretett testvérre! Az első kérdés,hogy tudunke így tekinteni a mellettünk ülőre.Tudunke úgy tekinteni rá, hogy Krisztus érte isaz életét adta, hogy őt is megváltotta, hogy összeköt bennünket Jézus Krisztusnak kiontott vére?
Milyen szomorú vagyok, amikor arról hallok, hogy vér szerinti testvérek, akiket ugyanazaz anya szült, nem beszélnek egymással. Harcolnak, küzdenek egymással, és a saját vérükrenem tudnak úgy tekinteni, mint testvérre. Azigazság Isten igéjében olvasható: mi test szerint bizony gyanakvók vagyunk. A Tituszhozírt levélben olvassuk, hogy „egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők”. Erre mondja azapostol egy másik levelében praktikusan, hogyne így tegyétek! Se a saját testvéretekkel, sepedig avval, aki Krisztusban testvéretek! Mertaz Úr érte is meghalt! Nézd őt így! Tekints rá,legyen így a te testvéred!
A másik dolog, ami kitűnik ebből a gyakorlati, nagyon személyes levélből, egy mondatban így foglalható össze: a keresztyénekKrisztusért megbocsátanak egymásnak. Mertvalahogyan el kell rendezni a viszonyt. Nemazt mondja az apostol Filemonnak, hogy dugda fejedet a homokba, nem azt mondja, hogytekints rá úgy, mintha semmi nem történtvolna. Itt az egyik legsúlyosabb eset történt:megszökött. Megszegte a törvényt, szökevénynyé lett. Ezt a kérdést nem lehet úgy tekinteni,mintha meg se történt volna! A rómaiak kínosan ügyeltek a rabszolgák megbüntetésére,mert élt bennük a rabszolgalázadások emléke,s tudták, hogy a lázadás könnyen vétele másrabszolgákat is hasonló tettre ösztönözhet. Éppen ezért az volt elvárható Filemontól, hogyamikor visszajön hozzá, súlyos büntetésbenrészesítse rabszolgáját. Minimum bélyegezzemeg, mert ha nem, kivetik őt a közösségből.
Mi nem igazán értjük már azt, hogy milyen büntetést jelentett az, hogyha valaki nem
lehetett többé a közösség tagja. A mai viszonyok inkább arra utalnak, hogy tudok egyedülis boldogulni. De valamikor az újkor határáiga közösséghez való tartozás alapvetően meghatározta egy ember létét.
Ismerjük a Szentírásból a farizeusok csoportját. Ha megkérdezném tőletek, hogy kikvoltak a farizeusok, akkor lehet, hogy odáigeljutnánk, hogy képmutatók voltak. Ha továbbmenve megkérdezném, miért voltak képmutatók, akkor lehet, hogy elbizonytalanodnánk. A helyzet az, hogy a farizeusok neve aztjelenti: elkülönülni. Nem vállalni közösséget
azokkal, akik nem úgy értik a Szentírást,mint ahogy mi. A farizeusok nagyon komolyan vették a Szentírás tanulmányozását, de nem akartak senki mással egy
ségben lenni. Volt egy belső szabályuk is: hogyha valaki farizeusként a Szentírás mértéke ellentesz, annak ki kellett állnia aközösség elé, és önmaga ellen
tanúságot kellett tennie. Igen ám, de ennek az lett a következménye, hogy kilöktékmaguk közül. És ez nem azt jelentette,hogy azért máshol az életben boldogulhatott, hanem azt jelentette, hogy onnantól
kezdve nem volt sem megélhetése, se politikaibefolyása, nem volt a szavainak súlya, egyszerűen úgy kezelték, mint a leprást.
Régi templomok előtt néhány helyen láthatjuk még a szégyenköveket. Például aházasságtörőket fölállították erre a szégyenkőre, és aki a templomba jött, az megvetőenránézhetett. Nem egyszer írják le 16. századifeljegyzések, hogy az illető öngyilkos lett – atekintetektől. Mert a közösség kivetette magából: nem tartozol közénk!
Visszatérve a farizeusokhoz, tehát akimegszegte a mózesi törvényeket, önmagaellen kellett vallania. És itt jön a képmutatás,amire Jézus utalt: ez az, amit nem tettek meg!Inkább vállalták azt, hogy képmutató lesz azéletük, hogy folytatják farizeusi életüket, denem akarták vállalni, hogy kilöki őket az aközösség, amelynek korábban a tagjai voltak.Innen ered a képmutató farizeus kifejezés. Őka saját szavaikat, döntéseiket nem vették ko
molyan. Vegyük komolyan önmagunkat! –halljuk oly sokszor a társadalomban. Hát ebbea cipőbe került bele egy másik társadalmiösszefüggésben Filemon: hogy őt az ő előkelőtársai fogják kivetni maguk közül!
Pál azt mondja, bocsássatok meg egymásnak. Nem úgy, ahogy mi mondjuk: Megbocsátunk, de nem felejtünk! Egy új lapot adni amásik embernek. Nem falakat építeni, nem árkokat ásni, mert ő – mondja Pál Filemonnak –az Úrban szeretett testvéred. Azaz a gyülekezetiéletünkre vonatkozó másik nagy tanácsa azigének az, hogy valóban legyen bocsánat aszívünkben. Tudjunk megbocsátani és tudjunkelengedni. Mert Isten irgalmas Isten. Mert Istenis el nem múló szeretettel szeretett titeket.
Az utolsó egészen gyakorlati tanácsa azapostolnak az, hogy hozz áldozatot a másikemberért. Nyilvánvalóan a legkönnyebb a szeretteinkért áldozatot hozni. De áldozatot hozniitt egy szökött rabszolgáért kell. Pál szavaitöbbre utalnak, mint hogy Onészimoszt szeretné megmenteni Filemon bosszújától. Nemcsak arról van szó, hogy legyen szerető testvére, hanem talán arra is utal az apostol, hogyOnészimosz ne legyen többé rabszolga, hanemszabadon szolgáljon téged. Add meg neki azta szabadságot, amelyet Krisztusban kapott!Hadd mondjam így: az abszurditásig megy azapostol. A rabszolgaság teljes elvetéséig. Nemcsak addig, hogy engedd el a haragodat, abosszúdat, hanem legyen szabad. Egészen biztos, hogy ez Filemonnak anyagi veszteséggelis jár. De a másikat magunknál különbnek tartsátok. Ez teljesen elképzelhetetlen volt aRómai Birodalom polgára számára. De Filemon már találkozott ezzel a kegyelemmelJézus Krisztus keresztjében. Ismerte az irgalomban gazdag Istent, aki a lelki halálban lévőbűnösöket nem a megérdemelt ítélettel sújtotta, hanem életre keltette azokat, akik halottak voltak Fia élete árán.
Pál jól ismerte ezt az Istent. Mert ő is tudta,milyen az öldöklés lelkülete, ez volt az alaptermészete. Benne megvolt a vérszomj, a bosszúKrisztus egyháza ellen. Ám érthetetlen módonKrisztus nem pusztította el, hanem bűnbocsánatot, békességet és örök életet adott neki. Azthiszem, ez lehet az a pont a mindennapok világában, amivel saját környezetünk figyelmétis felhívjuk arra, hogy bennünk Krisztus élhet.Hogy nem zsigeri válaszokat adunk egyegytettre, hanem valósággá válik az, amit Krisztustett értünk, hogy éljünk.
Egykor, az első századokban a Krisztushívőkről egy pogány százados ezt jelentette feljebbvalójának: Ők szeretik egymást. Ez volt atársadalmi igehirdetésük, hogy szeretik egymást. Szeretik az özvegyet, szeretik az árvát,szeretik a nincstelent, szeretik a rabszolgát,szeretik a Krisztusban örök életet nyert testvért.
Adná az Isten, hogy a mi életünkben islennének ilyen gyakorlati jelei a mi Krisztusbavetett hitünknek, hogy meglássa ez a világ,hogy bennünk és bennük is másféle lélekmunkálkodik, Jézus Krisztusnak a Lelke.Ámen.
Nyilas Zoltán esperes
(Az igehirdetés elhangzott 2018. november 25én a pomázi református templomban)
Áldás, békesség! 2018. november-december
8
„A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékánakföldjén élnek, azoknak világosság támad.”(Mt 4,16) – így idézi Máté evangélistaÉzsaiás próféciáját, mely Jézusban tel
jesedett be.Mit jelent sötétben lenni?Próbáljunk felidézni magunkban egy tör
ténetet az életünkből, ami sötétben történt velünk vagy valamilyen módon a sötétséghezkötődik. Biztosan mindannyiunknak eszébe jutegy izgalmas, vicces vagy éppen nehéz, félelmetes, ijesztő történet.
Bizonyára máshogy éljük meg a sötétségetfelnőttként és gyermekként, de a megtapasztalás lényege ugyanaz: a sötétség félelmetes, mertnem látom, mi van előttem. Bizonytalanságotokoz. Nem tudom, ki vagy mi van előttem.Nem tudom, hova lépek. Sokszor még sajátlakásunk is, amit nagyon jólismerünk, sötétben másnaktűnik. Ismeretlen árnyakkénttűnnek elő tárgyaink, fájdalmasan ütközünk bele, lépünk rá helyre nem kerültdolgokra. És még inkábbfélelmetes olyan helyenmenni sötétben, ami teljesenismeretlen számunkra. Például egy elhagyott erdeiúton, ahol még hangok isjönnek az erdőből. És mindez igaz és ismerős lehet számunkra lelki értelemben is.
A félelem az ismeretlentől. A jövőtől, mertnem tudom, mit tartogat. Egy új feladattól (dolgozattól, vizsgától) vagy épp egy orvosi kezeléstől.
Bizonytalanságot okoz, mert nem tudom,merre menjek tovább. Hogyan döntsek egynehéz kérdésben? Ki áll mellettem? Kire számíthatok, kiben bízhatok és kiben nem?
Félelem, bizonytalanság, céltalanság, magány. Ezt jelenti sötétben lenni – sötétben élni.
Ezért – bár a pihenésünkhöz bioritmusunkszerint szüksége van a testünknek sötétre –alapvetően nem szeretjük a sötétet. Küzdünkellene. Lámpákat kapcsolunk fel, vagy ha olyana hangulatunk, inkább gyertyákat gyújtunk. Sőtilyenkor izzósorokkal „ünnepi díszbe öltöztetjük” a házunkat, az udvarunkat, az utcánkat.Karácsonyi fények ragyognak mindenhol. Decsak ennyit jelentene karácsony fénye?
Hiába úszik a város, az utca, a házunk ünnepi fényárban, attól még a lelkünk, az életünk
sötétben – vagyis félelemben, bizonytalanságban, céltalanságban, magányban marad. Ígyvan ez, míg fel nem ragyog az életünkbenKrisztus. Minden ünnepi fénynek az egyetlenértelme ez: Krisztus fényére emlékeztessen.Egyedül Jézus Krisztus jelenléte veheti el valóban életünkből a félelmet, mert tudhatom, jövőm az Ő áldó, óvó, megtartó kezében van, hará bízom az életem. Ezért Ő elveszi életembőla bizonytalanságot. Nála biztos a jövőm, mertŐ látja azt is, amit én még nem látok. Tudom,Ő egyengeti utamat. Mellettem áll magányomban (Vele sosem vagyok egyedül), ésútba igazít kapcsolataim kérdéseiben is.
A kérdés csak ez: Mit kezdek Krisztusfényével, mely most is beragyog életembe.
Elutasítom, mondván, úgysem tud rajtam segíteni, vagy ez nem is igazi fény, ez csak egy kitaláció, a gyengék mankója, én kell megoldjam a
magam helyzetét, nekem kellkitalálni a sötétségemből?
Úgy megszoktam már asötétet, a bizonytalanságot,hogy már zavar is a fény,bántja a szememet?
Vagy élek a lehetőséggel, engedem, hogy Krisztusfénye teljesen beragyogjaéletem nehéz, sötétséggel,félelmekkel teli részét?
Vigyük el ezt a kérdéstmagunkkal az ifisek jeleneté
ből vagy épp a gyerekek szentesti árnyjátékából.„Jézus mondta nekik: Én vagyok a világ
világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”(János 8,12)
A sötétség szűnni kezd már,Az a csillag eljő hozzánkVéget ér a gyász, a sóhajtás.
Ahol az a csillag kigyúl,A többi mind elhalványul,Őelőtte minden térdre hull.
Ahol annak fénye árad,A halálból élet támad,A gonosznak híre sem marad.
Ébredj föl hát, aki alszol,Támadjál föl a halálból,S fölragyog majd néked a Krisztus.
Stift János b. lelkipásztor(Áhítat a gyermekkarácsonyon)
AA SSÖÖTTÉÉTTSSÉÉGG SSZZŰŰNNNNII KKEEZZDD MMÁÁRR
PAUL ROTH
MENTSD MEGA KARÁCSONYT
Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt.Nekünk már nincs hozzá erőnk.Mi vásárolunk és rohanunk,kis csomagokat készítünk,karácsonyfákat díszítünk,és énekeljük: „Csendes éj”.
De a titok,Isten Fiának titka,hogy emberré lett értünk,gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.
Jézusom, a mi bűnünk is,hogy ezt az ünnepet elborítják a
reklámhegyek.Mi tudjuk,Kinek jár karácsonyi üdvözlet
és kötelező ajándék, mindenki tudja.De meg akarunk szabadulni végrea vásárlási és ajándékozási görcstől.Szent ünnepet akarunk ülni,amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.
Jézusom, segíts,nehogy elsüllyesszük egészen,mit jelent ez az ünnep,segíts, hogy ne csak télapók legyünk.Segíts, hogy az adventi hetekbena lelkünkbe nézzünk.Segíts, hogy az útra visszatérjünk,s elinduljunk megint.Csak így lesznek az ajándékokjeleivé a szeretetnek –mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.
Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,ments meg minket.Ezért vállaltál embersorsot.
SIKLÓS JÓZSEFÖRÖMHÍR
Örömhírt mondok néked, ember,zengő, szeráfi éneket,örömhírt, mely az égre cseng fel,s halálból fakaszt életet.
Örömhírt, mely a szenvedőnekletörli hulló könnyeit,mert könnynél százszorta erősebb,s melytől új lángra gyúl a hit.
Örömhírt, melynek hangja mellettnéma a legszebb költemény,s minőt angyalok énekeltekegykor, karácsony éjjelén.
Örömhírt mondok néked, ember!Halld meg hát, tárd ki lelkedet,halld meg, s visszhangozd életeddel:Isten szeret!
Áldás, békesség! 2018. november-december
9
A zsidó nép, amelyhez ez a levélíródott, Istennek választott népe,ismerte Istent. Az a generáció,mely Egyiptomból szabadulva,csodák sorát élte meg, tudta,
hogy ítélő, de kegyelmes az Úr.Népéért csodákat tesz feltűrve karját– ahogy egy helyen olvassuk – hadbaszáll értük és győzelemre viszi őket.Vándorlásuk alatt tapasztalták, hogyIsten minden kimondott szavánaksúlya van. Alapja az Ő igaz volta.Ezért, amikor tilt valamit, az aztmegszegőt utoléri annak következménye. Például a túlevésből (Taberánál) – mert végre húst ehettek –rosszullét, sőt halál lett, vagy mert több mannátszedtek, nem maradt meg, hanem megromlott.Szembesülniök kellett azzal, amit így olvasunk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék.”
A 25. versben ezt olvassuk: „Vigyázzatok,meg ne vessétek azt, aki szól – mert ha azokmeg nem menekültek, akik a földön szólótmegvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekben van!”
Akkor Mózesen keresztül szólt, ma azŐ Fián keresztül üzen Isten. (Zsid. 1:1.) Smilyen megátalkodott a bűnös ember! Szól azige szószékekről – szívből vagy színből –, dehangzik a tiltakozás: Nem kell mindig a bűnrőlbeszélni, az Isten szeretetét kell hangsúlyozni!Mert ha nem így történik, lényegében a lelkészek riasztják el az embereket a templomból! Még azt is mondhatnám, hogy igaz ez akritika. De csak akkor, ha emberi eszközöketkell használnia az igehirdetőnek. Miután az igeIsten Szentlelke szárnyán jut el a címzettekhez,a hallgató gyülekezethez – az ember csupánszócső, és nem ő rendelkezik az elhangzottakfelett. Isten azonban nem a gonosz módszereszerint cselekszik, hogy csak a szép oldalátmutatja be a dolgoknak, és nem a valót, hanem
csak féligazságokat. Az Ő beszéde igenigenés nemnem! Nem csap besenkit, hogy ad valamit, ésközben megszegényít, kifoszt,tönkreteszi a benne bízót.
Isten kemény, s valóbanaz, mert igazságos! Ítélő bíró,
aki van hogy nem ment ki amagunk kereste ba
jokból, hanemhagy
emésztődni,gyötrődni. Még azt ismegengedi, hogy eközbenvitatkozzunk, pereljünk vele,s hivatkozzunk ilyenolyanérdemeinkre. Lehet azért, merttudja, hogy aki vele szemben áll ésezt teszi, azzal Ő már beszélni fog, ésígy eljuttatja annak felismerésére, hogyez a „kegyetlen” és „ítélő” Isten magaa SZERETET! Aki minden rosszat isfelhasznál, hogy világosságra jutva, felismerjük kereső, megváltó és megtartó kegyelmét,mely abban lett teljessé,hogy az Isten EMBERrélett.
Karácsony küszöbénvagyunk, s az a misztérium, mely körülvesziezt az ünnepet, álmélkodásra és hálára kellhogy indítson bennünket. Isten nem csak ígérte, hanem végbevitte ahihetetlent: amit mi (Ádám és Éva) elrontottunk, Ő jóra fordította. Fia általÚT nyílt az Atyához, Általa tisztulást,IGAZSÁGot nyertünk, azaz valódiÉLETet. Ő testesíti meg azt az újembert, akivé formál minden Bennebízót, Őt imádót.
Ha nem tudod, hogy beteg vagy,ugye nem mégy orvoshoz! Minek?De amikor egy leleted valami bajrólbeszél, akkor már igen!
Nem szabad elhallgatni, hogy van bűn,hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. A haldoklónak mondott kegyes hazugság soha nemmentett meg senkit a haláltól! Arra volt jó,
hogy valami hamis megnyugvássalne rendezze élete fontos dolgait, hiszen nem lesz semmi baj! Csak elment a széles úton, mely a kárhozatravisz! Hirdetni kell, hogy baj van, azember beteg, halálosan az, hogy szaladjon az áldott Orvoshoz, még idejében. „Miért halnál meg?” – kérdezinépétől és tőlünk is Isten. A bűn büntetése halál – ez tény! S ebben a világban ennek minden tünete jelen van.Nézz körül! Látható a szeretetlenség,mely a másikat elpusztítani készgyűlölettel egyenlő! Látható a szeretetlenség, mely a legközelebbit islenézi, megszólja, kibeszéli! S az a
szeretetlenség, mely önző módon senkire éssemmire nincs tekintettel, átgázol az emberen és Isten személyén, akaratán is!
Vigyáznia kellene az emberiségnek a teremtettségre, s nem teszi! Abálna és más tengeri lények gyomratele műanyagszeméttel, az
erdő fái között szemétkupacok – ez az, amikoraz ember
maga alattvágja a fát. Nem
másra kell mutogatnunk!Nem Istent kell vádolnunk! Magunkba kell szállnunk, bevallva:felismertük, hogy a „Mi Istenünkmegemésztő tűz” – de azt is,hogy aki Hozzá megy betegenbűnösen, azt Ő nem űzi el magától, megajándékozza önmagával, bocsánatával és az örökélettel.A teljes gyógyulással.
Bárcsak ne a karácsonyimenü tervezése, a hozzávalókbeszerzése, az ajándékok kigondolása, megvásárlása és sokminden más – ami embereknekhozzátartozik a karácsonyi ünnephez – töltené be gondolatainkat, hanem a hálás emlékezés napja lenne a Karácsony,amikor valósággá válik az énekszava, mert visszhangozza aszívünk: „Álmélkodással csodáljuk / Véghetetlen szerelmed, /Óh Isten, ha megvizsgáljuk / Kijelentett kegyelmed. / Ezt száj kinem mondhatja, / Nyelv nem ma
gyarázhatja.”A karácsonyfa mögött már ott a
kereszt fája, az ítélet mellett a kegyelem, s nekünk, akik valljuk, hogy Jézus
ban megjelent Isten üdvözítő kegyelme,méltóan ünnepeljünk, magasztaljuk avilág Teremtőjét, Gondviselőjét, Üdvö
zítőjét!Kívánom, hogy a jászolbeli kisded, a
kisjézus növekedjék bennünk, szívünk jászolában élő Isten Fiává, Aki nem kis te
hetetlenke, hanem Úr, Aki felette áll mindennek, Igaz, Szent és minket nagyon szeretőIsten!
Pap Lászlóné lelkipásztor
GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉMEGMÉRETÉS
Az Úr néha megmér, hogy magam is lássam,Mekkora a hitem Őiránta.Rábízome magam teljes egészében,Bízome benne, ahogy várja tőlem?
Könnyű hinni addig, míg minden rendben van,Azt hinni, igen, ez az én utam.De akad egy kő, amiben megbotlok,S azt hiszem, végem van!Tudoke akkor is az Úrhoz szólani,Benne bízva hitben megmaradni?
Vagy mindent elfelejtve, sebemet nyaldosva,Bánatomban Tőle elfordulva azt kérdezni:Uram, ezt most miért kaptam?Pedig jól tudom, hogy megérdemeltem azt,Hisz nincs oly ítélet, mit ne érdemelnék,Hogy így is kegyes volt, és áldjam szüntelen.
Jóbra gondolva, ki Isten szerint igaz,Mégis kiállta a nehéz próbákat:Hozzá imádkozva, szüntelen Őt áldva,Megmaradt hitében.Óh, add Uram, hogy én is eszerint éljek!
„„SSZZEERREETT?? NNEEMM SSZZEERREETT??””
Ő
ZZssiiddóókkhhoozz íírrtt lleevvééll 1122::1188--2299..
Áldás, békesség! 2018. november-december
10
1. Isten Igéje az „igazság beszéde”,a „világosság Atyjának beszéde”, „akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). Azevangélium és törvény szembeállítása az
Írás szerint meghasonlást okoz. Versengés islehet a következménye. Az Atya egy Igéjébenvaló békességünk azonban nagyobb meghasonlásunknál és versengésünknél.
2. Isten Igéjének egysége abban nyilvánulmeg, hogy mindig kegyelem, azaz szabad,meg nem érdemelt isteni jóság, irgalom ésleereszkedés az, ha szól hozzánk, és mi megszólíthatjuk Őt. Az olyan evangélium vagy azolyan törvény, amelyet a saját képességünkalapján, a saját tekintélyünkben bízva, mi magunk mondanánk magunknak, nem lenneIsten Igéje, nem az Ő evangéliuma volna, ésnem volna az Ő törvénye sem. Az, hogy Istenszól hozzánk, az minden körülmények közöttés már önmagában kegyelem.
3. Isten Igéje ezt a formáját úgy bizonyítjameg, hogy bármit mondjon is, tartalmában isténylegesen és teljes értelemben kegyelem:szabad, szuverén kegyelem, Isten kegyelme,amely ezért törvény is lehet, ítéletet, halált éspoklot is jelenthet, de mindig kegyelem, éssemmi egyéb. Minden látszólagosan más tartalomról, amit neki tulajdonítanánk, kiderül azószövetségi jövendölések bizonyságtételénekés a beteljesedésről szóló újszövetségi bizonyságtételnek a fényében, hogy csak körülfogjaazt, hogy csak viszonylagos ama tartalomhoz:az Isten kegyelméhez képest. Istennek olyanIgéje, amelynek ténylegesen más tartalmavolna, semmi esetre sem lehetne – mint olyan– a Szentháromság Isten Igéje, akiről a Szentírás beszél. Ha ennek az Istennek az Igéjéthalljuk, akkor kegyelmet hallunk. Éppen, merta kegyelem az evangéliumnak különlegesenés közvetlenül a tartalma, amely azután atörvény tartalmát is magában foglalja, jár nekielsőbbség a törvénnyel szemben, amely ebbebelefoglalva és viszonyulva hozzá, nem kevésbé Isten Igéje.
