2

I. Polvax az „Ókorban”

ISBN 978-615-00-3978-7

© Szentirmay László, 2018 Minden jog fenntartva

A könyv anyagának bármilyen más célú felhasználásához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges

Kiadó IR-MA SZAMIZDAT KIADÓ

Felelős kiadó A PROMO DATA Kft. ügyvezetője

Arculatterv, tipográfia Séra Attila

Borító Deák Kázmér és a szerző

Lektor Domány András

Fotók Fáth Péter, Fülöp Gábor, Halász Géza, Jávor István, Kincses Gyula, Konkoly-Thege György, Lugosi Lugo László, Szolcsánszky Szilvia, T. Balogh László, Urbán Tamás, Váradi Tamás, Várady-Brenner Ildikó, valamint a Közgáz Klub tagjai, a Rajk Archívum és mások

Karikatúrák Deák Kázmér és Halász Géza

Dokumentumok ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára), Klub Közlöny, Közgazdász

A könyv kiadását támogatta Dataneum Ingatlan Kft. FreeSoft Kft. Pek-Snack Kft. Rév és Társa Kereskedelmi Zrt. Summa Artium Alapítvány

Médiapartner Klubrádió

Nyomta és kötötte Dürer Nyomda Kft., Gyula Felelős vezető Aggod István ügyvezető

impresszum

3

Szentirmay László

2018

CIVILKURAZSI

Egy politikai klub a Kádár- és az Orbán-korban

POLVAX

4

E könyv a civil világ kicsiny szabad köreiről és azokat számtalan disznószemével figyelő hatalomról szól. Két korszakról. Az egyikben a kádári hatalom leépüléséről és az egyetemi klubvilág fölépüléséről, a másikban az orbáni hatalom kiépüléséről és a civil világ megfojtásáról szól a mese. Visszatekintve, az 1970-es és 80-as évek hősi kor-nak tűnnek, a 2010-es évek pedig szánalmas és alantas világnak. Szentirmay László egybegyűjtötte egy hajdani legendás, közgázos klub dokumentumait, és nagy szorga-lommal átvilágította a megfigyelőket, hogy ebből megírja egy tisztességes és bátor vállalkozás, a közgazdász diák szabadságharc történetét.

A  kádári hatalom az 1956-os forradalomból, és ezen belül az egyetemi diákmozgalmakból levonta maga szá-mára a legfontosabb következtetéseket: 1. a rendszerre két veszélyes társadalmi csoport jelent igazi kockázatot: a nagyüzemi munkásság és az egyetemi diákság. Min-den eszközzel meg kell akadályozni, hogy e két „veszé-lyes elem” érintkezzen, továbbá az egyetemeken meg kell nyerni és támogatni a velünk rokonszenvezőket, tűrni és engedni kell a szakmával foglalkozókat, tiltani és távol tartani szükséges a rendszerrel ellenségeseket. 2. A rend-szer nem a Sztálin–Rákosi-elv mentén halad – az osz-tályharc éleződik, egyre kevesebb méz a madzagra, egy-re nagyobb bunkó a kézben –, hanem a Kádár-elven: aki nincs ellenünk, velünk van, több mézet a madzagra, kisebb ütéseket a fejekre. Az erős csoportokkal kiegyezni, és nem harcolni akarunk. Az egyetemistákat, különösen a fővá-rosi elitegyetemek diákjait magunknak neveljük, elvadíta-ni nem célunk. 3. A rendszer urai többet tudnak meg az egyes társadalmi csoportokról fehér asztalok mellett, mint a titkosszolgálati jelentésekből, a politikusok találkoznak egyetemi tanárokkal és diákokkal, az erőszakhatalom csak mindennek kiegészítő eszköze. Ez nem KGB-, Stasi-, Secu-ritate-állam, a titkosszolgálatokban kevésbé bízunk, mint a diákokban és a tanárokban.

