JanFennell

Tanuljunk meg

kutyául

Harminc nap, hogyegy életen átmegértse a kutyáját

GoldBook

JAN FENNELL sérült

és magatartásiproblémákkal küzdőkutyákkal foglalkozik.Munkájának kimagaslóeredményei miatt igensok csodálója volt, elsőkönyve, a nemzetköziszinten is bestsellerrév á l t Hallgassunk akutyánkra azonbantovább növelte

rajongóinak számát.Jan gyakran tűnik fel atelevízióban vagy aBBC rádióadásaiban,ezenkívül saját műsora,illetve sorozata is van aChannel 5 csatornán.

JAN FENNELL további

írásairól awww,harpercollins.co.uk/

lanfennell oldalontájékozódhat

JAN FENNELLszemélyéről és

módszeréről bővebbena

www.lanténnellthedoglistener.comoldalon találhat további

információkat

FIGYELMEZTETÉS

Fontosnak tartom

megjegyezni, hogy amódszerem nemalkalmas agresszívkutyák természeténekmegváltoztatására.Bizonyos fajtákatkifejezetten harcratenyésztettek, ezekesetleges vérengzőmegnyilvánulásait énsem tudom

megszüntetni. Amireszeretném megtanítania gazdákat, az, mikéntkezeljék kutyáikat, hogyazok agresszívösztönei lehetőleg felse ébredjenek. KéremÖnöket, ha ilyenkutyafajtávaldolgoznak, alegnagyobb

körültekintésselgyakoroljanak velük!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A második könyvemmegírása sokszempontból nehezebbvolt, mint az elsőé.

Ismét csak nem csupánrajtam múlott, hogysikerült kitennem azutolsó mondat végére apontot; nagyon sokatköszönhetek az engemtámogató különlegeskis csapatprofizmusának éstámogatásának.

Mindenekelőttköszönetét kellmondanom ValHudsonnak, MonicaChakravertynek, RachelSmyth-nek és JoWilsonnak, aHarperCollins kiadóembereinek, akikneksegítsége a könyvírásának minden

fázisában továbblendített.

Köszönetemetszeretném kifejeznitovábbá John Leachneka Sunset & Vine-tól,hogy tévésorozataimatfelhasználvaállóképeket készített,és Stephen Daniels

fényképésznek, akikemény munkájávalelérte, hogy amódszerem fontosrészleteit fényképekkelis bemutathassam.Nagy köszönet illetinémet juhászomat,Sadie-t is, akitürelmesen végigállta afényképezés hosszú és

kutyát próbáló óráit.

És végül ott vannakazok, akik közel állnakhozzám, akik amindennapokbanmegmaradtak biztosháttérnek, akikre mindigszámíthatok.Élettársam, Glenn, ésfia, Tony neve mellett

meg kell említenemsaját, különleges„kutyalélekbúvárunk”,Ali Powrie nevét is.Legnagyobbköszönettel mégisügynökömnek, MaryPachnosnak tartozom.Bár kettőnk kapcsolataüzleti vállalkozásnakindult, mély barátsággá

érett. O az énlegmegbízhatóbbvédelmezőm, igazánelveszett lennéknélküle.

BEVEZETÉS

Azok a reakciók,amelyeket elsőkönyvem, aHallgassunk a

kutyánkra megjelenéseváltott ki, igencsakmegdöbbentettek. Úgylátszik, azzal, Hogy aztállítottam: emberek éskutyák képesekbékésen, sőteredményesen együttélni egymással, sokolyan ember érzéseineksikerült hangot adnom,

akik hozzám hasonlóangondolkodnak. Amikorarra gondolok, hogyezek az emberek mostmind sikeresenalkalmazzák azt anevelési módszert,amelyet a könyvbenfelvázoltam, egészenfellelkesedem.

Az a sok-soktámogató szó, amelyeta megjelenés utánkaptam, ugyanaztvisszhangozza-perszesokkal hangosabban-,amelyet tíz évvelezelőtt is hallottammár, akkor kezdtemugyanis problémáskutyákkal foglalkozni.

Akkoriban azok azemberek, akikkutyanevelés alatt csakaz engedelmességikiképzésről hallottak,csodálkozva fedeztékfel, hogy ember éskutya úgy is képesegyüttműködni, hogy akutya szabadakaratából enged az

embernek. Döbbentenhallották kedvencmondásomat, melyszerint a kutyalegerősebb szabályzójaaz önkontroll.

Ahogy egyre többember keresett megazzal, hogyan lehetne amódszeremet a

gyakorlatbanalkalmazni,észrevettem, mennyirehasonló problémákkalküszködnek. Ekkorkezdett elkörvonalazódni bennemennek a másodikkönyvnek a szerkezete.Mégis, amiótaszemélyes viszonyba

kerültem a gazdákkal,rá kellett jönnöm, hogynincs két egyformakutya, két egyformaháztartás vagy kétegyforma kapcsolatgazda és kutya között.Másrészről éppen ezaz, ami miatt amunkám olyan sokszorcsodálkozással tölt el.

A különbségek miatt azis természetes, hogymunkámnak kétalapvető fázisa van: azelső a családmeglátogatása, amásodik pedig az,amikor már a módszeralkalmazása utánbizonyos idővel ismétfelkeresem a gazdát és

kutyáját.

Az első látogatásmindig nagyon fontos,mert ekkormagyarázom el ésmutatom be azokat azalapelveket, amelyekrea módszer épül. Ezutántanácsokat adok agazdáknak, hogyan

alkalmazhatják agyakorlatban. Sokancsaknem azonnalképesek követni apéldámat, mégis,legalább ennyienvannak, akiknekfolyamatostanácsadásra vanszükségük. Mindkétcsoport hozzáállása

érthető: bár amódszerem alapjábanvéve meglehetősenegyszerű, időnkéntigencsak időigényes tudlenni, és vannak olyanemberek, akikegyszerűen nemtudnak megfelelőmennyiségű időt ésenergiát ráfordítani,

mint mások. Vannak,akik már rengetegkülönböző módszertkipróbáltak, és nehezentudjákmegkülönböztetni őketaz enyémtől, ráadásul -bár véleményemszerint minden kutyaegyformán érti ajelzéseimet — a

személyiségük miattmégis máskéntjelentkezik a hatása amagatartásukban.Vannak olyan kutyák is,amelyek a többinélerősebb akaratúak éscsökönyösebbek.Éppen ezért biztosítoma gazdát arról, hogybármikor elérhet

telefonon, amikornehéz fázisokon kellkeresztülmenniük.

Első könyvem sokszempontból olyan,mint az elsőcsaládlátogatás. Akönyvben felvázoltamaz ötleteimet, illetveelmagyaráztam, hogy

tapasztalataim alapjánhogyan alakultak kiezek az ötletek.Mondhatnánk úgy is,egyfajtaszándéknyilatkozat voltinkább. ígyelkészítettem ezt amásodik könyvet, akézikönyvet, amelyalapján a módszeremet

a gyakorlatba is át lehetültetni. Az első könyvreadott válaszok sokatsegítettek abban, hogyez a kísérő kötetmegkapja véglegesformáját. Az első könyvmegjelenése utánrengetegenmegkerestek, éskérték, hogy bizonyos

gondolatokat,amelyeket abbancsupán érintettem,fejtsek kirészletesebben.Legtöbbjük azért kérterre, mert sajáthelyzetükre szerettekvolna választ kapni.Sok embernek példáulnem csak egy kutyája

van. Mások nehezentudnak tiszteletetkelteni a kutyájukban,mivel nem képesekfolyamatosanközvetíteni felé amegfelelő jelzéseket,vagy éppen képtelenekkutyájuk jelzéseithelyesen értelmezni.Vannak, akik

mozgalmas életmódjukmiatt nem képesekalkalmazni a módszert.Egyesek kutyáinakmagatartása pedigolyan bizarr formátöltött, amilyet még énsem tapasztaltamazelőtt, bár nyilvánbőven várnak még rámmeglepetések a kutyák

világában. Ennekellenére ebben akönyvben megpróbálokminden elképzelhetőkérdésre válaszolni.

Célom az, hogy bárkiképes legyenalkalmazni amódszeremet. Hogy

ezt minél jobbanmegkönnyítsem, azanyagot úgy osztottamrészekre, hogy mintegyútikönyvként vezessevégig az olvasót alegfontosabb elsőharminc napon.Azonbanmeggyőződésem, hogyaz igazán felelős és

gondos gazda munkájamár az előtt elkezdődik,hogy a kutyamegérkezne hozzá.Emiatt egy olyan résztis beillesztettem akönyvbe, amely aszükségesfelkészülésselfoglalkozik. Sokemberrel találkoztam

és leveleztem, ezérttudom, mennyienélvezik, amikor akutyákkal kapcsolatoskalandjaimról beszélek.

Éppen ezért ügyeltemarra is, hogy agyakorlatibemutatáskor minéltöbb, a való életből vett

szórakoztató példát isfelsoroljak. Az olvasókkérésérefényképsorozatok iskészültek.

Vannak olyan célok,amelyeket a módszeralkalmazásánakbizonyos stádiumaibanel lehet érni. Ilyen

például az, legalábbisszerintem, hogy akutya és gazdája kétnapon belül megtaláljáka közös hangot. Egyhéten belül a legtöbbgazdi készen állhatarra, hogy kedvencévelsétára induljon aközterületen. Ennekellenére nem

gondolom, hogykijelenthetném: amódszeremsegítségével az igazánproblémás és rosszmagaviseletű kutyákbólegy hónap alatt ideálistárs lesz, sőt azt semígérhetem, hogyminden kutyaugyanolyan ütemben és

módon fog változni,mint a könyvbenleírtak. Ha úgy találja,kutyája négy,tizennégy, sőt negyvennap múlva sem csinálmeg valamit, nekeseredjen el. Haigazán türelmes éskitartó, megleszmunkájának a jutalma.

Ha nem csüggedel, éskövetkezetesenalkalmazza atanácsaimat, már azelső hónap után ishatalmas változástfigyelhet meg. De talánmég ennél is fontosabbaz, hogy megváltozikaz, ahogyan akutyájára tekint. Ekkor

mindkettencsatlakozhatnak akutyáknak ésgazdáknak ahhoz anépes táborához, akikközösen boldogabb éstartalmasabb élethezjutottak.

Lincolnshire, Anglia,

2001. október

ELŐSZŐKellemetlenigazságok

Tíz év telt el azóta,hogy előszörfogalmaztam meg akutyanevelési

módszerem alapjaitképező elgondolásokat,de még mindig úgyérzem, mintha egytitokzatos, hosszú - sőtvégtelen - úton járnék.Ha őszinte akaroklenni, ez az út tele voltbuktatókkal észsákutcákkal is. Mégiscsaknem minden

pillanatára jutott valamitanulnivaló.

Utazásom messzirevitt otthonról, ésmesszire vitt attól azösz-szetartó kutyáscsapattól is, akik közötta munkámat kezdtem.Az a megtiszteltetésért, hogy - bár sokszor

nem személyesen -találkozhattam éssegíthettem olyankutyákon és gazdáikonis, akik Thai-földön, azEgyesült Államokban,Uj-Zélandon vagyéppen Francia-országban laknak.Bármerre utaztam,mindenhol találkoztam

olyan helyzetekkel,amelyek néha csakkicsit, néha viszontjelentősen mélyítettékismereteimet, ésmegerősítettek abban ameggyőződésemben,hogy a kutyákviselkedése mögöttegyfajta rejtettnyelvezet áll. Mégis

furcsa fintora asorsnak, hogy aközelmúlt legdurvábbés legfájdalmasabbleckéjéhez ki semkellett tennem otthonróla lábam.

Van egy régimondás, amely szerintha meg akarjuk Istent

nevettetni, a terveinketkell elmesélnünk neki.Ezt a mondást mégsoha nem éreztemannyira helyénvalónak,mint 2001 májusában.Akkoriban, bevallom,úgy éreztem, előttemaz egész világ. ÉppenLengyel-országbautaztam, hogy első

könyvem, aHallgassunk akutyánkra megjelenésealkalmából egykönyvbemutatónvegyek részt. Ez volt azelső eset, hogykülföldremerészkedtem akönyvemet reklámozni.Igazán érdekes és

felemelő érzés voltVarsóban, Lódzbanvagy Krakkóbankutyaszeretőemberekkel találkozni...sosem gondoltamvolna, hogy így érzekmajd. Az ország egyikfő kutyakiállításán énvoltam a sztárvendég,ünnepeltek a tévében,

a kiállításgyőzteseknekrendezett fogadásokonés vacsorákon, úgybántak velem, mint egykirálynővel. MiközbenVarsóból hazafelérepültem, továbbidolgaimattervezgettem: akövetkező könyvet, egytévésorozatot, amelyet

odahaza, az EgyesültKirályságban forgatnakmajd, New York-iutazásom részleteit,amelyet abból azalkalomból szerveztek,hogy ott is megjelenik akönyvem július végefelé - csupa mámorítókilátás.

Alig vettem azonbanmagamhoz abőröndjeimet, átvittértelemben is földetértem - mégpedighatalmas zuhanással.Akkoribanélettársammal, Glenn-nel tiznenegy kutyávalosztottuk meglincolnshire-i

otthonunkat, s amikorLengyelországbaindultam, tudtam, hogylegöregebb kutyám, atizenegy éves JackRussell terrier, Barmiémár igencsak rosszbőrben van. Barmie-rőlelőző könyvemben isírtam. Egyállatmenhelyen

akadtam rá, ahováazután vitték be, hogyegy betontömbhözkötve rátaláltak.Szörnyen alultáplált voltés remegett: nemcsakazért, mert tél volt,hanem azért is, mertrettegett azemberektől. Elképzelniis szörnyű, milyen

bántalmazásokonmehetett korábbankeresztül. A menhelyenmár el akarták altatni,mert túl ideges ésagresszív volt ahhoz,hogy otthont találjanakneki. Ekkor fogadtambe, s így lett az akkormég igencsakembrionális szakaszban

lévő szívélyességenalapuló képzésimódszerem elsőalanya.

Az alatt a hét évalatt, amelyet nálamtöltött, Barmie-neksikerült túllépnie afélelmein, és boldog,teljes életet élhetett. Az

egész kutya nem voltmás, mint egy jókedvűenergiagombóc. A fiatalkorában értbántalmazása miattazonban egészéletében gyógyszereskezelésre szorult, ígymire megöregedett,már jócskánfelhalmozódtak

szervezetében azok alétfontosságúszteroidok, amelyekegyszersmind le isgyengítették. Arra atavaszra a szőre márszinte teljesen kihullott,a mája megnőtt ésszörnyen legyengült.Nagyon sokat hányt:szinte semmi nem

maradt meg benne.Lengyelországiutazásom előttmondtam is abarátaimnak, hogy alegrosszabbtól tartok.így is volt: amikormegérkeztem, láttam,hogy szörnyűállapotban van. Nemvolt már sok hátra.

Csakhogy egy ennélnagyobb tragédia isvárt rám. Már Barmiéfelbukkanása előttmegjelent az életembenSasha, a csodálatosnémet juhász, aki mégkölyökkorában kerülthozzám. Rajtakeresztül kezdtem el a

kutyák természetéttanulmányozni, ésakkoriban kezdtemkidolgozni újkommunikációsmódszeremet is,miután a lovak „sut-togójával”, MontyRobertsszeltalálkoztam. Amikorláttam, hogyan szelídít

meg Monty vad,betöretlen lovakatbármiféle kényszervagy erőszakalkalmazása nélkül,valami elindult bennem,és nekifogtam, hogymegtaláljam a hasonló,erőszakmentesmódszert a kutyákkiképzéséhez is: úgy

akartam beszélni akutyákkal, ahogyanMonty a lovakkal.Sasha, aki nem sokkalezután került hozzám,azonnal meg is ihletett.O volt az, aki az összestöbbi kutyámnál jobbanmegtanított arra,milyen döbbeneteshasonlóságok vannak a

farkasfalka ésháziasított távolirokonuk, a kutya-„falka”vezetőinekmagatartása között. Haaz ő példája nem segít,sosem sikerült volnamegszereznem azt atudást, amely márarendelkezésemre áll.

Sasha nyolcéves volt.Hat héttel azelőtt voltugyan némivizeletproblémája, deegy antibiotikum-kúraután úgy tűnt, teljesenmeggyógyult. Nagyjábólöt nappal azelőtt, hogyLengyelországbaindultam volna, aprobléma újból

felbukkant, ezalkalommal azonbanvér is volt avizeletében. Azállatorvos erősebbantibiotikumokat írt fel,és megkért, adjunk levizeletmintát, hogymegtudja, pontosan miis áll a problémákhátterében. Mire

Lengyelországbólvisszaértem, Glennelmondta, hogynehezen tudott vizeletetvenni Sashától: a kutyaalig volt képes vizelni,ráadásul a hasateljesenmegkeményedett.

Csütörtök este értem

haza, péntek reggelreBarmié miattmegbeszéltünk egyidőpontot azállatorvossal. Őszinténszólva éreztem, hogymár nincs sok hátraneki: aznap reggelismét telehányta akertet, és olyan gyengevolt, hogy elesés után

nem tudott lábra állni.Amikor elmondtam azállatorvosnak, hogy vanSasha, kérte, vigyem előt is egy vizsgálatra.

Miközben azállatorvos Sashátvizsgálta, Barmic-velbementünk az egyikvárószobába. Ekkor

már látszott rajta, hogyfájdalmai vannak.Eldöntöttük, hogyelaltatjuk. Vannak olyangazdik, akik képtelenekjelen lenni egy ilyenpillanatnál, én azonbanfontosnak tartottam,hogy a kutya utoljáramég egy baráti arcotlásson, és ezt meg

akartam adni neki.Péntek dél körüllehetett, ott ültemölemben Barmié-vei,miközben beadták nekiaz injekciót. Márnagyon menni akart:pillanatokon belülkimúlt.

Miközben kifelémentünk, beszéltünk aSashát vizsgálóállatorvossal, szerinte akutyának bélelzáródásavan, esetleg veseköve.Azonban még annyiraBarmié halálánakhatása alatt voltam,hogy nem tudtamigazán belegondolni a

helyzetbe. Mondtam,tegye meg, amitszükségesnek lát, mégha műtétről lenne isszó. Őszintén szólvaazt hittem, hogy egykönnyen kezelhetőprobléma az egész.

Délután fél négykorismét csöngött a

telefon. Az állatorvosvolt az. Nagyon rosszhírei voltak: aröntgenfelvételkimutatta, hogymégsembélelzáródásról vanszó. Továbbivizsgálatok kimutatták,hogy leállt Sashahúgyhólyagizomzatának

működése. Azállatorvos azt ismondta, megteszmindent, hogy ahúgyhólyagot stimulálja,de nem lát sok reményta gyógyulásra. Teljesenösszeomolva tettem lea telefont. Nem tudtamelhinni, hogy ez velemtörténik meg.

Ügy döntöttem, nemhagyom Sashátéjszakára a klinikán,inkább hazahozom.Szombat délelőttvisszavittem azállatorvoshoz a továbbivizsgálatok miatt.Délben megint csöngötta telefon. Ismét rossz

hír: egy másikállatorvos véleményétis kikérték. Félháromkor újfenttelefonáltak, és azápolónő elmondta,hogy az állatorvosokmegbeszélést tartottak,és úgy látták, nemtudnak mit kezdeni ahelyzettel. Az izmot

működtető idegcsúnyán megsérült, ésbár katéterezésseltovábbra is lehet ürítenia hólyagot, ezt nemlehet a végtelenségigfolytatni.Megpróbálkozhatnakesetleg valamilyenfeltáró jellegű műtéttel,de szerintük az sem

sokat változtatna adolgon. Teljesenmagam alá kerültem.Emlékszem, aztmondtam a nővérnek:„Azt akarom, hogycsoda történjen.”Legalább olyanszomorú volt, mint én.„Bárcsakmegadhatnánk” -

felelte.

Egy ideig arragondoltam, hagyom:végezzék el azállatorvosok a feltáróműtétet. Azután pedig,hogy Sasha, alegnemesebb kutya,akit valaha ismertem,

milyen állapotba került.Úgy véltem, nincsjogunkmeghosszabbítani akutya életét, ha az csaktovábbi szenvedéstjelent a számára,függetlenül attól, milyenszörnyű, elkeserítő isez a gazdaszempontjából. A

mottóm egyszerű: vagyneki fáj, vagy nekem -az pedig nem lehet,hogy neki fájjon. Miutándöntésre jutottam, kétnap alatt másodszorrais autóba ültünk Glenn-nel, és elmentünk aklinikára, hogy másikszeretett kutyánkat iselaltassák. Mindketten

szörnyű állapotbanvoltunk. Amikor Sashakimúlt, hozzábújtam, éscsak annyit mondtamneki: „Köszönöm”.

A következőnapokban úgy éreztemmagam, mintha egyérzelmi hullámvasútvett volna a hátára.

Szinte folyamatosanrosszul voltam,szédültem, az egésztestem fájt. Mardosotta bűntudat, ésállandóan azongondolkoztam, vajon miolyat tettem, amiért eza büntetés. Sokszorkerített hatalmába adüh, amiért

elveszítettem akutyáimat. Azt semtudtam, hogyanfolytassam ezek után amunkámat. Világosabbpillanataimban azonvettem észre magam,hogy a humorista JuliánClary azon szavaijárnak a fejemben,amelyet a 101-es

szoba című tévéműsoregyik adásábanmondott. Clary szerintugyanis a

A BBC-nek ez a műsoraa George Orwell 1984 c.regényében szereplő 101-es szobáról kapta a nevét.Orwell könyvében ebben

a szobában a szereplőkazokkal a dolgokkaltalálkoznak, amelytől aleginkább iszonyodnak - aBBC műsorában ennekmegfelelően a meghívotthírességek azokról adolgokról beszélnek,amelyektől a legjobbanfélnek -a ford.

kutyának mint fajnak

egy az egyben a 101 -es szobában lenne ahelye, mivel - ahogymondta - túl rövid ideigcinek. „Mire teljesenmegszereted őket,meghalnak” - mondta.Mennyire igaz!

Minden kutyaszeretőembernek hatalmas

veszteség legjobbbarátjának tartottkutyája elvesztése.Mégis, ilyenkor alegtöbb gazdátbűntudat vagy szégyenmardossa, és úgy érzi,kénytelen mentegetnimagát. Azt is gondoljákmagukról, hogy teljesenmegbolondultak. Az

évek során sokszorhallottam, amikor azemberek olyasmiketmondogattak: „Teljesenki vagyok borulva. Nemtudom elhinni, hogyennyire fáj.” Ilyenkormindig azt mondomnekik, hogy joguk vanígy érezni, aveszteségérzet teljesen

törvényes, sőttermészetes. Azok,akik azt mondják: „Dehiszen csak egy kutyavolt”, igazán sajnálatraméltóak. Ok még csakhalványan sem értik,milyen szeretetet képesadni egy kutya. Amikorvalaki a kutyájátgyászolja, ugyanolyan

fájdalmat érez, mintbármely más veszteségesetén az életben.

Én persze meg sempróbáltammentegetőzni azérzéseim miatt. Mégis,legbelül tudtam, nemsokáig engedhetem átmagam ezeknek az

érzéseknek. Nagyonhamar rájöttem, hogynem szabad.

Amikor aznap délutánhazaértem azállatorvostól, ésvisszasétáltam aházba, úgy éreztem,mintha egy világ omlott

volna össze bennem.Többi kutyámatőszintén szólva látnisem akartam, nemhogyjátszani velük, vagysimogatni őket. Akutyák érzékenyteremtések,elkerülhetetlen volt,hogy a csapat előbb-utóbb ne érezzen rá a

hangulatomra. Kilenckutyánk maradt, Sadie,Sasha lánya és nyolcSpringer spániel: azötéves Molly, a kölykei,Jaké és Jen, Jenegyéves kölykei, Reefés Opal, valamint egymásik háromévesspániel, Ceri és ennekkét tízhetes kölyke,

Todd és Gabby.

Nem meglepő módonSadie volt az, akielőször ráérzett arra,mi történt. Míg atöbbiek érkezésemkora szokásos módonviszonyultak hozzám,Sadie hátramaradt, éslehajtotta a fejét,

mintha nem bírna aszemembe nézni -biztos vagyok benne,tudta, mi történt.Őszintén szólva énsem lettem volna képesaz ő szemébe nézni.

A következő néhánynapban egyre nagyobb

lett a házban afeszültség. Sasha voltaz otthoni kutyafalkalegerősebbszemélyisége, a hiányateljesen felborította akutyák közötti rendet.Már azelőtt éreztük,hogy valami nincsrendben, mielőttutoljára az

állatorvoshoz indultunkvolna, és a kutyákatelővigyázatosankülönzártuk a ház négyrészébe.

Késő délután,csaknem etetési időbenértünk haza. Glenn akonyhába ment, hogyelkészítse a kutyák

vacsoráját. Azonbanmindketten olyanállapotban voltunk,hogy egyikünk semgondolkodott úgy,ahogy szokott. Nemcsoda hát, hogyelkövettük azoknak azalapvető hibáknak azegyikét, amelyektől amunkám során

állandóan óvom agazdikat: az összeskutyát egyszerreeresztettük be akonyhába.Természetesen kitört avilágvége.

Molly mindenteketóriázás nélkülvadul nekirontott Ceri-

nak, és teljes erőbőlbeletépett. A következőpillanatban Jen isbeszállt a harcba azanyja oldalán. MégSadie is úgy érezte,hogy nem maradhat ki.Amikor az ember aztlátja, hogy egy idegenkutya megtámadja akedvencét, az is

szörnyű látvány. Devégignézni, hogy sajátkutyáim esnek teljeserőből egymásnak,életem egyiklegszörnyűbb élményevolt. Ez a küzdelempedig vérre ment: aszemünk előttmarcangolták egymást.Glenn-nel csak a

szerencsénknekköszönhettük, hogyegyikünkön sem esettkomolyabb harapás.

Egy rövid pillanatigúgy éreztem, nembírom tovább.Emlékszem, nemtudtam, mit tegyek,csak sírtam és

sikoltoztam. Annyiraössze voltamzavarodva, és olyanmérges voltam: hogytehetnek ilyet éppenmost? Sashaelpusztult, de nekikcsak a harcon jár azeszük? Csak miutánszétválasztottuk akutyákat, és elzártuk

őket a ház különbözőszegleteibe, akkorkezdtem elmegnyugodni annyira,hogy gondolkodni istudjak.

Hamarosan rájöttem,mi történt: annyiranyilvánvaló volt, hogymég a vak is láthatta.

Az utóbbi tíz év nagyrészét azzal töltöttem,hogy bebizonyítsam,milyen erős akutyafalkában ahierarchikuserőviszonyok szerepe.Minden bizonnyal sokembernél jobbantudtam, hogy af a l k á b a n mindig

tisztázni kell azerőviszonyokat,különösen pedig azt, kilegyen a falkavezér.

Akkor délután akutyáink ösztönösenérezték, hogy valamiprobléma van afalkában. Bizonyára

aggasztó volt, hogy azeddigi falkavezér,Sasha nem volt sehol.Még ennél is rosszabbvolt azonban, hogy alegfőbb vezérek, Glennés én sem voltunkvalóban jelen. Akutyáknak elég voltnéhány pillanat atársaságunkban, hogy

rájöjjenek: teljesenvezér nélkül maradtak.Éppen ezért tudták,hogy a falka túléléseérdekében azonnalhelyre kell állítani arendet. A királynőmeghalt, tehát azonnalúj királynőt kellettválasztani. Az, hogyMolly nekitámadt Ceri-

nak, pontosan ennek avezérsé-gért folyóharcnak volt a nyitánya.Amikor a légkör kissélecsen-

winmia mm—

desedett, tudtam, hogycsapdába estem, ésazt is, hogy olyanproblémával kellszembenéznem, amelyesetében már ahhoz ishetekre van szükség,hogy egyáltalán amegoldás közelébekerüljek.

A következőfejezetekbentermészetesenelmondom majd, mitkellett tennem ahhoz,hogy a rendet és azegyensúlyt saját falkán-kon belül újrahelyreállítsam. De nemezért kezdtem éppenezzel a történettel ezt a

könyvet. A kéthalálesetet követőnapokban, hetekben éshónapokban a dühömlassan lecsillapodott, ésmás érzéseknek ishelyet adtak magukmellett: a bánatnak, adöbbenetnek és aveszteségnek. Deahogy a dolgok újra a

normális kerékvágásbazökkentek, megjelent ahála is. Egy igen közelibarátom vetette elennek a magvát akövetkező szavakkal:„Ezek a kutyák nemvéletlenül kerültekhozzád. Sasha ésBarmié elvégezték,amit el kellett

végezniük, utánaazonbantovábbmentek.”Tökéletesen igaza volt.

Ela Sasha és Barmiénem ösztönöztek volnaa megismerésre,fogalmam sem lettvolna arról, hogyanálljak hozzá az előttem

tornyosulóproblémához, hogyanállítsam újra helyre aharmóniát egy olyancsaládban, amelyet atávozásuk teljesenösszetört. Azonbanhamar ráébredtem,hogy örökségük továbbél. E két csodálatosállat volt az a jelzőfény,

amely eddig vezetett,és elhitette velem, hogylehetségeskommunikálni akutyákkal is.

Idalálukban legalábbannyira képesek voltakmutatni a helyes utat,mint életükben. Ezalattnemcsak azt értem,

hogy kutyafal-kánkéletben maradt tagjaiigazolták azokat azelméleteket, amelyeketlegelőször Sasha ésBarmié mutattak meg.Sokkal inkább abban,hogy megerősödött aza meggyőződésem: akutya és az emberkommunikációjával

foglalkozó tudománynem lehet sem rideg,sem számító. Akutyáknak éppen olyanerőteljes és érzékenyszemélyisége van, mintaz embernek. Éppenemiatt a kutya-emberkapcsolat állandóanváltozik, és nekünk isszüntelen idomulnunk

kell a változásokhoz.Ez volt az a kihívás,amellyel akkorszemélyesen isszembesülnöm kellett.Ez olyan kihívás,amellyel a gazdiknaknaponta szembe kellnézniük. Ez is egyolyan téma lesz,amelyet megpróbálok a

későbbiekben kifejtem.

Nem folytathatomtehát úgy ezt akönyvet, hogy neemlékeznék visszaSashára és Barmie-re,és ne köszönném megnekik mindazt, amittőlük kaptam. Ezeken

az oldalakon azt amunkát folytatom,amelyre ők inspiráltakelőször. Talán fizikailagnincsenek mármellettem, de belül, aszívemben mindigvelem lesznek.

ELSŐ RÉSZMÍNUSZ ELSŐ NAP

Ismételt bevezetésa kutyára valóodafigyelésbe

Amikor Sasha halálaután végig kellettnéznem, ahogykutyáink olyanerőszakosanegymásnak estek, egyévezredes múltra visz-szanyúló rituálé tanújavoltam. A mai kutya, a

Canis familiáris úgy i. e.12 000 körül válhatottkülön ősétől, a Canis¡apustól, a farkastól. Akövetkezőévezredekben e kétállatfaj tökéletesenkülönböző evolúciósutat járt be. Míg afarkas mindenszempontból ugyanaz

maradt, ami volt, akutya sok különbözőalfajra oszlott. Míg afarkas továbbra is avadonban élt, a kutyaaz ember mellett találtameg a helyét. És míg afarkas élete továbbra isugyanattól a szociáliskörnyezettől - a falkától- függött, a kutya az

emberi társadalombailleszkedett be, sokszorfajtársaitól teljesenelszigetelten. Ha csak afelszínt nézzük, úgytűnhet, mára nem sokközös maradt a kétfajban. De ez amegállapítás igencsaktávol áll az igazságtól.

Most, a XXI. századelején mármeglehetősen sokattudunk Homo sapienselődeinkről. A múltahelyett, hogy az időtávolába veszne, egyreinkább kutatásainkfókuszába kerül, és ígyegyre többet tudunkmeg fajtánk

fiziológiájáról éspszichológiájáról. Sahogy tudásunk mélyül,úgy egyre biztosabbakvagyunk abban, hogy amodern emberiviselkedés alapjaitovábbra is akőkorszaki múltbankeresendők. Alapvetőösztöneink, a

társkereséstől elkezdveegészen addig, ahogy amás törzsekbőlszármazóembertársainkhozviszonyulunk, mind-mind barlanglakóőseinkre vezethetőkvissza. Ha mélyebbenbelegondol az ember,mindez érthető is. A

dolgokat megfelelőtávlatból vizsgálvaláthatjuk, hogy fajunk abolygó életében csupánnéhány pillanatnyiközjátékot jelent.Amennyiben a Földeddigi életét egynapnak számítjuk, azember még csaknéhány perce van jelen

rajta. Bárkörülményeink éskörnyezetünk gyorsanváltoznak, agyunk - ésezáltal alapvető

természetünk - azutóbbi pár ezer évbenalig változottvalameny-nyit. Hapedig ez a helyzet az

emberrel, mennyivelinkább ez a helyzet -csak méghatározottabban - ahozzánk legközelebbálló állat, a kutyaesetén!

Amikor a farkas, aCanis lapítsbeilleszkedett az

emberi társadalomba,a két faj egyedülállótárs kapcsolatotalakított ki. Akapcsolatuk olyankülönleges volt, hogytaláltak olyantemetkezési helyeketis, ahol embereket éskutyákat egymásmellé temettek!

Mindketten vadászokvoltak, mindkettenközösségi lények.Mindkettenösztönösen tudták,hogy a túlélés kulcsaa falka erejében rejlik.Azóta ez-a farkasfaj,a Canis familiáris sokkülönböző fajtáraoszlott, mégis, ahogy

a feltevések szerintaz európai emberfajvisszavezethető hétasszonyra, úgyminden kutya - apekingi palotapincsi, asaluki, az akita és azalaszkai huskyegyaránt - vérvonalavisszavezethető azelső háziasított

kutyákig. Mind ez időalatt azonban az aközeli, ösztönöskötődés, amely azősember és a kutyájakapcsolatátjellemezte, olyannyiramegromlott, hogycsaknem teljesen el istűnt.

Ha elfogadjuk, hogya Canis familiárisalapvetőösztönrendszerenagyjából ugyanazmaradt, mint amilyenakkor volt, amikormég a farkasfalkáhoztartozott, nem nehézmegértenünk, milyenerők vezérlik a mai

kutyák viselkedését.Lehet, hogy a kutyátkiszakítottuk afarkasfalkából, afarkasfalkát azonbansoha nem sikerültkiszakítanunk belőle.

Ahhoz tehát, hogymegértsük, mikéntlátja kutyánk a saját

világát, meg kell néznia környezetet,amelyből előszörkivált, és amelybenkialakult: afarkasfalkát. A farkaslegerősebb ösztönei atúlélés és aszaporodás. Ezekvoltak azok,amelyeknek engedve

a faj egy olyanszigorú, de sikereshierarchikus rendszertalakított ki, amilyenekáltalában az élővilágtermészetesrendszerei. Mindenfarkasfalka vezetőkreés alárendeltekreoszlik, a rangsortetején pedig az

egész falka vezetői:az alfa-pár állnak.

Mivel az alfa-párkét tagja a falka kétlegerősebb,legegészségesebb,legintelligensebb éslegtapasztaltabbállata, az ő dolguk,hogy biztosítsák a

falka túlélését. Éppenezért ők irányítják afalka életének mindenmozzanatát,miközbentekintélyüketviselkedésükkel isfolyamatosankimutatják. Fontos aztis megjegyezni, hogya falkában csupán az

alfa-pár szaporodik,így azt is elérik, hogycsak a legsikeresebbgénállomány öröklődiktovább. Sokszempontbólmondhatjuk rájuk,hogy diktátorok,hiszen ők a falkánbelüli élet

teljhatalmú irányítói,akiknek uralmát a falkatöbbi tagja fenntartásnélkül elfogadja. Azalárendelt állatokmindegyike elégedett arangsorban elfoglalthelyével: boldog, hiszentudja, hogy a falkaegészének jóléte az őközreműködésének is

köszönhető.

A falka hierarchiáját asokféle, kifejezettenritualizáltviselkedésrendszer isállandóan mutatja. Afalka állandóan változóéletében, ahol az alfákés alárendeltjeikfolyamatosan

pusztulnak, illetvecserélődnek, ezlétfontosságú. Afarkasok modernleszármazottjainakéletében négy olyan főszertartás él tovább,amely kulcsfontosságú.Ezek módszeremközponti elemei.

A NÉGY RITUÁLÉ

1. Az első ilyenfontos szertartásakkor játszódik le, haa falka a távoliét utánújraegyesül. Amikor a

tagok újra együttvannak, az alfa-páregyértelműviselkedéssel ismétjelét adja annak,hogy ők a falkavezetői, ezáltal veszikelejét az esetlegeszűrzavarnak. Apárnak megvan amaga személyes

tere, a„komfortzónája”,amelyen belülmindennapitevékenységüketvégzik. Egy farkassem lépheti át ennekhatárait, csak hahívják. Azáltal, hogya találkozáskorbizonyos falkatagok

figyelmét elfogadják,míg másokét nem,és így egyesekbeléphetnekszemélyes terükbe,mások pedig nem, azalfa-pármegszilárdítjaelsőbbségét afalkában anélkül,hogy erőszakhoz

kellene folyamodnia.

2. Amikor a falkazsákmányt ejt, azevéskor az alfa-párabszolút elsőbbségetélvez, hiszen a falkatúlélésének zálogaaz, hogy kiváló fizikaierőnlétbenmaradjanak. A falka

többi tagja csakakkor ehet, amikormár jóllaktak, ésjelzik, hogybefejezték az evést— de a többiek isszigorú rangsoralapján részesülnek azsákmányból: azidősebb alárendeltekelőször, a fiatalabbak

később. Amikorvisszatérnek a falkatáborhelyére, akölykök és a„bébiszitterek” iskapnak az ételből, avadászok ugyanisvisz-szaöklendezikszámukra az élelmet.Ez a rend örökérvényű és

megtörhetetlen. Egyfarkas ezért mindenolyan állatotmegtámad, amelyikmegpróbál enni azelőtte lévő ételből.Annak ellenére, hogya falka tagjai mind azalfa-pár vérrokonai,azokat a farkasokat,amelyek megtörik a

rendet, ésmegpróbálnakelőrébb jutni asorban, erőszakkalutasítják a helyükre.

3. Az alfa-pár azzalviszonozza a feléjükmegnyilvánulótiszteletet, hogymindent megtesz a

falka jóléteérdekében. Haveszély fenyegeti afalkát, az alfa-párfeladata annakelhárítása. Ez, aharmadik helyzet az.amelyben különösenfontos a falkábanmeglévő természetesrend. Az alfa-pár

gondolkodás nélkülcselekszik, és végig afalka élén járnak. Okdöntik el, milyenmódon reagálnak aveszélyre:meneküléssel,megtorpanással vagytámadással: tehátvagy elfutnak, vagynem vesznek

tudomást afenyegetésről, vagyvédekeznek.Bármelyik megoldástválasszák is, a falkaazonnal követi őket.

4. Ebből következik,hogy az alfa-pár avadászat alkalmávalviselkedik a leginkább

domináns módon. Eznem meglepő, hiszenéppen az élelem az,amely a falkalegalapvetőbbszüksége: ez mindentúlélés alapja. Mivelaz alfa-pár a falka kétlegerősebb,legtapasztaltabb éslegintelligensebb

tagja, ők vezetik atöbbieket újvadászterületekre is.Amikor megvan apréda, ők vezetik ahajtást és acserkészést is.Ilyenkor látszik csakigazán, milyen fontosszerepet is játszanaka falka döntéshozatali

folyamatában. Afarkas zsákmányasok minden lehet azegértől kezdveegészen a bölényig.A falka akár négyórát is tölthet azzal,hogy űzi, cserkésziés leteríti azsákmányt. Ennekvégrehajtásához

azonban igen jelentősszervezési,meghatározási,taktikai és irányításikészségekszükségesek; azalfáknak tehátrendelkezniük kellmindezekkel avezetőiképességekkel. Az

alárendelteknekpedig követniük kellaz irányítást, ésmegadni hozzáminden segítséget.

Elvonatkoztatás

A gazdák nagytöbbsége rengetegteljesen hamisfeltételezéssel nyitjakapcsolatát akutyájával, így nemcsoda, hogy olyan sokembernek vannakproblémái vele.Feltételezik például,

hogy a kutyatulajdonképpen olyan,mint egy gyermek: egymagatehetetlen, logikusgondolkodásra képtelen- bár igenszeretetreméltó -eltartott. Ennekkövetkezményeképpenazt is feltételezik, hogya kutya majd

engedelmeskedni fogazoknak a gyermekesutasításoknak is,amelyeket emberinyelven tudatnak velük.Az emberi tapasztalásprizmáján keresztülnézik mind a kutyát,mind a kutya világát,elkerülhetetlen hát,hogy tévedjenek.

A kutya nem érti azemberi életszemléletet,így nem is tudviszonyulni hozzá. Az,hogy magatartásávalválaszol olyanszavakra, hogy „ülj”vagy „gyere” - miutánmár ezerszer hallottaőket -, nem jelenti,hogy érti az emberi

beszédet. Egyszerűenarról van szó, hogyezeket a hangokatbizonyos magatartásiformákhoz társította,és megtanulta, hogyennek megfelelőencselekedjen.

Ahhoz, hogy egygazda a kutyájával

boldogan, mindkettejükmegelégedésére legyenképes együtt élni,alapvetően meg kellváltoztatnia ahozzáállását. Meg kellpróbálnia a kutyaszempontjából ismegvizsgálni a világot,megérteni az emberitársadalmat, és

összevetni mindeztazokkal a szabályokkal,amelyek a kutya szerintmindezt szabályozzák.Ehhez pedigelvonatkoztatásiképesség szükséges.Meg kell érteniük, hogya kutya nem egyéretlen gyermek, amelyaz emberi világba

próbál beilleszkedni,éppen ellenkezőleg,egy intelligens felnőtt,amely saját, magasanszervezett társadalma,a falka rendszereinekés tilalmainakengedelmeskedve éliaz életét. És ami alegfontosabb: a kutyaazt hiszi, az ő feladata

ennek a falkának avezetése. Ha az őszemszögébőlvizsgáljuk a helyzetet,magatartásánakminden mozzanatatökéletesen érthetőlesz. S ha a gazdaképes ebből aszemszögből vizsgálnia helyzetet, lehetősége

nyílik arra, hogy egy újés minden szempontbólkielégítő kapcsolatotalakítson ki akutyájával.

Szívélyesköteléképítés

A kutya úgy véli, olyanközösséghez tartozik,amelyiknek aműködése megfelel afarkasfalkától örököltalapelveknek. Az, hogyez a „falka” kikből áll -belőle és a gazdájából,esetleg egy nagy,emberi család és sok

más állat is tartozikhozzá - számáramindegy, egyarántfalkának véli, amelybenmindenkor arangsornakmegfelelően kellcselekedni. Sőt biztosabban is, hogy ennek afalkának ő a vezetője,mégpedig azért, mert

az emberek, akikkel él,nap mint nap olyanjeleket küldenek felé,amelyek mind-minderre utalnak.

Úgy vélem, azösszes probléma abbana hiedelembengyökerezik, hogy akutyák szerint ők, és

nem gazdáik a falkájukválasztott vezetői. Azáltalam kifejlesztett,„szívélyesköteléképítésnek”elnevezettkommunikációs modellközpontjába tehátéppen ennek atévedésnek akorrigálását állítottam.

E kötődésnek négykülön része van,mindegyik azokhoz afeljebb említett speciálishelyzetekhezkapcsolódik,amelyekben a falkahierarchiája kimutatásraés megerősítésre kerül.A kutyában mindenilyen alkalommal egy-

egy olyan kérdés merülfel, amelyekre nekünkkell válaszolnunk,mégpedig úgy, hogy azvilágos és egyértelműneki. Ez a négy kérdésa következő:

• Amikor a falkakülönlét után

újraegyesül, ki avezér?

• Amikor a falka eszik,milyen sorrendbeneszünk?

• Amikor a falkáttámadás éri, vagyveszély fenyegeti, ki

fogja

megvédeni?

• Amikor a falkavadászatra indul, kifogja vezetni?

Mindegyik helyzettelkülön fogok foglalkozni,

utolsónak a„vadászatot”, azaz asétát tárgyalom. Idővelszükség lesz arra, hogya gazda e négyhelyzetet egymással isösszekösse. A kutyát elkell árasztani amegfelelő jelzésekkel.Meg kell tanulnia, nemaz ő felelőssége az,

hogy a gazdájárólgondot viseljen, nem aző feladata a házfelügyelete, az őfeladata az, hogy aháttérbe húzódvakényelmesen élvezzeaz életét. Ez egy olyanmantra, amelyet igengyakran el kell ismételnimagunknak. Csak

ekkor érti meg a kutyaazt az üzenetet, hogytöbbé nem ő a főnök,és csak ekkor leszképes arra, hogy aleghatékonyabb módonengedelmeskedjenirányításunknak: sajátönuralmát felhasználva.

A folyamat valójában

nagyon egyszerű. Aleghatékonyabb,központi alapelveketmár az alkalmazáslegelső óráiban megkell határozni. Innentőlkezdve csupán arrólvan szó, hogy további,ezt az alapvetőváltozást közvetítőüzeneteket küldjünk a

kutyának, először csakotthon, aztán pedig akinti világban is. Aharmincadik napvégére megvannak azalapjai az élethosszigtartó bajtársiasegyüttműködésnek. Akönyv tulajdonképpenútikalauz erre ameghatározó

harmincnaposidőszakaszra.

Az, ami mostkövetkezik, sokszempontbólforradalomhoz hasonlít.Az eddigi alattvaló egymerész sakkhúzássalelveszi a vezető

szerepet a kutyától,mégpedig úgy, hogysemmilyen módon nemkell erőszakhozfolyamodnia. De egyforradalom sem voltsikeres, ha nemtervezték meg előttepontosan, mit isakarnak tenni. Ez aforradalom sem

kivétel...