Elsősorban tehát az evangélium eme tartalmáról kell beszélnünk. Ez a tartalom,amelyben – ha valóban Isten Igéje és törvénye– a törvény is benne foglaltatik – Isten kegyelme, és a neve Jézus Krisztus. Mert az azIsten kegyelme, hogy az Ő örökkévaló Igéjetestté lett. Test annyit jelent: magunkféle. IstenIgéje nem változott át testté. Hogy is lehetnekegyelem az, ha Isten megszűnnék Isten lenni,
még ha képes is volna erre? Miféle irgalmatcselekednék ezzel velünk? Nem. Az Ige testtélett, azaz: anélkül, hogy megszűnt volna Istennek lenni, Isten voltában megbonthatatlanul és elegyítetlen egységben önmagával,ehhez hozzátette és így magára vette a mi em
bervoltunkat. Jól értsük meg: embervoltunkat,a bűn által megrontott és lepusztított formájában; tehát nem az emberlét erejéért vagyméltóságáért vagy egyéb olyan tulajdonságáért, amely azt arra alkalmassá tenné, hanemsaját jótetszéséből, megfoghatatlan szeretetéből.És ennek jeléül: Szűz Máriától.
Az az Isten kegyelme, hogynem csupán a mi embervoltunklétezik, hanem Jézus Krisztusban Isten saját embervolta, Igéjének embervolta is, és Benne, ami alacsonyságunkhoz való lealacsonyulásában Isten jelenléteszámunkra azt jelenti, hogy részesedünk az Ő Istenvoltában,felemeltetünk Őhozzá. S így Isten örök Igéje azzal, hogy testtélett, elhordozta azt a nyomorúságot, kárhozatot és büntetést,ami az ember testvoltát jellemzi és megbélyegzi. Ez a büntetésIsten felelete az ember bűnére.
A bűn az ember önhatalmúságában áll, az önhatalmúságpedig az istentelenség, az abbanlesz nyilvánvalóvá, hogy éppena kegyelem elől fut az ember, éppen aztgyűlöli. Isten válasza a bűnre – és ez is kegyelem – a mi testvoltunk: az, hogy meg kellhalnunk. Ha ezt a választ igazán meghallanánk,akkor ez megmentésünkvolna. Ha meggondolnánk, hogy meg kell halnunk (Zsolt 90,12),akkor elveszettségünk tudatában, mint olyannép, amely csak „fű” (Ézs 40,7),megtérnénk,és meghalva önhatalmúságunknak, örökéletet nyernénk. Isten csak azért kívánja az istentelen halálát, hogy „megtérjen útjáról, éséljen” (Ez 18,23).
De ki hallja meg ezt a feleletet? Ki hajlikmeg alatta? Egyikünk sem! Isten kegyelmemár itt beleütközik a kegyelem iránti gyűlöletünkbe. De éppen az a kegyelem tulajdonképpeni műve, hogy Isten örökkévalóIgéje – azzal, hogy testté lett, hogy testben engedelmességet tanított, hogy ebben az engedelmességben elszenvedte a büntetést és így
meghalt – magára vállalta, hogy megadjahelyettünk a megmentő választ, hogy feladjaaz önhatalmúságot és istentelenséget, hogyvallást tegyen az ember elveszett voltáról,hogy igazat adjon Istennek velünk szemben,és így elfogadja a kegyelmet. Ez az, amit
Jézus Krisztus „földi életénekegész ideje alatt, de különösenis annak végén” érettünk megtett. Egyszerűen hitt (pistisIésou: Róm 3,22; Gal 2,16k;biztosan, mint genitivus subjectivus értelmezendő!) [Barth szerint a „Jézus hite” birtokos szerkezetű kifejezést nem az embernek Jézus Krisztusba vetetthiteként kell érteni, amikor Jézusa hit „tárgya”, tehát a hitünk Őráirányul (genitivus objectivus),hanem az Ő hiteként Atyja, azazIsten iránt (genitivus subjectivus)– a szerk.].
És evvel a hittel nem csupán példát mutatott nekünk(igaz, ezt is megtette!), hanemelőször is és mindenekfölött elhordozta helyettünk a büntetést.
Az az Isten kegyelme, hogy embervoltunk –amennyiben a miénk – nem csak ítélet alattálló és elveszett egyre megújuló bűneinkmiatt, hanem ugyanakkor – amennyiben JézusKrisztus embervolta is – az ítéletben és elveszettségben Isten előtt megigazult és általaelfogadott. Mert Jézus Krisztus – ehhez azörökkévaló Ige kellett – hitt, azaz nem nemet,hanem igent mondott a kegyelemre, tehát azember megítélt és elveszett voltára.
Embervoltunk megigazulásának és elfogadottságának valóságos végrehajtása azonban Krisztusnak a halottak közül való feltámadása. Isten örökkévaló Igéje a testtel valóegységében nem csak az ígéret, hanem azígéret beteljesülése is: hogy a bűnbánat azember megmentése, hogy az igaz emberhitből él. Mert szolgai formát vett fel, és ígyés ebben engedelmes volt mindhalálig, ezértfelmagasztalta Őt az Isten (Fil 2,6k). Benne,
AA TTEESSTTTTÉÉ LLEETTTT IIGGEE–– IISSTTEENN KKEEGGYYEELLMMEE
BBAARRTTHH KKÁÁRROOLLYY
Áldás, békesség! 2018. november-december
11
az Egyetlenegyben, aki Isten kegyelmét, mintkegyelmet engedte érvényesülni a testben – mertŐ volt az örökkévaló Ige, aki testté lett –, Bennediadalra is jutott és nyilvánvalóvá is lett a kegyelem, Őt, aki elfogadta a halált, mint a bűnzsoldját – s éppen ebben adta bizonyságát bűntelenségének –, a halál nem tudta megtartani, életeel kellett hogy nyelje a halált, és el is nyelte. Azaz Isten kegyelme, hogy embervoltunk végén –amennyiben ez a miénk – nem látunk ugyanmást, mint végelgyengülést, kórházat, harcteret,temetőt, rothadást vagy hamut, de – amennyibenaz egyszersmind Jézus embervolta is – épp ilyenbizonyosan, sőt sokkalta biztosabban csak feltámadást és örök életet látunk.
Tehát: Isten kegyelme – embervoltunk irántikegyelme, jósága, irgalma és lehajlása, amelyekáltal a mi Istenünk, s mint ilyen, felveszi gondunkat – maga Jézus Krisztus, és egyedül Ő. Őmaga, és egyedül Ő az evangélium tartalma. Akegyelem, tehát a kegyelem tartalma egyszerűenaz, hogy Jézus Krisztus a születésében magáravett, halálában engedelmesnek találtatott és feltámadásában megdicsőült embervoltában – Őmaga, és egyedül Ő – helytállt érettünk, a mi embervoltunkban. Megtehetteezt, mert Ő nem csakolyan, mint mi, hanem Isten Fia is, így Ő maga isIsten, és így Ő maga a bíró is, aki önmaga előttfelelősséget vállal értünk. És ezt meg is teszi, mertabban van kifürkészhetetlen jótetszése, hogy isteni hatalmát arra használja, hogy szeressen olyanszeretettel, amely nem vár és nem is kap viszontszeretetet, amely mindig és minden esetbenmint szabad, tiszta szeretet közelít felénk. Azember helyzetét és útját a kegyelem alatt azhatározza meg, hogy embervoltáért Jézus Krisztus a saját magára vett, engedelmes és megdicsőült embervoltával áll helyt, mégpedig –mivel az embernek önmagában és önmagától ahitre sem képessége, sem akarata nincs – egészenés teljesenhelytáll. Úgy, hogy az ember saját embervolta – Pál kifejezése szerint – halott, de csakazáltal, hogy „Krisztusban” van, azaz azáltal,hogy Jézus Krisztus lett az alanya. „A Krisztussalegyütt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nemén élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életetpedig, amit most testben élek, az Isten Fiábanvaló hitben élem (szó szerint: élek, de nem amagam Isten Fia iránti hitemben, hanem abban,hogy az Isten Fia hitt!), aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20).
Az ember helyzete és útja a kegyelem alattezekkel az ószövetségi szavakkal írható le: „Akia Felséges rejtekében lakik, a Mindenhatóárnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak:Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”(Zsolt 91,12) Hiszi azt, hogy a szentek közösségében van, hogy bűnbocsánatot nyer és fognyerni, hogy várományosa a test feltámadásánakés az örök életnek; de ez valójában még részlegesen sem az ő hitén, az ő hitének győzelmén múlik,– ez egyedül abban valóság, hogy az Úr JézusKrisztus, aki érettünk emberré lett, meghalt ésfeltámadott, neki is Ura, oltalma, vára és Istene.Jézus Krisztus maga, de egyedül Ő az ilyen embernek ajándékozott kegyelem.
Az „Evangélium és törvény” című traktátusból
(50 éve, 1968. december 10én hunyt el KarlBarth német protestáns teológus.)
Reformátusszövetségteológiai megtérés
(folytatás)
Sebestyén Jenő, a nagy magyar teológus megtérési koncepciójában annak kétfő eleméről beszél: a bűnbánatról és ahitről. Az első a bűntől való elfordulás, amásik pedig az Istenhez való odafordulás.
Az elfordulásnak három eleme van:a) intellektuális, amely a bennünk lévő
bűn meg és felismerését (Róm 3,20) jelenti;b) emocionális elem, amely az Isten sze
rinti bánkódást jelenti (Zsolt 51,2);c) volucionalis elem, amely során az
ember a bűntől belsőleg tudatosan elfordul,hogy Isten kegyelme által új életben járjon.
Wayne Grudem, kortárs amerikai rendszeres teológus – Kálvinnal együtt – a megtérést ugyancsak a bűnbánat és a hit együttes éselválaszthatatlan aktusaként ábrázolja, amelyben a bűnbánat a bűntől való elfordulást, a hitpedig az életre hívó Jézushoz való odafordulást jelenti. Grudem hangsúlyozza, hogy akét fogalom csak együtt értelmezhető. Valóigaz: a bűnbánat hit nélkül csak a halálra valójúdási megszomorodást, a hit pedig bűnbánatnélkül csak a bűn elbagatellizálását, és így akegyelem leértékelését jelenti.Grudem a bűnbánat + hit = megtérés képletét a következőképpenvázolja.
Mindezek után tegyük fel akérdést: Ki is a megtért ember?Fekete Károlynak a HeidelbergiKáté magyarázatában adott válasza szerint: „Az, aki a lelkiismeretfurdalás–bűnbánat útján eljut abűnbocsátó Istenig, és életét az őakarata szerint rendezi be.” Atörvény és a Lélek összefüggésében magam pedig így határozommeg: A megtérés nem más, mint aJézus Krisztus kereszthalála általelkészített szabad út választása azAtyához. Ez bűnbánatban és hitben történik, mindazáltal a megtérés–újjászületés folyamatábanrészesedünk a Szentlélek ajándékában is. A Lélek jó gyümölcsöket
terem bennünk Isten dicsőségére. Ezek a cselekedetek immár nem saját erőfeszítéseink termékei, hanem a Szentlélek megszentelő munkája, amely a megtért személy engedelmességéből és hálájából fakadnak. Mindez atörvény betöltése, amely lényege szerint a szeretet.
Német pietista megtérésmodell
Érzékelve a protestáns ortodoxia érzelmiszárazságát és örömtelen racionalizmusát, J.Spener és A.H. Francke 17. századi mozgalma új hangsúlyokat hirdetett meg. Meghagyva a szent élet maximális igényét, azemberi igyekezetre és a megtérés öröménekszemélyesen megtapasztalható átélhetőségérehelyezte a hangsúlyt. Alapvető fogalmai akövetkezők lettek:
Bußkampf.A „Térjetek meg!” (tut Buße)felszólítás egy megtérésharcban és könnyekközött valósult meg. A pietizmusban újhangsúlyt nyert a radikális megbánás és arészletes bűnvallás.
Durchbruch.A megtérésharc lelki áttöréssel ér véget. Ilyenkor az Istenhez fordulószemély erőteljesen átéli az Úr kegyelménekmegérkezését életében. Érezhetően és
AA MMEEGGTTÉÉRRÉÉSS33.. rréésszz
DDRR.. TTAATTAAII IISSTTVVÁÁNN
1. ábra (Wayne Grudem megtérés ábrája)
Áldás, békesség! 2018. november-december
12
láthatóan felszabadul, öröm és szabadság töltibe egész lényét: más emberré lesz, amely egyúj életmódot hoz. Az új életmód magábanfoglalja az üdvbizonyosságot, melynek eseményét minden esetben egy konkrét órához isköti. Jellemző a pietista kegyességre a világtólvaló eltávolodás, a polgári kötelességtudat ésa belső ember közösségi ápolása. Mindemellett szorgalmazza az egyházi reformokat is,
amelyek nevelési, karitatív és erőteljes miszsziós elköteleződésben nyilvánultak meg.
A pietizmus Spener alapján bevezette azújjászületés megismételhetőségének különösfogalmát is. A koncepció szerint a (csecsemő)keresztségben ugyan mindenki elnyeriaz újjászületést, de felnőve kevesen maradnakújjászületettek, mert kiesnek belőle. Ez a gondolat tette lehetővé, hogy a lutheranizmusképes volt teológiailag integrálni a pietizmusmozgalmát.
A dialektikus teológia megtérésmodellje
A 20. század két református teológusa,Karl Barth és Emil Brunner krisztocentrikusszintéziskeresésének jelmondata: Jézusra kellmutatni! Barth tartalmilag így fogalmaz: aGolgotaeseményben Isten tért meg hozzánk.Isten a bűnös ember helyett Jézusban létrehozta a legnagyobb fordulatot és változástminden ember számára. Erre a nagy isteni eseményre az Istenhez való visszatérésben és akeresztségben adhatunk személyes választ.Isten ébreszt fel bennünket, hogy megforduljunk, és térjünk meg hozzá.
Emil Brunner a megtérés kapcsán kettősazonosulásról beszél: Krisztus azonosult azemberrel a kereszten (passzív újjászületés),mely által Isten megtérésre hívja az embert;az ember pedig hit által azonosulhat a keresztre feszített Krisztussal (aktív megtérés).Elsődleges az aktív isteni cselekvés, mely számunkra egy passzív újjászületés, és amikor eztelfogadjuk, akkor ez a mi aktív megtérésünk.
Megtérések a harmadik világban
Számos mai megtéréstörténet visszaviszbennünket a korai egyház élményvilágába.Olyan döntésekről és életmegváltozásokrólolvashatunk, amelyekben az evangélium hirdetése mellett szembeötlően magas az álmok,
látomások és csodák, tehát a természetfelettimegnyilvánulások szerepe. Muszlim személyek tucatjai fordulnak Jézus Krisztushoz,mert megjelenik nekik az Úr. A mártíromságárnyékában is felvállalják a hitüket, hirdetve,hogy nincs más Isten, mint Jézus KrisztusAtyja. Magam is jártam Afrikában, Indiában,és első kézből hallottam olyan történeteket,amikor Jézus megjelent, és életek változtak
meg gyökeresen, sőt egy egész faluközösség megtéréséhez is vezetett.Ezeket a megtéréstörténeteket azért isnehéz feldolgozni, mert – ahogy egysvájci teológus fogalmazott – „nem tézisekben, hanem táncban, nem tantételekben, hanem dalokban mondják el,nem tudományos könyveket írnak, hanem történeteik vannak, nem koncepcióik vannak, hanem inkább ünnepeik”.
Összefoglalás
Az elmúlt kétezer év megtérésmodelljeinek megismerése után kijelenthetjük, hogy Isten valamennyi modellthasználta országának építésében. Egyértelművé vált, hogy a megtérésnek vanegy isteni szuverén–elrendelő, és egy
emberi felelősséggel kapcsolatos aspektusa is.Istené az elrendelő–elhívó kezdeményezés, deaz ember engedelmes válasza is fontos,melynek következtében életminőség jelenhetmeg a Szentlélek által.
Szükség lenne ugyanakkor egy olyanmegtérésmodell felépítésére, amely az újjászületés valamennyi aspektusát kellőenmegjeleníti, tehát az isteni és az emberioldalt is. Erre tett kísérletet egy angol evangélikál–karizmatikus bibliatanító, DavidPawson, aki a következő ábrában próbáltaösszefoglalni ezt a komplex folyamatot, azegészet az újjászületés fogalma alá rendelve.
A képlet Jézus Nikodémusnak mondottszavain alapul: víztől és Lélektől kell újjászületnünk (Jn 3,5). Hogyan is csenghettekJézus szavai Nikodémus számára? KeresztelőJános szolgálata az egész zsidó társadalmatfelrázta, mert a Jordán mentén bűnbánatra éskeresztségre hívta az egész Izráelt. A farizeusok elvetették Isten akaratát (Lk 7,2930), ígyfeltehetően Nikomédus sem kívánt „vízben”megkeresztelkedni, melynek tartalma: a) bűnbánó megtérés, b) az eljövendő Messiásban valóhit és c) a keresztségvolt. Mindehhez pedig egyígéret kapcsolódott: a Messiás majd Szentlélekkel és tűzzel fogja őket megkeresztelni.
Ezt nevezi Pawson, az óegyház, meg amai ortodox egyház is iniciációnak (beavatás,befogadtatás, amely magában foglalja a beavatandó „halálát” és „újjászületését” – aszerk.). Ez a komplex folyamat megtörténhetnagyon gyorsan, amint azt a Cselekedetekkönyvében olvassuk (megtértek, megkeresztelkedtek, vették a Szentlelket), de van amikorelhúzódik. Néha felcserélődnek az egyes elemek is, attól függően, hogy melyik egyházhogyan gondolkodik erről. Például az ortodoxegyház az újszülött esetében minden résztösszekapcsol. Ha egy csecsemőt elhoznakkeresztelni, ott az összes szentséggel érintkezik, hiszen megkapja a megtérés szentségét, megkeresztelik, és mindjárt megúrvacsoráztatják, és imádkozik érte a pap, hogy aSzentlélek is betöltse. Van bennük egy ősiörökség, hogy mindezek összetartoznak. A katolikusok már egy kicsit szétválasztották azelemeket: a bérmálás később van, előtte elsőáldozás. Tehát a különböző felekezetek másmás döntést hoztak, de ami a lényeg, hogy azújjászületésben ezek összetartoznak.
Számunkra most az a kérdés – amint azelején erre már utaltam –: metanoia vagy paranoia? Ezt kell eldöntenünk, és ez a feladatunka mai egyházi gondolkodásban.
Emil Brunner és Karl Barth
2. ábra (David Pawson újjászületés ábrája)
Áldás, békesség! 2018. november-december
13
III. MEGTÉRÉSEM(Bizonyságtétel)
Tizenhárom éves voltam, amikor konfirmálni kellett. Úgy voltam vele, hogy ezen átkell esni. Tudtam, hogy egyszer meg kelltérni, mert azért én is akartam az örök életet.Volt egy tervem, hogy először amennyirecsak lehet, megismerem és megszeretem azéletet, és amikor majd megöregszem, majdmegtérek, és akkor itt is lesz egy jó életem,meg amott is. Mert Istenről csak úgy tudtamgondolkodni, mint akiaz élet ellen van. Mintaki nem szereti azt, amitén szeretek. Főleg a szabadságomat féltettem,pedig kommunizmusban éltünk. Gondoltam,ennél jobbat kitalálninem is lehetne.
Sárbogárdon úgyvolt a konfirmáció, hogyazon a héten minden este mentünk a templomba. Az első este abűnről szólt. A lelkészünk arra kért bennünket, hogy írjunk egy levelet Jézusnak, ha úgygondoljuk, nem vagyunk egységben Jézussal.Megírtuk és elvittük. Persze nagyon féltünk,hogy ki fogja elolvasni. Egy nagy tüzet raktaka parókia udvarán, és mindenki beledobhatta,amit írt, így jelképesen Istennek adtuk oda abűneinket. Senki nem olvasta el, de mindegyik papírlap kinyílt a tűzben, hiába próbáltuk úgy összehajtogatni, hogy olyan lett, mintegy kis könyv. Mindenki a magáét figyelte.
A következő napon is a bűneinkről voltszó. Aztán eljött egy este, amikor arra volt kihegyezve az igehirdetés, hogy te beengednéde Jézust a hajódba. Ahogy Jézus elhívta Pétertúgy, hogy megkérte, engedje be a hajójába. Alelkipásztor asszony utána azt mondta, hogymost lehet imádkozni. Volt ott negyven rosszgyerek, hetedikes konfirmátusok, ő pedigodajött hozzám: Tatai Pityu kezdi. Érezte,hogy kész volt a szívem. És akkor elmondtamegy imádságot, valami ilyesmi volt: „UramJézus, behívlak az életem hajójába, haddlegyek a Te bárányod.” Hogy hogy függössze a hajó meg a bárány, azt nem tudom, deígy hangzott el.
Kaptunk egy feladatot is, hogy ha hazamegyünk, keressük ki János evangéliumábóla 15. fejezetet. Azt ígérte a lelkipásztor aszszony, hogy most ti mondtatok valamit Jézusnak, de Ő is fog nektek mondani valamit. Énnem tudtam, mi lesz az, addig nem olvastama Bibliát. Nagyon korán nekikészültem,ágyba bújtam, és elkezdtem olvasni a Károlit.Kikerestem a János 15öt, és egy olyan élményben volt részem, amit soha nem tapasztaltam. Az én megtérésélményem az volt,hogy olvastam a Bibliát, és akkor – életemben először – meghallottam Jézusnak a hangját. Tudtam, hogy ezt most Ő mondja! A tanítványaitól búcsúzik, és azt mondja: Ti az énbarátaim vagytok. Ez nagyon megérintett.Nekem soha nem volt barátom, és annyira jó
volt, hogy ezt mondta. Aztán azt is mondta,hogy ti már tiszták vagytok ama beszéd által,amelyet szóltam nektek. Maradjatok tiszták!Ezt még soha se mondta Jézus addig atanítványainak, csak most. Teljesen személyessé vált az ige. És volt egy harmadik mondat is a végén, de ezt nem értettem, hogy ti isbizonyságot tesztek majd rólam, mert kezdettől fogva velem vagytok. Nemcsak aSzentlélek szól bizonyságot rólam, hanem tiis. Eltelt két év, és amikor hívni kezdett Isten,
hogy lelkész legyek, akkor jött vissza ez az ige,de ez a három ige volt,ami akkor nagyon megérintett.
Az a kérdésem feléd: Neked vane megtérésélményed? Hogyvagy a megtéréssel? Vajon megszülettéle már?Sokan ülnek úgy a templomban, hogy nem születtek meg lelkileg. Ifjúvagy még a te megtérésedben, vagy eljutottále már az érett férfikorra, és atya lettél? AzÚr mindnyájunkat hív
erre az útra. Gondold át magadban: Úrrá tettede Őt? Átéltede már azt, hogy Ő megbocsájtott,és hogy bizonyságot tesz benned a Szentlélek,hogy hozzá tartozol? Ezek azok a nagyon fontospontok, amit érezhetünk, ha az Úr az életünk,megtérünk, újjászületünk. Ami nem érdem,hanem amit Isten munkál ki bennünk.
Mi presbiterek vagyunk, nekünk a 2Korinthus 5 szerint az a dolgunk, hogy embereket Istenhez vezessünk. Sárbogárdon azthallottuk a Szabó házaspártól, hogy életedbenlegalább egy embert vezess Krisztushoz.
Evvel eresztettek el bennünket a konfirmációután. Én arra gondoltam, hogy soha nemfogok egyetlen egyet sem, mert nem tudom,hogyan lehet ezt csinálni. Tényleg nem lehettudni, de egyszer csak észre fogod venni,hogy Isten talán téged használt eszközül,hogy valaki újjászülessen.
Kívánom, hogy sok újjászületett emberlegyen mindnyájunk életében, hogy a szolgálatunk nyomán gyümölcsöt teremjünk.Mert végső soron egy aratásban veszünkrészt, és az Úr egyszer meg fogja kérdeznitőlünk, hogy vezettünke valakit Krisztushoz? Adja az Úr, hogy igennel válaszolhassunk, és egyre többen lehessünk így!Ámen.
(Az előadást – a szerző hozzájárulásával –kiegészítettük Dr. Tatai István „A megtérésreformátori értelmezése és a fogalom változásai a kegyesség történetében” című tanulmányából vett részletekkel.)
