1950. szeptember 7/8. szám

Ujm habom!Irta: Paul Trautvetter.

Egyenlőre egy nnesszefekvö országban játszódik le s bárKorea a földgömb túlsó oldalán fekszik, mégsem merithe-tünk ebből a tényből megnyugvást. Most eltekintve attól,hogy bárhol is folyik egy háború, ember embert gyilkol ésazt sem [feledhetjük, hogy m a már mennyire összefügg azegész világ. Ezért mindig nehezebb lesz egy-egy tűzfészekelszigetelése. Taíán ily módon ̂ bizonyosodik be előttünk az,hogy valamennyiömknek közünk van egymáshoz. Éppenezért keresztyéni szempontból el nem fogadható a pusztanézöközönségi vagy szenzádóéhes érdeklődés álláspontja.H a eleinte még azt hihettük volna, hogy a kinai tájon oly

gyakori zavarról van szó csupán, csakhamar felismerhettükennek a konHíktusnaik világpolitikai jelentőségét, midőn ottaz amemkai isapatdk oroszkíképzettségü és íeüszerelésű had-seregbe ütköztek.Es midőn világító máglyáiként ég a. világ e pontja, ne

feledjük, hogy ez a világ robbanóanyaggal van megtömve,hiszen elég soká szemlélhettük az u. a. .hideg háborút".N e m hallgathatjuk el tehát azt a veszélyt, mely m a az egészemberiséget fenyegeti, de elsősorban Európát.

Kétféle magatartás.Népszerű feladatnak tetszhetnék, hogy mi is csatlakoz-

zunk a mindenütt haMható jajgatok karához, kik a tehetetlenkormányokat, a kíméletlen nagyhatalmakat, és lelkiismeret-len diplomatákat szidják. Azt hisszük, hogy ezek az általá-nosítások terméketlen dolgok. Es

(— réh) N e m hiszünk Klausewitztételében, hogy „a háború a ter-mészetes áHapot és nem a béke",még akkor se, ha a régmúlt és je-len tanulságai meg is rendítenénekmeggyőződésünkben. A létért valóküzdelem szakadatlan volta a lel-ketlen állatok világában törvény,de nekünk, Isten hasonmására te-remtetteknek békét int Krisztus sze-lid feje. Béke! Micsoda elérhetetlenálomnak látszik e nemzedék szá-mára! Mennyi vér tapad tiszta fo-galmához, mennyi elpuffogtatottfrázissal mocskolták be a titokbanvagy nyiltan kardcsörtetö pacifis-ták!

Nem a temetők békéjét, nem adrótkerítések mögött meghúzódórabszolga embermilliók süket féle-lemmel bélelt csendjét akarjuk,mert ha igy volna, méltatlanok vol-nánk emberi mivoltunkhoz. Nem,nem az olyan békét, amelyet egytitokzatos műhelyből propagál va-lami ördögi akarat. Nem a meg-hunyászkodott, földretiport, mega-lázott, meghasonlott, uniformizáltemberek lapuló békéjéért kiáltunk.

A béke ezerarcú, de mégis csakegyféle lehet. Béke az, ha csendesnyári alkonyaiban az erdőben el-halkul az utolsó madárhang és aleszálló est lágyan körülöleli kar-jával a bokrokban csendesen meg-húzódó teremtményeket. Béke az,ha verejtékes az ember keze, ami-kor vet és arat, de arcán derű ésnyugalom árad. Béke az, ha azember istenhittel a szivében, féle-lem nélkül élhet, akár a mát, akára holnapot nézze.

Azt a békét óhajtjuk, amely azetsö Pünkösdkor szállt alá, amikoregy nyelven szólaltak meg az em-berek, amikor megkóstolhatták akrisztusi béke áldott szelidségét.Ezen a napon sugárzó arcok tekin-tettek a magasságok felé, szelid,egymást cirogató tekintetek gyul-tak a szemekben s talán az emberi-ség azokat a ritka pillanatokat élte,amikor valóban érdemes emberneklenni.Soha talán szükség nem volt annyi-ra az egy nyelven való megszóla-lásra, az egy véleményen levésre,mint ma, amikor a föld két sarkaközt ismeretlen félelem szoritjaössze az emberek szivét. Vájjonvan-e remény? Vájjon hihetünk-e?Sok-sok vad, vak ösztön olvadt felaz emberi szivekben, sok-sok kézragadta meg a másikat zöld aszta-lok és országhatárok felett, sok pa-

Eíég né&ed* az én Aegyebnem.

'Ha figyelmesen elolvassuk a máso-dik korinthusi levél lß.-ik részéi, lát-hatjuk, bogy magáról, mint .egy em-berről" ir harmadik személyben iPálapostol, aki arra kéri az Urat, hogy atüskét távoztassa el az ö testéből, mertaz öt az Ur szolgálatában akadályozza,gyengíti.Háromszor kér Istent, könyörög

testi gyógyulásáért és az isten íeM akönyörgésre. Értsük meg: nem telje-siti a kérését, de .felel a könyörgésre.Isten mindig ifelel kérésünkre, imádsá-gunkra. Csodálatosan azt feleli a be-teg Pál apostolnak, neked nem testimeggyógyulásra, föMí megszabadu-lásra, Hzikai erőre, hanem 'kegyelemrevan szükséged. így felel ö a m a útjáttévesztett, csődbe jutott nyomorult em-bernek is: neked nem problémákat me-goitdó államlférEakra, nem

kifáty a Duna-BékeSándor

A z európai magyar történetnek legizgatóbb egyéniségevolt egész napjainkig István király hatalmas alakja. Külö-nösen nemzedékünk életében kapott erős politikai arcélt,mikor hajdani birodalmának roncsainál igyekszünk annakszellemi alapjait ujjáélni. Aszerint azonban, hogy Nyugatvagy Kelet felöl ügyeljük alkotásait, két formátumú alaklép elö.

István vagy Vajk?István király törtémetíormáló alakját ha Nyugat, vagyis a

keresztyénség felöl mintázták példává, akkor menthetetlenülegy törődött és öregedő atyának szobrát vetítették kortár-saink e!é.

Viszont midőn a hagyományőrző réteg, a magyar nép felölmintáztak belőle igazságos királyt, akkor Vajk alakját fogad-tatták el hitelesnek. Azt a keleti formátumú vezért, akibentovább éltek őseink magyar erényei, s aki még mindig Európahomlokát tapodta.M i az alkotó István királyt, őseink vezéri képességét és

a keresztyénséget öntudatosan, történeti szükségességbőlvállaló és magyarságában hü uralkodót hívjuk emlékeztetőül.

Magyarság és egyetemes keresztyénségIstván király, midőn népét bezárta Európát tapadó múltja

után a Kátpát medencébe, ugyanakkor az egyetemes világ-ba a keresztyénségbe is bekapcsolta népét. Azóta is egyedűl-valóságában és testvértelenségében soha senki máshoz nemfordulhatott, mint az lEgek Urához.Jstváat király ezredéves alkotásaiban e nemzedék — mint

emiitettük — inkább a politikai femeket keresi. Kutatja,hogy miért tagadta meg az ösi koHektiv társadalmi és gaz-dasági rendet, miért hozta be annak szétzúzásával az indo-germán alapon nyugvó magántulajdont? Miért semmisítettemeg az egységes katonáskodó nemzeti rendet, azt több tár-sadalmi rétegre bontva. Miért differenciálta a szolgák, ipa-rosok, katonák és papok rétegére az

Augusztus elsején múlt hatszázötvenkilenc eszten-deje, hogy a három ösi kanton: Schwyz, Uri és Unter-walden szövetségre léptek. Ezt az évfordulót mindenesztendőben megünnepli a kis svájci köztársaság.

A kantonok a kölcsönös védelemben határozták mega szövetség! célt és ez a célkitűzés épannyira egyszerűés tiszta, mint az a cél, amely századokkal előbb a ma-gyari törzseket is a vérszerzödésbe kovácsolta össze.

S a kitűzött cél jól bevált a gyakorlatban is, mert ahárom kanton szövetsége a századok folyamán kibő-vült és a tekintélyesebb kantonok is beléptek e szövet-ségbe. A 16. század derekától kezdve a kantonszövet-ség Schwyz kantonról kezdi magát elnevezni s ezt akitüntetést Schwyz kanton elsősorban Zwingli Ulrik,nagy patriótának és reformátornak köszönheti, akiSchwyzböl való.A kantonszövetségi évfordulót Genf is megünnepli.

A hegyek gerincén ilyenkor itt is fellobbannak az éjt-szakai tüzek s ilyenkor mintha csak Erdélyt lelné fela tájban az ember. Egy kicsit komoran és kissé regé-nyesen, mint ahogy a Nyirö regények megörökítettékaz erdei tüzeket és a lármafákat. Persze, ezek a közép-kori eredetű tüzek a szinfényes rakéták között is ko-morabb időkre emlékeztetik ezt az elkényeztetett biz-tonságú várost.