ElőszóA budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye-

tem a hatvanas évek közepétől, a gazdasági reformra ké-szülve, az egyik legfontosabb elitképző egyetemmé vált. A  hatalom egyik szárnya, Nyers Rezsővel, Fehér Lajossal, Fock Jenővel és Aczél Györggyel megértette, hogy iskolá-zott gazdasági vezetők nélkül a gazdaság válságra van ítél-ve. De a rendszer alapszabályát nem szeghették meg: 56-os vagy radikális reformer (a „reformtól Nyugatra” Bródy András iróniája szerint) nem taníthatott az egyetemen. Így Bródy András, Jánossy Ferenc, Kopátsy Sándor, Kornai János, Liska Tibor, Nagy Tamás, Tardos Márton az első nagy nemzedékből, Antal László, Bauer Tamás, Juhász Pál, Laki Mihály, Soós Károly Attila a másodikból, nem lehettek az egyetem tanárai. Csinálhattak reformtervezeteket, de nem ronthatták meg a diákokat. Az egyetemnek a kádári közép-utas, mérsékelt reformizmust kellett képviselnie.

Az első rést a hatalom falán nem a közgazdászok, ha-nem a bölcsészek ütötték, amikor a Lukács-iskola filozó-fusai és az újdonságként megjelenő szociológia irányába tájékozódtak a hatvanas években. 1968-ra már létezett egy kicsiny, balos diákmozgalom, amelyen a rendszer példát is statuált. A prágai tavasz télbe fordításával csak idő kérdése volt, hogy mikor és milyen formában végez a hatalom az éppen megindult gazdasági reformmal és az engedetlen filozófusokkal és szociológusokkal. A „filozófus-perrel” leszámoltak a bölcsész mozgolódással, ugyanakkor megteremtették a demokratikus ellenzék alapjait. A diákmozgalmi súlypont átkerült az MKKE-re, a reform átmeneti szabadságát megízlelő oktatók és diákok mozgolódni kezdtek. A Rajk László Szakkollégium, majd a POLVAX Klub és a többi egyetemi szakkollégium egyszerre tükrözte a tanárok egy részének és a diákoknak a politikai és szakmai szabadságvágyát.

Először a közgazdászok is folytatták a bölcsészeknél ki-alakult eszmei vonalvezetést: vissza Marxhoz. Szembesítsük a Rajkban, Marx Tőkéjének szeminarizálásával a hatalmat:

5

nem azt teszi, amit az eredeti marxizmus mond. A szakmai fordulatot Kornai Hiányának befogadása jelentette, majd az új, liberális reformeszmék kiérlelése a nyolcvanas évek-ben. A  POLVAX a nyolcvanas évek klubhálózatának egyik katalizátora. Azok az értelmiségiek, akik ekkor a hivatalos egyetemi oktatásból személyükkel vagy témájukkal kiszo-rultak, ebben a klubban próbálhatták ki a diákokon, hogy mit ér szakmai teljesítményük és politikai bátorságuk. A könyv, nagyon helyesen, leírja a röpülő egyetemek het-venes évek végi próbálkozásait is. De éppen a dokumentu-mokból látjuk, hogy itt nagyon kevés diáknak, nagyon kor-látozott szellemi élményben lehetett része: inkább a bátor részvétel volt a fontos, mint a mondanivaló. A POLVAX, akár a Rajk, majd a Bibó, valódi szellemi kihívás volt előadónak és hallgatóinak egyaránt. Itt újat, jól alá támasztott érvelést és világos előadásmódot kellett nyújtani. A diákok értő és kíváncsi közönség voltak. Megméredzkedtünk. A  szereplés leválogatta az előadókat. Akit itt elismertek, annak az or-szág valamennyi klubjában volt hitele. A jó előadók évekre, talán évtizedre hagytak maguk után emlékeket.