TÉNYLEG LEGYEN-E KUTYÁNK

„Nincs az a hit, melytöretlen maradna,kivéve egy igazánhűséges kutyáét.”(Konrad Lorenz)

Nem lep meg, hogy akutyákrólévszázadokonkeresztül ehhezhasonló megállapításokszülettek. Szeretetük,hűségük és bajtársi-asságuk egyedülálló.Elméletileg olyan örömforrásai lehetnek az

életben, amelyremindenki igényt tarthat.Azért írtam, hogy„elméletileg”, mertsajnos nagyon sokolyan ember van, akicsupa rosszmegfontolás miatt akarcsak kutyát a házába.A világ állatmenhelyeitele vannak az ilyen

elsietett ésmeggondolatlancselekedetekáldozataival.

Mostanában már igendivatos mondogatni,hogy a kutya nemcsupán egykarácsonyra, hanem azegész életre szóló

ajándék. Ettőlfüggetlenül a mondatigazságtartalma vitánfelül áll. A kutyatartássok felelősséggel járegyütt. Senki semfogadhat a házába egykutyát anélkül, hogy felne mérné, készen áll-e,sőt hajlandó vagyképes-e elfogadni

ezeket afelelősségeket.

Valószínűleg többezer könyvet írtak arról,miért és miért nemérdemes kutyát tartani.Nem akarom, hogy eza könyv is egy legyenközülük. Mégis, nekemis van véleményem

ebben a kérdésben: havalaki a gyereke mellé,játszótársként szeretnekutyát, annak nemszabad kutyát vennie.A kutyák és a fiatalokképesek csodálatoskapcsolat kiépítésére,de csak akkor, ha agyermek megtanultatisztelni a kutyát. A

kutya nem játékszer.Ha valaki csak azértvesz magának kutyát,hogy őrizze a házát,annak nem szabadkutyát vennie. Ez azegyoldalú elvárás nemfair a kutyávalszemben. Aki szeretnekutyát, de tudja, hogyegész napokra egyedül

hagyná aztán alakásban, gondolja át adöntését, vagygondoskodjon barátrólvagy fizetettkutyasétáltatóról, akiidőnként megsétáltatja.A kutya társas lény, ésnem tesz jót neki, hanyolc-tizenkét órát atöbbiektől elszakítva,

egyedül kell töltenie.

Abban is bizonyosvagyok, hogy mindenleendő gazdának felkell készülnie akutyatartás valósproblémáira. Perszeolyankor könnyű adolog, amikor még csakegy kis imádnivaló,

szőrös gombóc - de mivan, ha megbetegszik,rosszalkodik, rápiszkíta szőnyegre, vagyvicsorog a vendégekre?És mi a helyzet azzal,amikor kivisszük anagyvilágba? Készenállunk arra is, hogy aleghidegebb télireggelen is

megsétáltassuk?Hajlandók vagyunk ráműanyag zacskótragadni, és eltakarítania közterületről kutyánk„termékeit”? És mi van,ha mégbetegszik, ésvalakinek ki kell fizetnieaz esetlegesencsillagászatiösszegekre rúgó

állatorvosi kezelést?

A jó gazdák -akárcsak a jó szülők -persze mindezekremaguktól is gondolnak.De még ezeket az igazikutyaszerető gazdikatis megkérném, hogyőszintén nézzenekmagukba, mielőtt a

módszeremalkalmazásábakezdenek. Egy dologugyanis emberiszemszögből megértenia módszeremkihívásait, de ki fogjavégiggondolni a kutyaszemszögéből is? Akutyák is élő, érzőlények, nekik is

megvannak a magukérzései. Valószínűlegmindenki, akinek süketembert kellene aházába fogadnia,előzőleg megtanulná ajelnyelv néhányalapvető mozdulatát. Akutyával sem állmáshogy a helyzet.Éppen ezért

megkérném, hogygondolja végig akövetkezőket:

• Készen áll arra,hogy nyitottan fogjonaz elkövetkezőkbe?

• Készen áll arra,

hogy elfelejtsen ésfélretegyen mindenmás kiképzésiformát?

• Elfogadja-e azt azállítást, hogykutyája jólétekiemelkedőenfontos?

• Készen áll arra,hogy keménymunkávalmeghozza azokat azáldozatokat,amelyek ahhozszükségesek, hogymegértsen egynyelvet, amelyidőnként igencsakvázlatos és zavaros

is lehet?

• Készen áll arra,hogy megadjakutyájának aszükséges időt,különösen a koraiszakaszban, amikora türelem és akitartás elsődlegesfontosságú?

• A családmegbeszélte, mivárható a következőidőszakban?

• Ha már vankutyája, készen állarra, hogy amódszer

alkalmazása után aszükségesátképzést iselvégezze?

Ezek mindegyike fontoskérdés, éppen ezértnem mentegetőzöm,amiért feltettem őket.Szeretném, ha a

gazdák még azelőttmegtanulnák megértenia kutyájukat, mielőttszeretni kezdenék őket.Azt is szeretem, amikoregyértelműen kiderül:áldozatokra és keménymunkára van szükség.Mégis, az elmúlthosszú évek soránmegtanultam, hogy a

befektetett munkatöbbszörösen megtérül,amikor egy boldog,kiegyensúlyozott, acsaládba kiválóanbetagolódó kutyávalélhetünk együtt.

HONNANVEGYÜNK KUTYÁT

Véleményem szerintcsupán két helyrőlszabad kutyát venni:megbízható, tekintélyestenyésztőtől vagyállatmenhelyről.Tudom, hogy sok máshelyről is beszerezhetőa kutya: kisállat-kereskedésből vagy a

tenyészklubok általnem jegyzettszaporulatokból is.Mégsem ajánlom, hogyilyen helyekvalamelyikéről hozzunkel kutyát, mégpedig kétokból.

Az egyik az, hogyszerintem a leendő

gazdinak, amennyibenlehetséges, hazavitelelőtt látnia kell a kutyaanyját, és a lehetőlegtöbbet megtudnia aszüleiről. Mindjárt el ismondom, miért. Amásik pedig az, hogyaz első két helyenprobléma esetén agazda tud hová

fordulni.

Hadd illusztráljam ezutóbbit egy közelibarátom, WendyBroughton esetével.Wendy nagyon szeretlovagolni - ő voltpéldául az, akimegismertetett a„suttogóval”, Monty

Robertsszel is, akitőlolyan sokat tanultam.Amikor Wendy egylóvásáron járt, látta,hogy 15 fontért(kevesebb mint 6000forintért) árulnakkiskutyákat. A kutyákszármazásáról nemlehetett tudni semmit,tulajdonosuknak

csupán egy célja volt:hogy pénzzé tegyeőket. Wendy könnyenelérzékenyül, ígymegesett a szíve azegyik kiskutyán, ésmegvette. A következőkét évben azonbantöbb mint 2500 fontot(majdnem egymillióforintot) költött

állatorvosra. Kiderültugyanis, hogy akiskutya férges,ráadásul többfélegyomorbetegségben isszenvedett.

Wendy azonban nemfordulhatott azeladóhoz: még azt semtudta, hogy hívják az

illetőt. Mégis, sajnosegyre többenvásárolnak ígykiskutyát. Irtózom azilyesfajta szaporítóktól:a tulajdonosnaksokszor csak hetvenkétórája van arra, hogy azesetleg problémáskiskutyát visszavigye.

A szerző ezen a helyenolyan tenyésztőkre, ¡11.szaporítókra gondol, akiksokszor törzskönyv nélkül,csak önkormányzati (ésesetleg állatorvosi)felügyelet alattszaporítanak valamilyenkutyafajtát. (Ennek angolneve „licensed kennel” -ilyen jellegű

kutyatenyésztő teleptudtommalMagyarországon nemműködik.) Azért nemhasználtam mégsem a„szaporító” szót, mert ezta magyar kutyaklubokban(MEOE, MKSZ) általábanolyan kennelektenyésztőire használják,akik ugyan bejegyzettkennelt működtetnek

(tehát törzskönyvezik akiskutyákat), a tenyésztésazonban nem a fajtajellegmegőrzése, erősítése,hanem csupán gazdaságiszempontokfigyelembevételével zajlik- a ford.

Ezzel ellentétben egymegbízható tenyésztővagy állatmenhely sem

ad el úgy kutyát, hogy atulaj betegség vagyegyéb problémák miattne vihetné visszakésőbb az állatot.Éppen ellenkezőleg, ajó tenyésztőragaszkodik hozzá,hogy elérhető legyenarra az esetre, ha akutyával bármikor

bármilyen problémalenne. Egy jó tenyésztőkezében a kutya csakjól járhat: ha sikerülmegfelelő családbaadnia, ott élvezheti azéletét. Ha nem, segítolyan helyet találni neki,amely a kutyának ismegfelel. Azok agazdák, akik garancia

nélkül vásároltakkutyát, sehová nemtudják visszavinni, habaj van. Sokan perszeígy is megpróbálnak jóotthont biztosítani azállatoknak. Még többenvannak azonban, akiknem.

Kiskutya vásárlása

A világ legkönnyebbdolga megszeretni egykiskutyát. Azt hiszem,mindannyianmegtapasztaltuk már,milyen érzés, amikoregy aranyos kiskutya

óriási, kerek szemébebámulunk - igen nehéznem elérzékenyülvebeszélni róla. Éppenemiatt azt ajánlom,hogy amikor kutyátkeressünk, már akezdet kezdetétőlóvakodjunk az ilyencsábítóktól. Az biztos,hogy egy ilyen kölyökbe

azonnalbeleszeretnénk, ez nemis kérdéses. Éppenezért még a románckezdete előtt foglalkoznikell a rideg valósággal,ezt pedig úgy lehet alegjobban, hogytalálkozunk a kiskutyacsaládjával.

Ahhoz, hogy atenyésztő képes legyenegy - vagy több - alom-nyi kiskutyafelnevelésére, neki és akutyájának együtt kellműködnie. Igaz, a kutyahozza világra akölyköket, de a végsőfelelősség mégiscsakaz emberé. Teljesen

biztos vagyok benne,hogy a legjobban úgylehet megállapítani,milyen családból jön akutya, ha nemcsak afelmenőivel, de agazdáival ismegismerkedünk.

A tenyésztőktöbbségének nincs

saját kanja, így ha beakarja fedezni aszukáját, általábantenyészkanhoz viszi. Ezazonban azt jelenti,hogy általában csak akiskutya anyjávaltalálkozunk. Nagyonsokat elárul a kutyáról atenyésztő személyénkívül az anyakutya

helye, személyisége,temperamentuma ésviselkedése is.Természetesen a képnem teljes, mert azapakutya nincs jelen, ésigazán jó képet arról,milyen lesz majd akiskutya, ha megnő,akkor kaphatnánk, ha őis ott lenne, mégis,

megéri megnéznilegalább az anyát.

Legalább ilyenárulkodó a gazdahozzáállása ésviselkedése is. Ha azanya nincs a kölykeivel,az mindenképpenaggodalomra ad okot.Sajnos mostanában

egyre több az olyaneladó, aki csupántovábbadja a kölyköket,nem maga tenyésztiőket, így a kiskutyajóléte sem érdekliannyira, mint az értejáró pénz.

Az is jól mutatja,milyen házból jön a

kiskutya, hogy az eladómilyen alapossággalfaggatja ki a vevőt. Egyjó tenyésztő kikérdezi aleendő gazdát: eztonnan tudom, hogy énmindig a lehetőlegtöbbet akarokmegtudni arról azemberről, akivalamelyik kutyámat az

otthonába fogadja. Afolyamat leginkább azörökbefogadásraemlékeztet, aholszintén gondosanmegválogatják, kinekaz otthonába adnakegy-egy gyermeket. Ajó tenyésztők legalábbennyire gondosanpróbálják meg

biztosítani, hogy azokaz ártatlan, fiataléletek, amelyekért őkhordozzák afelelősséget, megfelelőotthonba kerüljenek.

A jó tenyésztő az újcsalád életének mindenolyan részletét szeretné

tudni vásárlás előtt,amely a kiskutyaszempontjából fontoslehet. Rákérdeznek,milyen a családmunkabeosztása, van-e mindig valaki otthon,hogy felügyeljen akutyára. Vannak-ekisgyerekek acsaládban? A leendő

gazdának volt-e márilyen fajtájú - vagybármilyen egyéb -kutyája? Igen fontoskérdés az is, vajon aleendő gazda gondolt-earra: beilleszthető-eegy bizonyos fajtájúkutya a családjaéletébe. Szükségesetén hajlandók-e

várni is a kölyökre? A jótenyésztő nemtörekszik arra, hogy alehető leggyorsabbanmegszabaduljon akölyköktől, így hamindezeket akérdéseket felteszi, azigazán jó jel. Ha nem,akkor valószínűlegjobban érdekli a pénz,

mint a kiskutya, ígyóvatosan kellmérlegelni a helyzetet.

Ugyanakkor a jótenyésztő szívesenválaszol a leendő gazdikérdéseire, és hajlandóelmondani mindent akiskutyáról, illetve ahát-

Magyarországon azilyesfajta eladóritkaságszámba megy,mint ahogy a kisállat-kereskedőnél semvalószínű, hogy tudunkvenni magunknakkiskutyát. Az viszontgyakran előfordul, hogy jó

nevű(!) tenyésztőkkutyakiállítások alkalmávala kiállítás parkolójábankocsiból árulják akölyköket (tehát az anyanincs jelen), de itt kérésrefényképet mutatnak aszülőkről, esetleg akiállításon meg istekinthetjük őket, haéppen ott vannak, akiskutyákkal kapcsolatos

problémákkal pedigbármikor fordulhatunkhozzájuk - igaz, ezt nemárt előre tisztázni.

Egyre gyakoribbjelenség viszont, hogymagyar tenyésztőkkülföldre adják el akölyköket, mégpedignagykereskedőnek, ígyfogalmuk sincs, mi lesz

később a kiskutyák sorsa.A magyar kutyásszakzsargon őket is„szaporítóknak” bélyegzi.

teréről: a felmenőin ésa korán kezdve elegészen a kedvencételéig vagyjátékszeréig.Óvatosnak kell lennünk

azokkal, akik ezekre akérdésekre csakelnagyoltan vagy nemszívesen válaszolnak.Én sosem féltem attól,hogy ilyenrészletességgelválaszoljak, sőt sokolyan gazdávalkerültem közeli, barátiviszonyba, aki tőlem

vett kiskutyát.

A vásárlónak arra isügyelnie kell, hogygondosan rákérdezzenegy-egy, a fajon belüláltalánosnak mondhatóörökletes betegségmeglétére is. A KingCavalier spánielekközött gyakori a

szívbetegség, adalmatáknál asüketség, az olyan,hosszú törzsű fajok,mint például a bassethound és a tacskóhátfájásra ésporckorong-problémákrahajlamosak. A németjuhász és a Labrador

esetén gyakranfelmerülő probléma acsípőízületi diszplázia,egy olyan genetikusprobléma, amelynekkövetkeztében acombcsont és acsípőcsont közöttiízület deformálódik -vagy nem is létezik. Ezaz állapot nagyon

fájdalmas lehet, sőt azállat le is bénulhatmiatta - egy jótenyésztő viszontgondosan ügyel erre akérdésre. A kutyákategyéves korbanmegröntgenezik, és acsípő állapotánakmegfelelőenszámozzák. Nullát az a

kutya kap, amelyiknektökéletes a csípője -atizennyolc pedig márigen súlyos állapototjelent. Az ilyen kutyátnem szabad atenyésztésbe bevonni.

A jó tenyésztőkmindent megtesznek,hogy ezeket a

problémákatkiküszöböljék. Ennekellenére ahhoz, hogy aleendő vevő amegfelelő fajtátválassza, érdemes alehető legtöbbetmegtudni az adottfajtáról. Ezt könnyenmegteheti a fajtaklubonvagy az ennek

megfelelő szervezetenkeresztül , esetlegtenyésztési szakértőkta-

Magyarországon az FCI(Fédération CynologiqueInternationale-NemzetköziKutyaszövetség)

előírásainak megfelelőenegy ötfokozatú skála vanhasználatban, ahol „A”(„FID-”) jelzést az a kutyakap, amelynek tökéletes acsípője, „E”-t pedig („FID+ + ”) az, amelyik súlyosdiszpláziában szenved. Alegtöbb fajtaklub csak azA, illetve B fokozatúbizonyítvánnyalrendelkező egyedek

tenyésztését engedélyezi.Ez azt jelenti, az ennélsúlyosabb diszpláziábanszenvedő kutyák utódaifelülbélyegzetttörzskönyvet kapnak,amelyen „A szülő nemrendelkezik az előirtminősítéssel" feliratszerepel-ezért kell nagyonodafigyelni atörzskönyvre, és

rákérdezni afelülbélyegzettség okára.Elképzelhető ugyanis,hogy más, kevésbé súlyosok áll a felülbélyegzetttörzskönyv mögött.Továbbá érdemes azösszes közepes vagynagy testű kutya eseténelkérni a szülőkdiszpláziaszűrésénekeredményét mutató

bizonyítványt is.

Illetve Magyarországon aMEOE (MagyarEbtenyésztők OrszágosEgyesülete) vagy azMKSZ (MagyarKutyaszövetség)felkeresésével. A kétegyesület közül nácsát iskikérheti. Nem leheteléggé hangsúlyozni,

milyen fontos is ez azelőkészület. Hiszensenki sem vásárol úgyúj autót vagy új házat,hogy előtte mindentmeg ne tudna az őtérdeklő részletekről.Amikor valaki kutyátválaszt, olyancsaládtagot fogad aházába, amely -

remélhetőleg -tizenkettő-tizennégyéven keresztül veleegyütt fog élni, nemszabad tehátfelületesen kezelni ezta kérdéskört.

Menhelyi kutyák

Kevés dolog okoz olyanjó érzést, mint amikoraz ember otthont adegy kivert kutyának -azaz olyan állatnak,amelyet azért helyeztekállatmenhelybe, mertrégi otthonábanbántalmazták,elhanyagolták, vagy

rossz magatartásamiatt nem tűrték megtovább. Mivel én isbefogadtam jó néhányilyen kutyát az elmúltévek folyamán, teljesőszinteséggelállíthatom, hogy mindén, mind ezek a kutyákrengeteget nyertek.Már eleve az hatalmas

örömet okoz, hogy egytragikus sorsú kutyánakúj lehetőséget adhatokaz életben, egy olyanboldog és állandóotthont, amilyenbenaddig nem lehetettrésze.

Mindezek mellett aztis el kell azonban

mondani, hogy amenhelyi kutyákkalmagától értetődőenigen sok problémaadódhat. Egyik kedvesmondásom, hogy„nincs problémás kutya,csak olyan kutya,amelynek problémáivannak”. A menhelyikutyáknak pedig

helyzetüknél adódóantöbb problémájuk van,mint a többinek.

Az ilyen esetekbentermészetesen nemlehet azt aháttérvizsgálatot semmegejteni, amelyet akölykök eseténjavasoltam. Ennek

ellenére a vevő mindenjobb állatmenhelyenkap némi információt akutyáról. Haddmondjam ismét: ha avevő úgy látja, hogynem igazán akarnakrészleteket mondani akutyáról, vagytúlságosan elnagyoltképet adnak róla,

legyen óvatos, bártény, hogy az ilyenmenhelyeket ésotthonokat általábanigen elkötelezettemberek üzemeltetik.Nekik is érdekük,nemcsak a kutyának,hogy a jó és a rosszrészleteket egyarántmegosszák a vevővel.

A legtöbb kutya azértkerül menbelyre, merterőszakosnakbélyegzik. Mégis biztosvagyok benne, hogyamennyiben a leendőgazdi tényleg érti, mi-

a MEOE számít a

nemzetközi, FCI által iselismert egyesületnek,amely az FCI által elismerttörzskönyveket bocsáthatki. Mindkét nagyszervezeten belülműködnek autonómfajtaklubok is.

lyen rugóra jár akutyája agya, ez arizikó bevállalható, sőt

nagyon sok esetbenbőségesen megtérül akockázat.

A tenyésztéskérdése

Amikor első kutyám,

Shane, a bordér colliehozzám került,viszonylag kevés olyanhely volt, ahol ilyenkiskutyát lehetett kapni.A helyzet azótaigencsak megváltozott.Manapság ha valakikutyát akar venni,nehéz a dolga, olyansok fajta közül

választhat: különleges,keleti kutyákat, mintamilyen az akita vagy asi-cu, vagy olyan,régebben ritkánaktartott fajtákat, mint azújfundlandi vagy ahusky.

Gyakran kérdeziktőlem, milyen

embertípusnak milyenkutyafajta való. Erreáltalában aztválaszolom, hogy bárkitarthat bármilyenkutyát, amennyiben akutya pontosan tudja,hol a helye a családi„falkában”. Egyzsarnokoskodóyorkshire terrier talán

nem tud akkorátharapni, mint egymagát falkavezérnekgondoló rottweiler vagynémet juhász, aharapás azonban ettőlmég harapás marad.Ida egy kutyaviselkedése megfelelő,ez a probléma fel semmerül, éppen ezért a

fajtája nem igazánlényeges, bár vannéhány olyanszempont, amelyetnem árt szem előtttartani.

Ha például a gazdajobban szereti anyugodt, kényelmeséletet, és inkább békés,

nyugodt kutyát akar,olyan fajtát válasszon,amelynek nincsszüksége annyimozgásra; ilyen példáula tibeti spániel. Fontosazonban leszögezni,hogy a nagy termetnem feltétlenül járegyütt nagymozgásigénnyel: a dán

dogok és abernáthegyikkifejezetten szeretnekelheverészni. Akikpedig olyanok, mint én:szeretnek kutyávalegyütt sétálni, mozogni,rengeteg fajta közülválaszthatnak. A németjuhász, a labrador, aSpringer spániel mind-

mind megfelelő társakaz ilyen életmódhoz.

A leendő gazdánakmindig mérlegelnie kellsaját helyzetét is.Azoknak például,akiknek fizikai okokmiatt korlátozott amozgásuk, nem

tanácsolnám az olyanhosszú szőrű fajtákat,mint az afgán agárvagy a skót juhász,ezeknek a szőrzeteugyanis rengeteggondozást igényel. Akikilyen helyzetbenvannak, inkábblabradort vagy bordércollie-t vegyenek, azaz

olyan kutyát, amelyneka gondozása dyenszempontból nemproblémás.

Arról sem szabadelfeledkezni, hogy akutyát ki is kell képezni.Ahhoz például, hogy azülést vagy a láb mellettmaradást megtanítsuk,

sokszor kell lehajolnivagy leguggolni.Idősebb, nehezenmozgó gazdiknak ilyenszempontból nemelőnyös a kis testűkutya: sokkal könnyebbegy német juhászhozlehajolni, mint egy lhasaapsóhoz.

Fontos leszögezni,hogy a kutya méretenem egyenesenarányos a gazda előttálló feladattal. Nagyobbkutyák nem rónakfeltétlenül nagyobbfeladatot a gazdára akiképzésnél vagy afenntartásnál. Sőttapasztalatom szerint a

legnyugodtabb,legkedvesebb éslegkönnyebbenkiképezhető kutyáképpen a nagyobbtermetű fajták egyedeiközül valók. A kistermetűek között igensok a csökönyöspéldány.

Természetesen aleendő gazda csak úgytudja eldönteni, milyenfajtájú kutya való neki,ha időt szán arra, hogymegismerkedjen afajtákkal. Minden fajtátvalamilyen speciáliscélra tenyésztett ki azember. A bordér collie-kat és a német

juhászokatpásztorkutyának, ígyigen jól értenek atereléshez és azőrzéshez. A beaglefeladata a hajtás, abernáthegyié és azújfundlandié a mentés -az utóbbiak ezérttartoznak a nyugodtvérmérsékletű fajták

közé. Csakvészhelyzetbenlendülnek mozgásba. Alhasa apso és a pekingipalotapincsi viszontkifejezetten ölebek: arratenyésztették őket,hogy a melegséget,társat kereső emberigényeit kielégítsék.Mindenki találhat olyan

fajtát, amelyik számáraa leginkább megfelel.

Csupán azért pedigsenki ne vegyen kutyát,mert egyik vagy másikfajta hirtelen divatbajött. Emlékszem, voltakolyan idők, amikor azafgán agár vagy azóangol juhászkutya (a

bobtail) hihetetlenüldivatosnak számított. A101 kiskutya utánmindenki dalmatát akartvenni. Nem sokkalkésőbb azonban,amikor már ezek afajták nem voltak olyanfelkapottak, azállatmenhelyek televoltak velük. A

hisztériát kihasználvapersze a szaporítokmegtettek mindent,hogy a lehetőlegrövidebb idő alatt alehető legnagyobbmeny-nyiségűkiskutyával álljanak elő,és csak Isten tudja,mennyi kárt okoztakezáltal a fajtának. Fia

valaki kiegészítőtválaszt magának egydivatmagazinból, akkormár inkább egy táskát,egy pár kesztyűt vagyegy ruhát válasszon -bármit, csak ne kutyát.

A FALKANÖVEKEDÉSE:

FELKÉSZÜLÉS AZÚJ KUTYA

ÉRKEZÉSÉRE

Minél többetfoglalkozom

emberekkel éskutyákkal, annál

erősebb bennem az ameggyőződés, hogy

mindkét faj számára acsalád a

legfontosabb dolog. Ezpersze nem meglepő: akutyáknak legalábbolyan erős ösztönük a

falkába tartozás, mintnekünk a társas lét. Ezlehet az egyikmagyarázata annak,őseink miért alakítottakki éppen a kutyávalszövetséget, miértéppen a kutya lett azelső és legfontosabbháziasított állat. Errőlazért kell ezen a helyen

beszélnem, mert ezt atényt szem előtt kelltartania mindenkinek,aki úgy dönt, hogy mármeglévő kutyái melléfogad az otthonábamég egy ebet.Módszeremmel, ahogyemlítettem is, a gazdaátveheti az otthoni falkafölött a

falkavezérséget. Mégis,egy olyanháztartásban, ahol márél egy vagy több kutya,a kutyák között iskialakul egyfajtarangsor. A helyzetnagyon hasonló ahhoz,amikor a kutyák úgyvélik, vezércseretörtént. Később majd

részletesenfoglalkozom ezzel aproblémával, fontosnaktartottam azonban máritt megemlíteni, hogyerről a momentumrólsem szabadmegfeledkezni egy újkutya befogadásakor.

Más tényezőket sem

árt figyelembe venni.Alaposan át kellgondolni, ha valaki másfajta kutyát szeretnebefogadni, mint a mármeglévő. Egy akita ésegy német juhászelőbb-utóbb megtaláljáka közös hangot, deidőközben valószínűlegbőven lesz közöttük

kon fi i 1 \tus. Egykilenc hónaposnálfiatalabb kölyköt afalkába illeszteni nemjár túl sokbonyodalommal. Nemszabad azonbanelfelejtenünk, hogy akilenc hónapos kiskutyamegjelenése olyan,mintha egy emberi

családba egy hiperaktívkiskamasztpróbálnának befogadni.A közvélekedés szerintugyan egy kutyaévnagyjából hétemberévnek felel meg,de ez az első évre nemigaz: az egyéves kutyainkább egy tizenhatéves kamasz szintjén

mozog: hiszen egykilenc hónapos szukafizikailag képes arra,hogy kölyköket hozzona világra, és fel isnevelje őket. Érzelmilegazonban még nemérett rá. A gazdánaktehát figyelnie kell arra,hogy egy ilyen jövevénymilyen hatással lehet a

már meglévő falkaegyedeire.

Ha már vannakkutyái, hadd javasoljakkét dolgot a falkabővítése előtt. Előszöris azt, hogy alkalmazzaa módszeremet előszöra már meglévőkutyákon. Ez több

okból is kézenfekvő: arégi kutyáknakhatalmas a befolyásukaz újoncra. Ela ők mármegtanulták úgyélvezni az életet, hogyÖn a vezér, úgy az újkutya könnyebbenilleszkedik be a mármeglévő status quóba.

A másik javaslatomaz, hogy az új kutyát alehető legkorábbanössze kell ismertetnileendő falkatársaival.Legjobb, ha a többikutyát elviszi atenyésztőhöz vagy amenhelyre — ahonnanaz új kutyát elhoznikívánja. Ennek igen sok

előnye van: territoriálisszempontból semlegesterületről van szó,másrészt az új kutyaolyan emberek közöttvan, akik ismerik, ésprobléma eseténkezelni is tudják. Demindennél fontosabbazonban, hogy azonnallátszik, nincs-e túl nagy

súrlódás az új kutya ésa régiek között, ebbenaz esetben ugyanismegvan az esélye arra,hogy meggondoljamagát. Abban pedig,ahogy a menhelyisegítők a helyzethezállnak, ismét csakfelmérheti, mennyirekockázatos éppen

onnan elhozni egyállatot. Ha nem nagyonakarnak beleegyezniabba, hogy Ön akutyáit a menhelyterületén szeretnéösszeismertetni az újcsaládtaggal, ismétcsak rossz előjel, hapedig emiatt egyenesenlefújják a vásárlást,

nem is szabad továbbpróbálkozni azzal azintézménnyel.

AZ OTTHONFELKÉSZÍTÉSE

A kutyát nem

igazán érdekli,gazdája sátorbanlakik-e, vagypalotában. Neki azolyan dolgok afontosak, amelyek akényelemmel, abiztonsággal és azéletminőséggelkapcsolatosak,környezetének

szépsége egyáltalánnem. Bárcsak mi isoly kevésséragaszkodnánkanyagi javainkhoz,mint a kutya, amelyakkor boldog, hamegfelelő módonbánnak vele.

Mielőtt

módszerembevezetésébekezdenénk, aztjavaslom, tegyünknéhány fontoselőkészületetotthon. E javaslatoknémelyike magátólértetődő, másoknem annyira, demindegyik egyaránt

szükséges ahhoz,hogy új kutyánkatmár a kezdetektőlmegfelelőenkezelhessük.

Alvóhely

Döntsük el, hol akarunka kutyának alvóhelyet

kialakítani.

A kutya - vagykutyakölyök -számára igenfontos, hogymeglegyen a sajátvacka, ahová

visszahúzódhat.Akkorának kelllennie, hogy oldaltvagy elnyúlva eltudjon bennefeküdni úgy, hogyminden oldalonmarad még tíz-tizenöt centi hely.Nekem alegszimpatikusabb

megoldásnak akutyaketrec látszik,saját kutyáimviselkedéséből isazt látom, élvezik,hogy van egybiztonságos,elkerített, sajátterületük. A ketrecaj-

taját mindig nyitvahagyom, hogyszabadonmozoghassanak. Azautós utak alkalmávalis igen jól jönnek.

A kutyának nincsszüksége drágakosárra vagy kennelre:

egy nagy, oldalrafordított kartondoboz isbiztonságos helyképzetét kelti benne.Párna helyett egyelnyűtt pulcsit teszekbele: ez elég meleg éspuha, ráadásul azért isjobb a tiszta plédnél,mert a kutya a családszagát érzi rajta.

Tiltott területek

Döntsük el, melyek alakásnak azok aterületei, ahová akutya nem léphet be.Ezek közé tartozik

általában a fürdőszobaés a WC, esetleg adolgozószoba és azétkező. Érdemes előrevégiggondolni, és acsalád többi tagjával ismegbeszélni, melyeklesznek ezek, így akésőbbiekbenkönnyebb leszközösen megtanítani

rá a kutyát.

Kapuk: a fentieken túlajánlatos még egygyerekkaput felszerelnia konyha és azelőszoba közé. ígyugyanis a kutya nemkövethet bennünket

mindenhová, amikülönösen akiskutyákra jellemző,mégis rajta tudjuktartani a szemünket.

Fontos azonban ügyelniarra, hogy a rácsokközötti rések nelegyenek akkorák, hogya kutya feje átférjen

köztük.

K e r t : a kert fontosszerepet fog játszanimind a mi, mind akutyánk életébennemcsak az elsőharminc napban, deegész közös életünkfolyamán. A kerítést

úgy kell kialakítani,hogy a kutya ne tudjonmegszökni. Azesetleges kapuknál újracsak arra kell vigyázni,nehogy a fejebeszoruljon valahová.Ennek fontosságát nemgyőzöm eléggéhangsúlyozni: nekemsokszor a

leglehetetlenebbhelyekről kellettkiskutyáim fejétkiszabadítanom. Nebecsüljük alá ezt aképességüket: még alegszűkebbnek látszóhelyre is képesekbeszorulni!

Alapvetőfelszerelések

Lehet, hogy itt mostolyan dolgokat fogokfelsorolni, amelyekteljesen magátólértetődőek, mégis sokolyan gazdi van, aki

elfeledkezik róluk,amikor kutyát fogad azotthonába. A következődolgok szükségesekahhoz, hogy akárazonnal alkalmaznikezdhessük amódszeremet.

Etetőtányérok:

alapvető fontosságúak.Egy a víznek,amelyben a naphuszonnégy órájábanfriss víznek kell lennie,tehát legalább napontaháromszor cseréljük.És kell egy az ételnekis, de ahogy későbblátjuk, az sem árt, hatöbb is van belőle -

kutyánként akár négy -mert a módszerbevezetésénél időnkéntjól jöhetnek.

Nyakörv és póráz:több nap kell, hogy akutyával el lehessenmenni sétálni. De addigis jól jöhet ahhoz, hogy

a kutyánkkal otthon abehívást gyakoroljukvele.

J á t é k o k : itt ishangsúlyozom, hogy akutyának nincsszüksége költségesjátékokra. Különösen akiskutyáknak elég, ha

egy régi törülközőt vagypokrócdarabotbevizezve szoroscsomóba kötünk. Ezkiváló játék a még lágy,éretlen fogazatókiskutyáknak is.

K u t y a k e f e : aszőrápolás a kutyagondozásának

fontos része.Nemcsak azért,hogy az állatottisztán tartsuk, dearra is jó, hogyrendszeresenvégigvizsgáljuk,ellenőrizzük asúlyát, a bőrállapotát és azáltalános

közérzetet. Arra iskiváló eszköz,hogy szorosbarátságotalakítsunk ki. Azolyan hosszúszőrű kutyákat,amilyen a cockerspániel vagy abobtail, legalábbhat naponta át kell

fésülni, a szőrugyanisösszecsomósodhat,s ezeknek azegészségtelencsomóknak azeltávolításaigencsakfájdalmas. Az ilyenszőrgondozásához egy

ritkább, fésűszerűkefe kell. A simaszőrű kutyákesetén egy puhakefe is megteszi. Ahajlatokat alegkönnyebbgumikesztyűskézzel átdörgölni.

Elsősegélynyújtófelszerelés: vészesetére mindiglegyen otthonnéhány alapvetőgyógyszer, kötöző-és sebfertőtlenítőszerek, valamintfiilcsepp.

Jutalomfalat:az előttünk állómunkaelmaradhatatlanrésze ajutalomfalat.Gondoskodjunkróla, hogy még akutya érkezéseelőtt feltöltsük a

készleteket:legyenek otthonkészen vettjutalomfalatkák,húsdarabkák vagy- a személyeskedvencem -sajtfalatok.

Egy megbízható,helyi állatorvos:minden leendőgazdinak javaslom,hogy látogassameg a környékbeliállatorvosokat. Akutyát későbbúgyis regisztrálnikell, így ez

alkalommalegyben erre islehetőség nyílik.

LELKIELŐKÉSZÜLETEK

A legfontosabbelőkészületeketazonbanmindenkinek asaját fejében kellmegtennie. Havalaki nem értettemeg a módsze-

Magyarországon akutyákat azönkormányzaton vagy ahatósági állatorvosonkeresztül kellnyilvántartásba vetetni,főleg az éves kötelezőveszettség ellenivédőoltás miatt.

rem lényegét, legjobb,ha nem is próbálkozik

vele. Szükségesugyanis, hogy mindenhelyzetet a megfelelőkontextusban lássunk:a kutya szemszögét ésaz otthoni „falkában”elfoglalt helyétfigyelembe véve. Vanazonban néhány olyanpraktikus dolog is,amely jól jöhet a

következő napokban.

Ne adjunk esélyt akudarcnak

Az egyik legfontosabbtanács, amelyet már akezdet kezdeténtöbbször elmondok agazdiknak, ez: sose

adjanak esélyt akudarcoknak. Ezalattazt értem, hogy akövetkező napokbanúgyis lesz néhány előremegjósolhatatlanvisszaesés, amelyekvalószínűleg kutyánkegyéniségéből adódnakmajd. Mégis, jó néhányhibát el lehet kerülni

egyszerűen azzal, hogyaz ember gondosantervez, és példáulsosem fogy ki ajutalomfalatkákból.Minden elképzelhetőhelyzetre meg kellpróbálni felkészülni.

Mindenre hagyjunk

időt

Munkám soránközponti fontosságú az,hogy mindenhelyzetben meg tudjamőrizni a nyugalmamat.Létfontosságú, hogyamikor a kutyávalbánunk, mindenre

szánjunk több időt: atürelmetlenség ugyaniscsak gátolja a haladást.Fel kell készülni arra,hogy a következőhónap során kutyánkérdekeit előrébbhelyezzük, mintszoktuk. Azt semszabad elfelejteni, hogyolyan teremtményt

fogadunk be azotthonunkba, amelyneknyelve és igényeiegészen mások, mint amiénk. A legfontosabbazonban aztkihangsúlyozni: a kutyanem fogja megtanulni ami nyelvünket - nekünkkell megtanulnunk akutyáét! Éppen ezért a

család minden felnőtttagjának időt kellszakítania arra, hogymég a kezdet előttmegismerkedjen amódszeremalapelveivel.

Kutyanyelv

A jó gazda mindig előrekészül kutyájaproblémáira vagyelvárásaira. Nekünk ismeg kell tanulni előregondolkodni, hogyfelismerjük, melyekazok a dolgok, amiket akutya zavarónak vagyijesztőnek talál. A kutyapéldául nem

butáskodik, ami-

kor megijed aporszívó, mosó-vagy mosogatógépbekapcsolásakor.Meg szoktamkérdezni a gazdikat:ők hogy éreznékmagukat, ha nemértenék, ami

körülöttük zajlik?Minden bizonnyalelőször arrólpróbálnánakmeggyőződni,mennyire veszélyesa helyzet.

Készenlét, akarat,nyitottság

Módszeremmegtanulásaleginkább egy újnyelvelsajátításáhozhasonlít. Mindenki,aki tanult márnyelvet, tudja,milyen fárasztó és

időigényes tud lenni.Azt is tudják, hogytökéletes figyelmetés elszántságotigényel, és annak,aki rászánja magát,nyitottnak kell lennieaz új ötletekre. Azén módszeremmelsincs ez másképp:nem elég az akarat,

készen is kell állnierre a feladatra.Éppen ezért nemajánlom, hogyérzelmi problémákidején kezdjünkbele. Inkábbhalasszuk e„szívélyesköteléképítés”időpontját későbbre,

amikor már jobbanoda tudunk figyelni,és nem zavarnak azegyéb érzelmek.

Sasha és Barmié halálaután magamat isfigyelmeztetnem kellett

arra, hogy lelkileg iskészüljek fel amunkára. Haláluk és azotthoni falkán belülkitört háború miattugyanis napokigmagam alatt voltam.Egész idő alatt tudtam,hogy újfent akezdetektől kellbevezetnem a

módszerem alapelveit,és ismét meg kellszilárdítanom vezetőhelyemet a falkán belül.Mégis, egyszerűenképtelen voltam rá.Agyamban olyan kutyákképei kavarogtak,akiket szerettem, aztánelveszítettem. Egyfajtaálomszerű - vagy

inkább rémálomszerű -állapotban éltem, fájt azélet, dühös voltam éselveszett.

Addigra azonban máreléggé tapasztaltvoltam ahhoz, hogymeg se próbáljam amódszeremetalkalmazni addig, amíg

helyre nem jövök. Averekedés utáni néhánynapban egyszerűenkülönzártam a falkakülönböző csoportjait.Azt is tudom, hogy nemlátszottam igazivezetőnek. Az emberiérzések annyirafelülkerekedtek rajtam,hogy képtelen voltam

kutyamód gondolkodni:tudtam, hogypróbálkoznom semérdemes. Nem akartamegy eleve kudarcra ítéltdologba fogni. Senki nemenjen tovább akövetkezőkben leírtúton, hacsak nembiztos abban, hogyakarja a változást, és

lélekben felkészült arra,ami rá várhat.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ELSŐ 48 ÓRA

Új távlatok: akutya

beilleszkedése azúj helyen

Hosszú, gyakrannehezen járható, deremélhetőleg bőséges

eredményekkel teljes útáll előttünk, olyan út,amelyről néhány gazdamár a kezdet kezdetén,a kutyahazahozatalakorletéved. A módszeremelső szakaszát - amikora gazda távoliét utánvisszatér - ugyanisazonnal meg kell

kezdeni, amint a kutyamegszokta új helyét, ésbeilleszkedett. Éppenmegérkezett kutyákesetén, akár kölykökről,akár felnőttekről vagyéppen menhelyiállatokról van szó, vanegy olyan kezdetiakadály, amit le kellküzdeni. Életbevágóan

fontos, hogy az újkapcsolat jó alapokrólinduljon.

Azt hiszem,legtöbbünk világosanfel tudja idézni elsőiskolai napját vagy életeelső munkanapját.Mindkettő szörnyenstresz-szes, ijesztő, sőt

sokszor egyenesenfélelmetes helyzet. Azemberek olyanszabályok alapjánvégzik dolgukat, amitmég nem értünk. Ahely ráadásul tele vanismeretlen formákkal,hangokkal ésszagokkal. Képzeljük el,ha egy olyan új

helyzetbe kerülnénk, sráadásul még anyelvünket sem értik!Ilyen lehet a kutyahelyzete is, amikor azelső lépéseit teszi az újotthonában.

A kutyának akörnyezetváltozáshatalmas trauma. így a

legfontosabb dolog, amiilyenkor a gazdárahárul, az, hogy ezt atraumát, amennyire tőletelik, lecsökkentse.Fontos tehát, hogy azérkezés utáni néhánypercben hagyjuk akutyát, hadd nézzenkörül az új helyen.

Ilyenkor ajánlott,hogy az új otthonbaérkezés után vigyük kia kutyát, hogyelvégezhesse a dolgát.Ha a kérésünkrekönnyít magán,azonnal jutalmazzukmeg egy falattal, ésmeleg hangon dicsérjükis meg: „Jó kutya!”

vagy „Okos kutya!” Afejét, nyakát meg issimogathatjuk, vagybarátságosanmegveregethetjük. Alényeg az, hogy nemsokkal az új otthonbaérkezés után már érjevalami pozitív hatás. Ajó kezdet nagyonfontos.

A következőlépésbenhagyjuk, hogymegismerkedjenaz újkörnyezetével.Hagyjukbékén, hogyszabadonfelfedezhesse

azokat aterületeket,amelyeknincsenektiltva előle. Ezalatt az időalatt végighalmozzuk elpozitívjelzésekkel:mosolyogjunk

rá, beszéljünkhozzá biztató,kedveshangon, arraazonbanügyeljünk,hogy nevigyüktúlzásba agyengédséget,különösen

menhelyikutyáknál ne.E kutyáknakugyanis addigcsak rossztapasztalataivoltak azemberivilággal,éppen ezértsokkal

nehezebbelnyerni abizalmukat.Legyünkegyszerrekedvesek ésnyugodtak, detartsuk meg atiszteletteljestávolságot is.Elképzelhető,

hogy a kutyatúl idegesahhoz, hogybármilyenkapcsolatépítésbekezdjen: ez ahelyzet órákig,néha napokigis eltarthat.Ne siettessük,hadd haladjon

a sajáttempójában.

Amikor akutyabeszokásárólbeszélünk,mindennagyonegyszerűnek

látszik. Pedignem az! Hogyrámutassak,néha milyenkeménymunkáról vanszó, gyakranszoktamfelemlegetniMurphypéldáját.

Mindenkutyánakszüksége vanarra, hogyellenőrizze újotthonát; úgyismondhatnánk:körbeszaglásszonegy kicsit.Murphynek ez

a feladatkönnyebbenment, mintmáskutyatársainak,hiszen sokáiga rendőrségegyiknyomozókutyájavolt. Az volt amunkája,

hogy a kábító-ésrobbanószereket,valamint acsempészárukatkiszimatolja.

Akkor találkoztamvele, amikorgondozóját, Teresátmeglátogattam. Teresaa West Midland-iRendőrség egyik tagja,aki szeretett volnaközelebbrőlmegismerkedni amódszeremmel, ezértmeglátogattam az

otthonában. Murphy,ahogy megtudtam, egya kert végébenelhelyezett kennelbenélt. Amikormegkérdeztem, miértnem a házban lakik,Teresa elnevettemagát.

- Lerombolná a

házat! - mondta.

Murphy ugyanistúlságosan kíváncsivolt. Kiképzésénélfogva megszokta, hogymindenbe beleüsse azorrát, amit csakgyanúsnak talál. Olyanalkalmakkor, amikornéha beengedték egy-

egy lakásba, tökéletesfelfordulást okozott.Mindent felborogatott,távozása után úgynézett ki a szoba,mintha bombátrobbantottak volnabenne. Röviden szólva:nem tudott a lakásbanviselkedni.

Felajánlottam neki,hogy bemutatót tartoka módszeremből, ésbevezetem Murphyt alakásba. Murphyreodabenn azonnal rájötta bolondóra, és vadulugrálni kezdett.Pórázra kötöttük, aztánleültünk Teresávalbeszélgetni, mégpedig

úgy, hogy közben nemvettünk tudomást anyughatatlan ebről.Igaz, a pórázról semengedtük el, Teresavégig szorosan tartottaa végét. Nagyjából tízperc múlvavalamennyirelenyugodott, ekkorTeresa elengedte. A

kutya azonnal ismétugrálni kezdett.Szóltam Teresának, akiújra visszatette akutyára a póráztanélkül, hogymegszidta vagy kiabáltvolna vele:közömbösen, degyorsan cselekedett.Ezt összesen négyszer

kellett megismételnie.

