30 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Thomas Weber törté-

nész szerint a Mein

Kampf több tekintetben

Hitler „képregénye”.

Olyan élettörténetet ta-

lált ki, amely politikailag

hasznos volt számára.

Ugyanis sehol sem szé-

pítenek, manipulálnak,

sŒt hazudnak annyit,

mint az önéletrajzok-

ban. Mindez fokozottan

érvényes Hitlerre, ami-

kor származásáról, ok-

tatásáról és tapasztala-

tairól beszél az elsŒ vi-

lágháború elŒtt, alatt és

után az elsŒ kötetben.

Szinte minden oldal tar-

talmaz bizonyítható té-

vedéseket, félreértése-

ket vagy egyéb valótlan-

ságokat. Nem a kisebb

hibák érdekesek, hiszen

pontos dátumok, hely-

ségek vagy nevek az év-

tizedek múlásával kies-

nek az emlékezetbŒl,

hanem azok a bekezdé-

sek, amelyeket a közön-

ségre gyakorolt hatása

miatt Hitler tudatosan

hamisított, hogy önma-

gát szépítse.Hitler szülei sírjánál, 1938

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Thomas Weber törté

nész szerint a

Kampf

Hitler „képregénye”.

Olyan élettörténetet ta

lált ki, amely politikailag

Kampf

Olyan élettörténetet ta

Thomas Weber törté

nész szerint a

KampfKampf

Hitler „képregénye”.

Olyan élettörténetet ta

lált ki, amely politikailaglált ki, amely politikailag

Hitler képregényeA Mein Kampf életrajzi

szálának hitelességéről

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 31

ANYAGI HELYZETE

A városi és vidéki munkásság érdeké-ben kifejtett politikusi tevékenységénekhihetővé tétele érdekében hangsúlyoztakönyvében azokat az egyszerű viszo-nyokat, amelyek között fiatalkorát töl-tötte. Saját tüdőbaja, majd édesanyjahalála, „a könyörtelen valóság és a nyo-morúság gyors elhatározásra késztetett.A csekély atyai vagyon ráment anyámbetegségére, az árvapénz puszta megél-hetésemet sem biztosította, tehát valamiúton-módon magamnak kellett megke-resnem a kenyeremet.”

Könyvének kritikusai azonban rá-mutatnak arra, hogy a mellrákbanszenvedő anya orvosi kezeléséért Ed-mund Bloch linzi zsidó orvos szeré-nyebb honoráriumot számított, amelybecslések szerint összességében 500koronát tett ki. Bizonyára sok pénz,különösen, mivel még nem működöttbetegbiztosító, amely átvette volna aköltségek egy részét, de mindez nemszegényítette el a családot. Klara Pölzllegkevesebb 4000 koronát kapott kisházuk eladásáért, évente 1200 koronaözvegyi nyugdíjat, továbbá 480 koronaévi nevelési segélyt a két gyermekután. A kamatokkal együtt az anyaévente majdnem 1900 koronával ren-delkezett, amely kereken a duplája voltegy kezdő tanár vagy jogász éves fize-tésének. Ennek egyharmadát, 600 ko-ronát lakbérre költötte, s a család sze-rényen élt. Igénytelenül étkeztek, tejetés kávét rendszeresen vásároltak, he-tente kétszer kenyeret és húst, de gyü-mölcsöt és zöldséget viszonylag ritkán.

Anyja halála után a 18 éves Adolfhavi 25 korona árvaellátást kapott, s évi600 koronával rendelkezett az anyaiörökségből is. Ezenkívül 1908-bannagynénjétől, Johanna Pölzltől kétszer924 korona kölcsönt kapott, amely gya-korlatilag ajándék volt. Tehát kb. 2500korona indulótőkéje volt. Évi 1200 ko-ronából még a drága Bécsben is meglehetett élni. Bécsben töltött idejénekelső másfél évében tehát – leírásával el-lentétben – nem keserű szegénységvolt az osztályrésze. Élte világát, rend-szeresen járt operába és kávéházakba.1908–1909-ben a bejelentőlapokon „di-áknak” tüntette fel magát, sőt „újság -írónak”, anélkül hogy egy sort leírtvolna. Még barátja, August Kubizek isnaplopónak tartotta, aki iszonyodottminden kenyérkereséstől.