Mind az elődók, mind a szervezők egy virtuális csapat tagjai voltunk. Pontosan ismertük, hogy ki mire képes, mit mond, hol folytassuk a mondanivalóját. Közösek voltak az értékeink. Közös a nyelvünk. A  POLVAX „Irmával”, a Rak-part Klub Horváth Misivel, a 405-ös Kör Diczházy Bercivel pontosan a bibói „szabadság kis körei” voltak. A megfigye-lők megfigyelhettek, a betiltók betilthattak, de a klubok és körök éltek. Itt nevelődtek, lettek naggyá a „Dimitrov téri fiúk”, ahogy Kornai nevezte szelíd gúnnyal a reformereket. A kádári hatalom pontosan tudta, hogy harc folyik a lelke-kért, amelyben bevetette mindhárom fegyverét. Ha maga Kádár el is utasította, hogy az egyetemeken megjelenjen, elvárta, hogy politikusai Aczéltól Nyersig, Pozsgaytól Hor-váth Istvánig elmenjenek és állják a sarat a diákokkal szem-ben. A rendszer elvárta az egyetemi párt- és KISZ-vezeté-sektől, hogy a tiltás, tűrés és támogatás határait pontosan

húzzák meg. Végül, a szakszolgálati tisztektől, hogy fenye-gessenek és édesgessenek. (Szentirmay László érdeme, hogy az ügynökök mellett, inkább a szakszolgálati, a tartótisztek-ről beszél, a rendszer igazi kutyáiról.) 1989 a bizonyítéka, hogy a civil világ nyert, az ancien régime veszített. Akkor…

Itt be is fejezhetném előszavamat, ha 2010 után nem tér vissza a régi-új, új-régi világ, ha nem következik egy tekintélyi hatalom berendezkedése. „Irma” második kí-sérlete, a POLVAX és vele a klubok szabad világának feltámasztása csak ideig-óráig sikerült. Az orbáni rezsim gépezete nemcsak az új POLVAXot darálta le, hanem va-lamennyi alkotmányos ellensúlyt és autonóm szervezetet. A könyvből jól látszik, hogy mennyi remény és reményte-lenség fűződik egy civil kísérlethez az elmúlt évtizedben. Az előadók már magányosak, tisztességesen csak magukat képviselik. A hallgatók többé már nem egyetemi hallgatók. A hatalom képviselői már nem kívánják megnyerni az ér-telmiség lelkét – megtaposni akarják és tudják. Gyanítom, hogy már ügynökök sincsenek a teremben, hogy följelent-senek. A hatalom mindent tud, mi nem érdekeljük.

Őszológusok lettünk: „egy őszológus félcipőbe jár csak / meg félkabátban fél s negyed ballonban / a túrt avar a pizsama alá csap / és meztelen bokán nyalintja nyomban / az őszológiában egy a napszak / s e délután és este közti sávban / a szívig ér az édes megrohadt szag / hol andalog a lélek elmúlásan / az ember felnő felnő és lelappa / még rá se lép e gyűrött irkalapra / már kucorod-hat össze mindhiában / kezében ernyő fején nyúlkalapja / s a kórházkert a nedves kurta mappa / reá csukódik lassúdan és puhádan” – ahogy Parti Nagy Lajos írja.

És mégis… Kérdik, kiben bíznál? Bennük, akik akkor és ott, szervezték a szabadságot. Megtennék ma is, holnap is. Olyanok ők, mint a republikánusok Stendhal regényei-ben. Ketten-hárman élnek egy kisvárosban, néhány százan egy nagyban. De miattuk érdemes egy kisvárosban vagy a százszor szent, százszor elátkozott Budapesten élni.