Genf ugyanis a reformáció századában csatlakozotta kantonszövetséghez, mert akkor földrajzilag a leg-délibb csücskén volt az akkori protestáns világnak.Ep a reformáció idejében zárta le a város az évszáza-dos harcát á szabadságért a délibb Szavojával. Genfértékelte ezt a frissen szerzett szabadságot és mivelúgyis észak felé sugározta az uj hit erejét, ezért észa-kon is kereste a katonai támaszt. A szövetség ered-ményeképen idönkint meg is jelent az északibb kan-tonok hadserege a város környékén s aki ezt a hegyek-röi leereszkedett középkori katonatipust jól ismerte,annak már a zsoldosok puszta jelenléte is elvette atámadási kedvét.

Így nemcsak Kálvin állhatott meg Genfben, hanema franciaországi menekült protestáns családok is ot-thont leltek benne. Ezek emlékével is épugy telve vana város, mint a Kálvinéval, aki ugyancsak francia-országi születésű volt és neki is menekülni kellett apárizsi körökből.

Ebben a forró levegőjű környezetben kezdte KnoxJános, a nagy skót reformátor is a munkáját, ö isGenfben lelkészkedett sok éven át a többszáz ideme-nekült angliai család között. Es az angolok 1560. évikettezéssel Genfben nyomatták ki az első angolnyelvűKisbibliát is. Mária királynő országában ugyanis ak-koriban lefejezték azt, akinél Bibliát találtak és a találtBibliát elégették. A célszerűség vitte tehát az angolmenekülteket arra, hogy a Bibliát a lehető legkisebbalakban nyomatassák ki, mert így ezt könnyen elrejt-hették.

Majd amint ezek a háborúk megszűntek, Genf véglegbelépett a kantonszövetségbe és amint lecsillapodottez a forrólevegöjű korszak és elcsendesedtek a zajos

disputák, Genf is szorgalmasan összegyüjtögette azo-kat a történeti gyöngyszemeket, amelyek a vallássza-badságból, a lelkiismereti szabadságért való harcokidejéből és a nemzeti szabadságért folytatott küzdel-mekből valók. Tizenegy ilyen történeti szobor-kép-ben foglaltatta össze ezt a viharos korszakot a város,amely szoborsorozat alakjai közt ott látjuk a skótok,angolok, hollandok, németek és amerikaiak képviselőimellett Bocskai !stván pompásan kifaragott szokat-lanul hatalmas méretű szoboralakját is.

Ez az, ami miatt augusztus elsején én is ünnepel-tem Genfben. Monsieur Fatio, az egyik neves genfitörténész ugyanis az egyetemen ünnepi előadást tar-tott. Az előadásában azt a kort vázolta, amely Genfszámára jelenti a kantonszövetség kezdetét és ez akorszak egybeesik a reformáció zajos századával. Azelőadó hű volt a tényékhez és a reformációs emlékműismertetésével fejezte be az előadását. M a már csakjóleső emlékezés az utódok számára ez a hősies kor.Ezért az előadó is néha derűre fordította a szót. Pél-dául, Knox János ábrázolásában nem tudtak megálla-podni a m ű készíttetői, mert amig Knox otthon sza-kólt viselt, Genfben már enélkül élt. Az ügyes genfieknem akarták megsérteni a skót nép hagyományát, dea tényhez is ragaszkodtak. Ezért a kérdést kettévág-ták és csak serkenő szakállal ábrázolták Knoxot.

De a képsorozatban komorabb részletek is vannak.Az a Hollandiába menekült angol csoport is benne vana képben, amelyik a menekülő hollandokkal együttNew-York városát alapította meg az Uj-Világban.

S az előadás végén a kassai országgyűlésről ésBocskairól az előadó igy emlékezett meg: egy kis népfejedelme ez a keleties, bátor tekintetű alak, aki a pro-testáns felekezeteket törvényhozással egyenrangusi-totta. Ez a Bocskay a magyarok Mózese. Annyi sokvonzódás kötötte hozzánk ezt népet a századok folya-mán amely hozzánk képest nem is olyan kis nép, hogyezért m a mi is fokozott aggodalommal tekintünk ke-letre, a magyar nemzet felé, mert bennünket is nagyonsok szeretet füz hozzá.

A több mint húsz országból származó idegen taná-rok, tanítók, diákok és más értelmiségiek az előadásthosszan megtapsolták. En nem tudom, hogy mit tap-soltak különösen benne. Azt sem merem hinni, hogyéppen ez a Bocskayról való részlet tetszett nekik. An-nyira spontán volt azonban a tetszésnyilvánítás, hogymagával ragadott. Odamentem az előadóhoz és el-mondtam neki, hogy most, az ö kantonszövetségi ün-nepén egy pár pillanatig én is ünnepeltem, mert én —magyar vagyok. Magyar, a Bocskay hitvalló seregé-ből, aki most uj távlatokon látja és egyre nagyobbnakama kor szabadságharcosait, akik akkor is az embe-rért, a szabad emberért és az egész emberiségért tud-tak küzdeni, tűrni és meghalni. Ezen elmúlt őseinkszázadok távlatából intik felénk a helyes utat, melyenjárnunk kell és ez hitvallók útja, akik azért nagyok,mert hitük hivatása és emberiség útja akkor is, m a isegybesett. — viski —

„

Kínában a viszonyoknak az utóbbiidőben bekövetkezett és máig is tartógyökeres megváltozása szükségessétette, hogy az ott működő keresztyénmisszionáriusok uj utakon járjanak fe-ladatuk teljesítésében. Shangaiban egyértekezleten a következőkben próbá!-ták összeíog!a!ni az uj követeimé,nyéket:Minden nehézséget vállalni kész, Ra-

tal, nőtlen papok álljanak össze kisebbcsoportokba és nyerjenek kiképzést akézművesség, ipar, vagy mezőgazdaságvalamelyik ágában, hogy igy uj gyüle-kezetüknek hasznára lehessenek. Akinai nyelv alapos ismeretére is nagysúlyt kell helyezni. Ugyancsak fontoslesz a jövőben az is, hogy a missziósmunkával foglalkozók ismerjék alapo-san a marxista tanokat, emellett pediga teológiának különösen apologetikairészében legyenek erősek, hogy felelnitudjanak a kommunizmus és keresz-tyénség viszonyát érintő kérdésekre.

^Az a vallás, amit hirdetnünk kell azuj iKinában. nem szabad, hogy tulvi-lági régiókban lebegjen, hanem álljonszilárdan a valóság talaján és erejétmeritse saját belső igazságából' —mondotta az értekezlet során az egyikrésztvevő misszionárius.Igen őgyelemreméltó módon foglalja

össze a keresztyén magatartás lényegétaz uj viszonyokkal szemben S. CLeung, a Keresztyén Egyházak Taná-csának titkára, egy Dánián keresztülküldött jelentésében: „Nagyon rosszstratégia lenne a veszély első jeleirevisszavonulni. H a mostani magunk tesz-szűk be az ajtót, félő, hogy az többémár nem nyilik ki a számunkra. Milyenbenyomást tennénk mi a kommunisták-ra, *ha elveszettnek tekintenök a csa-tát, mielőtt az megkezdődött volna?Es mennyivel rosszabb lenne még en-nél is azt az érzést kelteni magában anépben, hogy az egyház akkor hagyjael, amikor a leginkább van szüksége ahitben való erősítésre! Téves az a fel-fogás, amely szerint a .felszabadított'területeken nincsen meg a munkáravaló lehetőség. Nekünk kötelességünkaddig továbbdolgozni, amig be nem bi-zonyosodik, hogy el kell távoznunkinnen.*

A z amerikai (Evangéliumi és [Refor-mátus Egyház rendes harmadévi zsinataaz elmúlt hónapban ülésezett. A har-mincnégy egyházkerületből álló egyház-nak Ikerek nyolcszázezer felnőtt egy-háztagja van. A z Egyesült AMamoikbanélő magyar reformátusok többsége en-mek az egyháznak különálló magyaregyházkerületéhez tartozik. A zsina-ton az amerikai .Reformátusok Lap-ja"-t az Evangéliumi és (Reformátusegyház harmadik hivatalos lapjánakfogadták el, (END)

Assuranceot kaphatna az EgyesültAMamokba egy magyar cukrász vagycukorka készítő szakember. Érdeklődöklapunk szerkesztőségébe írjanak: Bre-genz, Belruptstraße M I .

