Eszterházy Károly Fıiskola

Neveléstudományi Tanszék

Szakdolgozat

Viselkedészavarok és értékrendváltozás

korunk társadalmában, különös tekintettel a média hatásaira

Konzulens: Készítette:

Dr. Bodosi Béla Kéri Ferenc

fıiskolai docens pedagógia szakos hallgató

Eger

2009

0 0

Tartalomjegyzék

1. Problémafelvetés......................................................................................................1 2. Értékek, értékrendek...............................................................................................2 3. Viselkedészavarok....................................................................................................3

3.1 Az agresszió ........................................................................................................4 4. A média születése .....................................................................................................5

4.1 A könyvnyomtatás kezdetétıl Marconi-ig.........................................................5 4.2 A televízió megszületése .....................................................................................6 4.3 A számítógép története.......................................................................................8 4.4 Az Internet kialakulása....................................................................................10 4.5 A mobiltávközlés története...............................................................................11

5. A média ..................................................................................................................13 5.1 A média szocializációs szerepe .........................................................................13 5.2 Televízió............................................................................................................14 5.3 A televízió modellképzı szerepe.......................................................................15 5.4 Valóság és fikció a képernyın..........................................................................17 5.5 A szenzációhajhász televízió ............................................................................19 5.6 A televízió és a reklámok..................................................................................20 5.7 A televízió és az erkölcs....................................................................................22 5.8 Agresszió és erıszak a képernyın ...................................................................22

6. Számítógép és Internet ..........................................................................................26 6.1 Agresszió és erıszak a számítógépes játékokban............................................27 6.2 A számítógép és a társas kapcsolatok..............................................................30 6.3 Az Internet és a szabadság...............................................................................32 6.4 Szexualitás a világhálón...................................................................................32

7. Mobiltelefon és egyéb mobil eszközök ..................................................................34 7.1 Telefon az iskolában.........................................................................................35 7.2 Zenehallgatás ...................................................................................................35 7.3 A mindig kéznél lévı kamera...........................................................................36

8. Kérdıíves kutatás ..................................................................................................37 8.1 Hány darab televízió készülék van az otthonotokban? ..................................37 8.2 Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni? .......................................................38 8.3 Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt?.........................................................39 8.4 Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül? ...............39 8.5 A szüleid sokat néznek TV-t?...........................................................................40 8.6 Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV? ..................41 8.7 A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s

melyiket nem? ................................................................................................42 8.8 A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika

figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél? ....42 8.9 Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban

látható filmek, mősorok? ...............................................................................43 8.10 Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?......44 8.11 Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni

naponta a televízióban? .................................................................................44

8.12 Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj? ..............................45 8.13 Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit

vásárolsz? .......................................................................................................46 8.14 Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni? ................46 8.15 Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból.....................................................48 8.16 Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl. ..............................................................49 8.17 Van otthon Interneted?..................................................................................49 8.18 Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)? 50 8.19 Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?......................................51 8.20 Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs

szoftvereket használni? ..................................................................................51 8.21 Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával? .....52 8.22 Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani?............................52 8.23 Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire? .......................53 8.24 Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen,

miért? .............................................................................................................54 8.25 Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?.................................55 8.26 Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól,

hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?.............................................................................................56

8.27 Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?..........................................................56 8.28 Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál? ...............................57 8.29 Sorold fel, milyen hobbijaid vannak? ...........................................................58 8.30 Általában elfogadod a felnıttek véleményét? ...............................................59

9. Összegzés................................................................................................................59 10. Javaslatok ............................................................................................................60 11. Felhasznált irodalom ...........................................................................................63 12. Mellékletek...........................................................................................................66

1. Problémafelvetés

Bár közhelyszerően hangzik, mégis igaz, hogy napjainkban a média egyre jobban

áthatja életünket. Jelen van a lakásunkban, jelen van a munkahelyünkön, jelen van

gyermekeink iskoláiban, sıt, már utazás közben is találkozhatunk vele.

Ezen találkozások közben egyre gyakrabban hallhatunk, olvashatunk azokról az

esetekrıl, melyek a gyermekek, iskolába járó fiatalok erıszakos cselekedeteirıl szólnak.

Leggyakrabban valamilyen rongálásról, esetenként egymás közötti verekedésrıl szólnak

a hírek, de egyre sőrőbben fordulnak elı olyan esetek, amikor az agresszió a pedagógus

ellen irányul.

Ezek jellemzıen még egyedi, elszigetelt esetek, de köszönhetıen a televízió és egyéb

médiumok híradásainak, valamint az azon keresztül bemutatott tanári

eszköztelenségnek, várható, hogy az ezekhez hasonló esetek száma emelkedni fog.

Ugyanakkor szembetőnı, hogy ezen deviáns viselkedéseket súlyos értékrend

módosulások is kísérik. A hagyományos értékrend, mely olyan fogalmakat hordoz

magában, mint tisztelet, becsület, vagy akár a munka, kezdenek elveszni, s helyükbe

egy új, a média hatásait erıteljesen magába fogadó értelmezés lép.

Szakdolgozatom témájául azért ezt a területet választottam, mert érdeklıdéssel fordulok

felé, érdekelnek a miértek és a hogyanok, és szeretném több szemszögbıl is

megvizsgálni ezen viselkedészavarok és értékrend változások okait. Elméletem szerint

közvetett formában a média (elsısorban a televízió, és az internet) is felelıssé tehetı,

amiért egyre vadabbak, erıszakosabbak a diákok. A mindennapi híradások, melyek

katasztrófákról, gyilkosságokról, halottakról szólnak, egyre magasabbra emelik nem

csak a felnıttek, de az ebbıl a szempontból még inkább veszélyeztetett gyermekek

ingerküszöbét, így az érzéketlenebbé válás gyakorlatilag elkerülhetetlen társadalmi

folyamat.

Szakdolgozatomban tehát arra keresem a választ, hogy van e összefüggés napjainkban a

fiatalok viselkedészavarai és értékrend változása, valamint a média között.

2. Értékek, értékrendek

Az értékek és értékrendek definiálása igen nehéz feladat, mivel ezek tartalma és

megítélése koronként változik, sıt társadalom specifikus, hiszen más értékek fontosak

például valamely európai és más értékek fontosak egy ázsiai társadalomban. Általában

minden társadalom rendelkezik írott és nem írott normákkal, melyek betartása az egyén

felelısségén múlik a társadalom iránt, így mondhatjuk, hogy maguk az értékek

határozzák meg a társadalmat.

Nehéz az értékek meghatározása azért is, mert kérdéseinkre nem kapunk egyértelmő,

pontos és objektív válaszokat. Az értékek meghatározása egyénenként is változó, hiszen

ami nekem fontos, mondhatni értékes (eszme, fogalom, esetleg tárgy), nem biztos, hogy

másnak is annyira fontos. Az én szememben nem elfogadható, azaz az én

értékrendembe nem illeszkedı, ha valaki az olvasást unalmas, haszontalan

tevékenységnek tartja, így a kikapcsolódásnak, tájékozódásnak, tanulásnak eme remek

formáját és eszközét magától messzire hajítja, másnak viszont ez teljesen természetes.

Hozzáteszem, hogy társadalmunk jövıje szempontjából fontos lenne az olvasást

népszerősíteni, elfogadtatni, visszavezetni az embereket a (nem virtuális) betők

világába. Az utóbbi évek kompetencia mérései azt mutatják, hogy a tanulók

szövegértési képességei romlanak, ami ha nem áll meg, s fordul meg ellenkezı irányba,

egy mőveletlen, olvasni és értelmezni nem tudó társadalmat fog eredményezni.

Az emberi társadalmakat az idık kezdete óta foglalkoztatja az értékrendek

meghatározásának kérdése. Az ezeken való elmélkedéssel a filozófusok és rajtuk

keresztül a különbözı filozófiai irányzatok foglalkoztak, melyek mind viselkedési, mind

életvezetési ideákkal igyekeztek segíteni a társadalom mőködését. Általában

körülírható fogalmi meghatározással kellene rendelkezni egy adott társadalomnak az

értékeirıl, hiszen a társadalom életét, berendezkedését, normáit csak ezek segítségével

lehetne leírni, irányítani és a társadalmat mőködtetni. Általában nem rendelkeznek

szigorú kritériummal azok a fogalmak, mint jó és rossz, helyes és helytelen, így

gyakorlatilag az egyénre van bízva ezek megítélése, mely fogalmi értelmezések

szabályozása és közös nevezıre hozása az államilag irányított oktatás-nevelés feladata.

Sok esetben a konkrét szituációtól függı értelmezés határozza meg jelentésük tartalmát.

Az értékeket differenciált felosztásban is lehet értelmezni, s ekkor már könnyebb egy-

egy területét meghatározni, bár hozzáteszem, hogy konkrét értelmezést ekkor is nehéz

találni. Nicolai Hartmann, német filozófus, hatos felosztást alkalmazott: javakhoz

főzıdı értékek, élvezetértékek, vitális értékek, erkölcsi értékek, esztétikai értékek, és

ismeretértékek. Véleményem szerint korunk társadalmában a kívánatos erkölcsi értékek

minél szélesebb körben történı megismertetésére kellene hangsúly fektetni.

Bábosik Zoltán a gyakorlatban is létezı értékrendek politikai alapú tagolását sorolja fel.

E szerint a mai társadalomban jelen vannak a konzervatív-keresztény, a liberális és a

szocialista értékrendek. Ezek azonban többet jelentenek, mint egyszerő politikai-

ideológiai értékrendek, hiszen az ahhoz kapcsolódó erkölcsi, életvezetési normák

beépülnek az egyén személyiségébe, és ezek jellegzetes mentalitást eredményeznek,

hozzá kapcsolódó konkrét személyiségjegyekkel, jellemzı értékítéletekkel.

Gyakran hallani manapság, hogy társadalmunk súlyos erkölcsi válságban van, mely

együtt jár egyfajta értékválsággal is, melynek oka lehet, hogy napjaink társadalmában az

értékrendszerek és értékrendek komoly átrendezıdésen mennek át. Az értékrendek

csúcsán napjainkban egyértelmően az anyagi értékek állnak, melyekhez szélsıséges

egoizmus, és az erkölcsi elvek teljes hiánya párosul. Sajnos ezen társadalmilag káros

értékrendek enyhítésében a média, mely hatalmas potenciállal rendelkezik e területen,

egyelıre semmilyen szerepet nem vállal, sıt, még erısíti is az efelé történı törekvések

társadalmi elfogadását.

3. Viselkedészavarok

A viselkedészavart, mint fogalmat több, egymástól eltérı jelentéssel lehet definiálni, így

jelenthet alkalmazkodási nehézséget, beilleszkedési zavart, magatartási

rendellenességet, nehezen nevelhetıséget, inadaptált magatartást. Általános értelmezés

szerint azokat a viselkedésbeli eltéréseket jelenti, melyek valamilyen módon eltérnek a

hagyományos, társadalmilag normaként elfogadott viselkedési formáktól és esetlegesen

másokat alapvetı jogaikban korlátoz. A következıkben elsısorban az agresszióval, mint

a viselkedészavarok egyik formájával kívánok foglalkozni, mivel a média, általam

negatívnak vélt hatásainak ez a legfıbb következménye.

3.1 Az agresszió

Az agresszió olyan viselkedésforma, melynek célja a másoknak való sérelem és

erıszakkal párosulva általában fizikai) kár okozása, amely mögött többnyire szándékos

motiváció áll, és amely valamilyen interaktív válaszként materializálódik az emberek

közti kommunikáció során.

Gyermekkorban még nem beszélhetünk minden egyes erıszakosabb, durvább esemény,

játék során kifejezetten agresszióról, hiszen a gyermek kisebb korában tetteinek

következményeit életkora miatt sokszor nem ismeri. Igazán akkor beszélhetünk

agresszív cselekedetrıl, amikor a gyermek már megérti agresszív viselkedésének ártó

jellegét, azt, hogy ilyen viselkedésével árthat másoknak. Az agresszió két formáját

különböztethetjük meg, az instrumentális agressziót, amikor is az agresszív cselekmény

valamilyen áhított tárgy, eszköz megszerzésére irányul, és az ellenséges, vagy

személyre irányuló agressziót, amikor az agresszív tett személy, vagy személyek

csoportja ellen történik.

Az ilyen agresszív cselekedetek megítélése az adott kor és társadalom kultúrájának

függvényében változó, mivel az egyes kultúrák más és más szinten fogalmazzák meg az

agresszív viselkedés határait, és eltérıen vélekednek arról, hogy mit tartanak

agressziónak. Az emberölésnek is voltak még a múlt század elején is elfogadott

változatai, elég, ha csak a becsületsértés miatti párbajokra gondolunk.

Az agresszió kialakulásának eredete megosztja a szakembereket, mivel az egyik tábor

szerint ez velünk született, természetes emberi jellemzı, míg a másik tábor szerint a

környezeti hatások és a tanult viselkedésminták a felelısek kialakulásáért. Ez utóbbi

esethez tartoznak a média által gyakorolt negatív hatások is.

Freud úgy gondolta, hogy ha az emberek magukba fojtják, halmozzák belsı

feszültségüket, és nem tudják agressziójukat kifejezni, akkor a negatív impulzusok

felhalmozódnak, majd ezen elfojtott indulatok hirtelen a felszínre törnek súlyos erıszak,

vagy elmebetegség formájában. Az elvégzett kísérletek nem támasztották alá ezt az

elméletet, így nincs rá egyértelmő bizonyíték, hogy az agresszió belsı késztetésbıl

származik, valamint azt, hogy az agresszív cselekedetek látványa egyfajta belsı

katarzishoz, beteljesüléshez vezetne.

Emellett arra sincs bizonyíték, hogy az agresszió csökkenti a belsı feszültségeket,

indulatokat. Ezen tapasztalatok fényében kijelenthetı, hogy bár az agresszív

viselkedések eredete igen összetett, és valószínősíthetıen biológiai alapja is van,

többnyire a látott, tanult dolgok befolyásolják nagyságát, késztetését. Fontos az a

megállapítás is, hogy az agresszió kiélése semmiképpen nem vezet az agresszív szándék

csökkenéséhez, ellenkezıleg, növeli azt.

4. A média születése

4.1 A könyvnyomtatás kezdetétıl Marconi-ig

A „média” latin eredető szó, a „médium” szó többes számú alakja, melynek eredeti

jelentése: „ közép”. Általánosan elterjedt jelentése: közvetítı, hordozó.

A média létrejötte nem köthetı egyetlen dátumhoz, mint a világtörténelem oly sok

felfedezése, találmánya, vagy történelmi eseménye. Mégis, van egy olyan fordulópont,

mely meghatározta a az emberek közötti kommunikáció és információ széles körben

történı terjedését, ez pedig a 15. század, amikor is Johannes Guttenberg feltalálta a

könyvnyomtatást. Már az 1430-as években kísérletezett a nyomtatással, de elsı

nyomtatványai csak az 1440-es évekbıl maradtak fent. Guttenberg fı mőve a gazdagon

díszített 42 soros Biblia, mely 1452. szeptember 30-án készült el, és amelybıl mintegy

180 példányt nyomtatott.

A könyvnyomtatás segítségével lehetıvé vált, hogy az addig drága és ez által csak a

gazdagabb réteg számára elérhetı olvasmányok szélesebb körben terjeszthetık, az

alsóbb rétegek számára is megfizethetıbbek legyenek. Ennek köszönhetıen a hírek

terjedése is a korábbinál jóval nagyobb sebességgel történt.

Az elsı újságok még kéziratos formában jelentek meg, ilyen volt a News Letters, mely

Angliában a 13. században jelent meg. Ezeket vidéki nemesek rendelték meg, hogy az

udvari életrıl tájékozódjanak 1275-ben királyi rendelet tiltotta meg, hogy ezekben

hamis hírek lássanak napvilágot.. A gutenbergi fordulat után megjelentek az egyleveles

nyomtatványok, az úgynevezett újságlevelek. Ezek Németországban a Neue Zeitung

nevet kapták és korabeli eseményekrıl számoltak be, megjelenésük rendszertelen volt.

Az elsı rendszeresen megjelenı sajtótermékek a 1609-ben megjelent Aviso és Relatio

voltak, melyeket a helyi postajáratok terjesztettek, s melyek hetente jelentek meg. Ezek

a sajtótermékek, köszönhetıen a nyomtatásban rejlı lehetıségekben, már szélesebb

körben terjesztették a híreket, így a mai média fogalmának többé-kevésbé megfeleltek.

Ám ezekben még nem voltak a hírek mellett sem kommentárok, sem vélemények, csak

és kizárólag a tényszerő tájékoztatás volt a feladata. 1634-ben Magyarországon is

megjelenik az elsı magyar újságlevél, amelyet Brewer Lırinc lıcsei nyomdász adott ki.

A magyar nyelvő sajtó kezdete II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához köthetı. 1705-

ben jelent meg a Mercurius Hungaricus, mely latin és magyar nyelvő röpiratokat,

kiáltványokat tartalmazott.

A 17-18. században a sajtótermékek már levetkızik az egyszerő tényközlı formát, és

erısen moralizáló hatást fejtenek ki. Ekkoriban a polgárság megerısödik, és a fennálló

intézményrendszerek elleni szembenállásának legjellemzıb eszközévé a sajtó lép elı.

Megjelennek a morális hetilapok, melyek beszámolnak az új polgári szokásokról, és

terjesztik a haladó gondolatokat a polgárság körében, ehhez eleven irodalmi stílust,

szatírát és gúnyt használnak.

A 19. században a társadalmi feszültségek az egész Európán átszáguldó polgári

forradalmak miatt a sajtó erıs uralkodói ellenırzés és cenzúra alá kerül, szigorú

sajtórendszabályokat hoztak. Sok újságírót, szerkesztıt eltávolítanak a lapoktól, sokakat

közülük kényszerítenek. 1851-ben kimondtatik a sajtószabadság, de bevezetik a

megintési rendszert, melynek lényege, hogy a cenzúrát ugyan eltörlik, ám minden lap

betiltható, ha az a hatóságoknak nem tetszik.

A 19. század közepén és végén két nagyszerő találmány volt erıteljes hatással a sajtó

fejlıdésére. Az elsı Samuel Morse nevéhez főzıdik, aki elıbb 1832-ben feltalálja a róla

elnevezett távíró ABC-t, majd 12 évvel késıbb feladja az elsı táviratot. A másik nagy

jelentıségő találmány a telefon volt, melyet Alexander Graham Bell szabadalmaztatott.

A 20. század legelején egy nagyobb földrajzi távolságokat legyızni képes találmány

jelent meg. Guglielmo Marconi találmánya, a szikratávíró többek között az óceánok

közötti hírek továbbítását segítette elı.

Most, hogy megjelentek a távközlés elsı elektromos eszközei, nem kell sokáig várni,

hogy pár évtizeddel késıbb megjelenjen az az eszköz, mely valódi forradalmat jelent a

tömegkommunikációban…

4.2 A televízió megszületése

A 20. század minden kétséget kizárólag egyik legnagyobb hatású találmánya a képet és

hangot otthonunkba elhozó televízió.

A televízió elméletének megszületése 1883-ra tehetı, amikor is a német Paul Gottlieb

Nipkow egy karácsony élmény hatására elkészítette a mechanikus képfelbontás elvi

rajzát. Ezen a tárcsán egy körspirálon egyenlı távolságra kis nyílásokat helyezett el,

melyek a tárcsa megforgatásakor a képnek csak egy adott, épp az egyik nyílás elé kerülı

részét engedték láttatni, ám a spirál elrendezésnek köszönhetıen a teljes képet látható

részekre bontotta. Ezen találmányát 1884-ben a Császári Szabadalmi Hivatalnál

szabadalmaztatta. A következı lépés a televízió megszületésében Karl Ferdinand

Braunhoz kötıdik, aki 1897-ben megszerkesztette az elsı katódsugárcsövet, mely annak

a képcsınek lett a tulajdonképpeni elıdje, mely egészen a közelmúltig, az úgynevezett

LCD (Liquid Crystal Display – folyadék kristályos kijelzı) technológia egyre szélesebb

körő elterjedéséig a televíziókészülékek alapja volt.

A skót John Baird 1923-ban szabadalmat jelent be a mechanikus televízióra, ami

Nipkow ötletének továbbfejlesztése volt: ez a képpontokat elektromos jelekké alakítja

át. 5 évvel késıbb a Németországban élı Mihály Dénes részvételével kifejlesztik a

„Telehor” névre hallgató készüléket, melyet a Német Birodalmi Posta kiállításán

mutatnak be elıször. Ez képes volt állóképeket közvetíteni több kilométeres távolságba.

A 20-as, 30-as években több ország /USA, Anglia, Németország/ is próbálkozott

televízió-adások sugárzásával, mindezt még csak kísérleti szinten. Az elsı, mai

értelemben vett, sugárzott televízióadásnak az 1936-ban, a berlini olimpián készült a

közvetítést nevezhetjük. A II. világháború miatt a technológia fejlıdése lelassult, a

sugárzás szünetelt. Ezután 1946-ban indult újra a sugárzás a BBC adásával.

Magyarországon az 1947. március 25-én déli 12 órakor kezdıdı televíziós kísérlet,

mely a Magyar Rádió I-es stúdiójából, a „Televicephon” nevő készülékkel történik,

tekinthetı a magyar televíziózás korszakának kezdetének. Ezt követıen, 10 évvel

késıbb az addigi, heti két adással mőködı kísérleti adást felváltja a Magyar Televízió

Vállalat állandó sugárzása, az 1957. május 1-ei felvonulás közvetítésével. Ekkor Kádár

János beszédérıl közvetítenek a Hısök terérıl, egyetlen közvetítı kocsival, négy

kamerával, és a rádiótól kölcsönvett három riporterrel.

