Optikai csalódások(14. oldal)

Érteni akarod a világot? (17. oldal)

Dékánválasztás 2012(8-13. oldal)

TétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásTétékásAz ELTETTKHÖK hetilapja

2009. február 03.info: nyuz@elte.huXXXVIII félévfolyam 1. számhttp://nyuz.elte.hu

NyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzNyúzAz ELTE

NyúzAz ELTE

info: nyuz@elte.huinfo: nyuz@elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.hu

NyúzAz ELTE

NyúzAz ELTETTK

NyúzTTKHÖK hetilapja

NyúzHÖK hetilapja

info: nyuz@elte.hu

Nyúzinfo: nyuz@elte.huinfo: nyuz@elte.huhttp://nyuz.elte.huhttp://nyuz.elte.hu

NyúzHÖK hetilapja

NyúzHÖK hetilapja

info: nyuz@elte.hu

Nyúzinfo: nyuz@elte.hu

HÖKHÖKHÖKHÖKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTKTTK

XLIV. félévfolyam 5. szám 2012. március 14.

Plusz-Mínusz+-

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Plusz-Mínusz

Louk Hagendoorn előadásai

Louk Hagendoorn, az Utrechti Egyetem professzora, korunk egyik legnagysze-rűbb szociálpszichológusa lesz az ELTE TáTK Doktori Iskolájának vendége két előadás erejéig március 19-én és 20-án.

Mindkét előadás nyil-vános, minden érdeklő-dőt szeretettel várnak!M u s l i m a n d m u l t i -culturalismIdőpont: 2012. március 19. 18:00 Putnam and diversity

Időpont: 2012. március 20. 17:00 Helyszín: Cseh-Szombathy terem, ELTE Lágy-mányosi Campus, Északi Tömb (1117 Buda-pest, Pázmány Péter sétány 1/A 0.100/B)forrás: http://elte.hu

Bárczi Filmklub

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a budapesti Odeon-Lloyd mozi közös filmklubjának középpontjában ebben

a félévben a család témaköre áll. Mit jelent a család? Család-e, ha hiányzik valamelyik szülő, vagy épp válnak, és megkeserítik

gyermekeik mindennapjait? Kell-e döntenünk család és hivatás

között? Választhatunk-e magunknak családot?

A vetítések utáni beszélgetések többek között ezekre a kérdésekre

keresik a választ, a téma legkülönbözőbb szakértőinek segítségével. A

filmklubot Teszler Tamás, az Odeon-Lloyd mozi munkatársa moderálja.

PROGRAM:

Philippe Claudel: Oly sokáig szerettelek

Vendégek: Garai Dóra pszichológus, gyógypedagógus és Kadlecsik Zoltán börtönlelkész

Időpont: 2012. március 13. 18:30

Kocsis Ágnes: Friss levegő

Vendég: Deszpot Gabriella művészetpedagógus

Időpont: 2012. március 20. 18:00

Eric Toledano, Olivier Nakache: Életrevalók

Vendég: Zászkaliczky Péter gyógypedagógus, filozófus

Időpont: 2012. március 27. 18:30

David Mackenzie: Hallam Foe

Vendég: Kerekes Valéria meséléskutató

Időpont: 2012. április 17. 18:30

Xavier Beauvois: Emberek és istenek

Vendég: Farkas Ferenc fokolarínó és Dér András filmrendező

Időpont: 2012. április 24. 18:30

Susanne Bier: Egy jobb világ

Vendég: Garai Dóra pszichológus, gyógypedagógus és Mispál Attila filmrendező

Időpont: 2012. május 8. 18:30

Helyszín: Odeon-Lloyd mozi (1136 Hollán Ernő utca 7.)

Jegyár: 650 Ft /diák, nyugdíjas; 950 Ft / felnőtt

forrás: http://elte.hu

9. Ökoszeminárium

Az ELTE Ökoszeminárium kilencedik programja azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a filozófiában, az irodalom- és a vallástudományban. A vendégek Horgas Judit, Szántó Veronika és Béres Tamás. A beszélgetés és a játékok mellett zöld reggae fesztivált is tartanak.

PROGRAM:

18:00 Játékos, gondolkodtató, kreatív feladványok és nyeremények19:00 G Ras and the Chapel Jiggaz - akusztikus bemelegítő koncert20:00 Kerekasztal-beszélgetés a fenntarthatóságról a filozófiában, az irodalom- és a val-lástudományban – Horgas Judit (liget.org), Szántó Veronika (ELTE BTK) és Béres Tamás (Evangélikus Hittudományi Egyetem) részvételével. Moderátor: Devescovi Balázs (ELTE BTK)22:00 Deadly Hunta (UK), Jr. Brown, CéAnne and the Budapest Riddim Band

Dátum: 2012. március 22. 18:00Helyszín: Akvárium Klub (1051 Budapest, Erzsébet tér 14.) forrás: http://elte.hu

Fák oltása a Füvészkertben

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasz-szony napja: a népi hiedelem szerint e napon kell a fákat oltani, ezen a napon ezt az ELTE Füvészkertben mindenki megtanulhatja és kipróbálhatja. A Füvészkert szakemberei elméleti előadást, majd gyakorlati bemutatót tartanak a fák oltásáról. Ezt követően, aki elsajátította az ismereteket, részt vett a balesetvédelmi oktatáson és erről számot is adott, gyakorolhatja az oltást. A gyakorlati próbán csak 18 éven felüliek vehetnek részt, előzetes regisztrációt követően. A szakértők természetesen folyamatosan felügye-lik a munkát. Az elkészült és sikeres oltványokat készítőik hazavihetik.

PROGRAM:

10:00 Elméleti elő-adás az oltásról: Dr. Orlóci László11:00 Gyakorlati oltási bemutató: Dr. Orlóci Lász-ló, Bőm Tamás, Palesits Zsolt, Babos András12:00–15:00 Egyéni gyakorlati próbaAki részt kíván venni a bemuta-tón, annak bejelentkezést követően regisztrálnia kell az eseményre a Füvészkert honlapján, vagy postai úton! Időpont: 2012. március 25. 10:00Helyszín: ELTE Füvészkert (1083 Budapest, Illés u. 25.) forrás: http://elte.hu

Földrajzos Klub nyitó előadás

Varga Nóra: Baszkföld, avagy a fiesztán és a sziesztán túl, avagy betekintés Spanyolország egy kevésbé - szinte csak a terrorizmus kapcsán - ismert tartományának mindennapjaiba.Időpont: március 14., szerda, 18:00Helyszín: D 0-804

TétékásNyúz

Plusz-Mínusz A főszerkesztő nadrágszéle 3

TétékásNyúz XLIV. félévfolyam, V. szám. Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Dukán András Ferenc, a HÖK elnöke. Főszerkesztő: Fontanji Andor. Vezetőszerkesztő: Fontányi A. Tördelő: Solymosi Emőke. Olvasószerkesztők: Karsai Richárd, Orsi. Címlap: Orsi. Hátlap: HGR. Rovatok: Belszíni fejtés (Panni), Cooltér (Kőnig Rita), Helyvektor (HG Roland), Kritika (Fontányi A.), Lágymányosi Portrék (Mészáros Máté), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (B. Andi), TTT (Spiller András, djkalo), Tudósítás (Jurecska Laura, Weyde Szandra). Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: nyuz@elte.hu. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában 1500 példányban. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 12-14) Déli Hali (00.732).

Tartalomjegyzék

HÖK ...............................................4-6(Elnöki beszámoló;Beszámoló az EHÖK Küldöttgyűléséről;Külügyi élet a TTK-n;Kari elismerések;ETR Pénzügyi adatok)

Alapítvány ........................................7(Megújuló módszertan)

Kar .....................................................7(Egy új tankönyvsorozatról)

Lágymányosi Portrék ................8-13(Interjú dr. Homonnay Zoltánnal;Interjú dr. Papp Gáborral;Interjú dr. Surján Péterrel)

Tudósítás ........................................14(Ne higgyünk a szemünknek)

TTT ..................................................15(πrinyó ünneπ hangulat)

Helyvektor .....................................16(Madárfészek)

Kritika ............................................16(Jeremy Taylor: Bolygófalók)

Cooltér ............................................17(Érteni akarod a világot?)

Négyeshatos ...................................17(Szupernagyi)

Belszíni fejtés ..................................18

Mondok egy ...................................18

Mozizóna ........................................19

(Kirándulás Boszniába;BŰN - betűzve)

Új vizeken járvaKedves olvasóink ezen a héten egy kissé rendhagyó

számot tarthatnak a kezükben, hiszen a közelgő dékán-választás alkalmából egyfajta választási különszámot jelentettünk meg, amelyben a dékánjelöltekkel készült riportok kaptak vezető szerepet. Remélem, érdekesnek találjátok majd őket!

Azonban, hogy a rendhagyóság tematikájánál maradjunk a továbbiak-ban is, egyszerre két dologra hívnám fel a figyelmeteket, hiszen kicsinyke brigádunk két említésre méltó dolgot is véghez vitt ezen a héten. Az első, amelyre korábban már tettem néhány utalást: az újság honlapja (nyuz.elte.hu), az informatikusunknak köszönhetően, elnyerte végre nagyjából véglegesnek mondható alakját, így most már azon kívül, hogy az aktuális szám webre tervezett változatával is szemben tudjátok találni magatokat egy szembetűnő helyen, az újságban megjelent cikkek ezentúl kötetlen formában is elérhető-ekké és véleményezhetőekké váltak, nem is említve, hogy ezentúl már a leg-újabb ELTE-s rendezvényekről készült fotókból is szemezgethettek a Galéria menüpont alatt.

A másik említésre méltó dolog, hogy immáron összeállt a Nyúz papíros formában létező archívuma, amely nem csak a szerkesztőség munkáját köny-nyíti majd meg, de igény szerint a számotokra is elérhetővé válik, hogy bárki részt vehessen azon a több mint húsz évre visszatekintő kalandtúrán, amely újságunk cseppet sem rövid történetét öleli fel, mondokegyekre vagy egyéb kihaltnak hitt élőlényekre vadászva. Természetesen nem csak a könyvmolyok-nak szeretnénk kedveskedni, hiszen ezek megléte után már csak egy lépés a digitális változat összeállítása, amelyre – remélhetőleg a nagyon közeli jövő-ben – szintén sort kerítünk majd.

Azonban mi is lenne az újsággal, ha figyelmen kívül hagynánk a ti vélemé-nyeteket, ezért ha kérdésetek vagy észrevételetek merülne fel lapunk műkö-désével, összeállításával kapcsolatban, ne habozzatok levelet írni az alábbi címre, vagy felkeresni a fogadóórám időpontjában, hogy legjobb tudásunk szerint válaszolhassunk rá.

Fontanji Andorfőszerkesztő

foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

A Tétékás Nyúz lelkes hallgatókat keres szer-kesztőségébe.

Jelentkezhetsz cikkírónak, olvasószerkesztőnek, tördelőnek, fotósnak; tapasztalat nem szükséges,

mindenre megtanítunk.Jelentkezni lehet a főszerkesztőnél levélben,

illetve a fogadóórájában.

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

HÖK4Elnöki beszámolóVáltozások előtt állunk

Mire olvassátok ezt a cikket, már túl vagyunk a TTK HÖK ren-des Küldöttgyűlésén, amely kedden 18:00-ra lett összehívva. A TTK HÖK-ben több személyi változás is történt, többek között valószínű-leg mentorkoordinátort és szociális elnökhelyettest is választottunk. Ha nem akarjátok megvárni a jövő heti Nyúzt, a ttkhok.elte.hu-ról tájékozódhattok a változásokról.

Az idei hét is ennek a jegyében telt, a Küldöttgyűlésre készülünk. A TTK HÖK Alapszabályán az utolsó simítá-sokat végezzük, az egyes posztok iránt érdeklődőket az utolsó tudnivalókkal is ellátjuk. A mentorkoncepció előké-szítése is folyamatban van, hiszen ez, a Küldöttgyűlés által elfogadott doku-mentum határozza meg a következő mentorrendszer működését. A men-torjelentkezés kiírásra került, a mentor.elte.hu oldalon ti is jelentkezhettek, ha szeretnétek segíteni a szeptemberben felvételre kerülő elsősöknek.

A Küldöttgyűlésre két másik alapvető dokumentumot is elfogadás-ra fogok javasolni. Ezek a TTK HÖK Alapelvei, amelyek az Önkormányzat döntései mögött álló elvi hátteret tisz-tázzák. Ez véleményem szerint külö-nösen fontos, hiszen akkor tudjátok ti is eldönteni, hogy egyetértetek-e a képviselőitekkel, vagy inkább másokra

voksolnátok a közelgő választásokon, ha tudjátok, hogy a jelenlegi vezetés milyen elvek mentén dolgozik. Hason-ló alapvető koncepcionális anyag a tanulmányi érdekképviselet alapdo-kumentuma, amely állást foglal többek között azokban a kérdésekben, hogy hogyan kellene történnie a hallgatók szűrésének, a jogviszony megszűnését hogyan kell szabályozni és mit várunk el a Kartól, hogy a TTK-s diploma érté-ke megmaradjon. Ez a most közelgő dékánválasztáshoz kiemelt jelentő-ségű. Nagyon nehéz dolga lesz az új vezetőnek, hiszen az új törvény sok esetben egész más szabályozásokat ír elő, illetve az önköltséges hallgatók megjelenése egészen más elvárásokat támaszt a Kar vezetésével szemben.