Lengyel László

Tartalom 4 LeNgyeL LáSzLó – eLŐSzó

9 I. POLVAX Az „óKORBAN” (1976-1984) 9 ReBeLLIS KÖzgázOSOK 1968 UTáN – diákmozgolódás a bürokrácia ellen 14 KOLLÉgIUMOK, KLUBOK ÉS KÖRÖK – a közéleti klubmozgalom elterjedése 20 A RAJK – úttörő diák-önkormányzatiság („szegény Laci, ha itt lenne, de közénk lövetne…”) 26 A RePÜLŐ egyeTeMeK – ellenzéki lakásszemináriumok és a Hétfői Szabadegyetem 41 A KÖzgáz KLUB – hogyan vált pár év alatt a legnépszerűbb egyetemi klubbá 53 A POLVAX – közéleti teaházból kétszer betiltott politikai klub TUDóSÍTáSOK Az „óKORI” KLUBeSTeKRŐL 59 n Knopp András – a másként gondolkodókról, az ellenzékről 61 n Arday Lajos – külföldi magyarok – Trianon és következményei 62 n Horváth István – belügyeink – „az ellenzék a belső bomlasztást segíti” 63 n Németh Jenő – tájékoztatáspolitika – a tájékoztatás megcsúfolása 64 n Alexa Károly – Berkovits györgy – Reményi József Tamás: – a Mozgó Világ hattyúdala 66 n Bauer Tamás – Sárközy Tamás – a reform jövője – „radikális és kormányzati reform kéne” 67 n Horn gyula a kelet-nyugati kapcsolatok, Bősről, vita Ceausescuval, II. János Pál pápáról 69 n Bródy János – feLugossy László – Széky János – a beat hullámai – „a helyzet reménytelen, de nem komoly” 71 n Hegedűs András – társadalmi reform – „gazdasági reform nincs politikai reform nélkül” 72 n Hankiss elemér – működési zavarok a társadalomban – a társadalmi szerződés torzulásai 74 n Lengyel László – gazdasági reform és demokrácia – „más fórumot nem kapunk…” 76 n gombár Csaba – politikai kultúra – alattvalói, jogtudat nélküli, sérelmi, borúlátó 78 n Vargha János – zsuffa ervin – a Dunai Vízlépcső – gazdasági, környezetvédelmi, politikai problémák 80 n Schmitt Pál – a los angelesi olimpia bojkottja – a sportvezető mellébeszélése és hazudozása 83 n Nyers Rezső – a reform lehetőségei – „szükség van nagy lépésekre és radikálisokra is” 86 A BeFŐT – a bíztató egyetemközi összefogás durva elfojtása 91 A KLUBOSOK – a „bőrös-kulcsos menedékháztól” az 1981-es BEFŐT és Illés koncert szervezéséig

99 II. TITKAINK (ügynökök és informátorok a Közgázon - jelentések a POLVAX-ról)

101 Titkaink – iratok és dossziék gyűjtése és ipari méretű megsemmisítése 103 Bűnös vagy áldozat...? – nem az aláírás a döntő 105 Fátylat rá? – a diabolizálástól a felmentésig 107 zsarolással kényszerítve – az ávótól a kádári III/III ismert ügynökeiig 110 ’Társaimról jelentem…’ – a Kögáz besúgói 1968 után 113 A beszervezés – alapos többhavi környezettanulmány után 116 A fő bűnösök: a tartótisztek és főnökeik 121 A Közgáz K-283-as szigorúan titkos (SzT) tisztje – a ’nemzetközis’ ügynökök kerítője 126 Nem teljesen önkéntes segítők – a „hivatalos-”, a „társadalmi-” és az „alkalmi operatív kapcsolatok” 128 KÖzgázOS BeSzeRVezÉSI KÍSÉRLeTeK NyOM NÉLKÜL 128 Halász József: Mézesmadzag az előfelvételisnek 129 Mihályi Péter: Találkozás a belügyi (bal) összekötővel a Terv presszóban 130 N.N.: Három (per három) a magyar ’igazság’ 130 Sas István: A visszautasítás stigmája 131 Menyus: Amerika helyett pár korsó sör 132 z.z.: Balos megfigyeltből beszervezett 134 „JÚDáS-FACeBOOK” - A CÉg KÖzgázOS eMBeReINeK DOSSzIÉI 134 „Hajnal Attila” fedőnevű titkos megbízott 136 „Szabolcs” fn. informátor, majd „Széplaki” fn. titkos munkatárs 136 „Riporter” fn. tmb. 141 „Csikós” fn. tmb. 143 „Lantos” fn. tmb. 149 „Kiri” („Kovács Margit”) fn. tmb, majd tmt. 149 „Sajósi” fn. társadalmi kapcsolat 150 „Hartmann László” fn. tmb. 152 Oktatóink I.: „Kerny” fn.- és „Bézi” fn. tmt. 155 Oktatóink II.: „Történész” fn.- és „B.T.I.” fn. társadalmi kapcsolat 159 A Titkaink irodalomjegyzéke

