Szociálpolitika Bevezetés

Dr. Jakab Nóra – Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 2013/2014 II. félév

Oktatási segédanyag „A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c. kiemelt projekt keretei között valósult meg.”

Meghatározási kísérletek

• Leíró közigazgatási felfogás: felsorolja a hagyományosan a szociális közigazgatáshoz tartozó ágakat, szektorokat és ezek együttesét tekinti szociálpolitikának. Ide tartozik: egészségügy, közoktatás, jövedelemprogramok (társadalombiztosítás, és segélyezés), lakáspolitika, szociális szolgáltatások.

• Az ágazatok közös elemei: – A szükséglet kielégítése nem piaci jellegű. – A szükséglet kielégítését közös társadalmi alapokból,

redisztribúcióval fedezik. – A szükségletek egyénekre lebonthatóak.

• Funkcionalista közelítés: a társadalom működése során a szervezetek, intézmények az egyensúly mindenkori biztosítása érdekében jönnek létre. A szociálpolitika esetében a hangsúlyt arra helyezik, hogy beavatkozásokra a devianciák enyhítése és a társadalmi együttélés zavartalanságának biztosítása érdekében van szükség. Az, hogy mi tartozik a szociálpolitikához, az jórészt a beavatkozás céljának megítélésétől függ.

• Strukturális közelítés: a szociálpolitika szükségességét, fejlődését és funkcióit a strukturális feszültségek és konfliktusok oldaláról próbálja megérteni. Eszerint küzdelem folyik a redisztribúcióból fedezendő szükségletek meghatározásáért, a források elosztásáért a szükségletek jobb kielégítése érdekében.

• E küzdelemben jelentős szerepet játszanak a társadalmi csoportok közötti erőviszonyok, valamint a civil társadalom és az állam közötti viszony.

Fogalom

• Ferge Zsuzsa • A szociálpolitika: Történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos, a piaci kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető

szükségleteket, túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik,

relatíve önálló, elkülönült rendszerként, illetve intézményrendszerek együtteseként,

azon szükségletek esetén vállalja a közös felelősséget, amelyek a hatalom politikai-ideológiai elkötelezettségeiből következnek,

lehetőség szerint igyekszik a követeléseket a fogyasztás, ill. elosztás területére korlátozni,

történelmi jellegéből adódóan határai nem merevek, keretei és tartalma a társadalmi-politikai erőviszonyoknak megfelelően alakulnak,

végeredményben tehát a szociálpolitika az állam és állampolgárai közötti viszony intézményesülése.

A fogalom kibontása

• Intézményesültség. A társadalomban rendszeressé vált, esetleg szervezeti formákat is öltött tevékenységet nevezzük szociálpolitikának.

• Az állam és állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése. Egyik szereplő mindig az állam.

• Az állam szerepvállalása lehet finanszírozás, szolgáltatás, tulajdonlás, működtetés, szabályozás. Melyek a szükséges és elégséges szerepvállalási formák ahhoz, hogy szociálpolitikai szerepvállalásnak nevezzük?

• A szoc.pol. célja a szükségletek kielégítése. Ezek típusa: amelyek az egyén létének fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban állnak.

• A szükséglet kielégítése közüggyé válik a politika közvetítésével. Civil társadalom vagy a hatalom oldaláról .

• Amíg nem volt domináns az árutermelés és a piac, addig államilag intézményesült szociálpolitika sem létezett, ekkor még a szociálpolitikai problémákra a választ a család, rokonság, település, szakmai közösség, egyház adta.

• Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is. Tartalékképzés és közös teherviselés.

• A szoc.pol. elkülönült intézményrendszerek együttese, relatíve önálló. Nem alárendelt más alrendszereknek (gazdaság, állami politika), ugyanakkor önállósága viszonylagos, hiszen nem függetlenítheti magát más alrendszerektől.

• A szoc.pol. alapvetően a fogyasztás és az elosztás területén működik.

• Határai folyamatosan változnak. Tér, idő, társadalmi érték, erőviszonyok határozzák meg a közüggyé tehető szükségletek körét.

• Követelmény a társadalmi hátrányok csökkentése. • Szociálpolitika vs. szegénypolitika?

A szociálpolitika megközelítési szintjei

• Makroszint: a társadalom egészét átfogó, ill. az állam és a társadalom közötti viszonyra, valamint össztársadalmi intézményekre utal.

• Mikroszint: egyéni és családi szint. A szociális munka és a kisközösségi segítő hálók személyközi kapcsolatokat jelölnek.