Innentıl kezdve rohamléptekkel indult meg a háztartások televíziókészülék vásárlása.

Míg 1956-ban mindössze 302 db készüléket sikerült eladni, addig ez a szám egy évvel

késıbb már 4982. 1958 márciusában 5558 televízió elıfizetés (melynek havi összege 50

Ft) van az országban, mely év végére megháromszorozódik (!), amely így már 16 038.

20 évvel késıbb, 1978 szeptemberében Magyarországon már több mint, 2.600.000 ezer

televízió elıfizetés volt nyilvántartva, ez a lakosság 77 százalékát jelentette. 2002-ben,

egy, a TÁRKI által végzett felmérés alapján majdnem minden lakásban volt készülék,

egész pontosan a háztartások 95 százalékában. Már akkoriban is több készülék volt egy

háztartásban, ám sajnos a kutatás ebbe az irányba nem terjedt ki. Az Nemzeti Hírközlési

Hatóság 2008-as elemzése viszont már majdnem teljes lefedettségrıl ír, mivel a

háztartások 98,9 százaléka rendelkezik legalább egy készülékkel, és ez már mérte az

egy otthonra jutó készülékek számát. Ez átlagosan 1,63 darab készülék volt.

A Magyar Televízió 1958. május 1-tıl heti 20 órát sugárzott, majd 1960-ban heti öt

napra emelték az adásnapok számát, míg végül 1968-ban ezt heti 6 napra emelték, és ez

így is maradt több mint 20 évig, egész pontosan 1989 elejéig. Ekkor már a korábbi

hétfıi szünnap is adásnap lett.

1998-ban jelentıs változás állt be a honi televíziózásban. Az addigi földi sugárzású

közszolgálati televízió mellé csatlakozott két nagy kereskedelmi televízió: október 4-én

a TV2, október 9-én az RTL Klub kezdte meg mőködését. Véleményem szerint ez a két

mősorszolgáltató nagymértékben befolyásolta, és korántsem pozitív irányba a magyar

televíziónézık és ezzel együtt a társadalom érdeklıdését, igényeit, vagy akár

fogalmazhatnék úgy is: mőveltségét.

4.3 A számítógép története

A számítógép története egészen 1623-ig nyúlik vissza, amikor a német Wilhelm

Schickard elkészítette a világ elsı digitális számológépét, mely fogaskerekes

megoldással mőködött, hasonlóan a mai fordulatszámmérıkhöz, s melyen a négy

alapmőveletet lehetett elvégezni. A következı lépés az úgynevezett aritmométer volt,

melyet Charles Babbage alkotott meg 1830-ban. Ezt a gépet már programozni is lehetett

a különbözı mőveletsorok elvégzéséhez. Valóban, a mai számítógépek felé vezetı út

logikai alapját a programvezérlés bevezetése jelentette. Babbage ehhez a francia Joseph

Marye Jacquard ötletét használta fel, akik lyukkártyákat használt az általa konstruált

szövıgépek üzemeltetéséhez. Ezek a kártyák vékony falemezek voltak, melyek a

mintának megfelelıen voltak kilyukasztva. Egy-egy kártya a minta egy-egy sorának

felelt meg, így a kártyák összefőzésével a minták végtelen számú kombinációját lehetett

elkészíteni.

A számítások hasonló automatizálásával Hermann Hollerith foglalkozott, aki az 1890-es

amerikai népszámlálásban alkalmazta módszertét a nagy mennyiségő statisztikai

adathalmaz elemzésére. Segítségével 63 millió ember adatait sikerült feldolgoznia két és

fél éve alatt, míg a 10 évvel korábbi népszámlálás adatainak összesítése háromszor

ennyi idı alatt sikerült. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Hollerith volt az,

aki 1911-ben megalapította a világ esı számítástechnikai társaságát, mely a Computing

Tabulating Company nevet kapta. A vállalat 1924-ben nevet váltott, ezután lett

International Business Machines, röviden IBM.

A magyar származású Neumann János dolgozta ki a ma is ismert számítógépek

mőködésének elvi alapjait. İ a mechanikus gépeket megbízhatatlannak tartotta, ezért

szorgalmazta az elektronikus számítógépek kifejlesztését, melyek kettes (bináris)

számrendszerben dolgozzák fel az adatokat. Emellett javasolta, hogy a programokat

külsı tárolás helyett a belsı memóriában kell tárolni. Az elsı Neumann-elven mőködı

számítógép az 1946-ban elkészült ENIAC volt, mely hatalmas méretekkel rendelkezett:

18.000 elektroncsı, 10.000 kondenzátor és 70.000 ellenállás alkotta, emiatt súlya közel

30 tonna volt. Fogyasztása egy kisebb település áramfelvételével vetekedett. Ám a

mechanikus gépekhez képest így is hatalmas elırelépés volt, mivel azokhoz képest

sebessége közel százszorosára nıtt. Az ilyen és ehhez hasonló készülékeket, melyek fı

megrendelıje a Pentagon és a különbözı kormányszervek voltak, elsı generációs

számítógépeknek nevezzük.

A második generációs számítógépek családjába az 1954-1964 közötti idıszak

készülékei tartoznak, amikor is a jóval több helyet foglaló és magasabb fogyasztást

eredményezı elektroncsöveket felváltották a tranzisztorok, amelyek üzembiztosabbnak

is bizonyultak. A tranzisztorokat az amerikai Bell cég fejlesztette ki, s feltalálói,

Schockely, Bardden és Brattain 1956-ban munkásságukért Nobel-díjat kaptak.

A harmadik generáció számítógépei az 1964 és 1971 közötti idıszak készülékei voltak,

melyekben már megjelentek az integrált áramkörök. Ezen technológia lehetıvé tette,

hogy a számítógépek mérete jelentısen lecsökkenjen, és megbízhatóságuk tovább

nıjön. Megjelentek a mágneslemezes háttértárak, ám a nagyobb kapacitást igénylı

adatok tárolására mágnesszalagot használtak.

A negyedik generáció gépeire, mely a 70-es évek elejétıl, a 90-es évek közepéig tartott,

a mikroprocesszor megjelenése a jellemzı. Itt is felfedezhetı a magyar vonatkozás,

mivel a mikroprocesszort kifejlesztı Intel cég alapítója Andy Grove (Gróf András) volt,

aki 1956-ban emigrált, és 1968-ban alapította meg a mai napig piacvezetı céget. A

mikroprocesszor segítségével lehetıvé vált az asztali számítógépek, úgynevezett PC

(Personal Computer) kifejlesztése, és széles körő értékesítése.

Napjainkban az Intel mellett a Microsoft a legmeghatározóbb név a számítástechnika

világában. Ez utóbbi William Gates és Paul Allen alapította meg 1975-ben. Az asztali

számítógépek és laptopok legtöbbjében a Windows operációs rendszer valamelyik

változata mőködik, mely így biztosít közös alapot a különbözı fejlesztésekhez.

A számítástechnika fejlıdése az utóbbi években robbanásszerően felgyorsult, emiatt a

korszerő technika követése bizony jelentıs anyagi áldozatok árán lehetséges, mivel egy

több éves konfiguráció, fıleg, ha azt játékra használják, már elavultnak számít. Egyetlen

más alkalmazási területre sem igaz oly mértékben az elavulás veszélye, mint a

különbözı, legszebb, leggyorsabb, és épp ezért az adott technikát maximálisan

kihasználó számítógépes játékprogramokra. Amíg korábbi évtizedekben a gyermekek

építıjátékokat, kisautókat, könyveket kértek szüleiktıl Karácsonyra, vagy születésük

napjára, esetleg egy jó eredményt mutató bizonyítvány jutalmaként, addig ma egy új

videókártya, monitor, vagy egy komplett konfiguráció hat csábítólag a fiatalokra.

4.4 Az Internet kialakulása

1958-ban az USA akkori elnöke, David Dwight Eisenhower szorgalmazta egy, a katonai

hálózatokkal kapcsolatos kutatás elindítását, melynek kettıs célja volt: egyfelıl az,

hogy telefonhálózaton keresztül, csomagkapcsolással lehessen számítógépeket

hálózatba kapcsolni úgy, hogy egy idıben egy vonalat több felhasználó is

használhasson, másfelıl, hogy egy olyan hálózatot készítsenek, amely mőködıképes

marad az után is, hogy egy esetleges háborúban a hálózat egy része elpusztul. Ebben a

kutatásban nagy szerepe volt a RAND Corporation cégnek, mely felismerte, hogy nagy

veszélyeket tartogat egy centralizált katonai hálózat kiépítése, hiszen egy háborúban

ezeknek a központjai elsıdleges célpontok lennének.

1969-re készült el az elsı számítógép hálózat, amely néhány helyszín

összekapcsolásával (University of California at Los Angeles, Stanford Research

Institute, University of California at Santa Barbara, Univeristy of Utah) alakult ki, s

amely az ARPANET (Advanced research Projects Agency NETwork) nevet kapta.

Minden egyes helyszínen egy-egy számítógép volt, amelyek egymással kapcsolatban

álltak. A számítógépeket távirányítással, más csomópontokról is irányítani lehetett. Az

ARPANET-nek köszönhetıen a kutatók egymással szinte azonnal meg tudták osztani

kutatási eredményeiket. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ám a gépidı igen drága volt.

1971-ben már tizenöt csomópont mőködött, majd egy évvel késıbb harminchétre nıtt a

számuk, s ez mindenképpen az ARPANET sikerét és létjogosultságát jelezte. Bár a

hadügyminisztérium (Department of Defense) célja egy megbízható, katonai hálózat

megalkotása volt, a kutatás-fejlesztésben résztvevık, mivel igen kényelmesnek találták,

elkezdték a hálózatot személyes üzenetváltásokra használni. Kialakult az elektronikus

levelezés korai formája.

Az ARPANET eredeti szabványrendszere az NCP (Network Control Protocol) volt, de

ezt a technika elırehaladtával felváltotta egy modernebb, kifinomultabb modell, melyet

napjainkban is használunk a gépek közötti kapcsolat kialakításához, a TCP/IP

(Transmission Control Protocol / Internet Protocol).

1975-ben az ARPANET fejlesztése átkerült a DCA (Defense Communication Agency)

kezébe, mellyel lehetıvé vált az addig a hadügyminisztérium által nem támogatott

intézmények hálózatra kapcsolása.

1989-ben az ARPANET formálisan, majd 1990-ben véglegesen megszőnt. 1992-ben a

CERN Corporation genfi laboratóriumának egyik munkatársa, Tim Berners Lee

kidolgozott egy rendszert, amelyet nemes egyszerőséggel „web”-nek nevezett el.

Elképzelése szerint az adatok cseréje grafikus háttérrel rendelkezı böngészıprogramon

keresztül történik. Tulajdonképpen ezzel alakult ki a mind a mai napig használatos, és

töretlen népszerőségnek örvendı WWW (World Wide Web).

4.5 A mobiltávközlés története

A svéd Ericcson vállalat 1956-ban indította útjára az elsı mobiltelefon rendszert. Ez ez

elsı mobilkészülék 40 kilót nyomott, és mindössze néhány száz elfizetıt vonzott,

elsısorban orvosokat és ügyvédeket. A rendszer a svéd távközlési hatóság által használt

160 MHz-es tartományt használta, úgynevezett impulzusos jelátvitellel a készülék és a

bázisállomás között. Ezek voltak az úgynevezett elsı generációs (1G) telefonok, melyek

még analóg rendszerben mőködtek. Ezeknek a készülékek méretének csökkenésével

lehetıvé vált, hogy ezek a készülékek helyet kapjanak gépkocsikban, sıt, megjelenjenek

a hordozható készülékek is, melyeket kezdetben vállra akasztható formában lehetett

megvásárolni.

A második generációs (2G) telefonok már digitális rendszerőek voltak, és születési

idejük egybeesik a mobilkommunikáció iránti érdeklıdés fellendülésével. Ezen rendszer

kialakulása 1981-re datálható, amikor is szintén az Ericsson kifejlesztette az elsı

digitális mobiltelefon-rendszert, az NMT-t (Nordic Mobile Telephony). Emellett több

szabvány is létrejött, többek között az ameraikai (ADC) és a japán (JDC), ám

kétségtelenül a legnagyobb jelentıségő az elıbb európai, majd 1991-ben

világszabvánnyá vált GSM (Global System for Mobile Communications).

Fontos elırelépést jelentett a GSM rendszerben megjelenı SIM (Subsrciber Identity

Module) kártya, mely függetlenítette a személyt a telefonkészüléktıl, mivel így már a

kártyán lehetett tárolni a személyhez kötıdı információkat, telefonszámokat.

A mobilkészülékek elterjedésével a készülékek egyre többet tudtak, s egyre több

szolgáltatást vezettek be a készülékek gyártói. Hamarosan már rövid szöveges üzenetet

(Short Message Service) is lehetett, mely a kommunikáció egy teljesen új és népszerő

eszköze lett. Emellett megjelent az igény arra is, hogy a készülékek a korábbi

monochrom kijelzık helyett színes display-jel jelenjenek meg, amely mellé még

fényképezı funkció is párosuljon. A sok elvárt szolgáltatás (internet kapcsolat,

mozgóképátvitel, videokonferencia...stb.) mind-mind nagy sebességet igényeltek,

melynek a korábbi GSM rendszer már nem felelt meg, az elıkészítés fázisában lévı

harmadik generáció bevezetése pedig még nem volt napirenden, így átmeneti

megoldásként az úgynevezett 2,5G került elıtérbe, amely az GSM szabványon alapuló,

ám a korlátok nélküli mobilkommunikáció teljes körő kiszolgálására alkalmas.

A 3G, azaz a harmadik generációs mobilszolgáltatások és készülékek elterjedése

folyamatban van, ám a készülékek jelenlegi magas ára nem kedvez a terjedésének. Eme

technológia segítségével lehetıvé válik az IP alapú, szélessávú mobilkommunikáció. Az

ilyen rendszer általános elterjedésével lehetıvé válhat, hogy a munkahelyünkrıl

létesítsünk kapcsolatot akár háztartási készülékeinkkel, vagy akár kedvenc boltunk

számítógépével, mely kérésünkre felsorolja, hogy az általunk vásárolni kívánt termékek

épp kaphatók e az üzletben, s amennyiben valamelyik nem kapható, már elırendelést is

kérhetünk rá.

5. A média

A média sok elemet tartalmazó győjtıfogalom. Ide tartozik a televízió, a rádió, az

internet, az elektronikus és a nyomtatott sajtó, de ide tartozik ez elmúlt évtizedben

ugrásszerően elterjedt mobiltelefon is. Ezen médiumok tartalmi minısége, az általuk

terjesztett információk jelentıs kihatással vannak mind az egyénre, mind a társadalom

egészére, sıt az egyes emberek világképét befolyásolva formálja egész világunkat.

Egyfelıl tájékoztatást nyújt a minket körülvevı univerzumról, annak eseményeirıl,

emellett passzív módon tanítja a befogadókat olyankor is, amikor nem kifejezett

tanulási szándékkal ülnek le megnézni, meghallgatni egy adott mősort, vagy böngészni

az Internetet.

5.1 A média szocializációs szerepe

A médiának jelentıs szerepe van a egyén szocializációjában. De mit is értünk

szocializáció alatt?

„A szocializáció olyan folyamat, amelynek során egy adott személy a tanulás különbözı

formái révén elsajátítja egy adott kultúra viselkedési szabályait, normáit, értékeit és

gondolkodásmódját.” (Vajda – Kósa (2005) p. 364.) Minden kultúra, amely egyébként

egyfajta, csak az emberre jellemzı fajspecifikus jegy, meghatározza, valamilyen sajátos

magyarázattal látja el az olyan elemeket, mint élet és halál, jó és rossz, helyes és

helytelen. A mindennapi élet olyan egyértelmő elemei is kialakult közmegegyezés

alapján vannak meghatározva, mint hogy mikor kell dolgozni vagy játszani, nevetni

vagy sírni. Minden kultúrában megtalálhatók azok a viselkedési szabályok, normák,

melyek meghatározzák a férfiak és nık, gyerekek és idısek, egészségesek és betegek

számára a mindennapi viselkedést. Röviden, a szocializáció felkészíti az egyént a

társadalomban történı mindennapi életre.

A szocializáció legfontosabb korszaka a gyermekkor, amikor is a szocializáció

folyamata igen intenzív, s melynek alapvetı színtere a család, ahol a gyermek életének

elsı tapasztalatát az ıt körülvevı környezetrıl azon keresztül szerzi meg. Azonban

egyre több bizonyíték van arra, hogy a szocializáció folyamatában a média

személyiségformáló szerepe nı, mivel az a mindennapok során nem csak szabadidı

eltöltéséhez nyújt hatékony segítséget, hanem bizonyosfajta értelmezést is nyújt a

társadalmi életben való eligazodáshoz. Ahogy Nagy Andor írja Médiapedagógia címő

könyvében: „A gyermeki személyiség változásában, fejlesztésében vitathatatlan szerepe

van a médiának is, amely ma már sok esetben önállóan is betölti feladatát.” (Nagy

(1993) p. 13.)

A következıkben az elektronikus médiumok három területét kívánom átfogóan

tanulmányozni, mert véleményem szerint ez a három médium az, mely leginkább

befolyásolja a társadalom és azon belül is a fiatalok, gyermekek életét, értékeit. Ezek

sorrendben a televízió, a számítógép és ezzel együtt az Internet, valamint a mobil

készülékek.

5.2 Televízió

Véleményem szerint ez az a médium, mely a legerıteljesebb, és a legmaradandóbb

hatást nyújtja a gyermekek szocializációjában és értékrend alakításában, s ezen

keresztül ez van a legnagyobb hatással a társadalmi irányok alakításában. Anthony

Giddens fogalmaz így Szociológia címő könyvébe: „Ha a tévénézés jelenlegi trendjei

folytatódnak, a ma születı gyermek tizennyolc éves korára, az alvást leszámítva, több

idıt tölt el majd televíziózással, mint bármilyen más tevékenységgel.” (Giddens (2003)

p. 428.)

A TÁRKI korábban említette kutatása alapján majdnem minden magyarországi

háztartásban van televízió készülék, s azt joggal feltételezhetjük, hogy ahol

megtalálható, ott kisebb-nagyobb rendszerességgel nézik is azt, így gyakorlatilag a

teljes lakosságra, és az összes társadalmi rétegre hat valamilyen módon. Az AGB

Nielsen felmérése szerint ma Magyarországon napi átlagban több mint 4 órát nézünk

televíziót. Ebbıl a gyermekek, a 4-18 év közötti korosztály nagyjából 3 órát tölt a

képernyı elıtt.

A televízió már kisgyermekkorban hatással van a gyermekekre. Természetesen, mivel a

készülék nézése passzív tevékenység, így az interakcióra, ami pedig a hatékony tanulás

és cselekedtetés alapfeltétele, nincs mód. A gyermek már hamar a rabjává válhat a

készüléknek, s ha egyszer a szülı bekapcsolta neki azt, nincs menekvés. Az egészen ifjú

gyermek nagy valószínőséggel semmit nem ért meg az általa látottakból, és nem a

történet, hanem a fények, a villódzások, s a színek hullámzása ragadja magával. A

különbözı filmekben, mősorokban egyre gyorsabb vágásokat alkalmaznak, így a

gyermeknek nincs (de a felnıttnek sem) lehetısége az alaposabb megfigyelésre. A mai

mősorokra (nem csak a filmekre) amúgy is jellemzı, hogy a mozgalmasságot,

dinamikát nem csupán az események dramaturgiájával próbálják erısíteni, hanem a

szinte másodpercenként bekövetkezı vágásokkal. Ennek eredményeként nem kapunk

mást, mint egy klip folyamatot, melynek egysége csak nehezen áll össze. Ennek is

„köszönhetı”, hogy egy olyan film, ahol a kamera hosszan idızik egy jeleneten, már

unalmas lesz a mai fiataloknak. De ugyanezzel hozható összefüggésbe, hogy sok

középiskolás unalmasnak találja a színházi elıadásokat, hiszen a mozgalmasságot a

színpadon nem az általuk megszokott módon ábrázolják.

Sok szülı a televízióra bízza gyermekét. Rohanó világunkban egyre kevesebb idı felett

rendelkezhetünk szabadon, s bizony a szülıknek sokszor igen nagy segítség tud lenni a

szükséges házimunka elvégzése közben, vagy csak egyszerően pihenésnél, hogy a

gyermeknek bekapcsolják a televíziót, s megtalálva azt a csatornát, mősort, mely leköti

figyelmét, magára hagyják. Természetesen nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez

mennyivel rosszabb nevelési szempontból is, mint az, hogy a szülı hagyná, hogy

gyermeke a házimunkába besegítsen, s közben a verbális kontaktussal erısítse

kapcsolatukat.

Természetesen nem csak a televízió elıtt töltött idı mértéke van jelentıs (s mondjuk ki,

gyakran negatív) hatással a gyermek személyiségének kialakulására, hanem a televízió

mősoraiban látható tartalmak is. A téma szakértıi fogalmaznak úgy, hogy a televízió

térhódítása a gyermekkor védettségének végét jelenti. A televízió korszaka elıtt a

szülık meg tudták szőrni azokat az ismereteket, melyeket hasznosnak és fontosnak

tartottak, míg a negatív, s az általuk rossznak, a gyermekük fejlıdésére hátrányos

hatásúnak vélt információkat nem, vagy csak tompítva adták tovább. Ellenben ma a

televízióból csak úgy árad az erıszak és az agresszió, a rossz értékrendek, a celebek és a

pénz csillogása, s ezek olyan hatással lehetnek a gyermeki lélekre, még ha részükrıl

tudatos odafigyelésrıl nem is beszélünk, mely az egészséges lelki fejlıdést negatívam

befolyásolja.