Amikor Murphytötödször is elengedte,a kutya egyszerűenkörbeszimatolt alábunknál, mintha mégegyszer, utoljáraellenőrizni szerettevolna a terepet. Ezutánnem sokkal

leheveredett a földreTeresa mellé. Ez voltaz a végső, jelképesgesztus, amellyeljelezte: immár készenáll arra, hogymegtanulja, hogyan kellodabent élni.

Nem csoda, ha valaki,

akinek már van kutyája,nehezen szoktat beegy újat az otthonába.Módszerem ugyanbiztosítja, hogy acsalád emberi tagjaiálljanak a falka élén, defontos belátni, hogy akutyák egymás közöttis kialakítanak egyfajtarangsort. Ennek

felállítása a világ egyiklegtermészetesebbdolga, olyasvalami,amit nem lehetmegúszni.

A legtöbb esetben akutyák különösebbprobléma nélkülalakítanak ki új

rangsort. Van azonban,hogy a folyamat nemilyen békés, és akutyák közöttversengésnek, sőterőszaknak is tanúilehetünk. Éppen ezértszükséges újrahangsúlyoznom, hogy akutyák elsőtalálkozására

valamilyen semlegesterületen kerüljön sor.Ha pedig egynél többilyen találkozás ismegejthető, az mégjobb.

Ha bármilyen oknálfogva az otthoni falkaérkezése napjántalálkozik először az új

jövevénnyel, akkorennek kell a naplegfontosabbeseményének lennie.Válasszon egysemleges helyet, deügyeljen arra, hogy ezne olyan terep legyen,amely a falka többitagja számára márismerős. Régebben

ilyen alkalmakkorparkba vagy nagy, nyíltmezőkre vittem ki akutyákat, ahol voltlehetőségük arra, hogyfelmérjék egymást, alégkör mégsem voltfeszült. Ehhez egyolyan ismerősre vanszükségünk, aki vagyrégebbi kutyáinkat,

vagy az újat ahelyszínre hozza. Ez azismerkedés, még hacsak félóráig is tart,hosszú távon nagyonmegéri.

Ha egynél többkutyánk van, javaslom,hogy a régi kutyáknakegyenként mutassuk be

a jövevényt. Arra isfigyeljünk, hogy mindenegyes alkalommalegyenlőkkénttalálkozhassanak: ígyha az új kutyát pórázonvezetik, a régin islegyen póráz. Ela azegyiket játékkal vagyélelemmel jutalmazzuk,a másikkal is tegyük

ugyanazt. A találkozáslényege, hogy a kétkutya egy új, immárbővebb falkáváegyesüljön. A gazdánakeközben világosan jelétkell adnia annak, ki afalka vezetője. Az újkutya persze nem fogjaolyan jól érteni az Önjelzéseit, mint a régi.

Mégis, az üzenetnekvilágosnak kell lennie: akutyák kialakíthatnakugyan egy rangsortmaguk között, de avezér pozíciójáértegyikük sem küzdhetsem akkor, semkésőbb.

A két kutya

összeismertetésekor afő jelszó: „Csak semmipánik!” Ela a kutyákhörögnek vagymorognak egymásra,ne vegyen róluktudomást, amíg megnem nyugszanak. Akutyák végül képeseklesznek örülni atársaságnak. Ha

megadjuk a szükségesidőt és lehetőséget, alegvalószínűtlenebbpéldányok isösszebarátkoznakegymással. Azesemény folyamánvégig nagyon fontos,hogy a gazdakimutassa: ő a vezér.Nyugodtnak és

racionálisnak kellmaradnia.

Az is fontos, hogy agazda megtanulja,miként kell kezelni akutyák közöttierőszakot. Nagyonsokszor láttam, milyennagy feneket keríteneka gazdik annak a

helyzetnek, amikor kétkutya morogvakerülgeti egymást. Elaemberi nyelvre akarjuklefordítani ezt aviselkedést, akkoregyszerűen arról vanszó, hogy a két kutyarossz véleménnyel vanegymásról, semmitöbbet. Tény, hogy nem

kellemes látvány azilyen, mégis, nem okarra, hogyhisztérikusan kiabálnikezdjünk. Ha a kutyákközött tényleg megnő afeszültség, azonnal elkell távolítani azt,amelyik a feszültségetokozza. Éppen ezértfontos, hogy az új

kutyán is legyen ilyenalkalommal nyakörv:jobb a biztonság.

Ha a két kutya közöttkialakult valamilyenkapcsolat, közelebbrőlis megvizsgáljákegymást, sőt idővelolyan közel mennek

egymáshoz, hogyjátszani kezdenek. Ez aviláglegtermészetesebbdolga. A lényeg az,hogy Ön nyugodtmaradjon, és hagyja,hadd menjenek adolgok a maguktermészetesmenetében. Minél több

időt tölthet együtt az újfalka, annál jobb.Elérkezik azonban ahazautazás ideje,amikor az összeskutyát együtt kellhazavinni. Ha a régikutya nem akarbeszállni a járműbe, azúj kutyát kell betennielőször. Ha az utazás

során feszültség lép fel,vagy a kutyák ösz-szevesznek, ajövevényt másik ülésrekell átültetni. Amikorhazaérnek, a kutyákattovábbra is egyenlőmódon kell kezelni,maradjonmindegyikükön rajta apóráz. A kertben

egyszerre engedje előket, majd -természetesen aszemét végig rajtuktartva - hagyja, haddismerkedjenek megmég jobban egymással.

Megvan az esély arrais, hogy a kutyák nemkedvelik meg azonnal

egymást. Ebben azesetben is meg kellőrizni a hidegvérét ésrugalmasságát.Ajánlatos, hogy elevekészítse fel a lakásátarra, hogy a két kutyáteleinte külön tudjazárni. A kutyáklegtöbbször gyorsanmegszoknak minden új

helyet, tapasztalatomszerint negyvennyolcóra elég szokott lennierre. Az esetlegesvészhelyzetekelkerülése érdekébenazonban jobb, ha azember inkább kicsittúlzásba viszi azóvatosságot. Az elsőnapokban jól jöhet, ha

mind a régi, mind az újkutyának megvan az amenedéke, ahovávisszavonulhat.

Az is fontos, hogy azúj kutyánakmegengedjük: jelölje kia maga területét. Ezértha a lakás elég nagyhozzá, javaslom, hogy

hozzon létre a lakásonbelül egyfajta „kifutót”,amelyben a jövevénymegkezdheti újéletének első napjait.Adjunk meg neki elégidőt ahhoz, hogymegszokja az új helyet.Mindeközben a márismert semlegesterületen folytassa

kutyáiösszeszoktatását, éssoha ne engedje ki agyeplőt a kezéből!Minél több időt töltegyütt az új, nagyobbfalka, annál jobbanösszeszoknak az újfalkataggal.

Ha a kutyák kezdettől

fogva jól kijönnek,akkor már az elsőnaptól fogva alhatnakegymás közelében. Idaerre nem igazánhajlandók, zárja őketkülön, de ne keseredjenel: egy jó barátságkialakulásához idő kell.Ugyanez igaz a többiházi kedvencre is:

macskára, nyúlra stb.Ha jól kijönnekegymással, hagyja,hadd legyenek együtt,ha súrlódások vannak,különítse el őket.Mindig legyen óvatos.

A MÓDSZER

KAPUJA: AZÚJRAEGYESÜLÉS

A módszerem négyfontos eleme közül alegelső, amellyel megkell ismerkednie, azújraegyesülésszertartása, amikor a

falka elválás után újratalálkozik a vezetőjével.Nem lehet túlbecsülni afontosságát:lényegében ez amódszerem sarokköve,a kutya és a gazdaközötti kommunikációkulcsa. Mégis, ez az azelső akadály, amelybensok gazda rögtön az

elején elbukik.Fontosságát az ismutatja, hogy amióta amódszeremetkifejlesztettem, ezzelkapcsolatban kaptam alegtöbb kérdést. Ezugyanis az a része akutyatartásnak, ahol azembernek le kellgyőznie emberi

ösztöneit, ésemlékeztetnie magát,hogy egy másik fajegyedeivel van dolga.Éppen ezért igenlényeges, hogy ennél apontnál ne kapkodjon,hanem megértse, mi isa jelentősége. Ennek arésznek az a célja,hogy részletesen

megmutassam, mit iskell tennie Önnek és akutyájának.

Már írtam, milyenfontos, hogymegfelelően

felkészüljön lélekben,és megtanuljon más

módon gondolkodni akutyáról. Ebben a

fázisban úgy kelltekintenie magát, mintannak a falkának atagját, amelyért kutyájafelelősnek érzi magát.A kutya megszokta,hogy olyantársadalomban éljen,amelyben a vezetőiposzt állandóan kérdéstárgya. Amikor tehát a

falka elválik, majdújraegyesül, a kutyánakigazából egy dologfontos: ki most afőnök? így tehát ez azelső olyan lehetőség is,amikor a gazdamagához ragadhatja agyeplőt.

A gazdák gyakran

nem értik egészpontosan, mit is jelentaz elválás. Vannaknyilvánvaló esetek:amikor a kutya otthonmarad, a család pedigelmegy otthonróliskolába, dolgozni, vagynéhány órára elugrik aszupermarketbe. De mivan, ha valaki kimegy a

nappaliból a konyhábavagy a fürdőbe?

Az énmegfogalmazásomszerint elválásnak azszámít, amikor a családegyik tagja magárahagyja a kutyát úgy,hogy kettejük közévalamilyen fizikai

akadály kerül,mégpedig olyan,amelyen keresztüllehetetlenné válik aközvetlenkommunikáció. Nemelválás tehát, amikorvalaki úgy megy egyikhelyiségből a másikba,hogy közben nyitvahagyja az ajtót,

ugyanis, ha akarja, akutya elérheti az illetőt,egyszerűen követniekell. Ha azonbanbecsukja maga után azajtót, már nem tudjakövetni. Elválás tehátakkor következik be,amikor a család egyiktagja magára hagyja akutyát, és becsukja

maga után az ajtót.Amikor ez az ajtó újrakinyílik, és az előbbeltávozott visszatér,akkor kell a módszeremelső fázisát alkalmazni.

Ennek célja az, hogyolyan otthoni környezetalakuljon ki, amelybe a

kutya úgy illeszkedikbe, mint bármelyikmásik családtag. Akutyát tehát arra kellszoktatni, hogy semmiszokatlant ne lássonabban, amikor acsaládtagok jönnek-mennek a lakásban. Elkell fogadnia azt atényt, hogy a

többieknek nincsszükségük az őfelügyeletére, sőt agazdájának időnkéntmásra is figyelnie kell.Ez nem azt jelenti,hogy elhanyagolnánk,vagy ne figyelnénk rá,éppen ellenkezőleg. Elaakkor foglalkozik akutyájával, amikor erre

igazán ráér, az afoglalkozás minőségilegsokkal többet nyújtmajd. Ilyenkor annyiramegszeretgetheti,amennyire akarja: alényeg az, hogy öndöntse el, mikor vanennek az ideje.

Mindezek miatt

nyilvánvaló, hogy agyakorlást a lehetőleghétköznapibbhelyzetekben kellmegejteni. A legjobb,ha a gyakorlás ahétköznapi élet kereteinbelül zajlik:természetesen, amikora kutyának több időrevan szüksége, meg kell

adni neki. Ezt azértmondom, hogy a lehetőlegnyugodtabbanvágjon bele acsaládjával.

Első lépés: az elsőelválás

Minden a lehelőlegtermészetesebbmódon menjen, hiszenaz a cél, hogy a kutyátbeleszoktassuk acsalád életénekhétköznapjaiba. Nemigazán szeretem amegrendezetthelyzeteket: minél

természetesebbek ezekaz első elválások, annáljobb lesz mindenkinek.

Már a nap elsőnéhány órájábanelkerülhetetlenül be fogkövetkeznielváláshelyzet: acsaládból valakibiztosan elmegy a

fürdőbe, vagy kilép akertbe. Persze értem,amikor a gazdikizgulnak a módszerbevezetése előtt,különösen, ha még ráis készültek. Ebben azesetben azttanácsolnám, az elsőelválásra csak azutánkerüljön sor, amikor a

kutya már körbejárta újotthonát, ésleheveredett. Amikor ezmegtörtént,elhagyhatjuk a szobát,de csukjuk be magunkután az ajtót. Mindezttegyük minéltermészetesebben. Nejelentsük be, hogy csakkiugrunk egy pillanatra,

hiszen ennektermészetesnek kelllennie. Ugyanígy,amikor visszatérünk aszobába, teljescsöndben tegyük.Jusson eszünkbe: ezzela gyakorlattal aztakarjuk tanítani akutyának, hogy a falkavezetőjeként akkor és

azt teszünk, amikor ésamit akarunk.

Második lépés: arepertoár

Amikor a kutya látja,hogy visszatért a

szobába, két dologtörténhet. Az egyik az,hogy nem vesz rólatudomást. A másikazonban sokkalvalószínűbb: a kutyaodamegy, ésvalamilyen módonmegpróbálja felvenni akapcsolatot, hogymegtudja, hol a helye.

Nagyon fontos, hogyilyenkor semmilyenmódon ne vegyentudomást róla!

A következő percekpróbára teszik azt,mennyire erős azelhatározása éskutyájáé. Ahogy mármondtam is, e

módszert ahagyományos,erőszakos képzésitechnikákra válaszuldolgoztam ki. Ezen aponton tehát akárerővel is tudathatjakutyájával, ki is a főnök,de véleményem szerintemberi eszünket éstalálékonyságunkat

felhasználvamindannyian képesekvagyunk túljárni egykutya eszén. Nem kellerőszakotalkalmaznunk ahhoz,hogy együttműködésrebírjuk. A kutya olyan,mint az ember: attól,hogy mindenáronráerőltetjük saját

véleményünket, az övémég nem változik meg.

A kutyák is igentalálékonyak tudnaklenni egy ilyenhelyzetben, hamindenképpen győzniszeretnének.Körberohangálnak,felugrálnak ránk vagy a

bútorokra, ugatnak,nyüszítenek, kedvencjátékszerüket a szobaközepére ráncigálják.Bármit tesz is, nevegyen róla tudomást.Ha felveszi aszemkontaktust vagyegyszerűen rákiált:„Csönd legyen!”, azszámára olyan, mintha

megadta volna magát,és elismerné a vezetőszerepét: biztosítottaafelől, hogy ő a vezér.

Egy idő múlvaazonban a kutyarepertoárja kimerül,lendülete elvész, végüleloldalog vagy lefekszika padlóra, amellyel

mintegy bevallja:veszített. Azt viszont,hogy ez mennyi időmúlva következik be,lehetetlen megjósolni,így jócskán próbárateszi a gazda türelmét.A kutyák igencsakkitartó teremtmények.Láttam olyat, amelynéhány percen belül

„megadta” magát, deolyat is - egy igennehéz esetet -, amelyikhárom és fél óránkeresztül bírta. Az átlagnagyjából tíz perc. Jóhír azonban, hogy csakaz első alkalom ilyennehéz: miután azalapelvet lefektette, akésőbbiekben egyre

köny-nyebb lesz avezérség ilyenelismertetése. Az elsőalkalom az, amelyigazán próbára teszi agazdát.

Mégis, olyan akadályez, amellyel a gazdik alegkülönfélébb okokból

képtelenekmegbirkózni. Alegáltalánosabb hibaaz, hogy túl korángondolják: a kutyakifogyott az ötletekből.A kutyák ugyanisgyakran szünetettartanak az első tízperc után, csak hogypár perccel később újra

kezdjék elölről azegészet. Ezt a szünetetsok gazdi a bemutatóvégének gondolja.

A helyzet kulcsát akutya testbeszédénekmegfigyelése adhatja.Ha lefekszik azoldalára, minthaaludna, akkor biztosan

befejezte apróbálkozást. De haúgy fekszik a hasán,hogy hátsó lábaivalbármikor el tudja löknimagát a földtől, mintahogy például a szfinxis fekszik, mindehhezpedig még a fülét ishegyezi, az üzenetnyilvánvaló: még nem

fejezte be a műsort,bármelyik pillanatbanújrakezdheti azegészet.

Sok gazdinak nemsikerül elsőre afeladatot megoldania,mégsem szabadkudarcként tekintenieaz esetre. Mindössze

arról van ugyanis szó,hogy legközelebbjobban oda kell figyelni.Ha bedől a kutyájaműsorának, nehibáztassa magát.Tekintse úgy, hogyleckét kapott akutyanyelvből, éslegközelebb kezdjeelölről az újraegye-

sülési gyakorlatot. Ezalkalommal egyébkénta kutya gyorsabbanmegérti majd, mit akarközölni vele.

Harmadik lépés: azötperces szabály

Ezután öt percet kellvárnunk. Nem, nemarról van szó, hogy azóragyárak stopperóra-eladását szeretnémfellendíteni azáltal,hogy mindenkutyatulajdonost az órarabszolgájává teszek.Az öt perc csak az

ajánlott minimum,egyébként pedig olyanhosszú lehet, ahogymindenkinek tetszik.Ráadásul ahogy amódszer egyre jobbanbevésődik a kutyaagyába, úgy rövidülhetle ez az öt perc.

Az öt percre az első

néhány alkalommalazért van szükség,hogy a kutyamegemészthesse aztaz igen kemény leckét,amelyet az előbbkapott. Ha a kutya az ötperc során végignyugodt marad, ez aztjelenti, azonnal sikerültmegértetnie vele a

helyzetet, ésbekövetkezett az elsőfontos áttörés: a kutyamegértette, hogyalapvető változás állt bea rangsorban. Fontostehát, hogy addig üssea vasat, amíg meleg,és azonnal rátérjen azalapvető irányításkövetkező leckéjére: a

behívásra.

A BEHÍVÁS

Legalább öt perccelazután, hogy a kutyafelhagyott a

figyelemfelkeltőmanőverekkel - ésügyeljen arra, hogyebben az öt percben nehagyja el a helyiséget! -hívja be magához akutyát. Ne adjon esélyta kudarcnak: eleinteamikor a kutyávalfoglalkozik, mindigtartson magánál

jutalomfalat.

Ha szükséges,guggoljon vagytérdeljen le.Mindenképpen vegyefel a kutyával aszemkontaktust, aztánmondja ki a nevét.Elképzelhető, hogy őmég nem tudja a nevét,

de ha elég gyakranismételjük, könnyenösszekapcsoljamagában a két dolgot.A behívás barátságoshangvételű legyen, neutasítsa: hiszen nemegy őrmester szól azújonchoz, hanem azegyik barát a másikhoz.Ha először nem akar

engedelmeskedni,nyújtsa ki felé azt akezét, amelyikben ajutalomfalatot tartja,hogy a kutya jól lássa.

Igen fontos, hogymár az első pillanattólfogva világos legyen: azélelemosztás a midöntéseink alapján

történik. Ha a kutyamegszimatolja vagymeglátja az ételt,azonnal ott terem.Jusson azonbaneszébe: a kutya mindigeszik, ahányszor errelehetősége van, ezértne foglalkozzon vele,ha megjelenik. Hamindenáron meg

szeretné

kaparintani az ételt,azonnal tüntesse elszem elől, sőt haszükséges, távozzon ela helyszínről, amíg újrameg nem nyugszik.

A kutyáknak meg kelltanulniuk, hogy az ételnem automatikusan

kerül a tányérjukra.Nemhiába hívjákjutalomfalatnak: ki kellérdemelniük. Arra isnagyon kell ügyelni,hogy nyugodtan vegyeát a falatot. Ha hívásraodajön, adjuk neki odaa falatkát, kedvesen, decsöndesen dicsérjükmeg, és simogassuk

vagy borzoljuk meg anya-kán-vállán a szőrt.Azért fontos, hogy ezena helyen érjünk hozzá,mert ez az egyiklegsebezhetőbb pontja,amelyet a vadon élőállatok között a vezértermészetesenugyanígy felismer.

Ha a kutya odajön, defelugrik, vagy önnekszalad, álljon fel, éssétáljon odébb. Akkor istegyen így, ha a kutyafelélénkül, ugrándoznikezd, vagy a hátárafordul, hogycsiklandozzuk meg ahasát. Sok gazda nemtud ellenállni a

hívásának, pedig fontoslenne, hogykedvencünk már koránmegtanulja:cselekedeteinekmegvannak a magakövetkezményei. El kellfogadnia: ön a vezér,és a vezér privilégiumaiközé tartozik eldönteni,hogyan, mikor és hol

akar kedveskedni amásiknak. Ela a kutyaegyáltalán nem vesztudomást a behívásról,akkor is sétáljon odébb.Ilyen esetekbenlegalább egy órárahagyja egyedül, aztánkezdje elölről apróbálkozást.

Ez a viselkedés talánszívtelennek látszik, demég mindig jobb ittsarkon fordulni, és azelső rossz kanyar utánújrakezdeni az utazást,mint később, amikormár súlyosabbproblémákmutatkoznak. Haszeretné megölelgetni a

kutyát, álljon fel,menjen a szoba túlsófelébe, és hívja be akutyát. Elaengedelmeskedik,kedvére megsze-retgetheti.

A cél az, hogy az elsőkülönlét után a kutyanyugodtan vegye

tudomásul, havisszajött, menjen oda,ha hívja, és felugrálásnélkül vegye át ajutalomfalatot.Természetesen az ilyenritkán sikerül elsőre.

Honnan lehet tudni,hogy a kutya

elfogadtafalkavezérnek?

A kutyák jelzéseitermészetüktőlfüggően

változhatnak.Néhányról igenkönnyű leolvasni, hanyugodt: lefekszik,játszani kezd,esetleg rágcsálvagy tisztogatjamagát. Vannakazonban finomabbjelek is.

A szem a lélektükre:Legegyszerűbben aszeméből lehetmegtudni,megnyugodott-e.Ha tágra nyíltszemekkel bámulönre, akkor mégmindig zaklatott,nem tudta

feldolgozni, amitörtént. Hanyugodtan elbámul,akkor mármegnyugodott,ezért magáhozhívhatja.

A légzés: A kutyaidegállapotát jólmutatja, milyen

sűrűn veszi alevegőt. Hahangosan, gyorsanliheg, még nemnyugodott meg,várjon, amíglelassul a légzés.Amikormegnyugszik,általában hosszan,elégedetten sóhajt.

Ez persze

egy embernekmegtévesztő jelzés,hiszen a sóhajszámunkrafrusztrációt, unalmat,ingerültséget egyarántjelenthet. A kutyákesetében egy ilyenhelyzetben csak egy

dolgot jelenthet: astressz feloldódását.Mintha teher gördültvolna le a válláról, ésmegkönnyebbültenfellélegezne.

A megkönnyebbülésnéhány esetben mégerőteljesebben ismegnyilvánulhat.

Láttam olyat is, hogya kutya ürítésiszokásai teljesenmegváltoztak: sokkaltöbb lett a vizeletük ésa székletük. A vizeletesetében érthető, mia változás oka: amígő volt a vezér,gazdálkodnia kellett avizelettel, hogy

territóriumánakhatárait pontosankijelölhesse. Halevesszük a válláról avezérség súlyát,képes lesz nyugodtanvizelni. Amikor ezzel ajelenséggel előszörtalálkoztam,ugyancsakmeglepődtem. Arra is

ráébresztett, mennyifeszültségraktározódhatott akutyában, mertkényszerűen viseltefalkája vezetéséneksúlyát.

Nyújtózkodás: Sokkutya úgy kezd el

ilyenkor nyújtózkodni,ahogy az ember egyreggeli ébredés után.Kinyújtóztatjákhátukat, majd alábukat is kinyújtjákmaguk előtt, mint azalsó képen. Ez jó jel:azt mutatja, hogymegnyugodott.

Ajkak nyalogatása:Sok kutya, amikormegpróbálja felmérnia helyzetet, meg-megnyalja az ajkát. Ezinkább pozitív, mintnegatív jelzés. Miakkor nyalogatjuk azajkunkat, ha

nyugtalanok vagyunkvagy elgondolkodtunk -a kutya esetében isannak a jele, hogyerősen gondolkodik.Minden bizonnyal azonmereng, mitörténhetett. Fontos,hogy hagyjuk: magátóljusson döntésre. Ezelőbb-utóbb úgyis

megtörténik.

Amint láttuk, igen sokjele van annak, ha akutya megnyugodott.Ha azonban mégmindig nem biztosabban, kutyája ténylegvégleg abbahagyta apróbálkozásokat, egyegyszerű teszttel

megbizonyosodhat róla:váltson testhelyzetet.Ha a kutyamegnyugodott, nem fogreagálni. Ha azonbanmegmozdul, még időre- és türelemre - vanszükség.

GYAKORIKÉRDÉSEK

Mi a baj azzal, ha akutyánk a vezér?

Erre a kérdésre

legegyszerűbben egymásik kérdéssel tudnékválaszolni: átadnánk-ea háztartás felelősségétegy egyévesgyermeknek? Gyakranszoktam mondani, hogyaz ember mellett akutya sosem nő föl.Ezalatt azt értem,sosem tanulják meg,

hogyangondoskodjanakmagukról. Gyakorlatilagolyanok, mint azegyévesek, mégisnagyon sok gazdielvárja éretlen kutyáitól,hogy betöltsék a családvezetőjének szerepét.

Az ilyen helyzet sok

szempontból igenszerencsétlen. Mivel akutya képtelenmegértenitársadalmunkat ésnyelvünket, szörnyennehéz feladatot bízunkrá. Olyan világban ésannyi veszély közöttkellene megtalálnia ahelyes utat, amelyekkel

képtelen megbirkózni.Ennek eredményekéntcsaknem mindentkudarcként él meg. Ittkezdődik az ördögi kör:mivel képtelen jólvezetni a falkát, egyreidegesebb lesz, ésebből nagyon sokmagatartási problémaeredhet.

Az emberek olyat isszoktak mondogatni,hogy kutyájuk születettvezető, és ha„lefokozzák”, azzalfrusztrálják vagyboldogtalanná teszik.Természetesennémelyik eb sokkalinkább vezetőnek való,mint a másik, ha ezek

olyan családbatartoznak, ahol többkutya is van, azokközött biztosanmaguknak követelik azelsőbbséget. De mégezek a kutyák is olyankörnyezetben alegboldogabbak,amelyiket megértenek,szabadon

futkározhatnak nyíltterületeken, és megvanaz a védett környezetis, amelyben alhatnakvagy játszhatnak.

Mi van akkor, ha akutyánk azértviselkedik rosszul,mert nem

foglalkozunk vele?

Vannak olyanhiperaktív vagyagresszív kutyák,amelyek szörnyűállapotba képesekhajszolni magukat, habizonyos helyzetekbenaz előbb felvázoltmódon nem vesznek

tudomást róluk. Ezazért van, merttúlságosan ishozzászoktak ahhoz,hogy a figyelemközéppontjábanlegyenek. Amikor ez ahelyzet megváltozik,természetüktől függőenvagy menekülnek, vagymegtorpannak, vagy - a

legrosszabb esetben -támadnak.Elképzelhető, hogyhangosan ugatnak,felugrálnak ránk, talánmég harapnak is.Amikor ilyen kutyáknálszeretnénk bevezetni amódszeremet,szükséges, hogymindent előre alaposan

megtervezzünk, éslegyünk kitartóak: azeredmény ugyanazlesz, mint a többi kutyaesetében.

Ha a mi kutyánk isilyen dominánstermészetű, jól jöhetesetleg, ha a módszerbevezetése előtt

nyakörvet teszünk rá.Kerítsünk el egy helyeta lakásban is vagy azudvaron, ahovászükség eseténbiztonságosan el tudjukzárni. Ebben azesetben akiképzőterület alaposmegtervezésének is akezdet előtti lépések

egyikének kell lennie.Azt javaslom, legyenegy helyiség, aholgyakorolunk, és egymásik, ahová el tudjukzárni. Ha úgy látjuk,még az is elképzelhető,hogy a kutyaidegességébenszétrámolja ahelyiséget, előzetesen

vigyünk ki onnanmindent, hogy ezzel seadjunk esélyt akudarcnak.

Amikor elválás utánelőször találkozunk, ésa kutya elfogadhatatlanmódon viselkedik,fogjuk meg anyakörvénél, és vigyük

abba a helyiségbe,ahová el akarjuk zárni.Mivel ez a pillanat elemifontosságú ahhoz,hogy magunkhozragadhassuk avezérséget, ki kellmutatnunk, ki az úr aháznál. Ne kiabáljunk,ne dühösködjünk, és nevegyünk semmilyen

módon tudomást róla.A pulzusunk maradjonnormális éshatározottancselekedjünk.

Amikor kitesszük akertbe, vagy elzárjukegy másik szobába,csukjuk be magunkmögött az ajtót. A kutya

idővel le fog nyugodni,és elcsendesedik. Tízperccel azután, hogyelcsendesedett, nyissukki az ajtót, és engedjükvissza abba a szobába,ahol gyakorolunk. Haismét elfogadhatatlanulviselkedik, azonnalkülönítsük ismét el,csukjuk be az ajtót, és

várjuk meg, amíg újralecsöndesedik. Ezalkalommal továbbvárjunk, legalábbharminc percet. Ha akutya még ezután isnyugodt, engedjükvissza. Ha a tombolásújra kezdődik,ismételjük meg azelzárást. A kutya

minden egyes ilyenalkalommal egy-egylépést tesz a helyesirányba. Idővel azugatás vagy az ugráláslecsillapodik, és egyrehosszabbak lesznekazok a nyugodt,csöndes percek, amikorazt várja majd, hogykiengedjék.

A legrosszabbesetben az ismegtörténhet, hogyharap a kutya. Ezekesetén azt javaslom, necsak nyakörvet, deszájkosarat is tegyünkfel, és úgy vezessük áta másik szobába

elzáráskor, hogybiztonságoskartávolságban tartjukmagunktól. Ha a kutyaannyira felzaklatbennünket, hogy ígysem lehet kivezetni, aztszoktam tanácsolni,hogy a gazda távozzonel a szobából. Ilyenkorvárjunk tíz percet, és

csak akkor térjünkvissza a szobába,miután a kutyamegnyugodott. Hatovábbra is rosszulviselkedik, isméttávozzunk, és majdcsak harminc perccelaz elcsöndesedés utántérjünk vissza. Ahogyaz első esetben, úgy itt

is áddig kell ismételni afolyamatot, amíg benem látja a vereséget,és meg nem nyugszik.

Tudom, nagyonnehéz tud lenni.Dolgoztam együtt olyangazdikkal is, akiknekhétszer-nyolcszor ismeg kellett ismételniük

a procedúrát, éppenezért nem tudomeléggé hangsúlyozni,milyen fontos a kitartás.E gyakorlat végéreugyanis a kutya rájött,hogy megváltozott ahelye az otthonifalkában, ráadásul aztis megtanulta, hogy arossz magatartásnak

következményeivannak. Mint mondtam,a gazda munkájagyakorlatilag egyvértelen forradalom. Haezt az akadályt sikerrelvette, megtette alegfontosabb elsőlépést, és - szinte lopva- eltávolította abarikádokat.

Mi a helyzet azegyébként isideges menhelyikutyákkal?

Sajnos sok emberelfelejti, hogy a kutyákis élő, légző és - ami alegfontosabb - érzőteremtmények.

Hozzánk hasonlóan őkis képességeikhezmérten fejlődnek, ezértfel kell készítenünkőket is, hogybeilleszkedjenek azéletünkbe. Ez nemugyanolyan, mintamikorbeprogramozunk egyvideólejátszót: inkább

megpróbáljuk rávenniőket, hogyváltoztassanak agondolkodásmódjukon.Ebből következőenahhoz, hogy megértsékés elfogadják azokat azerőteljes jelzéseket,amelyeket közvetítünkszámukra, némelyesetben hosszabb időre

is szükség lehet.Menhelyi kutyák eseténakár lényegesenhosszabb időre is.

Számomra nincsenek„problémás kutyák”,csupán olyan kutyák,amelyeknek problémáikvannak. A menhelyikutyák azért kerülnek a

menhelyre, mert azemberek - valamilyenmódon - rosszul bántakvelük. Legtöbbszörpersze csak elhagytákőket. Súlyosabbesetekben - és sajnosebből sokkal több van,mint gondolnánk - csakszörnyű tapasztalataikvannak az emberekkel

való együttélésről. Egykutyát akár évekig isbántalmazhattakazelőtt, hogy amenhelyre került, és azévek alatt okozott kártnem lehet egy nap alattmeg nem történttétenni. Éppen ezért az alegjobb, ha úgygondolunk ezekre a

kutyákra, minthafogyatékosok - sokszorigen súlyosanfogyatékosok -lennének. Fontosugyanis tudni, hogy akutya mindentugyanúgy megtanulmajd, mint a többi, mégha kicsit lassabban is.Éppen ezért az ilyen

állathoz több szeretet,türelem és megértésszükségeltetik.

Kisgyerekekhogyan vehetnekrészt ebben afolyamatban?

A kisgyerekek nemképesek azonnalmegérteni amódszerem alapelveit.Idővel azonban, ahogya család többi tagjaalkalmazza, és agyerekek látják, mitörténik, úgyis utánoznifogják, amit a szüleik,testvéreik csinálnak, ez

azonban csakfokozatosan történikmeg.

Mindezek ellenére azis igaz, hogy a családeme legifjabb tagjaiképesek a legnagyobbbefolyással lenni akutya gondolkodására.A gyerekek ugyanis

soha nincsenekegyedül a házban, és anagyobbújraegyesülések isáltalában akkortörténnek, amikor agazdi a gyerekkelegyütt érkezik hazaakár a boltból, akár azóvodából. Ez pedigolyan lehetőség, amely-

lyelmegkétszerezhetjük amódszerhatékonyságát. Amikorbelépünk a házba,irányítsuk úgy agyermeket, hogy nevegye észre a kutyát,így ő sem fogjamegadni neki a vágyottfigyelmet. Ha a kicsi

például a babakocsibanül, de éppen leköti egyjáték, ital vagy étel,nem fog odafigyelni akutya figyelemfelkeltőelőadására.

Ela pedig letelt afentebb említett ötperc, a gyermeket is belehet vonni a

behívásba, esetleg őadhatja oda neki ajutalomfalatot, ezáltal akutya felé igen fontosüzenetet továbbítunk,hol is a gyerek helye acsaládi falkában.Természetesen eztnem lehet majd mindenalkalommal lejátszani,de nem árt, ha időnként

ezt is tudatosítjuk akutyában.

Mikor kelllegközelebbelválnunk akutyánktól?

Az elválás a társas élet

egyik alapvetőeseménye. Az elsőnapon azonbanáltalában arra kérem agazdikat, ne töltsenektúl sok időt a kutyátólelválasztva. Az elsősikeres behívás utánpéldául az egyiittlétsorán többször isbehívhatjuk. A behívást

akár egy jó játékkal ismegerősíthetjük, hiszentermészetes és érthetőaz a kívánságunk, hogyszorosabbra kössük akapcsolatunkat akutyával. Mégis, akérésem, hogy ebben akezdeti stádiumbancsak mértékkelszeretgessük. Nagyon

könnyű ugyanis annyiratúlzásba vinni aszeretgetést, hogy akésőbbiekben olyanmagatartásiproblémákat okozzunk,amilyen a hiperaktivitásvagy a kéregetés.

Az sem szükséges,hogy minden egyes

elválás után töltsünkvalamennyi időt akutyával. Azzal, hogyszándékosan nemveszünk tudomást róla,csak éljük a hétköznapiéletünket, továbberősíti azt az üzenetet,amely szerint midöntjük el azt is, mikorés hová mehet. Ha

ráadásul be sem hívjukutána, az egyértelműjele, hogy mi döntünk afalkán belüli szociáliskapcsolatokról is.

Az is valószínű, hogyeközben más családtagis hazaérkezik, őmegerősítheti akutyában mindazt, amit

tanítunk neki.

Éppen ezért nagyonfontos, hogyelőkészüljünk ahelyzetre. Most, hogymár megvan a magavacka a családon belül,mindenkinek, aki csaka közelébe jut ennek avacoknak, azonnal

jeleznie kell, hogy ő afalka egy régebbi tagja.Ügy kell kezdeni, ahogyfolytatni akarjuk.Tudom, ez nagyonnehéz, különösenamikor az egyikcsaládtag éppen azértjön, hogy elsőalkalommal találkozzona kutyával. Bármilyen

nehéz is figyelmenkívül hagyni az újonnanérkezett, ugrándozó,szőrösszeretetgombócot,mégis várjuk meg,amíg lenyugszik. Atöbbi családtaghozhasonlóan ők is csakaz öt perc letelte utánüdvözöljék a kutyát:

akkor már nyugodtanmegdicsérhetik ésmegszeretgethetik.

Mikor érkezik el aza pillanat, amikorazújraegyesüléskorazonnal tudomást

vehetünk akutyánkról?

A válasz erre az igengyakran feltett kérdésreegyszerű: soha. Amódszerem nem egykiképzési vázlat,amelyet a sikeres hatáselérése után

elfelejthetünk, haneméletstílus. Haújraegyesüléskorazonnal a kutya feléfordítjuk afigyelmünket, rövid időnbelül ismét vezérségrefog törni. Ez pedig nemtörténhet meg.

A legtöbb gazdi,

amikor először halljaezt a választ,elszomorodik, sőt el isbátortalanodik.Hamarosan azonbanhárom pozitív változástis észlelnek magukon.Az első, hogy azújraegyesülésművelete, amelyeteleinte gyakorolni

kellett, másodiktermészetükké vált. Amásik - fontosabb -,hogy a kutya változatospróbálkozásai afigyelemmegragadására lassansemmibe tűnnek.Ennek következtébenpedig lerövidül az azidő, amit az érkezés és

a behívás között várnikell. Az öt percfokozatosanmásodpercekké olvad.

Értem én, miért olyannehéz a gazdiknakbelekezdeni. Deígérem, nemsokáraúgy érkezhetünk hazaaz egész napi munka

után, hogy miutánelsétáltunk a kutyamellett az előszobatúlsó végébe, ésletettük a kabátunkat, akutya már befejezte azilyenkor szokásosrituáléját, és nyugodtanvárakozik majd. Ésmivel a rutin márműködik, azonnal

magunkhoz hívhatjukés kedvünkresimogathatjuk ésszeretgethetjük.

HÚZZUK KIMAGUNKAT A

VEZETÉSMŰVÉSZETÉNEKELSAJÁTÍTÁSA

„A jó vezetőnektudnia kell, azt istudnia kell, hogytud, és végülképesnek kell lenniearra, hogykimutassamásoknak, hogytud.”

(Clarence B. Randall)

A módszerem alapjaaz, hogy minden gazdabír azokkal a vezetőitulajdonságokkal,amelyekre a családi„falkának” szükségevan. Szembesülnömkellett azonban azzal,

hogy ez olyan terület,amellyel sokan nemtudnak mit kezelni.Sokan nem képesekmagukra vállalni azt,hogy ők a családhatalommal bíróvezetői. Ennek igen sokoka lehet: sok emberegyszerűen szégyellős,és nincs elég

önbizalma, másokannyira kedvesek, hogynem szeretik átvenni avezető szerepet, vagynem szeretnek ilyenerőteljes módonmegnyilvánulni. Mégisazt hiszem, egy kistudás minden esetbennagyon hasznos tudlenni.

Ha egy gazda képesa következőkbenfelsorolt öt tulajdonságkimutatására,csöndesen, dehatásosan átveheti azotthoni falkairányítását.

Húzzuk kimagunkat

Az az igazi vezető, akiezt képes kimutatni. Atestbeszéd akommunikációnak az aválfaja, amelyet akutyák kiválóanértenek. Azonnal

kikezdenek bárkivel, akihatározatlannak vagygyengének látszik, deugyanígy arra is amegfelelő módonválaszolnak, ha valaki ahatalom jeleit mutatja.Mindannyian tudjuk,hogy az első benyomásmindig megmarad, ígyhát nagyon fontos,

hogy a megfelelő képetmutassuk magunkról azelső nap első percétőlkezdve. Húzzuk kimagunkat, legyünkmagabiztosak! Emeljükmagasra a fejünket,szemmagasságunklegyen a kutyáé fölött.Ne nézzünk aszemébe, amíg úgy

nem döntünk, hogyeljött az ideje.

Legyünkhatározottak

A vezető cselekedjenmindig szilárdan,határozottan - ésazonnal. Kutyánk

kezdettől meg fogjakísérteni pozíciónkat,ezért nagyon fontos,hogy még akkor sefoglalkozzunk vele, hapéldául ugat. Egészenaddig ne vegyünk rólatudomást, amíg úgynem döntünk, hogyfoglalkozunk vele, ésazonnal utasítsuk

vissza, ha hívás nélkülpróbálkozna akapcsolatfelvétellel.Még ha csak annyitengedünk is meg neki,hogy pár másodpercrea lábunknak dőljön, azthitetjük el vele, hogyvan valamennyihatalma.

Hallgatni arany

Bizonyára találkoztunkmár olyan gazdákkal,akik folyamatosanbeszélnek akutyájukhoz: „Jó kutya,jó kutya, jól van.” Azilyesmi azért nagyonkáros, mert hangunk a

kutyának egyszerűháttérzajjá silányul. Akutyák sokkal jobbanfigyelnek egy olyanvezetőre, aki csakakkor szól, amikormondanivalója van.

Beszéljünk

határozottan

Nagyon fontos, hogy ahangunk legyenösszhangban azzal,amit a testünkkelsugallunk. Gyakranfigyelmeztetem agazdákat, hogybeszéljenek tisztán,magabiztosan és

határozottan. Alegjobbak a rövidmondatok: „Gyere”,„Ülj”, „Maradj” - minderőteljes, mégisegyszerű üzenetekethordoznak. Adicséretek hasonlóanrövid mondatoklegyenek, persze egymosoly kíséretében és

kissé kedvesebbhangnemben: „Jókutya”, „Rendes kutya”vagy „Okos kutya”. Amódszerem egyébkéntsem a ridegségen és amechanikus ismétlésenalapul, hogy ne férnebele ilyenkor egy kiskedveskedés is. Néhanem tudom megállni,

hogy magam nemondjam nekik:„Nagyon szeretlek.”

Higgyünkmagunkban

A módszerem kétalapvető fontosságú

pillére a nyugalom és akövetkezetesség.Ezekhez azonbanhozzá kell tenni mégegyet, hogy hatékonylegyen: meggyőzőnekkell lennie a kutyának,ez pedig csak akkormegy, ha mi is hiszünkmagunkban.

Sok gazda már akezdés előtt veszített.Ahelyett, hogymeggyőznék magukatarról: tudják, mitcsinálnak, éppen azellenkezőjét teszik.Magukban biztosakabban, hogy nekik nemfog sikerülni. Gyakranaz a legfontosabb

dolgom, hogymeggyőzzem a gazditarról: a cél nem olyanelérhetetlen,amilyennek látszik.Ezek az emberekugyanis mind megvannak győződve arról,hogy ők nem „vezetőtípusok”. Biztosakabban, nem elég

erősek ahhoz, hogyátvegyék a helyzetirányítását, és ahhozsem, hogy elhitessékkedvenceikkel: elégerősek. Egy tipikuspélda erre Anne, egyhuszonéves,egyedülálló lány, akiTeddyvel, az óriássnauzerrel élt együtt

Kent megyében.

Anne azért keresettmeg, mert problémáivoltak Teddyvel. Asnauzerekmeglehetősenkeményfejű kutyák, ésigencsak sokmagatartási problémavan velük. Teddy

gyakran elszökött,ráadásul előszeretettelhatalmaskodott Anne-nel. Amikor előszörtalálkoztam Anne-nel,mindent megértettem.Kis termetű lány volt,alig 150 cm magas,ráadásul nagyonvékony és bizonytalan,ideges természet.

Teddyn érződött, hogyezzel ő is tisztábanvan. Csaknem azonnalnyilvánvaló volt, hogyamíg Anne belül ilyenmarad, Teddy nemfogja átengedni neki avezető szerepet.Amikor Anne-nelelbeszélgettünk,elmondtam, hogy rajta

áll a felelősség:változtat-e vagy sem.Arra kértem: életébenelőször ő vegye akezébe az irányítást.

Természetesenvannak olyan fizikaiokok is, amelyek miattnéhány emberképtelennek gondolja a

vezetőség átvételét. Anagy termetű kutyákigen erősek tudnaklenni, és a kis termetű,gyengébb gazdáknehezen tudják kezelniőket. Mégis, a gazdaennek ellenéreviselkedhet vezetőként.Ela olyan gazdáknaksegítek, akiknek nincs

elég fizikai erejükahhoz, hogy a kutyátkordában tartsák, aztszoktam javasolni,menjenek odébb. Ha akutya belép aszemélyes terükbe,vagy megpróbálja rájukerőltetni magát,menjenek ki abból ahelyiségből, és csukják

be maguk mögött azajtót. Reakciójuk legyenazonnali és határozott.Ha ugyanis a kutyalátja, hiába próbál úrrálenni a helyzeten, merttökéletesen kudarcotvallott, hamar levonjabelőle a magakövetkeztetését.

Anne esetében nemez volt a helyzet, őfizikailag képes voltTeddy esetlegesmegfékezésére. Nála avezetői magatartástkellett kialakítani.Gyakran az afeladatom, hogy necsak a kutya, de agazda

gondolkodásmódját ismegváltoztassam. Nemarról van szó, hogyráveszem őket amódszeremkövetésére: aztpróbálom elérni, hogymaguk akarják követnia módszert. Ha agazda változtatni akar akutyájához fűződő

viszonyán, akkor erre akutya úgy válaszol,hogy ő is változtatniakar, mégpedigugyanúgy. Éppen ez akét faj együttélésének akulcsa: amígmindkettőnknek hasznavan a helyzetből,fenntartjuk azt.