Dr. Tatai István
Testvérgyülekezetünkmeghívására hálaadó istentiszteleten vettünk részt.
Az igét ft. Márkus Mihályny. püspök úr hirdette
(Részletes beszámoló a következőszámunkban)
VVEERRŐŐCCEE22001188.. ddeecceemmbbeerr 1155..
Áldás, békesség! 2018. november-december
14
A keresztyén embernek nagyon kellfigyelnie, hogy meg tudja különböztetniaz Úr szavát a sok más szó közül, és hogykihallja az Ő hangját a többi hang közül.Nemrég úgy olvastuk a Zsidókhoz írott
levélből a napi igét, hogy „még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen elne sodródjunk.”Mert valóban nagyon kell figyelnünk, nehogy belekerüljünk a világ áramlásába és az magával sodorjon bennünket.Nagyon kell figyelnünk, sőt fegyelmeznünkkell magunkat, hogy kapcsolatban maradjunkJézus Krisztussal, hogy életfolytatásunkbanmindenkor megragadhassuk az Ő kegyelmének erejét, és rajta maradjunk azon az irányon,mely Istenhez vezet.
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.”A Filippiekhez írott levél 1.fejezetének 21. verse volt az advent előtticsobánkai evangélizáció vezérigéje, mely bizonyságtételében Pál apostol a Krisztusbanösszpontosult élet alapelvét fogalmaztameg röviden. Azt fejezi ki ezzel, hogyakkor élet nekem a Krisztus, hogy hamegalázom magam, és egészen átadom az életemet az én személyesMegváltómnak, és hit által élő kapcsolatban maradok Vele, aki engemtökéletes szeretetével „igaz ösvényenvezet”.
Ezért állít meg bennünket egyevangélizáció, egy úrvacsora is, hogyfigyelve szavára, hangjára, el netávolodjunk a lényegtől: a MegváltóÚr Jézus Krisztustól. Ezért jött elközénk ESZTERGÁLY ELŐD GÁBOR csömöri lelkipásztor, hogy az ötevangélizációs estén hirdetett Ige megtartson az Ő ösvényén, vagy a helyes iránybaállítson minket, ha valamiképpen elsodródtunk.
De nem azért állított meg, hogy megállvamaradjunk, hanem hogy továbblépjünk Krisztus felé, az Élethez. Mert – ahogy az igehirdető fogalmazott bevezetőjében – „mindannyian szeretnénk annyira közel lenni Krisztushoz, mint amennyire Pál apostol is volt;mindannyian szeretnénk őszinte szívvel és hit
tel vallani, hogy az élet nekünk Krisztus, és ameghalás nyereség.”
Akkor így tudunk Hozzá imádkozni:„Ó, Krisztusom, látom, hogy nem kell
megállnom, míg el nem érlek Téged, mertakkor az Életnek innenső oldalán maradok.Segíts megtennem azokat a lépéseket, amelyek Hozzád vezetnek. Megyek, egész valómmal megyek. A Te nevedben. Ámen.”(Imádság Stanley Jones: Az Út című könyvéből.)
BŰNBÁNAT ÉS MEGTÉRÉS2018. november 26.
Textus: ApCsel 3,121
A fogyasztói társadalom számára márelkezdődött advent, de nekünk keresztyéneknek még nem. A tegnapi nappal véget értaz egyházi esztendő, és jövő vasárnap, advent
tal egy új esztendő kezdődik. Meghatározórésze életünknek ez a négy hét, amikor karácsony áldott ünnepére, Jézus születésnapjárakészülünk, a szent találkozásra, amikor családjainkkal, szeretteinkkel együtt adunk hálátaz Úr kegyelméért.
Nemcsak nekünk meghatározó időszakez, hanem a mindenkori keresztyénségnek isaz volt. Molnár V. József néplélek, néprajzkutató így foglalta össze azt, hogy miért is volt
fontos advent a keresztyén magyar emberéletében: „A hajdani falu népe a sötétség adtaszorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazórosszat a karácsonyi készület rítusaivaloldotta, zavarta el. … A régi ember testi vágyát, az ölelés és az étvágy pirosát böjttel,sötét öltözettel, s ezernyi szent cselekvésseltartotta távol, hogy lelke szűzi fehéren izzon,hogy a születés az ő cselekvő részvételével,vele, benne mehessen végbe.”
Tehát már a régiek is úgy készültek karácsonyra, hogy különböző „szent cselekedeteket” végeztek, mely készületek segítettek azemberek lelkére ránehezedett sötét, nedves,nyirkos időnek nyomasztó hatása alól feloldani őket. Mi is megéljük, hogy a gondolataink szebb helyeken járnak ilyenkor.
Advent a lelki felkészülés ideje, amiazonban sokkal nehezebb, mint csupán kitakarítani az otthonainkat. A mindennapok forgatagában kell jobban odafigyelnünk a lel
künkre, és felkészíteni karácsony csodájára, a Krisztussal való találkozásra.Ez abban az aspektusban is nagyonfontos, hogy mi a második adventbanjárunk. Nemcsak Krisztus születésnapjára készülünk, hanem az Ő másodikeljövetelére is. Így nem mindegy, hogyebben a második adventben járva, hogyan készülünk az Úr előtt való megállásra. Az Ige rámutat arra, hogy bizonya legfontosabb az, hogy mindig tudjuk,mi az Úr akarata, és a szerint éljük azéletünket, hozzunk meg döntéseinket.Ehhez azonban a Szentlélekre vanszükségünk. De ahhoz, hogy a Szentlélek lakozást vegyen bennünk, bűnbánatra és megtérésre van szükség.
Alapigénkben egy csodálatos gyógyításról hallhattunk. Péter és János az Ékeskapunál felismeri, mit kell tennie. Az Úr rendezte ezt a helyzetet, ő készítette el az alkalmas időt és helyszínt, hogy az apostolok bizonyságot tudjanak tenni Krisztusról. A legfontosabb dolog odafigyelni az Úrra, mertakkor tudjuk megtenni azt, amit Ő elrendelt.Péter megtehette volna, hogy elmegy a koldusmellett, és egyszerűen bemegy a templomba
AAZZ ÉÉLLEETT KKRRIISSZZTTUUSS!!
EESSZZTTEERRGGÁÁLLYY EELLŐŐDD GGÁÁBBOORRLLEELLKKIIPPÁÁSSZZTTOORR EEVVAANNGGÉÉLLIIZZÁÁCCIIÓÓJJAA CCSSOOBBÁÁNNKKÁÁNN
11.. rréésszz
Áldás, békesség! 2018. november-december
15
imádkozni. De nem ezt tette, hanem az Úrrafigyelt, és felismerte, mit kell tennie.
Nekünk sincs más dolgunk advent időszakában, karácsonyra készülve, mint felismerni az Úr akaratát, mit, mikor és hogyancselekedjünk. Évezredek távolából hangzikfel azonban a kérdés, talán a mi szívünkbenis: hogyan tudjuk felismerni, mi az Úr akarata? Hogyan tudunk különbséget tenni az Úrakarata és az ember akarata között? Az5Mózes 18,22 verse segít erre a kérdésreválaszt adni: „Ha egy próféta az ÚR nevébenmond egy igét, de az nem történik meg ésnem teljesedik be: azt az igét nem az ÚRmondta”. Ugyanez igaz Isten minden akaratára. Ha nem figyelünk az Úrra, hiába teszszük, amit teszünk, valahogy mégsem sikerül. Ami máskor olyan könnyen ment, mostteljesen kifáraszt és kimerít. Viszont megtapasztalhatjuk, hogy ha az Úrra figyelünk,minden olyan könnyen megy, olyan „magától” jönnek a dolgok.
A legfontosabb tehát, hogy az Úrra figyeljünk, mert Ő tudja, hogy melyik időt mire kell szánjuk. Nekünk pedig elő kell készítenünk a lelkünket erre. A Szentlélek teszbennünket késszé arra, hogy felismerjük azÚr akaratát.
A Szentlélek azonban nem vesz lakozástakárhol, előbb meg kell tisztulnunk. Péterapostol a Krisztusról tett bizonyságtételébenmegadja azt a két legfontosabb kulcsfogalmat, amelyre nekünk is szükségünk van:bűnbánat és megtérés. Még akkor isszükségünk van ezekre, ha már régótakeresztyénnek valljuk magunkat, mertsose felejtsük el: a bűn az ajtó előttleselkedik, és ránk vágyódik! Alig várja a kísértő, hogy eltávolítson minketaz Úrtól! A világ tele van kísértéssel.Ezért is kérjük az Úri imádságban –„ne vígy minket kísértésbe” – hogyebben a világban úgy vezesse az életünket, hogy lehetőleg ne legyen benne annyi kísértés.
Ha nem vesszük észre a bűnt azéletünkben, akkor elhatalmasodik felettünk. Már csak akkor vesszük észre,hogy úrrá lett rajtunk, ha észrevesszük,hogy az imáink erőtlenek lettek, vagymár nem is imádkozunk, nem vágyódunk az igeolvasásra sem, és már minden fontosabb annál, mint hogy vasárnap istentiszteletre menjünk. Észrevétlenül rabul ejt a bűn, ezért szükségvan a rendszeres bűnbánatra. Bűnbánat nélkül nem mehetünk az Úr elé.Bűnbánat nélkül nem tud lakozástvenni bennünk a Szentlélek, mert nemakar egy szennyes lélekben lakni.
És ahogy bűnbánatra, úgy megtérésre isszükségünk van. A megtérés egy életre valóelköteleződés Krisztus iránt. Ezt az elköteleződést újra és újra meg kell erősíteni, mertéletünk fókuszpontjából sokszor kikerülJézus. A mindennapok sodrása, a megannyiteendő, problémák, feszültségek könnyen kibillentik a középpontból Jézust. Ezért bűnbánat mellett elköteleződésre is szükség van,mert különben az a veszély fenyeget, hogy abűn újra és újra hatalmába kerít, és olyanok
leszünk, mint voltunk. Ha azonban ez a kettőmegvan az életünkben, akkor a Szentlélekörömmel vesz lakozást bennünk, örömmeltárja fel Isten akaratát, és örömmel segít azonaz úton járni, amit Isten kijelölt számunkra.
Egész életünk adventjében a feladatunk:felkészülni az Úrral való találkozásra. De eztcsak akkor tudjuk megcselekedni, ha aSzentlelket hívjuk segítségül. Most, öt nappal advent előtt, bűnbánatra és megtérésrehív az Ige. A Szentlélek Isten segítsen ebbenbennünket. Ámen.
HŰSÉG KRISZTUSHOZ2018. november 27.
Textus: Jn 15,1222
Néhány héttel ezelőtt a MagyarországiReformátus Egyház egyházmegyéinekmissziói előadóiból álló lelkészcsoport tanulmányúton vett részt Hollandiában, a hollandmisszió tanulmányozása céljából. Jártakolyan tradicionális közösségekben, ahol vasárnaponként több százan gyűlnek egybe, ésugyanazt a liturgiát követik, amit a mi református egyházunk is. De jártak egészen fiatalgyülekezetekben is, ahol az átlagéletkor 30év volt, és ők is nagyon lelkesen tettek bizonyságot Krisztusról.
Voltak ugyanakkor negatív tapasztalataik is. NyugatEurópában valóban pusztítóan van jelen a szekularizáció. A keresztyén
vallás erőtlenné vált. Zwolle városának közepén van egy nagy katedrális, ami sok mástemplomhoz hasonlóan teljesen kiürült már.Nincs benne gyülekezet, a város tartja fennaz épületet. Öröm az ürömben, hogy azért ittaz egyház fenntartotta a jogot a használatra,és kiküldött egy lelkésznőt, hogy szervezzeújjá a zwollei gyülekezetet. A magyar miszsziós lelkészek arról beszélgettek vele, hogyhogyan misszionálja a zwolleieket. Elmondta, hogy különböző rendezvényekre jár,elmegy a kultúrházba, beül a kocsmába, és
beszél az emberekkel, hirdeti nekik a Krisztust. Az évek alatt sikerült is egy kis közösséget plántálnia. Amikor a részletekről kérdezték, hogy de hát hogyan szólítja meg azembereket egy kocsmában, azt válaszolta alelkésznő, hogy Krisztus szeretetéről beszélnekik. Mert ebben a szeretetlen világbannagy szükség van Krisztus szeretetére. Ezzeltudja megszólítani az embereket.
Ezzel egyet is értettek, de azért mégmegkérdezték tőle azt is, hogy a szeretetenkívül szokotte beszélni Krisztus kereszthaláláról, az Ő áldozatáról, a bűnökről és abűnbánat fontosságáról is, mire azt válaszolta, hogy nem. Nem szokott ezekről beszélni, mert ezzel elijeszti az embereket.Nem szembesíti őket a bűneikkel, mert azemberek nem szeretik ezt hallani. A szeretetről, a türelemről, az elfogadásról, a máskultúrák felé való nyitottság fontosságárólbeszél az embereknek, és hozzátette, hogynem olyan régen éppen egy buddhista szerzetessel tartott közösen egy missziós napot.Megdöbbenve hallgatták ezt a beszámolót,amely azt a tanulságot hordozza, hogyugyanez a veszély leselkedik ránk is, ha csakarról beszélünk, ami nekünk kedves, könynyen elfogadható, ami viszont konfliktusokatváltana ki, feszültségeket teremtene, arrólnem veszünk tudomást.
A mai alapige a Krisztus iránti hűségrőltanít bennünket. Az az ember, aki elfogadtaKrisztus megváltását, nem élhet a maga vá
gyai szerint, és nem igazíthatja a sajátigényeihez a hitét, a Krisztushoz valótartozását. A Krisztus iránti elköteleződés olyan életet jelent, amelybenegyszerre jelen van a szeretet, de jelenvan a szenvedés is; jelen van a bűnbocsánat, de jelen van a bűnökkel valószembenézés is.
Két kulcsfogalma van a mai alapigének: a szeretet és a szenvedés.Amikor Krisztusról beszélünk, akkorszólni kell Isten szeretetéről, amelymegjelent Jézus Krisztusban, deszólni kell Krisztus szenvedéséről,kereszthaláláról is, amely általAtyánknak nevezhetjük Teremtő Istenünket, és fohászkodhatunk Hozzá.
Az ige első felében Jézus a szeretet gyakorlására hívja tanítványait,bemutatva Isten végtelen szeretetét,amellyel felénk fordul. Azt mondja:Hozzá tartozunk, a barátai vagyunk,bűnös, gyarló embervoltunk ellenérekiválasztott bennünket és bármitkérünk az Ő nevében az Atyától, megkapjuk. Micsoda szeretetről tesz tanú
bizonyságot Jézus! Emberi szavakkal semkifejezni, sem megköszönni nem tudjuk.Fantasztikus érzés ebben a szeretetben élni,bízni, remélni! Mindannyian megtapasztaltuk már ezt az életünkben.
Mennyire szívesen hallgatják az emberek, hogy milyen nagy Isten szeretete,kegyelme! Amikor Isten szeretetéről, áldásairól beszélünk másoknak, nem találkozunkvisszautasítással, mert az emberek vágynakerre az önzetlen, önfeláldozó, türelmes, jóságos szeretetre. Látjuk, hogy ez a
Esztergály Előd Gábor lelkipásztor
Áldás, békesség! 2018. november-december
16
szekularizált társadalom, ez a bűnnel szenynyezett világ mennyire odavan a karácsonyért! A szeretet ünnepéért! Mindenki örömmámorban úszik, egyszerre mindenki nyitottáválik Isten felé. Húsvétkor nem tapasztaljukezt. Amikor nagypénteken a bűneinkkel szembesülünk, és a Krisztus szenvedéseinekkeresztje jelenik meg előttünk, az emberekinkább elfordulnak.
Az igén keresztül azt is megláthatjuk,hogy Krisztushoz tartozni nemcsak azt jelenti,hogy átéljük Krisztus szeretetét, hanem szenvedést is jelent. Szenvedünk ebben a világban,mert gyűlölnek. Szeretetre, békességre vágyunk, mégis minden keresztyénnek, Krisztuskövető tanítványnak ez a sorsa. Jézus aztmondja: mindezt az én nevemért teszik veletek. „Ha nem jöttem volna, és nem szóltamvolna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre.” Itt a válasz akérdésre, hogy miért gyűlöli a világ Krisztustés mindazokat, akik Krisztushoz hűségesek,és megteszik mindazt, amit Ő parancsolt.Azért, mert Jézus a bűnre mutat rá. Felfedi azemberek előtt bűnös, gyarló voltukat, szembesíti a világot bűneivel. Rámutat arra, hogyha valaki csak gyűlölettel fordul embertársafelé, az már vét a „ne ölj” parancsolat ellen.Vagy ha valaki csak kívánsággal tekint egy asszonyra, az már a paráznaság bűnét követiel. Vagy ha valaki hazudik, de nem derül ki,akkor is bűn az, mert Isten igazságát sértjükvele. Ezért nem akarja a világ Jézust elfogadni. Nem akar szembesülni a bűneivel.
És nemcsak Jézust gyűlöli a világ, hanemazokat is, akik Hozzá tartoznak, akik a Szentlélek segítségével próbálnak olyan életet élni,ami Isten igazságán alapul. Aki elköteleződikKrisztus iránt, és megtartja mindazt, amit Őparancsolt, az gyümölcsöt terem – mondja Jézus. Olyan kincs ez, ami az Atyának tetszik,ami majd a mennyben lesz kincsünk. Miközben mi Krisztus szeretetét sugároznánk azemberek felé, megbocsátást, türelmet, alázatot, szelídséget, a világtól pofont, gyalázkodást, gúnyolódást, viccelődést, megalázó helyzeteket kapunk cserébe. Gondoljuk meg, hogyJézus Krisztus is ezt élte meg itt a földön! Őazért jött, hogy Isten szeretetéről és bűnbo
csátó kegyelméről tegyen bizonyságot, és mittettek vele!? Kirekesztés, megalázás, gyűlöletlett a jutalma.
Ez a felismerés döntést vár tőlünk. A világmegvetése miatt hajlamosak vagyunk arra,hogy bizonyos dolgokat kihagyjunk ahitünkből. Bizonyos dolgokról nem beszélünkmások előtt. Ott van bennünk az önző énünk,amely azt mondja: Engem ne gúnyoljon sen
ki! Inkább leszek konformkeresztyén, aki tudilleszkedni a világba is.Péter háromszor tagadtameg Jézust, mert nemakarta, hogy a világ gyűlölje, hogy ő is céltábláváváljon, mint Jézus. Misem vagyunk jobbak,mint Péter apostol. Nemakarunk megbélyegzettek lenni. Pedig Jézus aztmondja, hogy aki őutánaakar menni, aki gyümölcsöt akar teremni, annakezt fel kell vállalnia. Ezrésze a tanítványi létnek.
Jézus számvetésrehív bennünket, hogy azIge tükrébe nézve vessünk számot arról, hogyvajon hogyan viszonyul
hozzánk ez a világ? Mennyire vagyok barátjaazoknak, akik gúnyolódnak Jézuson, és Istentcsak akkor veszik a szájukra, ha káromkodnak? Gyűlöle a hitemért ez a bűnös világ?Mert ha tűrjük a világ vállon veregetését,akkor baj van a hitünkkel, a Krisztus irántielköteleződésünkkel. Akkor nem teljes ahitünk, hanem csak részhitünk van, mégpedig az a rész, ami nekünk kedves, ami pedignem szimpatikus, nem komfortos, azt kihagyjuk belőle. Aki a szerint szemezget ésválogat a Krisztushoz tartozásában, hogy miaz, ami jó, mi az, ami tetsző, az még nem igaztanítvány. Keresztyénnek, azaz Krisztuskövetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalom amegbélyegzést, a gúnyolódást, a kirekesztést,vállalom a gyűlölet keresztjét is Jézusért. Mertcsak így tudok hiteles, őszinte vallást tenniróla, és így tudom bűnvallásra hívni az embereket is, felmutatva saját esendő voltomatés elköteleződésemet. Így tudom hívni az embereket Krisztushoz.
A Szentlélek Isten adjon erőt ahhoz, hogyelhordozzuk a keresztünket, amit nemegyedül hordozunk, hanem Krisztussal együtt.Áldott legyen ezért az Ő neve! Ámen.
ALÁZATTAL SZOLGAKÉNT2018. november 28.
Textus: Fil 2,1216
Amikor Pál apostol azt mondja, hogy„nekem az élet Krisztus”, ez azt jelenti, hogy őmegalázta magát, és teljes egészében átadtamagát Krisztusnak, hogy Krisztus munkálkodjon benne és általa az emberek között.Eszközzé vált a Megváltó Úr kezében. Úgy ismondhatnánk, hogy szolgájává lett. Így isnevezi magát több helyen: szolgája az Úrnak.
Ahhoz, hogy Pál apostollal együtt mi is hittelvallani tudjuk, „nekem az élet Krisztus, és ameghalás nyereség”, ahhoz nekünk is megkell alázni magunkat az Úr áldó keze alatt,nekünk is eszközzé kell válni az Úr kezében,nekünk is az Úr szolgájává kell lennünk ebbena világban. Mai alapigénk erre tanít és bátorítbennünket.
Az embernek vannak olyan emlékei, akárkisgyermekkorból, amelyek megmagyarázhatatlan módon megőrződnek. Valahogy nemfelejtjük el őket évtizedek múlva sem. Sőtvannak emlékeink, amelyekre olyan kristálytisztán emlékszünk, mintha csak tegnap történtek volna. A lelkipásztor felidézett gyermekkorából egy ilyen történetet, mely 89éves korában történt. A budapesti belvárosbannőtt fel egy nagy társasházban, és egy reggela lépcsőn ment lefele, amikor meglátta, hogya lépcsőház ablakán besüt a nap. Az életérőlgondolkodott éppen, és egy olyan gondolat ragadta magával, hogy ha majd felnő, egy nagyember szolgálatában fog állni. Egy híresség,egy államfő, vagy valamilyen vezető mellettfog dolgozni. Aztán nem törődött ezzel azélménnyel egészen addig, amíg meg nem hallotta az Úr hívását, aki lelkipásztornak rendelte őt. Hagyja ott azt a közgazdaságivállalkozói világot, ami addig az életét jelentette,és kezdjen egy egészen új lapot az életében: alelkipásztori életet. Akkor döbbent rá, hogy azaz évtizedekkel korábbi gyermekkori emlékarról szólt, hogy az Úr szolgálatába kell állnia.Az Úristen már akkor hívta magához, de csaksokára értette meg a hívó szavát.
De nemcsak egy lelkipásztor szolgája azÚrnak, hanem mindenki. Nemcsak a keresztyének, hanem a hitetlenek is. Erről tanít aSzentírás. Mert mi az Úrnak alávetett teremtményei vagyunk. Igénk arra tanít bennünket,hogy ezt el tudjuk fogadni. Ez ugyanis nemolyan könnyű. Egy keresztyén közösségbenelsőnek könnyűnek tűnik arról beszélni, hogymi az Úr alávetettjei, szolgái vagyunk, de hajobban belegondolunk, vannak problémákvelünk is. Ezért igéjével alázatra tanít bennünket az Úr, hogy alázzuk meg magunkat az Őáldó keze alatt, hogy aztán felmagasztaljon,hogy szolgákból örökösök, teremtménybőlfiak legyünk Jézus Krisztus által.
„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.”Egy cselekvő hívő közösséghez szól itt Pál apostol. Afilippi gyülekezetet tanítja, bátorítja arra, hogyne csak akkor cselekedjenek, amikor ott vanközöttük, hanem mindenkor. Ugyanis aki elfogadja Krisztus megváltását az életére nézve, azegy aktív, cselekvő, szolgáló életet választ Istenvezetésével. A hitből való cselekvés, a másokfelé való szolgálat része keresztyén életünknek.Mindannyian megéltük már azt a csodát, amikor az Úr rajtunk keresztül munkálkodik. Nekünk szinte nem is kerül erőfeszítésbe, csak átadjuk magunkat az Úr vezetésének.