5.3 A televízió modellképzı szerepe

A szocializáció fontos elemei az utánzás, és az azonosulás, melyek az identitás

kialakulásában kiemelt szereppel bírnak.. Az utóbbi a magasabb szintő, egyben a

szocializáció leghatékonyabb módja: „Olyan folyamat, amelyen keresztül az egyén

nemcsak a másik – gyakran csodált – személy viselkedését, stílusát, vagy más külsı

jegyeit veszi át, hanem magáévá teszi a modell által elfogadott értékeket és szabályokat,

ízlését, vélekedéseit, meggyızıdést, attitődjeit és más jellemzıit, méghozzá oly módon,

hogy azokat sajátjának tekinti, énazonosnak éli meg.” (Vajda – Kósa (2005) p. 399.)

Korábban, a televízió korszaka, s robbanásszerő elterjedése elıtt ezen példák a

gyermekek számára a szülık, rokonok és más ismerısök voltak, gyakran irodalmi, vagy

történelmi alakok, akiket a gyermekek, fiatalok hatalmasnak, erısnek,

legyızhetetlennek láttak, vagy annak képzeltek. Természetesen fontos volt, hogy

gyakran találkozzanak az adott személlyel, akár olvasmányaikban, akár személyesen. A

gyermekkor elején a szülık örvendenek eme kitüntetett figyelemnek, majd az életkor

elırehaladtával több személy is potenciális modellé válhat.

Ma, ha belenézünk egy filmbe, vagy szórakoztató mősorba, rendszerint csinos

embereket láthatunk. Gyönyörő szép nık, izmos férfiak gondoskodnak

szórakoztatásunkról. Sok esetben nem is a tartalom a fontos, mint inkább a külalak, akár

magáról a mősorról, akár a benne szereplıkrıl van szó. Sajnálatos módon gyermekeink

abban a tévhitben élnek, hogy csak az lehet sikeres, és kortársai által kellıen elfogadott,

netalán népszerő, aki hasonló külsı jegyekkel bír. Hiszen ezek a mősorok nem is igazán

törekednek arra, hogy szereplıinek belsı értékeire felhívja a figyelmünket, sıt, minél

„egyszerőbb”, minél felszínesebb egy celeb, annál jobban eladható, annál több, a

közönség által igényelt szerepet és viselkedésmintát lehet ráhúzni. A mősorszolgáltatók

(és itt elsısorban a kereskedelmi televíziókra utalok) gondolkodásától távol áll, hogy

valami értékeset mutassanak be, természetesen tisztelet a kivételnek.

Egy 1998-ban készített felmérés megerısítette azt az elképzelést, mely szerint a média

modellképzı szerepe igen erıs. Tapasztalatok szerint a televízió által sugárzott ideális

ember a következı külsı jegyekkel bír: fiatal, 20 és 30 év közötti, ideális testalkatú,

kellemes külalakú, egészséges és mosolygó. Jellemzıje, hogy önbíráskodó és erıszakos,

csak az érzelmei által vezérelt. Trágár beszédő, ami az utóbbi évek filmalkotásaiban is

nagyon jól látható.

Sajnálatos módon jellemzı a modern televíziózásra, hogy az igazán értékes

embereknek, akik valamilyen pozitív élményt, példát tudnának nyújtani a fiatalság

számára, kevés mősoridı jut. A profitorientált televízió, jellegébıl fakadóan viszont sok

olyan mősort visz képernyıre, amelyekben az azokban szereplı emberek sem

mővészileg, sem erkölcsileg nem lehetnek példaképei a mai fiataloknak, akik azonban

mégis ezt látják, ha bekapcsolják a készüléket.

5.4 Valóság és fikció a képernyın

Nem szabad elfelejteni, hogy a szórakoztató mősorok döntı többsége nem a valóságot

mutatja be, hanem elıre megírt forgatókönyv szerint gyártott, bár sokan (fıleg a

gyerekek) gondolhatják azt, hogy amit a képernyın látnak az az igaz, az a valóság.

Holott a mősorok készítıi olyan anyagok összeállítására törekednek, ami a nézıi

igényeket kiszolgálja, még ha manipulatív módon is, de a lényeg az ebbıl befolyó,

komoly pénzösszegeket jelentı haszon. A probléma az, hogy az 5-6 éves korú gyerekek

nagy része még nem tudja megkülönböztetni a képernyın látható fikciót a valóságtól, a

8 éveseknek is csak 45 százaléka, és a 12 éveseknek is csak 65 százaléka van tisztában

azzal, hogy amit lát, az csak kitaláció. Azonban annak felismerése, hogy televízió

nagyrészt a fikcióra épít, nem jár együtt annak a felismerésével, hogy a mősorkészítést

alapvetı gazdasági érdekek, a nézettség, a hirdetés, és a bevétel hármasának történı

megfelelés irányítja. Ráadásul sok esetben a televíziók úgy hirdetik mősoraikat, hogy

azok a valóságot mutatják be.

Az 90-es években, Nyugat Európában indultak hódító útjukra az úgynevezett reality

mősorok, mely mőfaj „jeles” képviselıi hamarosan hazánkban is megjelentek: a Bár, és

a Tégla címő mősorok csak felvezetései voltak a késıbbi TV2-ın futó Big Brothernek

és az RTL Klub részérıl arra válaszul indított Való Világnak. Ezekben több, korábban

ismeretlen ember életét követhettük nyomon, egy, az erre a célra felépített és alaposan

bekamerázott házban.

Az utóbbi évek legnépszerőbb ilyen mősora az RTL Klubon futó Gyızike Show volt,

mely adásonként 1,5 – 2 millió embert ültetett le a képernyı elé. Ebben egy ismert roma

zenész mindennapjait követhették nyomon a nézık. Véleményem szerint ez a mősor

rendkívül negatív hatást gyakorolhatott a nézıkre, fıleg ami a fiatalabbakat és a

gyerekeket illeti. Az egyes adások történéseit elıre gondosan beharangozva a csatorna

gondoskodott arról, hogy nézık várják az egyes részeket. Érdekes módon a Gáspár

család élete kissé különbözött a hétköznapi emberek hétköznapi életétıl. Itt rendre

elıfordultak nem várt, ám a dramaturgiába remekül illı fordulatok, és minden adást

kellı tartalommal tudtak megtölteni. Végül is ki nézte volna a mősort, ha a mősor csak a

valós hétköznapokat mutatta volna be? Azaz fıhısünk reggel felébred, szeretı csókot

nyom felesége ajkára, megreggelizik, és elindul munkába. Majd azt követıen hazajön, a

család megbeszéli a napi történéseket, kivel mi történt, a gyerek milyen jegyet kapott az

iskolában, majd zuhanyzás, fogmosás, és ennyi. Valószínő, hogy a nézettsége a

mősornak jóval szerényebben alakult volna. Ám sok nézı bele sem gondolt, s persze a

csatorna sem adott arról tájékoztatást, hogy az egyes részek gondosan megírt

forgatókönyv szerint zajlottak. A nézık csak azt látták, hogy „fıhısük” valódi munka

nélkül tengeti napjait, s „befektetett” munka nélkül telik új plazma TV-re, vadonatúj,

több tízmilliós autóra, és egzotikus nyaralásokra. Mondanom sem kell, hogy ez abban

az idıszakban, amikor alapvetı iskolai probléma a tanulók motiválatlansága, és

céltalansága, ez a példa igen rossz hatással lehet rájuk. A látottak alapján jogosan

kérdezhetik, hogy „Miért tanuljak, ha e nélkül is lehetek gazdag ember?”.

Amerikai kutatók szerint különösen problémás a televízió által sugárzott képe, mely

szerint a problémák maguktól megoldódnak, anélkül, hogy tenni kellene érte valamit.

Ennek következtében a már fiatalkorban kialakulhat az az elvárás, mely szerint a

társadalom majd megad neki mindent, autót, lakást, amelyekért az fiatalnak vajmi

keveset kell tennie. Nagyon jól érzékelhetı ez a hozzáállás a mai középiskolásokon,

akik a tanulást szükséges rossznak tartják, mely nem a jövendı boldogulásuk alapja,

hanem a felnıttek által rájuk kényszerített, amúgy felesleges dolog. Amennyiben nem

sikerül elérni céljaikat, azaz nem jut lakáshoz, autóhoz, megfelelı egzisztenciális

alapokhoz, mást fog hibáztatni, mint például a szüleit, a társadalmat, vagy a társadalom

hibásnak tartott rendszerét. A televízió szerepe ebben az esetben a vélt félretájékoztatás,

hiszen a képernyın feltőnı hısök jóval kevesebb mindennapi problémával élik életüket.

Természetesen nem várható el a kereskedelmi alapokon mőködı médiától, hogy csak és

kizárólag a valóságot mutassa be, ám törekedni kellene rá, hogy a vizuális mesék

mellett a realitás is kellı hangsúlyt kapjon.

Andy Warhol mondása szerint mindenkinek jár 15 perc hírnév, mely arra utal, hogy a

televízió révén minden ember híres lehet. Ma a celeb jelenséggel kapcsolatban

különösen igaznak tőnik eme híres mondat. Korábban nem ismert emberek lesznek

egyik napról a másikra híresek, gyakran anélkül, hogy bármilyen maradandót

alkotnának. Sokszor elég az is, ha valaki valakinek a férje, felesége, szeretıje, és a

média máris felkapja, majd rövid köztudatban tartás után szélnek ereszti. E közben

pénzrıl, csillogásról szólnak a vele kapcsolatos hírek. Nem csoda hát, ha sok mai fiatal

számára a celeb lét vonzónak tőnhet, és így a képernyırıl választ magának példaképet.

Ám ez az értéktelen csillogás hamis képzeteket kelthet a fiatalokban. Ha a

hagyományos értékrendek szerint történne a mősorszerkesztés, akkor a képernyıre

értékes tudást közvetítı emberek kerülnének, gyakran lehetne látni tudományos

ismereteket közlı, a mővészetekkel nem csak 5 percben foglalkozó mősorokat. Ezzel

szemben ma azzal is képernyıre lehet kerülni, ha valaki nem csinál semmit.

Emellett az a furcsa helyzet állt elı, hogy egy hétköznapi ember azzal hívja fel magára a

figyelmet, ha valami szokatlant, valami különleges dolgot mővel, míg egy híresség úgy

tud leginkább a képernyıre kerülni, ha valami hétköznapi dolgot tesz.

Ma, ha bekapcsoljuk a televíziót fı mősoridıben, a közszolgálati TV-ket leszámítva

(amiknek a társadalmi elfogadottsága amúgy is negatív megítélést kap) nagy

valószínőség szerint szórakoztató, ám értéktelen alkotások tömkelegét fogjuk látni.

Ármánykodás, gyilkosság, hazugság, világvége és egyéb katasztrófák egész sora fogja

tiszteletét tenni otthonunkban. A televízió vezetıi azzal indokolják a

mősorszerkesztésnek ezt a hozzáállását, hogy ilyenkor az egész család együtt van,

felnıtt s gyermek együtt szórakozhat. A komolyabb, netalántán értelmiségi mősorok

késıi kezdésének magyarázata az, hogy a gyerekek olyankor már alszanak, így a

felnıttek azon mősorokat nyugodtan tudják nézni. Véleményem szerint viszont a valós

ok ennél jóval prózaibb: a nagyobb nézettségő mősorokat elırébb, a vélhetıen

alacsonyabb nézettségőeket késıbbre teszik. Ám adott a kérdés, hogy nem lehetne

társadalmilag is hasznos és nézettség szempontjából is erıs mősorokat készíteni? Vajon

nem e lenne mód arra, hogy a család olyan mősorokat nézhessen közösen fı

mősoridıben, amirıl azután tudnának egy jót beszélgetni?

5.5 A szenzációhajhász televízió

A mai televíziózásnak, s ezzel együtt az egész médiának létezik egy nagyon rossz

hozzáállása, mégpedig a „negatív hír a jó hír” elv, ami azt jelenti, hogy a médiában

igazán annak van hírértéke, ami negatív elıjelő, ami emberek szenvedésérıl,

katasztrófákról, s egyéb hasonló történetekrıl szól. A média képviselıi gyakran arra

hivatkoznak, hogy az emberek az ilyen hírekre kíváncsiak, ık csak kiszolgálják az

igényeket. Végül is igaz, hogy egy gátszakadásról szóló tudósítás az esti híradóban

érdekfeszítıbb és több ember figyelmét köti le, mint egy gátépítésrıl szóló.

A média ezen hozzáállását jól példázza az alábbi eset: 1970-ben, a Texas állambeli

Austinban helyi zavargások törtek ki a Texasi Egyetem hallgatói és a rendırök között.

Ennek oka a diákok a kambodzsai invázió elleni tiltakozása volt. A tüntetések során

körülbelül 6000 diák vonult utcára és betört jó néhány ablakot, majd a tüntetıket a

rendırök könnygáz bevetésével szétoszlatták. Néhány nappal késıbb a diákok

értesültek arról, hogy az Ohiói Nemzeti Gárda négy vétlen diákot meggyilkolt.

Tiltakozásul a texasi diákok azt tervezték, hogy ismét utcára vonulnak. A hatóságok

mintegy 20.000 diákra számítottak, így a városi tanács nem adott engedélyt a tüntetésre.

A diákok azonban kitalálták, hogy márpedig ık felvonulnak, s az az ötletük támadt,

hogy majd végigvonulnak a járdán, hiszen az a törvény értelmében nem tilos. Közben

olyan rémhírek kezdtek terjedni, hogy az állam egész területérıl felfegyverzett

huligánok közelednek, azzal a szándékkal, hogy rátámadjanak a diákokra. Emellett

voltak olyan jól értesültek, akik szerint a Nemzeti Gárda is úton van, hogy leverjék a

tüntetést. Sokan úgy vélték, hogy véres összecsapásokra kerül majd sor, így jelentıs

számú tévétársaság utazott helyszínre, hogy közvetítsenek az eseményrıl. Ám a várt

csata elmaradt. Hamisnak bizonyultak azok az információk, melyek az Austin felé

igyekvı huligánokról és Nemzeti Gárdáról szóltak, ráadásul a szövetségi bíró, hogy a

nagyobb bajt elkerüljék, engedélyezte a tüntetés megtartását.

Ennek eredményeképpen a 20.000 diák békés hangulatban felvonult, miközben a

lakosság részérıl szolidaritást és jó szándékot lehetett érezni. A diáklányok hideg

üdítıkkel kínálták a rendıröket, aki cserébe segítettek a forgalom elterelésében a menet

útvonalán.

Azonban az esti híradókban alig, vagy egyáltalán nem adtak le beszámolót a

történtekrıl. Ezt késıbb úgy magyarázták, hogy mivel nem volt erıszakos esemény, a

riporterek elhagyták a várost.

5.6 A televízió és a reklámok

A televízió mőködésének gazdasági szempontjai kapcsán még egy elemet meg kell

említeni, ez pedig a hitelesség. A nézı minél hitelesebbnek tart egy mősort, annál

szívesebben nézi. A hitelesség értékelésében fontos szerepet játszik az, hogy a nézı

mennyire ismeri fel a mősorkészítés és a gazdasági érdekek közötti összefüggést. A

gyermekekre nem igazán jellemzı, inkább a serdülıkorúakra és a felnıttekre, hogy

felismerik, hogy az ábrázolás a nézettség növelése érdekében akár torzított is lehet. Az

ilyen torzítást leghamarabb a reklámokban lehet felfedezni. Viszonylag könnyen rájöhet

a nézı, hogy attól nem lesz boldogabb az élete, hogy egy adott márkájú alkoholt iszik,

vagy nem fog neki örömet okozni, ha kényszerőségbıl egy adott pénzintézet hitelét

kénytelen felvenni, mert elromlott a mikrohullámú sütıje.

Ám a reklámok hatásai ellen a gyermekek tehetetlenek, hiszen ık még nem ismerik fel a

televízió gazdasági szerepének mélyebb összefüggéseit. Rájuk nagy hatással vannak a

reggeli sávban látható rajzfilm blokkok szüneteiben leadott reklámok, melyek a

legújabb, legmodernebb, s közel sem legolcsóbb játékokat kínálják a kicsiknek.

Ezeknek a tálalása igazán hatásvadász, hiszen komoly szakemberek dolgoznak azon,

hogy az eladni kívánt termék valóban vonzó és már-már nélkülözhetetlen legyen a

gyermekeknek, akik gyakran eredményesen veszik rá szüleiket, hogy megvegye nekik a

játékot, s így könnyen és gyorsan máris a fogyasztói társadalom legújabb résztvevıivé

lépnek elı. A fogyasztóvá szocializálódás fontos eleme az úgynevezett merchandising,

amely általában mozifilmekhez köthetı közgazdasági fogalom, és a filmekben látott

karakterek játékként, különbözı figuraként megjelenı és vásárlásra ösztönzı

termékeinek forgalmazását jelenti. Ennek leghatékonyabb módját a különbözı

gyorséttermek (McDonalds, Burger King) választották, mely cégek általában a legtöbb

mozi közelében megtalálhatók. Egy gyerekfilmrıl kijövı szülı, ha nem elég élelmes,

máris csapdában találja magát: kénytelen lesz az adott filmhez kapcsolódó játékot, és

vele együtt a legdrágább menüt megvásárolni csemetéje számára csak azért, hogy pár

perc nyugalomra leljen.

Továbbá a reklámoknak van egy olyan válfaja, mely különféle élelmiszerek vásárlására

csábítanak. Amivel alapvetıen nem lenne semmilyen probléma, viszont a termékek

nagy hányadban egészségtelen, cukros, erısen szénhidrát tartalmúak, gondoljunk csak a

különbözı édességekre, csokikra, müzli szeletekre, és természetesen ott vannak még a

különféle üdítıitalok is. Egyértelmő, hogy ezek a reklámok erısen felelıssé tehetıek az

egyre gyakoribb gyermekkori elhízásért. Természetesen ez utóbbinak az sem tesz jót,

hogy a gyerekek több órát ülnek a televízió elıtt…

Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a gyermekek évente több mint

20.000 reklámot látnak a televízióban, és mondanom sem kell, hogy ez valami egészen

elképesztı adat. Több országban törvényi szabályozás határozza meg a gyermekeknek

szóló reklámok tartalmát, míg más országokban egyenesen tilos gyermekeknek

reklámozni.

5.7 A televízió és az erkölcs

A televíziózással kapcsolatban gyakran felmerül az erkölcsösség kérdése is. Az erkölcsi

szokások kialakításában rendkívül fontos szerepe van a médiának, hiszen a szocializáció

része az erkölcsi normák kialakulása, és mint korábban említettem, a szocializációs

folyamat aktív részese a televízió is. Gyakran a képernyın látottak mutatnak utat a

gyermeknek, fiatalnak, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Természetesen a szülı és a

pedagógus is hatással lehet (és kell is, hogy legyen) a gyermekre, ám elıfordulhat, hogy

egy mozifilm, egy mélyebb interjú fogja megváltoztatni az ifjú szemléletét. Ilyen filmek

lehetnek többek között a Holocaust-filmek is: amíg a fiatal csak hall, vagy olvas róla,

nem biztos, hogy átérzi mindazt a szörnyőséget, amit a XX. század történelmi pokla elı

tudott idézni, ám egy hatásos film, mély emocionális hatásával, lélekre ható zenéjével

már nagyobb hatással, s ezen keresztül nagyobb befolyással is lehet a nézıre.

5.8 Agresszió és erıszak a képernyın

Manapság egyre több és több erıszakot láthatunk a televízióban, ráadásul ezen

erıszakos esetek egyre naturalisztikusabb formában kerülnek a nézı elé. Természetesen

nem lehet a fejünket strucc módjára a homokba dugni, hiszen a legártalmatlanabb

vígjátékokban, sıt még gyermekeink rajzfilmjeiben is találkozhatunk erıszakkal, így az

is szembesül vele, aki nem kifejezetten az akciófilmeket, vagy akár az esti híradót

részesíti elınyben, amikor a képernyı által nyújtott kikapcsolódásra vágyik. A

televízióban látható erıszak különösen súlyos hatással lehet a gyermekek fejlıdésére,

mivel félelmeket, szorongásokat ébreszt bennük, valamint magukat is erıszakosabbá,

agresszívabbá teszi.

Igen sok kutatás vizsgálta a televízió és az agresszivitás közötti kapcsolatot, elsısorban

az Egyesült Államokban, és ezek közül is a legjelentısebb a Televíziós Erıszak

Nemzeti Kutatása (National Television Violence Survey). Az NTVS véletlenszerő vett a

televízió mősoraiból mintát, a reggel 6 óra és este 11 óra közötti mősorsávban, 23

csatornáról. A vizsgálat 3 éven keresztül tartott, évente 20 hetes idıszakokban. Ezalatt

csatornánként 119, összesen 2500 órányi mősort vizsgáltak évente. Az erıszakot valós

fizikai bántalmazásként és fenyegetésként is értelmezték. A kapott eredmények szerint:

- A televízió mősorok 61 százalékában lehetett látni valamilyen erıszakot, s

mindössze 4 százalék közvetített valamilyen erıszak ellenes témát.

- A mősorok 44 százalékában az erıszakot elkövetık vonzó, utánzásra érdemes

tulajdonságokkal rendelkeztek.

- Az erıszakos cselekedetek 43 százalékában vagy a maga az elkövetı, vagy az

erıszak módja humoros.

- Az erıszakos jelenetek 75 százalékában a tettet nem követi közvetlen büntetés,

vagy magának az erıszakos cselekménynek az elítélése.

- A mősorok 40 százalékában szerepelnek olyan negatív figurák, akik ritkán, vagy

sohasem szembesülnek agresszív viselkedésük következményeivel.