Úgy kezdtük amunkát, mint mindenmás esetben. Miutánbevezettük az ötpercesszabályt, megkértemAnne-t, hívja magáhozTeddyt, mégpedigkifejezetten hívogatóhangon. Annehangjából kiérződött abizonytalanság, így hát

megkértem, ismételjemeg a kérést, de úgymondja, hogy akarja is.Ismét magához hívtaTeddyt, de a melegségmellett bátorság és erőis volt a hangjában.Amikor Teddy ránézett,szinte azonnal tudta,hogy valami történt, ésazonnal odament

hozzá. Igen biztató volttehát a kezdet.

Amikor valaki felhív,hogy segítsek, elsődolgom az, hogymegelőzzem azesetleges kudarcokat.A siker ugyanis sikertszül, és a sikeresgazdának nagyobb az

önbizalma is. A kutyarájön, hogy gazdájaönbizalma újabbsikerekhez vezet, ésinnentől kezdve felfelévezet az út. Egyhónappal később,ahogy megtudtam,Teddy és Annekapcsolatacsodálatosan alakult,

Anne hangjábólkihallottam: megnőtt azönbizalma. Amikorhárom hónappalkésőbb beszéltem vele,igencsak meglepett aza változás, amelysugárzott belőle. Már abeszédén érződött azönbizalom. Még mindigugyanaz a halk szavú,

szerény lány volt, mintaddig, de sokkalbiztosabb voltönmagában. Hosszúbeszélgetésbebonyolódtunk, amelybőlkiderült, hogyismerkedni is kezdett,és összebarátkozottegy másikkutyasétáltató

asszonnyal. „Az egészegyszerűen azért van,mert tudom, mitcsinálok” - ismerte be.

Be kell vallanom,nagyon szimpatikus lettAnne, és a következőhónapokban többször isbeszélgettünk. Azelőttgyógyszergyári ügynök

volt, de egyszer csakközölte, hogymegszerzett a cégenbelül egy jobb állást.Mindez azért, mertrádöbbent a sajátképességeire, ésegyúttal be istakaríthattaönismereténekgyümölcseit. Nemrég

ébredtem csak rá:Anne önkifejezésivágya csaknem olyanerős volt, mint akutyájáé.Természetesen nemlett belőle extrovertált,társasági személy, desokkal több azönbizalma, és jóvalnyitottabb. Csodálatos

élmény volt egy ilyenátalakulás tanújánaklenni.

CSALÁDIÚJRAEGYESÜLÉS:A NAGYOBB FALKAÚJRAEGYESÜLÉSE

Első könyvembefejezése óta akérdés, amely aleginkábbfoglalkoztatott, az volt,miképp lehetne amódszeremetalkalmazni abban azesetben, ha egynéltöbb kutya él acsaláddal. Úgy vettem

észre, nagyon sokolyan gazda van,akinek egynél többkutyája van, és bizonyjó néhányanrákérdeztek erre. ígyaz ő aggodalmaikra isidőt kell szakítanom,mivel nagyon isgyakorlatiasproblémákat vetnek fel.

Úgy vélik ugyanis, hogymivel egy nagyobbkutyafalkán belül mindigsokkal bonyolultabb akapcsolatrendszer, amódszerembevezetése sem leszannyira egyszerű. Jóhírem van azonban: amódszerem alapelveiebben az esetben is

ugyanazok. Ráadásulmég ennél is jobb híraz, hogy több kutyát -legalábbis nekem -köny-nyebb tanítani,mint egyet.

Lényegében vévehárom választásilehetőség van. Akutyákat egyesével

vagy csoportosan islehet tanítani, igazánnagy falka esetén pedige két módszertötvözhetjük is, esetleg„minifalkákra” osztvadolgozhatunk velük.Ahhoz, hogy a gazdaeldöntse, melyiklehetőséget választja,alaposan mérlegelnie

kell, milyen viszony vana kutyái között. Hamegérti, hogyanműködik természetesközegében egy falka, amár meglévő csapatonbelüli rangsor hatalmassegítség lesz akésőbbiekben.

Falkaszellem

Minden falka egyszeriés megismételhetetlen.Nem számít, milyenkutyák alkotják: azonosfajták vagy különfélék,a kapcsolatok hálózataígy is, úgy is különböző

minden esetben. Éppenezért fontos, hogy agazda megértse a sajátfalkáján belülikapcsolati dinamikát,nehogy rosszul kezdjenmunkához. Akialábecsüli a falkábanmár meglévőerőviszonyokat, esélytad a kudarcra.

A falkát irányító erőkugyanazok, amelyek azegyes állatokatirányítják: azelsődleges cél a túlélés.Ezeknek azösztönöknek a gyökeremég az ősifarkasfalkában alakultki. A farkasok pedigtöbb ezer cven

keresztül elfogadták afalka életét irányítóalapelveket. A falkaélén az alfa-pár áll,amelynek tökéletestisztelet jár, ésamelynek elsőbbségemegkérdőjelezhetetlen,hiszen a falka tudja,hogy létük a túlélészáloga.

A falka többi tagjaközött is megvanazonban a rangsor avezérek után következőbéta-hímeken és -nőstényeken kezdve asüldőkön át a kölykökig.Mindegyik jól tudja asaját helyét ésfeladatát, és eszerintköveti az alfákat

vadászatra, vagyotthon marad őrködni.E feladatok sokféleségenem igazán fontosszámukra, a lényeg az,hogy megértsük: azalacsonyabb rangúfarkasok is tökéletesenelégedettek azzal ahellyel, amelyetvezetőik alatt

betöltenek. Amíg afalka képesszembenézni amindennapikihívásokkal, afarkasok elégedettekbeosztott szerepükkelis. Olyan ez, mint egyemberi vállalat,amelynek élénkarizmatikus, intelligens

és igen találékonyvezető áll: mint amilyenNagy-BritanniábanRichard Branson. Avállalat munkatársaitökéletesen megbíznaka vezetőjükben. Azéletük a vállalatsikerességétől függ, éstudják, hogy azigazgató követése a

legjövedelmezőbbmindannyiuknak. Mivelpedig a cég sikeres,mindannyianmegtalálják a helyüketa vezető irányításaalatti hatalmistruktúrában.

Egy cég sem leszazonban sikeres attól,

ha ül a babérjain. Elamindent magátólértetődőnek tekint, nemlesz képes még túlélnisem, nemhogyfelvirágozni. Éppenezért a vezetőt abeosztottjai állandóanmegfigyelik, azalkalmasságát újra ésújra próbára teszik. A

vezér tudja, hogy ez adolgok menete, de eztképes az előnyérefordítani. Azt is tudja,hogy amíg képesönbizalmat sugározni,ez az önbizalom áthatjaaz egész falkát.Természetesentovábbra is lesznekrivalizálások és

szövetségek a falkánbelül csakúgy, mint egyemberi cégnél, aholszintén vannak, akiknem jönnek kiegymással. Ha pedig avezér elesik, ezek ariválisok megküzdeneka vezető helyért. Deamíg a vállalat léte nemforog kockán, mindenki

szívesen ragaszkodik amegszokott rendhez. Astatus quo fennmarad,mivel mindenkinekkényelmesebb.

Azt szoktam kérni agazdáktól, ígygondoljanak az otthonifalkára is. A kutyáktermészetüktől fogva

olyan állatok, amelyekalárendelik magukatmásoknak, ésmegtesznek bármit,csak nyugodt életetélhessenek. Ezértengedik meg olyankönnyen, hogy azemberek bánthassákőket - de ez az okaannak is, hogy olyan

köny-nyen vezethetikőket mások. A falkaakkor a legboldogabb,amikor a kutyák közöttkialakult egytermészetes összhang.A vezető alkalmasságátkülönösen négyalkalommal kérdőjelezikmeg, amikor úgy érzik,hogy a falka léte forog

kockán, ezek: azelválás utániújraegyesülés, azétkezés, a vészhelyzetés a vadászat. Haelhiszik, megütköztemMolly viselkedésén.Nem értettem, hogytámadhatta meg pont őCeri-t: mindig is„Hamupipőke” volt a

falkában: jótermészetű, nyitott,elkerülte akonfrontációkat. Nemértettem, hogyanválhatott az erőszakosés rámenős „gonosznővérré”.

Nem kellett azonban

sok idő, hogyértelmezni tudjam ahelyzetet. A falka sokszempontból ugyanúgyviszonyul vezetőjeelvesztéséhez, mintegy politikai párt.Amikor egy politikusvisszalép, mindig nagyküzdelem zajlik aháttérben. Az eddigi

rangsor nem számíttöbbé.

A falkám tehát vezetőnélkül maradt, Mollypedig a többi tagnáljóval többet adott afalkába, hiszen a falkatagjai közé tartozott kétkölyke és két unokájais. Tudta, hogy azonnal

szükség van újvezetőre. A királynőmeghalt, tehát azonnalmeg kell koronázni azúj királynőt. Ebben ahelyzetben nem maradthelye a szokásoskedvességnek ésengedékenységnek.Mollynak egészegyszerűen nem

maradt máslehetősége, mint avezér pozíciójánakmegragadása.

Ha ebből aszempontból nézem,azonnal érthető, avezérválasztás körülivetélkedésben miértesett egymásnak ez a

két tiszteletre méltóasszonyság. Nyilvánnem lesz túl sok gazda,akinek hasonló esettelkell szembenéznie,legalábbis remélem,hogy nem. Mégis,mielőtt a módszeremetalkalmazni kezdené,minden gazdánakelőször saját falkája

szociális struktúrájátkell felmérnie. Ez azelkövetkezendőnapokban, hetekbenrengeteget számítmajd.

A falka tanításaegyenként

Természetesen mindengazda helyzete más.Elképzelhető, hogyvalamilyen okbólképtelenek vagyunkegyszerre egynél többkutyával foglalkozni. Azis elképzelhető, hogy afalkán belül van olyan

probléma, amely eztlehetetlenné teszi. ígyvannak olyan esetek,amikor az alegbölcsebb dolog, haegyenként foglalkozunka kutyáinkkal.

Ezt azzal kellkezdenünk, hogy azegyik kutyát

elválasztjuk a többitől,és a legelsőgyakorlatot, azújraegyesüléstbegyakoroljuk vele. Havan a kutyák közöttolyan, amelyikproblémás, engedetlenvagy egyszerűen csakszertelenebb, mint atöbbi, javaslom, hogy

hagyjuk utoljára. Amenhelyi, általábanmeglehetősen idegeskutyák esetén pedig ezkülönösen igaz. Errenagyon egyszerű amagyarázat, amelyszemélyestapasztalataimonalapul. Ela egy nehéztermészetű kutya olyan

falkához csatlakozik,amelynek tagjainyugodtak ésengedelmesek,viszonylag könnyenátveszi ezt amagatartásformát. Azis igen nagy hatássalvan rá, ha látja, hogy atöbbi kutya vezetőkénttekint ránk. Éppen

emiatt a legelső kutya,amellyel foglalkozunk, alegdominánsabb egyedlegyen. Az, hogy atöbbi kutya látja: őelfogadott bennünketfalkavezérnek,felmérhetetlen erejűfegyvert jelent akésőbbiekben.

Amikor készen állunk,hogy az újraegyesüléstgyakoroljuk az elsőkutyával, az elsőfeladat itt is az, hogy nevegyünk tudomást alétezéséről. Ismétfontos hangsúlyoznom,hogy nem szabadsietnünk. Minden kutyaa maga tempójában

igazodik aváltozásokhoz, így haegyenként akarunkfoglalkozni a kutyákkal,készüljünk fel, hogy jópár órára van szükséga gyakorlásokra.

Várjuk meg, amíg akutya kitombolja magát,és amikor teljesen

megnyugodott, hozzukbe a helyiségbe akövetkező kutyát.Ekkor az elsővalószínűleg újra fogjakezdeni a szokásosfigyelemfelhívó rituálét,de ez teljesentermészetes, hiszen akét kutya esetében isújraegyesülésről van

szó. Nagyon valószínűazonban, hogy ez rövi-debb ideig fog tartani.Fontos azonban, hogya folytatás előtt mindkétkutya teljesenmegnyugodjon. Ha ezmegtörtént, be lehethívni a következőkutyát. Ez alkalommalmeg kell várnunk, míg

mind a hárommegnyugszik.

Ezt a folyamatotaddig kell ismételnünk,amíg az utolsónakmaradt kutya iscsatlakozott a falkához.Ahogy már mondtamis, tanácsos, hogy alegszélsőségesebb

magaviseletű kutyamaradjon utoljára. ígyremélhetőleg, amikorbelép a szobába, aztlátja majd, hogy társaimind megadják atiszteletet az új, erősvezetőnek.Természetesen ettőlfüggetlenül megpróbáljamajd szétzilálni az

eddigi eredményeket.De ha nyugodtakmaradunk, és továbbrais erős kezű vezérkéntviselkedünk, a falkaelőbb-utóbb újramegnyugszik. Innentőlkell számítani a máremlített öt percet. Haddismételjem azonban: azöt perc az ajánlott

minimális időhossz,elképzelhető, hogy egyjóval hosszabb,küzdelmesebb út vezetel eddig a pontig. Arraügyeljünk, hogy nehagyjuk magukra akutyákat, de tarthatunkaz öt percnél hosszabbszünetet is.

A behívás

Amikor készen állunk afolytatásra, arra avezetői szerepre kellalapoznunk, amelyet azelőbb már kimutattunk.Ennek egyik eszközeaz, hogy mostantólfogva mi választjuk ki,

melyik kutyával akarunkfoglalkozni. Hívjuk tehátmagunkhoz az egyikkutyát, nem számít,melyiket. Fontosazonban, hogy csak azta kutyát vegyük észre,illetve arra nézzünk rá,amelyiket hívtuk, atöbbivel pedig nefoglalkozzunk. Fia egy

másik fut oda, ésmegpróbál felugrálni,kedvesen, dehatározottan toljuk elmagunktól. Fia azmegy oda, amelyikethívtuk, bőségesenjutalmazzuk meg.

Ezt a falka többitagjával is meg kell

ismételnünk. Fia akkorjönnek oda, amikorhívjuk őket, azelőzőhöz hasonlóanjutalmazzuk meg őket,viszont minden olyanalkalommal, amikorvalamelyik kutya akkoris jön, ha nem hívtuk,ne foglalkozzunk vele,sőt ha szükséges,

barátságosan szidjuk ismeg, hiszen mivagyunk a vezérek, ezpedig a hatalomkimutatásának az ideje.Ezáltal a falka egészeláthatja, hogyanműködik akommunikációnak ez ateljesen új formája. Afalka egészének

hierarchiájábanhatalmas változástörtént, a dolgok sohanem lesznek többéolyanok, mint azelőtt.

Ha van olyankutyánk, amelyikkifejezetten idegestermészetű, azthagyjuk békén. Az

ilyenek gyakranelkülönülnek a falkától,és már-márérdektelenneklátszanak. Hagyjuk,hadd vonja ki magát azesemények fősodrából. Ahogy mármondtam is, egyébkéntsem szükségesújraegyesülés után

minden kutyávalfoglalkoznunk.Ráadásul a falkaviselkedésénekszemlélése is hatalmasösztönző erő.

Előbb-utóbb azideges kutya is jeleznifogja, hogy készen áll arészvételre. Fontos

azonban, hogytovábbra se a kutyategye meg az elsőlépést, bármennyire isvágyunk már rá, hogymegszeretgessük. Nemlehet előre megjósolni,mikorra fog ezelkövetkezni, és jobb,ha az ember felkészülarra, hogy hosszabb

ideig várnia kell. Demint minden jó dologra,erre is megéri várni.

A falka tanításaegyszerre

Gyakran szoktam

mondani, hogyegyszerűbb két kutyátkiképezni, mint egyet.Ezalatt azt értem, hogya falkában, azaz kettővagy több kutya közöttolyan erők működnek,amelyet egy okos gazdijól ki tud használni. Afalka tanításaegyébként sem jelent

mást, mint az előbbemlített elvek együttesalkalmazását. A tanításakkor kezdődik, amikora falka minden tagjajelen van. Amikor azösszes kutya kifogyotta figyelemfelkeltésieszközökből, ésmegnyugodott,egyenként oda kell

hívnunk őketmagunkhoz.Nyilvánvalóan ez a kis,kettő-négy kutyából állófalkáknál működikleginkább.

A kutyát erősenmotiválja mind acsoportnyomás, mind afalkához tartozás, így

ezeket a gazdafelhasználhatja sajátelőnyére.

Ezekre a falkánálfelhasználhatómotivációs erőkre jópélda Dish és Spoonesete. E két, egyalomból származó Jack

Russell terrier valahanagyon jó barátságbanélt együtt, későbbazonban egymáshalálos ellenfeleivéváltak. Tulajdonosaik,George és Estelle mégkölyök-korukbanfogadták őketotthonukba egylincolnshire-i

településen, Louth-hozközel. Kölyökkéntszinte állandóanjátszottak - ahogy ezszükséges is -, sazáltal, hogy állandóanbirkóztak, húzták-von-ták egymást, igengyorsan fejlődtek.Három évvel későbbazonban a szokásos

birkózás igen gyászos,sőt elszomorító formátöltött. A játék egyrejobban elvadult, mígvcgiil heves küzdelemlett belőle, amelybőltépett, harapottsebekkel tarkítvakerültek ki.

George és Esteile

nagyon szerették akutyáikat, ezértmindent megtettek,hogy helyrehozzák Dishés Spoon kapcsolatát.Egy állatorvos aztjavasolta, hogy azerőszakosabbat,Spoont ivartalanít-sák.Tudom, a következőmegjegyzésemért nem

fognak szeretni azállatorvosok, de énellenzem azt agyakorlatot, hogy azagresszív magatartástivartalanító műtéttel„kezeljék”. A műtétnektermészetesen megvana maga helye ésszerepe a kutyákesetén is: ha beteg

vagy a szaporodástszeretnékmegakadályozni vele.Ami azonban amagatartási problémákkezelését illeti, egészenmáshol látom amegoldást. Azivartalanítás ellenére akutya továbbra isvezetőnek gondolja

magát, ezen a műtétmit sem változtat,csökkenti ellenben atesztoszteronszintet, éstovább bántja azegyébként is sérültállatot. Minél inkábbúgy érzi ugyanis, hogyképtelen a vezetőiposzt betöltésére,annál jobban pánikba

esik - s ez továbbra isagresszióként fogjelentkezni.

Hamarosan kiderült,hogy Dish és Spoonesete engem igazolt.Az ivartalanítás semmitnem csökkentett Spoonagresszióján, éppenellenkezőleg. Egy

alkalommal, amikorGeorge és Estelle a kétkutyával kimentek akertbe, Spoon olyandühvei támadt ráDishre, mint még sohaazelőtt. Egykutyaszerető embernekpedig nincs megrázóbbdolog, mint nézni,ahogy két kutyája a

szeme előtt próbáljaszétmarcangolniegymást. A küzdelemután a kutyák szörnyűállapotba kerültek. Dishmellkasán hatalmasszakított seb tátongott,míg Spoon mancsai éspofája tele voltmarásokkal. Ekkordöntött úgy George és

Estelle, hogyfelkeresnek.

Miközben a történetethallgattam, éreztem ahangjukból, menynyirefájdalmas volt látniuk,ahogy a nagyszerűtestvéri kapcsolatsemmivé válik. Erre

elmondtam, hamegpróbálkoznak amódszeremmel, éppenezt a régi kapcsolatothasználhatják fel, hogya két testvér viszonyátnormalizálják.

Nyilvánvaló volt, hogyDish és Spoonvetélkedésének célja a

falkavezérség. AmikorGeorge és Estelleelmondták, általábanmilyen esetekben tör kia verekedés, biztosabblettem a dolgomban:ahogy sejtettem is,akkor lángolt fel köztüka harc, amikor valakijött hozzájuk, vagyelsétált a kerítés előtt,

vagy repülőgép húzottel a ház felett, illetvenéha akkor, amikorEstelle főzött. Azt istudtam azonban, hogyaz a régi, erős kötelék,amely azelőtt e kétkutyát összekötötte,felhasználható, hogyhelyreálljon közöttük abéke.

A módszerembevezetésekor márkezdettől fogvaügyeltem arra, hogy amásik kutya is lássa,ami a testvéréveltörténik. A két kutyát akonyhában és anappaliban helyeztükel, a két helyiség középedig olyan kaput

szereltünk, hogy amikorDishsel foglalkozom,Spoon lássa, mitörténik, és fordítva.Kezdtem a szokásosötperces szabálybevezetésével. Igenbiztató volt már akezdeteknél azttapasztalni, hogyamikor az egyik vagy

másik kutyávalfoglalkoztam, az nem atestvérét figyelte,hanem hajlandó voltvelem dolgozni. Azt ismegfigyeltem, hogy akapu túloldalán lévőkutya egyre halkabbanhörgött, ahogy testvéreelfogadta azirányításomat, sőt

végül testvéréhezhasonlóan maga ismegnyugodott. Utánaugyaneztmegismételtem abehívással is: továbbrais el voltak választva,de láthatták egymást.

Kis idő múlva aztjavasoltam, tegyünk

mindkét kutyára pórázt,és vigyük ki őket akertbe sétálni. Georgeés én vittem ki őket,arra azonbanvigyáztunk, hogy a kertkét ellenkező végébenlegyünk egymástól. Egydarabig gyanakodvaméregették egymást,aztán lassan

megnyugodtak, ígymind közelebbmehettünk egymáshoz.Nem sokkal későbbmeg-megbillent afarkuk, ahogy amásikat nézték. „Olyanvolt, mintha évek ótamost látnák egymástelőször” -jegyezte megGeorge.

Tudtam azonban,hogy még hosszú út állelőttünk, ezért aztjavasoltam, próbáljukmeg egymás mellettsétáltatni őket. Nemsokkal 1 később Spoonhalkan ráhörgöttDishre. Azonnalfogtam, és bevezettem

a kertből a házba. Mivela kutyák társas lények,sőt minél nagyobb afalka, annálbiztonságosabbnakérzik, úgy döntöttem,erre az ösztönére fogokrájátszani. Amikor tehátSpoont elvezettem afalka többi tagjától,Spoon testbeszéde

világosan árulkodott,hogy érzi magát: fülét-farkát lógatni kezdte,olyan volt, mint egysértődött kamasz, akita szobájába küldtek.Látszott rajta, mennyirecsalódott, hogy egyedülkell lennie, magábanugyaniskétségbeesetten

vágyott rá, hogy atestvérével lehessen.Tizenöt perc utánengedtem csak ki aszobából. Most egykicsit jobbanviselkedett, de nem sokidő múlva ismét hörögnikezdett. Ismétszáműzetéskövetkezett, és ismét

láttam rajta, hogyduzzog.

George és Esteileazonnal megértették,mire próbálomrávezetni. Látták, hogySpoon viselkedéseminden egyesszobafogság után

egyre jobb: jelentősváltozás vankészülőben. Alátogatásom végéreGeorge és Estelleteljesen fellelkesültek,és megfogadták, hogyeszerint haladnaktovább. A következőhetekben azáltal, hogya kutyákat már a

morgás elejénelkülönítettékegymástól, sikerültelérniük, hogy utánabékésen együtt tudtaksétálni a kertben, igaz,még csak pórázon.

Azt javasoltamGeorge-nak és Estelle-nek, hogy amikor

először összeengedikpóráz nélkül a kutyákat,valamilyen semlegesterületen tegyék. LIathéttel később felhívtak,és megkérdezték, nemlenne-e kedvemcsatlakozni hozzájuk:egy barátjuk kertjébenmegpróbálják együttelengedni a két kutyát.

Természetesenörömmel mondtamigent a meghívásra.

A nagy naponGeorge fogta az egyik,én pedig a másikkutyát. Lassanleeresztettük apórázokat a földre, éshagytuk, hadd

menjenek a kutyák,ahová akarnak.Megkönnyebbülésünkrenem foglalkoztakegymással, ellenkezőirányba fordultak, és akert felderítésébefogtak. Emlékszem,George megszorítottaa kezemet, bár akkorazonnal

figyelmeztettem, hogykorai még azoptimizmus.

A következőhetekben azonbanDisht és Spoont mindenprobléma nélkül ellehetett engedni apórázról, és kettejükkapcsolata

folyamatosan javult. Arégi barátság ishelyreállt, de a gazdákis résen voltak. Hapéldául a két kutyajátéka túlságosanelvadult volna,elválasztották őket,vagy amikor csak akutyák voltak otthon,ügyeltek rá, hogy

mindig külön legyenekzárva. Ezek a kisáldozatok azonbanmégiscsakmegtermették a magukgyümölcsüket.Hatalmas öröm látni,ahogy mindazok után,amin keresztülmentek,a két testvér ismétboldog együtt.

Csoportterápia

A módszerembevezetésénekharmadik lehetségesformája az, amelyet anagyobb halkaknállehet alkalmazni. Itt a

gazda - tisztángyakorlati szempontból- kisebb csoportokraosztja a kutyáit,amelyekkel könnyebbegyütt dolgozni. Ez amegközelítés arra azesetre is jó, amikorvalakinek a falkájábankölykök és felnőttekegyaránt vannak. A

kölykök igencsakvirgoncak tudnak lenni,így nem árt, ha azidősebb kutyákkal különfoglalkozunk.

Bármi is legyenazonban e döntés, amódszer lényegébenugyanaz. Acsoportoknak a fentiek

szellemében egyenkéntmeg kell tanítani, ki afalkavezér. Ha agazdának mármindegyik csoportotsikerült külön-különmegtanítania, akövetkező lépésnek afalka újraegyesítésénekkell lennie. Ez azonbannem jelenti azt, hogy

ezt a lépést egyiknapról a másikra kellvégrehajtani. Ha valakiörül a sikernek, és bízikmagában, tegyen így.Ela nem, nem. Meglehet csinálni azt is,hogy a család és acsoportok különbözőtagjait szép lassanösszeengedjük, és a

falkaösztönre bízzuk,hogy elvégezze a még szükséges munkát.

Ezt a megközelítéstalkalmaztam, amikorSasha és Barmié halálaután vissza kellett

vennem a falka fölöttaz irányítást. Bevallom,a módszer kifejlesztéseóta ez volt alegnehezebbfeladatom. Úgyéreztem, minthakőfalba ütköznék.Tényleg nem tudtam,hogyan is folytassam amunkát. Amikor

azonban összeszedtemmagam, és újra képesvoltam szembenézni afelelősségemmel,néhány dolgotkristálytisztán láttam.Mivel a csoporton belülszakadás támadt,nyilván nemdolgozhatom az egészfalkával egyszerre. A

falka egyesítésénekmunkájában pedig kikell használnom akutyák között munkálószövetségi hálót. Afalka egyesítésekor aztis szem előtt tartottam,hogy Molly lesz azegész munka kulcsa.

Azzal kezdtem a

munkát, hogy Mollytelszigeteltem atöbbiektől. Tudtamugyan, hogy amit tett,természetes ösztönébőlfakadt, s nem akartambüntetni ezért: ráadásulha aznap nembizonyultam volnaannyira tehetségtelenvezetőnek, sosem

kellett volna fúriáváátalakulnia. Nem az őhibája volt hát ahelyzet, hanem azenyém, azt mégis megkellett mutatnom neki,hogy az ilyenmagatartás teljességgelelfogadhatatlan. Őkezdte a verekedést,én pedig nem

engedhettem meg,hogy a falkán belül azerőszak bármilyenforrná-ja elfogadhatólegyen. Azokban anapokban, amíg azelőttem álló feladatrakészültem, a kutyákatnégy csoportraosztottam, amelyeketegymástól el is

szigeteltem: SadieJake-kel és Reeffel,Molly a lányával és azunokájával, Jen ésOpal, valamint Ceri ésa kölykei. Mivel ezekvoltak alegtermészetesebbenadódó csoportok,ezáltal biztosítanitudtam, hogy

visszatérjen anyugalom a házba.

Amikor elérkezett amunka megkezdésénekpillanata, egy egészdélelőttöt töltöttemazzal, hogyújraformáljam a falkát,és a négy csoport közülhármat újraegyesítsek.

Először Opalt és Ceri-tengedtem össze,felhasználva amegszokottújraegyesülésiszertartást. Az elmúlthét feszültségeazonban még mindigérződött rajtuk: aszokásosnálizgatottabbak voltak, és

az átlagosnál többidőbe került, hogyvezérségemetelfogadvamegnyugodjanak. Egyidő múlva azonban márnem zavartattákmagukat egymástársaságában. EzutánJake-et és Reefet isbehoztam a szobába.

Érkezésük ismétfelkavarta a kedélyeket,de továbbra isvezérként viselkedtem,ezért rövid időn belülelült az izgatottság. Akutyák örömmel voltakújra egymástársaságában.

Ezek után szegény

Sadie-t engedtem beközéjük. Bevallom, azelőző napokbanigencsak vérzett aszívem érte, hiszenmégiscsak az anyjátveszítette el. Néhánynapig egyedül vittemsétálni, de vigyáznomkellett, nehogytúlterheljem a

szcretetemmel. Nemakartam ugyanis, hogyfélreértsen, és aztánvele is meg kelljenküzdenem avezérségét. Sadieazonban anyja eszétörökölte, és gyorsanfelfogta, miről is vanszó. Mégis, nagyonszerette volna, hogy

újra együtt legyen afalka, éppen ezért örült,amikor ismét barátaitársaságában lehetett.

Öt kutya tehát márújra együtt lehetett: jólviselkedtek egymástársaságában, és mindelfogadták, hogy énvagyok a vezér. A

következő lépésnekannak kellett lennie,hogy az erőszak főforrásait: Mollyt ésCeri-t összeengedjem.Először azonban Jent isvissza kellettintegrálnom a falkába.Mivel egy kutyát semakartam egyedülhagyni, Sadie-t és

Jake-et együtt vittem átegy másik szobába,aztánösszeeresztettem JentCeri-jal, Opallal ésReeffel. Jenen és Ceri-on látszott, hogy nemfelejtették el atörténteket: azonnalkörözni kezdtekegymás körül.

Világosan látszottrajtuk, ha magukrahagynám őket, újramegtámadnákegymást. így azonnalközbeléptem,mindkettőtmegragadtam anyakbőrénél fogva, ésa két oldalamontartottam őket. Egy

darabig ebben atesthelyzetbenmaradtunk: ők

egy ideig ugrásrakészen bámultákegymást, aztánazonban lassanészrevették, mennyirehelytelenítem, amit

csinálnak. Ugyanazzala megrovó pillantássalméregettem őket,amilyennel régenanyám méregetettengem. Hamarosanabbahagyták egymásfixírozását, ésirányításra várvaengem kezdtek nézni.Visszaszereztem a

tiszteletüket.Nemsokára ismétképesek voltaknyugodtan egymástársaságában maradni.

Ezzel el is ment kétóra a délelőttből. Ekkorazon kezdtemgondolkodni, hogyösszeengedem Mollyt

Sadie-vel, de amikorMolly szobájábabeléptem, láttam, hogyújabb bonyodalomadódott: a földönmindenfelé vércseppekmutatták, hogy Mollytüzelni kezdett. Újrakellett gondolnom akövetkező lépéseket.Jent újra visz-szatettem

Mollyhoz, ahogy eddigis volt, majd Opallal,Sadie-vel, Jake-kel,Reeffel és Ceri-jal egymásik csoportotalkottam. Most márcsak kétfelé volt osztvaa falka.

Nem maradt máshátra, mint a két

főszereplő, Molly ésCeri összeengedése.Mivel nagyon szerettemvolna véghezvinni afolyamatot,elhatároztam, hogy akertben engedemössze őket. Glennprobléma esetére ottvolt mellettem. Mindkétkutyát elengedtük a

pórázról, de amikorMolly kijött a kertbe, akezemet végig anyakán tartottam,éppen csak annyira,hogy érezze: ott van.Tudtam, amintmegpillantja Ceri-t,felborzolódik a nyakána szőr, és én azonnaljelezni akartam neki,

hogy itt én vagyok afőnök. Glenn Ceri-jalcsinálta ugyanezt.Ezután az volt alegfontosabb, hogymindketten nyugodtakmaradjunk, amikorugyanis a két kutyalegutoljára egymástársaságában volt, mimindketten igencsak

gyengék voltunk, és őkezt kitűnően érezték is.Most tehát erősnekkellett lennünk. A kétkutya néhány percigegymás körül körözött.A feszültség érezhetővolt, de szerencsérenem került sor olyasféleerőszakosmegmozdulásra,

amilyenre a legutóbb,amikor együtt voltak.Megtették tehát az elsőlépést a helyes irányba.

FALKAPROBLÉMÁK

Új kutyabeillesztése a márlétező falkába

Ahogy mármondtam is, fontos,hogy új kutyát csakóvatosan szabadmár meglévőfalkába - különösen

idősebb kutyák

esetén - beilleszteni.Nem számít,mennyire jótermészetűek a mármeglévő kutyák, ajövevény maga islehet a megosztás, afeszültség és az

agresszió forrása, ésa legrosszabbesetben ennektragikuskövetkezményeilehetnek.

Azt ajánlom, csakakkor fogjunk bele afalka bővítésébe, ha atagok már feltétel

nélkül elfogadták,hogy mi vagyunk avezérek. A falkakiképzésetermészetesenteljesen a falkán belülidinamikától függ. Aztis javaslom, hogy ajövevényt először alegbarátságosabbkutyákkal ismertessük

meg. Ha van rálehetőség, valamilyenelszigetelt, semlegesterületen dolgozzunk,ahol a kutyáknaklehetőségük nyílikmegismerni egymást.

Hosszabb

elválások

A módszerbevezetése után agazdáknak nagyonóvatosan kelleljárniuk, amikor afalkatagok elválnakegymástól.Természeteskörnyezetükben

ugyanis a kutyáknincsenekhozzászokva ahhoz,hogy a falkatagokhosszabb időreelváljanak egymástól.A rövid különléteknem okoznakproblémát, de hapéldául az egyikkutyának hosszabb

időre állatkórházbakell vonulnia, vagyvelünk utazik, míg atöbbi kutya otthonmarad, az otthonikutyák azt fogjákgondolni,megváltoztak a falkaerőviszonyai.

Jó példa lehet erreegy munkahely.Képzeljük el azt ahelyzetet, amikorvalaki otthagyja azállását, és egy másikcéghez megy át: azegész osztályt át kellszervezni. Mi vanazonban, ha az illetővisszajön, és azt

várja, hogy az állásatovábbra is készenvárja? Nos, nagyjábólugyanez a helyzet afalkánál is, amikoregyik tagja hosszaskülönlét után térvissza hozzájuk.(Ráadásul a kutyáknáltovább bonyolítja ahelyzetet az is, hogy

a visszatérő tagonmindenféle furcsa, újszagokat éreznek,olyanokat, amelyekeddig ismeretlenekvoltak nekik.) Az ilyenhelyzeteket tehátgondosan elő kellkészíteni.

Ilyenkor minden

esetben az történik,hogy az otthon maradt

tagok megpróbáljákfelkelteni a

visszaérkezett kutyafigyelmét - ugyanúgy,mint a visszaérkezettgazdáét is. Hogy • az

esetleges agressziónakhatárt szabjunk, azt

javaslom, az

otthon maradtkutyákat egyesévelengedjük össze avisszatérővel, dearra ügyeljünk,hogy egyik otthonmaradt kutyának sekelljen egyedüllennie. Ha teháthárom kutyájuk

van, akkor a másikkettő egyszerretalálkozzon avisszatérővel. Hanégy, akkor előszöraz egyik, aztán amásik kettő. Ha öt,akkor először azelső, majd amásodik, végül amaradék kettő, és

így tovább.

Kölykök tanítása: agoxhilli maffia

Mindezek után úgytűnhet, hogy a kölyköktanítása még ennél is

ijesztőbb feladat. Máraz sem kis feladat, haegy csapatnyihiperaktív kölykötvissza kell fognunk, azpedig, hogy az emberaz akaratát is rájukkényszerítse, lehetetlenvállalkozásnak látszik.Munkám során sokféle,különböző korú

kutyával kellett együttdolgoznom, így kölykökis voltak közöttük.Egyik ilyen alkalom semhasonlítható azonbanahhoz, amit akkortapasztaltam, amikorfél tucat öt hónaposbordér collie kölykötkellett megreguláznom- nem sokkal a

módszeremkifejlesztése után. Azesetük jól mutatja, hogykölykök esetén amódszeremetalkalmazni nemcsakkönnyű, de sokszorszórakoztató is.

A kiskutyákfelforgatják még a

legrendezettebbotthonokat is.Mindannyian láttunkmár szétcincált ruhákatvagy a lépcsőnletekeredett WC-papírt.Ez a csapat kiskutyaazonban olyanfelfordulást okozott alincolnshire-i Goxhillfalucska egyik hattagú

családjánál, amit mégelképzelni is nehéz.

Amikor a telefonbanvégighallgattam agazdik beszámolóját,azon gondolkodtam,vajon mennyi lehetbenne a túlzás. Aztmesélték például, hogya kölykök időnként

tornádókéntvégigsöpörnek a házon,és minden útjukbakerülő tárgyatmegrongálnak. Amikorazonban beléptem azajtón, azonnal láttam,hogy a gazdik jócskánszépítettek is a kutyákmagatartásánakleírásakor. Rögtön el is

kereszteltem acsapatot „goxhillimaffiának”.

A tulajdonosokelőször a konyhábanmutatták be, mekkoravihart kavartak akölykök. A kutyusokönkiszolgálóétteremnek tekintették

a helyiséget: loptakmaguknak ételt,széttépték asüteményes- ésgabonás zacskókat,még akonzervdobozokat isátharapták. Amelyiklábos vagy fazék azútjukba került,kíméletlenül félrelökték.

Úgy látszott, semmisem menekülhetett afiatal fogacs-kák elől.

A pusztítókölyökfalkának néhányhónap alatt sikerültátrágnia magátpadlókon,rézvezetékeken, egyhelyen még az

elektromos vezetéket isátharapták(szerencsére nem voltáram alatt). A családruháiból csak rongyokmaradtak. A kert úgynézett ki, minthaatombombát ejtettekvolna rá. A családnakvolt egy öreg yorkshireterrierje, amelyik a

kölykök tombolása alatthárom hónapig ki semmozdult a felsőemeletről. Bárhogy ispróbálkoztak a gazdák,nem mertlemerészkedni akölykök területére.

A gazdák számlájára

írandó azonban, hogy acsalád elhatározta:akkor is megpróbáljákbeilleszteni a kölyköketa család mindennapiéletébe. Ok döntöttékel, hogy megveszik akölyköket, az őfelelősségük, hogybiztonságot és törődéstnyújtsanak nekik. Az én

és a családszerencséjére akölykök anyja együttmaradt az alommal.Annak ugyanis, aki egyalommal akarmegküzdeni, először azanyjával kellfoglalkoznia, akölykeinek ugyanis őjelenti az erőteljes anyai

kontrollt. Ha hajlandóátengedni a vezérségetegy új, erős emberialfának, a kölykök iskövetni fogják apéldáját.

Először tehát csak azanyával foglalkoztam,anyai ösztönei ugyaniskönnyen támadásra

indíthatták volna, ha akölykei is jelen vannak.Semmilyen problémanem merült föl, éshamar megnyugodott.Ekkor kértem, hogy akölyköket is engedjék átegyesével hozzánk.

Nem volt egyszerűszétválasztani a falkát:

három családtagra voltszükség, hogy amaradék öt kiskutyát akerti kapu túloldalántartsák, amíg az elsőátjött hozzánk. Ahogyvárható is volt, akiskutya azonnaltombolni kezdett, amintaz anyával egy helyrekerült. Az anyja először

kissé ideges volt, dehamar eszébe jutott anemrég felállítottsorrend. A kölyök anyjapéldáját látva öt percenbelül megnyugodott.Egy megvan, még ötvolt hátra.

Szóltam, hogyhozzák a következő

kiskutyát. Ez istombolni kezdett, amintbelépett a szobába, ésahogy az ilyesmitörténni szokott, az elsőis ugrálni kezdett. Ahelyzet azonban nemtartott sokáig. Amásodik kiskutya ötpercen belül követtetestvére példáját, és ő

is megnyugodott.Ugyanígy folytattamvégig a hat kölyökkel.Mindegyik nagyjábólugyanannyi idő alattnyugodott meg, mint atestvérei. Perszevalahányszor egy újkölyök jelent meg aszobában, a többi régiszokásához híven

tombolni kezdett, majdeszükbe jutott, hogy újszabály van érvényben,és megpróbáltak ahhozalkalmazkodni.

Tipikus példája voltez annak, amikor akutyák olyasvalamimellett döntenek,amelyről tudják:

számukra kedvezőeredménnyelkecsegtet. Úgydöntöttek, hogymeggyőző, kompetensvezető vagyok, ésanyjuk példáját követveörömmel átadtáknekem a gyeplőt.Valójában azonbannem is volt ez igazi

döntés. Miért ne adtákvolna át az irányítástolyasvalakinek, aki errenemcsak tökéletesenalkalmas, de vállalja is?Valójában olyanajánlatot tettem agoxhilli maffia tagjainak,amelyre egyszerűenképtelenek voltaknemet mondani.

Varázslatos pillanatvolt. A hét nyugodtkutya ott ült vagyfeküdt mellettem, énpedig felnéztem, hogymeglássam, mitszólnak a gazdák.Tátott szájjal bámultakrám. A család

hitetlenkedése továbbmélyült, amikormegérkezett az egyikgyermekük barátja.Régen ugyanis azidegen érkezése jel volta kölyköknek: idejeakcióba lendülni. Mostazonban rám néztek,de mivel jeleztem, hogynincs szükségem a

segítségükre,visszatértek nyugodt,csendesfoglalatosságaikhoz.Bevallom: akkor és ottigencsak büszke voltammagamra.

Ezután azonban acsaládra hárult afeladat, hogy a

módszeremetkövetkezetesenalkalmazzákotthonukban a jövőbenis. Egyhavi keménymunkájukba kerültugyan, de sikerült aproblémátmegoldaniuk. Igaz,nemcsak a kölykökkel,hanem a felnőttekkel is

foglalkoztak. Egyhónappal később márazt is elérték, hogy ayorkshire terrierjüklejött a földszintre.Ahogy tudom, a goxhillimaffia azóta sem jelentfenyegetést senkire.

AZ ÉTEL EREJE ÉSA GESZTUSEVÉS

Hiszek az egyszerűmegoldásokban ésabban, hogy akevesebb gyakrantöbb. Életemben igengyakran láttam példát

arra, ahogy azemberek túlbonyolítjáka dolgokat. Éppen ezértmindent megteszek,hogy a módszeremannyira direkt ésegyszerű legyen,ameny-nyire csaklehetséges.Legegyszerűbb részepedig - a gyakorlatban

a többségneklegalábbis ez bizonyulta legegyszerűbbnek -az, amit csak„gesztusevés”-nekhívok. Ez ékes példájaannak, miképp lehet akevesebb több.Egyszerűsége ellenéreugyanis ez alegerőteljesebb gesztus

a kutya számára.

Ahogy máremlítettem, az élelemszétosztásakulcsfontosságú akutyák elődei, azaz afarkasok életében. Nemmeglepő, hogy azétkezés alkalmával isaz alfa-párnak van a

legfontosabb szerepe:ők ugyanis azok, akikmegőrzik és megvédika falkát, nélkülük afalka túlélése nemlenne biztosított. Azevés alkalmai ezt arendet szimbolizálják.Az alfa-pár azzal, hogyő eszik először azsákmányból, jelzi,

hogy ők a vezetők. Afalka többi tagja pedigazáltal, hogy hagyja:azok egyenek először,jelzi, hogy ösztönösenérti a helyzetet. A falkamég akkor istürelmesen vár arra,hogy az alfa-párbefejezze atáplálkozást, ha

mindössze kétfarkasnak való adag azegész: nekik kellmegenniük, hiszen őkbiztosítják a falkatúlélését.

A gesztusevés az énmódszerem arra,élelemosztáskorhogyan mutathatja ki a

gazda az elsőbbségét.Olyan eleme ez amódszernek, amelyetlegalább két hétig kellalkalmazni, és halehetséges, a családminden tagja vegyenrészt benne. Haközösen végzik ezt aműveletet, olyan erősimpulzusokat küldenek

a kutya felé, amely acsaládban mindannyiukszámára biztosítja avezető helyet.

Itt is fontosmegjegyezni, hogyvégig legyünknyugodtak éskövetkezetesek, ésszintén fontos, hogy a

két hét alatt mindenalkalommal játszódjonle ez a rituálé. Sokangyakorlatimegfontolásokból esteetetik a kutyáikat. Bárteljesen megértemőket, mégishatásosabb, ha a kutyakétszer kap enni egynap: reggel és este. Az

alábbiakbanismertetendő technikateljesen egyszerű.

Gesztusevéslépésről lépésre

Első lépés

Vigyük a kutyát akonyhába vagy arra ahelyre, ahol etetni

szoktuk. Mielőtt azélelmételkészítenénk,helyezzünk egytányérra egy darabkekszet, ropit vagysüteményt, és ezttegyük olyanmagasabb területre(pl. az asztalra), ahola kutya nem láthatja.

Ha kettő vagy többcsaládtag is jelen van,mindannyiunknaktegyünk odarágcsálnivalót.

Második lépés

Helyezzük a kutya

tálját a sajáttányérunk mellé, ésügyeljünk rá, hogy akutya nézze, amikoraz ételt előkészítjük.

Jobb adni, mintelvenni: a

gesztusevés méghatékonyabb

módja

A hagyományoskutyakiképzők egyiknépszerű nevelésieszköze, amikor„megmutatják akutyának, hol a helye”,mégpedig úgy, hogyelveszik előle az ételt.