Nem véletlenül beszél erről Pál apostolközvetlenül a Krisztushimnusz után, melyben
“Élet” a zwollei katedrálisban
Áldás, békesség! 2018. november-december
17
Jézus engedelmességéről tesz bizonyságot, példaként állítva Krisztust minden tanítvány elé.Jézus nem azért jött a földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. Ésezt kéri tőlünk, tanítványaitól is: tegyük mi isugyanezt! Ne csupán hitünk legyen, ragasszunkmellé hitből, hálából fakadó cselekedeteket is!Sőt, egész keresztyén életünk legyen szolgálat!Szolgálatunkkal Isten akaratát teljesítjük be, akimunkálja bennünk a szándékot és a cselekvést.
Tisztázást igényel, miért beszél Pál apostolerről a szolgálatról úgy, hogy „félelemmel és rettegéssel”végezzük. Ahhoz, hogy megértsük ezta két szót, mely kulcsa a mai alapigénknek, viszsza kell lapozni a Szentírásban az Efézusi levélvégéhez, ahol Pál ugyanezt a szófordulatot használja. Csakhogy ott nem egy gyülekezethezszól, hanem kifejezetten a szolgákhoz. Egyszolga akkor tud jó szolgája lenni gazdájának,ha félelem és rettegés van benne. Ugyanis ez azalázatot jelenti. Az Isten iránti engedelmességreés Istennek alárendelt voltunkra utal Pál. Alázzuk meg magunkat az Úr keze alatt, mert Ő azéletünk teremtője és Ura! Ő tudja, hogy mi a jónekünk. Ő tudja, hogy hol és mikor akar bennünket eszközként felhasználni. Ha rá figyelünk, akkor jó szolgaként be tudjuk teljesíteniaz Ő akaratát.
Lehet, hogy még senki nem mondta nekünk, de szolgák vagyunk. Már a teremtés történetben megfogalmazódik ez az alárendelt viszony: Isten az Úr, mi pedig a szolgái vagyunk.Isten a gazda, mi pedig akik műveljük ésőrizzük a Gazda kertjét. Gondoljuk meg, azember mennyire nem szeret szolga lenni! Alegtöbb probléma ebből adódik. Mi nem akarjuk, hogy más mondja meg, mit csináljunk.Nem akarjuk, hogy más döntsön az életünkfelől. Mi a magunk urai akarunk lenni! Pedigmi szolgái vagyunk az Úrnak, akik teljes engedelmességgel tartozunk Neki. Ezért is mondjaPál az alapigénkben, hogy „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent”.
Felvetődhet a kérdés, hogy egy keresztyénközösségben miért kell beszélni arról, hogy azIsten alárendeltjei vagyunk? Ez olyan magátólértetődő dolog. De vajon zúgolódás és vonakodás nélkül megteszünke mindent, amit azÚr akar? Életünk döntéseit, cselekedeteit Istenakaratához igazítjuk, vagy a saját emberi vágyainkhoz? Egy jó szolga soha se mond nemeta gazdájának, soha sem a saját érdekét nézi,hanem mindig az ura akaratát és érdekét nézi éshelyezi előtérbe. Egy jó szolga lesi gazdájaparancsát, hogy azonnal és maradéktalanul tudjaazt teljesíteni. Jó szolgái vagyunk az Úrnak?
Mindannyian átéltünk már félelmet, rettegést, szorongást. De vajon félnünk és rettegnünk kell az Úrtól is? Mire gondolPál apostol, amikor azt mondja,hogy „félelemmel és rettegésselmunkáljátok üdvösségeteket”?Hogy megértsük, Jézus talentumokpéldázatára kell utalni, amia Gazda és a szolgák kapcsolatárólszól. Az a szolga, aki félelmébencsak elásta a rábízott talentumot, denem sáfárkodott vele és nemgyarapította azt, mert félt és rettegett az urától, visszaadta a talentumot, amit megőrzött, de ezzel nem
azt tette, amit az ura kért tőle. Pál apostol nemilyen félelemmel és rettegéssel való szolgálatrólbeszél, nem ezt a szolgát állítja példaként elénk.Ez a szolga a példázatban büntetést kapott. Ez aszolga félreismerte a gazdáját. Félt és rettegetttőle, mert azt gondolta róla, hogy könyörtelen,és ott is aratni akar, ahol nem vetett, onnan isgyűjt, ahová nem szórt. Félreismerte urát, ezértnem lett jutalma.
A Mennyei Atya nem szorongó keresztyéneket akar látni a gyülekezetekben, akikfélelemmel és rettegéssel tekintenek rá, hogymikor sújt le a keze bűneik miatt. Vannakolyanok, akik azt tartják, hogy Isten bünteti őket,ha betegek lesznek. Pedig Isten nem büntetbetegséggel! Ne ismerjük félre az Atyát! Nefogjuk a rosszat az Úrra! Ne gondoljuk, hogy Őegy kegyetlen Úr, aki abban leli örömét, hogybennünket kínoz! Isten vidám, örömben élőkeresztyéneket akar látni.
Érdemes megfigyelni, hogy Pál apostol,amikor a félelemmel és rettegéssel való szolgálatról beszél, előtte a Krisztushimnuszban azAtya Isten végtelen szeretetéről tesz bizonyságot. Ott van az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus,aki önmagát áldozta értünk, aki új életet adott,hűséges és engedelmes volt mindhalálig, egészen a kereszthalálig. Mondhatta volna, hogykiszáll ebből, nem vállalja a szenvedést, a kereszthalált – de nem tette. Pál felmutatja akönyörülő, bűnbocsátó, szerető Isten képét, ésutána beszél arról, hogy félelemmel és rettegéssel szolgáljatok.
Nem egy kegyetlen úr a mi Istenünk,hanem éppen ellenkezőleg: szerető, bűnbocsátóIsten a mi Urunk, aki a javunkat akarja, aki megakar menteni bennünket. Nem kell félni, rettegnitőle; ez a két szó csupán az alázatra hív bennünket, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, honnanjöttünk, hogy szolgák vagyunk, Isten teremt
ményei. Teljes lelki békénk lehet afelől, hogyszeret az Úr.
Nagy szükség van ma az alázatról szólótanításra, mert egy olyan világban élünk, melyben egyre kevésbé találkozhatunk szelídséggelés alázattal. Ez a társadalom nem azt hirdeti,hogy alázd meg magad Isten előtt, hanem hogylegyél te az isten! Mondd meg te, mi a jó! Döntste a sorsod felől! Bizony, az emberek ezt sze
retnék, és nagyon nehéz nekünk, keresztyéneknek is kivonni magunkat a világnak ebből avonzásából, mert senki nem szeret szolga lenniés megalázkodni. De ez része a keresztyén életnek. Aki elfogadta Krisztus megváltását azéletére nézve, annak el kell fogadnia, hogy Istenteremtménye vagyok, szolgája az Úrnak.
A Krisztushimnuszban van még egy nagyon fontos kifejezés: Jézus „szolgai formát vettfel, emberekhez hasonlóvá lett”. Olyan lett, mintmi. És miért? Hogy kiemeljen bennünket a bűnmocsarából, hogy felemeljen és megerősítsen,és rendezze a kapcsolatunkat a mi teremtő Istenünkkel. És nemcsak rendezte a kapcsolatunkat, hanem egy olyan csodával ajándékozott meg, amit emberi ésszel fel sem tudunkfogni: szolgákból örökösök lettünk. Teremtményekből fiak. Úgy tisztít meg bennünket Krisztus, hogy fölveszi azt a szolgai formát, amik mivagyunk, hogy Isten örökösei legyünk, hogyebben az elfordult és elfajult nemzedékbenragyogjunk, mint csillagok a világban.
Micsoda ajándék ez! Itt van az evangélium,az örömhír: Jézus szolga lett értünk, hogy felemeljen minket! Megadja a fiúság lelkét, és aztkiálthatjuk: Abbá, Atya! Atyánknak szólíthatjukTeremtő Istenünket! Jézusé legyen ezért adicsőség most és mindörökké! Ámen.
Folytatjuk
P.A.
A csobánkai gyermekek szolgálata az evangélizáció zárónapján
Áldás, békesség! 2018. november-december
18
Tiltott terület. Igyekszünk kerülni,semmi közünk ne legyen hozzá,félünk tőle. Vajon tényleg nincsvele semmi dolgunk, nyugodt lehet a lelkiismeretünk e téren? Ez
nem jó stratégia. Az ellenség örül a tudatlanságnak, örül, ha nem látjuk mega pusztító munkáját, és nem foglalkozunk vele, nem harcolunk ellene. ASátán a tudatlanság és a félelem eszközét felhasználva tud rejtve maradniés tevékenykedni. Két hibát követhetünk el, ha félünk a démonok hatalmától, és nem veszünk róluk tudomást,vagy ha mindenben őket látjuk.
Egy kis terminológia. Az okkultizmus (görögül misztikának hívjuk) titkos tudományt jelent, amely a természet rejtetterőivel foglalkozik. A misztikus titkos módszerek útján igyekszik egyesülni a legfelsőbbvilágszellemmel, vagy legalább kapcsolatbalépni a szellemi világ egyes tagjaival. Ez aSátán hazugsága az I.Mózes 3:45ből:„Olyanok lesztek mint az Isten, jónak ésrossznak a tudói.” Csak kövesd az én módszereimet! Sokféle módszerem van, kikikedvére válogathat.
Itt van a vallások széles tárháza: a buddhizmus, a hinduizmus, a taoizmus, az újplatonizmus, a zsidó kabbala, a „keresztyén” páholyok és lovagrendek, a teozófia, az antropozófia, a boszorkányság stb.
Ha nem kell egy vallás sem, válassz csakegy módszert, amivel magasabb szintre juthatsz: tudatmódosult állapot elérése tudatmódosító szerekkel, transzba ejtő zenével, tánccal, passzív meditáció, aktív megidézése ahalott lelkeknek vagy más szellemeknek, pl.angyaloknak, a spiritizmus, az asztrológia, atarokk, az alkímia stb. (Ezek is valláskéntműködnek, hit kell hozzá.)
Ha kell, adok neked erőt varázslásra,láthatod általam a jövőt. (A jósok csak a Sátántervét ismerik a jövőről, ami csak a belé vetetthit által aktiválódik!)
Különleges képességeket adokneked, amit tudománynak hívhatsz,ez a parapszichológia. (Ennek két főterülete van. Az egyik, hogy paranormális képességek által lehetséges olyasmit megtapasztalni, amitáltalában nem lehet észlelni. Vanidőbeli látás, múltba vagy jövőbe, ésvan térbeli látás, azt látják, amiugyanakkor valahol máshol történik. A másik terület, hogy szellemiképességek által hatást lehet gyakorolni az anyagra. Ez a varázslás,vagy mágia, de ma a „tudomány”pszichokinézisnek hívja.)
Igen csábító lehetőségek ezek,és mindazok beleesnek a Sátán hálójába, akiknem tudják, hogy minden hamis vallás éshamis tudomány mögött ő van, és ő a hazugság atyja, aki emberölő volt kezdetektőlfogva. A hamis vallás és ismeret minden formáját démonikus erők irányítják.
A Sátán földhözkötött, test nélküli szolgáia démonok. Igen erősen vágynak arra, hogyfizikai (elsősorban emberi) testbe költözzenek. Ők befolyás vagy végső esetben
megszállás alatt tarthatják az embereket.(Ilyen volt a gadarrai megszállott is.)
Két fő teória van a démonok eredetérenézve. Egyesek szerint ők a bukott angyalok,akik a Sátánnal együtt levettettek a mennyből.Mások szerint azoknak a keveréklényekneka lelkei ezek, akik az I.Mózes 6:4ben vannakmegemlítve. Itt arról beszél a Biblia, hogy azIsten fiai (a bukott angyalok) bementek azemberek lányaihoz, és gyerekeik születtek. Avízözönben a testük elpusztult, de a lelküknem a halandó emberek lelkének helyére jutott, hanem visszavágyik az emberi testbe.(Vö. a görög mitológia félisteneivel!) Többenaz utóbbi feltevést valószínűbbnek tartják,mivel a bukott angyalok nincsenek a földhözkötve, és saját testük van.
Az igaz ismeretekhez, vagyis a valóságmegismeréséhez valójában csak egyetlen útvan, az, hogy kizárólag Istenre hallgatunk,neki engedelmeskedünk, aki mindenható ésmindentudó. Csakhogy már ősszüleinkbenelbuktunk, a gyilkos gazdának hittünk.Mennyi tévelygés, sötétség, szenvedés lettennek a következménye! Milyen divatja vanma is az ősi kultuszoknak, köztük az ősmagyar pogány hitvilágnak. Büszkék is vagyunkrá, mivel ez a mienk. Van egy nyomás raj
tunk, hogy az igazi hazaszeretethez az ősi vallási múltunk szeretete is hozzátartozik. Olyanez, mintha a zsidó nép nem tért volna meg azigaz Istenhez, hanem a pogány bálványokhozragaszkodott volna. Adja Isten, hogy végrevégleg megtérjünk belőle, és ne csatlakozzunk semmilyen korszerű okkult áramlathozsem. Senki nem tartozhat Isten országához,aki sátáni módszereket alkalmaz, illetve hiszezekben. Isten ezt mondta az Ő népének,
mielőtt bementek a megígért földre:„Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: netanulj cselekedni azoknak a népeknekútálatosságai szerint. Ne találtassék teközötted, aki az ő fiát vagy leányátátvigye a tűzön, se jövendőmondó, seigéző, se jegymagyarázó, se varázsló;Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző; Mertmind útálja az Úr, aki ezeket míveli, ésez ilyen útálatosságokért űzi ki őket azÚr, a te Istened te előled. Tökéleteslégy az Úrral, a te Isteneddel. Mertezek a nemzetek, akiket te elűzesz,igézőkre és jövendőmondókra hallgat
nak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a teIstened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyatmint én: azt hallgassátok.” (V.Mózes18:915.)
Fontos látnunk, hogy Jézus Krisztusföldi szolgálata nemcsak igehirdetésből állt,hanem démonokat is űzött, illetve jelek éscsodák kísérték a munkáját. Amikor eljött azideje, hogy tanítványokat küldjön ki, arrautasította őket, hogy a szolgálatnak ugyanazta mintáját kövessék, melyet Ő maga mutatott be. A tanítványok sikeresen teljesítettéka feladatot, sőt ez minden további tanítványnak is megadatott. „Azokat pedig, akikhisznek, ilyen jelek követik: az én nevembenördögöket űznek; új nyelveken szólnak...”(Márk 16:17.) (Károli a démonokat ördögöknek fordítja.) Nyilvánvaló, hogy mais ugyanúgy szükségünk van Jézus Krisztusszabadító erejére a démonok ellen, mint azújszövetség kezdeti szakaszában. Sőt,tudjuk, hogy az utolsó időket az Úr a Noékorabeli társadalomhoz hasonlította, amiegy erőteljesen démonizált társadalom volt.Mi is ezt tapasztaljuk, nő a démonizáltságkorunkban. Azt is látnunk kell, hogy sajnoshívő emberek is állhatnak démoni befolyás
alatt. Ők már nem az ördög tulajdonai, hanem az Úr Jézusé, de a démonok egyes területeken uralkodhatnak jogtalan területfoglalóként,és ezért Jézus Krisztus nevébenhatalmunk van kiutasítani őket.
A démoni erők legfőbb támadási területe maga az egyház. Odaösszpontosítják erőiket, ahol veszélyben van a pozíciójuk! A karizmatikus gyülekezetek egy részére(inkább álkarizmatikusoknak kellene nevezni) az élménymánia lettjellemző. Összejöveteleiket bizarrmanifesztációk kísérik, divat lett a„szellemtől megrészegedni”. Azemberek sikítoznak, állati han
gokon üvöltöznek, a földön vonaglanak, ésazt hiszik, ezt a Szentlélek teszi velük.Vezetőik azt ígérik, kurzusaikon megtanítják nekik, hogyan élhetnek át transzokat, elragadtatásokat. Jelek és csodákszintjébe vezetnek be, elvisznek a „harmadik égig”, találkozhatunk egyesangyalokkal. Istent olyan bulizós havernakfestik le, aki a fiatalokat spirituáliscsúcsélményekkel akarja megnyerni.
AAZZ OOKKKKUULLTTIIZZMMUUSS
Áldás, békesség! 2018. november-december
19
Vannak „keresztény” mozgalmak, melyeketa jóslás és jövendőmondás szelleme ural.Hollywoodban pl. isteni meglátogatási öszszejöveteleket tartanak, ahol valójában démoni meglátogatásokról van szó.
Az interneten található egy tanulmány. Aszerzője Andrew Strom, címe: Vigyázat kundalíni! A szerző rámutat, hogy ezek a megnyilvánulások pontosan megegyeznek a kundalíni szellem megnyilvánulásaival.
Kundalíni a keleti misztikából ered. Amisztikus hinduista gurukon, mint médiumokon át adódik tovább. Olyan természetfölötti erőben jelenik meg, amely az emberminden szintjét érinti. (Fizikai, lelki és szellemi.) Földreesés, a test elkezd remegni,akaratlan sírás vagy nevetés indul be, deformált hangok jönnek ki az emberből, rémisztőlátások jelennek meg, „kígyó érzet” van jelen, és emberfeletti képességek és erőkműködnek. Ezek a jelenségek az okkultizmus számtalan ágában megtalálhatók.
Hogyan jutottunk idáig! (A szerző leírjaennek a történeti folyamatát is.) Az a lényeg,hogy a hitetés lelke működik! „Mert hamisKrisztusok és hamis próféták támadnak, ésnagy jeleket és csodákat tesznek, annyira,hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.”(Máté 24:24.) Teljes józanságra van szükségünk. Vajon Isten ereje a teljes engedelmesség következtében nem működötte Jézus Krisztus mint emberfia életén keresztülis? Dehogynem! Átruházta ezt az erőt a tanítványaira is? Nyilvánvaló! „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanemerőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”(II.Tim. 1:7.) A fentebb leírt manifesztációkhoz hasonlókról olvasunke a Bibliában?Igen! A démonok ugyanígy gyötörték meg azáldozatukat, mielőtt kimentek belőlük. Nekünk sem kellene világgá szaladnunk, hailyen megnyilvánulásokat látunk, ez egyszerűen démonikus jelenlétre utal.
De ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel!Ha van démonikus utánzat, akkor létezik annak valóságos, Istentől ajándékba kapott eredetije is. Minden ajándék, amely az I.Kor.12ben szerepel, isteni ajándék, amely haszonra (Isten országa építésére) adatott. Viszont ha valaki (akár egy gyülekezet) az erőtés élményeket hajszolja, akkor a végén bármit elhisz, és a Sátán megtéveszti őt a magautánzataival. Nem az erővel és az élménnyelvan a baj! Pál apostol is elragadtatott a harmadik égig, és nem a démonok tették eztvele! Több ajándékkal is bírt, a II.Kor. 12ben leírtak közül, és nem volt megtévesztett,viszont az ő prédikálása erőnek és lélekneka megmutatásában állt. „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában”(I.Kor. 2:4.) Itt is két oldalra tudunk lelépni akeskeny útról Az egyik a „karizmánia”, amásik a halott formalitás. Keressük a keskeny utat! Ha az igehirdetésünk és a személyes hitünk középpontjában a megfeszítettJézus Krisztus áll, és teljes engedelmességretörekszünk iránta, akkor nem leszünk megtévesztettek, egyik oldalról sem.
Haranginé Csuta Anna
A tanév elején konfirmandusaink egy 77kérdésből álló lapot kaptak a kezükbe.No, nem azért, hogy mindre válaszoljanak, mintha iskolai dolgozatot írnának,hanem azért, hogy jelöljék be azokat a
kérdéseket, témákat, melyekről szeretnék,hogy beszélgessünk majd.
Ez alapján választottuk ki az őszi konfirmandus napok témáját, mely így szólt: „Miért hagyja Isten, hogy néha rossz dolgoktörténjenek velem?” Sokan szavaztak erre atémára, és a kérdés mélysége igényelte is,hogy két napot szánjunk rá.
Helyszínnek azt a vendégházat válasz
tottuk, ahol a tavaszi konfirmandus napokatis töltöttükGárdonyban, de most jóval többen,összesen 27en töltöttük együtt ezt a két napot.
A szombati nap első része az egymásrahangolódásról szólt. Ismerkedős és vicces,kisebb kihívást jelentő játékok, feladatoksegítettek ebben. Például a csoportoknakkreatív fotókat kellett készíteni a megadottszempontok szerint (sportos kép, a legviccesebb kép, fotó a tóval stb).
Délután már a témára hangolódtunk. Akérdés ez volt mindenki felé: Mi volt eddigiéleted legjobb élménye? Sok érdekes dolgotmegtudtunk egymásról. Majd következő kérdésre: Mi volt életed legrosszabb élménye /legfájóbb eseménye? – már név nélkül íródtak a válaszok. Megtudtuk, van, kinek könynyebb volt eddig élete, de van, aki már 1314évesen is olyan fájó dolgokon ment keresztül,amit felnőttként is nehéz lenne elhordozni.Ezután külön fiú/lány csoportban képek segítségével beszélgettünk a minket körülvevővilág tragédiáiról.
Az este üzenete: minden fájdalmadat,panaszodat Isten elé viheted, ahogy a panaszzsoltárokban is olvashatjuk.
Este a két nap egyik legemlékezetesebbprogramja következett: egy óránk volt, hogykódokat megfejtve kijussunk 11 szabadulószobából.
A vasárnap kérdése ez volt: Hogy bízhatok meg abban az Istenben, aki megengediezeket a szenvedéseket?
A téma kapcsán a délelőtti bizalomjátékok élménye segítette, hogy a délután zárógondolatai jobban megmaradjanak. Előszöregy kifeszített kötél segítségével tartottukmeg egymást a körben, majd két csoportbanegymást emeltük fel egy pokróc segítségével.Így tart meg Isten a kezében akkor is, ha nehézség jön! Bízhatok benne, mert JézusbanŐ átélt minden emberi szenvedést, azenyéimet is, de feltámadásával le is győzte abűnt, a halált.
Az alkalom zárásaként pedig a Szelídszerelem című filmből néztünk egy részletet. „Ha a kislányom elesik, megüti magát,még akkor is, ha ott állok mögötte. Ez nemazt jelenti, hogy miattam esett el, de ő tudja –mert határtalanul bízik bennem –, hogy ottleszek és fölemelem, hogy nekem is fáj, hogyén is vele sírok, és megnyugszom, amintmegnyugszik. Én ugyanilyen szilárdan hiszem, hogy Isten ott áll a hátam mögött. Az,hogy Isten szeret bennünket, nem azt jelenti,hogy nem történhet velünk baj, hanem a bizonyságot, hogy ő mellettünk lesz, ha elesünk.”
Nehéz kérdések – maradandó élmények– fontos üzenetek, ezt jelentette ez a csendeshétvége a résztvevőknek.
Stift János b. lelkipásztor
MMIIÉÉRRTT EENNGGEEDDII……??KKOONNFFIIRRMMAANNDDUUSS CCSSEENNDDEESS--HHÉÉTTVVÉÉGGEE
GGÁÁRRDDOONNYYBBAANN22001188.. OOKKTTÓÓBBEERR 2299--3300..
Kötelékeink
Felemelő érzés volt
A közösség megtartó ereje
Áldás, békesség! 2018. november-december
20
EXHORTÁCIÓ2018. október 28.
Kátésaink az október 28aiistentiszteletünkönmutatkoztak be.
LELKÉSZSZENTELÉSLELKÉSZSZENTELÉSWeinerLegeza Luca teológusunk és férje, Weiner Zoltánmegszerezték lelkészi képesítésüket,és a Dunamelléki Református Egyházkerület november 8i közgyűlésén átvették lelkészi oklevelüket, valamint letették a szolgálatra kibocsátáshoz szükséges esküt.