A legutolsó eredményhez kapcsolhatók azok a különbözı napi sorozatok, melyekben

szükségszerően megjelenik a negatív hıs figurája, aki sokszor az események irányítója,

így a történetbıl való kiírása komoly hatással lenne, mind a történetvezetésre, mind a

nézettségre. Egy másfél-két órás film végén a rossz általában elnyeri méltó büntetését,

ám egy sorozatban erre nincs mód. Így ezek a negatív figurák azok, akik naponta

láthatók a képernyın, miközben erkölcsileg elítélhetı cselekedeteket tesznek (lopnak,

csalnak, hazudnak), tettüknek megfelelı büntetést sohasem, vagy csak a sorozat évek

múlva történı befejezése elıtt kapnak Véleményem szerint a televíziók ezzel elítélendı

és veszélyes példát mutatnak gyermekeinknek, akik könnyen azonosulhatnak a

szereplıvel és miért is ne? Nem dolgozik, általában fényőzı életet él, a fiatalok számára

akár még a lázadást is szimbolizálhatja, és sosem bukik le.

Az NTVS jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy a mősorok nem foglalkoznak

kellıképpen az erıszak káros következményeinek bemutatásával. Az esetek 58

százalékában nem ábrázolják a fájdalmat, 47 százalékban nem mutatják a sérüléseket, és

40 százalékban erısen túlzó, vagy alábecsült az agresszív magatartás által okozott

sérülés. Ami rendkívül érdekes adat az elızıek mellett, hogy a jelenetek 86

százalékában nem mutatnak vért, így a gyerekekben jogosan alakulhat ki az a kép, hogy

egy verekedés következménye nem lehet súlyos. A mősorok csupán 16 százalékában

foglalkoztak az erıszak hosszú távú következményeivel.

Mondanom sem kell, hogy az erıszak ilyetén irreális ábrázolása súlyos

következményekkel járhat, mivel a (fıleg) gyermek nézıket nem riasztja igazán vissza,

így adott helyzetben nem fogja mérlegelni a következményeket, hiszen azok nem

súlyosak, legalábbis a televízióban látottak alapján. A rajzfilmekben látott erıszakos

jeleneteket követıen a karakterek nem véreznek, nem törik el egyetlen porcikájuk sem,

maximum kilapulnak, elájulnak, de a következı pillanatban már felpattannak, s mintha

mi sem történt volna, továbbállnak.

A magyar származású, ám az Egyesült Államokban élı George Gerbner 1967-tıl

vizsgálta és elemezte az amerikai televíziók által sugárzott programokat. Az

eredmények azt mutatták, hogy a televíziós filmek igen erıszakosak, átlagosan 80

százalékuk tartalmaz erıszakot, és ez óránként 7,5 erıszakos cselekedetet jelent. Ami

különösen elgondolkodtató, hogy a gyerekprogramokban még ennél is nagyobb az

arány, és a legtöbb erıszakos jelenet a rajzfilmekben szerepel.

Nem tesz jót a példakövetésben az sem, hogy gyakran látni olyan filmeket, ahol a fıhıs

egy bárban, vendégségben, esetleg fárasztó napja után magányában alkoholt iszik, majd

ezt követıen száll be az autójába. De a kábítószerek és a kábítószer használat

ábrázolását is hanyag módon kezelik a televízióban, hiszen ezek a mősorok ritkán

mutatják be a kábítószer fogyasztás súlyos, akár a fogyasztó egészségére, akár társas

kapcsolataira gyakorolt következményeit. Különösen súlyos probléma ezekre a

viselkedésmintákra ráerısíteni akkor, amikor a fiatalok körében amúgy is nagy

népszerőségnek örvend a hétvégi bulizások alkalmával rendszeresen részegre inni

magukat. Mondhatnánk úgy is, hogy szerencse a szerencsétlenségben, hogy az amerikai

filmstúdiók vigyáznak arra, hogy a filmjeikben a példaképnek tekintendı fıszereplı ne

dohányozzon, kimondottam a fiatalok védelmében. Emellé társul a dohánytermékek

Európai Unióban történı reklámozásának tiltása is, így a fiatalok kevesebb területen

találkoznak a dohányzással. Sajnálatos módon azonban eme káros szenvedély a fiatalok

körében még mindig népszerő, elsısorban annak vélt felnıttes volta miatt, másfelıl egy

adott csoportba történı beilleszkedés és az oda tartozás érzése miatt.

Ha a gyermek a televízió mősoraiban azt látja, hogy az erıszak alkalmazása sikerre

visz, problémákat old meg és ez negatív következmény nélkül marad, akkor a gyermek

pozitívnak fogja ítélni ezt a viselkedésformát és az életben is nagy valószínőséggel

bőntudat nélkül alkalmazni fogja. Sok esetben látni, hogy a környezet visszaigazolja az

erıszak helyességét és ha a mősor is azt mutatja be, hogy az áldozat az agresszív

cselekedett sértettjeként csak a megérdemelt büntetését kapta meg, ilyenkor az erıszak

igazolása növeli az agresszív hatást.

Már az 1970-es években lefolytatott korrelációs kutatások jelezték, hogy összefüggés

van a televízióban látható erıszakos mősorok és a gyerekek én-képe, viselkedés között.

Tehát minél többet nézik a gyerekek az ilyen mősorokat, annál vadabbak,

agresszívabbak lesznek.

1979-ben, a neves szociálpszichológus Atkinson végzett kísérleteket e témában, 9-13 év

közötti gyerekek közremőködésével. Azt a kérdést tette fel nekik, hogy ha „Mit csinálsz,

ha egy fiú az utcán – se szó, se beszéd - lelök a biciklidrıl?” A vizsgálat szerint azon

gyerekek 45 százaléka, akik gyakrabban néznek erıszakos mősorokat, valamilyen

agresszív fizikai, vagy verbális megoldást választana, míg az ilyen mősorokat

kevesebbet nézı gyerekek csupán 21 százaléka választott volna hasonló megoldást.

Egy másik igen ismert kísérlet Albert Bandura nevéhez köthet, aki 1963-ban publikálta

eredményeit. A kísérletben hat-hét éves gyerekek vettek részt, akiket három csoportba

sorolt. Mindhárom csoport olyan filmet nézett, amelyben egy felnıtt egy felfújható,

mőanyag bábuval szemben agresszívan viselkedik, üti, veri. Az elsı csoportba tartozó

gyerekek filmjében a felnıtt jutalmat kapott, a második csoportban semmilyen

következmény nem követte a cselekedetet, míg a harmadik csoportban a felnıtt

büntetést kapott. Ezután a három csoportot beengedték egy közös szobába játszani, ahol

egyébként megtalálható volt a filmben látott bábu is. Bandura és csapata megfigyelték,

hogy azoknál a gyermekeknél, akik az elsı csoportba tartoztak, azaz ahol a felnıtt

jutalmat kapott, az agresszív aktusok sokkal gyakoribbak voltak, mint a másik két

csoport tagjainál. Ráadásul megfigyelhetı volt, hogy ezek a gyerek olyan agresszív

viselkedésmintát követtek, melyet a filmben a felnıttıl láthattak.

Több kutatás eredményeit összehasonlítva az alábbi konzekvenciákat vonhatjuk le az

eredményekbıl:

- Amennyiben a média a valóság torzított mását mutatja be, a nézı hamis képet

kap a világról, hamis ismereteket sajátít el, és zavarai támadhatnak a realitás

értelmezésében, megértésében. Gyerekek esetében ez nagyobb súlyú, mivel

gyakran keverik össze a valóságot és a fikciót.

- A gyermekek rendkívüli módon fogékonyak arra, hogy a televízióban látott,

hogy a képernyın látott erıszakos és agresszív viselkedést utánozzák, és a

mősorokban hallható beszédstílust beépítsék verbális kommunikációjukba.

- Az agresszív televízió mősorok megnézése után növekszik az agresszivitás és az

erıszak gyakorisága. Fontos összetevıje a dolognak, hogy ezen erıszakos

cselekedetek annál elfogadottabbak, minél pozitívabb a fıhıs, vagy az azt

elkövetı személy megítélése.

- A fiatalok és a gyerekek azokat az agresszív cselekedeteket utánozzák

leginkább, melyek megítélése pozitív, vagy jutalmazással jár.

- Az agresszív jelenetek nézése közben a gyerekek feszültségszintje nı, az

agressziójúk feletti kontroll csökken.

- A gyerekek a televízióból megtanulják, hogy miként kell erıszak útján rendezni

a konfliktusokat, és ez megoldás elfogadottá is válhat a szemükben.

6. Számítógép és Internet

Napjainkban a számítógép és az Internet megszokott és elterjedt dologgá vált.

Megtalálható otthonunkban, munkahelyünkön, sıt, a mobiltechnológia révén immár

akár magunkkal is hordozhatjuk azokat. Ezek segítségével kitágult elıttünk a világ,

annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt.

Mondanom sem kell, hogy a számítógép mennyire csábítóan hat a gyermekekre, hiszen

egyesíti magában más médiumok tulajdonságait (ezért is nevezhetjük multimédiának):

rendelkezik a nyomtatott sajtóra jellemzı szövegalapú stílussal, a telefon kétirányú

kommunikációjának képességével, valamint napjainkban már a televízió audiovizuális

lehetıségeivel is. Mégis egy szó az, ami a legjobban kifejezi a számítógép

mőködésének és használatának a lényegét: interaktivitás.

Az interaktivitás az, amely a számítógépet használó ember (legyen akár gyermek, akár

felnıtt) számára igazi varázslattal bír, hiszen cselekedetére azonnal valamilyen reakciót

kap a számítógéptıl. Épp ezen tulajdonsága miatt is van nagy szerepe a tanulásban a

computernek, fıleg az olyan készségfejlesztı oktatásban, ahol színeket, formákat,

méreteket kell megkülönböztetnie, és az adott helyre illeszteni e a gyereknek, mivel ez a

monitor képernyıjén rendkívül látványos formában jelenhet meg. Szakértık

egyetértenek abban, hogy a számítógépek használata az oktatásban jelentıs pozitív

hatással bír, ezt az is mutatja, hogy a fejlett országok mindegyike nagy erıvel támogatja

az óvodától az egyetemekig, lehetıség szerint minden oktatási intézmény

számítógépekkel és Internet hozzáféréssel történı ellátását. Magyarországon például

2005-ben, az Oktatási Minisztérium által elindított Közoktatási Informatikai Fejlesztési

Program keretében 6,2 milliárd forint értékben kerültek beszerzésre IKT (Információs

és Kommunikációs Technológiák) eszközök, amibıl az iskolák 438 darab szervergépet,

és 3028 darab notebookot tudtak megvenni. De említhetem a Brunszvik Teréz Óvodai

Számítógépprogramot is, melyet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium bocsátott

útjára, s amelyben 300 millió forintos keretösszegben 260 darab számítógép, és a

hozzájuk tartozó szoftverek kerültek beszerzésre 269 kiemelten hátrányos helyzető

településen mőködı óvodák számára. Azt hozzá kell tennem, hogy egy 2003-ban, az

Educatio Kht. által végzett országos felmérés eredménye azt mutatja, hogy az

informatikai eszközöket csak informatikaórán és szakmai órákon használják, míg a

közismereti órákon gyakorlatilag egyáltalán nem…

6.1 Agresszió és erıszak a számítógépes játékokban

A televízióhoz lépest lényegi változást jelent, hogy a gyerek már nem egyszerően

passzív befogadó, hanem az események aktív irányítója, és épp ezért a hatása is jóval

nagyobb. A gyermek könnyen azonosulhat az általa irányított karakterrel, így nagyobb

valószínőséggel utánozza annak cselekedeteit, stílusát. Emellett fontos azt is

megemlíteni, hogy az aktív részvétel miatt a gyermekek nem egyszerően csak nézik,

hanem ık maguk is elıidézik az agressziót és az ezzel együtt járó erıszaktevést.

Nagyon jól példa az ilyen játékprogramokra az úgynevezett FPS (First Personnel

Shooter) játékok legnépszerőbb példánya, a Call Of Duty sorozat, ahol amerikai

katonaként az ellenséges német csapatok ellen kell harcolni, és az sem mindegy, hogy a

játékos hova lı, hiszen ha karon, vagy lábon lövi az ellenséges katonát, az csak

megsebesül, és így továbbra is veszélyt jelenthet a játékosra nézve, ezért lehetıség

szerint a törzsre, vagy még inkább a fejre kell célozni. Mondanom sem kell, hogy

mennyire aggályos az, hogy a gyermek már fiatalon megtanulja, hogy miként kell

végzetes sérülést okozni a másiknak.

A tanulási folyamatban a hatékonyságot növeli az ismétlés, és a számítógépes játékok

végigjátszása során igen sok hasonló cselekedetet kell végrehajtani, hogy a fıhıs a

célját elérje. Ilyen lehet egy fegyver újratöltése, egy bezárt ajtó kinyitása, vagy akár a

verekedés, gyilkolás módja is. Emiatt, ha a folyamatosan ismételgetett agresszivitás

megjelenik gyermekeink játékaiban, az nagy valószínőség szerint a valós életben, a

számítógéptıl független helyzetekben is meg fog jelenni. Az ismétlés mellett fontos

megemlíteni, hogy az erıszakra való hajlamot nagymértékben befolyásolja, hogy a

játékokban a karakterek (akik ugyebár egyelıek magával a játékossal) jutalmat kapnak.

Ezt nevezik jutalmazott agressziónak, melyet követıen a játékos még szívesebben fogja

az adott cselekvést (így akár az erıszakot is) elkövetni.

Anderson és Bushman 2001-ben úgynevezett meta-analízissel (újraelemzés, amikor is

korábbi kutatások eredményeit vetik össze) vizsgálták a számítógépes játékokban

látható agressziók negatív hatásait. 35 korábbi kutatási eredményt vizsgáltak meg,

amely során az alábbi észrevételeket rögzítették:

- Az agresszív, erıszakos játékok növelik a játékos izgalmi szintjét, azaz a mind a

vérnyomása, mind a pulzusa növekszik játék közben. Megfigyelték, hogy a

vérnyomást befolyásolta, hogy az adott játékban véres e az akció, vagy sem. A

vérrel jobban „átitatott” tevékenység során a vérnyomás magasabb értékbe

szökött, mint akkor, amikor az akciót nem illusztrálja a vér látványa. Azt is

megfigyelték, hogy ezek a hatások nagyobbak azoknál a gyermekeknél, akik

amúgy hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, és akiknél az adrenalin és a

tesztoszteron szintje is emelkedett, vagyis azon hormonok, melyek harc, vagy

támadás esetén szabadulnak fel az emberi szervezetben.

- Az erıszakos játékok használata során növekszik az agresszív gondolatok

mennyisége. Az agresszív személyiségjegyekkel bíró gyermekekre jellemzı,

hogy nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy valaki szándékosan, vagy

vétlen módon hajt végre valamilyen erıszakos tettet. Ami azt jelenti, hogy az

ilyen gyerekek, ha ıket valamilyen sérelem ér, szándékosságot és rosszindulatot

feltételeznek a másik szándéka mögött. Anderson és Bushman arra a

megdöbbentı következtetésre jutottak, hogy azon gyerekek, akik gyakrabban

játszanak erıszakos játékokkal, gyakrabban feltételeznek ilyen szándékosságot a

számukra kellemetlenséget okozó egyén részérıl.

- Az erıszakos játékok növelik az agresszív cselekedetek valószínőségét. A

vizsgálatok azt mutatták, hogy azok a tizenévesek, akik naponta órákat töltenek

játékkal a számítógép elıtt ülve, sokkal inkább érzik ellenséges helynek a

világot, mint azok, akik nem foglalkoznak annyit ilyen játékokkal. İk azok, akik

gyakrabban vesznek részt verekedésekben, és sőrőbben kerülnek összetőzésbe

tanáraikkal.

Ezekbıl a tapasztalatokból látható, a számítógépes játékok azon fajtái, melyekre

jellemzı, hogy a játékos agresszív cselekedetek egész sorát hajtja végre, negatív

hatással van a gyermeki személyiség fejlıdésre, és súlyos viselkedészavarokat okozhat.

Hozzá kell tennem, hogy a szülık felelıssége ebbıl a szempontból igen nagy, hiszen ık

meghatározhatnák, hogy csemetéjük mivel játszik, ám sokszor fogalmuk sincs, hogy a

játék, amivel a fiatal akár tanulási idıben, tanulás helyett is foglalkozik, mennyi tömény

agressziót tartalmaz, és így arra sem gondolnak, hogy miközben ık a napi munka után

fáradtan hazaérnek, vacsorát fıznek, televíziót néznek, addig a másik szobában egy

virtuális gyilkos szedi újabb áldozatait.

6.2 A számítógép és a társas kapcsolatok

Az emberiség történetében a személyes kapcsolatoknak mindig is kiemelkedı szerepe

volt, hiszen egész társadalmunknak ez a fundamentuma. Akár barátságokról volt szó,

akár üzletkötésekrıl, vagy akár háborúk kirobbanásáról, a személyes találkozásoknak

mindig kiemelkedı szerep jutott. Napjainkban, köszönhetıen a számítógépek és az

Internet elterjedésének, ezen kapcsolatok egy részét nevezhetjük egyfajta virtuális

ismeretségnek. A különbözı kommunikációs szoftverek segítségével, mint például az

MSN, a Skype, vagy az IRC (Internet Relay Chat) emberek tudnak egymással társalogni

úgy, hogy akár egy óceán is elválaszthatja ıket a valóságban. Sokan olyan utópisztikus

víziótól félnek, amikor is az emberek személyesen már nem is találkoznak, mindenki a

saját otthonában ül számítógépe elıtt, és képernyıt bámulva kommunikálnak

egymással. A magam részérıl nem látom ilyen sötéten a jövıt. Sajnálatos probléma

valóban, hogy a mai ifjak több idıt töltenek ezen programok használatával, mint a

tanulással. Iskola után bekapcsolják a számítógépet, feltárcsázzák valamelyik

ismerısüket, vagy szimultán akár egyszerre többet is, és órák hosszán keresztül

társalognak, csevegnek egymással.

Természetesen ez valóban probléma, hiszen ahhoz, hogy valaki a társadalom hasznos

tagja legyen, elengedhetetlen a tanulás és a tanulási idı megfelelı ki- és felhasználása.

Azonban nem csak negatív hatásai vannak az Internet ezen területének. Napjainkban

egy embernek sokkal több ismerıse lehet, mint az ezt megelızı idıkben, köszönhetıen

például az azonos érdeklıdési körrel rendelkezıket tömörítı tematikus fórumoknak,

hiszen amíg régebben, az Internet kora elıtt valaki például a Forma-1 iránt érdeklıdı

emberekkel szeretett volna találkozni, megismerkedni, szinte csak a véletlenen múlt,

hogy ez valóban összejött. Most azonban elegendı beírni a keresett kifejezést

valamelyik keresıbe, és az már ontja is magából a találatokat. Ez egyfelıl boldogabb,

teljesebb életet is elısegíthet, hiszen nincs meg az a frusztráció az egyénben, hogy nem

talál az ı érdeklıdési körének megfelelı társakat, és így egyedül érezné magát, valamint

a valahová tartozás érzése pozitívan hat az ember személyiségére. Emellett az Internet

anonimitását kihasználva sokat segíthet a gátlásos embereknek abban, hogy könnyebben

tudjanak kapcsolatokat kialakítani, hiszen partnere nem ismeri ıt, így azok a gátak,

melyek a személyes kapcsolatokban történı kommunikációt akadályozzák, itt semmivé

lesznek.

A számítógépes játékokra sem jellemzı ma már az a jelzı, hogy „magányos

tevékenység”. Az Internet térhódítása elıtt valóban az volt, hiszen egy játékot egy

ember, esetleg osztott képernyın kettı tudott játszani. Ma viszont a többszereplıs,

úgynevezett multiplayer játékok vonzzák a legtöbb játékost. Ilyenkor több ember egy

közös cél érdekében szövetkezhet egymással, vagy a „mindenki mindenki ellen” elvet

követve saját pontszámának gyarapítása, és/vagy a dicsıség miatt egyedül veheti fel a

harcot a többiek ellen. Eközben azonban lehetısége van diskurálni másokkal, akár

írásban, akár élıszóban. Gyakran a világ minden részérıl érkezhetnek a virtuális térbe

játékosok, így a velük való kommunikáció (melynek elfogadott nyelve az angol)

járulékos hatásként fejlesztheti a játékos idegen nyelvi képességeit.

Nem megkerülhetı a szerepjátékok szerepe a személyes kapcsolatok vonatkozásában.

Az úgynevezett MMORPG (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game –

nagyon sok szereplıs online szerepjáték) lényege, hogy a játékos egy gazdagon és

részletesen kidolgozott virtuális világban barangolhat a saját maga által megalkotott

karakterrel, miközben a más játékosok által irányított karakterekkel tud kapcsolatban

lépni: barátságok, szövetségek köttetnek, konfliktusok és harcok alakulnak ki. A

különbözı cselekedetek alapján a karakterek XP pontokat (Experience Points –

Tapasztalati Pontok) kapnak, melyekbıl a karakter személyiségének, tudásának,

jellemzıit lehet meghatározott mértékben fejleszteni.

Az ilyen típusú játékprogramok (melyek legnépszerőbb képviselıje a World of

Warcraft) veszélye abban áll, hogy teljesen magával ragadhatja a játékost, akinek egy

idı után minden gondolatát az fogja kitölteni, hogy a karakterét milyen módon tudná

fejleszteni. Ez már nem csak a játék közben, hanem egyéb napi tevékenységek során is

(tanulás, munka) foglalkoztatni fogja, emiatt társas kapcsolatai kárt szenvednek. Hiszen

aki a valóságban egy teljesen hétköznapi, netalán unalmas személyiség, az a virtuális

térben lehet hatalmas harcos, szuperhıs, lovag, és minden egyéb, amit a képzelet elbír.

