1

XVIII. 2010/6.

Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat

3

5

8

10

13

19

23

25

28

30

32

38

40

43

46

49

53

56

60

TóTh KriszTina

Menyegző, Metro (versek)

MarKó Béla

Hát itt vagyunk megint, Medúzák az Égei-tengeren, Az aranygyapjú legendája, Megnyugtat mégis, Ahogy tovaúszom, Ajándék megint (versek)

FecsKe csaBa

Ősz van újra, Egészen más, Mint hóban a lábnyom (versek)

Becsy andrás

Ha jön a Tél, Hagyjuk, Két, November, Bika, Kék (versek)

Kiss OTTó

A másik ország (regényrészlet)

KOvács andrás Ferenc

Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékából (versek)

MOgyOrósi lászló

Szóközök, Mint akinél nincsenek otthon, Lucius monológja (versek)

györe gaBriella

Kislánydalok, Sét-áltatás, Püthia szól, Pléhedény (versek)

neMes z. Márió

Csőr, Láb, Mell, Őszi pára (versek)

Magyari Barna

Versbe ragasztott lélek, Modellt ülsz a génnek, Mosoly-tromfok (versek)

KOnTra Ferenc

A nürnbergi anziksz (elbeszélés)

Balla d. KárOly

Szegett fővel, Ébredetlenül, Megadás (versek)

MOlnár áKOs

Nekifutások (versek)

BálinT TaMás

A kárhozat útja (vers)

harTay csaBa

Önfegyelem, Új víz, Ma pacal, Párolgó májusi napok (versek)

Murányi sándOr Olivér

Formagyakorlatok Zordok életére (regényrészletek)

Banner zOlTán

Hátra ne nézz, Hám János szobrára, Kolozsvári járdák, Önarckép (versek)

Balázs TiBOr

Megérkezés Aquincumba (versek)

csillag TaMás

Reggel, ha dolgozni indulok, Pocsolyák fenekén, Tócsák között kanyargó, Áldás a Távozónak, Vasízű szélbe kortyolok, És felborítják a kukákat, Folyószámlán lekötött álmaim…, Éjszaka (versek)

T a r T a l O M

2 3

(B

udap

est,

1967

) – B

udap

est

TóTh

Kri

szTi

na

63

70

73

80

81

84

89

93

97

99

103

109

111

113

115

118

123

Műhely

eleK TiBOr

„Igazság van, létezik valahol, csak mi, emberek nem férünk hozzá” – Beszélgetés Szilasi Lászlóval

néMeTh zOlTán

A posztmodern Viharsarok Mikszáthi anekdota és regionalizmus a Bárka folyóirat prózaíróinak műveiben (tanulmány)

sarusi Mihály

A többit bízza rám. Üdv. Imre – Simonyi Imre küldeményei levelesládámból (tanulmány)

BalOgh isTván

Ki volt Láng Ida? (esszé)

BalOgh isTván – virág eMese

Láng Ida költészete (tanulmány)

***szögi lászló

Békés megyei hallgatók az európai egyetemeken 1918 előtt (tanulmány)

erdész ádáM

„Budapest–Turin–Páris” – Utazás az 1889-es világkiállításra (tanulmány)

glóziK Klára

A Békés megyei turizmus történetéből (tanulmány)

***BMz/Baji MiKlós zOlTán

„Catwalk-Screenwalk”. Hevenytükörben: Cicasétáltató-Képsétáltató Kazár Fatima kiállítása a békéscsabai Jankay Galériában (esszé)

ván hajnalKa

Egy media designer feladata, avagy Kazár Fatima művészete (tanulmány)

Színház varga aniKó

Érték és értés – A 2010-es Alternatív Színházi Szemléről (tanulmány)

Figyelő chOván isTván

A múlt szövedékében – Szilasi László: Szentek hárfája (kritika)

halMai TaMás

„A kert alatt egy másik kert virágzik” – Markó Béla: Tulajdonképpen minden (kritika)

ughy szaBina

A látás öröme – Szabó T. Anna: Villany (kritika)

FOdOr györgy

Bevezetés a becsysztikába – Becsy András: Francia krémes (kritika)

darvasi Ferenc – Kiss lászló

Békés megyei alkotók 2010-ben – Erdész Ádám, Kiss Ottó, Kőváry E. Péter, Paál Tamás, Péter Erika, Sarusi Mihály, Sass Ervin, Szilágyi András (kritikák)

anTall isTván

Világok világa – Kiss György mindenművész könyve (kritika)

TóTH KRISZTINA

Lapunk a következő internetcímen érhető el: www.barkaonline.hu

5

(K

ézdi

vásá

rhel

y, 1

951)

– M

aros

vásá

rhel

y M

arK

ó B

éla

4

MetróHátulról öregember, elölről fiatal férfi.Megy ki az emlékezetből a mozgólépcsőn.Ma, mikor vele álmodsz, nem is érzi.Holnap majd hátrafordul, de későn.

Hátulról fiatal férfi, elölről soha többénem szabad kezdeni a felénél fölébredve.Ijesztő gyengédség rántja összea szívet így is: kihagy egy hosszú percre.

Ki teszi jóvá, ami jó volt,kever egy arcba ennyi titkot?Lélegzik fent az elfogyó hold,mire kijutsz, már senki sincs ott.

TóTh

Kri

szTi

na

MARKó BÉL A

Hát itt vagyunk megintHát itt vagyunk megint, ahol tavaly,nézem, hogy nem lett semmi sem kopottabb,az éjszakában ugyanúgy ropognaka tenger izmai, kabóca-zaj

van most is kint az olajfák között,s ugyanolyanok most is a kabócák,mint aprópénzt, ugyanúgy földre szórjákzenéjüket, a hangok s hangközök

mind-mind ugyanazok, és a homok-szemcsék is éppen ugyanolyanok,pedig tudhatnám én is, hogy azóta

más kagylót épít, és másik csigáttör szét a víz, és már másik világez itt! Talán! De ugyanaz a kotta.

Medúzák az Égei-tengerenHullám hullámot formáz csak napestig,s kik itt nyüzsögtek, sehol sincsenek,kalmárok, hősök, szörnyek, isteneklándzsájuk s pajzsuk már a vízbe ejtik,

szétmorzsol mindent markában a tenger,hideg gyomrában tört arany ragyog,az égről másol éjjel csillagot,megunja s partra dobja minden reggel,

már szinte mindent megtanult, de újrameg újra ismétli s tovább tanulja,míg engem réges-rég cserbenhagyott

Pool video installáció a Gödörben Budapesten

6

Ma

rKó

Bél

a

7

Ma

rKó

Bél

a

a képzelet, hűlő szívem lehúzzáks végigsimítják áttetsző medúzák:gyermektenyérnyi apró ablakok.

Az aranygyapjú legendájaA láthatáron aranygyapjú lángol,és minden végtelenül egyszerű,a vízen végigcsillanó derű,ahogy megint s megint kibont magából

egy hullámot, majd rögtön visszagyúrjasaját testébe, mintha egy mosolyt,egy árulást, egy refrént gyakoroltvolna csupán, de megkísérli újra

s nem unja meg, ismétli végtelenszer,mert semmi mást, tengert mintáz a tenger,hol Médeiának, hol meg szörnynek látszik,

aztán felizzik még, Iaszónt idézve,de sisteregve vízbe hull a vértje,és szürke már a gyapjú, nem világít.

Megnyugtat mégisElszámította a polip magát,vagy tán a víz váratlanul kidobta,s hiába várt a mennyei titokra,hiszen csupán egy szörnyű éjszakát

bocsátott rá a mindenható Isten,és reggelre már semmi sem maradtbelőle, csak egy bűzlő húsdarab,mert embernek sincs, és polipnak sincsen

sem megváltás, sem angyali csoda,és nem lehetek olyan ostoba,hogy higgyek bármiféle szenvedésben,

megnyugtat mégis, hogy most nekifogs felszürcsöli a nap a polipot,pedig tudom jól, senki sincs az égben.

Ahogy tovaúszomMintha most két helyen lennék egyszerreaz időben, a víz alatti testbelém kapaszkodik, és nem ereszt,ha megpróbálom mégis sorra-szerre

ellökni már kezem-lábam magamtól,mert idefent a fej külön lebeg,de csak mint esőben a fellegek,s egy színleg egyoldalú kapcsolatból,

hogy fentről egyfolytában hull a zápor,és lent a tenger szomjasan világol,egy sokkal bonyolultabb oda-vissza

mutatható ki, ahogy tovaúszom,s egyik részemmel magam után húzoma másikat, amíg az ég felissza.

Ajándék megintGyermekfej nagyságú fehér csigátválasztottunk az íróasztalomra,hogy felmorajlik az egész világbelőle majd, ha ott ülök szorongva,

s úgy érzem, ismét egyedül vagyok,csak zengett-zúgott az Égei-tenger,és sisteregtek égő csillagok,amint lehulltak, fülemmel s szívemmel

befogtam roppant óceánokat,torlódó s ernyedő hullámokat,olyan volt, mint egy habkönnyű protézis,

mert nem működik már a képzeletúgy, ahogy kéne, s ha el nem repedhazáig, hát majd hallok mindent mégis.

8

(S

zögl

iget

, 195

1) –

Mis

kolc

Fe

csK

e c

saBa

9

Fec

sKe

csa

Ba

FECSKE CSABA

Ősz van újraitt van az ősz itt van nagyonPetőfire gondol az embers hallgatja a rozsdásodó levelekidegesítő zörejéta levélszárak halk roppanásátkisgyerekek gesztenye-mosolytgyűjtögetnek a parkbanóvó néni kék szemhéjávalletakarja a világottörkölyízű volt a csókaz ég szerelmes vizében madarak mosakodtak

szétcsorgó arc az unatkozólevegőben már tudod aki maga van az félaki fél az magára marad köd ébresztia fájdalmat a csontban hazatalál a csönda csukott ajtón át kétségbeesettenkaparászik a fény az ablaküvegenrigóhang veri föl a délutánt a kertbenahol angyalok öltöztek át az ünnepekrekinek a mosolya volt az arcodmegörökít a szomj a szépre nem lehetelfelejteni nem lehet kikerülni az életetősz van és mi élünk kedvesem

Egészen másilyenkor már fáj az ősz a ködnekkavicsként peregnek ki szádbóla szavak a szavak nem tudnak magukrólnem tudják melyik nyár után sír a fűs mit akar a nagy tehénszemekbenvisszakéklő idő mely moccan egy

fájdalomnyit október után most a novembert tanulhatodnapok távoztát mutatják hulladékainkés egy azonosíthatatlan árnyékazt hiszem a szépség áldozata voltés most eltűnik bennem mint kő a vízbenelkezdi titkolni magát ami vanés egészen más lesz belőle mire előkerül

Mint hóban a lábnyommiért hogy nem beszélsz rólaapádról sosem valóbannincs szavam elveszne a gyászszakralitása a szóban

mert tudod aki én voltamannak már más van a helyéna szenvedésem önmagátvonná kétségbe mert nem én

vagyok a szavaim nem énsokkal inkább némaságommely úgy vall rám mint cinkérea hóba rovátkált lábnyom

A Kiscsillag zenekar Fishing on Orfű című számához videóklip. Kompozit utómunka.Rendező: Lévai Balázs, operatőr: Kőrösi András, artwork: Weigert Miklós

10

(G

yula

, 197

3) –

Sze

ged

Bec

sy a

Md

rás

11

Bec

sy a

Md

rás

BECSy ANdRÁS

Ha jön a Tél,A szuterénben lakó részeges családVisszahúzódik, megnémul,Nem veri magát,Aztán TavasszalA téli gumikat nyárira cseréljük,A sportmedencéről,A szobrokrólLehámlik a ponyva,Egyeztetni kell gyorsanA szabadságokat,Sorsot vetünk a hónapok napjain,Mert rövid időt mérnek mostanság,Hamar zuhan a NyárA kerti fehér fonott fotelbe,Viccet ereszt a fröccsbe,Kávét rendel,Régi házakat fényképez,Klaffog papucsa,A szuterénben család veri magát,És ezt mind a kofferébenGondosan megőrzi, hogyNe kelljen sorsot vetni rajtuk,Ha jön az Ősz,Mely a nyári gumikatTélire cseréli,Mikor a szobrokra márPonyvák kapaszkodnak,Fázik a sportmedence,Ilyenkor jó kollégistakéntTeával, tollalSzilenciumra készül,Bohóc bambaságbaKell bábozódnia,De tudja,Kékje, zöldje, rozsdavöröseBegyógyul majd,Ha jön a Tél.

Hagyjuk,Nem kell forszírozni,Untig elég ez, ami itt van,Bent a szobában, ennyi és mi,Amit a „kint” adott, már megírattatott,Csak olvasni kell,Riglizd az ablakot, zárd az ajtót,Kevéske dohány, köménymagleves,Spenót, csirke kompóttal,A kertben nyáron bodza terem szörpnek,Ahol a fiú tegnap a virágágyáson csigát talált,Üres a ház, mondtad,Nyugodtan vele alhat, kis markábanSzorította kincsét, mely másnap szaglott,Az óvatos állat belerohadt,S a legényke tenyerét sikáltuk,De mintha még éreztük volna,Mostuk egyre,Egyre mostuk,Aztán mondtad, elég lesz,Hagyjuk.

KétLeütés szünetébenCigarettapernye szállA klaviatúra billentyűi közé,Míg te angol–hollandBálás butikbanIngeket, zakókat vásárolsz nekem,Velük díszítesz fel, magadra szabsz,Hogy hajnalban, indulóban,Szépen öleljem át a fiút és a lányt,Több kiló gyémántkéntNehezülsz rám,Alattad tündöklök fényesenLevegőért kapálózva,Izzadtan lapátolod egyre felA homokóránk aljáról a sárga port,S én segítenék, de mágiád,

12

Bec

sy a

Md

rás

13

(B

atto

nya,

196

3) –

Gyu

la

Kiss

OTT

ó

Ez a varázs egy hegy tetejére ültet,Moccanni sem bírok,Nem engeded ki pórusaimból a nedvem,Ne bíbelődjek, mint első találkánkkor,Hadd aludjanak autóvezetőimJambikus lejtésű útjaimon,Utazzak csak, rakjam tele kofferem,Mert szilenciumra készülök márTeával, tollal, köménymaglevessel,Kevéske dohánnyal, egy tengeri csigaházzal,Melyben a sós víz szava suttog,Mert te tudod, szabad életemLüktetése a te metronómod,Mert te tudod, így kell történjen,Mert te tudod, ez kell nekem,Egy a tik-tak, ez az egy-Két.

NovemberFényfonálból szőttbáli selyem-termek azőszi temetők.

BikaLány-póló alattkeményedő mellbimbóa májusi rügy.

KékHóban üveg-arca Tiszából csáklyázottörök szerelem.

KISS oTTó

A másik országA főbérlőm bevonulás előtt felemelte a lakbérem árát ezer forintra. Nem volt benne rossz szándék,

akkor még egyikünk se tudta, hogy bevisznek, egyszerűen csak követte az év eleji áremelkedéseket. Amikor megmondtam neki, hogy februártól katona leszek, közölte, havi ötszázért fenntartja ne-

kem, és ha akarok, másfél év múlva visszajöhetek. Még szerencse, hogy nem egyeztem bele, mert a zsoldom alig több mint feleannyi lett.

Február elején, a bevonulásom előtti hétvégén jó néhány holmit hazavittem öreganyámhoz, de a Citkóról elhozott edényeket, az asztalterítőt meg az evőeszközöket Vánkosdon hagytam, és két váltás ruhát is, hogy ha majd kimenőt kapok, átöltözhessek. Az utolsó nap bepakoltam mindet a szennyes ruháknak használt kosaramba, és megkértem Mednyánszky Mártát, hogy leszerelésig a bolt raktárá-ban tárolhassam, így amikor hosszabb kimenőt kaptam, az első utam hozzájuk vezetett, persze ha ép-pen nem utaztam haza Citkóra. Szilveszter napján azonban csupán az eltávozásra menőket engedték ki időben, én a többi kimenőssel együtt csak este hatkor hagyhattam el a laktanyát, a papírboltot pedig Mártáék addigra bezárták, nem tudtam ruhát cserélni.

Jólesett, hogy Annának nem volt kínos az öltözetem. Peti ruháit fel se próbáltam, szemre is látszott, hogy egyik sem jönne rám, és egyébként se szándékoztam nála aludni, legkésőbb reggel nyolcra vissza kellett érnem a laktanyába.

Mivel a többiek hajnali háromig nem érkeztek meg, a kulcsot a lábtörlő alá tettük, és egymásba ka-rolva elindultunk a belváros felé. Rettenetesen hideg volt, a tányérsapkát azért csak levettem, de végig a hónom alatt tartottam, hogy ha szükségem lenne rá, azonnal visszatehessem, bár reméltem, hogy újév hajnalán mégsem annyira szigorúak a járőröző váposok.

Négy szórakozóhelyet jártunk végig. Se katonai rendésszel, se Petiékkel nem találkoztunk. Az utolsóhoz Anna már elég közel lakott, természetesnek tűnt, hogy hazakísérem, és onnan egyébként se kellett sokat visszagyalogolnom a laktanyáig. A vezetéknevét azonban nem volt merszem megkér-dezni, szerencsére a lakótelepi paneltömb bejáratánál, ahol elbúcsúztunk, a kapucsengők mellett csak egyetlen női név állt: Velkovics Anna IV. em.

A biztonság kedvéért rákérdeztem.– A negyediken laksz?– Tizenkettes lakás – mondta, és átölelt.Álltunk így egy ideig, aztán, amikor elengedett, kijelentette, hogy nem fog meglátogatni. Szívesen

jönne, csak nem akarja kompromittálni magát, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a laktanyában találkozna néhány volt tanítványával. Ám ha kimenőt vagy eltávozást kapok, itt szinte minden délután megtalálom.

Január harmadik hétvégéjén láttam újra. De arra, ami azon a péntek estén történt, egyáltalán nem voltam felkészülve.

Négykor jöttem ki a laktanyából, át se öltöztem, igyekeztem hozzá. Nagyon erősnek éreztem ma-gam, szinte felszaladtam a negyedikre. Megkínált vörösborral, intettem, hogy nem kérek. Leültünk egymás mellé a nagyszoba kanapéjára, hallgattunk, de fél perc múlva már egymásnak is estünk.

Aztán estefelé mégiscsak megkívántam a vörösbort. Míg Anna az alsóruháit keresgélte a nagy-szobából a hálóba vezető útvonalon, én poharak után kutattam a konyhában. Jókedvű volt, nevetgélt. Mindkettőnknek töltöttem, ittunk néhány kortyot, megnéztem a lakást, és közben kérdezgettem. Ki-

14

Kiss

OTT

ó

15

Kiss

OTT

ó

derült, hogy tősgyökeres vánkosdi, a szülei ma is a belvárosban élnek, itt végezte a gimnáziumot, itt érettségizett, aztán felkerült Pestre. A főiskola után tizenkét évet tanított fent, és csak hat évvel ezelőtt jött vissza Vánkosdra.

Nőies volt, de nem telt, inkább lányos. Ha azt mondja, huszonnyolc, elhiszem neki. Maximum harmincháromnak néztem, de ahogy számolgattam az iskolákban töltött éveit, rá kellett jönnöm, hogy annál mindenképpen több.

– Negyvenegy leszek tavasszal – mondta mosolyogva.Nem hittem el, meg kellett mutatnia a személyi igazolványát, és ez nagyon tetszett neki.Kiderült, hogy ’45. április végi születésű. Az anyám, ha élne, két hónappal lenne nála fiatalabb. Kimentünk az erkélyre rágyújtani, vittük a poharakat és a bort is.Az a baj, mondta, hogy nem tudja, hogyan szólítson.– A Károly túl hivatalos, a Karcsi meg nagyon gyerekes. És te már nem vagy gyerek. Nincs valami

beceneved?– Gyerekkoromban néhányan Szinemának hívtak, de nem szerettem. Aztán meg, a középiskolá-

ban, Muzsiknak. Az valamivel jobban tetszett.– Károlyka? – kérdezte. – Kari?– Karika – mondtam szigorúan.Rám fújta a füstöt. – Az nem jó, az nagyon kerek. Te meg inkább hosszúkás vagy – nevetett, aztán

a szemembe nézett, és kezet nyújtott: – Velkovics Anna – mondta.– Tudom – mosolyogtam. – Mozik Károly – tettem a tenyerébe a kezem, és csak akkor jöttem rá,

hogy miért volt ez a hosszas felvezetés. Ugyanaz történt vele is, mint velem. A szilveszteri bemutatko-zásnál nem értette a vezetéknevem.

Kortyoltam a borból, és már-már bevallottam volna neki, hogy én is csak a névtábláról tudom a teljes nevét, de ahogy felé fordultam, láttam, döbbenet ül az arcán, a tekintete teljesen megfagyott.

Ivott egy kortyot, nagyot szívott a cigarettájából, aztán valami mélyről jövő, földöntúli hangon meg-kérdezte:

– Te citkói vagy?– Citkói – mondtam. – Mert? Baj?Megint ivott, és újra mélyet szívott a cigarettából.– Nem baj – felelte. – Csak kicsit összezavarodtam.– Talán van ott valami rokonod? – kérdeztem.Ingatta a fejét.– Hát akkor? Szép hely, legalábbis nekem tetszik. Bár lehet, hogy csak azért mondom, mert ott

nőttem fel. Jártál már Citkón egyáltalán?– Jártam, de csak egyszer. Pálinkát venni. Úgy tíz éve. Találkoztam veled is, te még gyerek voltál,

nem emlékszel.– Én? – kérdeztem könnyedén. – Mindenre emlékszem!Aztán jutott csak eszembe a vánkosdi kalapos kisasszony, aki pálinkát vett tőlünk, és Románcot szívott.– Szürke Skodád volt? Skoda 1000MB?Nem válaszolt, lefelé mutatott, a parkoló autók egyikére.– Az? – kérdeztem.Bólintott.– Hát ez hihetetlen! Ha valaki mesélné, azt gondolnám, csak kitalálta.– Az élet furcsa dolgokat tud produkálni – közölte lakonikusan és mindenféle érzelem nélkül, akár

egy tanórán. Néhány pillanatra felidéződött bennem a kalapos kisasszony citkói látogatása. Megvolt a halvány-

zöld ruha, cigarettája filterén a rúzs, és az is, ahogy nyitott bundában lehajol hozzám, de a parfümillat akkor sem akart előjönni. Nagy slukkot szívtam, és egy másodperc erejéig érezni véltem Jávorka orosz kölnivel átitatott Románcának szagát. Aztán eszembe jutott, hogy annak idején apró, barnásvörös szemölcsöket láttam Anna kézfején.

Megfogtam a bal kezét, de egyetlen szemölcs se volt rajta. Közben ránéztem a másikra is, a bőre hibátlannak tűnt, csak a vékony ereket láttam és ujjai közt a félig szívott Sopianaet.

Elbizonytalanodtam, nem voltam egészen meggyőződve róla, hogy igazat mond. – Hat éve szedték le, amikor hazajöttem – közölte, mintha csak tudná, mi jár a fejemben. – Új fog-

orvoshoz mentem, ő javasolta, hogy ingyen megcsinálja. Eltünteti őket, mintha sose lettek volna ott.Visszazökkentem a bizonytalanságból, nem volt már bennem kétség. – Tudod, hogy mennyit gondoltam rád tízévesen? Nagyon tetszettél, teljesen beléd szerettem. So-

káig őriztem magamban az illatodat is.– Én is sokat gondoltam rád – mosolyodott el végre.Nem értettem, mit akar ezzel.– Viccelődsz? – kérdeztem bizonytalanul, de azért megpróbáltam én is mosolyt erőltetni az ar-

comra. Újra ivott a borból. Menjünk be, mondta.Elnyomtuk a cigarettát, és leültünk a kanapéra. Hallgattunk egy ideig, nem tudtam, mit tegyek.

Aztán Anna felállt, töltött magának még egy kis bort, és oda-vissza járkálni kezdett a szekrénysor előtt.

– Az édesanyád osztálytársam volt a gimnáziumban – kezdte. – Nemcsak hogy osztálytársam, de a legjobb barátnőm.

– Meghalt – szóltam közbe.– Tudom, sajnálom – jött egészen közel, és megállt előttem. – A gimnázium után együtt mentünk

fel Pestre, ő dolgozni, én tanulni, de azért még sokáig összejártunk az után is, hogy megismerte az apádat.

Beletemettem a fejem az ölébe.Egy-két percig így maradtunk, aztán nagyot sóhajtott, és letette a poharat a dohányzóasztalra. – Nem kéne többet találkoznunk – mondta.Átöleltem a csípőjét, közelebb húztam magamhoz, felemeltem a szoknyáját, és a két combja közé

fúrtam az arcom.Megsimogatta a fejem, aztán eltolt magától.– Lehet, hogy tényleg nem kéne – néztem fel rá. – Biztosan sokkal tapasztaltabb fiúkhoz vagy

szokva, pedig délután még úgy látszott, hogy egészen jól érzed magad. Vagy csak úgy csináltál? Néhány pillanatra elhallgattam.– Hallottam már ilyet, de akkor se értettem, hogy miért jó az a nőknek, ha megjátsszák magukat.

Önmaguk ellen dolgoznak, vagy nem?Anna nem válaszolt. Megint nagyot sóhajtott, de most egészen másmilyent, és mintha egy kis mo-

soly is végigfutott volna az arcán, legalábbis úgy láttam. Aztán mindkettőnknek töltött, és leült mellém a kanapéra.

– Nem erről van szó – mondta. – Nagyon nehéz így. És hosszútávon egyébként se működne. Előbb-utóbb mindenképpen el kellene, hogy engedjelek, hisz az anyád lehetnék.

Egy hajtásra ittam ki a bort. Felálltam, aztán újra öntöttem magamnak. Elvettem egy cigit a do-hányzóasztalról, és kimentem rágyújtani. Anna nem jött utánam.

Fél kilenckor búcsúztam el tőle, pedig tízig volt kimenőm. Az ajtóig kísért, ott váltunk el.Akkor azt hittem, ezzel vége is a történetünknek. Igaz, a folytatásra még néhány évet várni kellett,

és teljesen máshogyan is alakult, mint amire egyáltalán számíthattam. De aznap este ebből még sem-mit se sejtettem, nem is gondolhattam ilyesmire. Ahogy mentem lefelé az üres lépcsőházban, teljesen megsemmisültnek éreztem magam, elkeserített és kétségbe ejtett, hogy az előzmények ellenére a kap-csolatunk ilyen rövidre sikeredett, és fogalmam se volt, hogy ez az egész, a szilveszteri meg a januári együttlét olyan folyamatokat indíthat el, amelyek nemcsak a jövőmet befolyásolják, de bizonyos érte-lemben még a múltamat is képesek átírni.

Nem mentem be rögtön a laktanyába, leültem az Üveges ajtajával szembeni bárszékre, a pulthoz, és négy féldeci cseresznyepálinkát kértem egymás után. Minél részegebb lettem, annál nagyobb volt bennem az indulat és ellenszenv Anna iránt. Azt hiszem, meg akartam gyűlölni, hogy könnyebb le-

16

Kiss

OTT

ó

17

Kiss

OTT

ó

gyen elfelejtenem, de ez akkor még nem tudatosodott bennem. Csak másnap gondoltam végig, és azt is csak tiszta fejjel véltem megérteni, hogy tulajdonképpen miért is szakított velem.

Ahogy teltek a napok, egyre inkább igazat adtam neki, és az ő szemszögéből nézve a történteket beláttam azt is, hogy helyesen döntött. Az első napokban még bántam, hogy nem kérdeztem meg az apámról. Ha faggatom kicsit, mesélhetett volna róla, hisz sokkal jobban ismerhette, mint én, végül arra jutottam, hogy talán jobb is így, éppen eleget emlegette gyerekkoromban az anyám. De azért sok-szor eszembe jutott az elszalasztott lehetőség, és időnként furdalt a kíváncsiság is, hogy vajon Anna hogyan látta, valójában milyen ember is volt az apám.

Februárban, amikor Boross Petiék elmentek, egyik napról a másikra egyedül maradtam. Ahogy kö-zeledett a leszerelésük időpontja, akár a többi öregkatona, ő is egyre nyugtalanabb lett, éreztem rajta a készülődést, már nagyon elvágyott onnan. Korábban egyáltalán nem érdekelték a laktanyai szokások, az utolsó hetekre mégis követte a többi öreg példáját, beszerzett magának egy zöld-sárga mérőszalagot, hogy mindennap az orrom előtt vághassa le az aktuális centit. Ha röhögött vagy bugyuta versikéket sza-valt közben, nekimentem, földre vittem, vagy csak lökdösődtünk, ha meg sikerült elszaladnia, megker-gettem, így szórakoztattuk egymást esténként, hogy valamivel elüssük a takarodókig hátralévő időt.

Azon a hajnalon, amikor leszereltek, éktelen dalolászás vert fel az álmomból. Néhány percig na-gyon bosszantott, aztán amikor teljesen kiment az álom a szememből, még el is mosolyodtam, mert a szokásos katonadalok után meghallottam Peti régi kedvencét is az ablakunk alatt. Tudtam, ez a gesztus nemcsak úgy általában a bent maradóknak szól, hanem elsősorban nekem, és ennek azért örültem, sőt, cseppnyi biztatást is kihallani véltem belőle. Csak az ő ötlete lehetett, és nem hiszem, hogy nagyon rá kellett beszélnie a többieket, elkezdte énekelni, azok meg vele ordították.

Reggelre öregkatona voltam. Számítottam rá, hogy míg az újonnan bevonultak kiképzési hónapja tart, nekünk, utolsó időszakosoknak is őrszolgálatot kell adnunk, de arra nem gondoltam, hogy még jóval később is. Alig telt le az egy hónap, beszélni kezdték bent, hogy a másik vánkosdi laktanyában az egyik újonc főbe lőtte magát a toronyban. Néhány nappal a pletyka terjedése után a laktanya-parancsnokunk elrendelte, hogy az újonnan bevonultak határozatlan ideig, a parancs visszavonásáig nem adhatnak őrszolgálatot. Ekkortól a szóbeszéd valóság lett, szinte mindenki véleményezte a másik laktanyában történt esetet. Bár hivatalosan akkor se közöltek semmit, a parancs azonban létezett, a középidőszakosok mellett tehát mi is kénytelenek voltunk tovább vállalni a toronyszolgálatokat, és ezt nem sok öregkatona tolerálta. Az újoncaink egyébként sem vidám élete az állandósult zaklatásoktól még a szokásosnál is keményebb lett, az öregek többsége a nyakukba varrta az öngyilkosságot, mintha valóban ők tehetnének róla, nyálas kis kopasz idegbetegek, ez volt a legenyhébb szófordulat velük kapcsolatban. Nem irigyeltem őket, ugyanakkor én se örültem a fejleményeknek, nemcsak azért, mert az íratlan szabályok szerint öregkatona már nem ad őrszolgálatot, hanem mert tényleg nem tartozott a legszebb álmaim közé, hogy háromórás váltásban éjjel-nappal fent üljek a toronyban.

A februári újoncbevonulás után mi is vágni kezdtük a zöld-sárga mérőszalagot, de nem sok örö-münk telt benne, hónapokig alig aludtunk. Amikor véget ért egy-egy huszonnégy órás szolgálat, pár napot mindig pihenhettünk, de mire a szervezetünk visszaállt volna a normális éjjel-nappali ritmusra, kezdődött elölről az egész: három óra az üvegkalitkában, három a priccsen.

Teltek a hetek, a parancsot nem vonták vissza, közben kitavaszodott, és áprilisra olyan meleg lett, hogy mielőtt a nappali szolgálatokra készültem, mindig teleöntöttem a sapkámat vízzel. Éppen csak annyira húztam a fejemre, hogy felül hűtse, de azért közben valamennyi csorogjon is le belőle a tar-kómra és a halántékomra. A surranót levettem, az inget kigomboltam, és a kulacsból lötyköltem némi vizet a mellkasomra, mert április végére az üvegfalak között tényleg elviselhetetlen lett a hőség. Süttet-tem a hasam órákon át, míg nem jött a váltás, mást úgyse tehettem, akkor legalább barnuljak.

Arról, hogy Csernobilben felrobbant az atomerőmű, egyáltalán nem hallottunk. Én csak koraősz-szel, a leszerelés utáni hetekben szereztem róla tudomást. Eckler Imre mesélte, hogy állítólag este bemondták a rádió kilencórás híreiben, de reggel már nem lehetett hallani, letiltották. Úgy tudta, a katasztrófát követő délelőttön a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársai egy utcai telefonfülké-ből felhívtak néhány budapesti és megyeközponti bölcsődét, óvodát, iskolát, hogy figyelmeztessék a gondozókat és a pedagógusokat, az erős napsugárzás veszélyes lehet a gyerekekre. Először az intézmé-

nyek dolgozói között terjedt a hír, aztán továbbadták egymásnak az egész országban, így ért el a tanév végére Imréék iskolájába is.

Hozzánk, a laktanyába viszont nem ért el, még leszereléskor se tudtunk róla. De történt néhány szokatlan esemény bent is. Illetve nem is annyira az események tűntek szokatlannak, inkább a meny-nyiségük, és hogy mindez szinte egy időben, két-három hónap alatt zajlott. Azzal kezdődött, hogy május legelejétől hirtelen megszaporodtak a szakállas katonák. Borotválkozás után elfertőződött és begyulladt a bőrük a szőrtüszők környékén, ezért a laktanyaorvos javaslatára egyre többüknek engedé-lyezték a rövidre nyírt szakállt. Nekem nem voltak ilyen problémáim, viszont egyik napról a másikra barna foltok jelentek meg a hasamon és a hónaljam közelében. Először négy-öt, néhány nap múlva pedig újabbak. A toronyszolgálatos öregkatonák közül többen is felfedeztek magukon hasonlót, kivé-tel nélkül azok, akik szolgálat közben levették vagy kigombolták az ingüket. Heten-nyolcan lehettünk, nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy együtt mentünk le a laktanyaorvoshoz, aki mindnyájunkat azzal nyugtatott, hogy sima anyajegyek, egyébként meg, tette hozzá, soha nem múlnak el. Akkor egyi-künk a bőrrákról kezdett neki magyarázni, de az orvos úgy nézett rá, mintha nem tartaná egészen beszámíthatónak, aztán elmosolyodott, nem kéne annyit napozni, mondta, majd közölte, hogy ő még soha nem találkozott húszéves rákos emberrel, úgyhogy ne aggódjunk. Igaz, tette hozzá később, mi-közben kifelé tessékelt minket a gyengélkedőből, ilyen foltok is inkább csak időskorban keletkeznek.

Azt vettem észre, hogy nem foglalkoztat se a bőrrák gondolata, se az, hogy esetleg meghalhatok. A dolognak ez a része teljesen hidegen hagyott, csak az nyugtalanított, hogy ilyen pöttyökkel a hasa-mon nem tudok majd komoly barátnőt találni. Ha levetkőzök valaki előtt, azonnal elmegy a kedve tőlem, és nemhogy hosszú távú kapcsolatom, de még alkalmi se lesz. A beteg embert senki se szereti, legfeljebb egy másik beteg.

De ilyesmiről nem esett szó köztünk a laktanyában. Minden érintett maga próbálta feldolgozni az esetét, és ha valaki mégis felhozta a témát, többnyire egyetértett az orvossal, azon a véleményen volt, hogy az anyajegyek az erős napsugárzásnak köszönhetőek, és hogy ez az egész összefügg az ózonréteg elvékonyodásával, amiről egyébként is sokat hallottunk akkoriban a tévében és a rádióban. Végül én is ezzel a magyarázattal zártam le magamban az esetet, maradt ugyan bennem kérdés, mert a bevo-nulásom utáni nyáron is elég sok őrszolgálatot adtam, ugyanúgy hűtöttem magam vízzel, ugyanúgy félmeztelenre vetkőztem a toronyban, de csak lebarnultam, nem jelent meg rajtam semmiféle folt. Azt pedig elég nehéz volt elképzelni, hogy egyetlen év alatt ennyit romlott az ózonhelyzet.

Szokatlannak tűnt az is, hogy május végétől, június elejétől friss zöldségek jelentek meg a kony-hán. A reggelihez majdnem mindig adtak retket vagy zöldhagymát, az ebédhez salátalevelet, vacsorára spenótfőzeléket, korábban viszont szinte kizárólag konzerven éltünk. Júliusban megint változott az étrend, nem volt olyan nap, hogy valamilyen formában ne kaptunk volna lencsét. Többek szerint egye-nesen a földekről érkezett, mással nem nagyon magyarázható, miért van tele gizgazzal. Tény, hogy naponta találtunk levesben, főzelékben ismeretlen eredetű szárakat, hajtásokat, magokat, esetenként diónyi szúrós-szőrös terméseket. Én az ilyesmit a tányérom szélére rakosgattam, mert a torkosabbak közül többen is hasmenéssel küzdöttek, néhányan rosszul lettek, többnyire az újoncok, akiknek alig jutott idejük az étkezésre, ezért válogatás nélkül mindent felfaltak. Egyesek szerint a csattanómaszlag volt a bűnös, én azt se tudtam, mi az, csak jóval később, évekkel a leszerelés után hallottam róla újra, és akkor is csak annyit, hogy erősen mérgező, meg hogy állítólag a halálos adag, illetve a gyógyászati célra használt mennyiség közt alig van különbség. Arról is csak leszerelés után szereztem tudomást, hogy a csernobili sugárzás miatt éppen abban az időszakban nem kellett volna kerti növényeket ennünk, főleg a friss zöldségeket, elsősorban a salátát kellett volna kerülnünk. Eckler Imre mondta, hogy ’86 kora nyarán az ő menzájukon is megjelentek a zöldségek, úgy hallotta, Ausztria, és még néhány ország, ahová korábban exportáltunk, a sugárfertőzés miatt nem vette át a termést, de népgazdasági érdekből nem veszhetett kárba, ezért etették meg a katonákkal és a diákokkal.

Nyár lett, mire a laktanyaparancsnok visszavonta a rendeletet, és az első időszakosok felváltottak minket a toronyban. Végre pihenhettünk, ahogy a lassan kiérdemesülő öregkatonákhoz illik. Naphosz-szat a tévé előtt ültünk, vártuk a mexikói futball vébét. A selejtezőcsoport biztató mérkőzései után iz-galmasnak ígérkezett, jó csapatunk volt, akár a döntőre is esélyes, legalábbis azt hittük. Aztán, amikor

18

Kiss

OTT

ó

19

(S

zatm

árné

met

i, 19

59) –

Mar

osvá

sárh

ely

KOvá

cs

an

drá

s Fe

ren

c

az első meccsünkön hat-nullra kikaptunk a szovjetektől, nagy lett a gyász a laktanyában. Hiába vertük meg később Kanadát, a franciáktól elszenvedett három-nullával még a csoportból se mentünk tovább.

Hetekig nem néztem meg egyetlen mérkőzést sem. Csak június vége felé, az utolsó néhány meccs-re ültem megint képernyő elé. A döntő utáni hónapban volt még egy rövid és egészen komolytalan hadgyakorlatunk a vánkosdi határban, a mérőszalagból hátralévő húsz centit ott ragasztottam egy favonalzóra. Már az első reggelen kiderült, hogy az öregeknek semmi dolgunk nem lesz, három napon át őgyelegtünk hát a sátrak és a harcálláspontok között, és néha bicskával vagy körömreszelővel nyi-száltuk egyet-egyet a vonalzónkon. Igazán csak azon a gyakorlaton éreztem meg a bent töltött másfél év hiábavalóságát, azt, hogy mennyire fölösleges volt mindezt végigcsinálnunk, megtanulni azoknak a régi szovjet fegyvereknek a használatát, amelyekkel legfeljebb a II. világháborúban tudtunk volna némi ellenállást tanúsítani, és hogy a laktanya is tulajdonképpen csak azért van, hogy legyen hol tárolni az elavult műszereket meg azt a néhány lestrapált Csepel teherautót, amelyeket elméletben minden körülmények között, akár életünk árán is meg kellett volna védenünk.

Judit karácsony után már nem jött be a laktanyába. Igaz, nem is számítottam rá, de az utolsó hó-napra alig akadt elfoglaltságom, ezért újra sűrűbben eszembe jutott, és megfordult a fejemben az is, hogy esetleg meglátogat.

Nem jött, mi mentünk. A volt harmadidőszakosokat egy esős, viharos augusztusi hajnalon enged-ték ki. Talán a friss levegő tette, talán a szokatlan időjárás, vagy inkább az érzés, hogy soha nem kell már visszajönnünk, nem tudom, mindenesetre azon a hajnalon másképpen léptünk ki a laktanyaka-pun, mint korábban bármikor.

Mielőtt végképp szétszéledt volna a társaság, a bent maradók ablakai alatt elénekeltük, amit ilyen-kor el kell, aztán hat másik leszerelővel, akik még nem akartak hazamenni, az ereszek takarásában elindultunk Boross Peti másfél szobás lakásának erkélye alá. Erős szél fújt, behordta a csatornákból le-csorgó vizet a házfalakra, néha az arcunkba csapta, de nem bántuk, talán még jobb kedvünk is lett tőle, végigröhögtük az utat. Úgy tűnt, az égiek lassan megelégelik a helyzetet, mert ahogy közeledtünk, egyre csendesedett az eső, és mire odaértünk, éppen elállt. Nem tudtam, Peti tényleg disszidált-e, de azt igen, hogy ha otthon alszik, ébredés után, mielőtt a másik oldalára fordulna, megnyugvással fogad-ja majd, hogy mi is túl vagyunk rajta, hogy nekünk is sikerült, és talán még el is mosolyodik magában, amikor meghallja azt az Illés-dalt, amit hat hónappal korábban ő is elénekelt nekünk.

Részlet egy készülő regényből

KoVÁCS ANdR ÁS FERENC

Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékábólEzernyolcszázkilencvennégyMiklós cár már a trónra lépett,A tar sakál börtönbe ment –Bősz elnyomottak dolga végettNem nyughattak se fönt, se lent.

Nyüzsögtek tört rabszolganépek,S a „Szahalin” is megjelent!(Csehov még nem kért öröklétet –Nem ízlelt pezsgő végtelent.)

Az évben épp világra jöttemSzentpéterváron, s persze, mégNem sejthettem – majd egyre többen

Leszünk mi eltűnt nemzedék!(Cirkálók, süllyedünk a ködben.)Kiömlő vér suttog fölöttem

Egy Mandelstam-sort… MesszeségKék lapja leng tépett füzetben:„Én kilencvennégyben születtem…”

Csehov CapribanCsehov Capriban nem volt Gorkijnál –csak Uljanov… De én nem ápolombaljós emlékük! Nékem Nápolyomsincs… Így elég a szvetlogorszki nyár,hol híg vodkát, jobb sorra sort kínála kormányzó elvtárs helyettese,

Fogadóóra – m1, oktatásügyi műsor főcíme, arculata, megrendelő: Színfolt Film

20

KOvá

cs

an

drá

s Fe

ren

c

21

KOvá

cs

an

drá

s Fe

ren

c

s nem dönteném be tán helyette se,mert ordenárén, szörnyen ordibál,mint Uljanov, sakk közben, Gorkijnál,mert Makszim újra tönkreverte őt –népben felbujtva törpe tetterőt…De durvább tengerparti parti vanmost egy levedlett, balti Capriban!Uborka herseg, füstgomoly remeg,sült kolbászt csennek kóbor, gyors ebek,szabad tömeg zúg – jólét itt a nyár!Csak hurkaárus bódék szitka száll.

Gyorsított film egy nemzedékrőlBorisz bús, bármilyen szerepbenFeszít – szelíd kilencvenes.Születni pech kilencvenegyben –Mihailhoz ki lesz kegyes?Hát Mandelstamhoz?... És ProkofjevTán pórul járt?... Gyerekmesék!(A lét futólag fölrovott kegy.)Fakult, kilencvenkettes égArcán sebes fény, megkopott jegy –A Cvetajeva éve, jaj!Aztán a Majakovszkijé jő –Dicsőség, hajsza, prosti kéj, nőPuffan szívébe… Szép hepaj!Majd Asztrov jött, s az árja Pilnyak,S a versbe fröccsent Jeszenyin –Korcsmák s múzsák csak rája nyílnakKöltészet döbbent mezein.

Villamos és vitorla(Lermontov és Gumiljov)

Fehérlik? Árván? Egy vitorla?De rég nem jártam tengeren!Bősz villamos vágtat vicsorgva –Visongat, rángat, reng velem.Dolgozni vonszol – s termel… Engem.Jelképnek már elég – nagyon…Ezen muszáj lesz elmerengnem –Tömbházak árnyán, kék padon…

Ha épp nem hurcol ingajárat –Bár néhány perc nyugalmat adAz alkotás… A munka várhat –Tán meglelem nyugalmamat.

Nem szélviharban s tengerárban –Csak szürke lakótelepen…Ha van szabad pad, s enyhe nyár van –Élhetem fakó szerepem…

S ha elszunnyadnék – rossz diákként,Megunt, orosz szigorlaton –Látnám: vad villamos zihál fényt,Szakadt eget vitorla von!

Változatok LermontovraI.

Túl lobbanékony volt, túl fiatal –Hűtötte lázas, rejtett szeretet,Mint fád színészt, ki sorsul kiagyalMagának pár nagy, vesztes szerepet,S ajkán undorral fordul ki a dal,De zord vidék mögött szép táj vonul –Őszintén játszik, önként, byronulBús hőst, kit vonz az örök vész hona,S önzőn pörgeti gyötrő démona…Mindent ő játszik – tengert, vad vihart!Mundérja éji villámmal kivarrt.

II.

Túl ingerlékeny ifjúsága tág,Szabad hegycsúcsról tárult horizont –Nehéz természet… Hordja bánatát,A hősi pózt, mely ájult porig ontSzépséget és vért – lovasság, csatákFoglalkoztatták, s cserkesz fegyverek,Inkább e naggyá serkent gyermeket…A költészet kegy, kíndúlt vágy, tusa,Szent közhelyek telt Kaukázusa –Szavak terhétől megroppant világAlatt tenyésző nyers romantikák.

22

KOvá

cs

an

drá

s Fe

ren

c

23

(N

agyk

álló

, 197

6) –

Nag

ykál

ló

MO

gyO

rósi l

ász

ló

III.

Maszkok mögött is ifjú arca még –Dacos, ragyog, ha szélvészt sérteget!Renitens költő – míg új harcban égSzirtet sebezve dönt le, s bérc egetHasít fölötte szét, ő hadba lép –Ki folyton más száműzetésbe ment,S tüzes lázongást, üres végtelentViselt, közönnyel tán, örökre, benn,Mert boldog volt, de már örömtelen.Fagyos kő űrbe porlón visszahal –Forró, mint nyáron omló sziklafal.

MoGyoRóSI L ÁSZLó

SzóközökNéha meghal bennem az állat,és bármennyire is kívánlak,azt szeretném, hogy a barátodlegyen veled, ne hagyjon már ott –Mikor titkoltad hónapokig,féltél, hogy haragszom majd, pedigaz ösztön fölé kerekedika józan belátás, s hogy szeretlek,hogy jobb nélkülem – együtt nektek,nincs lakásom a belvárosban,s kocsim. Csak útszéli árkom van.Ebédeljünk hármasban – kéred;hárítom: hozzád jöttem, érted?Elképzelem, hogy erős meg szép,s hozzá a briliáns elmét,s ahogy ott ülsz a társaságban,ha francia barátoknál van,s még szereted is, hogy ilyenkornem értesz semmit a szavakból,ahogy csak szóközökben fér megleveleinkben is a lényeg.

Mint akinél nincsenek otthonA lány, aki szakított velem,néha még átjön,olyanok vagyunk,mint akinél nincsenek otthon,jóllakatja éhséggel hiányát,tápot ad a reményszínes tollazatú papagájának,aki a nevén kívül más szót nem ismer,átjön a lány, illatozik, és megöntözi a virágokat,megöntözi a húsomban nyíló sebeket jóddal,pompázzanak a vágy vörösében,nagyon fáj,

Sandro – Paprika tv, főzőműsor főcíme. Megrendelő: 3+T Produkció

24

MO

gyO

rósi l

ász

ló

25

(B

udap

est,

1973

) –

Buda

pest

g

yöre

ga

Brie

lla

szeretném kisírni magamat a vállán,de ő arra kér, meséljek viccet neki,mert szeret nevetni,és ezért szeretem, ha nevet,ragaszkodik lepusztult lakásom tájaihoz,mégis egy idegennéllesz otthon ezután.

Lucius monológjaUtaztál-e már átszamártestben, barátom,a világon? Hálátadsz, hogy nem, s én belátom

nem fenyegethet bárkita boszorkány-segéd lány,felcserélve varázst, mita sors csak úgy eléd hány.

Ki Ízisz papja lettem,ott a huszadik századtáján segítek, essenveled is ily varázslat.

De légy te kutya inkább,öleb egy szingli-lakban,hogy két karból font hintádáltal élj boldogabban.

Ily csókokat, te bölcsész,kitől is kapnál, hogyhanem lenne szingli ő, ésnem lennél kutya-forma.

Simulj testéhez büszkén,így, nercbundán utazz átvilágvárosok üszkén,s ha hölgyedet ugatják,

vakkantással ne fáradj,vigyáz ő majd magára;porban fetreng e század,de övé csillogása.

GyÖRE GABRIELL A

Kislánydalok(részletek) Az a kisgyerek tényleg elment?Vagy itt dobol az ereimben?Mutatkozott és visszafordult?Fel kéne lelnem őt a nincsben? Milyen volt, milyen lehettem?Hogyan lehettem az, ki elmúlt?Megvetetten vagy szeretettenpengettem ért- és érzelem-húrt? Mennyi a fontos? Mi a lényeg?Hogy a ’baszni’-n tanult ragozni?Hogy imádott hóember-orralkabátzsebében hógolyózni? Szerette azt a vörös macskáta ház előtt, amelyik, látszott,nem tűri még gazdája vesztét,pedig már több nyár elvirágzott? Szeretett mosni PIKO-géppel,szeretett babát öltöztetni,olvasgatni a sok szép könyvetés valós boltokban költekezni. Az a kisgyerek, aki nemrégloncsos pulin ült nyáron hétszám,itt van-e még, vagy eltűnt végleg,s nem mutatja ki semmi létszám? Jogom volna-e újraírni,s a gazdag kisleányról szólni?Gazdag volt, amíg hitt magában,s egyedül is tudott dalolni.

26

gyö

re g

aBr

iell

a

27

gyö

re g

aBr

iell

a

****** ágyba fekszem, kelnék az útravilágból versekbe borulvamagammá olvasokágyamon görnyedezve hétrétmegváltásért, élményigényértszövegbe olvadokmegyünk az őszbe (nyárba/télbe)felnyálazom az esti égreszeptember vízjeléttisztaruhát és tisztaihletkeringtessen ne semmi kincsetoldjon csak szerteszétálomvonatra félve szállokbolgár kalauzt hol találokDezsőnyi-kedvesetS mint kertbe nyíló ősz világokvalahol az éjbe lemállokakár a reggelek

Sét-áltatásAz ősz ma szárnyas remegésminden nap mindig délutánaz árnyék, hozzánk hű kutyánkmegül, s amit lenyalt, a foltsötétlik bágyadtan, bután.

A Népliget napfény nem értfái között sötét sziszegs lapozgat ott a készleten,mint aki nem lát, s mit sem ért– múlt és jövő külön sziget -de elidőz néhány részleten.

Püthia szólKövek között kőként követni korttegnap mondod ki majd a mondhatatlanttalán ezért hogy tegnap óta tartkövek között kőként hogy itt maradtam

Pléhedénycsinálsz magadnak gyermeket, ha nemfélsz, talán túl új életre kella szem elnéz marad felületenkerül alá ne rántsd a mélyeden

valami halkan kitartón kaparott legbelül csak enyhén fémes szájíza szív dobog tatamm-tatamm-tatamma verszenére rímeket ha ráérsz

üss össze két tojást hisz itt a reggelnem is tartott soká pár mozdulat csake kórteremben épp középen fekszelvízszintesen a világ nyílt alattad

kés villa tányér szalvéta alátéta reggeli edény s kellékeipléhméhéből ha kisunyít a nappalsárgáját ablakkeretnyi kés szeli

majd elfelejted néz a szem keresztüljutottál fénylő, fehér kórterembeha mást csinálsz magadnak hát majd más szül

Amon tobin verbal videóklip / Hunyadi Jánossal közösen

28

(A

jka,

198

2) –

Nyá

rád

neM

es z

. Má

rió

29

neM

es z

. Má

rió

NEMES Z. MÁRIó

CsőrEngem a csőrök érdekelnek. Nem értem,hogyan lehet velük enni, csak kopácsoloka fal mögött. Regina hallja, de szerinteez nem is csőr. Le kell permetezni a fákat,hogy nagyra nőjön a szurokerdő. Nem akarokoda tojni, de a kicsiket majd eteti a gazda.Ismeri a szárnyasokat, szereti a szagukat.

LábAmi benső részeit illeti, az emberugyanúgy épül föl, mint minden négylábon járó állat. Ha mármost felegyenesedik,belsőségei kifordult állapotba kerülnek.A függőleges pozitúrából adódóhátrány kivált a terheseknél jóllátható, mind ami a magzatot,mind ami az anyát illeti. A gyermek,aki ilyenformán fejtetőre van állítva,igen aránytalanul kapja a vért. Ebbőla túláradásból fakad a szédülés,fejfájás, és az örökletes téboly.A két lábra állt anya ártalmaa koraszülés, és a szív,mely csüggeni kényszerül.

MellA daganatom vagyok, hurcolom és nyalatom.Nézed, anyu? – Erre büszkék a rokonok. Elcsodálkoznak, ha éjfél előtt érek haza, meg-fenyegetnek, hogy nem kapok majd tiszta ruhát.

De nincs is rá szükségem, mert a dagadtbanlakom és enni hoznak, akik rajonganakértem. Elvisznek táncolni és labdákkaljátszik a legerősebb, majd eldobja, ha márbüdösek. Ez a pillanat nem a csodáról szól,hanem a szakmunkásokról, akik jól tudnakvezetni és virágot is hoznak. Ragadósat!

Őszi páraTolom a kicsi kocsit, benne utaznakaz öregeim. Gyorsabban! – mondják,ahogy a pókháló körbefon. A fáskamramögött hányok. (Mintha a szomszédlányt.)Aztán sietve elásom és suhanunk tovább.A főutcán szekeret előzök és a hágóférfiakat balra kerülöm ki. Gomolygó,őszi pára! – kiáltják az öregek, amikorelérünk a mészégető tövébe. Már várnak ott.

Broadcast Color

30

(N

agys

zalo

nta,

196

5) –

Vés

ztő

Mag

yari B

arn

a

31

Mag

yari B

arn

a

MAGyARI BARNA

Versbe ragasztott lélek Csillának

ruhádat morzsolja folyton az ábrándkét e-mail közt hozzám az álom átrántéjféltájban is dolgozik az édena csók egységével bőrödet mérem

mellkasod telkén melled szép épületmelynek közelében elfog a szédülets ahogy szenvedélyköd terül az ágyraörömtől csapódik szememre pára

intenzív helyett ez az idill osztályszívemig kábít mindaz amit hoztáltestünk nedvei együtt enyvesedneks versbe ragasztják lelkét kedvesednek

Modellt ülsz a génnek Csillának

mire felraktalak ingem csupa víz lettde a nap mellett már mosolyod a díszlethajszáladon halkan a hangsúly citerázközben egem gyötör a vágy s az igeláz

modellt ülsz te bennem külön minden génneks a báj krétájával megrajzol az énekmagányomban lüktetsz gesztikulálsz párszora csönd karjaival nekem hadonászol

létezésed bennem a derűnek fórt adrégi tantárgyak jutnak eszembe róladbár olykor a gömbökben is lehet hibablúzod sejti szép tárgy a geometria

ahogy a pillanat most kettőnkből gusztálbőröd s bőröm között ölelés a mustárnézd a rímtányéron felvágott még maradtszótejből köpülök a lelkednek vajat

Mosoly-tromfok Csillának

a hold nekem most egy nagy hidegtálmelyből ajkunk csókokat szelektálbáj-poharadból óhajom kortyolmondd neked mennyit öntsek a szóból

suttog blúzod valamit mondanarázza nevemet szíved áramaartériádban két ember csapkodte és én úszunk édeni parthoz

szenvedélyemből kilóg pár jelmezaz éden bennünk új filmet rendezvéremben téged őriz a pitbullmikor a hiány felém elindul

kártyaasztalnál az ábránd játsziklevetkőzöl te egész az ászigmosoly-tromfokat magadból osztolhiszem elnyerlek téged a sorstól

32

(d

aráz

s, 1

958)

– Ú

jvid

ék

KOn

Tra

Fere

nc

33

KOn

Tra

Fere

nc

KoNTRA FERENC

A nürnbergi anzikszAz idő mintha egyetlen tömböt alkotna, amely megszűnt képlékenynek lenni, nem nyújtható kro-

nologikussá, és ettől mintha a bennrekedt történetek folyton körbejárnának, mint az óramutatók.Ahogy közeledtem, egyre sürgetőbbnek éreztem, hogy elintézetlen dolgom maradt, de ideérve, a

látvány, ami körülvett, kioldotta belőlem a türelmetlenséget. Már nem siettem sehová.A csipkézett városfal melletti tornyos épületek a legendák lovagvárait idézték. A sokszemű házak

mintha egymás hegyén-hátán tolakodtak volna felfelé, azon versenyezve, melyiküknek jut több és napo-nta hosszabb ideig a fényből. Növények kúsztak elő a résekből ugyanezért. A fény gyorsabb, de hiába siet, mert a sötétség előbb ér oda. A sötétbarnára pácolt gerendás, szimmetrikus homlokzatok ákombákomjai olyanok, mint egy abrosz szövésmintái. A házak lábainál pedig kutak csobognak, vízköpő szörnyek, pik-kelyes madarak, tollas kígyók és lubickoló szirének. Mind ugyanabban a mesében szerepelnek.