161 III POLVAX Az „ÚJKORBAN” (2011-2016) 163 Bródy János ’Ezek ugyanazok’ 164 Dobszay János ’Pokolbéli víg napjaink’ – a két rendszer összehasonlítása 166 Halász géza Orbániáda (karikatúrák) 168 Déja vu – összefoglaló a klubestekről 171 Újra itt van – ismét indul a POLVAX 172 n Bokros Lajos – fehérek közt egy európai parlamenti képviselő 174 n Kéri László – szórakoztatva gondolkoztatott – a 2010-es választások után… 176 n Oszkó Péter – herfli és gazdasági jövőkép 178 Tavaszi összefoglaló 179 n Surányi györgy – éllovasból sereghajtó – vastaps Tininek és a jegybank volt elnökének 181 n Dénes Balázs – Istvánffy András – Juhász Péter – civilek a pályán 183 n Bajnai gordon – a politikusok között egy európai – Haza és Haladás 185 n Sárközy Tamás – a régi polvaxok sikeres vendégének új könyve 188 n Békesi László – Ványadt bácsi után pártkatonákról és gazdasági szélhámosokról 190 n Szőnyei Tamás – irodalmi életünk besúgói kétezer oldalon 192 n Petschnig zita – zsákutcában a gazdaság 194 n Parti Nagy Lajos – (fülkér) vastaps a Fülkeforr és vidékének 196 n Balázs Péter – „az úri klubban nem illik a padlóra köpni” – helyzetünk a világban 198 Szolcsánszky Szilvia A POLVAX közönségéről 199 n Iványi gábor – eljött hozzánk a Mikulás – az egyházak szerepe 202 n Szénási Sándor Egy este a nyóckerben, ahol megjelent a karácsony szelleme 203 n Simor András – a jegybankelnök búcsúja – mi lesz a független MNB-vel? 205 n Lengyel László – egy független értelmiségi – leváltható-e a rendszer? 207 n Pokorni zoltán – aki félreállt a Fideszben – bentről változtatni? 209 n Várszegi Asztrik – „bízom Ferencben, a puritán jezsuitában” 211 Búcsú Szilvitől 212 n Heller ágnes – a nagy tudású örök kritikus optimista 214 n Mesterházy Attila – egy amatőr optimista 216 n Konrád györgy – a pártállam nem vadonatúj jelenség 219 n Király Júlia – ’király’ volt a klubest – a bezárkózó gazdaságpolitika veszélyeiről 221 n Bauer Tamás – Karácsony gergely – együttműködés vagy további agonizálás? 224 n Magyar Bálint – a maffiaállam polipvadásza – a szervezett felvilág 226 n Pusztai erzsébet – Herényi Károly – hontalan jobboldal – a nem populista jobboldaliak 228 n Vadai ágnes – a jövő női politikusa? – az országgyűlési választás előtt 230 n Bokros Lajos (+ Demszky gábor – Atkári János) – az összefogás embere a főpolgármester-jelölt 232 n gyurcsány Ferenc – „bukjon Orbán, de ne túl gyorsan!” – a személyiséghiányos ballib oldalról 235 n André goodfriend – amerikai jóbarátunk „kiváló dolgozó” kitüntetést kapott 238 n Kuncze gábor – hiteles demokratikus vezető nélkül nem megy – a G-gate után… 241 n Kovács zoltán – Murányi Marcell – az új ember Kovácsa – a G-nap hatása a médiára 243 n Spiró györgy – spirodalom óra: világmegváltók és a megváltatlan világ 246 n Bodnár zoltán – a liberális bankár: nem szárnyal az illiberális gazdaság 247 n Dr. Hajdu Nóra – Tarjányi Péter – migránsok vagy menekültek? 249 n Majtényi László – NER: „tényárnyaló tányérnyalók” 251 n Bojár gábor – „csak a független vállalkozók lehetnek bátrak?”