AA KKOONNFFIIRRMMAANNDDUUSSOOKK NNÉÉVVSSOORRAANagykátésok:
1. Bartha Benedek2. Börzsei Natasa3. Gál Brigitta4. Gál Dorottya5. Hordós Edina6. Imre Gergely7. Jakó Ádám8. Jakó Dóra9. Kis Barnabás10. Kiss Zsófia (Csobánka)11. Koczka Janka12. Kurucz Máthé13. Malárik János14. Metzger Lili15. Nagy Délia
16. Neumark Dóra17. Óváry Sarolta18. Rixer Viktória (Csobánka)19. Suhajda Lili20. G. Szabó Gábor21. G. Szabó István
Kiskátésok:1. Adorjáni Ákos2. Érfalvy Bálint3. Fetter Orsolya4. Jutasi Levente5. Kurfis Dóra6. Nyilas Anna7. Zemlényi Kíra Zoé
Német Nemzetiségi Általános IskolaKedd:
4. tanóra – 5. osztály5. tanóra – 6. osztály6. tanóra – 8. osztály
Péntek:1. tanóra – 1. osztály2. tanóra – 2. osztály3. tanóra – 3. osztály4. tanóra – 4. osztály
Mátyás Király Általános IskolaKedd:
1. tanóra – 2. osztály2. tanóra – 1. osztály3. tanóra – 4. osztály
Csütörtök:1. tanóra – 3. osztály2. tanóra – 5. osztály3. tanóra – 7. osztály4. tanóra – 7. osztály5. tanóra – 8. osztály
Sashegyi Sándor Általános Iskola,Gimnázium és Rendészeti
SzakközépiskolaHétfő:
1. tanóra – 5. osztály2. tanóra – 7. osztály3. tanóra – 6. osztály4. tanóra – 8. osztály
Szerda:1. tanóra – 2. osztály3. tanóra – 1. osztály4. tanóra – 3. osztály5. tanóra – 4. osztály
Szentendrei Barcsay Jenő ÁltalánosIskola Csobánkai Tagiskolája
Csütörtök:4. tanóra – 1. osztály5. tanóra – 2. osztály
Óvodai hitoktatás:Borostyán óvodaCsobánka: Hétfő13.00Mesevár óvoda Pomáz: Kedd 15.30
Hétszínvirág óvoda Pomáz:Szerda 15.30; Csütörtök 15.30
Református gyülekezeti házKonfirmációi előkészítő:
Péntek:Kiskáté 16.00
Nagykáté 17.00
A HITOKTATÁSRENDJE
Áldás, békesség! 2018. november-december
21
ÖT ÉVES A KIRÁNDULÓ KÖR
REFORMÁCIÓ NAPJA
Áldás, békesség! 2018. november-december
22
Ideje van a hallgatásnak és ideje van aszólásnak. Amikor azon gondolkodtam,vajon melyik bibliai ige illik legjobbana Róna házaspárra, a Prédikátor könyvének ez a bölcsessége jutott eszembe
róluk. Különösen Péterre illik ez, aki akkorszól, amikor szükség van rá – de akkor szól.Még akkor is, ha a véleménye nem simul atöbbségébe.
Most például ideje van a szólásnak,hiszen azért kerestük fel a Vörösmarty utcasorházak egyikében lévő otthonukban, hogybemutassuk őket az Áldás, Békesség! olvasóinak.
Húsz éve lakunk Pomázon – engedPéter bepillantást az életükbe. – Jól érezzükmagunkat, mert éppen az igényeinknekmegfelelő ez a ház.
Kati és Péter 44 éves volt, amikor Budapest helyett Pomázt választották otthonukul. A VI. kerületet cserélték fel az akkorhivatalosan még falunak számító agglomerációs településre. Volt ennek előnye is,
hátránya is. Mindketten szeretik a színházat,márpedig a Nagymező utca, ahol laktak,tele van velük, elég, ha csak a Tháliát vagyaz Operett Színházat említem, de pár lépésre van az Operaház is. Ebben tehát nagyon is megfelelt az igényeiknek, s tudták,a költözésükkel a színházlátogatás az akkorimértékben bizonyosan nem lesz lehetséges.A serpenyő másik oldalán viszont a cseperedő gyermekeik voltak, akik számára a zajos és büdös város helyett élhető környezetet szerettek volna nyújtani. Nem volt kérdés, hogy a mérleg a költözés felé billent.Az egyik barátjuk ajánlotta számukra ezt azéppen eladó házat, amit megláttak és megszerettek. Döntésüket azóta sem bántákmeg – jóllehet már egyik gyermekük semlakik velük. Lányuk, Csilla amúgy a szentendrei Barcsay Általános Iskolában magyarszakos tanár, Péter fiúk jogot végzett, az Innovációs és Technológiai Minisztérium alkalmazottja.
Miként lettek a gyülekezet tagjai? Története van annak. Kati Tiszakesziből szár
mazik református családból, ahol megkeresztelték és ahol konfirmált is. Középiskoláját már Tiszaújvárosban végezte, pályáját vegyészként kezdte ugyanott,majd két év múltánBudapestre költözött,és az EGIS Gyógyszergyárban helyezkedett el. Az új környezetében egyik fővárosi gyülekezetéletébe sem kapcsolódott már be.
Péter fővárosiként nem volt gyülekezeti tag, s – ahogyemlíti – nem szégyelli,mert életének ez is része volt: belépett azakkor egyetlen pártba (amelyet megismerve, kiismerve később ki is lépett, amiannak idején nem volt megszokott dolog). Nem jelentette ez a hivatalból meg
követelt egyházellenességet számára, sőt,
gyermekei konfirmáltak is a fasori református gyülekezetben Végh Tamás lelkészségeidején.
Péter egyébként irányítástechnikai üzem
mérnök, és szintén az EGISben helyezkedett el pályakezdőként – és onnan is mentnyugdíjba negyven év múlva. Kati és ő ittismerték és szerették meg egymást.
FFEELLNNŐŐTTTTKKÉÉNNTT TTÉÉRRTTEEKK MMEEGGLLááttooggaattóóbbaann aa RRóónnaa hháázzaassppáárrnnááll
KKÖÖZZÖÖTTTTÜÜNNKK SSZZOOLLGGÁÁLLNNAAKK
1979. július 8. Esküvő
Keresztelő és konfirmáció
Áldás, békesség! 2018. november-december
23
Két év elteltével össze is házasodtak, egyháziesküvőt viszont nem kötöttek. Ennek elviokai nem voltak, pusztán Isten még nem szólította meg Pétert.
Haragudott is érte az anyósom… – jegyzi meg.
Ünnepi alkalmakkor viszont általában elmentek a templomba. Mint ahogy ünnepi alkalmakra eljöttek új lakhelyükön, Pomázonis az istentiszteletekre. Az első nagy változástlelki életükben Nyilas Zoltán lelkipásztorságahozott. 2008 vége volt, amikor az egyikvasárnapi istentiszteleten tiszteletes úr egy újgyülekezeti alkalmat –sorozatot – hirdetettmeg „Keresztkérdések” címmel. Ez azonnal felkeltette Péter figyelmét.
Igazán kívülrőljövő érdeklődőként,„gyermek hívőként”, hajól emlékszem, csak énjelentkeztem – jegyzimeg. – Elnézést kérek,ha nem emlékszem pontosan más „kezdőre”.A többi résztvevő már hitben előttünk járógyülekezeti tag volt. Például Kalmár Ilike, akimár az első pillanatban nagy szeretettel fogadott.
Ezeket az alkalmakat Nyilas Zoltán vezette, segítője Malmos Attila és Simkó Kati volt.Péter ezen a tíz alkalmas, hetenként ismétlődőestéken került mélyebb kapcsolatba Istennel ésa Szentírással. Ezt követően kapcsolódtak beaktívan a gyülekezet életébe. Egy év múlva ahasonló Pro Christ sorozaton már Kativalegyütt mélyültek el Isten „dolgaiban”.
Péternek ez olyan jól sikerült, hogy 2011ben megkeresztelkedett és konfirmált. 2012ben szóba került aneve presbiterjelöltként is, ámakkor úgy érezte, hogy ennekmég nem jött el az ideje. Döntésében az is szerepet játszott,hogy még aktívan dolgozott agyógyszergyárban, ahol ugyancsak megnövekedett a feladata: acég egy nagy amerikai átvilágításelőtt állt, mivel ennek sikeres teljesítése volt a feltétele a gyógyszergyár ottani piacon való megjelenésének. Mivel Péter ez
irányú munkája miatt ekkor szinte csak aludnijárt haza, nem vállalta el a jelöltséget.
Emlékezetes viszont számára, hogy azakkor még a gyülekezethez tartozó Goldberger Gábor, valamint a most is tag SimonfiBéla invitálására részt vett egy csendeshétenBiatorbágyon. Nem bánta meg, mivel magátmaximalistának tartja, s tudta, hogy ez az intenzív hét is lehetőséget rejteget számára a hitkérdéseiben való elmélyedésre.
Péter másfél éve ment nyugdíjba, s ez soktekintetben átalakította az életét. Több időttud tölteni a már szintén nyugdíjas feleségé
vel, unokáival, Rékávalés Marcival, valamintkedvenc hobbijával akertészkedéssel és azegyházi szolgálattal. Ezutóbbira meg is találta alehetőséget: a mostaniidőközi presbiterválasztásra elfogadta a megtisztelő felkérést. A gyülekezet a négy pótpresbiter egyikévé választotta.
Ezúton is szeretném megköszönni Istennek az elhívását, Jézus Krisztusnak a kegyelmi ajándékát, a Szentléleknek a megerősítését, a gyülekezetnek pedig a bizalmát aszolgálatra. Köszönöm feleségem áldozatvállalását is, mellyel elősegíti hitbeli munkámkiterjedését.
Beszélgetésünk itt véget ér, ugyanis hívjaőket a „kötelesség”, Réka unokájukat elhozniaz óvodából. Így hát búcsúzunk is, hogytalálkozunk – mint ahogy szinte minden vasárnap – az istentiszteleten.
Hardi Péter
TÚRMEZEI ERZSÉBETMAGAMNAK, MÁSNAK
Mikor Atyám házába vett:tépett, tékozló gyermeket,s kegyelme fénnyel rámborult,feledve lett a régi múlt.Béke, öröm, hit és remény:Őbenne gazdag lettem én.Már tudtam adni másnak isés nőtt a kincs és nem fogyott…Sugarasan szálltak felémsimogató, szép mosolyok.Én meg csak adtam szüntelen,soha nem kérdve, mi marad…
De volt, de jött egy pillanat.Megszólított egy régi hang:oly ismerős! – oly idegen!Bízó szívemre árny borultkomoran, szürkén, hidegen:„Ó, te szegény! Nap, nap után,Nézd, elsiet! Te meg csupánmásnak adod kincseidet?!Valamit, mondd, miért nem veszel,valamit el miért nem teszel,magadnak, magadnak, magadnak?!”
Szégyen! Visszhangra lelt a hang.Mint félrevert, ijedt harang,kongottbongott balga szívem:Igen, igen! Ez kell! Igen!Magamnak, magamnak, magamnak!
Ma egy mosolyt, holnap megint!Letépni mind, virág, ha int!Szépségeket! Szeretetet!Simogatást! Napsugarat!– Másnak ha tán nem is marad –Magamnak! Magamnak! Magamnak!
Miért lettem ilyen szegény?Hát megint eltévedtem én?Megint a régi rongyokonakad meg könnyes bús szemem,úgy botorkálok betegen?Felém nyúlnak aszott kezek,s a lelkem kínban megremeg:én – én már nem segíthetek.Magamnak sincsen… nem lehet!Vagy adjam, ami megmaradt:pár morzsalék… pár rongydarab…?Fakó mosoly, tépett remény,fogyó hit száraz kenyerénki lakik jól? Keserű étek!Mindegy! – Vegyétek és egyétek!
Hogy áradok! Hogy éledek!Fény futja át szívemet!Fakó mosoly színnel telik,remény ragyog, fényesedik,hit zeng győzelmi éneket,sugarat hint a szeretet!Milyen gazdag vagyok megint!A lelkem mindent szertehint,mégis marad, el mégse fogy!Nem kérdve, mint, nem kérdve, hogy’,hittel harangoz a szívem:Igen, igen! Igen, igen!Másoknak! Másoknak! Másoknak!
Rómában, a Trevikútnál
A Bibliaolvasó Körben
A család Péter 60. születésnapján
Áldás, békesség! 2018. november-december
24
Szívünk mindig vígsággal telik be Karácsony táján. Az ünnepet boldog várakozáselőzi meg. Jöjjön el a pillanat, ragyogjona csillag, énekeljenek az angyalok. Járjaát lelkünk az Ige, aki testé lett. Fényesed
jen életünk. Dicsőítsük a mennyei Atyát, Őt,aki letekint az emberek fiaira, hogy meglássa,vane értelmes, Istent kereső.
2017 Karácsonyán is beteljesedett a várakozásunk. A háromnapos ünnep fénypontja agyerekeink szolgálata volt. Betlehemes jelenet, versek, énekek hirdették: megszületetta Világ Világossága, aki értelemmel és bölcsességgel ajándékozza meg az Őt keresőket.
Nagy László Zsolt gyülekezetünk azontagjai közé sorolható, akik megtaláltattak. Akiazóta is keresi, kutatja az Úr akaratát. Tizennyolc éves, értelmes, szolgálatkész. Több talentumot kapott, amiket kamatoztat. Hangszeren játszik, énekel, szaval, sportol, jól tanul.Évek óta az Entheo keresztyén zenekar tagja,s ünnepeken, imahéten, gyerekhéten hangszeren kíséri a gyerekek, ifjak előadását. TavalyKarácsonyon is jelen volt.
Az elmúlt évet presbiteri gyűléssel zártuk.A szokásos beszámolók mellett gondnokokatis választottunk. Folyfalván maradt SárkányKároly, aki már tizenhat éve hűséggel tölti bee tisztséget, a karácsonyfalvi gondnok Fogarasi Gerő presbiter testvérünk lett. Szolgálatkész, mindig mindent megért, és hűségesenelvégzi vállalt feladatait. Nagy László Zsoltnagytatája anyai ágon.
2018. január 2128. között imahetet tartottunk. Minden este hat órától kezdődött azalkalom. Vendég lelkészek hirdették az igét.28án vasárnap de. úrvacsorai közösségbenzártuk a hetet. Du. 18 órától az alsónyárádmenti presbitereket fogadtuk bibliaórára.
Februárban meglátogattuk a családokat.Tisztelettel és szeretettel fogadott a Fogarasiés a Nagy család. Egy udvaron laknak békességben, egyetértésben, értelmesen. FogarasiAnna, Gerő bácsi felesége, a mi Nusi nénink,nyugdíjas könyvelő, csupaszív és jóság. Azokközé tartozik, akik őszintén tudnak méltatni.Még a lelkipásztorokat is alkalomadtán. Lányuk, Nagy Csilla tanítónő a karácsonyfalviiskolában, aki eredményes munkát végez,szakszerűen oktat és nevel. Vejük Nagy Lászlósporttanár céltudatos, aki egyre inkább meg
érti a család többi tagjával együtt, hogy a bölcsesség kezdette az Úr félelme. Gyülekezetünkben fénylenek, mint az égnek fényessége, másokjavára élnek, és Istennek adnak dicsőséget.
Virágvasárnapján konfirmációra került sor. Szent hitünkről vallást tettünk, Tehallottad, jó Atyánk, énekelte a három ifjú,nevezetesen: Sipos Örs, Bocsárdi AlpárésMagos Botond.
Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntötték a gyerekek. Dallal,verssel ajkukon pár szál virággal kezükben és soksok szeretettel a szívükbenálltak a templomban az Úr asztala körül.Áldott, meghitt ünnep volt.
Június 26a délutánján egy erősszélvihar megrongálta a templomunktornyát. Váratlan érkezett, mint mindenpróba. Megbontotta a toronysisak bádog fedelét. Szakszerű felmérés után kiderült, hogya faszerkezet egy részét és a teljes bádogborítást ki kell cserélni. Erre nem számítottunk,de imádkozó szível és lélekkel belekezdtünk.Kérjük a pomázicsobánkai testvérek imatámogatását, hogy jó véghez vihessük e nagymunkát az Úr segítségével.
Július végén gyülekezeti kirándulást szerveztünk. Meglátogattuk magas Déva várát ésa vajdahunyadi várkastélyt.
Augusztusban gyerekhetet tartottunk. Délelőtt 10 órakor kezdődött a program. Énektanulás, bevezető jelenet után következett a bibliaitörténet bemutatása. Imádság után szünetkövetkezett. Kézimunkával zártuk az alkal
makat. Csütörtök este tábortűz mellett dicsértük az Urat. Vasárnap a gyerekek szüleikkel együtt jöttek a templomba, és előadták agyülekezetnek mindazt, amit tanultak.
Október 14én ifjúsági istentisztelet keretén belül elhangzott a nagy óhaj: De szeretnék? Közösen kerestük a választ a kérdésre,ki mit szeretne kapni az életben, majd megnéztük, hogy a fiatal Salamon király mit kértaz Istentől, és mit kapott. Biztattuk az ifjakat,hogy hálaadással tárják fel kéréseiket az Úrelőtt, és Ő mindazt megadja, amire szükségüklesz. Szeretetvendégséggel zártuk az alkalmat.
Novemberben a marosvásárhelyi államiöregotthon lakóit látogattuk meg. A karácsonyfalvi nőszövetség minden bentlakó testvérnek kiscsomagot készített, melybe gyümölcs, édességkerült. Közös bibliaórán vettünk részt. Magyar ésromán nyelven hangzott az ige a Mt 12,35ből:„A jó ember az ő szívének jó kincseibőlhozza előa jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonoszkincseibőlhozza elő a gonoszokat.”
Pár nap és újra belépünk a boldog várakozás időszakába. Az a kívánságunk, hogypomázicsobánkai testvérek is éljék át majd apillanatot, amikor az ünnepen felragyog a csillag, énekelnek az angyalok, szól a tiszta ige,mely bölcsé és értelmessé teszi a testvéreket.Mert Ő, aki eljött „letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha vané értelmes, Istent kereső?”
Áldott Karácsonyt! Boldog ünnepet kívánunk!Áldás, békesség Istentől!Labancz Gyula lelkipásztorNyárádkarácson
ÉÉRRTTEELLMMEESSEEKK,, IISSTTEENNTT KKEERREESSŐŐKK
HHÍÍRREEKK NNYYÁÁRRÁÁDDKKAARRÁÁCCSSOONNBBÓÓLL
VAJDAHUNYAD VÁRA
„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek,miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12,3)
Kenyértészta dagasztás a gyerekhéten
Nagy László Zsolt
Fogarasi Gerő és Anna
Áldás, békesség! 2018. november-december
25
BÓDÁS JÁNOS
ÚTJELZŐ TÁBLAVigyáz a falvak szélén, s ott álla szétfutó keresztutaknál.Vigyáz, mindig útfélen állva,s irányt mutat a tábla.
Lábára indák tekergőznek,barmok hozzá dörgölőznek,vállára galamb, varjú száll,az útról ráfröccsen a sár,nap fakítja és veri zápor,megrepedez a tél fagyától,kölykök vágnak belé sebet,beszennyezik kósza ebek,de jó s balsorsban egyarántáll és mutatja az irányt!
Mellette bölcsek és bolondokcipelnek álmot, vágyat, gondot,jönnek és mennek ifjak, vének,nász menetek és temetések.Ő áll és tűr, nem válogat.Mindenkinek utat mutat!
– Útjelző tábla lettem én isOtt, hol az út Isten felé visz,Embersorok útfelén állvamutatok mindig egy irányba:KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,didergek a közöny fagyától,bűnindák reám tekerőznek,rút vágyak hozzám dörgölőznek,vállamra kétség varjú szálls fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámfrecseg,megsebeznek gonosz kezek,de jó s balsorsban egyarántállok s mutatom az irányt,akik mellettem elhaladnaks fáradt, tékozló fiaknak.
Mellemről Isten lángírásaberagyog ködbe, éjszakábas szinte kiáltja: Emberek!mindnyájan erre menjetek!A Krisztus jár előttetek –Nála lesz békességetekcsak a nyomába lépjetek,szárnnyá válik keresztetek!Hát bízzatok és higgyetek,s szeressetek… szeressetek!
KKÉÉPPEEKK NNYYÁÁRRÁÁDDKKAARRÁÁCCSSOONNBBÓÓLL
Ifi istentisztelet
A gyerekhét résztvevői
A megrongálódott torony
ANNO
Szűcs Ferenc lelkipásztor és Koczó Zsófia beosztott lelkipásztor Füsti Molnár Albert 1980. augusztus 31i keresztelőjén
Áldás, békesség! 2018. november-december
26
„Az Ige testté lett”. Ezt jelenti magyarulaz a latin kifejezés: Verbum caro factumest. Oly sokszor halljuk ezt a gyönyörűigét, különösen így karácsony táján, amiben az fogalmazódik meg, hogy Jézus
Krisztusban Isten jött el közénk emberi testben, hogy kihívjon minket a kárhozatból,megváltson minden gonoszságtól, atyáinktólörökölt hiábavaló életünkből, és hogy helyreállítsa a bűn által megrontott világot, elhozvaIsten országát erre a földre. Emberekhez hasonlóvá lett és emberként élt, megüresítetteönmagát, szolgai formát vett fel, hogy az Őelhatározott akarata és terve szerint kiszolgáltassa magát a bűnösök kezének, nekünk, akikŐt bűneinkkel keresztre szögeztük és megöltük. Miután pedig halálra adatott test szerint,megeleveníttetett Lélek szerint. Így lett az értünk halált szenvedett Krisztusnak a keresztjehit által a mennyország kapuja, melyenkeresztül Jézus Krisztus visszavezetett bennünket az Istennel való közösségbe, és megbékéltetett minket emberi testében halála által.
Krisztus – értünk: felfoghatatlan, kikutathatatlan, kibeszélhetetlen kegyelem! DeJézus Krisztus testté lett élete, szenvedése,halála, majd feltámadása nekünk, ma élő emberek számára hogyan válhat valósággá, keresztyén életté? Hogyan lesz Krisztus – bennünk? – hogy Pál apostollal együtt mondhassuk: „él bennem a Krisztus”. Isten Igéjénektitka ez, „amely örök idők és nemzedékek ótarejtve volt, de amely most kijelentetett az őszentjeinek”. Hiszen már Pál is arról beszélt:„ha ismertük is Krisztust test szerint, most márőt sem így ismerjük”. És Péter apostol: „Őt –Jézus Krisztust – szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok”.Senki sem ismeri a feltámadt és megdicsőültKrisztust test szerint, de ígérete szerint: „íme,én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Miként van velünk „az egyszülöttIsten”, az élő Úr, aki fölment a mennyekbe,és ül a mindenható Atya Istennek jobbján?
Talán sokszor úgy érezzük, nincs velünkaz Úr, sőt nagyon is távol van tőlünk.Az őszinte hívő ember ilyenkor önmagában keresi a hibát: valami nincsrendben velem. Egymást követik anapok, hasztalan hajtok az élet taposómalmában, fáradtan küszködök aszolgálatban, de mindenhol akadályokba ütközök, és nincs segítség:mintha csak a falnak imádkoznék.Félelem és aggodalom szorít, csüggedté tesznek a kudarcaim, gyengevagyok, beteg vagyok, nyomorultulérzem magam. Nincs erőm, nincs békességem, nincs örömöm… – mitőlvan ez? Nem az az oka ennek a„leszázalékolt” lelki életnek, hogyJézus Krisztust csak „test”ben akarjuk ismerni, és nem ismerjük vagyelfojtjuk magunkban erőforrásunkat,az Ő Lelkét? Nem azért „nem megy”az Istennek odaszánt életünk, mertJézus Krisztusra csak mint kívülvalóra tudunk tekinteni, és nem abban hiszünk, amit kijelentett: „én azAtyámban vagyok, ti énbennem, énpedig tibennetek”?
Szerintem kereszyténségünk legtöbb bajaabból ered, hogy Isten Fiából a mi emberi törekvéseink példaképe kell csupán, a mi önerőnk segítője, támogatója, mert testben járunk inkább, mint Lélekben. Hallottuk Istenelhívását, de még nem rendeltük alá magunkatteljesen Jézus uralmának. Még „én” akaromélni a keresztyén életet! Még „én” akaromodaszánni az életemet! Még az „én” szolgálatom az igazán fontos! Pedig – Irenaeus egyházatya szavaival élve – „Jézus Krisztus azértlett azzá, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő”. De krisztusivá csakakkor lehetek, ha vele járok, vagyis Krisztusakarata alá helyezem akaratomat, és életemminden területén engedem, hogy „megtaláljon” és vezessen engem.