1909 késő nyarára tényleg elfogyottHitler pénze. 1908. februári átköltö-zése óta legkevesebb 2800 koronát

költött, visszaemlékezésében mégisazt állítja, hogy a másfél évet „mindenvagyon nélkül” vészelte át, s bécsi uta-zásakor mindössze 80 koronával ren-delkezett. Kiköltözött albérletéből, s„alámerült”. Feltehetően adós maradta lakbérrel, vagy a bécsi hatóságokatakarta megtéveszteni – talán mindkétmegállapítás érvényes. Néhány hó-napra a semmibe zuhant: a szabad égalatt vagy nyomortanyákon éjszaká-zott. A 25 koronás árvaellátás csak anapi tejre és kenyérre volt elegendő.

HAJLÉKTALANLÉT

Alkalmanként átmeneti éjszakázási le-hetőséget jelentett számára Meidling-ben a hajléktalanok menedékhelye,amelyet egy magánegyesület tartottfenn adományokból. Ide esténként ke-reken ezer embert engedtek be, akik anagy hálótermekben egy éjszakát me-legben tölthettek, aztán reggel ismétki kellett menniük az utcára, ahol márgyakran más nyomorultak vártak a kö-vetkező éjszakai szállásra. Orvosok áll-tak készen, hogy az akut betegségeketés sérüléseket ellássák. Voltak tusolókés ruhafertőtlenítők. Mivel senki semkérte a betérők papírjait, nem tudjuk,hányszor éjszakázott itt.

Hitler saját erőből nem tudott kiká-szálódni az önmaga okozta nyomorból.A meidlingi menedékhelyen egy álné-ven élő kis utcai koldus, Reinhold Ha-nisch rábeszélte ő t, hogy kolduljonismét egy kis pénzt nagynénjétől, akitényleg küldött neki 50 koronát. Ebbőlakvarellpapírt és festéket vásárolt, hogypostai képeslapokról akvarelleket fes-sen. Hanisch aztán eladta képeit utcaiárusoknak, képkereskedőknek és bécsilátogatóknak. A képek minősége sze-rény volt: „a műkereskedelem jobb üz-leteiben állandóan elutasították a mun-kákat” – emlékezett később Hanisch.

A szerény bevétel 1910 elején mégismindkettőjük számára lehetővé tetteaz átköltözést a Meldemannstrassénlévő férfiotthonba, ahol heti 2,50 koro-náért minden bérlő egy 4 négyzetmé-teres hálókabint kapott, heti ágynemű-váltással. A napot itt sem lehetett ágy-ban tölteni, de mégsem dobták ki őketaz utcára. A férfiotthon rendelkezettnappalival, étteremmel és egyszerű, dekedvező áron működő konyhával. IttHitler napközben elkészítette akvarell-jeit, Hanisch gondoskodott az eladá-sukról és a megrendelésekről, a bevé-telen pedig osztoztak.

Az üzlettársak azonban néhányhónap múlva összevesztek: Hitler rá-vette egyik lakótársát, hogy csalás mi -att jelentse fel Hanischt, akit a rendőr-ségi kihallgatáson bevételek és képekelsikkasztásával vádolt. A bíróság avád lottat egyheti fogságra ítélte. Hitlera Mein Kampfban teljesen elhallgattaHanisch tanácsának szerepét a hajlék-talanlétből való kiszabadulásában, s he-lyette saját tudatos döntésének állítottabe a dolgot. Eszerint a bécsi nyomor-ban szerzett tapasztalata adta a lökést,hogy művész-kisvállalkozó legyen.

A KATONAI SZOLGÁLATSZABOTÁLÁSA

Hajléktalanságával és levelezőlap-festőtevékenységével párhuzamosan me-rült fel a katonai szolgálat ügye. Azosztrák védelmi törvény szerint azAusztria–Magyarország hadseregébevaló szolgálatra a férfiaknak a 21. élet-évük előtti őszön kellett jelentkezniükaz illetékes hatóságnál, s alkalmasságesetén a következő tavaszon bevo-nulni hároméves aktív szolgálatra,amelyet hétéves tartalékosság köve-tett, és két év a honvédségnél (Land-wehr). A jelentkezés mindig a 20 éve-seket érintette, s pótlólag a 21 és 22éveseket, akik még nem szolgáltak,mert felmentették őket, illetve elmu-lasztották a jelentkezést.