A TTK HÖK idei bevonótábora e hétvégén került megrendezésre. Mivel lapzártánkkor még nem ért véget, ezért erről a következő heti számban olvas-

hattok. Nagy örömünkre szolgál, hogy a tavalyi viszonylag alacsony részvétel után, idén sokan eljöttetek megismer-kedni az Önkormányzat munkájával.

A múlt héten dr. Papp Gábor volt a Választmány vendége, ezzel mind a három dékánjelölt meghallgatása lezajlott. A Kari Tanács nehéz döntés előtt áll. Ha van véleményetek vagy a leendő dékánnal kapcsolatos elváráso-tok, jelezzétek bátran. A dékánjelöltek közös meghallgatására szerdán kerül sor a Kari Tanács, a Professzori Tanács és a TTK HÖK Választmány közös ülésén. Ebben a számban a közelgő jelentős esemény okán interjúkat olvas-hattok a három dékánjelölttel.

Az EHÖK Küldöttgyűlése is ülése-zett a múlt héten. Itt a TTK HÖK teljes létszámban képviseltette magát. Az eseményről az oldal másik cikkében olvashattok beszámolót.

Az ösztöndíjak kiutalása is meg-történt. Aki még nem tette meg, az ETR-ben tájékozódhat a pénzügyi adatok menüpont alatt a neki kifizetett ösztöndíjak megoszlásáról. Bármilyen kérdést, problémát, és észrevételt szí-vesen fogadunk. A KÖB e félév ele-ji munkájáról a következő oldalakon olvashatjátok Tischler Orsolya, KÖB elnök írását.

Dukán András Ferencelnök

ELTE TTK HÖKelnok@ttkhok.elte.hu

Beszámoló az EHÖK Küldöttgyűléséről

2012. március 6-án, kedden fél ötkor az EHÖK Ellenőrző Bizottsága ellenőrizte a mandátumokat, majd megkezdődött az EHÖK Küldöttgyűlése, amelynek most a Lágymányosi Campus adott otthont.

A napirendet Kalina Gergely, az EHÖK elnöke előzetesen kiküldte, ame-lyet a Küldöttgyűlés egyhangúlag elfo-gadott.

Elsőként az ELTE EHÖK Elnökségé-nek beszámolója került sorra. Kalina Ger-gely néhány szóval kiegészítette beszá-molóját, amely után kérdéseket lehetett megfogalmazni az elnökhöz. Mint a TTK HÖK gazdasági elnökhelyettese, a beszer-zések menetéről tettem fel kérdést, amely kapcsán Kalina Gergely (az EHÖK elnö-ke), Gavallér György (az EHÖK gazda-sági alelnöke) és Dukán András Ferenc

(a TTK HÖK elnöke) beszélgetést folytat-tak. Garbai Ádám a BTK HÖK elnöke a Talentum Iroda működéséről kérdezett és kérte, hogy az illetékesek készítsenek írásos beszámolót. A kérdésre az elnök úr röviden válaszolt. Az alelnökök közül Pauer Eszter szociális alelnök egészítette még ki beszámolóját. Az alelnökök beszá-molójához nem érkezett kérdés. Az elnök beszámolóját négy tartózkodás mellett, a gazdasági alelnök beszámolóját egy tartózkodás mellett fogadta el a Küldött-gyűlés, míg a többi alelnök beszámolója egyhangúlag elfogadásra került.

A második napirendi pont az ELTE EHÖK Ellenőrző Bizottságának tájékoz-tatója volt. Az Ellenőrző Bizottság elnö-kétől, Salamon Krisztinától megtudtuk, hogy két megkeresés érkezett hozzájuk az elmúlt időszakban. Mindkét problémát sikerült megoldaniuk.

Ezek után az ELTE EHÖK Alapsza-bályának módosítása következett. Az

EHÖK Alapszabálya a sport ügyét alel-nökhöz rendeli. A sportélet és a sportirá-nyítás fejlődése az EHÖK sportért felelős tisztviselőjének szerepét megváltoztatta, ezért indokolt volt a tisztség referensi szintre minősítése. A módosítást a Kül-döttgyűlés egyhangúlag megszavazta.

Negyedik napirendi pontként két személyi kérdés következett. Az EHÖK Ellenőrző Bizottság tagjának választása és javaslattétel az EHÖK Jogorvoslati Bizottságának hallgatói tagjára. Utóbbi kérdésnél a TTK HÖK korábbi elnöke, Jánosi Attila neve merült fel, akit a Kül-döttgyűlés egyhangúlag megválasztott. Az Ellenőrző Bizottság új TÓK delegáltja is nagy többséggel került megválasztásra.

Végül az Egyebek napirendi ponttal zárult az ülés, ahol a felsőoktatási törvény-nyel kapcsolatos változások HÖK-ökre rótt teendőiről volt szó.

Ivancsó VeronikaEHÖK Küldöttgyűlés tag

TétékásNyúz

HÖK HÖK 5Külügyi élet a TTK-nErasmus és egyebek

Szinte mindenki hallott már a külföldi ösztöndíjakról: az Eras-musról, a szakmai gyakorlatokról, az önkéntes munkáról. De kik azok, akik ezekkel az ösztöndíjakkal foglalkoznak, és a háttérből segítik a világot megismerni vágyókat? És vajon mi történik a hoz-zánk érkező külföldiekkel?

Biztosan te is gondoltál már arra, milyen lenne egy ideig külföldön élni. Nyelvet tanulni, új emberekkel és egy másik kultúrával megismerkedni, talp-raesetté válni bármilyen váratlan helyzet adódjon is. Nemrég zárult le az Erasmus pályázási időszaka, a TTK-n összesen 83 pályázat érkezett be alap- és mestersza-kos, valamint doktori tanulmányaikat végző hallgatóktól, amelyeknek a bírála-ta már megkezdődött. A jelentkezőknek jelenleg annyi a dolguk, hogy izgatottan várják, mikor derül ki, ki az, aki – pályá-zattól függően - legalább három de legfel-jebb tizenkét hónapot tölthet el egy olyan külföldi országban, amelybe talán már régóta vágyik.

Természetesen az Erasmuson kívül rengeteg más, kevésbé ismert ösztöndíj is létezik, amelyekkel ugyanúgy tudományos ismereteidet bővítheted, de akár szakmai gya-korlatra vagy önkéntes munkára is el lehet utazni egy másik országba,

és ami nagyon fontos: finanszírozott keretek között.

Mindezekről a folyamatosan frissü-lő, nektek összeállított kínálatról bőveb-ben olvashatsz a TTK HÖK honlapján, a pályázatok menüpont alatt.

De kik is azok, akik a kari külügyek-kel foglalkoznak, és arra szánják a sza-badidejük egy részét, hogy más hall-gatóknak segítsenek hozzájutni életük egyik talán legnagyobb élményéhez? Elsősorban a külügyi biztos dolga, hogy tájékoztassa a hallgatókat és figyelemmel kísérje a kimenő és beérkező hallgatók sorsát, valamint hogy minél több lehető-séget teremtsen a kari külügyi élet fejlő-désére. Az ő munkáját segíti a Külügyi Csoport, amelyben minden szakterület képviselteti magát és a saját szakterüle-tére koncentrálva specifikusan kutatja fel a legjobb ösztöndíjlehetőségeket, és segít megválaszolni a felmerülő kérdéseket az egyes lehetőségekkel kapcsolatban. Az Erasmus pályázatok bírálásakor ők

képviselik szaktársaik érdekeit és hall-gatói szemszögből is segítik a szakos koordinátorok munkáját a rangsor felál-lításánál. A Külügyi Csoport tagjai részt vesznek a tájékoztatók szerkesztésében és a külföldről érkezett hallgatóknak szó-ló rendezvények szervezésében.

Szintén a hozzánk érkezők életének megkönnyítése a dolga a Külügyi Men-torrendszernek (nem összekeverendő a gólyákat segítő Mentorrendszerrel, bár a feladatok hasonlóak). A külügyi men-torok dolga nem csak a tanulmányi és az egyetemi rendszerben felmerülő prob-lémák megoldásának segítése, hanem a mindennapi élet megkönnyítése is, legyen szó bérletvásárlásról vagy akár a buli utá-ni hazajutásról. Nemrégiben zajlott le a külügyi mentorfelvételi, amelynek során a rendszer új, lelkes, segítőkész és életvi-dám mentorokkal gazdagodott. Mivel ők többen vannak, mint a beérkező hallgatók nincs mindenkinek saját mentoráltja, de közös programokon és bulikon mindany-nyian támogatják a magukat néha elve-szettnek érző külföldieket.

Ha érdekel a Külügyi Csoport mun-kája, írj bátran a kulbiz@ttkhok.elte.hu cím-re, vagy keress meg a fogadóórámon. Ha pedig kedvet kaptál a mentorsághoz, akkor figyelj tavasszal az új mentorfelvé-teli hirdetésére!

Koczúr Szilviakülügyi biztos

ELTE TTK HÖKkulbiz@ttkhok.elte.hu

Kari elismerésekHagyományainkhoz híven a

tavasz beköszöntével ismét elkezdődik a Kar Kiváló Hallgatója és a Kar Kiváló Oktatója elismerések előkészítése. A díjakkal a Kar évente az arra legérde-mesebb hallgatóit és oktatóit tünteti ki az Eötvös-napi ünnepségek keretében.

A Kar Kiváló Hallgatója cím oda-ítélése a tanulmányi eredmény (legfel-jebb 100 pont), a tudományos- (TDK) és versenyeredmények (legfeljebb 100 pont), publikációk és oktatási tevé-kenység (legfeljebb 50-50 pont), illetve közéleti tevékenység (legfeljebb 100 pont) figyelembe vételével történik. A cím elnyerésének feltétele, hogy az utolsó két aktív félévben a kreditekkel súlyozott tanulmányi átlag értéke leg-alább 4,00 legyen.

A javasolt hallgatókat az intézetek terjesztik fel a Tanulmányi Osztály

felé, ezért jelentkezni legkésőbb már-cius 23-ig lehet az intézeti titkársá-gokon, illetve a Környezettudományi Centrum titkárságán. A jelentkezés nem kötelező, az intézetek jelentke-zés nélkül is javasolhatják a hallgató díjazását, illetve az intézetek számára sem kötelező a jelentkezés alapján a hallgató felterjesztése.

A beérkezett javaslatokat a Tanul-mányi és Oktatási Bizottság április 12-ei ülésén véleményezi. A tavalyi év folyamán körülbelül negyven TTK-s hallgatót javasoltunk az elismerésre. A TOB véleményének ismeretében a Kari Tanács az április 18-ai ülésen határoz.

A Kar Kiváló Oktatója cím oda-ítélésére a Hallgatói Önkormányzat elnöke tesz javaslatot két TTK-s oktató személyével a Kari Tanács felé. A díjjal kifejezetten az oktatási tevékenységet ismerjük el. Ezúton kérjük az olvasót, amennyiben megítélése szerint tanára

vagy kollégája méltó lehet a rangos elismerésre, mindenképp jelezze felénk a taneh@ttkhok.elte.hu címen Árendás Péter tanulmányi elnökhelyettesnél.

Az előterjesztés elkészítésekor nagy szerepet játszanak az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezésére beérkezett eredmények több félévre visszamenőleg. Kiváltképp az oktatói munkára.

A tavaly tavaszi Eötvös-napi ünnepségek keretében Simon Péter, a Matematika Intézet Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszékének oktatója és Ónodi Zsolt, a Földrajz- és Földtudományi Intézet Gazdaság- és Társadalom-földrajz Tanszékéről vehették át az elismerést.

Árendás Pétertanulmányi elnökhelyettes

ELTE TTK HÖKtaneh@ttkhok.elte.hu

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

HÖK6ETR Pénzügyi adatokAvagy mi fán terem az ösztöndíj

Félévkezdéskor gyakran esik szó itt a Nyúz hasábjain is rendsze-res ösztöndíjakról. Nézzük, hogyan ad az állam pénzt az ösztöndíja-inkra és pontosan milyen logika szerint kapjuk őket!

Az egyetemek „bankszámlája” a Magyar Államkincstárban van. Ezt osztja el a Rektori Hivatal Oktatá-si Igazgatósága a Karok között lét-számarányosan az 51/2007-es juttatá-si Kormányrendelet előírásai szerint, és ehhez a Rendelethez igazodik az ELTE Hallgatói Követelményrend-szere, valamint a kari ösztöndíjpá-lyázatok kiírásai és elbírálása is. Végül a Karok négyféle összegből gazdálkodhatnak az adott évben: a tanulmányi-, a szociális-, a sport/tudományos/kulturális/közéleti/szakmai ösztöndíjakra, valamint a hallgatói jutalomra fordítható kere-tekből.

Nálunk a TTK-n saját ösztön-díjbizottsága van a Karnak, ami a hallgatói juttatásokat a Tanulmányi Osztály munkatársaival együtt inté-zi a pályáztatástól az ETR-es összeg-rögzítésekig.

Nézzük meg rendszeres ösztöndí-jaink összegének megállapítását!

Legegyszerűbb eset, amikor a beérkező pályázatokat egy objektív skála – az előre kihirdetett pontrend-szer – szerint értékelik, rangsorol-ják, majd az adott fajta ösztöndíj-ra kifizethető keretet szétosztják a pályázók pontszámával arányosan. Így számolják a rendszeres sport és rendszeres tudományos ösztöndíjak havi összegeit. A rendszeres köz-életi pályázatoknál ehhez képest a különbség annyi, hogy ott egyetlen szempont – a végzett tevékenység idő-, illetve munkaigénye – szerint pontozzák a pályázókat egy ötfo-kozatú skálán, és az azonos beso-rolású hallgatók azonos ösztöndíjat kapnak.