Ma mindenki az óriás bronznyúl előtt fényképezkedik, ami Dürer rajza alapján készült. Szobor-ban persze nem akkora csoda, mint a tenyérnyi temperafestményen, melyet már csak tízévente visz-nek egyszer a nyilvánosság elé. Nem akartam hinni a szememnek, amikor az Albertinában láttam a képet, hogy minden szál szőr különálló ecsetvonás; amennyi ideig néztem, és olyan érzésem támadt, mintha minden szál külön-külön másmilyen árnyalatú lenne a vörösestől a barnáson át a szürkékig, ezernyiszer mártva újra az ecsetet. És a nyúl vajon mozdulatlanul tűrte, vagy odaszögelték? A csipke-verőnő modellként nyilván hálásabb alany lehetett, csak ült ott az ablak előtt mozdulatlanul a vermeeri fénypászmában, húzgálva azt a cérnát le-fel, mégis elképedtem, hogy ez a világhírű festmény is csak egy tenyérnyi miniatűr, a Louvre egyik falának előretörő kiszögellésében kapott állandó helyet. Ahogy a nyúlon is minden szál, itt is minden ecsetvonás egyetlen tűszúrás irányába mutat, a méretarányosság ettől lesz olyan hiteles, mert igazából ez is egy csipke, és azért raktározza egymás mellé emlékezetének galériájában az ember éppen ezt a két képet, mert ott vannak a legjobb helyen, onnan bármikor előhív-hatók, és az élményt össze sem lehet hasonlítani a korábbról ismert reprodukciókkal.

Sándor bátyám egy hosszú levélben arról számolt be, hogy egy selyemszövő gép beállítását bízták rá, egy egészen finom kis munkát, melyben több száz színes szál futott különböző magasságokban. A műhelyben, ahol dolgozott, virágornamentikával díszített egyedi selyemkelméket állítottak elő olaj-mágnás megrendelőknek. Drága Csörém, küldök a kelméből egy tenyérnyi darabot, hogy lásd az én kezem munkáját. Tudom, hogy nem érdemes másnak írnom, de azért mindenkire szeretettel gondolok.

Minden családban van valaki, akinek ritkán vagy éppenséggel soha nem ejtik ki a nevét, nem be-szélnek róla, és úgy tűnik egy idő után, mintha nem is létezett volna. Holott nem vétett a családban senki ellen. A kollektív emlékezetben mégis úgy hagyományozódott, mintha egy finom porcelánkész-let levesestálját törte volna össze, megszakítva ezzel az ünnepi ebédek generációkon át visszhangzó kés-villa csörgését. Olyan nyugtalanító hangok vegyültek egyszeriben ebbe a tökéletes zajba, ami sér-tette a füleket, mert olyasmire emlékeztetett, amire addig senki sem gondolt, márpedig ezután bárkivel megtörténhet. Jól jött volna egy mágikus radír. Nem lehet viszont mindenkiből egyformán törölni az emlékeket. Sőt akadt valaki, aki igazságtalannak érezte az elhallgatást, és az asztalnál fennhangon kimondta, hogy örökölni fogjuk a félelmeinket is, ahogyan a szemünk színét.

Persze csakis négyszemközt mesélt róla a nagyanyám, apránként adagolva a történetet, ahogy nőttem, hozzáfűzve a többiek életét is, nehogy úgy tűnjön, mintha egyvalaki a többiek fölött lebegne magányosan. Kerülte a minősítéseket, igyekezett tényszerű maradni, mintha tudta volna, hogy így nagyobb hatást ér el, mint a túláradó érzelmekkel vagy mentségek keresgélésével. Nem akart semmit megmagyarázni. Senki mással nem beszéltem erről. Csak sokkal később tudatosodott bennem, apró jelek árulkodtak róla,

hogy azért ismerik a részleteket, hiszen a család együtt élt vele, és ebből a közös életből valaki úgy távo-zott, ahogyan addig nem volt szokás. Holott megvolt ennek is a szertartása, mindannyian emlékeztünk mindenkire holtában is. Nem voltak leküzdhetetlen távolságok sem. Az sem volt szokatlan, hogy folyton mozgásban volt az egész család, együtt és külön-külön tettek meg hatalmas földrajzi távolságokat. Tehát a jelenlét sem okozott gondot. Éppen ezért maradt előttem rejtélyes, hogy miért lett ő az egyetlen kivétel, akit akkor hagytak magára a testvérei, unokatestvérei, sőt a szülei is, amikor éppenséggel tehettek volna érte valamit. Hogyan gondolhattam akkor, hogy majd évtizedek múltán bárki emlékszik majd rá. Egy emberöltő választott el tőle. Lesz még egyáltalán valaki, akinek elmesélem, milyen városba érkezett?

Magyarországról érkezett ide Dürer édesapja 1455-ben. Már akkor is ott állt szemben az ezeréves ház, ma a város legrégibb épülete. A turisták a nagy festő szülőházát akarják először lefényképezni, ilyenkor mindenki a teljességre törekszik, hogy minél többet vigyen haza a látványból. De ez lehe-tetlen, főleg a fényviszonyok miatt. Valamelyik része folyton sötétben marad. Mert bármerre járjon a Nap, mindig az árnyék ér előbb oda. Azok jártak jobban, akik a részleteket vették észre, hogy minden kis szegletet olyan aprólékossággal alkottak meg a várfalakon belül, hogy az ember mindent szeretne innen magával vinni.

Még a hóhér házát is. Felette a hídra épült tornyos épületben a bíró lakott. Mintha egy népmesében teremne az ember, és látná, hogyan vezetik ide az elítélteteket; a hóhér pedig minden ítéletet engedelmesen végrehajt: a tolvajnak a keze, a gyilkosnak a feje hull a vízbe. Mintha innen származna a vágó-híd neve.

Miért éppen így kellett meghalnia, kérdezte a kanapén ülve fennhangon a nagyanyám, bele a kö-zépső szoba visszhangos magasába. Ilyenkor mellé ültem. Előszedte sorban a képeket a rokokó figu-rákkal körültáncolt bádogdobozból.

Amikor először mutatta az újságkivágást, abban a korban voltam, amikor mindenre rávetettem ma-gam, amit el lehet olvasni, mert korán megtanítottak rá. Anyámnak főzés közben felolvastam a kony-hában az egész napilapot, miközben potyogtak a borsószemek a tálba, vagy éppen pogácsát szaggatott. És olyasmiket is elolvastattak velem fennhangon, amiből egy szót sem értettem, ilyenkor jót nevettek rajtam. Aztán most a német szöveg került elém, az miért lenne más, azt is éppúgy el lehetett olvasni, abban is betűk voltak, néhány kivételével mindegyiket ismertem, de azokat át lehetett ugrani. Aztán sokkal később ezekből a szavakból, mondatokból lett a novellám, amit felolvastam a német közönség-nek. Ügyes, mondták volna, ha hatéves vagyok. Csak most értettem is, miről szól a történet.

Akkor még fogalmam sem volt, hogy miért őrizgette a nagyanyám az újságkivágást. A bátyja leve-leiből úgy látszott, ő állt hozzá legközelebb. Vagy talán csak azért írt éppen neki, mert ő maradt otthon. A nagyanyám kiskorától úgy nézett fel a testvéreire, mint az istenre. És aztán csak ő maradt őrizni a családi tűzhelyet, azt a zománcos tűzhelyet. Végül is így alakult, ráhagyták a szülői házat, vagy inkább rá maradt. Már lötyögött is rajta, képtelen volt belakni, fenntartani a hatalmas polgári házat, melynek fénykorában még lakodalmat is tartottak egymásba nyíló hatalmas szobáiban. Inkább termek voltak, ezt én is észrevettem, mert folyton fáztam.

Az, ami szétszórta a családot, elmúlt. Mintha egyre kevésbé számított volna. Mindenki elvolt a saját családjával szerte a világban, és később sem volt olyan szándék senkiben, hogy valaha vissza kellene jönni, hogy találkozni kellene egyszer bármilyen alkalomból legalább egyszer az életben. Ami történt, minden-kiből kiölte a nosztalgiát. A kanadai nagybátyámnak kanadai barátai lettek, ausztrál unokatestvéremnek ausztrálok. Ők is csak jöttek valahonnan, és az a valahonnan már nem számított az új hazában. A svájci nagynéném pedig francia barátnőkkel vette körül magát. Nem jártak magyar klubokba, gyerekeik egye-temi tanárok, nem beszélnek magyarul. Családszerető emberek voltak, és azok is maradtak, egymáshoz ellátogattak minden karácsonykor, én pedig hol egyiküknél, hol a másikuknál töltöttem a szünidőt egye-temista koromban. Eleinte még elkövettem azt a hibát, hogy hazai relikviákkal felszerelkezve mentem hozzájuk, azt gondoltam, örülni fognak az ilyen jellegű ajándékoknak, először meg is sértődtem, amikor az unokatestvérem azt mondta, hogy nem azért jöttünk ide, hogy berendezzük a lakásunkat halotti kam-rának, mint az egyiptomiak a piramisaik katakombáiban, hogy a túlvilágon is otthon érezzék magukat. Nem, mi nem meghalni jöttünk ide, hanem élni. Meghalni otthon is lehet, hajszálon múlott, hogy velünk nem esett meg. Az jár jobban, aki előbb jön el. Minél tovább vár, annál többet veszít. Ha marad, akkor pedig magára vessen. Ez fokozatosan a család kollektív véleményévé vált. Ha már idegen nyelvű környe-

34

KOn

Tra

Fere

nc

35

KOn

Tra

Fere

nc

zetben kell élni, akkor az a nyelv az angol vagy a német legyen. Ha már idegennek teremtett bennünket a Jóisten. Hogy magyar író leszel, na ne hülyéskedj, ha otthon maradsz, legfeljebb labdaszedegető lehetsz, csak nézed majd a pálya szélén, hogyan szórakozik az arisztokrácia.

Pedig én is hülyéskedni szerettem volna, mint a többi rendes író. Aztán a fene tudja, miért gondol-tam, hogy nem engedhetem meg magamnak. Nem is állt volna jól.

A papíron a szó kifordítható, de a képen semmi sem.A lakodalom fotóját annyiszor megnéztem, családi fénykép, apám és anyám az ifjú pár. A nagy

polgári ház kertbe vezető lépcsőjén állnak, a futórózsák íve alatt. És valahol hátul, szinte észrevétlenül, sötéten megbújva a többiek mögött a nagyanyám, feketében – mintha már nagyon öreg lenne, pedig negyvenéves sem volt –, egyetlen sötéten maradt foltként, hiszen az örömanyának amúgy is sírnia kell. Két hete történt, és Nürnberg amúgy is olyan messze volt.

Kivárta, amíg felnövök, és akkor mesélte el, hogy az én szívem már ott dobogott az anyám hasában, és nem akarta, hogy a gyász testen és lelken átgázoljon. Ennek nem maradhat nyoma. Nem ejthet rajtunk foltot.

Az állt a fejlécen, hogy Nürnberger Nachrichten, 1957 October 2. Donnerstag. Alexandar Csapónak írják a nevét a cikkben, mert így szerepelt az útlevelében. Horvátországban egészen az 1980-es évekig nem anyakönyveztek senkit magyar keresztnévvel.

És a nő életben maradt. Egy hétig sem tartották bent a kórházban. I. H., ahogyan a nevét diszkré-ten rövidítették, csak színlelte a halált, mondta a nagyanyám.

És ha nem színleli, akkor a történet máshogyan végződik, kérdeztem.Apró kis képek villantak, mindenféle kelmék, ágyneműk sarkaiba hímzett monogramok, a Cs. E.

a nagyanyám lánykori neve volt. A hangzása alapján még az is logikusan csengett a fülemben, hogy ezért hívta mindenki Csörének. És olyan sokszor elmondta a nevét, mintha valóban természetfeletti ereje lenne a kimondásnak: a bátyámat Csapó Sándornak hívták. Ezt a nevet írta a borítékra is, ami visszajött, amit már nem olvashatott el, és innen tudtam a címét is, ahol lakott.

Az egyik borítékban a levél mellett egy fénykép is volt, méghozzá színes. Sándor bátya előreveti markáns, szögletes állát, mint aki előtt még ott áll legalább egy fél sikeres élet. Mert ezzel a képpel is azt akarja bizonyítani, hogy nincs már egyedül, új ruhát vett magának, és süt rá a Nap. Mellette egy ismeretlen nő, a hídnak támaszkodva, mögöttük Nürnberg jellegzetes, fagerendás, piros muskátlis házai. Az a hely, ahol egy kiszögellés előtt mindig a turisták csapatai várakoznak, élményközösségé formálja őket a felszín visszatükröződő fénye, mert innen lehet olyan hátteret fényképezni, amin a Pegnitz is látszik. A kontinens legrégibb függőhídján azóta is kézről kézre jár a fényképezőgép: ugye, megkérhetem, hát persze, fiatalabb és idősebb párok, nagyon szívesen, válaszolják egymásnak zavar-tan mosolyogva a világ számos nyelvén, és mindenki biztos lehet benne, hogy a gépe jó kezekbe kerül. Már nincsenek negatívok. De a képek sorából mindig kiválik az az egy, amikor valaki más nyomta meg a gombot. A képeken meglátszik a mozdulat, a fényképész testmagassága, amiből az amatőr is meg tudja különböztetni a saját felvételét. Látja az eltérést, ahogyan ő maga biztosan nem fényképezne.

Ezen a képen az idegen nő kifejezetten törékenynek tűnt, szőke haját hátul sállal kötötte össze, mint a korabeli színésznők. Annyiszor megnéztem, annyiszor próbáltam belemagyarázni a sejtéseimet, egy le-hetséges történetet viharos veszekedéssel, ajtócsapkodással, hogy már nem tudok kívülállóként leírást adni a megörökített jelenetről. Bármi történt is később, ezen a képen nem látszott belőle semmi, a nagybátyá-mat ábrázolta egy nővel, akivel két évig együtt élt. Olyan pöttyös ruhás, ötvenes évek hangulata volt.

Aztán egy másik, csipkés szélű fekete-fehér fotó perdült ki a nagyanyám kezéből. Azt mondta, 1941-ben készült a kiskőszegi kompon, ezen a képen megállt egy kicsit az idő. Rajta a két fivérrel, a nővérrel, házastársukkal, jegyesükkel. Látszik a kabátzsebben a papramorgó, és mosolyognak rajta, szépek és vidámak és fiatalok, és terül előttük a zászló hűlt helye, ők maguk feszítették maguk elé. A zászlót, a zászlót. Aztán a képet ollóval kettévágták, hogy senki ne lássa, ne lássa, mit tartottak a kezükben. Levágták a kezüket, a kezüket, hogy ne láthassa többé senki se.

Mögöttük a Duna, a nyárfák, a fűzfák a parton talpig verőfényben, búzamezők úsztak el a láthatá-ron, bele lehet látni a visszahozhatatlan pillanatot egyetlen fénykép rianó törésvonalaiba, a három fiatal párba, a gyerekeket is, akik éppen csak megfogantak.

Amikor dátumokat mondanak, az engem már nem érint meg. Beforrt rajtam a páncél, ami a dátu-moktól óv. Csak néhány titkos helyen vagyok sebezhető, mint a teknős. Csak a suhogásuk maradt meg a fülemben. Közhelyesek lettek a dátumok, amiket dobálni lehet, mint a pikádót.

Bárcsak mindent rápakolhatnék erre a novellára: a képeket, az újságkivágást, hogy mindenki lássa, mintha csak úgy lenne hihető, ha mindenki mindenről a saját szemével győződik meg, mert a mon-datok már csak fogyatékkal élnek.

Minden milyen logikusan következett egymás után! A képek szavak nélkül is tükrözik a mi miért történt lélektanát.

Magam sem hittem, hogy minden ennyire egybecseng, összefügg, felépül, és magába roskad végül a saját súlya alatt.

A nagyanyám legfiatalabb öccsét is csak egy fénykép őrizte meg. Mikor a családi képeket forgatta, és a egy komoly, szögletes állú legényke portréjához ért, mindig hangosan felsóhajtott: tizenhét éves volt, amikor kivégezték a partizánok. Csak ez maradt meg bennem, erről ismertem fel: a család férfi tagjainak ilyen tiszta arcuk és markáns, szögletes álluk volt.

Az egész család emigrációját váltotta ki, ami ezután történt.A kanadai nagybátyám, amikor legközelebb hazajött, Stuttgartban szállt át a jugoszláv gépre, és

adott magának két napot, hogy Nürnberget útba ejtse. Akkor még megvolt a kőlap a temetőben, rajta a névvel, a születés és elhalálozás dátumával. Valaki eltemettette. A nagybátyám pedig lefényképezte, készíttetett egy csomó másolatot róla, és szétküldte postán a családnak. Ezt a képet őrizte az összehaj-tott nürnbergi újság.

Nem illett a többi kép közé.A honvédsírok jeltelenek maradtak, senki sem koszorúzta meg őket, és ha netán mégis, valahogy a

virágok reggelre eltűntek. Ők a senki katonái voltak, nem kaptak behívót sehonnan, nem haltak meg semmilyen csatatéren, csak a fényképalbumokból lehetett tudni, hogy valaha éltek.

Honvéd volt a nagyapám is, egy nem létező ország egyenruhájában feszített, csakhogy ő túlélte.Aztán egy másik képet tesz elém a nagyanyám, egy emberöltővel korábbit.Ő pontosan azon az éjszakán fogant a családi legendárium szerint, amikor az apja négy év után

hazatért a hadifogságból. Innen eredt a nagy korkülönbség, a három testvére akár a három lépcsőfok, míg őt pólyában tartják. Ez a kép az udvaron készült. Mögöttük a kút tetején fényesen világított a nyári napban a pléhkakas. Előtérben a fiúk klottgatyában, mögöttük a szülők a két lánytestvérrel. Egy vándor fényképész járhatott arra, aki sorra vette a portákat egy hétköznapon, és mindenkit úgy fény-képezett le, ahogyan éppen otthon talált.

Sándor bátya is itt van a képen, a legidősebb volt köztünk, mondta a nagyanyám. Kitartott végig, de ezért semmi nem járt. Pedig végig kitartott. Miért ne lehetne maradni, azt mondogatta a többiek elle-nében. Talán ha megpróbálná egyedül, befektetne egy saját gépbe, műszövő volt a mestersége, miért ne lehetne, a német cukrásznak is sikerült, aki túlélte a járeki tábort. Újvidéken járt inasiskolába, az-tán ott is maradt. Ha vennék egy új szövőgépet, akkor talán sikerülne továbblépnem, azt mondogatta. De a csoda sohasem történt meg. A nürnbergi vásárra ment 1955-ben, amikor útlevelet kapott, és az első adandó alkalommal legálisan ki lehetett menni. Mintha csak ürügy lett volna. Hiszen a többiek elmentek még idejében, mekkora bolondnak érezhette magát, hogy ő miért maradt. A késztetés, hogy el kell utaznia egy távoli helyre, ismerősen csengett, de nem gondoltunk semmi rosszra. Már negyven-öt éves volt, talán túl koros az újrakezdéshez.

Olyan lehetett, mint aki a hídról lenézett a vízre. Amíg a víz tükre csendes, addig nincs baj, addig tisz-tán látja önmagát, de ha a víz fodrosodni kezd, aki lefelé tekint, beleszédül, mert az egyik hullámban így látja önmagát, a másikban amúgy, és akkor vagy alászáll, vagy nem mer többé szembenézni önmagával.

Ahonnan jött, azt akarták naponta elhitetni vele, hogy pontosan úgy volt dicsőséges minden, aho-gyan történt. És minden megdermedve várta az örökkévalóságot, mert a karókat jó mélyen a földbe ásták, itt változni nem fog semmi, mert olyan tökéleteses lett az életünk, suttogni sem lehetett arról, miféle embereket rejt az álarc.

De neki saját üzlete volt, a saját keze munkájából élt, olyan nyakas és büszke ember volt, mint az apja, akit még megbecsültek azért, mert szavatartó kenderfeldolgozó mesterember volt.

36

KOn

Tra

Fere

nc

37

KOn

Tra

Fere

nc

Mindenki elődei nyomdokaiban szeretne lépni, vagy legalábbis megérni azt, hogy megtehesse.Olyan volt nekem a nagyanyám halála után a nürnbergi újság, mint egy családi ereklye. Ha a ka-

nadai nagybátyám el tudott ide zarándokolni, akkor ez a mi közös ereklyénk, mert az újságcikk a mi közös örökségünk is. Egy sötét genetikai kódról szól az újságpapíron a szöveg.

Mindenki elődei nyomdokaiban szeretne járni, vagy legalábbis megérni azt, hogy megérthesse.Nagy utazás volt, Firenzével kezdődött, Innsbruckkal és Salzburggal folytatódott, majd jött Edenkoben,

ahol a művészház fennállásának huszadik évfordulójára visszahívták egykori lakóit, akik egymást váltva itt alkottak. Egy hosszú hétvégi maraton, három napon át írók olvastak fel. Alkalomhoz illő volt a szervezés, műgonddal kivitelezett antológiát adtak ki a résztvevő írók munkáival, jól felszerelve életrajzokkal, bibli-ográfiákkal, és mindemellé értelmes közönséggel. Ebből az alkalomból még a két művészház is kibékült egymással. Milyen nevetséges is volt, hogy két egymás mellett levő hasonló rendeltetésű intézmény vezetői nem kommunikáltak egymással, nem jártak egymás rendezvényeire. Az írók törték meg a jeget, mert itt, a Vogézek borvidékén egy üveg mellett eltörpül a hajdanvolt gazdák múltból hagyományozódó gyűlölete.

Megéreztem valamit ebből előre, esténként már Firenzében gyakoroltam a szövegemet a Leonardo da Vincihez címzett hotel harmadik emeleti szobájában. Az első mondatot fejből megtanultam: Meg-nyugvással tölt el, hogy már nem tartozom senkinek semmivel, több novellát már nem kell írnom, mert az olyan lenne, mint a büntetés.

A megérzés nemcsak a szöveg interpretálására vonatkozott, hanem az utazás egészére, aminek van eleje és vége, van célja és értelme, elköteleztem magam az utassal és a holdvilággal. Nincs másik hely, amiért irigyelném magam.

Ha lehet egyáltalán kedvelni egyetlen várost, az biztosan Firenze lehetne, ahol a művészet való-ban felemel, nem pedig maga alá gyűr, itt még mindig nem veszítette el felhajtó erejét a reneszánsz. Toszkána könnyű levegőjében úszni lehet. Aztán végigmenni a Ponte Vecchión.

Mindig nagyon odafigyelek azokra, akikkel együtt olvasok fel. Különösen a Herrenhaus volt az a hely, ahol elve az a körülmény is összetartotta az írókat, hogy valamikor ott töltöttek fél évet. Talán egy-mást is számon tartják, persze rá kellett jönnöm, hogy szívesen tértem ugyan már másodszor vissza. Az önzetlen egymásmellettiség piknikjeinek itt is vége lett. Az érdekek mindenütt kialakítják aktuális hierarchiájukat. Maradtak barátaim, de alig hiszem, hogy már mindegyikükkel leülnék újra. A jó he-lyek is elvesztik a vonzerejüket.

Itt volt az egykori ösztöndíjas Arnold Stadler is, és elnéztem, hogyan suhogják körülötte: gyönyörű, gyönyörű, testet öltött varázs, semmi más!

Milyen jó is itt német írónak lenni. Aztán megszólalt mellettem Adam Seide, hogy a sztárírókat nem kell irigyelni.

Hansot, aztán Kristint is kérdeztem, ismerik-e Nürnberget, ők álltak a legközelebb hozzám a mű-vészházban. Nem, sosem jártak ott.

Aztán a többieket már nem is kérdeztem. Bábeli nyelvzavar vett körül, amikor odaértem Nürnberg-be. Az első napon orvoscsoportokkal találkoztam, akik a konferenciák szüneteiben a várost nézték, a világ minden tájáról jöttek. De sok keletről jött bámészkodót, üzletembert is lehetett látni jellegzetes Boss öltönyökben, vagy kiskosztümben Prada táskával, menedzserkütyükkel felszerelkezve. Naponta kiderült a beszélgetésfoszlányokból és kitűzőkből, hogy éppen melyik tudományág vagy világcég tart a vásárcsarnokban konferenciát.

Ahogy kiléptem a szállodából, egy néhány asztalos sörözőben találtam magam, egy nürnbergi kol-bászos szendvics mellett nézegetni lehetett innen a katedrálist, a piacteret, no meg közvetlen közelről a reneszánsz kutat. Jegyzetelgettem éppen a füzetembe, amikor két angol szurkoló jött oda, hogy leülhetnek-e, már nem volt több szabad hely. A sörüket kortyolgatták, erős akcentussal beszéltek, eb-ből kiderült, előbb eljöttek, hogy szétnézzenek itt egy kicsit, a mérkőzés csak holnap délután lesz Münchenben. Pedig ennek a két csenevész fiúnak inkább valami punk pubban lett volna a helye. Azt hittem, csak én voltam kíváncsi ennyire erre a városra. Én is inkább kötelességtudatból jöttem. Holott már nem is éltek, akik ezt igazából elvárták volna tőlem.

Igaz, hogy Velence a testvérvárosa, szerintem mégis inkább Firenze lelke lakozik benne. Inkább az Arno, mint a tenger. Mivel időben is olyan közel volt éppen a két város, egy hét sem választott el tőle,

össze tudtam hasonlítani. Nincs egyetlen részlete, ami ne vonzaná oda a tekintetem. Ezzel a látvány-nyal nem tudok betelni. A kút, mint egy oltár. Ahogy magába szívja a rezgéseket, mint az imákat, amit templomban mondtak el, ettől a folyamatos lélekmozgástól lesz olyan hatása, mintha sosem halna meg, az égbolt összes aranytrombitás angyala ide száll ilyenkor, délben, amikor a harangok hangjára szárnyak suhognak a torony körül.

Nem olyan szemmel néztem ezt a várost, mint a többi turista, és nem is azért jöttem, hogy turista legyek. Látni akartam, miért akart itt élni a nagybátyám, miért választotta ezt a helyet. Mivel itt műem-léknek számít minden megmaradt kődarab, azóta nem is változott semmi, erre kellett járnia, két évig itt élt. Maradt még egy elintézetlen dolgom, ezért jöttem, egy fát kerestem. Vajon merre lehet? Eléggé formátlan és definiálatlan a park kiterjedése, inkább kertre hasonlít, voltaképpen a régi városrészt körülölelő vizesárkot parkosították. Egy szelídgesztenyét kell keresnem. Biztosan megvan még, a fák túlélnek bennünket. Folyton elvonták a figyelmem a kék liliomok, a csábítóan édeskés illatok, furcsa kételyek pozsgás levelei, hátha félre kellene tennem, hogy megfejtsem a titkokat, mert ártani fog, ha ebbe belefeledkezem. A gonosz fát keresve egészen másfajta párhuzamokat véltem felfedezni, másfajta képek mosódtak egybe: látott és olvasott kertek emlékei, történetek, melyek rosszul végződnek.

A város árkában kanyarog a varázslat kertje, lent látni a liliomok habos bokrait – mintha csak Gulácsy köszönne vissza –, érezni a sárgarózsa mélyből felcsapó illatát, hatalmasra nőtt gyümölcsfák-kal, telis-tele terméssel, a járdától csak karnyújtásnyira, de ha az ember megfeledkezik a szakadékról, könnyen beleszédül, és egy vilmoskörte lesz az utolsó, amit életében megragadott egy közelire saccolt ágon. Olyan hely ez, ami megragad, és nem hurcol magával körbe, míg csak a lábak bírják. Olyan hely ez, ahol szívesen élnék. És olyan, mint a délutáni álomban: aki csak egyszer is le próbálja tépni a tiltott fa gyümölcsét, vargányává változik.

A belvárosban egy tetőtérben kialakított lakásban laktak.Am Schönen Brunnen a szálloda neve, ahonnan kilépve valóban egy mesebeli kút előtt találjuk

magunkat, innen kapta a nevét, és a kovácsoltvasba ágyazott fafaragásokon átüt a paradicsomi arany-kor halhatatlansága. A turisták fényesre csiszolták a kilincset az éden kapuján. Mindeni oda szeretne bejutni, és szerencsével jár, aki a tenyerében érzi a kivirágzás hideg fémizzását, amit egy ötvösművész készített. Sosem kopik el az aranykarika, amit háromszor megforgatnak, magával viszi mindenki a felderengett izzást, amit a saját tenyéren érzett.

Az egyik turista megállt előtte mindennap ugyanazon a helyen, és lefényképezte. Én pedig napon-ta körüljártam, és mindennap leírtam, mi jutott róla az eszembe. Újra és újra.

A szálloda legfelső szintjén padlástérből kialakított szoba, a tetőkre néző ablakkal. Éjszaka a távoli lámpák egybemosódnak a csillagos égbolttal.

A nagybátyám abban a tudatban halt meg, hogy megölte a szeretőjét. A szeretője pedig elküldte a nagyanyámnak az újságot, melyben a cikk megjelent. A német szöveg a papíron, a saját szavaim. Bizonyára megvoltak a lakásban a nagyanyám levelei, talán a borítékról másolta át a címet. Mert a kéz-íráson olyasmi látszott, mintha nagyon pontosan szeretné átírni a betűket, de valójában nem érti, tehát a vonások bizonytalanok, de azért a postás megfejtette. Ezt a német kézírást néztük a nagyanyámmal a feladó nélküli borítékon; én akkor még kisfiú voltam, ő pedig már túl volt az ötvenen, de ugyanarra gondoltunk, vajon mit akart üzenni. Mi volt ezzel a szándéka? Hogy tudjuk meg, pontosan mi tör-tént? De azt miért nem írta meg, hogy miért? Hogy bűntudatot ébresszen? Mert egyszer egyikünknek úgyis oda kell mennie. Szinte tapintható volt a fájdalom.

A parkban farkasok óráján címmel a nürnbergi újság részletesen leírt egy szerelmi drámát. A férfi egy késsel több szúrást ejtett a szeretőjén, majd a belváros parkjába ment. Végül egy hosszú bekezdést kap annak leírása, mit tett ezután. Mi járhatott a fejében, ahogyan véres ruhában átvágott a néptelen piacté-ren? Talán a szokatlansága miatt kaphatott ekkora terjedelmet. Az olvasók egyébként is falják az ilyen tragédiákat. Ráadásul a cikket egy fotóval illusztrálták, amely azt a fát ábrázolta, ahol az eset történt.

Mintha átölelné. Térdre rogyva vérzett el, rábukva a fatörzse. A kést a fakéreg résébe állította, aztán nekifutásból, olyan erővel, ahogyan csak a szenvedély ölni képes, a penge a has közepébe szúródott. Pon-tosan kiszámította a magasság célpontját, mint egy sebész, ahonnan már csak egy lendületnyire volt a fatörzs, magához szorította, és lecsúszott a halál derekán, míg a penge csontot nem ért a szív peremén.

38

(U

ngvá

r, 19

57) –

Ung

vár

Ball

a d

. Ká

rOly

39

Ball

a d

. Ká

rOly

BALLA d. KÁRoLy

Szegett fővelakár egy lomha mozdulat elégés máris összedőlnek mind a házakmikor a törvényt terjeszti eléda szegett fővel tüntető alázat

erőd hogy van, azt tőle megtudodtalán még azt is, mint lesz majd a végénmikor a békén krúgató dúcokalatt felgyullad jöttedre a gyékény

ám addig messze száll a könnyű dals a házak állnak még a tó körülegy szónok bárgyú szózatot szavalhogy jámbor lelke lelkednek örül

– de már egy lomha mozdulat elégés felborul a dolgok kényes bájahatalmat kattog fenn az ég-kerékegy tört gerinc épp most simul alája

Ébredetlenülcsak kis zavar, csak gyorsan múló zárlatelűzi mégis álmod reggeligmert dics vezérli egyre feljebb lázads karámba térve roggyan meg a hit

miként lehetne fészked még e tájbanahol a bűnök éje megkísérts ahol a léha ünnepekben gyász vanmert átok verte el a friss vetést

hogyan találnál könnyű oldozásraha vér tolul a hajnal gyolcsain

kis éhes férgek jönnek egyre-másrahideg nyomukban ott a sanda kín

csak tűnt zavar, csak gyorsan múló zárlatés mégis hosszan alszik el a fény– rosszarcú árnyak lakják be a tájataz eszmélések kínos reggelén

Megadásmár nincs más hátra, csak a gyengeségeda szégyenteljes lassú megadásnyüszítve sorvad szét a vesztett életmagába roskad csendesen a váz

mi szükség lenne már a szerkezetrekáosszá dúlva, ím, a régi rend –egy óra jár csak buzgón folyton s egyrede nem találja már a végtelent

nem vártad ezt csúfos záradékotazt hitted balgán, lesz elég erőd –de hullni kezdett rád a súlyos égboltfeladtad hát a sejtett vég előtt

most nincs más hátra, csak a gyengeségedés senki nem mond vádat; nincsen kegymi fontos volt, az mind a szélbe széleds a holnap halkan szédül el veled

Home Sweet

40

(B

udap

est,

1983

) – P

écs

MO

lná

r á

KOs

41

MO

lná

r á

KOs

MoLNÁR ÁKoS

Nekifutások

Levelezésem anyával I. Mesterségesek a fények. Anyával való kapcsolatom is gombnyomásra fog kialudni egyszer. Már két hete ígérem, hogy írok valamit azon túl, amit mindig. De az első mondat után rendre elfogy a levegőm. Mintha nem tudnám, meddig merülhetek. II. Anya, ha tudnád, hanyadszor töröllek ki éppen, hogy belekezdjek valami másba, bármibe, de a lapszélnél tovább most sem jutok. Anya, mondd, hogy belegyűrhetem a szavakat a számba, mert már nem férek el itt. Anya, ha tudnád, hanyadszor töröllek ki innen, mert ha valamit leírok, csak én érthetem. Bármit leírhatnék, mégsem teszem.

Fákról, apával I. Leháncsolom a fákról a kérget, mintha a jót és a rosszat szétválasztanám, elsőre sosem tudom, hogy melyik, melyik, mint amikor magát választotta helyettünk apám.

És a természet nem hígul a vérrel, csak a kérgek lesznek egyre vastagabbak, ahogy előretörnek bennünk apró Don Quijoték, páncélunkon kicsorbulnak a szavak. II. Az udvaron pár éve álltak még a fák. Nyaranként egyet vágott ki közülük apám. Két éve épp a gallyakat tüzelte el, miközben híreket néztünk, egy görög erdőtüzet. A lángokat figyelhette egész Európa, és aki figyelte megnyugodhatott, hogy a tűzvész elkerülte őt. Néhányan talán körbenéztek és nyugtázták, hogy a családjuk ép, aztán nem gondoltak többet a fákra, újra gyökeret eresztettek a valóságba. Apa is bejött, csak annyit mondott, hogy a hamut már elkotorta, miközben kint az erdők égtek, bent az oxigén.

Közeledések I. Nagyi közeledett felénk, kezembe pénzt nyomott, hogy randevúzzak, míg utánam csak egy fotelben hagyott halvány lenyomat maradt, azt édesgette magához, úgy, ahogy évekkel korábban anyámat próbálta megtartani, akkor még sikertelenül, később már hiába, legalábbis csalódásként élte meg, hogy anyám meg- próbálta megtartani őt. Így közeledtek egy- más felé, mintha minden mondatukkal le- írnának egy kört, mert a levesbe még több só kell, vagy a mártásban nincs elég, és újra meg újra megtették ezt a kört, lassan már sótlan mondatok közé szorítva engem: itt vagyok, ez a versem tizenötödik sora; meghaltál, nagyi, anya, élsz.

42

MO

lná

r á

KOs

43

(S

zéke

lyud

varh

ely,

198

5) –

Kol

ozsv

ár

Báli

nT

TaM

ás

II. Nagyapa folyton viccelődött, meg csipkedte az arcomat, miközben fociról beszélt és lányokról kérdezett, na meg, hogy nem kell elsietni. Ilyen- kor talán magára gondolt, hogy viccelődik, mert számára ez maradt az egyetlen élvezet, nagyi már rég nem vette komolyan. Hát viccet csinált egész életéből és csak nevetett, és viccből építette fel újra meg újra önmagát, mint építő- kockákból várat a gyerekek, hogy úgy tornyo- suljon maga köré, mint valami bevehetetlen erőd, ahonnan viccelődhet. És ő viccelődött, meg csipkedett, bár előfordult, hogy építkezni is hagyott, így engedett magához egyre közelebb, és így hallhattam meg szíve alatt a ketyegést, ami módszeresen bontotta le őt, mintha nem ismerne tréfát, majd megállt egy születésnapon.

BÁLINT TAMÁS

A kárhozat útjaa hiúság kétségkívül a kedvenc bűnöm– egy másik John Milton

PrológA hitvány emberélet útfeléna külváros kapujához menet,felhagyva az irányt és a reményt,mély fertőben készültem egy heteteltölteni s az alvilág helyett– ahol a puszta szó úgysem segít –sorban nyakamba venni bűneit.

I. (Kevélység):Elsőre Katában merültem el,a combjai közt, mert nem sikerültaz orráig felérni. Nem emeltmagához akkor sem mikor felült,s ha hevert is, hiúsága kerültelőtérbe csak, imádva az „Én”-tengem lenézve tartott szolgaként.

II. (Fösvénység):Előre és jól kellett Fanninakfizetni, vissza viszont nem sokatadott. Akár, mint a tegnapi napha folytatódna: hűvösen fogadt’,*s én faltam az apróbb falatokat.Magát sajnálta tőlem azt hiszem,így végeztük mindketten éhesen.

* egyeseknek; másoknak: fogadott

Műsor inzert layout terv. Megrendelő: Színfolt Film

44

Báli

nT

TaM

ás

45

Báli

nT

TaM

ás

III. (Bujaság):Korábban, ami kimaradni tűnt,Berta kamatostul megadta azt.Öröm volt átalélni a rutint,mellyel dolgozott, imádta amazt,s a férfiasság – felséges malaszt! –előtte már-már szinte meghajolt,de bírni kell, még épp csak szerda volt.

IV. (Irigység):Negyednap Ildikó került elém,a legmohóbbnak ismertem meg őt,mert semmi bók nem volt neki elég,főleg, ha más is kapott azelőttbelőlem. Megvonná a levegőtis tőlem, magam bármiképp töröm,az összes boldogsága káröröm.

V. (Torkosság):Az igazán erőltetett menetmégis csak Tilda volt, amekkoraárnyéka és étvágya rettenet,világot elnyelő kövér toka,szörnyű fogságban tartva tomporaalatt féltem először életemsorán, pedig nem volt könnyű hetem.

VI. (Harag):Heléna már, a szikrázó szemű,ezután nem tudott meghatni sem,hiába is vetette szét a düh,majd tette szét és vette tévesenközönyömet fejére mérgesen,mi menetrend szerint következett:magából mind jobban kivetkezett.

VII. (Restség):Utójátékra Réka állt elő,vagy csak a lustaság tartotta ott,levezetésnek épp megfelelő,más kívánnivalót nem is hagyott,mint ásító szájú gondolatot:ölében megnyugodni lelkileg –a hetedik nap így pihenni meg.

AjánlásCsüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.(Dante Alighieri)

Hortobágyi László – Gayan Uttejak Orchestra koncert a Művészetek Palo-tájában. 2009, 2 db 5x10 méteres kivetítőn.

46

(S

zarv

as, 1

976)

– S

zarv

as

ha

rTay

csa

Ba

47

ha

rTay

csa

Ba

HARTAy CSABA

ÖnfegyelemKorai minden sor, még korán van a szóhoz.Itt a csend ülésezik. Órákig.Úgyhogy csak halkan. Január van.Elképzeled a januárt. Köd, zúzmarás fák.Mínusz tíz reggelre. Mintha egy friss háborúhozasszisztálnál, úgy olvasod az értékeket a hőmérőről.

Hogyan élsz? Így. Üres válaszokat adva.Valamelyik délben hot dogot akartál ebédelni.Jó lenne viccesebben élni, azt gondoltad.Nem úgy, hogy rajtad röhögjenek, csak valamihumor kéne szerdára. Nem a tévéadókból, hanem mondjukfelcsapsz egy unalmasnak vélt könyvet a százvalahányadik oldalon.És ott a derű.

Mert ott a derű, bezárva.Együtt élsz a derűvel.Bosszankodva,mert még túl korán van.Fegyelmezetten állszAz alvó nyitány jobbján.

Új vízFelettem rontott felhők törlődnek.Dongók viszik a friss zengést.

Az öntözőcsatornábanúj víz hömpölyög.Halak nélküli áramlat.Úszhatatlan folyékony.

Az utakon még a téli sár.Messzi tanyák tetői piroslanak.

A hajnal inkább fagyhoz húz.Délben szárít húszfokos meleg.

Elavul ez a kezdet is.Gyomok harcolják igazuk.

Ma pacalNem volt ülőhely. Hátizsákba tettema műanyag edénybe mért adagot.Motoron vittem a pacalt, éreztem, folyik.Táskám duzzadt, mint egy nagy bendő,lögybölődött benne az izzó láva.

Szétrobbant.

Mögöttem az autó szélvédője csupa szaft.A járókelők kezében esernyők nyíltak.Piros cseppek sokasodtak a járdán.Felhő sehol. Ilyen színű és állagúcsapadék csakis a napból eshet.

Párolgó májusi napokBortúra utáni tisztulás. Telepjárás.Ma trágyázzák a négyes istállót.Fülledt délelőtt, délután zuhé.Ez megy napok óta.Hány milli esett? Itt nálunk a telepen hét,a földeken talán több is, nem lehet kimenni.Legjobb esetben holnap,de ha fújni kezd a szél, talán már délután.

Párolgó májusi napok.Ez a kedvenc hónapom.Éjjel még lehűl a levegő.De nem merek nyitott ablaknál aludni,mert közvetlen az utcára nyílik.Gyakran álmodom betörőkkel,mostanában elég rosszul alszom.Fáj a torkom éjjelente, arra ébredek.

48

ha

rTay

csa

Ba

49

(S

zéke

lyud

varh

ely,

197

4) –

Szé

kely

udva

rhel

y M

urá

nyi s

án

dO

r O

livé

r

Télen nem fájt ennyire.A kimerültség. A torkomba költözött.

A hajnal bezzeg nem késik.Tíz fok odakint,ködben reszketnek a fák.A csoszogó kedd a fejemre ül,s álmos szemeim elé ereszti dohos hálóingét.Megfojt. Nem látom tőle az ünnepet.

MUR ÁNyI SÁNdoR oLIVÉR

Formagyakorlatok Zordok életére*

Egy szerencsés balesetAmikor szemem felnyitottam, egy fehér ruhás női alak hajolt fölém. – Jól van? – kérdezte, majd egy

tűt szúrt a vénámba. Minden belégzés után éles fájdalom hasított végig mellkasomon. Felnyögtem. Fejem oldalra fordítottam. Anikó ült mellettem. Arcát kezeibe temetve sírt. Próbáltam összerakni magamban a történteket. Pár perc múlva kilépett a folyosóra, hogy ott várja meg, amíg lejár az orvosi vizit.

– Ne haragudj, amiért elhanyagoltalak, igyekszem javítani, de most figyeljünk a lovaglásra – kérte Zordok Anikót. Átölelte, megcsókolta és fenekét gyöngéden megpaskolva lóra segítette a nőt. Csendben ügettek a hatalmas fenyők alatt. Jó negyedóra múlva a mének zavarttá váltak, és nyerítve ugrálni kezdtek. A két lovas nyeregben maradt, de Anikó nyakához nem volt zsinórra odakötve a ka-lap, amelyet a szél lekapott fejéről, és az erdőbe repített. A harcos megállította ménjét, leugrott róla, hogy a kalap után rohanjon. A nő az idegesen horkantgató lovak kantárszárait kezében tartva várt. Zordok mintegy harminc méternyit haladhatott befelé a rengetegben, amikor ágrecsegésre lett figyel-mes. Fejét felkapta. Oldalra pillantott. Háta mögött morgást hallott. Ahogy megfordult, dermesztő látvány tárult szeme elé. Egy hatalmas medve rohant felé. A harcos szíve a torkába dobogott, amikor a nagyvad hátborzongató hörgése megütötte fülét. Az ifjú bíró hiába próbált menedéket keresni a vékony fenyőtörzsek között, a szörnyeteg megállíthatatlanul rohant utána. Zordok egyre beljebb haladt a sűrűben, hogy biztos legyen benne, támadója nem fordul Anikó és a lovak ellen. Amikor már sarkában érezte a vad fújtatását, agyán átvillant: a találkozás elkerülhetetlen. Szembefordult a medvével, amely most két lábra ágaskodva, félelmetesen ordított. A harcos számára szaggatottá váltak a mozdulatok. Tekintetét végighordozta a vad apró fülein, ijesztő, széles homlokcsontján, tágra nyitott szájából elővillanó hatalmas szemfogain, a mellkasán sötétből világosbarnába játszó szőrzeten, és a nagy mancsaiból késként előremeredő karmain. Mögötte somfordáló bocsait már nem láthatta. Elszántan nézett a feldühödött állat feketén csillogó szemeibe. Látta: a barna óriás nem fog hátrálni. A következő pillanatban a medve mancsa Zordok felé indult. A harcos leguggolt. Feje fölött elsuhantak a karomtőrök. Amikor újra felegyenesedett, a szörnyeteg bal mancsával el-találta mellkasát. Eszméletét vesztve zuhant a fövenyre. Az üvöltő nagyvad visszaereszkedett négy lábra. Hátralépett, szájába vette Zordok jobb lábszárát, és húscafatokat tépve ki belőle, húzni kezdte áldozatát a talajon. Anikó a látványtól ájultan zuhant a lovak elé. Kutyák érkeztek, élükön egy szibériai juhászkeverékkel. Mögöttük Pista, a lovászfiú rohant lélekszakadva. Az ebek körbevették a medvét, amely elengedte a harcos véresen gőzölgő lábát, és zavartan himbálni kezdte nagy fejét. Pista hatalmasat cserdített a kezében levő ostorral a hozzá legközelebb eső fatörzshöz. – Szentségit a fajtádnak, mész arrébb azonnal?! – bátorította magát fogait összeszorítva. A kutyák hangosan csaholva hajtani kezdték a hatalmas medvét, amely lassú léptekkel oldalgott el, mígnem eltűnt a sötét rengetegben. Bocsai most előtte haladtak, riadtan pillantgatva az őket ugató ebekre. Amint el-vonult a veszély, Pista Zordok fölé hajolt. Tenyerét a szaggatottan lélegző fiatalember halántékához

* Részletek egy készülő regényből

Hortobágyi László – Gayan Uttejak Orchestra koncert a Művészetek Palotájában. 2009, 2 db 5x10 méteres kivetítőn.

50

Mu

rán

yi s

án

dO

r O

livé

r

51

Mu

rán

yi s

án

dO

r O

livé

r

szorítva még jobban megrémült. Életében nem érzett ilyen heves pulzust. Még fülében is hallotta, mint küzd a fiatal bíró szíve az életben maradásért. Letépte az áldozatról az inget. Kétségbeesetten szisszent fel, amint meglátta a mellén tátongó hosszú sebet. Halálra rémülten cibálta le Zordokról a nadrágot, amelyet átitatott a széthasított lábszárizomból a boka felé tóduló mélyvörös vérfolyam. Pista ezt látva eltakarta szemeit. Igyekezett erőt venni undorán. Kulacsából vizet csorgatott az ál-dozat arcára. Próbálta végiglocsolni Zordok egész testét, de az edény hamar kiürült. Éppen futni készült vele a közeli forráshoz, amikor lódobogásra figyelt föl. A lovarda tulajdonosa érkezett.

– Hova a francba tűntél el, ennyit tart neked a csikóbehajtás?! – kiáltott mérgesen a fák közül elő-rohanó Pistára, ám amikor meglátta lovásza kétségbeesett tekintetét, és az előtte aléltan heverő lányt, szótlanul ugrott le a nyeregből. Zordok felé már telefonnal a fülénél lépkedett. Jó félóra múlva mentő-autó szirénája verte fel az erdő csendjét.

– Önt az égiek védik, nem érték el tüdejét a medve karmai. Lábszárát azonban műtenünk kell, fariz-mából pótoljuk a hiányzó részeit – biztatott az orvos. Magatehetetlenül feküdtem a kórházi ágyon. Hom-lokomról patakzott az izzadtság. Arcom Anikó simogatta, mellsebemre egy igen csinos ápolónő tett friss borogatást. Féltékenyen pillantgattak egymásra, én meg a legnagyobb szenvedéseim közt is arra gondoltam: soha nem voltam még egyszerre két nővel. Mindketten önkéntelenül elmosolyodtak, amikor észrevették te-kintetemben a fájdalom mellett a vágyat.

Zordok először bíráskodik felnőtt versenyenTiszta szerencse, hogy nem történt semmi bajotok. Azt azonban elvárom, hogy az autómat megjavít-

tasd – jelentette ki Dani Zordoknak, aki időnként meg-megremegett, ahogy felidézte a történteket. – En-nél pillanatnyilag sürgősebb mondandóm – folytatta Dani –, hogy a Mester kért, hogy feltétlenül adjam át üzenetét: holnap versenyünk van egy közeli városban, mindkettőnknek bíráskodnunk kell…

Zordoknak csupán egyetlen kurta éjszakája maradt, hogy kiheverje a balesete okozta megrázkódta-tást. Másnapra igyekezett elfelejteni, aminek akaratlan részese volt. Mintha mi sem történt volna, ott állt, mellén a harcbírói jelvénnyel, nyakkendőben az első felnőtt küzdelmen, a két versenyző között. Egyikük egy harminc évesnek látszó, szikár, magas férfi volt, nem túl nagy, de annál kidolgozottabb izmokkal. Ellenfele egy hasonló korú köpcös, kerek arcú, feltűnően rövid hajjal – akár egy birkózó. Zordok, ahogy a rend kívánta, elmondta röviden a szabályokat. Szinte a gonggal egy időben kiáltott: – Harc!

A lelátókon a szurkolók tapssal biztatták kedvencüket. A hangzavarban nemigen lehetett tudni, ki kinek szurkol. Az ifjú harcbíró a Mester arcára pillantott, aki rezzenetlen arccal ült az első sorban, majd az egymást felmérni próbáló versenyzőket figyelte, akik ökleiket fejük előtt tartva sétáltak körbe a küzdőtéren. A szikár nem váratott sokáig, odaugrott a köpcöshöz, és jobb köríves rúgással támadott. Éles sípcsontja fentről merőlegesen vágódott ellenfele combjába, aki erre balegyenessel válaszolt. Az első találatok után felgyorsultak az események, szaporán záporoztak az ütések és rúgások, míg meg nem szólalt a szünetet jelző csengő. Az első menet végén korántsem látszott még, melyikük van fö-lényben. Ám a második menet olyan meglepetést hozott, amire ritkán van példa a küzdelemben. Alig-hogy Zordok felemelte a kezét, jelt adva a harcra, a szikár férfi valósággal belegyalogolt a köpcösbe, aki ugyan el tudott hajolni az első ütésektől, de egy olyan erős jobbegyenes találta el állát, hogy azonnal elnyúlt a padlón. Edzője nem is várta meg a rászámolást, tüstént bedobta a törülközőt. Zordok két ke-zét a magasba emelve jelezte: a mérkőzés véget ért. A tömeg éljenzése, ütemes tapsa ellenére a szikár egykedvűen, önuralommal várta meg győzelmének hivatalos bejelentését. A következő összecsapást Zordok a Mester mellől nézte végig. Ezúttal Dani bíráskodott. Két azonos testalkatú harcos küzdött egymással. Zordok barátja öt kemény menetet vezethetett le, amikor a két versenyző közül az egyik jelezte: nem bírja tovább. Újabb lelkes rivalgás közepette hirdették ki az eredményt. Ekkor a Mester Zordokra nézett, aki elmélázva pillantott maga elé a földre.

– Ismét te következel.Hogy szándékos volt-e a döntés, amely sorozatosan az első küzdelmet megnyerő szikár férfival

egyszerre küldte őt a ringbe, erről sejtelme sem volt. A higgadtságát mindvégig őrző versenyző soro-

zatosan, hol könnyebben, hol nehezebben diadalmaskodott, mígnem a közönség a döntőben találta, szurkolói nem csekély örömére.

Zordok némi lámpalázzal lépte át a köteleket. Életének első olyan döntője volt, amelyen két fel-nőtt harcában kellett bíráskodnia. A szikár rokonszenvessé vált számára, okáról nem tudott számot adni, talán alkata, talán visszafogott magatartása, talán pontos mozdulatai miatt. Érzelmeit igye-kezett palástolni, már csak azért is, mert látta: a Mester és Dani egyaránt árgus szemekkel figyelik, képes-e bíróként megőrizni pártatlanságát. A rokonszenvessé lett harcossal szemben egy hatalmas termetű, kigyúrt küzdő lépett a szorítóba. Feltűnő volt magabiztossága, árulkodott róla, mennyire tudatában van erejének. Olyan férfi benyomását keltette, aki semmit nem szeret a véletlenre bízni, s ha kell, erőszakosan tör céljai felé. Sötét szemeivel élénken tekintett körbe, szinte szuggerálta rajongóit, hogy becenevének skandálásával teremtsék meg harcának hangulati hátterét. Gyönyörű barna lány hordozta körbe az első menetet jelző táblát, de bájait ezúttal nem csodálhatta Zordok. Saját hangját sem hallotta, amikor jelt adott a küzdelemre. Mindkét döntős azonnal robbant: ütés-kombinációkkal estek egymásnak. Egyikük sem tudott elérni olyan találatot, amely képes lett volna két percen belül eldönteni a harcot. A kigyúrt férfi levegőért kapkodott a szünetben. A szikár szintén lihegett, arckifejezésén azonban látszott: minden erejével igyekszik nyugalmat parancsolni magára. A barna hölgy feszes farát billegetve mutatta fel a táblát: a második menet következett. Az utolsó másodpercekben a kigyúrt ütéssorozata egy balhoroggal végződött, amely váratlanul érte ellenfelét. A szikár hanyatt vágódott a padlón. Ellenfele tovább rohant rá. Zordok oldalról derékon ragadta a férfit, aki nem akart megállni, elegáns mozdulattal fordította meg saját súlypontja körül, majd elengedte, hogy a lendülettől mellel a szemközti kötélnek essen. A közönség derűvel és vastapssal jutalmazta a fiatal bíró mozdulatát. Rendreutasító technikáját követően mindössze ötig kellett szá-molnia, a szikár máris talpon volt, és folytatni kívánta a mérkőzést. A szünetet jelző gong után az edzők csorgatták sarokban ülő tanítványuk arcára, nyakára, hátára a vizet. Idegesen gesztikulálva próbáltak tanácsokat osztogatni. A harmadik menet a rúgásoké volt. A küzdők most csak ijesztésre használták kezeiket, kemény combrúgásokkal próbálták megtörni a másik ellenállását. Mintegy másfél perc telhetett el, amikor a kigyúrt remekül kivitelezett fordulatos sarokrúgást hajtott végre. A szikár gyomrához kapva zuhant a köteleknek, de ökleit feje elé kapva jött vissza, és ügyesen tán-colt el a következő rúgások elől. A negyedik menetben vált érzékelhetővé mindkettőjük fáradtsága. A kigyúrt csak ököllel támadott, de már az első másodpercekben valósággal ringen kívül küldte csapottjaival a szikárt, aki a kötelek közül kiesve elnyúlt az első sorban ülők előtt.

– Egy! Kettő! Három! Négy!Zordok nem folytathatta a számolást, a versenyző, miután hihetetlen szívósággal vett magán

erőt, felállt, és visszalépett a küzdőtérre. A nála egy fejjel magasabb kigyúrt önelégülten pillantott a lelátók felé. Immár nemcsak a bíró szurkolt magában a szikárnak, egyre többen kiabáltak be, biztatva a láthatólag gyengébbet, akit az újabb csengőszó mentett meg a kiütéstől. Az ötös táblá-val peckesen körbelépkedő csinos barna lányra már csak a kamerák figyeltek. A tömegből áradó hangzavar elnyomta az edzők utasításait. A szikár kivette fogvédőjét, hogy vízzel öblíthesse. Amint visszahelyezte szájába, megszólalt a csengő. Felálltak. Zordok jelt adott. Fáradtan sétáltak körbe a ringben. A harcbíró nem számított arra, ami történt. Úgy hitte, mindkét harcos erőt tartalékol ebben a menetben, és egy következőben akarja döntésre vinni a küzdelmet. De a kigyúrt mintha hirtelen új erőre kapott volna, rárohant a szikárra, akinek ellenfele jobb- és balhorga elől még sikerült elha-jolnia, de ezt követően a kigyúrt férfi egy hatalmas fordulatrúgással vitte döntésig akcióját. Sarka villámsebesen siklott teste körül a levegőben, és a szikár állkapcsába fúródott, aki ettől erőtlenül rogyott össze.

– Egy! Kettő! Három! Négy! Öt! Hat! Hét! Nyolc! Kilenc! Tíz!– Részrehajlás nélkül bíráskodtál, de végig láttam szemeidben a rokonszenvet a gyengébb verseny-

ző iránt – vetette oda később szigorúan a Mester Zordokhoz.– De hát magamban, titokban, belül sem szabad szurkolnom? – védekezett halkan a harcos.– Amikor úgy állsz a kötelek között, hogy nem te küzdesz, magadban, titokban, belül sem…

52

Mu

rán

yi s

án

dO

r O

livé

r

53

(S

zatm

árné

met

i, 19

32) –

Bék

éscs

aba

Ban

ner

zO

lTá

n

Zordok és a fenyvesKerülőúton igyekezett a tábor melletti erdőbe. Leheveredett a fa tövébe, ahová a csomagot rejtette.Verőfényes napra ébredt. Nyújtózkodott. Pár méterre egy erdei rigó kutatta csőrével a fövenyt. Párja

türelmetlenül hívta vissza fészkükbe. Ördögbordák lengedeztek a reggeli szellőben. Mellettük kékne-felejcs-terítőre vetült a fény. A földre hullt apró gallyak szomszédságában szirmait széttárva fogadta a dongót a harangvirág. Énekesmadarak zenebonájától visszhangzott a környék. A hatalmas fenyők alatt vadmacska kereste óvatosan az élelmet. Szinte hangtalanul lépegetett előre, fejét körültekintően forgatta ide-oda. Sóvár szemekkel nézett fel a szorgoskodó fakopáncsra. Nem messze apró patakocska csobogott, medrében hatalmas agancsú szarvas szürcsölte a kristálytiszta vizet. A parton szamócák vöröslöttek. Egy vastag törzs moháján mókus mászott lefelé. Amint elérte a talajt, két lábra állva né-hány pillanatra mozdulatlanná vált. A fák fölött két szirti sas körözött. Szinte egymás után csaptak le a mélybe. Élénkülni kezdett a szél. Zordok felkelt és elindult. Lábai alatt recsegtek-ropogtak a száraz ágak. Egy számára ismeretlen madár vészjeleket adott az erdőnek. A rigók felröppentek. Arrébb a vad-macska megállt, és szinte láthatatlanná vált. A szarvas elbődült, és rohanni kezdett. A mókus eltűnt. A harcos újra és újra hátratekintett. Mögötte ott sötétlett a fenyves. Lehajolt. Kezébe vett egy tobozt. Gyönyörködve nézte arányait. Oldalra fordult. Lábai előtt ibolyák illatoztak. Óvatosan húzta végig mutatóujját száraikon. Felállt, és beleszippantott a levegőbe.