Talán 1909 szeptemberében a haj-léktalanlétbe történt alámerülése is akatonai szolgálat alóli kibúvást szol-gálta; mindenesetre nem jelentkezett.1913-tól az 1889-ben születetteket márnem szólították fel nyilvánosan a jelent-kezésre; a 24. életév betöltésével a kor-látozott kiképzési kapacitás miatt rend-szerint megszűnt ez a kötelezettség.Többnyire csak az egyes évfolyamokhadkötelezettjeinek felét tudták be-hívni. A többieket vagy alkalmatlannaknyilvánították, vagy szolgálat nélkül„tartalékos” állományba sorolták, amelybékeidőben alkalmatlanságot jelentett.De Hitler tévedett, amikor azt hitte, hanem jelentkezik, megúszhatja a katonaiszolgálatot. Annál ugyanis, aki nem je-lentkezett a törvénynek megfelelően, abehívás új korhatára automatikusan a36. születésnapja lett.

Hitler elhallgatta a katonai szolgá-lattól való vonakodásának valódi okait:nem akarta feladni szerény, de békésképeslapfestői életét a bécsi férfiott-honban. Az osztrák–magyar hatósá-gok mindezt megkönnyítették szá-

32 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

mára. Mivel a hadkötelesség felülvizs-gálatát az illetőségi község végezte,először Linzben tűnt fel, hogy nem je-lentkezett. De itt ismeretlennek tekin-tették, jóllehet Bécsben a rendőrségnélbejelentkezett. Néhány héttel a 24. szü-letésnapja után, 1913 májusában el-hagyta Bécset, s Münchenbe utazott,ahol ezután élni akart. „Hontalanként”jelentkezett be, ami nem felelt meg avalóságnak, de úgy tűnt, megvédi azosztrák katonai nyilvántartóktól. Nemígy történt. 1913 augusztusában márkeresték Ausztriában, 1914 elején pe -dig a bajor rendőrség „sorozási mene-kültként” bejelentette az Osztrák–Ma-gyar Monarchia müncheni konzulátu-sán. Hitlert négyheti fogda s egy évbörtön, valamint 2000 koronás pénz-büntetés és a katonai szolgálatra valóbehívás fenyegette, amelyet egy istenháta mögötti egységnél kell letöltenie.

1914. január 21-én írta meg élete leg-hosszabb levelét a sorozási kötelességellen. Ebben nehéz bécsi szociális hely-zetére, a „keserű időkre”, pénztelensé-gére és tapasztalatlanságára hivatko-zott, saját felelőssége elismerése nélkül.A levél részletei és a Mein Kampfban le-írtak közötti eltérések miatt érthető,hogy 1938 márciusában, az An schlusssorán utasította August Eigruber felső-ausztriai NSDAP-Gauleitert katonaiirata személyes felkutatására és átadá-sára. Másnap azonban Eigruber azt je-lentette, hogy az irat nincs a helyén, snem tudják, ki emelte ki. Hitler tajték-zott, több gyanúsítottat kihallgattatotta Gestapóval, de az eredeti irat nem ke-rült elő, s így nem lehetett megsemmi-síteni. Az irat ugyanis Franz Jetzingerszociáldemokrata politikus padlásánsértetlenül túlélte a nehéz időket.

Hitler feleslegesen aggódott 1914.évi levele miatt, az osztrák–magyarhatóságoknak nem volt érdekük a me-nekülő hadköteles behívása. Röviddelkésőbb Salzburgban a pótsorozásonalkalmatlannak minősítették; így fel-lélegezhetett, nem kellett tartania ahároméves katonai szolgálattól. Ké-sőbb azonban a katonaság mégis po-litikusi pályájának kiindulópontja lett.