Ez a gyakorlatszerintemelfogadhatatlan.

Csak konfrontációtidéz elő, és ígyveszélyes is lehet,különösen, ha akutyától márkorábban is elvettékaz ételt. Agesztusevésnek ez amég hatékonyabbmódja ennek amódszernek pont az

ellenkezője. A kutyabizalmát alegbiztosabban azáltalnyerhetjük el, ha enniadunk neki, nempedig elvesszük tőleaz ételt.

Ezt az eljárást azongazdáknakfejlesztettem ki,

akiknek a kutyája azétkezések alkalmávalidegesen vagyerőszakosanviselkedett. Aprobléma amenhelyről elhozottkutyák esetében alegáltalánosabb: ezekugyanis mindenkirevicsorognak, aki evés

közben zavarja őket,sőt oda is kaphatnak.Könnyű megérteni,miért viselkednek így:amikor a menhelyrekerülnek,legnagyobbrészt kivannak éhez-tetve,így amikor ennikapnak, bármitmegtesznek, hogy

megvédjék azélelmüket. Bárki, akievés közben feléjükközelít, lehetségesveszélyforrás, ésmivel ösztönösen úgyérzi, hogy az élelmétakarja elvenni,vetélytársnakgondolja.

Ennek amegközelítésnekegyik célja, hogyelültessük a kutyábanazt a vágyat, hogymindig a gazdaoldalán akarjon állni,és általa igenhatékonyan elérhetjükezt a célt.

Ha követjük akövetkezőkben leírtlépéseket, a kutyábanerős, pozitívasszociáció alakul kiaz élelem és mi, mintfalkavezérek között.Úgy fog ránktekinteni, mint azélelem forrására, ésráébred: ahol mi

vagyunk, ott élelemvan.

A lépéseket akövetkező mezőbenolvashatjuk.

Harmadik lépés

Amikor a kutyavégzett az elsőtállal, tegyük le amásodik tálat ahelyiség egy másikrészébe. Álljunkaddig a tál mellett,amíg a kutya oda

nem ér, aztánlépjünk el tőle.

Negyedik lépés

Ismételjük aharmadik lépéstaddig, amíg azösszes étel el nem

fogy. Figyeljünk rá,hogy mindegyiktálat máshovátegyük, és a kutyalássa, mi tettük őketoda.

A gesztusevés

változatai nagyobbfalkák esetén

Az étkezések alkalmaiarra is jók, hogy azegész falka előttegyszerre mutathatjukki: mi vagyunk avezérek, jól látható

ugyanis, ki az, akitől azélelem származik. Egygazdának azonban aztis tudnia kell, melyekazok az erőviszonyok,amik hatnak a kutyákcsoportján belül.Minden kutyának azelső pillanattól kezdvelegyen meg a magahelye, ahol enni kap, és

ügyelni kell arra, hogyminden etetésalkalmával ide tálaljunkneki. Nem árt, haelőzőlegvégiggondoljuk, hol islegyenek ezek ahelyek. Ha a falkánbelül van két olyankutya, amelyek nemjönnek ki egymással,

ne tegyük egymásmellé táljaikat. Azelhelyezkedés inkább afalkán belüliszövetségek alapjántörténjen, és azegymással barátiviszonyban lévő kutyákegyenek egymásmellett.

A gesztusevés a falkaetetésekor nagyjábólugyanaz, mint egykutya esetén. Arra isfigyelnünk kell azonban,hogy a kutyáketetésének sorrendjeszintén okozhatsúrlódásokat afalkában, ezért alegjobb, ha abban a

néhány hétben, amíg agesztusevés folyik,segít valaki a tálakkiosztásában, és ígyminden kutyaegyszerre juthat hozzáaz ételhez.

Ha valami ok miattmégsem vagyunkképesek egyszerre

etetni a kutyákat,dolgozzunk ki egyszigorú, váltakozósorrendű etetésirendszert. Ha tehátelőször A kap enni,majd B, aztán C, akkora következő etetésnélA kapjon utoljára, Belőször és Cmásodszor, a

harmadiknál C először,A másodszor és Bharmadszor, és ígytovább.

GYAKORIKÉRDÉSEK

A kölyökkutyánk

rengeteget eszik.Szükséges-emindenalkalommalgesztusevéstfolytatnunk,valahányszormegetetjük?

Röviden: nem. A

kölykök evési szokásaimég teljesenkülönböznek azidősebb kutyákétól. Egynyolchetes kiskutyánakátlagosan napi négyétkezésre vanszüksége.Tapasztalatbólmondom, hogy nincsszükség mind a négy

alkalommalgesztusevésre, napiegy alkalom elégahhoz, hogybevésődjön nála, kitőlkapja az élelmet.Fontos azonbanhangsúlyoznom, hogyéppen emiatt sosehagyjuk elöl amegmaradt ételt,

bármilyen nagy is akísértés, hogy a falánkállatkánakfolyamatosan legyenennivalója. Mindezekellenére felülírja azt azüzenetet, amelyetéppen bevésniszeretnénk a kiskutyaagyába.

A gyerekeket isvonjuk be agesztusevésbe?

Módszerem összesösszetevője közüléppen a gesztusevésaz, amelybe akisgyermekek iskönnyen bevonhatók.

Számukra agesztusevés nagyszerűjáték, a család közösszórakozása. Fontosazonban, hogy agesztusevés alatt soseincselkedjenek akutyával, és semmilyenmódon ne alázzák megaz állatot. Az evéslegyen a mindennapi

élet átlagos alkalma.

Mit tegyünk, ha akutyánk szeretnassolni?

Az egyik legnagyobbhiba, amelyet a gazdákelkövetnek az, hogy

evés után nem veszikel a kutya elől amegmaradt ételt. Ez alehető legrosszabbüzenet a kutya felé, aztjelzi ugyanis, hogy ődönti el, mikor van itt azétkezés ideje. Éppenezért az ilyesmit nemszabad hagynunk.Ahhoz, hogy a kutya

elfogadjon bennünketvezetőnek,életbevágóan fontos,hogy mi döntsük el,mikor van itt az étkezésideje. Nekünk kelldöntenünk, mikorkezdődik és mikorvégződik, és ehhezszigorúan tartanunk kellmagunkat.

Ha kutyánknak az aszokása, hogy azétkezést többször ismegszakítja, ésotthagyja az ételt, ezt agyakorlatot úgyállíthatjuk meg, hogyilyen alkalommalelvesszük előle a tálat.Ez a lépés ismét csak afarkastól örökölt

természetesösztönökre épít. Amikorugyanis a farkasbefejezte az evést,ellép a zsákmányától,így jelzi, hogy jóllakott,és a sorrendbenkövetkező falkatag isehet végre. Ha ellépett,már nem mehet vissza.Ugyanígy a kutyának is

újra meg kell tanulnia,ha otthagyja az ételt,azzal azt jelzi: nem kértöbbet, azaz meg kelltanulnia, hogy atetténekkövetkezményeivannak. Ne aggódjunk,hogy ettől kevesebbetfog enni, vagy éheznifog: ígérem, még

nagyon éhes sem lesz.A kutyák igen hamarmegértik azokat ajeleket, amelyeket amódszerem használ,megnő azonbanmegértésüksebessége, amikor ételis van a dologban.

Megvan-e annak aveszélye, hogy akutyánk túl sokateszik?

Igen, éppen ezért ezegy olyan veszély,amelytől a gazdáknakóvakodniuk kell. Ha akutyánk megértette, mit

várunk tőle, utána csakakkor adjunkjutalomfalatot, hanagyon szükséges. Aképzés elsőszakaszában viszontigen gyakran kapjutalmat a kutya, éppenezért figyelnünk kell rá,ezek ne legyenek túltartalmasak, és a

mennyiséget se vigyüktúlzásba - nemszeretném ugyanis, haaz én hibámbóltúlsúlyos, és ezáltalbeteg kutyák egésznemzedéke szabadulnaa világra. A jutalomlegyen kisméretű, egykisujjnyi szárazcsemege, vagy egy

kockacukor nagyságúsajt, és ne adjunk mást,mint amit a kutyaegyébként is enniszokott. Találkoztammár olyan gazdikkal,akik azt kérdezték,jutalmazhatják-ekutyáikat csokoládévalvagy süteménnyel. Mégelképzelni is szörnyű,

mi lenne ennek akövetkezménye!

Van még egy okaannak, miért kellnagyon óvatosnaklennünk ajutalmazással. Amódszerem céljaugyanis az, hogyátvegyük a kutyától a

vezérség terhét, ésmegszabadítsuk egyolyan súlytól, amelyetnem könnyűelhordoznia. E fel-szabaduláskövetkezményeképpenpedig a kutyaegyébként is könnyenfelszed némi túlsúlyt,mivel a vezetőséggel

járó stressz, amely elégsok kalóriát elégetett,hirtelen megszűnt. Akutya boldogabb ésnyugodtabb - dehízékonyabb is. Ezt aproblémát persze lehetkezelni, nem isegyféleképpen.Megtehetjük, hogyjobban odafigyelünk rá,

hogy mit eszik, és ha

szükséges,csökkentjük amennyiséget. Deazt is, hogy többmozgást iktatunk bea napirendjébe.Neki ugyanis - azembertől eltérően -

ehhez sem speciálisfutócipőre, semdrágafitneszbérletre nincsszüksége.

Úgy vettem észre, azembereknek nem

nagyon vanproblémájuk agesztusevéssel vagy ajutalmazással. Azelveket érthetőnek ésegyszerűenalkalmazhatónaktalálják. De még ennélis fontosabb, hogy akutyák igen gyorsanreagálnak minden olyan

helyzetre, amelyben azélelem is előkerül.Mégis, Dexter esetenem csupán azértegyedülálló, mert nekimégiscsak voltak agesztusevésselproblémái, hanem azértis, mert annyiramegnevettetett, hogymég az oldalam is

belefájdult.

Dexter gazdája, Tómolvasta elsőkönyvemet, aHallgassunk akutyánkrat, és sikerültis alkalmaznia a benneleírtakat. A családjávalhárom vagy négy hétenát alkalmazták, és

örömmel látták,mennyit változik akutya. Ahogy Tómmegfogalmazta: „Azt akönyvet akár Dexterrőlis írhatta volna.”Dexternél ugyanis azabban felsorolt összesrossz tulajdonság jelenvolt: felugrált,sétáltatáskor rángatta a

pórázt, dühödtugatással támadta akerítés túloldalánelhaladó idegeneket.Mindezek a semmibetűntek, Dexter márcsak akkor ugatott, haúgy érezte, vészhelyzetvan, de már ebben azesetben sem volt olyanvad, mint azelőtt.

Egyik hétvégénazonban Tóm el nemtudta képzelni, mitugathat Dexter egészdélelőtt. Szombatonnem volt nagy amozgás a környéken,Dexter mégis úgyugatott, minthaidegenek jönnének-mennének a ház előtt.

Amikor Tóm kinézett azablakon, mulatságoslátványban volt része.Dexter a kerítéshezfutott, majd a ház feléfordult, és vakkantottnéhányat, minthaidegen járna akörnyéken. Nem sokkalkésőbb megjelent egycsaládtag, hogy

megjutalmazza asegítségét. A problémacsak az volt, hogy nemvolt mit megjutalmazni:Tóm az emeletről látta,hogy az utca teljesenkihalt, sehol egyidegen. Tudvalevő,hogy a boxer igenértelmes kutyafajta, deDexter még saját

fajtáján belül iskiemelkedő volt: némijutalomfalatreményében képes voltnem létező járókelőketis kitalálni.

Amikor a történetethallottam, hamarrájöttem, mi történt. Amódszeremet

alkalmazva Tóm éscsaládja úgy döntöttek,megköszönikDexternek, ha akkorjelez, amikor veszélytszimatol. (Erről méglesz szó akésőbbiekben.) Aköszönetét azzalerősítették meg, hogyjutalomfalatot is adtak

hozzá. Öröm volt látni,ahogy az egész családrészt vett a módszeralkalmazásában, egybaj volt csak: nemsikerült visszafogniuk ajutalmazást, így a kutyaravasz módonkihasználta ezt ahiányosságot.

Ebből az a tanulság,hogy a jutalomfalatokatidővel fel kell váltania aszóbeli dicséretnek. Aharmadik-negyedikhétre már csak akkorkell jutalomfalatothasználni, ha a kutyaigen nehéz helyzetben,vagy teljesenismeretlen körülmények

között teljesít kiválóan.Egyébként könnyen aztörténhet, ami Dextergazdáival...

A JÁTÉKSZÜNETEREJE

Az első negyvennyolcóra nagy kihívás mind akutya, mind a gazdájaszámára, hiszen ez afigyelem és a tanulás főideje. De még ebben ismegvan a helye avidámságnak és ajátéknak. A játékugyanis az egyik

legjobb eszköze aszívélyes kötelék koraikialakulásának. Itt hátaz ideje, hogy ezt isfelvegyük afegyvertárunkba. Ha afarkasfalka életéttanulmányozzuk,láthatjuk, mennyirefontos szerepe vanbenne a játéknak. A

farkasok nem mennekel csak úgy sétálni,mint az emberek.Csupán akkormerészkednek ki azodú biztonságából,amikor vadásznak,vagy ha az odútáthelyezik, azaz amikoraz egész falka másterületre költözik.

A farkasszocializációjának ésfizikai kondíciójánakelengedhetetlenfeltétele a játék,mégpedig az olyanjáték, amelyben a falkaminden tagja résztvesz. Még az alfák isszeretnek néhabohóckodni, sőt ezeket

az alkalmakat isfelhasználják arra, hogykinyilvánítsákelsőbbségüket. Márazáltal is, hogyirányítják a játékot,jelzik, hogy ők adöntéshozók. Az egészhelyzetet végigirányításuk alatt tartják:ők választják ki a játék

helyét és idejét, és ők atulajdonosai annak atárgynak, amelyet afalka éppen használ ajátékban. De mégazáltal is, hogy azegész falkánakmegteremtik afelszabadult játéklehetőségét, aztbiztosítják - bár igen

diszkrét módon -, hogya falka többi tagjaelismerje és értékelje avezetésük alatt létrejöttközösséget.

Hasonlít ez ahhoz amódszerhez is, amelyetmanapság nagyobbvállalatoknál isalkalmaznak: az

alkalmazottaknaklehetőséget ad-

nak a közöskikapcsolódásra - amunkahelyikörnyezettől távol. Arangsor ezenalkalmakkor sem borulfel, a főnök főnökmarad, abeosztottakban mégismegerősödik az az

érzés, hogy egytársaság tagjai: amunkahelyet máregyfajta - szórakozástés védelmet egyarántnyújtó - közösségneklátják. Miért is akarnákfelborítani a rendjét,vagy éppenmunkahelyet váltani?

Különösen a kölykökképesek hihetetlenülsokat játszani. Azáltalugyanis, hogy mindentfelforgatnak, megrágjákés széttépik ajátékaikat, aképességeiket fejlesztikés a fogaikat koptatják.És éppen azért, mivel ajátékkal igen

hatékonyan lehetalapvető üzeneteketközvetíteni, fontos,hogy meglegyenek amaga szabályai. Ez isolyan alkalom, amelysorán nekünk kell avezérnek lennünk.

Már az elsőkönyvemben

kifejtettem, hogy „ajátékszer nem trófea”,de most összefoglalomitt is. A kutyaéletnek ezta területét is a kutyaszempontjából lehet alegjobbanmegértenünk. Nekünk aszokásos játékok:labdák, rongybabák,apportpálcák csupán

játékszerek. A kutyánakazonban ennélfontosabbak.Természetesközegükben ugyanis azalfák ezek által is jelzikvezető pozíciójukat.

Ha ebből kiindulvanézzük a dolgot,azonnal látjuk, miért

olyan fontos a játék akutyáknak. A játékoknem csupánjátékszerek, hanemtrófeák, vagy ha úgytetszik, kitüntetések,amelyeket a falkánbelül szereztek, illetveelveszítettek: ez ebbőla szemszögből nézveteljesen nyilvánvaló.

Bizonyára többszörláttuk már, ahogy akutyakölykök birkóznaka játékszerekért, majdvégül a győztes olyandiadalmasan hurcoljakörbe, mint egybokszoló, aki éppenakkor ütötte kiellenfelét. Olyat isláttam már, hogy egyes

kutyák idegesek, sőterőszakosak lettek,amikor a gazdájuk csakátadta nekik ajátékszert anélkül, hogyjátszott volna velük. Azember ilyenkor azthiszi, csupán a kutyajátékossága, vagygyermekitelhetetlensége okozza

a hisztériát. A problémaazonban a vezetőiszerepben van: a kutyaugyanis azt hiszi, őhatározza meg a játékidejét, és eszerint isviselkedik. Hamegengedjük, hogyelhiggyék: ők szabjákmeg a játékidőt, és ajátékok az ő

státuszszimbólumaik,hamis képetközvetítünk feléjük afalkában betöltöttszerepükről. Ezértnagyon fontos, hogy milegyünk a játék vezetői,ehhez pedig csaknéhány dolgot kellbetartanunk.

Vegyük át ahatalmat a

játékoskosár fölött

Játék közben úgylehet a

legegyszerűbbenirányítani azeseményeket, ha mirendelkezünk ajátékok fölött. Ezzelnem azt akarommondani, hogy akutyánk csak ajelenlétünkbenjátszhat, eznemcsak butaság

lenne, de helytelenis. Ezért általábanazt szoktamjavasolni, hogymindig hagyjuk elölegy-két kedvesjátékszerét, ígybármikor eljátszhatmagában is.Mindemellettragaszkodom

hozzá, hogylegyenek olyanjátékok is,amelyeket a gazdákcsak akkor vesznekelő, amikor együttjátszanak akutyával. Ezeklegyenek a kutyaszámáraelérhetetlen helyen.

Ezáltal ugyaniselérhetjük, hogy ajáték irányítása márkezdettől fogva akezünkben van.Csak mi döntjük el,mikor van itt a játékideje, és milyenjátékot használjunk.A játék kiválasztásateljesen a gazda

döntése. Egyetlenjavaslatom, hogy

ne legyenek túl apródarabok, a kutyákugyanis lenyelhetik, ésha megakad alégcsövükben, el ispusztulhatnak. Történtmár ilyen. Akisgyereknek sem

adunk a kezébe olyantárgyakat, amelyeketlenyelhet, miért lenneez más a kutyákesetén?

Ne vetélkedjünk

Ahogy mondtam is, a

kutyának a játék nempuszta szórakozás. Ajáték neki vetélkedő,amelyben győzni akar -és nekünk is ezt amagatartást kellfelvennünk. Éppenezért sose kezdjünkhuzakodni vele, ezáltalugyanis átengedjük azirányítást, ráadásul -

főleg több kutya esetén- még az is kiderülhet,hogy erősebbek nálunk.Talán mondanom semkell, hogy amikor akutya azt gondolja,erősebb a vezérénél,megpróbálja átvenni avezetői státuszt.

Ugyanez vonatkozik

a játékos harapásokrais. Sok gazda engedi,hogy kiskutyája rágja akezét, még akkor is, haa kölyök hegyes tűfogaisok apró sérüléstokoznak. Ha a gazda akésőbbiekben is hagyja,hogy a kutyájaharapjon, könnyenmegsérülhet, ráadásul

a kutya ekkor semtudja, hol a helye arangsorban. Ez pedignem történhet meg. Hatehát a kölyökkutyaelragadtatja magát, éstúl erőset harap,azonnal vegyük el akezünket, és vessünkvéget a játéknak. Akiskutyának is meg kell

tanulnia, hogy tetteinekkövetkezménye van.

Találékony játék

A kutya és a gazdajátéka kapcsolatuk egyvarázslatos eleme,olyasvalami, amit

mindig élvezni kell.Mivel a módszerembensemmiféle erőszakotnem alkalmazok, így ajáték jó alkalma lehet atanításnak is. Gyakranhasználom a játékidőtarra, hogy kutyáimmalgyakoroljam az olyanparancsokat, mint abehívás vagy a lábhoz

állítás, amelyekről akésőbbiekbenrészletesen is beszélekmajd. Ezeket ugyanisnem lehet elégszerismételni. Egyszerűenellépek a kutyámtól,amikor visszahozza azeldobott labdát, aztánodahívom magamhoz.Mivel a kutya szeretné

folytatni a játékot,vissza kell adnia alabdát, ezért odajön, ésmegteszi, amire kérem.Egyszerű, mégis igenhatásos ez a megoldásis.

HARMADIK RÉSZ3-7. NAP

Belátom, az elsőnegyvennyolc óra nemkönnyű. A harmadiknapra azonbankezdenek mutatkozni akemény munkagyümölcsei, és ahátralévő részében azt

vesszük majd észre,hogy egyrekönnyebben megy akutya irányítása és avele való párbeszéd.Eddigre azonban márnekünk is ki kellfejlesztenünk azalapvető vezetőikészségeket, hogytovábbléphessünk a

módszer harmadikrészéhez, amely azolyan, veszélyesneklátszó helyzetekkezelésévelfoglalkozik, amilyenekaz ismeretlen arcokvagy hangok. Demindennél fontosabb,hogy eddigre képesekleszünk rá, hogy

felszabadultan együttjátsszunk akutyánkkal.

A következő lépésmegtétele mindengazdának izgalmas ésélményekkel kecsegtetőlesz. Mégis, tudnunkkell józannak, kimértnekmaradnunk, ezt pedig

szerintem csak úgylehet elérni, ha agyakorlatot az otthonikörnyezetben vezetjükbe. Ilyenkor szoktamelismételni azokat afontos szavakat,amelyeket Dorothy ismond az Ózban:„Mindenhol jó, delegjobb otthon”. Ennek

igen sok oka van. Amódszeremhezelengedhetetlenfontosságú, hogy agazda nyugodt éskövetkezetes maradjon,és igencsak felpörgöttvilágunkban az otthonmégis megmaradt abéke szentélyének,ahol ezek az erények

szabadongyakorolhatók. Éppenezért mi isnyugodtabbak leszünkaz otthonikörnyezetben. Azt isemlítettem már, hogyaz egyik legfontosabbvezetői tulajdonságéppen a nyugalom, ahideg megőrzése.

Ehhez pedig az otthona legideálisabb hely.

A legkönnyebben akutya is az otthoni

környezetben tanul,ahogy ezt a falkaéletében szintén

láthatjuk: hiszen a falkaminitársadalma csak

akkor működik minden

szempontbólszabályszerűen, amikor

azt álta -párvisszavezette agondjára bízott

csapatot saját, kijelöltterületükre. E területen

kívül a falka életét akülső támadástól valófélelem és a vadászatszabályai igazgatják.

Otthon mind az alfák,

mind a többiekszabadon ehetnek,alhatnak, játszhatnak,azaz teljes szociáliséletet élhetnek, és ottkapják életüklegmeghatározóbbleckéit a kölykök isarról, hogyan élnek a

felnőttek.

Sok gazdamódszeremnek ezt arészét tartja alegnehezebbnek, ésmegértem őket.Természetes ösztöneikugyanis azt sugallnák,hogy vigyék ki a kutyáta szabadba, a

nagyvilágba, és otteddzenek vele. Volt, akiazt mondta, „Ez nemfair a kutyávalszemben”, másokpedig egyenesenkegyetlenségneknevezték. Erre csak azttudom válaszolni,sokkal rosszabb, sőtkegyetlenebb a kutyát

kivinni abba a világba,amelynek aveszélyeivel még nemképes szembenéznisem a gazda, sem akutya. A módszeremmegtanulását gyakranahhoz hasonlítom, mintamikor valakiautóvezetést tanul.Senkinek sem engedik,

hogy autót vezessen,amíg nem tudjapontosan, melyikeszköz mire való, ésmegtanulja őketbiztosan kezelni.Olyasvalakit nem lehetkiengedni aforgalomba, aki tudjaugyan használni aváltót és a gázt, a fék

hollétéről azonbanfogalma sincs! Akutyánál sincs ezmásképp. Bárki, akianélkül viszi ki kutyájáta nagyvilágba, hogy akövetkezőketmegtanítaná, szerinteméppen olyan, minthavalaki anélkül ül autóba,hogy tudná, hogyan kell

az autót irányítani,kormányozni vagyéppen lefékezni. Azok aleckék, amelyeket akutya otthon tanul,tartósan azemlékezetébenmaradnak. A másholtanultak azonbangyorsan kikopnak.

Amikor az otthontanítás szükségességétszeretném egy példávalillusztrálni, általábanannak a kutyának azesetét szoktamemlíteni, akitmagamban csak Mr.X.-nek hívok. Az utóbbiévekben voltak olyan

alkalmak, amikor már-már azon kezdtemgondolkodni, hogy egyJohn Le Carré-kémregénybecsöppentem bele: olyanrejtőz-ködésitechnikákat kellettelsajátítanom, amelyekmég az MI5-ben is jóljönnének. Bizonyos,

általam is érthetőokokból ugyanisnéhány gazdi nemszeretné, ha mások istudnák: problémáikvannak a kutyájukkal.Senki nem szereti, hakritizálják, ráadásulsokaknak a kutyájukkalvaló viszonyukkizárólagosan

magánéletük szférájábatartozik. Különösenakkor találkozom ezzelaz érzékenységgel,amikor a gazdavalamilyen kutyásközösség tagja, és Mr.X. esetében ispontosan ez volt ahelyzet.

Amikor elmentem,hogy a gazdát éscsodálatos, trikolórbordér collie-játotthonukbanmeglátogassam, ahölgy szorongásateljesen nyilvánvalóvolt. Elsőbeszélgetésünkkor szószerint ezt mondta:

„Kérem, ha meglát azutcán, tegyen úgy,mintha nem ismerne,és menjen tovább.”Kiderült ugyanis, hogya hölgy kiválóobedience-versenyző",és ebben a világbanigen erős aversenyszellem: agazdák beutazzák az

országot, hogy kutyájukteljesítményévelmindenholelbüszkélkedhessenek.A hölgy más kutyákkaligen sok sikert ért el,sőt maga is a bírókközé tartozott. Gyakrankérdezik tőlem, hogyantudok együttműködniilyen emberekkel,

hiszen még az„engedelmeskedés”szót is megvetem,nemhogy azt agyakorlatot, amely-lyelelérni próbálják. Erremindig ugyanaztszoktam válaszolni: haakár egy egészen kicsilehetőségem van rá,hogy egy gazdát a

saját, együttérzésenalapuló módszeremretérítsek, megéripróbálkozni.

A kutya, amelyet megkellett néznem, agazdája szerint azeddigi legjobb kutyájavolt, a bírók mégistaláltak benne egy

kicsiny hibát. Tudni kell,hogy az obedicnce-versenyek nagyonhasonlítanak alovasvilágból ismertdíjlovaglással. Agazdákat az alapjánpontozzák, mennyireképesek pontosparancsokkal irányítania kutyájukat. Mr. X.

megállt, amikor agazdája mondta, ésforduláskor is mellettemaradt. Amikorazonban láb mellettkellett volna mennie,nem volt hajlandó amegfelelő helyzetetelfoglalni, tíz-húszcentivel mindig agazdája előtt ment, sőt

néha a lábának dőlt,amiért szintén pontotveszített. Ez igencsakidegesítette a hölgyet:a kutya minden másterületen magaspontszámokat kapott,amikor azonban azemlítettre került a sor,rengeteg pontotveszített. A bírók

megjegyzései gyakranígy kezdődtek: „Hanem ment volnaannyival Ön előtt...”

A hölgy nem értette,miért van az, hogy akutya minden másbanengedelmes, ebbenazonban nem.Ráadásul bármennyire

is kis korrekciónaklátszott, mégsem voltképes rávenni a kutyát.Nekem teljesennyilvánvaló volt, mi akutya vonakodásánakaz oka. A hölgy hetentevitte obedience-alkalmakra, amelyeketaz egyik közeli faluban,valamelyik teremben

vagy mezőn tartottak.Ezeken az alkalmakona régi eszközökethasználták:kényszerítés, fojtó-

Az „obedience”(lefordítva:„engedelmesség”) egymodern kutyás sport,

amely először a brit németjuhászkutyások ún.Working trials-ain, azazmunkavizsgáin tűnt fel aII. világháború előtt,néhány évvel későbbazonban már önállóversennyé vált. 1951-bena Brit Kennel Klub úgydöntött, hogy éventerendeznek a Cruftson(Nagy-Britannia fő

kutyakiállítása, amelyetminden év márciusábanBirminghamben tartanak)obedience-bajnokságot.Ezek a versenyek mindenkutya számára (tehát akeverékeknek is) nyitottak.A sport azóta Nagy-Britannián kívül is elterjedt- a ford.

nyakörv, parancsok.

Persze én erre aztmondom, hogyerőszakkal nem lehetsemmit megtanítani, deettől függetlenül agazda azért nem voltképes megtanítani agyakorlatot, mert akutya számára nem ővolt a vezetője,ráadásul nem is a

megfelelő, otthonikörnyezetben próbáltatanítani. Itt ismét agyerekek jutnak azeszembe: ha otthonmegtanultak egybizonyosfajtaviselkedést, igenvalószínűtlen, hogymáshol máshogyanfognak viselkedni. Pia

például otthonszabadontombolhatnak, akkorsem fognak máshogyviselkedni, ha máshovámennek.

Személyesen isellátogattam ahölgyhöz, ésnyilvánvaló volt, hogy

Mr. X. úgy véli, ő afőnök. Vadulrohamozott, amikormegérkeztem, egypillanatra sem állt le. Agazda elmondta, hogysétáltatás közbenfaképnél hagyja, éssemmilyenszólongatásra nem térvisz-sza.

Elmagyaráztam hát, mia probléma: miközbenazon dolgozott, hogyrávegye a pontosengedelmeskedésre, akutya ösztönösen őtakarta irányítani. Aversenyek alatt úgytett, mintha a gazdairányítana, az azonban,hogy nekidőlt a

lábának, és előttement, mind aztmutatták, hogy nemfogadja el az irányítást.A maga módján aztjelentette ki ezáltal:„Jobb, ha tudjátok, ittén vagyok a főnök.”

Gyorsanösszebarátkoztam a

kutyával, majd egy óramúlva kivittem a kertbe,ahol a hölggyel együtt,az ő parancsaithasználva foglalkoztamvele. A hölgy igenelégedett volt azeredménnyel, én pedigazzal az érzésseltávoztam, hogy képeslesz elérni, amit

szeretne, és aversenyeken ismeglesz a megfelelőeredmény. Azttanácsoltam, néhányhétig ne járjon aszokásos alkalmakra,dolgozzon inkább azon,hogy átvegye a kutyátóla vezérségfelelősségét. A hölgyön

látszott, bármirehajlandó a kutyafejlesztéséért, ésazonnal belefogott amunkába.

Cseppet semmeglepő módon ezutánjó darabig nemhallottam róla. Csakelső könyvem

megjelenése utánfutottam össze vele -mégpedig egydedikálás alkalmával.Szélesen mosolyogvajött oda hozzám, igaz,úgy tett, mintha nemismernénk egymást. Énis belementem ajátékba, bár igenérdekelt, hogy

sikerültek a versenyei.Örömmel hallottam,hogy a kutyafantasztikusan teljesítaz obedience-versenyeken,olyannyira, hogy még aCruftson iselindulhatott. A kutyatehát valóban a hölgylegjobb kutyája lett. A

hölgy, amikor végültávozott, megérintette akaromat, és kissézavartan elmosolyodott.„Bocsássa meg, hogyegyedül arattam le ababérokat” — mondta.

VÉLT VESZÉLYEK

Nincs annálfélelmetesebb, mintamikor ismerőskörnyezetbenvalamilyen ismeretlenelem tűnik fel: AlfrédHitchcock éppen ezt azérzést kihasználva lettvilághírű. Ez amegállapítás nemcsak

az emberre, de annaktársára, a kutyára isigaz. A különbség csakany-nyi, hogy amikor akutya az otthoni falkavezérének érzi magát,úgy véli, az őfelelőssége ezekkel aveszélyekkelszembenézni. Ezekután érthető, ha az

ilyen helyzetek idézikelő alegszélsőségesebbmagatartásidevianciákat.

Ebben a helyzetbenis segít, ha a kutyaszempontjábólvizsgáljuk meg azeseményeket. Számára

ugyanis akár alegegyszerűbb, deváratlan események isfenyegetőneklátszanak. Ilyen példáula reggeli postaérkezése: hogyanviselkednénk mi abbana helyzetben, amikoregyszerre csak különöshangot hallanánk, majd

valaki furcsa tárgyakatgyömöszölne bevackunk bejáratán?Vagy amikor aduguláselhárító érkezik:vajon hogy éreznénkmaguknak, ha valakiegyszerre csakmegjelenne azotthonunkban egycsomó ismeretlen, sőt

veszélyes kinézetűeszközzelfelszerelkezve?Pontosan -mindannyian sajátbiztonságunkatéreznénkveszélyeztetve.Ráadásul, ha úgyvélnénk, hogy a mifeladatunk a többiek

védelme, még nagyobblenne a félelmünk.

Egy átlagos otthontelis-tele van olyanlátványokkal észajokkal, amelyeket akutya bármikorpotenciálisveszélyforrásnakérzékelhet. Kívülről

beszüremlik az autók,teherautók,repülőgépek és ajárókelők zaja. Belül ottvannak a hétköznapiélet zajai: a mosógépzörgése, a telefoncsöngése, vagy akisgyerekek által keltettmindenféle csattanásokés csapódások. A

helyzet az, hogy akinem ember, nem érti,mi zajlik körülötte.Amikor a gazdákmeghallják, hogy acsengőhangra a kutyaugatni kezd, gyakranmegszidják, amiérthangoskodik. Ha rávetimagát a postásra,megbüntetik, amiért

erőszakoskodott. Nemértik, hogy csak próbálmegfelelni annak avezetői feladatnak,amelyről azt hiszi, hogyaz övé, így tehát nemmeglepő, hogy akkorsem hagyja abba,amikor rákiabálunk:„Elhallgass!” Nem érti,hogy dicséret helyett

miért bántják afalkatagok, akiket pedigugyanúgy felzaklatott ahelyzet. Éppen ezértkell a lehetőleggyorsabban átvennitőle a vezető pozíciót.

A jó ember-vezérigazi próbája az,hogyan képes bánni az

ilyen helyzetekkel. Akutyavilágban is fontos,milyen módon áll hozzá

valaki a veszélyhez. Haa gazda azonnal reagála helyzetre, hatalmaslépést tesz abba azirányba, hogy vezetőistátuszamegkérdőjelez-hetetlenné váljék.

A kutyák egész jól

képesek beilleszkedniaz emberi környezetbe,és néhány kivétellelmegtanulnak együtt élniaz ezzel járóeseményekkel. Vannakazonban olyan kutyák,amelyekre bizonyoshangok ráhozzák afrászt. Egy ilyen helyzetmegoldásának a kulcsa

ismét csak a nyugalom,a következetesség és avezetői magabiztosság.Először isfigyelmeztetni kell arra,hogy nem ő a vezér,majd arra, hogy ahelyzet megoldásábannincs rá szükség.

Jó példa erre az

egyik legáltalánosabb„veszély”: amikor afalka vackába kívülállóérkezik. A kutyaszempontjábóltökéletesen érthető,miért zaklatja fel ahelyzet: hiszenlegfontosabb feladatapont a vacok és annaklakóinak védelme.

Betörtek aterritóriumba, ígyvalamit tenni kell, hogyennek integritásáthelyreállítsák. Ha ebbőla szempontból nézzük,tökéletesen érthető,miért ugat, miért siet azajtóhoz - vagy éppenmiért támadja meg azérkezőt.

Akkor hát hogyankezeljünk egy ilyenpotenciálisanveszedelmes helyzetet?Amikor egy látogatóelőször érkezikhozzánk, azonnal ki kellmutatnunk, hogy ahelyzet megoldása a mifeladatunk. Ha a kutyaegyszerűen csak ugat

vagy morog, lépjünkoda az érkezőhöz,üdvözöljük, közbenpedig köszönjük meg akutyának a segítséget.Figyeljünk oda azonbanarra, hogy mindeztgyorsan és nyugodtantegyük, ne kerítsünknagy feneket adolgoknak. Fia így

cselekszünk, egyszerrekét dolgot is elérhetünk:azáltal, hogy nyugodtakmaradunk, vezetőkéntis hitelesebbek leszünka kutya előtt, másrésztpedig nem vettüksemmibe segítségét. Őugyanis azután isszeretne a családi falkacselekvő tagja lenni,

hogy eltávolítottukvezetői pozíciójából.Akkor érzi jól magát, haa falka hasznos tagjalehet. Azzal, hogyodafigyelünk rá, ésmegköszönjük, hogysegített megvédeni avackot, a falka hasznostagjának nyilvánítottuk.

Természetesenminden kutyának más aszemélyisége, és van,amelyik a véltveszélyhelyzetekreerőszakkal reagál. Hatudjuk, hogy gyakranagresszív, az elsőnapokban tegyünk rányakörvet, hogy mindeneshetőségre

felkészüljünk. Hafelugrik a látogatóra,határozottan kellcselekednünk: anyakörvénél fogvavezessük odébb alátogatótól, majdinvitáljuk be a látogatóta házba. Ha a kutyaannyira erőszakos,hogy nem hajlandó

háttérben maradni,vigyük el onnan.

Ebben a stádiumbansincs félelemre okunk.Fontos tudnunk, hogy amódszeremholisztikusán közelítimeg a problémát. Mireteljesen hozzászokunk,szinte minden

mozdulatunkkal jeleznifogjuk kutyánknak,hogy többé nem ő afőnök. Remélemazonban, hogy mire azelső látogató érkezik,már elkezdődött az újhierarchia kialakítása,így a kutya sem leszannyira vad azidegennel szemben.

Természetesen az iselképzelhető, hogy alátogató akkor érkezik,amikor még nem voltlehetőség amódszerem alapjaitmegvetni. Nemprobléma: ebben azesetben is viselkedjünkúgy a kutyával, ahogy

feljebb írtam, ésköszönjük meg asegítségét. Ez akár akezdő lökést ismegadhatja akésőbbiekhez. Ha akutya reagált elsőnek alátogatóra, ügyeljünkarra, nehogy atávozáskor a helyzetmegismétlődjön. Ezt

úgy érhetjük ellegkönnyebben, hamásik szobába zárjukvagy kieresztjük akertbe nem sokkalazelőtt, hogy a látogatótávozik. Amikor pedigújra egyedül vagyunkotthon, menjünk odahozzá, és végezzük ela szokásos

újraegyesülésiszertartást. Ez azértkülönösen hasznos,mert azonnal törli alátogatómegjelenésénekesetleges negatívhatásait.

De a kutya nemcsak

a látogató érkezéséttartja veszélyesnek.Abban is vezetőipozíciójánakmegingását érzi,amikor egy családtagelmegy otthonról.Ebben az esetben isvilágos, miért érez így:a kutyának nincsidőérzéke, vagy

legalábbis emberiértelemben nincs.Amikor tehát látja, hogya család egyik tagja -azaz a felelősségérebízott falka egyik tagja -az ajtó felé indul,fogalma sincs arról, azillető mikor fogvisszatérni. Éppenezért mindig idegesek

lesznek, ha acsaládtagok elmennekotthonról: félnek attól,hogy örökre szétesik afalka.

Ebben az esetben isazzal előzhetjük meg aszokásos huzakodást,hogy újra és újratudatjuk a kutyával: a

falka összetartása nemaz ő felelőssége többé,nem kell aggódnia azilyenek miatt. Itt isfontos azonban, hogyköszönjük meg asegítségét, majdvezessük el az ajtótól.Az kifejezetten hasznoslehet, ha jutalomfalattalkínáljuk: a következő

hasonló alkalomhozugyanis pozitív érzéseifűződnek majd. Haellenáll, esetlegerőszakosan viselkedik,ugyanúgy távolítsuk ela helyszínről, ahogy azelőző esetben:használjuk a nyakörvetvagy — ha nagyonszükséges — a pórázt.

Vigyük át egy másikszobába, hogycsaládtagunk el tudjonindulni.

Ha a kutyánk idegestípus, még aszokásosnál is többtürelemre van szükség.Az ilyenek nemmegtámadják a

látogatót, hanemelbújnak előle, igenszélsőséges esetbenmég be is vizelhetnek.Igen fontos, hogyilyenkor hagyjuk békén.Ő úgy vélte, hogy amenekülés alegbiztonságosabb kiútebből a helyzetből, ezta kiutat pedig nem

vehetjük el tőle. Azújraegyesüléskor ishagynunk kell, haddnyugodjon meg. Előbb-utóbb megérti, hogynem minden embertőlkell félni, nemmindegyik okozfájdalmat. Ehhezazonban időre vanszüksége, így hagyjuk,

hadd tanuljon a sajáttempójában.

Igen fontos tisztábanlenni azzal, hogy amódszeremen belül mia célja ennek azeljárásnak. Ugyanisigen sokszor lehettemtanúja az egészfolyamatnak, elsőre

végigkövetni azonbannem könnyű.

Hadd nyugtassak megmindenkit, hogy a kutyaidővel megtanuljaelfogadni azt: mivagyunk a vezérek. Haidegen érkezne aházba, nem fog olyanhévvel reagálni, mint

azelőtt, ráadásul azegyszerű „Köszönöm”-ünk teljesenmegnyugtatja majd azállatot.

A képzeltvészhelyzetekre adottlegkülönösebb reakció,

amellyel pályafutásomalatt találkoztam, egyJack Russell-bordercollie keverék kutyáé,Hamishé volt. Akutyával akkortalálkoztam, amikormeglátogattamgazdáját, Sarah-t egykis, észak-skóciaifalucskában, Banffhoz

közel. Hamish hathónapos kora óta éltSarah-val, Sarahférjével ésgyerekeikkel, de azalatt a két év alatt,amelyet otthonukbantöltött, végig rettegett alátogatóktól, ajárókelőktől éslegfőképpen a

telefoncsörgéstől. Ilyenesetekben a szemeijedten elkerekedett,majd hihetetlensebességgel kezdteüldözni a saját farkát.

Sarah imádta akutyákat, sőt a munkájais az volt, hogy akörnyéken lakó

üzletemberek kutyáitsétáltatta, ráadásulmég a Good Citizen-mozgalomban is résztvett, amelynek éppenaz volt a célja, hogymegtanítsa a gazdákatkutyáik kiképzésére,antiszociális hajlamaiklegyőzésére. Éppenezért tudta, mennyire

szenved Hamish, ésmivel együtt érzett vele,bármire kész volt, csakhogy fájdalmát ésaggodalmát enyhítse.

Az alatt a két év alatt,amióta Hamish velüklakott, Sarah mármindenfélét kipróbált:pszichológust,

magatartás-kutatószakembert,„kutyakiképző”specialistát, ráadásulkis híján belefulladtbarátai és családtagjaiállandó jó tanácsaiba. Ejó tanácsok között voltnéhány igencsak furcsaötlet is. A magatartás-kutató például azt

javasolta, hogytöltsenek meg egysörösdoboztkavicsokkal, és eztrázzák, amikor Hamishtúlságosan felizgatjamagát, ezzel ugyaniselterelhetik a figyelmét.Sarah próbált mindent:vagy a kutya orra előttrázta, vagy odadobta

mellé, hátha valamelyikmajd eltereli afigyelmét. Talánszükségtelenmondanom: egyik semhasznált. (Éppenellenkezőleg: egy újabblehetségesveszélyforrást jelentettneki.)

A „kutyakiképző” —szándékosan tettemidézőjelbe afoglalkozását - aztjavasolta Sarah-nak,rázza meg Hamisht anyakánál fogva. Sarahezt meg sem próbálta.Szerette, ezértsemmilyen módon nemakart erőszakot

alkalmazni. Apszichológus pedig - ésez igencsak meglepett -azt javasolta, üvöltsönrá Hamishra: amikorelkezdi a farkátkergetni, térdeljen lemellé, hajoljon közelhozzá, és addigüvöltsön, amíg ki nemzökkenti vele.

Fogalmam sincs, mitkellett volna erreSarah-nak felelnie,mindenesetre ezt azötletet sem fogadtameg, mint ahogyazokat sem, hogyüssön rá újságpapírralvagy locsolja le vízzel:egyszerűen nem volthajlandó, hogy

erőszakkalkényszerítse rá akutyára az akaratát.

Sarah olvasta akönyvemet, de nemvolt képes kezelniazokat a helyzeteket,amelyektől Hamish alegjobban kiborult: aképzelt veszély

alkalmait.Küszködésének híreeljutott ahhoz atársasághoz is, amelyika velem készítettsorozatot szervezte. Esorozatban olyankutyákkal kellett együttdolgoznom,amelyeknek a lehetőlegkülönfélébb

problémái voltak.Igazán élveztem ezt amunkát, főleg mivel alehető legkülönösebbkutyákkalismerkedhettem meg.Fontos azonbankiemelnem, hogy egyikkutyával semtalálkoztam a felvételelőtt, így fogalmam

sem volt, mi lesz majdFlamish problémája,tehát előzetesfigyelmeztetés nélkülérkeztem Sarah-ékhoz.Igaz, a probléma szinteazonnal nyilvánvalóvolt: pár perccelérkezésem utánHamish teljesenfelzaklatta magát, majd

vadul kerengenikezdett. Sarahkönnyekkel küszködvemagyarázta el, hogykerengés közbensokszor meg is harapjaa farkát. Sarahkilátástalannak hitte ahelyzetet.

Szó nélkül

megfogtam Hamisht anyakörvénél fogva, ésahogy leültem akanapéra, magammellé ültettem a földre.Nem csináltam mást,csak kedvesen, dehatározottan magammellett tartottam. Nempróbáltam erőltetni,nem húztam, csak

tartottam. Ereztem,mennyire feszült: ateste merev volt,minden ízébenremegett, pupillájateljesen kitágult. Nemcsoda: a szobábannemcsak én voltamjelen, hanem azoperatőr, ahangmérnök, egy

tudományos munkatársés egy televíziósbemutató munkatárs,Paul Hendy.