• Mezoszint: a személyközi és az össztársadalmi szintek közötti szervezeteket és intézményeket, ezek kapcsolatrendszerét jelöli. (vállalat, hivatal, iskola, egyházi és települési szerveződéseket).

A szociálpolitika szereplői

• „sokszereplős játék” • Szociálpolitika alakítói: Egyének, családok Formális szervezetek (pártok, szakszervezetek,

egyházak) Informális, nem szervezetszerű csoportosulások

(lobbyk) Települési és funkcionális önkormányzatok

(kisebbségi önkormányzat) Állam.

• A szociálpolitika alanyai:

Egyének

Társadalmi csoportok

A társadalom egésze

A szociálpolitika viszonya a társadalmi alrendszerekhez

• A társadalom különböző rétegekre tagolódik. Viszont a csoportok vizsgálatának csak akkor van értelme, ha azokból a gyakorlatban hasznosítható következtetések vonhatók le, s a társadalom működése racionálisabb lesz. A csoportos hovatartozást két tényező határozza meg: egyéni determináltság és az egyén cselekvési lehetőségei.

• Hiba az egyén helyzetét egy szűk kritérium által meghatározni. A társadalmi folyamatok megértéséhez és a szociálpolitikai feladatok ellátásához olyan rendszerre van szükség, amelyik átfogja az egyén életét befolyásoló legfontosabb érdekrendszereket. A különböző szempontok szerinti társadalmi beilleszkedés együttes értékelése adja meg a személyre vonatkoztatott helyzetfeltárást.

• Egy társadalom akkor tekinthető egészségesnek, ha az egymásra épülő érdekrendszerek összehangoltan és közelfogadottsággal működnek, továbbá folyamatosan megtermelődnek a bővített újratermelés feltételei.

Az alábbi közösségi típusok egyidejű megléte jellemzi a társadalmakat: • vagyoni-tőketulajdonlási, a gazdasági tevékenységben betöltött szerep szerinti

közösségek (Háromféle tőkét különböztetünk meg: pénz, kulturális és szociális tőke)

• politikai-hatalmi közösségek (politikai elit, főtisztviselők, önkormányzati vezetők) • végzettség szerinti csoportok (a végzettségi szintből következik a munkalehetőség) • egyéni indíttatású közösségek (civil egyletek, nyugdíjas klubok) • családi közösségek • rokoni alapú közösségek • korosztályi közösségek • érdeklődési kör szerinti közösségek • lakóhelyi közösségek • munkahelyi közösségek • társaságok • szervezeti közösségek • társadalmon kívüli, társadalomközi szerveződések

Szociálpolitika a társadalomtudományok rendszerében

• A kapcsolódó társtudományok történeti kialakulása A társadalomtudományok közül a történetírás – az írásbeliség

megjelenése – volt az első, amely foglalkozott a közösség életének alakulásával. A mai történetírás kezdete az ókorra vezethető vissza. (A kínai császárság az adott dinasztia végéig megőrizte az írásokat, majd utána elvégezték azok értékelését). Az európai történetírás a görög és a római birodalom idejére vezethető vissza.

XVII. sz. demográfia tudományának megteremtése, amikor is John Graunt a londoni halálozási adatok empirikus vizsgálatával kezdte tanulmányozni a népesség számának és összetételének a vizsgálatát.

XVII. sz. második fele a politika tudomány kialakulása, az abszolutizmussal szemben a polgári-demokrácia eszméi nyernek teret.

• XVIII. sz. Adam Smith munkássága nyomán alakult ki a kapitalista közgazdaságtan. Munkáiban az bizonygatta, hogy a feudális viszonyok a gazdasági fejlődést gúzsba kötik. A gazdaságnak meg kell szabadulnia a feudális uralkodók gúzsba kötésétől. Azaz a gazdaságot egy láthatatlan kézre, a piacra kell bízni. Ez a közgazdaságtan az ember természetére épített feltevésekből indul ki (az ember önérdeket követő viselkedése). Ez a módszer soha nem látott méretű gazdasági növekedéshez vezetett, ugyanakkor megjelentek ennek ároldalai is (lásd a munkajog történeti fejlődése). Ugyanis a gazdasági hatalomhoz jutott tőkések mellett megjelentek a nincstelen ipari bérmunkások. Szegénység és elesettség lett általánossá. (kollektív munkajog, állami beavatkozás) → Új tudományterületek: pszichológia és szociálpszichológia, amely a csoport viselkedését vizsgálta. A társadalmi valóságot úgy próbálták meghatározni, hogy nagyszámú tényanyag és adat összegyűjtése után próbáltak meg összefüggésrendszert felépíteni (természettudomány módszereivel).