254 KÉRI LáSzLó – UTóSzó „Három az egyben”

Mellékletek: 256 Rostoványi Zsolt rektor ajánlása 257 Lánczi András rektor ajánlása 258 Az 103 ‚ókori’ és a 35 ‚újkori’ klubest jegyzéke 262 „Hajnal Attila” előfelvételis besúgó jelentése Horváth honvéd kirúgásáról 263 „EX-KATEDRA” – Kovács János Mátyás kritikus cikke a Közgazdászban 1969 elején 264 Széles Adolf K-283-as SZT tiszt jellemzése 266 Klub Közlöny 1983 április: előzetes kérdések Horváth István belügyminiszterhez 267 Az Élet és Irodalom cikkjegyzéke az állambiztonsági iratnyilvánosságról (1998-2006) 268 Az AIESEC és a KISZ válasza a bírálatokra 269 Egy egykori KISZ-titkár a POLVAX-ról 270 Bokros Lajos interjúja a 70-es és 80-as évekről 272 A szerző köszönete az együttműködőknek 273 A könyv kiadásának támogatói

254

Igen, mert három különböző történetet, háromféle Ma-gyarország-leletet kaphat az, aki ezt a könyvet egyszer végig olvassa. Először is megismerkedhet a középső- és a korakéső-Kádár-korszak fölöttébb összetett és igencsak sokszínű világának nagyon fontos metszetével: az alterna-tív nyilvánosság kialakulását megalapozó folyamatokkal. Másodszor páratlanul pontos képet nyerhet a mára már legendákkal és mítoszokkal körbefont besúgói világ kora-beli mindennapjairól. Harmadszor pedig meg észhez térítő leckét kaphat a legújabb kori Magyarország demokrácia-gyakorlási esélyeinek lehetőségeiről és nehézségeiről. Ha mind a három szóbahozott metszet tanulságait kissé rész-letesebben megnézzük, akkor jó okunk lehet arra, hogy újból az agyunkba véssük a legfontosabb tanulságokat.

1976–1984 között a korabeli Magyarország egyik leg-izgalmasabb és legszabadabb helye a budapesti közgaz-dasági egyetem volt. Létezett és működött már a Rajk-szakkollégium, egyetemi klubélete évtizedes tekintélynek és népszerűségnek örvendett, és itt virágozhatott ki a kor-szakra olyannyira jellemző „második nyilvánosság” egyik leghíresebb és leghírhettebb intézménye, a POLVAX. E há-rom kör ugyanazon intézmény keretei között kereste a le-hetséges megoldást ugyanazon kihívásra: hogyan lehet-séges beszélni és gondolkodni mindarról nyilvánosan is, amiről tudjuk, hogy hivatalosan nem lehet.

A különböző szerveződésű és szervezettségű körök kö-zül a POLVAX eleve nagyobb figyelmet kellett hogy kelt-sen, mert az adott kor keretei között hihetetlenül feltűnő egy olyan esemény, egy olyan rendezvény, amely több száz embert vonz. Eleve gyanús. Többszörösen is gyanús, ha deklaráltan politikai kérdésekkel szeretne foglalkozni. És százszorosan is gyanús, ha olyan politikai kérdésekről

UtószóHárom az egyben

szeretne nyilvánosan tanakodni, amelyek hivatalosan nem kérdések, ezért válaszokat sem lehetne rájuk adni. Nos, eme képtelenül ostoba rutinok széttörésében a hetvenes évek végén megszerveződő, majd a nyolcvanas években egyre megerősödő klubmozgalmak, alternatív körök tu-catjai, majd százai vettek részt, és játszottak mára már méltánytalanul és teljesen elfeledett szerepeket. Pedig e mozgalmak voltak a nyolcvanas évek végén berobbanó többpártrendszer bölcsői, óvodái és általános iskolái.

Szentirmay László könyve páratlanul alapos és sokré-tű képet ad e fejlődéstörténet első évtizedéről. Már csak azért is fontos ezen emlékek észben tartása, mert a későb-biekben teljesen elfogadott dogmaként sikerült elhitetni azt a giccset, miszerint „a többpártrendszer és a békés átmenet” kizárólagosan elitalkuk szüleménye volt. Hát, nem… Az előkészítésükben részt vevő és cselekvő sokezrek csak később, 1990 után maradtak ki (lettek kihagyva…) az Új Világ felépítéséből.