„…én azért jöttem, hogy életük legyen,sőt bőségben éljenek” – hangzik az Úr biztatása. Valóban érthetetlen kegyelem: JézusKrisztus célratörően, szüntelenül keresi velünk a kapcsolatot. A vele való együttlétheznekem viszont mindenkor érzékelnem kellKrisztus jelenlétét, ami azt jelenti, hogy tudomásul veszem az Ő folyamatos jelenlététmagamban. „Krisztustudatban” élek! Tudatában vagyok annak, hogy Ő az életem teremtője, fenntartója, formálója és fókusza. Nempusztán középpontja, hanem gyújtópontja, akiLelke által naponta lángra lobbant és megelevenít: „Ha pedig Krisztus bennetek van,
bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet azigazság miatt. Ha pedig annak Lelke lakikbennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottakközül, akkor az, aki feltámasztotta KrisztusJézust a halottak közül, életre kelti halandótesteteket is a bennetek lakó Lelke által.”
Krisztusban hinni annyi, mint áldott jelenlétét belélegezve, Szentlelkét befogadni. Elélegzetvétel nélkül nincs megnyugvás, nincsmegerősödés, hitbeli gazdagodás, nincs változás. Helyesen fogalmazott Stanley Jones, a híres keresztyén misszionárius, amikor megállapította: „Az emberi lélek összetörik, ha Szentlélekkel meg nem telik.” Ha azonban csak önmagunkkal vagyunk betöltekezve, és bűnvallásunkkal nem üresítjük meg magunkat, nemengedjük, hogy Jézus vére megtisztítson minket, és így nem szabadítunk fel helyet aSzentlélek számára, Jézus Krisztus nem tevékeny alanya, csak tárgya lesz a mi hitünknek,ezért érezzük hiányát a vele való személyeskapcsolatnak, a cselekvő hitnek. Keresztyénéletet csak akkor tudunk élni Isten dicsőségétfelragyogtatva, ha a megfeszített és feltámadtKrisztus éli életét rajtunk keresztül Szentlelkeáltal: „Ő viszontzálogul az Ő Lelkét küldi lenekünk, akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján” (HK 49. kérdésfelelet).
Egy baptista igehirdetésben olvastam:„Ma az Atya és a Fiú azt a földi munkát, amelyet Jézus Krisztus az elsőkarácsony és áldozócsütörtök közöttvégzett, a Szentlélek által továbbfolytatja. Benne és általa van velünkKrisztus minden napon. Nekünk végre egy nagy lépést kell tennünk előre.A földön járt Krisztus képétől el kelljutnunk Szentlélekig. Ahogyan egykor emberi testben ismerték Krisztust, nekünk ma a Szentlélekben kellŐt megismernünk, szeretnünk és elfogadnunk. Azért nem érezzük Krisztus mai napon is velünk való személyét, mert nem ismerjük azt aSzentlelket, akiben és aki által ma közeledik hozzánk, keres bennünket,hogy megáldjon szeretete mindenajándékával.”
Jézus Krisztus tehát valóban velünk van, de másképpen, mint földiélete során. Szentlelke által valóságosan, megtapasztalható módon jelenik meg az életünkben, és szeretetételsősorban embereken keresztül nyilvánítja ki irántunk. Nemrég Magyar
LLÉÉLLEEKKIIGGTTEESSTTTTŐŐLL
„Ellenben erőt kaptok,amikor eljön hozzátok a
Szentlélek, és tanúim lesztekJeruzsálemben, egész
Júdeában és Samáriában,sőt a föld végső határáig.”
(ApCsel 1,8)
Áldás, békesség! 2018. november-december
27
országon járt Philip Yancey, a neves amerikaikeresztyén író, újságíró, aki előadást tartott aDebreceni Református Nagytemplomban,majd a Deák téri evangélikus templomban.Előadásában felidézte azt a napot is, amikoregy nepáli leprakórházban tett látogatást egykis csoporttal. Ott élt Dahnmaya, az az idősasszony, akinek a végtagjait, a szemét és az orrát is megtámadta a lepra. Járni sem tudott már,könyökével lökte magát előre. Amikor meghallotta a látogatók hangját, az udvar túlsó szegletéből átverekedte magát oda, ahol előszörmegjelentek. Szerette volna megismerni őket.„Amikor odajött hozzánk, elkezdtem keresgélni a zsebemben, hogy találoke nepáli pénzérmét. A feleségem, aki Chicagóban a kitaszítottakkal dolgozott sokáig, másként reagált.Odament mellé, leguggolt hozzá és megölelte.Az orvos pedig elmondta, hogy Dahnmayanem koldus, hanem a legszentebb személy, akitismer. Így fordult hozzánk: ha van imakérésed,mondd el neki, mert úgy tűnik, Isten válaszol azimáira.Elszégyelltem magam az első reakciómmiatt, de lenyűgözött, hogy az az Isten, aki ezta világmindséget teremtette, ránézett erre azasszonyra, aki látszólag semmit nem tudottnyújtani a világnak, és arra gondolt: nagyonkényelmes otthonom lesz nekem Dahnmaya.”
Amikor Jézus Krisztus szállást vesz bennünk, és Lelke által cselekedni kezd, valósággáválik számunkra Jézus élete, és életre kel ahitünk. Erről is beszélt Philip Yancey: „Miroslaw Wolf teológus szerint napjainkban nehézegyik fejtől a másikig eljuttatni, amiben hiszünk. Ezért a jó hír közvetítésének legjobbmódja: kéztől a szívig, és onnan a fejig. A segítőkéz az irgalmasság jele. Amikor teszel a másikért valamit, megérinted a szívét is. Akkortalán felteszi a kérdést, hogy »Miért törődsz tevelem?« – és elmondhatod, hogy »Azért, mertIsten törődik veled, és én őt képviselem.«”
Bibliaolvasó körünk egyik alkalmán isugyanez volt a témánk: Isten ma is emberekáltal szólít meg bennünket. Péter apostolrólbeszélgettünk, akit Jézus a juhok pásztorávátett. Az egyik kérdés így szólt: Tudode, ki volta te halászod / pásztorod, hogy ki vezetett tégedJézushoz? Kiscsoportokba rendeződve mindenki elmondhatta személyes történetét. Mertvalóban, sok mindenkinek tartozunk hálával,
akiken keresztül az Úr cselekedett értünk. Énazt az élményemet meséltem el, amikor mégolyan kicsi voltam, hogy fel sem foghattam,hogy valójában Jézus Krisztussal találkoztam– nem test szerint, hanem Lelke által. Úgybevésődött a szívembe, hogy mindmáig ezt tartom az Úr Jézus első megtapasztalásának azéletemben.
Úgy 810 éves lehettem. Budán, a Városmajorban laktunk, és a legközelebbi temploma városmajori katolikus templom volt hozzánk.Édesapám – aki római katolikus volt – változórendszerességgel vitt bennünket is a vasárnapimisékre. Egyik vasárnap azonban valami miattnem tudott elvinni, és így mi gyerekek, kettenmentünk a bátyámmal. A mise a szokásos medrében zajlott, de a bátyám, mint valami rádióriporter, elkezdte közvetíteni az eseményeket,mintha csak focimeccsen lettünk volna. Ezt énannyira viccesnek tartottam, hogy majd kiestem a padból, úgy pufogtam a nevetéstől. Persze hangosak is voltunk, és a körülöttünk levőfelnőtteknek többször is ránk kellett szólni. Depersze mi nem hagytuk abba, sőt annál inkábbrosszalkodtunk. A bátyám kommentálta, amiaz oltárnál történt, és a pap bácsit utánozta, nekem pedig potyogtak a könnyeim a visszafojtott nevetéstől. Na, ez már sok volt a mellettünkülő egyik atyafinak, aki vehemensen utasítottrendre bennünket. Megígérte, hogy mise utánbevisz minket a főtisztelendő úrhoz, és akkorlesz majd nemulass! Ekkor azért egy kicsit lecsendesedtünk, de mise végén tényleg megfogta a kabátunk gallérját, és elkezdett húznibennünket a sekrestye felé. Bátyám mindenáron szabadulni akart, és megpróbálta kitépnimagát a férfi vasmarkából, a dulakodásban leis szakadt egy gomb a kabátjáról. Én nem próbáltam menekülni: nagyon szégyelltem magam. Nem csak attól féltem, hogy most majdleszidnak, hiszen jól tudtam, hogy megérdemeljük, hanem hogy a szemébe kell nézni akigúnyolt és megbántott pap bácsinak.
Az igazság bajnoka bevonszolt minket akis szobába, ahol az atya éppen öltözködött.Elébe állított bennünket, és előadta a vádakat.Lambert Zoltánkanonok úr fiatal plébános voltmég akkor, néhány éve szolgált a közösségben.(Nemrég adtak hálát a Városmajorban az elmúlt ötven évben végzett papi szolgálatáért).
Derűs arccal nézett ránk, és – mosolygott. Milehajtott fejjel, félve és remegve, szótlanul álltunk előtte. Nem tudom már felidézni, mitmondott nekünk, csak arra emlékszem, hogyolyan kedves szeretettel simogatta meg a fejünket, és olyan megbocsájtó volt a hangja, amiazonnal kiűzte minden félelmemet. Nem tettszemrehányást, nem hívatta be a szüleinket,nem prédikált arról, hogy meg kell javulnunk,mert ha így folytatjuk, soha sem lesz emberbelőlünk, hanem valami olyan melegség ésjóindulat áradt a szavaiból, olyan nagylelkű ésbarátságos volt velünk, amit még gyerekfejjelsem lehetett természetesnek vagy hétköznapinak gondolni.
Ez a lefegyverző szeretet tanít engem mais meglátni egy emberben a Felettünkvalót, kimégis bennünk van. Mert az igazság győzelmelegfeljebb csak féken tart és megfélemlít, de agyőztes szeretet lefegyverez és békét teremt.Ilyen a krisztusi szeretet.
Abban a pillanatban Lambert atya fénylő,kerek arca volt a Krisztus arca. Az Ő szelídszeme – amibe bele sem mertem nézni – rámtekintett jóságosan, és belevilágított az én bukott kis lelkembe. Csodálatos megtapasztalásavolt ez annak, ahogy Isten gondviselő szereteteegy Szentlélektől vezetett embert kegyelmének megismertetésére fölhasznált.
Itt értjük meg, mit jelent Jézus Krisztuskezébe átadottnak lenni. Aki szívében átengedia helyet az Úrnak, és hajlandó engedelmesenkövetni Őt, mint akinek igája jó és terhekönnyű, vagyis készséges az Ő tökéletes szeretetének befogadására, annak Ő átadja önmagát. Az ilyen emberek elválaszthatatlanulösszetartoznak Krisztussal. Hitüket nem tartjákfelsőbbrendűnek másokénál, és nem csaljákmeg önmagukat azzal, hogy ők már eljutottaka szentség és tökéletesség állapotába, hanemkegyelembe fogadottként bensőséges szeretetkapcsolatban élnek életük Urával. Hitükkelbelekapaszkodnak Krisztus keresztjébe, melyerőtlenségükben erejével hordozza őket, ezértnem érzik tehernek, hogy odaforduljanakmások felé. Nem a maguk gondjai alatt görnyedeznek, hanem mások terheit hordozzák.Kéztől a szívig, és onnan a fejig – élik és hirdetik a kereszt evangéliumát, mely mindenkorarról beszél, hogy mit jelent Jézus Krisztus azember számára.
Az előbb már említett Stanley Jones ígyjellemzi őket: „láttam embereket, nőket is, férfiakat is, akik szilárdan és hűségesen megtudtak állni kötelességeikben minden körülmények között; lelküket a csüggedéstől, reménységüket a kialvástól, hitüket az Istenbenmindig meg tudták őrizni. A titkuk mindig azvolt, hogy olyan erőforrásból táplálkoztak, amelynem az övék volt. A Szentlélek élő valósága adottnekik elégséges erőt. Vereséget sohasem szenvedtek, mert belsőleg verhetetlenek voltak. Kívültombolhattak viharok, belül ép maradt minden.De nemcsak a védekezésre volt erejük, hanemgyőzedelmes, derűslelkű támadásra is. Megnyertek másokat, mert megnyertek voltak őkmaguk. Megtalálták az igazi élet útját.”
Adja meg Urunk Istenünk mindannyiunknak, hogy rátaláljunk erre az útra: JézusKrisztusra!
Puskás Attila
ÉL-E MOST JÉZUS?Jézus most is él. Két hitetlen fiatalember a feltámadásról beszélt. Arról beszélt egyik a másiknak,hogy miért lehetetlenség ezt a tant elfogadni. Arra ment egy öregember, akit úgy ismertek, minthívő keresztyént; így hát megkérdezték: „Mondja meg nekünk, miért hisz abban, hogy Jézus feltámadott?” „Nos – mondta az öreg –, az egyik érv az, hogy én ma reggel beszélgettem Vele.”
Azok, akik kiszolgáltatják és átadják magukat Jézusnak, és engedelmeskednek Neki,azok tudják, hogy él, hiszen bennünk él. A történeti tényből tapasztalati tény lett. Ez a tény,hogy Jézus él, a legjobban megerősített tény a történelemben, mert minden éghajlat alatt,minden korban, minden nép között ugyanaz a tapasztalat: Krisztus él, és megvált bennünket,örömöt szerez, szeretetet fakaszt, – behatol az emberek szívébe, mint jelenvaló tény. Mi nemcsupán megemlékezünk Jézusról, hanem valóságnak érezzük.
Így tehát a mennyország nem csupán jövő, hanem itt van most is. Ezért marad meg számunkra később is, mert amint továbbmegyünk, magunkkal visszük a mennyországot. Nemkell lázas izgalommal elrendezni a házunkat, amikor elmegyünk innen. Várjuk a mennyországot, mert máris a miénk. …
Ha Krisztus a tiéd, akkor tiéd a halhatatlanság. „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Őa kezdő élet, a feltámadás és a megtartott élet: az „Élet”.
(Stanley Jones – Az Út)
Ú É
Áldás, békesség! 2018. november-december
28
Élt egyszer egy kóbor utcagyerek – sehazája, se otthona, se barátja nem volt. Kisgyermekségétől serdülő koráig egyre mélyebben süllyedt a nyomorúságba, végülegy tolvajbandába került. A félelem és a
szomorúság gyakran vágyat ébresztett bennevalami más után, de egyedül volt, éhesen és elhagyatottan, így lett rossz emberek prédája.
Egy sötét, hideg novemberi estén a társaira várt. Még nem volt itt egészen a megbeszélt időpont, amikorra a bűntettet tervezték. Be akartak ugyanis törni abba a házba,amely előtt a fiú őrt állt. A hold újra felhőkmögé rejtőzött, majd előtűnt, és a tolvajoknakvárniuk kellett a teljes sötétség beálltáig, hogymunkához láthassanak.
A hold azonban egyre fényesebben világított, úgyhogy a fiú a ház bejáratának árnyékából – ahol rejtőzött – egy árnyék körvonalaitvette észre az utcán. Valaki volt ott. Talán azegyik tolvaj, eljött, hogy megnézze, ott vanemár, vagy talán a rendőrség szerzett tudomásta tervükről? Nem, hanem egy nem barátságtalan, de eléggé parancsoló hang kérdezte:
– Te fiú, mit csinálsz itt ilyen későn? Menjhaza lefeküdni! Egy ilyen fiatal fiúnakilyenkor már nincs keresnivalója az utcán.Menj haza! – hangzott el még egyszer, mivela fiú nem mozdult.
– Nincs nekem otthonom, és nincs ágyamsem – felelte, és hangja remegett.
– Szegény kisfiam – mondta az idegenrészvevőn –, és mondd, ha szereznék nekedotthont és szállást, elmennél oda?
– Örömmel – felelte a fiú, megremegveaz átható hideg északi széltől.
A felhők eloszlottak, a holdfény megvilágította az idegen férfi arcát, és a jóságosmosolytól megmelegedett a fiú szíve. A férfimondott egy nevet, utcát és házszámot, és afiú azonnal elindult arrafelé, amikor a férfimég visszahívta.
– De hogy fogsz bejutni, fiam? Fel kellmutatnod a belépőjegyet és a meghívót, ha aztakarod, hogy beengedjenek. Nesze, itt van!Tudsz olvasni?
– Nem – szomorodott el megint a fiú –,soha nem tanultam.
– Jó, de akkor jegyezd meg, hogy ezena lapon az van felírva: „János három tizenhat” – és a fiú boldogan mondta utána.
– Nos, ezt el ne felejtsd, mert ez juttatmajd téged otthonhoz és ágyhoz, és különben is nagy hasznát veszed majd.
Szaladt a fiú a drága lapocskát szorongatva, és egyre mondogatta magában amegtanult három szót, míg végül kifulladva odaért a mondott házhoz. Mit semfélve becsengetett, hiszen a jóságos idegenmegmondta, hogy a „János három tizenhat” otthont és ágyat szerez neki. A kapusajtót nyitott, és szigorúan kérdezte:
– Ki az?– Én vagyok – zihált a fiú –, kérem,
uram, én vagyok „János három tizenhat”.– Minden rendben – mondta a portás –,
ma estére ez a jelszó. Jöjj be!És a szegény fiú csakhamar meleg
ágyban találta magát, és szívét kimondhatatlan hála töltötte el, hogy nemcsak ahideg szél elől talált menedéket, hanem
régi cinkosai elől is. Közben állandóan ismételgette magában: „János három tizenhat”akarok lenni most már mindig, hiszen ez olynagy szerencsét hozott nekem.
Mélyen aludt reggelig, és nehezen búcsúzott a helytől, ahol új neve olyan csodálatosmódon ennivalót, nyugalmat és védelmetszerzett számára. Aztán ismét kikerült azutcára, és ki tudja, talán régi tolvajtársai ismételcsalták volna, ha az a hatalmas KÉZ, melya mélységből kiragadta, nem nyúlt volnautána. Amikor egy útkereszteződésnél át akartmenni, egy autó elgázolta, és a legközelebbikórházba vitték. Megkérdezték tőle, katolikusvagy protestáns. Ezt a kérdést nem értette, csakannyit tudott, hogy ő „János három tizenhat”.
– Jó – mondta a portás –, vigyék be ezt a„János három tizenhat”ot vagy kicsodát.Szegény fiú, a sérülése nagyon súlyos.
A baleseti osztályra vitték, és vigyázvaletették. Még egyre motyogta magában: Milyen szerencsés vagyok, amióta új nevem van;most már végig kitartok amellett, hogy anevem „János három tizenhat”.
Csakhamar azonban nagy fájdalmábansemmi másra nem tudott gondolni; lázálombangyötrődött, és egész éjszaka újra meg újra mormogta: „János három tizenhat”, „János háromtizenhat”! Jót tett velem, és jót is fog tenni.
Egyikmásik beteg a kórteremben, akifelfigyelt a fiú szüntelen ismételgetésére,gyönge kezével lapozgatott az Újszövetségben, hogy megtalálja az ismételgetett igerészt.Azon az éjszakán Isten nem egy léleknek hozottáldást, hiszen ez Isten Igéje volt, és Istenmegígérte, hogy az Ő Igéje nem tér vissza üresen. Milyen jó, hogy Isten szava nem hazudhat,hogy rendíthetetlenül megáll, és ígéretei mindbeteljesednek! Próbáljuk ki! Higgyünk benne!
Az idő múlt. Kis barátunk új életre ébredt.Körülnézett, mintha mély álomból támadtvolna fel. A szemek mind rászegeződtek.Végül megkérdezte tőle a mellette fekvőbetegtársa:
– Hogy vagy „János három tizenhat”?– Honnan tudja a nevemet? – kérdezte a
fiú csodálkozva.– Honnan? Fiam, egyebet sem csináltálmostanáig, mint ezt ismételgetted, és amagam részéről csak annyit mondhatok,áldott vagy te, „János három tizenhat”.
A fiú elcsodálkozott, hogy őt, a szegény utcakölyköt, akiről senki nem gondoskodott, mielőtt új nevét meg nem kaptavolna, valaki áldottnak nevezi. És akkor,életében először, meghallotta az Élet szavait, amelyek oly sokaknak hoztak üdvösséget, és az ő számára is azt kínálták:„Úgy szerette Isten a világot, hogy az őegyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszőbenne, el ne vesszen, hanem örök életetvegyen.” (Jn. 3:16.)
Igen, ő, a szegény árva, aki oly koránmegismerte a bűn keserű gyümölcsét, akitolvajok cinkosa volt, megszabadult, ésnem kárhozott el. „Mert nem azért küldteIsten az ő Fiát a világba, hogy elkárhoztassa a világot, hanem hogy megtartasséka világ általa” (Jn 3:17).
(Elbeszélés az „ÚTIKALAUZ a halálból az életbe” című kiadványból –Evangéliumi Kiadó)
JJÁÁNNOOSS HHÁÁRROOMMTTIIZZEENNHHAATT,,
AAVVAAGGYY AA JJEELLSSZZÓÓ
Áldás, békesség! 2018. november-december
29
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az
Úrban.” (1Kor 15,58)
Gyülekezetünk 2018. november 11én időközi választást tartott, melyneksorán Pomázon egy presbiteri és négypótpresbiteri tisztség, Csobánkán egypresbiteri tisztség betöltésére került sor.A választás eredménye a következő lett:
POMÁZKurfis Géza presbiter
Óváry Ákos pótpresbiterOsváth Zsolt pótpresbiterRóna Péter pótpresbiter
Istenes Lászlóné pótpresbiter
CSOBÁNKAFónagy András presbiter
Köszönjük gyülekezetünk imádságait és részvételét a választáson, éskülön köszönjük Böszörményi Géza ésNyíregyházi János testvérünknek, hogyaz Úr elhívó szavát meghallva vállaltáka jelöltséget, és készséges volt a szívüka Neki való engedelmességre. Kérjükőket, hogy szolgálatukkal továbbra islegyenek gyülekezetünk segítségére,támogatására.
A megválasztott tisztségviselők a
december 2ai istentiszteleteinken tettek fogadalmat az Úr előtt. Nyilas Zoltán esperes úrJános evangéliuma 12. fejezetének26. versével kért áldást az életükre,szolgálatukra: „Ha valaki nekem
szolgál, engem kövessen;és ahol én vagyok, ott leszaz én szolgám is; és havalaki nekem szolgál, aztmegbecsüli az Atya.”
Szolgálatról, közösségről és becsületről szólJézusnak ez a tanítása –mondta köszöntőjében azesperes úr. Azt jelenti,hogy legyetek JézusKrisztus követői, legyetek gyümölcstermő emberek. Folyamatosságra és megbízhatóságra utal itt
Jézus, és nem pusztán arra a pillanatra vonatkozik, amikor meghívást adott a szolgálatra. Akkor lesz valakinek a szolgálata hiteles,ha Jézust követi. „Ha valaki énutánam akarjönni, tagadja meg magát, vegye fel akeresztjét, és kövessen engem!” – a boldogpercekben, a könnyű döntéshozásokban, és anehezekben. Amikor keressük Isten akaratát,amikor talán látjuk saját magunk igazát,amikor gyülekezetünket hordozzuk imádságban, és visszük az Úr elé. Azt is mondja Jézus,
hogy ennek a szolgálatnak van becsülete. Legyen becsülete! A presbiterekkeressék a gyülekezetet, és a gyülekezet keresse a presbitereket! Jézus mindezt fokozza azzal, hogy a becsületünknemcsak jó szót jelent, hanem az Őmegbecsültségét is. Ahogyan Ő tekintránk. Olyan jó, hogy maga Isten mondja azt, aki nekem szolgál, megbecsüliazt az Atya.
Sántha János főgondnok úr kétigével köszöntötte a fogadalmat tettszolgatársakat. Elsőként Pál apostolEfézusbeliekhez írott levele 6. fejezetének 6. versével: „Ne látszatra szol
gáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cseleked
jétek Isten akaratát: lélekből”, majd a Rómaiakhoz írott levél 12. fejezetének 1011. verseitolvasta fel: „a testvérszeretetben legyetek egy
más iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.”Isten áldása kísérje és töltse be megválasztott presbiter és pótpresbiter testvéreink szolgálatát.
„Viseljetek gondot magatokra és azegész nyájra, amelynek őrizőivé tetttiteket a Szentlélek, hogy legeltessétekaz Isten egyházát, amelyet tulajdonvérével szerzett.” (ApCsel 20,28)
IIDDŐŐKKÖÖZZII VVÁÁLLAASSZZTTÁÁSS
Juhos Ibolya szavaz
Munkában a bizottság
Fogadalomtétel Pomázon
Fónagy András presbiterFogadalomtétel CsobánkánKurfis Géza presbiter
30
Áldás, békesség! 2018. november-decemberMeghívás érkezett gyülekezetünk számára a Ráday Múzeum igazgatójától,dr. Fogarasi Zsuzsannától, kecskemétikiállításuk megtekintésére. Éltünk is alehetőséggel, és esperes úr szervezésében
október 13án kiránduláson vettünk részt a„hírös város”ban.