HÁBORÚS ÉLMÉNYEK

Az első világháború közelgő kitörése-kor „már az első pillanatban megérle-lődött bennem az elhatározás – írja –,hogy háború esetén […] minden körül-mények között búcsút mondok könyve-imnek, mert úgy éreztem, hogy ott kell

lennem, ahova a belső hang vezérelt.Elsősorban politikai okokból mondtambúcsút Ausztriának. Mi sem volt termé-szetesebb, mint az, hogy most, a nagyharc kezdetén ismét mérlegelnem kel-lett meggyőződésemet. Nem akartama Habsburg-monarchiáért küzdeni, dekész voltam népemért és az azt meg-testesítő birodalomért mindenkor meg-halni. Augusztus 3-án kegyelmi kér-vényt nyújtottam be III. Lajos bajor ki-rály őfelségéhez, amelyben bajor ez-redbe való beosztásomat kérelmeztem.A kabinetirodának e napokban bizo-nyosan sok dolga volt. Ezért annál in-kább örültem annak, hogy kérésemmár másnap elintézést nyert. Remegőkézzel bontottam fel az értesítést, és ol-vastam kérésem teljesítését azzal a fel-hívással, hogy egyik bajor ezrednél je-lentkezzem. Egész lényemet öröm éshála töltötte el. Pár nap múlva már ma-gamra öltöttem egyenruhámat, hogyazután csak hat év múlva vessem leismét. Mint valamennyi német számára,úgy az én számomra is megkezdődöttföldi létem legfeledhetetlenebb és leg-nagyszerűbb korszaka.”

A szemléletes leírás egyetlen szép-séghibája, hogy szintén Hitler fantázi-ájának szüleménye. A müncheni kan-cellári kabinetnek, vagyis az uralkodóirodájának teljesen érintetlenül ma-radt irattárában később, 1924-bennem találtak ilyen kérést, sem állítóla-gos választ; ráadásul ilyen ügyekbennem a kancellári kabinet, sőt maga a ki-rály sem volt illetékes. A reguláris csa-patok mozgósításának rendkívüli erő-feszítései közepette pedig a minisztéri-umi tisztviselőknek sokkal fontosabbteendőik voltak, mint egy kevésbé sür-gős kérés azonnali megválaszolása.Ezt a legendát egyébként nem a MeinKampfhoz találta ki, hanem már egy ko-rábbi életrajzában, 1921. november 29-én is megírta egy ismeretlen NSDAP-szimpatizánsnak.

Az első parancsnokáról, Julius List-ről elnevezett ezredében, amely túl-nyomórészt tartalékosokból és önkén-tesekből állt, szemlátomást jól éreztemagát. Néhány hetes, rövidített kikép-zés után elindultak Belgiumba. A hiá-nyosan felszerelt és alig felkészített ka-tonák 1914. október végén estek át a„tűzkeresztségen”, amelyet megle he -tősen röviden említ könyvében: „Fland -riában, nedves, hideg átgyalogolt éj-szaka után, midőn a nap első sugaraikibontakoztak a ködből, acélos köszön-tés búgott el fejünk felett, s utána élescsattanással szórta szét soraink között

1889. április 20. Adolf Hitler születéseaz ausztriai Braunauban

1895. február a család a LinztŒl mint -egy harminc kilométerre lévŒ Hafeldfalucska környékére, majd 1898-banLambachba költözött

1898. november a család a Linz határá -ban fekvŒ Leonding faluba költözött

1900. szeptember 17. elkezdte közép-iskolai tanulmányait a linzi reálisko-lában, amelyet 1905 Œszén fejezett be

1903. január 3. apja halála

1905. június a család a linzi Humbold -strassén lévŒ lakásba költözött; 1907végéig gondtalan évek Linzben

1907. október sikertelen felvételi aKépzŒmıvészeti Akadémiáradecember 21. anyja halála

1908. február–1913. május a bécsi évek

1913. május 25. megérkezett München - be, ahol akvarellek festésébŒl élt

1914. augusztus 5. önkéntes az elsŒbajor gyalogezredbennovember 3. tizedessé léptették elŒnovember 9. küldönc a List-ezredezredtörzsnéldecember 2. megkapta a Vaske-reszt második fokozatát

1915. március–1916. szeptemberállóháború a Fromelles környéki lö-vészárokrendszerben

1916. október 9.–december 1. balcomb jának sérülése miatt a Berlinmelletti Beelitz kórházában ápolták

1918. augusztus 4. megkapta a Vas-kereszt elsŒ fokozatátaugusztus egy hétre Nürnbergbevezényelték telefonkezelŒi kikép-zésreoktóber 13–14. az Ypres mellettidéli fronton mustárgáztámadás ál-dozata lettoktóber 21. a pomerániai Pasewalkkatonai kórházába szállítottáknovember 21. ismét Münchenben,ahol hadifogolytábor Œrzésére ren-delték ki