• 1929-33. világválság: kínálati piac alakult ki. Világossá vált, hogy a piac önszabályozó jellege nem képes a kereslet és a kínálat közötti arányosságot szabályozni. Keyness A foglalkoztatás, érdek és pénz című munkájában kifejtette, hogy a piac a maga követő mechanizmusával nem képes kelő hatékonysággal szabályozni a gazdasági életet. Szükség van állami beavatkozásra a piacszabályozás, a foglalkoztatáspolitika, és a jövedelem képzés vonatkozásában.

• A ma sikeres gazdaságok a piac, az állami beavatkozás és a tervezés tényezőket az adott időszak igényeinek megfelelő arányban kombinálják.

↓

• A gyarmattartó birodalmakban és az Amerikai Egyesült Államokban megjelenik a különböző kultúrák keveredése, amely lehetőséget ad a kulturális antropológia születésének, amely alatt a vizsgált népesség értékrendjét, viselkedési normáit, világfelfogását és hiedelemrendszerét is értették. Európában a néprajz és a folklór virágzott.

• A szociálpolitikához legközelebb álló szociológia kialakulásának előfutárai Saint-Simon, Comte és Tocqueville munkássága alapján Marx, Durkheim és Weber voltak. Céljuk a valóság feltárása, a társadalmi folyamatok dinamikájának felrajzolása volt.

• A gazdasági tevékenység alakulásában meglévő törvényszerűségek kimutatásával, az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságával a politikai gazdaságtan foglalkozik.

• Módszertani vonatkozásban a szociálpolitikának direkt a kapcsolata a statisztikai elemzés és adat-felvételezéssel. Továbbá az informatikai forradalom idején függősége egyértelműen kimutatható az informatikával.

• A szociológia • A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit

feltáró tudomány. A szociológia alapvető nézete, hogy a társadalom tagjainak életesélyeit erősen befolyásolja a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyük. A társadalmi determináltságból természetesen egyénileg mindig ki lehet törni. A szociológia módszerei alkalmasak a hátrányos helyezet kimutatására, lehetőséget teremtve egyúttal a megoldás megtalálására.

• A gazdaságpolitika • A társadalmak alapfunkciója a termelés munkamegosztáson alapuló

megszervezése és folyamatos végzése. A társadalom működése a gazdaság teljesítőképességének függvénye, illetve fordítva, a társadalom működése kihat a gazdasági életre. Függőségi viszony áll fenn a két terület között. A szociálpolitika itt a munkavégző helyzetét vizsgálja a társadalomban. A szociálpolitika és a gazdaságpolitika viszonyrendszerének lényege a szociálpolitika korrekciós funkciója, mellyel az értékteremtés és az értékelosztás közti aránytalanság, az igazságtalanság, továbbá a társadalom működésének zavartalanságához feltétlenül szükséges jövedelemarányok tűréshatáron belül tartása, a reménytelenül leszakadás tömeges méretűvé válásának megelőzése.

• A társadalompolitika • A szociálpolitika és a társadalompolitika

kapcsolatát a kettősség határozza meg. Közös, hogy mindkettő a társadalmi jólét emelkedését, a fejlődést szolgálja, viszont eltérő módon. A szociálpolitika tudományosan összefüggésrendszert vizsgál, és tárgyilagos elemzésre törekszik. A társadalompolitikában pedig inkább a politikusi tevékenység nyilvánul meg, amely nem tárgyilagos elemzésen alapul.

Szociális védelem

• Szociális védelem

A közösségi vagy magánszervezetek mindazon beavatkozását értjük alatta, amelynek az a célja, hogy könnyítsen a különféle kockázatok és szükségletek miatt az egyénre, illetve a családokra nehezedő terheken.

Szociális védelem alapja Magyarországon

Alaptörvény XIX. cikk • (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális

biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

• (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.

• (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.

• (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.

Szociális ellátórendszer

Társadalom keretei között megszervezett összes olyan tevékenység, amelynek rendeltetése, hogy a társadalom tagjai által megtermelt anyagi javak egy részének elvonásából képzett alapból támogatást nyújtsanak azoknak, akik

• önhibájukon kívül nem tudnak saját megélhetésükről gondoskodni, vagy

• többletterhet vállalnak magukra.

Szociális ellátórendszer részei Magyarországon

• Társadalombiztosítás

• Foglalkoztatás

• Segélyezés

• Családtámogatás

• A szociális védőháló-rendszernek 3 szintje működik: • biztosítási szint: ide tartozik az egészségügyi biztosítás, a nyugdíjbiztosítás

és a munkanélküliségi biztosítás. Ezen a szinten biztosított biztosítás fedezete pedig a munkáltató és munkavállalói befizetések.