ElmagyaráztamSarah-nak, hogy addigtartom Hamisht ebbena helyzetben, amíg elnem engedi magát, a

jutalma pedig az lesz,hogy el fogomereszteni. A többieketarra kértem,maradjanak csöndben,és ne mozogjanak, éslegfőképpen kerüljék aszemkontaktustHamishsai. Nagyjábólegy percig tartottamígy, aztán éreztem,

hogy enyhül afeszültség. Amikor azegész teste elernyedt,elengedtem anyakörvet.

A következő lépés azvolt, hogy Sarah isugyanezt tegye.Engedelmeskedett, ésHamish megnyugodott.

Nem sokkal azutánazonban, hogy Sarahelengedte, az egyiktévés megmoccant,mire Hamish azonnalkerengeni kezdett.Kértem Sarah-t, hogyújra fogja meg, és necsak most, hanemminden alkalommal,amikor kerengeni kezd.

Sarah a sírás határánállt, de látta, hogy segíta módszer, ezértbeleegyezett. Amikor anegyedik alkalommalfogta meg Hamisht,igazi áttörés történt:csaknem abban apillanatban, hogy Sarahleült, és Hamisht magamellé ültette, a kutya

megnyugodott.

A következő lépés atelefon hangjánaksemlegesítése volt.Eddigre beírtam amobilomba Sarahszámát. Aminttárcsáztam, és ki-csöngött, Hamishazonnal frászt kapott.

Reakciója még azelőzőnél isszélsőségesebb volt,míg végül farkával aszájában le nemtottyant a földre.Minden ízébenremegett. Ekkor ismétmegfogtam a pórázt,és odahúztam magammellé, és újra

tárcsáztam. Addigtartottam, amíg megnem nyugodott.

Mire Sarah-tóleljöttem, Hamish márigen nagyot lépettelőre. Olyan ideges voltazonban, hogyfigyelmeztettem Sarah-t: akár hónapokba is

kerülhet, mire teljesenelmúlik a stressz. Arrakértem, hogy jelzéseitazzal is erősítse meg,hogy a telefoncsörgésekor Hamishtzárja ki az udvarra,majd amikorvisszaengedi, vegyevele végig azújraegyesülés

szertartását és azötperces szabályt.

Kedden délutánnégykor jöttem elSarah-tól. Péntekendélelőtt kilenckorcsöngött a telefonom:Sarah volt az. Ismét akönnyeivel küszködött,ezúttal azonban

örömében. „Vége” -mondta.Figyelmeztettem, hogytúl korai még az öröm,ő azonbanmegismételte, majdelmesélte, mi történt.Minél többet hallottama történetből, annálbiztosabb lettem:Sarah-nak igaza van,

és Flamish tényleglevetette magáról aházőrzés feladatát.Sarah elmesélte, hogyFlamish végigaludtamajdnem az egésznapot, amely árulkodójele annak, hogy nagyteher került le aválláról, és újrafeltöltekezik. Miközben

beszélgettünk, egyjárókelő sétált el anappali ablaka előtt.Hetven-két órávalazelőtt Hamish ettőlteljesen kétségbeesettvolna. Most azonbanéppen csak megemeltea fejét, majd aludttovább - csakúgy, mintaz előző nap, amikor a

telefon csörgött.Napokkal azelőttfigyelmeztettem Sarah-t, nem vagyoktündérkeresztanya,ezért ne várjoncsodákat: hosszú,kemény munka állelőtte. így hát mégengem is meglepett,milyen gyorsan

megváltozott minden.„Tényleg nem használtvarázspálcát?” -kérdezte Sarahnevetve.

A HATÁROKKITOLÁSA:

FELKÉSZÜLÉS ASÉTÁRA

Mostanra kutyánk márbeszokott új otthonába.Ismeri annak látványait,szagait, ismeri afalkatagokat, mind azembereket, mind akutyákat. De ami alegfontosabb: lassanmegtalálja, hol van ahelye az otthoni

rangsorban. Ahogymegnyugszik, úgy lehetkiterjesztenikörnyezetének határait.A kutya ugyanis,érthető módon,szeretné mégalaposabban felfedeznia világon, éppen ezértragadjunk meg mindenalkalmat, hogy ezt az

ösztönt előnyérehasználja ki. Kitűnőlehetőséget ad ugyanisarra, hogy lefektessükvele annak aviselkedésnek azalapjait, amely a külsővilágban szükséges, ésfelkészüljünk az elsőközös sétára.

Ismét hangsúlyozom:kutyánk önállószemélyiség, ezértkezeljük így, éshagyjuk, hogy sajáttempójában fejlődjön.Általában azt szoktamjavasolni, hogy várjunkhét napot az első sétaelőtt. Néhány gazdánakazonban sokkal többet

kell várnia, mivelvannak olyan kutyák,amelyek egészegyszerűen lassabbanhaladnak. Különösen azideges, félős menhelyikutyákkal kell várnimajdnem egy hónapot,mire készen állnakarra, hogykimerészkedjenek abba

a világba, amely olycsúnyán elbánt velük. Akiskutyák esetében ismeg kell várni, hogyelérjék a három vagynégy hónapos kort: akölykö-ket nem szabadaddigfertőzésveszélynekkitenni, amíg a másodikkombinált oltás után el

nem telik legalább kéthét, ez nagyjából atizennegyedik hétreesik. Ezekben ahetekben csak olyanhelyre vigyük, ahol veleegykorú kutyákkaljátszhat, de nemfenyegeti fertőzés.

A legtöbb kutya

esetében azonban azalapvető fegyelmezéstanítása már aharmadik naponelkezdhető. Tudom,sok gazda alig bírjakivárni, hogysétálhassanak.Kulcsfontosságúazonban, hogy mirekimerészkedünk a

külső világba, a kutyamár újonnan választottvezetőjét kövesse útjaminden lépésénél.Ehhez pedig az kell,hogy képesek legyünka pórázon keresztülfegyelmezni. Akövetkező négy-ötnapban tehát azalapvető utasítások

elsajátításával éstökéletesítésével kellfoglalkoznunk, ezekpedig: az ülés, a lábmellett menés, amegfordulás, amegállás, a várakozásés a visszahívás.

ELSŐ

ALAPUTASÍTÁS: AZ„ÜLJ”

Az ültetés a gazdalegfontosabbfegyelmezési eszköze.Nagyon sokszorszükség lesz rá,különösen jól jön olyan

helyzetekben, mint abundaápolás, agyógyszerbeadás, vagyséta előtt a pórázfelcsatolása. Fontostehát hogy ennek azalapvető utasításnak agyakorlása már akiképzés első, igenjelentős szakaszábanmegkezdődjék.

Első lépés

Ha azt akarjuk,hogy a kutyánakpozitív élménylegyen az ültetés,fogjunk meg egyfalat ételt,mutassuk megneki, majd vigyük

először a kutyafelé, majd a fejefölé. Miközben ezttesszük, lassanmondjuk ki a szót:„Ülj”.

Második lépés

Miközben a kutyaszemével az ételtköveti, egyrehátrébb feszíti anyakát, testsúlyaegyre hátrébbkerül, és végül le isül.

Harmadik lépés

Kedvesen dicsérjükmeg, esetlegsimogassuk meg afejét, és -természetesen -adjuk oda neki afalatot, mégpedigabban a

pillanatban, hogy afeneke eléri aföldet. Ez azértkell, hogy az „Ülj”utasítás, az őmozdulata és azétel szorosanegymáshozkapcsolódjanak.

Eleinte nehasználjuk túlgyakran ezt atechnikát. Neültessük le példáulmindenalkalommal,ahányszor csakodajön hozzánk,mégpedig azért ne,mert a kutyák igen

jól tudnakmanipulálni,különösen, havalami jó dolgottudnak ezáltalkicsalni maguknak.Ne feledjük: ha akutya rájön,hogyan lehetmanipulálni, arrafog rávenni

bennünket, hogyállandóan eztismételgessük.Láttam már olyankutyát, amely leült,majd angyali arccalnézett a gazdáira:nyilvánvalóan ajutalomra várt. Ezpedig nemtörténhet meg: a

gyakorlat célja avezető státuszunkmegerősítése. Haa kutya el tudjaérni, hogy ezáltalélelemhez jusson,éppen ezt a céltnem éri el. Az ételkérdésében csak avezér dönthet.

GYAKORIKÉRDÉSEK

Mit csináljunk,ha a kutyánknem érti, mit

akarunk tőle?

A kutyák nemgondolatolvasók,ezért ne várjukel, hogy elsőremegértsék afeladatlényegét. Haelsőre nemsikerül,

próbáljukkésőbb,lehetséges,hogy jó néhánypróbálkozásralesz szükség.Fontos, hogyvégignyugodtakmaradjunk.

Amikorelhúzzuk azételt a kutyafeje fölött, a

kutya ahelyett,hogy leülne,hátrál.

Menjünk egy fal vagyajtó mellé, és állítsuk akutyát háttal a falnak.így nem tud hátrálni, ésle kell ülnie, ha ismétmozgatjuk fölötte az

ételt. Ez esetben islehetséges, hogy jónéhány próbálkozásralesz szükség, de haegyszer megtanulja,nem kell még egyszermegtanítani.

Mit tegyünk, ha akutyánk még

mindig nem akarleülni?

Egyik kezünketóvatosan helyezzük akutya mögé. Éppencsak érintsük a kutyátúgy, mint amikor mégnem biztosan ülőkisgyermeknek

segítünk megülni.Erőszaknak nincs helyea módszeremben: akéz csupán a kutyamegállítását szolgálja.Ismét húzzuk el az ételta kutya feje fölött, ésismételjük addig, amíga testsúlya teljesenhátra nem kerül, és lenem ül.

MÁSODIKALAPUTASÍTÁS:

„LÁBHOZ”

Senki sem szeret úgykutyát sétáltatni, hogykis híján kiszakítja a

kezét a helyéről. Senkisem szeret úgy kutyátsétáltatni, hogy a kutyafuldoklik, miközbengazdája úgy vonszolja,mint egy engedetlengyermeket. Ez mindkétfélnek csak szenvedés,nincs benne semmiélvezet. A cél tehát az,hogy megtanítsuk a

kutyát úgy pórázonvezetni, hogy mindigszorosan a lábunkmellett menjen, ésakkor lassítson,gyorsítson és álljonmeg, amikor mi. Ezt akészséget is csaklassan, lépésenkéntlehet elsajátítani.

Első lépés

Legelőször is döntsükel, melyik oldalonszeretnénk sétáltatni akutyáját. A legtöbbenazt szeretik, ha a baloldalukon megy. Ezfőleg a vadászokkörében népszerű,

mivel a legtöbb emberjobbkezes, és ha akutyát a bal oldalonvezeti, a jobb kezeszabadon marad. Deaz sem baj, ha valaki ajobb oldalra szoktatja akutyáját. Egy dologfontos csupán: hakiválasztottunk egyoldalt, ragaszkodjunk is

hozzá. Akövetkezőkben úgyveszem, mintha a baloldalt választottukvolna. Ha valaki akutyáját a jobb oldalraszeretné szoktatni,egyszerűen cseréljemeg az oldalakat azutasításokban.

Második lépés

A gyakorlást olyankertben, folyosón vagyszobában érdemeslefolytatni, ahol eléghely van tíz-tizenkétlépés megtételére.Póráz nélkülgyakoroljunk: fontos,

hogy a kutyaelmenekülhessen, haakar. Ha eztmegtagadjuk, könnyenerőszakossá válhat.

Először fordítsunkhátat neki, de közbenkészítsünk elő egyjutalomfalatot. Eztvegyük a bal kezünkbe,

majd hajoljunk le, éstartsuk a lábunk melletta kutya orrával egyvonalban. Amikorlehajoltunk, mondjuk kia kutya nevét, és hívjukoda: „Lábhoz!” Afalatka hatására akutya valószínűlegodajön mellénk. Hamegteszi, adjuk neki az

ételt, és barátságosandicsérjük meg.

Ennek a feladatnak ahelyes végrehajtásáhoztermészetesen idő kell.Ha például a kutya azétel szagára hívásnélkül megy oda alábunkhoz, néhánypercig ne vegyünk róla

tudomást, csak utánakezdjük újra agyakorlást. Ugyanígytegyünk, ha nemreagál: hagyjuk félbe agyakorlást, és legalábbegy órát várjunk,mielőtt újra

megpróbálnánk. Aközbenső alkalommalsemmilyen módon nefoglalkozzunk akutyával.

Harmadik lépés

Ezek után kezdjünk el

lassan lépkedni. Ha akutya megmarad alábunk mellett, a végénjutalmazzuk ésdicsérjük meg. Fontos,hogy végig tisztábanlegyünk vele: a kutyanem gondolatolvasó,nekünk kellmegtanulnunk anyelvét. Ezért ha kissé

távolabb lép, vissza kellhívnunk a megfelelőhelyre, a legcélszerűbbegy újabbjutalomfalattal. Ilyenkorismét mondjuk ki a„Lábhoz!” parancsot.Végig maradjunknyugodtak, neidegeskedjünk. Ha akutya nem érti rögtön a

gyakorlatot, legyünktürelmesek, éspróbáljuk meg újra.

Ha a kutya idegeslesz, elunja agyakorlatot, vagyugrálni kezd, hagyjukfélbe a gyakorlást, éslegalább egy óránkeresztül semmilyen

módon nefoglalkozzunk vele.Sem az ember, sem akutya nem képes újinformációkfeldolgozására, amikorideges, így várjuk meg,amíg mindkettenmegnyugszunk, csakakkor kezdjük elölrőlismét.

Negyedik lépés

Amikor a kutya márügyesen sétálmellettünk,változtassuk meg aséta hosszát,sebességét vagy

irányát. Néha álljunkmeg, majd kezdjükújra, közben csak párszót szóljunk, azt ishalkan, így ugyanis

jobban fog figyelniránk. A külső világbanmindenfélemozgásformáraszükségünk lesz vele,így fontos, hogyfelkészüljünk arra anapra, amikor majdközösen nekifutunk azelső vizsgának.

A póráz bevezetése

Amikor egy kívülállószemléli a gazdája lábamellett sétáló kutyát,az az érzése, minthakettejüket láthatatlan

kötelék kötnéegymáshoz. Afolyamat következőlépése ennek aláthatatlan kötelékneka láthatóvá tétele: apóráz felkapcsolása.Az elsajátítása sokszempontból a márismertetett láb melletthaladáshoz hasonlít.

Első lépés

Hívjuk a lábához akutyát. Amikor mellénkért, óvatosan ésnyugodtan húzzuk át afején a pórázt.

Második lépés

Induljunk el, és azeddigiekhez hasonlóanhívjuk a kutyát, hogysétáljon mellettünk. Hahúzni kezdené apórázt, álljunk meg, ésnyugodtanvárakozzunk egy

helyben. Ne kezdjünkhuzakodni: a póráznem fegyver, amellyela kutyát rángathatjuk.Utána ismét hívjuklábhoz. Ha azalapozást jól végeztük,hamar visszatér akiindulási pozícióba.Ekkor kezdjük újra asétát. Ha sikeresen

teljesítette amegszabott távot,minden alkalommaldicsérjük ésjutalmazzuk meg, haazonban húznikezdene, hívjuk visszalábhoz.

HARMADIKALAPUTASÍTÁS: A

FORDULÁS

Nagyon ritka az olyanséta, amikor egészúton egy irányba megyaz ember, így fontos,

hogy megtanuljunk apórázzal megfordulni.Ezek is olyanmozdulatok, amelyeketotthon lehet jólbegyakorolni. Ebben azesetben is azt veszemalapul, hogy a kutya abal oldalon megy. Ha ajobbhoz szoktattuk,egyszerűen cseréljük

meg az oldalakat.

Jobbra fordulás

Amikor jobbrafordultunk, a jobblábunkon forduljunkmeg. Fia a bal lábunkat

előretéve próbáljukmeg a mozdulatot, akutya nem tudja követnia mozgást, ráadásul azazzal a veszéllyel isjárhat, hogykeresztülesünkegymáson. Miközbenfordulunk, használjunkegy olyan szót,amelyhez a kutya

hozzá tudja kötni amozgást. Bármilyenszót lehet, alegegyszerűbb, ha aztmondjuk: „Jobbra”.Csak arra ügyeljünk,hogy hangzásra nelegyen a többiutasításhoz hasonló.

Amikor elfordulunk, a

kutya fejét vezeti apóráz, így az ő teste isjobbra fordul. Ezösztönös mozdulat. Haeddig pontosanalkalmaztuk az eddigiparancsokat, mostanramár állandóan minketfigyel, sőt valószínűlegállandóan velünkszeretne lenni. Fontos,

hogy a kutya mindentszabad akaratábóltegyen meg.

Balra fordulás

Ez egy kicsitbonyolultabb mozdulat,

ezért azt tanácsolom,hogy balra forduláselőtt fogjuk rövidre apórázt, ezáltal a kutyaszorosan mellettünk állmajd, amikor fordulunk.Most lépjünk előre, ésannyira balra,amennyire csak tudunk.Lábunknak a kutyanyakát kell érintenie.

Ehhez a mozdulathoz ishasználjunk egy szót, alegegyszerűbb a„Balra”.

Ahogy balrafordulunk, a kutyánakkissé le kell maradnia, smivel a testünk enyhénhozzá nyomódik,ezáltal őt is egy bal

fordu-

A jobbra fordulás négy fázisa

A balra fordulás négy fázisa

latra készteti. Ennél amozgásnál is az alegfontosabb, hogy netegyünk semmilyenváratlan vagy ijesztőmozdulatot. Mindenlassan, de megállásnélkül menjen,maradjunk végignyugodtak, és nagyondicsérjük meg, ha

sikerül a mozgássortvégrehajtani. A kutyarövid időn belül magátólkövetni fogja lábunkmozdulatait.

NEGYEDIKALAPUTASÍTÁS: A

MEGÁLLÍTÁS

Létfontosságú, hogy azember egy pillanat alattmeg tudja állítani akutyáját, akár pórázonvezeti, akár anélkül.Éppen ezért fontos,hogy ennél a pontnál

előkerüljön az „Állj”utasítás. Végrehajtásaigen egyszerű:miközben a láb mellettisétát gyakoroljuk, néhaváratlanul álljunk meg,és határozott, de nemfenyegető hangonmondjuk ki: „Állj”.Néhány rövid pillanatmúlva ismét

elindulhatunk, ilyenkorhasználjuk a „Lábhoz”utasítást. Ebben azesetben is javaslom,hogy adjunkjutalomfalatkákat, mertazáltal jobbanbevésődik a kutyánakaz információ, ráadásulez talán az összesközül a legfontosabb

parancs, így jó, hapozitív érzésekkötődnek hozzá.

Kettős kontroll

Nem vagyok nagy

híve a mindenfélemodernmütyüröknek, acélom inkább az,hogy amennyirelehet, a vadon élőállatok mintájátkövessük. Nyilvánmég senki semlátta, hogy egyfarkas csettintővel

tanította volna jóviselkedésre akölykét. Azt istudom azonban,hogy a való élethezszükségesvalamennyirugalmasság, éshogy bizonyosembereknek nehézrendre szoktatni

különlegesen élénkkutyáikat. Menhelyikutyák eseténráadásul az iselőfordulhat, hogyüldözőbe fogja azautókat, felugrikmásokra, vagymegtámadja őket,vagy egészegyszerűen elfut a

vakvilágba. Errepedig nem szabadmegadnunk alehetőséget.

Éppen ezértbizonyos gazdáknakjavasolni szoktam,hogy alkalmazzonkettős kontrollt akutya fölött, és a

póráz mellé tegyenfejmerevítőt is.Mindegyiket egy-egy kézzelirányíthatja, ígyegyszerre kéteszközzel istaníthatja a kutyát.Ha például akutyának az aszokása, hogy

időnként félrekapjaa fejét, afejmerevítővelkönnyen újramegfelelő helyzetbehozhatja. Ezremélhetőleg csakideiglenes eszköz:amikor megértette,mit várnak tőle, afejmerevítő

elhagyható.

ÖTÖDIKALAPUTASÍTÁS: AVÁRAKOZÁS ÉS A

VISSZAHÍVÁS

Egy veszélyekkel televilágba készülünkkilépni a kutyával.Fontos tehát, hogybármilyen veszélyesetén megállíthassuk,és ebben a pozícióbantudhassuk. Az isnagyon fontos, hogybárhol is legyen a

kutya, vissza tudjukhívni magunkhoz.Éppen ezért akövetkező két utasítástis el kell sajátítanunk. A„Várj” és a „Vissza”valójában az „Ülj” és a„Gyere” kiterjesztettváltozatai.

Első lépés

Hívjuk magunkhoz akutyát és ültessük le.Mostanra mármindkettőnekgondolkodás nélkülmennie kell. Mostforduljunk szembe vele,lépjünk egy lépést

hátra, helyezzük a hátullévő lábunkra atestsúlyunk nagyrészét. Közben nyújtsukki a kezünket,tenyerünket fordítsuk akutya orra felé,nagyjából fél méterretőle, és közben halkanmondjuk ki: „Maradj”.

Második lépés

Helyezzük a teljestestsúlyunkat a hátullévő lábunkra, így mostmár egy teljes lépésválaszt el a kutyától. Haközelebb jönne,helyezzük visszatestsúlyunkat az elöl

lévő lábunkra, és ismétkérjük meg a kutyát,hogy üljön le ott, aholaz előbb. Haszükséges, kezünketfinoman helyezzük amellkasára, hogy ahelyén tartsuk.Ismételjük meg akorábbi mozdulatot. Akutya elég hamar

megérti, hogy nemszaladunk el, ezért ahelyén marad.

Harmadik lépés

Ha már meg tudunkállni egy lépésre akutyától úgy, hogy

mindkét lábunk egyvonalban van, álljunkígy pár másodpercig,majd lépjünk vissza akutyához, és dicsérjükmeg. Eddigre már nemszükséges, hogyjutalomfalatokkaldolgozzunk.

Negyedik lépés

Ismételjük meg azelőző lépéseket, csakmost két lépésretávolodjunk el akutyától. Ha utánunkjön, vagy fészkelődnikezd, esetleg feláll,mintha menni készülne,gyorsan lépjünk vissza

hozzá, és ismételjükmeg az „Ülj” utasítást.

Ötödik lépés

Ha már két lépésre is eltudunk távolodni akutyától, hívjuk visszamagunkhoz, és

jutalmazzuk meg, mivelfontos lépést tettünkelőre: az ülés és abehívás gyakorlatasikeresen kiszélesedetta várakozás és avisszahívásgyakorlataivá.

Hatodik lépés

Mindezt addigismételjük, amíg akutya harmincmásodpercig képesmegülni, mi pedig hátattudunk fordítani anélkül,hogy elindulna felénk.Ha megmozdulna,forduljunk meg, és

ismételjük meg azutasítást.

SZÉPSÉGÁPOLÁS

A legtöbb gazda igenbüszke a kutyájára.Sokan hosszú órákat -vagy éppen nehézmunkával megszerzettbevételük jelentőshányadát -költenekarra, hogy kedvencük a

lehető legjobbannézzen ki. Az állatgondozása is hozhatelő problémáshelyzeteket.Találkoztam olyanesetekkel, amikor akutya magatartásiproblémái miatt agazda heteken, sőthónapokon keresztül

nem tudta megfelelőenápolni a kutyáját,márpedig az ilyenhelyzet nem maradhatmegoldás nélkül.

Szükséges azonban,hogy az életnek ezt aterületét is próbáljukmeg a kutyaszemszögéből nézni. A

kutya számára -ahogyan a farkasszámára is - azápolással-gondozássalkapcsolatos kérdésekszorosanösszefüggenek avezetőség kérdésével.A farkasfalkán belül azalfa-pár segít egymásmegtisztításában,

alárendelt farkasokcsak akkor vesznekebben részt, ha errekifejezetten felkérikőket. Jól látható tehát,hogy a kutyánakigencsak érzékenyművelet lehet, amikorgazdája bármiféle kérésnélkül fésülni kezdi abundáját.

A kis yorkshire terrier,Bobby esete jó példájaannak, milyen nagyproblémákat is tudokozni a szépségápolás— de azt is, hogyanlehet ezeket megoldani.Bobby gazdájával, Mrs.Pearce-szel egy közeli

faluban lakott, tőlünkmindössze néhánypercre autóval. Bobbyideges természetűkutya volt, félt elhagynia házat, megugatta alátogatókat, ésbelecsípett mindenkibe,aki megítélése szerinttúl közel merészkedetthozzá.

Mrs. Pearcekülönösen ez utóbbiprobléma miatt fordulthozzám. Elsőlátogatásom alkalmávalazonban láttam, hogy aszépség-ápolással isgondok vannak. Mrs.Pearce elmondta, hogyfésűvel egyszerűenképtelen a kutyája

közelébe menni. Ayorkshire terrierbundája azonban eléghosszú, így fontos arendszeres szőrápolás.Mrs. Pearcekétségbeesésébenkéthavontaállatorvossal elkábíttat-ta Bobbyt, és egykutyakozmetikussal

rendbe hozatta abundáját.Természetesen ez agyakorlat sem mehetettígy tovább, nemutolsósorban azért,mert egy kutyát nemlehet ilyen rendszeresidőközönként altatni.

A látogatásomkor

azonnal kiderült, hogyBobby igencsak idegespéldány. Amikormegérkeztem, elémperdült, és teljeserejéből ugatni kezdett.Hosszú időbe került,mire végig előadtarepertoárját, amikorazonban végrebefejezte, nekifogtam,

hogy könnyítsék Mrs.Pearce nehézségein. Aszokásos öt perc letelteután magamhoz hívtamBobbyt, eközbenazonban letettem Mrs.Pearce kutyakeféjét alábamtól alig tizenötcentire. Bobby előszörvisszakozott, de amikormásodszor hívtam,

ismét felém indult.Fontos volt azonban,hogy tudja: bármikorelmenekülhet, így végülodajött hozzám és akeféhez.

Ez nagyjából másfélórámba került. Tudtamazonban, hogy egy napnem elég ahhoz, hogy

a „kefekérdést”megoldjam, ezértmegkértem Mrs.Pearce-t, hogy azelőtte állóharmincnaposprogramba iktassa be aszőrzetgondozást is.Nem az övé volt azelső ilyen eset, de azutolsó sem. Különösen

a menhelyi kutyákviselik rosz-szul, havalaki a kezévelhozzájuk ér, nemhogyegy kefével! Amikorilyen kutyákkaldolgozom, arrabátorítom őket, hogyszép lassanközelítsenek agazdájuk felé, és ne a

gazda lépjen feléjük afésűvel, mert akkorlekushadnak, vagyharapnak. Ezt kértemMrs. Pearce-től is. Aztszerettem volna, haBobby naponta egylépéssel közelebb lép akeféhez. Azt ismondtam, hogy nesiessen, és közben

folyamatosan jelezze akutyának, hogy csak éskizárólag ő a falkavezetője - mindemelletthagyja meg Bobbynaka meneküléslehetőségét.

Amikor Mrs. Pearcemár a módszerem

bevezetésének tizediknapján járt, elmondta,hogy Bobby akkor isoda mer menni hozzá,ha a kezében van akefe. Akkor azonbanmég nem mertehozzáérinteni a kefétBobbyhoz. A harmadikhét elején azonban ezta határt is átlépte, és

óvatosan végighúzta akefét Bobby mellkasán.

Természetesenmindez önmagábannem elég. Mrs. Pearceeközben a módszeremáltal javasolt mindenlehetséges módonkimutatta Bobbynak,hogy ő a vezető.

Mostanság Bobbyt máraltatás nélkül is meglehet nyírni, Mrs.Pearce pedig bármikormegfésülheti. Kettejükbarátsága erősebb,mint valaha -köszönhető mindezmindkettejüktürelmének ésmegértésének.

GYAKORIKÉRDÉSEK

Végezhetünk-e

szépségápolástúgy, hogy azegész falkaegyütt van?

Gyakran feltettékmár ezt a kérdést,és mindig nemmelválaszoltam.Szerintem jobb a

falkatagokat külön-külön gondozni.Ennek a válasznakegyrésztszentimentális okavan: szerintem abundaápolás agazda és kutyájakapcsolatánakörömteli, debensőséges része,

amely akapcsolatépítésbenis nagyon fontos. Amásik ok azonbanennél gyakorlatibb:azáltal, hogy abundaápolástelkülönültenvégezzük, nemadunk a falka többitagjának

félreérthető jeleketaz éppen gondozottkutya státuszávalkapcsolatban.

E félreérthetőjelek kétféléklehetnek: az egyikaz, hogy abundaápolással azegyik kutyát a másik

elé helyezzük. Méginkább ez a helyzet,ha a kutyátvalamilyen magashelyen fésüljük. Elégcsak ránézni azokraa kutyákra, amelyekfelugranak azasztalra, márisérthető, milyenfontos a magasság

a ku-tyaagyszámára. Azok akutyák, amelyekfelugranakvalahová, aztmutatják ki, hogygazdájukkal egyenlőszintre kerültek.Amikor pedig azegész falka aszobában van, és

az egyiket magasana többi fölé emeljük,akár háborúshelyzetet iselőidézhet: hiszen ahelyzet azt mutatja,hogy az a kutya atöbbi fölött áll arangsorban is. Ezértaztán amikor újraletesszük a kutyát,

elképzelhető, hogynekitámadnak azoka falkatagok,amelyeket az előbbijelenetelbizonytalanított arangsorban betöltötthelyüket illetően.Azt hiszem, az alegegyszerűbbmegoldás, ha

ilyenkor különfoglalkozunk akutyákkal. így aközös program mégélvezetesebb, ésfölöslegesproblémák semjelentkeznek.

NEGYEDIK RÉSZ 8-14. NAP

Kilépés azotthonból

A falka immáronkészen áll, hogy újvezetőjével megtegyeéletének ezt az igenjelentős lépését: acsalád kilép azotthonból a külvilágba.Ezen a ponton nagyonfontos, hogy ismét

vegyük elő amódszeremlegfontosabb alapelvét,és próbáljuk megelképzelni a helyzetet akutya nézőpontjából. Akutya számára azotthon elhagyásaugyanis egy dolgotjelenthet, mégpedigazt, hogy a falka

vadászatra indul.

A farkasok között ezaz az alkalom, amikoraz alfapár adominanciáját mégerősebben kimutatja azalárendelteknek. Azalfák döntik el, mikorvan a vadászat, azalfák döntik el,

biztonságos-e azotthon elhagyása, és azalfák vezetik ki a falkáta külvilágba, így őkdöntik el azt is, merreindulnak.

Fontos tehát, hogyamikor a falka sétáraindul, mindezeket afeladatokat magunkra

vállaljuk. Ez az apillanat, amikor azelmúlt hét nap keménymunkájánakeredményei előszörmegmutatkoznak.Mostanra világosanjelét adtuk a kutyának,hogy mi vagyunk avezetők, s ő elfogadtaa falka új rangsorát. Azt

is megtanulta, hogyamikor mi kezeljük ahelyzetet, nemszükséges aggódniasaját biztonsága miatt.Most már szívesenkövet bennünket akülvilágba, hogyszembenézzen azzal,ami rá vár. Egyszóvalelérkezett a nagy nap.

A SÉTA

Első lépés

Hívjuk magunkhoz akutyát, tegyük rá apórázt, és induljunk el abejárati ajtó felé úgy,hogy végig a lábunk

mellett megy. Haizgatottan elénk siet,álljunk meg, és várjunk,amíg megnyugszik. Hatovábbra isrendetlenkedik, fújjuk lea sétát, ezáltal hamarmegérti, mit várunktőle.

Második lépés

Igen fontos, hogy milépjük át először aküszöböt. Ha a kutyamegpróbál elénktolakodni, lépjünkvissza, és hívjuk lábmellé. Neidegeskedjünk, ne

emeljük fel ahangunkat, maradjunknyugodtak. Utánainduljunk el ismét, ésvezessük ki az ajtón azállatot.

Harmadik lépés

A kutyának az otthononkívül is a lábunk mellettkell mennie. Neaggódjunk, ha egy-kétlépést előrébb megy,amikor azonbanmegfeszül a póráz,azonnal hívjuk visszalábhoz. Haengedelmeskedik,mindig dicsérjük meg

néhány halk,barátságos szóval.

Negyedik lépés

A következőkulcsfontosságú pontaz, amikor elérjük akert kapuját. Igen

lényeges, hogymindenképpen mihatározzuk meg, merrelegyen a séta. Ha akutya azonnal elindulnaaz egyik irányba,rögvest forduljunk meg,és induljunk el amásikba. Ha ismétirányt változtat, újfentforduljunk a másik

irányba. Ezt addigismételjük, amíg megnem érti, hogy nem ővezeti a sétát. Itt isnagyon fontos, hogy neszóljunk egy szót sem.Erre minden bizonnyalazt gondolja majd:„Vajon hová megyünk?”S egyben értse megazt is, hogy nem ő

dönti el. így képes leszszabad akaratábólkövetni bennünket, avezetőket.

Az első séta csak egyrövid kör legyen, és akövetkező pár napbanhasonlóan folytassuk.Ahogy egyre jobbantudjuk irányítani a

kutyát, egyremagabiztosabbakleszünk, a kutya pedighozzászokik ahhoz,hogy miután avezetésünkkel kilépett avilágba, mindigbiztonságban haza isért. Azt egyelőre nemjavaslom, hogylecsatoljuk róla a

pórázt, ennek ugyanisrossz következményeilehetnek: a kutyapánikba eshet,nekiiramodhat, és akárössze is törheti magát.A türelem rózsát terem.Ettől függetlenülélvezzük ki a közösséta örömeit.Kifejezetten élvezetes

olyan kutyával sétálni,amelyik farkát csóválvaengedelmesen jön alábunk mellett,miközben rácsodálkozikaz előtte kitárulóvilágra.

Fontos, hogymindketten élvezzük asétát. A módszerem

legfőbb célja ugyanisaz, hogy gazda éskutyája megtanulja,hogyan élhetnek együttboldogan, mindenfélekényszerítő eszköznélkül. A séta nemmenetgyakorlat,hagyjuk, hogy a kutyais élvezze akörnyezetváltozást.

Azokat a gazdákat,akiknek a kutyája mégnincs egyéves,figyelmeztetni szoktam,nehogy túlterheljék afiatal állatot. A hosszúséták olyan keményfelületeken, mint azutak vagy a járdák,hatalmas terhet rónakaz alakulófélben lévő

ízületekre éscsontokra. Ez az okaannak is, hogy az agility-csoportokba csakmásfél évesnél idősebbkutyákkal lehetjelentkezni, ez ugyanisaz az időpont, amikorramár biztosanbefejeződött anövekedése.

Mire a kutyával már asétáig eljutunk, hosszú,munkás időszak állmögöttünk, ezértigazánkikapcsolódhatunk egykicsit.

Közös séta a

falkával

A jó gazda sosemgondolja úgy, hogy avezérség kérdésétegyszer s mindenkorraletudta. Még azután is,hogy a falka elfogadottbennünket vezetőnek,

rendszeresidőközönkéntmegkérdőjelezik majdaz alkalmasságunkat.De ahogy egy jóvállalati vezető ismeri abeosztottjait és aközöttük lévőviszonyokat, úgynekünk is ismernünkkell a kutyáinkat. Ha a

falkánkban egynél többkutya van,

Az agility olyanügyességi sport, melybena kutya, vezetőjeirányításával egy előzőlegismeretlen vonalúakadálypályán halad végigúgy, hogy a kutyán nincssemmiféle felszerelés, és

nem lehet sem kézzel,sem lábbal megérinteni. Asport Nagy-Britanniábólszármazik, ahol eredetilega kutyakiállítások show-programjának egyiktöltelékeleme volt. Azagility mai arculatánakkialakítása a brit JohnGilbert és Peter Lewisnevéhez fűződik - a ford.

mindig tudnunk kell,milyen a viszony azállatok között. Haszukáink és kanjainkegyaránt vannak, előrefel kell készülnünk,hogy a szukák tüzelnifognak. Az ilyenidőszakokban a kutyákösztönei mégerősebben működnek,

ugyanis egy kutyaéletében a túlélésmellett a szaporodás alegfontosabb dolog.

Arra is figyelnünk kell,hogy a kutyáköregedésével isállandóan változik afalkán belüli rangsor.Gyakran kérdezik

tőlem, mit tegyenekolyan helyzetekben,amikor a fiatal kutyaátveszi az irányítást azidősebbtől. Az őszinteválasz erre az, hogynemigen tehetünksemmit: ez a törvény akutya vérében van,nem foghatjuk vissza.Abban az esetben

pedig, amikor a gazdaaz igazi vezér, az ilyenhatalomátvételekkülönösebb problémanélkül mennek végbe.Ahogy a szülők semválogathatják meggyerekeik barátait, úgymi sem irányíthatjuk,milyen barátságok ésszövetségek

szövődjenek a falkánbelül. Csupán egydolgot tehetünk: azáltal,hogy erős, de figyelmesvezérként viselkedünk,visszafogjuk a nagykilengéseket. Az ilyenvezérre pedig akkorvan leginkább szükség,amikor a falka közössétára indul.

Meg kell azonbanmondanom, hogyegyszerre több kutyasétál-tatása nemcsaknehéz, de veszélyesdolog is lehet. Ha afalkán belül több riválisés ellenfél is van,nagyon könnyenalakulhat ki olyan

helyzet, hogy ezekegymásnak esnek. Hapedig képtelenekvagyunk egy ilyenhelyzetet kezelni,vezető pozíciónkkérdőjeleződik meg, ésmindaz a munka, amiteddig a falkaátalakításábafektettünk, odavész.

Éppen ezért aztjavaslom, hogyegyszerre négykutyánál többet nevigyünk magunkkal,hacsak nem tudjukpontosan, hogy mitcsinálunk.

A falkaelőkészítése a

sétára

Mivel abból hatalmaskáosz keveredhet, haegyszerre visszük ki akutyákat sétálni,

fokozatosan készüljünkrá a közöskiruccanásra. A közösséta előtt mindenkutyával menjünk elsétálni külön-kü-lön is,s e rövid séták alattépítsünk ki velük jókapcsolatot. Ahogyazonban máremlítettem,

hazatéréskor azújraegyesülésszertartására figyeljünkoda. Elképzelhető,hogy ez lesz az elsőolyan alkalom amódszer bevezetéseóta, amikor a kutyákrövidebb időreelszakadnakegymástól, és az ilyen

igen szokatlan alkaloma természetes falkaéletében. Az otthonmaradt kutyákbizonyára előadják avisszaérkezettnek azegész újraegyesiilésirepertoárjukat, és mégaz is lehet, hogyerőszakosan reagálnakegymásra. Éppen azért

azt ajánlom, hogylehetőleg egyenkéntegyesítsük újra a falkát,de arra vigyázzunk,hogy eközben egyikkutya se maradjonmagára.

Ha már mindenkutyával sétáltunkszemélyesen, és

mindegyik jól vizsgázottezen az alkalmon,tovább lehet lépni azelőkészületekben. Aséta ugyanisvezérségünk komolypróbája lesz. Fontos,hogy mozdulataink erőtés határozottságotsugalljanak, hiszen akutyák is ezt várják el.

Ez különösen akkorfontos, amikor a póráztráhelyezzük a kutyákra.Ezen a ponton ugyanisa kutyák már igencsakizgatottak, hiszen azthiszik, vadászniindulnak, így szükségükvan arra, hogyszervezetük telítődjékadrenalinnal. Azonban

végig maradjunknyugodtak éshatározottak: akutyáknak ugyanis ilyenvezérre van szükségük.

A falka irányítása

A falka sétáltatása

majdnem mindenbenugyanolyan, mintamikor egy kutyávalindultunk sétálni. Vanazonban egy olyanutasítás, amelyreszükségünk lesz, ezpedig a falka láb melléhívása. Természetesennem fér minden kutya alábunk mellé, legalábbis

anélkül nem, hogykeresztül ne esnénekegymáson. Szükségünkvan tehát egy olyanutasításra, amellyelzárt alakzatba állítjuk akutyákat. Én a „Befelé”utasítást használom,vagy ritkábban az„Együtt” szót. Ezolyasvalami, amit az

első séta előtt otthonbe kell gyakorolni. Azt akutyát, amely előszörhozzánk siet, azonnaljutalmazzuk meg, ezegyrészt megerősíti aző viselkedését,másrészt változtatásrakészteti a többiekét.

A kutyák helyzete

minden sétánálváltozhat. Csupán azfontos, hogymindannyian azonnalengedelmeskedjenekaz utasításnak. Havalamelyik kutyarosszul viselkedik,vigyük haza, engedjükel a pórázról, éshagyjuk otthon. A

többiekkel folytassuk asétát. A sétából kizártkutya hamar megértimajd, mit várunk tőle.

Természetesen vannakolyan kutyák -különösen amenhelyiek - amelyekvalamilyen régi trauma

miatt nem szeretnek afalkával együtt sétálni.Egyikükkel, egy Spikenevű víziszonyos ebbeltelevíziós műsoromkeretén belültalálkoztam. Spikegazdáival, Jóval, Paullalés lányukkal, Katie-velÉszak-Yorkshire-benélt. Mcnhelyi kutya volt,

és mint az ilyenekáltalában, ő is tele voltfélelmekkel.

Spike teljesen egyénimódon iszonyodott avíztől: semmilyenmódon nem akartátmenni a víz fölött. Acsalád azonban atengerparton lakott, így

nagyon szerettekkisétálni a mólóra,ráadásul a közelbenvolt egy folyó is sok-sokhíddal. Spike egyikresem mert fellépni.

Spike-on azonnalláttam, hogy kis híjánösszeroppan a vezetőifelelősség alatt: a

szeme teljesenkidülledt, éstalálkozásunkkormindenáron megpróbáltfelugrani rám. Mivelerős kutya volt, egy időmúlva le kellett fognom.

Egy gazda semértheti meg soha

teljesen kutyájamagatartásának azokait, így Spikefóbiáinak gyökerét islehetetlen volt feltárni.Találkoztam olyankutyákkal, amelyeketegy-egy eseményannyira traumatizált,hogy többé még ahhozhasonló eseményt sem

voltak képesekelviselni. Elsőkönyvemben írtam egykutyáról, amelyre egysztráda mellett találtakrá. Látszott rajta, hogyúgy dobták ki egyautóból. Nem csodahát, hogy ezek utánrettegett attól, hogyautóval utazzon. Talán

Spike-nak a vízzel volthasonlóan rossztapasztalata: lehet, egyhídról a vízbe dobták?Persze erre a kérdésresoha nem tudok majdválaszolni. Abbanviszont tudtam segíteni,hogy Spike-ról levegyüka vezetésfelelősségének súlyát,

és akkor a félelmén isúrrá lehetünk.

A családnakmeghagytam, hogyszorgalmasangyakorolják Spike-kal aszívélyes köteléképítésalapelveit. Spike nemvolt köny-nyű eset.Egyszer Jo fel is hívott,

és döbbenten mesélte,hogy nemcsak nemengedelmeskedett abehívásának, de aszemébe nézett, éslevizelte a takaróját.Elmondtam, hogy ígypróbálja megtudni,mennyire erős az újvezér pozíciója. Aztjavasoltam Jónak,

vegye el a pokrócot,aludjon aznap anélkül.Tanulja meg, hogy acselekedeteinekmegvan akövetkezménye.

A második hét végéreSpike nagyot lépettelőre, Jo és Paul márrövidebb sétákra is el

tudta vinni. A festőifalucskában, ahol acsalád lakott, volt egykis tó is, ennek Spike afóbiája miatt még aközelébe sem mertmenni. Arra kértem agazdákat, hogysétáljanak a tavacskafelé, de arraügyeljenek, hogy

valamelyikük mindig akutya és a víz közöttlegyen.

Az első naponviszonylag távolsétáltak el a tó mellett.Amikor Spike megláttaa vizet, aggodalmasanpillantott arra. Joazonban megdicsérte,

adott neki egyjutalomfalatot, majdfolytatták a sétát. Akövetkező négy napbanegyre közelebb menteka tavacskához.

Spike ugyanbizonytalan volt, dement velük: az otthoninevelés hatására egyre

jobban megbízott újvezéreiben. Jo és Paulmindennapbebizonyították neki,hogy a vezetésükkel aséták alatt is tökéletesbiztonságban van.Újabb pár nappalkésőbb Spike márhajlandó volt a tópartján sétálni a

gazdáival. Ez volt azelső áttörés a fóbialeküzdésében.

A legnagyobb lépésazonban még hátravolt.Huszonhárom nappalaz után, hogy a gazdáia módszeremetalkalmazni kezdték,

elérkezett az igazságpillanata: az átkelés ahídon. Gazdái azt ahidat választották,amelyik az otthonukhoza legközelebb esett.Szegény Spike-naknemcsak Jo, Paul ésKatié társaságávalkellett megbirkóznia,hanem a stábbal is,

akik az eseménytrögzíteni érkeztek ahelyszínre. De még ezsem volt elég: az előzőnapon szakadt az eső,igen magas volt avízállás, ráadásul afolyó sodrása iserősebb volt, mintáltalában.

Jo és Paul nagyonizgultak, amikornekivágtak a hídrafelvezető rámpának. Akamera végig ott gurultmellettük. Aztán eljött arámpa vége és a nagypillanat: vajon át mer-emenni Spike velük? Egypillanatra úgy látszott,hogy nem. Amikor

ugyanis Spike egyikmellső lábával fellépetta hídra,elbizonytalanodott.Szerencsére Jo nagyonfigyelt, és gyorsantovábbvezette. Spikefelpillantott a gazdájára,majd megnyugodvatovább sétált. Nemhabozott többé,

legnagyobb örömünkregond nélkül végigmenta hídon. Még csakidegesnek sem látszott.Mindenkimegkönnyebbült,nemcsak én.