Genß beszélgetés Vincze Károllyal(Genf, augusztus.) Meleg, augusztusi délután van. Mellettünk a Genfi egye-,

tem, előttünk a Nagy-Szinház, amelyben a Keresztyén Egyházak NemzetköziTanácsa jelenlegi világkonferenciája ülésezik, amely sereglésnek egyik fö kez-deményezője Vincze 'Károly föesperes ur. A z a Vincze Károly, aki az amerikaiFüggetlen Magyar Egyház vezetője s aikivel a genß diáitkávéház terraszán foly-tatunk beszélgetést a jövő magyar problémáiról. A bágyasztó délutáni nap elle-nére is élénken váltanak gondolataink, nemt ikell keresni a mondanivalókat, mertVincze Károly szellemi tarsolya színültig telve van.— Honnan s mikor származott ki föesperes ur Amerikába? — tesszük iföl az

első kérdésünket.— A húszas években hagytam el hazánkat — amnak is Szabolcs-i részét, miur

tán az ősi pataki teológiát elvégeztem és a Soli D e o Glóriát egyik alapitójakéntörökségül hátrahagytam.— Hangzik a jó zamatosizü magyar ielelet. Szavainak izéből s egész gondol-

kozásából kérdezés nélkül is érezzük, hogy a szintelenitö évtizedek ellenére ismegmaradt magyarnak. 6 Amerika szabad szettemé soha nem kérte ezt tőleszámon.— Hogyan tudott kiformálódni és önállóságaiban megmaradni a Független

Magyar Egyház, odaát abban a nagy idegen világban? — hangizík az ujabbkérdésünk.— Kedves öcsém, válaszol mosolyogva és csillogó szemekkel, hiányzik szived-

ből a bibliai keresztyén közösségeik merészsége s nem tudsz szabadulni a múlttól,amely az egyház létét nem tudta mankó nélkül elképzelni.iKicsit elszégyelem magam, de aztán megnyugszom midőn Vincze Károly

előadásából az úttörő emlékek képei elénk vetülnek. Ezekből kitűnik, hogy kér-désemet a^odalom formájában a régi magyar kivándorlók közül is sokan osz-tották és számos Vincze Károly — merészségü lelkészre volt szükség ahhoz,hogy magyar gyülekezetek merjenek önállóak lenni, valamint számos függetíengondolkozásu magyar hivö-lélek kellett, hogy a gyengébb-merésü lelkipásztoro-kat megerősítsék. Ezeknek eredménye az, hogy m a létezik Amerika iföldjén Füg-getlen Magyar Egyház, amely egyedül csak Istentől függ, féltve őrzi az ősi hit-vallást és a régi egyházszervezetet s ha kell önálló félként nyilvánítja véleményét.

-i- Föesperes ur Európa-utjának tulajdbnképen mi a közvetlen célja?— Közvetlen célom, az lenne, hogy egyházamat képviseljem az Egyházaik Ta-

nácsának világkonferenciáján, ahol 41 nemzet egyházai ültek egybe, a világ-keresztyénség problémáinak összegezésére. Ugyanis szükségesnek Ítéltük végle-gesen tisztázni a keresztyénség álláspontját napjaink világot átfogó nagy kérdé-seivel kapcsolatban. Félreérthetetlenül az Ige mérlegére állítva a legvitatottabbkérdéseiket is és az evangélium bátorságával hie et n u M felelőségét vállalva, szö-geztük le egyhangú véleményünket. D e jövetelemnek szivem szerinti célja: amagyar menekültek ügyének elöhbresegitése, mely ügyet a világkonferencia elétártam és erkölcsi támogatásukat kértem.— 'Ugyancsak végiglátogattam az TRO illetékeseit és a volt katonák igazolási

kérdésében és kivándorlásának meggyorsítása érdekében sok mindent sikerülttisztáznunk. Majd utána a Zürich-i konzulátusunkat tájékoztattam és az ügyekszorgalmazását kértem.— Hogyan fogadják az odaátí testvéreink az újonnan érkezőket, folytatjuk

kérdéseinket.— Egyházaink tagjai örömmel adják a meghívó leveleket és szeretettel is vár-

ják mindazokat Azok a testvérein!:, akik a meghívó leveleket nyújtják, akik la-kást adnak és teljes vagyonukkal kezességet is vállalnak az óhaza számüzött-jeiért, komoly keresztyének. Hivő, imádságos lelkek, a M c számára a Krisztusbanvaló testvériség nem szólam, de élő valóság. Másképp nehezen is volna elképzel-hető, hogy idegenekért „látatlanban" kötelezettségeket vállaljanak. N e m is ide-genekért teszik, hanem füsífA-dicá-f. H a ilyen a hivás. ahkor a válasznak is hason-lónak kell lennie. Keserű csalódás, ha a szív szerint is keresztyén hívásra csak„okmányszerűen'' keresztyének érkeznek.— A z eddigiek után mi a tapasztalata odaáti testvéreinknek íelölűnk?— A jövevények egy része, akik az Istent a szivükben magukban hozzák,

partraszállás után nagyot ifohászkodhak, az evangélista kívánta módon vetik ke-züket az eke szarvára és jó kedvvel kezdik uj életüket. A kivándorlók másikrésze, főleg egyéni múltját hozza magával s igy visszasírja régi Íróasztalát, címéts rangját.

— A menekülteknek ez az utóbbi csoportja igényekké! érkezik. Elfelejti azt,hogy azokat a magyarokat, akik most nékik kész megélhetést nyújtanak, anakidején senki sem fogadta, utazásukat senki mem szervezte. (Elfelejti azt, hogyazok a magyarok, akác az első világháború előtt kötötték fel a vándortarisznyát,vagy Trianon miatt váltak otthon hazátlanná, annak idején minden segítség nél-kül, puszta két kezükkel fogtak hozzá az Mj tűzhely, az uj templom megé-pítéséhez.)A z wj

Életet. Munkával sokra lehet vinni a szabaidság hazájában de hagyjuk Euró-pában az .otthoni igényeket".— Bs az értelmiségieknek mi a jövője odaátal?— A z értelmiségiek tanuljanak mj mesterséget és valamennyien íogjanak hozzá

az angol nyelv tanulásához és sdk hitet vigyenek magukkal. H a ezzel tudnakválaszolni az amerikai testvéreiknek, akkor nyert ügyük van.— Természetszerűen vetődik fel uj "kérdésünk: mi az amerikai és európai szem-

lélet közti különbözőség?— Sajnos Amerika kezd eieurópaiasodni! — vág Vincze (Károly elébe az euró-

pai panaszkodásunknak.— Meglepödlve hallgatjuk ezt a nem várt megállapítást. Aztán megtudjuk,

hogy az amerikai társadalom tudatára ébredt, hogy ehmwlt a hőskora és többénem óihet a maga külön boldog elszigeteütségébn. mert m a már ö ifelelös a világsorsáért, sőt abban osztozkodnia kell. (Ez a felelős összetartozandoság érzéseleszűkíti a különálló szabadság közérzetét és az amerikai közgondolkozásban eznaponként kifejezésre is jut.)— Viszont nálunk Európáiban, ugy látjuk, mintha odaát a munka öncéllá vált

volna és az európai kultúra gyermeke mostoha kezekre került volna, feszegetjüktovább a kérdést.— Hangsúlyozni kivánom-emet érces hangját föl prédikátor látogatónk hogy

az amerikai élet komoly, kemény miunkát kivan, de nem fosztja meg a munkásta megérdemelt szabad idejétől, gondoljunk csak a 40 órás munkahétre. A z is tény,hogy a mi társadalom szervezésünk matalabb vagyis a társadalomnak nagyobbrésze vesz részt a produktiv termelésben s kevesebb amnak inproduktiv részese-dője s ezért több is az á'Mozathozatal nálunk. így a hivatalos kimutatás szerinta magánosoktól küldött szeretetcsomag értéke meghaladja a hét miMió dollárt.Sok mindenről szóltunk még és sok tanulságot örzünk Vincze 'Károly föesperes

atyánkááról, aki a szó igazi értelmében keresztyén és magyar testvérünk. (Fárad-hatatlan munkása a magyar menekültek ügyének és ha prédikátori puritánságánakncheztelésétöl nem tartanák, sok jellemző esetét mondhatnám itten el.Bucsuzáskor neki is, nekünk is könnyes volt szemünk s Jóska barátom talá-

lóan mondta: jólehet Vincze Károly bőröndje nem volt aranytartalékkal teli,jólehet nem igért odaátra könnyű életet, hanem verejtékes munkára hivott, mégismagával hozott valamit, aminek birtokában mi valamennyien, Amerikába készülőmagyarok, egy kicsit ügy érezzük: nem &fegen&e, hanem haza/e^ farfunír.

Áldja meg öt és kinti testvéreinket áMozatos életükben a Mindenható Isten.k l ó

JHnos.

t ' / * -^ ' ^

Nem %cőve#e& semmi elvet4̂z erőse&& a gyengé&&íöí

it elveM, e!ve%.

nem Kgy von, a v

S az erőseM Mrmi 6q% íeszés heíy&enhagyja.