Mindenütt vendég vagyok. Mégis: otthon érzem magam a vadonban, a nagyvárosi kocsmákban, kopár albérletemben és az edzőteremben egyaránt – gondolta, miközben bedobta a csomagot egy bo-korba, és kifelé ballagott az erdőből.

Nem tudom, miért, de közelebb érzem magamhoz a fenyveseket a lombhullató erdőknél, noha az utób-biak inkább bővelkednek állatokban és növényekben. A homályban ég felé törő fenyők olyanok, akár egy–egy gótikus katedrális. És a csend, a hegyi vidék csendje, amelyet már gyerekkorom kezdetén élveztem. Mintha beleszülettem volna. Sokan rettegnek attól, hogy egyedül maradnak ebben a csendben, mások itt találják meg a békéjüket. A rejtettség új távlatokat nyit. Amióta megtámadott a medve, gyakran térek vissza oda, ahol találkoztunk. Fényképezőgépet viszek magammal. Egy lest tákoltam össze azon a helyen. Magamra zárom, és órákig ülök töprengve egyedül, amíg lemegy a nap. Az elején elkísért egyik-másik barátom, az-tán elmaradtak. Nem is baj, zavart a csendben, ahogy korgott a gyomruk, és mocorogtak. Vadat idáig csak egyetlen alkalommal láttam – az erdész segítségével, akivel szembementem egy délután. A közeli faluból lótetemet hozott ki a kedvemért, és kikötötte a lessel szemben a fenyő törzséhez. Fejem kezeimbe temetve elaludtam. Ébredéskor azt hittem, álmodom. Egy világosbarna mackó lakmározott a dög beleiből. Mint-egy tizenöt méterre lehetett tőlem. Óvatosan körülnézett, kiszakított egy jókora darabot a ló combjából, és hirtelen eltűnt vele a rengetegben. Nem értettem, miért sietett oly nagyon. Kisvártatva megfagyott ereimben a vér. Egy hatalmas fekete medve ereszkedett befelé az oldalon. Cammogó járásával mintha oldalmozgást is végzett volna. Kétszer akkora lehetett, mint az előle menekülő. Lehajolt. Orrát a tetem gyomrába mé-lyesztette. Hideg futott végig hátamon a csámcsogás hallatán. Fejét felemelve a les felé nézett. Úgy éreztem, mintha engem figyelne. Szemeim lesütöttem. Egy perccel később a fényképezőgép mögül néztem vissza rá. Az exponáló hangra újra felkapta fejét a nagyvad. Idegesen fújtatva rohant el, én pedig arra gondoltam: fenyők között még a marcona medve is megszépül.

BANNER ZoLTÁN

Hátra ne nézz!állunk a sorbana napi semmiérthátra ne nézz –szól a parancsmögötted áll anyádmögötted áll apádaztán nagyapádnagyanyádhátra ne nézznehogy találkozzona pillantásunk valaholcsak előre nézz előrene messze csak le a földreennyi a tiédegy lépés előre s készhátra ne nézzmert megégszde tulajdonképpenahol állszaz a hely sem a tiédde te még születtélmegszülettél mint régminden földre-készlélek Isten tenyerénne szüljne szülessne reméljs ha máritt eszeda romána szlovákaz osztráka szerbkenyeret –hátra ne nézznem gyújtjuk fel

54

Ban

ner

zO

lTá

n

55

Ban

ner

zO

lTá

n

elégha benned elégaz egész látóhatárha hátranézelbelevakulszabba amire látsz

Hám János szobráraLakatos Pálszobrászművésznek

szállnak a festők Szatmár felettpárizsi bársony lila berettkivert fogakkal vigyorognaka házak a temetetlenek

Hám János püspök sárral dobottszobrán megtisztítom a szemeketnyomtalan vagy mint a szeretet

a Város amelyet megterveztélbeledermedt a hűség hűvösébehomlokod boltozatos kapualjainrégi mesterek illannak átérzem a kovácsoltvas rozetták illatát

titokban veszi fel arcodat az elmúlás

Kolozsvári járdákaz öregektől örököltem a járdátágyúk és boroshordók koptattákoly meghitté, hogy inkább a levegőben jártam.a Gyalui havasok felől érkeződélutáni fényben megcsókolták a házak,őszi eső után jósolhattál a tócsáibólmint a Sebők cukrászda kávéjánaka zaccából s a nagy havakbankirajzolódtak a honfoglaláskori paták.

kipergetted érett magvaid,kolozsvári nagy fákon át lélegzikfél világ; de itt csak a járdák visszhangozzáka reménytelenül bujdosó hűségesek lépteit.

Önarcképnagyon nézlek figyellek Idős vonásaidban mind jobban felismerem magamgyönyörű kérgek és szakadékokhullámzó hegyek és tengereknyomtalanul leplezed le a Teretújra és újra megteremtelekmint aki magában hordozzade világra sohasem hozhatjaa Végtelentsaját kezemmel inteszközelebb közelebb közelebbde érintésemtől szerte lengszjó tükreimben szédelegszJeleidhez kikötnek hajóima parton én várakozomegyetlen pont a Kezdet és a Végtűzkör világít a jéghegy tetején

56

(A

rany

osgy

éres

, 195

8) –

Bud

apes

t Ba

lázs

TiB

Or

57

Balá

zs T

iBO

r

BALÁZS TIBoR

Megérkezés Aquincumba(részletek)

Prológus

Vagyok a kezdetekben,pergamenekre írva,semmissé tett egekbentörtarany, bálvány, mirha,

lehetnék Remus, Álmos,hűbérúr, zerge, pásztor,és minden, ami átmos,Pátmosz lehetnék százszor,

látomásokba írnék,s honolnék szofizmákban,játszhatnám azt: ellesték,mit görögként elzártam.

Vagyok néptribun, jóslat,és patrícius, kerge,Karthágó felé caplathajóim szürke serge,

s vagyok tomis is, császár,száműzött imperátor,Ovidius, és rám váregy test, hogy gladiátor

legyek, és én, én, Brutus tőre,és légió a nevem,rávésve holdidőre,s rámírva: ibidem.

Mert Verecke és Róma

nem enged olyan távol,mint szép humanióraaz ontikus magánytól,

vagyok hát préda, pannonsámánhiány, irombacsodaszarvas-pentatlon,s érkezem Aquincumba.

A készenléti Róma

Az inventárium:

földművelők és pásztorok,egynéhány filozopter,historiográfus,magister éspoéta,patríciusok,háromszázak, a vének,néptribunusok, vétók,a plebs, a plebs, a plebs,

a ligetek és szántók,a hétdomb,a városfalak,az utak,a bibliothékák,a provinciák,az arénák,a gladiátorok,a király ésa császár ésaz ő aprócska ujja,a templomok,az istenek,

ez itt a lajstrom,a kadaszter,a sorolás,a tényállás,a regiszter,

ez lenne Róma?Ez lenne az inventárium?

58

Balá

zs T

iBO

r

59

Balá

zs T

iBO

r

A földművelők regéibennyújtózó napfelkelték,a pásztorok riadt sortűz-jeleia megfutamított éjszakában,a marcusaureliusokbanlakhatást nyert aforizmák,az ovidiusokban megöröklődőtomisok, pontus euxinusok,a rabszolgalányok erotikusálmaiban szublimáló patríciusok,

a vének hajában elfehérlő csendek,s a vétó utáni csend, hakimondatott, a plebs, ha iromba,a plebs, ha szép,

a plebs: ha nép,

a ligetek és szántókelfekvőn a historiográfusokkönyveiben,a hétdomb: a hét nap,a hét évszázad,a polisz falainkívül rekedtek pogány kisrómái,az utak, az egekből esedezőjárványok,a római jog betűit böngészőcivilizációk könyv-tárai,

a provinciák, hispániák,galliák, pannóniák,melyeken kívül nincsen élet,s az arénákban a Mutató Ujj,s a két gladiátorhalálra-életre,exitusra,a létező kinnlévőségére,

az emberi résre, melyen mégkitekinthetsz: a templomok öröknosztalgiája és a hét főbűnökközött ütött résre,

az istenek és a feléjük bűvösen tekintőistennők közé szorult földi halandó létre,

míg befogada Forum Romanum,a Hyde-park,a Hősök tere,és az Agora,

így áll össze a leltár,és így áll készen Róma.

Hortobágyi László – Gayan Uttejak Orchestra koncert a Művészetek Palotájában. 2009, 2 db 5x10 méteres kivetítőn.

60

(G

yula

, 198

7) –

Bék

éscs

aba

csi

llag

Ta

Má

s

61

csi

llag

Ta

Má

s

CSILLAG TAMÁS

Reggel, ha dolgozni indulokReggel, ha dolgozni indulok,szeretőm megcsókolja számat.Olyankor a gyufák mérge nemkeserű és nincs bennem bánat.

Pedig mosolyunk egyre nehezül,nagy buszokkal indulunk fájni.Forintok alatt keressük, mitcsak otthon lehet megtalálni.

Az este szül csupán nyugalmat:este nem feszít úgy a kényszer.– Bűneid alatt csak magad vagy –

Kedvesed fáradt szemében égsz el,szeme tünde tükre önmagadnak…És nem tudsz belenézni elégszer.

Pocsolyák fenekénKoszos pocsolyák fenekén ragyogmagyarságunk, felesleges a szó.Így haza nélkül hiábavalómegkérdezni: tényleg magyar vagyok?

Ha van istenünk: talán megbocsát.Az évek lusta mérge lassan öl,ha éhezel, kurva mindegy, kitőlkapod meg az utolsó vacsorád.

Inged talán fehér, de besároza gondolat, odakint már dörög.Batyudat odacsapod a mához.

A sok hülye hiába röhög,amit írsz, az magadból kihámoz:fénylenek feletted a göncölök.

Tócsák közt kanyargóTócsák közt kanyargóaz út, felcsapom magam.Átgázolok mindenen,istenen is, ha van.

Nyikorog a szó Lyukas lélek beázik.Ha elszakad az ingem,nincs helyette másik.

Tócsák tükrét nézvefáj a világ. A kinti.Szegény, ha fázik: istenmaga mellé inti.

Áldás a távozónakÁldás a távozónak:a szívemen megül a szó.Kopik alattam az út,pedig maradni volna jó.

Bent éveim fénylenek:villanykarók, több mint húsz.Újságpapír vackáraa viharsarok visszahúz.

Lyukas zsebemből hitetlop, a lét bennem deprivál.Egyszerű vagyok, mint a szik,ami írni tanít: hazavár.

Vasízű szélbe kortyolokA férfiak magánya mély,vasízű szélbe kortyolok…Ujjaim közül elfolynak éveim,víztükörre rótt sorok.

62

csi

llag

Ta

Má

s

63

(N

yíre

gyhá

za, 1

962)

– G

yula

el

eK T

iBO

r

A viharsarki égre fénylőszegeket szór az alkony…Jólesik a pénzre váltott gyermekkorkirakatüvegén felejteni arcom…

És felborítják a kukákatbeleszagolnak a csendbeérzik az utcaszagotvillanyfényben fürdőmagányos krisztusok

zsebeik mélyek, beesettszemükbe fészket rak a bánatvalamiért élni kellés felborítják a kukákat

Folyószámlán lekötött álmaim…folyószámlán lekötött álmaimújságpapír-kabát rajtam a magánynyitott tenyeremben tartom a szerelmetés maréknyi csörgő egzisztenciám

dühöm letört gyufaméregtalán nem is akarom, hogy égjenvégignézem, ahogy világom visszafeléaraszol tolató vasúti szerelvényen

Éjszakaa szegények álma olcsókiseprik a hold udvarátnyelik a port a hullámostükrű fényes pocsolyák

lépteim elnyeli az úta fák hazáig követnekcsillognak fénylő fejeiaz égbe vert vasszögeknek

Történelmi regény és intellektuális krimi Békéscsabá-ról – ezzel a közönségcsalogató szlogennel próbáltuk mi itt a köteted bemutatóját beharangozni, a kiadói monda-tot még reklámízűbbé tettük azzal, hogy megtoldottuk a Békéscsabáról szóval, de utánatettünk egy kérdőjelet is, amivel elismertük, hogy tudatában vagyunk az egész állí-tás kérdéses voltának. Nem is elsősorban a műfaji megha-tározásra gondolok, hanem a regény békéscsabaiságára. Ugyan Békéscsabán születtél, itt nőttél föl, itt végezted a középiskolát is, de évtizedek óta Szegeden élsz, a re-gény tehát egyrészt nem innen, Békéscsabáról robbant be a magyar irodalomba (a városhoz fűződő ellentmondá-sos viszonyodról egyelőre nem is beszélve), másrészt hiába próbálja Békéscsabaként beazonosítani a kötet eddigi leg-több kritikusa a regény helyszínét, Árpádharagost (akár csak egy zárójeles közbevetéssel, de még olyan is volt, aki úgy üdvözölte, hogy megszületett Békéscsaba regénye), igen kérdéses, hogy Békéscsabán játszódik-e, s az még in-kább, hogy Békéscsabáról szól-e.

Volt egy hosszú küzdelem a kiadóval, mert én a Szentek hárfája címet jónak gondoltam, ők pedig nem. Szerencsére nem találtak jobbat, de amikor úgy nézett ki, hogy találnak valamit, akkor én inkább engedtem egy kicsit, nevezetesen azt, hogy ráírhassák: „történel-mi regény és intellektuális krimi”, amivel én egyálta-lán nem értek egyet, de úgy gondoltam, ha hozzájá-rulok mégis, azzal meg tudom vásárolni a saját címe-met, és ez végül sikerült is. Amikor én olvasom, nem szeretném sem történelmi regényként, sem krimiként olvasni.

Hát, miként szeretnéd akkor, áruld el, kérlek!Értem én a piac törvényszerűségeit egy bizonyos

szintig, de a szerző nyilván azt szeretné, ha a könyve egyszerűen regény volna, nem pedig valamilyen re-gény-alfaj.

Az előbbi kérdés másik részéről pedig úgy gon-dolom, hogy a regény nem Békéscsabáról szól, Bé-késcsabáról ebben a könyvben egy árva szó sem esik. Pontosabban annyi igen, hogy meg van említve benne Fekete Pál és Köles Pál neve (Békéscsaba forradalmi vezetőinek neve – a szerk.), mint akik egy környék-beli településen 1956 őszén hősiesen viselkedtek. Én úgy gondolom, hogy ennek a regénynek az alapanyaga az a vízió, ami bennem Békéscsabáról él, ebből pró-

báltam létrehozni valamit, tehát anyagként kezeltem a békéscsabai emlékeimet, benyomásaimat. Ha azt mondom, hogy Békéscsabába teljesen szerelmes va-gyok, akkor azt is lehet mondani, hogy ez a szerelem, ami Békéscsabához fűz, ez volt az anyagom, amiből próbáltam csinálni valamit. Van néhány térrésze a vá-rosnak, amely engem mindig nagyon gyötört, elsősor-ban is az evangélikus templomnak az a része, amely az egykori kisvasút végállomása felől látszik. Mindig úgy éreztem, hogy azzal nekem valamit kell csinál-nom. S hogy miért szerepel a regényben Árpádhara-gosként? Hát, azért, mert Árpádharagos körülbelül ott van, ahol Békéscsaba, de valahogy alatta, vagy fölötte, vagy a mélyben van benne valahol.

Régebben úgy gondolták, hogy van az a világ, amit az emberek kitalálnak, és van a valóságos világ. Olyan jól is hangzik, nem? Kitalálok valamit, vannak kita-

Mű

hely

ELEK TIBoR

„Igazság van, létezik valahol, csak mi, emberek nem férünk hozzá”Beszélgetés Szilasi Lászlóval

64

eleK

TiB

Or

65

eleK

TiB

Or

lált dolgok tehát, meg valóságos dolgok, oszt’ jó napot kívánok. Újabban azonban már tudósok is mondják, és én is úgy gondolom, hogy inkább úgy van ez, hogy van egy látomása az embernek, amit meg akar írni, s ez a látomás részben olyan elemekből épül fel, amiket én találtam ki, részben viszont olyanokból, amik a va-lóságban is léteznek. A legfontosabb tárgyak ebben a regényben, az evangélikus nagytemplom, a katolikus templom, a Fiume Szálló stb. olyan dolgok, amiket nem kellett kitalálnom, mert nagyszerűen passzoltak ebbe a látomásba, más dolgokat, például a Striga kocs-mát, s főként a figurákat, azokat ki kellett találnom.

Egyébként sem kerülhető meg itt, de ha már a Bé-késcsaba iránti szerelmedet említed, mindenképpen vissza kell kanyarodnunk kicsit egy régi szövegedhez. A Halálfiai és Sátántangó címűre gondolok, amely 1995-ben jelent meg az ÉS Városkép rovatában. Nemcsak azért fontos ez az írás, mert Békéscsabáról a 15 évvel ezelőtti véleményedet foglalja össze, hanem azért is ,mert a re-gény két elbeszélőjének, Ladik Istvánnak és Kanetti Nor-bertnek a városhoz való viszonya is nagyon emlékeztet rá, sőt azért is, mert egyik-másik mondata bekerült a regény szövegébe is, kétszer is olvasható benne például, pici mó-dosulásokkal: „Nem született, meg se halt, még csak meg se szállt ebben a városban senki, senki, akit ismerni len-ne érdemes.” De ennél cifrábbak is olvashatók ebben az esszében a városról, például: „Koszhadt posztszocialista óriásfalu a tényleg egyre inkább leszakadó keleti határ-szélen, elképesztően messze minden jótól, nagyon közel minden rosszhoz.” Ezt az írásodat, ezeket a mondatokat is az az előbb említett szerelem ihlette?

Hát, igen, azt hiszem, ezt egy kicsit túlhúztam an-nak idején. De ez is a szerelemmel függ össze. Amikor megjelent az az írás, akkoriban lett világos, hogy én már nem itt fogok élni, hanem Szegeden. Aki szakí-tott már valaha a szerelmével, az tudhatja, hogy sok-kal könnyebb szakítani úgy, ha az ember meggyűlöli

a másikat. Úgyhogy, sajnos, 1995-ben ezt a szöveget megírtam, s ez valóban megkönnyítette a szakításomat a várossal. Túlhúzottnak és elhibázottnak pedig azért érzem, mert azzal a várossal akartam én leszámolni ebben az írásban, ami a fejemben él, de nem számol-tam azzal, hogy a valódi Békéscsabán, ott azért élnek emberek, akiket én nagyon megbánthattam ezekkel a rettentő mondatokkal. Úgyhogy meg is ragadom ezt az alkalmat, és ha bárkit megbántottam azzal a szö-veggel, akkor most bocsánatot kérek tőle.

A „Koszhadt, agrár-ipari óriásfalu”-val szemben az „elegáns kis szomszédvár”-ról, viszont sokkal szebbeket mond a regényed egyik hőse, Ladik István, még azt is fölróva az árpádharagosiaknak, hogy „minek kellett lenyúlni még a megyeszékhelységet is, hagytátok volna meg legalább azt nekik, de az is kellett, azt is lenyeltétek, pedig úgysem fogjátok soha megemészteni, nyomorult bunkók.” Ez az ellentétes érzés is megvolt benned is va-lamikor?

Gyula mindig egy alternatíva volt Békéscsabával összefüggésben, mindig látszott, hogy az egy másik lehetőség. Amit Ladik mond, hogy nem kellett volna lenyúlni a megyeszékhelyi rangot, az igaz abban az értelemben, hogy Békéscsabát szétverte a szocialista építészet, vagy legalábbis épített köré egy rettenetes betongyűrűt. Gyulán lehetett látni mindig, hogy van egy másfajta térképzés, megmaradt valami a törté-nelemből és a régi város nagy része. Nagyon jó volt mindig átjárni, mert ott nem volt kétséges, hogy való-ban létezett egy olyan világ, aminek a múltbéli létéről a szocializmusban nem mindig voltunk bizonyosak, volt egy szabad világ, amiben voltak élhető terek. A gyulai Pikó András barátommal sokat húztuk és húzzuk egymást ezzel a Békéscsaba–Gyula ellentét-tel, de azért tudjuk mind a ketten, hogy Gyula egy nagyon jó hely. A regényben pedig, úgy gondoltam, azoknak a csúnya mondatoknak sokkal inkább van

helye egy olyan figura szájában, mint Ladik, aki a Horty-korszakban is titkosrendőr, kém, volt, s aztán a Rákosi-korszakban is alkalmazzák verőemberként a szakértelme miatt, tehát aki, akkor, amikor mondja, akkor még egy gazember. Mondjuk úgy, hogy a bocsá-natkérésem megfelelő formájának éreztem, ha az én korábbi elhibázott mondataimat az ő szájába adom. Amikor pedig Kanetti beszél hasonlókat 1989-ben Olaszországból hazatérve, megfelelően fiatal és éret-len még ahhoz, hogy akkor még jó helyen legyenek a szájában azok a mondatok.

Az általad is olyannyira kedvelt, gyulai származású Krasznahorkai László mondta valamikor egy interjúban, hogy ő nagyon pontosan, részletesen leír bizonyos gyulai vagy Gyula környéki helyszíneket a Sátántangóban és az Ellenállás melankóliájában, de őt igazából nem érdek-lik ezek a helyszínek, inkább csak kizsákmányolja azokat, mert valami egészen másfajta egész érdekli, amit már ő teremt meg. Azaz fölhasználja ezeket a helyszíneket, mert ezeket ismeri jó, ezeket tudja pontosan leírni, topográfia-ilag meg részleteiben. Ezt csinálod te is, vagy azért neked más a viszonyod a helyeidhez?

A Gyula melletti pósteleki kastélyhoz gyerekko-romban sokszor jártunk ki, és lenyűgözött, hogy ott váratlanul van egy rom, ami nagyon elevenen idézte fel a képzeletemben a régi világot. Nagyon meghatott, amikor olvastam róla, és természetesen azt gondol-tam, hogy a Sátántangót én értem a legjobban a vilá-gon, hiszen azt a környezetet én ismerem. A békéscsa-bai helyekkel kicsit másképpen voltam, azokról nem éreztem, hogy ki kellene zsákmányolnom, hogy ki kel-lene csavarnom belőlük valamit, ami engem megihlet. Azok kifejezetten feszítő erejű helyszínek voltak, a bé-késcsabai evangélikus nagytemplom számomra olyan élmény volt, mint egy nő: valamit kell vele csinálni.

Nem maradhat ott parlagon.Igen, nem maradhat ott parlagon. Amikor az em-

ber egy nőre lecsap, akkor nem azt gondolja, hogy ez a nő szép, okos vagy kedves, hanem azt érzi, hogy van vele valami dolga. Ezt éreztem én is a templom kap-csán, hogy van vele valami dolgom, és aztán hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy ez a regény, ez vele a dolgom.

Mielőtt továbblépnénk, engedj meg egy kitérőt. Most irodalomtörténészként kérdezlek, mi lehet az oka, ma-gyarázata szerinted, hogy ez a térség, a Délkelet-Alföld, Gyula, Békéscsaba, Szeged olyan sok kortárs irodalmi alkotásnak válik a hol meg is nevezett, hol csak sejte-tett színterévé? Krasznahorkai László, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Sarusi Mihály, Kiss Ottó, Kiss Lász-ló, Szabó Tibor Benjámin műveit sorolhatnánk például. Másutt is éltek, élnek kortárs írók, de nem mindenütt szokták az írók a lakóhelyeiket ilyen jelenléttel beleírni a műveikbe.

Nemrég, amikor Pesten arra kényszerültem, hogy a Duna-korzón sétáljak kicsit, akkor jöttem rá, hogy Budapest, meg még néhány ilyen hely azért van az or-szágban, rendkívüli mélységig meg vannak írva. Mész a Duna-korzón, de alig látod, mert csak a Márai-naplóbejegyzéseken, Krúdy-szövegeken stb. keresztül látod már. Ilyen szempontból Délkelet-Magyarország abszolút deficites volt sokáig. Nem volt megírva példá-

ul Békéscsaba sem. Ezek aztán bepótolódnak. Muszáj az, hogy az országban fellelhető terekre így vagy úgy rákerüljenek ezek a szövegek. A rendelkezésünkre álló tereket kitölti az irodalom előbb-utóbb úgy is.

Egy másik szövegedet is megemlítem, ami a regény előképei közé tartozhat, azt az tanulmányt, ami a Be-szélőben jelent meg 2006-ban, és Békéscsaba 1944-es bombázását dolgozza fel elképesztő precizitással, a ha-ditudósítások, repülőgép leírások, a korabeli események és szereplők, a hallomások és a tények igen részletes, több szempontból való körüljárásával. Még az is megfordult a fejemben, hogy eredetileg ezt valamilyen formában bele akartad dolgozni a regénybe, azért folytattál ilyen ap-rólékos kutatást. Nincsen benne, hacsak annyiban nem, hogy a már rokkant Kanetti Norbert történelemtanár a szakterületének Árpádharagos ’44-es bombázását tekinti. E tanulmány kapcsán az érdekelne, hogy a regényed meg-írását megelőzően milyen mélységben végeztél hagyomá-nyos anyag- és adatgyűjtést, levéltári kutatómunkát, a korabeli helyi sajtót mennyire olvastad át stb.?

Azt hiszem, gimnazista korom óta tudom, hogy én ezt a könyvet meg fogom írni. A Rózsa Ferenc Gimnázium 125. évének emlékére kiadott emlékalbu-mot például már akkor eltettem, mert tudtam, hogy az nekem majd kelleni fog. Ebben az értelemben kb. 30 éve gyűjtöm az anyagot, elég szép könyvtáram is van Békéscsabáról. Intenzívebben hat évet dolgoztam a könyvön, aminek az első harmada adatgyűjtés volt, de közben is voltak pillanatok, amikor eljutottam bi-zonyos pontokhoz, amiknek nagyon utána kellett néz-nem, mélyfúrásokat kellett végeznem. Például annak alaposan utána kellett néznem, hogy 1956 őszén mi-lyen fegyvereket használtak a magyar ellenállók, mivel azt nem tudtam eleve. A Békéscsaba bombázásáról szóló szöveg inkább poétikailag volt fontos abban az értelemben, hogy megtapasztaltam, mit lehet kezdeni egy történettel, amiről borzasztóan sokat tudok, meg tudom-e úgy írni, hogy irodalomszerű valaminek has-son. Egyfajta főpróba volt akkor, amikor már igazán közel álltam ahhoz, hogy hozzáfogjak a regény meg-írásához. Személyesen is nagyon fontos történetem volt egyébként, mert én abban a történetben nőttem föl, hogy az amerikaiak elrontották Békéscsaba bom-bázását, mert nem a vasútállomást bombázták le, ha-nem a túloldalon a mezőgazdasági szakiskolát. Ennek a tévedésnek köszönhető, hogy a bombaszőnyeg nem ment keresztül a nagyanyámék házán, ha nem rontot-ták volna el, és valóban a vasútállomást célozzák meg, akkor a szőnyeg keresztül meg a nagyanyámék házán, s akkor én nem élnék. Elég sokszor hallottam ezt otthon, s úgy gondoltam, most már elég öreg vagyok ahhoz, hogy utánanézzek. Úgyhogy alaposan utána is néztem, s közben poétikailag is próbáltam rendet ten-ni, s megkérdezni, hogy az adatokkal, meg a tények-ben rejlő esztétikai értékkel mit lehet kezdeni.

Ebből a szépirodalmasított tanulmányból is kiderül, hogy a történelmi tényeket utólag nem könnyű feldolgoz-ni, hogy a megtörténtek és a róluk való beszéd, a való-ság és a fikció elemei között nem könnyű eligazodni az utókor emberének, kutatójának. S a regény is mintha az elmúlt évtizedek azon egyik legfontosabb hagyományvo-nalát követné, melyet például Ottlik Gézától Esterházy

Mű

hely

Mű

hely

66

eleK

TiB

Or

67

eleK

TiB

Or

Péteren át húzhatnánk Darvasi László legutóbbi regé-nyéig, s mely szerint az elbeszélésnek, a múlt elbeszélésé-nek komoly nehézségei vannak, nem könnyű elmondani azt, amit a múltról tud vagy gondol egy szerző. Kritikus-ként, teoretikusként gyakorta találkozhattál már ezzel a problémával, amikor a regényt írtad, akkor szembesül-tél-e vele?

Nem azokkal a kérdésekkel szembesültem, ame-lyekkel irodalomtörténészként és kritikusként gyakor-ta szembesülök. Az egész regényírásnak az volt a kiin-dulópontja, hogy egy idő után nem tudtam szabadul-ni attól, hogy ebben az evangélikus nagytemplomban, szenteste, az éjféli misén (ami hülyeség, ugye, mert az evangélikusoknál nincs éjféli mise) egy nagyon vékony, szőke, kék szemű gyerek egy forgópisztollyal agyonlő egy óriási termetű, subába burkolózott, bunkó parasztot. Ennyit tudtam, s minden egyéb ebből kö-vetkezett aztán.

Ezt honnan tudtad?Fogalmam sincs. Egy ideig csak néztem a nagy-

templomot, s aztán rájöttem, hogy ott megöltek egy embert.

De nem olvastad sehol?Szerintem nem. De az is lehet, hogy olvastam, csak

már nem emlékszem rá. Az említett Ottliknak van egy nagyon korai írása, amiben megírja az Iskola a határon nyitójelenetét, hogy valaki hegedül, egy másik meg be-megy a házba, és az a vége az írásnak, hogy ha valaki tud valamit erről a jelenetről, akkor segítsen. Körülbe-lül ilyen helyzetben éreztem magam én is. Telt-múlt az idő, s akkor megpróbáltam ezzel a képpel valamit kezdeni, megpróbáltam a figurákat eddig a jelenetig valahogy eljuttatni, illetve hát azt elképzelni, hogy mi következik ebből a jelenetből. Tehát ilyen természetű okoskodások voltak, és nem olyan természetűek, ame-lyekre fel voltam készülve. Ezenkívül az volt a határo-zott benyomásom írás közben, hogy az írás nem arról szól, hogy elmondjál egy történetet, mert azt akármikor elmondasz, meg a másik is, isztok egy kicsit, és mind-járt jönnek a történetek. Az irodalom nem erről szól, hanem arról, hogy létrehozzunk lényeket, embereket, hogy figurákat teremtsünk mi is, mert alapjáraton mi, ugye, nem tudunk teremteni. Ilyen természetű problé-máim voltak, maga a történet elmondása nekem nem okozott gondot. Az olvasók többségének a kommersz történetek olvasásában van jártassága, ezt még Kertész Imre is tudta. A történet az valami gagyi dolog, mézes-madzag az olvasónak. Úgyhogy az én regényemben is van egy tulajdonképpen egyszerű történet, s a történet lehetőséget teremt arra, hogy fontos dolgokról beszél-jünk, emberi lényekről például. A problémáim tehát ilyen természetűek voltak, hogy ne változzon meg az Omaszta szeme színe, mondjuk. A történet nem érde-kelt annyira, mint a figuráim. A Dalmand nevű alakba bizonyos mértékig szerelmes voltam például, és úgy akartam megcsinálni, hogy Palandoron kívül más is szerelmes legyen bele.

Nem nagyon olvastam az utóbbi időben olyan művet, amellyel kapcsolatban ilyen sok szerzői előképet emleget-tek volna a kollégák, amelyet ennyi más művel próbáltak volna rokonítatni, az intertextuális utalások miatti kap-csolódási pontokra utalásokra most nem is gondolva, elég,

ha csak a regénypoétika, az elbeszélésmód, a szerkezet szempontjából említetteket sorolom: Szerb Antal, Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Krasznahorkai László, Závada Pál, Rakovszky Zsuzsa, az utóbbi évek kortárs „történelmi” regény írói, Láng Zsolt, Háy János, Darvasi László, a világirodalomból Eco, Norfolk stb. Nem azt kérem én most már, hogy vallj színt és áruld el, hogy a magyar és világirodalomból milyen előképe-id voltak, miket használtál az olvasmányélményeidből, tanulmányaidból, kiknek a nyomdokain próbáltál járni, hanem inkább azt, hogy ha te magad, irodalomtörténész-ként, kritikusként ránézel a könyvre, akkor őszintén mi-lyen művekkel tudnád rokonítani, milyen művekkel érzel hasonlóságot, amiből még nem feltétlenül következik az, hogy tudatosan törekedtél is ennek megteremtésére.

Ha én ezt a regényt olvasnám, akkor a Vissza a jövőbe című kommersz hollywoodi filmtrilógia jutna eszembe, ahhoz tudnám hasonlítani, abban is van egy ilyen hurok az időben, meg egyáltalán, az idő-utazásokról szóló történetekhez tudnám hasonlítani, azok engem mindig lenyűgöztek. Tulajdonképpen szörnyen idegesít is, hogy nincs időgép, bár ha lenne, akkor az én kenyérkereső szakmám ellehetetlenülne, mert irodalomtörténészként, történészként, régi szö-vegek interpretátoraként nem lehetne megélni. Ismét mondom, egyszerű narrációja van az én könyvemnek, csak van benne egy csavar, ami az egyszerű métersza-lagból, möbiüs-szalagot csinál. Ez pedig egyértelmű-en olyan alkotásokból jön, mint a Terminátor vagy a Vissza a jövőbe.

Ez az időviszonyra érvényes lehet, de, ha a regény-poétika egészére, az elbeszélésmódra, a szerkezetre gon-dolunk?

Azt meg nem tudom átlátni, mert még nem ol-vastam azóta, hogy megírtam. Olvasóként még nem tudok hozzá viszonyulni. Az volt a benyomásom, hogy valóban sokan írnak róla, s ezért hálás is lehetek a sorsnak, de valahogy mintha mindenki olyan könnyű kezűen nyúlt volna hozzá. S ennél még borzasztóbb, hogy azt éreztem, ha én írnék róla, valószínűleg én is ilyen felületes dolgokat mondanék. Például alighanem én is leírtam volna, hogy Szerb Antal meg Umberto Eco, de nem vagyok erre büszke. De nyilván: Mészöly. Igazság szerint olyan könyvet szerettem volna írni, mint Mészöly Miklós Megbocsátás című remekműve, ami olyan vastag, mint egy vékonyabb ceruza, és sem-milyen értelemben nem nagy mű, de mégis nagyon fontos, és Ottlik Géza: Hajnali háztetők című, szintén nem eléggé becsült kis könyve, meg azok az angolok, akiket Ottlik szeretett, akik miatt Nemes Nagy Ágnes azt mondta Ottlikra, hogy neki egyáltalán nincsen is ízlése. Holott Ottliknak olyan ízlése volt, amely sze-rint nem kell állandóan erőlködni és a nagy dolgokról olyan szörnyű tragikusan beszélni, hanem tényleg az élet és a halál értelméről kell ugyan beszélni, de olyan kis elegánsan, udvariasan, bájosan. Azt remélem, hogy ilyen szerzőknek a műveire hasonlít a regényem, mint Somerset Maugham például.

Ha már ismét szóba került Ottlik, akkor említsük meg, hogy a regénynek két mottója van, egy Talleyrand-tól származó, és egy Ottliktól. Az utóbbi így hangzik: „Buenos Airest, nem, Honkongot, nem, Szevasztopolt

nem.” Az eredetiben viszont Békéscsaba is szerepel a fel-sorolás végén. Miért maradt ki nálad?

Igen, ezt is egy ilyen kettős csavarnak gondol-tam. Ottlik ebben a kis szövegében arról beszél, hogy egy írónak arról kell írnia, amit ismer, emiatt neki Budáról kell írni, mert Buenos Airest, Honkongot, Szavasztopolt, Békéscsabát nem ismeri. Gondoltam, Békéscsabát akkor én kiveszem, és akkor a mottó az ellenkezőjét fogja jelenteni az ellenkezőjének. Ket-tős csavar: Békéscsaba a hiányával van jelen ebben a könyvben. A Talleyrand-idézet pedig, ami azt jelen-ti, hogy talán többet ért volna szenvedni, azért került bele, mert a kortárs magyar irodalomban egyetlen olyan szöveget ismerek, aminek olyan ízlése van, mint a Megbocsátásnak és a Hajnali háztetőknek, az egy na-gyon rövid naplóbejegyzés Tamás Gáspár Miklóstól, miszerint ő bizony szereti azokat a könyveket, ame-lyek kommerszek és bizonyos hagyományos értékek mellett teszik le a voksukat. Szereti az olyan könyve-ket, amelyek könnyedek, lazák, de alájuk, vízjelszerű-en mögéjük van írva, hogy talán mégiscsak többet ért volna szenvedni. Úgy gondoltam, hogy poétikailag ez így együtt két jó mottó.

A te regényed azért nem olyan laza, könnyű olvas-mány énszerintem (sem), nem adja olyan könnyen oda magát. „Az elbeszélés nehézségei”, amiket, legyen, csak én feltételezek, itt azért olyan regényszerkezeti, elbeszé-lés-technikai, narrációs következményekkel járnak, ame-lyek következtében úgy tűnik, mintha igen bonyolultan és körülményesen lenne előadva az, ami. De miért is így?

Az biztos, hogy egy tárgyról csak akkor tudjuk megállapítani, hogy az egy térbeli képződmény, ha több nézőpontot felveszünk. Ha például csak egy sze-memmel nézem ezt a poharat, akkor nem fog kiderül-ni róla, hogy ez egy tárgy, mert egy lapocska is lehetne. Ezt eddig is tudtuk. Engem az kezdett el aggasztani, hogy ez a pohár nem mindig ugyanolyan. Ahhoz, hogy erről a pohárról én igazán jó leírást adjak, ahhoz nem-csak térben kell mozgatni a nézőpontot, hanem idő-ben is. Valamikor ez a pohár sokkal jobban nézett ki, és fog sokkal rosszabbul is kinézni, és mégis mindig ugyanaz a pohár. Tehát a nézőpontokba valahogy bele kellett építeni az időt. A másik probléma, hogy a saját történetét senki nem tudja elmondani. Vagy legalább is azokat a történeteket, amelyek segítettek megérteni az életemet, valahogy mindig mások mondták el, so-hasem én. A harmadik pedig az, hogy a legtöbb mon-datot, amit hallunk, nem nekünk mondják, nem hoz-zánk címezik. Túlnyomó többségét csak meghallot-tuk, vagy kihallgattuk akaratlanul is. S ebből a három dologból, szerintem, teljesen világosan következik ez a szerkezet, ami lehet, hogy bonyolult, de minden egyéb elmondását ennek a történetnek gagyinak tartottam volna. Mivel én elfogadtam, hogy a mondásnak ezek a problémái, akkor úgy gondoltam, csak egy ilyen köny-vet írhatok és nem másmilyent. Ebből a nézőpontból az, hogy ez különféle olvasási, befogadási bonyodal-makat eredményezhet, nem érdekes. Egyébként is: a történeten kívül annyi mindenféle másnak lehet még örülni egy könyvben.

Mű

hely

Mű

hely

68

eleK

TiB

Or

69

eleK

TiB

Or

Korábban elég sokat foglalkoztak a kritikusok, teore-tikusok az elbeszélői szituáció hitelességének kérdésével. A regényed kapcsán a részelbeszélők esetében is kérdéses lehet, hogy hol is, hogyan, milyen formában, kinek hang-zanak el, de az egésszel, összességében is kérdés lehet, hogy ki, mikor, hogyan, miért is rakja össze a részeket. Főként azért, merthogy időnként még értesülhetünk is arról, hogy amit olvasunk, az valójában már nincs is, vagy legalábbis nem kellene, hogy legyen.

Ebben az ügyben én Bulgakovra hallgattam, aki köztudottan úgy képzelte el, hogy a kézirat nem ég el. Nincs olyan, hogy egy kézirat megsemmisül, akár nem is kell közzé tenni, akkor is megmarad. Azt szoktuk gondolni, hogy a művek akkor léteznek csak, ha valaki olvassa azokat, a nem olvasott könyvek, azok nem létez-nek, azok csak egy-egy tárgy. Makovicza, ugye, elhelyezi a templomgombban a maga iratait, de azok szétáznak. Ladik a történetének megírása közben attól fél, hogy megfigyelik (joggal), ezért a kicsi papírlapokat, ame-lyeket egy metlaki lap alátéten ír, beteszi a kályhába és elégeti. Kanetti a tanulmányát megírja Ladikról (ezt ol-vassuk a harmadik fejezetben), de megsemmisíti, ahogy a tanára kérte, amikor pedig a saját nyomozását már számítógépbe írja, akkor végül kitörli az egészet, mert az apja azt magyarázza, hogy a hordozók azok bizony-talanok, és csak az emlékezet ér valamit. Tehát megsem-misített, nem létező szövegeket olvasunk, de a fikciónak azzal nincsen dolga, hogy azt elmagyarázza, hogyan került mégis elénk, mert hogy a kézirat, mint tudjuk, nem ég el. Bulgakovnak azért volt fontos mondania a Mester és Margaritában ezt, hogy rámutasson arra, hiá-ba a sztálinizmus, meg a terror, a gondolatot nem lehet megsemmisíteni, nem lehet meg nem történtté tenni. S én is ehhez tartom magam. Ha egy gondolat valahogyan létrejön, az már soha többé nem tud semmivé válni.

Annyi mindenfélének lehet örülni egy könyvben, mondtad, s valóban, a te könyvedben is, például a nyelve-zetének, ennek a szinte koronként, elbeszélőnként, néző-pontonként változó, de még egyazon kor, beszélő nyelválla-potát tekintve is igen összetett, akár különböző nyelvekből származó szavakat, mondatokat és a magyarnak is többféle nyelvrétegét egymás mellé rendelő, keverő (a hétköznapi, köznyelvi szlenget akár az esztétika, a tudomány nyelvével például), polifonikus hangzású nyelvezetnek.

Én már úgy nőttem föl, hogy a nyelv nem egyne-mű, különböző forrásokból származó elemek vannak benne. Parti Nagy Lajos egyik hőse, talán egy katona, a vonatból kinézve például azt mondja: „nézd, bazmeg, őzikék!” Jó, ugye? A nyelv tehát nem egynemű, s ez, bizony, gyakran idegesítő számunkra. Szerettem volna én is olyan felületet képezni, hogy látszódjon az, hogy a felület mögött ott van valami nagyon kézzelfogha-tó, nagyon konkrét, könnyen értelmezhető dolog, de amihez a hozzáférést a felület kicsit megnehezíti, mert nem egynemű forrásokból, nyelvi regiszterekből táplálkozó elemek vannak benne. Szerintem jó ezzel megbarátkozunk, mert egyre több idegent veszünk észre magunk körül, s ezért talán saját magunkban is, és az egyneműség feloldódása, e feloldódás sebessé-ge egyre csak fokozódni fog. Nagyon ostoba emberek gondolhatják csak azt, hogy a nyelvi egyneműség még sokáig fenntartható, jó már most edzenünk egy kicsit.

A nyelv is forrása lehet időnként, de még inkább a re-gény más elemei annak a termékeny bizonytalanságnak, ami egy kicsit a Mészöly Miklóséra emlékeztet engem. A szerkezeti tagoltság, az idővel való játék, az egymást ki-egészítő, továbbmondó, de időnként felül is író elbeszélői szólamok, egy-egy újabb nézőpont, egy-egy fordulat, de akár csak egy oda nem illő szó is el-elbizonytalaníthatja az olvasót, a már-már megszerzett tudásában. A kérdésekre (fő-ként a gyilkosság motivációira és a holttest, illetve a gyilkos eltűnésére vonatkozóakra) a nyomozók még csak-csak meg-megtalálják a maguk válaszaikat. Mivel ezek nem azono-sak, és részben a másikét cáfolók is, vagy nem egészen a rea-litások világából valók, ezért az olvasó nem igazán érezhet megnyugvást a regény végére érve. Ezt a regény értelmezői, kritikusai közül már többen is úgy magyarázták, hogy ez a mű ismét arról beszél, amiről már nagyon sok kortárs mű szólt, hogy nincs elbeszélhető igazság, hogy a történelemnek és a történéseknek nem lehet utólag értelmet adni, hogy re-konstruálhatatlan a múlt, a teljes valósága felderíthetetlen stb. Mi a véleményed az efféle értelmezésekről?

Az írók azt szokták mondani, hogy nem olvassák a kritikusokat, vagy ha igen, nem foglalkoznak velük, a véleményükkel. Szerintem mind a két állítás hazugság. Olvassák is és foglalkoznak is velük. Én is írtam nagyon sok kritikát, ezért meg tudom ítélni, hogy ha egy kri-tikus ír erről a könyvről, akkor elvégezte-e rendesen a munkáját, vagy nem végezte el. Ha azért beszél sület-lenségeket, mert nem végezte el a munkáját jól, akkor nem idegesítem föl magam rajta. Én, olvasóként, úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek az utolsó fejezetéből szinte teljes mértékben kiderül, hogy mi az igazság, de az előző fejezetek, a nyomozással foglalkozó fejezetek ezt szépen eltakarják. Ezzel tulajdonképpen szerzőként is akartam valami olyasmit állítani, hogy a nyomozá-soknak nem mindig az a feladatuk, hogy föltárják az igazságot, általában és különösen elvetemült esetekben inkább éppen az a feladatuk, hogy eltakarják az igaz-ságot. Engem például nagyon bosszant, hogy egy olyan országban élünk, ahol embertársaink embertársainkra vadásznak. Az, hogy azok a debreceni gazemberek cigá-nyokra vadásztak távcsöves puskával, valami elképesztő fordulópontja a magyar történelemnek. Teljesen világos ugyanakkor, hogy a nyomozati, bírósági munka, amivel fordultak ehhez az ügyhöz, nem az igazság feltárását, hanem ennek az iszonyatos borzalomnak az eltakarását célozza. S nagyon remélem, hogy ennek a szövegnek si-került valamennyire a jelenségeknek ezt az oldalát meg-jeleníteni. Vannak olyan iszonyatos dolgok, amiket meg-próbálunk elfedni. Bizonyos értelemben, ha úgy gondol-ják, hogy ebben a könyvben nem derült ki az igazság, az számomra poétikailag siker, de azért én azt szeretném, ha az olvasó úgy tenné le a könyvet, legalább másodszori elolvasás után, hogy megtudta, mi az igazság.

Ez nagyon érdekes, mert az utolsó fejezet a legkevésbé tűnik realisztikusnak, ezek szerint nem hétköznapi értel-mű igazságot kell keresnünk.

Akkor kezdhettem el megírni ezt a regényt, amikor úgy éreztem, hogy az egész, úgy ahogy van, már meg-van a fejemben. S ez nem akart elkövetkezni egészen addig, amíg egyszer meg nem betegedtem, s egy síelés utáni tüdőgyulladás előtti lázas állapotban nem tudtam mást csinálni egy hétig, mint nézni a plafont. Abban

a delíriumos állapotban aztán összeállt, és világossá vált, hogy mi a magyarázat. Azokat az utakat, amiket a nyomozóimnak, nekem is végig kellett járnom, és a vizsgálódásaim végén arra a felismerésre jutottam, hogy ennek a gyilkosságnak csak egy dolog lehet a magyará-zata. Az igazság nem mindig reális, nem mindig marad a realitások talaján. A romagyilkosságokat most majd jól meg fogják magyarázni, hogy van néhány kretén náci, aki szerint a cigányokat le kell lőni, de fönnáll a gyanúja annak, hogy valami sokkal borzasztóbb ma-gyarázata van az eseményeknek, s ebben az esetben is úgy gondoltam, hogy ez a sokkal rettenetesebb magya-rázat, ami minden racionalitáson túl van, az az igazság. Ebben a könyvben engem a gonoszság érdekelt, nem a természete, hanem az, hogy mi a gonoszság sorsa. Azt próbáltam megírni, hogy mi a sorsa a gonosznak. Tehát csak az lehet magyarázat a történetekre, ami az utolsó fejezetből teljesen világosan kiolvasható.

Ráadásul Makovicza Bálint addigra, mire az utolsó fejezetben található második szövegét olvassuk, az eltelt két év alatt egy alkoholista, lelkileg-idegileg megroppant, talán némiképp megbomlott elméjű figurává vált, leg-alábbis a többiek nézőpontjából, az ő korábbi jellemzé-seik alapján. Az általa elmondott hagymázos víziót, irra-cionális, fantasztikus, szürreális látomássorozatot kellene az olvasónak elfogadni megoldásként?

Az, hogy ki mondja ki az igazságot, nem függ at-tól, a kimondó milyen állapotban van. Az igazságnak ugyanakkora esélye van megszólalni egy megfélem-lített, félbolond alkoholista szájából, mint azoknak a nagyon józan, nagyon képzett embereknek a szájából, akik korábban nyomoztak. De az is nyilvánvaló, hogy amikor megpróbáljuk az igazságot kideríteni, mindig csak részleteket tudunk megragadni. Az kétségtelenül igaz, hogy emberi lénynek nem érdemes azt gondolnia, hogy no, ő most aztán teljes kiterjedésében és mélységé-ben megragadta az igazságot, ezt mindenképpen meg akartam jeleníteni azzal, hogy ez a három nyomozó-páros mindig mást gondol, más eredményre jut. A vé-gén viszont néhány érv szól amellett, hogy a Makovicza nagyjából megértette, hogy mi történt. Lehet, hogy túl-ságosan megviselte ez az igazság őt. Az is lehetséges, hogy azt gondolni, az igazság egészét birtokoljuk, az az őrület egyik fajtája. De azért én, olvasóként, az utolsó fejezetnek mindenképpen nagyobb jelentőséget tulaj-donítanék, mint az előzőeknek, ami ott olvasható az egy nagyon koherens értelmezésnek tűnik. Szerintem valami kiderül belőle, nyilván az sem a teljes igazság, de ott egy nagyon erős állítás van azzal kapcsolatban, ami történt. Egyáltalán nem biztos, hogy az igazság mindig a felkent helyekről származik. És az se biztos, hogy a bolond lyukból fújó szél mindig bolond. A kulturális, a társadalmi életben az egyik legfontosabb mondanivaló az lehetne, legalábbis én azt szeretném mondani, hogy nem számít, honnan jön a szó. Néha a legváratlanabb helyről, elnyomott vagy általunk gyűlölt pozícióból ér-kezik meg az, ami kivezet bennünket. Ezért, szerintem, nem baj az, hogy a Makovicza a maga értelmezését már elég rossz állapotban mondja.

Ezek szerint Te nem azok közé a szerzők közé tar-tozol, akik valamiféle ismeretelméleti vagy egyéb szkep-szistől vezérelve azt mondják, hogy igazság tulajdon-

képpen nincsen, mert relatív minden, és a történelem is azt bizonyítja, hogy sok esetben attól függ az események értelmezése és igazsága, honnan nézzük és ki mondja? Az igazság feltételezése vagy tagadása, hogy megismerhe-tő, föltárható és el is beszélhető vagy éppen hogy nem, ez az elmúlt évtizedek prózairodalmának egyik kulcskérdése. S ezzel némiképp összefüggésben a referencialitás kérdé-se. Te mindkettővel elég sokat foglalkoztál irodalomtör-ténészként is (lásd például a Bárka 2006/6-os számában a „mintha”-változatok. A referencia-illúzió felkeltésé-nek retorikai stratégiái a mai magyar prózában című tanulmányt). Számomra nyilvánvaló, hogy a regényed is válaszkísérlet ezekre a kérdésekre, mégis arra kérlek befejezésül, hogy próbáld összefoglalni most a teoretikus véleményedet mindezzel kapcsolatban.

A referencialitás az annak a kérdése volna, hogy ké-pesek-e a szavak félreérthetetlenül megjelölni a dolgo-kat, vagy másképpen, hogy a szavak segítségével eljutha-tunk-e a valóságig. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre válaszoltam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem fikció van meg valóság, hanem van egy imagináció, egy álom, egy látomás, amibe illenek kitalált dolgok is, meg valóságosan létező dolgok is. Nem ellenzem például, ha valaki ezt a könyvet békéscsabai bédekkerként hasz-nálja, mert meggyőződésem, hogy ha valaki elhiszi azt, hogy a valóságban úgy van, ahogy a regényben le van írva, akkor meg fogja találni az evangélikus templomot. A valóságvonatkozások tekintetében tehát azt gondo-lom most is, amit ebben a „mintha”-tanulmányomban emlegettem: a szavak valószínűleg képtelenek eljutni a dolgokig, de fel tudják kelteni annak az illúzióját, hogy képesek erre, s aki ennek az illúziónak hisz, az nem csalódik mindig. Például, amikor Schlieman annak idején azt gondolta, hogy az Odüsszeia alapján meg lehet találni Tróját, akkor mindenki azt mondta, hogy Schlieman, te teljesen hülye vagy, az egy irodalmi mű, annak a valósága soha nem létezett. Ő azonban még-is bevette ezt az illúziót, elment, a mű alapján kereste Tróját, és hát nem megtalálta?

Az igazsággal kapcsolatban, azt hiszem, én valóban nem teljesen azt gondolom, ami az elmúlt évtizedek prózairodalmából kiolvasható. Nem osztom azt az is-meretelméleti nézetet, mely szerint az igazság attól függ, hogy honnan nézzük. Én úgy gondolom, hogy igazság létezik, de most, magunk miatt, a helyzetünk miatt, a nyelvünkbe zártságunk miatt, tükrök által homályosan látunk, de majd egyszer máskor fogunk színről-színre is látni. Az igazság tehát létezik, csak mi emberi lények nem nagyon férünk hozzá, de attól még van. Ami az elmúlt évtizedekben történt a magyar re-gényirodalomban ezen a téren, az egy nagyon súlyos té-tel, az hogy valószínűleg mindenkinek az a jó, ami neki jó, az az igazság, ahonnan ő nézi. S lehet, hogy ennek a könyvnek ez a legalapvetőbb tétje. Lehet, hogy próza-írás eszközeivel próbáltam ehhez a vitához hozzászól-ni, ahhoz tehát, hogy igazság van, létezik valahol, csak mi emberek nem férünk hozzá, vagy ezzel a merőben metafizikus illúzióval le kell számolni, és nincsen igaz-ság. Olvasóként most úgy látom, azzal, hogy Makovicza el tudja mondani a regény végén azt, hogy mi is történt, ezzel a szerző állást is foglalt. Akinél, persze, a könyve, ha szerencsénk van, mindig okosabb.

Mű

hely

Mű

hely

70

(É

rsek

újvá

r, 19

70) –

Ipol

ybal

og

néM

eTh z

OlT

án

71

néM

eTh z

OlT

án

A regionalizmus a 20. század végén és a 21. szá-zad elején egészen más kérdéseket implikál, mint a 19. században, hiszen növekvő hatása a kánon hatá-rainak kérdését veti fel, hasonlóan az ún. marginális irodalmak jelentőségéhez. A kánon fellazítása és az ún. kánonviták éppen a női irodalom, a posztkolo-nialista szépirodalom vagy általában a kisebbségek irodalma, a kisebbségi irodalom felől értelmezhető. Olyan folyamat tárul az utóbbi évtizedekben az iro-dalomtörténész tekintete elé, amelyben a centrális nézőpont alapvetően kérdőjeleződik meg, s helyébe a többközpontúság, a sokszínűség és az eltérések iránti fogékonyság tapasztalata lép.

A közép-európai kisebbségi irodalmak, és most pontosítsunk, a kisebbségi magyar irodalmak esetében elfogadott eljárásnak számít a regionális specifikumok felemlegetése. Míg a magyar irodalom esetében a köz-vélekedés érvényesnek fogadja el azt a meghatározást, miszerint magyar irodalom az, ami magyar nyelven íródik (sőt: gyakran a más nyelvekről fordított szép-irodalmi szövegeknek, tehát a fordításoknak a magyar irodalomhoz tartozottsága is szóba kerül), addig a kisebbségi irodalmak meghatározása esetén ugyanez a meghatározás sok irodalomtörténész számára nem tűnik elégségesnek. Innét nézve több értelmező szá-mára szükségszerűnek tűnik egy olyan meghatározás, amely a kisebbségi magyar irodalom meghatározá-sakor nem elégszik meg pusztán a nyelv szerepével, hanem valamilyen specifikus látásmódról értekezik, a kisebbségi irodalmak sajátszerűségéről beszél.

A kisebbségi irodalmak meghatározásakor azon-ban mindenféle sajátszerűség, specifikum felem-legetése olyan általánosításnak tűnik, amelyet nem támasztanak alá a kisebbségi irodalomba tartozó alkotások szövegtényei. A kisebbségi irodalmak ha-sonló módon sokszínűek, mint a nem kisebbségi iro-dalmak. Eltéréseik a kánon és az eltérő paradigmák mentén generálódnak. Így tehát például a kisebbségi irodalomba tartozó neoavantgarde szövegek több kö-zös vonást mutatnak fel a nem kisebbségi irodalom neoavantgarde szövegeivel, mint mondjuk a kisebbsé-gi irodalomba tartozó mágikus realista alkotásokkal, s a sort természetesen tovább folytathatnánk. Mindez egyúttal arra is utal, hogy a kisebbségi irodalmakba tartozó szövegek esetében valamilyen közös nagy ál-

talános hatásfolyamatról beszélni igen illuzórikus, ha nem alapvetően hamis állításokat vonhat maga után.

Hasonló a helyzet a szlovákiai magyar irodalom esetében is, vagyis lehetetlen olyan általános közös specifikumokat felemlegetni, amelyek minden szlo-vákiai magyar szövegben tetten érhetőek lennének, s éppígy illúziónak tűnik annak feltételezése is, hogy a szlovákiai magyar alkotások egymásra épülnének, egymást olvasnák. Az igazság az, hogy nem egy szlo-vákiai magyar alkotást lehetne említeni, amely távol tart magától mindenféle regionális pozíciót, s nem értelmezhető más szlovákiai magyar szövegek felől – sokkal inkább egy szélesebb magyar vagy világirodal-mi hatás mutatható ki esetükben.

Még illuzórikusabb a szlovákiai magyar irodalom-ba tartozó alkotások és az 1918 előtt e tájon született művek és szerzők között valamiféle kapcsolatot felté-telezni. Még olyan szerzők esetében is problematikus ez az eljárás, akiknek az életművük egyenesen gene-rálhatna egy ilyesféle, vagyis hangsúlyosan regionális hatásviszonyt – jó példa erre Mikszáth Kálmán esete a kortárs irodalommal.