KRONOLÓGIA

golyózáporát, és túrta fel a nedves ta-lajt. Még mielőtt eloszlott volna ez azacélfelhő, kétszáz torokból tört elő azelső »hurrá« a halál első hírnökei felé!Most aztán elkezdődött a kattogás,zúgás, zengés, üvöltés. Mindenki előre-tört, lázas szemekkel, egyre gyorsabban,míg végre a hátrahagyott répa földekentúl, a sövényeknél megkezdődött a kö-zelharc. A távolból dal hangjai törtekelő, amelyek egyre közelebb és közelebbjutottak, századról századra szálltak,éppen akkor, midőn a halál javábanszedte sorainkból áldozatait. A dal elér-kezett hozzánk, és mi továbbadtuk.»Deuschland, Deutschland, über alles,über alles in der Welt!« Négy nap múlvavisszaindultunk. Még a lépésünk is meg-változott, a 17 éves ifjak férfiakhoz ha-sonlítottak. A List-ezred önkénteseitalán nem tanulták még meg tökélete-sen a harcászatot, de meg halni már úgytudtak, mint az öreg katonák.”

A Mein Kampf A világháború címűfejezetében voltaképpen ez az egyet-len, megközelítően részletes leírás akonkrét csatáról, amelyben Hitler résztvett. A bekezdést ezzel zárta: „Ez volta kezdet. Így ment tovább évről évre,de a csataromantika helyébe egyre in-kább a borzalom lépett. A lelkesedéslassan elcsendesedett, s a kitörő má-mort megfojtotta a halálfélelem.” E so-rokat olvasva az olvasónak olyan ér-zése támadhat, mintha Hitler a követ-kező négy évben is hasonló tapaszta-latokat szerzett volna. Ám nem ígyvolt: a Gheluvelt körüli harc volt azegyedüli roham, amelyben az önkén-tes részt vett.

1914. november 3-án őrvezetővé lép-tették elő, s hat nap múlva saját kéré-sére küldönc lett az ezredtörzsnél. A tíz

küldönc egyikeként parancsokat vitt azezredparancsnoktól a századok tüzelő-állásába. Mindez egyáltalán nem volt ve-szélytelen feladat; jóllehet az ezredtör-zset több kilométerrel a frontvonal mö-gött állították fel, mégis gyak ran értetüzérségi támadás. De a halál valószínű-sége mégis kisebb volt, mint az elsővonal lövészárkában. A hét küldönc –akikkel 1915-ben Fournes-ban együttfényképezkedett – egyike sem veszítetteéletét a nyugati fronton. Ezzel szembena List-ezred katonái közül minden ne-gyedik meghalt.

Adolf Hitler egyetlen harci bevetésenem két hétig, hanem 1914. október29-től november 9-ig tartott. Ezt köve-tően hírvivőként már privilegizált hely-zete volt, mert túlnyomórészt a front-vonal mögöttes területén tartózkodott.Később azonban számos beszédébenháborús tapasztalatait emlegette. 1916.október 5-én megsebesült: két kilomé-terrel a frontvonal mögött, az ezredpa-rancsnokság közelében gránátszilánkfúródott a bal combjába, s kórházba ke-rült. A súlyosan megtizedelt és a hábo-rúba belefáradt List-ezredet kétévesnyugati frontszolgálat után kivonták asomme-i csata első vonalából, és egynyugodtabb frontszakaszra helyeztékát, ahol viszont megnőtt a parancs-megtagadások, a dezertálások és azöncsonkítások száma.

Könyvénél jóval konkrétabban írtale első csatáját két müncheni ismerő-sének. A német katonák négyszeri elő-renyomulásának és négyszeri vissza-verésének leírásából azonban hiány-zott a Deutschlandlied első sorainakemlítése. Ezt a List-ezred századosánaknaplója és egy ott harcoló katona sememlítette. Sőt, a bajor tartalékosok és

önkéntesek „tűzkereszt-ségének” egész leírásanem állja meg a helyét. Asaját kez de mé nye zésretörténő bátor előretörésés rohamozás helyett valójában a leg-több katona megpróbált kitérni a gyil-kos ellenséges tűz elől. Amikor Bassen-heim százados roham ra szólította felembereit, naplója szerint háromszorkellett a parancsot megismételnie, mi-előtt a katonák mozdultak vol na. Azelső nap estéjén Hitler egysége is visz-szavonult, s ismét feladták „a né metvérrel megvásárolt földet”.