A könyv másik története a korabeli hatalom végtele-nül sunyi és kisszerű jellegzetességeinek állít emlékmű-vet. Kicsit romos, kicsit nevetséges s nem is kicsit kárté-kony ez az emlékmű – de a miénk. S legfőképpen azért még mindig a miénk, mert a rendszerváltás utáni politikai osztály vezérlő csoportjai versengve állták útját annak, hogy a valaha volt ügynök- és besúgói világ teljességgel megismerhető legyen. Megelégedtek azzal, ha időnként a másik oldal valamely ismertebb tagját diszkreditálni lehetett, így azután az EGÉSZ RENDSZER működése to-vábbra is homályban maradt. Szentirmay László szak-kutatókat megszégyenítő alapossággal mutatja be ne-künk legalább egyetlen területen ezt a mechanizmust: az egyetemi/alternatív világ megfigyelésére szakosodott

255

kisüzem helyét a nagyüzem egészén belül. Megtudhatjuk a beszervezések százféle trükkjét, olvashatjuk a bornírt és fontoskodó jelentések szövegeit, megismerhetjük a rejtett jutalmazások, a júdáspénzek formáit és későb-bi karriereket megalapozó mivoltukat. Egy rendszerről nemcsak a nyilvános arca mond el mindent; éppen ez volt az a rendszer, amelynek lényegéről a titkolt arc, a lefátyolozott élet még árulkodóbb, mint amit magáról elhitetni szeretett volna. Jó-jó, tudjuk, hogy a modern korokban mindenféle elhárító és titkosszolgálati munka elengedhetetlen része a legelemibb biztonságnak, ezt talán vitatni sem érdemes. Ám az már valami egészen másfajta moralitásról tanúskodó összetevő, ha eme jo-gos biztonságigénnyel visszaélve egy hatalmi szisztéma naponta avatkozik bele a védtelen és gyanútlan emberek mindennapi magánéletébe, s az onnét megszerzett in-formációkat ellenük és az ő kárukra használja fel. Ilyen rendszert kiépíteni, működtetni és évtizedszámra fenn-tartani csak az emberek legalapvetőbb jogait semmibe véve lehetséges. Továbbá úgy, ha a rendszer fenntartá-sához rendszeresen megtalálják az erkölcsileg sebezhe-tő partnereket. Utólag már látni, hogy ez is a „sok hűhó semmiért” esete volt, de azt is érdemes észben tartanunk, hogy ez a végeredmény, azaz a „semmi” nem éppen a rendszernek volt köszönhető. (Az, hogy mindebből nem lett bajunk, azt nem nekik köszönhetjük, ők végül is min-den tőlük telhetőt megtettek – értünk/ellenünk…)

Végül az olvasó kaphat egy meglehetősen aktuális, mondhatnánk naprakész és egyre fontosabb leckét arról is, hogy mi a helyzet a 2010 utáni Magyarországon azzal a félországgal, amelynek egyre kevésbé tetszik mindaz, ami a gránitszilárdságú kétharmad foszlékony uralma idején

velük történik. Egyfelől hallatlanul izgalmas végig követni azt az ébredési folyamatot, ahogyan az egykori klubhar-cosok három és fél évtized elmúltával rájönnek az egykori „második nyilvánosság” újbóli feltámasztásának kénysze-rű igényére. Másfelől viszont az is észhez térítő jellegű felismerés lehet, miszerint a „második nyilvánosság” és a szabad, szóbeli fórumok újrateremtésének lehetőségei milyen mértékben korlátozottak – huszonvalahány év-vel a rendszerváltó fordulat után. Is. Azt hihetnénk, hogy egy olyan generáció tagjai, amely okkal-joggal tarthatná magát beérkezettnek, különleges kapcsolatok birtokosai-nak, biztosan képesek gördülékenyen elintézni egy ilyen jellegű, infrastruktúrateremtő feladatot. Hát… nem. Az egyetem már nem ugyanaz a félig nyitott világ, mint egy-koron, a hallgatói bátorság sem az, a kollégiumban pedig erősebb az újból kereszténnyé avanzsálódó szellemiség kompromisszum-kényszere, és így tovább. Végül az egész vállalkozás ott találhatja magát, ahol az Igazi, a szociális periféria egész nap létezik, s nem csupán ünnepi alkal-makkor. Jó hely az a Dankó utca, legalább arra is lehe-tőség, hogy a kétféle periféria, a szellemi és a szociális érzékelhesse egymást. Így legalább arra is lehetőség ada-tik, hogy előbb-utóbb ráébredjenek kölcsönös egymásra-utaltságukra.