A helyzet ennél sokkal összetet-tebb a rendszeres szociális ösztöndíj esetében. Bizonyára tisztában vagy-tok azzal, hogy megkülönböztetünk a pályázók közül úgynevezett A vagy B kategóriásokat és nem-kate-góriásokat. E kitüntetett szerepet a korábban említett rendelet szabá-

lyozza arra hivatkozva, hogy egy olyan hallgató, aki, ne adj’ Isten, elvesztette már egyik szülőjét, vagy például saját családot kell fenntar-tania, részesülhessen fix összegű támogatásban, megélhetéséhez nyúj-tott szociális segítségünk ne függjön a rendelkezésre álló keret szűkössé-gétől. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy mindegyik pályázónak el kell érnie egy kari ponthatárt, hiszen a fentiek ellenére, aki kategó-riás létére jobb anyagi körülmények között él, mint a többi pályázó nagy része, annak természetesen a többi-ekkel szemben igazságtalan lenne szoctámot osztani.

A ponthatár tehát nagy úr, ez a vízválasztó, hiszen nagyon sokan várják a támogatást – 1600-1800 pályázat érkezik be a TTK-ra egy-egy pályázási időszakban. Megálla-pításánál két dolgot kell szem előtt tartani: a Karnak kötelező fizetni a ponthatárt elérő A és B kategóriások számára a rendeletben előírt havi 23.800, illetve 11.900 forintot – minél alacsonyabb a ponthatár, annál töb-ben érik el, annál kisebb az esély arra, hogy ez bele fog férni az anya-gi keretünkbe – viszont amennyire „pénztárcánk engedi”, a lehető leg-több pályázónak szeretnénk anyagi segítséget nyújtani a nehéz megél-hetéséhez. Ehhez minél alacsonyabb ponthatár kell. Kompromisszum kell tehát a kötelezettségeink és a segítő szándék között, hogy a lehető legala-csonyabb olyan ponthatárt állapít-suk meg, amely még nem irreálisan magas ahhoz, hogy a nem-kategóriás pályázók legnagyobb része elérje, másrészt éppen ki tudjuk fizetni a felé eső kategóriásokat.

A ponthatár meghúzása után félretesszük a kategóriásoknak járó összeget és a fennmaradó kerettel számolva meg kell állapítani egy alapösztöndíjat, amelyet azok kap-nak, akik épp a ponthatáron vannak, illetve egy olyan függvényt, amely

szerint a ponthatár felettiek pontszá-muk (azaz rászorultságuk) szerint az egyre magasabb összegeket fogják kapni. Talán sejtitek, hogy ez felér egy analízis gyakorlattal, hiszen nem kevés igényre kell ezt a függvényt optimalizálni. A legfontosabb cél az, hogy a lehető legmagasabb összeg-ben részesüljön minden rászoru-ló, ponthatár feletti pályázó. Nagy öröm, ha megengedheti magának egy Kar, hogy azok a kategóriások, akik minden pályázó közül kiugró-an nehéz szociális helyzetben élnek, kaphatnak a számukra a rendeletben rögzítettnél akár magasabb összegű támogatást is.

Elsősorban ugyanakkor az A és B kategóriába nem sorolható pályá-zatokat kell itt szem előtt tartani, hiszen szűkös anyagi korlátaink mellett legtöbbjük számára semmi-képp nincs lehetőség a kategóriások számára előírthoz hasonlóan magas ösztöndíj kifizetésére, létszámará-nyuk viszont nagy, tehát azon kell lennünk, hogy ők a lehetőségeinkhez mérten a legmagasabb támogatást kaphassák, akár a kategóriások fix összegén felüli esetleges plusz ösz-töndíjának rovására.

Amiről még nem ejtettünk szót, az a tanulmányi ösztöndíj. Ezt nem a Kari Ösztöndíjbizottság, hanem a TO számolja ki úgy, hogy elvégzett kurzusainkra egyenként egy-egy összeget állapítanak meg, és ha az összegünk eléri a féléves összegha-tárt, kapunk ösztöndíjat, ha nem, a mi ösztöndíjunkra szánt pénz is szétosztódik arányosan azok között, akik kapnak.

Az összeghatárt az szabja meg, hogy a HKR szerint a jogosultak leg-feljebb 50%-ának jár tanulmányi ösz-töndíj, az egy kurzusra járó össze-gek számításánál pedig röviden azt veszik figyelembe, hogy meny-nyi a keret, hány kredites a tárgy, hány kreditet teljesítettek összesen a félévben a jogosultak együttvé-ve, hányan végezték el a tárgyat és milyen arányban kapták belőle a hallgatók az adott érdemjegyeket. A pontos eljárásról hamarosan egy tájékoztató fog szerepelni a TO hon-lapján.

Tischler OrsolyaKari Ösztöndíjbizottsági elnök

ELTE TTK HÖKszoceh@ttkhok.elte.hu

TétékásNyúz

HÖK Alapítvány & Kar 7

Egy új tanköny-sorozatról

A Környezettudományi alapok tan-könyvsorozat című pályázatot az Eöt-vös Loránd Tudományegyetem és a Typotex Elektronikus Kiadó Kft. kon-zorciuma nyújtotta be 2009-ben.

A pályázat, amelynek szakmai vezetője Kiss Ádám, projektmene-dzsere Lengyel Tamás, pénzügyi veze-tője Pintérné Karsai Barbara voltak, illetve a Typotex Kft. részéről kapcso-lattartója Németh Kinga irodavezető volt, támogatásban részesült. A pályá-zat célkitűzései 2012. március 31-ig sikeresen teljesülnek.

A projekt alapvetően az ELTE környezettan alapszakának tan-anyagfe j lesztését célozta meg. Tekintve azonban, hogy ehhez hasonló tankönyvsorozat a környe-

zettudomány szakterületről magyar nyelven még nem jelent meg, a potenciális felhasználók köre nyil-ván jóval szélesebb. Ez várhatóan felöleli a magyar nyelven a környe-zettudományt tanuló egyetemi-főis-kolai hallgatók teljes körét, mintegy 1200-1400 hallgatót. A szakkönyv-sorozat ugyanis átfogó ismereteket kíván adni a környezettan-környe-zettudomány szakterület alapjainak teljességéről.

A tankönyvsorozat keretében 12 tananyag készült el, ezeket elekt-ronikus formában lehet majd elérni a Kempelen Farkas Digitális Tan-könyvtárból.

A most lezárt projekt résztve-vőinek döntő része az ELTE Termé-szettudományi Karának oktatója. A tananyagok színvonalát a gyakorlott szerzőcsapaton kívül a minden egyes esetben az ELTE-n kívüli, a legtöbb-

Azonosító: TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0047Cím: Környezettudományi alapok tankönyvsorozatKedvezményezett: ELTE, Typotex Elektronikus Kiadó Kft.Támogató: Nemzeti Fejlesztési Ügy-nökség (NFÜ)Közreműködő szervezet: ESZA Tár-sadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.Elszámolható költségek: 35 000 000 FtTámogatás: 28 000 000 FtFutamidő: 2010.03.01. - 2012.03.31.Projektmenedzsment: Dr. Kiss Ádám szakmai vezető, Lengyel Tamás projektmenedzser, Pintérné Karsai Barbara pénzügyi vezető

ször más magyar felsőoktatási intéz-mény legkiválóbb szakembereiből álló lektorok is biztosították.

Lengyel Tamásprojektmenedzser

Megújuló módszertanE-learning természettudományos tar-talomfejlesztés az ELTE TTK-n

Karunk, két konzorciumi partnerével közösen, tavaly ősszel közel 200 millió forintot nyert a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében kiírt elektronikus képzés- és tartalomfejlesztési pályázaton. A közel kétéves lefutású pályázat megvalósításában számos oktató mellett hallgatók is részt vesznek, eredményei pedig reményeink szerint sok hallgató tanulmányait segíti majd.

A december 1-jén induló projekt gerincét összesen 68 db elektronikus tan-anyag elkészítése, az elektronikus tan-anyagok oktatását megkönnyítő, mód-szertani és digitális módszertani tanfolya-mok tartása az oktatóink számára, illetve intézeti szintű e-learning keretrendszerek felépítése, amelyekben később az oktatás folyhat majd. A projektben a Természettu-dományi Kar két partnere az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány, és a Prompt-G Kft.

Elképzeléseink szerint a projekt hoz-zájárulhat ahhoz, hogy a Természettu-dományi Karon is meghonosodjanak az újszerű oktatási, hovatovább távoktatási módszerek, amelyek lehetővé tennék, hogy a lehető legkevesebb idő teljen a hagyományos tantermi módszerek kere-tében, spórolva mind a hallgató mind az oktató idejével. Több idő maradna így kutatómunkára, laboratóriumi és terep-

gyakorlatokra, illetve – igazodva a szo-morú magyar valósághoz – a tanulmá-nyok mellett folytatott munkára.

Az új módszerek megismerését szá-mos tanfolyam segíti, amelyeket az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány, a Prompt Kft. és a Természettudományi Kommuniká-ció és UNESCO Multimédiapedagógiai Központ tartják. A tanfolyamokon többek között vizualizációt, animációkészítést, webkettes eszközök oktatási alkalmazá-sait, e-learning keretrendszerek haszná-latát, haladó szintű prezentáció-készítést tanulhatnak az oktatók. A tanfolyamokra oktatási tevékenységet végző hallgatók és doktoranduszok jelentkezését is várjuk.

A Hallgatói Alapítvány a kezde-tektől részt vesz a projekt előkészíté-sében, a pályázaton való indulás, és a jelen konstrukció egyik támogató-ja, ösztönzője volt. Úgy éreztük, itt a

remek lehetőség, hogy újabb 68 hiány-pótló tananyag megírása mellett mód-szertani megújulást is eredményezzen egy projekt. Ennek megvalósításában Karon belül és kívül is számos támoga-tóra, partnerre leltünk. Úgy gondolom, az Alapítvány egyik fő feladata a pro-jektben a hallgatói igények érvényesí-tése, illetve a hallgatók becsatornázása.

Azon felül, hogy a projekt eredmé-nyei közvetlenül fogják majd érinteni a hallgatókat, remélhetőleg több lehetőség is adódik majd arra, hogy hallgatók is részt vehessenek a projekt megvalósí-tásában. Várhatóan több tananyag elké-szítésében, illetve az új módszerek és az e-learning keretrendszer kipróbálásában vesznek majd részt hallgatók.

Egy hasonló méretű projekt mene-dzselésében több ember vesz részt: a projekt vezetői Tasnádi Péter a Meteo-rológiai Tanszék professzora és Nyitray László a Biokémiai Tanszék vezetője. Jelen sorok írója a projekt asszisztense, akinek feladata a projekt terjedelmes adminisztrációjának intézése, a szak-mai ügyektől kezdve, a szerződések, alkalmazások, kommunikáció intézésén át, egészen egyes pénzügyi feladatok elvégzéséig. Elég sokrétű, sok munká-val és rohangálással járó munkakör, ami még éppen belefér egy végzés előtt álló egyetemista idejébe.

Jánosi Attilaprojekt asszisztens

janosiattila@caesar.elte.hu

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Lágymányosi Portrék8Újra dékánt választanak a TTK-nInterjú dr. Homonnay Zoltánnal

A Tétékás Nyúz rendhagyó cikksorozatában megismerhetitek a 2012-es dékánválasztás három jelöltjét. Ebben a riportban dr. Homonnay Zoltán tanár urat mutatjuk be, aki jelenleg a karunk oktatási dékánhelyettesi posztját tölti be, de talán a kérelmezők előtt nem is annyira ismeretlen ez a név.

Kérem, meséljen magáról és pályájáról néhány szóban!

Egész pályám az ELTE TTK-hoz köthető. 1979-ben nyertem ide felvé-telt mint vegyészhallgató, és bizton állítom, hangozzék ez bármily meg-lepően is, ha újraszületnék, akkor is vegyésznek tanulnék, mert változat-lanul nagyon szeretem a kémiát és annak tanítását is.

Az egyetemi évek alatt el kellett döntenem, hogy a kémia mely ágával akarok behatóbban és részletesebben foglalkozni. Több lehetőség is előt-tem állt, és a szerencsés véletlennek köszönhetően éppen ebben az idő-szakban ismertem meg Vértes Attila professzor urat, aki nem csak elindí-tott a magkémiai pályán, hanem egé-szen nemrég bekövetkezett haláláig segítőm maradt. Ő ismertette meg velem a Mössbauer-spektroszkópiát, amely egy nagyon izgalmas nukle-áris szerkezetvizsgálati módszer, és amit mind a mai napig szívesen gyakorlok.

Miután befejeztem a tanulmá-nyaimat TMB ösztöndíjas lettem, és így kaptam meg kandidátusi fokozatomat. 2000-ben szereztem MTA doktora címet, majd 2002-ben lettem Karunkon egyetemi tanár. Ezek mellett kétszer voltam hosz-szabb ideig külföldön (USA, Német-ország).