Hitler tehát a Mein Kampfban a„tűz keresztség” leírását heroizálta, ké-sőbb pedig a Langemarck-mítosz hiva-talos propagandájával toldotta meg.1914. november 11-én a belgiumi Lan-gemarck helységnél egy értelmetlentámadás során a 120 000 fiatal, tapasz-talatlan német katona kétharmada éle -tét veszítette. A roham az első világ-háború után a hősiesség és áldozat-készség szinonimája lett. Az 1936. éviberlini olimpiai faluban felépített Lan-gemarck-csarnok a fiatal hősök áldo-zatát testesítette meg a hazáért folyóharcban.

KITÜNTETÉSE

1918. augusztus 4-én Hitlert kitüntet-ték az első osztályú Vaskereszttel, ame-lyet a legénységi állománynak ritkánosztogattak. Erre azonban egy szótsem veszteget a Mein Kampfban. A né -met történészek ezt két okra vezetikvissza: különféle hírek keringtek arról,milyen teljesítményt díjaztak vele, il-letve a kitüntetés kínos lett volna az an-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 33

1914

Hitler a katona-társaival

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tiszemita Hitler szá-mára. A hivatalos felter-jesztés a nehézségek el-lenére „fáradhatatlan”és „áldozatos” tevékeny-ségét említette. Egyik

katonatársa visszaemlékezése szerintaz „igazi frontkatonák” között soha-sem volt titok, hogy a Vaskeresztet„sokkal gyakrabban osztogatták afront mögötti tör zseknél, mint elöl, a lö-vészárokban”.

A másik körülmény az lehetett ki-tüntetése elhallgatásában, hogy felter-jesztője Hugo Gutmann zsidó tartalé-kos hadnagy volt, aki példamutatótisztként már 1916 elején megkapta azelső osztályú Vaskeresztet. Ezen túlme-nően közrejátszhatott az a körülményis, hogy a 6. bajor tartalékos hadosz-

tály, amelyhez ezrede is tartozott, kü -lön készletet, 60 darab Vaskeresztetkapott az „utolsó harcokra”, háromszo-rosát a szokásos mennyiségnek.

Hitler 23 évvel később szűk körbenazt mesélte, hogy „a világháborúbannem viseltem az első osztályú Vaske-resztet, mert láttam, hogyan adomá-nyozzák. Az ezredben volt egy zsidó,Gutmann, egyébként gyáva fickó. Ő vi-selte a kitüntetést. Kiábrándító és szé-gyenletes volt.” Hitler persze legfeljebb34 napig viselhette volna kitüntetéséta front közelében, mivel 1918. augusz-tus 21-én telefonkezelői tanfolyamraküldték Nürnbergbe. Röviddel utána aList-ezred nagy brit offenzívába kerültés súlyos veszteségeket szenvedett.Hitler 1918. szeptember 27-én tértvissza a frontra, ám október 13–14-én

éjjel Ypern előtt klórgázgránátos per-gőtűzbe került, ideiglenesen megva-kult s a pomerániai Pasewalk városkakórházába került. Itt élte meg a németforradalmat, s határozta el végleg, hogypolitikus lesz.

TANULNI KEZD

Felgyógyulása után, 1919 márciusábantért vissza Münchenbe, ahol politikaiiskolája a hadsereg lett. A rövid életűmüncheni tanácsköztársaság leveréseután a „forradalmi események felülvizs-gálatát végző bizottsághoz” vezényel-ték, amely a keleti frontról hazatért ka-tonák részére szervezett tanfolyamo-kat, hogy a „katonák megismerkedjenekaz állampolgári gondolkodásmód alap-elveivel”.