Mikszáth Kálmán hatása a kortárs irodalomra ugyanis – talán meglepő módon – első pillantásra nem a regionalizmus felől értelmezhető, mivel sokkal széle-sebb és erőteljesebb hatást fejt ki a kortárs irodalomra. Példaként a magyar posztmodern irodalom paradigma-váltó életművére, Esterházy Péter regényeire gondolha-tunk. Esterházy Termelési-regény (1979) című alkotása több síkon zajló, bonyolult játékot folytat a mikszáthi életművel: egyrészt újraírja, posztmodernizálja a mik-száthi anekdotát, másrészt regényében szereplőként lépteti fel Mikszáth figuráját, akivel dialógust folytat, sőt: a regény egy emlékezetes jelenetében E. P. és Mik-száth arca egymásra kopírozódik. Esterházy további műveinek poénos-anekdotikus, illetve fragmentált szer-kesztésmódja is a mikszáthi örökség felvállalásának és újrahasznosításának az igényét fejezi ki, s így a mik-száthi örökség a magyar posztmodern irodalom egyik fontos elemeként jelenik meg.

Hasonlóan fontos szerepet tölt be a mikszáthi élet-mű Grendel Lajos életművének eddigi utolsó szaka-szában, pontosabban a New Hont-trilógiába sorolható regények prózapoétikai terének alakításában. Mindhá-rom regényben újraértelmeződik a mikszáthi anekdo-

ta fogalma, a Nálunk, New Hontban című regényben pedig maga Mikszáth is megjelenik egy kiskocsma fa-lán függő fényképként, illetve a nagy mesélő, Kálmán bácsi alakjában. Grendel Lajos a New Hont-trilógián keresztül a mikszáthi regionalizmus fogalmát is újra-értelmezi az ezredfordulón, amennyiben a New Hont-trilógia egy hangsúlyozottan kisebbségi, szlovákiai magyar környezetbe helyezi el önmagát. E tanulmány megírásának pillanatáig azonban nem látszódnak an-nak a jelei, hogy – akár Grendelen keresztül, akár a grendeli újraírást figyelmen kívül hagyva – a mikszá-thi örökség kitüntetett pozícióba kerülne a szlovákiai magyar irodalomban.

Ahhoz, hogy a Mikszáth Kálmán által megjele-nített prózapoétikai, főként anekdotikus örökség és a regionális jelentésképzés együttes jelenlétét ki tudjuk mutatni a kortárs magyar irodalomban, nagyobb ugrás szükségeltetik. A békéscsabai Bárka folyóirat egykor volt szerkesztői körének prózai munkássága kiváló-an mintázza azt, hogyan lehet a regionalitás elemeit felhasználva, a hatásviszony lehetőségeit akár alkotói műhelyként prezentálva korszerű, a kortárs magyar irodalom kánonjait is formáló szövegkorpuszt létre-hozni. Valószínűleg jelentős szerepe van ebben Elek Tibornak, a folyóirat főszerkesztőjének is, akinek vállalt, többször kifejtett szerkesztői koncepciója az eltérő kánonok közelítése, a kortárs magyar irodalom eltérő köznyelveinek egymás mellé helyezése, egyfajta progresszív kánontörés céljából.

Ráadásul a Bárka három prózaíró szerkesztő-jének – Kiss Ottónak, Grecsó Krisztiánnak és Kiss Lászlónak – az eddigi munkássága Mikszáth Kálmán prózaörökségének rendkívül termékeny és sokoldalú felhasználásaként is értelmezhető, különösen a már említett anekdotikus prózaalakítás és regionális kötő-dés révén. Ezen túl mindhárom szerző prózáját olyan elemek kötik össze, amelyek a hatásviszony egyéni, alkotó jellegű felhasználásáról, a szövegközi párbe-széd sokirányú lehetőségeiről tanúskodnak. Ennek az intertextuális dialógusnak a révén egy regionális pró-zai köznyelv jött létre, amelynek jellegzetességeire az alábbiakban igyekszem kitérni.

A mikszáthi hagyomány újraírásának elején min-den bizonnyal Kiss Ottó Szövetek (1999) című regénye, elbeszélésfüzére, egyperces novellákból álló kötete áll. Nem véletlenül soroltam fel három műfajt: ha regény-ről van szó, úgy az rendkívül különös, fragmentált szövegként jelenik meg az olvasó előtt, amelynek egyes fejezetei mindössze egy-két oldalas rövidprózák, ame-lyek általában egy-egy anekdota köré csoportosulnak. A szöveg regényszerűségét a többször fel-felbukkanó szereplők és események biztosítják. Másrészt azonban éppen emiatt a fragmentált szerkezet miatt fogható fel a Szövetek elbeszélésfüzérnek is. Ezeket az elbeszé-léseket az köti össze, hogy mind egyetlen mondatból áll, s az utolsó mondat utolsó szavai a következő elbe-szélés első szavaiként térnek vissza. Az egyperces no-vella műfaja pedig a Szövetekbe sorolt szövegek kap-csán egyrészt a rövid terjedelem miatt értelmezhető, másrészt hogy a Szövetek szövegei miniatűr, gyakran pár szavas, groteszk karakterű anekdoták sokaságából épülnek fel.

Kiss Ottó Szövetek című kötetének Hull a hó című „fejezet”-ében található az alábbi pár soros anekdo-ta, amely nagyszerűen demonstrál egy írásmódot. Ez a rövid anekdota olyan zárványként funkcionál a narrációban, amelytől aztán teljesen elkanyarodik az elbeszélés menete. Azt is mondhatnánk, hogy ez mindhárom szerző szövegeire jellemző eljárás – azzal a megjegyzéssel, hogy gyakran az egész szöveg efféle zárványok láncolataként épül fel:

„…senki sem tudja, pontosan honnan, még Stanci bácsi sem, pedig ő mindent tud, azt is megmondta ak-kor nekünk, gyerekeknek, hogy nem az aranyláncok, de még csak nem is az aranygyűrű miatt van a szu-szogás, hanem azért, mert amikor végre rátették a templomra az új kupolát, az egyik munkás lezuhant a harmincméteres magasságból, de csak a teste esett le, a lelke fennmaradt az égben, vagy legalábbis a kupo-lában, ezért van hát a szuszogás, a lélek miatt, ezt az orvos is megállapította, mondta Stanci bácsi, be is írta a könyvébe, hogy a munkás, amikor leért, már halott volt…” (20.)

Grecsó Krisztiánnál az említett pár soros anek-dotikus zárvány szintén gyakran használt narrációs kellék: „Például igen sértő volt, énnekem legalábbis, amikor Cinci nénit háttal fotózta le a hávégé, meg be is volt dőlve jócskán, igen kedves asszony az attól, hogy olyan termetes, húsos segge van. Éppen igazította a nehezéket a boronán, és akkor vették le, kőkorszaki módszerek a szegvári határban, ez volt alá írva, megle-hetős modortalansággal. A kőkorszaki arra utalt, hogy a követ igazította a boronán, ami azért kell, hogy a szerszám mélyebb nyomot hagyjon. Le kell súlyozni. Arra gondoltunk, odacsörgünk Pestre, hogy számító-gépet azért mégsem köthetünk a boronára. Jönnének inkább, segítenének, elkélne a munkáskéz. Okoskod-ni lehet sokat, de szarni senki se szarna, ha a paraszt nem dolgozná ki a belét.” (Pletykaanyu, 9–10.)

Kiss Lászlónál a Levél az ezredeshez című novellá-ban a Szindbád nem haza megy (2003) című kötetből: „…amikor nagymama kutyáját, a Morzsit, ezredes úr, futtattam az udvarban, a kutya meg futott a kő után, amit elhajítottam, és véletlenül nyakon dobtam nagy-mamát, aki a kertben gyomlált éppen…” (11.)

Az anekdota mellett rengeteg további közös vonás fűzi össze és állítja párbeszédbe Kiss Ottó, Grecsó Krisztián és Kiss László szövegeit. Ilyen például, hogy a posztmodern szövegirodalom olvasót próbáló nyelvjátékai, zsúfolt utalásai, többnyire areferenciális jelentésképzése ellenében a három szerző szövegei-ben sokkal fontosabb szerephez jutnak a hétköznapi történetek, amelyek által a popularitás kódjai lépnek működésbe. Ezek a hétköznapi történetek a vidéki – kisvárosi, falusi – emberek mikrovilágát rajzolják fel, a közvetlenség, illetve a köznapiság nyelvi szituációjá-nak felelevenítésével. Ezt egészíti ki az a vonás, hogy az elbeszélőhelyzet általában nincs problematizálva a három szerző szövegeiben: mindig pontosan tudható, ki beszél, s általában egy névvel ellátott, konkrét em-ber monológjaként prezentálódik a szöveg.

Ennek a monologikus beszédnek, amely szintén rendkívül erős összekötő kapocs Kiss Ottó, Grecsó Krisztián és Kiss László műveiben, gyakran az ún.

Mű

hely

Mű

hely

NÉMETH ZoLTÁN

A posztmodern ViharsarokMikszáthi anekdota és regionalizmus a Bárka-műhely prózaírónak műveiben

72

néM

eTh z

OlT

án

(B

ékés

csab

a, 1

944)

– B

alat

onal

mád

i sa

rusi M

ihá

ly

hosszúmondat ad teret: elég e helyen Kiss Ottó egyet-len mondatból álló „fejezetei”-re, Grecsó Krisztián Én, Schriwanek András című elbeszéléseinek filozofi-kus gondolatfutamaira, vagy Kiss László elbeszélései-nek oldalakon át kígyózó mondataira utalnunk.

Mint már említettük, a rendkívül hasonló terek és személyek is összekötik a három szerző szövegeit. A vidék, a kisváros vagy falu megnevezett helyszíne Dél-Magyarország, az Alföld déli része, az ún. Vihar-sarok és környéke (Gyula, Szeged, Szegvár stb.), ame-lyet jellegzetes, hétköznapi szereplők népesítenek be. Nagyon érdekes képet nyújtanak a három szerző szö-vegeiben található nevek, amelyekből egy többnemzeti-ségű, multikulturális térre nyílik rálátás, ráadásul ezek a gyakran furcsa, idegenszerű nevek egzotikus réteg-gel gazdagítják a szövegnyelvet. Szlovákos hangzású (Szabovnyik Zsuzsanna, Zelinek, Szmola, Szvitánka Józsi, Hávelkáné – Kiss Ottó, Schriwanek András, Berenka Klára, Franczek Gyula – Grecsó Krisztián, Czidrich Miska – Kiss László), szerb (Dragica néni, Czárity – Kiss Ottó), román (Filimon – Kiss Ottó), német (Heller mérnök – Kiss Ottó, Metz Dezső – Grecsó Krisztián, Rück Laci – Kiss László) és magyar nevek keverednek. Van, hogy egyetlen néven belül is többféle nyelv, illetve nemzetiség keveredése figyelhe-tő meg, eklektikus, hibrid nevet létrehozva: például a Schriwanek András szlovák eredetű, de német helyes-írású vezetéknév magyar keresztnévvel és sorrenddel.

Jellegzetes helyszín továbbá a kocsma, amely úgy jelenik meg, hogy a hétköznapi szereplők emlékeinek, bölcselkedéseinek is teret ad. A népi bölcsességek, az ún. falu bolondjának filozofikus gondolatfutamai, az alkoholmámorban elhangzó világmagyarázatok tartoznak ide, illetve a nosztalgikus emlékmonoló-gok. Nem szabad itt megfeledkezni arról sem, hogy a mikszáthi anekdotán túl mindhárom szerző mű-veiben nagyon erős kapcsolódási pontok fedezhetőek fel Krúdy Gyula szövegeinek „aranykor”-képzetéhez, asszociatív időkezeléséhez, különc figuráihoz, illetve azok értékrendjéhez.

Szintén összekötő kapocs a gyermeki nézőpont imitálása: a monológok egy korlátozott ismeretekkel bíró gyermek nézőpontjához kapcsolódva végzik el a felnőttek világának értékszembesítését – mint pél-dául Kiss Ottó Szövetek című kötetének első szövege, Grecsó Krisztián Pletykaanyu című elbeszélésköteté-nek nem egy elbeszélése, Kiss László Szindbád nem

haza megy című könyvének nagyobbik része. Ezek a nosztalgikus monológok, gyermeki nézőpontból felépülő történetek álom és valóság határán állva a fantasztikum szövegbe építésével kapcsolódnak a mágikus realizmus nyelvhasználatához. (Itt, írásunk végéhez közeledve szükséges megjegyeznünk, hogy a Bárka folyóirathoz kötődő, elemzett szerzők mellett Cserna-Szabó András prózája is hasonló kontextus-ban értelmezhető, rendkívül sok ponton kapcsolódik a felvázolt prózai térhez.)

A fentebb fölsorolt jellegzetességek nyomán Kiss Ottó, Grecsó Krisztián és Kiss László szövegei egy-másba íródnak, kölcsönösen átírják egymást, s ezáltal mind a regionalizmus, mind az ún. műhelymunka új jelentést nyer írásaikban. Izgalmas vállalkozás ezek után annak vizsgálata, vajon a kortárs magyar iroda-lom egésze felől nézve milyen helyet jelöl ki magá-nak ez a fajta prózaalakítás. Az elemzett sajátosságok nyomán egyértelműen a posztmodern jelentésképzés kontextusában vélem értelmezhetőnek ezt a prózát, sőt arra a meglepő tapasztalatra lehetünk figyelmesek, hogy a három szerző prózája a posztmodern irodalom mindhárom stratégiáját egyszerre lépteti működésbe. Így válik sajátjává az első posztmodern metafizikai igénye, mágikus realista történetszövése, egzisztenciá-lis kérdésfelvetése, a második posztmodernre jellemző irónia, paródia, humor, valamint a poénos szerkesz-tés és a nyelvjáték, illetve a harmadik posztmodern marginalitás iránti vonzódása, a háttérbe szorított, elnémított egzisztenciáknak adott hang által, az iden-titáskérdések felvetésével. Mindez arra utal, hogy az eltérő minőségek együttes szerepeltetésével többhan-gú és többirányú, eklektikus prózai nyelv áll elénk, amelynek összetettségét az eltérő stratégiák egymás mellett szerepeltetése is biztosítja.

A Bárka-műhely tagjainak, Kiss Ottó, Grecsó Krisztián és Kiss László prózájának úgy sikerül újra-írnia és újraértelmeznie a magyar prózahagyományt, hogy egy gazdagon árnyalt posztmodern nyelvhasz-nálat által jelent meg alkotásaikban anekdotizmus és regionalizmus: a Krúdy-féle nosztalgia, az örkényi groteszk, a Darvasi-féle líraiság és hrabali monológ keveredik szövegeikben a mikszáthi anekdotával. A három szerző országos jelentőségű sikerei, díjai arra utalnak, hogy mind a regionalizmus, mind a mikszá-thi anekdota felől megújíthatónak látszik a magyar prózahagyomány.

Az első levél, amit Simonyitól kaptam, az 1971-es csabai föllépésével függ össze. Ha jól gyanítom, az esten való közreműködésre Simonyi által kiszemelt színész(nő) meghívásáról, meg Márai-könyvekről lehetett szó. Utólag ki tudja pontosan?! Számomra nyilván nem volt olyan érdekes, mint Imrének, akinek viszont nagyon! Az utolsó levele 1992-es.

17-et őrzök a Simonyi-levelekből, több valószínűleg nem volt. (Meg azt a 2-t, amit hölgyismerősöm adott át megőrzésre.) E levelek hangja a lehető legtermésze-tesebb módon egész más, mint amiket Nagy Gáspár nekem küldött (l. Gazsi írja Miskának: Életünk, 2009. 2009/11–12. 43–56.). Aki ismerte Simonyi Imrét, annak költői a kérdés, hogy miért. Édesapámmal egyidős, tehát nemzedéknyi a különbség köztünk. Aradi ő is, mint az én családom, de például míg ő – mondom, aradiként – inkább biharinak érzi magát, mi aradiként igyekszünk őrizni csanádi mivoltunkat, s nincs bajunk aradi magyarságunkkal sem. Nagy Gáspár finomsága volt számomra a vonzó, s nem Simonyi nem ritkán durvaságig fajuló keménysége. Gáspár értő barát, aki segít akkor is, amikor nem tudsz róla, Imre értetlen atyai ’barát’, akitől nem idegen a másik ugráltatása. Csak hogy pár példát említsek…

Levelesládámból című sorozatom második darab-ja ez a mostani (az első az NG-leveleket ismerteti), amely igyekszik be-mutatni a nekünk írt Simonyi-leveleket, megkísérelve leírni, vagy legalábbis jelezni, milyen – minket illető – körülmények közt vetette papírra ezeket a sorokat Simonyi.

Keltezés egyetlen Simonyi-levélen sincs, a borítékon található postai bélyegpecséte-lésen vagy kiolvasha-tó, vagy alig látható, elmosódott időpontot vettem alapnak. Egy-két esetben ez sem volt lehetséges, hogy miért, a levélnél jelzem, s a sor-

rendet a tartalom alapján igyekszem meghatározni, hogy minden darab a megfelelő helyre kerülhessen. A levelek szinte kivétel nélkül Gyulán íródtak, amelyik nem, jelzem. Az általa elkövetett aláhúzásokat hason-ló módon jelzem; zárójelei ferdék, nem kerekek.

Egy helyen ’nyomdafestéket nem tűrő’ megszólí-tással él Imre, ám én úgy gondolom, közölnünk kell, hogy világos legyen az őt nem ismerő számára is, mi-lyen nyelvi fordulatok szaladtak ki nem is olyan ritkán a valóban nagy, ám hamar indulatba jövő költő száján. Az utolsó előtti, Fehérvárra küldött 1977-es levele pe-dig kisded S. I.-gyűjteményem egyik legérdekesebb s legértékesebb darabja.

Csabán valósággal nyüszítettek az elvtársak, ha megláttak Simonyival. A legemlékezetesebb az 1970-es esetem Imrével.

A Népújság szerkesztőségében Sass Ervin óva inti Bencsik Mátét, hogy Sarusihoz hasonlóan barátkoz-zék Simonyi Imrével – tudod meg 2001-ben a cimbo-rádtól.

Épp akkor fejeztem be Tanácsi úti sétám Imre bácsival…. Sass (a Búzapiac téri Pártházban tartóz-kodó szerkesztőségben) már tudta, mi nem történt a csabjanszki Sztalin úton a másik gyakornokával, azzal a rosszcsont Miskával.

Mű

hely

Mű

hely

SARUSI MIHÁLy

A többit bízza rám. Üdv. ImreSimonyi Imre küldeményei Levelesládámból

74

saru

si M

ihá

ly

75

saru

si M

ihá

ly

Ahogy karomba karolt Imre a csabai Fő uccán, vé-gig az volt az érzésem, figyelnek! Pártlap pártmunkás-jelölt párthírlap-író gyakornoka csak úgy, ukk-mukk, végigvonuljon kart karba öltve a Tanácsköztársaság úton ezzel a gyulai ellenforradalmárral…

Képtelenség.S mit ád Isten, 30 magyar év után kiderül, jól tet-

szett érezni! S nem üldözési rögeszme riasztotta ér-zékeidet.

Újfönt nem.Ahogy vonultunk Imrével kart karba öltve a csabai

Fő uccán a déli verőn az ebédelni igyekvő, ebédből megjövő elvtársak és elvtársnék, meg magunkfajták áradó tömegében, kissé ijedten néztél körül, ki lát benneteket? Mert ha csak egy is a mellettünk elha-ladók, minket vizslatók közül jelenti a főnökeimnek, már megint állás nélkül vagyok. Ráadásul eleve nincs ínyemre, ha férfi karol belém… Imre minderre fittyet hányva vonul velem végig a Csaba cukrászdától a Vas-útig tartó kétezer méter hosszú – négyezer lépésnyi? – Andrássy úton, a fülembe baráti intelmeket súg….

Hogyne lett volna rosszul a pártházi pártlap párt-munkás rovatvezetője?! „Csak nehogy úgy járj, mint a Miska barátod!” Mért, Miska hogy járt? „Simonyival egymásba karolva vonult végig a Tanácsköztársaság úton…” (Simonyinak az időben nem volt jelenése a helybéli ’irodalmi’ sajtóban: nem volt, mert ki volt on-nan tiltva. Erre föl a munkatársuk – a munkatársa a pártlapnak…)

Csak gyanítottad, miért nem kedvelnek téged az ötvenhatos ellenforradalmárokat szívből gyűlölő csa-bai pufajkáslapnál! Hogy 30 év múltán a barátodnak eszébe jusson: persze, a lapnál abban a pillanatban tudtak az általad elkövetett elvtársiatlanságról! ’Ellen-forradalmárral’ grasszáljon a lapjuk gyakornoka…

E levelekből is kiderül, miért volt köztünk tartóz-kodó a viszony. Hogy miért távolodtam el tőle újra és megint… Hogy valamikor csak újfönt rányissam az ajtót a Dob utcában, a 48-as utcában, majd végül az Erkel téren. Rányissak, amíg tehetem.

E munkácskával is rányitok Imrére.…Simonyi Imrére! S nem Szmolára. Mert Imre

nagyon haragudott volna, ha valaki le-Szmolázza! (Biztos ráborítja az asztalt.) Mert őt úgy hívták, hogy SIMONYI IMRE. Így döntött. S illik ezt tiszteletben tartanunk… egyszer s mindenkorra.

1971 legelejeKoperta nélkül megmaradt levél. „Miska! Miu-

tán ez a B. harmadik levelem is válaszolatlan hagyta – természetesen minden további kapcsolatot megsza-kítok vele. Magát viszont megkérném, ha találkozik vele, kérje meg, hogy azt a könyvügyet intézze el…” Hogy milyen könyv volt, fogalmam sincs. Tán a csabai könyvtár Márai-köteteiről volt szó, mert hogy arra biz-tatott bennünket, csórjuk el, neki azokra halaszthatat-lan szüksége volna! Csodálta, hogy Csabán egyáltalán közkönyvtárban lehet Márai. Mert a csabai könyvtár valóban ilyen volt. Féja Gézának, Lipták Pálnak kö-szönhetően. A hatvanas években pl. Új Symposiont, Párizsi Magyar Műhelyt is kínált, s a legismertebb nyugat-európai napi- s hetilapok is ott virítottak a hír-

lapolvasó szabadpolcain. Nyelvtudás nélkül is meg-megértette az ember egy-egy címlapképükről, mi nem történik velünk. Aki meg túl gyakran emelte le őket a helyükről, a besúgó könyvtáros bácsi jelentésében névsorba került: „Gyakran olvas angol nyelvű könyvet, újságot:…” – és jött a több mint gyanús alakok díszes névsora. Hogy amikor most ráakadjak a kopóiratra, ott lássam egyik akkori legjobb cimborám nevét is. Hogy tönkre is tegyék e piszkok a barátomat. ’Márai a csabai könyvesházban’…

1971. I. 26.„Miska! Gondolkoztam a műsor címén: ne „Szer-

zői est” legyen – ezzel lelőnénk az esetleges TIT-estet, de egyéb megfontolás is vezet ebben az elhatározás-ban – hanem egyszerűen így: IRODALMI EST. Köz-reműködők: Simonyi Imre költő és Goór Nagy Mária, a Thália Színház tagja. Kérem, azonnal értesítse H. J.-t, hogy már a műsorfüzetet is így nyomassa és a pla-káton is így hirdesse. Jobb így!!! Üdv. Simonyi Imre”. Nyilván ahogy rendelte.

1971. II. 5.Imre első hosszabb levele hozzánk; majdnem olyan

’többrétegű’ – több hasábra-nézetre szabott –, mint NG egyik-másik levele. Persze, a csabai est előkészü-leteiről… Goór még nem tud semmiről, ezért H.-nak „a héten kétszer is írtam; egyrészt, hogy Goórnak azonnal írjon még egyszer felkérő levelet, másrészt hogy most szombaton jöjjön át Gyulára… hogy né-mely részletet megbeszéljünk. /Ő sem írt semmit a leveleimre./” 15-én készül haza Pestről, „de ha addig nem tudok valami egészen biztosat, akkor nem lesz előadás! Ugyanis most már kezd idegesíteni a dolog”. Azaz: vagy a szervezés gyatra, vagy az állambiztonság Simonyi-lassítása sikeres, vagy mind a három (monda-ná Imre, ha mondhatná, s rád emelné az asztalt). Ar-ról nem beszélve, hogy „tekintettel kellene lenni az én rongyolt idegzetemre…. Vasárnap – hacsak nem jön közbe valami – én még átmegyek magához”. Jött is, a Corvin utcába, ahol jól érezte magát: parasztpolgár ház, nem emeletes torzszülemény ki tudja hanyadik emeleti odúja – később a Lencsési lakótelepen még majd szintúgy meglátogat, akkor már gyermekeimet késztetve ámuldozásra. „…ha a húgának van kedve, főzzön valamit, mert itt nincs időm ebédelni: délben be kell mennem Anyámhoz, aztán rohanok a vonat-hoz. Majd viszek át magammal könyveket, s verseket olvasunk. Jó? Így valamiképp mégiscsak megtartjuk ’az előadást’.” Majd a levél margóján arra kér, hívjam föl a Tháliát, tudjam meg GNM címét, keressem, rendben van-e…

1971. /II./…Székesfővárosunkban, Budapesten föladott levél.

„Miskám! Goór autóval érkezik. Én szombat este megyek Gyulára és hétfőn az 5-órással Csabára. Üdv. S. Imre”. Imre szervezi a csabai ifiház Tizek Körében tartandó estjét, amit szerénységem ajánlott be a vezető-jének, H. J.-nak (valójában…-nek.). Élete első csabai bemutatkozása lett ez? Nem csak emiatt izgatta. Izgat-ta minden hasonló föllépése, nagyon készült minden

szereplésére. A Viharsarokban elnémítva hogy ne lett volna számára fontos minden közszereplés… Rólunk nem is szólva. Sikeres partizánakciónak éreztem; hogy áttörünk egy falat. A hallgatásét? …Elhallgattatásáét. Még inkább: a butaságét.

1971. II. 21.A csabai Simonyi-est után több levelet írt Imre

Gyuláról Csabára annak a hölgyismerősömnek, aki velünk ült az est előtt a Körös Szálló kávézójában, s ahol Imre olyasmit is kiejtett a száján, hogy annak a nőszemélynek, aki tőle akar valamit, kézen kell állnia. A hölgy, jóval az esemény után, két levelet adott át meg-őrzésre. Ahogy olvasom őket, kiderül, az első, amely Imre szerelmi vallomása volt, nincs köztük. Hogy a fiatal hölgy azt találta válaszolni Imrének, nem tud kézen állni, kapta az újabb, értetlenkedő, majd aztán a következő, megint megértőnek mutatkozó levelet. A szerelmi vallomására adott elutasító választ így fo-gadta: „Kedves B.! Hát bizony kellett néhány nap, amíg felocsudtam ettől a taglóütésről. Levele ugyanis otromba, sértő – méghozzá indokolatlanul. Hogy ’egy kalap alá veszem a nőket?’ talán épp fordítva: nagy-jából egészéből ők bújnak egy kalap alá. Erről csak nem én tehetek?! Amikor Magát észrevettem: épp az érdekelt elsősorban, hogy vajjon a ’kalapba’ tartozik-e, avagy nem?! Ha nem: az nagyon jó lett volna….” De nem szerette Imre, ha valaki ugyanolyan hangon szólt vissza, mint amit ő a lehető legtermészetesebbnek tartott… a maga részéről! Az persze más kérdés, a megismerni óhajtott hölgynek szembesítenie kellett-é Imrét azzal a tornai hiányosságával, hogy nem képes az említett mutatványra. Mondhatni ’emberére talált’ a csabai nagylányban. Imre máshoz szokott?

1971. III. 3.Csabai hölgyismerősöm és Imre levelezése, mint

említettük, folytatódott. Elég furcsán. Ugyanis B. (Bcsabán Gyuláról) Imrétől III. 3-án lepöcsételt bé-lyegű levélben értesült arról, hogy még nem kapta meg a szerelmi vallomására adott elutasító választ, és ide-gesíti, hogy vajh mi lehet a levelével? Imrénél jobban ki ismerhette a III/III-as úrelvtársak levélellenőrző szolgálatát… „Drága B.!” – kezdi kedveskedve Imre, még mit sem sejtve B. bizonyos (előbb már említett) testi fogyatékosságáról. „Nagyon idegesít az a levél. Kérlek, szánj rá pár percet és írd meg, hogy végül is megérkezett-e, vagy nem? /Majd ha átjössz, élőszóban megmagyarázom, hogy tulajdonképp mért is idege-sít?/” A Simonyi-levelek kopertáján – ezen is – hátul a ragasztásnál további ragasztások: vagy Imre, vagy a III/III. igazított rajta egyet. S adta, mikor adta tovább továbbításra – mi több, kézbesítésre (már ha nem si-került valami főbenjáró bűn elkövetését rábizonyítani, legalább gyanítani) – a Simonyi-levelet… némi hóna-pos késéssel? Megkeverve levélírót, levélvárót, illetékes avagy illetéktelen levélolvasót…. Vagyis ez a levél való-jában az előzőt megelőző levél… Csak hát. Ha.

1972. X. 25. Az első Simonyi-levél Veszprémbe, az irodaházi

Napló szerkesztőségbe igen kurta. „Kedves Miska!

Megvan-e Magának az az antológia, amiről a nyáron beszélt? Ha igen, kérem küldje el nekem. S még vala-mi: kérdezze meg Konczot, miért nem hozta a koráb-ban beküldött verseim? S hogy a jövőben kell-e a Nap-lónak vers tőlem! Írjon! Üdv. S. Imre.” Kurtának kurta, de egyértelmű. Örül, hogy immár Veszprémben is van híve. Van valaki, akinek elmondhatja – aki azt meg is hallgatja –, hogy most épp mi a teendő. Hogy milyen válogatást emleget, már nem emlékszem. Koncz?... A lap főszerkesztő-helyettese volt, neki köszönhetem veszprémi állásomat. Ő szerkesztette a lap hétvégi mű-vészeti-művelődési mellékletét, s mint alkalmi költő s a magyar költészet szerelmese, híve Simonyinak is. Nyaranta valóban hazajártam… Gyulára is: apámhoz a Kisoláhvárosba, meg a Várszínházba, a Várfürdőbe, unoka-nénémékhez Újváriba… Meg persze Imréhez be-bekukkantva – a párommal is, aki igen elbámult, máig csodálva Imre édesanyjának áldozatát – a Dob utcai remetebarlangba.

1972. X. 30.Megint sürget, küldjem a könyvet! „Persze, hogy

annak nincs értelme, hogy maga ott írjon róla. Örülök, hogy tetszenek az új írásaim. /Az októberi Alföldet, Új Írást is látta?/ Koncznak rövidesen küldök verset.” Azaz eszerint a Napló újság már közölte az előbb em-legetetteket. „/Viszont: az említett vers honoráriumot nem kaptam meg. Melyik számban jött az a vers?/ Arról pedig senkinek egy árva szót se, hogy a köny-vet elküldte nekem. Értjük!?” Értettük. „Legyen rám, s helyzetemre tekintettel! A többit bízza rám. Üdv. Imre.” Úgy is lett. Hogy mi, nem tudom.

/1975./ III….Ezúttal már odakerül a nevem mellé a kopertán a

megtisztelő és elismerő (és ezúttal persze hogy túlzó, hisz még csak egyszerű munkatárs, ’kezdő újságíró’ vagyok) „szerkesztő” megnevezés. Megint szervezke-dik, ezúttal Gyuláról indítja veszprémi estjét. „Kedves Miska! Szokoly Tamás járt itt, s mondta: ősszel meg-csinálnák nekem Veszprémben azt az estet. Most írtam Neki. Magának is írok, méghozzá azért, hogy legyen az ügyben Sz. Tamás segítségére. Nekem október fe-lelne meg. Ha a dolog perfektuálódik, majd megírom, hogy melyik színésznőt kérjék fel a közreműködésre. A fontos, hogy ügyesen szervezzék meg: legyen közön-ség! Szeretettel üdvözlöm: Simonyi Imre. Természete-sen hivatalos /a rendező szerv által történő/ meghívást várok!” Mi tagadás, Sz. T. mindent megtett a sikerért. (Mi magunk örültünk, hogy valamit mozdíthatunk… Bármit.) Üldözték is eleget szegény Szokolyt, amiért Simonyi-féléket (Csoórit, hasonlókat) hozott Veszp-rémbe! A Georgi Dimitrov nevű bolgár főfőtovarisról elnevezett vármegyei mívelődési ház népművelője-ként, irodalmi színpadának vezetőjeként, a helyi fia-tal írók köre főszervezőjeként… épp elég borsot tört a Pap-birodalom nacsalnyikjainak orra alá.

1975. VI. 25.Már ősz lévén, Imre – okkal – sürget. Hogy nekem

(a Napló újság „szerkesztőjé”-nek) hiába írja, más do-log. „Miska! Eddig még nem kaptam meg a hivatalos

Mű

hely

Mű

hely

76

saru

si M

ihá

ly

77

saru

si M

ihá

ly

felkérést. Kérem, nézzen Maga is utána, hogy mi is a helyzet ott a kultúrházban: mit várakoztatnak!? Ha megjön a felkérés, küldök Magának fotót és ver-set a Napló számára. Maga pedig ír egy beharangozó cikkecskét. Üdvözlöm: Simonyi Imre.” Épp elég oka volt hivatalos fölkérésre várni! Hogy miért várakozatja a művelődési ház? Mert még ’maga’ – azaz a magát irányítónak vélő – III/III-as (ügynök, és tartótiszt, és főtiszt) is bizonytalan, kell ez neki(k) egyáltalán?!... Simonyi Veszprémbe, a királynék – no meg Pap János – városába!... Beharangozni meg beharangozunk, raj-tunk nem áll, ha engedik a harangocskát megkondí-tani. Ugyanazok, akik ’netán’ lassítják – ha tehetnék, megakadályoznák – ezt az egészet.

1975. IX. 26.Költemények, levélkísérettel. „Miskám! Itt volná-

nak a versek. Ezeket gondolnám, hogy hozzák a szer-zői-est előtt (szombat? vasárnap?) valamelyik szám-ban. Szeretettel üdvözlöm: Simonyi Imre. A Heten c. darabnál felhívom figyelmét, egyazon-kétféle kötőjellel

megy s nem nem gondolatjellel!” Hogy az olvasószerkesztő erre mit mondott, emlékszem (persze, hogy elsőre elküldött bennünket valaho-vá!), a tördelő viszont megértőbb volt. Hogy mi lett a végeredmény? Ahhoz elő kéne venni a lapot. Tény, hogy a hétvégi mellékletet igénye-sebben szerkesztették, jobban oda-figyeltek az efféle apróságokra. Ha netán megjegyezted, hogy Simonyi rendszeresen szerepel a Népsza-badságban, ünnepi hajlékonysá-guk fokozódott – majdnem odáig.

1975. X. 1.Estje lesz Imrének, jönnek hát

sorban az eligazítások. Miskám! Megkaptam a levelét! De mi az, hogy „csillag alatt” „esetleg” meg-említik, hogy ott lesz valami velem és körülöttem? Hát vagy ad a Napló egy előzetest, /főcímben S. I. szerzői estje/ néhány mondatban megemlít-ve, hogy kik működnek közre, hol s mikor lesz a dolog – vagy ne hozza-nak róla semmit. Ha a Napló netán színvonala alattinak minősítene akár engem, akár az estet, akár a verseim: ez joga. De „csak úgy” csillag alatt /s főként: „esetleg”/ hát ilyet nem játsz-szunk kedves Miska! Jó? Akkor in-kább semmit! Kissé kijöttem a béke-tűrésből. Üdvözlöm: S. Imre. Okkal jött ki a béketűrésből, csak hát az úgynevezett ’Magyar’ ’Szocialista’ ’Munkás’ ’Párt’ nevű műintézet veszprémvármegyei bizottságának napilapját nem mi ketten szerkesz-tettük Simonyi Imrével! Tudhatta ezt ő jól, biztos tudta, de tán nem

eléggé. Szóban ilyenkor olyasmivel egészíti ki mon-dandóját, hogy ha nem úgy tesznek, ahogy kéri, hát menjenek… Oda, éppen oda…. Egyetértettem vele. Azon túl nem sokat tehettem. Ha volt hozzá bátorsá-gom, odaraktam K. I. főszerkesztő-helyettes melléklet-szerkesztő elé, olvassa, mivel fenyegetőzik Imre. Ijedős ember volt szegény Pista, majdnem annyira, mint mi (mármint hogy mi a Simonyin kívüli Simonyi-barát világban), de neki ’amarra’ is figyelnie kellett, sőt, iga-zodnia. Mi az hogy: ’csak úgy’, pláne ’csillag alatt’, netántán ’esetleg’. ’Sorok közben’. Simonyiról lévén szó, pláne hogy pláne… Koncz István? A hatvanas-hetvenes évek hithű kommunista veszprémi lapszer-kesztője az 1950-es években papnövendék, 1956-ban fölszabadultan köszönti költeményeiben a forradal-mat, hogy az egyik föltétlen hitből a másik föltétlen hitbe csúszó ember a rendszerváltozás után halálos betegen a Népszabadság szerkesztőjeként szaktársai közt az egy igaz hitet kísérelje meg hirdetni – gya-núnk szerint tökéletes sikertelenséggel… Ki másét: Krisztusét. Krisztusét!

1975. X. 16.Találok olyan levelet Simonyiéi közt, amely újra-

ragasztva cseppfolyós ragasztóval lett leragasztva, a többit (mint ezt is) ragasztószalaggal újfönt ragasz-totta le a küldő, avagy az útközbeni… levélbiztos ’biz-tos elvtárs’. Miskám! Kérném, hogy küldjön nekem a Naplóból 3-3 számot, abból is, amiben a versek, abból is, amiben az előzetes jöttek! Sylviának ugyancsak adjon fel 1-1 példányt belőlük. …Tamás hogy van? Beszélt vele?! Szóval: várom az újságokat… Ölelem: Imre. Eszerint K. teljesítette Imre követeléseit. Szokoly Tamás pe-dig… Akkor is, utóbb is, egész a jó három évtizeddel későbbi haláláig gyakran volt rosszul: hol bajban, hol megint bajban. Hogy közben írja, míg írhatja, a költe-ményeit. Amiben – a költészeten túl – pl. különbözött Imrétől: nem vette olybá, hogy őt állandóan ellenőrzik a titkosrendőrök. Imre olybá vette – okkal-joggal, lát-ható a mára már kutatható kopójelentésekből. Pedig neki is lesték szinte minden szavát (hogy a szavait napra nap igazoló tetteiről ne is szóljunk) – majdnem ugyanazok, csak Gyula helyett Veszprémben. Óvatos egyikőjük sem volt! Csak Imre pohár ez-az hatása el-lenére is tökéletesen józan állapotban izgatott, Tamás a több tucat pohár italtól némiképp átalakulva is nyílt uszítás nélkül. A zsarnokság ellen Tamás a tetteivel (leginkább a szervezéseivel) lázított. Imre: amivel le-hetett. Ami belefért!!!

1975. X. 17.Ezúttal levelezőlapot küld. (Borítékra 1 forintos,

levlapra 60 filléres bélyeg kell, tehát megéri, ha rövid a mondókánk. Megérte, amíg a posta ezt megengedte; az átkos Kádár-korszakban a hírház ezt megenged-te nekünk, a boldog emlékezetű újraépülő vadkapi-talizmus ’nemzeti’ hírháza beszüntette ezt a szabad választásunkon múló lehetőséget.) (Szabad választás? Addig, amíg övék nem a döntő szó. Az álladalmi – vagy egyéb, mi több magán, sőt, nemzetközi, mi több, nemzeteken felül álló – egykéz.) „Miskám! Föltétlen kérje meg a két fotóst, hogy küldjenek az összes fel-vételekből /illetve Magának adják át, és Maga küldje el/ lehetőleg 2-3 kópiát mindegyikből. Sylvinek pedig Maga póstázza fel; ugyancsak: 1-1 példányt a jobbak-ból, persze olyanokat is, amelyen mindketten rajta vagyunk. Ölelem: Imre. Az eredeti két fotómat kérem küldje vissza.” A lap fényképészeivel – kartársaimmal – ugyan természetesen jóban voltam, ám hogy az ösz-szes Imre-képet elkérjem tőlük… Ráadásul át is adják azokat… Majdnem lehetetlen föladat… Az est? Igen jól sikerült. Telt ház a Dimitrov – a magunk szava já-rása szerint a „GYERÜNK GYURKA BÁCSIHOZ” JÁTSZÓHÁZ – kamaratermében, s Imre azzal me-revítette le a költészet helybéli szerelmeseit, hogy a derekát kihúzva egy adott szent pillanatban, melyet odahaza, a Dob uccában alaposan kifundált, fölépí-tett, magában ezerszer lejátszott, a Gyerünk Gyurka bácsiban is oly jól időzített, hogy az Árpád-házi kirá-lyok szellemi örököse áll Önök előtt!-től ledermedtek… A megdöbbent hallgatóság azzal tisztában volt, hogy Veszprém Gizellának – no meg Istvánnak – köszön-hetően a magyar királynék városa, de hogy a magyar királynők városában egyszer csak (mást ne mondjunk,

Pap János országlásának javán) elénk álljon egy Kö-rös-parti költő, hogy ő lenne az utolsó Árpád-házi?! … Aki ott volt, máig nem felejti. Imrét nem lehet el-felejteni. Mármint hogy az nem tudja – míg él, mert utána a helyzet változik – Simonyit feledni, aki egy-szer is hallotta… szavalni. Költői művet előadni, mi több, megszólaltatni. Szóval hogy akit megfogott Imre költészete. Nem kíméletlenül kemény hangja, hanem e leplezetlenül ’színpadiasan’ (mert hogy színpadon hogy szólaljon meg a színész, az előadó, a szavaló, ha nem színpadiasan, tehát hatni akaróan, ’hatásvadász módon’ hatást kiváltani akarván?) elénk tárt költészet igazságaival…. Csak azt nem tudjuk, helybéli, vagy Imrét jobban ismerő békésvármegyei – Imrét ide is elkísérő? – kopó számolt-é be az illetéktelen illetéke-seknek eme szép est fénypontjainak árnyoldalairól. (Azok, akik ha tehetnék, 2010-ben is e fények árnyai után vadásznának; ám, sajna, hiába kapkodnak. ’Simonyi’-t hogy lehetne megfogni?)

1975. /X./….Ezen a levelén nincs lebélyegezve a bélyeg – újra-

hasznosításunkra vár. „Miska! Könyörgöm! Szerezze meg a két fotóstól az összes felvételeket. Valamint küldje vissza a lapban s a meghívóban lehozott két eredeti fotómat. Azokra szükségem van. Ha csak mód-jában van, küldjön a három számból 1-1 példányt, amelyekben előfordulok. Sunyovszkynak küldött be-lőle? Természetesen mind a háromból. Tamással mi van? Kérem, ne hagyjon egyoldalúan leveleznem. Ez a halálom. Egyébként se vagyok jól. Üdv. Imre.” Saj-tófényképésztől elkérni a teljes fölvétel-sorozatot, csak úgy, baráti alapon… Nagy néha megesik, hogy hall-gatnak rád. Ám hogy egy fiatal újdondász 1975-ben (Veszprémben!) visszakapja a nyomdából az általa leadott képet… Ennél is lehetetlenebb. Majd egyszer, ha véletlen visszajött. Sunyovszky? Igen, meg Goór. Mindig a legjobbak – s mellesleg, nem mellékesen: a legszebbek - közül valaki. Persze, hogy nő illett Imre mellé az estjére (Gyulán, Csabán, Veszprémben, bár-hol a kerek egy, Simonyi által becserkészhető világon)! Jó hogy nem férfi… Ilyen meleg hangulat Imre körül elképzelhetetlen lett volna. Épp e rendre férfi-női elő-adói páros tette – Imre, meg a jó előre és jól kiszemelt színészné jóvoltából – férfiassá a Simonyi-esteket. Hogy hol dübörögjenek, hol sírjanak, hol telve legye-nek magabízással, hol dacos keserűséggel háborog-janak… Megjelenítve a Simonyi költészetét átható-átitató-belengő élethalálharc minden rezdülését.

1975. X. 24.Az e havi Gyula–Veszprém postai levél csúcsfor-

galmat lezárva Imre azt írja levlapján: „Miskám! Az ég áldja meg! Írtam, hogy a két fotóstól szerezze meg s küldje el a felvételeket. /Az újságok megérkeztek, köszönöm!/ Sylviának ugyancsak küldje el… Mi van Tamással? Aggódok érte! Milyen visszhangok vannak a városban az előadásra? Szerintem: rossz voltam. De hát nagyon beteg voltam. Tulajdonképpen le kellett volna mondanom az estet. Sajnálom, hogy nem vol-tam az igazi. Ölelem: Imre.” Imre jól érezte, hogy valóban nem volt olyan átütő, mint szokott. Szíven

Mű

hely

Mű

hely

78

saru

si M

ihá

ly

79

saru

si M

ihá

ly

ütött bennünket Árpád-háziságával, ám versmondása egy árnyalattal alatta maradt a tőle megszokottól. De Veszprémben ez is épp elég volt – pl. ahhoz, is, hogy Tamást tovább nyomorgassák. Kik? Kik-kik! Azok, akiknek az időben az volt a dolguk: mások megnyo-morítása. Hogy a küzdő-vergődő lélek szeszbe fojtsa félelmét. Imre nem, Imre bírta szesztelen is.

1975. XI. 1.Csoda, ha belefáradt a várakozásba? Értem, hogy-

ne érteném… (ma, 2010-ben is) a dühkitörését, amit eddig magába fojtott. Ezúttal meghagyom levele ere-deti tördelését.

„Miska! Hát most már aztán a kurva Isten bassza meg Magát is! Egy árva idegzetem van. Azzal ne basz-szon ki. Jó.

Én az alábbiakat kértem:1. Az előadás során két fotós kattogtatott, a föld alól

is kerítse elő őket, és szerezze meg az összes felvétele-ket, amit rólunk készítettek. Fontos!!!

2. A két eredeti fényképemet kaparja elő valahon-nét és küldje.

3. Én is voltam újságíró!!! Elfekvő példány kell hogy legyen a szerkesztőségben, kapjon 1-1 számot mindháromból és Maga küldje el Sylviának…

4. Ne bízzon semmit arra a… baromra, aki már ott úgy kiborított, hogy az előadást alig bírtam meg-tartani.

5. Levelemre postafordultával válaszoljon /attól a gyereke nem lesz betegebb!/ mert egyébként a kurva életben szóba nem állok Magával.

Most aztán tényleg dühös vagyok!Nahát, üdvözlöm:

Imre”

Szó mi szó, nyilván úgy esett, ahogy Imre írta. Az, ami gyanítható. A lapnál nem boldogultam a dolgá-val, ránk sem hederítettek. Ráadásul ’75-ben már kez-dett forró lenni a lábam alatt a talaj, úgyhogy éppen futófélben vagyok, januártól már máshol dolgozom. Épp ezért szedem az irhám: erőszakos pártmunká-sok irányítják a lapot, akik hogy lennének a legkisebb megértéssel S. M. vagy S. I. gondjai – még hogy gond-ja, netán inkább egyszerűen csak kérése – iránt. Hogy hogy magyaráztam meg Imrének, nem emlékszem. Nem tudom, sikerült-e. Hogy később is szóba állt ve-lem, az igaz. Én meg vele. Mert gyakori türelmetlensé-ge és alkalmankénti féktelen durvasága, bevallhatom (tán máshol is megtettem!), taszított. Ami valamelyest a közelében tartott: a tisztelet TISZTA KÖLTÉSZE-TE iránt. (Ahogy, mit lehet tenni, ezt is bevallottam már…)

1977. VIII. 26.Két évvel később, amikor már a Naplót követő

(még mindig Vp-i) Vármegyeházáról is továbbmene-kültem a legközelebbi megyei laphoz, Székesfehérvár-ra, jött e levél Gyuláról. Ahol a pontos címzés szerint Imre megtalált. (A fiam, aki Fehérvárt végzett mér-nök, 2010-ben örömmel fedezi föl asztalunkon atyja székesfehérváriságának eme bizonyítékát). Nyilván nem véletlenül. Nyáron már megbeszélhettük, amit

meg lehetett vele. Mert amit nem, azt aligha. Hogy bennem maradt a tüske, alább kiderül. Ez is az eredeti bekezdésekkel (mert itt is van némi jelentősége) kerül ide levelesládánkból.

„Miska!Mit szamárkodik? Hiszen az a pár évvel ezelőtti

gorombáskodásom egyszerűen a betegségem számlá-jára írandó. Tulajdonképpen abban az állapotomban le kellett volna mondanom a veszprémi fellépést, hi-szen alig álltam a lábamon, s csak félig-meddig vol-tam a szellemi képességem birtokában.

Azóta – némi közbülső javulás, vagy látszat-javu-lás után – különösen tavaly ősz óta meredeken esek lefelé.

Operáltak egy gyanús dologgal, de a testem külön-böző pontjain egyéb idegesítő tünetek jelentkeznek.

De a nagyobb baj: az idegzetem bomlása, gondol-kodó képességem tompulása s az ezzel járó állandó-sult szorongás, hogy mi lesz velem?

Egy éve lassan, hogy nem tudok dolgozni: teljesen kiürültem, nincs semmi mondanivalóm.

Túl nagy terheket viseltem, cipeltem ötvenhat éven át. Az ötvenhetedikben kiderült: nem emberre szabott teher volt az.

Hát most fizetek. Egy csúnya életnek: egy ronda véggel. Ahogy illő a magamfajtának.

Nyugodjék meg: szépnek találtam a rólam szóló megemlékezését” – mert szóban, odahaza rám tá-madt, milyen sületlenségeket írtam én róla össze?! (ismertetve és dicsérve a veszprémi lapban a tévé róla készült filmjét, bemutatva Simonyit az ottaniaknak) –. „A szándékot mindenképp, a megvalósítást kevésbé sikerültnek.

Ne haragudjon, de befejezem ezt a levelet, mert fáraszt az írás. A napok nagy részét ágyban töltöm. A régi fejfájások, melyeket Maga is ösmer: még inkább gyötörnek. Anyám ágon az egész család érbetegségek-ben ment el.

Isten áldja, kedves fiam:Imre bácsi

Utóhang és széljegyzet s néhány tárgyi-eszmei korrekció:

1. olvastán: nem tértem ki a hitemből!2. Cervantes és Gyurkó nincs egy súlycsoportban!3. Márai és Krúdy világa igenis valódi volt (olyan:

amilyen, de valódi). 4. Minden világ „valódi” – legfeljebb nem igaz.

Erényük: mindketten úgy ábrázolták azt a „valódit”: hogy nem igaz. Pontosan: igazságtalan!. Márai több volt mint polgár, József A. több volt, mint proletár.

Ime: a polgár „úri” Márai 1940-ben! Így írt a „pro-letár” J. A.-ról /aki ugyancsak Úr volt/: „Versei hang-jában van valamilyen gyöngéd és remegő dünnyögés, mintha egy őz dideregne és vinnyogna a holdfénytől hideg és veszélyes világban. Valami nemes, és állati van e hangban, valami sértett és tetemre hívó! Vég-zetes hang ez! Csak a fiatal Hamsun hangja hason-lít hozzá; abból az időből, mikor a „Pánt” írta és a „Misztériumokat”.

Hát ez bizony nem az „úr” hangja, a „proletár-hoz”, hanem az egyik előkelő szellemé, a másik elő-kelő szellemhez. S mindez a Horthy-kurzus kellős

közepén! Tehát: mindketten nem csupán a „valódit” írták, el-lenben az „igazit”!!!

Krúdy pedig – előkelőbb eszközökkel – „valódiságban” is rávert néhány kört a röghöz /szellemi röghöz!/ kötődött Mó-riczra!.

S hogy nekem van közöm a „mához”, a valósághoz? Több mint hinné! Ha jól olvas: az iga-zi „mát”, s az igazi „mai-valósá-got” nem is olyan ördöngösség kiolvasnia belőlem!

Várja be türelemmel, amíg vagy maga nő fel az igazsághoz, vagy az Igazság növi föl /látvá-nyosan!/ a „valóságot!”.

A valóság nem érték, csupán tény. Az igazság: érték, amit a valóság dudvája koronként elta-kar.”

Hogyne lett volna igaza: ab-ban a hírlapi cikkecskében per-sze hogy leegyszerűsítettem… annyi mindent. Valóban nőnöm kellett még. S hál’ Istennek ez-úttal nemcsak elnéző, megértő is volt. De hogy valamennyiük közül Móriczhoz lett a legtöbb közöm, ahhoz Imrének valóban nem volt köze, mondhatni sem-mi. Visszafogottabban: nem sok. S ez az, amit csak-csak jól érez-tem; legföljebb megfogalmazni nem sikerült még elég világosan. Amit persze Imre hogy fogadott volna el! Megvolt nélkülünk a világgal.

1992. máj. 12.A csabai MTI-be címzi, a

Munkácsy utcai ávéhá-palotába, ahol tán őt is kezelték az áldott emlékű ávósok, pufaj-kások, muszkakatonák s más hasonszőrűek. „Sarusi Mihály úrnak”: Mihály! Meg tudná-e tenni, hogy 28-án, délután úgy 5 órára átjönne értem, mert én is részt veszek a könyvheti műsorban. Én nem tudok mivel át-menni. Sokat betegeskedek. Most már magas vérnyomás is! Írjon, hogy értem jön-e? Üdvözlettel: Simonyi Imre. Azokban az években nem volt Csabán és a várme-gyében könyvheti – és általában semmilyen – meg-jelenésem, de attól még átmehettem érte. Hogy hoz-zám fordult, mutatja, milyen volt a kapcsolata Gyula város és Békés megye hivatalosságaival, közművelő-dési intézményeivel, meg e kistáj kocsis polgáraival a rendszerváltozást követően – épp a haláláig. Az-tán még néhány átruccanás hozzá. Ő be-benézett hozzám, immár anélkül, hogy tartania kellett volna a kopók csaholásától, a Munkácsy utcai volt ávós-

székházbeli MTI-irodába – kopó-csaholásmentesen, ám a kopószag még ott illatozott, a kopónyüszítés sem vált még teljesen hallhatatlanná. Mekkora sze-mekkel méregettek bennünket, amikor először – az 1980-as évek elején – beléptem vele Csabán e nem akármilyen helyen lévő hírügynökségi kirendeltség-re! Az ellenségek ellensége, a gyűlölet legfőbb tárgya, (a helybéli, azaz békésvármegyei) ’56 egyik megtes-tesítője… a sarki rendőrszobává alacsonyított csabai MTI-ben! Ahol a főnök száján – meglepetésében, megrökönyödésében, döbbenetében – kicsúszott: „Imrét akkor le tudtam volna lőni”. Őt, s mindenkit, aki az ő (ruszki tankon visszaérkező) ’forradalmuk-ra’ tört. Szegény fejünk! Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna….

Hogy aztán Imre rövidesen – valóban nem túl lel-kesen – végleg itt hagyjon bennünket.

Mű

hely

Mű

hely

* 90 évvel ezelőtt 1920 szeptember 14-én született Simonyi Imre, a gyulai költő ezzel az írással emlékezünk rá – a szerk.

80

(o

rosh

áza,

198

6) –

Bud

apes

t Ba

lOg

h is

Tvá

n

81

(S

zatm

árné

met

i, 19

84)

– B

udap

est

virá

g e

Mes

e

A kérdés kezdettől fogva megválaszolhatatlannak tűnt – talán pont ezért kezdett el érdekelni.

Békés megyei helytörténeti kutatásaim során először a békéscsabai gyűjtőtáborban „elhunytak” névsorában bukkantam Láng Ida nevére. Az első traumák 1944-ben még Magyarországon, már a get-tóban, a gyűjtőtáborban, de még nem a lágerekben: öngyilkosságok a kétségbeesés, a megaláztatás, a kegyetlenkedések, vallatások következtében, és a segítség, gyógyszer hiányában bekövetkező halál-esetek.

Itt ért véget Láng Ida története, azonban számom-ra, hatvan évvel a magyar holokauszt után itt kezdő-dött el.

Vésztő egykori zsidó közösségét kutatva, a túl-élőkkel beszélgetve, találkoztam ismételten Láng Ida nevével, mindenki emlékezett az elismert fatelepes és emellett polgári iskolai tanárként is köztiszteletnek örvendő Láng Gyula ritkán látott, betegeskedő, elvo-nult életet élő feleségére, aki – mondották – költőnő volt, verseket írt.

Minden kis falusi zsidó közösségben éltek külön-cök, feltűnő jelenségek – gondolhatnánk –, azonban Láng Ida élete és sorsa ennél messzebb mutatott.

Békés vármegye két világháború közötti mo-nográfiája vezetett tovább a nyomozásban, egy rövid szócikket olvashatunk a kötet személyi adattárában: „Láng Ida. Született Vésztőn. Apja néhai Weinfeld Ber-nát fakereskedő. Középiskoláit Eperjesen és Nagyváradon végezte. Gyerekkora óta foglalkozik irodalommal. Ver-sei, regényei, tárcái, kritikái fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg. Elismert műgyűjtő, a sárréti őstehetségek felfedezője.”

Láng Ida tehát ezek szerint valaki volt: verseket, regényeket írt, műgyűjtőként és tehetségek felfedező-jeként említik – s mi minderről semmit sem tudunk.

Vésztő város sem tud Láng Idáról, a település el-ismert személyiségei között nem találhatjuk meg a nevét. Elfeledett értéke, soha el nem ismert szülötte a városnak – hány Láng Idát felejtett el felfedezetlenül Magyarország 1944-ben?

Egy mártír megemlékezés, a közös kaddis után tűző nyári napsütésben indultam el kegyeleti útra a békéscsabai neológ zsidó temetőben, a temető félreeső részében egyszerre elém tárult egy mohás felirat: Láng Ida írónő. Megrendülten álltam meg a levelektől fedett egyszerű kis síremlék előtt, és hajtottam főt egyedül, némán.

A folyamatos kutakodás időről időre, váratlanul, mégis szinte törvényszerűen sodorta elém mindazt,

ami Láng Ida életéből, munkásságából megmaradt. Verseire és néhány prózai alkotására antológiákban, zsidó és nem zsidó közéleti, irodalmi lapokban buk-kantam rá.

Mi, akik a holokauszt történéseit szeretnénk em-beri módon megközelíteni, és átadni mindazt, amit megtudhatunk még ennyi év után, tudjuk, milyen fájdalmasan kevés maradt emberek százezreiből és millióiból – gyakran még a nevük sem! És egyszerre a névtelen áldozatok között verssorok kezdenek mesélni egy életről, egy valaha volt emberről.

Láng Ida életét hiába kutatom, a száraz és távoli életrajzi adatoknál többet a még élő családtagok sem tudtak mondani, jobbára inkább az új híreknek örül-tek, én mondhattam el nekik néhány momentumot „a nagymama”, „az Ida néni” életéből.