Ezen utak során igen sok tapasz-talatot szereztem, valamint kutatá-si szempontból is nagyon gyümöl-csözőek voltak. Hét éven át voltam a Magkémiai Tanszék vezetője, később néhány évig egy MTA-ELTE akadémiai kutatócsoportot vezet-tem. Közel öt évvel ezelőtt meg-pályáztam és elvállaltam az oktatá-si dékánhelyettesi megbízást, amit nyugodt szívvel állítom, hogy még ma is szívesen végzek.

Mely területeken látja a legnagyobb hiányosságokat illetve problémákat? Min kellene ön szerint változtatni?

Több ilyen terület is van. Az első, amelyet megemlítenék, az az oktatók és az egyetemi dolgozók bérezése. A Kar munkatársai általában a közal-kalmazotti bértábla szerinti kötelező minimum bérért dolgoznak, miköz-ben annál több és értékesebb munkát végeznek.

Ez a helyzet az elmúlt 15-20 év folyamatos kényszereinek a követ-kezménye, amin jó volna változtatni, hiszen nem veszíthetjük el a maga-san képzett oktatóinkat azért, mert a versenyszféra a fizetésük többszö-rösét is képes kifizetni nekik. Egye-temünk, mint munkáltatónk von-zerejét ez jelentősen csökkenti. Ter-mészetesen ez nem egy egyszerűen megoldható probléma, és pláne nem a felsőoktatást sújtó megszorítások idején lehet majd ebben előbbre lép-ni. De nem adnám fel a változtatás szándékát. A másik terület az infra-struktúráé. Konkrétabban a kísérleti és laboratóriumi technikákra gon-dolok, amelyekben olyan mérték-ben vagyunk elmaradva, nem csak a nagy nyugati, hanem mostanság már a környező országok néhány egyeteméhez képest is, ami egysze-rűen nem méltó a mi nagynevű és -múltú intézményünkhöz. Bár okta-

tóink, kutatóink és technikusaink szaktudása rendelkezésre áll, kísér-leti eszközeink jelentős része elavult, esetleg működésképtelen. Egy közös francia-magyar doktori képzés során azt láttam, hogy a partner egyete-men minden jelentősebb mérési módszerhez, illetve berendezéshez tartozott egy mérnök, aki úgymond szavatolta a kutatás technikai és gépészeti hátterét, hogy ezzel ne a kutatást végző személyeknek kell-jen foglalkozni. Ebbe az irányba kellene haladnunk. A jelen helyze-tet a már említett Vértes professzor gyakran emlegetett példájával lehet-ne illusztrálni: annak idején a 60-as években ő azért utazott ki Rudolf Mössbauerhez Németországba, hogy laboratóriumában folyékony héli-ummal tudjon Mössbauer-méréseket végezni, mivel itthon nem volt erre lehetőség. Ma ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy Csehor-szágba utazunk (Olomouc, Palacky University).

Összefoglalva tehát a források ésszerű átcsoportosítására, a kollegák – és ebben az adminisztratív dolgozók is benne vannak – megbecsülésére és a kísérleti infrastruktúra korszerűsítésé-re lenne szükség.

Oktatási ügyekkel foglalkozik, így biztosan megvan a véleménye a jelenlegi felsőoktatási szabályozásokról és keretszá-mokról. Megosztaná ezt velünk?

Természetesen van véleményem, amely néhol helyesli, néhol elveti, azokat a dolgokat, amelyeket jelen-leg a kormányzat tesz. Utóbbira pél-da a Rektori Konferencia vélemé-nyének figyelmen kívül hagyása az államilag finanszírozot keretszámok változtatásával kapcsolatban. Mert kik tudhatják, láthatják jobban egy rendszer működésének problémá-it vagy éppen erősségeit, ha nem a

TétékásNyúz

Lágymányosi Portrék Lágymányosi Portrék 9benne, illetve vele együtt élő és dol-gozó tanárok?

Az a véleményem, hogy a fel-sőoktatás és úgy általában véve az oktatás egy elég lomha, nehéz komp-lexum, amelyben nem szabad rövid idő alatt ilyen nagymértékű változ-tatásokat véghez vinni. Bár min-ket a természettudományi képzési területen kevésbé érint a jelenlegi visszametszés, nagyon sajnálom a jogászokat és a bölcsészeket, mivel ez a módszer egyik karon sem elfo-gadható, intézményen belüli feszült-séget kelthet, és ez senkinek se jó.

Amiben viszont egyet kell érte-nem, az a finanszírozáshoz való általános hozzáállás. Egész egysze-rűen ez az ország képtelen a befolyó adókból fenntartani nagyon nagy számú diák képzését. A magyar gaz-daság nem képes ezt kitermelni, és bár tudom, hogy ez nagyon szomo-rú, előbb-utóbb el kell fogadnunk, hogy a diákság kénytelen lesz vala-miféle hozzájárulást vállalni azért, ha minőségi oktatást szeretne kap-ni. Ez egyfajta ösztönzés is lenne a hallgatónak mind arra, hogy jobban tanuljon az egyetemén, mind pedig arra, hogy ha egyszer pénzt invesz-tált a tanulmányaiba, akkor azt utá-na vissza is akarja kapni, munkabér formájában – lehetőleg itthon.

Nem használnám erre feltétlenül a röghöz kötés szót, inkább a finom pressziót arra, hogy itthon marad-jon, és ne más országoknak termel-jen. A költségvállalás kényszerével szorosan összefügg a jelenlegi gya-korlatban az átsorolás kérdése. Ez most úgy működik, hogy ha valaki nem teljesít két egymást követő aktív szemeszterben összesen 27 kreditet, akkor automatikusan átsorolják költ-ségtérítéses képzésre, míg a visszaso-rolás már tanulmányi eredményhez van kötve. Úgy látom, hogy mindkét lépést tanulmányi eredményhez (is) kellene kötni és nem pedig ahhoz, hogy valaki elért-e egy adott kredit-értéket vagy sem. Ezzel megint csak a jobb tanulmányi eredményre való ösztönzést erősíthetnénk.

Pályázatában olvasható a PR és menedzsment célkitűzés is. Mikre gon-dolt itt?

A menedzsment alatt főleg a karon működő hivatalok tevékeny-

ségét értem, hogy ezek mennyire szolgálják az oktatási és kutatási fel-adataink teljesítését. Egy másik fon-tos pillér a pályázati tevékenység. Jelenleg, ha egy jelentősebb pályá-zatot próbál a kar elnyerni, az olyan iszonyúan nagy adminisztrációs ter-het ró az oktatókra, amit már alig lehet elviselni. A nagy pályázatok-hoz (például a TÁMOP) a pályáztató fizetett menedzsment alkalmazását várja el, ami szerencsés esetben, ha kari munkatársakból összeállítható, akkor egy kicsit enyhíti a bérprob-lémákat, de külső munkatárs alkal-mazása esetén a pályázati pénz egy

részének elvesztését jelenti. Nagy gondnak tartom, hogy a bizonylato-lás, a „papírgyártás” kényszere túl-megy az ésszerűség határain. Ezen sokat segíthet az adminisztratív munkatársaink szakmai felkészült-sége, a Kar iránti elkötelezettsége, és ebben szerintem többnyire jól állunk.

A nehézségek ellenére az emlí-tett pályázatok nagyon fontosak a kutatások szempontjából és úgy gondolom, hogy a Karnak – saját menedzselhetősége érdekében is – maximális segítséget kell nyújta-nia az oktatóknak, hogy minél több pályázatot nyerhessenek.

A PR olyan tevékenység, amely-ről az embernek az eladhatóság, a piac jut eszébe. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt, hogy az okta-tást nem lehet teljesen piacosítani. Úgy gondolom, hogy míg a piac tökéletesen szabályozza például a sarki fűszeresek számát a városban, addig a professzorok és kutatók számát nem képes jól szabályozni. Vagyis amikor bennünket kell rek-

lámozni, azt nem úgy kell tenni, mint például egy új joghurt esetén, amelyből, ha megeszek egy doboz-zal, rögtön jobb lesz a közérzetem. A mi „termékeink” csak jóval hosz-szabb idő alatt hasznosulnak a társa-dalom számára – ha fogalmazhatok így. Mindazonáltal az állam által felállított normatív finanszírozási rendszer magával vonta azt is, hogy reklámoznunk kell magunkat annak érdekében, hogy minél több hallgató válasszon bennünket. Ez nem ked-vez a szakmai színvonalnak.

A bolognai rendszer egy mai napig vitatott kérdés. Ön hogyan vélekedik erről?

Mint minden újításnak, ennek is megvannak a maga előnyei és hátrá-nyai. Egyértelmű hátrányt jelentett a tanárképzésben, de ezt már felis-mertük és hamarosan változtatáso-kat fogunk eszközölni ezen a téren. Előnynek gondoltuk azt, hogy míg az osztatlan képzésben csak öt év után jutott hozzá a diplomájához a hallgató, itt már 3 év után oklevéllel jutalmazzuk a munkáját, és mehet a munkaerő-piacra. Azonban a sta-tisztikák rácáfolnak erre. Az utóbbi években az alapszakos hallgatók leg-alább 40-50%-a hagyta el a válasz-tott szakját anélkül, hogy végzettsé-get szerzett volna. Ez nagyon nagy szám és ez a folyamat jelzi is, hogy számos hibája van még a rendszer-nek, amelyek kijavításán dolgozni kell. Az egyik legfőbb cél persze a rugalmasság volt, vagyis az átjárha-tóság megteremtése, lehetőleg euró-pai szinten, amire véleményem sze-rint jóval nagyobb lehetőség lenne, ha egy dolgot abszolválnánk. Ez az egy pedig az angol nyelvű oktatás. Amíg nem történik gyökeres változás ezzel kapcsolatban, legalább a mes-terképzés szintjén, addig igen kevés esélyt látok arra, hogy élhessünk a lehetőségeinkkel. Több külföldi pél-dát tudok, ahol a mesterképzésben (természettudományi területen) az oktatás nyelve alapértelmezetten az angol és nem az anyaország nyelve. Esetleges megválasztásom esetén az egyik legnagyobb és legfontosabb fel-adatomnak tekintem az angol nyelvű oktatás erősítését Karunkon.

Mészáros Mátéportre@nyuz.elte.hu

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Lágymányosi Portrék10Dékánválasztás 2012Interjú dr. Papp Gáborral

Karunk életében újfent elérkezett az a pillanat, amikor az eddigi dékánunknak, dr. Mihaletzky Györgynek lejár a megbízatása, és így új dékánt kell választanunk. A három pályázóval készített riport-sorozatunk egy kis betekintést enged nekünk, hallgatóknak abba, hogy kik is ők, és mire is vállalkoznak a dékáni poszton. A pályázók: dr. Papp Gábor, dr Surján Péter és dr. Homonnay Zoltán. Ismerjük most meg dr. Papp Gábor tanár urat kicsit közelebbről!

Kérem, meséljen röviden pályájáról és eddigi munkájáról!

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az ELTE és azon belül a TTK már évtizedek óta az életem szerves része, hiszen egyetemi pályafutá-somat a fizika szakon kezdtem és itt is szereztem meg, az akkor még TMB (Tudományos Minősítő Bizott-ság) minősítést, amit azóta PhD-re kereszteltek át. Tanulmányaim befe-jezése után Németországban Darms-tadtban, Heidelbergben, valamint az USA-ban is dolgoztam. Mindhá-rom intézményben nehézionokkal és azok természetének kutatásával foglalkoztam, de volt arra is példa, hogy nem csak a fizika területén, hanem interdiszciplinárisan a mate-matika, azon belül is a véletlen mát-rixok témáját vizsgáltam.

Ez adta az alapot a statisztikai fizi-kához való áttérésemhez, majd még később a távolabbinak mondható tele-kommunikációs és közgazdaságtani témákkal kezdtem el dolgozni.

Felmerülhet Önökben a kérdés: miért ilyen széles és egymástól távol esőnek tűnő területeket választottam? Azért, mert, ha jobban belegondolnak,

a nehézion fizika nem igazán gyorsan fejlődő és nem túl egzakt eredménye-ket közlő tudomány, míg a másik ket-tő a statisztika és a közgazdaságtan a kedvenc témámon, a méréseken és azok kiértékelésén alapszik. Ráadásul a gazdasági területeken elért eredmé-nyek sokkal hamarabb válnak látha-tóvá és kézzelfoghatóvá, mint olyan kidolgozott elméletek és modellek, amelyeken sokszor évtizedekig vitat-koznak, hogy egyáltalán elfogadják-e a kutatók.

Amikor hazajöttem Magyar-országra, a kar akkori dékánja, Klinghammer István megkért, hogy két másik kollegámmal, Szalai Sán-dorral és Bagoly Zsolttal együtt épít-sük ki a kar számítógépes hálózatát és infrastruktúráját. Azért is volt kedves feladat ez számomra, mert addigra én már igen sokat foglal-koztam a számítógépes fizikával és magával az informatikai fejleszté-sekkel. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, amely egyéb-ként a nyugati egyetemeken stan-dardnak tekinthető, mégpedig az, hogy az oktatást összekapcsoljuk a számítógépekkel és az internet vilá-gával. 2006-ban pedig elnyertünk egy pályázatot, az eScience-t, amely-lyel megvalósíthattuk a számítógé-pes adatelemzés és modellállítás gondolatát. Véleményem szerint a fizika mondhatni „menekülésre” kényszerült, hiszen, ahogy sokan mondják, a XXI. század a biológia százada, míg a fizika a XX. század-ban volt a csúcson.