A strassburgi dómnak le lehet rontani a tornyát, ki lehet tördelni kőfa-lait, be lehet nyomni csucsiveit, de a gót stílust csak akkor lehet kivenni,ha az egészet széjjelromboltuk. Rakhatunk hozzá románt, barokkot,empirt, rokokót: a nagyszerű gótika minden ködarabból tiltakozva éskövetelve kiáit fei, mint egy ostorral vert királyleány. Sokat letördelteka kálvinizmus nagyszerű gótikájából, hoi az idö, hol a kegyetten kezek,hol tudatlan és Ízléstelen épiteni akarók, de a kálvinizmus mégis a világlegfelségesebb műremeke, mert páratlanui nemes és egyszerű a stílusa.Ez a stílus: a predestináció. (R*"*-

Salzburgtói-BrémáigSalzburgtól a vonat gyorsvonat!

sebességgel halad tova. A hosszúálidogáiások kikerülése érdekébena nagy városokat kikerüli. M ü n -chen eiöpályaudvarán, Treutendorf-ban áM 15 percig. Vacsorára sajtotés kenyeret adnak kávéval bőségesmennyiségben. Éjszakára a hátéven aluii gyermekeket elviszikédesanyjukkal együtt a hálókocsi-ba. Reggeiire felvágottat adnak akenyérhez s a kávéhoz. Ebédre pe-dig gulyást. A vonat állandóanmegy, ha megáll, akkor mindigannyi idö áll rendelkezésre, hogylehessen gyümölcsöt, italnemüt, cu-korkát venni.Másnap % 1 2 órakor érkezik Bre-

men-Deímenhorst állomásra. !tt vá-lasztják szét az eddig egy szerei-vényen utazott USA-ba, Kanadába,Ausztráliába vagy Venezuelábamenendöket. Az Egyesült Allamok-ba kivándorlókat átviszik a Bre-men-Vegesack nevű áiiomásra. !ttteherautóra rakják az embereket ésa személypodgyászt s ugy szállít-ják be a kb. tíz percnyi távolságrafekvő Grohn nevű Lagerbe. !tt egykiváióan organizáit eljárás követ-kezik: regisztrálás, orvost vizsga,elszállásolás kijelölése, vámvizsgá-lat (csak a kézicsomagot vizsgál-ják. A csomagokból keksz, csokó-!ádé, cukorka kivételével mindenélelem és itainemüt elszednek. VH-ianyvasaló, főző és egyéb vilianyoserővel működő cikk nyugta eüené-ben a tábor elhagyásáig, behajó-zásig— leadandó).

A táborban férfiak és nök kOlön-választódnak. 6—17 ágyas hálóter-mek vannak. A tábor igen nagy ki-terjedésű, gyönyörű szép épületekés park. Jellemző a nagy tisztaság,rend. Korlátozás az, hogy a tábortcsak este tiz óráig szabad elhagy-ni. Aiiandóan Amerikáról szólóeiöadások, ismeretterjesztő filmekszerepelnek a táborlakók műsorán.A koszt eléggé egyhangú. Tábor-ban a hivatalos nyelv angol éslengyel.

„Felhívjuk evangélikus testvérein-ket, akik az USA-ba kivannak ki-vándorolni, hogy a lakheiyűkhözlegközelebb eső Lutheran WorldFederation kirendeltségnéi, regiszt-rálásuk céljából, minél előbb je-ientkezzenek."

A Hránduló legaditcbb ita!atubnsos Sparrr Mvé.

6

Leve! AmerikábaKedves Barátom! örömmé! o!va-

som azt, hogy megérkezté! és e!söhangos szavad csak ez vo!t: Há!aistennek.;.!

!gazad van? hívebben és sutyo-sabban nem !ehet kimondani azt,ami Ve!ed történt.

Érzem is, hogy ez a szó szivedgyökeréből szakadt, és nem !ehetszokványos, banális megkönnyebű-!és szó!ama, vagy riportereknekkeüemeskedö szóvirág.Tudom, hogy egyszerre !esza!adt

Benned a D P éveid filmszalagja és!áttad újra Tenmagadat: hegyen-vö!gyön földönfutónak, senkifia bi-tang jószágnak, éhbéres robotos-nak, baraktö!te!éknek, számokká!megbé!yegzett emberformáju élő-lénynek.

O, jaj nekünk, ha most egyszeri-ben kiűznéd Magadbó! a töretésvízióit. O, jaj nekünk, ha uj ötszo-bás !akásodban egyszerre elfelejte-néd a patkányos po!oskás láger-inferno hosszú éveit! 0, jaj nekünk,ha jó fizetéssé!, emberi jogokká!szaturáM uj orcádat finnyásán el-forditanád: ezer és miüió magya-rok ezer és miüió sebektö! véresorcájátó!... és a magyar temetök-tö!.

Es jaj Neked, ha azt hiszed, hogyTé kijutotta), mert Te mé!tóbbvagy, mert Te értékesebb vagy,mint... a többiek!

Nem! Kedves vo!t D P társam!N e m Te szerezted a hajójegyet, azösszkomfortot, a munkahe!yet, aweekendet...!

Remélem: újra zendü! Benned azsoltár, az ige, miként szó!t Hoz-zád a )egsötétebb D. P. napokbanprédikátorok evangéüumi hitébö!..!me, a fohászkodó szó áttörte asötétséget, ame!yben !akoztá!, erőtvett a tengereken, határokon, szen-vede!meken és visszhangzó ember!szivekre ta!á!t... az igét é!etnekvaüó !e!kek örök szövetségében, azegyházban.Mert Te, barátom: rendkívüli kö-

vetje !etté! sokad-magadda! mind-nyájunknak, kik é!nek vagy je!te!enpihennek ideát.

O, nem a „vonalaknak", nempártoknak, nem a pártokon kivüüés fe!ü!í pártoknak, nem az uj vagyrégi jószimatuaknak, nem a kisstrébereknek és nagy törtetöknek— hanem az egyetemes magyarmegtöretésnek és kiontatásnak...)égy Te vigyázója!

A hogyan? és a miként? — fe!ö!csak Magadat kérdezheted. Magad

!Mw=iA Birodatomban, mint Heine

megjóso!ta vo!t, az ösgermán iste-nek utolsó nagy próbát tettek, hogyvisszaragadják uralmukat a keresz-tyénné lett vüáguk felett s Tórfenyegetően emelte kalapácsát azeurópai hit által féltő gonddá! felé-pített alkotások fö!é. E küzdelem-ben a hívőbb keresztyénség ez at-ka!omma! újra erősebbnek bizony-ult, de nemcsak a szabadságot vé-dő nyugatibb nemzetek közt, demagában a modem Walhalában is.Az összeom!ás fe!é rohanó; apoka-liptikus !944-es Germániában is.Az ulmi szerzetesek megmutatták,hogy a szeretet nevében és hitébenemelt D ó m erősebb mint a rombo-lás minden démona, törjön az akár-mely égtáj felö! is.

! 944-ben sorra döntötték rombaa légitámadások a német városo-kat, a századok emberi álmainakkatedráüsait. Aüg maradt egy tal-palatnyi hely, ahová ne huüott vo!-na bomba. Egy-egy ilyen éjszaká-ban pedig nem igen tehetett kü-lönbséget tenni gyár vagy óvoda,lőszerraktár vagy gótikus katedrá-lis között. Tudták ezt az ulm! szer-zetesek is és azt is tudták, hogy agyárkémények egyszer újra fognakemelkedni és gyermekkacagás tö!tibe majd ismét a bombaszakasz-totta otthonokat, de ha a MünsterD ó m rombadö!, azt nem lehet töb-bé fe!épiteni. Nem !ehet, mert ahuszadik század emberének márcsak véleménye van és vélemény-nye! nem lehet dómokat épKení.Csak Mtte!.

Nem hiszem, hogy akadna valaki,aki közömbösen tudna megáüni egygótikus dóm e!ött. A tornyok égfelétörő pompája, a korai középkorembereinek köcsipkébe faragottálma, emberöltök szívós munkájaés eget mozgató hitébö! fakadt e!ö.A vizköpök démona s a piüérekszörny alakjai, az e!mu!t századokborzongó félelmét és babonáit,Istennek erejévé! meg!ánco!t rossz

szeüemek emtékeit őrzik. A bolti-veket tartó csavaros osz!opok, sok-sok század köbe töniörütt, ég fe!ésóvárgó áhítata

Ez a dóm nem pusztu!hat e!;A szerzetesek pedig a fárasztó

napi munka után, mikor az évszá-zadok harangjai hetyett, a danteiszin kezdetét je!zö szirénák zúgtakfe!, fáktyát gyújtottak. Fák!yátgyújtottak, akkor midőn mindenbogárnyi szentjánosi fény ha!á)tvonzott és pusztulást okádott efőidre. Fáklyát és azt magasratartva kitéptek az éjbe. Sorban vit-ték a ha!á!t hozó gépek fe!é, egyremagasabbra tartva !obogó fáklyái-kat, ezzé! mintegy !ángkoszorubaövezték a katedráüs sötéttö tömb-jét, hogy az ég fe!ö! érkező démo-nok megrettenjenek ezen alázatosés kihívó bátorságtól.

S kivonultak a dóm köré. A dómköré, ahová nem szabad bombá-nak huüania.

így égö fáktyákka!, ünnepélyeskörmenetben járták a dóm udva-rát, körben a fa!át és közben szóltaz évezredes zsoltár hivöen és kér-ve az ég felé. Körülöttük pedigegyre huüottak a repeszdarabok éssorra huütak ki a sorbó! is a fák-lyás barátok. De a többi csak éne-kelt és a dóm áüt tovább.Uj éjszakákon, uj fáklyások és

uj á!dozatok őrizték e csodálatosalkotást. A templomkertben pedigegyre ujabb hantok emelkedtek ésa fáklyák még magasabbra !obban-tották fényüket kérőén és vádManaz ég felé, ahol ha!á!madarak ke-ringtek.Mire a háború véget ért, a temp-

lomkertben negyven uj sirdombemelkedett, melyben negyven szentbarát nyugossza álmát. De csak atestük, !e!kűk ott őrködik a Münstergótikája között és inti felénk a hités áldozat e csodálatos uj legendá-ját.