Azonban az éveken keresztül folytatott kutatómun-ka során előkerültek versek tucatjai, majd az egyetlen megmaradt saját verseskötet, a Tündöklő Híd. És a versekből kilépett az asszony, akinek családtörténe-tét és életútját sehogyan sem tudtam felgöngyölíteni. Valós körvonalat kapott egy különleges, szívből-lélek-ből költővé lett nő, aki hűséges feleségként, anyaként, „fáradt ősök utódaként” – miképp egyik versében írja – élte életét a szülőfalujában, azonban talán máshová kellett volna születnie.

Az életút lassan bővült apró momentumokkal, nyaralások Constanzában a Fekete-tenger partján, ahonnan „fürdői leveleit” küldte haza, ahol az élet-művében oly különlegesen egyedi hangú tenger-vers-ciklusa született.

Ezt követték antológiákban közreadott alkotá-sai, az az alig száz költemény, amely a holokauszt után hatvanöt évvel még fennmaradt. Láng Ida köl-tőnő értékes, méltatlanul elfeledett hagyatéka utol-só versével válik lezárttá, amely 1944 januárjában jelent meg a Dévaványai Hírlapban Így szeretném címmel.

„A síromra egy fenyőfát ültesseteknem kell márványemlék, a sírkő oly hideg.Fenyőfaszál őrizze híven emlékemet...”Így indítja váteszi hangú művét Láng Ida, az elfe-

ledett költőnő, aki sosemvolt palotákban, képzeletbeli árkádok alatt, távoli színes erdők mélyén járta útját, amely 1944-ben 47 éves korában a békéscsabai gyűjtő-táborban ért véget.

Nekünk túl az ezredfordulón kötelességünk meg-őrizni mindazt a szellemi örökséget, amely rendkívüli körülmények között ránk maradt, s így jelképes fenyő-fát ültetnünk Láng Ida sírjára.

Láng Ida költészetének előzményeiről, azokról a tényezőkről, amelyek hozzájárultak világlátásához, egyéni stílusának megalkotásához, nem sokat tudunk. Nem tudjuk, kinek a műveit olvashatta, ki az, akinek hatására ő maga is tollhoz nyúlt: a kész tény csupán az, hogy ezt megtette és forgatta is mesterien azt egé-szen haláláig. Egyetlen fennmaradt verseskötete a Tündöklő híd és apró versszeletei innen-onnan keve-set engednek látni e nagyszerű lélek vívódásaiból, ám arra tökéletesen elégek, hogy a nyomukban elindulva elnagyolt képet adhassunk arról, milyen emelkedőkre kaptathat fel egy bezárt, vívódó lélek.

Láng Ida abban a korban alkot, amikor a szabadvers már igen elterjedt verselési forma, kortársai azok a nagy költők, akik ennek a műfajnak a legnagyobb mesterei. (Az 1920-as évek pályakezdői majdnem mind írtak szabadverseket, az 1950-es évektől pedig általánossá vált ez az alkotásmód. Magyarországon kiváló művelője volt Kassák Lajos, Füst Milán, a fi-atalabb generációból pedig Marsall László, Parancs János, Orbán Ottó, Tolnai Ottó.)

Ő is hozzányúl a szabadvershez, mint a végtelen lehetőségek tárházához, és használja játszi könnyed-séggel, megkapó pillanatképeiben impresszionista ha-tást, életérzést vélünk felfedezni, ami lerúgja magáról a rímeket, ritmust és szótagszámokat. Plasztikus, fény-képszerű vízióinak megörökítéséhez ez a legideálisabb forma, csapongó soraiban szabaddá teheti magát.

Önmagát fáradt ősök utódjának, bús bolyongónak titulálta, mintegy determinálva ezzel verseinek han-gulatát. Búskomor, ám ugyanakkor angyali derűvel nevető képekben alkotott. Tolla nyomán porcelánfi-gurák kelnek életre, lakatlan paloták báltermei népe-sednek be újra, nem létező kapukon keresztül tör be a képzelet világába, az ősz párbeszédet folytat a leve-leket ágról letessékelő széllel és a pirospozsgás arcú teliholddal, életre kelnek a csillagok is, egy szív színes álmaivá elevenedik az egész világ.

Lírájának uralkodó motívuma a természet dicső-ítése, mezőkön, ligetekben, erdőkben, folyópartokon hagyta a lelkét, egybeolvad a derűs zölddel, a hul-ló falevelekkel vagy a hólepte avarral. Úgy tűnik, ez az egyetlen menekülési útvonal egyhangú életéből. A következő versében vallási hovatartozásától nagyon is idegen módon, erőteljes panteista nézeteinek ad hangot. Kiviszi a szentséget a mezőkre, és zsoltárt énekel a természet istenének, valamint egyúttal a „ba-bér”-ral jelzett addigi sikereit, írásait is Istennek ajánl-ja fel, tudatában lévén annak, hogy alkotásai csak az Örökkévaló támogatásával jöhettek létre.

Imádság Uram, fehér oltárod tömjén illatától füstölögs verőfényes napok peregnek ujjaid közöttés míg más előtt sötét éj takarja a jövendőt,a Te szemedben eggyé válnak volt és jövő napok.Letéptem büszke ágakról a babérts oltárod tüzeibe szórtam híven,mert minden dicsőség csak téged illet.Tied a fehéren fénylő csillag az égen,s a szellő ha rezdül a falevélen,Tied a távol tengerek suhogó erejű vízes a fáradt madár halkan dobogó szíve.Te dicsőségedre fut tündöklő kocsin a naps az ingó nádszál lengése feléd mutat.Tied az éj, a tavasz, a reggel, ha a nap ragyogón felkel,s fűszál ha meghajlik, Te emeled fel.Téged illet minden hegyek zsengéje, ékes tűnő fellegeknek járása-kelése.Árnyék vagyok csak előtted én is Uram,ki dicsőséged fényeit szívembe zártams forró szívem aztán, mint bíborszőnyeget leterítema Hozzád vezető útra Uram! Meghatározó élmények a költőnő életében a

constanţai utazások, amelynek során sok képet és derűs motívumot raktározott el, amelyekkel időnként ki tudta magát rántani súlyos letargiájából és múltba vágyásából. Számos versében kapnak erőteljes sze-repet tengerparti tájak elemei, furcsamód csak ezek maradhatnak meg tisztának és romlatlannak. A kö-vetkező vers kivételt képez, mély meg nem értettség húzódik az allegórián végig, csalódás ihlette rezignált dal ez, ahol a hullám az saját maga, a kő pedig a rideg környezetet jelképezi. A vers cselekménye függőleges tengelyen játszódik, szimbolikus, ahogyan a hullám „visszahull”, tehát már megjárta a „fent” tartománya-it, valahová középre, ahol az anyagi, a földhözragadt, az emberi, a realitás van, leereszkedik, majd pedig a zuhanás csak folytatódik, pont amiatt, mert a közép nem fogadja el a gyengéd anyai csókot. A „dermedt” jelző, amivel a hullám szinte sírjába folytatja ezen a tengelyen az utat, a lélek dermedését idézi, egyfajta végső feladását a harcnak, hogy önmagát másokkal megértesse és elfogadtassa.

BALoGH ISTVÁN

Ki volt Láng Ida?

BALoGH ISTVÁN – VIRÁG EMESE

Láng Ida költészete

Mű

hely

Mű

hely

82

BalO

gh

isTvá

n –

vir

ág e

Mes

e

83

BalO

gh

isTvá

n –

vir

ág e

Mes

e

Hideg kövek A parti kőre visszahull a hullám,mint megannyi visszatérő gondolatés csókolja a szikla zöldszínűhomlokát.mennyi szépet szeretne elmesélni,de a kövek szíve hideg,mint fagyos télbenhóval fedett hegyeks a hullám szomorú-fáradtan,könnyesen, meg nem értvea hideg kőrőldermedten visszahull. Gyönyörű képekkel köszönti a telet és búcsúztatja

kedvenc évszakát, az őszt a költőnő egy másik versében. Mély álomba zuhan minden, amikor a tél átveszi a ha-talmat, minden eleven ebben a varázspálcával életre kel-tett tájban. Kedvenc motívuma is visszaköszön ezekben a sorokban, hirtelen bálterem lesz az erdőből, a fákból dámák, a tél kocsin (más versekben az égitestek közle-kedőeszköze) halad meghódítani a természetet.

Felénk nézett a tél A sárgult út előtt már készülődik a tél,hogy befusson győzedelmes arccal.A rózsafák mélyen alusznak a kertbens a rigófütty is csendesebb lett, halkabb.Nyári kapuk, lombos kapukon túlfehér lovak, álom-lovak patája dobbans szalad felénk ezüst mezőkre visszanézve.Mögöttünk már deres fejjelhajbókolnak a fák,mint udvari bálon finom úri dámák.Őszi napok telt kocsijára ült a tél,fehér hajára jégkoronát csapotts ködvárából hópelyheket szitál,fagyott csodákat, bársonytakarónak. Sajátossága Láng Idának a családi kötelékek gyen-

géd ápolására való odaadó figyelem. A kötetben számos helyen felbukkan az anya képe, lányának érzelmektől fűtött sorokat címez, és a nagyszülők, az édes múlt tanúi, kiemelt helyet foglalnak el. Félmondatokban és zaklatott gondolatokban próbálja elmondani érzéseit a költőnő nagyapja halálakor a következő versben. Gyer-mekkori emlékek törnek rá elemi erővel, gondolatai csa-ponganak, és a szem nem győzi befogni a helyszíneket, a szív nem képes feldolgozni az ott megjelenő emlékké-peket. A mélyen hallgatva nyugvó tájban már ott lapul a halál, a madárdal a túlvilágról hallatszik, és az elmúlás felköltözik a falevelekre. Népi hiedelemből ismert ele-mekkel sejteti a halál beálltát, a versrészre fülledt titok-zatosság telepszik, az amúgy is régi, megkopott szoba hirtelen szürkébe vált, megmerevedik minden odabenn és a mondatok hirtelen zaklatott fél gondolatok tükrei lesznek. A nagyapa lelke a fáktól vesz búcsút, majd a vers záró részében, mintegy keretbe foglalva a tragikus eseményt, ismét megjelenik a tornác, de ezúttal kiüre-sedve és síri hallgatásba burkolva.

Hallgató esztendők árnyékában Tornácos ház az ősi fák között.Folyondáros tornácán áhitat s emlék honol,mint mikor fehér kezek zsoltáros könyvet,bibliát forgattak régens a szívekből ájtatos ima szárnyrakelt.A fák, az ősi fák szelíden mesélnek,a barna út, meg a füvek figyelve várnak.Madárdal hangzik messziről,mint hívó szó egy más világ felől.A suttogó lengő ágak zöldje közülmár itt-ott rozsdaszín levelek hullanak.A szomszédban egy dal zenéje megakadt,az óra mutatója bent megállt.Homály osont a régi bútorokras a szőnyegen is megfakult a virág.A függönyök moccanni sem mernek,mögöttük a muskátlik megremegnek,mint futó sóhaj sötét esti csendben.Az örök béke országútja felénagyanyám már innen régen elment,szivében elvitte a régi ház képétés a fák elringató őszi énekét.Fehér árnyékok most álomra csuktáknagyapám két dacos forró szemét is,kinek lángoló szívében oly csendre vált a láz.Zokogás, ima, könny. Az utolsó út sötétbe vész.Mikor viszik a bánatos ciprusokhoz,nagyapám vaslelke visszaszálla hajlongó fákhozés elbúcsúznak tőle híven a fák.Míg sok régi ima hangja messze zeng,a folyondáros tornácon hallgatnakaz elmúló évek csendesen.

A kötetet lezáró vers már teljesen kiforrott ér-zelmekkel és képekkel dolgozik. Rendhagyó módon a nyarat verseli meg, de hogy mégis hű maradjon eredendő lelkületéhez, az éjszaka világába lopja be érzelmeit, s teszi ezáltal színessé és élővé a tájat. Eltűnnek a lét viszonylagos és mulandó voltát fe-szegető kérdések, önazonosságot nyert a vívódó lé-lek. Nem elmélkedik, tisztában van a művészi érté-keivel (a szavak úgy szólnak, mint az „igaz patak”), és mint egy beavatott kész mesélni a természet tit-kairól. Hirtelen, észrevétlenül vonul el az éjszaka. Rendkívüli nyugalommal alszanak a kép szereplői, egy ég és föld közötti átjárót (a költőnőtől nem idegen motívum) szimbolizáló híd védelme alatt. A zársor is reményt idéz, a sötét éjszaka feloldása-ként megjelenik a Nap, mintegy ígéretet kapunk a hajnalra, a szekér most a nap járműve lesz, amivel behajt egy derűs jövőbe.

Nyári ünnep a hegytetőn Muzsikálnak lelkemben a szavak,szebben szólanak, mint az éjféli harang,bánatosabban, mint az árvák imája,és igazán, mint igaz a pataktiszta, őszinte szava.Könnyesen és forrón elmondom tenéked,hogy az égen a felhő merre haladtés a hegyek, ha este álomba merülnekmit is álmodhatnak nyári éjek alatt.A fák közt zene szól a holdsütésben,arany a csengetyű, ezüst a hárfa,a fenyők, mint őrködő lándzsasorakoznak a holdsugárba.

Álmodnak a hegyek. Édesanyjuk: a földelringatja, mint pihenő gyermekets a szivárványos hidak csillogó pompájátteríti az álmodók fölé.A mezei virágok is mosolyognak,álmukban, szelíden, fejük lehajtvas pillangót üdvözölnek, üdvözülten.A fák, a komoly vén bölcsekkönny nélkül elbocsátják gyermeküket,a lehulló, sárgult levelet.Csitt, a tündéri muzsikának vége,az ég fényes kapui kitárva,mert tüzes keréken ifjú, friss herold jön,az eljövendő ünnep első, tűzszín sugára.

Mű

hely

Mű

hely

Progressive Production weblapjának tervezése

84

(B

udap

est,

1948

) – B

udap

est

szö

gi l

ász

ló

85

szö

gi l

ász

ló

A külföldi egyetemjárás kutatása Közép-Európában a történettudomány igen kedvelt témája, hiszen szá-mos nemzet történetében évszázadokon keresztül a peregrináció volt az egyetemi szintű képzés egyetlen lehetősége. A német történetírás is alapos gonddal vizsgálta elsősorban a közép- és koraújkori itáliai német egyetemjárást, amely vizsgálatok eredményeit forráskiadványokban tették közzé. A német egyetemek és főis-kolák igen gazdag újkori nemzetközi kapcsolatainak történetét könyvek és konferenciák tucatjai tárgyalják, és ezen belül is különösen bőséges a 19. század egyetem- és tudománytörténeti kapcsolatrendszerének kutatása.

A kevésbé átfogó egyetemi rendszerrel bíró közép-kelet-európai kisebb vagy közepes méretű nemzetek szá-mára az újkori egyetemjárás vizsgálata fontos politikai célt is szolgál. A nemzeti értelmiség, a politikai és gaz-dasági élet, de még a nemzeti művészet vezető rétegének kialakulásában is kikerülhetetlenül fontos szerepet játszottak a külföldi egyetemek. Ezen belül korszakunkban a német felsőoktatásnak volt döntő hatása nem-csak a Dunatáj népeire, de a Balkán egészére, a lengyel és az orosz értelmiségre csakúgy, mint Skandinávia több területére. E területek egy részén vizsgált korszakunkban vagy még alig voltak egyetemek, vagy a felső-oktatás hálózata éppen csak kialakulóban volt, így érhető, hogy a magas szintű tudás megszerzése érdekében sokan választották a korabeli Európa első vonalba tartozó egyetemeit és főiskoláit. A magánkezdeményezé-seket, főleg a század második felétől aktív állami támogatás, ösztöndíj-politika és tudatos kapcsolatépítés is kiegészítette.

Az általam immár két évtizede vezetett kutatás egyik távlati célja az 1100 és 1918 közötti külföldi magyar egyetemjárás teljes adattárának elkészítése, nagyobbrészt az eredeti levéltári források alapján. Egy forráskiad-vány sorozat 16, napjainkig megjelent kötetében eddig mintegy 70 ezer külföldi beiratkozás adatait gyűjtöttük össze. A további adatok publikálása folyamatban van. Közeli célunk egy olyan, mintegy 100 ezer beiratkozást tartalmazó számítógépes adatbázis létrehozása, amely alkalmas a legkülönbözőbb lekérdezésekre is, így számos tudományterület kutatását szolgálhatja.

Eddigi ismereteink szerint a középkorban, tehát Mohácsig, mintegy 12 000 külföldön tanult magyaror-szági értelmiségivel számolhatunk. A peregrinusok száma a korai újkorban, vagyis ebben az összefüggésben 1526 és 1800 között, gyakorlatilag 27 000 beiratkozóval határozható meg, s végül a bennünket közelebbről érintő hosszú 19. században, azaz 1801 és 1919 között mintegy 58 000 külföldi beiratkozóval számolhatunk, akiknek közel a fele 1890 után indult külföldre. A külföldön tanultak száma természetesen nem ennyi volt, hanem kevesebb, hiszen egy személyre, főleg a korai időszakokban, átlagban két beiratkozást is számítha-tunk. Ezzel együtt az egyetemjárás szokása Magyarországon minden korszakban meghaladta az európai átlagot, aminek egyik természetes oka a hazai egyetemi rendszer igen késői kiépülése, de másik oka az a jelentős motiváció, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül jellemezte e térséget. Ennek következtében igen nagy társadalmi igény, ha úgy tetszik, kötelező szokás volt a tudást a legnagyobb európai kulturális központokban megszerezni. A magyarországi recepció nagyságrendjét ez a tény döntően befolyásolta. Mint korábban már utaltam rá, számban és kiterjedésében legnagyobb méreteit éppen a 19–20. század fordulóján érte el, több mint 18 ezer külföldi beiratkozóval, ráadásul minőségi változás közepette, mivel ekkor a ko-rábbinál magasabb szintű posztgraduális jellegű peregrináció a kreatív értelmiség egyre nagyobb számának létrejöttét is elősegítette.

A rendelkezésünkre álló adatbázis ma már lehetségessé teszi, hogy egy-egy régió, megye, vagy város adatait lekérdezzük és a legkülönbözőbb szempontok alapján elemezzük. Mindez fontos új összefüggéseket tárhat fel egy-egy megye, illetve település, művelődés- és oktatástörténetéről, nemzetiségi, felekezeti változásairól, de sok adattal járulhat hozzá egy kisebb közösség, az egyes családok történetének kutatásához is. Az alábbiakban rövi-den megpróbálom bemutatni a Békés megyei peregrinációról eddig rendelkezésünkre álló adatokat.

Jelenlegi ismereteink szerint összesen 530 Békés megyéből elszármazott hallgatóról tudunk az európai egye-temeken. Az adatok nem teljesek, mert még nem fejeződött be a francia és belga egyetemek újkori adatainak feltárása. Az összesített adatok az alábbiak:

A beiratkozások száma Békés megyéből régiónként és korszakonként 1415–1918

Egyetemek 1415–1525 1526–1800 1801–1918 Összes %Bécsi egyetemek 34 9 201 244 46,03Német egyetemek - 24 165 189 35,66Lengyel–galíciai egyetemek 28 4 3 35 6,60Birodalmi kisebb egyetemek - - 23 23 4,33Svájci egyetemek - 7 12 19 3,58Holland egyetemek - 8 2 10 1,88Angol–skót egyetemek - 4 2 6 1,13Francia-belga egyetemek - - 3 3 0,56Itáliai egyetemek 1 - - 1 0,18Összesen 63 56 411 530 100

Ha korszakonként kezdjük vizsgálódásunkat, akkor az látható, hogy Mohács előtt 63 Békés megyei diákot ismerünk külföldi egyetemeken, gyakorlatilag két intézményben, Bécsben 34-en, Krakkóban 28-an iratkoz-tak be. Az első diákot, Stephanus de Jula-t 1415-ben írták be a bécsi anyakönyvbe. Mindössze egy személyt, Dominicus de Jula-t, egri kanonokot ismerünk, aki Itáliában is járt, de pontosan nem tudjuk, melyik egyete-men. A középkori 63 beiratkozóval Békés megye a korabeli 95 hazai közigazgatási egység közül a 49. helyen áll a peregrinusok létszámát tekintve, vagyis a középmezőnyben található, Veszprém, Torda, Varasd, Arad, Moson, Csanád, Bács és Bereg megyékkel együtt. Ha a városok sorrendjét nézzük, még érdekesebb a kép, hiszen a Békés megyei peregrinusok 89 %-a, azaz 56 fő Gyula városából származott. Éppen ezért a középkori magyar egyetemjárásban Gyula a magyar városok közül az előkelő 25. helyen áll, olyan települések sorában, mint Késmárk, Eperjes, Temesvár, Igló, a szerémségi Kamonc vagy az erdélyi Medgyes városa. A középkori egyetemjárás maximumát a 16. század első negyedében érik el a Békés megyei diákok, ekkor negyedszázad alatt 23 beiratkozót ismerünk. Ezt a számot legközelebb csak a 19. század első negyedében éri el majd Békés megye, akkor 26 beiratkozóval.

A Mohácstól a 18. század végéig terjedő időszakot Békés megye esetében egy nagy periódusnak veszem, mert olyan kevés diák iratkozott be ezekben az évszázadokban a megyéből külföldön. A török hódoltság pusztító hatása itt igen pregnánsan látható, hiszen 275 év alatt kevesebben indultak külföldi egyetemekre, mint előtte 110 esztendő alatt a középkori virágzó magyar államból. A hódoltság első negyedszázadában még látható, hogy Békés megye nincs a hadjáratok fő irányában, ezért 1566-ig még 12 peregrinus nevét ismerjük a megyéből, utána azonban óriási a visszaesés. Innen kezdve két évszázadon át, egészen 1761-ig mindössze 10 külföldön tanult diá-kot ismerünk, akik közül többen 4–5 helyen is tanultak. A megye elnéptelenedésére és nagyon nehéz helyzetére utal, hogy 1664 után egy évszázadon át mindössze egyetlen egy nevet találunk az adattárban. Az 1760-as évektől lassan újraindult a külföldi egyetemjárás, de még csak igen alacsony számban. Elsősorban evangélikus és refor-mátus teológusok indultak német és svájci egyetemekre, mellettük két katonaorvost és egy hadmérnök-hallgatót is találunk a megyéből Bécsben.

Az úgynevezett hosszú 19. században, vagyis 1801-től az első világháború végéig óriási változáson ment át Békés megye társadalma, s ennek jelei a külföldi egyetemjárásban is megmutatkoznak. Negyedszázadonként itt az alábbi adatokat találjuk.

Korszakok 1800–1824 1825–1849 1850–1874 1875–1899 1900–1919Beiratkozók 26 43 137 105 100

Látható, hogy a század első felében még mindig csak csekély növekedés tapasztalható, a nagy fellendü-lés a 19. század második felében kezdődik. A század harmadik negyedében éri el a peregrináció a legmaga-sabb számot, itt azonban ne feledjük, hogy a kiegyezés után hatalmas fejlődésnek indult hazai felsőoktatás már egyre több területen kiváltja a külföldi tanulmányokat. Ebben az időben már sok Békés megyei diák a hazai egyetemeken és főiskolákon iratkozik be. A korszak fontos újdonsága, és ez egybeesik az országos tendenciákkal, hogy immár szép számú diákot találunk új típusú felsőoktatási intézményekben, így oszt-rák, német műegyetemeken, vagy a bécsi állatorvosi akadémián. Összesen 67 intézménybe iratkozott be Békés megyei diák az első világháború előtt, ebből 16-ba 7 főnél többen. A fontosabb intézmények listája a következő.

SZÖGI LÁSZLó

Békés megyei hallgatók az európai egyetemeken 1918 előtt

Mű

hely

Mű

hely

86

szö

gi l

ász

ló

87

szö

gi l

ász

ló

A Békés megyei diákok által látogatott egyetemeka beiratkozók csökkenő sorrendjében, 7 főnél több beiratkozó esetében

Sorszám Egyetem Beiratkozók Százalék1. Bécsi Egyetem 142 26,792. Berlini Egyetem 38 7,163. Krakkói Egyetem 32 6,034. Jénai Egyetem 31 5,845. Hallei Egyetem 28 5,286. Bécsi Műegyetem 24 4,527. Bécsi Protestáns Teológiai Akadémia 21 3,968. Bécsi Képzőművészeti Akadémia 17 3,209. Wittenbergi Egyetem 11 2,0710. Lipcsei Egyetem 10 1,8811. Bécsi Állatorvosi Akadémia 9 1,6912. Bécsújhelyi Katonai Akadémia 8 1,5013. Heidelbergi Egyetem 8 1,5014. Berlini Műegyetem 7 1,3215. Müncheni Műegyetem 7 1,3216. Baseli Egyetem 7 1,32

Ezek összesen 400 75,47Összes beiratkozó 530 100

Mint látható, az első 16 helyen álló intézményben tanult a Békés megyei diákok háromnegyede, a többi tanintézetbe csak néhányan jelentkeztek.

A megye művelődéstörténete és oktatástörténete szempontjából nagyon érdekes kérdés, hogy a külföld-re induló peregrinusok mely településekről származtak, melyek voltak a legtöbb diákot külföldre indító városok vagy falvak. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a számok a beiratkozásokat jelzik, vagyis itt egy-egy beiratkozó szülőhelye annyiszor szerepel, ahány intézménybe a hallgató beiratkozott. A tendenciák így is tökéletesen nyomon követhetők, hiszen ez is az adott városból, faluból induló diák külföldi tanulási hajlandó-ságát, aktivitását mutatja. A származási hely szerinti adatok a következők.

A fontosabb Békés megyei helységekből korszakonkéntkülföldön beiratkozott diákok, háromnál több beiratkozó esetében

Helység 1415–1525 1526–1800 1801–1918 Összes %Gyula 56 15 57 128 24,15Békéscsaba - 4 94 98 18,49Szarvas - 4 91 95 17,92Békés vagy Békés megyei 4 18 20 42 7,92Orosháza 1 1 34 36 6,79Gyoma - - 25 25 4,71Mezőberény - - 21 21 3,96Tótkomlós - 1 14 15 2,83Szeghalom - 1 13 14 2,64Körösladány - 7 6 13 2,45Vésztő - 1 4 5 0,94Füzesgyarmat - 1 4 5 0,94Csorvás - - 4 4 0,75Öcsöd - 2 2 4 0,75Köröstarcsa - - 3 3 0,56Összes beiratkozó 530 100

Az adatokat elemezve látható, hogy Gyula városa messze kiemelkedik a megye települései közül. Azon há-rom település közé tartozik, amelyik minden vizsgált korszakban egyenletesen magas számban küldött diákokat külföldre. Igaz, hogy a 19. században a városok között már csak harmadik helyen áll, de az innen származó diá-kok összességében a megyei peregrinusok egynegyedét alkotják. Békéscsaba jelentősége az 1860-as évektől kezd növekedni, de akkor valóban rohamosan. Az itt élő valamennyi nemzetiség küld külföldre hallgatókat és ennek eredményeként e században a város már az első helyre került a települések listáján. Szarvasról hasonló tényeket lehet elmondani, innen az első diák 1761-ben iratkozott be az Erlangeni Egyetemre, utána viszonylag egyenle-tesen, a 19. század egész folyamán voltak innen peregrinusok. Itt is a 19–20. század fordulójának gyors fejlődése teszi a harmadik helyre a várost a hosszú 19. században.

Nehéz a helyzetünk, ha a forrásokban sokszor előforduló Békés nevet értelmezni akarjuk. Nem igazán lehet az esetek többségében megállapítani, hogy a településről vagy a megyéről van szó, ezért ezt az adatot, mint a táblázatban is jeleztük, óvatosan kell kezelni. Orosháza a másik város, ahonnan minden korszakban indult külföldre diák, igaz, a 19. századig csak két személy. Az első, Thobias Jheraldi de Oroschaza 1517-ben iratkozott be Krakkóban, a másik, Zetter Samuel már 1783-ban, a Bécsi Képzőművészeti Akadémián. Gyoma és Mezőberény közel azonos számú beiratkozóval szerepel a táblázatban. A különbség az, hogy Mezőberényből már a 19. század elejétől találkozunk külföldön tanuló diákokkal, például a három bécsi tanintézetben is tanu-ló Klinovsky Károllyal, aki már 1811-ben a birodalmi fővárosban tanult. Gyomáról az első diák csak 1854-ben érkezett Bécsbe, viszont a 20. század elején innen már jóval többen mentek külföldre. A gyomai beiratkozók számát Eiler Dániel növelte meg, hiszen Bécsen kívül még négy német egyetemen is beiratkozott 1905 és 1909 között. Tótkomlós és Szeghalom még viszonylag nagy számban indított útnak diákokat, a többi település már csak néhányat. Körösladány adatát a 17. században az a Nadányi János növeli, akinek családja itt volt birtokos, és aki 1656 és 1664 között hat egyetemen is tanult, így Hollandiában, Angliában és Svájcban. Öcsöd azért szerepel a felsorolásban, mert korábban Békés megyéhez tartozott, és adattárunkban az 1919 előtti közigazgatási egysé-geket vettük alapul.

A hallgatók társadalmi állásáról nagyon kevés adatunk van, azok is inkább csak a 19. századból maradtak ránk. A főrangú diákok között két tag van a Wenckheim családból. Jellemző módon egyikük, József 1829-ben állatorvoslást tanult Bécsben, a másik, Béla pedig 1908-ban mezőgazdaságtant Halléban. Almásy Imre gróf Ber-linben tanult jogot, egy Braunecker báró Békésszentandrásról a fiumei Tengerészeti Akadémiára iratkozott be. Beliczay főispán két fia a bécsi, illetve a gráci műegyetemen tanult.

Valamivel többet tudunk a külföldön tanultak társadalmi rétegződéséről, az apa foglalkozása alapján, de ezek az adatok csak a 19. századból állnak rendelkezésünkre, akkor azonban már mintegy 77%-os arányban, tehát már elemezhető nagyságrendben. A Békés megyei adatok, ebből a szempontból a következők.

Békés megyei hallgatók megoszlása a szülő foglalkozása szerint (1801–1919)

Társadalmi csoport Létszám SzázalékKereskedő 44 10,70Tanár, ügyvéd, zenész 41 9,97Birtokos 37 9,00Hivatalnok 30 7,29Iparos 28 6,81Gazdálkodó 28 6,81Gyártulajdonos, vállalkozó 17 4,13Egyházi személy 25 6,08Földműves 21 5,10Orvos, állatorvos 16 3,89Uradalmi gazdatiszt 10 2,43Katonatiszt 9 2,18Állami főtisztviselő 6 1,45Mérnök, gépész 5 1,21Nincs adat 94 22,87Összes 411 100

A táblázatból látható, hogy a kereskedőcsaládokból származók vannak legtöbben a peregrinusok között, de ha egybe vesszük az értelmiséget jelentő tanárokat, jogászokat, orvosokat, mérnököket, egyházi személyeket, ak-kor ők már egy 87 fős, tehát 21%-ot meghaladó jelentős csoportot alkotnak. A birtokos kifejezést esetünkben már nehéz társadalmilag pontosan meghatározni, az azonban bizonyos, hogy önálló tulajdonnal rendelkeztek, de nem feltétlenül földbirtokkal. A tényleges tagolódást az egyes személyek életútjának vizsgálatával lehet pontosan

Mű

hely

Mű

hely

88

szö

gi l

ász

ló

89

(M

ezőb

erén

y, 1

956)

– G

yula

er

dés

z á

dá

M

megállapítani, ami tekintettel az egyetemjárók nem nagy számára egy helytörténésznek érdekes feladat lehet. Annyi bizonyos, hogy a nemesi, birtokosi családokból, az egyházi értelmiségi családokból, a gyáros és vállalkozói családokból származók száma erőteljesen elmarad az országos átlagtól, míg más területeken, így pl. a kereskedő vagy az egyéb értelmiségi családokból származók esetében ez az elmaradás kisebb.

Végezetül kísérletet tehetünk a Békés megyei peregrinusok nemzetiségi hovatartozásának meghatározására. Erre nézve teljesen pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a 19. század jelentős részében a források utalnak a hallgató anyanyelvére, s ez jó alap a nemzetiség meghatározására. Más esetekben, ha nincs is adatunk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy a Hollandiában beiratkozó református hallgató bizonyosan magyar, vagy a szláv nevet viselő, evangélikus teológus-hallgató nagy valószínűséggel szlovák. A zsidó hallgatók fele jelzi, hogy magyar anyanyelvű, de hogy nemzetiség szempontjából hová sorolnák magukat, nem lehet meghatározni, ezért az ő esetükben egy külön kategóriát alkalmaztunk. Ezek alapján az alábbi táblázat állítható össze.

A Békés megyei diákok valószínűsíthető nemzetiségi megoszlásakorszakok szerint

Nemzetiség 1415–1525 1526–1800 1801–1918 Összes %magyar 63 46 199 308 58,11szlovák - 6 68 74 13,96német - 4 53 57 10,75zsidó - - 85 85 16,03

román - - 6 6 1,13Összes 63 56 411 530 100

Nyilván a középkorban csak feltételezhetjük, hogy a hallgatók az akkor még homogén magyar lakta me-gyéből kerültek ki. Pontosabb már a kép a 18. század közepétől, ahol a vallás, a név, a tanult tudományág, sőt a választott egyetem jellege biztosabb meghatározást tesz lehetővé. Az első Békés megyei szlovák teológusok az erlangeni és a hallei egyetemen jelennek meg 1761-től kezdve, az első német nemzetiségű hallgatók a 18. század végén katonai pályára jelentkeznek. Az első Békés megyei zsidó hallgató, Breyer Rudolf, Békéscsabáról 1851-ben iratkozott be a Prágai Egyetemen bölcsészeti tanulmányokra. A kiegyezés után jelentős mértékben növekedett a számuk a külföldi egyetemeken, és számban is megelőzték a szlovákokat és a németeket. Tekintettel a zsidóság növekvő asszimilációs hajlandóságára, akár a magyar nemzetiséghez is számíthatjuk őket, a fenti adatok azon-ban pontosabb elemzésekre nyújtanak lehetőséget.

A fentiekben csupán érzékeltetni tudtam, hogy a külföldi egyetemi tanulmányokról szóló adatok elemzése milyen érdekes és sokféle következtetés megfogalmazására nyújt lehetőséget. Remélem, a közeljövőben módom lesz a teljes Békés megyei adattárat publikálni, hogy ezzel is segíthessem a megye művelődéstörténete iránt ér-deklődők további kutatásait.

A külföldi utazások lehetősége az 1880-as években nyílt meg a magyar társadalom szélesebb rétegei előtt. Míg korábban a világ megismerését, a regenerálódást célzó utazások az arisztokraták és más, kimondottan vagyonos csoportok kiváltsága volt, az 1880-as évektől mind többen ültek fel a kényelmes vonatokra, hogy meglátogassák közelebbi vagy távolabbi országok nevezetes látnivalóit. A fürdők és más üdülőhelyek mellett vonzó célpontnak számítottak a folyamatos sajtófigyelemmel kísért nagy rendezvények. Először Európában, majd a tengerentúlon is a legnagyobb ér-deklődést kiváltós események közé kerültek az 1851-től megrendezett világkiállítások. Az 1873-as bécsi világkiállítást a kiállítóknak és látogatóknak Magyar-országról is viszonylag könnyű volt elérni.

A kiállításokat rendező városok mindegyike arra törekedett, hogy az előzőeknél is látványosabb kül-sőségeket teremtsenek, és különleges rendezvények egész sorával rukkoljanak ki. 1889-ben Párizs adott otthont a nyolcadik világkiállításnak: a város és vele egész Franciaország a világkiállítással ünnepelte az 1789-es forradalom 100. évfordulóját. A kiállítás leg-főbb látványossága Gustav Eiffel 300 méter magas acélszerkezetű tornya volt. Hírverésben nem volt hi-ány, a figyelemfelkeltésben része volt annak is, hogy a monarchiák többsége – nem akarván egy köztársaság megszületését ünnepelni – hivatalosan nem képvisel-tette magát, és a távolmaradást élénk sajtópolémia kí-sérte. Kiállítóik magánemberként, saját jó hírük gya-rapítása végett jelentek meg a kiállításon.

Az 1889-es világkiállítás – Párizs immár negyedszer adott otthont a nagyszabású rendezvénynek – Magyar-országon nagy érdeklődést váltott ki. A sajtó folyama-tos figyelemmel kísérte az előkészületeket, s ekkor már léteztek sok száz fős utazások megszervezésére és le-bonyolítására alkalmas szervezetek is. 1889 nyarán több különvonat is elindult a francia főváros felé. E párizsi utazások egyikét a dualizmus időszakában lezajlott legkülönlegesebb és legnagyobb sajtóvisszhanggal kí-sért utazásnak tekinthetjük. Írásomban ennek az uta-zásnak a legfontosabb eseményeit szeretném felidézni, a nyomtatott források és a kiváló Békés-Bihar megyei történész, Márki Sándor egykorú naplója alapján.

Az utazás megszervezéseA mintegy 850 személy részvételével lezajlott uta-

zás szervezését az Írók és Művészek Társasága vállal-

ta magára. Az irodalomtörténészek által viszonylag csekély figyelemre méltatott egyesület 1873-ban ala-kult meg Magyar Írók és Művészek Társasága néven. Tagjai között írókat, színészeket, képzőművészeket és zenészeket egyaránt találunk. A társaság hivatalos céljának az írók és más művészek közötti szorosabb kapcsolat s az állandó kommunikáció biztosítását tekintette. Az egyesület a valóságban erőteljesen tá-mogatta az 1848–49-es elkötelezettségű művészeket a konzervatívabb szemléletű Kisfaludy Társaság tagjai-val szemben.

Az Írók és Művészek Társasága rendszeresen szervezett előadói esteket, felolvasásokat; az irodalmi és zenei estélyek egy részét vidéki kirándulásokkal egybekötve rendezték meg. A kirándulásokat kezdet-ben az ország szép vidékeire szervezték, s ezeken az utazásokon részt vettek az írók és művészek család-tagjai is. A hazai kirándulások sikerén felbuzdulva az 1880-as évek első felében már külföldre is szerveztek népes utazásokat. 1882-ben Belgrád és Turnu-Severin érintésével az Al-Dunán jártak, majd a következő év-ben 146-an különvonattal Párizsba indultak. Az írók és művészek párizsi utazása önmagában is sajtófigyel-met kiváltó esemény lett volna, de a szervezők gon-doskodtak arról, hogy a figyelem még nagyobb legyen: Velencén és Torinón keresztül utaztak, s Torinóban meglátogatták Kossuth Lajost. Kossuth három cso-portban fogadta látogatóit, és este még egy fogadást is adott tiszteletükre. Párizsba sem csupán a francia főváros különleges látványosságai miatt utaztak a tár-saság tagjai. Az írók és művészek között jó néhányan emigránsként megfordultak Párizsban, és jó francia kapcsolatokkal rendelkeztek. Az utazók első számú reprezentánsa, Pulszky Ferenc a Kossuth-emigráció fontos személyisége volt. E jó kapcsolatoknak kö-szönhetően fogadta a magyarokat Victor Hugo, közös vacsora keretében találkoztak francia írókkal és mű-vészekkel, valamint a Figaro újságíróival, sőt a kül-döttség 15 tagját még a köztársasági elnök július 14-i ünnepi fogadására is meghívták.

A társaság gondosan ápolta a francia kapcsolatot, a viszontlátogatás alkalmával járt Budapesten Léon Delibes, Jules Massenet és a híres mérnök, Ferdinand Lesseps. Az Írók és Művészek társaságának igazga-tója, Hentaller Lajos 1886-ban megkapta a francia akadémia rendjelét. Ez a tevékeny kapcsolatépítés a

ERdÉSZ ÁdÁM

„Budapest–Turin–Páris” – utazás az 1889-es világkiállításra

Mű

hely

Mű

hely

Kispál es a borz búcsúkoncert díszletének grafikája 200x500 cm print 2010.

90

erd

ész

ád

áM

91

erd

ész

ád

áM

formálódó politikai és katonai szövetségépítéssel el-lenkező irányban haladt.

1889-ben, a párizsi világkiállítást megelőzően az Írók és Művészek Társaságának szervezésben már jár-tas vezetői minden korábbinál nagyobb vállalkozásba fogtak. Olyan párizsi utazást akartak szervezni, amely mind a résztvevők létszámát, mind a program gazdag-ságát illetően felülmúlja az előzőeket. A szervezők a Magyar kir. Államvasutak menetjegyirodájával való egyeztetés után különvonatokkal történő utazásra ver-buválta a részvevőket. A programot hirdették fővárosi és vidéki lapokban is. Az utazás július 2-án kezdődött, s a résztvevők a forradalom emléknapját követően, júli-us 15-én indultak haza. Ám voltak, akik a „Budapest–Turin–Páris” útvonalat kiegészítették, és Párizsból július 15-én Londonba indultak. Ők Párizs újabb érin-tésével Svájcon és Ausztrián keresztül utazva július 25-én érkeztek haza. A programnak a párizsi világki-állítás mellett volt egy másik nagy vonzerőt jelentő ré-sze: mint 1883-ban, most is Torino érintésével utaztak, ráadásul a szervezők ezúttal nem elégedtek meg azzal, hogy meglátogatják Kossuthot. A 87 éves Kossuth vál-lalkozott arra, hogy a népesnek ígérkező társaságnak adott vacsorán nagy beszédet mond. Az utazás szer-vezését a mára már elfeledett újságíró, Dolinay Gyula, az Írók és Művészek Társaságának titkára irányította. A Kossuth részvételével zajló torinói programok szer-vezője pedig Helfy Ignác képviselő, Kossuth személyes barátja volt. A „Turin–Páris” út iránt nagy érdeklődés mutatkozott; egyik forrásunk szerint 853-an jelentkez-tek, a másik szerint 845-en vettek részt rajta. Kossuth Lajos beszédét – a szöveget publikáló kötet szerkesztői szerint – 845-en hallgatták végig.

Más csoportok is meglátogatták a világkiállítást: július 2-án az írók társaságának csoportja mellett út-nak indult egy 450 fős kompánia. A 450 utazó közül 100-an a fővárosi iparos kör tagjai voltak, a többség – a Vasárnapi Újság szerint – a földbirtokosok, tanárok, bírák és kereskedők közül került ki. Ők Svájcon ke-resztül, a legrövidebb utat választották. Augusztusban és szeptemberben egy-egy újabb társaság készülődött Párizsba. Ebben az időben Svájcon vagy Németorszá-gon keresztül már igen gyorsan el lehetett jutni Pá-rizsba. Aki nagyon sietett – és nem kellett az útikölt-séggel különösebben takarékoskodnia –, az felülhetett Budapesten délután 14 óra 20 perckor a Bécsbe induló gyorsvonatra, 19 órára Bécsbe ért, onnan 20.15-kor in-dult tovább az a vonat, amellyel átszállás nélkül lehe-tett Párizsba utazni. Ez a vonat az utazás harmadik napján reggel, 6 óra 34 perckor érkezett meg a francia fővárosba. A másodosztály kényelmesebb fülkéit vá-lasztó utazó az oda-vissza útért 115 forintot fizetett, aki megelégedett a harmadosztállyal, annak 90 forintjába került a jegy. A különvonatok másodosztályt választó utasának – nyolc napi ellátással és szállással együtt – 145 forintjába került a nem mindennapi utazás. Hogy ez sok volt vagy kevés, azt a korabeli jövedelmekkel összevetve ítélhetjük meg. Az utazást naplójában megörökítő Márki Sándor ebben az időben budapesti középiskolai tanárként, a lakáspénzzel együtt, évente 2000 forintot keresett. Évi tanári keresetének 7,3%-át tette ki a nyolcnapos út költsége. Az Alsó-Körösi

Ármentesítő Társaság beosztott mérnöke lakbértá-mogatással és úti általánnyal együtt évi 2200 forintot keresett. Azaz a jobban fizetett tisztviselői-tanári kate-góriában elvileg egy ilyen párizsi utazás elérhető volt. A valóságban azért inkább az engedhette meg magá-nak, akinek az említetthez hasonló évi fizetése mellett más jövedelme is volt. Márki feljegyzéseiből tudjuk, hogy különmunkákkal, szerzői honoráriummal, örök-séggel 1888/89-ben és 1889/90-ben is megduplázta ta-nári jövedelmét. A 450 és 850 fős különvonatok arra utalnak, hogy az efféle utazások bizonyos közép- és felső-középosztályi körökben már természetesnek számítottak.

Az Írók és Művészek Társasága által szervezett uta-zás egészen nagyszabásúnak számított: a mintegy 850 fő két különvonatot töltött meg. E tömeg és Kossuth Lajos találkozása politikai súllyal bírt. Ráadásul 1889-ben Kossuth forma szerint is elvesztette magyar állam-polgárságát. Ebben az esztendőben járt le az a tízéves határidő, amely alatt minden külföldön élő magyarnak valamely osztrák–magyar hatóságnál jelentkeznie kel-lett, hogy nyilatkozzon honosságának megtartásáról. A nyilatkozat az uralkodó iránti hűségeskü letételét jelen-tette, ezt természetesen Kossuth nem tette meg. Az uta-zásnak diplomáciai súlya is volt, hiszen a magyarokat Franciaországban hivatalosan fogadták. A nagy sajtó-figyelemmel kísért utazás, a hivatalos rendezvények az érvényes szövetségi rendszerekkel szembeni a magyar–francia kapcsolatépítést szolgálták.

Kossuth Lajosnál TurinbanAz Írók és Művészek Társasága által szervezett

utazás résztvevői közül 245-en budapestiek voltak, a többiek az ország különböző részeiből érkeztek. Nők és férfiak egyaránt részt vettek az utazáson, a lapok szerint az utazók egyharmada volt nő. A két különvo-nat július 2-án délután indult el. A rengeteg embert 34, egyenként 25 fős csoportba osztották, 400-an az első, 450-en a második hosszú szerelvényen helyezkedtek el. Márki Sándor naplójában leírta, hogy egy fülkében hatan kaptak helyet. Ő egy kúriai bíró, két táblai bíró, egy törvényszéki jegyző, valamint kollégája és barátja, Szádeczky Lajos történész társaságában utazott. Júli-us 3-án Carmontnál lépték át a magyar–olasz határt, délután érkeztek meg Velencébe. Az utazók között lévő Orbán Balázs gondoskodott arról, hogy a Szent Márk-templom és a dózse-palota már hajnalban nyit-va legyen, s a magyarok más velencei látnivalókkal együtt megnézhessék ezeket. Márki naplójából az de-rül ki, hogy ő és szűkebb társasága nagy érdeklődéssel igyekezett minél több nevezetességet megtekinteni. A korabeli sajtóbeszámolók szerint a többség ugyancsak így tett, a hazai lapok részletesen követték az utat, sőt a Vasárnapi Újság amolyan kalauzként pontról pontra leírta, mi mindent láthatnak az utazók. Az érdekes be-számolók bizonyára kedvcsináló példaként szolgáltak mások számára is. 4-én továbbindultak Milánóba, ahol csupán egy rövid városnézésre jutott idő, mert a szerel-vények zakatoltak tovább, és este megérkeztek Torinó-ba, ahol is nagy éljenzés fogadta a magyarokat.

Július 5-e teljes egészében Kossuth Lajosé volt. A hazai lapok nem csupán a nap eseményeiről számol-

tak be aprólékos részletességgel, hanem mindenről, ami Kossuthtal kapcsolatba hozható volt. A Vasárnapi Újság július 7-i száma többoldalas, képekkel illusztrált cikkben írta le Kossuth otthonát. A cikk képei Kossuth hálószobáját, dolgozószobáját, növénygyűjteményét is bemutatták. Maga a szöveg is fényképszerűen mutatta be a Via degli Millén lévő lakást; aki a cikket elolvas-ta, megismerhetett olyan, amúgy politikai tartalmat is hordozó apró információt is, hogy a lakás gazdája dol-gozószobájában egy külön kis asztalon tartja az angol munkásoktól kapott Shakespeare-összest.

A magyarokkal való találkozásra délután került sor. Az egyes szcenáriók sajtóbeli leírásait tekinthetjük kultuszt bemutató s egyúttal tápláló dokumentumok-nak, ugyanakkor a személyes feljegyzések azt mutat-ják, Kossuth bámulatos érzelmi hatást tudott kiválta-ni. Márki Sándor azon szerencsések közé tartozott, akiket Kossuth lakásán fogadott. A már ekkor is neves történésznek számító Márki a következőképpen írta le a találkozást: „Leírhatatlan jelenetek következtek; s a galambősz Kossuth bámulatos fényű szemeiben s a mieinkben egyszerre csillantak meg a meghatottság könnyei. Vén emberek elfogódva csókolták meg keze-it. Mindegyikkel váltott néhány szót. Magamat bemu-tatva mondtam, hogy mint tanár, fő kötelességemnek érzem ébren tartani növendékeim közt a hazaszere-tetnek azon érzetét, mellyel elválaszthatatlanul össze-forrt az ő neve.

»Tegye azt – mondá. – Szentebb feladatot nem teljesíthet hazája iránt, mint ha a hazaszeretet érzetét csepegteti növendékeinek szívébe.«

A többinek példájára, de patriarchális alakja által is késztetve kezet akartam neki csókolni. Kissé vona-kodott. »Kit az egész ország a maga apjának nevez, nem utasíthatja el magától a tisztelet ezen csekély jelét.« Megszorította kezemet, én megcsókoltam az ő kezét, s úgy éreztem magamat, mint 28 évvel ezelőtt a bérmáláskor: a hitben megerősödve.”

E szavakat szerzője nem a nyilvánosságnak szánta. Márki nemcsak naplójában őrizte meg a pillanat emlé-két: Szekfű Gyula Száműzött Rákóczi című könyvének vitájában – ahol a történészi szakszerűség szószólói és a nemzeti mítoszok védelmezői csaptak össze – Márki 25 évvel később éppen ezeket a szavakat idézte. Azaz, idős-korában, egy számára nehezen feloldható dilemmán töprengve a Kossuthtól hallott mondat jutott eszébe: én még éreztem „egy bujdosónak, Rákóczi után a legna-gyobbnak, áldó kezét a fejemen s hallottam azt az in-telmét, hogy a hazánk iránt nem teljesíthetek szentebb kötelességet, mint ha a hazaszeretet érzetét csepegtetem olvasóim, tanítványaim szívébe.”

Délután egy gondosan feldíszített – pár évvel korábban képzőművészeti kiállítóhelyként használt – csarnokba gyűltek össze a magyarok közös vacso-rára és Kossuth alkalmi beszédének meghallgatására. Kossuth a harmadik fogás után állt fel, és elmondott egy másfél órás nagy beszédet. Ez volt Kossuth utolsó nagy nyilvánosság előtt elmondott beszéde, a szöveg olvasható Kossuth Lajos válogatott munkáiban. Anél-kül, hogy a terjedelmes beszédet elemeznénk, megál-lapíthatjuk, hogy Kossuth 87 évesen is kitűnő szónok-nak bizonyult: a racionális érvelést összekapcsolta az

érzelmek megragadásával. Nagy történeti íveket vázolt fel, úgy hogy a történeti folyamatok bemutatása szilár-dan alátámasztotta a maga politikai mondanivalóját. A beszéd elején hangsúlyozta, hogy látogatóit csupán a világkiállítás iránti érdeklődés köti össze, politikai nézeteik nem azonosak. Ezért – mint mondotta – nem is szónoklatot kíván tartani, hanem csupán gondo-latait kívánja elmondani „társalgási modorban”. Ezt követően felvázolta a nemzet előrehaladását célzó, a reformkorban kibontakozott történeti folyamatokat, majd a jelen politikai helyzet igen pontos kritikáját adta. Negatív fordulópontként – anélkül, hogy túl konkrétan emlegette volna – a kiegyezést jelölte meg. Rendre egymás mellé állította a reformkorban és az 1848-ban megfogalmazott és az akkori eseményekből következő célokat és a célokhoz képest halovány va-lóságot. Ugyanakkor többször is hangsúlyozta, hogy a célok feladása – a kiegyezés – nem jelenti a célok egyszer és mindenkorra való elvesztését is. A múlt és a jelen folyamataiban mindig elhelyezte önmagát – visszafogottan, de nem is álszerényen. Hatásosan élt a hallgatóság egyes csoportjainak, például a jelen levő nőknek a megszólításával, és végezetül sikerült a poli-tikai szempontból valóban heterogén társaságot rövid időre egyetlen érzelmi közösségbe forrasztania.

A Vasárnapi Újság részletesen, a Kossuthoz kap-csolódó toposzokat idézve, számolt be a beszédről. „A próféták, az apostolok beszélhettek így, magukkal ragadva a lelkeket, és kényük-kedvök szerint játszva ennyi szívvel, végig éreztetve azokkal az érzelmek és indulatok egész nagy regiszterét.” A szöveg bombasz-tikus, ugyanakkor Márki naplóbejegyzéséből is az de-rül ki, hogy Kossuth még ekkor is mesterien beszélt, s valóban ura volt az érzelmek minden regiszterének. Zárásként nagy közös fénykép készült, majd követ-keztek a tiszteletadás akkor bevett – mondhatni sablo-nos – formái. Kossuth kocsijából kifogták a lovakat, ő azonban, anélkül, hogy kommentálta volna a gesztust, átült egy másik kocsiba és elrobogott.

Párizs – világkiállításJúlius 6-án délután az utazók ragyogóan szép,

tiszta időben indultak el Párizs felé. A Kossuthtal való találkozás hatása jó darabig kísérte az utazókat, emel-lett előző napi beszéde, amelyben tisztelgő gesztuso-kat tett Franciaország iránt, növelte a magyarok iránti jó indulatot. A francia lapok beszámoltak Kossuth be-szédének francia géniuszt magasztaló részleteiről és a kiállítás nagyszerűségét dicsérő passzusairól. Július 7-én Dijonba érkeztek a különvonatok, itt helybeliek sokasága és a polgármester is köszöntötte a magyaro-kat. Ide már eléjük mentek a Párizsban élő magyarok képviselői is, a ma is ismert emberek közül például Rippl-Rónai József. Rövid városnézés után indultak is tovább, másnap délután négy óra körül érkeztek meg a főváros lyoni pályaudvarára.

Párizsban nagy fogadtatásban volt részük a magya-roknak: a pályaudvaron ott voltak a francia szellemi élet azon képviselői, akik korábban jártak Magyarországon, a budapesti kiállításon. Így a fogadóbizottság tagjai között volt Delibes, Massenet, Ferdinand Lesseps és Ratisbonne, a nemzetközi írószervezet vezetője. Mel-

Mű

hely

Mű

hely

92

erd

ész

ád

áM

93

(G

yula

, 195

9) –

Sza

rvas

g

lózi

K Kl

ára

lettük Párizs városi részéről két tanácsos is megjelent, egyikük meg is hívta valamennyi magyart a párizsi városházára, ünnepi fogadásra. A Lesseps mérnök, Ratisbonne, valamint az egyik város tanácsos által el-mondott, „vive la Hongrie” kiáltásokkal kísért beszé-dekre Helfy Ignác képviselő, az ellenzéki Függetlenségi Párt tagja válaszolt. A válaszbeszédben benne volt az az üzenet, amelyet a küldöttség politikus tagjai újra és újra elmondtak: Nyolcszázötvenen vagyunk összesen, kép-viselve társadalmunk összes osztályait, rang, faj és val-láskülönbség nélkül, kik eljöttünk, hogy tanúi legyünk a francia munka és szellem expanzivitásának, és hogy önökkel együtt megünnepeljük az 1789-i forradalom százados évfordulójának ünnepét, amelynek visszhang-ja elhatott hozzánk is.” Helfy kiemelte, hogy Kossuth áldását hozza, majd a a következőképpen fejezte be be-szédét: „Franciaországgal szemben Magyarországnak csak egy politikája van, és ez a szív politikája.”

Több hivatalos rendezvényre is sor került. Július 11-én a párizsi városházán a város vezetői hivatalo-san fogadták, majd megvendégelték a magyarokat. Ugyanaznap díszelőadást rendeztek tiszteletükre az Operában. A következő nap, vagyis péntek éjjel a pá-rizsi írók és művészek társasága éjjeli ünnepélyre egy elegánsan kivilágított szép parkba invitálta a magya-rokat. A rendezvények közül kiemelkedett a városházi fogadás. A hivatalos rendezvény súlyát emelte az, hogy nagy tömeg lepte el a városháza előtti teret, és élje-nezték a magyarokat. A községtanács elnöke köszön-tőjében utalt Kossuth beszédére, majd kiemelte, hogy a magyarok párizsi látogatása bizonyság arra, hogy mindkét nemzet ragaszkodik a nagy forradalom esz-méihez. Utalt az 1848-as párizsi és pesti forradalom párhuzamaira, kiemelve hogy a teremben összefűzött francia és magyar zászlók a két nemzet testvériségét jelképezik. Ismét Helfy Ignác válaszolt, a pályaudva-ri köszöntőjéhez hasonló gondolatokkal: „A politika nem érinti rokonérzésünket. A francia kiállítás, mely az egész világé, főleg a demokrácia a munkaszeretet és a rend ünnepe. Nincs hivatalos küldetésünk, de ha-zánk érzelmeit hozzuk, mondván: »Vive la France!«” Minden, a politika nyelvét értő hallgató világosan érthette Helfy szavait: a hivatalos magyar politika más úton jár, de szeretnék ezt ellensúlyozni, és amo-lyan társadalmi diplomáciával más kapcsolatmezőket megnyitni. Kölcsönös gesztusok következte, a köztár-sasági gárda eljátszotta a Rákóczi-indulót, a magyar cigányzenekar a Marseillaise-t. A hatás nem maradt el. „Rogytig éljeneztünk, mintha szó sem volna orosz–francia szövetségről” – kommentálta az eseményeket Márki Sándor bizonyos szkepszissel. A fogadás a for-rások egybehangzó leírása szerint egészen nagysza-bású vendéglátásba torkollott. Folyt a francia pezsgő, Márkit kommentárja rögzített egy-két olyan mozza-natot is, amelyek a lekes újságcikkek beszámolóiból kimaradt: „A karaván az asztaloknak rohant, s ételek és pezsgők közt oly pusztítást vitt véghez, mintha már napok óta nem evett volna. Valóban nem mindnek jutott eszébe, hogy reprezentálnia kellene, s később, midőn a fényes szalonban sétálgattunk, s Fehér Poldi csárdásokat kezdett húzni, egyik-másik nagyon is őszintén tárta fel belsejét a városház folyosói előtt.”