Mire irányuljanak ilyen esetben a fizikai kísérletek? Természetesen olyan fizikai problémákra, amelyeket a mára hihetetlen sebességre gyorsult informatikai hálózatokkal tudunk fel-dolgozni és kielemezni. Egy példa: a naponta terrabitnyi adatot szol-

gáltató Hubble űrtelesz-kóp képeit hogy tudnánk másképp feldolgozni és értelmezhetővé tenni, ha nem len-nének a szuperszámítógépek?

A pályázatában is olvasható, hogy nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a karon belüli, illetve a szakok közötti együtt-működésre. Miért tartja ezt fontosnak, és mit tenne ennek érdekében?

Hadd hozzak egy példát arra, hogy miért tartom igen fontosnak a karok közötti interdiszciplináris munka megvalósítását.

A reneszánsz kor embere, és azon belül is tudósa, nem csak egy terület-hez értett, hanem minden tudomány-ágat képes volt a tudása alapján össze-kapcsolni és így egy olyan komplex képet tudott megalkotni magában, amivel – kis túlzással élve – bármi-lyen problémára megtalálta a megol-dást. Úgy látom, hogy a XX. század elejétől kezdődött el az a folyamat, ami a természettudományos szakágak teljes szegregációját idézte elő, azon-ban nagy örömmel mondhatom, hogy ez mára kezd a visszájára fordulni. Érdeklődve tapasztaltam, mikor más tudományterületek előadásait hall-gattam meg, hogy valójában ugyan-azokon a problémákon dolgozunk, csak más kifejezéseket használunk, és másképp tanítjuk a diákságnak az adott témákat. Sok módszert is elta-nulhatunk és hasznosíthatunk, ha odafigyelünk más diszciplinák újítá-saira és felfedezéseire.

A másik dolog, ami miatt fontos-nak tartom a szakok közötti szoros együttműködést az az, hogy olyan összetett kérdések és problémák is felmerülnek a munkánk során, ami-ket nem lehet csak egyféle szaktudás-sal megoldani, ehhez nélkülözhetet-len a tudományos összefogás.

TétékásNyúz

Lágymányosi Portrék Lágymányosi Portrék 11Egy másik példa: Csabai István

kollégám az Etológia Tanszékkel közösen indított egy projektet, amely-ben a kutyák ugatását osztályozták és értékelték ki fizikai szemszögből. Látható tehát, hogy nem olyan nagy a szakadék e két tudományterület között. Sok olyan módszert adhatunk át például a biológusoknak, ame-lyekkel nagyban megkönnyíthetjük a kutatásaikat, és ha már rendelke-zésünkre állnak ezek az eszközök, akkor miért ne segítenénk?

Összességében azt látom, hogy ez egy általános tendencia a világ-ban, és úgy gondolom, hogy az egyik fő oka annak, hogy a nyugati és ázsi-ai egyetemek messze előttünk jár-nak a tudományos életben. Ha mi is képesek lennénk arra, hogy ezt a fajta interdiszciplinaritást meg-valósítsuk, akkor sokkal jobb kon-dícióink lennének. Persze nem azt gondolom, hogy egy száz fős kuta-tócsoportot itt az ELTE TTK-n belül könnyen meg lehetne szervezni, de ha ezt a csoportot például Európa szerte elismert és jó kutatókból állí-tanánk össze, valamint hallgatókat is szép számmal alkalmaznánk benne, akkor gond nélkül meg lenne az a száz ember. Be kell látni, hogy haté-kony munkát ebben a szakmában csak csapatmunkával lehet elérni, és ezt az állításomat megint csak az adatok óriási halmazával és azok igen nagy munkát igénylő feldolgo-zásával tudom indokolni.

Mi lenne dékánként a célkitűzése, amit akár rövid, akár hosszútávon szeretne meg-valósítani?

Olyan témakört érintünk most, amelyben a legégetőbb problémák

foglalnak helyet. Az első ilyen az a források hiánya miatti igen-igen nehéz helyzete az intézménynek. Az Egyetemre jövő hallgatók szá-ma az utóbbi években egyértelműen csökkent, amihez olyan kormányzati szándékok is hozzájárultak, amelyek nem ismerik egy mai természettudós keresetének értékét, és azt feltétele-zik, hogy a végzett hallgató gond nélkül törleszt majd az államnak.

Valahogyan rá kellene venni a politikát arra, hogy ne négy éves ciklusokban gondolkodjon az egye-temek esetében, hanem lássa be vég-re, hogy akár természettudományos, akár pedagógus vagy orvosi kép-zésről beszélünk, a képzés értéke nem négy év alatt térül meg, hanem sok esetben 10-15 év, mire egy tudo-mányos végzettségű hallgató eléri pályája csúcsát. Teheti mindezt per-sze akkor, ha egyáltalán felveszik az általa választott egyetemre.

Heidelbergben, ahol tanítottam rengeteg külföldi hallgatóm volt, és amikor megtudtam, hogy szá-mukra teljesen ingyenes a képzés, bevallom, őszintén megdöbbentem. Miért fektet ennyi pénzt a német állam egy külföldi diákba? Azért, mert egyrészt nagyon jó reklám az intézménynek, hogy ennyi kül-földi választja őket, másrészt mert így olyan intellektuális és szellemi vagyonra tesz szert az állam, ami neki fog igen nagy hasznot és hírne-vet hozni a későbbiekben.

Azzal, hogy itthon ennyire szi-gorúvá tettük az egyetemekre való bejutást és hogy ilyen drasztikus-sá tettük a tandíjakat, csak magunk ellen dolgoztunk, ugyanis a velünk határos országok máris érzékelték a tőlünk érkező diákok megnöve-kedett létszámát, vagyis effektíve elküldtük a hallgatóinkat itthonról. Véleményem szerint ez egy igen rossz tendencia, amelyen minden-képpen változtatni kellene.

A másik követendő példa az len-ne – amit szintén Németországban láttam –, hogy a politikától függet-lenül több évtizedes terveket fektet-nek le az egyetemek működésével kapcsolatban, és ezektől nem térhet el egyik kormányzat sem.

Engedje meg, hogy a tandíjról beszéljek még pár szót. Ha össze-hasonlítjuk a külföldi egyetemek hallgatóinak hozzáállását a hazaia-

kéval, akkor azt láthatjuk, hogy míg az előzőek úgy gondolják, hogy a tandíjat egy szolgáltatásért fizetik az egyetemnek, addig itthon a hallgató-ink természetesnek veszik, hogy mi ingyen oktassuk és képezzük őket. Ez a mai pénzügyi világban nem valósítható meg. Hazánkban sok az úgynevezett megélhetési hallgató, aki akár 10-15 évig is „elvan” az egyetemén és közben nem termel és nem ad vissza semmit abból, amit az állam belefektetett. Ezért tarta-nám jónak egy kompetenciaalapú tandíj bevezetését, ami a tanulmányi eredmény alapján szabná meg, hogy fizessen-e az illető vagy sem.

Ezzel olyan motivációt válthat-nánk ki a hallgatókból, amelynek következtében sokkal jobbak lenné-nek az eredményeik. Ugyanakkor nyilvánvalóan el kell kerülni azt, hogy a pénzügyi háttere miatt ne tudjon a tanulmányaira koncentrálni a hallgató. A legjobbakat pedig be kell vonni olyan kutatási projektek-be, amelyekből fenn tudják tartani magukat, és így nem kell a megél-hetési problémáikkal foglalkozniuk, hanem teljes egészében a kutatásra koncentrálhatnak.

A másik igen fontos dolog, amit meg kellene honosítani az ELTE-n, az a külső cégek általi ösztöndíjak rendszere. Ez más egyetemeken kiválóan működik, és nem csak az államról vesz le terhet, hanem az adott hallgatónak már a képzése alatt láthatóvá teszi, hogy hol fog tudni elhelyezkedni tanulmányainak végén.

Látható, hogy sok tennivaló van a TTK-n, de úgy gondolom, hogy nem lehetetlen feladat megoldani ezeket a problémákat.

Mészáros Máté

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Lágymányosi Portrék12Változások az ELTE TTK élénInterjú dr. Surján Péterrel

A közelgő dékánválasztás kapcsán beszélgettünk dr. Surján Péterrel, az ELTE Kémia Intézetének igazgatójával, és többek között arról érdeklődtünk, hogy az esetleges oktatási reformok kapcsán milyen állásponton van.

Kérem, meséljen a pályájáról!

Fizikuskért végeztem ’78-ban. A diplomamunkám az MTA KKKI-ben elméleti kémia volt. Végzés után a CHINOIN Gyógyszergyárba kerül-tem és körülbelül tíz évig dolgoztam, a kutatási részlegén. Közben vendég-kutatóként voltam jelen az Akadémia Kémiai Intézetében egy kooperáció keretében. ’89 végén, ’90 elején jöttem ide az ELTE-re a Kémia Intézetbe. Az Elméleti Kémia Tanszéken volt egy üresedés, oda kaptam meghívást, és ekkor kerültem a hallgatóság közvet-len közelébe. Ez egy teljesen új szitu-áció volt, amiből borzasztó sok előny származott, ami a tudományos mun-kámra is kihatott. ’90-től mostanáig ez az egyik jó érzés az életemben, hogy sok fiatallal tudtam foglalkozni.

A tudományterület, amelyet művelek, a fizika és a kémia között van. Fizikai elvekkel és fizikai hozzá-állással kémiai problémákat tárgya-lunk. Én konkrétan elsősorban nem alkalmazásokkal, hanem inkább mód-szerfejlesztésekkel foglalkozom. Sze-retnénk olyan elméleti módszereket és modelleket kifejleszteni, amelyeknek a segítségével nehéz kémiai kérdések elméleti úton tárgyalhatók.

Mi az, ami Ön szerint jelenleg jellem-ző a TTK-ra, és milyen tendenciák figyel-hetők meg a Karon? A TTK-ról általában milyen meglátása van?

Talán szerencsésebb a jó dolgokkal kezdeni. Azt gondolom, hogy az én szűkebb szakmám területén az ország legjobb helyén vagyok, és a többi rokon szakmában is azt látom, hogy az ELTE TTK hihetetlenül magas színvonalat képvisel. Az egész ELTE jól áll magyar viszonylatban, a Természettudomá-nyi Kar pedig kifejezetten vonzó hely, ahol nagyon komoly eredmények szü-letnek, és ami ugyanennyire fontos: nagyon jó a légkör itt a Karon.

Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldala az, hogy a finanszírozásunk kataszt-rofális. Nemzetközi viszonylatban borzalmas lemaradásunk van. Ez persze egyik évről a másikra nem tud megoldódni, hisz ismerjük az ország gazdasági helyzetét. Azt nem lehet remélni, hogy rövid időn belül hasonlóan állunk majd a finanszíro-zással, mint mondjuk a berlini vagy a bécsi egyetem.

Mik az oktatási tervei?

Sok minden van, ami megol-dásra vár. Talán a tanári szakirányt emelném ki első helyen, hiszen min-denki tudja, hogy bajba került ez a képzés, senki nem megy szívesen tanárnak. Ennek az okai rendkívül sokrétűek, és nem minden okról tehet az egyetem. Például, ami nem ELTE-s probléma, de sújt minket, az az, hogy a természettudományos óraszám igen alacsony. Nekem van egy tanítványom, aki egyébként nálunk is doktorált, és közben meg-szerezte a tanári diplomát. Vegyész-ként végzett, valamint kémia-fizika szakos tanári diplomát is szerzett, és elment középiskolába tanítani, de nem jött ki az óraszáma. Így aztán felnőtt fejjel utólag még a matek-tanári diplomát is le kellett hogy tegye. (A történetben külön tanul-ság, hogy a harmadik diplomáját egy vidéki egyetemen tette le, mert ott olcsóbb volt.) Fontos, megnéznünk, hogy az ilyenfajta tevékenységeket nem lehetne-e jobban támogatni. Ha valaki egy harmadik tanári diplo-mát hajlandó megszerezni, akkor azt nagyon kellene támogatni.

A Kémia Intézet kezdeményezé-sére meghirdettünk egy havi 40 ezer forintos ösztöndíjat kifejezetten kémia tanár szakos hallgatók számára. Ezt azért tudtuk megtenni, mert a Vegyész Oktatásért Alapítvány tavaly olyan

helyzetben volt, hogy ezt a gesztust megengedhette magának. Összessé-gében 1 millió forintot szántunk erre a célra.

Volt, hogy vállalkozók éreztek át ilyen problémákat és nyújtottak ala-pítványokon keresztül támogatást. Ha több ilyet lehetne csinálni, az nagyon jó lenne.

De mindenképpen fontos, hogy a tanárszakos hallgatók érezzék, hogy megbecsüljük őket, érezzék, hogy szükség van rájuk, és így talán egy fél generáció múlva megindul egy mig-ráció ebbe az irányba. Természetesen sok változás lesz, mert át kell alakíta-nunk a tanárképzést szakmailag. Az már világos, hogy 5+1 vagy 4+1 éves képzésben kell gondolkodni, és ez a munka már megkezdődött a Karon. Létezik egy munkabizottság, amelyik ezzel foglalkozik.

Ez tulajdonképpen az osztatlanná téte-lét jelentené a tanárképzésnek?

Egész pontosan. És ez már vég-leges. A felsőoktatási törvény előír-ja, hogy a tanárképzésnek így kell egy bizonyos idő után felépülnie. Az egyes Intézeteknek kell megcsinálni a saját szakmai programjukat, így mi is elkezdtünk már ezen gondolkodni. De rengeteg technikai gond van, pél-dául a teremhiány. Nem tudom, hogy ezt hogy fogjuk tudni megoldani.