A Református Ókollégium előtt a Kálvinszobornál találkoztunk vendéglátónkkal, akiegész nap idegenvezetőnk is volt. Elsőkéntmegnéztük a Ráday Múzeumot, mely a kecskeméti Ókollégium épületében található. Az„ó” megjelölés arra utal, hogy ez a kecskeméti reformátusok régebbi iskolaépülete, melyet 19111912ben követett az Újkollégiummegépítése, ettől kezdve kezdték a régi épületet ó, azaz régi kollégiumnak nevezni. Itt anagy anyaiskolákhoz (Debrecen, Sárospatak,Pápa) hasonló többszintű oktatás folyt: a maifogalmaink szerinti alap, közép és felsőfokúképzés, mely által az intézmény Dunamellékoktatási központjává vált. A „kollégium” szóa diákoknak bentlakást is biztosító reformátustanintézetet jelentette, melyben konviktus(étkeztető) is működött.
Az Ókollégium műszaki terveit HildJózsef (homlokzat) és Hofrichter József (apesti Kálvin téri református templom építésze)készítette. A klasszicista stílusú épület alapkövét 1830. május 6án rakta le a város református közössége. Az építkezés hosszú ideig,az 1860as évekig tartott, de az eredeti nagyszabású tervek, pld. az udvar teljes körbeépítésecsak részben valósultak meg. Második emelete csak 1864ben készült el. A ma Ókollégiumnak nevezett épület volt Kecskemét elsőimpozáns, emeletes építménye. A legenda szerint a református kollégium és az emeletesépület fogalma annyira egyet jelentett a cívisek körében, hogy mikor egyikük PestBudán járva sok emeletes házat látott, ígykiáltott fel: „Nem is tudtam, hogy részünkről
ennyi kollégyiomok vannak Pesten!”A Dunamelléki Református Egyházke
rület egyházművészeti gyűjteményét 1967ben alapították, múzeumként 1983 óta működik Kecskeméten, 2001 decembere óta afelújított Ókollégium földszinti termeiben.
Anyaintézménye a Budapesten található Ráday Gyűjtemény. A múzeum gyűjtőterülete azegyházkerület egészére kiterjed, gyűjtőkörükbe pedig a gyülekezetek életét, történetétreprezentáló történeti források, képző, iparés népművészeti tárgyak tartoznak. A múzeum anyaga napjainkban jórészt adományok
révén gyarapszik. A múzeum célja, hogy a látogatók megismerjék a kálvinista gyülekezetek életét.
A kiállítás anyaga évszázadokat ölel át, ahazai reformáció kezdetétől napjainkig. Láthatók a templomaink tipikus puritán és mértéktartó berendezési tárgyai: úrasztala, szószék, padelők, festett famennyezetek és perselyek, a református hitünk szerinti két sákramentum, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatásának eszközei. Az úrvacsorai bortartókannák, kelyhek, tányérok, az úrasztali terítőkés keresztelő kannák, tálak hű képét adják aközösségek ízlésének és anyagi lehetőségeinek. Helyet kaptak az ötvösművészet remekei, az ónművesség, a kerámia és textilművészet kiváló darabjai. Mi pomáziak isbüszkék lehetünk a szép és különleges kerámia korsónkra, melyet a nyolcvanas évekbenadtunk kölcsönbe a kiállításra a múzeumnak.Az itt bemutatott festmények, reprodukciók,viseletek szép képet adnak a református gyülekezetek életéről, szertartásairól. Külön terem
AAhhooll aa rreeffoorrmmááttuussookkffeellüüllrreepprreezzeennttáálljjáákk öönnmmaagguukkaattGGyyüülleekkeezzeettii kkiirráánndduullááss KKeeccsskkeemméétteenn
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom:örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden
ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,45)
Dr. Fogarasi Zsuzsanna
Áldás, békesség! 2018. november-december
31
foglalkozik Gőböl Gáspár református lelkészéletével. Itt érdekes előadást tartott KönczölDánielné gyülekezetünk első tanítólelkészének életről.
Lehetőségünk volt megnézni az ásványtörténeti kiállítást, valamint igazi különlegességként az ötvös restaurátor műhelybe isbetekinthettünk. A műhely vezetője bemutatta,milyen odafigyelést igényel egy több százéves tárgy restaurálása. Elmondása szerint vanúgy, hogy két napig csak kézben fogja és forgatja. Ismerkedik vele, fél, hogy elrontja, majdamikor minden lehetőséget számba vett, egyrövid idő alatt helyre hozza. Ebben a műhelyben került sor idén a pomázi keresztelő edényeink felújítására is.
A közelben lévő református templombanfolytattuk kecskeméti látogatásunkat. Megismerkedtünk a történetével. A reformátusok1540től 1564ig a Szent Miklós templomban
tartották istentiszteleteiket,de onnan – a katolikusokkalfolytatott hitviták miatt – kikellett költözniük, így 1568ban fából építettek maguknak egy templomot, amiazonban 1678. október 17én leégett. A török hódoltság idején nem lehetett kőtemplomot emelni, ezért akecskeméti atyafiak küldöttséget menesztettekKonstantinápolyba, hogykülön engedélyt szerezzenek magától a szultántól.Egyedülálló módon, végülsikerült is elérniük, igaz, ez669 aranyába került a református közösségnek.
Az építkezés 1680bankezdődött, és négy évmúlva már fel is szenteltéka templomot, mely Kecskemét második legrégebbiépülete. A belső tér gazdagon volt díszítve, de a későbbi átalakítások során lemeszelték. Ennek emlékétma egy színes oszlopfő őrzi.
Az épület kezdetben gót és késői reneszánszstílusjegyeket viselt magán, de amikor a 18.század végén kéthajóssá bővítették, a tornyátmár barokk stílusban magasították meg. Atemplom mai formáját copf stílusú kapuzatokkialakításával nyerte el. A templomnak négyharangja van, 1998ban toronyórával gazdagodott.
Az Internátus (Református KollégiumDiákotthona) melletti konviktusban (egyházközség konyhája és étterme) ebédeltünk,majd megnéztük az Újkollégiumot. Itt működött a Református Gimnázium és az Országos Református Jogakadémia 1948ig, azállamosításig. 1990ben újraindították, jelenleg Református Gimnázium és ReformátusÁltalános Iskola. Az iskola jelmondata:CRESCIT SUB PONDERE PALMA, azazteher alatt nő a pálma. Ez a mondat híventükrözi a kecskeméti reformátusok küzdelmét
a kezdetektől napjainkig. Hiszen sújtotta őkettűzvész, török uralom, ellenreformáció, földrengés, háború, államosítás és újrakezdéseksorozata.
A főtéren sétálva jóleső érzés fogja el akálvinista embert, hogy amerre csak néz, a re
formátusság aktivitása szembeötlő. Mintha alakosság döntő többsége református lenne,pedig csak a hívő lakosság egyharmada. Errecélzott a kecskeméti gyülekezet vezető lelkésze: „Itt a reformátusok felülreprezentáljákönmagukat”.
Szabó István
A kölcsönadott pomázi kerámia korsó
NAGY GÁSPÁR
HÓTALANA HEGYEK INGE
Ez a tél még megváltatlan,nincs rá mentség; fehér paplan,se hó, se hold nem világol –amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,kormos arcot száz darabban,nincs ajándék semmi tömjén –rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Az indul el akaratlankinek angyala jelen van,hótalan a hegyek inge –el kell érnünk Betlehembe!
ORBÁN MÁRIA
BETLEHEMIKARÁCSONY
Jászolban fekszik az égi gyermek,Világ Megváltója megszületett.Elringatja édesanyja,Kisgyermekét féltőn óvja.
Jöttek pásztor emberek,Köszöntöttek Tégedet.És a három királyok,Ajándékuk roskadoz.
Megszülettél, földre jöttél,Isten gyermek értem jöttél.Világ Megváltója lettél,Üdvösségünk így lehettél.
Áldás, békesség! 2018. november-december
32
A szép későnyári október arra indítottagyülekezetünket, hogy buszos kiránduláson látogasson el Bács Kiskunmegye fővárosába – Kecskemétre. A„hírös város” sok szép látnivalóval ke
csegtetett és sok szép élményt ígért. Fogarasi Zsuzsanna múzeumigazgató asszonyvárt és fogadott bennünket a DunamellékiEgyházkerület Múzeumának bejáratánál.
Végigkaluzolt a múzeum klenódiumgyűjteményén, a hitvalló őseink védendőhagyatékát bemutató kiállításon: ezüst úrvacsoraosztó kelyhek és kannák szebbnélszebb sokasága, kenyérosztó tálcák, keresztelő edények, úrasztala terítők, mindazok azértékes kegytárgyak, melyek ma nincsenekhasználatban. A múzeum épülete is maga atörténelem. Ez volt a kecskeméti reformátuskollégium épülete a l8. századtól. Mostszépen felújított formában ad otthont a múzeumnak, és még ötvösműhellyel is büszkélkedhet, ahol szűkség szerint elvégzik aziparművészeti tárgyak javítását, restaurálását.
Kecskemét főterén sétálva, lenyűgöző avároskép. Annak sokszínűsége mutatkozikmeg abban is, hogy minden vallása megépítette a maga templomát. Az 1600as évekvégén épült impozáns méretű, négykarzatosreformátus templom barokkos jegyeivel kevéssé hasonlít az alföldinagyvárosok klasszicista református templomaihoz. Vele szemben a tér másik oldalána zsinagóga tekintélytparancsoló épülete hirdeti, hogy az izraelitákis hozzátették a magukrészét a város felvirágoztatásához. A református templom szomszédságában lévőrómai katolikus templom a város legnagyobb temploma, és a középületek építészetiértékei, a híres Cifrapalota, a városháza, aszínház főteret körülölelő látványa, gondosvárosépítészeti munka eredménye – mindezúgy, hogy maga a lombos fákkal benőtt téremberi léptékűvé, kellemes tartózkodásihellyé teszi ezt a nagy kiterjedésű teret.
Látogatásunknak volt egy sajátságosapropója. Fogarasi Zsuzsanna igazgató aszszony egy korábbi pomázi látogatása alkalmával – ismerkedvén Pomázzal – felvetettea kérdést, hogy volte, lehetette kapcsolat ahíres kecskeméti prédikátor, Gőböl Gáspár,és a mi azonos nevű pomázi lelkészünkközött, kiben gyülekezetünk első választottlelkészét tisztelhetjük. Megvittük a választ,hogy: igen! Az ARCANEUM adatbázis hamar választ adott a kérdésre. (Ezúton is köszönet érte Ozorai Magdolnának!) Közeli arokonság, s a két nevet a lelkészi hivatáscsaládi hagyománya is összekapcsolja.Ugyanis a Gőböl családban a férfiak többsége a papi hivatást választotta. Az azonosnevű közös ős legendás személy volt: vörösberényi lelkipásztorként templomát úgyvédelmezte, hogy lőréses fallal vette körül,hogy szükség esetén fegyverrel védelmez
hesse vallását. Felmentést végül magátólMária Teréziától kapott.
Kecskemét híres lelkipásztora, a vörösberényi református pap elsőszülött fiakéntugyancsak a Gáspár nevet kapta, és 1745ben látta meg a napvilágot. TanulmányaitDebrecenben végezte, majd – a korra jel
lemző módon – előszöradászteveli (pápai) tanító, majd Kunszentmiklóson segédlelkész,Dunavecsén pap volt.1777ben meghívtákKecskemétre lelkésznek, s haláláig ott szolgálta egyházát. Hamarosan esperes, majd azegyházkerület aljegyzője lett, egyházmegyéjében ő kezdte el első
ként magyarul vezetni a jegyzőkönyveket „anemzeti nyelvnek tisztességére”.
Gőböl Gáspárt bőven megáldotta a Teremtő talentumokkal. Több nyelven beszélt,kiváló szónok és ismert író volt. FordítottVoltaire művet franciából, Shakespeare drá
mát angolból. Híres művei például a „Szabadúlást óhajtó rab, ki a maga ártatlanságáról való bizonyság leveleit, öt beszédekbeegybeszedte” és „Az első embernek elesése és az azt követő mind szomorú mindörvendetes dolgok hét énekbe foglalva”
(Durand után). Az ő nevéhez fűződik az elsőmagyar nyelvű tudományosfantasztikusmű: az „Utazó lélek, az az széllyeljáró gondolati egy ollyen léleknek, ki az embereknektársaságát egy kevéssé elhagyván, felrepülta naphoz. És azzal egygyütt a világnak bizonyos részét bejárván, utazásáról számot ádG.G. által”. Kapcsolatban volt Kazinczyval,aki nagyra értékelte képességeit, és „a magyar nyelv használati körének kiterjesztéseérdekében” Gőböl Gáspárra is nagy várakozással tekintett.
Foglalkozott elméleti és gyakorlati teológiával, bibliai szövegkritikával és egyháztörténettel, keresztyén katekizmusa többkiadást is megért. Liturgikus könyvét 1806tól követendőnek ismerte el a DunamellékiEgyházkerület, a keresztelési liturgia ma isaz általa javasolt liturgiát követi.
Munkásságát még felsorolni is nehézlenne. Emléke máig nagy megbecsülésnekörvend Kecskeméten. A múzeum őrzi
Az író lelkész Gőböl Gáspár
A híres keresztelő készlet
RRééggiiHHiissttóórriiáákk
AA KKÉÉTTGGŐŐBBÖÖLLGGÁÁSSPPÁÁRR
Áldás, békesség! 2018. november-december
33
rekonstruált formában azt a különlegeskeresztelő készletet, mely Gőböl Gáspár melletti hűségnyilatkozatnak is tekinthető, melyjeles tárgy eredetijét a kimagasló hitszónoktiszteletére készíttette és adományozta Sárközy János a kecskeméti református gyülekezetnek, s mely tárgy nemcsak szellemi emlékét, hanem megjelenését is megörökíti.
Kétszáz éve, 1818ban halt meg Kecskeméten. Ekkor a vele azonos nevű unokaöcs –a későbbi pomázi lelkész – még alig négy
éves, aki a kecskeméti prédikátor testvérének,Gőböl György apostagi (1813 májusáigiványi) lelkésznek a másodszülött fia volt.
A mi Gőböl Gáspárunk is bejárta a korrajellemző utat. 1837ben szentelik pappá. Kezdetben Kisorosziban tanító, majd ugyanittsegédpap Bujdosó Mihály volt pomázi káplánmellett. 1839 nyarától Pomázon káplántanítóaz óbudai eklézsia kérésére, majd 1845ben azönállósult eklézsiánk első választott lelkipásztora lett. Utódjának feljegyzése szerint jószónoki képességgel volt megáldva, de talentumát gyógyíthatatlan betegség – tüdőbaj – árnyékolta be, s megtapasztalhatta a lelkészi pályának nemcsak a virágait, de töviseit is, mintazt sírbeszédében utódja, Szánthó Ödön azutókor számára feljegyezte. Életének fonala51 éves korában megszakadt, visszaadta lelkétTeremtőjének. Hamvai a pomázi reformátustemetőben porladnak.
A két Gőböl Gáspárt a közös név, a rokonság s a hivatás köti össze. Jelentőségben éshírnévben kettejük alakja nem mérhető össze,számunkra mégis megtisztelő ez a rokonság.Köszönet a téma felvetéséért és a szép napértFogarasi Zsuzsanna igazgató asszonynak!
Könczöl Dánielné
Gőböl Gáspár esket (1781)
Gőböl Gáspár keresztel (1781)
ProtestánsIskolai
Lap 1864
Áldás, békesség! 2018. november-december
34
Karácsony napja volt, valamennyien atemplomba mentek, csak nagyanyó ésén maradtunk odahaza. Azt hiszem, azegész házban egyedül voltunk. Mi azértnem mehettünk a többiekkel, mert egyi
künk nagyon fiatal volt, a másikunk pedigmár nagyon öreg. És mi mind a ketten olyanszomorúak voltunk, hogy nem mehettünk ela hajnali misére és nem gyönyörködhettünka soksok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
„Volt egyszer egy ember – mondta –, akikiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házrólházra járt és mindenhovábekopogtatott.
– Jó emberek, segítsetek rajtam! –mondta. – A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt.Végre észrevette, hogy nagy messze valamitűz világol. Abban az irányban vándorolttovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt atűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottanés őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett,odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három
hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelétartott, kitátották széles szájukat, minthaugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük fölborzolódott a hátukon, látta, hogy éles fogukfehéren villogott a tűzfényben és hogynekirohannak. Érezte, hogy az egyik a lábafelé harap, a másik meg a keze felé, a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk,amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embertsemmi baj nem érte.
Most az ember tovább akart menni,hogy megkapja, amire szüksége van. De a
juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyinhátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkoregyszerűen fellépett az állatok hátára és úgyment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel,de még csak meg sem mozdult.”
Idáig jutott el nagyanya a mesélésben,anélkül, hogy megzavartam volna, mostazonban igazán félbe kellett szakítanom.
– Miért nem mozdultak meg a juhok,nagyanyám? – kérdeztem.
– Azt majd meghallod nemsokára –mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
„Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, apásztor feltekintett. Öreg, haragos embervolt, barátságtalan és kemény mindenkivelszemben. Mikor meglátta, hogy az idegenfeléje közeledik, felkapta hosszú hegyesbotját, mely mindig a kezében volt, mikor anyájat őrizte és az idegen felé hajította. A botsivítva röpült a vándor felé, de mielőtteltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgvasivított el mellette, ki a mezőre.”
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam.
– Nagyanyám, miért nem akarta a boteltalálni azt az embert?
Nagyanya azonban nem is törődött akérdésemmel, hanemtovább folytatta azelbeszélését.
„Most odalépettaz ember a pásztorhozés így szólt hozzá: Jóember, segíts rajtamés adj kölcsön egy kisparazsat! A feleségemnek gyermekeszületett és tüzet kellraknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemetmondott volna, de
azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nemugrottak föl és végül a botjára, mely nem akartaeltalálni, bizony megfélemedett és nem mertemegtagadni tőle, amit kért.
– Végy csak, amennyi kell! – mondta azidegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nemvolt ott már sem darabfa, sem gally, csaknagy halom zsarátnok, az idegennek pedignem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője,amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:– Végy csak, amennyi tetszik! – és már
előre örült annak, hogy az idegen úgy semfog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és pusztakezével nehány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. És a parázs sem a kezét nem égette meg, mikorhozzányúlt, sem a köpenyét, amiben úgyvitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.”
Erre már harmadszor szakítottam félbe amesét.
– Nagyanyó, miért nem akarta a parázsmegégetni annak az embernek a kezét?
– Mindjárt meghallod – mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
„Midőn a pásztor, aki gonosz és haragosember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: Micsoda éjszaka lehet ez,hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nemfélnek, a botom nem talál és a tűz nem éget?
Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle:– Minő éjszaka ez? És hogy van az,
hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?Erre az idegen így felelt:– Én nem mondhatom meg néked, ha
magad nem látod! – És azzal tovább sietett,hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogynem téveszti el a szem elől ezt az embert,míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenekmindezek. Fölszedelőzködött tehát és utánament, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.
Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennekmég csak kunyhója sincsen, hanem csak egysziklabarlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hidegsivár kőfalaknál.
AA SSZZEENNTTÉÉJJSSZZAAKKAA
SSEELLMMAA LLAAGGEERRLLÖÖFF
Áldás, békesség! 2018. november-december
35
A pásztor úgy gondolta, hogy a szegényártatlan csecsemő halálra fázik a barlangbanés bár keményszívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldoztahát válláról a hátizsákját és elővett belőle egypuha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennekés azt mondta, hogy takarja be vele az alvókisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tudjószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak ésolyant látott, amit eddig nem láthatott ésolyant hallott, amit eddig nem hallhatott.Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfavan a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy »ma született nékünk a Megváltó,aki a világot feloldja bűneiből«.
Most aztán megértette, hogy miért voltma éjszaka minden olyan vidám és hogy miértnem akart rosszat tenni senki sem.
De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültekkint a hegyen és ott lebegtek fent az égben.Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra akisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volta sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei,térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.”
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt:
− És amit ez a pásztor látott, azt mi ismegláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észrekell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szóltnagyanyám:
− Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mintahogy én látlak téged és te látsz engem. És nema gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem aholdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanemaz a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen,amely meglátja az Úr dicsőségét!
Fordította: Leffler Béla(A szerző Krisztuslegendák című kötetéből)
„Íme, egy fiatal nő teherben van, és fiútfog szülni, és Immánuélnak nevezik el.”(Ézsaiás 7,14)
Képzeld csak el, mi lenne, ha nemlennének nevek. Micsoda össze
visszaság lenne! Édesanya és édesapanem tudnának a neveden szólítani. „Gyere csak ide, te gyerek!” Csak ezt tudnákmondani.
A nevek fontosak. A szülők általában sokat gondolkoznak azon,milyen nevet adjanak gyermeküknek. Gyakranmár születésük előttdöntenek a névről. Kérdezd meg a szüleidet, hogyan volt ezakkor, amikor a te nevedet választották.
A neveknek gyakran jelentésük isvan. Jézus neve is jelent valamit. Képzeld,az Ő nevéről már születése előtt 700 évvelszólt Isten a prófétán keresztül. Utánaolvashatsz ennek Ézsaiás könyvéből a 7.fejezet 14. verséből. „Velünk az Isten” – aztjelenti az Úr Jézus neve.
Csodálatos név ez! Nem vagyunkegyedül. Isten velünk van. Ő végtelenülszeret minket. Annyira szeret, hogy nemhagyott minket egyedül ezen a világon,hanem emberré lett.
Ha az Úr Jézusra gondolunk, akkortudhatjuk: „Velünk az Isten”. Velünk vannyelvtan dolgozat íráskor, akkor, amikor
haragban vagyunk a barátainkkal,családi összetűzésben, akkor,
amikor fáj valamid, és anyátvárod az iskolában,hogy érted jöjjön. De
veled van akkor is, amikor minden szép és jó; focizol a
barátaiddal, vagy bunkist játszotok,vagy éppen a családod körébenkarácsonyi ajándékokat bontogatsz.
Ezt jelenti a neve.
Stift Ágnes hitoktató
Forrás: Lámpás az úton – Áhitatok minden napra gyerekeknek; EvangéliumiKiadó
GyermekeknekVVEELLÜÜNNKK AAZZ IISSTTEENN!!
NÁLUNK KERESZTELTÉKNÁLUNK KERESZTELTÉK
CSISZÁR LÁSZLÓ Isten szövetségébe lépett
Áldás, békesség! 2018. november-december
36
Mi jut eszünkbe a várakozásról?Órák óta várok a fogászati rendelőben? Mintha annyira jólenne, ami ott bent fog velemtörténni. Az esőben várok a zsú
folt autóbuszra, amin le sem lehetmajd ülni? Várok egy lányra… akitalán soha nem fog szeretni? Sorbanállva várok a kassza előtt, ahol majdfizetnem kell? Várok a Karácsonyra,hogy utána ne merjek ráállni a mérlegre?
Várakozunk. Sokszor és sokféleképpen. És sokszor nem szeretünkvárni. Egyáltalán nem, mert úgyérezzük, hogy az idő hiábavalóság, a beteljesedés bizonytalan, és nem is felhőtlen.
Az ember életének nagy ideje várakozással telik. Van úgy, hogy hiábavalóanvárunk, és van úgy, hogy nagyon sokáig kellvárnunk. Értékekre, ajándékokra, vágyainkrais várnunk kell.
Ma talán kevesebbszer és rövidebb ideigvárunk? Nem tudom. Biztos igaz, hogy nagyátlagban nézve jobb anyagi körülményekközött élünk, mint régebben. Nem akarokazzal példálózni, hogy bezzeg a mi időnkbenmég hónapokat kellett várni egy farmernadrágra, éveket egy autóra, vagy egy nyugati útra, amire aztán várhatott az ember,akkor sem jutott el, maximumCsehszlovákiába… Lehet, hogyfelgyorsult az élet, és hamarabbmegkapunk dolgokat, mint aszüleitek generációja, a nagyszüleitekről nem is beszélve.Lehet, hogy felgyorsult az élet,és ez nem mindig jó…. nemtudom, és talán nem is ez alényeg. A ti életetek itt és mostzajlik, és nektek itt kell megélniés ebben a korban kell megtalálni a jót, a teljességet.