Néhány bajtársával együtt úgy vé -lekedett, hogy a „novemberi gaztettpártjai”, a Centrumpárt és a szociálde-mokrata párt (SPD), nem tudják meg-menteni Németországot a közeledőösszeomlástól, s erre az úgynevezett„polgári-nemzeti” alakulatok sem al-kalmasak. A tanfolyamon nagy érdek-lődéssel hallgatta a tőzsde és a köl-csöntőke alapelveiről Gottfried Federelőadását, aki „kíméletlen brutalitás-sal” állapította meg a tőzsde és köl-csöntőke éppen annyira spekulatív,

34 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Hitler katona-

társaival a fronton és katona igazolványa

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

1916

mint népgazdasági jellegét, s lelep-lezte a kamat előítéletekkel teli szere-pét. Mint írja: „A tőzsdei tőkének anemzeti gazdaságtól való éles elkülöní-tése alkalmat nyújtott arra, hogy fellép-hessünk a német gazdaság nemzetkö-zivé tétele ellen anélkül, hogy a tőke el-leni harccal veszélyeztetnénk a függet-len népi önfenntartás alapjait […] alegnehezebb harcot nem az ellenségesné pek ellen, hanem a nemzetközi tőkeellen kell megvívnunk. Feder előadásá-

ban az eljövendő küzdelem hatalmasjelszavát láttam […]. Ismét tanulnikezdtem, és csak most jutottam el iga-zán a zsidó Karl Marx élete tartalmá-nak és akaratának igazi megismerésé-hez. Most értettem csak meg A tőkét,akárcsak a szociáldemokráciának anemzeti gazdaság elleni harcát, amelyvalóban csak a nemzetközi pénz éstőzs de számára készíti elő az utat.”Már Feder első előadása (A kamatrab-szolgaság megtörése) után „átvillantaz agyamon, hogy megtaláltam egy újpárt alapításának leglényegesebb fel-tételéhez vezető utat”.

KRITIKUS HANGOK

Hitlert természetesen zavarta, ha atanúk – többnyire a sajtóban – ellent-mondtak manipulált élettörténetének.

Számos kritikát figyelmen kívül ha-gyott, mert a bíróság előtt nehezentudta volna bizonyítani a leírtakat. Defelvette a harcot, ha keményebb táma-dás érte. 1932 februárjában például,amikor az Echo der Woche, a szociál-demokrata Hamburger Echo mellék-lete bejelentette, hogy „Hitler bajtárs”háborús szerepéről cikksorozatot in -dít, amelyben ezredtársa nyilatkozik anáci főnök első világháborús szerepé-ről. Bebizonyítja, hogy Hitler tíz nap-

nál többet nem töltött az első vonal-ban, s azután azonnal küldöncnek je-lentkezett az ezrednél. Négy évig al-kalma lett volna kitüntetnie magát azelső vonalban, de erre az utolsó pilla-natig várt. Vagyis: „óvatossága na-gyobb volt, mint becsvágya.” A ham-burgi tartományi bíróság azonnal leál-lította a cikksorozat megjelenését,amelyet ezután röplapként adtak ki.Az ismeretlen szerző azonban durvahibát követett el azon állításával, hogyHitler osztrák dezertőrként lépett bea bajor hadseregbe. Hitler végül meg-nyerte a pert, de a bíróság kimondta,hogy Echo der Woche nem minden ál-lítása hamis.

Az NSDAP hatalomra jutása utánmár senki sem merészelt hasonló kri-tikát gyakorolni vele szemben. MégAnton Drexler sem, akit zavart Hitlerleírása a DAP-ba való belépéséről:

„Így jelentkeztem a Né -met Munkáspárt tagjá-nak, és hetes számmalkap tam egy ideiglenestagsági igazolványt.”

De 1940 januárjábanDrexler már nem bírta tovább, s leve-let írt Hitlernek: „Senki sem tudja job-ban, mint Ön, Führerem, hogy Ön so-hasem a párt hetedik tagja, hanem leg-feljebb a bizottság hetedik tagja volt,amelybe én kértem fel, hogy lépjen betoborzási vezetőnek.”

Valójában a DAP-nak kezdetben 50-60 tagja volt, s nem rendelkezett nyom -tatott tagsági könyvvel. Csak 1920 ele-jén készült ilyen igazolvány; s hogy apártot erősebbnek mutassák, a számo-zás 501-gyel kezdődött. Drexler az526., Hitler az 555. tag volt, vagyis va-lójában az 55. az összesen kb. 200párttag között.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 35

Hitler bajtársaikörében a katonaikórházban

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

1918

1914