A szervezett közös rendezvények közül még egy emelkedett ki, a magyarok meglátogatták Victor Hugo sírját a Panteonban. Itt is francia és magyar nyelvű beszédek hangzottak el, és elmondták Bartók Lajos alkalmi költeményét. A beszédekben és a versben is a magyar és a francia történelem közötti párhuzamo-kat, főként a forradalmi hagyományokat emelték ki a megszólalók. A hivatalos rendezvények mellett a ma-gyar utazók nagy figyelmet szenteltek a kiállításnak és a főváros látnivalóinak. Az újságcikkekből és Márki Sándor naplójából is az derül ki, hogy a magyar lá-togatók kimondottan nagy érdeklődéssel fordultak a sok látnivaló felé. Nagy hatást tett a látogatókra a ha-talmas Gépcsarnok, amely építésénél is forradalmian új technológiát használtak, például 115 méteres távol-ságot áthidaló tetőelemeket építettek be. A látogatók villanymotorral működtetett tíz méter magas erkély-ről tekinthettek szét a hatalmas kiállító teremben. Természetesen sok érdeklődőt vonzottak a gyarmati pavilonok is. A hazai sajtó, különösen a Vasárnapi Új-ság nagy figyelmet szentelt a kiállításnak, terjedelmes, képekkel illusztrált cikkekben mutatták be az érde-kességeket. S nemcsak a kiállításról, hanem Párizsról is sok szó esett. A Vasárnapi Újság cikkeiben város-történettel kiegészített leírásokat találtak az olvasók a francia főváros nevezetes épületeiről, tereiről és intéz-ményeiről, a városi forgalom megoldásáról. A magyar látogatókat megragadta a frissen létrehozott parkok és zöld területek látványa. Olyan hétköznapi dolgokról is beszámoltak a lapok, mint hogy milyen szállodában vannak elhelyezve az utazók, minek mennyi az ára. Az írások szerzői szinte kivétel nélkül nagy respektus-sal, olykor csodálattal mutatták be az európai főváros-ok sorából kiemelkedő Párizst.

A forradalom évfordulójának esős napját még Pá-rizsban töltötték a magyarok, majd egy részük indult haza, mások London felé vette az irányt. A Londonból Franciaországon, Svájcon, Ausztrián keresztül haza-térő nagy utazók július 25-én, mintegy 5000 kilométer utazás után tértek haza. Márki naplójegyzetei szerint az útnak ez a második fele is az előzőhöz hasonlóan sok élményt adott, de ez az utazás már inkább az ép-pen elterjedő turistautak közé tartozott.

*A 850 fős párizsi utazás a magyar turisztika tör-

ténetében különleges fejezet. Az utazás tovább táp-lálta az ebben az időben amúgy is magasan lobogó Kossuth-kultuszt, a szervezők francia kapcsolatokat erősítő diplomáciai törekvései azonban nem értek célt. Magyarország külpolitikáját nem az ellenzék, hanem a kormány irányította, és ekkor már javában formálódott egy más irányú szövetségi rendszer. Volt azonban az utazásnak más eredménye: mintát adott és kedvet csinált szélesebb rétegek számára az euró-pai utazásokhoz. Másrészt megerősödött a magyar művészvilág Párizs iránti figyelme, az írók, színészek és képzőművészek közül sokan szereztek személyes élményeket, sőt a rendezvények közvetlen kapcsolatte-remtésre is alkalmat adtak. Hogy az Adynál oly erőtel-jesen megjelenő Párizs-képet az olvasói a magukénak érezték, abban része volt a fentiekben leírt közvetlen, illetve közvetett élményeknek is.

A turizmus a magyar gazdaság egyik sikerágaza-ta lehet, amely elősegítheti az elmaradottabb térségek gazdasági felzárkózását, a természeti és a kulturális értékek megőrzését és hasznosítását, a lakosság élet-körülményeinek javítását.

Békés megye különösen kedvező adottságokkal rendelkezik a turizmus területén. Az adottságok közül kiemelkedtek a már a múlt században is jelentős érté-keket mutató gyógyfürdők. A társadalom rétegződésé-nek változásai mindig is hatással voltak a turizmusra, hiszen az anyagi lehetőségek – diszkrecionális jövede-lem – alapjaiban határozzák meg a mai napig azt, ki utazik és ki nem. Nem volt ez másképp a 19. század-ban sem. Sőt! Abban az időben elsősorban a nemesség engedhette meg magának azt, hogy utazzon, és a tár-sadalmi változások hozták magukkal azt a tendenciát, mely alapján egyre szélesebb rétegek tudtak a turiz-musba bekapcsolódni.

Társadalmi viszonyok a 19. századbanMagyarország társadalma a 20. század elején is

agrártársadalom volt, amely két egymástól élesen el-különülő csoportra tagozódott, egyfelől az úri birto-kosokra, másfelől a parasztságra. A birtokos paraszt-ságot általában gazdag, közép- és kis-, továbbá törpe birtokosokra szokták osztani. A birtokos parasztság jövedelmében, életszínvonalában jelentős regionális különbségek mutatkoztak. A Dunántúl, a Kisalföld és a Dél-Alföld termékeny, piacokhoz, közlekedéshez közel eső területein, az alföldi agrárvárosokban az 1880-as évektől prosperáló paraszti árutermelés ala-kult ki, ennek nyomán előrehaladt a polgárosodás. Ez a tendencia volt jellemző Békés megyére is. A paraszt-ság értékrendjében a föld foglalt el központi helyet, de a jómódú parasztság, mint számottevő fogyasztói réteg segítette az alföldi polgárság számbeli és anyagi megerősödését.

Szinte teljesen a korszak szülötte a modern társa-dalom egyik jellegzetes osztálya, az ipari munkásság. A magyarországi nagyipari munkásság kialakulása eltér a korábban iparosodó nyugat-európai országo-kétól, mivel nálunk elsősorban a nehézipari ágak-ban, vas- és gépiparban, bányászatban jártak élen a nagyipari fejlődésben. A kvalifikált, tanult szakmun-kások jelentős része külföldről – túlnyomó részben a Monarchia másik részéből – települt hazánkba. Az ipari szakoktatás fejlődésével a század végére már hazai forrásokból nyert utánpótlást a szakmunkásság. A nagyipari munkásság másik számottevő rétegét a

tanulatlan segédmunkások alkották, akik többnyire az agráriumból érkeztek, és csak alkalmilag idény-jelleggel vállaltak munkát a gyárakban. A 20. század elején az ipari munkásság lényegében a kispolgárság életnívóján élt, annak lakáskultúráját, öltözködését és szórakozásait igyekezett átvenni.

TelepüléshálózatKorszakunkban minden jelentős kezdeményezés

irányuljon az társadalmi változásokra, politikára, kul-túrára vagy gazdasági életre a városokból, a polgári átalakulás műhelyeiből indul ki. A városok közvetítik a vidéknek a kulturális javakat, egyidejűleg különféle funkciókat fölvállalva vonzerőt gyakorolnak környeze-tük és esetenként távolabbi tájak népességére.

A városok osztályozása tekintetében a törvények 1848-ig változatlanul két alapvető fokozatot ismer-tek, a szabad királyi várost (civitas) és a mezővárost (oppidum), ám az utóbbi kategórián belül – a külön-féle privilégiumok következményeként – a kortársak számára is alig áttekinthető jogi hierarchia alakult ki.

1848–1849 után a korábbi helyzet nem maradha-tott fenn, a változások azonban nem egyetlen fordu-lattal mentek végbe. A privilégiumokat megszüntető törvények után további rendeletek és többszöri köz-igazgatási reformok kellettek ahhoz, hogy a tényleges funkciókon alapuló, valóságos településhierarchia lát-hatóvá váljék. Két új jogi alapkategóriát hoztak létre, a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú várost. Nagyszámú, egykor mezővárosi jogállású település nem volt képes a rendezett tanácsi státusszal járó kö-telezettségeknek megfelelni, és község lett, vagyis jogi-lag is azzá vált, ami valójában volt. Azok a szabad ki-rályi városok, amelyek az önálló törvényhatósági jogot képtelenek voltak megszerezni, szintén alacsonyabb besorolást kaptak. Azonban mindkét kategóriában voltak felemelkedők is.

Ha a művelődésre szűkítjük figyelmünket, meg kell állapítanunk, hogy a polgári városi jogállás beve-zetése csak mérsékelte, de nem tüntette el a kulturális különbségeket, főleg azokat nem, amelyek az alföldi agrárvárosok és más nagytájak urbanizációs hagyo-mányai között mutatkoztak. Például Hódmezővásár-hely és Lőcse, vagy Kecskemét és Kőszeg városiasságát tekintve a kisvárosok felé billen a mérleg nyelve.

Ám a városok és nagyközségek közötti különb-ségek tekintetében sem mindig igazít el a jog. Békés-csaba az 1848-ban megszerzett rendezett tanácsról – költségesnek találva azt – nem sokkal később lemon-

GLóZIK KL ÁR A

A Békés megyei turizmus történetéből

Mű

hely

Mű

hely

94

gló

ziK

Klá

ra

95

gló

ziK

Klá

ra

dott, és csak 1918-ban kapta meg újra a városi státust. Közben az impozáns városháza mellett járásbíróság, színház, emeletes szálloda, gimnázium, és kisebb ka-tedrálisnak beillő katolikus templom épült a nagyköz-ségben, amiről nagy múltú kisvárosok legfeljebb csak „álmodozhattak”. Mindemellett Békéscsaba polgáro-sultsága (épületállomány, társadalmi rétegeződés, vá-rosi szokások, kulturális élet stb.) nem „mérkőzhetett” az említett Lőcséével vagy Kőszegével.

A társas lét: család, rokonság, társasági szokásokA polgárosulás leginkább jellemző területei közé

tartozik a széles értelemben vett társas élet. A család, mint a társadalom alapegysége, melynek funkciója a következő nemzedék felnevelése, minden társadalmi rétegben gazdasági egység, sőt a földbirtokkal rendel-kezők, kisiparosok, kereskedők nagy hányadánál ter-melő szervezet is.

A rokonság legáltalánosabb találkozási alkalmai az élet nagy fordulópontjaihoz kötődtek, melyek anyagi helyzettől függően, de mindig ünnepélyesen zajlottak le. A születést szinte azonnal követte a keresztelő, de az ünnepi ebéden csak a szűk család és a keresztszü-lők vettek részt. Annál szélesebb körben zajlottak a lakodalmak, amelyek egyben a család tekintélyének reprezentálására is szolgáltak, sokszor erőn felüli ál-dozatok árán.

Végül a temetésen erkölcsi kötelesség volt megje-lenni, az elhunytnak végső tiszteletet adni, ez számí-tott a rokonok, barátok, ismerősök legszélesebb körű találkozási alkalmának. A temetést szerényebb, de ünnepélyes közös evés-ivás, a tor követte. Leginkább a temetési szokások változtak, de nem társadalmi réte-gek szerint, hanem falu-város megosztottságban. Míg Békés megyében is a falvakban megmaradt a temetés tradicionális közösségi jellege, addig a városokban megkezdődött elidegenedése, vállalkozók vették át intézését, egyidejűleg a kórházi férőhelyek növekedé-se magával hozta, hogy mind kevesebben haltak meg otthonukban, a ravatalozás pedig kikerült a temetői épületbe.

Hagyományosan kiemelkedő rokonlátogató idő volt a három nagy egyházi ünnep: a karácsony, a húsvét, a pünkösd. Főként az ünnep második napja, amelynek nincs szakrális vonatkozása. Rokoni össze-jövetel napjának számított a katolikus templombúcsú és a többnapos országos vásár is. A látogatóba érkező rokonokat a házigazda megvendégelte és gondosko-dott a szállásukról. Függetlenül a jeles rokonlátogatási alkalmaktól, legnagyobb sértés volt az ismerős vagy ro-kon nemes házát elkerülni, ha valaki éppen arra uta-zott. A nemesi házaknak illett mindig nyitva lenniük és a vendégfogadásra készen állniuk, amivel a vidéki élet unalma és elszigeteltsége ellen is védekeztek. Ez a fontos szempont sokban hozzájárult a névnapok kul-tuszának elevenségéhez. Névnapra nem hívtak ven-déget, ellenben rokonnak, barátnak, ismerősnek illett elmennie köszönteni. A névnap máig tartó divatja va-lószínűleg a nemesi tradíciókból ered. A születésnapi megemlékezés Magyarországon csak a 20. század ele-jétől terjedt el szélesebb körben jellegzetesen polgári szokásként. A nemességnél, de a parasztságnál is igen

népszerű vendéglátó nap volt a szőlővidékeken a szü-ret, és általában a saját háztartás hús-zsír tartalékait biztosító disznótor.

A polgár a mindennapi életben jóval kevésbé igé-nyelte a szertartásosságot, mint a nemes. A vendéglátás visszafogottságához hozzájárult magánéletének és la-kásának zártabb jellege. A polgári családban vizitidőt vezettek be, ebédre, vacsorára, társasági alkalmakra hívták meg a vendégeket.

A társas élet színtereiA társas élet színterei a dualizmus korában válto-

zatos képet mutatnak. Elsősorban azok közül a cuk-rászdák, szállodák közül szeretnék néhányat a teljes-ség igénye nélkül bemutatni, amelyek a mai napig is üzemelnek, illetve az adott korban is szerepet játszot-tak Békés megyében.

CukrászdaA férfiak körében népszerű kávéházak kiegészítő-

jeként is fölfoghatjuk a bécsi biedermeier jellegzetes szülöttjét, a cukrászdát, melyet a Gasztronómiai Lexi-kon így határoz meg: „Régi hagyományokra visszate-kintő üzletforma. Jellegéből, a vendégkörből adódó-an berendezése mindig finomabb, nőiesebb, mint az egyéb vendéglátóhelyeké. Elsősorban saját készítésű cukrászsüteményeit, fagylaltjait értékesítő hely, de kínál uzsonnaitalokat, üdítőket, minőségi likőröket, pezsgőt is.”

Miután a 19. század első felében megnőtt a cukor-fogyasztás, és divatba jöttek az édességek, elsősorban a hölgyek és gyermekes családok látogatták. Az 1850-es évek tekinthetők a cukrászipar gyermekéveinek, ami-kor még csak a nagyobb városokban létesültek cuk-rászdák, ezekben is főleg külföldi cukrászok dolgoz-tak, döntően német származásúak.

Békés megye és Gyula városának egyik nevezetes-sége a „Százéves Cukrászda”, amely a város történeté-nek beszédes tanúja. Gyula első cukrászdája 1840-ben nyitotta meg kapuit, jelentősen hozzájárulva a város társasági életének fellendüléséhez. Maga az épület az 1801. évi tűzvész után létesült. 1839-ig gyógyszertár működött benne. A cukrászdát 1840-ben alapította Salis András cukrászmester.

Salis András 1841-ben vette feleségül Reinhardt János német gyulai cipész lányát, akinek roko-na, Reinhardt József 1854-ben átvette a cukrászdát. Reinhardt József 1887-ben bekövetkezett halála után özvegye, Kontúr Róza vezette tovább az üzletet 1900-ig. Segédje, Balaskó Béla 1900 és 1907 között vitte to-vább a hagyományokat. Az ő segédje, Lázár János 1907 és 1924 között gondoskodott a Reinhardt Cukrászda hírnevéről, majd özvegye, Lázár Jánosné 1947-ig mű-ködtette tovább. Ekkor szintén segédjének, Jánosi Im-rének adta át az üzletet, aki egészen 1984-ig vezette azt. Nem lévén leszármazottja, 74 éves korában eladta a városnak, és azóta önkormányzati tulajdon. A cuk-rászda nevét 1952-ben változtatták Százéves Cukrász-dára.

A ház copf és empir stílusú elemekkel épült, de magán viseli a korai klasszicista jegyeket is. A díszítő festések által meghatározott termekben korhű és ere-deti biedermeier berendezési tárgyak láthatóak. 1840-

ből maradt fenn a sarokterem fali polcállványzata a két aranyozott favázával és a fedeles cukorkásüvegek-kel, valamint a régi edényeket őrző vitrines pult is. Mi-vel a cukrászda mindig is közösségi hely volt (a bolto-zatok közepén feltárt falképek töredékei bizonyítják), az 1984–1986 közötti helyreállítás során igyekeztek a reformkori hangulatot visszaidézni.

Az eredeti használati eszközökkel felszerelt cuk-rászműhelybe, amely ma cukrászmúzeumként is üze-mel, betekintést nyerhetünk a korabeli cukrászműhe-lyek készítményeibe, az ottani fogyasztásba.

Ebben a műhelyben, akárcsak a többi korabeliben, cukorkák különböző fajtáit, fagylaltot, parfét, teasüte-ményeket, kelt- és vajastésztákat készítettek. A múze-um-műhelyben fennmaradt ónformák tömege meg-őrizte a fagylalt-, parfécsendéletek nagy divatját.

Szállodák (a reformkortól 1945-ig)A szálloda még ennek a legújabb kornak a kez-

detén is főként átmeneti szállás volt, mely az utazó hosszabb vagy rövidebb idejű tartózkodásának lehető-ségét biztosította. A kor szállodái elsősorban az átuta-zó kereskedők és polgárok kényelmét szolgálták, mai értelemben vett üdülésre nemigen használták őket. Ugyanakkor sok szállodát úgy alakítottak ki, hogy azokban báltermek is helyet kaptak, így a települések társasági életében fontos szerepet játszottak. A teljes-ség igény nélkül szeretnék bemutatni néhány békés megyei szállodát.

Több kisebb településen lehetett a megyében is szállást találni: Szeghalmon a Kutasi szálloda és a Vasúti szálloda, Dévaványán a Vadkacsa fogadó, Füzesgyarmaton a Hangya szálloda és a Központi szálloda, Gyomán a Vasúti vendéglő és szálló kínált szálláslehetőséget.

A közeli Békésen is volt már egy nagy vendégfoga-dó az 1830-as évek végén. A település központjában, 1885-ben építették fel a Magyar Király Szállodát, ek-lektikus stílusban. Az 1941-es szállodai névjegyzékben szerepel a nyolcszobás Békés Szálloda, a mindössze kétszobás Hungária szálloda, a négyszobás Otthon szálloda és a kétszobás Vasúti szálloda.

Gyulán a reformkori Korona fogadót, a millenni-umi idején a 18 szobás Komló szállodát – amely az előkelőségek találkozóhelyeként ismerték –, a negyve-nes évek elején pedig a Park szállodát említhetjük.

Szarvason a millenniumi ünnepségek alkalmá-ból 1895–96 között szecessziós stílusban épült Árpád szállót kell kiemelnünk, amely Békés megye egyik legszebb szállóépülete. Nevét honfoglaló vezérünkről, Árpádról kapta. A szálló díszes épületét cifra homlok-zat, csodálatos szépségű erkélyek és az épület sarkán lévő kisméretű torony teszi különlegessé. A szállóban kialakítottak egy impozáns méretű dísztermet is, me-lyet gazdag stukkódíszek és velencei tükrök ékesíte-nek. Ma is számos bál és esküvő csodás helyszínéül szolgál.

Tótkomlós szállodája, a Komló szálloda 1881-ben épült, a város központjában található, a település első emeletes épülete volt.

Battonyán a város főterén áll a hétszobás Korona szálló, amely neoreneszánsz stílusban épült emeletes épület. Eredetileg is szállás és vendéglátás céljára ter-

veztek, 1885 óta fogad vendégeket. Dísztermének ol-dalfalait hatalmas tükrökkel borították, nagyterme pe-dig bálok és színi előadások tartására is alkalmas volt.

A békéscsabai Fiume Szálloda Sztraka Ernő városi főmérnök terve alapján 1867–68-ban, 123.000 forint költséggel épült föl. A neoklasszicista stílusú, egyeme-letes épület földszintjén boltíves üzlethelységek is he-lyet kaptak. 1871-ben készült el a Nagyvárad–Fiume vasútvonal, amely Békéscsabát is érintette. Az új vasút-vonal oly mértékben megnövelte a város jelentőségét, hogy 1870-ben a megnyitó ünnepségen az épületet a „Fiume” névre keresztelték. 1894-ben Ádám Gusztáv főmérnök (Sztraka hivatali utóda) átterveztette a föld-szintet és a homlokzatot. Wagner József csabai építési vállalkozó munkája nyomán nyerte el az épület mai, koraeklektikus stílusú műemlék jellegét.

A fürdőjéről ismert Orosházán a reformkort köve-tő időszakban felépült néhány szálloda, amelyek kö-zül a legnagyobb a 30 szobás Alföld szálloda, de nyolc szobája van a Korona fogadónak és a Vasúti szálloda is rendelkezik 12 szobával. Orosháza-Gyopárosfürdőn üzemelt a Községi szálloda 55 szobával, a Pannónia szálloda 14 szobával és a Jankó Vasúti szálloda 16 szo-bával.

Egy kis fürdőtörténet: Gyopárosfürdő, az „Al-föld Gyöngye”

Gyopárosfürdő több mint 140 éves múltra tekint-het vissza. A fürdőélet alapjait a 2,5 km hosszú, észak-déli irányú, keskenyen induló, középen kiszélesedő, majd ismét elkeskenyedő szikes tó képezte. A tó köz-vetlen partján egy településrész már korábban is lakott volt: ez Orosháza-Gyopárhalma, melyet a feljegyzések szerint 1846-ban alapítottak. „Orosháza helység köze-lében van a Gyopárnak nevezett tócsa, inkább csak ná-das mocsár; ebben fürdeni szoktak” – írja Gyopáros-ról Hunfalvy János A magyar birodalom földrajzában, 1886-ban.

A tó köré épült település és a környék lakói először a tó vizét kenderáztatásra, lófürösztés céljára használ-ták. A Gyopárosi tó egyre kedveltebb fürdőhellyé vált, és a víz gyógyhatását is hamar felismerték. Az ott meg forduló fürdőzők már az 1860-as évek vége felé tapasztalták a víz gyógyító hatását. A fürdő dr. László Eleknek köszönheti létét, aki 1869-től 1896-ig volt a község orvosa. A derék orvos az Orosháza közegészsé-gi viszonyai 1869-től 1896-ig című művében részlete-sen megörökíti az utókor számára a fürdő első éveit. 1869-ben fedezte fel Dr. László Elek, hogy a Gyopárosi tóhoz a környékről emberek érkeznek. A tóban meg-fürödve a tó iszapjával, s napon sütkérezve, pár napot a környező tanyákban töltve sokkal jobb egészségben távoznak. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tó vizében gyógyító anyag van. Kérést intézett az ak-kori községi elöljárósághoz, hogy egy évre bocsássák rendelkezésére a tavat gyógyítási kísérlet céljára. Meg-vizsgálta a tó vizét, felismerte a nagy sótartalmát, fel-tételezte gyógyhatását és népfürdő létesítését javasolta. Kezdeményezésére 1869-ben társadalmi összefogással megépült a kezdetleges fürdő. A tónak nincs forrása, medrét az összegyűlő eső- és talajvíz tölti fel, amely a meder sziksótartalmát táplálja.

Mű

hely

Mű

hely

96

gló

ziK

Klá

ra

97

(B

ékés

, 196

1) –

Bék

éscs

aba

BMz

/ Ba

ji M

iKló

s zO

lTán

A kedvező gyógyhatás, a település bővülése megkö-vetelte a névváltoztatást, így 1870-től Gyopárhalmából, Gyopárosfürdő lett. A gyógyító funkciót sejtető elneve-zés ellenére a tó gyógyfürdővé nyilvánítását a község képviselő-testülete nem szavazta meg, így a gyógyulni vágyó betegek fürdőkezelése mellett a tó nagy része kenderáztató maradt.

Ennek ellenére a tó körül egyre több „vetkőző-ka-bin” épült és 1883-ban megnyílt az infrastruktúrát je-lentő „Simon féle vendéglő”. A tó gyógykezelés céljából történő látogatottsága egyre jobban fellendült, s ehhez hozzájárult a tó vízének igen kedvező eredményt nyújtó vegyelemzése, és ez már minden ellenvéleményt elnyo-mott, a korábbi ellenzők már nem tudták meggátolni a tó gyógyfürdő jellegének elismerését.

A feltételezett gyógyító hatást hamarosan Kiss Fe-renc szeghalmi gyógyszerész 1870-ben és 1885-ben végzett vegyelemzései támasztották alá. A tó vizét fel-küldték az Országos Vegyelemző Intézethez is szakvé-leményezésre 1886-ban, dr. Lengyel Béla egyetemi tanár vegyelemezte minőségileg a gyopárosi vizet, s vizsgála-tának eredményéről azt nyilatkozta, hogy a vegyelem-zések alapján a Gyopáros tó a Palicsi tóval, a konyári s nyíregyházi Sóstóval, sőt részben a Fertőtóval hasonlít-ható össze, amelyeket azonban felülmúl erőssége, illető-leg szilárd alkatrészeinek mennyisége által.

1906 nevezetes dátum Gyopáros életében. Bein-dult az Orosháza–Szentes vasútvonal, amely érintette Gyopárost is. Ez lehetővé tette az Orosháza-Gyopáros különjáratot. 1908-ban a község a már fás ligetben ártézi kutat fúratott. 1909-ben, tehát a következő év-ben ,,fiókpostát” nyitottak Gyopároson. Beindult a fürdőorvosi szolgálat, amely a fürdő közegészségügyi követelményeire nagy gondot fordított. A tó körüli építkezés a század elején indult rohamos fejlődésnek.

1910-ben cölöpökön álló kabinsor, egy év múl-va vendéglő, szálloda, majd kádas fürdő épült a tó gyógyhatású vizének kihasználására. A századforduló változásai: Orosháza község vezetői mintha többet tö-rődnének dr. László „csodatavával”. Építkezni kíván-nak, a községi mérnöki irodában tervrajzok születnek. A megyei levéltár őrzi ezeket, melyek közül az első 1910. május 20-án készült el és „Gyopárosfürdő ter-vé”-t, a „czölöpös” kabinsorok műszaki rajzait tartal-mazza az előírt nézetekben, 1:50 méretarányban.

A gyopárosi vendéglő tervét 1906-ban készítette el Jávorcsík és Dénes nevű tervező, 1911-ből való a für-

dő bővítési terve (kabinsorok és kádfürdő), 1912-ből a gyopárosi községi szálloda terve, Szél István mérnök munkája, és 1925-ből a víztorony terve, szintén Szél István mérnök rajzai szerint. Ebben az időszakban, az 1920-as évektől kezdődően Orosháza elöljárósága mind erőteljesebben érdeklődik Gyopáros fürdő iránt.

1925-től a fejlődés újabb lendületet vett, a tó északi partján megkezdődött az úgynevezett ,,Hősök Ligete” telepítése, a területre szebbnél szebb fákat, bokrokat ültettek. A tó déli partján szép üdülőket, ,,villákat” építettek. A gyógyfürdő megnevezést 1925-ben en-gedélyezték, öt év múlva már gyógyszertárat, postát, cukrászdát, vendéglőt és öt szállodát találunk itt. A 40 kádas fürdőben orvosi ellátást kaptak a betegek.

1939-től a fürdő katonai elszállásoló hely lett, és az épületek 1945-ig szinte teljesen tönkrementek. Csak az ötvenes évek végén kezdett feléledni a gyopárosi fürdőkultúra, majd a hatvanas évektől vett erőteljes lendületet az újjáépítés és fejlesztés, amely a mai na-pig is tart.

IRODALOMA Hónap. Kulturális Havilap, 2007. november–de-

cember. Főszerkesztő: Fülöp Béla.Fülöp Béla: Orosháza és környéke. Orosháza,

1995.Fülöp Béla: Gyopárosfürdő (fürdőtörténet, emlé-

kek, nyaralási lehetőségek). Orosháza, 1998.Gyula – Százéves Cukrászda. Tájak, Korok, Mú-

zeumok Kiskönyvtára 290. sz.Magyar művelődéstörténet. Szerkesztette: Kósa

László. Budapest, 1998.Magyarország története. Főszerkesztő: Romsics

Ignác. Budapest, 2007.Rubovszky András–Szigeti Andor–Walkó Miklós:

A magyar vendéglátás és turizmus újkori története. Budapest, 2009.

Somi Éva: Aranypor – a Békés megyei irodalom kézikönyve. Békéscsaba, 2007.

Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vi-déke történetéről. Szerk.: Hévvizi Sándor–Szabó Fe-renc). Orosháza, 1995.

Ügyvivő-szakértő, Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kar, 5540 Szarvas, Szabadság u. 1-3. tel..66/313-311, e-mail: glozik.klara@mvk.tsf.hu

Ezt a címet kölcsönöztem a békéscsabai Jankay Galériában kiállító, Békéscsabáról elszármazott fiatal művészbarátomtól, Kazár Fatimától, amikor kiállí-tásának megnyitóbeszédére készültem. Egy biztos, a „Mammon Templomok” (Csaba Center, békéscsabai pláza) közül kevés mondhatja el, hogy szuper légkon-dicionált, műérték klímájú, villogó falai között a „már-kás” tucat-egyenszarok mel-lett valódi szellemi értékek tárgyi kivetüléseinek is teret biztosít. Ez a „tótországi” bevásárlóközpont ilyen: már több jeles hazai és külföldi művész projektállt falai kö-zött, csak néhányat felsorolva: Imre Mariann, Bukta Imre, Lukoviczky Endre, feLugosi László, Lóránt János Deme-ter, Bohus Zoltán, a fiatalok közül Miklya Gábor, Tóth Péter, Knyihár Amarilla és még sorolhatnánk.

Kazár Fatimát, Fatit, az „artcicát”, mint világszínvo-nalú alkotót, a közvetlen ba-rátokon, volt osztálytársakon, tanárokon kívül kevesen is-merik abban a városban, Bé-késcsabán, ahol felnőtt, iskolába járt, és apai ágon ma is hazajár. Sőt, megkockáztatom: még közvetlen barátai közül sem sokan tudják, hogy ki ez a „bulis csaj” való-jában. Nem tudhatják, mert az egyértelmű számukra: Fati jól csocsózik, de magáról, hivatásáról, szakmai si-kereiről, megbízásairól nem beszél, nem kérkedik.

Felsőfokú végzettségeit tekintve: vizuális kommu-nikátor, média dizájner, vizuális és környezetkultúra tanár, díszlettervező, aki magyar (Moholy-Nagy Mű-vészeti Egyetem, Budapest, 2001–2008) és külföldi (Accademia di Belle Arti di Catania, Olaszország, 2005) egyetemeken, akadémiákon végezte tanulmányait.

Az 1979-es születésű, Békéscsabáról elszármazott Kazár Fatima alkalmazott korművészete, munkássága Európán (Strasbourg) át New Yorkig vibrál.

Nem célom felsorolni azt a hosszú listát, amely lajstromba veszi, milyen helyzetekben, hány he-lyen, médiában, találkozhatunk Fati munkáival. A teljesség igénye nélkül: szórakozás közben, amikor a népszerű popénekes, Pierrot, Túl jól vagyok című dalát, vagy a Kiscsillag zenekar videóklipjét élvez-

zük. Ugyancsak Fatink tudását dicsérhettük, amikor a TV1 csatorna Fogadóóra című oktatásügyi műsorát, vagy ugyanezen adó zenei, a Dob+Basszus zene-történeti adásait nézhettük 2005-től 2007-ig, vagy a Számlával milliókért és a Mi kis városunk produkció-kat is megemlíthetjük.

A virtuális távirányítót kezünkbe tartva, kattint-gatva átszörfölhettünk az ATV-re (2006–2008), ahol Friderikusz napi politikai és közéleti show-jával önsanyargathattuk magunkat.

Ha eltekintünk a műsorvezető személyétől és a műsor direktizált politikai tartalmától, és kizárólag a nézhetőséget és minőséget nagyban segítő szakmai háttértevékenységre (motion graphics) koncentrálunk, akkor elégedettek, sőt büszkék lehetünk Fatira.

BMZ / BA J I MIKLóS ZoLTÁN

„Catwalk → Screenwalk”. Hevenytükörben: „Cicasétáltató → Képsétáltató”*

Mű

hely

Mű

hely

Screenwalk videó installáció

98

BMz

/ Ba

ji M

iKló

s zO

lTán

99

(B

ékés

csab

a, 1

975)

– B

ékés

csab

a vá

n h

ajn

alK

a

Azok a honfitársaink is büszkélkedhettek a „mi macskánk leányára”, akiknek volt lehetőségük 2009-ben ellátogatni a WAMP nevet viselő New York-i Design Hétre, és interaktívkodhattak a Bogrács címet viselő installációban, mert művésznőnk vizuális ta-lentuma ott is meghatározta élményüket.

Tömérdek weboldal, díszlet került ki a keze alól, a filmek közül megemlíteném az Eszter hagyatékát, ahol Sipos József rendező grafikus munkatársaként dolgozott.

A divat világában világhírű dizájn csapat, az USE unused is sokat köszönhet Fatimának.

Alkotónk legtöbbször csapatban dolgozik, akikhez a termékeny munkakapcsolaton kívül barátság is fűzi, ilyen többek között Hunyadi János és az általa vezetett 3D Csoport, vagy a már említett USE szupercsapat.

Kazár Fati egy érzékeny zseni, aki az alkalmazott, megrendelésre készült művek mellett a lelkét is kivetí-ti (mint ahogyan ez a 2010-ben látható is volt a Jankay Gyűjtemény Kortárs Galériában, az eddig felsorolt munkákkal együtt).

A kiállítóterem félhomályos fény-fátyolában jól ér-vényesült a főfalra kivetített demo-mozi, amely folya-matosan uralta a teret, a falon diszkréten megvilágítva C. printek, vagyis kompjúter képek, melyek kasírozott digitális nyomatai statikus részleteket mutattak az egyébként mozgó művekből. Egy kivételével: a tárla-tot indító kép nem filmrészlet, hanem önálló digitális eszközökkel realizált táblakép. A tábla nézése közben felfedezhettük a főszereplőt, egy kis giccses, a nagy-mamai vitrin aromáját árasztó porcelánrókát, aki szí-nes vazelin lángokban értelmezte a saját idejét, amely a vitrin űrjében nem létezővé meditálta magát.

A személyes, jó értelemben vett női líra a filmek-ből kivett részleteken is érvényesült, mint például a BP. Home sweet, vagyis Budapest édes otthon részleteiben. Szinte szaga, égett szaga volt a munkáknak. A mű egy személyes tapasztalás lelki és filozófiai indíttatású feldolgozása. Fatiék budapesti lakása kiégett, minden tárgy, emlék, értéknek vélt matéria a Tűz elem étkévé vált. Ez a mű a tárgyaktól történő fizikai, lelki és filo-zófiai elválást dolgozza fel. Mondhatjuk: egy gyász-munka, a kötődés nélküliséghez, avatár állapothoz vezető út első állomása.

Nem kívánom elemezni a kiállítás teljes repertoar(t)ját, de kiemelném a kínáltból az Art cream / Szemé-lyes ajánlat című, fiktív terméket ajánló reklámfilmet.

A már jól bevált reklámpaneleket, kreatívokat, vala-mint a minden szinten, csatornán támadó reklám, médiahadjárat és csomagolás miatt csodaszernek te-kintett árutömeg agyelvonó, konzum rohamának ka-rikírozását bevállaló munkát minden jóérzésű ember figyelmébe ajánlom.

A figyelemre és elismerésre méltó művek közé so-rolom Amon Tobin Verbal klippjét, a kísérleti művek közül pedig a Broadcast color elnevezésűt. Fati ebben a munkájában, de tulajdonképpen mindenből, akár egy marék szívószálból is elvont, újrateremtett esztéti-kai értéket tud létrehozni. A mű technikai elkészítése szinte banális. Ezt nem tudva, csak a látványt „szem-hez kapva” az ember azt gondolná, hogy valami szu-per számítógépes animáció virtuális csodáját bámulja, pedig egy konyhai körülmények között rögzített szí-vószálas bábjátékot látunk.

Ez a kísérletező „játék” érhető tetten Fatima ki-mondottan alkalmazott médiatevékenységében is. Erre jó példák a már említett USE unused által ka-pott megbízások is, az USE ANATOMY pedig egy cég modern eszközökkel készült bemutatója, prezen-tációja, amely a Nike-nak készült. Ebbe a megbízói sorba tartozik a Slow motion, magyarul lassú mozgás, amely szinte feledteti a modellt és a rajta lévő ruha balettja egy gyönyörű virág kinyílásának esztétikai va-rázsát kelti az emberben. A szintén az USE-hoz kö-tődő diplomamunkát, a Screenwalk-ot sem szeretném kihagyni.

Az eredeti, speciális teret és technikát igénylő videó installációt sajnos nem lehetett megépíteni a Jankay kiállítótermében, így meg kellett elégednünk a vetített demo változatával, amely megerősítette ben-nünk a vágyat, hogy milyen jó lenne élőben besétálni ebbe a megvalósított valótlan térbe.

Zárásként ábrándozom. Álmodok egy nagyot. Ha-talmas világvárosban megrendezett nemzetközi vá-sáron vagyok, a magyar pavilonban. Az óriási, valódi 3D monitoron a Csabai Kolbászt és Kolbászfesztivált bemutató film végén a következő felirat olvasható: Art director: Fatima Kazár.

Kérem, vigyék hírét az igazaknak!

* A fenti szöveg a 2010, június 11-től július 21-ig tartó kiállítás megnyitó szövegének szerkesztett válto-zata.

Nehéz az újat bemutatni. Módszere lehet a tolmá-csolásnak és megértésnek a történelmi háttér felvázo-lása, melyből kirajzolódhatnak a dolgok előzményei, életre hívói. Írásomat ezért nagyvonalakban néhány fontos mérföldkő megemlítésével, bevezetőként elő-rebocsátva kívántam indítani, és bízom benne, hogy talán majd nem lóg a levegőben, hogy mi egy media designer feladata.

A történet a technikai médiumok megjelenésekor kezdődött, azon belül is, úgy vélem, a mai értelem-ben vett film indulásakor, a Lumière, majd a Pathé fivérek után az 1920-as években. Ekkortól, a XX. század első évtizedeitől a képzőművészek is bekap-csolódtak a kezdődő filmgyártás gépezetébe, illetve ők maguk készítettek mozgóképeket, hiszen igény lépett fel a magas képzettségű vagy műveltségű, az újdonságot értő és azt bíró kezekre. Például az 1920-as Robert Wiene rendezésében készült német exp-resszionista stílusú Dr. Caligari című mozit már fes-tett hátterekkel forgatták, melyhez képzőművészek szolgáltak segítségül. Pár évtized alatt kiforrta magát a filmszakmán belüli helykeresés története, a kezdeti átjárhatóság külön szakágakká vált, meglettek a te-rületek saját hozzáértői, és önálló művészeti ágakká váltak szét. Már nem fényképész vagy fotós, hanem operatőr dolgozott a kamera mögött, már nem festő, hanem díszlettervező alkotta meg a film stúdióbéli környezetét, hogy kiemeljek pár példát a nevezett változásokból.

Aztán jött a század második fele, azon belül is a má-sodik harmadának a vége, és – nagyon leegyszerűsítve a történetet – egyes művészeti ágak, a performanszok, happeningek, akciók révén újra összemosódtak, és megszületett a videóművészet és az intermédia. Fon-tos megjegyezni, hogy ezek a területek mind a kép-zőművészet egyes stílusirányai, míg a bemutatandó terület az iparművészet részét képezi. A kettő közötti legfőbb különbség – melyre csak a pontosság kedvéért térek ki – az önálló és az alkalmazott művészeti hát-tér, melyben az iparművészet a felhasználásra kerülő, az élet szerves részét képező dolgoknak ad művészi megjelenést, funkcionális esztétikát. Ennek vált okta-tott és művelt részévé a vizuális kommunikáció, mely a vizuális tanulmányok egyik ága. Mint önálló terület, a vizuális kultúra meghatározásból nőtte ki magát, mely fogalmat Michael Baxandall művészettörténész-

nek tulajdoníthatjuk,1 aki a neves tudós, Aby Wartburg tanítványa volt. A vizuális kommunikáció a XX. szá-zad utolsó évtizedeiben kezdett megfogalmazódni, a művészettörténet végének felvetéséhez hasonlóan. Ám mint új terület nőtte ki magát, önálló egyetemi tanszékké válva, melyet Magyarországon a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen oktatnak. Ezen belül, az animáció, a fotográfia és a tervező grafika mellett él a media design, mint szak és szakterület.

Mára nagyon komoly feladatokat kap és felada-tokkal bír ez a terület, mikor a vizualitás sosem látott méreteket ölt. Az utcán, a kiadványokban és a tévében, de a magas művészetben is a megjelenés kapja a leg-nagyobb szerepet. Míg korábban rajzot, ma vizuális is-mereteket kaphat az ember már tanulmányai kezdetén is. Megvan ennek az érthető magyarázata, hiszen az esztétikus környezet és a színvonalas kivitelű munka önmagában is gyönyörködtet, hát még ha elmerülünk benne és lenyűgöző tudást, megszerzendő ismereteket is közvetít. Már nem lehet például külsejére igényte-len termékekkel vagy kiadványokkal labdába rúgni.

Amikor a vizuális kultúra önálló tudománnyá fej-lődik,2 akkor érdemes e terület legprofesszionálisabb alkotóinak tevékenységével megismerkedni. Ez nem csak egy megérzés, ez a bölcselkedők és filozófusok által már megfogalmazott és el is nevezett változás. Vagyis ami napjainkban történik, az „a képi fordu-lat” jelensége.3 William J. Thomas Mitchell a Richard Rorty által meghatározott, a felvilágosodás óta tartó időszakot nevezte el „a nyelvi fordulat” időszakának, mely gondolatot továbbörökítve, szerzőnk korunkat az erőteljes vizuális irányultság okán képi központúként aposztrofálta. A vizualitás pedig több mint képi jelen-lét, sokkal inkább több tényező összetett kölcsönha-tása. Mitchell a következő módon írja le felismerését: „…a nézőiség (a tekintet, a nézés, a pillantás, a meg-figyelés, a felügyelet és a vizuális élvezet gyakorlata) ugyanolyan komoly probléma lehet, mint az olvasás különböző formája (megfejtés, dekódolás, értelme-

1 Keith Moxey: Nosztalgia a valódi után. http://magyarepitomuveszet.mm-art.hu/hu/vizkult.php?id=231

2 U.o.3 William J. Thomas Mitchell: A képi fordulat. In: Vizu-

ális kommunikáció. Szöveggyűjtemény. Szerk.: Blaskó Ágnes – Margitházi Beja, Budapest, 2010. 172. p.

VÁN HA JNALK A

Egy media designer feladata, avagy Kazár Fatima művészete

Mű

hely

Mű

hely

100

ván h

ajn

alK

a

101

ván h

ajn

alK

a

zés stb.), és hogy a vizuális élményt vagy a „vizuális műveltséget” nem lehet teljesen a textualitás modellje alapján magyarázni.”4 Tehát életünk minden területén főszerepbe került a megjelenítettség, általa pedig az erre szakosodott tervezők. A film, majd pediglen a tévé, tömegkommunikációs eszközök révén igényli a meg-formáltságot, így mind a képzőművészetben, mind az iparművészetben megszületett a videóművész, illetve az intermédia művész, az alkalmazott területen pedig a media designer.

A bemutatandó művész, Kazár Fatima 2001 és 2006 között végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vi-zuális kommunikáció tanszék videó szakán, melyet azidőtájt, az abszolválás éveiben, körülbelül 2006-ban kereszteltek át media designernek, mellette ugyanitt elvégezte a vizuális és környezetkultúra tanári szakot. Eközben, még 2005-ben az olaszországi Accademia di Belle Arti di Catania nevű intézményben ösztön-díjjal díszlettervezést tanult. Visszatérve a videó és media designer megnevezésekhez, megállapítható, hogy egy sokkal pontosabb, de egyúttal összetettebb tevékenységre is utal így a név, hiszen a videó könnyen videósnak titulálja alkotóját, míg a második több mé-dium ismeretét és tervezőjét, vagyis művészibb munka feltételezését társítja a névhez. Jelenleg Szirtes János képzőművész a tanszék vezetője, de rövid időre má-sok is betöltötték e posztot – Pásztor Erika Katalina építész, médiaművész és Sas Tamás filmrendező, ope-ratőr, forgatókönyvíró is a 2000-es évek elején vezették a tanszéket –, kik mindannyian a maguk szemléletét érzékeltetve, a felkért előadók és tanárok révén életre hívva a fiataloknak egy többnézőpontú, összetett kép-zést adtak. Így a szakma fiatal alkotói, jelen esetben Kazár Fatima ugyan nem tud megnevezni egy kiemel-kedő „mestert”, ki a legnagyobb hatással volt rá, de mégis úgy érzi, ez a folyamat jó tanítója volt, ez a több megközelítési pontú, szerteágazó tanítási módszer, melyet akarva, akaratlanul megélt. Szintén emlékeze-tesek és tanulságosak korosztályának és neki is, azok a workshopok, melyek közül, a 2005-ös, a nemzetkö-zileg is méltán elismert Waliczky Tamás intermédia művész által vezetett kurzus emelkedett ki leginkább.

A fiatal művésznek 2000-től indult szakmai éle-te. A kiállításokkal, bemutatókkal, valamint felké-rések útján szerzett és elnyert munkái révén sokrétű tapasztalatra tett szert. Első alkotásait a Közép-Eu-rópa Fényműhely, a Duna Galéria budapesti és még az évben a Petőfi Sándor Művelődési Ház győri be-mutatóin szerepeltette. Ám eddigi életútját és abból kiemelve néhány nagyszerű alkotást, célszerűbb nem a hagyományos kronologikus rendben, hanem műfa-jilag bemutatni. Nála és ennél a szakmánál általában a kiállítások, ha netán nincs mód vetítésre, vagy csak korlátozott számú projektor, monitor vagy tévé szol-gálhatja a bemutatót, sok esetben a videós munkák egyes képkockáinak fotóként megjelenített változata-it jelentik. Ilyenkor egy-egy képpel, de célszerűbben, ahogy Fatima is teszi, storyboard-szerűen5 (mikor a

4 U.o.: 176. p.5 A szakkifejezéseket a művésszel folytatott beszélgetés-

ből kölcsönöztem.

film fő jelenetei, vagy a jelenetek indítókockái vannak állóképben rögzítve), kiemel pár jellegzetes képkoc-kát, egyfajta ízelítőt adva a munkából. Nála ez leg-gyakrabban hármas egységben jelenik meg: azt egy-befoglalva, keret és papír által összetartva, majd végül kinyomtatva. Ilyenkor a megnevezés sokszor a filmes munka címe, fő adata pedig a film hossza. Alkalman-ként mégis létrehoz hagyományos fotókat, képeket, festményeket is. Megjelenéseik kuriozitásának ellené-re mégis ezzel indítanám művészetének, munkáinak bemutatását.

Ilyen önálló, a szó klasszikus értelemben vett mű-alkotásokat csak ritkán készít a művész, inkább pályá-jának legelején adódtak ilyen lehetőségek és készte-tések a mára már többségében alkalmazott irányban dolgozó Kazárnak. Mégis, legutóbbi kiállításának pla-kátjára is egy ilyen munkát választott, hiszen ezek azok a darabok, melyek önmagukban is megállnak, melyek komolyabb kísérők, magyarázatok nélkül is értelmez-hetők és élvezhetők. Így történt ez a 2010. június–jú-lius hónapban megrendezett békéscsabai, a Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria béli tárlata esetében, ahol a meghívóra kiemelt darab igazából egy cím nél-küli fotó volt, mely egy jéggel körülvett róka formá-jú dísztárgy közelijét örökítette meg. Sokat elárult a művészről e kép. Benne volt fiatalsága, érzékenysége, játékossága és profi technikai ismerete, ahogy közelről megmutatta a fagyossága ellenére mégis izzó kisállat-ról mintázott lakásdíszt. Továbbá a korábbi években láthattuk már csoportos kiállítások keretében szülő-városában egy-egy festményét. Ide sorolhatóak még iskolai évei alatt készített krokijai. Ezeknek a gyors rajzoknak az az érdekességük, hogy míg általában e rajzolási mód a mozdulatok tanulmányozására szol-gál, és egyfajta időbeliségre utal maga a műfaj is, ezen rajzok esetében, illetve a modern kor technikai újdon-ságait „megdizájnoló” alkotóinál a lényegkiemelést és a gyors továbbgondolást kondicionálja. A „hozzáadni valamit a látotthoz” a legfőbb érdeme az ilyen jellegű képességfejlesztésnek. Fatimának ezek a rajzai tele vannak lendülettel és humorral, ahogyan a vékony és durva, vastag vonalak egymást kísérve, kiegészítve visz-szaadják a minket körülvevő élet pillanatnyi képeit.

Az első szakasz záró darabjaként, az állóképek-ből, Perlaki Márton fotós felvételeiből kiinduló és azt mondhatni történetileg befejező mozgóképes alko-tásáról, tehát egy kivételt képező, kiemelt munkáról beszélhetünk, mely határterület révén mégis ide il-leszthető: „Körülbelül hat évvel ezelőtt történt, hogy három ruhatervező barátom (USE unused), diploma-munkájuk prezentálásához segítségemet kérte. Ez a helyzet legfőképpen abból adódott, hogy a prezentáció helyszíne, és a körülmények nem voltak kellően meg-felelőek arra, hogy az általuk elkészített ruhadarabo-kat olyan módon lehessen megjeleníteni, amely teljes képet mutat róluk. Ezek az öltözékek megkívánták ellenben az „élő” látványt. A szakértők technikailag megvizsgálhatták a darabokat, amint egy próbababán, vagy vállfán ki voltak állítva, láthatták a nagyon szép fotókat, amint a modellen megjelenik a ruha. Perlaki Márton fotóssal olyan fotókat készítettek, ahol ezeket a ruhákat mozgásban látjuk, ezzel hangsúlyozva a meg-

valósult tervek formáinak csodálatos lehetőségeit. Eb-ből adódott az ötlet, hogy „megmozgassuk a képeket”, s magával a zenére összeállított videóanyaggal olyan látványt érjünk el, ami az öltözékek bemutatásához legmegfelelőbb, tervezett mozgást, a matéria életre keltését eredményezte (sokszorosan hatásos módon, mintha egy hagyományos „bevonulós” divatbemuta-tón találkozhattunk volna élőben a ruhákkal).” Meg-jelenik a munkában a szakterületek találkozása, amely nem csak kész munkafázisok továbbadását, hanem sok esetben közös munkát is jelent, így a team munka révén kifejezetten örömtelivé válik az alkotás folyama-ta, mint egyfajta örömzenélés, hogy a szó legismertebb változatás említsem. Valamint azért is ide, az önálló műalkotások csoportjába sorolandó ez a munka, hi-szen itt nincs megrendelő, nincsenek előírások, így itt, ezek esetében sokkal szabadabb a művész. Ezek az elsőként bemutatott alkotások, tehát az életre hí-vójuk ízléséről és művészi beállítottságáról árulnak el sokat, melyben persze van némi megkötöttség, ilyen például ez utóbbi munka, a USE esetében magának a terméknek a bemutatása. De a megjelenítés teljesen egészében mégis a művész vizuális kultúrájáról árul el többet.

Átmenetet képeznek Fatima munkái között a ve-tített installációk. Több szempontból is átvezetőnek tekinthetjük az ilyen jellegű munkákat, hiszen van közöttük kifejezetten „csak” képi érzéseket idéző videóinstalláció, ilyen a budapesti Gödör nevű szóra-kozóhelyen alkalomra megjelenített Pool című mun-kája, mely a víz alatti érzést és látványt tolmácsolta, valamint a 2009 őszén Hortobágyi László – GUO kortárs zenész MÜPÁ-ban rendezett koncertjének az intro és outro idején vetített díszlete. Ez az alkotás két 5x10 méteres, egymás tükörképeként felállított, áttet-

sző, antracit színű vetítőfelületen került megjelenítés-re. A látvány érdekessége az volt, hogy a fekete hátterek eltűntek a sötétben, így csak a füstszerű, mondhatni szörnyszerű és geometrikus mustrák fényjáték jellegű lüktetése keretezte a színpadteret, misztikussá vará-zsolva az előadás szertartását.

Visszakanyarodva az önálló és megrendelt mun-kákhoz, mint csoportosítási rendszeremhez: az ettől kezdve bemutatásra kerülő munkák létrehozásába viszont erőteljesen beleszóltak a megrendelők. Van, hogy a hangulat, van, hogy a megjelenítés a legfőbb elvárás, illetve esetenként személytől és cégtől függően más és más, mégis ami összeköti őket, az a megalkotó-juk, megtervezőjük személye és annak felkészültsége, technikai ismerete. Az, hogy miért Kazár Fatima kap meg például egy munkát, abban nagy szerepe van a szakmán belüli elismertségének és a referenciáinak. Ezen ismertető, bemutató szöveg végigolvasása után a rá jellemző stílust akár mi magunk is érzékelhetjük, megláthatjuk és felismerhetjük a minket körülvevő, médiából ránk köszönő műsorokban. Olyan, sokak által ismert adások teljes arculatát köszönhetjük neki, mint például a Fogadóóra6 A Lévai Balázs neve alatt futó Dob+Basszus zenetörténeti tévés műsor három évadának grafikai utómunkálatait is ő készítette. Itt Weigert Miklós grafikai tervezővel osztották meg a munkafolyamatot, ahol a két iparművész az álló- és mozgóképeket, kompozit mozgatásokat alkotta meg, végezte el, melynek révén a három év alatt több meg-oldás, más és más képi világ is megjelent. Míg az első két évben a minimalista és retró jegyeit magán viselő megoldások voltak jellemzők, melyek kisebb arculati változásokban tértek el (feliratok módja a név inzer-tekben, kimerevített képek, greenboxos megoldások),

6 Pár éve a magyar tévében futó oktatásügyi program.

Mű

hely

Mű

hely

Műsor inzert layout terv. Megrendelő: Színfolt Film

102

ván h

ajn

alK

a

103

(B

eszt

erce

, 198

1) –

Bud

apes

t va

rga

an

iKó

addig a harmadik szezonban képregényekre emlékez-tető hátterekkel dolgoztak hat-nyolc változat variálá-sával.

A tévés munkák sorába tartozik a Friderikusz most című közéleti hírműsor, mely az egyik kereskedelmi tévében futott, ahol körülbelül másfél évig, két évadon keresztül volt Fatimának szerepe a megjelenítésben. Itt a napi mozgó grafika jelentette a feladatot, melyet a főcím utáni, a műsoridőben látható bevillanó, be-robbanó, rövid ideig látható hatásos témamegjelölő képek adtak. Ez technikailag jelentett igazán kihívást az alkotónak, a napról-napra való hatásosabbnál ha-tásosabb és a megrendeltek szerinti legjobban történő teljesítésben. Szintén az egyik kereskedelmi tévé mű-során ment a Sandro című főzőshow mini főcím gra-fikája, itt a 3+T Produkció volt a megrendelő. Ezen kevés állóképpel, csupa mozgó elemmel dolgozik.

Előbbiekhez közel álló terület a videóklipek vi-lága. Fatima Pierrot, a Kispál és a Borz és az azzal a frontemberében rokon Kiscsillag című zenekarok több zenei munkáját öltötte képbe (a Kispál esetében a 2010-es Sziget Fesztiválon megrendezett búcsúkon-cert díszlete is Kazár „keze munkája”). A Kiscsillag Fishing on Orfű című klipjét ugyanaz a Lévai Balázs rendezte, mint akit a Dob+Basszus esetében már em-lítettünk, illetve itt is Weigert Miklós volt a grafikai megjelenítés szakembere. Kazárnak ennél a munká-nál lehetősége volt a korábbiaktól eltérően több vide-ós munkára, vagyis a felvételek blueboxban történő elkészítésére, „leszakítására”, majd összedolgozására, „kulcsolására” illetve a már inkább a grafikához tarto-zó mozgatásra. Ennek grafikai stílusa, mely a kisfilm fele idejében látható, a realista orfűi valóságtól elru-gaszkodó álomvilág képeiben nagyjából megegyezik a már említett tévéműsorral, hiszen a csapat, feltételez-hetően a jól bevált forma okán, nem erőltette az eltérő arculatot.

Kazár munkáira egytől-egyig jellemző az áttekint-hetőség. Míg az önálló megjelenésű dolgainál, mint igényesség, jó kompozíciós készség és redukcióra való hajlam volt a legfontosabb jellemző, ezeknél a moz-góképi munkáknál, melyet a technika követel meg és Fatima kiemelkedően megold, a dinamikusság és a lényegre törésből adódó átláthatóság a fő tulajdon-ság. A hangulatok, mint már említettem, melyekben a megrendelő követelményei látnak napvilágot, s a színekkel és a formákkal érhetők el leginkább; ezekre

nem térnék ki különösebben, hisz a feladattól függően változnak.

A legújabb kommunikációs csatornák, mint az internet, a mobiltelefon, vagy a legeslegújabbak, az iphone-ok grafikai munkái is megtalálhatók Kazár al-kotásai között. Mozgó arculatot (a logót kivéve) a Plaz-ma Médiának készített, teljes arculatot és weboldalt a Progressive Productions nevű irodának. Legked-vesebb, most futó, tervezés alatt lévő munkáinak az iphone-okon futó szoftver felhasználó felületének, a user interface-k vizuális fejlesztéseit tartja. Ezek a te-lefonos programok és alkalmazások gombos vagy érin-tőképernyős megoldásaikkal igazi kihívást jelentenek a design tervezőknek, mert a használhatóság egyik leginkább igénybevett területén kell megmérettessék magukat és szaktudásukat. Kazár ezen munkájának megrendelője a Bogg névű cég. Másik, szintén tesz-telés alatti legkorszerűbb munkáinak egyike a szintén iphone-okra tervezett story draw angol elnevezésű új-donság, mely az érintőképernyőre ujjacskákkal felvá-zolt gyermekrajzokat (vagy szüleik ügyeskedését) rög-zíti az „alkotás” közbeni kísérő hanggal. Ezek kilenc és huszonöt (megvásárolt) színben kerülnek majd a piacra, valószínűleg minden korosztály örömére.

E legutóbbi munkák említésével egyesek talán már úgy érzik, hogy túl is léptünk a művészeteken és a művészettörténeten. Ám mondhatni, szinte kifeje-zetten ezekről a területekről folytak az új jelenség és tudomány teóriáit elemző és egyáltalán a tudománnyá magasztosíthatóságról folytatott viták, azaz hogy mi tartozhat bele egyáltalán ebbe a körbe. A művészet-történet határainak a kitágítása rá a válasz,7 melybe a vizuális kultúra, mint legújabb irány bele kell hogy férjen. Véleményem szerint, ahogy annak idején meg kellett barátkoznia és szeretnie minden korszak meg-élőjének saját újításait, ahogyan például a nagy áttörés idején, a XIX. század végén élőknek az akkori művé-szeti újdonságokat, úgy a XXI. század társadalmának is együtt kell haladnia a legújabb technológiák által diktált világgal és az abban kiszolgáló vagy uralkodó vizualitásnak a fő helyen betöltött szerepével.