A szerző sokszínű és számtalan tanulságot szolgáltató munkájából egyelőre hiányzik a negyedik metszet. Az, hogy a jelenleg regnáló hatalom vajon hogyan viszonyul eme újbóli, nyilvánosságteremtő/korrigáló kísérletekhez. Unokáink majd biztosan ezt is megtudhatják. Egyszer. Addig is olvasgassuk a Múltat, a múltunkat – hátha ab-ból megtanulhatjuk azt is, amit a Jelenből még nem tu-dunk…

Kéri László

E könyv a civil világ kicsiny szabad köreiről és azokat számtalan disznószemével figyelő hatalomról szól. Két korszakról. Az egyikben a kádári hatalom leépü-léséről és az egyetemi klubvilág fölépüléséről, a má-sikban az orbáni hatalom kiépüléséről és a civil világ megfojtásáról szól a mese. Visszatekintve, az 1970-es és 80-as évek hősi kornak tűnnek, a 2010-es évek pe-dig szánalmas és alantas világnak. Szentirmay László egybegyűjtötte egy hajdani legendás, közgázos klub dokumentumait, és nagy szorgalommal átvilágította a megfigyelőket, hogy ebből megírja egy tisztességes és bátor vállalkozás, a közgazdász diák szabadság-harc történetét.A hetvenes években a diákmozgalmi súlypont át-került az MKKE-re, a reform átmeneti szabadságát megízlelő oktatók és diákok mozgolódni kezdtek. A Rajk László Szakkollégium, majd a POLVAX Klub és a többi egyetemi szakkollégium egyszerre tükrözte a tanárok egy részének és a diákoknak a politikai és szakmai szabadságvágyát.Az orbáni rezsim gépezete nemcsak az új POLVAXot darálta le, hanem valamennyi alkotmányos ellensúlyt és autonóm szervezetet. A könyvből jól látszik, hogy mennyi remény és reménytelenség fűződik egy civil kísérlethez az elmúlt évtizedben.

LENGYEL LÁSZLÓ előszavából

1976–1984 között a korabeli Magyarország egyik legizgalmasabb és legszabadabb helye a budapesti közgazdasági egyetem volt. Létezett és működött már a Rajk-szakkollégium, egyetemi klubélete évtizedes tekintélynek és népszerűségnek örvendett, és itt virá-gozhatott ki a korszakra olyannyira jellemző „második nyilvánosság” egyik leghíresebb és leghírhedtebb in-tézménye, a POLVAX. E három kör ugyanazon intéz-mény keretei között kereste a lehetséges megoldást ugyanazon kihívásra: hogyan lehetséges beszélni és gondolkodni mindarról nyilvánosan is, amiről tudjuk, hogy hivatalosan nem lehet.Szentirmay László szakkutatókat megszégyenítő ala-possággal mutatja be nekünk legalább egyetlen te-rületen ezt a mechanizmust: az egyetemi/alternatív világ megfigyelésére szakosodott kisüzem helyét a nagyüzem egészén belül. Megtudhatjuk a beszerve-zések százféle trükkjét, olvashatjuk a bornírt és fon-toskodó jelentések szövegeit, megismerhetjük a rej-tett jutalmazások, a júdáspénzek formáit és későbbi karriereket megalapozó mivoltukat.Végül az olvasó kaphat egy meglehetősen aktuális, mondhatnánk naprakész és egyre fontosabb leckét ar-ról is, hogy mi a helyzet a 2010 utáni Magyarországon azzal a félországgal, amelynek egyre kevésbé tetszik mindaz, ami a gránitszilárdságú kétharmad foszlé-kony uralma idején velük történik. Egyfelől hallatla-nul izgalmas végig követni azt az ébredési folyamatot, ahogyan az egykori klubharcosok három és fél évtized elmúltával rájönnek az egykori „második nyilvános-ság” újbóli feltámasztásának kényszerű igényére.

KÉRI LÁSZLÓ utószavából