Az MMORPG világa azonban könyörületlen: a játékos számára az válik egyre

valószínőtlenebbé, és jelentéktelenebbé, ami a valóságban történik. Hogy minél

erısebb, jobb képességekkel bíró karaktere legyen, a játékos egyre több idıt fog a

monitor elıtt tölteni. Alig alszik, helyette inkább a játékot választja, majd kimerülten

megy be az iskolába, vagy munkahelyére, ahonnan egybıl hazamegy, és addig játszik,

míg újra reggel nem lesz. A fı veszély abban áll, hogy a kevés alvás miatt kimerülhet.

Idırıl idıre lehet hallani olyat (fıleg Kínából), hogy egy fiatal belehalt a játékba. Eddig

minden esetbe bebizonyosodott, hogy az adott személy valamely MMORPG világ rabja

volt.

6.3 Az Internet és a szabadság

Az Interneten gyakorlatilag mindent szabad, hiszen bármifajta cenzúra, vagy

egységesen szabályozott tartalmi szabványok megléte nélkül a tartalom korlátozására

nem igen van mód, azt csak az egyes oldalak üzemeltetıinek felelısségtudata

befolyásolhatja. Így nem szabad azon csodálkozni, hogy a gyermekek minden

korábbinál hamarabb ismerkednek meg a nemiség gyakorlati módjaival, nem kívánatos

és a gyermek személyiségét károsan befolyásoló eszmékkel, és az agresszív

cselekedetek realitáson alapuló ábrázolásával. A jogi szabályozás eleve lehetetlenné

válik azzal, hogy a jogszabályok érvényesítése csak az adott országon belül lehetséges,

így ha egy weboldal, vagy valamilyen internetes tartalom ilyen szabályokat sért, elég

azt egy külföldi szerverre átrakni, és máris ki van játszva a tartalmi szabályozás.

6.4 Szexualitás a világhálón

A fiatalok pszichoszexuális fejlıdését és késıbbi párkapcsolatát véleményem szerint

negatívan befolyásolhatja az Interneten töménytelen mennyiségben rájuk zúduló

nemiség. Napjainkban megszámolhatatlan mennyiségő internetes weboldal foglalkozik

pornográf tartalmak szolgáltatásával, ahova az ártatlanul böngészı kisgyermek is

óvatlanul eljuthat. Ezen oldalak általában nem kérnek semmilyen megerısítést arról,

hogy a látogató felnıtt korú e, vagy ha kérnek is, az kimerül abban, hogy meg kell adni

a születési dátumot. Természetesen egy felnıtt életkorhoz tartozó születési évet egy

általános iskolás kisgyerek is ki tud számolni.

Szakértık szerint manapság egyre fiatalabb korban történik meg a fiataloknál az elsı

szexuális aktus, nem ritkán 12-14 éves kor környékén, és a 16-18 éves korosztály

körében is egyre nagyobb azoknak a száma, akik már „túlestek” ezen az élményen.

Ennek oka lehet kortársaik befolyása és azon véleményük, miszerint „ciki”, ha valaki

még ilyen korban szőz, valamint az, hogy az Interneten nagyon sok példát látnak.

Megdöbbentı az a tény, hogy a fiatalok 90 százaléka nem védekezik semmilyen

eszközzel az elsı aktus során. Mondanom sem kell, hogy a videó megosztó

weboldalakon nem sok ellenkezı példát látnak, azaz a filmekben szereplık sem

védekeznek az esetek túlnyomó többségében.

A felnıtt tartalmú oldalak látogatása azért is veszélyes a fiatalokra, mert az esetek nagy

részében a szexualitásnak egy különösen kegyetlen, a valós élettıl messze elrugaszkodó

ábrázolásával találkozhatnak. Az ott látottakat példaként értékelve úgy vélhetik, hogy

nekik is úgy kell viselkedni adott „helyzetben” a másik nem képviselıivel, ahogy azt a

videókon lehet látni. Ezekre a kis klipekre egyébként jellemzı, hogy nem azt a fajta

érzéki erotikát mutatják be, mely a valósághoz közelebb álló lenne, hanem a

pornográfiát oly módon, hogy a nıket azokban egyfajta tárgyként kezelik, így sajnálatos

módon az ilyen filmeket rendszeresen nézı fiú, férfi nıkkel való kapcsolatát nagy

valószínőséggel ez a hozzáállás fogja meghatározni.

Hihetnénk azt is, hogy a szexualitást a legnaturálisabb módon bemutató mőfaj egyfajta

oktatófilmként funkcionálhat, így a szülık nyugodt szívvel rábízhatják az Internetre

gyermeküket, ezzel is elısegítve azt, hogy a felvilágosítás kínos megvitatását elhagyják.

Ám a valóságban inkább kerülendı lenne a szülık részérıl kontroll nélkül hagyni, hogy

a gyermek mit is nézeget a neten. Kutatások eredményei számolnak be arról, hogy a

pornófilmeket rendszeresen nézı fiatalok a beszélgetések során emocionális és morális

sivársággal válaszoltak a kérdésekre. Emellett ismert tény az is, hogy azok fiatalok, akik

a médiából szerzik be az ismereteket a nemi életrıl, azok a sokkal kevésbé tartják

elítélendınek a házasságon kívüli nemi életet, ami pedig nem is oly sok évvel ezelıtt

még szent és érinthetetlen dolog volt.

Neil Malamuth 1981-ben kísérletsorozatot végzett a erıszakos pornográfia hatásával

kapcsolatban. Egyetemista fiúk két csoportjában levetített egy-egy erotikus filmet,

melyben két felnıtt szeretkezett. Az elsı csoport által megtekintett filmben a

szeretkezés kölcsönös beleegyezés következménye volt, míg a második csoport

filmjében az aktus egy megerıszakolást mutatott be. A film megtekintése után

Malamuth arra kérte a fiúkat, hogy merüljenek egy saját szexuális fantáziájukban, s

mondják el, mire gondoltak. A válaszok szerint azoknál a fiúknál, akik a második

csoportba tartoztak, jóval több volt az erıszakos fantázia, mint azoknál, akik a közös

megegyezésen alapuló szeretkezést látták.

Malamuth másik kísérletében a résztvevı egyetemistákkal egy-egy filmet nézetett meg.

Az egyik csoportnak erısen erıszakos tartalmú pornófilmet vetített, a másik csoportnak

egy olyan filmet, melyben sem erıszak, sem szexuális aktus nem volt. Napokkal késıbb

egy kérdıíves felmérést végzett a körükben, melyben a szexuális attitődökkel

kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. A válaszokból egyértelmően megállapítható

volt, hogy azok a fiúk, akik az erıszakos alkotást nézték meg, jobban elfogadták a nık

elleni erıszakot, ráadásul hinni kezdtek abban a hiedelemben is, miszerint a nemi

erıszakot tulajdonképpen a nık provokálják ki, és még élvezik is azt. Érdekes módon a

lányokra épp ellenkezı hatással volt ugyanazon film megnézése: a korábbi

véleményüknél még kevésbé fogadták el a nık elleni erıszakot, és az erıszak nık általi

elıidézésének mítoszát is.

7. Mobiltelefon és egyéb mobil eszközök

A TÁRKI 2005-ös felmérése szerint Magyarországon a háztartások 74 százalékában

rendelkezett legalább egy mobilkészülékkel. Nem nehéz kitalálni, hogy az az óta eltelt

négy évben ez az arány tovább nıtt. Az NHH (Nemzeti Hírközlési Hatóság) 2008. évi

vizsgálata szerint valóban így történt, jelen pillanatban a háztartások 81,7 százalékában

van legalább egy mobiltelefon. Ugyanezen felmérés szerint 2008 augusztusában 11

millió 688 ezer volt a mobil elıfizetések száma, ami alapján 100 lakosra 116,4

elıfizetés jut.

Látható, hogy napjainkban a mobiltelefon korántsem bír olyan exkluzivitással, mint alig

pár évvel ezelıtt. Mindenki használja, és majd' mindenki szereti. A szülık gyerekeiknek

is vesznek belıle, egyfelıl, hogy tudjanak arról, és ellenırizhessék, csemetéjük merre

jár, másfelıl, mert divat is ilyen készülékkel rendelkezni, s melyik szülı is akarná azt,

hogy gyermeke társai körében egyfajta hátrányos megkülönböztetésben részesüljön

csak azért, mert ı nem rendelkezik olyannal. Ezek a készülékek fejlıdésük során egyre

modernebbek lettek, és egyre többet tudnak. A telefonálás egyszerő funkciója mellett

hamarosan megjelent az SMS küldés lehetısége, majd elıbb a MIDI, majd nem sokkal

késıbb az MP3 hangformátum lejátszásának képessége, és az utóbbi években kezd teret

hódítani a mobiltelefonok fényképezı és videokamera funkcióval történı felruházása.

7.1 Telefon az iskolában

Ezen lehetıségek egészen újszerő alkalmazási lehetıségeket jelentenek a fiatalok

számára, akik bőntudat nélkül alkalmazzák ezeket nem csak egyszerően az iskolán

belül, hanem akár tanórákon is. Igaz, hogy az iskolai házirendekben általában benne

foglaltatik a készülékek órai használatának tiltása, de a pedagógusok a nagy számú

használat miatt többnyire nem tudnak mit kezdeni a problémával. A legenyhébb

változata a készülékek órai használatának a SMS írás, ami diszkrét használat mellett

kevésbé feltőnı a pedagógusnak. Azonban SMS-en keresztül történı kommunikálásnak

van egy olyan negatív hatása is, hogy a helyesírásra való törekvés csökken. Mivel egy

ilyen üzenet maximális mérete 160 karakter, így a mondanivalót abba kell belesőríteni,

aminek hatásos megoldása lehet az, ha az egyes szavakat rövidített formátumban

gépelik be a gombsor segítségével. Fennáll a veszélye annak, hogy készség szintjén

beépül írásmódjukba ez a hanyag stílus azoknak, akik sokat használják a

kommunikációnak ezt a formáját, és a nagyobb terjedelmő szövegek írásánál is

rövidítéseket, helyettesítéseket fognak használni. Nem tesz jót a helyesírásnak az sem,

hogy a mobiltelefonok nagy részében a karakterkészletbıl hiányoznak bizonyos

karakterek, mint például az „İ” és az „Ő” bető. Emiatt és mivel a diákok manapság

igen keveset olvasnak, helyesírásuk szenved csorbát.

7.2 Zenehallgatás

Az SMS órai használatánál véleményem szerint súlyosabb, és erkölcsileg mélyebben

elítélendı, ha a tanuló órán játszik a készüléken, vagy zenét hallgat rajta, vagy

valamilyen hordozható MP3 lejátszón. Ráadásul a fiatalok utcán, közlekedési

eszközökön igen nagy hangerıvel szokták hallgatni a különbözı zenéket, és tanórán

sem veszik sokkal halkabbra azt. Ez nem csak mások megzavarása miatt problémás,

hanem tartós halláskárosulással is járhat. Divat ma megosztani az egyik fülhallgatót

osztálytárssal, baráttal, s ennek káros következményérıl egy iskolai védınıvel történı

beszélgetésem során kaptam felvilágosítást, aki elmondta, hogy egy egyszerő

hallásvizsgálattal már ki tudja mutatni, hogy a fiatal, 15-17 éves kamaszok melyik

fülükben szokták általában hallgatni a zenét, mivel már detektálható a hallás romlása.

A zenehallgatásnak van még egy igen rossz és rendkívül zavaró aspektusa, mégpedig

az, amikor utcán, tömegközlekedési eszközön, vagy akár egy váróteremben a

(jellemzıen) kamaszok a telefon hangszóróját használva hallgatnak zenét,

„természetesen” nem halk hangerın. Szomorú látni, hogy a felnıttek, bár zavarja ıket,

nem mernek, vagy nem akarnak rászólni a fiatalra, aki így nem fogja megtanulni a

társadalmi viselkedés és együttélés normáit, és egy esetleges rendreutasítást

felháborítónak és személyes szabadságába való durva beavatkozásnak, korlátozásnak

fog vélni, ami erıs szembenállást szülhet.

7.3 A mindig kéznél lévı kamera

A különbözı, diákok által akár saját társukkal, akár a tanárral szemben elkövetett

agresszív cselekedetek megörökítésére, és mások elıtti mutogatására is sajnálatos

módon kiváló lehetıséget biztosítanak a mobiltelefonok. A napi híradásokban látható

iskolai erıszakot bemutató felvételek mind egytıl-egyig ilyen felvételek voltak. Ezeket

nem az elkövetı, hanem egy, vagy több társa rögzíti, akik ily módon bőntársakká válnak

az adott tett elkövetésében. A pedagógusoknak amúgy is van félnivalójuk, hiszen egy

csalódott, dühös gyermek minden további nélkül készíthet kompromittáló felvételt a

tanárról, hiszen elég, ha egy rosszul viselkedı diák felbosszantja, esetleg az átlagosnál

hevesebben reagál az esetre, és az állandóan készenlétben tartott telefonnal készült

felvételt még aznap eset lehet látni valamelyik videó megosztó weboldalon. Az, hogy az

ilyen oldalak és az Internet segítségével sok ezer, olykor millió ember láthatja a diák

„alkotását”, ösztönzıleg hathat másokra, így a pedagógusoknak a korábbiaknál

óvatosabban kell lereagálniuk a diákok rossz viselkedését.

A mobiltelefonok státuszszimbólumot is képviselnek, de nem csak és kizárólag abban

az értelemben, hogy kinek van és kinek nincs, hanem kinek milyen készüléke van. Ha

kiközösítéssel nem is, de egyfajta lenézéssel jár, ha valakinek régi, kevés mai modern

funkcióval rendelkezı telefonja van. Ennek oka lehet a médiában látható reklámok ırült

nyomása is, amelyekben a legkülönbözıbb akciókkal hirdetik a mobiltelefonokat, és

amely reklámoknak a célközönsége elsıdlegesen pont a 14-18 éves réteg, akik felé a

reklámok azt az üzenetet közvetítik, hogy ahhoz, hogy barátaid legyenek, és megtaláld a

társadat, a legmodernebb telefonnal, és a legváltozatosabb játékokkal és

csengıhangokkal kell rendelkezned.

Még egy saját tapasztalatot leírnék. Szomorú látni azt sok esetben, hogy lyukasórában,

vagy szünetben, a folyóson a diákok nem olvasnak, nem a következı órára készülnek,

vagy társaikkal beszélgetnek, hanem a mobiltelefonjuk és a rajta futó játékok

segítségével belemerülnek a virtuális világok valamelyikébe, vagy a külvilágot

kizáróan, rémes zenei ízlésükrıl tanúbizonyságot téve fülsüketítı „zenét”

csörömpöltetnek rajta.

8. Kérdıíves kutatás

A kutatást a debreceni Beregszászi Pál Szakközép és Szakiskolában végeztem egy 134

fıs mintán, melyet 14-17 év közötti vegyes összetételő (fiú-lány) osztályok diákjai

alkottak. A kutatáshoz egy 30 kérdésbıl álló kérdıívet készítettem, mely segítségével a

diákok médiahasználati szokásairól szerettem volna bıvebb képet kapni. 5 osztály

osztályfınökét kértem meg, hogy segítsenek, és nagy örömmel vállalták el, hogy

osztályukkal kitöltetik azokat. Eredetileg 145 kérdıívet osztottam ki nekik, ám

betegségek, hiányzások miatt egy részük kitöltetlenül került vissza. A felmérés anonim

jellegő volt, így bízom benne, hogy a válaszadók befolyás nélkül, a valóságnak

megfelelıen válaszoltak.

8.1 Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?

Ezzel a kérdéssel arra voltam kíváncsi, hogy a megkérdezettek családjában átlagosan

milyen darabszámú televízió található. A következı eredmények születtek:

1 darab készülék: 10,4 % (14 fı)

2 darab készülék: 32,1 % (43 fı)

3 darab készülék: 33,6 % (45 fı)

4 darab készülék: 20,1 % (27 fı)

5 darab készülék: 2,2 % (3 fı)

6 darab készülék: 1,5 % (2 fı)

Látható, hogy a kérdezettek mindegyike rendelkezik otthonában legalább egy

televízióval. A kérdıív készítésénél arra számítottam, hogy a legtöbb készülék, amivel

egy család rendelkezik, maximum 4 darab lesz, ám a kapott eredmények azt mutatják,

hogy 5 fı esetében még ennél is több televízióval rendelkeznek. A korábban, a 4.2

fejezetben közölt 2008-as NHH adat szerint ma Magyarországon egy családban

átlagosan 1,63 darab készülék található, míg az általam kapott eredmény azt mutatja,

hogy a megkérdezett tanulók otthonában ennél több, átlagosan 2,8 darab készülék

található.

8.2 Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni?

Korábban a televízió nézése csoportos elfoglaltság volt. A készülékek magas ára miatt a

családok nem engedhették meg, hogy saját készüléket vásároljanak, így az azzal már

rendelkezı baráthoz, szomszédhoz mentek át, ha valamilyen érdekesebb mősor volt

látható. Ennek meg volt az a pozitív hozadéka is, hogy az emberek a mősorok nézése

mellett beszélgettek egymással, így egy-egy ilyen közös programot bátran nevezhetünk

egyfajta közösségformáló eseménynek is. Ennek ismeretében tettem fel ezt a kérdést,

hogy most, évtizedekkel késıbb milyen mértékben változott meg ez a szokás:

A családommal (szüleimmel, testvéremmel együtt) 23,1 % (31 fı)

A testvéremmel 14,2 % (19 fı)

Barátaimmal 8,2 % (11 fı)

Egyedül 54,5 % (73 fı)

Láthatjuk, hogy igen erıteljes a változás. Az általam megkérdezett diákok több, mint 54

százaléka válaszolta azt, hogy egyedül néz televíziót. Ebbıl vajon következik e az, hogy

a televízió magányossá tesz?

Véleményem szerint nem feltétlenül, hiszen ha megnézzük a másik három eredményt,

azok már némileg árnyalják a képet, és valamivel kedvezıbb képet mutatnak. A

válaszadók 45,5 százalékánál továbbra is csoportos elfoglaltság maradt a televízió-

nézés, hiszen ık azok, akik szüleikkel, testvéreikkel, esetleg barátaikkal együtt nézik a

leggyakrabban valamely aktuális mősort. Ebbıl 23,1 százalékuk vallotta, hogy a

családdal együtt nézik a televíziót, így ha nagyon szélsıségesen fogalmazzuk meg, a

televíziónak van egyfajta család összetartó szerepe is. Ilyenkor a családtagok meg

tudják beszélni a napi történéseket, anélkül, hogy a szülıi szerep frontális vallatásra

kényszerítené a diákot.

8.3 Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt?

Egy televízió nézési szokásokkal kapcsolatos kutatásban természetesnek mondható,

hogy kíváncsiak vagyunk arra, kérdezetteink mennyi idıt töltenek a képernyı elıtt.

Ezek az eredmények születtek:

Nem szoktam TV-t nézni 8,2 % (11 fı)

Kevesebb, mint egy órát 12,7 % (17 fı)

1-2 óra 47,0 % (63 fı)

3-4 óra 24,6 % (33 fı)

Többet 7,5 % (10 fı)

Látható, hogy a válaszadók csaknem fele nagyjából napi 1-2 órát nézi a televízió

mősorait. Ez jóval alatta marad az 5.2 fejezetben említett országos átlagnak, ahol az

AGB Nielsen mérése alapján körülbelül napi 3 órát kaptunk. Érdekes, hogy 11 fı a

kérdezettek közül bevallottan nem szokott televíziót nézni, annak ellenére sem, hogy a

1. kérdésnél kapott eredmények alapján minden kérdezett otthonában található legalább

egy készülék, azaz a lehetıség adott lenne számukra a mősorok nézésére. 17 fı

kevesebb, mint egy órát szokta naponta a televíziót választani. Véleményem szerint már

a napi 3-4 óra, melyet a diákok a képernyı elıtt töltenek, igen soknak mondható, mégis,

a válaszolók majdnem negyede, egészen pontosan 33 fı jelölte meg ezt a választ.

Bevallom, kutatásom elején nem gondoltam, hogy lesz, aki még ennél is több idıt tud

televíziózással tölteni a napi teendık (iskolába járás, otthoni tanulás, esetleg

házimunka) mellett, ám látható, hogy 10 fı mégis kerít rá módot. Vajon mitıl veszik el

az ehhez szükséges idıt?

8.4 Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül?

Az elızı kérdésre kapott válaszok fényében érdekelt, hogy az általam fontosnak tartott

olvasással mennyi idıt töltenek az iskola megkérdezett diákjai. Az emberrıl sokat elárul

az, hogy mennyit olvas. Minél többet tölt valaki olvasással, annál nagyobb

ismeretanyagra, tudásra tehet szert, melyet mindennapjai során és különösen az

iskolában hasznosítani tud. Nézzük, milyen eredményeket kaptam:

Nem szoktam olvasni 44,0 % (59 fı)

Kevesebb, mint egy órát 47,0 % (63 fı)

1-2 óra között 6,7 % (9 fı)

Többet 2,2 % (3 fı)

Ezek a számadatok rendkívül lehangolóak. A válaszadók 44 százaléka bevallottan nem

szokott olvasni, míg 47 százalékuk kevesebb, mint egy órát. Kijelenthetjük, hogy 91

százaléka a megkérdezetteknek egyáltalán, vagy csak alig szokott olvasni. Véleményem

szerint a televízió, vagy a számítógép nem pótolhatja az írott szöveget, melyen keresztül

a lélek pozitívan fejlıdhet. Természetesen elıfordulhat, hogy a diák az otthoni tanulás

során a számára megfelelı mennyiségő olvasást „letudja”, ám véleményem szerint

ahhoz, hogy mővelt felnıtt váljon belıle, ennél jóval több olvasásra volna szüksége.