Negyven egyszerű kereszt és azulmi dóm sértet!enü! ál! (y)

viszed mindazt, amit itten élté! ésláttál. Kegyelem adatott Néked aszenvedésre és a !átásra és avigyázásra. Es e gazdag élet-aján-dékbó! kifejlett Néked: a köteles-ség!

Az Istenné! nem !ehet üztetemi;a szeretetnek nincs sem fe!ára, semfeketepiaca. A Te valutádnak egy-etlen fedezete !égyen: a kegyelem,amelyben ingyen részesültél...!

Ne íe!ejtsd soha, hogy nem Ne-ked szo!gá! az igazság, hanem Tetartozó! szolgálni az igazságot, ésez a szo!gá!at: Isten ajándéka.

Hogy mi !esz belőled, belölünk— azt nem tudom. De mondd ésmondjuk mindnyájan egyek a Hit-ben, amit reformátoraink és prédi-kátoraink merítettek az Irásbó!:

„A reménység, ha láttatik, nemreménység már!" — b. a. —

Az idei „szent év" alkalmából arómai pápa röviden uj katholikusdogmát fog kihirdetni, ameiy M á -ria testi mennybemenetelét tesziminden katholikus hitének az üd-vösséghez nélkülözhetetlen tárgyá-vá. Ez azt jelenti, hogy rövid idömúlva Mária, hasonlóan mint Jé-zus Krisztus, testileg a mennybevittetett föl, hogy ott a Szenthá-romság, az Atya, Fiu és Szentlélekmellett egy kiváltságos helyet, mintaz „ég királynője" foglaljon el.Nézzük meg ebből az alkalomból,hogy ki is volt Mária.

Az Újszövetség keveset beszélróla: csendesen meghúzódik sszinte eltűnik fiának, az Ur Jézusnakcsodálatos személyisége és tetteimögött. Eltekintve a Máté és Lu-kács szerinti evangéliumban leírtkarácsonyi történettől, Mária nevé-vel csak háromszor találkozunk azÚjszövetségben: Márk 6:3, Máté13:55 és az Ap. csel. 1:14 versei-ben. Tudjuk, hogy Jézus életébennem tartozott az ö követői közé,nem ismerte föl az ö messiást kül-detését (Ján. 2:3—4) sőt működé-sét démoni megszállottságnak tar-totta (Márk 3:21, 31—35). Az aviszony, amely Jézust testileg M á -riához fűzte, tökéletesen elhomályo-sul amögött az uj kapcsolat mögött,mely Krisztus a Megváltó és a ben-ne hivök között fönnáll (Márk 3:31-35, Lukács 11:27—28). Krisztusmennybemenetele után azonban márMária is ott van a tanítványok kö-zött mint hivő (Ap. csel. 1:14), determészetesen minden megkülön-böztetés nélkül. Elete további sza-kasza teljesen ismeretlen. Amikép-pen nem tudjuk, hogy honnan jöttMária s mik voltak ä családi körül-ményei Jézus születése előtt ugya-núgy nincs egyetlenegy irott emlé-kűnk vagy följegyzésünk se arról,hogy mi történt vele Krisztusmennybemenetele után. Halálánakidejét és helyét még találgatni isnehéz. A legközelebbi emlékünk,csak kb. 100 év múlva, a H. század-ból származik. Ez egy, a Rómamelletti Priscilla katakombábanlevő festmény, amely Ezsaiás pró-fétát ábrázolja, amint egy csillagramutat, jobbra tőle ül Mária, karjána gyermek Jézussal. Ugyanebbena korban Íródott a római birodalomvalamelyik keleti tartományábanaz u. n. Protoevangelium Jakobi,mely naivitással Mária és Jézus

születését irja le azzal a nyilván-való tendenciával, hogy Mária örö-kös szüzességét bizonyítsa. Hitele-sítést soha nem nyert, s így ter-mészetesen csak mesélcet, nem pe-dig tényeket közöl.

Az a homály, mely Mária alak-ját teljes ismeretlenségbe burkolja,izgatta a keresztyén világ képzele-tét. A Hl. századtól kezdve megso-kasodnak a Mária-képek: ekkormár imádkozó alakban ábrázoljáks kezdik mint közbenjárót tisztelni.A IV. században pedig megszületikgörög nyelvterületen az első legen-da Mária haláláról és mennybe me-neteléről (Sardesi Melito), amelyaztán a Legenda aurea cimü gyűj-temény közvetitéséve! nyugatra iseljut. Teljesen csak az V. század-ban fejlődött ki a kultusz, amikora pogányok tömegesen tértek be akeresztyén egyházba, s Mária tisz-teletével a régi pogány istennőt, az„ég királynőjét" akarták föleleve-niteni. A középkorban tiszteletemár szinte minden képzeletet fölül-múló: templomokat neveznek el ró-la, rendek alakulnak á tiszteletére avallásos művészetnek legkedveltebbtárgya, ereklyéit mutogatják. A re-formációban legelőször Luther til-takozott Mária ilyen túlzott tiszte-lete ellen, de sokkal szigorúbbanutasította vissza Kálvin ezt az in-dokolatlan tiszteletet. A római ka-tholikus egyház azonban a kultuszttovább fejlesztette. !X. Pius pápa1854. dec. 10.-én „Ineffabulis Deus"kezdetű bullájában dogmává tetteaz u. n. „szeplőtelen fogantatás"tanát (immaculata conceptio). Amost kihirdetésre kerülő mennybe-menetel-tana (assumptio) Máriátszinte isteni rangra emeli.

Mária tiszteletének a gyökereJézus csodálatos születésében rejlik.Az a tény, hogy Jézus a Szentlélek-töl fogantatott, tehát földi apa nél-kül (Lukács 1.), azt jelenti, hogyMária Jézus születése előtt érintet-len volt. A vallásos képzelet ezt atényt szélesítette ki oda, hogy M á -ria nem csak a szülés előtt, hanemalatta és utána is szűz maradt (antepartum, in partu, post partum, sem-per virgo). Amikor pedig a niceaizsinat 325.-ben kimondta JézusKrisztus egylényegűségét az Atyá-val, azaz istenségét (homousios),ebből a keresztyén közvélemény lo-gikusan következtette, hogy miutánJézus Isten, tehát Mária tulajdon-

képpen Istent hordozott és szült.Az efézusí zsinat 431-ben MáriátIstenszűlönek nevezi (theotokos),s ezzel a megváltás munkájábanMária is szerepet kapott, mert az-zal a ténnyel, hogy Jézust világrahozta, az emberiség megváltásáttette lehetővé. Keresztyén irók te-hát, mikor Adámmal-az első ember-rel-Krisztust, a második Ádámotállítják szembe, ugyanekkor ÉvátMáriával, mint második Évával ha-sonlítják össze. Eva hitt a kígyónaks ezzel az átoknak és halálnak lettaz okozója — Mária hitt az angyalüzenetének s ezzel az üdvösségnekés életnek lett az eszköze Ezen azutón halad a római katholikus gon-dolkodás mikor Máriát az üdvösségmunkálójának teszi meg.

Mindezzel szemben azonbantény az, hogy a legrégibb keresz-tyén egyházi irók Jézus születéseután József és Mária normális há-zaséletével számoltak. MáriánakJézus után még több gyermeke isszületett, amiről az evangéliumok,söt Pál apostol is tudnak. (Márk6:3; !. Kor. 9:5.) A „semper virgo"dogmája így minden exegetikai éstörténeti alapot nélkülöz. Máriahalálának és mennybemenetelénekpedig nemcsak az Újszövetségben,de sehol semmiféle hiteles történetialapja nincsen. Ezt a római katho-Hkusok is elismerik. Az első irottemlék amire hivatkozni lehet, Cre-gorius (Tours 540—594): De glo-ria martyrum !, 4, de ez sem több,mint egy legenda.Mária testi mennybemenetelének

dogmáját magában a katholikusegyházi életben sem fogadták ellen-vélemény nélkül. E gondolatot fel-vető jezsuitákkal szemben a domi-nikánusok teljes elutasítást tanúsí-tottak, de a jezsuiták végül is győ-zedelmeskedtek.

Különösen nagy ellenérzést vál-tott ki ezen uj dogma-tervezet azanglikán egyházban, ahol az utóbbiidőben komoly közeledésről adtakhírt az ökumenitás jegyében a kétegyház között. Ez most ezzel szintelehetetlenné vált.

Mi evangéliumi keresztyénektiszteljük Máriát, mint akit Istenarra választott ki, hogy rajta ke-resztül küldje el e világba az ö Fiát.Tiszteljük öt, és meghagyjuk ott,ahová az Újszövetség állitja. A miüdvösségünk Krisztusban van!

