(Bokrétás András)

A vén ligetben jártunk mi ketten,A vén ligetben jártunk mi ketten,Aludt a tölgy, a hárs, a nyár,Aludt a tölgy, a hárs, a nyár,

Hozzám simult félőn, ijedten,Hozzám simult félőn, ijedten, s éreztem: nem a régi már.s éreztem: nem a régi már.

Sebten suhantunk, halk volt a Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,hangunk,

S csendes volt a szívünk nagyon,S csendes volt a szívünk nagyon,

És mégis csókba forrt az ajkunkÉs mégis csókba forrt az ajkunkAzon a sápadt alkonyon.Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrveKezéből a fűre, könnyesen, gyűrveLehullott egy csöpp csipke-rom,Lehullott egy csöpp csipke-rom,

Fehéren és halkan röpült le,Fehéren és halkan röpült le,Akár egy elhervadt szirom.Akár egy elhervadt szirom.

Szeme rámnézett, kérdőn, búsan:Szeme rámnézett, kérdőn, búsan:(nincs búsabb szem, mint aki kérd)(nincs búsabb szem, mint aki kérd)

Ily szomorúan, így koldúsanIly szomorúan, így koldúsanM’ért hívtuk ide egymást? M’értM’ért hívtuk ide egymást? M’ért

S mondta, hogy késő már az éj, s őMegy….mennie kell…s elfutott.

Hallottam haló zaját a lépcsőn,S nem tudom , meddig álltam ott.

Aztán…le s fel jártam a parkban Aztán…le s fel jártam a parkban Mint aki valakire vár,Mint aki valakire vár,

Gázolt a sarkam síró avarban,Gázolt a sarkam síró avarban,S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…S aludt a tölgy, a hárs, a nyár…

(Bokrétás András)