Azok aránya, akiket olvasónak nevezhetünk, igen csekély, mindösszesen 12 fı, azaz a

válaszadók 9,9 százaléka.

8.5 A szüleid sokat néznek TV-t?

Olvasási szokásokat vizsgáló kutatások szokták megemlíteni, hogy fontos a példa a

gyermek olvasási szokásainak kialakulásában. Ha azt látja, hogy szülei sokat olvasnak,

nagy valószínőséggel ı is olvasóvá válik, míg ha a szülık alig, vagy egyáltalán nem

vesznek a kezükbe könyvet, a gyermek is kisebb eséllyel fog a kezébe könyvet venni, és

megszeretni azt. Nos, a televíziózási szokások kialakulásában is érvényesülhetnek ezek

a példák, épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy a diákok szülei milyen televíziózási

szokásokkal rendelkeznek.

Igen, munka után leülnek elé 14,9 % (20 fı)

Csak este, fı mősoridıben 64,9 % (87 fı)

Csak azokat a mősorokat nézik meg, amit elıre kinéznek 15,7 % (21 fı)

Soha vagy csak ritkán néznek tv-t 4,5 % (6 fı)

A válaszadók többsége nyilatkozott úgy, hogy a szülei csak fı mősoridıben néznek

televíziót, ami véleményem szerint nem hagy maga után kivetnivalót, bár feltételezhetı,

hogy az otthoni munkák elvégzése és a televízió elé ülés közötti idı nem alkalmas arra,

hogy az olvasás példáját erısítsék gyermekekben. Tudatos médiahasználatra utal a

szülık 15,7 százalékánál, hogy gyermekük szerint csak az elıre kiválasztott mősorokat

nézik meg. Csekély a száma azoknak a szülıknek, akik ritkán, vagy egyáltalán nem

szoktak televíziót nézni, mindössze 6 fı választotta ezt az opciót a megkérdezett 134

fıbıl.

Ugyanakkor elgondolkodtatónak találom az elsı választ megjelölık relatív nagy

arányát, hiszen a válaszadók közel 15 százaléka szerint szüleik hazaérve egybıl a

televízió elé ülnek. Ráadásul a kora délutáni mősorsávban olyan mősorok is találhatók,

melyek egyértelmően a botrányokra építenek, így mutatva rossz példát

kommunikációból, emberi kapcsolatokból.

8.6 Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV?

Kíváncsi voltam, hogy a televízió használata, mint a szórakozás egyik formája,

megmarad e a konkrétan rá szánt idı keretein belül, vagy esetleg részt követel magának

például az olyan hagyományos családi eseményekbıl, mint az étkezés. Az ilyen közös

étkezések remek lehetıséget biztosítanak arra, hogy a családtagok ilyenkor

megbeszéljék a napi történéseket, gondjaikat, örömeiket, a következı napok teendıit. A

válaszok igen megosztott képet mutatnak:

Igen, de nem nézzük 9,7 % (13 fı)

Igen, és szoktuk is nézni 29,1 % (39 fı)

Igen, de csak ritkán nézzük 18,6 % (25 fı)

Nem, csak akkor van bekapcsolva, ha valami érdekes megy a TV-ben 20,1 % (27 fı)

Nem szokott bekapcsolva lenni étkezés közben 22,4 % (30 fı)

Az egyértelmően látható, hogy a válaszolók családjainak 67,8 százaléka valamilyen

formában, de televízió mellett szokott étkezni. Ezek szerint a televízió immár a nappalin

kívül is hódít, s bevette magát a konyhába, étkezıbe. Ezt a tendenciát nem tartom

túlzottan jónak a családi kapcsolatok szempontjából, hiszen a televízió nézése közben

talán kevésbé lehet egymással beszélgetni. Emellett azonban a válaszadók több mint

negyede, egész pontosan 32,1 százalékuk nem hagyja magát elcsábítani, és a képernyıt

mellızik a közös étkezésekkor.

8.7 A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket nem?

A szülınek meghatározó szerepe van abban, hogy gyermeke mennyire a televízió

befolyása alatt nı fel, s hogy mit enged gyermekének nézni. A felelısség terhe alatt

fontos lenne, hogy a szülık átérezzék mennyire fontos, hogy megválasszák, mely

mősorokat engedik nézni gyermeküknek, s melyeket tiltanak nekik. Érdeklıdéssel

vártam, hogy a kapott eredmények milyen képet mutatnak:

Igen 0,7 % (1 fı)

Ritkán, a mősortól függ 5,2 % (7 fı)

Nem 94,0 % (126 fı)

Látható, hogy igen csekély azon szülık aránya, akik valamilyen szinten meghatározzák,

hogy gyermekük mit nézhet a televízióban: mindössze 8 gyermek esetében

beszélhetünk valamilyen szintő beleszólásról. A válaszadók 94 százalékánál a szülık

feltételezhetıen semmilyen formában nem szokták meghatározni a gyermekük által

nézhetı mősorokat. Csak remélni merem, hogy a gyermek életkorának elırehaladtával

lesz a szülınek egyre kevesebb beleszólása ebbe a témába, s a kisgyermekes, óvodás,

kisiskolás gyermekek szülei a látottaknál nagyobb arányban követik nyomon, és

határozzák, hogy gyermekük mit néz.

8.8 A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél?

A korhatárt jelölı piktogramokat, vagy korhatárkarikákat az ORTT (Országos Rádió és

Televízió Testület) az európai uniós példákat követve, a médiatörvény jogharmonizációs

módosításával alkotta meg, és 2002 óta kötelezı alkalmazni az egyes mősoroknál, ezzel

segítve a szülık, gyermekek eligazodását az életkorilag megfelelı mősorok

kiválasztásánál. Ennél a kérdésnél azt vizsgáltam, hogy az általam kérdezett diákok

mennyire veszik figyelembe ezeket a jelöléseket:

Igen, figyelembe szoktam venni - (0 fı)

Többnyire figyelembe szoktam venni 6,0 % (8 fı)

Nem szoktam figyelembe venni 94,0 % (126 fı)

Kijelenthetı, hogy a korhatárkarika nem érte el célját, hiszen nem befolyásolja például

az általam kérdezett diákok televízió nézési szokásait. A nemleges válaszok

egyértelmően nagy aránya valószínősíti, hogy nem csak a debreceni diákok, hanem az

ország összes hasonló korú fiatalja is hasonlóan válaszolna. Érdekes az egybecsengés az

elızı kérdés eredményeivel, lévén hogy ugyanúgy 126 fı nem veszi figyelembe a

jelzést, mint ahogy 126 fı szülei nem befolyásolják, hogy gyermekük mit néz a

televízióban.

8.9 Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban látható filmek, mősorok?

Napjaink televíziós mősoraira, legyen szó filmrıl, sorozatról, vagy akár valamilyen

show-mősorról, jellemzı, hogy beszélt nyelvünk legmodernebb kifejezései is

megjelennek bennük, sıt, sok esetben egy-egy szó, kifejezés, mondat ezekben tőnik fel

elıször, s a széles nyilvánosságot elérı jellegének köszönhetıen, a televízió nyelvi

közvetítı szerepet is betölt. Érdekesnek tartottam megkérdezni a diákoktól azt, hogy

szerintük a hétköznapi beszédre van e valamilyen hatása a televíziónak:

Igen 64,9 % (87 fı)

Nem 35,1 % (47 fı)

İszintén szólva meglepett, hogy a megkérdezettek 35 százalék szerint nem hat a

televízió a mindennapi verbális kommunikációra, holott ık maguk, vagy társaik nagy

valószínőséggel azt a nyelvezetet, sıt szlenget használják, amit a filmekben, és egyéb

mősorokban látnak. Elıfordulhat, hogy szinte észre sem veszik a televízió által

terjesztett szavak, szófordulatok saját beszédükbe milyen könnyedén beépülnek.

8.10 Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?

Ezt a kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogy van e közvetlen és azonnali

hatása az általam kérdezett diákok lelkére egy akciófilm megnézése. Úgy véltem, hogy

a filmben látott fıszereplıvel, hıssel való azonosulás elısegítheti azt, hogy a nézı

erısebbnek érezze magát. Az eredmény a következı lett:

Igen 8,2 % (11 fı)

Nem 91,8 % (123 fı)

Az eredmény meglepett, mert arra számítottam, hogy a többség az „igen” válasz mellett

teszi le voksát, ám úgy tőnik a diákok véleménye alapján, hogy nem hat rájuk

bátorítólag egy erıszakos film megnézése.

8.11 Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a televízióban?

A kérdés feltevésénél szándékosan nem határoztam meg, hogy én mit értek erıszakos

cselekmény alatt. Úgy gondoltam, hogy a diákok az általuk erıszakosnak vélt

cselekmények számát fogják megadni, és támpontot ennek meghatározásához nem

adtam. Lássuk, milyen válaszokat adtak:

0 8,2 % (11 fı)

1-5 45, 5 % (61 fı)

6-10 20,7 % (27 fı)

11-20 3,0 % (4 fı)

Többet 23,1 % (31 fı)

Feltőnı az erıszakos jelenetek a kérdezettek által csekélynek vallott száma. 11 fı

nyilatkozta azt, hogy semmilyen erıszakos cselekedetet nem szokott látni a

televízióban. Ez a szám megegyezik a 3. kérdésben látott eredménnyel, ahol is

ugyanennyien nyilatkozták azt, hogy egyáltalán nem néznek televíziót. Véletlen

egybeesés, vagy valószínősíthetı, hogy csak azok nem látnak semmilyen erıszakos

cselekményt a televízióban, akik nem is nézik azt, ergo mindenki, aki bekapcsolja azt,

találkozik is agresszióval?

A kérdezettek közel fele nyilatkozta azt, hogy naponta maximum 5 durva, erıszakos

jelenetet lát a televízióban. Vajon ez valóban így van, és összesen ennyi gyilkosságot,

verekedést, és egyéb agresszív tettet mutat a képernyı, vagy magyarázható e szám az

ingerküszöb emelkedésével, az elfásulással és deszenzitizációval? Véleményem szerint

igen. Minél több ilyen jelenetet látnak a fiatalok, annál kevésbé fogják észrevenni az

enyhébb erıszakos jeleneteket, mint például egy filmben elcsattanó pofont.

Elgondolkodtató a több, mint 23 százalékos aránya azoknak, akik szerint 20 erıszakos

cselekedetnél többet látnak naponta televízióban. Ez nagyon sok. Egy gyors számolás

után kijelenthetı, hogy ez évente minimum 7665 darab esetet jelent, azaz ha tovább

számolunk ezzel a számmal, akkor egy diák 4 év alatt, míg középiskolába jár, legalább

30.000 erıszakos tettet láthat a televízióban.

8.12 Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj?

Ezzel a kérdéssel valamennyire képet szerettem volna kapni arról, hogy mennyire

befolyásolja a mai fiatalok értékrendjét az, hogy márkás termékeket vásárolnak.

Gyakran hallani, hogy a ma iskoláiban az kap egyfajta tiszteletet, csodálatot társaitól,

akinek a „legmenıbb cuccai” vannak, s bizony igencsak lenézik azt a társukat, akinek

nem telik jobb minıségő termékekre. Az kutatásban részt vevı diákok a következı

eredménnyel szolgáltak:

Igen 60,5 % (81 fı)

Nem 39,5 % (53 fı)

A válaszadók jelentıs hányada, több, mint 60 százalékuk számára fontos, hogy

megfelelı minıségő terméket vásároljanak. Valószínősíthetı azonban, hogy nem is

annyira a minıség a fontos ezen diákok számukra, mint inkább maguk a gyakran

egyfajta státuszszimbólumként használható márkák. Mindössze 39,5 százalék adott

nemleges választ a feltett kérdésre, ám nem tudni, hogy ez annak köszönhetı, hogy az ı

értékrendjüket nem az anyagiak és az velük összefüggésbe hozható mutogatni való

termékek iránti vágy határozza meg, vagy inkább a család szőkös anyagi forrásai.

8.13 Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz?

Ez a kérdés az elızıben feltett kérdéssel függ össze. A média, és fıleg a televízió

reklámjai legtöbbször az nézık érzelmeivel operálnak, hiszen a fogyasztói társadalom

egyik alapjaként folyamatosan azt a képet sugározzák, hogy az általad vásárolt termék

határozza meg azt, hogy ki vagy. Minél jobb, márkásabb terméket vásárolsz, még ha

igazán szükséged nincs is rá, annál jobb, boldogabb és teljesebb életben lesz részed.

Vajon a fiatalok mennyire hagyják magukat befolyásolni ezen reklámok által? A kapott

válaszok:

Nem határozza meg 58,9 % (79 fı)

Többnyire meghatározza 41,0 % (55 fı)

Mindig a reklámokban látott termékeket vásárolom - (0 fı)

Megnyugtató a tudat, hogy a válaszadók közül nincs senki, aki csak és kizárólag a

reklámokban látott termékeket vásárolná, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy több, mint

40 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy döntéseiket vásárlás során nagymértékben

befolyásolja az, amit a reklámokban látnak. İk azok, akik hajlamosak kiadni egy

termékért többet, csak azért, mert a reklámokban azt az adott terméket a szakemberek

kedvezıbb színben tüntették fel.

Ugyanakkor vegyük észre a többség által adott választ, miszerint az ı választásukat a

reklámok nem befolyásolják, és talán késıbb belılük megfontolt, tudatos fogyasztók

vállnak majd.

8.14 Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni?

A televízió nézési szokások vizsgálatánál fontos kutatási szempont a képernyı elıtt

eltöltött idın túl, hogy milyen típusú mősorokat néznek legszívesebben a kutatásban

résztvevık. A kérdés feltevésénél törekedtem arra, hogy a kapott válaszok

kiértékelhetık legyenek, így azt kértem a diákoktól, hogy fontossági sorrendet

állítsanak fel 1-tıl 5-ig, ahol az 1-es a legkedveltebb, az 5-ös a legkevésbé kedvelt

mősorokat jelöli. A kapott értékeket összeadtam, majd a válaszok számával elosztva

megkaptam az értékeléshez használandó értékeket:

Híradások 2,70

Tudományos, ismeretterjesztı filmek 3,17

Szórakoztató mősorok és akciófilmek 1,88

Sportmősorok 2,95

Kulturális mősorok 4,07

Minél alacsonyabb a kapott érték, annál népszerőbb az adott mőfaj, és minél nagyobb az

érték, annál kevésbé. Látható, hogy a legalacsonyabb értéket (1,88) a szórakoztató

mősorok, és akciófilmek érték el, azaz ezek a válaszadó diákok által leginkább elınyben

részesített mőfajok, ezeket nézik legszívesebben. Ezeket követik a különbözı híradások,

melybıl leszőrhetjük, hogy a fiatalokat érdeklik az ıket körülvevı világ történései, és

igyekeznek informáltak lenni.

A következı mőfaj a tudományos és ismeretterjesztı filmek, mely népszerőség

véleményem szerint köszönhetı annak, hogy a kábelszolgáltatók programkínálatában

rendkívül változatos az ismeretterjesztı csatornák tematikus megoszlása, így mindenki

megtalálhatja számára érdekes témát. Az, hogy a sportmősorok az utolsó elıtti helyen

végeznek, kissé meglepı volt számomra, lévén, hogy az iskolába fıleg fiúk járnak, így

feltételeztem azt, hogy nagyobb arányban fogják megjelölni a kedvencek között az ilyen

mősorokat.

Ami viszont sajnálatos módon nem volt meglepı, az a kulturális mősorok utolsó helye.

A mai fiatalokra nem igazán jellemzı, hogy egy kevésbé mozgalmas, általuk

unalmasnak tartott, ám értékeket képviselı televíziós mőfajt nagy arányban nézzenek.

Összesen négy diák jelölte egyessel ezt a mőfajt, azaz mindössze néhányan vannak,

akik számára a kulturális mősorok a legnézettebbek.

A mellékletben látható grafikus ábrázolásnál, hogy a diagramban a legnépszerőbb

mősor a legmagasabb oszlopértéket kapja, míg a legkevésbé népszerőbb a

legalacsonyabbat, a kapott értékeket 10-bıl kivontam, így a különbségük adja meg az

oszlop nagyságát.

8.15 Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból.

Ezt a kérdést azért tettem fel, mert gyanítani lehetett, hogy a médiumok használati

idejének növekedésével az olvasásra fordítható idı a korábbi évtizedekhez, vagy akár

saját gyerekkoromhoz képest is csökken. A 4. kérdésre kapott válaszok alapján látható,

hogy a mai fiatalok valóban keveset olvasnak. Ennek ismeretében volt érdekes, hogy

milyen eredményeket kapunk. A válaszolók sok esetben nem tudtak, vagy nem akartak

öt nevet írni, sıt voltak olyan diákok is, akik egyetlen nevet nem írtak. Összesen 51

nevet soroltak fel, és a válaszok között a leggyakrabban elıfordulók neve a következık:

Petıfi Sándor 102 fı

Arany János 75 fı

Kölcsey Ferenc 43 fı

József Attila 32 fı

Vörösmarty Mihály 30 fı

Ady Endre és Babits Mihály 27 fı

William Shakespeare 25 fı

Emellett igen sok nevet olvashattam a válaszokban, ám ezek nagy része olyan író, vagy

költı volt, melyekkel a diákok tanulmányaik során találkozhatnak. Ebbıl én azt a

következtetést vonom le (függetlenül a 4. kérdés válaszaitól), hogy a kötelezı irodalmi

tananyagon kívül az általam megkérdezett diákok nem igen olvasnak. Volt persze egy-

két gyöngyszem, melyek a tananyagon kívüliek, de ezek száma elhanyagolható: ilyen

volt például J.R. R. Tolkien, a Győrők Ura írója, vagy C. S. Lewis, aki a Narnia

Krónikái címő könyvet írta. Kettejüket összesen öt diák említette.

Voltak emellett furcsa válaszok is, mint például Kossuth Lajos, Széchenyi István, vagy

Benkı Dániel, akiket a válaszolók szintén az irodalmi alakok, írók, költık közé

soroltak. Érdekes, hogy mai celeb világunk „jeles” képviselıje ugyanúgy 3 voksot

kapott, mint Kosztolányi Dezsı, vagy Kazinczy Ferenc…

8.16 Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl.

Ez a kérdés az elızı folytatásaként fogható fel. Vajon itt kiket sorolnak fel a diákok?

Gyanítottam, hogy erre a kérdésre könnyebben válaszolnak. Lássuk, kik voltak azok,

akiket a legtöbbször említettek meg a válaszolók:

Gyızike 38 fı

Sebestyén Balázs 37 fı

Benkı Dániel 23 fı

Gálvölgyi János 18 fı

Brad Pitt 17 fı

Erdélyi Mónika 14 fı

Kiszel Tünde, Vágó István és Fábry Sándor 13 fı

Itt is elıfordult, hogy két diák nem sorolt fel egyetlen televíziós személyt sem. Sajnos

általánosan igaz, hogy a válaszok sok esetben nagyon gyenge helyesírással kerültek

papírra, és fıleg a külföldi nevek esetében komoly fejtörés jelentett sok esetben, hogy

kire is gondolt a diák. Rendszeres volt például az „Andzselina Dzsoli”, vagy a „Terensz

Hill” elıfordulása.

Látható volt, hogy a televízióból felsorolni öt nevet könnyedebb feladat, mint az

irodalomból, mivel itt összességében 112 név került fel a válaszok közé. Érdekes, hogy

nagy az akciófilm sztárok aránya (Brad Pitt 17, Bruce Willis 10, Arnold Schwazenegger

11 elıfordulással), mint ahogyan a hazai celeb világ képviselıi is szép számban

elıfordulnak.

Feltőnı még, hogy a hazai televíziós személyiségek között a legnagyobb az RTL

Klubbal összefüggésbe hozható emberek aránya a felsorolásban: 52 magyar

személyiség közül 32 ehhez a csatornához köthetı, míg a többiek megosztva a Magyar

Televízió, a TV2, és a kisebb kábeltelevíziókkal hozható összefüggésbe.

8.17 Van otthon Interneted?

A kérdés feltevése evidens, ha a kutatásban a diákok Internet használati szokásait is

kívánjuk vizsgálni. A válaszadók eképp nyilatkoztak:

Igen 92,5 % (124 fı)

Nem 7,5 % (10 fı)

Igen nagy azoknak az aránya, akik valamilyen formában, de rendelkeznek otthoni

Internet eléréssel, ami azért érdekes, mert a Beregszászi Szakközépiskolába nagyon

sokan járnak be az olyan környezı kisebb településekrıl, melyek többnyire rosszabb

adottságokkal rendelkeznek internet ellátottság terén, mint egy olyan nagyváros, mint

Debrecen.

8.18 Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)?