- b. i. -

8

A z ettávozott pásztorokMini már hónaptok óta minden csü-

törtökön, ugy ezen a napon is kizaránrdokolt Salzburg D P társadalma a ki-vándorló vonathoz. A z emberarcoktöbbnyire szomorúak voltak, minthatemetésre jöttek volna, a nap viszontaranyszínű ragyogással izzott le atiszta kék égről...(Látszólag tehát minden olyan volt,

mint a többi csütörtökön. Csak miéreztük, néhányan összetartozó magya-rok, hogy ezen a napon valaki közü-lünk eíérte ausztriai utjának végállo-mását és ezzel mi is egy fejezetet zá-runk le. Hallgatagon álltuk körül Nt.Dr. Harsányi András ausztriai vezető-le&észünket, aki még ott is a magalendületes serénységével ügyeket inté-zett, utasításokat adott.Ahogy hátranéztem éppen egy vo-

nat siklott be a pályaudvarra. A gyor-san elrobogó személykocsi oldalán sze-membeötlött a négy betűből álló városneve: Linz. Linz, s láttam most induitólelkipásztorunkat a nagy összeomlásutáni években, mikor prédikátor őseierejével és hitével íogott hozzá a nagyrettenetben élő magyarok között gyü-lekezetet teremteni. Semmiből, segítség,pénz, munkatársak nélkül kezdte. lizkilométereket gyalogolt, hogy néhánymagyar protestáns lelkében élesztgessea már-már kivesző tüzet, hogy remé-nyt gyújtson. iHa m a erre gondolunk,önkéntelenül .felötlik bennünk a kér-dés, hogy is birta, hogyan is csinál-hatta, hiszen nem volt semmije ... Csakhite.

S a hü szolgának a hite erősítette ésvitte előre az egyházszervezés utján.A hit erejével másokat is erőssé tett.

A remény vigaszával másokat is meg-vigasztalt. A szeretet hindetésére má-sok is szerető lélekkel csatlakoztak akezdő missziói munkához.Azután jött egy gyorsvonat, utolsó

kocsiján az irás: Bregenz. A hitre ala-pitott szórványmissziói munka többhelyt való elindulásának egyetemesjellegűvé tételét jelenti ez a városnév.Harsányi András sok bregenzi útjáragondoltam, az ottani konferenciákra,tárgyalásokra, szolgálatokra, melyek-nek eredménye mai ausztriai Szolgála-tunk.Egyszerre, két vonat is futott be:

Graz, Klagenfurt... S azután mind-mind láttam Harsányi András sok

D! SPUTA.Magyar Egyház", az Amerikai Füg-

getlen Magyar (Református Egyházlapga t a felekezetközi békéről követ-kezőket irja: .Szinte bossszantásszámbavesszük már némely magyar pennAÍor-.gatótól annak íolytonos hangoztatá-sát, hogy a vasfüggöny mögötti orszá-gokban melyik protestáns egyházi ve-zető hogy nyilatkozott s melyik tettele a kommunista kormány által köve-teit hüségesküt és melyik nem. M é gannakidején., amikor Mindszenty bíbo-ros szabadion dacolhatott az államha-talommal, nyilatkozat formájában kife-jezést adtunk annak a meggyőződé-sünknek, hogy .az allamhataüomnakbehódolok magatartásával bilincsekbennyögő református véreink nagy több-ségének magatartása nem azonosíthatós az un. .megegyezések* az ö megnyil-vánulni nem engediett akaratuk ellenéretörténtek." MegáHapitottuk és most ismegállapithatjuk, hogy a római katho-Msusoknak épugy voltak Balogh-páte-rei, söt kommunista ünnepségen. TeDeumot vezető érseke is, mint a pro-testánsoknak voltak a hatalomra kerültrezsimnek tömjénezni akaró papjai: sha a magyarországi és csehszlovákiairómai kathoUkus püspöki kar megad-hatta az engedélyt a közpapságnak abüségeskü letételére, — söt közöttükis akadtak, akik letették —, a kényszernyomása alatt éppenugy megtehettékazt a protestáns egyházi vezetők is.Tud^k, hogy nem jókedvükből tették.A m i pedig minket illet, bár nem helye-seljük a behódolás és martiromság kö-zötti aranyközéputat, a hallgatást —amit Barth Károly ajání, — szeretnénk,

A Magyarország! evangélikusegyház hivatalos lapjában, az„Evangélikus Életben" a genfi öku-menikus egyháztanáccsal kapcso-latban jelent meg az a cikk, amelyaz alábbi szószerinti idézetben fog-lalkozik emigrációs magyar protes-tantizmusunkkal is:

„Ami bennünket, magyarokatérint, a legnyugtalanítóbb az ahogyaz Ökumene a magyar protestánsemigránsok kivándorlását felka-rolta. A Jöjjetek' húsvéti számaegy 1950. március 23-án Bregenz-ben tartott menekültügyi konferen-ciáról hoz tudósítást. Az Evangé-liumi Sajtószolgálat pedig azt isközölte, hogy ezen a konferenciánaz ökumenikus egyház vezető sze-mélyiségei is jelen voltak. Kérdez-zük: Tulajdonképpen kit tekint azőkumené a magyar protestantiz-mus jogos képviselőjének?"

*ha az óhazái egyházi vezetők keveseb-bet nyilatkozgatnának, mert mint amellékelt ábra mutatja, könnyen félre-értik őket. A nyilatkozataikra oly nagyelőszeretettel hivatkozókat pedig kér-jük, hogy kissé takarékoskodjanak az.elvtelen behódciás", „dezertálás".

„árulás" és hasonló jelzőkkel, merthiszen szegény óhazái testvéreink,akár katholikusok, akár protestánsok,ugyanabban a hajóban vannak s ha avilág szabad népeinek összefogásanem menti meg őket, előbb-utóbbmindnyájukat elnyeli a vörös ár."

osztanak megint a menekülteknek.Ne! A Kárászné nem fogja me-

genni őket...; Egye meg a per-zsáját! ...

Es kisurrant a cipővel.

3.Kacagott és remegett a keze,

ahogy nagy lelkendezve kitette azasztalra: az uj hőmérőt. Es fulla-dozva — lelkendezve hadarta:— A patikában kaptam egy ujat.

Mutogattam a törött hőmérőt...meg az uj cipőmet. A kövér osztrákpatikus csak nézte, bámult rám...Aztán a lábamra mutogatottlegyintettem, hogy: Nix! Mondtam.Mutter... és mutattam a ke-zembe hajtottam a fejem ...! Az-tán megtörölgette a szemét... ahájas kezével... és szuszogta:mein Gott! mein Gott!... Es kivettegy uj hőmérőt a fiókból... a ci-pőt is visszatuszkolta... pedig aztmondták, hogy ez az asszony utáljaa külföldieket... csak láttad volna,ahogy törölgette a szemét, és csó-

válta a fejét— Olyan kinos volt...!Az asszony mosolygott csönde-

sen.Nagyot néz majd Kárászné!

Persze, hogy azt fogja mondani:az övé békebeli volt, ez meg csakolyan habom utáni... nem igazi,nem olyan, mint az ö perzsája...azt fogja hinni, hogy loptuk...loptuk.

Erre már kacagni kellett.N e m is mondjuk meg neki, le-

gyen boldog-hogy szegények let-tünk- és loptunk, loptunk..! N e mtudja úgysem elhinni. N e m tudja..nem tudja...!

Magához ölelte a lányát. Ezt anagy szeplös kamaszt. Simogattaa kócos fejét, sárga, csontos vállait,ahogy kimeredtek a vállpántokalól...Aztán mosott tovább... köny-

nyen, vígan.Beleszépült a fogatlan szája,

ahogy maga elé dudogta: meinGott! mein Gott!

Amióta a „Varsói megegyezés" alengyel katolikus egyházat a né-pidemokratikus rendszemek rendel-kezésére bocsájtotta, hazánkban isegyre több jel mutatott arra, hogyrövidesen ottan is bekövetkezhetikhasonló egyházpolitikai lépés. AVatikán hivatalos nyilatkozatábólez m.a már nyilvánvalóvá is vált.Ezekszerint a magyarhoni katolikusegyház vezetője, Grösz József ka-locsai érsek és az állam kultuszminisztere Darvas-Dumitrás Józsefegy egyezményt tettek magukévá.

Ezen egyezmény értelmében akatolikus egyház bizonyos szabad-sággal rendelkezik, megtarthat

nyolc katolikus felekezetü taninté-zetet, az államtól 18 éven keresztülmégkapja az állami szubvenciót is.Ellenben kötelezi magát arra is,hogy eljárást indit azok ellen, akikaz állam ellen szellemiekben táma-dást intéznek.

A fenti rendezési kísérlet, telje-sen azonos azzal, melyet nem réga hazai protestáns egyházainkkalis elfogadtattak. Valószínű, hogyezen megegyezéssel a mi katolikustestvéreink is, átmenetileg bizonyosnyugalmi állapotba kerülhetnek.

*

A neves kanadai római katholi-kus lelkész, Josef Scannel provin-ciális a protestáns „Krisztus Egye-sült Egyház"-ának egyik ottawaitemplomában hirdette az igét. Akeresztyén egyházak közötti szere-tet és testvén egyetértés szellemé-ben a tékozló fiúról elmondott be-szédében intette honfitársait arra,hogy felesleges felekezeti torzsal-kodás helyett igyekezzenek meg-tartani és gyarapítani lelki és szel-lemi kincseiket, mert csak igy le-het megmenteni Kanadát attól,hogy úrrá ne legyen szellemiségéna materialista életszemlélet.

A GENF! Vie Protestante-banM . Pradervand, a Református Vi-lágszövetség főtitkára megállazpitja, Magyarországon igen nagyaz érdeklődés a theologia iránt. Anégy theologiai főiskolának 35!hallgatója van. Sárospatakon Co-ménius ünnepséget rendeztek ésComénius szellemében számos csehlelkészt hívtak meg a sárospatakitheologiára. Ugyancsak meghívtakmagyarokat is a Húsz János egye-temre.