7 Keith Moxley: Nosztalgia a valódi után. http://magyarepitomuveszet.mm-art.hu/hu/vizkult.php?id=231

A nyári hónapokban a színházi és a kulturális sajtó az úgynevezett VI-os kategória ügyétől volt hangos. Felháborodott hangú cikkek sorozata je-lent meg annak kapcsán, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma túllépve az eredményhirdetés határ-idejét, kínosan hosszú ideig hallgatott a független színházak működési pályázataira vonatkozó dön-tésről, bár a szakkuratórium időben elbírálta azo-kat. A teljes bizonytalanság másfél hónapig tartott, a minisztérium augusztus elején hozta nyilvánosság-ra azt a döntést, amelynek értelmében a független előadóművészeti szférának (talán a számmisztika jegyében) megítélt összeg 66%-a kerülhet utalásra, a maradék 34% zárolva marad. Az utalás határ-idejéről nem esett szó, így az Alternatív Színházi Szemle – amit a függetlenek számára a tervezhető-ség alsó lécét sem súroló évadkezdés előtt rendeztek meg – idén jóval többet jelentett az elmúlt színházi év jelentős előadásainak felhozatalánál. Drámaian szólva egy teljes művészeti szegmens léte és méltó működése vált kérdéssé, és amit a függetlenek tehet-tek ebben a helyzetben, az az, hogy hagyták maguk helyett beszélni az alkotásokat.

De milyen viszonylatban értékelhető ez a csapás? A 2009 márciusától hatályos Előadóművészeti törvény (a központi költségvetési szervként működő színházi szervezetek kivételével) hat kategóriába sorolja a tár-sulatokat, az ezek valamelyikébe – a profil, az előadás-szám és a saját produkciók száma alapján – történő regisztráció előfeltétele a finanszírozási jogosultság-nak. Az I–V. kategóriába tartozó intézmények önkor-mányzati költségvetésű szervek, emellett produkciós támogatásra is pályázhatnak, és nem érinti őket az elvonás. A VI-os kategóriába tartozó társulatok szinte kizárólag pályázati pénzekből gazdálkodhatnak, és az összes kategória közül egyedül őket érinti az elvonás. Az Előadóművészeti törvény szerint a VI-os kategó-ria a kőszínházakra fordított támogatás minimum tíz százalékára jogosult, ami ebben az évben 1,3 miliárd forintot jelent – a teljes állami (minisztériumi és ön-kormányzati) támogatást is figyelembe vevő számítás szerint ez a színházi összköltségvetésnek a 3,8 száza-léka. Ahogyan Tompa Andrea írja, “ilyen sok és kevés pénzről van most szó”. A VI-os kategória teljesen lefe-di a független szférát, ide tartozik a kortárs táncegyüt-tesek kilencven százaléka, a finanszírozási probléma

Sz

ính

áz

Mű

hely

VARGA ANIKó

Érték és értésA 2010-es Alternatív Színházi Szemléről

Terhes Sándor, Fábián Gábor, Háy Anna a Kockavetőkben (Fotó: Varga Imre)

104

varg

a a

niK

ó

105

varg

a a

niK

ó

számos olyan szervezetet érint, akiket nem csak ha-zai, de a nemzetközi kulturális tőzsdén is jegyeznek – csak párat említve: Bozsik Yvette, Frenák Pál, Pin-tér Béla, Gergye Krisztián, a Szputnyik, a Maladype, a Hólyagcirkusz és a Koma társulata, a Stúdió K, a Tünet Együttes, a Szegedi Kortárs Balett, a Merlin, a Mu Színház, a Szkéné, a Tűzraktér.

A pénzhiány idén már azon is látszott, hogy eltér-ve a közel hét éves hagyománytól, Budapesten került megrendezésre a fesztivál. Amennyire résztvevőként megítélhetem, ez nem tett jót a Szemlének: a ,,kikül-detés” a fesztivál sűrű, intenzív idejét hozta létre, és a helyi közönséggel való kapcsolat is gazdagította a rendezvény lehetőségeit. Most arra sem futotta, hogy a fellépőket megfizessék, a társulatok ingyen játszottak, az off-programok elmaradtak, amiként a szakmai be-szélgetések is (kivéve két kerekasztal-beszélgetést az aktuális helyzetről).

A 2010-es versenyprogramot Szalai Szabó István, a Városi Színház /Sirály ügyvezető igazgatója válogatta, a tizenegy előadás közül egyeztetési nehézségek miatt a Jeles András rendezte A nevető Ember című előadá-sa kimaradt. Szalai fesztiválköszöntő beszédében is jelzett válogatási szempontja az elmúlt évadot jellem-ző szakmai útkeresések, értékek láthatóvá tétele volt. A válogatás eléggé pontos helyzetjelentés, és mint ilyen, nem egy koncepció köré szerveződik: az egyes produkciók inkább a társulati-alkotói történetek kon-textusában érdekesek, a bennük felfedezhető irány-váltások apró mozzanatai miatt.

A kortárs tánc Magyarországon a színházi gondol-kodás egyik legnyitottabb, legszabadabb terepe, ami talán azért is tud magától értetődő könnyedséggel, dogmatizmustól mentesen reflektálni a kortárs való-ságészlelési folyamatokra, mert a prózai színháztól eltérően nem kell a lélektani realizmushoz hasonló-an erős, egyeduralkodó hagyománnyal megküzdenie. Ezért érdekes, ha táncos-koreográfus nyúl színházi szöveghez, de Gergye Krisztián két rendezését az is kiemelt színház(történet)i eseménnyé teszi, hogy a választott szövegek szerzője Nádas Péter, akinek sa-játos színházi látásmódját a magyar színjátszásnak nem sikerült integrálnia. Gergye a Nádas-trilógia két drámájából, a Találkozásból és a Temetésből rendezett mindkét előadása rendkívüli érzékenységgel közelít ehhez a teatralitáshoz. Gergye korábbi koreográfiáit az atmoszférateremtő képesség, a fokozott vizualitás és a monumentális teatralitás szerves viszonya jel-lemezte. Ezekből a munkákból mégis hiányzott a humor, az irónia, ami az esztétikai hermetikusságot megnyitotta volna a nézői tekintet számára. A Talál-kozás viszont páratlanul finom humorral dolgozik. Persze úgyanúgy jellemzi a vizuális igényesség, de a színpadkép már kezdettől fogva idézőjelbe teszi a látványt, mivel a hófehér tér harminc fokban lejt a nézők felé. A megdöntött tér mesterséges viszonyt teremt mozgás és gravitáció között. Ezt a rendezés a női és férfi szereplők regiszterének elkülönítésére is használja: míg a három, feketébe öltözött nő a maga módján otthonosan mozog a térben, a látogatóként érkező férfiak esetlenek, szinte legurulnak a színpad-ról, majd hozzászoknak a különleges körülményhez.

A térhasználat a szöveg köznapian költői mondataival is játékba kerül, alapjává válik egy történet kibontá-sának és a színházi jelentésalkotás játékainak. Az a remek rendezői és dramaturgiai ötlet, hogy az eredeti kettős viszonyt megháromszorozzák a színpadon, a történetről a színészi jelenlétre irányítja a figyelmet. Miközben rafináltan és indirekt módon a párok egy-mást követő megszólalásai egy, a női-férfi viszonyban összeérő, de ettől háromféleképpen eltérő történetet is körvonalaznak. Az egyikben mintha az idősödő nőt egykori szerelmének fia látogatná meg, a másodikban egy idős nő találkozna azzal a fiatal férfival, akit le/megszólított az utcán, a harmadik találkozás pedig egy kispolgári vendégfogadás rituáléja mentén majd-nem végrehajtott mérgezés lenne. Ezeket a variációkat nem csak a pontosan vágott textus hozza létre, hanem a színésznők hangszíne, gesztusai, személyisége is: Spolarics Andrea mély hangja, sötéten erotikus lénye szenvedélyesen hisztérikus szerelmi viszonyt tesz a múltjává, szókimondásával, az apával való összeha-sonlítással szinte sokkolja a férfit. Varjú Olga a vágy, a szégyen, az önvád és a kétségbeesés állapotaiból szól a férfihoz, Varga Anikó kimért mozgásából, szenvtelen, rezes hangjából egy szinte prüdériába fojtott erotiká-ból táplálkozó női lény áll össze.

Gergyét láthatóan gazdagon inspirálta a hiteles-ségre, a jelenlétre – tematikusan és színészi értelem-ben is – vonatkozó kérdés. Erre a Találkozás a kortárs filozófiával összhangban azonban nem a totális illú-zió és jelenlét tapasztalatával, hanem a félresiklás, a félreértés, a megtörés, az elkülönbözés színházi meg-oldásaival válaszol.

A Temetést mintha a Találkozás továbbgondolásává tenné a változatlan díszlet. Ugyanabban a ruhában je-lennek meg a színészek, hasonló a háromszorozó dra-maturgia, a színháziasságra utaló reflexív játék is jelen van, de ezek az elemek lényegében nem lépnek túl a formaiságon alapuló folytonosságon. A beszédopera és a tánc kettőséből nem született az elsőhöz hasonlóan komplex előadás. Talán a felolvasás – a színészek ez esetben a színpad előtt ülnek, a zenészek helyén, és a kottatartón nyugvó példány-partitúrákból olvassák a szöveget – statikussága, a szöveg és Virág Melinda, illetve Gergye duója közti szegényes interakció, ami kiszippantja az előadás szárnyai alól a levegőt, és így azt az ötletet sem készíti elő a rendezés, hogy a vége fele a színészek felkerülnek a színpadra.

A Szemle másik remek táncos előadása Fehér Ferenc Tao-Te című koreográfiája volt. Fehér Feren-cet a szakma amolyan őstehetségként tartja számon, hiszen hivatalos táncművészeti képzésben soha nem részesült, az út, amit bejárt – a street-dancen keresz-tül a Juhász Anikóval közösen létrehozott előadáso-kig, majd az egyéni koreográfiákig – olyan formáló-dási folyamatot mutat, aminek a Tao-Te egy igen érett állomása. A Tao-Te első képe otthontalanságot sugall, Fehér és Dózsa Ákos becketti csavargóként falatoznak egy kalácsból, miközben a hangszóróból pattog a tűz. Ebből a látszólag nyugalmi (hiszen az evés dominan-ciaharc is) pontból indul a tánc, ami apró életszituá-ciók sorozatát bontja ki, majd a végén ide is tér vissza. A koreográfia mintha olyan életképekre íródna, ame-

lyet a baráti/vetélytársi viszony vet fel. Van itt focizás, gyerekjáték, boxolás, küzdés, de lazán rendeződik át a jelenet öltönyös üzletemberek sétájává, majd vált a fiú-együttesek videoklipekben látható mozgás-kore-ográfiájára. A helyzeteket improvizációs szabadság-gal egymásba futtató tánc-szekvenciák szünetekkel tördeltek. Ilyenkor Fehér és Dózsa mintegy kilépnek a ,,küzdőtérből”, átállítják a színpadi fényeket, öltöz-nek-vetkőznek, megigazítják a ruházatukat, vállon veregetik egymást és újra belevetik magukat a táncba, akár úgy is, hogy az egyik elkezdi, majd beinvitálja a másikat a játékba. A mozdulati és képi asszociativitás felszabadult hangulata ellenére egy pontos, összehan-golt munkát látunk, a két alkotó viszonya a színpadon partnerien érzékeny és kreatív. Ami a táncosok tehet-ségén túl is különleges előadássá teszi a Tao-Te-t, az önazonosság, az őszinteség érzése. Fehér egy igazi városi szamuráj, munkájában nincs semmi fölösleg, semmi csinált.

A Tünet Együttes produkciói rendszerint egy probléma kifejtése köré szerveződnek, Az élet ér-telme című darabjuk sem kisebb kérdést boncolgat, mint ami a címben rejlik. A heroikus vállalkozáshoz viszont nem általános bölcselkedéssel közelítenek, sőt, a táncosok apró élményei-történetei mintha épp egy általános érvényű válasz ellenében dolgoznának. A darab három, pontosan tagolt részből áll. Az elsőben Szabó Réka, a társulat vezetője meséli el egy, a gyere-ke elvesztéséről, majd megtalálásáról szóló álmát. És mintha maga is ebből a világból beszélne, egy seho-va sem vezető lépcső-pódiumon áll, fekete ruhában, hajjal eltakart arccal. Csupán a melle van szabadon, a mesélés után tejet fej egy pohárba, majd zavarba ejtő koccintásra invitál egy nézőt. Az önéletrajzi vonatko-zású performansz a kisgyerekes anyuka és színházi munka viszonyát tematizálja. Ez minden különösebb átvezetés nélkül a darab gerincét jelentő hatvan perces

színpadi káoszba vált, amiben a táncosok egyszerre előadott egyéni történetei negyedórás szekvenciákban ismétlődnek. Az állandó élőzene mintha egy soha véget nem érő körforgást generálna és vezényelne. A dramaturgia itt a választás életszerű problémájára épül: a szimultán produkciókat egyszerre nézhetjük, ám ahhoz, hogy halljuk a táncosok beszédét, az elő-adás előtt kiosztott fülhallgatós vevőkészülékek segít-ségével kell egyik vagy másik csatornára kapcsolnunk. Dönt, így lemarad valamiről a néző, és az erőfeszítés, hogy mindent átfogjon, végül az ismétlések ellenére bizonytalanságban hagyja őt. Az örök körforgásról le-válik a születés és halál, Gőz Pista, aki eddig talányos prondmesterként takarította az összekoszolt padlót, segítette a táncosokat, az utolsó részben meztelenül, púposan görcsös testtartásban fekszik a padlón és szakzsargonnal zsúfolt vitorlás-élményt mesél. A hajó felgyorsulásával a szöveg is felpörög, és a száguldás élményének euforikus halál-pillanatában ér véget az előadást.

A táncos mezőnynél maradva szót kell ejtenünk Duda Éva koreográfiájáról is. A Lunatika kilóg a Szem-le program-sorából, mivel formanyelvi szempontból nem tűnik túl kísérletező kedvűnek. Ehelyett egy, a testi ügyességre épülő, esztétizáló táncnyelvet beszél, aminek minden táncosa magas szinten megfelel. A színpad álomvilág-szerűsége, titokzatos atmosztférája mégsem átütő, a mozdulatok nem lépik túl az ismert táncszínházi közhelyeket, ahogyan a díszlet vizuá-lis lehetőségei is kiaknázatlanul maradnak. A Jákob lajtorjáját idéző, fénnyel megvilágított kötélhágcsók, amik összekötik az eget a földdel és levegőbe emelik az álmodó testet, erősebb dramaturgiai cselekvői is le-hetnének a nemek örök harcát tematizáló alkotásnak.

A prózaszínházi vonulatban több társulatot is megérintett a mindennapi valóságunkat egyre erő-sebben átitató gyűlöletbeszéd jelensége: Urbán And-

Sz

ính

áz

Sz

ính

áz

Szalontay Tünde, Friedenthal Zoltán a Szutyokban (fotó: Dusa Gábor)

106

varg

a a

niK

ó

107

varg

a a

niK

ó

rás társulata Albert Camus Közöny című regényéből indul ki, Pintér Béláék kedélyborzoló merészséggel a napi politikából. A Szutyok, amiben egy intézetis lány a szeretetlenség és sebzettség mélyülő köreit járva gár-distává vedlik, mégsem felszínes szociográfia, inkább a frusztráció mechanizmusait kutató, a közös neuró-zisokat feltáró valódi pintérbélás opusz. Az a külön-leges Pintérék előadásában, hogy már a kezdőképek sztereotípiáiból tudja a néző, mi fog történni, és ez meg is történik. Lepereg egy tipizált történet, viszont nem úgy, ahogyan gondolnánk. A zsánerek mozgásá-ban ugyanis az azoktól való apró, ironikus eltérések, amik valódi történetet írnak és furfangosan irányítják a nézői emóciókat. Egy gyermektelen házaspár az örökbefogadás mellett dönt, és mivel az intézetben a problémásabb árvákon könnyített procedúrával pró-bálnak túladni, ezért örökbefogadják a roma Anitát (Enyedi Éva). Anita csak akkor hajlandó velük men-ni, ha a rosszfogú Rózsit (Szamosi Zsófi) is viszik a szülők. A két hátrányos helyzetűt a kis falu kiveti magából, nehéz túllépni az előítéleteken, főként ha a kamaszok viselkedése igazolja azokat, de végül any-nyira megenyhülnek a kedélyek, hogy röpke eltévelye-désnek gondolva még egy lopást is elnéznek Anitának. Anita bájos, édesnyelvű és simulékony, Rózsi csúnya, agresszív, önpusztító. Szeretetéhsége fojtogató. A világ igazságtalanságának tűnik, hogy nehéz őt szeretni. Az önkéntelen kivételezés Rózsiban gyűlöletet szül, de ez, és a szeretet(vágy) kimutatásának extrém módjai (ajándéknak szánja a mellkasára tetovált szülői ne-veket) még távolabb veti tőle a környezetét. Úgyhogy megszökik otthonról. A család sorsa Anitával sem fut döccenőmentesen. A házaspár eltávolodik egymástól, Anita terhes lesz a nevelőapától, és itt tűnik fel újra a színen Rózsi immár a Magyar Gárda egyenruhájá-ban, hogy magával vonzza a megszomorított feleséget a szebb jövő, a világ helyreállításának hamis ígéretébe.

Rózsi világjobbító munkájának eszközei a lelki és fizi-kai terror tárházából származnak, a sakkban tartáshoz elég a zsidó származás, kisebb adócsalás felemlegeté-se, egy kevéske vaj a fejen, és mindenki behúzza a far-kát. Rózsiban már nincs megértés, vágy és gyengeség, csakis a kizárólagos igazság nevével legitimizált hatal-mi érzés mámora. Az előadás durva véget szán neki: a zsidó nevelőapa kemencébe löki.

Pintérék számos színházi műfajjal játszó, a népi kultúrából merítő színházi világától eltérően Urbánék előadása egy, a testi kiszolgáltatottságra mutató, az anyagi minőségeket hangsúlyozó performansz-színházi nyelven beszél a szupersebességre kapcsolt világ átláthatatlanságról, a média közvetítette ideálok és életformák embertelenségéről, az énidegenségről, és arról a pontos eredet nélküli agresszióról, ami az emberben felgyűlik és nap mint nap utat tör magá-nak. Kibeszélő-show helyzettel indul az előadás, szin-te fesztelenül civil beszéddel, az egyen-munkaruhába öltözött színészek napozószékeken ülnek, akárha strandon keveredtek volna egymás szomszédságába, számba veszik és verbálisan likvidálják a ,,normális” társadalmi működést akadályozó elemeket: a nyug-díjasokat, a bevándorlókat, a terheseket, a kutyákat, a gyerekeket, a mozgássérülteket, a szegényeket, a ron-dákat, a betegeket. Az ön- és egymást hergelés csopor-tos maszturbációban végződik, dühödten örömtelen pótcselekvésben. A színészek öregekké változnak, és miközben homokkal szórják fel a színpadot, fürdő-ruhára vetkőznek, vízbe mártóznak, belehempergőz-nek a homokba, Erdély Andrea a regényből származó strandélményt mond el. A strandolási némajelene-teket a regény különböző szereplőinek monológjai tarkítják, a fiatalságkultusz helyzetképei és rituáléi olvadnak össze a szenvtelenül sivár szövegekkel, el-juttatva az előadást a tárgyalás vázlatosan dramatizált helyzetéhez. Az előadás mégsem ezzel, hanem Béres

Márta monológjával zárul, a halálraítélt szavai a ref-lektorfény kimúlásával együtt olvadnak bele a sötétbe.

A Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társa-ság legújabb kikötője a Kockavető. George Cockcroft hetvenes évekbeli kultregénye, amit négyfős drama-turg-gárda (Vinnai, Turai, Róbert, Bodó) dolgozott át színpadra, kísérleti történet arról, mi történik ha vala-ki kontrollálatlan módon váltogatni kezdi a társadalmi és nemi szerepeket, ha egy harmincas, középosztály-beli pszichiáter, kilépve az anyagi és érzelmi bizton-ságból, a Kocka akaratára bízza a sorsát. Bodónak az őrület – a társadalomkritikai indíttáson túl – mindig is gazdag színházi alapanyagot/témát jelentett, mint-ha az edukált és szabályozott én színpadi felszámo-lása katalizálná a fantázia erejét. Ennek köszönhető a Bodó-féle színpadi tombolások infantilis(nak tűnő) ötletáradata, a ,,bármikor bármi megtörténhet” ér-zése, ami nem feltétlenül vezet esztétikai indokolat-lanságokhoz, viszont tény, hogy a néző érzékei folya-matos bombázás alatt állnak. A Kockavető hihetetlen társulati energiákat mozgat, nincs alvás a sötétben, folyton nézni kell a koncertből videójátékba, filmből rajzfilmbe, és onnan bármilyen más médium és műfaj nyelvére váltó groteszk víziót. A több mint négyszáz oldalas regény minden eseményét nem követhette le az előadás, de sajnos nem jelenik meg benne a szemé-lyiség szétbomlásának folyamata, annak stációi sem, egyből az őrület közepébe csöppenünk. A fő nyomvo-nal pedig a zseniális Fábián Gábor szakmai ,,pere”, ebből szálazódnak szét a magánéleti és emlékeket, kockás kalandokat megidéző jelenetek. Az én ilyetén való felszabadításához a hetvenes években még lehet, hogy pozitív konnotációk társultak, Bodóék ma már nem adhattak ilyen választ erre a problémára; a Koc-kaisten Fábiánt, miután az majdnem megfullad, az élet áradatával való haladásra biztatja. Ez némiképp súlytalanná teszi magát a történetet, az őrület kérdé-sét meg felfüggeszti, de hát ennek az előadásnak nem is a történetben, hanem a színházi nyelvben rejlik az ereje, az erős színészi alakításokban.

A Hólyagcirkusz társulata is a bomlott elmeál-lapotban utazik, noha ez teljesen más tempójú és humorú szürreált eredményez, mint a Szputnyikos alkotás. Thomas Bernhard Kant című beszédoperája eleve olyan helyzettel indít, ami nemhogy nem történt meg, de Kant és Königsberg viszonyát ismerve meg sem történhetett volna. Ám színházban vagyunk, itt az sem lehetetlen, hogy Kant hajóra száll a feleségével, kedvenc papagájával, a papagájt bébiszittelő komor-nyikkal, és Amerikába utazik a Columbiai Egyetemen való díszdoktorrá-avatására, valamint hogy az ottani szakorvosok megműtsék a zöldhályogját. A bernhardi halmozás irreális teret-időt teremt, hajón vagyunk, part és part között. A színpadi fedélzet nyugodt, nap-

ágyak tarkítják, minden eseménytelen, Székely B. Miklós is háziköpenyben csetlik-botlik a színpadon (elnéznénk napestig), berendezkedett az állapotba. Es ist gut, Kant utolsó szavaival nyugtatja meg a vérbeli Hajóskapitány az utasokat, minden rendben van. Per-sze semmi sincs rendben, olyan az egész, mintha egy arisztokrata zártosztály vasárnapi zsúrját néznénk, va-lakik Kantnak, Hajóskapitánynak, Milliomosnőnek, Műgyűjtőnek vagy Bíborosnak képzelik magukat, tortát falatoznak (holnap, amikor befut a hajó, Kant bevonul a tengerészet és a filozófia történetébe egy-aránt), és amikor a kalitkáról lerántják a leplet, nincs benne madár. Nem baj, akkor majd Kant feje kerül a kis ketrecbe, onnan tekint ki félig vakon. Az ismétlé-sek finom dramaturgiájára épülő szöveg-áriák, a be-szédoperát kiteljesítő dalok, a fémes zajok, a színpadi mozgás, a képi metaforika ironikus szövetté épülnek, ami a gondolkodó ember ikonját rajzolja át bogaras rokkantnyugdíjassá – de hát ki bízna a tiszta észben, a megismerésben, az ítélőerőben, az erkölcsi törvény-ben, de még a csillagos égben is kevésbé, mint az oszt-rák szerző.

A Maladype Társulat és Zsótér (valamint állandó csapatának) találkozásából revelatív előadás is szület-hetett volna, a néző sajnálja a leginkább, hogy nem ez történt. A Lorenzaccioban potenciálisan minden benne van, ami egy vérbeli Zsótéros előadáshoz kell, s bár szinte követhetetlenül bonyolultak a szerepössze-vonások, de átgondolt a vizualitás, a jelmezek és kellé-kek a szöveggel összhangban egy gazdag metaforikát bonthatnának ki. Az hiányzik, ami a profi alkotmányt működésbe hozná, az elmélyült, értő és érett színészi játék. A Maladype társulatát ismerve érthetetlen ez a kudarc, hiszen számtalan előadásban láttuk már re-mekelni őket. Mindenesetre a Lorenzaccio a színészek látható erőfeszítése ellenére nem jut tovább formai helyzetgyakorlatoknál, profi, mégis tartalmatlan szö-vegmondásnál.

A Szemle háromtagú zsűrijánek (Júlia Popovici, Árkosi Árpád, Pálfi György) döntése a szakmai elis-merésen túl más jelentőséget is hordoz, hiszen az évi produkciós támogatásra csak olyan társulat pályázhat, aki itt, illetve egyéb fesztiválon díjat nyer. Idén Pintér Béla Társulata, a Szputnyik Hajózási Társaság és a Hólyagcirkusz kapta a három fődíjat, mindhárom fel-becsülhetetlenül értékes műhelymunkát folytató szín-házi közösség. A társulatvezetői munkájáért különdíj-jal illetett Urbán András elismerése is több mint jogos. A mezőny értéke mégsem teljes Fehér Ferenc, Gergye Krisztián és Szabó Réka, vagy a Maladype Társulat munkái nélkül. Azt gondolom, bármilyen kőszínházi előadással összehasonlítva megállják a helyüket, és ha a függetlenek ügyéért az ő előadásaik beszélhetnek, nincs mitől félni.

Sz

ính

áz

Sz

ính

áz

Varjú Olga a Találkozásban (fotó: Garamvári Gábor)

108

109

(Z

ebeg

ény,

197

0) –

Kis

mar

os

ch

Ová

n is

Tvá

n

Az elmúlt évek hazai iroda-lomkritikai gyakorlatában fogal-mazódott meg az a gondolat, hogy a prózai művek a kaland elbeszé-lése helyett gyakran az elbeszélés kalandjává formálódnak. Fonto-sabbá válik a művek felépítése, és annak a tudatosítása az olvasóban, hogy megszerkesztett szöveget tart a kezében. Szilasi László új regé-nye, a Szentek hárfája mintha e két irányvonalat egyaránt követné. Iz-galmas, rejtélyes esemény áll a mű középpontjában: egy 1924-ben, ka-rácsony estéjén elkövetett bűntény, egy módos parasztgazda meg-gyilkolása a haragosi Nagytemp-lomban. Legalább ilyen izgalmas azonban az is, ahogyan a befogadó az eseményekről értesül és egy-re több információ birtokába jut. A regény fő kérdése ugyanis az, hogy megismerhető-e a teljes igaz-ság, és hiánytalanul elmesélhető-ek-e a megtörtént események.

A Szentek hárfája különböző nézőpontú elbeszélések egymás-utánja. Az első és utolsó fejezetben Makovicza Bálint pedellus kortárs szemtanúként számol be a törté-nésekről. A másodikban két kü-lönös alak, Dalmand és Palandor 1928-as nyomozásairól, e kutatá-sok tragikus végéről és eredmény-telenségéről értesül az olvasó. Te-vékenységükről a feljegyzéseket Ladik István készíti 1954 és 1956 között, aki maga is rejtélyes alak: kém, politikai kalandor, aki a nevét is megváltoztatja. Az ő tevékenysé-géről egy névtelen elbeszélő szá-mol be a következő fejezetben. Ez a szövegrész titkosszolgálati jelen-tés formájában íródott, áthúzások-kal, amelyek azonban olvashatóak maradtak és tovább árnyalják La-

dik jellemét. 1989-ben Kanetti Norbert jövendőbeli tanársegéd (akinek életkora megegyezik az empirikus szerzőjével, Szilasi Lászlóval) gyermekkori pajtá-sával, Omaszta Bandikával, az egykori áldozat leszármazott-jával igyekszik összegyűjteni az addigi információkat, de az ő törekvésüket sem koronázza siker: nem tudják megszerezni Makovicza állítólagos feljegy-zéseit. Az utolsó szövegrész vélhetően ezt a kéziratot tar-talmazza.

Minden fejezet árnyalja az előző főszereplőjét, hiszen más nézőpontjából ismerjük meg őt. Az olvasó informá-ciókkal gazdagodik, amelyek azonban nem állnak össze ke-rek egésszé. A gyilkosság egy-értelmű indítéka sem válik világossá. Nem derül ki, hogy zsarolási ügy vagy szerelmi háromszög játszott-e benne döntő szerepet. Makovicza Bálint elbeszélői kommentárja az egész regényre vonatkoztatható: „Már egyáltalán nem vagyok bi-zonyos, Uram. Sohase is voltam. El se kellett volna kezdenem. De elkezdtem, be is fejezem, s most végre meg is akarom érteni.” Min-den elbeszélő-nyomozót ennek a megértésnek és a hozzá kapcsoló-dó számadásnak a vágya ösztönöz, ahogyan Kanetti megfogalmazza: „Ha nem írod meg, kénytelen vagy emlékezni rá. Ha megírod, elfelej-ted. Következtetés: vagy egyáltalán ne írd meg, vagy ha mégis megírod, ügyelj rá, hogy megmaradjon. Ezt most mindenestre megírom. És ügyelni fogok rá, hogy megmarad-jon.” Kutatásaikkal azonban végül

mindannyian sikertele-nek maradnak.

A Szentek hárfája gazdag iro-dalmi hagyományhoz kapcsoló-dik. Wilkie Collins, aki Dickens kortársa és regényeivel a klasszikus detektívtörténetek egyik előfutára, szintén több szereplő nézőpont-ján, elbeszélésén keresztül láttatja az eseményeket, akik így nem ér-tesülhetnek mindenről, nem ért-hetnek meg mindent. Ugyanezt a narrációs technikát alkalmazza Faulkner is. Az elmúlt időszak magyar irodalmában is akadtak hasonló törekvések. Az Emlékirat-ok könyve vagy a Jadviga párnája szövegét is a különböző elbeszé-lői szólamok, megírt feljegyzések

CHoVÁN IST VÁN

A múlt szövedékébenSzilasi László: Szentek hárfája

Fig

yelő

Magvető Kiadó, Budapest, 2010

Hortobágyi László – Gayan Uttejak Orchestra koncert a Művészetek Palotájában. 2009, 2 db 5x10 méteres kivetítőn.

110

ch

Ová

n is

Tvá

n

111

(P

écs,

197

5) –

Péc

s h

alM

ai T

aM

ás

építik fel. Az eltérő, természetsze-rűleg korlátozott nézőpontokból megfogalmazott részek gazdagít-ják, árnyalják egymást valameny-nyi esetben. Szilasi regényének különös feszültségét az egyes tör-ténetmondók eltérő műveltsége, világszemlélete, életkora és ebből következően eltérő stílusa biztosít-ja. A személyesebb elbeszélői hang mellett áll a kéziratszerű fejezet, sokszínűvé téve a regény nyelve-zetét.

A megidézett időszakok, a kü-lönböző idősíkok az egész husza-dik századi magyar történelmet átfogják: a két világháború közöt-ti világot, az 1956-os forradalom eseményeit (ezeknek az esemé-nyeknek a későbbi megítélését jól példázza Ladik István ellentmon-dásos, kiismerhetetlen figurája), az 1989-es rendszerváltás korát. Az elbeszélők azonban alkalmanként még korábbi évszázadokba is visz-szanyúlnak. Szó esik a társadalmi változásokról, Omaszta módos gazdává történő felemelkedéséről, a különböző felekezetek viszo-nyáról Haragoson és térségében, templomaik építéséről, a szlovák kisebbség sorsának alakulásáról. Fontos az együttélés tapasztalata a regényben: nemzetiségek és val-lási közösségek között egyaránt. A megformált haragosi mikrovilág szolgál az események hátteréül, folyamatosan formálódik a törté-nelem évtizedei során. A haragosi gimnáziumban keresgélő Kanetti is szembesül az elmúlt idők ta-pasztalatával: „Az idő azonban fel-

borította ezt a pedáns tervezetet, a gyarapodó táblák elhelyezése újra meg újra beleírt az eredeti rendbe, egymásra rétegződtek a korsza-kok.” A különböző idősíkok a re-gény világában elválaszthatatlanok egymástól, eseményeik szervesen összekapcsolódnak.

Különleges helyet foglal el a mű szerkezetében az 1989-ben ját-szódó fejezet. Huszonöt esztendős főhőse itáliai körutazásról tér haza Haragosra, élményekkel gazda-gon. Kanetti Norbert története a nevelődés-regény műfaji hagyo-mányával rokon. A történetmondó meg is említi Szerb Antal regényét, az Utas és holdvilágot. Igyekszik megtalálni helyét a világban, egy generáció életérzéséről ad számot. Szinte dokumentumszerű pon-tossággal említi azokat a dalokat, amelyeket barátjával hallgat. Az NDK-s villanyrezsótól a Jugóból csempészett lejátszóig plasztikusan ábrázolja a rendszerváltás hangu-latát. A szöveget gyakorta átjárja a visszatekintés nosztalgikus érzése: „Életünket, ezt a jelenvalót, gon-doltam, az szervezi, ahogyan most, innen, ebből a pillanatból, vissza-emlékezünk arra az ígéretre, akik valaha voltunk. A visszaemlékezés arra, hogy milyen jövőt vetítettünk akkor magunk elé.” Kanetti felidé-zi gimnazista korának „különös világát” is, az akkori ígéreteket, „ami, meglehet, maga volt a fia-talság”. Amikor pedig Omasztával lezuhannak a templom tornyáról, ahol – immár az elbeszélés jelen idejében – Makovicza feljegyzé-

seit keresik, személyes sorsának és közösségi tapasztalatának a képei villannak fel filmszerűen peregve előtte. A Szentek hárfája a szemé-lyiség öntudatra ébredésének regé-nye is. Kanetti zuhanás utáni lebé-nulása az álmokkal való végleges leszámolást jelenti számára.

A Szentek hárfája cím egy, a műben szereplő, a szlovákok ál-tal használt evangélikus énekes-könyv címére utal. Ez a gyűjte-mény Tranovsky György lelkész saját művei mellett fordításokat is tartalmaz. Anyaga az újabb kiadá-sokban az évek során egyre bővült, csakúgy, mint ahogyan a vele azo-nos című regény is újabb szövegek-kel, újabb élettörténetekkel egé-szül ki és a végén újra Makovicza elbeszéléséhez tér vissza. A zárlat azonban csupán formai. A vég-ső jelenet látomásában mintha a Grynaeus diák művében korábban leírt Haragos környéki hiedelem-világ elevenedne meg. A történet nem fejeződik be, a regény mintha önmaga kezdetéhez térne vissza, újraolvasásra ösztönözve.

„Csilló véletlen szálaiból / törvényt szőtt a múlt szövőszéke” – fogalmaz József Attila Eszmélet című versében. Szilasi László re-gényének egyik elbeszélője szerint a múlt „egy visszahozhatatlanul bonyolult konstelláció, reprodu-kálhatatlanul összetett szövedék”” A Szentek hárfája alakjai ebben az olykor fölfeslő, mégis áthatolhatat-lan szövedékben próbálnak eliga-zodni a maguk korlátozott lehető-ségeivel.

A kritikus, mert ember, szeret álmodni, olykor célirányosan, mert kritikus. Egyik kedves ábrándja egy olyas világ, amelyben a kereskedel-mi televíziók magazinműsoraiban olvasó-befogadó emberek készíte-nek interjút író-alkotó emberek-kel, s a főműsoridős filmet akkor szakítja meg rendkívüli híradás, ha – „Szenzáció!” – Vasadi Péter új könyvéről érkezik friss informá-ció, avagy kitudódik („Riporterünk utánajárt…”), min dolgozik éppen Krasznahorkai László. Egy efféle szociokulturális közegben alkal-masint Markó Béla sem csupán mint prominens politikus, hanem mint jelentékeny költő tűnhetne föl a képernyőn. Míg azonban a művelődés jelenkori szerkezete ilyen irányokban rendeződik át, érdemes kedélyes és tartós elfog-laltság után néznünk. S erre az erdélyi lírikus huszonegyedik ver-seskötete remek alkalmat teremt.

A Tulajdonképpen minden a költő védjegyének számító vers-formából sorakoztat fel száztizen-négyet: a kötet egyetlen, hosszú szonettsorozat. Markó évtizedek óta hű a szonett petrarcai alakvál-tozatához (négy strófa, 4–4–3–3 sorbeosztással); ehhez nála mér-téktartóan lágy beszédmodor, gyanútlan alanyiság („bennem lakik a hullámverés” – Délután az Égei-tengeren; 24.) és klasz-szikus szépségigény társul. Azaz költészete a nyugatos versbeszéd-hez, a klasszikus vagy esztéta mo-dernség líranyelvéhez igyekszik visszatalálni – sikerrel. (Bertók László csaknem két évtized előtti mondattani kísérletei vagy Kalász

Márton szabadverssé stilizált szonettalakulatai eközben per-sze azt tanúsítják: a hagyomá-nyokat újraíró líra sem jár tévu-takon, sőt.)

A kötet alcíme (Szonettek. 2009. július – 2010. február) is utal rá, hogy ezekből a nap-lószerűen datált, jellemzően egyetlen mondat alkotta ver-sekből személyes narratíva fej-lik ki, háttérben a családi élet pillanataival és az évszakvál-tások rendjével. Az alanyi be-széd több helyütt többes szám első személyű megszólalásba szervesül, s meg-megjelennek a beszélővel egyenrangú lírai szereplők: Anna, a társ és Ba-lázs, a gyermek.

A nyugodt, visszafogott dikció, a görcs nélküli jambu-sok, a soráthajlásokkal is ter-mészetesebbé tett versbeszéd nyomatékosan költői nyel-vezetet eredményez. Markó mélyről jövő derűvel hagyatkozik a képes beszéd eszközeire (hason-latok, metaforák) és a hangzásban rejlő poétikumra (eufónia, alliterá-ciók). A képes beszéd felszabadult találékonysága munkálja ki példá-ul az éjszaka tropológiáját is; a sö-tét napszak egyaránt lehet „fekete macska” (Illesztékek; 54.), „nagy fekete bőrönd” (Annával napról napra; 105.) vagy „fekete gömb” (Anyaggá válik; 120.), mindig az adott mű versnyelvi-világképi logi-kájából következően.

Markó Béla érzéki lírát művel; olyat, amely egyidejűleg merít az érzékszervi tapasztalás és a miszti-kus ráérzés élményéből („minden

lángol, s minden moz-dulatlan” – Nyári egész; 10.). Ebből fakad a tónus gazdagsága is: jólle-het hangnem és hangulat alapvető egységében áll össze a versanyag, az egyes szövegek mégis külön utakra merészkednek, hol elégikus, hol himnikus modorban, egyszer játékos-mesei, másszor erotikus-szenvedélyes szándéktól hajtva. S hasonlóképpen rétegzett és reflektált a művek fölrajzolta vi-lágkép, létszemlélet, életérzés is. Markó költészete a világot részek egyensúlyából előálló szerkezet-ként, a létet találkozások, kapcso-latok, illeszkedések bűvös rendsze-reként fogja föl („Illeszkedés nél-kül nincs széthullás” – De ki?; 57.,

Fig

yelő

Fig

yelő

HALMAI TAMÁS

„A kert alatt egy másik kert virágzik”Markó Béla: Tulajdonképpen minden

„Minden szonett egy miniatür oltár…”Babits Mihály: Szonettek

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010

112

ha

lMa

i Ta

Má

s

113

(A

jka,

198

5) –

Som

lóvá

sárh

ely

ug

hy

sza

Bin

a

„csak ott vagyunk, ahol egymáshoz érünk” – Rémült kötelékünk; 73., „mert megmaradhatunk külön-külön, / de együtt: fény a lehajló füvön” – Találkozás; 97.).

A nyitóvers több vonatkozásban is jellegadónak nevezhető, ezért ér-demes teljes egészében idéznünk. A cím hitéleti reminiszcenciái, az éjszakai jelenetezés misztériuma, fent és lent egymást tükröző való-sága, az állati és az isteni minőség közt önmagára ismerő emberi je-lenlét, test és lélek archaikus elvá-lása, a látás és a hallás kitüntetett szerepe, az írás-olvasás önreflexív tematizálása, a fogalmazás poéti-kussága (alliterációk, metaforák, enjambement-ok), a kompozíció tisztasága (keretes szerkesztés) és dinamikája (mozgást-mozgalmas-ságot kifejező igék) hatásos beve-zetője a továbbiaknak: „Darázs kerülget, pók ereszkedik / finom fonálon, fényes csillagpernye / al-szik ki bőrömön, ha beesteledik, / hangyák taposnak könyvemre, ke-zemre, // míg szétfutnak előlem a betűk, / kinyílik fent az ég, átég a Göncöl / az éjszakán, s világítok velük / én is: szikrák a tűzözönből, // végigvezeti Isten kezemet / a sok parányi szálkás, forró rajzon, / már altatom szemem, s ujjam felajzom, // itt hallgatnak lent, s fent már zengenek / a darazsak, a pókok és a hangyák, / s míg testem alszik, lel-kem elragadják” (Kerti stációk; 7.).

E fölütés azt is előrevetíti, hogy – némiképp elnagyoltan fogal-mazva – a kötet lapjain szerelmes közérzettől áthatott kerti természet-líra teljesedik ki. A szerzői olvasat is ez irányba mutat: „Valóban, az Éden kertjétől a Gecsemáné kertig, ahová Jézus visszavonult az utolsó vacsora után, sok nevezetes kert létezik a kultúránkban. Számom-ra az élet, az élővilág, a lét, az el-múlás, az újrakezdés fontos szim-bóluma a kert. […] A kert azért is annyira kézenfekvő motívum a kultúrákban általában, mert cikli-kusságával, gyors változásaival az embert állandóan figyelmezteti az

elmúlás és újrakezdés, az öröklét és pillanatnyiság jelenlétére. Lehet látni benne a véget, és lehet látni a kezdetet, újból és újból” (Jönnek a versek, Zelki János beszélgeté-se, www.litera.hu, 2010. június 9.). A középponti motívumok (fény, víz, hó, sötétség…), a végig jelen-lévő témák (természet, Isten, sze-relem, versírás, elmúlás, rend, test és lélek viszonya, görög és római úti élmények, a tenger emlékeze-te), a keresztényi allúziók, avagy a több ponton gyermekinek tetsző létérzés: mind a kerti meditáció tárgya, célja vagy eredménye lesz.

Markónál a kert egyszerre to-posz, szimbólum, archetípus – és valóságos tapasztalati közeg, a koz-mikus rend megművelt-belakott mása. Egyfelől „tízlépésnyi végte-len” (Kering az égi kép; 12), másfelől az együttlét megragadóan díszes, lelkesítően mitikus kontextusa: „Noé bárkája ez a kert nekünk, / hát előbb-utóbb felkerekedünk, / s legalább verébcsőrben egy fűszálra // sötétedés előtt még rálelünk, / s zöld napernyőnk és tücsökhege-dűnk / Balázsra hagyjuk és a kisku-tyára” (Késő délután Annával; 31.); „Cseresznyék sugárzó csapágygo-lyóin / gördül a kert kusza szer-kezete, / s mi kézenfogva utazunk vele / tovább s tovább, álmélkodunk lakóin” (Utazás Annával; 40.). Jelen-ség, amely transzcendens létszinte-ket ígér („A kert alatt egy másik kert virágzik” – Örök tücskök zenélnek; 14.), s amely az eszmélkedés lehe-tőségeit is megteremti és meghatá-rozza („Én a kertemből nézem a vi-lágot, / míg nézi a világ a kertemet” – Szétáramlik; 68.).

A mögöttes dimenziók („má-sik kert”) e megsejtése szövegsze-rűen például Nemes Nagy Ágne-sig vezetheti vissza tekintetünket: „…egy másik erdő jár a fák közt” – olvasható az Ekhnáton az égben című klasszikus költeményben. Lényeges és jellemző mozzanat az is, hogy mindkét esetben a megfogható anyagi minőség ta-pasztalata hívja elő a foghatatlan

túlsó tartalmak eszméjét; Nemes Nagynál az erdő fái közt gomoly-gó köd, Markónál a földben vá-rakozó magok, gyökerek. Jelen kötet egyébként is a metafizikus figyelem magas fokával jellemez-hető; nemcsak a blaszfemikusan merész és megindító Jézus-versek (Azóta is, Egyetlen öleléssel stb.), de a hit dilemmáit tárgyazó egyéb szöveghelyek sokasága okán is: „ha van folytonosság, / ennyi van csu-pán: Isten s a kabócák” (Kabócák az Akropolisz tövében; 18.), „a lélek múlik, de a test örök” (Hierarchia; 107.), „a gyér szövésen átlátszik az ég” (Anyaggá válik; 120.)…

„Én is hozott anyagból dol-gozom, / mint régebb nálunk a legtöbb szabó, / a kertet reggel végigkutatom, / hogy összegyűlne egy versrevaló” – állítja a Kerti ars poetica (42.). „…mert képtelenség, s mégsem lehetetlen, / hogy önma-gába csukódjék a testem, / s hogy engem olvass, ne a versemet” – vall az Ars poetica Annának (118.). Ha jól értjük, a költészet ezek sze-rint mesterség, szakma, kézmű – ugyanakkor a hiteles lét esélye is, szerzőnek és olvasónak egyként. Kár is volna nem élnünk vele.

Végső soron talán csak a kötet címével lehetünk elégedetlenek: a „Tulajdonképpen minden” nyeg-lén semmitmondó köznyelvi for-mulája idegen a versek szépségre bátor szellemiségétől. (A tölte-lékszóba belehallhatjuk ugyan a ’tulajdon-képpen’, azaz ’birtok gyanánt’ jelentést is – ám megle-het, ez csupán hermeneutikai mo-dorosság volna részünkről.)

A különben finom kivitelezés a borítóért felelős Szulyovszky Sarol-ta és a könyvet szerkesztő Kovács András Ferenc munkáját dicséri. Utóbbi érdeme a rendhagyó fül-szöveg is, amely voltaképpen ver-ses könyvajánló. Érzékeny zárlata egybecseng ragyogásokat konsta-táló olvasástapasztalatunkkal: „…versben ragyoghat minden sárba vert / fűszál, virág, ha nyílik, s vár a kert” (Markó Béla könyvére).

Kezdjük elölről, mondjuk, a ha-láltól, az egy viszonylag biztos pont. Nagyjából ott fejeződött be Szabó T. Anna legutóbbi kötete, a 2006-ban megjelent Elhagy, amelyben az emberélet legfőbb pontjait követtük végig a születéstől az elmúlásig. De hány halál van az ember életében, és hány újrakezdés? Egyáltalán, lehet-e újrakezdeni vagy csak körbe-körbe forogni? A Villany legfőbb kérdése most már nem az, hogy hova fut ki az egész, mi lesz a testtel, tudjuk ezt jól, hanem hogy addig mit lehet kez-deni önmagunkkal.

Összehasonlítva a kilenc fe-jezetből álló kötet szerkezetét az ugyancsak kilenc részből álló Elhaggyal, szembetűnő, hogy az új kötet nem olyan világos, lineáris vonalon halad. A Villany sokkal in-kább csak két elvontabb erő, a sötét-ség és világosság ritmusában lüktet. A fejezetek témájukban nem külö-nülnek el élesen, és nem is épülnek olyan tisztán kivehetően egymásra, mint az előző kötetben, bár termé-szetesen így is van íve, kezdő- és végpontja a szerkezetnek.

A Holdfogyatkozás című nyi-tóvers a kötet fő problémakörét, fény és árnyék viszonyát ábrázolja, amelyből, látszólag, a sötétség kerül ki győztesen, de erre az időtlen kér-désre a későbbi versekben termé-szetesen jóval összetettebb választ kapunk. Addig is a végesség, azaz a halál tapasztalata az, amely megad-ja a kötet keserédes, szinte már ko-mor alaphangulatát, s gyakorlatilag mindvégig megmarad, még akkor is, amikor később például a gyerme-kekről olvasunk. Annyit azért előre-bocsátok, hogy a kötet mégsem az

enyészetről szól, sokkal inkább az életről, de a haláltudat árnyé-kában: „Még ég a villany, még lélegzem, élek” (Villany).

Az első fejezet (Ördögtrilla) verseiben leginkább határhely-zetekkel találkozunk, gondolok például a Tóth Krisztinának ajánlott Majdnem című versre vagy a 00:00-ra. Jól bejáratott, mondhatni, kissé elkoptatott toposzokkal dolgozik a költő, így például a tükörrel, vízzel, éjféllel, holddal, persze a Szabó T. Anná-s mesteri formakeze-léssel és finomsággal. Az egy-mással dualisztikus viszony-ban lévő motívumok közül a fény modern inkarnációja, a villanyfény, azaz „a lélek iz-zószála” kerül a központba, amely mellett Isten jó szándé-kú pusztítóként jelenik meg. A feloldozás, a megváltás elmarad, helyét a magány, a „virrasztók tu-dása”, ezzel együtt pedig az újra-kezdés kötelessége veszi át: „újra újra újra újra / bújsz gyökérbe bújsz a kőbe / tekeredsz a forgószélbe / állatbőrbe emberbőrbe” (Ördögtril-la). Életigenlés? Mondhatjuk, de a választ könnyelműség lenne eny-nyivel elintézni, noha az Ördögtrilla nullpontja után a Pordal már sokkal inkább az életről szól, de nem a tisz-ta ártatlanságról, miként az Elhagy hasonló sorrendben következő ver-sei. Látszólag kisebb kitérőt teszünk a dalok világába, de a könnyedebb hangulatot megütve sem feledkezhe-tünk meg egy percre sem a halálról. Mégis, szinte mindenhova bekúszik rögtön az élet, a fény is, mintha Sza-bó T. Anna a két ősi princípium har-

cát akarná utánozni. Mindeközben ezek a versek teljesí-tenek mindent, amit a dal műfajából kihozhatnak, egynemű érzéseket fe-jeznek ki (egyneműségen most egy-szerűen az élet édesbússágát értem), miközben különféle foglalkozások, életek, karakterek kelnek életre, így például egy tengerész, katona, ván-dor, zenész vagy épp a hold lesz a dalok témája.

A Ritmusban kerül először friss életerő a versekbe. Feltűnnek a ko-rábbi években már megkedvelt anya-versek folytatásai, velük együtt pedig a remény és a hit. Az első vers (Értsd meg) enyhe didaktikus felütése fel-hívja az olvasó figyelmét arra a szán-dékra, amelyről egy csecsemő, egy gyermek ugyan még nem tud, de a felnőtteknél biztosabban birtokol, ez

Fig

yelő

Fig

yelő

UGHy SZABINA

A látás örömeSzabó T. Anna: Villany

Magvető Kiadó, Budapest, 2010

114

ug

hy

sza

Bin

a

115

(G

yula

, 198

1) –

Gyu

la

FOd

Or

gyö

rgy

a sajátság pedig az egységélmény: „Értsd meg magad, mint libegő, so-sem-álló mozgását a fa” […] „Érezd magad, ahogy a tenger érzi, / értsd meg magad, ahogy az ember érti, hogy érthető legyen az érinthetetlen. / És végre élsz.” A parainézisnek is beillő vers nem a gyermekekhez szól, sokkal inkább a felnőttekhez. A mester ilyen értelemben a gyermek lesz, aki számára életének kezdetén néhány évig még magától értetődő, hogy ki ő. Ahogy Peter Handke is írja: „mikor a gyermek gyermek volt / nem tudta, hogy ő gyermek / mindennek lelke volt még, / s egy volt minden lélek”.

A kötetnél maradva a lényeg az, hogy erre az egységélményre való rá-döbbenés, az önmagunkra irányított figyelem nyomán a hétköznapok új lendület kapnak, és az eddig jellem-ző haláltudat átmenetileg megszű-nik. Helyét a földibb örömök veszik át: a szeretkezés, az evés vagy épp az anyaság szépségei. Mindeköz-ben eljutunk a könyv egyik leglé-nyegesebb felismeréséig; a halálnál is félelmetesebb teher emelkedik a szemlélődő fölé, az öröklét. A ha-lállal talán megoldódna minden, a végpont hiányának megtapasztalá-sával azonban új távlatok nyílnak meg: „az öröklét a börtönöm” – írja Szabó T. Anna a Jég című versben. Az öröklét mellett egyre inkább a játék és öntudatlanság hiányából fakadó fájdalom erősödik fel, ami-kor visszakanyarodunk az Alapzaj és A csoda című fejezetekben a fel-nőttkor világába. „Átléphetetlen a múlt, mint az árnyék / és élő, mint a fantomfájdalom.” (Fiam első ké-pére). A gyermeki látásmód ugyan megmarad ebben a részben, de fel-tűnik mellette már a család, ezzel együtt a kiábrándulások sora, ami-kor lehull a fátyol a karácsonyról, az angyalokról és az ünnepekről. A versek hangulata sokszor Háy Já-nos hasonló témakörökben íródott novelláira emlékeztet, noha Szabó T. Anna kevesebb iróniával jeleníti meg ezeket az intim pillanatokat. A gyermeki lét ilyen ellensúlyokkal szemben szép lassan felmagasz-tosul, sőt, egy helyen ki is mondja, hogy csak általuk jöhet el a megvál-tás: „De te érezted hogy anyád vár, / vérével már megkötözött / sarkával tapossa az ördögöt / általad váltja / meg magát.” (Apokrif).

Sajnos a Költői recept meg-szakítja a kötet eddigi lendületét. A különféle alkalmakra, felkéré-sekre írt hommage-ok, de külö-nösen a költészetről íródott versek zsákutcának tűnnek. Hogy miért ír az ember?, teszi föl magának a költő a kérdést, „Hát mit tudom én”, feleli. Bár mi más is lehetne a válasz egy ilyen kérdésre… Az őszinteség ellenére mégis pont a lé-nyeg hiányzik ezekből a versekből, az élet, noha nagyon is az élet felől közelíti meg őket, a költemények erején ez mégsem segít sokat.

A Fénysötétben újra visszatérünk a kötet elején található tematikához, fény és árnyék ritmusába. Hangsú-lyozott fontosságúvá válik az érzék-szervek közül a szem, noha Szabó T. Anna poézisében mindig is fon-tos szerepet töltött be. Esetünkben a látás a birtokbavétel aktusaként jele-nik meg: „Amire nézek, az enyém lesz – / így rakja börtönét a rab. / Ha láthatok más szemével, / csak akkor lehetek szabad.” – írja a Winterreise című versében. Egy költő esetében minden egyes vers felfogható egy-egy magáévá tett pillanatnak, ezzel pár-huzamosan pedig egy-egy én-meg-nyilvánulásnak. Ahogy Petri György is írja a Vagyok, mit érdekelne című versében: „Mikor nem írok verset: nem vagyok. / Illetve úgy, mint hulla körme és haja, / valami nő tovább, de nincsen valaki, / nincs centrum, én, nincs »szervező közép«.” Ha Szabó T. Anna költészetében nem is ilyen végletesen ábrázolódik a költészet és az én viszonya, úgy gondolom, hogy költészetére igaz az előbbi megállapítás, verseiben az én darabjainak ad formát, így láttatja önmaga világát, építi börtönét. Így vers a lét és a szabadság egyik mód-jaként fogható fel, ugyanúgy, ahogy a játék is. Ennek kapcsán érdemes kitérni egy kicsit Gadamerre, aki a műalkotás ontológiáját a játék és az ünnep lényegéhez hasonlítja. Sze-rinte a cél nélküli játék a saját belső törvényei szerint működik, a játé-kosok teljesen spontán és szabadon ismételnek meg valamit, ugyanúgy, ahogy a műalkotásban, hasonlóan az önmagát szüntelenül megújító természethez vagy az emberi élet-hez. Szabó T. Anna költészetében a versírás maga mégsem öröm, nála nem lesz egyenértékű a játékkal a költészet: „Én meg itt írok. Valami

baj ért? / Az, hogy felnőttem. / Futás játszani!”

Hogy végül is játék és írás, élet és halál egymással milyen viszonyban van, arra a végleges választ egyelőre nem kapjuk meg. Előtte még alászál-lunk a pokol legmélyebb bugyraiba, a Gyehennába. Ennek kapcsán visz-szakanyarodva az Elhagy és a Villany kötet összevetéséhez, újabb érdekes hasonlóságot figyelhetünk meg, ugyanis mindkettőben a nyolcadik fejezet jelenti a „mélypontot”. Míg azonban az Elhagyban a halál és a ha-lált megelőző szenvedés ábrázolódott kőkeményen, addig itt a teljesen pro-fán hétköznapok. A szennylapok ha-sábjairól megelevenedett hírekből lesz költészet. Arról, hogy mi a szerepe en-nek a résznek, csak találgatni tudok. Talán, hogy lássuk az élet legsötétebb oldalait is. Talán csak más szemével akar láttatni a költő, a művészet elő-ítéletektől mentes látásmódjával. Ta-lán, hogy szembeállítsa és egyesítse az írás két végpontját, újságírást és költé-szetet. Talán. Folytathatnám a sort, de felesleges, mert ezek a versek, amelyek többnyire szerepversek, egytől egyig szép versek. Legfőbb erejük abban van, hogy egyszerre sikerül a borzal-mak mögül a maximális részvétet és empátiát vegyíteniük.

Innét lépünk át a Fénysávba, „az újrakezdés ziháló reményé”-be. Bár a fülszöveg azt írja, hogy a könyv arra ad választ, hogyan lehet visszanyerni a gyermeki, őszinte látásmódot, a vá-lasz látszólag elmarad. Élet és halál, játék és írás viszonyát követtük végig. Láttuk, a gyermekek tudása, a játék az egyetlen, amely feledtethetné a ha-lált, de ha az ember egyszer kinyitja a szemét, már nem csak néz, hanem lát is, mindent megkap, csak épp a já-ték önfeledt szabadságát nem. Hogy mi menthet meg minket a közönytől, arra a könyv maga a válasz: a látás öröme, a gyönyörködés a gyerme-kekben, a kedves levágott hajában, a tompa fényekben, Istenben. Erről a törekvésről szól leginkább a Villany, hogy próbáljunk mindent olyan fi-gyelemmel szemlélni, mint egy gyer-mek. Van, akinek ez például az írás által sikerül: „Aki ír, maga ellen vall. Meg akar szabadulni / magától, így lesz önmaga. Nem tudja abbahagyni. Vibrál, mint a villany. / Üres tárgyaló-teremnek hadarja Isten védőbeszéd-ét.” (A néző) – és ennek köszönhető-en sokaknak akár az olvasással is.