Az új tanárképzésből, ha jól csinál-juk, nagyon érdekes dolgok keletkez-hetnek. Ha a tanárképzés olyan lesz, hogy alkalmassá teszi a végzett tanárt mondjuk a Kémiai Doktori Iskolában való részvételre, akkor el tudom kép-zelni, hogy esetleg kutatói habitusú diákok is fogják választani ezt az új szakot.

TétékásNyúz

Lágymányosi Portrék Lágymányosi Portrék 13Azt is említette a pályázatában, hogy lehetne egy olyan megoldás a tanárhiányra, amely szeint azok, akik nem tanár szakon tanulnak, egy egyszakos diplomát szerez-hetnének a tantárgyukból.

Igen. Viszont ez nem ideális. Ez kényszerhelyzet. Borzasztó tanárhi-ány lesz belátható időn belül a közép-iskolákban. Volt már Magyarország történetében ilyen, és akkor az oktatási hatóságok eltűrték azt, hogy szakkép-zettség nélküli tanárok oktassanak. Ennél jobb, hogy mondjuk egy mate-matikus, aki korábban nem gondol-ta, hogy tanár szeretne lenni, de úgy alakul az élete, hogy végül szívesen elmenne tanítani, megszerezhesse a matematika tanári diplomát, anélkül, hogy egy új szakot kelljen elvégeznie. A képessége ugyanis 80%-ig megvan, a szaktárgyát tudja. Meg kell tanul-nia, hogy a középiskolások nyelvén hogyan kell ezt elmondani, ennek van egy technikája, a szakmódszertan, valamint a megfelelő pedagógiai és pszichológiai tárgyak. És nem hiszem, hogy sok idő kéne ahhoz, hogy azokat elvégezze.

Megemlítésre került az oktatás kérdése is, miszerint jó lenne minél több dokto-randuszt bevonni az oktatásba, akiknek a szakmai felkészültsége egy elvárt szint fölött van.

Ez létkérdés, amit több okból is meg kell csinálnunk. Az egyik az, hogy a nyugat-európai, de főleg az amerikai egyetemeken ez minden-napos dolog. Az persze igaz, hogy nem minden doktorandusz tud jól oktatni. Azt gondolom, hogy itt a tárgyfelelősöknek a kompetenciá-jában kell hagyni a döntés jogát. A tárgyfelelős, pláne ha itt végzett az illető doktorandusz, ismeri és tud-ja, hogy rábízhatja-e a feladatot. Az oktatás magának a doktorandusz-nak nagyon hasznos, hiszen tanítási tapasztalatra tesz szert. Arra kell csak vigyázni, hogy ne legyenek túlterhel-ve. Az ő szempontjuk az, hogy ez jó gyakorlási terep, és minden jel azt mutatja, hogy rá is leszünk szorulva a munkájukra. Egyébként ebben a félévben a Karon nagyon sok diák és doktorandusz vesz részt hivatalosan az oktatásban. A teljes oktatási prob-lémát ez persze nem fogja megoldani és az oktatási terheltségen valahogy

könnyíteni kell. Ez a tantárgyanként kapott kreditek számávalos szabá-lyozódik. Valószínűleg az a legtöbb helyen kialakult helyzet, hogy egy óra egy kredit, nem lesz fenntartható. Ez túl sok időelfoglaltságába kerül a diákoknak is, az Intézetek meg nem bírják humánerőforrással. Tehát való-színűleg több kreditet kell adni egy óráért.

Említette, hogy a hallgatók is réteg-ződnek. Vannak, akik már eleve úgy jön-nek a középiskolából, hogy versenyeket, diákolimpiákat nyertek, viszont van egy olyan hallgatói réteg, amely nagyon cse-kély tudással kerül be, és pont emiatt nem lehet a hallgatókra bízni nagyobb volumenű, otthoni felkészülést igénylő feladatokat. Hogyan lehet ezt a rétegező-dést kezelni?

Ezzel kapcsolatban már megkez-dődött egy munka. A felzárkóztató, úgynevezett kritériumtárgyak rend-szere azért alakult ki, hogy ezen a problémán tudjunk segíteni. Mostanra nagyon szép eredményei vannak, de nem elég. Felmerült az elmúlt napok beszélgetéseiben az, hogy esetleg a kritériumtárgyakat olyan értelemben kellene erősíteni, hogy erős előfelté-tele legyen bizonyos tárgyaknak. Én úgy látom, hogy kétfajta hallgató van a gyenge tudással rendelkezők csoport-jában. Az egyik fajta hallgató meg tudja szerezni ezt a tudást, és akkor minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy meg is szerezze. De van egy olyan hallgatói réteg, amelynek az általa választott szakterület nem ideális. Az ő esetükben erre minél hamarabb fel kell hívni a figyelmet és a saját érdekükben olyan tanulmányi pályára terelni, ami nekik való. Ez adott esetben lehet egy másik szak, lehet egy főiskolai jellegű képzés, lehet szakma, attól függ, kiről van szó – erre nincs recept.

Ez az egész helyzet azonban meg-változhat a felvételivel. Abba nem látok bele, hogy akkor mi lesz, mert ez nagyon jól is elsülhet, de látok veszé-lyeket is.

A középiskolai természettudományos oktatás mennyire alapozza meg a későbbi egyetemi oktatást? Az elméletieskedő ter-mészettudományos oktatás a középiskolá-ban inkább elriasztja a diákokat a természet-tudományoktól, mintsem arra ösztönözné őket, hogy foglalkozzanak velük.

Nem csak középiskolákban, hanem már általános iskolában is. De persze középiskolája válogatja ezt ma is, tehát vannak az országban olyan középiskolák, ahol borzasztó jó tudás-sal engedik ki a diákokat, és ott tulaj-donképpen nincs teendő. Tennivaló abban volna, hogy az egész oktatás-ban a természettudományos képzés kicsit visszakapja az időarányait és rangját, és ehhez természetesen kel-lene egy olyan anyag, amit le lehet adni a gyerekeknek. Még azoknak is, akik utána nem természettudományos pályára mennek, hogy ez a félelmetes természettudományos műveletlenség, ami az országban kialakult, legalább egy generáció múltán oldódjon vala-mennyire.

Azt hiszem, Ön pont ehhez jegyezte meg, hogy elengedhetetlenül fontos egy-részt a természettudományok, másrészt a technika iránti érdeklődés, hiszen ez áthatja az egész világot.

Igen. Itt egyébként lehetne vitat-kozni akár a matematikusokkal is, mert például a matematikusok az ELTE-n nem tanulnak természettu-dományt, legfeljebb önként. A lehe-tőség azért megvan rá. Régebben a természettudományoknak a tanulása tényleg opcionális volt, és ennek elle-nére vannak érdekes példák: József Attila indexében is lehetett találni egy kémiai tárgyat.

És mit tanult ő?

Spektroszkópiát szerintem, mert tudom a professzor nevét, a néhai Kiss Árpád professzornak a tárgyát vette fel. Nem lett vegyész József Attilából, de mégiscsak kultúrtörténeti érdekes-ség ez az indexbejegyzés.

Ádám Johanna

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Tudósítás14Ne higgyünk a szemünknekOptikai illúziók

A Mezőgazdasági Múzeumban nyílt egy kiállítás, amelynek célja, hogy becsapja az agyunkat és a szemünket. Itt nem csak a szokásos internetes trükkökkel találkozhatunk, hanem újakkal is, amelyekhez magyarázatot is kapunk, hogy miért és miképpen működnek. Lássuk csak mivel találkozhatunk!

Az optikai illúziók körülvesznek minket a mindennapjainkban, úgy, hogy legtöbbször észre se vesszük őket. Ott vannak a divatban, a képer-nyőn, a moziban – halmozottan –, az állatvilágban, a művészetekben és az építészetben is.

MIMIKRI

A természetben található egyik illúzió a mimikri. Az evolúció során az adaptáció azon formáját, eredmé-nyét jelöli, amely során egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselke-dését.

A megtévesztő alkalmazkodás célja lehet önvédelem, ilyen eset az álcázás, más néven kamuflázs, ami a környezetbe való beolvadást jelenti. Az önvédelem másik módja a Mertens-féle mimikri, amikor az élőlény egy másik, veszélyes élő-lény külsejét ölti fel, elriasztva így a rá nézve fenyegető ellenfeleket. A megtévesztés másik lehetséges célja a zsákmány sikeres megközelítése, aminek egy válfaja a Peckham-féle, vagy más néven agresszív mimikri. Ilyenkor a ragadozó a zsákmány-hoz vagy egy arra veszélytelen előlényhez válik hasonlóvá.

Az alkalmazkodás aktív formá-jának a sebessége változatos lehet. A polip egyetlen másodperc alatt képes a terep színéhez, mintázatá-

hoz igazodni, más élőlények egy új terepen való huzamosabb tartózko-dás esetén igazítják a külsejüket a környezethez. Az evolúciós mimikri viszont számos generáción át for-málódik, és a fajta természetes sze-lekció elve alapján éri el végül az olykor megdöbbentően tökéletes hasonulást. Az evolúciós mimikri is változhat az egyed élete folya-mán, például a rejtőszín cseréje az évszaknak, az időszaki növényzet-nek megfelelően,de ide tartozik a változó életkor, életmód szerinti rejtőszín viselése.

3D

3D kép előállításánál a megjele-nítő alapvető feladata az, hogy a bal és a jobb szem számára eltérő képet mutasson úgy, hogy a különbségek alapján a két szem képéből együt-tesen az agyunk egy térbeli képet állítson össze. A megvalósítás mód-ja azonban eltérő lehet, így a kép-minőség és az élmény is jelentősen eltérhet.

Segédeszközzel a legkönnyebb az élmény elérése, a feladat két különböző kép „vetítése”. Az aktív szemüveges 3D-nél a gyártók ezt egyszerű kitakarással, a passzív

szemüveges tévéknél pedig a fény polarizálásával oldják meg. Sok-kal nagyobb a kihívás akkor, ha a kép szétválasztását egyedül a tévé-nek kell megoldani, márpedig egy szemüveg nélküli rendszer esetében éppen ez a helyzet.

A bal és a jobb szem képének a szétválasztása a szemüveggel műkö-dő rendszereknél úgy történik, hogy a szemüveg valamilyen módon meg-akadályozza, hogy a jobb szemnek szánt kép eljusson a bal szemhez, és fordítva. Az autosztereoszkóp (szemüveg nélkül is térbeli látványt nyújtó rendszer) rendszereknél is a „kitakarás” elve működik, ám itt a kitakarást a tévé kijelzője – egészen pontosan a kijelző elé vagy mögé épített szűrő – végzi el.

HOLOGRÁFIA

A holográfiát csak az 1960-as években sikerült létrehozni, majd’ 20 évvel azután, hogy Gábor Dénes leír-ta a technológiát. A tárgyról – amely egy kisvasút volt – a reflektálódott fényhullám és egy segédhullám – amely ugyanabból a fényforrásból származott – interferenciáját rög-zítették egy fényérzékeny lemez-re. Az interferált hullám a lelke az egésznek, hiszen így a fényhullám fáziseltolódását is rögzíteni tudják – ez hagyományos fényképezéssel nem lehetséges. Ennek segítségével háromdimenziós képet kaphatunk, amely különböző irányokból külön-böző nézeteket ad, csak nem az ere-deti színekkel.

A különleges kiállítás 700 m²-en tárja a látogatók elé azt, ami szem (szájnak) ingere. Játékokkal, a külön-leges hatást keltő képekkel és optikai csalódásokkal sokszor megnevettetik vagy elgondolkodtatják az embert.

Törceeetudositas@nyuz.elte.hu

TétékásNyúz

Tudósítás Természet-Tudomány-Technika 15Πrinyó ünneπ hangulatA π rejtelmei

A π, mint fogalom nem csak a matematika szerelmeseinek mond sokat. Már a középiskolában is számtalanszor találkozunk vele. Olykor áldjuk, olykor átkozzuk az órák alatt. De honnan ered? És miért éppen ő lett az, aki a legendák földjére lépett? Harmadik hó tizennegyedike (3. 14) ugyanis piros betűs ünnepként íródott be évekkel ezelőtt a naptárak sorai közé.

Hogy miért? A harmadik hónap tizennegyedik napja nem más, mint a Nemzetközi π -nap. A jeles ünne-pet világszerte 1989 óta tartják meg, az ötletgazda pedig egy Larry Shaw nevű fizikusprofesszor volt. Ez alkalomból egyre szélesebb körben különböző rendezvényekkel, vetél-kedőkkel, konferenciákkal ünneplik a napot világszerte, amihez számos világrekord is fűződik. Egy 2004-es rendezvényen például Daniel Tammet brit író 22 514 tizedesjegyig sorolta fel a π számot. Ezen a téren a csúcstartó a japán Akira Haragucsi, aki 2006-ban 100 000 tizedesjegyet sorolt fel, igaz, ezen teljesítmény 16 órát „vett el” úgymond életéből – képzelhetjük, mi lett volna, ha bele-ront egy helyen, netán összezavaro-dik a sokadik órában. Az eseményt egyébként nyilvánosan is rögzítették anno Kisarazu kisvárosában, Tokió-tól keletre. A neves memóriabajnok viszont hiába igyekezett, nem kerül-hetett be a Guiness Rekordok Köny-vébe, így a hivatalos csúcs máig honfitársáé, Goto Hirojukié (42 195 tizedesjegy, 1995-ben).