A televízió legnagyobb konkurenciája napjainkban a számítógép és az Internet. Ezek

olyan csábító elegyet alkotnak, melyek sokszor egyfajta életcéllá alakítják a diákok

szabadidı felhasználásának eme módját. Nyilvánvaló, hogy igen sok idıt töltenek

internetezéssel, mely így gyakran a tanulás rovására megy. Lássuk, az általam kérdezett

diákok mennyit használják naponta a webet:

Nem szoktam, nem tudok internetezni 7,5 % (10 fı)

1-2 óra 15,7 % (21 fı)

3-4 óra 47,0 % (63 fı)

Többet 29,8 % (40 fı)

Általánosan igaz, hogy aki rendelkezik otthoni Internettel, az általában használja is,

azaz minden diák legalább 1 órát használni szokta azt. Igen nagy az aránya azoknak,

majdnem a megkérdezettek fele, akik bevallottan három, négy órát szoktak a monitor

elıtt eltölteni. Ez bizony nagyon sok, ha belegondolunk, hogy ez vagy azt jelenti, hogy

a diák nem tanul és nem készül a másnapi órájára, hiszen nincs rá ideje, vagy készül, de

akkor ennek köszönhetıen késın fekszik le. Azzal a lehetıséggel nem is merek

számolni, ha e kettı együtt teljesül. A válaszadók majdnem harmada még ennél is többet

internetezik, ami felveti a szülıi ellenırzés hiányát. Vajon a szülık tudják, hogy

gyermekük ilyen sok idıt tölt a számítógép elıtt?

8.19 Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?

Az Internet lehetıség. Lehetıség arra, hogy az ember megismerjen olyan dolgokat,

melyeket ezen eszköz nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem ismerhetne meg. Épp ezért

remek kiegészítıje a intézményes oktatásnak, hiszen könnyő utánanézni azoknak a

dolgoknak az iskolai tananyaggal kapcsolatban, melyre a tanórán nem, vagy csak

korlátozottan volt lehetıség. De a diákok használják is ezen célra az Internetet? A kapott

válaszok szerint az eredmény a következı:

Nem tudok internetezni 7,5 % (10 fı)

Igen 78,3 % (105 fı)

Nem 14,2 % (19 fı)

Megállapítható, hogy a megkérdezettek igen nagy százaléka, több, mint kétharmaduk

használja tanulásra is az Internetet. Az a 10 fı, akinek otthon nincs Internete, azt

válaszolta, hogy nem tud internetezni, így a tanuláshoz sem használja, ami azért

érdekes, mert az iskola több pontján (számítógéptermekben, könyvtárban) is a diákok

rendelkezésére állnak olyan számítógépek, melyek csatlakozni tudnak a webhez.

8.20 Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket használni?

Az Internet térhódításával lehetıvé vált, hogy az akár ismeretlen emberek is egymással

kommunikáljanak számítógépen keresztül. A különbözı, úgynevezett chatprogramok

nagyon népszerőek a fiatalok körében, mivel akár élıszóban, akár billentyőzet

segítségével leírt mondatokkal tudnak beszélgetni, egyszerre akár több emberrel is. Az

általam kérdezett diákok így válaszoltak a feltett kérdésre:

Nem tudok internetezni 7,5 % (10 fı)

Igen 92,5 % (124 fı)

Nem - (0 fı)

Ami egyértelmően kitőnik az adatokból, az az, hogy aki rendelkezik otthoni Internet

eléréssel, azok mind használják is a különbözı kommunikációs szoftvereket.

8.21 Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával?

Az elızı kérdésbıl kitőnik, hogy mindenki használja ezeket a chatprogramokat. Most

nézzük meg, hogy átlag mennyi idıt töltenek el ezek használatával a diákok. A kapott

eredmények a következık:

Nem tudok internetezni 7,5 % (10 fı)

Pár percet - (0 fı)

Legfeljebb fél órát 12,7 % (17 fı)

Legfeljebb másfél órát 20,1 % (27 fı)

Ennél többet 59,7 % (80 fı)

Röviden megfogalmazva a diákok nagyon sokat chatelnek. A megkérdezettek jóval

több, mint fele másfél óránál is többet kommunikál ilyen eszközökkel. Persze ezek

használata elısegíti a személyes kapcsolatok mélyülését, és új interperszonális

kapcsolatok kialakulását, de a kapott érték véleményem szerint túl sok. Természetesen

beszélgetés közben, míg a válaszra vár, a diák csinálhat mellette mást is, ám

valószínőtlennek tőnik, hogy azokat a szabad másodperceket például tanulásra

fordítanák.

8.22 Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani?

Az, hogy a fiatalok milyen stílusú programokkal szoktak játszani, eltérı. Vannak, akik

inkább a sportprogramokkal játszanak szívesebben, míg mások a szimulátorokat

választják. Kérdésemben arra kerestem a választ, hogy az általam megkérdezett diákok

mely stílusokat preferálják leginkább. Íme az eredmények:

Nem szoktam játszani számítógépen 6,0 % (8 fı)

Sport játékokkal 12,7 % (17 fı)

Stratégiai játékokkal 13,4 % (18 fı)

Akciójátékokkal (FPS) 44,0 % (59 fı)

Szerepjátékokkal 15,7 % (21 fı)

Szimulátorokkal 8,2 % (11 fı)

A kapott adatok szerint a legtöbben akciójátékokkal, úgynevezett FPS-ekkel (melyekrıl

említést tettem a 6.1-es fejezetben) szoktak játszani. Ne feledjük el, hogy az összes

játékstílus között ez tartalmazza a legtöbb erıszakos cselekményt, és ez az a mőfaj,

mely a legközelebb hozza, és a legnaturalisztikusabban mutatja be az agressziót.

Második helyen az úgynevezett szerepjátékok állnak, melyekben a játékos könnyen

azonosulni tud a személyiségfejlıdésen törvényszerően átmenı fıhıssel. Az is látható

az eredményekbıl, hogy a megkérdezettek jelentıs hányada, 92 százalékuk szokott

játszani a számítógépen, és mindössze 8 fı vallotta azt, hogy nem él a szórakozásnak

eme formájával.

8.23 Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire?

Pedagógusok, a velük történt beszélgetéseim során elárulták, hogy igen sok problémát

okoz nekik, hogy a diákok órán nem restek használni a mobiltelefonjukat, s ha odáig

nem is merészkednek, hogy telefonáljanak vele, így is gyakori, hogy zavarják az órát

azzal, ha játszanak rajta, vagy zenét hallgatnak. A kérdést azért tettem fel, mert kíváncsi

voltam, hogy milyen mértékő ez a probléma. Az eredmények:

Igen, zenét hallgatok 29,1 % (39 fı)

Igen, játszok rajta 22,4 % (30 fı)

Igen, SMS-t szoktam írni 21,1 % (27 fı)

Nem 28,4 % (38 fı)

Látható, hogy a megkérdezettek mindössze kevesebb, mint harmada nem használja

valamilyen formában a mobiltelefonját. Ez azt is jelenti, hogy összességében, a házirend

tiltása ellenére 72,6 százalékuk órán elıveszi a mobiltelefonját, s az órán való aktív

részvétel helyett a mobilkommunikáció világába merül el. Legnagyobb arányban azok

vannak, akik zenét hallgatnak, utána azok találhatók a képzeletbeli ranglétra második

fokán, akik játszanak a készüléken. Nem sokkal vannak tılük lemaradva azok, akik nem

bírják ki az óra végét követı szünetig, és sürgıs üzenetírási késztetést éreznek

magukon. A pedagógusok elmondták, hogy bár a házirendben benne foglaltatik, hogy

órán mind a tanárnak, mind a diáknak tilos a mobiltelefon használata, a szankció

mértéke a pedagógus belátására van bízva. Ám a tanárok ritkán tesznek bármit is ez

ügyben, mondván, túl sok idı menne el az órából azzal, hogy minden egyes diákot, aki

visszaél a készülék használatával, megfegyelmezzenek, vagy akár a tanári asztalra

kitettessék vele a telefonját.

8.24 Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen, miért?

Ahogy a dolgozatom törzsrészében is írtam, a mai értékrendeket alapvetıen

befolyásolják az anyagi értékek iránti vágyak. Ebbe beletartoznak a fiatalok minél

modernebb, tetszetısebb eszközökkel való ellátottsága. Érdeklıdve tettem fel a kérdést

a diákoknak, melybıl szerettem volna egyértelmő választ kapni arra, hogy mennyire

fontos számukra az, hogy a legújabb készülékekkel rendelkezzenek. Íme a válaszok

megoszlása:

Igen 15,7 % (21 fı)

Nem 84,3 % (113 fı)

A kapott eredményekbıl nem jelenthetı ki, hogy általánosan igaz az általam kérdezett

fiatalokra, hogy mindenáron a legmodernebb mobilkommunikációs eszközzel kell

rendelkezniük. Mindössze 21 fı volt az, aki igennel válaszolt a feltett kérdésre, és ebbıl

14 fı meg is indokolta válaszát. Ezek szó szerint a következık voltak:

„Haladni kell a korral!!!”

„Mert akkor vok menı csávó és nem akarok bebukni a többiek elıtt”

„Legújabbnak nem is, de valami klassz kütyü nem árt”

„Mert az új mobilok többet tudnak”

„Kinézet miatt, tudás miat, eddig mindig a legjobb telóm volt.”

„Mert minél újab egy mobil, annál többet tud és ez fontos.”

„Sokkal királyabbul néznek ki.”

„Többet tudnak”

„Mert többet tud, jobb”

„Többet tudás miatt, divat miatt”

„Csak”

„Mert sok olyan tud, amit a régebbi telefonok nem”

„Több új dolog legyen rajta”

„Igen, mert a régebbi telefonokat nem bírom”

Számomra a válaszok, a helyenként elrettentı helyesírás ellenére is, tanulságosak

voltak. Sokat számít a kinézet, valamint az, hogy többet tudjanak. Láthattunk olyan

vélekedést is, mely esetében elsısorban a mások általi megítélés fontossága került

elıtérbe.

8.25 Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?

A diákok szünetekben mutatott, az órai protokolltól mentes viselkedésüket

nagymértékben befolyásolhatja a mobiltelefon. Ebben a kérdésben arra voltam kíváncsi,

hogy mivel töltik a tanórák közti szabad 5-10 percüket, mennyire köti le ıket ekkor is a

mobiltelefon. Az eredmények a következık:

Olvasok valamilyen könyvet, újságot - (0 fı)

Készülök a következı órára 0,7 % (1 fı)

Az osztálytársaimmal beszélgetek 72,4 % (97 fı)

A mobiltelefonomon játszok, vagy zenét hallgatok 26,9 % (36 fı)

Bevallom, kissé optimista voltam abban, hogy a válaszok közé lehetıségként beírtam az

olvasást, hisz mint látható, a válaszadók közül senki nem választotta ezt. A mobiltelefon

használat 26,9 százalékos aránya véleményem szerint igen nagy, fıleg ha

összehasonlítjuk ez elsı két kérdésre kapott válaszok arányával, hiszen mindösszesen

egyetlen diák válaszolta azt, hogy készül a következı órára. Ha visszaemlékszem

diákkoromra, az jut eszembe, hogy óra elıtt sőrőn készültünk a következı órákra, a

kapott eredménynél sokkal nagyobb mértékben. Az viszont pozitív eredmény

számomra, hogy igen nagy azok száma, akik a verbális kommunikációt választják

társaikkal, és nem hagyatkoznak a mobiltelefon nyújtotta szórakoztató lehetıségekre.

8.26 Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?

Gyakorta elıfordul, ha az ember tömegközlekedési eszközön utazik, vagy akár csak az

utcán siet valahova, hogy fiatalok fejhallgatón, rosszabb esetben anélkül másokat

zavarva, ám ezt figyelembe nem véve hangosan hallgatják a mások által talán nem

annyira kívánatosnak tartott és sokszor túlzóan zenének nevezett dallamokat. Velem is

elıfordult már, hogy rászóltam ilyenkor a diákokra, hogy vegyék halkabbra, ám eltérı

eredményt értem el náluk: volt, aki lehalkította a zenét, volt aki viszont nem tett semmit,

csak elfordult. Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy az általam kérdezett diákok miként

reagálnak egy ilyen felszólításra. Ez eredmények:

Nem szoktam zenét hallgatni 3,0 % (4 fı)

Leállítom a zenét 11,2 % (15 fı)

Lehalkítom a zenét 14,2 % (19 fı)

Lehalkítom, majd kis idı múlva újra felhangosítom 20,1 % (27 fı)

Semmit 51,5 % (69 fı)

Érdekes, hogy a megkérdezettek 97 százaléka szokott rendszeresen zenét hallgatni. Ez

véleményem szerint ugyanolyan divat, mint egy ruha, vagy kiegészítı, lévén a mai

fiatalok ruházatához, megjelenéséhez hozzátartozik a nyakából lazán lógó fülhallgató.

Szomorúnak tartom, hogy a kérdezettek mindössze 25,4 százaléka tesz eleget a

kérésnek, és leállítja, lehalkítja a zenét. A látszólagos engedelmesség 27 fı eszköze, míg

a kérdezettek több, mint fele semmit nem tesz, ami igen nagy arány. A felnıtt

társadalom felelıssége ebben a témában igen nagy, szükség esetén a fiatalt körülvevı

felnıttek dolga lenne, hogy felvilágosítsák ıket arról, hogy a hangos zenehallgatással

másokat zavarnak, így alkalmazkodniuk kellene hozzájuk.

8.27 Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?

Bár alkoholtermékek kereskedelmi forgalomban a 18. életévét be nem töltött személy

számára nem szolgálhatók ki, mégis gyakran látni italos állapotban kószáló fiatalokat az

éjszakában. A kérdést azért tettem fel, mert érdekelt, hogy milyen mértékben és milyen

arányban fogyasztanak a fiatalok alkoholt. A kapott válaszok:

Nem járok diszkóba 7,5 % (10 fı)

Nem iszok alkoholt 27,6 % (37 fı)

Néha elıfordul 21,6 % (29 fı)

Gyakran elıfordul 20,1 % (27 fı)

Mindig be szoktam rúgni 23,1 % (31 fı)

A kapott eredményekbıl kitőnik, hogy a válaszadók jóval több, mint a fele, egész

pontosan 64,8 százalékuk szokott alkoholt inni, amit le is fordíthatnánk úgy, hogy tud

alkoholt inni, ami felveti a törvény tiltása ellen a fiatalokat alkohollal kiszolgáló

kereskedelmi, szórakoztatóipari cégek felelısségét. Elképesztı az a szám, amelyet az

utolsó két válasz esetén kaptam. A kérdezettek 21,1 százaléka saját bevallásuk szerint

gyakran, míg 23,1 százalékuk minden egyes alkalommal be szokott rúgni. Szeretném

emlékeztetıként megjegyezni, hogy a kutatást 14 és 17 év közötti fiatalok körében

végeztem.

Sajnálatos módon, diákokkal történt beszélgetés során úgy éreztem ki szavaikból,

mintha egyszerre lenne divat és természetes állapot is részegnek lenni. Gyakran azért is

isznak, hogy ne lógjanak ki a sorból, és az az igazán megbecsült tagja a közösségnek,

aki mindenkinél többet bír inni.

8.28 Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál?

Az elızı kérdéssel némileg kapcsolatban állhat ez a feltételezett szituációval

kapcsolatos kérdés, ráadásul valamit el is árulhat a mai fiatalok erıszakosságáról.

Odébb állok 45,5 % (61 fı)

Megpróbálom kibeszélni a dolgot 34,3 % (46 fı)

Nem hagyom magam, és ütök 20,2 % (27 fı)

Megnyugtató, hogy a megkérdezettek jelentıs többsége a békésebb utat választaná az

agresszív megoldás helyett, ám így is 27 fı választaná az erıszakosabb megoldást egy

adott szituációban. Hogy milyen mértékben befolyásolja a válaszokat a médiában

látható erıszak, nem tudom, de segíthetne a megértésben, ha össze tudnánk hasonlítani

az eredményeket egy 60-70-es évekbeli kutatással, ám ehhez sajnos anyagot nem

találtam.

8.29 Sorold fel, milyen hobbijaid vannak?

A kérdést azért tettem fel, mert érdekelt, hogy melyek azok a tevékenységek, amikkel a

fiatalok szabad idejükben szívesen foglalkoznak. A mai diákoknak minden korábbinál

több lehetıségük van ezen a téren, így érdeklıdéssel vártam az eredményeket, melyek

alapján a legnépszerőbb hobbik a következık:

Számítógépezés 75 fı

Focizás 37 fı

Biciklizés 17 fı

Televízió nézés 15 fı

Testépítés 15 fı

Bulizás 13 fı

Látható, hogy a számítógépet minden más szabadidıs elfoglaltságnál nagyobb számban

választották a kérdezettek. Ehhez képest a televíziót lényegesebb kisebb válaszadói

réteg jelölte meg a hobbijai között. Örömteli, hogy második és harmadik helyen nem

valamely más testi passzivitást igénylı szabadidıs tevékenység áll, hanem két olyan

sport, mely akár egyedül, akár társaságban is végezhetı. A napjainkban egyre

népszerőbb testépítést 15 fı választotta, míg 13 fı a bulizást jelölte meg hobbijai között.

A válaszadók a kérdésre több választ is adhattak, így igen sokféle válasz született. Van,

aki a hobbijai között a horgászatot, van, aki a gitározást írta le, de születtek igen furcsa

válaszok is. Így például van, aki szabadidejében inni szeret (feltételezem, hogy nem

vizet), s van olyan fiatal, aki a telefonálást is beírta (ráadásul elsı helyen) a válaszok

közé. Volt olyan válaszadó is, aki egyedüli elfoglaltságként a csavargást írta le, valamint

olyan is, aki azt írta, szintén egyedüli válaszként: „elmegyek valahová”. Kreatív hobbik

is akadnak a válaszok között, mint például számítógépes képszerkesztés, 3D-s tervezés,

vagy elromlott elektronikai eszközök javítása, de ezen válaszok aránya igen csekély.

8.30 Általában elfogadod a felnıttek véleményét?

A fiatalokra, fıleg a kamaszokra mindig is jellemzı volt, hogy a felnıttek véleményét

erıs fenntartásokkal kezelik, gyakran nem hajlandók tılük tanácsokat, véleményeket

elfogadni. Kérdıívem utolsó kérdése épp azért e téma köré irányul, mert kíváncsi

voltam, hogy milyen tényszerő adatokat kapok a válaszokból. Ezek pedig a

következıképpen oszlanak meg:

Igen 9,7 % (13 fı)

Szituációtól függ 82,1 % (110 fı)

Nem 8,2 % (11 fı)

A válaszadók jelentıs többsége, több mint 82 százalékuk az adott szituációtól teszi

függıvé, hogy elfogadja e, vagy sem egy felnıtt véleményét. 13 fı volt, aki egyértelmő

igennel válaszolt a kérdésre, és mindössze 11 fı volt, aki határozottan elutasítja a

felnıttek véleményét. Bevallom, az általam megkérdezett korosztály lázadó szellemébıl

fakadóan jóval nagyobb arányú nemleges válaszra számítottam, így meg kell mondjam,

kellemesen csalódtam a válaszok megoszlásában.

9. Összegzés

Mind a kérdıíves kutatásból, mind a szakirodalmi áttekintésbıl egyértelmően kitőnik,

hogy a fiatalok életére a korábbiaknál nagyobb mértékben van hatással a média. Míg

évekkel ezelıtt az akkoriban elsısorban a rádió és a televízió által képviselt média

megmaradt az otthon falai között, addig a mobiltechnológia révén akár az iskolában is

nehézségek nélkül használható számukra. Emellett azonban a legfontosabb összetevıje

a médiának a számítógép, mely, mint az a kutatásból kiderült, a legtöbb fiatal számára

többet jelent, mint egyszerő munkaeszköz, vagy a tanulásban segítséget nyújtó

készülék, és rendkívül sok idıt töltenek el a monitor elıtt, és kissé demagóg

véleménnyel élve ez más, hasznosabb tevékenységek elıl veszi el az idıt.

Ugyanakkor az is egyértelmő, hogy a média hatással van a fiatalok viselkedészavaraira,

hiszen az agresszív magatartás kialakulását nagymértékben befolyásolja a televízióban

látható erıszak, és a különbözı számítógépes játékprogramok virtuális világaiban

játszódó, ám szinte valóságként megélt történeteit nagymértékben átható agresszió.

Fontos megemlíteni, hogy a média súlyos értékrend torzulásokat is okoz a társadalom

egészében, hiszen szünet nélkül, özönvízszerően ömlik ránk az anyagi értékek

hatalmának befolyása. Ez sajnos rossz irányba viheti el a fiatalok értékrendjét, és mint

az a kérdıív válaszaiban is látszott, viszi is. Semmiképpen nem normális dolog

véleményem szerint, hogy valaki csak azért cseréli le a mobiltelefonját, mert nem

akarja, hogy „beégjen” társai elıtt, vagy véleményem szerint nem megengedhetı az,

hogy a diák valamilyen módon tanórán használja azt, s ezt természetesnek is találja.

A kutatásból kitőnt az is, hogy a korábban értékként kezelt hagyományos mőveltség

nagymértékben kezd hátrébb szorulni, az olvasás a diákok szemében kötelezı rossz, és

míg az irodalomhoz kapcsolódó személyek felsorolása igen nagy feladat elé álltja ıket,

addig a televízióból ismert emberek említése játszi könnyedséggel megy.

Mint minden, gyermekekkel foglalkozó területen, itt is a szülık felelıssége és feladata

minden korábbinál nagyobb. A felnıttek feladata abban áll, hogy gyermekeik számára

biztosítsák a tanuláshoz szükséges zavartalan feltételeket, hogy azok késıbb a

társadalom hasznos tagjai lehessenek. Ám a szülık feladata nem egyszerő. Nem csupán

a rohanó életvitel, és a család anyagi biztonságának megteremtését szolgáló egyre több

felvállalt munka miatti kevesebb gyermekre szánt idı okozza a nevelési nehézségeket,

hanem a média csábító hatásai is. A szülı számára sok esetben nehézséget okozhat,

hogy mivel vonja el csemetéje figyelmét a televízióról, milyen családi programot

szervezzen számára, ami kimozdítja ıt a monitor által nyújtott ismerıs világból.