A gyártásvezetővérszemet kapott, éselhatározta, hogy

sorozatot készít Spikeéletének nagypillanatáról, ezértmegkérte Jót és Pault,ismét vezessék átSpike-ot a hídon. Spikeújból végigment, majdmég egyszer, hogymég jobbkameraállásból is feltudják venni. Egy

alkalommal még meg isállt gazdáival a hídközepén, és nyugodtannézett le az alattahömpölygő vízre. Ezám az átalakulás! Adélután végére mindJónak, mind Paulnakelege lett a hídból,mégis elégedettentértek haza.

A gazdák gyakranmegkérdezik, milyencélt tűzzenek ki magukelé, mi az, amit ideálisesetben kutyájuktólelvárhatnak?Mindegyiküknekugyanazt válaszolom:

legfőképpen azt várjákel a kutyától, hogyszabad akaratábóllegyen velük,másodszor pedig, hogyszabad akaratábólengedelmeskedjennekik. Ha eddigkövették amódszeremet,mostanára eljutottunk

idáig, és akkor eljött azidő arra, hogy aharmadik hét kezdeténegy újabb mérföldövethagyjunk magukmögött. A csöndes, dedrámai átalakulás sorána kutya lemondott avezetőségről ajavunkra, így hát itt azidő, hogy egy mélyebb,

élvezetesebb életetépítsünk ki. Ugyantovábbra is keménymunka vár ránk, deimmár jobbanelengedhetjükmagunkat a kutyatársaságában, jobbankiélvezhetjük azegyüttléteket.

A módszeremkövetkező fázisábanmeglazítjuk azokat akötelékeket, amelyekaz első hetekbenolyannyira korlátoztakbennünket. E szakaszcsúcspontja az lesz,amikor a kutyánk elsőalkalommal sétál póráznélkül, és nekilát

egyedül felfedezni avilágot. De még mielőttez a pillanat elérkezne,itt-ott már lazíthatunk agyeplőn.

Fontos, hogy ebben afázisban már mi isélvezzük az irányítást.Továbbra is fontosazonban az is, hogy a

kutya saját tempójábanhaladjunk, semmi semrosszabb ugyanisannál, minthaelkapkodjuk a dolgokat.Egy menhelyi kutyávalvalószínűleg nem lehetmegtenni ezt a lépést:ha még mindig lelapul asarkok előtt, vagyveszély esetén

menekülésre fogja,tisztán jelzi, nem érzibiztonságban magát.

Ahogy már mondtam,a módszerem főbbalapelvét életmódunkrészévé kell tennünk.De még ennél isfontosabb, hogy amígcsak együtt élünk a

kutyával, mindenalkalommal meg kellerősítenünk vezetőipozíciónkat azújraegyesüléskor,veszély esetén és sétaközben.Természetesen amagatartásunk ezenalkalmakkor egy időután ugyanolyan

természetessé válik,mint az autóvezetés:szinte magától fogmenni. Ha idáigelérkeztünk, nyugodtanelhagyhatjuk amódszerem negyediksarokkövét, agesztusevést.

Hadd hangsúlyozzam

azonban, hogy ezt csakakkor tegyük, ha megvagyunk győződvearról, az első két hétalatt megtörtént azáttörés. A kutya márképes a következőkre:

• etetések alkalmával is

jól viselkedik,

• amikor pórázonsétáltatjuk, mindenutasításramegfelelően válaszol,

• vendégek érkezéseesetén is elfogadja,hogy gazdája a vezér,

• jelentősen lerövidültaz a műsor, amelyetújraegyesüléskor előad,

• általában vévenyugodt és boldog.

Vannak azonban olyanalapelvek, amelyeket

továbbra is meg kelltartanunk az étkezésekalkalmával. Agesztusevéselmaradása nem lehetsem a rosszviselkedés, sem arossz evési szokásokmegjelenésénekforrása. Továbbra sehagyjuk a kutya előtt

azt az ételt, amelyetnem evett meg! Haotthagyja, azonnalvegyük el. A kutyákállandóan keresik a réstvezetőjük páncélján,nem lazíthatunk hát,továbbra is nekünk kellaz étkezések rendjétszabályoznunk.

Mostanra már elég jólismerjük a kutyánkatahhoz, hogy megértsüka magatartási mintáitis. Ha bármikor úgyérezzük, lankad avezetői tekintély, ismétkönnyűszerrelbevezethetjük a régigyakorlatot: agesztusevés minden

olyan alkalommal jóljön, amikor szigorítaniszeretnénk aszabályokon.

Visszatérve a gyeplőlazításához: mostantólmár nyugodtabb szívvelmutathatjuk ki azérzelmeinket a kutyafelé. Tudom, ez sok

olyan gazdának nagymegkönnyebbülés, akirosszul érzi magátamiatt, hogy amódszerem elsőnapjaiban nemrajonghatja körül azállatot. Azt is fontosazonban hangsúlyozni,hogy az a régi szokássem térhet vissza, hogy

a kutya bármikorhívatlanul felugorhat agazdája ölébe. De hakutyánk odadől alábunkhoz, amikor estetévét nézünk, vagyolvasunk, nyugodtanmegsimogathatjuk. Haúgy érezzük, hogyismét vezérségre tör,fogjuk újra szorosabbra

a gyeplőt. Alegfontosabb, hogyrugalmasak legyünk.Amíg odafigyelünk, ésmegpróbáljuk kívülrőlnézni a helyzetet,képesek leszünkmegoldani a felmerülőproblémákat.

SZABADSÁG: AZELSŐ ALKALOMPÓRÁZ NÉLKÜL

A kutyatartás egyiklegörömtelibb alkalmaaz, amint előszörszabadon engedjük akutyát. Amikor látom,

hogyan örülnek,tornáznak, játszanak aszabadon, mindigelmosolyodom. Hiszenolyan sok időt töltöttemazzal, hogyhozzásegítsem egyolyan élethez, amely alehető legnagyobbösszhangban vantermészetes

ösztöneikkel; ezalkalommal ténylegelemükben lehetnek.Ez minden eddigikemény munka egyikmeghatározó pillanata.Ha úgy vesszük, hogya kertünkben megtettnéhány lépés volt azóvoda, az első séta voltaz általános iskola, az

első hosszabbkirándulás a parkbanvolt a középiskola,most pedig végreelérkezett az érettségi.

Ez alkalommal islegyünk azonbanelőretekintők éstürelmesek. Beépítettterületeken és utak

közelében továbbra istartsuk pórázon: sokannem értik, milyenveszedelmes dologlehet ilyen területekenszabadon engedni akutyát. Amikor azonbannyílt területre érünk, akutya készen áll arra,hogy egyedül fedezzefel a világot. Azt

javaslom, hogylegelőször úgyengedjük el, hogy mégegyszer megerősítjükbenne az otthonbegyakoroltalapelveket. Hosszú útvezetett idáig. Ez apillanat azonbanbőségesen kárpótol azeddigiekért.

„Mehetsz”

Ennél az alkalomnális fontosak azelőkészületek, ezérttehát válasszunk

egy nyugodtterületet, mondjukegy nagy parkot, dekeressünk egy olyanrészt, ahol kisséelszigeteltenlehetünk. Amikorvégre nem vonja elsemmi a kutyafigyelmét (kutyák,emberek), a

szokásos módonálljunk meg.

Első lépés

Állítsuk meg akutyát, és vegyük leróla a pórázt. Utánategyünk meg vele

néhány lépést úgy,hogy a lábunkmellett megy. Húszlépés megteszi.

Második lépés

Egy új utasítássalengedjük el, mondjuk

például azt:„Mehetsz”.Nyugodjunk meg, eztaz utasítást sosemkell kétszermondanunk, a kutyaelsőre is örömmelengedelmeskedikmajd.

Harmadik lépés

Egy darabighagyjuk a kutyát,hadd fedezze fel avilágot egymaga. Nehagyjuk azonban,hogy túl messzeeltávolodjon, atávolságot ugyanis

lassan kell növelni.Amikor tehátkörülbelül tízméterre eltávolodott,hívjuk vissza, ésjutalmazzuk meg.

Növeljük ezt atávolságot húsz,harminc majdnegyven méterre.

Ennél többet azonbannem javaslok,tapasztalataim szerintugyanis ez a kutyakomfortzónájának ahatára, ennélnagyobb távolságesetén nem vagyunkképesek irányítani, ésha váratlan eseménytörténik, még az is

elképzelhető, hogymeg sem hallja ahangunkat. Az ilyenesetekre aztjavaslom, tartsunkmagunknál sípot.

Ez is olyan pillanatakapcsolatunknak,amelyet igazánkiélvezhetünk.

Mindkettőnketfelvillanyozz, hogyszabadonmozoghatunk.Játékkal továbbnövelhetjük a kutyapozitív érzéseit.Mutassuk meg neki,milyen nagyszerű aszabadság, de azt is,hogy gazdájával

kiélvezni ezt aszabadságot mégnagyszerűbb.

A falkaelengedése

Csakúgy, mint egy

kutya esetén, a falkaesetén is tegyünkmeg néhány lépéstvelük a póráz levételeután, mielőtt egy rövid„Mehetsz” paranccsalelengednénk őket.Ebben az esetben isnagyon fontos, hogypontosan ismerjük afalka erőviszonyait.

Ela van közöttükvezéregyéniség, aztsose engedjük túlmessze kóborolni, eztpedig úgy lehet alegegyszerűbbenelérni, hogy sokatjátszunk vele, ésgyakran behívjuk. Haugyanis ez a kutyavégig biztonságos

távolságban van,ahonnan jól tudjukirányítani, a falka semmegy el messzire. Haa séta elején mindigodafigyelünk avezéregyéniségre, ésfoglalkozunk vele,később nem kellannyira szemmeltartanunk.

A gazda nagyongyakran esik abba ahibába, hogy a falkaparancsol neki.Bármerre is megyeksétálni a kutyáimmal,mindenhol találkozomolyan gazdikkal, akiknem mernek lazítani.Ugrásra készen figyelikkutyáikat, ettől

azonban teljesenelvész a séta öröme.Természetesen odakell figyelnünk akutyákra, de ne essünktúlzásba. Szerintemsokkal kényelmesebbmindenkinek, ha akutya tartja fél szeméta gazdáján, és nemfordítva. Ez az, amit a

gazdáktól kérniszoktam.

Ezt alegkönnyebben úgyérhetjük el, hogy ak u t y á k elengedése.után azonnal azellenkező iránybaindulunk. Ezt tegyüknyugodtan, csaknem

közömbösen. Amikor akutyák követnekbennünket, tegyünkúgy, mintha ez lenne at e r m é s z e t e s , éshalkan dicsérjük megőket. Ne kiabáljunkfolyamatosankülönbözőutasításokat nekik,mert ezzel csak azt

érjük el, hogy ahangunk háttérzajjásilányul, mint amilyena madarak csiripelésev a g y a távoli autókzaja.

A cél az, hogy asétáltatások alkalmávalkialakuljon a kutyábanaz a készség, hogy őfigyeljen a gazdájára,ne fordítva. Ez nemolyasvalami, amitállandóan „csinálni” kell.

A séta legyen ahétköznapi élettermészetes része,amikor kutyákszabadon ésbiztonságbanfedezhetik fel a világot.Mindössze azegyensúlyt kellmegtalálni. Ha példáula kutyák nekilódulnak

az egyik irányba,azonnal induljunk el azellenkezőbe, közbenpedig a nevükönszólítsuk odamagunkhoz őket. Ezegyrészt nagyon fontosjelet ad nekik arról, kiirányítja a sétát,másrészt igen játékoshelyzetek szoktak

kisülni belőle.

Az egyik olyan gazda,akinek segítettemkutyafalkájarendbetételében,Pauline volt. A hölgynekigen sok kutyája volt,hét Jack Russell terrierés két német juhászkölyök, azonban Polly,

az egyik Jack Russellterrier kiemelkedettközülük. A családLeicestershire-ben élt,Hinckley-hez közel. Abirtok igazán kedvezőfeltételeket biztosított akutyáknak, hiszenmajdnem kilenc hektárföld tartozott hozzá,amely bőven elég

ahhoz, hogykirohangálják magukat.Pauline olvasta az elsőkönyvemet, de nemtudta, a sétákalkalmával hogyanmutathatná ki, hogy ő avezető. Amikormeglátogattam, szinteazonnal láttam, hogy aprobléma gyökere Polly

volt, aki mindig azellenkező iránybavezette a csapatot,mint amerre Pauline.

Miután még házonbelül végigvettükPollyval a módszeremalapvető lépéseit,kivittem a kutyákat aszabadba. Amikor

elengedtem őket,azonnal szétszéledteka szélrózsa mindenirányába. Ekkor arrakértem Pauline-t,maradjon mellettem aház hátsó ajtajánál, ésne vegyen tudomást akutyák magatartásáról.A kutyák hamarosanészrevették, hogy

gazdájuk nincs sehol,és lassan visz-szaszivárogtakhozzánk. EkkorPollyhoz fordultam, ésazzal tettem fel aházon belül végzettmunkára a koronát,hogy magamhozhívtam. Eleinte idegesvolt ugyan, de

megvártam, amígmegnyugszik. Amikorvégre megnyugodott ésleült, hamarosan azegész falka követte apéldáját. Ekkor Pauline-nel elindultunk, hogy mivezessük a sétát.

Polly számára fontoslecke volt, hogy

megértse: nem ő vezetia vadászatot, hanemén, így séta közbenhozzám kell igazodnia.Pauline a példámatkövetve folytatta amunkát, és hamarosanfelhívott, hogy mindenkutyája példásanviselkedik már sétaközben is, és egyre

jobban élvezi ezeket aközös alkalmakat.

VITÁK ÉSCSETEPATÉK

Nem sokkal azután,hogy a kutyávalkimerészkedtünk a

nagyvilágba, újkihívással kellszembenéznünk: olyanhelyzetekkel, amikormás, rosszmagaviseletű kutyákkalkerülünk szembe.Természetesen mindengazda retteg az ilyentalálkozásoktól.Mindannyian

tapasztaltuk már,milyen érzés az, amikormás kutya megugatminket, esetleg nekünkis támad. A helyzetráadásul gyorsan el ismérgesedik: amikorugyanis az „ártatlan”kutya látja, hogygazdáját nyugtalanítja ahelyzet, maga is

támadásba lendül. Haráadásul az ártatlankutya még mindigfalkavezérnek érzimagát, minden erejétbeveti majd. Azthiszem, az ilyenhelyzetek csak akkorfognak teljesenmegszűnni, ha mindenkutyának olyan gazdája

lesz, aki odafigyel rá,de egyben irányításaalatt tartja. Attól tartokazonban, hogy ez azidő akkor jön majd el,amikor kutyátválasztunkminiszterelnöknek,szóval jobb inkábbfelkészülni a várhatóbonyodalmakra.

Menjünk tovább

Nem hiszem, hogy akutyát rá lehet venniolyasvalamire, amiidegen a természetétől.Ez azt jelenti, hogy

ebben a helyzetben is afarkasfalkát kellpéldának tekinteni. Atermészetben pedigegész egyszerűen az ahelyzet, hogy afarkasok mindenáronigyekeznek elkerülniazt, hogyösszecsapjanak másfarkasokkal.

Összecsapásokleginkább akkorfordulnak elő, ha egymagányos farkasszeretne beilleszkedniegy falkába, vagy ha afalka alfája elpusztult,és egy nem falkatagfarkas akarja átvenni ahelyét. Ezek azonbankivételes helyzetek. A

farkasok ragaszkodnaksaját territóriumukhoz,és kerülik azösszetűzéseket. Éppenezért azt tanácsolom,hogy mi is tegyünkhasonlóan.

Amikor erőszakosvagy túlságosanbizalmaskodó kutyával

találkozunk, aztjavaslom, egyszerűensétáljunk tovább,menjünk át az úttúloldalára, egyszóvaligyekezzünk a lehetőlegtávolabb kerülni ahelyzettől. Nebosszankodjunk azongazdák miatt, akik nemképesek kordában

tartani a kutyájukat,semmi szükség arra,hogy a kutyák mellett agazdáik is indulatosaklegyenek. Hívjukmagunkhoz akutyánkat, ha addignem volt pórázon, ésmenjünk tovább,közben pedigjutalmazzuk meg, hogy

megerősítsük benne: ahelyes döntést hozta.Természetesen ezolyan helyzet, amely avégletekig próbára teszia vezetőiképességeinket, éppenezért fontos, hogyotthoni környezetbenalapozzuk meg vezetőihelyünket.

Azt is el kellmondanom azonban,hogy a módszeremnekez a pontja az, amelyeta gazdák időnkéntmegkérdőjeleznek.Általában megkérdeziktőlem: „Miért baj az, hakét kutya eljátszikegymással?” Énazonban mindezzel

nem azt akartammondani, hogy kutyánkne járjon kutyák közé.Éppen ellenkezőleg,ahogy az embereknek,a kutyáknak isegészségtelen, ha nemjárnak a hozzáhasonlók társaságába.Itt is leginkább agyerekekhez tudnám

hasonlítani a kutyákat.Mindannyian aztszeretnénk, hagyermekeink képeseklennének másgyerekekkel együttlenni, együtt játszani.Mégsem vezetjük odaőket mindengyermekhez, akivelcsak találkozunk, hogy

megkérdezzék, nemakarnak-e velükjátszani, hanemhagyjuk, hadd alakítsákki saját baráti körüket.Ugyanerre bátorítom agazdikat is. E baráti körtagjai lehetnek azok akutyák, amelyekkel egyidőben járnak sétálni,esetleg a barátai kutyái

vagy más, kutyásalkalmakon összegyűltállatok. Ezek alehetőségek arra is jók,hogy mi is találkozzunkhozzánk hasonlóemberekkel.

Azok közül a kutyákközül, amelyekkel az

évek során eddigtalálkoztam, alegjobban Amber ésgazdája, Mavis példájamutatja a legjobban,milyen komoly hatása isvan a félelemnek akutyára, és a gazdánakmilyen keménymunkájába kerül, hogyrávegye, újra

találkozzon máskutyákkal is. Mindezekmellett arra is példa,néha milyen tragikuskövetkezményeivannak a magukat„szakértőnek” nevezőemberek tanácsainak.

Amber csodálatoskinézetű sheltie volt,

akárcsak egy miniatűrLassie. Amiótaazonban Mavissellakott, idegenektársaságában mindigtúlpörgött és idegeslett. Ha látogatók jötteka házukba, felugrált abútorokra, mégrosszabb volt azonbana helyzet, amikor

sétálni indultak. Amberegész egyszerűen nemakart más kutyákkaltalálkozni. Ha Mavismégis túl közel vittemás kutyákhoz, vagyelmenekült, vagyteljesen felizgattamagát. Amikor Mavismás kutyákkalpróbálkozott, a helyzet

nem javult, éppenellenkezőleg, aprobléma annyiraelmérgesedett, hogyMavis már csak éjjel éshajnalban tudtasétáltatni Ambert,ilyenkor ugyanis nemfutottak ösz-sze máskutyákkal.

Mavis szívén viselteAmber sorsát, ezértmegtett mindent, hogyvalahogymegszabadítsa afélelemtől. Végül odáigjutott, hogy egy „profikutyakiképző”segítségét kérte, akivállalta, hogy egylondoni parkban

foglalkozik majdAmberrel. Az illető aztállította Mavisnek, hogyAmber problémájátcsak úgy lehetmegoldani, haszembenéz afélelmével, és ezakképp lehetséges, hamás kutyákkaltalálkozik. Alig akartam

elhinni, hogy a végénmár úgy rángatta odaszegény Ambert máskutyákhoz. Ettől perszemég rosszabb lett ahelyzet: Amber teljesenmaga alá került.Összevizelte magát, ésannyira remegett, hogyMavisnek kézben kelletthazavinnie. Előtte

azonban ez a„specialista”, aki mégpénzt is kapott amunkájáért, kimondta avégső ítéletet Mavisszeretett kutyája fölött:„A kutya egyszerűentenyésztési hibás.” Márcsak ezért a mondatértis megtettem mindent,hogy bebizonyítsam

Mavisnek: az alakegyszerű sarlatán.

Mavist otthon isannyira zavarta Amberviselkedése, hogy mára barátait sem nagyonhívta el magához.Amikor meglátogattam,azonnal megértettem,miért döntött így:

Amber úgy rohangált,mintha egy Tóm ésJerry epizódból lépettvolna elő. Azonnalláttam, mennyiremegviseli a helyzet,ezért azt javasoltamMavisnek, menjünk átegy másik helyiségbe.A konyhában egy teamellett elmagyaráztam

Mavisnek, mi aprobléma oka.Amberen látszott, hogyazt hiszi: a házbanminden az ő irányításaalatt áll. De Ambernekcsak a házban voltnagy a szája, akülvilágban igencsakösszehúzta magát.Helyre kellett tehát

állítani a megbillentegyensúlyt.

Időközben hallottam,hogy Amber befejezte anappaliban a műsort.Szó nélkül benyitottam.Amint meglátott, ismételölről kezdte azugrálást. Mavisszel újramagára hagytuk.

Később újrabenyitottunk, és újrakivonultunk. Azthiszem, összesennyolcszor játszottuk elugyanezt. A nap végéreMavis teakészleteijelentősenmegcsappantak, deAmber műsora is egyrerövidebb lett. Végül

láttam rajta, hogylassan megérti: ahelyzet megváltozott.

Az első éslegfontosabb tennivalóaz volt, hogy Mavisotthon elfogadtassamagát falkavezérnek.Azt tanácsoltam, az

első tíz napban nevigye el Ambert sétálni.Mavis beleegyezett, ésbelefogott saját vezetőipozíciójánakkiépítésébe. Örömmeljelenthetem, hogyamikor Mavislegközelebb sétálni vitteAmbert, radikálisváltozás állt be Amber

magatartásában.Miután ugyanis Ambertsikeresenmegfosztottuk a vezetőifelelősségtől, nem félttöbbé végigmenni azutcán sem. Most márkedvtelve sétálnakerdőn-mezőn, Amberpedig szívesen eljátszikazokkal a kutyákkal,

amelyeket jól ismer. Azismeretleneket ugyanelkerüli, de anélkül,hogy maga alá kerülnetőlük. Amber„tenyésztési hibás”volta immár a múltécsakúgy, mint az a„szakértő”, aki eztmondta róla.

A préda hajtása:más állatok

üldözése

Természetes dolog,hogy a kutyáknál éppensétáláskor jelentkezik alegtöbb probléma.

Tudvalevő ugyanis,hogy a kutya ösztöneita „vadászat” méginkább kiélesíti, ésilyenkor adrenalinszintjeis nagyon magas. Nemmeglepő hát, ha néhaelszalad vele a ló -vagy inkább ő magamegy világgá. Amikorelengedjük a pórázról,

az ilyen helyzetekremindig fel kellkészülnünk.

Sok olyan gazdávalvolt már dolgom,akiknek a kutyáit nemlehetett elengedni apórázról, mert azonnalmás állatok üldözésébefogtak. Találkoztam

már birkakergetőkkel,lóvadítókkal és nyúlva-dászokkal egyaránt.Amikor ilyen esettel vandolgom, azzal kezdema feladat megoldását,hogy a helyzetet amegfelelő kontextusbahelyezem. Ha egykutya meglát egy másikállatot - különösen

pedig növényevő állatot-, az ösztönei arraindítják, hogy utánainduljon, és kövesse acsapást. Mivel a farkascsak bizonyos fajtaállatokra vadászik, ígya kutya sem kergetmeg minden állatot.Például előszeretettelvadászik nagy

állatokra, amelyekbizony közelharcesetén könnyen le isgyőzhetik. Miveláltalában más állatok iscsoportokban élnek, afarkas első feladata acsorda vagy csapatmegindítása, mivel ígylehet kideríteni, melyikközülük a leggyengébb.

A mozgó csapatot látvaa farkas kiválasztja aleglassabb - ezáltalában azt is jelenti,hogy legsebezhetőbb -tagjait. Ennek alapjánalakítja később atámadás menetét. Akutya esetében isérthető, miért üldözi atöbbi állatot. Igazán

ritka, hogy meg istámadja a zsákmányt:csak abban az esetbenront neki, hagyengének látja.

E „hajtok” tipikuspéldánya volt Harley,akivel televíziósműsorom keretén belül

találkoztam. Harleyizgága, szamojédfajtájú kutya volt, akigazdájával, AndreávalSurrey-ben,Guildfordhoz közel,vidéken élt. Harley-velmás problémák isvoltak: például nemnagyon vett tudomástAndreáról. A

legsúlyosabb - ésegybenlegveszélyesebb —probléma azonban azvolt, hogy állandóanmegszökött, és riogattaa környék farmjainakállatait.

Harley előszeretettelkergette a teheneket.

Andreát az egyikfarmer meg islátogatta, és közöltevele - jogosan -, hanem regulázza meg akutyáját, súlyoskövetkezményeilesznek. Az utolsócsepp a pohárban azvolt, amikor egyalkalommal, amikor egy

másik kutyával sétáltakegyütt, Harleyegyszerre megtorpant,aztán úgy indult neki,mintha puskából lőttékvolna ki. Andreánakelőször fogalma semvolt, mi lehet a baja, deaztán látta, hogy azegyik távoli farmonvalaki éppen a lovát

futtatja futószáron. Bára lovat vagy háromtelek' választotta eltőlük, Harley mégisüldözőbe vette. A lókiképzőjének mindenügyességére szükségevolt, hogy a lovatmegvédje atámadástól.

Andrea nem sokkalezután fordult hozzámsegítségért. A helyzetismerős volt: elsőkönyvemet éppen egyikkutyám, Purdeytörténetével kezdtem,Purdey pedig igencsakszeretett más állatokravadászni, és nekem isgyakran kellett

szembenéznem dühösgazdákkal miatta. Deahogy annak idején énis, Andrea isfelelősségteljes gazdavolt, aki szeretett volnaezen változtatni,szeretett volna segíteniHarley-n, még mielőtttúl késő lett volna.

ElmagyaráztamAndreának, miértviselkedik így a kutyája,és miért érezte úgy,hogy üldözőbe kellvennie az említett lovat.Amikor ugyanis Harleymessziről észrevette azállatot, látta, hogy kör-be-körbe fut, márpedigilyet a ló természetes

környezetben csakakkor csinál, ha valamibaja van, mondjuk eltörta lába. így tehátkönnyű zsákmánynak -könnyen jött élelemnek- ígérkezett.

Andrea hamarmegértette, mirőlbeszélek. A következő

hetekben azonbankemény munka várt ráés Harley-re - egyelőreotthon. Andreának megkellett tanítania Harley-nek az alapvetőutasításokat - mindeztpórázon -, majd újrasétákba kezdtek avidék állatfarmjaiközött.

Andreának olyan erősés határozottvezetőnek kellettlátszania, hogy Harley-nek még csak meg seforduljon a fejében azönálló vadászat. Megkellett győznie arról,hogy gazdája képes atáplálék

megszerzésére.FigyelmeztettemAndreát, igencsaknehéz feladat előtt áll,de Harley már az elsődélután is nagy lépésttett előre. A jövő teljesegészében Andreahatározottságán múlik,de én biztos vagyokbenne, hogy sikerül

elérnie a célját.

Nagy-Britanniában avidék településen kívüliterületei is mezőkre vagytelkekre vannak osztva,amelyeket dróttal,sövénnyel, árokkal vagykőfallal (vagy mindezekkel

együtt) kerítenek körül,hogy az átjárástmegnehezítsék -aford.

UTAZÁS AZISMERETLENBE:

VONATOK,REPÜLŐGÉPEK,GÉPJÁRMŰVEK

Gyakran hasonlítom amódszeremet azautóvezetéshez. Agazdáknak is azzal azalapvető felelősséggelkell szembenézniük,hogy életek sorsa van akezükben, és meg kelltanulniuk együtt élni aközlekedés többi

résztvevőjével. Aki mégnem tanult meg beállnia saját udvarára, neakarjon a sztrádánvezetni. Amikor a kutyavelünk utazik azautóban vagy arepülőgépen, ezt atanácsot nem árt szószerint is megszívlelni.

Azt hiszem,nyilvánvaló, miért vanannyi probléma azutazással. Amikor akutya beugrik acsomagtartóba vagy ahátsó ülésre a családtöbbi tagja mellé,esetleg vonatra vagyrepülőre száll, olyankörnyezetet talál maga

körül, amely -kicsinyítve ugyan - acsaládi fészekreemlékezteti. Amikorazonban ez ahordozható fészekmozgásba lendül,mégpedig olyanmozgásba, amely fölötta kutyának semmilyenhatalma nincs, sőt nem

is érti, egyre idegesebblesz. Az úton pedigolyan látványok éshangok érik, amelyeketnem ért, és elérni semképes, és meg vangyőződve, hogy ezekmind veszélyesek atöbbi falkatagra, akikértpedig ő a felelős.Csoda hát, hogy az

autóban azonnalugatni, sőt tombolnikezd? Éppen ezértezen a téren mégnagyobb szükség van atürelemre, mint eddigbármikor. Azt ajánlom,hogy a második-harmadik hét végéigsehová ne vigyükautóval a kutyát. Ehhez

ugyanis igen magasszintű bizalomszükséges, és ha túlkorán tesszük meg ezta lépést, akár az egészaddigi munkánkatkockáztatjuk.

Rengeteg olyangazdával találkoztam,

akinek a kutyájahatalmas hisztériátcsapott az autózáskörül. Ziggy esete jólmutatja, hol követ elhibát a legtöbb gazda.Ziggy gazdája, Carol,egy sikeres nottinghamiépítészmérnök amenhelyről fogadtamagához a kutyát.

Ziggy sorstársaihozhasonlóan könnyenizgalomba jött, és sokatidegeskedett, deamikor jó formábanvolt, nagyonszeretetreméltó tudottlenni. Minden erejébőlragaszkodott Carolhoz,így bárhová ment, otttrappolt a nyomában.

Carol szívesenmagával vitte volnaazokra a helyekre,amelyeket a munkájakapcsán látogatniakellett, de Ziggyképtelen volt nyugodtanmegülni a kocsi hátsórészében. Ha Carol akocsi közelébe ment,Ziggy azonnal ott

termett, de amintbeugrott a kocsiba,képtelen volt megülni afenekén,

különösen lakottterületen. A sztrádánelég jól viselkedett,amikor azonban autókvagy gyalogosokjelentek meg

mellettük, hangosanugatni kezdett.

Carol elolvasta azelső könyvemet, ésmegpróbálta bevezetnia módszeremet, hogymegoldja Ziggymagatartási problémáit.Fő célja az volt, hogy jóútitársat neveljen

belőle. A menhelyikutyákat azonbanegyáltalán nem szabadsiettetni: leginkább azértelmi sérültgyermekekrehasonlítanak, nem lehetúgy bánni velük, mint atöbbiekkel. Carol igazánelégedett volt Ziggyfejlődésével.

Megtanulta, hogy véltveszélyek eseténátengedje a gazdájánakaz irányítást, és sokkalnyugodtabbanviselkedett. Az autóbanazonban semmit semváltozott a helyzet.Ekkor keresett megCarol.

Hamar kiderült, hola probléma: míg Carolkivárta a két hetetazzal, hogy Ziggytsétálni vigye, az autósutazásokat nemfüggesztette fel.Érthető, persze, miérttette: nem szerettevolna, ha Ziggyegyedül van otthon,

és valószínűleg magais úgy tekintett azautójára, mint azotthon egyfajta„meghosszabbítására”.

Ziggy azonban nemértékelte Carolkedvességét: bárotthon igen nagylépést tett előre, még

nem fogadta elteljesen, hogy Carol avezér. Ráadásulgazdája mindigelkeseredett, amikorZiggy rendetlenkednikezdett az autóban,ettől pedig a kutya aztérezte, hogy azautóban sem képes avezetői feladatok

ellátására. Ráadásulgazdájaszomorúságát azautóval kötötte össze,a kutya ugyanis érti,hogy ő a problémaoka! Mindezek miattZiggy rosszabb utasvolt, mint valaha.

Amikor

meglátogattam Carolt,egyedül kezdtemZiggyvel foglalkozni.Rávettem, hogyvárjon az autónál, éscsak akkor ugorhatottbe, amikor úgydöntöttem. Ez igenfontos jelzés volt felé.Ezután tettünk egyrövid kört, amelynek

során végig csendbenültem mellette. Aztszerettem volna, hamegérti: nemcsaklátom a lehetségesveszélyeket, de arra isképes vagyok, hogymegoldjam őket. Nemkell aggódnia, az őegyedüli feladata az,hogy élvezze a

látványt.

Ziggy elégnyugodtan viselkedett.Ezután Carolon volt asor, hogy átvegye azirányítást a közösutazásokon, ígyelőször ennekbizonyos elemeit

gyakoroltattam vele.Carol ezek utánmindigmegvárakoztattaZiggyt az autóajtajánál, ésmegtanította vele,hogy csak az őkifejezett utasításáraszállhat be. Ezután ahátsó ülésre

parancsolta Ziggyt.Carol eleinte csakrövid utakat tett akocsival, hogymegmutassaZiggynek:biztonságban vanvele. Amikor a kutyalassan megnyugodott,az utazás kicsithosszabb lett. Ziggy

hamarosan újramindenhová együttutazott Carollal,ezúttal azonban márnem kellett mástcsinálnia, minthátradőlnie, és élveznia látványt.

HATODIK RÉSZ

22-30. NAP

Ellenforradalmárok:hatalomátvételi

kísérletek

Mostanra már igennagy lépést tettünkelőre. Büszkék islehetünk a haladásra -

és erre megvan mindenokunk. Tévedés lenneazonban azt gondolni,hogy innentől kezdvenem lesznekproblémák. Veszélyesvizek vannak előttünk,így fontos, hogyszilárdan tartsukkezünkben akormányrudat.

A módszeralkalmazásának ebbena fázisában általábanolyan gazdák szoktakfelhívni, akiknek kutyáihirtelen furcsánkezdenek viselkedni,olyan dolgokat tesznek,amelyek régenegyáltalán nem voltakjellemzők rájuk. A

panaszok általában ígykezdődnek: „A kutyámújabban széttépi afrissen mosott ruhákat.”Vagy: „A kutyámállandóan a farkátkergeti.” Majd ezzelvégződnek: „Még sohanem tett ilyet azelőtt.Mi ez az egész?” Aválasz nagyon

egyszerű. A kutyaismét próbára teszigazdája vezetőirátermettségét. Agazda talán elégedett asaját vezetőikvalitásaival, a kutyaszerint azonban nemüti meg a mértéket.

Amikor ilyesmi

történik, a dologhátterében általábanhárom dolog áll. Azegyik az, hogy a kutyaszemében néhányhéttel azelőtt az egészvilág a feje tetejére állt.Addig meg voltgyőződve róla, hogy őa vezér, erre lelöktük atrónról. A régi

beidegződés azonbanmég megvan,különösen olyancsaládokban, aholelőtte évekig a kutyavolt a középpontban.Másodszor: az elsőhetek leginkább anászúthozhasonlítanak, vagy mintamikor valaki iskolát

vagy munkahelyet vált.Az első napok azzaltelnek, hogy az újhelyzet gyakranérthetetlen gyakorlatikövetelményeinekmegfeleljen. Mostanraazonban ő ismegállapodott, ésezáltal visszatalált arégi kerékvágásba is.

A legfontosabb okazonban az, hogy ezena ponton már mi ismegnyugodtunk. Ezugyan érthető, hiszenaz első hetek keménymunkával teltek,azonban nincs még ittaz idő, hogy megüljünka babérjainkon. Ez

ugyanis az a periódus,amikor a kutyamegpróbál rést találni újpáncélzatunkon.

Bűn és száműzetés

Ahogy már mondtam

is, a módszeremleginkább egy vértelenforradalomhoz hasonlít.Mi van azonban, ha akutyánk is ragaszkodika hatalomhoz? A válaszerre az, hogy egydiktátor elmozdításáhoznéha bizonyerőteljesebb,látványosabb lépésekre

van szükség. Azilyenkor használhatóleghatékonyabb taktikátismét csak afarkasfalkátóltanulhatjuk meg. Ha azegyik alárendeltelfogadhatatlan módonviselkedik, az alfafizikailag is kirekeszti afalkából - sokszor akár

erőszakalkalmazásával. Akirekesztett farkasaddig marad a falkaperemére sodródva,amíg meg nem tanuljaa leckét, vagy amíg elnem megy. Ha a leckemegtanulása nélkülszeretne visszatérni afalkába, elmarják a

csapattól.

Az emberi gazdapersze erre fizikailagképtelen, de nincs is rászükség. Arra viszontigenis szükség van,hogy megkeményítsükmagunkat, ésfelhasználjuk a készenkapott taktikát. Minél

komolyabban lázad akutya, annálkomolyabbnak kelllennie a felé küldöttjelzésnek. Alegszigorúbb büntetéspedig az, amikorkirekesztik a falkából.Mivel ez az egyiklegerősebb büntetőeszköz, nem szabad

túlzásba vinni ahasználatát. Két céltkell szolgálnia: ha abüntetés kiszabása azegész falka előtttörténik, egyúttalfigyelmeztetés a többikutya felé is.

A legtöbb gazda igennehezen veszi rá

magát, hogy száműzzea kutyáját. Fontosazonban, hogy akutyához az ösztöneinyelvén szóljunk. Emódszer ugyanisszámításba veszi akutya igényét a ve-zérség megragadására.Másrészt viszontkihasználja azt is, hogy

a kutyának a túléléshezszüksége van a falkára.E két erő együttesalkalmazása meg fogjahozni a kívánteredményt.

GYAKORI

KÉRDÉSEK

Mikor kell aszáműzéseszközéheznyúlnunk?

Ahogy minden másesetben, itt is a

gazdarugalmasságánmúlik minden,mégis azt javaslom,akkor alkalmazzuk,ha a ku-

tya nyíltanszembeszegül. Hapéldául behívjuk, azazonban csupán néz,

de elengedi azutasítást a füle mellett,a nap hátralévőrészében egyáltalán nevegyünk róla tudomást.Etetéskor alkalmazzuka gesztusevést, de nesétáltassuk, nejátsszunk vele, éssemmilyen módon nevegyünk tudomást a

létezéséről a következőhuszonnégy órában.

Tapasztalatomszerint a módszertlegtöbbször avisszaesőknélszükséges alkalmazni.Amelyek néha úgynéznek, mintha aztmondanák: „Mit

gondolsz, ki vagy tehozzám képest?” El kellérnünk, hogy a kutyamegkérdőjelezze sajátdöntését. Ennek pedigegyetlen módja, haegész nap nemveszünk róla tudomást.Tudom, hogy ez igazánszigorú büntetésnekhangzik, de valahogy

meg kell értetnünkvele, amit akarunk, ésmilyen más módonlehetne? A régimódszer az lenne,hogy rákiabálunk ésmegrázzuk. Vajon azmennyire hatásos?Egyszerűbb, ha olyannyelven szólunk hozzá,amelyet megért, és

olyan büntetésselfenyegetjük meg,amely jelent valamit aszámára.

Mit tegyünk, ha akutyánk igazánrosszul viselkedik?

Ha tényleg olyan nagya bűn, azt kérem agazdától, hogy két,három, esetleg négynapig ne foglalkozzon akutyájával. Egyszer énis rákényszerültemugyanerre, ráadásuléppen akedvencemmel,Sashával. Akkoriban a

Springerem, Mollyéppen tüzelt, így elégnagy volt a feszültség afalkában; s egyik nap,amikor Molly elmentSasha mellett, a németjuhász megtámadta,majd rövidösszecsapáskövetkezett.

Az ilyen alkalmakkordől el, ki az igazi vezér.Nagyon fontos, hogy agazda ilyenkorhatározottnak éserősnek mutassamagát, ez ugyanis azegyetlen jelzés,amelyet a kutyájamegért. Nem vagyokhajlandó semmiféle

erőszakot megtűrni afalkán belül, és ezminden bizonnyal atekintetemen ismeglátszott, mert apillantásom elég voltarra, hogy Sasha azasztal alá meneküljön.Egy szót sem szóltamhozzá, de tudta,haragszom rá. Úgy

döntöttem, hogy mégkét órán keresztül nemengedem ki az asztalalól, ezért kintmaradtam akonyhában, ígyl e g a l á b b rendetrakhattam aszekrényekben is.Amikor Sasha

megpróbáltkisunnyogni azasztal alól, elégvolt ránéznem,már iszkolt isvissza. Tudta,hogy rossz fáttett a tűzre, és avezér haragszikrá. Két óra múlvakiengedtem, de

továbbra semszóltam hozzá,és felé sempillantottam.Amikor ki akartjönni, hagytam,de amikor odajötthozzám, ésbökdösni kezdettaz orrával, hogybocsánatot

kérjen, nemvettem rólatudomást. Négynapig hozzá semszóltam: megakartam veleértetni egyszer smindenkorra,hogy az ilyenviselkedéselfogadhatatlan.

Sashát elvittemugyan sétálni atöbbiekkel együtt,de pusztán atekintetemmelelértem, hogy nemenjen a többikutya közelébe.Amikormegpróbáltközeledni a

falkához, dühöspillantássalutasítottamhelyre. Nem voltkönnyű, ahogyegyetlen másgazdának semlenne az.Szeretem akutyáimat, ésszeretem, amikor

a falka tagjaiboldogok együtt.De nem akartam,hogy a kutyáimközött általánoslegyen averekedés, éstudtam, csak ígytudom elérni,hogy később nelegyen baj.

Ebben azesetben a célszentesítette azeszközt. Négynap múlvavisszafogadtamSashát a falkába.Ettől kezdvesoha semmilyenprobléma nemvolt közte és

Molly között. Alecke nem voltkönnyű, deelértem, amitakartam.

A kutyák igensokféle módon

kérdőjelezhetik meggazdájuk vezér-ségét, hadd álljon ittkét példa az általamismert esetek közül.Az elsőben egyolyan falka afőszereplő,amelyben háromkutya, Stan, Ollie ésBuster élt együtt

gazdájukkal, Debbie-vel Peterborough-ban. A módszerembevezetése igennagy sikerrel járt azesetükben, jólviselkedtek alakásban, jólreagáltak agesztusevésrecsakúgy, ahogy az

újraegyesülésiszertartásra. Azújraegyesüléskorszokásos műsor isolyannyira lerövidült,hogy az „ötpercesszabály” csupán egypercig tartott. Kétprobléma maradt:sétáltatáskorrángatták a pórázt,

illetve előszeretettelacsarkodtak akerítésnél, amikoregy járókelő elmenta ház előtt. Debbieviszont elhatározta,hogy ezeknek aproblémáknak is avégére jár. Egyedülazonban nem jutotttovább, így végül

hozzám fordult.

Amikor személyesenismegtapasztalhattama helyzetet ismét

lentkezik. Ez érthető is:mindannyian nagyobbbiztonságban érezzükmagunkat az

otthonunkban. Amikorkilépünk a külvilágba,ahol egy csomókiszámíthatatlanesemény vár ránk,mindannyianelbizonytalanodunkkissé. Ezt azonbansajnos a kutyakitűnően érzékeli, ésrögvest magához is

ragadja a vezetést.Nyilvánvaló, hogyDebbie esetében isugyanez volt a helyzet.A három kutya közülBuster mutatta kilegnyilvánvalóbban - éslegmulatságosabban -a Debbie vezérségétillető kételyeit.

Debbie ugyaniselkövetett egyáltalános hibát. MivelBuster kisebb termetűvolt, mint a másik kétkutya, Debbie úgyvélte, nem is annyiraproblémás, mint amásik kettő, ígyDebbie inkább a kétlabradorra koncentrált

a kiképzéskor. Úgygondolta, Busterrenem kell annyierőfeszítéstpazarolnia. Nagyottévedett!

Egészen eddig apontig úgy tűnt, akutyák elfogadják,hogy Debbie a vezér.

Amikor azonbanellátogattam hozzájuk,Buster elkezdtekimutatni, mit isgondol. Debbie-vel ésa kutyákkal együttkiültünk az egyik zártlugasba a kertben.Stan és Ollie, a kétlabrador nyugodtanheverészett mellettük,

Buster azonbanaggodalmas pofávaljárkált fel-alá.Miközben Debbiebeszámolójáthallgattam, tüntetőénnem vettem tudomásta viselkedéséről, mireBuster nem bírtatovább, és rámugatott. Debbie szinte

azonnal kimondta:„Még sosem csináltilyet.” Megkértem,hogy vezesse kiBustert a lugasból akertbe. Buster egydarabig ugatott ránkbefelé, végülmegnyugodott.

Amikor

visszaengedtük, Bustervisszaugrott a kedvencnádszékére, és egyideig nyugodtannézelődött. Valamivelkésőbb azonbanmancsával ritmikusanütni kezdte a párnát.Debbie ismét nagyotnézett. „Ilyet semcsinált még.” Mivel az

ugatás nem vált be,Buster kipróbált valamimást.

Bustert ismétkipenderítettük alugasból. Amikorkörbejárt a kertben,látszott rajta, hogy akövetkező húzást

tervezi. Hamarosanmeg is tudtuk, mi az.Amikor legközelebbvisszaengedtük, Debbieegyik nagy növényemögé húzódott, majdnéhány percig csöndvolt és nyugalom. Aztánegyszer csak láttuk,hogy az egyik nagyvirág lassan mozogni

kezd. Amikorodamentünk, láttuk,hogy Buster éppendühödten rágja. Debbieegyik kedves növényét.Bevallom, mindkettenkissé mulatságosnaktaláltuk, amit csinál, denem nevethettük elmagunkat.

Buster ezáltal aztközölte Debbie-vel

hogy mindenelözmény

ellenére nemtartja jó vezetőnek.A kutyák érzékeny

lelkek és

Debbie hamarosanbevallotta, ő sem érzimagát kimondottanvezető alkatnak. Ez volta problémamegoldásának akulcsa: mivel ő nem hittmagában, a kutya semhitt benne.