10

HÍREKJapán lélek válsága

Bennet János egyetemi tanár azamerikai „Christian Century" ci-m ü egyházi folyóiratban számoltbe Japánban tett látogatásáról.Bennet professzor körútja alkal-

mává! sok japán diákkal és értel-miségive! találkozott. Japánban akommunizmus terjedésétől tart,mivé! — megáüapitása szerint —Kelet kimondhatatlan anyagi nyo-moruságáva! szemben a kommu-nizmus, mint egyetlen reménybelisegítség je!entkezik. Mindaz, amitnyugat a szabadság és demokráciaelőnyeiről szó!, kevés benyomásttehet, amig a jelen nyomoruságaottan tart.

Azonban nemcsak a tömegnélmagánál, de az értelmiségi rétegnélis nagy visszhangra talált ez apropagandisztikus dogma. Az ér-telmiség, mivé! nem tud semmi kö-zelebbit a kommunizmus rendsze-réről a csatlóssá tett áüamokban,nem ismeri fel annak a tiranizmus-nak veszélyét, melyet az képvise).Az orosz propaganda ezen a tájonnagy eredményt ért el, mert m a ötmint a nagy béke-apostolt fogad-ják odaát el, mig nyugatot, minta kapitalizmus és imperializmusszörnyét félik. Bennet professzorigyekszik az amerikaiakat meg-győzni, eddig használt fegyvereikelégtelenségéről, de a japánoknakis tudomásukra ke!l hozni: Ameri-ka felismerte, hogy nemcsak kato-nai fegyverekkel kel! harcolniok eveszéüyel szemben.

A szerző szerint m a már a kom-munizmust Ázsiában, mint egy val-lási problémát kel! felfognunk. Ép-pen azért, ha nyugat a keleti kom-munizmus e!len tenni akar valamit,akkor az abból a meggyőződésbőlinduljon ki, hogy az evangéliumranemcsak ke!eten, de nyugaton isszükség van. Ennek indokoiásáraidézi Bennet professzor a délindiaiegyesült egyház püspökének New-biginnek ama taláíó felismerését,me!y szerint Indiában vallási va-kum állt elö. Hasonló szeüemi ésvallási jelenség kiséri m a a japániéletet is. A kommunizmust tehátazért fogadják itt be, mert szeHe-miekben határozott és existenciá-!is gyógymódjában megoldást igér.Epp ezért csak annál, szellemébenés logikájában különb ellengondo-lattal !ehet azt elháritani és ezt fel-tétlenül szükségesnek tartja.

A Lutheránus Világszövetség Végre-hajtó Bizottsága Tutzingban tartott ülé-sén elhatározta uj, világmissziói fela-dattal megbízott ügyosztály íeláüitását.Ezzel kapcsolatosan helyt adott a dél-afrikai lutheránusok azon kérésének,hogy iDélafrikában lutheránus kutató-intézetet állítsanak tfel, amely a dél-afrikai ál!am égető problémájával, afaji megkülönböztetés kérdésével fog-lalkozna, űrömmel vette a LutheránusVilágszövetség Végrehajtó Bizottságatudomásul azt, hogy Arábiában az ed-digi missziós munka gyümölcsekéntarab lutheri egyházat áMitanak íel. AVégrehajtó Bizottság foglalkozott to-vábbá a népi német menekültek kérdé-sével, a „Lutheránus VilágszövetségVasárnapjának" gondblatával. a .Lu-theránus Sajtószolgálat" News Bulle-tin cimü lapjának Németországbanvaló megjelentetésével. Végezetül aVégrehajtó Bizottság felhívta összestagegyházait, hogy az 1952-ben Hanno-verben tartandó világgyülésen vala-hányan vegyenek részt. A LutheránusVilágszövetség Végrehajtó Bizottságateljes bizalmat szavazott Ordass Lajos-nak, a Lutheránus Világszövetség alel-nökének. (.E.P.E>.)

A kanadai protestantizmus most ün-nepelte Kanada legnagyobb egyházá-nak .a kanadai egyesült egyháznak"23 éves fennállása évfordulóját. A pres-byteriánusokból, kongregácionalisták-ból és methodistákbó! alakult .kanadaiegyesült egyház" az egyház jelenlegimoderátorának szavai szerint a .ke-resztyén egység csodája." A z egyházlelkigondozása alatt állók száma kerekkét milliót tesz ki. Szeptember hónap-ban válik ismeretessé a kanadai angli-kán egyházzal öt esztendő óta folyta-tott egyesülési tárgyalások eredménye,melynek a következménye valószinű-leg a kanadai anglikán egyháznak azegyesült egyházhoz való csatlakozásalesz. (E.f.D.)

A Lutheránus Világszövetség Végre-hajtó Bizottságának Tutzingban tartottülésén hivatalos szövetségi zászlót fo-gadtak el. A Lutheránus Világszövet-ség szövetségi zászlója: Luther-rózsakék mezőben. Ezzel a Lutheránus Vi-lágszövetség az egyetlen olyan egyháziintézmény, melynek a katholikus egy-ház mellett hivatalosnak elfogadott sa-ját zászlaja van ..'.. (BBD)

A z amerikai protestáns egyházak kö-zös bizottsága a Szentirásnak uj angolfordításával foglalkozik. Angliában leg-többnyire még mindig a tizenhetedikszázadiból származó .Authorized Ver-sion" (hiteles szöveg) van használat-ban, mig az Egyesült Allamokban ez anegyedik olyan forditás, melyet nagyáltalánosságban elfogadnak majd.

(

A Rím az evangélizáció szolgálatábanA szem, a HM, az agy és ezek

tökéletes együttműködése csak né-hány példa & számtalan !sten-al-kotta csodálmak, amelyek harmo-nikus munkáját közvetlenül tapasz-tálhatjuk. A látott és hallott külsőbehatások az agyban egységesbenyomássá alakulnak. Az iíyehmódon szerzett ismeretek döntőbeföíyáát gyakorolnak az ember,de főleg a fejlődésben levő ifjúságlelki és testi kialakulására és fejlő-désére. Magától adódik az az áldá-sos feladat, amellyel az evahgéü-záció nehéz munkáját a Sím lehe-tetlenséget nem ismerő erejével }stámogassuk. E feladat teljesitésé-vel uj korszakot nyithatunk egydi&éntrikus érték-emberiség neve-lése terén. Vissza kell állitani azembert isteni származásának tuda-tába és ennek megfelelő boldogéletközösségébe, ami után nyiltanvagy tjtpk$a^ vágyunk, de megya-ibsitásáért vajmi keveset teszünk.

A kül és belmisszió göröngyös,de magasztos útjait járó igehirde-tök, leíkigond(izók, diakónusok ésezt az éíétcéit yáíasztók a;leghátá-sosabb és hálásabb segítőtársrataláljak a Him mindenkihez szóló

a lelkeket, haaem még szoro-b i ű ^ ezt a MthataHaa szö-

vetséget. Nagy mulasztást követ-nénk el, ha nem sietnénk szóval,irássai, Bimmel e gyarapodó Isten-heztérés ápóiására, éberentartására,mert nagyon könnyen kiérdemeíhet-jük a rossz szolga sorsát, aki arábizott talentumokat elásta ésmeg sem próbáita kamatoztatni:itt van a piííanat, amikor Istenhi-tet, Krisztusi életformát gyakoriás,tanítás, térítés által éberen tartsukés terjesszük, mert csak igy jutha-tunk -i lépésről-lépésre — köze-lebb ahhoz a boldog testvéri közös-séghez, amelyet, krisztus olyan tö-kéletesen meghatározott számun-kra.

Minden ember életében eíöfor-dultak csodák, érthetetlen esemé-nyek, ameiyeket semmiféle logikaikapcsolattál nem lehetett össze-függésbe hozni í ezek mind az Istenvégtelen hatalmának és kífürkész-hetetlenségének következményei.