„Mire ez a nagy felhajtás? Hisz ez csak egy átkozott szám!” – folytat-hatná valaki a gondolatmenetet, szinte könyörtelenül belevágva a mesélő szavába. Nos, a π bár sokak valószínűleg ellenkező véleményen vannak, nem csak egy szám a sok közül, a π egy világszerte elfoga-dott szimbólum. A produktum jele, a görög ábécé tizenhatodik betűje, valamint az euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiált érték. Jelö-lését először William Jones használta 1707-ben, de csak később, Leonhard Euler által lett igazán ismert. Ritkáb-ban Ludolph-féle számnak is neve-zik a német matematikus, Ludolph van Ceulen tiszteletére, aki a π-nek

minél több tizedesjegyét próbálta meghatározni. És hogy hol talál-kozhatunk még vele? Elsősorban a matematikai analízisben, de számos terület-, kerület-, felszín-, sőt térfo-gatképletben fellelhetjük őt a gömb-től a körön, a kúpon és a hengeren át egészen az ellipszisig.

A π értékének közelítése számos módszerrel történhet. A perzsák haj-danán 16 tizedesjegyig számították ki az értékét, míg 1873-ban William Shanks, angol matematikus 30 évi munkával 707 tizedesjegyig jutott. Az egészben az a drámai, hogy 1944-ben a szintén angol Ferguson kimu-tatta, hogy Shanks az 528. tizedes-

től kezdve tévedett becslése során. Napjainkban legegyszerűbben talán a Wallis-féle sorral lehet eredményt elérni, de a Leibnitz- és Viète-féle sor is igen népszerű e tekintetben. Ha ezek közül egyik sem tetszene, hasz-nálhatnánk az 1997-ben publikált Bailey-Borwein-Plouffe-formulát, a Csebisev-sorokat, William Brouncker lánctörtjét, az Euler által kidolgozott képletet, illetve a Rámánudzsán-sorok segítségével is részletes képet kaphatunk a π mibenlétéről.

A kultusz minden bizonnyal az idők végezetéig folytatódik, hiszen a π már csak további tizedesjegyeiben is

Közelítés másképpHa esetleg undorodnál a

matematikai képletektől, nem lenne erősséged ez a terület, de szívesen elmerülnél kicsit a π misztikus vilá-gában, neked sem kell elkeseredned, hiszen van megoldás!

A π-költemények a kép-versekhez hasonlóan évtizedek óta igen népszerűek, és még napjaink-ban is találkozhatunk egy-egy új lírai alkotással ebben a „műfajban”. Ezeknek az úgynevezett mnemo-technikai verseknek az a lényege, hogy a bennük lévő szavak annyi betűt tartalmaznak, amennyi a π soron következő, aktuális szám-jegye, tehát az első szó három, a második egy, a harmadik négy betű-ből áll és így tovább.

Az alábbi három műremek mind 30 tizedesjegyig adja meg a π értékét.

„Nem a régi s durva közelítés,Mi szótól szóig így kijönBetűiket számlálva.Ludolph eredménye már,Ha itt végezzük húsz jegyen.De rendre kijő még tíz pontosan,Azt is bízvást ígérhetem.”

(Szász Pál matematikus, 1952)

„Bír-e, érez-e ember nyugalmat,Ha lelkét nehéz bús emlék zaklatja.Szüntelen felhőbe burkolózó idő az,Ami változni ámha akarna se tudhat,Mert azt nem írhatja már le halandó kívánsága.”

(prof. Hajós György, 1952)

„Íme a szám: a görög periféria pi betűje.Euler meg Viète végtelen összeggel közelít értékéhez.Lám, őt már Egyiptom, Kína, Európa is akarta,hogy ama kör kerülete úgy ki lehetne számlálva.”

(Szikora Ágnes, 2009)

rengeteg titkot hordoz magában, nem beszélve esetleges egyéb felhasználása-iról. A legendát az ELTE-TTK is évről évre igyekszik megőrizni, méghozzá a hagyományosan március 14-én, a Matematika Szakterületi Csoport által szervezett Pí napi Piknikekkel.

Spiller Andrásttt@nyuz.elte.hu

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Helyvektor & Kritika16MadárfészekA nem szokványos ázsiai étterem

Az e heti számban kivesézett éttermünk a kínai konyha rejtel-meit tárja elénk, ám nem a megszokott módon. A manapság min-den második utcában fellelhető éttermek egyformák, mindegyik igyekszik minél többet belevinni a kínai kultúra motívumaiból a berendezésbe. Ez valaha a keleti világ értékeit hivatott átadni, de sajnos mára elvesztette értékét, s közhellyé vált.

Ez a hely viszont más. Bár a kiírás itt is aranysárga-piros színkombináció-jú, de a berendezés modernebb, fiatalo-sabb és „európaibb”. A nevét a 2008-as pekingi olimpiai játékok alkalmából épült Pekingi Nemzeti Stadionról, más néven Madárfészekről kapta. Egy ázsi-ai fiatalember az üzletvezető, tehát az európaiasodott berendezés és néhanap-ján nem kizárólag kínai konyhából érke-zett ételek hátterében nem egy európai üzletember áll.

Megközelíteni könnyebben nem is lehetne, hiszen a 6-os villamos végál-lomásán, a Móricz Zsigmond körtéren van. Amint megáll a villamos, balra fordulva ez az első hely, amin meg-akad a tekintetünk. Három éve nyílt, és mára az egyetemisták (és úgy egyálta-lán mindenki) közkedvelt étkezdéjévé vált a környéken.

Az áraik teljesen korrektek, pont annyiba kerül minden, mint bármelyik

másik kínainál (a normál adagok átlag 500-700 Ft körül mozognak). Amiben mégis különbözik a többi helytől, az az igényesen összeválogatott alapanya-gokból frissen készült étel, ami láttán meg se zendül az ember fejében az a bizonyos kis szkeptikus hang, hogy ugye nem egy háziállat kerül az asz-talára csirke álnéven. Én elég finnyás vagyok kínait tekintve, mert érzékeny a gyomrom, és ha nem megfelelő alap-anyagokat használnak, teljesen elcsa-pom vele a hasam. Itt még soha nem volt semmi bajom. Gigantikus adagot adnak, még a műfajon belül is, és aki normálméretű főételt rendel, az ajándék levest kap hozzá. Választhat, hogy csí-pőset vagy nem csípőset szeretne. Akik nem tudnak választani két fogás közt, azok kérhetik felesben is a két ételt, ilyenkor kiszámolják az áraik átlagát és azt kérik el. Amit különösen ajánlok, az a zöldséges tésztájuk köretként, eddig

itt ettem a legjobbat. Elvitelre dobozon-ként 30 Ft-ot számolnak fel.

Negatívumai, hogy ebédidőben nagyon nehéz szabad asztalt találni, így néha az ember kénytelen elvinni az ételt. Másik hátrány, hogy elvitelre kisebb adagot kapunk. Ez persze adód-hat a dobozok maximális kapacitásából is. A kiszolgáló személyzet általában kedves, ám találtam már őket morózu-sabb hangulatban is.

A választék folyamatosan bővül, legújabb fogásuk a nem tipikusan kínai éttermekben található, de nagyon finom brokkolis (néha cukkinis) csirke, így a kínai ételeket nem kedvelők is bátran betérhetnek, ha a baráti körüknek épp ehhez az ízvilághoz támadna kedve. Én, mint láthatjátok, maximálisan elé-gedett vagyok a minőség/ár aránnyal, remélem, ti sem csalódtok majd benne!

Serephinahelyvektor@nyuz.elte.hu

Jeremy Taylor: Bolygófalók

A történet egy utópisztikus világba kalauzol bennünket, mégpe-dig egy olyanba, amelyben az embe-reket egy bizonyos Illető irányít (vagyis inkább korlátoz), aki annak idején „egyesítette a Föld negyvenhá-rom országát, legyőzte a Korcs Nemze-dék Kormányát, munkát és békét adott mindenkinek, és azóta a népek örven-deznek”. Legalábbis az Intézetben ezt tanítják. Ezenkívül kategorikusan kijelenti, hogy márpedig „bolygófalók nem léteznek, akik éppen azért, mert nem léteznek, nem is képesek arra, hogy a méhek sejtjeihez hasonló űrhajóikkal körbefogják az útjukba kerülő bolygó-kat, mintegy burkot képezve köröttük, és meghámozzák azokat”. Erről termé-szetesen még beszélni is tilos, ahogy

arról is, hogy az Illetőt eredetileg Akron Morfensteinnek hívták.

Ilyen és ehhez hasonló dumák számtalanszor elhangzanak, és ezek az ismétlések nagyban hozzájárulnak a regény remek stílusához és gunyo-ros humorához.

A történet kronológiai felépítése is igen érdekes, hiszen az író rögtön egy olyan eseménnyel indít, amely az időben szinte legkésőbb törté-nik, nevezetesen a főhős, Credencee Kolbin Idegszervizben töltött utolsó napjával a keresztre feszítése előtt, ami az Illető születésnapján ese-dékes. Ez – ahogy az Idegszerviz mosolygós vezető főorvosa is meg-mondta – igen megtisztelő egy olyan személy számára, aki a külvárosban, a Krematóriumkert mellett csepere-dett fel.

Ezzel az első fejezetekben a Földön uralkodó baljós és feszült

atmoszféra tökéletesen le is van fest-ve, továbbolvasva a könyvet pedig megtudhatjuk, milyen kalandos ese-mények eredményeként került ebbe a rendkívül kellemetlen helyzetbe kezdetben naiv főhősünk, aki kisfiú korában még arról álmodozott, hogy egyszer talán eljut az állatkertbe, ahol – állítólag – igen élethűek az állatok. Még az elefánt is.

Az állatkert sajnos megmaradt álomnak, egy Vénuszon lévő kato-nai támaszpont pedig valósággá vált, ugyanis ide – akarva-akaratlanul – sikerült eljutnia, miután nagynén-jét, aki véletlenül belekeveredett egy utcai zavargásba – biztos, ami biztos – bezárták az Idegszervizbe.

A Vénusz körül – nem meglepő módon – nemsokára megjelennek a sokat emlegetett bolygófalók is.

Kopács Orsojakritika@nyuz.elte.hu

TétékásNyúz

Helyvektor & Kritika Cooltér & Négyeshatos 17Érteni akarod a világot?Dokumentumfilmek ELTE módra

Kellemes régmúltat idéző hangulat fogadott, az élet csak úgy pezsgett, az emberek nyüzsögtek, a pörkölt kávé illata lassan megte-lítette az előteret. Mindenütt a fesztivál plakátjai mosolyogtak vissza rám. Az ELTE-TÁTK IV. Dokumentumfilm fesztiválja az impozáns Toldi moziban került megrendezésre.

A tömeg mindhárom nap hatalmas volt. A vasárnapi filmek közül kettőre esett a választásom.

A Négy lábbal a földön című doku-mentációt a kisteremben vetítették, ahol az első sorból a négylábúak sem hiányozhattak, hiszen ők az igazi hősei ennek a szívszorító történet-nek. Kistermetű, denevérfülű kutyus pásztázta végig a közönséget, majd a fények elsötétültek és a vetítés kezde-tét vette. A film a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elmúlt pár évének perma-nens küzdelmét mutatta be, egészen az új állatmenhely megépüléséig. Konstatálták a régi menhelyen ural-kodó tragikus állapotokat, a közelben működő külszíni fejtésű bánya okozta földcsuszamlást. Rengeteg időt, pénzt és energiát fektettek az új menhely felépítésébe. A lelkes kis csapat tag-jai a visszautasítások, a zord időjárá-si körülmények, az éjszakába nyúló mentések dacára az egész életüket rááldozták az állatmentésre. Megis-merhettük egy-egy kutyus szomorú sorsát, akik közül néhányan évek óta időztek a rácsok mögött, mégsem kel-lettek senkinek. Az alapítvány nem adta fel, nemzetközi kapcsolatokat épített és sikeresen juttatott gazdához számos állatot, akikre pár év elteltével alig lehetett ráismerni, olyan ideális soruk lett.

Négy hölgy mert nagyot álmodni, majd a lehetetlennel szembe kerülve mosolyogva helyt is állni. Az élőlé-nyek ártatlan szemébe nézve pedig rájöttek: megérte, hiszen mindennek ellenére bíznak és hisznek az embe-rekben.

Az If a tree falls Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmre rengeteg kíván-csiskodó tolongott. A radikális kör-nyezetvédelemmel foglalkozó moz-gókép egy konkrét esetet tár elénk, amelyen keresztül betekintést nyer-hetünk az Earth Liberation Front (ELF) aktivista csoport tevékenységébe és

az ökoterrorizmus mint fogalom megszületésébe. A rendező igyeke-zett arányosan bemutatni az extrém környezetvédelmi akciók mindkét oldalát. A békés tüntetések kudarca, valamint a rendőrök által alkalmazott brutális erőszak a tüntetők egy részét arra motiválta, hogy gyújtogatásokkal bénítsanak meg nagy fakitermelő üze-meket és egy vágóhidat. A kivágásra kerülő fák akkor eresztettek gyökeret, mikor Kolumbusz átszelte az óceánt. Az őshonos erdők 95%-át elpusztítot-ták – helytelen lenne a maradék 5%-ot megmenteni? A kódokkal kommuni-káló szervezet módszerei hosszútávon semmiképp sem jelentenek megoldást.