Debbie-nek idővel

sikerült halk szavú, dehatározott vezetővéválnia, és Busterfeladta. Néhány napigvisszatértek a módszeralapelemeihez, végülmindhárom kutyaelfogadta az új rendet.Buster kísérlete avezérségvisszavételére kudarcot

vallott.

Egy kutyasokféleképpen ki tudjamutatni, ha nemfogadja el vezérnek agazdáját. A másikgazda, Sarah, akirőlbeszélni fogok, teljesenmegdöbbent kutyája,

Danny viselkedésén.Sarah ekkor már háromés fél hete amódszerem szerintdolgozott Dannyvel.Egészen addig úgylátszott, mindenkiválóan megy. Otthonnem volt semmi baj amagatartásával,csupán akkor

viselkedett furcsán,amikor valaki elhaladtaz ablakuk előtt.Ilyenkor felugrott aszékre, majd onnan azablakpárkányra. Sarahmár semmilyen dísztnem mert oda helyezni,mert Danny olyanhevesen ugatott ajárókelőkre, hogy

leverte volna. De mégitt is látszott némijavulás: kirohanásaihalkabbak ésrövidebbek lettek.

Egyik nap, amikorSarah Dannyvellabdázott a kertben,olyasvalami történt, ami

azelőtt még soha.Amikor eldobta neki acsörgős labdát, Dannynem visszavitte, hanembehurcolta az egyiksarokba, és darabokraszaggatta. Olyandühödten tépte alabdát, mintha rá,Sarah-ra haragudna.Ekkor Sarah felhívott.

Rögtön felismertem atüneteket: Dannytipikus példája annak akutyának, amelyikmegpróbáljavisszaragadnigazdájától a vezér-séget. ElmondtamSarah-nak, hogykutyája magatartásaazt jelenti: „Átvetted a

falkavezérséget, énpedig hagytam, hogymegtedd. De úgylátom, nem vagyalkalmas a feladatra.És ez igazán idegesít.”

Sarah-nak a lehetőleghamarabb helyrekellett állítaniamegtépázott

nimbuszát. Aztjavasoltam, szedjenössze minden játékot akertből, és néhánynapig ne játsszonDannyvel. Amikorazonban Sarah párnappal később újramegpróbált játszanivele, Danny újbólszéttépett egy labdát.

Amíg így viselkedett,Sarah ismét alkalmaztaa gesztusevést, éskerülte aközvetlenséget kettejükkapcsolatában. Háromhét múlva újranormalizálódott ahelyzet. Azellenforradalomkifulladt, mivel Sarah

olyan vezetőnekbizonyult, akire Dannybármikor számíthat ajövőben.

A kutyának fogalmasincs az emberektársadalmi helyzetéről,így neki nem számít,hogy tulajdonosa híresember vagy árufeltöltő,

elnök vagy postás. Akutya az alapján ítélimeg vezetőjét,menynyire meggyőző aviselkedése, és havalaki nem hiszmagában, a kutyájátsem tudja rávenni,hogy higgyen benne.Ennek a résznek azárásaként hadd

említsem meg azt akutyát, amely talánjátszott némi szerepeta huszadik századtörténelmében. Amikorkislány voltam, láttamegy dokumentumfilmetAdolf Hitlerről éskedvenc németjuhászáról, ahogyéppen bajorországi

otthonukban játszottak.Akkoriban még nemigazán fogtam fel Hitlerjelentőségét avilágtörténelemben.Csak arra emlékszem,mennyiremegdöbbentett akutyája: szörnyenboldogtalannak látszott.

Azóta még láttamnéhányszor ezt arövidfilmet, de mindigugyanazt az érzést keltibennem. Most márpersze tudom aszörnyű igazságot isHitler személyéről, éstanultam róla, hogyanhasználta a félelmet ésa megfélemlítést arra,

hogy megtartsa ahatalmát. Nagyonkevesen tudtakellenállni hatalmaskodó,nyomasztószemélyiségének.Biztos vagyok benne, akutyájával is ugyanilyengőgösen és zsarnokianbánt. Mégis, a kutyanem dőlt be neki: Hitler

képtelen voltmeggyőzni arról, hogyigazi vezér. Vajonmilyen belsőgyengeséget érzettmeg benne a kutya?

MINDEN VÁLTOZIK:

AFELFORDULÁSOK

KEZELÉSE

Természetesen lesznekolyan idők, amikormegváltozik a családélete vagy éppenkörnyezete: a gyerekek

felnőnek és kirepülnek,családtagokmeghalnak,házastársak elválnak.Az ilyen változásokfelborítják a kutyaéletét is. Az iselképzelhető, hogy acsalád elköltözik: az újkörnyezetbe valóbeilleszkedés

ugyanolyan nagykihívás a kutyának,mint a többicsaládtagnak.

Nem nehézmegérteni, miértvannak a változások akutyára is nagyhatással. Nekik mindenváltozás kihívás a

jelenlegi rend számára,és arra törekszenek,hogy a lehetőleghamarabb újrahelyreálljon. így az ilyenhelyzetekben nagyonfontos, hogy mindignyugodtak maradjunk,és mutassuk meg akutyának, hogytovábbra is ugyanolyan

megbízható vezetőkvagyunk, mint azelőtt.Ha a környezet vagy acsalád változásasúlyosabb magatartásiproblémákat okoz, aztjavaslom, ismétmenjünk végig aszívélyes köteléképítéselső lépésein:alkalmazzuk újra a

gesztusevést, és addigne vigyük sétálni, amígaz otthoni rangsorismét helyre nem állt.Ezekben az esetekbenis maradjunk végigtürelmesek, megértők,és használjuk a józaneszünket.

Hosszú elválások

A könyv elején tárgyaltnormális, hétköznapielválásokkal szembenott vannak azok azalkalmak, amikorhosszú időre elválunk a

kutyától: nyaralnimegyünk, vagy hosszúkiküldetésre utazunk.Az aggodalmas gazdiknehezen hagyják el akutyájukat, attól félnek,hogy az elválás kihatmajd a kapcsolatukrais. Tapasztalatomszerint azonbanaggodalomra semmi

ok. Sőt ahogy márkorábban mondtam, akutyának nincsidőérzéke, így pár órakülönlét ugyanolyan,mintha pár hétrehagynánk magára.Mindkét esetben az afontos, hogy amikorvisszaérkezünk,azonnal mutassuk ki,

hogy ki a fal-kavezér.

Új családtagok

Nincs nagyobb öröm acsaládban, mint amikorgyermek születik. Aszülők azonban

gyakran aggódnak,hogy a baba érkezésemilyen hatással lesz acsaládi kedvencekre.Valójában az alegvalószínűbb, hogyők is örülni fognak. Aza kutya ugyanis, amelyátadta a ve-zérséget agazdájának, az őmagatartását követi a

későbbiekben is.Természetesenkíváncsi lesz, ki is az ahangosan követelőzőjövevény. Ilyenesetekben ugyanúgyviselkedjünk, mintegyéb, váratlan zajokesetén: köszönjük megaz érdeklődését, de ahelyzet kezelése

maradjon a kezünkben.A lényeg az, necsapjunk túl nagy hűhótaz esemény körül.

Hadd álljon ittfigyelmeztetésül annaka családnak atörténete, akiknek

sikerült elmérgesíteniükaz otthoni helyzetet.Craig hat évig éltkutyájával, Joe-val,mielőtt barátnőjévelgyermeket vállaltakvolna. Amikorhazahozták a babát akórházból, azt tették,amit bármelyik más,józan szülő tett volna:

nagy felfordulástcsaptak körülötte, ígymutatták be a „nagyobbtestvérnek”, Joe-nak.Természetesen tettékmindezt merőjóindulatból, nemakarták ugyanis, hogy akutya rosszul érezzemagát új „testvére”miatt. Csakhogy éppen

az ellenkezőjét tettékannak, amit kellettvolna. Joe ugyanis megvolt győződve róla,hogy ő a falka vezére,és a családmagatartásával ezt ameggyőződéséttámasztotta alá.

A baba nagyjából

féléves lehetett, amikorCraigék megkértek,hogy nézzem meg Joe-t. Joe ugyanisfolyamatos stresszbenélt, és félő volt, hogyszívrohamot kap. Joehatalmas küzdelmetfolytatott a hatalomért.Az újraegyesüléskorelőadott műsora három

és fél órán keresztültartott - még soha ilyenhosszú műsorral nemtalálkoztam.Elmagyaráztam a fiatalpárnak, miért nemképes Joe megbirkózniaz új helyzettel. Craigés a családjamegértették, miregondolok, és úgy

döntöttek, kipróbálják amódszeremet. Amikorutoljára beszéltemvelük, még voltakproblémák, deelszántak maradtak.Biztos vagyok benne,hogy munkájuk végülmegtenni a magagyümölcsét.

HETEDIK FEJEZETA 31. NAP UTÁN

Őrizzük meg anyitottságunkat

Ha van valami, amitmegtanultam az elmúltévek folyamán, amikorkutyákkal dolgoztam,az, hogy mindig fel kellkészülni alegváratlanabb dolgokrais. De ha őszinteakarok lenni, éppen ez

a munkámlegérdekesebb része.Mindig izgalmaskihívásnak éreztem,amikor farokkergető,mancsrágó, telefon- éstűzijáték-fóbiáskutyákon kellettsegítenem. Nincs kétegyforma napom, denem is bánom. Van

azonban valami, amiegyforma bennem ésazokban a gazdákban,akikkel találkozom:mindannyian nagyonszeretjük a kutyáinkat.És mindannyianképesek vagyunkannak a bizonyos „mégegy mérföld útnak” amegtételére, amely

kutyáink jobbéletminőségéhezvezethet.

Az a módszer,amelyet e könyvbenfelvázoltam, mindentulajdonosnak megadjaannak alapjait, hogyanformálja a kapcsolatát akutyájával. De tartós

sikerek csak azoknál agazdáknál várhatók,akik mindehhezképesek hozzátenni aztaz ösztönös, láthatatlantulajdonságot, amelyetigen sok alkalommalláttam. E tulajdonságnem valamiféle isteniajándék, bárki bírhatvele. Aki törekszik arra,

hogy ő is rendelkezzenvele, az képes lesz rá,és kapcsolata kutyáivalmég mélyebb, mégörömtelibb lesz.

Szeretem azt hinni,hogy a kutyákkal elértsikereim titkaelsősorban anyitottságomban rejlik.

Ha nem lettem volnanyitott új és eredetiötletekre ésgondolkodásmódokra -bármennyire iskülöncnek vagyfurcsának tartottam isőket időnként - sosemlettem volna képes arraaz áttörésre, amelyenaz egész munkám

alapul. Olyantulajdonság ez, amelymindenkutyatulajdonosnakcsak előnyére válhat.

Úgy nagyjából egyévvel ezelőtt volt egyolyan esetem,amelyben éppen anyitottság játszotta a

kulcsszerepet. Egyöttagú család kért felarra, hogy nézzem meg- egyébként igenkedves - kutyájukat. Acsalád a módszeremetalkalmazva már igennagy lépést tett meg akutya nevelésében, aprobléma nem isannyira a kutyával volt,

mint a család tizenévesleánygyermekévei. Akutya nyolc hónaposkora óta lakott velük.Kiugróan jómagaviseletű állat volt,olyany-nyira, hogyamikor megérkeztem,nem is értettem, mitkeresek itt. Amikorazonban a lányuk

megérkezett, a kutyahátrálni kezdett,befutott a konyhába,ahol remegvemeghúzódott az egyiksarokban.

Az ember perszeilyenkor azon kezdgondolkodni, vajon mittehetett a lány a

kutyával, ami ilyenreakciót váltott ki? Hamások lettek volna akörülmények, bizonyáraaggódni kezdek, ésfizikai erőszakragyanakodom. A lányazonban nagyonkedvesen bánt akutyával, bár meg voltróla győződve, hogy a

kutya utálja őt.

Amikor a lánnyalelbeszélgettem, hirtelenmegéreztem, hogyvalamilyen illatszerthasznál. Nem volt túlerős, ilyen közelrőlmégsem lehetett nemmegérezni. Egy kutya

számára pedig igenfontosak a szagok, afalka tagjait is jórészt aszaguk alapjánazonosítja.Elképzelhető, hogyakkor változott meg akutya magatartása,amikor a lány,kortársaihoz hasonlóan,illatszert kezdett

használni? Amikor őt ismegkérdeztem, előszörmegbántódott, de aztánmegértette, miregondolok. Megkértem,hogy egy hétig nehasználjon illatszert ésillatosított tusfürdőt. Kéthéten belül a kutyaugyanúgy viszonyulthozzá is, mint a család

többi tagjához. Ezpersze nem jelentetteazt, hogy amikor estibuliba ment, nem tettmagára semmilyenillatszert.

Legyünkalkalmazkodók

Azok akutyatulajdonosok,akikkel életembentalálkoztam, mind olyanelkötelezett,gondoskodó gazdákvoltak, akik kutyáikérdekeit a magukéivalegy szinten kezelték,és bármit megtettek

volna, hogy kutyájukélete teljes és boldoglegyen. Sajnos azonbana világ nem olyan hely,ahol minden úgy van,ahogy szeretnénk, ésösszefuthatunk olyanakadályokkal,amelyeket nem tudunkleküzdeni. Fontostehát, hogy éppen ezért

a gazda képes legyenalkalmazkodni akörnyezetéhez, ezpedig azt is jelenti,hogy olyan embereketis el kell fogadnia,akiknek világlátásakülönbözik az övétől.

Amikor a

kutyatartásnak erre azaspektusára gondolok,mindig eszembe jutLinda, a yorkshire-inővér. Lindának kétcairn terrierje volt, Millyés Molly. Sajnálatosmódon azonbanközvetlenszomszédjának volt egyrossz magaviseletű,

erőszakos kutyája, az afajta, amely igencsakkülönbözik az olyankutyaszerető emberekkutyáitól, mint amilyenLindáé is. A szomszédkutyája állandón ugattaMillyt és Mollyt, ésszinte döngette a kéttelek közötti kerítést.Milly és Molly

természetesenválaszoltak a szomszédrámenőssé-gére, ahárom kutya zajaazonban elviselhetetlenvolt.

Senki nem tudvédekezni az ellen,hogy kellemetlenszomszédjai legyenek

ugyanúgy, ahogy azévszakok változásaellen sem tehetünksemmit: mindez az életrésze. Nyilvánvaló volt,hogy ez nem olyankörnyezet, ahol Linda akutyáit szabadonengedheti. Kisváltozásokbevezetésével azonban

sikerült elérnie pár aprócsodát. Először is a kétkert közé felhúzott egymasszív,háromméteres kerítést.Amikor pedig amódszeremetfelhasználva nevelnikezdte a kutyáit, végiga házban maradt velük.A munkát a kertben is

folytatták,összekapcsolva abehívás gyakorlását aképzelt veszélykezelésénekgyakorlatával, s tettemindezt igen jóhatásfokkal. Amikor aszomszéd kutyájaugatni kezdett, Lindamagához hívta Millyt és

Mollyt, megjutalmaztaőket, és megköszöntenekik, hogyfigyelmeztették aveszélyre.

Amikor sikerültrávennie Millyt ésMollyt, hogy elfogadjákőt falkavezérnek,hamarosan arra is

megtanította őket, hogyegyáltalán ne vegyenektudomást a szomszédkutyájáról, amelynek akirohanásai hamarosanalábbhagytak. Aszomszéd kutya igenboldogtalan volt.Amikor Milly és Mollyfoglalkoztak vele,egészen

felvillanyozódott, deamikor nem vettek rólatudomást, ő is feladta aküzdelmet. Szeretnémazt hinni, hogy ezáltalvalamilyen módon rajtais segítettek.

Szerencsére atörténetnek van egyennél még boldogabb

vége is. Néhányhónappal később Lindaállást kapott Yorkshireegy másik részén, aholsikerült találniamagának egy házat alighárom házra abátyjáéktól. A kutyákviselkedése szinteazonnal megváltozott:felszabadult, vidám

teremtmények lettek.Előző szomszédaitóleltérően az ittenieknagyon kedvesekvoltak hozzájuk, ésmegengedték, hogykertjeiken keresztülLindáék létrehozzanakegy olyan csatornát,amelyen át a két kutyaszabadon

rohangálhatott azegyikük házából amásikba. Azt hiszem,valaki valaholmegjutalmazta Lindát akitartásáért.

Gondolkodjunkholisztikusán:

mindig vizsgáljuk

meg az egészhelyzetet

A többkutyás gazdákközött általános az a -téves - vélekedés, hogyha az egyik kutyájukkalgond van, elegendőcsupán azzal a kutyával

foglalkozni. Ezegyszerűen lehetetlen.A falkát egységként kellkezelni, mégpedig többok miatt is, amelyekközül csupán az egyikaz, hogy a gazdagyakran nem azt akutyát véli a„bűnösnek”, amelyikkela probléma van.

Gyakran találkoztamolyan esetekkel, amikornem az a kutya állt afalka problémájamögött, amelyiket agazda azonosított,hanem egy másik.

Ilyen volt az az eset is,amikor elhívtak, hogy

tegyek rendet „Kis X.”és a nagybátyja között.Azért így utalok akiskutyára, mert ez isegy olyan MI5 jellegűtitkosszolgálati esetvolt, amikor a gazdákmegígértették velem,hogy soha senkineknem beszélek amegbízó személyéről.

A gazda -természetesen - ebbenaz esetben is akutyatenyésztés és a -kiállítások egyikprominens alakja.

A szóban forgócsaládnak nagy hírű,többszörös kiállításgyőztes tenyészete

volt. Arra kértek,állapítsam meg, milehet az egyik, akkortizennyolc hónaposkutyájukkal a probléma.A család rendszeresenvitte a kutyáitkiállításokra, ahonnanmindig díjakkal jöttekhaza. A kiskutya hat éskilenc hónapos korában

szintén jól teljesített akiállításokon. Most,másfél évesen azonbanteljesen megváltozott amagatartása.Meghátrált, ha a bíróközel lépett hozzá,néha le is kushadt. Agazdái azt iselmondták, hogyboldogtalannak látják,

és mint kutyaszeretőemberek, úgy érzik,tenniük kell ellenevalamit.

Ez a fajta magatartásnem ritka a kiállításivilágban, különösenakkor nem, ha agazdák túlságosansokat aggódnak vagy

idegeskednek aringben. Idegességükátragad a kutyára is, ésennek megvannak azelőre megjósolhatókövetkezményei.Ezekkel a gazdákkalazonban nem volt ilyenprobléma, mivel nekik akutyájuk közérzetetöbbet számított, mint a

győztes szalag. Amikorbeszélgettünk, kerekperec megmondták:„Az sem érdekel, hatöbbé egy kiállításrasem vihetjük, de aztszeretnénk, ha újraboldog lenne.”

Amikor megérkeztemhozzájuk, egy olyan

helyiségbe vezettek,ahol három kutyavárakozott. Messzirőllátszott, melyik miattkellett odamennem: KisX. azonnal rettegnikezdett, és lopva aszoba túlsó sarkábanlévő ketrec felé indult.Minden bizonnyal azvolt az ő kis kuckója.

Nem került azonban azsem sok időbe, hogyrájöjjek: a kutyaboldogtalanságának atárgya szintén aszobájában van, ésnem más, mint a kölyöknégyéves nagybátyja.

A szokásos módon

léptem a kutyák közé,először tudomást semvettem róluk, éssemmiféle interakciótnem kezdeményeztem.Amikor a legkisebbkutya lekuporodott,anyja pedig értetlenülbámult rám, anagybácsi nem tudotttovább mit kezdeni a

jelenlétemmel, éserőteljes ugatásba ésugrálásba fogott. Minélinkább tiltakozott, annálinkább átnéztem rajta.Mintha azt mondtavolna: „Mit gondol ez anő magáról?”

Igazán sokatmondóvolt az is, ahogy ez a

nagybácsi a gazdáivalbánt. A műsorafolyamán egyszerrecsak felugrott acsaládapa ölébe is.Amikor kértem agazdát, hogy tessékeljele, alig bírta rávennimagát, annyiramegindította a kutyaidegessége. Azonnal

tudtam, miért nemsikerült Kis X.-neknormálisan teljesíteniea ringben: a kutyaotthoni státuszuk miattegész egyszerűensemmibe vette őket.Más volt a falkavezér,nem a gazdái, hanem asaját nagybátyja. Biztosvoltam ugyanis abban,

hogy a felugrálás adolgok megszokottrendjébe tartozik. Anagybácsi eddig mindigmegkaptatulajdonosaitól azt, amitcsak akart.

Amikor elmondtam acsaládnak, mi avéleményem a

helyzetről, azt ishozzátettem, szerintemnem a kölyökkel,hanem az idősebbkutyával kellenekezdeni a problémamegoldását. Először ahárom kutyávalegyszerre dolgoztam.Egy idő után anagybácsi végre

beszüntette a műsort,igaz, ehhez nagyjábólfélórányi teljes erejűhisztit kellettelviselnünk.Mindemellett igen okoskutya volt, éshamarosan odajötthozzám.

Amíg a nagybátyjával

foglalkoztam, Kis X.végig a helyén maradt.Látszott rajta, nemszeretne belekeverednia dolgokba. Azt isláttam azonban,érdekli, mi lesz ahelyzet kimenetele. Anagybátyja végülmegnyugodott, ésodajött hozzám, ő is

kicsit előrébbmerészkedett. Amikorlátta, mit csinál anagybátyja, ő isfelbátorodott, majdérkezésem óta előszörfelém indult. Erezte,hogy megváltozott acsaládi rangsor, és amaga módján válaszoltis a változásra.

A következőfeladatom az volt, hogyaz egész falkátbevonjam amódszeremalkalmazásába.Megkértem a gazdákat,hozzák be a másik kétkölyköt. Amikor ezek isköztünk voltak, a

nagybácsi megintműsorozni kezdett, KisX. pedig visszavonult avackára.

Ismét megvártam, hogya nagybácsimegnyugodjon, ésekkor magamhozhívtam a két kölyköt.

Ez - ahogy nagyobbfalkák esetén lenniszokott - nem voltegyszerű feladat. Agazdák éppen ezértgyakran érzik úgy, hogyamíg megtettek egylépést előre, kettőt kelllépniük vissza.

Aznap képtelen

voltam végigvinni amódszeremet az egészfalkán, nemutolsósorban azért,mert a gazdákelmondták, hogy vannéhány klikk a falkánbelül. Ezutánelmondtam nekik, hogykis csoportokbanfolytassák a munkát,

majd távoztam. Agazdák azonnalmegértették amódszerem lényegét. Akövetkező hetekkemény munkávalteltek, de a falkájukviselkedése hatalmasatjavult. Kis X. kedélyehárom napon belülnagyot javult. A kutyák

között természetesentovábbra is a nagybácsimaradt a vezér, de azegész családon belül agazdák vették át tőle afelelősséget. Ez pedigmindenkinekmegkönnyebbüléstjelentett.

Az állhatatossággyümölcse

Mindannyian szoktunkolykor kételkednimagunkban. Amikornéha nem látom amunkám értelmét, arraa több száz

sikertörténetregondolok, amelyekhez -direkt vagy indirektmódon - nekem isközöm volt. Etörténetek között vanegy különösen szívetmelengető eset is,amely megmutatja,milyen fontos azállhatatosság, milyen

fontos az, hogy nemondjunk le egykutyáról.

A történetet egyolyan vámtisztviselőmesélte el nekem,akivel az idei Cruftsonfutottam össze.Elmondta, hogy amódszerem

használatával képzett kiegy menhelyi spánieltkeresőkutyának. Avámosok ezeket akutyákat csak„újesélyes”-nek hívják,mivel valahogyelveszítették elsőesélyüket arra, hogynormális életet éljenek,és a menhelyen

kötöttek ki. A vámosokés a nyomozókazonban gyakranadnak nekik még egyesélyt, amely bizonysok kutyának egybenaz utolsó is.

Sokáig úgy látszott,ez a spániel elszúrtaezt az utolsó esélyét is.

A doveri dokkokhozrendelték ki, hogy drogés más csempészáruután szimatoljon, de túlizgatott volt, és nemtudta elvégezni arábízott munkát. Habeengedték egykonténerbe, vagy egykamion rakterébe, akutya összevissza

rohangált és szimatolt,hol az egyik, hol amásik sarokbanmindenféle rendszernélkül. Éppen ezért úgylátszott, nem kerülhetbe a vámosok ésnyomozók profivilágába.

Persze ha a kutya

hátteréből indulunk ki,semmi meglepő nincs aviselkedésében.Szerencséjére olyankezelőre bízták, akihajlandó volt megtenniérte azt a bizonyos„második mérföldutat”.A férfi elmondta, hogyaz első könyvembenolvasott módszert

alkalmazta. Fő példájaaz én Jack Russellterrierem, Barmié volt.A férfi ugyanazt alassú, türelmesmegközelítéstalkalmazta az elsőhetekben a sajátkutyájánál, amellyel énis helyreállítottamBarmié emberekbe

vetett bizalmát.Türelmének ésállhatatosságánakmeglett a gyümölcse: akutyát néhány hétenbelül mintha kicseréltékvolna. Nemugrándozott ésrohangált többé, hanemegyre összeszedettebblett. Mindent alaposan

végigszimatolt, mielőtttovábblépett volna,munkája nem volttöbbé rendszertelen,megbízhatatlan.

A kezelőerőfeszítésénekhamarosan igencsaklátványos gyümölcse

lett. Nem sokkalazután, hogy ismétmunkába álltakDoverben, a kutyánakvégig kellett kutatniaegy olyan kamiont,amely nemrég kelt át akontinensről Angliába.Pár héttel ezelőtt akutya még csupán ide-oda rohangált volna.

Most azonbanszisztematikusanvégigkutatta az egészrakományt, míg végülaz egyik csomagnálmegállt. Amikor izgatottlett, kezelője odalépetthozzá, és megvizsgáltaa csomagot. Hatalmasvolt a fogás, a kutyaegy félmillió font értékű

heroinszállítmánytleplezett le. Az volt azév legnagyobb fogása.A kutya a maga módjánkiérdemelte hát amásodik esélyt.

A munkám soránnagyon sokfélekutyával találkoztam

már: erőszakossal,izgágával, érzékennyelés idegessel. Amikorarra kérnek, hogysegítsek nekik ésgazdáiknaknehézségeikleküzdésében,mindannyiukategyformán kezelem.Ám vannak időnként

olyan példányok,amelyek próbáratesznek engem, amódszeremet vagyéppen a gazdájukat.George Orwellszavaival élve ezek akutyák -vagy legalábbisaz a kihívás, amelyetképviselnek -egyenlőbbek a többinél.

Egyik kutya sem voltannyira „egyenlőbb”,mint az az eb, amelyetcsak „Démoni Damien”-nek hívtam. O volteddig talán alegkeményebb dió,amivel a módszerembevezetése ótaösszefutottam.Elmondom, hogyan

sikerült a gazdájánakmégis megfelelnie akihívásnak, az esetébőlugyanis az összesküszködő gazda erőtmeríthet.

Hogy a kutyagazdájának kilétetitokban maradjon,w e l s h Springerét

nevezzük mondjukTininek. Timnél jelenvolt az általános kutyásproblémák legnagyobbrésze, amelybenazonban különbözöttmásoktól, az ezeknek aproblémáknak amértéke volt. Nemcsakhúzta a pórázt, hanemteljes erőből küzdött a

gazdájával, nemcsakmegugatta a postást,hanem darabokraszaggatta a bedobottleveleket, és egyébhelyzetekben is olyanerőszakosanviselkedett, hogy azállatorvosi rendelőbenrá kellett adni aszájkosarat. Tim

magatartása éket vertgazdája, Jenny éscsaládja közé. Jennyházas volt, felnőttgyermekei voltak, és azegész családegyetértett abban, hogya kutyának mennie kell.Jenny mindentmegpróbált, hogyjavítson a kutya

magatartásán, desemmi nem működött.

Vannak pillanatok,amikor olyantermészetes alfávaltalálkozom, aki, havadon, falkában élneküzdelem nélkül képeslenne magához ragadnia falka vezetését. Tfm

is közéjük tartozott.Nem volt nagy testű,úgy tízkilós lehetett, dea megjelenése erőtsugárzott. Veleellentétben gazdája,Jenny nagyon szelídasszony volt. Nem voltnehéz kikövetkeztetni,miért alakultak így adolgok.

Bármilyen nagy is voltazonban Jennyfeladata, eltökéltszándéka volt, hogysegít Timen. Igazánelérzékenyültem,amikor előszörbeszéltem vele. „Hovávihetném, hová

tehetném?” - kérdeztekönyörögve. Úgylátszott, minden ellenefordult. Amikor egy-egygazdát a módszeremelfogadására biztatok,egyúttal arra is kérem,hogy tegyen egy nagy,hitbeli lépést. Ugyanisel kell hinnie,bármennyire

valószínűtlennek islátszik, hogy amódszeremalkalmazásával javulnifog a kutyájamagatartása. SajnosJenny családja nemvolt hajlandó ezt alépést megtenni. Férjeugyan szerette volna,ha Tim megjavul, de

egész egyszerűen nemhitte el, hogy amódszerem segítenitudna. Jenny tehátegyedül maradt.

Ahogy e könyvbenvégig hangsúlyoztamis, a módszeremalkalmazásának nincsteljesen pontos

menetrendje. Azemberek általában aztszeretnék, ha mindenproblémájuk eltűnneegy pálcalegyintésre,de az élet egyszerűennem ilyen. Sok kutyaszinte ellenállás nélkülmond le a vezetőiszerepről. Másokviszont foggal-

körömmel védik azt astátuszt, amely hitükszerint egyedül azövék. De soha még egysem tiltakozott olyanhevesen, mint Tim.

Jenny a szokásosmódon kezdte meg aszívélyesköteléképítést.

Azonban már az elsőpillanattól világosanlátszott, hogy Tim nemadja fel. Arról példáulszó sem lehetett, hogyJenny egy hét utánelvihetné sétálni Timet,sőt ahhoz is két hétkemény munka kellett,hogy a megadás elsőjeleit meglássa rajta:

egyre rövidült azújraegyesüléskorelőadott műsor ideje.Egy héttel később Timmár hajlandó volt arrais, hogy odamenjenJennyhez, amikor hívta— erre pedig még sohaazelőtt nem volthajlandó. Egészenaddig Tim úgy kezelte a

házban lakóembereket, minthatökkelütöttek lennének.

A haladásfájdalmasan lassú volt.Jenny gyakran érezte,hogy amikor végre lépegyet előre, utánaazonnal kettőt léphátra. Nem sokkal

azután például, hogysikerült Timet magáhozhívnia, Tim lázadnikezdett: felrohant azemeletre, kirángatta aszekrényből Jennycipőit. Jennynek kaputkellett felszerelnie,hogy ne tudjonbemenni a szobájukba.Jenny védelmében

azonban azt ishangsúlyozni kell, hogya család többi tagjánakpasszivitása is sokatnehezített a dolgon.Ráadásul Jenny nemtartozik a magabiztosemberek közé, ígyTimet képtelen voltmeggyőzni arról, hogyalkalmas vezér lenne.

Egyre nagyobb nyomásnehezedett Jennyre.Voltak olyan pillanatok,amikor megtört alattuk,ilyenkor felhívott, éscsak sírt és zokogott atelefonba. Volt, hogyegy órán keresztül isbeszélgettünk Timről.

Ez a küzdelem két

hónapig folyt, mireeljutottak a következőlépésig. Arra továbbrasem volt esély, hogyJenny elvigye Timetsétálni, a kutya ugyanisahelyett, hogyelbizonytalanodottvolna a vezetőszemélyét illetően, mégerősebben

ragaszkodott apozíciójához. Aztánegyszer, amikor Jennymagához hívta, Timnemhogy nem mentoda hozzá, de hátatfordított neki. Jennyazonnal felhívott: akutya megvetéseteljesen elkeserítette.Ekkor elmondtam, hogy

ebben a helyzetbenakaratok feszülnekegymásnak, és Jennycsak akkor győzhet, haaz ő akarata azerősebb. „Ha a kutyanem vesz róladtudomást, te se vegyélróla tudomást - akáregy egész naponkeresztül sem.”

így a következőnapon Jenny nemfoglalkozott Timmel.Csak az étkezésiidőben lépett velekapcsolatba, akkor iscsak azért, hogy agesztusevésgyakorlatát elvégezze.

Amikor a következőnapon megpróbáltabehívni Timet, a kutyaismét hátat fordítottneki, ezért Jenny egynapig ismét nemtörődött vele. Ez afolyamat már odáigelment, hogy Jenny hatnapon keresztül nemvett tudomást a

kutyájáról. Nemviselkedetterőszakosan, éppencsak úgy végeztemindennapi tennivalóit,hogy közbensemmilyen módon nemvolt hajlandó tudomástvenni a kutyájalétezéséről.

Jenny családja és abarátai persze mind azthitték, megbolondult.Volt, aki azt mondta,kegyetlenkedik akutyával, mások azttanácsolták, Hogy egyjó veréssel,fojtónyakörvvel vagyéppen elektromossokkolóval többre

menne. Jenny azonban- és meg kell adni, ezigencsak nagy dologvolt tőle - nem ingottmeg. Kitartásánakpedig a hatnaposszünet után szinteazonnal meglett amaga gyümölcse.

Amikor Jenny a

következő naponbehívta Timet, a kutyanem fordított hátat,hanem - bár igenlassan és óvatosan —felé indult. Tudom,hogy ez nem látszikáttörésnek, ennek aháborúnak azonbanigen fontos ütközetevolt. Egészen eddig

ugyanis Tim mindigelérte, hogy Jenny azttegye, amit ő akar. Ezmost megváltozott, ésJenny nem iskéslekedett megragadnia lehetőséget.

Egy órával ezután,amikor Jenny ismétpróbálta behívni Timet,

az újfent hátat fordított.Jenny azonnal felhívott.„Ez most micsoda?” -kérdezte. „Még mindignem biztos benned” -feleltem. -„Csak tartski.”

Jenny tehát válaszulnégy napig nem vetttudomást Timről. Azért

csökkentette a hatnapot négyre, mertközben Tim tett egy kislépést a helyes irányba.Tudtam: ha Timértelmes kutya -márpedig ebbenegyikünk semkételkedett - megértivégre, mi a helyzet, éslevonja a tanulságot.

így is történt. Amikora négy nap lejártávalJenny odahívtamagához, Tim azonnalengedelmeskedett. Ittvolt az alkalom, hogyJenny kihasználja afölényét. Arra kértem,továbbra se

foglalkozzon Timmel,hanem még egy napigne vegyen rólatudomást. Jennypersze túl szigorúnaktartotta a kérést, de énerősködtem, hogy megkell erősíteni Timbenazt az üzenetet, hogyitt Jenny az úr. És ezegy kihagyhatatlan

alkalom volt erre.

Amikor újabb napeltelte után Jennymagához hívta Timet,azonnalengedelmeskedett. Aztjavasoltam, legyen elégegyelőre ennyi, ésdélután ismét hívjamagához. Ismét jött. A

következő háromnapban szépen,fokozatosan egyretöbbször hívta odamagához: a negyediknapon például négyszer— és Tim mindigengedelmeskedett.Jenny dicséretképpenmég meg is simogattaa fejét.

Négy hónappalazután, hogy belefogotta módszerembe, végremeglett az áttörés. Timmár legalább annyitelfogadott, hogy Jennymégiscsak alkalmasvezető, olyasvalaki, akiérdemes a tiszteletre,akit követni lehet.Bevallom, kicsit furcsa

volt, amikor Jennytelefonhívásai hirtelenmegszűntek, annyirahozzászoktam arendszeresbeszélgetésekhez.Majdnem napontakísértést éreztem, hogyfelhívjam, de aztánmindig úgy döntöttem,hagyom, dolgozzon

meg ő a sikerért. Öthéttel később hívott felújra. Hangjából csakúgy sütött az öröm.„Démoni Damien nincstöbbé!” - újságolta.

Eleinte még én iskételkedtem. Aztvártam, Jenny majd aztmondja, hogy az elmúlt

egy napban jólviselkedett a kutya.Kiderült azonban, hogymár egy hetemegtörtént azátalakulás. Mindennapelmentek sétálni, ésminden egyes napminden egyes sétájánfeddhe-tetleníilviselkedett. Visszafogta

magát az ajtónál, haJenny halkanmegköszönte ajelzését, amikorvendégük érkezett, sőtamikor az éves oltásramentek azállatorvoshoz, nem voltszükség szájkosárrasem. Jenny családja —ahogy ez várható volt -

teljesen elképedt. Az isugyanilyen várható volt,hogy hirtelenmindannyiukatérdekelni kezdte Tim.

Ez a történet jópéldája annak, hogyállhatatossággal,önbizalommal és hittelbármit el lehet érni.

Büszke vagyok arra,hogy valakit végigtudtam segíteni egyilyen folyamaton, demég ennél is büszkébbvagyok Jennyre.Remélem, a példájamindegyikünketfelbátorít.

Legyünk realisták

Vannak olyan dolgok,amelyek fölött nincshatalmunk. Nem tudjukörökké életben tartani akutyáinkat, nem tudjukráerőltetni a világra,hogy ugyanúgy érezzen

a kutyák iránt, mint mi.El kell fogadnunk avalóságot. Személyeséletünkben pedig el kellfogadnunk azt, amireképesek vagyunk. Eznem mindig könnyű, demindig meg kellpróbálni. Én is ezttettem, amikor előszörmagamat elfogadva

nekifogtam ahhoz,hogy meggyógyítsamazokat a sebeket,amelyek 2001májusában estek afalkámon.

A Sasha és Barmiéelvesztése utánihetekben lassan újrahelyreállítottam vezetői

pozíciómat a falkában.Azzal azonban nemtudtam mit kezdeni,hogy a Ceri és Mollyközött kirobbantellenségeskedés tartósmaradt. Bármennyire isszerettem volnavisszafordítani az időt,nem tudtam.

A módszeremmellegalább azt elértem,hogy amíg jelenvagyok, rend van,ugyanis az erőszaklegapróbb jeleit iskiszúrom a két ellenfélközött. Az igaziprobléma viszont azvolt, hogy a munkámmiatt gyakran

huzamosabb időre távolvoltam a kutyáimtól.Hol külföldre mentem,hol a tévéműsortforgattuk, egyszerűennem voltam annyitotthon, mint azelőtt.Ezen a ponton tehát azegész életemmelszembe kellett néznem.Tudtam, hogy

folyamatos jelenlétemcsak átmeneti helyzet,amint kiteszem a lábamotthonról, újrakezdődnek a bajok.

Sok gyötrődés utánúgy döntöttem, hogy -legalábbis egyelőre -különválasztomegymástól Mollyt és

Ceri-t. Ezzel nem aztakarom mondani, hogyteljesen kizárom egykésőbbi megbékéléslehetőségét, ahhoz túlsok dolognak voltammár szemtanúja akutyás világban. Azzalazonban tisztábankellett lennem, haegyütt maradnak, rövid

távon újra csakmegsebzik egymást ésa falkát. Elég voltegyszer végignéznem,mi történt, másodszornem voltam ráhajlandó.

Úgy döntöttem, a kétszukát aleszármazottaikkal

különítem el, így Mollytés Ceri-t a kölykeikkel alakás két különbözőrészében tartom. Akölykök azonbanszabadontalálkozhatnak csakúgy,mint Sadie, nekimindkét csoporthozbejárása van. Mollyt ésCeri-t azonban az idő

nagy részében különtartom. Csak olyanalkalmakkor vannakegyütt, amikor kettenvisszük el a falkátsétálni, de ilyenkor ismindketten pórázonmaradnak, mindegyikmás vezető kezében.Ez sokszor elszomorít,Sasha halála előtt

ugyanis egyedül is eltudtam vinni a falkátsétálni, és erre nagyonbüszke voltam. Okketten azonban különfalka tagjai immár.Talán idővel sikerül,hogy a dolgokvalamelyestnormalizálódjanak.

Az idő sok mindentmegold. Már az írásalatt sikerült elérnünk,hogy rendeződjönközös életünk, éslassan minthahelyreállna a régiharmónia is. Ceri ésMolly hajlandókalkalmazkodni

egymáshoz. Márelviselik, ha közösszobában vannak, ésegyre jobban képesekellazulni egymástársaságában. Tudom,csak egy kis szikra kell,és újból fellángol azellenségeskedés, ezértamikor együtt vannak,mindig ugrásra készen

figyelem őket.Szerencsére az amúltbéli, elkeserítő esetnem ismétlődött meg. Akönyvben olyansokszor beszéltem azállhatatosság, akemény munka és amegértésszükségességéről, éssejtem, hogy a

következő hónapokbannekem is szükségemlesz rájuk. Kétdologban pedig biztosvagyok: tudom, hogymegtaláljuk a módjátannak, hogyan élhetünkújra együtt, és hogyebben is a kutyák viszikmajd a vezetőszerepet.

UTÓSZÓ Tanuljunkmeg kutyául

Az elmúlt évtizedetazzal töltöttem, hogymegtanuljak egy olyannyelvet, amelyet hitemszerint a kutyák kivételnélkül megértenek.Ezalatt, természetesen,

találkoztam olyanemberekkel is, akikegyszerűen nemakarták elhinni, hogyilyesmi egyáltalánlehetséges.Szerencsérementorom, MontyRoberts erre előrefigyelmeztetett. Elsőkönyvem előszavában

azt írta, hogy „azemberekben szintevégtelen tartalékaivannak a negatívérzéseknek” - e szavakutólag igen sokszorigaznak bizonyultak.Mégis újra és újraérnek olyan élmények,amelyek feltöltenek, ésarra indítanak, hogy

folytassam amunkámat. Egy ilyenélmény volt az is,amikorLengyelországbanjártam.

Ha valaha iskételkedtem volnaabban, milyen sokatszámít, amikor

megpróbálunk aszokásos módokatfélretéve kommunikálnimásvalakivel,Lengyelország abban apillanatban meggyőzöttvolna, amint leszálltama repülőgépről.Elhatároztam, hogylegalább néhánymondatot megtanulok

lengyelül. Két szótsikerült elsajátítanom: adziqkujét (köszönöm)és a Dzien dobryz (jónapot kívánok). Márazért a mosolyokértmegérte, amelyeketigencsak csekélynyelvtudásommegcsillantása azarcokra csalt. Az angol

nyelvű turistákáltalában meg vannakgyőződve arról, hogymindenki beszéli anyelvüket - ez pedig,szerintem,neveletlenségre vall.Lengyelországikörutamon láttam, hogyaz embereketmeghatották esetlen

nyelvészetipróbálkozásaim. Biztosvagyok benne, ez isegyik oka volt annak apozitív fogadtatásnak,amely személyem ésmódszerem feléirányult.

Természetesen aztállítom, hogy amikor

kutyákról van szó,mindegyik emberi nyelvegyforma. Mindegy,hogy lengyelül vagykínaiul szólunk akutyánkhoz, az nem értbelőle egy szót sem.Egy nyelvet értenek, afalka nyelvét - ahogymondani szoktam, csak„kutyául” tudnak. Ez

akkor is eszembe jutott,amikor egy olyanrottweilerrel dolgoztam,amelyiknek az előzőgazdája svéd volt, és újtulajdonosai pedig úgyvélték, hogy ahhoz,hogy a kutyával szótértsenek nekik is megkell tanulniuk svédül.Egészen addig

elmentek, hogy a helyitévében és rádióbanhirdetést adtak fel:olyasvalakit kerestek,aki megtanítaná őketarra a nyelvre, amelyet- hitték ők - a kutyájukért.

Lengyelországban újleckét kaptam ebből a

tananyagból. Egykedves pár, Miroslav ésAnna voltak aszállásadóim. Varsókülvárosában laknak,és corgikattenyésztenek -meglehetősensikeresen. Amikor egyikeste a nappalijukbanpihentem ki a nap

fáradalmait, az egyikkutyájuk bejött aszobába. Kissnekhívták, amerikaitenyésztésű szuka volt,a lengyel kiállításoktöbbszörös győztese.Kiss minden felhajtásnélkül felugrott akanapéra, és leültmellém. Anna

meglepődött. „De hát őnem szokott ilyet tenni”— mondta kissétanácstalanul. - „Mindigelfut az idegenek elől.”

Továbbbeszélgettünk. Mivel„nem voltamszolgálatban”, nemkezdtem el arról

érdeklődni, vannak-eproblémáik a kutyáikkal,mivel úgy látszott,elégedettek velük.Néhány perccel későbbKiss felkelt, és elment asarokba inni. Amikorvégzett, felnézett rám.Rámosolyogtam, éskedvesen intettem,hogy jöhet. Kiss

egyenesen odajötthozzám, és szorosanmellettem letelepedett.Miroslav és Anna nemhittek a szemüknek, énazonban egyszerűenelmagyaráztam nekik,miről is van szó. Amiótamegérkeztem,folyamatosan jelétadtam annak, hogy

olyan ember vagyok,akiben meg lehet bízni,akitől nem kell férni.

A beszélgetés angolulfolyt, mivelvendéglátóim jólbeszélték a nyelvet.Csak utána jöttem rá,hogy a maga

jelentéktelenségébenmégis milyen fontos isvolt az a találkozásKiss-szel: ez voltugyanis az első alkalomarra, hogy amódszeremműködőképességétidegen környezetben ismegtapasztalhattam.Erről újból eszembe

jutott, miért is kezdtemel a kutatást tíz évvelezelőtt, és erősödött ahitem, hogy folytassama megkezdett utat,próbáljam meg mégjobban elsajátítani akutyák nyelvét. Aznapeste még nevettünk isegyet Miroslawal ésAnnával. „Attól tartok, a

lengyel nem megyvalami jól. Kutyáulviszont már elégfolyékonyan beszélek!”— mondtam. Igyunktehát egy olyan világra,amelyben mindenkimegtanulja az emberlegjobb barátjánaknyelvét!