Logikus a kérdés, hogy Becsy Andrásnak (1973) eddig miért nem jelent meg verseskötete? Az Újlászószög-sorozatban 12 éven át (1998–) 19 elsőkötetes szerző mu-tatkozott be. A színre lépések kö-zött 2 év telt el. Noha ez nem volt periodikus, de számítani lehetett egy újabb, 2010-es sikerkönyvre. Mondhatni Pósa Zoltán ismerteté-sének címe telitalálat (Bóbitalottó. Magyar Nemzet. 2010/6/5). Ha folytatom a tényleges számmiszti-kát, akkor talán éppen azért kíván kötetet kiadni egy 37 éves író, mert érzi, hogy a 37 °C már pszichésen hőemelkedés (eltelt felette az idő), mert az európai rulettben ennyi barázda van (kockázatos a fiatal-ság elfeledése), mert Shakespeare ismert drámáinak száma is ennyi (maradandót kell alkotni). Továb-bá ez az első irreguláris prím (szo-katlant kell alkotni), valamint a 3. páratlan prím (3 réteget kell elő-hívni: virtuális, valóságos, transz-cendens), és a 3. kubai prím (egye-dit kell létrehozni). Ha számításba vesszük azt, hogy a kiadás évében szereplő számjegyek matematikai trükkökkel ekvivalensek a szerző születési évszámával és az életko-rának számjegyeivel (20,10; 1+9, 7+3; 3+7), akkor Nostradamus sem kételkedhetett benne, hogy Becsy András idén rég várt megle-petéssel rukkol elő. Ezt az impo-záns képpel rendelkező fedőlap is sugallta (amelyen 5 felé ágazik a vasút, mint tenyerünkön az élet-vonalak), nem beszélve Elek Tibor 13 sorból álló – ez esetben koránt sem vészjósló – fülszöveg-méltatá-sának utolsó mondatáról.

Előbbi fejtegetésem termé-szetesen R-Küldemények (7-31., 14 vers) kívánt lenni B. A. tiszteletére, aki maga is 16 előd előtt emelte meg jól ismert, fe-kete kalapját. Közülük Szilágyi István (12. Jajdoni emlék – ref-lektálás a Kő hull apadó kútba c. regényre), Mészöly Dezső (23. A Sok hűhóhoz – a shakespeare-i mű 2. felvonás 3. színében el-hangzott Baltazár ének fordí-tásának felülírása, amelyben a műformával Shakespeare, a parafrázissal Mészöly előtt tiszteleg Becsy) és Kiss János (74. Lovasok – a Gyuláról el-származott, emblematikus szervezőként tisztelt, egykori 48-as klubos barátnak aján-lott költeményben ott lap-pang az elhibázott életcélok felett érzett aggodalom szto-ikussá válása) még valóban szíve-sen (hiszen a szerző köszönettel adózik nekik) olvashatják az aján-lásokat, Jerome David Salinger (25. Egy nappal a halál után – észrevétel a halál felé tartás és a múló szere-lem analógiájára) azonban idén januárban elhunyt. Az év elején, amikor a kötet formálódott, a meg-idézett irodalomtörténeti és kultu-rális nagyságok közül már 13-an eltávoztak az életből. Kísérteties ez a numerológia. Emellett az „aján-lott költeményeket” valóban átlen-gi a kávéházi cigarettafüst, a nyo-masztó légkör, az ókaszák villanó fényének kísértetiessége, a kihűlt barna lé keserű íze. Megjelenik előttem egy gyöngyöző homlok, amelyről egy remegő kéz simítja le az alkotás kínjának cseppjeit (20.).

Drámaivá fokozódik a hétköznapi (szerda vagy hétfő, Hószakadás vagy Franciakrémes – mellesleg megjegyzem, a hét min-den napja előfordul a kötetben), miközben megszületik a vers. Olva-sáskor is szótárszerűen kavarogtak fejemben a hívószavak: kávéházi univerzum, füst, hajtincs, zseb, szerelem, hangulatteremtő alli-terációk (varjak vívnak; csoszogó csorba; bóbita büszke; rongyként rogyok; talán a legszemléletesebb: kóbor költő; makacs magány), éj, cigaretta, neoklasszicizmus, kí-nos ambivalencia. Minden Becsy-küldemény a szívben formálódik, éjjel kél útra, és hajnalra talál újra a szívhez. A verseken egy képze-letbeli időegyenes húzódik, amely napszakokra (és olykor évszak-

Fig

yelő

Fig

yelő

FodoR GyÖRGy

Bevezetés a becsysztikábaBecsy András: Francia krémes

Kortárs Kiadó. Újlátószög 19. Budapest, 2010.

116

FOd

Or

gyö

rgy

117

FOd

Or

gyö

rgy

okra) osztja az elmélkedés terét. A dal születése a Hajnali chanson-ban csúcsosodik ki. Ez mégsem csupán parafrázis, hiszen egy-szerre Kosztolányi Boldog szomorú dala- és Tóth Árpád Őszi chanson-fordítása is, amelybe sajátosan ivódik bele Becsy curriculuma. E ponton talán érdemes polémi-ába keveredni Szabó Tibor Ben-jámin kijelentésével, miszerint e hommage-ek „nem tesznek hozzá a legendás szerzőkről kialakult képhez, nem kezdenek velük pár-beszédet, inkább csak felmondják a magyar érettségi tételeket” (prae.hu/2815 Elveszett világ). Vélemé-nyem szerint középiskolás szinten túlmutat az az irodalomtörténeti megközelítés, amelyben az olva-sott, elsődleges elvárási horizonton olykor plágium-szerűnek érzett al-kotások mögött az allegóriaképzés retorikai intencióját fedezhetjük fel (elsősorban a hosszúversek-ben: Halandók díja, Százsoros ec-loga). Akár a jauss-i hermeneutika megközelítésben olvasom, akár a barthes-i szövegörömöt helye-zem előtérbe, akár a gadamer-i horizont-összeolvadást veszem alapul, a Becsy-szövegek ironikus játékossága, pszeudotextualitása, diszkurzivitása nem süllyed a puszta hangulatteremtés, illetve a mimézis szintjére. Tény, hogy elő-hív asszociációkat (például Ílion, Tabán, vörös postakocsi, bóbita, Komló, kútkáva, Fanni, H. úr), de ezek nem csupán az elődök honorálását szolgálják, hanem igen aktív olvasói közreműködést igényelnek, emellett, úgy vélem, hogy az írói halandóságot identifi-kálják. Ezáltal nekünk könnyebbé válik a lírai énnel való azonosulás, amely elősegíti azt a transzportot, amely megteremti a kapcsolatot a múlt nagyjai és a jelen között, ahol tagadhatatlanul megnőtt a nosztalgia igénye és az állandó ambiguitás szerepe. A lírai én egy tipikus fyre-i antihős, akihez az el-idegenedés ellenérzése mégis úgy köt minket, hogy képesek leszünk átélni az azonosulás katarzisát. Becsy átlagosnak látszó köntösébe egy igazi, poétikailag jól struktu-rálható fenomén bújt. A szövegek globális egzaktsága a költő műfaj-történeti jártasságát bizonyítják. A költemények java (48/35) szo-

nett, amelyekből 8 Shakespeare stílusában íródott. 27 Petrarca nyomán halad, a 4-4 és 3-3 sorok rímképlete szabályosan változik, a jambusok hendekaszillabusokban (A törpe) tarkítják a verstani pa-lettát. A versforma meghatározott, amely a tartalomtól divergálva le-het feszültségteremtő, a hangok tónusa pedig hangulatfokozó. Csak az első költemény első sza-kaszának statisztikáját kivetítve: 113 mély magánhangzóra jut 105 magas magánhangzó. A magasak közül viszont 58 semleges (i, e). Ebből következik, hogy a versek hangrendje – valószínűleg nem tu-datosan – tökéletesen komponált, segítségükkel rezignáltságba hajló, ugyanakkor a harmóniát fenntartó zeneiség teremtődik. Ez végigfut a hexameterekben, a dalformában, a rímképletekben, olyan profizmus-sal, mintha a Disztichon Alfával generálták volna. Becsy költésze-tét valóban nehéz megnyugtatóan besorolni bármilyen irodalom-történeti hullámba. Különös volt olvasnom, hogy Szabó Tibor pár-huzamba állította a Fényes szelek nemzedékével, amelynek eszme-rendszerét Fodor András éppen 1973-ban foglalta össze A nemze-dék hangján című esszékötetében. E líra kettőssége inkább afféle poszt-retró. A hétköznapi tarta-lom ütközik horatiusi, homéroszi taktusokkal, krúdys emlékfosz-lányokkal (!), József Attila kristály-szívével, Mann és Hemingway drá-mai sűrítésével. Az R-küldemények alapján poeta doctusként tarthat-nánk számon a filozófiára haj-lamos alkotót. Tagadhatatlanul beivódik költészetébe az egyetem, mint egzisztenciális tényező. Itt egyetértek Szabó Tiborral abban, hogy a középiskolás tananyag leg-java köszön vissza, amint a kurzus haladt a JGYTFK magyar iroda-lom és nyelv szakán. A plagizálás vádja, avagy a mimetikusság azon-ban hapax legomenonokkal, sajá-tos szintagmákkal elkerülhetővé válik: éj-kobold, kék-nyavalyás, csősz-Magyarország, korcs bér-ház, angyalbrigád, lélek-habarcs, tézis-tetem, rőf-idő, erektáló nyár, strandpapucshad-csattogás, csiga-nyálas álmok, gyöngy-szív, kris-tály-szív, stb. Az egyedi költői szó-teremtések mellett az első ciklus

keretében már ott bujkál a finom erotika. Az a bizonyos baklava-íz, amelyben keveredik a finomra vágott mandula, a cukor, az őrölt fahéj, a darált szegfűszeg, és a méz. Ez az ízvilág ugyanúgy ré-teges, mint maga a franciakrémes. A csavar csupán ott van, hogy a 3 rétegben további rétegek lapulnak. Ez Becsy költészetének utánozha-tatlan ismertetőjegye.

A Zsena-történetek (35–55., 19 vers) nem mesterszonett, tema-tikusan mégis összekapcsolható, ciklussá szervezhető költemé-nyek sora. Értelmezhető filozófiai gasztro-parádéként is, amennyiben elemzésünk központjában az étel állna, legyen az túrós csusza, bács-kai töltött káposzta (szárma), vagy egy „fél liter kimért fehér”. Étel-párába, kávé-pólyába és borgőzbe burkolózva célszerű mégis arra figyelni, hogyan születik meg az antihős intellektuel szerelme, ho-gyan definiálódik a civódó idill, és hogyan determinálódik a szakítás. Felesleges azon elmélkedni, hogy Zsena létező személy-e. Zsena maga a szerelem: egy Múzsa, „az a Valami”, az „a bizonyos lány”. Akire minden költőnél / férfinél van igény, aki egy név (vagy akár egy szám), egy hely (Pest, Szeged, Gyula, Átrium kávéház, balkon, parkoló, zsákutca, kapualj), egy tárgy (karóra, gyűrű, képkeret), egy fogalom (boldogság, tévedés, vulgaritás). Zsena mindenhol, mindenben ott van, és mégis sehol sincs, ezt maga a lírai én tudatosít-ja: „az a lány nincs, személye ki-talált” (Zsena és az a név). Zsenát sohasem látjuk tisztán, kávéházi gőzbe, formalinba pólyált arca köd-be vész, hamvas, pőre válla, blúza lenge pántja olykor villan csak elő, árnyjátékban verseng csupán, nem lehet nevén nevezni. Zsena a misz-tikum, az irreális, a transzcendens, akit reális-racionális környezetbe helyezvén tesz megfoghatóbbá a múzsateremtés ereje. Zsena min-dig más, az a Másik (az igazi bol-dogság), akit minduntalan a föld nyel el. Épp ezért a legfájóbb pil-lanatokat a Zsena-kultusszal való leszámolás szerzi az olvasónak a Távirat c. költeménytől kezdve. A szakítás kényszere az eddigi radnótis rajongásból átcsap a Jó-zsef Attilára emlékeztető útkereső,

csalódott, önmegértési válsággal kevert, analitikus én-lírába. Orbán Ottó nyomán feltehetjük a kérdést: „A szenvedés lenne a kulcs a köl-tészethez?” (József Attila analízise). Aki hisz a költészet reinkarnálódá-sában, az ismét felfigyelhet a pár-huzamokra: J. A. 1937, B. A. 1973. A szenvedés-szenvedély hullámo-kat úgy próbálja kordában tartani a felettes én, hogy (kép)keretbe zárja, a halhatatlanság illúziójával és egy kávéskanálnyi reménnyel rámázza be a feledhetetlent. Megszüntetni a múltat nem lehet, csak nem beszél-ni róla. Furcsa időjáték kezdődik itt: a múltban élni már nem lehet (retró-szindróma; Zsena „pedig amarra”, „már vége”), a jövő bi-zonytalan (posztmodern létezés-tudat-manipuláció: szökés életből, halálból, és a valóból), a jelenben vegetáció tapasztalható (pillana-tokban a pillanatoknak élni, légy, vagy lepke alakban konstruálód-ni). De vajon a boldogság-pillana-tok tartósan fenntarthatók-e, ha a Minden elveszett? Aligha.

A Hátrahagyott versek ciklus-cím (59–74., 15 vers) – mint 3. réteg a Franciakrémesben – az imént említett időzavar terméke. Csak olyan költőnek vannak hát-rahagyott versei, aki már nem él. Ráadásul a nyitóvers címe: Kez-

dődik. Ettől kezdve a kötet szer-kezetét Horváth Károly refrénjé-vel jellemezhetem a legjobban: „Nevek, arcok helyek” (Skandináv éjszakák). Ez összhangban van az írásokról eddig megjelent vélemé-nyekkel: pikareszkek, fővárosi és vidéki élményeket, hangulatokat vegyítő, bolyongásokat újjáélesztő életképek, helyzetdalok, a szemé-lyesség pillanatfelvételeit sorakoz-tató filmkockák peregnek egymás után. Életérzések kavalkádja sor-jázik. Ínyenc szinesztéziák jelzik – gesztenyebarna hajának jambu-sa; bronz-meleg; mosoly ölelése; hangkavics zuhanása –, hogy ezek semmiképpen sem zsengék (a 40. oldalon sem), és a formahiány is (69.) csak megtévesztés, akárcsak a három pont használata, amely általában a gondolat befejezetlen-ségét, vagy éppen azt jelzi, hogy valami kimaradt előtte (68., 71., 72.). Mégsem „légből kapott köl-temények” – ahogy Goethe nevezi a fűzfapoétizmust – ezek, megvi-lágítja azokat a hétköznapit koz-mikus méretűvé nagyító Becsy-szkóp. A jégkrémes kocsik fan-fárja, a kinőtt vonatok, a megtartó árnyék, az öníró költemények, a tündérlányok mind egy Óperenci-án túli mesevilágról tanúskodnak, amelyet egy disznóvágás előképe,

egy bodobács-taposó gyerekhad, egy vergődő galamb, pár romlott étel / élet penésze, a nagyvárosi zaj, poros kalória-táblázatok, a fűtőtestek zsibbadt szerelvényei, és sunyító, mosatlan edények tesznek Óperencián innenivé. A lírai ént senki sem viszi át a túl-só partra (14., 50.), neki itt kell él-nie, az innenső parton kell a janu-ári járdát koptatni, bőrlebenyekkel úszni, retúrjegyet váltani, a tanári táska súlyától lustán lépdelni a boldogságkeresés árnyékos, rögös útjain.

Becsy András 1990-ről ezt írta: „Nosztalgia nélküli év volt. A jelen, és főképp a jövő tartotta izgalom-ban az embereket. Mindenkinek volt egy megoldó kulcs a kezében, mindenki tudta a tutit, és gyaní-totta az odavezető helyes utat.” 2010-ről azt nyilatkozta, hogy „az a gyanúm, hogy emlékezetes év lesz”. Nem tévedett. Ám mostan-tól egy valós múltra emlékezünk, az első, nagyon várt kötet megje-lenési évére. Remélhetőleg költőnk az elmúlt 20 esztendő alatt rálelt a helyes útra, és a meglelt kulccsal, virtigli gyulaiként – ahogy Ábra-hám György nevezte –, büszke öntudattal nyitja ki igazi emlék-barlangjának hamisíthatatlan ka-puját.

Fig

yelő

Fig

yelő

118

(G

yom

a, 1

978)

– B

udap

est;

(Gyu

la, 1

976)

– G

yula

d

arva

si F

eren

c –

Kis

s lás

zló

119

dar

vasi F

eren

c –

Kis

s lás

zló

Erdész Ádám: Békés megye története – A néhány hete Pauler Gyula-díjjal kitüntetett Erdész Ádám Békés megye története című könyve azon túl, hogy bizonyos protokolláris sze-reppel is bír, hi-szen a Megyejárás elnevezésű megye-népszerűsítő ön-kormányzati turné záróakkordjaként jelent meg, precíz és szórakoztató összefoglalója a Viharsarok histó-riájának. Az ízlé-ses, alig kilencven oldalból álló kötet zsebben elfér, bármilyen rövidebb pauza áll be életünkben (bevá-sárló feleségre várás, postán vagy autómosónál várakozás – ki lett próbálva), előkapható, forgatha-tó pompás kis kiadvány. A Békés Megyei Levéltár igazgatójának munkája hat, közel azonos hosz-szúságú fejezetből áll, és a „bedek-ker” műfaj természetének legin-kább megfelelő lineáris történelmi narratíva szempontjai szerint épül föl: honfoglalás és Árpád-kor; a török hódításig terjedő időszak; a Hódoltság kora; az újjáépítés és a térség magára találásának év-százada; a hosszú tizenkilencedik század, s végül természetesen a traumáktól súlyosan nem mentes huszadik. Egy ilyen könyv meg-írását zsákban táncolásként tudom elképzelni, akár egy kisebb tele-pülés történetét is tisztességesen belezsúfolni néhány-tíz oldalba történészt próbáló feladat lehet – a szerző szerkesztői jártasságát, írói készségét és nem utolsósorban em-pátiáját dicséri, hogy a Békés megye története az első oldalaktól az utol-sókig kiegyensúlyozott kötet lett. Erdész Ádám a megye történetét

három meghatározó tényező felől nézi és ábrázolja: figyelembe veszi a természetföldrajzi adottságokat, különösen a folyók „determináló szerepét”, hangsúlyozza a megye

hányattatását, hogy Békés az ország-nak mikor melyik részéhez tartozott, s rendre értékeli, hogyan sáfárkodott a megye lakossága a rendelkezésére álló lehetőségekkel, használhatónak bi-zonyult-e „a kellő személyes kvalitás és erkölcsi erő”, ami a térség általános in-

tegrációját illeti. A kötet színvo-nalát növeli, hogy a jó ritmusban beillesztett ismertebb források (Bíborbanszületett Konstantín, Rogerius) mellett olyanokat is ol-vashatunk, amelyek szélesebb kö-zönség előtt aligha ismertek, mint például a Pesti Hírlapban publikált cikk a 48-as forradalmi esemé-nyek gyulai fogadtatásáról – de a legszebb az a siralmas ének a ti-zenhetedik század végéről, amely Berekszászi Pál nevéhez fűződik, s amelyben a prédikátor tatár fog-ságba eséséről, gyermeke elveszté-séről ír. A szerzői előszó szerint a kötet célkitűzése „egy-egy korszak alapvető tendenciáit és legfonto-sabb jellemző jegyeit” bemutatni. Az eredmény egy átfogó struktú-rákban gondolkodó, éles logikájú, olvasmányosan megírt, a mellékle-tében változatos műfajú képekkel illusztrált történelmi kalauz. Isko-lákba vele! (Békés Megyei Önkor-mányzat)

Szilágyi András: Agancsos kóbor állat – Szilágyi András ne-gyedik verseskönyve, vagy ahogyan az Agancsos kóbor állat fülszövege

mondja: „vers-kötete”, négy ciklusból álló, gazdag könyv. Gazdag, mert k ö r ü l b e l ü l öt év vers-termésének 118 oldalnyi v á l o g a t o t t anyagát ol-va s h at j u k , mert Szil-ágyi András szívesen átadja magát a szabad vers csábításának, en-nélfogva nagyon sokféle formával, versszakstruktúrával kísérletezik, s gazdag, mert a Szentgyörgyi József grafikáival illusztrált kötet szép, kellemes tapintású, „sokműfajú” könyvtárgy. Ez utóbbi kapcsán ugyanakkor – tekintve, hogy az elülső borítón is, tartva a vizuá-lis színvonalat, Szentgyörgyi-kép látható – érthetetlen számomra, miért kellett a fekete hátsó borítón pirossal, kevés híján olvashatatla-nul szedni a címadó verset, a kötet máskülönben egyik húzódarabját, ahogy a gerincen a szerző nevét és a könyv címét is. Furcsállottam azt is, hogy a Lehunyt szemmel vers két ízben is föltűnik a kötet hasábja-in, ráadásul ugyanabban a ciklus-ban, a két szöveg között azonban olyan minimális szerkezetbeli különbség van, hogy nem láttam és nem látom indokoltnak a „két-féle” publikációt. Mindenesetre a vers utolsó két sora (a második variációt idézem: „S kenjétek a festéket / vastagon, időt vakolva.”) fontos és jellemző eleme nemcsak a kötetnek, de Szilágyi András köl-tészetének is. Rokonságot mutat a „semmi minden / ha nem a szín tereit nyitja” sorral a Semmi min-den című versből, ahogy összekap-csolható az „éljetek a festészetben” felkiáltójel nélküli imperatívuszá-

val is (Elvesztés távlata). Ez a líra ugyanis eltéphetetlen szállal kö-tődik a képzőművészethez, amit nemcsak a kép-versek, sőt kép-versek, a bizonyos festményekhez vagy képzőművészekhez (Rippl-Rónai Józseftől Gubis Mihályig) kapcsolódó szövegek bizonyítanak – ezt a „látástól fakulásig” (Fulladt bennem) értelmezhető viszony-rendszert idézi a képzőművé-szeti kritikusként, esszéistaként is alkotó Szilágyi András (lásd a Képhántás című szintén 2010-ben megjelent kötetét!) versnyelvének gyakran tetten érhető fogalmisága is. Az Agancsos kóbor állat versei hangsúlyos egyes szám első sze-méllyel (személyekkel) dolgoznak, ez a megszólaló én folyamatos önértelmezésnek veti alá magát, hol önreflexív, hol a múltban ke-resi régi (azaz mostani) önmagát. A kötet legizgalmasabb ciklusának a helyzetdalokban, szereplírában, gyermekkori emlékek felidézésé-ben erős Emberek vidékei címűt gondolom: a szociografikus látás és láttatás, a szociális érzékenység, a nyelvi játékok sokszínűsége és nem utolsósorban az anya-versek tragikus ereje teszi emlékezetessé. (Magyar Téka Erkel Sándor Köny-vesház)

Péter Erika: A nyakatekert zsi-ráf – „Ha létezik örömköltészetként definiálható irodalmi képződmény, akkor az valószínűleg (elsősorban a weöresi hagyományokból építkező) rímes-ritmusos gyerekvers”, írta a Bárka 2010/3-as szá-mában Lovász Andrea. A fenti jellemzőket fi-gyelembe véve nyugod-tan mondhatjuk, hogy Péter Erika örömköl-tészetet művel. A kizá-rólag ütemhangsúlyos verselésű, hol páros, hol keresztrímes játé-kos-kedves szövegek egy vibrálóan sokszí-nű képzeletbeli fauná-ba kalauzolják a „négy éven felülieknek” javasolt verseskönyv olvasóit. A cím alapján azt gondol-hatjuk, hogy ennek az állatvilágnak, állat-kertnek a nyakatekert zsiráf a fő alakja, aki nem csak a borítón, de a belső címlapon is kiemelt helyzet-ben van. Ám ha ezt gondoljuk, té-

vedünk: bár az összegubancolódott nyakú szavannai állat egy happy end-del végződő történetes vers szereplője, a kötetben egyenrangú a társaival, az étvágytalanságtól gyö-tört macival, a teknőccel, aki ejtő-ernyőzni kényszerült, vagy a diny-nyehéj-bukósisakot viselő sünnel – látható, az állatok is más és más közegből vétettek, és szépen meg-férnek egymás mellett A nyakatekert zsiráf fantáziavilágában. Ez a mel-lérendelés a kötet szerkezetére is jellemző, mert bár A csigabiga álma felütésnek kiváló, és egy lehetséges verstörténet kezdő akkordjaként is olvasható („Azt álmodtam lenn a fűben, / csillaglányok közt repül-tem.”), a záró vers, a nevelő szán-dékú Teodor, a jegesmedve („Medve papa inti – Vigyázz, / vékony jégen nehogy cikázz!”) nem visz el sem-milyen végponthoz, sőt a pórul járt Teodor ígérete épphogy kifelé mutat a könyvből: „Teodor sír, szi-pog, makog, / – Papa, máskor szót fogadok! –”. A kötet nem egyenle-tes színvonalú, egészen mulatságos darabokat nem egyszer a könnyű ötletek áldozatává váló, kevésbé sikerültek követnek. Jót szórakoz-tam a bocistákon és a bolhaboltból hazafelé igyekvő bolhaasszonyon is, aki daxlit intett le taxiként, de bosszankodtam az Egérvásár elsi-etett csattanóján, és nem értettem, hogy a sokszor szellemes beszélő nevek között (Lajtorja, a gólyaher-ceg, Durr kandúr) miért bukkan fel olyan suta elnevezés, mint például Gyorsláb Csabáé, akinek tárgy-

ragos alakja a „nyuszicsalád” rímhívóját hiva-tott megmenteni A repülő nyuszi-ban. Péter Eri-ka kötetét Papp Anikó Míra raj-zai illusztrálják, néhol merészen és szabadon, hisz a vörös-fehérre pepitázott mókust vörös-feketének

mutatják, ahogy az említett Teodor is inkább barnamedvének tűnik, s csupán a téli öltözet, a maci-hó-ember és a fagylalt emlékeztet je-gesmedveségére. A nyakatekert zsiráf versei „gyerekzetek”. Találó, talált. (Magánkiadás)

Kiss Ottó: A nagypapa táv-csöve – Kiss Ottó legutóbbi, 2009-ben megjelent kötete – a fentiek alapján – olyan könyv, amely nem örömköltészet, mégis nehéz nem annak vagy akként olvasni. A nagy-papa távcsöve, ahogy ez Kiss Ottó rímtelen, gyerekszáj-bölcs versei kapcsán gyakran elhangzik, úgy-nevezett svéd típusú gyermekver-sek, jóllehet magam közt régóta Kiss Ottó rímtelen gyerekversei típusú verseknek hívom őket. A Csillagszedő Márió évekkel ez-előtti elementáris sikere szinte követelte a folytatást. Az Emese almája bizonyos szempontból az volt, de (?) játékosabbra, oldot-tabbra, humorosabbra sikerült, amihez Baranyai András rajzai is hozzájárultak. A nagypapa távcsö-vét újból az a Paulovkin Boglár-ka illusztrálta, aki a Csillagszedő Máriót is. Ezek a rajzok színesek, árnyaltabbak, és kétségkívül erősek a helyzetek megelevenítésében, de nem tudom megszokni a nagyda-rab, fura frizurájú nagyapát, és mi-nél többször nézem, egyre inkább szeretném, ha a kötetben fontos szerepet játszó Kovács bácsi (Kiss Ottó egyik legra-gyogóbb verska-raktere) felcserél-hető volna vele, t e rmésze te sen kizárólag, ami fizimiskájukat, megjelenésüket illeti. A nagypa-pa távcsöve tehát mintha egy tri-lógia – esetleg még további ré-szek – harmadik darabja lenne, egyesíti magában a Márió bölcseletét, szomorúságát és az Emese báját, humorát: „Hogy anya fáradt és lefeküdt, / hogy apa reggel óta dolgozik, / hogy Kovács bácsi elutazott a fiához, / és hogy a nagyiék majd csak / jövőre jönnek újra – mind ugyanazt jelenti. // Mert aki nincs velem, az hiányzik, / és aki hiányzik, azt szeretem.” (Ugyanazt jelenti); „Nagymamá-nak annyi mindent adott az élet, / hogy soha többé nem szeretne már tőle ilyeneket kapni.” (Nagyma-mának annyi). Akár az Emese al-májának, ennek a verseskönyvnek is kisfiú az elbeszélője, mondója

Fig

yelő

Fig

yelő

dARVASI FERENC – KISS LÁSZLó

Békés megyei alkotók 2010-ben

120

dar

vasi F

eren

c –

Kis

s lás

zló

121

dar

vasi F

eren

c –

Kis

s lás

zló

– kezdetben ódzkodva fogadott nagyszüleire találását meséli el a könyv, játékaikat, kalandjaikat, be-szélgetéseiket – távcsövezéseiket. „Itt vannak a nagyiék, megjöttek!”, indul, és okos szerzői fogás, hogy nem az elutazás pillanatával, ha-nem a távozás nyomán keletkezett reflexiókkal, gondolatokkal, illetve álommal zár a könyv. A hátsó bo-rítón olvasható „prózai” ajánlás – először Kiss Ottó ilyen jellegű munkái között – felér egy verssel, akár a kötetben is szerepelhetne: „A nagypapa távcsöve varázslatos / eszköz. Amikor belenézünk, nem-csak / a távolság fogy el, közelebb kerül / a múlt is, vele pedig az em-lékek: újra kicsi / lesz a nagyból, és nagy lesz a kicsiből.” (Móra)

Sass Ervin: Keskeny úton – Az immár 81 éves szerző vékony kis kötettel jelentkezett idén a Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesháznál. A mindössze 73 számozott oldalt tartalmazó könyvet jó kézbe ven-ni – többek között azért, mert a versek olvasóbarát módon, szellősen vannak benne szedve, egy oldalon mindössze egy szerepel belőlük. A borítót Kalmár Zsolt fotográfus fel-vétele díszíti, belül Csuta György festő-művész illusztrációit láthatjuk. Sass Ervin jócskán megkötöt-te a saját kezét, hiszen a Keskeny útonban végig 6 soros versek van-nak; 8 szótagos sorokból megal-kotva. Talán mondhatjuk, hogy így még a szonettnél is feszesebb formát alkalmaz, egyébként páros rímekkel – amitől gyakran dalsze-rűvé válnak a költemények (MS, Zene, Voltak utak, Kettősség). És hogy miért Keskeny úton? A cím egyrészt a hazaérkezés, másrészt a halál metaforája Sassnál. „mesz-sziről jött a keskeny út \ mire itt van bealkonyult” – csendül fel a Boldogtalan nyitánya, mintegy Kosztolányi egyik Esti-novellájára utalva, ahol mire a hős ülőhelyet talál magának a villamoson, már a végállomásra ér. De egyszer-egy-szer Adyt, József Attilát, Kölcseyt – és konkrétabban a Himnuszt –

is felidézik a versek. A szerző az élet rejtélyét, titkait keresi. A kö-zéppontban a visszaemlékezés (a gyerekkorra, valamilyen természeti szépségre), a természet (szeretet, a természet viszonya a múlttal, az emberrel, a zenével, a halállal), a megöregedés, a halál és a sors áll. Érzelmes, de cseppet sem érzelgős alanyi költészet ez – a versekben beszélő ént igazából felesleges volna elválasztani a szerző sze-mélyétől. Nem mentes a bölcses-ségtől sem ez a líra, Sass szemével minden állandó, az ember nem változik („vagyunk akik voltunk leszünk”), de mintha az idő sem múltból, jelenből, jövőből állna, hanem minden egyszerre, egy pillanatban lenne jelen. Az alkotó bátran néz szembe a sorsával, s az-zal, ami még egy idősebb emberre várhat. Tudatában van, hogy neve-tés és sírás, öröm és bánat együvé tartoznak (Kettősség, Mi aztán, Arc). Kritikaként csupán annyit jegyeznék meg, hogy olykor kere-

settek a rímek (pl.: „tegnap még tudott rólad is \ a nyár igaz volt nem hamis”). Emellett a kötet befeje-zését tartom kissé elhibá-zottnak: egy ilyen szemé-lyes, vallomásos, alanyi költészetet reprezentáló csokrot szerencsétlen do-log egy hazaverssel (Kér-jen hozzá) lezárni; főleg, mert a költeményeknek ez a fajtája egyébként is szinte teljesen hiányzik

a Keskeny útonból. (Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház)

Sarusi Mihály: Végig a Corvinkán. Csabai csokréta – Három, korábbi írásokat tartal-mazó kötete is megjelent idén Sarusi Mihálynak. A Pinceszer és a Hiábahaza második kiadása a VárUcca Műhelynél jött ki, ezek-ről Csábi Domonkos írt kritikát la-punk 2010/4-es számába. A Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház Sarusi két 1967-es, két 1978-as és egy-egy 1985-ös, 1996-os és 2000-es szövegéből állított össze egy kötetet Végig a Corvinkán címmel. A szerző erősen csabai vonatkozá-sú munkáiból szemléző kiadvány teljesen más képet fest a városról, mint ahogy azt a kortárs irodalom-

ból – Grecsó Krisztiántól Szilasi Lász-lóig – azóta m e g s z o k -hattuk. Míg a Táncisko-lában, de a Szentek hárfájában is a Tótváros, illetve Ár-pádharagos „fedőnéven” futó me-gyeszékhely elátkozott és jelenték-telen településnek számít, Sarusi szeretettel beszél Csabáról, „a vi-lág legkedvesebb városá”-ról. Hol a szépirodalmi-fikciós, hol a hely-történeti-valóságábrázoló jelleg dominál. Részletes rajzot kapunk a városról (melynek Corvinka „csak” egy régi, s abban a formájában már nem is létező utcáját jelöli), lett lé-gyen szó a – belülről, az elbeszélő nézőpontjából rendkívül fontos-nak, izgalmasnak tűnő – mocsaras Pázsitról, vagy a Zsilipről, ahová a szegényebbek járnak „strandolni”. Érezhetően személyes hangvételű, önéletrajzi adalékokat tartalmazó írások ezek. A nyelvezet mindvé-gig redukált, élőbeszédszerű – tel-jesen jogosan, hiszen az elbeszélők és hőseik hétköznapi emberek. Az ő emlékeik, vágyaik, örömeik és képzeletük a főszereplő, meg per-sze maga a város. Mintha a törté-nelmet alulnézetből vizsgálnánk, mintha életmódtörténetről vagy oral historyról lenne szó. A Szü-lettem 1944-ben talán már a címé-vel is ezt idézi, amennyiben Cseh Tamásra és Bereményi Gézára (és a Születtem Magyarországon című dalra) utal, arra a duóra, amely a történelemről éppen így, alulnézetből, a hétköznapi ember perspektívájából és velejéig szub-jektíven beszélt. A Szegény ember az árokparton egy kommunista ember története, a Pázsit amo-lyan Négy évszak Sarusi módra. A Bözsike a zsilipen a női szépség elmúlásának fájdalmas rajza, a Viki néni a beteljesületlen, de örök szerelem már-már balladaszerű megfogalmazása. A Corvinka a legszemélyesebb szöveg, a magyar és román – tehát: kevert – identi-tású Sarusi családtörténete; míg a kötetet záró Csabai vastag már egy-általán nem szépirodalomként, in-

kább gasztro-, mezőgazdaság- és ipartörténetként olvastatja magát. Ha lehet ilyen sután reklámozni könyvet: a Békéscsabát kedvelő, jól ismerő olvasóknak feltétlenül ajánlanám! (Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház)

Paál Tamás: Boszorkányszél: novellák – Kisprózagyűjteménnyel jelentkezett a Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesháznál Paál Ta-más. Írásai történetcentrikusak, a rövidebb, 2-3 oldalas szövegekben is annyi minden megesik, mint másoknál egy hosszabb elbeszé-lésben. Régimódiak ezek az ado-mázó textusok, írásmódjukat és tematikájukat tekintve is. A hősök közt gyakran tűnik fel egy-egy pap, bíró, párttitkár, katona vagy városházi uraság, aki nyomban meseszerű kalandba keveredik. Olykor a stílus, olykor a beidézett műfaj teszi meseszerűvé a kispró-zákat, lásd többek közt a Jancsi és Juliska a mézeskalács házikóban, A nyíri bíró botja, Az Óriáscsecsemő, a Valahol harmonika szól… és az Ady és Illés próféta című írásokat. Fabulaszerű – állatszereplőket és tanulságot vonultat fel –, vagy rész-ben az, például a Pisztráng és leveli-béka vagy a Groschl atya csodaszere. Paál törekszik a szórakoztatásra, de általában nem ülnek a poénjai. Elragadja a sztorizás, nem dolgoz-za ki jól szerkezetileg és nyelvileg a szöveget, így pedig a poénok sem érik el a várt hatást. Beszélő neveket (Hering Franciska, Vitális András, stb.) is gyakran alkalmaz a szórakoztatás érdekében – ezek is inkább erőltetetteknek tűnnek. Kedvelt területe a magyar törté-nelem, a múltat akár rávetítve a jelenre – így kerülhet például egy novellába Ocskay és Hofi (Ocskay brigadéros utolsó csínytevése…). A múlt nála is, akár Sarusinál és Kővárynál, nem objektíve, nagy körvonalaiban és általánosságaival érdekes, hanem szereplői szubjek-tív nézőpontjából. Az élőbeszéd-szerű novellák hátterében többször felfedezhetjük Békéscsabát, vagy a város „vetélytársait”, Gyulát és Bé-kést. És ha már Békést említettem: nem értem, miért szerepel a Kis Magyar Műemlékkalauz és A ha-rangszó legyen a határ! című szöveg is a kötetben, amikor a kettő ugyan-

azt a történetet szinte ugyanoda ki-futva és ugyanolyan módon beszéli el. A Boszorkányszélben nem csak a régi idők, papok, boszorkányok, uralkodók, hanem a jelen valósága is megjelenik emblematikus alak-jaival, Győzikével, Csurkapistával. A költők, írók közül Adyt, József Attilát, Déry Tibort, Podmaniczky Szilárdot és Kukorelly Endrét idézi meg a könyv. Narrációját tekintve izgalmas lehetne az Együtt köny-nyebb (ahol egy telefonbe-szélgetésből csak az egyik felet halljuk), valamint az Elfújta a szél ( m e l y b e n egy nő egy szerkesztő-nek mondja telefonba vi-selt dolgait), de nyelvi-leg, strukturálisan és gondolatilag egyik sem eléggé mívesen, aprólé-kosan kidolgozott ahhoz, hogy va-lóban hatni tudjon. (Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház)

Kőváry E. Péter: Ütött az óránk. Regény – Az Ütött az óránk a „Drótostót-trilógia” befejező ré-sze. Az első két kötet, A szik virága és a Nem jön többé a drótostót a ’80-as években jött ki a Magvetőnél. Az Ütött az óránkat még ’89-ben fogadta el kiadásra a Szépirodal-mi, de pénz hiányában már nem tudta megjelentetni. Eddig tehát csak a regény alapjául szolgáló no-vellák láttak napvilágot, mégpedig a ’80-as, ’90-es években a Napóra, a Rónaszél, a Palócföld, a Forrás és a Népszabadság hasábjain (a kispró-zák jelen kötetben is olvashatóak, a regény után szerepelnek). A triló-gia befejező művére egészen idáig kellett várni – Kőváry, akárcsak A főorvos macskáját, magánkiadás-ban, a Magyar Akácnál jelentette meg. Az Ütött az óránk egyszerre család-, nevelődési, fejlődés-, em-lékezet- és identitásregény. Egy tizenéves fiú az elbeszélő-hős, aki „keverék”, magyar, tót és zsidó fel-menőkkel rendelkezik. A felser-dülés és a szexuális érés könyve is ez, és ha úgy tetszik, távolabbról művészregény, hiszen narráto-

ra egy, a pályán a kezdő lépéseit megtevő író. A József Attilától, a Fiatal évek indulójából vett mottó találó, pontos, hiszen éppen egy olyan társadalomról és egy olyan főhősről van szó, amely és aki a szenvedést már megtapasztalta, és szeretne végre boldogulni. Az el-beszélő ide-oda ugrál az idősíkok között, a történetet hol egy anek-dota, hol – gyakrabban – egy asszo-ciáció írja tovább. Az alkotó végig játszik az önéletrajziassággal, a szerző és az elbeszélő egymáshoz közelítésével. Kőváry nevű alakot is szerepeltet; de a nevekről folyton kiderül, hogy nem állandóak, nem identifikálnak, csak ellepleznek valamit, például a másik, „eredeti” nevet. A két Kőváry-könyv közül mindenképpen ez a jobb – bár a nyelvhasználat itt is lehetne kifi-nomultabb, s helyesírási hibából is lehetne kevesebb (igaz, messze nincs annyi, mint A főorvosban). Az Ütött az óránk egy újabb békés-csabai várostörténet, amely felidé-zi Tar Sándor halhatatlan művét, A mi utcánkat és Sarusi Mihály A csabai Szajnán című könyvét is. Akár Sarusinál vagy Paálnál, a tör-ténelmet alulnézetből, kisvárosi, szubjektív perspek-tívából láthatjuk. Jó, hogy a főhős külső nézőpontból is bemutatásra ke-rül – így egészen más információkat is megtudhatunk róla, mint „önarc-képéből”. A könyv alaptapasztala-ta, hogy „semmi sincs úgy, ahogy van”, „illetve min-den máshogy van”, mint ahogy el-sőre látszik. Kőváry kötete valódi fejlődésregény, zárlatában a főhős annyi-annyi szenvedés után felül-emelkedik a kudarcokon. (Magán-kiadás, Magyar Akác)

Kőváry E. Péter: A főorvos macskája – A ’80-as években fo-lyóiratokban, a Forrásban, az Új Aurórában megjelent elbeszélé-seit gyűjtötte össze új kötetében Kőváry E. Péter. A 6 szöveg a Magyar Akácnál, szerzői ma-gánkiadásban jelent meg. Azért hangsúlyozom ezt, mert nem le-

Fig

yelő

Fig

yelő

122

dar

vasi F

eren

c –

Kis

s lás

zló

123

(E

ger,

1953

) – B

udap

est

an

Tall

isTv

án

het szó nélkül elmenni a könyv igénytelen kivitelezése mellett. Az még a kisebb dolog, hogy a színes, bulvárlapokba illő illusztrációk mennyire nem illenek egy szép-irodalmi kiadványhoz. Sokkal bosszantóbb a tengernyi helyes-írási hiba, ami rendkívüli mó-don zavarja a folyamatos olvasást. A kötetkoncepció viszont rendben van, egymással párbeszédbe lépő írásokból áll A főorvos macskája. Móricz hatása erőteljesen érződik a szövegeken. Az állandó jelleggel mulatozó, uram-bátyám világban élő urak, akik korlátlan hatalom-mal rendelkeznek környezetük felett, korruptak, többek között az Úri muri és a Rokonok figu-ráit idézik fel. Kővárynál bárki – a legtisztább lélekkel induló ember is – megvesztegethető; az elbeszé-lő nem hagy illúziót afelől, hogy az általa bemutatott világ a velejé-ig romlott. A szexualitás is fontos szerepet kap – mivel véglényekkel

van dolgunk, egészen közönségesen. Sajnos Kőváry is gyakran használ beszélő ne-veket (a legrosszabb ezek közül, olyany-nyira direkt: Góleáth Dávid), egy-egy típus-sá silányítva figuráit. A kötetet A zsabai láma című antiutopisztikus példázat nyitja, amely egy naturalista leírásokban bő-velkedő, az emberi primitívséget részletgazdagon bemutató mű. A Padlásszoba ismét egy példázat, mégpedig arról, hogy az igazság zavaró, nincs szüksége rá senkinek sem. Szerbantal Mihály (ismét egy szörnyű beszélő név!) egy eltűnt szökőkút után nyomoz, sok em-bert meghallgatva, akiknek a vála-szain át közvetve az bizonyosodik be, hogy ahányan vagyunk, annyi-képpen látjuk vagy akarjuk látni a valóságot. Az Ásatásban Attila sír-

ját keresik, miközben a szöveg játékba hozza Arany János A hamis tanú című balladáját is. A telefonrongáló „egy porfészek” és egy párkapcsolat lehangoló rajza. A Lebbencs (ez az egy szöveg jelent meg később: 2005-ben, a Népszabadságban) és az Idegosztály Gogol

A revizorját idézi meg. Előbbiben egy felmérő érkezik a statisztikai hivataltól, hogy mélyinterjút ké-szítsen a vidéki lakókkal; utóbbi-ban egy ellenőr jön az idegkliniká-ra, megvizsgálni annak működését – mindkét esetben korrumpálás a végeredmény. Hogy tényleg sem-milyen illúziónk ne legyen, a kötet utolsó szövegében, az Idegosztály-ban az egyetemen frissen végzett fiút is bedarálja a rémes kórházi rendszer. (Magánkiadás, Magyar Akác)

Kritika helyett kockázatos a méltatás, hiszen gyanússá válha-tunk, hogy mindössze elfogult-ságaink kertjében barangolunk. Csakhogy ezt a triumvirátust nem lehet nem kedvelni, bár kétségtelen tény, egyikük adott okot a másik kettőnek a könyvkészítő munká-ra. Kiss Bis (ahogy a szakmában ismerik) Kiss György ugyanis nem egyszerűen festő, szobrász, vagy érmész, hanem egy munkás ember. Akkor is dolgozik, ha nem csinál semmit. Merthogy olyan földközeli kétkezi, akinek minden elképzelé-se, mondata, mozdulata a terem-tést idézi, tehát minden cselekede-te olyan teljességigényű, amelyben nem szálazható szét a létezés és a kifejezés szándéka. Kiss György világai sokféleségükben egynemű-ek, a személyiség által teremtődő egység részei, ilyenképpen még az is teljesen érdektelen, hogy milyen műfajban fogalmazza meg önma-gát (a világot, a világát, világait) a Mester.

Tehát született egy könyv, egy képzőművészeti album, amelyet azzal is teljes egészében meg lehe-tett volna tölteni, hogy Kiss Gyu-ri, későbbiekben és hivatalosan Kiss György, hogyan növesztett ilyen szekérderéknyi szakállt, s milyen tökéletes is az aránya en-nek a bozontnak a boltozatos tar koponya és az egész remekbe sza-bott zömök test arányához képest. A szélesebb közönség okkal iga-zolhatná, hogy a művész úr úgy néz ki, „mint egy művész”, ilyen értelemben is azonos önmagával és a külsőségekben tetten érhető elvárásokkal. Csakhogy a Mester

ebben a könyvben megszólal, beszélget a kötetet szerkesztő Krasznahorkai Gézával, és a könyv születése közben nyilván többször szót váltott az általa választott könyvtervező grafi-kussal: a plakátember Áren-dás Józseffel is, aki a kedvéért lemászott a falról. (Színházi plakátjainak végtelen sorát nem először szakítva meg a Gutenberg galaxis gyarapítá-sára. Már csak hab a tortán, hogy a könyv főhőse minket is megszólít, előbb szelleme-sen válogatott és szerkesztett, másoktól kicsiholt róla szóló szövegeivel, személyes családi fotográfiáival, utóbb rendkí-vül mértéktartóan fényképe-zett és tapintatosan illesztett alkotásait bemutató fotóival, amelyből azonnal kitűnhet, hogy Kiss György festőnek indult, szobrászként a kisplasztikákban és köztereken is megmutatta magát, hogy aztán éremművészetének mintázott és vert változataival va-rázsoljon el. És már itt is vagyunk a legnagyobb csapdánál: a sokol-dalúság, mint erény, esetleg mint kockázat kérdésénél. Persze nem egyedülálló dolog a művészettör-ténetben az ilyen termékeny sokfé-leség. Leonardo technikai zsenije, vagy a Michelangelo által művelt szobrászat és festészet, hogy költé-szetéről ne is beszéljünk – eléggé közismert. Ám még a mai agyon-szakosodott világban is, a közvet-len elődök, mesterek, pályatársak körében is jócskán akadtak reme-kül akvarellező, rajzoló, író szob-rászok, akik kedvük és indulataik

szerint cserélnek jelmezt szerepválasztásaikhoz. Borsos Miklós grafikái, muzsi-kus hajlama és emlékező prózája, Somogyi József lenyűgöző mo-numentális krétarajzai, Ferenczi Béni, vagy Marton László akva-relljei – csak úgy találomra – iga-zán említésre méltók. Pályája ala-kulásának szemszögéből azonban még az is csak életrajzi adalék Kiss György esetében, hogy elsőre nem vették föl a Képzőművészeti Főis-kolára. A gyulai rajzkörben ugyan-is akkoriban nem volt aktrajzolás, és a felvételin kellett tapasztalnia tapasztalatlanságát, miközben az is elképzelhető, hogy (kimondva-kimondatlan) származásából fa-kadó hátrányai is visszafoghatták az induláskor. Mindenesetre már

ANTALL IST VÁN

Világok világaKiss György mindenművész könyve

Kiss György, Budapest, 2010.

Eyoyo munkacímmel iphone alkalmazás felhasználófelületének tervezése.Megrendelő: BOGG

124

an

Tall

isTv

án

125

an

Tall

isTv

án

az is sokat mutat habitusából, hogy a fővárosba kerülve, a minden esti szervezett rajzolások mellett kő-faragónak tanult, ebben örökké az anyaggal közvetlenül birkózó, elsősorban alkalmazott műfaj-ban is próbára téve önmagát. Egy majdani festő, aki farag és ebből még szakmunkás bizonyítványt is szerez. Megátalkodottan, vallásos elmélyültséggel kell hinnie annak a munkában, aki nemcsak a kéz-zel, de a szellemmel fogható ered-ményben látja önnön jövőjét. Utó-lag is bennünk élhet a sejtés, hogy nem is stúdiumaiba szerettek bele tanárai, hanem ebbe a mentalitás-ba, amely már ekkor több volt, mint ígéret. Persze ettől még maradha-tott volna ecsettel, vászonnal, szín-nel bíbelődő ember, túllépve ezen a vágyott felsőoktatási intézmény-hez vezető lépcsőfokon, csakhogy az egész kötet, annak valamennyi munkája azt bizonyítja, hogy Kiss György szakmai szemlélete már a kezdetektől szerves egész, s a térbeli gondolkodás éppúgy meg-fogalmazódik korai táblaképein, ahogy festői elemeket és kompo-zíciós kihívásokat ismerhetünk föl akár körömnyi vert érmeinek mik-rovilágában is. S ha ez kevés lenne, akkor festészetének anyagkezelése, a képi építkezés érzelmi telítettsé-ge, színeinek különös mélysége, a rusztikum festékrétegekben mutat-kozó vaskossága olyan hiteles alap-magatartás, amely azonos igénnyel és színvonalon jelenik meg közté-ren, kisplasztikában, dombormű-vein, érmein. A könyv és annak szerkesztője, Krasznahorkai Géza ennek ellenére, vagy éppen ezért a nehezebb utat választotta. Nem egy átfogó tanulmánnyal, egy ci-zellált esszével összegzi a pályát, a magasabb stíllel egy kissé távol is tartva tőlünk a személyes történe-tet, a művek elemzését és az alko-tás-lélektani folyamatokat, hanem inkább a művész által összegyűj-tött kazalnyi különböző műfajú kéziratból, hihetetlen aprómunká-val teremtett valami új minőségű egészet, megkoronázva mindezt egy életút interjúval. Így persze külön kihívás volt a munkákat be-mutató képek illusztratív kezelése, illetve a reprodukciók sora, amely sajátos logikát követve, egy soro-zatként, következetesen a sík felől

tart a plaszticitás felé. A könyv történeteiből is kitűnik, hogy Kiss György az a társasági lény, akinek a műteremben való munka éppen úgy egyszemélyes és magányos közdelem, de aki a főiskolai nyá-ri telepek emlékezetes bandázása, mesterekkel való szabadabb be-szélgetések óta mindig igényelte közösséget, az érzelmi kötődést és az együttgondolkodás, a napi beszélgetések termékeny közegét. Mivel azonban minden munkájá-ban ott működik a természetelvű absztrakciónak az a tömören és tömbökben fogalmazó, a szerke-zetre figyelő, belülről építkező ma-gatartása, arról szó sem lehet, hogy a verbalitás, vagy a könnyű ötletek intellektuális habosítása, a pózok vagy az üres gesztusok, esetleg a mutatványszámba menő manipu-lációk helyettesíthessék a műveket. Ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy figurális, vagy nonfigurális a képi vagy térbeli elgondolás. Kiss György nyírbátori Bethlen-szobra – minden karakterszerű pontossá-ga ellenére – éppen annyira monu-mentális jel, mint gyulai ötvenhatos emlékművének köztéri szimboli-kája, kisplasztikáinak alakjai, vagy bronzérmeinek kubusai. A tradíció és a modernitás nem stiláris kérdés nála, nem külsőség, hanem intel-lektuálisan megélt folyamat, amely a feladatból bontja ki a lényeget, tehát a hagyomány és korszerűség nem ellentmondás, hanem egység. Az anyag is dolgozik, felel az őt ala-kító embernek, nemcsak a művész szándékai formálják a történetet. Történetet? Igen, Kiss György nem retten az irodalmiasság, az elbeszélés, a képzőművészet esz-tétikai szabályain kívüli motívu-maitól. Csakhogy ez művein soha nem didaktikus és könnyen tetten érhető külső narratíva. Ez a „szol-gáló”: történelmi, vagy szakrális munkáinál is minden esetben – a már emlegetett erőteljes lényeglá-tás, tömörítés által – szimbolikus-sá, áttételessé válik, a képzelet által formált térben történik, amely a maga természetes módján min-den kétséget kizáróan a művészet világa. Ez a puritanizmusában, expresszív drámaiságában is érzé-keny és finom rendszer ismeri és használja, megteremti a hiányt. A kihagyásos módszer látásmódja

legerőteljesebben festményein ér-hető tetten. Ha elszakadunk attól a nagyon is kézenfekvő értelmezé-si módszertől, hogy a Sopron kör-nyéki kőbányák szikláiban keres-sük e látásmód mozgató élményét, gyökerét, akkor a terek fülsiketítő csendje fog meg legerőteljesebben. A létező figurák távolléte, hiánya. Ez a különös látásmód áthatja plasztikáit is, még olyan estben is jelenvaló, amikor megjelenik a figura. Egy sajátos térbe való ke-rülése, egyedülvalósága, befelé for-dulása, mozdulata emeli át ebbe a kihagyásos világba alakjait. És ez már több mint módszer, ez egy sajtos, egyedi szemlélet, megszóla-lási mód. Pedig kétsége sincs Kiss Györgynek, hogy munkájára szük-ség van, ezeket teremtő folyamatát éppen annyira mozgatja a belső alkotói kényszer, mint a társadal-mi elvárás. Ilyen értelemben nem-csak művész, de bevallottan, tuda-tos vállalásként mester is ő. A szó legklasszikusabb értelmében, ha úgy tetszik a költő szerepében. Aki mindig csak önmagát tudja mon-dani és ezáltal az egyetemeset.

Mindez pedig minden külö-nösebb erőfeszítés nélkül, kellő türelemmel, szemlélődő érdeklő-déssel alámerülve a Kiss György által teremtett „világokba” a könyv egészéből sugárzik. A kötődés és a kapcsolódás a természetes és ter-mékeny alapmagatartás ebben az életműben, az öröklött és kimű-velt igényességgel együtt. Mond-hatnánk, hogy a képzőművészeti album ugyanúgy Gyulán fogant, ahogyan ez az emberi, művészi pálya is. Ám Kiss György a szé-kesfővárosba utazott megszületni, mégis minden élménye, gyermek-kori gyökere, művészi mintája ehhez a kisvároshoz köti, olyan nevezetessége ő ennek a közegnek, mint a százéves cukrászda, a vár, a tó, vagy a harangszó. És ahogyan ez az otthonosság soha nem fullad provincializmusba úgy kell nagy-vonalúnak európai rangúnak elfo-gadnunk ezt az albumot. Közben persze töprenghetünk azon, hogy a borító betűmérete, és az ott hasz-nált plasztika finom festőisége elég jellegzetessé, erőteljessé válik a mély tónusú borító közepén. Hogy a szobrászjegy textúrává alakítása a belívek nyitása és zárásaként nem

teszi-e túl komorrá mindazt, amit emelkedettnek szántunk. Hogy erősítette volna-e a kötet képi vi-lágát, ha egy-egy színes, vagy mo-numentális munka a mai divat és elvárás szerint kifut a képes oldal széléig. S elmélkedhetnénk azon is, hogy Kranszahorkai Géza ki-

csiholhatott volna egy átfogó esz-szét vagy tanulmányt (önmagából vagy egy művészettörténészből) a kötet kedvéért. Ezek a felveté-sek azonban nem haladják meg a „mi lett volna, ha” sehová sem vezető fanyalgását. Ez a könyv, ez az album így teljes, így érvényes,

így harmonikus egész. Ahogy a szerkesztő, a könyvtervező egyedi, különleges, de mindig háttérben maradó munkájához hasonlóan a Dürer nyomda pontos és rendkívül magas színvonalú teljesítménye is az életművet szolgálja, ezt a kifi-nomult tartózkodást vállalja.

Story Draw Iphone alkalmazás felhasználófelületének tervezése (UI).Megrendelő: BOGG

126

Az előző számunk tartalmából

Csehy Zoltán, Géczi János, Zalán Tibor, Hodossy Gyula, Ungvári László Zsolt, Győri László, Poós Zoltán, Lackfi Já-nos versei

Miklya Luzsányi Mónika, Benedek Szabolcs, Potozky László prózája

Tanulmányok a dilettáns és az erotikus irodalomról, Lukoviczky Endre művészetéről, a Godot-ra várva angol változatáról

A Gyulai Várszínház és a Békés Megyei Jókai Színház elmúlt és jelenlegi évadáról

Kritikák Csehy Zoltán, Háy János, Győri László, Esterházy Péter, Poós Zoltán, Füzi László, Zalán Tibor kötetéről

IRODALMI, MűVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT

Megjelenik kéthavonta. Kiadja a Békés Megyei Jókai SzínházFelelős kiadó: Fekete Péter igazgató. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Andrássy u. 3.

Telefon: 66/519-558, Fax: 66/519-560, E-mail: barkaszerk@barkaonline.hu; Internet: http://www.barkaonline.huSzerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 14.00–16.00 óráig.

A lapot tervezte: Lonovics László

HU ISSN 1217 3053

Nyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., BékéscsabaMegrendelhető a szerkesztőségben. Előfizetési díj: 1 évre 2400 Ft.

Terjeszti a LAPKER Rt.

,,Meg nem rendelt” kéziratot csak nyomtatott formában, postai úton áll módunkban fogadni. Kéziratokat nem őrzünk meg, de minden, felbélyegzett válaszborítékkal ellátott küldeményt megválaszolunk.