Véleményem szerint baj nagyobb annál, mint amit ma a társadalom ismer, vagy sejt és a

probléma jóval kisebb hangsúlyt kap, mint ami kívánatos lenne. Gyermekeinket a média

neveli fel, a média segítségével alakítanak ki kapcsolatokat, választanak példaképeket,

és a média mondja meg nekik, hogy milyen normák szerint éljék életüket. Az ez ellen

történı fellépés egyre sürgetıbbé válik, fıleg ha nem akarjuk, hogy a társadalom média

iránti függısége elérjen egy olyan pontot, ahonnan már nincs visszaút.

10. Javaslatok

Elıre bocsátom, hogy az általam javasolt ötletek nem konkrét megoldásokat, mint

inkább irányvonalakat tartalmaznak.

Fontos volna, hogy a televízió mősorok tartalmi arányait törvény határozza meg. Ez

alatt azt értem, hogy gyermekeink védelmében több mősoridıt kellene biztosítani

gyermekmősorokra és egyéb készségfejlesztı programokra, legalább a közszolgálati

médiumok esetében. Ez természetesen együtt járna az agressziót hatásvadász módon

bemutató mősorok sugárzási idejének csökkenésével.

Ehhez némileg kapcsolódó a másik javaslatom, mely szerint a mősorsávok kerüljenek

átalakításra, melynek lényeges eleme lenne, hogy a gyermekek és a társadalom részére

káros, vagy nem ajánlott mősorok kezdési idıpontjai tolódjanak ki késı estére, míg a

tartalmas, pozitív mondanivalóval bíró, sokszor értelmiséginek nevezett mősorok

kerüljenek korábbra. Itt jegyezném meg, hogy gyermekkoromban volt látható a Családi

kör címő mősor, melynek elsı felében egy konkrét családi szituációt láthattunk, majd

ezt követıen szakértık beszélgettek a témáról. Bár gyermekként engem csak a mősor

elsı fele érdekelt, mégis hiszem, hogy a jól megkomponált történetek mind a szülı,

mind a gyermek számára hasznos mondanivalóval bírtak. Véleményem szerint óriási

szükség lenne egy ilyen mősorra napjainkban is, hogy segítséget nyújtsanak a szülıknek

a konfliktushelyzetek kezelésében, és a gyermekek nevelésében.

Habár következı javaslatom törvényileg nem szabályozható, mégis úgy vélem, hogy a

televízió csatornák részérıl nagyobb felelısségvállalásra volna szükség, és a

társadalomra gyakorolt hatások nagyobb arányú figyelembevételére a mősorok

tartalmának kialakításakor. Mivel a kereskedelmi csatornák a minél nagyobb profit

érdekében dolgoznak, így vajmi kevés az esélye annak, hogy részükrıl bármi ilyenrıl

szó lehessen.

Emellett szükség volna a szülök részérıl nagyobb felelısségvállalásra, és ellenırzésre,

szükség szerint tiltásra, vagy magyarázatra, hiszen közvetlen módon a szülı

befolyásolhatja gyermekének médiahasználati szokásait. Ehhez szükségesnek tartanám

a probléma minél szélesebb körben történı megismertetését a szülıkkel.

Az Internet tartalmának kontrollálásánál hasznos lenne, hogy a felnıtt tartalmú

weboldalak úgynevezett domain nevének kiterjesztése külön megjelölést kapjon.

Napjainkban két- és háromjegyő kiterjesztések léteznek. A kétjegyőek az adott

országnak megfelelıek, így például a magyarországi honlapok címe általában .hu-ra

végzıdik. A háromjegyő kiterjesztések a weblap tartalmára utalnak, ezek a következık

lehetnek:

.com – üzleti és kereskedelmi szervezetek

.gov – kormányzati szervezetek

.edu – egyetemek, oktatási intézmények

.net – hálózati szervezetek

.org – hivatalos szervezetek.

Ilyen módon egy, a felnıttek számára fenntartott kiterjesztés lehetne például a .xxx, így

a szülı könnyen ellenırizhetné , hogy gyermeke milyen tartalmú oldalakat nézeget.

Szükség esetén technikailag megoldható, hogy az ilyen kiterjesztéső oldalakat a szülı

gyermeke elıl blokkolja.

Az iskola szerepe is nagy a helyes médiahasználat kialakításában, épp ezért

szükségesnek tartanám egy médiahasználati óra tantervbe történı beillesztését, ahol egy

megfelelıen képzett pedagógus segítségével a diákok megtanulnának eligazodni a

média birodalmában.

Továbbá szükség lenne olyan civil érdekvédelmi szervezet létrehozására, amely a

pornográfia és a médiaerıszak ellen küzd aktívan. Ám ennek a szervezetnek, az ORTT-

vel ellentétben, szükséges volna a pártoktól teljesen független alapon mőködnie, hogy

ne az aktuális hatalom érdekeit tartsa szem elıtt, így válna lehetıvé, hogy kormányokon

átívelı ellenırzési és javaslattételi joga legyen. E szervezet feladata lenne a társadalmat

tájékoztatni, és szükség esetén kijelölni egy irányvonalat a médiumok számára.

Sajnálatos módon ezen szakdolgozat vélhetıen igen csekély hatással lehet a javaslatok

magasabb szintre történı közvetítésénél, ám szeretném hinni, hogy valamennyire

hozzájárulhatok ahhoz, hogy társadalmunk visszatérjen eredeti értékeinek tiszteletéhez,

és az általánosan elfogadott viselkedési normáknak kevésbé legyen alapja az agresszió.

11. Felhasznált irodalom AGB Nielsen Media Research (2008): A televíziózásra fordított idı napi átlaga,

Budapest, AGB Nielsen Media Research. Elérhetı az interneten:

http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2008_atv_prof1.pdf (2009.04.08.)

Aronson, Elliot (1998): A társas lény, 9. kiad. Budapest, Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó. ISBN 963 224 276 9

Bábosik Zoltán (2001): Értékközvetítés napjainkban. In: Új Pedagógiai Szemle. 5.

évfolyam 1. szám. Elérhetı az interneten:

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-12-ta-babosik-ertekkozvetites

(2009.04.08.)

Buzás Ottó (2001): Távközléskultúra: Kommunikáció és telekommunikáció, Budapest,

PressCon Kiadó. ISBN 963 85657 3 X

Csákvári József – Malinák Judit (1998): Média – galaxis : A tömegkommunikáció

nyelve és társadalmi kérdései, Budapest, Szimbiózis Kulturális Antropológia

Alapítvány. ISBN 963 03 4664 8

Dessewffy Tibor stb. (2004): A digitális jövı térképe : A magyar társadalom és az

internet. Elérhetı az interneten: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a688.pdf

(2009.04.08.)

Domokos Lajos (2008): Nem kell a médiának a tudomány. In: A média szerepe az egész

életen keresztül tartó tanulásban.(2008) Elérhetı az interneten:

www.ceo.hu/ceo_konferenciak/Media_szerepe_konferencia2_Domokos_Lajos_2008_2

_2.pdf (2009.04.08.)

Fábián Zoltán – Kiss Annamária – Rét Zsófia (2003): Az IKT eszközökhöz való

lakossági hozzáférés és az eszközök használatának társadalmi – demográfiai vizsgálata.

Elérhetı az interneten: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a491.pdf

(2009.04.08.)

Figula Erika (2004): Iskolai zaklatás – iskolai erıszak pedagógusszemmel,

Nyíregyháza, Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Tudományos Közalapítvány

Kuratóriuma. ISBN 963 212 968 7

Giddens, Anthony (2003): Szociológia, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 389 472 7

Halász Gábor – Lannert Judit (2006): Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Budapest,

Országos Közoktatási Intézet. ISSN 1219-8692

Koncz István – Nagy Andor József (2002): A média pedagógia és pszichológiai

problémái, Szentendre, Image Kiadó. ISBN 963 204 3685

Kon, I. Sz. (1979): Az ifjúkor pszichológiája, Budapest, Tankönyvkiadó. ISBN 963 17

4216 4

Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyıvel : Az audiovizuális média

hatása a személyiségre, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó. ISBN 963 9024 42 2

Kulcsár Kálmán (1981): Szociológia, Budapest, Kossuth Könyvkiadó. ISBN 963 09

2017 4

Lengyel Veronika (1996): Az Internet világa, Budapest, Computer Books Kiadó. ISBN

963 618 084 9

Lévai Béla (1980): A rádió és a televízió krónikája 1945-1978, Budapest,

Tömegkommunikációs Kutatóközpont. ISBN 963 03 1001 5

Media Violence : Exposure and Content. Elérhetı az interneten:

http://www.surgeongeneral.gov/library/youthviolence/chapter4/appendix4bsec2.html#T

elevisionFilm (2009.04.08.)

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1978): Gyermeklélektan, 4. kiad. Budapest, Gondolat

Kiadó. ISBN 963 280 685 9

Nagy Andor (1993): Médiapedagógia, Pécs, Seneca Kiadó. ISBN 963 7666 09 5

Nemzeti Hírközlési Hatóság (2008) Hírközlési és médiafogyasztási szokások, lakossági

attitődök. Elérhetı az interneten: www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=18390

(2009.04.08.)

Nógrádi László (1999): PC suli, 2. bıv. kiad. Gyır, k.n. ISBN 963 640 193 4

Pléh Csaba (2000): A lélektan története, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963 379 428 5

Ranschburg Jenı (2006): Áldás vagy átok? : Gyerekek a képernyı elıtt, Kaposvár,

Saxum Kiadó. ISBN 963 7168 71 0

Szapu Magda (2002): A zőrkorszak gyermekei : Mai ifjúsági csoportkultúrák, Budapest,

Századvég Kiadó. ISBN 963 9211 45 1

Szebenyi Péterné (1980): Társadalmunk normái középiskolások tudatában, Budapest,

Tankönyvkiadó. ISBN 963 1751 26 0

Vajda Zsuzsanna – Kósa Éva (2005): Neveléslélektan, Budapest, Osiris Kiadó. ISBN

963 389 728 9

12. Mellékletek

1. sz. melléklet

Kérdıív

A kérdıív anonim, azaz ne írd rá a nevedet. A kérdésekre egy választ jelölj meg, kivéve azokat a kérdéseket, ahol sorrendet, szöveges választ vagy felsorolást kell megadni. A válasz megjelölésére a válasz elıtti négyzetbe írj X-et.

1.) Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?

…..................... 2.) Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni?

□ A családommal (szüleimmel, testvéremmel együtt) □ A testvéremmel □ Barátaimmal □ Egyedül

3.) Naponta mennyi idıt töltesz a TV elıtt?

□ Nem szoktam TV-t nézni □ Kevesebb, mint egy órát □ 1-2 óra □ 3-4 óra □ Többet

4.) Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül?

□ Nem szoktam olvasni □ Kevesebb, mint egy órát □ 1-2 óra között □ Többet

5.) A szüleid sokat néznek TV-t?

□ Igen, munka után leülnek elé □ Csak este, fı mősoridıben □ Csak azokat a mősorokat nézik meg, amit elıre kinéznek □ Soha vagy csak ritkán néznek tv-t

6.) Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV?

□ Igen, de nem nézzük □ Igen, és szoktuk is nézni □ Igen, de csak ritkán nézzük □ Nem, csak akkor van bekapcsolva, ha valami érdekes megy a TV-ben □ Nem szokott bekapcsolva lenni étkezés közben

7.) A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s melyiket

nem?

□ Igen □ Ritkán, a mősortól függ □ Nem

8.) A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél?

□ Igen, figyelembe szoktam venni □ Többnyire figyelembe szoktam venni □ Nem szoktam figyelembe venni

9.) Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban látható

filmek, mősorok?

□ Igen □ Nem

10.) Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?

□ Igen □ Nem

11.) Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni naponta a

televízióban?

□ 0 □ 1-5 □ 6-10 □ 11-20 □ Többet

12.) Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj?

□ Igen □ Nem

13.) Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit vásárolsz?

□ Nem határozza meg □ Többnyire meghatározza □ Mindig a reklámokban látott termékeket vásárolom

14.) Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni? Jelöld számmal (1

leggyakrabban –> 5 legkevésbé).

Híradásokat …..................... Tudományos, ismeretterjesztı filmeket …..................... Szórakoztató mősorokat és akciófilmeket …..................... Sportmősorokat …..................... Kulturális mősorokat ….....................

15.) Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból (lehet költı, író, vagy valamilyen karakter)

….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................….....................

16.) Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl (lehet színész, közéleti szereplı, filmbeli karakter)

….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................…..................... ….....................….....................….....................….....................….....................

17.) Van otthon Interneted?

□ Igen □ Nem

18.) Naponta mennyi idıt internetezel otthon (böngészel, beszélgetsz, játszol)?

□ Nem szoktam, nem tudok internetezni □ 1-2 óra □ 3-4 óra □ Többet

19.) Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?

□ Nem tudok internetezni □ Igen □ Nem

20.) Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs szoftvereket

használni?

□ Nem tudok internetezni □ Igen □ Nem

21.) Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával?

□ Nem tudok internetezni □ Pár percet □ Legfeljebb fél órát □ Legfeljebb másfél órát □ Ennél többet

22.) Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani? (Csak a legjellemzıbb

választ jelöld meg)

□ Nem szoktam játszani számítógépen □ Sport játékokkal □ Stratégiai játékokkal □ Akciójátékokkal (FPS) □ Szerepjátékokkal □ Szimulátorokkal

23.) Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire? (Csak a legjellemzıbb

választ jelöld meg)

□ Igen, zenét hallgatok □ Igen, játszok rajta □ Igen, SMS-t szoktam írni □ Nem

24.) Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod? Ha igen, miért?

□ Igen, mégpedig: ………………………………………………………………..................... .…………………………………………………………………………….. □ Nem

25.) Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?

□ Olvasok valamilyen könyvet, újságot □ Készülök a következı órára □ Az osztálytársaimmal beszélgetek □ A mobiltelefonomon játszok, vagy zenét hallgatok

26.) Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy

hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a zenét, mit teszel?

□ Nem szoktam zenét hallgatni □ Leállítom a zenét □ Lehalkítom a zenét □ Lehalkítom, majd kis idı múlva újra felhangosítom □ Semmit

27.) Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?

□ Nem járok diszkóba □ Nem iszok alkoholt □ Néha elıfordul □ Gyakran elıfordul □ Mindig be szoktam rúgni

28.) Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál?

□ Odébb állok □ Megpróbálom kibeszélni a dolgot □ Nem hagyom magam, és ütök

29.) Sorold fel, milyen hobbijaid vannak? ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 30.) Általában elfogadod a felnıttek véleményét?

□ Igen □ Szituációtól függ □ Nem

2. sz. melléklet

0

20

40

60

80

100

1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év

Kelet

Dél

Észak

010203040

50607080

1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év

Kelet

Dél

Észak

14

4345

27

3 2

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

1 darab

készülék:

2 darab

készülék:

3 darab

készülék:

4 darab

készülék:

5 darab

készülék:

6 darab

készülék:

fı

0

10

20

30

40

50

60

70

80

A családommal

(szüleimmel,

testvéremmel

együtt)

A testvéremmel Barátaimmal Egyedül

fı

1. ábra Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?

2. ábra Kivel szoktál leggyakrabban TV-t nézni?

0

20

40

60

80

100

1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év

Kelet

Dél

Észak

010203040

5060

1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év

Kelet

Dél

Észak

0

10

20

30

40

50

60

70

Nem szoktam

TV-t nézni

Kevesebb,

mint egy órát

1-2 óra 3-4 óra Többet

fı

3. ábra Hány darab televízió készülék van az otthonotokban?

4. ábra Naponta mennyi idıt töltesz olvasással, a napi tananyagon kívül?

0

10

20

30

40

50

60

70

Nem szoktam

olvasni

Kevesebb, mint

egy órát

1-2 óra között Többet

fı

5. ábra A szüleid sokat néznek TV-t?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Igen, munka után

leülnek elé

Csak este, fı

mősoridıben

Csak azokat a

mősorokat nézik

meg, amit elıre

kinéznek

Soha vagy csak

ritkán néznek tv-t

fı

6. ábra Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora) közben be van kapcsolva a TV?

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

Igen, de nem

nézzük

Igen, és szoktuk

is nézni

Igen, de csak

ritkán nézzük

Nem, csak

akkor van

bekapcsolva,

ha valami

érdekes megy a

TV-ben

Nem szokott

bekapcsolva

lenni étkezés

közben

fı

7. ábra A szüleid meg szokták szabni, hogy melyik filmet, mősort nézheted meg, s

melyiket nem?

0

20

40

60

80

100

120

140

Igen Ritkán, a mősortól

függ

Nem

fı

8. ábra A TV bal, vagy jobb alsó sarkában látható, korhatárt jelölı karika

figyelmeztetését figyelembe veszed egy mősor, vagy film megnézésénél?

0

20

40

60

80

100

120

140

Igen, figyelembe

szoktam venni

Többnyire figyelembe

szoktam venni

Nem szoktam

figyelembe venni

fı

9. ábra Véleményed szerint befolyásolják e a hétköznapi beszédet a televízióban

látható filmek, mősorok?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Igen Nem

fı

10. ábra Egy akciófilm megnézése után erısebbnek, bátrabbnak érzed magad?

0

20

40

60

80

100

120

140

Igen Nem

fı

11. ábra Véleményed szerint hány darab erıszakos cselekményt szoktál látni

naponta a televízióban?

0

10

20

30

40

50

60

70

0 1-5 6-10 11-20 Többet

fı

12. ábra Fontosnak tartod e, hogy márkás termékeket vásárolj?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Igen Nem

fı

13. ábra Mennyire határozza meg a TV-ben, Interneten látott reklám azt, hogy mit

vásárolsz?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Nem határozza meg Többnyire

meghatározza

Mindig a reklámokban

látott termékeket

vásárolom

fı

14. ábra Melyik az a mősortípus, melyet a leggyakrabban szoktál nézni?

Híradások Tudományos,

ismeretterjesztı

filmek

Szórakoztató

mősorok és

akciófilmek

Sportmősorok Kulturális

mősorok

15. ábra Sorolj fel 5 ismert embert az irodalomból

0

20

40

60

80

100

120

Petıfi Sán

dor

Arany

Ján

os

Kölcs

ey F

eren

c

Józs

ef A

ttila

Vörös

mar

ty M

ihál

y

Ady E

ndre

és Babi

ts M

ihály

William

Sha

kesp

eare

fı

16. ábra Sorolj fel 5 ismert embert a TV-bıl

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Gyı

zike

Seb

estyén

Baláz

s

Ben

kı D

ánie

l

Gálvö

lgyi Ján

os

Bra

d Pitt

Erd

élyi M

ónika

Kisze

l Tünd

e,

fı

17. ábra Van otthon Interneted?

0

20

40

60

80

100

120

140

Igen Nem

fı

18. ábra Naponta mennyi idıt internetezel otthon?

0

10

20

30

40

50

60

70

Nem szoktam,

nem tudok

internetezni

1-2 óra 3-4 óra Többet

fı

19. ábra Tanuláshoz szoktad e igénybe venni az Internetet?

0

20

40

60

80

100

120

Nem tudok

internetezni

Igen Nem

fı

20. ábra Szoktál MSN-t, Skype-ot, IRC-t vagy más hasonló kommunikációs

szoftvereket használni?

0

20

40

60

80

100

120

140

Nem tudok

internetezni

Igen Nem

fı

21. ábra Ha igen, naponta mennyi idıt töltesz el ezen szoftverek használatával?

22. ábra Milyen stílusú számítógépes játékokkal szoktál játszani?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Nem tudok

internetezni

Pár percet Legfeljebb fél

órát

Legfeljebb

másfél órát

Ennél többet

fı

0

10

20

30

40

50

60

70

Nem szoktam játszani

Sport játékokkal

Stratégiai játékokkal

Akciójátékokkal (FPS)

Szerepjátékokkal

Szimulátorokkal

fı

23. ábra Órán szoktad e használni a mobiltelefonod? Ha igen, mire?

24. ábra Fontos számodra, hogy a lehetı legújabb legyen a mobiltelefonod?

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

Igen, zenét

hallgatok

Igen, játszok

rajta

Igen, SMS-t

szoktam írni

Nem

fı

0

20

40

60

80

100

120

Igen Nem

fı

25. ábra Ha két óra közötti szünetben unatkozol, mit csinálsz?

26. ábra Ha például a buszon, vonaton, váróteremben, vagy utcán valaki rád szól, hogy hangosan hallgatod a mobiltelefonodon, vagy más zenelejátszón a

zenét, mit teszel?

0

20

40

60

80

100

120

Olvasok valamilyen

könyvet, újságot

Készülök a

következı órára

Az

osztálytársaimmal

beszélgetek

A mobiltelefonomon

játszok, vagy zenét

hallgatok

fı

0

10

20

30

40

50

60

70

80

Nem szoktam

zenét hallgatni

Leállítom a

zenét

Lehalkítom a

zenét

Lehalkítom, majd

kis idı múlva

újra

felhangosítom

Semmit

fı

27. ábra Ha elmész diszkóba, be szoktál rúgni?

28. ábra Ha szórakozóhelyen valaki beléd kötne, mit csinálnál?

0

5

10

15

20

25

30

35

40

Nem járok

diszkóba

Nem iszok

alkoholt

Néha

elıfordul

Gyakran

elıfordul

Mindig be

szoktam

rúgni

fı

0

10

20

30

40

50

60

70

Odébb állok Megpróbálom

kibeszélni a dolgot

Nem hagyom magam,

és ütök

fı

29. ábra Sorold fel, milyen hobbijaid vannak?

30. ábra Általában elfogadod a felnıttek véleményét?

0

10

20

30

40

50

60

70

80

Számítógép

ezés

Focizás

Biciklizés

Televízió nézés

Testépítés

Bulizás

fı

0

20

40

60

80

100

120

Igen Szituációtól függ Nem

fı