Ezt a „felsőbb irányMá.s"-t azonbannem mindenki képes felfogni éslegtöbben, mint a j,sors különösjátékát^ könyvelikéL

Á korszerű egyházi filmpk egyik

^ ^ ^ ^^ószban légfóntQsábJ6 féláda-

huik lehetne a hitnek minden fel-leihétö eszközzel való diadaíra jut^tatása. KülönÓseh m á van ennekmérhetetlen nagy jelentősége, ami^kór magunkon tapasztalhatjuk ésmásokon láthatjuk, hogy az embef-M e n hAbonA és a veíej&fó szomo-rasag nem hogy etszakKotta M e n -

Isten útmutatásait, akaratát,: céljáta mai iéikekhez ne a száraz dbgma-jtikán keresztül juttassa ei, hanem*a korszellemnek megfeíelö l̂ jbííin-cselö eseményekén keresztül. Ezazonban távolról sem jeíenti azt,hogy Krisztus példázatai alkalmat-lanok a mai Him nyelve szamára,

söt, nagyon fontos á körszecü ̂ ^:ténetek alátámasztására és; plrnu^zambaálütására. Számtalan.^inä^lehetőség adódik azok közöty^Áesemények és sorsoik között, á W § ^ ilyek az emberiség történetébe^ y ^gigvonulnak es amelyekben a hit̂mint fömotivum szerépei. Akár föl-emel, akár iesujt ez a sors, mind *a föiöttünk álló erőt, IstenJe!enva-Jlóságát és az igaz ut diadalát bi^zonyitják. - , ^4

A mai u.n. ,,va!laáós Sínt'' n;ós^tani formájában gyehjge kivétellé!nem szolgálja az igazi célt: az ém^beriség ielki és testi irányitását!Sajnos itt is, mint mindén költse-,ges vállalkozásban az üzleti szel-?lem a döntő tényező. Nehezen képzelhetö elegy tökéá, vagy tökecsoLi\:port és egy divatos. „best-s$.!!et'! ̂iró, hogy lelkének ̂ a : jó és azép^utáni vágy piilapatnyi "megvillanj

d^ékétii^1á^^^^^^met gyártson vágy: irjónlszép, de nejn Hzetödjkrki"kott a minden.további lépestgó feleletszemlélet eme kínai.majdnem alő, mégis, jé

dátyt iegyözO'hit erejérekodhatünk, mint az összességek között az egyetlenre. *.Azok, akik rendüietíenüía Hím gyógyitó erejében, azok mj!fogják taíáín! a heiyes utat az plés ámeüétt mQvészi^épitö Hímek felé!

Wass Albert: JEmber az otszigutszilén* d m ü emigtádónM)an tgyedü-lilló mély$íg& regtáy kapható lapunk

szetkesztösígAen. MegrenJeíhetöBvang. Ung. Manramt, Bdwptstr. 8/1!..Breganz. Ara: Ausztriában 10. — Por-tóvalt tengerentúlra hét ne

Auszug aus der zusammengezogenen It.- 5< Nummer IV; Jahrgang des Kirchenblattea

J Ö J J E T E K '

In unserem Leitartikel bringen wir unter dem TitelU n s e r E r b e

einen Artikel des Professors an der Theologie in Blomfield, Dr. Johann Dikovics. ErSchreibt darin über das alt-heimatliche Erbe der Ungarn-Amerikaner. Über jenes Erbe,welches unsere Landsleute, die in die Fremde kamen, in ihrem Glauben nun schon seitJahrzehnten in den Vereinigten Staaten bewahrten. Viele sind vom Ungartum schon gPnz-lich losgerissen, sie haben die Sprache verlernt, ihre Sitten vergessen, aber derideele Teil des Erbez lebt doch in ihren Harzen und eifert die Verzagenden zur Arbeitan. Diese Erinnerung trug dazu bei, dass die Ungarn, die eijne neue Heimat suchen mitopferwilliger Arbeit in der Fremde ein kleines Stück alter Heimat aufbauten und mitdem Glauben an Christus diese Heimat weiter bewahren und weiter bauen.

Unter dem TitelDer Preis bleibt derselbe

schreibt der Verfasser in der Spalte "Im Lichte der Heiligen Schrift" über einenUngarn, der in die Fremde gelangte und nun in seinem Alter den inneren Zusammenhangmit der Kirche finden will und durch diese mit Christus. Aber die Kirche, welche ersein Leben hindurch ausser Acht gelassen hat, verlangt zu allen Zeiten alles nachzu-holen, was er versäumt hat. Und auch der Alte muss mit der Erkenntnis dort beginnen,wo er es als Kind vers&umt hat.

Der Pfarrer Leopold Achberger aus Grömbing hat auf Bitte unserer Redaktion überDie protestantischen Kirchen in Österreich

geschrieben. In seinem Artikel umreisst er die Geschichte, Entwicklung und heutigeLage der protestantischen Kirchen in Österreich. Er bringt auch eine kurze Versiehtüber das Programm, welches sich die Kirchen fürdie Gegenwart und für die Zukunft ge- .steckt haben.In Anbetracht ihrer Minderheit ist dis Lage der protestantischen Kirchen in Österreicheine schwierige. Trotzdem entwickelt sich das kirchliche Leben schön, und hat auchin der Vergangenheit durch die Gründung vieler Diakonissenheuser, Studentenheime undAsyle Zeugnis von Starkem Glauben und Öpferbereitschaft abgelegt. Natürlich sind dieVerwüstungen des Krigges auch an der Kirche nicht spurlos vorbeigegangen. Auch deri&terielle-Schaden war ein bedeutender. Besonders in den östlich gelegenen Landestei-len, wo viele Einrichtungen den Kämpfen und Bombenangriffen zum Opfer fielen. Hauteist die Anzahl der evangelischen Gläubigen in Osterreich ^00.000, die der Kalvinisten15.000.

Unter dem TitelP a z i f i s m u s

bringen wir die Aeusserung von Dr. Cyrill Garbett, des Erzbischofs von York. DerErzbischof betonte, dass ein Sich-nichb-verteidigen keim Lösung für den Weltfriedenw8re. Der einzige Weg ist, dass die Menschheit zum Ausdrucke ihres gemeinsamen Fr&&*'denswillens in dauernden Gebeten Gott bittet, dass er der Msnschheit Friden bringe.

In dieser Ausgabe bringen wir auch eineAmerikanische religiöse Statistik

Die interessanten Daten der Kirchen in den Vereinigten Staaten von Amerika beweisen,dass die Einwohnerschaft mit immer mehr Eifer die glaubenspendenden Kirchengemeindenaufsucht und sich in deren Leben einschaltet. So macht der Zuwachs der römisch-katho-lischen Kirche im Jahre 19!?0. 3.92 % der Einwohnerzahl aus, der der $ grössten pro-testantischen Kirchen it.39 %*

Wir birngen eine farbige Beschreibung unter dem TitelFrack und Peitsche - in E t o n.

Dor Artikel schilder die Sitten und da& Leben im Kollegium von Eton. Aus dig ser Schil-derung zeichnet sich durch das Leben dieser Schule das charakteristische Bild derInselwelt heraus, wo die Tradition mit einem uns oft eigenartig anmutendem Sinn fürpraktische Reformen vereint wird und dadurch für uns ein oft unverständlichen Kurioaumentsteht.

Die lateinischen Staaten und der ProtestantismusUnser Mitarbeiter untersucht im Spiegel der Geschichte und auch in unserem Tagen dieLage der lateinischen Staaten und im Allgemeinen die Auswirkungen des Protestantismusauf das sussere und innere Leben der einzelnen Staaten. Ala Konklusion seiner Unter-suchung leitet er die interessante Folgerung ab, dass die Lage der protestantischenStaaten auch heute eine viel ausgeglichenere, geordnetere ist, als die der katholischerStaaten. Besonders der Einfluss des Marxismus ist ein Massgrad dieser Tatsache. In denprotestantischen Staaten ist dieser Einfluss überall ein kleinerer. Ausserdem ist dieZahl der unehelichen Kinder und der Analphabethen in den protestantischen Staaten eineunvergleichlich kleinere.

Unter dem TitelG e l ä n d e e r k u n d u n g

schreibt ein Mitarbeiter, der jetzt in Amerika ankam, einen Artikel über das dortigeLeben und untersucht vom Standpunkte eines DP's jene neue Lebensform und LebensmSglich*keiten, die sich vor dem Einwanderer auftun. Nie war die Lage dessen, der sich eineneue Ebimat wPhlte, leicht, auch heute ist sie es nicht. Es fehlt zwar nicht an hel-fenden Händen, die ihm wenigstens am Anfang unter die Arme greifen, aber die Hlmat-losigkeit, das Fehlen von Freunden und dem gewohnten Loben erweckt in ihm auch danndas Gefühl der Einsamkeit, wenn er auch die existenzielle Wohlhabenheit geniesst. Insolchen Fällen fEichtet sich der Auswanderer zu seiner Kirche und finder dort wiederFreunde, - Genossen im selben Glauben. Der Auswanderer hat viele Probleme, aber daaVertrauen zu Gott hilft ihm über vieles hinweg.

Utber dorn TitelWir und das Atom

schreibt unser Mitarbeiter über jenes Problem des Erdenlebens welches die Menschheitvon heute so sehr in Atem hält. In seinem Artikel zählt er die wichtigsten Stationender Entwicklung der Atomwissenschft aaf und fasst dann in einer auch für Laien ver-ständlichen Form die Gruddthesen der Atom-Physik zusammen und erklärt dja Zusammen-setzung der einzelnen Atome. Der Artikel berührt auch die einzelnen Ereignisse derAtombomben-Erzeugung und untersucht, ob die Menschheit mit dieser neuen Wissenschaftwohl vorwärtsgekommen ist, ob .sie damit nach den Geboten Gottes, oder dagegen handelt.Endlich wirft der Artikel die Frage auf-welche Zukunft wartet auf die Menschheit.Auf dor letzten Soito unseres Kirchenblattes bringen wir Nächrichten aus aller Welt,in erster Linie aus dem Leben der Protestantischen Kirchen. Wir bringen auch eiiB Listsvon Büchern und Schriften, die in unserer Redaktion zu haben sind.

Im librarieheen Teil unseres Blattes auf der ersten Seite bringen wir d na Gedichtvon Balich Baiassi "G e b e t "̂