• kompenzációs szint: ez pedig az állam segítsége az állampolgárok felé bizonyos társadalmilag értékelhető élethelyzetekben az emberi méltó élet biztosításának az érdekében. Ide tartozik az első lakáshoz jutók kedvezménye, a hadigondozottak ellátása

• rászorultsági szint: a szociális védőháló-rendszer nélkülözhetetlen része, ebben az esetben az egyéneknek, a családoknak, helyi közösségeknek biztosít ellátást, akik a társadalom által elfogadható módon rosszabb helyzetbe kerültek az általánostól, vagy reális a veszélye, hogy ilyen helyzetbe kerülnek, pl.: hajléktalanoknak nyújtott ellátás.

• Szociális védelem és a szociálpolitika által érintett jogok: egyenlőségi jogok, gazdasági és szociális jogok.

Alapjogok

• Az első generációs emberi jogokként emlegetett polgári és politikai jogok köre már a Magna Charta aláírása óta körvonalazódik, rengeteg szerződés mondja ki, a szokásjog részévé váltak, azaz nemcsak a védelmüket biztosító egyezmények részes államai számára kötelezőek, de más államok számára is. Az első generációs jogok a XVIII. sz. vége felé alakultak ki.

• A második generáció alatt értett gazdasági és szociális jogok (szociális biztonsághoz, munkához való jog) már nemcsak ajánlások, de nemzetközi egyezmények tárgyai is és egyre hatékonyabb ellenőrzési mechanizmusok védik őket. A második generációs jogok a XX. sz. elején és a jóléti állammal teljesedtek ki.

• Az emberi jogok harmadik generációja, vagy más néven szolidaritási jogok (a békéhez, az egészséges környezethez, az új információs rendszer igénybevételéhez és a fejlődéshez való jog), amelyek érvényesüléséhez nemzetközi együttműködésre van szükség, sok szakértő szerint nem is "jogok" (mert alanyuk és tartalmuk nem tisztázott), és nem alkotnak nemzedéket sem.

• A harmadik generációs jogok a XX. sz. végén a világ globális problémáira adott válaszként születtek meg.

• A szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez, a munkához való jog emberi jogok, azon belül is gazdasági és szociális jogok.

• A gazdasági és szociális jogok természete előrevetíti a nemzetközi jog mozgásterét ezen jogok megvalósításának az ellenőrzése, és a jogok kikényszeríthetősége terén.

• A jogok védelme és tisztelete az állam feladata és kötelessége, közvetlenül nem kényszeríthetők a bíróság előtt, vagy egyéni jogosultságként kikényszeríthetők egy adott országban alacsonyabb rangú jogszabályok alapján, ún. szatellita jog segítségével. Mit is jelent ez? Gondoljunk a munkához való jogra, amelyhez mint szatellita jog kapcsolódik a szakképzéshez való jog. A szakképzéshez való jog sokkal inkább egy lehetséges állapot megvalósításáról szól, mint amit a munkához való jog hordoz magában, ami nem más, mint a teljes foglalkoztatottság megvalósítása. A szakképzéshez való jog sérelmére hivatkozással az egyén sikeresebben érvényesítheti jogait, mintha a munkához való jogra hivatkozik

• Fontos látnunk a nemzetközi jog természetét, és meg kell érteni, hogy a gazdasági és szociális jogok, így a szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez és munkához való jog kérdésében az államok mindenekfelett tiszteletben tartják egymás szuverenitását. Ez az államok közötti nemzetközi kapcsolat egyik elve, a belügyekbe való beavatkozás tilalma, az erőszak alkalmazásának tilalma, a viták békés rendezése elve, az államok együttműködésének elve, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve mellett.

• Ráadásul ezek olyan kérdések, amelyek nagy költségvonzattal járnak, a nemzetgazdaság stabilitását, és a munkaerőpiacot érintik.

• Ha egy állam például nem biztosítja a szociális biztonsághoz való jogot, azaz nem alakítja ki jogrendjében azokat a feltételeket, amelyek a szociális biztonságot a lehető legmagasabb szinten biztosítják az állampolgárok számára, akkor sem kerül sor jogi szankció alkalmazására. A szankció hiányának két fő oka: – a szociális biztonsághoz, munkához és megfelelő életszínvonalon

való élethez való jogok tartalmának bizonytalansága, és az, hogy a megvalósítás, mint fentebb említettem, az adott államban rendelkezésre álló forrásoktól függ, valamint

– az államok szuverenitása és autonómiája a szociálpolitikai kérdésekben. (Helyben dőljön el minden!)