Várni és várakozni mindigis kellett, és ez soha nem voltkönnyű. Annyi azonban bizonyos, hogy a várakozás igazábólegy olyan állapot, melyet sokféleképpenmegélhetünk. Megélhetjük dühösen, türelmetlenül, szitkozódva és megélhetjük úgy is,hogy békesség van a szívünk mélyén. Akulcsot ajándékba kapjuk: a szabad döntéskulcsát. Mi dönthetünk, hogy hogyan állunkhozzá. Szabadon dönthetünk arról. hogy ahozzáállásunk milyen. Szabadon dönthetjükel, hogy belülről milyen irányba mozdulunk.Senki nem fogja ránk kényszeríteni, hogymásként álljunk hozzá, mint ahogy kényszerrel ez nem is működik. Lehet ugyan afelszínt változtatni, de ott legbelül – csak mimozdulunk.
Isten nem kényszerít. Ő ahhoz túlságosan ismer és szeret bennünket. Ő sohasenkit nem kényszerít semmire. Azonbanmindig megmutatja nekünk a jobbik utat, azt,amelyet Ő szán nekünk. Ehhez olyan életeket mutat nekünk, amelyek tükrében látjuk:így is lehet.
Látjuk, hogy Noé egy csomó időt várt,és felhő sem volt az égen, és folyó sem volta közelben, és mindenki nevette és gúnyolta,
és mégis építette és megépítette azt a bárkát,pedig amire várt, az nem felhőtlen utazás volta Bahamákra, hanem egy hosszú időn át tartókemény próbatétel. Várt, összeszorította afogát, és Isten szavára úgy állt rá, mint a sziklára.
Látjuk, hogy Jákób hét évet várt arra alányra, akit szeretett, hét évig csak nézhetteezt a gyönyörű teremtést, az ő Ráchelét.Nézhette, de meg nem érinthette. Bele tudunk ebbe gondolni? És azután az esküvőnapján nem ő volt a fátyol mögött, hanemLea, Ráchel nővére, akit ezzel a csellel adtakhozzá, hogy utána újabb várakozás kezdődjön, míg a szerelem beteljesül. Így várt
Jákób kitartóan, türelmesen, de nem adta fel.Látjuk, hogy József, Jákób elkényeztetett
kedvence mennyit várt ártatlanul szenvedvea börtön mélyén, hogy végre Isten szabadege boruljon fölé. Várt, és ha el is csüggedt,bizakodva, reménykedve és – tegyük hozzá– tevékenyen, leleményesen várt, hiszen otta börtön mélyén is felhasználta tálentumait,képességeit.
Látjuk, hogyan vártak emberek szolgaságban, elnyomásban, kihasználva és bántalmazva Egyiptom földjén arra, hogy valakivégre felemelje hangját, és azt mondja: Elég!Vártak, és reménységük, várakozásuk meghallgatásra talált.
Persze azt is látnunk kell, hogy a Biblianem tündérmese. Hanem egy igazmondó,őszinte és reális könyv. Nem kendőzi el arosszat sem. Leírja leplezetlenül, hogy abbólis tanulhassunk. Tanulhassunk azok sorsából,életéből is akik nem tudtak, mert nem akartak jólvárakozni; akik zúgolódtak a nehézségek között;
akik eladták, ami szent, egyetlenegy tál lencséért; akik elárulták azt, aki szeretteőket…
Ne így, ne így várakozzunk!Legyen méltóságunk! Az istenképűség méltósága ez! És legyen önbecsülésünk, mert Isten szeret bennünket, és ez elegendő ok ahhoz, hogymi is szeressük önnön magunkat.
A 130. Zsoltár zarándok ének,így a várakozás egyik legszebb éneke. Várni, reménykedve várni valahogy úgy kell, ahogyan ez a zsoltárelénk adja. A babiloni fogságban
énekelték, valószínűleg lanttal, más hangszerrel kísérték. Így várakoztak: énekelve.Talán mert énekelve kevésbé fél, szorong éscsügged az ember. Talán mert az ének feljutaz égig. Mert sokszor az imádság énekkélesz, az ének pedig imádsággá. Úgy várakoztak a szabadulásra, a hazára, az elveszített tájakra, helyekre, emberekre és emlékekre,ahogy csak az tud vágyakozni és várakozni,aki egyszer messzire szakadt a szülőföldtől.Vallom Oliver Wendell Holmesszal azamerikai költővel: „Ahol szeretünk, az az otthonunk, otthon, amit a lábunk elhagyhat, dea szívünk sohasem.”
S még valamire várakozott teljes szívéből vágyakozva e zsoltáríró: alegfontosabbra: Istenre. „Váromaz Urat, várja a lelkem és bízomígéretében. Lelkem várja azUrat, jobban, mint az őrök areggelt, mint az őrök a reggelt.”Az őrállók, akik éjszaka őrködtek, sokszor hidegben, zord körülmények között a szabadban,álmosan, összetörve és fázva –nagyonnagyon várták a reggelt.Nekik a fény, a hajnal világossága egyet jelentett az otthonnal,amikor végre hazamehettek. Milyen jó hazamenni, együtt lenniazokkal, akiket szeret az ember!Így várni Istent: reménykedve,
rendületlenül. Nagyon szép képe ez azÓszövetségnek: a reménykedőn várakozóember képe.
Az idő nagy körforgásában ismét Adventküszöbén állunk, és ez alkalmat nyújt számunkra arra, hogy tanuljunk, tanulgassunkvárakozni. Bölcsen, türelmesen, az alkalmasidőket felhasználva. Istenre tekintve, vagy Őtkeresve. Bűnbocsánatát kérve, vagy áldva ésdicsérve szent nevét. Másokért imádkozva,vagy csak csöndben megállva a rohanónapokban és meríteni az Igéből, mint egykorty, tiszta vízből.
Advent a várakozás ünnepe. Várni tanít– nemcsak az Úrra, nemcsak arra az egynapra, amit Karácsonyként ismerünk, ésszületésének titkát ünnepelteti velünk –, devárakozni tanít az élet minden területén.Várni valakire, akit szeretünk, és megvárniőt, amikor már lehetséges szeretnünk. Várniegy titkos álomra, ami fontos, ami talánbeteljesül, talán nem, de reménykedve és hittel várni. Várni tanít tárgyakra, helyekre,eseményekre – békés szívvel várni.
AADDVVEENNTTII VVÁÁRRAAKKOOZZÁÁSS113300.. ZZSSOOLLTTÁÁRR
IIFFIISSEEKKNNEEKK
Áldás, békesség! 2018. november-december
37
SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA
MESSZI DECEMBEREKA horizonton túl még betakargat,mint anyánk keze tette téli éjszakán,az idő szőttesén sok régvolt december,s bennem él tovább az emlékezés jogán:
Akkor még roppant a hó a talpunk alatt,s metsző fagyok harapták a percet,s bár csizmánk jeges volt, mégis nevettünk,mert bizsergő lábunk fázni elfelejtett.Mi örülni tudtunk egy gerezd narancsnak.Illata velem van minden narancsban,s bár évről évre gyorsulnak a percek, vágtatni vágynak rettentő iramban,
mégis megálljt parancsol téli délutána narancs illata. S én újra gyermek vagyok.Kibontom, szétosztom, ahogy én is kaptam…Messzi decemberek, halhatatlanok.
A VADSZŐLŐLehet, hogy kopár, dísztelen lesz a holnap,de ma még vérzőn, lobogvatincsei mind a földig hajolnak.
S úgy úsznak át az őszi éjszakán sötéten,ölelve az otthont adó fákat,mint vadlovak sörénye száll a szélben.
Nézem ámulón e bíborló csodát,rejtelmes színei súgják is, hogy értsem:még bíborabb, még szebb lesz Odaát.
AZ ÚTMost még nehéz elhinned, hogy az út volt a fontos,a lépések homokba süppedő nyoma.Ágak karcolták lábfejed, és fű,mely édes volt és elmondhatatlanul puha.
És sziklák engedték, hogy rajtuk haladj, göröngyös, karcos fájdalmuk ért,alattad olykor megmoccant a tenger,s kéklő árnyaktól lett lábnyomod sötét.
Az úton szembejöttek sokszorelfáradt, szomjazó vándorok,messziről jöttek és kérték időd, mely kéretlenül is százfelé csorog.
Te adni tudtál, s ez pótolhatatlan. Így visszaszáll reád az ősi áldás, időtlen visszhangját viszed magaddal,legyen az úton a legszebb kiáltás.
Az úton, mely nem ér soha véget,csak egyszer mégis hazaérkezik,a legszentebb tudást viszed magaddal:hogy minden, mi körülvesz: élni tanít.
Ne csak visszatekintve értsük meg az útfontosságát. Ne csak az út végén sóhajtsuk el:bárcsak másként éltem volna végig a hétköznapok pillanatait.
Az Adventtel Isten várni tanítana bennünket: nemcsak arról van szó, hogy teszed, hogyan teszem meg e négy hétnyi időt, ami azünnep fényébe torkollik majd, hanem arról is:hogyan éljük meg a hétköznapjainkat. A mindennapok pillanatainak egyszeriségére és fontosságára tanít bennünket Advent. Hogyanélem meg a várakozás pillanatait? Igen, abuszra várást. És igen, a fogorvos várótermétis. És egy találkozás estéjét. És a kedvest, akiszeret téged. És a Karácsonyt – ami több, mintaz ajándékokra várás. A titkok ünnepe a Karácsony, kibeszélhetetlen titkoké, és szép akkor lesz, ha úgy éljük meg, ahogyan Istenkészíti el számunkra.
Türelmet, bölcs szívet, mértéktartást kérvelehet / kellene megélnünk az élet várakozásainak minden pillanatát,mert lehet így is – decsakis Istennel! Bárcsakmeglátnánk időben: nekünk az Ő közelsége alegjobb. Mert az Úr valóban úgy szeretne körülvenni szeretetével, mintegy pajzzsal. Ő úgy szeretne megmenteni és kiszabadítani nehéz helyzetekből, kísértésekbőlés próbákból, mint a legerősebb harcos, aki értünk és velünk küzd,soha nem ellenünk. Ő ott van velünk a hétköznapokban, hogy igazán megélhessük SzentLelkének ajándékait és titkait. Ezért jött elJézus Krisztusban: hogy megláthassuk Őt emberként, sebezhetőn és gyengén is – akireévezredek óta vártak –, meglássuk Őt a Megváltóban, aki hinni, élni és szeretni tanít bennünket itt a 21. század elején is.
Erről is szól Advent. Erre is tanítanak ezeka napok. Vágyjuk, várjuk, kérjük Isten közelségét! Úgy, ahogyan ez az ismeretlen őrálló, otta messzi időben, a messzi Babilon földjén.
Így ír erről Pilinszky János:„Ádvent a várakozás megszentelése. Ro
kona annak a gyönyörű gondolatnak, hogymeg kell tanulnunk vágyakozni az után, amia miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen azelső hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezniazt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami amiénk, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csaka szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenülvárakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanulutaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyébmegismerés és minden egyéb várakozás végesés kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony
a szeretet és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár,jól várakozik, s már várakozása is felér egyhosszúhosszú hóeséssel. Az, aki szeretnitudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlenéhétőlszomjától. Aki pedig jól várakozik, azidőből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebbés legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percekkattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületikaz a mélységes türelem, amely szépségébenés jelentésében semmivel se kevesebb annál,amire vár.” (Új Ember, 1974. december)
Igen, az Úr érkezik Szent Lelke által, mindig, ha Őt várják, és szívből hívják. Csendesenés szelíden érkezik. Ám nincs ennél nagyobbbékesség és boldogság. Engedjük hát, hogyközelsége átformálja szívünket, gondolatainkat
és beragyogja életünket a hétköznapok apró pillanataiban is, várakozásaiban is – jelenlétével!
Sík Sándor versével szeretném zárni:
A TITOK XV. A VÁRÁSRÓL
Látod, én kisgyerek vagyokHa nem jössz, én sírok utánad.
Úgy várlak téged, mint édesapámat.A kiskapuig eléd szaladokÉs ott a kis padonA kerítésre fölkapaszkodomS úgy lesek ki az országútraAz orgonabokrok felett,Hogy jössze már. Lihegve, futva,Ujjongva eléd szökdelek.Te messziről már csókot hintesz,Egy mosollyal magadhoz intesz,S ha tárt karokkal, kipirultan,Nyakadba ugrom s átölellek,Megcsókolod borzas hajamÉs mondod: Én kicsi fiam!És azután oldalad mellettMegyek befelé büszkén, boldogan.Hívón nevet a lámpa odabennÉs az arcunk ragyog,És Te odabenn cukrot adsz nekem.
Mert lám én kisgyerek vagyok.
Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor
Áldás, békesség! 2018. november-december
38
Kedves testvérek, ezúttal Mihalecz Gábor: Házasság 2.0 – Akapcsolatot cseréld, ne a társad!című könyvét ajánlom iratterjesztésünk könyvespolcáról.Dr. Mihalecz Gábor pár és csa
ládterapeuta több sikerkönyv szerzője, párkapcsolati témájú előadásokat, tréningeket, képzéseket tartMagyarországon és külföldön. Anépszerű „Gyűrűkúra” kidolgozójaezúttal azokhoz a párokhoz szól,akik hosszú éveket, akár évtizedekettöltöttek el egymás mellett, és már nincseneknagy álmaik a házasságukkal kapcsolatban.„Ez már csak ilyen marad” – gondolják.Vagy: „Most vagyok a felénél. Ha mostkilépek, még újrakezdhetem valaki mással.”Egy traumatikus esemény, például egymegcsalás esetén még hangosabban üzenikaz érzelmek: mindennek vége. De ha aHázasság 1.0 véget is ért, még mindig vanremény valami egészen új felépítésére. Hakellően elkötelezettek egymás iránt, felépíthetik a Házasság 2.0. verziót.
Ehhez nyújt segítséget, ha felidézikházasságkötési esküjüket, mely így szól:
„Én … esküszöm az élő Istenre, akiAtya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság,egy, örök Isten, hogy …t, akinek most Istenszíne előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt / Szeretetből megyekhozzá Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentülélek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt semegészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig
vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom,hanem teljes életemben hűséges gondviselője / segítőtársa leszek. Isten engem úgysegítsen. Ámen.”
Ez a házasság alapdokumentuma, azé a szövetségé, ami anynyiban más, mint a szerződés,hogy ez akkor is érvényben marad, amikor éppen nem érimeg megtartani. Mit is jelenta szövetség konkrétan: Önkéntesség, szeretetből
fakadó döntés Életre szóló elköteleződés Kizárólagosság, szexuális
hűség Egyenlőség, egyenrangúság,
kölcsönös tisztelet és szeretet Isten segítségül hívása, a hit
mint erőforrás, a Biblia erkölcsi mércéjének alapulvétele Előretekintés a gyermek
vállalásra, elköteleződés a szülőségre; éret
tebb korú párok esetén felnőtt gyermekekkel és unokákkal való kapcsolat
Kiállás egymás mellett mindenéletkörülmények között
Az élet minden területén fontosa szövetség fogadalmának betartása.Isten legyen a központban, a szülőkés a gyerekek vele együtt kerek egészet alkotnak.
Bátorítani szeretnénk a nehézségekkel küzdő párokat, hogy merjenek tenni a reménytelennek tűnőházasságuk megmentéséért. Hogy
mit üzenünk azoknak, akik most még a nehézségek között vannak? Talán próbáljátok
megölelni egymást, és ha még vanaz ölelésben egy csepp erő is,ne adjátok fel!
Egy vélemény a könyvről.Prof. Dr. Bagdy Emőke pszicho
lógus írja: „Ez a könyv sorsfordítójelentőségű lesz számodra. Be
bizonyítja, hogy nem katasztrófákra, válásra van szükségaz újrakezdéshez és a boldogság visszanyeréséhez,hanem megújításra. Fájnake már eléggé a hiányok, éselég erőse a megújulás vágya? Ha igen, akkor vágj bele,hozd ki a legjobbat abból, amia tiéd!”
Dr. Mihalecz Gábor: Házasság2.0 – A kapcsolatot cseréld, ne atársad! Harmat, Budapest, 2018
Hamar Jánosné Enikő
NNEE AADDJJÁÁTTOOKK FFEELL!!
KÖNYVAJÁNLÓ
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogyminden évben ünnepséget rendeztek, és úgytűnik ez idén is így lesz. Nagyon sok embervásárol, sokat. Rengeteg a külön erre az al
kalomra szóló rádió és tévéműsor, hirdetések,reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy egyre közeledik a születésnapom.Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalábbegyszer az évben sok ember gondol rám.
Amint tudjátok, a születésnapomra valóemlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az elsőidőkben még úgy tűnt, hogy az emberek értettékés hálásak voltak mindazért, amit értük tettem,de manapság egyre inkább úgy látszik, hogyalig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek.
Mindenhol összejönnek az emberek, családok,barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat,de valójában nem tudják, nem értik és nem iskeresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is, hatalmaslakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztalroskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszítetthelyiségekben soksok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. De tudjátok mitörtént? Engem meg sem hívtak! Pedig énvoltam az ünnepség Díszvendége – mégsemküldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz és minden egyéb, és amikormaga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartammenni, velük lenni, együtt ünnepelni. Habár azigazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszenaz elmúlt néhány évben sokan bezárták előttemaz ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgydöntöttem, hogy titokban megyek be, mindenzaj nélkül, és csendesen megállok az egyiksarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát,ettek, ittak, beszélgettek, vicceltek, nevettek éshatalmas jó kedvük volt. Aztán az emberekkörülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást.Én is kitártam a karomat, de engem nem öleltát senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni az ajándékokat. Végül minden elkelt, ésnéztem, vajon nekem vane valami, de nem, énnem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapnaajándékot, csak éppen te nem?
De megértettem, hogy nem kívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. Éstudjátok, ez minden évben rosszabb és rosszabb.Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, öszszejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, haezen a karácsonyon beengednének engem azéletükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék atényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azértjöttem el erre a világra, hogy az életemet adjamértük, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, ésbeengedjenek az életükbe!
Még valamit szeretnék megosztani veletek,különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos,hatalmas összejövetel, amit soha senki mégelképzelni sem volt képes. Most még dolgozomrajta.
Ma küldöm ki a meghívókat, egyet személyesen: Neked! Tudni szeretném, szándékozole részt venni, és foglalhatoke egy helyet a számodra? Beírhatome a nevedet aranybetűkkel avendégkönyvembe? Merthogy csak azok jelenhetnek meg az ünnepségen, akiknek neve ottszerepel. Akik nem válaszolnak a meghívásra,azok kívül maradnak. Légy felkészült, mertamikor minden kész, te is részese lehetsz az éncsodálatos ünnepségemnek. Hamarosan látjukegymást!
Szeretlek: Jézus Krisztus
KEDVESSZERETTEIM
Áldás, békesség! 2018. november-december
39
ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A PomázCsobánkai Református Társegyházközség lapjaCím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 0626325297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.Email cím: pomaz[email protected]ím: http://www.pomaz.reformatus.hu
Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 117840092222225300000000Csobánka: 117840092222226000000000
Felelős kiadó:Nyilas Zoltán lelkipásztor (email: [email protected])Szerkesztőbizottság:Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor,
Görbe Ferenc, Dr. Puskás Attila.Szerkesztő: Dr. Puskás Attila
(email: dr.puskas.attila@tonline.hu;Tel.: +36209355362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor
(email: erkuchenbauer @gmail.com;Tel.: +36209325110)Megjelenik kéthavonta 400 példányban,
gyülekezeti használatra, ingyenes terjesztésben.Adományokat köszönettel elfogadunk.
Hétfő: 9.30 babamama kör Pomázon (hónap első és harmadikhétfőjén)17.00 imaóra (páratlan heteken) Pomázon
Kedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon18.00 bibliaóra Csobánkán
Szerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet
Csobánkán az imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a templomban, illetve a gyülekezeti házban
GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI
ISTENTŐL MEGÁLDOTT BÉKÉSKARÁCSONYT ÉS URUNK KEGYELMÉVELTELJES ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNKMINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!
A Szerkesztőbizottság
NAPLÓNNAAPPLLÓÓALKALMAINK VOLTAK:2018. október 20. A Kiránduló kör túrája Csobánkára.2018. október 2627. Gyermekmunkás képzés Pomázon.2018. október 28. Újborért való hálaadás úrvacsorai közösségben.Konfirmálók bemutatása és szolgálata.2018. október 2930. Konfirmandus csendesnapok Gárdonyban.2018. október 31. Megemlékezés lelkészeink sírjánál. Reformáció501’ ünnepi istentisztelet Csobánkán és Pomázon a Psalmus kórusszolgálatával.2018. november 04. Presbiterjelöltek bemutatkozása.2018. november 11. Időközi presbiterválasztás. Presbiteri gyűlés.Kreatív gyermekdélután és szülők alkalma.2018. november 17. A Kiránduló kör túrája (Kétbükkfa nyeregVaskapuvölgyKlastromkút).2018. november 18. Jótékonysági hangverseny Pomázon.2018. november 2324. Gyermekmunkás képzés Pomázon.2018. november 2630. Evangelizáció Csobánkán Esztergály Elődlelkipásztor igei szolgálatával.2018. december 2. Presbiterek fogadalomtétele istentiszteleteinken.Kreatív gyermekdélután és szülők alkalma. Presbiteri gyűlés.2018. december 8. Babamama kör adventi jótékonysági délutánja.2018. december 15. Hálaadó alkalom a verőcei testvérgyülekezetünknél.2018. december 17. A Psalmus kórus adventi szolgálata a dunapartipszichiátrián.2018. december 19. Idősek karácsonya.2018. december 21. Ifikarácsony.TERVEZETT ALKALMAINK:2018. december 24. 14.00 Gyermekkarácsony Csobánkán. 15.00Gyermekkarácsony Pomázon.2018. december 2526. Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsoraiközösségben Pomázon és Csobánkán. 17.00 Ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösségben Pilisszentkereszten. A Psalmus kórus szolgálataBudakalászon.2018. december 31. Óévi istentisztelet 9.00 órakor Csobánkán, 18.00órakor Pomázon.2018. január 1. Újévi istentisztelet 9.00 órakor Csobánkán, 10.30órakor Pomázon.2018. január 13. Presbiteri gyűlés.2019. január 2027. Ökumenikus imahét. Vasárnap istentiszteletekúrvacsorai közösségben.2019. január 24. 200 éves a templom.2019. január 27. 15.00 Hálaadó istentisztelet. Közöttünk szolgálDr. Szabó István püspök és a Psalmus kórus.2019. február 1115. Egyházmegyei presbiteri hét Mátraházán.2019. február 17. Temetői megemlékezés Pap László lelkipásztorhalálának 20. évfordulóján a Psalmus kórus szolgálatával.2019. március 3. 15.00 Kisköri presbiteri továbbképzés Csobánkán.2019. március 48. Evangelizáció Pomázon.HALÁLOZÁS, TEMETÉSEK:2018. szeptember 28án elhunyt Domokos Miklós (†71) testvérünk,temetése 2018. október 19én volt az öregkatolikus temetőben.2018. október 7én elhunyt Dobai Sándor (†74) testvérünk, temetése2018. október 29én volt református temetőnkben.2018. október 15én elhunyt Kis József Albert (†71 ) testvérünk,temetése 2018. november 7én volt református temetőnkben.2018. október 20án elhunyt Koncz Lajosné (†67 ) testvérünk, emlékére2018. november 14én megemlékezést tartottunk templomunkban.2018. november 15én elhunyt Écsy László (†77) testvérünk, temetése2018. november 30án volt az öregkatolikus temetőben.
GGyyüülleekkeezzeett ii úújjssáágguunnkk kköövveettkkeezzőő sszzáámmaa vváárrhhaattóóaann22001199.. ffeebbrruuáárr 2244--éénn jjeelleenniikk mmeegg..
Áldás, békesség! 2018. november-december
40