A dokumentációból kiderült, hogyan szervezték meg a gyújtoga-tásokat és az előkészületeket, hogy személyi sérülés soha ne történjen. Téves információkra hagyatkozva végül olyan helyet semmisítenek meg, amelynek tevékenysége nem ütközik világnézetükkel. A kártyavár lassan összedől és kopogtat az FBI az ajtón. A film egyik legnagyobb kérdése, hogy a büntetés vajon egyensúlyban van- e a cselekedettel. Ezzel szemben azok a cégek, amelyek a környezeti katasztró-fákat okozzák, elárasztják az óceánokat olajjal, őshonos erdőket tüntetnek el a Föld színéről, az okozott kár nagysá-gához mérten csekély bírság ellenében folytatják tevékenységüket.

Hosszú folyamat áll az emberiség előtt, míg a társadalom nézete alap-pilléreiben változik meg. Kultúránk képtelen a gyors változtatásra; csakis békés módszerekkel, környezettudatos neveléssel, törvénykezésekkel leszünk képesek bolygónk megmentésére.

Mindkét filmben harcolnak egy eszméért, és a Négy lábbal a földön bebi-zonyította, hogy kitartó munkával, radikalizmus nélkül meg lehet valósí-tani elérhetetlennek tűnő célokat.

Kőnig Ritacoolter@nyuz.elte.hu

SzupernagyiKellemes őszi napsugár simo-

gatta arcunkat a tömött buszon. Ez a nyüzsgés és meleg a nyári forgatagot juttatta eszembe, persze a hering-partit leszámítva. Na, végre meg-érkeztünk. Vége a zötyögős útnak. Gondolataim egy nyaralás körül kószáltak. Mi másra is gondolhatna az ember egy ilyen szép reggelen?

Ahogy mindenki leszállt, és foly-tatta útját a megállóból, a mindenna-pos utca képe tárult elém, visszazök-kentve az ábrándos világból a dolgos hétköznapokba. Ekkor egy kedves évfolyamtársamba botlottam. Üdvö-zöltük egymást, majd fiatalos lendü-lettel, bár kissé álmoskásan, lányos cseverészésbe kezdtünk. Mellettünk nagyon lassan egy, a kortól meg-roskadt nénike botorkált kis botjára támaszkodva. Bizonyára a szemben lévő Ortopédiai Klinikára indulha-tott, mert rengetegen járnak ide vizs-gálatra.

Minden olyan nyugodt volt, de a reggel kellemes hangulatát egy mentő szirénája törte meg. És hopp, zebra. Gyorsan körülnéztünk, hogy átkeljünk-e. A mentő irdatlan iram-ban száguldott felénk. Látva, hogy van, akinek nálunk sürgősebb dolga akadt, szépen megálltunk, biztosítva a szabad utat. Ekkora a néni is beért minket, és nem törődve a külvilággal lelépett a sebesen közeledő mentő útjába. A pillanat késként hasított belém. A néni után nyúltam, gondol-va, hátha nem hallotta a szirénát, és visszaránthatom. Esélyem sem volt, hogy elkapjam… Uram Isten, vége a dalnak… Mindezt látva, teljesen lefagytam. De a vézna csontocskák aktivizálódtak, a botocska a levegő-be emelkedett, a nénike ötösbe vál-tott és szaladni kezdett. Még hogy nem hallotta – gondoltam. A döb-benet mély csendet vágott az utca zajába. Mi szólni sem tudtunk egy-máshoz... Átért. Majd botját lassan a járdára támasztotta, és komótosan sétált tovább.

Nem hittem a szememnek. A gyök kettőből hogy lett SPM-fokozat?

Ekkor jöttem rá, hogy nem kell kávé vagy gabonakeksz a lendület megszerzéséhez, mert az erő ben-nünk rejlik.

Reménysugárnegyeshatos@nyuz.elte.hu

44. félévfolyam 5. szám2012. március. 14.

Belszíni fejtés18Hídépítés

Sziasztok! A nagy érdeklődésre való tekintettel ismét hoztam nektek hídépítős játékot. A kis körök egy-egy szigetet jeleznek, a beléjük írt szám pedig a belőlük kifutó hidak számát jelenti. A szigetek közt nem húzódhat átlósan híd, csak és kizárólag párhuzamosan. Ha nem pont egy vonalban van a másik sziget, akkor ahhoz nem köthető. Minden szigetről el kell jutni bármely másik szigethez a játék végére és a hidak nem keresztezhetik egymást. Két szigetet maximum két híd köthet össze. A színes szigetről kifutó hidakat szeretném megfejtésnek kérni (például: egy híd fel, kettő balra), vagy a két képrejtvény megoldását. Köszönöm a sok ötletes megfejtést, a sokatokat foglalkoztató nénis képrejtvény megoldása Holle anyó volt. Az előző szám nyertesei: Kalo Márk, Vörös Éva és Goldmann Lilla. Gratulálok nektek, csokijaitokat az Északi Haliban tudjátok átvenni. További szép, napsütéses, rejtvényfejtegetős, kéz a kézben sétálós délutánt kívánok!

Pannirejtveny@nyuz.elte.hu

Mondok egy!Küldjetek mondok egyet a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu-ra ha viszont szeretnétek látni a Tétékás Nyúz hasábjain.

„Hogy mi a természetes szelek-ció? Hát nem az Isten ostora, hogy te itt maradsz, te meg nem!”

(Becskiné Bodzsár Éva)

„Ha két atomi pályát összeke-verünk, mint egy nem is tudom… pogácsát. Ha rossz arányokkal keve-rünk, sose lesz finom. Nevezhetjük antipogácsának is.”

(Hudecz Ferenc)

„Mint a kötéseknél, ha jön egy jobban kötődő molekula. Ha a csá-bító ott van, a kapcsolat meglazul. Ha a csábító nincs ott, nem. Vagy hát szeretnénk ezt hinni.”

(Hudecz Ferenc)

„Nem azért írok a táblára, hogy el tudják olvasni, hanem azért, hogy írhassak.”

(Ropolyi László)

Mondok egy...

„Sok könyv van, ami azt mondja, hogy aki először tanul termodinami-kát, nem ért semmit. Aki másodszor-ra, az úgy érzi, hogy érti pár dolog kivételével. Aki harmadszorra, az rájön, hogy mégsem ért semmit, de már úgy megszokta, hogy tudja hasz-

nálni. Reményeim szerint én már elér-tem a harmadik szintet…”

(Turányi Tamás)

„Zárt rendszernél godoljatok a babkonzervre!”

(Turányi Tamás)

„Ez az elmélet mutatta be, hogy a metán egy kis bumszli.”

(Hudecz Ferenc)

„Kellett egy görény karakter a cellahivatkozásoknak, de a @-ot már lefoglalta korábban az Internet, így maradt a $.”

(Helfenbein Henrik)

„Az a tapasztalatom, hogy ezt a vizsgán nem szokták tudni. Ezért tehát egyszerűbb, ha el sem mon-dom.”

(Görög Sándor)

Belszíni fejtés Mozizóna

TétékásNyúz

19 Kirándulás BoszniábaA vér és a méz földjén

Sokan kétkedve várták ezt a filmet, mondván, Angelina Jolie az egyik legjobb színésznő Hollywoodban, na de megállja-e a helyét rendezőként és íróként is? Már most lelövöm a poént: sajnos nem igazán sikerült neki.

Kezdjük azzal, hogy nem mon-danám kifejezetten rossznak a filmet. Sőt, érdekes és elgondolkodtató, pár hibát leszámítva persze. Kicsit ugyan csalódtam, hiszen, ahogyan sokan mások, én is nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Közel sem hozta azt a hollywoodi szintet, amit egy ekkora kaliberű filmsztártól vártam volna. Bár Ms. Jolie mentségére szóljon, hogy ez az első rendezői, illetve írói tevé-kenykedése a filmiparban.

Én személy szerint már magát a történetet elég gyengének találtam – a két főszereplő már a második találko-zásnál hirtelen olyan szerelmes, mint-ha már évek óta ismernék egymást. Ezért olyan érzésem támadt, mintha a szereplők már a boszniai háború előtt találkoztak volna.

Hibának találom azt, hogy egyál-talán nincs megmagyarázva a háború mivolta. Aki nem ismeri a történelmet, az nem értheti meg, hogy miből is ered a két nemzet közötti „gyűlölet”, vagy

egyáltalán miért történnek az esemé-nyek.

Ahogy a rendező elmondja, a film célja elméletileg az volt, hogy megmu-tassa a háború által kiváltott emberi emóciókat, de ez sajnos nem sikerült valami jól, ugyanis a szereplők nem igazán mutatnak érzelmeket, ami per-sze betudható akár annak a sok ször-nyűségnek, amelyet látnak és átélnek a háború során.

Azonban van egy olyan jelenet, ami megfogott: mikor Danijel (Goran Krostić) látja, ahogy egy másik szerb katona rátapos Ajla (Zana Marjanović) kezére, ahogy a lány fájdalommal a szemében felnéz, de mégis engedelmeskedve csendben marad. Majd a következő jelenet, mikor Danijel átöleli Ajlát, látszik mindkettőjük arcán a fájdalom és a szeretet.

A színészek nagyon jó munkát végeztek ahhoz képes, hogy elég gyen-ge forgatókönyvvel kellett dolgozniuk.

A történettel egyáltalán nem lett volna baj, ha jobban ki lett volna dolgozva. A rendezői munka azonban nem a leg-jobb, de ezt talán ezúttal elnézhetjük Angelinának. Két óra hosszú a film, ami átlagosnak számít, de mégis olyan az egész, mintha nem lett volna elég idő arra, hogy jobban kibontakozzanak az események. Túl sokat szeretett volna belesűríteni ebbe az időkeretbe, ezért olyan „zsúfoltnak” tűnik.

Ha nem kötődne a filmhez Angeli-na Jolie neve, akkor közel sem lett vol-na ekkora „sikere”, és talán ez is eltűnt volna a süllyesztőben, mint egy pró-bálkozó író/rendező független filmje.

Budafai Viki

IN THE LAND OF BLOOD AND HONEY (amerikai, 2012, 127 perc).Rendezte: Angelina Jolie.Forgatókönyv: Angelina Jolie.Szereplők: Goran Krostić (Danijel), Zana Marjanović (Ajla), Rade Šerbedžija (Nebojsa).Pontszám: 6/10.

B Ű N – betűzveSteven Soderbergh új filmje nem

illik bele életművébe, viszont az utóbb rendezett filmjeinek a sorába nagyon is, ugyanis eléggé középszerű. Hiszen a Solaris és az Ocean’s filmek rendezőjétől ennél többet várna az ember. Az egyet-len jó dolog a filmben a kamerakezelés, és az is valószínűleg csak azért, mert a rendező nem bízta másra. Minden más, amit nem Soderbergh csinált elhasal a képzeletbeli limbólécünk alatt, a forga-tókönyv és a színészek játéka is, talán csak az akciójelenetek azok, amelyek dicséretre adhatnak okot, de azok meg valószínűleg szintén tőle származnak.

A bűn hálójában a régi vágású akció-filmeket – no meg persze az újakat – eleveníti fel, azt leszámítva, hogy utób-biakat nem kell feleleveníteni, hiszen a sztori végeláthatatlanul unalmas tit-kos ügynök, bérgyilkos, bosszúálló. Ez esetben egy utolsó megbízását teljesítő

– nagyon dögös – ügynökről van szó, akinek keresztbe tesznek és ezért jön a csihi-puhi – nagy megszakításokkal, olyanokkal, amelyekben a cselekmény annyira leül, hogy már felfekvésünk is lesz tőle. Igaz, ekkor is remek képek-kel találkozhatunk a filmben, ami Soderbergh munkáját dicséri, ahogy az is, hogy az akciójelenetekből ezút-tal látunk is valamit. Hiszen nem sötét, agyonvágott, kézi „rángató” kamerás felvételekkel lesz szerencsénk megis-merkedni a film hosszúnak tűnő, de nem is olyan hosszú volta alatt, hanem végre van mit néznünk. Az akciójele-netek ugyanis jól kivehetőek, kevésbé megvágottak, több nagy totállal ren-delkeznek, mint talán eddig bármikor. Vannak belassítások is, amikor meg-csodálhatjuk a csihi-puhi minden egyes mozzanatát is, azt hogy mennyire volt érdemes megfizetni a koreográfust és a kaszkadőröket, nem úgy, mint más moziknál, ahol fél pillanat alatt vége is

az egésznek. De valahogy ez sem jó. És hogy miért elégedetlenkedünk folyton? Azért, mert itt Soderbergh pont hogy átesett a ló túloldalára. Valóban gyö-nyörűek a jelenetek, csak így az egész kevésbé realisztikus.

Tehát nem marad más, amiért meg-nézzük a filmet, mint Gina Carano tes-te és Ewan McGregor igencsak lapos alakítása. Ez nem is igazán az ő hibája, mivel a karakter sincs jól megírva, és neki sem áll jól ez a főnökös-ügynökös cucc, amit hoznia kéne.

Törceeemozizona@nyuz.elte.hu

HAYWIRE (amerikai, 2011, 93 perc).Rendezte: Steven Soderbergh.Forgatókönyv: Lem Dobbs.Szereplők: Gina Carano (Mallory Kane), Ewan McGregor (Kenneth), Michael Fassbender (Paul), Tim Connolly (Jason), Channing Tatum (Aaron).Pontszám: 7/10.